A hôségriasztás hazai tapasztalatai

Eredeti Közlemények A hôségriasztás hazai tapasztalatai PÁLDY ANNA1, KISHONTI KRISZTINA1, MOLNÁR KORNÉLIA2, VÁMOS ADRIENN3, SZEDRESI ISTVÁN3, GRAMANTIK PÉTER3, CSABA KÁROLY3, BOBVOS JÁNOS3, GOROVE LÁSZLÓ4, BURÁNSZKYNÉ SALLAI MÁRTA5 FODOR JÓZSEF ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT, ORSZÁGOS KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZETE 1 ORSZÁGOS TISZTIFÔORVOSI HIVATAL 2 ÁNTSZ FÔVÁROSI INTÉZETE 3 ORSZÁGOS MENTÔ SZOLGÁLAT 4 ORSZÁGOS METEOROLÓGIAI SZOLGÁLAT 5

Bevezetés A világ tudósainak döntô többsége egyetért abban, hogy megkezdôdött a globális felmelegedés idôszaka. Nemzetközi adatok szerint 1950 és 2003 között a Föld felszínének átlaghômérséklete 13,87 °C-ról 14,52 °Cra növekedett. A fosszilis energiaforrásokból 1950-ben 1612 millió tonna szén jutott a légkörbe, 2003-ban pedig 6999 millió tonna. A viták ma már arra koncentrálódnak, hogy a globális felmelegedés csupán természeti jelenség-e, vagy pedig antropogén hatások következménye is. Valószínû, hogy mindkét tényezô együttesen érvényesül, és kölcsönösen felerôsítik a hatást. A globális felmelegedés következménye a szélsôséges meteorológiai események számának és intenzitásának növekedése, ami a globális és regionális klíma megváltozását eredményezheti. A kedvezôtlen meteorológiai és környezeti események pénzben is kifejezhetô káros hatásai számottevôek. Az évi ingadozások jelentôsek. Az információk nem teljes körûek, de valószínû, hogy több év átlagában a károk, a szükséges védekezés és a helyreállítás költségeinek éves összege eléri a 150-180 milliárd forintot, ami megközelíti a GDP 1%-át. A globális felmelegedés azzal járhat, hogy bizonyos szélsôséges jelenségek gyakoribbá, intenzívebbé válhatnak, és a károk mértéke jelentôsen megemelkedhet. Ezen kívül, vannak még közvetett, idôben elhúzódó és pénzben nem, vagy nehezen kifejezhetô káros hatások is [1]. A Föld éghajlatában bekövetkezô változások befolyásolják az ökoszisztémákat, azok egyedeit, és ezzel együtt az emberi egészséget is. A hatások egy része elônyös is lehet, például az enyhébb telek következtében csökken a téli hideg rovására írható halálozások száma a mérsékelt éghajlati övezetbe tartozó országokban, a forró égövi országokban pedig a további melegedés csökkentheti a betegséget átvivô szúnyogok életképes-

ségét. Összességét tekintve azonban – a tudósok szerint – az egészségi állapotot károsan befolyásolja a klímaváltozás [2]. A klímaváltozás hatásai érzékenyen érintik az emberi szervezetet, nemcsak a krónikus betegeket, idôseket, hanem az egészségeseket is a szélsôséges idôjárási jelenségek gyakoriságának fokozódása következtében, mert a szélsôségek – különösen a hôség – érzékeny, majd sérülékeny állapotot idéznek elô. Hazánkban a figyelem a hôhullámok egészségkárosító hatásaira, az allergén pollentermelô növények pollinációjának sajátosságaira, a kullancsok által terjesztett ecephalitis és Lyme-kór, valamint az UVB sugárzás okozta melanoma morbiditásra összpontosult [11]. Legfontosabb kihívásnak a felmelegedés tekinthetô, amit a hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt bizonyítanak. Az extrém meleg idôjárási események okozta káros egészségi hatások 2003-ban nagyon sok ember halálát okozták Európában. Különösen 2003. augusztus 04.–augusztus 12. között Franciaországban, ahol a francia meteorológiai állomások 2/3-a 35 ˚C-ot meghaladó, a városok 15%-ban 40 ˚C-ot elérô hômérsékletet mértek. Párizsban több mint 10 napig 35 ˚C-nál volt magasabb hômérséklet, és augusztus 11–12-én éjszaka 25,5 ˚C volt az éjszakai minimum hômérséklet. A többlethalálozás 14 802 fô volt 2003. augusztus 1. és augusztus 20. között (3). Szintén nagyon sok ember halálát okozták az extrém meleg idôjárási események Olaszországban is, ahol 3134 fô volt a többlethalálozás 2003. június 1. és augusztus 15. között [4]. A klímaváltozás egészségre gyakorolt hatásainak megelôzésében – nemzetközi tapasztalatok alapján [5], [6], [7], [8] – jelentôs szerepet játszik a „hôségriasztás”. Nemzetközi viszonylatban „hôségriadó tervet” elôször 1981-ben Lisszabon készített, amikor is 1981. június 15-én 63-an vesztették életüket a fôvárosban, és 1906 fô volt a többlethalálozás egész Portugáliában a 99

BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2. SZÁM

43 ˚C maximum hômérséklet következtében. Majd az 1995-ben bekövetkezett hôhullám hatására az Egyesült Államokbeli Philadelphiában állítottak fel „hôségriadó tervet” [9]. Magyarországon a klímaváltozás egészségkárosító hatásainak vizsgálata 2000-ben kezdôdött. A Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (1997–2002) részeként nagy volumenû program keretében került sor elsôsorban a klímaváltozás következtében gyakoribbá és intenzívebbé váló hôhullámok egészségkárosító hatásainak felmérésére. Ezt Budapest halálozási és meteorológiai adatainak összevetésével az 1970–2000 évek közötti idôszakra vonatkozóan végezték el [11]. 2004ben az OKI irányításával kiépítésre került, 2005-ben pedig mûködni kezdett az EU által támogatott PHEWE* kutatási program keretében az idôjárás-egészségi hatás elôrejelzô rendszer Budapesten. A jelen cikkben szeretnénk bemutatni a „hôségriasztó” rendszer 2005. évi mûködése során nyert tapasztalatokat.

felhasználásával dolgoztuk ki, mely, tartalmazza az egészségügyi ellátó rendszerek és a lakosság tájékoztatását is. A felvilágosító tevékenység és a „hôségriasztás” hatékonyságának értékelése céljából 2005. november utolsó hetében telefonos megkeresésen alapuló, 2500 fôs deskriptív felmérésre került sor az öt legnépesebb magyar városban (Budapest, Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs) a 18 éven felüli, telefonnal rendelkezô háztartásban élô lakosok körében. A felmérés során minden városban 500-500 fôt kérdeztünk meg. Az ÁNTSZ Fôvárosi Intézete összegyûjtötte a 2005. június 30.– július 24. közötti idôszak, illetve a hôségriasztás idején 2005. július 28–31. Budapest 13 kórházába a hôséggel kapcsolatba hozható diagnózisokkal (trauma, infarktus, stroke, szülés, kiszáradás, pszichiátriai megbetegedés) sürgôsségi okok miatt felvett betegek adatait. Ennek alapján vizsgáltuk, hogy mely diagnózisok gyakorisága változott meg a hôhullám idején, illetve hogyan alakult a halálozás.

Anyag és módszer

Eredmények

A hôségriasztási modellt a PHEWE kutatási program keretében öt város részére – London, Budapest, Párizs, Róma, Barcelona, – dolgozták ki. A Birmingham-i Egyetem Meteorológiai Tanszéke 1992–2000-re vonatkozó budapesti egészségi és meteorológiai adatsor, valamint a magyar idôjárási elôrejelzési adatok alapján, idôjárás-egészségi hatás elôrejelzô rendszert dolgozott ki és az elôrejelzéseket hozzáférhetôvé tette a magyar fél számára az interneten keresztül. Mivel sem a Meteorológiai Világszervezet (WMO) sem pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem határozta meg egységesen a hôhullám definícióját, így a hômérséklet szignifikáns egészségkárosító hatás vizsgálatának alapján az általunk felállított definíciót használtuk. Budapestre vonatkozóan az 1992–2000. idôszak meteorológiai és halálozási adatainak elemzése alapján definiáltuk a hôhullám kritériumát, amely szerint hôhullámról akkor beszélünk, ha az átlaghômérséklet három napon át meghaladja a 26,5 °C-ot (98% gyakoriság felett mért átlagérték) [8]. Ennek alapján három fokozatú hôségriasztási rendszert dolgoztunk ki. 2004. és 2005 nyarán a birminghami központ és az Országos Meteorológiai Szolgálattól származó elôrejelzések minden munkanapon 9 óráig érkeztek be az Országos Környezet-egészségügyi Intézethez (OKI), amelyek három napos idôintervallumra elôre jelezték az idôjárási viszonyok alakulását és a várható egészségi kockázat mértékét. Ennek alapján mérlegeltük a hôségriasztás egyes fokozatainak elrendelését. Az információ továbbítás folyamatát a 2004. évi tapasztalatok

A hôségriasztás szintjei

* PHEWE 2003–2005, „Prevention of acute health effects of weather conditions in Europe”, EU/QLK-CT-2001-00152SZ. 100

