PhD hallgató:
Fodor Valéria őrnagy
Témavezető:
Prof. Dr. Halász László nyá. mk. ezredes egyetemi tanár DSc ZMNE Vegyi- és Környezetbiztonsági Tanszék
A KOCKÁZATELEMZÉS GYAKORLATA ÉS TAPASZTALATAI A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 54 §. (2) bekezdése előírja, hogy "a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységébe". A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 19 §. (1) bekezdése rögzíti, hogy "a veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző, az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít az Mvt. rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős". E törvényi rendelkezésekkel hazánk is csatlakozott az Európai Unió azon törekvéseihez, miszerint a munkavállalók egészségét, biztonságát fenyegető veszélyeket • •
előre fel kell ismerni; azok mértékét, megvalósulásának valószínűségét meg kell határozni, illetve meg kell becsülni; • a veszélyek és kockázatok ismeretében megfelelő intézkedések, eljárások kialakításával és alkalmazásával azokat megfelelő mértékűre kell csökkenteni.
A munkahelyeken elvégzendő induló kockázatértékelésnek, majd azt követő felülvizsgálatoknak számos követelménynek kell megfelelnie. Így • •
mindenek előtt a munkavállalók egészségének, biztonságának védelmét kell szolgálnia; alapját képezi azon munkáltatói kötelezettség teljesítésének, miszerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása az ő feladatuk; • igazodnia kell az országos munkavédelmi hatóságok (OMMF, MBH, ÁNTSZ) követelményrendszeréhez; • elő kell segítenie a munkavédelemben érdekelt partnerek (munkavállalók képviselői, munkáltatói szervezetek, foglalkozás-egészségügyi, munkavédelmi szakemberek, üzleti partnerek, lakosság stb.) alkotó közreműködését.
2 A kockázatértékelés a munkáltató legáltalánosabb, további intézkedéseket megalapozó megelőzési jellegű munkavédelmi feladata. Valamennyi tevékenységét lényegében erre alapozva kell megkezdenie és folytatnia. A kockázatértékelés bármilyen célú alkalmazása csak akkor jelent megoldást, ha világosan ismerjük annak korlátait is, melyek ismeretében tudatosabban lehet felkészülni alkalmazására. A kockázatértékeléssel kapcsolatban felmerült problémák négy csoportba sorolhatóak: • •
jelenlegi gyakorlata nem egységes; eredményességét, megbízhatóságát befolyásolja a vizsgálatot, elemzést, kockázatértékelést végzők szakmai felkészültsége és gyakorlata; • az eredményesség függ a rendelkezésre álló, vagy feltárható adatok és információk megbízhatóságától és pontosságától; • a mennyiségi kockázatértékelési mérések, számítások, becslések pontatlanságai esetenként ismeretlenek, vagy az eredmények bizonytalansági határai túl szélesek. A kockázatértékelés jogi alapjai A kockázatelemzés jogi alapjait az Mvt. és a Kbt. alkotják. 2004. május 1-el befejeződött a munkavédelmi törvény, és a hozzá kapcsolódó jogszabályok EU csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációja. A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A kockázatértékelést a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. A munkáltató az előzőekben meghatározott kockázatértékelést és megelőző intézkedéseket első alkalommal legkésőbb a munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés) lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag, munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe. Munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítania a tevékenység megkezdésének tényét, időpontját. A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása: -
-
a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai; a veszélyek azonosítása; a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma; a kockázatot súlyosbító tényezők; a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelneke a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása; a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
3 -
a tervezett felülvizsgálat időpontja; az előző kockázatértékelés időpontja.
A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni. A munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására kiterjedő egységes és átfogó megelőzési stratégia munkabiztonsági és munkaegészségügyi tartalmának kialakítása munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, munkaegészségügyi szaktevékenység, illetőleg az 57 – 58. §-okban előírtak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani, valamint: -
-
a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben a munkavállalónak megadni; rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket, a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembe vételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók részére, új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésükkel egészségre és biztonságra kiható következményeit; a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani; a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén az Mvt. megfelelő (V.) fejezetében foglaltak szerint eljárni; biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiénés állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását; teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására.
