A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS A GYAKORLATA

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

KÜLGAZDASÁGI SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT EURÓPAI ÜZLETI TANULMÁNYOK SZAKIRÁNY

A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS UNIÓS ÉS HAZAI ELMÉLETE ÉS MISKOLC PÉLDÁJÁN A GYAKORLATA

Készítette: Horváth Erzsébet Budapest, 2003. április

2

A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS

TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETÉS: MI A „HALADÁS”? .................................................................................................... 5 II. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ..................................................................................................... 7 A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSHEZ VEZETŐ ÚT............................................................................................ 7 A „FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS” GONDOLATA............................................................................................ 9 A MEGVALÓSÍTÁS HÁTTERE ................................................................................................................... 10 AZ EU ÁLTALÁNOS ALAPELVEI .............................................................................................................. 11 A FEJLŐDÉS MÉRŐSZÁMAI ...................................................................................................................... 14 A GDP kritikája ................................................................................................................................. 15 A gazdaság mérőszámainak reformja ................................................................................................ 16 III. AZ ÖKOLÓGIAI PROBLÉMÁK GLOBALIZÁLÓDÁSA ......................................................... 17 1. GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS .................................................................................................................. 18 Üvegházhatású gázok gyarapodása a légkörben............................................................................... 19 A globális klímaváltozás .................................................................................................................... 21 2. SIVATAGOSODÁS (DEZERTIFIKÁCIÓ).................................................................................................. 22 A sivatagosodás megakadályozásának lehetőségei ........................................................................... 22 3. AZ „ÓZONLYUK” JELENSÉG ............................................................................................................... 23 4. A KÖRNYEZET ELSAVASODÁSA ......................................................................................................... 25 A legfontosabb feladatok a savasodás ellen ...................................................................................... 25 5. A VILÁGÓCEÁN ELSZENNYEZŐDÉSE .................................................................................................. 26 6. A BIOSZFÉRA ÁLLAPOTA ÉS A GÉNERÓZIÓ ......................................................................................... 27 IV. GLOBÁLIS (NEMZETKÖZI) FENNTARTHATÓSÁG ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM ......... 28 A RIÓI KONFERENCIA............................................................................................................................. 28 A konferencia legfontosabb pontjai: .................................................................................................. 29 NEMZETKÖZI SZERVEZETEK ................................................................................................................... 30 V. FENNTARTHATÓSÁG ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM AZ EU JOGALKOTÁSÁBAN........... 30 AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI JOGRENDJE................................................................................................ 31 A KÖRNYEZETVÉDELEM SZEKTORAI ....................................................................................................... 32 Levegőtisztaság-védelem.................................................................................................................... 32 Hulladékgazdálkodás......................................................................................................................... 32 Vízminőség-védelem........................................................................................................................... 32 Természetvédelem .............................................................................................................................. 33 Ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatkezelés ................................................................................. 33 Vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozás ....................................................................................... 34 A KÖRNYEZETJOGI ALAPELVEK .............................................................................................................. 35 AZ EURÓPAI UNIÓ FENNTARTHATÓSÁGI POLITIKÁJA 1992-2002.......................................................... 39 AZ EU FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS STRATÉGIÁJA ................................................................................... 41 VI. MAGYARORSZÁG ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ........................................................ 41 MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETJOGI FELZÁRKÓZÁSA ............................................................................... 41 A magyar kormány környezetvédelmi kötelezettségvállalása ............................................................ 45 A környezetvédelmi szektorok jelenlegi helyzete................................................................................ 46 A fenntartható városi fejlődés............................................................................................................ 47 BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE ÉS MISKOLC HELYZETE .................................................................... 49 VII. A FENNTARTHATÓSÁG MEGJELENÉSE MISKOLC KÖRNYEZETVÉDELMI KERETTERVÉBEN ............................................................................................................................... 50 A KERETTERV LÉTREHOZÁSÁNAK HÁTTERE ........................................................................................... 50 A program főbb célkitűzései............................................................................................................... 51 A célkitűzések megvalósításával kapcsolatos általános feladatok ..................................................... 52 A KÖRNYEZETI ELEMEK JELENLEGI ÁLLAPOTA ÉS TERHELTSÉGE ........................................................... 52 A levegő állapota ............................................................................................................................... 52

3


A vizek állapota.................................................................................................................................. 55 A talaj állapota .................................................................................................................................. 56 A természet állapota........................................................................................................................... 58 2001 évi tevékenység a természetvédelem területén........................................................................... 59 A környezeti tényezők állapotát érintő tevékenységek jellemzői ........................................................ 59 A 2001-ES KÖRNYEZETVÉDELMI INTÉZKEDÉSI TERV HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FELADATAI ................ 60 A KÖRNYEZETVÉDELMI KERETTERV TEMATIKUS CÉLKITŰZÉSEI............................................................. 61 Levegőtisztaság-védelem.................................................................................................................... 61 A vizek védelme.................................................................................................................................. 62 Földvédelem....................................................................................................................................... 62 Természet- és tájvédelem ................................................................................................................... 63 Az emberi egészség védelme .............................................................................................................. 63 A lakosság környezeti szemléletformálása ......................................................................................... 64 Az energiagazdálkodás átalakítása.................................................................................................... 64 Hulladékgazdálkodás......................................................................................................................... 65 Közlekedésszervezés........................................................................................................................... 66 A KÖRNYEZETVÉDELMI KERETTERV MEGVALÓSÍTÁSI ESZKÖZEI ............................................................ 67 A.) Az önkormányzat feladatai..................................................................................................... 67 B.) A kerettervvel kapcsolatos nemzetközi együttműködés................................................................. 68 B.) A program pénzügyi háttere................................................................................................... 68 A MISKOLCI „ÖKOLÓGIAI INTÉZET A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT” ALAPÍTVÁNY ............................. 69 Zöld Akció Egyesület ......................................................................................................................... 73 Miskolci Öko-Kör .............................................................................................................................. 75 KÖRNYEZETPOLITIKAI CÉLKITŰZÉS: FELZÁRKÓZNI AZ UNIÓ ÁTLAGÁHOZ ............................................. 75 EU-támogatással folyó tevékenységek ............................................................................................... 76 VIII. ÖSSZEFOGLALÁS:...................................................................................................................... 78 1. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FENNTARTHATÓSÁGA ........................................................................... 78 2. ÉLET EGY TISZTÁBB, KIBŐVÍTETT EURÓPAI UNIÓBAN ........................................................................ 80 IRODALOMJEGYZÉK.......................................................................................................................... 82 ÚJSÁGCIKKEK, KIADVÁNYOK........................................................................................................ 82 INTERNETES HONLAPOK ................................................................................................................. 83

4


„ A természet törvényeinek megsértésére nincs bocsánat.” /Paul Ehrlick, a Stansford Egyetem populációbiológusa/ „-földünk embereltartó képessége a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt visszafordíthatatlan módon csökkent -szűkül az emberiség jövőjéhez szükséges természeti bázis” /The World Conservation Strategy/ I. Bevezetés: Mi a „haladás”? A Föld lakóinak száma 1900 óta több mint háromszorosára növekedett, a világgazdaság növekedése pedig hússzoros volt. Az ásványi eredetű energiahordozók fogyasztása harmincszorosára, az ipari termelés pedig ötvenszeresére emelkedett; e növekedés négyötöde 1950 óta ment végbe. Ez a nagyarányú fejlődés a világot új problémák elé állította. A fejlődés tette lehetővé az emberi jólét határtalan növekedését is, csakhogy a fejlődési folyamatok közül jó néhány riasztó mértékben károsítja bolygónk természeti környezetét és csökkenti ökológiai alaptőkéjét; ennek gazdasági visszahatásai következtében egyre nagyobb tömegek válnak szegénnyé és kiszolgáltatottá. A fejlettséget a növekedésben, fogyasztásban mérő vállalkozói világszemlélet végzetesen szembeállította az embert és a természetet, amelynek következményeként a természet erőforrásainak kizsákmányolása, környezetünk pusztulása olyan méreteket öltött, amely világméretben fenyegeti a földi természetet és az emberi létezést. STRATÉGIÁK

A TERMÉSZETBEN

A TÁRSADALOMBAN

Irányítás

vezérlés és szabályozás egyen- vezérlés túlsúlya súlya

Negatív visszacsatolás

jelen van

késleltetett

Organizáltság

heterogén

homogén

A hatások kezelési straté-

elvezetés

ellenhatás

giája

5


Erőforrás használati stra- erőforrás fejlesztés

új erőforrások bevonása

tégia Termelői stratégiák

ciklikus

lineáris

Környezeti stratégia

környezet-adekvát

környezet-átalakító

Fogyasztói stratégia

sokféléből keveset

kevésből sokat

Időhorizont

hosszú táv

rövid táv

Stabilitás

dinamikus egyensúly

nagy bizonytalanság

Alrendszerek

azonos szerkezet és funkció

eltérő

Elemek száma

sok

kevés

1. táblázat: Az emberi társadalom és a természet által alkalmazott stratégiák különbözősége Megvizsgálva a természet és a gazdaság termelői és fogyasztói stratégiáit, csak eltéréseket találunk. A természetben a hosszú távú stratégiák uralkodnak, míg a társadalomban, amely rosszul mérte fel erőviszonyait a természet törvényeivel kapcsolatban, a rövidtávú stratégiák váltak uralkodóvá. A rövidtávú sikerstratégiák pedig csak humán- és természeti erőforrások párhuzamos aláásásával válhatnak sikeressé – és csak meglehetősen rövid ideig létezhetnek. Elcsépelt kifejezés, hogy tanuljunk a természettől, de ha a fenti táblázatot megvizsgáljuk, elgondolkodtató, hogy a lassan négymilliárd éve létező természet „eljárási módszerei” milyen gyökeres ellentétben állnak az alig néhány száz éves nyugati típusú emberi civilizáció megoldásaival. A „társadalmi haladás” az 1929-33-as nagy gazdasági válság óta a gazdasági növekedéssel látszik azonosulni. A környezet és a társadalom mai állapotának ismeretében azonban egyre világosabb, hogy a haladást nem lehet többé hagyományos módon értelmezni. A haladás nem jelentheti többé az anyagi előremenetelt. Csak a fenntartható jövő felé haladás lehet a kifejezés teljes értelme. A fenntartható fejlődés ideológiája, mint minden gondolat, kronológiai fejlődésen ment keresztül. Először a természetvédelem fogalma jelent meg az ember szókincsében, amely azt jelentette, hogy legalább néhány kitüntetett fajt és területet meg kellene védeni. Ezt követte az a felismerés, hogy ez nem lehetséges, ha párhuzamosan szennyezzük a környezetünket, ezért kialakult a környezetvédelem gondolata és eszközrendszere. Később látta csak be az emberiség egy része, hogy nem elegendő a szennyező agyagok mérséklése, hogyha

6


közben pazarlóan bánunk az erőforrásokkal; egész környezetünkkel kellene racionálisan gazdálkodni. Ez a felismerés vezetett el a környezetgazdálkodás gondolatához. Jól látható, hogy minden újabb lépés a látókör szélesedését és újabb részterületek integrálását jelentette. A klasszikus természetvédelem a védett fajokra és területekre koncentrált, a környezetvédelem a környezetet állította a középpontba, a környezetgazdálkodás a környezet és a gazdaság közötti kapcsolatot tette hangsúlyossá. Végül az utóbbi évtizedekben teret nyert a fenntartható fejlődés gondolata, amely a környezet- gazdaság- társadalom komplex egységének elvén nyugszik, s jelenleg a legkiforrottabb koncepció a Föld és az ember együttélése szempontjából. A fenntartható fejlődés térhódítása és a haladás fogalmának átalakulása párhuzamosan zajlott le. Herman Daly szerint a növekedés az anyagi gyarapodás következtében beálló méretbeni változás, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. Sokkal egyszerűbben fogalmazva: a növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. A globális irányváltást, az ökológiai szempontok érvényesülését elősegítheti a jelenlegi tendenciák szociális tarthatatlanságából eredő társadalmi nyomás is. Nem lehet haladásnak tekinteni a gazdagok további gazdagodását a szegények további elszegényedése, helyzetük ellehetetlenülése árán. Egyre többen tudatosítják: a nyugati civilizáció kulcskérdése ma a változás, még mielőtt visszafordíthatatlan rombolást végeznénk a Föld létfenntartó rendszerében. Az emberiség jövője azon múlik, hogy mennyiben képes a felismeréseket tettekre váltani, a helyi érdekeket a globális érdekkel összeegyeztetni.

II. A fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődéshez vezető út A folyamatos növekedés az élet minden formájának vele született képessége, amelynek azonban a természet nyújtotta lehetőségek és környezeti korlátok között kell érvényesülnie. A természetes szelekció feltételei között egy populáció növekedése hamar elér egy felső limitet, amelyet a környezet eltartó képességének megfelelően nem léphet át. Az ember az 7


ipari fejlődéssel már kivonta magát ez alól a szabályozás alól, ezért bolygónk tudatos és megfontolt irányítása a legnagyobb szabású feladat, mellyel a 21. század küszöbén szembe kell néznünk. Az ember a civilizáció kialakulása óta igyekszik alakítani környezetét; napjainkban azonban már sokkal jelentősebbek, gyorsabb üteműek és bonyolultabbak az emberiség és a környezet között kialakuló kölcsönhatások. Ami valaha még helyi környezetszennyezési probléma volt, ma már egész nemzeteket érint; a savas esők például Európában és Észak-Amerikában egyaránt gondot jelentnek. Ami egykor a természetvédelem és a gazdasági fejlődés egyszerű és nyilvánvaló ellentéte volt, ma már a kapcsolatok bonyolult szövedéke – ilyen többek között az energiafelhasználás, a mezőgazdaság és az éghajlati változások között mutatkozó visszacsatolási rendszer, az üvegházhatás valószínű oka. 1972-ben Stockholmban, az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciáján a világ nemzeteinek képviselői a környezet elszennyeződéséről még mint elszigetelt problémáról tárgyaltak. Ekkor még mindenki azt hitte, hogy a környezeti válság megoldása csupán tudományos-technikai kérdés. Pontosan 20 évvel később jutott el a világ odáig, hogy az ENSZ tagállamok Rio de Janeiróban a világ első olyan konferenciáját rendezték meg, amely már a környezet és fejlődés kapcsolatát vitatta meg. Az eltelt időszak legfontosabb felismerése azt volt, hogy a környezet és a fejlődés ügye szorosan összefügg, jövőről pedig csak akkor beszélhetünk, ha igényeink kielégítése mellett forrásokat hagyunk az utódaink számára is. Tíz évvel az 1972-ben, az emberi környezet kérdéseiről tartott stockholmi konferencia után, a kormányok végre elkezdték felismerni, hogy a példátlan ütemű és mértékű környezetrombolás aláássa a gazdasági fejlődés további lehetőségeit, és veszélyezteti a Föld lakóinak puszta életben maradását is. Az ENSZ Közgyűlése 1983-ban egy különleges, független bizottság létrehozását indítványozta. E bizottság – amely később a Környezeti és Fejlesztési Világbizottság nevet kapta – 22 ország 23 megbízottjából állt. A bizottság széles körű elemzéseket végzett, ismereteket gyűjtött és vitákat folytatott. 1987 októberében végül az ENSZ Közgyűlése elé terjesztette „Közös jövőnk” című jelentését. A Közgyűlés kimondatlan kérdésére adott válasz egy erősen feltételes „igen” volt. A ma igényei és törekvései csak akkor egyeztethetők össze a holnap szükségleteivel, ha az országok a jelenlegitől alapvetően eltérő módon szabályozzák és ellenőrzik a világgazdaságot. A Föld és az emberiség környezeti gondjainak orvoslásához két kérdésre kell választ találnunk: milyen bolygón akarunk élni, és milyen bolygón élhetünk majd valójában? Az embe8


riségnek meg kell tudnia, hogy tevékenysége miként befolyásolja a globális környezetet, és megfelelő utat kell találnia a további fejlődéshez. Olyan korszakba léptünk, amikor már kézzelfoghatóvá váltak az emberiség és a környezet kölcsönös egymásrautaltságából fakadó világméretű változások. A tudomány segíthet e kérdések megoldásában, döntést azonban nekünk kell meghoznunk, a következményekkel pedig majd unokáinknak kell szembenézniük. A „fenntartható fejlődés” gondolata Meadows, D. H. és munkatársai a 70-es években a Meadows-féle világmodell-elemzések során arra a következtetésre jutottak, hogy a gazdasági növekedést meg kell állítani, mert csak így kerülhető el a globális környezeti katasztrófa.

1-2. ábra: Meadows 1. és 10. világmodell-változata – a 1970-es évek tendenciáinak fennmaradása esetén, illetve a gazdasági és népességi növekedés 1975-ben történő megállításakor jósolt jövő Azóta egyértelművé vált, hogy a „nulla-növekedés” megvalósíthatatlan, a stagnálási szemlélet helyett először az ún. Brutland-jelentésben fogalmazódott meg a fenntartható (harmonikus) fejlődés elve. Ezen a fejlődés olyan formáját értjük, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit a saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. A fenntartható fejlődés két alapvető szempontja a környezeti értékek megőrzése és a jövő generációkért érzett felelősség elve. A társadalom fenntartható fejlődésének környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis az emberi életminőség

9


használatának azt a módját, amely a természeti erőforrások és a létfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és megújuló képességének határán belül tud maradni. A fenntartható fejlődés tehát abból a feltételezésből indul ki, hogy a szükségletek kielégítése és a környezeti értékek megőrzése között egyensúly hozható létre. A fenntartható fejlődés elve szerepel az Európai Unióról szóló szerződésben, ahol a Brutland Bizottság szerinti, ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontokat ötvöző definíciója jelenik meg. Az EU a Riói Agenda 21, a Klímaegyezmény, a Biodiverzitás és az Elsivatagosodási Egyezmény aláírásával elkötelezte magát a fenntartható fejlődés mellett. A megvalósítás háttere A Massachusetts Institute of Technology (MIT) tudósai a Római Klub felkérésére, 1972ben tudományos igényű felmérést készítettek „A növekedés határai” címmel. Hosszú távú prognózisukban alternatívákat állítottak fel a gazdasági növekedés jövendő folyamata számára. Egy olyan globális modellt ajánlanak, amely lehetővé teszi az emberiség számára, hogy elkerülje a természeti kincsek hirtelen és ellenőrizhetetlen kimerülését, emellett lehetőséget nyújt az anyagi szükségletek kielégítésére is. Ennek lehetőségét a globális egyensúly fenntartásában, a gazdasági és demográfiai növekedés stabilizálásában látják. Hosszú távú prognózisukban sajnos még nincsen utalás ezen egyensúly elérésének útjára és formájára. A MIT kutatóinak legfontosabb következtetései az alábbiak voltak: •

Környezetünk mennyiségi korlátainak és az esetleges túllépés tragikus következményeinek a felismerése nagyon lényeges az olyan új gondolkodásmód kialakítása szempontjából, amely az emberi magatartásnak és ezzel kapcsolatban a mai társadalom egész szerkezetének alapvető átértékeléséhez fog vezetni. Az emberek kénytelenek számításba venni a Föld korlátozott teherbíró képességét és tevékenységük határait.

•

A világon a demográfiai nyomás máris olyan magas szintet ért el, és eloszlása annyira egyenlőtlen, hogy egymagában is elegendő kényszerítő erő a Föld egyensúlyi állapotának a vizsgálatára.

•

A világ egyensúlya csak akkor válhat valósággá, ha valamennyi fejlődő ország jelentős haladást ér el, mind abszolút mértékben, mind pedig a gazdaságilag fejlett nemzetekkel összevetve. Ez a haladás csak globális stratégiával valósítható meg.

10


•

A világméretű fejlődés problematikája olyan szorosan összefűződött más világméretű környezeti problémákkal, hogy megköveteli a mindenre kiterjedő stratégia kialakítását, amelynek alapján valamennyi fő probléma kezelhető.

•

A jelenlegi kiegyensúlyozatlan és veszélyesen romlásnak indult világhelyzet gyors és radikális helyreállítása az emberiség elsőrendű feladata. A jelenlegi helyzet annyira komplex, hogy az eddig alkalmazott technikai, gazdasági vagy jogi intézkedések és módszerek semmiféle kombinációja nem hozhat lényeges javulást. Teljesen új megközelítési módokra van szükség, amelyben a társadalom célja inkább az egyensúly, semmint a növekedés kell, hogy legyen.

•

A döntő erőfeszítést a mai generációnak kell kifejtenie, e munka már nem hárítható tovább a következő generációra.

•

Egy ekkora feladat valamennyi nép közös összefogását kívánja, bármilyen legyen is kultúrájuk, gazdasági rendszerük vagy fejlettségi szintjük. A felelősség nagyobb része a fejlettebb nemzeteket terheli. A globális gazdasági, társadalmi és ökológiai egyensúly harmonikus állapotának elérése közös meggyőződésen alapuló közös vállalkozás eredménye kell, hogy legyen.

Az EU általános alapelvei A fenntartható fejlődés elvének érvényesítése nem piaci jellegű megoldások bevezetését igényli a gazdaságban is, amelyek – a teljesség igénye nélkül – az alábbi elvek formájában is megfogalmazhatóak. Elővigyázatosság elve: az ipari fejlődés felgyorsulásával a belőle eredő környezeti kockázatok is növekednek. Az egyre bonyolultabb termelési technológiák alkalmazásával egyre nő a környezeti hatásukra vonatkozó bizonytalansági tényező. Az elővigyázatosság elvét szükséges alkalmazni minden olyan esetben, ahol kiszámíthatatlan esetleg irreverzibilis következmények adódhatnak, például vegyipari, nukleáris és jelentős emisszióval járó módszerek esetén. Ezen elv alapján érvelhetünk az integrált környezetvédelmi technológiák mellett, melyek elkerülik a problematikus anyagok termelését.

11


Megelőzés elve: A termelés mértékének rohamos fejlődése felvetette a nyersanyag és energiakészletek számbavételét, és a termelés melléktermékeként környezetbe került anyagok nagy mennyisége, illetve ezek káros hatása napjainkban érlelődtek olyan problémává, amely az ember-környezet viszony tisztázását jövőnk alapvető feltételévé emeli. A környezetkárosítás és szennyezés mértéke a technikai eszközök használatával megsokszorozódott, ilyenformán az ipar, illetve az iparszerű tevékenység a környezetszennyezés fő okozójává lépett elő. A megelőzés elve a fenntartható fejlődés egyik alapvető tétele, mivel általánosan érvényes az a megfigyelés, hogy a megelőzés mindig gazdaságosabb megoldás az utólagos beavatkozásnál, ráadásul környezeti hatások esetén irreverzibilitás is felléphet, ami az utólagos megoldásokat eleve lehetetlenné teszi. A megelőzés elve megköveteli, hogy a környezetvédelem befolyásoló hatással bírjon a technikai fejlődésre (környezetkímélő technológiák) és a piaci orientációra (környezetbarát termékek elterjesztése). A környezet megóvásának egyik útja tehát a fenntartható fejlődés érdekében alkalmazott technika, az úgynevezett környezettechnika, amelynek az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szolgáltatás területén is alapvető fontosságra kell szert tennie. Holisztikus megközelítés elve: A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos egyik legfontosabb felismerés, hogy a problémák rendszerjellegűek, összefonódottak. Így a fejlődés és a környezet ügye is összetartozó és együtt kezelendő. A jelenlegi szektorszemlélet és közgazdasági szabályozás nem alkalmas a rendszer-jellegű kihívások kezelésére, ezért a környezetvédelem intézményrendszerét is meg kell reformálni, ha meg akarunk felelni a fenntartható fejlődés elképzeléseinek. Akárhonnan is közelítünk meg egy kérdést, legyen az környezetsavanyodás, sivatagosodás, éhínség, mezőgazdasági túltermelés, túlnépesedés, vagy a biodiverzitás csökkenése, rendszerszemléletben gondolkodva felismerjük közvetett kapcsolataikat egymással. Bármely problémára adandó válasz tehát csak az ok-okozati lánc feltárása után fogalmazható meg, s hajtható végre eredményesen. Globális szemléletmód elve: A szemléleti kérdések egyik legfontosabbját a globális és helyi érdekek összehangoltsága jelenti. A rendszerben gondolkodás egyik alapvető kritériuma, hogy a helyi cselekedetek megállják helyüket globális vonatkozásban is. Számos olyan helyi intézkedés létezik, amely tágabb környezetre, vagy a jövőre hárítja a terheket. Ezt a viselkedést nevezik nimby-ségnek („Not into my back yard” ! „Ne az én kertembe”).

