A szabadságkorlátozó elvek rendszere

Miskolci Egyetem, Állam-és Jogtudományi Kar Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet

A szabadságkorlátozó elvek rendszere

Szerző: Németh Nóra Jogász szak, III. évfolyam Témavezető: dr. Hegyi Szabolcs Egyetemi adjunktus

Miskolc, 2011-11-14

1

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ......................................................................................... 2 Előszó........................................................................................................... 3 Autonómia vs. autoritás ................................................................................................4

Kár-elv......................................................................................................... 7 A kár fogalma, csoportosítása .......................................................................................7 A kár-elv nehéz esetei...................................................................................................9

Sérelem-elv ................................................................................................ 13 Offenzív háborgatás és korlátok..................................................................................13 „A ride on the bus” (egy buszon való utazás) esetei ...................................................15 „Büntetendő sérelmek”, avagy a sérelem-elv gyakorlati megvalósulása ......................19

Paternalizmus............................................................................................ 22 Fogalma, fajtái............................................................................................................22 Paternalizmus a gyakorlatban .....................................................................................24

Jogi moralizmus ........................................................................................ 31 Fogalma, szükségessége .............................................................................................31 Egyéb esetek ..............................................................................................................33 Moralizmus a gyakorlatban.........................................................................................34

Utószó (A szabadságkorlátozó elvek rendszerének kritikája) ................ 37 Bibliográfia................................................................................................ 38

2

Előszó „Milyen fajta életformákat állíthatunk be jogosan bűnösnek?”1- teszi fel a kérdést Joel Feinberg (1926-2004) volt politikai-és társadalmi filozófus. A választ a szabadságkorlátozó elvek vizsgálatán keresztül találjuk meg. A kényszert legalizáló elvekben közös pontként jelenik meg az a tézis, hogy egy adott típusú szempont, mindig egy erkölcsileg fontos ok a törvényhozásban, még akkor is, ha ezt más körülmények ellensúlyozzák. Célom, Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law I. – II. - III. és IV. kötete nyomán bemutatni azt, hogy hogyan valósul meg az egyéni cselekvések autonómiája a szabadságkorlátozó elvek tükrében, nehéz eseteik miképpen jelennek meg a mindennapi élet és a törvényhozás színterén. Dolgozatom négy fejezetből épül fel, követvén Feinberg tipológiáját. Az első fejezetben a kár-elvet jelenítem meg, amelyen belül nagy szerepet kapnak a kár- elv nehéz esetei (erkölcsi kár, közvetett kár, születés előtti kár, halál mint kár, halál utáni kár,”a túlélő hasznok”) A második fejezetben a sérelem-elv kerül górcső alá. Ezen belül szerepet kap az offenzív háborgatás, „a ride on the bus” modellje és központi helyet foglalnak el a sérelem-elv érvényesülésének legfőbb esetei (holttestek meggyalázása, önkényuralmi jelképek használata, obszcenitás és pornogáfia). A harmadik fejezetben a paternalizmus elvével ismerkedhetünk meg (alkotmánybírósági határozatokon bemutatásával illusztrálom a paternalizmus gyakorlati megvalósulását) míg a negyedig fejezetben a jogi moralizmus kap helyet (jog és erkölcs megléte, problémái) E négy elv megjelenítése és vizsgálata a külföldi szakirodalmakban dominánsabb helyet foglal el, mint a magyar tudományos munkákban, ezért legfőbb feladatom az, hogy szülessen egy olyan átfogó dolgozat, amely egymás mellett vizsgálja a kényszert legalizáló elveket, és megmutatkozzon benne az is, hogy, kilépvén az elméleti síkból hogyan funkcionálnak a gyakorlatban, milyen szerepet játszanak a jogalkotásban és a jogalkalmazásban.

1

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume one) Harm to Others, Oxford

University Press, Oxford, 1984, 3. oldal

3

Autonómia vs. autoritás Egy elméleti problémával (autonómia és autoritás) állunk szembe, amelyre a jogelmélet kiemelkedő képviselőjének (Joel Feinberg) munkássága útján keresem a választ, aki az autoritás és autonómia problémájának egyik fő kutatója volt. A gyakorlati probléma lényege abban áll, hogy az állam (amely a közhatalmat gyakorolja) milyen mértékben és hogyan korlátozhatja (ha egyáltalán korlátozhatja) az egyén szabadságát, autonómiáját. Az autoritás fogalma, a közhatalom gyakorlásával áll összefüggésben. „Az autoritás arra vonatkozó jogot jelent, hogy valaki bizonyos típusú indokokat szolgáltasson mások cselekvéseinek meghatározására.”2A korrelatív kötelezettség így az állampolgárokat terheli, akiknek az autoritással „felhatalmazott” hatalomnak kell engedelmeskedniük. (engedelmességi kötelezettség) „Miért kellene egy felvilágosult állampolgárnak valamely kérdésben a törvényhozó álláspontját előnyben részesítenie a sajátjával szemben (vagy legalábbis, miért kellene a törvényhozó álláspontja alapján cselekednie a saját álláspontja helyett), amikor ugyanolyan alaposan megfontolt véleménye van a kérdésről, mint képviselőinek?”3 Igazolható-e a jog autoritása? Joseph Raz szerint két feltételnek kell érvényesülnie ahhoz, hogy igazolható legyen az autoritás.

2

A Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének Kiadványsorozata:

Államelmélet, Szerkesztette: Bódig Mátyás, Győrfi Tamás, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002., 41-42. oldal 3

Jeremy Waldron: ’Törvényhozás, autoritás és szavazás.’ In: Bódig-Győrfi-Szabó (szerk.): A Hart

utáni jogelmélet alapproblémái. Bíbor Kiadó. Miskolc, 2004, 383. oldal

4

E két tézis4 a normál igazolási tézis: a címzett nem akkor tesz eleget a rá vonatkozó indokoknak ha a közvetlenül rá vonatkozóakat követi, hanem akkor, ha kötelezően fogadja el és követi azon személy indokait aki autoritással lép föl, és a függőségi tézis: olyan indokokon kell alapulnia minden autoritatív előírásnak, amelyek az előírás címzettjeire vonatkoznak, amelyek támaszkodnak a címzettekre vonatkozó körülményekre. Ezzel ellentétben áll az autonómia, amely görög eredetű szó, de jelentése megközelíthető a „self” (saját maga) és a „law” (törvény) szavakból is. Eszerint az autonómia jelentése: saját törvényt hozni. Feinberg szerint kifejezésre juttat egy aktuális állapotot, viszonyt is, ami szerint az egyén önmaga hozza a döntéseket, saját maga fölött kormányoz.5 Az autonómia a jó élet egyik alkotóeleme, hiszen mi magunk alakítjuk életünket, az ésszerű pluralizmus (a jó életről vallott felfogások sokfélesége) alapján (nincsenek döntő jelentésű érveink, hogy másokat meggyőzzünk a jó életről)6 többnyire el tudjuk dönteni azt, milyen életet kívánunk élni, jogunk van ennek megfelelően cselekedni. Egy sarkított példa alapján (amely az életformáról adott döntést testesíti meg): jogom van nem alapítani családot, mert célom és álmom a magas fizetéssel járó karrier és tudományos elismerés. Megfelelő érveket tudok felsorakoztatni döntésem mellett, ugyanúgy, mint az a személy, akinek célja a családalapítás. Ez a tézis elvezet minket a szabadság meglétéhez. Cicero szavaival élve: „Libertas est potestas vivendi, ut velis” azaz „Szabad vagyok, tehetek, amit akarok!”7

4


Államelmélet, Szerkesztette: Bódig Mátyás, Győrfi Tamás, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002.,57-59. oldal 5

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume four) Harmless Wrongdoing,

Oxford University Press, Oxford, 1990, 27. oldal 6


Államelmélet (A mérsékelt állam eszméje és elemei) Szerkesztette: Bódig Mátyás, Győrfi Tamás, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002.,122-123. oldal 7

Bibó István: Válogatott tanulmányok (Első kötet 1935-1944), Magvető Könyvkiadó,

Budapest,1986, 44. oldal

5

Az abszolút szabadság megléte azonban vitatott és mindig valamilyen viszonyítás eredményeként jön létre. Ezen abszolút szabadságot valamely törvényszerűség alóli mentesség jelöli, de a szabadság megléte igencsak relatív. Ha valamely törvénnyel beleavatkozunk mások cselekedeteibe, a szabadság abszolút jellegéről már nem eshet szó.8: szükségtelenül nem zavarhatom szomszédjaimat a hangos televízió nézéssel, nem fenyegethetem meg őket, (egyedi cselekedetek) mert a jog szankcióban részesít, tehát korlátoz szabadságomban. Az autonómia és autoritás konfliktusa így a következőképpen szemléltethető: kötelezhet-e a törvény arra, hogy egy bizonyos életformát válasszak, például a családosat, vagy tilthatja-e, hogy azonos nemű párok alapítsanak családot? A másik oldalon pedig: milyen feltételek mellett szólhat bele az állam a tévénézési szokásaimba, milyen fenyegetést nem köteles eltűrni a szomszédom? Ez alapján fontos a vizsgálódás, hogy az egyéni cselekvések autonómiája miként érvényesül a szabadságkorlátozó elvek körében.

