A STRESSZ ELMÉLETI HÁTTERE ÉS MÉRÉSE: A SELYE JÁNOS LELKI EGÉSZSÉG PROGRAM TESZTBATTÉRIÁJÁNAK BEMUTATÁSA

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 11 (2010) 1, 53—80 DOI: 10.1556/Mental.11.2010.1.4

A STRESSZ ELMÉLETI HÁTTERE ÉS MÉRÉSE: A SELYE JÁNOS LELKI EGÉSZSÉG PROGRAM TESZTBATTÉRIÁJÁNAK BEMUTATÁSA ÁDÁM SZILVIA* — SALAVECZ GYÖNGYVÉR Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet, Budapest (Beérkezett: 2009. október 29.; elfogadva: 2010. február 17.)

A pszichoszociális stressz átfogó felmérése a stressz definíciójának sokrétûsége miatt nem egyszerû feladat. Számos mérõeszközt fejlesztettek ki, amelyek a stressz kiváltó tényezõit, a stresszválasz egyéni jellegzetességeit vagy a stressz individuális, szervezeti/ágazati, illetve társadalmi következményeit tárja fel. Jelen tanulmányunkban röviden ismertetjük a stressz és mérésének elméleti hátterét és bemutatjuk a Selye János Lelki Egészség Program tesztbattériáját, melynek jól bevált és széles körben használt mérõeszközei a stressz környezeti és pszichológiai koncepcióin alapulnak. Az elõbbiek közül bemutatjuk a társas kapcsolatokban, a munkahelyen, valamint a munkahelyi és családi szerepek közti konfliktus kapcsán kialakuló stressz mérõeszközeit; míg az utóbbiak közül ismertetünk néhány, a stressz feldolgozását és fontosabb következményeit vizsgáló eszközt. Tárgyaljuk a mérõeszközök célját, felépítését, a skálák kiértékelését, valamint pszichometriai jellemzõit. A bemutatott tesztbattéria klinikai és epidemiológiai vizsgálatokban, valamint terápiás intervenciók során való alkalmazása elõsegítheti az egyén stressz-szintjének felmérését; különös tekintettel a munkával kapcsolatos stressz mértékére és az azt csökkenteni képes forrásokra. A tesztbattéria segítheti a prevenciós vagy terápiás beavatkozásokra szoruló személyek hatékonyabb kiválasztását, a célszemélyek nyomon követését, s így az intervenció hatékonyságának növelését. Kulcsszavak: megküzdés, stressz, prevenció, intervenció, pszichometriai jellemzõk

* Levelezõ szerzõ: dr. Ádám Szilvia, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. E-mail: [email protected] 1419-8126 © 2010 Akadémiai Kiadó, Budapest

Mental_10_01.indd 53

2010.03.19. 10:10:11

54

Ádám Szilvia — Salavecz Gyöngyvér

1. BEVEZETÉS Selye János megfogalmazása szerint a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre (Selye, 1956). Késõbb a stressz definícióját a stresszfolyamat két fontos tényezõje, az „ok” (környezeti stresszorok vagy stimulusok, mint pl. fontosabb életesemények vagy mindennapos kellemetlenségek) és az „okozat” (a stressz által kiváltott szubjektív válaszreakciók, vagyis az ún. értékelési folyamat és a megküzdési válaszreakciók) egészítette ki (Holmes és Rahe, 1967; Lazarus és Folkman, 1984). A stressz mérése e definíciók alapján három elméleti megközelítésen alapul. Az elsõ — a környezeti megközelítés — a stressz stimulus-modelljén alapul és a stresszorok feltárását és mérését tûzi ki célul (Holmes és Rahe, 1967). A második — a pszichológiai megközelítés — a stressz tranzakciós modelljén alapul és az egyén stresszértékelõ folyamatait (pl. az ún. D-típusú személyiség jellemzõit) és/vagy a megküzdési válaszreakciókat méri (Lazarus és Folkman, 1984). A harmadik — a biológiai megközelítés — Selye stressz-modelljén alapul (Selye, 1956) és a stresszorokra adott élettani válaszreakciókat méri (pl. kortizol-szint, pulzus stb.). A modern stresszkutatás a pszichológiai megközelítésen alapuló, vagyis a stresszre adott szubjektív válaszreakciók mérését részesíti elõnyben (Cohen és mtsai, 1995; Derogatis és Coons, 1993). A stressz mérésénél figyelembe kell venni a stresszhatás hosszát is (akut vs. krónikus stressz). Úgy tûnik ugyanis, hogy nem is csak az akut, súlyos stressz, hanem az enyhébb, de krónikus stressz is fontos szerepet játszhat egyes mentális és szomatikus zavarok kialakulásában (vö. Kopp és Réthelyi, 2004). Az egyénre ható stressz — mint rizikótényezõ — mértékének meghatározása ezért mind a megelõzés, mind az intervenciók, mind a rehabilitáció szempontjából kiemelt jelentõségû. A stressz mérõeszközei általában önkitöltõs kérdõívek, mivel fontos annak a vizsgálata, hogy maga az egyén hogyan értékeli a stresszre adott válaszát. Kérdezõbiztos általi felvételt igénylõ technikákat (pl. interjúk) is kifejlesztettek a stressz vizsgálatára, de ezeket a módszereket ritkán alkalmazzák, mivel idõigényesek és drágák. A stressz környezeti megközelítése szerint életünk minden területén számos stresszornak vagyunk kitéve, azonban a munka életünkben betöltött központi szerepe miatt a munkahelyi stressz és az ezt kiváltó streszszorok kutatása mindig kiemelt fontosságú volt. Azok a munkahelyi pszichoszociális jellemzõk, amelyek stresszt okoznak, számtalan forrásból származhatnak. Ilyenek lehetnek például a túl magas vagy túl alacsony követelmények/elvárások, a hétvégi munka, a munkahelyi bizonytalanság, a segítõ munkatársi kapcsolatok hiánya, a felettestõl kapott támogatás hi-


2010.03.19. 10:10:12

A Selye János Lelki Egészség Program tesztbattériája

55

ánya, a nem megfelelõ fizetés, megnövekedett túlórák vagy a váltott mûszak (Salavecz, 2008). A munkahelyi stressz pathomechanizmusát két — a hazai és nemzetközi kutatásokban leginkább elterjedt — stressz-modell szemlélteti. Az elsõ a követelmény/megterhelés-kontroll modell, mely Karasek nevéhez fûzõdik (Karasek, 1979; Karasek és Theorell, 1990). A modell feltételezése szerint az egészségi állapot legrosszabb kimenetele akkor várható, ha a követelmények magasak, a döntési lehetõségek, a munkavállaló kontrollja viszont alacsony. Az elmélet továbbfejlesztett változata szerint a leginkább veszélyeztetett csoport magas követelményekkel, alacsony munka feletti kontrollal és a társas támogatottság hiányával jellemezhetõ (Salavecz, 2008). A második modell az erõfeszítés—jutalom egyensúly hiányán alapul, melyet Siegrist (1996) állított fel. A modell szerint, ha a munkahelyen a kifejtett erõfeszítés és az ezért kapott jutalom aránya nem megfelelõ, az ebbõl eredõ feszültség okozhat egészségromlást. A munkahelyi stressz okozta krónikus feszültség számos olyan megbetegedés elõfordulási kockázatát növeli, mint amilyen például a fertõzõ betegségek, a depresszió vagy a szorongásos megbetegedések (Cohen és mtsai, 2007; Kopp és mtsai, 2007). A munkával kapcsolatba hozható stressz káros egészségügyi hatását ezen felül két további módon is kifejti. Egyfelõl fokozza az orvosi szempontból viszonylag enyhe, de az életminõség és a munkaképesség szempontjából erõsen negatív hatású funkcionális tünetek (pl. fejfájás, izomfájdalmak, gasztrointesztinális tünetek, menstruációs zavarok) megjelenését (László és mtsai, 2007; Lundberg 2007), másrészt növelheti a krónikus betegségekben meghatározó jelentõségû egészségkárosító rizikómagatartások (mértéktelen alkoholfogyasztás és evés, dohányzás) elõfordulását és intenzitását (Head és mtsai, 2002; Kouvonen és mtsai, 2005; Roxburgh, 1998; Siegrist és Rödel, 2006). Ezen túl a munkával kapcsolatos stressz önmagában is rizikófaktora a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek, melyet számos vizsgálat — köztük már metaanalízisek is — alátámasztanak (Belkic és mtsai, 2004; Bosma és mtsai, 1998; Kivimäki és mtsai 2002, 2005, 2006; Van Vegchel és mtsai 2005). Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy noha a munkahelyi stresszel kapcsolatban általában annak negatív következményeirõl beszélünk, a (munkahelyi) nehézségek kihívásként való értelmezése és a velük való sikeres megküzdés a fejlõdés motorjául is szolgálhat. Jelen tanulmányunkban egy olyan tesztbattériát kívánunk bemutatni, melyet az elmúlt 25 év hazai epidemiológiai kutatásaiban (Hungarostudy 1983, 1988, 1995, 2002 és 2006) és stresszkezelõ intervenciós programjaiban sikeresen alkalmaztunk (Kopp és mtsai, 1987, 1989, 1995, 1998a,b, 2000, 2007; Kopp és Réthelyi 2004; Rózsa és mtsai, 2003; Susánszky és mtsai,


2010.03.19. 10:10:12

56


2007). Ezeknek a vizsgálatoknak egyrészt az volt a célja, hogy feltárják a krónikus stressz és a morbiditás, valamint a mortalitás közötti kapcsolatot régiónkban, másrészt hogy csökkentsük az egyén stressz-szintjét az intervenciók során. A jelen tanulmányban bemutatott tesztbattéria a 2009-ben lefolytatott Selye János Lelki Egészség Program része. E program célja a krónikus stressz által érintett csoportok és egyének szakszerû tájékoztatása a stresszrõl, annak hatásairól és a káros következmények kivédésének módjairól, illetve stresszkezelõ beavatkozások tartása, valamint azok hatékonyságának vizsgálata. Az alább tárgyalt mérõeszközök az eddigi, hazai, egymástól független felhasználásukkor nyert tapasztalatok alapján alkalmasnak bizonyultak az egészségi állapot felmérésére és fontos adatokat szolgáltatnak azokról a pszichoszociális folyamatokról, melyek a stresszválaszon (stresszor—értékelés—válaszreakció) keresztül egészségromláshoz vezethetnek. A bemutatott mérõeszközöket a stressz-teóriák alapján kategorizáljuk és röviden ismertetjük pszichometriai jellemzõiket.

