A MISKOLCI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
A Sorozat BÁNYÁSZAT 50. KÖTET
A Miskolci Egyetem fennállásának 260. évfordulója alkalmából rendezett Jubileumi Tudományos Konferencia Bányászati és Műszaki földtudományi szekcióinak előadásai Miskolc, 1995. szeptember 7-8.
MISKOLC, 1995
A MISKOLCI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
A Sorozat BÁNYÁSZAT 50. KÖTET
Á Miskolci Egyetem fennállásának 260. évfordulója alkalmából rendezett Jubileumi Tudományos Konferencia Bányászati és Műszaki földtudományi szekcióinak előadásai Miskolc, 1995. szeptember 7-8.
MISKOLC, 1995
HU ISSN 0237-6016
SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: KOVÁCS FERENC felelős szerkesztő JAMBRIK R., MATING B., STEINER F., TARJÁN I.
Kiadja a Miskolci Egyetem A kiadásért felelős: Dr. Palkó Gyula rektorhelyettes Miskolc-Egyetemváros, 1995 Megjelent a Miskolci Egyetemi Kiadó gondozásában Felelős vezető: Dr. Péter József Műszaki szerkesztő: Balsai Pálné A kiadóba érkezett 1995. július 17-én. A Sokszorosítóba leadva: augusztus 7-én Példányszám: 300 Készült Develop lemezről, az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabványok szerint Miskolci Egyetem Sokszorosító Üzeme A sokszorosításért felelős: Kovács Tiborné üzemvezető BD - '95 - 860 - ME
A Miskolci Egyelem Közleményei A. sorozol Bányászai, 50. kötet. Jubileumi Konferencia 1995. 95-103. old.
AZ OLAJ- ÉS GÁZMÉRNÖKI SZAK KÉPZÉSI TAPASZTALATAI ÉS PERSPEKTÍVÁI * TIHANYI LÁSZLÓ
Tartalmi összefoglalás A szerző a cikk első részében a Miskolci Egyetem Bányamémöki Karán a hallagatói létszámok alakulását elemzi. Rámutat a közelmúltban tapasztalt szélsőséges ingadozásokra, amelyek kedvezőtlen jelenségek. A cikk második része az Olaj- és gázmémöki szak képzési tapasztalataival és perspektíváival foglalkozik. A szerző a közeljövőre előretekintve összefoglalja azokat a várható tendenciákat, amelyek befolyásolhatják a szak képzési feltételeit.
*Dr. Tihanyi László, egyetemi docens, Miskolci Egyetem Kézirat beérkezett: 1995. június 15.
95
Visszatekintés Napjaink kiszámíthatatlan változásai közepette meg kell emlékeznünk arról a történelmi tényről, hogy
a középkortól
meginduló műszaki-technikai
haladás
úttörője
Európában
évszázadokon keresztül a bányászat és a tőle elválaszthatatlan kohászat volt [1]. A békében és háborúban
egyaránt
nélkülözhetetlen
fémek
kitermelése
és
előállítása
a
műszaki
természettudományos kérdések egész sorát vetette fel. A bányászatnak és kohászatnak birodalmi érdekek (fegyvergyártás, nemesfém termelés, ill. pénzverés) miatt kulcsszerepe volt, ezért a fejlesztési törekvéseket politikailag és anyagilag is támogattták. így vált a hatalmas erőforrásokkal rendelkező bányászati-kohászati termelő szervezet - a szorosan vett szakmai fejlesztésen túl - a gépészet, a mechanika, a geodézia, az ásványtan, a földtan, a kémia, a kémiai technológia, az erdészet stb. kutatási bázisává. A bányászat-kohászatban alkalmaztak először vízi energiát, gőzgépeket, itt építettek ki hatalmas vízerő- és géprendszereket, és itt