A nyúlbecslés gyakorlata

A nyúlbecslés gyakorlata

Jelenleg nincs kötelező módszer a mezei nyúl állománybecslésre, pedig különösen ennél a fajnál lenne a hasznosítás alapja a pontos létszámbecslés. Ugyanakkor vannak kipróbált és a gyakorlatban könnyen, olcsón megvalósítható becslési módszerek. Leginkább az éjszakai reflektoros létszámbecslés (Kovács és Heltay 1985) vált be, aminek a költsége három értékesített mezei nyúl árából fedezhető. Ezt a módszert magunk is több területen, régóta, sikeresen használjuk. A következőkben a gyakorlati tapasztalataink közreadásával szeretnénk segíteni e módszer szélesebb elterjedését.

A becslési útvonalak kijelölése A becslés első lépése, hogy a vadgazdálkodási egység térképén kijelöljük a becslési útvonalat. Minél több útszakaszunk van, annál pontosabban tudjuk megbecsülni az állománysűrűséget. Célszerű legalább 10-12, egyenként legalább 2-3 km hosszú utat kiválasztani. Az útvonalakat úgy kell kijelölni, hogy minél jobban lefedjék a teljes területünket. Minden élőhely olyan mértékben szerepeljen a bejárt mintaterületen, amilyen arányban az egész területen előfordul, hogy ezzel se torzítsuk el a becslésünket (8. ábra). A rosszabb nyulas helyeket is fel kell mérni, mert ha csak a jó területeket járjuk be, akkor túlbecsüljük az állományunkat. A belátható mintaterület a teljes terület legalább 20%-a legyen, hogy ha rosszabbak az útviszonyok vagy csökken a beláthatóság, akkor is elegendő részt járjunk és lássunk be. Az oldalra belátható területet legfeljebb 150 m-nek vehetjük egy-egy oldalon, ezen belül még megfelelő biztonsággal felismerhetők a mezei nyulak, jellegzetes, narancssárga színnel világító szemükről. Az útvonalak kiválasztásánál kerüljük a forgalmasabb, szilárd burkolatú vagy földutakat. Ezeken egyrészt zavarhatjuk a forgalmat, másrészt az utak riasztó hatása miatt kevesebb a nyúl, ami torzítja a becslést. Lehetőleg ne válasszunk olyan földutakat sem, amelyek szegélyén pl. összefüggő fasor vagy nádas A megjelenés eredeti helye: Biró Zsolt és Szemethy László: A nyúlbecslés gyakorlata. Nimród, 98. évfolyam, 2. szám. 2010. február, 14–17. o.

41

YDGELRORJLDLBROYDVRNRQ\YLQGG

8. ábra. A becslési útvonalak Abádszalókon, a Hubertus VT területén AZ ALAPTÉRKÉP FORRÁSA: ORSZÁGOS VADGAZDÁLKODÁSI ADATTÁR

húzódik. Ezek csökkentik a belátható távolságot, ezért itt feleslegesen dolgoznánk. Az útvonalak kiválasztásával csökkenteni kell annak esélyét is, hogy ugyanazt az állatot kétszer számláljuk, ezért az útvonalak nem keresztezhetik egymást, és egymástól legalább 300 m-re kell lenniük. (Így a belátott területek nem fednek át.) Természetesen a becslés zavaró hatása elől menekülve a nyulak eljuthatnak egy másik vonal közelébe, ahol ismét megszámláljuk őket, ezért szerencsésebb a vonalakat még távolabb kijelölni egymástól. A menekülés csökkenthető a helyesen végzett becsléssel, a zavarások mérséklésével. Sokan szeretik pl. a nyúlbecslést dúvadazással összekötni. A túl sűrű megállások, egy terület többszöri végigpásztázása a reflektorral, a lövés, illetve az elejtett állat begyűjtése mind-mind zavarja a mezei nyulakat.