2. A STRESSZ KÖRNYEZETI MEGKÖZELÍTÉSÉN ALAPULÓ MÉRÕESZKÖZÖK: A STRESSZOROK FELTÁRÁSA 2.1. A rövidített Házastársi Stressz Skála (Marital Stress Scale; MSS) Cél: A házastársi kapcsolat minõségének feltárása. A házastársi / élettársi kapcsolatban fellépõ stressz az egyén életminõségének alapvetõ befolyásolója, és az egyéb — pl. munkával kapcsolatos — stresszel való megküzdést akár pozitív, akár negatív irányban lényegesen befolyásolhatja e kapcsolat minõsége. Leírás: Az MSS teljes változata a társkapcsolatban fellépõ stressz forrásait — pl. az érzelmi kapcsolat minõségét (meghitt szerelmes, baráti, rutinszerû, problémákkal teli), a szabadidõs tevékenységeket, a házasság melletti „saját élet” megtartását, a kommunikációs nehézségeket, krízishelyzeteket, a hûtlenséget, a fizikai bántalmazást, egészségügyi problémákat — tárja fel (Orth-Gomer és Chesney, 1997). Míg ez a változat 17 kérdést tartalmaz, az itt tárgyalt, rövidített változat 5 kérdésbõl áll: 3 kérdés az érzelmi kapcsolat minõségét vizsgálja, 1 kérdés a párkapcsolatban megjelenõ problémákról kérdez, 1 kérdés pedig az egyén identitásának megõrzését tárja fel (Orth-Gomer és Leineweber, 2005). A kérdésekre igen/ nem (1—0) válaszok adhatók, így 0—5 pont érhetõ el. Minél magasabb a pontszám, annál magasabb a házastársi stressz szintje.


2010.03.19. 10:10:12


57

Pszichometriai jellemzõk: Az MSS pszichometriai tulajdonságait több vizsgálatban is elemezték (Orth-Gomer és Chesney, 1997; Orth-Gomer és Leineweber, 2005; Orth-Gomer és mtsai, 1997, 2000; Blom és mtsai, 2003; Balog és mtsai, 2003). A kérdõív belsõ konzisztenciája és validitása megfelelõnek bizonyult. Az MSS magyar változatának, illetve a rövidített változatnak is hasonló belsõ konzisztenciája volt (Cronbach-alfa = 0,77, illetve 0,69; Balog és mtsai, 2006). A konstruktum-érvényesség kielégítõnek bizonyult a normatív stockholmi és a magyar populációban egyaránt, valamint koronáriabetegségtõl szenvedõ nõknél is, mely mintán az érvényességet a depressziót, szorongást és alvászavarokat mérõ skálák bevonásával vizsgálták (Orth-Gomer és Chesney, 1997, Orth-Gomer és Leineweber 2005; Orth-Gomer és mtsai, 1997, 2000; Blom és mtsai, 2003; Balog és mtsai, 2003, 2006; Balog és Mészáros, 2005; Balog, 2006, 2008).

2.2. A Munkahelyi Környezeti Kérdõív (Job Content Questionnaire; JCQ) Cél: A rossz egészségi állapot megterhelõ munkahelyi tevékenységgel kapcsolatos rizikótényezõinek a vizsgálata, illetve a munkavégzés pszichoszociális jellemzõinek a feltárása. Leírás: A kérdõív a munkahelyi stressz Karasek és Theorell (1990) által felállított követelmény/megterhelés-kontroll-társas támogatás-modelljén alapul. A JCQ ezenkívül alkalmazható a munkahelyi fizikai követelmények, valamint a munkahelyi létbizonytalanság vizsgálatára is (Karasek, 1985). A szerzõk által ajánlott kérdõív 49 kérdést tartalmaz, ami a munka 21 aspektusát tárja fel 5 alskála segítségével, melyek a következõk: 1. kontroll (képességek megléte, döntéshozó hatalom, alulfoglalkoztatás, csoportos döntés-képesség, tekintély, befolyásolási képesség); 2. pszichés követelmények (koncentráció, általános pszichés követelmények, szerepek tisztázatlansága, munkafolyamat félbeszakítása); 3. társas támogatottság (érzelmi és instrumentális támogatás, munkatársi és felettesi ellenségeskedés); 4. fizikai követelmények (munkateher); 5. munkahelyi bizonytalanság (általános bizonytalanságérzet, képességek hiánya). Minden alskála 1—6 kérdést tartalmaz (Karasek és mtsai, 1998). A 49 kérdésbõl 39 kérdésre 4-pontos Likert-skálán kell válaszolni (1 = teljesen egyetért, 4 = egyáltalán nem ért egyet). A fennmaradó 10 kérdésre specifikus válaszok adhatók (pl. a csoport nagysága, az elbocsátott munkatársak


2010.03.19. 10:10:12

58


száma stb.). Az alskálák kérdéseire adott válaszok pontszámait összeadva egy-egy alskála-pontszám nyerhetõ. Ezen kívül, a kontroll- és pszichés követelmények-alskála medián pontjai alapján a munkahely 4 csoportba osztható: 1. aktív (magas követelmény/magas kontroll), 2. passzív (alacsony követelmény/alacsony kontroll), 3. magas stressz (magas követelmény/alacsony kontroll) és 4. alacsony stressz (alacsony követelmény/ magas kontroll). A munka 21 szempontját külön is pontozhatjuk (Karasek és mtsai, 1998). Az itt ismertetett tesztbattériában egy rövidített változatot alkalmaztunk. A 17 kérdésbõl 5 kérdés a követelményekre, 6 kérdés a kontrollra és 6 kérdés a társas támogatásra vonatkozott. A munkahelyi stressz (strain: magas követelmények és alacsony kontroll) megállapítására a munkahelyi követelmények és a kontroll hányadosát használtuk. Pszichometriai jellemzõk: Az alskálák belsõkonzisztencia-mutatóit (Cronbach-alfa) a teszt szerzõi egy 7804 fõs vizsgálatban megfelelõnek találták: kontroll = 0,83, pszichés követelmények = 0,74, társas támogatottság = 0,83, fizikai követelmények = 0,86, munkahelyi létbizonytalanság = 0,76; Karasek és mtsai, 1998). Az idõbeni stabilitás mérésére szolgáló teszt-reteszt korrelációs együttható a 4319 fõ bevonásával végzett vizsgálat szerint magasak, ha az alskálák értékeit foglalkozási ágak szerinti csoportosításban vizsgáljuk (0,91—0,97) és közepesek, ha az alskálák pontszámait külön-külön (nem ágazati csoportosításban) vizsgáljuk az évek folyamán (0,40—0,83). Rövid idõ-intervallumú teszt-reteszt vizsgálatokat nem végeztek (Karasek és mtsai, 1998). A JCQ érvényességét nemzetközi vizsgálatokban foglalkozási csoportokon/ágazatokon belüli, valamint ezek közötti összehasonlításokkal, skálák közötti korrelációs elemzésekkel, valamint klinikai korrelációs vizsgálatokkal támasztották alá. Ezek a vizsgálatok jó strukturális és tartalmi érvényességet igazoltak. A magas stresszel (magas követelmény és alacsony kontroll) jellemezhetõ munkahely megbízhatóan jelezte elõ (predikciós érvényesség) a kardiovaszkuláris és más krónikus megbetegedések elõfordulási gyakoriságát (Belkic és mtsai, 2004). A JCQ pszichés követelmények alskálája következetesen jól jelezte elõre a pszichés zavarok (pl. kiégés) kialakulását, míg a kontroll-alskála a depresszió és szorongás elõfordulását jósolta be (Karasek és mtsai, 1998).


2010.03.19. 10:10:12


59

2.3. Erõfeszítés—Jutalom Egyensúlytalanság Kérdõív (Effort Reward Imbalance Questionnaire; ERI) Cél: A Siegrist és munkatársai által kialakított munkahelyi stressz mérésére szolgáló kérdõív a munkahelyi erõfeszítések, a munkahelyi jutalmak és a túlvállalás három fõ dimenziójából tevõdik össze, amelyek a munkahelyhez közvetlenül köthetõ stresszt keltõ, zavaró tényezõket, egyéni jellemzõket mérik fel (Siegrist, 1996; Siegrist és mtsai, 2004). Leírás: Az eredeti kérdõív 23 tételes, ennek rövidített, 15 tételes magyar változata az epidemiológiai felmérések sajátosságait figyelembe véve lett kialakítva (Salavecz és mtsai, 2006). A rövidített mérõeszköz erõfeszítés-dimenziója három tételbõl áll, amelyek rákérdeznek a munka során jelentkezõ idõzavarra, a megszakításokra, zavaró tényezõkre, illetve a növekvõ erõfeszítésekre. A válaszolónak jelenlegi vagy legutóbbi munkakörére vonatkozóan kell válaszolnia. A magyar rövidített kérdõív jutalom-skálája 6 tételt foglal magában. A kérdések a munkáért kapott elismerésre, az elõrelépési lehetõségekre, a biztos munkahely meglétére és a munkahelyen bekövetkezõ kedvezõtlen változásokra vonatkoznak. Amennyiben a tételek által nevesített munkakörülmények léteznek, a vizsgálati személyeknek azt is be kell jelölniük, hogy ez mennyire zavaró a számukra. A kérdéseket egy 5-fokú Likert-skálán kell értékelnie a személynek. Az erõfeszítés-alskála pontszáma 3-tõl 15-ig terjed, a jutalom alskálája 6-tól 30-ig. Az erõfeszítés-skála esetében minél magasabb a pontszám, annál több az észlelt erõfeszítés, a jutalom-skálánál az alacsonyabb pontszám kevesebb észlelt jutalmat mutat. Az erõfeszítés- és jutalom-alskálák hányadosa adja a Siegrist modellje szerinti munkahelyi stressz mérésére alkalmas mutatót (Siegrist és mtsai, 2004). Ez a változó, az erõfeszítés—jutalom egyensúlytalanság a mindennapi munkában megnyilvánuló költségek és nyereségek egymáshoz viszonyított arányát kívánja számszerûsíteni. Megfelelõ súlyozással az erõfeszítés- és jutalom-skálák összpontszámának hányadosát mint az egészség független meghatározóját alkalmazzák a munkahelyi stressz egészségügyi következményeinek vizsgálatakor — dichotóm változóként (az 1-nél nagyobb érték jelenti a magas munkahelyi stresszt), illetve logaritmikusan transzformált formában, folytonos mutatóként egyaránt (Niedhammer és mtsai, 2000; Pikhart és mtsai, 2004). A kérdõív harmadik, túlvállalás-dimenziója a személy azon munkahelyi szituációkban megnyilvánuló egyéni jellemzõit méri fel hat tétel segítségével, melyek a munkából való kivonódás képességével, illetve a túlterheltséggel kapcsolatosak. A válaszadás négyfokú Likert-skálán történik a következõképpen: 1 — egyáltalán nem jellemzõ; 2 — nem jellemzõ; 3 — jel-


2010.03.19. 10:10:12

60


lemzõ; 4 — nagyon jellemzõ. A skála pontozása 6-tól 24-ig terjed, ahol a magasabb pontszám a munkavállaló magasabb túlvállalását jelzi. Pszichometriai jellemzõk: A mérõeszköz skáláinak belsõ konzisztenciája igen jónak bizonyult (Salavecz és mtsai, 2006). A Cronbach-alfa együttható az erõfeszítés- és a jutalom-skálánál 0,77-es, a túlvállalás-skála esetében 0,8-as értéket mutatott. A rövidített kérdõív diszkriminatív érvényességének vizsgálatakor a skálák között szignifikáns különbségek voltak kimutathatóak. A nemek tekintetében a nõknél magasabb túlvállalás volt megfigyelhetõ, az 50 év feletti korcsoportban magasabb jutalom-érték, illetve mindhárom skála növekvõ trendet mutatott az iskolai végzettség növekedésével. A munka jellegét alapul véve, a vezetõ pozíciót betöltõk pontszámai voltak magasabbak. Az erõfeszítés—jutalom egyensúlytalanság mutatójában ezek a különbségek kiegyenlítõdtek, tehát azt a szociodemográfiai jellemzõk nem befolyásolták. A konvergens validitást igazolja, hogy akinél magasabb erõfeszítés—jutalom egyensúlytalanság, illetve nagyobb túlvállalás volt kimutatható, azok rosszabb testi egészségi állapotról számoltak be, illetve a pszichológiai jóllétük, mentális egészségük is rosszabbnak mutatkozott. Pozitív kapcsolat volt kimutatható továbbá a munkához köthetõ, észlelt feszültségek és az erõfeszítés—jutalom egyensúlytalanság mutatója, illetve a túlvállalás között is (Salavecz és mtsai, 2006).

