Szabó László Mediterrán Moszkva 2006

„Figyelemreméltó, hogy minden normális országban lapátra tették a posztkommunistákat, nálunk pedig építik tovább a szocializmust.” A nép hangja, melyet hazánk egyik polgára RTK – Rövid Tényszerû Közlés formájában adott a világ tudomására „A politikai ellenállók jelentik az igazi veszélyt a rendszerre, mert a köztörvényes bûnözõk csak a gyümölcsöt lopják, de a politikai ellenzék a fát akarja kivágni.” Nicolae Ceausescu

© Szabó László Mediterrán Moszkva 2006.

TARTALOM Úton a versenyszférából

7

– avagy Amikor a pénz beszél, amikor a pénz az úr –

Aj jaj, nagy a baj. Mégis, csak a csomag bukjon, a kormány ne!

12

– avagy A mûanyagellenzék köszöni szépen, jól van. –

A Cél szentesíti az eszközt?

20

– avagy Az elnök lefeküdt a kommunistáknak? –

Amikor ötezer évente eljön a Gonosz

24

Tûnõdések a mûvi meddõvé tételrõl

De az õskövület, az marad

26

– avagy Rendpártiság a káoszban, hova vezetne ez? –

Pénztelenül a nincstelenek országában

32

Az Unió totális csõdje

59

– avagy A Gólem nem szabadul –

„Húzzatok a picsába!”

66

– avagy Francisco elkúrta –

Füttyösök országa

76

– avagy Demokrácia felfogás posztkommunista módra –

Mettõl-meddig?

80

– Hol ér véget a köztörvényesség és hol kezdõdik a forradalom? –

Felelõs? Magyar? Miniszterelnök?

85

– avagy A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez –

Megint jönnek, riogatnak!

95

– avagy Pofa be, gatya le! – 3

Vissza a kályhához! A fordított ország

100 109

– avagy Hol húzódnak a tolerancia határai? –

A lelkek nem eladók!

118

– avagy Amikor a hatalom gyõz a jog felett –

Szabadság 2006

126

– avagy A vörös vipera éjszakája –

Országimázs 2006

133

– avagy Igazságok és hazugságok érdekek szerint –

A régi-új miniszterelnök?

139

– avagy A múlttal való szembenézés szükségessége vagy szükségtelensége –

Hová tûnt Gy. F,?

149

– A régi-új miniszterelnök 2. rész –

A zsenikkel sokszor nagyon nehéz

162

– A régi-új miniszterelnök 3. rész –

Jó portfólió, vagy rossz portfólió?

174

– avagy A régi-új miniszterelnök 4. rész –

Osztálysarc: a sportos tempójú legatyásítás

183

avagy A régi-új miniszterelnök 5. rész –

Új seprõ hogy seper?

198


Parlamentarizmus vagy populizmus?

207


Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon – avagy A régi-új miniszterelnök 8. rész –

4

221

2006. április 5.

227

– avagy A régi-új miniszterelnök 9. rész

Konklúzió

233


A létezés vége?

245

– avagy Hol húzódik a társadalmi tûrésküszöb határa? –

Kóka Johnny, az 1ügyû ígérgetõ

253

ÉÉÉÉÉN??? MÉÉÉÉÉR???

259

– avagy Francisco El Qró rendõrállama, ahol lábbal tiporják a demokráciát –

5

6

ÚTON A VERSENYSZFÉRÁBÓL – avagy Amikor a pénz beszél, amikor a pénz az úr –

Már a halk szavú sármõr országlása idején is hangot adtak egyesek azon aggodalmuknak, hogy az elsõre jól hangzó, „hívjunk sikeres elvtársakat a versenyszférából” címû szemléletmód nem biztos, hogy célravezetõ egy ország esetében is. Mert hát ami beválik egy kisebb-nagyobb részvénytársaságnál, még egyáltalán nem biztos, hogy mûködni fog egy köztársaság esetében is. A részvénytársaság esetében a profitabilitás, a haszon az elsõ számú, a legfontosabb szempont, míg a köztársaság, ha úgy tetszik az állam esetében azonban az elsõdleges, a legfontosabb mindig a polgárok, az emberek érdeke kell, hogy legyen. No, mármost a két gondolkodásmód számos esetben – inkább többször, mint kevesebbszer – igen jelentõsen eltér egymástól. Gyanítható, hogy akik jelentõs idõt eltöltöttek a versenyszférában, majd baráti, elvtársi invitálásra megtérnek most állambácsi kebelére, azok sem gondolkodásmódjukban, sem vezetési stílusukkal nem fognak tudni eleget tenni azon kívánalmaknak, melyek az államférfiúi erények ismérvei. Egy részvénytársaságnál lehet hõbörögni, lázadozni, ha nem tetszik a vezetési stílus vagy a meghozott döntések, legfeljebb kirúgják az embert, vagy megszabadul a részvényeitõl. De egy ország esetében már jóval árnyaltabb a kép. Az állampolgárt nem lehet kirúgni az országból, õ ide született, itt él születése óta, születése jogán magyar. És nem is köteles elviselni, ha mindenki számára világosan bebizonyosodik, hogy hazudtak neki, félrevezették, becsapták. Egy demokráciában – népfelség elve, vagy mifene – a kisrészvényesek kezében kel7

lene lennie a döntésnek (hiszen õk vannak a legtöbben, ha tetszik, õk birtokolják a legtöbb részvényt), nem pedig az igazgatótanácsnak. Fõként akkor nem, ha immáron sorozatosan hamis adatokkal manipulálva becsapják a többieket. De ha már a részvénytársaság versus köztársaság példánál maradunk, tegyünk fel magunknak – kisrészvényeseknek – egy fontos kérdést. Egyáltalán a mi kezünkben van még a részvények többsége, mennyi beleszólásunk maradt a társaság életébe? Nos, úgy tûnik nem sok. Az ma már egyértelmûen kijelenthetõ – a példánknál maradva –, hogy a részvények többsége már nincs a kezünkben, azok felett már nem mi rendelkezünk. 2,67- szer annyi külföldi tõke van ma Magyarországon, mint magyar. Azaz, tulajdonképpen már az ország sem a mienk! (Ha még a föld is elmegy, akkor aztán végképp lehúzhatjuk a rolót!) Ha politikailag korrekten szeretnénk fogalmazni, az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljával alá merítkezõ szociológus egyetemi hallgató aszongya erre, hogy beszarás. És milyen igaza van! Mert hát mit is mondhatnánk egy olyan országban, ahol a Francisco vezette bagázs olyan kommünikéket ad ki, hogy csökkenteni kell az importot kiváltó tevékenységeket kis hazánkban? Értik ugye? A külföldi termelõknek, áruknak, szolgáltatásoknak kell tágabb teret hagyni a hazai rovására. Hogy mi lesz velünk? Kit érdekel? Õket egészen biztosan nem. Na most, ha a magát magyarnak és szociálisan érzékenynek mondó kormányzat nem törõdik a magyarokkal, akkor ugyan, ki más törõdne velünk? Én elhiszem, hogy az A8-as hátsó ülésén kedélyesen kvaterkázni, meg állami pénzen játszani az „Elnök emberei” címû amerikai sorozat hazai remeakjét kellemes idõtöltés és bizonyára rendkívül szórakoztató is azok számára, akik részt vesznek benne, de a kormányzás, egy ország felelõs vezetése ennél azért gyaníthatóan kicsikét többet jelent. Az, hogy feltûrt ingujjban kamerák kereszttüzétõl kísérve dolgo8

zószobánk ablakában állva gondterhelten elmerengünk a távolba, ahol talán feltûnik egy fehér vitorla, maximum biztató kezdetnek tekinthetõ, de semmiképpen sem felelõs kormányzati tevékenységnek. Márpedig Francisco a kameráknak és a bulvársajtónak való pózoláson és a gátlástalan hazudozáson kívül eleddig mást nem nagyon tudott felmutatni. Volt egy idõszak, ha jól emlékszem érdekes módon az is éppen szocialista kormányzat – a kilenc havi központi tökölõdésérõl elhíresült Horn Gyula-féle szakértõi kabinet – nevéhez fûzõdött, amikor az új esztendõ menetrendszerûen vasutas sztrájkkal indult. No, hát most úgy tûnik Francisconak is nosztalgiázni támadt kedve, feléleszti a szocialista tradíciókat és embere, a másik milliárdos, a mindig ugrásra kész Kóka János – hívójele Pannon Puma – vezényletével belelép a vasutas társadalom és a vidéki lakosság lelki világába. De vajon mit, és még meddig tûr ez a nép? Igen, fel kell tennünk ezt a kérdést, mert amikor a nyugdíjasok – és ezek a nyugdíjasok aztán hétszentség, hogy a szegfûmintás utódpártra adták le a szavazatukat – a buszra várva egymás közt azt hajtogatják (mintegy önigazolásképpen, hogy jól szavaztak), hogy aszongya, „nincs itten probléma, amíg milliós autókkal szaladgálnak az emberek”. Na ez az a pont, amikor elérkeztünk a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlen eszköztárának végéhez. Szó benn akad, hang fennakad. Asszem a legolcsóbb autó ma az új típusú Lada, az is valami másfél miller körül van. Na ennyit a milliós autókról. Ha a kedves létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasnak arra tetszik gondolni, hogy luxusautó, akkor szíves figyelmébe ajánlanám, hogy Francisco részesíti elõnyben elõszeretettel az Audi A8-sa típust (4.2 literes benzinmotor csekélyke fogyasztással, miazmás, rongyos 30–35 miller környékén darabja), õ furikázik ilyeneken. A múltkor aszonta, hogy ez a jó választás, mer’ a Merdzsó meg a nagy Bömös drágább. A forint ma szart sem ér, kezit csókolom! Az elmúlt idõszakban valami 11%-kal csökkent az értéke az euróhoz képest. De az ostoba 9

MSZP-nyugdíjas nem érti, mi az, hogy euró, meg árfolyamesés, meg begyûrûzés (pedig utóbbit aztán hallhatta eleget még az átkosban, ha mástól nem, hát Hofitól!). Õ csak azt látja, hogy számszerûleg több a nyugdíja. Azt már – mintegy önigazolásképpen – nem hajlandó tudomásul venni, hogy kevesebbet ér. Ha így megy tovább, lassan, de biztosan eljutunk oda, mint egykor az olaszoknál. Gyermekkori olasz filmélményeimben sosem értettem, mindig azt hittem, hogy ez az Olaszország milyen egy piszok drága hely lehet, ahol nem tudom én hány ezer lírát kell fizetni egy doboz gyufáért. Pedig lehetne több eszünk, hiszen volt itt már hiperinfláció, még a Rekordok Könyvébe is bekerültünk egyedülálló teljesítményünkkel. Lehet, hogy Francisco és csapata most ezt a rekordot szeretné újból beállítani? Tudja nyüveg. Szóval a lényeg az, hogy a jelek szerint sürgõsen el kellene felejteni ezt a „hívjunk sikeres elvtársakat a versenyszférából” címû ifjúkommunista vadhajtást, mert ennek nem lesz jó vége. A múltkor láttam a tévében egy mûsort, ahol az egyik nyilatkozó megemlítette, hogy megkérdezték ezt a Gordon-gyereket, hogy is volt ezzel a HAJDÚBÉT-tel, hogy leseggeltették, mire az csak annyit mondott, hogy hát „nem értettünk hozzá”. És akkor ez a fószer akar szétosztani nyolcezer milliárdot? És akkor még ne is legyünk idegesek? Meg nem fog fájni? Mikor már elõre lobogtatják nekünk azt a pénz kiszivattyúzás céljából elõvett fecskendõt, mely méretének szakszerû leírására a magyar nyelvben kizárólag a „lóbaszó” szakkifejezés illik rá? És valóban, csak az utóbbi hónapban 600 milliárd forintot vontak ki Magyarországról a külföldi befektetõk. A multik is számolatlanul viszik kifelé a lóvét, szinte adómentesen. Mi meg két szék között a pad alá esünk. No, de hát mit is várhatnánk egy olyan országban, ahol a fõmufti exportõr cége révén búsás haszonra tesz szert az ország nemzeti valutájának leértékelõdésébõl, a gazdaság elsõ embere pedig, akinek aztán végképp nem lenne más feladata, mint a mi gazdasági érdekeinknek a képviselete, annyira nem bízik a „magyar” gazdaság10

ban, hogy pénze nagy részét nem is itthon tartja? A válasz rövid és egyszerû: SEMMIT! Az MSZOSZ fõ hallja kendjének száját még be tudták fogni egy kinevezéssel, a többiek azonban úgy tûnik nem megvehetõk. Legalábbis egyelõre még nem korpásodik a hajuk, ha értik mire gondolok? Talán most megmozdul valami Pató Pál uraméknál is. Lökést adhatna a folyamatnak, ha Tarlós István tizenhat év után végre a fõváros élérõl kiebrudalná végre Demszkyt, elküldené melegebb éghajlatra, oda, ahova való, a horvát tengerpartra. A fõváros jó példával járhatna elõl, hogy lehet ezt másként is, élhetõbben, a lakosságért, az emberekért tevõbben csinálni. Ez a meccs talán még nem lefutott. Van még esély. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

11

AJ JAJ, NAGY A BAJ. MÉGIS, CSAK A CSOMAG BUKJON, A KORMÁNY NE! – avagy A mûanyagellenzék köszöni szépen, jól van. –

Újabb Gyurcsány-csomagok a láthatáron – idézetek az InfoRádió Aréna címû mûsorából az Orbán Viktorral készült beszélgetésbõl „Csak akkor van esély a Gyurcsány-csomag megbuktatására, ha be tudjuk vonni az embereket, ezért minden héten újabb és újabb akciókat hirdet majd a Fidesz a Jó reggelt, Magyarország kiáltványhoz kapcsolódóan” – mondta Orbán Viktor pártelnök, az InfoRádió szerdai mûsorában. A Fidesz a Jó reggelt Magyarország! kiáltvánnyal azt szeretné elérni, hogy a társadalom közösen lépjen fel a Gyurcsány-csomag ellen az önkormányzati választásokon és a leadott szavazatokkal az intézkedéssorozat visszavonására kényszerítse a kabinetet – közölte Orbán Viktor az InfoRádió Aréna címû mûsorában.” Önök szerint egy elvesztett önkormányzati választás bárminek a visszavonására készteti majd ezt a gátlástalan ripacsot? Ugyan kérem! Ez maga a megtestesült nép naivitás. Na és, ha elbukják a választásokat, ugyan vajon mi fog történni? Semmi. Megrántják a vállukat, ahogyan azt a kis-nagy elõdtõl el- és megtanulták, majd rezignáltan közönyös pókerarccal beleböfögik a mikrofonba a mára már szintén a klasszikusok kategóriájába tartozó mondatocskát, hogy aszongya: na és? A Fidesz elnöke szerint „nem egyszerûen egy rossz csomag ellen, hanem a demokráciát veszélyeztetõ, a közéletet lassan eluraló politikai hazugságokkal szemben kell fellépnünk”. 12

Ugyan vajon, hogyan? A Fidesz újra eljátssza immáron sokadszorra, hogy kiviszi az utcára a feltüzelt tömegeket, majd amikor a tetteknek jönne el az ideje, akkor a higgadt és nyugodt – néha már olyan érzése támad az embernek, hogy túl nyugodt – pártelnök azt mondja, köszönjük a megjelenést, megint konstatálhatjuk, hogy sokan vagyunk (de még mindig nem elegen!), most pedig mindenki menjen szépen haza, mer’ éppen most nem vagyunk úgy öltözve? Tessék mondani, hogyan kell öltözni kormánybuktatáshoz? „Aki a szocialistákra szavaz, a Gyurcsány- csomagra szavaz” „A Fidesz elnöke szerint eddig azért nem reagáltak a kormány tervezett intézkedéseire, mert idõt akartak adni a választásokon gyõztes pártoknak a kormányprogram beterjesztésére. Miután ez megtörtént, a Fidesz most azt szeretné, hogy a koalíció vonja vissza az ellenzéki párt által rossznak tartott csomagot. Ha a kormány ezt nem teszi meg most, akkor meg kell majd tennie az elõttünk álló önkormányzati választások hatására – jelentette ki Orbán Viktor, aki hozzátette: „aki a szocialistákra szavaz, az a Gyurcsány-csomagra szavaz. Akik pedig a polgári erõket tüntetik ki a bizalmukkal, azok arra voksolnak, hogy ezt a csomagot vissza kell vonni. Az eredmény olyan politikai ténnyé válik majd – vagy így, vagy úgy – amely elõl nem térhet ki a kormány. Ha az emberek többsége a polgári irányzatra szavaz, akkor az azt jelenti, hogy ez a csomag megbukott és azt a kormánynak vissza kell vonnia”. Ugyan kérem! Dehogy kell ennek a kormánynak bármit is megtennie vagy visszavonnia. Én nem tudom, hogy a mûanyagellenzék vezetõje hol élt az elmúlt négy esztendõben? Nem látta, nem hallotta, hogy ezek még egy kormánybuk(tat)ást is úgy ráztak le magukról, mint kutya a vizet? Ne feledkezzünk meg arról az apró momentum13

ról, ha a miniszterelnök bukik (lemond, meghal, vagy bármi egyéb más okból távozni kényszerül), bukik vele együtt a kormánya is. Már pedig kis hazánkban ez képzõdött meg. Lehet, hogy az én jogérzékemmel van baj, de számomra ez nem jelenti azt, hogy ugyanaz a kutyaütõ csapat mehet tovább, mintha mi sem történt volna. Megrázzák magukat, leporolják magukról a sok mocskot, ami idõközben rájuk tapadt, kerítenek egy új arcot, oszt araszolnak azzal tovább? És akkor arra még egy árva szó nem sok, de annyit sem vesztegettünk arra, hogy mindez olyan helyzetben történt, amikor a kormányfõ nem kevesebbet állított, minthogy az országot irányító koalíció egyik tagja velejéig korrupt. A Fidesz üthette volna a vasat a zilált fogazatú Mádl köztársasági elnöknél, hogy veszélyben látja az ország stabil kormányozhatóságát, az elnök helyezze vissza a döntést a nép kezébe. Nem tette. Pedig minden jogalapja meg lett volna rá. Az elnöknek is, hogy ilyen döntést hozzon. Mégsem tette. Sem Mádl elnök úr, sem a mûanyagellenzék vezetõ ereje. Ezek elég beszédes dolgok, azt hiszem. De nehogy azt higgyük, hogy a mûanyagellenzék pipogyasága valami új keletû dolog. Dehogy! Ma azt mondja Orbán pártelnök úr, hogy õk nem a kormányt, csak a csomagot szeretnék megbuktatni. Hát miféle ellenzék az, amelyik nem akarja a hatalmat? Vagy nomentán annyira nem kifizetõdõ a hatalmas csõdtömeg átvétele, hogy egyelõre nem érdemes foglalkozni a dologgal? A jelek szerint valami ilyesmi lehet a háttérben, hiszen Navracsics úr is kijelentette, hogy most nincs itt az árnyékkormány ideje. Igen ám, csakhogy a felelõtlen dzsentri módjára való urizálás, a mi zsebünkre, a mi bõrünkre megy, igen tisztelt képviselõ hölgyek és urak. Mink itten a végeken nem vagyunk ám olyan jól eleresztve meg kistafírungozva, mint kegyedék a Parlamentben. No, de hát ha most nem kifizetõdõ a kormány megbuktatása, a hatalom megszerzése, akkor pár hónapja a választásokon se volt az? Akkor nekünk is hazudtak a mieink? Vagy akkó’ most, hogy is van 14

ez? Vagy, ha akkó’ mögérte, akkó’ most mér’ nem éri meg? Maguk értik ezt? Mer’ én nem. „Súlyos pénzügyi válságot él át Magyarország Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy nem a kormányt, hanem a Gyurcsány-csomagot szeretnék megbuktatni” Azok után, hogy a Fidesz soraiból most már hetek óta mást sem hallunk, minthogy hazudtak a szocialisták – hosszú idõ óta végre elõször õk is nyíltan ki merik mondani, hogy a király meztelen –, a mûanyagellenzék a helyén hagyna egy olyan kormányt, amelyik pókerarccal belehazudott a képünkbe. Egy olyan kormányt, melynek vezetõje, ahelyett, hogy kezeit tördelve sajnálkozna azon, hogy elfelejtette kibontani az igazság minden apró szeletét (ezek az õ saját ostoba szavai!), még neki áll feljebb, és arrogáns módon pökhendi pofátlansággal ki is oktatja a magyar társadalmat. Megsért, megbánt mindenkit, belegázol egyesek lelkivilágába. Legutóbb épp a mezõgazdaságból élõkkel közölte virágnyelven, hogy õk tulajdonképpen nem is értenek ahhoz, amit csinálnak, ezért megy ilyen rosszul a magyar mezõgazdaságnak. Francisco már csak tudja, elvégre muskátliherélõ szakon végzett, vagy mi a szösz?! „A munka fog minket kivinni a bajból“ – hangsúlyozta Orbán Viktor a Fidesz választási programja kapcsán, amely mint mondta, egy adócsökkentésre épült válságkezelõ javaslat. Egy frászt fog az kivinni minket a bajból! Komolyan mondom, nem értem Orbán Viktort. Lehet, hogy õ is öregszik? Már azt sem értettem, miért köti az ebet a karóhoz ezzel az 1 a tábor 1 a zászló címû láthatóan megbukott dologgal, még mindig nem tud elszakadni tõle, pedig a jelek szerint ez az út a biztos bukás felé. Összefogás kell, de máshogyan, mint azt az 1998-as választási siker is mutatja. Mielõtt még valamelyik ked15

ves Olvasóm, aki nem értene velem egyet, kiakadna, mint az Epeda sezlonyrugó, mondok gyorsan egy érvet, amivel egyszerûen nem lehet vitatkozni: 1998-ban a több párti összefogás révén a Fidesz alakíthatott kormányt. Pont. Az összes többi esetben nem jött be. Innentõl kezdve nekem ideologizálhatja akár a legjobb politológus is, ‘98-ban a Fidesz került hatalomra, tehát az a szisztéma jól mûködött, utána pedig sorozatban vesztett, tehát ez ez a mostani meg nem. De térjünk vissza erre a munka dologra. Az idei országgyûlési választásokon láthattuk, hogy Magyarországon a munka, hogy valakinek dógozni kelljen, hát az bizony nem hogy nem mozgósít, hanem egyenesen elriaszt. De nincs is mit csodálkozni ezen egy olyan országban, ahol a lakosságnak alig egyharmada tartja el a másik kétharmadot, azoknak is egy tetemes része minimálbérre van bejelentve a túladóztatás miatt. „Hangsúlyozta: ha a kormány visszavonná saját csomagját, könnyedén életbe lehetne léptetni az alternatív programot.” Tessék nekem megmondani, ugyan vajon miért is vonná vissza a kormány a saját csomagját? Hiszen nincs kényszerítve senki és semmi által? A kormány csak akkor bukik meg, illetve láttuk, most már akkor sem, ha maga a miniszterelnök áll fel székébõl és aszongya: ennyi volt. De nem mondja. Legalábbis ez nem. Ez a mostani pernahajder nem olyan, mint tesze-tosza elõdje, aki napi harcát vívta a grammatika és a magyar nyelvtan kusza szabályrendszerével a szemantikai csatározásokból pedig a nap végére általában vesztesen került ki. Nem. Ez céltudatos, nyomulós, megy elõre ezerrel, eltapos mindent és mindenkit, aki és ami az útjába kerül, legfeljebb néha kifütyülik. Na mondd már. És akkor mi van? Kér hat perc rendkívüli adásidõt a köztévében (próbáljanak meg nem adni neki!), ahol megpróbálja megmagyarázni a nagy büdös semmit. (Mint ahogy hallhattuk, az ellenzéknek – természetesen – ez a jog nem jár. Há’ vajon mér’ is járna vazzeg?!) Vagy legfeljebb lerövidítik a programot (lásd 16

úszó EB, ahol szintén kifütyülték) és még szélsebesebben húz el a helyszínrõl a 4.2-es V8-as Audival. És, hogy könnyedén életbe lehetne léptetni az alternatív programot? Dehogy lehetne! Már látom is lelki szemeimmel, már hallom is lelki füleimmel (ha van ilyen egyáltalán) az ATV-be Gréczy Zsolthoz betelefonáló kisnyugdíjasokat, amint dupla megszorításokért, ó pardon, reformokért könyörögnek, csak az Orbán vissza ne gyûjjön. És mielõtt még valaki azzal vádolna meg, hogy túl pesszimista és rosszhiszemû vagyok, annak csak annyit mondok, én kérem szépen itt éltem az elmúlt négy esztendõben is, ebben az országban, igaz, annak egy kommunistáktól meglehetõsen sújtott szegletében, Mediterrán Moszkvában, ahol még akkor is rettegve félik a helyi kiskirályt, amikor az tehetetlenül vergõdik élet és halál között. Ez a mai magyar valóság. Hogy stilszerû legyek, Jó reggelt Magyarország! Ébresztõ drágáim, be lettetek csapva, át lettetek verve. És most még finom voltam és nõies, ahogyan azt az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiba tapasztalatszerzés céljából néhanapján alá merítkezõ szociológus hallgatók mondani szokták a helyi frazeológia szlengnyelvezetét magukévá téve. Tessék? Hogy tetszik mondani? Hogy majd az Európai Unió? Na ne röhögtessen! Hát kétszer már úgy átverték a nagyságos és fényességes Európai Portát, mint azt a bizonyos sz-betûvel kezdõdõ dolgot a palánkon. Most, hogy a dolog nem megy tovább, megrántják a vállukat, és tekernek még egyet a présen, a pórnép majd kinyögi ezt is. Az egykori TÉESZ fõkönyvelõbõl pénzügyminisztériumi fõmuftivá avanzsált vörös Veres – az egyik, ha nem a leggazdagabb ember az ország házában – pedig elsikálja a dolgot valahogy. És még ennyi sem elég ahhoz, hogy Tévéország bután bamba lakója, a haspárti Magyarország panelproli rétege fölmorduljon otthon kedvenc tévénézõ fotöjében, és aszongya végsõ elkeseredésében, hogy na baszd meg, ezt azé’ mán mégse! Életkép Mediterrán Moszkvából. Múltkor találkoztam egy régi ismerõsömmel, annak idején még az átkosban egy nagy boltban volt üz17

letvezetõ. Beszédbe elegyedtünk és ahogyan az lenni szokott, szóba kerültek a mostani történések. Rólam tudják, hogy, nos, mondjuk így, vajmi kevéssé szimpatizálok a posztkommunistákkal. Aszongya ez az én régi ismerõsöm, ma már nyugdíjas, hogy velem van a baj, túl pesszimistán nézem a világot. Mondok neki, akkó’ van ám az igazi letargia, amikor Hegyeshalomnál átlépjük a határt. De mondom nem odafelé, hanem visszafelé! Mire megkérdezi, hogy honnan jöttünk vissza. Mondom Németbõl. Erre aszongya, hogy õ még nem is járt külföldön. Én meg megkérdeztem tõle, és ez azt jelentené, hogy akkó’ még topogjunk így egy helyben mint a szarógalamb még vagy ötven évig, oszt ne fejlõdjünk még véletlenül se? De még csak egy jottányit se, mer’ nekünk így is jó? Na kérem szépen, errõl beszélek én itten. Amíg ilyen korlátolt agyú – hangsúlyozni szeretném, hogy diplomás, értelmiségi, a Kádár-rendszer haszonélvezõje volt az illetõ – emberek és igénytelen panelprolik vannak tömkelegével, akik miatt megáll a Fricz Tamás-féle következmények nélküli ország jelzõs szerkezet, addig itt semmilyen változásra nem lehet számítani. De addig sem, amíg egy csodaszámba ment kormányváltást követõen elmarad az elszámoltatás és a mit bánom én, hogy tavaszi, õszi vagy téli, de nagytakarítás. Értsd a kommunisták kiebrudalása a közéletbõl és a hatalomból. „Ne a szocialistákhoz mérjük magunkat“ Hanem kihez? Többször elmondtam én is, meg más is: ezek nem úriemberek, nem is úgy kell harcolni ellenük! A teljesség nélkül csak egy példát említenék, az elhíresült szegény csóró, tizennegyedik havi nyugdíjukról önként és dalolva lemondó, a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasoktól elvett tizenkilencezer forintot. Lehet, hogy nem úriemberekhez méltó, lehet, hogy nem elegáns, de talán sokkal célravezetõbb lett volna, ha a Fidesz 2002-ben mondjuk harmincezer forintot ígér a nyugdíjasoknak. Lehet, hogy ma is Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, nem pedig Furcsány Fegyencnek? 18

No, mármost azt még a politikában járatlanok is tudhassák, hogy a választásokon nyertes párt gyakorolhatja a hatalmat, az ellenzék meg azokkal a hangzatos kijelentéseivel, hogy „nem fogjuk engedni”, meg, hogy „meg fogjuk védeni!”, elmehet a sóhivatalba. Nem fogjátok engedni, meg fogjátok védeni? Hogyan? Mivel? Kivel? Ugyan kérem, ne röhögtessük ki magunkat! Kivezénylik a BM Forradalmi Rendõrezredet a Csepzonra szerelt vízágyúval oszt gyakorolják a tömegoszlatást. Megint, újra és immáron sokadszorra teszem fel a kérdést, mindaddig, amíg valaki érdemben nem hajlandó foglalkozni ezzel a dologgal, vagy elsõ nekifutásra legalább elgondolkozni rajta, miért nem kezdeményezi a civil szféra, az egykoron rendelkezésre álló jogi eszközeinek visszakövetelését? Igen, a már unalomig ismételt visszahívhatósága a képviselõknek és a kommunisták jogi eszközökkel – és itt hangsúlyozni kívánom, súlyos szankciókkal járó – törvényi eszközökkel a hatalomból való kiebrudalása. És ne mondja nekem senki sem, még a kitûnõ Fricz Tamás sem, hogy „ez a hajó már elment”. Nem ment el. A lengyeleknél is eltelt tizenhat év, õk mégis meg tudták hozni e témájú törvényüket? A híradásokban úgy számoltak be az újonnan meghozott rendelkezésrõl, hogy az százezreket fog érinteni a polonézeknél. És mégis megtették. Ez a lengyel virtus barátaim. És hol marad a magyar virtus? – kérdezhetném. Joggal. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

19

A CÉL SZENTESÍTI AZ ESZKÖZT? – avagy Az elnök lefeküdt a kommunistáknak? –

„Ahhoz, hogy az adóemelésekkel járó áldozatnak értelme legyen, a köztársasági elnök szükségesnek tartja, hogy a költségvetés hiányának csökkentése mellett az Országgyûlés olyan intézkedéseket hozzon, amelyek pontos menetrendet és határidõket követnek, és biztosítják Magyarország hosszú távú és fenntartható fejlõdését” – áll a köztársasági elnök közleményében. (Forrás: Index)

Ennyi a hír. Sokan abban reménykedtek, hogy az ifjúkommunista tobzódásnak a köztársasági elnök józansága és bölcsessége vet majd véget, s ha nem is végérvényesen, de legalábbis egy idõre gátat szab a népnyúzó rendeletek hatályba lépésének. Nem így történt. Francisco és bandája úgy hatolt át a köztársasági elnök személyében képzeletbeli utolsó védvonalnak tekintett hivatalon, mint kés a vajon. Megválasztásakor egyes rosszindulatú hangok úgy vélekedtek, a taláros testület egykori fõ hallja kendjérõl, hogy az SZDSZ embere. Ahogy haladunk elõre az idõben, a jelek egyre inkább azt mutatják, hogy van ebben valami igazság. Hiszen nézzük csak meg, mindenki háborog, amikor Róka urat, a vállalkozót rendeletileg már megint be akarják citálni az APEH elé, hogy még egy bõrt lenyúzzanak róla (az elõzõleg lenyúzott még ki sem nõtt!), csak a kampányaiban az adó20

csökkentést hangoztató, ám a valóságban keményen adót emelõ SZDSZ röhög a markába. Immáron sokadszor. A lelkes környezetvédõ elnök a Tubesért már nem mozdul egy tapodtat sem. 160 ezer ember élete nem ér annyit, mint a Bánáti Bazsarózsa? És akkor itt tegyük is fel magunknak a kérdést: Mi a fontos? A jogállamiság, a jogszerûség, vagy a költségvetés, a „Mit fog szólni hozzá a külföld?” szolgalelkû, „kérek engedélyt meghunyászkodni!” típusú mentalitása? Azt hiszem abban egyetérthetünk, a többség nem ezt várta az elnöktõl. Reggel a Mokkában még Kiszely Zoltán politológus is azt mondta, Sólyom valamilyen formában megvétózza majd a törvénycsomagot. Nem így történt. Az elnök lefeküdt a kommunistáknak? Vagy, mint már oly sokszor, most is az történt, hogy nem látunk be a színfalak mögé? Könnyen elképzelhetõ. Gondoljunk csak bele! A regnáló kormány végképp hitelét vesztette a nemzetközi porondon. Senki nem hisz már nekik. Ha most tengelyt akaszt az elnök, ráverhetik a balhét, õmiatta nem indulhat meg az ország a javulás útján. Ráadásul a média azonnal rászállna, hogy az ellenzék felé húz, sõt, még azzal is megvádolhatnák, hogy revansot akart venni a legfõbb ügyész sikertelen kinevezéséért. Mi van akkor, ha a köztársasági elnök úgy gondolkodott, hogy hagyom, hadd menjen a dolog a maga útján, ha idõben bevezetik a megszorításokat, azok akkor sem lesznek képesek kihúzni az országot a bajból? Így nem lehet másra mutogatni – pontosítok, ekkora médiahátszéllel bárkire lehet mutogatni, legfeljebb jóval nehezebb – vigyék el egyedül a balhét Franciscóék. Nem tudom. Mindenesetre ebben az országban minden, s annak ellenkezõje is elképzelhetõ. A bankszektor, az iparkamara meg még a jó ég tudja kicsoda azonnal az Alkotmánybírósághoz fordul direktben. De mi van akkor, ha bizo21

nyos esetekben – lásd elvárt adó és társai – megállnak az alkotmányossági kifogások? Most vagy az lesz, hogy a kollégák az Alkotmánybíróságon nem engedik, hogy egykori kollégájuk égjen, mint a Reichstag, vagy csorbulni fog az elnök tekintélye, megkérdõjelezhetetlen szakmaisága. Mindeközben továbbra is fülsiketítõen dübörög a Pannon Puma gazdasága. Az persze már egy más kérdés, hogy másutt nem így látják, nem így hallják. Egyes mérvadó gazdasági szaklapok szerint hazánk Európa beteg embere. A Wall Street Journal európai kiadása egészen odáig elmegy, hogy Magyarországot az „Európa problémás gyereke” epitethon ornansszal ruházta fel. Kóka „Pannon Puma” János, a tartalékait külföldön tároló gazdasági fõ hallja kend (baromira bízhat a magyar gazdaságban, hiszen õ formálja) mindezek ellenére versenyképességi centrumot szeretne (ne felejtsük el, õk csak ezt tudják!) csinálni hazánkból. A legutóbbi nyilvános megjelenésén a fiatal közgazdász hallgatók, akik még tudják mi a dörgés, nem hagyta még el õket a józan ész, nem szédítette még meg õket a jó sok pénz, beszóltak a helikopteres csávónak, a manapság oly divatos verziószámmal látták el a gépen fölébe szálló szadeszes politikust, õ lenne a Pannon Puma 2.0. A forró õszig azonban vissza van még egy forró nyár, a 350 forintos benzinár rémképével, a kórházi étkezéshez való hozzájárulással (mi a rossebér’ is vonják akkó’ a tébét tõlem, ha semmit nem kapok érte, vazzeg?!), meg a többi posztkommunista nyalánksággal. A magánszocializmus drága mulatság, egyedül Tévéország lakói olyan hülyék, hogy önként és dalolva finanszírozzák a két gyökértelen kaszt, csókos eftikéim és kitartottaik, az egykori szalonellenzékiek jólétét. Sõt! Az öregek még oda is tartják a zsebüket, Ferikém, nyúlj csak bele nyugodtan, kotorássz csak benne addig, amíg csak jól esik. Ugyan már! Mit nekünk tizennegyedik havi nyugdíj, mi megértjük, hogy kellenek azok a megszorítások, ó pardon, reformok. Bizony barátaim, öreg korára úgy tûnik meghülyül az emberiség. Legalábbis annak egy jó nagy része. 22

Egy másik, tekintélyes része azonban – ebben leledzenek a tekintetes urak és a nemzetes-asszonyok – akiknek helyén van az eszük, a szívük és mindig nyitott szemmel járnak a világban, legyintenek erre a bagázsra és aszongyák Ferkónak, lárifári! Buta vagy te ehhez ecsém. Menj vissza oda, ahonnan gyütté, mindenkinek jobb lesz így. És végezetül ne felejtsék el az alvilág elsõ számú aranyszabályát, amely sokakat visszatart attól, hogy a bûn útjára lépjen, s ez így szól: Elég, ha csak egyszer fejbe lõnek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

23

AMIKOR ÖTEZER ÉVENTE ELJÖN A GONOSZ Tûnõdések a mûvi meddõvé tételrõl

Mottó: Akik támogatják az abortuszt, már mind megszülettek. (Népi bölcsesség)

Egy túlmediatizált társadalomban, a média által uralt világban élünk, kezdhetném ezekkel a közhelyekkel. És valóban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a média immáron nem a sokadik, hanem nagyon sok helyütt kétségtelenül az elsõ hatalmi ággá lépett elõ. A társadalom, a közhangulat, a közvélemény formálásnak legfõbb eszközévé vált. Ez indokolja, hogy – bármilyen meglepõ is – Hollywoodot hívjam segítségül. Bizony. Hiszen még õk is az élet pártján állnak. A sok szemét mellett, amit a filmgyárak ontanak magukból, néha olyan alkotások is kikerülnek onnan, melyek mondanivalójára azért érdemes odafigyelni. Mel Gibson példáján okulva, akinek Passió címû alkotásával, a történéseknek a maguk naturalisztikus módján való bemutatásával sikerült felráznia a világot a mára túlontúl magasra feltornázott ingerküszöb meghaladásával, magam is egy filmet hoznék példaként. Luc Besson „Ötödik elem” címû filmjében ötezer évente eljön a Gonosz, hogy kiirtson minden életet a galaxisban. Csak egyetlen fegyver létezik, amely képes megállítani, ez az Ötödik Elem. A föld, a víz, a tûz és a levegõ, vagyis a négy õselem mellett, az ember, egy nõ – a gyönyörû szupermodell Milla Jovovic alakítja a filmben –, az élet 24

hordozására, az élet világrahozatalára képes lény az, aki elpusztíthatja a Gonoszt és biztosíthatja, hogy a létezés fennmaradjon a világnak ebben a szegletében. Amikor a földi erõk a csatára készülnek, hogy felvegyék a harcot a behatoló pusztító erõ ellen, mely csatában eleve vesztésre ítéltettek, a fegyver titkának õrzõje, az ezzel megbízott papi rend képviselõje, Vito Kornelius, az asztrojelenségek szakértõje figyelmezteti a világ elnökét, hogy a pusztítás csak pusztítást, az erõszak csak erõszakot szül. De idézhetnék egy másik blockbuster (kasszasiker) fõszereplõt is. A Terminator 2 – Az ítélet napja címû filmben Sarah Connor is azon kesereg, hogy a férfiak csak a pusztításhoz értenek, nem képesek felfogni, mit jelent életet adni, micsoda felelõsség is az. A földi ûrflotta a csatára készülve farkasszemet néz a Gonosszal, miközben a Földön a fegyver titkának õrzõjétõl elhangzik egy mondat. Az a mondat, amely a legrövidebben, a legpontosabban és lényegretörõbben fejezi ki mindazt, ami a nemzedékek láncolatának tovább vitelében a létezés folytonosságának felelõsségeként minden egyes generáció vállára rakódik a Sorstól, vagy talán inkább magától a jó Istentõl. Ez a mondat pedig így hangzik: „Time is not important, only the life is inportant!” Vagyis: Az idõ nem számít, csak az élet a fontos!” Ezt mindig tartsák szem elõtt! Soha ne felejtsék el! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

25

DE AZ ÕSKÖVÜLET, AZ MARAD – avagy Rendpártiság a káoszban, hova vezetne ez? –

A kihívó, az új tórnbitorló, aki személyében az eddigi legnagyobb fenyegetést jelenti a fõváros elsõ emberére, teljhatalmú urára, vesztésre áll. Talán kissé furcsának tûnik ez a kijelentés, hiszen a kampány még el sem kezdõdött igazán, számos sajtóorgánum pedig azon véleményének adott hangot, miszerint „feljövõben Tarlós“, meg hasonlók. Véleményem szerint a Degesz uramhoz hasonlóan, immáron szintén több mint másfél évtizedes polgármesteri múltra visszatekintõ óbudai város-dirigens, ha kis különbséggel is, de alul fog maradni a kutyaszaros világváros felépítésén serénykedõ, kombinált fõ hallja kenddel szemben vívott csatában. El fogja bukni a választást. Miért mondom ezt? Azért, mert a tapasztalatok ezt mondatják velem. Elõször is, manapság szorosak szoktak lenni a választások. Minõ véletlen – szinte már csodaszámba megy –, hogy újabban sorra rendre 1%-os, vagy azon belüli kis különbséggel zárulnak a nagy tétet jelentõ országos méretû véleménynyilvánítások, bárhová nézünk is a nagyvilágban. Ott van Mexico – az Amerikához és Bush-hoz hû jelölt, alig 1%-kal tudta csak megverni – a latin-amerikai trenddel ellentétesen! – nemzeti érzelmû riválisát. Vagy ott van az USA, Németország, Olaszország stb. Az meg aztán talán még nagyobb csodaszámba megy, hogy ez – tisztelet a kivételnek, annak a kevésszámú írástudónak – senkinek sem tûnik fel, nem üt szöget a fejébe, nem gondolkodtatja el, hogy a fenébe is van ez? Tessék mondani, nincs túl sok itten a véletlen egybeesésbõl? 26

Másodszor. Természetesen nem a honi, megbízhatatlan és agyon manipulált, sokszor használhatatlan közvélemény-kutatási eredményekre alapozom a véleményemet, mondom azt, hogy az újabban már a szélsõjobb szövetségesének kikiáltott Tarlós – elfogadta a Jobbik támogatásást „fúj!” – veszteni fog. Mielõtt még valaki felhördülne, hogy csak így élbõl, ha tetszik csípõbõl elküldöm a közvélemény-kutatókat melegebb éghajlatra, a teljesség igénye nélkül idézzünk csak vissza emlékezetünkbe néhány kínos szituésönt! 2002-ben az általános jóslásgatások ellenére nem a FIDESZ, hanem az MSZP nyert! És milyen érdekes, 2006-ban is éppen a választásokra olvadt el a narancsos tömegpárt elõnye, hogy aztán a szegfûmintás utódpárt kélyes örömmel szervírozhassa a narancsos buktát ölebmédiájának, mely aztán látványos csámcsogással és hangos böffenésekkel csócsálta is azt darab ideg – hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Utána persze – menetrend szerint – szinte azonnal visszaállt az ellenzék legnagyobb erejének a népszerûsége, csak hát most már senkit nem érdekel, nem most vannak a választások. Ja, és akkor arra még egy árva szó nem sok, de annyit sem vesztegettünk, hogy – megint csak az általános jósolgatásokkal szemben – az SZDSZ prominens álliberálisai ma is az ország házában rontják a levegõt, ahelyett, hogy a kontár közvélemény-kutató cégek elõrejelzéseinek megfelelõen, kívülrõl szagolnák az Ibolyát. És ha már Ibolyánál, no meg a fiaskóknál tartunk, az a momentum is igencsak elgondolkodtató, hogy a hosszú évek óta a népszerûségi listák élén tanyázó elnökasszony saját körzetében – ilyenkor, ahogy mondani szokták finom vagyok és nõies (urbánus frazeológia: gyengéden, mintha bivalyt basznál! :-) – a várakozásokon jócskán alul teljesített. Alig bírta megugrani a minimumlimitet. Ja, hogy éppen Tamásiban felejtettek el közvéleményt kutatni?! Van ilyen. Minden bizonnyal errõl lehet szó, és az elnökasszony népszerûsége nagy valószínûség szerint továbbra is töretlen az ország többi részében. Elvégre felnõtt ország vagyunk, ahol felnõtt emberek élnek, és ahol felnõtt politikát csinálnak. Nem igaz? 27

Szóval. Tarlós István nem emiatt fog veszíteni. Azért fogja elbukni az õszi erõfelmérõt, a fõpolgármesteri székért, s ezzel együtt a fõváros feletti korlátlan uralomért folytatott ádáz küzdelmet, amiért a FIDESZ is elvesztette a tavaszi országgyûlési képviselõ választásokat, s ezzel együtt a kormányra jutás lehetõségét is. A képviselt értékek miatt. Egy teljesen értéktorzult, morálisan leépült, erkölcsileg a végletekig elhasználódott országban, ahol a káosz az úr, a rendpártiság eleve kudarcra van ítélve. Ahogyan a proletár Magyarország – ha tetszik Kádár népe és ivadékaik – köszönte szépen, de nem kért a munkából (Isten õrizz! Csak dógozni ne kejjen, de a segély, az gyûjjön ám!), ugyanúgy nem kér majd õsszel a rendpártiságból az ölebmédia által szabadossá manipulált, a jogaival tökéletesen tisztában lévõ, ám a kötelességeirõl rendszeresen megfeledkezõ fõvárosi csûrhe sem. És itt álljunk is meg rögtön egy polgári szóra! Távol álljon tõlem, hogy általánosítsak. Van elég gondjuk, bajuk azoknak a fõvárosiaknak, akiknek már elegük van a kutyát csóváló farok életszerûtlen visszásságaiból adódó központi igénytelenségebõl, koszból, bûzbõl, szervezetlenségbõl és káoszból és még sorolhatnánk mi mindenbõl. Az eddigi választási eredmények azonban azt mutatják, hogy õk vannak többen. És mint ahogyan azt már több ízben megtapasztalhattuk, választások alkalmával a fõváros eldöntheti (és általában el is dönti) az ország sorsát. Mindenki elégedetlen Degesz urammal, de valamilyen kifürkészhetetlen imperatívuszból kifolyólag, mégis a helyén hagyják. Persze az is lehet – 2002 óta már nem tartom kizártnak ezt a lehetõséget sem, okulva a történtekbõl –, hogy a fõváros lakóinak is – az urbánus frazeológia idevágó terminus technikusát alkalmazva – a tökük tele van most már az egykori szamizdat elõállító kisiparos töketlenkedéseivel, és le is cserélték volna számos alkalommal, csak éppen a választási eredmények lettek manipulálva és hogy hogy nem, mindig a szélsõséges törpepárt erõs embere került ki gyõztesen az idõközi erõfelmérõbõl. 28

Mert hát mi másra is tudna gondolni az ember akkor, amikor lépten-nyomon látja és hallja az elégedetlenkedõket, a budapestiek szerint lassan már-már élhetetlenné válik szeretett fõvárosuk – jól mutatja ezt az aglomerációba kiköltözõk magas száma is. Ám csodák csodája, amikor felteszik nekik a kérdést, „Hogyan tovább Budapest?”, akkor õk a legtermészetesebb módon a helyén, a hivatalában hagyják minden baj okozóját, Degesz uramat, mintha az elmúlt tizenhat esztendõ meg sem történt volna. Hát, sok tekintetben valóban nem történt semmi Budapesten az elmúlt tizenhat esztendõben, legfeljebb visszafelé fejlõdik a város, de azt egyre gyorsabb ütemben teszi. Rendpártiság a kutyaszaros világvárosban? Ugyan kérem! Ezek egymásnek ellentmondó, egymást kizáró fogalmak. Csak nem õrültem meg, hogy erre a szélsõséges baromra szavazzak?! Még kitalálja itt nekem, ha véletlenül eldobok egy csikket, vagy a kutyám odaszarik az utcára, megbüntet százezer forintra! Csak nem gondolja, hogy rászavazok? Akkor inkább a Demszky! A kisebbik rossz! Már megint a „Válasszd a kisebbik rosszat!” a „Válasszd a jobbat!” még véletlenül se jöhet szóba, a pesti panelproli fejében meg sem fordul ilyen eretnek gondolat, de nem ám! És ne tessék fennakadni a panelprolizáson, bizony õk azok, még itt vannak, mégpedig szép számmal! Akár tetszik ez valakinek, akár nem! A „Válasszd a jobbat!” eszébe se jut senkinek! De hát miért is jutna eszébe? Ebben az országban? Tévéországban, ahol a kismamák még az esti fürdetést is kedvenc sorozatukhoz igazítják? Ugyan kérem. Nem kell ide a rend, nem kell ide a munka, lehessen seftelni, halászni a zavarosban, csak dógozni ne kejjen! Ahogyan annak idején a 2002-es választás után az egyik, a családi háza felépítéséhez a FIDESZ lakástámogatási rendszerét igénybevevõ vállalkozó mondotta: „nem tagadom, az MSZP-re szavaztam, mert alattuk lehet lavírozni.“ Így fogalmazott: „Lehet lavírozni!“ 29

Csakhogy egy nemzet, egy nép, egy ország, egy állam nem lavírozhat egyfolytában. Egy közösség, de még az egyes ember, a mai divatos álliberális szóhasználattal élve: az individuum is célokat kell, hogy kitûzzön maga elé, hogy sikeres és boldog életet élhessen. A miénk most nem az. Most sem az. Hogy miért nem az? Hát azért, mert az elérendõ célokat nem együtt, a köz megállapodásával és egyetértésében tûzték ki. Ráadásul azok, akik a célokat kitûzték, rossz célokat tûztek ki. Hogyan tudták elérni, hogy kitûzhessék ezeket a rossz célokat? Hát úgy, hogy hazudtak nekünk. Ha pedig hagyjuk, akár települési, akár városi, akár fõvárosi, akár országos szinten, hogy az életünk haugságokra épüljön, nos, akkor – ahogyan azt az urbánus frazeológiában mifelénk mondani szokták – lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. Hát mazochista nemzet vagyunk mi? Olyanok, akik csak saját szenvedésükben látják a gyönyörûséget, azt élvezik? Felépítünk egy virágzó országot, jól prosperáló gazdasággal, a nyakunkba ültetnek négy-öt évtizedre egy rablóbandát idegen hadsereg felvigyázásával, majd mikor végre sikerül megszabadulnunk tõlük – legalábbis mi azt hittük – öt perc sem tellik el és újból, önként és dalolva magunkra húzzuk a kommunistákat? És ami talán még egy fokkal ennél is rosszabb, a kommunistákat is a markukban tartó, a globalizmus erõit gátlástalan szervilizmussal kiszolgáló helyi, komprádor elitet. Normális országban ilyen van? Ilyen létezhet? Hát ezért fog õsszel a választásokon alulmaradni Tarlós István, bármilyen hozzáértõ szakmailag, bármennyit is tett le a köz asztalára az elmúlt tizenhat esztendõ alatt, itt ez annyit sem számít majd, mint Degesz uram körme alatt a piszok. Ugyanúgy tizenhat esztendeje áll a vártán, mint Degesz uram, vele ellentétben azonban ez idõ alatt sikeres polgármesterként tevékenykedett, Óbudának nincs számottevõ adóssága, míg a fõváros, ha a hagyomány állításának hinni szabad, valami ötmilliárd magyar forintot nem tud majd kifizetni, amikor arra kerül a sor, hogy számláit kiegyenlítse és a sort még folytathatnánk tovább. Mindezek ellenére mégsem õ kell majd a fõvárosiaknak, mert õ rendet akar. 30

Pedig, kedves barátaim, minden mûvelt és jó lelkû ember tudja: „Rend a lelke mindennek!” Csak a buták bíznak a káoszban. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

31

PÉNZTELENÜL A NINCSTELENEK ORSZÁGÁBAN

„Ma pénzuralmi rendszerben élünk és ma pénzuralmi rendszerekkel uralkodnak felettünk.” Ezt Drábik János mondta Verõcén tartott igen érdekfeszítõ elõadásában. Magam ugyan nem lehettem jelen személyesen, de a Nemzeti Hírhálón megjelent írás – MIért nem lesz forradalom? – foglalkozott a többkötetes szerzõ igen tanulságos elõadásával, megjelölve az internetes elérhetõséget is (http://www.utolag.tk/). Több ismert közgazdász – közös vonásuk, hogy nem a neoliberális (az ámerikaiak által reájuk ragasztott mûvésznevükön, a tankönyvközgazdászok) sorait gyarapítják –, szóval több jeles, a gazdasághoz értõ személyiség is elõállt mostanság azzal, hogy hát nem egészen stimmelnek itten a dolgok, kérem szépen. Az eddigiekbõl azt a megállapítást bátran leszûrhetjük magunknak, hogy a jelenleg regnáló kormányzati erõk nemcsak a választási kampányt illetõen hazudtak egy vaskosat, de ami az újonnan elõállt helyzet értékelését, és hivatalos kommunikációját illeti, ott is át vagyunk verve, kérem tisztelettel, de itt érezhetjük ám csak igazán megvezetettnek magunkat. Mirõl is van szó? Talán az lesz a legjobb, ha errõl Drábik János néhány gondolatát idézzük: „Újból megsarcolták a magyar társadalmat... Erre szükség van, mert a magyarok túl sopkat fogyasztottak és túlságosan rövid idõ 32

alatt túlságosan megemelkedtek a reálbérek és a reáljövedelmek és emiatt megbomlott az ország egyensúlya, elsõsorban a költségvetési egyensúly és másodsorban a külkereskedelmi mérleg egyensúlya. Miután pedig így az ország nem mûködhet, mert fizetésképtelenné válhat, ezért nincs más mód, mint megszorításokat alkalmazni és a társadalomtól elvonni, mintegy 1 000 milliárd forint jövedelmet minden évben és ezért a jövedelemért cserébe kisebb szolgáltatásokat adni és így lehet majd az egyensúlyt helyreállítani. Azt az egyensúlyt, melynek megbomlásáért egyáltalán nem azok felelõsek, akiket most felszólítanak, hogy fizessenek. Ráadásul nem is mondják meg, hogy mi között lévõ egyensúly bomlott meg és mi az, amit helyre kell állítani. Mert, hogyha feltesszük a kérdést, hogy mi történt? Hova ment el ez a sok pénz? Igaz, az utóbbi négy épvben volt egy bérkorrekció. Ez igaz. És az is igaz, hogy bizonyos életszínvonal-növekedés is volt. Dehát ahhoz nem kell szakembernek lenni, hogy valaki megmondja, ez az óriási adósság attól nem lehetett, hogy én olyan sokat fogyasztottam, hogy a minimálbért felemelték és így tovább... Ha mindehhez azt is számításba vesszük, hogy ezzel a bérkorrekcióval Magyarország munkát végzõ lakossága elérte az 1978-as színvonalat, tehát most kap annyi bért, most érte el megint, ami 1978-ban volt. És ráadásul úgy kapja az 1978-as béreket, hogy egyrészt ezért már ugyanennek a munkaerõnek ugyanezért a munkabérért háromszor annyi terméket és szolgáltatást kell elõállytania és ez a munkabér jövedelem már nagyon szélsõséges szóródásban oszlik el, mert egyesek igen sokat tesznek el, mások meg sokkal kevesebbet. Azt lehet mondani, hogy sokak számára még az 1978-as bérszínvonal sem érkezett el. Ha pedig ez így áll, akkor hogy lehet azt mondani, hogy azért van szükség minden évben 1 000 milliárdot kiszedni a magyarok zsebébõl, mert hát , hogy túl sokat fogyasztottak, és túlságosan megugrottak a bérek? De nem elég érezni, hogy ez nem igaz. Jobb ezt tudni.

33

Amikor a miniszterelnök kiállt megindokolni a parlament elõtt a megszorításokat, akkor beszélt hatalmas összegekrõl, hogy állítólag az elmúlt öt-hat év folyamán bejött 12 000 millirárd forint és ennek a mintegy 80%-át azt bizony a lakosság fogyasztásra költötte, vagyis ez a pénz a lakossághoz ment fogyasztásemelkedés és béremelkedés formájában.” Ide kívánkozik az a már klasszikusok kategóriájába tartozó mondás, mely a pórnépnek általában legelõször, szinte azonnal eszébe jut, ha valaki a kommunistákról kérdezi õket, hogy aszongya: „Hazudtak éjjel-hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon!” Ennek folyományaként használható az a másik, szintén a klasszikusok kategóriájába tartozó opusz, miszerint „a kommunista akkor is hazudik, ha kérdez”. De milyen igaz. És ez a mentalitás úgy tûnik öröklõdik, viszi tovább a KISZ vérvonal. A NAGYOBB ÖSSZEFÜGGÉSEK Az újabban Franciaország és Magyarország között ingázó hajdani szadeszes kötõdésû, egykori chartás szociológus Hegedûs Zsuzsa is megmondta, a demokrácia egyik nélkülözhetelen alaptényezõje az elszámoltatás. Amíg ez nincs meg, addig nem lehet tiszta lappal indulni. Márpedig Franciscóék errõl az apró momentumról mintha elfeledkeztek volna. Ráadásul tudatosan félrevezették és félrevezetik most is a Horn Gyula-díjas Horn Gyula kedvenc szavajárásával élve, a lakosságot. Idézzük ismét Drábik doktort, nézzük, mit mond a pénz diktatúrájának kitûnõ ismerõje a tágabb összefüggésekrõl: „A nagyobb összefüggések azok, hogy az ország fizetési mérlegének és a másik mutató – amire állandóan hivatkoznak – a költségvetési hiányának az okozói elsõsorban a pénzügyi szektorhoz tartozó különbözõ szervezetek, intézmények. Tehát nem önök, és nem az önök túlfogyasztása és az önök túlbérezése az egyensúly megbomlásának az oka. Ez azért lényeges, hogy megmondjuk, hogy nem az a diagnózis, amit 34

hivatalosan önöknek mondanak, mert hogyha nem az a diagnózis, nem az a betegség oka – mert az ország beteg – csak nem az a betegség oka, amit önöknek hivatalosan mondanak, gofy „önök túl sokat fogyasztottak!”, természetesen akkor nem is az a gyógymód rá, amit õk mondanak, hogy akkor tessék ezt a fogyasztást most megfogni, visszaszorítani, csökkenteni, csökkenteni az életszínvonalat, növelni az adókat. Most újból kotorászni az önök zsebében és megsarcolni. Mi tehát a helyes diagnózis? A helyes diagnózis tehát az, hogy Magyarországnak a vagyona, a magyar társadalom által létrehozott közös nemzeti vagyon, túlzottan át lett engedve – gyakran játékpénzért – a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia különbözõ intézményeinek, képviselõinek. Ennek következtében az ország munkájának eredménye, évente öt és hat milliárd euró kimegy az országból. Mert külföldieké lett mindaz a vagyon, ami tulajdonképpen a magyar nép közös munkája eredményeként létrejött nemzeti vagyon legértékesebb rélsze volt. Ez ma külföldi kezekben van. És mert külföldi kezekben van, a külföldi tulajdonos a maga profitját, vagy pénzügyi vállalkozások esetében a kamatot kiviszi az országból. Tehát nem marad itt az önök munkájának az eredménye, de nemcsak úgy nem marad itt, hogy elmegy pénz formájában, hanem úgy sem marad itt, hogy nem az ország gyarapodik vele. Mert amikor a multinacionális cégeknél dolgoznak, nem az országnak dolgoznak. Olyan terméket állítanak elõ, amit kivisznek az országból és valahol valakinek eladnak. És önök pedig kapnak érte egy olyan munkabért, ami az európai uniós munkabér legfeljebb egynegyede, egyharmada, de lényegesen alacsonyabb, mint amennyit ugyanezért a munkáért az Európai Unió szerencsésebb országaiban a munkavállaló kereshet. Tehát az egyik ok, ami miatt megbomlott az egyensúly: minden, ami ér valamit, az a külföldieké, és azok ezt az évente öt-hat milliárd eurót kiviszik az országból. ” 35

AZ ORSZÁG HELYZETE A baloldalinak nevezett, ám valójában találóbb lenne az ölebmédia terminus technikus használata, szóval a kormánypárti sajtó prominens betûproletárjai, élükön a hazudós Gréczy Zsolttal és a mindig gyönyörû Ferenczy Krisztinával aszongyák most már így hónapokkal a választások után, és természetesen mindig legyintenek is hozzá egyet lesajnálóan, hogy „ugyan kérem, hiszen mindenki tisztában volt az ország helyzetével, mindenki tudta, hogy gáz van! És különben is a FIDESZ is össze-vissza hazudozott.” Ja és akkor ne felejtsük ki „A FIDESZ se tudna mást csinálni!” elmaradhatatlan, szinte már szlogen számba menõ mondatot. Túl azon, hogy a kampányban hallottunk a szegfûmintás utódpárt elképzeléseivel homlokegyenest szembemenõ programpontokat a Fidesztõl és annak elsõ emberétõl, tehát ebbõl is látszik, hogy valószínûleg tudnának mást csinálni, ha akarnának, de nem akarnak, jó nekik a mûanyagellenzék korlátozott, grafomániás szerepköre is, kimondhatjuk azt, hogy az ölebmédia megint, már megint hazudik és a kényelmes, megkérdõjelezhetetlennek tûnõ, ráadásul mindenki látja, hogy hazug állaáspontra helyezkedik. Ezt a legkönnyebb, legkényelmesebb mondani, a másik se tudna mást csinálni. Mi a baj ezzel a kijelentéssel? Hát csak az, hogy amikor választani kell, a másikat rossz színben tüntetik fel, megtévesztve ezzel a polgárt, aki választás elõtt áll, majd amikor az õ emberük futott be, és kiderül, hogy nem mondott igazat, sõt, õ minden baj okozója, akkor gyorsan és hatékonyan besározzák a másikat, a vesztes felet is, akinek aztán végképp semmi köze sem volt az eddig történtekhez, de ha már én besározódtam, hát sározódj be te is komám, hadd lássák, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk. Ilyen egyszerû lenne az egész? Erre a késõbbiekben még visszatérünk. A választási kavarodás után mára már tulajdonképpen tisztázódott, hogy hazánk helyzete nem túl rózsás. Mára már a kormány feje, a mûminiszterelnökbõl pártfelvásárló és maga alá gyûrõ szoci áldemokrata fõ hallja kenddé avanzsált Francisco gyerek is bevallotta, na jó kimon36

dani még nem mondta ki, hogy hát bizony hazudott nekünk, csak annyira futotta, hogy „nem bontotta ki az igazság minden részletét”, szóval õ is beismerte, hogy nagy a baj. Magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy gáz van. De nézzük, mit mond errõl a pénz- és korporációs oligarchia nagy szakértõje, Drábik doktor a számok nyelvén: „De nézzük meg, hogyan is néz ki az ország helyzete! Van itt az országban mintegy hatvan milliárd eurónyi mûködõ tõke. Mûködõ tõke alatt azt kell érteni, hogy ez olyan üzemkben van, ami valamilyen értéket hordozó árut állít elõ. Et hatvan milliárd euró. De ehhez még hozzá kell venni negyvenhárom milliárd eurót, olyan cégek névleges, papíros vagyonát, amely – ez 768 cég – amely azért jött ide Magyarországra, hogy ezt ún. adóparadicsomnak off-shore menedékhelynek használja. Ez a negyvenhárom milliárd euró ez nem termel itt semmit, ezeknek a cégeknek valójában csak a névleges központjuk van, itt vannak bejelentve és az adózásuk az olyan, hogy minden egyes cég, mind a 768, külön megállapodást kötött a Pénzügyminisztériummal és eddig oylan 2,5–3%-ot adót fizettek. Csak gondolják meg, hogy a kis- és közepes vállalatok, az igazi magyar vállalatok mennyi adót fizettek! Az Európai Unió már ragaszkodik ahhoz, hogy ezeknek – tehát ennek a negyvenhárom milliárdos 768 off-shore cégnek – a hivatalos nevük az, hogy különleges célú vállalatok – ezeknek az adatai is szerepeljenek az ország mérlegében, rakják be a statisztikákba. Ez most már kezd meg is történni. Ennek eredményeként újabb megállapodásokat kötött a Pénzügyminisztérium – ezek még folyamatban vannak – és most úgy néz ki, hogy 3% helyett most már 8%-ot fognak adózni... Az országban és az országhatárokon kívül óriási mozgásokat végez ez a negyvenhárom milliárd euró. És ennek eredményeként Magyarországnak a számait teljesen lerontották...

