A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15.
A KÖNYV A TUDÁS FEGYVERE! Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban (részlet)
Országok rongya könyvtár a neved, de hát hol a könyv, mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? − Ment-e A könyvek által a világ elébb? Ment, hogy minél dicsõbbek népei, Salakjok annál borzasztóbb legyen, S a rongyos ember bõszült kebele Dögvészt sóhajtson a hír nemzetére. De hát ledöntsük amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? A bölcsek és a költõk mûveit, S mit a tapasztalás bányáiból kifejtett az idõ? Hány fényes lélek tépte el magát, Virrasztott a szív égõ romjai mellett, Hogy tévedt, sujtott embertársainak Irányt adjon, s erõt, vigasztalást. * Ó nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt, Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma, Oly fényes elmék a sár fiait A sûlyedéstõl meg nem mentheték! Hogy még alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányt a puszta homokon, Hol legkelendõbb név az emberé, Hol a teremtés õsi jogai E névhez “ember”! advák örökül − Kivéve aki feketén született, Mert azt baromnak tartják e dicsõk S az isten képét szíjjal ostorozzák. És mégis − mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken: A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözõbb eszméket oltani Hogy végre egymást szívben átkarolják,
“Kedves polgártárs! Helyeslem azt az ötletét, hogy a Tõke fordítását idõszakosan megjelenõ füzetek formájában adjuk ki. Ebben a formában a mû megközelíthetõbb lesz a munkásosztály számára, és ez a szempont szerintem mindennél fontosabb. […] A tudományhoz nem visz széles országút, s csak azok remélhetik, hogy napsütötte ormait elérik, akik nem riadnak visszaattól, hogy meredek ösvényeinek megmászása fáradságos.” (Marx: Elõ- és utószó a Tõke francia kiadásához)
S uralkodjék igazság, szeretet, Hogy a legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem õket, õk megvédnek engem. Nem félek tõled sors, bármit akarsz. Ez az, miért csüggedni nem szabad, Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett óráiban teremt S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét, Míg oly magas lesz, mint a csillagok. * Mi dolgunk a világon? küzdeni Erõnk szerint a legnemesbekért. Elõttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély süllyedésbõl, S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén õseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt!
A TARTALOMBÓL A Blair-korszak vége A gazdagok még gazdagabbá, a szegények még szegényebbé váltak 2. oldal
Szakszervezeti válasz Támadásban az európai szakszervezetek
3. oldal
Politikánk osztályalapjai A dezorganizálódott és demoralizálódott munkásosztályt harcoló osztállyá kell szervezni 4−5. oldal
Társadalmi nehézségek Növekszik a házasságon kívül született gyermekek, a válások és csonka családok száma 6. oldal
A Munkáspárt 2006 elnökségi ülése Nógrád és Szabolcs beszámolt munkájáról
7. oldal
Franciaországi választás Magas tartózkodás és jobboldali gyõzelem
8. oldal
Politikánk marxista megalapozásáért
Derkovits: Nemzedékek
“Hiba volna úgy gondolkozni, hogy elég elsajátítani a kommunista jelszavakat, a kommunista tudomány következtetéseit, anélkül, hogy elsajátítanánk az ismereteknek azt az összességét, amelynek következménye maga a kommunizmus. A marxizmus példája annak, hogyan született meg az emberi ismeretek összességébõl maga a kommunizmus.” (Lenin: Az ifjúsági szövetség feladatai)
Az élenjáró osztály taktikája Lenin szerint csak akkor lehet helyes, ha “az osztályerõviszonyokat és minden egyes történelmi helyzet sajátosságait a legpontosabban, objektíve ellenõrizhetõ módon számba veszi”, “az összes osztályokat nem statikusan, hanem dinamikusan vizsgálja, vagyis nem mozdulatlan állapotukban, hanem mozgásukban vizsgálja”. Ez politikánk marxista megalapozásának ma is elengedhetetlen feltétele. Ezért került a pártoktatás programjába társadalmunk osztályainak elemzése. Április 28-án a pártoktatási elõadás-sorozat keretében A mai magyar társadalom osztályai címmel hangzott el elõadás. Ennek rövidített és szerkesztett szövegét közöljük a 4−5. oldalon.
2 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
A Blair-korszak vége Tízéves kormányzás után Tony Blair június 27-én véglegesen távozik a Downing Street 10bõl, a brit miniszterelnökök hagyományos rezidenciájából. Régóta lebegtetett lemondását megelõzték a május 3-án tartott helyi választások, ahol a Munkáspárt sok szavazatot vesztett. A londoni The Guardian szerint Blair külpolitikájában inkább George Bush hûséges kiszolgálójaként, mint szuverén ország miniszterelnökeként szerepelt. Blair bukását elsõsorban az egyre népszerûtlenebb iraki háború okozta, amelynek már 150 brit áldozata van. A konfliktus költségei nyolc milliárd dollárba kerültek az angol adófizetõknek. Blairt 1994-ben választották meg a Munkáspárt (Labour) elnökévé, ahol gyorsan háttérbe szorította a szocialista elveket hirdetõ, a gazdaság liberalizálását elutasító baloldali csoportokat. Meghirdetve az eszmeileg kidolgozatlan, a szocializmus és a kapitalizmus közötti úgynevezett “harmadik utat”, a centrum felé közelítette a pártot. Az “eredményt” mutatja, hogy a Munkáspártnak 1950ben még egymillió, jelenleg csak kétszázezer tagja van, a szakszervezetek 1970-es 16 milliós tagsága viszont a felére csökkent. Az egykori lázadó oxfordi diák a konzervatív Thatcher asszony legjobb tanítványának bizonyult, aki a közigazgatás átalakításában, az oktatás és az egészségügy privatizációjában a volt miniszterelnök liberális politikáját folytatta. Richard Gott angol újságíró a párizsi Le Monde Diplomatique-ban azt írta, hogy a “a gazdagok még gazdagabbá, a szegények még szegényebbé váltak”. “A lakosság egy százaléka birtokolja a nemzeti jövedelem egynegyedét, az alsó ötven százalék csak hat százalékát”. A hatvanmilliós NagyBritannia lakóinak közel húsz százaléka a szegénységi küszöb határán él. Blair gyakran hangoztatta a piacgazdaság és a társadalmi igazság szoros kapcsolatát, ami üres szónoki fogás
maradt. Gyurcsány Ferenc magyar kormányfõ többször elismeréssel nyilatkozott Blair politikájáról. A hazánkban is beindult, a társadalomnak súlyos megszorításokat jelentõ neoliberális “reformok” céljai sokban hasonlítanak az angol példára. Blair háromszor vezette gyõzelemre a Labourt, a médiát ügyesen kezelõ, egyszemélyi dirigens volt. Belpolitikájának eredménye, hogy megvalósult Wales valamint Skócia korlátozott autonómiája, és az északír konfliktus rendezése is megkezdõdött. Érdemei közé sorolható, hogy elindította az évszázados hagyományokhoz ragaszkodó Lordok Háza reformját. Az egykor a legnépszerûbb brit államférfi azonban az iraki háború, az állandó terrorveszéllyel való manipulálás és a közvélemény rendszeres félrevezetése miatt vesztett politikusként kénytelen távozni. ács