8

Bibó István: Válogatott tanulmányok 53-61. oldal

6

Kár-elv

A kár fogalma, csoportosítása A kár, normatív fogalomként maga is értelmezésre szorul. Meghatározása során egészen a római jogi gyökerekig tudunk visszanyúlni, hiszen már a rómaiak is nagy figyelmet szenteltek a valóságos, ténylegesen bekövetkezett kárnak, vagyoni csökkenésnek (damnum emergens) és az elmaradt haszonnak (lucrum cessans).9 Jelenlegi fogalmára is csak következtetni tudunk (Polgári Törvénykönyv 355§ (4) )10 és megkülönböztethetjük egymástól a vagyoni és nem vagyoni kárt. A további fogalom meghatározás során középpontba kerül a nem vagyoni kár „elemzése”. Nem vagyoni kár keletkezésének módja a testi és lelki életminőség hátrányos megváltoztatása.11 A kár mindig az ember, valamilyen fontos érdekét, annak sérelmét jelenti (élet, testi épség, egészség), érdeksérelmet jelent. Középpontjában az érdek áll.12 Az azonban, hogy kinek mi fontos életében, mi az értékes, mi az érdeke, megannyi tényezőtől függ: jó életről vallott felfogás, érzelmek, társadalom. Az érdeksérelem jelenthet belegázolást mások életébe is, ahol megdől a tények ismeretének szerepe, és fontos leszögeznünk azt is, hogy attól, hogy valami kárt okoz, káros, nem jelent feltétlenül megbotránkoztatást. Ennek fényében, normatív értelemben jelenti a kár fogalma a helytelent, amely az emberi jogok megsértésével jár (emberi méltóság megsértése); nemnormatív értelemben pedig a vagyoni) veszteséget. 9

Dr. Földi András és Dr. Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Nemzeti

Tankönyvkiadó Rt., 1996, 418. oldal 10

Ptk. 355. § (4) Kártérítés címen a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában

beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. 11

dr. Petrik Ferenc: A kártérítési jog, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991, 148-

149. oldal 12


Államelmélet Szerkesztette: Bódig Mátyás, Győrfi Tamás, Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002.,208. oldal

7

Megkülönböztethetünk még egymástól magánkárt (az egyén szabadsága csak a kár megakadályozása céljából korlátozható) és közkárt (közösség egészét, közjavakat érintő kár).13 A kár-elv az egyetlen olyan kényszert igazoló elv, amelyet John Stuart Mill elismer, és ami alapján az állami kényszer korlátjait megállapítja: „Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet egy civilizált közösség bármely tagjával szemben – akarata ellenére-erőszakot alkalmazni: mások sérelmének a megakadályozása. Az ő sajátfizikai vagy erkölcsi –java nem elégséges indok erre.” 14 A „hátrányokozás-elve” alapján egy magatartást kriminalizálni is lehet, ennek indoka: adott tényállás révén hatékonyan vissza lehessen szorítani azokat a magatartásokat, amelyek kárt okoznak a személynek, veszélyesek a társadalomra nézve.15 Ahhoz, hogy a kár-elvet a törvényhozás is használni tudja, szükség van „közvetítő irányelvekre” amelyek többsége maga is erkölcsi elv vagy szabály. Céljuk a társadalmi viszonyok, az együttélés szabályozása. Ezen elvekhez képest csökken a kár-elv szerepe, elveszíti fontosságát, elveszíti még a látszatát is minden semlegességének.

13

Joel Feinberg : The Moral Limits of the Criminal Law (volume one) Harm to Others,Oxford

University Press, Oxford,1984, 223. oldal 14

John Stuart Mill: On Liberty, Readers International, 1994, 18. oldal

15

http://www.uni-miskolc.hu/~wwwbkrt/bjkial.pdf 2.oldal (2011. 08.09-én hatályos állapota

szerint)

8

A kár-elv nehéz esetei Feinberg művének első kötetén belül (Harm to Others) kapnak nagy szerepet a kár - elv nehéz esetei. Már az elnevezés is beszédes, hiszen szeretjük a gyakorlati problémák megoldását egyfajta „játékautomataként” automatikusan megkapni, mint ahogyan egy egyszerű szillogizmus segítségével könnyen vonunk le következtetést a megfelelő premisszából. A kár-elv azonban nem old meg minden ügyet automata módjára, van úgy, hogy nincs mindenki számára elfogadható megoldás. Ilyenek például az erkölcsi konfliktusok. Az erkölcsi ügyek megoldására a kár-elvet használja fel Feinberg. Közvetett kár 16esetén kérdésünk egyszerűnek tűnik: megsérthetünk-e egy olyan személyt, aki egy másik személyt sért meg? A válaszunk igen, hiszen „A” közvetett kárt okoz „B”-nek, amikor „B” érdeklődik-érdekelt „C” jólétében és ha „A” egyenesen kárt okoz „C”-nek (megrontja, megvesztegeti), akkor „B” szükségszerűen lesz „rosszabb helyzetű”, de nem válik rosszá. Fogantatás előtti kár:17 érheti kár a gyermeket már akkor, amikor még meg sem fogant? Képzeljük el, hogy egy bűnöző, fel akar robbantani egy óvodát. A robbantás célja a halál okozása. Elkészíti a megfelelő bombát, amit az óvoda gardróbjában rejt el és az időzítő hat év múlva robban. Az idő leteltével a bomba felrobban, kioltván megannyi ötéves gyermek életét. A gyerekek kár áldozatai lettek már azelőtt is, mielőtt megfogantak volna, hiszen a bomba elrejtése hat évvel ezelőtt történt. Egy nyugat- német ügyben, a csecsemő, aki szifiliszes volt (az anya is az volt) kigyógyul a betegségből, mert az anyának két évvel azelőtt adtak szifiliszes vért, hogy a gyermek megfogant volna. A magyar példa, a XX. század orvostudományának egyik legmegrázóbb tévedése, a Contergan- botrány. 18

16


University Press,Oxford, 1984, 70-71. oldal 17

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume one) Harm to Others, 95-104.

oldal 18

Contergan- botrány: http://www. sulinet.hu/tart/fcikk/Kidc/0/12175 (2011. 08. 11-én hatályos

állapota szerint)

9

1957.október elsején piacra került a Contergan nevű gyógyszer, amely jól használható köhögés, hányinger, fejfájás ellen, ráadásul vény nélkül volt kapható négy éven át. Ennek megfelelően sokan szedték, főleg terhes nők, azonban egy év múlva megszaporodtak a csecsemőhalálozások és a fejlődési rendellenességgel született gyermekek száma, ennek ellenére csak 1961- ben tették a gyógyszert vénykötelessé. A botrány után a bíróság a kutatót marasztalta el és nem a céget. Nicolas Perruche különös esete19 volt az első, úgynevezett „wrongful birth”-eset a francia büntetőjogban. Eszerint, az egészségügyi szolgáltatások hibája (rossz sterilizáció, rossz terhességi eredmény, nem megfelelő diagnózis) megakadályozza az anyát abban, hogy az abortuszhoz való jogát, azaz önrendelkezési jogát gyakorolja. Nicolas 1983 januárjában született négy héttel a valós fogantatása előtt, négy évvel idősebb nővére elkapta a rubeola vírust. Az édesanya attól tartott, hogy a fertőzés súlyos okokat okoz születendő gyermekének, ezért orvoshoz fordult akinek elmondta, hogy ha a magzat megfertőződik a vírussal, akkor elveteti gyermekét. Perruche asszony két vérvizsgálaton esett át, ám a tesztek hibásak voltak és az orvos nem szakította meg a terességet. A születés után Nicolas fogyatékosságai szembetűnőek voltak: nem hallott, nem volt képes beszélni, nagyrészt vak volt, csak akkor képes mozogni, ha kerekesszékben ül. „Wrongful life” ügyként a hangsúly az okozott kár következményein van: az anya idegállapota (fogyatékos gyermeke, orvosi kezelések), érzelmek, pluszköltségek. Az első „wrongful life” ügy az Egyesült Államokban Peter Procanick-e volt, amelyben szintén a rubeola vírus „áldozatává” vált a fogantatás előtt Peter, aki ennek következtében fogyatékkal jött a világra.20 A születés előtti kár megléte a modern technika ellenére is újból és újból megismétlődik.

19

M. Therese Lysaught: Wrongful life? The strange case of Nicholas Perruche http:// findarticles-

.com/p/articles/mi_m1252/is_6_129/ai_84817539/ (2011. 09. 10-én hatályos állapota szerint) 20

U. az: a szöveg tárgyalja Nicholas Perruhe ügye mellett Peter Procanick-ét is.

10

Halál mint kár: A kárral, sérelemmel érintett életviszonyok egyik köre az, amikor a személyt úgy éri hátrány, hogy egyik családtagját kár éri vagy halál. Gondoljunk csak bele a család funkciójába (biológia, materiális, pszichikai) és abba a helyzetbe, ha a család egy hozzátartozója meghal, ( még súlyosabb eset, ha a meghalt személy az egyedüli családfenntartó volt) A Legfelsőbb Bíróság (1986- ban) a hozzátartozó számára is megítélte a kártérítést, annak ellenére, hogy a sérelem elszenvedője nem halt meg.21 A többi családtag életminősége jelentősen romlik, vagy csökken. A másik kört képezi az, amikor a személy azáltal, hogy meghal, meg lett tőle vonva az élet.22 Az élethez való jog, mint alapvető emberi jog, védelem alatt áll. Halál utáni (posztumusz) kár, „túlélő vagyon, haszon” 23: lehet-e egy személyt megsérteni a halála után?A kegyeletsértésen kívül, az elhunyt illető számára kárt jelent az, ha hasznai teljesen megsemmisültek halálával, holott életében még megvoltak. Posztumusz kár is fennállhat, amikor az elhunyt „életben maradt hasznát” is eltulajdonítják. Halál utáni események nem fejtenek ki visszamenő hatást a korábbi időkre, még akkor sem, ha ez sejtetődik. „Túlélő vagyon, haszon” példája24 ( a „kegyes hazugság” esete) :egy nő létesít egy olyan szervezetet, ahol az ő általa vallott eszméknek hódolnak. A szervezet, halála előtt egy hónappal összeomlik, de nem mondják meg a nőnek, aki úgy távozik az élők soraiból mintha minden rendben lenne. Ahogyan egy haldokló nagypapának sem szólnak unokái, hogy halála előtt elvesztette egyik gyermekét.