37

Rettenetes a külkereskedelmi mérleg hiánya, vagyis hogy Magyarországra sokkal több import jön, meg behozatal, mint amennyit mi exportálunk, miközben a multik meg valójában exportra termelnek. És a multiknál van a magyar iparnak a színe-java, mert azt beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösségi globális részvényvagyonába. Tehát Magyarországon van, de a magyar népnek semmi köze nincs hozzá. Csak annyi, hogy a magyar infrastruktúrát ingyen használják, és mert a magyar adózás alól kivonják magukat, mármint az arányos közteherviselés alól, ezért sokkal kevesebb adót fizetnek, mint a ténylegesen magyar vállalatok, a kis- és közepes vállalatok. 2006 elsõ negyedévében – január, február, március – idejött, megnõtt az ország külkereskedelmi hiányának, vagyis az adósságának a mértéke öt és fél milliárd euróval. Ebbõl a az öt és fél milliárd euróból áruforgalom – vagyis, ami érintheti a fogyasztást – összesen 408 millió euró. Most ebbõl láthatják, hogy kik azok, akik növelik az ország eladósodottságát. A pénzügyi vállalatok, az off-shore cégek. Akik idejönnek adóparadicsomnak, hogy kivonják magukat az adózás alól ott, ahol ténylegesen mûködnek, idejönnek, hogy aligfizessenek adót, de ugyanakkor lerontják az ország számait, mert azt mondják, hogy „ó, hát ilyen ütemben adósodik ez az ország!”, akkor mindenféle hitelminõsítõk leminõsítik az országot. Mit jelent ez? Az, hogy sokkal nagyobb kamatra hajlandóak hiteleket adni. Vagyis megnõ az ország adósságfizetési terhe. Aztán, ha leminõsítgetnek, akkor megonog az ország valutája, akkor leértékelik a forintot. Egyedül azon, hogy a forint tíz százalékkal leértékelõdött, elveszett az a pénz, napok alatt, amit például a Ferihegyi Repülõtér eladásából az ország kapott. A teljes pénze elveszett.” A KÖLTSÉGVETÉSI HIÁNY Mostanság egyre többször halljuk az ikerdeficit kifejezést. A közgazdasághoz vajmi keveset konyítók számára – ilyen lennék magam is, a 38

botcsinálta érdeklõdõ, az egyszerû rabszolga státuszában leledzõ adófietõ magyar állampolgár – lefordítanám, hogy ez mit is jelent. Qrva nagy gáz van, de most már minden szinten. De vajon mennyi az annyi? Megint csak Drábik János siet segítségünkre: „Igen jelentõs hitel összegeket, közel hatezer milliárd forintnyit vett fel a költségvetés. Csak azt nem mondta hozzá a miniszterelnök, hogy ennek a felvett pénznek a 82%-a kamatokra ment, mert az ország teljesen el van adósítva. Mindenféle számokat mondott, de az mind hamis szám volt. És a szomorú az, hogy a parlamenti képviselõk kezében ott voltak a helyes számok, mert az Állami Számvevõszék végzett egy precíz, helyes vizsgálatot, pontosan erre az idõszakra vonatkozóan és a jelentését idén május 22-én minden egyes képviselõnek egy kétoldalas kísérõlevéllel megküldte. És bárki felállhatott volna és megkérdezhette volna, hogy „Miniszterelnök úr, mirõl beszél? Milyen számokat mond? Honnan veszi ezeket a számokat? Hát itt vannak a helyes számok, amiket az Állami Számvevõszék kemény munkával feltárt. Nem állt föl senki... Meg kell precízen mondani, hogy mirõl van szó!...” A ROSSZ SZÁMOK A média különbözõ csatornáin nap, mint nap látjuk a két nagy párt csatározásait. Az egyik ilyen adatokra hivatkozik, a másik meg amolyan adatokra hivatkozik. De hát akkor most melyik adat az igaz? Vagy többféle adat is létezik? Ismét egy idézet Drábik doktortól: „Mesterségesen hozták ki a rossz számokat. Hogyan hozták ki a rossz számokat? Utalok a Nemzetközi Valutaalap, amely a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia saját nagy fontosságú, globális hatáskörû pénzügyi intézménye, vagy az OECD (Organisation Economic Cooperation Development) a Gazdasági Együttmûködés Szervezete, mind a kettõ foglalkozott Magyarországgal és mind a 39

kettõ például megállapította azt, hogy az ezt megelõzõ, ehhez hasonló megszorítás, amit úgy hívunk, hogy Bokros-csomag, az semmi egyéb nem volt, mint a munkabér-jövedelem átcsoportosítása a pénztõke zsebébe. És ezt a Nemzetközi Valutaalap és az OECD mondja. És most sem másról van szó, minthogy elõállítottak hamis számokat azért – mert mi az adósság? számok, a számokat úgy manipulálják, ahogy akarják – elõállítottak hamis számokat azért, mert a Bokros-csomag után regenerálódó magyar táradalom körülbelül meg tudott termelni magának olyan majdnem ezer milliárd forintot, ami már az övé lehetett volna. Erre azt mondja a pénzoligarchia: Nem, az az enyém, elveszem tõled! És ennek az a technikája, hogy rossz számokat kreálok, a rossz számokra hivatkozással pánik hangulatot keltek, azonnal mindenféle megszorítás, mert omlik össze az ország! És képzeljék el, hogy ez mind hazugság. Ebbõl semmi nem igaz! Ebbõl annyi igaz, hogy hazug, rossz számokkal csináltak egy rossz költségvetési mérleget, és csináltak egy rossz külkereskedelmi mérleget. És ezek a számok tetszés szerint manipulálhatók. Bárki megnézheti a Nemzeti Bank honlapjá, hogy az országra vonatkozóan két statisztika van. Egy külföldre az IMF-nek, Brüsszelnek, az Európai Unió központjának és egy a parlamentnek és önöknek. Két különbözõ statisztika van. Melyik az igaz?” AZ ELADÓSODÁS EGYIK LEGFÕBB OKA: AZ EURÓPAI UNIÓ Nem azért mondom, mert én egyike voltam annak a mintegy hatszázezer honfitársamnak, aki annak idején az Európai unió ellen szavaztam, de Drábik János elõadását hallgatva bizony néha meghúlt az ereimben a vér, amikor az Európai Unióval kapcsolatos pénzügyi számokról beszélt. Pedig azért szavaztam a régi uniót felváltó új unió ellen, mert már akkor is ismertem azt a régi mondást, hogy közös lónak turós a háta. De ezek az adatok bizony még engem is megdöbbentettek: 40

„Az Európai Unió, ez a teljesen felesleges intézmény körülbelül 1 000 milliárd forintba kerül minden évben nekünk, nettó. És ez hiányzik, mert nemcsak annyit nyel le az Európai Unió, azt a 217 milliárdot, amit át kell mindig automatikusan utalni, át kell engedni a vámjövedelmet, át kell engedni az ÁFA-t és így tovább. Az Európai Unió az egyik legbûnösebb az eladósodási folyamatban. És akkor még jön az a nevetséges dolog, „jaj, hogy ha az Az Európai Unió ilyen-olyan feltételeit nem teljesítjük, konvergencia és egyebek, akkor majd visszatartja a pénzt!”, azt a pénzt tartja vissza, amit tõlünk beszed, és amibõl egy részét megengedi, hogy visszakönyörögjük ilyen-olyan pályázatokkal. Az Európai Unió a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia birodalmi struktúrája, abszolút fölösleges és természetellenes. Onnan lehet tudni, hogy fölösleges, mert ugyanúgy funkcionál, mint a Szovjetunió. Nagy baj van arra, hogy nincs Szovjetunió? Nincs, mert egy fölösleges struktúra volt. Mely közösségek nem fölöslegesek? Például a család, mert anélkül nincs reprodukció. Vagy a nagyobb család, a nemzet, mert anélkül meg nincs közösségi reprodukció. Kultúra, nyelv és így tovább. Közös történelem, Ezek természetes közösségek. Az Európai Közösség! Európai Unió az abszolút fölösleges. Ráadásul a demokrácia alapvetõ szabályainak megszegésével mûködik... Nincs meg az államhatalmi ágak megosztása, van ugyan parlament, de csak díszítõ ornamens, mert csak ajánlásokat tehet, hatásköre nincs. Ahol pedig a végrehajtó hatalom van, ugyanott hozzák az érdemi szabályokat, érdemi döntéseket, és még a bíróság is nemcsak jogalkalmazó, hanem jogalkotó is. És ugye már Montesquie óta tudjuk, hogy a demokrácia azzal kezdõdik, hogy osszuk meg az államhatalmi ágakat. A teljesen felesleges Az Európai Unióra a pénz- és korporációs olgarchiának van szüksége, hogy homogenizálja Európát és könnyebben kézben tudja tartani. Mert ennek a rendszernek az a lényege, hogy lecserélték a rendszereket nemcsak Keleten, tehát itt az 41

egykori szovjet birodalomban , hanem lecserélték Nyugaton is. Mert lecserélték Keleten tudjuk az állammonopolista rendszert erre a magánmonopolista rendszerre, Nyugaton meg a szociális piacgazdaság jóléti államát lecserélték a pénzuralmi rendszerre, ahol hitelpénzzel, eladósítással mûködtetik a társadalmat. Ennek az összes hátrányával, mert ugye mihelyt pénzuralmi rendszer rendezkedik be, azonnal megjelenik az a munkanélküliség, amitõl nem lehet megszabadulni. Mert a pénzuralmi rendszerben csak annak van munkája, akihez a pénz- és korporációs oligarchia elõ tudja állítnai magának a nagy kamatot, az eladósított állam számára a nagy adót, mert ennek a fele adósságszolgálatra megy el, ugyancsak az õ zsebébe, és amely ráadásul globálisan versenyképes önköltséggel és profittal dolgozik. Akinek bármilyen értékes a munkája, de ezt nem tudja rajta lekaszálni, az marginalizálódik. Ahol pedig olyan tevékenység folyik, ahol nem termelik neki se a kamatot, se a profitot és így tovább, ráadásul életben tart, mondjuk olyan idõs embereket, nyugdíjasokat, akik már életkoruknál fogva nem tudnak ennek a pénz- és korporációs oligarchiának a hasznára lenni, akkor azt a tevékenységet valósággal gyûlöli és szétveri. Ez az egészségügy. Mert az egészségügy egy profitra törõ beruházó bankár számára, ha az nem az övé, az az egészségügy, ahol kaszálni tudja a profitot, akkor az egy kártékony intézmény, mert életben tart olyan százezreket, akiktõl õ már szabadulni akar. Mert hiszen minden ilyen százezrek életben tartása csak viszi a pénzt, hiszen ezt õ zsebre tudná tenni, mint profitot, így viszont nem tudja zsebre tenni. Mibe kerül nekünk az Európai Unió? „Amit önöknek nem mondanak meg, a hivatalos magyar állami dokumentumokból, szakértõkkel kiszámoltuk, hogy 2003-ig az elveszített vámokkal, úthasználati díjjal és egyéb más dologgal, tehát évrõl-évre összeadva az Európai Unió leszívott Magyarországtól 8866 milliárd forintot 2003-ig. És minden évben mintegy 1400 milliárd forintba kerül nekünk az 42

Európai Unió. Most. Ez úgy jön össze, hogy van az egyösszegû befizetés, ez most 217 milliárd, utána át kell adni a vámjövedelmeket, az ÁFA-t stb. 1400 milliárd forint. Ebbõl a magyarok ha meg is kapják ezt a nyolcezret – csak a saját pénzükbõl kapnak vissza valamit – de ha ebbõl levonjuk azt, hogy mibe kerül nekünk minden évbe az Európai Unió, tehát összesítjük a számokat, akkor kiderül, hogy valójában sokkal kevesebb összeget kapunk – és az is bizonytalan – még a sokszorosát befizetjük. A magyarok az EU-tól kapnak 432 milliárdot, de 1380 milliárd terhet vállalnak. Most arról beszélek, arról a nyolc évrõl, amikor kapjuk ezt a pénzt. Tehát a veszteség minden évben 949 milliárd forint. Akkor, amikor kapjuk. És mi van akkor, amikor nem fogjuk kapni?” MI A TEENDÕ? Mindenki kritizál, mindenki beleszól. Tudják, mint annak idején a foci, ebben az országban mindenki ért hozzá. Meg is nézhetjük, hová jutott a magyar foci. A Fradi a másod osztályban. Gratulálok! No, de ha ilyen nagy a baj, van-e kiút, van-e megoldás? Természetesen van, nem is egy, csak ezekrõl a megoldási javaslatokról a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchiát gátlástalanul kiszolgáló jelenlegi politikai elit nem hajlandó tudomást venni. Azonban mi, akik minimum érdeklõdõ típusú honfik és honleányok vagyunk, akik szentül meg vannak gyõzõdve arról, hogy nemcsak megszorításokból, ó pardon, reformokból áll a világ, talán szívesen megismerkednénk néhány egyszerû, ám annál nagyszerûbb javaslattal, mely képes lenne kihúzni az ország kátyuba ragadt szekerét, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodás képzavarral. Nézzük, mikett, s fõként kiket javasol abba a bizonyos sokat emlegetett szakértõi kormányba Drábik doktor: „Azok a számok, amelyek alapján kimutatják, hogy költségvetés el van adósodva, mesterségesen elõállított számok. Olyan állítják elõ, akik minden emeltyût a kezükben tartanak. És ugyancsak azok a 43

számok is mesterségesen elõállított számok, amelyek az ország külkapcsolataira vonatkoznak, vagyis a külkereskedelmi mérlegre vonatkozó adatok. Ha ez így van, mi az amit tenni lehet ellene? Az államháztartásra nehezedõ adósság meghaladja a 14 000 milliárd forintot. 108 milliárd dollár adósság nehezedik a teljes gazdaságra. Impozáns lista a szakértõi kormányról (pártoktól függetlenek, a szakmaiság alapján állnak): Varga István, Csath Magdolna, Bogár László, Boros Imre, Lóránt Károly, Milton Freedmann. Az USA adóssága: 8500 milliárd USD. Az utóbbi idõszakban a dollár értékének mintegy harmadát veszítette el. Milton Friedmann Nobel-díjas neoliberális közgazdász, a Stanford Egyetem tanárának javaslata: Az állam bocsásson ki valódi pénzt, vásárolja vissza az adósleveleit (államkötvényeket) évente 500 milliárd dollár kamatot fizet rá az amerikai állam. Hogy ne legyen infláció, a FED-et (az amerikai központi bank – magánbank, mely kvázi a nemzeti bank szerepét tölti be) rá kell szorítani törvényileg, jogszabályilag, hogy az ún. banki tartalék rátát a jelenlegi 10%-os mértékrõl 100%-ra emelje fel. (Ez az érték hazánkban 5%!) Banki tartalékráta: Ha a központi bank kibocsát pénzt, mert mondjuk az államnak pénzre van szüksége, az állam kiállít egy államkötvényt (ha tetszik adóslevelet), és azt felajánlja megvételre a központi banknak, amely megveszi azt egy fedezetlen csekkel. Én adok egy 1 milliárdos kötvényt, te adsz egy 1 milliárdos csekket. Ez a csekk aztán elkezd funkcionálni, mondjuk lemegy tíz bankba 100-100 millióval. Ez tartalék, azaz ez azt jelenti, hogy ennek a kilencszeresét a bank még kibocsájthatja. Vagyis nem létezõ pénzt kibocsájthat, ezután kamatot szedhet, sõt, ha valaki a nem létezõ pénzt – mondjuk vett egy ingatlant, és nem tudja fizetni a hitelt – a nem létezõ pénzért 44

nemcsak kamatot szed, hanem elveszi az adós tényleges értékét hordozó ingatlanját a bank. A bank tartalék ráta 100%-ra történõ felemelése tehát azt jelenti, hogy a magánbankoknak nem kell a központi bankhoz fordulni pénzért, viszont nem lesz lehetõségük továbbra pénzt kibocsátani. Ezentúl már csak az állam bocsáthat ki pénzt, ami egyébként megfelel az amerikai alkotmány rendelkezéseinek. Milton Freedmann módszerével a magyar eladósodottság is megszüntethetõ lenne. A 14 000 milliárd forintos adósság állomány évente mintegy 900 milliárd forinttal terheli meg évente a költségvetést. Mintegy három év alatt meg lehetne szabadulnmi ettõl az adósság állománytól.” „A magyar állam, amelyik 1991-ben, tehát az Antall-kormány idején, amikor elfogadták a Nemzeti Bankról szóló törvényt, amit most úgy ünnepelnek, lényegében a magyar állam átengedte a pénzkibocsátási jogát a Nemzeti Banknak és megtiltotta magának, hogy pénzt bocsásson ki. Holott az alkotmány az államnak biztosítja ezt a jogot, és a Nemzeti Bank az államnak a 100%-os tulajdona még ma is. Az egy más dolog, hogy azt mondta, hogy én mint tulajdonos, megtiltom magamnak, hogy a saját tulajdonomnak bármilyen dolgába beleszóljak. Még a miniszterelnök, aki tulajdonos, elmegy a Nemzeti Bankba és pitizik, holott õ a tulajdonos! Na ja, de a pénzoligarchia azt mondta, hogy te olyan tulajdonos vagy, a Nemzeti Bank dolgaiba, se pénzügyeibe neked beleszólásod érdemben nem lehet. Azt kell tenned, amit én mondok. De a jogszabály az egy feles törvény, tehát bármikor, bármilyen parlamenti többséggel, ahogy az állam megtiltotta magának, hogy pénzt kibocsásson, ugyanúgy most feles törvénnyel megengedi magának. 45

És ha kibocsájtja õ a pénzt, nem a Nemzeti Bank, ha õ kibocsájtja ezt a 14 000 milliárd forintot és visszavásárolja a bankoknál és a befektetõ alapoknál lévõ államkötvényeket, akkor megszabadulna az ország ettõl az adósságtól. Erre azt szokták mondani, ha 14 000 milliárd forint rázúdul a gazdaságra, akkor elképesztõ infláció lesz. Ahhoz, hogy ne zúduljon rá a gazdaságra, ahhoz azt kell elrendelni, hogy a banki tartalék rátát, amirõl az elõbb már beszéltem, ami Magyarországon nem 10%, mint Amerikában, hanem csak 5, mégpedig 2002. augusztus 1-je óta, hogy ezt a bizonyos 5% banki tartalék rátát 5%-ról fel kell emelni 100%-ra. Ez is feles törvénnyel simán elintézhetõ. Mert ezt ráadásul a Nemzeti Bank elnöke rendelte el, és a Nemzeti Banknak végsõ soron a kormány és a parlament, mint tulajdonos, parancsolhat. Az alkotmány és a jogszabályok szerint! Hogy ténylegesen nem így van, azt tudjuk. De nincs jogi akadálya! Tehát ha az állam felemeli 100%-ra a banki tartalék rátát, ez azt jelenti, hogy a visszavásárolt kötvények ellenértéke a bankoknál marad, nem kerül be a gazdasági életbe. Nem okoz inflációt, hanem ott lesz náluk. Csak most már a bankoktól nem kell elvenni pénzt, csak a bankok most már azzal a pénzzel gazdálkodhatnak, azt kölcsönözhetik ki, azzal üzletelhetnek, amivel ténylegesen rendelkeznek. Amit a betéteseiktõl összeszedtek, és amit ezekért az államkötvényekért kaptak. És ezzel gazdálkodhatnak. Náluk lesz a pénz és nem lesz infláció. A közgazdasági egyetemen errõl nem hallanak semmit. Tehát még egyszer hangsúlyozom, ez közgazdaságilag szilárd alapokon áll, és jogilag is meg lehetne ezt csinálni. Azért nem lehet ezt megcsinálni, mert nincs hozzá politikai akarat. Nincs hozzá olyan politikai erõ, amelyik ennek a képviseletét fel merné vállalni. Mindenki fél és retteg a pénzoligarchiától.” 46

LAUTENBACH JAVASLATA Az Európa Kiadó gondozásában megjelentetett könyvsorozat egyik darabja Todd G. Buchholz: „Új ötletek halott közgazdászoktól” címû munkája. Ahogy mondani szokták, jó az öreg a háznál! És valóban. Azért mert valaki korban elõttünk élt, még nem jelenti azt feltétlenül, hogy okosabbak és bölcsebbek is vagyunk nála. Nehogy azt higgyük már, hogy mi találtuk fel a csõ végén a lyukat. Bizony ám! Vannak elõttünk sikeres megoldások, olyan példák, amelyek mûködtek akkor és mûködnének most is, ha lenne szándék és akarat a végrehajtásukra. Ilyen megoldás például a Drábik doktor által idézett Dr. Willhelm Lautenbach javaslata is: „Egy másik javaslat, ami ugyancsak óriási módon segítené ennek a „világ vége“ állapotnak megszüntetéséhez, Dr. Willhelm Lautenbach nevéhez fûzõdik, aki nem él már. Õ volt a weimari Németországnak az a kiváló pénzügyi szakértõje – fõosztályvezetõ volt a berlini Pénzügyminisztériumban –, aki, amikor embargó alá vették Németországot, és volt nyolc millió munkanélküli, azt mondta, sebaj, tessék saját kibocsátású pénzzel, amit konkrét termelõ programhoz kötnek, tehát nem lehet elfogyasztani, elkölteni, hanem csak arra a termelõ programra vagy infrastruktúrára, építõ programra lehet fordítani, akkor az így kibocsátott pénz nem okoz inflációt, mert a termelõ program, vagy infrastruktúra program végén elõálló kapacitás növekedés, terméknövekedés, többlettermék és többletszolgáltatás az lefedezi azt a pénzt, sõt még többet, hiszen a multiplikációs hatás révén még többletet is hoz, mert munkanélküliek százezrei Németországban milliói – lesznek adófizetõ polgárok. És az állam nagyon nagy jövedelemhez jut. Tehát egyáltalán nem okoz inflációt. Ezt a tervet sikerrel alkalmazták Németországban, például az autobahnok így épültek. Sikerrel alkalmazta a New Deal idején Franklin Delano Roosevelt. Sikeresen alkalmazta DeGaul. Tehát ez egy bizonyítottan jó módszer.” 47

A FORINT MÁR MEGSZÜNT Ez a kijelentés elsõ nekifutásra talán megdöbbentõnek tûnik, azonban ha kellõ gondossággal figyelünk Drábik szavaira, lassacskán kibontakozik elõttünk egy ördögi kép, amelybõl azt olvashatjuk ki, hogy a forint gyakorlatilag már csak papíron létezik, ahogyan az elõadó nagyon találóan fogalmaz, „hitelpénz, forintruhába öltöztetve, aminek minden egyes darabjáért kamatot kell fizetnünk”: „A magyar állam, nemcsak hogy nem bocsát ki pénzt, hanem még ahhoz is hozzájárul, hogy megszüntessék a forintot... A forint már megszünt. Amikor adták el a magyar nemzeti vagyont, és azért körülbelül 7 milliárd dollár – a mintegy 100 milliárd dollár helyett!!! – bejött a Nemzeti Bankhoz, akkor a Nmezeti Bank ezt a pénzt megtartotta magánál. Ez a pénz benne van a mai 17 milliárd euró ún. devizatartalékban. Amiért persze kamatot kell fizetni. Hogyan történt a forint lecserélése? Ezt a privatizációért bejött devizát a Nemzeti Bank megtartotta, és vett papírt, festéket és házilag elõállított forintot. De, hogy ne legyen túl sok pénz, mert így is bõven inflálták, de hogy ne legyen még nagyobb infláció, az igazi forintot, amit a magyar állam bovsátott ki, tehát nem vett fel kölcsönként, hanem õ maga bocsátotta ki ingyen, azt a pénzt ugyanolyan mennyiségben kivonták, tehát kivonták a valódi magyar forintot, amit a magyar állambocsátott ki, és lecserélték azzal a forinttal, ami már a beérkezett devizának volt az ellenértéke. Ez egy folyamat volt. Ez körülbelül hét évig tartott. Tehát az a forint, ami ma forgalomban van, az felvett külföldi kölcsön, felvett, ideérkezett külföldi deviza, amit forintruhába öltöztetve cirkuláltatnak a magyar gazdaságban. Persze meglehetõsen szûk mennyiségben, mert jelentõs része ennek a pénznek ül a különbözõ befektetési alapokban. És a befektetési alapok nem szeretik cirkuláltatni a pénzt a gazdaságban, mert azzal baj van. Ott termelni kell, ott utána járni kell, ott piacot kell keresni, ott kockázat van. Sokkal jobban szeretik: el kell adósítani az 48

államot, bocsásson ki adóslevelet, mi azt megvesszük, kaszáljuk érte a nagy kamatot, és semmi bajunk nincs vele. Csak gombokat kell nyomogatni és zsebre tenni a pénzt. És mindehhez csak az kell, hogy megfelelõ hálózatokkal és kapcsolatrendszerrel mindig gondoskodjunk arról, hogy olyan emberek legyenek kormányzati pozícióban, akik minket kiszolgálnak. Világos?! Az igazi forint, az már meghalt.! Külföldi hitelpénz van itt, amiért kamatot kell fizetni, forintruhába öltöztetve. Minden egyes forintra most már kamatot kell fizetni.” VARGA ISTVÁN JAVASLATAI És akkor nézzük a konkrétumokat! Kritizáltunk eleget, és hogy ne érhessen minket az a vád, hogy játsszuk itt az okostojást, álljunk elõ a farbával, lássuk, mibõl élünk, hogyan lehetne kilábalni ebbõl a katyvaszból megszorítások nélkül! „A pénzügyi befektetés után mindenki adózzon, ne csak a magánszemélyek, hanem a pénzügyi vállalatok és intézmények is! Most ugyanis szó van arról, hogy a kamat és a tõzsdei árfolyamnyereség is meg lesz adóztatva, csak azt nem mondják hozzá, hogy ez alól kik kapnak kivételt. A kamat, az árfolyamnyereség, a hozam és az osztalék egyetemesen 20%-kal adózzon, függetlenül attól, hogy a tulajdonos természetes személy – vagyis önök – vagy jogi személy, belföldi vagy külföldi illetõségû, egyénileg vagy befektetési alapon keresztül szerzi a jövedelmét. Nem nagyon ismeri a magyar lakosság azt, hogy a Gyurcsány-csomag a kamatadót és a tõzsdei árfolyamnyereség adót csak a magánszemélyekre, tovább a rövid távú megtakarításokra terhelné rá. A nagyvolumenû papírok, ahol az ezermilliárdok vannak, a jogi személyek, a pénzügyi társaságok, a befektetési alapok továbbra is adómentesek maradnának. Tehát a pénz- és korporációs oligarchia nem fog adózni. 49

Jogszabályilag, törvénnyel meg kell tiltani a költségvetési hiányt meghaladó kötvénykibocsátást. Mirõl van szó? Arról van szó, hogy az állam nem annyi kötvényt bocsát ki, mint amennyire az éppen folyó fizetési szükségletei miatt elkerülhetetlen, hanem sokkal többet. Azért, hogy a spekulációs pénzek szabadon tudjanak mozogni, illetve azért, hogy a pénzoligarchia mondja meg, hogy én mennyi kötvényt akarok tõled, mennyi fölösleges pénzem van, amit most be akarok fektetni valahol államkötvényekbe. És akkor annyit az Állami Adósságkezelõ Központ kibocsát. Igen ám, de ez viszont oltári sok többletköltséget jelent. Mindig 5-600 milliárddal több van kibocsátva, mint amennyi szükséges, és ugye fizetik utána a nem is kis kamatot. A kötvények hozama egy komoly összeg. Meg kell szüntetni a magánnyugdíj-pénztárak állami támogatását és felül kell vizsgálni mûködésüket. Mirõl van szó? Miért felesleges a magánnyugdíj-pénztár? A magánnyugdíj-pénztár ugye átvenné az állami nyugdíj-pénztár helyett a nyugdíj befizetéseket. Na és mit csinál vele? Mit csinál ezzel a pénzzel? Ül rajta? Nem! Befekteti! Melyik a legjobb befektetés? Ha az államtól vásárol államkötvényt. Vagyis ki fizeti? Az állam fizeti, csak sokkal többet fizet! Mert még fizetni kell az államkötvény után azt a tíz valahány százalékot. És közbe jön egy olyan magántársaság – teljesen feleslegesen – amelyik ebbõl zsírosan él. Nagymértékû spekulációt eredményezhet az eltitkolt jövedelmek bírságmentes ötévi részletekben fizetett adóval történõ legalizálása, valamint a külföldrõl visszahozott vagyonok 10%-os adója. MIrõl van itt szó? Az volt a Gyurcsány-csomagban, hogy lehessen a Svájcba kimenekített pénzeket visszahozni, fizessenek egyszer 10%-os adót és azzal legyen legalizálva. Eszerint a javaslat szerint ezt nem szabad megcsinálni, mert ez elõsegítené a pénzmosást. Ezen pénzek visszahozására valamilyen más módszert kellene találni.” 50

A különleges célú, vagyis a magyarországi off-shore cégek – van belõlük 768 – azoknak az adóját fel kellene emelni a többi cégnek az adószintjére, fizessenek ugyanannyit, mint a többi magyar cég. Milyen alapon állapodik meg a Pénzügyminisztréium külön velük és sokkal alacsonyabb adót fizetnek. Ezek az off-shore cégek annyira lerontják a számainkat, hogy utána kamatemelésjön, forintleértékelés jön és ezzel száz és számilliárdos nagyságrendben sokszorosát okozzák kárban annak, mint amennyit esetleges kis adójukkal hozzájárulnak a magyar költségvetéshez. A magyar államkincstár ne csak számfejtse azokat a pénzeket, amiket kifizet az állam, hanem kezelje is. Ugyanis most az állam csak számfejti és utána átutalja nagy jutalékért, itt ezer és ezer milliárdokról van szó évente, és ezekért a nagy jutalékot, semmi munkáért, meg a különbözõ banki számlák kezeléséért elteszik a bankok. Ezt meg lehetne tartani a költségvetésben. Hát mibõl állna az, hogy az Államkincstár közvetlenül utalja ki pénzeket? Rengeteg milliárd megmaradna. Nem kellene kotorászni a szerencsétlen magyaroknak a zsebébe. Az Európai unióból fogunk kapni körülbelül 8 000 milliárd forintot. De csak ha a felével számolunk, az is 4 000 milliárd forint nyolc év alatt. Ha ezt a pénzt fedezetként használnák, tehát mindaz, aki pályázik rá, tehát az állam, az állam különbözõ szervei, regionális szervek, önkormányzatok stb., akkor ugyanennyi ún. elektronikus pénzt lehetne kibocsátani, és ezzel az elektronikus pénzzel ezt az EU-s pénzt különösebb nehézségek nélkül akár meg lehetne ötszörözni, ezzel rengeteg ember munkához jutna. Helyi pénz: Teljesen legális, Magyarországon is engedélyezett. Úgy lehet kibocsátani, ha van rá normál pénz fedezet. A kibocsátás helyén mindenféle árut, szolgáltatást ezzel a helyi pénzzel lehet igénybe 51

venni. A normál pénzt csak akkor kell felhasználni, ha olyan áruról, termékrõl, vagy szolgáltatásról van szó, amit helyben nem lehet igénybe venni, mondjuk külföldrõl kell behozni. Ha fedezetként pályáznák meg ezt a 4 000 milliárd forintot, illetve ennek megfelelõ euróról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy minden – és ezt országos szinten, kormányzati szinten is meg lehet tenni, mert az Európai unió szempontjából Magyarország is csak egy régió – hogy minden olyan tevékenységre ki lehet bocsátani egy pénzt, amely pénz csak a Magyarországon megoldható feladatok cseréjére fordítható. Tehát én kifizetek egy magyar kõmûvest egy magyar állattartótól beszerzett hússal, tejjel és így tovább. És csak akkor kell a másik pénzhez hozzányúlni, ha valamilyen különleges termék van, ami nem állítható elõ Magyarországon. Ezt hívják E-pénznek elektronikus pénznek. Mert ma már megvan az a technika rá, hogy mobiltelefonokkal, bankkártyákkal közvetlenül lehet ezeket a gazdasági élet közvetítõ közeg szerepét ellátó jeleket csereberélni. Mert a pénz az csak egy jel. Minden pénz, kivétel nélkül minden pénz csak jel. Helyi pénzekkel meg lehetne építeni az utakat, a belvízelvezetõ csatornákat, a gátakat, a településeken a szennyvízelvezetõ-csatornákat. Finanszírozni lehetne a mezõgazdasági üzeneket és így tovább. Parkosítani lehetne, lakóházakat építeni, ezt mind meg tudnák csinálni a magyarok. Nem kell külföldre menni. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez teljesen legális és meg van a jogszabályi háttere az Európai unióban is, vagyis meg vannak erre a jogszabályok, amelyek ezt legalizálják, és Magyarországon is meg van a jogszabályi háttere. Tehát ez teljesen legális. Nem beszélnek róla, mert a bankok gyûlölik. Mert akkor nem tudják nagy kamatra kikölcsönözni a pénzeket és nem tudják az eladósított lakosságtól fillérekért megszerezni az ingatlanjaikat, a termõföldjeiket és így tovább.

52

Mennyit veszít a költségvetés az energia dolgával? A pénzoligarchia követelésére világpiaci szintre akarják emelni az energia árát. Ez érvényes a gázra is. A gáz világpiaci árára hivatkozva akarják megemelni az árakat. de ezek a hivatkozások azonban tévesek. Ugyanis a 2006. évi költségvetésben, ami most van érvényben, 50 milliárd forint az elõírt támogatás. Magyarország évente mintegy 1 millió tonna kõolajat és 3 milliárd m3 földgázt termel. Ezt mi termeljük. Mai áron számolva 234 milliárd forint értékben. Az államhoz befolyó bányajáradék azonban csak 12%, mivel a külföldiek teszik el a többit. Ez semmivel sem indokolható extraprofithoz juttatja a kitermelõt. Ha az állam ezt normálisan, tisztességesen megadóztatná, akkor sokkal több jövedelemhez jutna és lyukakat tömhetne be vele a költségvetésen. Ha a Paksi Atomerõmû közvetlenül – tehát a közvetítõket kiiktatva – juttatná el az energiát a lakossághoz, sokkal olcsóbb lenne az. Most eladják az energiát nagyon olcsón a közvetítõknek, azok óriási haszonnal továbbadják, és így kapjuk meg. Sõt, még az orosz földgázt is úgy kapjuk meg, hogy eladják Nyugatra és mi a Nyugattól vesszük meg jóval drágábban. A villamos mûveket a tényleges értékük 15%-áért adták el. Amelyeket ha nem adnak el, továbbra is rendkívül olcsón juthatnánk az áramhoz. De eladták és most világpiaci áron akarják adni nekünk az elektromos áramot. A közlekedésrõl: Ha a magyar autóbuszok mennek például külföldre, akkor nekünk ezért nekünk megfelelõ fuvarozási szolgáltatás utáni ÁFA-t kell külföldön befizetnünk. Az osztrákok, akik idejönnek, azok viszont nem fizetnek a magyar költségvetésnek ÁFA-t. Ez is 6 milliárd forint veszteség minden évben. Ez is egy egyszerû rendelkezéssel megoldható lenne, semmi mást nem kellene csinálni, mint leutánozni, hogy mit csinálnak az osztrák sógorok. 53

További, mintegy 100 milliárd forint veszteség van minden évben abból, hogy nincs megfelelõ ellenõrzés és mindenféle áru jön Kínából, Távol-Keletrõl illegálisan. Ez egyrészt tönkretette számos magyar munkavállaló munkahelyét, és mivel illegálisan megy, nem adózik stb. Ha ezen a területen megszigorítanák az állami tevékenységet, az 100 milliárd forintot hozna a konyhára. A magyarországon mûködõ bankoknak mintegy 90%-a külföldi kézben van. Egyszerûen nem hajlandóak finanszírozni a magyar kis- és középvállalkozásokat, beleértve a mezõgazdasági vállalkozásokat. A külföldi multinacionális vállalatok nem szorulnak támogatásra, hiszen óriási pénzügyi fedezettel rendelkeznek és megvan a saját bankjuk. Ezért a kis- és közepes, tehát a valódi magyar gazdaság fuldoklik a pénzhiányban. Nincs pénz, nincs forgótõke. Minden volna. Van munka, van munkaerõ, van akarat, minden van, csak pénztõke nincs, nem tudják közvetíteni, tehát a gazdasági életnek a közvetítõ közege hiányzik. Ez olyan, mint amikor nincs elég vér az emberi szervezetben. És ez azért van, mert a külföldi bankoknak nem érdeke, hogy helyzetbe hozzák a magyar kis- és közép vállalkozókat. Tehát ezért meg kellene szervezni magyar pénzügyi támogatást magyar bankok létrehozásával – például Kanadában a bankoknak csak 14%-a lehet külföldi! Szó volt arról is, hogy rettenetesen megugrottak a magyar munkabérek és ezért kell most megszorításokat alkalmazni. UBS (Union Bank of Switzerland) legutóbbi felmérése szerint a jelenlegi magyar minimálbér – amirõl ún. szakértõk nem szégyellik azt állítani, hogy „nagyon megugrott és túlfogyasztást eredményezett, és állítólag emiatt bomlott meg a külkereskedelmi egyensúly” –, nos ez a túl magas minimálbér 2,4 svájci frank/óra Budapesten. A világ hetven városának átlaga azonban majdnem 10 svájci frank/óra (9,5) és Zurichben az átlag órabér 32 svájci frank/óra és ugyanakkor a megélhetési 54

költségek, a budapesti megélhetési költségek a zurichinek a 67%-a, de a mi munkabérünk a zurichi 32 svájci frank helyett csak 2,4 svájci frank. És nem sül le a bõr a képükrõl azt mondani, hogy Magyarországon azért nincs egyensúly, mert túl magasak a bérek. Vagy azt mondják, hogy „jaj mi lesz itt, kimegy a külföldi tõke és összeomlik a gazdaság?!” Elõször is lehet magyar pénzt is kibocsátani. Emlékezzünk az ázsiai pénzügyi válságra! Thaiföld, Dél-Korea, Homg Kong, Tajvan stb. Malajziában nem volt. És Szingapúrban sem volt. Mert Malajziában volt egy Dr. Mohamed Mahatir és Szingapúrban meg volt egy Dr. Lee Quan You. A Mahatir azt mondta mikor ott is ki akarták robbantani a válságot – mert ugye megszívta magát a külföldi tõke, ki akart vonulni és omlott volna az ország – azt mondta Mahatir, hogy nem mentek ki. Miért? Csak, mert nem engedlek ki benneteket! Kész. És mi lett? Semmi. A Soros prüszkölt, meg a társai prüszköltek, hogy nincs demokrácia. Na bumm. Miféle demokrácia? Legfeljebb demokratúra. És Malajzia ragyogóan... ott kérem szépen nem volt válság, Malajzia így megy föl, mint a rakéta. Lényegében ehhez hasonló javaslata van Csath Magdolnának és Boross Imrének és Lóránt Károlynak is. Egyik kiválóbb ember, mint a másik.” BOGÁR LÁSZLÓ JAVASLATA A polgári-kormány volt államtitkára, aki immáron heti rendszerességgel tûnik fel a Hír Televízió képernyõjén. Szemléletesen adja tudtára nem kis számú nézõközönségének, hogyan is áll ma az ország, hogyan jutott idáig, és mik a várható következények. Drábik János is oly fontosnak találta, hogy elõadásában erre külön is kitért: „Az a bizonyos alku, amit a magyar társadalom kötött ezzel a birodalommal, mármint a szovjet birodalmat felváltó pénzügyi impériummal, ezzel egy új alkut kell kötni. Meg kell nekik mondani, hogy 55

ez így nem megy tovább. Mert ez teljesen elpusztítja a magyar társadalmat. Ez az egész trükközés, hogy el van adósodva az ország, ezt hamis számokkal állították elõ. Ennek az a célja, hogy rákényszerítsék a társadalomra a megszorításokat, vagyis az állam porszívózza össze az önök zsebébõl ezt az ezer milliárdot, és az állam eladósítási technikáival – õk eladósítják az államot – adósságszolgálat formájában adja át nekik. Ha ezt megteszik, és ez beindult, azt mondja Bogár László, hogy ez már azt jelenti, hogy a magyar munkaerõnek a reprodukciója válik lehetetlenné. Mert az egészségügyet piaci árakon akarják egy olyan lakosságra ráterhelni, amelyinek nem a piaci árakon van a munkabére és tõkejövedelme meg nincs, mert nincs vagyona, mert a magyar vagyont nem a magyarok kapták, hanem külföldiek. Tehát ha az egészségügybõl kimegy a pénzoligarchia nyomására az állam, akkor tovább romlik a magyar társadalom amúgy is rossz egészségügyi állapota, nem tud reprodukálódni. De a munkaerõ szakértelmileg sem tud reprodukálódni, mert hogyha üzletet csinálnak az iskolaügybõl, vagy hogyha szétverik, nem lesz szakképzett munkaerõ. Ha ezek a nagy humán reprodukciós rendszerek szétroncsolódnak, akkor a magyar társadalom nem tud reprodukálódni. És ha nem tud reprodukálódni, akkor tulajdonképpen nekik sem tud profitot termelni. Tehát õnekik is az lenne az érdekük, hogy most egyszer ne legyenek már ilyen pofátlanok, hanem kössenek egy új alkut.” ÉRLELÕDIK EGY FORRADALMI HELYZET Mindenki érzi, hogy készül valami. Csak sajnos ahogy az ember körülnéz szûkebb és tágabb pátriájában azt veszi észre, hogy a patópálosra sikeredett, az államszocializmus idején a fridzsider- és gulyáskommunizmus jótékony posványában szocializálódott, s mára gyökértelen kozmopolita konzumidióta fehérjehalmazokká változott 56

egyszerû fogyasztókról nem az egykori történelmi hõseink jutnak eszünkbe, hanem inkább Arkagyij Rajkin, aki szerint „Válámi ván, de nem áz igázi!” De miért is nem lesz itt forradalom? Erre a kérdésre is választ kapunk az elõadás végén: „A magyar társadalom annyira meg van szorítva, hogy érlelõdik egy forradalmi helyzet... Azért nem lesz forradalom, mert a lakosság nem érti, hogy mi történik vele. Ötvenhattól eltérõen, ma nem világosak a frontvonalak. Arctalan pénzviszonyokba elrejtõzött uzsorásokat meg se lehet találni. És ráadásul a lakosság nem érti, elhiszi, hogy azért kell megint megsarcolni, mert túl sokat fogyasztott és túl magas a bére... Ne felejtsék el, kezükben tartják a tömegtájékoztatást! Sajnos a magyar társadalom egy része már ebben a birka állapotba van szorítva mélyen a szintje alá van szorítva és már arra se képes – süket és vak – és már arra se képes, hogy felismerje, mi az õ érdeke és miért kellene kiállni. Tehát érlelõdik egy forradalmi helyzet, de ebbõl forradalom csak akkor lesz, hogyha megértik az emberek, hogyan mûködik a pénzrendszer, s mi mindent lehet pénzügyi eszközökkel elérni, hogy ezzel keményebb uralmat lehet gyakorolni, mint a szuronyokkal, és álnokabbat és alattomosabbat, mert azt se lehet tudni, ki az, akinek ingyen dolgozunk. És amíg nem érti a lakosság, addig nem tud felállni és nem tudja azt mondani, hogy kérem szépen, állítsuk vissza a közpénzrendszert, mert ha visszaállítanánk a közpénzrendszert – aminek a részletei a Pénz diktatúrája címû könyvben részletesen megismerhetõ –, akkor tulajdonképpen – nem egyik napról a másikra, mert ez egy folyamat – de akkor át lehetne állítani a váltókat, és valóban növekedési pályára lehetne állítani a termelõ gazdaságot minden megszorítások nélkül és úgy lehetne emelni a béreket, hogy a bérekben is legyen konvergencia, ne csak a terhekben. A bérekben is közeledjünk Európa fejlettebb országaihoz, szerencsésebb népeihez. ”

57

Itt tartunk most. A szocialista nagyváros öntudatos polgára pedig, aki maga is a másfél milliós tömegben próbált menedéket keresni a természet felbõszült erõi elõl, egyre csak azon tûnõdik, hogy vajon egy következmények nélküli országban, ahol egy árva miniszter nem sok, de annyi nem jelent meg a katasztrófát követõen, mennyi kell ahhoz, hogy ne csak a petárdák, de az indulatok is felrobbanjanak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.

58

AZ UNIÓ TOTÁLIS CSÕDJE – avagy A Gólem nem szabadul –

Félve az újabb leégéstõl, az ölebmédia pórázon tartásának kimûvelt mestere, a hórihorgas ripacs, a sziporkázni mindig képes és kész Francisco most kerüli a feltûnést. A brüsszeli palota garázsaiban bujkálva, lopva adja át a nem tudom én hányadik konvergencia-program kefelevonatát Joaquín Almunia úrnak, az Európai Bizottság pénzügyi felelõsének, a témában illetékes EU- komiszárnak. Az érvelése is roppant figyelemreméltó. Aszongya ez a Francisco gyerek az egyébként szintén szocialista pénzügyi komiszárnak – és bizonyos szemszögbõl akkor sem vetjük el a sulykot, ha azt mondjuk, még zsarolásnak is tûnhet a dolog (de hát ezen már nem lepõdünk meg, a mi kommunistáink arcán aztán olyan vastag a bõr, hogy a rinocérosz korrepetálás céljából nyugodtan visszaülhetne az iskolapadba), szóval, hogy az Unió még mindig jobban jár velük (mocskos tolvaj, pofátlan hazudozó ifjúkommunistákkal – ezt már csak én teszem hozzá a korrektség kedvéért!), mert ha ezúttal is visszadobják a konvergencia program néven nagy nehezen kiizzadt valamit (aminek szakértõk szerint vajmi kevés köze van egy valódi programhoz!), akkor a populista, nacionalista ellenzék fog hatalomra kerülni, élén magával az Antikrisztus Viktor királlyal, és hát ugye az maga a vég. A valóság nem számít. Soha nem is számított. Egyébként is érdekel valakit a brüsszeli vagy strassbourgi EU-paloták légkondicionált irodáiban, hogy mi folyik az újgyarmati sorba taszított végeken, vagy ahogyan manapság divatos szakértõi entellektüel körökben nevezni szokás, a félperiférián? Felvonják legalább a szemöldöküket, össze59

ráncolják legalább a homlokukat a forintban átszámolva többmilliós havi apanázst felvevõ, és a kamerák elõtt fesztelen mosollyal parolázó eurobürokraták arra a hírre, hogy ha ilyen ütemben folytatódik a magyar válság, az magával ránthatja a térség többi országának gazdaságát is? Azért lengyel barátaink 38 milliónyian némiképp nagyobb vásárlóerõ-csökkenést jelentenének, mint a mi szerény, ám kitartóan fogyó és immáron valamivel tízmillió alatti lakosságunk. Érdekes helyzet van kialakulóban. Mi legyen? Érvényesüljön a pártszimpátia, a kiszolgáló komprádor elit helyzetben tartása, a kiszipolyozás további biztosítása érdekében, avagy jöjjön aminek jönnie kell, az Unió tekintélye mindennél elõbbre való? Mert hiszen ha most ekkora hiányt, ilyen fokú hozzá nem értésbõl fakadó töketlenkedést elnézünk egy uniós tagországnak, akkor jönni fognak a többiek is, és magasról tesznek a játékszabályokra, mondván, ja kérem szépen, ha a magyaroknak lehetett, akkor nekünk is lehet?! Hát, egy biztos, nincs könnyû dolga Almuniának. Mindeközben itthon, a magát egykoron a legnézettebbnek tituláló reggeli beszélgetõs mûsor hétvégi változatában, a jellegzetesen szuszogó légvételérõl elhíresült egykori színházigazgató, a dúsképzeletû nép által csak bazidai Darth Vader epitheton ornansszal felruházott ex-Heti hetes, Verebes, Veres pénzügyminisztert beszélteti öles nyelvcsapások közepette. Amint az az interperszonális kommunikációból is azonnal kiderül számunkra, a régi-új kormány, különös tekintettel az egykori TÉESZ fõkönyvelõbõl milliárdos üzletemberré, a parlament egyik, ha nem a leggazdagabb tagjává, majd késõbb pénzügyminiszterrré avanzsált Veres tevékenysége, már a jobb oldali elfogultsággal aztán igazán nem vádolható Petschnig Mária Zitánál is kivágta a biztosítékot. Mi a fene? A végén még tényleg lesz valami ebbõl az országból? Vagy csak arról van szó, hogy Kéri László férje kiesett a pixisbõl? Tudják ki a hölgy? Õ az, aki annak idején arról írt, hogyan ünnepelték pezsgõzéssel az SZDSZ parlamentbe jutását és a Fidesz választási vereségét („Édes hazám megmenekült!“ vagy valami hasonló.) Nem semmi! 60

Szóval Kéri László férje azt írja, hogy nem igazán tetszik neki, hogy a hatalmas államadósság felhalmozásában kulcsszerepet játszó, s ezért abban felelõsséggel tartozó Verest nevezték ki újból pénzügyminiszternek. Na bumm! És akkó’ mi van Zituka? Nekünk se tetszik, oszt mégse rinyálunk ennyit, kiváltképp nem az ÉS hasábjain. Persze Veres azonnal rákontráz, hogy hát neki aztán végképp semmi beleszólása nincs a pénzügyek alakulásába, õ csak egy pontig tud elmenni, onnantól kezdve õ is csak egy szimpla kormánytag és hát ugye a tárcáknál meghozott döntésekért se õ felel és különben is, nincs ott az aláírása és punktumm. Bezzeg ha nem kéne figyelemmel lenni a társadalmi hatásokra és egyszerû vállalat vezetési módszerekkel lehetne döntéseket hozni! Egy év alatt rendbe tennék az országot! Bizony ám! Igaz, hogy akkor senki sem kapna semmilyen támogatást semmire, mindenkinek, ahogy az egykori TÉESZ fõkönyvelõ fogalmazta „a valós piaci árakat“ kellene megfizetnie, de hát ugye tekintettel kell lenni a társadadlmi elvárásokra is, így hát ugye õk nem tudnak a maguk valójában kibontakozni. (Nem tudják kibontani a kibontakozás minden szeletét! – gondolom valahogy így mondaná a miniszterelnök eftárs.) Na itt értünk el ahhoz a ponthoz, amikor a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlen látszó eszköztára a végéhez ért. A nép egyszerû gyermekeként csak ennyit tudtam hozzáfûzni az elhangzottakhoz: – Anyád! Most ne is térjünk ki arra az apró, ám annál lényegesebb momentumra, hogy ez a féloldalas gondolkodás amellett, hogy rendkívül korszerûtlen és idejét múlt, nagy veszélyeket is hordoz magában. Ha már az ún. „valódi piaci árról” beszélünk – arról beszélnek már nem tudom én hány évtizede – tegyük már mellé a valódi piaci béreket is – amit ugyancsak több évtizede rendszeresen és ismtélõdõen elfelejtenek mellé tenni –, enélkül ugyanis sehol a világon nem képesek arra, hogy megfizessék az ún. „valódi piaci árat”. 61

Eftikéim, én még emlékszem a korai évekre, amikor a politikai kabarékban még jókat derültünk a „svéd adórendszer, albán bérrendszer” kettõsség képtelenségén, csakhogy azóta már eltelt vagy másfél évtized, és lazán elment a kedvünk a röhögéstõl, mert lassan, de bizotsan az akkori fiatalok is beleöregednek a nyomorba és a nélkülözésbe. A dologban az az igazán szörnyû, hogy Európa – legalábbis földrajzi értelemben vett – közepén, éhen ugyan nem halunk, de békeidõben a beleegyezésünkkel gatyásítottak le bennünket, majd szintén a beleegyezésünkkel könyékig turkálnak a zsebeinkben, az ott talált lóvé nagy részét pedig adómentesen egyszerûen ellopják tõlünk, majd miután ellopták, még ki is viszik az országból, nálunk pedig csak annyit hagynak, amennyi éppen ahhoz elég, hogy éhen ne dögöljünk. Vagy lassan most már annyit se. Még egyszer mondom, nincs háború, nincsenek járványok, a két-három évente most már menetrend szerint beállító árvizet és ezt a mostani – mint hallottuk vis major – tûzijátékot leszámítva természeti katasztrófák sem, mi pedig jó esetben stagnálunk, de inkább megyünk lefelé megalázóba. „Bezzeg ha nem kéne figyelemmel lenni a társadalmi hatásokra és egyszerû vállalat vezetési módszerekkel lehetne döntéseket hozni! Egy év alatt rendbe tennék az országot!” – hajtogatja papagáj módjára Veres pénzügyminiszter. A téma másik nagy „szakértõje” a szintén kõgazdag állatnemesítõ, a kistigriseket – legalábbis elméletben – megszégyenítõ, az azóta már sajnálatos módon kimúlt, rövid életû Pannon Puma kiagyalója, Kóka János. Az egykori orvos, akinek ez az ország minden bizonnyal csak térkép, hiszen szinte csak gépen száll fölébe, és annyira bízik csak meg gazdaságában – annak ellenére, hogy õ az egyik felelõse a gazdaság jó mûködésének –, hogy tartalékait nem Magyarországon tárolja, szóval ez a másik nagy szaktekitély is egyre többször hangoztatja a menedzser-szemlélet fontosságát. Bullshit!, vagyis Lószar! – mondaná erre a messzi ámerikai. Egy ország ugyanis, kedves barátaim, NEM AZONOS EGY VÁLLALATTAL! 62

Még akkor sem, ha Kóka annak tekinti, és cezaromániától vezéreltetve azt hiszi, hogy õ annak az egyszemélyi felelõtlen vezetõje vagy elnök-vezérigazgatója. Franciscóról már nem is beszélve. Errõl már többször esett szó ehelyütt, és most sem tudok mást mondani, mint eddig: egy cégnél a profitmaximalizálás az elsõdleges cél, minden más csak utána következik. Egy nemzet, egy ország, egy állam, esetében viszont az elsõ helyen mindig az ember áll. Hiszen õ érte van minden, õt kell szolgálja minden. A gazdaság van az emberért, nem pedig az ember a gazdaságért! Nagy különbség. Lehet, hogy ezt még annak idején nem tanították a Foxi-Maxin, de attól a tény még tény marad, egy nemzetben, egy országban, egy államban mindig mindenhol minden idõben az ember áll a legelsõ helyen. Minden más csak utána következhet. Pénz, paripa, fegyver csak eszközök lehetnek abban és/vagy ahhoz, hogy az elsõdleges feladatot, azaz a közjó megteremtését hatékonyabban lehessen elvégezni az erre a célra a társadalom által felállított és megbízott struktúrának. Többek között ezért alapjaiban rossz és teljesen felesleges szervezet az Európai Unió is. Kvótarendszerével, gyakorlatilag kézi vezérlésen alapuló befolyásolási és manipulációs szabályrendszerével teljességgel ellentmond a szabad verseny szellemének, ahol pedig korlátoz és szabályoz, sokszor teljesen dilettáns módon teszi azt. Azoknak árt a legtöbbet, akiket segíteni kellene, és azoknak hoz a legtöbb hasznot, akiktõl joggal elvárható lenne, hiszen van mibõl, hogy gyakorolják a szolidaritás gondolatát, gazdasági síkon is. De nehogy azt higgyük, hogy az Unió csak gazdasági tekintetben jutott a teljes csõd szélére. Más bajok is vannak itt, sokkal nagyobbak és bonyolultabbak, mint amit elsõ ránézésre gondolnánk. Az inga úgy tûnik elkezdett visszafelé lendülni. A Trianoni Békeszerzõdés, amit évtizedekkel ezelõtt talán csak az önös haszonszerzés vezérelt, most megbosszulja magát, kéretlenül, senki által nem áhítottan immáron letehetetlen koloncként, vaskos batyuként a nyakába rakja magát ennek a mesterségesen óriási felhízlalt Gólemnek, 63

amelyik már így is meglehetõsen nehézkesen mozog a világpiac versenypályáján, nemhogy egyáltalán futásnak eredne, még jobban lelassítva ezzel a várakozásokat, a vágyakozásokat némi kis siker utánl Lassan kezd érlelõdni a felismerés egyre többünkben, milliók és milliók kezdenek ráébredni arra, hogy ez az óriás talán soha nem fog célba érni ebben a globális versenyfutásban, holtan esik majd össze valahol féltávnál. Drága boltnak bizonyult már eddig is ez a sajátos újgyarmatosítás, a világ ezen szegletének vér nélküli újrafelosztása pedig még több áldozatot kíván majd a mûvelt Nyugattól. Az iszlám félig már betette a lábát, az ajtóba már be is akasztotta, onnan kiebrudalni majdhogynem lehetetlennek tûnõ feladat. Izrael is itt keresi új otthonát, arra az esetre, ha esetleg kiborulna a bili és mégis le találnák törölni a világ térképérõl. Kell egy biztos pont, ahol meghúzhatják magukat, és ahol zavartalanul termelhetik a profitot, és hát hol lenne erre ideálisabb hely, mint Magyarországon? A gazdasági lemaradás mellett mindeközben társadalmilag is teljes csõdbe jutott az Európai Unió. Nem tud – vagy talán nem akar? – mit kezdeni a sorozatos magyarverésekkel. Nem kellett nagy jóstehetség hozzá, és mára már teljességgel bebizonyosodott, hogy az etnikai kérdések megoldására semmiféle gyógyírt, de még csak olcsó sebtapaszt sem jelent az Európai Unió. Ezért volt könnyelmû lépés minden feltétel nélkül megszavazni Románia uniós tagságát. Jól bevásároltak velünk, egykori posztkommunista országokkal. Bizony, nem tudták, mit vesznek a nyakukba. Tudják, olyan ez, mint a Tom & Jerry rajzfilmben, amikor a macska szemei helyén megjelenik a dollár jel és még a pénztárgép csöngését is halljuk. (Hiába no, nem lehet elég korán belenevelni a gyerekekbe a pénz utáni sóvárgást:-) A brüsszeli és starrsbourgi légkodícionált irodákban is csak a pénzcsörgését hallották, mással nemigen törõdtek akkoriban, meg hát kellett a piac is, ami felszívja a rengeteg árufelesleget. Papíron szépen, ördögien elterveztek mindent, csak éppen a helyi sajátossá64

gokkal – ezt hívják posztkommunista elitnek és volt szocialista országoknak – nem számoltak. Ennek a levét isszák most, a feketeleves költségeit pedig velünk próbálják megfizettetni. Mi azonban most már egyre többször és egyre hangosabban mondjuk azt, hogy ebbõl bizony már elegünk van. Egyik unióból ki, másik unióba be. A legszörnyûbb az egészben az, hogy egyre többször el kell gondolkoznunk azon, melyik is volt a rosszabb. De mikor leszünk végre szabadok? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

65

„HÚZZATOK A PICSÁBA!” – avagy Francisco elkúrta –

Elõször is elnézést kérek a kedves olvasótól az alpári hangnemért így mindjárt az elején, dehát ahogyan az idézõjel is mutatja, itten bizony idézetrõl van szó, méghozzá nem is akárkinek, hanem magának a regnáló miniszterelnöknek a szájából hangzott el a fenti felszólítás a Balatonõszödön, május 26-án zártkörben megrendezésre került MSZP-s frakcióülésen. A kormányfõi megnyilatkozás azonban mégsem emiatt verte ki a biztosítékot. A trágárság a honi kereskedelmi média csöcsein csüngõ konzumidiótánál nemhogy a biztosítékot nem verné ki, de még az ingerküszöböt se nagyon birizgálná alulról. Hanem arra már a legelvakultabb TV2 fan és RTL Klub nézõ is felkapja a fejét, ha – a hagyományoktól eltérõen nem OV és csapata, hanem a legilletékesebb és legautentikusabb – maga a miniszterelnök közli vele, hogy vezényletével bizony-bizony, kár is lenne tagadni, tényleg szemérmetlenül a képükbe hazudtak immáron jó másfél-két esztendeje. Az elmúlt négy éves ciklus alatt meg amolyan Pató Pál urassdit játszva, nem csináltak semmit. Pontosabban egyvalamit igen, tökig eladósítottak minket, hagyták ebek harmincadjára jutni az országot. Fritz Tamás politiológus, a „következmények nélküli ország” definíció atyja a Kontraszt ma esti mûsorában azt fejtegette, hogy a nyilvánosságra került „miniszterelnöki vallomás” az erkölcsi és morális hatásokon túlmutatóan immáron alkotmányossági vonatkozásban is támadhatóvá teszi a jelenlegi kormányzat, s ezzel együtt a választási eredmények legitimációját is. 66

A Magyar Rádió, majd a Hír Televízió által csöpögtetett morzsák után nyilvánosságra került egy kb. 25 perces hangfelvétel is – ennek teljes szöveges változata a Kurucinfo jóvoltából a JHF 165. számában is olvasható lesz –, melyet ha valaki végighallgat vagy olvas, kénytelen szembesülni azzal, hogy bõ másfél évtizeddel a gengszterváltás után még mindig a kommunista módszertan, mentalitás és szemléletmód dolgozik kis hazánkban. „Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az elsõ kettõt. És egyszerre kell megpróbálni elõrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttmûködést, a jóhiszemûséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetõit és vezetõ publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni õket ebbe a folyamatba.” Hányszor, de hányszor értekeztek már nemzeti érzelmû publicisták és sajtóorgánumok az ölebmédiáról és annak szervilis, elvtelen talpnyaló szerepérõl. És most itessék, itt van! Maga a kormányfõ ismeri el, hogy a média nélkül bizony nem menne. Sokak szerint nem is a politikusokat kellene törvényes eszközökkel elszámoltatni, kérdõre és felelõsségre vonni, a hatalomból kipaterolni, hanem a média fõ emberit, fõ hangadóit. Elég, ha csak a Gyárfásra gondolunk. „...fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetõit és vezetõ publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni õket ebbe a folyamatba.” Beszédes mondat ez, mindent elárul az elmúlt tizenhat esztendõrõl, a bõröndbe becsomagoló Aczél (Acsády)-ról, aki amikor látta, hogy semmi nem történik, nem jönnek meglincselni õt feldühödött tömegek, szép komótosan kicsomagolt, és visszatért, mintha mi sem történt 67

volna. A bolgárgyörgyök, oroszjóskák, bánóandrisok és még folytathatnánk a sort a Heti hetes „sztárjai”, a humor nagyágyúkig bezárólag, akik mind-mind a hatalom tenyerébõl esznek. Prostituálódtak csak azért, hogy jólétben éljenek. „Amit az azt megelõzõ hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben elõkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.” Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szûk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött, mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltõl éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Õrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségû pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk elõre!” Idézzük csak vissza emlékezetünkbe mit is mondott Szolzsenyicin a kommunistákról! „Kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. Hataloméhségük, cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára” Ez az elõremenetel minden áron – és ahogyan az a beszéd késõbbi részében még többször is elhangzik – nagy tempóban, Hofi Gézát juttatja eszembe. „Elindultunk! Odaértünk! Nem ott vót! Keringünk össze-vissza, mint a hülyék!” 68

No, hát valahogy így vagyunk mi is derék posztkommunistáinkkal. Drábik doktor szavait idézve „Az ország beteg. De ha rossz a diagnózis nem lehet jó a gyógymód sem!” De milyen igaz! Mintha csak az erdõ jóságos orvosa Dr. Bubó fogalmazta volna meg ezt a szentenciát. Ha rossz a diagnózis nem tudjuk kiválasztani a jó gyógymódot. A bajt csak tetézzük, ha – miniszterelnöki tekintélyünknél fogva (és a mellettünk álló kombinált szekrény méretû testõrtõl és/vagy rohamrendõrtõl kísérve) ellentmondást nem tûrõ hangon kijelentjük, hogy márpedig ez a gyógymód az egyedüli üdvözítõ, mese nincs, vagy ez van, vagy semmi! „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. (...) És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmi!. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Megint az isteni Gejza sejlik fel elõttem, mint úri szabó: „Ha elszabtuk hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk!” Hát bizony Francisco, ezt jól elkúrtátok. Megmondom az õszintét, nem egészen értem a miniszterelnök eftársat. Május 26-án, tehát már a megnyert választások után mondta el ezt a beszédét. Nem értem miért aggódik amiatt, hogy esetleg el kellene számolnia egy következmények nélküli ország lakóinak, amikor az az apró, ám annál lényegesebb kis momentum – nomentán a vonatkozó törvényi elõírásokkal ellentétben – hogy a választások elõtt elhallgatták a nép elõl az államháztartási adatokat, az ölebmédia hathatós támogatásával úgy ment át a „magyar” társadalmon, mint kés a vajon. 69

„Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbõsége, meg trükkök százai, amirõl nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.” Azt, hogy egy ifjúkommunista szájából mennyire hitelesen hangzik az isteni gondviselésre való hivatkozás, mindenki maga döntse el. A kreatív könyvelés rejtelmeirõl is hallottunk már épp eleget. Kíváncsi lennék most arra, hogy akkor, amikor már a kereskedelmi televízióban is bejátszanak egy ilyen hangfelvételt, és megszavaztatván a nézõket azok több mint 70%-a szavaz arra, hogy Fletónak mennie kell, na akkor hogy érzik magukat Magyarország legbecsapottabb szavazói panelproliék, a létminimum alsó szélén tengõsõ kisnyugdíjasok, és mindazok, akik tavasszal az MSZP-re adták a voksukat? „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá itt ember, vagy mással kell csinálni.“ Idén ‘56 ötvenedik évfordulója! „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon!” Kísérteties a hasonlóság, ugye? Le sem tagadhatnák, honnan jöttek, ugye? „Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy õ neki megvan, hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fent lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Vagy elküldi a papírját, amelyen kiszámolja, és kiderül, hogy minden 70

nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen megoldásunk. Általában sok jó ötlet van egészen addig, amíg nem kell számolni. Amikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.” Itt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ez az ember – aki még a miniszterelnök szerint sem tud számolni – volt a Magyar Nemzeti Bank elsõ embere, és úgy hírlik, hogy megint visszahelyeznék õt oda! Jó Ha Figyelünk! „Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor se.” Látjuk Fletókám, ez is bõven sok! „Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a ku... a rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! ” A kisembernek még a céges telefonon esetlegesen lebonyolított magánbeszélgetésirõl is el kell számolnia, adóznia társadalombiztosítási járulékot meg a jó ég tudja, hogy még mit nem kell utána fizetnie (és rajta van a bizonyítási teher, nem az APEH-en!!!), miközben a kormányfõ hanyag eleganciával legyint egyet és aszongya, mit nekünk útiköltség elszámolás, bassza meg! „Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én.” 71