Spanyol−kubai kapcsolatok Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter április elején látogatást tett Havannában, ahol tárgyalásokat folytatott kubai kollegájával, Felipe Pérez Roquevel. A spanyol diplomácia vezetõjét fogadta Raul Castro megbízott államfõ és Carlos Lage, az Államtanács alelnöke is. Moratinos kijelentette, hogy megegyeztek a rendszeres politikai konzultációk menetrendjében, és a kubai vezetõkkel “konstruktív tárgyalásokat folytattak”. Szó volt a gazdasági kapcsolatok fejlesztésérõl és a havannai óváros rehabilitációjában történõ spanyol részvételrõl. Roque szerint a megbeszélések elõsegíthetik, hogy Kuba és az Európai Unió közötti kapcsolatok javuljanak. Madridi nyomásra Brüsszel 2005-ben már enyhítette azokat a szankciókat, amelyeket terrorista akcióval vádolt személyek 2003-ban történt elítélése miatt rendeltek el. Korábbi megállapodás alapján május 29−30-án tartották a
G8-csúcs − tüntetésekkel a háttérben
Június 7-én a németországi Heiligendammban találkoztak a világ nyolc “leggazdagabb” országának vezetõi. Tanácskozásuk hivatalos napirendjén a klímaváltozás és az afrikai szegénység szerepelt. Kétoldalú találkozásokra került sor többek között az amerikai rakétatelepítési tervek miatt megrom-
lott orosz−amerikai viszonyról. A nyolcak tanácskozását heves tiltakozások és tüntetések kísérték. Bush amerikai elnök prágai látogatása során a tömegek tüntetéseken juttatták kifejezésre, hogy nem kérnek az amerikai rakétapajzsból. A G8csúcs elõtti napokban Rostockban és más német városokban
spanyol−kubai vegyes bizottság soros ülését Havannában, amelyen a terrorizmus elleni harc és az emberi jogok kérdése is szerepelt. Az emberi jogok és az ellenzéki csoportok ügye a nyugati diplomácia állandó témája, de Kuba nem enged a külsõ nyomásnak. A havannai vezetés lehetõvé tette, hogy a spanyol delegáció tagjai felkeressenek három kubai börtönt. Június elsején nyolcórás villámlátogatásra Madridba érkezett Condoolezza Rice amerikai külügyminiszter, aki bírálta Madrid kubai politikáját, és kifogásolta, hogy Moratinos havannai látogatása idején nem találkozott az ellenzék képviselõivel. Zapatero miniszterelnök szerint “lényeges különbségek” vannak a spanyol és az amerikai álláspont között. José L. Centalla, a Spanyol Kommunista Párt titkára kijelentette, hogy Moratinos kubai útjának amerikai kritikája “megengedhetetlen beavatkozást jelent az ország belügyeibe”. “A spanyol külpolitika nem függhet az USA érdekeitõl”. Rice látogatása idején a baloldali szervezetek tüntetést rendeztek Madrid központjában, amelyen a Kuba elleni blokád megszüntetését, az amerikai csapatok Irakból, és Afganisztánból történõ kivonását követelték. K.G. százezrek, környezetvédõk, globalizáció-ellenesek és globalizáció-kritikusok, szakszervezetiek, radikális baloldali szervezetek tüntettek. A békésnek induló tömegtüntetés erõszakba torkollott. Az “el nem kötelezett” országok véleményét (118 ország nevében) Felipe Pérez Roque fogalmazta meg, a G8-csúcs házigazdáinak küldött levelében. A G8-csúcs résztvevõi általánosságban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett foglaltak állást. Kötelezõ érvényû konkrét vállalást azonban nem tettek. Megismételték ígéretüket, hogy növelni fogják az afrikai országoknak nyújtott segélyeket.
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15.
Új kihívások elõtt az európai szakszervezetek 2.
Szakszervezeti válasz Az Európai Szakszervezeti Szövetség sevillai kongresszusának dokumentuma alapján ismertettük az európai szakszervezetek helyzetértékelését. Ez megállapította: az európai szakszervezetek új kihívások elõtt állnak. Mostani írásunkban az új kihívásokra adott válasz leglényegesebb elemeit foglaljuk össze. Sevillai kongresszusán az Európai Szakszervezeti Szövetség offenzívát hirdetett a szociális Európáért, erõsebb szakszervezetekért és a fenntartható fejlõdésért. Küldetésének tekinti olyan Európa létrejöttének elõsegítését, amely a békén és a szabadságon, az alapvetõ jogokon és egyenlõ esélyeken, a fenntartható fejlõdésen, a teljes és minõségi foglalkoztatáson, a kisebbségek védelmén, a mindenki számára elérhetõ közszolgáltatásokon és szociális piacgazdaságon alapul. A globális tõkével szemben globálissá kell tenni a szakszervezetek fellépését is. Fõ cselekvési irányoknak a munkaügyi kapcsolatrendszerek és a felelõs vállalatirányítás, a szociális védelmi rendszerek fejlesztését, több európai szintû szociális párbeszédet és a munkavállalói részvételt jelölték meg. Meg kell mutatni, hogy Európában, ahol a szakszervezeti mozgalom megszületett, ma is lehetnek erõs szakszervezetek. Meg kell állítani a taglétszám csökkenését, növelni kell a szakszervezeti tagok számát. A következõ 4 évben legalább 5 százalékos növekedést akarnak elérni. A tagszervezeteknek minden országban a célba vett munkavállalók számára vonzó programokat és akcióterveket kell kidolgozni. Az ESZSZ ezt koordinálással, a legjobb példák ismertetésével és népszerûsítésével, közös tréningekkel támogatja és segíti. A tapasztalatokat a VB ülésein rendszeresen megvitatják. A szakszervezeteknek nyitni kell a régi és új bevándorlók felé. Az ESZSZ az európai munkaerõ-piac olyan szabályozása mellett foglal állást, amely növeli munkavállalók jövedelmét
és életszínvonalát, minden európai polgár és munkavállaló számára lehetõvé teszi a szabadon választott migrációt, fokozott figyelmet fordít az új tagállamokból és Európán kívülrõl érkezõ munkavállalók problematikájára. Elfogadja és támogatja az alapvetõ szabadságjogokat (a tõke, az áruk, a szolgáltatások, a munkaerõ szabad mozgását), de szembenéz ezek következményeivel is, negatív hatásukat EU-szinten limitálja. Olyan európai kerettörvények elfogadását követeli, amely arra kényszeríti a munkáltatókat, hogy betartsák a nemzeti munkaügyi szabályokat. Megengedhetetlen a verseny bevonulása a szociálpolitika területére. A szociális védelmi rendszereket az ESZSZ szerint “produktív szektorként” kell értelmezni. A munkaerõ-piacon végbemenõ változások miatt elengedhetetlen a jobb (minõségi!) szociális védelem kiépítése. Ki kell fejleszteni a szociális védelem új formáit (képzési jog, anyasági védelem, munkaegészségügy, munkanélküliek védelme és visszaintegrálásuk a munkaerõpiacra). A demográfiai kihívásokra pozitív válaszokat kell adni, középpontba állítva az élethosszig tartó tanulást, a minõségi foglalkoztatást, az alkalmazkodóképesség növelését. Az ESZSZ tiltakozik az életkor, nemek, faji és vallási hovatartozás szerinti diszkrimináció minden formája ellen. A szakszervezetek harcában az ESZSZ nagy jelentõséget tulajdonít a szolidaritásnak, ezért megkülönböztetett figyelmet fordít a különbözõ kontinensek, térségek és országok szervezetei közötti kapcsolat és szolidaritás erõsítésére. Bizonyos jogokat és azok nemzetközi dimenzióit, a sztrájkjogot is beleértve, az Európai Jogok Alapvetõ Chartájábõl be kell emelni az európai jog rendszerébe. Különösen fontos a határokon átnyúló sztrájk kérdése, hogy a szakszervezetek is cselekedni tudjanak az egész világban szabadon mozgó vállalatokkal szemben.
