A MISKOLCI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI

A MISKOLCI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI

A Sorozat BÁNYÁSZAT 50. KÖTET

A Miskolci Egyetem fennállásának 260. évfordulója alkalmából rendezett Jubileumi Tudományos Konferencia Bányászati és Műszaki földtudományi szekcióinak előadásai Miskolc, 1995. szeptember 7-8.

MISKOLC, 1995

A MISKOLCI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI

A Sorozat BÁNYÁSZAT 50. KÖTET

Á Miskolci Egyetem fennállásának 260. évfordulója alkalmából rendezett Jubileumi Tudományos Konferencia Bányászati és Műszaki földtudományi szekcióinak előadásai Miskolc, 1995. szeptember 7-8.

MISKOLC, 1995

HU ISSN 0237-6016

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: KOVÁCS FERENC felelős szerkesztő JAMBRIK R., MATING B., STEINER F., TARJÁN I.

Kiadja a Miskolci Egyetem A kiadásért felelős: Dr. Palkó Gyula rektorhelyettes Miskolc-Egyetemváros, 1995 Megjelent a Miskolci Egyetemi Kiadó gondozásában Felelős vezető: Dr. Péter József Műszaki szerkesztő: Balsai Pálné A kiadóba érkezett 1995. július 17-én. A Sokszorosítóba leadva: augusztus 7-én Példányszám: 300 Készült Develop lemezről, az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabványok szerint Miskolci Egyetem Sokszorosító Üzeme A sokszorosításért felelős: Kovács Tiborné üzemvezető BD - '95 - 860 - ME

A Miskolci Egyelem Közleményei A. sorozat Bányászai, 50. kötet. Jubileumi Konferencia 1995.201-212. old.

A BÜKKI MÉSZKÖVEK SZÖVETI FEJLŐDÉSE A NYOMÁSI IKRESEDÉS VIZSGÁLATA ALAPJÁN

MÁD AI F. 1

összefoglalás A kalcit nyomási ikrek vastagságából és az ikersíkok morfológiájából

a diagenetikus-,

anchimetamorf átalakulást átélt mészkövek deformációjának maximális paleohőmérsékletére lehet következtetni. E*»el kapcsolatos vizsgálatokat az Alpok több területén végeztek. A kelet-bükki mészkövek nagymérettí ( > ICO um) kalcitszemcséinek nyomási ikrei többszöri defonnáció eredményeként alakultak ki. Az ikertagokat vastagságuk és deformáltságuk alapján három csoportba lehet sorolni. A legidősebb, utólagosan deformált ikrek a mészkövek palásságát előidéző deformációs eseménnyel egyidősek, képződésük maximális hőmérséklete 300-350 °C-ra tehető. Megfigyelhetők két későbbi deformációs fázis

1

Mádai Ferenc tanársegéd Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kőzettani Tanszék, 3515 Miskolc, Egyetemváros. Kézirat beérkezett: 1995. június 22.

201

nyomai; az első által létrehozott ikrek képződése 200 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten történhetett, míg a legfiatalabb fázis alacsony hőmérsékleten (< 50-60 °C?) ment végbe. 1. BEVEZETÉS A kalcitkristályokban deformáció hatására fellépő nyomási ikresedést, illetve transzlációt már a múlt században megfigyelték. A nyomási ikresedés az e (1012) lapos romboéder lapjai mentén, mint ikersíkok mentén jelentkezik, transzláció pedig az r (1011) alap romboéder, illetve az/(202*1) hegyes romboéder lapjai mentén lép fel. A kalcit trigonális szimmetriája miatt bármelyik deformáció három irányban valósulhat meg. Ikresedés egy szemcsében akkor következik be, ha a szemcsére ható nyomóerő iránya (Q a kristálytani c tengellyel 70°-hoz közeli szöget zár be, és benne van az e lapjára merőleges síkban.

