BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT SZAKDIPLOMÁCIA SZAKIRÁNY
EURO-LATIN-AMERIKAI HÁROMSZÖG, AVAGY MEXIKÓ SZEREPE A NAFTA-BAN ÉS KAPCSOLATAI AZ EU-VAL
Készítette: Dékány Aida Budapest, 2008
Tartalomjegyzék 1.
BEVEZETÉS .............................................................................................................................. - 4 -
2. MEXIKÓ TÖRTÉNELMÉNEK MEGHATÁROZÓ ESEMÉNYEI AZ 1910-ES FORRADALOMIG........................................................................................................................... - 7 3.
A XX. SZÁZAD MEXIKÓJÁNAK POLITIKAI HÁTTERE.............................................. - 11 3.1 3.2 3.3 3.4 3.5
4.
A XX. SZ. ELEJÉTŐL A KÖZEPÉIG ..........................................................................................- 12 A ‘60-AS, ’70-ES ÉVEK ..........................................................................................................- 13 A ’80-AS ÉVEK ......................................................................................................................- 14 A ’90-ES ÉVEK ......................................................................................................................- 17 ALEA IACTA EST (A KOCKA EL VAN VETVE):IRÁNY A PIACNYITÁS! ......................................- 20 -
BUBORÉKOSODÁS, AVAGY A PÉNZÜGYI VÁLSÁGOK ÚJ VÁLFAJA ................... - 22 4.1 4.2 4.3 4.4 4.5 4.6
MEXIKÓ „BUBORÉKJAI” ........................................................................................................- 22 A VÁLSÁGBÓL VALÓ KILÁBALÁS ..........................................................................................- 25 A ’94-ES MEXIKÓI VÁLSÁG HATÁSA A ’97-ES TÁVOL-KELETI KRÍZISRE ................................- 26 AZ ÁLLAMI SZABÁLYOZÁS SZÜKSÉGESSÉGE .........................................................................- 28 ÁLLAMI BEAVATKOZÁS MEXIKÓ ESETÉBEN..........................................................................- 30 KONKLÚZIÓ, MEGOLDÁS .......................................................................................................- 31 -
5. A HÁROMSZÖG EGYIK OLDALA: MEXIKÓ ÉS AZ USA. A NAFTA ÉS A HOZZÁVEZETŐ ÚT ..................................................................................................................... - 32 5.1 RÉGIÓÉPÍTÉS .........................................................................................................................- 33 5.2 A KÖZÖS MÚLT EREJE............................................................................................................- 34 5.2.1 A bezárkózott Mexikó ................................................................................................... - 34 5.2.2 A „maquiladorásodás” kialakulásának oka ................................................................ - 34 5.2.3 Isten malmai, avagy az USA (és Japán) maquila-i....................................................... - 35 5.2.4 Ázsia pro és contra Amerika ........................................................................................ - 37 5.2.5 Olajválság .................................................................................................................... - 38 5.2.6 Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés ........................................................................... - 39 5.3 LÉPNI KELL ...........................................................................................................................- 40 5.3.1 Sajátos szempontok ...................................................................................................... - 41 5.3.2 Mexikó álláspontja....................................................................................................... - 41 5.3.3 Amerika álláspontja ..................................................................................................... - 44 5.4 A NAFTA BE ÉS BE NEM VÁLTOTT ÍGÉRETEINEK ÖSSZEGZÉSE .............................................- 46 5.4.1 …Mexikó szemszögéből… ............................................................................................ - 48 5.4.2 …és Amerika szemszögéből.......................................................................................... - 52 6. …ÉS A HÁROMSZÖG MÁSIK OLDALA. A MEXIKÓI EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ ............................................................................................................................. - 55 6.1 AZ EU ÉS MEXIKÓ KÖZÖTTI KAPCSOLATOK KEZDETE ...........................................................- 58 6.1.1 I. szakasz (1956-1971) ................................................................................................. - 59 6.1.2 II. szakasz (1972-1976) ................................................................................................ - 60 6.1.3 III. szakasz (1976-1982)............................................................................................... - 62 6.1.4 IV. szakasz (1983-1988) ............................................................................................... - 63 6.1.5 V. szakasz (1988-1994) ................................................................................................ - 64 6.1.6 VI. szakasz (1995-2000). A Globális Egyezmény ......................................................... - 66 6.2 MEXIKÓ JÖVŐBENI KILÁTÁSAI ..............................................................................................- 71 6.2.1 Az EU-Mexikó kapcsolatok összegzése, értékelése ...................................................... - 73 6.2.1.1 6.2.1.2
7.
A szükséges mínusz............................................................................................................. - 73 … és a szükséges plusz ....................................................................................................... - 75 -
KONKLÚZIÓ........................................................................................................................... - 76 7.1
AZ USA–MEXIKÓ ÉSZAK-AMERIKAI SZABADKERESKEDELMI EGYEZMÉNY (NAFTA) ÉRTÉKELÉSE ...................................................................................................................................- 78 7.2 AZ EU– MEXIKÓ KAPCSOLATOK ÉRTÉKELÉSE ......................................................................- 80 7.2.1 Politikai szempontú javaslatok..................................................................................... - 81 -
-2-
7.2.2 Gazdasági szempontú javaslatok ................................................................................. - 81 7.3 AZ EGSZB ÁLTALÁNOS KÖVETKEZTETÉSEI ÉS AJÁNLÁSAI ...................................................- 83 8.
MELLÉKLETEK: ................................................................................................................... - 86 8.1 A KIBŐVÜLT EU HATÁSAI A MEXIKÓVAL FENNTARTOTT KAPCSOLATOKRA .........................- 86 8.2 A SZERVEZETT CIVIL TÁRSADALOMMAL FOLYTATOTT PÁRBESZÉD INTÉZMÉNYESÍTÉSE AZ EGSZB AJÁNLÁSÁBAN ...................................................................................................................- 87 8.3 KÉPEK ...................................................................................................................................- 89 -
9.
BIBLIOGRÁFIA ...................................................................................................................... - 91 9.1 9.2
SZERZŐK:..............................................................................................................................- 91 LINKEK .................................................................................................................................- 92 -
-3-
„1521. augusztus 13-án a Cuauhtémoc által hősiesen védelmezett Tlatelolco meghódolt Hernando Cortez és serege előtt. Nem volt ez se győzelem, se vereség; annak a mesztic népnek fájdalmas születése volt, amely ma Mexikó.” (Dísztábla Mexikóváros azték romjain)
1. Bevezetés Dolgozatban a Mexikói Egyesült Államok, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait, egymásra utaltságát és önös
érdekeit
vizsgálom.
Külön
hangsúlyt
fektetek
az
Észak-amerikai
Szabadkereskedelmi és Globális Egyezményekre, azoknak főként Mexikóra, de általuk éppúgy a szerződő felek egymásra tett hatására. A két Egyezményt különálló elemzéseken keresztül mutatom be, azokat egy-egy értékelő elemzéssel zárva, amik a dolgozat végén egy összehasonlító analízisben teljesednek ki. 2007 nyarán részt vettem egy gyalogtúrán, a híres El Camino-n. Nem a szokványos San Jean Pied de Port-ból induló Camino de France-on mentem végig, hanem a Biarritz-ból induló, San Sebastian-on, Bilbao-n, Santander-en keresztül haladó Camino de Norte-n; és nem is a szokványos módon. Mindennapos ugyanis ezeken az utakon, hogy egy-egy etap más-más zarándokot ad útitársul, különös mód, ha az ember, mint jómagam is, egyedül ered útnak. Ezen az emlékezetes úton kaptam egy felettébb nagy ajándékot, nevezetesen egy mexikói útitársat. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, mennyi színes élménybeszámolót volt szerencsém végighallgatni azalatt az 1 hónap alatt. Az ő révén jártam narancsvirág illatú, a spanyol koloniális időket idéző kisvárosokban, letűnt korok emlékeit őrző maja falvakban vagy a dzsungel mélyéből kiszabadított romvárosokban. Vele úsztam a Karib-tenger azúrkék, meleg vízű lagúnáiban vagy vízesés vájta jéghideg cseppkőbarlang-tavakban. Az ő szemén keresztül csodáltam a korallzátonyok ezerszínű halait, de az ő szemén keresztül a
-4-
Mexikói-öböl mangrove-mocsarainak rózsaszín flamingóit és vörös fregattmadarait is. Együtt ittunk hűs trópusi koktélt a parti fövenyen, vagy nyaltuk kézfejünkről a sót a „kukacos” tequilához a teotihuacán-i Nap piramis lábánál. Együtt ettünk nachos sajtot, tortillát, taco-t, és könnyeztük meg a túl „ütősre” sikeredett chilis babot. Másnap buszok fülsiketítő zajára ébredtünk, este hatalmas sombrérók alól érkező salsamuzsikával búcsúztattuk a napot. Általa találkoztam rigorózus bevándorlási hivatalnokokkal, csupaszív kávéültetvényen dolgozóval, kokát rágcsáló, alultáplált indiánnal és a pocakos Carlos-szal, aki „taxióramentes” kocsiján süvített velünk Mexikóváros utcáin. Láthatjuk, mily hihetetlenül sokszínű kulturális és természeti adottságokkal rendelkező ország Mexikó. Ez a sokarcúság jellemzi a társadalmát - a nagyvárosok felhőkarcolói közt kószáló munkanélküli csavargók, a gyártelepeken a dollártól dagadó USA-businessman-ek, a legkietlenebb helyeken pedig az aranyásók és nyomorúságos indiánok tarka egyvelegének képében -, és a politika, gazdasági téren való megmozdulásait. Valóban igaz a mondás: „Akármilyen is Mexikó, de nem unalmas.”1 Ez az a forrongó káosz, amelybe beleszerettem a mexikói barát révén, ahol egyidőben, egymás mellett és egymás ellen küzdenek a Tegnap, a Ma és a Holnap. Ezek azok a meghatározó élmények, amelyek életre hívták e dolgozatot. A kutatás témája tehát elsősorban személyes indíttatású. Másodsorban a „harmadik világ”, illetve a „fejlődő” és a „fejlett” világ kapcsolata egyre nagyobb hangsúlyt kap mind a média, mind a közpolitika napirendjében, hiszen az egyre inkább globalizálódó világ számos olyan új problémát és kihívást teremt, amivel szembe kell nézni, és aminek megválaszolása közös feladatot jelent. A kutatás során két fő állítást bontok ki részletesen és ezeket vizsgálom meg különböző megvilágításban. Első tézisem: Mexikó túlságos függése az Egyesült Államoktól, ami hosszú távon visszavetheti a minőségi fejlődésben. Másodikként azt állítom, hogy az Európai Unió lehetne a potenciális ellensúly az Egyesült Államokkal szemben, mind a gazdasági, mind a politikai, mind pedig kulturális szféra terén. Mindennek az alátámasztására és a jobb megértés érdekében, a dolgozat struktúrája a következőképpen alakul:
1
Lesley Byrd Simpson
-5-
Az első rész általános betekintést nyújt egy meglehetősen objektív prológus által Mexikó történelmébe az 1910-es forradalomig. Célom ezzel egyrészt Mexikó „térbeni, időbeni” elhelyezése, lévén egy másik kontinens távoli országáról esik szó, másrészt a második fejezet politikai eseményeinek, történéseinek megalapozása. Ebben a második részben vázolom fel azokat a kulcsfontosságú motívumokat, amelyek sora válaszút elé kényszeríti Mexikót: vagy kitart addig is már nem kevés zűrzavart okozó zárt gazdaságpolitikája mellett, vagy a termelési hatékonyságra koncentrálva megpróbálja a piacnyitás felé terelni az országot. Ugyanennek a fejezetnek a végére sejlik fel a NAFTA intézménye mint leggyorsabb és legkézenfekvőbb piacra nyitási alternatíva. Ennek a résznek célja, hogy bemutassa a korabeli Mexikó legfőbb hiányosságait és hátrányait. A következő fejezetben kerül sor a pénzügyi válságok új válfajának, a „buborékosodásnak” általános, a Távol-Keletre és Mexikóra jellemző vonásainak, egymásra hatásának illetve következményeinek ábrázolására. Ennek az ökonómiai kitérőnek ellenben nem epizódszerepet szánok. Amellett, hogy általa megismerünk számos fontos gazdasági szakkifejezést, összefüggést, világossá válik az állam központi, éjjeliőr szerepe a piacok kiegyensúlyozásában. A negyedik részben először az Egyesült Államok integrációs törekvéseit elemzem saját kontinensén belül. Részletesen tárgyalom az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás előzményeit, hatásait, következményeit. Külön kiemelve a „maquiladorásodás” kialakulásának okát és mibenlétét. E fejezetben – noha alapvetően függősségi viszonyról van szó -, legfőbb célkitűzésem konzekvensen, nem részrehajlóan felfedni mindkét fél szemszögéből a NAFTA-megállapodás eredményeit, beváltott és be nem váltott ígéreteit. Fontosnak tartom általában véve is, de ehelyütt, az Egyesült Államok és Mexikó közötti legfőbb megállapodás kapcsán is, hogy ne csak hiányosságok és hátrányok, hanem pozitívumok is éppúgy megvilágítást nyerjenek. Az ötödik részben Mexikó és az EU kapcsolatait elemzem. Teszem mindezt először szakaszokra lebontva, visszatekintve a viszony kezdetére, és főbb, kulcsfontossággal bíró lépcsőfokaira, melyek közül a legnagyobb részletességgel a Globális Egyezmény eredményeit elemzem, tekintve, hogy az EGSZB, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is e megállapodást tekinti az egyik legalapvetőbb mérföldkőnek. Ennek a résznek az a célja, hogy nagyobb rálátást nyerjünk az Európai
-6-
Unió és Mexikó (és egy kicsit talán az egész amerikai földrész) közötti viszonyra, természetesen itt is mind a két fél álláspontját ismertetve. Végül az utolsó fejezetben az Amerikai Egyesült Államok-Mexikó és az Európai Unió-Mexikó kapcsolatok további lehetséges együttműködési területeit vetítem előre: elsősorban azt a potenciális útvonalat, amely sokkal tágabban értelmezve saját felelősségi körét, a szorosabb és eredményesebb gazdasági összefogást segítené elő. E rész tehát azt kívánja érzékeltetni javaslattételeivel, hogy egy ésszerű alapokra fektetett, előrelátóbb és fenntartható gazdasági modell mennyiben lehet előrevivője a nemzetközi kereskedelemnek. Összegezve a vizsgált régiók vonatkozásában azt a feltevésemet igazolom, hogy a jövő tartogat kihívásokat, de ugyanúgy lehetőségeket is mindkét Egyesült Államok és az EU számára egyaránt - annak ellenére, hogy a három térség már csak az eltérő földrajzi elhelyezkedésből adódóan is, eltérő pontokra helyezi a hangsúlyt -, ám ezek megragadása nem sikerülhet együttműködés nélkül. A
kutatás
módszeréül
olyan
alapvető
források
szolgáltak,
mint
a
könyvtárlátogatás és az internet használat. A Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárában több nagyon jó szakkönyv és tanulmánykötet állt a rendelkezésemre, akárcsak a Külkereskedelmi Főiskola Könyvtárában. Továbbá más intézmény látogatása, úgy mint Mexikói Nagykövetség is elengedhetetlennek bizonyult a dolgozat megírásához.
2. Mexikó történelmének meghatározó eseményei az 1910-es forradalomig Hernán Cortés spanyol területhódító és kalandor hajói 1519. április 22-én vetnek horgonyt Veracruznál. Bár 1520. június 30-án az aztékok tönkreverik a spanyolokat az úgynevezett Szomorú Éjszakán (Noche Triste), 1521-ben ismét sikerül legyőzniük az aztékokat, és elfoglalják fővárosukat, Tenochtitlant. A mai Mexikó ÚjSpanyolország néven 300 évre spanyol gyarmattá, a spanyol gyarmattartó birodalom egyik leggazdagabb területévé válik. Nagy kiterjedése, sokoldalú földrajzi adottságai, természeti kincsei, kedvező fekvése, több nagy interkontinentális kereskedő út csomópontjában,
mind
hozzájárulnak
gazdaságának -7-
kialakulásához.
Mexikó
gazdasági fejlődése egy hullámvölgyekkel tarkított küzdelmes történet; az autochton fejlődés kibontakozási törekvései a túlközpontosított, a fejlődésben egyre inkább megrekedő anyaország kizsákmányolása és adminisztratív korlátozásai közepette. A XVIII. század második fele kétségtelenül a gyarmati periódus „beérésének” tekinthető: egy évszázadok óta tartó, lassú átalakulási – bomlási folyamat kiforrása, amiben az ország megtanul élni a gyarmati függés korlátai között, egyebek közt, mert már képessé válik arra, hogy lazítson rajtuk, vagy kijátssza őket. Kialakulnak belső munkamegosztási struktúrái, regionális gazdaságai és szövevényes külső kapcsolatai.2 A függetlenség elnyerése után (1821) azonban több évtizedes szakadatlan konfliktusok időszaka következik: politikai csatározások konzervatívak és liberálisak, kormánypártiak és gerillák között, polgárháborúk, felkelések, külföldi intervenciók követik egymást. Fél évszázad alatt nem kevesebb, mint 75 kormányváltozás játszódik le.3 Ez a szakasz rendkívüli módon visszaveti az ország fejlődését. A népesség, a nemzeti vagyon óriási veszteségei mellett, egyebek közt elveszíti az ország területének felét is. Az Egyesült Államokkal folytatott háború eredményeképpen elvesztett területekkel4Mexikó nemcsak szántó- és legelő földekkel, de nagy jelentőségű bányakincsekkel is szegényedik.5 Ennek az időszaknak egy sajátos epizódja a ’20-as években az angol tőke behatolása a bányászatba, ami „katasztrofálisnak bizonyult mind a hitelfelvevők, mind a hitelezők számára; minthogy az angolok arra törekedtek, hogy fejlett európai
2
Kiss, Judit: A belső piac problémája a perifériás tőkés fejlődésben, Mexikó példája alapján. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, 1983, 1-11 3 Az 1824-48 közti szakaszban például 250 lázadás és 31 elnök váltja egymást.Pena, Sergio: 1981 La formacion del capitalismo en Mexico siglo. XXI. Mexico, 1981, 159 in: Kiss, Judit: A belső piac problémája a perifériás tőkés fejlődésben, Mexikó példája alapján. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, 1983, 1-11 4 A „szabadság területének kiterjesztése” jelszavával az USA 1846-ban határproblémák ürügyén háborút indít déli szomszédja ellen. A 2 évig tartó óriási veszteségeket követelő háború után Mexikó 1848. február 2-án aláírta a Treaty of Guadalupe Hidalgo békediktátumot, amelynek ötödik cikkelye szerint Mexikó fele területét - Texas, Kalifornia, Új-Mexikó - az USA-hoz csatolták. A szerződés tizenkettedik cikkelye szerint az USA kormánya 15 millió dollár értékű ezüst vagy arany illetékben fizetett az elcsatolt területek ellenében. A megállapodást Mexikó Trianonjaként tartják számon., http://web.cetlink.net/~szittya/AZTLANMEXIKOTRIANONJA.htm, 2008 márciusa Ezt „békésebb beszerzések” is követik, amikor az észak-amerikaiak 1853-ban potom pénzért megveszik Új-Mexikó déli részét és Arizonát is. Kiss, Judit: Mexikó a XIX. században. Egy elmaradott rendszer kialakulásának története, Tudományos szocializmus füzetek, 1987, 5-7 5 Coatsworth, John: Obstacles to Economic Growth in 19. cent Mexico. American Historical Review No 1. 1978, 97 in: Kiss, Judit: A belső piac problémája a perifériás tőkés fejlődésben, Mexikó példája alapján. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, 1983, 1-11
-8-
technikát honosítsanak meg egy fejlődésben elmaradott, gyarmati sorból alig felszabadult gazdaságban”.6 Az 1850-80 közti szakasz a kapitalizmus felé átmenet időszaka, amelyben a kapitalizmus alapjainak lerakása történik: egyes ágazatokban, régiókban, termelési egységekben már kialakulnak tőkés jellegű viszonyok, de a gazdasági, társadalmi egész még nem ölt kapitalista jelleget. Jelentősen fejlődnek a mezőgazdaság egyes szektorai, a bányászat, néhány ipari ágazat, mint például a textilipar. Ez utóbbi gyors fejlődését jellemzi például, hogy a gyárak száma 1840-80 között majdnem megkétszereződik.7 Előbbi, azaz a mezőgazdaság jellemzője pedig a nagybirtok rendszer (latifundium), amelyben a nagybirtokosok a birtokaikat bérbe adják. Jellemzője a fejletlen agrotechnika, alacsony termésátlagok. A latifundiumok egy része a legális, bejegyzett területen működik, azonban szép számmal vannak olyanok, amelyek bekebeleznek állami, esetleg kisparaszti földeket vagy az indiánokat elűzve növelik birtokukat. Csak érdekességképpen említeném meg, hogy az utóbbi években újra felértékelődött a latifundiumok szerepe a növényi eredetű üzemanyagok, vagyis bioüzemanyagok
kérdése
kapcsán.
A
bioüzemanyagokhoz8mint
megújuló
energiaforrásokhoz sokan fűznek reményeket, mert egyfelől csökkentheti a kőolajfüggőséget, másfelől a mezőgazdaság számára is új bevételi forrást jelent. (Az EU például energiastratégiájában lefektetett kötelező célszámokat, melyek 2020-ig az üzemanyag-felhasználás 10%-ának bioüzemanyagokkal való kiváltására kötelezik a tagállamokat.) A bioüzemanyag-boom ezeken a modern latifundiumokon ad új lökést a szója-, a kukorica-, az olajpálma és cukornádtermelésnek. 1876-ban Porfirio Diaz ragadja magához a hatalmat, véget vetve a belviszályoknak és megnyitva az országot a külföldi tőke behatolása számára. Több mint 30 évig tartó diktatúrája alatt kialakul a mexikói gazdaság újabb, a korábbinál jóval intenzívebb bekapcsolódása a nemzetközi munkamegosztásba, kibontakozik a központilag erőltetett tőkés fejlődés, aminek alappillérei a külföldi tőkebehatolás és a
6
Wionczek, Miguel: A külföldi tőkeberuházások problémái és perspektívái Mexikóban in: Kiss, Judit: A belső piac problémája a perifériás tőkés fejlődésben, Mexikó példája alapján. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, 1983, 1-11 7 Pena, Sergio: 1981 La formacion del capitalismo en Mexico siglo. XXI. Mexico, 1981, 161 8 A legelterjedtebb bioüzemanyag a benzint helyettesítő bioetanol, ami gyakorlatilag növényi eredetű alkoholt jelent. Alapanyagai jelenleg magas cukor-, illetve keményítőtartalmú növények (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, trópusi területeken cukornád vagy manióka), a cellulózalapú bioetanolgyártáshoz még nem létezik piacképes technológia. A gázolaj kiváltására alkalmas biodízelt olajtartalmú növényekből állítják elő (trópusi vidékeken olajpálmából, mérsékelt éghajlaton repcéből, szójából, napraforgóból).
-9-
világpiaci exportorientáltság; ezenkívül jogi és pénzügyi intézkedések sorozatát hozza, hogy a tőkés fejlődés intézményes feltételeit is megteremtse. A „tőkés fejlődést mindenáron” politikáját folytatva óriási kedvezményeket biztosít a külföldi tőketársaságoknak és a velük együttműködő hazai tőkés és nagybirtokos oligarcháknak. A korszak legnagyobb vállalkozása a vasútépítés - ami a gazdasági növekedés fő húzóerejévé növi ki magát - nemcsak az elmaradott infrastrukturális hálózatot formálja át, de az indián közösségek erőszakos kisajátításával olcsó, nagytömegű
munkaerővel
is
ellátja
a
kibontakozó
ipart
és
a
nagybani
exporttermelésre átálló földbirtokokat. Az 1800-as és az 1845-ös népszámlálás adatai szerint az indián népesség több mint 90%-a élt közösségekben. A XIX. század elejére a közösségek többségét felszívják a nagybirtokok, kb. 82%-uk a földesurak közvetlen fennhatósága alá kerül. A földkoncentráció mértéke páratlan: 1910-ben számítások szerint a hasznos földek 97%-a a nagybirtokosok, 2%-a a kistulajdonosok és 1%-a az indián közösségek ellenőrzése alatt van.9 Az ipar és a harmadik szektor impozáns növekedése mellett is a gazdaság fő ága a mezőgazdaság maradt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy még 1910-ben is itt dolgozik az aktív népesség kb. 60%-a, hanem azt is, hogy e szektor mozgásai alapvetően befolyásolják a többi szektort és így az egész gazdaság mozgásait. A gyors felívelés azonban komoly belső ellentmondásokat is hordoz magában. A kétségtelen haladás mellett számtalan tradicionális struktúra termelődik újra, sőt újak is kialakulnak: így a piacgazdaság tipikus intézményei (bankok, biztosító társaságok, üzletházak, részvénytársaságok stb.). Lényegében ekkor válik szét a gazdaság mereven két részre: a külföldi piacra termelő, fokozatosan korszerűsödő, és az egyre inkább befelé forduló, elmaradó szektorra. Megrögződnek és lényegében mind a mai napig jellemzővé válnak a gazdaság két szektora közti színvonalbeli különbségek, a tipikus termelékenységi és jövedelmezőségi ollók; kialakul a modern és tradicionális szektor közti egyenlőtlen munkamegosztási viszony, ami az elmaradottság rendszerének egyik tipikus ismérve. A fejlődési folyamat egészében véve rendkívül egyenlőtlen, ingatag. A rendszer belső konfliktusainak kiéleződése 1910-ben a forradalom kirobbanásához vezet. A gyarmati kor végétől a Mexikói 9
Cardoso, Ciro F: La agricultura en la economia mexicana del siglo 19, BELC, No 30, 1980, 71 in: Kiss, Judit: A belső piac problémája a perifériás tőkés fejlődésben, Mexikó példája alapján. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, 1983, 1-11
- 10 -
Forradalomig bejárt út: „út az elmaradottságtól az alulfejlettségig”. 1800 és 1910 között a népesség, a nemzeti jövedelem, a termelékenység, az össztermelés növekedési üteme fokozódó mértékben marad el a gyorsan fejlődő centrumországok növekedési ütemétől. Ez az út azonban nemcsak egyszerű elmaradást jelent, hanem a centrumtól való függés újraépülését és a belső viszonyok deformálódását is. Egyszóval egy olyan perifériás tőkés fejlődési modell kibontakozását, ami az elkövetkezendő korok egyre nehezebb feladatává vált.10 A továbbiakban ennek az útnak a vetületét szeretném megvizsgálni: azaz milyen szerepet játszottak ebben a folyamatban a belső piaci viszonyok. Ehhez azonban előbb körvonalaznom kell annak a gazdasági egésznek néhány sajátos vonását, amiben a belső piac funkcionál.
3. A XX. század Mexikójának politikai háttere A múlt században, különösképpen annak második felében Latin-Amerika gazdasága lényegében stagnál. Az addigi csaknem negyven éven át tartó dinamikus fejlődési tendencia, melyet nagy részt az angol és észak-amerikai tőke szabad beáramlása magyaráz, súlyos hanyatlásnak indul, nemzeti valuták sora kerül válságba. Az 1982-es adósságválságot Mexikó nemcsak, hogy krízisként éli meg, hanem ahhoz, hogy túl is élje ezt a halálugrást, arra kényszerül, hogy fejlesztési stratégiáját átgondolja,
orientációját
megváltoztassa.
Ezzel
kezdetét
veszi
egy
sok
viszontagsággal járó, egyben kétségkívül szükséges folyamat. Ennek célja egyfelől az előző évtizedekben kialakult makroökonómiai egyensúlytalanságok leépítése, másfelől az állam által irányított importhelyettesítésre alapozó fejlesztési politikától való elmozdulás. Hogy mi felé? Ezt szeretném most korszakokra bontva taglalni azzal a feltett szándékkal, hogy választ találjak arra a kérdésre: mi szüksége volt Amerikának egy minden kétséget kizáróan eladósodott, zűrzavaros politikájú fejlődő
10
Kiss, Judit: A belső piac problémája a perifériás tőkés fejlődésben, Mexikó példája alapján. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, 1983, 1-11
- 11 -
országra, és vice versa miért mondott igent egy kétséges kimenetelű és kétes egyensúlyú megállapodásra Mexikó? Míg a nyolcvanas évekkel bezáródó mexikói gazdaságpolitikát - a latinamerikai régió egészéhez hasonlóan - a szakirodalom „elvesztegetett évtizednek” nevezi, addig a kilencvenes évekre a neoliberalizmus előretörése a jellemző.11De milyen politikai, gazdasági események, fordulatok is vezettek ehhez az ekkora szélsőségeket, változásokat magában foglaló érához?
