CZANK LÁSZLÓ
A NATO TÁVKÖZLÉSI- ÉS INFORMÁCIÓS RENDSZERE A 21. SZÁZAD KÜSZÖBÉN Ezen cikk Thomas Wirsching alezredes, vezérkari tiszt írását1 felhasználva ismerteti és áttekinti a NATO vezethetőségének biztosítása érdekében működtetett TÁVKÖZLÉSI- ÉS INFORMÁCIÓS RENDSZERT (CIS). Az eredeti cikk szakmai megfontolásból a különböző adatfeldolgozó- és továbbító rendszerek megnevezését angol nyelven közli, a szakmai körökben általánosan elfogadott és használt rövidítésekkel együtt. Törekedve arra, hogy ezek a szakkifejezések a magyar nyelvben is meghonosodjanak, a szövegben a magyar megnevezés és az angol rövidítés olvasható, míg a cikk végén egy szószedetben megtalálható mind az angol mind a magyar elnevezés, valamint mellette zárójelben látható az angol nyelvű rövidítés is. Az 1999-es washingtoni csúcstalálkozó döntései alapján a NATO feladatrendszerében — beleértve a jelenlegi és a jövőbeni kihívásokra adandó válaszokat is — egy minőségi és mennyiségi változás várható, amely nem valósítható meg a távközlési- és információs rendszer fejlesztése nélkül. A NATO haderő IRÁNYÍTÁSI ÉS VEZETÉSI FOLYAMATA (C2) mellett egyre növekvő súllyal van jelen a KATONAPOLITIKAI KONZULTÁCIÓS FOLYAMAT (C3, amely jelentősége egyre meghatározóbb a különböző NATO műveletek lefolyása szempontjából, és lényegéből fakadóan nemzeti területeket is érint. Ezen feltételeket is figyelembe véve napjainkban az információs- és vezetési rendszerrel szemben az alábbi követelmények fogalmazódnak meg: ― az állandó telepítésű és mobil mesterséges holdas kommunikációs eszközök együttes jelenléte; ― a valósidejű és széles sávú adatátvitel; ― az információs rendszer megbízható és folyamatos működőképessége a csapatok alkalmazásakor. A NATO az 1970-es években fejlesztette ki azt a széles körben alkalmazott FM infrastruktúrát, amely a NATO INTEGRÁLT HÍRADÓ RENDSZER (NICS) nevet viseli. Ezen kommunikációs rendszer a NATO tulajdonában van, és túlnyomó többségében telepített harcálláspontokon üzemeltetik. A rendszer a hidegháború éveiben korszerűnek számított és megfelelt a NATO akkori feladatainak. Működésének lényege, hogy a telepített elemek segítségével kapcsolatot teremt a hadászati szint és a magasabb egységek harcászati mélysége között. A mai modern 1
Oberstleutnant i. G. Thomas Wirsching: NATO-Fernmelde- und Informationssysteme. Soldat und Technik 8/2000.
168
kor kihívásai között azonban esetenként már nem tudja teljesíteni a követelményeket, ennek ellenére — amint az írás további részeiből is kitűnik — még évekig szolgálatban marad. A szolgálatban tartás attól függ, hogy mennyire lesznek képesek a szakemberek megtalálni az összhangot és a kompromisszumot a régi rendszer üzemeltetése, alkalmazása és az új eszközök és technológia együttes működése között. A továbbiakban részletesen ismertetem a távközlési és kommunikációs rendszer egyes elemeit.