1. ábra. a.: a kalcit kristály fontosabb deformációinak síkjai sztereografikus projekcióban; b.: az ^ ikersík helyzete az r (1011) alap romboéderben, c : a kalcit kristály e} menti ikresedése a rá merőleges, (1210)-val párhuzamos metszetben. Az eredeti és az ikresedett tagok c (I.e. ábra: c; ej tengelyei egymással 52°-os szöget zárnak be, ezért polarizációs mikroszkóppal jól elkülöníthetők egymástól. A vastagabb ikrek (> 3-5 fim) egyértelműen felismerhetők és jellemezhetők, ha az ikersfk közel párhuzamos a mikroszkóp optikai tengenyével. A véletlen irányban elmetszett kalcitszemcsében a magas törésmutató és a belső reflexió miatt a hasadási, illetve transzlációs síkok is gyakran ikresedésnek tűnnek. Ugyanezen ok miatt az ikertagok látszólagos vastagsága is nagyobb a valóságosnál. Fedorov-féle univerzális asztal segítségével a csiszolatot úgy beforgatva, hogy az ikersfk a mikroszkóp optikai tengelyével párhuzamos legyen, a valódi ikertag-vastagság

202

egyszerűen mérhető. A kalcitkristály e romboéder mentén megjelenő ikresedése a késői diagenetikus- és az anchimetamorf karbonátkőzetekben igen gyakori jelenség. Nagyobb nyomáson és hőmérsékleten az átkristályosodás és a transzlációs deformációk jellemzőek, az ikresedés jelentősége erősen lecsökken. Kőzetdeformációs kísérletek eredményei szerint [1], [2] az e romboéder menti ikresedés már igen kismértékű igénybevételnél (200 °C-nál kb. 15 MPa) kialakul (2. ábra). log(krltlkua p) [MPa]

• tkr«i»d*i —

I tran«zUo)4

*™~ r tranaxlielA -*• ••io"*|Vaacl •B-

• • S M O " * 11/aacl

plaaztlku* (olyá«h»tir • daformieiötabaaaagnil

0

100

200 300 TI Cl

400

600

2. ábra. Ikresedés és transzláció kritikus nyomásviszonyai a hőmérséklet függvényében kalcitkristályokban

HEARD-RALEIGH

[17], TURNER et al. [1] után.

Erőteljesebb deformációnál az r (1011), illetve/(2021) romboéder mentén megjelenő, az ikresedésnél erősebben nyoásfüggő transzláció lesz a jellemző szemcsén belüli deformációs folyamat, ami a finomszemcsés mészkövek plasztikus folyási határértékéhez közeli nyomás\ omérséklet tartományban lép fel mobilis zónákban reális dt-formációsebességek mellett (10"13-10'IS sec"1 [3]). Reológiai számítások szerint ilyen deformációsebesség mellett mészkövek­ ben, 350 cC-nál az 50-100 /im-nél nagyobb szemcsék deformálódnak transzlációval ([4], [5]). Ezen a hőmérsékleten a kisebb méretű szemcsék átkristályosodnak. A kalcitszemcsére ható feszültség sok vékony, vagy néhány vastagabb iker lemez kialakulásával csökkenhet. A laboratóriumi és a terepi megfigyelések alapján számos kutató megemlíti, hogy az ikerlemezek vastagsága főleg a deformáció hőmérsékletétől függ. Alacsony hőmérsékleten (25-200 °C) végzett deformációs kísérletek eredményeként vékony, 1-2 /ím

203

vastagságú ikerlemezek képződtek ([1], [6]) (4. sz. fénykép). 300 °C-on, és ennél magasabb hőmérsékleten végzett kísérleteknél az ikertagok vastagsága általában 4-5 fim feletti (l,2,5.sz. fénykép). A deformációs kísérletek eredményeihez hasonlóan több, mély-diagenetikus, anchimetamorf átalakulást átélt régió karbonátkőzeteiben sikerült megfigyelni, hogy az ikertagok vastagsága korrelál a maximális paleohőmérséklettel. Az ikertagok vastagsága a vizsgált területeken bizonyos hőmérséklet felett (200-300 °C) erősen megnő ([4], [7], [8], [9], [10]). Az ikersíkok morfológiája az ikertag képződése után jelentősen megváltozhat. Az ikresedési sík kezdetben éles, sima, az ikertörvénynek megfelelő felület (1. sz. fénykép). Sima, de hajlított ikrek szintén megfigyelhetők, ami vagy az iker későbbi deformációjaként, vagy a szemcsében magasabb hőmérsékleten kialakuló r illetve/transzláció hatásaként jelentkezik [11] (2.sz. fénykép). Az ikresedést követő intenzív nyírási deformáció eredményeként magas hőmérsékleten C