2.4. Michigani Szervezeti Felmérés Kérdõív munkahelyi elégedettséget mérõ alskálája (Michigan Organisational Assessment Questionnaire / Job Satisfaction Subscale; MOAQ-JS) Cél: Az általános munkahelyi elégedettség fontos összetevõje annak, hogy a munkavállaló számára mennyire megterhelõ, stresszkeltõ az általa végzett tevékenység. A MOAQ munkahelyielégedettség-skálájának célja e változó mérése. Leírás: A MOAQ 7 modult tartalmaz, melyek a személy teljesítményét és a munkahelyi életminõséget (többek között a munkahelyi elégedettséget) vizsgálják. A munkahelyi elégedettséget mérõ eszközt Camman és munkatársai (1983) dolgozták ki. A három tételbõl álló egyszerû skála a munkavállaló munkahelyérõl és munkájáról való szubjektív véleményét vizsgálja. A tételekre adott választ egy 7-fokozatú Likert-skálán kell megadni (1 = egyáltalán nem értek egyet, 7 = teljesen egyetértek). A második tételt fordított irányban kell pontozni, majd a tételekre adott pontokat öszszeadva egy végsõ pontszám határozható meg. Minél alacsonyabb a pontszám, annál kisebb az egyén munkahelyi elégedettsége.


2010.03.19. 10:10:12


61

Pszichometriai jellemzõk: A MOAQ munkahelyi elégedettséget mérõ skálájának pszichometriai jellemzõit számos vizsgálatban ellenõrizték. A belsõ megbízhatóság — a tételek alacsony számát figyelembe véve — minden vizsgálatban megfelelõnek bizonyult, a skála Cronbach-alfa-értéke 0,67 és 0,95 között változott (Hochwarter és mtsai, 1999; Igalens és Roussel, 1999; McFarlin és Rice, 1992; McLain, 1995; Sanchez és Brock, 1996; Siegall és McDonald, 1995). Az MOAQ-JS konvergens és diszkrimináns érvényességét ugyancsak számos nemzetközi vizsgálat igazolta, és a validitást már metaanalitikus módszerekkel is elemezték (Bowling és Hammond, 2008). Az MOAQ-JS pozitív korrelációt mutatott többek között a munkahelyi elkötelezettséggel, a munkahelyi fókuszálással és negatív korrelációt a munkahelyelhagyással vagy a fókuszvesztéssel (Siegall és McDonald, 1995).

2.5. A munka és a család érintkezési területének stresszorai: a Carlson-féle Munkahely—Család-Konfliktus Skála Cél: A munkahelyi és családi szerepek összeegyeztetése során észlelt stressz jellemzõinek és szintjének mérése. Leírás: A szerepelmélet ún. hiány-teóriája szerint az egyén erõforrásai (pl. idõ, energia) végesek, és több szerep egyidejû fennállása elkerülhetetlenül csökkenti a szerepek ellátására fordítható erõforrásokat. Ez szerepkonfliktus kialakulásához vezethet, vagyis az egyik szerep ellátása a másikét megnehezíti, aminek következtében krónikus stressz, valamint a stresszel kapcsolatos pszichés és szomatikus megbetegedések alakulhatnak ki (Frone és mtsai, 1992a,b; Quick és mtsai, 1997; László és mtsai, 2008; Ádám és mtsai, 2008). A munkahely—család-konfliktus a szerepkonfliktus azon formája, amely a munkahelyi és családi szerepek összeegyeztetésébõl adódó konfliktust és a következményes stresszt tárgyalja. A munkahely— család-konfliktusnak három formája [idõhiány-, stressz (strain)-, illetve nem megfelelõ magatartásforma kiválasztása miatt kialakuló konfliktus] és két iránya (munkahely-, illetve családfüggõ; vagyis hogy elsõdlegesen a munkahelyi vagy a családi szerepek ellátása nehezíti-e meg a másik szerep ellátását) különböztethetõ meg (Greenhaus és Beutell, 1985; Frone és mtsai, 1992a,b). A munkahely—család-konfliktus mérésére számos eszközt dolgoztak ki. A Carlson és munkatársai (2000) által kifejlesztett kérdõív az egyetlen olyan validált mérõeszköz, mely a munkahely—család-konfliktus összes fentebb említett 6 dimenzióját vizsgálja. A multidimenzionális kérdõív 18 tételes (3 tétel dimenziónként). A tételekre a válaszok 5-fokozatú Likert-skálán


2010.03.19. 10:10:12

62


(1 = egyáltalán nem értek egyet, 5 = teljesen egyetértek) adhatók meg. A 18 tétel a dimenziókat alapul véve 6 alskálára osztható fel (3 munkahely— család-konfliktusforma és két irány). A tételekre adott válaszok összpontszámai meghatározhatók a teljes kérõívre és a 6 dimenzióra külön-külön is. Magasabb pontszámok erõsebb munkahely—család-konfliktust jelentenek. Pszichometriai jellemzõk: A mérõeszköz létrehozására és validálására 3 vizsgálatban és 5 különbözõ populációban (N = 1211) került sor (Carlson és mtsai, 2000). Az elsõ két vizsgálat során történt a tételek beválogatása, míg a harmadik vizsgálat (N = 225) a végsõ változat megbízhatóságát, faktor-struktúráját és diszkrimináns validitását elemezte. A 6 dimenziót vizsgáló alskála belsõ megbízhatósága megfelelõnek bizonyult (Cronbach-alfa = 0,70—0,87; Carlson és mtsai, 2000). A diszkrimináns validitást a 6 alskála közötti korrelációk erõsségével vizsgálták. Csak 2 korreláció bizonyult 0,6-nál erõsebbnek, ami alátámasztja az egyes alskálák diszkrimináns validitását. A validitás további vizsgálatához a munkahely—család-konfliktus feltételezett kiváltó tényezõit (pl. szerep-félreérthetõség, szerephalmozódás, társas támogatottság a munkahelyen és a családban stb.) és következményeit (pl. munkahelyi-, családi-, élet-elégedettség) feltáró skálákat is használtak. A vártnak megfelelõen, pozitív kapcsolatot találtak a munkahely—család-konfliktus és a szerep-félreérthetõség, valamint a szerephalmozódás között, illetve negatív kapcsolatot a munkahely—család-konfliktus és a támogatottság között. Ezenkívül a munkahely—család-konfliktus és az elégedettség különbözõ formái között negatív korrelációt találtak. A munkahely—család-konfliktus 6 dimenzióját a megerõsítõ faktoranalízisek alátámasztották (Carlson és mtsai, 2000).

3. A STRESSZ PSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSÉN ALAPULÓ MÉRÕESZKÖZÖK 3.1. Észlelt Stressz Kérdõív (Perceived Stress Scale; PSS) Cél: A stresszkutatás korábbi szakaszában elsõdleges szerepet tulajdonítottak az objektív történések, stresszforrások felmérésének, mint amilyenek például a komolyabb változással járó akár pozitív, akár negatív életesemények (pl. a Holmes és Rahe által kidolgozott Életesemény Skála, ld. Holmes és Rahe, 1967). Idõvel azonban kiderült, hogy rendkívül nagy egyéni különbségek vannak ugyanazon életesemények szubjektív megélésében, így a stressz szempontjából célszerûbb nem a konkrét életesemények mint stresszforrások meglétére, hanem az egyén szubjektív észlelésére támasz-


2010.03.19. 10:10:12


63

kodni. E szempontot helyezi elõtérbe a Cohen és munkacsoportja (1983) által kidolgozott Észlelt Stressz Kérdõív. Leírás: A PSS a nemzetközi gyakorlatban rendkívül gyakran alkalmazott mérõeszköz különbözõ beteg és egészséges populációkban a krónikus stressz hatásainak vizsgálatára (pl. Cohen és mtsai, 1993; Cobb és Steptoe, 1996; Glaser és mtsai, 1999; Dyck és mtsai, 1999; Stone és mtsai, 1999; Cruess és mtsai, 1999; Stowell és mtsai, 2001). A 14-tételes, ötfokú skálával (soha, szinte soha, néha, elég gyakran, nagyon gyakran) mûködõ kérdõív olyan szubjektív élmények gyakoriságára kérdez rá, mint például a váratlan események miatti izgalom, a nehézségek felhalmozódásának érzése vagy a problémák hatékony kezelésének élménye. A tételek fele fordított. A teljes kérdõív mellett használatban van egy 4- és egy 10-tételes változat is. Pszichometriai jellemzõk: A kérdõív megbízhatóságát és érvényességét a szerzõk egy 2000 fõnél is nagyobb, egyesült államokbeli mintán igazolták (Cohen és Williamson, 1988). A magyar változat pszichometriai jellemzõit Stauder és Konkolÿ Thege ismerteti 2006-ban megjelent tanulmányában. Eszerint a kérdõívnek mind a 4-, mind a 10-, mind a 14-tételes változata jó belsõ megbízhatósággal rendelkezik (Cronbach-α rendre = 0,79; 0,85; 0,88). A kérdõív magyar változatának validitását elemzendõ, a szerzõk egészségügyi szakemberek (orvos, szakápoló, pszichológus), normál populációból származó vizsgálati személyek, szomatikus és pszichiátriai betegek pontszámait hasonlították össze. Az adatok azt mutatták, hogy az egészségügyi szakemberek átlagértékei voltak a legalacsonyabbak; náluk magasabb értékeket értek el a normál populációból származó vizsgálati személyek; náluk is magasabbat a szomatikus betegcsoport tagjai, míg a legmagasabb pontszámokat — vagyis a legnagyobb stressz-szintet — a pszichiátriai kezelés alatt álló (szorongó) csoport tagjai mutatták. A kérdõív validitását a szerzõk más skálákkal való összehasonlítással is vizsgálták, és azt találták, hogy a kérdõív által mért észlelt stressz közepesen szoros, pozitív összefüggést mutat a depressziós és a szubjektív testi panaszok (pl. fejfájás, emésztési zavarok stb.) elõfordulásával és a vonásszorongással, valamint ugyanilyen erõsségû, negatív kapcsolatot az általános jólléttel. A fentiek alapján a szerzõk megállapítják, hogy bár van összefüggés az észlelt stressz és a különbözõ testi és lelki tünetek között, az Észlelt Stressz Kérdõív által mért változó egy független konstruktum, mely alkalmas a krónikus stressz mint rizikófaktor becslésére.