12


A problémák tér- és időbeli „áttologatása” nem folytatható tovább, el kell ültetni az emberiségben a „közös vagyon” szemléletet. Egy rendszerrel, erőforrással való bánásmódunkban nemcsak magunknak, de az egész emberiségnek felelősséggel tartozunk. A bioszféra, a természet országhatárokon kívüli fogalom. Tartamosság elve: Ez az elv azt jelenti, hogy a humán rendszerek gyökeres reformjára van szükség, mégpedig a természeti rendszerek működési tulajdonságainak integrálásával (ld. 1. táblázat). A természetben a hosszú távú stratégiák uralkodnak – az erőforrás-megőrzéshez a jövő számára az emberi társadalomban is fel kell számolni a rövidtávú, önpusztító stratégiák egyeduralmát. A természetben a konzervatív és progresszív elemek harmonikus egyensúlyban állnak, minden hirtelen változást a szabályozás negatív visszacsatolású elemei gátolnak meg, de a lassú fejlődésnek nincs akadálya. Eddigi tevékenysége során az ember mindig a rövidebb utat választotta, és minden negatív visszacsatolású hatást a „jogai” elleni támadásként fogott fel, s ha tehette, kiiktatta őket – ezen ideje változtatni, ha fenntartható jövőt akarunk. Partnerség elve: mivel a környezetvédelem nem egy-egy csoport, hanem az egész emberiség érdeke, és mert a környezetszennyezés nem ismer országhatárokat, ezért a fenntartható fejlődéshez minden lehetséges résztvevő teljes együttműködése szükséges. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos cselekvéseket nem akadályozhatja egyoldalú alá-fölérendeltségi viszony; az egységes intézkedések magasabb szinten, a konkrét megoldások lokálisan jönnek létre, ezért a különböző közigazgatási szintek között hatékony és folyamatos együttműködés szükséges. A döntésekbe és intézkedésekbe a nem hivatalos szervezeteket, pl. önkéntes állampolgári csoportokat, gazdálkodói, vállalkozói érdekképviseleteket is be kell vonni. A partnerség alapelve az Európai Unió Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramjában került kidolgozásra. Gazdaszemlélet elve: azt a környezetet, amelynek fenntartható használatát szeretnénk kialakítani, saját tulajdonunknak kell éreznünk, hogy az ennek megfelelő felelősségtudat is kialakuljon. A gazdaszemlélet terén is az államnak és az önkormányzatoknak kell élen járnia a példamutatásban és a szabályok betartásában, mert más módon, pusztán gazdasági vagy jogi befolyásoló tényezőkkel nem érhető el szemléletváltás a lakosság és a gazdasági irányítók körében. 13


A környezetvédelem tervszerű alakításának elve: A környezetvédelem tervszerű alakításának igénye a harmonikus fejlesztés szükségszerű velejárója. A tervszerűség országos, regionális és helyi szinten egyaránt jelentkező feladat, és nem csupán a kifejezetten környezetvédelmi tervekre értendő, sokkal inkább a gazdasági, területrendezési, településrendezési és környezeti tervek együtteseként kezelendő. Ugyanakkor a környezetvédelem alakításának nyilvánvalóan megfelelő környezetpolitika alapján kell történnie, nemcsak országos, hanem immár globális szinten is. Amióta a környezetkárosítás nemzetközi jellegűvé vált, többé már nem lehetséges a környezetvédelem megvalósításában pusztán helyi kezdeményezésekre hagyatkozni. (Környezetvédelem az Európai Unióban [2000]) A fejlődés mérőszámai Honnan tudjuk, hogy milyen irányba halad a fejlődésünk? Minden folyamatnak szüksége van visszaigazolásra arról, hogy biztosan jó irányba, a céljai felé tart, és nem tévúton jár, tehát a változásokat a lehető legobjektívebben mérni kell. A fenntartható fejlődés gondolatának megjelenése előtt erre a kérdésre nagyon egyszerűen válaszoltak. A fejlődést azonosították a gazdasági növekedéssel és a bruttó nemzeti termék (GDP: Gross Domestic Product) összértékét használták a fejlettség kimutatására. Ma egyre több gazdasági szakember tartja a gazdaság növelésére törekvő politikát egy letűnt történelmi korszak maradványának, s ebből következően a mai viszonyokra használhatatlannak. Szerintük a GDP mutatói egyre inkább fogalmi gáttá válnak, amelyek eltávolítanak a gazdasági-társadalmi realitástól és a fenntartható jövőhöz vezető úttól. „ A GDP nem tekinthető a gazdasági összteljesítmény jó mércéjének. A társadalmi jólét szintjét pedig még kevésbé képes tükrözni.” (Zsolnai László /2001/: p.55) Az Egyesült Államok a GDP alapú sikertörténet leghíresebb példája, de az utóbbi évtizedben már komoly jelek vannak arra nézve, hogy a népesség is érzékelni kezdi a „ragyogóan működő gazdaság” és a saját valós helyzete közötti szakadékot. A közgazdászok értelmezése szerinti gazdaság fellendült, de azok az emberek, akikből a társadalom áll, nem érezték jobban magukat. A Time magazin cikke is arra mutatott rá, hogy a hivatalos mutatók egyszerűen rosszak és rossz irányba vezetik az országot. Számos válságtünet figyelmeztet a fennálló értelmezési szakadékra: az emberek hosszabb ideig dolgoznak kevesebb bérért; a középosztály lecsúszik, miközben a gazdagok gazdagabbak lesznek. A bűnözés, nő, családok bomlanak fel, általános pesszimizmus lesz úrrá az 14


embereken. Mert ha a gazdasági fejlődés mutatói elavultak, akkor folyamatosan kiszolgáltatják a lakosságot egy olyan politikának, amely nem lehet sikeres. Ebből következik, hogy alapvető fontosságú eldönteni, mennyire alkalmas a ma is központi helyzetben lévő GDP a fenntartható fejlődés sikerének meghatározására. (Gyulai Iván[2000]) A GDP kritikája A GDP a piaci tevékenység és a pénztulajdon változásának a mércéje. Nem tesz különbséget a kívánatos és a nemkívánatos események között, és a valóságnak csak azt a szeletét veszi figyelembe, amelyet a közgazdászok figyelemre méltónak tartanak: a pénzügyi tranzakciókat; a háztartásban és a magánéletben döntő jelentőségű, de nem anyagiasítható történéseket kihagyja a számításból. „ A GDP csak a piacon realizált s számba vehető tevékenységek eredményét képes mérni. Ezért merült fel számos közgazdászban és politikusban a kétely, hogy ez a mutató igencsak korlátozott kifejezője a gazdaság valódi teljesítményének, és eltorzított képet ad a társadalom jóléti szintjéről.” (Zsolnai László [2001]: p.56) Önmagában a GDP nagyon kevésről informál. Nem tesz különbséget produktív és destruktív, fenntartható és fenntarthatatlan tevékenység között, minden piaci eseményt nyereségként kezel. Ennek eredményeként a GDP nemcsak elleplezi a társadalmi struktúra zavarait és a természeti környezet tönkretételét, hanem ami rosszabb, ezeket a problémákat gazdasági nyereségként tünteti föl. Minél inkább kimeríti egy ország a természeti erőforrásait, annál inkább nő a GDP. A környezetszennyezés még jobban emeli az értéket, mert kétszer jelenik meg nyereségként: egyszer, amikor a vegyi gyár melléktermékként előállítja, másodszor amikor az ország milliárdokat költ az elhárítására. A GDP teljesen figyelmen kívül hagyja a jövedelem-eloszlást, és így a csúcson lévők óriási jövedelmei úgy jelennek meg, mintha ezek mindenki számára pénzbeli gyarapodást jelentenének. Amikor a különmunka a családdal vagy a közösséggel töltött időt csökkenti, ezt a veszteséget a GDP gazdasági nyereségként tartja számon. A GDP szinte vallásos tisztelete talán a kevéssé fejlett országokban okozza a legnagyobb károkat. Ezekben az országokban ugyanis a termelés nagy része a háztartás-gazdaságokban zajlik le, amik kívül esnek a GDP látókörén, ezért a GDP növelésére irányuló erőfeszítések éppen ezeket a gazdaságokat számolják fel, megszüntetve a gazdasági hátteret és a minimális jólétet is.

15


A gazdaság mérőszámainak reformja A fent leírtakra ráébredve a szakemberek között is egyre többen ismerték-ismerik fel, hogy sürgősen szükség van a fejlődés új mutatóira, amelyek a ténylegesen létező gazdasághoz kapcsolódnak. Az új mutatókkal szemben álló közgazdászok főként arra hivatkoznak, hogy bármilyen kísérlet, ami a gazdaság emberekre és környezetre gyakorolt hatásait próbálná számszerűsíteni, túl sok feltevést és belemagyarázást tartalmazna. Ennek ellenére az, hogy a GDP értékként nullát rendel ezekhez a dolgokhoz, sokkal tarthatatlanabb, mint bármilyen kezdetleges próbálkozás a gazdaság-értékelésbe való bevonásukra. A hagyományos közgazdasági gondolkodásmód a ténylegesen mérhető dolgokkal foglalkozik, de ha a tengereket, természeti tájakat nehéz is pénzben számításba venni, az nem jelenti azt, hogy ezeknek nincs értéke. Egy rossz becslés is pontosabb, mint a teljes figyelmen kívül hagyásuk, ezért minden alternatív gazdasági-társadalmi mérőszámnak létjogosultsága van. Ma már több átgondolt próbálkozás létezik egymás mellett. A fenntartható fejlődés elveinek Riói elfogadása után az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága elhatározta, hogy kidolgozza a fenntartható fejlődés indikátorait. A munka eredményei az ún. kék könyvben hozta nyilvánosságra, ahol a gazdaság, társadalom, környezet és ipar kategóriáiban három indikátorcsoportot hoztak létre. Az ún. folyamat-indikátorok megmutatják a különböző humán tevékenységek hatását a környezetre, az állapot-indikátorok a pillanatnyi állapotra utalnak, az eredmény-indikátorok pedig alkalmasak a különböző intézkedések hatékonyságának a mérésére. Ezek a mérőszámok általában a már létező adatgyűjtések mérhető eredményeire támaszkodnak (pl. GDP, természetes szaporodás, születéskor várható élettartam, művelt terület nagysága stb.), de azok újszerű, változatos kombinálásával (pl. környezetvédelmi kiadások a GDP %-ában, egészségügyi kiadások a GDP %-ában) az adatok más megvilágítást nyernek, és a mutatók összességükben képesek kiküszöbölni saját fogyatékosságaik többségét. Történtek még radikálisabb próbálkozások is a mérőszámok reformjára, ilyen kísérlet eredménye például egy olyan új mutató, amely fejlesztői szerint sokkal közelebb visz ahhoz a gazdasághoz, amelyet az emberek ténylegesen megtapasztalnak. A Valódi Fejlődés Mutatójának (GPI = Genuine Progress Indicator) nevezték el. A GPI a gazdasági életnek húsznál több olyan vetületét is tartalmazza, amelyeket a GDP nem vesz figyelembe. Ezek részben az elérhető adatokra, részben a józanészre támaszkodnak, és megpróbálják rendezetten számba venni a különféle kiadásokat. Ugyanazokat a

16


fogyasztási adatokat, amelyeken a GDP is alapszik, számos különböző korrekciós módszerrel tették valóság-közelibbé. Azokat a gazdasági tendenciákat vizsgálva (pl. az USA utóbbi 50 éve), ahol GDP több mint kétszeres növekedést jelzett, a GPI egyértelmű hanyatlást mutatott ki. (Dr. Gyulai Iván[2000]) . III. Az ökológiai problémák globalizálódása

„Azon változásoknak több, mint fele, amelyeket az emberiség okozott bolygónk ökológiai viszonyaiban, helyi, regionális és globális méretekben, az elmúlt 50 év során jött létre. Egy e témával foglalkozó tanulmánykötet kiemelte, hogy az elmúlt 10000 év során vagyis a mezőgazdasági termelés kezdeteitől számítva egy Kína nagyságú területről irtották ki az erdőket a Földön.” (Simai Mihály[2001])p:28) A lokális hatásokat sok helyen globálissá tették. A globalitás abban mutatkozik meg, hogy az egyébként rugalmas és változásokhoz alkalmazkodni tudó rendszerek egyes hatások nyomán- például az ózonréteg ritkulása, a levegőszennyezettség, stb.-biológia létfenntartó képességének határai felé közeledik. Erősödik a globális kockázati tényezők összhatása is. Ezek a következők: •

Az üvegházhatás növekedése során bekövetkező éghajlati kockázat

•

Az ózonréteg ritkulásának hatásai

•

Nukleáris kockázatok

•

Folyóvizek szennyeződése

•

Tengerek, óceánok szennyezése, szennyvízbeömlés

•

A talaj, a vizek szennyeződése műtrágyázás során

•

Vegyi eredetű szennyezés

•

Trópusi erdők tömeges eltűnése

•

Biotechnológiai, génmanipulációs kockázat

•

Mérgező hulladék nem megfelelő tartása

•

Városi szennyezés

•

Zárt környezetben fellépő sugárzások, stb.

A gazdasági folyamatok a XX. század második felében egyre növelték és sokszínűbbé tették a diszharmóniát az ember és a természet között. 17


A bolygónkon élő egyre több ember egyre növekvő mértékben használta és használta ki természeti környezetét és egyre intenzívebben szennyezte azt. Több helyen globális ökológiai válság alakult ki a helyi nemzeti és a globális ökológiai politikák gyengeségei miatt. Egyre nőtt az emberiség nemzetközi összefogását szükségszerűvé tevő katasztrófák száma és mértéke- néhány ezek közül lassú, mint például a trópusi esőerdők pusztítása, de gyors például az 1986-os csernobili katasztrófa, mely még sokáig éreztette hatását. Még mindig igen sok problémát okoznak a bizonytalansági tényezők, mint például a regionális és globális ok- okozati összefüggések, az ökológiai rendszer „önszabályozó” képessége. Különösen nehéznek tűnik a fenntartható fejlődés két különböző felfogásának összehangolása. Az egyik szerint az ökológiai problémák környezeti kérdések, és megoldásukat is ezen a szinten lehet megtalálni. A másik megközelítésben a természetiökológiai viszonyok önálló kérdéskört alkotnak, e szerint az elmélet szerint a természet nem aposztrofálható az emberi fejlődés erőforrásaként. ( Simai Mihály[2001]) 1. Globális felmelegedés Az üvegház-hatás önmagában több milliárd éve létező, természetes és számunkra kedvező folyamat. Az elfogadott becslések szerint több mint 20 fokkal emeli a Föld átlaghőmérsékletét, ezáltal az élet létezésére alkalmassá, vagyis lakhatóvá teszi Földünket. A beérkező napsugárzás a légkört másodlagosan, a földfelszín felmelegítésén keresztül melegíti fel. A felszín hőátadásának egyik lehetséges formája az elnyelt energia egy részének hosszúhullámú sugárzás formájában való kibocsátása. Mivel ez a sugárzás nem távozhat akadálytalanul a légkörből, mert egyes (üvegházhatású) gázok elnyelik vagy visszaverik, az alsó légkört többszörösen bejárva annak erősebb átmelegedéséhez vezet. Az emberi tevékenység az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának abnormális mértékű (és főleg sebességű) emelésével az üvegház-hatás rendellenes erősödéséhez vezet, így válik a természetes folyamat globális problémává.

18


3. ábra: Fosszilis tüzelőanyagokból származó évi CO2-mennyiség változásai 1950 és 1986 között Üvegházhatású gázok gyarapodása a légkörben A levegő CO2 tartalma az 1700-as évektől kezdődően, az iparosodás megindulása óta fokozatosan növekszik, különösen az 1960-as évektől, és ebben a trendben egyelőre nem várható gyökeres változás.

4. ábra: A légköri CO2-szint változása az elmúlt 250 évben Hasonló eredmények adódnak a metán esetében is. A metánkoncentráció növekedésének egyik oka lehet, hogy a növekvő levegőszennyeződés miatt csökken a légköri OH-gyökök száma (savas szennyeződések szerepe), másik ok az antropogén metánkibocsátás, melynek fő forrása a mezőgazdaság és az energiaipar. A metán légköri koncentrációja ugyan alacsonyabb, de üvegház-hatása is többszöröse a CO2-nek.

19


A nitrogén-monoxid növekvő légköri koncentrációja főleg a fosszilis tüzelőanyagok és a biomassza égetéséből származik, de a műtrágyák is hozzájárulnak a növekedéséhez, mivel a nitrátokból nitrogén és nitrogén-oxidok keletkeznek. A mesterséges freonok üvegházhatása a sztratoszférában mutatott stabilitásuk miatt rendkívül erős és nagy szerepük van az ózonréteg károsodásában is. A 70-es évek közepéig nagy ütemben nőtt a kibocsátásuk, de miután több országban betiltották használatukat, mint spray-hajtóanyagokat, átmenetileg csökkent az emissziójuk. A hűtőgépgyártásban és a műanyag habok előállításánál azonban továbbra is szerepük maradt, így légköri koncentrációjuk újra nőni kezdett. ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK

RELATÍV HŐMÉRSÉKLETVÁLTOZÁS MÉRTÉKE A CO2HOZ VISZONYÍTVA

azonos térfogat esetén

azonos tömeg esetén

szén-dioxid

(CO2)

1

1

metán

(CH4)

35

95

250

250

nitrogén-oxidok

(NOx)

freon 11

(CFCl3)

22000

7000

freon 12

(CF2Cl2)

25000

9000

2. táblázat: Üvegházhatású gázok hatása a szén-dioxidhoz viszonyítva

Az emberi tevékenységek következtében a felsoroltakon kívül más üvegházhatású gázok is a légkörbe kerülnek, de jelentőségük kisebb az eddigieknél. Ha valamennyi gáz légköri koncentrációját és relatív hőmérsékletnövelő hatását is figyelembe vesszük, a CO2 a hőmérsékletnövekedés kb. 50%-áért felelős, az összes többi gáz együtt a másik 50%-ért. A közelmúltban az EU leginkább a közlekedésből származó levegőszennyezéssel, valamint a CO kibocsátással és más üvegházhatású gázokkal kapcsolatos légszennyezettséggel foglalkozott. Az ún. Auto-Olaj program célja a szigorúbb üzemanyag-minőségi és a kipufogógáz-kibocsátási normák bevezetése.

20


A globális klímaváltozás A globális klímaváltozással foglalkozó kutatók túlnyomó része azt állítja, hogy a légkörbe jutó CO2 és a többi üvegházhatású gáz gyors és drasztikus éghajlatváltozást fog előidézni, sőt ez a változás már el is kezdődött, s a 21. században a pozitív visszacsatolási mechanizmusok következtében tovább fog gyorsulni. Ezzel a felfogással szemben néhány meteorológus úgy ítéli meg, hogy a CO2 okozta klímamelegedéssel kapcsolatos félelmek jó része nem indokolt, a közös, egységes álláspont tehát még nem alakult ki. A klímamelegedés következményeit sem könnyű megbecsülni. A szakirodalom a legfontosabb hatások között említi a világóceán szintjének emelkedését (a becslések 1-2 m és 70100 m között ingadoznak, a klímazónák áthelyeződését s ennek mezőgazdaságra gyakorolt hatását, valamint a halhozam csökkenését a tengerekben. A világtenger szintjének mai néhány méteres emelkedése is katasztrofális lenne az emberiség számára, mivel a part menti alföldeken (pl. Kínai-alföld, Bengália, Holland-mélyföld, Mexikói-öböl, a La Plata partvidéke stb.) nagy települések helyezkednek el, általában nagy a népsűrűség, és a part menti termékeny talajok az itt élő országok élelmiszerellátásának legfontosabb természeti feltételei is. Ha valamennyi ún. belföldi jégtakaró és gleccser elolvadna, a világtenger szintje – becslések szerint – legalább 80 méterrel megemelkedne. Ez azonban csak egy elméleti érték, amely belátható időn belül valószínűleg nem fog bekövetkezni. Az EU klímapolitikájának elemei a megújuló energiaforrásokra vonatkozó ALITENER program, valamint az energiahatékonysággal és kapcsolódó címkézéssel foglalkozó SAVE program. A Bizottság kezdeményezésére közösségi szinten kötelezően CO/ energia adó bevezetését tervezik, mely kezdeményezés eddig nem járt sikerrel. A későbbiekben vázolt 6. Környezetvédelmi Akcióprogram legfontosabb prioritása a Kiotói Egyezmény ratifikálása, vagyis az 1990-es szinthez képest az üvegházgáz-kibocsátás 8%kal való csökkentése 2008-2012-re. A hosszú távú cél elérésében (70%) ez csak az első lépés.

21


2. Sivatagosodás (dezertifikáció) A sivatagosodás fogalmán a lakott szemiarid és szubhumid területeken, elsősorban emberi tevékenység hatására létrejövő degradációs folyamatot értjük. A világtérképen feltüntetett valamennyi veszélyeztetett terület közös jellemzője, hogy az évi közepes párolgás meghaladja az évi közepes csapadékösszeg értékét. Éghajlati szempontból azok a területek a legveszélyeztetettebbek, ahol többéves száraz periódusok visszavisszatérnek. Kiemelten veszélyeztetett régió a Szaharától délre elhelyezkedő ún. Száhel-öv. A sivatagosodás tehát a fejletlen földhasználat által erősített, természetes hatásokon alapuló folyamat, amely a megállítását célzó tudatos beavatkozás nélkül, pozitív visszacsatolás révén egyre súlyosabbá válik. A sivatagosodás a természeti környezet degradációját eredményezi, ezzel a földhasznosítási lehetőségeket beszűkíti, súlyos esetben pedig mindenféle mezőgazdasági használatra alkalmatlanná teszi. Különösen súlyos probléma, hogy a veszélyeztetett területek nagy része elmaradott fejlődő országokban van. A sivatagosodás megakadályozásának lehetőségei " Az elkerülés stratégiája azoknak a módszereknek ad prioritást, amelyekkel megelőzhető a folyamat beindulása. Ez értelemszerűen ott alkalmazható, ahol még nem kezdődött el, vagy csak nagyon kezdeti stádiumban van a sivatagosodás. A nomád pásztorkodásban a legelők rotációs használata jelentheti a megelőzés legfontosabb eszközét. További módszerek közé tartozhat a sivatagos területeken bőségesen rendelkezésre álló napenergia minél jobb kihasználása a háztartásokban, valamint az öntözésben. Az előbbi a fák, bokrok egy részét kímélné meg az elégetéstől, az utóbbi a talaj jobb vízellátásához, ezáltal gazdagabb vegetáció kialakulásához járulna hozzá. A napelemek széles körű alkalmazása azonban megfelelő technikai felkészültséget és elegendő pénzt feltételez. Szántóföldi művelést is csak olyan módon lehet alkalmazni a veszélyeztetett területeken, hogy a beavatkozás ne haladja meg az adott táj teherbíró képességét. Ezt váltógazdálkodással lehet elérni, amelynek során a parcellákat felváltva művelik, s ezzel időt engednek a föld termékenységének természetes regenerálódására. .

