A Moszkva Adél után. A Moszkva kávézó vezetőségét kérdeztük

pirospaprika A PKE kitárja szárnyait

különkiadás

A PKE hamarosan egy új épületrésszel bővül, ami számos kérdést vet fel a hallgatókban és a tanárokban egyaránt. Mivel az intézmény terjeszkedésével kapcsolatosan csak az egyetem vezetősége rendelkezik pontos ismeretekkel, lapunk felkereste dr. János Szabolcs rektor urat, akit többek között az említett témáról is kérdeztük. Készségesen vállalta, hogy megosztja velünk az erre vonatkozó legfontosabb információkat. (Folytatás a 2. oldalon)

A reformer Interjú Pálfi Józseffel

Az a fontos, hogy valamit olvassanak Az Erdélyi Riport a tavasz folyamán fórumot cserélt. Az eddig nyomtatott formában is terjesztett újság teljes mértékben felköltözött a világhálóra, ami egyesekből értetlenséget, másokból érdeklődést váltott ki. Szűcs László főszerkesztőt a nyomtatott Riport megszűntéről és a lapot érintő változásokról kérdeztük másik lapja, a Várad folyóirat szerkesztőségében. (Cikk folytatása a 8. oldalon)

Egyetemünk egyik meghatározó, sokoldalú személyiségét kérdeztük intézményünkhöz kapcsolódó életéről, terveiről. (Interjú a 4. oldalon)

A Moszkva Adél után

Litera

A Moszkva kávézó vezetőségét kérdeztük arról, hogyan alakul át rendezvényeik struktúrája Dénes Adél, az eddigi programszervező távozása után. Adél az elkövetkezendőkben Budapesten fog munkálkodni, de ez év májusáig előre leszervezte a Moszkva különböző eseményeit. (Cikk folytatása a 7.oldalon)

Talán kevesen tudnak még arról, hogy a kis Lorántffy alagsorában a PKE egy kávézót készül megnyitni. Létrejöttének okairól, körülményeiről, céljairól és minden fontos részletről Mostis Gergővel beszélgettünk, aki a kávézó ügyvezetője és projektmenedzsere. (Interjú a 14. oldalon)

pirospaprika

2

különkiadás

A PKE kitárja szárnyait

Tartalom Interjú A PKE kitárja szárnyait Az a fontos, hogy valamit olvassanak A feltörekvő szöszi Litera

2-3. 8-9. 11-12. 14-15.

Portré 4-5.

A reformer

Riport Minőségi Festum Öregdiákok vallomása A Moszkva Adél után Kiállítások

6. 6. 7. 15.

Nagyváradi hírek Közlekedési káosz

11.

Kritika Színházkritika 12-13. A magyar hipp-hopp Filmkritika Hány árnyalata van 13. a szürkének? Zenekritika 13. Végigfekszünk a folyón Kocsmakritka 16. Egy hely, ami összeköt 16-17. Gekkó 18. Bodega 17. A Pokol metálbugyrai 19. Offline felületek

Ajánlók Zenebona Crash Course Benjamin Button különös élete Kingsman - A titkos szolgálat Jóbarátok Turgenyev - Első szerelem Simon Magda - A nagy futószalagon

9. 11. 16. 16. 18. 18. 19.

Recept Fenséges egyperces

20.

A PKE hamarosan egy új épületrésszel bővül, ami számos kérdést vet fel a hallgatókban és a tanárokban egyaránt. Mivel az intézmény terjeszkedésével kapcsolatosan csak az egyetem vezetősége rendelkezik pontos ismeretekkel, lapunk felkereste dr. János Szabolcs rektor urat, akit többek között az említett témáról is kérdeztük. Készségesen vállalta, hogy megosztja velünk az erre vonatkozó legfontosabb információkat. Szeretnénk megtudni, hogy mikori az új szárny létrehozásának ötlete, ez kitől származik, mi motiválta, illetve most milyen fázisban áll az építkezés. Az új épület kérdése nagyon-nagyon régi probléma, ami visszanyúlik egészen a kétezres évek második felére, olyan 2006 környékére. Már akkor világos volt, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem kinőtte azokat az épületrészeket, amelyek rendelkezésére álltak. Akkor eldöntöttük, hogy fel fogunk építeni egy új épületet, és ennek a jóváhagyására sor is került. Az épület tervei elkészültek, és 2006. június 9-én elhelyeztük az épület alapkövét, illetve megkaptuk az alapító okiratot, ami jelenleg nálam van. Ezt egyfajta időkapszulaként fogjuk majd nem olyan sokára visszahelyezni az új épületbe. Az említett alapító okirat Geréb Zsolt akkori rektor, Tőkés László püspök úr és Tolnay István előadó-tanácsos aláírását tartalmazza a következő szöveggel: „Az Úr 2006. esztendeje június havának kilencedik napján e helyen tesszük le a Partiumi Keresztény Egyetem székházának az alapkövét. Munkánk az Úrban bízva kezdjük, Tőle kérünk segítséget a megvalósításhoz is. Soli deo gloria, 2006.” Ekkor kötötték a megállapodást a Sapientia-PKE egyetemi rendszer

szintjén arról, hogy mi következünk az építkezéssel. Ezt jóvá is hagyták, letettük az alapkövet, viszont az akkori magyarországi kormányváltás költségvetési megvonásokkal járt együtt, emiatt az építkezés kérdése hosszú ideig lekerült a napirendről. A második Orbán-kormány terveinknek újból lendületet adott 2014-ben, amikor több mint 4 milliárd forintot különített el a Sapientia-PKE egyetemi rendszer építkezéseire, fejlesztéseire. Ennek jegyében épült meg a Sapientia kolozsvári kara, ennek jegyében építkezünk mi, ennek jegyében építkeztek Vásárhelyen és Csíkszeredán. A mi egyetemünk nem csak az új épületet látja el ebből a keretből, hanem ebből vásároltuk meg az ún. kis Lorántffy épületet is. Az új létesítmény tervei 2006-ban készültek el, viszont ezekről kiderült, hogy több szempontból is problémásak, ezért 2014–2015-ben a teljes épület újratervezését kezdeményeztük. Egy kolozsvári cég tervei alapján kezdtük el az építkezést most március végén. A magasföldszint már megvan, és most a földszinti részt építik, és erre fog még rákerülni két emelet.

pirospaprika különkiadás

3

Tehát a helyszűke indokolta az intézmény bővítését? Igen. Az az épület, ahol jelenleg a rektori és a többi hivatal, a könyvtár, az étkezde és tanári lakások találhatóak, tulajdonképpen kizárólagosan kollégiumnak készült. Úgy terveztük, hogy egy-két évig elleszünk ezen az ideiglenes helyen, és aztán majd átmegyünk az új épületbe, de ez mostanáig elmaradt. Emellett tantermekben is hiányt szenvedünk. Tehát pontosan mi kap helyet az új épületben? Átkerül a könyvtár, amely egyébként is kinőtte a helyét, hisz jóval több könyv van, mint amennyit tárolni tudunk. Az új épületben lesz egy modern könyvtári rész, egy könyvraktár, oda fognak átkerülni a különböző hivatalok, és – ami az egyetemünknek nem volt eddig – egy modern, komoly, majdnem 200 férőhelyes amfiteátrumot is létesítünk, ahol nagyelőadásokat, konferenciákat, bármit meg lehet majd tartani. Illetve a kis Lorántffyt teljes egészében birtokba veszi a Művészeti Kar, jelesül a reklámgrafika és a zenepedagógia, a BTK órái pedig átkerülnek az új épületbe, így a megosztottság valamen�nyire meg fog szűnni. Mi kerül a kiürült terek helyére? A tanári lakások még ott maradnak. A könyvtár helyébe valószínűleg tanszéki irodák kerülnek, és bővítjük még a kollégium kapacitását is. Az LZs könyvtárából átkerül valami? A teljes könyvtár nem kerülhet át, mert az direkt módon nem az egyetemé, hanem a Királyhágómelléki Református Dokumentációs Központ tulajdona, ahogy azt az adatbázis KREDOK jelzése is mutatja. Az egyházkerület hozta létre Hermán M. János tanácsos úr közreműködésével, és az épülettel együtt vettük át.

A teológiai rész tehát ott marad, a pedagógiai rész viszont átkerül az új könyvtárba. Mikorra készül el az új szárny? Az épületnek 2015 december végéig állnia kell. Tehát ennek az évnek a végéig el kell számolni, fel kell építeni, át kell adni. Remélem, hogy a bútorozással is úgy tudunk majd haladni, hogy a jövő év második félévétől használhatóvá váljon az új épület. Fog ehhez kapcsolódni felavató ünnepség? Mindenképpen fog. Az LZs épületét egyébként fogják renoválni, változtatni? Mindenképpen fogjuk. Idén már felújítottuk az alagsort, létrehoztunk egy művészeti galériát, illetve egy közösségi helyet, kávézót. Ez már elkészült, az engedélyekre várunk, hogy ezt be tudjuk indítani. A legfontosabb tehát a totálisan leromlott alagsornak a renoválása volt, mivel itt az épület alulról ázott a feljövő talajvíztől és emellett a fűtési rend-

szer sem működött megfelelően. A kis Lorántffy többi részét nem kell masszívan átalakítani, de nyilvánvalóan fel kell újítani és modernizálni kell, ez történik most a támogatások függvényében. Fogja-e ezeket a terveket és munkálatokat befolyásolni a közeledő rektorválasztás? Ezeket a munkálatokat a mindenkori rektor irányítja, de ő nem dönthet egyedül, a rektor mindig végrehajt. Az egyetemi rendszerben a döntéshozó szerv a szenátus. A rektornak az a dolga, hogy a szenátus döntéseit végrehajtsa, azokat életbe léptesse. Ilyen értelemben a mindenkori rektor az a mindenkori szenátusnak az alárendeltje. A rektorváltás nem jelentheti azt, hogy a tervek megvalósításában valami megakad. De mivel az én mandátumom még jövő februárig tart, ezt a folyamatot mindenképp ez a rektori vezetés fogja végigvinni. A választásokra egyébként valamikor majd ez év decemberében kerül sor, de a döntés jóváhagyása körülbelül februárra várható. Horváth Evelyn, Návay Olga

4

A reformer

Egyetemünk egyik meghatározó, sokoldalú személyiségét kérdeztük intézményünkhöz kapcsolódó életéről, terveiről. Ez a személy az Egyetemi Szenátus és a Reform Bizottság elnöke, a Teológiai Tanszék vezetője, a Nagyvárad-Réti Refomátus Egyházközség lelkipásztora, a Csillagocska Alapítvány elnöke, és nem utolsó sorban háromgyermekes családapa. Ezek után sokak számára egyértelmű lehet, hogy interjúnk alanya dr. Pálfi József. Mik voltak az előzményei annak, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem jogelődjén, a Sulyok István Református Főiskolán lelkipásztori feladatot vállalt? Volt-e valami jelentősége annak, hogy éppen ebben az intézményben? Amikor 1994 kora őszén, a Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközségben a segédlelkészi időszakot letöltöttem én is, mint minden hozzám hasonló, világot megváltani akaró fiatal, örömmel el akartam pályázni egy másik református gyülekezetbe. Én is arra vágytam, hogy „saját” gyülekezetem legyen. Meg is keresett az érsemlyéni gyülekezet küldöttsége, de ekkor történt valami, ami teljesen megváltoztatta az akkori életemet, terveimet, jövőmet. A Sulyok István Református Főiskola hallgatói közössége, korabeli Diáktanácsa gyorsabb volt és


meghívott főiskolai, ifjúsági lelkésznek. Kezdetben nem tudtam mit kezdeni ezzel a felkéréssel, mivel ilyesmi korábban meg sem fordult a gondolataimban. De miután többször is megkerestek ezzel a kéréssel, elkezdtem komolyabban fontolóra venni. A fiatalokkal való foglalkozás egyáltalán nem volt idegen tőlem, mivel segédlelkészként aktív ifjúságot mozgattam, szerveztem. Az új kihívás egyre jobban meghódított és fokozatosan kezdtem átalakítani gondolataimat. Új elképzeléseim, terveim és koncepcióm kezdtek lenni. Így a meghívásra rövid időn belül igent mondtam, és ősszel már az egyetemi diákság körében találtam magamat.

Gaál Botond, debreceni professzorhoz, akadémikushoz vezetett. A professzor úr rövid időn belül figyelmembe ajánlott egy nagyon sajátos és számomra aktuális témát, amelyből nagyon sokat tanultam, amely megértette velem, hogy ezt a hatalmas szolgálatot nem lehet másként, csak küldetésként végezni, megélni. Így kezdtem beleásni magamat az erdélyi református felsőoktatás múltjába. A doktori iskola befejezése után értettem meg igazán, hogy mekkora szellemi erők mozdultak meg minden időben felsőoktatási intézményeink, kollégiumaink, iskoláink mögött, illetve hogy mit is adtak az évszázadok során népünknek, nemzetünknek.

És mikor kezdődött az oktatói feladatköre?

Ön is a kezdeményezők között volt, hogy a Sulyok István Református Főiskolát Partiumi Keresztény Egyetemmé „lépetessék elő”. Miért volt erre szükség? Mik voltak ennek az előzményei?

