A jellemnevelés lelki dimenziói A keresztény fiatal életalakítása a hittanár-nevelőtanár képzésben Sebő József – Trosits András
Készült a TÁMOP.4.1.2-08/1/B-2009-0007 A Közép-Dunántúli Régió pedagógusképzését segítő szolgáltató és kutatóhálózat kialakítása című pályázat keretében.
1
A keresztény fiatal életalakításában a jellemnevelés lelki dimenzióit, az érett keresztény személyiségjegyeket teljes egészében áttekinteni e tanulmány keretei nem teszik lehetővé. Ugyanakkor a teljesség igénye nélkül néhány gondolat e témakörhöz. A keresztény fiatal életének alakítása, az egészséges ember magában foglalja az erkölcsi értékítéletet, az erkölcsi értelemben vett jellemet és integritást, a környező világ, azaz a valóság pontos észlelését, a személyközi (interperszonális) és személyen belüli (intraperszonális) alkalmazkodás képességét és a tudatos feladatvégzés hatékony megszervezését. Beszélhetünk-e ma jellemnevelésről? Szüksége van-e a mai világnak jellemes emberre, kell-e a mai kor mai gyermekének jellemes tanár? A jellem valójában egész egyéniségünk akik, és amik vagyunk, így a nevelésnek az egész emberre kell irányulnia. A nevelés egészének a lélek gazdagodását kell szolgálnia. Ma az iskolai nevelés erről mélyen hallgat. Napjaink fogyasztói társadalmában sokkal inkább a talmi értékek villódzása, a fogyasztás fetisizálása jelenti a „trendit”, amely már most is láthatóan komoly veszélyeket rejt magában. Súlyos problémának látom azt, hogy a „külső értékek” kontroll nélküli átvétele a felnövekvő nemzedék gondolkodásmódját erősen befolyásolja. Mindez általános labilitáshoz és elgyökértelenedéshez vezethet. Mindennapjaink egyik legfontosabb parancsa: „carpe diem”, szakítsd le minden nap gyümölcsét, fogyassz és dobd el. Milyen felnőtté válhat az olyan gyermek, aki ebben az „élettérben” nő fel, akinek nincs erkölcsi iránytűje? „Sorsunk nálunk nagyobb hatalmak kezében van, de jellemünk a magunkéban” – mondja Keresztury Dezső. Így ha a gyermeknek a szocializációs folyamatban nem kikristályosodik ki a jelleme, akkor élete vergődés lehet. De ki is valójában a jellemes ember: „A jellemes embert elsősorban az jellemzi, hogy helyzetek, emberek, történések, sorscsapások nem befolyásolják; csak önmagára hallgat, mindenestül a maga ura, és a maga szolgája.”1
A hittanár-nevelőtanár lelkiségének jellemző vonásai A hitre nevelő tanár rendelkezzék elemi vallási ismeretekkel Posztmodern korunk új feladatok, kihívások és nehézségek elé állította és állítja a vallási életre nevelő szakembert. Világunk az információrobbanás következtében komoly változáson megy keresztül. Ebben az átalakulásban a vallási ismeretek közvetítése – az elmúló évszázadokban kialakított gondolkodásmód – mára már gyökeresen átformálta e nevelői gondolkodásmódot. De miért volt erre szükség? A katolikus hitre nevelés, a Katolikus Egyház hitre nevelési törekvései a XX. században több pápai enciklika iránymutatása alapján a hitre nevelő szakember katekézis foglalkozásainak megtartásában, a hitre vezetésben használja fel a pedagógia eddig elért eredményeit, tanulságait. Ezzel felvértezve a megszerzett kompetenciáit úgy adja át növendékeinek, hogy azt mindenképpen az élményszerűség és a szemléletesség jellemezze. A keresztény kinyilatkozatás örömhír, a gyermek számára ez mindig adjon lelki élményt, s ezért kell előnyben részesíteni a lélek nevelését. A gyermek a kapott élmény hatására érezze a mindig felfelé tekintés lehetőségét, a transzcendens felé történő látásmód lelki irányultságát. Így a vallási nevelésben érvényesülnie kell annak a törekvésnek, hogy a növendék a keresztény vallás alapértékeiről szerezhessen tartós benyomásokat. Ebben a folyamatban a hittanárnevelőtanár nevelése ambivalens. De mit is jelent ez? Jelenti egyrészről azt, hogy – ez jellemzi korunk társadalmát, amely a többség – Magyarországon, de Európa számos or-
1
Schütz Antal, Pedagógia, Budapest, Szent István Társulat, 2010., 207. o.
2
szágában is 3-4 generáció óta fokozatosan kiveszik az emberekből a hit. Ennek hatására az ilyen körülmények között felnövekvő ember vallási „előélete” eleve hiányos, vagy egyáltalán nincs is. De az érem másik oldala az, hogy vannak olyan gyermekek, aki a szülői házból „alapvető” vallásos neveltetést hoztak, mert így szocializálták őket. Hozott otthonról imádságos lelkületet, tudja, mi az, hogy szentmise, éli a vallásos családban természetességgel kapott és gyakorolt vallásos életét. A vallás nem idegen számára. Ismert a gyermek előtt a karácsony és a húsvét, a vasárnapok megszentelése, az ünnepek jelentősége, a keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, a szentségek vétele… Ez a mai magyar valóság, ma ebből kell kiindulni, mert csak ebbe lehet belekapaszkodni. Ugyanakkor fel kell tenni azt a kérdést, kinek és miért kardinális kérdés a mindenkor felnövekvő generáció vallásos élete, az imádság, a szülők felé való engedelmesség kialakítása? Egyáltalán fontos ez? Úgy gondolom – látva a társadalmi folyamatok erkölcsi félresiklását – igen. Meggyőződésem, hogy csak a vallásos gondolkodásmód képes igazán formálni a nevelendő erkölcsi értékrendjét, csak így válhat a gyermek a krisztusi tanítás gyakorlatában öntudatos krisztushívő emberré és a mindenkori társadalom hasznos tagjává. Ez bizony komoly kihívást jelent a hitre nevelő tanár számára éppúgy, mint a jelenleg súlyos erkölcsi válsággal küszködő családok számára is. Aki ezen emberpróbáló feladatot vállalja – tudniillik azt, hogy professzionális tudással, krisztusi lelkülettel és vonzó jellemmel rendelkezzen – legyen képes elfogadni és betartani az Aranyszabályt: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte?”2 Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Keresztény életvezetéssel, hiteles életvitellel, alázatos önneveléssel, öntudatos krisztushívői gyakorlattal. A hittanár-nevelőtanár legyen gyakorlott vallástanár A magyar társadalomban a több mint egy évezredes történelme során a hitre nevelés és a vallás tanítása annyit jelentett, hogy a keresztény iskolákban, mint a „felekezeti” alapon álló keresztény vallástan hozzátartozott az általános műveltségi képzéshez. Magyarország Kárpát-medencei történelme során a Szent István-i kortól keresztény hitre térített nemzedékek a keresztény kultúrán nőttek fel. Az ilyen értékrenddel és gondolkodásmóddal átitatott generációk annak természetességével szocializálódtak adott kor társadalmi folyamataiba. A hit e gondolkodásmódban évszázadokon keresztül a hívő családokból jött – valláséleti-lelki szempontból – átszőtte a magyar társadalmat, s ennek módszere volt a maga természetességével hinni akaró lélek Jézus Krisztushoz vezetése, a közeledés. Így az állam azt az álláspontot képviselte, hogy a fiatalságot vallási ismeretekre és erkölcsi tartásra kell nevelni. A keresztény tanítás tehát úgy jelenik meg, mint a Logosz, a személyes Szentháromságos Értelem vallása. Mindenkori képviselőjének abban a helyzetben kellett lennie, hogy nem a saját gondolatairól, eszméiről kell számot adnia tanítványai előtt, hanem készen kell, hogy álljon a Kinyilatkoztatásról, a abban foglalt hitről számot. Ez a folyamat évszázadokon keresztül természetes volt. Ugyanakkor a felvilágosodás korától megjelent az ettől eltérő, más elveket valló olyan gondolkodásmód, amelynek lényege, az ember vegye le az Istent az oltárról és helyezze magát oda. Ettől kezdve számosan lélekben letértek az elkötelezett keresztény meggyőződés útjáról. Történelmünk kilencszáz esztendejét a tömegegyház, a népegyház jellemezte. Ez folyamatosan átalakuló félben van – főként a II. Vatikáni Zsinat óta – s fokozatosan lép helyébe a közösségek egyháza, a kisközösségek, a bázisközösségek. Ezen kezdeményezések összefogója, központi helye a közösségek közössége, a plébánia. Ebben a folyamatban az átalakulás nem dogmatikai, nem fundamentális, tehát nem az alapokat érintő, sokkal in2