22


3. Az „ózonlyuk” jelenség Az ózon (O3) rendkívül csekély koncentrációban fordul elő a légkörben 15 és 50 km-es magasság között, az élet védelme szempontjából azonban rendkívül fontos. Kialakulása a földtörténeti előidőre tehető, létrejötte kettős hatással járt az élővilágra: az élet spontán keletkezése többé nem volt lehetséges, ugyanakkor lehetővé tette a felszíni vizek és a szárazföld élőhellyé válását. A napból érkező ultraibolya-sugárzás földi életre veszélyes részét keletkezése és bomlása közben teljesen ill. részben elnyeli. Az élőlényeket védő hatása miatt az ózonréteget leggyakrabban ózonpajzsnak nevezik, ami azonban nem teljesen pontos elnevezés, mert az UV-sugárzás egy része átjut rajta, s eléri a földfelszínt. Az UV-sugárzás nagy dózisban az élő szervezeteket károsítja, mert a szerves anyagok molekuláris kötéseit felbontja: a növények fotoszintézisét és egyéb élettani folyamatait kedvezőtlenül befolyásolja, állatoknál és embernél daganatkeltő hatású, károsítja az immunrendszert, szembetegségeket idéz elő. Veszélyes a tengervíz felszíni rétegében élő planktonokra is, amelyek viszont az óceáni táplálékhálózatok alapját jelentik. Az 1970-es évektől az Antarktisz fölött egyre nagyobb mértékű ózonkoncentrációcsökkenést mértek a kutatók.

5. ábra: A tavasszal mért sztratoszférikus ózonkoncentráció változásai az Antarktisz fölött, 1979 és 1989 között

23


Az utóbbi években rendszeresnek tekinthető, hogy az antarktiszi tavasz kezdetén készített térképeken megjelenik, és tendenciájában egyre nagyobb kiterjedésű területen csökken a légkör ózontartalma. Ezt a jelentős ózonritkulást ózonlyuknak szokták nevezni, bár ez a kifejezés még kevésbé találó, mint az ózonpajzs. Az ózonlyuk ugyanis képes csökkenteni az UV-sugárzás mértékét, vagyis az nem hatolhat át rajta akadálytalanul. A helyzet az, hogy az ózonkoncentráció augusztus végén és szeptemberben fokozatosan csökken az Antarktisz fölött, októberben az alacsony szint stabilizálódik, majd novemberben nő, és lassan visszaáll a sokévi átlaghoz közelítő értékre. 1974-ben Molina, M.J. és Rowland, F. S. a halogénezett szénhidrogéneket, mindennapi szóhasználatban a freonokat tette felelőssé a káros folyamatért. Hűtőszekrényekben hűtőközegként, különböző spray-k hajtógázaként, valamint a műanyagiparban habképzőként használják őket legnagyobb mennyiségben. A kutatások szerint a freonok halogén elemei – elsősorban a Cl reaktív gyökei stabil katalizátorként – az O3 folyamatos bontását eredményezik. Az ózonpajzs lassú pusztulásához vezető folyamatok még korántsem tisztázottak minden részletükben, az azonban biztosnak látszik, hogy az előbbiekben felsoroltak meghatározó szerepet töltenek be ebben a folyamatban. Amíg a kutatók egy része az Antarktiszi „ózonlyuk” esetleges természetes eredetéről vitatkozik, az utóbbi években már az Arktisz fölött is periodikus ritkulás tapasztalható, amely már nem magyarázható természetes okokkal, és jóval nagyobb népességre lehet kihatással. Miközben az emberiség a sztratoszféra ózontartalmának csökkenését igyekszik megakadályozni, a troposzféra alsó rétegeiben egyre nő az ózon koncentrációja. A jelenség tisztán mesterséges eredetű, a fokozódó levegőszennyezéssel függ össze és a Los Angeles-típusú szmog keletkezésének részeként jelentkezik. Képződésében a nitrogén-oxidoknak és a szénhidrogéneknek van meghatározó szerepük, amelyekből fotokémiai reakciók során – többek között – ózon is keletkezik. A felszínközeli légrétegekben az ózon kifejezetten káros: az erdőpusztulás egyik tényezője, csökkenti a kultúrnövények terméshozamát, károsítja az épített környezetet, nem utolsósorban az ember egészségét is (szem-, hörgő- és tüdőkárosító).

24


4. A környezet elsavasodása A környezetszennyezés globális következménye a levegő (csapadék), az élővizek és a talaj pH-jának csökkenése is. Az ember gazdasági tevékenységei során többek között kéndioxidot, nitrogén-oxidokat, ammóniát és szénhidrogéneket juttat a légkörbe. Ezeknek az anyagoknak a sorsa alapvetően kétféle lehet. 1. Kémiai átalakulás nélkül leülepednek a talaj- vagy a vízfelszínre, s itt reakcióba lépve a vízzel (talajnedvességgel) savképződés játszódik le. Ilyen pl. a SO2 száraz ülepedése. 2. Kémiai reakcióba lépnek a légkör egyéb vegyületeivel. A kémiai átalakulás jellege attól is függ, hogy száraz vagy nedves viszonyok között megy végbe. A savképződést okozó légköri emissziók közül a kén-dioxid a legnagyobb. A nem légköri eredetű savasodás legfőbb forrásai a műtrágyák. A kéndioxid-kibocsátás által meghatározott savasodási folyamat a Föld három területén okozta a legsúlyosabb környezetterhelést: Észak-Amerika északkeleti részén, ÉszakEurópában és Kelet-Kínában. A savasodás azonban nemcsak ezeket a területeket, hanem a teljes földfelszínt érinti. A savas hatású szennyezők az általános légkörzés útján az egész troposzférában szétterjednek, növelik a globális háttérszennyezettséget, elsősorban az erdőpusztulásban játszott szerepük jelentős. A savas légszennyező hatások következtében hatalmas területeken pusztultak el a fenyvesek: pl. Érchegységben, Beszkidekben, Fichtel-hegységben, Szudétákban. A savas szennyezők az ember egészségét is károsítják mind közvetlenül, mint közvetve. Tartósan belélegezve légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak, az alacsony pH-jú víz rendszeres fogyasztása pedig szívműködési rendellenességekhez vezethet. A levegőkémiai folyamatok szmogot idéznek elő. A Los Angeles típusú szmog még a lakott területektől távol eső tájakon is fellép, csökkenti a látótávolságot, károsítja a növényzetet. A környezet savasodásának további fokozódását meg lehet akadályozni. A legfontosabb feladatok a savasodás ellen 1. Az energiagazdálkodásban előnyben kell részesíteni az alacsony kéntartalmú olajat és szenet. A nyersolajfajtákból a feldolgozás során el kell távolítani a ként. 25


2. A fosszilis tüzelőanyagok égetésekor keletkezett SO2 és NOx emissziót csökkenteni kell (pl. CaCO3-ot vagy CaO-t permeteznek az égetéskor keletkező gázkeverékhez, s ezzel kémiailag megkötik a kén-dioxidot). 3. A benzinüzemű járművek NOx-kibocsátását csökkenteni kell a katalizátorok alkalmazásával, amelyek más környezetszennyező anyagokat is megkötnek. 4. Végül pedig energiatakarékosság a savasodás megelőzésének, ill. csökkentésének legegyszerűbb és leggazdaságosabb módszere. A környezet savasodásának megakadályozására nemzetközi összefogásra van szükség. Már klasszikusnak számító példa a svéd tavak elsavasodása, amit elsősorban az angol és német iparvidékek emissziói okoztak. 1979-ben Genfben kötötték meg a Nagytávolságú Nemzetközi Levegőszennyezésről szóló egyezményt, amelyet 35 ország, köztük valamennyi európai és észak-amerikai ország is aláírt. Az EU-ban két olyan, eddig csak korlátozott mértékben alkalmazott keretirányelv érvényesül, amely lehetővé teszi bizonyos vegyi anyagok betiltását vagy korlátozását. Betiltott anyagok: poliklórozott bifenilek (PBCs), azbeszt és néhány műtrágya. Az 1982-es Seveso irányelv foglalkozik bizonyos ipari tevékenységek baleseti kockázataival. Jelenleg (2000-es adat) A Seveso II. van érvényben, mely főleg eljárási kérdésekkel foglalkozik (pl. nagyobb balesetek esetén a nyilvánosság megfelelő informálása). 5. A világóceán elszennyeződése A világóceánt a szennyeződések „gyűjtőmedencéjének” tekinthetjük, hiszen csaknem valamennyi folyó ide szállítja szennyeződéseit, és a partokon fekvő települések, üzemek közvetlenül is hatalmas mennyiségű kommunális és ipari szennyező anyagot juttatnak a tengervízbe. Diffúz szennyező forrásként szerepelnek a partközeli mezőgazdasági területek, ahonnan műtrágyák és peszticidek kerülnek a tengerekbe. A hajók működő motorjaikkal, még inkább a szállított nyersanyagokkal folyamatosan szennyezik a vizet, a leggyakoribb szennyező anyag a tengerekbe ömlő olaj. Az óceánba jutó olaj éves mennyiségét tág határok között adja meg a szakirodalom: 1,9-4,8 millió tonna közötti becslések ismertek. Ennek egyharmadáért a tankhajók, ill. a tengerekre települt olajkutak a felelősek, egynegyedéért a vízi közlekedés egyéb ágazatai, a többi pedig szárazföldi forrásokból származik. A part menti olajszennyezések a legveszélyesebbek, mert a sekély vízben az olaj nem tud könnyen diszpergálódni, ezért a self-bentoszt és a parti élőhelyeket közvetlenül károsítja. 26


A szennyeződések a tengeráramlásokkal, árapállyal és a hullámzással vándorolnak, s mint a légkör esetében is, itt sem tisztelik az államhatárokat. A szennyezések elleni védekezés tehát ez esetben is csak nemzetközi összefogással oldható meg. Az első több országot érintő nemzetközi egyezmény a tengerek olajszennyezésének megelőzését szolgálta. Ezt több másik követte, egészen az 1982-ben megszületett tengerjogi ENSZ-egyezményig. A Földközi-tenger szennyezettségét ismerve azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a mediterrán államok külön egyezményt kötöttek a tengerszennyezés csökkentését célzó intézkedések összehangolására (Mediterrán Akcióterv 1976). Ezen kívül még számos hasonló nemzetközi egyezmény létezik, az eredmény mégsem látványos. Az egyik fő probléma az, hogy az emissziós források sokfélesége, mozgékonysága (hajók) és időszakossága miatt a szennyezések jó részénél nem sikerül azonosítani a tettest. Ez a problémakör egy független nemzetközi környezetvédelmi rendőrség megszervezését is indokolttá tenné. 6. A bioszféra állapota és a génerózió A fajok pusztulása az élővilág össz-génkészletének csökkenésével jár együtt. Emellett azonban egy másik degradációs folyamat is megfigyelhető az ember bioszférára gyakorolt hatása következtében, s ez a génerózió. Ezen azt a folyamatot érjük, amelynek során, főleg a kultúrfajok esetében a gének előforduló változatainak (alléljainak) száma csökken, és ezzel a korábban kialakult, jobb alkalmazkodást szolgáló tulajdonságok eltűnnek a faj „alakköréből”. A folyamat jellegzetes példái figyelhetők meg a kultúrnövényeknél és a háziállatoknál: mindkét esetben az egyes fajokon belül csökkent a fajták száma. Az egy-egy tulajdonságra (pl. terméshozamra) koncentráló monokultúrás mezőgazdaság ez által egyre sérülékenyebbé válik, egy-egy fertőzés, rovarkártevő hatalmas területen pusztíthatja el a táplálékforrásokat. További súlyosbító körülmény, hogy olyan természetes fajokat is eltűntetünk, amelyekkel – pl. visszakeresztezés útján – géneróziónak kitett kultúrfajaink tulajdonságait javíthatnánk. A géntartalékok megőrzése, ezért hosszú távú elemi érdekünk. Az EU biotechnológiára vonatkozó jogrendje ma az egyik legvitatottabb terület. Alapirányelvei a genetikailag módosított szervezetek használatának és természetbe való szándékos kibocsátásának korlátozásával valamint a dolgozók védelmével kapcsolatosak. A szabályozás a genetikailag módosított élelmiszerek és kereskedelmük forgalmi meghatározásával és címkézésével foglalkozik. 27


IV. Globális (nemzetközi) fenntarthatóság és környezetvédelem A fenntartható fejlődés realizálása érdekében tett, nemzethatárokon túlmutató lépések napjainkban szerencsére már nem korlátozódnak a környezetvédő csoportok és szervezetek (pl. Greenpeace) elszigetelt és sokszor „agyonhallgatott” cselekedeteire. Az általános szimpátia erősödésével ezeknek a csoportoknak is hallgatóságuk, háttértámogatásuk és „szavuk” lett, s ami hasonlóan fontos, kialakult (és továbbra is kedvező irányban fejlődik) a nemzetközi jog környezetvédelmi része, és a nemzetközi intézmények környezetvédelmi tevékenysége. A nemzetközi környezetvédelmi jog lassan száz éves előzményekre tekinthet vissza. A kezdeti, és főleg gazdasági érdekek diktálta megállapodásokat, mint amilyen az 1902-es párizsi egyezmény (mezőgazdaság számára hasznos madarak védelme) és a bálnavadászatot szabályozó 1931-es megállapodás, felváltották a ténylegesen környezetvédelmi szemléletű szerződések. Már korábban is léteztek precedens értékű nemzetközi jogi döntések, de ebből a szempontból is az 1972-es Stockholmi Konferencia számít mérföldkőnek, ahol a megállapodás 21. pontjába belefoglalták, hogy az állami szuverenitás csorbítható, amennyiben más államok érdekei is veszélybe kerülnek. Azóta a globális szabályozás alapelvei a következők: •

Az állami kötelezettségek részét képezik a környezet állapotának figyelemmel kísérésére, a várható környezeti hatások felbecsülésére és a környezet megóvására tett lépések is.

•

Az állami működés alapelveinek részét kell, hogy képezze a nemzetközi együttműködés elve is.

•

A nyilvánosság tájékoztatásának és bevonásának elve más országok lakói felé is kötelező érvényű az országhatárt áthágó hatásokkal kapcsolatban.

A Riói Konferencia Az nemzetközi környezetvédelmi együttműködés folyamatában még csak becsülhető jelentőségű, de feltétlenül nagy előrelépésnek számító ENSZ - Környezet és Fejlődés Világkonferenciát 1992-ben tartották Rio de Janeiróban.

28


A konferencia a Stockholmi Nyilatkozat megújításaként 27 pontból álló Nyilatkozatot fogadott el, amelynek elsődleges vonatkozása a fenntartható (harmonikus) fejlődés témaköre. Szintén megtárgyalásra került az Agenda 21 (a XXI. század teendői) akcióprogram, amely a résztvevő társadalmi csoportokkal is foglalkozik, és az ajánlások, javaslatok megvalósításához szükséges eszközrendszerről szóló kérdéseket tárgyal. A Konferencián a résztvevők a fenntartható fejlődés intézményrendszerének kialakításában is egyezségre jutottak, (nem kötelező) erdőgazdasági elveket fogadtak el, és két keretegyezményt írtak alá: a biológiai sokféleség védelméről és a klimatikus változásokról szóló megállapodásokat. Újszerű elemnek tekinthető, hogy a környezetvédelem és a fejlődés kérdéseit főleg az észak-dél párbeszéd szempontjából közelítették meg, aminek létjogosultságot ad, hogy a kelet-nyugat ellentét fokozatos megszűnésével a fejlett-fejlődő jellegű érdekellentétek kerülnek egyre inkább a felszínre. A konferencia legfontosabb pontjai: " 2. elv: A nemzetközi környezetvédelmi jog tekintetében fontos, és a Stockholmi elgondolásokat erősíti meg: „Az Egyesült Nemzetek alapokmányának és a nemzetközi jog elveinek megfelelően az államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve kihasználják saját erőforrásaikat, és biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más államok környezetében vagy a nemzeti joghatóság határain túli területeken.”(Kerényi Attila[1995]:p. ) " 6. elv: A 8. elv mellett a fejlődéshez való jog értelmezéséhez nyújt segítséget: „Különleges elsőbbséget kell adni a fejlődő országok, de mindenekelőtt a legkevésbé fejlett és környezetileg leginkább sebezhető országok különleges helyzetének és szükségleteinek.”(Kerényi Attila[1995]:p. ) " 7. elv: Más elvekhez hasonlóan az együttműködés fontosságát emeli ki: „Az államok a globális közösség szellemében működjenek együtt, hogy megőrizzék, megvédjék és helyreállítsák a Föld élővilágának egészségét és integritását. Tekintettel a globális környezetromláshoz való eltérő hozzájárulásukra, az államok közös, de differenciált felelősséget viselnek.”(Kerényi Attila[1995]:p. )

29


" 8. elv: A termelés és a fogyasztás „fenntarthatatlan sémáit” próbálja kiküszöbölni; a fejlődéshez való jog kapcsán – több más ponthoz hasonlóan – számos új, még tisztázandó kérdést vet fel. Nemzetközi szervezetek A nemzetközi szervezetek egyre nagyobb hangsúllyal foglalkoznak a szakterületükhöz kapcsolódó környezetvédelmi, fenntarthatósági kérdésekkel és érdekérvényesítéssel. Mivel szervezeti struktúrájuk kiterjedt és stabil, hatásuk akkor is erőteljes, ha nem fő területük a környezetvédelem, ezért jelentőségüket nem lehet eléggé hangsúlyozni. Különböző funkciókat tölthetnek be a környezetvédelemmel kapcsolatban: •

kutatási együttműködés

•

információgyűjtés és információcsere

•

közvetlenebb együttműködés esetén szabályozási lépések

•

a szabályozáshoz társulva felügyeleti, ellenőrzési jogok gyakorlása

•

legmagasabb szinten akár a természeti erőforrások közös kezelése is

A nemzetközi szervezetek közötti munkamegosztás esetén a tényleges feladat- és hatáskör, a területi kritériumok is befolyásoló tényezők. Egyetemessége miatt a legfontosabb fórum az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek Európai Gazdasági Bizottsága építette be elsőként tevékenységi körébe a környezetvédelmi követelményeket, már az ötvenes évektől kezdve.

V. Fenntarthatóság és környezetvédelem az EU jogalkotásában

30


Az EU környezetvédelmi jogrendje Az EU joganyagát négyféle jogi kategória alkotja: irányelvek, rendeletek, döntések és ajánlások. A rendeleteket és döntéseket a tagországokban közvetlenül alkalmazni kell. A rendeletek a környezetvédelmi jogrend 10 %-át adják; olyan kötelező érvényű jogszabályok, amelyek a velük ellentétes nemzeti jogszabályt érvénytelenítik. A belépésre váró országokban – így nálunk is – a csatlakozáskor lépnek érvénybe. A döntések csak bizonyos tagok számára tartalmaznak kötelező előírásokat, a környezetvédelemben kevésbé használatosak. Az irányelvek szintén kötelező érvényűek céljaikat és tartalmi vonatkozásaikat tekintve, viszont rugalmasak is abból a szempontból, hogy a tagállamok nemzeti jogalkotásukhoz adaptálva foglalhatják bele a jogrendjükbe őket. A legtöbb nemzetek feletti környezetvédelmi jogszabály az irányelv (direktíva) kategóriába tartozik. Az irányelvek célja minden tagországra nézve kötelező elvek megfogalmazása a helyi jogi és közigazgatási hagyományok tiszteletben tartása mellett. Az irányelvek külön kategóriáját jelentik a keretirányelvek, amelyek nagyobb környezetvédelmi szektorok jogalkotása számára határoznak meg alapelveket és követelményeket. Egyelőre még csak a levegőszennyezés és a hulladékgazdálkodás területén kerültek bevezetésre, de más szektorokban is folyamatban van a keretirányelvek megfogalmazása. Az EU környezetvédelmi jogalkotásának jellemzője, hogy a különböző környezetvédelmi szektorokat összekötő, horizontális jogi szabályozást is tartalmaz. A horizontális jogszabályok általános környezetvédelmi kérdéseket járnak körül. A két fő horizontális direktíva a környezeti információkhoz való hozzáférés és a környezeti hatásvizsgálatok kérdéskörét szabályozza le. A környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló direktíva célja annak biztosítása, hogy a központi intézmények környezetre vonatkozó információi közkinccsé váljanak, összhangban az EU alapelveivel, miszerint „a környezetvédelem mindenki felelőssége” és „a lehető legkorábban érvényesíteni kell a környezetvédelem érdekeit a döntéshozatalnál”. A hozzáférés szabadsága egyben a fenntartható fejlődés megvalósulásában is fontos szerephez juthat, mert felelősségteljes, széles támogatottságú döntéseket eredményezhet. Az irányelv arra is kötelezi a tagállamokat, hogy rendszeresen készítsenek jelentést környezetük állapotáról. Az Európai Közösség 1985-ben vezette be a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó irányelvet (1997-ben módosításon esett át). Célja a különböző, környezeti állapotot is befolyásoló beruházások esetén az előzetes hatástanulmányok készítésének kikötése. 31


