A SANATOGENETIKUS SZEMÉLYISÉGTÉNYEZŐK SZEREPE A RÁK DIAGNÓZISSAL VALÓ HATÉKONY MEGKÜZDÉSBEN
Summary People with cancer face intense fears, anxieties, frustrations and multiple losses. The cancer diagnosis is a road paved with an awesome mingling of hope and despair, courage and fear, humor and anger and constant uncertainty. Individuals differ in how they cope to these potentially psychological health hazards and these individual differences are associated with general well being and effective personal adjustment. The goal of this paper is to identify those sanatatogenetic factors which bring greater clarity in understanding how the protective personal resources interact with the effective coping process, and the way these personality attributes preserve psychological and biological health in circumstances of extreme stress and emotional turmoil.
Keywords cancer diagnosis, emotional reactions, effective coping, sanatogenetic factors Kulcszsavak rákdiagnózis, emocionális reakciómódok, hatékony megküzdési eljárások, egészségvédő személyiségtényezők
Bevezető
A daganatos betegségek etiológiájának megértése kezdetén vagyunk, egyelőre nincs alapvető megértésünk a betegség kialakulásáról, az emberi lény minden szintjén. Tény az, hogy a szomatikus mutációk nagyon fontos, de nem elégséges szerepet játszanak a daganat kialakulásában ( Greer & Watson, 1985).Egyszerűben, azt mondhatnánk, hogy vannak kiváltó biológiai mechanizmusok viszont a pszichének, a személyiségnek döntő fontossága van a betegség kialakulásában (pathogenézis) és védelmezésében (sanatogenézis).
1
Rákbetegség: avagy az események összekötődő egymásutánisága, amely a betegség első jeleivel kezdődik, majd folytatódik a kezelésekkel, a korházban eltöltött napokkal, a lábadozással, a fájdalmak enyhülésével, és véget ér a felépüléssel vagy az estleges halállal. A rák diagnózis ennek a folyamatnak a központja, mert az ahogyan feldolgozza a páciens a betegség hírét meghatározza a daganatos betegség további útvonalát. Gyakran az orvosi leletek ismertetése trauma és gyötrelem: a pszichoszociális kapcsolatokból való visszahúzódással, regresszióval és passzivitással járhat, megerősítheti az én fenyegetettség élményét. Személyes veszteségnek éli meg a páciens az elrákosodást, illetve veszteségnek – fenyegetésnek nevezhetnénk a daganatos betegség lelki oldalát, hatásait. Gyakran nem nyilvánvaló, hogy a rák számtalan lehetőséget kínál az alkotó változásra. Megpróbálom felsorolni a rákos betegek által megélt, többszörös veszteségeket: a fizikális erő és jólét, a függetlenség, a szerepek, a társas kapcsolatok elvesztése, továbbá a szexuális működéssel kapcsolatos változások, a termékenység elvesztése, a fizikai integritás, az életremény, kilátás, a kontroll, és a mentális integritás elvesztés (Barraclough, 1999). A rákbetegséget valójában nem lehet ellenőrizni, viszont a hatékony coping eljárások megengedik a személynek hogy megküzdjön (valamilyen formában) a fenyegető helyzettel. A megküzdés „ olyan kognitív és viselkedésbeli erőfeszítés, amely csökkenti, kézben tartja vagy eltűri, a személy erőforrásait meghaladó belső vagy külső kihívásokat” (10, 13old). Lazarus (1984, 1986) elmélete szerint: 1.) először találkozunk a fenyegetéssel (threat), egy pszichoszociális stresszorral (pl. rák betegség), 2.) amelyet megpróbálunk értékelni (appraisal) saját erőforrásaink függvényében, 3.) és amennyiben fenyegető a helyzet beindulnak a megküzdési mechanizmusok (coping). Megküzdés Értékelés Pszichoszociális stresszor
Fenyegetés 1. Primér 2.Szekund 3.Átértékel
Meghatározó személyiség tulajdonságok: • Koherencia érzék • Lelki edzettség • Kontroll képesség • Önhatékonyság • Önértékelés • Optimizmus
1.ábra: A Lazarus coping paradigma(1984) 2