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Luk 6,31-32
3
kább szervezési, kommunikatív, a teológia „köznyelvre történő lefordítása”, a keresztény tanítás közérthetővé tétele. Ennek a tanításnak ma is iránymutatónak kell lennie a kor embere számára: követőit egyértelműen be kell, hogy vezesse abba az „új világba”, az „új ember” világába, ami a transzcendensre való irányultságot jelenheti: a titok és csoda világába, az Isten világába. Itt az ember bepillantást nyerhetett a kezdet és a vég, a megváltás és megszentelés, a véges és végtelen lehetőségek „birodalmába”. Gondolkodásmód, amely a végtelenre nyitotta kapuit, és amely folyamatosan tágul. Ezt pedig a keresztény vallás alapos ismerete nélkül az átlagember – minden erőfeszítése ellenére – csak akkor ismerheti meg, sejtheti meg, ha tesz is érte valamit. A vallás tanítása kinyitja és megmutatja – már itt a földön – az ember számára Isten országának jeleit, lehetőségeit. Teszi ezt a Kinyilatkoztatáson keresztül. Ha az ember képes az idők jeleiben naponta felfedezni a kegyelmet árasztó Isten ingyenes ajándékát, akkor e tanítást meggyőződésévé teheti, azaz rálép a szenté válás útjára. Így benne egy új embertípus jelenik meg, mely perspektívát ad az ember cselekedetének, ez pedig izajási szerint így hangzik: „Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok. Én, az Úr vezettelek ki benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek: legyetek 3 szentek, mivel én is szent vagyok". Az életszentség megvalósítás komoly kihívás a magát műveltnek mondó XXI. századi ember számára, mert a vallás világát a hittanárnak minél mélyebben meg kell ismernie. Világra nyitott lelkülete kell, hogy legyen, mely egyértelműen azt jelenti: érzékenyen fogadja be és hitelesen adja át az Egyház liturgiájában kikristályosodott értékeket, annak szimbólumait, színeit, árnyalatait… Ennek során élete empatikus képesség legyen megáldva, a mélyen beleérző lélek attitűdjeit mutassa a katholonnal, – az egyetemessel – kapcsolatban, így lelke soha többet nem lehet üres. Mit kell tennie ennek érdekében? 1.) A vallási ismereteket szembesíteni kell a növendék befogadó képességével. 2.) A vallás ismeretrendszere, a tanítás a hit szerinti életet kell, hogy elősegítse, interiorizáló szerepe kell, hogy legyen. Mi a vallás tanításának tartalma? Kiindulás Az a gyermek, aki „szerencsésen” vallásos családba született – s itt kezdettől fogva éli vallási életét – számára evidencia a liturgia, a szentségek, a valláshoz való kötődés. Ugyanakkor a többség, akik nem születnek bele a vallásos családba, számukra is kínál az Egyház egy járható utat: a katekumenátus útját Továbblépés – csak címszavakban Szentírás: Szentírással való tartalmi ismerkedés Az Egyház belső élete: szentmise, szentségek, lelki vezetés… Az Egyház élete: egyháztörténelem… Teológia: hitrendszer az evangélium szellemében, az evangélium alapján Erkölcstan: nem a teológia morális kivonata Katholon, egyetemesség: keresztény feladatok, a missziók ügye Egy dolgot itt világosan kell látni: a vallás tanításának egyértelműen korrelálnia kell a vallási élettel, hozzá kell simulnia a vallási élethez. Korunk embere súlyos erkölcsi válságban él, hosszú évtizedek óta. Köztudomású, hogy a Kárpát-medence államaiban – hazánk kivételével – hosszú évtizedek óta a vallás oktatása kötelező az állami intézményekben is. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést: kell-e, szabad-e a vallás tanításának 3
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Lev 11,44-45
4
„kötelező” tantárgyként helyt adni a hazai közoktatásban? A gondolkodó, értelmi szinten élő emberek többsége tiszteli a lelkiismereti és vallásszabadságot. Úgy gondolom a vallástant, mint tantárgyat semmiképpen sem kellene fakultatív módon kezelni. A világnézeti semlegesség tévút. Egy felnövekvő ember sohasem lehet semleges. A vallástan az élet tudománya, így az életből indul ki, s az életről szól. A kiindulás legyen mindig élményszerű: ölelje fel a gyermek belső lelki életét, feladatait, sikereit és kudarcait, örömeit és gondjait, s természetszerűleg kötődjön a szent liturgiához. A kötődés pedig elkötelezettséget jelent, ebben szembe kell nézni a következőkkel: a szülőknek elsőszámú kötelessége és joga abban a vallásban nevelni gyermekeiket, amely az ő meggyőződésük. A hittanárnak pedig szent kötelessége ezt teljes emberségével elősegíteni. De a mai közoktatási környezet hogyan nevelje a gyermeket vallásosan? Tapasztalat, hogy számos esetben ellene tesz. Közismert a világnézetileg semleges gondolkodásra kényszerítés a közoktatási intézményekben. Fából, vaskarika. Ugyanakkor a hitre nevelés eleve az ember felfelé tekintésének, a transzcendens gondolkodásmódjában rejlik. Természetfölötti dolgokról van szó, hiszen ebben a hitre nevelő mindig szem előtt kell, hogy tartsa: a hit titkainak kibontására neveli jelöltjét. Szigorúan dogmatikai álláspontra helyezkedik, mert a transzcendenst nem akarja az ész hatalmával, a rációval megmagyarázni. Aquinói Szent Tamás gyönyörűen figyelmeztet: „ne gyönge észérvekre hivatkozzunk, mikor a kinyilatkoztató Isten tekintélyéről van szó”. A hittanár hangsúlyozza, hogy a gyermeki léleknek ezt egy idő után meg kell értenie és magáévá kell tennie, mert Krisztus példája az etalon számára. Jézus saját magáról mondja: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad… Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű."4 Mily szép a hitre nevelés e gondolkodásmódja: a hittanár az örök élet számára nem kis teológusokat nevel, hanem hívő, elkötelezett embereket. Így a vallás tanításának természetéből fakad, hogy a vallásra nevelőnek lelkipásztornak is kell lennie: atyai lélekkel kell segítenie, vezetnie tanítványát.
A hittanár-nevelőtanár habitusa „Qui non proficit, deficit”,5 aki nem halad előre, az visszafejlődik. A hitre nevelő szakember vallási professziogramja a Katolikus Egyházban meghirdetett XX. századi „újraevangelizációs csomag”. A keresztény hitre nevelés súlyos hibát követ el, ha csupán kellemesen hangzó, kenetteljes kifejezéseket és mondásokat pufogtat. Ennek kora lejárt. Aki ilyeneket tanít, nem vonz, hanem taszít. Jelenleg úgy tűnik, a vallásnak nincs meg a társadalommal egy nyelven beszélés alapvető készsége. Pedig a mindenkori dialógus, párbeszéd létszükséglet, e nélkül hitre nevelni abszurd. Mit jelent az egy nyelven gondolkodás? Talán az első és legfontosabb, hogy a katolikus vallás ismeretét „le kell fordítani” a mai kor mai gyermeke és a mai kor mai felnőtt embere nyelvére. Mit is kell tulajdonképpen lefordítani? Néhány példa erre: Ki az Isten? Mennyei Atya, aki Mindenható, mindent meg tud csinálni, Ő mindenütt jelen van… Mi a kegyelem? Isten ingyenes ajándéka, segítség. Isten kegyesen, tetszéssel néz rá az emberre…. 4 5
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Mt11,25-30 Latin szentencia
5