A dúsképzeletû nép ajkán járja egy mondás mifelénk, nevezetesen, hogy az megy el politikusnak, aki nem ért máshoz. A magyar bér- és nyugdíjviszonyokat elnézve végülis nem is olyan rossz az a havi 4-500 rugó a semmittevésért. Merhogy – amint azt a miniszterelnök eftárstól is hallhattuk – a képviselõknek, a párttársaknak nem kell tudniuk sem az adatokról, sem az alkalmazott kormányzati módszerekrõl (a számlát majd utólag kifizetjük), csak arra kellenek, hogy engedelmes majom módjára az elõre leadott frankó papír szerint nyomogassák a gombokat a parlamentben, és lázas tevékenység látszatát keltve jól mutassanak a televíziós közvetítés felvételein. Ímé ez az MSZP frakció, az Úr kegyelmébõl, ha már az isteni gondviselésnél tartunk, és ha mán Donát atyát is odaette a rosseb. „Igyatok kurva sok bort” – tanácsolja párttársainak Francisco, majd így folytatja: „Lehet tüntetni a Parlament elõtt, elõbb-utóbb megunják, hazamennek." „Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felsõ tízezer termeli magát újra közpénzen! Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként, ha hét százalék, akkor tessék fizetni. (...) És mióta az anyámnak, ismerik a nevét, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt, megjavult az egészségügyi rendszer fiam? Mondom, egy lószart mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet! Ez botrány!” Ez ám az igazi hitelesség, barátaim! A multimilliárdos botrányosnak tartja, hogy a felsõ tízezer újratermeli magát, s közben szemrebbenés nélkül kifizetteti a nagycsaládostól a nyugdíjasig a vizit-, doboz-, ágy- és még a jóég tudja milyen díjat is, nehogy mán’ ez a rusnya felsõ tízezer újra ki tudja termelni magát, vazze! Megáll az ész és támaszkodik. A kormányfõ azonban felkészült a B változatra is, mely esetleges távozásával járhat. 72

„Amíg nagy tempóval lehet menni elõre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek, kell még valamit mondanom, Ildikó?” Ildikó – a felvétel tanúsága szerint – aszonta nem. Az egykori cenzor az MTI-nek – a Hír TV megfogalmazása szerint – már árnyalta a miniszterelnök szavait, már próbálta rá kenni a rákenni valót az ellenzékre. Itt mindenki hazudott, itt mindenki felelõs. Csak éppen egy apró, ám annál jelentõségteljesebb momentumról feledkezett meg Sipánka, õk voltak kormányon az elmúlt négy esztendõben. KINEK AZ ÉRDEKE? Miért most? Miért így került nyilvánosságra? Részlet Tomcat blogjából: „Emlékezzünk csak, mit jósoltam pár hete: hogy az országot az összeomlásba hajszolják, aztán elõjönnek, mint a demokrácia megmentõi, és Kuncze lesz a miniszterelnök (vagy valaki más fõszadeszes). Most kiszivárogtatták ezt a felvételt, aztán összeszedtek pár száz szerencsétlent, akiket majd összeterelnek a Kossuth téren, és a tévében mindenki láthatja, ahogy a gonosz kommunista rendõrség elveri õket. Gyurcsány végül kénytelen lesz lemondani, és az MSZP-t még az idén megpuccsolja a saját koalíciós partnere, akik már jóelõre levajazták a Fidesszel, hogy õket rakják kormánypozícióba a töketlen Gyurcsányék helyett. S hogy ez miért jó az SZDSZ-nek? Mert az MSZP már nem népszerû a nép körében, a Fidesz meg igen. Megcsinálták a megszorításokat, most már mehetnek, a következõ meg majd széttárja a kezét, bocs, mi ezt az országot már így kaptuk. Aztán majd õk is 73

lejáratódnak szépen, míg az SZDSZ érintetlenül tündöklik a háttérben, és egyre nagyobb lesz a befolyása, melyet természetesen teljesen demokratikusan és törvényesen terjeszt ki az egész országra. Az átlagember meg csak kapkodja a fejét, és észre sem veszi, hogy az egész nem is errõl az országról szól.” Egy másik vélemény az Indexrõl: „Török Gábor politológus szerint lehet, hogy a kormányfõ környezete szivárogtatta ki a felvételt. Vagy nagyon professzionális a kormány válságkommunikációja, hiszen a kormányfõ szinte azonnal, több médiumban is reagált, vagy annyira nem érte váratlanul a kabinetet a hangfelvétel megjelenése mondta az Indexnek Török Gábor. Aki mer az nyer? A politológus az Index kérdésére úgy vélekedett, nagyon is elképzelhetõ, hogy szándékos szivárogtatás történt. Nem csak Gyurcsány Ferenc szinte azonnali reagálása utal erre, hanem az is, hogy a szalag nyilvánosságra kerülése egyáltalán nem biztos, hogy árt a kormánynak. Az alaphelyzet, miszerint a kormány hazudott, persze botrányos, de most az a kérdés, ki tud ebbõl a fejleménybõl többet profitálni – hangsúlyozta. Az egyik lehetõség, hogy a „kiderült, hogy hazudtak“ hangulat lesz erõsebb, de a kormány elérheti azt is, hogy az eddigi törekvésekkel összhangban – olyan képet fest Gyurcsányról, mint aki „végre szembeszáll a hazugság évtizedeivel“. A felvétel nyilvánosságra kerülése így segíthet lezárni az ellenzék által folyamatosan napirenden tartott hazugságkérdést, másfelõl a párton belül is erõsítheti Gyurcsány pozícióját – vélekedett Török 74

Gábor, aki szerint a miniszterelnök most befelé is bizonyítja, hogy felteszi politikai karrierjét a meghirdetett programra. A szakértõ ugyanakkor megjegyezte: nem lehet elvetni egy olyan forgatókönyvet sem, hogy a kormányfõ akár belebukik egy ilyen felvétel megjelenésébe. Ha elképzeljük azt, hogy egy demokratikus országban egyszer csak kiderül, hogyan gondolkodnak a választókról a vezetõ politikusaik, a várható fejleményként a bukást kéne megjelölni. ” Kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Emlékszünk még Medgyessy Péterre? Amikor a stróman önjáróvá vált, a gyarmatosítók helytartó urai menesztették a bülbülszavú titokszolgát. Lehet, hogy most Fletónál is elérkezett a nagy pillanat? Lehet, hogy elérkezett a pillanat, amikor csõdbe jutott az ország? Vagy talán megijedtek az ötvenedik évfordulótól? Ma még nem tudjuk. A mûanyagellenzék egyelõre nem reagál. Gondolom a kampánystáb összeült és azon dolgoznak, hogyan hozhatnának ki ebbõl a szituációból a legtöbbet. Abban is biztos vagyok, hogy az Angol utcai fõhadiszálláson Gyárfás és Lakat T. rendkívüli szerkesztõségi ülésre hívta be Orosz Jóskát meg a többieket, mert ezt valahogy meg kell majd magyarázni a jó népnek, és a szokásos legyintõs, lekezelõs stílus ide már nem lesz elég. A kormányfõ azonnal végigloholt a kereskedelmi csatornákon, (feltûnõen) könnyedén reagált, tehát nagy valószínûséggel állítható, hogy ez az egész elõre meg volt tervezve. A nagy kérdés az, hogy meddig lehet elmenni ma Magyarországon, mi az, amit még le lehet nyomni a nép torkán mindenféle ellenállás, mindenféle következmény nélkül. Ja és még valamit! Torgyán Jóska ismét színre lép! (Monnyon le!!! Monnyon le!!!) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

75

FÜTTYÖSÖK ORSZÁGA – avagy Demokrácia felfogás posztkommunista módra –

Steve kiáll a pulpitusra és immáron nem tudom én hányadszor, nekiáll osztani az észt és a demokráciát, amolyan posztkommunista módra. Hiller elvtárs immáron nem tudom én hányadszor feledkezik meg arról, hogy már nem proletárdiktatúrában élünk, hanem demokratikus jogállamban – legalábbis papíron –, továbba azt sem ártana szem elõtt tartania, hogy már nem a szovjet, hanem az európai unió kötelékében repülünk (vagy inkább zuhanunk?). Juhász eftárs meg dettó. De vissza Steve-hez! A gyárilag (urbánus frazeológia: civilben) egyetemi tanár sajátos stílusában felszólítja Viktor királyt, hogy hívja vissza csapatait az utcákról. No, de hát honnan ez a megkérdõjelezhetetlennek tûnõ magabiztosság, mitõl ragadtatja magát ilyen kijelentésre a szocialista megmondóember? Mibõl gondolják, hogy ezúttal is Viktor király vitte utcára az embereket? De ha még így is történt volna? Egy demokratikus jogállamban, ahol istenadta joga a pógárnak, hogy kimenjen az utcára, tetszését vagy nem tetszését kinyilvánítani, nota bene a mûvelt Nyugaton arra is láthattunk példát szép számmal, hogy az elégedetlen pógár nemes egyszerûséggel képen törölje egy habos tortával a neki nem szimpatikus nagyembert, mi a franc baja van egy komcsinak azzal, hogy a nép, akinek szemérmetlenül és rezzenéstelenül belehazudtak a képébe, kollektíve kivonul a streetre, oszt fütyül, sípol, meg bemutat a kormánynak? Ez a demokrácia, csókolom, erre tetszettek szavazni 1989-ben. 76

Komolyan mondom, nem értem. Az egy dolog, hogy az új Unió is engedi helyükön fungálni a régi elvtársurakat, a szolgalelkûség úgy tûnik ebben az új unióban is, akárcsak a régiben, kifizetõdõ tulajdonság, de azt azért már észre kellene venni végre, hogy ebben az új föderációban már nem illik valakit becsukatni csak azért, mert más véleményen van, mint a mainstream (a fõsodor). Legalább pofázni már szabad, ezt – ha mást nem is – mint demokratikus vívmányt igazán értékelhetnék, még eftikéim is. De õk nem. Mindeközben elmaradhatatlan oldalnehezékük, a hitelességet haszonra el és lecserélõ, magukat liberálisnak valló szabados törpepárt prominens képviselõi megkezdték kampányukat, vagy talán korrektebb lenne azt mondani, harcukat a rend ellen. A hazai filmmûvészet egyik nagy öregje, Jancsó Miklós szólalt fel a liberális sátorban, ahol többek között halhattuk tõle, hogy „Qurvára vigyázni kell“! Ja és egyéb más mellett még azt is mondta, „tudjuk, hogy milyen hely ez, ahol élünk, egy szar hely”. No, ezt megint nem értem. Amióta csak él ez az új rendszer, immáron több mint másfél évtizede õk irányítják ezt a szar helyet. Senki nem szólt az öregnek, vagy nem adták oda neki a frankó papírt, amin az szerepel, hogy Miki bá’ mi vagyunk itt a górék tizen pár esztendeje? Most persze megjegyezhetnénk némi gunyorossággal a hangunkban, hogy hát ne csodálkozzá’ öreg, azé’ ilyen szar, mer’ ti csináljátok, de nem tesszük. A kind of magic! És a varázslat folytatódik tovább. Már megint, még mindig átvernek bennünket. Egy rossz, rögzült és káros posztkommunista mentalitást és szemléletmódot akarnak feltüntetni követendõként, majdhogynem alapnormaként. Pógár, neked kuss a neved, mer’ a legfõbb kincs a stabilitás és a nyugalom. Ja. Nyugalomba’ nyomorogjá, oszt’ ha minden kötél szakad, dögölj meg! Hát ez lenne az új multi milliárdos módi orvosi segédlettel (ne feledjük el, a Pannon Puma nemesítõjének orvosi diplomája van!!!), a rákos betegeken már el is kezdték a projekt megvalósítását. 77

Hiába no, tartanunk kell magunkat a Világbanki ütemtervhez, az évtized végére ide már csak hat vagy nyolc milliónyi magyart terveztek, többre egész egyszerûen nincs szükség. Bizony barátaim, ahogy a Ragadozó címû filmben a Dillont megszemélyesítõ Carl Weatherstõl hallhattuk: „fogyóeszközök vagyunk, haver!” Mielõtt még valaki a kiakadt epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerülne attól, hogy eftikéimnek ismét sikerült jól elrúgniuk a pöttyöst (urbánus frazeológia: elvetették a sulykot – A szerk.), sietve közlöm, hogy eztán jön még csak a java, beleadnak majd apait anyait. Még annak ellenére is, hogy az összes létezõ közvélemény-kutató cégnél orbitális bukást jósolnak a közelgõ önkormányzati választásokra. E helyütt hívnám fel minden kedves olvasóm figyelmét, hogy Magyarországon élünk, ahol minden és annak ellenkezõje is megtörténhet. Tehát amikor esetleg választási csalásoknak, mocskos manipulációknak köszönhetõen, vagy a jó ég tudja miféle kifürkészhetetlen imperatívuszokból kifolyólag teljesen életszerûtlen választási eredmény születne, ne tessék játszani a riadt õzikét, vagy a népi naivitás állapotában leledzõ tanácstalan választópolgárt, aki áll, mint ama bizonyos Bálámnak az õ szamara és oly képpen néze szemével, mint nézni szokott a halandó, mikoron nem érti a dolgot. 2002-ben be-, illetve visszabútoroztak és mivel a mûanyagellenzék 2006-ban ahelyett, hogy jól helyben hagyta volna a posztkommunistákat a választásokon, a helyükön hagyta õket, most – ahogyan azt az idei országgyûlési választásokon is hallhattuk tõlük – belehúznak. Sõt! Most húznak csak bele igazán! Leküldenek minket megalázóba, ezerrel. Kicsire nem adnak, nagy nem számít! Az, hogy közben lehazudják a csillagos eget is, a kutyát nem érdekli. Épülünk, szépülünk, minden megy mint a karikacsapás. Igaz, hogy a rabszolgák lent a gálya alján nem így érzik, csak húznak, csak húznak a gálya meg csak egyre lassul. Jobban már nem bírnak húzni, pedig a dobos fönt egyre szaporább tempót diktál, még le is üvölt az elégedetlenkedõknek, hogy 78

hát eddig dõzs volt, ennek most meg kell fizetni az árát. A gálya meg közben csak egyre lassul. Vannak aztán érdekes kontrasztok is hazánkban, amire az átlagnál kissé mûveltebb és szélesebb látókörrel bíró polgár azért csak rácsodálkozik. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Degesz uram kutyaszaros világvárosa, Butapest lenne Európa második leggyorsabban fejlõdõ fõvárosa. Uramisten! Milyen lehet a többi?! Nem csoda, hogy Európa lemaradóban a fejlett világ többi részéhez képest. Némely helyen már olyanokat lehet olvasni, hogy az ország lassacskán kezd olyan lenni, mint egy óriási Patyomkin-falu. Tudják, az olyan, hogy csak a házak utcafrontja van meg, mögötte nincs semmi. Hát lassan mi is kezdünk hajazni ezekre, látszat valóság, látszat ország. Nem árt, ha magunk is a cserkészek örökérvényû jelszavához igazodunk, ami valahogy így hangzik: „Légy résen!”. Mert bizony a látszat néha csalóka tud lenni. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

79

METTÕL-MEDDIG? – Hol ér véget a köztörvényesség és hol kezdõdik a forradalom? –

Nem az történik, hogy kiveri a biztosítékot a regnáló miniszterelnök bõdületes hazugsága, hanem az történik, hogy milyen tökös gyerek ez a Francisco, hogy õ már többet nem fog hazudni. Micsoda ország ez, ha még ezt is beszopja? Mitõl lesz valaki forradalmár? Ha az elnyomó hatalom által kivezényelt rendõr vízágyúra dobod a molotov-koktélt akkor még csak köztörvényes bûnözõ vagy, ha a szovjet tankra, akkor már forradalmár? Hogyan indult annak idején ‘56? Hogyan indult annak idején ‘48? Mikortól váltak ezek a megmozdulások népi engedetlenségbõl forradalommá? Kapóra jött a politikumnak a Televízió elõtti randarírozás. A médiagépezet már beindult, dübörög is teljes gõzzel. Sulykolja már, és valóban, ez a legkényelmesebb, legkönnyedebb álláspont a végletekig el- és megkopott, korrumpálódott és hitelét vesztett poliikum számára: Elégedetlenkedsz? Nem csak a pofádat járatod, hanem ne adj’ Isten az utcára is kimész? Hallhattuk, a törpeminoritás elsõ embere megmondta, az utóbbi idõk legnagyobb hazugsága, hogy két tömeg van, egy békés, meg egy másik, a radikális, a szélsõjobboldali. Máris megszületett a legújabb terminus technikusz, amely minden bizonnyal azonnal besorolást nyert az antiszemita, a nacionalista, a fasiszta, a kirekesztõ meg a többi szokásos ballib panelelem közé, a köztörvényes bûnözõ. Üdv a fedélzeten! A szintén leszerepelt köztársasági elnök meg aszongya, hogy aki ott áll békésen a tombolóktól kissé távolabb és nézi, az is bûnrészes. 80

Na ja, majd fogom magam és odamegyek a fatestápolókkal és egyéb készségekkel felszerelkezett Fradi B-közép és Újpesti Ultralilákból alkalmilag, a közös ellenség ellen frissen megkötött érdekszövetség prominens tagjaiból verbuválódott feszültséglevezetõ, tévészétverõ brigádhoz és nekiállok gyõzködni õket, hogy hát fiúk, ez, amit itten ti csináltok, no hát ez nem helyes! Gondolom azonnal lecsapnának, mint Foxi a taxiórát. Meg hát én úgy gondolom, hogy ez talán a rendõrök feladata lenne, vagy nem? De a részleteken túlmenõen, térjünk vissza a köztörvényesség-forradalom kérdésköréhez. Ebben az országban soha többé nem lehet forradalom? Nem alakluhat ki forradalmmi helyzet? Hiszen az ölebmédia és a beágyazódott ún. rendszerváltó-elit interpretálásában már csak a köztörvényes bûnözés szintjéig juthatunk el. Vajon mit mondtak volna ezek az emberek 1848-ban, amikor a felkelõk erõvel elfoglalták a Landerer-nyomdát? Vagy ‘56-ban, amikor szintén utcára ment a nép? Kiadja ukázba a FIDESZ, hogy még csak a közelébe se menjenek az eseményeknek a képviselõi, még csak nem is nyilatkozhatnak, hírzárlat van, és akkor természetesen errõl is Viktor király tehet. Hát persze, naná, hogy õ tehet róla. Elvégre õ lenne az Antikrisztus, a patás ördög maga. Kérem szépen, e’ mán uncsi. És nagyon úgy tûnik, hogy már nem is mûködik. A komcsik már nézik a felvételeket, gyûjtik az adatokat. Régi „szép” idõk! Ki is áll az egykori cenzor szemrebbenés nélkül, és ellentmondást nem tûrõ hangon közli, hogy kinek mi a dolga. Csak éppen a saját részüket, a politikai felelõsséget felejti ki. A nemzet testébe ékelõdött idegen test, a végletekig szabadossá vált törpeminoritás vezényletével megpróbálják elkaszálni az egyetlen állva maradt televíziót. A Teller- levéllel magát erkölcsileg és morálisan végképp leíró szabadnépes Eötvös Pál osztja az észt a jó népnek, hogy hát TV ilyet nem csinálhat. Talán meg kellett volna hívni a Hír Televízió munkatrsait is az egyeztetésre. Legfeljebb õk is felszisszentek volna néhányszor, mint a mérsékelt Tamás Ervin. Fáj 81

nekik, rohadtul fáj nekik, hogy van egy kis televízió, amit nem tudnak az ellenõrzésük alatt tartani. Hol voltak a nézettségi versenyben élen álló, nagy költségvetéssel dolgozó két kereskedelmi csatorna stábjai? Sehol. Akkor, amikor a kormány a kormányfõ vezetésével gyakorlatilag felrúgta az íratlan társadalmi szerzõdést, amikor (immáron másfél esztendeje bevallottan) eljátszotta a nép, a nemzet bizalmát, akkor milyen eszköz van az emberek kezében, hogy ezt a méltatlanná vált embert és a sleppjét eltávolítsák a hatalomból? A jogi eszközök itt, ebben az országban nem mûködnek. És ezt nem én találtam ki, ezt maga Horn Gyula közölte velünk annak idején. „Lehet, hogy nem etikus, amit teszünk, de jogszerû!" Ezt most megerõsítette a kormányfõ is. „Lehet tüntetni a Parlament elõtt, elõbb-utóbb megunják, hazamennek”. Ez az én értelmezésemben azt jelenti – amit egyébként már amúgy is tudtunk –, hogy a kommunistáknál (és ne tessék kiadkani a komcsizáson, mert ezek azok, GY.F. is, igazi, valódi, tõröl metszett ifjúkommunista, le se tagadhatná), tehát a kommunistáknál az erkölcsi, morális vonatkozások nem játszanak semmilyen szerepet. A jog áll az elsõ helyen, még annak ellenére is, hogy annak idején Megyó, ki tudja, talán nem adták oda neki a frankó papírt, hogy mit kell mondani, Megyó elszólta magát, és azt találta mondani, hogy ha választani kell a jog és az erkölcs között, akkor az erkölcsé az elsõbbség. Két másik kollégája ezzel ellentétes véleményen van, és úgy tûnik ez a mérvadó a magát baloldalnak nevezõ politikai tömbben. Hát ezért nem áll meg az, amit az ellenzék vezére most fennhangon hirdet, nevezetesen az önkormányzati választások mindent eldöntõ fontosságát. Semmilyen hatással nem lesznek. Ugyan, miért is lennének, hiszen hallhattuk, jogilag semmire sem kötelezi a kormányt. És milyen igaz! A moralitással meg úgy sem foglalkoznak. Félre ne értsen senki, nem akarok párhuzamot vonni az esetleges – így kell írjam, hogy eseleges, mert a rendõrség információiban ma már nem lehet száz százalékosan megbízni és hitelt adni neki –, szóval az 82

esetleges futball huligánok randarílozása és az ‘56-os forradalom között. De azon azért mégiscsak el kellene gondolkodnia a „magyar” politikum tagjainak, hogy az mindenesetre jelzésértékû, hogy az összes nagyobb vidéki városban és még számos más településen utcára vonultak az emberek, mindenféle felûlrõl vezényelt felszólítás nélkül. Annak idején a helytartótanács nagyméltóságú urai remegni tetszettek, mint a kocsonya. Ma a beágyazódott – GY.F. szóhasználatával élve – elkurvult és a végletekig erodálódott ún. rendszerváltó politikum remeg. Féltik a helyüket, a pozícióikat. Csitítgatnak. GY.F. valószínûleg azért mondja, hogy nincs más alternatíva, mert ha ebbe valamilyen csoda folytán belebukna, és véletlenül eszébe jutna valakinek – mondjuk a megmozdult nemzet erõteljes nyomásának hatására –, hogy elszámoltassa õket, kiderülne, hogy még a bevallottnál is sokkal nagyobb a baj. Hol a pénz? Elvonatkoztatva most a Televízió ellen vonulók erõszakosságától, egy dolgot azért leszögezhetünk. A nép ösztönösen megérezte, hol a fõ bûnös és a média jelzésértékû bástyája ellen indult. Én a magam részérõl már csak egy dolgot várok, mikor jut eszébe valamelyik tüntetõnek vagy csoportnak, hogy egy demokratikus séta keretében nagyobb létszámban felkeressék az ölebmédia Angol utcai fõhadiszállását is. Az események zajlanak, a CNN már porig alázta Fletót, a kialakult helyzeten tizenöt Országimázs Központ se tudna segíteni, miközben Francisco az eddigi legnagyobb kárt okozta ennek az országnak. Elõre megszervezett volt a kiszivárogtatás, a forgatókönyveket most is elõre megírták és most sem tudjuk, hogyan végzõdnek majd az események. Megint felmerül az emberben a kérdés: ki a rosseb szavazott ezekre? Mert az a napnál világosabban látszik, hogy a nép le akarja rázni magáról a kommunistákat, a baj csak az, hogy a politikum a médiával karöltve azt hiszi, hogy az emberek felett áll. A nép meg most megmutaja, hogy itt véget ért a türelme (vagy a vaksága.) Egy biztos, mennie, menniük kell! 83

Ahogyan azt Kalányos Winettou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak maroktelefonon ügyvédeikkel lefolytatott beszélgetésein szokott elhangozni: És ez a tényvalóság. (Beszélgetés elsõ rész: Ott se vótam ügyvéd úr!) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

84

FELELÕS? MAGYAR? MINISZTERELNÖK? – avagy A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez –

Emlékezünk még, hogyan is szól az elsõ számú közszolga, a kormányfõ, ma már egyre kevésbé használatos teljes titulusa? Felelõs magyar miniszterelnök. E pillanatban a jelenleg joszerûen bár most már egyre erõsödnek azok a hangok, hogy alkotmányossági síkon is megáll Francisco ellen a vád, szóval a patológikus tüneteket mutató kormányfõre úgy tûnik egyik jelzõ sem igaz. FELELÕS? Felelõsnek nevezhetünk-e egy olyan embert, aki eddigi tevékenységével magára haragította nemcsak a fél országot, de szinte a fél világot is? Nemzetünk csodás hölgyeitõl kezdve Bush elnökön és az arabokon keresztül egészen Angela Merkel kancellár- asszonyig bezárólag. És valóban. Hazudik éjjel, hazudik nappal, hazudik minden hullámhosszon. De ezen az evidencián kár is meglepõdnünk, hiszen tudjuk, hogy a kommunista akkor is hazudik, amikor kérdez. A jelenleg regnáló kormányfõ viszi tovább a tradíciót. A kommunista kommunikáció hagyományait. Az ellenzék vezetõje arról beszél, hogy az események túlléptek a miniszterelnökön. A kommunistákon, az állampárti diktatórikus szemléletmódon azonban még nem. És úgy tûnik ez még nagyon sokáig így is fog maradni. Ez több okra visszavezethetõ. Pedig épp itt lenne az ideje annak, hogy Magyarország legjobban becsapott, legjobban megalázott 85

és legjobban kihasznált állampolgárai, a jelenleg regnáló balliberális koalícióra szavazók végre észrevennék, hogy a nyugati típusú demokratikus berendezkedésben szalonképtelen az állampárti kizárólagosságon alapuló gátlástalan centralizált tobzódás. Egy teljes jogú Európai Uniós tagállamban, amely azt állítja magáról, hogy demokratikus jogállam, helytálló és életszerû, egyáltalán elképzelhetõ az, hogy a sajtóorgánumok vezetõ publicistáinak idõrõl-idõre eligazítást tartson a hatalom? Ugye nem? Egy teljes jogú Európai Uniós tagállamban, amely azt állítja magáról, hogy demokratikus jogállam, helytálló és életszerû, egyáltalán elképzelhetõ az, hogy a népelnyomó pártállami diktatúra haszonélvezõje, az egykori cenzor mondja meg, hogy mi demokratikus és mi nem? Ugye nem? Egy teljes jogú Európai Uniós tagállamban, amely azt állítja magáról, hogy demokratikus jogállam, helytálló és életszerû, egyáltalán elképzelhetõ az, hogy egy volt karhatalmista, egy pufajkás, akirõl nem tudjuk, hogy esetleg nem lõtt-e rá a honfitársaira a forradalom elfojtását elõsegítendõ, mérvadó tényezõ, kormányfõ lehessen? Ugye nem? Egy teljes jogú Európai Uniós tagállamban, amely azt állítja magáról, hogy demokratikus jogállam, helytálló és életszerû, egyáltalán elképzelhetõ az, hogy egy volt karhatalmista, egy pufajkás, akirõl nem tudjuk, hogy esetleg nem lõtt-e rá a honfitársaira a forradalom elfojtását elõsegítendõ, ilyen fokú botrány kirobbanása után a legnagyobb természetességgel közölje a média nagy nyilvánosság elõtt, hogy csak nem képzelik, hogy távozunk a hatalomból? Ugyan már miért is kéne nekünk távozni? Hát hiszen jogilag legitimen megválasztottak minket! Micsoda, hogy hazudtunk a népnek? Ugyan már! Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít! Elképzelhetõ lenne ilyen a mûvelt nyugaton? Ugye nem? Felelõs? Dehogy. A politikailag korrekt megfogalmazás talán az lenne, hogy felelõtlen. A riogatások, a manipulációk mocskos sorozataira derül most fény Immáron sorozatosan idéznek a Debreceni-féle könyvbõl. 86

Gilad Atzmon, az izraeli származárú zenész mondja egy helyütt Izrael jövõjérõl: „A történelem azt tanítja, hogy amikor a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.” Kísérteties a hasonlóság, ugye? A szadista öntetszelgés most felfedte igazi arcát. A posztkommunistákra és elmaradhatatlan oldalnehezékükre, a hitelességet, a rendszerváltás szellemiségét a megélhetési politizálásra elvtelenül fel- és becserélõ álliberális törpeminoritásra szavazók közül is egyre többen vannak, akiket felrázott a Jó reggelt Magyarország! vekker csörgése, mely immáron a FIDESZ legújabb reklámfilmje végén rögtön a hazug miniszterelnök után csap egyre nagyobb zajt. Pedig a riogatás régi, jól bevált bolsevik módszer. Riogatunk valami nagyon rosszal, aztán lazítunk a gyeplõn valamelyest, csak a felét vezetjük be a megszorításoknak (ó pardon, a reformoknak) és a nép még örül is neki, dejszen rosszabb is lehetett vóna! Kinyílt a Debreceni-féle könyv, más megvilágításba kerülnek bizonyos dolgok. Fõként a szervilis ölebmédia szerepe, és most már úgy tûnik megfékezhetetlen hatalma is. Akit a média elkaszál, az egy életre el lesz kaszálva. Akár veheti a kötelet és föl is kötheti magát. Homokszem legfeljebb csak akkor kerül a gépezetbe, amikor a szadista öntetszelgés felfedi igazi arcát. Felfedi, mert azt hiszi magáról, hogy õ már mindenek felett áll, õ már mindent és mindenkivel megtehet. A riogatás mellett egy másik, jól ismert és eddig mindig bevált kommunista taktika, stratégia az összemosás, vagy ahogyan azt mifelénk az urbánus frazeológiában (Béla bátyám kedvéért, a városi szóhasználatban) nevezni szokás, a sározás. Láttuk már nagyon sokszor. Besározódtam? Sebaj. Besározok mindenki mást is. És ezt sulykolják ezerrel. Mindenki hazudik. Ez a legkényelmesebb, legkönnyebb álláspont. Hasonlóképpen a legújabb õrülethez, innentõl kezdve a legkönnyebb, 87

legkényelmesebb, ha valakire a szokásos és már az eddigiekben lejáratódott, elhasználódott antiszemita, nacionalista, fasiszta stb. jelzõk mellett most rásütöd, hogy õ nem más, mint egy szimpla, közönséges köztörvényes bûnözõ. Ezzel rögtön megoldottuk azt is, hogy a más véleményen lévõket a demokrácia látszatának fenntartása mellett szép kényelmesen bekasztlizhassuk. Mer’ itten kérem jogállam van, demokráciában élünk, vagy mifene? Ugyanez a séma, ugyanez a metodika mûködik a mindenki hazudik megkérdõjelezhetelen, már-már dogmatikus magasságokba emelkedõ hazugság, sulykolással történõ alapigazságként való elfogadtatásánál is. Ez azonban szintén hazugság. Vegyük észre, hogy itt az ölebmédia hathatós támogatásával egy káros, a múltban gyökerezõ és rögzült pártállami kizárólagosságon alapuló nép- és demokráciaellenes szemléletmód, egy rossz és torz érték kívánatosnak és alapigazságnak való feltüntetésérõl van szó, amit ha a társadalom egésze elfogadhatónak, mi több, magára nézve kötelezõnek tart és fogad el, akkor abban a pillanatban véget ért a demokrácia, onnantól kezdve indul újra a diktatúra. Csak most nem proletár elõtaggal büszkélkedhet majd, mert a prolik otthon a házgyári technológiával tömegméretekben elõállított vasbeton kalickájukban maximum csak a fejüket kapkodják, hogy mi is történik itten, hanem a mostanság oly hangzatos reformdiktatúra nevet viselné. No, de hát kérem szépen, milyen reformok azok, amelyeket csak diktatúrával lehet véghez vinni? Kinek az érdekeit szolgálják az olyan reformok, amelyeket csak diktatúrával lehet véghez vinni? Miért van szükség diktátumra, ha ezek a reformok állítólag a nép érdekeit szolgálják? Vagy ennyire buta lenne a nép, hogy nem látja, mi a saját érdeke? És akkor arról még nem is ejtettünk egy árva szót sem, hogy van-e egyáltalán bárminemû jogalapja a jelenleg regnáló hatalomnak, hogy az általuk okozott hibás gazdaságpolitika következményeit most a lakossággal fizettessék meg. Az Állami Számvevõszék jelentésében benne van, hogy a több ezer milliárdra rúgó adósságnövekmény túlnyomó részét mintegy 82%-át 88

nem a lakosság túlfogyasztása okozta, hanem a kormányzat által az elmúlt ciklusban felvett hitelek kamatainak törlesztése. Mindeközben nem látjuk, hova ment el a rengeteg hitelben felvett pénz. Képzeljük el azt a szituációt, amikor van egy vállalkozásunk, és fejlesztések, beruházások helyett egyszerûen feléljük a lóvét. Majd bemegyünk az APEH-hez és aszongyuk nekik, hogy hát ne rajtunk kérjék számon az elmaradt kifizetnivalót, követeljék az alkalmazottakon, vagy azok családtagjain. Ha meg ne adj’ Isten a revizor ránéz a könyvelésre és totális valótlanságot állapítva meg, veszi az íronját, hogy kitöltse a bûntetésrõl szóló csekket, lefogjuk a karját és aszongyuk neki, Hohó, álljon meg a menet! Hát én nem hazudtam, én csak nem bontottam ki az igazság minden apró részletét. És különben is, innentõl kezdve jó fiú leszek, ígérem, többé nem csinálok ilyet, különben is, már nagyon elegem volt ebbõl az egészbõl. Amellett, hogy az APEH munkatársát a mentõk szállítanák el, mert röhögõgörcsöt kapott, rögtön odaállna a cég elé egy másik, megkülönböztetõ jelzésekkel ellátott gépjármû is, a rabomobil, hogy bevigyen minket a Markó utca helyi megfelelõjeként funkcionáló büntetésvégrehajtási intézetbe, hogy ottan elhelyezést nyerjünk néhány napra elõzetes letartóztatás céljából. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a sulykolásos kommunikációra, és annak legújabb vadhajtásaira, a tizenhat év kollektív bûnösségre, a mindenki hazudik kijelentésre. Ha mindez mégis igaz lenne, és feltéve, de meg nem engedve hiszen akkor a miniszterelnök szavajárásával élve, a mi demokráciánk, a rendszerváltásnak nevezett valamivel együtt, nyugodtan kimondhatjuk, hogy szart sem érne , szóval, ha tényleg így is volna, és ebben az országban mindegyik mérvadó politikai erõ hazudik, a dolgok jelen állása szerint ez a kijelentés akkor is indifferens lenne. Ugyanis miniszterelnök, felelõs magyar miniszterelnök csak egy van. P viszont közjogilag is felelõsséggel tartozik. Arról nem is beszélve, hogy esküt tett. A Csengetett Mylord? címû népszerû angol vígjáték sorozatban az egyik epizódban van egy jelenet, amikor a Meldrum-házban kitör 89

a botrány, és Mrs. Lipton, a szakácsné, felküldi Ivy-t a szobalányt, hogy az ajtó elõtt hallgatózzon egy kicsit, hátha így megtudhatnak valamilyen információt. Ivy, aki egy jóravaló, s tán túl naiv lányka, megkérdezi, hogy nem lesz ebbõl baj? Mire Wilson kapitány eligazítja, „Nem, egészen addig, amíg nem jönnek rá!” No, hát így vagyunk mi, ezzel a derék és innentõl kezdve ismét nyugodt szívvel leírhatom mûminiszterelnökünkkel is. Itt ugyanis ez képzõdött meg. Rájöttek, kezit csókolom! Kitudódott. A híveknek üzenném még egyszer, nyomatékosan felhívva a figyelmét mindenkinek: Gyurcsány nem vallott be semmit, lebukott. Az ügy kitudódott. Ahogyan Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó szokta volt mondani: Árnyalanyi különbség." Csak eltérõen attól, ahogyan azt a reggeli fagyott gömbös pacalra még egy sörrel rágyúró fitnessz men szokta volt mondani, itt van jelentõsége. MAGYAR? Dehogy magyar. Maximum magyar állampolgársággal rendelkezik, de hogy szívében nem az, még akkor sem, ha szívére tett kézzel énekli a magyar himnuszt, az hétszentség. Most az összecsórt fontokra ne is pazaroljuk a drága idõt, legyen elég csak két momentumot megemlítenünk a teljesség igénye nélkül: 23 millió román munkavállaló és 2004. december 5. Magyar ember az, aki tudatosan egymásnak ugrasztja, egymás ellen hangolja a társadalom egyes csoportjait, a határon inneni és a határon túli nemzettestvéreinket? És akkor itt szintén visszautalnánk a Debreceni-féle almanach örökbecsû bejegyzéseire, mint megtudhattuk, a 23 millió román copyright jogait is az „Utam a csúcsra“-típusú gátlástalan törtetésérõl elhíresült pápai gyerek bankszámlájára kell utalnunk. Asszem ehhez több kommentár nem nagyon szükségeltetik.

90

MINISZTERELNÖK? Nem. Már nem az. A 2006-os parlamenti választások elõtt a jelenleg regnáló kormányfõrõl következetesen mûminiszterelnökként szóltam írásaimban, publicisztikáimban. Most, szomorúan kell konstatálnom, hogy egyáltalán ilyen megtörténhetett, de megtörténhetett, hiszen a szadista öntetszelgés felfedi valódi arcát, ismét azt kell mondanom, hogy Francisco nem más, mint egy mûminiszterelnök. Nem igazi, csak majmolja a valódi államférfit, õ inkább egy olyan férfi, aki álomvilágban, a maga teremtette kussoló, csendben talpat nyaló és engedelmesen gályázó luxusvilágban éli életét, akihez a hangszigetelt (és talán páncélozott, ki tudja?) A8-asokba nem hallatszik be a nép hangja és haragja: Még az ablakot sem kell letekerni, ha egy kis friss levegõre vágyik, a légkondi majd gondoskodik az állandó páratartalomról. Ideális helyszín reklámfilmek forgatásához. Persze az is lehet, hogy Francisco pályát tévesztett, és színésznek kellett volna állnia, Hollywoodban talán jó lett volna a ripacs szerepére az Elnök emberei címû sorozatba. Maleczki József a gondola internetes hírportálon megjelent írásában precíz tömörséggel foglalja össze a demokrácia, azaz a népfelség ismérveit: „A demokrácia magyarul népfelséget jelent. A népfelség elve úgy valósul meg, hogy a nép választott képviselõi által irányítja és igazgatja saját sorsát. Ennek a testületnek van alárendelve a kormány. A kormány tehát közvetve alá van vetve a népnek. Az országgyûlés tagjait a nép titkos szavazáson választja meg a legjobb tudása és ismeretei és meggyõzõdése szerint. A jelenlegi kormány és országgyûlés legitimitásának megkérdõjelezése azaz a magyar demokrácia jelenlegi válsága abból fakad, hogy a nép nem juthatott azokhoz az ismeretekhez, amelyek lehetõvé tették volna neki a helyzet helyes értékelését.” 91

Azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfûzni. Legfeljebb csak annyit, hogy az elszámoltatás elmaradása, a tovarisi konyec helyett, a hatalomban maradás mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ez az új neoliberális hatalmi rendszer kiépülhetett, és a régi rend hiteltelenné vált régi embereivel uralkodhatott egészen idáig ebben az országban. És ne feledkezzünk meg még egy nagyon fontos dologról, amit itt és most ismét hangsúlyoznom kell, mert meglátásom szerint nagyon sok köze van ahhoz, hogy ma Magyarországon nincs mód és lehetõség az erodálódott hatalmi elit, a politikum eltávolítására, vagy legalábbis lecserélésére, ez pedig a képviselõk visszahívhatóságának megszüntetése. A stabil kormányozhatóság érdekében volt erre szükség annak idején hallhattuk már oly sokszor az unalomig ismételt érvet. Több mint másfél évtized telt el, még mindig nem visszahívhatók a képviselõk és úgy tûnik ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a stabil kormányozhatóságnak annyi, bedõlni látszik, mint a forint, ha ez a dolog még sokáig elhúzódik. Lengyel László az ölebmédia Angol utcai fõhadiszállásáról sugárzott helyzetértékelésben már riogat. Pokolra küldhetnek minket a pénzpiacok, ha sürgõsen nem teszünk pontot az ügy végére. mondja Lengyel. De vajon hogyan tudunk pontot tenni az ügy végére? Francisco az egyedüli megoldás? Vagy éppen õ maga a probléma? És ha tényleg ez a helyzet, valóban így állunk, akkor most azonnal dobjunk félre mindenféle erkölcsi, morális elvárást csak azért, mert Mammon helytartóinak és szolgáinak érdekeit kell kiszolgálnunk mindenekelõtt? Mert ha idáig eljutunk, akkor a miniszterelnök szavajárásával élve, a mi demokráciánk, a rendszerváltásnak nevezett valamivel együtt, nyugodtan kimondhatjuk, hogy szart sem ér. Mert ha idáig eljutunk, akkor ez azt jelentené, hogy ezzel az országgal és ennek az országnak a népével ezentúl akkor mindig és mindent meg lehet tenni? Bármiféle következmények nélkül? Mert ha idáig eljutunk, akkor ez azt jelenti, hogy ebben az országban csak baloldalinak lehet lenni, csak a magukat baloldalinak nevezõ politikai erõkre lehet voksolni? Hiszen magától a miniszterel92

nöktõl, az elsõ számú közszolgától hallhattuk, nincs más alternatíva! Csak õ! Még az unió pénzügyi komisszárját, a szintén szocialista Almuniát is ezzel gyõzködte a brüsszeli palota garázsában, amikor lopva átadta neki a konvergencia nevû fércmû nem tudom én hányadik átdolgozott, átfésült változatát. Mert ha idáig eljutunk, akkor ez azt jelenti, hogy ebben az országban csak a magukat baloldalinak nevezõ politikai erõk kerülhetnek hatalomra, amíg világ a világ? Mert ha idáig eljutunk, akkor ez azt jelenti, hogy ebben az országban ez lenne a demokrácia? Ahol nincs alternatíva? De hiszen én eddig úgy tudtam, hogy egy demokráciában mindig van alternatíva. Pont ettõl demokrácia. Attól, hogy mindig van választási lehetõség. Mindig kell, hogy legyen választási lehetõség. Ott vannak példának okáért az alapító atyák. Még az amerikai függetlenségi nyilatkozatba is be vannak építve szánt szándékkal biztosítékok, ellensúlyok, fékek, hogy a hatalom, ami egyetlen ember, az elnök, kezében összpontosul, ne legyen, ne lehessen korlátlan teljhatalom. És akkor jön ez a pofátlan hazudozó, ez a cinikusan pökhendi ripacs, aki a jog paragrafusainak védelmében legalábbis egyelõre még miniszterelnöknek nevezi magát, és aszongya rezzenéstelen pókerarccal, ki-kivillantva olykor-olykor 42-fogas amerikai fogpaszta mosolyát, hogy nincs alternatíva?! Vagy õ, vagy senki más?! Magam ugyan nem szimpatizálok különösebben a tolerancia és a másság iránti tisztelet honi zászlóvivõivel, az utóbbi idõkben az arroganciájáról, kirekesztésérõl elhíresült törpeminoritással, a legnagyobb kormánypártot játszi könnyedséggel pórázon rángató álliberálisokkal, de ami igaz, az igaz, meg kell mondjam, hogy az ehhez a politikai pártocskához közelálló, egyesek szerint annak holdudvarába tartozó, és a Heti hetesben is rendszeresen megforduló Hajós Andrásnak ezúttal igazat kell, hogy adjak. Ha ezt a csomagot amirõl ugye mára már kiderült, hogy semmilyen jogalapja nincs bevezetni a kormányzatnak csak Gy.F. viheti végig, akkor az csak rossz csomag lehet. Rossz csomag, 93

mert akkor az nem az országé, hanem Gyurcsány Ferencé. Érdekes olvasói elemzés olvasható majd a JHF oldalain Gyurcsánynak közvetlenül a zavargások kirobbanása után Szocsiban, Putyin elnöknél tett látogatásával kapcsolatban. Míg itthon zajlanak az események, a kormányfõ már esetleges bukását készíti elõ, visszamegy a versenyszférába és sokkal jövedelmezõbb állás után néz, megszerzi magának hazánk teljes gázüzletága feletti ellenõrzését. Pontosabban jó pénzért kiárusítja azt, és elvállalja annak topmenedzseri posztját. Még mondja valaki a mostani történések után, sorba rakva a mozaikokat, hogy ez összeesküvés-elmélet. (Ismételten Borhidi professzor úrra hivatkozom, aki nagyon elmésen azt találta mondani egyszer, hogy az összeesküvés az nem elmélet, az már maga a gyakorlat.) A dolog ott kezdõdik, hogy a jelenleg regnáló kormányfõ, az elsõ számú közszolga, tehát a közt szolgálók között a legelsõ, akinek legelõl kellene járni jó példával a köz szolgálatát illetõen, hazudott. És itt is végzõdik a dolog. Nincs tovább. Pont. Innentõl kezdve kár is bármit belemagyarázni, mert nem számít. Nincs jelentõsége, hogy az elmúlt tizenhat esztendõben a jelenlegi miniszterelnökön kívül hazudott-e még valaki, vagy hogy hányan hazudtak. Most most van. És most õ a jelenleg regnáló miniszterelnök, õ tartozik közjogi felelõsséggel, õ esküdött föl miniszterelnökként. Azt már tudjuk róla, hiszen a Debreceni-féle könyvbõl ez most már megerõsítést nyert, szintén Francisco által, hogy hazaáruló. De most már azt is tudjuk róla, hogy esküszegõ. Talán Papp Lajos szívsebész-professzor úr mondta ezt a legtalálóbban a Kossuth téri beszédében, ez az ember kéjjel hazudott. Hazugságra pedig nem épülhet egy ország, nem épülhet egy demokrácia. Éppen ezért, mennie, menniük kell! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

94

MEGINT JÖNNEK, RIOGATNAK! – avagy Pofa be, gatya le! –

A legkényelmesebb, legbejáratottabb eljárás a riogatás. Kussojjá’ vagy tovább értékelik lefelé az országot (no és persze ezzel együtt a forintot is!), amit már a zsebeden is meg fogsz érezni, mert drágább lesz a lakás- meg az autóhiteled havi törlesztõrészlete. Mocskos és aljas módszer ez, amire az új Unió, a talán még az elõzõnél is népnyúzóbb és kizsigerelõbb, a magát európainak nevezõ gyarmattartók érdekszövetsége, még rá is tesz egy lapáttal. NINCS MÁS ALTERNATÍVA!!! – Mán, hogy a rossebbe ne vóna?! – kiállt föl, egyre indulatosabban a nép egyszerû gyermeke. Hát mán, hogy a rossebbe ne vóna, mondja az egyszerû, botcsinálta zsurnaliszta is, aki egyszerûen nem érti, miért nem szólaltatnak meg már végre olyan közgazdászokat is, akik nemcsak az amerikaiak által „tankönyvközgazdászoknak” csúfolt neoliberálisok unalomig ismételt nótáját fújják, hanem esetleg épkézláb elképzelésük is van arról, hogyan lehetne fájdalmas megszorítások nélkül eltakarítani a gazdasági fejlõdés útjából ezt a posztkommunisták által odahordott gigászi „kásahegyet”. Itt van mindjárt példának okáért a Nobel-díjas Milton Freedmann, aki maga is liberális közgazdász. Õ kidolgozott egy nagyon frappáns és hatékony megoldást, amivel a világ legeladósodottabb országának, az Amerikai Egyesült Államoknak a mintegy 5000 milliárd dolláros államadósságát (ez aztán az igazi gigászi kásahegy!) meg lehetne szüntetni cirka három esztendõ alatt, mindenféle megszorítás nélkül, az ún. banki tartalékráta használatának törvényi szabályozásával. Ez a mód95

szer természetesen hazánkban is alkalmazható lenne. Hallottak Önök errõl egy árva szót is valahol, valamikor? Ugye nem? Hanem mit hallanak? Hát azt hallják – fõként a nemzetközi pénzpiacok felõl megszólaló szirénhangok búgják ezt az újonnan éledõ fényes szellõk fuvallatai közepette (ez ám a képzavar a javából) – hogy nem lehet! Nincs más választás! Nincs más alkalmas személy! Azt a legkönnyebb mondani, hogy nem lehet! De bizony, hogy lehet! Most jött el az idõ! Itt van most már az ideje annak, hogy a társadalom végre nekimenjen az ölebmédia kulcsembereinek. Be kell végre mutatni a valóságot! El kell kezdeni ellehetetleníteni, elhitelteleníteni az ölebmédia kulcsembereit. Nagy összegre rúgó sajtópereket kell a nyakukba akasztani az egyoldalú, az elfogult, a hiteltelen, a csúsztató és félrevezetõ „tájékoztatásért”. Köszönjük Aczél (Acsádi) Endrének, köszönjük Bánó Andrásnak, Orosz Josephnek meg a többi nyikhaj Angol utcai megmondóembernek. Thank you for your cooperation. Game over, haver! S hogy mi jogon háborodik fel a botcsinálta zsurnaliszta? Nos a jus morandi, a morgás jogán. Ha más nem is, de ennyi legalább neki is jár. Itt van példának okáért a legújabb „gyöngyszem”. Az Angol utcai médiakommandó ügyeletes sztárja ezúttal a háborús övezetekbõl kitûnõen tudósító Orosz „Meghúzom magamat a hotelszobában” Joseph. (Kiküldi maga helyett az operatõrt, aztán kanyarít belõle valami sztorit.Ez ám a valódi hitelesség!) Úgy tûnik ismét eligazításon vehettek részt az ölebmédia kulcsemberei, mert Orosz Joseph az október 5-i Nap-keltében már arról faggatja a témában járatos meghívott vendéget, a maga szokásos, rétestésztásan nyúlós stílusában (kb. kétszer-háromszor annyit beszél, mint a meghívott vendég), hogy a tömegdemonstráció, ha feltéve, de meg nem engedve (hiszen megmondták, hogy nem ökölrázós nagygyûlést szeretnének), szóval, ha a tömegrendezvény tömegzavargássá fajul, törvényileg el lehet-e járni a szervezõvel (értsd: felbujtóval) szemben. Mindezt azután kérdezi meg, hogy a témában já96

ratos vendég elmondta, a tömegzavargásokban való agresszív részvételt a törvény, mint maximális bûntetési tételt, nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel is szankcionálhatja. Az aljas kis talpnyaló nem meri egyenesen megkérdezni, van-e mód arra, hogy OV-t törvényes eszközökkel rács mögé juttassák. Mert hát a virágnyelven való mézes-mázos hang mögött ez a kérdés húzódik meg, ezt a vak is látja. Asszem Orosz a Futrinka utcában maximum Ravaszdi, a Róka szerepét játszhatná el. Többre nem igen alkalmas. Sunyi és alattomos. De hát a szólás- és sajtószabad(os)ságba ez is belefér. Nekik mindent szabad. Nekünk semmit sem. Olyanok õk, mint a kocsmában nagy hangon randarírozó részeg, egészen addig, amíg valaki vissza nem üt, nagylegénynek képzelik magukat. Hát ezért mondom én azt, hogy elõ kell venni a független médiafigyelõ csoportok, tömegkommunikációs kutatóbázisok adatait, és neki kell menni az ölebmédia kulcsembereinek, nagy összegû sajtópereket a nyakukba akasztani, jó hírnév megsértéséért, valótlanságok állításáért, hamis színben való feltüntetésért stb. A mûanyagellenzék végre a sarkára állhatna. Máskülönben – ismételten köztársasági elnöki segédlettel – két szék között megint a pad alá fognak esni. A szegfûmintás utódpárt pedig, ahogyan azt már egyszer elõadták nekünk elmaradhatatlan oldalnehezékükkel együtt, hanyagul leporolják magukat, oszt mennek tovább valami új paprika jancsival az élen, mintha mi sem történt volna. És közben, immáron most már senkitõl és semmitõl sem akadályoztatván, végleg leküldenek minket megalázóba. De annyira, hogy onnan aztán hosszú évtizedekre föl sem tudunk tápászkodni többé. És senkinek se legyen egy percre sem kétsége afelõl, hogy máris kész az új kommunikációs panel arra az esetre, ha esetleg (ami egyébként több, mint valószínûbb) elmaradnának a várt bevételek. Majd azt fogják mondani a mi derék posztkommunistáink: Dejszen mi reformátunk vóna, édes egy komám, csak ez a fránya fideszes ország, az önkormányzatok, keresztbe tettek nekünk! Elég, ha csak ránézel a térképre, az 97

egész országot megszállta Viktor király és a csapatai. Mozdulni sem tudunk! Ha meg aszongyuk neki, hogy hívja vissza az országból az embereit, nem marad senki, akitõl elvehetnénk a lóvét! Hát bizony nem könnyû helyzet. Mindeközben, a szokásos néhány hónapos késéssel, amikor a meghozott döntés már csak annyit ér, mint a német szóban a nix, vagyis semmit, a Magyar Nemzet internetes oldalán az alábbi szöveget olvashatjuk: „Hiányosak a választási eljárásról szóló törvénynek azon rendelkezései, amelyek a szavazás napján a lakóhelyétõl távol lévõ választópolgár igazolással történõ szavazását szabályozzák – áll az Alkotmánybíróság (Ab) az MTI-hez szerdán eljuttatott határozatában. A testület felhívta az Országgyûlést, hogy 2007. június 30-ig rendezze a kérdést. – olvashatjuk a Magyar Nemzet Online weboldalán” Figyeljék meg! Megint nem érdekes, hogy a demokrácia egyik alappillére, az egy ember, egy voks, azaz az egyenlõség elve sérült, nem vették elõre sürgõsséggel a dolgot, el kellett telni majd fél évnek, amíg a taláros testület kimondta azt, amit már úgyis mindenki tudott. És akkor ne legyen mérges az ember? És akkor csak és kizárólag az alkotmányos eszközökkel? Látjuk mennyit érnek az alkotmányos eszközök! Ezen a téren lenne inkább szükség reformokra. No és persze garanciákra. Egy lassú és nehézkes rendszer helyett, mely úgy tûnik bizonyos esetekben egész egyszerûen képtelen elérni azt, hogy törvénytelenségen jog ne alapulhasson, hiszen a csalással hatalomra került (hatalomban maradt) kormányfõ ma is hatalmon van, olyan törvényi keretre, megbízható, állandó fundamentumra lenne szükség, amely biztos jogi talapzatot nyújt a nemzet számára. Ez lenne a Szent Koronán alapuló alkotmány. Mindezeken túlmenõen azt is tudjuk valamennyien, hogy a jelenlegi toldozott-foltozott, inkább tákolmánynak, mint alkotmánynak 98

nevezett alaptörvénynek már régen a hatályát kellett volna veszítenie, hiszen a II. világháború után életbe lépett szocialista alkotmány nem egy független ország alkotmánya volt. Figyeljék meg! Megint ez az eltorzult, az élettõl és az alapvetõ emberi értékektõl teljesen idegen szemléletmód. Megint az abnormalitást, az öt évtizednyi kommunizmust, a népelnyomó diktatúrát és annak önkényuralmi jogrendjét akarják alapnormaként, alapigazságként, megkérdõjelezhetetlen vonatkoztatási szintként a társadalom elé állítani, követendõ példaként, mintha az elõzõ ezer év nem is lett volna. Mintha az Aranybulla, a Magna Charta mellett a legjelentõsebb európai jogi irat és az általa képviselt értékrend soha nem is létezett volna. Mintha õk, a világot a sarkaiból kiforgatni akaró kommunisták találták volna fel a csõ végén a lukat. Pedig csak annyi történt, hogy hosszú és kínkeserves vajúdás után egeret szültek a hegyek. Az elvtelen talpnyalás, a szervilis, szolgalelkû létezés úgy tûnik nemcsak a régi „Nagy Testvérnél” volt kifizetõdõ, de bejön ennél az újgyarmatosító bagázsnál is. A régi elvtársak hamar fordítottak egyet a köpönyegükön és immáron új urakként zsigerelik ki ezt a végletekig kifosztott és megalázott, morálisan pedig a teljes szétesés szélére sodort országot. Konc még mindig akad, igaz, már messze nem olyan bõségesek a vadászmezõk, mint annak idején, pedig mára már az indiánokat is szinte az utolsó szálig kiírtották, alig akad néhány hírmondónak belõlük. Hogy is mondja egy helyütt Petõfi, csodálatos költeményében, a „Föltámadott a tenger” címû versben? „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, Azért a víz az úr!” Bizony barátaim, a víz az úr! Ezt ne tessék elfelejteni! Isten áldja Magyarországot! A (még mindig) szocialista nagyváros (még mindig) öntudatos polgá

99

VISSZA A KÁLYHÁHOZ!

Zajlanak az események és közben megfeledkezünk a lényegrõl. Csak úgy ímmel-ámmal kapargatják meg az egyik alapvetõ kérdés, a hitelesség felszínét, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a képzavarral. Javaslom, térjünk vissza a kályhához! Napnál is világosabb most már, csak a gengszterváltás óta eltelt tizenhat esztendõben meggyökeresedett és általánosan elfogadottá vált virágnyelven való üzengetésnek köszönhetõen nem merik kimondani, hogy a nép – de legalábbis annak egy tekintélyes része – egyszer s mindenkorra le akarja rázni magáról végre a kommunizmust, és a rendszerváltást személyükkel, személyükben hiteltelenné tévõ posztkommunista elitet. Most akkor mondok egy elsõ hallásra talán meghökkentõnek tûnõ dolgot. Az MSZP tulajdonképpen nem is létezhetne egy magát demokratikus jogállamnak nevezõ ország politikai színpadán. Nem létezhetne, hiszen semmiféle erkölcsi vagy morális alapja nincsen meg ahhoz, hogy egy demokratikus jogállamban politikai tényezõ lehessen. Egész egyszerûen azért, mert hiteltelen. Mirõl van szó? Mondok egy nagyon egyszerû példát. És itt kanyarodunk vissza a bajok eredõjéhez, ha tetszik, visszatérünk a kályhához. Tegyük fel, hogy ennek a cikknek a megírása után, fogom magamat és elslattyogok Pécsen a Mozgalmi Ház-nak nevezett épülethez, ahol az MSZP helyi irodája található és kérem a felvételemet a pártba. Ne ijedjenek meg, ez természetesen nem fog bekövetkezni, de most hipotetikusan, csak úgy elvi síkon játszunk el a gondolattal. Szóval be100

kopogok és kérem a felvételemet a Magyar Szocialista Pártba. No, mármost, belegondoltak Önök abba, hogy mi történik akkor, amikor ma felvesznek valakit a Magyar Szocialista Párt soraiba? Ugye nem? Pedig itt van az eb elhantolva! Ugyanis, aki ma, vagy a rendszerváltozás után bármikor kérte a felvételét az MSZP-be és felvételt is nyert oda, részesévé vált egy elnyomó, diktatórikus rendszernek. És ez nem vicc! Ugyanis abban a pillanatban, ahogyan párttag lett, ideológiai örökséget vállalt egy népelnyomó diktatúrával és annak vezetõ pártjával, a Magyar Szocialista Munkás Párttal. Ne felejtsük el, a hatalmas párt- és ingatlanvagyon miatt ki kellett mondaniuk a jogutódlást. A róka fogta csuka tipikus esete. Kell a lóvé meg az ingatlanok? Hát barátom, akkó bizony cipelned kell magaddal tovább a múltadat is. És éppen ez az, valamint a múltat emblematikus figurákként jelzõ személyek, amely, akik hiteltelenné és szalonképtelenné teszik ezt a politikai alakulatot egy polgári demokráciában. Mielõtt még valaki rögtön az univerzális kifogásért nyúlna, nevezetesen, hogy hát hiszen õk szociáldemokrata párt vónának, vagy mifene, rögtön jegyezzük meg, hogy ez egy neoliberális gazdaságpolitikát folytató posztkommunista párt. A dologban a legálságosabb az, hogy ma már nem kötelezõ a párttagság, senkinek nem nyomnak fegyvert az oldalába, mint annak idején, hogy be köll lépni a TÉESZ-be komám, vagy felültetünk a forró vaskályhára. Nyugodtan csinálhattak volna egy normális szociáldemokrata pártot, az inkriminált személyek nélkül. Mégsem tették. Sõt! Gondosan ügyeltek arra, hogy mindenféle fajta szociáldemokrata kezdeményezést még csírájában eltapossanak. A szegfûmintás utódpárt álláspontom szerint ma egyáltalán nem is létezhetne, nem politizálhatna. Nem létezhetne, nem politizálhatna, hiszen semmiféle morális, erkölcsi, etikai alapja nincsen meg ahhoz, hogy bárminemû politizálást hitelesen folytasson. Mind az általuk képviselt diktatórikus jegyeket felvonultató kézivezérléses retorika, valamint kormányzás, mind az általuk felvonultatott, sokszor 101

az õskövület kategóriájába tartozó egykori kommunista funkcionáriusok – lásd Horn Gyufa – mondatják velem azt, hogy az MSZP a hitelességtõl olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtõl. És akkor rátesznek még egy lapáttal, épp most vettem ki Francisco levelét a postaládámból. Azt írja ez a Feri gyerek: „Van politika, amely felnõttként kezeli a polgárokat, és van, amelyik gyerekként. Ez utóbbi csak tetszeni akar az országnak, nem használni, ezért mást sem tesz, mint csípõbõl elutasít mindent, ami megváltoztatná Magyarország igazságtalan viszonyait. Én nem ilyen politikában hiszek. Szerintem egy felelõs politikusnak nemcsak a könnyû és népszerû döntéseket kell vállalnia, hanem a nehezeket is. A Magyar Szocialista Párt olyan politikai erõ akar lenni, amelyrõl az emberek tudják, hogy saját pillanatnyi érdekeinél fontosabbak az ország szempontjai, ezért nyugodt szívvel rá lehet bízni egy ország és egy település sorsát.” Vajon az a politika, amelyik másfél éven keresztül embereinek kollektív hallgatási fogadalmat elrendelve szemérmetlenül hazudik a népnek, olyan, amelyik felnõttként kezeli a választópolgárokat? Ugye nem? Szerintem inkább olyan, amelyik gyermekként kezeli az embereket. És valóban. Csípõbõl elutasít mindent, hiszen maga Francisco mondta, hogy nincs alternatíva, vagy õ, vagy senki más. Vajon az a politika, amelyik másfél éven keresztül embereinek kollektív hallgatási fogadalmat elrendelve szemérmetlenül hazudik a népnek, olyan, amelyikrõl az emberek azt gondolják, hogy a „saját pillanatnyi érdekeinél fontosabbak az ország szempontjai, ezért nyugodt szívvel rá lehet bízni egy ország és egy település sorsát”? Ugye nem? Francisco szerint „egy felelõs politikusnak nemcsak a könnyû és népszerû döntéseket kell vállalnia, hanem a nehezeket is”. Igen ám, csakhogy most nem kellene nehéz döntéseket meghozni, ha õk, ahogyan azt Francisco interpretálásában hallhattuk, nem „kúrják el”, méghozzá nem kicsit, hanem nagyon! Itt hívnám fel ismételten mindenkinek a figyelmét, hogy az Állami Számvevõszék jelentésében feketén-fe102

héren benne van, hogy a kb. hatezermilliárd forintos államadósság növekménynek mintegy 82%-a, tehát politikailag korrekten fogalmazunk, amikor azt mondjuk, hogy túlnyomó része – nem a lakosság túlfogyaszásából képzõdött, hanem az elõzõleg felvett hitelek kamatainak törlesztésére ment el. A miniszterelnök szavajárásával élve, az õ balfaszságukat most a néppel akarják kifizettetni. És összemosnak és maszatolnak, hogy hát az elmúlt tizenhat év úgy összegészében, zusamme, benne van mindenki, naná, hogy a patás ördög (értsd OV) alatt kezdõdtek a bajok! No, hát akkor – csak így közbevetõlegesen és a teljesség igénye nélkül – idepattintanám a Budapest Analyses elemzését (köszönet érte Somorjai Viktóriának, a Demokrata gyönyörû és tehetséges újságírónõjének). „Az 1998-2002 közötti Orbán-kormány és a 2002-2006 közötti szocialista-szabaddemokrata koalíciós kormány költségvetési és gazdaságpolitikájának összehasonlító adatai Összefoglalás: Az utóbbi napok magyarországi eseményeinek kapcsán számos európai sajtóorgánumban látott napvilágot az a vélemény, hogy a jelenlegi szocialista-szabaddemokrata koalíció és az elõzõ Fidesz-kormány gazdaságpolitikája egyforma, eredményét tekintve nincs közöttük lényeges különbség. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Elemzés: A fenti vélekedést a mostani szocialista és az 1998-2002 közötti Fidesz-kormány mûködését jellemzõ fontos gazdasági és költségvetési adatok összevetésével ítélhetjük meg:

103

1. A költségvetés GDP-hez mért adóssága 1998-ban és 1999-ben 61%, 2000-ben 55%, 2001-ben 52%, 2002-ben 55%, 2003-ban 57%, 2004-ben 58%, 2005-ben 58%, 2006- ban pedig várhatóan 61%. Ez tehát a Fidesz-kormány idején jelentõsen csökkent és a második, harmadik és negyedik évében sokkal alacsonyabb volt, mint elõtte, a Horn-kormány, vagy utána, a szocialista-szabaddemokrata koalíció alatt. Az 1998-99-es évek adósságrátájának alakulására hatással voltak az elõzõ szocialista kormány megszorító intézkedései (a ‘Bokros-csomag’) és az energiaszektor privatizációjának bevételei is. 2. A GDP növekedésének átlaga 1998 és 2002 között 4,6% volt, 2002 és 2006 között 4,2% 3. Az államháztartás GDP-arányos hiánya 1999-ben 5,5%, 2000-ben 3,0%, 2001-ben 3,5% volt, ami megközelítette a maastrichti kritériumot. Ez a szocialisták kormányra jutásának évében, 2002-ben 8,4%-ra nõtt, és 2005-ig 6% körül maradt, 2006-ra pedig akár kétszámjegyûre is emelkedhet. 4. Magyarország hosszú távú devizaadósságát 1996-tól 1999 végéig a JCR, a S&P, a Fitch ‘BBB’-re minõsítette, a Moody’s ‘Baa’-ra. 2000 végére ez valamennyi hitelminõsítõnél az ‘A’-s régióba került, 2002 végére pedig tovább javult. 2006 elején ez a minõsítés a Moody’s-nál A1, a JCR-nél A, a Fitch-nél és az S&P-nél BBB+ra romlott. 5. Az infláció az 1998-as 14,2%-ról a Fidesz kormány alatt 5,2%-ra csökkent, majd a szocialista kormány alatt 2005-ig tovább mérséklõdött a 2005-ös 3,5%-ra. 2006 végére az elõrejelzések 5 és 6% közötti értéket mutatnak.