oldották meg a nagy távolságra irányuló mechanikai erőátvitel nehézségeit. Az ásványtan-kristálytan, valamint a földtan a bányászat keretében fejlődött tudománnyá akkor, amikor az egyetemek bölcsészeti fakultásait még az alkimisták ködös elméletei uralták. A kémia tudománnyá válásához pedig a kohászat gyakorlati tapasztalatai adtak biztos támpontot. A bányászat-kohászat szakemberellátása érdekében alapították az első műszaki felsőoktatási intézményeket, amelyekben először oktattak tudományos szinten kémiát, fizikát, mechanikát, ásványtant és földtant, kiegészítve az elméleti ismereteket laboratóriumi gyakorlatokkal. Az előzőeknek megfelelően a Bányamérnöki Karon tanuló diákoknak a technológiai jellegű ismeretek mellett nagyon alapos természettudományos és műszaki alapozó ismereteket kellett elsajátítaniuk. A bányatiszt már az Osztrák-Magyar Monarchiában is megbecsült kincstári alkalmazott (mai szóhasználattal köztisztviselő volt), akinek széleskörű szakmai, gazdasági és igazgatási ismeretekkel kellett rendelkezni. Legtöbb esetben a bányászati és kohászati tevékenység mellett irányítania kellett az ahhoz szükséges infrastrukturális fejlesztéseket is, ami alapos térképészeti ismereteket is igényelt. A természettudományos tanszékek jelenléte minden időben biztosította a mérnökök ismeretanyagának szilárd elméleti alapjait, az oktatói karban pedig a folyamatos szellemi megújulást és megakadályozta a technológiai szakterületek bezárkózását, öntörvényűvé válását.
A Kar jelenlegi helyzete A képzés általános struktúrájában napjainkban is meghatározó szerepet játszik az erős természettudományos alapképzés (matematika, fizika, kémia, ásvány és kőzettan stb.), ezt követi a műszaki alapozó képzés (műszaki mechanika, áramlás- és hőtan, elektrotechnika, mérés- és irányítástechnika). Felsőbb években a képzés súlypontját az alapvető szaktárgyak, és a specializációt biztosító tantárgyak jelentik. Az előző képzést egészítik ki a társadalomtudományi, 96
és a gazdaságtudományi tantárgyak, amelyekhez a legutóbbi időkben a számítástechnika járult. A szakma minden történelmi korszakban igényelte, hogy a mérnökök jogi ismeretekkel is rendelkezzenek. A hallgatói létszámot tekintve a Bányamérnöki Karon általános tendenciaként érvényesült, hogy a 80-as években a karra jelentkezők nagy száma lehetővé tette a minisztérium által engedélyezett 110 fős keretszám betöltését megfelelő felkészültségű hallgatókkal. Drasztikus változás a 90-es évek elején következett be, amikor az első évfolyamra felvett hallgatók száma két év alatt a korábbi keretszám harmadára-felére csökkent. A tendencia 1993-tól megfordult, és az elsőévesek gyors növekedésefigyelhetőmeg. Az 1995/96-os tanévre a felvételi keretszám 200 fő. Az ábrán is látható szélsőséges létszámingadozást egy olyan viszonylag kis kar, mint a Bányamérnöki Kar nehezen visel el, ezért kívánatos volna a hallgatói létszámot stabilizálni. Nem vitatható, hogy a képzést rugalmasabbá kell tenni, de ehhez kiszámítható határok között változó hallgatói létszám szükséges.