Mely elégséges ismeretekkel kel rendelkezni – minimum kritérium – az alapokról? Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy, Tízparancsolat, az Anyaszentegyház öt parancsolata, a szentségek, reggeli, esteli, evés előtti és utáni imádságok, tökéletes bánatimádság, a jól elvégzett szentgyónás öröme, szentáldozás, szentmisén való részvétel. Adott helyzetben ezeket minél alaposabban meg kell tanítani, kateketizálni a gyermekkel, gondosan bele kell ültetni a gyermek appercepciós világába. Ezekben kerülendő verbalizmus dominanciája… Mi a Könyvek-könyve, a Szentírás? A Biblia, örök emberi nyelven szól, ezért olvasása és meghallása mindig élmény. Az Ige – melyet Jézus Krisztus mondott – szellem és élet. A hittanár nevelje rá a gyermeket az imádás erejére és gyakorlatára, tegye ezt a Szentírás által, melyet maga az Úristen írt. Szava hatásos és áthatóbb minden kétélű kardnál, s megítéli a szív gondolatait és szándékait. De nem szabad rákényszeríteni, hogy a hittanár a gyermeket azonnal profi teológussá nevelje. A hitoktatótól feltétlen empatikus készséget, nagy beleélést, kiművelt előadói tehetséget, sőt művészetet kíván… Kell-e helyes bűnbánatra nevelni? A helyes szeretetre nevelés, a Krisztushoz való hűség és hálás ragaszkodás, a „pelikán-motívum”, a „hagyjátok hozzám jönni”, „annál nagyobb szeretete senkinek sincsen” örök motívuma kell, hogy jellemezze a nevelőt e kérdéskörben… A hittanár-nevelőtanár neveljen gondolkodásra „Az ismeretek napjainkban összetettebbekké váltak, ugyanakkor gyorsan veszítenek aktualitásukból. Szinte lehetetlen megragadni, értékelni, feldolgozni, észben tartani minden új információt. A gyerekekben tehát azokat a képességeket kell fejleszteni, amelyek segítségével választani, értékelni és vitatkozni tudnak, képesek a problémákat azonosítani és megoldani. A gyenge gondolkodási képesség a hiányos iskolai teljesítmények egyik oka, ezért a gondolkodásra nevelést feltétlenül az iskolai oktatás részévé kellene tenni.”6 Mióta egyházi emberek a hitre nevelésről, különösen hivatásnevelésről polemizálnak, mindig is kitüntetett szerepet kapott az értelem nevelése. Értelem, gondolkodás ugyancsak összefüggő, összetartozó kifejezések. A gondolkodás – sui generis – lelki tevékenység. Korunk fogyasztói kultúrája gyakran gondolatnélküliségre nevel, mivel állandóan azt halljuk, hogy ma a tudás és az élethosszig tartó tanulás társadalmi pozíciót ígér és ad. Aki ért valamihez – képes valóban betegséget gyógyítani, kézügyességével mesteremberként alkotni… – az keresett, megbecsült és megfizetett ember lehet. Persze ez alól is lehet kivétel… Ugyanakkor régen – ha pénzt nem is, de tisztességes megbecsülést mindig is adott – ha valaki lélekből elő tudta adni a homéroszi eposzokat, hirdette a bölcsességet, jártas volt a haditudományokban, akkor őt elismerték. De vajon posztmodern korunk felnövekvő generációi tudásvágya ösztönös erővel tör-e elő? S a mai fiatal tudás iránti vágya életének közkedvelt tevékenysége-e? Látható, hogy zömében nem! Az ismeretek fáradtságos megszerzése és gyarapítása kitartást, fáradtságot, embert próbáló cselekedet követel a tanulótól. Kihívás. Az értelem nevelése – hosszú távon – mindenképpen kézzelfogható eredménnyel járhat, ha azért a felnövekvő tesz is valamit, küzd érte. Ugyanakkor a mai kor mai gyermekének tudást átadni komoly kihívás. A médiumoktól, az internettől, a számítógéptől, a televíziótól számos esetben kórosan függő fiatal mintha
6
J. H. M. Hamers – M. Th. Overtoom: A gondolkodásra nevelés európai programjai; Új Pedagógiai Szemle 2000. július-augusztus
6
belemenekülne a virtuális világba. S ezek használata mellett nem akar önállóan gondolkodni. Ezért oly fáradtságos a realitások talaján tartani a gyermeket. Tapasztalt az, hogy az intézményesített oktatás keretében az átlagtanár szívesebben adja fejét „tananyag leadásra”, mint a gondolkodás nevelésére, nem is beszélve a gyermek jellemneveléséről. Így ebben a közegben milyen célt tűzhet ki a hittanár-nevelőtanár a tanítványai gondolkodásának alakításával kapcsolatban? Aki hitéleti tevékenysége során hitre akar vezetni, nem szigetelheti el a gondolkodó elmét, mivel egyszerre kell nevelnie és tanítania az egész embert. „Cogito, ergo sum”7, gondolkodom, tehát vagyok. Mi a gondolkodás? Az igazi, gondolkodásra, hitre nevelő tanár jellemzője az, hogy képes meglátni a lényeget, képes kiemelni a lényeget, biztosan megkülönböztetni az egyedit az általánostól. Az, aki képes napi szolgálata során munkájában az idők jeleit felfedezni, s mindezt láttató gondolkodásmóddal a jövőre elővételezni – valószínűsítve a jövőt – az Istenbe vetett bizalom segítségével. Absztrakció, elvonatkoztatás, vagyis képes érzékelni a valóság elemeit, s felfedezni bennük a törvényszerűségeket. Mindezek után feltehetjük a kérdést: hogyan lehet gondolkodásra nevelni, s milyen lenne a gondolkodó lélek képzelet, szív, és szuverén akarat nélkül? Korunkra oly jellemző az érzelmek és hangulatok, a vágyódások és akarások, a fantázia, és a reklám, a fogyasztás misztifikálása… Benne a médiumfüggő ember a maga módján feleletet ad minden benne támadt kérdésre, a maga módján mindent meg akar önmaga oldani. Nem törekvő, hanem törtető emberként, átgázolva sokmindenen. A vallás nélkül felnőtt ember posztmodern mítoszokba öltözteti gondolatait, álmodozással és kultikus magatartással igyekszik úrrá lenni nehézségein. Maga-maga alakította ki saját világát, a maga világában jól érzi magát, és benne fenn is tartja magát. Döbbenet: az emberi gondolkodás új honfoglalását éljük. Van-e ebből kiút? Van-e megoldás? Kit lehet ma művelt, gondolkodó hittanárnevelőtanárnak nevezni? Igény van-e ma művelt emberre? A művelt ember az, akinek helyén van az esze és a szíve. Tehát a műveltség kettős: az ész és a szív kettőssége, műveltsége. De vajon az ész művelésének van-e elsőbbsége, avagy a szívet kell-e előnyben részesíteni? A hitéleti-nevelői műveltség, a hitéleti képzettség elméleti és gyakorlati szakképzettség. Az elméleti műveltség a valóságot gondolatokban ragadja meg úgy, hogy a hittanár később részt tudjon venni egyházi életünk és társadalmunk szellemi életének alakításában. Így a műveltség személyes. Megszerzése, birtoklása és kezelése elkötelezett tevékenység: hit és tudás, munka és alkotás. Ugyanakkor e műveltséget a napi gyakorlatban aprópénzre kell váltani úgy, hogy a hittanár környezetének folyamatos megismerése által a saját életét, környezetét, életkörülményeit tegye élhetővé és ennek mentén rendezze be. Hogyan? Ha képes életszentségét a gyakorlatban is megvalósítani. De lehet-e az igazi műveltséget – világlátás, művészi ízlés, filozófiai gondolkodásmód – tanítani? A tömegember ma harsog a divatos félműveltséget árasztó szlogenektől, mert azt hangsúlyozza, ami a „tartalmi érték”. Azt tarthatja műveltnek, aki mindenhez hozzá tud szólni, amiről a fecsegő társalgás szintjén beszélnek. Ugyanakkor médiafüggőségében kifejezetten műveltnek tartja magát, s ebbéli véleményét úton-útfélen hangoztatja is. S mindezt mélyebb beleélés és belátás nélkül, részvéttelenül teszi. Van-e orvosság erre? Igen, kell, hogy legyen, mert ez az irány zsákutca. A hitre nevelésben megoldás lehet a személyes műveltség megszerzésének útjára történő rávezetés. Mi indíthatja az embert a műveltség megszerzésére? Ennek gyökerei mélyen az ember szellemi-testi természetébe nyúlnak bele: egy ösztönzés, ami annyit je-
7
Pallas Nagylexikon, Descartes híres formulája
7
lent, hogy érezni és érteni kell a minket körülvevő létet, s ezt egyre mélyebben áthatni értelemmel és életalakítással. Mindezt pedig az emberi tudásból kell levezetni azért, hogy a műveltség az emberi szellem látókörét tágíthassa, s benne a hitre nevelő egyéniségét gazdagítsa. Tanár és diák a szeretve szenvedni tudás képességével küzdjön és tanuljon azért, hogy alakító igénye legyen a mindenkori új befogadására. Ebben a tevékenységben fontos az önművelődés, az önkéntesen vállalt évenkénti szakmai rekollekció. A hittanár-nevelőtanár igenis akarjon mindig és mindig több lenni, hogy környezete fokról-fokra felnézzen rá. Vegyék őt emberszámba, s ebben az előrehaladásban elsősorban a maga számára akarjon tudni.