A mesterséges hold távközlés A SATCOM egy, a mesterséges holdak alkalmazásán nyugvó távközlési rendszer. Az erre a célra használt mesterséges holdak elnevezése IVA és IVB. A két mesterséges hold geoszinkron pályán kering és lehetőséget biztosít a NATO Nyugat-Európai fővárosai számára a katonapolitikai konzultációs folyamat működtetésére is. Ez a rendszer a szövetség földrajzi és harcászati határait átlépve valós idejű és jó minőségű adatátvitelt biztosít, amelyre a KFOR/SFOR bevetés vezetése is jó példa. A rendszer alapját 19 db műholdas távközlési rendszer fix telepítésű földi terminál (SGT) képezi, amelyek egyenként mint illesztő fokozat működnek a kommunikációs mesterséges holdak, valamint a felhasználói hálózat egyes elemei között. A mesterséges holdak és az illesztő elemek között olyan folyamatos rádiókapcsolat működik, amely képes adásra és vételre is. A jelenleg üzemelő NATO mesterséges holdak 2004-ben elérik üzemidejük felső határát. A mesterséges holdak fejlesztésére a SATCOM-POST-2000 Projekt jelenleg tervezési stádiumban van, és új SATCOM kapacitásnak a jelenlegi műholdakat 2004-től kellene felváltania. Amennyiben ennek a rendszerbeállítása késne, akkor NATO számára kínálkozik egy másik lehetőség is, ami a jelenleg üzemelő, hagyományos mesterséges holdak kapacitásának bérlete lenne. Az SFOR és a KFOR kötelékek vezetésében már éltek ezzel a lehetőséggel, azonban ez a megoldás új problémákat vet fel. Többek között a NATO mint az egyik bérlő nem rendelkezik a mesterséges holdak ellenőrzési joga fölött, ami viszont válsághelyzetben gondot jelenthet. Ezért mindenképpen szükséges a NATO számára saját mesterséges hold kapacitás kiépítése és üzemeltetése. Az 1. sz. ábra mutatja a kapcsolatot a mesterséges holdak és a többi NATO kommunikációs rendszer között.
Mobil rendszerű mesterséges hold kommunikáció Az állandóan telepített üzemben működő illesztő rendszerek mellett a NATO — igaz csekély számban — rendelkezik MŰHOLDAS TÁVKÖZLÉSI RENDSZER SZÁLLÍTHATÓ FÖLDI TERMINÁLLAL (TSGT) is. Ezen mobil és többcsatornás rendsze169
rek jelentősége és használhatósága az IFOR//FOR misszió kezdete óta egyértelmű, amikor csak ezen eszközökkel tudtak összeköttetést teremteni a NATO integrált távközlési rendszer és az IFOR/SFOR harcálláspontok között. A résztvevő nemzetek a rendszer működtetését ismerik és jól tudják alkalmazni a gyakorlatban. A tervezett fejlesztésben, ami a TÁVKÖZLÉSI ÉS INFORMÁCIÓS RENDSZER TELEPÍTHETŐ MODULJAI (DCM) nevet viseli, már számolnak a tagországok ezen tapasztalatával is. Egyébként a tervezett rendszer 40 db TSGT modullal számol, amelyekből minden második DCM rendszerű lesz.
Nemzetközi haditengerészeti mesterséges hold terminálok A NATO tulajdonában lévő NEMZETKÖZI HADITENGERÉSZETI MESTERSÉGES HOLD TERMINÁLOKAT (INMARSAT) mint önálló rendszert vészhelyzetben használják, ezek nem tartoznak a NATO integrált távközlési rendszeréhez, ebből következően nincsenek hálózatba kötve. Jelenleg a különböző műveletek során a meglévő 31-ből 30 darabot használnak.
UHF ─ harcászati mesterséges hold távközlés Ezen UHF hálózatot használja többek között a haderő a terepen, a különböző katonai és polgári csoportok, a különleges kötelékek, valamint mindenki más, akinek feladatai végrehajtásához szükség van titkosított, valamint mobil, vagy állandó telepítésű híradó összeköttetésre. Jelenleg ezekből 280 darab van, bár ez jelentős számnak tűnik a megfelelő csatornák felhasználhatósága kritikus tényező. Pillanatnyilag csak az US EUROCOMD kapacitásai állnak rendelkezésre. A tervezett fejlesztés során az új eszközök üzembe helyezésénél figyelembe kell venni, hogy az új technikai eszközök által lehetővé tett többszörös hasznosítású csatornákkal elérhető-e a SATCOM csatornák optimális kihasználtsága.
MAXIMA A MAXIMA egy intelligens, digitális multiplex- és forgalmazó rendszer, amely csomópontok létrehozásán alapul. Ez is, mint minden új rendszer ELŐRE LEGYÁRTOTT KÉSZLETBŐL KIVÁLASZTHATÓ (COTS) termék, amely kizárólag SATCOM multiplex rendszernek felel meg. A 2. sz. ábrán a mesterséges hold földi terminálok és a hozzájuk tartozó MAXIMA csomópontok láthatók, amiből az következik, hogy minden harcálláspontnak, amely ezt a rendszert használni akarja, rendelkeznie kell egy MAXIMA csomóponttal. Azért fejlesztették ki, mert az IFOR művelet kezdetén az ACE területén nem állt rendelkezésre a VEZETÉSI, IRÁNYÍTÁSI ÉS INFORMÁCIÓS RENDSZER (CCIS), és gyakorlatilag egy éjszaka alatt üzemelték be. Mindezt azzal a céllal, hogy op170
timalizálják a SATCOM működtetését. Napjainkban személyi számítógép által támogatott, digitalizált rendszerré fejlesztik a MAXIMA rendszert.
