A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20.
Köszönjük, Kádár elvtárs! Július 7-én a korai délelõtti órákban az emberek kezükben egy-egy szál virággal, sûrûsödõ sorokban igyekeztek a Fiumei úti Sírkertben Kádár János sírjához. Kádár János tisztelõi az elmúlt két hónapban nem elõször zarándokoltak el sírjához. Május 2-án tíz baloldali párt és szervezet: a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Antifasiszta Liga, a Kádár János Baráti Kör, a Marx Károly Társaság, a Május elseje Társaság, a Társadalmi Demokráciáért mozgalom, a Civil Parlament, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyarországi Munkáspárt 2006 közös nyilatkozatban tiltakozott Kádár János és felesége sírjának barbár kifosztása és meggyalázása ellen. Arra hívtak fel, hogy a sírgyalázásra válaszoljunk Kádár János születésnapjára és temetése 18. évfordulójára való méltó megemlékezéssel. A Magyarországi Munkáspárt 2006 felhívására már a következõ napokban sokan egy szál virággal, mécsesgyújtással és néma fõhajtással fejezték ki tiszteletüket Kádár János sírjánál. Sok helyen vidéken is mécsest gyújtottak és virágot helyeztek el Kádár János képmása mellett. Május 26-án a Kádár János Baráti Kör által szervezett születésnapi ünnepségrõl sokan átvonultak a Sírkertbe, ahol koszorút és virágot helyeztek el Kádár János sírjánál. 18 évvel ezelõtt, július 6-án temettük el Kádár Jánost, a magyar nép nagy részvéte mellett. Idén július 7-én, az egykori temetés másnapján, a Kádár János Baráti Kör, a Magyarországi Munkáspárt 2006, az MSZMP hívására a baloldali összefogás jegyében gyülekeztek Kádár János sírjánál mai tisztelõi, hogy kifejezzék tiszteletüket
A TARTALOMBÓL Képviselõk nemzetközi találkozója Baloldali és más haladó képviselõk közös nyilatkozata 2. oldal
Bátonyterenye A “vörös” Nógrád fellegvára 3. oldal
Kádáremlékünnepség
4−5−8. oldal
12 órás munkanap A munkaidõ szabályainak megszegése
6. oldal
Ságvári Endre A helyreállított emléktábla avatása július 27-én 7. oldal
és szeretetüket és a baloldali összefogás szükségességét, az “aki nincs ellenünk, az velünk van” kádári mondás szellemében. Hívásukra sok más baloldali szervezet csatlakozott, köztük az MSZP Munkás- és Érdekvédelmi tagozata. De eljöttek egyszerû pártonkívüliek, idõs emberek és fiatalok, egész családok, akik ma is szívükben õrzik Kádár János emlékét, és szívükön viselik az ügyet, amelyet életében õ képviselt. Vidékrõl − Baranyából, Hevesbõl, Somogyból, Nógrádból, Csongrádból, Bácsból, Esztergomból külön autóbuszokkal, személygépkocsikkal érkeztek. Sok helyrõl (Szolnokról, Debrecenbõl, Békésbõl és máshonnan) vonattal utaztak fel, a közeli Keleti pályaudvarról siettek át a Fi-
Moldova György: Vörös Csilla
7. oldal
umei úti Sírkertbe. Az érkezõket a Bátonyterenyei Bányász Zenekar a korábbi évtizedek hangulatát idézõ indulókkal köszöntötte. 11 órára, a hivatalos megemlékezés kezdetére Kádár János sírja körül és a közeli fasor fáinak árnyékában már több százan gyülekeztek, Kádár-képes röpcédulákat és virágot szorongatva kezükben. Sokan Kádár-arcképes piros pólót viseltek. Hosszú sor kígyózott annál a kis asztalnál, ahol Moldova György dedikálta Kádár Jánosról írt könyvét. Kérésünkre Moldova György könyvének egy példányát a TÁMPONT olvasóinak dedikálta. (Folytatás a 4. oldalon.)
2 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Alkotmány helyett szerzõdés Harminchat órás alkudozás után az EU soros német elnökségének június 23-án hajnalban sikerült elfogadtatnia egy kompromisszumos megállapodást, ami a francia és a holland választók által megbuktatott alkotmány helyett, egy “reformszerzõdés” megkötését javasolja. A szakértõk egyeztetése után a tagállamok állam- és kormányfõi a végleges dokumentumot októberben, a Portugáliában tartandó csúcsértekezleten írhatják alá. A 27-ek vezetõi megnyugodhatnak, mert az “egyszerûsített” szerzõdést −Írországot leszámítva − nem kell népszavazásra bocsátaniuk, és az a 2009-ben esedékes európai parlamenti választások elõtt életbe léphet. Az alapokmányt 18 állam − köztük a magyar parlament − már jóváhagyta, de Nagy-Britannia, Csehország, Lengyelország és más államok kormányai felfüggesztették a liberális alaptörvény ratifikálását. A megállapodás létrehozását presztizskérdésnek tartó Angela Merkel német kancellár hangsúlyozta, hogy a szerzõdés, néhány formai kérdést leszámítva, “95 százalékban megõrzi az alkotmány lényeges részeit”. Formai változást jelent, hogy a dokumentumból kimaradnak olyan szimbolikus külsõségek, mint az EU-zászló és a himnusz, valamint az euroszekptikusok megnyugtatására a kül- és biztonságpolitikai minisztert fõmegbízottnak fogják nevezni. Az Európai Bizottság tagjainak a száma 27-rõl 18-ra fog csökkenni 2014-tõl. Holland nyomásra erõsödött a nemzeti parlamentek ellenõrzõ szerepe, de nem kapott többséget a vétójogukra vonatkozó javaslat. Merkel és más európai vezetõk külön párbajt folytattak Leck Kaczynski lengyel államfõvel, aki elérte, hogy a számukra kedvezõbb, a Nizzában 2000-ben elfogadott “súlyozott” szavazási arányok 2017ig megmaradjanak. Ezt követõen lép életbe a kettõs többség elve: a minõsített többséghez a tagállamok legalább 55 százalékának egyetértése szükséges
úgy, hogy összlakosságuk elérje az EU össznépességének a 65 százalékát. A hagyományos brit különállást mutatja, hogy a búcsúzó Tony Blair kiharcolta Nagy-Britannia felmentését az alapjogi charta kötelezettségeinek a teljesítésétõl. A szerzõdésbõl törölték a “szabad és torzulásmentes versenyre” való utalást, amit a párizsi l’Humanité “Angela Merkel és Nicolas Sarkozy francia elnök közös manõverének” tart. Sarkozy Brüsszelben az újságíróknak kijelentette, hogy “elértük az uniós célkitûzések fõ irányainak megváltoztatását”. A kommunista újság szerint az államfõ ezzel a trükkel próbálta “igazolni” felhatalmazás nélküli aláírását, mivel a francia választók 2005. május 29-én elutasították az alkotmányt. Marie-George Buffet, a FKP országos titkára hangsúlyozta, hogy a csúcsértekezlet kész tények elé állította az európaiakat, és “megakadályozta a széleskörû vitát”. Francis Wurtz, az Európai Parlament baloldali frakciójának vezetõje szerint semmi sem változik, mivel a szerzõdés változatlanul tartalmazza a “nyitott piacgazdaságra és a szabad versenyre” vonatkozó neoliberális elveket. K.G.