A hittanár-nevelőtanár lelki nevelése: a szív nevelése, a szív világa A Szentírásban „a szív az ember belső életének központja, lelki erőinek és képességeinek forrása”.8 A lelkiélet különféle területei átfedik, átjárják egymást. „Az ember szíve a lelkiélet helye: a szív jelenti a belső embert” 9 Az ember érzelemvilága szubjektív, alanyi élmények. Az értelmet az ismerettel, a gondolkodással szokták összefüggésbe hozni, a szívet az ember érzelemvilágával. Az emberben az ész és a szív világa két különböző terület, sokszor e két területet szembeállítják egymással mondván, hogy a szív elsőbbséget élvez. Lehet-e a szívet nevelni? Nem! Lehet-e a szívnek parancsolni? Lehet-e ösztönzéseinek ellenállni? Ki lehet-e a szerelmet kényszeríteni? Az emberben létezik egy külön lelki „életirány”, „életáramlás”, szemben az ésszel és akarattal, melyet az jellemez, hogy megnyilvánulásai közvetlenül az embert érintik, annak állapotát, érdekeit. A teljesség nélkül néhány ilyen „szívbéli állapot”. Ezek a következők: öröm és bánat derű és harag remény és reménytelenség félelem és lelkesedés jókedv és bosszúság csüggedés és bizakodás vitalitás és elcsüggedés békesség és civakodás… S mi van az emberi érzelmekkel? „Az emberi érzelem nem megismerő, nem is akarati tevékenység, mégis nagy hatással van az ember spontán magatartására. Mintegy válasz a személyből vagy tárgyból sugárzó vonzerőre.”10 Az emberi érzelmek közvetlenül milyen mértékben befolyásolják a vérkeringést? Összefügg-e ez közvetlenül a szív működésével? Mit is jelent a felhőtlen jókedv a nevetésben, a sírás a lehangolódásban? Az arc mimikája miként árulja el az együttérzést, a megütközést, a csodálkozást, a haragot? Vajon a hitre nevelés környezete megérzi-e ezt, s képes-e erre reagálni? Az elpirulás, s elsápadás utalhat-e rejtettebb belső, lelki összefüggésekre? Kérdések, amelyre keressük a választ. A hittanár-nevelőtanár érzelmi jellemzői 1.) Lelki élmény, érzelemi hatás:
8
Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. XIII. 314.o. Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. XIII. 316.o. 10 Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008.; XIII. 280.o. 9
8
Minden érzelem az összes többi lelki élménnyel szoros összefüggésben van, érezteti hatását az ember viselkedésében. Minden lelki élmény az érzelmekkel szoros kapcsolatban van. Az emberi érzés érzelmekkel jár, hiszen az emberi érzelem képes energiát adni és képes energiát elvenni: ha öröm éri az embert, élénkebb lesz, ha bánat, rosszkedvűvé válik, lelohad. 2.) Érzelmek, képzetek: Az ember érzelmei képzeteket idézhetnek fel, következménye az észlelt érzelemkifejezés. Az emberek közti súrlódás, ellentét erősíti, nyomatékosíthatja az érzelmet, a konfliktusmentesség nyugodtságot eredményezhet. 3.) Erősebb érzelmi kisugárzás: Kiterjeszti befolyását más érzelmekre és a neki megfelelő élményeket idézi fel. Az ilyen „túlfűtöttséggel” bír az ember környezetére, képes mindenre átterjedni, ami vele kapcsolatba hozható. Ekkor beszélhetünk érzelemátvitelről. 4.) Erős érzelmek, indulatok: Az emberi cselekedetek szélsőséges megnyilvánulásai, erős testi felindulás. Aki hajlamos bizonyos indulatokra, könnyen haragra is gerjed: szenvedélyeinek rabjává válhat. A szenvedély sokszor számos indulat forrása is lehet. 5.) Szívós érzelmek tudatosítása: Adott irányú gondolkodás, állásfoglalás melletti elköteleződés, mely a hittanár lelkületében kifejezésre juthat: békés, megbocsátó, méltányos, nemes lelkület. Mi jellemzi a szív világát: feltárulkozik benne minden szépsége, vagy csúfsága kitárulkozik benne egész gazdagsága, vagy szegénysége nem ad felvilágosítást a külső világról, mint az ész nem hat a külső világra, mint az akarat rezonál a külső benyomásokra és benne kitárul a lélek belső világa hallható lesz, ami benne eddig rejtve volt a gondolkodás helye: töpreng, kételkedik, igazságokat lát be, oktalankodik, elvakul… Az ember belső világa a szív világa, bizonyság: az embernek sajátja, mert bensőséges, érzelmes és megszólítható, zárt egység. A lelkiismeret helye: „Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem”.11 A bűnbánat helye: „Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.”12 Az emberi szív egy külön világ. Az érzelmeket, a lelkületet sokesetben jellemezheti a határozatlanság. Az érzelmi világ az ember egész lelki életének gyökere. A szív és az ész kapcsolata számos esetben ellentétes érdekű, ellentétben lehet egymással. A szív emberének a szív megmondja, hogyan érezzen, kiben s miben bízzék, mitől óvakodjék. Az ész embere fenntartásokkal él, mérlegel, figyel, összevet, okoskodik, s nem képes dönteni. Viszont a szívnek, mintha külön szeme volna, mintha hetedik érzékkel rendelkeznék és látna ott is, ahol nincs szeme. Ugyanakkor az ember érzelemvilága is mélyen a természetben gyökerezik. A túlfűtött érzelmi élet sokesetben veszélyes is lehet, mert ha az embert érzelmei elragadják, ezáltal szélsőséges cselekedeteket képes végrehajtani, gondolatai rögeszméjévé válhat. Az érzelmekkel terhelt eszmék beteges hajlammá alakíthatják az emberi tudatot, vagy éppen a tudatalattiban tehetnek súlyos káro-
11 12
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Zsolt 17,3 BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Zsolt 51,19
9
kat. Ennek következtében felborulhat az ember lelki egyensúlya. Sok lelki válság forrása lehet ez, végzetes lelki betegségek kialakulása fakadhat ebből. Van-e belőle kiút? Igen! Minden emberi cselekedetet valamilyen szinten az érzelem motiválja. Ha ezek a lélek mélyéről felszínre törnek, akkor a gondolatok kitisztulhatnak. Így az érzelmek saját helyükre kerülhetnek, más tevékenységekhez kapcsolódva feloldódnak. Csak a mély emberi érzés értékes, mert csak a mély érzésben teljesedik ki az ember, csak ebben képes belső világát visszatükrözni. Csak a lélek gyökeréig lehatoló érzelem tudja a maga sajátos értékeit megmutatni. Ha az embernek van szíve, s mély érzéssel rendelkezik, ez áldás. Ezért a hitre nevelő embernek lelki embernek kell lennie. Az érzelmek nevelése A Katolikus Lexikon megfogalmazása szerint az érzelem: „Válasz a személyből, vagy tárgyból sugárzó vonzerőre”. „A keresztény közösség számára is nagy jelentőségű az érzelem, mert nagy kezdeményezések ösztönzője." 13 Nevelhetők-e az érzelmek? Hogyan lehet az érzelmeknek parancsolni? Vigyázz szívedre, érzelmeid, indulataid el ne ragadjanak: adhatja a hittanár élettanácsként neveltjének e megszívlelendő gondolatot. Egy hittanár-nevelőtanárnak milyen mértékben kell neveltjei érzelmi egyensúlyát fontosnak tartani? Olyan mértékben, ahogy ezt Szalézi Szent Ferenc mondja: „az embernek az érzelmei és a szíve felett nincs abszolút hatalma”. De akkor mije van? Az érzelmek irányításának eszközei 1. Az érzelem és hangulat ragadós: Egy jó előadást hallván, ki ne élte volna át, hogy az előadóval együtt dobog a szíve? Ezt erősíti az a szabály is: a szív nevelése erősíti a lelket, ahonnan közvetlenül gazdagítani, finomítani, elmélyíteni és nemesíteni, sőt megrendíteni is lehet az érzelmeket. Nagy Szent Gergely pápa mondja: „A szívet ne csak szólítsd meg, a szívet rendítsd is meg!” Követelményként lehet állítani: örvendj az örvendőkkel és sírj a sírókkal. Annak nincs szíve, érzelmileg vak és süket, aki a sírók között részvétlenül járkel, aki az örvendők között érdektelen. 2. A hittanár érzetei és képzetei: Az ember fantáziája, elgondolásai kísérői a megfelelő érzelmeknek. Ha valaki szomorúságot akar kelteni, szomorú dolgokra gondol, ha derűs hangulatra törekszik, kellemes emlékek jönnek elő. Tehát az érzelemirányítás kulcsa az, hogy a hittanár a gyermeket úgy nevelje rá a katolikus értékrend eszmevilágára, hogy ez által a kívánt érzelemvilágot tálcán kínálja fel. 3. Érzelmek és indulatok: Gyakran testi kifejezésre is sarkallhatják a hitre nevelőt, hiszen aki sírós arcot vág, különösen, ha megfelelő gondolatokat is felidéz, hamar komor hangulatba eshet. 4. Érzelemkeltés: Az Egyház liturgikus szertartásainak legfontosabb sarokpontjai az egyházi év kiemelkedő szertartásai: az adventi ünnepkör, a rorátés hajnali misék varázsa felkészülve a Krisztusvárásra, az éjféli szentmise, a nagyböjti időszak, benne a nagyhét szertartásai, a húsvét, a feltámadási körmenet…). Ilyen az ember saját otthona, vagy a lélek otthona: az anyanyelv. Ugyanakkor az érzelmek nemcsak gazdagíthatnak, hanem rombolhatnak is. Sok áldás forrása a szív, de sok rossznak is „melegágya”. Mai világunk napi velejárója, hogy a hitre nevelés során a tanár megelőzzön, vagy elhárítson olyan érzelmi kitöréseket, melyek a képzés folyamatát károsan befolyásolhatják. 13
Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. III. 280.o
10
Komoly kihívás a nevelő számára, hogy a szélsőségesen megjelenő érzelemmegnyilvánulásokat a helyes mederbe terelje, ugyanis az érzelmek megelőzése, a velük való nem törődés új helyzetet teremthet. Ezért általában nem az érzelmek el- és kikerülése, hanem annak helyes mederben tartása a cél. Hogyan lehet az ember érzelemvilágát kezelni? Minden embernek a saját érzelmeit ismernie kell. Amennyiben ez negatív, akkor – vagy saját magának, vagy segítséggel – változtatnia kell rajta, sőt ha szükséges, meg is kell szüntetnie. Adott gondolat tudati felidézésével egyfajta reaktív érzelem indukálódhat az emberben, esetleg ez nemkívánatos érzelmet gerjeszthet. Ennek hatása lehet, hogy csökkenti, vagy növeli a probléma megoldását. (rokonszenv-ellenszenv) Az érzelmileg terheltek kezelése kiszűrendő! Ez azonban nem a hitre nevelés kérdéskörébe tartozik, hiszen az ilyen problémát a rendszeres lelki vezetés keretében kell megoldani.
