A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
Zord idõk Két hónappal ezelõtt rosszkedvünk nyaráról cikkeztünk a TÁMPONT-ban. Rosszkedvünk nyarát viharos õsz váltotta fel. Egymást követik a megszorítások elleni tiltakozások. Politikai botrányok kavarják fel a közéletet. A tavaszi választási vereség után revánsra éhes jobboldal totális háborút indított a kormány ellen. Azzal vádolja kormányt, hogy hazugsággal nyerte meg a választást, s most lemondását követeli. A jobboldali támadásokkal szemben magyarázkodva védekezõ kormány népszerûsége csökken. Esélyei az önkormányzati választásokon romlottak, ami a szavazáson is beigazolód ott. Egyre inkább aktivizálódnak a szélsõjobboldali csoportok. Jobboldali és szélsõjobboldali tüntetõk megszállták a Kossuth teret, és ott szó szerint tartósan tábort vertek. Önjelölt rendszerváltó “forradalmi”, “nemzeti” bizottmányokat alakítanak. Petíciókat fogalmaznak alkotmányellenes követelésekkel. Nyilaskeresztes jelképet idézõ árpádsávos zászlók lobognak. Soviniszta és irredenta jelszavak hangzanak el a beszédekben és tûnnek fel a a táblákon. Lincshangulatot gerjesztve feketelistákat állítanak össze a szerintük az ország romlásáért felelõs zsidó származású, illetve annak vélt politikusokról, baloldali újságírókról, a rendbontókkal szemben eljáró ügyészekrõl és bírákról. A szélsõséges csoportok ugyanis nem álltak meg a petíciók gyártásánál és a zajos tüntetéseknél. Megostromolták az MTV székházát, husángokkal és utcakövekkel támadva a középületet védelmezõ rendõrökre. Autókat borogattak és gyújtogattak. Budapest utcái több éjszakára 56-ra emlékeztetõ csatatérré változtak. A város békés lakóin a rettegés és félelem lett úrrá. Kemény Zsigmond regénycímét kölcsönözve, “zord idõk” jöttek el. A közrendet megzavaró rendbontásért nemcsak azok felelõsök, akik az erõszakos akcióban közvetlenül részt vettek. Felelõsök azok is, akik kiszabadították a szellemet a palackból, ahová azt késõbb nem tudták vagy nem is akarták visszaparancsolni. Azok a jobboldali politikusuk, akik uszítottak, felbíztatták a randalírozókat, az ellenállás, sõt a “lázadás” jogáról szónokoltak. Akik falaztak a randalírozásnak, uitobb pedig mossák kezeiket. A Kossuth téri összejöveteleken ott voltak és felszólaltak Fideszes politikusok, országgyûlési
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20.
képviselõk. A rendõröket utcakövekkel dobálók között Fideszes önkormányzati képviselõjelölt. Újabb olaj volt a tûzre, hogy a Fidesz ultimátumot intézett a kormányhoz és a parlamenthez, maj parlamenti módszerek helyett maga is utcára vonult, ahol a szélsõjobboldali csoportokkal tárbérletben naponta tüntet. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a válságos helyzet kialakulásához a kormányzat hibái és ballépései, a gazdasági problémák kezelésének fõ terheit a dolgozókra hárító megszorító csomag és a kapkodó reformtervek is hozzájárultak, amit a jobboldal most a köztársaság és a demokrácia elleni támadásokra használ fel. A kormány neoliberális gazdaságpolitikával és reformokkal keres kiutat a jelenlegi válságból. A baloldal elsõrendû kötelessége, hogy következetesen harcoljon a jobboldali veszély ellen és baloldali kiutat mutasson a válságból. A jobboldali támadásokkal szemben védelmezzük és támogatjuk a köztársaság és a kormány alkotmányos mûködését. Ugyanakkor bíráljuk a neoliberális gazdaságpolitikát. A mostani zord idõk dermesztõ hidegében biztatásul szolgáljanak számunkra József Attila Vigasz címû versének sorai: Bús jószág, ne vetéld magad! Együtt vágunk a jeges télnek. A jégbõl csak lucsok fakad, de hû társ − éhezõk kikísérnek. S ha most a tyúkszemünkre lépnek, hogy lábunk cipõnkbe dagad, rajtad is múlt. Lásd harc az élet, ne tékozold bizalmadat Wirth Ádám
A TARTALOMBÓL A magyarországi helyzetrõl Az európai párttömörülések állásfoglalásai
2. oldal
Értelmiségi vélemények Az elmúlt hetek eseményeirõl
3. oldal
Önkormányzati választások 2006 Országos eredmények, a Munkáspárt 2006 eredményei
4. oldal
Megválasztották õket Polgármester Egercsehiben Képviselõnk Bátonyterenyén
5. oldal
Vita Baloldali válasz a kapitalizmus barátjának
6. oldal
Nincs jobboldali veszély? Thürmer szerint nincs
7. oldal
50. évforduló Fontos történelmi dokumentum 1956-ról
7. oldal
Kongersszusra készülve “Jó úton járunk”
8. oldal
Elméleti örökség
A tõkés társadalom alapvetõ osztályai “Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Szabad és rabszolga, patricius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végzõdött. […] A hûbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári társadalom nem szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új feltételeivel, a harc új formáival váltotta fel a régieket. A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát az jellemzi, hogy egyszerûsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szembenálló osztályra: burzsoáziára és (Marx és Engels: A Kommunista Párt kiáltványa) proletariátusra.”
2 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
A magyarországi politikai helyzetrõl (Sajtóértesülések alapján) Az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének kereszténydemokrata vezetõje, René van den Linden úgy nyilatkozott, hogy az európai joggyakorlat szerint a parlamenti választásokon alapuló kormányzatot illetõ döntéseket nem írhatja felül a helyi önkormányzati választások eredménye. Ezt az általános elvet a magyarországi viszonyokkal kapcsolatosan jelentette ki. Az Európai Néppárt elnöke, a belga Wilfried Martens viszont korábban olyan közleményt adott ki, amelyben a Fidesz törekvéseit támogatóan a magyar miniszterelnök leváltását helyeselte, egyben gratulált a Fidesznek az önkormányzati választáson elért sikereihez.Az Európai Parlament szocialista és liberális tömörüléseinek politikusai viszont helytelenítették a magyar belpolitikai életbe való nyílt európai beavatkozást. Az utcai politizálás helyett a parlamenti politizálást ajánlják a magyar vezetõk figyelmébe. Poul Nyrup Rasmussen, az Európai Szocialisták Pártjának dán elnöke úgy
nyilatkozott, hogy kötelessége figyelmeztetni a felelõs magyar és európai politikai vezetõket, hogy “a demokratikus út helyett ne az utcai politizálást válasszák”. Rasmussen az összes felelõs politikai vezetõhöz fordulva kifejtette: “Meg kell érteniük, hogy bármilyen felhívás, amely nincs tekintettel a parlamenti demokráciára, nem felel meg a mi európai értékeinknek”. Graham Watson, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetõje ugyancsak helytelenítette a kereszténydemokrata−konzervatív pártokat tömörítõ Európai Néppárt álláspontját. Véleményezte, hogy “minden országban fennáll egyfajta ellentét a politikai pártok között, ám engedni, hogy ez ilyen messzire menjen, fellázítani a lakosságot a demokratikusan megválasztott kormány ellen, ez a demagógia eszköze, és nem az a fajta demokratikus politizálás, amely az Európai Unióban vagy bármely tagállamában elfogadott”. Az európai baloldali és “zöld” pártok tömörülésében hasonló álláspontokat fejtettek ki.