Oktatói feladatom nem a lelkészi munkakörrel egyidőben kezdődött, hanem valamivel később. Valójában fel kellett „építeni” az akkori főiskolán, hogy mit is jelent egy felsőoktatási intézményben lelkésznek lenni. Nemcsak azért, mert az itt addig ismeretlen volt, hanem azért is, mert különféle felekezetekhez tartozók voltak a hallgatók és a tanárok is. Nekem azonban, mint református lelkésznek, egyformán kellett kinyitni az ajtót, ablakot minden felekezetű hallgató előtt. A klasszikus erdélyi vallási tolerancián nevelkedett személyemnek ez nem is esett nehezére. Szívesen foglalkoztam mindazokkal, akik keresztény, magyar érzelmű és elkötelezettségű fiatalokként jöttek ide és tervezték jövőjüket itthon, Erdélyben és a Partiumban. Doktori disszertációja, melynek címe: Református felsőoktatás Erdélyben, szorosan kapcsolódik a felsőoktatáshoz. E téma létrejötte és kialakulása összefügg az egyetemen vállalt tevékenységeivel? Igen, valóban összefügg, mivel egyre jobban kezdtem felfogni a jelentőségét és megérezni az „ízét”, hangulatát az oktatásnak és a nevelésnek, egyre jobban beleéltem magamat abba, hogy miről is szól az egyetemi lét. Egyre jobban kezdtem megértetni, felfogni annak a lényegét, hogy mit is jelent keresztény szellemben nevelni fiatalokat. Az utam „felülről” dr.

Pontosítsunk, én „csak” napszámosa voltam az egyetemmé alakulás időszakának. A kezdeményezést és azt a munkát mások végezték. Tény, hogy a Sulyok István Református Főiskola egyre jobban kezdett fel- és kiépülni, egyre több hallgatója és oktatója lett. Napról-napra kezdtük magunkat valódi felsőoktatási intézménynek érezni. Az alapítónknak korábban is az volt a célja, hogy egy felekezeti alapítású, de keresztény és ökumenikus szellemiségű egyetem jöjjön létre itt a Partiumban. Ez hatalmas kihívást jelentett, de legalább akkora fegyvertényt is, itt a határmentén. E tekintetben nem volt akkora hagyományunk, mint belső Erdélynek, másfelől pedig a tudatos román nemzetpolitikai segédlettel működtetett váradi állami egyetem mellett nem volt könnyű megvetni a lábunkat. Mégis, miután úgy éreztük, hogy több tényező és körülmény is adott ahhoz, hogy a főiskolából egyetem lehessen, az alapító atyák és az egyetem elöljárói megtették a szükséges lépéseket. A vonatkozó dokumentumokat a bukaresti Parlament elé terjesztettek, és Istennek legyen hála, megkaptuk az engedélyt, az akkreditációt ahhoz, hogy a főiskolából egyetem legyen. Hogyan látja ezt a változást, így több év távlatából? A változást illetően azt kell elmondanom, hogy lassan már a Reform Bizottságban


szállóigévé vált az, amit másfél éve fogalmaztam meg, kezdetben csak magamnak, hogy jó néhány esztendővel ezelőtt „főiskolaként feküdtünk le és egyetemként keltünk fel”. Rögtön hangsúlyozni szeretném, hogy ebben nincs semmilyen bántó szándék, csak józan önkritika, hiszen a jelzett időszakban én is ennek az intézménynek voltam, s vagyok most is egyik tagja. Konkrétan ez inkább azt jelenti, hogy sok olyan ponton nem erősítettük még meg egyetemünket, ahol meg kellett volna. Ezek most késztetnek, sarkallnak, köteleznek bennünket arra, hogy azokat, amelyek egy egyetem ismérvei, jellemzői, meghatározói, azokat egyre inkább tudjuk egy magasabb egyetemi szintre feltornázni, felemelni. Szó esett a Reform Bizottságról. Mondana egy pár szót arról, hogy milyen célból jött létre, kik a tagjai, illetve, hogy milyen tervek vannak a jövőre nézve? Valójában nagyon örültem annak, hogy felvetésemre az Alapítók Tanácsa, rögtön elfogadta az előterjesztésemet. A célokat már az előbbiekben is megemlíttettem, azt azonban még nyomatékosítanám, hogy az egyetem teljes szervezeti és szerkezeti átalakítását célozza a munkánk. Első perctől kezdve tudtam, hogy ez nem lesz egy sétagalopp és az is egyértelmű volt, hogy ez nem fog menni egyik pillanatról a másikra. Az azonban kevésbé járta meg az eszemet, hogy nem mindenki fogadja majd kitörő örömmel. Egy ilyen történetben – személyes összefüggéseiben is nézve a dolgokat – vannak „vesztesek és nyertesek” is, de mi az egyetem javát és jövőjét keressük. Ennek értelmében pedig, aki lelkiismeretesen küzd, dolgozik, annak helye van ezen a bástyán. Munkatervünknek megfelelően rövidés hosszú távú stratégiai célokat tűztünk ki magunk elé, amelyeket minden esetben az Alapítók Tanácsa vagy az egyetem Szenátusa elé terjesztettünk és terjesztünk minden alkalommal. A bizottság alkalomról alkalomra összeül, megszólítja a különböző belső entitásokat, és igyekszik azokat a dolgokat (törvényeket, szabályokat) helyére tenni, amelyeket úgy gondolunk, hogy nem kellőképpen korszerűek, egyértelműek. Öten vagyunk ennek a bizottságnak a

tagjai, de hála Istennek, rajtunk kívül is több kolléga besegít a munkába, és kiveszik belőle a részüket derekasan. Említette az Egyetemi Szenátust. Itt milyen tevékenységek folynak? Az Egyetemi Szenátus tagjai is rendszeres időközönként összeülnek. Minden olyan oktatási, nevelési, adminisztrációs és pénzügyi aktuális kérdésben tanácskozunk és döntünk, amelyek éppen napirenden vannak. Nagyon örülnék, ha a hallgatók is elolvasnák a szenátus jog-, hatás- és feladatköreit, amelyek az egyetem honlapján is elérhetőek, és annak is jobban örülnék, ha a hallgatók, a mindennapok rendjén jobban kivennék a részüket az egyetem sorsának, jövőjének alakításából. Milyen tervek vannak a jövőre nézve? A magam részéről a tervek között, a nagy külső fizikai építkezést leszámítva, elsősorban a szellemi és a lelki építkezéstre szeretnék inkább koncentrálni. Meggyőződésem az, hogy csak egy igényes, magas szintű tudomány-elkötelezett és -centrikus képzést, lelkiismeretes nevelést nyújtó egyetem maradhat fenn hosszútávon. Merjünk álmodni és tervezni, lehet belőlünk még tudományegyetem is. Persze ehhez akarni és dolgozni kell. Mindenkinek. Milyen szerepet tölt be az Ön életében az egyetem? Az egyetemet szeretem, küldetésként élem meg. Ha nem szeretném, nem tudnám vállalni a gyülekezeti lelkipásztori munkám mellett. A Nagyváradi Réti Református Gyülekezet, illetve a Csillagocska Alapítvány, amelyet szellemi-lelki gyermekemként szeretek, kiegészítik egymást az egyetemmel. Valójában együtt nőttem, érlelődtem az egyetemmel, így az elmúlt húsz esztendő során az életemnek szerves részévé vált. A jövendőre nézve a nevelés és oktatás úgy gondolom, hogy továbbra is meghatározó része marad az életemnek. Hiszek és bízom abban, hogy egy jól működő egyetem, itt, a határ menti Partiumban, hosszútávon is nélkülözhetetlen, sőt sorsformáló

5

szerepet fog betölteni. Nem vagyok sem naiv, sem álmodozó, sem elfogult és tudom azt is, hogy ez nagyon sok esetben különböző ellenvéleménybe, vagy éppen küzdelembe, harcba ütközik majd…, de hát azért vagyunk, hogy ezeket a harcokat megvívjuk. Tanárként mit tart a legfontosabbnak, hogy átadjon a hallgatóknak? Milyen készségeket szeretne a leginkább kialakítani bennünk? Tanárként elsősorban a hiteles és megfelelő tudományos alapozottságú tudás továbbadását tartom a legfontosabbnak, illetve a nevelésben megpróbálok példát mutatni. Ez van, hogy összejön, van, hogy nem. Erre ösztönözném a hallgatókat is, hogy lelkiismeretesen tanuljanak, mert sok mindent elvehetnek tőlünk, de a tudásunkat senki nem veheti el. Szerintem sokak számára példaértékű az, ahogyan él. Az, hogy amit elvállal, azt odaadóan, szívvel-lélekkel végzi, legyen szó az Egyetemi Szenátus vezetéséről, a Reform Bizottságéról, a teológiai tanszék vezetéséről vagy bármilyen más egyetemen kívüli szerepvállalásáról. Ezekből kifolyólag felmerült bennem a kérdés, hogy honnan van ennyi mindenre energiája, ideje? Próbálom nagyon egyértelműen, röviden megfogalmazni. Ha nem lenne egy olyan jó kapcsolatunk azzal akitől az ember, teremtményi mivoltából eredően az erőt – lelkierőt, fizikai erőt – kapja, akkor nem is lenne honnan meríteni. Én úgy vagyok vele, hogy addig, amíg a Teremtő, Fenntartó, Megtartó fontosnak tartja, hogy ezt a munkát végezzem, addig ad hozzá elegendő erőt is. Lehetnek alternatív források, de meggyőződésem, hogy az egyetlen abszolút forrás az, ki adott küldetést és adott hozzá elegendő erőt, az egyetlen igaz Isten. Végezetül azt szeretném kérdezni, hogy mit adna „útravalóul” a hallgatóknak? Szívem és eszem szerint azt, hogy a tudományhoz ragasszanak hitet és a hithez tudományt! Lobotka Bettina

pirospaprika

6

különkiadás

Minőségi Festum Idén rendezték meg XXIV. alkalommal a Festum Varadinumot. Kulturális rendezvényekre gondolva Szűcs Lászlót, a Várad folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük a témával kapcsolatban. Szűcs László elmondása szerint az eddigi alkalmak kevésbé számítottak minőséginek, emiatt nem is vett aktívan részt a kulturális események szervezésében. Az utóbbi néhány évben azonban minőségi változás történt, így ő is szívesen csatlakozott saját ötleteivel a közösségi programba. A meghívottak bizonyos színvonalat képviselnek és szelekciójukban a sokszínűségre törekszenek a szervezők. Igyekeznek minél szélesebb skálán mozogni és minden korosztály igényeit kielégíteni, emiatt különösképpen ügyelnek arra, hogy a gyermek közönséget már most bevonják, különböző interaktív programokkal. Vendégeik a gyermek

és a felnőtt irodalmat egyaránt képviselik, előző évben Varró Dánielt, idén pedig Szabó T. Annát hívták meg. Ez költségvetés szempontjából gazdaságosabb, de nem tartható fent hosszú távon. Ezen kívül egyéb kulturális területre is hangsúlyt fektettek, most áprilisban ugyanis Makk Károly filmrendező és Székely Csaba drámaíró is elfogadta a meghívást. A vendégek szelektálása jó néhány hónappal megelőzi a rendezvénysorozatot, ilyenkor figyelembe kell venni a meghívandó felek egyéb elkötelezettségeit, a távolságot, valamint egyéb párhuzamosan zajló eseményeket. Törekszenek arra, hogy elsősorban olyan személyeket hívjanak meg, akik még nem jártak Nagyváradon. A szervezők arra is hangsúlyt fektetnek, hogy minél több fórumon hirdessék a Festumot. Online és print

felületeken egyaránt elérhetővé tették az információkat, bár az egyik legnagyobb közösségi hálón megkésve sikerült létrehozni az esemény oldalát, ezáltal feltehetően nagyobb számú potenciális érdeklődőhöz későn vagy egyáltalán nem jutott el a rendezvény híre. A nyomtatott terjesztési módok közül a napi sajtóban, a Biharországban, illetve egy külön erre az alkalomra összeállított műsorfüzetben – ez utóbbiban digitális formában is – közzétették a programot. Jövő évben XXV. alkalommal kerül megrendezésre a Festum Varadinum, így jeles eseménysorozatra számítunk. Szűcs László elmondása szerint különleges előadókat fognak elhívni, egyéb információt nem áll módunkban nyilvánosságra hozni. Horváth Evelyn, Sipos Márta

Öregdiákok vallomása Partiumos hallgatóként kíváncsiak voltunk, hogy az előttünk végzettek milyennek látták egyetemünk színvonalát, az oktatás minőségét és az intézmény felszereltségét. Megkérdezettjeink 25 és 45 év közöttiek voltak, akik többségükben a Bölcsészettudományi Karra jártak, de akadtak köztük olyanok, akik a Közgazdaságtudományi Karon szerezték meg diplomájukat. Foglalkozásukat tekintve néhányan nem találtak végzettségüknek megfelelő állást, de akadnak köztük tanügyi dolgozók, előkönyvelők, közbeszerzési referensek, pénztárosok és vannak, akik nem tudnak megválni az egyetem bensőséges hangulatától, így még mindig hallgatóként tevékenykednek. Az oktatás minőségét nagy részben jónak találták; negatív, gyenge minősítést nem kapott az intézmény. Az elvárásaiknak megfelelő képzést kaptak, válaszaikat a következő képpen indokolták: „Remek oktatók adták át az elméleti tudást, akiknek elvárásaik is voltak, minden lehetőséget megadtak a felkészülésre, s továbbtanuláshoz; az elméletek gyakorlatba helyezése könnyedén megy a tanároknak köszönhetően.”