21

Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20 822/1986 (A feleség azzal indokolta kártérítési igényét, hogy a

férje balesete után a házasságuk elnehezült, hiszen a férj nemi szerve a baleset során károsult) 22


University Press,Oxford, 1984, 79-83. oldal 23 24

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume one) Harm to Others, 88. oldal Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume one) Harm to Others, 130. oldal

11

Erkölcsi kár, erkölcsi vétségek: „Az erkölcstelen magatartás nem apró-cseprő dolog, és aligha várhatjuk, hogy a társadalmak eltűrik az ilyesmit.”25 A jog és az erkölcs közötti lefedések gyakoriak:26 (az erőszakos közösülést az emberek erkölcstelennek tartja és a jog is bünteti) Ha azonban az adott viselkedést nem is bünteti a jog, de a többség erkölcstelennek véli mindenféleképpen rosszallást vált ki az egyénekből. Az erkölcsi vétségek kiszűrése a legnehezebb feladat, hiszen kis tárgyi súllyal bírnak, és az emberek többsége, vagy a közbiztonság érdeke nem is kívánja meg jogi elfojtásukat (házasságtörés, kukkolás)27 Gyakran az erkölcsi vétségekről, mint kipécézett kényszerérvényesítésről beszélhetünk, mint a homoszexuálisok elleni rendelkezések esetében is. A homoszexualitás, mint büntetőjogi tényállás eltörlése legelőször Németországban indult meg, mégis közel negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Egyesült- Államokban és Nyugat-Európában se szankcionálják az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot.28 Az egyének érdeksérelmei között azonban nem lehet különbséget tenni (egyenlő bánásmód elve)29

25

Joel Feinberg: Társadalomfilozófia, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 58. oldal

26

H. L. A. Hart : Jog, szabadság, erkölcs, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 15. oldal

27

Joel Feinberg: Társadalomfilozófia, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 58-59. oldal

28

http://kutatas.gay.hu/jog/7-jog/59-eszenyi-miklos-zsebtolvajok-szerelemfeltk-gyilkosok.html

(2011. 09. 10-én hatályos állapota szerint) 29

(2003. évi CXXV. törvény: egyenlő bánásmód elve)

12

Sérelem-elv Feinberg külön kötetben (Offenses the others) foglakozik a másoknak okozott sérelmekkel. A „kár”-tól való megkülönböztetés érdekében igyekszik tisztázni a „sértés” (offense) szó jelentését, amely lehet általános és speciális.30 Köznapi jelentésben a sérelem nem tetszést kifejező dolgokra utal, érzésekre, érzelmekre (szégyen, szorongás). Speciális értelemben viszont olyan okokra utal, amelyet a törvénytelen életforma okoz. Törvénytelen életforma okozta sérelem. A kötet fő lényege, hogy a sérelmi alapelveket bizonyítsa. Adott személyt érő súlyos sérelem elkerüléséhez és a sérelemokozás megszüntetéséhez nélkülözhetetlen alkalmazni a sérelem-elvet, bár az sokszor kiegészítésként jelenik meg a kár-elv mellett.

Offenzív háborgatás és korlátok A háborgatás (nuisance: francia eredetű, korai jogi angolban anoysance) modelljének (The model of the nuisance law) három esetét különbözteti meg a szerző:31 1. Nyilvános háborgatás esetében, a sérelem „nyilvánosan” mindenkinél jelen van. Gondoljunk arra, amikor a betrágyázott növények, a szennyvíz szaga vagy a feldolgozott cukkorrépa illata elterjed a városban. Sérelmet okoz, mert érezzük, tapasztaljuk érzékszervünkön keresztül. 2. Általános háborgatásnak minősül a szemét kint hagyása egy társasházban a lakás előtt. Ebben az esetben már több érzékszerv által tapasztaljuk a sérelmet ,megnő a fertőzés veszélye, már nem csak sérelmet de kárt is okozunk a lakóknak és jogot sértünk, megsértjük a higiéniai feltételeket is. Ez adja az indokát a szankcionálásnak.

30

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others Oxford

University Press,Oxford, 1985, 1-4. oldal 31

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others, 5-10.

oldal

13

3. A kutyaugatás, a csobogó tó, a szélcsengő hangja, a felújítási munkálatok mind-mind privát háborgatásnak minősül. Azt, hogy a kutya ugat, nem hallja mindenki, nem tejed ki a közösség egészére, csak egy bizonyos személyre vagy egy meghatározott csoportra (egy társasházban lakó személyek). Kritikaként megfogalmazódik az a tény, hogy a sérelmet nem lehet objektivizálni. Az, hogy mennyire érezzük kellemetlennek a cukorrépa illatát, vagy mennyire zavar minket a szomszédból átszűrődő zaj, szubjektív. Jogaink gyakorlása során ezért törekednünk kell arra, hogy mások jogait meg ne sértsük, szükségtelenül ne sértsük meg szomszédainkat, mert a sértések csak bizonyos válfajai büntetendőek, szankcionálásuk előtt egyéni elbírálásban kell részesítenünk őket. Erre szolgál példaként a következő két eset: Egy nő a Kentucky szénbányában dolgozott, ahol ezt a férfiak nem nézték jó szemmel. Egyik alkalommal amikor zuhanyozott, megtalálta, hogy vannak „kukkolórések” a zuhanyzóban és ezért pert indított, közölte 1983-ban a CBS televízió 60 minutes című műsora. A nőnek a férfiak kukkolása által sérült a méltósága, megalázott lett és nem tudott egy darabig emberek közé menni. A sértés ezen fajtája már nem csak kellemetlenséget vagy szorongást váltott ki a nőből, hanem emberi méltóságában sértették meg. A másik jogeset egy olyan sanyarú sorsú zsidó személyről szól, aki megjárta a haláltábort és el tudott menekülni Amerikába. Egyik nap a Ku Klux Klan demonstrált a köztéren . Ennek hatására a személy teljesen elszeparálta magát, bezárkózott lakásába, hiszen párhuzamot látott saját maga (akinek népét írtották a hite miatt a nácik) és a négerek között (akiket fenyegettek a Ku Klux Klán tagjai bőrszínük miatt).32 Bár nem lehet minden sérelmet objektivizálni, vannak olyanok, amelyeket igen is büntetni kell, mind a személy mind a közérdekében, a sérelem bekövetkezésének legkisebb esetét is vissza kell szorítani (becsben tartott szimbólumok meggyalázása tiltott önkényuralmi jelképek használata)

32

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others, Oxford

University Press,Oxford, 1985, 50-52. oldal

14

„A ride on the bus” 33 (egy buszon való utazás) esetei A sérelem és sértés bekövetkezése a gyakorlatban igen széles skálán mozog. Köznapi értelemben akár otthonunkban maradva (átszűrődő zajok) vagy kilépvén az utcára (erős szagok) is érnek minket sérelmek, amelyek bekövetkezhetnek közvetve és közvetlenül is. A „ride on the bus” eseteiben a mindennapi életből vett példák illusztrálják azt, amikor mások cselekedetei, megnyilvánulásai, gesztusai hozzák az alanyt kellemetlen, elviselhetetlen helyzetbe. A nem kívánatos élmények a sérelem megvalósulását jelentik. Valamennyien igénybe vettünk már számos tömegközlekedési eszközt akár munkánk, vagy egyéb elfoglaltságunk során. Tegyük fel a kérdést magunkban: ért minket kellemetlenség? Feinberg hat nagy csoportra osztotta a minket érő sérelmeket, amelyek akkor érnek bennünket, amikor csak békésen ülünk és utazunk a buszon: 1. Az érzékek megsértése: tegyük fel, hogy felszáll egy utas a buszra, aki nem fürdött már több mint egy hónapja és ezt érezzük is, amikor leül mellénk. Olyan szinten elviselhetetlen szagot áraszt, hogy kénytelenek vagyunk máshová ülni, vagy leszállni. A személy ebben az esetben a szaglásunkat sérti meg. Látásunkat sérti meg az a személy, aki olyan rikító felsőt vesz fel, hogy könnyezik tőle a szemünk, amikor a fény ráesik, vagy tél idején a fehér felső visszaveri a fényt. A kéztördelés, a fogcsikorgatás vagy a rádió hallgatása, hallásunkat sérti meg. 2. Undor és véleményváltozás: az ismert példánál maradva a felszálló utasunk (aki több mint egy hónapja nem fürdött) nem elég hogy elviselhetetlen szagokat áraszt magából, még undort is kelt azzal, hogy nyilvánosan szellent, öklendezik, böfög. Véleményünket is érheti sérelem azáltal, hogy bizonyos cselekedeteket látván vagy hallván meg kell azt változtatnunk: leül az utazó köré egy fiatal turistacsoport. Nevetgélnek, fényképeket nézegetnek, számolják az összegyűjtött bogyókat, eddig még nem következik be sértés. A véleményünk sok minden lehet a csoportról, de az, hogy megbotránkozást keltenek semmiképpen sem. Hirtelen elkezdenek „ebédelni”. Az ebéd tartalma: élő rovarok, bogarak, amelyek kellemetlen élményt nyújtanak és megváltozik a véleményünk. Felülértékelődik az eddigi jó ízlésről, étkezésről vallott felfogásunk.

33

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others ,Oxford

University Press,Oxford, 1985, 10-13. oldal . A sérelem csoportjainak bemutatása.