Automatikus üzenetátvivő berendezés (TARE) Az automatikus üzenetátvivő berendezés (TARE) eredeti hálózatát 1971-ben a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelsőbb Parancsnoksága (SHAPE) technikai központján (STC, a mai NC3A Hollandiában) keresztül fejlesztették ki és 1976-tól kezdve állították rendszerbe. A TARE egy számítógép által ellenőrzött rendszer, amely szabvány szövegek automatikus továbbítását végzi. A hálózat 18 csomópontból áll, amelyek a TARE ÜZENET ELOSZTÓ KÖZPONT (TARE MDC) nevet viselik. A rendszer tárolja az adatokat, és amint szabad kapacitás van továbbítja azokat. Az információkat egy TARE közvetítőn fogadják, tárolják, majd a szükséges formázás elvégzése után a címzettek részére továbbítják. Azon jelentéseket, amelyek nem felelnek meg az ACP 127 előírásainak, egy operátor megkísérli korrigálni, majd továbbítja a címzettnek. A TARE hálózat jelenleg 10 adattovábbítóból áll, és csak csekély átviteli kapacitással rendelkezik, ami a nagyobb átviteli központokban jelentős személy- és eszközigénnyel párosul. Ennek köszönhetően a rendszer üzemeltetése magas fenntartási költséggel jár, azonban mindezen hátrányok ellenére a TARE rendszert a NATO integrált távközlési rendszere nem nélkülözheti. A TARE egy tervezett továbbfejlesztése az úgynevezett KATONAI ÜZENETKEZELŐ RENDSZER (MMHS) finanszírozási problémák miatt jelenleg be van fagyasztva.
Hang továbbítására szolgáló kapcsolt hálózat A NATO titkos és nyílt telefonforgalmát az IVSN biztosítja, amely jelenleg a NATO integrált távközlési rendszerének legnagyobb eleme. Ahhoz, hogy ez az üzenet továbbító rendszer a mai és a jövőbeni követelményeknek megfeleljen, szükség van egy modern, digitalizált ÁLTALÁNOS CÉLÚ SZEGMENS RENDSZERRE (GPS). Az új rendszert az IVSN kiváltására tervezik beállítani, és megfelelő GATEWAYS és INTERFACE illesztő elemekkel interoperábilis lesz a NATO CIS és a NetworkService-Management kapacitások közötti kapcsolattartásban. A TERVEK SZERINT a régi IVSN rendszer feladatait az ISDN elven alapuló NATO törzs hálózat veszi át. A titkosított beszédátvitel a NATO KESKENYSÁVÚ TITKOSÍTOTT HANGÁTVITELI RENDSZER (NBSV) rendszeren keresztül bonyolódik. Az eredeti beszédátviteli rendszer az NBSV I. néven ismert, amely három különböző termináltípust használt. Az amerikai Secure Telephone Unit II-t, a holland Spendex 40-et és a német Elcrovox 1-et. 171
A tervek szerint az új és modern rendszer három interoperábilis eszközből fog állni, amely szintén a fenti három ország gyártmánya. Ezekből az amerikai Secure Telephone Unit 2B típusból jelenleg az SFOR-nál több eszköz működik. Ezen eszközök biztosítják majd az adatok megőrzését és azon hibák helyreállítását, amelyek az esetleges hardware hibák miatt keletkezhetnek.
NATO alap adatátviteli szolgáltatás Az új technikai generáció első hivatalosan beszerzett hálózata a NATO ALAP ADATÁTVITELI SZOLGÁLTATÁS (NIDTS) volt. Ez egy TERÜLETI ÚTVÁLASZTÓ (ARN) vagy NAGY KITERJEDÉSŰ HÁLÓZAT (WAN), amely 12 darab csomópontból áll. Az új rendszer szolgálatba állítása után a NATO integrált távközlési rendszerének teljesítménye megsokszorozódott. A CRONOS WAN egy illesztő fokozaton keresztül, míg az új CRONOS LAN közvetlenül van összekötve a NIDTS hálózattal. A 3. sz. ábrán a NIDTS hálózat látható a következő terület csatlakozópontjaival együtt.