A megkérdezettek többségét nem érte hátrányos megkülönböztetés PKE-s diákként, ezzel szemben akadtak olyanok, akiket barátaik és ismerőseik ítéltek el ezen felsőoktatású intézmény választása miatt. Véleményünk szerint ezek sztereotípiákon alapulnak, melyeket ideje lenne megváltoztatni, így az intézményünk presztízse pozitív irányba lendülne. A tantermek felszereltségét illetően az elegendő férőhellyel nem volt probléma, valamint vetítők is rendelkezésre álltak a tantermekben, ezzel szemben légkondicionáló csak néhány helyiségben volt megtalálható. Számítógép, hangfal, interaktív tábla egyáltalán nem, vagy csak egyes termekemben található. Sok hallgató szeretné tartani az egyetemmel a kapcsolatot, viszont nincs rá elegendő szabadideje, hogy megjelenjen a vendégelőadásokon, vagy egyszerűen csak lusták és kifogásokat keresnek. A csoporttársakkal fenntartott kapcsolat kicsit jobb tendenciát mutat, mint az egyezttemmel való kapcsolattartás, mivel bevallásuk szerint bizonyos

személyekkel heti, míg másokkal havi rendszerességgel beszélnek. A társalgásokat közösségi portálokon keresztül, telefonon vagy Skype-on folytatják. A volt hallgatók beszámoltak arról, hogy kellemes érzéssel távoztak az egyetemről. Ajánlani tudják, hogy több tanulmányutat szervezzenek a tanszékek, néhol legyenek tekintettel a diákok időbeosztására, fejles�szék a szakmai előrehaladást, több külföldi intézménnyel lépjenek kapcsolatba, valamint javítsák az intézményen belüli kommunikációt. Örülünk, hogy az öregdiákok nyomon követik egyetemünk fejlődését, valamint az eseménysorozatokat. Reméljük, a továbbiakban még jobban részt vesznek a rendezvényeken. Bízunk abban, hogy egyszer majd mi is pozitívan emlékszünk vissza egyetemi éveinkre. Szeretnénk azt hinni, hogy a már végzettek ajánlásai nyitott fülekre találnak, és a továbbiakban is jól működő stratégiákat alkalmaz a vezetőség. Lázár Enikő, Sipos Márta


7

A Moszkva Adél után

A Moszkva kávézó vezetőségét kérdeztük arról, hogyan alakul át rendezvényeik struktúrája Dénes Adél, az eddigi programszervező távozása után. Adél az elkövetkezendőkben Budapesten fog munkálkodni, de ez év májusáig előre leszervezte a Moszkva különböző eseményeit. A vezetőség elmondása szerint semmiféle gyökeres változás nem következik be a továbbiakban, ugyanúgy szervezik a koncerteket és készségesen megosztottak velünk számos bennfentes információt is. A koncertek megszervezésének koncepciója ugyanolyan irányvonalat képvisel, mint eddig. A beszélgetőpartnerek kiemelték, hogy nem populáris, hanem a hely identitásához illő nagynevű és kezdő zenekarokat invitálnak meg, biztosítva, hogy minden érdeklődő zenei igényét kielégítsék. Elárulták, hogy a generációk által kedvelt Kispál és a Borz, akik éppen a Moszkvában tartották meg tavaly újraalakulásukat hirdető első koncertjüket, visszatérnek idén is, hogy ismét egy fergeteges koncertet adjanak ezen a közkedvelt szórakozóhelyen. Beavattak minket a nyilvánosság elől eddig eltitkolt terveikbe, többek között egy új, a koncerteket érintő

promócióba. A nevesebb együttesek fellépése alkalmával, a koncertjegyek megvásárlása mellett az érdeklődők vacsorára is igényelhetnek kedvezményt. A Moszkvához illő identitású éttermekkel próbál társulni a vezetőség, ám még nem találtak konkrét jelöltet, de kihangsúlyozták, hogy nem sznob, hanem megfizethető partnert keresnek. Emellett a békéscsabai Elefánt Klubbal szeretnének együttműködni különböző jazz-koncertek megszervezésében.

A Moszkva Garden átköltözik a Malomba, ahol „ipari romkocsma” stílusát idéző kulturális központ nyílik további változatos rendezvényekkel, mint filmvetítések, kiállítások, irodalmi felolvasóestek – melyek Adél távozása miatt egy ideig szünetelnek – és a biciklisek is örömüket lelhetik az ottani triálpályában. A „no wifi, no zene” ideológiát képviselve a Moszkva Garden továbbra is zöld. A tulajdonos, Schmieder Árpád, szavaival élve: „Azért, hogy hallgasd a csendet, a madarakat és a részegeket melletted.” Az elmúlt év során elszántan gyűjtötték az anyagot egy különleges fotókiállításhoz, melyek a fellépők lábait, cipőit, füleit és hónaljait örökítette meg. Ezzel kívánják kielégíteni a lábfétises és egyéb szexuális perverziókkal rendelkezők nem megszokott vágyait. További visszatérő programokra is számíthatunk, mint a II. Ruhabazár és a Tavaszi vásár, emellett újranyitják a Köntöst, mely szintén Adél egyik kezdeményezése volt. Ez utóbbi egy Thirdhand-turkáló, ahol egy adott stílust követő, már átalakított ruhákat vásárolhatnak meg az érdeklődők. A Moszkva számára a kreatív nyitottság és nem a pénz a lényeg. S.E.M.

pirospaprika

8

különkiadás

Az Erdélyi Riport sorsa maradt meg az a fajta periodicitás, amelyet a fenti jelző jelentett. Miért szűnt meg az Erdélyi Riport print változata? Megszűntek azok a finanszírozási lehetőségek, amelyek a lap megjelenését lehetővé tették, ezzel párhuzamosan a kiadó csődbe ment. Pontosabban megyeget, amíg az ilyenkor szokásos csődeljárás le nem zárul. Milyen következményei lehetnek annak, hogy online felületen jelenik meg?

Az Erdélyi Riport a tavasz folyamán fórumot cserélt. Az eddig nyomtatott formában is terjesztett újság teljes mértékben felköltözött a világhálóra, ami egyesekből értetlenséget, másokból érdeklődést váltott ki. Szűcs László főszerkesztőt a nyomtatott Riport megszűntéről és a lapot érintő változásokról kérdeztük másik lapja, a Várad folyóirat szerkesztőségében. Elmondaná, mi is tartozik az Ön munkaköréhez? Itt a Várad folyóiratnál úgy hívnak – mi sem idegenebb tőlem – hogy vezérigazgató-menedzser. Ez a hivatalos formula, amit a megyei tanács részéről kaptam. Igazából a Várad folyóirat főszerkesztőjének tartom magam. Bonyolítja az ügyet, hogy a Várad folyóirat intézmény és lap is egyben. Ez elég sok gondot okoz, emiatt kértem is a megyei tanácsot, hogy változtassuk meg az intézmény nevét Editura Várad Kiadóra, vagy akármire, csak ne legyen ugyanaz a neve, mint a lap-

nak, mert ez átfedéseket okoz, ami az intézmény működésében is zavarokat eredményez, például pályázatok esetében. A szerkesztőséghez tartozik a Várad és a Biharország folyóirat, online megjelenéssel és Facebookon. Emellett állandó feladatköreink közé tartozik a Törzsasztal estek szervezése – évente tíz –, egyéb kisebb kulturális projektek, könyvbemutatók, találkozók, stb. Továbbá évente négyhat könyvet adunk ki. Ezek tartoznak intézményesen a Váradhoz. Az Erdélyi Riporttal hogyan került kapcsolatba? Egyik alapítója vagyok a hetilapnak, előzőleg tizenkét évig a Bihari Naplót szerkesztettem a rendszerváltás óta. A Riportot két magáncég adta ki 2002 (Scripta Rt.), majd 2009 (Riport Kiadó Kft.) óta. Nemrég nyomtatott változatban megszűnt az Erdélyi Riport hetilap, április 15-től a kolozsvári Progress Alapítvány kiadásában online lapként olvasható. Már nem hangsúlyozzuk a hetilap jelleget, hisz csak részben

Újra ki kell találni a lapot, mert egész más egy online, mint egy print hetilap. Még akkor is más, ha eddig is fent voltunk a neten. Az eddigi tartalmak döntő mértékben a lapban megjelenteket tükrözték, igaz, eddig is voltak rovatok, amiket csak az interneten használtunk. Igazából most ott tartunk, hogy keressük az új formát, s ehhez a részben új hangot. Egyes témákat, műfajokat megőrzünk, másokat elengedünk. Híreket nem közlünk, ez nem hírportál, mint testvérlapunk, a Maszol.ro. A Riport a továbbiakban műfajilag a publicisztika, a riport, az interjú, illetve a kritika irányába mozdul. Néhány hónap alatt le fog tisztulni a profil, s kevesebb téma marad meg. Például kevesebbet fogunk foglalkozni politikával, többet kultúrával. Nagyon érdekes, hogy az internet nem ismeri a terjedelmi korlátokat: annyit írsz, amennyit akarsz. De ennek óriási hátránya van, hisz látom, el-elveszítjük a mértéket. Abban az esetben, ha nagyon jó a szöveg, akkor húzások helyett próbáljuk ilyen-olyan elemekkel, alcímekkel, képekkel, kiemelésekkel, videókkal kicsit elviselhetőbbé tenni a hosszabb írásokat, gondolkozunk azon is, hogy ha megengedi az anyag, akkor folytatásokban közöljük. Az a friss tapasztalatunk, hogy ha felkerül egy nagy

pirospaprika

9

különkiadás

terjedelmű fontos, érdekes szöveg, akkor sokszor, sokan megnyitják, de nem feltétlenül olvassák el. Az anyag megnyitása messze nem az elolvasása. Összességében máris sokkal többen olvassák az online változatot, mint a printet, ami persze nem jelenti azt, hogy máris úgy gondolnánk, az online fontosabb. Szerintem mások olvassák, másképp olvassák. Mindegyiknek megvan a maga szerepe. Lenne igény a nyomtatott változat újraindulására? Attól függ, kinek. Nekünk biztosan. Ezt szoktuk meg, ezt ismerjük. Sajnos nem mondhatjuk, hogy sok tízezer olvasóról, sok ezer példányról kellett lemondanunk. Van egy bizonyos szűk olvasói kör, ami azóta is hiányolja. Látjuk a visszajelzésekből, hogy sajnálják, de nem mondható, hogy tömeghisztériát váltott volna ki a megszűnésünk. Sok tényezőnek kellene változnia ahhoz, hogy reálisan gondoljunk az újraindításra. Kettőt említek. Az egyik, hogy Romániában, Erdélyben, a romániai magyar sajtó esetében nagyon rosszak a terjesztési lehetőségek, néhány nagyvároson kívül máshová nem tudunk hatékonyan eljutni. A másik az, hogy nincs piacképes kereslet. Ezt a lapot 4-5 RON-ért árultuk, ez messze nem éri el az előállítási költséget. Reálisan 1520 RON-t kellene elkérni, amit nem fog senki kifizetni, tehát állandóan valamiféle külső anyagi támogatásra kellene a jövőben is gondolni. Olyan lapot pedig, ami kevésbé igényes nyomdailag, papírban, munkatársi gárdát stb. illetően, lehetne csinálni olcsóbban, de az engem nem igazán izgat, akkor már inkább az online. Elképzelhető, hogy az olvasóközönség lecserélődik? Remélem, nem beszélhetünk teljes cseréről. Részleges cseréről igen, és ehhez alkalmazkodnunk is kell. Örömünkre szolgál, hogy a korábbiakkal szemben, amikor hasonló volt a romániai és magyarországi olvasóink

száma, előbbiek többen vannak már. Nem akarok lemondani a magyarországi olvasókról, de nyilván elsősorban a partiumi és az erdélyi magyarsághoz szól a lap. Az online felület használata nem veszélyezteti a lap arculatát? Egyértelmű tapasztalat - nem feltétlenül a mienk -, hogy csábító az olvasottság érdekében a minőségből engedni, szakmailag nem túl értékes dolgokat közölni. Én azt mondom, nem szabad engedni ennek a csábításnak. A publicisztikáknál azt tapasztalom, hogy ha a véleményt markánsabban fogalmazzuk meg, kicsit sarkítva, kicsit kiabálva, ha tartalmilag ugyanazt is írjuk meg, de szóhasználatban, gesztusokban erősebbek vagyunk, akkor nagyobb az olvasottságunk. Aki markánsabban, szókimondóbban fejti ki a véleményét, érzékelhetően nagyobb az olvasottsága, mint annak, aki átgondoltabban fogalmaz, visszafogottabb hangnemben publikál. Elképzelhető-e hogy később az Erdélyi Riport sorsára jut a Várad vagy a Biharország is? A romániai magyar sajtón belül a print lapok száma csökken, az online szerepe erősödik. Több lap is megszűnt az utóbbi években. Egyelőre a Várad és a Biharország nincs ebben a veszélyben, mivel más a támogatás. A Bihar Megyei Tanács finanszírozza ezek kiadását. Ma már a művészeti-kulturális lapokat nem csak sajtóterméknek tekinthetjük, hanem egyfajta kulturális tárgynak is. Abba az irányba szeretnék elmenni, hogy ezeknél is nagyobb legyen a különbség a print és az online változat között. A Biharország elsősorban a vidéken élő Bihar megyei magyar olvasókat célozza. Az olvasóközönséget figyelembe véve még jó ideig ebben a formában fog működni. Hamarosan új arculattal jelentkezik online változata, a Biharmegye.ro, s dolgozunk a Várad

internetes oldalának javított változatán is. Elképzelhető, hogy az online felületek előfizetéses alapon működjenek? A romániai magyar sajtóban nem látom ennek a széles körű realitását. A kolozsvári napilap, a Szabadság, illetve a sepsiszentgyörgyi Háromszék próbálkozik ezzel. Ugyan nincsenek adataim, de nem hiszem, hogy ez nekik nagy üzlet lenne már. Ezeknek a próbálkozásoknak részben az az értelmük, hogy védjék a piacukat. Az egész romániai magyar sajtópiac kicsi ahhoz, hogy a napi- vagy hetilapok online változatai előfizetésekből és reklámbevételekből klasszikus nyereséget termeljenek. A fontos, hogy minél többen olvassanak. Horváth Evelyn, Sipos Márta

Zenebona

(II. Útravaló lemez és könyv) Megjelenik 2015. június 7-én

A Csillagocska Alapítvány első kiadványának hatalmas sikerein felbuzdulva, másodízben jelentett meg népi gyermekdalokat. A sorozat első részéhez hasonlóan ismét angyali, csengő hangú gyermekek éneklik el kedvenc dalaikat, népi gyermekjátékaikat, mondókáikat. A lemez hanganyagát a Csillagocskás, e téren igen tapasztalt gyermekek éneklik, akiknek egy része nagy rutinnal rendelkezik. Érdemes meghallgatni egy ilyen jellegű lemezt is, mivel ez egy igazi gyöngyszem a mérhetetlen sok megjelenő könnyűzenei és mindenféle más lemez között. A kiadvány tartalmaz egy audió lemezt valamint dalok szövegeit és a Csillagocska Óvoda gyermekei által készített aranyos rajzokat tartalmazó könyvecskét. A lemez minőségének színvonaláról és szakmaiságáról Benedek Árpád zenepedagógus gondoskodott, megjelentetését pedig a BGA támogatta. Lobotka Bettina

10

pirospaprika

A feltörekvő szöszi

különkiadás

Mióta foglalkozol ezzel a témával? Hogyan keltette fel az érdeklődésedet?

készülve, hogy melyek azok a területek, amelyek fejlesztésére majd tanárként jobban oda kell figyelnem.