A hôségriasztás egyes fokozatai a hômérséklet szignifikáns egészségkárosító hatásán alapszanak. Budapest 30 éves (1970–2000) halálozási és meteorológiai adatainak idôsoros elemzése szerint a nyáron a hômérséklet 5 °C-os növekedése jelentôsen, mintegy 10–15%kal növeli az összes halálok,valamint a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozások kockázatát [11]. A legnagyobb kockázatnak a szív- és érrendszeri betegségben szenvedô 65 év feletti lakosság van kitéve. Ennek alapján határoztuk meg a hôségriasztás fokozatait: Figyelmeztetô jelzés belsô használatra (1. fok): Amennyiben várhatóan legalább egy napra a halálozás napi értékeinek kb. 15%-os növekedését jelzi elôre a rendszer, a mentôszolgálat felkészülhet a várhatóan megnövekvô betegforgalomra. Ez a kockázat kb. napi 25 °C-os, vagy azt meghaladó középhômérséklet esetén valószínûsíthetô. Készültség jelzés – riasztás a lakosság számára (2. fok): Amennyiben várhatóan legalább három egymást követô napon eléri (vagy meghaladja) a napi középhômérséklet a 25 °C-ot (kb. 15%-os növekedés a napi halálozásban). Ez a fokozat lép életbe akkor is, ha legalább egy napra eléri a napi középhômérséklet a 27 °C-ot, ami pedig kb. 30%-os napi halálozás növekedésnek felel meg. Riadó jelzés (3. fok): Amennyiben várhatóan legalább három egymást követô napon a napi középhômérséklet eléri vagy meghaladja a 27 °C-ot (kb. 30%-os egészségi kockázat növekedés). Ez a kánikula helyzet megfelel a 179/1999. (XII. 10) Korm. rende-

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

Rövidítések OKK-OKI: OMFI: OTH: OMSZ: OMSZ: MMF: PHEWE:

Országos Közegészségügyi Kp. Országos Környezet-egészségügyi Intézete Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet Országos Tisztifôorvosi Hivatal Országos Meteorológiai Szolgálat Országos Mentôszolgálat Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelôség Az idôjárási helyzetek akut egészségkárosító hatásainak megelôzése, 2003–2005 („Prevention of acute health effects of weather conditions in Europe”), EU/QLK-CT-2001-00152SZ.

1. ábra Döntés a hôhullám elrendelésérôl, információáramlás

let 5 § 2. bk. a) pontjában megfogalmazott „rendkívüli idôjárási helyzet”-nek, ami a hivatkozott rendeletben elôírt intézkedések elrendelését indokolja. Idôjárás-egészségi hatás elôrejelzô rendszer mûködése 2005-ben A birminghami központ naponta frissítette az elôrejelzéseket. Ezen kívül az Országos Meteorológiai Szolgálat közvetlenül küldött figyelmeztetést abban az esetben, amikor a következô három napra 25 ˚C feletti középhômérséklet jeleztek. Az OKI az OKK munkaegészségügyi szakembereivel együtt értékelte az információkat, és a hôségriasztás 2. fokozatának elôrejelzésekor (július 26-

án) értesítette az Országos Tisztifôorvosi Hivatalt. Az országos tisztifôorvos ennek alapján július 28–31. idôszakra hôségriasztást rendelt el. A riasztás kiterjedt a fekvôbeteg intézmények várható megnövekvô betegforgalmára, a betegellátás sajátos problémáira, valamint a lakosság tájékoztatására. A riasztás során alkalmazott információs rendszert az 1. ábra mutatja be. Az országos tisztifôorvos értesítette a megyei ÁNTSZ intézeteket, a Fôvárosi Intézet a kapott információt továbbította a Központi Ágygazdálkodási Osztály, valamint a Közegészségügyi Fôosztály felé és Budapest Fôváros Védelmi Bizottság titkársága részére. A Védelmi Bizottság titkársága a kapott információkat és a hôségriasztás elrendelését, a várható kezdô és befejezô nap megjelölésével to101


vábbította a Fôvárosi Önkormányzat érintett osztályai, valamint a Fôvárosi Polgári Védelmi Igazgatóság felé. Ugyanakkor a Fôvárosi Intézet azonnal továbbította a hôségriasztás elrendelésérôl szóló értesítést a fôvárosi kerületi tisztifôorvosok részére, akik felvették a kapcsolatot a helyi önkormányzatokkal, valamint területüket ellátó háziorvosokkal. A Központi Ágygazdálkodási Osztály azonnal továbbította az értesítést a fôvárosi fekvôbeteg ellátó intézmények részére, melyben meghatározásra került a fokozat fenntartásának elôrelátható idôtartama, valamint az intézmények által teendô intézkedésekre vonatkozó, az Egészségügyi Igazgatási és Szakfelügyeleti Fôosztály által elkészített javaslatok is. A hôségriasztáshoz kapcsolódó tájékoztató és felvilágosító anyagok Egészségügyi Igazgatási és Szakfelügyeleti Fôosztály által elkészített javaslatok a kórházi betegellátással kapcsolatosan: •∑ gyakoribb hômérôzés (a testhômérséklet emelkedésének ellenôrzése, illetve annak meggátlása – borogatás, gyakori test lemosás) •∑ a fokozott perspiráció miatt megnövelt folyadékpótlás per os, illetve parenterálisan •∑ gyakoribb ágynemûcsere •∑ a meleget kísérô ájulásos tünetek fokozott figyelemmel kísérése •∑ a hôség miatti bôrkiütések figyelemmel kísérése és annak ellátása ∑•∑ a krónikus betegségben szenvedôk (hypertonia, krónikus vese- és májbetegek, cukorbetegek, stb.) fokozott figyelemmel kísérése ∑•∑ az egyes kórképekben alkalmazott gyógyszerek – a hôség miatt kialakuló – hatásváltozásának figyelemmel kísérése (pl.: béta blokkolók, antihistaminok, antidepresszánsok) ∑•∑ a nem sürgôs mûtétek – a beteggel történt megbeszélés után – esetleges halasztása ∑•∑ az elektrolitok ellenôrzése mindazon betegségekben, ahol a fokozott sóvesztés kockázati tényezôt jelent •∑ a szakmai szabályok figyelembe vételével, a fokozott környezeti hôhatás miatt kerüljön elôtérbe az adott kórképek ellátása ∑•∑ a munkabeosztás ésszerû megszervezése, a munkatársak megfelelô pihenésének biztosítása a túlzott megterhelés elkerülése miatt •∑ az osztályokon szellôztetés a kora reggeli órákban, ventillátorok beállítása, korai sötétítés a déli oldalakon ∑•∑ a súlyos betegek légkondicionált ôrzôben történô elhelyezése ∑•∑ a mûtétre váró esetek légkondicionált elôkészítôben, illetve az ambuláns ellátásra szorulók légkondicionált folyosón történô elhelyezése 102

∑•∑ megfelelô mennyiségû védôital kiosztása az ápoló személyzet és az ápoltak között, ill. a hûtôkapacitás megnövelése ∑•∑ mûszaki ügyelet megerôsítése, a folyamatosan mûködô légkondicionálók meghibásodása esetére Tájékoztatás és javaslatok a lakosság részére Az Országos Tisztifôorvosi Hivatal az alábbi tájékoztatást adta közre a hôségriasztás elrendelésével egy idôben: •∑ A kánikulai meleg, a tartósan magas hômérséklet károsan befolyásolja az egészségi állapotot. Kedvezôtlenül hat mindenkire, de elsôsorban a fizikai munkát végzôk szervezetére, mind a szabadban, mind a zárt térben dolgozóknál. •∑ Az idôsek körében a tartósan magas hômérséklet szív-, érrendszeri panaszokat, okozhat. Ezek jelentkezésekor javasoljuk, hogy haladéktalanul keressék fel kezelôorvosukat. Szívgyógyszereket szedô betegek kérjék ki ezzel kapcsolatban kezelôorvosuk tanácsát. •∑ Az idôsek kánikula idején tartózkodjanak hûvös helyen, kerüljék a szervezetüket terhelô fizikai munkát. Zuhanyozzanak naponta többször langyos vízzel. ∑•∑ A kánikula idején mindenkinek ügyelnie kell a fokozott folyadékbevitelre, szükség szerint a szokásos mennyiség többszörösére is szükség lehet. ∑•∑ Kerüljük a tûzô napon való tartózkodást 11 és 15 óra között, mivel ilyenkor fokozódik a napszúrás veszélye. A káros UVB sugárzás ellen védjük bôrünket napvédô krémmel és megfelelô, világos színû, természetes alapanyagú ruházattal, széles karimájú vagy ellenzôs sapkát, kalapot viseljünk a szemünk védelmére. •∑ Ne hagyjunk kisgyermeket, állatot bezárt gépkocsiban! ∑•∑ A szabadban végzett sportolást is korlátozzuk a reggeli vagy kora esti órákra! •∑ A fizikai munkát végzô dolgozóknál ilyen idôjárási/hômérsékleti viszonyok mellett szükséges, hogy a munkáltatók a munkavállalóik számára igény szerint, de legalább félóránként védôitalként 14–16 °C hômérsékletû ivóvizet vagy azonos hômérsékletû alkoholmentes italt, valamint az elôírtaknak megfelelô pihenôidôt biztosítsanak. A különösen veszélyeztetett célcsoportok (kisgyermekes anyukák, fiatalok, idôsek) részére külön tájékoztató plakátokat készítettünk. A plakátok terjesztése gyermek- és felnôtt háziorvosi rendelôkben, gyógyszertárakban, önkormányzati információs irodákban történt az ÁNTSZ Fôvárosi Intézet és a Fôvárosi Önkormányzat közremûködésével.