3.1 A XX. sz. elejétől a közepéig 1917-et követően az erősen szocialista színezetű alkotmány értelmében – hogy az ország bizonyos gazdasági szektorainak további, idegen kézre kerülését megakadályozzák - elkobozzák a nagybirtokokat, államosítják a természeti kincseket és állami felügyelet alá helyezik az ország fejlődése szempontjából stratégiai fontosságúnak minősített tevékenységeket is. Ezek a kikötések - a tulajdonviszonyok tekintetében – mind a mai napig meghatározó jelleggel bírnak. Lázaro Cardenas elnök példának okért a vasutakat és a kőolaj-feldolgozó ipart államosítja 1938-ban, ami a hatvanas években hozza meg gyümölcsét, amikor is Mexikó - hatalmas kőolajmezők felfedezésével - a világ egyik legnagyobb olajkitermelő országává avanzsál. 1960-ban államosítják a bányászatot és az energiaszektort is. E lépéssel alakul át a külföldi tőke részesedésének szerkezete az évtized végére. Ez annyit tesz, hogy a kőolaj-kitermelésben, bányászatban, villamosenergia-szektorban és a vasúti társaságokban jelenlévő külföldi tőke áttevődik a feldolgozóipar területére.12Az 1930-as évek végén kezdődő és az 1950-es évek közepéig tartó, gyors növekedéssel jellemezhető korszak közel harminc éves, a gazdasági stagnáláshoz közeli állapotnak vet véget.13 A II. világháború törekvései egyre inkább az USA oldalára sodorják Mexikót. A kereslet jórészt külföldi növekedésének, a mexikói tőkének és a gazdag nyersanyagkészletnek köszönhetően a II. világháború idején virágzik Mexikó ipara. Olyannyira, hogy például a fejlődésnek indult gépipar megóvása érdekében a 11
Dömény, Zsuzsa: Latin-Amerika új utakon in: Fejlesztés és finanszírozás, 2007/3, 31-41 Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 44-45 13 Erdey, László: Adósságválságtól a NAFTA első évtizedéig – Mexikó gazdaságfejlődésének kérdőjelei in: Competitio, 5. évf. 3. sz./2006, 43-52 12
- 12 -
kormánynak be kell vezetnie az ún. „ötvenegy százalékos törvényt”. Ennek köszönhetően a külföldi befektetők e szektorban sem szerezhetnek ellenőrzést biztosító tulajdonrészt. A gazdaságirányítás részben kapitalista, részben szocialista elvek alapján történik. Bizonyos területeken jellemző az állami beavatkozás, és a nemzetgazdaság érdekei szerint történő árszabályozás, így például a kőolaj és a földgáz területén. A kereskedelempolitikában a protekcionista, importhelyettesítő gyakorlat érvényesül, főként az új ágazatok megóvására védővámokat vezetnek be, így biztosítandó a mexikói ipar zavartalan fejlődését, és a bruttó hazai termék folyamatos, egyenletes növekedését.14
3.2 A ‘60-as, ’70-es évek Ez idő tájt az USA a legfontosabb kereskedelmi partner - a teljes kereskedelem kétharmadát teszi ki, ami pedig a határmenti kereskedelmet illeti, annak teljes egésze az USA-val zajlik -, az európai országokkal folytatott árucsere elenyésző mértékű. Az első komolyabb gazdasági válság 1971-72-ben jelentkezik, Luis Echeverría elnöksége idején. Az éves GDP növekedés 4% alá csökkenését Echeverría a gazdaság újjáélesztését célzó reformokkal próbálja ellensúlyozni. Ez annyit tesz, hogy mivel az országot mindinkább függetleníteni akarják az USA exporttól és tőkétől, bizonyos szektorokban felvásárolnak kisebb vállalatokat a mexikói jelenlét biztosítására. Emellett kölcsönök segítségével megduplázzák az olaj-, a villany-, és az acéltermelést, illetve az egyik legégetőbb probléma, a munkanélküliség érdekében egyrészt közmunkákat eszközölnek, másrészt emelik a szociális és népjóléti kiadásokat. Ám tekintve, hogy nagy részüket külföldi bankoktól kapott kölcsönökből fedezik, nem történik nagyfokú előrelépés. A külkereskedelmi hiány csökkentése érdekében korlátozzák az importot, és hogy a mexikói árut eladhatóbbá tegyék külföldön, kétszer is leértékelik a peso-t. Először 1976 szeptemberében, másodszor ugyanazon év decemberében. E reformok következtében az éves gazdasági növekedés 5,5%-ra ugrik. A probléma az, hogy ezzel egyidőben jelentősen növekszik a költségvetési hiány és az infláció is, amelyek olyan szintet ütnek meg, hogy az 1970 és 1982 közötti két elnöki ciklus gazdaságirányítási problémájaként az előbb említett költségvetési hiány magas szinten tartását és a túl laza monetáris politikát szokták 14
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 44-45
- 13 -
emlegetni. Más vélemények szerint ettől sokkal égetőbb problémát vet fel a protekcionista kereskedelmi gyakorlat fenntartása és az export nem megfelelő szintű diverzifikációja. Nem meglepő tehát, ha az utód, José López Portillo (1976-1982) egy súlyos gazdasági problémákkal küszködő országot örököl elnöki posztján. Hogy mit takar a “súlyos gazdasági problémák” kifejezés, a következő adatok jól szemléltetik: az infláció erre az időre eléri az évi 60%-ot, a külkereskedelmi mérleg hiánya pedig az évi
3,5
Mrd
dollárt. Ez
természetesen
ismét
nem
kedvez
a
külföldi
tőkebefektetéseknek.15
3.3 A ’80-as évek Mexikót a visszavonhatatlan gazdasági csődtől csak a ’70-es évek végi, ’80-as évek eleji kőolajmező-feltárások mentik meg. 1982-ben az export 78%-át adja az olajkivitel. A gazdaságirányítás akkori koncepciója szerint az importot hazai termékekkel kell helyettesíteni, és az olajexportnak a gazdaság fő ösztönzőjévé kell válnia. Csakhogy 1982-től az olaj világpiaci ára lezuhan, és ez a teljesen olajfüggő mexikói gazdaságot súlyos eladósodásba sodorja. Korábban ugyanis hatalmas pénzeket vettek fel a vidékfejlesztésre és szociális kiadásokra, mivel a legtöbb mezőgazdasági termék esetében ismét önellátóvá akartak válni. 1982-ben az adósság már eléri a 80 milliárd USD-t. Az év februárjában pedig már nem tudják kifizetni az esedékes törlesztéseket. Így nem meglepő, hogy 1982 augusztusában Mexikó - amely ekkor Brazília mögött a világ második legeladósodottabb országa - bejelenteti adósságai visszafizetésének átmeneti felfüggesztését.16A válság kezelése érdekében még Portillo elnöksége végén leértékeli a peso-t, illetve a bankokat állami felügyelet alá helyezi (a külföldiek kivételével) a tőke kivonásának megfékezésére. Erre a dekádra főképp a hetvenes évek olajárrobbanását követő hitellehetőségek beszűkülése, a kamatlábak emelkedése jellemző. Ennek hatására kétségbeejtő helyzetbe kerülnek a hiteleket nem kellő hatékonysággal felhasználó országok. Bár Mexikó több régióbeli országgal ellentétben sikeresen elkerüli az erőszakos iparosítás
15
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 45 16 http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalas-elott; Buzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa
- 14 -
csapdáját, ám a mezőgazdaság problémái, az óriásira duzzadt bürokrácia, a védett iparágak veszteségei felemésztik az oly nagyra becsült olajszektorból származó bevételeket és a hiteleket.17 Az országnak csak hét év után, 1989-ben sikerül újra hitelekhez jutnia a nemzetközi pénzpiacon, ahol az alacsony olajár következtében beszűkültek a nemzetközi források és emelkednek a kamatlábak. Hozzá kell tennünk, hogy források hiányában ez a válságból való kilábalás igencsak vontatottan sikerül.18 Mexikó - a régió országaihoz hasonlóan - csak a kilencvenes évek elejére éri el újra egy évtizeddel korábbi fejlettségi szintjét, az említett időszakra összességében a stagnálás jellemző. Ennek a lassú stabilizációnak a társadalmi struktúrán végzett romboló hatása azonban éppen elegendő méretű megoldandó problémát sejtet a korabeli Mexikóban. Csak, hogy számszerűsítsek, 1980-1990 között példának okáért minden tíz újszülöttből kilenc a hivatalos szegénységi küszöb alatti körülmények közé születik, a reálbérek pedig 1982-1987 között 50%-kal csökkennek. Ennek következményeként ijesztő méreteket ölt az Egyesült Államokba irányuló migráció. 1991-ben, amikor a gazdaság már növekedésnek indul, még mindig félmillió a visszatoloncoltak száma. Ebben nagy szerepe van a mexikói mezőgazdaság nehézségeinek is. Bár a szektor hozzájárulása
a
bruttó
nemzeti
össztermékhez
mintegy
10%,
azonban
a
foglalkoztatottak 29%-ának ad munkát. Ezekből az adatokból - kivonva az élelmiszerés a dohányipar teljesítményét és munkaerőadatait (itt 1996-ban a GDP 4,9%-át a munkaerő 4,4%-a állította elő) - kiderül, hogy a növénytermesztés, az állattenyésztés és a halászat a munkaerő-állomány 24,6%-át foglalkoztatja, és a GDP mindössze 5,6%-át adja. Mivel a bérek itt a legalacsonyabbak, különösen vonzó az Egyesült Államokba távozás gondolata. A Portillo által megkezdett reformokat az 1982-ben megválasztott új elnök, Miguel de la Madrid Hurtado folytatja. Az ő politikáját az IMF diktálta feltételek mellett a gazdasági stabilizáció szükségessége határozza meg, tudniillik újból leértékeli a peso-t, felemeli a kötött árú élelmiszerek árát és a vidékfejlesztésre elkülönített forrásokat az export támogatására fordítja. Ennek az irányvonalnak
17
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 46 18 http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalas-elott; Buzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa
- 15 -
köszönhetően 1989-re sikerül a három számjegyű inflációt elfogadható mértékűre csökkenteni, ami számokkal demonstrálva annyit tesz, hogy az 1987-ben 159%-os pénzromlás 1989-ben 20%-ra mérséklődik. Másfelől újra előtérbe kerül az adóssághelyzet konszolidálása. A nagy nemzetközi bankok átstrukturálják Mexikó adósságainak egy részét, az ország kedvezőbb törlesztési feltételekhez jut, aminek következtében éves szinten az országnak a GDP 2%-át kell adósságtörlesztésre fordítania. Ez korábban a GDP 6%-át tette ki, ami minimálisra csökkentette a kormány mozgásterét.19Illetve új külgazdaság-politikai tendencia indul útjára: az elavult importhelyettesítést felváltja a gazdasági nyitás koncepciója. Ennek jegyében törlik el a védővámokat, vonul ki a kormány a magánszférából, privatizálják az állami vállalatokat, és ugyanennek a koncepciónak a zászlaja alatt csatlakozik az ország 1986-ban a GATT-hoz. Így érik Mexikó modernizált, nyersanyagokra és iparcikkekre épülő gazdasági rendszerrel rendelkező országgá, és törlődik le végképp a horizontról az előbb vázolt lépésekkel a protekcionista gazdaságpolitika.20 A stabilizáció ideiglenes lezárultával az 1988-ban kormányra kerülő Carlos Salinas de Gortari (1988-1994) politikájával kétségkívül felgyorsította a gazdasági folyamatokat. Salinas a modernizáció, a exportorientált nyitás és a privatizáció folytatását tűzi ki célul. A szigorú fiskális politikának, az adósság visszafizetésére fordított erőfeszítéseknek köszönhetően 1990-re nemcsak a külföldi hitelforrások nyílnak meg megtoldva a privatizációs bevételeket, hanem a GDP-növekedés is eléri az évtized legmagasabb pontját - 3,9%-kal nőtt. Visszatérve a nemzetközi tőkebefektetési vállalkozó kedvre, túlzás nélkül beszélhetünk megsokszorozódásról. Az európai, japán és egyesült államokbeli forrásokból beérkező dollárösszeg 1980-89 között évente átlagosan mintegy 568 millió dollárt tesz ki, az 1990-1996 közti időszakra pedig - éves átlagban - már 3,12 milliárd dollárnyi értékű tőkeinjekcióról beszélhetünk. Az EU országaiból érkező befektetések összege több mint háromszorosára, a japán befektetéseké közel kétszeresére nőttek. A növekedésből leginkább az amerikai befektetők veszik ki részüket, akik első helyüket beruházásaik összegének hétszeresre növelésével szilárdítják meg. Joggal tehetjük fel a kérdést: minek is köszönhető a beruházások növekedése? A válasz egyszerű: elsősorban az
19
http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalas-elott; Buzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa 20 Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 46
- 16 -
egyesült államokbeli transznacionális vállalatok térnyerésének, ami leginkább a szolgáltató szektorban és a feldolgozóiparban mutatkozik meg.21
3.4 A ’90-es évek Salinas nevéhez fűződik többek között az is, hogy Mexikó 1992. augusztus 12én lezárja a szabad kereskedelemről szóló tárgyalásokat az USA-val és Kanadával. A megvalósuló közös piactól a hazai termékek minőségének emelkedését és az eladások növekedését várják. A pozitív várakozással ellentétben elnöki megbízatásának utolsó évében az országot komoly belpolitikai válság jellemezi. Januárban zapatista indián lázadás robban ki - amit egyébiránt részben a NAFTA tagság és annak életbe lépése váltott ki -, később pedig politikai gyilkosságok sora fokozza az ország belpolitikai instabilitását.22 Az ország feltartóztathatatlanul belesodródni látszik egy súlyos károkat okozó, az egész világ számára tanulságos válságba. De mi is vezetett eddig az aggasztó helyzetig? A nyolcvanas évek forráshiányos gazdasági környezete után úgy tűnik, hogy a kilencvenes évek bővülő külföldi hitelfelvételi lehetősége végre kiutat mutat a még a ’80-as évek válságát sem kiheverő Mexikónak. Ez a helyzet ellenben csalóka ábrándnak bizonyul. Ugyanis az életkörülmények javítására irányuló, növekvő társadalmi nyomással együttesen a költségvetési szigor csökkenéséhez, a banki hitelek iránti lakossági igények rohamos növekedéséhez vezetnek egyre inkább a szálak. A bankszektor fejletlensége, az ellenőrzés hiánya következtében egyre nagyobb mértékben halmozódnak fel a befagyott, be nem hajtható kintlevőségek, míg a gazdasági nyitással szabaddá vált nemzetközi pénzügyi kapcsolatok a külföldi hitelek szinte korlátlan felvételét teszik lehetővé.23Ilyen körülmények között kerül hatalomra 1994-ben az új elnök, Ernesto Zedillo. Elnöki posztjának elfoglalása után feltárul a megkérdőjelezhetetlen igazság: Mexikó gazdagsága ismét katasztrofális. A pénzügyi rendszer gyengesége, a spekulatív tőke kivonása, a megnövekedett kintlevőségek, és az egyre több
21
http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalas-elott; Buzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa 22 Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 47 23 http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalas-elott; Buzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa
- 17 -
hitelfelvétel miatt a peso újabb leértékelése válik szükségessé. A peso 1994-ben az 1988-as árfolyamhoz képest 38%-kal lesz felülértékelt, miután az árfolyam változásai nem ellensúlyozzák a mindenkori inflációt. Az árfolyam azonban a vártnál tovább zuhan, így kézben tartása érdekében sürgősségi kölcsönt (50 Mrd USD-t) kell felvenni az USA-tól. Ráadásként a válság következtében több mint két millió munkahely szűnik meg, több ezer kisvállalkozás megy tönkre, növekszik az élelmiszerek, a gázolaj ill. származékainak ára, és nem utolsó sorban emelkedik a forgalmi adó.24 1994 elején Chiapas államban fegyveres harcok törnek ki a helyi gerillákkal, a kormány elnökjelöltje, Luis Donaldo Colosio pedig márciusban gyilkosság áldozatává válik. A belpolitikai problémák - tekintettel arra, hogy 1994 választási év volt elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy elbizonytalanítsák a gyorsan reagáló spekulatív tőkét. A pénzügyi összeomlás tehát alapvetően a bizalom megingásának automatikus leképeződése volt - ezért is tartják ezt a válságot a “XXI. század első válsága”-ként számon, utalva a globalizálódó pénzügyi rendszer jelentőségére. A folyó fizetési mérleg nagy hiánya, az infláció és az azzal nem egyeztetett fix árfolyampolitika, a mezőgazdaság alacsony termelékenysége, az exportpiacok túlzott koncentráltsága, a beszállítói háttér fejletlensége, a társadalmi egyenlőtlenségek25stb. következtében a peso egyre felülértékeltebbé válik. Mindezek pedig összességében a spekulatív tőke peso elleni támadását generálják. A válság következtében alapjaiban inog meg az amúgy is kétes lábakon álló bankszektor. Az állam mintegy 64 milliárd dollárnyi kétes követelést vállal át a magánbankoktól,26emellett pedig összesen mintegy 50 milliárd dollár gyorssegélyt kap az amerikai kormányzattól, az IMF-től és egyéb nemzetközi forrásokból. Ebből sikerül fedezni a 30 milliárd dolláros rövid távú fizetési kötelezettséget, és feltölteni a kiáramló tőke következtében megcsappant valutatartalékokat is. A válságra a mexikói kormányzat gyorsan reagál. A költségvetés megszorító intézkedései, a fizetési mérleg 8%-os hiányát csökkenteni hivatott rövid távú lépések
24
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 47 25 A közel 100 millió mexikói közül mindössze 7 milliónak van bankszámlája, ami a szociális helyzet mellett tükrözi a megroppant bizalmat is. in: http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalaselott; Búzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa 26 A kormányzat 1999 októberében beismeri, hogy a korábban közölt adatokkal szemben (amelyek szerint a közvetlen adósságkonszolidáció 64 milliárd dollárt emésztett föl) az 1994-es válság következtében ellehetetlenült bankszektor megmentése valójában összesen 93 milliárd dollárba került. in: http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalas-elott; Buzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa
- 18 -
megteszik hatásukat. A tanulságok alapján a későbbiekben Mexikóban gondot fordítanak arra, hogy csökkenjen az ország függése a külföldi spekulatív tőkétől, gyorsabb ütemben nőjenek a hazai megtakarítások, és a további szerkezeti átalakítások elősegítsék a termelékenység növekedését. A termelékenység fokozása érdekében a kormányzat új politikát alakít ki. Míg az 1982-ben elindított gazdasági nyitás után elsősorban a termelőszektorban nő a termelékenység, addig 1994 után mind a privatizáció, mind a kormányzati beruházások az infrastruktúra, a telekommunikáció és a szolgáltató szektor fejlesztésére irányulnak.27 A lakosság erre az időre kiábrándulva konokul nemet int a már 71 éve hatalmon lévő, és elnököket adó PRI pártra,28így nem meglepő, hogy a 2000-es elnökválasztásokon az ellenzéki PAN párt29jelöltje Vicente Fox aratja le a babérokat. 1. kép: Mexikó pártjainak területi eloszlása (2006)
Forrás:.wikipedia
Fox kormányával szemben az egyik legnagyobb elvárás az, hogy módosítsa a mexikói alkotmányt, lehetővé téve a külföldi tőkebefektetést az olaj-, gáz- és villamos 27
http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/5/valsag-utan-kilabalas-elott; Buzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 - Határesetek), 2008 márciusa 28 PRI: Partido Revolucionario Instituciona, azaz Intézményes Forradalmi Párt, 1929. március 4-én alakult PNR (Partido Nacional Revolucionario) néven, majd 1938. március 30-án PRM-re, azaz Partido de la Revolución Mexicana változtatták a nevét,http://en.wikipedia.org/wiki/Institutional_Revolutionary_Party, 2008 márciusa 29 PAN: Partido Acción Nacional, azaz Nemzeti Akció Párt; konzervatív, kereszténydemokrata párt; alapítása 1939. szeptember 17-én., http://en.wikipedia.org/wiki/National_Action_Party_%28Mexico%29, 2008 márciusa
- 19 -
energia szektorban. E lépését viszont ellehetetleníti, hogy a választásokon aratott győzelme ellenére nem rendelkezik többséggel Fox-kormánynak sem a szenátusban, sem a képviselőházban,30és mivel a törvényjavaslatok elfogadásához az ellenzéki képviselők bizonyos hányadának jóváhagyása is kell, a legtöbb felvetett gondolat csírájában elfojtva végzi. A helyzet tovább súlyosbodik a 2003-as választások idején újabb kormánypárti mandátumok elvesztésével. Ehhez járul még, hogy az elnök USA felé való nyitását a 2001-es terrorista merénylet kerékbe töri, lévén az USA figyelmét jó ideig saját belső problémái kötik le. Nem marad más lehetősége, mint a multilaterális fórumok és nemzetközi szervezetek felé nyitás, és az azokban való szerepvállalás. Így kezd koncentrálni a latin-amerikai ország az óceánon túlra, egész pontosan az Európai Unióra, elsősorban a politikai párbeszéd megerősítése révén, melynek intézményi keretet majd a 2000-ben életbe lépett „Egyezmény a gazdasági társulásról, politikai megegyezésről és együttműködésről”, más néven Globális Egyezmény fog biztosítani.31
3.5 Alea iacta est (A kocka el van vetve):32irány a piacnyitás! Az eseményektől zajos, válságok és felfelé ívelő korszakok sűrű egymást váltásától tarkított dekádok jól jellemzték a XX. sz. Mexikóját, a vált(oz)ást igenlő Mexikót. Az 1980-as években ugyanis a latin ország gyakorlatilag válaszút elé érkezett. Vagy továbbra is az addig mérvadó, megszokott gazdasági status quo szerint jár
el,
iránymutató
szerepét
fenntartva
a
jövedelmek
újraelosztásában,
gazdaságfejlesztésben, tovább súlyosbítva az amúgy sem csekély egyensúlyzavarokat, vagy pedig - a privatizáció intézményét is bevetve – a gazdasági hatékonyság
30
1. kép: http://en.wikipedia.org/wiki/Image:State_governments_by_party.PNG#filehistory, 2008 márciusa 31 Alizal, de Laura: Una nueva étapa en las relaciones México-Unión Europea (Új szakasz a Mexikó és az Európai Unió közötti kapcsolatokban), Rio de Janeiro, Centro de Estudos – Fundacao Konrad Adenauer, 2002. 34 in: Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 46-49 32 Az ókori források szerint eredetileg Julius Caesar mondta Kr. e. 49 január 19-én, amikor seregével átlépte a Rubicon folyót. Az abban az időben érvényes római törvény szerint hadvezér csak serege nélkül léphette át a folyót, amely akkor Itália határának számított. Az átkeléssel Caesar nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal, a polgárháború elkerülhetetlenné vált, tehát nem volt visszatérés, a folyó átlépésekor Caesar elindult az egyeduralom – vagy a bukás – felé vezető úton. http://hu.wikipedia.org/wiki/Alea_iacta_est, 2008 márciusa
- 20 -
növelésére koncentrálva megpróbálja a piacnyitás felé terelni a gazdaságot. A gazdasági racionalitás mindenképpen az utóbbi mellett tette le a voksot. LatinAmerika kénytelen-kelletlen eleget tett a racionalitás követelményeinek, már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert hitelezői ebbe az irányba kényszerítették. Nem árt hangsúlyozni, hogy Mexikó, de éppúgy egész Latin-Amerika, folyamatos és változó intenzitású nyomásnak volt kitéve a befektetők, hitelezők részéről már abban a korban is, és napjainkban sem másként. Az ország az 1980-as évek első generációs reformjait követően, az 1990-es évek elmaradó második generációs reformjainak hiányában azonban nem
tudta
megváltoztatni azt a gazdasági és külkereskedelmi szerkezetet, amely már az „elveszett évtized” végére kialakult, és amely csak kevés növekedési impulzust tudott adni a gazdaság többi részének. A XXI. század elején nemcsak Mexikóban, de egész Latin-Amerikában a társadalmi rendszer látványos átalakulása zajlik. A régióban felgyorsult a gazdasági növekedés, ez kétségtelenül összefüggött a nyersanyagok világpiaci árának növekedésével, valamint azzal, hogy a régióba áramló külföldi tőke, a multinacionális vállalatok expanziója erős. Ennek ellenére a térség veszített a világgazdaságban elfoglalt súlyából. Az egyenlőtlenség elmélyült a világgazdasági régiók között és az egyes országokon belül egyaránt. Az új évezred első éveiben hatalomra került baloldali kormányok gyorsított modernizációval szerették volna felszámolni legégetőbb társadalmi gondjaikat: az elmaradott gazdasági struktúrákat és az egyre növekvő szegénységet. Nyitott kérdés, hogy az utóbbi években lezajlott hatalmi átrendeződések mellett a megindult pozitív gazdasági folyamatok fennmaradnak-e. Másik kardinális probléma a túlzott mértékű egyenlőtlenség. Bár világszerte nő a szegénység, az egyenlőtlenség itt a legnagyobb, az állami szociális politika csakúgy, mint a társadalmi szolidaritás háttérbe szorul, meggyengül. Foszladoznak azok a politikai, társadalmi, érdekvédelmi szövetségek is, amelyek eddig a képviseleti demokrácia szövetét alkották. A latin-amerikai baloldali kormányok hatalomra kerülésének egyik oka valójában ezeknek a társadalmaknak a tiltakozása a globalizáció azon vonása ellen, amely üzleti, vállalati irányítási módszerek alkalmazására készteti az országok vezetését, miközben a szociális problémák
- 21 -
kezelésére nem nyújt alternatívát. Ebben a kontextusban kell újraértelmezni az államot, a társadalmat és a képviseleti demokráciát.33
4. Buborékosodás, avagy a pénzügyi válságok új válfaja Mielőtt ténylegesen belekezdenék dolgozatom témájának, a NAFTA illetőleg a Mexikó- Eu-kapcsolatok (különös tekintettel a Globális Egyezményre) Mexikóra tett hatásainak elemzésébe, úgy gondolom, közbe kell iktatnom egy a jobb megértéshez szükséges, ezáltal kihagyhatatlan epizódot. Történetesen a krízisekről, méghozzá a pénzügyi krízisekről szeretnék általában és választott országom kapcsán beszélni. Hogy miért tartom oly fontosnak e passzust? Feltételezem, mindenki életében volt már olyan szakasz, vagy jobb esetben röpke pillanat, mikor bármit megadott volna, ha cserébe tüstént megszabadul gyötrő kínjától. Mexikó életében ilyen égető problémát jelentett többek között a ’80-as évek válsághelyzete. A fausti alkuban ő – többek között – azokat az egyezményeket adta, cserébe „megszabadulásáért”, amelyek dolgozatom életre hívói. Gazdasági
növekedés,
tőkebeáramlás,
részvényárak
egymást
erősítő
növekedése, majd ennek a folyamatnak váratlan megszakadása; a válságelemzők joggal nevezik ezt a gazdasági szituációt „buborékosodásnak”. Az előbb felsorolt jellemzők az 1990-es évekre jellemző valutaválságok ismertető jegyei. Ezek az attribútumok már nem az eddig „megszokott, hagyományos válságok” kritériumaként, azaz nem a költségvetés pénzteremtéssel finanszírozott hiányából keltek életre. A '90-es évek válságai azt mutatják, hogy nemcsak a kereslet csökkenése vezethet recesszióhoz, hanem a tőkejavak állományának túlzott bővülése is túlkapacitásokat eredményezhet.
4.1 Mexikó „buborékjai” Mexikó legújabb kori gazdaságtörténete - túlzások nélkül állíthatjuk – újból válságokkal terhes. Az 1980-as éveket követően úgy tűnik, hogy az ország gazdasági mutatói stabilitást, nem kisebb reménnyel fejlődést fognak mutatni. A körülmények
33
Dömény, Zsuzsa: Latin-Amerika új utakon in: Fejlesztés és finanszírozás, 2007/3, 31-41
- 22 -
így is indulnak: az infláció egyszámjegyűre csökken, a pénzügyi és tőkeliberalizáció nyomán pedig jelentős tőkebeáramlás lesz megfigyelhető. A latin ország további sikerszériáját a NAFTA-ba való integrálódás csak bővíteni látszik.
1. táblázat: Mexikó főbb gazdasági mutatói (1993-1999) 1993 2 51,8 65,8
1994 4,5 60,9 79,3
1995 -6,2 79,5 72,5
1996 5,2 96 89,5
1997 7 110 110
1998 4,8 117 125
1999 3 124 129
Külkereskedelmi egyenleg (Mrd USD)
-14
-18,5
7,1
6,5
0,6
-7,9
-4,4
Infláció (%) Munkanélküliség (%)
n. a. 9,3
8 9,7
39 11,2
31 10,5
18,5 10
17,8 8
14 8
Külföldi működőtőkebefektetések
n. a.