Már több mint két éve ezzel foglalkozom. Kezdetben tanulási stílusokat mértem fel, aztán következett a szöveg megértése, most pedig annak megalkotása. Igazából már első évben – az általános nyelvészet szemináriumok során – felkeltette az érdeklődésemet a nyelvészet azon része, amelyet, úgy éreztem, a pedagógiával tudok ötvözni. Ez alatt értem például a gyermeknyelv vagy a nyelvi szocializáció témaköröket, ha jól emlékszem ez rögtön az egyetem első félévében volt. Innentől a többi már csak jött magától!

Hol és mit szeretnél továbbtanulni?

Milyen érzés volt újra elnyerni a második díjat?

Egyetemünk harmadéves magyar szakos hallgatója, Varga Ivett-Barbara folyamatosan megcáfolja a szőke nőkről kialakult sztereotípiákat, előítéleteket, hiszen ahol csak megjelenik, sikert arat, és nem távozik üres kézzel. Legyen szó a Várad folyóirat által kiírt pályázatról, amelyen első helyezést ért el, a PTDK-ról, amin második lett, vagy akár az ETDK Magyar nyelvtudomány szekciójáról, ahonnan a harmadik díjat hozta el, és az OTDK-ra is nevezték dolgozatát. Ezek után felkeltette a kíváncsiságunkat, hogy hogyan jutott el idáig, hogyan éli meg mindezt, és hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve. Milyen témájú dolgozattal jelentkeztél a PTDK-ra? Dolgozatomban, a tavalyi évhez hasonlóan, ismét anyanyelvi kompetenciákat mértem fel. Tavaly a fókuszpont a szövegértésen volt, idén a szövegalkotáson. Mindezt úgy értékeltem ki, hogy külön hangsúlyt fordítottam a lányok és a fiúk szövegalkotási sajátosságaira.

Nagyon örültem a helyezésnek. Minden indulónak jó érzés az, ha látja, hogy munkáját mások is elismerik. Most egy újabb megmérettetés előtt állok, jövő héten (május 21-24., szerk. megj.) kerül megrendezésre Kolozsváron az ETDK, bízom benne, hogy onnan is kellemes élményekkel fogok hazatérni. Szeretnéd folytatni ezt a kutatási témát? Ha igen, milyen irányba? Milyen új elképzeléseid vannak ezen a téren? Mindenféleképpen szeretném folytatni az anyanyelvi kompetenciák felmérését, mert nagyon hasznosnak tartom őket úgy nyelvészeti, mint pedagógiai szempontból. A folytatásban a szövegalkotást boncolgatnám tovább, például hivatalos szövegek esetében. Ugyanakkor azt is érzem, hogy új kutatási területeken is kipróbálnám magam. A mesteri képzés során, korcsoportot váltva, gendernyelvészettel szeretnék foglalkozni. Konkrét elképzelésem még nincs, de nagy valószínűséggel a nők és a férfiak világképét tanulmányoznám nyelvhasználatukon keresztül. Úgy gondolom, ez a terület még számos kiaknázatlan, izgalmas eredményt tartogat. Milyen tapasztalatokat szereztél a kutatások során? Hogyan tudod majd ezeket a tanításban kamatoztatni? Leendő tanárként nagy segítségemre szolgált, hogy betekintést nyertem a diákok életébe. Úgy érzem, hogy a saját kutatási eredményeim alapján fel vagyok arra

A tanulmányaimat egyetemünkön fogom folytatni, illetve a PhD-képzés elvégzésének gondolatával is kacérkodom. Nagyon vonz a logopédia is, ezért idővel vagy egy gyógypedagógia vagy egy pszichológia BA-képzést még szeretnék végezni. De ez csak a jövő zenéje! Jelenleg a sikeres államvizsga és az MA-képzés a cél! Említetted, hogy itt szeretnél mesterizni. Miért? Nem igazán fedi egymást a kutatási területed és az egyetem MA-képzése. Akkor miért itt? Azért szeretnék itt mesterizni, mert nagyon szeretek erre az egyetemre járni. Valóban nem fedi egymást teljesen a kutatási területem és az MA-képzés, de én továbbra is szeretnék azokkal a tanárokkal együttműködni, akikkel eddig is. Hogyan tudod összeilleszteni az egyetemi tanulmányaidat és a magánéletet? Nagyon könnyen! Valahogy ez sosem okozott problémát. Azt azért nem tagadom, hogy néhány alkalommal előfordult, hogy egy barátokkal eltervezett délutánt vagy estét le kellett mondanom, tanulmányi ügyek miatt. De valamit valamiért! A családom, a párom és a barátaim tudják, hogy maximalista vagyok, és ezt szeretik. Mindenben támogatnak. Honnan szereztél tudomást a Várad folyóirat pályázatáról? Tavaly ősszel valaki megosztotta Facebookon a kiírást, de sajnos már nem emlékszem a részletekre. Mi volt az első gondolatod, amikor megláttad a kiírást? Hogy éljek a lehetőséggel! A kezemben volt az első megírt kutatásom, amelyet szerettem volna másokkal is megosztani. Kik támogattak a pályázásban? Igazából nem volt alkalmam sok mindenkivel megosztani azt az ötletem, hogy pályáznék. Gyorsan döntöttem. A téma-

pirospaprika

11

különkiadás

vezető tanárommal, Bartha Krisztinával egyeztettem, mivel a pályázatra egy lerövidített változatát kellett beküldenem a kutatásnak. Ő az, aki maximálisan támogat, és aki mindig elmondja, hogy azt a bizonyos képzeletbeli lécet fokozatosan egyre feljebb kell tenni. (Az interjú második része az ETDK után készült.) Részt vettél az ETDK-n. Ott miben más a dolgozatok bemutatása, milyen közegben voltál? A dolgozatok bemutatásánál ugyanúgy jártak el, mint az itthoni konferencián. A különbség a bemutatás idejében volt, 15 perc állt a rendelkezésünkre. Számomra azért volt új, mert idegen arcok vettek körül. Az ETDK-n elért eredmény milyen érzéseket keltett benned? A 3. helyezést elnyerve gondoltál-e arra, hogy kellene valamit változtatnod a dolgozatodon? Nem tudom, hogy mikor örültem utoljára valaminek ennyire, mint ennek a 3. helynek! Nagyon boldog voltam, mivel az előadók közül szinte mindenki MA 2. éves volt. Úgy gondolom, hogy egy dolgozaton mindig lehet javítani, bármilyen bizottság tehet olyan észrevételeket, amelyek a kutatás szempontjából újak. Jelenleg nem érzem, hogy változtatnék bármit a dolgozaton.

Mi a véleményed arról, hogy együtt kellett PTDK-áznod az irodalmárokkal? Milyen előnyt vagy hátrányt jelentett ez? Változtatnál ezzel kapcsolatban valamin? Szerintem a PTDK-n már régen el kellett volna különíteni az irodalmi szekciót a nyelvészetitől. Lehet, hogy kicsit sarkított a példám, de ennyi erővel a nyelvészeti dolgozatokat lehetne vegyíteni a filozófiával vagy bármilyen más szakkal is. Gondolom a jelentkezők száma miatt választják ezt a megoldást, de úgy érzem, hogy ezen változtatni kellene. Milyen különbségeket észleltél a két TDK között? Melyik tetszett jobban és miért? Mindkét konferenciának volt előnye és hátránya is, nem tudom megmondani, hogy melyik tetszett jobban, mert nem hasonlítgattam őket. Az ETDK-ban jobban tetszik, hogy a nyelvészet külön szekcióként indul, hogy 15 percesek a bemutatók, illetve szigorúan figyelik azt, hogy a 15 percet senki ne lépje túl. A PTDK-nak a hangulata tetszik jobban, illetve, hogy a vita olyan, mint egy nagy beszélgetés a bizottság tagjaival arról, hogy milyen irányba elindulva lehetne a kutatást még eredményesebbé tenni. Fazakas Ágota és Lobotka Bettina

Crash Course A Crash Course egy YouTube-on működő, tanító jellegű vlog, melyet 2012 januárjában alapítottak a Green-testvérek, Hank és John. Később a csapat kiegészült számos új taggal, mint Emily Graslie, Phil Plait, stb. A vlog jelenleg tizenkét témakört foglal magába, és összesen tizennégy évaddal rendelkezik. Az epizódok heti rendszerességgel jelennek meg, és 10-15 perc hosszúságúak. Ami negatívumként említhető, hogy csak angolul érhető el, tehát elsősorban azoknak ajánlom, akik legalább középszinten beszélik a nyelvet. A fent említett témakörök két kategóriára osztlanak: humán és reál tudományokra (bár ez nem szabályszerű). Az előbbiekkel dominánsan John Green foglalkozik, akit egyesek YA-szerzőként is ismerhetnek. Ebbe a kategóriába sorolható a világ- és az angol irodalom, valamint a világ- és az amerikai történelem. A reál tudományokkal többnyire Hank Green foglalkozik, a témakörök pedig a következők: biológia, közgazdaságtan, kémia, pszichológia, anatómia és fiziológia. Emily Grasile-lel közösen vezetik a Big History témát. A vlog pozitívumaként emelném ki a Green-testvérek személyiségét, amely lazaságot tükröz. Mindez a szóhasználatukban mutatkozik meg leginkább (szleng használata, (ön)irónia, utalások filmekre, könyvekre, eseményekre). Mindenképpen szimpátiát váltanak ki, és arra törekednek, hogy egyszerűen, logikusan és érthetően fejtsék ki az adott témát. Fontos kiemelni azt is, hogy mindketten szakképzettek, tehát az általuk közölt információk megbízhatóak. Az adott témát többnyire humoros animációkkal teszik szemléletesebbé és befogadhatóbbá. Negatívum a hadaró beszéd, amely megnehezítheti a befogadást. Horváth Evelyn

Közlekedési káosz Mióta megkezdődtek a felújítások a központban, azóta nem járnak a villamosok az egyetem felé. Az építkezések önmagukban nem okoznak problémát, attól eltekintve, hogy teljesen átszervezték a közlekedést a központban. Csak busszal lehet megközelíteni az egyetemet, mivel a síneket is felszedték. Ezzel több probléma van, például a Rogériusztól a belváros felé közlekedő buszok csak óránként indulnak. A sofőröknek megvan az a bosszantó szokásuk, hogy vagy késve, vagy pedig hamarabb érkeznek, de pontosan nagyon ritkán. Mivel nem járnak a villamosok, ezért az emberek rá vannak kényszerítve, hogy buszra szálljanak, ha el akarnak érni az iskolába, egyetemre, vagy a munkahelyre, így a buszokon sok esetben alig lehet férni. Nehézséget okoz, hogy nem egységes menetrend szerint járnak az autóbuszok. Az eddig egyirányú szűk utcákra terelték át a forgalmat, mely miatt az ott parkoló autók a járdára hajtanak fel, így akadályozzák a gyalogosokat is. Emellett az átszervezett közlekedés sokszor forgalmi dugót eredményez. Lázár Enikő