Integrált digitális hálózati kapcsoló központ Az INTEGRÁLT DIGITÁLIS HÁLÓZATI KAPCSOLÓ KÖZPONT (IDNX) egy intelligens multiplex átviteli rendszer, amely alapvetően az IFOR / SFOR harcászati követelményeinek felel meg. Lehetővé teszi a digitális átviteli rendszer hatékony működését, és rendelkezik egy önellenőrző képességgel is. A rendszer felhasználói oldala folyamatosan fejleszthető.
PROMINA A PROMINA az IDNX működtetésének támogatására létrehozott digitális rendszer, amely szintén COTS termék, és rövid idő alatt beszerezték és üzembeállították. A MAXIMA-val együtt lehetővé teszi a NATO integrált távközlési rendszer digitális elemeinek optimális hasznosítását.
A videó távkommunikációs rendszer A VIDEÓ TÁVKONFERENCIA RENDSZERT (VTC) a Szövetséges Fegyveres Erők Európai Főparancsnokság gyorsreagálású hadtestjének vezetésében alkalmazták először 1996-ban. A PTARMIGAN rendszerrel kiegészítve létrehozták a HARCÁSZATI TITKOSÍTOTT BESZÉDÁTVITELI RENDSZERT (TSVS), amely lehetővé tette a bevetések közben végrehajtható konferencia lehetőségét. Azóta a VTC egyedülálló lehetőség az SFOR parancsnokai számára az alárendelt harcálláspontokkal történő titkosított kapcsolattartásra. 172
Ezzel a NATO nem akar a CNN-nel és más televízió csatornákkal versenyezni, de ez az eszköz egy teljesen új minőséget jelent a kapcsolattartásban és az információcserében. Eleinte a video konferenciát sokan úgy tekintették, mint valami luxust, és szükségtelen eszköznek minősítették. A gyakorlat azonban bebizonyította ennek az ellenkezőjét, mert ezzel a módszerrel a parancsnok számára egy személyes kapcsolat fenntartására és információcserére van lehetőség egy időben több alárendelttel is. Felhasználható ez a kapcsolat többek között a hadműveleti tervezésben, a feladat végrehajtás áttekintésére, valamint lehetőség van rövid idő alatt az összes alárendelttel konferenciát szervezni anélkül, hogy azok elhagynák harcálláspontjaikat. Ez felbecsülhetetlen jelentőségű az idő és a biztonság szempontjából. A NATO jelenleg azt vizsgálja, vajon szükséges-e a video kapcsolat kiépítése a dandárok szintjétől lefelé is. Az átvitel minősége még nem olyan, mint amilyet szeretnének, azonban az alkalmazott technológia gyors javulásával folyamatosan jobb minőség érhető el. Jelenleg 2 darab szinkronizált 64 kbit/s teljesítményű vonal szükséges a video összeköttetés megfelelő működtetéséhez. A 4. sz. ábrán látható a VTC rendszerének hálózati vázlata, amely 3 telepített és 1 MOBIL FŐ ELLENŐRZŐ EGYSÉGET (MCU), valamint a hozzákapcsolt létesítményeket mutatja be.