A környezetvédelem szektorai Levegőtisztaság-védelem Jogrendjének alapeleme az 1996-ban elfogadott levegőminőségi keretirányelv. Ez a levegőminőség (immisszió) – ellenőrzéséről szól; érvényesülése fokozatosan következik be, a hozzá kapcsolódó irányelvek hatályba lépésével párhuzamosan. A gépjárművek kibocsátásával (emisszió) több irányelv is foglalkozik, amelyek műszaki követelményeket és határértékeket fogalmaznak meg, (pl. az üzemanyagok ólom- és kéntartalmára vonatkozóan). Hulladékgazdálkodás A hulladékgazdálkodási politika egységes, prioritási sorrendbe szervezett elvek és célok megfogalmazásán alapszik. Alapját a hulladékgazdálkodási keretirányelv és az azt kiegészítő, veszélyes hulladékokkal foglalkozó keretirányelv jelenti. A két keretirányelv alapelveire támaszkodó, és a részterületekre összpontosító számos irányelv két csoportra osztható: a hulladékártalmatlanító létesítmények engedélyezési eljárásaival és működésével, illetve az egyes hulladéktípusok kezelésével foglalkozó jogszabályokra. Utóbbiakhoz tartozik például a hulladékolaj, a csomagolóanyagok és a használt akkumulátorok kapcsán felmerülő kérdések szabályozása. A hulladékok szállításának követelményeit a hulladékok szállításával foglalkozó rendelet írja le. Vízminőség-védelem Az EU joganyaga átfogó szabályozást nyújt a vízminőségre vonatkozóan, a jogalkotás az 1970-es évek kezdete óta mintegy harminc, vizekre vonatkozó jogszabályt hozott létre. A jogalkotás első ütemében az ivóvíznyerésre alkalmas felszíni vizek, az ivóvíz, a halak, ehető rákok és kagylók életteréül szolgáló vizek, a fürdőzésre használt vizek és a felszín alatti vizek tisztaságának, minőségének védelme volt terítéken. Ezt egészítették ki a környezetre káros szennyező anyagok kibocsátási és vízminőségi követelményeit lefektető ún. leánydirektívák. A jogalkotás második hulláma az 1990-es évek elejétől főleg hiánypótlást, korszerűsítést célzott meg. 1991-ben született a nitrát-szennyezés elleni védelemre vonatkozó irányelv. 1997-ben elkészült az új vízminőségi keretirányelv tervezete, amely komplex átalakítást jelent egy fenntartható vízügyi politika létrehozásának irányába, és megfelel az elővigyázatosság elvének, valamint annak az elvnek, miszerint a környezeti károkat a forrásuknál 32


kell kezelni. Ebben már benne szerepelnek a következő felismerések is: A vizek csak akkor védhetők eredményesen, ha a jogszabályok a felszíni és felszín alatti vizek átfogó védelmét nyújtják, és párhuzamosan rendezik a szennyezőanyag-kibocsátás és a vízminőség határértékeit, normáit is. Természetvédelem Ez a terület két fő irányelvre épül. A vadon élő madarak védelméről szóló irányelv a fenntartás szempontjából fontos területek védelmén túl a tojások, fészkek, fiókák védelmét is rendezi. Kötelezővé teszi a vadon élő madarak szaporodása szempontjából alapvető helyszínek védelmét és feltérképezését, szabályozza a vadászat körülményeit is. Az élőhelyekre vonatkozó irányelv az európai állat- és növényfajok védelmére vonatkozó jogi anyag alapja, a biológiai sokféleség (diverzitás) fenntartását kettős úton, az élőlények és a természetes élőhelyek együttes védelmén keresztül igyekszik elérni. Az irányelv folytatását, kiteljesítését képezi a Natura 2000, vagyis az Európa védett területeit magába foglaló ökológiai hálózat létrehozása. Ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatkezelés A témakör fő területei az ipari emissziók ellenőrzése, a nagyobb baleseti kockázatok felmérése, a környezeti auditálás és az ökocímke odaítélésének eljárása. Ipari emissziók: Elsődleges jogforrásként az 1996-ban elfogadott integrált szennyezés megelőzési és ellenőrzési irányelv (IPPC: Integrated Pollution Prevention and Control) szolgál. Az irányelv fő célkitűzése a keletkező szennyezések megelőzésének és ellenőrzésének integrált kezelése: az ipari tevékenység szabályozása a környezeti elemek védelmével egységes eljárásban történjen, szemben az eddig megszokott, szektorokban történő gondolkodással (pl. külön víz-, talaj- és légszennyezés-kezelés). Minden megelőző intézkedést az adott területen „elérhető legjobb technológia" (BAT: Best Available Technology) alkalmazásával kell meg tenni. Szintén az ipari emissziókkal foglalkozik a nagy tüzelőberendezések kibocsátását szabályozó irányelv, mely a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a szilárd részecskék kibocsátási normáit rögzíti. Az irányelv előírja, hogy minden tagállam köteles csökkenteni a teljes kibocsátását. Nagyobb baleseti kockázatok felmérése: Ezt a kérdéskört az 1982-es Seveso irányelv szabályozza. Előírja az üzemek működtetői számára a várható baleseti kockázatok felmérését,

33


és az esetleges balesetek valószínűségének, illetve a bekövetkezett balesetek következményeinek csökkentését. A közeljövőben a szabályozás szigorodása várható, amit a Seveso II. megteremtése fog magával hozni. EMAS környezetközpontú irányítási rendszer (Eco Management and Audit Scheme): A rendelet önkéntes környezetirányítási rendszerek bevezetésére ösztönzi az ipari üzemeket. Ökocímkék odaítélése: Az ökocímkék a fogyasztókat tájékoztatják a termékek környezeti hatásairól. Bevezetésükkel a gyártókat kívánták környezettudatosabb viselkedésre inspirálni, mert olyan termékeket jogosítanak fel a jel használatára, amelyek bizonyítottan kevesebb környezeti kárt okoznak. Vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozás Ez a terület elsősorban a vegyszerek és készítmények vizsgálatára és regisztrációjára koncentrál, de irányelvei és rendeletei a veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését is érintik. Az azbeszttel foglalkozó irányelv az azbeszt levegőbe, vízbe és talajba bocsáthatóságát szabályozza. A tisztítószerekre vonatkozó irányelv a lebonthatóság függvényében megtiltja bizonyos tisztítószerek forgalomba hozatalát. További korlátozások vonatkoznak egyes veszélyes anyagok értékesítésére és használatára is. A veszélyes anyagok szabályozáshoz tartozik az ózonréteg védelméről szóló Bécsi Egyezményt kiegészítő Montreali Jegyzőkönyv betartatása is, amely a CFC- és HCFC- tartalmú anyagokra valamint a metilbromidra állapít meg szigorú határértékeket. Végül a témakör része a veszélyes anyagok közúti szállítását szabályozó irányelv is. (Környezetvédelem az Európai Unióban[2000]) Párizsban, 1972. október 20-án, az első környezetvédelmi akcióprogram elindítása előtt az összegyűlt állam- és kormányfők egy nyilatkozatot adtak ki. Ebben olvashatóak a következő megállapítások: A gazdasági növekedés nem önmagáért való, hanem legfontosabb célja az életkörülmények különbségeinek csökkentése. A növekedés valamennyi társadalmi partner részvételével történhet. Eredménye: az életminőség, az életszínvonal javulása lesz. Európa szellemiségének megfelelően különös figyelmet kell fordítani az olyan változatlannak tartott értékekre, mint amilyen a környezet megóvása, így a fejlődés valóban az emberiségnek szolgál.(Dr. Bakács Tibor[1996])

34


Az 1974-1977 közötti első környezetvédelmi akcióprogram foglalta össze az EU (akkor EK) ma is érvényes környezetjogi alapelveit, amelyek azóta csak bővültek a globális környezetvédelem újabb felismerései folytán. Az Egységes Európai Törvényben a környezetvédelemről megfogalmazott célkitűzések is a fenntarthatóság szellemében fogantak: Szükséges megőrizni, védeni és javítani a környezet minőségét, hozzájárulni az emberi egészség megóvásához, biztosítani a természeti erőforrások megfelelő és ésszerű használatát. A környezetjogi alapelvek " Hosszú távú európai környezetvédelmi politika alapján kell tevékenykedni, nemzetközi és globális környezetvédelmet kell folytatni. " A nemzeti környezetvédelmi politikákat koordinálni és harmonizálni kell. Egy állam tevékenysége nem károsíthat más államot. Az együttműködés elvének megfelelően a tagok kapcsolata a tájékoztatáson túl kölcsönös segítségnyújtást is jelent. " Alkalmazni kell a fenntartható fejlődés elvét, ami annyit jelent, hogy a környezetet a természeti adottságokkal és természeti erőforrásokkal harmonikus összhangban kell fejleszteni. " Kerülni kell a természet, vagy a természeti erőforrások olyan kihasználását, amely kárt okoz, tehát a környezet teherbíró-képességét mindenkor számításba kell venni. " A lehető legkorábban érvényesíteni kell a környezetvédelem érdekeit a tervezésnél, és a döntéshozatalnál. " Alkalmazni kell az elővigyázatosság elvét, vagyis a környezeti ártalmak tudatos megelőzésére kell törekedni. " A környezeti károkat a károkozás forrásánál kell elhárítani. A megelőzés és a kárelhárítás költségeit a szennyezőnek kell viselnie. " A helyettesítés elve szerint a nagyobb környezeti veszéllyel járó tevékenységeket a kisebb veszélyt jelentő megoldásokkal kell helyettesíteni. " A környezetszennyezés elhárításánál a szennyezés típusával összhangban lévő akciószintet kell választani. " A tudományos és a technikai ismeretek szintjét növelni kell többek között a kutatás támogatásával. " A környezetvédelem mindenki felelőssége, ezért oktatása nélkülözhetetlen. " Az egészséges környezethez fűződő jog alapvető emberi jog.

35


" A biológiai sokféleséget tiszteletben kell tartani és óvni kell. Az első környezetvédelmi akcióprogram a környezetvédelmi alapelvek rögzítése mellett az akkori helyzet felmérésére, a teendők megállapítására, a célok eléréséhez szükséges eszközök meghatározására és a teendők ütemezésének megtervezésére koncentrált. Az 1977-1981 közötti második akcióprogram elsősorban a környezeti elemek és természeti erőforrások szennyezésének és a környezet terhelésének a csökkentésére törekedett. A harmadik (1982-1987) abból a felismerésből indult ki, hogy a környezet védelme nélkül az emberi jogok nem lehetnek teljesek, és a hosszú távú gazdasági fejlődés is lehetetlen, ezért a hangsúly a megelőzésre, a veszélyelhárításra, a környezeti minőség javítására helyeződött át. A negyedik környezetvédelmi akcióprogramban (1987-1992) továbbra is fontos elem maradt a megelőzés. Emellett főszerepet kapott a kooperáció és a szigor: emelkedtek a minőségi követelmények és elvárások, hangsúlyosabb lett a felelősségvállalásra szorítás, illetve a közösségi szabályozás elsőbbséget kapott az országok egyéni jogalkotásával szemben. Kitértek a lakossági vonatkozásokra is: először vizsgálták komolyan a környezetvédelem munkahelyteremtő hatásait, és elismerték, valamint jogi eszközökkel biztosították az állampolgárok információ-szerzési jogát környezetükkel kapcsolatban is. Az 1992-es Maastrichti Szerződés az Európai Unióról sok olyan rendelkezést tartalmaz, melyek a környezetről való gondolkodást új dimenzióba helyezik. " A 2.cikkely a „gazdasági tevékenységek harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztésének és a környezetet tiszteletben tartó, fenntartható, információ nélküli növekedésének” elősegítésére utal " A 3k cikkely a környezet érdekeinek figyelembe vételét tekinti fontosnak a Közösség tevékenységében: cél a magas fokú védelem, melynek az elővigyázatosság elvén kell alapulnia " A 130r cikkely szerint a környezetvédelmi követelményeket be kell építeni a Közösség egyéb politikáinak megvalósításába " A 3b cikkely szerint fontos a szubszidiaritás elve, míg az „a” cikkelyben a döntések polgárokhoz legközelebb való meghozását szorgalmazza " A 130. cikkely szerint fontos, hogy a környezetpolitika megfogalmazásánál a gazdaság és a társadalom kohézióját vegyék figyelembe

36


A Közösség döntéshozó eljárásaiban a legtöbb környezeti kérdésben a Miniszterek Tanácsának többségi szavazata szükséges a közösségi jog megalkotásakor. Nő itt is az Európai Parlament szerepe. Évezredünkben ahhoz, hogy szembenézzünk a környezeti kihívásokkal, a fenntartható fejlődés kérdését olyan tényezők megoldására kell összpontosítani, amelyek környezetkárosító hatásúak és csökkentik a természeti erőforrás-készletet. Ehhez azonban jelentős változtatásra van szükség a jelenlegi fogyasztói magatartás terén. Szükség van a felelősség megosztására a társadalom minden szintjén- kormányzati, regionális, helyi téren egyaránt és beleértve a nem kormányzati szerveket, pénzügyi intézményeket, kereskedelmi vállalatokat és az állampolgárokat is. A tervek gyakorlati megvalósítására azonban mindig a megfelelő szinteken kell sort keríteni, egymást kiegészítő módon. Alapvető stratégia ezért a környezeti és más politikák teljes integrációja a társadalom szereplőinek közreműködésével. Az Európai Unió tagállamaiban a környezetpolitika középpontjában a hatékonyság növelése áll, azaz hogyan lehet egy adott nagyságú erőforrást minél hatékonyabban felhasználni és így segítségével minél több nemzeti jólétet teremteni, de minél kisebb mértékű szennyező anyagot kibocsátani. Az EU-ban a környezet-szabályozás általában a fajlagos kibocsátások csökkentésén alapul. A környezetvédelmi infrastruktúra kialakítása után a hangsúly a vállalati szintű környezetvédelem intézményes kereteinek megteremtése, illetve a környezetvédelmi célok integrálása az ágazati politikákba. A vállalati szinten megvalósuló környezetvédelem, az öko-adók bevezetése- bár terhet jelentenek- hosszú távon mégis növelik a versenyképességet, így gazdasági előnyökkel is járnak. A vállalatokat tekintve az ISO 14001 nemzetközi szabvány szerinti minősítés a garancia a gazdálkodásban a környezeti szempontok figyelembe vételére, ám az EU vállalatai számára a szigorúbb szabályozási rendszert jelentő EMAS (Environmental Management and Audit Scheme- Környezetvédelmi Irányítási és Ellenőrzési Rendszer) előírásai testesítenek meg. (Gadó György Pál[2000]) A fenntartható fejlődés eléréséhez összehangolt, hatékony megközelítés szükséges, mely hosszú távon jelentős politikai és gyakorlati elkötelezettséget tesz szükségessé. Az EU ma a világ egyik legnagyobb gazdasági és kereskedelmi szereplője, és mint ilyen, felelősséget kell vállalnia a jelen és a jövő nemzedékeiért. Példamutató magatartással kell tehát elöljárnia a természeti erőforrások használata szempontjából fejlődő és fejlett országok előtt egyaránt.

37


Az „Új stratégiák a környezet és fejlődés számára” elnevezésű 5. Környezetvédelmi akcióprogram (1993-2000) az új körülményekre adott reakció (1993. január 1-től egységes belső piac az EU-ban; a Riói Világkonferencia tapasztalatainak alkalmazása). A szennyező-forrásokat komplex megelőző jelleggel kezeli, változtatni szeretne a környezetre káros folyamatokon és az élet minőségromlását előidéző társadalmi szokásokon (bioetikai nevelés). Tovább szigorítja a szennyező jogi felelősségét, és növeli a környezetvédelem eszköztárát. Az ötödik akcióprogram már gyakorlati lépéseket is tartalmaz, és a gazdaság öt ágazatában: mezőgazdaság, energia, turizmus, ipar, közlekedés is sz integráció felé mozdul el. Szerkezeti változtatásokat is javasolt a tömegközlekedés terén, az energia hatékony kihasználására és hosszú távú célokat állapított meg néhány szennyező anyag csökkentése érdekében, illetve az ezen célok eléréséhez szükséges környezeti normák, szabványok jogszabályi hátterének kialakítását kezdte el. Megteremtette a hátteret az egyes pénzügyi alapok létrehozásához is. Célkitűzések: " Kritikus témakörök: éghajlatváltozás, savasodás, levegőminőség, városi környezet, tengerpart, hulladékgazdálkodás, biodiverzitás " Kockázatkezelés: ipari kockázatok, nukleáris biztonság, sugárvédelem, polgárvédelem " Eszközök: környezetvédelmi Információs rendszer fejlesztése, tudományos kutatás, technológiai fejlesztés, stb. Az akcióprogram különleges témakörökkel is foglalkozott, például fejlődést ért el az ózonpajzsot károsító anyagok, a nehézfémek illetve a kén-dioxid- kibocsátás csökkent, és a hulladékokkal kapcsolatos szemléletmód is fejlődött. Az EU hatodik Környezetvédelmi Akcióprogramja (2001-2010) –„Környezet 2010: a jövőnk, a választásunk” Ebben az akcióprogramban négy fő területet választottak ki: a. Éghajlatváltozás: e területen a cél az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációjának optimalizálása, mely elérésére 20012-re az 1990-es szinthez képest 8%-kal csökkenti az Unió az üvegházgáz-kibocsátását, 2020-ra előre láthatólag ehhez a szinthez képest 20-40%-os csökkenés várható. Hosszú távú cél: 70 %-os csökkentés. b. Egészség és környezet: cél egy nem toxikus környezet, azaz veszélyes anyagok használatának minimalizálása; vízkészleteink fenntartható használatának biztosítása a nitrát irányelv alapján; a tagállamok levegőminőségi programjának felülvizsgála38


ta, monitoring rendszer; zajszennyezés elfogadható mértékre való csökkentése, zajtérképek. c. Biológiai sokszínűség: e téren cél a természeti rendszerek működőképességének védelme, helyreállítása; biodiverzitás csökkentésének megállítása. 2004-ig ki kell dolgozni minden terület kezelési tervét, és fokozott tájvédelem szükséges az Európai Tájképi Egyezmény alapján; erdők fenntartható fejlesztése; GMO-k kimutathatóságának szigorúbb ellenőrzése. d. Természeti erőforrások fenntartható használata és a hulladékgazdálkodási politika: hulladékok keletkezésének megelőzése, hulladékgazdálkodás- a lerakóhelyre kerülő hulladék mennyisége 2000-hez képest 2010-re 20 %-kal, majd további 10 év múlva 50%-kal kell, hogy csökkenjen. Ugyanez veszélyes hulladéknál szintén 20%, majd 50%. A program meghatározza az EU vezető szerepét, és a nemzeti, helyi, regionális intézkedések mibenlétét. A Fenntartható Fejlődés Stratégia egyik fontos részét képviseli a programnak- ennek felülvizsgálatát 2005- re tervezik.

Az Európai Unió Fenntarthatósági Politikája 1992-2002. 1992: A Maastricht-i Szerződés Kiterjesztette a szubszidiaritás elvét a környezetvédelemre is. A Szerződés olyan mértékben javasol közös környezetvédelmi tevékenységet, amilyen szinten az a célokat könnyebben megvalósíthatóvá teszi. 1997: Az Amszterdami Szerződés Környezetvédelmi szempontból előrelépést jelent: erősödött a környezetpolitika közösségi szerepe és a fenntartható fejlődés alapelvének jelentősége. Az EU legfőbb törekvése a gazdasági tevékenységek kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődésének elősegítése. Integrációs alapelvek általánossá tétele az EU környezetpolitikájában. A Cardiff-i folyamat Környezetvédelmi szempontok egyes szakpolitikákba való integrálása. Energia, közlekedési, mezőgazdasági szektorok stratégiájának kidolgozása.

39


A Cardiff-i folyamat eseményei: 1998. június a Cardiff-i csúcs, mely lefektette a környezetvédelmi szempontok EU-ba való integrálásának alapjait, és felkérte a Közlekedési, Energia és Mezőgazdasági Tanácsokat önálló stratégiák kialakítására. 1998. decemberében volt a Bécsi Csúcs, mely elfogadta a Közlekedési, Energia és Mezőgazdasági Tanácsok jelentéseit és felkérte stratégiájuk kidolgozására a Fejlesztési, Belkereskedelmi és az Ipari tanácsokat 1999. június: Kölni Csúcs; felszólította a Közügyek, a Gazdasági és a Pénzügyi kérdések Tanácsát, hogy 200-re tegyenek jelentést a környezeti kérdések saját területükbe integrálásáról 1999. december: Helsinki Csúcs: egy hosszú távú, fenntartható fejlődést megalapozó stratégiai javaslat készítése, Európai Tanácsban való bemutatása 2000. Lisszabon: Új Uniós stratégia 2010-igaz Unió a világ legdinamikusabban fejlődő, fenntartható része kell legyen. 2001. június: Göteborg Gazdasági stabilitás, szociális biztonság és fenntartható környezet az EU lakosságának. Az ökológia az EU egyik sarokköve. Gazdasági növekedés- társadalmi kohézió- környezetvédelem hármasa. EU 6. Környezetvédelmi Akcióprogramja. A Stratégia alapján 2003-tól minden nagyobb ágazatpolitikai javaslatot gazdasági, társadalmi, ökológiai vizsgálatnak kell alávetni. Konkrét célok: •

Fenntartható közlekedési rendszerek

•

Természeti erőforrásokkal való gazdálkodás

•

Közegészségügy

•

Éghajlatváltozás (Kalauz az Európai Unió Fenntarthatósági Politikájához[2002])

2001. szeptember: Genf Értékelték a Riói Csúcs óta elért eredményeket; konkrét regionális, globális tennivalókat fogalmaztak meg a következő évtizedre. 2002. március: Barcelona Integrált formában megvitatták a gazdasági, szociális, környezeti területen mutatkozó előrehaladást. Így a Lisszaboni Folyamat összeolvadt a göteborgi Fenntartható Fejlődés Stratégiával. 2002. június

40


Az EU vezetői megerősítették elkötelezettségüket a johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó sikere iránt. Az új álláspont szerint a globalizációt külön fejezetként kell kezelni; az önkéntes együttműködéseket pártfogolni kell. Az EU Fenntartható Fejlődés stratégiája 2001. júniusában fogadták el. A gazdasági növekedést, a társadalmi kohéziót és a környezetvédelmet szolgáló javaslatok és utalások rendszere. Környezetvédelmi pillére az EU 6. Akcióprogramja. Az Európai Tanács 37 pontban foglalta össze fő célkitűzéseit, melyek között szerepel a szektorok összehangolása; a befektetés a tudományokba, kutatásba, technológiai előnyök; kommunikáció fejlesztése; bővítés és globális dimenzió számbavétele. Hosszú távú célok: " Éghajlatváltozás megállítása és a tiszta energia felhasználásának növelése terén cél az évenkénti 1 %-os üvegházgáz-csökkentés, 2020-ig. 2010-is megszűnik a fosszilis üzemanyagok támogatása. " Közegészséget rontó problémák terén cél, hogy 2020-ra csak egészségre kevésbé ártalmas kemikáliák használata lesz megengedett- a kemikáliákról szóló törvényt 2004-ig kell kidolgozni. Aktuális a járványok kitörésének monitorozása (2005-ig kell biztosítani) a jelenleg dúló , rejtélyes „A” típusú tüdőgyulladás miatt. " Nagyobb felelősségtudat a természeti erőforrások kezelésénél-élőhelyek, természeti rendszerek védelme, biodiverzitás csökkentésének megállítása. 2003-ig EU szabályozás a környezeti felelősségről. " Közlekedés, szállítás és földhasználat: vasúti szállítás előtérbe helyezése. 2003-ban úthasználati díj bevezetése. Regionális fejlesztés.

VI. Magyarország és a fenntartható fejlődés Magyarország környezetjogi felzárkózása A Phare környezetvédelmi programjai 1990 óta nyújtanak segítséget Magyarország környezeti problémáinak megoldásában, a fenntartható fejlődés megteremtésében és az EU-

41


csatlakozás előkészítésében. 1990 és 1998 között környezetvédelmünk összesen 66,5 millió ECU támogatást kapott. Magyarország 1991. december 16-án írta alá a társulási szerződést az Európai Közösséggel, majd a szerződés 1994. február 1-jén lépett hatályba. A megállapodás többek között előírja, hogy a magyar fejlesztési politikát a fenntartható fejlődés elvének kell vezérelnie, és az EU- alapelvek értelmében szervesen tartalmaznia kell a környezetvédelmi vonatkozásokat is. A környezetvédelem kérdéskörét az EU-ban körülbelül 300 direktíva szabályozza. Ezek öszefüggéseit, kölcsönhatásait egyre nehezebb átlátni, ezért az utóbbi években keretdirektívákat alakítottak ki, melyek egy-egy szabályozandó terület összes előírását közös rendszerbe foglalják. Ma ezek segítik a levegőtisztaság-védelem, a hulladékgazdálkodás, a vízvédelem, stb. szabályozását. (Gadó György Pál[2000]) A környezetvédelem a kétoldalú együttműködés egyik kiemelt területe lépett, ezért elmondható, hogy a magyar környezeti jogrend „képlékeny” állapotban van, modernizációja csak a csatlakozás idejére, illetve még inkább a csatlakozás utáni időszakban fog lezárulni. Az 1994 és 1998 közötti Phare hozzájárulások négy témakörben is támogatták Magyarország környezetvédelmi felzárkózását az EU-hoz: a környezetpolitika fejlesztése, a jogharmonizáció megvalósítása, a környezetvédelmi felügyelőségek laboratórium-fejlesztései és az önkormányzatok környezetvédelmi beruházásai voltak a kiemelt területek. A jogharmonizáció a környezetvédelem terén is az előrehaladottabb EU- jogrend és a hazai szabályozások összehangolását, összebékítését jelenti. Ennek a folyamatnak négy, a Phare által is protezsált vonatkozása van: az EU jelenleg érvényes környezetvédelmi jogrendjének átültetése; az EU később elfogadandó jogalkotásához való előzetes alkalmazkodás, a Környezetvédelmi Minisztérium jogi információs adatbázisának kialakítása és a környezetvédelemi jogszabályok érvényesítési (kikényszerítési) struktúrájának fejlesztése. Magyarországon az utóbbi években intenzív jogalkotás zajlott le a környezetvédelemben a modernizáció jegyében. Mára kialakultak az új környezetpolitika keretfeltételei: elkészült a Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció, megszületett az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól és az 1996. évi LIII. évi törvény a természet védelméről. Végül pedig Országgyűlés a 83/1997. számú határozatban elfogadta az 1997–2002-re szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programot. Magyarország kötelezettséget vállalt, hogy még a csatlakozás időpontja előtt, 2002-ig megvalósítja a teljes jogharmonizációt. Hazánk jogi megfelelése a környezetvédelem terén 1999-re már elérte a 60%-ot, ami jelentős előrelépés. Az arány folyamatosan változik, mert 42


az EU jogalkotása is módosul, de a jogharmonizációnk szintje egyre növekvő tendenciát mutat, ami egy kiforrottabb, nagyobb hagyományokkal rendelkező környezetvédelemhez való felzárkózást jelez. Biztosan állítható, hogy Magyarország számára a követelmények teljesítése a hulladékgazdálkodás,

víz-

és

levegőminőség,

területén

okozza

a

legtöbb

problémát.