104

6. Az euró bevezetésének céldátuma 2001-ben, az Orbán-kormány harmadik esztendejében 2006-2007 volt, ma ezt az elemzõk 2011 és 2014 közé teszik. 7. A munkanélküliségi ráta az Orbán kormány idején az 1998-as 8,4%-ról 2002-re 5,8%-ra csökkent, a szocialista-szabaddemokrata kormány negyedik évére, 2006-ra 7,6%-ig emelkedett. 8. A reálbér-növekedés 1999-ben és 2000- ben 1,5%, 2001-ben 6,4%, 2002-ben 13,2% volt. (Az 1999-2002-es évek, tehát az Orbán-kormány idõszakának átlaga: 5,5%.). A 2002-es választási évben mindkét oldal komoly ígérgetésbe kezdett, ezért ezt az évet mindkét kormány átlagába beszámítjuk, bár az elkövetkezõ idõszakot meghatározó 50%-os (!) közalkalmazotti béremelést 2002 szeptemberében a szocialista-szabaddemokrata kormány hajtotta végre. Az MSZP-SZDSZ kormány idején tehát az értékek: 2002: 13,2%, 2003: 9,2%, 2004: -1%, 2005: 6,3% és 2006: 5,5% (átlag: 6,6%). Látható tehát, hogy az Orbán-kormány erõteljesen javított a költségvetés és az egész gazdaság helyzetén, csökkentette a költségvetés GDP-arányos adósságát, a költségvetés hiányát és az inflációt, továbbá mind a megelõzõ, mind az õt követõ idõszaknál nagyobb GDP-növekedést és alacsonyabb munkanélküliséget produkált. Tette ezt egyebek között annak árán, hogy kisebb reálbér-növekedést valósított meg, mint az õt követõ szocialista-szabaddemokrata kormány. Mindennek köszönhetõen az ország adósságának minõsítése az Orbán-kormány idõszakában lényegesen jobb volt, mint akár az elõzõ, akár a rákövetkezõ szocialista-szabaddemokrata kormányok idején.

105

Következtetés: Az 1998 és 2002 közötti Orbán-kormány eredményeinek összevetése az õt megelõzõ és az õt követõ szocialista kormányokéval cáfolja azt a vélekedést, hogy a szocialista-szabaddemokrata koalíció és a Fidesz-kormány gazdaságpolitikája egyforma, eredményét tekintve nincs közöttük lényeges különbség. Az összevetés arra is utal, hogy Magyarország gazdasági fejlõdésében létezhet egy vész-forgatókönyvek, komoly megszorítások és tüntetések nélküli, szerves út is.” Mindeközben a médián keresztül adagolva kapjuk a szabályozott valóságot. George Orwell és Aldous Huxley valószínûleg épp most kapcsoltak magasabb fordulatszámra, merhogy forognak a sírjukban az hétszentség! A kreatív-team összeült, és úgy döntöttek, haladnak tovább a már megkezdett lenini úton. Legújabban Sipánka egész estés önvallomásának lehettünk tanúi. Õ hitt abban, hogy nem lesz gázár-emelés. Komolyan mondom, beszarás. Ez már olyannyira mélyre süllyedt, hogy a bányász béka hátsójának vizuális észleléséhez is már csak a Hubble-ûrteleszkópot használhatjuk, mert ez már csillagászati távolság. De hát ebben az országban még ezt is meg lehet tenni. Velünk, ellenünk. Kíváncsian várom, hogy holnap vagy holnap után, ki lesz a következõ pártfunkci, aki õszinteségi rohamot kapva kiáll a kamerák elé? Vasárnapra pedig, amikor eljön az országos erõfelmérõ ideje, már eljuthatunk odáig, hogy sikk lesz hazudni, az fog kilógni a sorból, aki igazat mond. De ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet tovább fokozni, hát nagyon tévednek?! Az MTI utólag pontosítja az vízvezeték- szerelõbõl pártelnökké felfújt politikai bohóc nyilatkozatát, hogy hát azt tulajdonképpen nem is úgy értette. Aztán az Internetrõl szemberöhög veled a valóság, innen és innen letölthetõ az eredeti felvétel, ahol bizony el106

hangzott, hogy mi történt volna, ha a tömegbe lövetnek, ahogyan az egyébként a pártelnök szerint helyénvaló lett volna. De ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet tovább fokozni, hát nagyon tévednek?! A miniszterelnök személyes jó barátjának hírében álló médiaproletár, aki a mumussal vívott retorikai csatározások közepette oly csúfosan elbukott – OV gyakorlatilag feltörölte vele a padlót – (megintcsak az Interneten látható) felvétel tanúsága szerint kedélyesen röhög az utcán, miközben ég az autó a randarírozások közepette. Ezt valahogy nem lehet látni a mérlegre tett valóságon. És nem is szavaztatják meg róla a nézõket. Pedig a kommunikáció a kulcs szinte mindenhez. Sokszor mondtam már, most is mondom, a felkelt tömeg ösztönösen megérezte, hol az igazi gonosz, ki ellen kell vonulni legelõször. (Még mindig várom, mikor jut eszébe valakinek, hogy közösségi séta keretében vekkereket helyezzenek el az Angol utcai médiafõhadiszálláson.) A kommunikáció, ha aládolgozik az ún. bulvárkormányzásnak, amiben láthattuk, Francisco igazi nagymester, néha csodákra képes. Igaz, hogy a vágyott célprogram még nem teljesen hibátlan, és még nem tudjuk, meddig húzzák ki vele, jelzésértékû gyöngyszemek azonban így is akadnak. Mazsolázzunk egy kicsit. Francisco együtt fogyasztotta el a rizses húst és a savit a randõrökkel a kantinban. Ez azé’ szigorú, nem? Bár meg kell jegyeznem, hogy annak idején az országgyûlési választások alkalmával Vitéz Lászlónál is mûködött, arról nem is beszélve, hogy hatékony kampányelemnek bizonyult, a „találkozás a nagy emberrel” módszer. Annak idején Don Tollerone is együtt ivott a melósokkal a kertvárosi talponállókban. Ez egy ilyen ország. Van a nagyember, a kommunista vezetõ, meg a proli, akihez a nép bölcs vezére nagy kegyesen leereszkedik (ahogyan annak idején Kádár apánk), pajkosan összekacsintanak, aztán mindenki megy to107

vább a maga útján. és ez mûködik! Még ma is. Hiába no, le sem tagadhatnánk a szocializációt. Száz szónak is egy a vége! Mennie, mennük kell! Ahogyan azt Kalányos Winettou, kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak maroktelefonon ügyvédeikkel lefolytatott beszélgetésein szokott elhangozni: És ez a tényvalóság. (Beszélgetés elsõ része: Ott se vótam ügyvéd úr!) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

108

A FORDÍTOTT ORSZÁG – avagy Hol húzódnak a tolerancia határai? –

Jim Coltec halhatatlan volt. Ugyanakkor indián is. De nem az a közönséges fajta, szent ember volt õ, egy hajoka. Egyfajta varázsló a törzsben, aki képes volt arra, hogy kiszívja a gonoszt és a rosszat másokból, hogy aztán elraktározza magában. „Hajoka vagyok, a csuprom feneketlen”. – mondta MacLeodnak, amikor kiszívta a bosszúvágyat és a haragot belõle, amit az iránt a másik hallhatatlan iránt érzett, aki az indián falu nyomára vezette a fehér katonákat, s akik ennek következtében meggyilkolták indián asszonyát és annak gyermekét. Évszázadokkal késõbb aztán a hajdan feneketlennek hitt csupor mégiscsak megtelt, s az utolsó csepptõl kicsordult a pohár, a szent ember gonosszá változott, s ezen már az sem segíthetett, hogy a barát, végül fejét vette. Sõt! Innentõl szabadult csak el igazán a pokol.” Óhatatlanul is felrémlett bennem a Hegylakó címû tévéfilmsorozat ezen epizódja, amikor elolvastam Bayer Zsoltnak a Nemzetben megjelent és nagy port felvert „Cigányliszka” címû írását. A szerzõ, ahogyan azt sajtó- és egyéb más reagálásokra közölte, nem akar tovább toleráns lenni. Elege van. Nála elszakadt a cérna, ha tetszik, megtelt a csupor és az utolsó csepptõl kicsordult. Az Olaszliszkán történtek azonban jóval tovább és távolabb mutatnak azon, ami valójában történt. Miután a másik oldalon többen is a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerültek attól, hogy egyes sajtótermékek (értsd Magyar Nemzet) és egyes zsurnaliszták (értsd Bayer Zsolt) cigány bûnözésrõl beszéltek, Huth Ger109

gely, a Nemzet fiatal és tehetséges publicistája a Hír Televízió „Lapzárta” címû mûsorában elmondta, hogy a rendõrséghez fordultak – elvégre náluk autentikusabbat keresve sem lehetne találni –, ahol elmondták, az elmúlt évben ilyen (értsd: erõszakos lincselés) jellegû bûncselekményeket kizárólag a cigány kisebbség tagjai követtek el. Statisztikailag is igazolható, hogy a bûnözésre való hajlam is jóval gyakoribb a cigányság körében. Túl a brutalitáson és az emberi élet értelmetlen kioltásán, óhatatlanul is felmerülnek bizonyos kérdések. Vajon hol a határ? Meddig kell toleránsnak lennünk? De megfogalmazhatjuk így is a kérdést: Meddig és mennyit kell még tûrni? Hol a vége? Mondjuk ott, ahol beleállítanak a hátadba egy baltát? Mert hát ilyen esetben ugye még a legelvakultabb SZDSZ-esnél is véget ér a mindennél elõbbre való tolerancia. Egész egyszerûen azért, mert elhalálozás okából kifolyólag megszûnsz létezni. Összerogysz mint a liszteszsák, onnantól aztán már rugdoshatják a fejedet acélbetétes bakanccsal, akár roma az illetõ, akár nem, neked már úgy is mindegy, nem érzel semmit. Ugyanakkor a szerzõ egy másik, legalább ilyen fontos kérdést is feszeget írásában. A jelek szerint a magyar állam, az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan – bizonyos helyeken, bizonyos helyzetekben – úgy tûnik, nem képes arra, hogy garantálja állampolgárainak biztonságát. Az USA-ban, ha valaki hívatlanul beteszi a lábát a földedre, lelõheted. Ott a magántulajdon védelme kicsikét magasabb szinten realizálódik, mint nálunk. De vissza kis hazánkba! Joggal tehetjük fel tehát a kérdést: Ha a magyar állam ismét és immáron sokadszor felrúgja, megszegi az íratlan társadalmi szerzõdést, mely polgáraival köttetett, – ennek ránk esõ része a törvények betartása mellett például az adófizetési kötelezettség – ugyan vajon, mire is fizetjük akkor az adót? Ha az egyik fél nem teljesíti a szerzõdésben foglaltakat, akkor a másik félnek, azaz nekünk, állampolgároknak, miért is kellene betartania azt? 110

A HAMIS KÉPET LÁTTATÓK A szabados törpeminoritás a tolerancia és a másság iránti tisztelet jelzésértékû zászlóvivõje kis hazánkban immáron a rendszerváltás óta, az õket kiszolgáló ölebmédiával egyetemben. Mivel mással nem nagyon tudnak labdába rúgni, ezzel nyomulnak elõre ezerrel, ütik a vasat, amíg meleg. A lakosság dekadens része pedig mindig biztosítani fog számukra annyi szavazatot, hogy bekerülhessenek a parlamentbe. Nem is nagyon akarnak õk több voksot, el vannak a parlamenti zsaroló szerepkörében – a költségvetéshez hasonlóan – köszönik szépen jól vannak. Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak jogaik, ezt senki sem vitatja. A baj ott kezdõdik, amikor ezeket a dekadens, a társadalom alapértékeitõl gyökeresen eltérõ viselkedés mintákat akarják követendõ normaként, alapigazságként elfogadtatni az emberekkel. Az álliberális törpeminoritásnak pedig, ez az alapvetõ érdeke, egyfajta káosz kiépítésén fáradozik szüntelenül, hiszen a zavarosban lehet csak igazán jól halászni. A zavarosban, ahol nincsenek világos, mindenki számára jól érthetõ és értelmezhetõ határvonalak, keretek, melyek a társadalom tagjai számára garanciát jelentenek a törvények betartására és betartatására. Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak kötelességeik, ezt senki sem vitatja. Ám errõl, a kötelességekrõl, valahogy mintha mindig megfeledkeznének a társadalom egyes rétegei, és érdekes módon ezek a feledékeny társadalmi csoportok valahogy mindig a jelenlegi kormánypártok szavazótáborából kerülnek ki. A segély az bizony jól jön, de dolgozni már annyira nem akarnánk. Az alkohol mértéktelen fogyasztásából elõálló egészségkárosodás kezelésének költségeit is a társadalom többi tagjának befizetéseibõl állja az állam. Senki nem mondta, hogy kötelezõ alkoholistának lenni. Hallották már Önök valaha is, hogy odamegy a riporter a hajléktalanhoz és megkérdezi: „Papa, azé’ idáig el is kellett jutni valahogy, senki nem úgy kezdi, hogy önként és dalolva bevonul a híd alá, mer’ nincs hol laknia?” Én még egyszer nem hallottam volna, hogy a fene nagy liberális szelle111

miségû ölebmédia sztárriporterei, akik dekás súlyokkal egyensúlyoznak, amikor mérlegre teszik a valóságot, egyszer is megkérdezték volna a lumpen elemeket, a kábítószerfüggõket vagy az alkoholistákat, hogy „Öreg, nem gondolod, hogy téged is terhel felelõsség abban, hogy idáig jutottál, hogy ilyen mélyre süllyedtél?” Mindenki más hibás. A társadalom, az önkormányzat, de még a másik padon alvó csöves is, aki ferde szemmel néz rám valamiért. A felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával folyamatban van. De velünk, a néppel is baj van. Egy öntudatos nemzettel, melynek polgárai önálló gondolkodásra és véleményalkotásra képesek, bizonyos dolgokat nem lehetne megtenni. Emlékszünk még Fodor Gáborra, aki amikor megkérdezték tõle, hogy mit tenne ha a gyerekét rajta kapná egy füves cigi elszívásán, azt válaszolta, megbeszélném a gyerekkel. Vannak bizonyos dolgok, amirõl tudjuk, hogy soha sem kell kipróbálni. Az orvosok körében járja egy mondás: „Öreg alkoholistát már láttam, de öreg drogost még nem.” Mégis, parlamenti arányuknál jóval nagyobb befolyásukat a Strabagdemokraták arra használják fel, hogy tartósítsák hazánkban a káoszt, alapértékként tüntessék fel a dekadenciát, a keresztény értékrendet pedig holmi elavult, ósdi, a történelem szemétdombjára való értékrendszernek tüntessék fel. Szélsõséges esetekben már odáig is elmerészkedtek, hogy a média nagy nyilvánossága elõtt a keresztények kiirtására szólítsanak fel. A FORDÍTOTT ORSZÁG Ahol a jó a rossz és a rossz a jó. Legalábbis ezt akarják elhitetni velünk. Ebben az országban semmi sem az, aminek látszik. Itt minden az, aminek láttatni akarják. Mi pedig vagy elhisszük, vagy nem. Az esetek nagy többségében elhisszük, méghozzá feltétel nélkül. Hiszen ha nem így lenne, akkor ez az ország egy normális ország, egy békés, jól prosperáló európai középhatalom lehetne. 112

De nem az. Úgy tûnik, ebben az országban semmi sem úgy mûködik, ahogyan annak normál üzemmenetben mûködnie kellene. De hogyan jutottunk idáig? Hogyan jutottunk odáig, hogy visszatértünk az õskorba, a kattintott fénykorszakból a pattintott kõkorszakba, ahol azonmód bunkót ragadunk, ha nekünk nem tetszik a másik pofázmánya? A szálak messzebbre vezetnek. Egy magát szabadnak és demokratikusnak mondó országban a múlt emberei a múlt eszméivel, a múlt hatalomgyakorlási módszereivel (értsd: önkényuralom, formális – Patyomkin – demokrácia) még mindig jelen lehetnek, még mindig uralkodhatnak a társadalom felett. Hogyan lehetséges ez? Az elsõ számú közszolgáról kiderül (õ maga kotyogja ki!), hogy neki a hatalomért semmi sem drága, akár csalni, hazudni is képes azért, hogy megtartsa, mégis a helyén maradhat. A televízióban, a rádióban és a nyomtatott sajtóban idõrõl idõre szembesülhetünk azzal, hogyan is mûködik ez a nálunknál szerencsésebb múltú országokban. Ott a társadalom ingerküszöbe és tûréshatára nagyságrendekkel alacsonyabb szinten áll, mint nálunk. Az, amit itt a kormányfõ prezentált a tisztelt nagyérdemûnek, nyugaton elképzelhetetlen lenne. Ott tized ennyiért, század ennyiért menetet hajtanak végre politikusok, ha kihúzzák a gyufát a társadalomnál. És, ha már az olaszliszkai eset szóba került, ugye emlékszünk még a zámolyi romák esetére? Ott is arról esett a legkevesebb szó, amirõl a legtöbbet kellett volna beszélni, ahonnan az egész történet elindult, meghalt egy ember. De nem, a média mindenrõl beszámolt, csak azt nem tartották fontosnak, nem hangsúlyozták kellõképpen, hogy hát gyerekek, itt mégiscsak megöltek egy embert. Nem a szénanátha vitte el, vagy öregkori végelgyengülésben hunyt el, hanem kõkemény brutalitással vetettek véget az életének. Az ölebmédia, amelyik a törpeminoritás kedvenc témáját, a másság iránti tiszteletet és a toleranciát mindig 113

is annyira a szívén viselte (lásd a Mortimer-féle szamurájkardos eset, égtek, mint a Reichstag, amikor kiderült, hogy az elkövetõ is roma származású), szóval a bulvárkormányzást bulvár színvonalon kiszolgáló betûproletárok hada a teljes hírverés nagyságához képest az áldozatról szinte csak mínuszos hírben számolt be. Persze tudom én, sokkal jobban eladható téma volt, hogy a gyilkos és kompániája elmenekült a Francba, ahol aztán szintén nem bírván a gádzsóktól eltérõ hevesebb vérmérsékletükkel, újra bajba kerültek. Érdekes módon errõl már nem számoltak be olyan nagy elánnal a honi lapok. Inkább azon csámcsogtak, hogy Krasznai úr , a zámolyi romák szószólója, szexuális bûncselekmény gyanújába keveredett. Vegyük észre, ki az igazi felelõs! Vegyük észre a média felelõsségét! Megint csak azt kell mondanom, a nép ösztönösen megérezte, hol az igazi gonosz, amikor a központilag vezérelt hazugság jelzésértékû bástyája, a köztelevízió székháza ellen vonult. De nehogy azt higgyük, hogy ez a hazudozás új keletû dolog. Régen volt az a mondás, hogy „benne van az újságban, akkor biztosan igaz!” Ezzel szemben ma mi van? Ami nincs benne a hírekben, az nem is létezik. És hogy mi kerül bele a hírekbe, és hogyan kerül bele a hírekbe, na itt kezdõdnek az igazi bajok, innen indul a manipulációs úthenger. Visszaélnek a tájékoztatás szabadságával. Ehelyett a szabados tájékoztatás uralt el mindent. És sok esetben kíméletlenül beledöngöli a betonba a tárgyilagosságot, az igazságot, a pártatlanságot. A média csöcsein csüngõ konzumidiótáknak, mindent el és be lehet adni. Engedelmesen beszopják a kereskedelmi média által eléjük tálalt maszlagot, néha hangosan böffentenek egyet, aztán mintha mi sem történt volna, kortyolnak egyet sörükbõl, majd minden megy tovább a maga medrében, amolyan patópál uras ráérõsséggel. A szervilis ölebmédia elhiteti velünk, hogy az egykori cenzor, aki élet és halál ura volt, hogy mi jelenhet meg és mi nem, akit ma visszanézhetünk az Internetrõl letöltött korabeli híradó felvételrõl, amint a Magyar Szocialista Munkáspárt Kulturális Alosztályának vezetõjeként át114

veszi a pártkitüntetést, szóval a média elhiteti velünk, hogy Sipánka önkéntes mérvadó lehet egy polgári demokráciában. A szolgalelkû ölebmédia elhiteti velünk, hogy a miniszterelnökségig jutott egykori pufajkás a legjobb ismerõje annak, hogyan kell felépíteni és mûködtetni egy demokratikus jogállamot tõkés gazdasági berendezkedéssel, hiszen ha nem így lenne, minden bizonnyal nem találkozhatnánk a képernyõn heti rendszerességgel a Horn Gyula-díjas Horn Gyulával sem. De a szervilis ölebmédia elhiteti velünk azt is, hogy a felturbózott paprikajancsi, aki egy egész nemzetnek hazudott, aki egy egész országot csapott be, az egyedüli, a legalkalmasabb személy arra, hogy az országot kivezesse a bajból. Még az sem számít, hogy az ország az õ vezetésével került bajba, ezt is kimagyarázzák valahogy. Fordított országban, ahol minden a visszájáról mûködik, torz tükröt tartanak elénk. Olyan ez, mint a vidámparkban az elvarázsolt kastély. A szép megcsúnyul, a szörnyetegbõl szépség lesz, a kicsibõl óriás, az óriásból meg törpe. Aztán meg csodálkozunk, amikor a napfényre kiérve szembesülünk az igazi valósággal? Ne várjunk tovább! Törjük hát szét a hamis tükröket! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Ehhez az íráshoz ide kívánkozik Csöröge barátom néhány gondolata, melyet a cikk elolvasása után küldött el nekem: KEDVES FÕSZERKESZTÕ! Ez az egyik legjobb hangvételû cikked. Sajnos nem „egyenszilárdságú“. Nem akarok belemenni a részletes elemzésébe, mert Te a tanulságokat elõbb-utóbb jobban fogod levonni, mint amennyit az én tanácsaimból okulnál. Csak két dolgot hadd jegyezzek meg. „Természetesen a homoszexuálisoknak, a kábítószer-élvezõknek is vannak jogaik, 115

ezt senki sem vitatja.“ – írod. Ez nem igaz. Nincsenek homoszekszuális stb. jogok, csak emberi jogok. Talán úgy helytállóbb volna, hogy „Természetesen a homo... stb.-t is megilletik az emberi jogok.“ Hogy világossá tegyem: nincs jogod arra, hogy skizofrén vagy aidses legyél, mert ez nem jogi kérdés, és ha az vagy, az semmiféle különleges jogot nem teremt a számodra. Sõt, a kettõ közül az utóbbi joghátrányt jelent a számodra: ha nemi kapcsolatba lépsz valakivel úgy, hogy nem közlöd vele a betegségedet, bûntettet követsz el vele szemben, mert tudatosan megfertõzöd. A homoszexualitás bonyolultabb kérdés, de tudomásom szerint eléggé általánosan elfogadott, hogy tanítható, azaz egészséges embereket, elsõsorban fiatalokat, rá lehet nevelni. Ilyen összefüggésben tehát mindenképp büntethetõnek kellene lennie. Pécsen lakik Ádám Antal volt alkotmánybíró, egyetemi tanár. Egyszer hallgatam tõle egy elõadást, amelyben elmondta, hogy a Magyar Alkotmánybíróság – elébe menve az Unió elvárásainak – hozott egy olyan döntést, hogyha egy felnõtt azonos nemû fiatalkorúval nemi kapcsolatot létesít, és a fiatalkorú azt nem ellenzi, akkor a dolog nem büntetendõ. Tehát a természetes jellegû kapcsolatot kell büntetni. Ez az, ami abnormális. Tudom, szörnyû, ha egy kislány teherbe esik. De az nem szörnyû, ha egy lány, vagy egy fiú homoszexuálissá válik? És miért büntetendõ, ha egy asszony egy fiatal fiúval létesít kapcsolatot? Szerintem ez a legártatlanabb, mert valószínûleg a legkevesebb negatív következménnyel jár és semmiképp nem perverz, vagy legalábbis nem annyira perverz. Ez mégis büntetetndõ. Ezt a kitérõt csak azért tettem, hogy világosabb legyen, hogy miért nem értek egyet a fogalmazásoddal. A másik: fel kéne hagynod a nyugati demokráciákkal való példálózással. Gyurcsány a hazudozásban egy gyenge kezdõ Bushhoz és Blairhez képest, de Angela Merkel se kutya. Tanuld meg már: nincsenek nyugati demokráciák. Talán sosem voltak. Szerintem a sokat gúnyolt magyar nemesi demokrácia az európai demokratizmus csúcsa volt. 116

Ma olvastam egy amerikai cikket, amelynek a szerzõje Bush támogatóit „Bushevikeknek“ nevezte, egy másik meg arról írt, hogy Josef Stalin babérjaira pályázik. (A demokráciát ne keverd össze a szabad véleménnyilvánítással. Korlátozott szólásszabadság még van nyugaton: Busht szidhatod, de a holokausztot már nem kutathatod, csak tisztelettel megemlékezhetsz róla.) Ma az interneten meghallgattam Semjén Kossuth téri beszédét. Nagyon okos mondata volt, hogy a „demosz“ nélkül nincs demokrácia. A megfogalmazásokat inkább ez irányba kellene kihegyezni, nem a teljesen dekadens nyugatra. A Nyugattól nincs mit tanulnunk. A zsidó szellemiség már Európában is legyõzte a kereszténységet – mondom Marx után. Innen – tiszteletre méltó egyéni erõfeszítésektõl eltekinteve – már semmi reményt keltõ dolog nem várható. Három olyan terület van a világon, ahonnan elidulhat valamilyen feltámadásféle: az iszlám világ, a keresztény Afrika és Dél-Amerika. Afrikában kevésbé bízom az erõs protestáns befolyás miatt. Történelmi tény, hogy a kamatszedési tilalom Európában a reformációval szûnt meg. Már pedig a kamat a globalizáció létalapja. Jól tudom, hogy a katolikus egyház is megszüntette a tilalamat, de õ elvileg vissza tud hozzá térni, mert esetében ez egy elvtelen megalkuvás, míg a protestanizmus nem, mert az utóbbinak már a születésekor ez volt az álláspontja. Csöröge, aki olykor Röcsöge

117

A LELKEK NEM ELADÓK! – avagy Amikor a hatalom gyõz a jog felett –

Ez az írás 2003. október 23-án délelõtt íródott. Délelõtt, amikor még nem volt tömegoszlatás, nem volt gumilövedék és nem volt könnygázgránát Hát itt van, eljött a pillanat! Az ötvenedik évforduló. Balsors, akit régen tép, de nem hoz reánk víg esztendõt. Nem hoz, mert a forradalmat orosz tankokkal leveretõ Kádár szellemi örökösei ülnek a hatalomban még ma is. Azok az egykori pufajkások, akik akkor még tevékeny résztvevõi voltak a szabadság iránti vágy sárba tiprásának, még ma is a hatalom részesei, még ma is hallatják szavukat, osztják az észt és a „demokráciát”, ha kell, ha nem. Semmi sem változott. Kinyithatod, járathatod a pofádat, ha akarod, de, ahogyan azt egykoron Marosán elftárs oly találóan megfogalmazta, „nem a zsemle a kicsi, a pofátok nagy!”. A kiváltságos elit, az egykori kommunisták és ÁVÓ-sok leszármazottai (lásd Bauer, és Petõ) kivételezettekként, az érinthetetlenek és sérthetetlenek kasztjaként uralja azt a torzót, amit manapság a dús képzeletû nép csak „demokratúra” néven emleget. A szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a népi szellemesség kreativitásával tökéletesen leírja ezt a kis vagy nagy, mindenki döntse el maga, magyar abszurdot. Voltunk mi már Operett-Magyarország, Patyomkin-ország, Következmények nélküli ország, és még hosszan sorolhatnánk a különféle jelzõs szerkezeteket, melyekben egy közös vonás van, az, hogy nyomorunkban 118

már csak a humorhoz fordulhatunk, hogy egyáltalán ép ésszel felfogjuk és átvészeljük azt a tragédiát, ami ma hazánkkal, ezzel a szerencsétlen sorsú, és néhány felelõtlen egyéni haszonszerzõ vezérletével végképp elfuserált és tönkretett országgal történik. Látszatországban élünk, ahol torz tükröt tartanak az emberek elé. Mindenki tudja, hogy hamis a kép, amit lát, de egyenként túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy lerázzuk magunkról a szellemi béklyót, a zsarnokot. Az összefogásról, az együvé tartozásról pedig már jó ideje leszoktatott minket a kádári gulyás- és fridzsider-kommunizmus posvány langymelege. Kicsikét engedtek élni, gyarapodni, elhitették velünk, hogy nincs is itt olyan nagy baj, cserébe csak egyet kértek, tartsd a pofád!, ha kell a sírig! (Lenin eftárs visszadobta a gyerekek labdáját, holott közibük is lövethetett vóna!) Illetve, kértek õk még valamit! Még valamit, amit eddig még nem sikerült teljesen megvalósítaniuk. Még valamit, amit ha sikerül elérniük, az ország, a nemzet elveszett, meghal, megszûnik, eltûnik a demokráciák sorából. Jó úton haladnak afelé, hogy ezt elérjék. Valamit, ami ellen – körülbelül az ország lakosságának fele, a jobbik fele – minden ízében, minden porcikájában tiltakozik, ha tetszik zsigerbõl nemet mond. Azt akarják elérni, azért dolgoztatják ölebmédiájukat és szolgalelkû megmondóembereiket a nap huszonnégy órájában szüntelenül, hogy a nép, az istenadta, ne csak elfogadja, hanem szeresse is a zsarnokot. De ez nem fog sikerülni! A magyar nép – kényszerûségbõl – elfogadta a törököt. Elfogadta, de soha meg nem szerette. Pedig másfél évszázad az bizony nagyon hosszú idõ. A magyar nép – kényszerûségbõl – elfogadta a labancot. Elfogadta, de soha meg nem szerette. Aztán jött 1848 és 1867. Aztán jött 1956. Aztán 1989. És amire senki sem gondolt volna, de mégis megtörtént, már a ruszkik is régen hazamentek. 119

„Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – mondja a költõ. Legyen az bármilyen természetû. Mégis a szellemi, a kulturális zsarnokság az, amelyik a legveszélyesebb. Lehet szegényen is hû valaki a hazájához, a népéhez, a nemzetéhez, de amikor gonosz erõk azon munkálkodnak, hogy egy országot egy népet, egy nemzetet fosszanak meg az identitásától, a kulturális gyökereitõl, a hagyományaitól, ott „vétkesek közt cinkos, aki néma”! Óriásplakátokkal takarják el a tüntetõket a külföldi vendégek elõl. Hát mit gondolnak ezek, hol élünk? Mintha még mindig a régi, jó öreg XIX. vagy XX. században lennénk, ahol a „ha a szõnyeg alá söpörjük a problémát, akkor az meg is szûnik létezni”-típusú bolsevik mentalitás volt az uralkodó. (Sztalin eftársnak volt kedvelt módszere a fotóretusálgatás.) Ma, amikor az Internet világában csak egy kattintás, és azonnal látjuk, hogy mi zajlik a világ másik felén. Hát azt hiszik, hogy a külföldi vengdégek, nagykövetek, diplomaták és uralkodók, nem tájékozódnak, mielõtt idejönnének? Az adott ország titkosszolgálata nem értesíti õket, hova is készülnek elutazni? Ugyan kérem! De hát õk már csak ilyenek, a múlt emberei, a múlt gondolataival, a múlt eszméivel és a múlt megoldásaival. Csodálkozunk hát azon, hogy nem képesek megfelelni a ma kihívásainak? Annak idején a szocialista külügyminiszter-pártelnöktõl (Kovács „Smith ügynök” Lászlótól) hallottuk elõször a 2002-es önkormányzati választások megnyerése után, hogy a baloldali polgárok gyõztek. Nem sokkal késõbb Szili Katalintól, az Országgyûlés elnökétõl az 1956-os forradalom tiszteletére rendezett ünnepségen tudhattuk meg, 1956 baloldali forradalom volt. Még ezt is lenyúlják. Már ezt is lenyúlják. Lopnak, mint a szarka. Mindig csak az kell nekik, ami a másé. Persze, hogy az kell, mert sajátjuk nincs. Nincs saját elképzelésük, víziójuk a jövõrõl, az országról, egyáltalán semmirõl, nincsenek saját gondolataik, csakis az önös létezés az, ami érdekli õket. Nem is lehetnek saját gondolataik, hiszen – ahogyan azt Szolzsenyicin mondta – „Kártékonyabb embertí120

pust még nem produkált a történelem. Hataloméhségük,cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára” Milyen hitelességû az, amikor az egykori pufajkás, aki kevéssel ezelõtt még arról hadovált, hogy itt ‘56-ban dúlt az ellenforradalom, ma koszorúz, meg tiszteleg a forradalom hõseinek emléke elõtt? Hát körülbelül ilyen: „A pufajkás brigádban a törvényes rendet védtem” – nyilatkozza Horn egy német lapnak adott interjújában. Horn szerint 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. És még hozzáteszi: „Nem állítom, hogy a történelmet el kell felejteni, ám ma már egy másik generációhoz tartozunk, amelyik tanult a múltból” vélekedik az egykori pufajkás, a vaskoronás kis-nagy ember. Nem papa, nem tartoztok semmiféle fajta másik generációhoz, Ugyanazok a pufajkások vagytok, akik voltatok, akik a szovjet tankok mögött fedezékbõl gyáván, odadörgölõzve a nagy testvérhez vérbe tiportátok a szabadságot. Megismerünk benneteket még akkor is, ha a pufajkát Armani-öltönyre cseréltétek! De a hazudozás hagyományát hûen viszik tovább az új nemzedékek is. Fletó annak idején azzal viccelõdött, hogy hát õ tulajdonképpen azért lépett be a KISZ-be (gyengébbek és fiatalabbak kedvéért: a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe – a Párt ifjúsági szervezetébe), hogy – ezek az õ szavai – „belülrõl bomlassza a rendszert”. De a legújabbak, a legfiatalabb generáció, sem marad el a gumigerincûségben. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Újhelyi eftárs, a szocialisták ifjú padawanja elõször a Fideszben próbált szerencsét, ám ott – kit tudja mi okból – nem látták szívesen, csak ezután igazolt át az ellenlábas szekértáborba. Hát itt aztán lehetnek valamifajta kõkemény elvek, hit az eszmében és meggyõzõdés. Ha itt nem kellek, majd átmegyek a szemközti oldalra, talán ott csurran cseppen valami nekem is. 121

A kommunisták ma is itt vannak közöttünk. Az új nemzedékek is tovább folytatják azt, amit az öregek elkezdtek, a haza kiárusítását, az elvtelen odadörgölõzést az éppen aktuális nagy testvérhez, a mindent romba döntõ önfeladás politikáját, amivel teljesen védtelenné és kiszolgáltatottá teszik a hazát. Mindig valahonnan mástól várják a segítséget, mindig valahonnan máshonnan várják az „üdvözülést”. Csak ebben tudnak gondolkodni, mert nem hisznek ebben az országban, nem hisznek a lakóiban, a magyar népben, az ország önálló cselekvõképességében és abban, hogy kis nemzet is tud nagy dolgokat véghez vinni. Olyanok õk, mint a fészekbe pottyantott kakukkfióka, melyet az idegen szülõk táplálnak és amely a szülõk vaksága okán, eleszi a többiek, a saját fiókák elõl az ételt. Ha kell, ki is löki a többieket a fészekbõl. Õk az idegen test a nemzetben. Az internacionalisták és a kozmopoliták, a két gyökértelen, kaszt, akiknek az olyan fogalmak, mint a haza, a nemzet semmit sem jelentenek. Az MSZP – a szegfûmintás utódpárt és a szélsõségesen kirekesztõ SZDSZ – az álliberális törpeminoritás. Jól egymásra találtak. Ócska kis frázis pufogtatásukkal – mondván õk világpolgárok – magyarázzák szegénységi bizonyítványukat. „Egy tapodtat sem hátra” „Az a dolgunk, hogy amikor 2010-ben megkérdezik a választókat, hogy mégis ki vezesse ezt az országot, akkor azt mondják majd a választók, hogy voltak nehéz idõszakok, nem szerettem sem ezt, sem azt, sem amazt, de most, 2010-ben, hogy túl vagyunk rajta, azt tudom mondani, hogy neki volt igaza és én voltam a kishitû” – vizionálta a miniszterelnök. „Egyensúly és reform – egy tapodtat sem hátra. Ha valaki hátra akar fordulni, az álljon fel a kongresszuson és beszéljen egyenesen. Akinek van másik programja, álljon fel és mondja el” – szólította fel a kongresszuson megjelenteket Gyurcsány Ferenc. 122

Hány éve? Hány évtizede már, hogy ugyanazt a lemezt hallgatjuk? Mintha megakadt volna a tû és állandóan csak egy részlet szólna. Négy vagy öt évtizede halljuk, hogy még csak egy kicsit, még csak pár évet kell kibírnunk, és akkor majd – a gyerekeinknek és az unokáinknak – jobb lesz. De nem lett. Mi vagyunk a gyermekek és mi vagyunk az unokák, akik idõközben felnõttünk. És nem hiszünk tovább a hamis ígéreteknek. Nem hiszünk, mert láttuk a szüleink, a nagyszüleink áldozathozatalát és szenvedéseit. Elég volt! A múltat végképp el kell törölni. A múlt embereit, a múlt eszméivel végképp a történelem szemétdombjára kell számûzni, mert oda valók. Boldog lehet az ország „Azt tudom mondani Magyarországnak, hogy tessék bízni bennem. Higgyék el, nem felejtettünk el kormányozni. Hogy hibázunk? Igen. De az hajt bennünket, hogy a végeredmény az lesz, hogy sokkal több az érdem, mint a hiba. Én sem hiba nélkül nem vagyok, sõt, azt hiszem, magánemberként és politikusként is volt, hogy meg kellett küzdenem az igazsággal és én maradtam alul. (...) Boldog lehet az az ország, amelynek lehetõsége van választani a tökéletes és a tökéletlen között” – fejezte be az MSZP kongresszusán elmondott beszédét Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Higgyük el? Ugyan hogyan hihetnénk, amikor ennek az embernek minden szava hazugság. Becsapta a népet, hazudott a nemzetnek, megszegte az esküjét és nem méltó a hivatalához. Hogyan is hihetnénk neki, hogy nem felejtettek el kormányozni, amikor eddig még egyetlen egyszer sem láttuk kormányozni? Kommunikálni már láttuk eleget, kormányozni azonban még egyszer sem. Ha a kormányzás alatt azt értjük, hogyan kell magunkra haragítani a fél országot, meg a fél világot, meg azt, hogyan kell elküldeni eb123

bõl az országból azokat, akik nincsenek egy véleményen velünk, nos akkor köszönöm szépen, de én a magam részérõl inkább elfelejteni szeretném ezt a fajta „kormányzást”. De hát ki ez az ember? Mit gondol magáról ez az ember? Azt hiszi, hogy õ a csodarabbi, hogy csakis benne kell bízni? Õ rajta áll vagy bukik egy egész ország sorsa? És milyen ez az ország? „Boldog lehet az az ország, amelynek lehetõsége van választani a tökéletes és a tökéletlen között” – mondja Francisco. Ezek szerint nekünk nincs lehetõségünk, hogy válasszunk a tökéletes és a tökéletlen között. (És nem kérdéses, hogy melyiket kaptuk a kettõ közül.) Ezek szerint mi boldogtalan ország vagyunk, mert úgy tûnik, néhány esztendeje már nem választhatunk jó és rossz között, tökéletes és tökéletlen között, valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy a megmérettetésekbõl a múlt kerül ki gyõztesen. Ha nagy nehezen mégis a jövõ felé fordulnánk kiderül, hogy az ország hajójának kormányrúdjánál még mindig a múlt emberei állnak, akik még hírbõl sem ismerik a radart, pedig annak kijelzõjén már világosan látszik, ha arra megyünk tovább, zátonyra fogunk futni. FORTÉLYOS FÉLELEM IGAZGAT Több épület tetejére mesterlövészeket helyeznek, és ez – egyesek szerint – igencsak rossz szájízt ad a megemlékezéseknek, hiszen 1956. október 25-én a Kossuth tér körüli házak tetejérõl lõttek rá a békésen tüntetõkre – írja a Vasárnap Reggel. Félnek. Félnek a néptõl. Félnek, mert a nép ösztönösen megérezte a Gonoszt. Lehullott az álarc, a hazugságokat bárgyú mosollyal elfedõ és elleplezõ maszk, amely eddig nem engedte látszani a valóságot. A szépség szörnyeteggé változott, s a becsapott millióknak most kell szembesülniük azzal, hogy amely nép nem tanul a hibáiból, az arra van ítélve, hogy azokat újra meg újra elkövesse. 124

A forradalom eltiprói, a szabadság vérbefojtói ma is itt élnek közöttünk, sokan kiemelt nyugdíjat élvezve csücsülnek százmilliós rózsadombi luxusvilláikban és nem igen foglalkoznak azzal, mit is jelent a történelmi igazságszolgáltatás. Végezetül egy rövid, ám annál lényegre törõbb megállapítás, ha tetszik a nép hangja, melyet hazánk egyik polgára RTK – Rövid Tényszerû Közlés formájában adott a világ tudomására: „Figyelemreméltó, hogy minden normális országban lapátra tették a posztkommunistákat, nálunk pedig építik tovább a szocializmust.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

125

SZABADSÁG 2006 – avagy A vörös vipera éjszakája –

Hát meg volt. Eljött a pillanat. Az ötvenedik évforduló. Feledhetetlen és sokáig emlékezetes nap lesz, akárcsak az ötven esztendõvel ezelõtti. Ez is bekerül majd a történelemkönyvek lapjaira, akárcsak az ötven esztendõvel ezelõtti. Igaz, nem azért, mert oly lélekemelõ, magasztos és fenséges lett volna, hanem azért, mert ezen a napon a zsarnokság gyõzött a jog felett. A nemzet azonban nem hagyja magát! Most jött el az idõ. A nép ösztönösen megérezte a Gonoszt. De a Gonosz is érezte a népet. Zsigeri félelem járta át a zsarnok szívét. A nemzet szimbolikus központját, az ország házának helyt és otthont adó Kossuth teret hermetikusan lezáratta az ünnepelni akaró emberek elõl. Népünnepély nép nélkül. Pimaszul pökhendi módon ördögi színjátékot mutatott be a csipollai magasságokba ívelõ Francisco, a mûminiszterelnök, amikor álszent ripacsként térdre borult a közutálatnak örvendõ, és inkább a kommunistáknak, mint a forradalmároknak emléket állító legújabb kori lélektelen szobor- szörnyszülött elõtt. A demokratúra jogállaminak látszó díszletei között tragikomikus kettõsség szorításában zajlottak a nap eseményei. Az állami ünnepségen az elõre biztosított, tûzszerészileg átvizsgált helyszíneken és útvonalakon terelgették az illusztris vendégeket. Pár száz méterrel és néhány utcával arrébb pedig a felbõszült radikálisokat, neki a békés ,meglékezésre érkezett FIDESZ-szimpatizánsoknak. Mindez Európában egyedülálló mértékû rendõri brutalitással párosulva. 126

Tessék mondani, ez itten az Európai Unió? Hirtelen azt hittem, hogy a Balkánon vagyok. Idézet a Magyar Hírlap, 2006. október 25-i számából: „Azokkal értünk egyet, akik úgy vélik, hogy az erõszakos cselekmények elkövetõi elleni rendõri intézkedések elrendelése jogszerû volt. Ugyanakkor mi is úgy véljük, alapos vizsgálatot kell tartani minden olyan esetben, amikor felvetõdik annak gyanúja, hogy a rendõrség elvetette a sulykot. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendõrség érdeke is. Annak tudnánk örülni, ha a rendõrség munkájáról nem a rendõrök egyik vezetõje nyilatkozna elégedetten.” Ki kell vizsgálni a rendõri túlkapásokat – mondja az FBI Akadémia hallgatójától a politológuson át a témában járatos biztonságpolitikai szakértõig bezárólag mindenki. De vajon hogyan? Hogyan vizsgálod ki a rendõri túlkapást, amikor nem tudod beazonosítani az elkövetõt? Nem tudod beazonosítani, hiszen maszkkal el volt takarva a rendõrök arca. Mint utóbb megtudhatta a széles publikum, a rendõri azonosító jelzést a szervnek minden esetben viselnie kell!. Itt egyetlen egy rendõrön sem volt rajta. A rozsdásodásnak indult vasprefektus kissé szarkasztikusan valami olyasmit mondott, hogy biztos leestek a csetepaté közepette, mert csak egy tûvel van odafogatva az egyenruhához. Egy nézõ nagyon szellemes ötlettel állt elõ a Hír TV betelefonálós mûsorában, felkérte a többi televíziónézõt, hogy aki talál ilyen, az utcán elveszett rendõri azonosítót, akár csak egyetlen darabot is, az legyen olyan kedves és vigye be a szerkesztõségbe, hadd mutassák be. Eddig még egyet sem találtak. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a rendõri brutalitásnak egyetlen célja volt, elvenni az emberek kedvét attól, hogy az utcára menjenek tüntetni a jogaikért. A legújabb intézkedések is ebbe az irányba mutatnak, a fõvárosi önkormányzat kormánypárti része, Degesz urammal az élén, egy követ fúj a Francisco-féle magánszocialista államhatalommal. 127

Már gyártják a mezõgazdasági gépek behajtását tiltó táblákat (százon felüli darabszámban), hogy a gazdák ne hajthassanak be traktoraikkal székes fõvárosunkba, nehogy ismét egymásra találhasson vidék és fõváros, bizonyos területeket pedig egyszerûen átminõsítettek, hogy azokon ne lehessen tüntetni. Végül is a fõváros köré is húzható kordon, traktorokkal úgy is meg lehet bénítani a kutyaszaros világváros életét, nem igaz? Lehet, hogy Degesz uram ezúttal öngólt lõtt? Félnek. A hatalom fél a néptõl. A néptõl, melynek szolgálatára állítólag felesküdött. A párt egykori belsõ hadseregét, a munkásõrséget már felszámolták, hova forduljunk hát, ha kedvünk támad szétcsapni az ostoba nép között? Marad a rendõrség. A rendõrség, aki állítólag minket szolgál és minket véd. Képzeljék el, milyen lehet, amikor nem szolgál és nem véd? Voltunk páran, akik a tavaszi országgyûlési választások eredményét látva, aggályainknak adtunk hangot az ötvenedik évforduló kapcsán. Aggódtunk, mert hiszen feloldhatatlan ellentétnek tûnt számunkra az, hogy a szabadságot egykoron vérbefojtók ideológiai örököse álljon oda „ünnepelni” a forradalom ötvenedik évfordulóját. Ez olyan fokú képtelenség, olyan önellentmondás, amit talán Kósa Lajos hasonlata fogalmaz meg a legjobban: „El tudják-e képzelni, hogy Auschwitzban a reform náci párt koszorúz, akinek a vezetõje olyan kocsiból száll ki, amit az áldozatoktól vettek el?” Azt hiszem ebben benne van minden. Tömören és lényegre törõen. Az Internetre aztán felkerült egy másik, hasonlóan szellemes szösszenet is, egy képzeletbeli hirdetés, ami Kósa Lajos megállapításához hasonlóan pontosan tükrözi a hazánkban jelenleg uralkodó képtelen helyzetet, s egyúttal fricskát is állít a posztkommunisták elmaradhatatlan oldalnehezéke által hamisan értelmezett parttalan liberalizmusnak is. Jól példázza, mit jelent az, amikor a szabadság 128

szabadosságba csap át, amikor elferdítenek és/vagy félremagyaráznak egy fogalmat, vagy éppen belemagyaráznak valamit. A hirdetés szövege így szól: „A Holocaust Emléknap MÉLTÓ megünnepléséhez a túlélõk keresik: – az egykori tábori felügyelõiket, – a kivégzõosztagok tagjait – valamint mindenkit, akik az SS kötelékéhez tartoztak Megbékélés, közös emlékezés teszi az ünnepet ÜNNEPPÉ ! Közös megemlékezésünkre hazánk, valamit Európa vezetõ politikusait is meg kívánjuk hívni!” Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a náci haláltábor egykori géppuskás kápója soha a büdös életben nem fog együtt ünnepelni az egykori fogollyal, ez legalább olyan képtelenség, annyira elképzelhetetlen, mint az, hogy egy posztkommunista miniszterelnök, aki ráadásul becsapta a nemzetét, megszegte a hivatali esküjét, avasson fel egy ‘56-os emlékmûvet, ráadásul egy olyant, amelyik ellen tiltakozott az összes még ma élõ egykori forradalmár. Persze eftikéim hajlamosak arra, hogy különbséget tegyenek a nemzeti szocialista meg a nemzetközi szocialista elnyomás között. Pedig a kettõ ugyanaz. Az áldozatok számát milliókban mérhetjük mindkét esetben, és ez alól semmi sem adhat felmentést. Az ember azt hinné, hogy ebben az újonnan felnõtt KISZ-generációban talán nagyobb hajlandóság mutatkozik a demokráciára, mint az egykori keményvonalas vén pufajkásoknál, de hamar kiderül, hogy tévedünk, ha ezt gondoljuk, a foxi-maxin alapos munkát végeztek az eftársak. Volt honnan meríteni. Nyúljunk csak vissza az alapokig és rögtön meg fogjuk érteni Fletó Fletovics Jemelján, ismertebb nevén Francisco, a mûminiszterelnök észjárását. 129

Idézet az MSZMP KB 1989. 02. 10-11-i ülésérõl készült jegyzõkönyvbõl: „Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.” És ez a lényeg. És ezért kapták a kitüntetést, vagy az elismerést, és így tovább (62. old. HORN GYULA)” Egy másik idézet ugyaninnen (a sajtóról néhány mondatban): „Én azt hiszem... hogy befolyás legyen, hogy megnyerjük a húsz legjobb újságírót, akin keresztül lehet befolyást nyerni, megteremthetõ... (102.old. Aczél György)” Idézzük csak vissza, mit is mondott Gy. F. a sajtóról, elhíresült õszödi beszédében? „...fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetõit és vezetõ publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni õket ebbe a folyamatba.” Kísérteties a hasonlóság, ugye? Tovább a lenini úton a nagy Aczél György nyomdokain a kis aczél-acsádik, bolgárgyurik meg oroszjóskák segítségével. Néha azonban a trutyi már a szájig ér, ilyenkor nincs mit tenni, ókor-ókor az ellenzék iránti szimpátiával igazán nem vádolható sajtóorgánumok némelyikénél is elszakad a cérna, a kis magyar abszurd képtelenségei kiverik a biztosítékot. Az Index helyzetértékelése arról, hogyan közvetítették némely televíziók az eseményeket: 130

„A konkurens tévécsatornák is rájöttek arra, hogy a tüntetõk nem bántják a HírTV-t. Mindenki más meg ugyebár az országot rabszolgasorban tartó kozmopolita nagytõke kiszolgálója, ezért a többi tévéstáb akkor vannak biztonságban, ha nem nagyon reklámozzák magukat. A Tv2 közvetítõkocsiját ezért egy HírTv-s molinóval álcázták, a Magyar Televízió pedig a felvételek tanúsága szerint külföldi, bérelt közvetítõkocsival tudósít az eseményekrõl. Pedig van nekik saját, nem is egy. Miközben újra dübörög a banda/csõcselék/megbántott magyarság/játéktehénhez imádkozó pogánysereg a budapesti utcákon, tankokat köt el, és sorozatvetõvel lövik õket a rendõrök, a három közszolgálati adó kizárólag az állami ünnepséget közvetíti. Zúgnak a gumibotok, csattognak a rendõrlovak, de a köztévéken – az m1-en, az m2-n és a Dunán – Kulka János beszél. Volt egy vicc régen, nem azért, hogy keltsem a hangulatot, csak úgy. A szovjet egyesen Brezsnyev beszél, órákig. A kettesen egy rendõr látható, gumibotot lóbálva: nem tetszik a Brezsnyev elvtárs beszéde?!” A DIKTÁTOR IMITÁTOR „… Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül …” Gyurcsány Ferenc

No, hát kedves barátaim, ilyenek erre mifelénk a demokraták. Az egyik, miközben féltéglával veri a mellét, hogy nála nagyobb demokratát még nem hordott a hátán a föld, hackereivel csendes és ag131

resszív hatékonysággal némíttatja el az Open Democracy (Nyitott Demokrácia) nevû honlapot, ahol arról lehet szavazni, ki a legpocsékabb demokrata. Gyorsan kellett cselekednie, hiszen közel járt ahhoz, hogy behozhatatlan elõnyre tegyen szert valami thaiföldi diktátorocska elõtt, aki a minap puccsal került hatalomra. Ejnye, de ismerõs ez valahonnan! Mindeközben a Tükörország politikai küzdõterének másik felét uraló másik demokratát már azért is le „minidiktátorozzák”, ha egy kissé fel meri emelni a hangját, ne adj’ Isten hangosabban mer sóhajtani. Van egy zsidó mondás: „Csak egészség legyen, a többit megvesszük!” Úgy tûnik a kormányfõ is ismeri ezt a mondást, szórta is a pénzt két kézzel az elmúlt idõszakban. A gond csak az, most már kicsinység túlzásba viszi a shoppingolást. A cehhet pedig velünk akarja kifizettetni. Én meg nagyon rühellem, ha a hátam mögött másra költik el a kosztpénzt. Azzal meg aztán végképp nem tudok kibékülni, ha ezek után még pókerarccal szemrebbenés nélkül bele is hazudnak a képembe. Hát ezért kell mennie, hát ezért kell menniük! De minél hamarabb! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

132

ORSZÁGIMÁZS 2006 – avagy Igazságok és hazugságok érdekek szerint –

Idézet a Magyar Hírlap, 2006. október 27-i számából: „Szónokok szabadsága Amikor viszont ott tartunk, hogy az azért döntéseket is hozó Európai Parlamentben kezdenek kiütést kapni a képviselõk, ha magyarokról hallanak, az már kifejezetten káros. Ebben a pillanatban még a legjobb, leginkább demokráciapárti nyilatkozat is gellert kap, és visszaüthet. A megszólalóra és a neki válaszolókra is, de fõként az országra. Ráadásul nevetséges is.” Mint egy teljes jogú európai uniós tagállam adófizetõ polgárának, engedtessék meg nekem, hogy visszakérdezzek: És akkor mi van? Nem erre tetszettek szavazni? Nem ezt akarták? Hiszen ünnepelték nagy csinnadrattával, pontonhíddal, azóta bedöglött idõkerékkel. A sors fintora, hogy az egykori titokszolga által felavatott monstrum az európai idõ sebes száguldása helyett inkább a múlt maradandóságát, a posztkommunizmus egyelõre úgy tûnik kiseperhetetlen örökkévalóságát szimbolizálja, ahogy meghibásodva és bedögölve mozdulatlanul áll a helyén. „Ebben a pillanatban még a legjobb, leginkább demokráciapárti nyilatkozat is gellert kap, és visszaüthet.” – mondja a Magyar Hírlap. Magyarul ez annyit tesz, ne teregessük ki a szennyest! Mammon és az õt kiszolgálók érdekei mindennél és mindenkinél elõbbre valók. 133

Emlékeznek még az Európai Unió elsõ számú direktívájára? A tõke és a javak szabad áramlása a legfõbb cél. Az emberrõl – akirõl ennek az egésznek szólnia kellene, akit ennek az egésznek szolgálnia kellene – egy árva szó nem sok, annyi sem esik. Sõt! Némely régebbi uniós tagállam még korlátozza is, például a munkavállalás lehetõségét. Most meg azt tanácsolja nekünk a Magyar Hírlap, hogy csitt, mer’ a nagyságos és fényességes európai tõkés uraknak nem tetszik, ha nesz hallatszik a csodálatos és fényességes Európa-ház hátsó fertályából, a mosókonyha felõl, ahova csak a cselédlépcsõn át nyertünk bebocsátást. Ne zavarogjunk, mer’ könnyen kihúzhatjuk a gyufát az új Unió tréfát nem ismerõ hatalmasságainál. Mer’ a befektetõ az nagyon ijedõs fajta ám, aranyoskáim! (Az, hogy esetleg az országot kiszipolyozó, adót alig-alig fizetõ, az alkalmazottakkal sokszor kapcarongyként bánó – lásd a nehéz napokon hölgyeknek megkülönböztetõ jelzés viselését elrendelõ – multik mehetnének Isten hírével és jöhetnének a helyükre mondjuk magyar befektetõk, na ez fel sem merül senkiben még csak ötlet szintjén sem. Mintha ez az idea valamiféle ördögtõl való gondolat lenne. Mintha kõbevésett szentírás lenne, hogy befektetõ csak külföldi lehet. Vaskos adókedvezménnyel meg a többi járulékos hóbelevanccal együtt.) Ne teregessük ki a szennyest! Ne zavarogjunk, mer’ nemhogy elmegy, de még ide sem jön az ijedõs befektetõje! Erre a hamis és álságos érvre kellene nekünk tekintettel lennünk, hiszen erre a hamis és álságos érvre hivatkozva jogalapot teremtenek arra, hogy kussoljon az ellenzék és kussoljon mindenki más is, aki nem ért egyet az ország módszeres kifosztásával, megalázásával és a demokrácia, a jogállam szemrebbenés nélküli sárba tiprásával. Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja! Én meg azt mondom, épp itt van az ideje annak, hogy felemeljük a hangunkat, hogy hallassuk a szavunkat, hogy végre nevén nevezzük a dolgokat, hogy végre a nagyságos és fényességes Európai Porta is szembesüljön azzal, mit is vettek a nyakukba, amikor összeborultak a 134

volt szocialista országokkal. Még nem tudják, legfeljebb csak kezdik sejteni, kígyót melengetnek a keblükön, amikor mosolyogva paroláznak a kamerák kereszttüzében az egykori elvtársak mai ideológiai örököseivel. A szennyes külföldön való kiteregetésérõl meg csak annyit, ha visszaemlékezünk az 1998 és 2002 közötti négy esztendõs kormányzati ciklusra, szabad demokratámék – Vásárhelyi Máriával az élen – szinte öt percenként kongatták a vészharangot külföldön, hogy hazánkban újjá éledt a nacionalizmus, az irredentizmus, no meg persze a fasizmus, a nácizmus, meg efféle marhaságokkal traktálták és riogatták a jó népet Nyugaton. Nekik lehet. Nekik ezt is lehet. Nekünk nem lehet. Nekünk mást sem lehet. Egyáltalán, nekünk semmit sem lehet! Már megint, még mindig a szent kettõs mérce! Pedig akadnak azért szép számmal olyanok, nem is akárkik, akik éppen azon fáradoznak, hogy felnyissák végre az egykori 68-asokból verbuválódott mai brüsszeli bürokraták súlyos euró milliárdoktól elnehezült pilláit, vegyék már észre végre, hogy egy letûnt rendszer letûnõ és eltûnõfélben lévõ embereivel gazsulálnak, és ez a sajátos érdekviszony semmi jóra sem vezet majd. Sem az Unió, sem pedig az újonnan csatlakozott országok számára. A központilag irányított és a helyi komprádor elit hathatós támogatásával lezavart új gyarmatosítás, a tõkés kizsákmányolásnak egy eddig soha nem látott magaslataiba repít el bennünket. Mi azonban egyelõre alulnézetbõl szemléljük az eseményeket. Az abnormális Magyarországon alulról szagolhatjuk a szegfûszagú Ibolyát. Szép kis perspektíva, nem mondom! A legnagyobb ellenzéki párt elnöke, aki egyúttal az Európai Néppárt alelnöke is, minden követ megmozgat azért, hogy az Unió döntéshozóiban tudatosítsa, hogy ez a nyikhaj tolvajbanda nem csak múltja, de most már cselekedetei révén is teljességgel szalonképtelenné vált az 135

ún. európai demokratikus jogrendben, ennek következtében pedig méltatlan arra, hogy bármiféle partneri viszonyban kezeljék õket. Vannak ugyan, kik állítni merészek, hogy Francisco a hazudozás okáért való példabeszédben messze el marad az ifjabbik Bokor Györgytõl vagy ánglius mentorától a Downing Street harmadik utas gigolójától, Angela Merkel kancellár-asszonyról már nem is beszélve, de ezek csak amolyan pletykabeszédek. Itt az ideje tehát, hogy nevén nevezzük a dolgokat! Ha példának okáért valaki hazudik, arról mondjuk ki, hogy hazudott! Ha valaki megszegi a törvényt, akkor arról mondjuk ki, hogy megszegte a törvényt, az illetõ pedig vállalja annak következményét! Szép elvek ezek, csakhogy egy fordított országban, mint amilyen a mienk is, vajmi kevés az esély arra, hogy bármi is érvényesülni fog belõlük. Egy, az önfeladásra és a meghunyászkodásra épülõ országban minden más fontosabb, minden más elõrébb való, mint a nép, a nemzet érdeke, vagy az igazság napvilágra kerülése, de legfõképpen az érvényesülése. Hazudnak a nap huszonnégy órájában. Mocskos módon manipulálnak, félrevezetnek, félretájékoztatnak. Idézet a Magyar Nemzet on-line 2006. október 31-i számából: „Gazsó: A Szonda átlépte a Rubicont A Századvég kutatási igazgatója szerint manipuláció történt „Azt gondolom, hogy itt egy nagyon fontos ponthoz érkezett a közvélemény-kutató szakma. Sokat és sokan bírálták a közvélemény-kutatást azért, mert úgy érezték, hogy manipulálja a kérdésekkel a megkérdezetteket, és esetleg manipulálja az eredményeket is” – nyilatkozta az InfoRadiónak Gazsó Tibor, a Századvég kutatási 136

igazgatója, a Szonda Ipsos kedden megjelent felmérése kapcsán. A szakember szerint a Szonda kérdésfeltevései a közvélemény- kutató szakma válságát jelzik. Mint mondta: „Az nekem teljességgel elfogadhatatlan, hogy a magyar választóközönségnek egy túlnyomó többsége egyetért minden további nélkül a megszorításokkal, és egyáltalán nem kíván racionálisan mérlegelni és gondolkodni az opciókról, hanem feltétel nélkül követi a Gyurcsány-kormányzat által elõterjesztett menetrendet. Én azt gondolom, hogy nem tesz jót a közvélemény-kutatásnak, hogy ilyen eredmények jelennek meg” – fogalmazott a kutatási igazgató.” Tényleg birkanép lenne a magyar? Megyünk elõre lehorgasztott fejjel, egyenesen a kés alá? Mit nekünk megszorítás, mit nekünk reform?! Mindent megeszünk, amit elé raknak? Válogatás nélkül? Ugyan kérem! Mindenki tudja, hogy a király meztelen. Legfeljebb nem mindenki meri bevallani magának, hogy az a valóság, amit a két szép szemével lát a valódi világban, nem pedig az, amit a naponta kollektív néphülyítés címén gyakorlatilag intravénásan bead neki a kereskedelmi média. „Traktorokkal behajtani tilos!” táblákat gyártat le Degesz uram százszámra. Nem máskor, pont most! A vak is látja, mire megy ki itt a játék. Kibúvót keres a kutyaszaros világváros rettegett ura. Ráadásul az egykori ellenzéki szamizdatos csinálja ezt! Az ember gyomra felfordul ettõl a pofátlan konfliktuskerüléstõl, hatalomféltéstõl. Az egykori ellenálló helyet cserélt a zsarnokokkal. Õ az új idõk új zsarnoka. Csak õ még veszélyesebb a régi idõk önkényurainál, mert õ már a demokrácia látszatával takarózik azzal akarja palástolni az elnyomást, a demokráciára hivatkozva tapossa el mások emberi jogait, mert ebben a fene nagy liberalizmusban csak az a demokrácia, amirõl õ azt állítja, hogy az. Az egész országot megbénító 137

taxisblokád a demokrácia hajnalán, az oké, traktoros tüntetés egy másfél évtizedes szilárd demokratikus jogállamban, amely ráadásul teljes jogú Európai Uniós tagállam, no azt aztán nem! Pedig a demokrácia démosz, azaz a nép nélkül fából vaskarika. Olyan, mint az október 23-i megemlékezés, amirõl épp csak az ünnepelni vágyó népet zárták ki. Hajítófát sem ér. Mindeközben az alkotmányjogász (mintegy mellékesként, ahogyan annak idején az Országos Választási Bizottság egyik tagja az esetleges választási csalás módszereirõl) szinte vigyorogva „tájékoztat” – ötleteket adva az egykori ifjúkommunista fõ hallja kendnek hogyan lehet hatástalanítani az ellenzéki népszavazási kezdeményezés egyes kérdéseit. Példának okáért ha a népszavazási kérdéseket besuvasztják a költségvetési törvény alá és máris nem lehet róluk referendumot kiírni. Megjegyzem a mûanyagellenzéknek is lehetne végre annyi esze, hogy ezek nem úriemberek, nem is úgy kell ellenük harcolni. Nézzünk csak vissza, mire mentünk a petíciókkal meg aláírás gyûjtögetéssekkel? Semmire. Legyintettek egyet, hanyag eleganciával leporolták a zakójuk hajtókáját, oszt mentek tovább, mintha mi sem történt volna. Lehet tüntetni, majd megunják, oszt hazamennek. Ronald Reagan, egykori amerikai elnöknek volt egy mondása, mely így hangzik: „Kommunistákkal csak erõbõl!” Ez eddig még mindig mûködött. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

138

A RÉGI-ÚJ MINISZTERELNÖK? – avagy A múlttal való szembenézés szükségessége vagy szükségtelensége –

Az október 23-i eseményeket követõen a következõket olvasom az Interneten: „Konrád szerint már nincs értelme a kommunisták elszámoltatását követelni, mert legtöbbjük már a sírban fekszik, s a mai MSZP-ben már csak olyan személyek tevékenykednek, akik csak harmadrangú funkcionáriusok voltak. Most ezeket az egykori funkcionáriusokat kellene elítélni, akik semmit sem csináltak? – kérdezte az író.” A módszerváltás óta eltelt tizenhat esztendõben nem volt példa még ekkora rendõri brutalitásra, és akkor Konrád úr azt mondja, szükségtelen, hogy szembenézzünk a múltunkkal. Én meg azon gondolkozom, hogy meglett emberek, akik nálamnál jóval nagyobb élettapasztalattal bírnak, legalábbis a korukból kifolyólag ezt gondolná róluk az ember, hogyan mondhatnak ilyen felháborító sületlenséget? Sajnos ismét szembesülnöm kell azzal, hogy az életkor – még bizonyos mennyiségû irodalmi munkásság után – sem hozza meg automatikusan a bölcsességet. Pedig mindenki tudja, nyílt titok, hogy az összes baj, probléma ide vezethetõ vissza. Nem tudunk, vagy még inkább – és ezt bizonyítják Konrád szavai is – nem akarunk szembenézni a múltunkkal. De ha valaki azt hiszi, hogy ez generációs kérdés csupán, az nagyon téved. Ahogyan azt a politikus garnitúrával szembeni aggályaim kapcsán 139

szoktam volt mondani, itt van már az új generáció, kinevelték az utódokat, akik még arrogánsabbak, még nyomulósabbak, még gátlástalanabbak, még pénz- és hataloméhesebbek. Õk már látják a perspektívát. De nemcsak a politikum, az ölebmédia is kitermeli magából a zászlóvivõket, akik az öregektõl átveszik a stafétabotot. Rainer M. János „...és az élõ halott” címû, az Index internetes portálon megjelent írásában, mellyel Tóta W. Árpád 1956-ról és a mostani eseményekrõl írott jegyzetére reagál, eképpen fogalmaz: „ A jegyzet mégsem egy radikáljobb pamfletoldalacskáról pottyant az Indexbe. Mindössze arról van szó, amire a cikkíró – slusszpoénnak szánva – utal: „Kádár János mindennap velünk van. Itt kísért a hitelre vett nyaralásokban és konyhabútorokban, a vezérkultuszokban, az alanyi jogok mítoszaiban. Bizony, hogy velünk van, de még mennyire. Nem Moldova György nosztalgikus hagiográfiájában, mert az az elmúlt világhoz tartozik. Hanem Tóta W. Árpád cikkében van velünk, ami nagyon is 2006-os írás. Amelyben megjelenik az 1956-tal és a közelmúlttal kapcsolatos minden fõ állítás, amelyet a Kádár-korszak (nem)oktatása hordalékként rakott le. Mára pedig guanóvá szilárdult. Tóta cikke mintha részletekben való értékelést ígérne mítizálás helyett, de aztán felmondja szépen (mai nyelven) a kádári-közprosztó narratíváját. Õt sem, azt sem zavarták az értékelések A forradalom jelentéktelenítése, zûrzavaros, áttekinthetetlen eseményként való ábrázolása, ami feljegyzésre sem érdemes – ez volt Kádár János és Aczél György igazi és maradandó véleménye ötvenhatról.”