/. ábra Az elsőéves hallgatók létszámának alakulása A vizsgált időszakban az egyetemi felvételi rendszerben is jelentős változások mentek végbe. Amíg a 80-as évek elején a hallgatók döntő része a hagyományos felvételi vizsga eredménye alapján nyert felvételt, addig az évtized második felétől napjainkig fokozatosan előtérbe kerültek a felvételi vizsga alóli mentességek: a középiskolából hozott, illetve a nyelvvizsgára kapott többlet-pontokkal egyre több hallgató nyert felvételt felvételi vizsga nélkül. 1994-ben az elsőéveseknél az alábbi arányok alakultak ki: 97
•
középiskolai hozott pontok és kedvezmények alapján felvéve 121 fő,
•
a Miskolci Egyetemen tett felvételi vizsga alapján felvéve 2 fő,
•
más egyetemről vagy főiskoláról átirányítását kérte 113 fő, Az elmúlt években a Bányamémöki Karra jelentkezők számának alakulását az egyes
szakterületeken belül, illetve a munkaerőpiacon lejátszódó változások határozták meg. A bányák bezárására vonatkozó tervek és határozatok évek óta nagy teret kapnak a sajtóban, így nem meglepő, hogy a középiskolás diákok nem látták perspektivikusnak a bányamérnöki hivatást. Ez a hatás nemcsak a bányászati szakot érintette, hanem a földtani kutatáshoz kapcsolódó geológus- és geofizikusmémöki szakokat is. Időközben ugyanis a részben vagy teljesen költségvetési pénzekből fenntartott földtani, geológiai és geofizikai intézeteket/szolgálatokat is jelentős mértékben karcsúsították. Az iparági igényeket kiszolgáló kutató- és tervezőintézetek az iparág ellehetetlenülésével párhuzamosan
fokozatosan
leépültek. Az előző változások
hatására
minimálisra csökkent a végzős mérnökök iránti kereslet. Egyedül az olaj- és gázmérnöki szakon végzett mérnökök elhelyezkedése volt többé-kevésbé problémamentes, bár ez az iparág is jelentős átalakuláson ment keresztül, és egyre óvatosabban igényelt új szakembereket. Az elmúlt két évben az elsőévesek számának növekedése mögött egyrészt a Kar megváltozott képzési profilja áll, másrészt valószínűsíthető az a tendencia, hogy a diákok egy része a kilátástalan elhelyezkedési lehetőségek miatt a felsőoktatást mint parkolópályát választja különösebb szakmai elkötelezettség nélkül. Az utóbbi megállapítást támasztja alá az a tendencia, hogy az utóbbi egy-két évben jelentős mértékben megnőtt a hallgatók mobilitása. Többen csak a zsebükben akarták tudni a felvételi határozatot, de nem iratkoztak be, hanem azonnal évhalasztást kérve próbálkoztak alternatív megoldással. Mások megkezdték ugyan tanulmányaikat, de előrehaladásuk nem volt kellően céltudatos. Jelentős számban élnek a hallgatók a párhuzamos képzés lehetőségével is, választott szakjuk mellett általában közgazdasági tanulmányokat folytatnak. A Karon a képzési profil a 80-as évek végén jelentősen változott, új szakterületként jelent meg a környezetvédelem. Először a műszaki földtudományi szakon belül modulként, később szakirányként folyt az oktatás. 1991-ben kaptak diplomát első alkalommal ezen a szakirányon végzett mérnökök. 1992-ben önálló szakként engedélyezte a minisztérium a környezetmérnöki képzést. A szakon olyan szakemberek képzése a cél, akik alapos természettudományi, ökológiai, környezetföldtani,
hidrogeológiai,
vízvédelmi,
táj-
és
természetvédelmi
ismeretekkel
rendelkeznek. A másik új szakon, az eljárástechnika-mérnöki szakon olyan szakembereket képeznek, akik a műszaki alapképzésen túlmenően eljárástechnikai, mérés- és irányítástechnikai, gépészeti, környezetvédelmi, szervezési és közgazdasági ismeretekkel rendelkeznek. A szak tananyaga a durva diszperz anyagrendszerek
fizikai
és fizikai-kémiai
tulajdonságainak
jellemzésével, mérésével, az ilyen anyagrendszerekben megvalósuló jelenségekkel, továbbá az alapvető előkészítéstechnikai eljárásokkal foglalkozik. 1995-ben a Bányamémöki Kar lehetőséget 98
kapott a Gépészmérnöki Kar által gondozott műszaki informatikai szakon belül három bányászati jellegű szakirány tantervének kidolgozására és oktatására.