Privatizált háborúk A Los Angeles Times jelentése szerint az USA vállalatai mintegy 180 000 amerikai, iraki és más országbeli személyt “foglalkoztatnak” Irakban, ami mintegy húszezer fõvel meghaladja a közép-keleti országban állomásozó amerikai katonák számát. A “cégek” alkalmazásában további 30−40000 fegyveres személy tartózkodik az országban, akiknek a tevékenységét nem szabályozza törvény, és gyakorlatilag teljes büntetlenséget élveznek. Zsoldosok védik a bagdadi kormányzati negyedet, az úgynevezett zöld zónát, kísérik a különbözõ szállítmányokat és biztosítják az “érzékeny” helyszíneket. A fõleg volt katonákat foglalkoztató szervezetek szorosan összefonódnak a washingtoni adminisztrációval. Dick Cheney, az USA alelnöke a Halliburton vállalatot irányította a kilencvenes években. A “Genfi konvenció” érdemben nem foglalkozik a fegyveres vállalkozások embereinek a helyzetével, ezért az elfogott zsoldosokat nem illeti meg a hadifogoly státusz. A “cégek” tevékenysége a kormány számára kisebb politikai kockázatot jelent, és “alkalmazottaik” elvesztése vagy sebesülése nem okoz olyan gon-
Baloldali képviselõk találkozója Július 6-án és 7-én Quitóban tartották az európai és latinamerikai országok parlamentjeinek (EuroLat) soros találkozóját. A megbeszélések napirendjén az EU és az Andokpaktum országai (Bolivía, Ecuador, Kolumbia, Peru és Venezuela) közötti társulási szerzõdés szerepelt, de a képviselõk megvitatták a globalizációval, a régió fejlõdésével és a klímaváltozással kapcsolatos aktuális kérdéseket is. Willy Meyer spanyol kommunista euroképviselõ, az EuroLat közgyûlése társelnöke kezdeményezésére az ülésszakon résztvevõ baloldali és haladó képviselõk külön tárgyalást folytattak, amirõl közös közle-
ményt adtak ki. A nyilatkozat szerint “az EuroLat-nak olyan fórummá kell válnia, ami hozzájárul az EU, a latin-amerikai és a karibi országok közötti kapcsolatrendszer alapvetõ megváltoztatásához”. “Szeretnénk, ha az EuroLat együttmûködés elõsegítené egy olyan gazdasági, szociális és környezetvédelmi modell megvalósítását, ami ellensúlyozná a multinacionális vállalatok, a nagy mezõgazdasági ültetvényesek érdekeit képviselõ neoliberális programot”. “A valódi integrációnak a szolidaritás, a népek függetlensége, a kölcsönös elõnyök biztosítása és az igazságos kereskedelmi kapcsolatok elvére kell épülnie”. A résztve-
dokat, mint a katonáké. A vállalkozások “kiküldöttei” a kilencvenes években már megjelentek a boszniai és a horvátországi harcokban, de jelenleg Irak és Afganisztán jelenti a nagy üzletet. Szakértõk évi százmilliárd dollárra becsülik a védelmi biznisz forgalmát, ami fõleg az amerikai és a brit biztonsági vállalatok, valamint magas beosztású megbízóik hasznát növeli. Az irakiak általában 150 dollárt kapnak, az “egyebeké” ennek a tízszerese, a más országokat is megjárt, nyugati profik viszont 8−10000 dollárt is megkereshetnek havonta. A kudarcok miatt a katonai kiadások folyamatosan növekednek. A washingtoni Kongresszusi Kutatási Központ adatai szerint az iraki és afganisztáni hadjárat a tervezett tízmilliárddal szemben tizenkétmilliárd dollárba kerül havonta. 2001. szeptember 11. óta, a kongresszus 610 milliárd dollárt hagyott jóvá a terrorizmus ellen folytatott harcra, ami megközelíti a vietnami háború inflációval növelt költségeit, a 650 milliárd dollárt. Bush elnöknek viszont ez sem elég, és további 147 milliárd jóváhagyását kérte a törvényhozástól. ács võk méltatták Rafael Correa ecuadori elnök politikáját, aki egy igazságosabb társadalom megvalósítása érdekében jelentõs változásokat kezdeményezett. A közös nyilatkozat “elutasítja a preventív háború amerikai elvét, követeli a leszerelést és az USA, valamint a NATO katonai támaszpontjainak bezárását”. A fegyverkezési kiadásokat “a szegénység csökkentésére, az elmaradott térségek fejlesztésére és a környezetvédelemre kellene fordítani”. A találkozón három európai (Spanyolország, Portugália, Olaszország) és kilenc latin-amerikai ország (Bolívia, Ecuador, Nicaragua, Panama, Peru, Salvador, Uruguay, Venezuela és Kuba) kommunista illetve baloldali képviselõi vettek részt.
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20.
