Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 135–145.
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete Prehistoric stone industry in the Avas Hill, Miskolc and its geological conditions KOzáK Miklós*, Rózsa Péter, McInTOsH Richard William, PaPP István, MOcsáR-VáMOs Mariann & PlászTán József Debreceni Egyetem, ásvány- és Földtani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. * E-mail:
[email protected]
Abstract
The paper summarizes the most important geological and archaeological publications regarding the avas Hill in Miskolc, nE Hungary over the last 100 years. It focuses on the position, material and significance of the layers in the upper part of the series the material of which was mined and used for making stone tools. Due to the lack of boreholes with appropriate depth earlier publications on the avas Hill are incomplete. They are frequently based on only one-or-two nice outcrops and mosaic information and the position, extension, facies and material of the outcrops are assessed inappropriately frequently. The most recent studies in 2012 based on deep boreholes and various analyses proved the sarmatian age of the entire avas Hill above the level of the szinva creek and that it is composed of formations deposited in shallow marine environments. Boreholes, outcrops and geological profiles in cellars expose the series in three dimensions. Based on these it can be proved that although the andesitic volcanic products are present in the entire series in some form they form no continuous masses apart from the 5–25 m thick andesite tuff layer separating the lower and upper sarmatian and no lava bodies were found either despite the fact that such bodies are known in other parts of the Tardona Hills, just north of the avas. The andesitic volcanism was supplied from local centres in the avas just like in elsewhere characterised by frequent explosions due partly to the wet sediment strata and water cover and partly to the repeated occurrences of tufogene clay and argillaceous tuff layers similarly to other parts of the region and to their tightening effect (e.g., foreground of Tardona, surroundings of the Egyház valley, Galambos, szoros valley, Özvény valley). Due to this tightening the magma ascended at several points above the basement fractures, however, it lost much energy via explosions and had small supply. Where its small intrusions “solidified” in the sediment series or where it formed small lava breccias and peperites reaching the surface shallow marine abrasion washed its material forming lens like andesite sands occasionally with gravel cords. andesite gravel accumulations indicate nearshore environment and fluvial sediment supply. The whole sarmatian is characterised by a periodical acid tuff explosion supplied from distant centres creating a few dm or m thick tuff cover. This tuff was bentonitized during deposition and where its material was reworked intrabasinally the concentration of montmorillonite was increased significantly (50–90%). around 8–10 such argillized rhyolite tuff, bentonite and bentonite like clayey layers are found in the sediment series of the avas interbedded with yellow, loose sandstone and grey andesite sand lenses. The series of the avas is characterised by a local multi-phased andesite volcanism in shallow marine environment influenced by nearshore currents and variable shore effects and a repeated deposition of rhyolite tuff transported aerially from distance centres. In the closing stages of the upper sarmatian tectonic uplift and temporary shallowing characterize the area with the simultaneous bursting of thermal springs from the subvolcanic surroundings heated by magma intrusions along nE–sW striking structural fractures. These result in the formation of limnoquartzite beds with limited extension repeated twice of three times in a 7–10 m thick strata group within the series. calcareous precipitates are found in between them either mixing to the silica material or forming separate horizons similarly to the features visible in the waters of the Yellowstone national Park in greater volume today (Buday & Krassay, 2007). The material of the limnic opalites and limnic chalcedony was proved to be ideal raw-material for man in ancient times to make stone tools from them. Therefore one of the oldest and greatest quartzite processing sites in the carpathian Basin was formed in the avas Hill and in this way the area can be regarded as inhabited continuously for 70,000 years.
136 Kozák M., Rózsa P., McIntosh R. W., Papp I., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J. Összefoglalás a tanulmány vázlatosan összefoglalja az elmúlt 100 év avas-dombra vonatkozó legfontosabb geológiai és régészeti közleményeit, amelyekből kitüntetetten foglalkozik a rétegsor felső szakaszán található, kőeszköz gyártáshoz bányászott és használt rétegek helyzetével, anyagával, jelentőségével. Megfelelő mélységű feltáró fúrások híján az avas-domb felépítésére vonatkozó korábbi közlések meglehetősen hiányosak, gyakran egy-egy jobb feltárásra, tehát mozaikismeretekre alapozódnak és gyakran helytelenül ítélik meg a képződmények helyét, kiterjedését, fáciesét és anyagát. a legújabb, 2012. évi mélyfúrásos vizsgálatok és a rájuk épülő sokirányú korszerű anyagvizsgálat bebizonyította, hogy az avas-domb szinva szintje fölötti része teljes egészében szarmata korú és csaknem teljesen sekélytengeri fácieskörnyezetben lerakódott képződményekből áll. Ezeket háromdimenziósan teszik láthatóvá a lemélyített magfúrások, a