2010.03.19. 10:10:12

64


3.2. Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdõív (Spielberger’s State and Trait Anxiety Inventory — Trait Part; STAI-T) Cél: A stressz egyik legközvetlenebb pszichológiai következménye a szorongás, mely ha tartósan fennáll, az egyén általános jóllétének, funkcionálásának és teljesítményének, valamint fizikai egészségének is komoly veszélyeztetõje. A STAI-T célja a személy általános szorongásra való hajlamának felmérése. Leírás: A STAI rendkívül elterjedt mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlatban (Spielberger és mtsai, 1970; Sipos, 1978; Sipos és Sipos, 1983; Sipos és mtsai, 1988), és hosszú ideje való alkalmazása lehetõvé teszi azt is, hogy ugyanazon populációk akár évtizedekkel korábbi adataival összevetve a középtávú változások trendjeit is felmérjük. Jelen összefüggésben a STAI vonásszorongás-skáláját tárgyaljuk, mely — szemben a STAI pillanatnyi („state”) szorongást mérõ skálájával — a személy általános, tartós szorongásosságát méri, nem pedig egy adott helyzethez, idõponthoz kötõdõ aktuális szorongásszintjét. A kérdõív olyan jellemzõk mentén definiálja a szorongást, mint az aggodalom, idegesség vagy épp a feszültség érzése. A vonásszorongást a STAI-ban 20 állítás méri, melyeknél a válaszadó négyfokú skálán ítélheti meg egyetértése fokát (egyáltalán nem, valamennyire, eléggé, nagyon / teljesen). A tételek közül 7 kérdés fordított (Spielberger és mtsai, 1970). Pszichometriai jellemzõk: A skála magyar változatának megbízhatóságát és érvényességét Sipos és Sipos 1983-ban közölt cikke elemzi. Eszerint a mérõeszköz belsõ konzisztenciája kiválónak mutatkozott (Cronbach-α = 0,85—90). A szerzõk a teszt-reteszt megbízhatóságot is vizsgálták, mely 5-, illetve 7-napos intervallum esetén 0,86 és 0,73 volt. Az érvényesség vizsgálata során a szerzõk stresszteli események (pl. anatómiavizsga medikusoknál) elõtt és után, illetve késõbb, relaxált állapotban vették fel a kérdõívet a vizsgálati személyekkel. Az eredmények azt mutatták, hogy míg a kérdõív állapotszorongást mérõ részén a pontszámok meredeken estek, a vonásszorongást, vagyis a szorongásra való általános hajlamot mutató pontszám nem változott szignifikánsan, tehát az jól elkülönülve a személy általános tendenciáit volt képes megragadni, függetlenül a pillanatnyi helyzet jellegétõl (Sipos és Sipos, 1983).


2010.03.19. 10:10:13


65

3.3. Rövidített Beck Depresszió Skála (Beck Depression Inventory; BDI) Cél: A depresszió a krónikus stressz egyik leggyakoribb és igen súlyos következménye. A Beck-féle Depresszió Skála (Beck és mtsai, 1961, 1988) és annak rövidített változata e mentális zavar tüneteinek és azok súlyosságának felmérését teszi lehetõvé (Rózsa és mtsai, 2001). Leírás: A BDI rövidített magyar változatát a teljes változat összpontszámával legszorosabb kapcsolatban álló kilenc változó alkotja. A rövidített depresszió-kérdõív kérdései a következõ jellemzõkkel kapcsolatosak: szociális visszahúzódás, döntésképtelenség, alvászavar, fáradékonyság, túlzott aggódás a testi tünetek miatt, munkaképtelenség, pesszimizmus, elégedetlenség, az örömképesség hiánya, önvádlás. A rövidített változatban nem az eredeti kérdõívben szereplõ 4 válaszlehetõség szerepel egy-egy tünettel kapcsolatban, hanem egy állítás, amely a legsúlyosabb változatnak felel meg — pl. „Minden érdeklõdésemet elvesztettem mások iránt” — és a négy válaszlehetõség az „egyáltalán nem jellemzõ” (1)-tõl a „teljesen jellemzõ” (4)-ig terjed. A 9-tételes magyar változat pontszámát egy szorzószám (2,22) segítségével a teljes skála pontszámával ekvivalens értékké lehet átalakítani, mely a következõképp kategorizálható: 0—9 normál tartomány, 10—18 enyhe depresszió, 19—25 közepesen súlyos depresszió, 26 és fölötte súlyos depressziós állapot. Pszichometriai jellemzõk: A Beck-féle depresszió-kérdõív, illetve annak rövidített változata a depressziós tünetegyüttes súlyosságának egyik legmegbízhatóbb mérési módszere. Van Riezen és Segal (1988) kézikönyve szerint a pszichiáterek által végzett depresszió-súlyossági becsléssel igen jól korrelál a Beck-féle Depresszió Kérdõív rövidített változata. A rövidített kérdõívek, amelyek a vizsgálandó jelenséggel legszorosabb kapcsolatban álló tételeket foglalják csak magukban, sok esetben hatékonyabbak, mint azok a kérdõívek, amelyek kevésbé releváns kérdéseket is tartalmaznak. A BDI 9-tételes rövidített, magyar változata szoros korrelációt mutatott az eredeti 21 tételes változattal (Kopp és mtsai, 1995; Rózsa és mtsai, 2001). A magyar verzió pszichometriai jellemzõit egy 1164 nõbõl és 651 férfiból álló mintán mérték fel (Rózsa és mtsai, 2001). A 9-tételes változat jó belsõ megbízhatósággal bír, a Cronbach-alfa értéke 0,83 volt. A megerõsítõ (confirmatory) faktoranalízis alapján a kérdõív által mért 9 tünet egy dimenzión helyezkedik el (Rózsa és mtsai, 2001). A BDI hosszabb változata pozitív összefüggést mutatott a Hamilton Depresszió Skálával pszichiátriai és egészséges populációban is (Beck és mtsai, 1996). A BDI 9-tételes, magyar változatának validálása a magyar népességre reprezentatív mintán is megtörtént. Az eredmények szerint a


2010.03.19. 10:10:13

66


rövidített skála pozitív korrelációt mutatott a D-típusú személyiséggel, a szorongással és fordított összefüggést az általános jólléttel (Rózsa és mtsai, 2003).

3.4. WHO Általános Jóllét Skála (WHO Well-Being Questionnaire; WBQ-5) Cél: Mivel a jóllét (well-being) az egyén életminõségének pozitív jelzõjeként szolgál, a stresszteli állapot negatív indikátoraként is értelmezhetjük. A WBQ-5 célja e konstruktum gyors és egyszerû mérése. Leírás: Az általános jóllét konstruktuma az egyén elsõsorban mentális egyensúlyállapotának általános megragadására törekszik, s az elmúlt években az életminõség elõtérbe kerülésével mind az egészségügyi, mind az általános társadalomtudományi kutatásokban egyre nagyobb szerephez jut. Ennek mérésére az egyik leggyakrabban használt, rövid, könnyen érthetõ itemekbõl álló mérõeszköz a WHO által kidolgozott Jóllét Skála, melyet a pszichológiai jóllét önértékelésen alapuló mérésére használnak a nemzetközi gyakorlatban. A kérdõív eredeti formáját két évtizede dolgozták ki egy nemzetközi kutatás keretei között, amely a cukorbetegeknél alkalmazott különbözõ terápiás eljárások hatékonyságát vizsgálta az életminõség szempontjából (www.who-5.org). A fejlesztés célja az volt, hogy ne csak a negatív életminõség-mutatókat (pl. depresszió, szorongás) vegyék figyelembe a vizsgálat során, hanem a pozitívakat is. Az eredeti kérdõív 28 tételbõl állt, majd a nemzetközi adatok alapján 22 tételesre rövidítették. Idõvel felmerült a kérdõív rutinszerû használatának igénye az egészségügyi ellátásban, amely a további rövidítés szükségességét vetette fel. Az 1996-ban Bech és munkatársai által kidolgozott, tíztételes változat még egyaránt tartalmazta a jóllét negatív és pozitív indikátorait. Majd kialakult a kérdõív öttételes, négyfokú skálával (nem jellemzõ, alig jellemzõ, jellemzõ, teljesen jellemzõ) használt változata is, mely már csak olyan pozitív aspektusokat vesz számításba, mint a vidámság és jókedv, a pihenten ébredés vagy az élénkség (Bech, 1998; 2001). E skála fordított tételt nem tartalmaz. Pszichometriai jellemzõk: A magyar változat az öttételes, legrövidebb verzió alapján készült el, melynek validitásvizsgálatát Susánszky és munkatársai (2006) végezték el. Eszerint a skála belsõ megbízhatósága igen jó (Cronbach-α = 0,85). A kérdõív az elvárásoknak megfelelõen közepesen erõs, negatív kapcsolatban állt mind a depressziós tünetek elõfordulásával, mind a szorongással és a reménytelenséggel. A pontszám hasonló erõsségû, pozitív kapcsolatban állt mind a válaszadó önmagához, mind másokhoz viszonyított szubjektív egészségi állapotával is, jelezve az egészség és


2010.03.19. 10:10:13


67

az általános jóllét fontos kapcsolatát. Az eddigi elemzések alapján a kérdõív magyar változata is megbízható és érvényes mérõeszköznek tekinthetõ az általános jóllét vizsgálatakor.