Kilátó
A “vörös” Nógrád egykori fellegvára − Bátonyterenye − Budapest felõl érkezve Bátonyterenyét nem lehet eltéveszteni. A 21-es út mentén az elágazásnál egy rozsdaálló vájatfúró gép tornyosul. Szomorú mementója az egykori kemény, de jól jövedelmezõ munkának. Egy környékbeli MDF-es képviselõnek, Sisák Imrének más látványosság szúrt szemet. “Salgótarjánból közlekedtem Pásztó irányában, amikor este 10 óra utáni idõpontban Bátonyterenye felé pillantva egy piros csillagra emlékeztetõ jelképet pillantottam meg. Közelebb menve, egy tíz méter magas fenyõfán egy piros színnel kivilágított szabályos ötágú csillagot fedeztem fel. Elhatároztam, hogy a következõ napon ismeretlen tettes ellen feljelentést teszek tiltott önkényuralmi jelkép ügyében” − mondotta a képviselõ úr a bíróságon. Ha az ország más vidékén történt volna ez, mindez abszurd komédiának tûnhetett volna. Itt sokak számára cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a “vörös” Nógrádban vagyunk. Az idõsebbek még ma is nosztalgiával emlegetik azokat az idõket, amikor a bányászatnak köszönhetõen Bátonyterenye és vidéke a “vörös” Nógrád fellegvára volt. Volt munka, lakás, az országos átlagnál magasabb fizetés. Ma meg nincs. A széntermelés az itteni geológiai feltételek mellett már a 80-as években gazdaságtalanná vált. A bánya 1992-ben végleg bezárt, az emberek többsége az utcára került. Bátonyterenye 1984-ben két nagyobb község, Nagybátony és Kisterenye, valamint két kisebb település, Szúpatak és Maconka összeolvadása útján jött létre. A városi rangot 1989-ben kapta meg a 15 ezer lakosú település. Bár infrastrukturálisan az utóbbi években hátrányából sokat faragott le, a munkanélküliek száma nem csökkent. A havi 17 ezer forintos segélyen kívül sokan semmire sem számíthatnak. Az 50 ezres fizetéssel járó közcélú munkákra sokszoros a túljelentkezés. A munkanélkü-
liség duplája az országos átlagnak. “A munkanélküliség ellen közmunkaprogramokkal küzdünk” számolt be a polgármester. Igaz, ezek a programok nem kínálnak végleges megoldást. Havonta így 150−180 ember jut jövedelemhez. A város mintegy 500−550 millió forintot költ szociális ellátásra (segélyek, közmunkák), ami a város mûködési költségeinek mintegy egy negyede. A szociálisan hátrányos helyzetûek között 55 százalék körüli a roma lakosság aránya. A rendszerváltás legnagyobb vesztesei ezen a vidéken is a romák. A térség tizennégy települése területfejlesztésre társult, a közelmúltban azonban többcélú kisebbségi társulássá alakultak át. Önerõ mellett pályázhatnak közoktatási, szociális, gyermekjóléti és belsõ ellenõrzési feladataik normatív alapú támogatására. Két település − Lucfalva és Nagybárkány − nem írták alá a többcélú szerzõdést. Továbbra is csak a területfejlesztési együttmûködést tartják indokoltnak A kétezernél nagyobb lélekszámú településeknek a többcélú szerzõdés elõnyt jelent, a kisebbeknek viszont nem” − jelentette ki Lucfalva polgármestere. A munkanélküliséget illetõen a 600−800 lelkes településeken még rosszabb a helyzet, mint Bátonyterenyén. A rossz tömegközlekedés miatt, és mert a munkáltató nem fizeti az útiköltséget, a városbajárás reménytelen. Mezõgazdasági munka alig akad. Jelentõs az elvándorlás. Bátonyterenyén és térségében a Munkáspárt 2006nak helyi szervezete, ifjúsági és nõtagozata mûködik, 1 önkormányzati képviselõje, 1 bizottsági tagja, 1 felügyelõ-bizottsági tagja van a helyi önkormányzatban. A július 7-i Kádár- ünnepségen a Bátonyterenyei Bányász Zenekar játszott. (A Magyar Narancsban megjelent “A bátorterenyei kistérség” címû tanulmány felhasználásával)
TÁMPONT 3
Györök Leó alapszervezet Pápán Györök Leónak, a párizsi kommün magyar harcosának nevét veszi fel a Magyarországi Munkáspárt 2006 pápai alapszervezete. Györök Leó 1847- ben született Pápán. A szabadságharc szellemében nevelkedett, az 1867-es kiegyezés után hagyta el az országot. Hajóhadnagyként bejárta az egész világot, szabad idejében rajzolt, festett. Angliában, és Párizsban mérnöki tanulmányokat folytatott, emellett aktív szerepet vállalt a politikában. Az 1871-i párizsi kommün idején “kommünárként” a Kommün utolsó erõditményének, a Montmarte-nak parancsnoka lett. A kommün leverése után elfogták, halálra ítélték, végül halálos ítéletét gályarabságra változtatták. Eközben is rajzolt. A kapitány felfedezte tehetségét, és kedvezményeket biztosított számára. Ezt kihasználva hazaszökött. Nyelvtanárként helyezkedett el Fiuméban. Mérnöki tudományát is hasznosította. Kisméretû adriai képeit a Nemzeti Szalonban és a Mûcsarnokban állította ki. 1890-ben “Lázadó
hajósnép viszontagságai a csöndes tengeren” címmel ifjúsági regényt írt. A kötet több mint tíz illusztrációját szintén Györök készítette. 1900-ban a Mûcsarnok emlékkiállítást rendezett hagyatékából. Néhány képe ma is a Magyar Nemzeti Galériában van. Születésének 160 éves évfordulóján a Magyarországi Munkáspárt 2006 Veszprém megyei, pápai szervezete tisztelettel emlékezik városuk szülöttére, akit szülõvárosában sokan már elfelejtettek. A szervezet szorgalmazni fogja egy emléktábla felállítását szülõhelyén. A párt pápai alapszervezete születésének évfordulóján felveszi a nevét: Magyarországi Munkáspárt 2006 Pápa és Környéke Györök Leó Alapszervezete. Kerecsényi Zoltán
Lenin a pártprogram jelentõségérõl “A program igen fontos a politikai párt egybeforrott és következetes tevékenysége szempontjából. […] A programnak meg kell fogalmaznia az alapvetõ nézeteinket, pontosan meg kell állapítania a legközelebbi politikai feladatainkat […] Hogy a vita ne maradjon terméketlen, hogy ne idézze elõ a nézetek zûrzavarát, barát és ellenség összekeverését, ehhez feltétlenül szükséges, hogy ebbe a vitába bevigyük a program kérdését. […] A közös pártprogram kidolgozásával persze koránt sem kell véget vetnünk minden vitának, de ez a program szilárdan meghatározza a mozgalmunk jellegére, céljaira és feladataira vonatkozó alapvetõ nézeteket, amelyeknek lobogóul kell szolgálniuk egy harcoló pártnak, amely egybeforrott és egységes marad, ha tagjai között részletkérdésekben vannak is részleges nézeteltérések.” (Lenin: Pártunk programjának tervezete, 1899) A programnak “rá kell mutatnia a legközelebbi követelésekre”, “az eszközök kérdésére nem kell kitérnie, az eszközök megválogatását rá kell bíznia a harcoló szervezetekre és a párt taktikáját meghatározó pártkongresszusokra. A taktika kérdéseit pedig nemigen lehet bevenni a programba (a leglényegesebb és elvi kérdések kivételével). A taktikai kérdéseket, amikor felmerülnek, a párt lapjában megvitatjuk és a párt kongresszusán végleg eldöntjük”. (Lenin: Pártunk programjának tervezete, 1899)
4 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20.