A daganatos páciens coping eljárásai feloszthatók: aktív (pl. a rákkal harcolás, bekapcsolódni önsegítő csoportokba, életstílus váltás, pozitív átkeretezés, szórakozás) és passzív (pl. eszköztelenség, reménytelenség érzése, fatalizmus vagy sztoikus elfogadás) megküzdési stílusokra. A coping stílus hatással van a rákbetegséghez való érzelmi alkalmazkodásra: a passzív megküzdés további nyugtalanságot, depressziót és lesújtó orvosi prognózist jelenthet. (Barraclough, 1999). Kutatásomban a Carver, Scheier & Weintarub (1986) által leirt coping felosztást használtam, amely 13 megküzdési stratégiát határozz meg. A megküzdési stratégia kiválasztását és hatékonyságát, illetve az egyéni különbségeket a sanatogenetikus sajátosságok határozzák meg (Băban, 1998). Sanatogenetikus faktoroknak, nevezzük mindazokat a belső, körülményeket és/vagy sajátosságokat melyek segítik a pszichés és egészségi egyensúly megtartását, a fenyegető körülmények közepette (Băban, 1998). Ezen egészségvédő faktorok ellentétei a pathogén hatásoknak, melyek legyengítik az egyén fizikális – lelki teherbíró képességét. Kutatásomban, 6 egészségvédő személyiség sajátosságot vizsgáltam.
A
jelenlegi
kutatások
igazolják
mindezen
belső
erőforrások
sanatogenetikus tulajdonságait:
1. A koherencia érzék Antonovsky (1, 13old.) megfogalmazásában: „Lényegesen kognitív sajátosság a koherencia érzek, amely kifejezi azt ahogyan a személy felfogja, megítéli és értelmezi környezetét és önmagát”. A koherencia érzek egy általános kognitív működésmód, amely kifejezi a személy meggyőződését arról, hogy: a.) a személyes fejlődése alatt tapasztalt külső és/vagy belső körülményeket meg lehet magyarázni és előre lehet látni; b.) van elegendő erőforrása a helyzettel való megküzdésben, c.) a lelki igénybevételének értelme és célja van, azaz az energia befektetés indokolt (Băban, 1998).A kutatások eredményei szerint (Larsson, 1994) a koherencia érzék ható mechanizmusai a következők: azáltal hogy a személy kevésbé veszélyeztetőnek értékeli helyzetét, csökken a fizikális és pszichikai reaktivitás, és olyan adekvát megküzdési formákat választ amelyek javítják egészségi állapotát (pl. megfelelő étkezési szokások, sportolás).
3
2. Lelki edzettség Három fontos sajátosságát határozzuk meg a lelki edzettségnek: a kontroll (a személy érzi hogy képes környezetét kézben tartani, aktívan viszonyulni hozzá, azaz felelősségtudattal), beavatkozás (az egyén bízik a választott tevékenységek fontosságában, céljában) és a kihívás (az élet természetes változásai közepette megtalálja a személyes fejlődés lehetőséget) (Kobasa, 1979).
3. Énhatékonyság „ A személy azon meggyőződése, hogy képes erőforrásait sikeresen felhasználni a fenyegető helyzet, feladat megoldásában”(3, 13old). Azaz, az énhatékonyság tudata előrejelzi a pozitív eredményeket, mert a személy ismeri saját képességeit, készségeit. Bandura és társai (O’Leary, Brown, 1990) bizonyítják hogy az énhatékonyság kivédi a stressz pathogén hatását. A saját kompetenciánk megélése a fenyegetéssel való szembesülésben növeli a T immunsejtek számát (ezen sejteknek ismert szerepük van a daganatok és a vírusok leküzdésében).
4. Az optimizmus Scheier és Carver (1992) szerint az optimizmus egy viszonylag stabil, általános hajlamosság arra hogy pozitívan értékeljük az élet tapasztalatait és a jövő kihívásait. Az optimista egyének – pozitívan élik meg társas és fizikai környezetüket, több erőfeszítést tesznek a problémák megelőzése és átkeretezése céljából, és hatékonyabban küzdenek meg betegségükkel. Korrelációt találtak az optimizmus és a felépülési arány közt, a mellrákos páciensek esetében (Scheier és Carver, 1986). További kutatásaiban Carver, (1992) kiemeli, hogy az optimista páciensek kevésbé gyakran használják a tagadást, a pesszimista páciensekhez viszonyítva.