140

Mindeközben a szocialista nagyváros öntudatos polgára, ahogyan az jó magyar demokratához illik, eleget tesz a felhívásnak és nekilát az újabban csak a politikai térfelek közötti hinta-palintázásáról hírhedté vált Debreczeni József opusának, az „Új miniszterelnök” címû könyvnek. Mondanám, hogy olvasom a könyvet, de ez így, ebben a formában nem felel meg a valóságnak, nem igaz. Inkább szenvedek. Kínlódom a betûtenger oldalakon át folyó áradatával, pedig Isten látja lelkemet, szeretek olvasni. Igaz, ennél még Kende doktor félresikerült fércmunkái is nagyságrendekkel olvasmányosabbak voltak. Látom, hogy mit olvasok, értem is a szavak jelentését, csak ez az egész valahogy köszönõviszonyban sincs azzal a Gyurcsány Ferenccel, akit ma miniszterelnökként ismerünk. Szenvedek. Kínlódom a betûtengerrel és sehogy sem akar összeállni a kép egységes egésszé. Ez tényleg ugyanaz az ember? Tényleg ugyanarról a személyrõl van szó? Már rögtön a mû elején fellép egy zavaró momentum, mely a késõbbiekben sem akar megszûnni. Elõször nem is jövök rá, hogy mi az, aztán egyszer csak leesik a húszfilléres! A Franciscóról szóló életrajzi könyvben idõrõl-idõre megjelenik Viktor király. Nem értem. Mi a rossebet keres itt? Hogy jön ide OV? Ki kíváncsi Orbánra egy Gyurcsányról szóló életrajzi ihletésû könyvben? Aztán hirtelen megvilágosodik minden. A szerzõ párhuzamot von a két miniszterelnök között több alkalommal is és hát ahogyan azt sejteni lehet, kettejük között a különbséget, ahogyan mondani szokták, zongorázni lehet. Hogy kinek a javára, annak eldöntését a tisztelt Olvasóra bízom. Olvassák el a könyvet! A szocialista nagyváros öntudatos polgárának sokszor olyan érzése támadt, mintha visszarepülnénk az idõbe és ismét a pártállami évek köszöntenének ránk. Az eftárs látott vagy hallott valamit, de mivel õ magától nem képes arra, hogy megértse és feldolgozza azt, amit látott vagy hallott, itt jön a képbe a Párt, amely, mint felsõbb szerv – lévén a kleri141

kális reakcióval együtt az Atyaúristent is kiiktattuk egy párthatározattal – szóval a párt a sajtós eftársai révén majd szépen, érthetõen elmagyarázza az egyszeri és tudatlan proletariátusnak, hogy õ tulajdonképpen mit is látott, vagy mit is hallott, és hogyan is kell értelmeznie asztat. A szerzõ mûvében sorra rendre úgy mutat be bizonyos megtörtént eseményeket, tranzakciókat, hogy hát ez meg ez elsõre valóban úgy nézhet ki, mintha, de ha vesszük a fáradságot és megnézzük másodjára harmadjára meg nem tudom én hányadára, akkor ki fog derülni, hogy ebbõl semmi sem igaz, valójában nem is úgy történt a dolog. És mindig meg lehet magyarázni, hogy valójában nem is úgy történt a dolog. Törvényesen és tisztességesen! Mi az, hogy?! Nagyon is! És mindig meg is magyarázza. Szenvedek. Kínlódom a betûtengerrel és sehogy sem áll össze egységes egésszé a kép. Persze az is lehet, hogy velem van a baj. Lehet, hogy elfogult vagyok, nem elég objektív a látásmódom. Franka Tibor „Gyur(t)csány címû kötete, valamint Pesty László „Egy hiteles ember” címû filmje után valahogy nem tudok elvonatkoztatni a mai Gyurcsány Ferenctõl, nem tudok hinni az akkori Gyurcsány Ferencnek. Vagy talán a szerzõnek? Aztán megnyugszom. Mégiscsak jó nyomon haladok. Amikor a könyvben ahhoz a részhez érek, amikor Debreczeni rosszul sikerült kampányterméknek minõsíti Pesty filmjét, megnyugszom. Megnyugszom, mert maga Debreczeni igazolja, hogy nem velem van baj, mégiscsak indokolt erõs fenntartásokkal kezelni a könyvében leírtakat, különös tekintettel azon részekre, melyek a hazudós miniszterelnöktõl származnak. Túl nagyok a különbségek, túl ordítóak a különbségek az egykori sikeres üzletember Gyurcsány Ferenc, és a fél országot a hazájából szemrebbenés nélkül kitessékelõ Francisco, a mûminiszterelnök között. Idézet Debreczeni József „Új miniszterelnök” címû könyvének 154–155. oldaláról: 142

„Mindazok, akik Gyurcsány Ferenc kilencvenes évekbeli vagyonszerzésérõl és üzletemberi karakterérõl nyilatkoztak nekem, egyetértettek abban, hogy az általa használt módszerek és eszközök kifejezetten korrektnek és visszafogottnak nevezhetõk a kor viszonyai közepette. A kor viszonyai közepette: a magyar kapitalizmus rendszerváltozás környéki megszületése idején. Az eredeti tõkefelhalmozás korában. (Miért, ma már nem abban élünk? – A szerk.) Rámenõs volt, kihasználta a lehetõségeket, de nem volt gátlástalan és mohó. Nem rohant és gázolt elõre, hanem szisztematikusan építkezett. Alapvetõen betartotta a szabályokat. Nem erõszakoskodott senkivel, nem zsarolt meg embereket, nem verte át az üzleti partnereit. Abban a korban, amikor a nagy vagyonok születtek, ez ritkaságnak számít. (…) Nagyon céltudatos volt, és általában gyorsabban átlátta a helyzetet, mint a partnerei. De nem akarta átverni õket. Mert hosszú távra kalkulált, tartós és stabil együttmûködést akart, és úgy gondolta, hogy abban a partnernek is meg kell találnia a maga számítását. Mert különben nem fog mûködni a dolog. Nála egy szóbeli megállapodás, egy kézfogás elég volt, hogy biztos lehessen a dologban az ember. Ha ez megvolt, a többit részletkérdésnek lehetett tekinteni. Ezek az idézetek természetesen a Gyurcsány Ferenc egykori és részben mai környezetében fellelhetõ – zömmel baloldali – emberektõl származnak. Egyikük-másikuk egykori KISZ-es. Akadt köztük olyan, aki nem akart névvel nyilatkozni, így aztán másokat sem nevesítettem ebben a részben.”

143

Nem értem. Mi történt? Mi történhetett a mindig korrekt, mindig gyors és megbízható Gyurcsány Ferenccel? A már-már a zsenialitás határát súroló üzletemberrel, akinél az adott szó – a gentlemen agreement ehhez képest a fasorban sincs –, a kézfogás felért egy írásban megkötött szerzõdéssel? Valami biztosan történt, hiszen élénken él mindannyiunk emlékezetében a miniszterelnök jelöltek vitája, ahol – mint azóta kiderült – ártatlan babaarccal szemrebbenés nélkül belehazudott vetélytársa arcába, amikor a vizitdíj bevezetése kerül szóba. Ha már a korrekt üzletembert nem is, de legalább a korrekt politikust szerettük volna látni akkor, amikor az érdekegyeztetõ tárgyalásokon, ahelyett, hogy valamiféle tisztességes ajánlattal állt volna elõ, dagadó karotisszal parancsolta ki az országból a neki nem tetszõ véleményen lévõket. Hát hol van itt az ember, aki hosszú távra kalkulál, tartós és stabil együttmûködést akar, aki úgy gondolja, a partnernek is meg kell találnia a maga számítását, különben nem fog mûködni a dolog? Sehol. Vagy talán velünk van a baj? Francisco nem talál minket elég komoly tényezõnek, nem úgy tekint ránk, a népre, a nemzetre, mint partnerére? Talán csak a szükséges rossz, a hatalommal együtt járó ellátandó milliók kategóriáját jelentjük, akikkel csak a pénztárfõkönyv kiadás-bevétel rubrikáiban találkozik, és akik eddig inkább a kiadás, mint a bevétel oszlopsoraiban szereplõ összegeket szaporítják? Van is az angolban erre egy megfelelõ szakkifejezés: Collateral Damage, azaz járulékos veszteség. Úgy tûnik, mi lennék azok. Idézet Debreczeni József „Új miniszterelnök” címû könyvének 154–155. oldaláról: „Gyurcsány Ferencnek abban alapjában véve igaza van, hogy az egykori üzletemberen utólag nem kérhetõ számon a politika erkölcse és a késõbbi politikus felelõssége. Hogy üzletemberként természetesen az üzlet, politikusként pedig a politika normáinak kellett, illetve 144

kell megfelelnie, s hogy tevékenységének megítélésekor nem lehet felcserélni a szerepeket és a szabályokat.” De mi van akkor, ha ezek a szerepek és ezek a szabályok felcserélõdnek? Mi van akkor, ha 23 millió román munkavállalóra, vagy december 5-én a határokon kívül rekedt nemzettársainkra nem tekintünk másként, mint a hidegfejû és mindig racionális döntéseket hozó üzletember, aki holmi egyszerû tételt lát bennük a már elõbbiekben említett pénztárfõkönyv szintjére leredukálva a nemzeti kérdéseket, a magyar társadalom sorsát és jövõjét? Mi történik akkor, amikor a politikus helyet cserél az üzletemberrel, amikor az országot csak egy nagyvállalatnak tekintik, magukat pedig elnök-vezérigaztóknak, akik teljhatalommal bírnak, élet és halál urai a cégnél, azt rúgnak ki, és azt vesznek fel, akit csak akarnak? És mi történik akkor, amikor nem veszik észre, hogy egy egész népet, egy egész nemzetet nem lehet kirúgni, nem lehet õket a kapun kívülre tessékelni, merthogy ez itten kérem szépen nem egy cég, nem egy vállalat, részvénytársaság vagy holding, hanem ez itten kérem szépen a Haza. Nagy H-val! Az ország a nemzet, a lakóival egyetemben. Nos, amikor ez megképzõdik, már pedig nagyon úgy néz ki, hogy efelé haladunk öles léptekkel, hát akkor bizony nagyon nagy baj van, kedves barátaim. Nagyon nagy baj van, mert amikor felcserélõdnek a szerepek, felcserélõdnek a szabályok, amirõl pedig már Debreczeni úr is megmondta, hogy nem engedhetõ meg azok felcserélõdése, úrrá lesz a káosz, vagy ahogy mostanság mondani szokták, az õrület renddé magasztosul. Abból pedig még soha semmi jó sem származott. De vajon tényleg felcserélõdtek a szerepek és a szabályok? Ha a Franciscóról szóló könyvben leírtak úgy igazak, ahogyan azokat a szerzõ állítja, akkor nem arról van szó, hogy a szerepek felcserélõdtek, akkor valami sokkal rosszabbról van szó. Hiszen „Az új minisz145

terelnök” címû könyvben arról olvashatunk, hogy Fletó maga a megtestesült korrektség, hitelesség, mindig lehet adni a szavára, most pedig homlokegyenest más a viselkedése. Ha nem a szerepek felcserélõdésérõl van szó, akkor mégis mi történik itt? Mi az, ami ennyire ellentétesen láttat velünk egy embert? Idézet Debreczeni József „Új miniszterelnök” címû könyvének 154. oldaláról: „Lehetne ennél többet szerezni. Még többet szerezni, tovább növelni ezt a vagyont, de nekem nincs ilyen ambícióm. Sokan ezért buknak bele, mert úgy érzik, nem lehet megállni. Nem lehet kiszállni, és egyre többet és többet akarnak. Mi a fenének?” Vajon mi az, ami ma motiválja a jelenleg regnáló kormányfõt? Mi az, amitõl nem úgy viselkedik, ahogyan az egy korrekt politikustól elvárható lenne? És ha már nem úgy viselkedik, ahogyan az egy korrekt politikustól elvárható lenne, mert hát ezt még talán meg lehetne magyarázni azzal, hogy szegény szerencsétlen nem is úgy tekint erre az országra mint egy politikus, hanem úgy, ahogyan egy üzletember a cégére, szóval mi az, amitõl még csak korrekt üzletember módjára sem viselkedik, hanem sokkal inkább úgy, mint egy elszabadult hajóágyú, ami néha-néha elsülve meggondolatlan rombolásával óriási pusztításokat, s néha már-már helyrehozhatatlannak tûnõ károkat okoz az ország hajójának fedélzetén? Vajon mi motiválja ezt az embert? Mi az, ami ilyen, államférfihoz méltatlan viselkedésre készteti? A pénz? Nem, nem hiszem, hogy a pénz,hiszen tõle magától hallhatjuk, olvashatjuk, hogy „Lehetne ennél többet szerezni. Még többet szerezni, tovább növelni ezt a vagyont, de nekem nincs ilyen ambícióm”. 146

De akkor vajon mi? Csak egyetlen logikus válasz marad, a hatalom. Francisco, aki üzletemberként oly zseniálisan intézte dolgait, mûminiszterelnökként úgy tûnik elbukik, alulmarad a megmérettetésen. Pénzügyi tanácsadóként, a spekulatív tõke nagy barátjaként úgy tûnik nem érti meg, nem tudja elsajátítani azt a szemléletmódot, ami a tõke, a kamat, a profit elsõdlegességével szemben az ember, a nép, a nemzet elsõdlegességét hangsúlyozza. A gazdaság van az emberért, nem pedig az ember a gazdaságért. Amíg ez nem válik elsõdleges fontosságúvá, ha tetszik, megkérdõjelezhetetlen prioritássá egy politikusnál – hasonlóképpen a politikus van a választóért, és nem a választó a politikusért direktívához –, addig Gy. F. helyzete reménytelen, eleve bukásra van ítélve. A KISZ, a foxi-maxi és a pártállami múlt jó alapot szolgáltat ehhez a fajta torz szemléletmódhoz, az eredeti tõkefelhalmozás névvel illetett vadkapitalizmusba fordult magán-szocializmus pedig még rá is tett egy lapáttal. Honnan is tudná valaki, hogy mit jelent ez a fajta gondoskodó, ha tetszik szociális, értékrend, honnan is tudhatná egy olyan ember, aki a társadalom nyakán élõsködõ rendszer haszonélvezõjeként kezdte pályafutását és hogyhogy nem – ezt Debreczeni sem tagadja – valahogy mindig az egykori pártvonalas kapcsolataival futott össze a gazdasági életben. Honnan is tudhatná? Sehonnan. Valahogy mindig õk voltak pozícióban, valahogy mindig õk voltak jókor jó helyen, ma meg ott ülnek a hatalomban. Úgy tûnik, amit oly kristálytisztán és bölcsen látott a pénzvilágban, nevezetesen, hogy mi a fenének még több, azt a politika világában nem látja, arra teljesen vak. A hatalom – fõként ha egy kézben összpontosul – néha szörnyû dolgokra képes, amint azt már láthattuk számos esetben a történelem során. Hogy mi lesz ennek a vége, ma még nem tudjuk. A törvény eszközeit lassan, de kitartóan próbálja kicsavarni kezünkbõl a zsarnok, a megszólalás, az ellenállás hangját ölebmédiáján keresztül igyekszik elnyomni minden erõvel. 147

Lassan nem marad más a számunkra csak Isten. Reménykedhetünk és imádkozhatunk, s akkor talán a Haza újra fényre derül. De azért tartsátok szárazon a puskaport is! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára!

148

HOVÁ TÛNT GY. F,? – A régi-új miniszterelnök 2. rész –

Mottó: Idézet Debreczeni József „Az Új miniszterelnök” címû könyvének 204. oldaláról: „Dobrev Klára szerint két oka van annak, hogy „Feri itt is pillanatok alatt irányítói pozícióba került”. Egyrészt, mert igazi „vezérbika”-alkat, másrészt, „mert különleges képessége van a stratégiai gondolkodásra. A felmerülõ problémákra szinte azonnal tud strukturális megoldást adni. Nagyon gyorsan meglátja a dolgok lényegét, nagyon gyorsan szintetizál, szóval látja a fától az erdõt. Pontosabban a fákat is meg az erdõt is látja.”

Haladunk tovább a Debreczeni-féle „Az új miniszterelnök” címû könyv fõ csapásirányán. Az egészben az a legrosszabb, hogy a mûminiszterelnök politikai karrierjérõl szóló fejezetéhez érve a dolog egyre csak fokozódik, ha lehet mondani, hatványozódik. Ismét elõkerül OV, de ez még a kisebbik baj. A szerzõ (Debreczeni) összefoglalja Gyurcsánynak az akkoriban született írásait, annak tartalmi mondanivalóját, eszmeiségét, amolyan szájbarágós stílusban. Ezzel még mindig nem lenne semmi bajom. De! És itt jön az, amiért billentyûzetet kellett ragadnom – lásd az elõzõ, a „Régi-új miniszterelnök?” címû írást. Akárcsak a mû elején, most még inkább a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerülök, mer’ hogy a könyvben leírtakkal szemben, azt látom, hogy semmi sem valósult meg a zseniális üzletember már-már briliáns politológiai és gazdaságstratégiai meglátásai közül. Nemhogy nem valósult meg, hanem pozícióba kerülvén a milliárdosból mûminiszterelnökké avanzsált egykori KISZfiú homlokegyenest az ellenkezõjét produkálja annak, amit annak idején oly nagy szakértelemmel és minden bizonnyal lelkesedéssel papírra vetett. 149

Már csak azért is érthetetlen számomra ez az egész, mert – ahogyan azt Debreczeni is leírja – Francisco részérõl komoly szervezõ, rendszerezõ munka, olvasással töltött idõ áll a megszületett publicisztikák mögött. Ha másért nem is, de már a belefeccölt idõ és energia miatt megérné legalább a töredékét megvalósítani annak, amit olyan szépen papírra vetett annak idején. De nem. Valamilyen kifürkészhetetlen okból kifolyólag Francisco megmakacsolta magát, homlokegyenest másik irányba megy. Félreértés ne essék, a mûanyagaellenzék glóriáját sem szeretném fényezni, de a tények azok bizony makacs dolgok. Az államadósság növekedésének hirtelen meglódulása, a gigantikus hitelfelvétel Megyóék alatt indult el, aztán Franciscoék alatt szökött szárba. Ehhez képest terjengõs ömlengéseket olvashatunk Debreczeni könyvében arról – magától Fletótól, és ráadásul Debreczeni még rá is tesz egy lapáttal saját, elõzõ Orbán könyvébõl –, hogy a Fidesz (meg úgy unblock a jobboldal összegészében) milyen szarul vezette az országot, meg hogy elmaradtak a reformok. Az az igazság, hogy bennem felmerült egy kérdés. Persze lehet, hogy én látom rosszul a dolgot, de azért mégis feltenném: Mondja már meg nekem valaki, hogy a rossebbe van az, hogy a százszor elátkozott, mozdulatlanná merevedett konzervatív viszonyok között úgy ahogy, de elvagy, majd ahogy visszajönnek a komcsik, beindulnak az agyonajnározott és a médiában végletekig sulykolt reformok (meg az õ elmaradhatatlan szükségességük), te pedig, drága proletár testvérem – velem egyetemben, természetesen – azonnal elindulsz lefelé megalázóba, mégpedig ezerrel. Hol a francban van megírva az, most már úgy tûnik megkérdõjelezhetetlen dogmaként, hogy egy reformnak szükségszerûen mindig rossznak kell lennie, mindig kényelmetlenséget kell okoznia a népnek, akiért állítólag ez az egész történik? Egyszerûen nem értem. A könyvet olvasva, az a benyomásom alakult ki, hogy Gyurcsány Ferenc egész egyszerûen eltûnt. Legalábbis az a személy, akit ma ezen a néven, mint Magyarország regnáló miniszterelnökét ismerünk, nem azonos azzal, akirõl a könyv szerzõje írt. Illetve van még egy másik lehetõség is, Debreczeni hazudik, 150

és amit a könyvében leírt nem igaz, vagy legalábbis nem úgy igaz. És a kötetet éppen a miniszterelnök az, aki – viselkedésével, cselekedeteivel, politikai hozzá nemértésével, iszonyú szarvashibáival – hiteltelenné teszi. Vagy talán elfogyott a tálentum? Elillant a tehetség? Na mindegy, erre a késõbbiekben még visszatérünk, azt hiszem a könyvbõl vett idézetek önmagukért beszélnek. Nem én találtam ki õket, magától a kormányfõtõl, illetve a szerzõtõl származnak. Akadnak szép számmal olyanok, akik szerint a jelenleg regnáló kormányfõ semmi újdonságot nem hozott, politizálásában semmi eredeti nincs, az csupán Tony Blairnek, de leginkább stratégiai fõtanácsadójának Anthony Giddensnek a brit baloldalt megújító, ún. „harmadik utas” politikai programjának egyfajta magyarított változata, hazánkra átfazonírozott lightosabb verziója. Ezt látszik megerõsíteni, hogy Debreczeni is errõl ír a miniszterelnökrõl szóló könyvében: Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 171–172. oldaláról: „A Giddens-könyv* egyszerre ad helyzetelemzést a globalizálódó világban bekövetkezett gazdasági, társadalmi és politikai változásokról, illetve programot a politika – elsõsorban az elbizonytalanodott baloldal – számára ebben az új helyzetben. A nyugati világra vonatkozó látleletet és prognózist Gyurcsány adoptálja a magyar helyzetre. Ennek kapcsán lázas olvasásba kezd – angolul és magyarul. Amit ekkortájt rohanva összeolvas, az a témában jártas szakemberek felkészültségéhez mérten persze kevés és esetleges. Az eredménye viszont – a lényeglátás és a rendszerben való gondolkodás különleges képességének köszönhetõen – meghökkentõ.” * A szóban forgó könyv Anthony Giddens: A harmadik út – A szociáldemokrácia megújulása címû munkája, mely 1998-ban jelent meg Nagy- Britanniában, 1999-ben pedig Magyarországon. Itthon a könyvet a Perfekt, Gyurcsány egyik cége adta ki, miután megvásárolták a jogokat.

151

Hová tûnt a tálentum? Hová lett a lényeglátás és a rendszerben való gondolkodás különleges képessége? Ha Francisco mûminiszterelnökként is birtokában van a lényeglátás és a rendszerben való gondolkodás különleges képességének, hogy a rossebbe van az, hogy elkúrták? Nem kicsit, nagyon! Ha a jelenleg regnáló kormányfõ ilyen zseniálisan – és fõként gyorsan – átlátja a dolgokat, ezenfelül még arra is képes, hogy azokat rendszerbe foglalja, hogy a rossebbe van az, hogy mióta segedelmével hatalomra került a kódszámmal ellátott titokszolga, majd önként és dalolva átvéve tõle a stafétabotot, õ maga állt a kormányrúdhoz, megyünk lefelé megalázóba, mégpedig ezerrel? Elvtársak, hová tûnt Gyurcsány Ferenc? Hová tûnt a tálentum, a tehetség, a lényeglátás? A problémákon mindig pillanatokon úrrá lévõ szervezõ zseni? Hol van? Ha kissé szarkasztikusan szemléljük a történéseket, a nép ajkán született bölcsességgel azt is mondhatnánk: „Hamar munka ritkán jó! Lehet, hogy a gyors helyzetértékelésbe olykor-olykor becsusszan itt-ott egy kisebb-nagyobb hiba is? Lehet, hogy nem is olykor-olykor, hanem szinte mindig? Lehet, hogy nem is egy-egy, hanem inkább csõstül? Lehet, hogy nem is kisebbek azok a hibák, hanem inkább nagyobbak? Hát, Gy. F. eddigi ténykedéseit nézve, könnyen meglehet, hogy valami ilyesmirõl van szó. Persze az is lehet, hogy a helyzetértékelés valóban korrekt, pontos és gyors, ám ha ez lenne a helyzet, akkor meg azt nem értem, hogy a kormányfõ és stábja, miért a józan ésszel levonható következtetésekkel homlokegyenest ellentétes, azokkal szembemenõ lépéseket lép meg. Ez röviden úgy néz ki, ahelyett, hogy most már a magyar embereknek, ha tetszik a népnek, kedveznének végre – épp itt lenne az ideje, ránk férne – fogják magukat, oszt’ tekernek még egyet kettõt a présen. Nem értem. 152

Pedig annak idején – ahogyan azt Debreczeni is oly kitûnõ részletességgel és alapossággal prezentálja olvasói számára – hõse (így jelöli meg legtöbbször könyvének fõszereplõjét), szóval Gy. F., amikor még nem mûminiszterelnökként, hanem csak a gazdaságban fungáló egyszerû milliárdos kádkõ királyként tengette sokszor fáradságos és viszontagságos munkás hétköznapjait, jelentékeny mennyiségû írást publikált különféle sajtóorgánumokban arról, milyen az ország és benne a szegfûmintás utódpárt helyzete, és mit is köllene itten most csinyáni, hogy fölvirágozzunk, vagy valami effélék. Szemezgessünk hát kicsinység, a teljesség igénye nélkül! Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 173. oldaláról: „Kik lettek a globalizáció vesztesei? Elsõsorban azok, akiknek semmijük sincs, amit eladhatnának a piacon... az aluliskolázottságtól szenvedõ, peremhelyzetre szorult milliók... mindazok, akiknek nincs tõkéjük, legyen az pénz-, tudás-, kapcsolati, kulturális vagy bármilyen egyéb tõke. Ha piacelvûvé válik a társadalom, akkor a piaci hasznosság jelöli ki benne az egyes emberek helyét... A ...gazdasági növekedés a fejlett országok többségében nem járt együtt a reáljövedelmek hasonló arányú bõvülésével, az átlagos életszínvonal enyhe emelkedése mögött a társadalmi egyenlõtlenségek jelentõs növekedése húzódik meg. A gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek.” Lehet, hogy velem van a baj, lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat, számomra nem világos minden. De! Elgondolkoztak Önök már azon, mit jelent az, hogy piacelvûvé válik egy társadalom? Egy társadalom soha nem válhat piacelvûvé! Soha és semmilyen körülmények között! De legalábbis teljesen soha nem válhat azzá! Egy ember helyét a társadalomban soha sem jelölheti ki kizárólagosan az, hogy a piac vagy a gazdaság szempontjából mennyi hasznot hajt, vagy hogy egyáltalán hajt-e valami hasznot! 153

AZ EMBER NEM HOLMI ÁRUCIKK! NEM VAGYUNK FOGYASZTÁSI JAVAK, HOGY CSAK ÉS KIZÁRÓLAG PÉNZBEN MÉRJENEK BENNÜNKET! VAGY TALÁN EZ LENNE A MODERN KORI RABSZOLGASÁG ÚJ ELNEVEZÉSE? Ha ez bekövetkezik, ha ennek egyszer eljön az ideje, akkor eljön a vég. Eljön a vég, mert akkor, amikor az ember helyét egy társadalomban kizárólag az fogja kijelölni, megmérni, meghatározni, hogy mennyire felel meg a piac vagy a gazdaság szempontjainak, nos akkor, kedves barátaim, az ember helyére a pénz kerül, a mindenség középpontjába pedig Isten helyett a Mammon, és ha idáig eljutunk, akkor végképp elszabadul a pokol. Óhatatlanul is Luc Besson „Ötödik elem” címû filmje jut eszembe, ahol Vito Cornelius, a világot megmentõ univerzális fegyver, az Ötödik Elem titkának õrzõje beszél arról, mi történik, ha felcserélõdnek az alapértékek, mi történik akkor, ha a négy természeti õselem és az ember, az ötödik elem harmóniája felborul, vagyis a mindent elpusztító Gonosz kerül a középpontba. „Négy elem, egy ötödik elem körül, amely felsõbbrendû: a tökéletes harcos, aki az életet hivatott védeni. A régiek szerint együtt alkotják a Teremtés Fényét, mely képes életet vinni az Univerzum legtávolabbi zugaiba is. De ha a Gonosz ideáll a fénybõl sötét lesz, az életbõl halál. Örökre.” Jól felfogott üzleti érdekein túlmenõen, még Hollywood is az élet, az igazi értékek mellett teszi le a voksot. Legalábbis ebben az esetben. Továbbhaladva a Debreczeni-féle könyvben, a 174. oldalon találunk egy nagyon érdekes idézetet, ahol Gy.F. a nyugati neokonzervatív politikát ostorozza. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 174. oldaláról: 154

„A jobboldal... radikális változások ígéretével állott elõ. A neokonzervatív terápia csökkenõ adókat, kisebb és hatékonyabb államot, korlátozásoktól mentes gazdaságot, megkurtított szolgáltatásokat, s az ezekre támaszkodó kínálatvezérelt gazdaságpolitikát ígért. A... dinamizált gazdaság új munkahelyek megteremtését, csökkenõ munkanélküliséget, növekvõ jövedelmeket, végsõ soron a társadalmi felemelkedés új lehetõségét vetítette elõre.” Emlékszünk még az SZDSZ-re? Az adócsökkentés pártjára? Igaz, a darabidõvel ezelõtt megszavazott adócsökkentési javaslatokat a választási gyõzelem után aztán sebtiben vissza is vonták. Erre mondják azt mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerült szociológus hallgatók, hogy „segget csináltak a szájukból”. Mely pártok szajkózzák nap mint nap, hogy kisebb és hatékonyabb államra van szükség, s közben irodabútor, mobiltelefon meg új autó tendereket írnak ki milliárdos értékekben? Mely pártok azok, amelyek minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megkurtítsanak – sõt, bizonyos esetekben gyakorlatilag ellehetetlenítsenek – bizonyos szolgáltatásokat? Lásd rákos betegek várólistája. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 174–175. oldaláról: „A jobboldali politika regnálása nyomán kialakult új helyzetre végül megfogalmazódott a sikeres baloldali válasz. (…) Újraformálható-e a baloldal társadalmi bázisa, amikor a társadalmat nem... a tulajdonhoz való viszony szegmentálja, hanem felértékelõdik a versenyképes tudás, az alkalmazkodás, az egyéni, családi kulturális háttér szerepe. (…) A jóléti állam helyére lépõ esélyteremtõ állam... a polgárok többségét már nem akarja, nem tudja megvédeni, viszont jelentõs mértékben 155

hozzájárulhat ahhoz, hogy... ez utóbbiak sikeresen állják a versenyt a globalizálódó új gazdaságban.” Na itt álljunk meg egy pillanatra Istenben szeretett felebarátaim! Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol aggályaimnak kell hangot adnom. Épp most hallottuk a miniszterelnök eftárstól, hogy ezentúl majd „a társadalmat nem... a tulajdonhoz való viszony szegmentálja, hanem felértékelõdik a versenyképes tudás”. Nagy tisztelettel kérdezném, ha ennyire fontos szerepe lesz a jövõben a versenyképes tudásnak, tessék szíves nekem megmondani, mi a büdös francér zárják ki onnan a tandíj bevezetésével sok ezer potenciálisan jó képességû, ám anyagiak híján oda bejutni nem képes magyar oskolást? Mert én bizony a tandíj bevezetésével nem látom, mitõl bõvülne hazánkban rohamos léptekkel a kimûvelt emberfõk száma. Mert hát ugye ez lenne valamennyiünk közös érdeke, meg, ahogyan azt mán az elõbb is mondani teccett a miniszterelnök eftársnak, a versenyképesség szempontjából sem elhanyagolható ugyebár a tudás, szóval hogy a rossebbe leszünk mi versenyképesek akkó’, ha nem engedjük be az egyetemekre a népeket tanulni, csak azokat, akik mög tuggyák fizetni a baromi drága tandíjat? És akkor arra még egy árva szót sem vesztegettünk, hogy a modern kori bér- és adósrabszolgaság egyik jelzésértékû momentumaként, kis hazánk ifjú titánjai életvitelszerû nyomorgásukat – az állam hathatós segítségével – úgy kezdik el, hogy a diákhitel nevezetû valamivel egy életre, de legalábbis hosszú évekre eladósítják õket. Persze értem én, annak idején az átkosban volt a húsz-harminc évre felvett és fizetett lakás OTP meg hasonlók, mostanra is kell valami, amivel hosszú évtizedekre röghöz kötötté tehetjük a szerencsétlen pógárt, addig se járatja a pofáját, meg nem megy az utcára tüntetni. Ha jól viseli magát, nem terheljük meg jelzáloggal az õ vagy a szülei ingatlanját. Ha kinyitja a pofáját, akkor meg azonnal a feketelistán találhatja magát. 156

Ja és még valamit! Ne feledkezzünk meg a dolog másik felérõl se! Már tudniillik a sokat és állandóan hangoztatott európai árak másik felérõl, a soha és sehol nem hangoztatott európai bérekrõl! Mer’ hogy európai árakat csak európai bérekbõl lehet fizetni, és ennek a megállapításnak a kristálytiszta közgazdaságilag is megalapozott logikájához nem kell egyetemet végezni. Kéne végre egy kis pénzt adni az embereknek, mer’ hogy fogyasztani csak az tud, akinél van valamennyi zsé. Ha nincs lóvé, bezár a bazár! Olyan egyszerû ez – a klasszikusok szavajárásával élve –, mint a vonatfütty. De van itt még valami, egy apró, ám annál jelentõségteljesebb momentum, amely mellett ugyancsak nem mehetünk el szó nélkül. Aszongya a miniszterelnök eftárs, hogy „a jóléti állam helyére lépõ esélyteremtõ állam... a polgárok többségét már nem akarja, nem tudja megvédeni.” Képzeljük el azt a szituációt, amikor a polgárok többsége egyszer csak gondol egyet és aszongya: Hát köszönjük szépen, de innentõl kezdve mi már nem akarjuk, nem tudjuk tovább finanszírozni adónkkal az esélyteremtõ államot, mer’ hogy mink annak idején még a jóléti állam nevû valamivel kötöttük meg – mondjuk így, hogy gentlemen agreement alapján az íratlan – ún. társadalmi szerzõdést. Abban meg ugye az vót benne, hogy a befizetett adónk fejében az állam gondoskodik az alapvetõ dógokról, most meg ugye a jóléti rendszerváltással a jóléti államnak is befellegzett, mi meg most mán úgy gondónánk, hogy köszönjük szépen, de nem kérnénk tovább ebbõl az esélyteremtõ izébõl, mer’ hogy ez sok mindenkinek (külföldi multik, tõzsdespekulánsok stb.) teremt esélyt, csak éppen nekünk nem. És most arra kérnék mindenkit, egy pillanatra nézzen körül, nézzen rá kis hazánk versenyképtelenné dinamizált gazdaságára! A rekord nagyságú munkanélküliségi ráta mellett is fantasztikus, kettõ egész valahány százalékos növekedést produkáló hazai piacára! 157

Eddig a 4%-os növekedés volt a hivatkozási alap. Mára kiderült, hogy ez sem igaz. Nem úgy igaz, nem annyi. A 4%-ot szerették, sulykolták is az ölebmédián keresztül rendesen. Most, hogy a 4% már a múlté, még mindig maradt egy jól hangzó és elõrángatható érvük. De az Unió stagnálásához, vagy néhány tized százalékos növekedéséhez képest ez még mindig imponáló nagyságú eredmény! Ne felejtsük el azonban hozzátenni – már csak azért sem, mert õk mindig elfelejtik! –, hogy a velünk együtt csatlakozott országok közül ezzel az értékkel a sorban az utolsók között kullogunk. Hiába no, a verseny mindenek felett! Apropó! Ha már a verseny szóba került! Ezen a ponton fel kell tennem még egy kérdést. A mûminiszterelnök által neoliberális gazdasági gúnyába bújtatott állítólagosan új szociáldemokrácia téteti fel velem ezt a kérdést, méghozzá nem is alaptalanul. Ez pedig így hangzik: Beszélhetünk-e még versenyrõl? A piacot önszabályozó, korrigáló és kontrolláló versenyrõl. Véleményem szerint NEM!!! A verseny, a szó múltbéli, hagyományos értelmében ma már nem létezik. Végképp a múlté, az enyészeté. Több okból kifolyólag is. Az egyik ilyen ok, s talán hazánk a legjobb példa rá, a korrupció. Ismeretség, kenõpénz, visszacsorgatott lóvé nélkül ma már semmi sem megy, ha vállalkozó vagy enélkül nemhogy elintézni, de lassan már mozdulni sem tudsz. Ez lenne hát a verseny? Ezt sok mindennek lehet nevezni, csak éppen versenynek nem. De van itt még valami, ami talán még a korrupciónál is problematikusabb. Vajon beszélhetünk-e versenyrõl akkor, amikor olyan szereplõk ellen kell pástra lépni a gazdaság küzdõterén, melyeknek éves büdzséjük sok esetben meghaladja egy teljes ország egész éves költségvetését? Ez lenne hát a verseny? Ezt sok mindennek lehet nevezni, csak versenynek nem. 158

És talán az újabban divatba jött esélyteremtõ állam is megérdemel még egy aprócska kis kiegészítést. Ha csak a legújabbakra, a gázár és a vasúti közlekedés 70%-kal történõ drágulására gondolunk. Tessék szíves nekem megmondani, hogyan növeli ez mondjuk a vidéken élõk esélyeit, meg a versenyképességüket? Azon gondolkodtam, vajon milyen lenne ez az esélyteremtõ és versenyképesség növelõ és szociálisan frankón érzékeny újbaloldali állam, ha nem lenne ennyire esélyteremtõ? Még belegondolni is szörnyû. Ezután a kis kitérõ után térjünk vissza a mûminiszterelnök irodalmi munkásságához! Szemlézgessünk még kicsit a figyelemreméltó gondolatok és a gazdaságstratégiai elemzések széles tárházából. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 176. oldaláról: „Mi dönti el, hogy ki van fenn, és ki van lenn? A rendelkezésre álló elemzések egyöntetûen azt bizonyítják, hogy a társadalmi státust alapvetõen meghatározó jövedelmi helyzet és az anyagi jóléti pozíció döntõen az iskolai végzettségtõl függ. Ez utóbbit viszont nagyrészt eldönti a családi származás. Ha valaki szerencsés, és értelmiségi családba születik, az apja felsõfokú végzettségû, illetve vezetõ értelmiségi beosztásban dolgozik, akkor csaknem biztos lehet a sikerben. Gazdagság és a szegénység egyaránt újratermeli önmagát, aki lentre született, az lent is marad.” A fenti témát az elõbbiekben már amolyan érintõlegesen megemlítettük, de azt hiszem közel járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, ez a jövõ egyik, ha nem a legfontosabb kulcsa, ezért megéri még néhány perc erejéig visszatérni rá. Szóval. Ha már az elõbb sem értettük, mi a fenének kell bevezetni a tandíjat, akkor amellett meg mán végképp nem értjük – pláne akkor, amikor ezt is maga a miniszterelnök eftárs jelentette ki az imént, hogy aszongya: „Gazdagság és a szegénység egyaránt újratermeli ön159

magát, aki lentre született, az lent is marad” –, no szóval, hogy ha anyagi lehetõségek híján százezreket kizárunk a felsõoktatásból, ezáltal nem nyílik lehetõségük a társadalom nagyobb piaci értékkel bíró tagjaivá válni, akkó’ tessék szíves nekem megmondani, hogy a rossebbe fogják majd ezek az emberek megszüntetik a gazdagság és a szegénység újratermelését, hogy a fenébe lesznek képesek ennek a gazdasági ollónak a két szárát összébb zárni, amikor a tandíj bevezetésével éppen a kormány az, aki konzerválja ezt a rossz és senki számára sem elõnyös helyzetet? Ráadásul a gazdasági tényezõkön túlmutatva ez a társadalom instabilitását is tartósíthatja. „Aki lentre született, az lent is marad” – mondja a mûminiszterelnök. Õ is látja, ó is ismeri a problémát, hatalomra jutva azonban mégsem tesz ellene semmit. Pontosabban, ha még nem tenne semmit, talán azzal kevesebb kárt okozna, csakhogy õ éppen az ellenkezõjét teszi annak, amit egy ilyen helyzetértékelés után elvárna tõle az ember. Bennem meg egyre csak az a kérdés motoszkál: hová tûnt Gyurcsány Ferenc? Hová tûnt a Debreczeni-féle könyv „hõse”? A hõs, ahogyan a szerzõ oly gyakran aposztrofálja a ripacsokat is megszégyenítõ tehetségtelenséggel bíró Franciscót. Hová tûnt az egykor a korrektségre, szavahihetõségre és megbízhatóságra oly sokat adó üzletember? Hová tûnt a briliáns gazdasági stratéga és politikai elemzõ? Merthogy ez a mai langaléta, a kamerák elõtt pózoló, és a vaskefe elõtt féltérdre rogyó hórihorgas ripacs egészen biztosan nem azonos azzal, akit e könyvbõl megismerhettünk, az hétszentség. A különbségek szembeötlõek, a különbségek ordítóan nagyok a mai miniszterelnök viselt dolgai és az egykor oly sikeres milliárdos üzletemberrõl lefestett kép gyurcsányi portréja között. Az idõnk a türelmünkkel együtt fogytán. Ahogyan annak idején Jovó Sztaniszlavjevics Galócza, Szlavónia réme mondta: „Jön már a tél, jövöget.” Míg a zsarnok az egykor a néptõl elvett villában kortyolgatja a Henessy konyakot, esetleg pöfékelve szivarozgat a jó meleg kandalló mellett, hatalmát senkitõl sem féltvén, hiszen a felemásra sikeredett 160

rendszerváltó „elit” által összefércelt, toldozott-foldozott törvények és jogrendszer gyakorlatilag bebetonozza pozíciójába a mindenkori gyõztest, addig az ország különbözõ településein tüntetõk fáradnak, csüggednek, fogynak és fagyoskodnak. Ez a harc lesz a végsõ? Egészen biztosan nem. De talán érdemes megszívlelnünk annak a dalnak egy rövid kis rigmusát, amely szintén Ivan Kusan Galócza címû darabjában hangzik fel, s így szól: „ámbár unalmas az élet, a nyomor még unalmasabb!” Mind közül azonban a legveszélyesebb, a szellemi terror, amikor lelkeinket akarják nyomorba taszítani, mert az szinte mindig helyrehozhatatlan károkat okoz. Nem szabad hagyni, hogy ez megtörténhessen! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

161

A ZSENIKKEL SOKSZOR NAGYON NEHÉZ – A régi-új miniszterelnök 3. rész –

Mottó: Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 204. oldaláról: „Szigetvári Viktor szerint Gyurcsánynak nem elsõsorban a menedzseri képességei a kiemelkedõek, hanem a politikai stratégiai képességei: „Politikai stratégaként szerintem zseni.”

Valószínûleg velünk, szegény, szerencsétlen, mûveletlen és ostoba néppel van a baj. Nem értjük meg, nem látjuk át azonnal, nem vesszük észre rögtön, hogy az elsõre megszorításoknak – ó pardon, reformoknak – tûnõ intézkedéssorozat mögött valójában a lángelme zsenialitása húzódik meg, mely bizonnyal most is egy magasabb cél, az ország, s benne a mi sorsunk jobbításának érdekében szükséges és elkerülhetetlen. S a nagyember bizonnyal ezért munkálkodik éjt nappallá téve. Hiába no, ezekkel a zsenikkel már csak ilyen. Sokszor csak az utókor érti meg õket. Úgy tûnik a jelenkor nem rendelkezik kellõ mértékû empatikus beleérzõ képességgel, megértéssel és belátással ahhoz, hogy felfogja, 2006-ban, a XXI. század elején, az Európai Unió kellõs közepén csakis a multik kollektív seggnyalásával kombinált tömeges életszínvonal-csökkentés az, ami kihúz minket a szarból, azaz bocsánat, vezet ki minket a válságból. Legalábbis Francisco, meg az elvtársai szerint. 162

És hogy ez miért van így? Valószínûleg azért, mert legtöbbünk – a miniszterelnök eftárstól eltérõen – nem rendelkezik a gyors és pontos helyzetértékelés különleges képességével. Azok meg, akik rendelkeznek, nem tudják a kapott információkat rendszerbe foglalni, ahogyan azt Francisco szokta, a Debreczeni-féle könyvben olvasottak alapján állítólag zseniálisan. És akkor arra még egy árva szó nem, sok, de annyit sem pazaroltunk, hogy a zsenit az õrülttõl csak egy vékony határvonal választja el! Szóval tényleg nem egyszerû ezekkel a zsenikkel. Valószínûleg ezért is van olyan kevés belõlük itthon. Mer’ akinek esze van, az inkább elmegy külföldre, itt hagyja ezt a szánalmas Operettországot, vissza se néz. A hülyébbje meg a gyávábbja itthon marad, ahogyan mondani szokták, kalandvágyból. És hogy ez miért van így? Miért van az, hogy sem szellemi, sem anyagi vonatkozásban nem tudunk felkapaszkodni egy, a jóléti államok által már bejáratott átlagos szintre? Miért van az, hogy ebben az országban nem engedik gyarapodni az embereket semmilyen szinten? Sem anyagi, sem szellemi szinten, hogy megfojtanak mindent, amit érdemi kezdeményezésnek hívhatnánk? Hát ezen bizony érdemes elgondolkoznunk. De hát, hogyan is gyarapodhatnánk bármilyen értelemben is, amikor az egykori három, meg ötéves tervek kiagyalóinak vagyoni és ideológiai örökösei – õk a mostani elvtárs-urak – ma is ugyanazokkal a tervutasításos módszerekkel dolgoznak, ráadásul ugyanolyan rosszul. Épp most mondta be a tévé, hogy az Unió szerint hazánk nem lesz képes betartani a konvergencia-program nevû fércmûben tett vállalásait. Ráadásul kiderült az is, szintén a tévé mondta be, hogy az uniós országok közül hazánkban a legnagyobb az állami újraelosztás részaránya, miközben a kormánypártok állandóan a kisebb és hatékonyabb államról hadoválnak. Mindeközben pedig kicsi és hatékony állam helyett létrehoztak és a nyakunkba ültettek egy gigantikus méretû vízfejet, melynek mûködtetése és életben tartása kizárólag 163

hatalmas méretû hitelfelvételekkel és a lakosság egyre nagyobb mértékû terhelésével biztosítható. Mára a lakosságot sújtó összes terhelés nagysága elérte a német és a belga szintet. Ez döbbenetes. A magyar lakosság összterhelése a német és a belga polgárokéval egyenlõ, miközben a bérezésük jóval elmarad azokétól. Ismételten felhívom mindenki figyelmét arra az egyszerû, ám annál lényegesebb momentumra, miszerint európai árakat (adókat, illetékeket stb.) csakis európai bérekbõl lehet finanszírozni. Szóval ebbõl is látszik, nem is olyan egyszerû ezekkel a zsenikkel. Lehet, hogy nekünk, egyszerû földi halandóknak, modern kori rabszolgaságban gályázó adófizetõ állampolgároknak évek múltán esik csak le a tantusz, évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy megértsük azt, amit õk már most is kristálytisztán látnak. Vagy mégsem? Lehet, hogy Francisco, a mûminiszterelnök mégsem zseni? Még csak nem is tévedhetetlen stratéga és igenis õ látja rosszul a dolgokat, õ az, aki csapnivalóan végzi a munkáját? Több van ebben a könyvben, mint azt elsõre gondoltam. A kedves Olvasó most bizonyára azt gondolja, hogy az elõzõ két írásban felvonultatott idézetek is bõségesen elegendõek ahhoz, hogy szemléletesen mutassák be hazánk jelenleg regnáló kormányfõjének valódi személyiségét. Én is azt hittem. Pedig dehogy. Francisco (és persze Debreczeni is) mindig elõáll valami újjal. De hát én vagyok a hülye, hát persze! Már megint megfeledkeztem a Bayer-féle relativitáselméletrõl. (Bayer Zsolt mondta egyszer: olyan nincs, hogy elértél az aljára, mindig van még attól is lejjebb. No, hát itt is van.) Elõször csak amolyan kedvtelésbõl, szórakozásból vettem kezembe a kötetet, mostanra azonban világossá vált számomra, mennyire fontos, hogy választani tudjunk jó és gonosz között. Ez az ember pedig gonosz. Méghozzá a velejéig. Ezen pedig nincs mit szépíteni. Gonosz, mert tudatosan árt. Hideg fejjel átgondol mindent, racionálisan (vagy inkább irracionálisan?) meghozza döntését, majd szem164

rebbenés nélkül (ördögien hatékonyan) nekilát a károkozásnak. Hát ezért fontos az, hogy mindenki lássa, milyen ember is valójában a jelenleg regnáló mûminiszterelnök. Komolyan mondom, sokszor már mosolygok azon, ahogy Fletó rendszeresen elszólja magát és észre sem veszi. Amit viszont végképp nem értek az az, hogy mi történt Debreczenivel? Egy olyan ember, aki már két miniszterelnökrõl írt könyvet, hogyan vesztheti el ennyire a realitásérzékét, hogyhogy nem látja a nyilvánvaló dolgokat, amik gyakorlatilag kiverik a szemét, azt egész egyszerûen nem értem. Azt meg aztán pláne, hogyan lehet valakit csak azért a jövõ reménységének tekinteni, mert eddig soha nem látott hatékonysággal képes hazudni? Ettõl lenne valaki szépreményû politikus? Mert akkor legjobb lesz ha szalajtunk valakit Dzsepettó mesterért, hogy hozza a fabábút. Annak talán egy fokkal még Franciscónál is jobban menne a füllentés. De nem is. Mégis csak jobb lesz, ha Pinokkiót egyelõre hagyjuk a sufniban, hiszen nála azonnal meglátszik, ha nem mond igazat. Nem úgy mint Franciscónál. Ha visszatekintünk a módszerváltás óta eddig eltelt idõszakra megállapíthatjuk, hogy a posztkommunista utódpárt a kampányolásban, a választások megnyerésében jeleskedik, abban igazán hatékony, utána azonban, mintha elfogyna a szufla, az embernek olyan érzése van, mintha nem hinnék el, hogy megnyerték a versenyt. Emlékeznek mi volt az elsõ szava Megyónak a 2002-es választások megnyerését követõen? „Hát ezt megnyertük.” Aha, mi is észrevettük. A gyõzelemig minden oké, aztán mintha elfogyna a levegõ, nincsenek új ötletek, a kormányzás már nem megy nekik annyira. Az esetek többségében korrektebb ha azt mondjuk, sehogy sem megy nekik. Rossz nyelvek szerint van egy másik változat is, amely így hangzik: azért fontos, azért mindennél fontosabb számukra a választások megnyerése, hogy lophassanak. 165

Mindenki döntse el maga, hogy melyik verziót tartja igaznak, egy biztos, az ország vagyonának jelentõs részét a Horn-éra alatt hordták és herdálták el, gyakorlatilag bagóért. Természetesen könyvében Debreczeni erre is frappáns magyarázatot ad, a lényege: nem lehetett volna többért eladni. Pedig arról a lassan már kõbevésettnek számító és gyakorlatilag a megkérdõjelezhetetlen szentírás kategóriájába tartozó központilag levezényelt, tervutasításos ukázról, miszerint érdemi befektetõ csak külföldi befektetõ lehet, még egy árva szó nem sok, de annyit se ejtettünk. Csak a külföldi befektetõ a jó befektetõ! A halott indián a jó indián! A tönkrement magyar vállalkozó a jó vállalkozó, éljenek a multik! Nézzünk körül egy kicsit az országunkban! (Tessék mondani, még a mienk?) Nemcsak cégek, de sok esetben most már teljes szektorok vannak külföldi kézben vagy érdekeltségben, a hazai vállalkozók kétségbeesetten próbálnak valahogy talpon maradni. Csakhogy eftikéim itt nem állnak meg. De nem ám! Határ a csillagos ég! sk még eladnának ezt-azt. Akkor, amikor hazánk az Európai Unió egyik, ha nem a legjobban magánosított országa! Az egykoron az állami tulajdon mindenhatóságát szajkózó proletárdiktátorok vagyoni és ideológiai örökösei most egyszerfen fordítottak egyet a köpönyegükön és aszongyák, hogy a magántulajdon a frankó. Mindössze annyi történt, hogy az állammonopolista kizsákmányolást felváltotta egy, a magánszocializmus individualista harácsolásán alapuló, ámbátor most is az állam által elrendelt és irányított fosztogatás, melynek haszonélvezõi egy laza érdekcsoportba szervezõdve a társadalom nyakán élõsködve, mintegy maláriaszúnyog módjára szívják annak vérét, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Asszem ebben minden benne vót. Na szóval. Ezek a mi derék posztkommunistáink olyanok, mint akik nem tudnak, nem akarnak mit kezdeni a megszerzett hatalommal. Pontosab166

ban azzal tudnak mit kezdeni, a közjó szolgálatával, a közért való tenni akarással vannak itt komoly gondok. A társadalomért, a köz javáért való szolgálat, vagy annak csak a gondolata is hipp-hopp, azonmód elillan, amint megnyernek egy országos méretû erõfelmérõt. No, de hát nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen már Horn Gyula is megmondta, egy dolog a választási program és megint egy dolog, csak éppen egy másik, a kormányprogram. És akkor arra még egy árva szót sem vesztegettünk, hogy a proletárdiktatúra szellemi és anyagi stafétabotját átvevõ KISZ-generáció mostanság milyen módszerekkel szokta megnyerni a választásokat! „Mondj igazat, és beverik a fejed!” – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. „Hazudj egy vaskosat ( lehetõleg olyan nagyot, hogy arra már mindenki rábólintson, ekkorát hazudni mán csak nem lehet, ez bizonyosan igaz) és választásokat nyerhetsz!” A Köztársaság téren valószínûleg ez utóbbi irányelv a mérvadó. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 207. oldaláról: „Az államigazgatásban dolgozó egyes köztisztviselõk hajlandóságot mutatnak arra, hogy bizonyos háttéregyezség alapján készek lennének együttmûködni a Fidesz-kormány leváltásában. Szükségesnek tartjuk, hogy MP (sic!) megbízzon és felhatalmazzon valakit ezen egyezségek megkötésének elõkészítésével.” Magam nem lévén jogvégzett ember, de azért csak ide kívánkozik egy kérdés: a fenti idézetet akkor most értelmezhetjük úgy, hogy itten megképzõdött az alkotmányosan megválasztott demokratikus államhatalom megdöntésére történõ szervezkedés? Én nem tudom, én csak kérdezem. Ó boldog emlékezetû Korda-villa. Juszt László, meg a többiek, hát hol vagytok ti ehhez a zsenialtáshoz képest? 167

De nézzük, mit mond errõl a szerzõ, aki – úgy tûnik könyvében talán elõször – elbizonytalanodni látszik, hogy úgy mondjam, elkezd rezegni nála is a léc, ami már ami Gyurcsányt illeti. Az idol kissé más megvilágításba kerül. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 207–208. oldaláról: „Mirõl lehet itt szó? A legrosszabb esetben itt is pénzrõl vagy direkt anyagi juttatásról. Jobb esetben a köztisztviselõi állás garantálásáról kormányváltás esetére. Az igazi baj azonban nem az ellenszolgáltatással, hanem a kért „szolgáltatással” van. Ami nem más, mint a köztisztviselõi hivatással – és esküvel! – szemben álló pártpolitikai tevékenység. Ezt kéri, ezt akarja megvásárolni az MSZP, illetve Gyurcsány Ferenc. (…) Idézet a Gyurcsány Ferenc 2006. január 19-én elhangzott sajtótájékoztatójáról szóló MTI tudósításból való. Íme: „A kormány az új kabinet megalakulásáig végzi a dolgát. Mint mondta, mindent meg fog tenni azért, hogy ne vetülhessen annak árnyéka az igazgatásra, hogy összekeveri tevékenységében a köztársaság szolgálatát bármelyik párthoz ffzõdõ szimpátiájával.” Mit mondhatunk erre? Hogy a két szöveg ellentmond egymásnak? Mi az hogy! Nagyon is! Hogy változnak az idõk, változik a tisztség: változik a felelõsség? Ez a lehetõ legjóhiszemûbb kommentár: már-már naiv. Hogy más zajlik a politikai színpadon, és más a kulisszák mögött? Enyhén szólva. Hogy Gyurcsány Ferenc 2001 októberében bort ivott, 2006 januárjában pedig vizet prédikált? Ez a legkevesebb, amit mondhatunk. A többit bízzuk az olvasóra...” Semmi gond Jóska, ma már tudjuk a választ az általad feltett kérdésekre. Kérlek alássan az a nagy büdös helyzet, hogy van itten egy 168

politikai erkölcs, meg egy magánemberi, és a kettõ nem ugyanaz. Hát most mondd meg nekem, de õszintén Jóska! Gondótad vóna te eztet? Nem???!!! Na mer’ én se’! (Ha most én lennék Medgyessy Péter, akkor az õ kötetlen és fesztelen társalgási stílusában még azt is hozzátehetném, hogy baszod alássan! De mivel nem én vagyok Medgyessy Péter, ezért ettõl most eltekintenék.) Most mondjuk azt, hogy ejnye-bejnye Debreczeni Jóska, miért kell ilyen kesztyûs kézzel bánni a miniszterelnök eftárssal, amikor az gyakorlatilag segget csinált a szájából? És itten hívnám fel ismételten mindenki figyelmét, hogy ez volt az enyhébbik megfogalmazás! Ugyanis a fenti idézetekbõl jól látszik az, hogy a szocialista szellemi mfhely Franciscóval az élen, eleve tisztességtelenül játszott, a leendõ mûminiszterelnök késõbbi hantázása – ahogy mondani szokták – már csak hab a tortán. Debreczeni mentségére legyen mondva, itt azért õ is érzi, hogy könyvének fõhõse picikét elrúgta a pöttyöst. Gázos a dolog, ez talán már az õ mércéjével mérve is kilóg a hiteles politikusról eddig felépített imídzsbõl. Túl is lendül hát rajta sietve. A 23 millió román munkavállalón és Kövér László elhíresült „köteles” beszédén – Debreczenihez hasonlóan – magam is könnyedén átsiklanék, lévén ezt a kettõt már kivesézte a nemzeti oldal sajtója. Ha akad olyan, aki még meglepõdik azon, hogy ezek mögül a mocskos manipulációk mögül is Francisco mosolyog ránk, mint ötletgazda, kérem ne tegye. Csipolla imádja, ha brillírozhat. Nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem. Egy momentum azért mégiscsak akadt a Kövér-féle köteles beszéd kapcsán, ami nekem azonnal megragadta a figyelmemet és jóval túlmutat azon, aminek elsõre látszik. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 211. oldaláról: 169