2. ábra Idén nyáron júliusban az országos tisztifôorvos hôségriasztást rendelt el országszerte. Hallott Ön errôl? (Forrás: www.marketincentrum.hu)

Elkészült egyéb kommunikációs anyag. Men’s Health Magazin: Védje ki a világvégét! Mentor Média: 15 mp-es reklámszpot (hôhullám) amely 2005. augusztusában 80 alkalommal került vetítésre a National Geographic csatornán. A felsorolt tájékoztató anyagok elektronikus változata felkerült a www.efrirk.antsz.hu/oki honlapra. A rendszer gyakorlati mûködtetésének 2005. évi tapasztalatai Felvilágosító tevékenység hatékonyságának értékelése a 2500 fôs telefonos kikérdezés alapján A lakosság „hôségriasztással” kapcsolatos ismereteit illetôen elmondható, hogy a megkérdezettek valamivel több, mint fele hallott arról, hogy júliusban az országos tisztifôorvos hôségriasztást rendelt el országszerte: leginkább a 30–59 év közöttiek és a magasabb iskolai végzettségûek értesültek errôl (2. ábra). A hôséggel kapcsolatban a megkérdezettek átlagosan 1-2 káros hatást említettek meg. Jellemzôen a 30–59 év közöttiek és a magasabb iskolai végzettségûek értesültek a nyári hôségriasztásról, és általában elégedettek voltak a tájékoztatással. A tartalmi elemeket (informatív jelleg, segített védekezni) a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezôk értékelték inkább (63%), míg a külalakot az alacsonyabb iskolai végzettségûek (55%) tartották fontosabbnak. A megkeresettek 40%-a nyilatkozott úgy, hogy szeretne többet tudni a hôség okozta káros egészségi hatásokról, jellemzôen inkább a nôk és a fiatalabbak igénylik ezt, és elsôsorban a televízión keresztül. Legkevesebben az internetet jelölték meg információs

forrásként, de még ezt is a válaszolók több, mint harmada választotta. A kórházi adatok elemzése 2005. június 30–július 24 és a hôségriasztás idején bekövetkezett (2005. július 28–július 31.) 13 budapesti kórház betegfelvételi adatainak összevetése alapján megállapítottuk, hogy hôhullám idején a viszonyítási idôszakhoz képest kis mértékben nôtt a trauma és kiszáradás miatti felvételek száma, a többi megbetegedés esetén nem volt egyértelmû a tendencia. A halálozás a hôhullám idején több mint 30%-kal nôtt a megelôzô vizsgált napok átlagához képest (3. ábra). Megbeszélés Az idôjárási viszonyok egészségkárosító hatásaira már az 1970-es években is felfigyeltek, azonban nem csak akkor, hanem még az 1990-es években sem volt a kérdés a figyelem elôterében. Ezt bizonyítják a 1. táblázatban szereplô példák. Az utóbbi években több ország is kialakított hôségriasztási rendszert különbözô riasztási küszöbértékek alapján. Például Angliában a hôségriasztás elrendelése akkor történik, ha a nappali hômérséklet eléri a küszöbhômérsékletet (nappal 30 °C, este 15 °C) két egymást követô napon és a közbeesô éjszakán. Párizsban akkor rendelnek el hôségriadót, ha egymást követô három napon a minimum, maximum hômérséklet meghaladja a küszöbhômérsékletet. Portugáliában az ICARO index alapján hôhullámról beszélünk akkor, ha a napi átlaghômérséklet egymást követô két napon meghaladja a 32 °C-ot. Olaszországban a hôségriasztás elrendelése város specifikus. Háromfé103


3. ábra 3. ábra A hôségriasztás tapasztalatai Budapest 13 kórházában, 2005. június 30–július 31.

le modellt dolgoztak ki a hôhullámnak tulajdonítható többlethalálozás becslésére. A városok a szinoptikus klímamodell (Michelozzi, Nogueira, 2004), az ún. küszöbmodell (de’Donato, 2005) és a Poisson regressziós modell (de’Donato, 2005) közül választhatják ki a legmegfelelôbbet. A hôségriasztó rendszerek általában három- illetve négyszintûek. A budapesti háromszintû rendszerhez hasonló az olasz rendszer : Figyelmeztetô, Készültség, Riadó jelzés. Angliában négyszintû rendszer mûködik: Tájékoztató, Figyelmeztetô, Hôhullám, Vészhelyzet. Párizsban is – Angliához hasonlóan – négyszintû a rendszer: Éberség, Elô-figyelmeztetô, Figyelmeztetô, Vészhelyzet. Németországban a figyelmeztetés csak kétszintû: Erôs hôterhelés, Extrém hôterhelés. A hôségriasztó rendszert hazánkban az Országos Környezet-egészségügyi Intézet és az Országos Meteorológiai Szolgálat június 1 – augusztus 31. között mûködteti. Nemzetközi viszonylatban sok helyen a Meteorológiai Szolgálat felelôs a rendszer mûködtetéséért, mint pl. Angliában, Németországban. Portugáliában, Franciaországban és Olaszországban a közegészségügyi intézetek felelôsek a mûködésért. A mû-

(Forrás: ÁNTSZ Budapest Fôvárosi Intézete)

ködés idôtartama eltérô, Angliában június 1 – szeptember 15, Németországban június 1 – szeptember 30, Portugáliában május 15 – szeptember 30. A hôségriasztó rendszer hatékonyságának értékelése egyre fontosabbá válik. Például Portugáliában a rendszer felállításakor a legfontosabb problémaként a lakosság nem idôben történô tájékoztatása merült fel, amiért a média érdektelensége tehetô felelôsé. A 2003. évi hôhullám után a tájékoztatás hatékonyságát újra vizsgálták. Ekkor az információk a médián keresztül a lakosság 90%-át érték el, a leggyakrabban használt médium a TV, majd a rádió és a helyi újság volt. Kevesebb, mint 5% használta az internetet, illetve kevesebb, mint 2% vette igénybe a „zöld vonal” nyújtotta tájékoztatást. Magyarországon is lemértük a 2005. évi tájékoztatás eredményét, melynek során hasonló eredményeket kaptuk, mint a portugálok. Nálunk is legnépszerûbb kommunikációs eszköz a televízió volt – ezt a válaszadók 90%-a jelölte meg. A legkevesebben az internetet választották, de még ezt is a válaszolók több, mint harmada választotta. A hôségriasztás elsô és második fokozatának elrendelése – mely elsôsorban a kockázat tudatosítása mind 1. táblázat

Hôhullám okozta halálesetek Európában az 1970-es 1980-as években Hôhullám

Mortalitás

Hivatkozás

Birmingham, Anglia 1976 London, Anglia 1976 Portugália, 1981 Róma, Olaszország 1983 Athén, Görögország 1987 London, Anglia 1995

10%-al növekedett a halálozás, fôkénta 70–79 éves nôi és férfi lakosok körében. 9,7%-al növekedett a halálozás. Többlethalálozás Portugália: 1906 fô. Lisszabon: 63 fô. Hôguta okozta halálesetek: 65 fô, többlethalálozás 35%. Többlethalálozás >2000.Hôség okozta halálozás: 926 fô, 2690 ember került kórházba. Többlethalálozás 619 fô 8,9%-al növekedett a halálozás.

Ellis et al. (1980) Lye and Kamal (1977) Garcia et al (1999) Todisco (1983) Katsouyanni et al (1988) Rooney et al (1998)

104


az egészségügyi ellátó rendszerben, mind a lakosságban – nincs jogszabályhoz kötve. A riasztás 3. fokozata megfelel a 179/1999 (XII.10) kormányrendelet 5. §. 2 bk. a) pontjában megfogalmazott „extrém idôjárási helyzetnek”. Szükséges azonban a jövôben a részletes teendôk kiegészítô jogi szabályozása. A budapesti egészségügyi intézményektôl, valamint a hôségriasztás rendszerébe bevont fôvárosi együttmûködô partnerek részérôl egyértelmûen pozitív visszajelzéseket kaptunk a „hôségriasztó” rendszer mûködésérôl. Néhány fôvárosi fekvôbeteg ellátó intézménybôl érkezett vélemény szerint: •∑ ∑„A hôségriasztás rendszerének kialakítását és mûködtetését a szakai tapasztalatok alapján megfelelônek tartjuk.” •∑ „Az idôbeni riasztás lehetôvé tette az érintett osztályok valamint a Sürgôsségi Betegellátó Osztály szervezett felkészülését a betegek fogadására.” •∑ „Az idôbeli tájékoztatás mellett a Sürgôsségi Betegellátó Osztály szervezetten fel tudott készülni a betegek fogadására és ellátására.” •∑ „A továbbiakba is igényt tartunk erre a rendkívül jó kezdeményezésre, melyben értesítenek bennünket a különbözô fokozatú hôségriasztásról.” A lakossági felmérés szerint nagy az igény a tájékoztatásra. Az eredmények is alátámasztják, hogy az általános ismeretek hiányosak – a megkérdezettek 25%-a nincs tisztában a hôség okozta káros egészségi hatásokkal. A jövôben tovább kell vizsgálni annak lehetôségét, hogy a leginkább kedvelt információs csatornán, a televízión keresztül hogyan lehet eredményesebben elérni a lakosságot. A globális felmelegedés és az azt követô éghajlatváltozás növekvô kockázatára való tekintettel egyre fontosabbá válik a klímaváltozás egészségre gyakorolt káros hatásainak megelôzése, kivédése, a hatások csökkentése (VAHAVA projekt). Ennek érdekében célszerû „Klíma-egészségügyi Prevenciós Stratégia” kidolgozása, amely a következôket foglalná magában: ∑•∑ Klíma-egészségügyi hálózat létesítésének feladatait, lépéseit •∑ A lehetséges megbetegedések jellemzôinek és megelôzési lehetôségeinek feltárását •∑ ∑A megelôzés elôtérbe állítását, a mentés, betegellátás, rehabilitáció mellett ∑•∑ Társadalmi tudat formálását elôsegítô eszköztár kialakítását. FELHASZNÁLT