3.5. A Rahe-féle Stressz és Megküzdés Kérdõív élet értelmességét mérõ alskálája (Life Meaning Subscale from the Brief Stress and Coping Inventory; BSCI-LM) Cél: A BSCI-LM célja, hogy felmérje, mennyire érzi a személy értelmesnek az életét. Ez nemcsak az általános életminõséggel függ össze, hanem konkrétan az egyén stresszel kapcsolatos tapasztalataival is. Az az ember ugyanis, aki életét, munkáját, mindennapi tevékenységét értelmesnek, valamilyen cél irányába tartónak tartja, az sokkal kevesebb belsõ feszültséggel — streszszel — képes elviselni az ezen tevékenységekkel járó vagy a belõlük következõ nehézségeket, mint az, aki életét, feladatait, munkáját teljesen hiábavalóként tapasztalja meg. Ezeket az elméleti megfontolásokat ma már számos, mind egészséges-, mind betegcsoportban elvégzett empirikus kutatás is támogatja (pl. Bauer-Wu és Farran, 2005; Harlowe és mtsai, 1986; Mascaro és Rosen, 2006; Reker, 1994; Schulenberg, 2004). Leírás: Az élet értelmességének mérése a stresszkutatásnak is részévé vált. Az e konstruktumot mérni hivatott számos kérdõív hátránya azonban, hogy viszonylag hosszú, a kérdések és/vagy a válaszlehetõségek olykor nehezen érthetõek, bonyolultak, ami különösen az összetett tesztbattériát alkalmazó vizsgálatok esetén jelent hátrányt. E szempontnak is megfelel azonban a Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdõív (BSCI; Rahe és Tolles, 2002; Rózsa és mtsai, 2005) élet értelmességét mérõ alskálája (BSCI-LM), mely rövid és egyszerû szövegezésû, s melyet a szerzõk Viktor Frankl koncepciója alapján törekedtek kialakítani (vö. Frankl, 1996). A BSCI többdimenziós, önjellemzõs mérõeszköz, mely a személyt érõ stresszhatások és a rendelkezésére álló megküzdõ kapacitások egymáshoz viszonyított nagyságát igyekszik megragadni, s az élet értelmességének átélése e koncepcióban a megküzdési erõforrások egyikeként szerepel. A nyolctételes skálának használatos egy 6 és egy 7 tételes változata is, mindegyik háromfokú válaszskálát (ritkán, néha, gyakran) alkalmaz. A nyolctételes változatban két fordított tétel szerepel, és az itemek olyanokra kérdeznek rá, mint hogy a válaszadót hite és értékei vezérlik-e mindennapjaiban, van-e életének célja és értelme vagy épp hogy meg tud-e bocsátani magának és másoknak (Konkolÿ Thege és mtsai, 2008). Pszichometriai jellemzõk: A skála megbízhatóságát és érvényességét Konkolÿ Thege és munkatársainak 2008-as tanulmánya elemzi. Eszerint a mé-


2010.03.19. 10:10:13

68


rõeszköz belsõ konzisztenciája megfelelõnek mutatkozott (Cronbach-α = 0,74, illetve 0,76 a két különbözõ mintában). Az érvényesség vizsgálata során a szerzõk azt találták, hogy a skála pontszámai közepesen erõs, pozitív kapcsolatban álltak az általános jólléttel, illetve közepesen erõs, negatív kapcsolatban a depressziós tünetegyüttes súlyosságával. Gyenge pozitív kapcsolatot találtak továbbá az aspirációs mutató esetében (ld. Martos és mtsai, 2006), míg gyenge negatívat az anómiával kapcsolatosan. A kérdõív ezen felül közepesen erõs, pozitív együttjárást mutatott három, további élet értelmességét mérõ kérdõívvel (Életcél-kérdõív; Egzisztencia-skála, Logo-Teszt-R). Összefoglalásként a szerzõk megállapítják, hogy a skála az élet értelmessége megbízható és érvényes mérõeszközének bizonyult, noha valamelyest más tartományát fedi le a konstruktumnak, mint a legtöbb élet értelmességét mérõ kérdõív.

3.6. Caldwell-féle Társas Támogatást Mérõ Leltár (Support Dimension Scale) Cél: A társas környezettõl kapott támogatás mértéke döntõ hatást képes gyakorolni az egyén stressztûrõ-képességére. Sok olyan helyzet és nehézség, mely a személy számára önmagában elviselhetetlen volna, megfelelõ társas támogatás mellett hordozható, esetleg kifejezetten növekedést segítõ nehézséggé alakulhat át (vö. a bevezetõben a stressz esetleges pozitív hatásairól mondottakkal). A társas támogatás különbözõ forrásainak, illetve mértékének felmérése szolgál a Caldwell-féle Társas Támogatást Mérõ Leltár (Caldwell, 1987; Kopp és Skrabski, 1992). Leírás: A kérdõív azt méri fel, hogy nehéz élethelyzetben mennyire számíthat különbözõ személyekre, csoportokra a válaszoló. A társas támogatás lehetséges forrásaiként a következõ személyek, csoportok szerepelnek a leltárban: szülõ, gyermek, házastárs, élettárs, rokon, barát, iskolatárs, munkatárs, szomszéd, segítõ foglalkozású, egyházi csoport, egyesület, polgári csoport. Egy négyfokú skálán (egyáltalán nem, keveset, átlagosan, nagyon) jellemezhetõ a társas támogatás erõssége, illetve egy külön válaszlehetõség áll rendelkezésre a nem létezõ társas kapcsolatokra vagy az elhunyt személyekre vonatkozóan. A kérdõív elemzése a társas támogatás különbözõ forrásait jelölõ itemek alapján külön-külön, illetve a tételek összpontszámának kiszámítása alapján is javasolható. Pszichometriai jellemzõk: Mivel a skála nem egy mögöttes pszichológiai konstruktum megragadását célzó itemegyüttes, hanem a válaszadónak támogatást jelentõ, egymástól akár teljesen független személyek, csoportok leltára, a megbízhatóság ez esetben kevéssé értelmezhetõ jellemzõje a mé-


2010.03.19. 10:10:13


69

rõeszköznek. A leltár hazai viszonyokra adaptált változatával kapcsolatos, országos, reprezentatív eredmények szerint a depressziós tünetegyüttes és a mentális zavarok általában egyaránt kapcsolatban állnak azzal, hogy a személy úgy ítéli-e meg, hogy nem kap elegendõ támogatást a szüleitõl (Kopp és Skrabski, 1992). A 20 évnél fiatalabbak között ez a legfontosabb tényezõ a depressziós, neurotikus tünetek hátterében, de az öngyilkossági kísérletekkel kapcsolatban is kimutatható az összefüggés. Aki szülõjére komolyan számíthat, annak sokkal inkább vannak életcéljai, kevésbé panaszkodik lehangoltságról, szorongásról, kevésbé követ el öngyilkossági kísérletet, kevésbé érzi ellenségesnek a környezetét, szignifikánsan kevesebb közöttük a kóros alkoholfogyasztás és az egyéb devianciák. Ha a személy barátaira számíthat nehéz helyzetben, az szintén véd a céltalanság, lehangoltság, depresszió ellen (Kopp és Skrabski, 1992).

3.7. A Cook és Medley-féle Ellenségesség Skála (Cook-Medley Hostility Scale) Cél: Az ellenséges attitûd, vagyis az, hogy a személy rossz szándékot és negatív indulatokat tulajdonít a környezetében élõknek, érdemben megnövelheti a személy által stressztelinek megélt helyzetek számát és hatását. A Cook és Medley (1954) által kidolgozott skála ennek a konstruktumnak, a hosztilitásnak felmérését szolgálja. Leírás: Az eredeti skála az ellenségességnek az önjellemzésben elismert jegyeibõl tevõdik össze, melyeket az MMPI-ból (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) empirikus alapon kiválasztott tételek alkotnak. A skála magas értéke agressziós diszpozíciókra, ellenségeskedõ indulatokra, a szociális környezettel kapcsolatos dacfeszültségre, összeférhetetlenségre, rosszindulatra, cinikus bizalmatlanságra utal. Barefoot és munkatársai (1989), valamint Kopp és munkatársai (1996) eredményei alapján a teljes, 50 tételbõl álló Cook—Medley-skála egy rövidített változata is elkészült (Kopp és mtsai 1998a, 2000). Jelen tesztbattériában ezt az 5-tételes, rövidített verziót alkalmaztuk. Négyfokú Likert-skálán a nem jellemzõtõl a teljesen jellemzõig terjedõen kell a vizsgálati személyeknek bejelölni, menynyire vonatkoznak rájuk a kérdõív állításai. Pszichometriai jellemzõk: Cook és Medley (1954) eredményei alapján az 50-tételes változat belsõ konzisztenciája igen jó, 0,86-os Cronbach-alfa-értéket mutatott. Több vizsgálatban is azt találták, hogy az ellenségesség-értékek pozitívan korreláltak a koronáriamegbetegedésekkel (Williams és mtsai, 1980; Williams és Barefoot, 1993). 424 férfi- és nõbeteg mintáján azt találták, hogy akiknek magas hosztilitás-értékeik voltak, 1,46-szor valószí-


2010.03.19. 10:10:13

70


nûbben betegedtek meg, mint az alacsony értékkel rendelkezõk (Williams és mtsai, 1980). Egy tanulmányban, melyben 118 orvost vizsgáltak azután, hogy 25 évvel korábban kitöltötték az MMPI-t, szignifikáns lineáris kapcsolatot mutattak ki az ellenségesség-érték és az általános halálozási index között (Barefot, 1983). Magyar pszichiátriai betegek csoportja nem különbözött lényegesen a standardizálási mintától, a bûnözõk, alkoholisták és az öngyilkosok azonban mindkét nem esetében egyöntetûen lényegesen magasabb eredményeket produkáltak (Pressing és Szakács, 1980). A rövidített változat tételeinek elemzése nemcsak skálaként, hanem itemenként is javasolt, mivel mind Barefoot és munkatársai (1989), mind Kopp és Skrabski (1996) eredményei alapján a tételek prediktív értéke eltérõ lehet. Kopp és munkatársai (1998b) eredményei alapján a rövidített skála által mért ellenséges attitûd jó elõrejelzõje a depresszió tüneteinek.

3.8. Alkoholhasználat Zavarainak Szûrõtesztje (Alcohol Use Disorders Identification Test; AUDIT) Cél: Az egészséget veszélyeztetõ mértékû alkoholfogyasztás nemcsak az egészségi állapot és a fizikai egészség szempontjából meghatározó jelentõségû mutató; a mértéktelen ivás az egyén pszichológiai jóllétének, pontosabban jól-nemlétének is indikátora. Konkrétan a stressz szempontjából is fontos információkat nyújtanak az alkoholfogyasztási szokások, hiszen sokan éppen feszültségeik, magas stressz-szintjük elõl keresnek enyhülést az italozásban. Az AUDIT kifejlesztõinek célja egy olyan egyszerû mérõeszköz megalkotása volt, ami az alkoholproblémákat már korai fázisban képes kiszûrni (Reinert és Allen, 2002), mely a stresszkutatásban kifejezetten elõnyös jellemzõ, hiszen a stresszel való maladaptív megküzdés részeként megjelenõ italozás csak fokozatosan éri el a testi-lelki egészségre káros szintet. Leírás: Az Alkoholhasználat Zavarainak Szûrõtesztjét az Egészségügyi Világszervezet támogatásával kezdték el kifejleszteni majd’ három évtizede (Saunders és mtsai, 1993; Piccinelli és mtsai, 1997). Az AUDIT tételei a következõ területeket fedik le: alkoholfogyasztás mértéke (1—3. tétel), alkoholfüggõség (4—7. tétel) és az alkoholfogyasztás kedvezõtlen hatása (7—10. tétel). A 10-tételes mérõeszközön 40 pont érhetõ el, ma általánosan a 8 pontos értéket alkalmazzák leválasztási kritériumként. Az elsõ nyolc tétel válaszskálája ötfokú (változó jelentéssel), az utolsó kettõé háromfokú. A kérdõív fordított tételt nem tartalmaz. Pszichometriai jellemzõk: A mérõeszközzel számos nemzetközi vizsgálat


2010.03.19. 10:10:13


71

készült (Allen és mtsai, 1997; Reinert és Allen, 2002), és az AUDIT pszichometriai jellemzõit valamennyi tanulmány kiválónak találta (Gerevich és mtsai, 2006). Az AUDIT magyar változatának validitásvizsgálatát Gerevich és munkatársai ismertetik 2006-os tanulmányukban. Az eredmények szerint a mérõeszköz belsõ megbízhatósága kiváló (Cronbach-α = 0,84), bár a nõk között valamivel alacsonyabb, de még mindig jónak mondható (Cronbach-α = 0,74). A mérõeszköz magyar változatának érvényességét a kutatók az AUDIT és a problémás alkoholfogyasztás feltárására kidolgozott CAGE-skála közötti kapcsolat elemzésével vizsgálták (Gerevich és mtsai, 2006). A kapott korrelációs együttható magasnak bizonyult, és a két mérõeszköz a minta 93,9%-át azonos kategóriába sorolta (kockázatos vs. nem kockázatos ivó), alátámasztva ezzel az AUDIT validitását.