Politikai társbérlet Ukrajnában Több mint négyhónapos huzavona után Viktor Juscsenko ukrán elnök augusztus 3-án korábbi ellenfelét, Viktor Janukovicsot, az oroszbarát Régiók Pártjának (PR) a vezetõjét jelölte kormányfõnek. Az államfõ a kisebbik rossz mellett döntött, mert új választás esetén az elnökhöz közel álló Mi Ukrajnánk (NU) pártszövetség befolyása tovább csökkent volna. A PR által felajánlott parlamenti elnökségért Alexander Moroz szocialista vezetõ “kihátrált” a nyugati orientációt támogató pártokból álló “narancsos koalícióból”. A miniszterelnöki posztra pályázó Julia Timosenko elszámította magát, és blokkja (BJUT) kénytelen volt ellenzékbe vonulni. A rada 450 képviselõjébõl 271 szavazott bizalmat a 24 tagú Janukovics-kabinetnek, amelynek 15 minisztere a PRhez tartozik. A kormányt kívülrõl támogatja a 21 mandátummal rendelkezõ Ukrán Kom-
munista Párt. A megváltozott alkotmány gyengítette az elnöki hatalmat, ezért Juscsenko elvileg csak a külügy- és védelmi miniszter személyérõl dönthet. A két Viktor látszólagos kiegyezése a 47 milliós, gazdaságilag és politikailag megosztott ország számára viszonylagos nyugalmat jelenthet. Janukovics elsõsorban a keleti, iparosított területek orosznyelvû, ortodox lakosságának a támogatását élvezi, Juscsenko pedig a katolikus, agrárjellegû nyugati országrészhez kötõdik. A 2004ben történt jobbratolódást követõ változások, a reprivatizációval kapcsolatos fenyegetés lefékezte a gazdasági fejlõdést, ami a 2004-es 12,4-rõl tavaly 2,4 százalékra zuhant. A PR hatalomra kerülése megerõsítheti a gazdaság szereplõinek a bizalmát. Az ukrán kormányfõ elsõ külföldi útja Moszkvába vezetett, ahol Mihail Fradkov kormányfõvel tárgyalt, és Szocsi-
Két választás Németországban Szeptember 17-én regionális választásokat tartottak a tartományi státuszú Berlinben és Mecklenburg−Elõ-Pomerániában. A választások a német BAL/PDS szempontjából is fontosak voltak, mert a párt mindkét tartományban jelentõs befolyással rendelkezik. A német fõvárost rózsaszín−vörös (szociáldemokrata−PDS) koalíció irányította, amelynek élén az SPD jelenleg legnépszerûbb politikusa, az 53 éves Klaus Wowereit fõpolgármester állt. A választáson az SPD a voksok 30,8 százalékát kapta, a 2001-ben elért 29,7 százalékkal szemben. A kereszténydemokrata CDU 21,3 százalékot szerzett, ami a párt legrosszabb eredménye az elmúlt ötven évben. Jelentõsen visszaesett a liberális FDP (7,6%), viszont megerõsödtek a zöldek (13,1%). A PDS támogatottsága 22,6ról 13,4 százalékra, a párt fõ bázisát jelentõ kelet-berlini kerületekben pedig 45-rõl 27 százalékra csökkent. A választási kudarc fõ oka, hogy a párt képviselõi támogatták a liberális “reformok” megvalósítását a berliban találkozott Putyin elnökkel is. A vendéglátók elégedettek lehettek, mert Janukovics kijelentette, hogy “az ukrán politika prioritása az Oroszországhoz fûzõdõ viszony”. Janukovics célja, hogy az ezer köbméterenként 230 dolláros ár helyett 95 dollárt fizessenek az orosz gázért. A világpiaci ár egyötödéért, 50 dollárért szállított gázzal Moszkva évi 3−5 milliárd dollárral támogatta a múlt év végéig Ukrajnát. Az országnak nyújtott amerikai segítség viszont tavaly csak 174 millió dollár értékû volt. Juscsenko az ország NATO csatlakozását szorgalmazza, amit az állampolgárok jelentõs része elutasít. Tüntetõk júniusban megakadályozták a “Tengeri szellõ” elnevezésû közös hadgyakorlat elõkészítésére érkezett amerikai hajó kirakodását Feodoszijában. Szergej Lavrov orosz védelmi miniszter kijelentette, hogy “Ukrajna és Grúzia NATO tagsága olyan változást jelentene, ami veszélyeztetné Oroszország érdekeit.
ni szenátusban. A fõváros eladósodásának a megfékezésére a városvezetés drasztikusan megvágta a szociális kiadásokat, megszüntettek több ezer munkahelyet, és privatizálták a még köztulajdonban lévõ lakásokat. Herald Wolf távozó gazdasági szenátor, a BAL/PDS berlini listavezetõje azt mondta, hogy “nem lehetünk elégedettek, mert nem értük el a minimálisan remélt 17 százalékot”. A Baloldali Párt másik formációja, az Oscar Lafontaine nevéhez kötõdõ, a nyugati országrészben ismertebb Választási Alternatíva, a WASG bírálta a PDS berlini politikáját és külön listán indult. A szervezet csak három százalékot kapott, és nem jutott be a helyi törvényhozásba. SPD−PDS koalíció irányította Mecklenburg−Elõ-Pomeránia tartományt is, de a választások más képet mutatnak. Az SPD 30,2 százalékot szerzett, szemben a korábbi 40,6 százalékkal, a PDS 16,8 százalékot kapott, ami 2001-hez képest kis mértékû növekedést jelentett. A CDU meggyengült (28,8%), az FDP 7,6 százalékkal átlépte az ötszázalékos bekerülési küszöböt, amit a zöldek nem értek el. Figyelmeztetõ, hogy a választók 7,3 százaléka támogatta a szélsõséges NPD-t és képviselõik két másik tartomány után a schwerini parlamentbe is bekerültek. Mecklenburg−Elõ-Pomerániában egyébként országosan a legmagasabb a munkanélküliek aránya, ami részben indokolja az SPD kudarcát, és az NPD megerösödését. A BAL/PDS szervezeteiben éles viták folynak a követendõ útról, de a pártvezetés többsége folytatni szeretné a regionális együttmûködést az SPD-vel. Vezetõi meg nem döntöttek. A párt több vezetõje, Bundestagés Európa Parlamenti képviselõk a napokban egy nyilatkozatot adtak ki ami azt hangsúlyozza, hogy “a baloldalnak komolyan kell venni választási ígéreteit, a liberális gazdaságpolitika elleni harcot és nem szabad ennek az ellenkezõjét tenni a választások után”. A pártok vezetõi közötti megegyezés alapján Berlinben ismét szociáldemokrata−PDS, Mecklenburg−Elõ-Pomerániában pedig SPD−CDU nagykoalíció alakul. -ács
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20.