TÁMPONT 3 Az európai szociális modell garanciájaként az Európai Szakszervezetek Szövetsége több szociális párbeszédet, erõs és kötelezõ munkavállalói rész-
vételt követel. Célja olyan, szolidaritásra épülõ Európa, amely kordába tartja a “sáskakapitalizmust”, “kaszinókapitalizmust”.
Minimálbér, munkanélküliség, a nõk foglalkoztatása Európában Az EU Eurofund kutatószervezetének adatai szerint az európai országok között igen nagyok az eltérések a minimálbér nagyságát illetõen. A legalacsonyabb fizetést (82 eurót) a dolgozók Bulgáriában kapják, míg a luxemburgi munkaadók alkalmazottjaiknak minimum 1503 eurót fizetnek. A 2004 után az EU-ba belépett új tagok mind a minimálbér, mind a foglalkoztatottság tekintetben el-
maradnak a régi tagok mögött. A munkanélküliség Lengyelországban a legmagasabb (14 százalék),. Második helyen Szlovákia áll 13 százalékkal. Az EU átlag 9 százalék. Azt a lisszaboni elõírást, hogy a nõk foglalkoztatottsága érje el a 60 százalékot, a legtöbb ország nem teljesíti. Kivételt jelent ebben a tekintetben Dánia és Svédország, ahol a nõk 70 százaléka dolgozik.
Növekvõ munkaidõ A világ munkásainak közel egynegyede (22 százalék, azaz 614,2 millióan) átlagosan több mint heti 48 órát dolgozik. Ezt állapította meg a genfi nemzetközi munkaügyi kutatóintézet nemrég közzétett jelentése. Az intézet felmérése szerint 54 országban, különösen a fejlõdõ országokban a valóság jelentõsen eltér a törvényben elõírttól. A heti átlagos munkaidõ növekedését a világgazdaságban bekövetkezett változások magyarázzák. A bõvülõ szolgáltató szektorban (pl. kereskedelem, szálloda- és vendéglátó ipar növekszik az éjszakai és hétvégi
munka mennyisége. A heti munkaidõ a szállítás és közlekedés, a kommunikáció és a raktározás területén rekord nagyságot ér el (Malajziában 51,8 óra, Chilében 53,7 óra). A foglalkoztatottak fele, a fejlõdõ országokban 75 százaléka nem állandó munkaviszonyban, a szabályozott kereteken kívül dolgozik. Stabil állás hiányában a “szürke” formában dolgozók önkizsákmányolásra kényszerülnek − mutat rá a jelentés. Az alacsony bérek, a ledolgozott órák számának növekedése és a munka alacsony termelékenysége között “bûvös kör” alakult ki.
A SZEF új elnököt választott A 700 ezer közalkalmazottat tömörítõ SZEF kongresszusán Szabó Endre leköszönõ elnök kemény szavakkal fogalmazott: “a nemzetközi tõke hatékony az összefogásban, s ilyen irányban halad a hazai tõke is, lerombolják az Európa több országában évtizedekig jól mûködõ jóléti államot, térségünkben kialakulásának lehetõségét is megakadályozzák”. A szakszervezeteknek egyaránt védeniük kell a szociális érdekeket és a társadalmi békét. A leköszönõ elnöknek ez egyben “hattyúdala” volt, miután 12 nehéz év után az új ciklusra már nem
vállalta az elnöki megbízatást. A kongresszus a SZEF új elnökének Varga Lászlót, A Pedagógus Szakszervezet elnökét választotta meg. Felszólalt a kongresszuson Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszter. “Ha megbicsaklunk is a párbeszédben, a támogatás oldalán állunk” − magyarázta a kormány bizonyítványát. A szakszervezeti mozgalom nevében Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke, Gaskó István, a Liga Szakszervezet vezetõje és Borsik János, az Autonómok vezetõje üdvözölték a kongresszust. (Mártonfy)
4 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15.
Politikánk osztályalapjai A rendszerváltás gyökeresen megváltoztatta társadalmunk osztályszerkezetét. Ebben döntõ szerepet játszott a tulajdonviszonyok átalakítása. Az “elõprivatizáció” keretében mintegy 10 ezer bolt, vendéglátóhely stb. magántulajdonba, zömmel a korábbi üzletvezetõk tulajdonába került. A “spontán privatizáció” során az állami tulajdon vagyontárgyainak, pénzeszközeinek jelentõs része “gazdasági társaságok” tulajdonába ment át. Több mint ezer vállalatot állami közremûködéssel (ÁVÛ, ÁPV Rt.) privatizáltak. A termelõszövetkezeteket szétverték, részvénytársaságokká, kft-kké alakították át. A magántulajdon tõkés formája a 90-es évek végére minden gazdasági ágazatban túlsúlyba került. Külföldi tulajdonba vagy külföldi ellenõrzés alá került az ipar kétharmada, a távközlés 90 százaléka, az energiatermelés és elosztás 60 százaléka, a pénzintézeti szektor 70 százaléka, a kereskedelem fele.