Köszönjük, Kádár elvtárs! (Folytatás az 1. oldalról.) A gyülekezõk örömmel üdvözölték rég látott ismerõseiket, s idézték fel egykori közös emlékeiket. Az ünnepi megemlékezés kezdetén a Himnuszt a bányász zenekar játszotta el. Megemlékezõ beszédet mondott Kiss Bálint, a Munkáspárt 2006 alelnöke, Szabolcs−Szatmár−Bereg megyei szervezetének elnöke és Kárpáti Sándor, a Kádár János Baráti kör tiszteletbeli elnöke. (A beszédek ismertetése lapunk 4. és 5. oldalán olvasható.) A megemlékezés keretében Bársony Margit, a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnöke Ady Endre Csillagok csillaga címû költeményét szavalta el (“Sose hull le a vörös csillag…”). Bognár Péter a Proletároknak rossz idõkre címû Gábor Andor verset mondta el. A megemlékezés narrátora Fazekas László, az MSZMP elnöke volt. A hivatalos ünneplést az Internacionálé zárta. A Magyarországi Munkáspárt 2006 koszorúját Fratanolo János elnök, Vajnai Attila elnökhelyettes, Bársony Margit és Kiss Bálint alelnökök helyezték el. A Kádár János Baráti Kör nevében Moravcsik Attila elnök, az MSZMP nevében Fazekas László elnök koszorúztak. Õket a baloldali társadalmi szervezetek követték, a MEASZ, a Marx Károly Társaság, a Május elseje Társaság, a Magyar Antifasiszta
Liga, a Civil parlament, és a többiek. Új színfoltot jelentett, hogy Kádár János sírját megkoszorúzták az MSZP munkástagozatának tagjai. Komárnóból eljött és koszorúzott a szlovák kommunisták delegációja. Sorban koszorúztak a megyei szervezetek delegációi. A szervezetek koszorúinak elhelyezését követõen a résztvevõk helyezték el virágaikat. Virágok százai borították Kádár János és felesége sírját. A megemlékezõk ezt követõen a Munkásmozgalmi Panteont koszorúzták meg. Május 2-án a sírgyalázók “Gyilkos és hazaáruló szent földben nem nyugodhat” gyalázkodó feliratot mázoltak a Panteon falára. A Kádár-emlékezés résztvevõi virággal, koszorúval, fõhajtással tisztelegtek a munkásmozgalom hõs mártírjainak emléke elõtt. Erre az alkalomra a látogatók számára megnyitották a Panteon belsõ termeit is. Sokan most jártak elõször itt. Meghatottan olvasták a Panteonban elhelyezett urnák feliratait: Hámán Kató, Sallai Imre, Fürst Sándor, Rózsa Ferenc, Shönhercz Zoltan, Ságvári Endre, Pataki
István, Pesti Barnabás. Nekik nem lenne helyük a szent földben? Azoknak, akik életüket áldozták az ország felszabadulásáért az ellenforradalom és a fasizmus uralma alól. Méltóságteli, felemelõ megemlékezés volt. Közös véleményt fejeznek ki az egyik résztvevõ (“Hajni”) egyszerû sorai: “Már régen ünnepeltem ilyen jó társaságban, ilyen önfeledt, igaz emberek között. Õszinték voltak az érzések, és jó volt a megemlékezés is. Végre valakinek eszébe jutott a baloldali összefogás gondolata. Jó lenne, ha a legközelebbi összejöveteleken ez az eszmeiség érvényesülne, és többen lennénk.” A méltóságteli kegyeleti megemlékezés lélekben és akaratunkban megerõsített bennünket. Köszönjük, Kádár Elvtárs!
“A mai politikusok nem tudnak mit kezdeni Kádár János örökségével”
Fotó: Varga
(Kiss Bálint emlékbeszéde) “2007. május 2-án hajnalban gyáva emberi teremtmények kiásták sírjából Kádár János és felesége földi maradványait, meggyalázták nyugvóhelyüket. Azt hitték, ezzel az ocsmány cselekedetükkel megalázzák Kádár Jánost és azokat, akik tisztelik õt. Tettükkel éppen az ellenkezõjét érték el. Kádár János eddig is a munkásmozgalom hõse volt, ezután mint mártírra is tekinthetünk rá. Kádár János cselekedetei, eszmeisége, emléke kényelmetlen a vadkapitalizmust 17 éve kiszolgáló magyar
kormányok számára. Bûnös. Gyilkos. Ha- vonalában folytatta harcát.” zaáruló. Diktátor. Ezekkel a jelzõkkel ille“Az országban azonban ez idõben elétik. Igen, súlyos vétke volt Kádárnak. Ke- gedetlenség uralkodott. Hiába nyíltak meg zet emelt a kapitalizmusra. Ezt a polgárság az egyetemek, fõiskolák kapui a munkássoha nem fogja neki megbocsátani. Ezért osztály fiataljai elõtt, az erõltetett iparosíviszont a nép, a munkás, a paraszt egy tás nem párosult eredményességgel. életre szívébe zárta.” Visszaesett az életszínvonal. 1956 õszére “Születésétõl kezdve a társadalom pere- politikai válság alakult ki. Tüntetés kezdõmén nõtt fel, kiszolgáltatva. Ez vitte 18 dött a korábban elkövetett hibák és káros évesen a kommunista mozgalomba az ifjú folyamatok ellen. Ebben a jó szándékú, a Csermanek Jánost. A harmincas években szocializmust reformálni kívánók mellett a három évet ült Horthy börtönében. A há- kapitalizmust visszaállítani igyekvõ, külsõ ború alatt az illegális párt egyik vezetõje támogatást is kapó csoportok is megjelenvolt. Újra letartóztatják, de megszökik. tek. (Folytatás az 5. oldalon.) Budapest felszabadulása után a város rendõrfõkapitány-helyettese. A kommunista párt hatalomra került, Kádár viszont Rákosi áldozata lett. Mondvacsinált okokkal életfogytiglani büntetésre ítélték. A megpróbáltatásokat emberül viselte, de a pártra egy rossz szava nem volt, azokra sem, akik eltávolításához asszisztáltak Kiszabadulása és rehabiliFazekas László, Kárpáti Sándor, Fratanolo János tálása után újra a párt elsõ
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20.