TÁMPONT 3
VÉLEMÉNYEK
Veszélyben a Köztársaság! Az utóbbi napok eseményei figyelmeztetnek: veszélybe került a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje. Sorra érik támadások intézményeit, a parlamentet, a kormányt és annak vezetõjét. Az utcákon és tereken zûrzavaros állapotok, erõszak, rombolás, gyújtogatás, élet elleni cselekedetek, vandalizmus mutatják újfasiszta jellegét a jobboldallal összefonódó szélsõjobb erõk tevékenységének. A szélsõjobboldali erõk elõretörése Kelet-Európában általános. Mindez a perifériás kapitalizmus és az EU csatlakozás krízisét mutatja. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a szélsõséges jobboldal veszélyes erõsödését a neoliberális politika is fûti. Az elsõdleges veszély azonban maga a fasizálódási tendencia. Az alkotmányos rend elleni támadások gyökerei visszavezethetõk a 2002-es országgyûlési választásokra, amelyek az Orbán-kormány bukását, a jobboldal vereségét eredményezték. Orbán Viktor és társai azóta hangoztatják a bal-liberális kormány törvényellenes voltát. Támadásaikat most, a tavaszi országgyûlési választásokon elszenvedett újabb vereségük után még inkább felerõsítették. Még mielõtt a közismert Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra került volna, követelni kezdték a miniszterelnök és a kormány lemondását. Az önkormányzati választásokon elért sikereken felbuzdulva, Orbán Viktor ultimátumot intézett a parlamenti többséghez, a kormány és a miniszterelnök azonnali lemondását követelve. A politika utcára vitelével fenyegetõdzik, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Ebben a polgárháborút is kiváltható helyzetben, az alkotmányos rend védelmében valamennyi demokratikus erõnek, a baloldaltól a jobboldalig össze kell fognia Orbán Viktor megállítására! Rajtunk múlik, hogy legyen törvényes rend Hazánkban! Budapest, 2006 október 5.
Baloldali Együttmûködési Tanács Marx Károly Társaság Május Elseje Társaság
A Nemzeti Kör felbomlása Közel tíz éve konzervatív jobboldali értelmiségieket tömörítõ társaságaként alakult meg a Nemzeti Kör (NK). A korábbi években hol nyíltan, hol burkoltan a Fideszt támogatta. 2002 tavaszán fizetett hirdetésben állt ki a “jövõt alkotó polgárok szövetsége” mellett. Az idei országgyûlési választások után azonban korábbi egysége megbomlott. A Nemzeti Kör többségi véleményeként a Népszavában a jobboldal hibáit feltáró cikk jelent meg. A kör több tagja − elsõsorban Kádár Béla, Osváth György, Solymosi Fri-
gyes − másutt is nyilvánosan hangot adtak Orbán Viktort bíráló véleményüknek. Mádl Ferenc, Nemeskürthy István, Pálinkás József ugyanakkor elhatárolódtak a kritikai véleménytõl, és felfüggesztették tagságukat. A Nemzeti Kör több alapító tagja (Mádl Ferenc ex-államfõ, az Orbán kormány két egykori minisztere, Martonyi János és Pálinkás József, valamint Nemeskürthy István, Tar Pál, Granasztói György most közös nyilatkozatban hivatalosan is deklarálták, hogy a Nemzeti Kört megszûntnek tekintik.
Másutt olvastuk
Értelmiségi vélemények az elmúlt hetek eseményeirõl A 168 óra hetilap harmincnégy értelmiségit kérdezett meg az elmúlt hetek eseményeirõl. Néhány válaszból idézünk. Parti Nagy Lajos, író: “Attól a szélsõjobbtól félek, amely forradalmárnak tekinti a Budapesten randalírozó csõcseléket, attól a szélsõjobbtól, amely árpádsávos zászlók alatt nyíltan zsidózik, listákat állít, s amellyel a legnagyobb ellenzéki párt nagyon is hírbe hozható." Komoróczy Géza, történész: “Nézve a helyzetet: túl vagyunk egy bizalmi szavazáson, bár a rendszerváltás óta már korábban is szükség lett volna ilyen voksolásra. Az ellenzék pedig “lejárt dolgokkal” kísérletezik. A Fidesz, s fõképp Orbán Viktor úgy tesz, mintha egy kipukkant léggömböt próbálna felfújni. A léggömb a tavaszi választásokon durrant ki: nem Orbán Viktor került hatalomra.” Horváth Ádám, rendezõ: “Tévedés szappanoperának nevezni az elmúlt hetek eseményeit: a sorozatok célja ugyanis a szórakoztatás. Nem hiszem, hogy bárki is nevetne a mostani eseményeken. Inkább tragikus, hogy akadnak, akik az önkormányzati választáson voksoló 51 százalék kétharmadát a népakarattal azonosítják. Tragikus az is, hogy a Kossuth téri tüntetõk állandósítani akarják a zak-
latott helyzetet Budapesten. Az erõszak rémületet és félelmet kelt. Ne felejtsük: sokan átélték már a rettegést a második világháború alatt vagy '56-ban.” Ugyanitt jelent meg Debreczeni József közíró írása Orbán Viktorról. Ebbõl idézünk: “Orbán Viktornak régóta tartó, egyre súlyosbodó, ma már patologikusnak mondható Gyurcsány-fóbiája van. Már semmi más nem érdekli. Már semmi mást nem akar, csak ezt az egyet: megszabadulni Gyurcsány Ferenctõl. Nem számít milyen módon, nem számít milyen áron. Mondjon le, váltsák le; belülrõl, kívülrõl, a parlamentben, az utcán; törvényesen, törvénytelenül; csomagostul, csomag nélkül; jöjjön utána szakértõi kormány, maradjon a jelenlegi koalíció; legyenek elõrehozott választások, ne legyenek elõrehozott választások: semmi nem érdekes, semmi nem fontos − csak ez az egy: valahogy, akárhogy megszabadulni Gyurcsány Ferenctõl.”