Egyéb átviteli rendszerek. Ezen átviteli rendszerek, mint a CIP–67, elsősorban Közép-Európában működött, egy részét már megszüntették, a fennmaradó elemeket digatilizálják és tovább használják. A ma még használt elemek közül kiemelkedik a NICS szélessávú hagyományos összeköttetést biztosító rendszer. Ezt akkor alkalmazzák, ha bővíteni kell a NATO meglévő kapacitását, vagy ez a megoldás a költségkímélőbb. Jelenleg 4000 ilyen vonal áll rendelkezésre. A jövőben a NATO, a core switches és a hozzá tartozó IDNX használatával a bérelt hagyományos 2 - MB/s vonalakon és a békelétesítményekben javuló költség hatékony megoldást kíván elérni. A RÁDIÓÖSSZEKÖTTETÉST napjainkban legtöbbször a haditengerészeti kötelékeknél és a légierő haderőnemnél alkalmazzák a csapatok vezetésében. Az IFOR/SFOR bevetés kezdete, valamint a KFOR felállítása óta újból világossá vált, hogy a szárazföldi haderő nem mondhat le a rádiókapcsolatról. A HF rádióösszeköttetést akkor alkalmazzák, ha a többi átviteli lehetőség nem áll rendelkezésre. Ezen kívül a rádió jelentette az első és néha az egyetlen összeköttetést, amikor nem NATO tagországok kötelékei jelentek meg a hadszíntéren. A VÁLSÁGKEZELŐ MŰVELETEK NYITOTT INFORMÁCIÓS RENDSZERE (CRONOS) gondoskodik a felhasználók számára zárt E-mail lehetőség, professzionális irodarendszer, valamint a SHAPE számára World Wide WEB működtetéséről. A felhasználók a SHAPE törzs, az SFOR csapatok, más NATO törzsek, valamint 173
nem NATO tagállamok melyek egy alacsony szintű, túlnyomórészt intelligens, multiplex eszközökön keresztül vannak hálózatba kötve. A felhasználók számának bővülésével — nemzeti modulok alkalmazásával — a hálózat folyamatosan bővíthető. A CRONOS COTS termékekből áll, amelyek NATO és Internet szabványok szerint működnek, és rendelkeznek egy titkosított üzemmóddal is. Az ACE INFORMÁCIÓ-ÁRAMLÁSI RENDSZER (AIFS) mint illesztő fokozat kapcsolódik a TARE és a NATO titkos E-mail rendszere közé. Az AIFS úgy használja az automatikus üzenetátvivő berendezést, mint egy átviteli lehetőséget a személyi számítógép használók számára. Az itt alkalmazott programcsomag jelentette az első lépést, az automatikus üzenetátvivő berendezés hiányosságait megszüntetésére. Az AUTOMATIZÁLT ÜZENET FELDOLGOZÓ RENDSZER (AMPS) lehetővé teszi a CRONOS munkahelyeken, hogy az ACP követelményei szerint formázott TARE információkat elküldjék és fogadják. A rendszer fejlesztése és üzembeállítása az automatizált vezetési, ellenőrzési és információs rendszer projekten belül történik. A Norfolkban működő Atlanti Hadászati Parancsnokság a haditengerészeti erők vezetésére már egy ideje használja vezetési- és információs rendszert. A tervekben szerepel, hogy 2004-ig a NATO katonai parancsnoki struktúrája számára rendelkezésre bocsátják a fenti vezetési- és információs rendszert, amely a három haderőnem vezetésében a C2 funkcióját tölti be. Ezzel lehetővé válik az információ csere a specifikus felhasználók — logisztika, OPS, INTEL — különböző funkcionális területi alrendszerei között. A HADITENGERÉSZETI VEZETÉSI ÉS IRÁNYÍTÁSI TÁJÉKOZTATÓ RENDSZER (MCCIS) a szárazföldi erők parancsnoki központjaiban, valamint a hadihajók fedélzetén van telepítve. Ezt a rendszert a hadászati parancsnoki szinttől lefelé — a szövetséges fegyveres erők atlanti-óceáni legfelsőbb parancsnoka — a vegyes összetételű összhaderőnemi alkalmi harci kötelékek (CJTF) törzsekig bezárólag alkalmazzák. A munkahelyek a LOCAL-AREA-NETWORK (LAN) rendszerbe vannak bekötve, amelyek a NATO Alap Adatátviteli Szolgáltatáson (NIDTS) keresztül WIDEAREA-NETWORK RENDSZERT (WAN) képeznek. A LAN rendszer 3-25 munkahelyből áll, amelyek száma a parancsnoki központ nagyságától függ. A haditengerészeti vezetési és irányítási tájékoztató rendszeren keresztül biztosítanak normál irodai funkciókat, valamint különböző egyéb lehetőségeket. A felhasználók az úgynevezett CLIENT munkaállomásokon keresztül kapják az adatokat, használhatják a különböző funkciókat. A munka támogatására a nagyteljesítményű UNIX-systemtől a személyi számítógépig a teljes eszközpark rendelkezésre áll, mégpedig Windows N/T Standard támogatással. Összhangban a harctéri vezetési és irányítási tájékoztató rendszer kifejlesztésével és üzembeállításával meg kell vizsgálni, hogy ez a rendszer átalakítható-e a C2 rendszer követelményeinek megfelelően. 174
Néhány évvel ezelőtt az INTERNET katonai felhasználását nem engedélyezték, mert nem volt meg a lehetőség az információk titkosítására. Napjainkban az Internet mint a szegény ember megoldása szerepel a CRONOS mellett. Azonban számolni kell azzal, hogy a nem NATO tagországok részvétele esetén, valamint a nem kormányzati szervezetek alkalmazásakor az Internet fontos eszköz a hadműveleti vezetésben. Erre jó példa SFOR és a KFOR jelenlegi helyzete, mivel nincs minden résztvevő tagország kontingensének hozzáférési lehetősége a CRONOS munkaállomásaihoz. A minősített információk kivételével az Internet a legjobb lehetőség az adatok cseréjére. Az ehhez szükséges hardware és software termékek viszonylag kedvező áron beszerezhetők a piacon, vagy a tagállamok kötelékei eleve magukkal viszik ezen eszközöket. A NATO a maga részéről biztosítja, hogy az Internet kapcsolatot létesítők valamint a WAN és a LAN munkahelyek között az információáramlást megfelelően szabályozza.