Kádár öröksége (Folytatás a 4. oldalról.) Az ellenforradalmárok egyre inkább hangadókká váltak, és megkaparintották a megmozdulások vezetõ pozícióit. Komoly veszélybe került a közösségi társadalom ügye. Kádár szavaival élve: ez nemzeti tragédia volt. Mert minek is nevezhetnénk, amikor magyar ölte a magyart? A döntõ fordulat a Köztársaság téri pártszékház ostroma volt, ahol kivégezték személyes jóbarátját, Mezõ Imrét és sorstársait. Kádár Moszkvában tárgyalt, nem éppen a legerõsebb pozícióból. A II. világháború alatt kötött egyezmények alapján, Magyarország a Szovjetunió érdekövezetében maradt.” “A magyar nép a Szovjetunió segítségével megvédte a munkáshatalmat és folytatta a szocializmus építését. Kádár János vezetésével Magyarország kitûnt a szocialista országok egyenszürkéjébõl. Elkezdõdött egy nem száz napos, hanem három évtizedes jóléti rendszerváltás. Ez a 32 év volt Kádár pályájának csúcspontja, a Kádáréra. Ekkor mutatkozott meg bölcsessége, kompromisszum-kötési intelligenciája, politikusi nagysága. Ez a három évtized hazánk történelmének egyik legpozitívabb korszaka volt.” “A dolgozók életkörülményei folyamatosan javultak, nõtt az élelmiszer-fogyasztás, jobb lakások épültek, az emberek többet költöttek nyaralásra. Nemzetközi összehasonlításban is jól mûködött az egészségügy és az oktatás. 1960 és 1990 között két tizenöt éves lakásprogram valósult meg, ennek keretében 2 millió lakás épült! Személyes példa: anyai nagyszüleim nem merték felvenni az elsõ nyugdíjukat, az túl sok, nekik annyi nem jár,
valami tévedés van a dologban. Majd belepusztultak, amikor beadták a földet a téeszbe, de öregkorukban imába foglalták a templomban Kádár nevét!” “A mai politikusok nem tudnak mit kezdeni Kádár örökségével! Ígéreteik, terveik mindmind megvalósultak már Kádár alatt. Teljes foglalkoztatottság? Oktatás? Egészségügy? Világszínvonalú mezõgazdaság? Igazságosságon alapuló szociálpolitika? Cigányok foglalkoztatása? Fiatalok esélyteremtése, lakáshoz jutása?" Esélyegyenlõség? Jöjjenek és tanuljanak Kádártól!” “Az adott körülmények között Magyarország mindent elért, amit csak lehetett. Tehet en-
TÁMPONT 5
“Kádár életmûve megkerülhetetlen és kikerülhetetlen” Kárpáti Sándor emlékbeszéde “Az emlékezés az ember sajátja, eszköze, s ha szükséges − fegyvere. Aki búcsút int múltjának, saját hagyományainak, önmagát adja fel. Lásd a kaméleonokat, szélkakasokat, köpönyegforgatókat. Emlékezni nem csak egyénileg lehet. Kollektív emlékezet is van. Itt és most ezt tesszük Kádár János sírjánál és a magyar munkásmozgalom kiemelkedõ személyiségeinek nyughelyénél.” “Emlékezzünk csak az akkori idõkre! Don-kanyar, nyilas uralom, holokauszt, a német fa-
Kiss Bálint az MSZP Munkástagozata küldötsége társaságában. (Fotó: Varga)
nél többet egy politikus? És kik szidják azt a rendszert ma leghangosabban? Azok, akik akkor szereztek ingyen diplomát, állást, lakást, külföldi állami ösztöndíjat. Akik az akkori rendszer haszonélvezõi voltak.” “Amíg élt, Kádár elvtárs ott volt, ahol lennie kellett, elvhûséggel tette, amit tennie kellett. Vajon mi megtettünk, megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy az ország újra a békeszeretõ, dolgos emberek országa legyen? Hogy két évtized után a politikában végre újra megfelelõ képviseletet kapjanak a munkások, a dolgozók. Ezért emlékezünk Kádár Jánosra és a nevét viselõ korszakra.”
Fõhajtás Kádár sírjánál. (Fotó: Varga)
sizmus utolsó csatlósa. Milyen erõfeszítésekbe, menyi áldozatba került, hogy újra talpra álljunk, eltakarítsuk a háborús nyomokat, begyógyítsuk a sebeket. Nemcsak a házakat, a gyárakat, hidakat kellett helyreállítani, az emberi lelkeket is újra kellett tölteni életkedvvel, bizalommal, reménnyel. A félfeudális Magyarország örökségével új úton, a népi demokrácia, a szocializmus építésének útján indultunk el. Nem volt könnyû feladat. Két társadalmi rendszer versenyében, hidegháborús légkörben, a fegyverkezés és szembenállás idõszakában kellett helytállni.” “Ha csak tõmondatokban,
egy-egy kulcsszóval is, elevenítsük fel az elmúlt 40 év mozzanatait, színeit, ízeit, hangulatát, emlékképeit. Újjáépítés. Pártiskolák, szemináriumok, felvonulások. A forint megszületése. Háromhatvanas kenyér. Békekölcsön. Rajk-per. Csillebérc, úttörõvasút. .Ipari tanulók. Munkás−paraszt szülõk gyermekei az egyetemeken. Kiszesek. Sztahanovisták, kiváló dolgozók. Munkásigazgatók. Szocialista városok: Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, Várpalota. Csepeli Vas- és Fémmûvek, Ganz-Mávag, A Diósgyõri és az Ózdi Vasgyár. Új Erzsébet híd és a Népstadion. Jól mûködõ állami gazdaságok, képzett agronómusok. Kommunista szombatok, társadalmi munka. Új mechanizmus. GMK. Háztáji. Hétvégi házak. Vállalati üdülések. Amatõr mûvészeti együttesek. Értékes könyvek olcsón. Kedvezményes bérletek színházakba, az Operába. A fizetések nem voltak magasak, de nem voltak nagy jövedelemkülönbségek. Nem volt nyugati életszínvonal, de volt létbiztonság.” “Ellenfelei és ellenségei ma kommunistáznak, átkosnak, diktatúrának minõsítik a Kádárrendszert, diktátornak bélyegzik névadóját. Legszívesebben kitörölnék a magyar történelembõl. Dühüket fokozza, hogy tizenhét évvel a rendszerváltás után a kádári világ emléke még mindig jelen van, tovább él és erõsödik. Ebbõl a félelemérzetbõl és bosszúvágyból termelõdött ki a a piszkos felbujtók terve, hogy május másodikának éjjelén meggyalázzák Kádár János és felesége sírját. (Folytatás a 8. oldalon.)
Szlovák kommunisták tiszteletadása. (Fotó: Varga)
6 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20.
Szociális Érdekvédelmi Kerekasztal A Szociális Érdekvédelmi Kerekasztal (SZÉK) július 14-i egészségügyi tanácskozása egységes, országos kockázatközösségen alapuló, szolidaritási elven mûködõ egészségbiztosítás, az ezt megtestesítõ Országos Egészségpénztár mellett foglalt állást. A korábban megszüntetett Társadalombiztosítási Önkormányzat visszaállítását követelte. Az egészségügyi ellátásban, a gyógyításban és az egészségbiztosításban ellenezte a magántõke szerepének növelését és a piaci alkut. Az állam és az önkormányzatok erõsítsék meg az egészségügy már korábban privatizált részeinek szakmai és gazdasági ellenõrzését. Az állásfoglalás kitért az egészségügyi intézmények költséggazdálkodásának kérdéseire, a szakmai protokollra. Tiltakozott a várólisták ellen. Az orvosi és ápolói fizetések társadalmilag indokolható egyszeri
többszörösére való emelésével követeli a hálapénz megszüntetését és büntetését. Az állásfoglalás aláírói: Állástalan Diplomások Országos Bizottsága, ATTAC Magyarország Egyesület, Baloldali Alternatíva Egyesület, Borsodi Civil Közéletiek Szövetsége, Baloldali Együttmûködési Tanács, Civil Internacional Polgári Liga, Civil Parlament, Eszmélet Baráti Kör, Ferencvárosi Munkás Szabadidõs Egylet, Haladó Erõk Fóruma, a Kézfogás szerkesztõsége, Létminimum Alatt Élõk Társasága, Magyar Antifasiszta Liga, Magyar Szociális Fórummozgalmakért Alapítvány, Magyarországi Vad- és Élõhelyvédelmi Egyesület, Marx Károly Társaság, Munkanélküliek és Álláskeresõk Budapesti és regionális Egyesülete, Társadalmi Demokráciáért Mozgalom, Társadalmi Érdekegyeztetõ Tanács, a Világszabadság internetes folyóirat.