Az EU környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló direktívájának megfelelve Magyarország a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény megalkotásával teljesítette az EU elvárásokat, de a jogi elvek gyakorlati megvalósítása terén még sok a teendő. A központi közigazgatás és annak területi szervei mellett Magyarországon az önkormányzatoknak is jelentős környezet- és természetvédelmi feladatai vannak: az ivóvízellátás és a szennyvízhálózat működtetésében, a települési hulladékok kezelésében illetve a helyi jelentőségű természeti területek védelmében. (Környezetvédelem az Európai Unióban[2000]) A környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó EU irányelvet érvényesítő magyar hatásvizsgálati megfelel az EU szabályainak. Az országhatárokon átterjedő hatásokra vonatkozó rendelkezések még kiegészítésre várnak. Magyarországnak komparatív előnye van az EU országokkal szemben a biodiverzitás illetve a természeteshez közeli ökoszisztémák terén. A biodiverzitás megőrzése és az ökoszisztémák helyrehozatala jelentős hozzájárulás lesz az EU ökológiai örökségének és természeti tőkéjének gazdagításához.( Zsolnai László [2001]) Hazánk számára problémát jelent viszont az a tény, hogy az EU-direktívák nem veszik figyelembe az országonként eltérő környezeti állapotokat; ezért például Magyarországnak olyan területen is kell költséges környezetvédelmi fejlesztéseket megvalósítania, melyek állapota a nyugat-európai országoktól jobb.(például talajaink elég jó állapotban vannak, ehhez mérten aránytalanul nagy összegeket kell költenünk szennyvíz-elvezetésre, tisztításra. A Nemzeti Környezetvédelmi Program elfogadása óta az államigazgatásban készült környezetvédelmet illető csatlakozási kiadások összege jelentősen megnőtt- 1997-es árakon 2400-2900 milliárd forint körüli összegre tehető. Mindez csak a fejlesztési kiadás, a működtetésre külön összegeket szükséges elkülöníteni. Mindennek eredményeképpen 2010-ig hazánk GDP-jéből a környezetvédelemre fordítható összeg kb. 2200-2500 milliárd forint lesz, mely alacsonyabb az előbbiekben említett szükséges összegnél. Így a csatlakozás környezetvédelmi feltételei aligha finanszírozhatók teljes 43


mértékben. A környezetvédelem egyes szektorainak finanszírozása közti különbségeket jól példázza az is, hogy az 1999-es költségvetésben 70 milliárd forint szerepel vízgazdálkodásra illetve csatornafejlesztésre, ami a környezetvédelemre fordítható összes keret (kb. a GDP 1,1%-a) fele. Ezen a szinten 2010-ig 800 milliárd forintot tennének ki a vízgazdálkodásra fordítandó költségek, mely összeg terv szerinti duplájára való növelése irreális cél. A tények azt támasztják alá, hogy az erőltetett és egyben költséges szennyvíztisztítóépítések helyett inkább a nagyvárosi levegőminőség javítását kellene célul kitűzni, így a tömegközlekedés fejlesztésére fordított közpénzek nagyobb hatásfokkal megtérülnének, nem is beszélve a városi lakosság egészségi állapotának javulásáról, vagy az épített környezet kisebb mértékű károsodásáról. A környezetvédelmi alkalmazkodás harmadik legköltségesebb területén, a hulladékgazdálkodásban is felismerhetők egyes ágazati érdekek, melyek a minél több és minél költségesebb hulladék-lerakóhelyek építését célozzák meg. Szakértők szerint a jövőben a hulladékképződés nem fog olyan mértékben nőni, hogy ezt a növekményt az újrahasznosítás, az égetés ne közömbösítse- ez esetben csupán a már meglévő hulladéktárolók korszerűsítésére lenne szükség. A lerakók számára vonatkozólag pedig jó, ha tudjuk: megyénként 3-4 lerakóhelynél több már nem működtethető hatékonyan. Észrevehetően vannak tehát ágazatok, melyek előnyösebb, míg mások hátrányosabb helyzetbe kerülnek a csatlakozással. A fokozódó követelmények terheit viselő ágazatok, mint például az energiaipar, a vegyipar, a kohászat, a közlekedés, a könnyűipar és a bányászat a csatlakozás „vesztesei”, míg a javuló környezeti állapotból profitálhat a turizmus, idegenforgalom, építőipar, banki biztosítók, egészségbiztosítás, oktatásügy vagy a közigazgatás. A finanszírozásnál ezen tényeket figyelembe kellene venni, és a környezetvédelmi fejlesztések költségeit nem feltétlenül csak a szennyező ágazatoktól kellene beszedni. Azaz, célszerű lenne a szennyező ágazatokat egyéni kötelezettségvállalásra késztetni. Mindent egybevetve megállapítható, hogy a csatlakozásnak nem az ország gazdasági teljesítménye vagy a teherbíró képessége miatt lehetnek akadályai, hanem azért, mert a beruházási eszközöket olyan helyi környezetvédelmi infrastruktúra-fejlesztésére költik, mely elvonja az erőforrásokat a leghatékonyabb megoldások kivitelezésétől. .(Gadó György Pál[2000]) Úgy tűnik, hazánk a 2004-es csatlakozásra teljesíteni tudja az EU környezetvédelmi elvárásait, eleget tud tenni azon előírásoknak, melyeket az Unió tagállamai számára kötelezővé

44


tesz a természet- és környezetvédelem, a hulladékgazdálkodás, stb. terén, és nem fog gondot okozni számunkra a csatlakozással járó számos szigorú előírás betartása. Az elmélet és a gyakorlat azonban, mint sok esetben, itt sem tökéletesen egyezik. Hazánkban a környezettudatos nevelés pár évvel ezelőtt szinte még nyomokban sem volt meg; az Uniós csatlakozással járó „kényszer” hozta csak, hogy egyre több szó van a környezetvédelmi problémák tudatos kiküszöböléséről, hatékony és közösen végzendő, társadalmat érintő munkákról, melyekre már az eddigiekben is lényegesen nagyobb súlyt kellett volna fektetnünk. A magyar vállalatok, cégek a rendszerváltást követően alakultak ki és kezdték el megtanulni a helyes, társadalomra hasznos működést, melynek során nemcsak a tőke megszerzésére kell hangsúlyt fektetni, hanem egyidejűleg a lehetőségekhez mérten, és a jelenlegi technika színvonalának megfelelően biztosítani az ember gazdasági környezetének minél kisebb mértékű szennyezését. Ennek fontosságát hazánkban csak az utóbbi időben, éppen az EU csatlakozás révén ismerték fel; és most van átalakulóban az a szemlélet, hogy a környezetvédelmi szűrőberendezések csak végső soron és csak a büntetések elkerülése végett kerülnek bele egy adott vállalat költségvetésébe. Nincs sok időnk a csatlakozásig. Kérdés, hogy az eddigiekben jócskán elhanyagolt környezetvédelmi előírásokra fordítható összeg elegendő lesz-e ahhoz, hogy a jelentős, az EU-nak a nem megfelelő berendezéseink használata miatt fizetendő esetleges büntetéseket elkerüljük. Optimizmusra ad okot ugyanakkor, hogy a Magyarországon sokáig marginálisan kezelt környezetvédelem minél inkább előtérbe került, egyre többet beszélünk róla, és talán a holnap felnövekvő generáció számára természetes lesz az a tiszta környezethez való hozzáállás, amellyel például EU-tag szomszédaink, az osztrákok rendelkeznek. A magyar kormány környezetvédelmi kötelezettségvállalása " Elsőbbség biztosítása olyan politikák számára, melyek nem veszélyeztetik a lakosság egészségét, természeti környezetét és törekszik a társadalmi illetve gazdasági igények kielégítésére. " A Nemzeti Közép Kormánya 2002-2006 között az ökoszociális piacgazdaság illetve a fenntartható fejlődés megteremtésén fáradozik. Támogatja a nem anyag- és és energiaigényes tevékenységeket, így elősegítve a természeti energiaforrások megőrzését és az emberek jólétét.

45


" Megvalósul az úgynevezett nyitott jogalkotás, melynek értelmében a tervezett új törvényeket a lehető legkorábban hozzáférhetővé teszik. " A területfejlesztési, településrendezési tervek és programok megalkotása és a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételével, illetve társadalmi-gazdasági partnerek bevonásával történik. " Az EU Fenntartható Fejlődés Stratégiájának figyelembe vételével 2004. december 31-ig a Medgyessy-kormány elkészíti Magyarország Fenntartható Fejlődés Stratégiáját. Bp. 2002. március 21. Medgyessy Péter – www.kvvm.hu alapján A környezetvédelmi szektorok jelenlegi helyzete A levegőtisztasággal kapcsolatos feladatok a következők: egységes levegőminőségi követelmények kialakítása és a kibocsátási határértékek revíziója. A technikai hátteret jelentő levegőminőségi mérőrendszerek fejlesztése is a jövő feladata. A megvalósítás érdekében már megszületett a levegő védelméről szóló kormányrendelet és a végrehajtás jogszabályi kerete, a szakmai egyeztetés folyamatban van. A hulladékgazdálkodás környezetvédelmünk talán legelmaradottabb területe. A jogközelítés Magyarország számára elsősorban hiánypótlás és nem módosítás. A törvényi keretek megteremtése mellett a hulladékgazdálkodás irányítási és hatósági rendszerének korszerűsítésére is szükség van, a legfontosabb intézményi keretek még hiányoznak. Kivételt képez a veszélyes hulladékok kérdésköre, ahol Magyarország már 1996-ra teljesítette az elvárásokat. A vízvédelem terén is jelentős lemaradásban van; a települési szennyvíz-elvezetés és –tisztítás modernizációja, az ivóvíz és a fürdőzővizek minőségi követelményeinek teljesítése, az ipari és mezőgazdasági szennyező-források szabályozása még várat magára. A természetvédelem hazánk egyik leginkább megfelelő környezetvédelmi szektora, eredményei Európa szerte elismertek. Jogi alapját a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény jelenti, amely európai szinten is magas szakmai nívójú törvénynek tekinthető; a korszerű nemzetközi tendenciákat sikeresen idomítja a hazai körülményekhez. A hagyomá-

46


nyos oltalom érvényben tartásán túl egy általánosabb természetvédelmi oltalmat is bevezetett, amely a nem védett természeti tájakra és értékekre is kiterjed. Az ipari szennyezések ellenőrzése, a magyar gyakorlat és az integrált szennyezés megelőzési és ellenőrzési irányelv (IPPC) harmonizációja a környezetvédelmi felzárkózás egyik legnehezebb területe. Főleg a várható költségigény jelent problémát, mert az IPPC részét képező „elérhető legjobb technológia" (BAT) elve a megelőző kiadásokat nálunk eddig ismeretlen szintre emelné. Az ipari kockázatelemzés és az ipari balesetek veszélyelhárítása szintén szabályozatlan terület volt eddig a magyar jogalkotásban. A veszélyes anyagok és készítmények kezelése jobban felkészült területe környezetvédelmi jogrendünknek, a témakört 1996-ban leszabályozták, a kémiai biztonságról szóló törvény tervezetével együtt. A fenntartható városi fejlődés Mit értünk ezen fogalom alatt? Pearce angol közgazdász szerint a fejlődés nem más, mint kívánatos társadalmi célok egy csoportja, olyan jellemzők halmaza, melyeket a társadalom megpróbál elérni, vagy maximalizálni. Pearce szerint megkülönböztethető erős és gyenge fenntarthatóság. Erős fenntarthatóság esetén a fejlődési célok hosszú időn keresztül megvalósíthatóak, ez azonban összeegyeztethetetlen a források megőrzésével. A fejlődéstől várt kisebb haszon a gyenge fenntarthatóság, mely a forrásmegőrzéssel jobban összeegyeztethető. A fenntartható fejlődés minimális feltétele, hogy a természeti tőke mennyiségét nem szabad csökkenteni. A természeti tőke mennyisége fontos, melynek jellemzője a visszafordíthatatlanság és a sokszínűség. A fenntartható fejlődés érdekében a fennálló körülményeknek megfelelően egyensúlyt kell teremteni a fejlődési törekvések és a forrásfelhasználás közt. A fejlődési törekvések egy csoportja átfordítható a városi fejlődés problémakörére is. Sok olyan városi tevékenység van azonban, amely több természeti forrást használ fel, például az ipar, a lakásépítés, a közlekedés. Kérdés, hogy ezek a tevékenységek folytathatóak-e a szélesebb környezet kockáztatása nélkül. A fenntartható városi fejlődés problémái:

47


•

Mérték problémája: összefüggés van a fejlődés természete, a forrásfelhasználás és a környezet pusztulása közt, ám a városi fejlődést figyelve ez az egyensúly kevésbé világos. Mennyire járulnak hozzá a helyi kezdeményezések a fenntarthatósághoz? Nem tudjuk, ugyanis itt csak a haladás iránya, gyorsasága mérhető.

•

A városi tevékenység forráskimerítő hatása: vannak önmagukban nem természetromboló fejlődési törekvések: építészeti örökség fenntartása, kulturális alkotások, stb. Más tevékenységek viszont forrás-veszélyeztetők, pl.: méregkibocsátás, üzemanyag-fogyasztás. A jóindulatú és a káros környezeti hatású tevékenységek közti kapcsolatok nem teljesen tisztázottak.

•

A város, mint drága, ember alkotta forrás problémája: a város kettős fenyegetést jelent a környezetre- drága forrás-felhasználói illetve források újratermelését megakadályozó. A városok optimális esetben a gazdasági növekedés, az innováció, az oktatás, kultúra a civilizáció alapjai. A problémák ellenére a városok hatalmas forrást jelentenek- de ez valójában másodlagos forrás. A természet látja el a várost, de a városok ember alkotta forrásai adják annak sajátos karakterét.

A természeti és az ember alkotta készletek különböznek- a természetiek állandóbbak, maguktól nem pusztulnak el, míg az ember alkotta készletek elhasználódnak és helyettesítésre szorulnak. A fenntarthatóságot felfoghatjuk, mint a városi törekvések olyan elérését, amikor sem a természeti, sem az ember alkotta forrásokat nem merítjük ki olyan mértékben, hogy veszélyeztessék a hosszú távú jövőt. A fenntartható fejlődés szempontjából kívánatos és a lehetséges jövő alternatíváinak elemzése igen nehéz. Számításba kell venni a gazdasági fejlődés ütemét, illetve az erre ható tényezőket, a megújítható energiaforrásokat, a villamosenergia-termelés átalakításának, hasznosításának fejlődését. Fontos ugyanakkor a környezetszennyezés, a piaci viszonyok, vállalati érdekek, stratégiák figyelembe vétele a városokban. (Albert József- Farkas János[1997]) A fenntartható fejlődés normatív körülményeit nézve az energiaszektor hatékonyságának növelése lehet a legjobb alternatíva- különösen nagy szennyezés csökkenést és megtakarításokat eredményezhet a végső felhasználás hatékonyságának növelése. Az energiafelhasználás gazdasági hatékonyságának és a fenntartható fejlődés körülményeinek egyidejűleg kell érvényt szerezni, egy újfajta energiatakarékos termelési és fogyasztási modell kialakításával, azaz szerkezeti váltásra van szükség.

48


Nagyobb figyelmet kell tehát Magyarországon is fordítani az alternatív megoldásokra és gazdaságos hasznosíthatóságukra. (Simai Mihály[2001])

Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc helyzete Talán sehol sem olyan kézzelfogható és bizonyítható az országon belül, hogy a környezeti, gazdasági és szociális problémák összefonódnak, egymásból származnak és csak együttesen oldhatók meg, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A múlt elavult nehézipari beruházásai, a kevéssé változatos termékszerkezet megújulásra képtelen gazdasági struktúrát hozott létre. A jelenlegi állapot két legfontosabb jellemzője a hátrányos szociális helyzetű emberek magas száma és az elszennyezett környezet. A megye helyzetét kitűnően szemlélteti a megyeszékhely, Miskolc jellemzése. Miskolc a magyar nehézipar „fellegvára” volt. A környezeti kritériumok mérlegelése nélkül végrehajtott ipari beruházások a város tágabb környezetének állapot-romlásához vezettek. A rendszerváltás éveinek válságfolyamata Borsod-Abaúj-Zemplén megye gazdaságát különösen súlyosan érintette. A gazdasági visszaesés az országos átlagtól nagyobb volt, s a válságágazatok kapcsolódásai révén a visszaesés átterjedt a megye teljes gazdaságára. Szinte valamennyi ágazatban megjelentek a válságjelenségek, a gazdasági teljesítmény visszaesése, jelentős veszteségek felhalmozódása, a nagy létszámú elbocsátások, s mindezek eredőjeként egy csőd- és felszámolási hullám végigvonulása a megye gazdaságán. A válságfolyamat mélypontjának tekinthető 1992-1993. után a szakemberek várakozással figyelték a gazdasági mutatók alakulását, vagyis a megyei gazdasági növekedés elindulását, léptékét. Az elmúlt évek megyei eredményei azonban alulmúlták a várakozásokat, gazdasági pangást jelentő évek következtek még akkor is, amikor a makrogazdaság szintjén már egyértelmű volt a növekedés. A megye ágazati szerkezetében néhány ágazat túlsúlya jellemző, domináns a vegyipar és az energiaipar. Ez a két ágazat adta például 1999-ben a nettó export 65%-át, az adózás előtti eredmény 80%-át. Kiemelt ágazat még (pusztán a nagyságrendjénél fogva is) a kohászat; gazdasági mutatói továbbra is jelentős hatást gyakorolnak a megyei szintű mutatók alakulására. Az 1988-1993. közötti válságidőszak éveiben a kohászat, gépipar 49


és bányászat nagy veszteségei voltak a legnagyobbak, azóta is folyamatosak a további felszámolások (Jelenleg épp a Diósgyőri Acélművek Rt.-nél folyik csődeljárás, az eddig olasz tulajdonban lévő vállalat sok dolgozóját küldte kényszerszabadságra, a tulajdonosi jogot jelenleg a csődeljárást vezető cég gyakorolja.) A régió nagy ipari foglakoztatóinak bezárása, vagy jobb esetben is „takarékra” állítása átmenetileg javítani látszott a környezet állapotát. Valóban csökkentek a nagy emissziók, de új problémák is megjelentek. Míg a rendszerváltás előtt 1-2 szocialista nagyvállalat működése eredményezte a szennyezés és környezet-terhelés döntő részét, mára átláthatatlanná vált a helyzet. A jelenlegi vállalkozás-szerkezetben a kevés meghatározó nagyvállalkozás mellett nagy számú kisvállalkozás (e kategórián belül is elsősorban mikrovállalkozás) létezése jellemző, míg a jobban „kézben tartható” középvállalkozások részaránya az indokoltnál lényegesen alacsonyabb-ez egyébként országos probléma is egyben. A kis cégek más problémákat vetnek fel, tevékenységük sokkal kevésbé ellenőrizhető, és nem mondhatjuk, hogy jobb a helyzet, mint a nagy szennyező üzemek fennmaradása és szabályozása mellett lett volna. Miskolc neve hallatán ma is sokaknak a környezetszennyezés, füst, por jut az eszébe először, és csak másodsorban a Bükk, Lillafüred, Miskolctapolca vagy az egyéb nevezetességek. Az önkormányzat ezért feladatának tartja a környezeti állapot folyamatos javítását és a városról kialakult kedvezőtlen kép megváltoztatását – ezek a területek a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Program kulcselemévé léptek elő.

VII. A fenntarthatóság megjelenése Miskolc környezetvédelmi kerettervében A keretterv létrehozásának háttere A települési környezetvédelmi program hosszú távú célja a fenntartható fejlődés megalapozása Miskolcon. Ehhez szükséges a feltételek fokozatos megteremtése, a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása, valamint a problémák megoldásához szükséges eszközrendszer kialakítása is.

50


A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. tv. 46. § (1) bekezdésének b.) pontja a helyi önkormányzatok számára feladatként határozza meg a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal összhangban álló önálló környezetvédelmi program kidolgozását. Az ennek megfelelően létrejött program a következő jogi alapokon nyugszik: 1. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. 2. Az épített környezet védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv. 3. A helyi önkormányzatok feladat- és hatásköréről szóló módosított 1991. évi XX. tv. 4. Az Országgyűlés 83/1997. számú Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló határozata. 5. B.-A.-Z.-megye Környezetvédelmi Programja. 6. Az 1993-ban Luzernben elfogadott Közép- és Kelet-Európai Környezeti Intézkedési Terv. 7. Az EU Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramja. 8. Jogharmonizációs Útmutató az EU Környezetvédelmi Joganyagához. 9. Az ENSZ által elfogadott „Feladatok a XXI. századra” című dokumentum.

A program főbb célkitűzései

" Az egészséges városi környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget veszélyeztető, károsító hatások megelőzése, csökkentése, megszüntetése, a megfelelő életminőséghez szükséges környezeti állapotok megőrzése, javítása és ahol szükséges: helyreállítása. " Az élő és élettelen környezet természet közeli állapotának megőrzése, a természetes rendszerek megtartása, a természeti folyamatok feltételeinek biztosítása. " A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés elveinek figyelembevétele, a lételemeknek tekintett természeti erőforrásokkal (víz, föld, levegő) való takarékos, értékvédő gazdálkodás biztosítása. " Az előzőekkel összefüggésben a város gazdasági fejlődése és a környezet közötti harmonikus kapcsolatnak, a környezet kíméletes igénybevételére és a környezetkárosítás minimalizálására való törekvés megvalósítása.

51


A célkitűzések megvalósításával kapcsolatos általános feladatok " A szükséges intézmény- és eszközrendszer megteremtése, illetve megfelelő átalakítása. " A környezet és a fejlődés integráltsága érdekében a meglévő intézmények tevékenységébe a fenntarthatósággal kapcsolatos tervezési, igazgatási, stb. feladatok beépülése. " A szükséges információk, ismeretek megszervezése, a megfelelő információáramlás biztosítása. " A feladatok megoldásához igényelt anyagi források megalapozása. " A természeti és kulturális értékek megőrzése.