(>250 C) az ikersíkok szabálytalanná torzulhatnak, felaprózódhatnak. Az 5-10 /ím átmérőjű ikertag-roncsok könnyen átkristályosodnak, így az ikertag helyén önálló kalcitszemcsék láncolata alakul ki ([4], [12], [13], [14], [15], [16]) (3,4,6. sz. fénykép). A deformáció maximális hőmérséklete és az ikertagok szélességének és morfológiájának változása közötti összefüggések okai nem egészen világosak, mivel az ikresedést befolyásoló egyéb fontos paraméterek (irányított nyomás mértéke, deformációsebesség, szemcseméret, szöveti irányítottság) hatását nem sikerült pontosan tisztázni [17]. A tisztázatlan kérdések ellenére mind a kalcit-ikrek vastagságának, mind morfológiájának vizsgálata hasznos lehet a deformáció maximális hőmérsékletének becslésére, mivel a kalcitkristályok ikresedése igen gyakori jelenség még az enyhén deformált mészkövekben is. 2. VIZSGÁLATOK A külföldi szakirodalomban közölt, az előbbiekben említett eredmények ismeretében, a kelet-bükki régió karbonátkőzeteinek mikrostruktúra-vizsgálata során felmerült a kérdés, hogy e kőzetek ásványszemcséiben milyen vastagságú és morfológiájú nyomási ikreket lehet megfigyelni, és hogy ezek milyen maximális paleohőmérsékletre, tektonikai viszonyokra utalnak. A vizsgálatok nagyméretű kalcit megakristályokban kialakult ikertagok vastagságának mérésére és morfológiai jellemzésére terjedtek ki. Az ikrek vizsgálata Fedorov-féle univerzális

204

asztal segítségével, az ikertag-vastagság mérése képelemző berendezéssel történt. Egy csiszolaton legalább 10 szemcsén legalább 50 ikertag vastagságát mértünk. Vizsgálatainkat a Keleti-Bükk (Lillafüred környéke) perm-triász korú, anchimetamorf átalakultsági fokú ([18], [19]) karbonátkőzeteiből vett vékonycsiszolatokon végeztük. A Keleti-Bükk metamorfózisának kora cirkon fission track (FT), illetve K/Ar mérések alapján K} albai - K2 turoni-ra tehető ([20], [21]), maximális pT viszonyait ÁRKAI [18] 200-300 °C, 150-300 MPa-ra (1.5-3 kbar) becsülte. A vizsgált területen, a mély eróziónak és a szerkezeti viszonyoknak köszönhetően a Keleti-Bükk csaknem teljes szelvénye felszínre kerül. Az elkülönített litosztratigráfiai egységekben a karbonátrétegek agyagpalával váltakoznak (Ablakoskővölgyi formáció, Vesszősi Pala formáció), mészkőtesteket (Nagyvisnyói Mészkő formáció, Fehérkői Mészkő formáció, Rónabükki Mészkő formáció), illetve dolomittesteket (Hámori Dolomit formáció) alkotnak. A megvizsgált litosztratigráfiai egységekben a mészkövek jó kristályossági fokúak, irányított szövetűek, a szöveti irányítottság palásságban mutatkozik. Többségükben, a palássággal párhuzamosan elnyújtva, környezetüknél lényegesen nagyobb megakristályok, megakristály-csoportok alakultak ki. Míg az átlagos szemcseméret 15-20 fim, a megakristályok 100-300 jim méretűek. A megakristályok a Rónabükki-, Fehérkői Mészkövekben igen gyakori­ ak, a Nagyvisnyói Mészkőben, a Vesszősi Pala mészkőrétegeiben ritkák. Az Ablakoskővölgyi formáció rétegeiben a palássággal párhuzamosan megjelenő hasadékokban alakultak ki nagyszemcséjű kalcitkristályok. A megvizsgált mészkő vékonycsiszolatokban a megakristályok többsége ikresedett, és/vagy unduláló kioltású. Többségükben vastag (4-5 fim), egyenes, vagy hajlított, átkristályo­ sodott, töredezett ikrek találhatók bennük. Ez a hajlítottság, illetve átkristályosodás nagyméretű, ikresedés utáni deformációra utal, így e megakristályokat a palásságot okozó deformáció előtti keletkezésűeknek, "pretektonikusaknak" tarthatjuk. Általánosan megfigyelhető, hogy a palássággal hegyesszöget bezáró ikrek a palásság irányába elhajlanak, a palásságra merőleges ikertagok ezzel szemben eltorzulnak, szétnyíródnak, végső soron kalcit mikropátok láncolatává kristályosodnak át (2., 3., 4., 6. kép). A megakristályok egyik, ritkább típusát a mikrokristályos karbonátanyaggal körbevett, 100-150 fim méretű egykristályok alkotják (Crinoidea töredékek?), melyeket a Nagyvisnyói-, illetve Rónabükki Mészkő formációkban lehet megfigyelni. A Nagyvisnyói Mészkőben ezek