5. Önértékelés Röviden, az önértékelés a személy általános érték megállapítása (Rosenberg, 1965). Vagyis egy olyan sajátosság, amely magába foglalja: a személy saját, pozitív értékelését és a negatív jellemzők kizárását is egyben (Băban, 1998). Kutatások eredményei bizonyítják, hogy az önértékelés magas szintje minimalizálja a megküzdési kudarcok és a helyzettel történő konfrontáció negativ következményeit (Schanbroeck & Ganster, 1991).
4
6. A kontrollhit (locus of control)
Rotter (1966) használta először a kontroll képesség fogalmát, amely leírja hogy a személy sikereit vagy kudarcait, külső (nem kontrollálható) vagy belső okokkal (kontrollálható) magyarázza. Sarason & Johnson, (1978) kutatásai bizonyítják, hogy az externális személyek elégedettség foka alacsonyabb, hajlamosabbak a depresszióra és lényegesebben magasabb a stressz szintjük, az internális egyének csoportjával szemben .Tovább az eredmények igazolják azt, hogy az internális személyek: érzékenyek a külső környezetből érkező információkra, saját készségeinek felismerése foglalkoztatja őket, ellenállnak a befolyásolásokkal szemben, és a környezet megváltoztatásában kezdeményezők (Rotter, 1966).
Kutatásom központi kérdése azok az egészségvédő személyiségsajátosságok amelyek a veszélyeztető körülmények közepette, közvetítik a személy és a környezet kapcsolatát. Hatásukként az egészségi és lelki egyensúlyi állapot megtartható és megvédhető
a
további
fenyegetésekkel
szemben.
A
kutatott
személyiség
tulajdonságok többnyire kognitív – viselkedésszerűek, azonban határozottan elfogadjuk
hogy ezek a faktorok nem merítik ki az egészségvédő sajátosságok
sokféleségét. A jelenlegi kutatás részét képezi az új orvosi és pszichológiai tudományos vonulatnak, mely áthelyezi a hangsúlyt a betegség kezeléséről a megelőzésre. Azaz a sanatogenetikus
tényezők
és
a
megküzdési
eljárások
hatékonysága
közti
összefüggések kutatása.
A kutatás leírása
A kutatás céljai és hipotézisei
A rákban szenvedő betegek által használt megküzdési eljárások
feltárása
és összehasonlítása a kontroll csoporttal.
A rákban szenvedő betegek által használt sanatogenetikus erőforrások
feltárása és összehasonlító elemzése a kontroll csoport eredményeivel.
5
Két feltevést, hipotézist próbáltam kutatni:
1. A rákos páciensek felhasználják egészségvédő erőforrásaikat a rákdiagnózis érzelmi feldolgozásának fázisában.
2. A sanatogenetikus sajátosságok működése meghatározza azt, hogy a páciensek milyen megküzdési stratégiákat használnak.
A kísérleti személyek bemutatása
A minta választásában
kizárólagos kritériumok voltak
a személyek
beleegyezése és az orvosi diagnózis ismerete, a teszt csoportnál. Az első csoportban, 71 rákban szenvedő beteg volt, akik a kolozsvári onkológián feküdtek, átlagban 1 hónapja és átlagban 4 –szer voltak korházban. A megkérdezett páciensek 86 %, az egy – ötször kategóriába sorolhatók, aszerint hogy hányszor voltak korházban betegségük miatt. 7 %, öt – tízszer, míg 5,6 % tíznél többször voltak befekvő betegek. A férfi alanyok a kérdezettek 42 % -t teszik ki, a nők pedig 56 %-t, egy személy nem töltötte ki a nem rubrikát. A páciensek csoportjában az átlag életkor 45 év. Korosztályok szerint: 37,5 % a 36 – 45 év, 25 % a 46 – 55 év, 13,9 % az 56 – 65 év, 11,1 % a 25 – 35 év kategóriába foglalható. A kontroll csoport tagjainak átlag életkora 43 év. Felbontva, a személyek 68 % a 36 – 45év, 15,3 % a 46 – 55 év, 5,6 % a 25 – 34 éves korcsoporthoz tartozik. A kérdezetteknek 45 % (N=69) férfi, míg 51 % nő nemű, és hárman nem töltötték ki a nemre vonatkozó részt. A teszt és a kontroll csoport összehasonlítható az élekor és a nem megoszlás szempontjából.