Új tõkésosztály kialakulása Az új tulajdonosok privatizált vagyon formájában áron alul, állami hiteltámogatással (E-hitel) jutottak induló tõkéhez. A másik oldalon a korábbi állami vállalatok dolgozói “proletarizálódtak”: potenciális kollektív tulajdonosokból nincstelen bérmunkásokká váltak. A közvélemény a tõkést a gazdag emberrel azonosítja. A tõkésosztályt milliárdosok listájával személyesítik meg. A tõkésosztály azonban nem egyszerûen gazdag emberek halmaza. Marx nem a tõkés személyét, hanem elsõsorban a tõkés viszonyokat bírálta. “Személyekrõl itt csak annyiban van szó, írta a Tõke elõszavában, amennyiben azok gazdasági kategóriák megszemélyesítõi, meghatározott osztályviszonyok és érdekek hordozói.” A milliárdosok listája csak látható csúcsa a tõkésosztálynak, nagytõkések viszonylag szûk csoportja. A tõke anonim formájában a tõkés személye, az élõ tõkés háttérben marad. Magyarországon több mint 200 ezer korlátolt felelõsségû társaság és több mint 4 ezer részvénytársaság van bejegyezve. A részvénytársaságban elmosódik a határvonal a közép- és nagyrészvényesek, valamint a kisrészvényesek között. De alapvetõen a tulajdont a nagyrészvényesek ellenõrzik, az õ érdekeik dominálnak. A részvénytársaságok “az igazgatási munkát, mint funkciót mind jobban elválasztják a tõke birtoklásától, akár saját tõke az, akár kölcsönvett”. A tõkések ma világszerte, így nálunk is, ezt a funkciót a legtöbb esetben igazgató menedzserekre bízzák, akik munkaviszonyukat tekintve fizetett alkalmazottak, társadalmi helyzetük és funkciójuk, jövedelmük forrása és
nagysága azonban szorosan a tõkésekhez köti õket. Részesülnek a profitból, fizetésük egy részét részvények formájában kapják, fokozatosan maguk is társtulajdonosokká válnak. Hasonló a helyzet az igazgatósági, felügyelõ bizottsági tagokkal, befektetési- pénzügyi tanácsadókkal. A hazai tõkésosztály minden tekintetben (pénzügyileg, kereskedelmileg, technikailag, politikailag) szorosan összefonódik a nemzetközi tõkével: nemzetközi cégek beszállítója, vegyes tulajdonú cégek társtulajdonosa, nemzetközi kooperációkban vesz részt. A magyarországi “újkapitalizmus” jellemzõje az ország “félperifériás”, “félgyarmati” helyzete, közvetítõ szerepe, olcsó munkaerõ és új piaci lehetõségek biztosítása a fejlett tõkés országok számára. Egy félperifériás helyzetû, közvetítõ szerepû országban a helyi burzsoázia alapvetõen komprádor jellegû. Nem önálló nemzeti osztály, meghosszabbított része a nemzetközi tõkésosztálynak.
Proletarizálódó bérmunkásosztály Az eredeti tõkefelhalmozással egyidejûleg a szó eredeti marxi értelmében “proletarizálódtak” a dolgozók tömegei,. (Marx modern proletariátuson azokat értette, akiknek nincsenek saját termelési eszközeik, ezért kénytelenek munkaerejüket eladni, hogy megéljenek.) A munkások korábbi szociális vívmányaik nagy részét elvesztették. Sokan munkahelyüket és munkájukat is elvesztették. Megszûnt másfél milliónál több munkahely. A munkahelyüktõl megfosztott munkások kényszernyugdíjasok, kényszervállalkozók, munkanélküliek lettek. A regisztrált munkanélküliek száma 2−3 év alatt 40 ezerrõl közel 700 ezerre emelkedett. 30−40 százalékuk több mint egy éve munkanélküli. Százezrekre becsülhetõ a nem regisztrált munkanélküliek száma, akik nem szerepelnek a nyilvántartásban, munkanélküli ellátásban nem részesülnek, munkát már nem is keresnek. Közvetlenül vagy közvetve a magyar családok több mint a felét érintette a munkanélküliség. A reálbérek 20 évvel estek vissza. Megszûnt a korábbi létbiztonság. A munkásoknak csupán munkaerejük maradt meg, amelyet ahhoz, hogy megélhessenek, kénytelenek eladni a termelési eszközök és termelési feltételek tõkés tulajdonosainak. A “szocialista munkásosztályból” a tõkének kiszolgáltatott és a tõke által kizsákmányolt proletariátus: bérmunkásosztály lett.
Változások a munkásosztály összetételében A szocialista iparosítás idején új ipari
munkahelyek létesítésével a munkásosztály gyorsan növekedett. A munkásság létszáma összességében megközelítette a 3 milliót, az aktív népesség 60 százalékát. Többségük, mintegy 58 százalék ipari munkás volt, 44 százalékuk 1000-nél nagyobb munkáslétszámú nagyüzemekben dolgozott. A gyors növekedés bizonyos értelemben a munkásosztály “felhígulásával” járt: új − döntõen paraszti, kispolgári eredetû − rétegek áramlottak soraiba. A rendszerváltás a foglalkoztatottság meredek csökkenésével járt. A foglalkoztatottak száma 5,4 millióról 3,8 millióra csökkent. Megszûntek a magyar munkásosztály olyan egykori fellegvárai, mint a Csepel Mûvek, a Ganz Mávag, a MOM, a Rába Mûvek, a Diósgyõri Gépgyár. Az ipar visszafejlõdése és az ipari foglalkoztatottak létszámának csökkenése ellenére az ipari munkásság ma is a munkásosztály legnépesebb rétege. A foglalkoztatottak mintegy 33 százaléka jelenleg is az iparban dolgozik. Közel másfél millióan dolgoznak a bányászatban, feldolgozóiparban, energiaellátásban, végeznek különbözõ szolgáltató ágazatokban ipari tevékenységet. Sokan, sokáig − leegyszerûsítve − a munkásosztályt az ipari munkássággal, ezen belül is a fizikai munkásokkal azonosították. A munkás jelképe a magyarországi munkásmozgalomban sokáig a híres kalapácsos ember plakát volt. A termelõerõk fejlõdésével azonban a munka tartalma sok tekintetben megváltozott. Átalakult a munkásosztály szakmai összetétele, kiszélesedtek határai. Marxnál a munkásosztály fogalma nem kötõdik a munka valamely konkrét fajtájához (ipari munkához, fizikai munkához), hanem különbözõ munkafajták összességéhez, totalitásához kötõdik. A munkásosztály fogalma “a munka konkrét fajtája iránti közömbösséget” feltételezi − írta Marx a Tõke nyersfogalmazványában. “A munka meghatározott fajtája iránti közömbösség a valóságos munkafajták igen fejlett totalitását elõfeltételezi, amelyeknek már egyike sem uralkodik mindenekfelett.” Marx a Tõkében gyakran használja az “összmunkás” fogalmát, aki egyesíti tevékenységében − Marx kifejezésével − a “fej és a kéz funkcióit”, azaz a szellemi és a fizikai munkát. A munkásosztály marxi fogalma tehát a különbözõ munkafajtákat végzõ bérmunkások összességét öleli fel. Magában foglalja a nyersanyagot kitermelõ és feldolgozó, döntõen nehéz fizikai munkát végzõ munkásokat, a betanított munkásokat, segédmunkásokat, magasan kvalifikált szakmunkásokat, éppúgy, mint a fõleg fejükkel dolgozó szellemi foglalkozásúakat, a ter(Folytatás az 5. oldalon.)