12

pirospaprika

A magyar hipp-hopp

különkiadás

(Betyárvilág :Tánc a mindenkori Rózsa Sándorról) László Csaba által megálmodott és a Nagyvárad Táncegyüttes közreműködésével színpadra állított Betyárvilág Rózsa Sándor életét dolgozza fel és jeleníti meg, amely az aktuális évad legfrissebb előadása. A cselekmény nem egy lineáris idősíkot követ. A nagy betyár szamosújvári börtöncellájában ülve elmélkedik és feleleveníti élete nagy tetteit. A kezdőkép nagyon hatásosra sikeredett, Rózsa Sándor nagy kalapban és betyárruhában, egy hatalmas kalitkában ül egy varrógépnél, és mindez egyetlenegy felülről jövő megvilágítással van kiemelve, így nagy árnyékokat vetve a színpad homályban lévő részeire. Az előadás egy olyan jelenettel folytatódik, amelyben turisták érkeznek megnézni a híres betyárt, aki énekkel szórakoztatja közönségét. A turisták közé keveredik Rózsa Sándor két társa, akik betyárviseletük ellenére jól beolvadnak a tömegbe és csak akkor eszmél rá az ember, hogy ők is a színpadon vannak, amikor virtuóz mezőségi, ritka magyar és sűrű legényes táncokat járnak. Bár e tánc egy erdélyi tánc és nem ez volt Rózsa Sándor tevékenykedésének fő területe, mégis jól tükrözi, hogy hogyan, milyen virtussal mulattak ezek a betyárok. Két társa segítségével kirabolják a turistá-

kat, ám ezek azt gondolják, hogy ez is az előadás része, és értetlenkedve állnak az események előtt. Csak akkor jönnek rá, hogy mi történik, amikor a betyárok a nézőkre szegezik a pisztolyt – ezáltal közvetlenül bevonva őket az előadásba –, és egy beszervezett táncos felriadva felfut a színpadra és ledobja ékszereit és ruháit. A jelenet sikerességét az is bizonyítja, hogy egy pillanatra több ember is felemelte a kezét. A következő pillanatban a színpadon már csak alulöltözött, szégyenkező turistákat látunk, akik egy csoportban próbálnak meg elbújni a mulatozó betyárok elől. Bár egyre inkább népszerű a mezítelenség a színpadon, úgy gondolom, hogy ez még bőven a jó ízlés határán belül van, sőt komikus a szituáció, ami alapul szolgál a következő jelenet groteszkségének, ugyanis a betyár párválasztása gyermekjátékok segítségével történik a félmeztelen jelenlévőkkel. Hirtelen egy fergeteges délalföldi lagziba keveredünk. A lakodalom első része nagyon energikus és önfeledtséget mutat. Ebben a jelentben nagyon magával ragadó a színpadi kép. A lendületesre összeállított koreográfiák, a lányok színpompás suhanó nagy rakott szoknyái, a legények virtuóz táncai és erőteljes kur-

jongatásai megragadják a nézőt és egy varázslatos világba repítik. Ezt az idillt – cowboy-filmekbe illő – nagy zajos, füstös, tüzes puskalövés szakítja meg a csendőrök által. Amit egy kocsmaverekedés követ. Itt is kitűnik jól a tánckar felkészültsége és profizmusa, mert ezeket az igen veszélyes jeleneteket élethűen és személyi sérülés nélkül tudják kivitelezni. Hasonló verekedés egy későbbi jelenetben is megfigyelhető, ami valamelyest kontrasztban áll azzal a jelenettel, amikor öngyújtót és egy dezodoros palackot használnak a leszámoláshoz, hiszen ez kissé amatőrnek tűnik a többi profin kidolgozott részlethez képest. A leginkább hatásvadász díszlet az életnagyságú bitófa, amit nagyon valósághűen használnak, hiszen a néma csend után, egy tompa puffanás következik, majd a csapóajtó nyikorgása és az akasztott ember merev testének a himbálózása borzongatja a nézőt. De az sem elhanyagolandó, amikor a nagy sötétségben három fény gyúl, egy vonat fényei, és egy hatalmas vonatszerűség nagy zajjal és füsttel zakatol a színpadra, majd tovább a táncosok jelenítenek meg egy élő vonatot, tánccal, énekkel, ritmusjátékokkal. A finálé egy nagy örömtánc, ami szintén mezőségi, válaszúti táncanyagból készült. Eleinte nagyon megtévesztő, mivel a táncosok nagyrészt még mindig a délalföldi és betyár viseletekben vannak, de a tipikus mezőségi táncmotívumokat mégsem lehet elrejteni. Ez a táncanyag segít visszakanyarodni Szamosújvárra, ahol Rózsa Sándor raboskodott, és ahonnan indult a számadása, ezáltal sikeresen lekerekítve a történetet. De még mielőtt visszalépne a kalitkájába, a betyár két fia tragikus módon mindenkit lelő, drámaivá téve a befejezést. Az előadás állandó díszlete viszonylag egyszerű, de annál több funkciót tölt be. Két egyszerű, kb. egy méter magas kerekeken guruló és lépcsővel rendelkező dobogó, amit a jelenetnek megfelelően tudnak mozgatni a térben bárhová. Nagyon praktikusnak tűnik, de néhol kizökkenti a nézőt a kerekek csörömpölésével, a sok motoszkálással, az aprólékos beállítgatásokkal, rögzítésekkel és oly-


kor úgy tűnik, hogy a táncosok is némi bizonytalansággal közelítik meg. Szépek és aprólékosan kidolgozottak a részletek, úgy a jelmezek, kellékek, mint a táncok, koreográfiák és mozgások terén. A táncosok nagyon jól játszanak, mert anélkül, hogy bármit is mondanának, tökéletesen átjön az üzenet. Úgy gondolom, hogy egy értékes előadást sikerült László Csabának és a kibővült Nagyvárad Táncegyüttesnek színpadra vinnie. Egyrészt azért, mert egy olyan témát dolgoztak fel, amit idáig

13

Hány árnyalata van a szürkének?

meglehetősen kevesen. Másrészt pedig olyan táncanyagokkal foglalkoztak, melyek igazán látványosak és magával ragadják a nézőt. Véleményem szerint szükség van ilyen folklór-előadásokra, mivel a néptánc, a néphagyományok vi- Rájövünk – vagy nem –, ha megnézzük a világa egy olyan művészeti ág, amely már lág legócskább filmadaptációját, A szürke évszázadok óta csiszolódik, és éppen ötven árnyalata címűt. A több mint százezért olyan értékes. Ez a kifinomult ön- millió példányban eladott nem mindenkifejezési forma lehetőséget nyújt szinte napi, mégis szerethető könyv mindenkivel elhitette, hogy egy világsikert hozó film is fog bármilyen téma megjelenítésére. készülni, nem így történt. Sajnálom azokat, Lobotka Bettina akik a pénzüket kidobták mozijegyre és azokat még inkább, akik meg is verekedtek az utolsó jegyekért, mert ilyen is történt. A film nem sok ember tetszését nyerte el, az IMDB-n is 4.2-es pontszámot kapott. Nem a szereplőkkel vagy a kivitelezéssel volt baj, egyszerűen nem tudta a film átadni azt, amire a könyv alapján számítani dallamokra, amik egyszerre tompítják az lehetett. Ugyan szépen követte a történeagyat és pezsdítik a vért. tet a film, de voltak dolgok, amelyek ki is A Gomoly lemez-premierjét megelőzően maradtak, és amelyeket csak úgy lehetett ízelítőt kaphatott a rajongótábor az Alszik megérteni, ha olvastuk előtte a könyvet. videóklipjének megjelenésével és kon- Ilyen dolgok a következők: nem jelenik certjeik során egy-egy új számuk prototí- meg a házvezetőnő, nem említik Ana kocsipusának keretében – ahol Szendrői Csabi jának a nevét, nem lehet megtudni, hogy még okostelefonjáról olvasta az utolsó Ana miért volt a nőgyógyásznál, Christiasimításra váró dalszövegeket. Megle- nék csónakháza botanikus kertté változott petésként helyet kapott új alkotásaik időközben stb. között egy, a megalakulásuk környékén A szereposztás szerintem nagyon jó volt, szerzett dal is, pár helyen ugyan ennek Dakota Johnson iszonyat jól eljátszotta a dalszövege is megváltozott, de ezzel mit szende szüzet, ami így volt rendjén. Ténysem veszített eredeti mondanivalójából leg olyan volt, mint amilyennek az írónő a Zúzmarás. Az új szerzemények követik leírta, egy modern Hamupipőke: esetlen, az eddigi irányvonalat, lassan szállóigévé visszahúzódó. Jamie Dornan pedig ír báválik egy-egy soruk, akárcsak a Tizenhat- jával elkápráztatta a nézőket, legalábbis a ból ismert Menj ki és írd ki a falra, hogy nőket. ennyi! Legismertebb és legtöbbet hallga- A film Valentin-napon jelent meg a moziktott zeneszámaik sorához méltán csatla- ban, amely félrevezethette a könyvet nem olvasó várakozókat. Azt gondolhatnád, kozhat majd a Hinta, a Folyó, vagy éppen hogy egy romantikus film , hát ne dőlj be, a Cirkusz. Nehéz kiemelni eddigi repernem az. Mivel a film követte a könyv törtoárukból a legjobb alkotásokat, hiszen ténetét, nem lehet más végkifejlete, mint olyan zenekarról beszélünk, amelynek ami a regényben is megjelenik. Egy szörnyű zenéje nem „egy lére megy”. előélettel rendelkező szadista férfi és egy Az Elefánt éppen ezek miatt ér fel a ne- visszahúzódó, de bevállalós egyetemista vesebb magyar alternatív irányvonalat lány. Mi lehet ebből? Sok szex, de durváképviselő zenekarokhoz, így nyugodtan nak nem lehet nevezni, nem igazán került emlegethetjük egy mondaton belül pél- vászonra ez a szadomazó dolog. dául a 30Y-nal, a Kispál és a Borzzal, a Összességében annyit tudok mondani, Quimby-vel és a Heaven Street Sevennel hogy két remek színész próbálta színre vinni a történetet, ami elég gyengén sikerült, együtt. Reméljük az Elefánt a Kék szobából így egy átlagosnál rosszabb, de megnézhe(2012) kimászva a Vérkeringő (2013) lük- tő filmet kaptunk. Ám a bevétel nem ezt tetésével stabil helyet szerez magának mutatja, csak a nyitóhétvégén 240 millió a zeneiparban, hogy minden nap egyre dollárt érő jegyet adtak el, ami hatszorosa több ember lelke Gomolyogjon az eufó- a filmbe fektetett összegnek, azt hiszem, ezt már lehet kasszasikernek nevezni. riában.

Végigfekszünk a folyón Idén márciusban robbant hatalmasat a Gomoly, megjelenését sorjában felmagasztaló kritikák követték a világhálón. Az Elefánt talán nem a legpopulárisabb, legmeghatározóbb zenekarok egyike, de mindent egybevetve, hoztak valami újat és különlegeset magukkal a Szavannáról az eddig megunásig kívülről fújt ismert magyar zenekarok tömegzajába. Megjelentek, akárcsak eső után a giliszták és szépen gyökeret vertek köztünk, magukkal cipelve valami eddig még nem ismert dizánjdrogot, amire a kiéhezett lelkű magányos emberek azonnal ráharapnak s kigyógyíthatatlan függővé válnak. Nem túlzok, sejthetünk a kusza, mégis mélyreható dalszövegek között egy segédszert, ha nagyon bele akarunk menni és elemezni akarjuk a megírásuk körülményeit; a Porban port csíkoz a nap kint a réten, és ha sokáig nem Alszik, mert reggelre nem hat a cucc. Egyediségük zenéik behatárolhatatlan stílusából és az énekes, Szendrői Csaba már említett, tömör, de mégis feneketlen mélységbe hatoló súlyos mondanivalót hordozó dalszövegiből adódik. Aki már ismeri korábbi lemezeiket, annak nem szükséges terjengősen kifejteni, milyen szürreálisan hullámzó képeket fest elénk egy-egy zeneszám. Melankólikus attitűdjeik ellenére a dalok nem csak mély depressziós állapotban hallgathatók, a különböző élethelyzetek újabb és újabb értelmezési lehetőségeknek adnak helyet – nem ezt várjuk minden zenétől? Hivatalosan nem vidám, nem klisés egyetlen kiénekelt strófa sem, melyek hol pattognak, hol bágyadtan keringőznek az egyszerűen fülbemászó

Kurta Szabina

Fazakas Ágota

14

Litera Talán kevesen tudnak még arról, hogy a kis Lorántffy alagsorában a PKE egy kávézót készül megnyitni. A hely a Litera nevet viseli, és már jó ideje gyűjti az ismerősöket a facebookon. Létrejöttének okairól, körülményeiről, céljairól és minden fontos részletről Mostis Gergővel beszélgettünk, aki a kávézó ügyvezetője és projektmenedzsere.

Hogyan jött létre a kávézó, kinek az ötlete volt, mi motiválta a létrehozását? Egy nagyon hosszú folyamat volt az, amíg eljutottunk az ötlettől, amit János Szabolcs rektor úr dobott föl, a megvalósításig. Számára világos volt, hogy időszerű lenne a PKE-nek is egy diákklubot létrehozni, egy olyan helyet, ahol a hallgatók összegyűlhetnek, ahol szórakozási és kulturális lehetőségeik vannak, ugyanakkor fontosnak találta nyitni a város felé is, hogy azok is közelebb kerüljenek az intézményhez, megismerjék azt, akik nem az egyetemre járnak. Tehát ez volt az alapvető feltevés. Nincs új a nap alatt: Magyarországon, de akár Kolozsváron is már nagyon régóta egy egyetemi központhoz tartozik egy egyetemi klub is, ahol a diákok a saját önszerveződő tevékenységüket – szabadidős tevékenységre gondolok elsősorban – meg tudják szervezni. Engem kértek meg arra, hogy ezt a kávézót üzemeltessem. Elkezdtünk arról beszélgetni a rektor úrral, hogy hol lehetne ennek a helyszíne, milyen infrastrukturális beruházás szükséges ehhez, s akkor merült fel a kis Lorántffy alagsorának a gondolata, aminek egyik részében kiállítóteret képzelt el a reklámgrafika szak és az egyetem vezetősége, a másikban pedig a szóbanforgó diákközpontot. Mivel az épület nagyon régi, az alagsor pedig gondozatlan volt, komoly felújításra szorult. Ez a felújítás el is kezdődött 2013ban, majd technikai és pénzügyi problémák miatt megakadt, később újra kellett pályáztatni a munkálatokat, így volt egy nagy szünet a felújításban. Mivel az elhatározás erős volt, hogy ennek a kávézónak a tervét