felszíni feltárások és a pincékben feldolgozott földtani szelvények. Ezek alapján igazolható, hogy bár az andezites vulkáni termékek a rétegsor egészében valamilyen formában jelen vannak, az alsó és felső szarmatát elválasztó 5–25 m vastag andezittufa-réteget leszámítva nem képeznek összefüggő tömeget, lávatestek pedig sehol nem kerültek elő, holott ilyeneket a Tardonai-dombság más részeiről ismerünk. Ez az andezites vulkánosság mindenütt, így az avason is helyi centrumokból táplálkozott és gyakran robbanásos kitörések jellemezték, részben a nedves üledékrétegek és a vízborítás, részben pedig a rétegsorban települt tufogén agyag és agyagosodott tufarétegek ismétlődése és lefojtó hatása miatt, ahogy ez a térség egyéb előfordulásain is megfigyelhető (pl. Tardona előterében, Egyház-völgy, Galambos, szoros-völgy, Özvény-völgy körzetei). E lefojtódás miatt az aljzattörések mentén szétterjedő magma több ponton nyomult fel, de a robbanások miatt jelentős energiaveszteségeket szenvedett és kevés anyagutánpótlás jellemezte. ahol kisebb felnyomulásai „belefagytak” a rétegsorba, vagy a felszínt elérve kis tömegű lávabreccsákat és peperiteket eredményeztek, ott anyagukat a sekélytengeri abrázió szétmosta és rétegszerű, de lencsés kiterjedésű andezithomokokat hozott létre, helyenként kavicszsinórokkal. a kisebbnagyobb andezitkavics-felhalmozódások közeli parthatást és helyenként fluviális beszállítást jeleznek. a szarmata egészét távoli centrumokból táplált szakaszos savanyútufa szolgáltatás jellemzi, amely vékony, néhány dm, vagy m vastagságú tufalepleket hozott létre, amelyek a vízi leülepedés közben bentonitosodtak, s ahol anyaguk intrabazinálisan áthalmozódott, ott nagy koncentrációban jelenik meg bennük a montmorillonit (50–90%). az avas rétegsorában 8–10 ilyen agyagosodott riolittufa, bentonit, illetve bentonit jellegű agyagos réteg települ érett, sárga, laza homokkövek és szürke andezithomok-lencsék közé rétegződve. az avasi rétegsor felépülését tehát sekélytengeri környezetben, parti áramlások és változó parthatások által befolyásolva egy helyi, több szakaszú andezit-vulkánosság és egy szintén többször ismétlődő, de távoli centrumokból légi úton ideszállított riolittufa-lepel lerakódása jellemzi. a felső szarmata záró szakaszában tektonikus emelkedés és időszakos elsekélyesedés jellemzi a területet, s eközben főként ÉK-Dny-i szerkezeti repedések mentén a magmaintrúziók által felfűtött szubvulkáni környezetből hévforrások törtek fel, korlátozott kiterjedésű limnokvarcit-padokat hozva létre kétszeri, háromszori ismétlődéssel, mintegy 7–10 m vastag rétegcsoporton belül. Közéjük meszes kicsapódások rakódtak ki hol keveredve a kovaanyaggal, hol önálló réteget képezve, hasonlóan ahhoz, mint ahogy ez a Yellowstone Park vizeiben nagyobb méretekben ma is megfigyelhető (Buday & Krassay, 2007). a limnoopalit- és limnokalcedonit-kiválások anyaga ideális nyersanyagnak bizonyult az őskor embere számára kőeszközök gyártásához, így érthető, hogy az avas oldalában alakult ki a Kárpát-medence egyik legrégibb és legnagyobb kvarcitfeldolgozó telephelye, amely miatt e terület közel 70.000 éve folyamatosan lakottnak tekinthető.
1. Bevezetés a Pannon-medence miocén képződményei között igen gyakoriak a különböző megjelenésű, településű, kiterjedésű, többnyire hidrotermás, néhol epitermás, vagy deszcendens talajvízből származó kovakiválások, kvarc- és kvarcitváltozatok, hidro- és limnokvarcitok, gejziritek, opálfélék, illetve biogén faopálok, diatómaföldek, s az utóbbiakban megjelenő színes, rétegzett opalitok (menilit). Ezek mindegyike közvetlenül, vagy közvetve a badeniszarmata időszak vulkanizmusához kapcsolódik, amely tevékenység átnyúlik az alsó pan-
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
137
nóniai időszak elejére is. a kárpáti hegységképződéshez kapcsolódó magmatizmus e legintenzívebb szakasza, ún. paroxizmusa a kárpáti hegységkeret által közrezárt medenceterület centrumától É-ra, ÉK-re és K-re lazán összefüggő rétegvulkáni komplexumokat hozott létre. Ezek néhol hegységalkotók (pl. Mátra, Tokaji-hegység), míg legnagyobb tömegük nyírségi központokkal besüllyedve lefedődött (széky-Fux et al., 2007). a Bükk hegységet, amelynek paleo-mezozoós, túlnyomóan karbonátos tömege a miocén elején foglalta el mai helyzetét, árkos törésrendszerek határolják, amelyekhez szintén jelentős vulkánosság kapcsolódott. a sekélytengeri környezetből kisebb-nagyobb szigetszerű terrénumok emelkedtek ki. a Bükk és az avas bükki típusú paleozoós aljzatának perm-karbon részével együtt takarószerűen tolódott rá É-Ény-felé, 30°-os balos rotációval a Dél-Gömörikum bázisig lepusztult, idáig nyúló masszív, kristályos tömegére (Kozák et al., 2013). a bükki jura mélyvízi, kovás-pélites üledékeinek kelet bükki lepusztulása után a szerkezetileg törvegyűrt és őskarsztosodott triász felszínre rakódott le Miskolctapolcától az avas-felé, illetve D és DK-felé vastagodó, de itt már mindössze 200–400 m vastag miocén sekélytengeri rétegsor, amelynek kivastagodó folytatása a Tardonai-dombság. a 234 m tetőmagasságú avas domb képezi vizsgálatunk tárgyát. Ebben a rétegsorban a felső szarmata rétegeknek az avas tető felszíni gerincvonalához közel eső magasságban fordulnak elő karbonátos, kovás, illetve kvarcitrétegek, többnyire korlátozott horizontális kiterjedésű vastaglemezes-vékonypados betelepülések
1. ábra. a nagy- és Kisavas helyszíne a bányászott limnokvarcit-előfordulások környezetében. Fig. 1. Map of Nagyavas and Kisavas in the surroundings of the mined limnoquartzite occurrences.