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15.
TÁMPONT 5
Politikánk osztályalapjai (Folytatás 4. oldalról.) melés és szolgáltatás különbözõ ágazataiban (ipar, mezõgazdaság, kereskedelem, közlekedés, infrastruktúra) dolgozó munkásokat. Marx már a Tõkében rámutatott arra is, hogy a modern ipar a termelés technikai alapzatával együtt “állandóan forradalmasítja a munkások funkcióit és a munkafolyamat társadalmi kombinációit”, “feltételezi a munka változását, a funkció folyékonyságát, a munkás mindenoldalú mozgékonyságát”. Fokozottan vonatkozik ez korunkra. A tudományos−technikai forradalom korában a termelõmunkában megnõtt a tudomány, a fejlesztés, a modernizálás, az informatika és távközlés szerepe, ami a munkásosztály összetételének változásaiban is tükrözõdik. A különbözõ munkafajtákban totalitásán belül közös, hogy ezek mindegyikének viszonya “a bérmunkásnak a tõkéhez való viszonya”, közös, hogy “munkájuk megfizetett munkából és meg nem fizetett többletmunkából áll”, attól függetlenül, hogy milyen munkafunkciót látnak el. Ma is igaz: “a kapitalizmus nem volna kapitalizmus, ha a “tiszta” proletariátust nem venné körül a proletártól a félproletárhoz, a félproletártól a kistulajdonoshoz vezetõ átmenetek rendkívül tarka tömeg”. Így van ez a mai magyar társadalomban is. A magasabb jövedelmû munkásokból mindenütt kialakulóban van egy “elpolgárosodó”, a burzsoázia, a transznacionális tõke által megvásárolható “munkásarisztokrácia”, amely kapitalista úton próbál érvényesülni. A másik oldalon a munkások reménytelenül elszegényedõ széles rétege “lumpenesedik”. A “lumpenesedõ” félproletár rétegek fogékonyak mindenféle demagógiára, szélsõjobboldali mozgalmak potenciális bázisát jelenthetik.
Szenvedõ osztályból cselekvõ osztály? A munkásosztály jelenleg atomizálódott, dezorganizált és demoralizált állapotban van. Nagyüzemi bázisait szétverték. A munkásokat a rendszerváltás politikailag felkészületlenül érte. Azt tapasztalták, hogy cserbenhagyták, elárulták õket a régi vezetõk, a rendszerváltó pártok politikailag megtévesztették. A magukra maradt munkások politikailag és ideológiailag megzavarodtak. Érdekeik közös védelme, a kollektív harc helyett egyénileg próbálták a rendszerváltást “túlélni”, munkahelyüket, egzisztenciájukat megmenteni. Kevés sikerrel. A Kádár-korszak iránti megkésett nosztalgia nem párosult a szocializmus és osztályérdekeik aktív védelmével. A munkásság szervezettsége visszaesett, érdekvédelmi képessége gyenge. Osztály-
tudata elhomályosodott, politikailag passzív. Nem lép fel önállóan, osztályként. Filozófiai szaknyelven szólva: “magáértvalóan” nem létezik, csak “magában-valóan”. TGM szabad fordításában: gazdaságilag (mint “bérmunkás proletárok osztálya”) létezik, de szellemileg és politikailag azonban nem. Tetszhalott. Feltámasztható-e tetszhalálából a munkásosztály? Miként válhat újra “magáértvalóan” is létezõ, tehát önállóan fellépõ, tudatosan harcoló, szervezett osztállyá? Ez ma a legfontosabb kérdés. A legfontosabb feladatunk. A munkásmozgalom több mint másfél évszázados története során fejlõdését nem egyszer akasztották meg, vetették vissza sokszor évtizedekre, kudarcok, vereségek, ellenforradalmak. A letepert munkásosztály minden alkalommal talpra állt. A munkásmozgalom fõnixmadárként újjászületett hamvaiból. Sok mindent ma is újból kell kezdeni. Egy jelenleg atomizálódott, dezorganizálódott, demoralizálódott, politikailag passzív munkásosztályt újra harcoló osztállyá kell szervezni. A szakszervezetek átmenetet jelentenek a munkások szétforgácsoltságától és tehetetlenségétõl az “osztályegyesülés kezdetéhez”. Elsõdleges feladatuk a gazdasági harc, harc a munkaerõ eladásának kedvezõbb feltételeiért, a munka- és életkörülmények javításáért. Csillapító szereket alkalmaznak a kapitalizmus betegségeire, de magát a betegséget − a tõkés kizsákmányolás alapját − nem gyógyítják. Ma Magyarországon a közel 4 millió foglalkoztatottból csak egy töredék (mintegy 550− 600 ezer munkavállaló) tagja a szakszervezeteknek. A szakszervezetek gyengék és erõtlenek. Lenin arra tanított, hogy a kommunisták kötelessége dolgozni még az opportunista, sõt a reakciós szakszervezetekben is. A szakszervezetek érdekvédelmi harcának támogatása, a szakszervezetek erõsítése és bátorítása ma is elsõrendû feladatunk. Európában a tõke nyomulása ma egyre erõteljesebb, a szakszervezeteknek ezért az eddiginél határozottabban és következetesebben kell a munkavállalókat képviselni. Erre bíztatjuk a hazai szakszervezeteket is. Ezért kell dolgoznunk a szakszervezetekben és a szakszervezetekkel. A munkások érdekvédelmi harca önmagában azonban nem hoz létre politikai osztálytudatot. “A politikai osztálytudatot a munkás csak kívülrõl, vagyis olyan területrõl kaphatja, amely kívül esik a gazdasági harc körén, a munkások és a munkáltatók kölcsönös viszonya körén. Ez a tudat kizárólag egyetlen forrásból meríthetõ, ez pedig az összes osztályoknak és rétegeknek az államhoz és a kormányhoz való viszonya, az összes osztályok egymás közöt-
ti viszonya” (Lenin). A munkásosztály osztályként úgy léphet fel önállóan, ha pártba szervezõdnek. “A proletariátusnak politikai pártban való megszervezésére azért van szükség, hogy ez biztosítsa a társadalmi forradalom gyõzelmét és végsõ célját − az osztályok megszüntetését” (Marx).