11
9,53
9,18
12,8
10,2
5,46
GDP növekedése (%) Export (Mrd USD) Import (Mrd USD)
Forrás: OECD, Banco de México
Ám a helyzet csalóka. A mélyben nem csekély feszültség tombol. A növekedés üteme - 2-3% - nagyon lassú, a folyó fizetési mérleg jelentős passzívumot produkál évről évre, aminek hátterében meglehetősen gyenge export húzódik meg. A mexikói banki szféra korántsem jól működő, a folyósított hitelek jelentős kockázatokat hordoznak. 1994 a fordulat éve. Mexikót a piacorientált reformokat végrehajtó országok csoportjának első sikeres példájaként ünnepli a világ. A tőkeáramlás iránya azonban váratlanul megváltozik a növekvő dollárkamatok végett. A mexikói kormány válaszul a kamatvédekezés helyett sterilizálja a kiáramlott tőkét, valamint növeli a dollárban denominált rövid távú állampapírokkal való finanszírozást, ráadásul a költségvetési politika is lazulni látszik. Az eredmény nem meglepő. Az ország súlyos adósságválságba kerül, amit a dollárkamatok emelésével sem lehet oldani. Megoldásként a peso lebegtetését és más hasonló megszorító intézkedéseket vetnek be a készenléti hitelek ellenében.34 Mivel a szakemberek a peso leértékelésétől gazdasági fellendülést várnak, a bekövetkező válság nem kis megdöbbenést okoz. A márciusi spekulatív támadást novemberben egy újabb kíséri, amelyet követően a nemzeti valutát 15%-kal le kell értékelni, a központi bank devizatartalékai pedig a minimálisan előírt 10 milliárd 34
Nemzetközi pénzügyi válságok az 1990-es években, http://www.freeweb.hu/djeno/eladosod/npuva1.htm, 2008 márciusa
- 23 -
dolláros küszöb alá süllyednek. A hatást gyakorlatilag valamennyi fejlődő ország érzékeli, és a befektetők részéről is bizalmatlanság kél az egész régióban. A válság kirobbanásakor a hazai valuta leértékelődése következtében a kormány a rövid lejáratú dollárban denominált kötvényeit nem tudja refinanszírozni, a magánszektor pedig a nemzetközi pénz- és tőkepiacra képtelen kilépni. A mexikói lakosságnak tehát nincs más választása, mint a hazai államadóság refinanszírozása. Ez a válságos időszakokban nem áldásos feladat, tekintve, hogy amúgy is a folyamatos létbizonytalanság az úr. Mivel azonban a külföldi befektetők a külföldi valutában kibocsátott mexikói államkötvények iránt egyáltalán nem mutatnak érdeklődést, és a peso-ban kibocsátott kötvények hozamának emelése szintén nem növeli a kötvények forgalmát, a mexikói kormány csak arra a mexikói lakosságra támaszkodhat, akinek a kezében amúgy sincsenek jelentős devizatartalékok. A központi bank devizatartalékainak csökkenése miatt végül egyenes út vezet a peso árfolyamának lebegtetéséhez. A refinanszírozás biztosítása érdekében a hazai valutában denominált államkötvények hozamának megemelésére a kereskedelmi bankok is emelik a kamatokat. Ennek természetesen az lesz a következménye, hogy lecsökken a nyereségességük, a kintlévőségük pedig behajthatatlanná válik.35 A szakemberek a válság okaként utólag két dolgot szoktak megnevezni: első okként a pénzügyi egyensúlytalanságot, amelyet a rövid lejáratú tartozások és tartalékok közötti nagyságrendbeli eltérés okoz. Ezért nem vonható egyértelműen felelősségre a mexikói központi bank és a kormány, hanem nemzetközi szinten kell a felelősséget megállapítani. E helyen kell rögtön megemlíteni, hogy a jegybank belföldi hitelkereslet bővítő tevékenységének köszönhetően a csúcsidőszakban a rövid lejáratú kötelezettség/tartalék arány 5,5:1-hez volt, ami a kormányzati és banki kötvények hasonló mértékű kamatkülönbözőségéhez vezet. Amikor pedig a jegybank sterilizációs lépésre szánja el magát, a politikai bizonytalanság is felerősödik. Második lehetséges okként a befektetők viselkedését szokták megjelölni, akik gyakran pánikszerű magatartásukkal a célzott jegybanki intézkedési tervet borítják fel.36
35
Nemzetközi pénzügyi válságok az 1990-es években, http://www.freeweb.hu/djeno/eladosod/npuva1.htm, 2008 márciusa 36 Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 34
- 24 -
4.2 A válságból való kilábalás A pénzügyi krach szerencsére viszonylag gyors lefolyású nagy általánosságban, a kereskedelmi mérleg képes rövid idő alatt passzívumról aktívumra váltani, a reál árfolyam pedig visszaáll az eredeti szintjére. Hogy mire van szüksége a latin országnak mindehhez? Egyfelől az USA „önfeledt” segítségére. A válság előtt az amerikai befektetők előszeretettel vásárolják a mexikói állampapírokat – gyakran nem is törődve a diverzifikáció szükségszerűségével. Csak később döbbennek rá, mennyire érte őket súlyos csapás a mexikói krízis következtében. Ami a pozitívumok listáját gyarapítja – mert minden rosszban van valami jó -, az a végső soron addig és a mai napig példa nélküli esemény, miszerint az USA megmenti polgárai vagyonát azáltal, hogy a befektetők az illikvid papírokért az amerikai adófizetőktől kapnak kártérítést. Másfelől Mexikó abban volt Fortuna kegyeltje, hogy az árfolyam nem volt rögzítve. A tapasztalatok szerint a rögzített árfolyamrendszer a fizetési mérleg passzívumával vagy a reálfelértékeltséggel párosulva ugyanis védhetetlen spekulációs támadást idéz elő. Mexikó esete kiemelendő, mert az árfolyam fenntartásához nem ragaszkodnak minden áron. A későbbi válságok esetén sajnos a kormány nagy jelentőséget tulajdonít az árfolyam szinten tartásának, ami nagyobb veszteségeket is eredményez.37 Általános érvényű megállapításként elmondhatjuk, fenntartható makrogazdasági politikára van szükség, amibe beletartozik az is, hogy a kormányzat óvatosan alakítja ki a rövid lejáratú adósság struktúráját, hogy elkerüli a túlzott reálfelértékelődést, hogy figyeli a tőkeáramlást korlátozó intézkedések eltörlésének sebességét (a lassabb eltávolítás sokkal hasznosabb), és az is, hogy megfelelő felügyeletet működtet a pénzügyi szektorban. A sors fintora, hogy ez a mai napig nem kivitelezett a legtöbb országban. Az IMF erre irányuló Financial Sector Assessment Program nevű kezdeményezése inkább csak az egyéni kutatásoknál, mintsem a gazdaságpolitikai döntéshozatalkor kiindulópont.
37
Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 33
- 25 -
4.3 A ’94-es mexikói válság hatása a ’97-es távol-keleti krízisre Korábban már említettem, hogy a ’94-es mexikói válság a dél-amerikai fejlődő országok zömét érinti, de hogy a ’97-es távol-keleti válság is e mexikói utózöngéje legyen, nem volt előrelátható. Bár szakdolgozatomban a Mexikóval kapcsolatos eseményekre, történésekre való összpontosítás a célom, nem kerülhetem ki a más kontinensekről induló vagy éppen odaérkező hatások elő- illetve utószelét sem. Az összevetésekből adódóan egyfelől kitekintést nyerhetünk a korabeli politikai közhangulatra, társadalmi berendezkedésre, gazdasági irányvonalakra, másfelől következtetéseket, tanulságokat is levonhatunk.38 Mivel a ’90-es évek krízisei kialakulásának okára a korábbi közgazdasági modellek sablonja nem volt ráhúzható, nem tudtak egységes választ adni rá, ezért a szakemberek ún. „harmadik generációs válság”-ként vezették be a köztudatba.39 Az ázsiai recesszió – a mexikóival szemben – nyilván a földrajzi elhelyezkedés révén is – jóval több országot érintett. Okaként a szakemberek magát az „ázsiai csodát” nevezik meg általában. A virágzó, felfejlődő gazdasági szakasszal ugyanis az intézményrendszer fejlődése nem tartotta a lépést. Intézményrendszeren a teljes pénzügyi „monitoringot” ellátó szervezetek összességét értjük, amelyek a válság idején nem voltak képesek – tegyük hozzá, hogy valójában azóta ugyanúgy nem – a
38
Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 31-35 39 Az első generációs reformok – jelentős átfedésben a washingtoni konszenzusban megfogalmazottakkal – a szokásos jól ismert lépéseket jelentik: a makroökonómiai stabilizációt, a vámok és a költségvetés kiadásainak csökkentését, a privatizációt és a deregulációt – jórészt azokat a lépéseket, amelyeket Mexikóban az 1980-as évek második felében és az 1990-es években végrehajtottak. A második generációs reformok egy vegyesebb, nem világosan körülhatárolt halmazt jelentenek, melynek legfőbb elemei az állam, a közszolgálat és a közszolgáltatások reformja, a humántőke magasabb szintjének megteremtéséért és fenntartásáért felelős intézményrendszer (képzés, egészségügy) átalakítása, a gazdasági környezet (munkaerőpiac, versenypolitika, szabályozás, tulajdonjogok) megreformálása, a WTO egyezményeihez való csatlakozás, a jegybanki függetlenség biztosítása, megfelelő szociális háló létrehozása, célzott szegénységcsökkentő programok. Míg az első generációs reformokat igazából az alkalmazandó eszközrendszerrel és a szükséges inputokkal kapcsolatos elhatározások alkotják (pl. alacsonyabb infláció, pénzkínálat-növekedés, költségvetési deficit), addig a második generációs reformok esetében legtöbbször az elérni kívánt célt nyilatkoztatják ki (például a közszolgálat átalakítása, az adóbeszedés hatékonyságának javítása), sokszor anélkül, hogy pontosan tisztában lennének a megvalósításhoz szükséges intézkedések rendszerével. Míg az első generációs reformokra általában valamilyen válsághelyzetben kerül sor, addig a második generációsokra kevésbé kiélezett helyzetben, sokkal hosszasabb politikai egyeztetési folyamatokat, erős demokratikus intézményrendszert igényelve. in: Erdey, László: Adósságválságtól a NAFTA első évtizedéig – Mexikó gazdaságfejlődésének kérdőjelei in: Competitio, 5. évf. 3. sz./2006, 45-58
- 26 -
pénzügyi rendszer kockázatát csökkenteni.40A pénzügyi rendszer instabilitásának jelzésére a sebezhetőség („vulnerability”) kifejezés is használatos, ami nem más, mint a fejletlenség, liberalizáció és az árfolyamrögzítés együttes színre lépése, előbb a válság bekövetkezésének kockázatát növelendő, majd negatív sokkot váltva ki. Ennek általános jelei az egyébként magas hozamok eltűnése, a külső és belső pozíció leromlása, illetve az árfolyamrendszer összeomlása. A sebezhetőség oka – Távol-Keleten - a pénzügyi közvetítő rendszer fejletlensége, amihez szorosan kapcsolódik a kereskedelem és pénzügyi szolgáltatások liberalizálása, mely tényezők egy teljesen új pénzügyi rendszer kialakulásához vezetnek. A korábbi ugyanis a helyi megtakarításokat szippantotta fel, és juttatta el hitelként az exportra termelő vállalatoknak. Mire az ázsiai országokban is kialakul a bankszektor, már külföldi tőkebevonásra is sor kerül. A válság előtti időszakban a bankok zöme állami tulajdonú, ami hozzájárul a külföldi tőkebefektetők hazárdőr viselkedéséhez, akik bíznak a „bankok majd megvédik saját betéteseiket” koncepcióban. A befektetők abbéli várakozása, mely szerint a kormányzat képes és hajlandó őket kárpótolni, a pénzügyi válság kockázatát meghatványozza. Az árfolyamrendszer azért és annyiban felelős a válság bekövetkeztéért, amennyiben és amilyen mértékben a befektetők bíznak abban, hogy a valuta leértékelésére nem fog sor kerülni. Ez a magatartás azonban jelentős összegű külföldi hitelek felvételéhez vezet, mint ahogyan vezetett is – amelyre ekkor már nem kötnek fedezeti ügyletet az árfolyamkockázat kiküszöbölése végett. A baj azonban – ahogy mondani szokáscsőstül jön: nemcsak a befektetők hisznek az állam őrszerepének mindenhatóságában, hanem a bankok is. A hirtelen jött tőkebevonási lehetőség mindenki számára csábítónak tűnt, amihez az is hozzájárul, hogy a régió valamennyi országának bankjaival, vállalataival verseny látszott kiéleződni. Ekkor kezdi döngetni a kapukat még nagyobb vehemenciával a liberalizáció, és bebocsátást nyerve ekkortól indul hódító útjára.41
40
Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 35 41 Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 36-38
- 27 -
Ezzel kapcsolatban Joseph Stiglitz42, korunk egyik legnagyobb közgazdásza a következőképpen reagál könyvének már a címe alapján is sokat sejtető fejezetében, „A liberalizáció ámokfutásá”-ban. Véleménye szerint nagyrészt a túlzott liberalizáció vádolható azzal, hogy az évszázad utolsó három évtizede mintegy száz nemzetközi válságot termel ki. Rámutat arra is, hogy a liberalizáció gyakran nem versenyre, hanem monopolisztikus praktikákra indít, és a felső vezetőknek juttatott méltánytalan előnyökhöz segít.43
4.4 Az állami szabályozás szükségessége Az elmúlt 20 évben legalább 10 súlyos válságot éltek meg a világ országai. Ezek mindegyike átlagosan 5-12%-os GDP csökkenéssel járt. Az okok skálája elég széles: az árfolyamok elszabadulásától, a külföldi tőke kiáramlásán át, a pénzügyi közvetítő
rendszer
elégtelen
működéséig
mindenfajta
kiváltó
tényezővel
találkozhatunk. A válságok a második világháború után kezdtek gyakoribbá válni: 1980-1995 között az IMF- országok ¾-ében volt bankválság, és felében valutaválság. Egyik fontos észrevétel ezekkel kapcsolatban, hogy legtöbbjük újra bekövetkezett, ha lehet még nagyobb veszteséget okozva; másik pedig, hogy elharapódzásuk valószínűsége nagyobb a fejlődő, mint a fejlett országokban. Következésképpen jogosan merül fel a kormányzati és társadalmi szerepvállalás szükségessége. A klasszikus közgazdászok44szerint válságmentes időszakban az állami beavatkozás torzítja a kialakuló piaci egyensúlyt. Stiglitz véleménye ezzel szemben az, hogy manapság nem lehet megállapítani egyértelműen, hogy az állam beavatkozásával vagy a nélkül működik stabilan a pénzügyi szektor. A társadalmi szerepvállalás létjogosultsága egyértelmű, mivel a tőkeáramlás a globális jólét alapja,
42
A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíját, más néven a közgazdasági Nobel-díjat 2001 – ben az amerikai George Akerlof, Michael Spence és Joseph Stiglitz kapták a modern információs közgazdaságtan alapjainak lefektetéséért. A három tudós elméletet dolgozott ki arra, hogy mi történik a piacon, ha annak egyes szereplői több információval rendelkeznek, mint mások., http://www.fn.hu/tech/20061009/kozgazdasagi_nobel_dijat_is/, 2008 márciusa 43 Stiglitz, Joseph E.: A viharos kilencvenes évek. A világ eddig leprosperálóbb tíz évének története. Napvilág kiadó, Budapest, 2005, 4. fej. 44 Az 1700-1800-as évek nagyjai: Adam Smith, David Ricardo, Thomas Robert Malthus, Jean-Baptiste Say, John Stuart Mill etc., http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b105/ch02s01s04.html, 2008 márciusa
- 28 -
a másik oldalról viszont ez a válságok kialakulásának mozgatórugója is. A tőkével rendelkező tehát diverzifikálja befektetéseit, amikor fejlődő országokban fektet be, olyan beruházásokat megvalósítva, amelyre a helyi megtakarítások nem nyújtanak fedezetet. Ergo az állami beavatkozás az eddigi megállapítások alapján torzítja a globális tőkepiacot. Eme alfejezetem címe voltaképp árulkodó, hiszen az állami szabályozás szükségességét harangozom be vele. Lássuk, miért? Az állam feladata főképp a működési feltételek megteremtésében és az információval való ellátottság fokozásában rejlik. Az empirikus tapasztalatok azt igazolják, hogy e feltételek javítása nem feltétlenül kapcsolódik a válságok kialakulásához – részben, mert a magánszektor megtakarításairól, kiadásairól nehéz adatokat gyűjteni. A jól tervezett banki szabályozás, tőkemegfelelési követelmények szintén segítenek a pénzügyi rendszer sebezhetőségét csökkenteni, ami azután a magánszektorra is kihat. Ezzel szemben a felügyeleti ellenőrzés fokozása valóban hatékony eszköz lehet a válságok megelőzésében, feltéve, hogy aktív kormányzati kezdeményezés áll mögötte. Az előbb felsoroltakon kívül azonban továbbra is vannak olyan problémák, amelyek megoldására egyelőre nincs lehetőség, és így a rendszer is csak korlátozottan irányítható: a) A gyakorlat azt mutatja, hogy a felügyeleti szervek válság bekövetkeztekor nem az egyéni tranzakciókat ellenőrzik, hanem új kockázatkezelési rendszert vezetnek be, hiszen ez a megoldás olcsóbb; b) gyakran
annyira
szigorú
követelményeket
állítanak
fel
(pl.
bázeli
követelmények),45hogy - bár egységes standardokat vesznek alapul -, az eltérő gazdasági helyzetű országok eltérő eszközigényeit nem képes kielégíteni;
45
A Bázeli Bizottság 2003. áprilisában hozta nyilvánosságra az új tőkemegfelelési szabályozás legfrissebb tervezetét tartalmazó harmadik konzultatív dokumentumot, amely a bankok tőkekövetelmény számításához kapcsolódó nyilvánosságra hozatali követelményeket is magában foglalja. E dokumentumot a Bázeli Bizottság által létrehozott Transparency Group készítette el, amely a piac fegyelmező erejéről szóló 2002. decemberében megjelent munkaanyag módosított, és a szektorból érkezett javaslatok alapján továbbfejlesztett verziója., www.pszaf.hu/bazel2/nyilvhozkov.pdf, 2000 márciusa A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot (Basel Committee on Banking Supervision) a G10 néven ismert legfejlettebb 10 ország hozta létre független banki testületként annak érdekében, hogy elősegítse a követendő banki gyakorlat térnyerését. A Bizottság legújabb, Bázel II-ként ismert tőkemegfelelési irányelve a piaci, a működési és a hitelkockázatokkal foglalkozik. A Bázel II sokkal szigorúbb követelményeket támaszt a hitelkockázat kezelése terén, és előírja egy úgynevezett tőkemegfelelési tartalék kiszámítását és tartalékolását a nem fizető ügyfelek miatti esetleges veszteségek fedezésére. Azok a bankok, amelyek pontosan meg tudják határozni hitelkockázatukat, akár három %-kal is
- 29 -
c) egyenlőtlenséget feltételez az is, hogy a magántőke befektetések 75%-a csupán egy tucat ország között oszlik meg; d) a befektetések anticiklikusak, azaz akkor áramlanak be az országba, amikor az éppen prosperál, és ki, amikor a válság elkezdődik; e) a hosszú lejáratú tőke nem csak pénzbeli segítséget jelent, hanem technológiai és oktatási támogatást is. A rövid lejáratú tőke esetén ez utóbbi kettő hiányzik. A stabilitás növelése érdekében az államoknak jobban kellene támogatni a hosszú lejáratú tőkebefektetések volumenét, ezzel egyidejűleg korlátoznia a rövid lejáratúkét. Mindezt olyan eszközök segítségével, mint például a már előbb említett tőkemegfelelési kritériumok megszigorítása vagy a fizetendő társasági adót csökkentő kamatfizetési kötelezettség korlátozása. Ezekre vannak kezdeményezések, ám a versenysemlegesség úgy tűnik, még nem biztosított.46
4.5 Állami beavatkozás Mexikó esetében A mexikói gazdaságpolitikát úgy lehetne jellemezni, hogy mind a védekezés, mind pedig a leértékelés költségeit igyekezett elkerülni. Nem vállalta a magas kamatlábakat, valamint az ezzel járó recessziót. A leértékelés súlyosan hatott a külföld felé eladósodott magángazdaságra, s ennek költségeit sem akarta a kormány magára vállalni. A válság után a magasabb reálkamatláb volt az újabb válságok megelőzésének egyik eszköze. Mindemellett azt is látni kell, hogy Mexikóban az alapvető
probléma
társadalmi:
az
alacsony
növekedésből
és
a
nagy
jövedelemegyenlőtlenségből adódik.47 A válság lecsillapodása után régi dilemmák merülnek fel új megvilágításban. Ismét felvetődnek olyan keynesista kérdések, hogy vajon a gazdaság működésében az állam éjjeliőr szerepe kiterjedjen-e a válságok elkerülésére. Másfelől, hogy a tőkeáramlás révén kétpólusúvá vált világgazdaság mely országainak csoportját terheli fokozottabb ellenőrzési kötelezettség: a tőkeexportőrökét vagy a tőkebefogadókét.
csökkenthetik tőkemegfelelési tartalékukat. A felszabaduló pénzt forgótőkeként használhatják fel növekedéshez és a jövedelmezőség fokozására., http://www.sas.com/offices/europe/hungary/tudosito_iv/iib_bank_a_bazel_ii_jegyeben.html, 2000márciusa 46 Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 43-44 47 http://www.freeweb.hu/djeno/eladosod/npuva1.htm Nemzetközi pénzügyi válságok az 1990-es években
- 30 -
Egy biztos, a váltás mindenképpen nagy monetáris áldozatokkal jár. Megoldás abban rejlik, hogy a gazdasági szereplők – értem én ez alatt a nemzeti kormányokat – ebben a helyzetben milyen magatartást tanúsítanak.48 A legfontosabb tanulságként tehát azt vonhatjuk le, hogy szükség van az állam és a piacok szerepvállalásának kiegyensúlyozására, illetve, hogy helytelen volt „a piaci fundamentalizmus politikájának ráerőltetése” a fejlődő országokra. Ami Stiglitz szerint még csak nem is volt őszinte, mert valójában arra irányult, hogy „az amerikai különleges érdekek számára a tőlünk telhető legjobb alkut biztosítsuk”.49„A pénzügyi és piaci fundamentalizmus a kilencvenes években tetőzött. […] A józan ész […] lassan-lassan szerencsére felülkerekedik. […] Az országoknak szabadabban kellene megválasztaniuk gazdaságpolitikájukat. Nem egyetlen helyes út létezik. Nincs tökéletes rendszer. […] Más országok, bár a piacgazdaság modelljét alkalmazták, képesek voltak társadalmaikban kisebb egyenlőtlenséget, nagyobb biztonságot, jobb egészségügyet és oktatást létrehozni – különösen a szegények számára”.50
4.6 Konklúzió, megoldás A tőkeexportőr országok számára igen bonyolult feladatot, ugyanakkor nagy kihívást jelent a fejlesztési politika meghatározása. Ha azt vesszük alapul, hogy a termelő kibocsátás 2/3-a ezekből az országokból származik, bizony nem mellékes, milyen mérföldkövek mentén alakítják ki fejlesztési stratégiájukat. A ’90-es évek válsága mindenképpen figyelmeztető lövés a nem kevés áldozattal járó gazdasági hadviselésben. Az amerikai és európai befektetők - miután elveszítik a piacokba vetett bizalmukat,
igyekeznek
befektetéseiket
visszavonni,
hogy
mérlegen
belüli
pozíciójukat megerősíthessék. De mi a helyzet a mérlegen kívüli tételekkel kapcsolatban? Gombamód való szaporodásukat valószínűleg a nem megfelelő jogi szabályozás tette lehetővé, ezért is indokolt a nagyobb tőkével rendelkező vállalkozások fokozottabb ellenőrzése. Másik hasonlóan fontos követelmény lenne, hogy az adott országban a betéti és hitelkamatláb közötti különbség mértéke hűen 48
Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 33 49 Stiglitz, Joseph E.: A viharos kilencvenes évek. A világ eddig leprosperálóbb tíz évének története. Napvilág kiadó, Budapest, 2005, 58-59 50 Stiglitz, Joseph E.: A viharos kilencvenes évek. A világ eddig leprosperálóbb tíz évének története. Napvilág kiadó, Budapest, 2005, 37
- 31 -
tükrözze vissza a nemzetközi standardoknak való megfelelés mértékét. Ezt részben a tőkeexportőr országok részéről kellene szabályozni: amennyiben a fejlődő ország nem felel meg az elvárásoknak, az odairányuló befektetést korlátozni kellene. A kérdés viszont, azt hiszem, a fentebb tett javaslatok ellenére megválaszolatlan marad: vajon ténylegesen elejét tudják-e venni a reformintézkedések a válságok bekövetkezésének? És ha igen, mennyire szolgálná ez a jólét növekedését azokban az érintett országokban, amelyek a külföldi tőkére folyamatosan rá vannak szorulva? „A piacgazdaságnak óriási a hatalma, de megvan a maga korlátja is. […] Célunk kell, hogy legyen gazdaságunk jobb működtetése. […] A közgazdasági szempontok fontosak, […] [de] […] a gazdaság és társadalom kibogozhatatlanul összefonódik. A masszív egyenlőtlenséggel rendelkező társadalom elkerülhetetlenül erősen különbözni fog attól, ahol az egyenlőtlenség korlátozott. A magas munkanélküliséggel rendelkező társadalom elkerülhetetlenül erősen különbözni fog attól, ahol mindenki munkát talál magának, aki dolgozni akar. […] Létezik alternatív jövőkép, amely a társadalmi igazságosságon, az állam és a piac kiegyensúlyozott szerepén alapul. Ezért a jövőképért kell küzdenünk.”51
5. A háromszög egyik oldala: Mexikó és az USA. A NAFTA és a hozzávezető út Szegény Mexikó! Túl távol az Istentől, de túl közel az USA-hoz. (Mexikói közmondás)
Ahhoz, hogy később jobban átlássuk az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok közti kapcsolat lényegét - mind az abba vetett bizalmat, mind pedig az attól való félelmet -, előbb az USA és Mexikó kapcsolatára szeretnék rávilágítani. Úgy gondolom, előző fejezetemmel, melyben a pénzügyi szféra sorvadó tartópilléreit és a válságból való kilábalás lehetőségeit analizáltam, letettem a megfelelő alapokat jelen fejezetem, a NAFTA-hoz való csatlakozás megértéséhez. Hogy csatlakozás volt-e ez
51
Stiglitz, Joseph E.: A viharos kilencvenes évek. A világ eddig leprosperálóbb tíz évének története. Napvilág kiadó, Budapest, 2005, 307-309
- 32 -
vagy felvétel, hogy mennyiben módosult a két fél és vele a világ gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi háttere, a következő passzusban szeretném elemezni.
5.1 Régióépítés Az Amerikai Egyesült Államok eddig három nagy régióépítési kísérletet tett arra, hogy elősegítse, illetve megszilárdítsa latin-amerikai hegemóniáját. Első pánamerikai regionalizációs kezdeményezésével a XIX. század végén állt elő, amikor a latin-amerikai piacokért való versengésben versenyre kelt az európaiakkal. Következő régióépítésre tett kísérletével a második világháború után rukkolt elő, történetesen miután Argentínát is sikerült megnyernie a Roosevelt által épített összamerikai rendszer kiépítéséhez. Mindkét kezdeményezése azonban már erkölcsi értelemben kudarcba fulladt azzal, hogy az együttműködés helyett hatalmának kiterjesztésére törekedett a szomszédos országokkal szemben. Az USA mai harmadik féltekei
rendszerépítési
kísérlete,
a
Miami
Folyamat
kifejezetten
két
szabadkereskedelmi kezdeményezésre épült: az egyiket, az Összamerikai Vállalkozási Kezdeményezést (EAI52) George Bush hirdette meg 1990-ben, az egész féltekét beszövő
FTA-háló53fölrajzolásával,
míg
a
másikat,
az
Összamerikai
Szabadkereskedelmi Övezet (FTAA54) tervét Bill Clinton jelentette be az 1994-es összamerikai csúcson.55Jelen dolgozatom szempontjából a harmadik pánamerikai regionalizációs kísérlet kibontását tekintem mérvadónak, tekintettel arra, hogy az adósságválság kényszerhatása, és ebből adódóan a liberális modellhez való latinamerikai visszatérés ebben a próbálkozásban csúcsosodik ki.