A harctéri információk feldolgozása és cseréje Az ACE INTEL RENDSZER PROTOTÍPUSA (PAIS) az Intel adatok kezelésére, ábrázolására, cseréjére, valamint helyzetmegítélésre szolgáló rendszer, a HARCTÉRI INFORMÁCIÓGYŰJTŐ- ÉS FELDOLGOZÓ (BICES) rendszerrel együtt. A jövőben az adatok cseréje a nemzeti harcterületi információgyűjtő- és feldolgozó rendszerekkel is meg fog valósulni. A rendszer alapfeladatai a „vörös” erőkkel kapcsolatosan az alábbiak: ― a támogató harcálláspontok adatbankjainak folyamatos karbantartása; ― geográfiai helyzetképek és formázott táblázatos jelentések összeállítása; ― támogatni a bevetési parancsok eljuttatását a három haderőnemhez; ― adatokat szolgáltatni a bevetés szempontjából fontos eszközök állapotáról. A VÁLSÁGKEZELÉST TÁMOGATÓ ESZKÖZ PROTOTÍPUSA (CRESP) egy eszköz a harcmező valós idejű — „real-time” — megfigyelésére, a „kék” és a „semleges” erők adatainak feldolgozására. Fontosabb funkciói az alábbiak: ― a különböző információforrásból származó adatok elemzése és előkészítése; ― az adatok feldolgozása és továbbítása; ― lekérdező és jelentő lehetőség biztosítása; ― a valós idejű helyzet ábrázolása a CRESP, vagy egyéb terminálokon. Ezen feladatok végrehajtásához a CRESP rendelkezik a PAIS rendszerhez történő csatlakozáshoz megfelelő illesztő funkcióval is. 1997. óta a CRESP és a PAIS funkcióit párhuzamosan fejlesztették azzal a céllal, hogy az összes lehetséges és szükséges információt egy képernyőn jelenítsék meg. 175
A SZÖVETSÉGI CSAPATTELEPÍTÉST ÉS MOZGÁST TÁMOGATÓ RENDSZER (ADAMS) feladata egy többnemzetiségű harci kötelék manőverének támogatása a szállítókapacitások, a logisztikai tervezési adatok biztosításával. A manőver előtt álló alkalmi harci kötelék rendelkezésére áll egy megfelelő hálózat és software annak érdekében, hogy az adatcserét, a tervezést, a szimulációt és az ellenőrzést végre tudja hajtani. A művelethez egy központi adatbankot hoztak létre, amely az alábbi szükséges adatokat tartalmazza: ― a gépjárművek száma; ― a gépjárművek szállítókapacitása és egyéb adatai; ― a személyi állomány létszáma; ― logisztikai kapacitáshoz az átszámítási adatok.