A párt komolyságának kritériuma A Kommunista Kiáltvány a kommunista pártot a proletármozgalom “leghatározottabb”, “szüntelen továbbhaladásra ösztökélõ” részeként jellemezte. Ma is megszívlelendõ Lenin figyelmeztetése. “Egyedül az élcsapattal gyõzni nem lehet. Egyedül az élcsapatot a döntõ harcba vetni akkor, amikor még az egész osztály, a nagy tömegek, nem helyezkednek arra az álláspontra, hogy vagy közvetlenül támogatják az élcsapatot, vagy legalábbis jóindulatú semlegességet tanúsítanak irányában, nemcsak ostobaság, bûn is lenne” (Lenin). Az osztály támogatásának, vagy legalábbis jóindulatú semlegességének megnyeréséhez el kell jutnunk ennek az osztálynak a tagjaihoz, annak minden rétegéhez, a legkevésbé képzettektõl a legképzettebbekig. “Tudnunk kell közeledni ennek az osztálynak legszürkébb, legalacsonyabb színvonalon álló, a mi tudományunktól meg az élet tudományától legkevésbé érintett tagjaihoz”. Ez kitartó, mindennapos politikai munkát követel pártunktól a munkások között. Lenin arra figyelmeztetett, a politikai tevékenység e munka nélkül elkerülhetetlenül játszadozássá fajul. A párt akkor és olyan mértékben válik komoly jelentõségûvé, amilyen mértékben “felemeli egy meghatározott osztály tömegét, felébreszti érdeklõdését, s arra készteti, hogy az eseményekben aktívan vegyen részt”. Ezért kell kitartóan dolgozni a Magyarországi Munkáspárt 2006-nak is. Ennek a munkának a formáit és módszereit nekünk ma még tanulni kell, ha nem akarjuk, hogy tevékenységünk játszadozássá fajuljon. A politikát − figyelmeztetett Lenin − nem szabad “csak egy csoport, vagy egy párt kívánságainak és nézeteinek, öntudatosságának és harckészségének alapján alakítani”. A politika megköveteli “az adott országon belül mûködõ erõk, csoportok, pártok, osztályok és tömegek összességének figyelembe vételét”. A marxista pártnak minden idõszakban tanulmányoznia kell “az egyes osztályok társadalmi és politikai helyzetét, helyzetük összes sajátosságait”. Ez a párt komolyságának elengedhetetlen kritériuma. Wirth Ádám
6 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15.
Társadalmi nehézségek A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a házasságon kívül született gyermekek aránya a rendszerváltás elõtt − 1960ban − nem érte el a 10 százalékot. 2006-ban túlhaladta az egyharmadot! Hozzácsapódik ehhez a válások ugrásszerû növekedése. Ennek kézzel fogható következménye a növekvõ mértékû gyermekéhezés, alultápláltság, a fiatalok fizikai és szellemi fejlõdési feltételeinek romlása. A nevelés tartalmának és intenzitásának visszaesése a csonka családokban az ifjú nemzedék életkörülményeiben ijesztõ méreteket ölt. A házastársi, élettársi viszonyok megromlása már a kezdeti években, s további tiz-tizenöt éven belül eléri a családon belüli párkapcsolatok felét. Ilyen körülmények között nem meglepõ a deviáns jelenségek megszaporodása a fiatalok körében, a fiatalok életfogásában és életvitelükben jelentkezõ torzulások, a magára hagyatottság, a rossz társaságokba keveredés, s mindezeknek a negatív hatása a nevelésre. A párkapcsolatoknak már a születéskor történõ megszakadása különösen magas Ózdon, ahol meghaladja az 50 százalékot. A megyeszékhelyek közül Tatabányán, Salgótarjánban, Miskolcon 40 százalék felett van. Ezek a jelenségek feltûnõen gyakoriak Észak- és KeletMagyarországon, Borsod, Szabolcs, Békés megyékben, ahol a szegénység a legmagasabb arányú.
Arra is oda kell figyelni, hogy olyan területi központokban, mint Szolnok, Pécs, Székesfehérvár, Szeged, Dunaújváros, a különösen vallásos Esztergom, Hódmezõvásárhely, Békéscsaba, Pápa, Gyöngyös, Zalaegerszeg, a férj nélküli családba született gyermekek aránya 33 százalék fölött van. Budapesten ez az arány 31,5 százalék. A tradicionálisnak gondolt szokások ezen a téren a falvakban is lényegesen megváltoztak. A férj nélküli gyermekek aránya a falvakban ma már meghaladja az országos átlagot. Az általam vezetett egyik kutatócsoport oktatási intézmények vezetõinek továbbképzése keretében folyó mikrovizsgálatai, más nevelés-szociológusokkal (Ferge Zsuzsa, Gazsó Ferenc, Liskó Ilona stb.) egybevágóan, visszaigazolták ezeknek a tényeknek a káros hatását az iskolai nevelésre. A csonka családokban felnövõ tanulók lényegesen hátrányosabb helyzetben nevelkednek: esélyeik a továbbtanulásban rohamos mértékben romlanak, szélesebben érvényesülnek a személyiség fejlõdésére káros befolyások. Különösképpen vonatkozik ez a “mélyszegénységben” élõ rétegekre, a roma családokra, s az alföldi és déldunántúli térségekre, a városok szegény negyedeire. Körükben 20 százalék fölött van a kábítószerek elterjedése, 10 százalék fölé emelkedett a gyermek-, és ifjúkori bûnözés. Érzékelhetõ
körükben a közéleti közömbösség, a magasabb mûveltség iránti érzéketlenség. Jobban ki vannak téve a jobboldali radikalizmus romboló hatásainak, egy értéktelen, társadalmon kívüli sajátos szubkultura terjedésének. Európai összehasonlításban Magyarországon a legalacsonyabb szinten áll az ifjúság progresszív közösségi szervezettsége, amit legjobban az e korcsoportba tartozó fiatalok sínylenek meg. Sokkal na-
gyobb közöttük, saját tapasztalataik alapján is, a félelem a munkanélküliségtõl, a kilátástalanság egzisztenciális, lakásszerzési, családalapítási lehetõségeik tekintetében. A szomorú statisztikai trendek, a pedagógiai tapasztalatok mind azt bizonyítják, hogy egy új, igen komoly, tömeges méretû szociális és nevelési problémával kerültünk szembe, amely felett nem lehet szemet hunyni. Dr. Széchy Éva pedagógiai kutató
Könyvnapi kakukktojás Az idei könyvnapon Egy az ország címmel Orbán Viktor is saját könyvvel jelentkezett. Könyve mindössze kilencvenhét, nagy betûkkel, nagy sorközökkel szedett oldal, éppen olyan, amilyennek beszédeit megszokhattuk. Kifinomult stílus, tanulságos anekdoták, rövid, kemény tételmondatok. A könyv alapgondolata, fejtette ki Orbán Viktor a könyvét bemutató sajtókonferencián, hogy Magyarországon minden adott ahhoz − a kultúrától a gazdaságon át a genetikai alkatig −, hogy az ország erõs ország legyen. Az ország ma gyenge, kivéreztetett, eladósodott, és rossz lelkiállapotú. “Áporodott a levegõ, ami körüljárja a magyar közéletet”, gumicsontjaik rágásán túl a pártok semmi új gondolatot nem tudnak kiizzadni magukból. “Kinõttem a fenegyerekség korszakából”, mondta az éppen a születésnapját ünneplõ pártelnök, aki szerint ennyi évesen kifelé megy az életbõl az ember, és “nincs már ideje marháskodásra”.