15

3. Erkölcsi, vallási, patriarchális meggyőződés sérelme, sokkolás: meggyőződésünket, hitünket vagy neveltetésünket ért sérelmek még nagyobb rosszat tudnak okozni az egyénben, mintha a sérelem csak bizonyos érzékszervünkre hatott volna. Az ugyanis kevésbé lesz emlékezetesebb, ha valaki miatt le kellett szállni a buszról a testszaga miatt (főleg, hogy a friss levegőn nem érezzük az addigi szagokat) mintha a buszon utazó mélyen vallásos személyünk elé leül egy tinédzser, akinek pólóján Jézus Krisztus keresztre van feszítve, és például a kép alá az a perverz szöveg van leírva: „lógj a testemen baby”! Egy nacionalista utazónak cseppet sem lehet mulatságos az, ha előtte egy másik személy pólóján az alábbi felirat látható: „magyar vagyok de inkább turistának vallom magamat”. 4. Szégyen, szégyenkeltés, felháborodás előidézése: utasunkkal szemben leül egy másik utazó aki teljesen meztelen és elkezd beszélni hozzá. Utasunk zavarban van, szégyenkezik a meztelen „társ” miatt, hiszen a lesújtó pillantások őt is érik. Hasonló eset az is, amikor egy pár (első esetben heteroszexuálisok, második esetben homoszexuálisok) heves csókokban tör ki, „illetlen helyeken” simogatják egymást. 5. Frusztráció, idegesítés, unalom: a felszálló személy normális hangerőn hallgatja telefonját, amelyen egy alacsony színvonalú műsor megy. Unalmas a utazónk számára, de mégis kénytelen végighallgatni azt. Ahogyan azt is, amikor két szemben ülő tart egymással beszélgetést egy roppantul érdektelen témáról. Frusztrálja az egyénünket, ha a másik utas folyamatosan beszél hozzá, kérdéseket tesz fel neki, vagy éppen olyan témáról tart előadást amitől rosszul lesz ( például végbéltükrözés). 6. Félelem, harag, megalázás, gyűlölet, üres fenyegetés: furcsa öltözékben leül az utazóval szembe egy személy, aki ismeretlen szöveget mormol az orra alatt és hozzá gesztikulál is. A szeme felakad, teste remeg, a düh kiül arcára. Hasonlóan félelmet kelt az is, ha fegyvernek vagy gránátnak látszódó tárgyat vesz elő valaki és idegesen beszél magában. Tegyük fel, hogy utazónk egy nő, akihez leül egy nőgyűlölő, végigméri a nőt, majd egy papírt ragaszt ki az ablakra: „tartsátok a nőket a konyhában!” Veheti ezt a nő megalázásnak, kelthet benne haragot, gyűlöletet, de bekövetkezik a rossz élmény számára.

16

Kritikák: Feinberg célja a csoportosítással az objektivizálás, ami számos ponton támadható. Szubjektív kategóriát képez: mi sértő számomra és mi nem. Ez számos tényezőtől függ: neveltetés, kor, normák, vallási nézetek, hangulat. Az érzékek megsértésénél nem veszi figyelembe azt tényt, hogy a kellemetlen szagot nem is érezzük, vagy elviselhető, ha a buszon már régóta utazunk és az állott szag csak az új felszállónak tűnik fel. Akárcsak egy nyári izzasztó napon, amikor mindenki izzad, és mindenki erős testszagokat bocsájt ki. Vagy, ugyan én elviselhetetlennek vélem más erős szagát, vagy parfümözött illatát, de ez alapján engem is bárki „büdösnek” tekinthet, mert például túl sok parfümöt fújtam magamra. Továbbá, nem foglalkozik azzal a ténnyel sem, hogy egy testileg fogyatékos személynek nem lehet megsérteni az érzékeit. Vagy mégis? A süketnéma nem hallja a hangos rádió hangját amelyet utastársa „hallgat”, mégis tapasztalja azt, hogy a körülötte lévők elülnek tőle, vagy mutogatnak a rádióra, éppen vitába kezdenek a másikkal. A ráutaló magatartások sorozata révén, rájön, hogy mi történik és ha csak közvetetten is, de sérelem éri hallását, hiába nem hall. Egy vak személy ugyan nem látja az előtte ülő meztelen párt, de hallja más személyek megjegyzéseit és a szófoszlányok révén el tudja képzelni, kik is utazhatnak vele szembe. Nem mindenkiben kelt undort az sem, ha lát pár fiatalt, csigákat és rovarokat enni a buszon, sőt egyesek még szórakoztatónak is fogják találni az „ingyen mozit”. (gondoljunk a dokumentum filmekre) Vannak azonban olyan esetek, amikor a jog szankcionálja az egyes viselkedési formákat, mint például a 20/1981. (VI.19.) MT rendelet a közúti személyszállítási szerződésekről. Ez alapján: 6. § (1) Az utazásban fertőző beteg nem vehet részt. (2) 6 éven aluli gyermek, valamint magatehetetlen személy csak kísérővel utazhat. (3) Az utazásból kizárható a) az ittas személy, b) aki botrányosan viselkedik, vagy más hasonló okból utastársai terhére van, c) aki a közlekedési vállalat által közzétett utazási feltételeket nem tartja meg Szükségesek azonban közös előírások, melyek kiküszöbölik a nagy többségnek kárt és sérelmet okozó magatartásokat:

17

„Az autóbuszon szennyezett ruházattal, szennyezést okozó kézipoggyásszal utazni vagy más olyan magatartást tanúsítani nem szabad, amely az autóbuszt, annak felszerelési tárgyait, más utasok ruházatát, kézipoggyászát beszennyezheti vagy azokban kárt okozhat. Annak, aki a járművet poggyászával, ruházatával vagy más módon beszennyezi, pótdíjat kell fizetnie.Az autóbuszban, valamint az autóbuszállomások területén bármilyen árut, szolgáltatást csak az illetékes VOLÁN engedélyével szabad árusítani. Szemetelni, lármázni, énekelni, zenélni vagy bármilyen eszközzel, tárggyal, játékszerrel zajt okozni nem szabad. Az ablakok, szellőzőnyílások kinyitása vagy bezárása, a világítás vagy a fűtés, hűtés szabályozása kérdésében az autóbuszjárat személyzete az utasok többségének kívánságát figyelembe véve intézkedik. Az utastér központi világítását az autóbuszvezető - ha az őt a vezetésben zavarja - lakott területen kívül kikapcsolhatja. Autóbuszban rádiót, magnetofont vagy hasonló készüléket üzemeltetni csak olyan módon szabad (pl. fülhallgatóval), hogy a többi utas ne hallja. A közforgalmú belföldi távolsági (helyközi) autóbuszjáraton dohányozni (cigarettázni, szivarozni és pipázni) nem szabad. Az utasnak a hatósági eljárási szabályokhoz igazodni kell, valamint a kézi- és útipoggyász esetenként szükséges hatósági kezeléséről magának kell gondoskodni. Ennek elmulasztása a menetrend megtartását nem hátráltathatja.”34 Az elbírálás a buszvezető kezében van, ami újra felveti a kérdést: egy személy dönti el, az ő egyéni véleménye és meggyőződése, hogy mi kellemetlen és mi sérelmes az utazók számára? Köteles-e felengedni egy személyt, aki munkából siet haza és ruházata szakadt, megalvadt festékdarabok vannak rajta? Leszállíthat-e egy anyukát a gyermekével, aki torkaszakadtából üvölt? A kérdések és a vizsgálatok megerősítenek minket abban, hogy a sérelem végső soron szubjektív kategória.

34

Részlet a Volán busz utazási feltételeiből

18

„Büntetendő sérelmek”, avagy a sérelem-elv gyakorlati megvalósulása A továbbiakban a sérelem-elv olyan gyakorlati megvalósulásait láthatjuk, amely esetekben a sérelem bekövetkezése egészen a károkozáshoz, a kár megvalósulásához vezet, ezért ezen cselekmények túlnyomó része büntetendő. (Feinberg csoportosítása nyomán, hiszen a többségben lévő „sérelmek”, nem büntetendőek.) Becsben tartott szimbólumok: 35 -mivel élettelen tárgyak, a szimbólumokat nem lehet megsérteni, mivel nem érzik a sértést. Azonban az egyéntől függ, hogy ő sértőnek érzi-e azt, ha egy szentelt, becsben tartott szimbólumot megsértenek. (a keresztet eltörik). Minden kultúra és ország számára vannak olyan becsben tartott és nagyra becsült szimbólumok, amelyek „meggyalázása”, megrongálása a közösség számára okozott sérelemnek minősülnek. Abortusz, halottak meggyalázása:36 vannak olyan nézetek, miszerint az embrió fogantatás pillanatától élő személy, aki jogokkal és érdekekkel rendelkezik. Eszerint, ha valaki megöl egy magzatot, sérelmet okoz neki, amely szituációban sérül az emberi élethez való jog és ennek elsődlegessége így a magzat válik áldozattá. A magzatelhajtást jogrendszerünk bünteti: a Btk.169.§ (4) bekezdése alapján, az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el. A halottak meggyalázása is büntetőjogi kategória alá tartozik, de megsértjük-e hozzátartozóinkat azzal, ha nem ápoljuk sírjukat? A szokásaink és az ebből adódó törvényeink nemleges választ adnak a kérdésre, összefoglalván: nem kell már megszületettnek (csak megfogantnak) és még élőnek lennünk ahhoz, hogy sérelem érjen minket

35


University Press,Oxford, 1985, 53.oldal 36

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others, 56.oldal

19

Személyiségek a „rejtett” sérelemben:37 beavatkozhatunk-e mások életébe, ha az egyén saját meggyőződése alapján nem érzi magát sem kárnak kitéve, sem olyan helyzetben, ami sérelmes számára? Gondoljunk az orosz irodalom csinovnyikjaira:38 a „robotmunka”, az elszigetelődés rejtve marad e személyiségek előtt, hiszen egyetlen cél vezérli őket: a munka. Még ha „rejtett” sérelemről is van szó, fontos vélelmeznünk, hogy a személy mérlegelte a cél, és az ehhez vezető út nehézségeit, problémáit. Szentimentalizmus és sérelem:39 a szentimentalizmus fontos az embereknek. Bár tudjuk, hogy a halál az élet velejárója, mégis fájdalomként, veszteségként éljük meg valaki elvesztését. Továbbá „rosszalljuk” azt, akin nem látszódnak az érzelmek, feltételezzük, hogy „érzéketlen”, nincsenek érzései. Sérelmet okoz nekünk a puszta közönnyel, holott lehet, hogy csak magába fojtja szenvedését. Obszcenitás: 40az obszcenitás eredetére két összetevőből következtethetünk. Az egyik a vulgaritás, a másik pedig a gusztustalanságot, undort kifejező indulatszó. Jelentése sokrétű: illetlen, erkölcstelen, gyűjtőfogalomként is használható. Az obszcenitás mindig sértő, általános igazság Feinberg szerint. Ha X obszcén, akkor X mindenkit sért. Kritika: főleg a szlengben, egyes körökben a trágár szavak használata egyre elterjedtebb, így ami obszcén, az nem mindenkit zavar.

