A Magyar Női Vízilabda Válogatott tapasztalatai a team-coaching-gal A Magyar Női Vízilabda Válogatott a londoni olimpián 4. helyezett lett. A tudatos csapatépítésben kiemelkedő szerepe volt a team coaching-nak, melynek segítségével 2011 decembere óta Sárvári György, a Neosys ügyvezető igazgatója és coach-a intenzíven támogatta a magyar női vízilabda-válogatottat a felkészülésen. Az alábbiakban a csapattagok személyes beszámolóin keresztül mutatjuk be, hogy mit adott nekik a team-coaching folyamat. Antal Dóra (Dodo): „A közös munkát nagyon pozitívan éltem meg, hiszen nemcsak egyénenként, hanem csapatként is teljesen más fordulatot vettünk! Mindannyian olyan új dolgokat tanultunk , amiket nemcsak a sportban, hanem a magánéletben is tudunk majd használni! Sikerült olyan kapcsolatot kialakítanunk egymással, ami egy női csapatban nagyon ritka és különleges! A közös meditációk és beszélgetések örökre összekötnek minket, nagyon sok mindent megtudtunk egymásról, amik még inkább egy családdá kovácsoltak bennünket! Személy szerint nekem olyan energiákat adtál és olyan dolgokat tanulhattam tőled, amelyek meghatározzák a mindennapjaimat. Már nem úgy tekintek a kihívásokra, hogy nekem ez nem sikerülhet, vagy nem tudom megcsinálni, mert ez nem így van. Az ember igenis képes bármire, csak akarni kell és merni kell változtatni! Tudatosan kell élni a napjainkat, de közben meg kell birkózni a váratlan helyzetekkel! A csapaton belül is tapasztaltam, hogy vannak olyan emberek akik 180 fokos fordulatot vettek. Úgy gondolom a team-coachingtól többek lettünk, nem csak egyénenként, hanem csapatként is! Be tudtuk venni az edzőinket egy nagyon erős bizalmi körbe, ami őket is teljesen megváltoztatta és nekik is sikerült úgy megnyílniuk előttünk, mint ahogyan nekünk is sikerült egymás előtt! Engem személy szerint nagyon megérintettek a beszélgetések és voltak olyan meditációk, amikor teljesen más világban éreztem magam. Jó érzéssel töltött el, hogy olyan dolgokat mondhattam el mindenki előtt, amiket senki sem tudott rólam! Ugyanakkor ez fordítva is megtörtént, hiszen nagyon jó volt személyes dolgokat megtudni a csapattársaimról, ami valószínűleg nem történt volna meg, ha nem kezdjük el a coachingot és nincs egy olyan ember köztünk, mint te! Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az egésznek, mert teljesen máshogy állok a dolgokhoz, csak arra tudok gondolni, hogy nekem minden sikerülni fog ha pozitívan állok mindenhez illetve sikerült egy olyan képességet elsajátítanom, hogy energiát tudok adni másoknak és ezáltal én is sokkal erősebb leszek!” Merész András Szövetségi Kapitány: Értetlenség - Kétkedés - Rácsodálkozás Bizonyosság „Értetlenség 2011. szeptember elején egy trieszti szállodai szobában kollégám Kovács Imre edző a kezembe nyomta Sárvári György - A belső harcos útja című kötetét. Azt javasolta, hogy olvassam el, és
ha tetszik, összehoz a szerzővel, aki szerinte sokat tudna segíteni csapatépítésben/ csapat felkészülésében. Beleolvastam és - mivel akkor éppen a Junior VB kellős közepén tartottunk és nekem érthető módon máshol jártak a gondolataim - néhány oldal után letettem és valljuk be el is feledkeztem róla. Igazság szerint nem nagyon értettem, hogy az üzleti életben használt módszer hogyan tud kapcsolódni a sportágunkhoz! Kétkedés Októbert írtunk és én már el is feledkeztem az egész könyves sztoriról, amikor felhívott a szerző és egy találkozót kért tőlem, hogy elmondhassa miben is segíthetne nekünk. Szerencsére