52
Enterprise Application Integration. http://www.answers.com/topic/eai?cat=technology, 2008 márciusa 53 FTA: Free Trade Agreement, Szabadkereskedelmi Egyezmény, 54 FTAA: Free Trade Area of Americas, spanyolul: Área de Libre Comercio de las Américas (ALCA), franciául: Zone de libre-échange des Amériques (ZLÉA), portugálul: Área de Livre Comércio das Américas (ALCA): javaslat a szabadkereskedelmi övezet kialakítására az összes amerikai országra kiterjesztve, a Kanada-USA-Mexikó “alapú” NAFTA kibővítésére a Tűzföldtől, Alaszkáig. http://www.answers.com/FTAA, 2008 márciusa 55 Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001, 9-10
- 33 -
5.2 A közös múlt ereje 5.2.1 A bezárkózott Mexikó Mexikó, mint láthattuk, eddig ellenállt az USA kereskedelmi liberalizációs törekvéseinek. Hangsúlyozom: eddig… A XIX. század végén, a Pax Porfiriana56idején az ország kormányfője, Porfirio Diaz még emeli a vámokat, és ösztönzi az amerikai tőkebeáramlást, különösképp a vasútépítés és nyersanyag-kitermelés kapcsán. A következő említésre méltó állomás az 1917-es alkotmány, mely kimondja a természeti kincsek fölötti mexikói szuverenitást és a külföldi befektetőkkel a Calvo-doktrína57alapján történő bánásmódot, amely utóbbi tényező húsz évvel később az olajipar államosításához vezet. Mexikó ekkortól, azaz a ’30-as évektől bő fél évszázadon át importhelyettesítő iparfejlesztő politikát folytat.
5.2.2 A „maquiladorásodás” kialakulásának oka Az amerikai-mexikói „egymásra találáshoz” a maquiladora-program adja meg a kezdőhangot, amelyet egy kicsit bővebben szándékozom kifejteni, tekintve, hogy általa világosabb rálátást kaphatunk a két Egyesült Államok közötti kapcsolatra.
56
Az 1876-tól kezdődő időszakot Porfirio Diaz egy sikeres katonai puccsal indítja el, és egy rövid átmeneti szakasztól eltekintve 1911-ig ő marad Mexikó első számú embere. A csaknem 40 évig tartó uralmát az 1911-ben kitörő forradalom mossa el. Kiss, Judit: Mexikó a XIX. században. Egy elmaradott rendszer kialakulásának története. Tudományos szocializmus füzetek, 1987, 6-10 57 A Calvo-doktrína négy tételt ültetett el a latin-amerikai jogrendszerekben: 1.) A nemzetközi
jog csak annyit követel a területi államtól, hogy a külföldieket ugyanolyan bánásmódban részesítse, mint a hazaiakat. 2.) A külföldiek jogait és kiváltságait a belső jog szabályozza. 3.) A külföldiekkel felmerülő jogvitákban csakis a nemzeti bíróságok járhatnak el. A külföldiek (köztük az európai és amerikai befektetők) a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítése után sem tarthatnak igényt hazájuk diplomáciai védelmére. 4.) A külföldiekkel keletkezett jogvitákban nemzetközi joghatóság nem fogadható el. Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001, 22
- 34 -
Az USA 1964-ben szünteti meg a Bracero-programot,58amelyet még 1942-ben, a II. világháború idején hirdet meg mexikói földműveseket toborozva a munkaerőhiány enyhítésére. A program ’64-es eltörlését követően az USA arra kényszerül, hogy más „munkáspótló” megoldást keressen; Mexikót pedig „munkahelypótlásra” vezeti rá a szükség, a munka- és pénznélküliség. Így a két fél útjai 1965-ben újra összefonódnak, ha egyáltalán szét voltak válva. A latin kormány ugyanis áldását adja arra, hogy a külföldi befektetők az összeszerelő tevékenységhez bárhonnan vámmentesen importáljanak berendezéseket és alkatrészeket, amennyiben kötvények vásárlásával szavatolják azok későbbi exportját. Így mindenki jól jár: az USA megkapja a maquiladorák tulajdonjogát, cserébe csak a Mexikóban hozzáadott értékre vet ki vámot. Ennek köszönhetően és az alacsony mexikói bérek következtében nem csekély nemzetközi versenyelőnyt szerez magának az USA.59
5.2.3 Isten malmai, avagy az USA (és Japán) maquila-i A maquiladora a spanyol maquila szóból ered, jelentése: "az a liszt és gabona, amit a molnár kap az őrlésért cserébe". A korabeli spanyolok a makila szót az araboktól veszik át még Spanyolország mór megszállása idején (711-1492), a "megmért, a befogadóképesség mérése" kifejezésére. Ezzel szemben Mexikóba és Dél-Amerikába a maquila már a "exportra szánt termékek gyára", a maquilar pedig az "exportra szerelni" jelentéstartalommal gyarapítja a szókincset. Hogy pontosan mi történik e szóval, míg Spanyolhonból Mexikóba ér, tanácstalanul tárja szét mindenki a kezét.60Az viszont már annál kézzelfoghatóbb, hogy sajátos, még inkább elengedhetetlen tartozékává válik Mexikó gazdaságának. A maquiladorák az Amerikai Egyesült Államok és Japán (kis számban Európai Unió, Tajvan és DélKorea) által Mexikó határa mentén létesített leányvállalatok, amelyek félkész termékeiket kedvezményes vámon viszik a latin országba, hogy azokból a kihelyezett üzemek 58
késztermékeket
állítsanak
elő,
amelyek
azután
visszakerülnek
az
A Bracero-program az USA-ban: a munkaerőhiány már az I. világháború idején is jelentkezik,
ezért az Egyesült Államok megnyitja kapuit a mexikói munkaerő előtt mezőgazdasági szezonális munkára. A program maga a II. világháború alatt indul, amit 1964-ben szüntetnek be az amerikai farmerek nyomására. geogr2005.elte.hu/archiv/neptel/nepVI.pdf A népesség vándormozgalma címmel, 2008 márciusa 59 60
Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001, 58-60 http://www.alphadictionary.com/goodword/word/maquiladora, 2008 márciusa
- 35 -
„anyaországokba”, az USA-ba és Japánba. Ezek a „csavarhúzó” vállalatok sokszor akár 100%-os külföldi tulajdonban is lehetnek, amely kivételes helyzetet teremt a ’60as évek Mexikójában, tekintettel arra, hogy az uralkodó párt, a PRI az idegen tulajdont maximum 49%-ig engedélyezi. Másrészt a latin munkásoknak fizetett megdöbbentően alacsony munkabér (kb. 60 cent) is a sokat sejtető üzlet képével kecsegtet. Nem meglepő, ha a határmenti övezet minden jót ígérő Kánaánnak tűnik az amerikai és a távol-keleti vállalatok számára. 1965-ben még csak 12 üzem működik, a ’70-es években azonban robbanásszerű növekedésnek indul ez a szám, köszönhetően az erős dollárnak és a japán-amerikai versengésnek. Így a dekád végére 540 létesítményt tartanak számon, ami mintegy 100.000 foglalkoztatottat jelent. 1982: új fordulat áll be Mexikó életébe. Mint tudjuk ez a dátum a híres-hírhedt adósságválság dátuma. A statisztikák mégis több mint 100%-os növekedésről tanúskodnak: 1982-től 1987-ig 103,3%-kal növekszik a maquilák száma, a foglalkoztatottaké pedig 229%-os növekedést mutat!61Mi lehet ennek az oka? A válasz egyfelől az, hogy a gazdasági-pénzügyi recesszió és az azzal járó munkanélküliség nem érezteti hatását oly mértékben a maquiladora-övezetben, mint az tapasztalható az övezeten kívül. Ennek oka az USA, Japán és Mexikó közötti megegyezés a tulajdonviszonyokat illetően: azaz a maquila-zóna nemzetgazdaságon kívülállósága. Ebből viszont az a hátrány adódik, hogy a maquiladorák hozzájárulása az ország fizetési mérleg deficitjének csökkentésére minimális. A másik ok a külföldi valuták felértékelődése a peso leértékelése folytán, illetve, hogy a mexikói export olcsóbbá válik, az exportvolumen megnő, így gazdaságosabb Mexikóból importálni.62 Ami a foglalkoztatottak helyzetét jelenti, annak alakulásában pontos leképeződését nyerjük az Egyesült Államok gazdasági helyzete változásainak. Mint, ahogy az alábbi ábra is jól szemlélteti, a konjunktúra kedvez a maquiladora-iparnak, recesszió idején pedig azonnal emelkedő tendenciát mutatnak a termelésvisszaesésből adódó munkahelyi elbocsátások.
61
Cervantes-Yeutter: México-Estados Unidos – Entendemiento en materia de comercio e investigación. Comercio Exterior, 1987. november, 964-966 in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 10-16 62 Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 10
- 36 -
2. kép: Foglalkoztatottság alakulása a maquiladora iparban
Forrás: Secofi
5.2.4 Ázsia pro és contra Amerika Ahogy korábban63már említettem, a maquiladora-övezeten az USA-beli befektetőkkel japán befektetők (a többi ország nem számottevő e kérdésben) osztozkodnak. Bár számuk elenyésző az amerikai riválisaikkal szemben, a legifjabb kontinensen, még pontosabban a mexikói határon való megjelenésük külön figyelmet érdemel, hisz a háttérben tulajdonképpen a XX. század két nagy gazdasági hatalmának piacszerzési hadjáratáról van szó. A ’80-as években megsokasodnak a japán üzemlétesítések Mexikó területén. Ez köszönhető mind az amerikai piac közelségének, mind pedig a jen amerikai dollárral szembeni erősödésének. Egy 1987-es felmérés szerint a megkérdezett japán vállaltvezetők 89%-a vallotta azt, hogy a latin országgal való üzletelésének fő oka az amerikai piacra történő behatolás, ez után következnek csak Mexikó gazdag erőforrásai és olcsó munkaereje.64 Ha röviden akarnám megfogalmazni, mi jellemzi Japán és az USA kapcsolatát, akkor roppant lakonikusan úgy fogalmazhatnék: „féltékeny szerelem”. Ez első hallásra talán egy monumentális paradoxon, de ha jobban belegondolunk, létezik 63
5. fejezet B. G. Aréchiga-J. C. Ramírez: Perspectivas estructurales de la industria maquiladora. Comercio Exterior, 1989. október, 874-886 in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 10-16
64
- 37 -
ilyen… A bizalmatlanság a versengésből fakad, az összetartozás élménye pedig a közös érdekek védelmében fejlődik ki. A két érzés jól megfér egymás mellett, minthogy különböző színtéren érvényesülnek: előbbi nemzeti, utóbbi nemzetközi szinten. Példával szemléltetve ezt a kettősséget: míg az autóiparban versenytárs a két fél, addig a latin-amerikai válságot karöltve próbálják megoldani. Ez a helyzet nemcsak a két ország relációjában figyelhető meg, hanem általában véve is: a fejlődő ázsiai országok olcsó fogyasztási cikkeikkel komoly versenyt diktálnak Európában is, nem kizárólag Amerikában; másfelől a nemzetközi gazdaság gördülékeny működése közös érdek. Japán és az Egyesült Államok relációjában az egyik oldalon – még a NAFTA előtti időkben – egy dinamikus, ám zárt gazdaság áll, rendkívül fejlett technológiával és megfelelő mennyiségű befektethető tőkével; a másik oldalon pedig a liberalizmus és világpiaci nyitás hírnöke, kinek valutája a nemzetközi pénzügyi életben a kulcsvaluta szerepét vallhatja magáénak, és aki ugyanakkor az ikerdeficit igáját hurcolja. Ez utóbbi olyan súlyos méreteket ölt, hogy az amerikai törvénykezés protekcionista álláspontra helyezkedik. Ez természetesen Japán terjeszkedési politikáját visszaveti. Az ázsiai ország kénytelen más megoldást találni, hogy fenntartsa külkereskedelmi bevételeit, és hogy bejusson a hőn áhított amerikai piacra. Így teszi végül a lehetőségek mérlegelése után Mexikó mellett le voksát, mely földrajzi elhelyezkedésénél fogva is, az olcsó munkaerő miatt is kitűnő célpontul kínálkozik. Ez a közeledés a másik félt, Amerikát, nem csekély aggodalommal tölti el. Attól tartanak, hogy így a japánok észrevétlenül teret hódítanak piacukon megingatva gazdasági hatalmukat.
5.2.5 Olajválság A latin-amerikaiak a ’70-es években ismét eladósodnak. Az OPEC651973-74ben a kivitel kontingentálásával megnégyszerezi az olajárakat. A Nixon-kormány lépésére, azaz a dollár aranyra való fixáras beválthatóságának ’71-es megszüntetésére reagálva a fejlett országok monetáris expanzióra, valutájuk lebegtetésére ragadtatják magukat, földuzzasztva a nemzetközi likviditást. Ennek hatására a fejlettek recessziója 65
Olajexportáló Országok Szövetsége, Organization of the Petroleum Exporting Countries, http://hu.wikipedia.org/wiki/OPEC, 2008 márciusa
- 38 -
ellenére nemcsak az olajárak, hanem más termékek ára is emelkedik. Az egyik oldalról az „olajdollárok” dagasztják tovább a piacot, a másik oldalról magánbankok adnak kölcsönöket, puha feltételek mellett, ám rugalmas kamatlábakkal. A latinamerikai kormányok és állami vállalatok ezen felbuzdulva és az utóhatásokkal nem számolva határt nem ismerve veszik fel ezeket a bankhiteleket, tovább lehelve életet a halódó importhelyettesítő iparfejlesztés szervezetébe. Az 1978-79-es újabb olajáremelésre a fejlettek már monetáris restrikcióval válaszolnak, föltornászva a kamatlábakat és lenyomva az árakat. A latin-amerikai exportbevételek 1981 után apadni kezdenek. Ez most már vonatkozik az olajbevételekre is, mivel a fejlettek időközben mérsékelik olajfüggőségüket.66 Az 1982-es adósságválság vet véget az olajexportőrnek számító Mexikó csaknem negyven éven át tartó dinamikus fejlődésének. Az ország ekkor jelenti be hitelezőinek, hogy nem tud törleszteni, mire a bankok befagyasztják hiteleiket. A krízis
Mexikót
fejlesztési
stratégiájának
átgondolására
és
orientációjának
megváltoztatására kényszeríti, kezdetét veszi egy olyan fájdalmas, de szükséges folyamat, melynek célja egyrészt az előző évtizedekben kialakult egyensúlytalanságok leépítése, másrészt az állam által irányított importhelyettesítésre alapozó fejlesztési politikától a gazdasági szerkezet átalakítása felé való elmozdulás.
5.2.6 Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés Az Intézményes Forradalmi Párt, a PRI főtitkára, majd az elnökjelölt életét kioltó merénylet rávilágít arra, hogy a mélyben társadalmi ellentétek is húzódnak. Ez nemcsak – bár mindenekelőtt - a mexikói nép számára oszlatja el azt az illúziót, hogy Mexikó standard liberalizációjával egy csapásra felzárkózhat a fejlett országok közé, hanem a külső befektetőknek is megingatja a kormány reformelkötelezettségébe vetett bizalmát. Ehhez járul, hogy a választási évben Carlos Salinas de Gortari elnök kiengedi a monetáris és fiskális gyeplőt, hogy megállítsa a növekedés és a foglalkoztatás hanyatlását. Mindezen események az 1994-95-ös peso-válságba torkollnak. Bill Clinton kormánya és az IMF 50 milliárd dolláros segélyt nyújt a mexikói reformereknek és közvetve az amerikai portfolió-befektetőknek.67A ’94-es mexikói 66 67
pénzügyi
krízis
azzal
az
általános
tanulsággal
szolgál
Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001, 30-32 Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001, 40-42
- 39 -
a
belső
megtakarításokban szűkölködő latin-amerikai államoknak és jelen esetben a számunkra fontos Mexikónak, hogyha meg akarják őrizni, vagy erre az időre már inkább újra elnyerni a külföldi befektetők bizalmát, akkor kerülniük kell mind a monetáris, mind a fiskális lazaságot, és háttérbe szorítani a munkahelyteremtés elsőbbségi jogát. Mindezt annak ellenére, hogy a társadalmi szakadék az „elveszett évtizedként” számon tartott ’80-as években nagy mértékben tágul, amin a ’90-es évek „egyszer fenn, egyszer lenn” élménye csak tovább ront. Az Amerika-közi Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, az IDB68szerint 1994-ben a latin-amerikaiak legtehetősebb 5%-ának az összjövedelem több mint egynegyede jut, a legszegényebb 40%-ának pedig mindössze az egytizede. Az évtized közepén az összlakosság egyharmadának kell (vásárlóerő-paritáson számolva) napi két dollárból vagy legtöbbször még annyiból sem kijönnie.69 Ez a hihetetlen nyomor és a velejáró munkanélküliség sokszor aláássa több reformállam legitimitását, és újjáéleszti a nacionalista-populista tendenciákat, demagógiát. Ennek tudatában az IDB és a Világbank már nem csupán nyomorenyhítésre ösztökéli a „beteg” latin országokat, hanem a szociális egyenlőtlenség mérséklését szolgáló intézkedésekre is. Az ehhez szükséges befektetésvonzás és felhalmozás érdekében a reformok „második nemzedékét” szorgalmazzák a latin-amerikaiak számára. Ehhez káosz- és korrupciómentes bürokráciáért, elfogadható közbiztonságért, pártatlan igazságszolgáltatásért, sikeres költségvetési reformokért, új és hatékony bankszektorért, a rövid lejáratú tőkeáramlások és tőzsde kontrolljáért kiált Latin-Amerika. A listát még természetesen lehet folytatni, de Mexikó szempontjából a legfontosabb „második generációs” reformok élén a munkaerőpiac deregulációja, a társadalombiztosítás reformja, valamint a közoktatás javítása áll.70
5.3 Lépni kell Tény, hogy erre az ezredfordulóra egész Dél-Amerika - és benne Mexikó egyetlen összefüggő és mélységes sebként tátong a kontinens testén. Így az Egyesült 68
IDB vagy számos esetben IADB: Inter-American Development Bank, Washingtonban alapították 1959-ben Latin- Amerika és Karib-tengeri térség támogatására, http://en.wikipedia.org/wiki/InterAmerican_Development_Bank, 2008 márciusa 69 Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001, 48-50 70 Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001, 48-50
- 40 -
Államok, hogy a piacot és a fennálló politikai rendszert „megvédje”, lépésre szánja el magát: felveti legújabb, immár harmadik régióépítési kísérletének gondolatát.
5.3.1 Sajátos szempontok Hogy ki mit várt ettől a megállapodástól, a felek országon belüli társadalmi, gazdasági viszonyai határozták meg. A belső tényezők közt egyértelmű prioritást élvez az egyes országok pénzügyi állapota. Mexikó példája már ismert: súlyos eladósodás, infláció, peso-értékromlás, devizahiány, fizetési mérleg deficit. Kanada a ’89-es recesszió ellenére a ’80-as években kiegyensúlyozott növekedést mutat. Az USA fizetési mérlege az 1980-as évek elején nyereséget könyvelhet el, ám kereskedelmi mérlegének deficitje egyre nyomasztóbbá kezd válni. Ez egyfelől a dollár erősödése végett áll fenn hanyatló exportot vonva maga után, másrészt a fizetési mérleg is lefelé irányuló tendenciát mutat. Az így kialakult ikerdeficit miatt nem meglepő, ha a gazdasági és politikai vezetés a protekcionizmusban keres kiutat, növelve a kockázatát annak, hogy a már amúgy is csökkenő világgazdasági, -politikai szerepe tovább veszít presztízséből. Ezen a ponton talál közös nevezőre a japán exportinvázió és az amerikai belső válság: a dollár erősödése kedvez a jen árfolyamnak, mivel az olcsóbbá válik, így a japán termékek előnyösebb alkupozícióba kerülnek az amerikaival szemben.71 Láthatjuk tehát, hogy mindkét Egyesült Államokban válság van, aminek megoldására mindkettejüknek tőkére van szüksége: Mexikónak külföldi működő tőke beáramlásra, míg az USA-nak exportbővítésre. Mind a két ország kétesélyes: vagy nyitnak egymás felé, vagy más piac után néznek.
5.3.2 Mexikó álláspontja A latin ország számára a csendes-óceáni medence és az Európai Unió horizontjai tárulnak fel lehetséges partnerek perspektívájaként, hiszen az említett térségek már amúgy is bírnak bizonyos részesedéssel a mexikói iparban. Gondoljunk csak a maquiladora-övezetre! A statisztikák alapján azonban a mexikói állam külkereskedelmi forgalmának 70%-át északi szomszédjával bonyolítja, ami erős 71
Puche, Jaime Serra: Principios para negociar el tratado de libre comercio de América del Norte. Comercio Exterior, 1991. július, 653-660 in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 30-39
- 41 -
gazdasági függősséget feltételez, azaz mind a pozitív, mind pedig a negatív események rögtön azon nyomban éreztetik hatásukat a latin kereskedelmi mérlegben. Ennélfogva a közép-amerikai ország lehetséges és racionális partnerét ÉszakAmerikának kell szükségszerűen képeznie. A fentiek ellenére Mexikó sokáig lehetetlenségnek tartja a két északi nagyhatalomhoz való csatlakozását az óriási különbségek miatt, de a múltban gyökerező nem éppen baráti viszony sem sürgeti.72A főbb feszültségpontok a két ország viszonyában a következők: •
régen:
az olajlelőhelyek kisajátítása a mexikói kormány által,
területe 1/3-ának elvesztése,73
az USA akadályozta a mexikói termékek belépését a hazai piacra, erre Mexikó nem engedte be északi szomszédja tőkéjét,
•
és most:
az amerikai ipar nagyfokú környezetszennyezése,74
illegális mexikói bevándorlók,
elharapódzó drogkereskedelem.75
72
Az USA mind a mai napig saját hátudvarának tekinti nemcsak Mexikót, de egész Dél-Amerikát. Éppen ezért ragadja magához a latin-amerikai országok politikai, kulturális és egyéb ellenőrzését, a demokráciától való eltéréseket pedig (erőszak, hadsereg nagy szerepe) a saját javára használja ki. http://shelf.web.elte.hu/uni/5.%20Szemeszter/Az%20eur%F3p%E1n%20k%EDv%FCli%20vil%E1g/L atin-Amerika.doc., 2008 márciusa 73 A „szabadság területének kiterjesztése” jelszavával az USA 1846-ban határproblémák ürügyén háborút indít déli szomszédja ellen. A 2 évig tartó óriási veszteségeket követelő háború után Mexikó 1848. február 2-án aláírta a Treaty of Guadalupe Hidalgo békediktátumot, amelynek ötödik cikkelye szerint Mexikó fele területét - Texas, Kalifornia, Új-Mexikó - az USA-hoz csatolták. A szerződés tizenkettedik cikkelye szerint az USA kormánya 15 millió dollár értékű ezüst vagy arany illetékben fizetett az elcsatolt területek ellenében. A megállapodást Mexikó Trianonjaként tartják számon., http://web.cetlink.net/~szittya/AZTLANMEXIKOTRIANONJA.htm, 2008 márciusa Ezt „békésebb beszerzések” is követik, amikor az észak-amerikaiak 1853-ban potom pénzért megveszik Új-Mexikó déli részét és Arizonát is. Kiss, Judit: Mexikó a XIX. században. Egy elmaradott rendszer kialakulásának története, Tudományos szocializmus füzetek, 1987, 5-7 74 Egyfelől a maquiladora-ipar hiányos biztonsági felszereltsége miatt, és egy konkrét példa: a ’70-es évek elején a Colorado folyó magas sótartalma miatt a mezőgazdaság tönkrement Alsó-Kaliforniában. in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja, Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 32 75 Bár a legnagyobb termelőnek még mindig Kolumbia számít, a legnagyobb forgalmat az Egyesült Államokba Mexikón keresztül bonyolítják. Mivel egyes becslések szerint 400 milliárd dollár termelődik évente az illegális készítmények eladásából, a harc is óriási a terjesztésért. Természetesen az Egyesült Államok is felismerte, hogy a mexikói határon át érkezik a drogok legnagyobb része országába. Az egyik kiemelkedő helyszín pedig Nuevo Laredo határváros, ahol például 2005 augusztusában mintegy 100 ember vesztette életét a drogkartellek közötti harcokban., http://www.karpatinfo.net/article20898.html, 2008 márciusa
- 42 -
Az 1982-es krízis egy pillanat alatt a szőnyeg alá söpör minden incidenst. A gyorssegélyért cserébe a mexikói kormány is enyhít külpolitikáján. Megnyitja piacát a külföldi tőke előtt, amit egyezmények hosszú sora pecsétel meg. Ilyenek:
1984. Egyezmény a Textíliák Kereskedelméről (szabályozza belépést az amerikai piacra és Mexikónak exportkvótákat biztosít);
1985. Memorandum a támogatások és kompenzációs adókkal kapcsolatos egyetértésről;
1986. csatlakozás a GATT-hoz;
1987. Keretegyezmény a kereskedelemmel és befektetésekkel kapcsolatos tárgyalások lebonyolításához, irányelveihez;
1989. Egyezmény ugyancsak a kereskedelem és befektetések területén folytatandó konzultációkról. Az utóbbi két egyezmény már konkrétumokkal is szolgál azokkal a területekkel
kapcsolatosan, amelyeket a jövőbeni megegyezés szempontjából fontosnak tartanak. Ezeket a ’89-es találkozón a két elnök – George Bush amerikai és Carlos Salinas de Gortari mexikói elnök – meg is nevezi. Ezek a szolgáltatások, a kohászati termékek, a textiltermékek, a szellemi tulajdon és a befektetések.76 A kézzel fogható előrelépések ellenére Salinas még mindig nem érzi késznek, elég erősnek országát ahhoz, hogy csatlakozzon az Egyesült Államok és Kanada között létrejött megállapodáshoz. Nem akar statisztaszerepet játszani a két nagyhatalom között, ugyanakkor konstatálja, hogy kivételes földrajzi szerepe a világ legnagyobb piacára tenné lehetővé a belépést, ami egy csapásra megoldaná válságban és devizahiányban fuldokló gazdasági problémáit. Nem beszélve a körvonalazódni látszó prosperitásról, vagy inkább annak délibábjáról… Ezért a tárgyalások során kiköti, hogy Amerika legyen tekintettel országának elmaradottságára; kéri, hogy a megállapodásba foglalják bele a felek a szolgáltatásokat és befektetéseket; építsék le fokozatosan a vám és nem vámjellegű kereskedelmi korlátokat. És ami talán a legfontosabb, ragaszkodik az olaj- és energiaipar állami tulajdonához77– a válságra hivatkozva.78Összegzésképpen tehát vegyük sorra Mexikó érveit és ellenérveit:
esély, hogy felülkerekedjen végre a lassan már 10 éve tartó válsághelyzeten;
76
Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 30 Racionális kérés. Mexikó egy tőkeszegény, eddig zárt piacon működő államgazdaság; ha átengedi olaját nem sok esélye marad egy tőkeerős, versenyképes ország mellett (szemben semmiféleképpen). 78 Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 30 77
- 43 -
várható tőke beáramlás az USA-ból, de nemcsak onnan, hanem Európából is, így helyreállítódna az amúgy igencsak ingatag lábon álló, pénzügybe, kereskedelembe, gazdaságba vetett hit;
mivel kedvezményes bánásmódot élvez az amerikai piacon, kevésbé válik kiszolgáltatottá a terjeszkedő ázsiai kistigrisek és volt szocialista országokkal szemben de!
kiszolgáltatottá is válik az amerikai tőkeinjekció miatt olyan mértékben, amilyen mértékben kapja a támogatást északi szomszédjától; ez azért okozhat gondot, mert korántsem biztos, hogy a két fél azonos nézeteket vall a gazdaság fejlesztésére irányulóan;
a megállapodás ellen szól a tagok közötti szemmel látható és tapasztalható fejlettségbeli különbség;
komoly gondot okoznak a környezeti károk – már a maquiladora-ipar időszámításának kezdetén.79
5.3.3 Amerika álláspontja Az USA exportjából és importjából Mexikó részesedése még a 7%-ot sem haladja meg. A függés így – kétség nem fér hozzá – egyoldalú. A kérdés tehát adott: miért értékelődik fel Amerika déli szomszédja?80
79
Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 3039 80 http://usinfo.org/trade/nafta/exsum.stm.html, 2008 márciusa
- 44 -
1. diagram: Mexikó és az USA export-import aránya
Forrás: American Cultural Center Resource Service
Miért kínál alkut maga a nagy tekintéllyel bíró Egyesült Államok a nálánál sokkal kezdetlegesebb gazdasági, kereskedelmi, politikai háttérrel rendelkező latin országnak; miért hívja össze a Reagan-kormány a hivatalos és magánhitelezőket, hogy közös megoldást dolgozzanak ki? Már a mexikói gazdaság összeomlása is elegendő indok lett volna - melyet automatikusan követett volna a politikai rendszerek megrendülése és a bevándorlók özöne -, ezt azonban tetézte még a nemzetközi pénzügyi rendszer megingásának rémképe is. Amerikai oldalról a gazdasági és politikai hatalmi térkép rajzolása mérvadó. Legfőbb cél: megtartani mindenáron a szuperhatalmi jelleget. De akkor vajon hogy kerül a képbe egy „csak” fejlődő ország? Vegyük sorra:
Európából az európai integráció, Ázsiából pedig a Japán terjeszkedés szorítja ki egyre inkább a piacról,
a majd 109 millió főt számláló Mexikó mind a munkaerő, mind pedig a piac szempontjából vitathatatlan előnyt jelentene az Európai Unióval és Japánnal szemben,
a mexikói kőolaj mint fontos energiaforrás erős biztosíték lehet,
a maquiladora-ipar mintegy 95%-a áll amerikai fennhatóság alatt, azaz fontos hitelezője és befektetője az országnak.