138 Kozák M., Rózsa P., McIntosh R. W., Papp I., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J. formájában. Ez a jellegzetes kvarcitos rétegcsoport a nagyavas kilátói részétől a Percel Mór utcáig, illetve a műemlék kápolna és kálvária környékéig fordul elő (1. ábra). Rétegfej kibúvásait változó vastagságú (0,5–5 m) talaj és tömegmozgásos paleotalaj borítja, de törmelékei és belőlük készült kőszerszámok a talajban is előfordulnak (Ringer, 1989–1990). az avasi lelőhelyeken napjainkig összességében 1 milliónál több kőeszköz-lelet került elő Ringer árpád véleménye szerint. a legjelentősebb lelőhelyek helynevei: avas tető, Pergola, Mendikás, alsó- és Felsőszentgyörgy, Tűzköves. az avas bővelkedik kultúrtörténeti értékekben (Vámos & Hangó, 2010), hiszen itt az É-i lejtőkön épült a 13. századi műemléktemplom, mellette 1557-ben a harangtorony, a templom mellett található a református temető, a Hidegoldal felett pedig a zsidó temető. Országos ismertségű az avas történelmi pincesora is, 500-nál több pincéjével (Dobrossy, 1993), melyek közül a legidősebbek 800 évesek is lehetnek, s egy részükhöz borház csatlakozik. Közülük a legszebbek zakopanei stílusban épültek. a domb geológiai értékei is számosak, hiszen a szarmata rétegsorban jelentős számú és vastagságú tufogén bentonit, vagy bentonitos kőzetliszt, illetve homokréteg települ. Ezek szigetelő, illetve víztartó hatása speciális hidrogeológiai és mikroklimatológiai környezetet jelent, s az északias tájolású, 10–80 m hosszú pincék belső hőmérséklete jóval hidegebb, mint a hazai pincék általában, s ez történelmileg kitűnő tároló képességű „pihenőhellyé” tette őket az exportra szánt észak-magyarországi borok számára a kivitel előtt. Egyes pincék falainak rétegzése oly látványos és szakmailag tanulságos, hogy akár geológiai bemutatóhellyé lehetne tenni néhányat. a jelenlegi avasi vizsgálatokat útleszakadások és pincebeomlások indokolták, melyekre korábban is volt példa (schréter, 1940). 2. A régészet szerepe a kvarcitrétegek feltárásában az említett kultúrtörténeti és geológiai értékek köréből kiemelkedik a lemezes-pados limnokvarcitot befoglaló, rétegszerű betelepüléseket tartalmazó, több méter vastag üledékes rétegcsoport, amelyre európai jelentőségű kőeszköz-készítő őskori kőipar települt. Bár kisebb hasonló műhelyek másutt is előfordulnak, de az avasi kvarcitbányák és kőipartelepek eszközgazdagsága (vakarók, pengék, szakócák stb) és hosszan elhúzódó működése (paleolit, mezolit, neolit) egyedülálló a Pannon-medencében. Emellett az avasi kőeszközök – mint őskori csereáru és exportcikk – más vidékekre is eljuthatott és a bükki, ősember járta barlangok egy részében is megtalálhatók, ahogy erre a szeleta-barlang kutatása rávilágított (Kadić, 1915). az eszközök avasiakkal és más lelőhelyek eszközeivel való összehasonlító vizsgálatát többen végezték (pl. Vértes lászló, saad andor, Ringer árpád és mások) különböző időszakokban, de a nagy áttörést a Tűzköves nevű rész kutatása hozta meg az ezredforduló éveiben. a kőbányászat itt csaknem a 20. századig húzódott, hiszen az itteni kvarcit 15. századi említés szerint alkalmas volt tűzkő készítésre kovás puskákhoz és persze tűzgyújtáshoz, de végül már csak az utóbbihoz használták. Bár valószínű, hogy kőeszközök korábban is ismertek voltak az avason és annak környezetében, tudományos jelentőségükre és kutatásuk fontosságára a polihisztor Herman Ottó hívta fel a figyelmet (Herman, 1893a, b). Ilyen régészeti célú kutatómunkára azután a terület földtani térképezését követően (lásd később) a két világháború között került sor (Hillebrand, 1928), amelyet újabbak követtek Hillebrand Jenő vezetésével 1928 és 1935 között. az első alapos, 16 szelvényt, 2 árkot és egy árokrendszert kiásó kezdetleges földtani