IRODALOM

[1] Láng I: A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok, KvVM-MTA-„VAHAVA” projekt összefoglalás, 2006, Budapest, p: 5–6.,

[2] Páldy A, Erdei E, Bobvos J. és tsai: A klímaváltozás egészségi hatásai, Egészségtudomány, 48, 2–3: 220–236, 2004 [3] Hémon D, Jougla E. Surmortalité liée à la canicule d’aou ∆t 2003- Rapport d’étape (1/3). Estimation de la surmortalité et principales caractéristiques epidemiologiques. Paris: Institut national de la santé et de la recherché médicale (INSERM); 25 September 2003. (http://www.sante.gouv.fr/htm/actu/surmort_canicule /avant_propos.pdf) [accessed 10 March 2004] [4] Centro Nazionale de Epidemiologia, Sorveglianza e Promozione della Salute, Ufficio di Statistica. Indagine Epidemiologica sulla Mortalità Estiva. Presentazione dei dati finali (Susanna Conti). Rome: Istituto Superiore di Sanità; 2003. (http://www.epicentro.iss.it/mortalita /presentazione%20mortalità%20estiva2.pdf) [5] J. Tan, Kalkstein, J.Huang et al: An operational heat/health warning system in Shanghai, International Journal of Biometeorology, vol 48., No3., February 2004., p.: 157–162 [6] M. Pascal, K. Laaidi, M. Ledrans et al: France’s heat health watch warning system, International Journal of Biometeorology (2006) 50: 144–153. [7] K.L. Ebi, T.J. Teisberg, L.S. Kalkstein: Heat watch warning systems save lives, American Meteorological Society, 2004, p.: 1067–1073. [8] K. Smoyer–Tomic, D. Rainham et al: Beating the heat: development and evaluation of a canadian hot weather health response plan, Environmental Health Perspectives, vol 109, No 12, december 2001., p.: 1241–1247 [9] C. Koppe., S. Kovats., G. Jendritzky., B. Menne.: Heatwaves: risks and responses, Health and Global Environmental Change, series No.2., WHO, 2004 [10] W. Kirch, B. Menne, R. Bertollini: Extreme weather events and public health responses, WHO for Europe, 2005. in Páldy et al: A hômérséklet és a hôhullámok hatása a napi halálozásra Budapesten, 1970–2000., p.:99–109 [11] Páldy A., Erdei E., Bobvos J.: A klímaváltozás egészségi hatásai, AGRO Füzetek., 2003. 32 szám., p.: 62–77 [12] S. Kovats et al (2003) Heatwaves of August 2003 in Europe: provisional estimates of the impact on mortality (www.eurosurveillance.org) [13] Centro Nazionale de Epidemiologia, Sorveglianza e Promozione della Salute, Ufficio di Statistica. Indagine Epidemiologica sulla Mortalità Estiva. Presentazione dei dati finali (Susanna Conti). Rome: Istituto Superiore di Sanità; 2003 (http://www.epicentro.iss.it/mortalita/ presentazione%20mortalità%20estiva2.pdf) [14] Páldy A, Bobvos J, Vámos A, Kishonti K: Többlethalálozás a nyári hôhullámok idején Budapesten 2001 és 2003 során, Egészségtudomány, 49, 299–310 (2005). [15] Michelozzi: Impact of heat waves on mortality – Rome, Italy, June-August, 2003., MMWR 2004: 53:369–371.

105


A dohányzással összefüggésbe hozható korai halálozás halmozódása és annak szocioökonómiai kapcsolatai Budapesten, 1994–2004. JUHÁSZ ATTILA – NAGY CSILLA – PÁLDY ANNA* Á L L A M I N É P E G É S Z S É G Ü G Y I É S T I S Z T I O R V O S I S Z O L G Á L AT B U D A P E S T F Ô V Á R O S I I N T É Z E T E *FODOR JÓZSEF ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT ORSZÁGOS KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZETE

Összefoglalás Az egészségi állapotot befolyásoló környezeti tényezôk közül a dohányzás az egyik legjelentôsebb kockázati tényezô, mely a világban bekövetkezô halálesetek mintegy tizedében tehetô felelôssé. Sajnálatos, hogy Európában – még az ezredforduló utáni években is – a magyar férfiak és nôk dohányzással összefüggésbe hozható korai halálozási mutatói a legmagasabb mutatók közé tartoztak, illetve mind a két nem esetében a halálozás szintje meghaladta Európai Uniós országok átlagának két és félszeresét. Figyelemfelkeltô, hogy hazánkon belül a nôk körében 2003-ban – a dohányzással szoros összefüggést mutató – tüdôrákos korai halálozás tekintetében Budapesten lehetett megfigyelni az egyik legmagasabb halálozást. Jelen vizsgálat eredményei szerint összességében a budapesti férfiak körében az országos átlagnak felelt meg a légcsô, a hörgô és a tüdô rosszindulatú daganata miatt bekövetkezô korai halálozás, de a nôk körében az országos átlag másfélszerese körüli halálozási többlet volt megfigyelhetô. Megdöbbentô képet kaptunk a tüdôrákos halálozás kerületi szintû elemzésekor. A nôk tüdôrák miatti korai halálozása 5 kerület kivételével (I., II., XVI., XXII., XXIII. kerület) az országos átlag másfél és kétszerese. A fôvárosi férfiak halálozása majdnem minden kerületben az országos szint körülinek bizonyult. A légcsô, hörgô és tüdô rosszindulatú daganatai miatti korai halálozás területi eloszlása mindkét nem esetében szignifikáns kapcsolatot mutatott az alacsony iskolai végzettség, a nem megfelelô lakáskörülmények és a csonka családok arányának Budapest kerületeiben való eloszlásával. A férfiak esetében további pozitív kapcsolat volt kimutatható a munkanélküliek ará106

nyának és az elváltak arányának területi halmozódásával. Fordított területi eloszlás volt kimutatható mindkét nem esetében a társas kapcsolaton alapuló családok (házasság és élettársi viszony együtt) arányának területi eloszlásával. Jelen vizsgálat eredményei rámutattak a – kerületek döntô többségében élô – fôvárosi nôk tüdôrák miatti korai halálozásának halmozódására és felhívták a figyelmet e halálozás halmozódásával kapcsolatot mutató, néhány lehetséges kockázati tényezô feltárására, mely további részletes vizsgálatokat sürget. A talált összefüggések elôsegíthetik helyi szintû, célzott egészségvédelmi-egészségfejlesztési stratégiák tervezését, egészségfejlesztési programok lebonyolítását, melyek kapcsán a dohányzás visszaszorításával a megbetegedési és halálozási viszonyok kedvezôen befolyásolhatók lennének. Bevezetés Az egészségi állapotot befolyásoló környezeti tényezôk közül a dohányzás az egyik legjelentôsebb kockázati tényezô, mely a világban bekövetkezô halálesetek 8,8%-áért tehetô felelôssé. Közismert az is, hogy a dohányzásnak kiemelkedô szerep jut – mint kockázati tényezônek – a szív-érrendszeri és a légzôrendszeri betegségek kialakulásában, valamint a dohányfüst bizonyítottan tartalmaz olyan kémiai rákkeltô anyagokat, melyek felelôsek lehetnek a tüdôrák, az ajak-szájüregi daganatok és egyéb krónikus tüdôbetegségek elôidézéséért [1]. A dohányosok dohányzással összefüggô többlethalálozásának fele a szív-érrendszeri betegségek miatt következik be, továbbá a koszorúér betegség által okozott összes halálozás 30–40%-a tulajdonítható a cigarettázás késôi hatásának [2, 3, 4].


A magyar férfiak és nôk tüdôrák miatti halálozási mutatói a legkedvezôtlenebbek közé tartoznak még jelen pillanatban is Európában. Hazánkon belül pedig a fôvárosi nôk esetében magyar nôk rendkívül kedvezôtlen halálozási szintjének megfelelô volt – még az ezredfordulón is – a halálozás [5, 6]. A budapesti lakosság korai halálozásának területi különbségeit kerületenként a népegészségügyi szempontból jelentôs haláloki fôcsoportok és néhány konkrét halálok – így a dohányzással összefüggésbe hozható haláloki csoport – tekintetében a Szerzôk már eddigiekben is vizsgálták Eredményeik majdnem minden esetben jelezték a „pesti oldal” kerületeiben élô nôk fokozott korai halálozási veszélyeztetettségét [7–14]. E leíró epidemiológiai vizsgálat elkészítésének célja az volt, hogy – a dohányzással leginkább összefüggésbe hozható és egyben leggyakoribb rosszindulatú daganatos haláloknak tekintendô – a légcsô, a hörgô és a tüdô rosszindulatú daganata miatti korai halálozás egyenlôtlenségeit kerületi szinten feltérképezze, valamint vizsgálja e halálok esetében az eltérô társadalmigazdasági-környezeti tényezôk befolyását a halálozás halmozódására. Adat és módszer A dohányzással összefüggésbe hozható korai halálozás nemzetközi összehasonlítása az Egészségügyi Világszervezet Health For All (HFA) adatbázisának standardizált halálozási arányszámai (SHA) alapján történt. A dohányzással összefüggésbe hozható halálokok HFA adatbázis meghatározott defníciója szerint (BNO-10 Nemzetközi Haláloki Közbülsô Névjegyzék alapján) a