megvalósítsuk, hasznosnak találtuk, hogy ez idő alatt hírt adjunk erről a kezdeményezésről. Éppen ezért a Litera már azon a nyáron Kistehén, Magashegyi Underground, Lajkó Félix koncerteket szervezett, akkor még egy másik helyszínen. A Literát mint nevet, mint fogalmat így kezdtük el bevezetni a köztudatba, így próbáltuk meg kihasználni ezt az átmeneti időt, hogy népszerűsítsük. Miért van az, hogy mégis nagyon sokan nem tudnak a helyről, vagy arról, hogy ez már elkészült? Tulajdonképpen a hivatalos megnyitó még nem volt meg. A felújítási munkálatok idén tavasszal fejeződtek be, ekkor kezdhettük el a kávézó dizájnjának kialakítását. Mindent kézzel készítettünk, mindent reklámgrafikusok, dizájnerek készítettek, és ez sokkal időigényesebb, és persze igényesebb is, mint egy tapétát és néhány posztert felragasztani a falra, tehát ez megintcsak egy hosszadalmas munkafolyamat volt, aminek eredményeképpen mostmár nyitásra készen állunk. Csakhogy a nyár közeledtével pincehelyiséget megnyitni üzleti nonszensz, mert mindenki a szabadba vágyik, mindenki a teraszra vágyik, ezért ugyan elkészültünk vele, mégis úgy döntöttünk, hogy még nem helyezzük üzembe a kávézót, emiatt nem is reklámoztuk a nyitást magát mint olyan, mert július elején az udvarral fogjuk bemutatni a helyet, ahol egy nyárikertet fogunk kialakítani. A Litera kizárólag a PKE-s diákoké lesz, vagy külsősöket is befogad majd? Azt gondolom, hogy egy kulturális központnak csak rosszat tehet az, ha leszűkíti magát, ha leszűkíti az érdeklődését diákokra vagy felnőttekre, ha leszűkíti csak dzsezzre, irodalmi estekre, stb. A kultúra maga egy olyan fogalom, ami azt gondolom, nem tűr meg határokat, nem tűr meg skatulyákat, nem tűri meg, hogy csak egy szegmensre szorítkozzunk. Mi egy olyan nyitott, mindenki számára elérhető befogadóteret szeretnék létrehozni, ami a mi mentalitásunkat és ízlésvilágunkat tükrözi. Tehát abban a vonatkozásban a PKE klubja és kulturális befogadótere, amennyiben a mi ízlésünket promoválja, erre hívjuk meg a közönséget. Ez a nyitottság bizonyára a programokban is meg fog mutatkozni. Egyértelműen. A programokat is úgy alakítjuk ki, hogy minden lehetséges területet átöleljen, és a legszínesebb választékot nyújtsa a közönségünknek a kulturális estektől a könnyűzenei koncertekig, a komolyzenén keresztül a borbemutatókig. Fölvettem a kapcsolatot a Magvető kiadóval, akik partnerek abban, hogy folyamatosan felolvasóes-

teket és közönségtalálkozókat szervezzünk. Ez például egy rendszeres program lesz. A zenei élet – ahogy már utaltam rá – hétről hétre nagyon színes palettán fog mozogni. Hétről hétre, valóban ilyen rendszerességgel? Minden hétvégén szeretnénk egy élőzenés koncertet. Ez egy belvárosi kerthelyiség, ezért nem nagyszabású koncertekre szabott a tér, viszont nagyon alkalmas akusztikus koncertekre és komolyzenei formációk fogadására. És ide tartozik még a DJ-kultúra is. Az emberek elszoktak attól, hogy a zenét hallgatni kell, nem csak az a típusú zene van, amire táncolni lehet, hanem az a típusú kísérleti zene is, amit hallgatni kell, és itt nagyon jelentősek a román zeneszerzők, a román DJ-k, sokan nagyon profik ebben a szakmában. Milyen más programokról lehet még beszámolni? Lesznek még kiállítások és képzőművészeti aktivitások. Szervesen a Litera mellett beindul egy galéria, ami a reklámgrafika szak kiállítótere lesz. Ez befogadó tér is, tehát nemcsak a saját diákjaink munkáit mutatjuk majd be, hanem külső kiállításokra is sor kerül. Önszerveződő civil akcióknak is teret ad majd a hely, például cserebere akcióknak. Más városokban ennek már nagyobb hagyománya van, de itt a Moszkvában is már nagyon sok ilyen tavaszi és őszi vásár szerveződik, mi is szeretnénk ezt meghonosítani, illetve továbbgondolni. Például szeretnénk egy szürkeállomány-csere nevű projektet elindítani, ami megidézné a régi, faluhelyen folytatott barterkereskedést, de itt a lényeg az egymás szellemi képességeinek a megismerésén lenne és magán a termékcserén, például te tudsz logót tervezni, én pedig szép táskákat készítek börből. Ezzel szeretnénk meghonosítani azt a szellemiséget, hogy van más – sokkal jobb – fizetési eszköz a pénzen kívül. Elindult nálunk a literakvíz, és társasjátékesteket is szeretnénk rendezni. Ezeken kívül lesz még játszóház is. A kisgyermekes családoknak létrehozunk egy sarkot, ahol többek között homokozó, felfújható játszóház, fajátékok várják majd az ide látogatókat. Az egyetem vonatkozásában a programokról elmondható, hogy szorosan együttműködünk a PKE-vel mint ötletgazdával, mint a helynek a tulajdonosával, tehát számos rendezvény, konferencia utótalálkozója, informális jellegű része átköltözik majd a Literába egy adott ponton. A diákrendezvényeket is szeretnék ideirányítani, illetve közös pályázatokban is részt fogunk venni az egyetemmel azért, hogy a diákság kulturális életén, szórakozási lehetőségein tudjunk bővíteni. Tervezzük még kocsmajátékok beszerzését is, mint a csocsó vagy a darts. Milyen fórumokon lesznek meghirdetve ezek a programok? A Litera kávézó facebook-oldalán keresztül,


plakátokon, egyetemi és külső hírleveleken szeretnénk magunkat népszerűsíteni, a nagyobb szabású rendezvényeket pedig a városi sajtóban is fogjuk hirdetni. Ideális esetben egy idő után annyira beivódik majd a köztudatba, hogy ez a kommunikációs csatorna megfordul, a közönség keres majd rá programjainkra, mert tudni fogja, hogy itt érdeklődésének és kulturális igényének megfelelő minőségi rendezvények szerveződnek. Milyen a kávézó stílusa, milyen szellemiséget képvisel a dizájn? A városban most jelenlévő diákkocsmáktól eltérően én mostmár nem szerettem volna romkocsmát csinálni, hanem egy dizájnkocsmát, egy olyan helyet, ahol kényelmesen, tiszta környezetben, ápolt és jól kitalált, izgalmas látványvilágban találkozhatnak az emberek. Tehát nem arra törekedtem, hogy a legolcsóbb és a legegyszerűbb talált tárgyakból összehozzunk valamit, hanem egy nagyon erős koncepció – Német László dizájner koncepciója – alapján alakítottuk ki a lenti pincehelyiséget, ami ötvözi a természetes anyagokat, úgy mint a fa, az urbánus közegre jellemző elemekkel, úgy mint a kő és a tégla. Ez most nagyon erős divathullám Európában. A kávézódizájn 80%-ban kész van, még alakul, még finomítunk. Szeretnénk egy kézzel készített, aprólékos munkával kidolgozott arculatot létrehozni, hogy aki leérkezik, rögtön érezze, hogy mi valami magasabb színvonalat képviselünk. A reklámgrafika szak az egyik alapvető és markánsan jelenlévő szak az épületben, tehát a hétköznapi törzsközönségünk egy részét ők képezik, ezért a tipográfia, a nyomda, a nyomdai betűk hangsúlyosan jelennek majd meg. Nagyon fontos szerepet tölt be a könyv és az olvasási kultúra. A Magvetőhöz visszatérve például, szeretnénk egy olyan sarkot is kialakítani, ahol a kiadó könyveit áruljuk majd, ezt később szeretnénk kibővíteni más kiadók könyveivel is. Milyen a hely befogadóképessége? A kávézóban 120 ülőhelyünk van jelenleg, ez 140-ig bővíthető, a galéria szintén 120 férőhelyes. Az ital- és ételkínálatról mit lehet tudni? Az italkínálat rendkívül színes, a nagyon finom osztrák kávéktól kezdve a belga sörökön keresztül a minőségi alapanyagokból összeállított koktélokig minden kapható lesz nálunk. A borkínálat egy teljes falat befed majd, szeretnénk megismertetni a fiatalokkal a borkultúrát. Nagy hangsúlyt fektetünk a minőségre, de kiemelném, hogy ez egyáltalán nem teszi drágábbá a helyet. Hangsúlyozom azt is, hogy nem elsősorban profitorientált kereskedelmi egység vagyunk, szeretnénk egy minőséget adni egy ugyanolyan áron, amit bárhol máshol ki kell fizetni. Ősztől büfét is akarunk indítani. Egyszerű

ételekkel, hidegtálakkal, pizzával kezdünk, majd idővel szeretnénk felfejlődni a melegkonyháig. Füstös hely lesz a Litera? Lesz nemdohányzó része? A Litera kávézó pincerésze teljes egészében nemdohányzó. Ugyan nem vagyunk nyitva, de néhány hétvégén kipróbáltuk a helyet, és azt tapasztaltuk, hogy a közönség nagyon jól reagál erre, hiszen a kávézó egy másik, egy szabadtéri részén rá lehet gyújtani. Ami pedig fontos ezzel kapcsolatban, hogy a szenátus már megszavazta azt a törvényt, hogy nyilvános helyeken, így kocsmákban se lehet majd dohányozni, ez most fölkerül a parlament elé, és ha ott is átmegy ez a törvénytervezet, akkor országos szinten megszüntetik a dohányzást ugyanúgy, ahogy Magyarországon is egy évvel ezelőtt. Tehát mi erre már fölkészültünk. Milyen nyitvatartási programmal fog működni a Litera? Az órarendünkről annyit lehet tudni, hogy hétfőtől csütörtökig reggel 9-től éjjel 1-ig vagyunk nyitva, pénteken és szombaton 3-4 óráig, ameddig a közönség igényt tart rá, vasárnap pedig délután 4-től éjfélig. Tehát a vasárnap az egyetlen rövid nap, mert

15

azt tapasztaljuk, hogy vasárnap délelőtt az emberek nem igazán mozdulnak ki. Egy nagyon fontos megemlítenivaló: mivel oktatási intézmény vagyunk, 19 óráig, tehát az intézményben való oktatási tevékenység befejeztéig, nem szolgálunk fel alkoholos italt. Mivel az LZs-ben tanítás folyik, ezért az is fontos kérdés, hogy jó-e a hangszigetelés? Persze. Alagsorról van szó, tehát a hangszigetelése nagyon jól megoldott. Tulajdonképpen arra is számítunk, hogy egy-egy tanítási óra is leköltözik majd, akár a galériába, akár a kávézóba. Érdemes megnézni azokat a nyugati egyetemeket, amelyek campus jelleggel működnek: gyönyörű parkok, kertek vannak az épületeik előtt, ahova a fiatalok ki tudnak ülni. Hol írja, hogy egy neonfényes betonkockában lehet csak tanulni?! Érdemes ezektől a sablonoktól megszabadulni, érdemes rugalmasnak, nyitottnak lenni. Érkeznek új ötletek, új hullámok, ezekre mind reagálnunk kell és meghonosítanunk nekünk is, mert a világ változik, Nagyvárad pedig lemaradófélben van. Návay Olga

Kiállítások

Egyetemünk nem csak kiállításoknak ad otthont, de kirándulásokat is szervez különböző városokba, főként a Reklámgrafika szak hallgatóinak, hogy más tárlatokat is megtekinthessenek az érdeklődők. Ebben az tanévben például ellátogathattak a hallgatók Debrecenbe, a Modembe, ahol két kiállítást is megnézhettek. Erwin Olaf Körhintáját és Birkás Ákos A festő dolga nevet viselő kiállítását. Ezen kívül alkalmuk adódott a hallgatóknak Bécsbe is eljutni, ahol Velazquez műveit tekinthették meg, valamint az odaúton egy Rembrandt-kiállításra is beugrottak Budapesten. Ezen kirándulásokkal kapcsolatban kértük ki egy reklámgrafika szakos hallgató véleményét. Elmondása szerint a kirándulások célja, ahogy azt már említettük, hogy minél többféle kiállítást tekinthessenek meg, bepillantást nyerve különböző stílusirányzatokba és megtapasztalni a festmények keltette hatásokat. Főként közeli városokat választanak ki úticélnak, ám a megszervezésben döntő tényező lehet az is, mely kiállításokat érzik megtekintésre érdemesnek. A hallgatók ezeken a kirándulásokon szélesíthetik látókörüket, ötletet meríthetnek más művészek munkáiból, melyeket egyetemi feladatukhoz is fel tudnak használni. Így elmondhatjuk, hogy ezek a kiállításlátogatások teljes mértékben hasznos időtöltések. Kurta Szabina