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
139
és régészeti munkálatokra a TV-torony (kilátó) helyén, a Pergolának nevezett területen (1. ábra) került sor, de a rajzi dokumentálás a II. világháborúig elhúzódott (simán, 19781979a). a feltáró munka egykori, ősi bányahelyet tárt fel, ahol négyféle egymást követő művelési módra utaló nyomokat találtak: a korai gödrös művelést követte az aknás és tárnás, majd végül utolsóként a folyosós módszer (simán, 1978-1979a). 1978-ban az előbbi területtől kb. 180 m-re ny-felé rétegtani célú hitelesítő ásatást végeztek, amelynek szelvénye azonban eltérőnek bizonyult, mint ahogy eltért ezektől az avas másik, K-i oldalán a Tűzköves II-n végzett ásatások során feltárt felszín közeli rétegződés is. a leletek részben a felszínen találhatók, de tömegesen 0,5–2,5 m mélységből kerültek elő nagy számban itt is és a Tűzköves K-i részén is. az 1950-es évektől az avasi szőlőkből, majd 1970-től az avas-déli lakótelep építése miatt kerültek elő kőszerszámok, melyek a Herman Ottó Múzeum leletanyagát gazdagították. 1988-ban leletmentő, majd 1989-től rendszeres ásatásokra került sor, amikor az ott 1,0–1,5 m-vastag talajtakaró és késő szarmata laza homokkő alatt előtűnt a 30–40 cm vastagságú, eszközkészítésre alkalmas kovapad. Első művelési szakaszát 40000 évesnél idősebbre becsülik (Ringer, 2006), de lehetséges, hogy kezdete 70000 évnél korábbra nyúlik vissza. Mivel itt ősi településmaradványokat is feltártak, kijelenthető, hogy az avas a Kárpát-medence egyik legrégebben, folyamatosan lakott területe. Ez a különösen értékes leletegyüttes a 2004–2005 évek során került elő, amikor a város önkormányzata a nagyavasi Kilátó és a kisavasi Percel Mór utca között összekötő út földmunkáit rendelte el, melyhez a régészeti feltárásokat a Miskolci Egyetem Ős- és ókortörténeti Tanszékének Ringer árpád tanszékvezető által irányított Őstörténész Munkacsoportja végezte. a Perczel Mór utca kanyarulatának É-i oldalán 181–183 m tszf-i térszínközben öt szelvényfeltárást kutattak meg igen sikeresen (Ringer, 2003). Valószínű, hogy ez a ma már nemzetközi jelentőségű lelőhely-együttes még tartogat további meglepetéseket és kiterjedtebb az eddig ismert lelőhelyeknél. 3. Korábbi geológiai és mineralógiai megállapítások az avasi kovabányászat anyagairól és környezetéről az avas geológiai vizsgálatát Herman Ottó kőeszköz-leletei és javaslatai indították el. az ún. Bársony-féle ház telkén 1891-ben előkerült kőszerszám beágyazó környezetének és korának megismerési szándéka inspirálta Halaváts Gyulának, a fővárosi Földtani Intézet geológusának munkáját (Halaváts, 1894), melyet a nyitva maradt vitatémák miatt munkatársa, Papp Károly geológus folytatott Darányi Ignácz miniszter felkérése alapján. Papp az avas környéki vizsgálatokat kiterjesztette a város egészére, majd a Bükk egy részére is. Eredményeit – melyek között számos megállapítás és egy, a miskolctapolcai barlangfürdői mészkőkibúvástól ÉK-felé az avason át a Tetemvárig szerkesztett, közel 300 m vertikumot átfogó földtani szelvény is szerepelt – már egy év múlva közzétette (Papp, 1907). számos helyen gyűjtött kőeszköz-leleteket főleg a református temető és a Jézus kútja forrás környékén, s felhívta a figyelmet a leletek nagy számára és opalizáló anyagára. Valójában megtalálta a kilátó környéki kvarcitbányák és feldolgozó műhelyek lejtőn lemosott termékeit és megmunkálási hulladékait, ezért javasolta a terület elmélyültebb továbbkutatását.