„Úgy tûnik, hogy elveszítjük a választásokat. Összehívok magamhoz öt embert. Pontosabban hármat, merthogy összesen vagyunk öten. Mi ketten: Klára meg én, és jön Gál Zoli meg még két ember, akiknek a nevét nem fogom megmondani. Azért nem, mert a magyar reklámszakmában ma jó nevû emberek. A piacon mûködnek, ártana nekik a dolog.” Persze most lehetne azt mondani, hogy így vagy úgy, de egészen biztosan találtak volna olyan embereket, akiknek nincsenek erkölcsi, morális vagy netalán etikai aggályaik vagy fenntartásaik és ezen a ponton nem mondják azt, hogy „ne haragudj Ferikém, de ezt már nem!”, mint ahogyan találtak is. De! Mit is mond a miniszterelnök? „A magyar reklámszakmában ma jó nevû emberek. A piacon mûködnek, ártana nekik a dolog.” Vagyis ezzel a mondattal maga Francisco vallja be, – ha tetszik, elszólja magát –, hogy bizony-bizony, nem frankó, amit csináltunk, vagy ahogyan manapság divatos szóhasználattal élve mondani szokás: gázos a dolog. Figyeljék meg! Nem azt mondja, hogy a pártkötõdés miatt nem árulja el a reklámszakemberek nevét, nem mond semmit, csak annyit, hogy „ártana nekik a dolog”. De vajon mi ártana nekik? Az, hogy segítettek az MSZP-nek a megszerezni a választási gyõzelmet? Hiszen a hirdetési és a médiapiacnak a túlnyomó része gyakorlatilag a kormánypártokhoz húz. Akkor meg mi a fenének lenne ez kellemetlen nekik? „A magyar reklámszakmában jó nevû emberek.” Most még. De csak azért, mert jelen pillanatban még nem tudjuk, hogy kik azok, akik részt vettek ebben a mocskos manipulációban. Nem is merik a nevüket adni hozzá. Pedig érdemes lenne megnézni, hány ügyfél hagyná ott tket azonnal, ha fény derülne a kilétükre. Ahogyan azt manapság a marketing vezérelte világában mondani szokták, a politikus és a tanga bugyi között nem sok különbség van, 170

mindkettt árucikk, el kel tudni adni õket. De mi van akkor, ha rólad, mint szakemberrõl kiderül, hogy csak hazugságokkal vagy képes arra, hogy eladj egy terméket? Ismerik az autókereskedtk jelmondatát, ugye? Autót eladni mindenki tud, ahhoz elég csak egyszer szemérmetlenül hazudni! Persze a hitelességre azért még ma is adnak valamit az emberek, legalábbis azokban az országokban, ahol nálunknál szerencsésebb módon zajlott le az ún. politikai fejltdés és kicsikét régebb óta nyírják a gyepet. Ott találkozhatunk az ilyen és hasonló feliratú plakátokkal, mint például: „Venne ön használt autót ettõl az embertõl?” Itt érkezünk el megint ahhoz a ponthoz, ami a két neves (és meg nem nevezett) reklámszakembernek ebben a mocskos manipulációban való részvételével jóval túlmutat az eddig tárgyaltakon. Ez pedig az értelmiség felelõsségének kérdése. Újra és újra fel kell vetnünk. Újra és újra el kell mondanunk, lehetõleg a legszélesebb nyilvánosság elõtt, hogy ilyen helyzetekben, amikor az ország már-már a hideg polgárháború szélére sodródik, az értelmiség nem tehet némasági fogadalmat, durcás strucc módjára nem dughatja homokba a fejét, nem tehet úgy, mintha a társadalom egésze fölött állna, vagy azon kívül esne, mint valami külsõ szemlélõ. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Az értelmiség is a társadalom szerves része, ekként is kellene hát viselkednie. Bármennyire is szeretnék egyes tagjai, nem egy kiváltságos kaszt. Sõt, éppen ellenkezõleg! A megszerzett tudás, tapasztalat, az elsajátított különleges képességek birtoklása, a nagyobb társadalmi „hasznosság” az, amely nagyobb feleltsséget is ró az értelmiségi ember vállára. Normál üzemmenetben egy nemzet, egy nép számára az értelmiségnek – és itt most természetesen nemcsak a diplomásokra gondolok,hanem a kimûvelt emberfõk sokaságára, a kettõ ugyanis nem ugyanaz!!! –, szóval az értelmiség feladata és egyben kötelessége lenne az, hogy irányt mutasson a társadalom egésze számára. Ha már úgy hozta a sors meg az élet, hogy Isten az átlagostól eltérten kicsivel 171

több sütnivalóval ajándékozott meg bennünket, ne féljünk attól, hogy használjuk is azt! És ne csak mindig az egyén boldogulására, de néha azért tartsuk szem elõtt a közösség érdekeit is! És ne féljünk hallatni a hangunkat! Ne ijedjünk meg a saját árnyékunktól! Megyünk tovább. Van itt aztán egy másik mondata is Franciscónak, ami megint nagyon árulkodó, jól jellemzi a mai viszonyokat, metszõ élességgel világít rá arra, mire képes a szolgalelkû ölebmédia gátlástalan tobzódása. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 211. oldaláról: „És azon a pénteken, ott nálunk, úgy döntünk, hogy ezt a kötélügyet kell megcsinálni. Mert ebben a kötélben ott van mindaz a félelem, ami a Fidesszel szemben valami módon létezik. Valóban létezik.” A „valami módon” szókapcsolat az, ami nekem elsõre szemet szúr, azonnal megragadja a figyelmemet. Ez az, ami azonnal és kérlelhetetlenül a pofánkba vágja, hogy itt valami nagyon nagy baj van. Mert hát, mit mondjon az ember arra, amikor már a félelem gerjesztõje, a kétely, a bizalmatlanság, a rettegés szítója sem tudja megmondani, hogy tulajdonképpen most mitõl is félnek az emberek? Azé’ ez szigorú, nem? Mindegy mitõl fél, csak féljen valamitõl! Ez a valami lehet a FIDESZ, élén a célkeresztbe állított emblematikus figurával, akirõl azóta már tudjuk, hogy õ a megtestesült gonosz, a patás ördög, az antikrusztus plusz egy minidiktátor halálos keveréke egy személyben, akit természetesen úgy hívnak, hogy Viktor király. Na erre szokták azt mondani mifelénk, hogy „fortélyos félelem igazgat”. Csak így közbevetõleg idepattintanék egy rövid kérdést: Tessék mondani, a demokrácia az nem valami olyasmit jelent, hogy nem kell félni? Legalábbis attól nem, hogy az alkotmányosan megválasztott vezetõink kihúzzák alólunk a talajt. 172

Miért van az mégis, hogy egyre többen érzik úgy, az államhatalom kihúzza alólunk a talajt? Miért érezzük úgy egyre többen, hogy a demokrácia szabad levegõje helyett a diktatúra könnygázfelhõje fojtogat? Na errõl lesz szó majd a következõ részben. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

173

JÓ PORTFÓLIÓ, VAGY ROSSZ PORTFÓLIÓ? – avagy A régi-új miniszterelnök 4. rész –

És akkor most lássuk, mi történik akkor, ha a demokrácia szabad levegõje helyett a diktatúra könnygázfelhõje fojtogat. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 213. oldaláról: „A kormányzás tehát a következõ választási kampány része. Ennek megfelelõen legalább részben érvényes rá a választási kampányok több jellemzõje. A választás az emberek fejében, lelkében dõl el. A vélemények, a hitek, a meggyõzõdések, a félelmek felülírják a tényeket. Az gyõz, aki kezdeményez. A kezdeményezés döntõen kommunikációs természetû. A politikai akciók döntõ hányada nem tárgyiasuló intézkedés, hanem szimbolikus cselekvés. A kormányzás és a kampány – alapvetõen – nem konkrét intézkedésekrõl, hanem az azok által hitelesített világképrõl, társadalomfilozófiáról szól. Ebbõl következõen elõrébb való az átfogó világkép, mint az egyedi problémamegoldás.” Hát ezért nincs kormányzás, kérem tisztelettel! Mer’ hogy a kommunikáció mellett nem marad rá idõ! Na ja, hát így már mindjárt érthetõ, hogy mióta Fletó elõször beült a miniszterelnöki bársonyszékbe, miért nem csinált semmit sem kormányzás címén. Csendesen filozofálgatott az õ Klárájával, néha napján meg kiadott egy-egy 174

kommünikét az eszmefuttatások eredményeirõl, mer’ ahogyan azt az elõbbi is láthattuk, nem a konkrét intézkedések itten a lényegesek, hanem a társadalomfilozófia, no meg a világkép. Az, hogy mi közben esetleg éhen döglünk, vagy tökig eladósodunk, a kutyát nem érdekli. Legalábbis Franciscót nem, az egyszer hétszentség. Vagy itt van egy másik mondat a Medgyessy-kabinet számára Francisco által készített ún. politikai stratégiai leirat gyöngyszemei közül. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 214. oldaláról: „A Medgyessy-kormány tehát a nemzeti középre nyitott szociáldemokrácia és a polgári baloldal, valamint a nemzeti szabadelvûség kormánya... elsõsorban nemzeti kormány.” Csak emlékeztetõül egy rövid megjegyzés a mûminiszterelnök késõbbi viselkedéséhez, no meg a magát elkötelezetten nemzetinek valló kormány tagjához. Nemzeti kormány versus 2004. december 5.? Eftársak! Most már aztán komolyan kérdezem: HOVÁ TÛNT GYURCSÁNY FERENC?! Mer’ hogy ez az ember, aki ma hazánk miniszterelnöke nem azonos azzal, akirõl ebben a könyvben olvasok, az most már egészen bizonyos. Persze az is elõfordulhat, hogy tényleg nem Fletó ül a miniszterelnök bársonyszékben, hanem egy Terminator, egy T–101-es modell, amit arra programoztak be, hogy módszeres alapossággal kiirtsa ezt az országot és annak lakóit, csak ez a példány éppen nem Arnoldra, hanem Franciscóra hajaz. Hát hol van itt a nemzet kormánya, kérem tisztelettel? Hát hol van itt a polgárságért aggódó, a nemzeti középosztály sorsát a szívén viselõ polgári attitûdöket magában hordozó és azokat felmutató miniszterelnök, amikor az „összecsórt fontok” elõbbre valók, mint a határokon kívül rekedt nemzettestvéreink? 175

Sehol. Már megint, még mindig ez a feloldhatatlannak tûnõ ellentmondás Fletó egykori és mai személyisége között. Itt valaki hazudik. Még csak a könyv 215. oldalánál tartunk, de azt hiszem közel járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a Medgyessy-kormány politikai stratégiáját tartalmazó leirat most következõ mondata az, amelyik a legégbekiáltóbb hazugság címért kiírt képzeletbeli versenyen minden bizonnyal a dobogó legfelsõ fokán végezne. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 214–215. oldaláról: „A kormány... politikája a globális integráció kényszerítõ erejének tudomásulvétele mellett a magyar nemzeti erõforrások megvédésére és erõsítésére épít. A kormány felelõsséget érez minden önmagát magyarnak valló emberért, közösségért... (…) A kormány a demokraták és a demokrácia kormánya... helyreállítja a parlament demokratikus mûködését.” Hát kedves barátaim, ez az, ami már a vérlázító kategóriába tartozik. Mondjuk azon még polemizálhatnánk egy jót, hogy vajon a pufajkás Horn Gyula mennyire számít demokratának, a másik õskövülettel, az egykori cenzorral Sipánkával együtt, de erre most ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát. Még azon is simán túltesszük magunkat manapság, hogy Fletó szerint az annak idején alkotmányosan és demokratikusan megválasztott polgári kormány alatt a parlament nem mûködött demokratikusan, ezért kell ugye helyreállítani annak demokratikus mûködését. Rendben van. Pontosabban nincs rendben, de ez még belefér, ne mondják rólunk, hogy nem vagyunk toleránsak, ahogy mondani szokták, sok szódával, de elmegy. De az, hogy posztkommunistámék a „magyar nemzeti erõforrások megvédésére és erõsítésére építenek”, na ez már túl megy minden 176

határon. Arcátlanul cinikus és pökhendin pofátlan kijelentés ez olyanoktól, akik szinte halálba privatizálták ezt a szerencsétlen sorsú országot. Ez az, ami minden jóérzésû embernél azonnal kiveri az összes létezõ és nem létezõ biztosítékot! Megvédik a nemzeti erõforrásokat. Mondják ezt egy olyan országban, ahol lassacskán nem lesz mit megvédeni, mert mára már gyakorlatilag mindent kiárusítottak, vagy inkább fogalmazzunk úgy – csak a pontosság kedvéért – elkótyavetyéltek. Megvédik a nemzeti erõforrásokat. Mondják ezt egy olyan országban, ahol a nemzetközi gyakorlattal homlokegyenest ellentétesen, a józan ésszel szembemenetelve – nem vak az a ló, hanem bátor-alapon, szintén õk – hagyták kifolyni a kezeik közül a stratégiai ágazatokat, ugyancsak bagóért. Lásd villamos energia-ipari szektor. Ez utóbbi különösen érzékletes példáját adja nagyfokú hozzá nem értésüknek, hiszen ép ésszel az meg már végképp fel nem fogható, hogy a rossebbe van az, hogy még mi fizessünk a vevõnek, ha az nem képes nyereséget produkálni? Majd állambácsi kipótolja a közösbõl! Tessék, itt van 8% fix nyereség. Ez már nem pofátlanság, ez már több annál. Itt már elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy az emberben óhatatlanul is felmerül a szándékosság gyanúja. Mint utóbb kiderült, nem csak a szakértelem kormánya volt képes ekkora baklövések elkövetésére. Õk legalább kilenc hónapnyi kollektív tökölõdést követõen nekiálltak valahogy rendbe hozni a rendbe hozhatatlant. Megyóék ezzel szemben nem tétlenkedtek, rögtön nekiálltak, hogy széthordják a közöst, elherdálják az elõzõ ciklusban képzõdött megtakarításokat, s ez a folyamat még ma is tart. Erre bizony nehéz azt mondani, hogy a nemzet kormánya, hogy a nép, az emberek érdekeit szolgálja. Nem tudjuk kinek az érdekeit szolgálja, de hogy a népét nem, az egyszer biztos. De haladjunk tovább és nézzük meg, hogyan kínálták meg Franciscót a kormánytagsággal. Ez is önmagáért beszél. 177

Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 219. oldaláról: „Akkoriban már rég itt vagyok, bent a Házban, és nagyobb rendszerességgel találkozunk. De ennek ellenére azt, hogy engem miniszternek kér föl, csak a kinevezés elõtt két héttel mondja meg. Ad rá talán két nap gondolkodási idõt. Két posztot ajánl föl párhuzamosan: a kulturális és a sportminiszterit, de azzal, hogy a kulturálisra van másik jelöltje is, úgyhogy jobban örülne, ha nem ragaszkodnék ahhoz.” Nem tehetek róla, de valahányszor efféle posztkommunista posztosztogatáson kapom az eftársakat, nekem mindig Nagy Sándor, a szakszervezet egykori élharcosa, a mozgalomból indult és azóta nagyívû pártkarriert befutott, polihisztor jut az eszembe. Volt õ már sok minden. Egyszer az üdültetésért, másszor meg a foglalkoztatásért, harmadszor meg éppen valami másért felelt a szentem. A párt mindig odaállította, ahol a legnagyobb szükség volt rá, elvégre õ egy jó és megbízható eftárs. Õ meg helyt is állt derekasan, a legjobb képességihez illõen, ahogyan az kell. Ahogyan az egy jó és megbízható eftárshoz illik. Az újkori reneszánsz ember õ, mondanánk, ha nem ismernénk derék posztkommunistáink posztosztogatásának módszertanát. De ismerjük. No, hát valami ilyesmi képzõdött meg Francisco esetében is. Eftársam! Mellik posztot kéred? Mer’ hogy kettõ is van! Lehet választani, mer’ hogy mink demokratikus párt vónánk, vagy mifene! Ezé’ van az, hogy nálunk választhatsz. De én azt tanácsolnám, hogy válaszd azt, amelliket én mondom, hogy válaszd, mert hát mifelénk e mán csak így szokott lenni, kvázi demokratikusan, ugyi. No, mármost a fentieknél csak egyetlen dolog az, ami még érdekesebb, ha tetszik überel minden eddigit, ez pedig az, ahogyan Fletó minderre reagált. 178

Na akkor most tessék megkapaszkodni, öveket kéretik bekapcsolni, el lehet kezdeni markolni a szék karfáját, mert ami most következik, arra szokta mondani Tóth Gy. László, hogy le sem tagadható a szocializáció. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 219–220. oldaláról: „Elõtte nem tudom egy jó darabig eldönteni, hogy vállaljam vagy ne vállaljam. Mert magát a kormánytagságot, a miniszterséget szeretném. De nem tudom, mit kéne kezdeni a sportminiszterséggel. Ez nem presztízskérdés, nem arról van szó, hogy a sportminiszterség gyenge portfólió vagy kisstílû portfólió, ilyen problémám nincsen.” Nem tudom érzik-e a pénzvilág hideg racionalitását, melyet a portfólió szó még inkább kiemel? A spekulatív gondolkodás játssza itt az abszolút fõszerepet. Nomentán éppen nem az a legfõbb gondom a dologgal, hogy jó befektetés-e vagy rossz, hanem az, hogy nem nagyon vagyok otthon a sport világában. Közbevetõleg kérdezném: Miért, a kultúra világában otthon vagy Feri? Az meg aztán, hogy itt valamiféle, a társadalom, az ország, a nemzet iránti szolgálatról lenne szó, még csak gondolati szinten sem merül fel „hõsünk” agyában, még egy röpke pillanatra sem. És ne tessék elfelejtkezni arról sem, hogy a miniszter szó eredeti jelentése: szolga. Csak úgy mondom. A pontosság kedvéért. Jó Ha Figyelünk! De miért is merülne fel ilyen gondolat? A miniszterség sem más, mint egy szimpla befektetési tranzakció. Megéri-e belefeccölni idõt és energiát, kellõ haszonnal jár-e a miniszterség címszó alatt futó portfólió, avagy nem? A tõke világának alapjául szolgáló spekulatív gondolkodásmód érzelemmentes racionalitása az, amely visszatükrözõdik az akkori mondatokból. 179

Biztosan van az életnek számos területe, ahol célravezetõ, sõt kifejezetten hasznos az efféle gondolkodásmód, ez a terület azonban egészen biztosan nem az. A dolgoknak az ilyetén való hozzáállásából csupán egyetlen dolog hiányzik, a lényeg, a lélek. És talán ezen a ponton érkezünk el oda, ahol kezdjük megérteni, mi az, ami ennyire ellenszenvessé teszi számunkra ezt az embert. Egy lélektelen miniszterelnökkel bizony nehéz szimpatizálni. Nehéz, mert egy ilyen ember rátelepedvén – elõször csak a szûkebb környezetére – attól is el fogja várni azt, hogy hasonlóképpen gondolkodjék és cselekedjék ahhoz, ahogyan azt õ teszi. Ez még csak-csak megy valahogy, de az, hogy áldatlan tevékenységéért a nép még szeresse is a zsarnokot, na az már nem fog menni. Mert hát nehéz más szóval illetni az olyan vezetõt, aki szembemegy a saját nemzetével, a lehetõ legtöbb kárt okozza annak, ráadásul még bele is tapos az emberek lelki világába. Nemzetünk önérzetében megbántott csodás hölgyeitõl egészen a nemrégiben az országból fennhangon kitessékelt fiatalokig bezáróan. Az arab focistákat most hagyjuk. Teccik tudni az úgy van, hogy a zsarnokokat nem szokták szeretni. Lehet, hogy a nép – az istenadta – vezényszóra tapsol meg mosolyog, amíg a hátába nyomják a géppisztolyt, de utána, amikor hazamegy a központi ünnepségrõl (már ha eleve ki nem zárják onnan õtet, ezt azé’ még Kádár se merte megcsinálni!), szóval hazaérve otthon a gyerekeknek azért el fogja mondani, hogy mi az igazság. Ja, és még valamit! Október 23-án láttuk, hogy eftikéim ma is szívesen lövetnek. Csak azt sajnálják, hogy ebben az új unióban már nem használhatnak éles lõszert, mint abban a régi unióban. Ebben az új unióban ez ugyanis már szalonképtelen viselkedésnek számít. És ebben az új unióban aztán nagyon adnak a látszatra. Ja. Ha másra nem is nagyon, de a látszatra, na arra aztán adnak. Általában utána szokott jönni a pofára esés, mint például most is, 180

amikor közölték Brüsszelben, úgy néz ki, a konvergencia programunk mégsem fog megállni a lábán. Igaz, azóta már pontosítottak, már kiderült, korábban szó sem volt arról, hogy elfogadták volna, mindösszesen csak az történt, hogy tudomásul vették a magyar kormány által benyújtott felzárkóztatási programot. Érzik az árnyalatnyi különbséget, ugye? Aztán itt jön egy másik nagyon érdekes megállapítás, mely Fletó egyik cikkében szerepel, mely írást a késõbbi mûminiszterelnök, mint a kormányfõ (akkor éppen Megyó) stratégiai fõtanácsadójaként jegyez. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 224. oldaláról: „A középosztály megerõsítését egyedüli célként kezelõ, a leszakadt társadalmi csoportokról lemondó társadalompolitika nem lehet sikeres Magyarországon... Szakítani kell a jobboldal társadalompolitikájával, amely azt vallja, hogy a közepes és magas jövedelmûek növekvõ támogatása a nemzet megtartásának útja. Éppen ellenkezõleg. Ez az út a társadalom szociális integrációjának csökkenéséhez, a nemzet szétszakításához vezet.” Javaslom, hogy egy aprócska dolgot itt azért szögezzünk le egész nyugodtan. Még akkor is, ha nem vagyunk annyira zseniálisak helyzetértékelésben, a kapott infókat pedig nem tudjuk olyan zseniálisan és hatékonyan rendszerbe integrálni, mint Francisco. Még akkor is tegyünk így, ha a most következõ mondat bizony ellent fog mondani az egykori stratégiai fõtanácsadó szavainak. A helyzet az, hogy minden valamire való ún. jóléti társadalomban, a gazdaság, és ezzel együtt az adott ország teherviselõ része a középosztály. Most már nem írom elé, hogy jó módú, mert Nyugaton is egyre kevésbé az, de a tény attól még tény marad, õk viszik a vállukon az országot. Nem a segélyen élõk, nem a munkanélküliek, hanem a középosztály. Ja és 181

arról se feledkezzünk meg, hogy a segélyeket is õk termelik ki, nem más. Esetlegesen eltévedt szocialista vagy szabad(os) demokrata szimpatizáns olvasóim persze most mondhatnák kaján vigyorral az arcukon, dejszen már Megyó is megmondta, hogy a jóléti államok kora lejárt. Nekem úgy tûnik, hogy erre mifelénk be sem köszöntött. Itt tartunk ma. Van egy tönkretett országunk, egy hazudós miniszterelnökünk, és egy porig alázott népünk. Na innen szép felkelni! Mark Burnett bölcs gondolata jutott eszembe, aki azt mondta: „Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

182

OSZTÁLYSARC: A SPORTOS TEMPÓJÚ LEGATYÁSÍTÁS avagy A régi-új miniszterelnök 5. rész –

Mottó: Idézet Gyurcsány Ferenc blogjából: „Ha kizárólag a mi személyünk és politikánk a nemzet felemelkedésének egyetlen záloga, akkor hazafias tetté válik a demokratikus normák és szabályok megsértése. Ez esetben bármi megengedhetõ annak érdekében, hogy hatalmon maradjunk, vagy ellenkezõleg, hogy visszatérjünk a hatalomba.”

A mottóhoz idepattintanám a pécsiek, nevezetesen a Széchenyi téri hírlevél kiadóinak észrevételét. IGEN KEDVES OLVASÓ, JÓL LÁTJA! Ez a Gyurcsányi rögeszme! Hétköznapiasan szólva: Majd én megcsinálom nektek, ami jó, birka magyarok, ha beledöglötök is! Ahhoz, hogy megadjuk az alaphangot, a magam részérõl ehhez mindössze csak annyit tennék hozzá, hogy ez már jóval súlyosabb, mint egy rögeszme, hiszen itt a diktatúra lényegét fejtette ki számunkra Francisco egy mondatba belesûrítve. Külön felhívnám valamire a figyelmet! A demokratikus normák és szabályok megsértése – mondván, nekem ezt is lehet, egyáltalán, nekem mindent lehet alapon – sohasem lehet hazafias cselekedet! Nincs olyan, hogy bármilyen eszköz megengedhetõ! Megint csak visszautalnék az Amerikai Egyesült Államokra és az alapító atyák bölcsességére, akik fékeket építettek be a függetlenségi nyilatkozatba, elkerülendõ az 183

elnök korlátlan teljhatalmát, illetve jó elõre felkészülve azon esetlegesen felmerülõ helyzetek megfelelõ módon való kezelésére, amikor az elnök méltatlanná válik hivatala betöltésére! Jó Ha Figyelünk! Bizonyára a kedves Olvasó is emlékszik még arra a röpke idõszakra, amikor kis hazánk Shadowland (Árnyékország) néven futott a honi sajtó címlapjain. Fletó megvádolta Viktor királyt és csapatát, a FIDESZ-t, hogy árnyékállam kiépítésén munkálkodik, mégpedig éjt nappallá téve. Nézzük mit mond errõl a késõbbi mûminiszterelnök. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 249. oldaláról: „...Orbán Viktor szerint Magyarország jelenlegi kormánya megszálló, idegen hatalmat képviselõ kormány, ezért kell tõle megszabadulni... A Fidesz erkölcsi-politikai értelemben illegitimnek tekinti a baloldali magyar társadalmat, és minden tekintetben törvényen kívülinek tartja annak politikai képviseletét. Ha pedig így van – sugallja egyértelmûen a Fidesz –, akkor annak felszámolásáért szinte minden eszköz megengedhetõ. (..) A legnagyobb ellenzéki párt nem akar sem társadalmi kiegyezést, sem politikai együttélést... Ami leginkább fenyegeti a demokratikus jogállami kereteket, hogy a Fidesz nem árnyékkormány, hanem árnyékállam mûködését készíti elõ. Míg az árnyékkormány a köztársaság politikai intézményi kereteibe illeszkedve a politikai alternatívák felmutatásának intézménye, az árnyékállam ténylegesen alternatív hatalom gyakorlására szervezõdik... Az árnyékállam... arról szól, hogy egyes közszolgálati intézmények és azok vezetõi nem a köztársasághoz hûségesek, hanem az õket kinevezõ kormány mögött álló politikai erõkhöz...” 184

Itt megint meg kell álljunk egy röpke pillanatra, mert több gondom is van a fenti idézettel. Haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva. Elõször is szögezzük le, kétségtelen, hogy kezdetben megfigyelhetõ volt a legnagyobb ellenzéki párt részérõl a panelprolizás. Ez tény. Újabban azonban a mûanyagellenzék prominens köreiben is rájöttek arra, hogy ha szavazatokat akarnak elszívni a másik oldaltól – ami meglehetõsen reménytelennek tûnõ vállalkozás – fel kell hagyniuk az ellenfél táborának szapulásával. Ugyanakkor a 2006-os választás eredményei jól mutatják, hogy a panelproli néven elhíresült szavazói bázis igenis létezik, méghozzá szép számmal. Mivel jómagam nem vagyok politikus, ezért ezt a szentenciát nyugodtan kimondhatom. (A másik mondat, ami épeszû politikus száját sohasem hagyhatja el, így hangzik: Hülye a nép. Még akkor sem mondhatja ezt, ha tényleg így van. Ha ezt mégis megteszi, az azonnali bukás garantált.) Szóval. Nem tudom ki mennyire emlékszik rá, – így utólag meglehetõsen nevetséges próbálkozásnak tûnik – de azt azért nem lehet elvitatni a narancsos párttól, hogy próbálkozott, hogy ne mondjam, erõfeszítéseket is tett az ügy érdekében. Gondoljunk például a villáskulccsal fémjelzett fából-vaskarika „munkástagozatra”. Egy percig sem állítom, hogy sikeres próbálkozás volt, politikailag talán korrektebb ha azt mondjuk, – alkalmazkodva a 2006-os szocialista trendihez –, hogy egy jó nagy narancsos bukta volt. Lehet ma akár egy árva szót is hallani a munkás tagozatról? Na mindegy. Ezen túlmenõen a Fidesz késõbb mindent megpróbált, hogy megszólítsa az ellentábor szavazótáborát. Erre nem igazán lehet azt mondani, hogy „a Fidesz erkölcsi-politikai értelemben illegitimnek tekinti a baloldali magyar társadalmat”. Ha illegitimnek tartotta volna, akkor miért próbált mindent megtenni, már-már görcsösen azért, hogy megszólítsa õket? A puszta szavazatszerzés praktikuma ezt nem magyarázza meg. 185

Az már annál inkább megáll, hogy a magát baloldalinak nevezõ posztkommunista kormányt tekinti illegitimnek. Miért is? Mondjuk a posztkommunista mivoltjuk és az ezt emblematikus figurákként reprezentáló õskövület pártfunkcionáriusoktól, akik még mindig az ország házában rontják a levegõt. Írhatnám azt is, hogy azért tartja a Fidesz illegitimnek a kódszámmal ellátott titokszolga által vezetett posztkommunista kabinetet, mert csalással nyerték meg a 2002-es választásokat, de nem írom. Nem írom, mert nem írhatom, hiszen 2002-ben a szavazatok újraszámlálásáért a mûanyagellenzék vezetõ ereje nemhogy nem állt ki, de megbújt, mint tök a dinnyeföldön. De nem ez a legérdekesebb! Még mindig az árnyékállamnál tartunk. Lapozzunk csak vissza a Debreczeni-féle könyv 207. oldalára! Ott beleolvashatunk Fletó egyik feljegyzésébe, melyet valamelyik reggeli stábértekezlet számára készített. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 207. oldaláról: „Az államigazgatásban dolgozó egyes köztisztviselõk hajlandóságot mutatnak arra, hogy bizonyos háttéregyezség alapján készek lennének együttmûködni a Fidesz-kormány leváltásában. Szükségesnek tartjuk, hogy MP (sic!) megbízzon és felhatalmazzon valakit ezen egyezségek megkötésének elõkészítésével.” Én már teljesen összezavarodtam. Most akkor ki épít itten árnyékállamot? Ezek után nézzük meg, hogyan indul harcba Fletó, most már a kormányfõi bársonyszékért. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 251. oldaláról: „Elkezdett konzultálni megyei elnökökkel, az üzleti világgal, iszonyú tudatosan. Kolozs Andris, a személyi titkára biztosan megmutatja 186

neked: egy nagy adatbázisa volt arról, hogy az õ minisztere (és most csak a pártról beszélek) hol járt, kivel találkozott, és hogy néz ki az erõtérkép az országban és a szocialista párton belül. Sehol nem láttam még ilyen típusú profi munkát. 2004 augusztusában, abban a pár napos mini kampányban Kiss Péterrel szemben ez volt a siker fõ titka. Ez az a munka, amit õ beletett. Mert a legelején elmondta, hogy õ itt fél kézzel elirányítja ezt a minisztériumot. Két-három dolog érdekli belõle, a sportfinanszírozás, ez az, a többi nem. Azt csinálják a szakértõk, õt ez nem vonzza: hanem gyerünk be a pártba... Szisztematikusan heti kétszer vidékre, fórumok, pártrendezvények, bemutatkozások, és aztán, ahogy az lenni szokott, egy idõ után jött vissza a hír Budapestre, hogy Gyurcsány kurva jó. Hogy megtelnek a termek, hogy a szocialisták ilyet még nem láttak, hogy valaki ingujjra vetkõzve megreformálja az egészségügyet, egymagában.” Miközben a miniszterelnök eftárs ingujjra vetkõzve megreformál, beindul az osztálysarc, bennünket meg szép csöndben legatyásít. Valljuk meg õszintén, ez azé’ nem semmi teljesítmény. Fõként úgy nem, hogy most már tudjuk – valószínûleg ez a metodika járja mostanság is Franciscónál – õ fél kézzel is elvezeti ezt az országot, maximum két-három dolog van, ami érdekli belõle, a többit rábízza a szakértõkre. De az is beszédes, ahogyan Francisco a társadalom egyes kérdéseirõl vélekedik. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 254. oldaláról: „A munkából, a tudásból és a kultúrából kirekesztetten élõk százezrei nem rendelkeznek a polgári élet függetlenségéhez szükséges személyes és társadalmi javakkal. Állandó munka hiányában a segély válik a megélhetés legfontosabb forrásává...”

187

Itt ismételten meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen a fenti bekezdés mindennél jobban árulkodik arról a fajta sajátságos szemléletmódról, amit manapság szocialista problémamegoldásnak, szebb napjaikban esetleg válságmenedzselésnek nevezünk. A magamfajta amatõr érdeklõdõben azonnal felmerül a kérdés, nem lehetne-e másként megoldani ezt a problémát? Hiszen a fenti idézetben egy szó nem sok, de annyi nem esik arról, hogyan lehetne a munkából, a tudásból és a kultúrából kirekedteket valahogy visszavezetni, hogy teszem azt például növekedjék a foglalkoztatottság stb. Gondoljunk bele, ezzel mindenki jól járna, hiszen ha több a foglalkoztatott, több adó és járulékbevétele lenne az államnak. Mert hát ugye a társadalmi egyenlõséget úgyis elérhetjük, hogy épkézláb intézkedésekkel – ha tetszik az állam valamilyen módon (és most itt nemcsak pénzre gondolok, elsõsorban nem arra, inkább törvényekre, rendeletekre, szabályozókra) a hóna alá nyúl szerencsétlenül járt polgárainak, és mint az úttörõ, ahol tud, segít – magyarán a leszakadófélben lévõket vagy a már leszakadtakat megpróbálja visszaemelni a középosztályba. Vagy úgy is elérhetjük – ez látszik mostanság körvonalazódni –, hogy a középosztályt szépen lassan, ám annál kitartóbban hozzászegényítjük a népesség alján vegetáló roncstársadalom szintjéhez. Tessék választani! És van itt még valami, ami összefüggésben van a fentiekkel. A „függetlenség” szó az, amire felhívnám a figyelmet. Ha munkahelyteremtés helyett segélyen tartunk milliókat, a segélyen keresztül állandó függõségben tartható a népességnek egy jelentõs hányada. A fortélyos félelem sokféleképpen igazgathat. Isten látja lelkemet, amikor nekiültem, hogy elolvasom Debreczeni könyvét, álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz a vége, azt hittem, hogy ez is csak egy amolyan sima és zökkenõmentes kis olvasmány lesz, amolyan esti lefekvés elõtti. Ehelyett ismét füstölög a billentyûzet, már az 5. résznél tartunk a teljesség igénye nélkül való szemezgetésben, de 188

hát mit tegyünk, amikor mindig újabb gyöngyszemek kerülnek a felszínre? Francisco „Merjünk baloldalinak lenni!” címû írásából idéz hosszasan Debreczeni könyvének ezen a részén. Az alábbi idézet a kilencedik, „A Harmadik Köztársaság megerõsítése” címû fejezetbõl való. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 258. oldaláról: „A nemzeti megegyezésre épülõ politika komoly sérelmeket szenvedett az elmúlt idõben, hosszabb távon még sincs alternatívája. Nincs két Magyarország. Nem igaz, hogy a gyõztes mindent visz.” Ha csak a gengszterváltáskor okosan (vagy inkább rafináltan) lepaktumozott jogrendszert nézem, amely négy évre gyakorlatilag kirobbanthatatlanul bebetonozza a hatalomba a választásokon gyõztes politikai erõt, már akkor azt mondhatnánk a mûminiszterelnök szavaira, hogy köszönõviszonyban sincsen a valósággal, ám a helyzet ennél sokkalta súlyosabb. Bármennyire is szeretnénk, minimum kettõ, de az is lehet, hogy ennél még több Magyarország létezik manapság. Van egy, amelyik életében és kollektív képzeletében még mindig ott él a „jóságos”, a néppel idõrõl-idõre összekacsintó Öreg, Kádár apánk, és van egy másik, amelyik szeretne végre jól élni, gyarapodni, ám mégsem sikerül neki, mert nem hagyják. Igaz, most már nem Kádár Apró Dögei, hanem Gyurcsány apró dögei azok, akik kellõ hatékonysággal avatkoznak be, nehogy ennek az országnak még véletlenül is kicsikét jobban menjen. Aztán van egy Magyarország, aki dolgozna, vagy gyurcsányi szóhasználattal élve csinálná, aztán van egy másik, amelyik csak áll, mint Bálám szamara, tartja a markát és várja, hogy valaki belrakja a segélyt. Mer’ hogy az jár nekik. De van ennél még rosszabb is. 189

Emlékeznek még „Hi! I am Mónika Lamperthre? És az önkormányzatoknak járó támogatás szétosztására? Ez csak azért jutott most eszembe, mert ezúttal a 2006. évi önkormányzati választásokon történetesen a szegfûmintás utódpárt volt az, amelyik, hogy úgy mondjam földcsuszamlásszerû vereséget szenvedett. Ám õk ahelyett, hogy meghajolnának a nép akarata elõtt, fityiszt mutatnak a magyaroknak, mit nekik az ország, majd õk eldöntik, hogy kik kaphatnak lóvét és kik nem? Emlékeznek még? A kampányban is hasonló húrokat pengettek! Majd õk megmutatják, ki az úr a háznál! Pest Megyében aztán el is indult a Mónika-show. Nincs olyan, hogy a gyõztes mindent visz, mondja Francisco. De olyan aztán meg végképp nincs, hogy a vesztes vigyen mindent! Ezt meg én mondom. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 259. oldaláról: „Korábban megállapítottuk, hogy Gyurcsány Ferenc egyik legfontosabb karaktervonása a kreatív alkalmazkodás képessége. Az a tulajdonság, amelynek segítségével új közegbe kerülvén villámgyorsan képes átlátni, az elvárásait, a törvény- és szabályszerûségeit felismerni és megérteni, továbbá képes mindezekhez ugyancsak villámgyorsan és roppant eredményesen alkalmazkodni is. (…) ...az új közeg villámgyors felmérése és a hozzá való sikeres alkalmazkodás mellett – bizonyos értelemben azzal szemben – egyre inkább fölerõsödik egy másik tendencia. Az adott közeg átalakítására irányuló törekvés. Ahogy halad elõre a pályáján, és ismét új világba kerül, idõvel azt kell konstatálnunk, hogy Gyurcsány – miután pillanatok alatt átlátja és megérti õket – csak részben idomul a törvényszerûségekhez és az elvárásokhoz: sokkal inkább átírni, átszabni, átformálni igyekszik õket. Új normákat teremteni a régiek helyett.” 190

De mi van akkor, ha valami úgy jó ahogy van? Nem kell változtani rajta, mert bejáratott, mûködik? De legalábbis nem kell gyökeresen átalakítani? Vajon mindig jó az, ha eleve úgy állunk hozzá valamihez, amihez addig közünk nem volt, nem is értünk hozzá, hogy ezen egészen biztosan változtatni kell valamit? Csak azért kérdezem, mert ha állandóan így állunk hozzá a dolgokhoz, azt is szétbarmoljuk, ami eddig bevált és jól mûködik, egy idõ után a külsõ szemlélõ számára úgy fog kinézni a dolog, hogy a pofa semmi máshoz nem ért csak ahhoz, hogyan kell módszeresen szétrombolni valami. Erre a késõbbiekben még visszatérünk, egy másik helyrõl vett idézet kapcsán. Azon is érdemes elgondolkoznunk, vajon mindig helyesen méri fel a mûminiszterelnök az elõtte álló kihívásokat? Egész biztosan nem. De ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy a legfontosabb dolgot, magát a demokráciát, és annak lényegét, hát azt bizony nem értette meg a zseniális helyzetelemzõ képességgel bíró stratéga. Olvassuk el még egyszer figyelmesen, mit írt a mûminiszterelnök blogjában: „Ha kizárólag a mi személyünk és politikánk a nemzet felemelkedésének egyetlen záloga, akkor hazafias tetté válik a demokratikus normák és szabályok megsértése. Ez esetben bármi megengedhetõ annak érdekében, hogy hatalmon maradjunk, vagy ellenkezõleg, hogy visszatérjünk a hatalomba.” Hölgyeim és Uraim! Íme a diktatúra esszenciája, a tömény kivonat. Minden benne van. A királyi többesben fogalmazott személyi kultusztól kezdve a cél szentesíti az eszközt elven át a hatalom bármi áron való megszerzéséig bezáróan minden. „Kizárólag a mi személyünk...” Emlékeznek még? Gyurcsány a reform embere. Csak õ képes végig vinni ezt a programot, a reformokat. Csak õ, és senki más! 191

Mit is mondott a Heti hetes sztárja, Hajós András? Idézzük csak vissza: „Hibázni majdnem mindenben lehet, ha belátjuk. Ha jó a mûsor, megcsinálja más. Ha jó az a csomag, akkor meg fogja csinálni egy másik szocialista politikus. Ha csak ön tudja megcsinálni, akkor nem jó a csomag. Akkor az csak az ön csomagja, és nem az egész országé.” Azt kell mondjuk, és itt kapcsolódunk az elõzõekben idézettekhez, hogy a mûminiszterelnök zseniális helyzetelemzõ képessége ellenére a legegyszerûbb dologhoz, a demokráciához úgy tûnik, nem sikerült felnõnie. Annak lényegi mondanivalóját nem sajátította el, nem értette meg. Demokrácia, azaz démosz (a nép, az emberek uralma) nép, emberek, azaz demokraták nélkül nem mûködik, nem mûködtethetõ. No, hát ezért nem lesz belõle sohasem államférfi. Sõt, talán még politikus sem, bár ezt most már félve írom le, hiszen manapság, ahogyan ezt Debreczeni is leírta könyvében, az is jó politikusnak számít, aki ügyesen hazudik. Igaz, Franciscóról ez sem mondható el, hiszen lebukott. Úgy tûnik a mûminiszterelnök nem érti a lényeget, ennek következtében jó döntéseket sem tud hozni, így rossz irányban alakítja át a dolgokat. Ráadásul – ha valaki tényleg figyelmesen elolvassa a blogbejegyzést, arra is rájöhet, hogy –semmiféle új normát nem teremt, hanem a már megindult változásokat tereli vissza egy régi, betokosodott, diktatórikus keretrendszerbe, mely erõteljesen hajaz az egykori állampárti módszerekre. Maximum csillogó-villogó új csomagolásban prezentálja a nagyérdemûnek, ami sokakat ugyan elkápráztatott ideig-óráig, csak hát elmúlt a varázs, leleplezõdött a hazugság, és a jövõ év elején érkezõ megemelt összegû számlák minden bizonnyal visszarántanak majd bennünket a rideg valóságba. 192

Ez az ember nem más, mint egy diktatórikus hajlammal bíró felelõtlen pojáca, akinek senki és semmi sem drága ahhoz, hogy megszerezze és magánál tartsa a hatalmat. A blogbejegyzésének minden mondata errõl árulkodik. És még valamit! A demokratikus normák és szabályok megsértése sohasem válhat hazafias tetté! Amennyiben ez megtörténik, azt a rendszert már nem demokráciának, maximum demokratúrának hívják. Megyünk tovább. Tegyünk egy kis kitérõt és idézzük fel Gál Junior szavait – Debreczeni õt is több ízben megszólaltatja könyvében – arról, hogyan vélekedett Medgyessyrõl, a párt akkor miniszterelnök-jelöltjérõl. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 261. oldaláról: „Végül abban maradtunk, hogy jó-jó, most még ügyetlen, mert nincs benne a politika világában, de miniszterelnöknek majd jó lesz, mert vezetett már céget, meg bankot, meg ért a pénzügyekhez...” Azt, hogy mennyire ért Megyó a pénzügyekhez, mindannyian láttuk és tapasztaltuk. Röviden összefoglalva azt mondhatnánk: kevéssé. Erre megint csak nem találunk logikus magyarázatot, hiszen Medgyessy Péter „a közgazdaság-tudományi egyetem elméleti politikai gazdaságtan szakán végzett, majd ott is doktorált. Aki egyre magasabb beosztásokban, több mint húsz évig dolgozott a pénzügyminisztérium apparátusában – önéletrajza szerint – „a gazdasági reform kulcsterületein. Aki volt pénzügyminiszter-helyettes, majd kétszer pénzügyminiszter: egyszer pártállami, egyszer piaci viszonyok között. Jobboldali kurzusok idején hazai és külföldi bankok, gazdasági vállalkozások élén szerzett rutint.” De mindegy is, a szocialisták õt jelölték OV ellen. A félszeg, „én nem tudok olyan jól beszélni, mint az elnök úr” stílus késõbb bejött. Ám az ifjabbik Gál Zoltán megjegyzése nem ezért kívánkozik ide. Két okból tartottam fontosnak megemlíteni az egykori kormányszóvivõ mondatait. Az egyik Megyó szakértelme, vagy annak hiánya, a másik a kivá193

lasztás alapelve, metodikája. Jusson eszünkbe a Pannon Puma nemesítõje, Kóka doktor úr! Volt kitõl, volt kiktõl tanulnia. A „Magyarország a cégem és én vagyok a vezérigazgató” címû mentalitás tehát nem újdonság, így megy ez ballibéknél. Vagy mégsem? Hát bizony mégsem, de legalábbis nem minden esetben volt ez így. Majd meg fogják látni mindjárt, hogy mennyire el tud menni ez az egész a tragikomikum felé, mennyire el lehet bagatellizálni egy olyan fontos kérdést, mint hogy ki vezessen egy országot. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 278. oldaláról: „Az elnökség jelöltje: Kiss Péter. A villámgyors jelöltállítás állítólag a következõképpen zajlott le. „Keresték Hillert Egyiptomban: nemet mondott. Udvariasságból megkérdezték Kovácsot. Neki fél lábbal kívül a küszöbön – mondta – nincsenek ilyen ambíciói. A hölgyek közül Szili magasabbra emeli horizontját. Lendvai kitart a frakcióvezetésnél. Az ötödik arcra szegezõdött négy tanácstalan tekintet... Hát te, Péter? Mit gondolsz? És a kancelláriaminiszter – lógó orral – igent mondott: Ha muszáj.” ÚRISTEN!!! LENDVAI SIPÁNKA, MINT MINISZTERELNÖK?! ITT A VÉG!!! Bocs. Ez csak egy pillanatnyi kihagyás volt. Tudják, a sokkhatás. Ez egy kicsit még nekem is sok volt. Szóval azé’ ez szigorú, nem? Egy ország sorsa egy muszájon múlna? Hát ha nincs ló, a szamár is jó? Ez ám a szakértelem, a felelõsség, az államférfi, meg a nem tudom én mi! Ezek lennének felelõs politikusok? Muszájország muszáj politikusai. Mondjuk azon is el lehet gondolkodni, miért nincs legalább egy épkézláb ember, akit ki tudnának állítani egy ilyen szituációban. Ez is jelzi, hogy mennyire alkalmatlanok az ország vezetésére. Késõbb aztán jött valaki, akirõl azt hitték, 194

hogy alkalmas lehet erre a feladatra, csak hát, ahogy haladunk elõre a könyvben, egyre több kételyünk támad az illetõvel kapcsolatban. Vajon a fiatalítás a szegfûmintás utódpártban tényleg megoldja majd a problémákat? Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 294–295. oldaláról: „A Gyurcsány, Hiller és mások képviselte generációs váltás szinte automatikusan magával hozza az MSZP utódpárti jellegének elhalványulását. Az életkor, az új politikai és kommunikációs stílus, a dinamizmus és mindaz, ami ezekkel együtt jár, megnyitja azt a lehetõséget, hogy a Magyar Szocialista Párt posztkommunistából elõbb-utóbb valóban modern, sõt posztmodern párttá váljék” Vagy mégsem? Úgy tûnik mégsem, mert – ahogyan az Francisco blogbejegyzésébõl is kitûnik – a generációváltás ellenére a szellemiség megmaradt. Maradt ugyanaz, ami volt, a vegytiszta proletárdiktatúra mentalitás, a hatalom minden áron való megszerzésének és megtartásának érdekében alkalmazandó és alkalmazható a cél szentesíti az eszközt alapelv. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 295. oldaláról: „A párt élén történt nemzedékváltás másrészt megteremti a pártállami múlttal való szembenézés eddig hiányzó lehetõségeit is. A múlthoz való viszony ugyanis mindaddig rendezetlennek és feldolgozatlannak tekinthetõ, amíg a demokratikus rendszerváltozás nyomán született, s az 1956-os forradalmat sajátjaként vállaló új Magyar Köztársaságban a szocialisták részérõl olyan személyek tölthetik be a kormányfõi posztot, akik szerepet vállaltak a forradalom leverésében, illetve a leverése után újra berendezkedõ diktatúra titkosszolgálatában. Akik emiatt nem mondhattak el egy ünnepi beszédet október 23-án, s 195

akiknek hajnalban kellett kilopózniuk koszorújukkal az ‘ 56-os mártírok sírjához. Az 1961-ben született Gyurcsány Ferenccel a múlttal való szembenézés útjából elhárulnak a személyes akadályok. Ha kissé cinikus akarok lenni, akkor egy 56-os ellenforradalmár és a pártállam szigorúan titkos tisztje után a reformer KISZ-titkár megjelenése a kormányfõi poszton ebbõl a szempontból is óriási elõrelépést jelent...” Nem, nem jelent. Hogyan is jelenthetne, amikor ez az ember, dacára annak, hogy a forradalom leverése után született, ugyanúgy, ha nem úgyabbul gondolkodik, mint elõdje, az egykori pufajkás. Ugyanúgy vélekedik a demokráciáról, ugyanúgy nem érti annak lényegét, ugyanúgy nem tud mit kezdeni vele. Talán egy fokkal butább, mint az egykori eftársak, hiszen õk nem zárták ki a népet, inkább ünnepeltették magukat vele. Igaz, hogy kényszeredett a mosoly, ha a hátadba géppityut nyomnak, de mindig akadnak páran, akiken idõvel úrrá lesz a Stockholm-szindróma és elõbb, vagy utóbb, de megszeretik elnyomóikat. Nálunk a hatás a vártnál nagyobbra sikeredett. Az MSZP tulajdonképpen nem is létezhetne egy magát demokratikus jogállamnak nevezõ ország politikai színpadán. Nem létezhetne, hiszen semmiféle erkölcsi vagy morális alapja nincsen meg ahhoz, hogy egy demokratikus jogállamban politikai tényezõ lehessen. Egész egyszerûen azért, mert hiteltelen. Belegondoltak Önök abba, hogy mi történik akkor, amikor ma felvesznek valakit a Magyar Szocialista Párt soraiba? Ugye nem? Pedig itt van az eb elhantolva! Ugyanis, aki ma, vagy a rendszerváltozás után bármikor kérte a felvételét az MSZP-be és felvételt is nyert oda, részesévé vált egy elnyomó, diktatórikus rendszernek. Abban a pillanatban, ahogyan párttag lett, ideológiai örökséget vállalt egy népelnyomó diktatúrával és annak vezetõ pártjával, a Magyar Szocialista Munkás Párttal. Ne felejtsük el, a hatalmas párt- és ingatlanvagyon miatt ki kellett mondaniuk a jogutódlást. 196

A róka fogta csuka tipikus esete. Kell a lóvé meg az ingatlanok? Hát barátom, akkó’ bizony cipelned kell magaddal tovább a múltadat is. És éppen ez az, valamint a múltat emblematikus figurákként jelzõ személyek, amely, akik hiteltelenné és szalonképtelenné teszik ezt a politikai alakulatot egy polgári demokráciában. A dologban a legszörnyûbb az, hogy ma már nem kötelezõ a párttagság, senkinek nem nyomnak fegyvert az oldalába, mint annak idején, hogy be köll lépni a TÉESZ-be komám, vagy felültetünk a forró vaskályhára. Nyugodtan csinálhattak volna egy normális szociáldemokrata pártot, az inkriminált személyek nélkül. Mégsem tették. Sõt! Gondosan ügyeltek arra, hogy mindenféle fajta szociáldemokrata kezdeményezést még csírájában eltapossanak. Itt tartunk ma. Van egy hatalommániás õrültünk, meg egy, a szakadék felé irányított, kézivezérelt országunk, ami száguld lefelé megalázóba ezerrel. Meg kéne húzni valakinek a vészféket, mert úgy tûnik, hogy kiugrani innen most már nem lehet! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

197

ÚJ SEPRÕ HOGY SEPER? – avagy A régi-új miniszterelnök 6. rész –

A Franciscóról szóló életrajzi ihletésû mû szerzõje, Debreczeni József egy helyütt Seres Lászlónak az Élet és Irodalom 2004. március 26-i számában megjelent: A mozgatórugó. Gyurcsány Ferenc mint akarat és képzet címû írásából idéz. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 291. oldaláról: „Nem az MSZP magánügye, hanem fontos közügy, milyen a baloldal vezetõ ereje. Egy megbuktathatatlan exkáder vezette késõ kádári, bürokratikus és unalmas utódpárt (mint ma), vagy egy modernségre nyitott, a nyugati szociáldemokrácián belül is a Blair-Giddens-féle dinamikus, piacbarát, a szakszervezeti lobbikat sikeresen leépítõ, az állam szerepét gyökeresen újragondoló szocdem párt válik-e belõle. A Magyar Szocialista Pártban ma egyetlen ember van,aki valamelyest blairi megújításban gondolkodik, aki kész modernizálni pártját, hatalomra kerülve pedig a köztársaságot. Rövid idõn belül nem várható még egy ilyen figurának a megjelenése az MSZP-ben, nem mindegy tehát, ki õ, és mit képvisel. Pláne generációs alapon akár Orbán Viktor k ihívója is lehet még.” Néhány röpke gondolat, ami a fenti idézet kapcsán jutott az eszembe. Ad 1.: GYF is megbuktathatatlan. A ma hatályos jogi és törvényi szabályozás biztosítják a megbuktathatatlanságát. 198

Ad 2.: A szakszervezeti lobbik leépítése. Ma hazánk gyakorlatilag szakszervezetmentes övezetnek tekinthet?. Csak most kezdenek lassacskán ébredezni Csipkerózsika-álmukból az érdek-képviseleti szervezetek. Hazánkban nincsenek hagyományai a civil szervez?déseknek, azok is csak most bontogatják szárnyaikat. Tehát akkor ez azt jelentené, hogy az új szociáldemokrácia nem az emberért, hanem a piacért kötelezi el magát? Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy akkor kell-e nekünk egyáltalán az új szociáldemokrácia, ha választanunk kell köztünk és Mammon között. Hiszen ennek az egésznek, amit úgy hívnak, hogy politika, végsõ soron értünk, rólunk, nekünk, hozzánk, emberekhez kellene szólnia, vagy nem? Ad 3.: Az új Blair- és Giddens-féle szociáldemokrácia tehát dinamikus és piacbarát. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezzel ellentétben viszont nem emberbarát. Lásd a siklósi orvosokat. Talán ez lehet a magyarázat arra is, hogy a sok hazugság, a sorozatos lebukások és bebukások után, a többszörösen átdolgozott konvergencia tervezetek és számok ellenére mégis szeretik Franciscót a Fényességes Európai Portánál. Közös a hitvallásuk: a pénz, a tõke és a javak szabad áramlása, ha tetszik a piac, mindennél és mindenkinél elõbbre való! Még az embernél is! Hallottuk, leépítik a szakszervezeti mozgalmakat. Az egyetlen intézményesített véderõt, amely még kiállhatna a dolgozó tömegek, ha tetszik, a kisember mellett. Vezetõit lekenyerezik, beemelik maguk mellé a hatalomba, részt kínálnak nekik a zsákmányból. Ahogy mondani szokták, kilóra megveszik õket. Ezen a ponton megérne egy misét a szakszervezeti vezetõk lelkivilága is, hogy milyen emberek azok, akik csak úgy cserben hagyják a tagságukat és – mondjuk úgy, – lepaktálnak az ellennel. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 293. oldaláról:

199

„2004 nyarán, az európai parlamenti választásokon elszenvedett súlyos vereséget követõen azonban váratlanul akuttá vált az MSZP-t – valójában 1989-es megalakulása óta – terhelõ idült válság. A drámai végkifejlet Medgyessy infantilis kapkodása, a párt súlyos vezetési krízise, illetve a tagság rohamosan növekvõ elégedetlensége nyomán bontakozott ki. Az addigi fásultságnak, tehetetlenségnek e gy csapásra véget vetett a villámgyorsan lebonyolított miniszterelnök-csere. Gyurcsány Ferenc személyében az MSZP tagsága megtalálta azt a politikust, aki a leszerepelt Medgyessy Péterrel szemben – illetve Orbán Viktor ellenében – megjeleníti a határozott és cselekvõképes miniszterelnök típusát. Aki e szerep betöltésére nemcsak idõlegesen, de a jelek szerint tartósan is alkalmasnak tûnik. Egyedül õ látszik olyan baloldali politikusnak, aki Orbánéhoz mérhetõ koncepcióval, dinamizmussal, akarattal, önbizalommal bír. Akinek a kritikus napokban mutatott helyzetfelismerése, taktikai érzéke, bátorsága, kommunikációs készsége rendkívüli politikusi erényeket sejtet. Akiéhez fogható tüneményesen gyors karriert nemcsak a rendszerváltozás óta, de konszolidált idõszakokban sohasem futott még be politikus Magyarországon. 2002-ben még képviselõ sem volt, 2004-ben már miniszterelnök.” Itt ismét álljunk meg egy polgári szóra! Hölgyeim és Uraim! Én mindent elhiszek. De! Ha soha a büdös életben még nem vót ilyen frankó miniszterelnökünk, mint ez a mostani, ez a Francisco gyerek, akkor hogy a rossebbe van az, hogy még soha ilyen szarul nem álltunk, mint most? Ha a politikailag korrekt televíziós mûsorok negédes, semlegességet tettetõ hangvételében fogalmazok, akkor azt mondhatnám, a két dolog között némi ellentmondást vélek felfedezni. Ha a realitásokhoz kicsikét közelebb álló véleményt formálok, akkor azt kell mondjam, a mûminiszterelnök jellemzése és a mai viszonyok között ordítóan 200

nagy ellentétek feszülnek egymásnak, egy szó nem sok, de annyi nem áll meg, ha az egykori Gyurcsány Ferenc kitûnõ jellemábrázolását és mai, kormányfõként való tevékenykedését nézzük. Hogyan lehetséges ez? Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 294. oldaláról: „Akárcsak 1993 telén, 2004 õszén is úgy látszik, hogy az új miniszterelnök érdemi gazdaság- és társadalompolitikai intézkedésekkel aligha foghatja ki a szelet ellenzéki riválisa, ezúttal az Orbán-féle populizmus vitorlájából. Hogy csak a gesztusok, a píár, a kommunikáció lehetõségei maradnak a számára. Bár ezek hatása nem lebecsülendõ, az esély már csak idõben is erõsen korlátozott. Az új arc mindig vonzó, mindig várakozást, rokonszenvet ébreszt, de ezek az érzések általában rövid lejáratúak, hatásuk a tapasztalatok szerint maximum néhány hónapig tart… (…) A Gyurcsány, Hiller és mások képviselte generációs váltás szinte automatikusan magával hozza az MSZP utódpárti jellegének elhalványulását. Az életkor, az új politikai és kommunikációs stílus, a dinamizmus és mindaz, ami ezekkel együtt jár, megnyitja azt a lehetõséget, hogy a Magyar Szocialista Párt posztkommunistából elõbbutóbb valóban modern, sõt posztmodern párttá váljék.” Kezdjük a végén. „Az életkor, az új politikai és kommunikációs stílus, a dinamizmus és mindaz, ami ezekkel együtt jár” csak a fecsegõ felszín, ám ezúttal nem hallgat a mély. Nem hallgat a mély, mert az elõbb felsoroltak, mindösszesen formai jegyek csupán, melyek egytõl-egyig arra szolgálnak, hogy az avatatlan külsõ szemlélõ figyelmét elaltassák, hogy elhitessék, láss csodát! a farkasnak sikerült báránybõrbe bújnia. Ám végzetes könnyelmûség lenne részünkrõl azt gondolni, hogy a formai jegyek mellett a tartalmi mondanivaló is 201

megváltozott! Dehogy változott! Hisz maga a mûminiszterelnök jelentette ki internetes naplójában, hogy õk az egyedüli személyi letéteményesei az új világrend megvalósításának, s ha ez így van – már pedig Francisco szerint minden kétséget kizáróan így van, – nos akkor annak érdekében, hogy hatalmon maradhassanak, vagy oda újból visszakerülhessenek, minden eszköz megengedhetõ. Ez ám az igazi, ízig-vérig demokrata, kedves barátaim! Az új seprõ, hogy seper? – kérdezhetnénk Francisco színre lépését követõen, cseppet sem bizakodó hangulatunkban. Hát, úgy tûnik, sehogy sem seper, de legalábbis a rettentõ módon, mer’ hogy a szemét, az egyre csak nõ. Nézzünk még egy apró momentumot, szintén egy idézetet a mûminiszterelnöktõl, ahol az egykori pénzügyminiszterrõl, az újabban ismét rivaldafénybe került Draskovics Tiborról beszél. Egy hosszú pillanatra megint csak értetlenül állunk. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 300–301. oldaláról: „Nézd, Draskovics tehetséges politikus. Nagyon tehetséges. Hihetetlen intellektuális kapacitással bír, azt hiszem e tekintetben majd mindenkit ver a kormányban – talán még engem is. Õ pontosan tudta, hogy mit csinál, és ennek milyen következményei lesznek.” Egyszerûen nem értem. Önök értik ezt? Itt vagyunk, tele a padlás jobbnál jobb szakemberekkel, zseniálisabbnál zseniálisabb lángelmékkel, hihetetlen intellektuális képességekkel bíró kollégákkal, és akkor csak ennyire fussa? Ez egyszerûen érthetetlen! Néhány idézet a „Lendületben az ország” címû kormányprogram expozéjából, melyek láttán újfent értetlenségemnek kell hangot adnom. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 306. oldaláról: 202

„Kétféle kormány van. Az egyik adminisztratív feladatnak fogja fel az ország irányítását, a másik… elsõsorban erkölcsinek… Én a bátor, eszményekre és értékekre épített… cselekvõ kormányzásban hiszek… (…) Számomra a legfontosabb alapérték az igazságosság… Több lehetõséget a nélkülözõknek, több felelõsséget a tehetõsektõl – ez az igazságos közteherviselés programja. Az erõsek, a tehetõsek szövetségeseink, de mondjuk ki: nem õk politikánk kedvezményezettjei. (…) Nem hiszek a két Magyarország hamis víziójában. Nincs kettõ. Csak egy. Nem tûrjük a vidék és Budapest, falu és város szembeállítását. Esélyt viszünk mindenhová.” Tényleg nem tûrik a szembeállítást. Az egyik szereplõt, a falut, a kistelepülést egyszerûen le akarják törölni a térképrõl (lásd kisposták vasút megszüntetése). Hát így tényleg nem lesz szembenállás, nem lesz miknek szemben állniuk egymással. Arra meg külön kíváncsi lennék, hogy például a kisposták és a vasút megszüntetésével milyen esélyt visznek Vidék-Magyarországnak? A tönkremenetel esélyét? Az erõsekrõl és a tehetõsekrõl se feledkezzünk meg, néhány szót õk is megérdemelnek. A kis- és középvállalkozói réteg gyakorlatilag már torkaszakadtából ordít az Audi magán-akciója láttán. A német autóipari konszern a szolidaritási adó kacsán egy laza csuklómozdulattal gyakorlatilag feltörölte a padlót a magyar kormánnyal. A dél-koreai gumigyárral egyszer már kiverték a biztosítékot, most meg itt az Audi. Tulajdonképpen akkor most kik is a kedvezményezettjei ennek az új szociáldemokrata baloldaliságnak? Az erõsekrõl és a tehetõsekrõl tudjuk, Francisco is megmondta, hogy nem õk azok. (Még akkor sem õk, ha nekünk így elsõ pillantásra úgy tûnik, hogy mégis csak õk azok!) No, mármost az elesettekrõl meg látjuk, hogy szintén nem õk azok, az egyre zsugorodó középosztályt pedig már gyakorlatilag kompletten beledön203

gölték a betonba. Önök értik ezt? De hát akkor kik a kedvezményezettek? Vajon mi lehet a helyes válasz? Kérjünk telefonos segítséget, vagy inkább szavaztassuk meg a nézõket? És akkor ismét egy idézet Franciscótól, ami talán jól szemlélteti a történelmi kontinuitást, a folyamatosságot, Horn Gyulától egészen napjainkig, amely napnál is világosabban mutatja számunkra, hogy az alapvetõ, lényegi kérdésekben, a szemléletmódban semmiféle fajta változás nem történt a kommunista elõdökhöz képest. Nézzük, hogyan köszön vissza a múlt, a Horn-féle duális haszonelvûség a mûminiszterelnök szavaiban. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 294. oldaláról: „A kormányprogramnak, õszintén szólva, nem volt túl nagy a tétje. Mert az világos volt, hogy nem indulunk el nagyon új dologgal. Csak kettõ-hárommal, de a harmadik, az már inkább maga a kommunikáció. (…) A programot nem a miniszterek írták, hanem mi írtuk. Már csak azért is, mert a miniszterek nem tudták, hogy miniszterek lesznek. Én diktáltam, Gál Zoli, Zalai Mari pedig írta. Hozzá kell tennem, hogy kötelezõ gyakorlatnak tekintettük inkább, mint valóságos feladatnak. Kell egy ilyet csinálni. Az volt a szöveg, hogy gyerekek, a kormányprogram: hogy az jó-e vagy rossz, hogy lelkesítõ-e vagy sem, az egy napig kérdés összesen. Ha viszont túl ígérjük magunkat, akkor azt két éven keresztül mindennap számon kérik rajtunk. Nem szabad. Nem baj, ha picikét laposabb. A papír egy napig téma. Írásban talán elõtte két nappal adtuk ki, az elfogadása után másnap megnevezem a kormányomat, és akkor már arról szól a történet… Szóval nagyon mély elemzést nem végeznék a kormányprogram alapján, mert politikai értelemben nem tartom komoly munkának…” 204