Megnyirbált szabadságok A nyár hagyományosan szabadság-szezonnak számít. Ilyenkor szinte mindenki kivesz egy, de inkább két hét szabadságot, de így is csak kisebb részét annak az átlagosan 26 napnak, ami a törvény szerint jár. Elsõsorban azért, mert féltik munkahelyûket, vagy mert nincs aki helyettesítse õket. A bent ragadt szabadságot a munkáltatók általában nem fizetik ki. A bent maradt szabadság ügyében vita folyt az Országos Érdekegyeztetõ Tanácsban. A munkáltatók azt javasolták, hogy pénzben meg lehessen váltani a szabadnapokat, mond-
−12 órás munkanap 10− Ez a munkavállalók kizsákmányolása − jelentette ki Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, miután kiderült, hogy a Suzuki esztergomi gyárában 11 órás munkanapot vezetnek be. Korábban nem volt arra példa, hogy egy cég alkalmazottait legálisan ilyen hosszú ideig dolgoztassa. A monoton futószalag mellett ez rendkívül hosszú idõ. A Suzuki Rt. kommunikációs vezetõje kijelentette: a változással a többféle munkarendet “egységesítették”. A cégnél ezentúl két mûszakban folyamatosan dolgoznak, a munkaidõ azonban nem haladhatja meg a heti 40 órát. Naponta a korábbi nyolc óra helyett “csak” tíz órát kell dolgozni. Borsik szerint a hazai munkaerõpiacot senki nem készítette fel az európaitól teljesen eltérõ ázsiai munkarendre. A rendkívül rövid pihenõés hosszú munkaidõvel az ázsiai tulajdonosoknak a célja, hogy lehetõ legjobban kihasználják a munkavállalókat. A munkajogász-szakértõ szerint ebben a helyzetben a munkavállalóknak
ván, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egyszerûen nem lehet kiadni azokat. A szakszervezetek ez ellen tiltakoztak, mondván, hogy a munkavállalóknak alkotmányos alapjoga a szabadság, és szükség is van a hosszabb pihenésre. Az már egy másik kérdés, hogy a szabadságukkal mit kezdenek az emberek. Elvégzik az otthoni vagy az egyéb munkákat, amit máskor nem lehet, vagy − egyelõre ez a kisebbség − elmennek nyaralni. Az emberek szabadságuk negyedét bent hagyják de ha kiveszik is, azt nem nyaralásra fordítják.
A munkaidõ szabályainak megsértése Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség (OMMF) tavaly 1555 munkáltatónál tárta fel a munkaidõ szabályainak megsértését. Az érintett alkalmazottak száma meghaladta a 17 ezret. Ezen belül a pihenõidõhöz kapcsolódó szabálytalanságot 662 cégnél állapítottak meg, 4715 ember
különösen szükségük lenne érdekvédõkre. A Suzuki azonban a szakszervezet mûködését úgy próbálta megakadályozni, hogy a megalakuló szakszervezet vezetõjét elbocsátotta. A törvénytelenül elbocsátott szakszervezeti vezetõt a bíróság jogerõsen visszahelyezte állásába. A cég azonban még a bírósági ítélet elõtt a szakszervezeti vezetõt újra elbocsátotta. A munkajogász megjegyezte: a foglalkozást a Munka Törvénykönyv alapján kell megszervezni. Ám eszerint lehetõség van arra, hogy a cégek alkalmazottaikat akár napi 10− 12 órát dolgoztassák, és a túlmunkát csak három vagy hat hónapos munkaidõkeret után számolják el. Ha a munkavállalók mégis úgy érzik, hogy sérül a törvényes foglalkoztatottságuk, legjobb, ha a Munkaügyi Fõfelügyelõséghez fordulnak. Az eredmény azonban kétséges, mivel a Munkaügyi Bíróság megállapíthatja a jogsértést, de a cég számára kötelezõ elõírást nem fogalmaz meg. (A Népszava cikke alapján)
sérelmére. A túlmunka kikényszerítése különösen gyakori a kis- és középvállalkozásoknál, ahol nem ritkán látástól vakulásig dolgoztatják az alkalmazottakat. A mértéktelen és gyakran meg nem fizetett túlmunkából általában csak akkor lesz jogvita, ha a dolgozót már elbocsátották, és utólag szeretné meg-
kapni a ki nem fizetett túlóradíjat, esetleg akkor, ha az alkalmazott anyagilag vagy egészségileg már annyira tönkrement, hogy mindegy neki. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség képviselõje felhívta a figyelmet, hogy a dolgozók panaszaikkal nyugodtan az OMMF-hez for-
dulhatnak, a bejelentõk kiléte titokban marad, és a munkavállalót semmilyen hátrány nem érheti. A Munka Törvénykönyvének bizonyos elõírásaitól akkor sem lehet eltérni, ha ebbe a munkavállaló − sokszor más lehetõség híján − beleegyezik. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a munka elõkészítése vagy a munka utáni takarítás is beleszámít a munkaidõbe.
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20.