140 Kozák M., Rózsa P., McIntosh R. W., Papp I., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J. Papp az avasra vonatkozóan kissé elnagyoltan, néhány felszíni feltárás alapján tett máig élő megállapításokat, amiket azután számosan átvettek a későbbiekben, de sokan ennek ellenére a dombot andezites vulkanitokból állónak írták le. Jellege alapján Papp helyesen állapította meg, hogy a domb egésze szarmata korú, s a badeni („mediterrán”) üledékek a szinva allúviuma alatti mélységben találhatók. a miskolci – köztük az avasi – feltárások alapján szerinte „a szarmata emelet lerakódásai alul homokos márgák, s följebb tufák, andezitbreccsák és rhyolit-darabokkal vegyes konglomerátok. (…) az avason, a Rákóczi világító toronytól délre rhyolitszemekkel tarkított homokkő padokat mértem. a Jézus-kútja fölött lévő Pinczesorban viszont andezittufák váltakoznak a 30° délkeleti dőlésű konglomerát-padokkal. Ezen brecciás és tufás rétegek legszebb feltárásai a Danyi völgy fölött levő barlanglakások során, továbbá az avastető északi oldalán levő Pinczesoron és a Rákóczi világító toronytól keletre levő Mélyvölgyben vannak általában 10–15 fokos délkeleti dűlésben. (…) Miskolc város hírneves ősi pincéi mind andesit, illetőleg rhyolitbrecciákba és tufákba vannak vágva. a legjobb pinczék az ú.n. szappankőben vannak az avas oldalain.” a szarmata emeletbe sorolta azokat a „tűzkő és szarukő kibúvásokat, amelyek az avas déli és északi peremén „trachyttufákban” ülnek. a Tűzköves oldalon áttetsző sárgásszürke tűzkövet, míg a Jézus-kútja és a Rákóczi-torony között levő meredek oldalon kékesfehér opalizáló fajtáit találjuk. „Ezen a két helyen nemcsak, hogy mázsás padokban látjuk darabjait, hanem temérdek pattingatott szilánkot is találunk. Úgy látszik, hogy az ember a diluviális időktől kezdve egészen a múlt század közepéig gyakran ellátogatott az avasra kovát tördelni” – írta Papp Károly. Földtani szelvényrajza és az általa kimért délies-délkeleties dőlések ellentmondanak egymásnak és ezt a szövegben nem oldotta fel. a rétegdőlések többnyire kisebbek az általa megadottnál, néhol csupán 3–5°, másutt 5–12°, s csak ritkán és helyileg nagyobb ennél. Felismerte az avas rétegzettségét és az andezites és riolitos eredetű tufákat, a „tűzkő és szarukő kiválások” szarmata korát. a legjobb pincéket befogadó „szappanos kő” valójában tufogén bentonit, amelynek e sajátos egykori neve nedvesen mutatott síkosságára és plasztikusságára utal. az általa említett andezit- és riolitbreccsák valójában az andezit anyagú intraklasztokban és agyagosodott savanyú tufa eredetű bentonitosodott fragmentumokban, mint extraklasztokban gazdag andezittufára, annak is főleg az alsó szakaszára utal. Összefüggő rétegsort azonban nem állított össze az avasról, így megállapításai részben, illetve áttételesen hasznosíthatók, viszont az ő munkája alapján indult el a mai kilátó (és TV torony) környezetében az ún. Pergolán a Hillebrand-féle régészeti célú feltáró munka 1928–1935 között, amely rátalált a kovabányászat nyomára. a 2–5 m mély aknás feltárás járulékos haszna a talaj alatti felső rétegek szelvényrajzának elkészítése (simán, 1978-1979a), ám ezek rendszerében nehézkes az eligazodás, sok a mozaikosság. a több ponton feltárt rétegek összevont, idealizált rétegsora a kilátó környékén a feltárók szerint: – televényföld 25 cm – fakó agyag (vályog) 35 cm – sötétbarna humuszos agyag 38 cm – törmelékes agyag 50 cm – sárgásbarna finomhomokos agyag (nyirok) 54 cm – okkeres agyagmárga 6 cm – kékesszürke homok 10 cm
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete – rozsdazsinóros homokos agyag – zöldesbarna márgás agyag – andezittufa, felső pad
141
10 cm 28 cm 30 cm
az avas geológiájával évtizedekig nem foglalkozott senki. a felszín közeli avasi képződményeket a Miskolc bel- és külterületeire 1969–1978 között folytatott építésföldtani térképezés érintette, de 8–10 m-nél mélyebbre alig jutott le fúrás (Juhász, 1978). E munka avasi lapjának térképmagyarázójában szerepel először hidrokvarcit helyett a limnokvarcit megnevezés, amit sajnos a régészek nem vettek át, hidrokvarcitként nevesítik, holott itt felszálló hévizes oldatok által kovával átitatott mellékkőzet, vagy meredek dőlésű telérkvarc nem fordul elő, csupán rétegesen települt üledékes lerakódások. Ezt követően a mérnökgeológiai munkákban részt vett Molnárné Hajdú Katalin geológus állította össze a földtanilag talán legteljesebb avas leírást A Miskolci Avas c. monografikus kiadvány fejezeteként (Dobrossy, 1993, 53–68. oldal). Mivel mintavételi helyeket, pontokat nem jelölt meg, ezért a szarmatára vonatkozó litológiai és mineralógiai anyagvizsgálati eredmények nem követhetők nyomon, ha azonosítani akarjuk a képződményeket. lényeges megállapítása azonban, hogy a rétegsor túlnyomó részét folyóvízi és terresztris képződménynek tartja, beleértve a hévforrásból származtatott „kvarcitokat” és édesvízinek a mészkövek anyagát. a régészeti munkák során feltárt kőeszközök