4 Az Mvt. alapján munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősülő tevékenységek áttekintő táblázata: Munkabiztonsági szaktevékenység Munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat /Mvt. 21. § (3)/ Időszakos biztonsági felülvizsgálat /Mvt. 23. § (1)/ Védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívűli vizsgálata /Mvt. 23. § (2)/ Közreműködés mentési terv készítésében /Mvt. 45. § (1)/ Egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása /Mvt. 54. § (1) g) / Közreműködés a kockázatértékelés elvégzésében /Mvt. 54. § (2)/, a munkavédelmi oktatásban (/Mvt. 55. § / Az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása /Mvt. 56. §/ Súlyos és tömeges munkabaleset kivizsgálása /Mvt. 65. § (2)/
Munkaegészségügyi szaktevékenység Munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat /Mvt. 21. § (3)/ – Védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívüli vizsgálata /Mvt. 23. § (2)/ Közreműködés mentési terv készítésében /Mvt. 45. § (1)/ Egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása /Mvt. 54. § (1) g) / Közreműködés a kockázatértékelés elvégzésében /Mvt. 54. § (2)/, a munkavédelmi oktatásban (/Mvt. 55. § / Az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása /Mvt. 56. §/ –
A Kbt. 19. – 20. §-ai az alábbiakról rendelkeznek: A veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes készítményekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít az Mvt. rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató a felelős. A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges: -
a veszély azonosítása; az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése; az expozíció becslése; a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése.
A veszélyes anyaggal, illetőleg a veszélyes készítménnyel tevékenységet végző a kockázat kezelése, csökkentése érdekében intézkedéseket dolgoz ki.∗∗ A veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények előállításának, gyártásának, feldolgozásának, továbbá felhasználásának megkezdése előtt – ideértve a külföldről történő behozatalt is – a tevékenységhez az azonos célra alkalmas veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények közül – lehetőség szerint – a kevésbé veszélyes anyagot (készítményt) kell kiválasztani. A kiválasztás indokolására a tevékenységet végző elvégzi a szükséges kockázatbecslést, valamint költség – haszonelemzést és azt az ellenőrzést végző hatóságnak – kérésére – bemutatja.
∗∗
Ez a tevékenység nem érinti az Mvt.-ben, illetőleg a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. Törvényben foglalt egyéb követelmények teljesítését.
5 A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes készítménnyel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. A tevékenység egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végrehajtásáért, valamint a környezet védelméért szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató a felelős. A kockázatelemzés folyamatai, lépései A szakirodalom és a kidolgozás alatt álló, a Munkavédelem Országos Programja által előírt kötelező önálló balesetbiztosítási rendszer a kockázatértékelést egy folyamat részének tekinti, melynek vázlata az alábbiakban foglalható össze: Veszély azonosítás
Veszély jellemzés
Kockázatjellemzés
Kockázatértékelés
Kockázatok közlése
Kockázatkezelési stratégia
Oktatás
Kockázat megszüntetése
Kockázatok felvállalása*
Kockázat csökkentése
Kockázatbecslés
Kockázatkezelés
KOCKÁZATELEMZÉS
* Minősített időszakban, csak az MH vonatkozásában lehetséges!
Kockázatközlés
6 Magát a folyamatot kockázatelemzésnek nevezzük. A kockázatelemzés és értékelés során követelmény, hogy - minden lényeges veszély és kockázat rögzítésre kerüljön, nem hagyhatók figyelmen kívül a kiegészítő, illetve melléktevékenységek (takarítás, hulladékkezelés stb.) sem; - az értékelés során meg kell vizsgálni, hogy van-e lehetőség a kockázat megszüntetésére, csökkentésére.
A vizsgálatnak feltétlenül ki kell terjednie: -
a munkahely környezetére (annak megközelíthetősége, az épület, az infrastruktúra, a munkaeszközök állapota); a munkahelyen végrehajtandó tevékenységekre, feladatokra; a munkafolyamatokra; a külső tényezőkre; a munkavégzés fizikai, lélektani, társadalmi tényezőire, (megterhelésre) az irányításra, a szervezésre, a munkavédelmi tevékenységre, stb.)