Kutatási eszközök 1.
COPE skála (Carver, Scheier & Weintarub, 1989)
A COPE, rövidített változata, 13 megküzdési stratégiát határozz meg: aktív coping, tervezés, a konkurens tevékenységek kizárása, az instrumentális szociális támasz keresése, az emocionális társas támasz keresése, a pozitív átkeretezés, az elfogadás, a tagadás, az érzelmi tehermentesítés – ülés igénye, a vallás felé fordulás, a mentális tétlenség, viselkedésbeli tétlenség, alkohol – gyógyszerek fogyasztása.
6
A kérdőív kétféle megküzdési stratégia felmérésére használható. Amikor a megküzdési stílust mérjük, a személy válaszai azt jelzik, ahogyan ő általában reagál a problémahelyzetben (kontroll csoport).A helyzethez kötődő megküzdés felmérése tükrözi azt ahogyan a személy egy adott, specifikus stressz helyzetben válaszol (teszt csoport). Egyetlen különbség az utasítás megfogalmazásában található. A válasz opciók 1 –4 ig terjednek, ahol 1= „nem teszem ezt” és 4= „gyakran teszem ezt”.
2. Sense of Coherence Questionnarie (Antonovsky, 1987) 12 kijelentésből áll a kérdőív, amely a személy meggyőződéseit tárja fel az élettel, az emberekkel és önmagával kapcsolatosan. Hét válaszlehetőség van.
3. Dispositional resilence Scale (DRS), (Bartone, Ursano, Wright és Ingraham, 1989) 10 kijelentést tartalmaz és 4 válasz lehetőséget, ahol 1=”teljesen hamis” és 4=”tökéletesen igaz”.
4. Generalized Self – Efficacy Scale, (Schwarzer és Jerusalem, 1993) A skála, rövidített változatában 10 kijelentést tartalmaz. Az alanyt arra kérjük hogy döntse el a 4 válasz lehetőség közül ( 1-„soha”; 2-„néha”; 3-„gyakran”; 4„mindig”) a számára legjellemzőbbet.
5.
Life Orientation Test (LOT), (Scheier és Carver, 1985)
5 kijelentést tartalmaz a skála és öt válaszlehetőség van, ahol 1=”teljesen egyetértek” és 5=”teljesen elutasítom”.
6. Locus of control, (Rotter, 1966) 10 kijelentéspáros található a skálában. A kijelentés párok egyike az internalításra, míg a másik az externalitásra vonatkozik. A személyt arra kérjük jelölje meg a számára legigazabb mondatot.
A használt skálák eseteiben nem volt szükséges a skálák megbízhatóságára utaló alpha értékek kiszámítása, ugyanis ezek jól bevált, széles körben alkalmazott, népszerű mérési eszközök.
7
A kutatási eredmények bemutatása és értelmezése
A rákdiagnózis lelki feldolgozásának fázisában a megkérdezett személyek (N = 71), a kolozsvári onkológián
kezelt páciensek, a következő belső erőforrásokat
használják leginkább: koherencia érzék (56,75), és az énhatékonyság (29,33). Alacsony szinten működik a megkérdezett páciensek optimizmusa (14,18) és önértékelése (14,10), amint ez a 2.ábrán látható. 2.ábra. a daganatos betegek egészségvédő erőforrások mutatóin elért átlagértékei
Sanatogenetikus sajátosságok
56,75
60
50
40 K oh e re n cia erze k L e lki e dz etts eg
29,13
E nh a te ko ny sa g O ptim izm us O ne rte ke le s
25,63
30
E xte rn a lis ko n tro ll k ep e sse g 20
14,18 14,1 5,44
10
0 1
A 2.ábrán leolvasható adatok úgy értelmezhetőek hogy, a daganatos betegek meg
vannak
győződve
arról
hogy,
képesek
megküzdeni
a
betegséggel
(énhatékonyság) és hogy a kifejtett erőfeszítéseknek értelme van (koherencia érzék), de nem tekintenek bizalommal az elvárt eredményekre (alacsony az optimizmus értéke) sőt saját magukról inkább negatív képet alakítottak ki, a rákdiagnózist követően.