Összefoglalás, a következtetések levonása A mai információ dömping jellemezte körülmények között az információ akkor fontos, amely pillanatban rendelkezésre áll. Ezen követelmény megvalósításához modern, nagy teljesítményű információ feldolgozó- és továbbító rendszerekre van szükség. Az eddig leírtakból látható, hogy a NATO nagyszámú és különböző eszközöket állított rendszerbe, hogy a részben titkosított és nem titkosított adathalmazt képes legyen kezelni. A NATO távközlési- és információs rendszerének üzemeltetési tapasztalatai azt mutatják, hogy a fejlesztések befejezéséig a régi és az új rendszereknek párhuzamosan kell üzemelniük, ami viszont már sokáig nem viselhető el. Ezen eszközgenerációk között egyre nehezebb biztosítani az interoperabilitást. A jelenlegi létszámcsökkentési tendenciák mellett már egyre nehezebb lesz biztosítani a régi és az új rendszerek párhuzamos üzemeltetéséhez szükséges személyi feltételeket. Mivel ez a felismerés a tagállamok körében nem újdonság, egyetértés tapasztalható köztük abban, hogy a C3 és az új kommunikációs rendszer illeszthető legyen a C2 területén már működő technikaitechnológiai színvonalhoz. Tovább emelkedhet az új rendszer kiépítésének költsége, amennyiben az egyes tagországok elemenként és nem összehangoltan és kompletten hajtják végre a szükséges fejlesztést. Ha a NATO 2004-tól is a kor színvonalán akarja biztosítani a távközlési- és információs rendszer működőképességét, mégpedig úgy, hogy az lefedje a várható alkalmazások teljes területét, nem odázható el néhány alábbi projekt megvalósítása: 1. A SATCOM — POST–2000 projektet 2000 júniusáig el kellett fogadni ahhoz, hogy a tender kiírása, valamint a tényleges fejlesztés megvalósítása 2004-ig megtörténjen. Csak ezzel a fejlesztéssel lehet 2004 után az információs rendszer valamennyi területét megfelelően használni. 176
2. A fenti fejlesztéssel párhuzamosan a Deployable — CIS tervezett kapacitásához szükséges eszközök mennyiségét szintén 2000 júniusáig jóvá kellett hagyni a nemzetközi tender eredményessége érdekében. Ezen eszközöknek 2004-ben üzemelniük kell ahhoz, hogy az egyesített CJTF kötelékek a CCIS oldaláról biztosítva legyenek. 3. A BI-SC CCIS rendszer fejlesztését és rendszerbeállítását 2004/2005-ben be kell fejezni annak érdekében, hogy a NATO első ízben rendelkezzen olyan vezetési és irányítási tájékoztató rendszerrel, amely teljesen lefedi a bevetéseket a hadászati szinttől a harcászati szintig. A fenti fejlesztések ilyen szűk határidőn belüli megvalósítása mindenekelőtt a 19 tagállam akaratától, de elsősorban finanszírozási lehetőségeitől függ. Ha nem születnek meg időben a szükséges döntések a vezetési és irányítási tájékoztató rendszer fejlesztéséről, akkor a NATO a tömegesen meglévő régi eszközök üzemeltetési problémáival, és az ehhez szükséges elégtelen személyi feltételek között lesz kénytelen továbbra is biztosítani a vezetést. Kommunikációs mesterséges holdak
TARE IVSN MAXIMA NIDTS IDNX…
SGT
SGT
TARE IVSN MAXIMA NIDTS IDNX…
NATO tagországok NTTS/NDN
PTT/ISDN 1. sz. ábra. Kapcsolatrendszer a kommunikációs mesterséges holdak és kommunikációs rendszer elemei között 177
Oakhanger F4
Northwood
Balado Bridge F17
Bjerkvik F16
18
30
Eggemoer F5
AFNW
31
17
15
19
Norfolk
Chesapeake
11
13
29 Folly Lake F18 Kester F1
12
Monsanto
26
Euskirchen F2
7
27
22
24
10
28
Keflavik F15
SHAPE
Ankara F6
23
21