A nyulak számlálása A kijelölt utakon egy, legfeljebb 10-15 km/óra sebességgel haladó autóval kell végigmenni. A vezetővel együtt három vagy négy ember dolgozik, keresőreflektorokkal. A számlálást legalább három, egymást követő éjszakán, február végén vagy március legelején végezzük el, amikor még nincsenek kisnyulak. Három ember figyeli a területet, a negyedik résztvevő pedig diktafonra mondhatja a látottakat. (Bizonyos mobiltelefonok is alkalmasak hangrögzítésre, tehát nem szükséges ehhez külön beruházás.) A hanganyagot később, nyugodt körülmények között lehallgathatjuk, és az elhangzottakat papírra vagy számítógépre rögzíthetjük a számításokhoz. 42


Verekedő nyulak FOTÓ: BLEIER NORBERT

Négy résztvevő esetén mindenkinek csak egy dologra kell figyelnie. A sofőr vezet és az úton lévő nyulakat mondja be, illetve, hogy merre mentek (balra vagy jobbra) azért, hogy azon az oldalon ne számolják meg még egyszer. Egy-egy ember pásztázza a jobb és a bal oldalt. Amikor nyulat látnak, akkor bemondják a diktafonosnak az oldalukat (jobb vagy bal oldal), az észlelt állatok számát és a vegetációt, ahol előfordultak. A negyedik ember a diktafont kezeli. Mivel egy becslés nem becslés, legalább három, egymást követő éjszakán meg kell ismételni. Ki fog derülni, hogy egy-egy alkalommal ugyanazon a területen egészen más mennyiségű nyulat is láthatunk. Kedvezőtlen időjárású éjszakán, amikor nem bújnak elő az állatok, e számlálás alapján jelentősen alulbecsüljük az állományunkat. Máskor lehet, hogy pl. a nyulak véletlen összeverődése miatt, többet számlálunk a valóságosnál. A becslést naplemente után fél órával kezdjük el, amikor a nyulak már aktívak és előjöttek a nappali rejtekhelyekről táplálkozni. Lehetőleg éjfélig fejezzük be a becslést, mert akkor a nyulak elpihennek és kevésbé láthatók. Ha hosszú útvonalunk van, akkor osszuk két részre a területünket, és két jármű, a megfelelő személyzettel, egy időben járja be a két részt. Ugyancsak a nyulak aktivitásának változása miatt, minden nap fordítsuk meg a kezdési pontot. Azaz, ha az első napon az első szakasszal kezdtünk, akkor a második napon az utolsóval kezdjünk. Így minden szakaszon lesznek korai felvételezések és későiek is, amikor már esetleg kevésbé aktívak a nyulak.

43


Az eredmények kiszámítása A többszörös ismétlés és a sok útvonal azért is szükséges, mert minél többször mérjük fel az állományt, annál pontosabb és megbízhatóbb eredményt kaphatunk. A létszámot a becslésekből számolt átlaggal, a pontosságot a szórással jellemezzük. A szórás nagysága az ismétlések számával csökken, a becslés egyre pontosabb lesz. A szórás könnyen kiszámítható ún. tudományos zsebszámológéppel vagy a legtöbb számítógépen Excel programmal. Nem mindegy, hogy a végső populációsűrűségünk 50 mezei nyúl/100 ha és a szórás ± 25 (azaz a populációsűrűségünk valahol 25 és 75 egyed/100 ha között van), vagy 50 nyúl/100 ha ± 5 (azaz 45 és 55 egyed/100 ha között van valahol). A mezeinyúl-állomány nagyságának kiszámítását általánosan a következő egyenletekkel írhatjuk le: 1. Mintaterület nagysága (ha) = útvonalak hossza (m) × belátott távolság (m) : 10 000. 2. Ezen a területen láttunk x db nyulat. 3. Populációsűrűség a mintaterületen (egyed/ha) = látott nyulak száma (db) : mintaterület nagysága (ha). 4. Egyedszám a teljes területen (db) = populációsűrűség a mintaterületen (db/ha) × a teljes terület nagysága (ha). Ha a feldolgozás során a sávos becslést alkalmazzuk, akkor az így belátott terület 1 km vonalhosszon 30 ha lesz: 1000 m × (150 + 150 m) = 300 000 m2 = 30 ha. Azonban nem mindenhol látható be a terület a teljes 150 m-ig. A valódi beláthatóság csökkenni fog a fa9. ábra. A belátható terület alakulása. A fekete sorok, nádasok, bozótosok, épüvonalak az út és a belátható terület két széle. A zöld a belátható terület. Felső terület az elmélet, letek, dombélek stb. miatt, ezért mindenhol érdemes feljegyezni amikor mindkét oldalon a vonal teljes hosszán menetközben vagy akár még a 150-150 m-re látunk. Alsó terület a gyakorlat, becslés előtt, napközben bejárva némely szakaszokon csak 0, máshol 50 vagy a területet, a belátható távolságot 100 m a látótávolság. A teljes terület 20%-ának és annak a szakasznak a hosszát, mintasávokkal való lefedettségénél a valóban amelyen keresztül az a beláthatóbelátott területet kell figyelembe venni ság volt érvényes (pl. 500 m-en keresztül csak 50 m volt a beláthatóság). A feldolgozás során ezekkel a módosított területértékekkel kell kiszámolni a belátott területet, és erre kell majd vonatkoztatni a látott mezeinyúl-mennyiséget (9. ábra). A számítást példával szemléltetjük (1. táblázat): A vonal teljes hossza 1000 m volt. Az egyes darabok hosszát megszorozzuk a belátott távolsággal, és így megkapjuk a ténylegesen belátott területet az adott útvonalra. A jobb oldalon egyszerű a dolgunk, mivel csak egy 0 m-es belátható szakaszunk volt 44