Az alázatos lelkületű hittanár-nevelőtanár Az alázat a humilitas latin szó megfelelője, „erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen.”14 Az alázathoz igaz önismeret szükséges. A sajátosan emberséges élet gyökere az alázatosságban keresendő. Az alázatosság tehát erény, sajátosan keresztény erény, az érzelemvilágnak köze van hozzá. Finom, érzékeny lélekvirág. Ki az alázatos hittanár? Alázatos az, aki: megszűnt görcsösen önmagába kapaszkodni mai világunkban – fenntartás nélkül – bátran vállalkozik az emberi lélek és az emberi tudat formálására hozzáméri magát a Krisztus-eszményhez aki átérzi, mennyi mindent nem tud még, mert elmarad a tökéletestől érzi semmiségét, s ez egyben felemeli. A hittanár alázatos magatartása, lelkület: szolgálatkész lelkület. Érzi, hogy a Krisztuseszménnyel összhangban van. Az alázatosság gyökere: „igazlelkűség” (Avilai Szent Teréz). „A tanítványnak olyan kicsinek kell lennie, mint a gyermek, hogy naggyá lehessen.”15 Az ember érzi, hogy milyen nagy az Isten, s köntörfalazás nélkül látja és elismeri, hogy maga az ember milyen kicsiny. Mélységesen átéli, hogy mindenestül Istentől függ. Az alázatnak teremtményi érzése van, érzelem, gyökeres, átfogó és motiváló, erejében is más, mint egy „függés-élmény”. Csak a léleknek istenéhez való alapvető vonatkozásában találja meg igazi gyökerét. A hittanár-nevelőtanár alázatossága a lelki erények között az egyik legkiemelkedőbb érték! „A testvéri szeretet és szolgálat nem hiteles alázat nélkül.”16 Az alázatos magatartás megfelel az ember létlényegi állapotának. A hitre nevelő által képviselt gyermeki lélek kimunkálása az alázatra épül, minden erény forrása az alázatosság. Mai korunkban nem sikk alázatra nevelni. Mai világunkban nem könnyű alázatosnak lenni. Az alázat ma nem erény, pedig ha minden ember tudná, hogy amit az ember kegyelemből kap, az örök. Az alázat nem hivatkozik semmi jogra, nincs jogigénye, nem hajszol kiváltságokat. Átéli, 14 15 16
Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. I. 118.o. BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Mt 18,2-5 Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. I. 118.o.
11
hogy ő semmi és Isten a minden mindenben. Pedig az igazi lelki finomság, a lélek művelése, a nemes emberi lélek nincs és nem is lehet alázat nélkül. Általa kapja meg az ember azt a lelki erőt, mellyel értékes cselekedeteket végezhet. Egy nevelő elvesztheti minden értékét, mihelyt magát elé helyezi az általa eddig elért eredményeinek, s ez a tudat félreviszi őt. Ugyanilyen a lélek is, ha nincs benne alázat. A hittanár lelki erényei között első helyen szerepel a mélységes istenhitből fakadó alázat. Ez az alázat azonban nem egy „szemfödő”, mert az igazi alázatosság a lélek együttrezgése a Teremtő Isten életével. Az alázat kétpólusú erőtér: 1.) Isten és az ő országa nagy, és én kicsiny vagyok 2.) Isten létteljesség, az én – üresség Ez a két pólus egymásra utalt: csak az Isten-teljesség tölti ki az én ürességemet. Az alázat töltekezik Isten gazdagságával, mert kizár minden magárahagyatottság-érzést, kizár minden selejtesség-érzést. Az alázat által a mester és a tanítvány is benne él egy értékrendi perspektívában. Lehet-e alázatra nevelni tanárt és tanítványt? „Alázatra nem nevel senki, arra nevelődik az ember; itt minden azon fordul, hogy ellene ne tusakodjék a Léleknek”17 A hitre nevelés folyamatában a tudás önmagában nem áll meg, a folyamatot irányító, és a folyamatot alázattal elfogadó embernek sok-sok önmérsékletre, aszkézisre, akaratnevelésre van szüksége. De az alázatos szolgálat lényegesen több puszta akarásnál és aszkézisnél. Hogyan nevelheti a hittanár önmagát, s tanítványát alázatra? Az alázatosság iskolája által. „Noverim me, noverim te”. (Szent Ágoston) 1.) Öntevékenységgel: eltelik az alázatosság megbecsülésével 2.) Ritka értékként kezeli és vágyakozik utána 3.) Imádságos lélekkel 4.) Belemerül, azonosul vele, lelke igazodik hozzá.
A hittanár-nevelőtanár lelki értéke: a kegyesség A pietas-ról a mai korunkban nem beszélnek, hovatovább nem is ismerik, pedig az emberséges élet meghatározó eleme a kegyesség. Minden kegyeletre való nevelés kiindulópontja a gyermek iránti mélységes tisztelet, a meglévő élet iránti szeretet. A kegyeletesség, a pietas sajátos érzéke a lét mélységének. A kegyeletesség a „nagylelkűség egyik megvalósulása, amely képessé tesz a jószívű és vidám adakozásra és az okos, az üdvösség szempontjainak megfelelő megbocsátásra” 18 A lélekben él egy sejtés: a természetben, embertársainkban, magunkban, s a létben számos titok rejlik, ami meghaladja értelmünket. Ennek ellentéte az a lelkület, amely nem képes felfelé nézni, nem tud rácsodálkozni a világ dolgaira, nem tud rácsodálkozni senkire és semmire. Olyan ez, mint a mai ember, aki azt gondolja, számára nincs titkok, mert azt hiszi, hogy mindent megért, elsősorban érti önmagát. Nem tud belefeledkezni a lét kimeríthetetlenségébe. Pedig, ha átélné egyszer is a péteri lelkületet, az Úr színeváltozását – visio beatifica – a Tábor hegyen: "Mester! Olyan jó itt lenni! Hadd verjünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." 19 Neki nem! Tehát van a kegyeletességben tisztelet és félelem, van szemérmes visszahúzódás és fellobbanó rácsodálkozás. A kegyeletesség nélkül az emberi alkotóerő és tettvágy elveszti természetes motiváltságát. A kegyeletes lelkület az embert megszabadítja az önimádattól, mert nyitva áll a
17 18 19
Schütz Antal, Pedagógia, Budapest, Szent István Társulat, 2010.,189. o. Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. VI. 435.o. BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Mk 9,2-10
12
kívülről és felülről jövő intuícióknak. A hitre nevelő kegyeletes lelkülete érzékeny, képes lehajolni az emberi gondhoz. Szükséges-e a hittanárnak a kegyeletesség lelkületével rendelkeznie? A kegyeletességre való fogékonyság adottság is. Ahol több a hallgatás, a gyermek meghallgatásának képessége, a lélek csendje, a bensőség, ott nagyobb a kegyeletességre való fogékonyság is. Nehéz nevelői feladat, de komoly munka. Az ember vágyódása, lelki igénye felfelé nézni, őszintén belekapaszkodni a titokzatosba, s megilletődni annak csodáin. Ha ez a fogékonyság az emberben idővel lankad, valahol érthető. Ha ez a fogékonyság teljesen elfogy, az nagy baj. Kegyeletre nevelni annyit jelent, mint élő áhítatra nevelni, mert aki átéli, hogy az emberi lét beágyazódott Isten végtelenségébe, az már erre az útra lépett.