3.9. Szomatikus tünetlista (Patient Health Questionnaire; PHQ-15) Cél: A PHQ-15 nevû szomatikus tünetlista a leggyakrabban elõforduló funkcionális testi tünetek jelenlétét, illetve súlyosságát méri fel, amelyek gyakran a stressz hatására alakulnak ki, így annak indirekt indikátoraként is értelmezhetõk (Kroenke, 2002; Cserháti és Stauder, 2008). Leírás: A PHQ az alapellátásban megjelenõ pszichiátriai betegségek diagnosztizálására kifejlesztett PRIME-MD kérdõív rövid, önkitöltõs változatának szubjektív testi tünetekre vonatkozó alskálája, mely önállóan is használható (Kroenke, 2002). A PHQ-15 olyan tünetekre kérdez rá, mint például a gyomorfájás, fejfájás, mellkasi fájdalom stb. A kérdõív az elmúlt egy hónapban elõforduló tünetekre vonatkozik, s a válaszadó az egyes tünetekhez súlyosságuk alapján háromféle értéket rendelhet: 0 („egyáltalán nem zavart”), 1 („kicsit zavart”), 2 („nagyon zavart”). Az egyes tünetekre adott értékek összeadásával alakul ki az összpontszám (Somatic Symptom Severity Score). A kapott érték alapján a páciensek négy csoportba sorolhatók (Kroenke, 2002): minimális pontszám (0—4), alacsony pontszám (5—9), közepes pontszám (10—14), magas pontszám (15 felett). Pszichometriai jellemzõk: Kroenke és munkatársai (2002) a kérdõív validálását 3000 fõ alapellátásban, illetve 3000 fõ nõgyógyászati szakrendelésen megjelenõ páciens részvételével végezték. A kérdõív belsõ megbízhatósága jónak bizonyult (Cronbach-alfa: 0,80). A kapott PHQ-értékek a két mintában hasonlóan alakultak: a páciensek 35—36%-a minimális, 35—36%-a alacsony, 20%-a közepes, 9—10%-a magas szomatizációs pontszámú csoportba volt sorolható. A 10%-os érték megfelel az alapellátásban elõforduló klinikai jelentõségû szomatizációs zavarok prevalenciájának. A PHQ-pont-


2010.03.19. 10:10:13

72


szám emelkedése az SF-20 kérdõív segítségével mért funkcionális státusz értékeinek csökkenésével, a panaszok okozta életviteli nehézségeknek, a betegnapok számának és az egészségügyi rendszer igénybevételének növekedésével járt együtt. A szomatikus tünetek funkcionális státusszal való kapcsolata pedig eltért a depresszióval fennálló viszonytól, ami a diszkriminatív érvényességet támasztja alá. A Hungarostudy Egészségpanel (Susánszky és mtsai, 2007) 2006-os adatai szerint a testi panaszok a mellkasi fájdalom és a szexuális zavarok kivételével szignifikánsan gyakrabban jelentkeztek nõknél (Cserháti és Stauder, 2008). A nemek közötti eltérés az életkor elõrehaladtával a panaszok egy részénél (gyomorfájás, ájulás, nehézlégzés, széklettel kapcsolatos problémák) csökken. A tünetek gyakorisága a gyomorfájás és a szexuális zavarok kivételével az életkorral szignifikáns, pozitív összefüggést mutat. A szubjektív testi tünetek legerõsebben a középkorú (45—64 éves) és idõs (65 év feletti) nõknek okoznak szenvedést. Azoknak, akik több és súlyosabb testi tünetet élnek meg, életminõség-mutatóik rosszabbak, kevésbé tartják magukat boldognak, kevésbé elégedettek életükkel, és rosszabbnak ítélik meg egészségi állapotukat (Cserháti és Stauder, 2008).

3.10. További életmód- és életminõség-indikátorok Az eddig tárgyalt mérõeszközök mellett tesztbattériánk tartalmazza még a következõ életvitelt, életminõséget befolyásoló adatokat: — demográfiai változók (életkor, nem, családi állapot, iskolai végzettség, gyermekek száma, lakóhely, jelenlegi aktivitás, munkavégzés ágazata, a háztartásban egy fõre jutó nettó jövedelem); — egészségmagatartásra vonatkozó kérdések (dohányzás, sportolás és fizikai aktivitás, táplálkozás, gyógyszernek nem minõsülõ készítmények szedése, szubjektív egészségi állapot); — egyéb életminõség-indikátorok (alvás, életkészségeket mérõ kérdõív1, általános élettel való elégedettség és boldogság, vallásosság, kezelt és nem kezelt betegségek); — munkával kapcsolatos általános jellemzõk (munkaórák száma hétköznap/hétvégén, ügyeletben töltött órák száma, éjszakai munkarend). 1

Ez a mérôeszköz (Hocking és mtsai, 2003) még csak a kialakítás stádiumában van, ezért nem elemezzük a többi kérdôívhez hasonló részletességgel. Azokat a készségeket igyekszik megragadni, melyek hozzásegítik az egyént ahhoz, hogy a stresszteli helyzeteket sikeresen kezelje.


2010.03.19. 10:10:13


73

4. ÖSSZEGZÉS A stressz a második leggyakoribb munkahelyi egészségügyi panasz, amely az EU 27 országát tekintve a munkavállalók 22%-át érinti, és azok száma, akik a munkahelyi feltételek miatt kialakult vagy az azok által súlyosbított stressztõl szenvednek, várhatóan tovább fog emelkedni. A munka változó világa egyre jobban megterheli a munkavállalókat: a dolgozói létszám csökkentése és a tevékenységek kihelyezése, a feladatok és a készségek tekintetében a rugalmasság iránti megnövekedett igény, a pusztán határozott idõre szóló szerzõdések szaporodó alkalmazása, a munkahelyi bizonytalanság és a munka intenzitásának növekedése (nagyobb munkateher és nyomás), valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésének nehézségei mind hatással vannak a munkavállalókra. A jelen tanulmányban bemutatott tesztbattéria klinikai és epidemiológiai vizsgálatokban, valamint munkahelyi- vagy általános stresszt csökkentõ intervenciók — mint amilyen a Selye János Lelki Egészség Program is — során való alkalmazása képes elõsegíteni az egyén stressz-szintjének felmérését; különös tekintettel a munkával kapcsolatos stressz mértékére és az azt kiegyensúlyozni képes erõforrásokra. Ezzel pedig segítheti a prevenciós vagy terápiás beavatkozásokra szoruló személyek hatékonyabb kiválasztását, a célszemélyek nyomon követését, s így az intervenció hatékonyságának növelését.

IRODALOM Ádám S., Gyõrffy Z., Susánszky É. (2008): Physician burnout in Hungary: a potential role for work-family conflict. Journal of Health Psychology, 13 (7): 839—848. Allen, J.P., Litten, R.Z., Fertig, J.B., Babor, T. (1997): A review of research on the alcohol use disorders identification test (AUDIT). Alcoholism: Clinical and Experimental Research, 21: 613—619. Balog P. (2006): Házasság és életminõség: házasság, házastársi stressz, válás. In: Kopp M., Kovács M. (szerk.). A magyar népesség életminõsége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 233—245. Balog P. (2008): A házastársi / élettársi kapcsolat szerepe az esélyteremtésben. In: Kopp M. (szerk.). Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerõsítés és életminõség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest, 240—249. Balog, P., Janszky, I., Leineweber, C., Blom, M., Wamala, S.P., Orth-Gomer, K. (2003): Depressive symptoms in relation to marital and work stress in women with and without coronary heart disease. The Stockholm Female Coronary Risk Study. Journal of Psychosomatic Research, 54: 113—119. Balog P., Mészáros E. (2005): A házastársi stressz, a depressziós tünetek és a cardiovascularis vulnerabilitás összefüggései. Lege Artis Medicine, 15 (8—9): 685—692.


2010.03.19. 10:10:14

74


Balog P., Székely A., Szabó G., Kopp M. (2006): A rövidített házastársi stressz skála pszichometriai jellemzõi. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7: 193—203. Barefoot, J.C. (1983): Hostility, CHD incidence, and total mortality: a 25-year follow-up study of 255 physicians. Pychosomatic Medicine, 45 (1): 59—63. Barefoot, J.C., Dodge, K.A., Peterson, B.I., Dahlstrom, W.G., Williams, R.B. (1989): The Cook-Medley hostility scale: Item content and ability to predict survival. Psychosomatic Medicine, 51: 46—57. Bauer-Wu, S., Farran, C.J. (2005): Meaning in life and psycho-spiritual functioning: A comparison of breast cancer survivors and healthy women. Journal of Holistic Nursing, 23 (2): 172—190. Bech, P., Staehr-Johansen, K., Gudex, C. (1996): The WHO (Ten) Well-Being Index: validation in diabetes. Psychotherapy and Psychosomatics, 65: 183—190. Bech, P. (1998): Quality of life in the psychiatric patient. Mosby-Wolfe, London Bech, P. (2001): Male depression: stress and aggression as pathways to major depression. In: Dawson, A., Tylee, A. (Eds). Depression: Social and economic timebomb. BMJ Books, London, 63—66. Beck, A.T., Ward, C.H., Mendelson, M., Mock, J., Erbaugh, J. (1961): An inventory for measuring depression. Archives of General Psychiatry, 4: 561—571. Beck, A.T., Steer, R.A., Garbin, M. (1988): Psychometric properties of the Beck Depression Inventory: twenty-five years of evaluation. Clinical Psychology Review, 8: 77—100. Beck, A.T., Steer, R.A., Brown, G.K. (1996): Beck Depression Inventory — Second Edition Manual. The Psychological Corporation, San Antonio Belkic, K., Landsbergis, P. A., Schnall, P. L., Baker, D. (2004): Is job strain a major source of cardiovascular disease risk? Scandinavian Journal of Work, Environment and Health, 30: 85—128. Blom, M., Janszky, I., Balog, P., Orth-Gomer, K., Wamala, S.P. (2003): Social relations in women with coronary heart disease: the effects of work and marital stress. Journal of Cardiovascular Risk, 10 (3): 201—206. Bosma, H., Peter, R., Siegrist, J., Marmot, M. (1998): Two alternative job stress models and the risk of coronary heart disease. American Journal of Public Health, 88 (1): 68—74. Bowling, N.A., Hammond, G.D. (2008): A meta-analytic examination of the construct validity of the Michigan Organizational Assessment Questionnaire Job Satisfaction Subscale. Journal of Vocational Behavior, 73 (1): 63—77. Caldwell, R.A., Pearson J.L., Chin, R.J. (1987): Stress moderating effects: social support in the context of gender and locus of control. Personality and Social Psychology Bulletin, 13 (2): 5—17. Camman, C., Fichman, M., Jenkins, D., Klesh, J. (1983): Assessing the attitudes and perceptions of organizational members. In: Seashore, S., Lawler, E., Mirvis, P., Camman, C. (Eds). Assessing Organizational Change: A guide to methods, measures and practices. John Wiley és Sons, New York Carlson, D.S., Kacmar, K.M., Williams, L.J. (2000): Construction and initial validation of a multidimensional measure of work-family conflict. Journal of Vocational Behavior, 56: 249—276. Cobb, J.M.T., Steptoe, A. (1996): Psychosocial stress and susceptibility to upper respiratory tract illness in an adult population sample. Psychosomatic Medicine, 58: 404—412. Cohen, S., Kamarck, T., Mermelstein, R. (1983): A global measure of perceived stress. Journal of Health and Social Behaviour, 24: 385—396.