- 45 -
Úgy látszik, ezek az okok együttesen elegendőek Észak-Amerikának ahhoz, hogy felvegye Mexikót a NAFTA-ba. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy 1992 az USAban választási év, tehát akár választási kampányának felhasználására is használhatta Bush, mint ahogy használta is. A megállapodás végül megszületett. A sors fintora, hogy már nem az ő elnöksége alatt, hanem az új elnök, Bill Clinton idején.81
5.4 A NAFTA be és be nem váltott ígéreteinek összegzése A
logikai
sorrend
azt
diktálná,
hogy
e
fejezetemben
magának
a
megállapodásnak rendelkezéseit bontsam ízekre, kielemezve az egyes pontokat, vezérelveket, ám dolgozatom szempontjából ez kevés súllyal esik a latba, lévén nem ez a témám. Ehelyett a megállapodásból adódó következményeket szeretném vizsgálni, és azokból levonni a tanulságot mintegy összehasonlítási alapot szolgáltatva a másik tekintélyes integráció, az Európai Unió és Mexikó kapcsolatának majdani elemzéséhez. A háttérben tehát az aláíró feleket saját piacuk védelme és terjesztése vezérelte. Mindenkinek az volt a célja, hogy a megállapodás a lehető legkevesebb áldozattal járjon a legnagyobb haszon fejében. Azt hiszem a következő tények, vélemények rendkívül jól tükrözik e hozzáállást.
81
Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 3039
- 46 -
2. táblázat: Globális GDP rangsor (15 legmagasabb)
Forrás: CIA World Factbook
1. A nyitás igen sikeresnek tekinthető, Mexikó világgazdasági integrációja jelentős növekedésnek indul, mára a világkereskedelem tizenöt legfontosabb szereplője között tartják számon.82 2.
„Latin-Amerika elveszett”83és „A tizenhét évvel ezelőtt hatályba lépett Északamerikai
Szabadkereskedelmi
Egyezmény
(NAFTA)
katasztrofális
hatást
gyakorolt a mexikói mezőgazdaságra. A (szubvencionált) amerikai agrártermékek elárasztották az országot és kisparaszti gazdaságok millióit tették tönkre. A helyzet várhatóan még tovább romlik, mert 2008. január 1-jétől az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közötti, már eddig is jelentős volumenű mezőgazdasági árucsere liberalizálása teljessé válik”84- adják hírül a Le Monde 82
Mexikó a világ tizenöt iparilag legfejlettebb országa közé tartozik, a GDP nagysága alapján a tizennegyedik.www.itdh.hu/resource.aspx?ResourceID=alapadatok_mx, 2008 márciusa 83 A lakonikus tömörségű kijelentés nem kisebb személyiségtől származik, mint a Foreign Policy igazgatójától, Moisès Naimtól. Ennél kevésbé élesen fogalmaz az Amerika-közi Párbeszéd nevű szervezet elnöke, Peter Hakim, aki szintén aggodalmát hangsúlyozza, amikor egyik kérdését így teszi fel: „Washington elveszítheti Latin-Amerikát? In: Washington és a latin-amerikai kihívás. Le Monde diplomatique. 2008. április, www.mondediplomatique.hu/spip.php?article254&var_recherche=mexik%F3, 2008 május1. 84 A parasztok az agrárkereskedelem teljes liberalizálása ellen tiltakoznak, amely most, 2008 elején lép hatályba. Ettől fogva a kukorica, a bab, a cukor és a tejpor – a mexikóiak alapvető élelmiszerei – importjára már nem vetnek ki vámot.Több városban is a NAFTA újratárgyalását követelik. Mezőgazdasági szervezetek szerint ennek az egyezménynek a mérlege teljesen egyértelmű: „Kétmillió mezőgazdasági munkahely megszűnt, kétmillió hektár földterület parlagon hever és nyolcmillió
- 47 -
diplomatique ez év áprilisi kiadványának sorai. Azt szokás mondani, ahol ketten vannak, ott a vélemények nem feltétlenül egyeznek. Itt két félről van szó Kanada nem dolgozatom tárgya -, és lám, két eltérő véleményről. Nincs más dolgunk, mint külön-külön “meghallgatni” a partnerek egyéni véleményét.
5.4.1 …Mexikó szemszögéből… A Tollas Kígyó országa egyértelmű pozitívumként könyvelheti el a munkahelyteremtést. A ’80-as évek Mexikójában komoly méreteket ölt a munkanélküliség,
kb.
20%-ra
becsülik
a
szakemberek.
A
nemzeti
ipar
munkahelyteremtő képessége csekély, mivel nem rendelkezik elegendő tőkével ahhoz, hogy nagyobb beruházásokat kezdeményezzen, és ez által jelentős szerepet foglaljon el a munkapiacon. Minden bizonnyal ezért is van szüksége a külföldi üzemtelepítésekre. A megállapodást megelőző tárgyalások egyik legkényesebb és legtöbb vitát kiváltó kérdése nem véletlenül a munkaerővel kapcsolatos, azon belül is az illegális bevándorlók okozta problémával. Ennek a mexikói munkástömegnek a zöme nemhogy képzetlen, de sok esetben még írni-olvasni sem tud, hogy angolul nem beszél, el is töpörödik az előbb felsoroltak mellett. Hogy milyen monumentális méreteket ölt ez a probléma, jól érzékelteti a megállapodást kezdeményező fél, azaz Amerika Mexikó-ellenes kirohanása. Az amerikai szakszervezet, az AFL-CIO85és egyéb környezetvédő szervezetek nagy energiát fektetnek olyan tanulmányok
mexikói földművelő arra kényszerült, hogy az Egyesült Államokba emigráljon” – állítja Víctor Suárez, a Vidéki Kereskedelmi Vállalatok Szövetségének elnöke. Ezt a szituációt Laura Carlsen amerikai kutató így jellemzi: „Miközben Mexikó óránként 1,5 millió dollár értékű élelmiszert importál, minden egyes órában harminc mexikói farmer megy át az Egyesült Államokba.” A mezőgazdasági termelésben megengedett konkurencia csak tovább súlyosbította az ezen országok között már amúgy is meglévő szakadéknyi egyenlőtlenséget. A NAFTA agrárfejezeteinek újratárgyalása – mely jogi szempontból lehetséges lenne – még sincs napirenden. Mexikó 2007 januárjában még azt is visszautasította, hogy Ottawára támaszkodjon abban a keresetben, amelyet a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) nyújtottak be az amerikai kukoricatermesztőknek juttatott támogatások ügyében. In: A mexikói parasztok lázadása a szabad kereskedelem ellen. Le Monde diplomatique. 2008. április, http://www.monde-diplomatique.hu/spip.php?article308, 2008. május.1. 85 AFL-CIO: American Federation of Labor - Commettee for Industrial Organization - az AFL 1986ban, a CIO 1935-ben jött létre, a kettő szövetsége éppen ötven éve, 1955-ben egyesült. Csúcspontján a magánszektorban foglalkoztatottak több mint egyharmadát tömörítette, egész iparágakat fedett le. A nyolcvanas években a föderáció aktív szerepet játszott a közép-európai változásokban, segítette a lengyel Szolidaritást. A kilencvenes évek elejétől rohamosan csökkent a szakszervezeti tagok száma. Mára a nem állami alkalmazottaknak csupán nyolc százaléka mondhatja magát szervezett dolgozónak. A szakszervezetek nem tudták hatékonyan képviselni tagjaik érdekeit, sok munkáltató pedig eleve nem is tűri el dolgozói beszervezését.
- 48 -
elkészítésére, melyek vészjósló képet vázolnak fel a jövőben, a NAFTA-csatlakozással várható munkahely megszűnések végett.86 A félelem nem volt megalapozatlan. Az új munkahelyek száma rendkívül alacsony, sokkal alacsonyabb, mint a munkavállalási korba érő fiatalok által teremtett kereslet. A gyáriparban is - noha azon kevés ágazat közé tartozik, amely pozitív eredményeket mutathat fel a NAFTA életbe lépése óta - elhanyagolható az új munkahelyek nettó száma. Ezek az új állások pedig nem megfelelő állások. A NAFTA alatt hivatalosan bejelentett új állásokban dolgozók közel felének nincsenek a mexikói törvények
szerinti
kötelező
juttatásai
olyanok,
mint
az
elengedhetetlen
társadalombiztosítás vagy az alapvető szabadságjogok stb. Nem beszélve a fekete munkáról: az aktív népesség egyharmada dolgozik illegálisan. Hasonlóan elkeserítő a helyzet a munkabéreket illetően.
A minimálbér
reálértéke 1982 óta 60%-kal csökkent, a NAFTA kezdete óta 23%-kal. A szegénység viszont nőtt! Mexikó legelismertebb szegénységkutatói szerint a szegény háztartások száma közel 80%-kal növekedett, 1984 óta 59%-ról 80%-ra. A keresetek eloszlásának egyenlőtlensége is tovább növekedett, ezáltal Mexikó a nyugati félteke egyik legegyenlőtlenebb társadalma. A vidék állapota válságos. Az ott élő mexikóiak mintegy négyötöde él szegénységben, több mint felük szélsőséges szegénységben. A kivándorlás továbbra is magas, noha az amerikai határellenőrzés megerősítése miatt megnövekedett a kockázat.87 A várt minőségi javulás úgyszintén megkérdőjelezhető. Az amerikaiak és a japánok a képzett munkaerőt ugyanis otthon marasztalják, másfelől eszközökből is csak a leamortizáltakat dobják át a határ mexikói oldalára. Az Editoral Research Report szerint a mexikói munkások sokszor védőruha nélkül dolgoznak veszélyes és mérgező vegyi anyagokkal, mivel a vállalatok nem sokat invesztálnak a biztonságos munkakörülmények kialakításába.88Vagy lássunk egy másik szemléletes leírást egy másik hírmondó tollából: „Kimerítik az emberi tőkét alacsony színvonalú munkafeltételek fönntartásával. Például a mexikói maquiladora üzemeket az jellemzi, hogy élettel teli és termékeny fiatal lányokat alkalmaznak 3-4 éven keresztül, míg le
86
Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 3139 87 Wise, Timothy A.: Mexikó kistermelői a globális gazdaságban. Eszmélet, 62. szám, 146-154 88 Marshall, G. Patrick: North America Trade Pact: A Good Idea? Editorial Research Reports, 1989. dec. 8. 683-694 in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 49-51
- 49 -
nem romlik a látásuk, allergiás és veseproblémák nem lépnek föl, és az ismétlődő megpróbáltatások maradandó testi fogyatékosságot nem okoznak náluk.”89A latin kormány ezzel szeretne, ugyanakkor képtelen harcba szállni, révén nem rendelkezik a felelősségre vonás kényszerítő erejével az egyre gigászibbá váló üzemekkel szemben. A környezet állapota romlik. Mexikói kormányzati becslések szerint 1985 és 1999 között a környezet eróziójának gazdasági költsége az éves GDP 10%-át teszi ki (azaz évi 36 milliárd USD-t). E költségek mellett eltörpül a csupán évi 9,4 milliárd dolláros gazdasági növekedés.90 A NAFTA-ról szóló tárgyalások idején a mexikói vezetők azt ígérik, hogy a megállapodás segít a vidék modernizációjában: az alacsony hozamú paraszti földek termelékeny üzleti farmokká alakulnak, ahol gyümölcsöket, zöldségeket és más az USA piacára szánt exportterményeket fognak előállítani. A farmerek azonban egészen más valósággal szembesülnek. A tárgyalások során tett ígéretek semmivé foszlanak. Megkezdődik a kukoricatermelők kijátszása. A mexikó kormány jóváhagyja a NAFTA-kvótákat meghaladó importot, és nem szed be vámokat arra hivatkozva, hogy hiány van az alapvető gabonafélékből. Az eredmény: az amerikai farmerekkel folytatott versenyre való nehéz, hosszú távú felkészülés helyett alig 3 évvel a NAFTAhoz való csatlakozás után a liberalizált kereskedelem megoldhatatlan problémáinak sora üti fel fejét. Az import kétszeresére nő, a kukorica ára pedig közel 50%-kal csökken, a peso válságát és a bankszektor kisegítését követő fiskális nyomás miatt pedig a kormányzat csökkenteni kezdi a vidéktámogatást és a modernizációs programokat. A farmválság oka nem egyszerűen az import vagy akár az Egyesült Államok iparosított mezőgazdasága és a mexikói hagyományos földművelés közötti egyenlőtlenség. A válság központjában a mezőgazdasági árak hosszú távú strukturális csökkenése áll. A Világbank szerint az olajon kívül minden áru reálára átlagosan 50%-ot esett 1980 óta, ez száz éve a legalacsonyabb ár! A függőség pedig különösen sebezhetővé tesz, amikor az árak hirtelen esni kezdenek. A külföldi befektetés nem bizonyul tehát megoldásnak. A befektetések szintje a mezőgazdasági GDP arányában az 1980-as normális 11%-os szintről 1985-re 6%-ra csökken, majd 3%-ra esik közvetlenül a NAFTA aláírása előtt. És akkor még nem említettem, hogy Mexikó kávétermelői is szabadkereskedelmi rémálmukat élik meg, amire azért nem térek ki
89 90
http://epa.oszk.hu/00700/00721/00004/korteahu.html, 2008 márciusa Wise, Timothy A.: Mexikó kistermelői a globális gazdaságban. Eszmélet, 62. szám, 146-154
- 50 -
külön részletességgel, mert a NAFTA szempontjából nem hordoz túl nagy jelentőséget.91Annyit említenék csak meg a teljes helyzetkép igénye végett – mivel az olaj után az ország második legnagyobb mennyiségben exportált terményéről van szó -, hogy a NAFTA előtti érában a mexikói arabica nagy tekintéllyel bíró, “amerikai versenytárstól mentes” formában, a világ negyedik legnagyobb kávétermelő országa címet mondhatta magáénak a világpiacon; a megállapodást követően pedig sok termelőnek kifizetődőbb, ha hagyja a babot megrohadni a cserjén, mivel a reálárak zuhanása következtében nincs értelme betakarítaniuk azt.92 Az eddig említettek alapján megkockáztatom azt a merész feltevést, hogy Mexikónak nem sok haszna származott a maquiladoraizmusból sem, vagy talán csak annyi, hogy kevesebb munkanélkülit kell eltartania a kormánynak, nagyfokú környezetszennyezésért, munkaerő-kizsákmányolásért cserébe. Ráadásul a várt technológiai kiugrás és hazai szakembergárda-bevetés is elmaradt. Azonban arról sem szabad elfelejtkezni, hogy ezek a „csavarhúzó” üzemek tőkebeáramlást is jelentenek az ország számára – noha ez csak a peremvidéket érinti.93Végezetül egy azóta híres anekdotába hajló megtörtént eseményt szeretnék idézni, a NAFTA-megállapodást körbelengő fogadtatással kapcsolatban – a’la mexicana: “A mexikói Cancúnban szeptember 10-e fullasztó délutánján Lee Kyung Hae, a koreai farmerek vezére felkapaszkodott arra a rendőrbarikádra, amely 10 000 tüntető farmert tartott vissza attól, hogy megzavarják a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tárgyalásait. Felkapaszkodott, és kést szúrt saját szívébe. Tette a reményvesztett tüntetők számára katalizátornak bizonyult, komoran emlékeztetett arra, hogy a kereskedelem liberalizációja mekkora áldozatot követelt a világ legszegényebb farmereitől.”94
91
A mexikói kávétermelőket az áresés érinti különösen érzékenyen. A világ egyik legjobb kávéját termesztették ugyan, de sok versenytársuknál magasabb költséggel, alacsonyabb termelékenységi fokon például a brazil ökológiailag káros, de magas termelékenységű ültetvényekhez képest, vagy a 2000-re már a második legnagyobb kávétermelővé vált Vietnámhoz képest. A mexikói nemzeti kávétermelő egyesület az 2003-ra a kávétermelés 40%-os csökkenéséről, az export 55%-os visszaeséséről és a kávéeladásokból származó bevételek 70%-os apadásáról számoltak be. in: Wise, Timothy A.: Mexikó kistermelői a globális gazdaságban. Eszmélet, 62. szám, 146-154 92 Wise, Timothy A.: Mexikó kistermelői a globális gazdaságban. Eszmélet, 62. szám, 146-154 93 Marshall, G. Patrick: North America Trade Pact: A Good Idea? Editorial Research Reports, 1989. dec. 8. 683-694 in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 10-16 94 Wise, Timothy A.: Mexikó kistermelői a globális gazdaságban. Eszmélet, 62. szám, 146-154
- 51 -
5.4.2 …és Amerika szemszögéből Az USA-ban előnye javarészt csak a maquila-tulajdonosoknak származik a mexikói
befektetésből,
melynek
eredendője
az
amerikainál
jóval
olcsóbb
95
munkaerő. Az USA-beli vállalatok tőkekivitelének első jelentősebb célpontjai a távol-keleti újonnan iparosodó országok voltak, azonban – elsősorban – a növekvő bérköltségek és a nagy távolság miatt, idővel e térség elvesztette vonzerejét.96Így az új célpont, az amerikai-mexikói határvidék, azon belül is különösen a fontosabb tranzitutak átkelőhelyei értékelődnek fel. 4. kép: Laredo tranzit útvonalhálózata97
Erre tökéletes példát nyújtanak a Rio Grande partján fekvő ikervárosi agglomerációk: Laredo és Nuevo Laredo vagy El Paso és Ciudad Juárez. Különösen szembetűnő az Egyesült Államok legfontosabb déli szárazföldi kapujaként aposztrofált Laredo98fejlődése, illetve a város határátkelőinek kereskedelmi forgalom lebonyolításában játszott kiemelkedő szerepe. Ugrásszerű fejlődésüket jól szemlélteti 95
http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_2002/molnarerno.p df 96 Molnár, Ernő: Kapuvárosok az amerikai-mexikói határon, http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_2002/molnarerno.pdf 2008 márciusa 97 Molnár, Ernő: Kapuvárosok az amerikai-mexikói határon, http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_2002/molnarerno.pdf , 2008 márciusa 98 http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_2002/molnarerno.p df
- 52 -
népességük növekedési üteme, amely az utóbbi évtizedekben igencsak felülmúlta az észak-amerikai térségre jellemző átlagértékeket. Laredo városának lélekszáma például több mint 78%-os növekedést mutat 1990 és 2007 között;99e teljesítményével – Las Vegas után – az Egyesült Államok második leggyorsabban gyarapodó városa. A városok lélekszámának növekedése mellett szembeötlő a munkahelyek számának gyarapodása. A helyi gazdaság erősödését tükröző Laredo városában – maradva az eddigi példánál - ez a tendencia az 1990 és 2007 közötti időszakot vizsgálva, 94%-ot meghaladó rátájával még a népesség-növekedés ütemét is felülmúlja, 100
egyúttal.
ami
pedig
a
munkanélküliség
jelentős
csökkenését
is
jelenti
Amint azt egy másik mintaváros, Ciudad Juárez is mutatja, dinamikus a
munkahelyek számának gyarapodása a határ mexikói oldalán is. Utóbbi város az USA-beli vállalatok mexikói termelésének egyik legnagyobb központja, ahol az összes mexikói foglalkoztatott több mint egyötöde dolgozik, s ahol a ruhaipartól az elektronikáig szinte valamennyi iparág képviselteti magát. (Csak a General Motors 15 különböző gyárat üzemeltet Ciudad Juárezben!)101 Az ismertetett mennyiségi tényezők mellett hasonló fontossággal bírnak a minőségi faktorok is. Mindenekelőtt a gazdaság szerkezeti átalakulása szembetűnő. Itt nemcsak arra az általános érvényű tényre gondolok, hogy miként éli meg Amerika a Mexikói Egyesült Államok zárt gazdaságú ország-aspektusból nyitott gazdaságúvá való előlépését; sokkal inkább arra az észrevételre, hogy az amerikai feldolgozóipar Mexikóba történő kitelepülésével párhuzamosan, a határ északi oldalán fekvő városok gazdasága egyre inkább a szolgáltatásokra épül. Érthető, ha az Egyesült Államokbeli munkások görbe szemmel néznek déli szomszédaikra, akik miatt nem csekély hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon. Illusztris példa a General Electric esete is, amely bejelenti a szakszervezeteknek, hogyha a munkások nem egyeznek bele az új fizetési feltételekbe, akkor áthelyezik a termelést latin földre.102Erre az időre már annyira belengi, és tegyük hozzá, megmérgezi a köztudatot a mexikóiak iránti ellenszenv, hogy olyan és hasonló
99 http://ldfonline.org/services.asp?service=16, 2008 márciusa
http://ldfonline.org/products.asp?cat=63&hierarchy=0, 2008 márciusa Molnár, Ernő: Kapuvárosok az amerikai-mexikói határon, http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_2002/molnarerno.pdf 2008 márciusa 102 Marshall, G. Patrick: North America Trade Pact: A Good Idea? Editorial Research Reports, 1989. dec. 8. 683-694 in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 10-16
100
101
- 53 -
aforizmák látnak napvilágot mint a „There is but one good Indian, the dead one”, azaz Egyetlen jó indián létezik, a halott.103De Ross Perot104-nak, a 78 éves milliárdosnak sem cizelláltabb a véleménye a déli szomszédokról, aki a következőképpen integrálja az alsóosztály félelmét a maga agresszív retorikájába: „hallani annak az óriási szívóhatásnak a zaját, melynek nyomán a munkahelyek eltűnnek Mexikó irányában”.105Pat Buchanam az 2000. évi választási kampányában – mintegy magát reklámozandó honfitársai körében – azt hangoztatja, hogy az amerikai piac leépüléséért mindenképpen az elmaradott mexikói nép NAFTA-ba való felvétele felelős, és hogy „[mivel] a világ oly nagy. Hogyan leszünk képesek kézben tartani a nukleáris fegyvercsempészetet, ha a bevándorlók millióival sem tudunk mit kezdeni? […] Tudunk-e majd valamit tenni a határon túlról érkező kokaincsempészek ezreivel?”106Ezzel szemben Bill Clinton107amerikai elnök magasztalja a NAFTA-t, mivel több, mint 1 millió munkahelyet teremtett működése alatt.108 Érdekességképpen jegyezném meg, hogy Hillary Clinton viszont saját kampányán már férje korábbi véleményével ellentétes álláspontra helyezkedik: „Ideje belátni, a NAFTA nem minden amerikai számára vált be.”109 Számos egyéb tanulmány születik még ebből az időből az Egyesült Államokban a munkahelyi viszonyokról, a NAFTA előtti és utáni időkből. Háromszázezertől egymillióig terjed a becslések skálája. A helyzet visszásságát rendkívül hatásosan ábrázolja, hogy a megállapodást pártolók részéről ugyanilyen adatokat tükröző statisztikák születnek, „csak” az ellenkezőjét ellenkező előjellel bizonyítandó.110 Azt hiszem „Sapienti sat”, azaz „Bölcsnek ennyi elég”: előző és jelen fejezetem is híven tükrözi, valójában senki sincs tisztában azzal, mennyit ártott és használt 103
Braun, Róbert: A faji kérdés Amerikában, http://mtdaportal.extra.hu/huszadik_szazad/text/1911/1911%2004.pdf., 2008 márciusa 104 A 78 éves milliárdosra talán még az 1992-es és '96-os amerikai elnökválasztás kapcsán emlékezhetünk. A demokrata és republikánus párharc mellé felzárkózott Ross Perot magánvagyonából költött a kampányra, és az első esetben tízmilliók szavaztak rá. A politikusi babérokra nem igazán törő üzletember a technológiai iparban és az ingatlanpiacon aktív, a self-made man amerikai jelképeinek egyike., http://www.dunaujvaros.com/tallozo/bulvaria/011219_ketezer.htm, 2008 márciusa 105 http://szochalo.hu/upload/esely_0406_vobruba.rtf, 2008 márciusa 106 http://www.alternet.org/columnists/story/61853/, 2008 márciusa 107 Született William Jefferson Blythe III, az USA 42. elnöke, hivatali ideje 1993-2001-ig tartott. http://en.wikipedia.org/wiki/Bill_clinton, 2008 márciusa 108 Journal of Economic Perspectives, 2001 tele in: Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 40-42 109 „Let's get real about NAFTA. It simply isn't working for all Americans” http://www.statesman.com/business/content/business/stories/other/03/09/0309nafta.html, 2008 márciusa 110 Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002, 4042
- 54 -
ennek a „se vele, se nélküle” megállapodásnak a megszületése. „Az egyetlen dolog, amely [a NAFTA-ban] nem vitatott, a Guadalupei Szűz erénye. Abban senki sem kételkedik. Minden más bizonytalan”.111
6. …és a háromszög másik oldala. A Mexikói Egyesült Államok és az Európai Unió Európa és Amerika, két egymástól távol lévő földrajzi hely. Mi lehet mégis a kapocs e két kontinens, pontosabban az Európai Unió és Mexikó között, mik lehetnek az egymás iránti érdeklődés legfőbb mozgatórugói? Tény, hogy Mexikó különleges szereppel112bír a világgazdaságban - az amerikai szakirodalom “hub”-nak, azaz kerékagynak nevezi a latin országot, “spoke”-nak, küllőnek pedig a nem csekély számú bilaterális kapcsolatait113-; de a két térséget, azaz Európát és Mexikót különösen gyengéd szálak fűzik össze (gondoljunk csak a spanyol “rokonságra”). Elöljáróban e kapcsolatok legfőbb momentumairól, a csúcstalkozókról és azok jelentőségéről
szeretnék röviden szólni, mintegy felvezetve a két térség közötti
kapcsolat mibenlétét, amelyről a következő alfejezetekben fogok részletesebben szólni. Spanyolország ’86-os Európai Közösségbe történő belépését követően új dimenzió tárul Európa elé, ami a latin-amerikai térség és az EU közeledését, gazdasági, politikai, kulturális kooperációját illeti. A madridi kormány már a belépést megelőző tárgyalások során eléri, hogy a Csatlakozási Okmányhoz két, Latin-Amerika és az Európai Közösség együttműködésének jelentőségét hangsúlyozó Nyilatkozatot csatoljanak. Az egyik dokumentum a „Közös Szándéknyilatkozat a Latin-Amerika 111
Hivatalos nyilatkozat, Pénzügyminisztérium (Barry: 1992) in: Foster, V. Lynn: Mexikó története. Pannonica Kiadó, Bp. 1999, 201 112 Ezt a kifejezést Richard Lipsey amerikai közgazdász alkotta az FDI-ra tett hatásokat szemléltetve, ahol “kerékagy” annak az országnak a neve, amelyik a kiinduló pontja, és “küllő” azoknak az országoknak a neve, amelyekkel az előbbi ország létesíti bilaterális kapcsolatait. In: Condon, Bradly J.: The EU – Mexico FTA.., Instituto Tecnológico Autónomo de México (ITAM) - Department of Business Administration ; Bond University - School of Law (January 22, 2007) 113 1992. Mexikó-Chile FTA; 1994. NAFTA; 1995. G3 FTA Mexikó-Venezuela-Columbia; 1995. Mexikó-Costa Rica FTA; 1995. Mexikó-Bolívia FTA; 1995. Mexico-Nicaragua FTA; 2000. MexikóEU FTA; 2000. Mexikó-Izrael FTA; 2001. Mexikó-European Free Trade Association FTA; 2001. Mexikó-El Salvador-Guatemala; 2004. Mexikó-Uruguay; 2005. Mexikó-Japán EPA
- 55 -
országaihoz fűződő kapcsolatok fejlesztéséről és elmélyítéséről” (Declaración Común de Intenciones relativa al desarrollo y la intensificación de las relaciones con los paises de America Latina) címet viseli, melyben a régió Európa szempontjából kiemelkedő szerepét hangsúlyozzák. A másik „A Spanyol Királyság Nyilatkozata Latin-Amerikáról” (Declaración del Reino España sobre América Latina) elnevezésű dokumentum a madridi kormányzat egyik fő célkitűzését tartalmazza, amely nem más, mint az Európai Közösség és Latin-Amerika kapcsolatának erősítése, kiterjesztése. Ez világosan kiderül Josep Piqué spanyol külügyminiszter 2001 májusában tartott sajtótájékoztatójából. A spanyol diplomácia korábbi vezetője így nyilatkozik – stílusosan a madridi Amerika Házban - a latin-amerikai országokhoz fűződő viszonyról: „Spanyolország külpolitikájának két megváltozhatatlan tengelye van: a Latin-Amerikához és az Európához való közeledés. Goethe szavaival azt is mondhatnánk, hogy nekünk, spanyoloknak két lelkünk van. Spanyolország két lelke Európa és Latin-Amerika. Mindkettőre szükségünk van.”114 E szellem jegyében kerül sor az első, 1999-ben, Rio de Janeiro városában tartott csúcsértekezletre Latin-Amerika és az Európai Unió között, ahol megfogalmazódik a Stratégiai Társulás (Asociación Estratégica) gondolata, amelyet a 2002-es madridi második csúcs is megerősít. Ez utóbbi találkozáson a kulturális együttműködés mellett a konkrét gazdasági kooperáció, anyagi támogatás kérdései is napirendre kerülnek. A spanyol kormány "Több Európát" című elnökségi programjának Ibéramerika vonatkozását
ismét
Josep
Piqué
szavai
interpretálják
híven.