A hittanár-nevelőtanár lelki öröme: a belső mosoly Az öröm: életérzés. A hittanár is úgy van az örömmel, mint a legtöbb emberi érzéssel: ha nem ismeri a saját életéből ezt, hiába is próbálja ennek szépségét bizonyítani. De hát mi is az öröm? Tud-e a mai ember felhőtlenül örülni? Az öröm: érzelmi vetület, élettevékenység, ha érezzük erőnket, ha a vér frissebben kering ereinkben, bizakodva fogunk neki akármilyen nehéz munkának, s szemlátomást győzünk, mert ez által öröm tölti el szívünket, lelkünket. De akkor is megtapasztalhatjuk ezt, ha hirtelen és váratlanul valami nagyon jó ér bennünket. Az örömöt könnyű felismerni az élénkebb arckifejezésünkről, ekkor a lélegzet gyorsabb, s vidámabb is az ember. A szellemi örömöt az átszellemült arckifejezésből, a „belső mosoly„-ban lehet felismerni. Az öröm és lehangoltság, ugyanúgy, mint a felhős égbolt és napsütés, váltogatják egymást. Ugyanakkor az örömnek is megvan a maga teherbíró képessége: ha az ember örömét leli valamiben, akkor könnyen veszi az akadályokat, fáradságot, áldozatot nem kímélve a munka serényebb és eredményesebb lesz. Szinte szárnyal, tettereje ruganyosabb lesz, s ennek következtében nem menekül a gondoktól, a problémák elől. S ez az öröm olyas valami, amit okos nevelői ráhatással, minden rendelkezésére álló eszközzel elő kell mozdítani. Az isteni Kinyilatkoztatás az evangelion: örömhír. Krisztus azért támadt fel, hogy tudtunkra adja „… de viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.”20 Korunk torzult világa egyfajta mesterséges eufóriát sugall: a „carpe diem”, a mesterséges lélekdoppingolás végzetesen tönkre akarja tenni a felnövekvő nemzedéket. Miért? Mert szellemi narkotikumokkal, idő előtti szenvedélyek felkorbácsolásával koravénné, kiégetté teheti őket. Itt is óriási szerepe van a nevelésnek és önnevelésnek: a nevelő csak akkor végez eredményes munkát, ha képes az öröm forrásait meghatározni. Arra kell ránevelni a gyermeket, hogy akkor örüljön igazán, ha tiszta, értékes emberi életet képes élni, ha az általa elvégzett munka feletti öröme határtalan. Lehet-e a hittanárnak értékesebb irányító tevékenysége, mint Isten országáért munkálkodni? A hitre nevelés tanára az Istennel és Istenért dolgozik, tehát kudarcot nem vallhat. Hisz. Bízik. Ő, aki mindenben azt akarja, amit Isten, s aki mindezt a befogadó ember felé kisugározza. Nevelői gondolkozásmódja optimista, örvendező, mely által ösztönöznie kell a felnövekvő nemzedéket a kreatív gondolkodásra. Örömhír, kreativitás összekapcsolódó fogalmak. A jó hír mindig örömhír, öröm! S az igazi hittanár – aki e felfogás szellemében éli életét – bölcsen, s buzgón merít az Evangéliumból, az örömhírből. Ne sajnálja rá az időt, a fáradtságot, hozzon érte áldozatot. A bölcs hitre nevelő figyelje gyermekeinek természetes öröm iránti fogékonyságát és hajlamát. Terelje erre az útra, vezesse ezen az úton, s biztassa őket. Ne fukarkodjon az elismerésekkel ott, ahol dicsérni kell, mert tudnia kell, hogy a fi-
20
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Jn 16,22,24
13
atal lélek számára mai világunkban oly fontos – a siker és tekintély megszerzéséhez és megtartásához – a biztató elismerés. Természetesen örömre csak az tud nevelni, aki maga is sugárzó egyéniség. Miért? Mert: „Jézus azt kívánja, hogy mi, emberek, valamennyien – „kicsik” és „nagyok” egyaránt – kiteljesedjünk és elteljünk életörömmel. Arra vágyik, hogy széttörje a láncokat, amelyek a bűntudat és az önzés miatt gúzsba kötnek, és megakadályoznak abban, hogy a belső szabadulás és növekedés útjára lépjünk. ”21
A méltányosság erényét gyakorló hittanár-nevelőtanár Méltányos és igazságos, rokon értelmű kifejezések. A méltányosság a másik ember tiszteletéből indul ki. Méltányos magatartás az egyenes jellemű ember gondolkodása. „ A méltányosság az igazságosság társerénye, mely arra tesz képessé, hogy ítéletalkotásban, a konkrét tárgy körét meghaladó erkölcsi szempontok, érdemek figyelembevételével járjunk el.”22 Minden ember lelke alapvetően törekszik az igazságosságra. Lelkében megvannak a jószándék magvai, képessége arra, hogy másokkal együtt tudjon élni, s tiszteletben tudja tartani a másik ember emberi jogát. A méltányosság meghatározója az emberi önuralomnak, mely a lélek belsejében teremt rendet. A hitre nevelés során ennek természetes velejárója a bizalom, a rend, a béke, a nyugalom, a harmónia és az igazságosság. Ki a méltányos, ki az igazságos? Igazságos, aki mindenkinek megadja, ami őt megilleti, mind felebarátjának, mind ellenfelének, gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Igazságos, aki Krisztus tanítása szerint ma is betartja: "adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!"23 Mindenkinek a magáét, kinek-kinek érdemei szerint. De mi illeti meg őt? Az emberi élet mindenkinek sajátja, a megélhetés lehetőségei, tehetségének kibontakoztatása, tudásának érvényesítése – ezekhez az embernek elementáris joga van.
Joga van: a tisztességes élettel és munkával szerzett becsületéhez és vagyonához – méltó a munkás a maga bérére a művelődésre, szórakozásra a „similis simile gaudet”, „a hasonló a hasonlóhoz vonzódik” elv megvalósításához családot alapítani az államnak az állampolgáraival szemben ahhoz, ami nélkül nem tudja a közjót fenntartani, viszont az egyes embernek az állammal szemben is a jogvédelemhez…. Jog és igazság kapcsolata a méltányosság kérdéskörében: 1.) embertársakkal szemben – kölcsönös 2.) állammal, illetve közösséggel szemben – törvényszerű 3.) államnak az egyesekkel szemben – osztó
A gyermek nevelése, a társadalmi szocializáció hosszú és fáradtságos folyamat. Sok időbe, energiába kerül. Befektetés a jövőbe. Mindez csak abban az esetben sikeres, ha az erkölcsi értékek szilárd alapokon nyugszanak, ha egy adott társadalomnak van jövőképe, van hitele saját polgárai előtt, s ha létezik a társadalomban egy erős, a társadalmat eltartó középosztály, ha a társadalmi közjó szolgálata megvalósul. „A ’közjón’ a társadalmi élet azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék. A közjó mindenki életét érinti. Mindenki részéről okosságot igényel, de még inkább azok részéről, akik a
21 22 23
Vanier, Jean: Jézus, a szeretet ajándéka, Harmat Kiadó, Budapest, 1995., 5. o. Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. VIII. 941.o. BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Mk 12,17
14
tekintély hivatalát gyakorolják.”24 Ha a társadalomban vannak olyan rétegek, akik napi kenyérgondokkal küszködnek, kénytelenek máról holnapra élni, ők sohasem lehetnek biztosak abban, mit hoz számukra a holnap. Ők, akik nem számíthatnak igazán a másik emberre, sem arra, hogy adott társadalomban nyugodtan élhessenek, akkor milyen hozzáállásuk legyen: milyen életcéljuk legyen környezetük jobbá formálásáért? A jogállamnak alapfeladata, hogy olyan közrendet tartson fenn, amelyben annak polgára tudhassa, milyen magatartással járuljon hozzá a törvényesség fenntartásához. „A jogrend az erők és ellenerők, a hatások és ellenhatások eredője, mely bevasalja az emberen az igazságos magatartást.”25 Az emberi méltányosságnál mindezeket figyelembe kell venni. A méltányosság a másik ember tiszteletéből indul ki. Tisztelet a másik személye iránt. A méltányosság szeretet, lelki dimenzió, együttműködés a megértés és a jószándék útján. Nem ronthatja másik ember jó hírnevét, hanem esetleges tévedéseit iparkodik menteni. S ha – önhibáján kívül – nehéz helyzetbe kerül, remélheti, hogy méltányos elbírálásban részesül. A méltányosság eszköz az ember kezében: a jószándékú akarat kiművelésében elengedhetetlenül fontos. „A méltányosság a társas élet számára az, ami az egyéni élet számára az önuralom.26 Mit jelent a méltányosság a hitre nevelés tekintetében? A Szentírásban a méltányosság „isteni tulajdonság, megmutatkozik Isten ítéleteiben, törvényeiben, kormányzásában, gondviselésében.”27 A méltányosság zsinórmérték, aranyszabály: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!”28. Ugyanakkor korunkban ez nem egyszerű feladat. Összhangra van szükség: a szív, az ész, és az akarat összhangjára. Mérlegelő lelkületet feltételez. Mi kell ehhez? Az egyenes jellemű ember gondolkodása. Persze, ha az embert minél több méltánytalanság éri, annál érzékenyebb lesz. Mennyire jólesik, ha az ember élete során igazán bajba kerül – mikor az ember teljesen magára marad – akkor egy vadidegen személy, aki méltányos és bátor, odaáll melléje. Ez nyomot hagy a bajbajutott lelkében. S mi lehet ennek a méltányosság-lelkületnek a forrása a hittanár lelkében? A sok elmélkedés, a folyamatos önvizsgálat, a „teher alatt nő a pálma” mentalitása. Rá kell nevelni a jelöltet arra, hogy embereket Isten szemével nézze. Látja a gyermeket, látja az embert, mérlegre tesz mindent: jó és rossz természetét, viselkedését, számon tartja minden jószándékát. Elsődlegesen a szándékot nézi. Aki teljes alázattal és kegyeletességgel elmerül ebbe az embernevelésbe, az lassan belenő a méltányosságba is, és kalapot tud emelni minden embertársa előtt. A lelki igényesség erénye A méltányosság iránytű, eligazítja az embert, merre kell mennie. A munka dandárja a részletekben rejlik: az igényességben és az állhatatosságban. Mai világunkban az igények az egekig szöknek. A posztmodern fényei – tüntető manifesztumai, a dúsgazdag világ – természetellenes kihívás. Egyre nagyobb tömegekben ébrednek látens igények, melyek könnyű megszerezhetősége csak olaj a tűzre. Ez ma egyfajta gondolkodásmód. Rányomja bélyegét a fiatal generációra is. A nevelői tevékenység eredmény-centrikus gondolkodásmódja, motivációja az igénytámasztás. Akiben nem élnek igények, ellanyhulhat. Az igénytelenség egyáltalán nem jelent igény nélküliséget. Az igényes hitre nevelői gondolkodásmód az, ha felismeri tanítványának számos értékét, s benne azt ki is munkálja, valamint a maga számára ezekből a legértékesebbet, a legjobb részt kiválasztja. Mindezt
24 25 26 27 28
http://www.katolikus.hu/kek/k.zip Schütz Antal, Pedagógia, Budapest, Szent István Társulat, 2010.,241. o. U.o. Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. VIII. 941.o. BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Mt 7,12
15
teszi a szántóföldbe rejtett kincs példázata alapján: ˝A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet”.29 Az igényesség lelket lekötő, uralkodó érték. Ennek magában is értékesnek kell lennie, a számomra legértékesebbnek. A kiválasztásban az egyéni lelkiismeret dönt. Lélekben igényes az, aki: nem töri magát az evilági érvényesülésért, nem hajszolja a karriert ujját sem mozdítja azért, hogy dicsérjék és elismerjék szerény, vagyis szívesen háttérben marad nem hangos szavú nem tolakodó a viselkedésében nem könyököl még jogaiért sem inkább szenved és elszenved, minthogy tülekedjék. Napjainkban ez a fajta igényesség nem eszmény, mert azt mondják, ez a hozzáállás nem az életre nevel, hanem élhetetlenségre. S aki ezt követi, azért nem boldogul, mert az ilyen embert mindenki háttérbe szorítja. De mégis ez lehetne az igazi szerénység? Az ilyen ember, aki: lelki energiáját és idejét csak a fontosra „pazarolja” arra törekszik, hogy csak az érvényesüljön benne, amiben benne van létének gyökere létének gyökeréből szívja életerőit és nem a mellékgyökérből. Az ilyen életszemléletet kell a hitre nevelőnek kialakítani: biztos szemmel tudja megkülönböztetni az igazi értéket a mulandótól. Így az állandó elmélkedés és az élet lényeglátása igazítsa és szoktassa hozzá a nevelőt, hogy minden dolgot értékének, s rangjának megfelelően becsüljön meg.