éppen edzőtábort kezdtünk Budapesten és volt időm egy beszélgetésre! Emlékszem a Komjádi uszoda éttermében találkoztunk és igen gyorsan meggyőzött Sárvári György, hogy érdemes lenne a coachingot beépíteni a felkészülésünkbe! Bár némi kétkedéssel álltam a dologhoz, de adtam magunknak 2-3 alkalmat, amikor Gyuri - a coach - találkozhatott a csapattal. Ezt követően mind Vele, mind pedig a játékosokkal átbeszéltem a tapasztalatokat és végül is megegyeztünk, hogy a januári EB-ig együtt dolgozunk. Rácsodálkozás Jó néhány coaching foglalkozás után, - melyeken én magam nem vettem, vehettem részt január elején, egy nemzetközi tornán vettünk részt Görögországban. Ide elkísért bennünket a coachunk is, aki azt javasolta, hogy most már nekem is be kéne kapcsolódnom közös munkába! Több megdöbbentő élmény is ért három nap alatt. Először egy,- azóta már rutinszerűvé vált - reggeli közös meditációba kapcsolódtam be és bár vegyes érzésekkel vágtam bele, de már az első alkalommal éreztem a pozitív hatását! Sokkal összeszedettebb és koncentráltabb lettem utána. Miután hazai medencében megvertük az alig néhány hónappal azelőtt VB-t nyert házigazdákat, még aznap Gyuri vezetésével értékeltük a meccset. Ez előtt is voltak meccs utáni megbeszélés, de addig az leginkább abból állt, hogy én elmondtam mik voltak a pozitív, de leginkább negatív tapasztalataim azt ment mindenki isten hírével és igyekezett egyedül feldolgozni a meccsen tapasztaltakat és főleg az utána hallottakat! Most azonban hagytam, hogy a coach irányítsa a beszélgetést. Első feladatként azt kapták a játékosok, hogy mondjanak az aznapi teljesítményükről valami pozitívat. Ekkor jött a nagy meglepetés számomra: Az aktuális világbajnok legyőzése után alig akadt néhány játékos, aki képes lett volna kipréselni magából akárcsak egy pozitív gondolatot is! Egyszerűen nem ment a pozitív gondolkodás! Ezután sorban legyőztük a korábbi és későbbi Európa-bajnokot (RUS, ITA) és szép lassan a coachunk segítségével legyőztük Önmagunkat is! Kezdtünk igazi CSAPATRA hasonlítani! Bizonyosság A görög túra végén szinte könyörgött a csapat, hogy vigyük magunkkal Gyurit a január végi
Eindhoven-i Eb-re! Nem volt könnyű elintézni, de hál istennek a szövetségünk elnöke a siker érdekében engedélyezte a plusz kiadást! Megérte! De haladjunk csak sorban! Még Görögországból hazafelé mondtam a Gyurinak, hogy az igazi próbája a módszernek és a nyilván a még törékeny csapategységnek az lesz, amikor bekövetkezik az első vereség! Ez az EB 3. meccsén be is következett, kikaptunk az oroszoktól! Utána ismét - mint minden meccs után - tartottunk egy értékelést, amit most is - a kétkedők által addigra VARÁZSLÓNAK aposztrofált - Gyuri vezetett, és amikor tiszta fejjel és nyugodt lélekkel kijöttünk a szobából már tudtam ez a módszer - a COACHING - nem csak az üzleti életben lehet sikeres, hanem a csapatsportokban is! Az EB-n megszerzett bronzérem után tovább folytatva gyümölcsöző együttműködésünket sikeresen vívtuk meg az olimpiai kvalifikációt Triesztben (a hely szelleme?), majd megismételtük a női vízilabda legjobb olimpiai szereplését a Londonban elért negyedik hellyel! Nos, ilyen volt a mi utunk az "Értetlenségtől.....a Bizonyosságig" Paján Viktor, másodedző: „Minden folyamat, ami teljesítmény alapú, ne szépítsünk, küzdelem is egyben! Ebben a küzdelemben rengeteg egyéni és csoportos elakadás van. Az elakadás jó és hasznos. Hasznos, mert utat mutat! A fejlődés első lépése tehát, a probléma megfogalmazása