Francia újság Orbán Viktorról A Liberation c. francia baloldali újság Orbán szélsõjobboldali populista radikalizálódásáról tudósít. Liberálisként indult, az európai liberálisok alelnökévé is választották. Majd hirtelen fordulattal pártját konzervatív irányzatúvá alakította át. 1998 és 2004 között jobboldali koalícióval miniszterelnökként “egy tábor − egy vezér” rendszert teremtett. Ma a kormányzás megszerzésére alkotmányellenes tö-
megmozgalmat indított. Ez az ország gazdasági helyzetének destabilizálásával fenyeget. Az európai gazdasági és politikai életben az ország hitelét rombolja. Bátorításával a neonacionalista elemek zavargásokat szerveznek és ellenségeskedést szítanak a kelet-európai országok között. Ezek hátterében Orbán Viktor, az Európai Néppárt alelnöke áll, az európai jobboldal támogatásával. Spectator
4 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20. ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK
Önkormányzati választások 2006 Az október elsejei önkormányzati választáson a 8,1 millió választópolgár közül 4,3 millióan (53,12 százalék) éltek szavazati jogukkal. Ez az arány a legmagasabb az önkormányzati választások történetében, de elmarad a tavaszi országgyûlési választáson való részvételtõl (5,4 millió szavazó, 67,83 százalék). A Fidesz az önkormányzati választást a parlamenti választás harmadik fordulójának, népszavazásnak igyekszik feltüntetni, amely szerintük felülírja a tavaszi választás eredményét. De felülírhatja-e az országgyûlési választást egy helyhatósági választás, amelyen az indulók többsége független jelölt? Felülírhatja-e az országgyûlési választást egy olyan választás, amelyen egy millióval kevesebben vettek részt? A választópolgárok az önkormányzati választáson a helyi önkormányzati testületek tagjairól, a fõvárosi és megyei közgyûlésekrõl, a települések polgármestereirõl szavaztak. A szavazás eredménye ezeken a területeken összességében kétségtelenül az ellenzéki pártok térnyerését és a kormánypártok visszaesését mutatja. Ebben az általános politikai helyzet, a bevezetésre kerülõ megszorítások, és az ellenzék kormányellenes hadjárata is szerepet játszottak. Lehet-e azonban ennek alapján a jobboldali ellenzék mindent elsöprõ, az országgyûlési választást annulláló politikai gyõzelmérõl beszélni. Nézzük közelebbrõl a tényeket. A mandátumok megoszlása a helyi önkormányzati testületekben kormánypárti
10 ezer alatti települések 489 10 ezer felettiek 1 004 (megyei jogú városok nélkül) Budapest 309 Összesen 1 802
ellenzéki
egyéb
1 578 1 369
19 424 483
292 3 239
33 19 940
A legnagyobb számban tehát független jelölteket és civil társadalmi szervezetek jelöltjeit választották meg. A mandátumok kevesebb mint egynegyede jutott a pártoknak. A pártlistákon keresztül a pártokhoz nagyobb arányban kötõdtek a fõvárosi, megyei közgyûlésekben történõ választások. A szavazatok megoszlása pártok között a közgyûlési választásokon kormányzati pártok
ellenzéki pártok
egyéb
10 ezer alatti települések 577 927 10 ezer felettiek 341 217 (megyei jogú városok nélkül) Budapest 367 481 Összesen 1 286 625
982 565 444 565
221 047 68 539
367 162 1 794 292
39 633 329 219
A 19 megyei közgyûlésbõl 18-ban a jobboldali pártok gyõztek. A budapesti közgyûlésben a kormánykoalíció pártjainak a fõpolgármester szavazatával van többsége. A pártlistákra leadott szavazatok száma valamennyi párt esetében elmarad az országgyûlési választáson pártlistán kapott szavazatok számától, a Fidesz esetében mintegy félmillió szavazattal, a szocialista párt esetében 1 millió szavazattal. Nehéz ezt a tavaszi választási eredmény annullálásaként értelmezni. A polgármesterekre leadott szavazatok megoszlása
10 ezer alatti települések 10 ezer feletti települések megyei jogú város fõvárosi kerület Összesen
kormánypárti
130 695 309 772 344 837 365 020 1 150 324
ellenzéki
182 754 378 979 380 435 347 386 1 289 554
egyéb
506 321 171 682 73 136 60 046 1 811 185
A számok azt mutatják, hogy a legtöbben − fõleg a kis településeken − a független polgármester-jelöltekre szavaztak. 1,3 millióan szavaztak az ellenzéki pártok jelöltjeire, ettõl kevesebb mint 100 ezerrel marad el a kormánypárti jelöltekre leadott szavazatok száma. A korábbi kormánypárti városvezetést több helyen ellenzéki vezetés váltotta fel. A 24 megyei jogú városból 16 jobboldali vezetés alá került. A szocialisták többek között elvesztették Gyõrt, Szolnokot, Salgótarjánt, a szabad demokraták Békéscsabát, Veszprémet, Szekszárdot. A legfontosabb önkormányzati tisztséget, a fõvárosi fõpolgármesteri széket azonban a kormánypártoknak szoros küzdelemben sikerült megõrizni. Noha a Fidesznek több fõvárosi kerületet sikerült elhódítani, Budapesten a kerületek többsége továbbra is a kormánykoalíció pártjainak irányítása alatt maradt. A számok és a tények alapján nehéz azt állítani, hogy az önkormányzati választások leváltották a miniszterelnököt és a kormányt.
A Magyarországi Munkáspárt 2006 eredményei Képviselõtestületi választás: 10 ezer alatti települések: önállóan jelölt: 17 kapott szavazat: 2 565 mandátum: 2 (más párttal közösen jelölt: 3 kapott szavazat: 1 781 mandátum: 0) 10 feletti települések: önállóan jelölt: 158 kapott szavazat: 2 222 mandátum: 1 Polgármester-választás: önállóan jelölt: 1 kapott szavazat: 314 mandátum: 1 (közösen jelölt: 1 kapott szavazat: 122 mandátum 0) Megyei közgyûlés választás: 10 ezer alatti települések listája: 4 megyében kapott szavazat: 3 010 mandátum: 0 10 ezer feletti települések listája: 4 megyében kapott szavazat: 758 mandátum: 0 Megválasztott polgármester: Tóth Andrásné − Egercsehi, Heves megye Szilágyi Imre − Ócsárd, Baranya megye (Függetlenként indult a Munkáspárt 2006 támogatásával, a párt megyei listájának listavezetõje a 10 ezer alatti településeken) Megválasztott önkormányzati képviselõk: 10 ezer feletti településeken: Soós Károly − Bátorterenye, Nógrád megye 10 ezer alatti településeken: Kiss László − Bodony, Heves megye Hollósi László − Molvány, Baranya megye A megyei listákra kapott szavazatok megyék szerint: Baranya megye: 10 ezer alatti települések listájára kapott szavazatok: 685 10 ezer feletti települések listájára kapott szavazatok: 186 (A tavaszi parlamenti választáson a Munkáspárt listán az egész megyében összesen 556 szavazatot kapott. A mostani választáson a pécsi szavazatokkal (570) együtt ennek több mint kétszeresét.) Heves megye: 10 ezer alatti települések listájára kapott szavazatok: 1 209 10 ezer feletti települések listájára kapott szavazatok: 152 Komárom megye: 10 alatti települések listájára kapott szavazatok:311 10 feletti települések listájára kapott szavazatok: 209 Nógrád megye: 10 ezer alatti települések listájára kapott szavazatok: 805 10 ezer feletti települések kistájára kapott szavazatok: 214
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20.