Moldova György:
Vörös Csilla Végh Frigyes fõminiszter úr szokásos reggeli sétájára indult szolgálati villájának kertjében. Útvonalát úgy választotta, hogy folyton jobbra tartson, de közben úgy tûnjön fel, mintha mindvégig a középpontban maradna. Sétájára elkísérte elkötelezett híve és rajongója, Balfai Paragráf jogügyi miniszter is. Tavasz volt, az orgonabokrokon már ütköztek a rügyek, a személyi biztosítók egyenruhája is kizöldült, a fõminiszter elábrándozott: − Maga tudja, Paragráf, hogy bennem csak a nemzeti eszmei tartalmú történelmi párhuzamok keltenek nosztalgiát, tegnap este mégis eszembe jutott az elsõ szerelmem. Iskolatársnõm volt, én a magam csendes, férfias módján rajongtam érte, de õ nem volt hajlandó randevúzni velem. Balfai rosszallóan húzta össze a szemöldökét: − Úgy? Szóval nem volt hajlandó?! A fõminiszter nem hallotta a közbevetést, elmerült feltoluló emlékeiben: − Egyszer megvártam az iskola elõtt, ajándékul egy Szekfût vittem magammal. − Egy csokor szekfût?! − Nem, Szekfû Gyula társadalomtörténeti könyvét. Õ kijött a kapun egy barátnõjével, meg akartam szólítani, de õ csak annyit mondott nekem: Frigyes, csukd be azt a buksza szádat, mert berepülnek a legyek! Ez annyira fájt nekem, hogy késõbb nem is vettem be õt a kormányomba, pedig tudhatja, hogy kevés volt iskolatársam maradt ki belõle. Istenem, milyen szép is volt az ifjúság, na de menjünk dolgozni, Paragráf, mert a baloldal nem alszik. − Hogy hívták ezt a nõt? − Hogy is? Vörös Csilla. Miért? − Csak úgy kérdeztem − mondta a miniszter és titokban feljegyezte a nevet. A kormányzó Magyar Gerincpárt következõ elnökségi ülésén elõhozta az ügyet: − Még hogy: Frigyes, csukd be azt a buksza szádat, mert berepülnek a legyek?! Ennek a ki-
jelentésnek kétségkívül politikai indítékai voltak, csak úgy árad belõle a pártállami gõg. Közismert tény, hogy mi nem kívánunk bosszút állni a múltban elkövetett hasonló súlyos bûnökért, de a nemzet igazságérzete megköveteli, hogy a köztudatban a maga helyére tegyük ezt a Vörös Csilla ügyet. Az elnökség tagjai tanakodva néztek össze: − Mit csináljunk vele? Csukjuk le? − Utána nézettem, Vörös Csilla már nem él. Az utolsó élettársa rábeszélte, hogy vágja ketté magát, aztán egyik fele sem bizonyult életképesnek. − Akkor mit tehetünk? − Csak egyet: be kell tiltani a Vörös Csilla nevet. − Milyen alapon? − Mint pártállami jelképet. Ehhez nem lesz nehéz indokokat találni, például meg lehetne említeni, hogy újra fel akart ülni a Parlament tetejére. Az elnökség még mindig tamáskodott: − De hát a “Vörös” még honfoglaláskori eredetû név, a “Csillá”-t pedig egy nagy költõnk találta ki, mindkettõ régibb, mint a pártállam. Hogy lehet megmagyarázni a betiltását? − Minden lehetséges, csak megfelelõen kell köríteni. Úgy fogalmazzuk meg, hogy rendet teremtünk az önkényuralmi nevek között. A Vörös Csillával egyidejûleg betiltjuk a Horog Keresztély és a Nyilas Keresztély neveket is − de ezt nem kell komolyan venni. A törvénytervezet hamarosan elkészült és az országgyûlés elé került. A javaslat indítványozta, hogy tiltsák be a Vörös Csilla név használatát, feltüntetését plakátokon, közlekedési eszközökön, nyilvános helyen viselt ruhadarabokon, nem is említve szállodákat vagy traktorgyárakat. Az anyakönyvvezetõket kötelezni kell, hogy ilyen néven egyetlen újszülöttet se iktassanak be a nyilvántartásba. A már megszületett Vörös Csillákat szüleik csak zárt ajtók mögött szólíthatják a teljes nevén, a nyilvánosság elõtt kötelesek Izabellának nevezni.
TÁMPONT 7 Viszont nincs akadálya annak, hogy a külföldi állampolgárságú Vörös (esetleg Roth, vagy Red illetve Krasznaja) Csillák használhassák a nevüket. Nimand János független képviselõ ellenezte ezt a könnyítést és azt javasolta, hogy tiltsák be a Piros, Bíbor, Rõth, Bordó családneveket is. A Parlament végül egyszerû többséggel elfogadta a javaslatot az önkényuralmi nevek betiltásáról és az a “Magyar Közlöny”-ben való megjelenésével életbe is lépett. A parlament és különösen a Magyar Gerincpárt elnökségének megdöbbenésére a rendelet váratlanul heves ellenszenvet váltott ki a közönség körében. Bár az emberek többsége korábban nem rokonszenvezett semmiféle Vörös Csillával, az utcákon megjelentek a “Szeretlek Vörös Csilla!”, “I ♥ Vörös Csilla!” szövegû feliratok. Bár a rendelet szövege kifejezetten tiltotta, többen mégis megpróbálták lányuknak a “Vörös Csilla” nevet adni. Az anyakönyvvezetõ ehhez természetesen nem adhatta hozzájárulását, ekkor kérelmüket a jelképes “Öt Ági”-ra módosították. Nyilvánvaló provokációnak tûnt az a beadvány, melyet egy ikerpár apja terjesztett be, aki két lánygyermekét “Öt Ági − Vörös Csillá”-nak kívánta kereszteltetni. A joghézag kiiktatására a parlament utólag az “Öt Ági” névre is tilalmat mondott ki. A fõminiszter szokásos reggeli sétáján borongva hallgatta Balfai Paragráf beszámolóját a Vörös Csilla névvel kapcsolatos bonyodalmakról. − Most maga is láthatja, Paragráf, hogy az ellenzék miképp fújja fel a legjelentéktelenebb ügyeket is! − Végh fõminiszter úr hirtelen egy nagyot tüsszentett − tessék, megint elõjött a tavaszi virágpor allergiám! A jogügyi miniszter összevonta a szemöldökét és elgondolkodott, de egyelõre nem volt ötlete, hogy lehetne a tavaszi virágport is betiltani. Esetleg magát a tavaszt is. Eredeti kiad.: Tél tábornok / Moldova György. − Budapest : Pannon Könyvkiadó, 1993. − 232 p. − ISBN 963 7866 66 3
Ságvári Endre
Július 27-én lesz hatvanhárom éve, hogy csendõrnyomozók meggyilkolták Ságvári Endrét, a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom kiemelkedõ alakját. Tûzharcban egy kis budai cukrászdában lõtték le. Emlékét a helyszínen emléktábla õrzi, ahol tisztelõi minden évben elhelyezik a tisztelet és megemlékezés virágát. Emlékét, s rajta keresztül a magyar antifasiszta és kommunista mozgalmat, a jobboldal és szélsõjobb dühödten támadja. Meg akarták változtatni a nevét viselõ utcák nevét. Emléktábláját letakarták, megrongálták. A Legfelsõ Bíróság ítélete szerint az õt meggyilkoló csendõrnyomozók nem követtek el bûncselekményt, mivel a korabeli jognak megfelelõen jártak el. A Munkáspárt 2006 elsõként tiltakozott a Ságvári-emléktáblát ért vandál támadások ellen. A TÁMPONT ismertette és támogatta a MEASZ felhívását a szétvert emlékmû helyreállítását szolgáló gyûjtésre. A közadakozásból helyreállított emléktábla ünnepélyes felavatására július 27-én 18 órakor kerül sor az egykori cukrászda bejáratánál (Budakeszi út 5.). A Ságvári-emléktábla felavatása alkalom az antifasiszta erõk közös demonstrációjára a mai magyar társadalomban jelentkezõ szélsõjobboldali, újfasiszta tendenciák ellen. Ott a helyünk!
8 TÁMPONT
II. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2007. JÚLIUS 20.