205

ritkán, míg a Rónabükki Mészkőben igen gyakran találhatók. A megakristályok másik, gyakoribb típusára jellemző, hogy csoportokban, slírekben jelentkeznek, egymással érintkeznek, vagy mikrokristályos mátrix választja el őket egymástól. A megakristály-csoportok, slírek makro-struktúrája alapján úgy tűnik, hogy azok erősen deformálódott karbonáttelérek, nyírási hasadékok, melyek a palássággal párhuzamosan ellapultak, a palássággal nagy szöget bezáró telérek pedig szétnyíródtak, elhajlottak. Ezért ezek a karbonáttelérek feltehetőleg a metamorfózis kezdeti szakaszában átélt mozgások eredményeként képződtek, melyek a mély betemetődési fázisban deformálódtak. Az Ablakoskővölgyi-, Fehérkői-, Vesszősi Pala formációk rétegeiben az ikresedett megakristályok a deformálódott karbonáttelérekben helyezkednek el. Az Ablakoskővölgyi formációból vett minták jellemzője, hogy a megakristályok közti mátrix nagyszemcsés, igen jó kristályos (2. kép). A palásságra merőleges telérek felszakadtak, és darabjai a palássággal párhuzamosan eltolódtak. A Fehérkői Mészkő, és a Vesszősi Pala mészkőrétegeinek ikrei az átlagosnál kissé vékonyabbak. Az ikresedett nagyméretű szemcsék itt is slírekben, csomókban találhatók, az ikertagok többnyire egyenesek, bár itt is találhatók a palásság irányába hajlított, illetve arra merőlegesen eltorzult ikrek. A megakristályok közti mátrix mikrokristályos, keskeny, fóliáit. Az ikreket morfológiájuk és/vagy vastagságuk alapján 5 csoportba lehet sorolni: a.) vékony (1-2 um), egyenes lefutású, sűrűn sorakozó ikrek, az ikersík orientációja és a palásság között nincs összefüggés (4. sz. fénykép), ezek az ikrek igen nagyméretű (>250 um) szemcsékben jelentkeznek, és valamennyi más típusú ikret metszik. ß.) vastag (>4 um), egyenes lefutású ikrek, az ikersík nagy szöget zár be a palássággal (1. sz. fénykép). 7.) vastag, két-, vagy három irányú egyenes ikersík egy összetetten deformálódott szemcsében (5. sz. fénykép), ő.) vastag, hajlított ikrek, melyek hegyesszöget zárnak be a palássággal, és a palásság irányába hajlanak (2,3. sz. fénykép), e.) egyenetlen, szabálytalan ikersíkok, melyek merőlegesek a palásságra (3. sz. fénykép), illetve a palásságra merőleges apró kalcitszemcsék lánca (6. sz. fénykép). Ezek az ikertípusok külön-külön, vagy egymással kombinálódva jelennek meg a megakristályokban. Gyakori a ő-e (3. sz. fénykép), valamint a nagyméretű megakristályokban az a-e (4. sz. fénykép), a-ő kombináció. Mindegyik ikertípus megfigyelhető mindegyik