és változó méretű darabokban, blokkokban kifejtett, de megmunkálatlan nyersanyagok anyaga a közlések többségében úgy szerepel, mint hidrokvarcit, de említnek még kevés fehérpatinás szarukövet, fehérpatinás tűzkövet, hamuszürke kalcedont (Tóth, 1975; simán, 1978-1979b). Ringer árpád a Tűzköves lelőhely feltárásai alapján a padosan megjelenő kovaanyagot szintén hidrokvarcitnak nevezi, melyet alul és felül opálréteg fog közre. leírásában kétféle fejtési módról beszél. a „hideg technika” lényege, hogy az őskori bányászok nagyméretű kvarcit ütőkövekkel leverték a pad felszínéről az opálos burkot és az így kinyert kvarcitot alkalmas méretű darabokra tördelték a megmunkáláshoz. a másik, ún. „meleg eljárás” során homokot szórtak a pad tetejére, majd ezen tüzelve „hőkezelték” a kőzetet, amely így ütőkővel könnyebben törhetővé vált, miközben az opálos burok lepattogzott róla a hevítéskor. Véleményünk szerint a hevítéses módszert valószínűleg kombinálhatták hideg vizes locsolással, ami a pad anyagának feldarabolódását is elősegítette, ahogy például az ókori aranyos kvarctelérek fejtéskor Erdélyben a rómaiak, másutt más népek is eljártak (lásd Benke & Reményi, 1996), s e módszer kezdetei a régmúlt homályába vesznek. Ringer a „hőkezelt” anyagú eszközöket kalcedonnak nevezi, miközben a nyersanyagra továbbra is az opál bevonatú hidrokvarcit megnevezést használja (Ringer, 2003), majd egy következő munkában azt írja, hogy ősünk „a tízezer éveket átívelő időtartamban, tűz segítségével végezte az ún. jövesztéses kovakő-fejtést, s egyúttal hőkezelte a kalcedont és hidrokvarcitot. a kovakő szerkezete így elveszítette kristályvíz-tartalmát…” (Ringer, 2006). az opálon kívül más kvarcféléknek, így a kriptokristályos kalcedonoknak sincs kristályvize. Érdemes lenne az avason is alkalmazni az archeometriai módszereket. Hartai Éva és szakáll sándor – sajnos csak egy rövid közleményben – adta közre a limnokvarcit-rétegek korszerű és valós mineralógiai leírását, mely szerint szarmata piroklasztikus és homokos-agyagos rétegek felső szintjeiben fordulnak elő az édesvízi mészkőés kovarétegek. a kovarétegeket korábban limnokvarcitként azonosító közlemény (Juhász,
142 Kozák M., Rózsa P., McIntosh R. W., Papp I., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J. 1979) két szintet különített el, melyek közül a tűzkőbányászat főleg a felső réteget érintette (Ringer, 2003). a szőlőművelés és a talajforgatás miatt ez a réteg már csak törmelékben található meg. az alsó kovaszintet főleg opál alkotja (opál-cT), kevesebb kalcedonnal, valamennyi mikrokristályos kvarcot és kalcitot is tartalmaz. a felső kovaszint uralkodóan igen finomszemcsés, mikrokristályos kvarcból épül fel. a kvarc mellett mogánit és kalcit, nyomokban opál-cT is kimutatható (Hartai & szakáll, 2008). a kovarétegekben a következő mikrokristályos szilikátfázisokat tudták azonosítani: mikrokvarc, mogánit, kalcedon és opál-cT. E négy ásvány aránya határozza meg, hogy egyes kovakőzetek mennyire alkalmasak szerszámkészítésre. a megmunkált eszközök esetében a mikrokvarc a domináns, kevesebb mogánittal. amennyiben az opál-cT aránya több, az nagymértékben rontja a nyersanyag minőségét. 4. Újabb földtani kutatások az Avason és környezetében az utóbbi két évtizedben a tanszéki geológiai kutatócsoportunk („Tardona csoport”) hallgatók bevonásával 1:25.000-es reambuláló földtani térképezést végzett a Tardonaidombság területén a Darnó szerkezeti övtől a miskolctapolcai Várhegyig, melyből számos új eredmény született a rétegtan, a vulkanológia, teleptan stb. terén (pl. Kozák & Püspöki, 2003; Püspöki et al., 2003; csámer & Kozák, 2009). nyolc éve kezdtük el az avas-Észak térképezését, káreseteinek talaj- és kőzetmechanikai alapú oknyomozó vizsgálatát és komplex földtani kutatását feltárások, pinceszelvények és kutató magfúrások felhasználásával (pl. Mocsár-Vámos et al., 2012; Kozák et al., 2013). az avas-Észak területén a gerincvonal közelében és a lejtőoldalon 5 kutató magfúrás és 4 teljes szelvényű fúrás hatolt le a szinva mederszintjéig. Köztük a 4 sz. kutató magfúrás (lásd 1. ábra) harántolta egyedül a limnokvarcit- és mészkőlencséket tartalmazó késő szarmata rétegcsoportot. a részletek mellőzésével megállapítható, hogy a karotázs-szelvényeken és anyagukban is jól azonosítható rétegsor túlnyomórészt sekélytengeri partközeli fáciesű rétegekből épül fel és teljes egészében szarmata korú, az ún. sajóvölgyi Formáció egyik vékony, itt kb. 80 m vastagságú, de szinte teljes kifejlődésű összlete. az alsó és felső szarmatát a Dubicsányi andezit Formációnak nevezett, itt 2–10 m, illetve max. 10–25 m vastagságú, barnás színű, intra- és extraklasztokban igen gazdag, agyagosodott andezittufa választja el, amely a felső utcaszint magasságában települ. alsó szakasza durvaszemcsés, gyakran szögletes klasztok miatt breccsa, másutt agglomerátum jellegű, bár nem az. a badeni agyagok és az alsó szarmata savanyú tufa eredetű bentonitrétegek lefojtó hatása