A kockázatelemzés kiterjedhet, irányulhat: -
állandó, ismétlődő tevékenység esetén folyamatra (tevékenységre); helyre épülő a megközelítés, ha a tevékenységek minden egyes helyen különböznek;
-
osztályra (szervezetre) épülő megoldás ajánlatos, ahol egy osztály (műhely) munkavállalói azonos tevékenységet végeznek;
-
a kockázat (a veszély) típusára épülő az elemzés jól ismert, specifikus veszélyek esetén.
Mi tehát a kockázatelemzés, illetve más kifejezéssel élve a veszélyelemzés lényege? A munkavégzés körülményeinek, a munkakörnyezet kialakításának olyan elemző módon történő áttekintése, amikor a munkáltató nem abból indul ki, hogy a különféle jogszabályokban előírt követelmények megvalósultak-e vagy sem, hanem sorra veszi azokat a lehetőségeket, amelyek a munkavégzéssel összefüggésben valamilyen formában a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztetik. A kockázatelemzés nem más, mint egy biztonsági szempontú teljes körű leltár, melynek alapvető célkitűzése, hogy a szervezet kezelésében, használatában lévő összes létesítmény, eszköz, berendezés, technológia esetében feltárásra, majd kezelésre kerüljenek a balesetet, megbetegedést, vagy más egészségkárosodást okozó hatások. A balesetet vagy megbetegedést okozó kedvezőtlen hatások felismerése segíti a munkáltatót annak meghatározásában, hogy melyek azok a területek, ahol megelőző intézkedéseket kell tenni függetlenül attól, hogy van -e erre jogszabályi kötelezés vagy nincs. A kockázatok elemzésének sajátossága az ágazatnál A sajátosságok figyelembe vételével a tárcánál korlátozásokkal alkalmazhatóak a kockázatelemzés polgári életben eddig kidolgozott folyamatai és lépései, melynek elméleti és gyakorlati előkészítését a HM Munkabiztonsági és Építésügyi Hatósági Hivatal végzi.
7 A tárcánál a kockázatkezelés végrehajtása hosszú folyamat, melynek alapja a szükséges kockázatbecslések és értékelések végrehajtása. A tárca rendeltetésszerű tevékenységét érintően a kockázatkezelés három fő irányelvét kell leszögezni: 1) Nem minősített időszakban a kockázatok szintje nem növelhető sem kiképzési, sem harckészültségi feladatokra, sem pedig anyagi eszközök hiányára való hivatkozással. 2) A katonai biztonságtechnikának nem az a feladata, hogy megakadályozza a katonai feladatvégzés harci cselekményeinek végrehajtását, hanem, hogy a kockázatkezelés eszközeivel is lehetővé tegye a parancsnok számára a reálisan elérhető legmagasabb védelmi szint megvalósítását. 3) Alapelv kell legyen, hogy „amennyiben egy parancsnok (döntésre jogosult vezető), ismerve a feladatvégzés kockázatait, úgy dönt, hogy a feladat végrehajtása érdekében nem csökkenti azokat a tőle reálisan elvárható mértékben, tudomásul kell vennie, hogy felelősséggel tartozik az elmulasztott intézkedésből származó veszteségekért és károkozásért”(kockázat vállalása). Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ez a három irányelv nem ellentétes sem a hatályos törvényeinkkel, sem a „Szolgálati szabályzat”-ban foglaltakkal. Hosszú és mélyreható elemzés, tervezés eredményeként, – a téma nemzetközi feldolgozásának tapasztalatait is figyelembe véve – került összeállításra, a honvédség egészére alkalmazható módszer, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy a rendkívül szerteágazó feladat, technológiai és tevékenységi rendszerek között is képes legyen egymással összemérhető kockázati szintek meghatározására. Mindezek alapján lehetővé válik olyan következtetések, megállapítások, illetve intézkedések meghozatala, amelyek a személyi állomány szolgálatteljesítésének biztonsági szintjét emelik. Sajátosságok: − nem alkalmazhatóak teljeskörűen a polgári élet eljárásai; − a Magyar Honvédség gazdálkodási rendjének következtében a