2010.03.19. 10:10:14


75

Cohen, S., Williamson, G.M. (1988): Perceived stress in a probability sample of the United States. In: Spacapan, S., Oskamp, S. (Eds). The Social Psychology of Health. Sage, Newbury Park, 31—67. Cohen, S., Tyrrell, D.A. J., Smith, A.P. (1993): Negative life events, perceived stress, negative affect, and susceptibility to the common cold. Journal of Personality and Social Psychology, 64: 131—140. Cohen, S., Kessler, R.C., Gordon, G.L. (1995): Strategies for measuring stress. In: Cohen, S., Kessler, R.C, Gordon, L.U. (Eds). Studies of psychiatric and physical disorders in measuring stress. Oxford University Press, New York, NY, 3—26. Cohen, F., Kemeny, M.E., Zegans, L.S., Johnson, P., Kearney, K.A., és Stites, D.P. (2007): Immune function declines with unemployment and recovers after stressor termination. Psychosomatic Medicine, 69 (3): 225—34. Cook, W, Medley, D. (1954): Proposed hostility and pharisaic-virtue scales for MMPI. Journal of Applied Psychology, 38: 414—418. Cruess, D.G., Antoni, M.H., Kumar, M., Ironson, G., McCabe, P., Fernandez, J.B., Fletcher, M., Schneiderman, N. (1999): Cognitive-behavioral stress management buffers decreases in dehydroepiandrosterone sulfate (DHEA-S) and increases in the cortisol/DHEA-S ratio and reduces mood disturbance and perceived stress among HIV-seropositive men. Psychoneuroendocrinology, 24: 537—549. Cserháti Z., Stauder A. (2008): Szubjektív testi tünetek és szomatizáció. In: Kopp M. (szerk.). Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerõsítés és életminõség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest, 592—598. Derogatis, L.R., Coons, H.L. (1993): Self-report measures of stress. In: Goldberger, L., Breznitz, S. (Eds). Handbook of stress: theoretical and clinical aspects. The Free Press, New York, 200—233. Dyck, D.G., Short, R., Vitaliano, P.P. (1999): Predictors of burden and infectious illness in schizophrenia caregivers. Psychosomatic Medicine, 61: 411—419. Frankl, V.E. (1996): Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Kötet Kiadó, Budapest Frone, M.R., Russell, M., Cooper, M.L. (1992a): Antecedents and outcomes of work-family conflict: Testing a model of the work-family interface. Journal of Applied Psychology, 77: 65—78. Frone, M.R., Russell, M., Cooper, M.L. (1992b): Prevalence of work-family conflict: are work and family boundaries asymmetrically permeable? Journal of Organizational Behavior, 13: 723—729. Gerevich J., Bácskai E., Rózsa S. (2006): A kockázatos alkoholfogyasztás prevalenciája. Psychiatria Hungarica, 21: 45—56. Glaser, R., Kiecolt-Glaser, J.K., Marucha, P.T., MacCallum, R.C., Laskowski, B.F., Malarkey, W.B. (1999): Stress-related changes in proinflammatory cytokine production in wounds. Archives of General Psychiatry, 56: 450—456. Greenhaus, J.H., Beutell, N.J. (1985): Sources and conflict between work and family roles. Academy of Management Review, 10: 76—88. Harlowe, L., Newcomb, M., Bentler, P. (1986): Depression, self-derogation, substance abuse, and suicide ideation: Lack of purpose in life as a mediational factor. Journal of Clinical Psychology, 42: 5—21. Head, J., Stansfeld, J., Siegrist, J. (2002): The psychosocial environment and alcohol dependence: a prospective study. Occupational and Environmental Medicine, 61: 219—224. Hochwarter, W.A., Perrewé, P.L., Ferris, G.R., Brymer, R.A. (1999): Job satisfaction and


2010.03.19. 10:10:14

76


performance: the moderating effects of value attainment and affective disposition. Journal of Vocational Behavior, 54: 296—313. Hocking, M.C., Williams, V.P., Lane, J.D., Williams, R.B. (2003): Development of a new lifeskills scale to measure a “positive” psychosocial risk factor profile. Abstract presented at the Society of Behavioral Medicine 24th Annual Meeting, Salt Lake City, Utah, March 19—22, 2003. Holmes, T., Rahe, R. (1967): The social readjustment rating scale. Journal of Psychosomatic Research, 12: 213—233. Igalens, J., Roussel, P. (1999): A study of the relationships between compensation package, work motivation, and job satisfaction. Journal of Organizational Behavior, 20 (7): 1003— 1025. Karasek, R. A. (1979): Job demands, job decision latitude, and mental strain: implications for job redesign. Administrative Science Quarterly, 24 (2): 285—308. Karasek, R. A. (1985): Job Content Questionnaire and user’s guide. University of Massachusetts, Lowell, MA Karasek, R. A., Brisson, C., Kawakami, N., Houtman, I., Bongers, P. (1998): The Job Content Questionnaire (JCQ): An instrument for internationally comparative assessments of psychosocial job characteristics. Journal of Occupational Health Psychology, 3 (4): 322—335. Karasek, R. A., Theorell, T. (1990): Healthy work. Stress, productivity, and the reconstruction of working life. Basic Books, New York Kivimäki, M., Leino-Arjas, P., Luukkonen, R., Riihimaki, H., Vahtera, J., Kirjonen, J. (2002): Work stress and risk of cardiovascular mortality: prospective cohort study of industrial employees. British Medical Journal, 325: 357—361. Kivimäki, M., Ferrie, J.E., Brunner, E., Head, J., Shipley, M.J., Vahtera, J. et al. (2005): Justice at work and reduced risk of coronary heart disease among employees: The Whitehall II Study. Archives of Internal Medicine, 165: 2245—2251. Kivimäki, M., Virtanen, M., Elovainio, M., Kouvonen, A., Väänänen, A., Vahtera, J. (2006): Work stress in the etiology of coronary heart disease — a meta-analysis. Scandinavian Journal of Work, Environment and Health, 32: 431—442. Konkolÿ Thege B., Martos T., Skrabski Á., Kopp M. (2008): A Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdõív élet értelmességét mérõ alskálájának (BSCI-LM) pszichometriai jellemzõi. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 9: 243—261. Kopp M.S., Skrabski Á., Magyar I. (1987): Neurotics at risk and suicidal behaviour in the Hungarian population. Acta Psychiatrica Scandinavica, 76: 406—413. Kopp M., Skrabski Á. (1989): What does the legacy of Hans Selye and Franz Alexander mean today? The psychophysiological approach in medical practice. International Journal of Psychophysiology, 8: 99—105. Kopp M., Skrabski Á. (1992): Magyar lelkiállapot. Végeken Alapítvány, Budapest Kopp M.S., Skrabski Á., Szedmák S. (1995): Socioeconomic factors, severity of depressive symptomatoliogy and sickness absence rate in the Hungarian population. Journal of Psychosomatic Research, 39 (8): 1019—1029. Kopp M.S., Skrabski Á. (1996): Behavioural sciences applied to a changing society. Bibliotheca Septem Artium Liberalium, Budapest Kopp M.S., Szedmák S., Skrabski Á. (1998a): Socioeconomic differences and psychosocial aspects of stress in a changing society. Annals of the New York Academy of Sciences, 851: 538—543. Kopp M., Falger, P., Appels, A., Szedmák S. (1998b): Depression and vital exhaustion are