TÁMPONT 5
“Megtiszteltetésnek érzem” Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Munkáspárt 2006 színeiben sikerült bizonyítanom elhivatottságomat munkám és az emberek iránt. Megköszönöm választóim bizalmát, hogy pártállásomtól függetlenül bíztak bennem, elismerve ezzel is az elmúlt 4 év munkáját. Az elmúlt négy év alatt polgármesterként szerzett tapasztalataim alapján azt szeretném, ha településünkön az összefogás, az összetartozás érvényesülne. A kampányom is errõl szólt. Próbáltam meggyõzni az itt élõ embereket, csak közösen tudjuk elérni, hogy a fiatalok itt maradjanak, a családok közösségformáló szerepe érvényesüljön, az idõs emberek érezzék azt a gondoskodást, mely idõs napjaikat megkönnyíti. Hiszem, hogy Egercsehit is a közösen létrehozott értékek fogják meghatározni. A következõ választási ciklusra vonatkozó elképzeléseimet az alábbiak szerint határoztam meg, bízva abban, hogy a megválasztott képviselõtestület építõ szándékú lesz, aktív közszereplõként segítik a megkezdett feladatok végrehajtását. Felelõsséggel munkálkodunk azon, hogy településünk fejlõdjön, élhetõbb legyen, ez a tevékenységünk felkeltse az érdeklõdését nem csak az itt élõknek, de az ide látogatóknak is. Elkerülhetetlen az önkormányzati utak és közök felújítása. Az elmúlt évben elkezdett útfelújítás folytatása szükséges, az új járdaszakaszok tervezése, kialakítása fontos feladat. A település csapadékvíz-elvezetését is meg kell oldani. Gondoskodni kell az idõsekrõl! A mi településünkön is sok az idõs, rászoruló ember, akik a házi gondozói szolgálat bõvítésével még több segítséget kapnak. A jelzõrendszeres házi segítségnyújtás közös megoldása már folyamatban van a kistérségi társuláson belül. Az elkövetkezõ év fontos feladata az általános iskola teljes rekonstrukciója. A külsõ homlokzat átalakítása, a vizesblokk felújítása, a fûtéskorszerûsítés, a nyílászárók cseréje, az épület akadálymentesítése. Az ehhez szükséges tervek el-
készültek. Folytatjuk a rendezett környezet kialakítását településünkön, az egységes falukép létrehozását (utcabútorok felszerelése, új buszmegállók kialakítása, parkrendezés, tájépítés, parkolók kialakítása), a szabadtéri színpad felújítását és környékének a rendbetételét. A civil szervezetekkel való együttmûködést nagyon fontosnak tartom. Ennek keretében a Nyugdíjas Egyesülettel, a Sport Egyesülettel és a Lövész Klubbal való sikeres együttmûködés folytatása, kulturális és sport programok közös szervezése, a pályázati lehetõségek kihasználása szükséges. Sikeres beruházást csak pályázat útján valósíthatunk meg. Így szeretnénk megvalósítani egy új, korszerû sportöltözõ kialakítását, amelyhez a kiviteli tervek elkészültek. Az uniós és egyéb pályázatok figyelemmel kísérése nagyon fontos feladat. Elõ kell segítenünk a kistérségen belüli jó együttmûködést pl. a Bélapátfalva Kistérségi Többcélú Társulással, amely keretében szintén nagyon sok feladat oldható meg. Kistérségeken átívelõ és összekötõ programok kidolgozása szükséges. Esélyt kell teremteni a hátrányos helyzetûeknek. A közmunkaprogram folytatása továbbra is fontos feladat, mivel így több család megélhetéséhez járulunk hozzá. Ösztöndíjpályázatokkal támogatást kell nyújtani a fiatalok képzéséhez, továbbtanulásához. Fontos az infrastruktúra magas szintre emelése. Szélessávú internet- és kábel tv-hálózat kiépítése a kistérség keretében már folyamatban van. A szennyvíztisztító telep bõvítése égetõ probléma a településen. A szilárd hulladék elhelyezése hosszú távú kistérségi feladat, melynek megoldására közös program került elfogadásra. Az elkövetkezõ évek eredményes mûködéséhez a fenti célok közös megvalósítása szükséges. Dr. Tóth Andrásné a Munkáspárt 2006 tagja, polgármester
Dr. Tóth Andrásné polgármester − Egercsehi
Soós Károly önkormányzati képviselõ
Képviselõnk Bátonyterenyén Az önkormányzati választáson a Munkáspárt 2006 a Nógrád megyei Bátonyterenyén szerepelt legjobban. A városban a párt megyei listájára több mint 4 százalék szavazott. A város mind a 10 egyéni választókerületében egyéni jelöltet állítottunk. A párt jelöltjeire leadott szavazatokkal kompenzációs listán Soós Károly jutott be a városi önkormányzati testületbe. Az alábbiakban õ mutatkozik be a TÁMPONT olvasóinak: “Kisterenyén születtem 1948ban. Jelenleg a Salgótarjáni Acélgyár Zrt. Csõüzemének vagyok az üzemvezetõje. Nõs vagyok, van két lányom és egy unokám. 1970 óta vagyok a párt tagja. 1970-tõl folyamatosan veszek részt a közéleti munkában, mint tanácsi VBtag, tanácstag, képviselõ. Két cikluson keresztül társadalmi alpolgármester voltam és a Munkáspárt 2006 listájáról jelenleg is bekerültem a képviselõtestületbe. Az elmúlt években megéltem Kisterenye és Nagybátony összevonását, illetve várossá avatását. A szénbányászat visszafejlesztése után a település fejlõdése megállt, ipari üzemek szûntek meg, és magas lett a munkanélküliség aránya. Úgy látom, az elmúlt nyolc évben ez a folyamat megfordult. Talán az elõzõ négy év volt a város fejlõdésének a legjobb idõszaka. Kiépült városunkban a komplett szennyvíz-hálózat és ezzel közel 40 km út teljes aszfalt szõnyegezéssel, megépült egy kistérségi tanuszoda, jelenleg is épül az új kistérségi központ, illetve a városháza, melyre 1 milliárd fejlesztési támogatást nyertünk. Megépült egy Penny Market, új posta, elindult a Lidl áruház és CBA áruház építése. Helyreállítottuk a kisterenyei Gyürky−Solymossi Kastélyt. A két településen hat játszóteret újítottunk fel az EU követelményeknek megfelelõ-
en. Az én feladatom az elmúlt években a város közigazgatási területén a közhasznú, közcélú, közérdekû és közmunkaprogramok irányítása, koordinálása és szervezése volt. E feladatok végrehajtására létrehoztunk egy foglalkoztatási Kht-t, különbözõ pályázatok elnyerésével évente 400−500 fõ foglalkoztatását tudtuk megoldani, ami elõsegítette nagyon sok család megélhetését. Ez a tevékenység a város minden pontján látható (közterületek karbantartása, parkok létrehozása, virágosítás a város egész területén, játszóterek karbantartása, vízelvezetõ árkok rendbetétele). Ezen kívül a Kisterenyei Településrészi Önkormányzat vezetõje is voltam. Az elmúlt ciklusban ketten tevékenykedtünk, mint képviselõk, Nagy Lajosnéval a testületben. Két külsõs bizottsági tagunk és két felügyelõ bizottsági tag is részt vett a közéleti munkában. Jelenleg a képviselõtestület összetétele 10 MSZP és 7 ellenzéki képviselõ, és egyedül képviselem a Munkáspárt 2006-ot. Az MSZP-vel való tárgyalások során egy bizottsági elnöki egy külsõs bizottsági tag és két felügyelõ bizottsági tagságot sikerült megszerezni. Ezúton is szeretném megköszönni a Munkáspárt 2006-ra leadott szavazatokat. Munkámat az eddigi tapasztalataim alapján, továbbra is a város érdekében kívánom végezni.”