következô indikátorok tartoznak: ajak-, szájüreg és garat rosszindulatú daganata (C00-C14), gége-, légcsô a hörgôk és a tüdô rosszindulatú daganata (C32-C34), nyelôcsô rosszindulatú daganata (C15), ischaemiás szívbetegségek (I20-I25), cerebrovasculáris betegségek (I60-I69), idült alsó légúti betegségek (J40-J47. Az Európai Uniós országok átlaga a 2004. május 1. elôtti 15 tagállam lakossága halálozási adatainak átlagát jelentette [5]. A légcsô, a hörgô és a tüdô rosszindulatú daganata miatti korai halálozás Magyarországon belüli területi egyenlôtlenségeinek vizsgálata a Magyar Egészségadattár Standardizált Halálozási arányszámainak segítségével történt [6]. Elemzésre kerültek 1994–2004. között – kerületi szinten – Budapest lakosságának a légcsô, a hörgô és a tüdô rosszindulatú daganata (BNO-X: C33-C34) miatti korai halálozásának területi egyenlôtlenségei. A halandóság területi egyenlôtlenségeinek vizsgálata a standardizált halálozási hányados (SHH) mutató segítségével történt, mely számításához a kerületenkénti állandó lakóhely szerinti létszámadatokat kor és nem szerint, valamint a halálesetek számát kor, nem, kerület, halálok szerinti bontásban, valamint a szükséges országos korspecifikus halálozási arányszámokat a KSH adatforrások felhasználásával a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézete (továbbiakban OKK-OKI) biztosította számunkra. A halandósági különbségek vizsgálatához az indirekt standardizálás módszerét alkalmaztuk, amelyben a viszonyítási alapot az ország nôi lakosságának korspecifikus halálozási arányszámai képezték. A vizsgált népességcsoport korosztályaiban az országos halálozási

1. ábra A DOHÁNYZÁSSAL ÖSSZEFÜGGÉSBE HOZHATÓ korai halálozás* alakulása Magyarországon, Budapesten, Csehországban és az EU országok átlagában, 1979–2003. 107


FÉRFIAK

NÔK

Országos 64,7 SHA /100 000 fô < = 100 < = 88 < = 76 < = 64 < = 52 Min = 40

Országos 20,72 SHA /100 000 fô < = 30 < = 26 < = 22 < = 18 < = 14 Min = 10

Standard: a standard europai 0-64 éves népesség (1976) kormegoszlása

Forrás: Magyar Egészségadattár

2. ábra Magyarország lakosságának LÉGCSÔ, HÖRGÔ ÉS A TÜDÔ ROSSZINDULATÚ DAGANATAI (BNO-10:C33-C34) miatti standardizált halálozása, 2003.

FÉRFIAK

NÔK

SHH magas, p < 0,05 magas, p > 0,05 átlagos alacsony, p > 0,05 alacsony, p < 0,05

3. ábra Budapest lakosságának LÉGCSÔ, HÖRGÔ ÉS TÜDÔ ROSSZINDUALATÚ DAGANATAI (BNO-10 : C33-C34) miatti korai halálozása, 1994–2000.

szint szerint várható halálesetek számát a megfelelô országos korspecifikus halálozási arányszám és a vizsgált korosztályhoz tartozó lakosság évközepi számának szorzata adta. Az egyes korosztályokban várható halálesetek számának korosztályok szerinti összege eredményezi a vizsgált lakosságcsoportban a halálesetek 108

várható számát. Az elemzésben alkalmazott standardizált halálozási hányados (SHH) mutató a vizsgált lakosságcsoportban bekövetkezett halálesetek tényleges számát (T) viszonyítja a halálesetek várható számához (V) százalékos formában [15,16]. Amennyiben a vizsgált népességcsoportban az


SHH = 100,0%, akkor az országos szinttôl nem különbözik a halandóság; SHH < 100,0%, akkor az országos szintnél alacsonyabb a halandóság; SHH > 100,0%, akkor az országos szintnél magasabb a halandóság. Az országos átlagtól való eltérést Z-próbával teszteltük [15,16]. A vizsgált idôszakban a halálozás évi véletlenszerû ingadozásainak csökkentésére stabilizálást [15, 16] alkalmaztunk, azaz többéves (11 éves) idôtartamra összevonva történt az elemzés. Ezen összevonások alapját az évenkénti, részletes korcsoportokra számolt várható esetszámok, illetve tényleges esetszámok képezték. A halálozás és a szocio-ökonómiai faktorok közötti kapcsolatot negatív binomiális regresszióval modelleztük. A kapcsolatot indcidenciasûrûség hányadossal jellemeztük, mely vizsgálatunkban azt mutatja, hogy a modell szerint az adott szocio-ökonómiai faktor 1%-os emelkedése hányszorosára változtatja a halálozást. A hányados hipotézisvizsgálatát α = 5%-os szignifikancia szinten (H0 : ISH = 1) Z-próbával végeztük, konfidencia intervallummal jellemeztük. A modellezést és a hipotézisvizsgálatot Stata for Windows 8.2 statisztikai programmal végeztük [16, 17].

nál kismértékben volt magasabb a belsô pesti kerületek esetében. Az országos szintnél szignifikánsan magasabb halálozást csupán a VIII. és a XXI. kerületi férfiak esetében találtunk (3. ábra, 1. táblázat). 1. táblázat

A légcsô, a hörgô és a tüdô rosszindulatú daganata miatt bekövetkezô korai halálozás miatt legveszélyeztetettebb lakosság halálozása kerületek és nem szerint, 1994-2004. Kerületek

Budapest IV. V. VI. VII. VIII. IX.

Eredmények A magyar férfiak és nôk dohányzás eredetû halálozása a vizsgált idôszakban mindvégig jóval magasabb volt, mint az Európai Uniós országok átlaga. Az utóbbi néhány évben ugyan enyhe csökkenés volt megfigyelhetô, de mindezek ellenére még 2002-ben is az EU átlag két és félszerese körüli volt mind a két nem esetében halálozás (1. ábra). A fôvárosi férfiak dohányzással összefüggésbe hozható halálozása a magyar férfiak halálozási szintjénél jóval alacsonyabb volt, ugyanakkor a fôvárosi nôk halálozása – a rendkívül kedvezôtlen – magyar nôi halálozásnak felelt meg. (1. ábra). Vizsgálatra került a dohányzással leginkább összefüggésbe hozható tüdôrák miatti korai halálozás hazánkon belüli területi eloszlása 2003. évben. Az eredmények jelezték, hogy a fôvárosi férfiak halálozása a magyar férfiak halálozási szintje körülinek bizonyult. A budapesti nôk halálozása pedig – másik öt megyei (Baranya, Tolna, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Nógrád) halálozási szinttel együtt – az országos halálozási szintnél magasabb volt (2. ábra). Budapest kerületi szintû elemzésekor a 15–64 éves nôi lakosság tüdôrák miatti halálozásának vizsgálatakor drámai volt a kép, ugyanis 5 kerület (I, II., XVI., XXII., XXIII. kerület) kivételével az országos átlag 1,5–2-szeresét is meghaladó halálozást tapasztaltunk. A halálozási többlet a kerületek döntô többségében statisztikailag bizonyítható volt. A fôvárosi férfiak tüdôrák miatti korai halálozása az országos átlag körüli vagy an-

X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI.

SHH (%) (zárójelben a halálesetek száma) FÉRFIAK

NÔK

86.9 (4412) 103.1 (281) 68,3* (57) 105.8 (124) 114.9 (188) 115,6* (241) 107.4 (173) 106.9 (249) 63,6* (257) 84,7* (170) 89.1 (277) 80,7* (281) 89.4 (227) 76,7* (178) 88.6 (257) 95.8 (178) 103.1 (206) 115,3* (270)

131,2* (2240) 159,3* (146) 127.9 (39) 164,1* (68) 206,3* (118) 214,9* (151) 179,9* (102) 140,7* (108) 103.4 (149) 157,9* (108) 128,9* (140) 128,4+* (157) 121.4 (103) 112.6 (81) 127,4* (119) 108.07 (67) 158,7* (103) 142,6* (108)

* p<0,05

A légcsô, hörgô és tüdô rosszindulatú daganatai miatti korai halálozás területi eloszlása mindkét nem esetében szignifikáns kapcsolatot mutatott az alacsony iskolai végzettség, a nem megfelelô lakáskörülmények 109


A 15–64 éves lakosság LÉGCSÔ, HÖRGÔ ÉS TÜDÔ ROSSZINDUALATÚ DAGANATAI miatti korai halálozása a fôvárosban, 1994–2004.

FÉRFIAK

NÔK

SHH V. kvartilis IV. kvartilis III. kvartilis II. kvartilis I. kvartilis

Legalább az általános iskola 8 osztályát végzettek aránya a fôvárosban, 2001.

Társas kapcsolaton alapuló családok aránya a fôvárosban, 2001.

% V. kvartilis IV. kvartilis III. kvartilis II. kvartilis I. kvartilis

4. ábra

és a csonka családok arányának Budapest kerületeiben való eloszlásával. A férfiak esetében további pozitív kapcsolat volt kimutatható a munkanélküliek arányának és az elváltak arányának területi halmozódásá-

110

val. Fordított területi eloszlás volt kimutatható mindkét nem esetében a társas kapcsolaton alapuló családok (házasság és élettársi viszony együtt) arányának területi eloszlásával (4. ábra, 2. táblázat).