206

sztratigráfiai egységben. Az e típus a fiatalabb rétegekben (Vesszősi Pala, Rónabükki Mészkő) ritka, itt az egyenetlen ikertagok mentén átkristályosodás nem figyelhető meg. A Nagyvisnyói Mészkőben, és az Ablakoskővölgyi formációban viszont az e típus igen gyakori, az ilyen ikertagok többsége teljesen átkristályosodott. Mindegyik sztratigráfiai egységben leggyakoribbak a ß és a ő típusú ikrek. Amennyiben elfogadjuk, hogy az ikertag vastagsága és morfológiája a deformáció maximális hőmérsékletének jelzője, úgy a kelet-bükki mészkövekre vonatkozóan a 4-6 tim közötti ikertag-vastagság, és a deformálódott ikrek gyakori megjelenése miatt 250 °C-nál magasabb deformációs hőmérsékletet feltételezhetünk, ami jól egyezik az ÁRKAI P. [18], [19] által becsült értékekkel. Az ikertagok morfológiája alapján megállapítható, hogy mindegyik vizsgált rétegben gyakoriak az utólagosan transzlációval, átkristályosodással deformálódott ikrek (5, e típus), és hasonló gyakorisággal találhatók vastag, deformálatlan ikrek is. Az a tény, hogy az ikresedett, transzlálódott megakristályok a Kelet-Bükkben 100 jimnél nagyobb méretűek -

EVANS-DUNNE

[4] hasonló fokú metamorfózist átélt kőzeteken végzett

vizsgálataival egybevetve - 300-350 °C-os maximális hőmérsékletre utal, mert alacsonyabb hőmérsékletnél a kisebb méretű szemcsékben is (pl. 250 °C-nál 5-20 iim-nél nagyobb) transzlációs nyomokat kellene megfigyelni. Mivel az ikresedés kialakulása függ a szemcse kristályszerkezeti orientációjától, nem kizárt, hogy egyes megakristályok ikresedés nélkül túlélték az első generációs ikreket létrehozó deformációs eseményt, de egy későbbi, megváltozott irányú igénybevételkor ikresedtek. Ilyen - vastag, egyenes, deformálatlan ikreket tartalmazó megakristályokat valamennyi litosztratigráfiai egységben gyakran lehet találni. 3. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A kelet-bükki mészkövek kalcitszemcséinek vizsgálatából kapott eredmények összhangban állnak az ÁRKAI P. [18], [19] által megállapított metamorfózis becsült maximális hőmérsékletével. A fentebb ismertetett adatok alapján valószínűsíthető egy korai deformáció, ami az Ablakoskővölgyi-, Fehérkői-, Vesszősi Pala rétegekben a karbonátanyaggal kitöltött repedéseket, nyírási hasadékokat létrehozta. Az első generációs ikertagok (ő, e típus) átlagos vastagsága (4-6 /xm) 150 °C-nál magasabb hőmérsékletű, ikresedést okozó deformációt

207

valószínűsít. A növekvő nyomás és/vagy hőmérséklet hatására a finomszemcsés (15-20 /ím) karbonátanyag átkristályosodása során palás szövet alakult ki, míg a megakristályok (100-300 jim) első generációs ikrei a szemcsén belüli r, illetve/transzláció mentén a palásság irányába hajlottak, illetve erre merőlegesen szétnyíródtak, majd átkristályosodtak. Az ikrek utólagos deformációja összefügg a palássággal. A megakristályok mérete, deformációjuk jellege alapján a kőzetek palásságát okozó deformációs esemény idején hőmérséklet 300-350 °C-ig emelkedhetett. A metamorfózis - e vizsgálatok alapján - az egyes litosztratigráfiai egységeket azonos mértékben érintette, az idősebb rétegek deformációja némileg erősebb.

3. ábra. A jelenleg megfigyelhető ikertípusok kialakulásának feltételezett fázisai. 1.: A fiatal, gyengén konszolidálódott karbonátüledékben kalcittal kitöltött repedéshálózat alakul ki. 2.: A kezdeti metamorfózis hatására a megakristályokban vastag, egyenes ikrek képződnek, a közrefogó karbonátanyag kristályossági foka nő, foliálódik. 3.: A maximális betemetődés idején a Kialakult ikrek deformálódnak - a palásság irányába elhajlanak, illetve a palásságra merőleges ikrek szétnyíródnak, átkristályosodnak. 4.: a jelenleg megfigyelhető helyzet - egy újabb deformáció eredményeként vastag egyenes 03) ikrek képződtek, a hajlított (í) és átkristályosodott («) ikrek konzerválódtak.