A környezeti elemek jelenlegi állapota és terheltsége A levegő állapota 2001-ben Miskolc város levegőminőségi besorolása a 3. táblázatnak megfelelő képet mutatta. LEVEGŐMINŐSÉGI BESOROLÁS

SO2

NO2

ülepedő por

Szálló por (50µ µ)(10µ µ)

fűtési félév

2

2

1

3

2

nem fűtési fé-

1

2

1

3

1

2

2

1

3

1

lév egész év

3. táblázat: Miskolc levegőminőségi besorolása 2001-ben: megfelelő levegőminőségű település:

(határérték túllépés SO2, NO2 terén nem volt, por

terén 10% alatt volt). 2: mérsékelten szennyezett település 3: szennyezett település: (a túllépés a mérési időszak 10 illetve 30%-át meghaladta). A szennyezés átlagkoncentrációinak értéke évek óta gyakorlatilag változatlan és alig tér el a megye más helységeiben mérhető értékekétől. Mivel a kén-dioxid-szennyezés főleg a fűtésből a nitrogén-dioxid pedig a közlekedésből ered, érthető, hogy miért a megyeszékhelyen

52


mérhető a legtöbb határérték-átlépés. A környezeti légszennyezés mintegy 30-50%-áért a közlekedés a felelős, a szennyezés 10-15%-át konkrétan a tömegközlekedés okozza. Fűtési félévben a kéndioxid szennyezés nagyobb mértékű, minősítése 2-es, míg a nitrogéndioxid koncentráció határárték- túllépése 2-es minősítésű. A szálló por szennyezettség bár egyre csökkenő tendenciát mutat, a városban egész évben magas volt, a fűtési időszakban is 3-as maradt a minősítési kódja. Ülepedő por szempontjából éves viszonylatban 1-es minősítést kapott.

Miskolc légszennyezőanyag kibocsátása (t/év) Szennyezőanyag 1996

1997

1998

1999

2000

Kén-dioxid

150

150

85

72

79

Szén-monoxid

10342

10342

907

1566

1142

Nitrogén-oxidok 847

846

751

684

924

Szilárd

887

178

244

134

887

4. táblázat: Miskolc légszennyezőanyag- kibocsátása Elemzés: Látható, hogy a kén-dioxid 1999-ig jelentősen csökkenő mennyiségben került Miskolc légterébe, azonban 2000-re az előző évihez képest kismértékű növekedés mutatkozott. Szén-monoxid és szilárd szennyeződések tekintetében is igen kedvező változás figyelhető meg, mely elsősorban az ipar átalakuló tendenciájának köszönhető. Egyes kohászati üzemek felszámolása során jelentős légszennyező források szűntek meg, mint például a lebontásra került nagyolvasztó. Az újabb üzemek már meg kell, hogy feleljenek az Uniós előírásoknak. A régebben üzemelő cégek 2007-ig kaptak haladékot az új technikák alkalmazásához. Egyedüli növekvő értéket a nitrogén-oxidok tekintetében találunk: 2000-ben mérték az elmúlt öt évben a legmagasabb értéket. Ezt a fajta szennyeződést a fosszilis tüzelőanyagok és a műtrágyák okozzák. Főbb ipari légszennyezők: /az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség alapján/ Legjelentősebb légszennyező anyag kibocsátó helyek: " DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt Miskolc (2001. 04.13-tól)

53


" Borsodi Metál Öntöde Kft. Miskolc " Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Rt Miskolc " Eurofém Halna Kft. Miskolc " MÁV-TISZAVAS Miskolci Járműjavító Kft. Miskolc " HOLCIM Hungária Rt (hejőcsabai Cementgyár) Miskolc A DAM Rt bizonytalan gazdasági helyzetéből kifolyólag a levegőtisztaság-védelmi feladatoknak nem tett eleget. Kohászati tevékenysége csökkenése folytán a szén-monoxid szennyezés csökkent, viszont jelentős mértékű volt a szilárd szennyezése. Az első ütembe helyezett porleválasztó rendszer javítását elvégezte. A Borsodi Metál Öntöde Kft. Az egyedi öntvények gyártásához szükséges homok felhasználását csökkentette, így sikerült csökkentenie porkibocsátását is. A Drótáru és Drótkötél Ipari és kereskedelmi Rt.: Légszennyezési bírsága az elmúlt években nem volt. Eurofém Halna Kft: A Kft. Által okozott légszennyezést az úthálózatonlocsolással, illetve vízpermetes portalanítással csökkentik. HOLCIM Rt: BS 7750 szabványú környezetvédelmi irányítási rendszert működtet- Magyarországon elsőként kapta meg az ISO 14000 szabvány szerinti tanúsítványt.

Levegőtisztaság-védelem 2001. 2001 júliusától a levegőtisztaság- védelmi szolgáltatások jelentős részét a Környezetvédelmi Felügyelőség végzi. A 2001-es év folyamán is gondot okozott az avat és a kerti hulladékok égetése, illetve a háztartási tevékenységek által okozott légszennyezés szabályaira vonatkozó rendeletek nem teljes körű betartása. Tárgyévben szabadtéri tűzeset 195 alkalommal történt. A közlekedési eredetű légszennyezés csökkentése érdekében az önkormányzat közvetetten intézkedhet, például részt vett a helyi közlekedési társaság járműrekonstruációs programjának végrehajtásában, melynek során új- a környezetet kevésbé szennyező tömegközlekedési járművek üzembe helyezésére került sor. A BORSOD VOLÁN Rt. Kiemelt feladata a járművek emissziójának csökkentése. Munkanapokon 4400 darab járatot indít . A Részvénytársaság autóbuszainak átlagéletkora: 11,72 év.

54


A B.A.Z megyei Közlekedési Felügyelet munkája nagymértékben csökkentette a 2001-es évben a közlekedési eredetű légszennyezést. Közúti ellenőrzéseik során, ha az adott jármű károsanyag- kibocsátása a megengedett értéknél magasabb, a szükséges beállítások elvégeztetésére kerül sor. A 2001-es környezetvédelmi intézkedési tervben foglalt feladatok (többek között) " Városi levegőtisztaság-védelmi, klímavédelmi program kidolgozása az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány által " Levegőminőségi ellenőrzések az Európai Unió LIFE programja segítségével- pályázatok által; biomonitoring kiépítése " Környezetünket kevésbé szennyező fűtési módokkal kapcsolatos tudatformáló tevékenység " Tájékoztató tevékenység növényi pollenek elleni védekezés miatt. A vizek állapota Miskolc területén több vízfolyás található: Sajó folyó: a területén települt ipari üzemek tevékenysége miatt a 70-es években Európa legszennyezettebb folyója volt. Azóta a hazai és külföldi vízvédelmi beavatkozások hatására a vízminőség sokat javult, a főbb paraméterek vonatkozásában ma a folyó I-II. osztályúnak minősíthető. Szinva patak: mivel keresztülfolyik a városon a 60-70-es években „szennyvízcsatornaként” működött. Az ipari tevékenység visszaesése és a korszerűbb szennyvíztisztító technológiák miatt a minősége látványosan javult, vize átlátszóvá vált. Bükki karsztforrások: döntő szerepük van a vízellátásban, 1997-ben például a város teljes vízellátását fedezték. Védelmükben a bükki karszt területén hidrogeológiai védőidom létesült. Ivóvíz-minőség: a minőség az utóbbi években kedvezően alakult: a bakteriológiai mintáknak kevesebb, mint 6%-a, a kémiai mintáknak 3%-a volt kifogásolható. Rosszabb a helyzet a biológiai minták terén, ahol a minták 34%-a volt kifogásolt. 1997-ben a felhasznált vízmennyiség évi 20 056 800 m3 volt (kb. napi 55 000 m3). Ez csökkenő tendenciát jelent az 1990-es évek eleje óta (1992: 80 000 m3/nap).

55


A 2001-es feladatok a környezetvédelmi intézkedési terv alapján " Illegális szennyvízelvezetések megszüntetése érdekében együttműködés a hatóságokkal; tényleges intézkedés bejelentések alapján- az érintetteket általában szennyvízcsatorna-hálózatra való rákötésre kötelezik. " Élővizek állapotának javítása; mederrendezési, tisztítási munkák, illetve hulladék elszállítása. " 2001 évben az ún. Process phoenix eljárással szennyvízcsatorna bélelést végeztek- a MIVÍZ saját beruházása keretében .

A talaj állapota Miskolc bel- és külterületén több iparilag szennyezett illetve bányaművelés után rekultiválatlan terület maradt vissza. Az illegális hulladéklerakások száma is magas, a közigazgatási területen belül mintegy 150 ilyen hely található. Az évente végzett mintavételek szerint a talajok állapotában kedvező irányú változás kezdődött, csökkent például a talajba jutó műtrágyák és vegyszerek mennyisége. A város földterületének megoszlását 2001-ben a következő adatok jellemezték: Művelési ág

terület (ha)

Szántó

2903

Kert

599

Gyümölcsös

845

Szőlő

509

Rét

444

Legelő

1092

Mezőgazdasági terület összesen:

6392

Erdő

10760

Nádas

7

Halastó

1

Művelés alól kivett terület Mindösszesen

6532 23702

Önkormányzati feladatok a 2001. évben föld- és talajvédelem terén (többek közt) " Illegális hulladéklerakók megszüntetése érdekében 6300 köbméter hulladék elszállítása, 7 millió forintos költséggel 56


" Intézkedések talajszennyezés, szabálytalan feltöltések ellen " Illegális hulladéklerakók felderítése a városi civil környezetvédő szervezetek segítségével Segítséget jelenthet a probléma megoldásában az új regionális hulladékgazdálkodási rendszer megvalósítását segítő ISPA projekt, mely több városi illegális lerakóhely felszámolását irányozza elő. A települési környezet tisztasága Jellemző a nemtörődöm, felelőtlen emberi magatartás sajnálatos dominanciája a városi köztisztaság kérdésében. Szemetelő, graffiti-művész „barátaink” hozzájárulnak ahhoz, hogy tiszta környezetet kedvelő embertársaink elszomorodjanak reggelente, munkába indulván. 2001-ben a Közterület- felügyelet 756 ezer forint bírságot szabott ki. Az épített környezet állapota; az azt érintő 2001. évi tevékenység Miskolc jellegzetessége, hogy több település összenövéséből jött létre, ezért több központja is van. Az elsődleges központ Miskolc belvárosa igazgatási, kulturális, kereskedelmi központ is egyben. Emellett kiemelt jelentőséggel bír az Újgyőri főtér környéke, valamint Diósgyőr központja. Ezenkívül említésre méltóak még Hejőcsaba, Görömböly, Martintelep, Komlóstető. Speciális alközpont az Egyetemváros, valamint újabban a nagy bevásárlóközpontok, CORA, TESCO, METRO vidéke. Lillafüred és Tapolca üdülőközpontok, a szezonalitás jeleit hordozzák magukon, míg falusias jellegűek Ómassa, Alsóhámor, pereces vagy Szirma. A rendszerváltást megelőzően Miskolcból szocialista nagyvárost szerettek volna varázsolni, ezt lakótelepek építésével akarták elérni. Szerencsére a Belváros régi, patinás épületeit nem rombolták le. A várost illetően egyre inkább kialakulóban van egy olyan tendencia, mely szerint a legjelentősebb beruházásokat cégek, magánszemélyek teszik. Ezt azonban egyfajta eszközrendszerrel lehet csak elérhetővé tenni- az Általános Rendezési Terv foglalkozik a problémával; 2003-ra egységes szabályozást ígér.-

57


A természet állapota Az iparosítás káros hatásai ellenére ma is számos növény és állatritkaság található a város területén belül és környezetében, az országos védelem alatt álló területeken túl 13 helyileg védett érték van nyilvántartva, például miskolctapolcai parkrendszer, a Vár utcai gesztenyefa-sor, Majális-park égeres növénytárulása. A város külterületén majdnem 11 000 ha erdőterület van, ennek egy része a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik. Erdők a Bükk-hegységben Az erdő- templom, a természet temploma. A földi élet, a bioszféra legösszetettebb, legszélesebb körű kölcsönhatású ökoszisztémája. Mint oxigéntermelő, széndioxid és porlekötő rendszer funkcionál. Erdők nélkül nem lenne földi élet. A természet öt, a föld, a levegő, a víz, az ásványvagyon és a fa energiaforrásai közül, amelyek megújulnak, a legjelentősebb a fa. De a kőszenet is tulajdonképpen faszénnek kellene nevezni, mert az nem más, mint 220-230 évvel ezelőtt a karbon időszakban lejátszódott földkéreg mozgás során a föld méhébe temetett hatalmas elszenesedett erdőségek fatömege. Az erdők „szolgáltatják” a tiszta levegőt. A klorofil termel egyedül éltető oxigént. Az elmúlt évszázadok emberi befolyása nélkül hazánk mai területének 85,5 %-át borítanák erdők és csak mindössze 14,5 %-át tennék ki gyepek, vízzel borított területek. Fekete Lajos, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia tanára szerint: „A Kárpát-medencében a föld akarata az erdő:” De vajon mennyi maradt az erdőtakaróból mára? Statisztikák szerint a 85,5 százalék erdőből mára csak 7,5 % maradt, vagyis csak az egykori erdőterületek több, mint 90 %-a megsemmisült. Fontos probléma továbbá, hogy erdeink mára szinte teljesen elvesztették önregenerációs képességüket az állandó emberi jelenlét illetve a termőhelyek megváltoztatása miatt. Jó tudni: napjaink pusztító árvizeinek oka ugyanaz, mint századokkal ezelőtt: az erdőtakaró hiánya a vízgyűjtő területeken. Egykori változatos erdőségünkből mára már csupán 700000 hektár maradt, ez is magán viseli a gazdálkodás, erdőkiélés nyomait. A természet közeli erdők funkciója sokrétű: élőlények élőhelye, esztétikai élményt nyújtanak az embernek, és persze fát is szolgáltatnak. (Gadó György[2000])

58


Magyarország öt flóravidéke közül a Bükk-hegység az Északi-középhegység flóravidékéhez, a matricumhoz tartozik. Ez a flóra nagyon változatos arculatú. A Bükköt fedi hazánk legnagyobb egy tömbben található erdőterülete. Még napjainkban is el lehet jutni csak erdőben sétálva az egri vártól a diósgyőri várig, onnan a dédesi várig. A magasbükk területe 50000 ha, melyből a Bükki Nemzeti Park 43283 ha természetvédelmi kezelését látja el. Az 1977-ben létrehozott BNP szakemberei: botanikusok, zoológusok, geológusok, erdészek. A kezdeti ellenállás után Miskolc tevékenyen részt vállal a BNP munkájában, együttműködik szakembereivel. Kedvezőtlen, hogy a korábbi időszakban a városszerkezet kialakítása nem vette figyelembe az élőhelyeket és az élővilág migrációs útvonalait.

2001 évi tevékenység a természetvédelem területén Szerény anyagi körülmények miatt csak néhány természeti érték fenntartásának anyagi támogatására volt lehetőség, pl. Tapolcai parkrendszer. Megtörtént a helyi védelem alatt álló természeti értékek állapotfelmérése. A városban található védelemre érdemes egyedek, területek feltárása is megkezdődött. Egyeztetések miatt csak a görömbölyi gyurgyalag fészkelőhely és bányató térségének védetté nyilvánítása történt meg. A környezeti tényezők állapotát érintő tevékenységek jellemzői Energiagazdálkodás: A város elektromosenergia-felhasználása 1998-ban kb. 1200 kWh volt. Az összes földgázfelhasználás 1998-ban 136 573 000 m3/év volt, ebből 55 000 000 lakossági, 81 000 000 közületi felhasználásként jelentkezett. A távfűtés helyzete: Miskolc több mint 32 000 távfűtéssel ellátott lakással rendelkezik, ezekben lakik a lakosságnak több, mint a fele. Az összes távfűtött helyiség kb. 6 000 000 légm3, ebből 4 300 000 légm3 jut a lakásokra. A távfűtést 12 db fűtőhely biztosítja, ezek közül a városi fűtőmű a legnagyobb, amely a teljes fűtőkapacitás több mint 80%-át adja. A potenciális fűtőkapacitás majdnem 500 MW, a csúcshőigény ettől jócskán elmarad, 210 MW. Az összes, fűtési célokra eltüzelt földgáz évi mennyisége 72 730 000 m3.

59


Hulladékgazdálkodás: A kommunális hulladékok éves mennyisége 616 000 m3 (kb. 140 000 tonna). Ebből a lakossági felhasználásból származó rész 386 000 m3-t tesz ki. A hulladék átlagos összetételében a szerves anyagok részaránya több mint 50%, törmelék kb. 20%ot, a papír 12%-ot tesz ki. A maradék 12-13%-ot főleg műanyag, textília és fém alkotja. A városban 267 db bejelentett veszélyes hulladékot is termelő telephely van. Az összegyűjtött hulladékok jelenleg a Bogáncs utcai lerakóhelyre kerülnek. A beérkező hulladékot egy hídmérleg mérlegeli, mely számítógéppel van összekapcsolva. Kommu2001

nális hulla-

hulladék

tási törmelék

41763,61

10577,74

102878,82

-3,0

-18,1

-10,4

dék Évi összes (t) Változás(%) (2000-2001)

Intézményi Építési, bon-

Biológiailag lebontható

Évi összes

hulladék 3072,27

158312,44

-28,0

-9,6

5. táblázat: A bogáncs utcai lerakóhelyre beérkezett hulladék mennyisége 2001-ben Elemzés: Látható az adatokból, hogy a lerakóhelyre a 2000-es évhez képest lényegesen kevesebb hulladék érkezett be. Különösen nagy a csökkenés az intézményi hulladék viszonylatában, melynek okai között megemlíthetjük a gyárbezárásokat, vagy atermelés csökkentését. Az építési törmelék csökkenése talán az építkezések számának csökkenését jelzi az előző évhez viszonyítva. A 2001-es Környezetvédelmi intézkedési terv hulladékgazdálkodási feladatai " Szelektív hulladékgyűjtés- több iskolában, intézményben kezdődött el a papír, fém, műanyag és egyéb hulladékok elkülönítése. Jó példa erre a Centrum Áruházban kihelyezett négyféle hulladék számára kitett tárolók. A szelektív hulladékgyűjtés elterjesztése tudatformáló hatású. 2001-ben szelektíven begyűjtött anyagok mennyisége (kg) Begyűjtött anyagok Mennyiség (kg) Papír Műanyag Fahulladék Fém

663493 39853 6630 845215

60


Egyéb

315777

Összesen

1890968

Kommunális szennyvíz: A városban évi 18 950 000 m3 szennyvíz keletkezik, a városi szennyvíztisztítóba naponta átlagosan 52 000 m3 szennyvíz érkezik. A csatornahálózathoz eddig a városi lakásállomány 84%-a van csatlakoztatva. A szervesanyag- és lebegőanyageltávolítás hatásfoka 90%-os. A jelenlegi szennyvíztisztítás lépései: mechanikai előtisztítás (durvarács, finomrács, homokfogó), mechanikai tisztítás (előülepítők), biológiai tisztítás (mélylégbefúvásos, eleveniszapos medencék).

Zöldterület- gazdálkodás Ezen a téren az Önkormányzat 2001-ben is számos célkitűzést megvalósított, pl.: •

Fasorgondozás keretében számos balesetveszélyes, vagy életképtelen fa kivágására került sor.

•

Cserje- növényzetpótlás: 2,5 millió forint.

•

Erzsébet-téri padok festése.

•

Városi játszóterek karbantartása, stb.

A környezetvédelmi keretterv tematikus célkitűzései Levegőtisztaság-védelem A célállapot a már elért levegőminőség fenntartása, illetve a város és környezete levegőminőségének további javítása, különösen az NOx, SO2, a szálló- és ülepedő por, valamint az allergizáló hatású növényi pollenek vonatkozásában. Ennek érdekében szükséges a Nemzeti Környezetvédelmi Program, valamint a Megyei Környezetvédelmi Program célkitűzéseinek megfelelően a levegő ülepedő- és szállópor tartalmának, illetve a por toxikus vagy rákkeltő komponensei által okozott környezetszennyezésnek a következő 6 év során minimum 20%-kal való csökkentése. Az ipari eredetű kibocsátások további csökkentése érdekében – a megelőzés elvét figyelembe véve – csak a korszerű, kisebb energiaigényű technológiák telepítését, megvalósítását szabad

61


előnyben részesíteni, engedélyezni. A toxikus vagy rákkeltő anyagok emissziós forrásainak feltárása, paramétereik információs adatbázisba szervezése is a feladat része. A közlekedési eredetű emissziók csökkentése mellett a gyalogos, kerékpáros közlekedés és a tömegközlekedési eszközök használatát népszerűsíteni kell, ehhez a kerékpárút-hálózat bővítése, a városi tömegközlekedés szolgáltatási színvonalának további fejlesztése szükséges. Végül pedig elengedhetetlen a kommunális fűtésből eredő káros emisszió és a fűtési energiaigény csökkentése: kis szennyezőanyag-kibocsátású, energiahatékony tüzelőberendezések felszerelését és megfelelő tüzelőanyagok alkalmazását támogatva valósítható meg ez a célkitűzés. A vizek védelme A kitűzött cél a városi vízkészletek – mint az élet fenntartását és a gazdaság működését lehetővé tevő természeti erőforrás – megőrzése azáltal, hogy megtörténik a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás feltételeinek megteremtése. A vízfolyások medrét és környezetét a hulladékoktól mentesíteni kell, különösen ÓmassaHámor térségében, Lillafüreden, Perecesen, Miskolc-Tapolcán és Görömbölyön. A város területén lévő záportározókat és ártereket is folyamatosan tisztítani és karbantartani szükséges. A felszíni és felszín alatti vizek terhelésének csökkentése érdekében a szennyvízcsatornahálózat kiépítését a rákötések számának növelésével folytatni kell, miközben az ellátott területeken a közműpótlókat fokozatosan felszámolják. Ezzel párhuzamosan a környező bükki települések szennyvízhálózatának kiépítését is ösztönözni kell. A felszín alatti vizek tekintetében a cél az utánpótlással arányos igénybevétel és a felszíni eredetű diffúz terhelések csökkentése (nitrát, szerves és szervetlen mikroszennyeződések). Az illegális szennyvíz-elhelyezések lokalizálása után megszüntetésükről intézkedni szükséges. A szennyvíztisztítási technológia továbbfejlesztésével a fogadóba (Sajó) juttatott tisztított szennyvíz szennyezőanyag tartalma tovább csökkentendő. Végül pedig az elért eredmények csak a takarékos vízhasználatot ösztönző felvilágosító, tudatformáló tevékenység kiterjesztésével válhatnak tartóssá. Földvédelem A talaj termőképességét megóvó területhasználatot kell megvalósítani. 62