Ő
mondja:
„Spanyolország EU-hoz és az Ibéramerikai Közösséghez való egyidejű tartozása ugyanis a történelem belső lényegéből eredő tény. […] Úgy tűnik, hogy formát öltött Spanyolország két kontinens között betöltött híd szerepe.”115A tárgyalások külön folynak az EU és az „andokbeli országok”116között, az EU és a Közép-Amerikai Integráció117országai között, az EU és a Mercosur118között, az EU és Chile és végül
114
Iberoamerica y España: política, economía y cultura Conferencia de Sr. Ministro de Exteriores en la Casa de Américo. 30 mayo de 2001., 16 in: Szilágyi, István: “Egy világ vagyunk”. zanex.hu/egy%20vilag.htm, 2008 februárja 115 Iberoamerica y España: política, economía y cultura Conferencia de Sr. Ministro de Exteriores en la Casa de Américo. 30 mayo de 2001., 8 in: Szilágyi, István: “Egy világ vagyunk”. zanex.hu/egy%20vilag.htm, 2008 februárja 116 Andok-országok: Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela 117 Közép-Amerikai Integráció: CAIS: Central American Integration System. Tagjai: Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama nem teljes jogú tagként. A szervezet elsősorban vámunióként funkcionál.
- 56 -
az EU és Mexikó között. A csúcstalálkozón a kereskedelmi kérdések mellett, a fenntartható fejlődés problematikája, az oktatási-kutatási együttműködések bővítése, a technológiai-információs forradalom előmozdítása, a Latin-Amerikába történő uniós befektetések növelése, a nemzetközi terrorizmus elleni harc és egyes dél-amerikai országok válságos helyzete a leglényegesebb témák.119Az igyekvés mind szép, de ezek a találkozók sajnos nem hoznak átütő sikert, ami a gazdasági eredményeket illeti, mi több, az Andok Paktum öt országa (Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela), valamint a közép-amerikai térség államai különösen elégedetlenek. Az EU ugyanis - Romano Prodi Európai Bizottsági elnök szavai szerint - 2005-ig, a keleti bővítés megvalósításáig nincs abban a helyzetben, hogy a latin-amerikai térség országaira koncentrálva, azokkal társulási megállapodást kössön. Ez alól mindössze két ország kivétel: Chile, amellyel 2002. május 18-án sor kerül ilyen egyezmény aláírására. A másik pedig tárgyalt országom, Mexikó, amellyel az erre irányuló tárgyalások már 2000-ben befejeződnek.120 A kronológiai sorrendet tartva ezután - 2004. május 28-29-én - kerül megrendezésre a huszonöt tagállamot tömörítő Európai Unió, Latin-Amerika és a karibi térség harminchárom országa harmadik csúcstalálkozójára a mexikói Guadalajara városában. Az ötvennyolc nemzet legmagasabb szintű képviseletével megrendezett tanácskozáson ismét a gazdasági és kereskedelmi együttműködés kérdései bírnak a legnagyobb hangsúllyal. A közös cél továbbra
is a
szabadkereskedelmi egyezséget tartalmazó társulási megállapodás létrehozása. A következő csúcstalálkozóra 2006. május 10–12. között kerül sor, Bécsben. A negyedik EU-Latin-Amerika csúcsot, a két kontinens hatvan országának állam- és kormányfőinek részvételével rendezik meg. A találkozó nem sok konkrét eredményt hoz, inkább csak vélemények fogalmazódnak meg. A megbeszélések első számú célpontja Bolívia és Venezuela vezetői, akik a gázmezők és a finomítók államosítása mellett döntenek. A Bécsben összegyűlő európai és latin-amerikai vezetők egyetértenek abban, hogy a bolíviaihoz és venezuelaihoz hasonló megnyilvánulások negatívan érinthetik a fejlődő kereskedelmi kapcsolatokat. A résztvevők által
118
Mercosur: Mercado Común del Sur vagy Mercado Común do Sur, Déli Közös Piac, Tagállamok: Argentína, Brazília, Uruguay, Paraguay és társult tagként Chile és Bolívia (a szabadkereskedelmi övezet és a politikai integráció teljes jogú tagjai) 119 Bőhm, Gergely: Spanyolország az Európai Unióban 2000-2002. MTA Politikai Tudományok Intézete. mek.oszk.hu/03400/03404/03404.doc, 2008 februárja 120 Szilágyi, István: “Egy világ vagyunk”. zanex.hu/egy%20vilag.htm, 2008 februárja
- 57 -
elfogadott 16 oldalas zárónyilatkozat - utalva Bolíviára és Venezuelára - bár elismeri az államok szuverén jogát arra, hogy természetes forrásaikat maguk kezeljék és szabályozzák, ugyanakkor leszögezi, hogy folytatni fogják együttműködésüket egy kiegyensúlyozott szabályozói rendszer kialakítása érdekében. Mindezek szellemében az EU és hat közép-amerikai ország (nevezetesen Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és El Salvador) a szabadkereskedelmi térség létrehozásáról kezd tárgyalásokat.121 És íme a jelen, pontosabban a jövő. A két kontinens képviselői 2008. május16– 17-én Limában kívánják megtartani az ötödik EU–LAC csúcstalálkozót, mely az energia, az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés és egyéb környezeti vonatkozású területeken
kívánja
elmélyíteni
az
együttműködést.122Ezt
megelőzően,
Magyarországot érte az a megtiszteltetés, hogy május 7-én tartsanak egy kerekasztalbeszélgetést a Budapesti Corvinus Egyetemen a fenti témákban, a következő résztvevőkkel: Domingo Santiago Cullen argentin, Juan Salazar Sancisi ecuadori, Carlos
Higueras
Ramos
perui,
Pedro
González-Rubio
Sánchez
mexikói
nagykövetekkel, a Brazil Nagykövetség képviselőjével (várhatóan az elsőbeosztottal, de még megerősítést várnak) és Bus Szilveszterrel, a Külügyminisztérium Amerikai Főosztályának
főosztályvezetőjével.
A
május
közepén
esedékes
találkozó
történéseivel egy esetleges másik alkalommal fogok szolgálni.
6.1 Az Eu és Mexikó közötti kapcsolatok kezdete Hogy hová és meddig mehetünk vissza az Európa és Mexikó közötti történelmi és kulturális kapcsolat fürkészésében? Egészen a conquista-ig, ahonnan számítva erős is marad a spanyol-mexikói kötelék, mi több a Bourbonok révén a francia kapocs is – ha már uniós kötelékekről van szó. Dolgozatom szempontjából azonban csupán a XX. század második felének Unió-Mexikó közös eseményeit szeretném górcső alá venni, mivel egyrészt szükségesnek vélem a jobb áttekinthetőség kedvéért, másrészt nagyobb felbontású képet kaphatunk az „USA-fenyegetéstől” való félelmet illetően. 121
http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/2F83AC1B-8F48-428C-8F77FE0255F6A04F/0/060518_51.rtf. 122 EU–Latin-Amerika Parlamenti Közgyűlés. Politikai, Biztonsági és Emberi Jogi Bizottság. 2008. március 13. http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/lima_2008_htm/political_co mmittee_htm/motion_for_a_resolution_714188_hu.pdf., 2008. május 1.
- 58 -
6.1.1 I. szakasz (1956-1971) Ezt a 15 évet a teljes gazdasági elzárkózás, a protekcionizmus fémjelzi. A peso felértékelődése végett szükségesnek ítélik az importot korlátozó intézkedések szigorítását, vagyis mennyiségi korlátozásokat vezetnek be és emelik a vámhatárokat, amelynek hatására az export szintén visszaszorul. Az ipari termékeknek csak 20%-a kap exporthitel támogatást, de a mezőgazdasági termékek valamint a színes- és nemesfémek kivitele is jelentősen visszaesik. Egyedül az élőállat- és a cukorkereskedelem mutat néminemű növekedést, de ez is inkább az USA kereslet markánsabb megnyilvánulása miatt. Míg tehát a világpiacon az export növekedő tendenciát mutat, addig Mexikó exportpiaci részesedése csökkenőt.123 3. táblázat: Az EK/EU részesedése Mexikó külkereskedelmében
1958 1965 1970 1975
Az EK-ba irányuló mexikói export (%)
Az EK-ból származó import (%)
5,3 5,4 6,4 9,2
10,2 15,8 19,8 16,6
Forrás: Chytil124
Természetes, hogy e körülmények nem biztosítanak kedvező hátteret a kétoldalú kapcsolatok kialakításának, de a Római Szerződés létrejötte és az a tény, hogy az óceánon túlra Mexikó exportjának 8%-a irányul, kellő táptalajt biztosít a két fél gazdasági és diplomáciai kapcsolatainak fenntartására és elmélyítésére. Mi több, a latin ország 1960-ban állandó képviseletet is delegál az akkori Európai Gazdasági Közösséghez. Ami a kereskedelmet illeti, az 1960-as évek elején az éves mexikói export értéke nem éri el az egy milliárd dollárt, aminek körülbelül csak mintegy 5%-a 123
Balassa, Béla: La política del comercio exterior de México (Mexikó külkereskedelm-politikája). Comercio Extrior vol. 50. septiembre de 2000, special aniversario II., 139-142 in:Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 4863 124 Alizal, Laura de: Una nueva étapa en las relaciones México-Unión Europea (Új szakasz a Mexikó és az Európai Unió közötti kapcsolatokban), Rio de Janeiro, Centro de Estudos – Fundacao Konrad Adenauer, 2002. 35 in: Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 59 -
irányul a hat EGK országba. Ebben az időszakban az Európából származó import értékben háromszorosa a mexikói exportnak, így összegezve az EGK-térséggel folytatott kereskedelemben Mexikó súlyos kereskedelmi mérleg-hiánnyal néz szembe. Ezzel szemben a tőkebefektetések pozitív kilátásra adnak okot. Mexikónak ugyanis a gazdasági és ipari modernizációhoz külső forrásokra van szüksége, amihez egyre több befektetőt akar országába csábítani; mivel pedig az USA-dominancia így is erősen fenyeget, inkább Európa felé akar nyitni. Szerencséjére az Európai Gazdasági Közösség is egyre nagyobb érdeklődést mutat a latin-amerikai térség iránt. Ezt tükrözi a Miniszterek Tanácsa által elfogadott „Nyilatkozat Latin-Amerika és az Európai Gazdasági Közösség együttműködéséről” is.125
6.1.2 II. szakasz (1972-1976) A nemzeti valuta, a peso árfolyama tovább erősödik a dollárhoz képest, ami ismét kikényszeríti a protekcionista intézkedések szigorítását, most elsősorban a belső ipar megóvása érdekében. Ennél is komolyabb bonyodalmat jelentenek viszont olyan makrogazdasági mutatók kapcsán felmerülő problémák, mint a költségvetési-, és a külkereskedelmi-mérleg hiánya, vagy a növekvő infláció. Ebben a zűrzavaros időszakban tehát külkereskedelmi szempontból abszolút elsőbbséget élvez az export ösztönzése, ami a külföldi felvevő piac bővítését indukálja. Ez ismét arra sarkallja Mexikót, hogy a korábbi szakaszhoz hasonlóan bővítse külföldi felvevőpiacait. Ennek köszönhetően születik meg az első bilaterális megállapodás 1975-ben az akkori Európai Gazdasági Közösség és Mexikó között. Az már csak hab a tortán, bizonyítandó a már akkor is viruló érdekharcokat az újabb területekért, hogy mivel ekkor még a „nagy testvér” Spanyolország nem szerepel az EK színpadán, ezek az egyezmények Németország és Olaszország nyomására születnek meg. A két ország ugyanis attól tart, hogy Nagy-Britanniának sikerül kedvezőbb feltételeket kiharcolnia a volt Brit Nemzetközösség elsősorban ázsiai országai számára, mint amilyen feltételekkel a többi Európán kívüli ország szállítja termékeit.126
125
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63 126 Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 60 -
A megállapodás szigorúan a gazdaságra és a kereskedelemre szorítkozik, annak ellenére, hogy Mexikó ennél többet szeretett volna elérni - egyértelműen az USAdominancia ellensúlyozására. A latin fél együttműködésre törekedett volna az ipar, a technológiai fejlesztés, a pénzügy, a szállítás és a turizmus területén is. Az európai fél azonban már a tárgyalások elején kijelenti: Mexikó kívánsága teljesíthetetlen. Ráadásul a latin ország nem egyezik bele a külföldről beáramló tőke diszkriminációmentességébe a hazaival szemben, továbbra is ő akarja megszabni országa területén a transznacionális vállalatok működési feltételeit. Továbbá, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek űzése kizárólag az állam hatáskörébe tartozzon különös tekintettel a kőolaj-kitermelésre, az energiaszektorra, a bányászatra stb.127Ezenfelül létrehoznak egy úgynevezett Vegyes Bizottságot, amelynek feladata a kétoldalú kereskedelem előmozdítása lett volna, de aminek csak a ’80-as évek közepétől lett látványos szerepe. Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy az 1975-ös szerződés egyik fél számára sem hozott átütő sikert. A mexikói termékek a szigorú előírásoknak, kvótáknak és lefölözéseknek köszönhetően gyakorlatilag csak nagyon nehezen juthattak be az európai piacra. Nem meglepő tehát, hogy a két terület kereskedelme közötti forgalom a szerződés életbe lépését követően mit sem változik: 1975 és 1979 között a Közösségbe irányuló mexikói export a teljes kivitel 6-9%-át, az onnan származó import a teljes behozatal 13-15%-át teszi ki éves szinten.128
127
Itt kell megemlíteni, hogy ezek a korlátozási lehetőségek bekerültek az ENSZ által is elfogadott „Az államok gazdasággal kapcsolatos feladatairól és jogairól szóló Chartába”, melyet éppen Mexikó terjesztett az ENSZ Közgyűlése elé. 128 Alizal, Laura de: Una nueva étapa en las relaciones México-Unión Europea (Új szakasz a Mexikó és az Európai Unió közötti kapcsolatokban), Rio de Janeiro, Centro de Estudos – Fundacao Konrad Adenauer, 2002., 14-15 in: Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 61 -
4. táblázat: Mexikó kereskedelme az EK-val (millió ecu)
Év 1958 1960 1965 1970 1975 1979
Export 142 172 213 163 374 757
Import 174 213 309 516 1019 1732
Forrás: Chytil129
6.1.3 III. szakasz (1976-1982) A periódus kezdetén két tényezőnek is köszönhetően számottevően javul Mexikó kereskedelmi-mérleg hiánya: egyfelől a ’70-es évek második felében újabb kőolajmezőket tárnak fel megháromszorozva a kivitelt, másfelől kétszer is leértékelik a peso-t, ami ugyancsak exportnövekedést von maga után. Így 1975-ben a GDP 4,6%át kitevő kereskedelmi-mérleg hiány 1977-re 1,6%-os csökkenést mutat.130Ezenkívül elérkezettnek látják az időt az importvámok csökkentésére is, amitől számos pozitív hatást várnak. Egyfelől több külföldi termék bejutását remélik, ami vice versa, azaz a Mexikóból származó termékek kedvezőbb elbánását jelentené külföld részéről, másfelől abban is bíznak, hogy a hazai ipar fejlődésnek indul az eddig nem versenyképes termékeket illetően. Az 1977-ben megkezdett liberalizáció folytatását azonban a peso erősödése ismét késlelteti. Ezt tetézi, hogy 1980 márciusában López Portillo elnök nem hagyja jóvá a GATT-hoz131történő csatlakozást. Számára nem a hazai ipar által előállított termékek külföldön történő eladása az elsődleges. Egy 129
Rozo, Carlos A.: Las relacionés México-UE: condicionantes y retos, (EU-Mexikó kapcsolatai: tényezők és kihívások). Comercio Exterior, 1999/6., 575 in: Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63 130 Balassa, Béla: La política del comercio exterior de México (Mexikó külkereskedelm-politikája). Comercio Extrior vol. 50. septiembre de 2000, special aniversario II., 139-142 in:Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 4863 131 GATT-Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariff and Trade): a nemzetközi kereskedelem Egyezménye. 1947-ben 23 ország kötötte meg Genfben. Tevékenységében ma már több mint 100 ország vesz részt. Ezek a világkereskedelemnek mintegy 80%-át bonyolítják le. A tagországok vámkedvezményeket nyújtanak egymásnak és kötelezettséget vállalnak, hogy alkalmazzák egymás irányában a legnagyobb kedvezmény elvét. Az Egyezmény tiltja a diszkriminációt és a dömpinget. A GATT az ENSZ szakosított szervezete. http://www.kislexikon.hu/gatt.html, 2008 februárja
- 62 -
dologra koncentrál: a kőolajat tenni a gazdaság fő húzóerejévé. Ennek az elgondolásnak kedvez az akkori világpiaci helyzet is: az olajárak emelkedő tendenciát mutatnak. Mexikó exportjának oroszlánrészét is az eladott kőolajmennyiség teszi ki. Ami az ipari és mezőgazdasági termékeket illeti, továbbra sem jutnak be az európai piacra. Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy ebben az időszakban sem az EGK, sem Mexikó nem észlel pozitív változásokat kereskedelmi mérlegében. Mexikónak nem sikerül növelnie az EGK-ba irányuló ipari termékek exportját, így a kivitele jelentős részét továbbra is a kőolaj és származékai teszik ki; az Európai Közösség befektetőinek pedig nem sikerül nagyobb tőkebefektetéseket eszközölni a Mexikói Egyesült Államokban, a továbbra is változatlanul fennmaradó alkotmányos rendelkezések miatt.132
6.1.4 IV. szakasz (1983-1988)
Még Miguel de la Madrid elnöki posztjának elfoglalása előtt válsághelyzet uralkodik el az országon: a kőolaj világpiaci ára lezuhan, az exportbevételek csökkennek, és emellett az infrastruktúra fejlesztése és a szociális kiadások továbbra is óriási pénzeket emésztenek fel. 1982-ben az ország bejelenti, hogy képtelen törleszteni adósságait. Az új elnöknek, Miguel de la Madridnak nem marad más választása, mint megnyitni az ország piacát a külföldi termékek előtt, csökkenteni a védővámokat, eltörölni az importkvóták nagy részét, illetve jelentős pénzeket fordítani az export támogatására. Mexikó 1985-ban aláírja az Általános Vámtarifa Egyezményt is. Sajnálatos módon az EGK-Mexikó kereskedelmi kapcsolatok terén sincsen változás. Továbbra is az 1975-ös szerződés által lefektetett jogi keretek a mérvadóak. A GATT-hoz való csatlakozás sem növeli látványosan az EGK Mexikóba irányuló exportját. Mexikó viszont az exportösztönzésnek és a gazdasági nyitásnak köszönhetően képes emelni az EGK-ba irányuló kivitelét. És ekkor jön a hab a tortára: 1983-tól a Vegyes Bizottság kétévente ül össze célul tűzve ki maga elé, hogy 132
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 63 -
egy diverzifikáltabb exportkínálattal Mexikó szélesebb skálán tudjon megjelenni az EK piacán. Hogy 1986-ban Spanyolország csatlakozik az európai integrációhoz, még jobban növeli a cél elérhetőségének esélyét. Megnövekszik ugyanis az Európába irányuló export, hiszen Spanyolország világviszonylatban a második legnagyobb mexikói olajimportáló ország ebben az időben. Ugyanez év adatai például az EGK-ba irányuló mexikói exportot tekintve, 66%-ot tulajdonítanak a kőolajnak és származékainak. Ez a rendkívül magas arány – az export diverzifikációjának sikerességét mutatva - azonban folyamatosan csökken; az 1984-ben számított 85%-ról 49%-ra 5 évvel később.133Erre az időszakra tehető az is, hogy a kétoldalú bizottság, technológiai és tudományos együttműködési programok sorát valósítja meg.134
6.1.5 V. szakasz (1988-1994) Ebben az időszakban - Carlos Salinas elnöksége idején – teremtik meg a törvényi hátterét annak, hogy a gazdaság bizonyos területein a külföldi tőke többségi tulajdont szerezhessen, illetőleg kapnak szabad kezet a vállalatok a megfelelő technológia kiválasztására és megvásárlására. Az új törvények, jogi garanciák kedvező hatását tanúsítja, hogy már 1990 első hat hónapjában 2.795 milliárd USD érkezik Mexikóba, és a teljes tőkeexport 1990 és 93 között meghaladja a 9,1 milliárd USD-t. De jelentős változások tapasztalhatók az Európai Közösség és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendszerében is. E változások oka az újrahangolt mexikói kül- és gazdaságpolitikában keresendő. Egyfelől Mexikó tárgyalásokat kezd az USAval és Kanadával a szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról. Ám elvetve az ÉszakAmerika iránti egyértelmű elkötelezettség esélyét, mintegy kiegyenlítő nehezékként egyensúlyozva a mérleg két serpenyője között, a másik „nehezék”, az Európai Közösség felé is nyit. Másfelől Salinas törekszik elkerülni az esetleges újabb gazdasági elszigetelődés fenyegető rémét, más országokkal, integrációkkal létesítve kapcsolatot. Így például ’84-ben csatlakozik a GATT-hoz, ’94-ben a NAFTA-hoz, és 133
Alizal, Laura de: Una nueva étapa en las relaciones México-Unión Europea (Új szakasz a Mexikó és az Európai Unió közötti kapcsolatokban), Rio de Janeiro, Centro de Estudos – Fundacao Konrad Adenauer, 2002., 16 in: Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63 134 Ilyen célokra 1985 és 89 között évente 33 millió ecut fordítottak szemben a 1979 és 84 közötti 2,2 millió ecuvel.
- 64 -
ugyanebben az évben nyer felvételt az OECD-be is. Ugyancsak Carlos Salinas de Gortari szignózza – elnöki ciklusának elején - a Bizottság mexikói külképviseletének létrehozásáról szóló megegyezést, amely a következő kötelességeket, feladatokat rója a két félre, a Mexikói Egyesült Államokra és az Európai Közösségre: a) kormányzati szintű politikai párbeszéd minden olyan témában, amelyben mindkét fél érdekelt, másfelől pedig az együttes álláspont kialakítására és képviseletére való törekvés a nemzetközi fórumokon; b) a politikai párbeszéd egyik alapköve, hogy a mexikói kormány és közvélemény tájékoztatást kapjon az Európai Unió politikáiról, és vice versa az Európai Bizottság a Mexikóban zajló politikai és gazdasági eseményekről; c) megfelelő keret biztosítása a liberalizáció elősegítésére és a tőkebefektetés ösztönzésére, a gazdasági/vállalati, környezetvédelmi, ipari és technológiai együttműködések ösztönzésére.135 A legégetőbb probléma terén azonban továbbra sem sikerül áttörést elérni, ami nem más, mint a tőkeáramlás problematikája: a stratégiai szektorok ugyanis zártak az európai befektetők előtt. Ez a kérdés újfent előkerül példának okáért a MexikóEurópai Közösség Kétoldalú Bizottság ülésén is 1992 novemberében, ahol ismét áttekintik a szabad áru, és tőkeáramlást korlátozó tényezőket. A szerződés ambivalenciájaként szokták értelmezni, hogy mexikói kérésre136nem tartalmaz a demokrácia elveire való hivatkozást; előrelépést jelent azonban az, hogy a szerződésnek van egy ún. evolúciós klauzulája, melynek értelmében lehetséges az egyezmény érvényességének kiterjesztése új szektorokra, ha a szükség úgy kívánja. A gyakorlatban azonban nem a szerződést terjesztik ki új területekre, hanem azok az európai országok, amelyek hajlandóságot mutatnak az együttműködésre, bilaterális megállapodásokat írnak alá Mexikóval.137Az első ilyen egyezményt - még a Keretszerződés megkötése előtt - 1990-ben írja alá Mexikó Spanyolországgal, majd
135
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63 136 Mexikó ezt „megalázónak” tekinti és eléri, hogy ezeket a kitételeket vegyék ki a szerződés szövegéből. 137 Az ilyen kétoldalú Egyezmények jogi garanciát nyújtottak az országok kereskedőinek, befektetőinek, vagy pedig olyan területeken vezetnek be kiegészítő szabályozást mint a légi közlekedés, állategészségügy, pénzügyi együttműködés, közös projektek lebonyolítása.
- 65 -
két évvel később Franciaországgal, 1994-ben Olaszországgal és 1996-ban Németországgal.138 A tárgyalások legfontosabb tanulsága Mexikó számára a következőképpen cseng le. A XX. század utolsó dekádjára három nagy gazdasági tömb van kialakulóban: az első a Csendes-óceán térségében, a Japán és Korea vezetésű; a második az észak-amerikai térség megingathatatlan USA-dominanciával; illetve a harmadik az Európai Unió. Salinas de Gortari idejekorán felismeri, ha sikerül csatlakoznia az egyik tömbhöz, azzal biztosíthatja országa gazdasági fejlődését és vonzerejét a külföldi befektetők számára, és egyúttal életképességét a küszöbön lévő XXI. században. Legelőször tehát be kell lépnie a NAFTA-ba, és csak utána számolhat azzal, hogy Európa érdeklődése növekszik Mexikó iránt. A tények ismeretében mindenképpen igazat kell adnunk a Salinas-féle logikának. Bár az 1991-es „Keretszerződésbe” már bekerül a technikai és tudományos együttműködés is, igazi áttörést majd csak az 1997-os Globális Egyezmény fog jelenteni. Visszatérve a német-mexikói együttműködésre, fontosnak tartom megemlíteni az 1994-ben kiadott „Mexikó és Németország, perspektívák 2000-re” című jelentést, amely lehetőséget biztosít mindkét fél szakemberei, tisztségviselői, és kereskedői számára, hogy egymással fontos kérdésekben egyeztessenek újraedzve a politikai, gazdasági, technológiai és kulturális együttműködést a két ország között. Jelentősége abban rejlik, hogy a dokumentum tartalmazza a törvényi háttér módosításának szükségességét, ami azt jelenti, hogy a mexikóiak első ízben ismerik el, hogy alkotmányuk módosítást igényel a további liberalizáció és gazdasági fejlődés érdekében.139
6.1.6 VI. szakasz (1995-2000). A Globális Egyezmény A periódus kezdetén a legfontosabb törekvés az 1994 decemberében kirobbant peso-válság kezelése. A krízisből való kilábalásban a már érvényben lévő NAFTA Szerződés oroszlánrésszel bír, így az ország egy stabilitást biztosító gazdasági
138
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63 139 Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 66 -
integráció tagjaként fejlesztheti tovább kapcsolatait mindenekelőtt az Európai Unióval.140 Az Európai Unió az első lépéseket 1994 közepén teszi meg a korfui csúcsértekezleten, ahol az Európai Tanács felkéri a Bizottságot egy új együttműködési stratégia kidolgozására a latin-amerikai térséggel,141amit 1994 októberében fogadnak el Luxemburgban. Ugyanez év decemberében az esseni csúcstalálkozón felszólítják a Bizottságot, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat Chilével, Mexikóval és a Mercosurral. Mexikót kiemelve megállapíthatjuk, hogy főként két uniós tagország támogatására számíthat akkortájt: Spanyolországéra és Portugáliáéra. Ezek képviselőivel évente találkozik az 1991-es szerződés által intézményesített Ibéramerikai csúcsértekezleten, mely biztosítja az együttműködésről szóló politikai dialógus kereteit.142A két országon kívül Nagy-Britannia is támogatja a kapcsolatok kiszélesítésére, és a korábbinál jóval ambiciózusabb szerződés elfogadására tesz javaslatot. Ezt a szándékot 1995. május 2án Párizsban az Európai Tanács, a Bizottság és a mexikói kormány által elfogadott Közös Nyilatkozatban is kinyilvánítják. E dokumentum az alábbi általános irányelveket fekteti le:
Alapvető célkitűzések: az ENSZ Chartájában megfogalmazott elvek, valamint az emberi jogok tisztelete és a demokrácia illetve a béke fenntartása.
Politikai célkitűzés: a politikai dialógus fejlesztése bizonyos időközönként megvalósuló magas szintű hivatalos találkozók segítségével. (elnöki, miniszteri, állam-titkári valamint egyéb magas rangú tisztségviselői).