2. A Bükkben a mészkőrétegek palásságát okozó metamorfózis után, de még az eocén végi kiemelkedés (apatit FT kor) előtt a legtöbb szerző még egy tektonikai fázist feltételez, (paleocén, redőkbe gyűrődés?), ami a metamorfózis után szintén okozhatott ikresedest. Ehhez a fázishoz köthetők esetleg a palássággal nagy szöget bezáró, nem hajlott, és nem széttöredezett

208

vastag, második generációs ikrek (ß, y típus - 1,5. sz. fénykép). Ezek az ikrek átlagos vastagságuk alapján 150°C-nál magasabb, de transzlációs deformációjuk hiánya miatt 250°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten keletkezhettek. 3.) Az oligocén - középső miocén felszínre kerülés után a Bükk teljes tömege ismételten fedetté vált. Az apatit FT nyomrövidülési jellege alapján DUNKL et al. [21] szerint a kárpáti-pannon eltemetettségnek még jelentős (1000 m feletti?) mértékűnek kellett lennie, ami maximum 50 °C-kal emelte a Bükk kőzeteinek hőmérsékletét. E késői mozgások hatása a vizsgált mészkövek szövetében - a fiatal repedéseken kívül - igen csekély mértékben mutatható ki. Az igen alacsonyhőmérsékletű deformációs események okozhatták az igen nagyméretű ( = 300 fim) szemcsékben sűrűn sorakozó, vékony ( = l/im), egyenes ikreket. E vékony, egyenes ikrek valamennyi más típusú ikret metszik (4. sz. fénykép). Vékonycsiszolati felvételek: 1. Átlagosan 4-5 fim vastagságú, egyenes lefutású ikertagok egy kalcit megakristályban. A kép két szélén jól látható az irányított szövetű mikrokristályos alapanyag. Az ikertagok a palássággal nagy szöget zárnak be. Fehérkői Mészkő formáció, 1290-es minta. Nagyítás: 270x, + nikolok, univerzális asztal2. 2. Egymást metsző, 4 fiva-nél vastagabb, hajlított ikertagok egy kalcit megakristályban. A megakristály szegélye mentén látható a jó kristályos mátrix. Ablakoskővölgyi formáció, 1161. minta. Nagyítás: 70x, + nikolok. 3. Feldarabolódott, átkristályosodott vastag ikertagok egy megakristályban. A rájuk merőleges ikrek enyén hajlottak. Fehérkői Mészkő formáció, 1228. sz. minta. Nagyítás: 280x, párhuzamos nikolok, univerzális asztal. 4. Kalcit mikropátok láncolatai egy megakristályban, melyek ikertagok helyén alakultak ki. Ezekkel nagy szöget bezáróan vékony, 1 fim vastagságú ikrek vonalserege látható. Fehérkői Mészkő formáció, 1272. sz. minta. Nagyítás: 140x, párhuzamos nikolok, univerzális asztal. 5. Vastag, egymást metsző ikertagok egy megakristályban. Az ikrek a palássággal (a fényképen közel vízszintesen) nagy szöget zárnak be. Fehérkői Mészkő formáció, 1272. sz. minta. Nagyítás: 140x, + nikolok, univerzális asztal. 6. Vastag ikrek átkristályosodott maradványai egy megakristályban, a másik irányban pedig vastag, deformálatlan ikrek. Fehérkői Mészkő formáció, 1272. sz. minta. Nagyítás: 140x, párhuzamos nikolok, univerzális asztal.

2

Az univerzális asztallal készült felvételeken az ikersíkok a mikroszkóp tengelyével párhuzamo­

sak.