A pártelnök azért fogott könyv írásába, mert úgy érezte, beszédei nem hatnak eléggé az emberekre, ezért sokkal pontosabban kell fogalmaznia. A könyv célja: gyökerestõl megváltoztatni az áporodott magyar politikát, új ötletekkel, új észjárással, új ideákkal. Orbán nyitna Európa felé, ahol az elmúlt fél évben Sarkozytõl a hollandokon át a németekig jelentõs változások zajlottak le. Erre a pártelnök vélekedése szerint saját generációjának élete rá fog menni, de célnak szép. A sajtótájékoztatón az “embereket” egy nyugdíjas képviselte, aki az Új többség nevében Isten áldását kérte a születésnapos pártelnökre. A szorgalmas PR munka eredményeként a könyvnapi rendezvényen Orbán Viktor asztalánál dedikálásért hosszú sor kígyózott. Azonban csalódás vár azokra, akik Orbán Viktor könyvében netán az ország valódi problémáira várnának javaslatokat és programot. (könyvbarát)
Zsákbamacska A Népszavában olvastuk: Jó lenne megtudni: végül is milyen országot szeretne a Fidesz. Az tudható: nem olyant, amit a jelenlegi koalíció vezet. Ez így elég kevés. A Fidesz hatalmat akar. Arra a kérdésre, hogy mit kellene
csinálni, hiába várunk választ. A Fidesznek jó lesz úgy is, ha a kormánypártok elõbb eltakarodnak és neki adják át a hatalmat. Aztán majd kiderül, mit is kezdenek vele. Ezt szokás zsákbamacskának nevezni.
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15.
A Munkáspárt 2006 Nógrád megyei szervezete az Elnökség ülésén A Munkáspárt 2006 Elnökségének június 9-i ülésén Gordos Gábor, a párt Nógrád megyei elnöke számolt be a megyei szervezet munkájáról és helyzetérõl. Megyei elnök: Gordos Gábor, alelnökök: Koós Sándor, Soós Károly. Elnökségi tagok: Baracki Imréné (Szécsény), Licskó Lászlóné (Szécsényújfalú), Dr. Ujlaky István (Salgótarján), Végh József (Mátraterenye), Horváth László (Bátorterenye), Kürti József (Pásztó). A megyei elnökség a munkaterv szerint havonta ülésezik, szükség szerint az alapszervezeti titkárokkal és bizalmikkal kibõvítve. Az országos elnökségben és a Központi Bizottságban 2−2 fõ képviseli a Nógrád megyei kommunistákat. A
megyében 8 alapszervezet mûködik, 86 nyilvántartott taggal. Az õszi önkormányzati választás után négyen kiléptek a pártból. 6 fõ a régi Munkáspártból igazolt át pártunkba. Öt új párttagot vettek föl, fõként fiatalokat. Hét új tag felvétele most van folyamatban. Folyamatban van a nõ- és az ifjúsági tagozatok létrehozása. Pártépítés és a TÁMPONT terjesztése szempontjából kiemelt területek Balassagyarmat és térsége, Bátorterenye és térsége, SalgótarjánBaglyasalja, Kazár, Nagyoroszi, Szuha, Dorogháza. A pártnak a bátorterenyei önkormányzatban 1 képviselõje, 1 bizottsági tagja és 2 felügyelõbizottsági tagja van. a TÁMPONT megjelenését a megye 23250 forinttal támogatta.
Ifjúsági klub Mátraterenyén Új ifjúsági klub nyílt Mátraterenyén. A három helyiségen kívül a tágas udvarban szabadtéri program is szervezhetõ. Az új klubért az Új szurdok címû helyi újságban a fiatalok nevében Czene Krisztina és Végh Vera mondott köszönetet Gecse
László polgármesternek, a villamossági munkát elvégzõ Barta Róbertnek és Végh Józsefnek, megköszönve a Munkáspárt 2006 által nyújtott anyagi támogatást. Jó munkát és szórakozást fiatalok!
Kádár emlékünnepség a Fiumei úti temetõben Kádár János halálának és temetésének 18. évfordulója alkalmával július 7-én (szombaton) délelõtt 10 órakor közös baloldali kegyeleti emlékgyûlést tartunk Kádár János sírjánál és a Munkásmozgalmi Panteonnál. Az emlékünnepséget a Kádár János Baráti Kör, a Munkáspárt 2006, az MSZMP és több baloldali szervezet közösen szervezi. Várjuk minden olyan baloldali szervezet és személy csatlakozását és részvételét, akik becsülik és tisztelik Kádár János személyét és munkásságát. Fejezzük ki együtt tiszteletünket Kádár János iránt és tiltakozásunkat sírjának meggyalázása ellen!
TÁMPONT 7
A Szabolcs−Szatmár−Bereg megyei szervezet az Elnökség ülésén A Munkáspárt 2006 Elnökségének ülésén Kiss Bálint megyei elnök számolt be a megyei szervezet munkájáról és helyzetérõl. A megyében Nyíregyházán, Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Újfehértón, Balkányon, Demecserben, Csengeren, Baktalórántházán mûködnek pártalapszervezetek, összesen 60 taggal. Megyei elnök: Kiss Bálint, alelnökök: Varga Sándor (Nyíregyháza), Varga László (Fehérgyarmat). A megyei elnökség kéthavonta ülésezik. Minden hó utolsó csütörtökén sajtóértekezletet tartanak. Tavaly december óta internetes honlapot mûködtetnek. A honlap havi látogatottsága 30−40 fõ. Rendszeresen részt vesznek a Nyíregyházán 15 éve mûködõ baloldali vitakör vitáin. A vitakör, ahogy errõl a TÁMPONT is beszámolt, egy alkalommal a Munkáspárt 2006 elnökhelyettesét, Vajnai Attilát is vendégül látta. A párt által a munkásmozgalmi emlékmûnél szervezett ünnepségen két-
háromszázan vettek részt, beszédet mondott a Munkáspárt 2006 megyei elnöke. A szovjet háborús emlékmûvet az ukrán konzullal közösen koszorúzták meg (ld. a képen, fotó Varga Sándor). A Kelet-Magyarország június 1-jei száma Nyíregyháziak beszélnek rovatában Kiss Bálint, a Munkáspárt 2006 megyei elnöke nyílt levélben válaszolt a lapban “városlakó” aláírással megjelent olvasói levélre, melynek névtelen szerzõje a szovjet háborús emlékmûvek eltávolítását követelte a temetõkbõl is. Kiss Bálint emlékeztetett arra, hogy “a második világháborús emlékmûvek fennmaradását, örök idõre szóló megõrzését és tiszteletben tartását államközi egyezmények biztosítják”.