Az olaj- és gázmérnök képzés múltja A Miskolci Egyetem, és azon belül a Bányamémöki Kar az országban az egyetlen felsőoktatási intézmény, amely az olaj- és gázmérnöki szakterületen egyetemi képzést nyújt. A múltat az Olajtermelési Tanszék vezetői, Gyulay Zoltán, Szilas A. Pál, és Mating Béla tudományos
igénnyel
és
kellő
részletességgel
már
közkinccsé
tették
[2,3,4]. A
gázmérnökképzésre vonatkozó adatokat Csete Jenő foglalta össze [5], Ezekre támaszkodva tekintjük most át a főbb korszakokat. Az ötvenes években Magyarország nemzetközi elszigetelődése és autarkiára való berendezkedése nagy lökést adott a hazai nyersanyagkutatásnak és
kitermelésnek. Az
Olajtermelési Tanszék 195l-es alapítását követően a képzés az olajbányászati szakon indult meg. Az 50-es és 60-as évekre kiterjedő korszakot a jelentősebb hazai olaj- és gázmezők megtalálása és termelésbe állítása jellemezte. Az egyetemi képzés jól illeszkedett a felmerülő igényekhez, mivel a fő szakmai profil a mélyfúrás, a rezervoármechanika, ill. a kőolaj- és földgáztermelés volt. A mérnökök alkalmasak voltak a kutatási-feltárási, továbbá a termeléstechnológiai feladatok ellátására. Az 1966/67-es tanévben új korszak kezdődött a szak oktatásának történetében. A formálódó hazai gázipar igényeinek kielégítésére a tanszék vezetői oktatói neves külső szakemberek bevonásával kidolgozták a gázipari felsőfokú képzés, tantervét, amit a minisztérium elfogadott és támogatott. Ettől az időtől kezdve az oktatás két ágazaton, az olajbányászati és a gázipari ágazaton folyt tovább. Az egyetemi szintű gázipari képzés a földgázüzemekben, és a távvezetéki üzemekben, továbbá a gázszolgáltató vállalatoknál felmerülő tervezési és üzemeltetési feladatok megoldására szolgáló ismeretanyagot nyújtotta. A képzés szétágazása egyben azt is jelentette, hogy a szakterület jelentős mértékben kiszélesedett. Az olajbányászati és a gázipari ágazaton a szakmai képzés gerincét az alábbi szaktárgyak képezték:
Olajbányászati ágazat
Gázipari ágazat
Mélyfúrás
Gázellátás
Rezervoármechanika
Tüzeléstan
Kőolaj és földgáz termelése
Energiagazdálkodás
99
A 70-es évek elejétől a tanszék a nappali képzés mellett több alkalommal hirdetett meg levelező rendszerű szakmérnök-képzést elsősorban a gáziparban dolgozó nem szakirányú végzettségű mérnökök részére. A 80-as évek végéig - kisebb módosításoktól eltekintve - a képzési struktúra változatlan maradt. Ekkor új koncepcióként az egyetem műszaki karai áttértek a modul-rendszerű oktatásra. A koncepció lényege: első négy félévben a karon egységes alapképzés, majd további két-három félévig a szakon közös oktatás, ezt követi az elágazó szakosító, ill. specializáló képzés. A reform során kialakult új képzési rendszer azonban nem volt egyenszilárdságú, egyes szakterületeken az indokoltnál nagyobb számban hirdettek meg modulokat. A specializáció irányába ható törekvések eredményeképpen a diploma elnevezéseknél is a különbözőség hangsúlyozása vált jellemzővé. Az Olajtermelési Tanszék ebben az időben is az olajbányászati és a gázipari ágazatnak megfelelő képzést tekintette bázisnak és alternatívaként hirdetett meg két további modult. A 80-as és 90-es évek fordulójára esett az angol nyelvű önköltséges képzés indítása is. A tananyag összeállítása kezdetben jelentős erőfeszítéseket követelt, de megtermékenyítőleg hatott vissza a magyar nyelvű képzésre is. Ugyancsak ettől az időponttól vált lehetővé a tanszék oktatóinak szélesebb körű bekapcsolódása a nemzetközi szakmai-tudományos életbe. A 90-es évek elején