209

2. sz. fénykép

1. sz. fénykép

Pfci

jP^'jpjO

WM ^ l-'vil'»

^•Kt

«&•'. '\ '.jj?fc. i:í *

K^ísHl »Pí./j^

3. sz. fénykép

^WEí"N

Í'T|

4. sz. fénykép

5. sz. fénykép

6. sz. fénykép

Irodalom - References [1] TURNER, F.J.-GRIGGS, D.T.-HEARD, H.C.: Experimental deformation on calcite crystals. Bull. Geol. Soc. Am., 1954. 65.sz. 886-934 [2] WENK, H.R.-VENKITASUBRAMANYAN, C.S.-BAKER, D.W.-TURNER, F.J.:

Preferred

orientation in experimentally deformed limestone. Contrib. Mineral. Petrol. 1973. 83-sz. 81-114 [3] PFIFFNER, O.A.-RAMSAY, J.G.: Constraints on geological strain rates: arguments from finite strain rates of naturally deformed rocks. J. geophys. Res. 1982. 87.sz. 311-321 [4] EVANS, M.A.-DUNNE, W.M.: Strain factorization and partitioning in the North Mountain thrust sheet, Central Appalachians, USA. J. Struct. Geol. 1991. 13.sz. 21-35

211

finite strain rates of naturally deformed rocks. J. geophys. Res. 1982. 87.sz. 311-321 [4] EVANS, M.A.-DUNNE, W.M.: Strain factorization and partitioning in the North Mountain thrust sheet, Central Appalachians, USA. J. Struct. Geol. 1991. 13.sz. 21-35 [5] SCHMID, S.M.: Superplastic flow in finegrained limestone. Tectonophys. 1977. 43.sz. 257-291 [6] GROSHONG, R.H.: Experimental test of least-squares strain gage calculation using twinned calcite. Bull. Geol. Soc. Am. 1974. 85.sz. 1855-1864 [7] FERRILL, D.A.: Calcite twin widths and intensities as metamorphic indicators in natural low-temperature deformation of limestone. J. Struct. Geol. 1991. 13.sz. 667-675 [8] GROSHONG, R.H.-PFIFFNER, O.A.-PRINGLE, L.R.: Strain partitioning in the Helvetic thrust belt of Eastern Switzerland from the leading edge to the internal zone. J. Struct. Geol. 1984. 6.sz. 5-18 [9] MOSAR, J.: Deformation interne dans les Préalpes Medianes (Suisse). Eclog. Geol. Helv. 1989. 82.sz. 756-794 10] GROSHONG, R.H.: Strain fractures, and pressure solution in natural single layer folds. Bull. Geol. Soc. Am. 1975. 86.sz. 1363-1376 11] TURNER, F.J.-OROCZO, M.: Crystal bending in metamorphic calcite and its relations to associated twinning. Contr. Miner. Petrol. 1976. 57.sz. 83-97 12] SCHMID, S.M.: Laboratory experiments on rheology and deformation mechanisms in calcite rocks and their application to studies in the field. Mitt. Geol. Inst. ETH Univ. Zürich N.F. 1982. 241 13] BURKHARD, M.: Deformation des calcaires de l'Helvétique de la Suisse occidentale (Phénoménes, méchanismes et interpretations tectoniques). Rev. Géol. Géogr. phys. 1986. 27.sz. 281-301 14] BURKHARD, M.: L'Helvétique de la bordűré occidentale du massif de l'Aar (evolution tectonique et métamorphique). Eclog. Geol. Helv. 1988. 81.sz. 63-114 15] BURKHARD, M.: Ductile deformation mechanisms in micritic limestones naturally deformed at low temperatures (150-350 °C). In: Deformation mechanisms, rheology and tectonics (ed. by Knipe, R.J.-Rutter, E.H.). Spec Pubis geol. Soc. Lond. 1990. 54.sz. 241-257 16] GROSSHONG, R.H.: Low-temperature deformation mechanisms and their interpretation. Geol. Soc. Am. Bull. 1988. lOO.sz. 1329-1360 17] HEARD, H.C.-RALEIGH, C.B.: Steady state flow in marble at 500-800 °C. Bull. Geol. Soc. Am. 1972. 83.SZ. 935-956 [18] ÁRKAI P.: Pumpellyite-prehnite-quartz facies alpine metamorphism in the Middle Triassic volcanogenic-sedimentary sequence of the Bükk Mountains. Acta Geol. Hung. 1973. 17.SZ. 67-83 19] ÁRKAI P.: Very low- and low-grade Alpine regional metamorphism of the Paleozoic and Mesozoic formations of the Biikkium. Acta Geol. Hung. 1983. 26.sz. 83-101 20] ÁRKAI P.: Kishőmérsékletű regionális metamorfózis (alkalmazások magyarországi lpéldákon). Doktori értekezés, Bp. 1991. 11-77 21] DUNKL I.-ÁRKAI P.-BALOGH KAD.-CSONTOS L.-NAGY G.: A hotörténet modellezése fission track adatok felhasználásával - a Bükk hegység kiemelkedéstörténete. Földt. Közi. 1994. 124.SZ. 1-24