8
Oeiras
Izmir F13
Verona F14
14
Costa Da Caparica F12
25
mesterséges hold kapcsolat földi kapcsolat 2. sz. ábra. A MAXIMA hálózat 178
Brunssum AFCENT
64 k
64 k
MOD CA
AFNW
64 k
64 k JHQ NORTH
64 k
128 k
128 k
128 k
SACLANT
SHAPE
128 k
JHQ NORTHEAST
128 k RHQ AFNORTH
NATO
128 k
64 k
CRONOS
RHQ SOUTHLANT
64 k
RHQ AFSOUTH
64 k
64 k MOD GR
MOD TU
CRONOS 3. sz. ábra. A NATO alap adatátviteli hálózata a 12 darab fő csomóponttal, illetve a következő terület első szintjének kapcsolódási pontjaival 179
CIBERLANT
O'GAU
NC3A (BE)
MCU Roclant
HQ NATO
NC3A (NL)
SHAPE
ARCC RHEINDAHLEN
NORTWOOD
MCU SHAPE
AFNW
AFCENT
NAVNW
MCU ILIDZA
MCU AFSOUTH
AFSOUTH
CAOC
TAC HQ
MND (N)
LADCENT PHQ
MND (SW)
MND (SE)
SPLIT
RESIDENCY
4. sz. ábra. A NATO video távkonferencia kapcsolat rendszere
180
SFOR SC ZAGREB
A szövegben található angol nyelvű szakkifejezések magyar megfelelője NATO INTEGRATED COMMUNICATIONS SYSTEM (NICS) — NATO integrált távközlési rendszer SATCOM — mesterséges hold távközlés STATIC SATELLITE GROUND TERMINALS (SGT) — műholdas távközlési rendszer fix telepítésű földi terminál TRANSPORTABLE SATELLITE GROUND TERMINAL (TSGT) — műholdas távközlési rendszer szállítható földi terminál DEPLOYABLE CIS MODULES (DCM) — távközlési és információs rendszer telepíthető moduljai INTERNATIONAL MARITIME SATELLITE TERMINAL (INMARSAT) — nemzetközi haditengerészeti mesterséges hold terminal COMMAND, CONTROLL AND INFORMATION SYSTEM (CCIS) — vezetési, irányítási és információs rendszer TELEGRAPH AUTOMATIC RELAY EQUIPMENT (TARE) — automatikus üzenetátvivő rendszer MILITARY MESSAGE HANDLING SYSTEM (MMHS) — katonai üzenetkezelési rendszer INITIAL VOICE SWITCHED NETWORK (IVSN) — hang továbbítására szolgáló kapcsolt hálózat NARROW BAND SECURE VOICE SYSTEM (NBSV) — keskenysávú titkosított hangátviteli rendszer AREA ROUTER NETWORK (ARN) — területi útválasztó hálózat WIDE AREA NETWORK (WAN) — nagy kiterjedésű hálózat CORE ROUTER NODES — fő útválasztó csomópontok INTEGRATED DIGITAL NETWORK EXCHANGE (IDNX) — integrált digitális hálózati kapcsoló központ NATO INITIAL DATA TRANSFER SERVICE (NIDTS) — NATO alap adatátviteli szolgáltatás VIDEO TELE CONFERENCE (VTC) — videó távkommunikáció TACTICAL SECURE VOICE SYSTEM (TSVS) — harcászati titkosított beszédátviteli rendszer MAIN CONTROLL UNIT (MCU) — fő vezérlő egység CRISIS RESPONSE OPERATIONS IN NATO OPEN SYSTEM (CRONOS) — válságkezelő műveletek a NATO nyitott rendszerekben ACE INFORMATION FLOW SYSTEM (AIFS) — információ áramlási rendszer AUTOMATED MESSAGE PROCESSING SYSTEM (AMPS) — automatizált üzenet feldolgozó rendszer 181
MARITIME COMMAND, CONTROLL AND INFORMATION SYSTEM (MCCIS) — haditengerészeti vezetési és irányítási információs rendszer PROTOTYPE ACE INTEL SYSTEM (PAIS) — ACE intel rendszer prototípusa BATTLEFIELD INFORMATOIN COLLECTION AND EXPLOITATION (BICES) — harcterületi információ gyűjtő- és feldolgozó rendszer CRISIS RESPONCE SUPPORT PROTOTYPE (CRESP) — válságkezelést támogató eszköz prototípusa ALLIED DEPLOYMENT AND MOVEMENT SYSTEM (ADAMS) — szövetségi csapattelepítést és mozgást támogató rendszer FELHASZNÁLT IRODALOM. NATO Információs és Sajtóiroda Brüsszel. NATO kézikönyv. Jubileumi kiadás, 1999. Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, Budapest. Oberstleutnant i. G. THOMAS WIRSCHING: NATO — Fernmelde — und Informations-systeme. Soldat und Technik 8/2000., 493. o.
182