a gazdaság strukturális átalakulása
mélyreható
változást
eredményezett a Kar életében. Drasztikusan lecsökkent egyes szakterületek iránt az érdeklődés. Az 1. ábrán látható volt, hogy összességében is nagyon kevés hallgató választotta a Bányamémöki Kart. A specializáló képzés a kis hallgatói létszámmal párosulva nagymértékben rontotta az oktatás hatékonyságát. Elkerülhetetlenné vált a képzési struktúra gyökeres megváltoztatása. Csak új szakok indításával lehetett a hallgatói létszámot fenntartani. Az előző változások annyiban érintették az olaj- és gázmémöki szakot, hogy elmaradtak azok a modulok, amelyek iránt egyébként sem volt érdeklődés, és a képzés a két hagyományos szakirányon folytatódott tovább.
Létszámhelyzet Az olaj- és gázmémöki szakon végzettek számát a 2. ábra mutatja. Látható, hogy az elmúlt húsz évben általában tíz és húsz között mozgott a végzős hallgatók száma. Általános tendenciaként kell említeni, hogy az olajos hallgatók száma volt nagyobb, egyes években a gázipari ágazatra nem is jelentkeztek. A legutóbbi években a fúrási tevékenység csökkenése már éreztette a hatását, és az olajos/gázos hallgatók aránya 50-50% körül mozgott. Az 1994/95-ös tanévben a
harmadévesek szakosodásánál az előző arány tovább változott: növekedett az
érdeklődés a gázmémöki szakterület iránt. Korai lenne azonban ebből általános következtetést levonni. A 2. ábrán az utolsó három évben az olajmémök hallgató számbeli növekedése látható. Ennek oka, hogy a magyar állami ösztöndíjas hallgatók mellett külföldi, főleg arab országokból önköltséges alapon itt tanuló hallgatók is befejezték tanulmányaikat. 100
2. ábra Diplomázott olaj- és gázmérnökök száma
Várható tendenciák A korábbi évtizedekben az olaj- és gázipari vállalatok az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) ernyője alatt működtek, ami megkönnyítette a szakemberutánpótlás tervezését. A 90-es évek kezdetétől végrehajtott szervezeti átalakítások eredményeként egyre nagyobb önállósággal rendelkező gazdálkodó egységek jöttek létre, amelyek ráadásul különböző érdekszférához tartoznak. Az iparág átrendeződése azt is jelentette, hogy differenciálódott a szakemberekkel szemben megfogalmazódó igény. Várható, hogy a hazai szénhidrogénbányászati tevékenység csökkenni, a nemzetközi kereskedelem és kooperáció pedig növekedni fog. A csővezetékes földgázellátó rendszer további bővülésével és a földgázfelhasználás várható növekedésével a szénhidrogén tároló rétegek másodlagos hasznosítása, a föld alatti tárolás fog előtérbe kerülni. A közelmúlt és a közeljövő változásait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: •
az iparági szervezeti változások miatt jelentős számban önállósodtak és kerültek át az iparághoz kapcsolódó privát szférába a szakon végzett mérnökök,
•
az olaj- és gázmémökök az átlagosnál nagyobb számban rendelkeztek nyelvtudással és külföldi tapasztalatokkal, ezért jó esélyekkel tudtak kilépni a szakági körből és más szakterületre átlépni, 101
•
a 90-es években fokozatosan visszaszorult a hazai kutatási és feltárási tevékenység, ezzel egyidejűleg kiszélesedett a gázszolgáltatói tevékenység,
•
napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy környezetvédelmi okokból a fejlett országokban a földgáz, mint "tiszta" energiahordozó iránt fokozódik az igény. Ez a tendencia Magyarországon is megfigyelhető.