8
A sanatogenetikus tényezők használatának összehasonlító bemutatása Az egészségvédő sajátosságok használatának a tekintetében, a teszt és a kontroll csoport közt az átlag eltérés kevesebb mint 0,20 % (24, 39 vs. 24,20), amint ez a 3.ábrán
látható.
A
hat
jellemző
átlagértékeit
részletesebben
elemzem
a
következőkben:
-
A teszt csoport inkább használja az énhatékonyságot (29, 13 vs. 27,63) és az externális kontrollképességet (5,44 vs. 4,45) a daganatos betegséggel való megküzdésben, a kontroll csoporthoz viszonyítva.
-
A kontroll csoportban magasabbak a: koherencia érzek (57,29 vs. 56,75), a lelki edzettség (26,86 vs. 25,63), az optimizmus (14, 97 vs. 14,18), és az önértékelés (15,14 vs. 14,1 ) értékei, a teszt csoporttal szemben.
60
Sanatogenetikus sajátosságok összehasonlitása 57,29
56,75
50
40
Koherencia erzek 30
29,13
Lelki edzettseg
26,8627,67
25,63
Enhatekonysag Optimizmus Onertekeles Externalis kontroll kepesseg
20
14,9715,14
14,1814,1 10
5,44
4,45
0 1
2 1 = teszt csoport
2 = kontroll csoport
3.ábra: a két csoport tagjainak a belső erőforrás skálán elért átlagainak az összehasonlítása
Az egészségvédő erőforrásokat bemutató ábrán (lásd ábra 3) a daganatos páciensek két sanatogenetikus sajátosság mentén különböznek a kontroll csoporttól. Elsősorban, az énhatékonyság szintje magasabb a rákos betegeknél, amely azzal
9
magyarázható hogy a személy az adott erőforrásait sikeresen fel tudja használni a kilátástalan helyzet megoldásában. Azonban, nincs meggyőződve arról, hogy van elegendő kapacitása a megküzdésre (alacsonyabb a koherencia érzék mértéke), illetve nem tudja megmagyarázni önmagának a jelenlegi helyzet okát (lásd externális kontroll képesség
értéke). Másodsorban, az externális kontroll képességet
gyakrabban használják a rákos betegek, mint a teszt csoport tagjai. Vagyis, a teszt csoport alanyai inkább elismerik, hogy tehetetlenek az adott helyzetben és hogy nem tudják megmagyarázni helyzetüket, és betegségük okát. A rákos betegek a diagnózis fázisában tehetetlennek érzik magukat és ennek kihatása lehet a személy optimizmusára, önértékelésére és lelki edzettségére, amint ezt az adatok mutatják. Így a teszt csoport tagjai, kevésbé élik meg pozitívnak fizikai és társas környezetüket (alacsonyabb az optimizmus szint), kevésbé találják magukat értékeseknek (alacsonyabb az önértékelési szint), és kevésbé érzik az adott helyzetben a személyes kihívás, fejlődés potenciálját (alacsonyabb a lelki edzettség szint), a kontroll csoporthoz képest. Az alacsonyabb önértékelési szint, azzal magyarázható, hogy: hazánkban a rákos beteg a köztudat szintjén, „halálra van ítélve”, (azaz aki daganatos beteg nem lehet értékes, egyetlen dolga a „meghalás”), és hogy az onkológiai kezelések legtöbbje traumatizáló, beavatkozó jellegű.
Összegzem: noha a egészségvédő sajátosságok használatában megfigyelhetőek eltérések, a két csoport közt, átlagban az eltérés nagyon kevés (.20%). Mindezek az adatok igazolják, az első feltevésemet, mely szerint: a daganatos betegek, a diagnózist lelki krízisnek élik meg, és a krízis lelki feldolgozásában egyáltalán nem passzívak, hanem felhasználják egészségvédő forrásaikat, sajátosságaikat
A sanatogenetikus sajátosságok és a megküzdési eljárások közti összefüggések
A negatív korrelációk bemutatásával kezdeném, ugyanis ezek vannak többségben, a daganatos betegek csoportjában. Így a koherencia érzék negatív összefüggésben áll a viselkedésbeli tétlenséggel (p=.0,1, r= - 316), míg a lelki edzettség a mentális passzivitással (p=.0,1, r= - 330).