miatt az avasi centrumból táplálkozó helyi andezites vulkanizmust heves robbanások jellemezték, s a kürtők ismétlődő tisztulása felfelé csökkenő méretű és mennyiségű klasztot hozott a sekély aljzatból (max. 150 cm átmérőjű), míg a mély, kristályos aljzatot egzotikus kőzetdarabok képviselik extraklasztként. a finomszemcsés és kis vastagságú, az alsó és felső szarmatában egyaránt megjelenő agyagosodott riolittufa-rétegek távoli centrumokból légi úton ideszállított, sekélyvízben ülepedett tufaleplek anyagából képződtek és hasonló kifejlődésűek, mint a Tardonai-dombság egyéb részein. Ezek áthalmozott változatai ipari minőségű bentonitok (50–90% montmorillonit), a Papp Károly-féle „szappanos” rétegek. az avas szelvényén belül 8–10 rétegük jelenik meg, változó mértékben keveredve a partközeli áramlások által mozgatott
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
143
finomhomok és kőzetliszt anyagával. Közöttük idősebb térszínekről áthalmozott, érett, finomszemű, sárga, laza homokkövek és helyi lávabreccsákból, hialoklasztizálódott extrúziókból lepusztult szürke, durvaszemű, rétegszerűen kiterjedt andezithomok-lencsék települnek váltakozva, a szarmata egészét vertikumát átfogva. a zsidó temető ny-i végében és a K-i oldalán telepített fúrások, valamint a kilátótól ny-ra 200 m-re mélyített 100 m mély fúrás nem talált limnokvarcit, mészkő és más hasonló betelepüléseket. Ilyenek csak a kilátó DK-i oldalán, a parkoló sarkánál mélyített avas-4 magfúrásban kerültek elő sekélytengeri, nagy kiterjedésű, jól követhető homokos aleurolit-, bentonit- és lokálisabb andezithomok-rétegek közé ágyazódva, velük váltakozva 13,8 m-től 21 m-ig terjedő mélységközben (Kozák et al., 2013). a limnokvarcitok valóban hévforrás tevékenységre utalnak, sárgásbarnás, helyenként sárgás világosszürke, vagy drapp színűek, rétegvastagságuk rendszerint nem éri el a 20 cm-t. anyaguk helyenként keveredik sekélytengeri, pélites, finomszemű törmelékkel és karbonátos precipitátumokkal, amelyek azonban önálló rétegként is megjelennek ugyanezen mélységközben, szintén 10– 20 cm vastagságban, de nem mutatják a típusos édesvízi mészkövek jellegeit. a befogadó vizes térszín átmeneti elsekélyesedései valószínűsíthetők, aminek egyik jele a vékony, növénytörmelékes szintek közbetelepülése, ami partközelben nem meglepő. Közvetlenül ezalatt a 7 m vastag rétegcsoport alatt egy 1 m vastag riolittufa, majd bentonitos jellegű finomhomokos-aleuritos szennyeződésű rétegek következnek, majd 27,0–27,1 m között fehér, kis sűrűségű, porózus diatomitréteg települ, amit szintén agyagosodott riolittufa- és bentonitréteg követ. Valószínű tehát, hogy a kilátó D-i oldalán a felszínről a limnokvarcit-rétegek nem voltak elérhetők sekély kutatóaknákkal, kivéve, ha azok a meredek lejtő felső szakaszán mélyültek, legalább 8–10 m-rel mélyebbről indítva a kutatóaknákat a parkoló mai szintje alatti magasságból. a rétegsor ásvány-kőzettani, mikromineralógiai, geokémiai és mérnökgeológiai vizsgálata nagyrészt elkészült, a limnokvarcit-, mészkő- és diatomitrétegek anyaga további vizsgálatok alatt áll. az eddigi eredmények egybevágnak Hartai & szakáll (2008) ásványtani megállapításaival, viszont e rétegcsoportot is sekélytengeri környezetben képzeljük el, ahol tektonikus térrövidülésből fakadó átmeneti térszínemelkedés és elsekélyesedés, valamint hasadékok menti hévforrás felnyomulás történt a kilátó és a kálvária között izolált foltokban, közel azonos térszíni helyzetben és fácieskörülmények között. E jól azonosítható rétegek helyzete és egyéb bizonyítékok alapján igazolható, hogy a Mély-völgy olyan levetődési szerkezet sáv, amely mentén elmozdulva a Kisavas 10 m-rel mélyebb helyzetet foglalt el, s ez a lépcsőzetes levetődés K-felé tovább folytatódik egyre mélyebb szinteken. az anyagvizsgálatok közül példaként bemutatunk egy olyan rétegből származó mintát, ahol a limnokvarcit- és a karbonátkiválás egyidejűleg történt, hol egyik, hol másik alkotó dominanciájával (2. ábra). az 1000°c-ig történő hevítés során a minta 0,09% adszorbeált vizet és 0,84% nem specifikusan kötött vizet veszített 25–596°c között. Ez a víz opál jelenlétére utalhat. 596– 850°c között 6,39% tömegvesztés következett be, ami a 15%-ban jelenlévő kalcit bomlásának tulajdonítható. az anyag többi része olyan kriptokristályos kvarcváltozat, főként kalcedon, amelynek bomlása 1000°c feletti hőmérséklettartományban következik be. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a hidrokvarcit elnevezés helytelen, mivel az a föláramlási csatornák mentén teléresen kivált, vagy átitatásban megjelenő kvarcváltozatok gyűjtőneve, amely nem mutat rétegzést, mint az esetünkben feltárt, felszínen oldatból kicsa-
144 Kozák M., Rózsa P., McIntosh R. W., Papp I., Mocsár-Vámos M. & Plásztán J.
2. ábra. az avas-4. sz. kutató magfúrás 17,7 mből származó limnokvarcit termikus görbéi. Fig. 2. Thermal curves of limnoquartzite from the core of borehole Avas-4 from the depth of 17.7 m.