•
a privatizáció valószínűleg új fejlődési pályát nyit meg, ami a szakemberekkel szemben is részben új követelményeket fog jelenteni. Az elkövetkező évek újabb kihívásokat tartogatnak a felsőoktatás számára is. Ilyennek
érezzük a koncessziós alapon folyó bányászati, és a fokozatosan piacosodó gázszolgáltatói tevékenységet. A sok szereplőssé váló földgázpiac másfajta gondolkodásmódot,
másfajta
ismereteket igényel a mérnököktől is. Folytatódni fog az idegennyelveket ismerő mérnökök felértékelődése, a számítástechnikai ismeretek pedig nélkülözhetetlenné válnak. Valószínűsíthető, hogy szakmai-technológiai ismeretek rovására növelni kell a képzésen belül a gazdasági és menedzsment ismereteket. Ma még nehéz felmérni az 1995. márciusában meghirdetett gazdasági stabilizációs program közvetlen hatását a Miskolci Egyetemre, és azon belül a Kőolaj és Földgáz Intézetre. Úgy tűnik, végérvényesen lezárul a felsőoktatásnak az a korszaka, amelyben főként szakmai és politikai szempontok voltak irányadók, és anyagi, pénzügyi szempontok alig érvényesültek. Az oktatói létszámleépítéseknek szükségszerű következménye lesz a tantervek újragondolása és a képzés racionalizálása. Ennek keretében valószínűleg csökkenteni kell a specializációt és a heti óraszámokat, továbbá nagyobb teret kell adni a hallgatók önálló munkájának. A személyi feltételek szűkülésével párhuzamosan bővíteni kell a hallgatók rendelkezésére álló technikai lehetőségeket, részben költségtérítéses alapon.
Köszönetnyilvánítás Pa. elmúlt évtizedekben az iparág részéről tapasztalt erkölcsi és anyagi támogatás nagymértékben hozzájárult, hogy az Olajtermelési Tanszék, majd a jogutód Kőolaj és Földgáz Intézet eleget tudott tenni a növekvő szakmai elvárásoknak. Őszintén reméljük, hogy a MOL Rt. vezetői a jövőben is magukénak fogják érezni az olaj- és gázmérnökképzést és támogatni fogják erőfeszítéseinket.
Irodalom [1] [l]VrVAT ACADEMIA...Emlékkönyv a bányászati, kohászati és erdészeti felsőoktatás 250. évfordulójára Főszerk.: Bakó Károly, OMBKE, 1985. 102
[2]Gyulay Z.-Szilas A.P.-Péchy L.: A magyar olaj- és gázmérnökképzés, valamint a kőolaj feldolgozóipar vegyészmérnök-képzésének fejlődése Bányászati és Kohászati Lapok, Kőolaj és Földgáz, 4. 1970. [3]Szilas A. Pál: A hazai szénhidrogén-bányászati felsőoktatás A Magyar Olajipari Múzeum Évkönyve I., Zalaegerszeg, 1974. [4] A Miskolci Egyetemen végzett olaj-, gázmérnökök és szakmérnökök név- és címjegyzéke Emlékkönyv az Olajtermelési Tanszék alapításának 40. évfordulójára OMBKE, Budapest, 1991. [5]Csete J.: Felsőfokú gázipari képzés és továbbképzés Magyarországon ÉTE-ETE Nemzetközi Gázkonferencia, Balatonszéplak, 1991. szept. 30-okt. 2.