Továbbá negatív irányú
korreláció van az önértékelés – a mentális tétlenség (p=.0,5, r= - 236) és a viselkedésbeli passzivitás közt (p=.0,5, r= - 250), amint ez a 1.táblázatban is látható.
10
Két pozitív korrelációt találunk a teszt csoportnál: az énhatékonyság - aktív
Teszt csoport
coping (p=.0,1, r=353) és az önértékelés – betegség (p=.0,5, r=242) elfogadása között.
PROTEKTÍV TÉNYEZŐ
MEGKÜZDÉSI ELJÁRÁS
Koherencia érzék
Viselkedésbeli tétlenség
-0.316**
Lelki edzettség
Mentális passzivitás
-0.330**
Önértékelés
•
Mentális tétlenség
-0.236*
•
Viselkedésbeli tétlenség
-0.250*
•
Betegség elfogadása
0.242*
Énhatékonyság
Aktív coping
Koherencia érzék
• •
Kontroll csoport
• • • Lelki edzettség
• •
Optimizmus
• • •
Externális kontrollhit
• • •
Tervezés Instrumentális támasz igény Pozitiv átkeretezés Mentális tétlenség Viselkedésbeli tétlenség Mentális passzivitás Viselkedésbeli passzivitás Pozitiv átkeretezés Tagadás Viselkedésbeli tétlenség Pozitiv átkeretezés Érzelmi tehermentesülés Mentális passzivitás
KORRELÁCIÓ SZINT
0.353**
0.291* 0.268* 0.399** -0.253* -0.443** -0.379** -0.411** 0.245* -0.275* -0.318** 0.298* 0.287* 0.298*
1.táblázat: a protektiv tényezők és a megküzdési eljárások közti szignigikáns korrálációk összehasonlitó táblázata (*p=0.05, **p=0.01)
Az onkológia valóságában ezek a mutatók azt jelentik, hogy azok a daganatos betegek akik használják egészségvédő erőforrásaikat (pl. koherencia érzék, lelki edzettség, önértékelés) 99 %-os biztonsággal nem menekülnek a betegességgel való szembesülés elöl (mentális passzivitás), és nem érzik magukat tehetetlennek (viselkedésbeli tétlenség). Továbbá elmondható a fenti eredmények alapján, egy 95%-
11
os biztonsággal, hogy az egészségvédő erőforrások használata összefügg a betegség elfogadásával és növeli a páciensek önértékelését. A két csoport korrelációs mutatóit összehasonlítva, amint ez az 1.táblázatban látható, a kontroll populációban több szignifikáns összefüggést találunk, mint a teszt csoportban. Továbbá, a teszt csoport korrelációinak többsége azt bizonyítja hogy milyen passzív megküzdési eljárások csökkenek az egészségvédő sajátosságok jelenlétében. Termesztésen ez a két megállapítás nem értelmezhető úgy, hogy: a kontroll csoport tagjai jobban felhasználják egészségvédő forrásaikat, a teszt csoporttal szemben. Lényeges megjegyzésnek tartom, hogy az
adatok valós
összefüggéseket tárnak fel de nem kapcsolható hozzájuk mennyiségi, illetve érték ítéleteket. Megpróbálok a következőkben, egy lehetséges magyarázat találni a két csoport közti eltérésekre:
-
A kontroll csoport tagjai általában olyan probléma helyezettekkel találkoznak a mindennapi életben, amelyekre már begyakorolt forgatókönyveket, készségeket használnak. A daganatos betegség egy teljes új helyezet, amikor a személynek meg kell tanulnia saját erőforrásainak hatékony felhasználását.
-
A rákdiagnózis fázisában, az adatok szerint, az egészségvédő sajátosságok elsődleges célja a passzív megküzdési eljárások hatásainak a csökkentése, és nem az aktív megküzdési eljárások fejlesztése, eredményes működtetése.
Ezzel
szemben a kontroll csoportban sokkal több olyan korreláció található amely a protektiv tényezők és az aktív coping eljárások kapcsolatát igazolják.