pódó limnokvarcit-padok. Úgy tűnik, hogy a limnoopalit e padok burkoló, fedő képződményeként jelenik csak meg változó vastagságban és csak kevés helyen váltakozik, vagy keveredik a limnokalcedonittal. Irodalom – References Benke I. & Reményi V. (1996): A magyar bányászat évezredes története. Budapest: OMBKE. Buday T. & Krassay z. (2007): a Yellowstone geotermális rendszer működése és jelentősége. Acta Geographica ac Geologica et Meteorologica Debrecina, Geology, Geomorphology, Physical Geography Series, 2, 187–198. csámer á. & Kozák M. (2009): a magma és a nedves üledék kölcsönhatásának fáciesjelenségei késő-miocén andezitbenyomulások kontaktusán Tardona ÉK-i előterében. Földtani Közlöny, 139, 151–165. Dobrossy I. (1993): A miskolci Avas – Monográfia a város jelképéről. Miskolc: Herman Ottó Múzeum & Borsodi nyomda. Halaváts Gy. (1894): Miskolc város földtani viszonyai. Földtani Közlöny, 24, 1–3, 18–23. Hartai É. & szakáll s. (2008): a miskolci avas paleolitikum kovakőbányászat földtaniásványtani háttere. A Miskolci Egyetem Közleménye, A sorozat, Bányászat, 74, 241. Herman O. (1893a): a miskolci paleolit lelet. Archaeológiai Értesítő, 13, 24–25.
A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete
145
Herman, O. (1893b): Der paläolithische Fund von Miskolc. Mitteil. der Anthropol. Gesellschaft, 23, 77–82. Hillebrand, J. (1928): Über ein atelier des „Proto-campignien” auf dem avasberg in Miskolcz (Ungarn). Eiszeitalter und Urgeschichte, 5, 53–59. Juhász J. (szerk.) (1978): Magyarázó Miskolc város építésföldtani atlaszához, Avas-Észak. Kézirat, Központi Földtani Hivatal, Budapest. Kadić, O. (1915): Ergebnisse der Erforschung der szeletahöhle. M. Kir. Földt. Int. Évk., 23, 157–302. Kozák M. & Püspöki z. (2003): Összefoglaló földtani kutatási zárójelentés a „Sajóbábony-Sajókeresztúr” elnevezésű nyílt területen engedélyezett bentonitkutatásról. Kézirat. Debreceni Egyetem, ásvány- és Földtani Tanszék & Magyar Geológiai szolgálat adattára, salgótarján. Kozák M., McIntosh R. W., Plásztán J., Vincze l. & Mocsár-Vámos M. (szerk.) (2013): Térképkészítés és kapcsolódó stabilitási vizsgálatok, geofizikai munkák – Földtani, mérnökgeológiai-geotechnikai és geofizikai előkutatások eredményei. A Miskolc MJV Önkormányzata által meghirdetett Avas rekonstrukciós program első pályázati szakaszának zárójelentése. Kézirat, Debreceni Egyetem, ásvány- és Földtani Tanszék. Mocsár-Vámos, M., Kozák, M., McIntosh, R. W., léber, T. & Török, á. (2012): Engineering geological investigations in the historical cellars of the avas hill in Miskolc (north Hungary). Acta Geographica ac Geologica et Meteorologica Debrecina, Geology, Geomorphology, Physical Geography Series, 6, in press. Papp K. (1907): Miskolc vidékének geológiai viszonyai. M. Kir. Földt. Int. Évk., 16, 97– 135. Püspöki z., Kozák M., csámer á., McIntosh R. W. & Vincze l. (2003): a Tardonai-dombság szarmata-pannon üledéksorának őskörnyezeti vizsgálata és szekvenciasztratigráfiája. Földtani Közlöny, 133, 191–209. Ringer á. (1989–1990): Miskolc, avas-Tűzköves. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 28– 29, 652–658. Ringer á. (2003): Őskori kovabányászat és kovakő-feldolgozás az avason. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 42, 5–15. Ringer á. (2006): Őskőkori kovabányák a miskolci avason. Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 69, 245–248. schréter z. (1940): a miskolci avas pincebeomlásai. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1933–1935. évekről, 1741–1754. simán K. (1978-1979a): Kovabánya az avason. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 17–18, 87–102. simán K. (1978-1979b): Régészeti ásatások és leletgyűjtések az avason 1905–1978. Herman Ottó Múzeum Közleményei, 17, 12–15. széky-Fux, V., Kozák, M. & Püspöki, z. (2007): covered neogene volcanism of East Hungary. Acta Geographica ac Geologica et Meteorologica Debrecina, Geology, Geomorphology, Physical Geography Series, 2, 79–104. Tóth l. (1975): a miskolci avas őskőkori problémái. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 13–14, 29–62. Vámos M. & Hangó M. (2010): Természeti és örökségvédelmi értékek az avas-Észak pincesorain, Miskolc. Calandrella, 13, 8–23.