A munkanélküliség Szabolcsban és Borsodban a legmagasabb Az Állami Foglalkoztatási Központ adatai szerint május végén a gazdaságilag aktív népességhez viszonyítva a nyilvántartott munkanélküliek (regisztrált álláskeresõk) aránya Szabolcs−Szatmár−Bereg me-
gyében 20,5 százalék, Borsod− Abaúj−Zemplén megyében 19,4 százalék volt. Budapesten 3,1 százalékos a munkanélküliségi ráta. Az országos átlag 9,4 százalék.
Foglalkoztatottság és aktivitás A KSH lakossági munkaerõfelmérési adatai szerint a foglalkoztatottak száma 2007 február−áprilisi hónapokban havi átlagban 3 millió 900 ezer fõ volt. Ezen hónapok átlagában a munkanélküliségi ráta 7,5 százalékot tett ki. A munkanélküliek száma a legfrissebb adatok szerint 314 ezer fõ volt. A 15− 24 év közötti fiatalok körében 18 százalékos volt a munkanél-
küliségi ráta. A munkaerõpiac aktivitási mutatói 2007 február−áprilisi hónapokban stagnálást jeleznek. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma és rátája gyakorlatilag nem változott. Májusban az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz bejelentett, az állásközvetítés számára rendelkezésre álló munkalehetõségek száma 76 ezer volt.
8 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2007. JÚNIUS 15.
Gyûjtés Ságvári emlékmûvére Június 7-éig Ságvári szétvert emléktáblájának helyreállítására közadakozásból a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége összesen 674 011 forintot gyûjtött össze. Az új emléktábla elkészítése és felerõsítése várhatóan az eddig összegyûlt összegnél kevesebbe fog kerülni. A maradék felajánlott támogatás alapot képezhet egy új, a mai fiatalokhoz közel álló Ságvári-emlékmû felállításához. A felajánlások továbbra is az alábbi számlaszámra küldhetõk: MEASZ, 11600006-0000000010388514. Kérik feltüntetni: “No pasaran-SÁGVÁRI”.
75 éves az Amur parti város
Castro interjú a kubai televízióban
Július 12-én ünnepelték a távolkeleti új szovjet város alapításának 75. évfordulóját. A 30as évek elején érkeztek az elsõ komszomolisták, és kezdték építeni az Amur partján az új gyárakat, lakóépületeket, kultúrpalotákat és iskolákat. Az új város sok építõje és lakója hõsiesen harcolt a honvédõ háborúban. A háború utáni években munkájukkal az ország gazdaságának helyreállításában és fejlesztésében vettek részt. Az Amur parti metropolisz, Komszomolszk na Amure ma a szocializmus élõ emléke, Oroszország ipari és kulturális bástyája Távol-Keleten.
Fidel Castro tíz hónappal ezelõtti mûtétje után elsõ ízben adott interjút a kubai televíziónak, amelyet az június 5-én teljes egészében közvetített. Az interjút figyelõ floridai orvosok véleménye szerint Castro teljesen felgyógyult. A Commendante megszólalását a televízióban a kubai emberek nagy örömmel fogadták.
Meddig riogat?
2005 õszén a XII. kerületi fideszes polgármester az Istenhegyi út, a Németvölgyi út és a Böszörményi út találkozásánál a fõvárosi önkormányzat hozzájárulása és szabályos építésügyi engedély nélkül turulszobrot állíttatott. Az õsmagyar szimbólum, az “árpádsávos” zászlóhoz hasonlóan a második világháborúban szélsõjobboldali jelképpé degradálódott. A turulszobor felállítása − úgymond a második világháború kerületi áldozatainak emlékére − széleskörû jogos felháborodást és tiltakozást váltott ki. A ügyben eljáró I. kerületi önkormányzat egy éve jogerõs bontási határo-
zatot hozott. A XII. kerületi önkormányzat úgy próbálta a törvénytelen turulszobor lebontását megakadályozni, hogy változtatási tilalmat rendelt el. A változtatási tilalom jogszabályellenes, mivel nem lehet jogi eszközökkel fenntartani egy jogsértõ állapotot. A Fõvárosi Közgyûlés ismételten megerõsítette a bontási határozatot. A több mint másfél éve húzódó ügy végére várhatóan bíróság tesz majd pontot. A szárnyait kitáró, karmaival kardot markoló orjás bronzturul egyelõre fenyegetõn riogatja az arra járó békés polgárokat. (hegyvidéki)
Ismét választottak a franciák Egy hónappal a francia elnökválasztás után a parlamenti választás elsõ fordulóján a szavazók feltûnõen magas (39 százalékos) távolmaradása mellett Nicolas Sarkozy, Népi Mozgalom Uniója (UMP) és szövetségesei kapta a szavazatok 46 százalékát. A baloldali (szocialista, kommunista, zöld) jelöltek összesen 36 százalékot szereztek. Ezen belül a szocialista párt és szövetségeseinek jelöltjei 28 százalékot, a kommunista párt jelöltjei 4,4 százalékot értek el. A centrista Bayrou Demokrata Mozgalma 7,4 százalékos, Le Pen szélsõjobboldali Nemzeti Frontja 4,6 százalé-
kos, a “szélsõbal” 3,4 százalékos eredményt ért el. Az elsõ fordulón 110 képviselõt választottak meg. A többi képviselõi hely sorsa a június 17-én sorra kerülõ második fordulón dõl el. Ezen azok indulhatnak, akik az elsõ fordulón több mint 12,5 százalékot értek el. A második fordulón a gyõzelemhez elegendõ az egyszerû többség. A második forduló elõtt a baloldali pártok várhatóan megállapodást kötnek az egyes körzetekben legesélyesebb baloldali jelölt támogatásáról. Elemzõk szerint az új parlamentben a kommunisták 6−12 helyet szerezhetnek.
Ifjúkommunisták tüntettek Prágában az amerikai rakétatelepítési terv ellen.
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