103
TARTALOMJEGYZÉK
Dr. Takács, G., Udvardi, G., Turzó, Z.: A segédgázos termelés korszerűsítésének lehetőségei az algyői mezőben Heinemann, Z., E., Ganzer, L.,J.: Adaptive grid and dual-time stepping for multi-purpose reservoir simulation models
3 11
Lakatos, 1., Lakatos-Szabó, J.,Munkácsi, I., Trömbőczky, S.: Profile correction in hydrocarbon reservoirs state-of-art and experiences at the Algyő field 27 Gesztesi, Gy., Dr. Mating, B„ Dr. Török, J., Dr. Tóth, J.: Flow of mobilized oil in surfactant enhances oil recovery 37 Ősz, Á.: Vízszintes fúrások kitörésvédelme
,
47
Keresztes, T., ősz, Á., Pugner, S.: Korszerű fúrásellenőrző és -irányító műszerkabinok a szénhidrogén-bányászatban
59
Bódi, T.: Gyűjtőrendszer optimális telepítési helyének meghatározása számítógéppel
69
Dr. Bobok, E., Dr. Navratil, L., Tőrök, A., Udvardi, G.: Nehézolajok vízágyas szállításának egyszerű matematikai modellje
79
Csete, J.: Gázelosztó rendszerek szimulációja a 90-es években
85
Tihanyi, L.: Az Olaj- és Gázmérnöki szak képzési tapasztalatai és perspektívái
95
Dr. Szilágyi, Zs.: Az új gázipari műszaki-biztonsági szabályozás szakmai, tudományos alapjai Komornoki, L„ P.: Increasing fh<» rapacity of 0.6 MPa working pressure gas distribution net, constucted from 1.6 MPa nominal pressure elements Sztermen, A.: Subjective and objective risk assessment
105 109 117
Eperjesi, L.: Vezetékszakadások esetén kiáramló gáz mennyiségének becslése a végtelen nagy tartály modelljével
125
Debreczeni, E.: Pneumatikus szállítással kombinált marófej kifejlesztése a Geotechnikai Berendezések tanszéken
133
Dr. Debreczeni, E., Sümegi, L: Vízsugaras vágási kísérletek a Geotechnikai Berendezések tanszéken
145
Patvaros,J.: Möglichkeiten zur vielsteigen Nutzung von flözen mit grossem MethangehalL
155
Dr. Vőneky, G.: Textilbetétes gumiheveder rugalmas deformációja
165
Jambrik, R.: Environmental effects of closing the non-ferrous ore mine of Gyöngyösoroszi
177
293
Lénán, L.: A Bükk-térség fenntartható vízkészlet-gazdálkodása
191
Mádai, F.: A bükki mészkövek szöveti fejlődése a nyomási ikeresedés vizsgálata alapján
201
Dr. Bán, M.: Hévizek karbonátos vízkőkiválásainak termikus vizsgálata
213
Kovács, Zs.: Miskolci felhagyott kőfejtők környezetföldtani értékelése
221
Dr. Egerer, F., Namesánszki, K.: Ércpörkölés technológiai folyamatának optimalizálása röntgendiffrakcióval
231
Dr. Egerer, F., Kósik, G., Namesánszki, K.: Hulladéklerakók környezetföldtani problémái (Egy ipari hulladéklerakó környezetföldtani hatásvizsgálata) Sándor, Cs., Kovács, B„ Szabó, /.; Süllyedés-számítás depóniatestek alatt
237 245
Dr. Somfai, A., Dr. Szalay Á., Dr. Bérczy, I.: Kőolajföldtani szempontú medenceanalízis Szűcs P., Robonyi, A.: An applicable formation damage model in sandstone petroleum reservoirs Turai, E.: Felszínközeli környezetszennyezések elektromágneses módszerekkel történő kimutathatóságának a vizsgálata Némedi Varga, Z.: A mecseki kőszénkutatás eredményessége
294
255
267 275 283