Az állhatatosság erénye Az állhatatosság „kegyelemben megmaradás (lat. perseverantia): a megigazult ember kitartása a kegyelem állapotában.”30 Az ember sikereinek, eredményeinek erénye. A világ halad a teljesség felé, benne minden fejlődik, változik. Ám a fejlődésnek időre van szüksége. Ha valaki befut egy életpályát, de az utolsó métereket már nem bírja, az egész összedőlhet, s az eredmény elmaradhat. Aki kitartóan, hosszú ideig súlyos terhet cipel, s elfáradva közvetlenül a cél előtt eldobja azt, hiába tette meg az egész utat. Aki viszont felveszi azt, s a hátralevő kis szakaszon célba ér, megéli a sikert. Az egész út megtételéhez állhatatos akarat kell. Az állhatatosság mindvégig való tökéletes, egy egész életen át tartó eltökéltség, kitartás. Az állhatatos ember ritka, mint a fehér holló, forgandó világunkban a „nyugvó pólus”. Az állhatatos áll, míg a világ rohan, szándékai, elhatározása nem változik, hanem ugyanaz. Az egyszer megkezdett tevékenységét meg nem unja, újra és újra nekifeszül, veszedelmekben meg nem inog, a szenvedések, kudarcok súlya alatt nem roppan össze. Erény, melyben az ember tiszteletre méltó erőt fejt ki, képes nagy áldozatokra, s mindig gondol a holnapra. Ténykedését siker koronázza. A hosszú háborút az nyeri, aki az utolsó csatát megnyeri. A kitartó minden fázisnál jelen van, az utolsó, döntőnél is. Miként részesülhet a hitre nevelő az állhatatosság erényében? Boldog az az ember, aki az állhatatosság erényét már a bölcsőben az anyatejjel magába szívhat29 30
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Mt 13,44 Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. I. 177.o.
16
ta. Vágyát és szükségét azonban mindenki magával hozza, akinek nem jutott, annak ezt meg kell szereznie. A hűség, a hála dicséretes, az istenimádás mindig tiszteletre méltó. Aki a változatlan valóságba tekint, annak mélyen lelkébe ereszkedik az állandóság, s biztos léptekkel halad előre. Állhatatosság: már kisgyermekkorban – szoktatással, kényszerítéssel, visszatereléssel – azaz fegyelmezéssel lehet az állhatatosságot külső magatartássá kialakítani. Később önneveléssel, indirekt módszerekkel lehet formálni: egy feladatot minden nap, ugyanabban az időben – ha nincs is kedvünk hozzá – becsületből, kötelességből tenni. Az állhatatlanság ugyanakkor beleunás, lelki belefáradás lehet. Ezen csak az okos meggondolás segít. Okosabb dolog tűrni, jobb életért fáradozni, mint akármilyen kétes értékű változást elfogadni. „Dum spiro, spero” – amíg élek, remélek, mondja Prohászka Ottokár püspök, bízik az ember, talán már a holnap jobbat hozhat.
A bátor lelkületű hittanár-nevelőtanár „A bátorság (lat. fortitudo): erény, mellyel az ember nehéz helyzetekben, fenyegető rosszal, vagy veszéllyel szemben is helyt tud állni.”31 Erény-e a mai világunkban a bátorság, főleg fiataljaink körében? A bátorság erényére való nevelésnek mai korunkban becsülete kell, hogy legyen, mert ez a tisztességes, emberhez méltó élet egyik nélkülözhetetlen feltétele. Aki az élet nehézségei nem áll helyt, s ha különösen nem lesz hű önmagához, bizony hiányzik belőle a bátorság. A kockáztatás és a felelősségvállalás bátorsága nélkül ma sem lehet hitre nevelői hivatása az e pályát választóknak. Bátor az, aki: képes szembenézni a veszélyekkel „felveszi a kesztyűt” szembeszáll a kihívásokkal teljes erejéből védekezik nem hagyja magát nem ijed meg saját árnyékától nem futamodik meg az eléje tornyosodó nehézségektől, illetve akadályoktól, hanem körültekintéssel és elszántsággal képviseli a maga álláspontját és szívósan űzi-hajtja a szándékát…. Tehát aki becsületesen akarja teljesíteni ezt, akiben a Krisztus-eszmény él és igaz barátja akar lenni barátainak, annak az alábbi gondolat parancsként hangzik: „gondolj merészet és nagyot, és tedd rá életedet”. Aki nem mer felelősséget vállalni a hitre nevelés – az újra evangelizáció – szolgálatában, nem lesz képes életszentségét megvalósítani. Korunkban is számos példát látunk – nyitott szem, érző szív kell hozzá –, hogy az ember észrevegye, milyen bátor lelkület fűti azt a türelmes és áldozatos életet, amely jellemez édesanyákat, hitveseket, szegénységben, betegségben sínylődőket. A bátorság az egész életérzésnek egy sajátos feszültséget ad, hiszen a bátorságból olyan sodró erő árad, amit sem a megfontolásokból, sem az akarati elemekből nem lehet levezetni. Hogyan teheti magáévá a hittanár a bátorság erényét? Nehéz nevelői feladat az „aurea mediocritas”, a helyes középút megtalálása a gyávaság és vakmerőség között. Bizonyos, hogy a kudarcok sorozata lesújt, kishitűvé teheti az embert. Ám a sikerek önbizalmat adhatnak, az akadályok és nehézségek így könnyebben viselhetők. A biztatás pedagógiája a bátorság pedagógiája is.
31
Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008. I. 659.o.