6 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20. VITA
Baloldali válasz a kapitalizmus barátjának Pintér Zoltán a Kapitalizmusbarát baloldaliság címû vitairatában maga is megerõsíti, hogy a globalizációkritikus mozgalmak képviselõi és valószínûleg a mérsékelt baloldal számos exponense is igazat ad annak az állításnak, miszerint a globális kapitalizmus elõbb-utóbb megbukik, a rendszer összeomlása elkerülhetetlen, és az elkötelezetten baloldaliak számára természetes, hogy szocialista rendszer jön. Pintér egy önmagának ellentmondó fogalom, a kapitalizmusbarát baloldaliság bevezetésével megkérdõjelezi a kapitalizmus válságát, és azt próbálja bizonyítani, hogy “formát váltott a kapitalizmus, megfelelõ gazdaság- és társadalompolitika mellett van lehetõség baloldali szempontból is igazságos társadalmak létrehozására.” Rossz hírem van a fából vaskarikát fabrikálók számára. A kapitalizmus ma is az a társadalmi formáció, amely a termelõeszközök magántulajdonán, a tõke koncentrációján és centralizációján alapszik, amely egyben lehetõvé teszi a termelõeszközökkel nem rendelkezõ, munkaerejüket kényszerbõl áruba bocsátó emberek kizsákmányolását, a természeti környezet végzetes kiszipolyozását. Ez az igazságosnak a legkevésbé sem nevezhetõ termelési mód a társadalom elenyészõ kisebbségét alkotó tõkés köröknek ad “jogot” arra, hogy a munkások, alkalmazottak és a tudomány emberei által megtermelt javakat kisajátítsák, és saját belátásuk szerint osszák el. A tõke és a munka között húzódó alapvetõ ellentmondás tehát nem változott, de kétségtelen tény, hogy a kapitalista rendszer folyamatosan alakítja ki a kizsákmányolás újabb és újabb forgatókönyveit. Talán elég utalni a Soros György által is feltárt nemzetközi tõzsdei és pénzügyi folyamatokra, amelyek rövid idõn belül képesek egyes régiókból dollármilliárdokat kiszivattyúzni, és érdemi termelés, illetve teljesítmény nélkül óriási vagyonokat felhalmozni − természetesen milliókat megnyomorító gazdasági válságokat hátrahagyva. A British Museum polcain sorakozó statisztikai kiadványok sokasága mellett ma már a szabadon szervezõdõ internetes hálózatok segítségével is bepillanthatunk a globális kapitalizmus vérlázító igazságtalanságaiba. Az olcsón elõállítható AIDS-gyógyszereket szabadalommal védõ gyógyszergyártó cégek millióktól tagadják meg a túlélés esélyét csak azért, hogy a fizetni tudó betegektõl milliárdokat kaszírozzanak. A pénzben és olajban lubickoló sejkek és amerikai üzlettársaik porrá bombáznak egész országokat, hogy senki se veszélyeztesse jövedelmezõ üzleteiket. Ázsiában középkori körülmények között dolgoztatják az embereket, köztük gyermekeket, hogy a
“menõ” sportszereket még nagyobb haszonnal értékesíthessék. Az éhezõ és nyomorgó családok szexrabszolgának adják el lányaikat, akik közül sokan a boldog Európában és Amerikában szórakoztatják az “igazságos” kapitalizmus híveit. A versenyképességre hivatkozva települnek át az olcsó munkaerõ “mintaországaiba” a termelõ üzemek, amivel egyre elviselhetetlenebb munkanélküliséget okoznak még a legfejlettebb országokban is. A világ õserdeit rohamtempóban irtják a nagy haszonnal eladható fa és az újabb termõföldek feltárása miatt. A globálisan mûködõ kapitalizmus az egész világon “sikerdíjakkal” és kenõpénzekkel tartja ellenõrzés alatt a polgári demokrácia intézményeit. Az egymást követõ kormányok szép ígéretekkel hitegetik a választókat, de végeredményben olyan törvények születnek, amelyek csökkentik a multinacionális cégek adóit, biztosítják versenyelõnyeiket és folyamatosan leépítik a jóléti államok eddigi vívmányait. Civilizációnk a szociális és ökológiai katasztrófa szélére sodródott, így a baloldal számára a Rosa Luxemburg által megfogalmazott kérdés a meghatározó: szocializmus vagy barbárság? A jövõért rövid távon is tehetünk. Reális alternatívák megfogalmazásával kell szembeszállni a neoliberális nyomulással, ami egyben egyértelmû elhatárolódást is jelent a jobboldali demagógiától. Fel kell lépnünk a közszolgáltatások privatizációja ellen, szorgalmaznunk kell a dolgozók kollektív tulajdonosi szerepének növelését, a szövetkezeti
mozgalom támogatását. A közösen megtermelt javak igazságosabb elosztásával, progresszívebb adórendszerrel, a magas jövedelmek és a profit megadóztatásával biztosítanunk kell az öregedõ társadalom szociális békéjét. A termelés hatékonyságának növekedése miatt felszabaduló munkaerõ számára munkát lehet biztosítani a közszolgáltatások bõvítésével és a profittal kevésbé kecsegtetõ környezetvédelmi ágazatban. Hosszú távra tervezve kell megelõznünk az energiahiány és a környezetszennyezés okozta veszélyeket. Nem az olcsó munkaerõ, hanem a korszerû, használható szaktudást adó oktatási rendszer teheti “versenyképessé” társadalmunkat. A jól képzett, sokoldalú tudással bíró szakmunkások több ágazatban is megállják a helyüket, így könnyebben találhatnak munkát maguknak. Az egészségügyi rendszer modernizációja, a társadalombiztosítási önkormányzatok újbóli felállítása pedig legalább olyan fontos, mint az autópályák építése. Fontos leszögezni, hogy ez a baloldali politika nem ellensége a globalizációnak, csupán a globális kapitalizmusnak. A baloldal éppen abban érdekelt, hogy a globalizáció ne csak a tõke, a tõzsdei tranzakciók esetében érvényesüljön, hanem a munkások béreiben, a munkakörülményekben és a szociális jóléti vívmányok terén is. Azonos munkáért azonos bért követelünk, bárhová is telepítik a tõkések gyáraikat. Mi nemzetközivé akarjuk fejleszteni az elnyomás, a kizsákmányolás elleni küzdelmet, ezért összefogást hirdetünk, hogy minden szempontból nemzetközivé legyen a világ. Vajnai Attila
Munkaügyi jogsértések A vállalatoknál elszaporodtak a munkavállalókat sújtó munkaügyi jogsértések. A szakszervezetek a munkaügyi jogsértések felszámolását követelik. Kevés eredménnyel. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség most nyilvánosságra hozta a munkaügyi jogsértést elkövetett cégek feketelistáját, amelyen több ezer vállalkozás szerepel. A folyamatosan bõvülõ listára azok a munkáltatók kerültek fel, amelyek ellen különbözõ jogszabályok megsértése miatt már jogerõs végrehajtható határozat született. A lista élén a Tesco Globál Áruházak ZRT található, amelyet tucatnyi alkalommal több mint 15 millió forintra büntetett a munkaügyi felügyelõség, egyebek között a munkaidõ és a pihenõidõ hosszára vonatkozó elõírások megsértése miatt. Részben hasonló vét-
kek miatt került pellengérre a Magyar Szuzuki Személygépkocsigyártó és Értékesítõ Rt., amelyet 6 millió forintos büntetéssel sújtott a felügyelet, de amely már korábban is fizetett 5,5 millió forint bírságot. Hatszor talált szabálytalanságot az OMMF a diszkontüzleteket mûködtetõ Lidl Magyarország BT-nél. Olyan ismert nevek is szerepelnek a listán, mint a Magyar Posta, a Malév, UPC és a Csányi Pincészet. A jogszabályok szerint csak a rendezett munkaügyi kapcsolatokat fenntartó cégek vehetnek részt közbeszerzésben, illetve részesülhetnek állami támogatásban. A kiszabott bírságok nagysága azonban, úgy látszik, a tõkés munkáltatók számára nem eléggé elriasztó erejû. Ezért továbbra is fontos szakszervezeti feladat fellépni és harcolni a munkaügyi jogsértések ellen.
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20.