és az azzal való szembenézés. A kudarc a 2011-es Vb-n (9. hely) mindenkit elgondolkodtatott. „Mi lehetett a gond?” Suhant át a kérdés éjjeleken át ismétlődve sokunk fejében. De amíg nincs meg az új tudás, addig csak a régi panelekből tud építkezni az ember, azokból, amik a kudarchoz vezettek. Ilyenkor törvényszerűen megfogan az újabb kudarcnak a csírája. Belső katarzisra van szükség a régi panelek lecseréléséhez, de ennek a kordában tartásához és levezényléséhez egy szakember tudása kell. "Amikor készen áll a tanítvány, megjelenik a tanító!" A legjobb dolog, ami történhetett velünk ebben a pillanatban az a coaching volt. Mégpedig a megalkuvást nem tűrő, bátor coaching. Ugyanis nem érdemes "maszatolni". Csináld, vagy ne csináld, de ne próbáld. Mi úgy döntöttünk csináljuk, feltétel nélkül bízva a coachunkban -Gyuriban. Ez a mi érdemünk a folyamatban, az övé pedig az, hogy a katarzis megtörtént A coaching olyan, mint a tánc. Megtanulunk benne vezetni és vezetve lenni más által. A tényleges fejlődés visszafordíthatatlanul elindult. A törékeny (testileg/lelkileg) kislányok, éles tekintetű, magabiztos, tudatos felnőttekké váltak. Testileg és lelkileg egyaránt megerősödtek és jó visszatekinteni arra, hogy honnan indultunk és hová érkeztünk (EB 3. hely, Olimpiai 4. hely), de a sztorinak még nincs vége. Az új kihívások itt kopogtatnak az ajtóban. A tudás, a folyamat, a know-how pedig elérhető. Ott szerepel a könyvben. Használjuk bölcsen! Drávucz Rita, csapatkapitány: „Hihetetlen sokat segítettél a csapatunknak, hogy eredményesebb legyen. Megtanultuk tőled, hogy a kisebb cél elérésekor is ünnepelnünk kell, azt is, hogy hogyan kell az egyéni és a csapat problémáit elmondani, egymást meghallgatni, megoldani és túljutni rajtuk közösen. A CSAPAT fontosabbá vált az egyéni érdekeknél. A foglalkozások során mindenki egyre nyitottabbá vált, az egymás iránt érzett bizalom és szeretet erősödött. Köszönjük!”
Tóth Ildi: „Én csak a saját nevemben tudok írni, hogy nekem mit adtak a közös "foglalkozások". Az a fajta ember voltam, aki a félig teli, félig üres látásmódból inkább a félig ürest preferálta. Gyengeségként éltem meg azt, ha beszéltem kellett a gondjaimról. A foglalkozások hatására mára már a poharam mindig félig tele van és szívesen beszélek a problémáimról, mert azzal, ha kimondjuk amit érzünk, eljutunk a megoldás egy olyan szintjére, hogy meg tudjuk fogalmazni, mi is a megoldandó feladat. 14 ember, aki feltétel nélkül megbízik egymásban, szereti és támogatja egymást előbb vagy utóbb, de elérik az áhított célt. Nagyjából ennyi, de persze ennél sokkal többet kaptunk Tőled, amit nem lehet szavakba önteni.” Takács Orsolya (Taki): „Az első alkalommal, amikor találkoztunk hihetetlen volt látni és érezni, hogy van egy ember – egy coach- aki körülbelül másfél óra alatt képes volt a bizalmunkba férkőzni, megérteni és átérezni a problémáinkat. Voltak ezelőtt is próbálkozások sportpszichológusokkal és másodedzőkkel a csapat egységének megteremtésében, de valahogy soha nem működött tökéletesen. Általában elég nagy fenntartásokkal voltak kezelve ezek az emberek és igazán soha nem tudtak közel kerülni hozzánk. Ezek után jöttél Te és varázsütésre leomlottak a falak, mindannyian megtudtunk nyílni és végre elmondhattuk valakinek, hogy valójában miket is érzünk és mik kavarognak bennünk. Lényeges volt, hogy mindenki feltétel nélkül elfogadott és hitt a munkádban. A közös munka szerintem nagyon jó és - persze legfőképpen az elért