212

TARTALOMJEGYZÉK

Dr. Takács, G., Udvardi, G., Turzó, Z.: A segédgázos termelés korszerűsítésének lehetőségei az algyői mezőben Heinemann, Z., E., Ganzer, L.,J.: Adaptive grid and dual-time stepping for multi-purpose reservoir simulation models

3 11

Lakatos, 1., Lakatos-Szabó, J.,Munkácsi, I., Trömbőczky, S.: Profile correction in hydrocarbon reservoirs state-of-art and experiences at the Algyő field 27 Gesztesi, Gy., Dr. Mating, B„ Dr. Török, J., Dr. Tóth, J.: Flow of mobilized oil in surfactant enhances oil recovery 37 Ősz, Á.: Vízszintes fúrások kitörésvédelme

,

47

Keresztes, T., ősz, Á., Pugner, S.: Korszerű fúrásellenőrző és -irányító műszerkabinok a szénhidrogén-bányászatban

59

Bódi, T.: Gyűjtőrendszer optimális telepítési helyének meghatározása számítógéppel

69

Dr. Bobok, E., Dr. Navratil, L., Tőrök, A., Udvardi, G.: Nehézolajok vízágyas szállításának egyszerű matematikai modellje

79

Csete, J.: Gázelosztó rendszerek szimulációja a 90-es években

85

Tihanyi, L.: Az Olaj- és Gázmérnöki szak képzési tapasztalatai és perspektívái

95

Dr. Szilágyi, Zs.: Az új gázipari műszaki-biztonsági szabályozás szakmai, tudományos alapjai Komornoki, L„ P.: Increasing fh<» rapacity of 0.6 MPa working pressure gas distribution net, constucted from 1.6 MPa nominal pressure elements Sztermen, A.: Subjective and objective risk assessment

105 109 117

Eperjesi, L.: Vezetékszakadások esetén kiáramló gáz mennyiségének becslése a végtelen nagy tartály modelljével

125

Debreczeni, E.: Pneumatikus szállítással kombinált marófej kifejlesztése a Geotechnikai Berendezések tanszéken

133

Dr. Debreczeni, E., Sümegi, L: Vízsugaras vágási kísérletek a Geotechnikai Berendezések tanszéken

145

Patvaros,J.: Möglichkeiten zur vielsteigen Nutzung von flözen mit grossem MethangehalL

155

Dr. Vőneky, G.: Textilbetétes gumiheveder rugalmas deformációja

165

Jambrik, R.: Environmental effects of closing the non-ferrous ore mine of Gyöngyösoroszi

177

293

Lénán, L.: A Bükk-térség fenntartható vízkészlet-gazdálkodása

191

Mádai, F.: A bükki mészkövek szöveti fejlődése a nyomási ikeresedés vizsgálata alapján

201

Dr. Bán, M.: Hévizek karbonátos vízkőkiválásainak termikus vizsgálata

213

Kovács, Zs.: Miskolci felhagyott kőfejtők környezetföldtani értékelése

221

Dr. Egerer, F., Namesánszki, K.: Ércpörkölés technológiai folyamatának optimalizálása röntgendiffrakcióval

231

Dr. Egerer, F., Kósik, G., Namesánszki, K.: Hulladéklerakók környezetföldtani problémái (Egy ipari hulladéklerakó környezetföldtani hatásvizsgálata) Sándor, Cs., Kovács, B„ Szabó, /.; Süllyedés-számítás depóniatestek alatt

237 245

Dr. Somfai, A., Dr. Szalay Á., Dr. Bérczy, I.: Kőolajföldtani szempontú medenceanalízis Szűcs P., Robonyi, A.: An applicable formation damage model in sandstone petroleum reservoirs Turai, E.: Felszínközeli környezetszennyezések elektromágneses módszerekkel történő kimutathatóságának a vizsgálata Némedi Varga, Z.: A mecseki kőszénkutatás eredményessége

294

255

267 275 283