Nincs jobboldali veszély? Thürmer Gyula nem gyõzi hangoztatni, nincs szélsõjobboldali veszély, sõt, egyáltalán nincs jobboldali veszély. A jobboldali−szélsõjobboldali veszély szerinte állítólag csupán a szocialisták − és támogatóik − megtévesztõ kitalálása. A legutóbbi önkormányzati választások is szerinte azt igazolják, hogy nincs jobboldali veszély. Nem vették észre, hogy a jobboldal a hatalom megszerzése érdekében frontális támadásba kezdett az alkotmányos rend ellen? Egy radikális szélsõséges csoport a szó szoros értelmében megszállta a Kossuth teret, és ott tartósan letáborozott. Nyilaskeresztes (árpádsávos) lobogókat lengetve, nacionalista, soviniszta, reakciós, ellenforradalmi jelszavakkal gyûléseznek. A köztársaság alkotmányos intézményeit támadják. A Szent Korona tan szellemében a királyság visszaállítását követelik. “Leváltják” a törvényes kormányt, “feloszlatják” a szabályosan megválasztott parlamentet. Új “alkotmányozó nemzetgyûlést” hívnak össze. Forradalmi “nemzeti bizottmányokat” alakítanak. “Forradalmat”, “új rendszerváltást” hirdetnek. A nyomaték kedvéért megrohamozták az állami televízió székházát, husángokkal, utcakövekkel támadták meg a székházat védeni próbáló rendfenntartó erõket, autókat borogattak és gyújtottak fel, az épületben romboltak. A következõ napokban felforgató csoportok a város több pontján is randalíroztak. Tényleg nincs szélsõjobboldali veszély? Az erõszakos rendbontást nem lehet egy szûk csoport elszigetelt akciójának tekinteni. A szellemet a palackból a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt, a Fidesz szabadította ki, amely már hónapok óta minden alkalmat és eszközt felhasználva a kormány elleni támadásra lázít és mozgósít. Thürmer megelégedéssel nyugtázza, hogy “a választások gyõztese a Fidesz”. A Fideszes frakcióban, a Fidesz által jelölt és támogatott önkormányzati képviselõk soraiban szép számmal vannak “miépesek”, “jobbikosok” és más radikális szélsõjobboldaliak. Nem véletlen, hogy a Kossuth téri gyûlésezéseken megjelentek és felszólaltak fideszes képviselõk is. S fordítva, a Fidesz által menetrendszerûen szervezett gyûléseken is ott vannak árpádsávos zászlaikkal a különbözõ radikális szervezetek és bizottmányok szélsõséges hívei. Ezen az sem változtat, ha a Fidesz vezetõi taktikailag szavakban el is határolják magukat a szélsõségesen és nyíltan erõszakos módszerektõl. A palackból kiszabadított szellemet azonban már õk sem tudják visszaparancsolni. Nem is nagyon akarják. Ez is fokozza a jobboldali veszélyt. A jelenlegi helyzet kialakulásához az is hozzá-
TÁMPONT 7
Fontos történelmi dokumentum 1956-ról Az 50. évforduló újra kiélezte az ötven évvel ezelõtti esemény értelmezése és értékelése körüli vitákat. Ellentétes nézetek és vélemények csapnak össze, a történelmi kérdések politikai elfogultságokkal és szenvedélyekkel keverednek. Szélsõséges jobboldali csoportok nem ritkán 56-os mezben lépnek fel, igazolva az a mondást, hogy a történelem gyakran ismétli önmagát, elõször tragédia, másodszor bohózat formájában. Ötvenhat értelmezésében és értékelésében az 56-osok között sincs egyetértés. Ez is bizonyítja, hogy a történelem, sorsfordító történelmi események értékelését nem lehet törvénnyel mindenkire kötelezõen lezárni. A marxizmus követelménye, hogy minden kérdést “történelmileg”, “konkrét történelmi összefüggésekben”, tehát a tények sokoldalú feltárásával és figyelembe vételével, a történelmi dokumentumok gondos tanulmányozásával kell vizsgálni. Ez 1956-ra is vonatkozik. Jó példa erre az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi határozata, amely külön is kiemelte az okok és elõzmények minden részletben történõ feltárásának és elemzésének szükségességét. “A hazánkban 1956 október 23-án kezdõdött események okainak és elõzményeinek minden részletében pontos feltárásához még további rendszeres adatgyûjtésre és elemzésére van szükség” − olvashatjuk a dokumentumban. “De az események kiváltó okai, fõ mozgatóerõi és jellemzõ sajátosságai ma is teljesen világosak. Az eseményeknek négy alapvetõ oka, illetve mozgató tényezõje volt. Ezek az okok és tényezõk már jóval az októberi események kirobbanása elõtt egy idõjárult, hogy a kormány és a kormányzó pártok által elkövetett hibák alkalmat és ürügyet szolgáltattak a jobboldali támadásokhoz. Mást hirdettek a választások elõtt és mást tettek a választások után. A támadások azonban nem csupán ezek ellen, hanem az alkotmányos rend és a köztársaság, a legszélesebb értelemben vett baloldal ellen irányulnak. Ezért a jobboldali és szélsõjobboldali támadásokkal szemben a köztársaság védelméhez széles összefogásra van szükség. Az, aki tagadja a jobboldali−szélsõjobboldali veszélyt, egyben tagadja a jobboldallal szembeni összefogás szükségességét is, és a jobboldallal való cinkos összejátszást igazolja. Thürmer Gyula is azért hajtogatja makacsul, hogy nincs jobboldali
ben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak, s együttesen vezeték az eseményeket tragikus alakulásuk felé. Ezek az okok és hajtóerõk a következõk: 1. A Rákosi−Gerõ klikk, amelynek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetõségében és a Magyar Népköztársaság kormányában döntõ befolyása volt, 1948 végétõl kezdve letért a marxizmus−leninizmus elvi alapjáról…. 2. Az októberi események keletkezésében és tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvõ pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául…. 3. Az októberi események elõkészítésében és kirobbantásában alapvetõ tényezõ volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista−földesúri ellenforradalom, amelynek jelentõs erõi mûködtek illegálisan idehaza, fõ erõi pedig Németországban gyülekeztek és szervezkedtek.. A magyar ellenforradalom célja a kapitalista−földesúri rendszer visszaállítása volt, amelyrõl az 1945-ben elszenvedett vereség óta egy pillanatra sem mondott le…. 4. A magyarországi eseményekben végül döntõ és alapvetõ szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmennek a magyar kérdésen…” A négy alapvetõ ok feltárása és elemzése az idézett dokumentumban ötven és távlatából is helytálló. Egyes megfogalmazások és hangsúlyok részleteiben módosulhatnak, a lényeg azonban változatlanul érvényes. Ezért ma is tanulságos, hogy ezzel a történelmi dokumentummal megismerkedjünk. veszély, hogy igazolja saját jobbra kacsintó, a jobboldallal kacérkodó hibás politikáját. Ez nyilvánult meg a Fidesz petíció Thürmer általi aláírásától és a népszavazás kérdéseiben történõ összejátszástól kezdve, a Pongrácz Gergely elõtti fõhajtáson és a Honfoglalás 2000 jobboldali nacionalista szervezettel kötött szövetségen, a MIÉP elnökének küldött, a Magyar Újjászületés Október Bizottságot támogató levélen keresztül a Fidesz választási gyõzelmének üdvözléséig. Thürmer ezzel végleg kiírta magát a baloldalból, és egy sorba került Pozsgay Imrével, Szûrös Mátyással, Csintalan Sándorral, akik ma már a Fidesz közvetlen támogatói és szövetségesei. Ezt õ sem leplezheti azzal, hogy magát “kommunistának” nevezi.
8 TÁMPONT
I. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2006. OKTÓBER 20.