140
A befektetői bizalom visszaszerzése érdekében 1997 januárjában Mexikó szuperszonikus sebességgel visszafizeti az USA gyorssegély utolsó részletét is: 3,5 milliárd USD-t. A megnövekedett befektetői bizalom egyértelmű jele, hogy 1997 elején az Amerikai Egyesült Államokból már 500 millió USD működő tőke áramlott az országba. 141 Az Európai Unió országai közül ezt elsősorban Franciaország szorgalmazza a német érdekek ellensúlyozása miatt. A 90-es évek közepén ugyanis Németország egyre jobban hangoztatta a keletközép-európai országok integrálódásának szükségességét. Ezen országok történelmi, kulturális illetve gazdasági szempontból is szoros kapcsolatot mutatnak a német ajkú területekkel, így várható, hogy csatlakozásuk után a német diplomácia érdekeinek érvényre juttatását fogják segíteni. Mivel Franciaország ilyen korábbi „befolyási övezettel” nem rendelkezett Európában (kivéve a hagyományos francia–román barátságot), figyelme egyre inkább az öreg földrészen túli területekre irányult. Egyes régiókkal, köztük Mexikóval, igyekeztek szorosabb kapcsolatot kialakítani, nemcsak nemzeti, hanem összeurópai szinten is, ez utóbbit természetesen a francia diplomácia sikereként beállítva. Így kívántak új szövetségeseket találni a nemzetközi színtéren, ami egyben Franciaország európai pozícióit is erősíthette volna. 142 A két ország ’86-os belépésekor csatoltak a szerződéshez egy kiegészítést, melyben a Közösség elismerte Spanyolország és Portugália Latin-Amerikához fűződő speciális viszonyát, és két ország érdekeltségét a régióval való kapcsolatok erősítésében.
- 67 -
Gazdasági célkitűzés: a kereskedelemnek, a szolgáltatások áramlásának valamint a tőkebefektetéseknek az előmozdítása.
Együttműködés: törekedni kell olyan projektek/programok elindítására, melyek lehetővé teszik a kapcsolatfelvételt és az üzletkötést mexikói és európai vállalatok között, valamint elősegítik az együttműködés fejlesztését olyan speciális szektorokban, amiben mindkét fél érdekelt.
Az új szerződés aláírásáról szóló szándék később ismét előtérbe kerül a mexikói elnök, Ernesto Zedillo Ponce de León 1996. januári európai körútján, aki egy szabadkereskedelmi övezet létrehozását is felveti. Bár e lehetőséget más európai politikusokkal együtt a Bizottság akkori elnöke, Jacques Delors is mereven elutasítja, a tárgyalások végül sikerrel járnak, és 1997-ben megszületik az ún. „Globális Egyezmény”,143amely 2000. október 1-jén lép életbe. Hogy milyen újszerű dolgokat hozott ez a többi szerződéshez képest? Pontokba veszem a jobb átláthatóság kedvéért:
a szerződés aláírásával Mexikó válik az első olyan latin-amerikai országgá, amellyel az EU intézményesíti a magas szintű politikai dialógust, ezáltal lehetővé téve a közös álláspont kialakítását és az együttes fellépést nemzetközi kérdésekben;
a szerződés megteremti a jogi kereteket a széles körű liberalizálásra az áruk, a szolgáltatások és a tőkeáramlás esetében, egyben nagy horderejű tényezőként lép előre a kölcsönös információcsere, a kettős adóztatás elkerülésére való törekvés és az adminisztratív eljárások egyszerűsítése;
megállapodnak a folyamatos pénzügyi ellenőrzés és felügyelet biztosításában;
bekerül a szerződés szövegébe, hogy mindkét fél tiszteletben tartja az alapvető demokratikus és emberi jogokat, és ennek megfelelően alakítják az egymás közötti és nemzetközi politikájukat;144
a szerződés magában foglalja a technológiai, a tudományos, az oktatási, a kulturális, a gazdasági,145a kereskedelemi, a szociális és a politikai kooperációt;
143
Teljes nevén: „Egyezmény a gazdasági társulásról, politikai megegyezésről és együttműködésről az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok között”: Economic Pertnership. Political Co-ordination and Cooperation Agreement vagy Global Agreement. 144 Ez azért különleges, mert Mexikó addig semmilyen kötelezettséget nem vállalt fel, ami befolyásolhatja a belpolitikáját. 145 A gazdaságon belül kiterjed a mezőgazdaságra, a halászatra, a bányászatra, az energiaszektorra, a turizmusra és a szállításra is.
- 68 -
célul tűzi ki a statisztikai rendszerek és számítási módszerek összehangolását, illetve az adminisztráció és a humán erőforrás fejlesztését Mexikóban;
olyan globális szintű problémák kezelésére, mint például a drogfogyasztás, pénzmosás, környezetszennyezés és a szegénység leküzdése146felhívja a figyelmet a közös programok és projektek szükségességére;147
kihangsúlyozza a regionális együttműködés fontosságát a közép-amerikai és karibi térségben;
figyelmet fordít a Mexikóban élő menekültek segítésére, állást foglalva alapvető emberi jogaik tiszteletben tartása és védelmezése mellett;
a szerződés értelmében Mexikónak törekednie kell arra, hogy a gazdasági fejlődés az életkörülmények javulása, és a munkahelyek számának növekedése révén a lakosság számára is érezhetővé váljon;
a civil szervezeteket is be kívánja vonni a két fél segítségével megvalósuló programokba;
a szerződés nem tartalmaz lejárati határidőt, azaz csak akkor, és csakis akkor veszíti érvényességét, ha valamelyik fél felmondja;
másrészt nyílt szerződésről van szó, ami lehetővé teszi, hogy külön megállapodásokkal újabb területeket emeljenek a hatáskörébe.148 A megállapodás kereskedelmi vonatkozásait a Mexikó-EU Közös Tanács alábbi
határozatai foglalják össze:
146
A szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése érdekében az Európai Unió 2002-2006 között 56 millió euró forrást biztosít. Ez a terület különösen érzékenyen érinti Mexikót, ahol a 80-as, 90-es években minden tíz újszülöttből kilenc a hivatalos szegénységi küszöb alatti körülmények közé született. in: Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63 147 Az Európai Unió 2001-ben kb. 13 millió euro fejlesztési támogatást nyújtott Mexikónak (trópusi esőerdők védelme, NGO-k támogatása, ECIP, ECHO, gazdasági kooperáció, népesedéspolitika, valamint menekültek – közép-amerikai, főleg guatemalaiak támogatására). Mexikó ugyancsak részesedett az un. horizontális programokból is (Latin American Investment Program, Latin American Academic Formation). A fejlesztési együttműködés alapja az EU által készített Nemzeti Stratégiai Dokumentum (Country Strategy Paper) és a mexikói kormány Nemzeti Fejlesztési Terve egybevetésén alapuló Memorandum, amely a 2002-2006 időszakra 56,2 millió euro támogatást irányoz el. A célterületek a következők: a jogállamiság és az intézményi háttér erősítése, különös tekintettel az igazságügyi reformra, a közbiztonságra, a decentralizációra, a civil és emberi jogi oktatásra a civil társadalom szintjén; gazdasági koncepció a fogyasztás és a szellemi tulajdon védelme, a verseny, a normák és a közbeszerzés területén; a szegénység elleni harc, a szociális fejlődés el segítése (különösen a hátrányos helyzet csoportok – indián lakosság, paraszti rétegek, szegény nők, stb. – támogatása); együttműködés a tudomány, a technológia, az oktatás és a kultúra területén. in: Pólyi, Csaba: Mexikó és az Európai Unió intézményes kapcsolatai: eredmények és kihasználatlan lehetőségek. www.publikon.hu/htmls/tanulmanyok.html?ID=25&essayID=95&download=1, 2008 februárja 148 Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 69 -
1. „A 2/2000. Határozat (2000. március 23.), ami 2000. július 01-én lépett életbe:
a) az áruforgalom progresszív és kölcsönös liberalizálása az 1994-es GATT XXIV. cikkelye szerint; b) a Felek kijelölt állami közbeszerzési piacának megnyitása; c) együttműködési mechanizmus kialakítása a versenyszabályozás területén; d) konzultáció mechanizmus létrehozása a szellemi termékek védelmének területén; e) a vitás kérdések rendezési mechanizmusának kialakítása. 2. A 2/2001. Határozat (2001. február 27.), ami 2001. március 01-én lépett érvénybe és módosította a Globális Megállapodás 6,9,12 (2) (b) és 50 cikkelyeit az alábbi értelemben: a) a szolgáltatások kereskedelmének progresszív és kölcsönös liberalizálása a GATT V. cikkelye szerint; b) a beruházások és kapcsolódó fizetések progresszív liberalizálása; c) a szellemi tulajdonjogok védelmének megfelel és hatékony biztosítása a legmagasabb d) nemzetközi normáknak megfelelően; e) a vitás kérdések rendezési mechanizmusának felállítása.
Ezek mellett még két szektoriális megállapodás létezik: 1. Az alkoholos italok megnevezésének elismerése és védelme (1997. május 27.) 2. A kábítószer alapanyagok és kémiai vegyületek ellenőrzése (1997. március 13.)”149
A szerződés aláírásakor még nem minden európai állam ismeri el Mexikót demokratikus berendezkedésű államként. Ám miután a 2000-es elnökválasztáson az ellenzéki jelölt, Vicente Fox kerül az elnöki székbe, ezek az aggályok, kételyek egy csapásra szertefoszlanak, hiszen a 71 évig tartó Intézményes Forradalmi Párt, a PRIrezsim bukása és ezzel egyidejűleg a Népi Akció Párt (PAN) hatalomra kerülése egy 149
Pólyi, Csaba: Mexikó és az Európai Unió intézményes kapcsolatai: eredmények és kihasználatlan lehetőségek. www.publikon.hu/htmls/tanulmanyok.html?ID=25&essayID=95&download=1, 2008 februárja
- 70 -
demokratikusan megválasztott kormány megalakulásával volt egyenértékű. Látható tehát, hogy a kapcsolatrendszer egyre nagyobb hangsúlyt fektet a politikai kérdésekre is. Mindezt azon egyszerű oknál fogva, hogy együttes erővel sikerüljön ellensúlyozniuk
az
USA
egyoldalú
külpolitikai
törekvéseit
a
nemzetközi
szervezetekben és a világpolitika alakulásában.150
6.2 Mexikó jövőbeni kilátásai A liberalizáció segítségével a latin ország 2003-ra teljes mértékben felszabadul minden korlát alól ipari termékeinek EU-piacra jutását illetően. A teljes viszonosságot Mexikónak 2007-ig kell biztosítania, de már 2003-tól maximum 5%-os az importvám. Az aszimmetrikus liberalizáció kiterjed a mezőgazdasági (2010-re 80 % - 42 %) és halászati (2010-re 100%-89%) termékek jelentős részére is, szigorúan betartva a lefektetett származási szabályokat. Az állami beszerzések és a szolgáltatások területén az EU-s tagállamok gyakorlatilag a NAFTA-szabályoknak megfelelő elbánásban részesülnek. Mindez felettébb nagy elégedettséggel tölti el a feleket, tekintve, hogy mind a Mexikó Egyesült Államok, mind pedig az Európai Unió az USA-hegemónia kompenzálására keresték egymásnál a „vigaszt” és egyben a kiutat. Már a Mexikói-EU Közös Bizottság 2. ülésén – Puebla, 2002. október 3. elégedetten konstatálják a felek, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás 2 éve alatt kereskedelmi forgalmuk 28,3%-al nőtt. Ezen belül a mexikói export 45,5%-kal, míg az EU-s export Mexikó felé 25%-kal. A teljes forgalom 2006-ban 29,589 milliárd euro volt, 19,022 milliárdos EU- export és 10,567 milliárd euró mexikói export mellett.151
150
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63 151 Eurostat, http://ec.europa.eu/trade/issues/bilateral/countries/mexico/index_en.htm, 2008 márciusa
- 71 -
2. diagram: Mexikó és az EU külkereskedelme (2002-2006)
Forrás: EUROSTAT
A Globális Megállapodás rendkívüli mértékben elősegítette az EU-s beruházások növekedését, amit leginkább a Mexikóban működő több mint 8000 EU-s vállalat szemléltet.152 A közvetlen külföldi tőkebefektetések (2006-ban 17,3 Mrd USD) több mint fele származik az USA-ból, közel 40%-a az Európai Unió országaiból. A beruházások 48,1%-a a feldolgozóiparba, 8,6%-a a kereskedelembe, 16,2%-a a közlekedés és telekommunikációba, 19,4%-a a pénzügyi szolgáltatásokba irányult. Az EU mexikói közvetlen működő tőke befektetései meghaladják az 50 milliárd eurót.153
152
2007 júniusi adat, http://www.economiasnci.gob.mx/sphp_pages/canada/invierte/investment_hub.html#, 2008 márciusa 153 http://www.itd.hu/resource.aspx?ResourceID=alapadatok_mx Frissítve: 2007.11.16., 2008 márciusa
- 72 -
3. diagram: Tőkebefektetések Mexikóban (2006) Tőkebefektetések Mexikóban (2006) Egyéb Olaszo. 0,1%6,8% Hollandia 14,8% Kanada 2,6% Svédo. 0,0% Spanyolo.
USA 54,1%
4,8% Franciao. Svájc 3,4% 1,8% Japán 7,2% Németo. 0,4%
Egyesült Kir. 3,9%
USA Egyesült Kir. Németo. Japán Svájc Franciao. Spanyolo. Svédo. Kanada Hollandia Olaszo. Egyéb
Forrás: Secofi
6.2.1 Az EU-Mexikó kapcsolatok összegzése, értékelése Mintegy összegzésképpen visszatérnék jelen fejezetem, az Amerika és Európai Unió kapcsolatát, érdekharcát boncolgató fejezetem egyik kezdő gondolatához, nevezetesen a „csúcsok” említéséhez.154 Nézzük, mennyiben alakultak, módosultak az akkortájt erejük teljében lévő mexikói illúziók, de nem sokat tévednék, ha általában véve latin-amerikai illúziókat említenék.
6.2.1.1 A szükséges mínusz A szabadkereskedelmi övezet létrehozásának legnagyobb ellenzője az uniós tagállamok közül az a Franciaország lesz, amely a kezdetek kezdetén a legnagyobb vehemenciával helyesli a diszkriminációmentes övezet létrehívását. Azon az állásponton van ugyanis, hogy a túlzott gazdasági nyitás több ágazatot is kedvezőtlenül érinthet, különösképpen a mezőgazdaságot, ami pedig az ACP országok érdekeire nézve lenne sértő. Az elutasító magatartás azonban nemcsak az uniós oldalt jellemzi, Mexikó bizonyos körei is ellenzik a szorosabb együttműködésről szóló szerződés létrejöttét. Sokan szeretnének kitartani a csupán kereskedelmi, gazdasági 154
6. fej.
- 73 -
jellegű szerződés mellett, nemet intve a politikai aspektusnak. A kezdetek kezdetén még heves tiltakozásban törnek ki, ha az EU azzal fenyeget, hogy szerződésbe emeli az emberi jogokról és a demokráciáról szóló passzusokat, attól tartva, hogy az idegen országok esetleg befolyással bírhatnak belügyeikbe. A mexikói ellenérzéseket kiváltó másik ok vagy még inkább okhalmaz: az Unió által szabott szigorú normák, egészségügyi és minőségi standardok, követelmények gerjesztette pánik. Bár Európa elvárásait jogosnak tartják, úgy vélik a mexikói termékek az ilyen szigorú kritériumoknak nem tudnak eleget tenni, így azok automatikusan kiszorulnak az egységes piacról. És akkor még nem említettük az alábbi faktorokat:
a nagy földrajzi távolságot;
a közös határok hiányát;
az információhiányt az európai piacról és a minőségi követelményekről;
az
eddig
megvalósult
kis
mennyiségű
árucserét155és
a
növekedés
tendenciájának hiányát;
a kis mértékű európai tőkebefektetést az ipari ágazatokban;
a jelentéktelen mexikói tőkebefektetést az Európai Unióban;
a kereskedelmi nyitás negatív hatásait;
a mexikói gazdaság gyenge helyzetét;
a termékek európai piacokhoz mért versenyképességét mint a leendő szabadkereskedelem valódi és képletes akadályait. Az aggodalmakat az is fokozza, hogy a különböző gazdasági szektorok nem
kapnak azonos részesedést a közösségi forrásokból, amit kapnak, azok is csak bizonyos területekre irányulnak, nem mozdítva így elő a gazdaság minden ágának egyenlő vagy hasonlóan egyenlő fejlődését. Nem meglepő tehát, hogy az ily módon háttérbe
szorult
gazdasági
szektorok
–
egyes
mezőgazdasági
ágazatok,
műtrágyagyártás, közlekedés, infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos ágazatok – képviselői nem ujjonganak túlzottan a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetősége láttán.156
155
Az Európai Unió Mexikó második legfontosabb kereskedelmi partnere, Mexikó az Európai Unió kereskedelmi partnereinek listájában csak a harmincadik helyen áll. in: Pólyi, Csaba: Mexikó és az Európai Unió intézményes kapcsolatai: eredmények és kihasználatlan lehetőségek. www.publikon.hu/htmls/tanulmanyok.html?ID=25&essayID=95&download=1, 2008 februárja 156 Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 74 -
Másfelől a mexikói kormány alapvetően az európai integráció szolidaritására építve, azt reméli, hogy az EU annyi fejlesztési támogatást nyújt majd a térségnek, ami kimozdíthatja a híres-hírhedt, szociális feszültségeket kiélező nyomorból. Mára az EU-bővítést a legtöbb latin-amerikai ország, köztük Mexikó is „szükséges rosszként” interpretálja, mivel ez természetszerűleg kevesebb fejlesztési támogatással jár együtt, már ami a latin térséget illeti. Nem különb sajnos a helyzet európai szemszögből sem. Az EU megítélése szerint a Mexikónak nyújtott fejlesztési támogatások alapvetően nem szüntették meg az ismerethiányból fakadó veszteségeket. A mexikói intézmények, de a magánszektor is csak rendkívül felületes ismeretekkel rendelkezik az EU működéséről, s még kevesebbel a belső piacra való sikeres bejutás feltételeiről.157Az európai megközelítés szerint a régió szélsőséges jövedelmi viszonyai a jogállamiság gyengeségeiből és a korrupcióból táplálkoznak mind a mai napig, ami sorsszerűen a szociális feszültségek továbbéleződéséhez vezet. Éppen emiatt tűzték ki az együttműködés zászlajára az emberi jogok tiszteletben tartására és a demokratikus intézmények megszilárdítására buzdító jelszavakat.158
6.2.1.2 … és a szükséges plusz A fair-séghez hozzátartozik, hogy a másik oldal is megvilágítást nyerjen. A korábban felhozott tényszerű adatok bizonyítják, hogy a Globális Megállapodás óta eltelt időszak alatt Mexikó és az Európai Unió kapcsolata valamennyi területen tovább erősödött. Jóllehet az EU még mindig gyengének mutatkozik a kereskedelmi kapcsolatok
területén
megnyilvánuló
ellensúlyozó
függőségéhez mérten, de szerepe mindinkább nő;
szerepre
Mexikó
USA-
fejlesztési együttműködésével
pedig minőségileg kétségtelenül értékállóbb partnerkapcsolatot ápol Mexikóval, mint az USA pénzközpontú, autokrata magatartásával. A politikai együttműködés mindkét
157
Az EU Bizottsága és Mexikó most indít egy 3 éves ismeretbővítő programot, amelyben 15-15 millió euro-s támogatással a felek igyekeznek praktikus ismereteket közvetíteni és kapcsolatokat teremteni a mexikói kis és közepes vállalkozások számára. Ugyancsak jelzésértékű, hogy a kétoldalú tudományos és technikai kutatási megállapodás 2004-es aláírása után a fejlesztési együttműködés keretében segíti el az EU a mexikói TéT intézményi rendszer nemzeti kiépítését és a kétoldalú kutatási programok beazonosítását. in: Pólyi, Csaba: Mexikó és az Európai Unió intézményes kapcsolatai: eredmények és kihasználatlan lehetőségek. www.publikon.hu/htmls/tanulmanyok.html?ID=25&essayID=95&download=1, 2008 februárja 158 Pólyi, Csaba: Mexikó és az Európai Unió intézményes kapcsolatai: eredmények és kihasználatlan
- 75 -
fél számára sokat jelent, különösen a multilaterális diplomáciában és a globális kérdések területén. Ahogyan az előbb a negatívumokat vettem sorba, hasonlóképpen szándékozom glédába rakni azokat az érveket, amelyek a kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett szólnak. Ezek a következők:
az egyre hangsúlyozottabban egypólusú világrendszerben az Unió Mexikóval karöltve ellensúlyozhatja az USA- dominanciát;
Mexikónak szüksége van az USA-tól való függetlenedésre a kedvezőbb gazdasági, politikai megítélés végett;
az Unió korábban Mexikó második legnagyobb kereskedelmi partnere, (a mexikói export 4,5%-a irányul az Unióba és az import 11,5%-a érkezik onnan 1994-ben, még a tőkebefektetések 29%-ában részesedik akkor az Európai Unió) 1995-ben azonban a latin-amerikai országok nagyobb arányban részesednek a mexikói exportból (5,1%), mint az európaiak (4,2%). Ezért szükséges az új szerződés, ami segíti a mexikói termékek európai piacra való fokozottabb bejutását;
az EU egységes belső piaca nagy felvevőpiacot jelenthet a mexikói termékek számára;
az európai integráció a XXI. században meghatározó nemzetközi szereplő lesz, mind politikai, mind gazdasági szempontból, érdemes odafigyelni rá. Ezekkel az érvekkel egyetértenek azoknak a gazdasági ágazatoknak a képviselői
is, melyek már eddig is részt vettek a közös programokban. Ezek a mezőgazdasági gépgyártás, a bútoripar, a közlekedési eszközgyártás – különös tekintettel az autó- és autóalkatrész-gyártásra -, a halászat, a gyógyszergyártás, a vegyipar egyes területei, az elektronikai ipart, illetve a kommunikációs és szolgáltatási szektor.159
7. Konklúzió Egészen eddig, egyes fejezeteim címében háromszögről, az EU, az USA és Mexikó alkotta háromszögről beszéltem. De adhattam volna szimplán a Bermudaháromszög elnevezést is. Hogy miért említeném a három tárgyalt térséget ebben a
159
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2, 48-63
- 76 -
szövegkörnyezetben, a Háromszög oldalainak képviselőiként? Úgy gondolom, ezeket a tiszteletköröket - a Háromszög átvitt értelemben vett oldalainak nézeteit, motivációit elemezve - kellett megtennem ahhoz, hogy ugyanennek a Háromszögnek rejtélyes eltűnései, vagyis a megannyiszor ködbe vesző vagy összekuszálódott érdekek láncolata kitisztuljon, kibogozódjon. Jóllehet utam során, dolgozatírás közben, megannyi nehézséget okozott a hömpölygő információ-áradat, megpróbáltam nem szem elől téveszteni Mexikó lavírozását a zátonyok között, hátha olyan adalékkal szolgál, ami felhasználható arra, hogy egy jövőbeni hasonló terhű „hajó”, okulva a történtekből, a megfelelő irányba haladjon. Merész hasonlatommal mintegy párhuzamot szeretnék vonni az eltűnt áldozatok, valamint Mexikó Amerikának és az EU-nak való kiszolgáltatottsága között. A földrajzi hely szerencsés egybeesést mutat: Közép-Amerikáról, a Floridától nem messze eső három szigetről van szó: ezek a Bermuda-szigetek, Puerto-Rico és Fort Landerdale; e három kis terület a csúcsa annak az Atlanti-óceánban fekvő háromszögnek, amelyet az "Ördög elveszett tornácának, a Titokzatos félhomálynak, Varázslatos tengeri zónának és az Ördög háromszögének" neveznek. Mexikó mint tudjuk, nem fekszik messze e területtől. Ezért is vetődött fel bennem ennek a kissé talán vakmerő gondolattársításnak a képe. A terület briliáns, ugyanakkor eléggé ambivalens elnevezései kapcsán pedig arra jutottam, elképzelhető, hogy hasonlóan kettős érzések, gondolatok fogantak meg dolgozatom közreadott adatai, elemzései, következtetései folytán az olvasóban. Lesznek olyanok, akik a fejlődő országok egyik legígéretesebb példáját látják majd Mexikóban,160ők a „Varázslatos tengeri zóna” adta előnyeit fogják hangsúlyozni. És minden bizonnyal lesznek olyanok is, akik az „amerikai, európai uniós (és távol-keleti) törekvés a világpiaci elsőbbségért” címkéjű küzdelem egyik célpontjaként inkább az „Ördög elveszett tornácá”-t látják Mexikóban. Hogy létezik egy "Ördög-tengerének" nevezett terület is, ahol szintén rejtélyes történetekről számolnak be a tudósok, külön kuriózum. Hogy e hely mellesleg Japán keleti partjainál helyezkedik el, és a szakemberek „Csendes-óceán Bermudaháromszögeként”161tartják számon, már nem az én szakdolgozatom témája…
161
www.itdh.hu/resource.aspx?ResourceID=alapadatok_mx, 2008 márciusa
- 77 -
7.1 Az
USA–Mexikó
Észak-amerikai
Szabadkereskedelmi
Egyezmény (NAFTA) értékelése A NAFTA-ról szóló fejezetemben162Mexikónak és a világ egyik legnagyobb gazdasági, politikai és kereskedelmi központjának, az Egyesült Államok piacának kapcsolatát, egymásra utaltságát elemeztem. A jelen passzusban nincs más dolgom, mint „begyűjteni” a tanulságokat, következtéseket az EGSZB,163azaz az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tanulmánya és ajánlása segítségével, illetve a BBC NEWS alapján. Mexikót egyértelműen a globális gazdasági életben való részvétel, a fejlettekhez való felzárkózás reménye vezérelte a csatlakozáshoz; míg az USA-nak egyértelműen az állt érdekében, hogy versenyképességét növelje legnagyobb riválisaival, Japánnal és az EU-val szemben. (Dolgozatom terjedelmének és témájának kötöttsége miatt Japánt csak érintőlegesen említettem.) Ezért volt mindkét fél, a latin és az amerikai fél számára oly egyértelmű, hogy kapcsolataikat egy közös érdekszövetség kötelékében, nevezetesen a NAFTA égisze alatt fűzzék szorosabbra. Ekkor az EU még ugyancsak a keleti nyitással volt elfoglalva, történetesen a német egyesítés egyre sűrűsödő eseményeivel. A NAFTA életbe lépése, 1994. január 1-je óta a háromoldalú kereskedelem több mint 883 milliárd dolláros szintet ért el, azaz a NAFTA előtti szint közel háromszorosát. 1993 és 2006 között a külföldi közvetlen befektetés (FDI) éves értéke szintén háromszorosára (331 USD) növekedett.164A NAFTA mellett életbe lépett az Észak-amerikai Környezetvédelmi Együttműködési Megállapodás (NAAEC)165és az Észak-amerikai Munkaügyi Együttműködési Megállapodás is.166A Világbank
162
3. fej. Az EGSZB az Európai Unió konzultatív szerve. 1957-es alapítása óta szakértői tanácsokkal látja el a főbb uniós intézményeket (Európai Bizottság, EU Tanácsa, Európai Parlament). „Véleményt” bocsát ki a javasolt európai jogszabályokról, illetve „saját kezdeményezésű véleményt” is készít azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel meggyőződése szerint foglalkozni kell. Egyik legfontosabb feladata, hogy „hídszerepet” töltsön be az európai intézmények és az úgynevezett „szervezett civil társadalom” között. A civil társadalmi szervezetekkel való „strukturált párbeszéd” kialakítása révén ösztönzőleg kíván hatni azok szerepére az EU tagállamaiban és a világ más országaiban egyaránt. http://eesc.europa.eu/index_hu.asp, 2008 márciusa 164 http://www.ustr.gov/Trade_Agreements/Regional/NAFTA/Section_Index.html, 2008 márciusa 165 North American Agreement on Environmental Cooperation. http://www.unep.org/dec/onlinemanual/Enforcement/InternationalCooperation/ConsistencyinLawsReg ulations/Resource/tabid/1151/Default.aspx, 2008 márciusa 166 (23) A NAFTA Szabadkereskedelmi Bizottságának közös nyilatkozata. 2004. július 16. 163
- 78 -
becslései szerint167a NAFTA nélkül Mexikó exportja és a külföldi befektetések alacsonyabb szinten lennének. Észak-Amerika a mexikói befektetések elsődleges forrása (az Európai Unió a rangsorban a második helyen áll). Ezek mindenképpen pozitívumok, ha viszont olyan adatokat nézünk, mint a munkanélküliségről, bevándorlásról, az agráripar egyes szféráiról vagy az egy főre jutó jövedelem-eloszlásról szóló mutatók, már korántsem kerül ki az Egyezmény egyértelműen babérkoszorúsan a megmérettetésből. Hiába összpontosít tehát a NAFTA a kereskedelem, a beruházások vagy a versenyképesség fejlesztésére, ha nem tér ki olyan alapvető kérdésekre, mint a kivándorlás vagy a munkaerő mobilitása. Számszerűsítve mindezt: az Egyesült Államokba illegálisan emigráltak száma az 1990-es 2 millióról 2006-ra 6,5 millióra nőtt, ami fokozta a határmenti problémákat. Csak a mihez tartás végett szeretnék megemlíteni pár adatot. Ez a 6,5 millió illegális bevándorló az USA-ba bevándorlók 57%-át tette ki. Ha ehhez hozzáadjuk a mexikói származású amerikai állampolgárokat, a szám 28 millióra emelkedik, ami az amerikai lakosság 9,6%-át jelenti.168A migráció egyik leglátványosabb hatását a hazautalások jelentik, ezek összege 2006-ben meghaladta a 23 milliárd dollárt.169E téren az USA nem tesz többet korlátozott számú szakmai vízum kibocsátásánál. A kereskedelmi mérleget illetően jelentősen bővültek az EU és Mexikó közötti cserekapcsolatok, bár a statisztikák alapján még mindig nem sikerült ellensúlyozni a mexikói kereskedelemben a túlzott amerikai dominanciát.1702007-ben a mexikói export 87,4%-a elsősorban a NAFTA-országokba irányult, míg az EU-ba mindössze 4,8% került. A mexikói import 61,4%-a az Egyesült Államokból származik, míg csupán 10,9% uniós eredetű.171 A BBC NEWS a következő nyolc pontba foglalja az értékelés tanulságait:
167
(24) A Caja Madrid tanulmányokért felelős osztálya által készített jelentés Mexikóról. 2002. május. D. Lederman, W.F. Maloney és L. Serven: „A NAFTA tanulságai a latin-amerikai országok és a karibi térség számára”, Világbank, 2003. in: Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa 168 US Department of Security, http://www.dhs.gov/xlibrary/assets/statistics/publications/ill_pe_2006.pdf, 2008 márciusa 169 http://www.dallasfed.org/research/swe/2007/swe0704b.cfm, 2008 márciusa 170 Forrás: ANIERM [Mexikói Importőrök és Exportőrök Országos Szövetsége], a Gazdasági Minisztérium adatainak felhasználásával., in: Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa 171 Forrás: IMF.http://trade.ec.europa.eu/doclib/html/113418.htm, 2008 márciusa
- 79 -
1. „Egy országnak csökkenteni kell a külföldi spekulatív tőkétől való függést. 2. Egy országban a hazai megtakarításoknak gyors ütemben kell nőnie. 3. A termelékenység növekedését szerkezeti átalakulások segítsék. 4. Politikai stabilitás fontossága 5. Kormányzati beruházások szükségessége 6. Államilag megfelelően kontrollált bankszektor létrehozása 7. A kis- és közép vállalatok támogatása 8. Az ország gazdasági teljesítménye ne függjön nagy mértékben egy másik ország gazdaságától.”172
7.2 Az EU– Mexikó kapcsolatok értékelése
Az
Európai
elemzésekor173a
Unió
és
a
csúcstalálkozók
Mexikói és
Egyesült
megállapodások
Államok sodrában
kapcsolatának a
Globális
Egyezményre tértem ki a legrészletesebben, mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is ezt az egyezményt tartja mérföldkőnek. Így az ezzel kapcsolatos következtetéseimet is az EGSZB véleményezése segítségével szeretném csokorba szedni. Az „Európai Unió és Mexikó közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodás” életbe lépése után a Globális Egyezmény progresszív és kölcsönös liberalizációja révén lehetővé tette, hogy a benne megfogalmazott
három pillér
által
-
politikai
párbeszéd
intézményesítése,
kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztés és együttműködés - mindkét fél előnyökhöz jusson. Noha a mérleg sok szempontból kedvező, a partnerek még nem aknázták ki az Egyezményben rejlő összes lehetőséget. Ezeket feltérképezve a Bizottság a következő javaslatokkal állt elő az egyes területeken.174
172
gtk.ircnet.hu/upload/00000025.doc, BBC NEWS. 2008 márciusa 6. fej. 174 Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa 173
- 80 -
7.2.1 Politikai szempontú javaslatok „A Globális Egyezmény a Mexikó–Európai Unió állam- és kormányfői csúcstalálkozók, valamint a különböző szakmai kérdéseket tárgyaló szaktanácsok és – bizottságok mellett korábban nem létező, állandó kommunikációs csatornákat nyitott meg, ezzel lehetővé tette azt, hogy színvonalas párbeszédet folytathassanak a mindkét felet érintő kérdésekben. Ugyanakkor a megállapodás keretében a politikai képviselők is közelebb kerültek egymáshoz.”175 Az EGSZB véleménye szerint a megállapodások színvonalának emelése érdekében a civil társadalmat is be kell vonni a döntéshozatalba. (8.2. melléklet) A Bizottság ezért fogadta kitörő lelkesedéssel, mikor a Vegyes Tanács lehetőséget látva a civil társadalommal folytatott párbeszéd intézményesítésére, felkérte „az ennek leginkább megfelelő módszerek és formátum meghatározására.” Másik ezzel kapcsolatos, hasonló fontossággal bíró fejlemény, hogy az EU javaslatára belefoglalták a megállapodásba az ún. „demokratikus záradékot” is. Ez azért rendkívül jelentős a civil társadalomban, mivel ennek segítségével előrelépés várható a téren, hogy a kereskedelem a fenntartható fejlődés eszközévé váljék, másrészt az emberi jogok, köztük a gazdasági és szociális jogok garanciája terén, annak ellenére, hogy e két utóbbi joggal kapcsolatos konkrétumokra a záradék nem tért ki.