A kormányprogram tehát mindösszesen csupán egy kipipálandó pont a listán, aztán mehetünk tovább, ez is megvan. A kötelezõt, úgy ahogy, megfutjuk, utána jön a lényeg, a szabadon választott. Megint kizárólag a praktikum, a haszonelvûség, mintha más nem is létezne. Csak valahogy a lélek hiányzik mindenbõl. Megint az ember az, akirõl mintha megfeledkeztek volna elvtársuramék. A meetingre össze kellett dobni valamit. Elõvesszük a paneleket, a jól ismert sablonokból építkezve néhány hangzatos frázist puffogtatva összedobjuk hipp-hopp, a fejlécbe meg beírjuk, jó nagy bötûkkel, hogy KORMÁNYPROGRAM ‘oszt jó napot. De hát nincs is mit csodálkozni ezen, Horn már megmondta: egy dolog a választási program és egy dolog, csak éppen egy másik, a kormányprogram. Úgy tûnik Francisco még ennél is tovább megy egy lépéssel, õ valahogy így vélekedik: egy dolog a kormányprogram, és egy dolog, csak éppen egy másik, maga a kormányzás. Barátom! Ez aztán a vagány fickó, ez aztán tudja, mitõl döglik a légy! Ennyi ellentmondás után, ami a szavak és a megvalósuló tettek között feszül, felmerül az emberben a kérdés, vajon mi a titka Franciscónak? Mitõl ilyen sikeres a mûminiszterelnök? Nem tudjuk. Talán azért, mert ideig-óráig képes fellépni az újdonság erejével? A nézõk pedig szeretik azt hinni, hogy az új seprû tényleg jól seper? Talán. A one-man show fõszereplõje képes elhitetni a nézõkkel – legalábbis darab ideig –, hogy õ mondja meg nekik a frankót. Aztán persze a varázslat szerte foszlik, ahogyan manapság mondani szokás felébredünk és a kezünk a bilibe lóg, rájövünk arra, hogy itten kérem szépen minket csúnyán rászedtek, de addigra már késõ. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 345. oldaláról: 205

„De januárban megérzem, hogy baj van. A problémát az okozza számomra, hogy januárban, amikor elõször van lehetõség, hogy végiggondoljam, végignézzem ezt az egészet, és számot vessek azzal, hogy harmadik hónapja én vagyok a miniszterelnök, és mit csináltam eddig: akkor arra jövök rá, hogy amit eddig csináltam, abban nem voltam a magam ura. Arra jöttem rá, hogy valójában nem kormányzok a szó tartalmi értelmében. Hogy a kényszereknek megfeleltem ugyan – úgy, ahogy tudtam –, de hogyan tovább? Mi lesz ezután? Mi fog következni? Nem tudom megmondani. Nem tudom megválaszolni ezeket a kérdéseket – magamnak se. Ráadásul mindezt egy olyan idõszakban, amikor elfogadott költségvetésem van januárban. Elfogadott törvényeim vannak. Az utolsó teljes évet kezdem meg a kormányzásnak. De csak annyit tudok, hogy bajban vagyok.” A jelenleg regnáló kormányfõ akkori szavaihoz hasonlóan én is azt kérdezem: Mi lesz ezután? Mi fog következni? „ ...Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az elsõ kettõt. (...) Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Hogy mit mondanak, miniszterelnök úr? Mondják végre az igazat, csakis a színtiszta igazat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

206

PARLAMENTARIZMUS VAGY POPULIZMUS? – avagy A régi-új miniszterelnök 7. rész –

Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 354. oldaláról: „A száz lépés elindítása személyes döntés. Elõbb döntünk arról, hogy elindulunk, mint arról, hogy pontosan hová megyünk. Persze ez következik úgy általában politikánkból, még az áprilisi kongresszuson mondott beszédembõl, de egyetlen részlet sincs kész az induláskor. Kényszert teremtek, de a pártok várták már ezt a kényszert. Ekkor értem meg igazán, hogy van a vezetõnek egy helyettesíthetetlen szerepe: neki kell kezdeményezni... A száz lépést a felismert cselekvéskényszer és a személyes akarat indítja be. De aztán eljut odáig, hogy elõször mozgásba hozza a kormányt, végül pedig ennek a mozgásba hozott kormánynak a lendületét, a dinamizmusát átveszi a párt és a kampány.” Egyszer már idéztem önöknek, de e helyütt is az isteni Gejza szavai kívánkoznak ide: „Elindultunk, odaértünk, nem ott vót! Csak kóvályogunk össze-vissza, mint a hülyék!” No, hát itt is valami hasonló képzõdött meg. Ahogy esik, úgy puffan? Aztán majd csak kihozunk belõle valamit? Újra fel kell tennem a kérdést: Ilyen egy felelõs államférfi? Hát, eftársak, akkó szedelõzködjünk, ‘oszt induljunk el valamerre, majd csak odaérünk valahová. 207

Persze, megértem én, régen ez a fajta mentalitás még elment, elvégre ott voltak a szovjet eftársak, akik mögmondták, hogy merre köll menni, ‘oszt ugye, a többi aztán mán ment magától, mint a karikacsapás. Csakhogy mostanság nincsenek mán szovjet eftársak. Az új unió új dirigensei pedig úgy tûnik sokszor olyan nyelven beszélnek, amit a foxi-maxi dialektikus materializmusán nevelkedett egykori KISZ-káderei valahogy nem mindig akaródznak megérteni. Ángliusul van, vagy mifene, annak idején meg az orosz vót a kötelezõ, talán ez lehet az oka. Dejszen Francisco eftárs kitûnõen beszéli az angolt! És mégis mindig félreérti õket? Ez hogy a rossebbe van? „Elõbb döntünk arról, hogy elindulunk, mint arról, hogy pontosan hová megyünk. Persze ez következik úgy általában politikánkból” – mondja a mûminiszterelnök. De hát akkor merre is megyünk tulajdonképpen, miniszterelnök eftárs? Egyenesen elõre, vagy inkább neki a falnak? Nem vak az a ló, csak bátor, kezit csókolom! És még valami, ami mellett ezúttal se menjünk el szó nélkül! Már megint, még mindig és újból és újból: a kampány. Sokszor olyan érzésünk támad, mintha ez az ember kizárólag a kampányolás kedvéért politizálna, mintha az egész kormányzati ciklust holmi hatalmas dzsemborinak fogná fel, ahol kedvére kitombolhatja magát, ölebmédiája segítségével virtuális kommunikációs számháborút vívhat vélt és valós ellenfeleivel. Mintha tudatosan cserélné fel a sorrendet, a célokat és az eszközöket. Olyan ez, mint amikor valaki kizárólag a vita kedvéért vitatkozik. Azt élvezi. Nem azért érvel, hogy meggyõzze a másikat az igazáról, vagy hogy védje az álláspontját, hanem azért, mert õ ebben a közegben érzi jól magát, itt van elemében. Lásd a miniszterelnök-jelöltek televíziós vitáját az idei országgyûlési választások véghajrájában. De errõl majd még a késõbbiekben részletesebben is szót ejtünk. De ne rohanjunk elõre, haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva! A kormányzás címszó alatt futó látszattevékenység gyakorlatilag nem más, mint egy éveken át tartó monstre kampánysorozat. A 208

kampányokról pedig tudjuk, hogy erre az idõszakra a politikai pártok, ha nem is felfüggesztik a kormányzást, de bizony jócskán vissza szoktak venni a tempóból, hiszen nagyrészt itt dõl el, ki viszi tovább a stafétabotot. Francisco azonban ennél is tovább megy egy lépéssel. A permanens kampánnyal állandósítja a semmittevést, vagy mondjuk így, az érdemi munka hiányát. Beindul az ún. bulvárkormányzás, mégpedig ezerrel. Minden héten bedob valami újdonságot, ami éppen akkor arra jó, hogy pár napig arra az adott területre vagy ügyre irányítsa a reflektorfényeket, no és persze az ölebmédia figyelmét. Sokszor akár társadalmi kedélyeket is borzolva, majd ha kezd kifáradni az adott ügy, bedobunk valami mást. A kiszámíthatóság, a tervezhetõség, amire oly sokszor hivatkoznak, ha a külföldi befektetõk bizalmának és pénzének elnyerésérõl van szó, úgy tûnik itt jottányit sem számít, eftikéim szerint nekünk magyaroknál ez a tényezõ nem játszik fontos szerepet. A könyv olvasása közben véletlenül akadtam rá egy nagyon érdekes szövegrészre a Demokrata címû hetilap 2006. november 16-i számában a 36. oldalon. A Gazdag István által jegyzett: „Sic transit gloria Israeli”, Egy szem- és dicsfényvesztés anatómiája címû írásában a következõ figyelemreméltó mondat olvasható: „Az egykor Leo Strauss zsidó filozófus által megfogalmazott és manapság a „neokonzervatív” kódnév alatt ismert hívei által megvalósított teória szerint az igazi hatalom nem a mozdulatlanságban, hanem éppen ellenkezõleg: minden ellenállási forma elpusztításával gyakorolható, vagyis az uralkodó elit legbiztosabban a tömegek káoszba taszításával stabilizálhatja a helyzetét.” Kísérteties a hasonlóság, ugye? A mûminiszterelnök is valahogy mindig olyan helyzetbe lavírozza magát, s ezzel az országot is, hogy a nép soha sem nyugodhat meg, mindig van valami félni valója. Sohasem nyugodhat meg egy percre sem, mindig akad valami apróság, 209

ami miatt idegeskednie vagy félnie kell. Talán ez az állandó újítási kényszer az, ami Fletót formában tartja. Gondoljanak csak a bulvárlapokra, nem könnyû naponta megújulni! Egyúttal persze az is igaz – és ez egyaránt áll a bulvárlapokra és a bulvárkormányzásra is –, mélyenszántó filozófiai gondolkodást ne várjunk egyiktõl sem. De van itt még valami! Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 354. oldaláról: „Gyurcsány Ferenc szavai elképesztõ történetet beszélnek el. Olyat, amelyhez hasonlót eddig csak Münchausen bárótól hallhattunk: egy ember iszonyú erõvel, energiával és hittel a saját hajába kapaszkodva elkezdi magát kiemelni a süppedõ ingoványból – és sikerül neki, méghozzá lovastul, sõt; seregestül. A történet hihetetlen, de igaz. Valóban megtörtént.” Hát, ez valóban hihetetlen. Eftársak! Örüljünk annak, hogy most már nekünk is van egy, a prezidenciális, vagyis az elnöki kormányzás kézileg vezérelt mindenhatóságában feltétlen hívõ és azt kíméletlen gyakorlatiassággal párosuló arroganciával megvalósító vezetõnk! Hurrá! Asszem hamarosan leforgatják majd a „Robog az úthenger” remake-jét, csak ezúttal nem Józsi, az úthengeres lesz a fõszereplõ, hanem Fletó, a buldózeres, aki mindent és mindenkit belepasszíroz a betonba, ha az más véleményen van, mint õ. Debreczeni szerint Francisco az elsõ országdirigens, akinek sikerült megvalósítania azt, amit úgy hívnak, hogy politikai kormányzás. Hihetetlen jó dolog ez a politikai kormányzás nevû valami. Ez amolyan jól hangzó blikkfangos úri huncutság, amire lehet hivatkozni a pórnép elõtt, úgysem ért belõle egy kukkot sem. A politológusok meg jól el vannak vele, naphosszat el lehetnek az ölebmédia valamelyik fûtött stúdiójában az éppen ügyeletes alákérdezõ társaságában. 210

Most akkor tulajdonképpen mi a fontos? Az, hogy megfeleljünk egyfajta feltételrendszernek, melyet elméleti emberek unalmas óráikban politológus hallgatók számára felállítanak, vagy az eredmény a lényeg? Szerintem inkább ez utóbbi. Én például el tudom képzelni, hogy amikor valaki januárban kézhez kapja majd a megemelt összegû számláit, nem azon fog keseregni, hogy a fene egye meg ezt a prezidenciális kormányzási struktúrát, meg ezt a rohadt politikai kormányzást, már megint feljebb ment a gáz ára, hanem azt fogja mondani sûrû anyázások közepette, mekkora balfasz ez a Francisco, már megint az én zsebembe kotorászik, ráadásul most már könyékig, pedig onnan már az összes lóvét kivette az elõzõ gázár-emelésnél. A rendszer a lényeg? Igen, bizonyára fontos, hogy milyen rendszerben, milyen struktúrával irányítanak egy országot. De ahogyan mondani szokták, egy demokrácia mûködtetéséhez demokratákra is szükség van. Nélkülük bizony nem megy. Õk töltik meg élettel, tartalommal, innovatív ötletekkel, kreatív intézkedésekkel az egészet, s ebbõl következõen talán nyugodtan kimondhatjuk azt is, legalább olyan fontos a rendszert mûködtetõk személye és az, hogyan mûködtetik, hogyan élnek, vagy esetleg visszaélnek azokkal a lehetõségekkel, melyeket a közvetett néphatalom, vagyis a parlamentarizmus a számukra biztosít. Háry János, Münchausen báró, vagy éppen az idõlegesen Pinokkió babérjaira törõ Francisco úgy tûnik nem azok az egyéniségek, akikre nyugodt szívvel rá lehetne bízni egy egész ország, egy nemzet sorsának irányítását. Háry János, és az ágyúgolyóbist is bátran meglovagoló Münchausen báró történetein jókat derülünk. Francisco tréfáitól azonban egybõl lehervad ajkunkról a mosoly. Valahogy nem tudunk jókat röhögni, amikor idõrõl-idõre elkúr valamit. Ráadásul nem kicsit, hanem nagyon. Itt van ez az ember, akinek – Debreczeni szerint – elõször sikerült az, ami miniszterelnöknek eddig még soha nem sikerült széles e hazában a gengszterváltás óta, megvalósította a politikai kormányzást. 211

Majd láss csodát, darab idõ múltán ugyanettõl az embertõl meg azt halljuk: „ ...Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az elsõ kettõt. (...) Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Hát, Hölgyeim és Uraim, ha ez az a bizonyos sokat csodált és Debreczeni által az egekig magasztalt politikai kormányzás, a „hogyan adjuk el látványosan és hangzatosan a nagy büdös semmit”, nos, akkor köszönöm szépen, de a magam részérõl én nem kérnék többet ebbõl az ún. politikai kormányzásból. Maradnék inkább a jó öreg, begyöpösödött konzervativizmusnál, a kiszámíthatóságnál, az állandóságnál. Annál is inkább, mivel az Interneten a legújabb hírek között például, ilyenek olvashatók: „Sokadik szocialista csapás a családokra – Ingyen tankönyvet ígértek, ehelyett azoktól is elveszik, akiknek eddig járt” Mit is mondott a mûminiszterelnök? Ja igen! Õk esélyt visznek. Hova? Kinek? Vagy itt van egy másik: „Kovács Árpád szerint a stabilizáció valóra váltását kell szolgálnia a 2007-es költségvetésnek. Az ÁSZ-elnök a tíz évvel ezelõtti, államcsõd közeli helyzethez hasonlította a gazdaság mostani állapotát. Mint mondta, a mozgástér akkor is és most is végletesen beszûkült, akkor is és most is gazdaságpolitikai fordulatra volt 212

szükség, de az akkori idõszakkal nem összehasonlítható a gazdaság növekedése, és ma még nem válságos a külsõ egyensúlyi helyzet. Gondoljanak bele! Egy ilyen tehetséges és zseniális mûminiszterelnökkel is csak az államcsõdhöz közeli helyzetre vagyunk képesek, ennyire telik tõlük, ennyire fussa. Mi lenne az országgal, ha nem Francisco, hanem teszem azt Viktor király ülne a trónon? Nem is merek belegondolni! Pedig Debreczeni belead apait-anyait, Orbánt és az utcára vitt politizálást a megtestesült és csúcsra járatott populizmusnak mutatja be, szembeállítva a tiszta és törvényes parlamentarizmussal. Csakhogy! Ismét elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol hangot kell adnunk kételyeinknek. A parlamenti elit – illetve 2004. december 5-e óta az „elit” szó használatát nem érdemlik meg, fogalmazzunk talán úgy, hogy a parlamenti politikum – eddigi tevékenységét értékelve azt látjuk, hogy hazánk helyzete egyre romlik. Ma már közhelyszámba megy, éltanulóból a szamárpadba kerültünk, ott kullogunk a sor legvégén. És azt látjuk, hogy – Virág elvtárs szavaival élve – „a nemzetközi helyzet fokozódik!” Ráadásul az adófizetõ állampolgárnak egyre másra olyan érzése támad, hogy mindig mi húzzuk a rövidebbet, az összes cehhet velünk akarják kifizettetni. Ebben a helyzetben vajon populizmusnak tekinthetõ-e az, ha valaki feláll a parlamentben és aszongya: Kedves képviselõtársaim! Van ám itt még vagy tízmillió ember rajtunk kívül, aki szintén szeretne kicsikét jobban élni, jó lenne most már róluk is tudomást venni! Majd amikor az illetõ azt látja, hogy a tisztelt képviselõtársak, fõleg a kormánypárti padsorokban a sokadik felszólításra sem mozdítják a fülük botját sem, csodálkozunk azon, hogy az illetõ az utcára viszi a politikát? Amihez tegyük hozzá rögtön, minden joga megvan. Nézzük mit mond Debreczeni a populizus ismérveirõl. 213

Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 377–378. oldaláról: „Nemcsak a kegyeit keresik, de misztifikálják, valósággal istenítik is a népet. Nemcsak a demokrácia, hanem minden érték, minden bölcsesség, minden jó forrásának is tekintik, illetve hirdetik – persze manipulatív módon. Ennek jegyében erõs, ám kommerciális kultuszt alakítanak ki az olyan hagyományosan konzervatív értékek köré, mint a vidéki élet, a föld, a tradicionális család, a vallás stb. A populizmus rendre szoros kapcsolatot ápol az egyházakkal, ami jól megfér azzal, hogy erõteljesen és professzionális módon használja a modern tömegkommunikációt is, amit persze rendszerint kisajátítani és uralni akar. Tradicionális egyházak és modern média egyformán a nép manipulálásának eszközéül szolgálnak. A populizmus antiparlamentáris, ámde államközpontú. Ezzel együtt antikapitalista és antiglobalista. Piac-, verseny- és tõkeellenes. Velük szemben a munka értékteremtõ s az állam értékvédõ szerepét hangoztatja. Az utóbbinak erõsnek és hatékonyaknak kell lennie, biztosítania kell a munkahelyeket, továbbá gondoskodnia kell az emberek biztonságáról. Ez a politika erõsen elit- és pártellenes. (…) Meghatározó vonás a parlament és a parlamentáris intézmények lebecsülése. Ez a politika – persze szintén manipulatív módon és szándékkal – elõszeretettel alkalmazza a közvetlen demokrácia parlamenten kívüli eszközeit: a népszavazásokat, a petíciókat, az utcai demonstrációkat. A választott, ellenõrizhetõ és leváltható vezetõk tisztelete helyett a karizmatikus vezér iránti rajongás jellemzi. Az ilyen vezér mindig nemzeti politikát hirdet, saját magát a nép és a nemzet képviselõjének, sõt letéteményesének tekinti és hirdeti, ellenfeleit pedig – akiket rendre durván megbélyegez – mindezek ellenségének. 214

A parlamentarizmus lényege a közvetett politikai döntéshozatal. Ahol a nép nem direkt és permanens módon gyakorolja a hatalmat – mert arra a dolog természeténél fogva nem alkalmas -, hanem választott képviselõi s az általuk megbízott kormány révén. A populista hatalom a kormányzat fölötti parlamentáris kontroll kiiktatásával, továbbá a politikai és a politikai osztály háttérbe szorításával valójában az ellenõrzött és felelõs hatalomgyakorlás alapjait ássa alá, s rövidebb vagy hosszabb távon rendszerint önkényuralomhoz, kalandorpolitikához, súlyos válsághoz vezet.” Ismét elérkeztünk azon pillanatok egyikéhez, amikor meg kell állnunk egy polgári szóra Istenben szeretett felebarátaim. „Meghatározó vonás a parlament és a parlamentáris intézmények lebecsülése.” – adja tudtunkra Debreczeni. No, de hát kérem szépen, van aki csodálkozik azon, hogy a mai Magyarországon lebecsülik a parlamentet, meg a politikumot? Ilyen teljesítmény után? De talán ez a mondat a csúcs: „A választott, ellenõrizhetõ és leváltható vezetõk tisztelete helyett a karizmatikus vezér iránti rajongás jellemzi.” Még a mandátumára érdemtelenné vált képviselõt sem lehet visszahívni, nemhogy egy felelõs beosztásban lévõ vezetõ leváltását kikényszeríteni! Hol él ez az ember? Másutt a televízió elõfizetési díj be nem fizetéséért repülni lehet egy tárca élérõl, nálunk akkor is marad a kormányfõ, ha tõle magától halljuk, hogy végig a pofánkba hazudott! Jóska, ébredj fel végre! Nem lehet, hogy álmodtad az egészet? Te nem itt élsz, ebben az országban? És hogy mi vezet önkényuralomhoz meg kalandorpolitikához? Hát ahogy az egykori KISZ-titkár és stábja által rendezett ámokfutás nézem, van egy pár elképzelésem a dologról. Kétségtelenül van logika abban, amit Debreczeni mond, hiszen ilyen a jogi berendezkedésünk, ún. közvetett népképviseleti rendszer van ma Magyarországon, azaz a nép képviselõi útján gyakorolja 215

a közhatalmat. Az élet azonban mintha ismét, immáron sokadszor rácáfolna a szerzõre, és az általa leírtakra. Itt ebben a furcsa fordított országban, valahogy nem úgy mûködnek a dolgok, ahogyan azt a politológiai tankönyvek szép fehér lapjain megírták. Mi történik példának okáért – és ez már megképzõdött, különbözõ felmérések adataiból tudjuk –, ha a nép, a nemzet, a lakosság úgy véli, úgy érzi, úgy éli meg, hogy ez a képviselõ-testület, amelynek kezébe adta a törvényalkotást, nem érettük cselekszik, nem él, hanem visszaél a kapott hatalommal? Nevezhetjük-e populizmusnak azt, amikor ez ügyben valaki szót emel? Ráadásul teszi mindezt olyan jogi környezetben, ahol gyakorlatilag semmiféle lehetõsége, semmiféle eszköze sincs az embereknek, ha tetszik a népnek arra, hogy megállítson egy zsarnokot. Hiszen ma Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen változásokat elérni a hatalmi struktúrában, még akkor is, ha az módfelett kívánatos lenne. A képviselõk nem visszahívhatók, az egy szem konstruktív bizalmatlansági indítvány mellett nemigen van más eszköz, mellyel a hatalmával visszaélõ, vagy a hivatalára méltatlanná vált kormányfõvel szemben el lehetne járni. De ez is annyi, mint a német szóban a nix. Hajítófát sem ér. Hiszen a konstruktív bizalmatlansági indítványról is láttuk – elég csak Megyó esetére utalnunk –, játszi könnyedséggel megkerülhetõ, a kormányfõ, s ezzel együtt a teljes kabinet cseréje, a választópolgárok teljes kizárása mellett, házon belül gyakorlatilag pillanatok alatt megoldható. Papíron minden szépen, demokratikusan zajlik, felgördül a függöny, a díszletek a helyükön vannak, elkezdõdik az elõadás, csak éppen a darab csapnivalóan rossz. Patyomkin-ország, élén egy hórihorgas ripaccsal. Ráadásul, hogy a bajt még tetézzük, itt van ez a Viktor király, aki – Debreczeni szóhasználatával –nem elég, hogy teljesen kivonja magát a demokratikus vitatérbõl, még a parlamentarizmusra is fittyet hány. Bezzeg Francisco, a mûminiszterelnök, maga a megtestesült demokrá216

cia, aki ugyan tanult kollégájához hasonlóan szintén erõteljes vonzódást mutat a prezidenciális (elnöki) kormányzás iránt, tõle eltérõen viszont tudja, mi a módi, ad a formára, a parlamentarizmus mindenek felett. Más kérdés, hogy ez a mi szeretve tisztelt Franciscónk meglehetõsen sajátosan értelmezi a parlamentarizmus fogalmát. Röviden talán így foglalhatnánk össze: „Eftársak! Eldöntöttem, hogy ez lesz, ezt meg köll szavazni, ‘oszt kész! Elvitatkozhatunk még egy darabig, majd megunjátok, ‘oszt megszavazzátok!” Mégis, amikor Debreczeni jellemzését olvasom a populista Orbánról, mely kellõ részletességgel és alapossággal szemlélteti számunkra, hogy miért ezerszer jobb választás az alcsuti labdakergetõ helyett a pápai tökös KISZ-gyerek, felmerül bennem egy kérdés. Annál is inkább fel kell tennünk magunknak ezt a kérdést, mert ha OV semmibe veszi a parlamentarizmust, mit mondjunk akkor Franciscóról, aki még csak szóra sem méltatja a különbözõ civil- és érdekvédelmi szervezeteket? (Lásd orvosi- és gyógyszerész kamarák.) Vajon hova helyezzük a hangsúlyt? A formai vagy a tartalmi jegyekre? Hiszen a Francisco vezette kormánykoalíció egy laza csuklómozdulattal söpri le az ellenzéki módosító javaslatokat, méghozzá százszámra. Ez lenne hát az a bizonyos nagyszerû parlamentarizmus? A költségvetés tervezésénél majd látni fogjuk, hogy még a minisztereivel se nagyon tárgyal, inkább kiadja az ukázt és amolyan, „ha beledöglötök, ennek akkor is meg kell lennie!” típusú vállalatvezetési kiskáté készülhetne Francisco vezetési módszereirõl. De ne rohanjunk annyira elõre! Lehet, hogy én értem rosszul, de akkor ez most azt jelenti, hogy ha a Tisztelt Ház falain belül, a demokrácia díszletei között tapossuk el a másikat egy pillanat alatt és zokszó nélkül, az úgy frankó, az még belefér a parlamentarizmusba? 217

De térjünk vissza a kérdéshez, amit muszáj feltennünk ezen a ponton. Tessék szíves nekem megmondani, hogyan lehetséges az, hogy itt van ez a zseniálisan tehetséges mûminiszterelnök, aki a lelke legmélyéig demokrata, feltétel nélküli híve a magyar parlamentarizmusnak, s ennek ellenére ilyen szarul állunk? Hogy van az, hogy a hatalommániás, populista néptribün alatt – aki ráadásul semmibe veszi a parlamentarizmust!, sõt, egyenesen isteníti a népet –, hazánk az élen állt az újonnan csatlakozott országok között, s ha már a színházi hasonlatnál tartunk, a felvonás végére még 300 milliárdos bevétel is maradt a kasszában? Ha most demagóg akarnék lenni, akkor azt is kérdezhetném, melyiket válasszuk, a parlamentáris demokratát, vagy a populista népszónokot? De nem kérdezem. Az élet ismét rácáfol a Debreczeni által Gyurcsányról, mint briliáns és zseniális politikusról festett imázsra. Immáron sokadszor. A nagyszerû és csodálatos parlamentarizmus honi változatáról meg csak annyit, mára eljutottunk odáig, hogy egyes publicisták írásaik végére odabiggyesztik, a parlament kisbetûvel történõ megjelenítése nem elírás, majd akkor írják naggyal, ha lesz mit. Debreczeni Joseph Schumpeter osztrák közgazdász, a modern politikatudomány egyik megalapítójának „Kapitalizmus, szocializmus, demokrácia” címû klasszikus mûvére hivatkozik, amikor a parlamentarizmust gyakorlatilag a mennybe meneszti. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 381–382. oldaláról: „Aki tehát a közvetlen „népakaratra” építi a maga és országa politikáját, az felelõtlen játékot ûz, és manipulálja az embereket. Hamis illúziókat kelt. A populizmus a demokrácia veszélyes üzemmódja. A parlamentarizmus lényege ugyanis a közvetett politikai döntéshozatal. A „nép” tudniillik valóban nem alkalmas kormányzásra. A 218

nemzet sorsát érintõ döntések nem a vonaton, a kocsmákban, a panellakásokban, a sportcsarnokokban születnek, hanem a kormányban és az Országgyûlésben. Továbbá az Alkotmánybíróságon, a közintézményekben és a pártokban. A felelõs politikai osztály, illetve politikai elit révén.” Senki nem mondott olyant, hogy például az éves büdzsét egy vendéglátó-ipari helységben kellene megszavaztatni. De mivel a nép hangja Isten hangja, talán nem ártana néha odafigyelni rá! Ami meg a felelõs politikai osztályt illeti, én inkább aszondanám, hogy akkor fogalmazunk korrekten, ha azt mondjuk, hogy ebben a mi kis országunkban felelõs politikai elit helyett felelõtlen politikai osztály garázdálkodik. És ide kívánkozik még egy rövid kérdés: Gy. F. nem manipulált, amikor szemrebbenés nélkül a pofánkba hazudott? Nos, ahogy most zajlanak a dolgok, nekem úgy tûnik, hogy Francisco uralkodása alatt a parlamentarizmus is a demokrácia veszélyes üzemmódjává vált. Svájcban példának okáért falvakban szokás, hogy a fontosabb ügyekben minden alkalommal kikérik a falusiak véleményét. Nem is tagjai az Európai Uniónak! A nemzet sorsát érintõ döntések valóban nem a vonaton, a kocsmákban, a panellakásokban, a sportcsarnokokban születnek. Te, drága proletár testvérem, velem egyetemben egyet tehetsz, pofád alapállásban és fizetsz, mint az a bizonyos katonatiszt. Az az apró kis momentum, hogy a befizetett adódért lassan semmiféle fajta ellenszolgáltatást nem fogsz kapni, mer’ hogy innentõl kezdve tessék önellátó állampolgárnak lenni, az ne zavarjon egy cseppet sem. Mint oly sok minden más, természetesen a parlamentarizmus sem egészen úgy mûködik nálunk, ahogyan másutt szokott. Látszatra talán igen, adva van minden demokratikus kellék, messzirõl nézve 219

kétségkívül erõteljesen egy demokratikus jogállam látszatát keltjük. Patyomkin-ország kulisszái állnak, a homlokzatot szépre mázolták, darab idõre el is ámulunk a látványtól, csak éppen a lényeg, a köz, ha tetszik a nép, az emberek sorsának javítása, na az valahogy sehogy sem akar összejönni. Újra megkérdezem. Ez lenne hát a nagyszerû parlamentarizmus? Ennek kellene annyira örülnünk? De talán nem is a rendszerrel van itt az igazi baj, hanem a mûködtetõivel. A parlamentarizmus rendszerét nem a köz, hanem a saját javukra mûködtetik. Száz szónak is egy a vége. Ideologizálhatjuk ezt még órák hosszat, de ha a végén az jön ki belõle, hogy százezrek kerülnek olyan helyzetbe, hogy télen vagy esznek vagy fûtenek, mert egyszerre a kettõ már nem megy, vagy hogy jelzálog kerül a házukra, lakásukra, amiért nem tudják fizetni a megemelkedett rezsiköltségeket, vagy a rákos beteg beledöglik abba, hogy a daganat diagnosztizálása után majd fél év elteltével kap elõször gyógyszert, nos akkor kedves barátaim, ez a fenséges és gyönyörûséges parlamentarizmus nem ér egy hajítófát sem, vagy ahogyan mifelénk mondani szokás: megbaszta a ló! Mi éri meg jobban? Megfelelni Joseph Schumpeter, a modern politikatudomány alapítója által lefektetett terminus technikusoknak, vagy megfelelni a magyar nép, az emberek elvárásainak? Én inkább ez utóbbira szavazok. Jól nézzenek meg, Hölgyeim és Uraim, ilyen egy igazi populista. Nem tehetek róla, az (ifjú)kommunisták tettek azzá. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

220

HAZUDTAK ÉJJEL, HAZUDTAK NAPPAL, HAZUDTAK MINDEN HULLÁMHOSSZON


Gyurcsány Ferenc „Útközben” címû könyvébõl is idéz Debreczeni: „A kommunista rendszer... a politikai szabadságjogok felszámolása és a terror eszközeit alkalmazó diktatúra segítségével atomizálta és megfélemlítette a magyar társadalom tagjait. Polgárból a szabad tájékozódás, a véleménynyilvánítás, a felelõsségvállalás, a közösségalkotás, a közéleti szerepvállalás lehetõségétõl megfosztott alattvalóvá züllesztve õket... A rendszer – mindenfajta lazulása ellenére – lényegében az utolsó pillanatig megfosztotta az embereket az autentikus polgári lét két alapintézményétõl: a magántulajdontól és a politikai szabadságtól” Kérem tisztelettel, talán még soha nem atomizálódott ennyire a magyar társadalom, mint napjainkban. De hát nincs is mit csodálkoznunk ezen, hiszen a szociálliberális kormányzatok azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, a családok ellenségei, különös tekintettel a nagycsaládosokra. A szabad tájékozódásról csak annyit, hogy a médiatúlsúly szinte már közhely számba megy. Magától a kormányfõtõl hallottuk, hogy 221

idõrõl-idõre eligazítást tartanak a vezetõ lapok vezetõ publicistáinak, hogy mirõl és hogyan írjanak. Aztán meg azt látjuk, hogy egy, csak egy tévé van talpon a vidéken, amikor a felbõszült tömeg megostromolja a „királyi” televíziót, amely abba a kínos szituációba kerül – a szó legszorosabb értelmében égnek, mint a Reichstag –, hogy lemaradnak a saját ostromuk közvetítésérõl. A hab a tortán, hogy utána azt az egyetlen állva marad médiumot – a Hír Televíziót, amely nem hajlandó a hatalom tenyerébõl enni – marasztalják el, ha tetszik, rajtuk verik el a port, amelyik egyedüliként közvetített az eseményekrõl. Igaz, ezúttal nem a vágatlan felvételek bizonyultak elfogultnak, most a tudósítás hangnemével adódtak problémák. Aztán meg itt van a szabad véleménynyilvánítás. Hát errõl csak annyit, mindenki látta az október 23-án készült képsorokat. Azon sem lehet csodálkozni tehát, hogy ismét divatba jöttek a Kádár éra viccei. Az egyik ilyen: – Tessék mondani, van itten szólásszabadság? – Az van, csak szólás utáni nincs! A magántulajdonról meg csak annyit, lassan már semmink sem marad, a gatyánk is rámegy az alul tõkésítettségünkbõl fakadó erõn felüli – természetesen hitelbõl finanszírozott – költekezésre. Mindeközben a magyar állam sem jár jól, elherdálják a köz tulajdonát is. Legatyásítanak, tökig eladósítanak minket, ráadásul nem látjuk, nem értjük, mire ment el ez a rengeteg lóvé. És figyeljék meg! Minden szinten, szinte minden! Akár egyénrõl, akár önkormányzatról, akár vállalkozásról van szó, nincs többé olyan, hogy majd az állam segít. De még egy iciri-picirit sem. Ezt ne tessék elfelejteni! Nincs pénzed, vagy nem áll rendelkezésre kellõ mennyiségû tõke? Semmi gond! Vegyél fel hitelt, vagy ha nem vagy hitelképes éld fel a tartalékaidat, adósodj el, és akkor majd a banké lesz minden. Fogyassz! Hallgass! Halj meg! Ez a modern kori konzumidiotizmus kérlelhetetlen szentháromsága. 222

Ennek az új, esélyteremtõ államnak a segítsége maximum odáig terjed, hogy leszól a kereskedelmi bankokhoz, hogy a hitelt ún. kedvezõ kamatozásra adják. Vissza nem térítendõ összegekrõl pedig ne is álmodjál, nem a szocializmusban élünk, barátocskám! – figyelmeztet felháborodottan a milliárdossá avanzsált egykori KISZ-titkár. Hiába no, tényleg az élet a legnagyobb rendezõ. Ilyen morbid humora csak a sorsnak lehet. Tessék? Hogy járna neked a zsé? Megmondta az unió is? Oda se neki! Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít! Mi itt vagyunk, Brüsszel meg jó pár saroknyival odébb. Lassan mozdul a vízfej. Itt van az a pont, ahol ismét fel kell tennünk magunknak a kérdést: Tessék szíves nekem megmondani, mi a rossebér is fizetünk akkor mi adót? Ha cserébe az állam szinte semmit sem nyújt? Most ez a legújabb mûsor, az állampolgár egyéni önellátó-képessége. Oké. Semmi gáz. Benne vagyok gyerekek, csak akkor ettõl a pillanattól kezdve én meg aszondom, hogy induljon el szépen az állam önellátó-képessége is, holnaptól kezdve pedig a teljes bruttó keresetemet óhajtanám kézhez kapni az összes létezõ járulékával egyetemben. Ide vele, de íziben! Az ellenzék azzal vádolja a Gyurcsány-kormányt, hogy reformok címén gyakorlatilag semmi mást nem tesz, csak egy központilag vezérelt pénzbehajtási akciót végez. Hát akkor most nézzük meg, hogyan is készül egy reformkormányzat éves költségvetése: Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 396. oldaláról: „A költségvetési tervezést személyesen vezetem: Tartok az elején egy zárt kormányülést, ahova nem engedem be még a kormány szakembereit sem. Csak politikus lehet jelen, hívom a frakcióvezetõket is. Ez június eleje. Megmondom nekik a fõ számokat, de semmilyen papír nincs kiosztva. Egy darab se. Vetítek nekik, jó mellbevágóan. Ez van. Tudjátok, mi ez? Ránk szakad az ég, ez azt jelenti, ahogy én 223

látom. El kell feledkezni arról, hogy milyen igényeitek vannak. Most hazamentek, sírhattok is egy kicsit, de egyelõre ne csináljatok semmit. Én majd osztok-szorzok, és aztán szólok, hogy mennyi pénzetek van. Utána egyesével leülök mindegyikkel. Tudom mennyit kell megtakarítani összességében, és tudom, hogy ennek mekkora az a része, amit belõlük ki tudok verni. Tudom azt is, hogy a többit más eszközökkel kell megoldanom. Ezek a beszélgetések úgy zajlanak, hogy a miniszter egymagában ott ül velem szemben. Hozhatja a politikai államtitkárát, a közigazgatásit nem. A kancelláriaminiszter és a pénzügyminiszter van még jelen. Megmondom mindegyiknek: ennyi a pénzed. Hazamész, de nem mondhatod meg senkinek, hogy ennyi a pénzed. A legszûkebb csapatoddal elkezdesz gondolkodni, hogy hogyan tudod ezt megcsinálni. Ezt úgy mint korábban, nem fogod tudni megcsinálni, ide több kell. A miniszterek úgy kapnak számokat, hogy mindenki csak a sajátját ismeri. Utána, még mindig zárt körben, tartunk egy újabb konzultációt, ahol rajtam és a miniszteren kívül csak a pénzügyminiszter, a kancelláriaminiszter és a kabinetfõnököm van jelen. Ha csak ennyi a pénz, akkor milyen beavatkozások szükségesek, hogy túléljék.” Hölgyeim és Uraim, közvetítést adtunk Magyarország Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság igazgatótanácsi ülésérõl, az elnök-vezérigazgatót, Fletó Fletovics Jemeljánt, alias Káosz kapitányt hallották. Bizony, kedves barátaim, az élet nem lányregény, Francisco vaskézzel irányítja vállalatát. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 397. oldaláról: „Szerdán reggel érkezem, éppen kormányülésre, koszosan, mocskosan Indonéziából. Bemegyek a kormányülésre, és azt mondom, 224

mindjárt az elején, hogy azt hiszem van itt egy félreértés. Sokan szépen dolgoztak, köszönöm szépen, értik a dolgukat. De van egypár miniszter, aki úgy gondolja, hogy ezt majd meg fogjuk beszélni, és lehet majd velem alkudni a végén. Most mondom: nem lehet. Két lehetõség van, barátaim. Nem fenyegetek senkit sem, de kénytelen vagyok elmondani: vagy kijöttök ebbõl a költségvetésbõl, vagy szeptember 1-jével nem ti vagytok a miniszterek. Nem azért, mert egy mocsok disznó vagyok, hanem mert nem tudok honnan engedni. Nincs több pénz a költségvetésben. Nem értitek? Nem tudtok velem alkudni: nincs honnan adjak. Most elmegyek szabadságra. Amikor visszajövök, addigra meg lehet mondani, hogy ki nem akar miniszter lenni, és akkor azt megoldjuk még augusztus végén.. Egyik sem mondta, hogy nem tudja megoldani, természetesen. De még mindig nem volt egy darab papír sem. A pillanat, amikor megkapják az elsõ papírt, az a szabadságom végén, augusztus 27-én következik be. A papíron egyetlen szám van leírva. Mindenki egy borítékban megkapja a saját számát: ez van. Nem látja a kormány egészét, nem látja a többiét: ha valaki kiszivárogtat, akkor sem lehet összerakni az egészet. Ez másfél hónappal késõbb van ahhoz képest, mint bármikor korábban. Korábban nem egy számot adtak, hanem kiadták az egész költségvetési keretet. Nálam augusztus végén lehetett kapni egy darab számot.” Röviden ennyit a költségvetés tervezésérõl. De van itt más is! Privatizáljunk egy kicsit, adjunk el még ezt-azt! Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 408. oldaláról: „A 2005-ös év két sikeres kormányzati akcióval zárul. Az egyik a Budapest Airport Rt. eladása. A brit BAA International Holdings Ltd., a világ legnagyobb hasonló profilú cége 464,5 milliárd forintért 225

vásárolja meg a Ferihegyi repteret üzemeltetõ céget és az üzemeltetés 75 évre szóló jogát. Az összeg – a magyar privatizáció addigi történetének legnagyobb vételára – minden várakozást fölülmúl, és gyakorlatilag komolytalanná teszi a Fidesz vádját, amely a nemzeti vagyon elkótyavetyélésérõl szól.” Tessék szíves nekem megmondani, hova is ment el az a rengeteg pénz? Mire is költötték el a minden várakozást fölülmúló összeget, amely a magyar privatizáció addigi történetének legnagyobb vételára volt? Jó Ha Figyelünk! És még koránt sincs vége! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

226

2006. ÁPRILIS 5. – avagy A régi-új miniszterelnök 9. rész

Mindannyiunk élénk képzeletében él még 2006. április 5-e, a miniszterelnök-jelöltek televíziós vitája, ahol Viktor királyt gyakorlatilag beledöngölték a betonba. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 423–425. oldaláról: „A két politikai vezetõ közti különbség a miniszterelnök-jelöltek április 5-i televíziós vitáján válik megdöbbentõen egyértelmûvé és nyilvánvalóvá. (…) Egyetlenegy markáns tanács volt elõtte. Azt sulykolták folyamatosan, hogy ne nagyon akarjak más lenni, mint ami vagyok. Ne játsszak szerepet. Nem volt körülöttem a szokásos stábtól eltérõ felkészítõ csapat. Nem alkalmaztunk televíziósokat, nem alkalmaztunk dramaturgokat, akik összeraknak valamilyen koncepciót. Aki itt a kabinetben az elmúlt években dolgozott, azok dolgoztak most is. Volt egy erõs számszaki felkészülés. Ennek az eredménye az a visszakérdezés, hogy csak egy banális példát mondjak, hogy tudja-e az elnök úr, mennyit tejelnek a tehenek? Gyakorlatilag minden releváns mondatot, amit Orbán az elmúlt hónapokban elmondott, feldolgoztunk, hogy ha újra mondja, akkor mit lehet rá felelni egy mondatban, és ha kell hozzá adat, akkor mi az adat. Ez volt az egyik legfontosabb része a felkészülésnek. A másik: Orbántól függetlenül még ezernyi mozzanat, tény, adat, amit meg kellett tanulnom. (Ez 227

konkrétan egy 45 oldalas tömény adat- és grafikonhalmazt jelent Magyarország 2000–2006. Adatok, tények címmel.) Volt még egy speciális vonulata a fölkészülésnek. Ez arról szólt, hogy ki is ez az Orbán. Milyen ember, milyen karakter, mire lehet számítani tõle? Rajzoltak nekem egy Orbán-portrét. Egy személyiséganalízist, amelynek legmarkánsabb eleme talán az volt, hogy ugyanazokkal a panelekkel dolgozik évek óta, és a panelek nagy része arra szolgál, hogy eltakarja a bizonytalanságait. Ezt odaadom neked, de a szerzõ neve nem publikus. A 2006-os miniszterelnöki vita: Orbán Viktor várható viselkedése és javaslatok Gyurcsány Ferenc számára címû 13 oldalas szakértõi anyag (szerzõje a pszichológiai tudományok kandidátusa, kutatási területe a fiatalkorúak pszichoterápiája) rendkívül izgalmas olvasmány.” Hölgyeim és Uraim! Ez a profizmus. ?gy kell felkészülni egy televíziós vitára. Ezt a pontosságot, ezt a precizitást, szorgalmat és kitartást kellene elsajátítani a nemzeti oldal politikusainak is. Nem szégyen tanulni az ellenféltõl! Jó Ha Figyelünk! De nézzük, hogyan emlékszik vissza Fletó a televíziós vitára: Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 427. oldaláról: „Orbánnak ne volt kisugárzása. Nem éreztem, hogy erõs személyiséggel állnék szemben. A legkevésbé sem. Engem egyébként nem nagyon zavart a magatartása, hogy kerülte a szemkontaktust. Nem nagyon zavart, hogy nem akar vitatkozni. Azt éreztem, hogy én vagyok a jobb, de azt nem, hogy annyival erõsebb volt a jelenlétem, mint ahogy utólag mondták. Azóta sem láttam a vitát, bele sem néztem a fölvételbe. Egyáltalán nem éreztem, hogy agresszív vagyok, 228

amit mondtak rólam utólag. Azt éreztem, hogy offenzív vagyok. Tudatos választás volt, már elõtte eldõlt, hogy folyamatosan szembesítem azzal, mit csinált kormányfõként. A Fidesz programját, a ‘98-as programot megtanultam. Meg tudom mondani, mi van a Fidesz választási programjában és az hogyan került át a kormányprogramba. Ha bármit mond, lehessen vele szembesíteni. Maga mondott már ilyeneket, fiatalember. Belül nem voltam annak tudatában, hogy ahogyan viselkedem, ahogyan konfrontálódom vele, az kívülrõl túl erõsnek vagy egyenesen agresszívnak látszik. Szerintem nem is voltam agresszív. Hogy helyenként vannak a vitában pimasz megjegyzéseim, köztük személyesek is, az lehet. De határozottan azt gondolom, hogy ez belefér. Ha azt éreztem volna, hogy sok, akkor visszaveszek belõle egy picit. Ma már azt gondolom, látom magamat eléggé kívülrõl ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, milyen vagyok. Utólag sem gondolom, hogy bántó vagy sértõ lettem volna. Ettõl persze még lehettem, lehet, hogy az voltam.” Ez a profizmus, hölgyeim és uraim. Felkészülök az ellenfélbõl, mielõtt leülök vitatkozni. Ugyanakkor az is igaz, a stílus, maga az ember. A másik oldalon talán Áder János bír hasonló precizitással és kapacitással az adatok és tények citálásával kapcsolatban, ám amíg ez Francisco esetében pozitív fogadtatásra talál, úgy tûnik Ádernél a szavazópolgárok többsége egyszerûen elengedi a füle mellett a sok adatot. Ki érti ezt? A 2006. évi választás küzdelmeit Bruck Gábor, a kiváló kampányszakember összegzi. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 429. oldaláról: „Szerintem a politika elsõsorban az ideák, a gondolatok harca. Az gyõz, akinek jobb, inspirálóbb és hihetõbb története van Magyarországról. Vagyis a pártok, a politikusok elsõként a gondolatok piacán versengenek, és ez tartalmi kérdés.” 229

De mi történik akkor, ha errõl a hihetõbb történetrõl utóbb kiderül, ráadásul magától a mesélõtõl tudjuk meg, hogy egy árva szó sem igaz az egészbõl? Hazugságra épül az egész. Debreczeni így foglalja össze a 2006. évi országgyûlési választások eredményeit: Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 431. oldaláról: „A rendszerváltozás egykori hõse csõdöt mondott a volt KISZ-titkárral szemben. A szemmel láthatóan kiüresedett, kiégett autokrata csõdöt mondott a maga igazában hívõ demokratával szemben. A populista vezér a parlamentáris politikussal szemben.” Hölgyeim és Uraim, ez mind szép és jó, tényleg, legyünk büszkék Franciscóra! De! És már megint itt van ez a fránya de. Én még mindig nem értem, hogy ekkora zsenialitás, ilyen fantasztikus stratégiai éleslátás és demokratikus elkötelezettség ellenére, hogy a rossebbe van az, hogy lent vagyunk megalázóban? Ugyanettõl a zseniális politikustól, aki szinte játszi könnyedséggel döngölte a betonba nagynevû riválisát, ma csak annyira fussa, hogy nyugodjunk meg, nem fog fájni. Darab idõ múltán aztán errõl a kijelentésérõl is kiderül – saját frakcióvezetõje cáfolja meg –, hogy egy szó sem igaz az egészbõl. Lendvai Sipánka, a szegfûmintás utódpárt nagyasszonya kotytyantja el magát, úgy néz ki nem csak a „nem lesz gázáremelés” témakörben tévedtek, hanem ebben is, mégis csak fájni fog. Idézet az Index internetes portálról: 230

„Lendvai Ildikó: A szocialista politikus szerint a bérek és a nyugdíjak reálértékének négyszázalékos jövõ évi csökkenése azt jelenti, hogy a családok úgy fognak élni, mint 2005-ben. „A négyszázalékos csökkenés sokat jelent, tévedtünk, amikor azt mondtuk, nem fog fájni“ – mondta, emlékeztetve arra, hogy az elmúlt négy évben harminc százalékkal nõtt a nyugdíjak és a bérek reálértéke.” Talán onnan fakad ez az ellentmondásnak látszó momentum, hogy a mûminiszterelnök valószínûleg újbeszélül fogalmazott és mi még ezt nem egészen értjük. A reformokat is így újbeszél nyelven értette, azaz magyarra lefordítva a reformok megszorításokat jelentenek. Úgy érzem a helyzet megfelelõ szemléltetésére Csöröge barátom néhány megállapítása kívánkotik ide: „Nem értem Debrecenit: ez a könyv egy szörnyû önleleplezés. Annyira elvakultak már, hogy ezt sem veszik észre? Vagy a gyûlölet ennyire elvette már az eszüket? Amikor Bush másodszor trónra került, az összes ilyen vagy olyan módon humanista beállítottságú szerzõ szörnyülködött. Én örültem, mert arra gondoltam, hogyha ez a teljesen erkölcstelen félnótás lesz a csúcson, hamarabb eljön a vég. Így vagyok Gyurcsánnyal is. Ha Orbán volna hatalmon, az emberek még mindig nem értenék, hogy az európai újbeszélben mit jelent az a szó, hogy reform. Valószínûleg 4 év után kidobták volna õket, de a gondokat személyesen nekik tulajdonították volna, most pedig – az a benyomásom – hogy egyre többen belátják, hogy ezek csak egy mocskos rendszer mocskos kiszolgálói. Ez a rezsim sokat tett – akarata ellenére – az EU-illúziók felszámolására. Legalábbis azt hiszem. Tolsztojnál olvastam, hogy akit az Isten meg akar büntetni, annak elõször elveszi az eszét. Úgy tûnik, az utóbbi már bekövetkezett az ún. „nyugati világ” vezetõinél.” Hát, ahogy elnézem a dolgok alakulását, nem csak náluk. 231

Francisco olyan, mint egy elegáns szélhámos. Magabiztos fellépés, nyomja a vakert, ahogy azt kell, s csak miután már lelécelt a lóvéval, jövünk rá, hogy itt bizony csúnyán rászedtek bennünket. Ne felejtsék el! Jó Ha Figyelünk! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

232

KONKLÚZIÓ – avagy A régi-új miniszterelnök 10. rész –

Az elõzõekben már említést tettünk arról, hogy Francisco mûminiszterelnökként jellemzõen olyan vonásokat mutat, melyeket a nagy víz túloldalán a neokonzervatív, „neokon” jelzõvel illetnek. A vén Európában, s így nálunk is éppen fordított a helyzet, az efféle politikai viselkedési normákra használják a „neoliberális” meghatározást. Amint azt láthattuk, Francisco gyakran veszi igénybe a modern tömegkommunikációs eszközöket – elég, ha csak a hatperces rendkívüli adásidõ kérésre gondolunk, ahol aztán a várakozásokkal ellentétben semmi lényeges nem hangzott el. A mûminiszterelnököt gyakran éri az a vád is, hogy az ország felelõs irányítása helyett ún. média-, vagy bulvárkormányzást hajt végre, amely látványos külsõségeken kívül nemigen produkál kézzel fogható eredményeket. Pontosabban amit produkál, az a károkozás szintjén nagyon is kézzel fogható, csak egy kicsit sokba kerül nekünk. Talán jobban megértjük Franciscót és a helyzetet is, ha idézünk néhány gondolatot Mészáros G. Lászlótól a „Neoliberalizmus” – avagy a poszthumán kor kezdete címû cikksorozatából: „A modern marketing ennek megfelelõen erõszakos, mindenhol jelen van, és a siker érdekében nem riad vissza sem a hazudozástól, sem a megtévesztéstõl, sõt a vásárló tudatos és következetes elbutításától sem. Norman Mailer írja a Why are we at war?-ban: „A hirdetések és a marketing az a bestia, ami végül is elragadta Amerikát tõlünk, amerikaiaktól”. 233

Ehhez még talán azt is hozzátehetjük, hogy a mai marketingstílus az, amelyik egyszer és mindenkorra aláásta a smith-i elképzelések szerinti szabad piaci törvényeket; ma már ugyanis nem a jobb és az olcsóbb terméket vesszük, hanem amelyiket hatásosabban és a többet reklámozzák. A neoliberális világban a becsapott bûne, hogy becsapható. Aki becsapja, a csaló pedig az új logikának megfelelõen ártatlan. Mi több, sikeres üzletember, vagy éppen zseniális marketingszakember.” De ne rohanjunk ennyire elõre, nézzük meg egy kicsit részletesebben, hogyan lett Franciscóból régi-új miniszterelnök. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 432. oldaláról: „A második forduló elõtt, ha lehet, még annyi izgalmat sem éreztem. Éreztem viszont valami mást. Mondták is, hogy a beszédem nem volt valami diadalittas. Valóban nem volt az. Részben, mert meg voltam hatódva. Másrészt teljesen világos volt számomra, hogy már nem léphetek úgy a színpadra, mint a gyõztes, mint a többséget kapott politikai tábor vezetõje. Mert innentõl kezdve már nem csak ezért a táborért vagyok felelõs. Vége a kampánynak, vége a két fél küzdelmének, és most már itt van egy ország...” Hölgyeim és Uraim! Az az ember, aki úgy gondolja, hogy miniszterelnökként nem csak a saját tábora iránt felelõs, hanem egy egész országért, hogy mondhat olyant, hogy „akinek nem tetszik, el lehet menni!”? Milyen lehet akkor, amikor nem érzi a miniszterelnöki tisztséggel együtt járó felelõsséget? Még belegondolni is szörnyû. Persze az is lehet, hogy éppen akkor egy pillanatra kihagyott, egy hosszú percre megroppant a ránehezedõ hatalmas nyomás súlya alatt és elkottyantotta magát, lehullt az álarc, a maszk felfeslett, és egy kínosan hosszúra nyúlt pillanatig felsejlett a valódi egó. 234

Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 433. oldaláról: „A székház elõtti téren a tömeg persze eufóriában volt, de ez nem zavart engem, ez az õ dolguk. Azért voltam komoly a beszéd során, mert tisztán éreztem magamon a súlyt. Nézd, én nagyon ritkán élem át, hogy miniszterelnök vagyok. Úgy értem, hogy nincs valamiféle permanens miniszterelnök-tudatom, nem gondolok magamra úgy, hogy én egész nap a nemzet teljes súlyával a vállamon jövök-megyek és munkálkodom, miközben persze teszem a dolgomat. De a tegnap este, az ilyen volt. Hozzáteszem: az egész mai nap ilyen. Azt kérdik tõlem a munkatársaim is, hogy mi a baj? Mondtam nekik, hogy három órát aludtam. Csakhogy azért aludtam három órát, mert hazamentünk éjjel, és nem tudtam elaludni. Aztán meg fölébredtem. Mert éreztem, azóta is érzem a súlyt, ami a gyõzelemmel és az újabb kormányzati mandátummal rám nehezedik.” Dejszen Francisco az elõzõ ciklusban is két évig kormányfõként tevékenykedett, akkor nem érzékelte a felelõsséget, a vállára nehezedõ súlyt? Vagy tényleg az történt, amit az õszödi beszédben is hallhattunk tõle, nevezetesen, hogy eljött az igazság pillanata? A gyõzelmi mámor, a narancsos bukta és a kézcsók (pontosabban Francisco kézfejével történõ arcsimítás) után leesett a húszfilléres? Gyerekek, basszátok meg, arról nem volt szó, hogy nekünk kell kirángatni a szarból az országot?! Mi csak ahhoz értünk, hogyan kell belevinni! És ennek ellenére a szegfûmintás utódpárt, talán éppen az elõbbiekben említett modern marketing segítségével négy esztendõnyi végzetes tökölõdés után, amikor minden épeszû ember arra gondolt volna legelõször, hogy ezeket elzavarják a francba, nemhogy nem zavarták el õket, de még arra is képesek voltak, hogy növeljék a megszerzett mandátumaik számát. 235

Nézzük, mit mond errõl Fletó Fletovics Jemelján, a „True Lies” fedõnevû projekt igazgatója. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 433. oldaláról: „A másik rendkívül jelentõs dolog a fiatalok csatlakozása. A szavazásról nincsenek empirikus adataink, de már a korábbi kutatások is mutatták, amit a saját szemünkkel láttunk: hogy jönnek hozzánk. Amit láttunk most is, tegnap is a kormánypártok sátraiban. Amit láttunk a nagygyûlésünkön. Hogy igen, továbbra is nagyon markánsan ott van az ötvenes, hatvanas és az a fölötti korosztály, de míg korábban ez volt az egyeduralkodó, ma már csak azt lehet mondani, hogy még mindig õk alkotják a többséget, de szépen szaporodnak mellettük a fiatalok. Építkezni fogunk tovább. Mindaz, ami az Amõbában történik, mindaz, ami a DEMOS-ban történik, mindaz, ami a blogos mozgalomban történik, nagyon fontos. Jól emlékszem, hogy tavaly, 2005 tavaszán, amikor az egyetemeket jártam egymás után, még inkább tartózkodó volt a hangulat ebben a korosztályban. Még nem éreztem, hogy sikerül áttörni a generációs falat. Idén tavaszra viszont már azt láttam, hogy a nagygyûléseken a sportcsarnokok tele vannak fiatalokkal.” A KISZ-generációra szokták mondani, hogy kinevelték az utódaikat, de ebben azt hiszem a rajongótábor sem marad el. A médiamarketingen felnõtt konzumidióták, akik nem mérlegelnek, nem gondolkodnak, nem néznek a csomagolás mögé, csak behabzsolják két pofára, amit eléjük tesznek, s teszik mindezt általában alacsony iskolázottsági szinten, nos õk a jövõben is biztos szavazóbázist jelentenek majd a szegfûmintás utódpártnak. De talán még ennél is érdekesebb, ha megismerjük a mûminiszterelnök véleményét az ellenfélrõl. Nagyon tanulságos. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 436–437. oldaláról: 236

„Beszélhetünk az ellenfélrõl is. Nagyon meglepett minket, hogy a Fidesz januártól gyakorlatilag végig, az egész tavaszon hibát hibára halmozott, de most már úgy gondolom, hogy ez nem volt véletlen. Nagy szervezeteket vezetve azt kell mondanom, hogy amikor ilyen sok a hiba, az mindig súlyos szervezeti és irányítási problémákat jelez. Ez egy széjjelesõ, alapvetõen bizalmatlan rendszer, ahol senki se tudja a másikról, hogy mit akar és mit tesz. Hihetetlen centralizációval, megfelelési kényszerekkel és félelmekkel, de a hatalmas nagy rohanásban már a vezetés sem volt képes kontrollálni, mi történik alatta. Nem volt ura a helyzetnek. Senki sem volt ura a helyzetnek. Mi ezzel szemben nem követtünk el komoly hibát a kampányban. Nem volt mindig jó a kampányunk, nem volt mindig szellemes, lehetett volna jobb is, de súlyos hibát nem vétettünk. Szemben a Fidesszel, amelyik mintha teljesen megroppant volna. Mihelyt komoly tempót kellett diktálni, megroppant a gépezet. A kampány üzemszerû mûködést igényel. A mai világban kizárólag személyi függelmi viszonyokra nem lehet modern kampánygépezetet építeni. Amint elõször komolyan kellett teljesítenie, a Fidesz megroppant. Ez az igazság. De nemcsak szervezeti problémák vannak emögött. Hanem nagyon súlyos politikai problémák, gondolkodásbeli problémák, világszemléleti problémák. Hogy egy nagyon konkrét dolgot mondjak, Orbán azért volt olyan gyenge a vitában, mert ugyanazt a magatartást, ugyanazt a szellemiséget tükrözte vissza, amit az egész pártjuk, az egész politikájuk és az egész kampányuk képviselt: egy védekezõ, bezárkózó, lemondó Magyarországot. A Magyarország végveszélyben címû, hihetetlenül durva és szürke ecsetvonásokkal megrajzolt képet, amibõl a párbeszédre való teljes képtelenség is származik. Ebbõl következett az, hogy Orbán végül egyszemélyes vitaszereplõként nem akart vitatkozni, és nem akart a jövõrõl beszélni. Nem akart és nem tudott Magyarországnak programot adni. A vitánkat utólag 237

már nem egyszerûen a személyes szerepek sikerében vagy sikertelenségében látom. Nem arról van szó, hogy én jobban formáltam meg a szerepemet, mint õ. Hanem alapvetõen arról, hogy mind a kettõnk olyan volt, mint amilyen a mögötte álló párt politikai stratégiája, szellemisége és magatartása. Én offenzív, a jövõrõl beszélõ pártot képviseltem, és egy ennek megfelelõ szerepet vittem. Orbán meg olyat, amilyen a mögötte álló párt, a mögötte és a benne lévõ világ.” Hölgyeim és Uraim, ma a regnáló miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívják, nem pedig Orbán Viktornak. A hihetetlenül durva és szürke ecsetvonásokkal megrajzolt Magyarország végveszélyben címû kép mára már valósággá változott, elég ha csak az Állami Számvevõszék elnöke által mondottakra gondolunk, aki a jelen helyzetet a tíz esztendõvel ezelõtti államcsõd közeli helyzethez hasonlította. Hazánk éltanulóból a szégyenpadba került, a sor legvégén kullogunk minden tekintetben. Ikerdeficit eljárás, meg még a jó ég tudja, mi minden folyik az ország ellen. 2006 telére az offenzív, a jövõrõl beszélõ Magyarország képe mintha szerte foszlott volna a nagy büdös semmibe. Helyette a napi megélhetési gondokkal küszködõ milliók panaszos sóhajaitól hangos az ország. Úgy jártunk, mint Középfölde lakói, amikor Szauron, a Sötét Úr titokban elkészítette az Egy Gyûrût. Valamennyiünket becsaptak. Francisco természetesen nem ilyen borúsnak látja a jövõt, s benne hazánk helyzetét: Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 436–437. oldaláról: „Csakhogy ennél azért jobb állapotban van ez az ország. Most már a 2002 és 2006 is azt bizonyítja, két elbukott választás is azt bizonyítja, hogy az a politika, amit õk képviselnek: az önmagukba záródó féligazságok, a hazugságok, a megbélyegzõ ítéletek, a rágalmak politikája, az nem mûködik.” 238