Ki volt és mit tett Kádár János? “Az 1989-ben bekövetkezett halála után Kádár János alakja elõször szépirodalmi alkotásokban tûnt fel. Ha nem is kizárólagos érvényû, de sok esetben bebizonyosodott tapasztalat, hogy egy elméleti jellegû megközelítés az ismereteknek legalább a komolyan vehetõ minimumát megköveteli, a szépirodalmi megjelenítés viszont alig igényel tájékozottságot, az indulatok, közhelyek, szóvirágok jótékonyan elfedik a tények hiányát.” * A “véreskezû diktátor”-t vádoló költemények után hamar a drámai mûfaj is jelentkezett. Végh Antal, Szigethy András, Sziládi János és mások is megkísérelték színpadra vinni Kádár János életét. Távol áll tõlem, hogy kétségbe vonjam az illusztris szerzõk képességeit, a maguk témavilágában mozogva mindegyiktõl kitellett volna egy-egy sikeres színjáték. Kádár esetében azonban köbe haraptak.” * “Az irodalomban külön divatossá vált összehasonlítani a XX. század leghosszabb ideig regnáló magyar vezetõjét: Ferencz Józsefet, Horthy Miklóst és Kádár Jánost. Belátom, a hosszú idõszakon kívül nem lehetett könnyû olyan kategóriákat találni, amelyek alapján párhuzamba állíthatták a Habsburg-császárt, a “lovas tengerészt” és egy cselédlány törvénytelen gyermekét. Végül is olyanfajta egyezéseket fedeztek fel sorsukban, hogy mind a hárman egy-egy forradalom (az 1948-as szabadságharc, a Tanácsköztársaság, illetve az 1956-os felkelés) véres felszámolásával indultak el az útjukra, hogy aztán hosszú országlásuk alatt kivívják maguknak a nép megbecsülését, sõt szeretetét, haláluk után pedig a nosztalgikus visszaemlékezést.” * “Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy Horthy-rendszerben nagyobb szabadság és demokrácia uralkodott, mint Kádár János idején. Olyanokat is hozzátett, hogy ha politikai mintaképet kellene választania, Bethlen István, Horthy miniszterelnöke mellett dön-
“Megkerülhetetlen és kikerülhetetlen” (Kárpáti Sándor emlékbeszédének folytatása az 5. oldalról.) “Nem felejtjük, hogy mennyi vér tapadt Rákosi kezéhez, hány száz gyilkosság Kádár kezéhez” − mondotta Sólyom László államfõ a kommunizmus áldozatainak emléknapján. (Jellemzõ, hogy a kommunizmus áldozatainak van nálunk
emléknapja, de nincs emléknapja a kapitalizmus sokkal nagyobb számú áldozatainak.) Rejtélynek nevezik, hogy 1956 fényében, ismerve a megtorlásokat hogyan támogathatták annyian Kádár Jánost. A megtorlásokkal kapcsolatban illenék tudni, hogy a világon nincs olyan ország, ahol ne büntetnék
A Munkásmozgalmi Panteonnál. (Fotó: Varga)
tene Kádár János ellenében. Nem tételezhetjük fel, hogy Gyurcsány nem tudta volna, hogy Bethlen − kétségtelen államférfiúi adottságai mellett − a szíve gyökeréig jobboldali politikus volt. 1920-ban õ vezette a bécsi ellenforradalmi akciókat, asszisztált a fehérterror rémtetteiben, a zsidó egyetemistákat sújtó “numerus clausus” és a kommunistákat üldözõ 1921-es III. törvénycikk megvalósításában.” * “A skála túlsó végén a kádári életutat elismerõ emlékezések között is alig találhatunk komolyan vehetõ könyvet. “Miért lettem Kádár János híve?”, “Amit Kádár Jánosnak köszönhetek…” “Õrizd a lángot” − olvashatjuk fedelükön, de szerzõik valamennyinek azt a címet is adhatták volna: “Én és Kádár János”, így, ilyen sorrendben. Az elsõ titkár szinte csak ürügyül szolgált személyes, többnyire jelentéktelen élményeik elmondásához.” * “Baloldali találkozókon, megemlékezéseken egyre gyakrabban kérdezték, hogy miért nem írok egy könyvet Kádár Jánosról, életrajzot, vagy bármilyen más mûfajban tartozót. Többnyire egyszerû emberek fordultak hozzám, magasabb helyrõl, vagy hivatalos formában senki sem keresett meg.” * “Kádár valódi nagyságát nem a memoárok, nem is majdan felállítandó szobrok és emléktáblák idézik fel, hanem magának a Történelemnek az alakulása hívja elõ kényszerítõ erõvel. Végül is elkezdtem a munkát. Nem törekedtem titkok felfedezésére, szenzációk feltárására, ilyenekrõl nem tudok, feltehetõen nem is léteznek. Amit írtam nem tudósoknak és politikusoknak szántam, õk elképzelhetõen találnak majd pontatlanságokat az adatokban, leírásokban. Én egy népkönyvet akartam az emberek kezébe adni, amelybõl megismerhetik, hogy ki volt és mit tett Kádár János.” (Moldova György Kádár János könyvébõl) Moldova György: Kádár János, Urbis Könyvkiadó 2006. Megjelent 120 ezer példányban, elõkészületben a könyv hangos kiadása azokat, akik fegyverrel támadnak a fennálló államrendre. Hogy miért támogatták annyian Kádár Jánost, többek között az 1957 május elsejei többszázezres tömegtüntetésen? Azért mert a munkások, a dolgozó emberek nyelvén beszélt, a magyar nép többségének akaratát fejezte ki − egy jobb élet reményében.” “Mostanában furcsa dolgok történnek mifelénk. Baloldal és jobboldal mintha helyet cserélne. A balliberális koalíciós kormány az újkapitalizmust építi és jobboldali politikát folytat. A radikális jobboldali ellenzék pedig − élén a Fidesszel − szavakban baloldali értékekkel manipulál. Gyurcsány korábban arra bíztatott, hogy “merjünk baloldaliak lenni”. Újabban azt közli, hogy gróf Bethlen Istvánt tekinti példaképé-
nek. Változásra van szükség a baloldalon is: erõteljesebb rendszerkritikára, a rendszerváltás baloldali korrekciójára. Meg kell állítani a neoliberális politika nyomulását, a kormánykoalíción belül a liberálisok zsarolását. Alapvetõ követelmény a baloldali egység megteremtése, az .erõk egyesítése, az összefogás.” “Kádár János életmûve megkerülhetetlen és kiiktathatatlan. “Kádár népe”, a “panelprolik” nem felejtik el õt. Õrizzük meg továbbra is emlékét, értékeit, gesztusait. Vigyázzunk arra, hogy ami “krumplileves, az legyen krumplileves”. Tisztelet és köszönet annak az embernek, államférfinak, aki politikusaink közül eddig a legtöbbet tette a magyar népért.”
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