1. táblázat. Az egyik vizsgálati területünkön az egyik szakasz belátható távolságainak alakulása a vonal mentén, jobb és bal oldalon, egy tavaszi becslés során Jobb oldal

Bal oldal

látótávolság (m)

hossz (m)

vegetáció/objektum

150 150 150 150 150 150 0 150

50 150 200 100 50 100 100 250

szántás búzavetés szántás vetés szántás vetés fasor szántás

vegetáció/objektum

tanya gazos-fás búzavetés nyártelepítés legelő tanya szántás fasor szántás nyártelepítés

hossz (m)

50 50 50 250 200 100 50 100 100 50

látótávolság (m)

0 0 150 25 150 0 150 0 150 25

2. táblázat. Az egyik tavaszi állománybecslés populációsűrűség adatai az egyes szakaszokon a jobb és bal oldalon (ahol nem szerepel adat, ott a vonal egyoldalas volt, mert pl. területhatáron ment vagy nem volt belátható) 1. nap

2. nap

3. nap

Vonalak

bal

jobb

bal

jobb

bal

jobb

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 19 20 21 22 23 24 25 26 Átlag

5,3 50,5 9,8 37,4 37,5 16,9

11,3 19,9 31,9 1,9 26,6 6,1 0 7,1 17 24,2 0 42,6 21,1 5 11,4 31,6 0 40 30,8 0 4,8 10,7 4,8 10,4 17,5

23,2 20,5 22 8,9 31,9 6,1 0 10,7 12,7 12,1 4,8 23,3 21,1 1 15,2 28,5 66,7 133,3 0 0 3,2 10,7 9,5 36,4 22,5

13,3 15,3 36,6 21,1 37,7 8,5

29,3 24,2 19,6 50,8 62,5 33,9

34,4 66,7 0 8,7 18,5

11,5 36,4 7,8 17,4 24,7

17,8 37,9 19,6 22,2 37 0 57,1 4 35,9 22,2 24,5

31,2 32,1 23,5 11,1 66,7 7,6 12,7 4 35,9 22,2 26,9

39,5 21,7 44,1 26 31 6,1 13,7 3,6 55,2 30,3 0 54,3 21,1 6,7 15,2 41,1 59,3 53,3 20,5 14,2 40 0 23,8 26 26,9

28,7 48,5 15,5 0 43,2 8,9 37,9 35,3 22,2 81,5 15,2 19 4 30,8 5,6 26,4

45


100 m hosszan, így ott a belátott terület: 900 m × 150 m = 135 000 m2 =13,5 ha. A bal oldalon összesen 50+50+100+100 = 300 méteren keresztül volt 0 m a látótávolság. Továbbá 250+50 = 300 méter hosszan csak 25 m volt, amit láttunk oldalra, és csak a maradék útvonalon volt teljes a látótávolság. Így itt 300 m × 25 m = 7500 m2 = 0,75 ha és 400 m ×150 m = 60 000 m2 = 6 ha, azaz összesen 6,75 ha volt a belátott terület nagysága. A táblázat vonalankénti elkészítése nagyban segíti a megfigyeléseink rendszerezését és elemzését. Példa az állománysűrűség kiszámítására Az előző példánál maradva, ezen a szakaszon az adott napon 5 mezei nyulat láttunk a jobb oldalon, míg a bal oldalon 0 egyedet. Így ezen az úton a mezeinyúl-állomány sűrűsége: jobb oldalon 5 db/13,5 ha = 0,37 egyed/ha, vagyis 37 egyed/100 ha, bal oldalon 0 db/6,75 ha = 0 egyed/ha, vagyis 0 egyed/100 ha. Ezt elvégezzük az összes szakaszra és napra külön-külön, minden napra kiszámoljuk a jobb és bal oldal alapján az átlagos állománysűrűséget. Majd ezekből átlagolva megkapjuk a végső becslést és ennek pontosságát (a szórást) (2. táblázat). A végső állománysűrűség: 24,1 ± 3,7 mezei nyúl/100 ha volt. Vagyis az állománysűrűség valahol 20,4 és 27,8 egyed/100 ha között volt.