37


University Press, Oxford, 1985, 57-58.oldal 38

Gogol: A köpönyeg; Csehov: A csinovnyik halála; a fesztelen hivatalnoki életet jeleníti

meg, naturalisztikus ábrázolásban, miszerint a csinovnyikok egyetlen öröme a munka, a megfizetettség hiánya ellenére is, egészen addig amíg „szenvedélyük” az egészségükben is kárt tesz, halálukat okozza. 39

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others, 77-

78.oldal 40

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others,

107-115.oldal

20

Az obszcenitás gyakorlati megvalósulásában, nem csak a szavak lehetnek obszcének, hanem képek, hangok is, vagy cselekedetek: A kukkolás is obszcénnek minősül, hiszen ha A látja B párt szeretkezni az ablakból (mert leskelődik) nincs obszcén abban amit lát, de az a tény, hogy látja B párt, már obszcén,41 hiszen „milyen fajta” ember kíváncsi más nemi életére?-tesszük fel jogosan a kérdést. Pornográfia: görög eredetű szó, amely olyan képet, irodalmi művet jelöl, amelyben nemi izgalom elérése céljából közösülést vagy mezítelenséget ábrázolnak.42 Mivel főleg az internet elterjedésével ingyen és gyorsan hozzá tudunk jutni bármilyen erotikus vagy pornográf felvételhez, fontos védelmet nyújtanunk a gyermekek számára, hogy elkerülhető legyen a testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben létrejött sérelem bekövetkezése. Ezt az elvet juttatja kifejezésre a 21/1996. (V. 17. ) AB határozat, miszerint: „a gyermeknek az a joga, hogy az állam részéről a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemben és gondoskodásban részesüljön (Alkotmány 67. § (1) bekezdés) az állam alkotmányos kötelességét alapozza meg a gyermek fejlődésének védelmére.”. Az internet szabályozása még gyenge lábakon áll, de találhatunk alternatívát arra, miként lehet megvédeni és elzárni a 18 év alattiakat a pornográfia világától, s az új médiatörvény is erős lábakra helyezi a védelmet. Mivel a pornográfiával megvalósul a sérelem vagy a „rejtett sérelem” is, ezért olyan fontos fellépni ellene, szankcióban részesíteni azokat, akik megszegik az ezen érdeket védő törvényeket. Személyes véleményem az, hogy ha X megtilt egy cselekményt (amely cselekmény nem büntetendő) Y- nak, Y kíváncsiságból, vagy dacból (csak azért is) véghezviszi X által a tiltott cselekményt. Ideális állapot az lenne, ha a gyerek saját szüleitől kapna felvilágosítást, hogy a film és a valóság között különbséget kell tennie, de a cél (teljesen kiiktatni látóköréből a pornográfiát) még így sem valósul meg.

41


University Press, Oxford, 1985, 125.oldal 42

http: // hu.wikipedia. org/wiki/Pornogr%c3%A1fia (2011. 09. 25-én hatályos állapota

szerint)

21

Paternalizmus

Fogalma, fajtái

A jogi paternalizmus (kár magamnak) a vizsgálódásunk harmadik kényszert legalizáló elve. Minden elv a következőt legalizálja: egy személy cselekvési szabadságának korlátozását. Az egyes elvek között az a különbség, hogy más-más indokokat tesznek elfogadhatóvá – a paternalizmus a saját magunknak okozott kárt. Sokakban azt a nézetet tükrözi, hogy az állam a polgárit, gyermekeiként kezeli és úgy is bánik velük. A paternalizmus „családja” Feinberg csoportosítása alapján:43 A paternalizmus családjába tartozik a valószínűsíthető vagy okolható paternalizmus, amely szerint a felnőttekkel úgy bánunk (és nem csak az állam, hanem személyek más személyekkel is) mintha gyermekek lennének, és a fiatalgyereket úgy tekintjük, mintha kisebb lenne azáltal, hogy rákényszerítjük olyan cselekedetekre őket, amelyek: a) az ő javukat szolgálják, ha ezt akarják vagy sem, az egyénnek nincs választása b) közösség érdekét, vagy kényserítő személy érdekét szolgálja: a tanár érdeke, hogy a tanuló versenyekre járjon, mert tanítványai által elért eredmények alapján mérik, mennyire jó szakember, az iskola érdeke hogy a diákok sikereket érjenek el, mert ez növeli hírnevét. Előbbit nevezzük jóakaratú paternalizmusnak, míg utóbbit rosszakaratúnak. Közös azonban, hogy egyik elv sem tartja tiszteletben, az egyén autonómiáját, akaratszabadságát és az ebből létrejövő döntését. A nem valószínűsíthető és nem okolható paternalizmusban látszólag segítségre szorult vagy sérülékeny emberekben okozok kárt, de nincs senkinek sem vele érdeke. Például: a szülő megvédi gyermekét.

43

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume three) Harm to Self, Oxford

University Press, Oxford, 1986, 4-6.oldal

22

Kritikaként merül fel, hogy emberi életünket érdekek vezérlik, ezért minden szituációban fel lehet vélni az egyének érdekeit. Mindent, az érdekek alapján teszünk: a szülő érdeke is, hogy megvédje gyermekét, hiszen ha nem tesz eleget kötelességének, akkor rossz anyává válik, megszólják, súlyosabb esetekben szankcióval sújtják. A nő érdeke az, hogy a férje ne italozzon, mert elfogy a pénzük, vagy ittas állapotban veszélyeztetve van testi épsége. Az angolszász jogban a „parens patriae” elv alapján az államnak „gyámjoga” van azok felett, akik jogilag és fizikailag tehetetlenek. Az állam gyámszerepet tölt be, védelmezi érdekeiket. Felfedezhető ez a kontinentális jogban is: a cselekvőképtelenek, korlátozottan cselekvőképesek, gyermekek, nők, fogyatékosok, stb. jogainak védelme az állam objektív intézményvédelmi kötelessége. A lágy és a kemény paternalizmus különbségei: A lágy paternalizmus hívei szerint, az államnak nem kötelessége, hogy meghozza az egyének helyett azokat a döntéseket, amelyeket ha meg lennének hozzá a képességeik, ők is meg tudnának hozni, hanem csak segítséget kell nyújtania nekik a döntés meghozatalában.44 Más elnevezéssel libertárius paternalizmus, hiszen az állam csak befolyásolja az emberek cselekedeteit, tiszteletben tartja akaratuk szabadságát, ezért jobban hasonlít a liberalizmushoz mint a paternalizmushoz. (döntési szabadság tiszteletéhez) Legfőbb képviselői: Richard Thaler közgazdász és Cass Sunstein jogász.45 A lágy paternalizmussal ellentétben áll a kemény paternalizmus, amely elfogadja azt a tényt, hogy fontos megvédeni az emberek érdekeit, ha akarják, ha nem, például ilyen az, amikor megtiltják a dohányzást, kötelezővé teszik a bukósisak használatát. Ezáltal rákényszerít az emberre egy „közös” értékrendet, amely elfogadhatatlan, hiszen a legnagyobb mértékben itt sérül az autonómia. A kritika az, hogy miért lennének ezzel objektív érdekek, amikor sokan kifejezetten, tudatosan kockára teszik az életüket (például bukósisak nélkül száguldozni az izgalom kedvéért, cigarettázni az élvezet kedvéért, stb.)

44


University Press,Oxford, 1986, 16-17.oldal 45

http://hu.wikipedia.org/wiki/Libert%C3%A1rius_paternalizmus (2011. 10.28 -án hatályos

állapota szerint)

23

A direkt paternalizmus során csak annak a személynek a szabadságát lehet korlátozni, akinek érdekében az történik, míg az indirekt paternalizmus esetében a személytől kívülálló egyén szabadsága is sérül46 -(cigaretta árusításának korlátozása, a kereskedőt is sújtja a hátrányos helyzet, nem csak a dohányost) Tiszta formában ritkán jelenik meg a paternalizmus, inkább változatainak vegyítéseként jön létre, melyek inkább alternatívak, sem mint konjunktívak. 47Gyakran párosul az elv az erkölcs védelmével, mint például az eutanázia, kábítószerek tilalma - ezt lehet moralista vagy moralizáló paternalizmusnak nevezni, amennyiben itt a személy erkölcsi érdekeinek („lelkének”) védelmében kerül sor a korlátozásra.

Paternalizmus a gyakorlatban Feinberg szerint ahhoz, hogy valaki képes legyen teljesen önkéntesen tökéletes döntést hozni, a következő feltételeknek kell megfelelnie: a személy hozzáértő értelmes lény legyen, (nem állat, nem őrült) senki se kényszerítse a választásban, ne manipulálják, ne legyen tévedésben, tévhitben, ne legyen valótlan helyzetben.48 Gyakorlati problémát vet fel, hogy egy 7 és 14 év közötti csoport tud-e dönteni arról, mi jó és mi rossz számukra, ezáltal büntetendőek-e vagy sem. Egy 10 éves gyermek késsel támad anyjára, vajon tudatában van-e annak milyen bűnt követ el?49 Meg tudja hozni számára a szituációtól függő leghelyesebb döntést?