Kongresszusra készülve Pártunk tavaly novemberi kongresszusán közösen arra jutottunk, hogy a korábbi pártvezetés voluntarista politikája, az “egymagunkban vagyunk erõsek” jelszó és a baloldali szövetségi politika hiánya, a jobboldali Fidesszel való felelõtlen összejátszás az elmúlt években a Munkáspárt növekvõ elszigetelõdéséhez és visszaeséséhez vezetett. Rohamosan csökkent a párt szavazóinak és szimpatizánsainak száma, tömeges kilépések kezdõdtek. A jogos bírálatra a párt elnöke törvénytelen kizárásokkal és felfüggesztésekkel, a bírálat elfojtásával válaszolt. A Magyarországi Munkáspárt 2006-ot azok a kommunisták hozták létre, akik felléptek a Munkáspártban a pártelnök vezetésével kialakított antidemokratikus módszerek ellen és a párt demokratikus megújulásáért harcoltak. Kifejeztük azt a meggyõzõdésünket, hogy a társadalmi igazságtalanságok és szociális problémák gyökere a kapitalista rendszerben van. Távlati célunk ezért a kapitalizmust meghaladó szocializmus. Közvetlen politikai célunknak azt határoztuk meg, hogy megakadályozzuk az ország további jobbratolódását, a jobboldal gyõzelmét és hatalomra kerülését, a kormány neoliberális gazdaságpolitikájával szemben a dolgozók érdekeit védelmezõ és szolgáló valódi politikai alternatívát kínáljunk és képviseljünk. A tavalyi kongresszus óta részt vettünk két országos választáson. Visszavertük az ellenünk indított jogi támadásokat, és kevesebb mint egy év alatt országos pártot szerveztünk. Eredményeink elmaradtak reményeinktõl, de ellenségeink fájdalmára nem olvadtunk el, mint a tavaszi hó. Sõt! A tavaszi eredményeinkhez képest − a kiélezett politikai helyzet ellenére − növelni tudtuk a pártunkra leadott szavazatok számát. Sikerrel járultunk hozzá az
országgyûlési választásokon a jobboldal feltartóztatásához. Az õszre kialakult politikai válságnak mély társadalmi, szociális gyökerei vannak. Minden elemzés azt mutatja, hogy újabb, jelentõs átalakulás elõtt áll a magyar politikai struktúra. Ilyen helyzetben mind szervezeti, mind politikai szempontból is kiemelkedõ jelentõsége van közelgõ kongresszusunknak. Céljainkat alapvetõen két fõ irányra lehet bontani. Az utóbbi 16 évben pártunk elsõdleges célja a választásokkal összefüggõ tevékenység megszervezése volt, amelynek alárendelõdtek a társadalom alapvetõ ellentmondásaival kapcsolatos teendõink. Most tudatosítani kell tagjaink és szimpatizánsaink körében, hogy a választásokon is akkor lehetünk sikeresebbek, ha nagyobb hangsúlyt fektetünk pártunk elméleti erõsítésére, a kapitalizmus tudományos bírálatára, a marxizmus megismertetésére, a kizsákmányoltak felvilágosítására. Legközvetlenebb feladatunk tehát a pártépítést elõsegítõ szervezeti lépések elõkészítése, a szervezeti szabályzat ennek megfelelõ tökéletesítése, a párt önállóságának megerõsítése, az elméleti képzés megindítása, és a párt sajtójának fejlesztése. Lehetõvé kell tennünk kapcsolataink bõvítését azokkal az emberekkel, akik szimpatizálnak céljainkkal, de nem feltétlenül akarnak párttagok lenni. Szervezeti rendünkbe be kell illeszteni a tagjaink által szervezett baloldali klubokat, amelyek alapvetõ forrásul szolgálhatnak a tagság bõvítéséhez. A választási harcban jobban kell érvényesítnünk az összefogás elvét. A jelenlegi választási törvény szabályai miatt külön szervezeti megoldásra van szükség a neoliberális politikát elutasító baloldali szervezetek közös indulásához. A szervezeti lépéseken túl a baloldali össze-
fogást, és a szélsõjobb elleni fellépést összehangoló politikai döntéseket is meg kell hoznunk. Az eddigieknél is határozottabban és nyilvánvalóbban kell megfogalmaznunk a különbözõ politikai irányzatokhoz való viszonyunkat. Bõvítenünk kell nemzetközi tevékenységünket, ami szintén elengedhetetlen közösen vállalt céljaink eléréséhez. A párt újjászervezését megkezdtük, és meggyõzõdésem, hogy jó úton járunk. Kíméletlen ellenfelei vagyunk a jobboldalnak, a neoliberális politikának, az elnyomó rendszernek. Mozgalmunk továbbra is harcolni akar a baloldali összefogásért, a demokráciáért, az éhezõ gyermekekért, a vörös csillagért, a szocializmusért. Vajnai Attila
Az MSZOSZ Nyugdíjas Szövetségének állásfoglalása A kialakult politikai helyzet miatt a nyugdíjas társadalom aggodalma egyre erõsödik. Ez nem alaptalan: veszélyben érzik a törvényes, demokratikus, alkotmányos társadalmi rendet. Ha ez bekövetkezne, akkor ennek következményei beláthatatlanok lesznek. A nyugdíjasokat − mint a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegét − nagyon súlyosan érintené. Ez a helyzet, a 13. havi nyugdíjak kifizethetõsége mellett, rendkívüli áremelkedésekhez, a rezsi költségek további jelentõs mértékû növekedéséhez vezethet. A bizonytalan helyzet a forint gyengülését, a külföldi hitelek megvonását, a beáramlott tõke kivonását, a költségvetés csõdjét eredményezheti, amely a nyugdíjak kifizetését is veszélyezteti. Mindezek megelõzése érdekében minden jó szándékú állampolgárhoz fordulunk, azzal, hogy segítse, támogassa − az ország és valamennyiünk érdekében − a mielõbbi nyugodt, békés, felelõsségteljes országirányítást.
Közlemény A Munkáspárt 2006 elnöksége október 14-én ülést tartott. Megvitatta és a KB október 28-i ülésére való elõterjesztésre elfogadta − Fratanolo János elõadásában a politikai helyzet és a párt választási szereplésének értékelését; − Vajnai Attila elõterjesztésében a december 10-én tartandó 22. kongresszusra való felkészülés feladatait; − Balogh Jánosné elõterjesztésében a Pénzügyi Szabályzat tervezetét. Az elnökség eszmecserét folytatott a Somogy megyei elvtársak levelében felvetett kérdésekrõl és rövidesen megküldi válaszát. Az oktatási tanács október 21én tartja alakuló ülését.
Antifasiszta liga alakulhat Antifasiszta ligát kívánnak létrehozni civil szervezetek és magánszemélyek a humanista értékek jegyében, a szélsõjobboldali jelenségekkel szemben. Az alakuló ülést elõkészítõ tanácskozást október 15-én, vasárnap tartották Budapesten. Ezen számos szervezet, többek közt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ), a Humanista Párt, a Ferencvárosi Munkásegylet és az Eszmélet Baráti Kör vett részt, valamint megfigyelõként jelen volt a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom is. A tervek szerint az ügyvivõ testületbe valamennyi szervezet egy fõt delegálhat majd. Az alakuló ülést a hónap végén tervezik megtartani. A Magyarországi Munkáspárt 2006 pécsi kertvárosi alapszervezete mély fájdalommal tudatja, hogy Nagy József elvtárs, nyugdíjas uránbányász, az alapszervezet tagja, 1957 óta párttag, 73 éves korában elhunyt. Emlékét megõrizzük.
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Gábor Áron u. 1. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710.