Néhány megjegyzés Tapasztalataink szerint ezzel a módszerrel biztosan nem becsüljük túl a nyúlsűrűséget, inkább csak alulbecslés fordulhat elő. Ez azonban biztonságos a hasznosítás szempontjából, hiszen ha ezek alapján számítjuk ki a hasznosítható mennyiséget, akkor nem fordulhat elő túlhasznosítás. A becslések során a növényzetet is érdemes felmérni a vonalak mentén (az egyes kultúrák, gyep, tanya, fás vegetáció hossza az adott útszakasz mentén). Ezt legkönynyebben a becslési útvonalak kijelölése és a napközbeni bejárások alkalmával tudjuk elvégezni. Ekkor amúgy is végigmegyünk autóval a becslési úton, csak annyi a dolgunk, hogy mérjük az egyes növényzeti foltok hosszát az útvonal mellett. Ezt akár az autó napi számlálójával vagy ha van rá mód, akkor GPS készülék segítségével megtehetjük. A kapott adatokat felhasználhatjuk arra, hogy a területünkön lévő élőhelyeket értékeljük a mezei nyúl szempontjából. Ha egyféle növényzetből kevés van a területen (kicsi a területe), de ugyanakkor az éjszakai becslés során más növényzettípusokkal összehasonlítva nagyobb mezeinyúl-sűrűséget láttunk rajta, akkor joggal állíthatjuk, hogy az a területrész a nyúl számára kedvező. Ennek az ellenkezője is igaz: amelyik növényzetből sok van, de kevés a nyúl rajta, az az élőhely rossz a nyúl szempontjából. (Ezt hívják tudományosan élőhelykedveltségnek.) Így az egész területünket minősíthetjük. A becslések ismétlésével észlelhetjük a változásokat, pl. az állomány csökkenését aratás, kaszálás vagy vegyszerezés után. Ennek alapján meg is tervezhetjük, hol kellene állandó vagy ideiglenes vadföldeket létesíteni, élőhelyfejlesztést végezni vagy a nyár 46


folyamán kiegészítő takarmányozást folytatni. Később aztán az élőhelyfejlesztéseink, etetéseink hatékonyságát is mérhetjük ezzel a módszerrel. Még pár szó a technikai részletekről. A kézi reflektorok egyszerű autóreflektorok lehetnek. Ezeket egy-egy rúdra erősítjük, majd hosszú elektromos kábellel és krokodilcsipesszel az autó akkumulátorához vezetjük. Így folyamatos az egyenletes áramellátás. A kábelekbe egyszerű, kétfázisú kapcsolót szerelünk, amivel szabályozzuk a világítást. A reflektorokat oldalra tartjuk ki az autó ablakaiból, és egyenletesen pásztázzuk a területet. Nem szabad nagyon előrevilágítani velük (legfeljebb 45°-ig), mert azzal a vezetőt is zavarhatjuk. Ráadásul idő előtt megvilágítva a nyulakat menekülésre késztethetjük őket, ami ronthatja a számlálásunkat. Ugyanis, ha azt a nyulat meg is számoljuk, a menekülésével magával ragadhat más egyedeket, amelyeket még nem láttunk, és így kiszaladhatnak a belátott sávból. Ezért, ha rávilágítottunk egy nyúlra, akkor gyorsan vegyük le róla a lámpa fénycsóváját és jegyezzük meg, hogy hol volt. Amikor odaértünk mellé, akkor emeljük rá megint a reflektort. A vezető előrefigyel, folyamatosan reflektorral világítva, és az úton megjelenő nyulakat számolja. Másrészt szól a társainak, hogy egy adott egyed merre hagyta el az utat, hogy azt ne számolják meg még egyszer.

47


A nyúlbecslés gyakorlata

Recommend Documents