16


Egy hely, ami összeköt A Moszkva Kávézó 2009 decemberében nyitotta meg kapuit Nagyvárad központjában, egy egykori bérház első emeletén. A kávézó berendezését és belső kialakítását tekintve több átalakításon ment át, mire a mai formáját elérte. Kívülről nem tűnik fel semmi különös, a XIX. században épült társasház jellegzetességeivel rendelkezik, csak egy tábla árulja el, hogy itt működik Várad egyik igen kedvelt szórakozóhelye. Belülről szemlélve a lokált romkocsma hangulatú, mely manapság nagyon felkapottá vált, és a hely ebben a stílusban jól szerepel. A berendezés nagy része nem egységes, a falakat rajzok, illusztrációk, kollázsok, különböző hétköznapi tárgyak díszítik, melyek így együtt mintha már művészi értéket hordoznának. Több helysége van, melyek között találunk egy dohányfüsttől mentes termet is, ami általában üresen pang, annak ellenére, hogy a többi teremben szinte vágni lehet a füstöt. A helységek zöme igen otthonosan van berendezve, főleg azoknak tűnhet így, akik a szobájukban tartják a kerékpárjukat, mivel a falra biciklikerék is van rögzítve. Találunk olyan termet is, ahol bizonyos időközönként cserélik a falakon a fotókat, képeket, illusztrációkat. Ezek sokszor egy mini- kiállítást képeznek. A gyanútlan fogyasztó is a kiállítás részévé válhat, ha éppen „rossz” helyen ül, mivel az újonnan érkező emberek megcsodálják a „remekműveket”, hosszasan bámulva a irányukba és ilyenkor az ember nem tudja eldönteni, hogy a kép ilyen érdekes, vagy valami nincs rendben a fizimiskájával. Ennél már csak az jobb, amikor szintén egy rossz helyet kifogva céltáblává válsz a célbadobós játékban. A kávézó rendelkezik egy igen nagy, színpaddal ellátott teremmel is, ami a koncertek, egyéb rendezvények lebonyolítását szolgálja, ahol külön bárpult áll a a vendégek rendelkezésére, mely hasznosnak bizonyul nagy rendezvényeken, mivel az embernek nem kell átvergődnie a nagy tömegen, ha szomját szeretné oltani. A Moszkva Kávézó sok programot szervez, leginkább koncerteket, igazi belföldi és külföldi nagyágyúkkal. Továbbá nemzetközi fesztiválok, táncházak, felolvasó estek, kiselőadások, vetítések, vetélkedők és egyéb kulturális programok támogatója, szervezője és társszervezője, ezek között megemlíteném a nemrégiben lezárult Infinit Dance Fesztivált, mely nagy sikert aratott Nagyváradon. Az a tény, hogy van egy biztos pont a városban, ahol igyekeznek,

színvonalas programokat szervezni, egyre inkább beivódik a nagyváradi közösség köztudatába. Az itt élők közül szinte minden nemzetiségű ember megfordul ezeken a rendezvényeken, mely a város egyik színfoltjává teszi ezt a szolgáltatói egységet. A romkocsmát leginkább fiatalok és fiatal felnőttek látogatják, ami által lendületessé és pörgőssé válik a hely. A vendégek foglalkozását, szociális státuszát tekintve nem lehet kiemelni egy jellemző társadalmi réteget, mivel ugyanúgy megfordulnak itt egyetemisták, mérnökök, színházi alkalmazottak, zenészek, grafikusok, mint közmunkások. Nem utolsósorban forgalmának és keresettségének az is egy meghatározó szempontja lehet, hogy az alkoholos és alkoholmentes italok választéka meglehetősen nagy, olyan nedűket is találunk az itallapon, amelyek kizárólagosan itt, vagy csak nagyon kevés helyen kaphatóak Váradon, sőt olyan italt is választhatunk, szinte bármikor és jó áron, ami épp a rendelésünk előtt fogyott el, de ez megint csak a rossz döntés rovására írható. A menülaphoz nehezen lehet hozzáférni, és a meglévő példányok is megértek már a cserére. A széles választék mellé váradi viszonylatban elfogadható árak társulnak. Ha szereted a sokszínűséget, a pörgést, a partikat, a rossz döntéseket, ott a helyed!

Benjamin Button különös élete A 2008 végén megjelent film alapja F. Scott Fitzgerald műve. Ez az alkotás nem a már megszokott, egyszerű szerelmi szállal egybekötött filmdráma, mivel mélységes tartalmat hordoz magában. A film 2009-ben három Oscar-díjat is kapott, mégpedig a legjobb látványtervezés, a legjobb vizuális effektusok és a legjobb smink kategóriájában. A filmet David Fincher rendezte, a főszerepet játszó Brad Pitt mellett olyan színészek játszanak benne, mint Cate Blanchett, Julia Ormond és Jason Felmyng. A történet szerint Benjamin egy nem mindennapi csecsemő; szürkehályoggal, köszvénnyel, kiszáradt bőrrel született. Anyja belehalt a szülésbe, apja kétségbeesésében lemondott fiáról, így egy öregek otthona elé rakta, ahol Queenie vette gondozásába a fiút. Benjamin gyermekkorát, jobban mondva az öregkorát kerekesszékben töltötte. A megszokott élethelyzetek sem kerülték el a különös történetű fiút, megtalálta a szerelem is. De sikerül-e boldog életet élnie? Szerelme kitart mellette a végsőkig? Hogyan tud megbirkózni sorsával? Hát nem elgondolkodtató, milyen lehet öreg testben születni és folyamatosan fiatalodni?

Lobotka Bettina

Sipos Márta

Kingsman - A titkos szolgálat Ez az elegánsan kivitelezett akció-vígjáték emléket állít a James Bond-filmeknek, miközben a régi, híres kémfilmeket is parodizálja. Van ebben minden, személyreszabott öltönyben és hipster-szemüvegben esernyővel verekedő úriemberek, lelassított harcjelenetek és tömegmészárlást okozó sim-kártyák – amikkel mellékesen ingyen lehet telefonálni és internetezni. Aki még mindig nem kapott kedvet a megnézésére, annak megemlíteném a főgonoszt, Valentine-t. A Bosszuállók Nick Fury-je, a Django rabszolgatartó-kedvelő komornyikja és a Ponyvaregény Jules-a, Samuel L. Jackson alakítja ezt a csodás és komikus szerepet. Ugyan ki ne akarná látni ezt a méltán híres színészt egy pösze, tornacipőben és fullcapben járkáló, vértől irtózó főgonoszként? A további szereplőket tekintve kijelenthető, hogy ez a film csak a színészek krémjéből válogatott. Mark Strong, Colin Firth és Michael Caine is kiemelkedően alakítja filmbéli szerepét. Ezért ajánlom mielőbbi megnézését, elsősorban a kémfilmek rajongóinak. Kurta Szabina


17

Gekko Több éve enyhíti a szomjat, minden nap teszi a dolgát: itatja és szórakoztatja a nagyérdeműt. Ez a Gekko. A romkocsmának nevezett nagyváradi kultikus zug az egyetemisták és a hasonló létformájúak kedvelt helye. A hasonló létformájúak alatt a nem túl igényes, de jó italokra és hangulatra vágyó fiatalságot értem. E neves kocsmára egy, a PKE-hez közeli lakóházban találunk. A Gekkoba belépve egy tágas udvart pillanthatunk meg, innen térhetünk be a kocsma beltéri „szobáiba’’ és léphetünk le a Gekko bányába, amely nagy bulikkal várja a szórakozni vágyókat. Különböző tematikájú - leginkább az egyetem életéhez kapcsolódó - partik (Nyalókás buli, Karkötős buli, Évzáróés Évnyitó bulik, Gólya buli) tartják életben a Gekko bányát. Ám ha nem akar az ember füstmérgezést kapni, elkerüli a helyet. Első gondolatom a Gekko bányában ez volt: „A francba, nem kapok levegőt!’’ Nem hogy levegőt nem kaptam, számomra nyomasztó is volt a hely. De mások azt

mondják, hogy király hely. Lehetőséget nyújt az ismerkedésre, a kikapcsolódásra, a szórakozásra. A Gekko „szobás’’ részlege kellemes idillt nyújt az inni vágyóknak. Az ajtón beesve egy kis előtérre bukkanhatunk, majd innen máris a pulthoz jutunk, ahol a kiszolgálás gyors és jól működő, de a legjobb, hogy rendelni nem csak a pultnál lehetséges, hanem kényelmesen ülve is eldönthetjük, hogy mit szeretnénk leginkább: inni vagy enni, esetleg mindkettőt. Ugyanis a Gekkoban nem csak italkészlet várja a lelkes vendégeket, hanem mondjuk egy szelet zsíroskenyér is, melyhez hagymát is adnak. Az egyik szobából a másikba való átjárás lehetővé teszi a rövidebb kerülőket és a baráti társaság kettészakadását, ám növeli a megbotlás esélyét is, mivel elég zsúfolt a hely berendezés szempontjából. Több ülőhely, játékgép, dekoráció, no meg a bárpult alkotja a kocsma bútorzatát, és talán az egészre ráférne egy csöpp felújítás, ugyanis a rom-

kocsma nem attól lesz jó romkocsma, hogy elhanyagolt az épület. A javíttatás biztos költséges lenne, ezáltal az italok megdrágulnának, melynek következtében megcsappanna a vendégek száma, de mindenhol vannak kiskapuk, így itt is lenne. Például: JAVÍTTATÁSRA feliratú persely a vendégek számára, mert hát szegény az egyetemista, de jószívű. A kocsma falai azonban meglepően jól színezettek és kreativitást sugallnak, melyet köszönhetünk egyetemünk képzős diákjainak is. A hangulatos, elgondolkodtató rajzok és krikszkrakszok lazává teszik a helyet. Azt mondanám, hogy a kreativitás jellemző leginkább: az asztalokon megjelenő kis mécsesek, az eltérő hamutálak, a mindenki számára kedves promóciók, a különböző események, koncertek, a Facebookon megjelenő felhívások, a kedves pultos lányok vagy srácok csinának kedvet ahhoz, hogy ellátogassunk e helyre. Fazakas Ágota

A Pokol metálbugyrai Az Abyss nem más, mint egy eldugott pincehelyiségben működő rock-metál pub a Lorántffy Zsuzsanna épület felé vezető úton. A hely leginkább egy rocker hálószobájához hasonlítható. A pincébe levezető lépcső mellett találhatóak a mosdók, amiket nem szívesen használ az ember a higiénia hiánya miatt. A kocsmába belépve egyből megcsapja orrunk az áporodott levegő és a mas�szív cigarettaszag. A három helyiség mindegyikében kényelmes fehér bőrkanapékat találunk, hozzájuk illő fehér bőrpuffokkal és sötét kávézőasztalokkal. A kanapékon punnyadva, a félhomályos pincében, ahol nincs semmiféle térerő, csak úgy repül az idő. Tipikusan olyan helyről beszélünk, ahova az emberek egymással beszélgetnek egy ital mellett és nem csak a telefonjukat bújják egész este. Természetesen itt is van wifi, de kódolt, és csak a törzsvendégek tudják a jelszót. (Persze megkérdezhető a pultos-

tól is, aki örömmel elárulja nekünk, de akkor máris az okostelefonok rabjaivá válnak a vendégek és lőttek a kellemes estének.) Az italok árai teljes mértékben megfizethetőek, emellett számos italkülönlegesség közül választhatunk, mint az Abyss shot, a Mad Dog vagy a Liquid Cocain. A hosszú pulton egy chopper motorblokkból kialakított sörcsapot találunk, koponyás hamutálakat és vastag farököket, melyek bárszékként funkcionálnak. A falak díszítése is egyedi. Az első helyiségben különböző falfestmények díszelegnek koponyákkal, sátánista jelképekkel és együttesek neveivel, mint a Sex Pistols, az AC/DC, a Slayer vagy a Ramones. A hátsó helyiség felé vezető folyosó falán bulifotók és koncertek plakátjai találhatóak. A legnagyobb teremben hatalmas poszterek terülnek el a falakon, Disturbed, Manowar, Motörhead, Ozzy Ozbourne és Iron Maiden.

Ebben a teremben kap helyet a színpad, mögötte szintén egy falfestmény hirdeti az Abyss nevét. A pultnál lévő falon két gyönyörű elektromos gitár és egy láncrafűzött motorkerék található. A hangfalakból állandó trash, metalcore, deathcore, deathmetál, rock és egyéb ezekhez hasonló zene szól. Mégis teljesen nyugodt légkör uralkodik a pincében, ahol az ember lazíthat egy kicsit kiszakadva a mindennapok mókuskerekéből. Persze csak akkor, ha azonosulni tud az Abyss imidzsével. Általában kevés ember fordul meg itt hétköznapoként, de mindig láthatunk különleges arcokat. A kanapékon elszundító punk tinédzsereket, tipikus hosszúhajú rockerarcokat és vén metálosokat, akik rendszerint Lipton ice teát és kávét rendelnek. Legnagyobb pozitívuma az Abyssnak, hogy egy kutyabarát hely. Kurta Szabina

18


Bodega

A Bodega nevet viselő romkocsma a partiumosok körében méltán híres. A PKE-s hallgatók és tanáraik egyaránt gyakori látogatói a helynek, amelynek számos oka van. Ilyen a megközelíthetőség, a kreativitás, a nyitottság, az árak, a kínálat és a szórakozóhely hangulata. Az említett romkocsma ideális fekvésű, viszont pont ez korlátozza a vendégek számát és változatosságát. Mivel egy kisutcában található, a váradi lakosság jelentős része nem ismeri. De ez nem feltétlenül probléma, mert ezáltal válik családiassá és így elkerülhető a túlzsúfoltság is. A PKE-hez pedig nagyon közel helyezkedik el, tehát mindez valamilyen szinten pótolja a hiányt és törzsvendégeket biztosít a hallgatók személyében, akiken keresztül akár terjedhet is a kocsma híre. Az is hozzájárul a hely népszerűségéhez, hogy délelőtt is van kiszolgálás, sőt reggeli menü is kapható déli 12 óráig. A Morning Boost nevet viselő promóció kíméli a „csóró egyetemisták” pénztárcáját, ugyanakkor a mennyiségre és a minőségre is hangsúlyt fektet. A menü kávét, narancslevet és egy croissant-t tartalmaz. A helyet – ahogy azt korábban már említettem – a kreativitás jellemzi, illetve az elmúlt időszakban számos újítás is bekövetkezett a külső- és belső terek tekintetében egyaránt. A különféle apróbb változtatásokat is pozitívumként emelnénk ki, mert ez biztosítja a folyamatos változást, a haladást, és azt is bizonyítja, hogy a vezetőség odafigyel a látogatók kényelmére, stílusára, igé-