2. táblázat

A 15-64 éves fôvárosi férfiak és nôk körében a LÉGCSÔ, HÖRGÔ ÉS A TÜDÔ ROSSZINDULATÚ DAGANATAI miatti halálozás halmozódását befolyásoló tényezôk, 1994-2004. Szocio-ökonómiai faktor

Általános iskolát végzettek aránya Munkanélküli férfiak/nôk aránya Félkomfortos lakások aránya Komfort nélküli lakások aránya Társas kapcsolaton alapú családok aránya Gyermekét egyedül nevelô apával/ anyával rendelkezô családok aránya Elváltak aránya

Incidenciasûrûség hányados [95%-os konfidencia intervallum] Férfiak

Nôk

1.027 [1,001-1,054] 1.141 [1,029-1,256] 1.038 [1,012-1,064] 1.046 [1,007-1,086] 0.965 [0,945-0,986]

1.098 [1,059-1,139] -

1.534 [1,168-2,015] 1.005 [1,019-1,083]

1.061 [1,031-1,091] -

1.074 [1,046-1,103] 1.066 [1,018-1,116] 0.946 [0,920-0,971]

Megbeszélés A dohányzás elterjedtségét, illetve az egészségre gyakorolt hatásait tekintve napjainkban súlyos népbetegségnek számít. A dohányzás következményei az egészségre sokrétûek, a dohányzás a szív-érrendszeri betegségek és a rák legjelentôsebb önálló külsô és éppen ezért elkerülhetô kóroki tényezôje [15, 18]. Európában az egyik legmagasabb a magyar férfiak és nôk tüdôrák miatti halálozása, és hazánk viszonylagos helyzete – a minimális csökkenés ellenére – folyamatosan romlott az elmúlt években, hiszen a felnôtt nôk és a tizenévesek körében növekszik a dohányzók aránya [4, 19]. Sajnálatos, hogy az ezredforduló utáni években a magyar férfiak és nôk dohányzással összefüggésbe hozható halálozás szintje mind a két nem esetében meghaladta Európai Uniós országok átlagának két és félszeresét. Hazánkon belül – e témában eddig végzett különbözô hazai epidemiológiai elemzések eredményeinek megfelelôen [7, 11, 20] – a nôk körében 2003-ban a dohányzással szoros összefüggést mutató tüdôrákos korai halálozás tekintetében Budapesten lehetett megfigyelni az egyik legmagasabb halálozást. Eredményeink alapján a fôvárosi nôk körében az országos átlag másfélszerese körüli halálozási többlet volt megfigyelhetô. Megdöbbentô képet kaptunk a tüdôrákos halálozás kerületi szintû elemzésekor, amikor 5 kerület kivételével (I., II., XVI., XXII., XXIII. kerület) az országos átlag másfél és kétszerese körülinek bizo-

nyult a halálozási szint. A fôvárosi férfiak halálozása majdnem minden kerületben az országos szint körülinek bizonyult. A fôvárosi kerületek kétharmadát kitevô, szociálisan és gazdaságilag kedvezôtlenebb helyzetû [21], pesti kerületekben volt megfigyelhetô leginkább a légcsô, a hörgô és a tüdô rosszindulatú daganata miatti korai halálozás halmozódása. Jelen vizsgálat eredményei szerint a tüdôrák miatti korai halálozás területi eloszlása mindkét nem esetében szignifikáns kapcsolatot mutatott az alacsony iskolai végzettség, a nem megfelelô lakáskörülmények és a csonka családok arányának Budapest kerületeiben való eloszlásával. A férfiak esetében további pozitív kapcsolat volt kimutatható a munkanélküliek arányának és az elváltak arányának területi halmozódásával. Fordított területi eloszlás volt kimutatható mindkét nem esetében a társas kapcsolaton alapuló családok (házasság és élettársi viszony együtt) arányának területi eloszlásával. E vizsgálat eredményei ismételten [7,11,22–23] rámutattak a – kerületek döntô többségében élô – fôvárosi nôk tüdôrák miatti korai halálozásának halmozódására és felhívták a figyelmet e halálozás halmozódásával kapcsolatot mutató, néhány lehetséges kockázati tényezô feltárására, mely további részletes vizsgálatokat sürget. A talált összefüggések elôsegíthetik helyi szintû, célzott egészségvédelmi-egészségfejlesztési stratégiák tervezését, egészségfejlesztési programok lebonyolítását, melyek kapcsán a dohányzás visszaszorításával a megbetegedési és halálozási viszonyok kedvezôen befolyásolhatók lennének.

SZAKIRODALOM [1] WORLD HEALTH ORGANIZATION: The World Health Report 2002. http://www.who.ins [2] JÓZAN P.: A halálozási viszonyok fôbb jellemzôi Magyarországon és azok nemzetközi vonatkozásai az 1980as években. A Népegészségügy idôszerû kérdései 1. Literatura Medicina, Budapest 1991. 8–21. [3] BOJÁN F., VARGÁNÉ HAJDÚ P., BELICZA É.: Az elkerülhetô halálozás I. Átfogó tendenciák. Népegészségügy, 1991. 72:187–192. [4] EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ÉS AZ EVSZ EURÓPAI REGIONÁLIS IRODA: ”Reflektorfényben az egészség: Magyarország” Tanulmány, 2000. [5] HFA DATABASE. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen 2000. [6] MAGYAR EGÉSZSÉGADATTÁR, 1985–2003. Országos Epidemiológiai Központ, Budapest 2004.. [7] Közép-Magyarországi Regionális Népegészségügyi Jelentés OEK, Budapest, 2005. [8] NAGY CS.–JUHÁSZ A.–PÁLDY A.–BAKACS M.: A rosszindulatú daganatok miatti halandóság területi egyenlôtlenségei a budapesti nôk körében, 1994–2003. Egészségtudomány, 2005, 3, 178–190. 111


[9] JUHÁSZ A.–NAGY CS.–PÁLDY A.: A Fôvárosi lakosság emésztôrendszeri daganatok miatt bekövetkezô korai halálozásának területi egyenlôtlenségei, 1994–2003. Egészségtudomány, 2005, 4, 270–286. [10] NAGY CSILLA ÉS MTSAI: Budapest lakosságának túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethetô korai halálozása, 1994–2000. Budapesti Népegészségügy, 2003, 1, 20–24. [11] RAJCSÁNYI ÁGNES ÉS MTSAI: A dohányzás, mint kockázati tényezô a fôvárosi lakosság halálozásának alakulásában 1994–2000. Budapesti Népegészségügy, 2003, 1, 15–19. [12] BAKACS MÁRTA ÉS MTSAI: A méhnyak rosszindulatú daganata miatti korai és idôskori halandóság Budapesten, 1986–2000. Budapesti Népegészségügy, 2003, 1, 25–29. [13] BITÓ KATALIN–JUHÁSZ ATTILA–NAGY CSILLA: A magyar nôk emlôrák halálozása az élelmiszerfogyasztás tükrében, 1985–2001. Budapesti Népegészségügy, 2004, 3, 227–235. [14] JUHÁSZ ATTILA ÉS MTSAI: Az emésztôrendszeri daganatok miatti halálozás területi különbségei Budapesten, 1994–2002. Budapesti Népegészségügy, 2005, 1 [15] VARGÁNÉ HAJDÚ P., BOJÁN F.: Demográfiai és epidemiológiai módszerek a népegészségügyben. Literatura Medica Kiadó, Budapest, 1996. [16] V. HAJDÚ P., ÁDÁNY R. (SZERK.): Epidemiológiai szótár Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2003.

112

[17] VOKÓ Z.: Többszörös regressziós módszerek az epidemiológiában DE OEC Népegészségügyi Iskola Jegyzet, Debrecen, 2003. [18] Fontosabb betegségek miatti halandóság területi eloszlása Magyarországon 1986–1997. NEKAP Budapest, 2000. [19] SZILÁGYI T.: Hatékony intervenciók és kommunikáció a dohányzás elleni küzdelemben, Egészségünkért a XXI. században Alapítvány kiadvány Budapest, 2001. [20] Egyes daganatos betegségek miatti halandóság területi eloszlása Magyarországon 1986–1997. NEKAP Budapest, 2000. [21] JUHÁSZ A.–NAGY CS.–PÁLDY A.: Az egészségi állapotot befolyásoló társadalmi és gazdasági tényezôk által meghatározható területi egyenlôtlenségek Budapesten, a 2001.évi népszámlálás adatai alapján. Budapesti Népegészségügy, 2005, 3, 217–229. [22] KOPP M.–SKRABSKI Á.–KAWACHI I.–ADLER N.: Low socioeconomic status of the opposite sex a risk factor for middle aged mortality. J.Epidsemiol. Community Health 2005;59;675–678. [23] BOKOR Á.: Depriváció és szegénység. Rétegzôdés-modell vizsgálat VI., Társadalomtudományi Intézet Budapest 1985.