eredmények alapján hasznos is volt. Biztosan állíthatom, hogy nem értünk volna el ilyen eredményeket, ha nincs ez a külső segítség. Szerencsére ebben Bandi is partner volt, mert megértette, hogy ez is egy szakma. Éppen úgy ez is egy egész embert kíván meg, mint a kapitányi feladat, ezért ő maga nem tudja mind két szerepet maradéktalanul betölteni. Sok edző próbálkozott már azzal, hogy majd megoldja a felkészülés ezen részét is együttesen edzői feladatival, de a végén mindig kiderült, hogy nem működött. Sok újdonság között a problémák feldolgozását tartottam az egyik legfontosabbnak. Olyan fórumut hoztunk létre a coachingok során, hogy normális keretek között bármiről – nehézségről, konfliktusról, kudarcokról, sikerekről- egyaránt tudtunk beszélni, és nagyon fontos, hogy mindez irányított keretek között történt. Hiszek abban, hogy véletlenek nincsenek és az elért eredményekben a Te munkád is megmutatkozott. Nekem nem csak egy csapat tagjaként, hanem személyesen is rengeteg új tanulságot és felismerést hozott a közös munka. Sikeres élettörténeteket meséltél, változtatni képes és merő emberekről, amiket mindig jó volt hallani. Tanulságos volt egytől egyig mindegyik foglalkozásunk. Egyik sem volt unalmas, vagy akár csak egy picit is hasonló egy másikhoz. A történetek bár főként nem a sportból jöttek, de valamilyen módon mindig magamra tudtam fordítani és úgy éreztem, hogy több lettem tőlük. Összegezve, szeretném, ha tudnád, hogy óriási dolgot vittél véghez azzal, hogy szellemileg is profizmust hoztál ebbe a csapatba. Megmutattad, hogy az eddigiektől eltérően milyen fontos a mentális felkészülés is. Köszönöm a munkádat és hogy megismerhettelek. Remélem, hogy folytatódik a közös munkánk! ”
Keszthelyi Rita (Keszi): „Amikor először találkoztunk, számomra egyértelmű volt, hogy téged mennyivel előbb el tudtalak/tudtunk fogadni, mint egy pszichológust. Ennek az oka talán a te nyitottságot volt. Bár én ezután még csak inkább kívülről szemléltem a csoport tevékenységét. Nem azért, mert nem érdekelt, vagy butaságnak tartottam az eltöltött időt, csak nem éreztem azt, hogy erre szükségem lenne egyénileg. Aztán talán December - Január környékén sikerült betalálnom a foglalkozásokra. Előtte talán szkeptikusan néztem a dolgot, hogy most itt meditáljunk, meg buborék, stb, az én elképzeléseimtől ezek mind távol álltak. Aztán mégis valahogy magával ragadott engem is a láthatatlan energia, amit létrehoztunk. A csapatnak szüksége volt minderre, hiszen ott voltak a kimondatlan problémáink. Ebben te segítettél, hogy ki tudjuk mondani és meg tudjuk beszélni a gondokat, akár Bandival is. Segítettél abban, hogy egy csapatként tudjunk működni, és ezzel sikereket érjünk el. Biztos vagyok benne, hogy ha te akkor tavaly Szeptemberben nem jössz be a képbe, nem jutottunk volna el odáig ameddig végül sikerült.„ Szűcs Gabriella (Gabesz): „A közös munkánkról pedig azt tudom elmondani, ami Londonban az utolsó nap is elhangzott. Én is úgy gondolom, hogy abban, hogy eddig eljutottunk, nagyon nagy szereped volt. A segítségeddel megteremtettük nem csak a csapat egységét, hanem egy - ahogy már többször is beszéltünk róla - családias hangulatot is, ami hozzá segített minket ahhoz, hogy ki tudjuk mondani és meg tudjuk beszélni a felmerülő problémákat nyíltan és őszintén. Mint csapat és mint egyének is többek lettünk, és szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy köszönjük! Remélem, hogy a jövőben még lesz alkalmunk a közös munkára!”