46

http://www.elpis.hu/issues/3/elpis3_szerletics.pdf 3. oldal (2011. 10.12-én hatályos állapota

szerint) 47



Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume three) Harm to Self, 115.oldal

49

Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume three) Harm to Self, 328-

329.oldal

24

Az egyéni cselekvések szabadságának korlátozására szolgáló egyik legfőbb indok az emberi élethez és méltósághoz való jog, amely önálló szabadságjogként a második világháború után jelenik meg. „A Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”50 Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egység, amelyet az Alkotmánybíróság is kimond, de a következő példákon keresztül (amelyeket az Alkotmánybírósági határozatok jelenítenek meg) mégis láthatjuk, hogy ez az elválaszthatatlanság milyen problémákat vet fel. A határozatokat vitatottak, hiszen komoly jogi és morális érveket jelenítenek meg, amelyekkel nem mindenki ért egyet:

Jog a halálhoz - az eutanázia: „Az eutanázia a gyógyíthatatlan beteg halálának meggyorsítása vagy előidézése szenvedésének megrövidítése céljából.”51Két fajtája létezik: aktív (amely a halál előidézését jelenti, egy „tevőleges” magatartással) és passzív (a betegnek nem nyújtanak további kezelést az életben maradásához.) A passzív eutanázia megvalósulási formája az, amikor a beteg döntésén alapul, illetve amikor az orvos döntésén nyugszik. Feinberg szerint az eutanázia megvalósulhat saját elhatározásból: olyan személy kéri az eutanáziát aki jogilag beszámítható , aki tudatában van a következményeknek, akinek saját akaratelhatározása van. Másik esete, amikor mások végzik az eutanáziát a személy akarata ellenére (a zsidóságon a német katonák). Harmadik esete, amikor hiányzik a beleegyezés az eutanáziába, mert a személy nem beszámítható.52 Az Alkotmánybíróság, 22/2003. (IV. 28.) számú határozatában az önrendelkezési jog korlátozását ( az eutanáziát az önrendelkezési jog alapozza meg, annak korlátozása pedig korlátozza az eutanáziát is) az élet és annak védelmének elsődlegességével indokolta, az állam kötelességeként. A határozat értelmében a gyógyíthatatlan betegnek az a szándéka, hogy az orvos tevőleges magatartással vessen véget szenvedéseinek, már nem tekinthető önrendelkezési jogának olyan részének, amelyet elvonhatna akár teljes egészében is a törvény.

50

Alkotmány 54. § (1) bekezdése

51

Sári János-Somody Bernadette: Alapjogok,Osiris Kiadó, Budapest,2008, 97-98. oldal

52


University Press,Oxford, 1986, 344-345.oldal

25

A határozat azt is kimondja, hogy az életfenntartó vagy életmentő beavatkozásról történő lemondás is az önrendelkezési jog része, meghatározott feltételekhez kötött, amely megjelennek az 1997. évi CLIV. törvényben: 20. § (2), (3) bekezdése. Az ismeretek tényében jogosan tesszük fel a kérdést: mégis kinek az életéről beszélünk? Markánsan szemben áll egymással az egyén önrendelkezési joga (szabadsága) és az autoritás (állam akarata, amit a jog mond). Korlátozható-e az egyéni érdek, hozzátartozik-e az emberi méltóságoz, a méltóságteljes halál is? A kérdéssel többen foglalkoztak, és nagy felháborodást keltett egy 1972-ben bemutatott brit film (Whose life is it anyway? –Kinek is az élete ez?)53 A történet szereplője Ken Harrison egy átlagos huszas éveiben járó férfi, aki egy autóbaleset során eltöri gerincét és nyaktól lefelé lebénul, élete végéig kórházba kerül. Nem akar tovább élni, de mivel képtelen arra, hogy véget vessen életének (a Btk. nem bünteti az öngyilkosságot) és az eutanázia tilos, ezért azt kéri, hogy hazamehessen. Orvosa nem tesz eleget kérésének, mivel tudja, hogy az életben maradáshoz az alapszükségleteket nem tudja ellátni (étkezés, tisztálkodás) ez egyenesen vezetne halálához. Tárgyaláson is részt vesz, ahol szintén elutasítják kérését, „ráerőszakolják” életét. Hasonló példa a Pretty-eset, ahol a strasbourgi bíróság az aktív eutanázia kérdésével került szembe54. A hölgy, a férje segítségét szerette volna kérni abban, hogy az öngyilkosságában segítse őt, akár ő hajtsa végre azt, de a jog bünteti ezen cselekményt. Pretty mozgóideg-sorvadásban szenved ami bénuláshoz majd halálhoz vezet. A bíróság elutasította kérelmét. Az aktív eutanáziánál már megjelenik a másoknak okozott kár (amely a kárelv szempontjából is bűncselekmény) és az erkölcs is. Autonómiája a személynek már eleve korlátozott, hiszen fizikai képessége miatt nem tud szabadon cselekedni, saját testének a rabja. Azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy a halál teljesen a nullára redukálja az egyén autonómiáját, így az autonómia és az eutanázia éppen ellentétes célt szolgálnak.

53



http://www.nightingalealliance.org/pdf/pretty_v_uk.pdf (2011.10.23-án hatályos állapota

szerint)

26

Az eutanázia mind a mai napig megosztja a társadalmat, ezt szemlélteti a következő ábra is:55

Az állam korlátozhatja-e az egyén önrendelkezési jogát, annak szellemében, hogy mindig ott van a változás reménye is, és az örök kérdés: mi lett volna ha… fejlődik a technika, az orvostudomány és meg tudjuk menteni az egyént a szenvedésétől, van remény a felépülésére? Véleményem megegyezik Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleményével, amelyet a 22/2003.(IV. 28.) AB határozatban fejtett ki: „Az önrendelkezési jog objektív intézményvédelmi oldala - az Alkotmánybíróság értelmezése alapján [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302-303.] - az állam alapjogvédelmi kötelezettsége, amely arra irányul (mivel itt az egyén életét nem másokkal szemben kell megvédeni), hogy biztosítsa az alapjog (önrendelkezési jog) tényleges érvényesülését. Az államnak garantálnia kell a jog érvényesülésének garanciális feltételeit, a visszaélések lehetőségének elhárítását, hogy valóban az érintettek rendelkezzenek saját életük utolsó stádiuma felett.”

55

A közvélemény kutatást a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2000 dec. 8- 11 között.

http://www.median.hu/object.258635d4-0161-4ab6-abf3-43138ff9fb47.ivy(2011.10.23-án hatályos állapota szerint)

27

Az abortusz: korunk egyik legvitatottabb problémájaként jelenik meg. Alapjogi konfliktusát jelent, az anya önrendelkezési joga és a magzati élet védelme között, a jog melyiket részesítse előnyben a másik sérelmére, továbbá: jogalany-e a méhmagzat? Megilleti-e az anyát az önrendelkezési jog, ha választásával véget vet a magzat életének? Mennyire jelenhet meg az állam az egyének életében és mennyiben korlátozhatja az önrendelkezési jogot? Az Alkotmánybíróság két határozatában is foglalkozik a kérdésessel: az első határozatában (64/1991.(XII. 17.)) megsemmisítette a terhességmegszakítás rendeleti szintű szabályozását, míg a második határozatban (48/1998. (XI. 23.) ) a magzatvédelmi törvény alkotmányosságának a vizsgálata történt meg. A kétpólusú konfliktus (anya- méhmagzat)56 során a paternalizmus komoly kérdéskörével találjuk szembe magunkat. A paternalizmus alapján két szemszögből közelíthetjük meg a kérdést:

A: ha abból a tényből indulunk ki, hogy a méhmagzatot megilleti a jogalanyiság és nem csak egy függő jogi helyzet (öröklésének feltétele az élveszületés), akkor az anya saját választása alapján nem vethet véget a méhmagzat életének. Ebből az következne, hogy az állam teljesen korlátozná az anya döntési autonómiáját, teljesen megsértvén és figyelmen kívül hagyván önrendelkezési jogát.(erős paternalizmus és indirekt) Célja azonban az élet védelme és oltalmazása (amely már a méhmagzatot is megilleti), felállítván egy jogok közötti hierarchiát és nem utolsó sorban az anya életét, egészségét is védi, hiszen sok nő válik meddővé a beavatkozás után.

B: ha abból a tényből indulunk ki, hogy a méhmagzatot nem illeti meg a jogalanyiság (semmilyen esetben sem), akkor ezáltal megmarad az anya önrendelkezési joga, az állam szerepe viszont meg sem jelenik, hiszen nem tesz eleget legfőbb kötelességének, mégpedig annak, hogy védje az emberi életet. Ezzel együtt egy lavinát indítanánk útjára, amelynek többnyire igazságtalan áldozata lenne. Mind A, mind pedig B eset a szélsőséges válaszokat jelenítik meg.

56

Strasbourgban a bírói gyakorlat alapján hárompólusú: anya- apa- gyermek.

28

Ideális állapot nem tud létrejönni, ezért szükségesebb rossz, ha az anya önrendelkezési joga korlátozva van, védve ezzel a méhmagzatot és csak bizonyos megszorító kritériumok mellett élhetne jogával, amely újraszabályozná az eddigi tendenciákat Európában:57

Biztonsági öv használata: az erős paternalizmus talán legtisztábban megjelenő esete, amelynek középpontjában (mint a legtöbb paternalista érvnek) az emberi élet áll, hiszen a kötelezővé tett biztonsági öv (60/1993. (XI. 29) AB határozat) megvéd minket egy esetleges balesetnél, vagy komolyabb sérülés bekövetkezésénél. Hasonló példa rá a bukósisak használata is. Vannak azonban olyan esetek, amikor pont a biztonsági öv használata miatt következett be a személy halála (az égő kocsiból a biztonsági öv miatt nem tudott kimenekülni) vagy vallása miatt a személy megtagadta felvenni a bukósisakot, mégis kötelezték rá.

57

http://www.valsagterhesseg.hu/abortusz01.html (2011. 10.23-án hatályos állapota szerint)

29

A gyermek tagsága egyesületekben: kiindulópontként azt kell tisztáznunk, hogy kinek a feladata azt eldönteni, hogy a gyermek milyen egyesületben vehet részt? A szülő kezében van-e a döntéshozatal vagy az államéban? A: az állam teljesen kivonul a magánszférából, szabad döntéshozatalt adván a szülőnek B: az állam határozza meg, milyen kritériumok mellett és milyen egyesületben vehet részt a gyermek Utóbbi variáns lép életbe annál az esetnél, amikor az Alkotmánybíróság határozata (21/1996. (V. 17.) ABh: gyermek tagsága homoszexuálisok érdekvédelmi egyesületében) alapján kimondta, hogy „… valamely tevékenységet azért korlátoz vagy tilt a jog, mert az az érintett korosztályra konkrét veszélyekkel jár; e konkrét veszély nagysága dönti el a jogkorlátozás arányosságát is.” Minden esetben mérlegelni kell a gyermekre ható hatásokat (erkölcsi, fizikai, szellemi fejlődés) és életkorát, megfelelő belátási képességét. Az elfogadott helyzet az lenne, ha valamennyi szülő ezen elvárásoknak megfelelően cselekedne, és úgy hozna döntést, hogy minden esetben a gyermek védelmét helyezi előtérbe. Sajnálatos módon az, ami elvárt lenne (amit a jog mond) és az, ami a gyakorlatban megvalósul két külön dolog. Ezért szükséges az állam szerepe, hogy gyámként lépjen fel minden gyermek felett és biztosítsa számukra a védelmet. („jóakaratú paternalizmus”) Mind a gyermek egyesülési joga és a szülők döntési önállósága megcsorbul, vagy teljesen megsemmisül, ha az állam átveszi a szülők szerepét, behatol a magánszférájukba. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a magánszférában megvalósuló bűncselekmények és károk ritka esetben jutnak el a hatósághoz, így a gyermek fejlődésének védelme érdekében „feladható” a magánszféra védelme. A határozat kimondta: „ … a gyermek tagságát homoszexualitással kapcsolatos egyesületben törvény vagy bírósági határozat kizárhatja vagy korlátozhatja.”