Jóbarátok nyeire, ezekhez próbál alkalmazkodni. Jelentősebb módosításnak tekinthető a külső tér átalakítása. A belső tér dizájnja szobánként változó, ezáltal minden látogató otthonosan érezheti magát. Az első szoba tágas tere nincs elég jól kihasználva és betöltve, ürességet és ridegséget áraszt, amit erősen old a következő szoba színes bútorzata és művészi falfestménye. A legbelső szoba csendet, nyugalmat és antik bútoraival otthonos hangulatot biztosít az erre vágyóknak, bár ez a terem a leghidegebb, és ez sokat ront a komfortérzeten. Az alacsony hőmérséklet egyébként az egész épületre jellemző, melynek hátterében minden bizonnyal az a törekvés áll, hogy a kocsma kiváló minőségű borainak fogyasztására késztesse vendégeit. Az említett egyedülálló italkínálattal a borkóstolók alkalmával is megismerkedhetünk, amely csak egy a számos program közül, amit a Bodegában rendeznek, és ami közé még besorolhatjuk a különböző koncerteket és tematikus bulikat. Ezeket a jó hangulatú rendezvényeket gyaníthatóan csak a szomszédok nem értékelik. Napközben viszont a Bodega vendégei sem kimondottan díjazzák a zene hangerejét, ami időnként kissé megnehezíti a kommunikációt. Nagyon fontos megemlítenünk, hogy a Bodega mennyire kitűnik a romkocsmák közül a higiénia szempontjából. Az ott dolgozók különösen ügyelnek a mosdók tisztaságára és felszereltségére, de az igényesség nem csak a mellékhelyiségek rendbentartására korlátozódik: nincs por, tiszták a poharak és az asztalokhoz sem ragadunk oda. A kiszolgálás gyors és hatékony, a legtöbbször még azt is eltalálják, hogy ki mit rendelt. A jóképű úriember és a felszolgáló csajok kedvesek és közvetlenek, és még az aranyos kutyusokat is szívesen látják. Horváth Evelyn és Návay Olga

Ez a sorozat igazán kultikus. Így, aki még nem látott egy részt sem, az is minden bizonnyal ismeri a szériát. Olyan sorozatok elődjének tekinthető, mint például: az Így jártam anyátokkal, vagy az Agymenők. A Jóbarátokat 10 éven át sugározták, 1994-től 2004-ig. Ebben az időben nagy népszerűségnek örvendett, és véleményem szerint még ma is töretlen a sikere. A hat jó barát, Monica, Rachel, Ross, Chandler, Joey és Phoebe életét kísérhetjük nyomon. Betekintést nyerhetünk a hat, húszas éveiben járó fiatal humorral fűszerezett mindennapi tevékenységeibe; a munka, a szerelem, a családalapítás során felmerülő problémáikba. Ha egy kiadós nevetésre vágysz, vagy ha szomorú vagy, csak nézd meg ezt a hat imádnivaló figurát és elfelejted minden bajodat. Lázár Enikő

Turgenyev : Első szerelem

(Bp., Fapadoskönyv Kiadó, 2012) Az orosz irodalom egyik kiemelkedő alakjának könyvét szeretném olvasásra ajánlani. Turgenyev Első szerelem című kisregénye kivételes szépségű darab. E történet főhőse egy tizenhat éves fiú, Vlagyimir Petrovics, aki fiatal kora ellenére végérvényesen beleszeret a szomszéd Zinaida hercegkisasszonyba, aki viszontszereti a fiút. Ám ez mégsem egy tündérmese, így hamarosan elválnak útjaik a körülményeknek és egymásnak köszönhetően. A kisregény fantasztikus lélekábrázolással jeleníti meg Vlagyimir érzéseit és mindennapjait. Így azoknak ajánlom e klasszikust, akik szeretik a drámaiságot és szeretnének visszaemlékezni arra, hogy milyen tizenhat évesen szerelmesnek lenni. Fazakas Ágota

pirospaprika

19

különkiadás

Offline felületek A PKE, jelesül a Magyar nyelv és irodalom szak, számos online felületen reprezentálja magát, mely a hallgatók informálása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. A fórumok aktualitása kimagaslóan példaértékű. Bár mindegyikről a végtelenségig tudnánk beszélni, a bőség zavarában és helyszűkében részletesen csak egyetlen netes platformmal foglalkozunk, a többire csak futólag térünk ki. Egyetemünk magyar tanszékének honlapját (magyarszak.partium.ro) tartjuk a legérdemesebbnek megemlíteni. Bárki számára különleges élményt nyújthat az ezen történő navigálás. A hihetetlen mennyiségű, már-már kezelhetetlenné váló információmennyiség rendszerezésére teljes mértékben indokoltnak tűnnek és a tájékozódásban nagyszerű segítséget nyújtanak a menüfülek. Külön felhívnánk a figyelmet a következő tartalmakra: hallgatói tákékoztató, vizsgaidőpontok, oktatási segédanyagok, fizetési határidők, adminisztratív díjak, sajtóközlemények, sajtótájékoztatók, fotók. Mivel a lehetetlennel vetekszik ezek végigböngészése, ezért bővebben nem is térnénk ki rájuk, úgyis magukért beszélnek. Azért említsük meg, hogy van olyan tartalom, amely elérte azt a teljesítményt, hogy már évente aktualizálódik, például a syllabusokon rendsze-

resen frissítik a dátumot. A szabályzatok tekintetében állunk a legjobban, egyedül a charta az, amelyiknek jelenlétét önmaga hiánya jelzi. Most térjünk ki röviden a többire. Megemlítenénk a magyar szakosok nagyívű hullámokban népszerűségnek örvendő blogját, az olvasni. jó?-t (pkemagyarszak.wordpress.com), amelyen olvasni jó az izgalmas és kreatív beszámolókat, a cenzurázatlan reprezentatív véleményeket és a hallgatók nagy men�nyiségű saját írását. Következő a sorban a Janus Pannonius Szakkollégium facebook oldala. Erről biztosan kijelenthetjük, hogy létezik. Állítólag van egy honlapja is, de ezt csak a Google kereső ismeri (jpsz.partium.ro). Komolyra fordítva a szót, annak ellenére, hogy mennyi mindent csinál tulajdonképpen a mi kis egyetemünk (eseményeket szervez, fontos kortárs írókat és vendégelőadókat hív meg, versenyeket és konferenciákat rendez, könyvbemutatókat tart), mindezt csak minimális mértékben tükrözi a PKE honlapja, pedig ezekre nem ártana jobban odafigyelni. Az oldal folyamatos aktualizálását pedig az egyetem működése érdekében lassan orvosolni kellene. A fentebb említett Janus Pannonius Szakkollégium honlapja esetében pedig el-

Simon Magda : A nagy futószalagon (Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1967) A legjobb könyveket az ember nem mindig a könyvesboltokban találja. Erre a gyöngyszemre éppenséggel egy romkocsmában bukkantam. Simon Magda ebben a művében a második világháborús emlékeit tárja a nyiílvánosság elé, mely során a nagyváradi zsidókkal együtt deportálták Auschwitzba. Oliver Lustig Lágerszótárjához hasonlóan tényszerűen mutatja be az ott zajlott szörnyűségeket, ám a nők szemszögéből, akiket sokkal nagyobb megszégyenítés ért ott. Végigkísérhetjük groteszk, de valóságos útján a vonathoz masírozó tömegben, a marhavagonban való hosszú vonatúton, a táborbakerülés során ért első megpróbáltatásain keresztül a véget nem érő mindennapi sorakozáson át az embertelen

bánásmód elviseléséig. Megláthatjuk, hogyan alakul át gyökeresen egy-egy ember személyisége, ha otthonából és kényelméből hirtelen kiszakítva egyetlen célja már csak a túlélés lesz. „Túlélni! Túlélni! Túlélni! […] Ha csak egy nappal, egy órával, de túlélni.” Nem könnyű olvasmányról beszélünk. A maga 157 oldalával ez a parányi könyv olyan információkat hordoz magában, melyek megemésztése még a leggyakorlottabb olvasónak is nehezére eshet. Mégis olyan felejthetetlen érzéseket kelt bennünk, melyeket megéri megtapasztalni, főleg azoknak, akik valamilyen módon kötődnek Nagyváradhoz. Kurta Szabina

mondható, hogy a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Műhely időnként frissül, és valamennyire reprezentálja magát a internetes felületen, illetve a Germanisztika Műhely és a Tanárképző a hírek felől megközelítve mutat némi aktivitást, a többi műhely azonban csak a nevük által „van jelen”. Ez abból a szempontból probléma, hogy a felvételizni kívánó hallgató elsődlegesen a honlapról próbálna információkhoz jutni, ahol írott, visszakereshető formában is szerepelnek az elvárások és minden más. Jó példa arra, hogyan kellene a magyar szak minden fórumát karbantartani, és ezeken az egyetemet reprezentálni és népszerűsíteni, a tanszék facebook oldala, ami valóban mindig naprakész, időben értesít és releváns információkat közöl az egyetemmel kapcsolatos eseményekről, illetve ápolja a kapcsolatot a hallgatókkal. A diákok minderre igényt tartanak, és az egyetem hírének jót tenne, ha a felvételizők, vagy érdeklődők egy hasonlóan naprakész és színvonalas honlapot kapnának a jelenlegi helyett. Horváth Evelyn és Návay Olga

Viccek Nyugdijasok beszélgetnek: -Oda nézz! Szegény egyetemisták, 5-en szívnak egy cigarettát, s még örülnek is neki. Egyetemen zárthelyi dolgozat kiosztásakor kérdezi a tanár: - Kolléga, tudja Ön, milyen a Dolby Surround ZH? - Ööö... Nem tudom, tanár úr. - 5 pont, 1-es. -Miért nem jelentkezik a kisbéka egyetemre? -??? -Nehogy gólyatáborba kelljen mennie.

20

pirospaprika

Fenséges egyperces

különkiadás

Ha valami nagyon egyszerűre, finomra, könnyűre és nem utolsósorban gazdaságosra vágysz, ezt a menüsort Neked találták ki. Hozzávalók (2 személyre): - 3 csomag száraztésztás zacskós leves - 1 üveg szósz (ízlés szerint) - 1/2 üveg dzsem a nagyi kamrájából Elkészítés 1. lépés: 1 zacskós levest óvatosan bontsunk ki, vigyázzunk arra, hogy a száraztészta ne sérüljön meg, tegyük egy tányérba, majd öntsük le forró vízzel. A vízbe tegyünk egy kis ételízesítőt, épp annyit amennyit adnak csomagban. Ezután csepegtessük bele az olajat, amit szintén hozzá kaptunk, és már kész is a leves. 2. lépés: kibontunk egy másik zacskós levest. Itt is hasonlóan járunk el, mint az előző lépésben, de mikor már azt hinnénk, hogy kész a leves, gyorsan öntsük le a levét, és ugyanazzal a lendülettel borítsuk rá a szószt. Vigyázzunk arra, hogy egy csepp se maradjon az üvegben! És már kész is a második fogás. 3. lépés: bontsuk ki a harmadik zacskós alapanyagunkat, és az előzőekhez hasonló precizitással főzzük meg, majd öntsük le róla a levet. Ezt követően kaparjuk ki az üveg alján üldögélő dzsemet. (Figyelem, ez némi kézügyességet igényel!) Keverjük össze a főtt tésztával. És már kész is a desszert. Arra az esetre, ha a fenti receptek túl időigényesnek, bonyolultnak, esetleg drágának bizonyulnak, vagy csak egyszerűen abból szeretnétek gazdálkodni amitek van, összeálítottam egy kifogástalan menüsort. Hozzávalók (1 személyre): - 1 markos kéz - 1 kk jóindulat - 2 púpozott csésze bárányfelhő - képzelet (ízlés szerint) - 1 üres asztalfiók - 2 maréknyi rizsa - 3 csipetnyi humor Elkészítés: 1. lépés: szükséged lesz egy segítő jobbra, aki biztosítja neked a markos kezet. Ez lehet akár a szobatársad vagy megkérhetsz bárkit, akiről úgy gondolod, hogy alkalmas erre a feladatra (előnyt jelent, ha ismered a gyenge pontját). Intézz hozzá sértő szavakat. Ha látod, hogy kezd pirulni, akkor jól csinálod. Folytasd mindaddig, amíg meg nem suhint. És már kész is van a nyakleves! 2. lépés: a 2 csésze bárányfelhőt süssük ki a felhevített serpenyőben. Ízlés szerint fűszerezzük jóindulattal. Addig süssük, amíg nem fehéredik ki. Miután megsült képzeljünk hozzá egy kis felkockázott főtt krumplit. És el is készült a bárányfelhő-paprikás. Ha az idő nem engedi, hogy bárányfelhő-paprikást főzzünk, vagy ha véletlenül nem szereted a paprikást, akkor a következőt javasolnám. Keress egy üres asztalfiókot és rántsd ki, amilyen gyorsan csak tudod. Ezt ismételd meg többször, éhségérzeted függvényében. A kirántott üres asztalfiókhoz köretként főzz egy adag rizsát (kb. két maréknyit). A rizsa humorral fűszerezve a legízletesebb, ezért szórj rá belőle 3 csipetnyit! És elkészült a kirántott üres asztalfiók humoros rizsával! Jó étvágyat kívánok! U.i.: Ha a nyaklevest jól elkészítetted, és lelkesen elfogyasztottad, valószínűleg úgy eltelsz vele, hogy a másik két fogásra már nem is lesz szükség. Fő a gazdaságosság és a fittség! Lobotka Bettina Pirospaprika különkiadás, 2015. június A lap a Kiadványszerkesztés című tantárgy keretén belül készült. Főszerkesztő: Kurta Szabina Szerkesztők: Fazakas Ágota, Horváth Evelyn, Lázár Enikő, Lobotka Bettina, Návay Olga, Sipos Márta Korrektor és a kiadásért felelős személy: Biró Annamária Tördelők: Kurta Szabina, Horváth István

Programajánló Június 14., vasárnap 20:00 Kispál és a Borz koncert Moszkva kávézó Június 23., kedd 10:00 Szent Lászlótól Szent Lászlóig Biciklitúra Biharkeresztesre (Szent László napok) Június 26., péntek 19:00 Loyal Együttes koncertje Várudvar (Szent László napok) 19:00 Borkóstoló Bodega (Szent László Napok) 21:00 Hobo és Bandája koncert Várudvar (Szent László Napok) Június 27., szombat 19:00 Alumni-bál, Öregdiák-találkozó Partiumi Keresztény Egyetem (Szent László Napok) 21:00 Hooligans koncert Várudvar (Szent László Napok) Június 28., vasárnap 21:00 Zorán koncert Várudvar (Szent László Napok)

A Moszkva Adél után. A Moszkva kávézó vezetőségét kérdeztük

Recommend Documents