Összegzem: a fentiekben bemutatott korrelációk bizonyítják kutatásom második feltevését, mely szerint a sanatogenetikus sajátosságok működése meghatározza, hogy a személyek (páciensek, nem páciensek) milyen megküzdési stratégiákat használnak.
A protektiv tényezők és a megküzdési eljárások közti korreláció szempontjából (a kontroll csoport estében), a jelenlegi kutatásom eredményeit igazolja Băban, A. (1993) által megjelenített tanulmány is. Schanbroeck & Ganster, (1991) kutatásában kapott hasonló eredmények is arra utalnak, hogy az önértékelés magas szintje minimalizálja a megküzdési kudarcok és a helyzettel történő konfrontáció negatív következményeit a daganatos betegek esetében.
12
Következtetések
Gyakorlati fontossága a kutatásnak az hogy, az onkológiai szociális munkában olyan intervenciókat, módszereket kell kidolgozni és használni,
amely által
fejleszthetőek a kliensek személyiségvédő erőforrásai, ugyanis ez egy fontos esély a pácienseknek a hatékony megküzdés és a felépülés szempontjából. Meggyöződésem, hogy az egészségközpontú megközelités a rákos betegeknek nyújtott szakmai támogatásban, csak az együttmüködés és a csapatmunka által érhető el (orvos pszichológus – szociális munkás – pszichiáter és a segitő szakmában dolgozó más szakmeberekkel). Ugyanakkor a sanatogenetikus modell (az orvosi – pathogenetikus modellel szemben) kiindulópontja lehet, annak az összetett – sokszintű folyamatnak, mely következményeként az onkológián befekvő klienseink emberi értékeit, jogait és lelki jólétét szolgáljuk.
Bibliográfia
1. Antonovsky, A. (1991). The structural sources of salutogenetic strenghts. In C.L. Cooper, R. Payne (eds) Personality and stress, Individual Differences in the stress Process, John Wiby, Chichester 2. Băban , A ( 1998) Stres şi personalitate, Editura Universitară Clujeană, Cluj – Napoca 3. Bandura, A. ( 1977) Self – efficacy, mechanism in human agency, American Psychologist, 37: 122-147 4. Barraclough, J. ( 1999). Cancer and emotion: A practical guide to psycho – oncology , Oxford, J. Wiley & Sons. 5. Derevenco, P. Anghel, I. Băban A. (1993). Stresul în sănătate şi boală, Cluj Napoca, Editura Dacia, 95-100 6. Greer, S. & Watson, M. (1985) Towards a psychobiological model of cancer: psychological considerations, Social Science & Medicine, 20:773-777. 7. Kobasa, S. C. (1979) Stressful life events, personality and helath, an inquery into hardiness, Journal of Personality and Social Psychology, 37: 1-11. 8. Larsson, G. (1994) Health and loss of a family member, impact of sense of coherence. International Journal of Health Sciences, 5: 5-11
13
9. Lazarus, R.S. & Folkman, S. ( 1984) Stress, appraisal and Coping process, McGrow, Hill, New York 10. Lazarus, R.S. (1986) The psychology of stress and coping, In. C.D. Spielberger (ed). Stress and anxiety, vol 10, Hemisphere Pub Corporation, wasinghton 11. O’Leary, A., Bandura, A., Brown, S. (1990) Impact of percived self –efficacy in coping with stressors on components of the immune system. Journal of Personality and Social Psychology, 59: 1082-1094 12. Rosenberg, M. (1965) Society and the adolesence self – image, Princeton Univesity Press, New York 13. Rotter, J.B. ( 1966) Generalized expectancies for internal versus external control of reinforcement, Psychological Monographs, 80: 1-28 14. Sarason, I.G., Johnson, J., Siegel, J. (1978) Assesing the impact of life changes development of the Life Experiences Survey, Journal of Consulting and Clinical Psychology, 46: 932 – 946 15. Schaubroeck, J. , Ganster, D. (1991) Associations among stress –related individual differences, In C.L. Cooper, R.Payne (eds). Personality and Stress, individual differences in the stress process, J. Wiley & Sons, Chichester. 16. Scheier, M., Weintraub, J. , Carver, C. (1986) Coping with stress, divergent strategies of opimism and pesimism. Journal of Personality and Social Psychology, 51: 1257-1264
14