kockázatértékelésre kötelezett munkáltató (parancsnok, vezető) részére nem állnak rendelkezésre a kockázat megszüntetéséhez, vagy csökkentéséhez szükséges anyagi források; − a személyi állomány egy részének nehéz meghatározni a munkahely fogalmát (lövész katona, harcjármű vezető, lövegkezelő, stb.); − az állomány egy jelentős részénél a „munkahelyi kockázat” jelentősen változik egy nemzetközi misszióban való részvétel esetén; − a nemzetközi missziókban történő részvételkor nem minden esetben biztosíthatóak az alkotmányos jogok, ezért esetenként a tárcának vállalnia kell a veszteségek kockázatát; − a katonai műveletek végrehajtása során (nemzetközi misszióban való részvételkor) a katona olyan sajátságos körülmények közé kerül, amikor a „munkahelyét” körülvevő tényezők közül az egyik (az ellenség) folyamatosan az életére tör. Az ilyen körülmények közötti kockázatbecslésnek azon kell alapulnia, hogy minden felszerelés védőeszközként funkcionál; − a kockázatelemzés a Magyar Honvédség vonatkozásában különös jelentőséggel bír a katonai műveletek időszakában és az nem korlátozható a béke tevékenységre; − a katonai műveletek kockázatelemzésének ki kell térnie a felderítő, csapásmérő és védelmi jellegű eszközökre.
8 A katonai feladatok kockázatbecslésnek fel kell tárni a feladatvégzés összes veszélyforrását, a kockázatok reálisan és szélsőséges esetben várható osztályát. A kockázatbecslés eredménye a feladatvégzés kockázati mátrixa, mely alapján matematikai módszerrel meg lehet határozni a feladat általános kockázati osztályát. A kockázatbecsléshez tartoznak a jóváhagyó-vezetői szinten teendő intézkedésekkel kapcsolatos javaslatok is. A honvédelmi szervezeteknek a kockázatbecslés alapján kell végrehajtaniuk a kockázatkezelés rájuk vonatkozó lépéseit. A kockázatbecslés és kezelés további feladatainak végrehajtását az alábbi ütemezéssel célszerű elvégezni:
2004. • a honvédségi objektumokban végzett tevékenységek kockázatainak becslése és értékelése a minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele. • a haditechnikai eszközök alkalmazása kockázatainak becslése és értékelése a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; • az objektumok kockázatértékelése alapján a megelőzési stratégiák kidolgozása; • az objektumok kockázatbecslésének és értékelésének felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; • az objektumok kockázatkezelési feladatainak megkezdése. 2005. •
a lő- és gyakorlóterek, a katonai műveletek, komplex gyakorlatok kockázatainak becslése és értékelése a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; • a haditechnikai eszközök alkalmazásának kockázatértékelése alapján a megelőzési stratégiák kidolgozása; • az objektumok és haditechnikai eszközök kockázatainak felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; • az objektumok kockázatkezelési feladatainak folytatása, a haditechnikai eszközök esetében azok megkezdése. 2006. •
a különböző hadszíntereken végrehajtott katonai műveletek kockázatainak becslése és értékelése; • a lő- és gyakorlóterek, a katonai műveletek, komplex gyakorlatok kockázatértékelése alapján a megelőzési stratégiák kidolgozása; • az objektumok, haditechnikai eszközök kockázatainak, lő és gyakorlóterek kockázatainak felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a szükséges (a közvetlen balesetveszély elhárítását szolgáló) intézkedések megtétele; • az objektumok, haditechnikai eszközök kockázatkezelési feladatainak folytatása, a lő- és gyakorlóterek esetében azok megkezdése.
9
2007.-től •
a kockázatok folyamatos felülvizsgálata a mennyiségi és minőségi jellemzések alapján, a kidolgozott kockázatkezelési stratégiák érvényesítése, a kockázatkezelés eredményességének értékelése.