17
A hittanár-nevelőtanár konfrontáló képessége A hitoktatás folyamata sem halk a hittanár és a tanítvány „ütközetei“-től. Ennek során olyan „érzelmi élmények“ jelenhetnek meg, mint a bosszúság, aggódás, féltés, kínlódás, fájdalom, szenvedés, bánat, hovatovább mindezek egyenes következményeként a bűnbánat, boldogtalanság, részvét… Mi lehet ezeknek az eredete? A mai kor mai gyereke, a tananyag túlzsúfoltsága, a gyerek túlterheltsége, a képzés egy idő után többlet energiát igényel, sok-sok fejtörést okozhat a hittanár számára a tanulás nevelési-oktatási céljainak elérése. S mindeközben állandóan aggódik, gondok gyötrik, hogyan képes ezeket teljesíteni, mert lelkiismeretes. Ennek pedig egyenes következménye, hogy az ütközetek következményei vészesen rágják „életgyökereit”. Gondot és bajt is okoz, hovatovább közvetlenül fájdalmat is kiválthat. Ez ma létező valóság, legfeljebb erről kevesebbet beszélünk, néha nem is említjük, hovatovább mélyen elhallgatjuk őket. A hitre nevelés nem kedvelt, nem kívánatos és nem is kellemesnek oldalai ezek. Ha valami rosszul esik, az bizony fáj, ha ez állandósul, akkor ez már szenvedéssel is járhat. Képes-e mindezt a hittanár kezelni, fel tudja-e dolgozni a konfrontáció során keletkezett nehézségeket? Igen, muszáj! Melyek ezek a nehézségek? a.) Fájdalom: A fájdalom lelkiállapot. Érték-e a szenvedés, érték-e a fájdalom? A fájdalom tűz, hamuvá égeti a szalmát, megtisztítja, s megedzi az aranyat. A fájdalom táplálója a rossz. Fájdalmat kelt a baj, mely fenyeget. A bánat lelkiállapot, ugyanakkor benne van a tartósság. A fájdalomról az ember csak átélés révén tud véleményt alkotni. A fájdalom, figyelmeztetés: az élő szervezetben valami nincs rendben, idegen hatás alá került. A fájdalom ösztökéli az embert, mindenáron és mihamarább megszabaduljon tőle. Mélységes titok, mely csak a kereszt titkában oldódik fel. Ember, szenvedés és kereszt a lélek legmélyebb rétegeiben létező valóság. Mindaz, aki élete során már komolyan szenvedett, csak az képes megérteni másokat és cselekedeteinek indítékaikat, átlátni és átélni nehezebb helyzeteiket is. b.) Bűnbánat: Eredete az önismerő lelkületből fakad. Kell-e egyáltalán a hittanárnak e témakörrel foglalkozni? Mire is akarja ezáltal nevelni a gyermeket? Tud-e és akar-e a tanár maga elé lelki tükröt tartani? A lelki tükör vázlatos felépítése: Istennel való kapcsolat, az embertárssal való kapcsolat, önmagammal való kapcsolat. Ennek során csak akkor képes igazán tanítványainak segíteni, ha ez benne már rendezett, már saját életében keresztülment a szenvedések iskoláján, s így gondolkodásában, mentalitásában már „új emberré” vált. Ekkor a hittanár már nem „kirakatember”-pózban tetszeleg, hanem felelősséget vállaló, tetteit öntudattal végző, az élet problémáit nem néző, hanem látó szemmel a másik emberre tekintő személyiség. Ember, aki rendelkezik a megértés, a segítés karizmáival. c.) Értékirigység: Az irigység akkor üti fel a fejét, ha valaki törtet, olyan értékekre tör, melyek nincsenek meg benne. Ha másban lát ilyent úgy érzi, a másik tőle ezt ellopta. Jogsértő a másik. Bosszúvágy keríti hatalmába, de tehetetlenségében bosszúját nem tudja a másikon kitölteni, kénytelen azt visszafojtani. De ebben a legroszszabb az alattomos sandasággal kárörömre mindig kész lélek. Sokszor e magatartásnak, az ambíció és az önérték hiányának következménye az ember magába fordulása, sötéten lát mindent, környezetében mindent félremagyaráz. Van-e erre gyógyír? Van!
18
A hittanár a fájdalom és a kudarc nevelője. A mai fiatal is fájdalomtól mentes létet akar magának, de ez tudjuk, nem adatik meg. A hitre nevelés tekintetében megoldás az lehet, ha a hittanár tapintatosan ráneveli a gyermeket a kudarc, a fájdalom emberhez méltó elviselésére. Ebben óriási segítség a tisztánlátás képessége. Hogyan? A kudarcokból szerzett lelki fájdalmak „viselni tudása” emberi tartást igényel. A fájdalom teherbírásának van felső határa. A gondviselő Isten kegyelme csak annyit enged meg, amennyit az ember képes elviselni. Ha a hittanár odaadó szeretettel látja el gyermekei szakmai irányítását, akkor a munkája által megnyilvánuló őszinte szeretet sajátos boldogság érzést nyújt számára, mert látja fáradozásának értelmét. Az ilyen keresztény életalakítás – nehéz helyzetekben is – hatékony támasza lehet a gyermeknek, mert benne kialakul a bizalom légköre, azaz képes ráhagyatkozni irányítójára, s ennek következtében képes lesz minden gondját-baját egészen Istenre hagyni. S így lesz képes a végtelen Istenbe felejtkezni, lelke lecsendesedik, gondjai elcsitulnak. A kudarc és a fájdalom elviselésével és értelmes feldolgozásával kapcsolatban nem annyira a „lokális” kezelés a fontos, hanem a gyermek teljes gondolkodásának, hozzáállásának, mentalitásának átformálása.
A szeretetet sugárzó hittanár-nevelőtanár Van-e még egy olyan szavunk, melyet annyira elkoptattak, hovatovább mindenre felhasználtak, mint a szeretet? Lehet-e szeretetet parancsolni és e parancsot teljesíteni, lehet-e azt kierőszakolni? Nem lehet. Lehet-e szeretetre nevelni? Ha a szeretet beköltözik valahova, a poklot paradicsommá képes átváltoztatni. A szeretet a legnagyobb adomány az emberiség számára. A keresztény vallás az Isten- és emberszeretetet tette meg első és legfontosabb főparancsnak. Mi a szeretet? „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”32 A lélek élete, érző megmozdulás, az ember vágyakozása. Megnyilvánulás, ha az embernek megtetszik valami, törekszik azt megszerezni, ha birtokába jutott, akkor örül neki. Ugyanakkor félti, s nem akarja elveszíteni, ragaszkodik hozzá, s ha nem sikerül megszerezni, kellemetlenül érzi magát, bosszankodik miatta. A szeretet érzelmi megmozdulás, az értelemnek és akaratnak jelentős szerep jut, személyre irányul. Az én kilép önnön magából, az értékelés súlypontja áthelyeződik a másikba, az ember a szeretett másik személy felé fordul, felgyullad a lélek a másik személy értékei iránt. Mindez kifejezésre jut a felebaráti szeretetben. Csodálatos a hitvesi szeretet és szerelem. Ebben a kapocsban az érzelmi momentumokon kívül az értelem és az akarat is szerepet játszik. Parancsoló is: szeresd felebarátodat, szeresd az Istent, szeresd ellenségeinket! A szeretet elhatározás kérdése: másokat megbecsülni, a kapott jóért hálásnak lenni, róluk gondolkodni… Mit jelent ma a szomjazónak vizet nyújtani, szenvedővel kezet szorítani, a bajba jutott emberrel néhány szót váltani, az örvendezővel együtt örvendeni? Oly nagy dolog ez? A hitre nevelő „látómezejében” mindig jelen kell, hogy legyen a szeretet, mint emberi, és mint paidegogszi cél is: „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kér32
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; Gal 5,22-23
19
kedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Ma még csak tükörben homályosan látunk, akkor majd színről színre, most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én is ismert vagyok. Most megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre” 33 S mit lehet ebből a hittanári gondolkodásmódba beépíteni, s azt a nevelési gyakorlatban megvalósítani? A hittanár szeretetet fakasztó, szerető lélek, aki folyamatosan kisugároz. A mester-tanítvány kapcsolat igazi fogódzópontja egymás megbecsülése, az egymás iránti szeretet. A nevelő lételeme a lélek szeretete, s ebben a hitre nevelőnek rendületlenül bíznia kell. Hogyan? Segítenie kell tanítványát, hogy munkája révén sikerei boldoggá, fogékonyabbá tegyék a szeretet hangja iránt. Aki hitre nevelő emberré akar válni, járja a szeretet gyakorlati iskoláját. Zárszó: Milyen a vallásos életem? - Isten jelenti-e a napi cselekedeteim középpontját? - Van-e bennem katolikus öntudat? - Gondot fordítok-e arra, hogy hitismereteimben gyarapodjak? - Mit tettem embertársam Krisztushoz vezetéséért? - Megszentelem-e a vasár és ünnepnapot? - Szentmisére megyek, avagy részt veszek-e a liturgián? - Figyelek-e a szentbeszédre, elviszem-e magammal annak tanítását? - Mit jelent Krisztus testét magamhoz venni? - Van-e bennem hálatelt lelkület: szüleim, családom, barátaim… iránt? - Egyéniségem megjelenik-e a napi imában? - Van-e szolidáris érzés bennem embertársaimmal kapcsolatban? - Vállalok-e áldozatokat embertársaimért, érdek nélkül? - Számomra is központi kérdés a szexuális téma? - Tehetségem öncélú, avagy Isten akarata szerinti? - Van-e bátorságom az igazságot védelmezni? - Tevékeny tagja vagyok-e egyházam közösségének? - Kész vagyok-e önkéntes anyagi áldozatokra is?....
Felhasznált irodalom: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006 Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 2008 Schütz Antal, Pedagógia, Budapest, Szent István Társulat, 2010 Új Pedagógiai Szemle 2000. július-augusztus Katolikus Egyház Katekizmusa, 1995 http://www.katolikus.hu Vanier, Jean: Jézus, a szeretet ajándéka, Harmat Kiadó, Budapest, 1995
33
BIBLIA Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Budapest 2006.; 1Kor 13,1-13
20