Néhány társadalmi-gazdasági tényezô befolyása a túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethetô korai halálozás halmozódására Budapesten, 1994–2004. NAGY CSILLA – JUHÁSZ ATTILA – PÁLDY ANNA* Á L L A M I N É P E G É S Z S É G Ü G Y I É S T I S Z T I O R V O S I S Z O L G Á L AT B U D A P E S T F Ô V Á R O S I I N T É Z E T E *FODOR JÓZSEF ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT ORSZÁGOS KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZETE

Összefoglalás Az elmúlt évek nemzetközi és hazai szakirodalmi adatai szerint a túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethetô népegészségügyi problémák tekintetében – így a halálozásban is – hazánk Európában a legkedvezôtlenebb helyzetû országok közé tartozott. Magyarországon belül az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható halálozás esetében Budapest nem tartozott ugyan a legrosszabb halálozással rendelkezô területek közé, azonban az eredmények alapján egyes kerületekben, fôként a nôk körében, jelentôs volt a halálozási többlet. Míg a férfiak esetében alkoholos májbetegség miatt összességében – és majdnem minden kerületben is – az országos átlagnál szignifikánsan alacsonyabb volt a halálozási szint, addig a fôvárosi nôk halálozását szignifikáns halálozási többlet jellemezte. Megdöbbentô volt a kerületek harmadában, kizárólag a „pesti oldal” kerületeiben (IV, VII, VIII, IX, X, XVIII, XX, XXI.kerület) élô nôk – az alkoholfogyasztást egyértelmûen igazoló – alkoholos májbetegségek és májzsugor miatti magas halandósága. Eredményeink szerint az alkoholos májbetegségek miatti halálozás területi halmozódása szignifikánsan pozitív összefüggést mutatott – férfiak és nôk esetében is – az alacsony iskolai végzettség (általános iskola 8.osztálya), a munkanélküliség, a rossz higiénés körülmények (félkomfortos és komfort nélküli lakások) arányával. Továbbá férfiak esetében szintén pozitív volt a kapcsolat az elváltak arányával. Azonban mindkét nem esetében a halálozás halmozódása fordított elrendezôdést mutatott az érettségizettek, valamint a felsôfokú végzettségûek arányával. E vizsgálat eredményei ismételten felhívják a figyelmet Budapest egyes kerületeiben élô nôk kifejezett érintettségére és ez kiindulópontként szolgálhat a ve-

szélyeztetô tényezôk további célzott, részletes, helyi feltárásához. Továbbá a leírt összefüggések elôsegíthetik helyi szinten, a célzott egészségvédelmi-egészségfejlesztési stratégiák tervezését. Bevezetés Az Egyesült Nemzetek Szervezete több mint harminc éve megállapította, hogy az alkoholfüggôségben, illetve az ez irányú veszélyeztetettségben Földünk minden negyedik(!) lakója érintett. A WHO 1980. évi állásfoglalása szerint pedig az alkoholfüggôség – az éhinség után – az emberiség legnagyobb társadalmi és egészségügyi problémáját jelenti [1]. Magyarország, még napjainkban is, a mértéktelen alkoholfogyasztásra visszavezethetô népegészségügyi problémák tekintetében a legkedvezôtlenebb helyzetû országok közé tartozik Európában. Hazánkban még ma is az alkoholizmus jelenti a „tradícionális” szenvedélybetegséget. Hozzáférhetôsége tolerált, fogyasztása azzal is társul, hogy az alkoholizmus betegség jellegét nemcsak a beteg, de gyakran a társadalom és az egészségügy sem ismeri fel. Ismert tény, hogy az alkoholfüggôségben szenvedôk között kifejezett halálozási többlet mutatkozik, ami az egyes haláloki csoportokban a nem alkoholistákénak sokszorosa. Míg az elmúlt három évtizedben Európa legtöbb országában stagnált ( legfeljebb mérsékelten emelkedett) az egy fôre esô alkoholfogyasztás, addig hazánkban ebben az idôszakban megkétszerezôdött ez a mennyiség, az alkoholos májzsugorban meghaltak száma pedig közel 100-szoros gyakoriságnövekedést mutatott [1]. A budapesti lakosság korai halálozásának területi különbségeit kerületenként a népegészségügyi szempontból jelentôs haláloki fôcsoportok és néhány 113


konkrét halálok – így a túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethetô haláloki csoport – tekintetében a Szerzôk már eddigiekben is vizsgálták Eredményeik majdnem minden esetben jelezték a „pesti oldal” kerületeiben élô nôk fokozott korai halálozási veszélyeztetettségét [3–9]. Jelen vizsgálatunk elkészítésének célja az volt, hogy – az alkoholfogyasztást egyértelmûen igazoló – alkoholos májbetegségek és májzsugor miatti korai halálozás egyenlôtlenségeit kerületi szinten feltérképezze és áttekintse e halálok esetében az eltérô társadalmi-gazdasági-környezeti tényezôk kapcsolatát a halálozás halmozódásával. Anyag és módszer A túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethetô korai halálozás nemzetközi összehasonlítása az Egészségügyi VilágszervezetHealth For All (HFA) adatbázisának standardizált halálozási arányszámai (SHA) alapján történt. Az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható halálokok csoportjának képzésekor szintén: HFA) adatbázisának meghatározását vettük figyelembe, mely szerint a következô halálokok tartoztak e csoportba (BNO X. Nemzetközi Haláloki Közbülsô Névjegyzék alapján): a nyelôcsô rosszindulatú daganata (C15), a gége rosszindulatú daganata (C32), alkohol okozta mentális- és viselkedészavarok (F10), alkoholos májbetegség (K70), idült májgyulladás (K73), májfibrosis és májzsugorodás (K74), egyéb májbetegségek (K76), erôszakos (külsô ok szerinti) halálokok (V01Y99). Az Európai Uniós országok átlaga a 2004. május 1. elôtti 15 tagállam lakossága halálozási adatainak átlagát jelentette [10]. Elemzésre kerültek 1994–2004. között – kerületi szinten – Budapest lakosságának alkoholos májbetegségek és májzsugor (BNO-X: K70) miatti halálozásának területi egyenlôtlenségei. A halandóság területi egyenlôtlenségeinek vizsgálata a standardizált halálozási hányados (SHH) mutató segítségével történt, mely számításához a kerületenkénti állandó lakóhely szerinti létszámadatokat kor és nem szerint, valamint a halálesetek számát kor, nem, kerület, halálok szerinti bontásban, valamint a szükséges országos korspecifikus halálozási arányszámokat a KSH adatforrások felhasználásával a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézete (továbbiakban OKK-OKI) biztosította számunkra. A halandósági különbségek vizsgálatához az indirekt standardizálás módszerét alkalmaztuk, amelyben a viszonyítási alapot az ország nôi lakosságának korspecifikus halálozási arányszámai képezték. A vizsgált népességcsoport korosztályaiban az országos halálozási szint szerint várható halálesetek számát a megfelelô országos korspecifikus halálozási arányszám és a vizs114

gált korosztályhoz tartozó lakosság évközepi számának szorzata adta. Az egyes korosztályokban várható halálesetek számának korosztályok szerinti összege eredményezi a vizsgált lakosságcsoportban a halálesetek várható számát. Az elemzésben alkalmazott standardizált halálozási hányados (SHH) mutató a vizsgált lakosságcsoportban bekövetkezett halálesetek tényleges számát (T) viszonyítja a halálesetek várható számához (V) százalékos formában [11–12]. Amennyiben a vizsgált népességcsoportban az SHH = 100,0%, akkor az országos szinttôl nem különbözik a halandóság; SHH < 100,0%, akkor az országos szintnél alacsonyabb a halandóság; SHH > 100,0%, akkor az országos szintnél magasabb a halandóság. Az országos átlagtól való eltérést Z-próbával teszteltük [11–12]. A vizsgált idôszakban a halálozás évi véletlenszerû ingadozásainak csökkentésére stabilizálást [11–12] alkalmaztunk, azaz többéves (11 éves) idôtartamra összevonva történt az elemzés. Ezen összevonások alapját az évenkénti, részletes korcsoportokra számolt várható esetszámok, illetve tényleges esetszámok képezték. A halálozás és a szocio-ökonómiai faktorok közötti kapcsolatot negatív binomiális regresszióval modelleztük. A kapcsolatot indcidenciasûrûség hányadossal jellemeztük, mely vizsgálatunkban azt mutatja, hogy a modell szerint az adott szocio-ökonómiai faktor 1%-os emelkedése hányszorosára változtatja a halálozást. A hányados hipotézisvizsgálatát α=5%-os szignifikancia szinten (H0 : ISH=1) Z-próbával végeztük, konfidencia intervallummal jellemeztük. A modellezést és a hipotézisvizsgálatot Stata for Windows 8.2 statisztikai programmal végeztük [11, 13]. Eredmények A túlzott alkoholfogyasztás miatt a magyar férfi és nôi lakosság korai halálozását 1979–1995 között folyamatos emelkedés jellemezte. Csupán 1995 után volt mindkét nem esetében tapasztalható csökkenés, de még így is a halálozás 2002-ben – szintén férfiak és nôk esetében is – az Európai Uniós országok átlagának (továbbiakban EU átlag) pedig több mint két és félszerese volt. A budapesti férfiak és nôk mértéktelen alkoholfogyasztás miatti korai halálozása az utolsó vizsgált években egyértelmûen csökkenô volt és a férfiaknál jóval alacsonyabbnak mutatkozott a magyar férfiak halálozásától. Sajnálatos, hogy a rendkívül kedvezôtlen magyar nôi halálozásnál is magasabb halandóság volt megfigyelhetô a fôvárosi nôk körében a vizsgált idôszakban (1. ábra).


1. ábra A túlzott alkoholfogyasztás miatti korai halálozás* alakulása Magyarországon, Budapesten, néhány európai országban és az EU országok átlagában, 1979–2003.