2010.03.19. 10:10:14


77

differentially related to behavioural risk factors for coronary heart disease. Psychosomatic Medicine, 60: 752—758. Kopp M.S., Skrabski Á., Szedmák S. (2000): Psychosocial risk factors, inequality and self-rated morbidity in a changing society. Social Science & Medicine, 51: 1350—1361. Kopp M.S., Réthelyi J. (2004): Where psychology meets physiology: chronic stress and premature mortality – the Central—Eastern European health paradox. Brain Research Bulletin, 62: 351—367. Kopp M.S., Stauder A., Purebl Gy., Janszky I., Skrabski Á. (2007a): Work stress and mental health in a changing society. European Journal of Public Health, 18 (3): 238—244. Kopp M.S., Skrabski Á., Székely A., Stauder A., Williams, R. (2007b): Chronic stress and social changes, socioeconomic determination of chronic stress. Annals of the New York Academy of Sciences, 1113: 325—338. Kouvonen, A., Kivimäki, M., Virtanen, M., Pentti, J, Vahtera, J. (2005): Work stress, smoking status, and smoking intensity: an observational study of 46 190 employees. Journal of Epidemiology and Community Health, 59: 63—69. Kroenke, K., Spitzer, R.L., Williams, J.B.W. (2002): The PHQ-15: Validity of a new measure for evaluating the severity of somatic symptoms. Psychosomatic Medicine, 64 (2): 258—266. László K., Gyõrffy Zs., Salavecz Gy., Ádám Sz., Kopp M. (2007): Munkahelyi stressztényezõk kapcsolata a fájdalmas menstruációval. Mentálhigiéné es Pszichoszomatika, 8: 229—239. László K.D., Gyõrffy Z., Ádám S., Csoboth C., Kopp M. (2008): Work-related stress factors and menstrual pain: a nation-wide representative survey. Journal of Psychosomatic Obstetrics & Gynecology, 29 (2): 133—138. Lazarus, R.S., Folkman. S. (1984): Stress, appraisal, and coping. Springer, New York, NY Lundberg, U. (2007): Health implications of work-related stress in women and men. In: Richter, P.G., Rau, R., Mühlpfordt, S. (Hrsg.). Arbeit und Gesundheit. Zum aktuellen Stand in einem Forschung — und Praxisfeld. Pabst, Lengerich, 15—27. Martos T., Szabó G., Rózsa S. (2006): Az Aspirációs Index rövidített változatának pszichometriai jellemzõi hazai mintán. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7: 171—191. Mascaro, N., Rosen, D.H. (2006): The role of existential meaning as a buffer against stress. Journal of Humanistic Psychology, 46: 168—190. McFarlin, D.B., Rice, R.W. (1992): The role of facet importance as a moderator in job satisfaction processes. Journal of Organizational Behavior, 13: 41—54. McLain, D.L. (1995): Responses to health and safety risk in the work environment. Academy of Management Journal, 38 (6): 1726—46. Niedhammer, I., Siegrist, J., Landre, M. F., Goldberg, M., Leclerc, A. (2000): Psychometric properties of the French version of the Effort-Reward Imbalance model. Review Epidemiology Sante Publique, 48 (5): 419—37. Orth-Gomer, K., Chesney, M.A. (1997): Social stress/strain and heart disease in women. In: Julian, D.G., Wenger, N.K. (Eds). Women and heart disease. Martin Dunitz, London, 407—420. Orth-Gomer, K., Leineweber, C. (2005): Multiple stressors and coronary disease in women. The Stockholm Female Coronary Risk Study. Biological Psychology, 69: 57—66. Orth-Gomer, K., Mittleman, M., Gustafsson, K.S., Wamala, S.P., Erikson, M., Belkic K., Kirkeeide, R., Svane, B., Ryden, L. (1997): Lipoprotein as a determinant of coronary heart disease in young women. Circulation, 95: 329—334. Orth-Gomer, K., Wamala, S.P., Horsten, M., Gustafsson, K.S., Schneiderman, N., Mittleman, M. (2000): Marital stress worsens prognosis in women with coronary heart disease. The


2010.03.19. 10:10:14

78


Stockholm Female Coronary Risk Study. Journal of the American Medical Association, 284 (23): 3008—3014. Piccinelli, M., Tassari, E., Bortolomasi, M., Piasere, O., Semenzin, M., Garzotto, N., Tansell, M. (1997): Efficacy of the Alcohol Use Disorders Identification Test (AUDIT) as a screening tool for hazardous alcohol intake and related disorders in primary care: A validity study. British Medical Journal, 314: 420—424. Pikhart, H., Bobak, M., Marmot, M. (2004): Psychosocial factors at work and depression in three countries of Central and Eastern Europe. Social Science & Medicine, 58 (8): 1475— 1482. Quick, J., Nelson, D., Hurrell, J. Jr. (1997): Preventive stress management in organizations. American Psychological Association, Washington Pressing, L., Szakács, F. (1990): Az MMPI próba új magyar standardja. Társadalmi Beilleszkedési Zavarok Programiroda, Budapest Rahe, R.H., Tolles, R.L. (2002): The Brief Stress and Coping Inventory: a useful stress management instrument. International Journal of Stress Management, 9 (2): 61—70. Reinert, D.F., Allen, J.P. (2002): The Alcohol Use Disorders Identification Test (AUDIT): A review of recent research. Alcoholism: Clinical and Experimental Research, 26 (2): 272— 279. Reker, G.T. (1994): Logotheory and logotherapy: Challenges, opportunities, and some empirical findings. International Forum for Logotherapy, 17: 47—55. Rózsa S., Szádóczky E., Füredi J. (2001): A Beck Depresszió Kérdõív rövidített változatának jellemzõi hazai mintán. Psychiatria Hungarica, 16 (4): 384—402. Rózsa S., Réthelyi J., Stauder A., Susánszky E., Mészáros E., Skrabski Á., Kopp M. (2003): A Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzõi. Psychiatria Hungarica, 18: 83—94. Rózsa S., Kõ N., Csoboth Cs., Purebl Gy., Beöthy-Molnár A., Szebik I., Berghammer R., Réthelyi J., Skrabski Á., Kopp M. (2005): Stressz és megküzdés. A Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdõívvel szerzett hazai eredmények ismertetése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 6: 275—294. Roxburgh, S. (1998): Gender differences in the effect of job stressors on alcohol consumption. Addictive Behaviors, 23: 101—107. Salavecz Gy., Neculai K., Rózsa S., Kopp M. (2006): Az Erõfeszítés—Jutalom Egyensúlytalanság Kérdõív magyar változatának megbízhatósága és érvényessége. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7: 231—247. Salavecz Gy. (2008). Munkahelyi stressz és egészség. In: Kopp M. (szerk.). Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerõsítés és életminõség a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest, 288—297. Sanchez, J.I., Brock, P. (1996): Outcomes of perceived discrimination among Hispanic employees: is diversity management a luxury or a necessity?. Academy of Management Journal, 39: 704—720. Saunders, J.B.., Aasland, O.G., Babor, T.F., De La Fuente, J.R., Grant, M. (1993): Development of the Alcohol Use Disorders Identification Test (AUDIT): WHO collaborative project on early detection of persons with harmful alcohol consumption-II. Addiction, 88: 791—804. Schulenberg, S.E. (2004): A psychometric investigation of logotherapy measures and the Outcome Questionnaire (OQ-45.2). North American Journal of Psychology, 6 (3): 477— 492. Selye, H. (1956): The stress of life. McGraw-Hill, New York, NY


2010.03.19. 10:10:14


79

Siegall, M., McDonald, T. (1995): Focus of attention and employee reactions to job change. Journal of Applied Social Psychology, 25: 1121—1141. Siegrist, J. (1996): Adverse health effects of high-effort / low-reward conditions. Journal of Occupational Health Psychology, 1 (1): 27—41. Siegrist, J., Starke, D., Chandola, T., Godin, I., Marmot, M., Niedhammer, I., Peter, R. (2004): The measurement of Effort-Reward Imbalance at work: European comparisons. Social Science & Medicine, 58 (8): 1483—1499. Siegrist, J., Rödel, A. (2006): Work stress and health risk behavior. Scandinavian Journal of Work Environment Health, 32 (6): 473—481. Sipos K., Sipos M., Spielberger, C.D. (1988): A State-Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar változata. In: Mérei F., Szakács F. (szerk.). Pszichodiagnosztikai vademecum. I. Explorációs és biográfiai módszerek, tünetbecslõ skálák, kérdõívek. Tankönyvkiadó, Budapest, 2. rész, 123—135. Sipos K. (1978): A State-Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar nyelvû változatával szerzett elsõ hazai tapasztalatok. In: Dancs I. (szerk.). 75 éves a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete. MTA Pszichológiai Intézete, Budapest, 142—152. Sipos K., Sipos M. (1983): The development and validation of the Hungarian form of StateTrait Anxiety Inventory. In: Spilberger, C.D., Diaz-Guerrero, R. (Eds). Cross-Cultural Anxiety (Vol. 2.). Hemisphere, Washington, 27—39. Spielberger, C.D., Gorsuch, R.L., Lushene, R.E. (1970): Manual for the State-Trait Anxiety Inventory. Consulting Psychologists Press, Palo Alto Stauder A., Konkolÿ Thege B. (2006): Az Észlelt Stressz Kérdõív (PSS) magyar verziójának jellemzõi. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7: 203—216. Stone, A.A., Mezzacappa, E.S., Donatone, B.A., Gonder, M. (1999): Psychosocial stress and social support are associated with prostate-specific antigen levels in men: Results from a community screening program. Health Psychology, 18: 482—486. Stowell, J.R., Kiecolt-Glaser, J., Glaser, R. (2001): Perceived stress and cellular immunity: When coping counts. Journal of Behavioral Medicine, 24: 323—339. Susánszky É., Konkolÿ Thege B., Stauder A., Kopp M. (2006): A WHO Jóllét Kérdõív rövidített (WBI-5) magyar változatának validálása a Hungarostudy 2002 országos lakossági egészségfelmérés alapján. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7: 247—255. Susánszky É., Székely A., Szabó G., Szántó Zs., Klinger A., Konkolÿ Thege B., Kopp M. (2007): A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) felmérés módszertani leírása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8: 259—276. Van Riezen, H., Segal, M. (1988): Comparative evaluation of rating scales for clinical psychopharmacology. Elsevier, Amsterdam, New York Van Vegchel, N., De Jonge, J., Bosma, H., Schaufeli, W. (2005): Reviewing the effort-reward imbalance model: drawing up the balance of 45 empirical studies. Social Science & Medicine, 60 (5): 1117—1131. Williams, R.B., Barefoot, C.J. (1993): A szív- és érrendszeri megbetegedésre hajlamosító viselkedés: az ellenségesség egyre növekvõ szerepe. In: B. Kakas G. (szerk.). A-típusú viselkedés. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Williams, R.B., Haney, T.L., Lee, K.L., Kong, Y.H., Blumenthal, J.A., Whalen, R.E. (1980): Type A behavior, hostility, and coronary atherosclerosis. Psychosomatic Medicine, 242: 539—549.


2010.03.19. 10:10:14

80


ÁDÁM, SZILVIA — SALAVECZ, GYÖNGYVÉR

THEORETICAL BACKGROUND AND ASSESSMENT OF STRESS: REVIEW OF THE TEST BATTERY UTILIZED IN THE JÁNOS SELYE MENTAL HEALTH PROGRAMME Comprehensive assessment of psycho-social stress is often challenging due to the diversity in conceptualization of stress. Consequently, a large number of instruments have been developed that measure stress, the individual characteristics of the stress response, and the impact of stress on the individual, organizational, and societal levels. The aim of this paper is to provide a brief review of the theoretical background to stress and its assessment and to give a detailed description of the test battery utilized in the János Selye Mental Health Programme, which includes well-established and widely used measures in line with the environmentalist and psychological conceptualizations of stress. Regarding the former, we present measures of stress arising in relationships, at the workplace or among work and family roles. Regarding the latter, we discuss measures that explore the perceptional processing and major consequences of stress. We provide a general description of selected instruments and discuss their aim, structure, scoring, and psychometric properties. The test battery presented herein can aid in epidemiological and clinical research as well as in patient care to establish the level of psycho-social stress particularly work-related stress and factors that help the individual cope with stress. Thus, the presented test battery may contribute to the accurate identification of individuals who would benefit from specific preventive and/or therapeutic interventions, and to the monitoring of changes which may further improve the effectiveness of interventions. Keywords: coping, stress, prevention, intervention, psychometric properties


2010.03.19. 10:10:14

A STRESSZ ELMÉLETI HÁTTERE ÉS MÉRÉSE: A SELYE JÁNOS LELKI EGÉSZSÉG PROGRAM TESZTBATTÉRIÁJÁNAK BEMUTATÁSA

Recommend Documents