Ennek érdekében szükséges a környezeti kockázatot jelentő talajszennyezések városi szintű vizsgálata, különös tekintettel a veszélyeztetett területekre (iparterületek, hulladék-, salaklerakók környezete). A károsodott területek rehabilitációjának kezdeményezésével az eredetit közelítő állapotokat kell teremteni. A potenciális talajszennyezési lehetőséget jelentő illegális hulladéklerakások folyamatosan felszámolandók. A Sajó árterületein történő tevékenységeket árvízvédelmi szempontokból korlátozni szükséges. Az eróziós hatások megakadályozása érdekében a hiányzó csapadékvíz-elvezetési rendszerek kiépítése folytatódik. Természet- és tájvédelem A város hosszú távú természet- és tájvédelmi céljai, amelyek Nemzeti Környezetvédelmi Programmal és a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervvel összhangban lettek meghatározva, az alábbiakban foglalhatók össze: a város és környezete természeti értékeinek felmérése, állaguk megóvása, fenntartható használatuk kialakítása, társadalmi ismertségük növelése. A város külterületéhez tartozó nemzeti parki térség hatékonyabb bekapcsolása a város életébe. A környezeti erőforrások fenntartható kiaknázása mellett a felszíni roncsolások felmérése, rekultiválása, a tájesztétika megőrzése és javítása. A természet alkotta tájak Miskolcon sem áldozhatók fel a pillanatnyi gazdasági érdekeknek. A kiemelten védendő értékeken túl komplex felmérést kell készíteni az Országos Biomonitoring Hálózat részeként a városi élővilágról; a passzív mennyiségi felmérésen túl az élővilág életfeltételeit és migrációs irányait is fel kell deríteni. A már meglévő zöldfelületek jelentőségét a migrációs és táplálkozási szerepük szerint kell értékelni, és ennek alapján kell megvalósítani jövőbeni bővítésüket is. Az emberi egészség védelme Az emberi egészséggel kapcsolatos teendőket a WHO útmutatása alapján készült Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram tárgyalja, ennek alapján jelölhetők ki a helyi célkitűzések és feladatok. A végcél olyan környezeti körülmények létrehozása, amely hosszú távon sem befolyásolja negatívan az emberi egészséget. Miskolcra nézve ez többek között a következő környezetvédelmi feladatokat jelenti: a szállópor mennyiségének legalább 10%-os csökkentése, különös tekintettel a toxikus nehézfém-tartalom csökkentésére. A háziorvosi és kórházi rendszer információinak felhasználásával a város szennyezettségével összefüggésbe hozható betegségek feltárása, a kórelőfor63


dulások és a szennyezettségi térképek összehasonlítása. A beérkezett adatok alapján komplex városi környezetegészségügyi akcióprogram kidolgozása és megvalósítása. A lakosság környezeti szemléletformálása A környezetvédelmi tudatosságra nevelést egészen kis korban, az óvodai neveléssel kell elkezdeni, majd a szülők széleskörű bevonásával, az általános és középiskolában is folytatni kell a megszerzett alapokra építve. Kezdetben közös növény- és állatgondozással, megfigyeléssel, az iskolai oktatás keretében pedig már önálló szakköri tevékenységgel, vetélkedőkkel fejleszthető a környezetvédelmi szemlélet. Az egyetemi képzés környezetvédelmi témájú terepgyakorlatokkal, kutatásokkal, értelmiségi modulokkal egészíthető ki. Fontos a lakosság hiteles tájékoztatása, megfelelő fórumok szervezése, a helyi médiák környezeti állapottal foglalkozó műsorainak, rovatainak állandó jellegűvé tétele is. Az energiagazdálkodás átalakítása Szükséges a város energiagazdálkodásának komplex értékelése az alábbi szempontok szerint: " A potenciális és kihasznált energiatermelés összehasonlítása mindenfajta energiahordozó terén. " Az energiaszolgáltatás hatékonyságának elemzése gazdasági és környezetvédelmi szempontból, a hatékonyság növelésének és a környezetbarát energiatermelés lehetőségeinek felmérése. " A lakóházak és közintézmények energiatakarékossági törekvéseinek támogatása, utólagos hőszigetelések kialakításának és alternatív energiaforrások használatának ösztönzése. " A hatékony energiafelhasználással kapcsolatos ismeretek terjesztése. Az elmúlt időszak legjelentősebb légszennyező anyag kibocsátását csökkentő fejlesztését pályázaton elért támogatásal valósították meg. További károsanyag kibocsátás csökkentés várható a 2002-ben megvalósítani tervezett fejlesztéstől, melynek során a belvárosi hőközpontok tömegáramúvá való átalakítását tervezik. 2001-es évi tevékenység az energiagazdálkodás területén

64


A környezetvédő civil szervezetek, az iskolák, és az energia-tanácsadó szolgálatok 2001ben is folytatták energiatakarékossággal kapcsolatos szemlélet-kialakító tevékenységüket. A Széchenyi Terv 5 millió forintos anyagi támogatásával megkezdődött a városi energiakoncepció kialakítása. A környezetvédelmi terv alapján végrehajtott feladatok: " Városi energiakoncepció kialakítása; a munka befejezése 2002 során esedékes " „Energiatitkok kis könyve” című kiadvány, mint az ismeretterjesztés eszköze. Hulladékgazdálkodás A jelenlegi állapothoz képest a fenntartható fejlődés keretében a minimális hulladéktermeléssel járó gazdálkodás és a komplex hulladékkezelési rendszer kialakítása a cél. Az EUTanács ide vonatkozó irányelveinek és a hulladékgazdálkodási törvény tervezetének megfelelően a teendők között az alábbi fontossági sorrend állítható fel: " Hulladék-felhalmozás megelőzése, hulladék-termelés csökkentése. " Szelektív hulladékgyűjtés bevezetése. " Az újrahasznosítás lehetőségeinek kiterjesztése. " Szerves hulladék-összetevők biológiai és energetikai felhasználási lehetőségeinek kidolgozása. " A kockázati tényezőként szereplő hulladékkomponensek ártalmatlanítása. " A tartós lerakásra kerülő hulladékok minimalizálása. Részletes megvalósítás: a szervesanyag-tartalom csökkentése érdekében komposztáló üzem létesítendő. A szelektív gyűjtés infrastrukturális hátterét meg kell teremteni. A jelenlegi hulladéklerakó telepet a feltöltődés után rekultiválni kell. Az újrahasznosítás arányát legalább 30%-osra kell emelni. A leendő lerakó telepet már a fenti elveknek megfelelően kell kialakítani. A nem veszélyes hulladékok mennyiségét kevesebb alapanyagot felhasználó technológiák bevezetésével is csökkenteni kell, az átmeneti tárolást fokozatosan meg kell szüntetni. „Miskolc és a vonzáskörzetébe tartozó 35 település hulladékának hosszú távú, biztonságos elhelyezését teszti lehetővé az a 2000. novemberi brüsszeli döntés, melynek értelmében az összességében 12,9 millió eurós (3,5 milliárd forintos) miskolci hulladékgazdálkodási program költségének 70%-ára ISPA-támogatás nyújt fedezetet. (Az ISPA az Európai Unió pénzalapja a tagjelölt országok csatlakozást megelőző éveinek környezetvédelmi és a közlekedési fejlesztési támogatására). A fennmaradó összeget az érintett önkormányzatok és a

65


hulladékkezelő REM Miskolc Kft. közösen fedezik majd. Sok évtizedes probléma oldódik meg így, amelyre régóta keresték a lehetőséget, de anyagiak híján sohasem került megvalósításra. Az új lerakó 2003 elejére épül fel Hejőpapi és Hejőszalonta között, 15 kilométerre a várostól, s így a régi nádasréti lerakót bezárhatják, amely régóta volt már a Miskolcra vonattal érkezők szomorú látványossága. Nem egyszerű lerakóról van szó; olyan hulladékgazdálkodási rendszer létesül, amely szelektív hulladékgyűjtésen és a szerves hulladékok komposztálásán alapul – az utóbbi tevékenységi körre egy biogáz-termelő telep is létesül, és csak a felhasználhatatlan maradék kerül majd rendezett lerakásra. Felmerült az ivóvíz elszennyezésének kérdése is, mert a kiszemelt területet bányatavak övezik, a lerakót ezért többszörös szigeteléssel látják majd el, és szigetelés alatti monitoring-rendszerrel is felszerelik, ami a legkisebb szivárgást is kimutathatja.” (Nem nő tovább Miskolc szeméthegye[2000]) Közlekedésszervezés A környezetvédelmi szempontoknak és a fenntarthatóság kritériumainak megfelelően az alábbi feladatok fogalmazhatók meg: a tömegközlekedés feltételeinek javítása, korszerűsítése, környezetkímélő megoldások előnyben részesítése. Meglévő útpályák korszerűsítése, az útpályák mentén növényzeti folyosók, az útpályák alatt átereszek kialakítása az élővilág migrációjának biztosítása. A városi kerékpárút-hálózat fejlesztése, a kerékpáros és gyalogos közlekedés népszerűsítése. „Miskolc önkormányzata a Görög Önkormányzatok Központi Szövetségének felkérésére 1998 novemberében pályázatot nyújtott be az EU Bizottság PHARE-Ecos Ouverture programjára Londonnal és a görög Agii és Anargiri városokkal közösen. A tényleges megvalósítási tárgyalások 2000-ben kezdődtek, a nemzetközi projekt keretében a csatlakozó városok önkormányzatainál, valamint egy-egy helyi vállalatnál bevezetik az Európai Unió Környezetközpontú Irányítási és Felülvizsgálati Rendszerét, az EMAS-t. Miskolcon a kiterjedt környezeti hatásai miatt a Miskolc Városi Közlekedési Rt. vesz részt a projektben. Telephelyének és járműparkjának környezeti helyzetértékelése már megtörtént. Az Európai Unióban 1993. óta alkalmazott EMAS rendszer az ISO 14000 szabványhoz igen hasonló. Magyarországon az alkalmazása még nem terjedt el, önkormányzatoknál való felhasználására nincs példa, ezért a rendszer miskolci alkalmazása országosan egye-

66


dülálló kezdeményezés. Példaértékű lehet az EMAS hazai meghonosításában, a tapasztalatokat, információkat más városok is felhasználhatják saját rendszerük kialakításakor.”(EUproject indult a miskolci buszokra[2000])

A környezetvédelmi keretterv megvalósítási eszközei Az önkormányzatok környezetvédelmi programalkotásáról a környezetvédelmi törvény rendelkezik. Előírja a települési környezetvédelmi program legalább kétévenkénti felülvizsgálatát, értékelését és a szükséges módosítások elvégzését. Lehetőséget nyújt a szükséges költségvetési igények pontos megfogalmazására, ugyanakkor támogatja a „szennyező fizet” elv érvényesítését is. Helyi szinten a költségvetési keretet évente kell meghatározni, konkrét környezetvédelmi feladatokhoz igazítva. A.) Az önkormányzat feladatai " A hatályos előírások maradéktalan betartása. " Városi döntéseknél a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. " Beszerzési pályázatoknál a környezetkímélő technológiák és környezetbarát termékek előnyben részesítése. " Környezetvédelmi tudatformáló tevékenység a lakosság körében. " A hatósági szabályozáson keresztül a környezeti állapot és az életminőség javítása. " A települési környezet állapotának figyelemmel kísérése, a megelőzési tevékenység általánossá tétele. " A meglévő természetes élőhelyek védelme és új élőhelyek kialakítása. " Energiatakarékos megoldások alkalmazása. " A civil szervezetek és a lakosság bevonása a döntési mechanizmusba. Kiemelt szerepet kapnak a kutatási és fejlesztési feladatok (K+F), amelyek egy adott időszak problémáinak megoldását biztosítják, de távolabbi célkitűzések megalapozását is elláthatják. A közeledő EU csatlakozás számos szabvány és irányelv bevezetését is jelenti, ezért a K+F tevékenység fokozódása várható, ehhez remélhetőleg egy leendő országos környezetvédelmi K+F program fog keretet adni. A helyi K+F fő irányai a következők:

67


" A környezeti állapot és terhelhetőség kutatásával kapcsolatos műszaki fejlesztés és informatikai háttér megteremtése. " A természeti folyamatok irányának és az emberi beavatkozások hatásmechanizmusának a felmérése. " A már védett és a már védendő területek fenntarthatóságával kapcsolatos kutatások. " A környezet, a gazdaság és a társadalom kapcsolatrendszerének vizsgálata. " Komplex regionális környezetvédelmi kutatásokban való részvétel. B.) A kerettervvel kapcsolatos nemzetközi együttműködés A program egyik kulcskérdése, hogy Miskolc – Magyarország részeként – meg tudjon felelni az EU-csatlakozás feltételeinek. Meg kell találni azt a szükséges alkalmazkodási ütemet és szintet, amely a Nemzeti Környezetvédelmi Programnak és az EU környezetvédelmi előírásainak is megfelel: a város teherbíró képességét is figyelembe véve kiemelt cél, hogy a csatlakozással kapcsolatos tartalmi és formai feladatok megoldása 6 éven belül megtörténjen. A jelenlegi EU tagországokkal és Miskolc testvérvárosaival a környezetvédelem terén is hatékony kapcsolatot kell kialakítani (főleg a hasonló problémákkal küzdő vagy azokon már sikeresen túljutott régiókkal valósítható meg hatékony együttműködés). A nemzetközi pályázatokon Miskolcnak is részt kell vennie. B.) A program pénzügyi háttere A Nemzetközi Környezetvédelmi Programnak megfelelően a magyar környezetvédelmi kiadások 1996-ra elérték a GDP 1%-át. A tervezet szerint ez az érték fokozatosan 1,4%-ra, majd 2000-2002. között 1,7%-ra emelkedik. Ez az az érték, amelyet helyi szinten is érvényesíteni kell a költségvetésben évről évre. A pályázatokon (PHARE, ISPA, stb.) megnyerhető összegeken túl a költségek fedezésére különböző források különíthetők el: a dologi kiadásokra (tanulmánytervek, állapotfelmérések) minden évben költségvetési keretet kell meghatározni. Az önkormányzati környezetvédelmi alapot működtetni és bővíteni kell (a környezetvédelmi bírságokon túl más bevételi forrásokat is fel kell kutatni). A nagyméretű környezetvédelmi beruházásokra szintén külön fejlesztési keretet kell elkülöníteni minden évben. Környezetvédelmi alapítványt kell létrehozni, amelyhez a magánszemélyek jövedelemadójuk 1%-ával járulhatnak hozzá.

68


A miskolci „Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért” alapítvány Az alapítvány célja a társadalmi programokba, közösségi és egyéni tudatba való szerves integráció, a fenntartható fejlődés szellemiségének terjesztése, az ökológiai kultúrára, globális látásmódra történő nevelés – s mindezeken keresztül a fenntartható fejlődés gyakorlatának érvényre juttatása. Öt évvel azután, hogy a Brutland jelentés bevezette a köztudatba a fenntartható fejlődés eszméjét, született meg az alapítvány létrehozásának gondolata. A jelentés gondolatvilágára adott reakcióidő rövidsége Európában is ritkaság volt; az alapítvány a kontinensen másodikként született olyan intézmény volt, amely a fenntartható fejlődés megvalósulását kívánta előmozdítani. Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért alapítványi formában jött létre 1992-ben. A B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat, az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara, Lemb Norbert és a Zöld Akció Egyesület alapította azt a felismerést követve, hogy a természeti erőforrások egyre erőteljesebb pazarlása, az élővilág és az élőhelyek pusztítása, megsemmisítése már az emberiség jövőjét fenyegető folyamat. Természetesen nem elég feltárni a környezet állapotát, tenni is kell az állapot javításáért, ezért volt az egyik legnagyobb kihívás az alapítvány számára a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzattal együttműködve kidolgozott megyei környezetvédelmi program megalkotása. Ebben bizonyítani kellett, hogy a környezet és fejlődés ügye elválaszthatatlan, és a kettő ütköztetése helyett a környezet, a gazdaság és a társadalom minden szegmensét összehangolni képes program is kialakítható.

Az alapítvány részletes feladat-tervezete " Nevelő-oktató szerepkör: Az ökológiai kultúra fejlesztése, a globális szemléletre való nevelés és oktatás előmozdítása. " A fenntartható fejlődés érvényesítéséhez szükséges integrált intézményi struktúra megteremtése. " A régió környezeti állapotának részletes feltárása és széleskörű megismertetése. " Aktív felvilágosító munka annak érdekében, hogy természeti adottságok megőrzésének szükségessége elfogadott gondolattá, gazdasági irányelvvé váljon. " A természeti erőforrások fenntartható használatának kidolgozása és az erre vonatkozó ismeretek gazdasági programokba építése.

69


Az alapítvány közcélú szolgáltatásai Környezeti tanácsadás: A környezeti jogok érvényesítése érdekében 1994. óta működik az alapítvány Környezeti Tanácsadó Szolgálata, amely 1997. óta, állami feladatokat átvállalva, tagja a környezeti tanácsadó irodák országos hálózatának is. A gyors és pontos információszolgáltatást segítő számítógépes adatbázisok naprakészen nyilvántartják a civil szervezeteket, hulladék-feldolgozókat, a környezetbarát termékek gyártóit és forgalmazóit, a megyei erdei iskolákat. Civil szervezetek támogatása: a helyi civil környezetvédő szervezetek támogatása a kezdetektől alapítványi tevékenység. Az alapítványi központ ad helyet a Zöld Akció és a Holocén Természetvédelmi Egyesületnek, a B.-A.-Z. megyei Környezet és Területfejlesztési Közhasznú Társaságnak, valamint a Közép- és Kelet-Európai Biodiverzitás Munkacsoportnak(CEE WEB). Tájékoztatás: a Zöld szemmel című, 1998 óta kéthavonta megjelenő megyei újság a nem szakmai közönség számára is tájékoztatást nyújt az alapítvány tevékenységéről, az aktuális környezeti kérdésekről és a fenntartható fejlődés szemléletmódjáról. Az alapítvány munkatárasai környezetvédelmi multimédiatárat hoztak létre közel 15 000 diafelvétel felhasználásával. Öt év alatt 24 féle témában, 20 000 példányban készültek oktatási segédanyagok: pl. Ökológiai alapismeretek I-II.; Globális problémák; Természetvédelem Magyarországon; Természetvédelmi értékek B.-A.-Z. megyében; Biodiverzitás kalauz; Környezetvédelem. Tematikus továbbképzések, előadások, rendezvények: az alapítvány támogatja a környezeti nevelők átfogó képzését, a résztvevők a környezeti nevelés legjobb módszereivel ismerkedhetnek meg az előadásokon. Felkérésre az iskolai tanórák rendjébe illeszkedve környezeti felvilágosító órákat is tartanak a szervezet munkatársai. A városban, természettől távol élő gyerekek számára rendszeres természetvédelmi táborok állnak rendelkezésre, pl. a Bükki Nemzeti Park területén. Nonprofit szakmai szolgáltatások: a szervezet nonprofit alapon vállalja környezetvédelmi problémák megoldását, fejlesztési tervek kidolgozását, környezetértékeléssel kapcsolatos feladatok ellátását. Mostanáig már hatásvizsgálatok, önkormányzati programok, állapotértékelések tucatjai készültek el ennek a szolgáltatásnak a keretében. Környezetbarát technológiák adatbankja: az Ökológiai Intézet alapvető feladatának tekinti a gazdasági szerkezetváltás során az elavult, környezetkárosító, alacsony anyag- és energiahatékonysággal működő technológiák cseréjének támogatását, katalizálását. Két éven át tartó, mintegy ezer cég megkeresésével járó kutatómunka eredményeként olyan 70


adatbank jött létre, amely felöleli az energiahatékony és a fenntarthatóság kritériumainak megfelelő technológiák szolgáltatóinak többségét – és ma bárkinek a rendelkezésére áll.

Nagyléptékű projektek: „Gömörszőlős, egy fenntartható falu”: A falu önkormányzatának felkérésére az alapítvány olyan faluprogramot hozott létre, amely minden pontjában a fenntartható fejlődés elveire épül. A környezeti értékek megóvása mellett a falu gazdaságának fejlesztését is célul tűzte, ezáltal modellkísérletként alkalmazható nagyobb léptékű, fenntartható fejlődést célul tűző programok kifejlesztésében is. A biodiverzitás megőrzése Közép-Kelet-Európában: Az alapítvány az egyik kezdeményezője volt a Közép-Kelet-Európai Biodiverzitás Munkacsoport létrehozásának. Ezek az országok természeti értékeiket Nyugat-Európánál sokkal jobban megőrizték, ezért helyes gazdálkodással egy közös Európa közkincsévé válhatnának. Egy egységes regionális szervezet révén ezek a területek már a fenntarthatóságból kiindulva csatlakozhatnának az egységes európai gazdasághoz. „A társadalmi részvétel a területfejlesztésben” projekt „A holland MATRA és a magyar Külügyminisztérium támogatásával , a Magyar Természetvédők Szövetségének koordinálásával, a Hulladék Munkaszövetség, levegő Munkacsoport, WWF Magyarország szakmai partnerségével”(Zöld szemmel[2002. 1. szám]p:3) létrejött egy regionális együttműködési hálózat, mely négy régió környezet- és természetvédelmi szervezetét kívánja együttműködésre biztatni. A projekt végrehajtása négy régióban, Észak-Magyarországon az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány munkája keretében történik. Alapvető célok : " A régión belül a társadalmi részvétel hátterének megteremtése " A fenntarthatóság képviselete a regionális fejlesztésben " A fenntarthatóság érdekében regionális tanácsok, ügynökségek munkájának befolyásolása " EU- politika befolyásolása a fenntarthatóság elveinek integrálása érdekében A projekt végére elérendő célok között szerepel többek között civil hálózat, információs pontok létesítése; a környezetvédők folyamatos tájékoztatása; az EU csatlakozás környezetvédelmi hatásairól informálás; nemzeti fejlesztési intézmények tevékenységének ellenőrzése, javaslattétel. Az Alapítvány az Életfa Környezetvédő Szövetség és az Ipoly Unió mintegy száz nem kormányzati szervet (NGO-t) fog folyamatosan tájékoztatni egyrészt egy Regionális kör71


nyezetvédelmi információs és érdekérvényesítési iroda, másrészt regionális EU fórum keretében. A terv része még regionális civil-együttműködés létrejöttének elősegítése; egy ún. regionális monitoring-bizottság létrehozása (melyben a Területfejlesztési operatív program intézkedéseit véleményezik); illetve egy regionális EU hírlevél kéthavonta való megjelentetése és adatlap alapján szervezetek címére kézbesítése.

Az Alapítvány 2001-es évi munkája (a teljesség igénye nélkül) " Környezeti Tanácsadó Iroda: általános lakossági tanácsadói tevékenységet folytat; előadásokat szervez, üléseket tart; sajtótájékoztatót is adott többek között „Fajok és élőhelyek védelme”, illetve „Föld Napja” címmel. Üzemlátogatásokat tett többek között az Észak-magyarországi Vegyiművek Rt. Környezetvédelmi Kft-nél (okt.3.), iletve a DAM Steel Rt-nél (nov. 26). Egyéb rendezvényeken is részt vett, és a médiában is szerepelt , például az Európa Rádió-Zöld Hangok rádiós magazin felelős szerkesztőjeként, vagy az Észak-Magyarországban társszerkesztőként. " Társadalmi részvétel erősítése című alprogram: ipari üzemek lakossági kontrollátogatása, mely országos szinten is érdeklődésre tartott számot, így például a gyárlátogatásokon megjelentek a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület képviselői is. " Civil együttműködés: fórumok, találkozók, Zöld Pók nevű hálózat létrehozása közvetlenebb kommunikáció céljából. A II. Oktatási program keretében előadások tartása; „Hogyan szervezzünk erdei iskolai programot?” című kiadvány szerkesztése. Multimédiás program, mely szorosan kapcsolódik az Ökológiai Intézet oktatási programjához, és együttműködik a megyei oktatási intézményekkel. A program részét képzi a Terra diakatalógus. Emellett készült filmösszeállítás, erdei iskolai adatbázis CD változatának készítése is elkezdődött, és állandóan tart az Ökológiai Alapítvány honlapjának bővítése is. " Környezetinformatikai rendszer-fejlesztés: 2001-ben KAC pályázati források segítségével az Ökológiai Intézet adatbázisainak feldolgozása kezdődött el. Tematikus térségi elemzésekre is sor került a rendszer segítségével. " Környezet- és természetvédelmi vizsgálatok keretében a tájtörténeti térképezés módszertanának kidolgozására került sor.