30

Jogi moralizmus

Fogalma, szükségessége Egy adott társadalomnak meg vannak a maga írott és íratlan szabályai. A joggal szoros összefüggésben jelennek meg a morális értékek, amelyeket védenünk kell. A társadalomnak, ha egy magatartást erkölcstelennek tart, vajon joga van-e a kriminalizáláshoz akkor is, ha az adott cselekmény nem okoz hátrányt, sérelmet? Utolsó szabadság-korlátozó elvünk a jogi moralizmus, erre a kérdésre keresve ad igenlő választ. Kiindulópontként a konvencionális erkölcs fogalmát kell definiálnunk ahhoz, hogy a moralizmus fogalmi elemeit meg tudjuk határozni. Amint azt az előbbiekben említettem, minden társadalomban vannak követendő erkölcsi szabályok és normák, amelyek betartása és „betartatása” hosszú időre és történelemre vezethető vissza, a társadalom többsége egyetért velük (közerkölcs). Ezen követelményeket, amelyek az adott társadalom ténylegesen megkíván és követel, konvencionális erkölcsnek58 nevezzük. A konvencionális erkölcs elleni támadások visszaszorításának egyik alapja lesz a jogi moralizmus. A jogi moralizmus egy olyan elv, amely szerint mindig jó ok a kriminalizáció támogatásához az, hogy megakadályozzuk a nem sérelmi „gonoszt”, a kárral/sérelemmel nem járó erkölcstelenséget59 .A jogi moralizmus szükséges ahhoz, hogy: - megőrizze a hagyományos életutat (konvenciók védelme, például: házasság intézményének védelme), - érvényre juttassa az erkölcsöt (akár rákényszerítéssel is) - megakadályozza a jogtalan haszonszerzést (például zsarolás) -felemelje és tökéletesítse az emberi karaktert Ebből következik, hogy a moralizmusnak még akkor is súlya van, ha nincsenek veszélyben „tulajdonaink”, értékeink, de szükséges az ellenük irányuló támadások visszaszorítása. (zsarolás útján ne jusson senki sem vagyoni előnyhöz) 58

H. L. A. Hart: Jog, szabadság, erkölcs, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 29-33. oldal

59


Oxford University Press, Oxford, 1990.,324.oldal

31

A közerkölcs lételemeit képezik a hagyományok, közös emlékek, amelyek összetartják a nemzetet. Egyik legősibb tradíció a házasság és a család intézménye, amelyre pontosan meghatározott definíciót nem tudunk mondani, ezért nehéz az intézménnyel kapcsolatban felmerülő viták eldöntése. Kezdetben az erkölcs és valláserkölcs alapján került sor büntetőjogi védelmére (házasságtörés, kettős házasság tilalma) mára a házasság és a család alapintézményének megváltozásában keresendő a büntetőjogi változás (többnejűség)60, és egy újfajta szemlélet elterjedése (bejegyzett élettársi viszony nem tiltott) Azon pontok, amelyek szerint egy közösségi csoport rövid időn belül elbukhat, éppen ezért fontos az erkölcs, „közerkölcs” megléte, amely összekovácsoló erővel bír, a következőek 61: - az egyesülés túl mulandó, futólagos, - a kohézió túl csekély a tagok között, - közös érdekek túl általánosak (csak a férfiakat érintik), - hagyományok könnyen megbukhatnak, - szervezés, „szóvivő” hiánya, - nincs összhang a tagok és érdekek között. Nagy szerepet kap a morális konzervativizmus, amely a tiszta moralizmust jeleníti meg. Az elv hívei azok, akik a büntetőjogban használnák a jogi moralizmust, büntetnék az erkölcstelenséget, amely szétzúzza a társadalom alappilléreit.62

60

Dr. Sinku Pál: A család és a gyermek büntetőjogi védelme HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó

Kft., 2000, 19-21. oldal 61


Oxford University Press, Oxford, 1990., 90-92.oldal 62

Szétesés- tézise: ha a közerkölcsöt nem éri jogi védelem, az az egész társadalom széteséséhez

vezet. ( ld.: Lord Devlin: Law, Democracy, and Morality)

32

Egyéb esetek Egy cselekmény kierőszakolása, és valaki zsarolása is erkölcsbe ütközik. Kijelentésemet az alábbi két Feinberg által lefektetett példa illusztrálja:

I. példa 1. eset: A megzsarolja B-t, ha nem fizet, lelövi 2. eset: A felajánlja, hogy nem lövi le B-t, ha fizet neki Az első esetben B követeli a pénzt, fenyeget; a második esetben kritériumot szab B-nek ahhoz, hogy életben maradjon: pénz. Büntetése az ilyenfajta cselekménynek nehéz, hiszen számos tény nehezíti a felderítést: nincs tanú, B személye ismeretlen. Megítélése mindkét esetnek erkölcstelen, ahogyan a további példára is ez az elemzés helytáll:

II. példa 1. eset: A megfenyegeti B- t egy jövőbeli kárral, ha nem fizet neki 2. eset: A felajánlja B- nek, hogy ha fizet, nem fogja a jövőben kár érni. A zsarolás eseténél egy paradoxon (látszólagos ellentét) is fennáll, hiszen azzal, hogy valakit megzsarolok: bűnt követek el, de hogyan alakul a helyzetem, ha olyan személyt zsarolok meg aki rosszat követett el?63 Erkölcsileg a többség „felmentene” a büntetés alól, hiszen a zsarolásommal elégtételt vettem egy olyan személyen, aki erkölcstelent követett el, de azzal, hogy zsaroláshoz folyamodtam én is egy erkölcsbe ütköző cselekedetet valósítottam meg. Így levonva a konklúziót, semmivel sem vagyok különb a megzsarolt személynél.

Kritikaként fogalmazódik meg e két Feinberg - példa alapján, hogy a kár-elv szerint is egyszerűen büntethetők, nem világítják meg teljes mértékben a moralizmust.

63


Oxford University Press, Oxford,1990, 247.oldal

33

További jó erkölcsbe ütköző esettel találkozhatunk akkor is, ha egy meccs előtt (amire elfogytak a jegyek) a személy a duplájáért kezdi el árusítani saját jegyét másoknak. Érezzük, hogy a személy más „szükségéből” húz hasznot, de mikor büntetendő a cselekmény? A szigorú értelemben vett jogi moralizmus alapján, az igazi erkölcsi gonoszokat jogosan kell megbüntetni, még akkor is, ha szabadon áramlanak, vagy ha a gonosz tettünk senkire sincs kihatással, nem ártalmas senkire nézve sem.64 Ebből következik, hogy egy cselekmény, ha erkölcstelen, akkor már okot szolgáltat a büntethetőségére. A jogi moralizmussal kapcsolatos kritikák egyik képviselője, H. L. A. Hart szerint a pozitív erkölcs kritizálható (létezik egy kritikai erkölcs65), önmagában is érték az emberek szabadsága, mérlegelendő mikor kerülhet sor a korlátozásra.

Moralizmus a gyakorlatban Nehézséget jelent az elv gyakorlati alkalmazásánál a fogalmak: erkölcs, közerkölcs definiálatlansága. Tovább nehezíti a gyakorlati megközelítést az is, hogy az erkölcs társadalmanként, koronként és személyenként is egy változó kategória. Azon szabályok, amelyek büntetnek, ha közerkölcsöt sértek, vagy korlátozzák a jogomat, miszerint „közerkölcsbe ütközik” elbírálása (mennyire ütközik közerkölcsbe) a törvényhozók szubjektív véleményétől függ. Az Európai Bíróságnak gyakorlatában is megjelenik a közerkölcs védelme. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 36. cikke sorolja fel azokat az okokat, amelyek kivételt képeznek a mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalma alól.

64


Oxford University Press, Oxford, 1990, 125.oldal 65

Kritikai erkölcs: tényleges társadalmi intézmények, a pozitív erkölcs bírálatára szolgáló

általános erkölcsi elv. A jogi kényszer alkalmazása minden társadalomban igazolásra szorul.: H. L. A. Hart: Jog, szabadság, erkölcs, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, 31. oldal

34

„ A [34]. és [35]. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.” Az Emberi Jogok Európai Egyezményében is megjelenik az erkölcs védelme, amelyet a 9. , 10. , 11. , cikkek is kifejezésre juttatnak. Például a 9. Cikk (Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság) 2. bekezdése: „ A vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonságot, a közrendet, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.”66 A közerkölcs védelme több ügyben is megjelenik, így a Bíróság 1979. december 14-én hozott ítéletében is, a Regina kontra Maurice Donald Henn és John Frederick Ernest Darby ügyben:67 Az ügy előzetes döntéshozatali eljárás során került az Európai Bíróság elé. A kérelmet az angol bíróság terjesztette elő M. D. Henn és J. F. Darby személyek elleni büntetőeljárás keretében. A személyek ellen az illetlen vagy szeméremsértő árucikkek behozatali tilalmának szándékos megszegése miatt indult eljárás. (több doboz szeméremsértő film és magazin) Az Európai Bíróság kifejtette, hogy elsődlegesen a tagállamok feladata, hogy meghatározzák a közerkölcsnek azon követelményeit, amelyek saját területeiken működnek, saját értékrendjük szerint és az általuk meghatározott formában. A közerkölcs védelme érdekében így minden tagállam jogosult arra, hogy a védelem érdekében tilalmakat állítson fel.