A kockázatok kezelése érdekében az alábbi kockázati szintek és kockázati osztályok kerültek kialakításra:
A B C D E
Kockázatok szintje Kicsi Elfogadható Még elfogadható Magas Tiltott Rendkívüli
1. osztály 2. osztály 3. osztály 4. osztály 5. osztály
Kockázati osztályok Elhanyagolható, intézkedés nem szükséges Intézkedés középtávon szükséges Intézkedés rövid távon szükséges Intézkedés azonnal szükséges Békefeladatokban: nem megengedett a tevékenység Hadműveleti területen: veszteség várható
A kockázatelemzés során érvényesülnie kell • • • •
az egészség-központúságnak; az összehasonlíthatóságnak; a követhetőségnek, a reprodukálhatóságnak, az ellenőrizhetőségnek; az átfogó, komplex érvényességnek (minden munkahelyre, munkakörülményre, munkakörnyezetre, munkavégzésre, munkát végzőre, kockázatra stb.), • a kivitelezhetőségnek; • a következtetések számszerűségének és egységesítésének.
Az Európai Unióhoz való csatlakozással együtt járó jogharmonizációs folyamat, valamint a Munkavédelem Országos Programja által meghatározott biztosítási rendszer kialakításának kötelezettsége felgyorsította a kockázatelemzés eljárásainak kidolgozását, amely jelenleg még nélkülözi a fogalmak és eljárásrendek egységességét. A kockázatelemzés gyakorlati tennivalóinak értékelésekor megállapítást nyert, hogy a honvédelmi ágazatnál nem alkalmazhatóak teljes egészében a polgári életben kidolgozott eljárások. Azok eredményeinek figyelembe vételével saját eljárásrend kidolgozása és alkalmazása szükséges, különös tekintettel a kockázati szintek megállapítására és a katonai műveletekre vonatkozóan. Az ágazatnál a kockázatelemzés hosszú folyamat lesz, melynek során jelentős szakmai előkészítés és előre tervezett anyagi ráfordítás szükséges a kockázatbecslés és kockázatkezelés végrehajtásához. Az ágazaton belül megállapíthatóak azok a kockázati csoportok, amelyek azonos veszélyeknek vannak kitéve, a kockázatbecslés és kockázatkezelés feladatait azonban – mint munkáltatói feladatot – a végrehajtó szervezetek szintjén kell elvégezni.
10 A kockázatkezeléssel tervezett és végrehajtott katonai feladatvégzés teljesen új gondolkodásmódot követel meg a tárca összes érintett tagjától, a közkatonáktól egészen a magas parancsnokokig és állami vezetőkig. Mindenképpen le kell szögezni azonban, hogy – és nem csak a törvény előírásai miatt – a kockázatkezelés ma a leghatásosabb mód a feladatvégzés biztonságának európai szinten is elfogadható megteremtéséhez. A tárcán belül kialakíthatóak azok a csoportok, amelyek közel azonos veszélyeknek vannak kitéve és kockázati szintjük is azonos. Jelenleg csak feltételezzük az alábbi csoportokat: • • • • • • •
közalkalmazottak és köztisztviselők, akik elsősorban adminisztrációs tevékenységet folytatnak; az elsősorban javító és kiszolgáló tevékenységet folytató közalkalmazotti és köztisztviselői állomány; a folyamatos döntéskényszerben lévő hivatásos (parancsnoki) állomány; a folyamatos időhiánnyal küszködő hivatásos (kidolgozó, tervező) állomány; a kiképzés, felkészítés veszélyeinek kitett hivatásos, szerződéses és hadköteles állomány; az egyéb (fokozott) veszélyeknek kitett hivatásos, szerződéses és hadköteles állomány (gépjárművezetők, raktárosok, szolgálatvezetők, stb.); a különböző hadszíntereken szolgálatot teljesítő hivatásos és szerződéses állomány.