72


Elismerés: 2001. júniusában az Alapítvány „Környezetünkért Díjat” kapott a Környezetvédelmi Minisztertől. Környezettudatos Irányítás az Egészségesebb Jövőért A Környezet irányítási (és auditálási) rendszer (EMAS Environmental Management System) 1993 óta létezik az EU-ban. Célja az ISO 14001 szabvány előírásaihoz igazodva eszközt nyújtani a környezettudatos irányítás bevezetésére nem csak for profit cégek, hanem nonprofit szervezetek, (pl. önkormányzatok, civil szerveződések) számára is. AZ EMAS 2001-ben megújított formáját Magyarországon is bevezetik. Az uniós csatlakozás időpontjára Magyarországnak is fel kell állítani az EMAS hazai bevezetését elősegítő intézményrendszert. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az Ökológiai Intézet és a Megyei Közgyűlés együttműködése lehetőséget biztosít a települési önkormányzatok számára az EMAS bevezetésére való felkészülésre. A Megyei Környezeti-teljesítmény Minősítő Rendszer (MKMR) az eszköz, amely segíti az önkormányzatokat az első lépések megtételében. Bemutatásával szeretnénk elérni, hogy minél többen ismerjék meg, kialakításának folyamatát. Szeretnénk, hogy a program erényeit és hibáit megismerve a lehető legtöbben kapjanak hatékony eszközt az EMAS saját hatáskörükben történő bevezetésére. 2003-ban internetes fórumot szervezünk, hogy az érintett települési önkormányzatok és más nonprofit szervezetek megfogalmazhassák a témával kapcsolatos kérdéseiket. Mivel minden EU tagállam saját maga alakítja ki a saját EMAS intézményrendszerét. Szeretnénk az érintett települési önkormányzatokkal és más nonprofit szervezetekkel együtt megfogalmazni egy ajánlást a kialakuló Magyarországi EMAS intézmény felé a hazai bevezetés hatékony elősegítésére. AZ ISO 14001 bevezetése a profitorientált cégek erkölcsi és egyre sürgetőbb anyagi érdeke. Az EMAS bevezetése is történhet anyagi érdekből, hiszen a jobb környezeti állapot jó sáfár kezében érték. Azonban az EMAS több ennél. Lehetőség az összehangolt cselekvésre környezetünk érdekében, mely szeretnénk, ha eltartana bennünket, jobbá válásával javítaná életminőségünket, és mely színtere lenne jövőnknek. (www.ecolinst.hu) Zöld Akció Egyesület Miskolc város környezetvédelmi tevékenységében ugyancsak nagy szerepet játszik a Zöld Akció környezetvédelmi egyesület, mely a hagyományos környezetvédelmi tevékenység mellett a természetvédelemre is hangsúlyt fektet. Az egyesület a nemzeti Agrárvédelmi program célkitűzéseihez igazodó tevékenységet indított el, emellett bekapcsolódott a nemzetközi Kárpátok Ökorégió Kezdeményezés programba, ami mintegy ötven szervezetet foglal magába. 73


Tevékenység: " Országos hulladéklerakó felmérés elősegítése. PHARE program keretében támogatást nyert egy országos felmérés lebonyolítására. " Környezeti veszélyforrások felmérése a Bodrogközben " Tájsebészet kampány: kisebb területű illegális lerakók felszámolása " Természetvédelmi táborok, szakmai és nyelvi gyakorlatokkal egybekötve. " Helyi természetvédelmi értékek állapotfelmérése: Miskolc területén folytatódott a védetté nyilvánítási folyamat, például a tapolcai felhagyott kőbánya területének védetté nyilvánítása került a közgyűlés elé. A kérvényt elutasították. " Környezeti nevelési program: előadások, tanulmányi kirándulások

Az Egyesület munkájából „ A környezetvédelmi miniszter 2001. őszén kiadott utasítása szerint a minisztériumhoz tartozó intézményi rendszer épületeiben 2002. januárjától el kell indítani a lehetőségeknek megfelelő szelektív hulladékgyűjtést…Az előzetes egyeztetéseket követően a Humusz és helyi tagszervezete, a Zöld Akció Egyesület vállalta fel a szelektív gyűjtés kialakítását. A lehetőségek felmérését követően egyértelművé vált, hogy egyelőre a papír-és veszélyes hulladék- frakció gyűjtésére van lehetőség. Az előbbit a RWE Umwelt Servises Miskolc Kft. Szállítja el díjtalanul, míg a használt laborvegyszerek, az irodatechnikai és takarítási hulladék kezelését az Új Depónia Kft. Végzi. A maradék szemét…a hagyományos gyűjtőedényzetbe kerül…A használt laborvegyszerek egyedi szállítása/ kezelése mellett , a szárazelem illetve az irodatechnikai és takarítási hulladékok elkülönített gyűjtése folyik…A szelektív hulladékgyűjtés bevezetése környezetkímélőbbé teszi az épület hulladékgazdálkodását. A hasznosítható hulladékok külön gyűjtése jelentős mennyiségű, eddig hagyományos kezelésű hulladék újrahasznosítását képes biztosítani, a veszélyesnek minősülő hulladék elkülönített gyűjtése és szakszerű ártalmatlanítás biztosítása pedig a környezetszennyezés terén játszik fontos szerepet. Az eddigi tapasztalatok szerint a papírhulladék különgyűjtésével 45-50%kal csökkenthető a hagyományos módon elszállítandó szemét mennyisége, így lehetőség nyílik a szemétszállítási szolgáltatás igénybevételének mérséklésére is… Demeter Zoltán Zöld Akció Egyesület elnöke (Szelektív hulladékgyűjtési program az Észak-magyarországi Környezetvédelmi felügyelőség irodaépületében[2002])

74


Miskolci Öko-Kör Az egyesületet 1994-ben alapították, Környezetvédő Diákok baráti Köre néven. 1998-tól közhasznú szervezet. Tevékenység: " környezeti nevelés, tudatos szemléletformálás. Irodáját Miskolc Város Önkormányzata biztosítja. " Terepgyakorlatok; erdei iskola; természetvédelmi táborok; tanulmányutak; tanösvények. " Jeles napok: „Föld Napja a Bükkért” címmel természetvédelmi akció. Víz Világnapján „Fogadj örökbe egy forrást” akció, a MIVÍZ Rt. Támogatásával. " Szelektív hulladékgyűjtés: megegyezés a 2003-tól bevezetésre kerülő szelektív hulladékgyűjtési rendszer megismertetésére, kipróbálására. " Természetvédelmi munkák, pl. görömbölyi homokbánya (gyurgyalag élőhely) védetté nyilvánítása. " Ingatlan fejlesztési, beruházási program: Miskolc a szlovák-magyar eurorégió központjává szeretne válni, ehhez azonban infrastruktúraváltás szükséges. " Nemzetközi szabványok bevezetése: EMAS környezetközpontú irányítási rendszer bevezetésének előkészítése " Fenntartható fejlődés programja: a Megyei Jogú Városok Szövetsége pályázott az Európai Unió Phare-Ecos Ouverture programjához, melynek célja fenntartható fejlődés programjának elkészítéséhez szakmai, módszertani segítséget kapni. Miskolc elnyerte a projektben való részvételi jogot. És az Öko-Kör mint együttműködő civil szervezet működik közre ebben.

Környezetpolitikai célkitűzés: Felzárkózni az Unió átlagához Miskolc város 1992-ben csatlakozott az ICLEI-hez („Helyi Környezetvédelmi Kezdeményezések Nemzetközi Tanácsa”), mely az önkormányzatok környezetvédelmi segítését szolgálja. A város jó kapcsolatokat tart fenn az EU által finanszírozott Regionális környezetvédelmi Központtal is, mely jelentős szakmai támogatást nyújt a partnerkapcsolatok tovább feljesztéséhez.

75


Az „Európai Városok a Klímavédelemért” elnevezésű nemzetközi mozgalomnak Miskolc is tagja, melynek kapcsán a városi szén-dioxid kibocsátás csökkentését tűzte ki célul az Önkormányzat. 2001-től a város tagja a „Környezetbarát beszerzési politika iránt elkötelezett európai önkormányzatok szövetségének” BIGNET is. A Visegrádi négyek együttműködésének keretében egyre erősödő kapcsolatok épülnek ki Kassa- Katowice- Ostrawa- Miskolc között- például a barnamezős iparterületek revitalizációja témakörében tartott szeminárium megrendezése. Az észak-magyarországi régió számára elengedhetetlen fontosságú feladatot jelent, hogy felzárkózzon az Európai Unió átlagához, de ezt csak integrált ágazat- és környezetpolitikával, a környezet és a gazdaság figyelembe vételével lehet megvalósítani. Borsod-megye alacsony csatornaellátottsága még elmarad az országos átlagtól, annak ellenére, hogy ezen a területen az utóbbi években jelentős programok valósultak meg. Az elkövetkező tíz évben Borsod és Heves megyében összesen 150 településen kell megoldani még a szennyvízcsatornázást. Szükséges továbbá területi hulladékgazdálkodási tervek készítése, a környezetvédelmi szempontoknak megfelelő műszaki védelemmel kialakított regionális lerakók építése, a szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása a feladat. Borsod megyében ISPA támogatással két hulladékgazdálkodási rendszer megvalósítása kezdődött el: a Miskolc-térségi és a SajóBódva- völgyi. Így a megye szinte teljes területe lefedésre kerül. Fontos még a levegőtisztaság védelmében lépéseket tenni: a borsodi területen a legnagyobb környezetszennyező iparágak megszűntek, így az adott terület levegőminőségében javulás állt be. közúti közlekedés okozta levegőszennyezés azonban nőtt. E téren a gépjárműpark korszerűsítése hozhat eredményt. Az uniós átlaghoz való felzárkózás környezetbarát anyag-és energiahatékony technológiák telepítését jelenti. Ehhez azonban jelentős beruházásokra van szükség: az északmagyarországi régiónak legalább 250-300 milliárd forintra lenne szüksége. (Gazdasági Tükörkép[2002.november]) EU-támogatással folyó tevékenységek Miskolc város Önkormányzata a Görög Önkormányzatok Központi Szövetségének felkérésére pályázatot nyújtott be 1998. novemberében az EU Bizottság PHARE-ECOS OUVERTURE programjára Londonnal, illetve a görög AGII ANAGIRI városokkal közö-

76


sen. A projekt keretében megvalósult az EMAS (Európai Unió Környezetközpontú és Felülvizsgálati Rendszer) bevezetése. Miskolcon ennek közvetlen és közvetett hatásai miatt a Miskolc Városi Közlekedési Rt. Vesz részt a projektben. Magyarországon az EMAS használata még nem elterjedt, így a miskolci kezdeményezés országos viszonylatban egyedülálló. A projekt lezárására 2002 végén került sor. 2000-től az Európai Bizottság kutatási Főigazgatóságának európai mintaprojektjében, a RELIEF-ben, vesz részt Miskolc egyedül közép-európai városként. Az áruk és szolgáltatások előállításának, használatának, és használat utáni kezelésének környezeti hatásait figyelembe vevő beszerzési eljárás jelentős eredményt érhet el azáltal, hogy elősegíti a legkisebb negatív környezeti hatást előidéző termékek és szolgáltatások kiválasztását. A RELIEF-projekt az ICLEI vezetésével öt ország részvételével egy európai környezetközpontú beszerzési stratégia kialakításán fáradozik. Célkitűzései: " A városok jelenlegi beszerzési eljárásának felmérése " Elemzési módszerek kidolgozása, anyagi kiadások és megtakarítások terén " Információs bázis létrehozása " Környezetközpontú beszerzés elterjesztése, termékfejlesztés európai szinten Miskolc, Nyíregyházával, Debrecennel, Békéscsabával, Szegeddel közösen sikeresen pályázott az Európai Bizottság LIFE alapjához egy regionális biomonitoring hálózat működtetésére. Az öt város és civil szervezetek által létrehozott és működtetett hálózat alkalmas lesz a települések levegőtisztaságának mérésére. A monitor funkciók ellátására alkalmas fafajok kerülnek kiültetésre, illetve dohány és angolperje; ezek alkalmasak ugyanis az ózon és a nehézfémek terhelésének észlelésére. Az Önkormányzat mellett a korábbiakban megismert Öko- Kör civil szervezet vesz részt a munkában, gyűjti össze a mérésekhez szükséges növényi mintákat, és segít az eredmény közzétételében. Ennek a projektnek az összköltsége 886720 Euro, ehhez az Európai Bizottság 50 %-os támogatást nyújt. Az érdemi munka 2002-ben indul. (Tájékoztató Miskolc város környezeti állapotáról[2002])

77


VIII. Összefoglalás:

1. A fenntartható fejlődés fenntarthatósága Lassan 30 éves „A növekedés határai” című, világhírűvé vált tudományos elemzés, amelynek azóta minden negatív jóslata valósággá vált, sőt egy sor újabb riasztó esemény is bekövetkezett. Az emberiség sem a körülötte lévő élőlényekkel, sem önmagával nem él békességben. A világ népességének leggazdagabb 20%-a osztozik a megtermelt jövedelmek több mint 80%-án, és a második 20%-nak is további 12% jövedelemhányad jut, míg a „maradék” 60%-nyi emberiségnek a megtermelt érték néhány %-ával kell beérnie. Egyszerű számítással kideríthető, hogy ha mindenki úgy élne, mint a világnépesség második 20%-a, akkor a teljes népesség a jelenleg lekötött források mindössze 60%-át igényelné. Egy ideális társadalomban ez az „átcsoportosítás”

a

Föld

népességének

60%-

átjuttatná elfogadhatóan jó életszínvonalhoz, miközben a bolygó igénybevétele 40%-kal csökkenne.

6. ábra: A jövedelem-eloszlás egyenlőtlenségei Ilyen jövedelem-újraosztási folyamatok nyilvánvalóan nem zajlanak sehol a világon. Még mindig az a politikusok legfőbb érve, ha a tevékenységükről, annak környezetitársadalmi következményeiről tesznek fel kérdéseket, hogy „megindult a gazdasági növekedés”, és még mindig a GDP a legfőbb gazdasági viszonyszám. Az OECD „Az átmenet irányítása a fenntartható fejlődés felé” című környezetpolitikai stratégiája syerint a kormányok formálisan megállapodtak, hogy a fenntartható gazdasági növekedésnek fenn kell tartania azon környezeti erőforrásokat, amelyeken az összes emberi tevékenység alapul és fenn kell tartania az emberi és társadalmi tőkét is.(Gyulai Iván[2000]) 78


Újra és újra a gazdaság mindenhatóságában való hit bukkan fel, helyenként már a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban, azt kiforgatva is. Ismét a gazdaságtól várják, hogy előállítsa azokat a javakat, amelyekkel a társadalmi és környezeti gondok megoldhatók, sőt a fenti logika szerint a fenntartható gazdasági növekedésnek kell fenntartania a környezeti erőforrásokat is. Egyre több politikus beszél a fenntartható gazdasági növekedésről a fenntartható fejlődés helyett, ezért tartani kell tőle, hogy a gazdasági növekedés mítosza nem szűnik meg olyan könnyen, mint remélték, és még sokáig a természet- és emberközpontú megközelítés útjába állhat. A növekedés a legfejlettebb országoktól kezdve a legszegényebbekig ma is mindent átható „varázsszó”, noha a világon annyi ökológiai és szociális probléma halmozódott fel, hogy a növekedés ára magát a növekedést teszi kérdésessé. 7. ábra: Az 1991-es Meadows modell 10. változata, amely a születésszabályozás és a termeléskorlátozás 1995-től való radikális korlátozása esetén lett volna megvalósítható A folyamatok nem igazolják azt a történelmi reményt, hogy a növekedés gyorsabban oldja meg a létező problémákat, mint ahogyan újakat termel helyette. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy gazdagabb országok sem oldottak meg semmit, vagy ha mégis, azt mások kárára tették. A Meadows-féle világmodell frissebb változatai sem mutatnak több optimizmust, mint a korábbiak. A technikai civilizáció ma próbál globálissá növekedni, de a Föld zárt rendszerén belül véges a rendelkezésre álló tér. A „globális növekedést” a növekedés és a fejlődés téves azonosításának leleplezésével lehet korlátozni. Az alternatívát keresők száma a jelen út elfogadhatatlanságának az érzékelésével 79


egyre gyarapodik, de ma még mindig túlnyomó többségben vannak a problémát komolyan nem vevők, vagy a mindennapjaikat a megszokás kényszerében leélők. A probléma széles körű felismertetése pedig egyre sürgetőbb. A helyzet rossz, de talán még nem reménytelen. A fenntartható fejlődés gondolata a legjobb, ami eddig telt az emberiségtől, és a küzdelem világszerte erősödik. Egyre környezettudatosabb társadalomkép és életfelfogás kezd meghonosodni a fejlett országok fiatalabb generációi között, akik a közeljövőt formálhatják, ezért talán bízhatunk benne, hogy ez az elképzelés megmarad eredeti jelentésében, és időben eléri a célját. 2. Élet egy tisztább, kibővített Európai Unióban Magyarország az április 12-ei szavazással lakossági szinten is kifejezte szándékát, miszerint egy új, immár 25 tagot számláló Európai Unió tagja akar lenni. Mint minden tagállamnak, úgy a magyarságnak is rendkívül fontos érdeke, hogy az Unió így mintegy 170 millióval megnövekedett lakossága, mely 58%-kal nagyobb területen fog élni, környezeti problémáit egységes fellépéssel és minden eddiginél hatékonyabban orvosolja egy tisztább világ érdekében. A közép-kelet európai csatlakozó országok területeinek nagy részét érintetlen erdők borítják. Az ipari központok, valamint a katonai telephelyek viszont erőteljes környezetszennyező tevékenységet folytatnak. A csatlakozó országokra, így hazánkra is- rengeteg feladat hárul környezet- és természetvédelem terén: " Az EU rendelkezik a világon a leginkább részletezett környezetvédelmi, jogi szabályozással. Ezen szabályok betartása egy tisztább világot eredményez hosszú távon, de megvalósításuk rengeteg pénzt követel. A közösség ugyan nyújt támogatásokat, de természetesen ezen pénzek egy részét magunknak kell majd előteremteni. " Fenntartható gazdasági fejlődés, azaz versenyképesség jobb, környezetbarát technológiákkal. A regionális Környezetvédelmi központ (REC) fontos szerepet játszik ebben a folyamatban. Fontos a stratégiai környezeti hatás vizsgálatok alkalmazása, illetve a környezetvédelmi politikák más ágazatokban való elfogadtatása. " A tömeg- és magánközlekedés aránya jelenleg jobb a csatlakozó országokban, mint az EU-ban. Szükség van azonban új projektekre, például a vasúti közlekedés fejlesztése terén. Az EU-nak már van kombinált szállítás ösztönzésére vonatkozó programja, melyet át kell vennie minden csatlakozónak.

80


" Tudatosság növelése: a környezeti és a gazdasági fejlődés nem zárja ki egymást. Van mód egy modern állam létrehozására, melyben megőrizzük az érintetlen tájakat és vidékeket is. A gazdasági globalizáció következtében egyre több és több tennivaló akad nemzetközi szinten, hiszen a problémák megoldásában az országos szintű elképzelések sokszor nem elegendőek. Végső soron a csatlakozó országoknak egy célja kell legyen az Unióval: közösen fáradoznunk egy új, fenntartható világ kialakításán, A „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvének figyelembe vételével a munkát a legkisebb egységnél, a közvetlen környezetünkben kell elkezdeni. Rengeteg tennivalónk van: szinte minden téren fel kell zárkóztatni hazánkat az „európai” szintre, számos környezetvédelmi előírásnak kell megfelelnünk. Miskolc városa jó úton halad- megtalálta a hatékony fellépés módját- az Önkormányzat és a különböző alapítványok, szervezetek közösen fáradoznak a város tisztábbá tételére és Uniós felzárkóztatására, bevonva a munkába az oktatási intézményeket, a diákságot is. Hosszú távú munka ez, melynek végén talán el lehet törölni az évszázados rossz beidegződéseket, és a régi fogyasztói szemlélet szem előtt tartása helyett kialakítani egy új, környezettudatos életstílust, melynek hosszú távon az emberiséget és természetes élőhelyünket, a Földet tekintve a kilátásai csak pozitívak lehetnek.

81


Irodalomjegyzék

1. Albert József-Farkas János: Környezetszociológia

Veszprém, 1998

2. Bándi Gyula (szerk.): Korlátozott fejlődés?

Gondolat, Bp., 1987

3. Borsod-Abaúj-Zemplén megye környezetvédelmi programja 4. Brown-Flavin-French: A világ helyzete

Miskolc, 1999

Föld Napja Alapítvány, 1991

5. Cohen J.E.: Population Growth and Earth’s carrying capacity Science, 1995 6. Dieter Heinrich-Manfred Hergt: Ökológia

Springer Hungarica, Bp., 1994

7. Dr. Bakács Tibor: Európa és a környezetjog Környezetgazdálkodási Intézet, Bp., 1996 8. Dr. Gyulai Iván: A fenntartható fejlődés 9. Easterling, D:A.: Climate extremes

Ökológiai Intézet, Miskolc, 2000 Science, 2000

10. Gadó György szerk.: A természet romlása, a romlás természete Föld Napja Alapítvány, 2000 11. Groombridge, B.: Global biodiversity

Chapman and Hall, London, 1992

12. Kerényi Attlia: Általános környezetvédelem 13. Közösségi környezetvédelmi akcióterv

Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995 Környezettudományi Központ, Bp., 1997

14. Miskolc megyei jogú város környezet- és természetvédelmi keretterveMiskolc, 1998 15. Moser Miklós-Pálmai György: A környezetvédelem alapjai Tankönyvkiadó, Bp., 1992 16. Pomázi I-Szabó T.: A fenntarthatóság felé Környezetvédelmi Minisztérium, Bp. 1997 17. Robert Allen: Hogyan menthetjük meg a Földet?Mezőgazdasági K., Kecskemét, 1984 18. Schneider, S.: A nagy földi laboratórium

Kulturtrade Kiadó, Bp. 1997

19. Szabó Erzsébet Mária: Azienda Italia

AULA,Bp 1994

20. Vida Gábor: Helyünk a bioszférában

Typotex Kiadó, Bp2001

21. Zsolnai László: Ökológia, gazdaság, Etika

Helikon Kiadó,Bp 2001

Újságcikkek, kiadványok 1. „A növekedés ára”

MAGYAR HÍRLAP, 1997, október 18.

2. „EU-projekt indult a miskolci buszokra” ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, 2000. december 19.

82


3. „Felzárkózni az Unió átlagához”

GAZDASÁGI TÜKÖRKÉP, 2002. no-

vember 4. „Ismeretlen ismerős kincsek”

MISKOLCI HÍRMONDÓ, 2000. április

5. „Miben hasonlít az El Nino és a Hernád?”ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, 2000 december 16. 6. „Nem nő tovább Miskolc szeméthegye”ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, 2000. november 29. 7. „Növekedésre és felzárkózásra várva”

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, 2001 január 3.

8. „Sikeresen pályázott Miskolc”

DÉLI HÍRLAP, 2000. november 28.

9. Martinás Katalin: Termodinamika és a fenntartható fejődés ELTE Atomfizikai Tsz. 10. ÖKOLÓGIAI INTÉZET A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT ALAPÍTVÁNY

bemutató füzet

11. Ötletek a fenntartható vidékfejlesztési programok tervezéséhezCEEWEB, Miskolc, 1998 12. Sándor Judit szerk.: Kalauz az Európai Unió Fenntarthatósági politikájához

BAZ

megyei Környezetvédelmi és Területfejlesztési KHT, 2002. 13. Tájékoztató Miskolc város környezeti állapotáról

ÖNKORMÁNYZAT,2002

14. „Szelektív hulladékgyűjtési program az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség Irodaépületében”

ZÖLD SZEMMEL, 2002/1.

Internetes honlapok www.miskolc.hu 2003. március 26. www.kvvm.hu 2003. március 26. www.ecolinst.hu 2003. március 30.

83

A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS A GYAKORLATA

Recommend Documents