Csakhogy ennél azért rosszabb állapotban van ez az ország. Most már a 2002 és 2006 is azt bizonyítja, két elbukott választás bizonyítja, hogy az a politika, amit õk képviselnek, a hihetetlen mértékû aránytalanság a médiában és annak gátlástalan kihasználása és felhasználása mocskos manipulációk céljaira, valamint a hazudozások, a vásárlók, jelen esetben a választók megtévesztése és tévedésben tartása, választási gyõzelmet hozhat. A sokkhatás csak késõbb jelentkezik. Amikor már késõ. Egészen addig, míg a bili egyszer csak ki nem borul és magától a politikai géniusztól tudjuk meg, amit eddig nekünk mondtak, abból egy árva szó nem sok, de annyi sem volt igaz. Becsaptak minket, végig hazudtak nekünk. A költségvetés összeállításakor láthattuk, hogy tulajdonképpen az õszödi beszédben sem mondott teljesen igazat Francisco, amikor azt állította, hogy „elkúrtuk”. Emlékszünk még? Azt mondta a mûminiszterelnök a költségvetés tervezésekor a minisztereinek: „Most hazamentek, sírhattok is egy kicsit, de egyelõre ne csináljatok semmit. Én majd osztok-szorzok, és aztán szólok, hogy mennyi pénzetek van.” Aki ki tud jönni ennyibõl, az miniszter marad, aki nem, attól érzékeny búcsút veszünk. Nekem, mint külsõ szemlélõ számára az jön le ebbõl az egészbõl, hogy Francisco a felelõs mindenért, hiszen magához vont minden döntési jogkört, osztott-szorzott, s aztán megmondta, hogy ki mennyivel gazdálkodhatott. Gyakorlatilag senkitõl és semmitõl sem zavartatva hozta meg a döntéseit, másnak azokba beleszólása nem nagyon lehetett, vagyis tulajdonképpen õ kúrta el. Nem kicsit, nagyon! Egyelõre a zseniális stratégiai képességek, a kimagasló politikusi attitûd, a rendszerben való gondolkodás különleges képessége nem nagyon látszik. Idézet az Index internetes portálról:

239

„Még senki sem látja, milyen lesz az új Magyarország A költségvetési kiigazítás elindult, az azonban nem látszik, milyen is lesz az az „Új Magyarország“, amelynek érdekében ma jelentõs teher hárul a társadalomra. Reformokra szükség van, illetve szükség volna, mert az igazán nagy változásoknak még nyoma sincs. Pedig több éven keresztül sem társadalmi, sem gazdasági értelemben nem lehet fenntartani egy reálbércsökkenéssel vagy stagnálással, a kereslet visszaszorításával járó gazdaságpolitikát. A kormány jelenleg tankönyvszerû, biztonsági gazdaságpolitikát folytat, de az elõrelépéshez ennél többre lenne szükség. dg”

Most nézzünk néhány gondolatot Francisco sajátos demokráciafelfogásáról. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 439. oldaláról: „Ami szélesebb értelemben az egész baloldalt illeti, ott az a legfõbb kérdés, hogy amit mi hitelesnek gondolunk, azt elfogadja-e hitelesnek az ország. Ehhez nekünk is változnunk kell. Méghozzá abban az értelemben, hogy a demokratikus baloldal jelzõs szerkezetben most a demokratikus jelzõre kell nagyobb hangsúlyt tennünk.” Az október 23-i képsorokat, vagy az érdekegyeztetõ fórumon történteket mindannyian láttuk. A különbözõ civil- és szakmai szervezetek semmibe vételét látva, asszem ez a hangsúlyeltolódás még várat magára. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 442. oldaláról: 240

„Nem hiszek abban, amiben a hagyományos baloldal hisz, hogy úgy lehet egy országot formálni, mint ahogy a gyurmázásnál formázzuk a dolgokat. Bárcsak lehetne, de nem lehet. De azt láttam a választási kampányban, hogy van egy erõs vágy sokakban: nyugatosodni, polgárosodni, modernizálódni, szabadnak lenni, és közben nem szégyellni, hogy magyar vagy. Ki tudod-e nyitni ezeket az ajtókat? Ez a te dolgod. A politikusé. Vagy az emberek legrosszabb ösztöneivel játszol. Szerintem a Fidesz az utóbbit csinálja.” No és te, drága barátom Francisco? Te mi a rossebet csinálsz? Mer’ hogy „nyugatosodni, polgárosodni, modernizálódni, szabadnak lenni”, na azt aztán nem hagysz bennünket. Lassan az utolsó bõrt is lenyúzza rólunk az APEH. Ha valaki nemzeti színû zászlóval ki mer menni az utcára azonnal megállítja a rendõr. Próbálná megtenni ezt az Amerikai Egyesült Államokban! És ejtsünk néhány szót a jólétrõl is, ahogyan Francisco látja. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 442. oldaláról: „Egy dolgot tudok maguknak mondani. Több értelme lesz mindannak a gürcölésnek, amit csinálunk. Hogy érdemes lesz dolgozni, és több lehetõség lesz dolgozni. Küzdést tudok csak ajánlani. Ez a legtöbb, amit adni lehet az embereknek. És bólogattak és értették. Nem akarták, hogy ezt mondja nekik a miniszterelnök: az a programom, hogy ötezer forinttal többjük legyen. És ha ezt értik, akkor ez nagy dolog. Ennek a végén egy felvilágosult, okos ország van, egy polgárosult ország, ahol a saját faludban is egy kicsikét úgy érzed magad, mintha Nickelsdorfban lennél.” Dolgozz értem, s nekem akkor jó lesz! S ha te erre rábólintasz, mi több, helyeslõen bólogatsz, na onnantól kezdve te már egy nyugatiasodott, modernizált és felvilágosult barom vagy, mer’ nagy nehezen 241

végre megértetted a lényeget, leesett a húszfillésre, itt minden értem van, itt mindennek engem kell szolgálnia – mondta Mammon és elégedetten hátradõlt sátáni trónusán. Persze lehet, hogy megint velem van valami baj, mert nekem a szocialista kormányok hatalomra kerülése után soha nem a nickelsdorhi, hanem inkább a tiranai „polgárosodás” szokott az eszembe jutni. Nézzük, hogyan vélekedik a kötet szerzõje Gy. F.-rõl, a konstruktív politikusról. Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 448. oldaláról: „Igen, Gyurcsány Ferenc, bár nagyon határozott és energikus politikus, ha tetszik, igazi vezéregyéniség – most legyõzött ellenfelével szöges ellentétben –, nem autokratikus, nem konfrontatív hajlamú, hanem konstruktív és együttmûködõ személyiség. Aki politikai helyzetés tárgyismeret, továbbá határozott vízió, koncepció és konkrét elképzelések tekintetében mentálisan lényegében már 2002 táján készen volt arra, hogy kezébe vegye az ország kormányzását.” „Akinek nem tetszik, el lehet menni! Tessék!” Ilyen Francisco, amikor konstruktív és együttmûködõ? Vajon milyen, amikor nem az? Lelõ valakit? Tényleg ugyanarról az emberrõl beszélünk? És egy újabb idézet ugyanerrõl az oldalról: „Amit 2004 nyara és 2006 tavasza – a kormányfõváltás és a parlamenti választások – között produkált, az óriási politikusi teljesítmény.” Ezek Debreczeni szavai. „Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk 242

túl az ország lehetõségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl hogy a szarból vissza hoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Ezek meg Francisco szavai. Maga a könyv fõszereplõje, vagy ahogyan Debreczeni oly gyakran szerepelteti, hõse az, aki rácáfol a szerzõre. Azé’ ez szigorú, nem? Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 449. oldaláról: „Rendelkezik azokkal a különleges intellektuális képességekkel, amelyek a politikában nélkülözhetetlenek a kiemelkedõ teljesítményhez: villámgyors logikai és elemzõkészség, helyzetfelismerõ és -átlátó képesség, magas szintû stratégiai gondolkodás, remek taktikai érzék, azonnali reagálókészség stb. Nem mindennapi kommunikációs képességekkel bír. Szuggesztív, magával ragadó szónok, kitûnõ debatter, aki ráadásul rugalmasan, olykor eredeti módon használja a modern média természetének megfelelõ látványelemeket (kifordítja a zsebeit, váratlanul odaül az ellenzék vezéréhez), és nem riad vissza a populáris gesztusoktól.” Kevéssel ezelõtt Debreczeni a mûminiszterelnököt még mint a parlamentarizmus feltétlen hívét, mutatta be nekünk, szembeállítva az elvetemült Viktor királlyal, aki populista politikát folytatva egyenesen isteníti a népet. Most pedig egyszerre erénye Fletónak, hogy idõnként nem riad vissza a populáris gesztusok használatától sem. Most akkor, hogy is van ez? 243

Most akkor miniszterelnök-e Francisco, vagy csak egy silány utánzat, egy amolyan mûminiszterelnök, extra csilli-villi díszcsomagolásban? Idézet Debreczeni József „Az új miniszterelnök” címû könyvének 450. oldaláról: „De mitõl lesz valakibõl államférfi? Ahhoz – mindezeken túl – szükséges még valami. A nagy politikusnak túl kell lépnie a jelenen. Abba az irányba, amit a politikusi hivatástudat jelöl ki számára. Nemcsak politikai realistának, hanem politikai idealistának is kell lennie. A kettõnek együtt. Erõs vízióval és koncepcióval kell rendelkeznie. Idõtálló, a saját korán túlmutató alkotást kell létrehoznia.” Önök látják a koncepciót? Mer’ én csak a nagy büdös semmit látom, azt is jó drágán. Ez a könyv, Hölgyeim és Uraim, nem Gyurcsány Ferencrõl szól. Legalábbis nem arról az emberrõl, akit ma ezen a néven, mint Magyarország regnáló miniszterelnökét ismerjük. A könyvben leírtak köszönõviszonyban sincsenek a valósággal, a népért, az országért, a közért tenni akaró államférfi helyett csak egy hatalommániás, mindenkit a betonba döngölõ, ellentmondást nem tûrõ hórihorgas ripacsot látunk, egy pojácát, aki azt hiszi magáról, hogy õ az Atyaúristen. Pedig a vég már közeleg. A sírt pedig, hol lassan egy nemzet süllyed el, népek veszik majd körül és nem értik, hogy ezek a magyarok, akik idestova már kétezer éve ezen a vidéken éltek, hogy lehettek ilyen hülyék, hogy háromszor is önként és dalolva magukra húzták a kommunistákat? Hát úgy, hogy három a magyar igazság... Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

244

A LÉTEZÉS VÉGE? – avagy Hol húzódik a társadalmi tûrésküszöb határa? –

Idézet Drábik János „Mi is a baj? S mi rá a helyes gyógymód?” címû tanulmányából: Magyar ingatlanok külföldi felvásárlása „A BBC-ben komoly szakemberek kerekasztal-beszélgetésben foglalkoztak azzal, hogy Magyarországon nagyon olcsóak az ingatlanok, és tulajdonosaik igen csekély fizetésbõl, illetve nyugdíjból élnek és ezért könnyen rászoríthatóak lennének arra, hogy ezeket az ingatlanokat eladják. Az is felmerült, hogy ingatlanadó kivetésével ez az eladási folyamat felgyorsítható. Az egyik közgazdász fölvetette, hogy tudomása szerint Magyarországon sok nyugdíjasnak van magántulajdonában a lakása, mivel az állam eladta nekik. Ha bevezetik az ingatlanadót, akkor ezek csekély nyugdíjukból képtelenek lesznek azt fizetni. Tömegesen kényszerülnek eladni lakásaikat. Az ingatlanok ára még jobban leesik. Javasolni kell az angol kormánynak, vásárolja fel ezeket potom áron, majd pedig ajánlja fel ingyen az angliai színes bevándorlóknak. Így részben megszabadulhatnának tõlük. A kerekasztal résztvevõiben általános derültséget keltett az emberbarát közgazdász ötlete. Rövid idõvel ezután megjelent egy híradás a Magyar Nemzet címû lapban az ingatlanadóról. Még egy táblázat is készült az adó várható nagyságáról. Ebbõl kiderült, hogy Budapesten egy szerény, 50 245

négyzetméteres lakás adója évente akár 360 000 forint is lehet. Vagyis havi 30 000 forint, míg az átlagos nyugellátás jelenleg 60 000 forint. Még a Gyurcsány-csomag ismertetése elõtt Bokros Lajos és három liberális közgazdász társa is már tett egy csomagajánlatot. Ebben megjelent az ingatlanadó követelése. A lakás értékének arányában már az 1% is 10-15 000 forintos adóterhelést jelenthet havonta. Ezeket a lakásokat az emberek egyszer már megvásárolták az alacsony bérükbõl a kommunizmus idején. A rendszerváltás után eladták nekik másodszor is. Leadózott pénzükbõl fizették ki, és sokan még ma is fizetik a törlesztõrészleteket. Most pedig a mesterségesen felduzzasztott költségvetési hiányra, valamint az ugyancsak mesterségesen és tudatosan elõállított külkereskedelmi hiányra hivatkozva el akarják venni ezeket az ingatlanokat a nyugdíjasoktól, a nyugdíjukhoz képest szégyentelenül magas adóval. Az otthonaiktól ingatlanadóval megfosztott alacsony jövedelmû rétegekhez tartozók közül sokan hajléktalanok lesznek. Õk a globalizáció által szétroncsolt társadalom, a tõke szabad garázdálkodását jelentõ liberális pénzuralmi-rend áldozatai. A havi 100 000 forintos nettó átlagkereset sem nyújt védelmet az ingatlanadóval szemben. Nézzük, hogy most mit ír errõl az embertelen ingatlanadóról a liberális közgazdász, Kornai János. Abból indul ki, hogy új törvénnyel bevezetik az ingatlanadót és azt az önkormányzatok egyik legfõbb bevételének minõsítik. Ennek érdekében úgy szervezik át az adórendszert, hogy az önkormányzat erõsen érdekelté váljék az ingatlanadó behajtásában. Kialakul az új adónem beszedésének apparátusa, és az rutint szerez ebben a tevékenységben. Az állampolgárok az idõ múltával megszokják, hogy az ingatlan után adót kell fizetni, hogy ez az élet természetes rendje. Így sikerül új bevételt kialakítani, amelynek a tartós fennmaradására erõs biztosítékok épülnek be a társadalom intézményeibe és magatartási normáiba.”

246

Annak idején Bayer Zsolt foglalta kötetekbe publicisztikáit „Hol a pofátlanság határa?” címmel. Valamint az õ nevéhez fûzõdik a Bayer-féle relativitáselmélet is, mely nem kevesebbet állít, minthogy mindig van lejjebb. Még akkor is, ha az ember azt hinné, hogy innét lejjebb mán osztán tényleg nincs, mer’ hogy a mélységmérõ ez idõtájt azt jelzi, hogy elérkeztünk a barlangi trollok világához. És valóban. Ismét felsejlik elõttünk egy olyan vonatkoztatási pont, ami, ha bekövetkezik, ismét el kell gondolkoznunk azon, hogy még áll-e a Bayer-féle relativitás-elmélet, vagy mint már oly sokszor, ezúttal is megdõlni látszik. 2006. október 23-án megtapasztalhattuk, hogy ha kilépünk az utcára, immáron fizikai létezésünkben vagyunk fenyegetve a hatalom által. 2008-tól, ha bevezetésre kerül az általános ingatlan adó, azaz minden ingatlan után adót kell majd fizetni, tehát a legkisebb panellakás után is, már az utcára sem kell kilépnünk, hogy megvalósuljon a fizikai létezésünkben való fenyegetettség az államhatalom részérõl, már az elegendõ okot szolgáltathat az ingatlan jelzáloggal történõ megterhelésére, hogy egyáltalán létezünk. Ha nem tudod befizetni az adót... Azé’ ez nem semmi! Arra talán még a kommunista nagy elõdök se gondótak vóna, hogy késõi leszármazottaik ily tökélyre fejlesztik a társadalom módszeres és szisztematikus kifosztásának aprólékos metodikáját. Gratulálunk az eftársaknak! (Vagy ahogyan azt annak idején James Gond, a Kárpátok egykori géniusza, a varaderói gigoló szokta volt mondani: „Basszátok meg, megérdemlitek!”) Megyünk tovább. Eddig legalább volt egy szint, ami után jelzáloggal lehetett megterhelni a sokszor egy nehéz élet munkájával összekuporgatott, és a család egyetlen vagyonkáját képezõ 35 m²-es házgyári technológiával készült kalodaipari vasbeton kuckót, polgári nevén a panelt, ha mondjuk nem tudtad kifizetni valamelyik szolgáltató követelését. Ebben az esetben még mindig kérhetted a szolgáltatás szünetelteté247

sét, vagy kikapcsolását. No, de az ingatlanadónál mit kérhetsz, hogy jöjjenek ki, oszt’ lõjenek fejbe és akkor nem okozol több gondot az APEH-nek? Nincs több papírmunka meg ilyesmi? Mert most már ezek után lassan ez következik. Az egészségügyet a tankönyvközgazdászok nyomdokain járó kalmárlelkületû kontár neoliberális kufárok manapság a modern kori Taigetosz szerepében igyekeznek feltüntetni, az általános ingatlanforgalmi adóval pedig még rá is tesznek egy lapáttal, kétségbeesetten kepectetnek, hogy megfeleljenek a Világbank elvárásainak, miszerint a Kárpát-medencében mindösszesen 6–8 milliónyi magyar kívánatos, a többiek meg a „hulljon a férgese!” alapon majd csak eltûnnek valahogy a történelem és a demográfia feneketlen süllyesztõjében. Nincs bõr a képükön! Semmi sem érdekli õket! Egy a lényeg! A profit meg legyen! A többi nem számít! Például az sem, hogy annak idején, még az átkosban, az OTP egyszer csak kapta magát és aszonta, hogy õ most egyoldalúan szerzõdést módosít, mer’ hogy megváltoztak a piaci viszonyok, te meg fizess magasabb kamatot. Miért? Csak úgy! Te meg kénytelen voltál magasabb kamatot fizetni, mert nem volt apelláta. Hoppá! Majd’ elfelejtettem, dejszen akkó’ még nem éltünk demokratikus jogállamban, meg nem vótunk a nagyságos és fényességes Európai Porta teljes jogú tagállama, úgyhogy ez még – ahogy mondani szokás – sok szódával, de elment. Ami igaz, az igaz, annyi kedvezmény azért volt, ha ki tudtad nyögni a fennálló tartozásod felét, akkor cash-ben (az akkori frazeológia szerint: kápében) egyszer s mindenkorra letudhattad az adósságodat. Magam is emellett a megoldás mellett tettem le a voksomat – gyõzködtem is édes szülém, mondván – saját tulajdonba megy át a magyar proletariátus jelentõs részében a család egyetlen vagyonkáját képezõ 35 m²-es házgyári technológiával készült kalodaipari vasbeton kuckó, polgári nevén a panel, innentõl kezdve mán nem módosítgathatnak ezt vagy azt, innentõl kezdve most mán a miénk. 248

Vót !!! Eddig, kezit csókolom! Mer’ hogy mostan megint rájuk gyött a huncutság oszt’ aszt találták ki, hogy akkó’ mostan – csak úgy, egy hirtelen ötlettõl vezérelve – mögadóztatják, hogy egyáltalán lakni, létezni merészelünk valahol. Beszarás. Ezek után mán csak a füst adó és az egyedi számlálóberendezéssel az egyes lélegzetvételt is nyilvántartó, mérésen alapuló, valamint a tüdõ vitális képességeit is figyelembevevõ légkapacitási járulék következhet. És itt még nincs vége! Vegyük például a szocialista nagyváros öntudatos polgárának esetét. A szülõk OTP-re vették a panelt még annak idején az átkosban (1975). Az eftársak mán akkor értettek a módihoz, sok hasonló sorsú honfitársunkhoz hasonlóan csak valami röpke 35 évre adósodott el a család. Aztán jött a már az elõbbiekben említett OTP-s kamatmizéria, megint fizettünk, mint az a bizonyos katonatiszt. (Csak úgy mellékesen jegyezném meg, tényleg az élet a legnagyobb rendezõ, és bizony a sors fintorog a legsûrûbben, de legalábbis a sors fintorával szembesülhetünk a leggyakrabban, az OTP most esett át arculatváltozáson és az új embléma mellett új jelmondatuk is van, amely így hangzik: „Megbízunk egymásban!” Beszarás, nem? Képzeljék el, milyen lenne, ha még nem is bízhatnánk meg bennük? Bele se merek gondolni:-) Megyünk tovább. Aztán amikor a gengszterváltás következtében munkanélkülivé vált pógár nagy nehezen kiperkálta valahogy a magyar proletariátus jelentõs részében a család egyetlen vagyonkáját képezõ 35 m²-es házgyári technolágiával készült kalodaipari vasbeton kuckó, polgári nevén a panel után fizetendõ hagyatéki illetéket, mindezek után még rajtam akarnak elégtételt venni azért, hogy egyáltalán létezni merek, sõt, nem átallok lakni valahol. Fizessek érte! 32 éve benne lakom, adózott keresetbõl vásároltuk, már hagyatéki illetéket is fizettem érte, most meg még adózzak is utána! Önök értik ezt? 249

Olyan ez, mint amikor Don Tollerone, Mediterrán Moszkva egykori rettegett ura teleszórta Mediterrán Moszkva belvárosát a jellegzetes alakjukról a dús képzeletû nép által csak Toller-péniszeknek nevezett parkolóórákkal. Benn laksz a tízemeletesben vagy harminc éve, a ház elõtt parkol az autót, innentõl kezdve viszont fizess azért, hogy ott állhat a ház elõtt a kocsid. De mire föl is fizetnél, hiszen semmilyen plusz szolgáltatást nem kapsz érte, a parkolóhely a tízemeletes házzal együtt harminc éve megvan. Nem most építették, nem a város építette. Hirtelen felindulásból azt kell mondanom, hogy a miniszterelnök eftárs bizony erõsen tévedett, amikor lekurvázta az országot. Nem az ország a kurva, hanem ezek a kutyaütõk. Azok, mert prostituálódtak. A pénzért mindent! Illetve mindent azért mégsem, mert a közért való tenniakarásnak mintha nyögés lenne a vége, de legalábbis eftikéim áldatlan tevékenységében még csak nyomokban sem lelhetõ fel. De térjünk még vissza egy momentum erejéig a többszöri fizetés ugyanazért a valamiért címû elvhez. Ismét csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a nagyságos és fényességes Európai Porta több alkalommal is beszólt kis hazánknak, hogy az eftársak most mán méltóztassanak felhagyni a többszörös adóztatással. Nem tudom Önök számolták-e az elõzõ bekezdésekben, hogy akkor most tulajdonképpen hányszor is fizettünk ugyanazért? Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de az önvédelembõl való ölés alól még a Biblia is felmentést ad. Úgy tûnik Mammon földi helytartói lassan nem hagynak más lehetõséget nekünk, hiszen magukat a törvények fölé helyezve lassan most már fizikai létezésünkben fenyegetnek minket. Vajon milyen jogi eszközök vannak még a kezünkben, vannak-e egyáltalán jogi eszközök a kezünkben, és érvényt tudunk-e szerezni ezen jogi eszközöknek fellépve a zsarnok ellen? Bizony nehéz kérdések ezek, mégis azt mondom, a legnagyobb adu ász nálunk van. A kétkedõknek megnyugtatásul csak annyit, amit annak idején a MacLeod 250

klánbeli Duncan MacLeod mondott: „A jó mindig gyõz. Te ezt nem tudtad?” Bizony, kedves barátaim, a jó mindig gyõz, mert ha velünk az Isten, kicsoda ellenünk? Már pedig az Úr a mi oldalunkon áll. Számos tanúbizonyságát láthattuk már annak a népi bölcsességnek (ne feledjük, a nép szava Isten szava!), hogy az Isten nem bottal ver. Elég ha csak az elõzõ pécsi polgármesterre utalok. Hiába a nagy gazdagság, a nagy vagyon, a befolyás, ha kiterítve fekszel a kórházi ágyon és csak gépekkel tartanak életben. Egy szempillantás alatt szertefoszlik minden. Ahogy mondani szokás, „ember tervez, Isten végez. Az ember – és ennek is egyre több jelét láthatjuk – hajlamos arra, hogy néha Istent játsszon, elbizakodottá válik, azt hiszi magáról, hogy õ felette áll mindennek és mindenkinek. A magasról aztán nagyot lehet zuhanni. Megint csak jó példa erre Vitéz László, Mediterrán Moszkva hajdani erõs-embere. Nem sokkal a baleset elõtt adott egy interjút a Heti Válasznak, hogy nem kell Pécsre autópálya, mer’ az túl drága. Most arra ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát, hogy 2002-ben nem volt MSZP-s politikus, aki ne a 6-os út autópályává változtatásával kampányolt volna, amibõl aztán végül is nem lett semmi. Az a pár kilométer, ami Stern úr székébe került, annyi, mint a német szóban a nix, semmi. Én csak annyit mondok, hogy az autópályán – normál üzemmenetben, tehát az esetek nagy többségében – nincs szembe-forgalom, tehát jóval biztonságosabb a közlekedés és gyorsabb a haladás, mint például egy „normál” fõközlekedési úton. Tehát a sztrádán – ugyan ott sem megengedett, de legalább – kevesebb veszéllyel jár kiló hatvannal száguldozni, mint mondjuk Tamási és Iregszemcse között a bekötõúton, akármilyen jó vasat is toltak a kis térségi fõ hallja kend segge alá. Ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatta. Tehát nyugodtan leszögezhetjük, hogy eftikéim totális szakmai analfabéták, legyen szó az élet bármely területérõl. Spórolni nem tudnak, soha nem is tudtak. Csak eltakarítani tudnak, megtakarítani nem, mert mindig rossz helyen próbálnak „ócsítani” (copyright by Megyó:-). 251

AZ EMBERI ÉLETEN NEM LEHET SPÓROLNI, MERT ANNAK ÉRTÉKE FELBECSÜLHETETLEN! És ez még akkor is így van, ha annak idején a nagy Sztálin a bizonyos nagyságot meghaladó hullahegyeket, csak mint statisztikai adatot kezelte. Ezt ne tessék elfelejteni! Még nincs általánosan bevezetett ingatlanadó. Egyelõre! De még lehet! Jó Ha Figyelünk! És szárazon tartjuk a puskaport! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

252

KÓKA JOHNNY, AZ 1ÜGYÛ ÍGÉRGETÕ

A Pannon Puma és a Hun Hiéna névadója ma reggel (2007. 02. 01.) a Párt-keltében könnyelmû kijelentésre ragadtatta magát. Azt találta mondani, hogy neki, ha törik, ha szakad, 2010-re, amikor Mediterrán Moszkva a vén Európa Kulturális Fõvárosa lesz röpke egy esztendõre – mellyel kapcsolatban nekünk tükéknek most már egyre erõsebbek az aggályaink –, no szóval neki 2010-re, ha a fene fenét eszik, akkor is autópályát kell vinnie Pécsre. Ahogy a dolgok jelenleg haladnak – vagy inkább nem haladnak – nagyon úgy nézem, hogy sem a kulturális fõvárosból, sem az M6-os autópályából nemhogy 2010-re, de 2020-ra sem lesz semmi. Kóka Johnny, a neoliberálisok új erõs-embere, Francisco jobbkeze. A koalíció lassan kezd hasonlítani egy a Magyar Néphadseregben rendszeresített harckocsi dandárhoz. Ha jól emlékszem azt hívták magasabb besorolású harci egységnek, melynek kijárt a minden oldalú biztosítás. No, hát a mûminiszterelnök is szereti a minden oldalú biztosítást, ezért mindent elkövet, minden követ megmozgat azért, hogy az õ embere kerüljön a Szabad Demokraták elnöki székébe. Legalábbis arra a kis idõre, amíg ezt a feladatát beteljesített pártképzõdményt, véd- és dacszövetséget le nem bontják véglegesen. A megélhetési politikusok majd rendre átülnek a megfelelõ pártokba, a Madamme által Dirigált Flúgosok gyülekezete pedig, átveszi a „mérleg nyelve” státuszú mankópárt” stafétabotját és botladozva tovább kocog majd a politikai versenyfutás mókuskerekében, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. 253

A jól bejáratott módszereknek most is nagy hasznát veszik. Ahogyan annak idején Francisco gyakorlatilag kilóra kivásárolta a szegfûmintás utódpártot az egykori nagy elõdök, az eftársak alól, most valami hasonlónak lehetünk szemtanúi, igaz, némileg szolidabb kivitelben. Ahogyan arról az Index internetes portál is tudósít minket: „A semmibõl lett polgármester a tagtoborzó SZDSZ-es Drávapiski frissen megválasztott SZDSZ-es polgármestere jár az élen a szabad demokraták baranyai tagtoborzásában. A falubeliek szerint egy évvel a választás elõtt tûnt fel, elkezdte „etetni-itatni” a népet, és ez az elmaradott Ormánságban elég volt a gyõzelemhez.” Forrás: Index

Haspárti Magyarország a végeken, a kis falvakban még mindig megvezethetõ, hiszen a nép, az istenadta, alul-informált és tájékozatlan. A tetõre felfuttatott szalagantennával csak az m1 és m2, valamint a – jóval idõ elõtt – meghosszabbított sugárzási engedéllyel bíró két kereskedelmi csatorna adása fogható. Azok meg aztán a hiteles tájékoztatás és a közszolgálat szempontjából annyit érnek, mint a német szóban a nix, vagyis semmit. A módszer azonban beszédes. Azt is mondhatnánk, jelzésértékû. A szavazópolgárra csak addig van szükség, amíg behúzza az x-et. Alul tõkésítettségébõl, vagyontalanságából fakadóan olcsón megvásárolható. Csak emlékezzünk a 2002-es és 2006-os választásokra, ahol bizonyos kisebbségi csoportok szavazatait hasonló módon vették meg. Pedig az igazi biznisz még hátra van. Eddig csupán a nemzeti vagyonnak mintegy 20%-át kitevõ ún. termelõi vagyont privatizálták. Az ingatlanvagyon – lásd az ingatlanadó tervezetét!!! – és a termõföld még vissza van. Nem mindegy tehát, hogy a bulldozer-politika kivitelezése során a mindent eltaposó szocialista gõzhenger volánját tekergetve ál254

landóan hátra kell-e pillantani, hogy éppen ki akarja belevágni a nagy-kést a hátunkba, vagy nyugodtan hátradõlhetünk, mert a mi emberünk az, aki hátul teljes gõzzel lapátolja a szenet a kazánba. No, hát erre a képzeletbeli kazánfûtõ szerepre szemelte ki – jó pénzért – Kóka Johnny-t Francisco, a lárvaarcú zsarnok. Igaz, 100%-os biztonság nem létezik, mert hát magunk közt legyen mondva, egyáltalán nem kizárt, ha egyszer csak kinyílik a csipája a mi helikopteres csókánknak – elvégre éveket eltöltve a nagynevû KISZ-fiú mellett a koszon kívül azért csak ragad rá valami –, szóval ha ne adj’ isten, Kóka Johnny egyszer csak öntudatra ébred, egyáltalán nem kizárható, hogy nem csapja pofán a szívlapáttal egykori mesterét és nem ugrik oda azonnal a kormányhoz. Mivelhogy szorít az idõ. Méghozzá baromira. Az egy dolog, hogy most, 2007 elején hogy állnak a parlamenti pártok a népszerûségi versenyben. Több okból kifolyólag is. Egyrészt mert manipuláltak a listák, lásd Dávid Ibolya, mint az egyik legnépszerûbb hazai politikus, aki a választókörzetében a fasorban sem volt, másrészt nem most vannak a választások, hanem majd csak 2010-ben. (Csak így a szokásos módon, zárójelesen vetném közbe: nem tudom megfigyelték-e, parlamenti választások között a narancsos ellenzéki párt valósággal szárnyal, a posztkommunisták hibát hibára halmoznak, egyszerûen nem megy nekik a kormányzás, a finishre azonban valahogy mindig elolvad a hatalmas elõny és a képzeletbeli célszalagot már a szegfûmintás utódpárt versenyzõje szakítja át elõször, mi meg azon kapjuk magunkat, hogy a létezõ legszarabb négy éves ciklust maguk mögött tudva – benne egy miniszterelnök buktatással – nem hogy nem veszítenek, de még növelik is a támogatottságukat, húsz képviselõvel többen vannak, mint annak elõtte. Na erre mondja asztat a Johnny – nem a Kóka, hanem a Gold –, hogy „nagyot koppan, aztán elhallgat”.) Szóval, szorít az idõ, mert ha a terveket nézzük, a mostani négyéves ciklus végére teljesen le akarják rabolni az országot, és ha az eredeti 255

terv szerint haladnak, hát bizony egy laza polgárháború kirobbanása is benne van a levegõben. Konkrétan az általános ingatlanadó bevezetésére gondolok. Ha nem is olyan nagyságrendben vezetik majd be, ahogyan az Drábik János „Mi is a baj? S mi rá a helyes gyógymód?”címû kitûnõ tanulmányában olvasható, akkor is megjósolható, hogy a tömeges munkanélküliség mellett a tömeges, államilag levezényelt vagyonelkobzás, de talán korrektebbek vagyunk ha azt mondjuk, kifosztás az, ami immáron a végletekig atomizált magyar társadalmat is a grabancánál kapva fogja felrázni, és miközben több-százezres tömegnél veri majd ki a biztosítékot az állami önkényuralomnak és a kapzsiságnak ez a sajátos keveréke, egyszersmind gyúelegyként is szolgálhat egy polgárháborús helyzet kirobbanásához és eszkalálódásához. Mielõtt még bárki félreértené az elõbbiekben leírtakat! Mivel magam a szemléletesség híve vagyok, mondanék egy konkrét példát. Képzeljük el azt a szituációt, amikor egyszer csak csöngetnek. Kinyitod az ajtót, ott áll a végrehajtó a szerv társaságában és közli, hogy azonnali hatállyal el lehet hagyni a bérleményt. (Ismét csak zárójelesen jegyezném meg, hogy ebben az esetben a tulajdonodat képezõ 35 m²-es kalodaipari vasbeton kuckó, polgári nevén a panel szóhasználat helyett teljesen jogos a bérlemény kifejezés alkalmazása, hiszen az általánosan kivetett ingatlanadót gyakorlatilag az állam által mindenkire kirótt lakbérként is értelmezhetjük. Egyáltalán nem járunk messze a valóságtól! Sõt! A helyzet még rosszabb, hiszen ezt a pénzt tulajdonképpen azért szednék be tõled – meg persze tõlem is –, hogy egyáltalán létezni merészelsz, nem átallasz lakni valahol! Magyarán már a lakhatáshoz sincs jogod, azért is fizetned kell! És ez nem vicc!) Ez a Feri gyerek is bebizonyította már párszor, hogyan kell jó idõben jó helyen lenni. Nem, ezúttal nem Franciscóra, a mûminiszterelnökre gondolok, hanem a kistérségi fõ hallja kend szõlõbirtokos uraság feleség tángáló Wekler Ferenc képviselõ úrra gondoltam. Hát persze, hogy õrá gondolt ez a Johnny fiú, amikor az M6-os kormánybiztosán jár az esze. Hát ki másra is gondolhatott volna? Dobja magát, nem igaz? 256

A gyanútlan olvasóban most persze felmerülhet a kérdés, miért van ez így? A válasz roppant egyszerû. Azért van ez így, Istenben szeretett felebarátim, mert a gyarmatbirodalom urait lélektelen kufárok módjára gátlástalanul kiszolgáló internacionalisták és kozmopoliták – a két gyökértelen kaszt, akiknek aztán tényleg nincs hazájuk, egy sem, hiszen õk világpolgárok (ahogyan Morvai úrhölgy oly helyesen definiálta, õk a magukfajták, olyan maguknak valók) – szóval csak õk, a nemzetre, a közösségre, a hagyományokra, az elõdök tiszteletére oly érzéketlen gyökértelen kaszt tagjai azok, akiknek semmi sem számít, csak a tõke, a javak és az áruk szabad áramlása, ahogyan azt a nagyságos és fényességes Európai Porta elsõ számú direktívája oly precízen és pontosan leírja. No és persze Mammon elsõ számú direktívája: a profit. Tessék mondani, hogy áll a New York-i tõzsdén most a lelkek árfolyama? Mit mutat a BUX-index? Azt, hogy buksz egy hatalmasat? A kamatos kamattal bíró hitelpénzzel a végletekig eladósított világban felelõtlenül tobzódnak, érzéketlenül játszadoznak milliók életével a gyarmatbirodalom félperifériáin, miközben olyan meggondolatlanságra ragadtatják magukat, amit még az ókori Római Birodalom sem mert megtenni, elvárják a megnyomorított millióktól, hogy szeressék a zsarnokot. A félelem valamiféle kifelé mutatott látszat tiszteletet talán képes kreálni, ideig-óráig, de szeretetet egészen biztosan nem. Nem bizony, merthogy a szeretet az szívbõl jön. Nekik pedig nincs szívük. Akárcsak helytartóiknak, akik engedelmes szolgaként szinte gombnyomásra nyomorítanak el egész országrészeket – vagy ahogyan manapság oly divatos szóhasználattal élve – jelszó: legyünk trendik! – amolyan unijósan szokták mondani, régiókat. Mit érdekli ezt a helikopteres Johnny gyereket, hogy hol hány kórházat zárnak be, hiszen õ úgyis magánklinikán kezelteti magát, ha netalán tán beütne valami nyavalya. Gondolom õ is, akárcsak fõnöke Francisco, teker még néhányat a présen, mindketten érzik, valami még sincs egészen rendjén. A kelleténél kicsikét jobban szórták a lóvét, a gyarmatbirodalom rettegett urai talán csendben a szõnyeg 257

szélére rendelték õket és eszükbe juttatták, hogy mindig a Gazda az elsõ, csak miután õt és a profitéhségét kielégítették, csak aztán tömhetik a saját zsebüket! (Ezt most így konkrétan és hirtelen nem tudnám megmondani, hogy hányas számú direktívája ez a nagyságos és fényességes Európai Portának, de hogy ott van az elsõk között, az hétszentség.) Na szóval. Nem régiben jött a hír, hogy ez a Johnny gyerek eladta a helikopterét. Most, hogy azért adta el, mert kellett a lóvé a házépítéshez, vagy valami más oka volt, tudja a rossebb? Nem is akarnék én itt találgatni, mert a miniszter úr azonnal pörre megy, ahogyan arról a híradásokból értesülhettünk, meg aztán nem is õ építi azt a nem tudom én hány százmilliós kacsalábon forgó kis kulipintyót, hanem valami cég, amiben õ is tulajdonos, vagy valami ilyesmi. Szóval ember legyen a talpán, aki kiigazodik ebben a katyvaszban. Igazodik a nagyfõnökhöz, próbálja felvenni az üzemi fordulatszámot. Nomentán hasonlót már láttunk, amikor Francisco szaunafelújítással egybekötött liftbeszerelési ingatlanbravúrjairól adott számot a Magyar Nemzet, ámbátor annak is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Hiába no, egy következmények nélküli országban mán csak ilyen az élet. Egy a lényeg, Kóka Johnny elõre megfontolt szándékkal, nagy nyilvánosság elõtt, balos média-proletárok és a publikum széles nyilvánossága elõtt kijelentette, hogy 2010-re neki mindenképpen autópályát kell vinnie Pécsre. (Beletörött ebbe mán nagyobb emberek bicskája is! Ezt ne tessék elfelejteni!) Hát nem tudom. Ha Wekler képviselõ úr jelöli, vagy lobbizza ki a nyomvonalat... De talán ezt még Vitéz László is megéri! Pedig szerinte nincs is szükség autópályára Pécsig, mer’ az nagyon drága. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

258

ÉÉÉÉÉN??? MÉÉÉÉÉR??? – avagy Francisco El Qró rendõrállama, ahol lábbal tiporják a demokráciát –

Mottó 1: „Figyelemreméltó, hogy minden normális országban lapátra tették a posztkommunistákat, nálunk pedig építik tovább a szocializmust.” A nép hangja, melyet hazánk egyik polgára RTK – Rövid Tényszerû Közlés formájában adott a világ tudomására Mottó 2: „A politikai ellenállók jelentik az igazi veszélyt a rendszerre, mert a köztörvényes bûnözõk csak a gyümölcsöt lopják, de a politikai ellenzék a fát akarja kivágni.” Nicolae Ceausescu

ÉÉÉÉÉN??? MÉÉÉÉÉR??? Így védekezett az intenzív rozsdásodásnak indult vasprefektus, amikor a Hír Televízió vehemensebb érdeklõdésû riportere az október 23-i eseményekkel kapcsolatos felelõsségét firtatta. S hogy a bajt még tetézzük, már a kisiskolások is tudatában vannak annak – hiszen az elmúlt idõszakban megtanulhattuk –, hogy mûveleti terület, mint olyan, sem a Gyülekezési, sem a Rendõrségi törvényben nem létezik. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, ezzel a fogalommal legközelebb csak a Honvédelmi törvényben találkozhatunk, az meg, mit ad Isten, a rendõrségre ugyebár nem vonatkozik. Na most akkó’ mi van ilyenkor? – kérdezhetné a pógár. Semmi sincs. – vágná rá azonnal az öntudatos 259

amõba aktivista, majd rögtön hozzátenné, ezen a kis anomálián elegánsan átlépünk, mintha mi sem történt volna. Mer ugye fõ a nyugalom, no meg a stabilitás. A szocialista nagyváros öntudatos polgára erre persze rögtön közbevágna, hogy nem addig van az! Dejszen jogállamban élnénk, vagy mifene?! Meg aztán teljes jogú tagja vagyunk a nagyságos és fényességes Európai Portának is! Igaz, hogy csak a cselédlépcsõn át nyertünk bebocsátást, igaz hogy csak a mosókonyháig jutottunk ebben a fene nagy Európa-házban, no de hát mégis csak a kapun belül vónánk, kérem tisztelettel, és hát ugye mán rögtön az elején közölték velünk a házirendet, illene talán ahhoz tartanunk magunkat. Szóval hát itt vóna ez a jogállam ugye, kezít csókolom! És akkor megérkezett a villanypostafiókomba egy anyag, melyben szembesülhettem azzal, immáron ügyészségi határozat formájában is, hogy Magyarországon a jogállamiság megszûnt létezni. Idézet Dr. Halász József „Nincs jogállam. Nincs tovább!” címû írásából: „A Legfõbb Ügyészség NF. 198/2007/2-II. sz. határozatával[1] bizonyította, hogy Magyarországon nincs tovább értelme jogállamiságról beszélni. Amikor a BRFK és a Fõvárosi Ügyészség álláspontja szerint az MSZP választási programja és a kormányprogram közötti alapvetõ ellentmondás – és ezzel a választók megtévesztése – nem bizonyított, azt mondhattuk, hogy a „megtévesztés” szó értelmezhetõségi bizonytalansága okozza a hatóság elutasítását. Amikor azonban Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra került balatonõszödi beszéde egyértelmûen bizonyította, hogy szándékosan vezették félre a választókat, akkor már nem lehet azt mondani, hogy bizonyíthatatlan a megtévesztés – gondolhattuk a magyar nyelv és a jogszabályok ismeretében. 260

Nem tévedtünk. Nem is ment bele a feljelentés értelmezésébe a legfõbb ügyészségi ügyészasszony, és a bizonyítékot figyelmen kívül hagyva csak egy rejtett félmondattal tér ki a lényegre („az Ön által sérelmezett döntésekben foglalt jogi álláspont megalapozott”). (…) Minden logikának ellentmond, hogy egy elbírált üggyel kapcsolatban lehessen érvényesíteni egy nyilvánosságra került bizonyítékot, abban az esetben viszont nem, ha a bizonyíték ismerete hiányában utasították el az eljárás lefolytatását.” Magyarán kénytelen-kelletlen leírják, hogy hát igen, tulajdonképpen igazad van, belehazudtak a képünkbe, s ezért minden normális jogállamban azonnal húzniuk kéne, mint a vadlibáknak (nincs meg valakinek Nils Holgerson mobil-száma?). Nem úgy azonban nálunk, a következmények nélküli országban, itt valamilyen kifürkészhetetlen imperatívuszok következményeként mégsem indítható eljárás. Önök értik ezt? Még a mindig példaként elõrángatott messzi Ámerikában sincs ilyen. Annak idején még az elnök tökét is el lehetett kapni, valamint jól megszorongatni – és valóban, a szó legszorosabb értelmében –, amikor az félrelépett. Itt meg szólni sem lehet a nagy-emberhez? Önök értik ezt? Az ominózus kordonbontásról Petrétei igazságügy-miniszter úrnak csupán annyi véleménye volt, hogy akinek gondja van a rendõri intézkedéssel, az jogorvoslattal élhet. Tényleg? Egy olyan országban élhet jogorvoslattal, ahol most már ügyészségi határozatban közlik velünk, hogy végéhez érkezett a jogállamiság? Egy olyan országban élhetsz jogorvoslattal, ahol a kormány, élén a mûminiszterelnökkel önkényesen a törvények fölé helyezi magát? A magam részérõl kötve hiszem, hogy egy ilyen országban valaha is jogorvoslattal élhetnél. Többször és több helyütt is feltettem már a kérdést, kénytelen vagyok e helyt is feltenni: Vajon van-e még jogi eszköz a nemzet kezében, s ha van, élhet-e vele, hogy megbuktassa a zsarnokot? 261

Ki bûnös, és ki ártatlan? Ki bûnös? Az, aki helyreállítja a törvénytelen rendelkezéssel megcsúfolt az alkotmányos rendet és demokratikus berendezkedést és képviselõi esküjéhez híven védi a polgárok jogait? És ki ártatlan? Az, akirõl menet közben kiderül, hogy 42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal rezzenéstelen pókerarccal hazudott bele a képünkbe? Ráadásul ezzel még esküszegõvé is vált? Máshol talán könnyû lenne megválaszolni ezeket az elsõ pillantásra egyszerûnek tûnõ kérdéseket. Nem úgy azonban nálunk, a következmények nélküli országban. Természetesen azonnal beindult a koalíció kommunikációs gõzhengere. A fordított világot sulykolják ezerrel. A jó a rossz, s a rossz a jó, a követendõ példa. De vannak itt nagyon érdekes momentumok, amik mellett ugyancsak nem mehetünk el szó nélkül. A törvények fölé helyezte magát a mûminiszterelnök és kormánya, fogalmaztam néhány bekezdéssel feljebb. Legelõször arra gondoltam azt írom, a kormányfõ törvényen kívüliként szabadon garázdálkodik, de aztán rá kellett jönnöm, nem ez a korrekt és pontos kifejezés. Francisco mintha valahogy felülrõl szemlélné az eseményeket, a világ zaja hozzá már nem jut el az éteri magasságokba, s miközben alant zsizsegõ csicskásaival végezteti el a piszkos munkát, neki magának jut elég ideje arra, hogy legyártsa az új ideológiát. Új világrendhez új ideológia dukál. És láss csodát, a parlament elõtti kordon lebontásának ötletgazdája Szájer József, a Fidesz európai uniós parlamenti képviselõje is szó szerint ugyanezt a megfogalmazást használja. Pedig nem beszéltünk össze. Aztán itt van egy másik momentum, melynek kapcsán nekem rögtön Morvai Krisztina Nap-keltés szereplése jutott eszembe, ahol a derék hölgy a véleménynyilvánítás szabadságáról világosította fel öntelt vitapartnereit. Arról beszélt, hogy szavakban mindenki a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága mellett van, csak ott ér véget hirtelen a szép elv, amikor az illetõ, aki éppen szabadon megszólal, vagy véle262

ményt nyilvánít, az övékétõl gyökeresen eltérõ nézeteket vall. Ilyenkor aztán következik az immáron menetrendszerûnek mondható megbélyegzés, vagy az illetõ média által történõ ellehetetlenítése (lásd: antiszemita, rasszista, kirekesztõ, hogy csak a leggyakoribbakat említsük). No, hát valami ilyesmi képzõdött meg a parlament elõtti kordon kapcsán is. A tisztelt ház elnökasszonyától, a vidéki körökben a dús képzeletû nép által csak a „félkarú rabló” epitheton ornansszal felruházott Szili Katalintól kezdve a mindig nyitott és kompromisszum kész Fodor Gáborig bezárólag – Gusztosról meg már nem is beszélve – mindenkinek gondja volt a kordonnal, legszívesebben mindenki eltüntette volna. Aztán jött valaki, pontosabban valakik, akik megfogták a szerszámot, szétszerelték a kordont, és láss csodát, hipp-hopp máris „tragikus határponthoz érkezett a Fidesz azzal, hogy letért a törvényhozói kötelezettség útjáról.” Legalábbis így vélekedik a legnagyobb ellenzéki párt kordonbontó akciójáról a hajdan volt Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának egykori vezetõje, aki amúgy egyébként foglalkozására nézve pártállami cenzor volt annak idején, s manapság az urbánus frazeológiában (Béla bátyám kedvéért: a városi szóhasználatban) csak a Sipánka nevet kapta. Mondjuk azért az sem semmi, hogy a kordon elbontásának ügyében felszólaló, pontosabban levelet író Szili Katalint még csak válaszra sem méltatták. Azt eddig is tudtuk, hogy nem csípik egymást Franciscóval, de hogy ennyire! Egyúttal itt ragadnám meg a soha vissza nem térõ alkalmat, hogy immáron sokadszor felhívjam a figyelmét a szeretve tisztelt posztkommunista bagázsnak, hogy ez itten kérem szépen nem egy pártállam, nem egy proletárdiktatúra, bármennyire is szeretnének nosztalgiázni eftikéim a magán-szocializmus és a könnygáz sajátos elegye által alkotott ködfelhõ jótékony takarásában, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Én persze tökéletesen megértem a frakcióvezetõ-asszonyt, hogy baromira nehéz lehet elviselni, amikor egy másik hang is megszólalni me263

részel a média nagy nyilvánossága el?tt, ráadásul még más véleményen is van, de hát ez velejár, ezt hívják kérem tisztelettel demokráciának! Bezony ám! Lehet, hogy e téren nem adott full-service szolgáltatást a foxi-maxi annak idején, de most mán igazán szólhatna valaki Sipánkának, hogy nem kéne mindenkit beledöngölni a betonba, mer’ nem lesz, aki megtermelje a profitot, ami megtömi a megfelel? zsebeket, s akkor aztán nemcsak a Schmidt Mária által emlegetett Jones gazda miatt izgulhatnak majd. Egyébiránt a magyar társadalom potenciális kifoszthatósági mértékér?l ajánlom figyelmébe frakcióvezetõ-asszonynak a kit?n? Bogár László munkásságát. A helyzetet értékelve a Hír Televízióban Fricz Tamásnak volt egy mondata, ami nekem azonnal megragadta a figyelmemet, s ez így hangzott: „Nem az a lényeges, hogy lebontották a kordont, hanem az, hogy visszaépítették!” De milyen igaz! Ez jelzésértékû. Mindent elárul a hatalomról. Elárulja, hogy jogés alkotmányellenes, de elárul valami ennél még sokkal fontosabbat is, mégpedig azt, hogy ez a hatalom fél a néptõl. Majdnem azt írtam, hogy fél a saját népétõl, de aki itt élt ebben az országban az elmúlt négy esztendõ alatt az tudja, hogy ez a hatalom nem tekinti sajátjának a népet, valami megtûrt koloncként kezeli, ami csak viszi a pénzt. A hatalom fél a néptõl. Fél tõle, mert nem érte van, csak kihasználja, kizsákmányolja azt, az ellene ágálókat pedig a már régi, jól bevált szeletelõs szalámi-taktikával próbálja meg felaprózni, hogy ne jelentsenek számára komoly ellenállást. A demokrácia alapja a bizalom. Márpedig Balatonõszöd óta, ha addig egyáltalán még meg volt, ez a bizalom is végképp szertefoszlott. Pedig a demokrácia alapja a bizalom. Fel sem tételezed a másikról, hogy az ország sorsát érintõ alapvetõ fontosságú és mindenkire hatással lévõ dolgokról hazudik, vagy hogy diktatórikus eszközökkel próbál meg visszaélni a jog nyújtotta lehetõségekkel. 264

Emlékszünk még 2006. április 5-ére? Mit is mondott Francisco politikai ellenfelének? Mivel is vádolta meg Viktor királyt? Emlékszünk még a hazug érvekre alapozott hazug országra (vizitdíj)? No, hát itt pont ez képzõdött meg! Alapjaiban rendült meg az egész rendszer. Hazug-ország. Élén egy paprikajancsival, már csak a csörgõs sipka hiányzik a fejérõl. Nem politikai ellenfele, hanem õ maga volt az, aki megálmodta, megtervezte és ördögien kivitelezte a hazugságok láncolatán alapuló országot, mely nemcsak párját, de lassan saját lakosságát is ritkítja. A hajdan volt Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának egykori vezetõje szokásához híven most is rögvest a kamerák és mikrofonok elé penderült, hogy sipítozó hangján azonnal elkezdje osztani az észt és a demokráciát a jó népnek, hiszen, ahogyan azt már annak idején Horn Gyula és Smith ügynök is megmondta, legfõbb kincsünk a nyugalom és a stabilitás. Érdekes volt hallani ma a szintén a Hír Televízióba látogató Martonyi volt külügyminisztertõl, hogy jobb helyeken ekkora méretû válságnál már elõrehozott választásokkal oldják meg a helyzetet, épp csak azt nem mondta, hogy nagy ívben tesznek a stabilitásra. (Hol van itt már a stabilitás? Nem úgy azonban nálunk, következmények nélküli országban! Nem bizony! Itt, ha cigány gyerekek, ó pardon, ha roma kisebbségi gyerekek esnek az égbõl, mi akkor is stabilak és nyugodtak vagyunk! Ja! A nyugodt erõ! Ez ám az igazi Antall-i örökség!) És hogy ki a jó nép? Mert hát a rosszat most mán tudjuk, hogy kicsoda, aki kimegy zajongani, ráérõ idejében csõcselékesdit játszani a pesti flaszterra. No, de ki a jó nép? Ó, hát azok, akik eleget téve a nem sokára leköszönõ Miska Kancsó október 23-ával kapcsolatos intelmeinek, szépen otthon maradnak, nehogy bajuk essék. Tudják, õk azok, akik amolyan „ágyban, párnák közt” típusúak, akiknek általában drágább a rongy életük, mint a Haza becsülete, és inkább 265

otthon gubbasztanak. A jó öreg tévénézõ fotöjbõl két sör között az ínhüvelygyulladás kockázatát is felvállalva szörfözgetnek a csatornák között távvezérlõjükkel és így a pénteki kordonbontás képsorait nézve már a hétvégi nagy-bevásárlásról (ángliusul: shoppingolásról) ábrándoznak. De talán az is lehet, hogy Bencsik Andrásnak, a Demokrata fõszerkesztõjének van igaza és az önkormányzatiság az igazán hatékony fegyver a zsarnok elleni harcban. Igaz, a kormány még így is elzárhatja az egyes településeket a pénzforrástól, lásd Hi, I’m Mónika Lamperth és Veress pénzügyminiszter úr esetét. Azon persze vitatkozhatunk még jó darabig, hogy mi volt az, amivel február másodikán elszórakoztatták a nagyérdemût a narancsos mûanyagellenzék képviselõi. Összeült a think-tank, és a kreatív részleg team-munkában workshoppolt egyet? Nagy nehezen kiizzadtak magukból egy fél órás showmûsort, pontosabban annak valamiféle nyitányát, s ahogyan azt már a polgári körök esetében is láthattuk, Viktor király és csapata ezúttal is sorsára és magára hagyja majd a feltüzelt tömegeket, akiknek az orra elõtt megint elhúzták azt a bizonyos képzeletbeli mézes madzagot? Vagy netalán tán mégis van remény, és végre bekövetkezett az isteni csoda, a sok hónapos tespedés után a Gólem egyszer csak megmozdult, és a képviselõk végre elkezdtek megdolgozni a pénzükért? Vagy csak egyszerûen az történt, hogy Orbán Viktor így akarja elejét venni annak, hogy az új jobboldali liberális párt megalakulása tematizálja a közbeszédet? Kapóra jön ez a kordon-dolog, ráadásul a száznapos „vasfüggöny” jubileumnak sem rossz. Kis média hátszéllel könnyedén hozzá lehet társítani a szegfûmintás utódpárt által már jócskán lejáratott 100-as számhoz (100 napos program, 100 lépés programja, a kormány elsõ 100 napja). Ahogy mondani szoktam, kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. 266

Egy azonban bizonyos, hazugságra és hazug emberekre nem épülhet egy ország! Szabó Dezsõt hívom segítségül, amikor örökbecsû mondatát idézem: „Minden magyar felelõs minden magyarért!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

267

Már a halk szavú sármõr országlása idején is hangot adtak egyesek azon aggodalmuknak, hogy az elsõre jól hangzó, „hívjunk sikeres elvtársakat a versenyszférából” címû szemléletmód nem biztos, hogy célravezetõ egy ország esetében is. Mert hát ami beválik egy kisebb-nagyobb részvénytársaságnál, még egyáltalán nem biztos, hogy mûködni fog egy köztársaság esetében is. A részvénytársaság esetében a profitabilitás, a haszon az elsõ számú, a legfontosabb szempont, míg a köztársaság, ha úgy tetszik az állam esetében azonban az elsõdleges, a legfontosabb mindig a polgárok, az emberek érdeke kell, hogy legyen. No, mármost a két gondolkodásmód számos esetben – inkább többször, mint kevesebbszer – igen jelentõsen eltér egymástól. Gyanítható, hogy akik jelentõs idõt eltöltöttek a versenyszférában, majd baráti, elvtársi invitálásra megtérnek most állambácsi kebelére, azok sem gondolkodásmódjukban, sem vezetési stílusukkal nem fognak tudni eleget tenni azon kívánalmaknak, melyek az államférfiúi erények ismérvei. És lõn. Francisco, a mûminiszterelnök kenyeres pajtásával Kóka Johhnyval, az 1ügyû ígérgetõvel, a maradék SZDSZ új erõsemberével és az orvosként bukott Molnárral a MEgyótól megörökölt másfél esztendõs tökölõdés után most már teljes gõzzel nekiláttak a magyar Nemzet betonbadöngöléséhez. Nemcsak az következett be, amit annak idején a bülbülszavú titokszolga közölt a jó néppel, nevezetesen, hogy „a jóléti államok kora lejárt”, hanem most már „nyugodtan” kimondhatjuka szabadságjogok kora is végképp leáldozóban van. Készül az új világrend. Úgy tûnik a szociális piacgazdaság egy hitelpénzzel eladósított világ képében akar reinkarnálódni, melynek elsõ számú ismérve a fasiszta rendõrállam. Ez az új világrend mind gazdasági vonatkozásában – ennek csalhatatlan jelei a hitelpénzzel végletekig történõ eladósítás, valamint a megjelenõ munkanélküliség, amelytõl késõbb aztán nem lehet megszabadulni, mind társadalmi vonatkozásában melynek legfõbb ismérve, hogy korlátozzák az egyén szabadságjogait, végzetes hatást gyakorol a társadalmi kohézióra, a végsõkig próbára téve a társadalom egészséges önvédelmi képességét. Lerombolja a szolidaritás kersztényszociális eszméjét, valamint a goebbels-i kommunikációs sulykolás módszerével káros mértékben elõtérbe tolja az individuumot, ezáltal a végletekig ledegradálja a közösségek által nyújtott összetartozás élményt. Ez az új világrend a szó legszorosabb értelmében nekimegy a családnak, mely a szociális piacgazdaságban és annak társadalmi-gazdasági termékében, a jóléti államban a társadalom legkisebb alapegysége volt, és helyére az önmegvalósító individuumot, az egyént állítja. De talán még pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy az önzõ egyént állítja. Hiszen ez az új világrend azt mondja, hogy az önmegvalósítás érdekében csak az egyén számít. Nem kell törõdnöd másokkal. Nem számít hány szerencsétlen sorsú embertársadon kellett átgázolnod a siker érdekében, a képzeletbeli célszalagot átszakítva pedig, ha visszanézel, hány vetélytársadat kellett beledöngölni a betonba ahhoz, hogy aznapra is megtermeld a betevõt. Egy cél lebegjen a szemed elõtt: valósítsd meg önmagad! De legalább a nap végén elmormolhatsz majd egy imát Mammonhoz, valahogy így: „A mindennapi profitunkat add meg nekünk ma! És taposd el az ellenünk vétkezõket!” Ahogyan azt annak idején a megszorítások bejelentésénél maga a mûminiszterelnök is mondotta, itt van most mán az ideje annak, hogy a magyarok – ez a ritka tehetséges nép – végre a sarkára álljon és elkezdjen öngondoskodni magáról. Ehhez az új világrend diktálta „minimál létezés” koncepcióhoz az államtól aztán már végképp ne számítsunk semmilyen segítségre, mer’ hogy annak egyetlen feladat van csupán, hogy a KÖZTÁRSASÁG mûködéséhez, mûködtetéséhez szükséges lóvét beszedje a néptõl. Ennyi. Hát akkor – ahogyan azt Viktor király mondani szokta – Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Már a halk szavú sármõr országlása idején is hangot adtak egyesek azon aggodalmuknak, hogy az elsõre jól hangzó, „hívjunk sikeres elvtársakat a versenyszférából” címû szemléletmód nem biztos, hogy célravezetõ egy ország esetében is. Mert hát ami beválik egy kisebb-nagyobb részvénytársaságnál, még egyáltalán nem biztos, hogy mûködni fog egy köztársaság esetében is. A részvénytársaság esetében a profitabilitás, a haszon az elsõ számú, a legfontosabb szempont, míg a köztársaság, ha úgy tetszik az állam esetében azonban az elsõdleges, a legfontosabb mindig a polgárok, az emberek érdeke kell, hogy legyen. No, mármost a két gondolkodásmód számos esetben – inkább többször, mint kevesebbszer – igen jelentõsen eltér egymástól. Gyanítható, hogy akik jelentõs idõt eltöltöttek a versenyszférában, majd baráti, elvtársi invitálásra megtérnek most állambácsi kebelére, azok sem gondolkodásmódjukban, sem vezetési stílusukkal nem fognak tudni eleget tenni azon kívánalmaknak, melyek az államférfiúi erények ismérvei. És lõn. Francisco, a mûminiszterelnök kenyeres pajtásával Kóka Johhnyval, az 1ügyû ígérgetõvel, a maradék SZDSZ új erõsemberével és az orvosként bukott Molnárral a MEgyótól megörökölt másfél esztendõs tökölõdés után most már teljes gõzzel nekiláttak a magyar Nemzet betonbadöngöléséhez. Nemcsak az következett be, amit annak idején a bülbülszavú titokszolga közölt a jó néppel, nevezetesen, hogy „a jóléti államok kora lejárt”, hanem most már „nyugodtan” kimondhatjuka szabadságjogok kora is végképp leáldozóban van. Készül az új világrend. Úgy tûnik a szociális piacgazdaság egy hitelpénzzel eladósított világ képében akar reinkarnálódni, melynek elsõ számú ismérve a fasiszta rendõrállam. Ez az új világrend mind gazdasági vonatkozásában – ennek csalhatatlan jelei a hitelpénzzel végletekig történõ eladósítás, valamint a megjelenõ munkanélküliség, amelytõl késõbb aztán nem lehet megszabadulni, mind társadalmi vonatkozásában melynek legfõbb ismérve, hogy korlátozzák az egyén szabadságjogait, végzetes hatást gyakorol a társadalmi kohézióra, a végsõkig próbára téve a társadalom egészséges önvédelmi képességét. Lerombolja a szolidaritás kersztényszociális eszméjét, valamint a goebbels-i kommunikációs sulykolás módszerével káros mértékben elõtérbe tolja az individuumot, ezáltal a végletekig ledegradálja a közösségek által nyújtott összetartozás élményt. Ez az új világrend a szó legszorosabb értelmében nekimegy a családnak, mely a szociális piacgazdaságban és annak társadalmi-gazdasági termékében, a jóléti államban a társadalom legkisebb alapegysége volt, és helyére az önmegvalósító individuumot, az egyént állítja. De talán még pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy az önzõ egyént állítja. Hiszen ez az új világrend azt mondja, hogy az önmegvalósítás érdekében csak az egyén számít. Nem kell törõdnöd másokkal. Nem számít hány szerencsétlen sorsú embertársadon kellett átgázolnod a siker érdekében, a képzeletbeli célszalagot átszakítva pedig, ha visszanézel, hány vetélytársadat kellett beledöngölni a betonba ahhoz, hogy aznapra is megtermeld a betevõt. Egy cél lebegjen a szemed elõtt: valósítsd meg önmagad! De legalább a nap végén elmormolhatsz majd egy imát Mammonhoz, valahogy így: „A mindennapi profitunkat add meg nekünk ma! És taposd el az ellenünk vétkezõket!” Ahogyan azt annak idején a megszorítások bejelentésénél maga a mûminiszterelnök is mondotta, itt van most mán az ideje annak, hogy a magyarok – ez a ritka tehetséges nép – végre a sarkára álljon és elkezdjen öngondoskodni magáról. Ehhez az új világrend diktálta „minimál létezés” koncepcióhoz az államtól aztán már végképp ne számítsunk semmilyen segítségre, mer’ hogy annak egyetlen feladat van csupán, hogy a KÖZTÁRSASÁG mûködéséhez, mûködtetéséhez szükséges lóvét beszedje a néptõl. Ennyi. Hát akkor – ahogyan azt Viktor király mondani szokta – Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Szabó László Mediterrán Moszkva 2006

Recommend Documents