A tárca tényleges kockázati besorolását a katonai szervezeteknél végrehajtott kockázatértékelések tehetik pontossá, melynek eredményeit célszerű felhasználni a haderőreform során is. A kockázati osztályok közül nem alkalmazható a béketevékenység 5. kockázati osztálya rendkívüli állapot, katasztrófa elhárítás és különböző hadszíntereken végrehajtott katonai műveletek esetében, mert ezekben az esetekben a katonai munkavédelem nem a feladat végrehajtásának megtiltására, hanem a lehetséges maximális védelem megteremtésére törekszik. A felsorolt területeken az 5. kockázati osztályba sorolt feladatvégzések során a parancsnoknak minden esetben reálisan kell emberveszteséggel számolni, annak minden morális és gyakorlati következményével együtt. A katonai műveletek kockázatbecslése elsősorban a technikai eszközrendszer (mint az egyéni és kollektív védelem alapjai) kiválasztására, az eljárások minőségére, valamint a szubjektív veszélyérzet pozitív befolyásolására terjed ki. A szubjektív veszélyérzet pozitív befolyásolása a csoportos vigyázatlanság, a játékos, öncélú kockázatvállalás és a megszokásból származó vigyázatlanság megszüntetésére kell, hogy irányuljon. A katonai műveletek kockázatainak becslése és értékelése során nyilvánvalóvá válnak azok a kockázati szintek, amelyek magasabbak, mint a társadalmilag elfogadottak és nem is csökkenthetőek. Ezek „kezelése” felvállalásukat, tudatos viselésüket jelenti, melynek során fel kell készülni a bekövetkezett esemény közvélemény előtti és egyénre szabott kezelésére. A közvélemény nehezen fogadja el a magasabb kockázattal járó tevékenységek következményeit, az egyén és családja részéről, pedig minden esetben tragédiaként jelentkezik az esemény. A kockázat publicisztikai tálalása etikai kérdés. Fokozottabb részvételünk a szövetségi és külpolitikai kötelezettségeinkből következő katonai műveletekben mindenképpen sokkal reálisabbá teszi a „Rendkívüli kockázati osztály”-ba sorolt katonai feladatok előtérbe kerülését is, amely következményeinek kezelésére komolyan fel kell készülnie a tárcának. Az ilyen feladatok kockázatbecslése – mint a védelem sajátságos módja – magában foglalja az ellenség felderítésének és
11 megsemmisítésének eszközrendszere, valamint az ellenséges behatás elleni védelem eszközrendszere vizsgálatát. A katonai műveletek kockázatbecslése jelentősen segítette a szolgálati ágak tevékenységét, rámutatott a kockázatok felvállalásának kötelezettségére. A katonai szervezeteknél végrehajtott kockázatértékelések az alábbi tapasztalatokat hozták: − a végrehajtott kockázatértékelések nem egységes módszerek és mérőszámok alapján készültek, a veszélyek megítélésében sok volt a szubjektív elem; − az értékelések a legtöbb esetben csak minőségi kockázatbecslésen alapultak, nem tartalmaztak mennyiségi méréseket, tekintettel azok anyagi kihatásaira; − nem minden szervezetnél vezette felelős vezető a kockázatok értékelését, sok esetben a munkabiztonsági szakember magára maradt; − a veszélyek értékelése nem volt teljeskörű, sok kockázat feltáratlan maradt; − a kockázatok értékelése után nem használták ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az kínált, azaz: • • • •
nem minden esetben szüntették meg, vagy csökkentették a kockázatot; nem közölték a beosztottakkal a kockázatok fajtáját, mértékét; a feltárt kockázatok alapján nem módosították a védőeszköz ellátási tervet; nem csoportosították az állományt a kockázatok alapján, nem állapították meg az eredő kockázati szinteket, nem készítettek kockázati mátrixot.
Összegezve a kockázatértékelések tapasztalatait elmondható, hogy az kezdeti stádiumban van, még nem tölti be teljeskörűen a szerepét. A kockázatok értékelésénél előfordult a munkáltató – munkavállaló „kiegyezése” is, a munkakörülmények rovására, melynek jellemző példája a képernyős munkakörök meghatározása és kezelése. A munkavállaló „szemüveg kérdés”-nek fogta fel a képernyős munkakört, és miután megkapta a szemüveget, elfogadta az ergonómiailag nem megfelelő munkakörnyezetet.