66

Részlet az Emberi Jogok Európai Egyezményéből

67

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:61979J0034:EN:HTML

(2011. 10.27-én hatályos állapota szerint)

35

Magyar szabályozásban a közerkölcs: A közerkölcs megsértése68 1. § (1) Aki a közterületen vagy nyilvános helyen a közerkölcsbe ütköző magatartást tanúsít, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (2) Aki a szexuális árut mások számára észlelhető módon közterületen vagy kirakatban elhelyez, illetőleg a szexuális áruk forgalmazására vonatkozó előírásokat egyéb módon megszegi, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (3) Aki erőszakot öncélúan bemutató reklámot tesz közzé, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (4) A (3) bekezdés alkalmazásában öncélú a bemutatás, ha az erőszak bemutatását a reklám tárgya vagy témája nem teszi feltétlenül indokolttá. A szabályozás alapján a közerkölcsbe ütköző magatartás alatt a mások jó ízlését, erkölcsi érzékét sértő magatartást értünk (trágár kifejezések, szeméremsértő magatartás) Közerkölcsbe ütközik az a tevékenység, ami: a szexuális árut mások számára észlelhető módon közterületen vagy kirakatban elhelyezi; a szexuális áruk forgalmazására vonatkozó előírásokat megszegi. Ezen szabályok alapján a szexuális áru - a többi árutól elkülönítve - csak zárt csomagolásban hozható forgalomba. A 18. éven aluli részére szexuális árut értékesíteni, kölcsönözni tilos. Szexuális árut értékesítő üzlet nem működhet alsó és középfokú oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint vallás gyakorlására szolgáló intézmény bejáratától számított 200 méteren belül. Az erőszakot bemutató reklám közzététele akkor öncélú és ezáltal szabálysértés, ha az erőszak bemutatását a reklám tárgya vagy témája nem teszi feltétlenül indokolttá. Védett jogtárgy a közszemérem és az egészséges erkölcsi fejlődéshez való jog, ezért fontos védelme. Nehéz gyakorlati alkalmazása az elvnek, de az egyes magatartások (házasságtörés, prostitúció, kéjelgés) szabályozása és a közerkölcs védelme, a békés együttélés követelményét jelenítik meg. Dr Sille István szerint: „Tekintettel vagyok a másikra, hogy ő is tekintettel legyen rám. Ez nem valamiféle újfajta pszichológiai-szociológiai felismerés. Sőt: ókori norma.”69

68

218/1999 (XII. 28.) Korm. Rendelet az egyes szabálysértésekről (részlet)

69

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1995,

13. oldal

36

Utószó (A szabadságkorlátozó elvek rendszerének kritikája)

A szabadságkorlátozó elvek rendszere a magyar tudományos élet mostohán kezelt területét képezi. A négy alapelv rendszerezése során számos kritikára bukkanhatunk. Feinberg az alapelveket a büntetőjog színterén jelenítette meg, ezen a területen kerültek szabályozásra, vagy lettek egy-egy jogszabály létrehozásának támaszpontjai, indokai. A gyakorlati példák segítségével azonban megvilágításra került az, hogy számos más területen például a polgári jogban is érvényesülnek az elvek (szomszédjogok-háborgatás). A kritikák másik nagy csoportja a sérelem –elv eseteinek objektivizálásával, csoportosításával kapcsolatos. Amint a hétköznapi életből vett sérelmek megmutatták, (utazás egy buszon) az, hogy ki hogyan él meg egy-egy szituációt, mi okoz számára sérelmet, több tényező összességétől függ. Máshogyan fog reagálni egy mélyen vallásos személy egy Jézust ábrázoló felsőre, mint egy kamasz; egy idős személy a hangos zajokra, kiabálásra érzékenyebb lesz, mint egy fiatal. Ha a sérelem-elv eseteit szeretnénk csoportosítani, akkor a csoportosítás felállítása előtt egyénenként kutatásra szorulna a személy neme, életkora, tapasztalata, vallása, kultúrája és ezen meglévő adatokból lehetne levonni a konklúziót. Az eredményünk azonban nem lenne vitathatatlan, hiszen az érzelmek is kihatással vannak a helyzet megítélésére, ezért az elbírálásuk is szubjektív kategóriát képez. A paternalizmus elvénél kapcsolatban az a tartalmi kritika merülhet fel, hogy sokszor indokolatlan beavatkozni a személy saját érdekérvényesítő döntéseibe, mert erősebb érvek szólnak az autonómia tiszteletben tartása mellett (míg a sérelem-elv kritikája „formális”: nem objektív a kategória, ezért nincs jó gyakorlati alkalmazása.) Ahogyan azt láthattuk, az, hogy bekapcsolom-e a biztonsági övet vagy felveszem-e a bukósisakot nem az én akaratomtól függ, hanem a jogalkotó akaratától, függetlenül az én szándékomtól, kultúrámtól, vallásomtól. Sokszor ez az elv fejezi ki a „rejtett önkény” fogalmát, a „köz érdekében” való érvvel alátámasztva. A jogi moralizmus nehezen alkalmazható a gyakorlatban a szavak definiálatlansága miatt. Nincs konkrét definíciónk arra, mit jelent az erkölcs, létezik-e közerkölcs, hogyan lehet szankcionálni az „erkölcstelen” magatartásokat. A társadalom és az értékek átalakulásával, új értelmet kell kölcsönöznünk az elvnek.

37

Bibliográfia

Felhasznált szakirodalom A Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének Kiadványsorozata: Államelmélet, (A mérsékelt állam eszméje és elemei II. Alapelvek és Alapintézmények) szerkesztette: Bódig Mátyás, Győrfi Tamás, Bíbor Kiadó Miskolc, 2002 A Miskolci Egyetem Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékének Kiadványsorozata: Államelmélet (A mérsékelt állam eszméje és elemei I. Elmélettörténet) szerkesztette: Bódig Mátyás, Győrfi Tamás, Bíbor Kiadó Miskolc, 2002 Bibó István: Válogatott tanulmányok, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986 Dr. Földi András és Dr. Hamza Gábor: A Római jog története és institúciói, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1996 Dr. Petrik Ferenc: A kártérítési jog, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991 Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995 Dr. Sinku Pál: A család és a gyermek büntetőjogi védelem, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft.,2000 H. L. A. Hart: Jog, szabadság, erkölcs, Osiris Kiadó, Budapest, 1999 Jeremy Waldron: ’Törvényhozás, autoritás és szavazás.’ In: Bódig-Győrfi-Szabó (szerk.): A Hart utáni jogelmélet alapproblémái, Bíbor Kiadó, Mikolc, 2004 Joel Feinberg: Társadalomfilozófia, Osiris Kiadó, Budapest, 1999 Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume one) Harm to Others, Oxford University Press, Oxford, 1984 Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume two) Offense to Others, Oxford University Press, Oxford, 1985 Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume three) Harm to Self, Oxford University Press, Oxford, 1986 Joel Feinberg: The Moral Limits of the Criminal Law (volume four) Harmless Wrongdoing, Oxford University Press, Oxford, 1990 John Stuart Mill: On Liberty, Readers International, 1994 Raymon Aron: Tanulmány a szabadságjogokról, Tanulmány Kiadó, Pécs, 1994 Sári János - Somody Bernadette: Alapjogok, Osiris Kiadó, Budapest, 2008

38

Internetes források http://www.uni-miskolc.hu/~wwwbkrt/bjkial.pdf2.oldal (2011. 08. 09-én hatályos állapota szerint) http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kidc/0/12175 (Contergan-botrány) (2011. 08. 11-én hatályos állapota szerint) http://findarticles.com/p/articles/mi_m1252/is_6_129/ai_84817539 (M. Therese Lysaught: Wrongful Life? The strange case of Nicholas Perruche (2011. 09. 10-én hatályos állapota szerint) http://kutatas.gay.hu/jog/7-jog/59-eszenyi-miklos-zsebtolvajok-szerelemfeltkgyilkosok.html (2011. 09. 10-én hatályos állapota szerint) http://hu.wikipedia.org/wiki/Pornogr%c3%A1fia (2011. 09. 25-én hatályos állapota szerint) http://www.elpis.hu/issues/3/elpis3_szerletics.pdf3.oldal (2011.10. 12-én hatályos állapota szerint) http://www.nightingalealliance.org/pdf/pretty_w_uk.pdf (2011. 10.23-án hatályos állapota szerint) http://www.median.hu/object.258635d4-0161-4ab6-abf3-43138ff9fb47.iwy (2011. 10. 13án hatályos állapota szerint) http://www.valsagterhesseg.hu/abortusz01.html (2011. 10. 23-án hatályos állapota szerint) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ.do?uri=CELEX:61979j0034:EN:html (2011. 10. 27én hatályos állapota szerint) http://hu.wikipedia.org/wiki/Libert%C3%A1rius_paternalizmus (2011. 10.28 - án hatályos állapota szerint)

39

Felhasznált jogszabályok, határozatok Polgári Törvénykönyv: 355. § (4) bekezdés 218/1999 (XII.28.) Kormány Rendelet az egyes szabálysértésekről 2003. évi CXXV. törvény (részlet) Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20 822/1986 20/1981. (VI. 19.) MT rendelet a közúti személyszállítási szerződésekről Büntető Törvénykönyv: 169. § (4); 67. § (1) bekezdés Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 36. cikk Emberi Jogok Európai Egyezménye (részlet) 1997. évi CLIV. törvény 20. § (2), (3) bekezdés

21/1996. (V.17.) ABh 22/2003. (IV.28.) ABh 48/1998. (XI.23.) ABh 60/1993. (XI.29.) ABh 21/1996. (V.17.) ABh

40

41

A szabadságkorlátozó elvek rendszere

Recommend Documents