7.2.2 Gazdasági szempontú javaslatok „A megállapodás azt is lehetővé tette az EU számára, hogy egyenlő feltételek mellett keljen versenyre azon országokkal, amelyekkel Mexikó szabadkereskedelmi megállapodást kötött. Ezzel az európai vállalatoknak ahhoz hasonló hozzáférést biztosított,
amilyent
az
Egyesült
Államok
Mexikóban
az
Észak-amerikai
Szabadkereskedelmi Egyezménnyel kapott – ezt a helyzetet NAFTA parity néven is ismerik. Mexikó pedig hasznot húz az európai befektetésekben, az átvett technológiában és a hatalmas európai piacban rejlő nagy lehetőségekből.”176
175
Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa 176 Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa
- 81 -
Noha az Egyezmény életbe lépése óta az EU és Mexikó közötti kereskedelmi mérleg mindenféleképpen pozitív irányba lendült,177ez messze nem jelenti azt, hogy az EU nagyobb részesedéssel bírna a közös kereskedelemben, és a mexikói kereskedelem is deficitet mutat a félkész termékeket és a tőkebeáramlást illetően. (8.1. melléklet) Az EGSZB amellett, hogy megelégedettséggel nyugtázza a pozitívumokat, megjelöl néhány olyan területet, melyek módosítást, javítást, fejlesztést igényelnek:
„bővíteni kell az EU befektetési skáláját (elsősorban a tudományos és technológiai fejlesztés területén), mivel az túl kevés mexikói termelő ágazatra és régióra koncentrál;
Mexikó több terméket exportál ugyan, ezek skálája azonban még mindig igen korlátozott, emiatt a mexikói vállalatoknak új piaci lehetőségeket és az Unió más államainak piacait kell felfedezniük;
a kereskedelem és a befektetések bővülése kedvezően hat általánosságban a gazdaságra, nem érte el azonban a várt hatást a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi fejlődés terén;
a megállapodás előnyeit elsősorban a nagy mexikói és európai vállalatok tudták kihasználni, a kis- és középvállalkozások nem tudták kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket;
a megállapodás jogi kerete nem elégséges ahhoz, hogy jelentősebb beruházásokat vonzzon, ezért alapvetően fontos a jogbiztonság növelése;
a megállapodás önmagában nem jelenti a kereskedelmi kapcsolatok felépítésének bebetonozását, ezért meg kell vizsgálni, hogyan lehetne javítani és korszerűbbé tenni azt a felülvizsgálati záradék révén.”178
177
A megállapodás kereskedelmi részének hatályba lépése óta, azaz 2000-től 2004 júniusáig az EU és Mexikó összes kereskedelme 31%-kal, mintegy 111 milliárd dollárral bővült. „Európa Mexikóban, 2004”, Mexikói EU-delegáció, 2004., in: Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos LapjaHU,http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa 178 Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa
- 82 -
7.3 Az EGSZB általános következtetései és ajánlásai Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint a Mexikóban végbemenő politikai és gazdasági változások kétségtelenül pozitívumként, hatalmas előrelépésként könyvelhetők el, de abban is egyetértettek a bizottsági tagok, hogy még mindig számos terület hagy maga után kivetnivalót reformért kiáltva. Így például a jogi keretek átszabása az, amely talán elsőként érett meg a módosításra: „a szabadság és a jogbiztonság garantálása révén meg kell erősíteni a jogállamiságot,
orvosolni
kell
az
igazságszolgáltatási
rendszerben
meglévő
problémákat, a javakat megfelelőbb módon kell újra elosztani, fejleszteni kell a szociális védelmet, biztosítani kell a minőségi oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, és bővíteni kell a hazai piacot többek között a közép és kisvállalkozók felé. Ezáltal a társadalmi kohézió válik az összes végrehajtandó fejlesztés tengelyévé, annak érdekében, hogy Mexikót továbbra is fejlett, garanciákkal bőven rendelkező országként tarthassuk számon.”179 Az EGSZB szerint a Globális Egyezmény nyújtotta lehetőségek még bőven kiaknázatlanok: „a megállapodás végrehajtását ösztönözni kell a vámtarifák csökkentése, a kereskedelem műszaki akadályainak leküzdése és újabb ágazatok nyitása érdekében a szolgáltatások és befektetések kereskedelme számára. Segíteni kell a vállalatalapítást mindkét oldalon, ez megkönnyítené az intézményközi kapcsolatokat, kedvező környezetet teremtene az üzleti tevékenység számára és ösztönözné a párbeszédfórumokat. Erősíteni kell a kétoldalú együttműködést a közös érdekű külső – elsősorban latin-amerikai és egyesült államokbeli – kezdeményezések terén. A megállapodás szociális és munkaügyi vonatkozásait (képzés, esélyegyenlőség, foglalkoztatás stb.) pedig együttműködési projekteken keresztül fejleszteni kell.” Az EGSZB véleménye szerint a civil társadalom bevonására létre kellene hozni egy EU-Mexikó Vegyes Bizottságot a Vegyes Tanács konzultatív testületeként - a Vegyes Tanács feladatainak elvégzését pedig újabb szakbizottságok vagy testületek segítenék -, melynek nem lenne más feladata, mint a Globális Egyezmény továbbfejlesztése, annak figyelemmel kísérése és megvalósítása. Tenné mindezt saját véleményalkotó és ajánlattevő jogkörrel felruházva, rendszeres 179
jelentéstétel
Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa
- 83 -
kíséretében. Emellett a Vegyes Bizottság támogatásával – beleértve a pénzügyi támogatást is – összehangolná az EU–Mexikó civil társadalmi szervezetek fórumának találkozóit is, melynek érdekében arra kéri annak szereplőit, hogy a civil társadalom mindegyik csoportja (munkaadók, munkavállalók és a harmadik szektor) számára közös megegyezéssel jelöljenek ki 3 képviselőt. Az elképzelés szerint ennek a szervnek a mexikói civil társadalom sokszínűségét kellene tükröznie180- ezért lenne szükséges a fent említett három ágazat képviselőiből összeállítani-, a képviselet, a függetlenség és a legitimitás vezérelvek szerint. A közös munkacsoport felállítása volna az első lépés a közös kötelékek megerősítése felé tett úton.181 A két megállapodást - NAFTA és a Globális Egyezmény - összevetve azt az egyértelmű következtetést lehet összegzésképpen levonni, hogy ez utóbbi nem pusztán kereskedelmi jellegű, hanem olyan alapvető együttműködési és politikai egyeztetési kérdéseket is tartalmaz, amelyek a NAFTA-ból hiányoznak. Továbbá a NAFTA a civil társadalomnak a döntéshozatalba történő bevonására sem hozott létre mechanizmusokat. Úgy gondolom, dolgozatom végén sikerült levonni a következtetéseket a világ politikai, gazdasági, kereskedelmi tendenciáit illetően – legalábbis témám keretein belül. Hogy mi az igazi megoldás, mitől lennének kevésbé kizsákmányoltak a világ egyes országai, talán senki nem tudja. Akik sejtik, nem biztos, hogy jól gondolkodnak, akik jól gondolkodnak, nem feltétlenül vannak a megfelelő pozícióban, akik a megfelelő pozíciókban vannak, nem feltétlenül odavalók, ha odavalók, nem biztos, hogy van közös összefogás adta eredmény. Hogy mi lenne a hathatós eredmény? Munkámat egy – mondjuk úgy, szösszenetnyi – felhívással kezdtem, befejezésül, mintegy keretképpen hasonló jellegű történetet szeretnék előadni stílszerű helyszínnel és témában: „1492. október 12-én Kolumbusz Kristóf kikötött a Bahama szigetek egyikén, a mai Wetling Island-on. (Az őslakosok Guanaham-nak hívták szigetüket.) Az ismeretlen, különös idegeneket barátsággal fogadó bennszülöttektől válogatottan 180
Jobb képviseletre van szüksége a civil szervezetek teljes spektrumának – a mezőgazdasági termelők, a fogyasztók, a nők csoportjainak, a környezetvédelmi, emberi jogi és szakmai csoportoknak, valamint a kis- és középvállalkozásoknak egyaránt. 181 Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU, http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF, 2008 márciusa
- 84 -
finom gyümölcsöket és egyéb ajándékokat kaptak, többek közt néhány száraz levelet, melyek valami ismeretlen oknál fogva nagy értéket kell képviseljenek, írta Kolumbusz Kristóf naplójában […] Ott, az amerikai kontinensen, Mexikótól északra fejlődött ki a maihoz leginkább hasonló pipázási «módszer», vagy inkább «rendszer»…. A pipafüstöt szentnek tartották, egyenesen a Nagy Szellemtől valónak. Mondáik szerint ugyanis, amikor Manitou, (... a Teremtés Ura, akinek lábnyomából kél fel a Nap, s akinek ujjait a folyók folyása követi ...) megelégelte a törzsek háborúskodását, alászállt a földre, egy hatalmas vörös sziklából letört egy darabot, abból pipát faragott, s annak füstjével hívta egybe valamennyi törzs vezetőit. Az egybegyűlt főnököknek azután szózatot tartott, melyben megrótta őket túlzott harciasságukért és békességre buzdított. Befejezésként, mielőtt szféráiba visszatért, elszívatott velük egy pipa dohányt, s attól fogva szent volt a béke.182[…] ekkor figyelt fel arra először az európai ember, hogy milyen nagy barátság és megbecsülés jele a dohánnyal való megajándékozás, az együtt való pipálás a bennszülöttek szokásrendszerében. Így került
tehát
először
Európába
és
az
európai
irodalomba
a
Békepipa
fogalma.”183Mindenesetre összemérhetetlenül kevesebb problémával küzdene a világ, ha a történet esszenciája nemcsak fogalmi szinten maradna, hanem cselekvéseink mozgatórugójává válna. Ez valószínűleg még egy ideig várat magára…
182
A legtöbbre becsült, legértékesebb, legszebben megmunkált pipák mindenkor abból a bizonyos Vörös Sziklából készültek. A környéket ma is Pipestone Quarry-nek hívják. 183 A pipázás rövid történeti áttekintése. http://www.pipaclub.hu/cikkek/historia1.htm, 2008 márciusa
- 85 -
8. Mellékletek:
8.1 A
kibővült
EU
hatásai
a
Mexikóval
fenntartott
kapcsolatokra
„A Mexikó és az Európai Unió közötti kereskedelmi dinamizmus egyértelműen megmutatkozik a tíz új tagállam némelyikével folytatott cserekapcsolatok esetében, kiemelkedő például a Cseh Köztársasággal, Magyarországgal és Szlovákiával folytatott kereskedelem bővülése. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a közép- és kisméretű gazdaságoknak jelentősebb előnyük származik belőle, mint a nagyobb gazdaságoknak. Az új tagállamok és Mexikó közötti kereskedelmi kapcsolatok azonban még gyerekcipőben járnak. Mexikó számára a bővítés azt jelenti, hogy az Átfogó Megállapodás életbe lépése óta a felek között fennálló preferenciális kereskedelmi kapcsolatok kiterjedtek az Unió tíz új tagállamára is. Ezért a bővítésnek kézzel fogható hatása kell, hogy legyen mind a mexikói munkaadók, mind pedig az új tagállamok számára, mivel így (az EU és Mexikó lakosságát184 együttvéve) egy több mint 550 millió185 fogyasztót jelentő szabadkereskedelmi övezet nyílik meg a számukra. A bővítés óta az új tagállamok is részt vesznek a közösségi kereskedelmi politikában, így a harmadik országok – köztük Mexikó – vállalatai által az új tagállamokban lebonyolított ügyletek jelentősen leegyszerűsödtek, mivel már itt is alkalmazzák az egységes kereskedelmi szabályokat, vámtarifát és egy sor egységes adminisztratív eljárást. Mind Mexikó, mind az új tagállamok egyetértenek abban, hogy piacaikon rengeteg lehetőség adódik a másik fél vállalatai számára; Európában elsősorban a gyáripar területén, Mexikó esetében pedig az agrárszektorban. Emellett az új tagállamokban tapasztalható gazdasági növekedés jelentős keresletbővülést fog eredményezni. Ez viszonylagos előnyhöz juttatja a mexikói exportőröket latin184
2003-ban Mexikó lakossága 102 millió volt (OECD Fact book, 2005). Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU 185 Bulgáriát és Romániát is beleértve. Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU
- 86 -
amerikai és ázsiai versenytársaikkal szemben, akik még nem kötöttek preferenciális megállapodást az EU-val.”186
8.2 A szervezett civil társadalommal folytatott párbeszéd intézményesítése az EGSZB ajánlásában
„Az Átfogó Megállapodás intézményesíti a politikai párbeszédet, amely minden kétoldalú és nemzetközi közös érdekű kérdésre minden szinten kiterjed. Ezért fontolóra vették a „Vegyes Tanács” felállítását (45. cikk), melynek feladata a megállapodás betartásának felügyelete a „Vegyes Bizottság” segítségével (48. cikk). A megállapodásban ugyanakkor azt is kikötik, hogy a Vegyes Tanács feladatainak elvégzése céljából újabb szakbizottságokat vagy testületeket hozhat létre (49. cikk). A mexikói és az európai civil társadalom bevonásának előmozdítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az Átfogó Megállapodás végrehajtási folyamatában mindkét fél szociális ágazatainak érdekeit figyelembe vegyék. Jobb képviseletre van szüksége a civil szervezetek teljes spektrumának – a mezőgazdasági termelők, a fogyasztók, a nők csoportjainak, a környezetvédelmi, emberi jogi és szakmai csoportoknak, valamint a kis- és középvállalkozásoknak egyaránt. Az Átfogó Megállapodás VI. és VII. címe már korábban idézett cikkeket tartalmaz, és jogalapot szolgáltat az EU–Mexikó Konzultatív Vegyes Bizottság létrehozására. Először is a 36. cikk nyíltan elismeri, hogy a civil társadalmat be kell vonni a regionális integrációba. A 39. cikk megnevezi, mely területekre kell összpontosítani az együttműködést, és kiemeli ezek közül a civil társadalom fejlesztését. Végül a 49. cikk értelmében a Vegyes Tanács bármiféle konzultatív bizottságot vagy testületet felállíthat, amelyet szükségesnek ítél a megállapodás hatékonyabb végrehajtásához. Ugyanakkor a későbbi változásokra vonatkozó záradék (43. cikk) lehetőséget ad az együttműködés bármilyen irányú kiterjesztésére. Ezért reális lehetőség van arra, hogy létrehozzák az említett EU–Mexikó vegyes testületet, ahol részt lehetne venni a megállapodás különféle területein végzett munkában. Az
186
Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU
- 87 -
EGSZB meglátása szerint és az eddigi gyakorlatnak megfelelően (30) e testületet „EU–Mexikó Konzultatív Vegyes Bizottságnak” (KVB) kellene elnevezni. Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen jellegű testület létrehozását és működését segítené, ha Mexikóban létezne az EGSZB-nek megfelelő, legitim, reprezentatív és független szervezet, amelyben a három hagyományos szektor (munkaadók, munkavállalók és egyéb tevékenységek) megfelelően képviseltetné magát. Mindezidáig azonban nem jártak sikerrel a mexikói GSZT létrehozását célzó parlamenti kezdeményezések, annak ellenére, hogy már előterjesztettek egy szövetségitörvénytervezetet, „amelynek célja egy állami szervként működő gazdasági és szociális tanács felállítása Mexikóváros székhellyel.” A munkavállalók, munkaadók és a harmadik szektor szervezetei között sem jött létre olyan konszenzus, amely támogatná a testület létrehozását. És egy ilyen jellegű testület meghatározásakor bizonyos mértékig összekeverik a szociális párbeszéd eszközeit (vélemény kikérése, egyeztetés és tárgyalás) és a civil társadalommal történő konzultációt. Ami a kormányt illeti, a civil társadalom egy részével az ún. termelői ágazatokkal folytatott párbeszéd tanácsán (CDSP) (32) keresztül folytat (inkább szociális, mint civil jellegű) párbeszédet, amelyben képviseltetik magukat a szakszervezetek, a munkaadók, valamint a központi és regionális kormányzatok. A harmadik szektor csak részben és nem megfelelő mértékben képviselteti magát a tudományos és mezőgazdasági képviselők személyében. Emellett a kormány egyéb, a civil társadalom különböző szervezeteit (munkavállalók, kisvállalkozói kamarák, civil szervezetek) magukban foglaló platformokkal is állandó párbeszédet folytat, elsősorban a Mexikó által aláírt kereskedelmi egyezményekkel kapcsolatban. A kormány és a mexikói munkaadók képviselői szót emelnek amellett, hogy a CDSP legyen az EGSZB tárgyalópartnere, bár az előbbi elismeri, hogy ez lenne a próbája annak, hogy hogyan lehetne bevonni a harmadik szektor szervezeteit. A szakszervezetek aktív részt vállalnak a CDSP-ben, és a nagy többségük elismeri azt, bár abban nem mind értenek egyet, hogy annak az EGSZB megfelelőjének kell-e lennie. A civil társadalmi platform szervezetei egy teljesen új GSZT létrehozását szorgalmazzák.”187
187
Brüsszel, 2006. február 15. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Anne-Marie SIGMUND 2006.4.11. C 88/93 Az Európai Unió Hivatalos Lapja HU
- 88 -
8.3 Képek
5. kép: A Mexikói Egyesült Államok
6. kép: Mexikó címere. A címer azt a legendát ábrázolja, miszerint az azték napisten kinyilvánította alattvalóinak, hogy ott építsenek új fővárost, ahol egy sas a csőrében egy kígyót tart egy kaktuszon állva.
- 89 -
7. kép: A NAFTA
- 90 -
9. Bibliográfia 9.1 Szerzők: •
Braun, Róbert: A faji kérdés Amerikában, http://mtdaportal.extra.hu/huszadik_szazad/text/1911/1911%2004.pdf
•
Búzás, Sándor: Válság után, kilábalás előtt (2000/5 – Határesetek)
•
Chytil, Márió: Az Európai Unió és a Mexikói Egyesült Államok kapcsolatrendzsere in: EU Working Papers 2004/1-2
•
Condon, Bradly J.: The EU – Mexico FTA.., Instituto Tecnológico Autónomo de México (ITAM) - Department of Business Administration ; Bond University - School of Law
•
Dömény, Zsuzsa: Latin-Amerika új utakon in: Fejlesztés és finanszírozás, 2007/3
•
Erdey, László: Adósságválságtól a NAFTA első évtizedéig – Mexikó gazdaságfejlődésének kérdőjelei in: Competitio, 5. évf. 3. sz./2006
•
Eurostat, http://ec.europa.eu/trade/issues/bilateral/countries/mexico/index_en.htm
•
Foster, V. Lynn: Mexikó története. Pannonica Kiadó, Bp. 1999
•
Halmosi Péter, Pénzügyi válságok a kilencvenes években – egy évtized tanulságai in: SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged
•
Kiss, Judit: A belső piac problémája a perifériás tőkés fejlődésben, Mexikó példája alapján. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtár, 1983
•
Kiss, Judit: Mexikó a XIX. században. Egy elmaradott rendszer kialakulásának története. Tudományos szocializmus füzetek, 1987
•
Palotás, László: Az összamerikai szabadkereskedelmi kezdeményezés. Bp., 2001
•
Pena, Sergio: 1981 La formacion del capitalismo en Mexico siglo. XXI. Mexico, 1981
•
Pólyi, Csaba: Mexikó és az Európai Unió intézményes kapcsolatai: eredmények és kihasználatlan lehetőségek.
- 91 -
www.publikon.hu/htmls/tanulmanyok.html?ID=25&essayID=95&download= 1 •
Stiglitz, Joseph E.: A viharos kilencvenes évek. A világ eddig leprosperálóbb tíz évének története. Napvilág kiadó, Budapest, 2005
•
Tanka, Beáta: NAFTA: Mexikó csatlakozásának rációja. Embajada de Mexico, Budapest, 2002
•
Wise, Timothy A.: Mexikó kistermelői a globális gazdaságban. Eszmélet, 62. szám, 146-154
9.2 Linkek •
http://en.wikipedia.org/
•
http://epa.oszk.hu/00700/00721/00004/korteahu.html
•
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:088:0085:0093:HU:PDF
•
http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_2002/molna rerno.pdf
•
http://geogr2005.elte.hu/archiv/neptel/nepVI.pdf
•
http://gtk.ircnet.hu/upload/00000025.doc, BBC NEWS. 2008 márciusa
•
http://ldfonline.org/products.asp?cat=63&hierarchy=0
•
http://ldfonline.org/services.asp?service=16
•
http://mek.oszk.hu/03400/03404/03404.doc
•
http://shelf.web.elte.hu/uni/5.%20Szemeszter/Az%20eur%F3p%E1n%20k%EDv%FCli%20vi l%E1g/Latin-Amerika.doc
•
http://szochalo.hu/upload/esely_0406_vobruba.rtf
•
http://trade.ec.europa.eu/doclib/html/113418.htm
•
http://usinfo.org/trade/nafta/exsum.stm.html
•
http://web.cetlink.net/~szittya/AZTLANMEXIKOTRIANONJA.htm
•
http://www.alphadictionary.com/goodword/word/maquiladora
•
http://www.alternet.org/columnists/story/61853/
•
http://www.answers.com/
•
http://www.dallasfed.org/research/swe/2007/swe0704b.cfm
•
http://www.dhs.gov/xlibrary/assets/statistics/publications/ill_pe_2006.pdf
•
http://www.dunaujvaros.com/tallozo/bulvaria/011219_ketezer.htm
•
http://www.economia-snci.gob.mx/sphp_pages/canada/invierte/investment_hub.html
•
http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/lima_2008_htm/pol itical_committee_htm/motion_for_a_resolution_714188_hu.pdf
•
http://www.fn.hu/tech/20061009/kozgazdasagi_nobel_dijat_is
- 92 -
•
http://www.freeweb.hu/djeno/eladosod/npuva1.htm
•
http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b105/ch02s01s04.html
•
http://www.itdh.hu/resource.aspx?ResourceID=alapadatok_mx
•
http://www.karpatinfo.net/article20898.html
•
http://www.kislexikon.hu/gatt.html
•
http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/2F83AC1B-8F48-428C-8F77FE0255F6A04F/0/060518_51.rtf.
•
http://www.monde-diplomatique.hu/spip.php?article254&var_recherche=mexik%F3
•
http://www.oecd.org/document/62/0,3343,en_21571361_34374092_34420734_1_1_1_1,00.ht ml
•
http://www.pipaclub.hu/cikkek/historia1.htm
•
http://www.pszaf.hu/bazel2/nyilvhozkov.pdf
•
http://www.publikon.hu/htmls/tanulmanyok.html?ID=25&essayID=95&download=1
•
http://www.sas.com/offices/europe/hungary/tudosito_iv/iib_bank_a_bazel_ii_jegyeben.html
•
http://www.statesman.com/business/content/business/stories/other/03/09/0309nafta.html,
•
http://www.unep.org/dec/onlinemanual/Enforcement/InternationalCooperation/Consistencyin LawsRegulations/Resource/tabid/1151/Default.aspx
•
http://www.ustr.gov/Trade_Agreements/Regional/NAFTA/Section_Index.html
•
http://zanex.hu/egy%20vilag.htm
- 93 -