Magyarországon belül – megyék szerint – kerületek vizsgáltra az alkoholos veszélyeztetettséget egyértelmûen igazoló alkoholos májbetegségek és májzsugor miatti korai halálozás területi egyenlôtlenségei. A férfiak esetében egy összefüggô Közép-Magyarországi (Nógrád, Pest Bács-Kiskun megye) régióban, valamint Zala megye esetében találtunk az országos átlagtól szignifikánsan magasabb halandóságú területet. Nôk vonatkozásában a szignifikánsan magasabb halálozású összefüggô terület Közép-Magyarország északi részén

FÉRFIAK

volt megfigyelhetô (Nógrád, Komárom-Esztergom, Pest megye és Budapest) (2. ábra). Kiemelendô, hogy míg az alkoholos májbetegségek miatt összességében a budapesti férfiak korai halálozása a vizsgált idôszakban az országos átlaghoz képest szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult (SHH=82,0%; P<0,05), addig nôk körében mintegy 5%-os szignifikáns halálozás többletet találtunk és 109-cel több 15–64 éves fôvárosi nô halt meg ugyanezen idôszak alatt, mint az az országos szint szerint várható lett volna (2. ábra).

NÔK


2. ábra Magyarország lakosságának ALKOHOLOS MÁJBETEGSÉG (BNO-10:K70) okozta korai halálozása, 1994–2000. 115


FÉRFIAK

NÔK


3. ábra Budapest lakosságának ALKOHOLOS MÁJBETEGSÉG (BNO-10:K70) okozta korai halálozása, 1994–2003. 2.táblázat

1. táblázat

Az alkoholos májbetegség okozta korai halálozás miatt legveszélyeztetettebb lakosság halálozása kerületek és nem szerint, 1994–2004.

Kerületek

Budapest IV. VII. VIII. IX. X. XVIII. XX. XXI. p* < 0,05

116

SHH (%) (zárójelben a halálesetek száma) FÉRFIAK

NÔK

82,0* (4866) 106.3 (362) 127,7* (259) 107.6 (278) 112.3 (220) 97.2 (286) 82.9 (276) 126,4* (289) 113,4* (316)

105,1* (2251) 136,8* (162) 163,7* (119) 142,8* (127) 128,3* (91) 130,4* (126) 122,5* (143) 145,2* (117) 136,2* (131)

A 15-64 éves fôvárosi férfiak és nôk körében az ALKOHOLOS MÁJBETEGSÉGEK miatti halálozás halmozódását befolyásoló tényezôk, 1994–2004. Szocio-ökonómiai faktor

Általános iskolát végzettek aránya Szakmunkásképzôt végzettek aránya Érettségizettek aránya Felsôfokú végzettségûek aránya Munkanélküli férfiak/nôk aránya Félkomfortos lakások aránya Komfort nélküli lakások aránya Házasság alapú családok aránya Gyermekét egyedül nevelô apával/ anyával rendelkezô családok aránya Elváltak aránya

Incidenciasûrûség hányados [95%-os konfidencia intervallum] Férfiak

Nôk

1.053 [1,041-1,065] 1.046 [1,025-1,067] 0.901 [0,854-0,949] 0.975 [0,968-0,982] 1.282 [1,226-1,340] 1.071 [1,029-1,115] 1.099 [1,052-1,149] 0.969 [0,955-0,983]

1.065 [1,030-1,100] 1.041 [1,030-1,052] 0.914 [0,864-0,966] 0.98 [0,974-0,986] 1.433 [1,327-1,547] 1.054 [1,025-1,084] 1.078 [1,041-1,117] 0.973 [0,965-0,981]

1.647 [1,085-2,499] 1.075 [1,029-1,123]

1.045 [1,023-1,068] -


Budapesten belül kerületek szerint vizsgálva az alkoholos májbetegségek és májzsugor miatti korai halálozás területi különbségeit a férfiak körében a kerületek döntô többségében az országos átlagnál alacsonyabb, vagy szignifikánsan alacsonyabb halálozás volt megfigyelhetô, azonban figyelemfelkeltô a VII, XX. és XXI. kerületi férfiak körében az országos szinttôl jóval magasabb halálozása (3. ábra, 1. táblázat). Riasztónak tûnt, a kerületek harmadában (IV, VII, VIII, IX, X, XVIII, XX, XXI.kerület) a 15–64 éves fôvárosi nôk halálozási többlete (3. ábra, 1. táblázat).

Az alkoholos májbetegségek miatti halálozás területi halmozódása. szignifikánsan pozitív összefüggést mutatott – férfiak és nôk esetében is – az alacsony iskolai végzettség (általános iskola 8. osztálya), szakmunkásképzôt végzettek, a munkanélküliség, a rossz higiénés körülmények (félkomfortos és komfort nélküli lakások), a gyermekét gyedül nevelô apa/anya arányának területi halmozódásával. Továbbá férfiak esetében szintén pozitív volt a kapcsolat az elváltak arányával. Azonban mindkét nem esetében a halálozás halmozódása fordított elrendezôdést mutatott az érettségizettek, valamint a felsôfokú végzettségûek arányával (4. ábra, 2. táblázat).

A 15–64 éves lakosság ALKOHOLOS MÁJBETEGSÉG miatti halálozása a fôvárosban, 1994–2004.

FÉRFIAK

NÔK

SHH V. kvartilis IV. kvartilis III. kvartilis II. kvartilis I. kvartilis

Legalább az általános iskola 8 osztályát végzettek aránya a fôvárosban, 2001.

Felsôfokú végzettségûek aránya a fôvárosban, 2001.

% V. kvartilis IV. kvartilis III. kvartilis II. kvartilis I. kvartilis

4. ábra

117


Megbeszélés Az alkoholfogyasztás jelentôs helyet foglal el a megbetegedések és halálozások veszélyeztetô tényezôi között, és súlyos terheket ró az egészségügyi rendszerre. Tényként lehet megállapítani, hogy hazánkban a rendszerváltás idejére az egészségügy kapacitását messze meghaladó alkoholos hátterû betegtömeg halmozódott fel, akik betegségtudat hiányában nem kérnek, illetve anyagi hanyatlásuk mellett nem kapnak korszerû egészségügyi ellátást, így sorsuk csakis a születéskor várható átlagos élettartam elôtti halálozás lehet [2, 5, 14]. A nemzetközi adatokból szintén ismert tény, hogy az utóbbi évtizedben az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható halálozás riasztó mértéket öltött Európa néhány országában, közöttük is elsôsorban hazánkban. A magyar férfiak és nôk alkoholizálásra visszavezethetô halálozása 1995.óta ugyan csökkent, azonban még 2002-ben is – minkét nem esetében – az EU átlag mintegy két és félszerese volt. Hazánkon belül az alkoholfogyasztást egyértelmûen igazoló, alkoholos májbetegségek és májzsugor miatti korai halálozás esetében – más vizsgálatok eredményeivel egyezôen [12, 15–16] – egy összefüggô Közép-Magyarországi régióban találtunk jelentôs, statisztikailag igazolt halálozási többletet. A Fôváros nem tartozott ugyan – a megyékkel történô összehasonlításban – a legmagasabb halálozási mutatókkal rendelkezô területek közé, azonban megdöbbentô volt a kerületek közel felében (IV, VII, VIII, IX, X, XVIII, XX, XXI. kerület) élô nôk fokozott alkoholos veszélyeztetettsége. Ezek az eredmények figyelemfelhívóak abból a szempontból, hogy indokoltnak látszik további – kerületi szintû – részletes, célzott vizsgálatok elvégzése. A Fôvároson belül a 2001.évi Népszámlálás adatai alapján néhány társadalmi-gazdasági tényezô által meghatározott területi egyenlôtlenségek már vizsgálatra kerültek, miszerint Budapesten a teljesen iskolázatlan és képzetlen, gazdaságilag inaktív, vagy munkanélküli, özvegy és/vagy elvált népességek a „pesti oldal” kerületi népességei körében voltak fellelhetôk [17]. Jelen vizsgálat eredményei rámutattak, hogy szintén a „pesti oldal” társadalmilag-gazdaságilag kedvezôtlenebb helyzetû kerületeiben volt megfigyelhetô az alkoholos májbetegségek miatti halálozás területi halmozódása is, valamint e halmozódás pozitív összefüggést mutatott – férfiak és nôk esetében is – az alacsony iskolai végzettség (általános iskola 8.osztálya), a munkanélküliség, a rossz higiénés körülmények (félkomfortos és komfort nélküli lakások) arányával. Továbbá férfiak esetében szintén pozitív volt a kapcsolat az elváltak arányával. Azonban mindkét nem esetében a halálozás halmozódása fordított elrendezôdést mutatott az érettségizettek, valamint a felsôfokú végzettségûek arányával. 118

Az alkohol társadalmunkban olyan szinten fonódik össze a mindennapi élettel, hogy az érvényes képnek magába kell foglalnia a társadalom, az adott helyszín, csoport és egyének elemzését, valamint ki kell terjednie arra is, hogy az alkohol milyen szerepet játszik a társadalom kultúrtörténetében, az aktuális történelmi szituációban és a vizsgált populációt jellemzô specifikus szubkultúrális körülmények között [15, 18–21]. Az idült alkoholfüggôségi állapotok közismerten vezetnek testi, pszichés és szociális hanyatláshoz, bár ebben is kétségtelenül jelentôsek az egyéni variációk. A toxikus hatás törvényszerûen rövidíti meg az egészséges életkort, a munkaképes életkort, de magát a biológiai életkort is [1,22]. A megelôzéshez fel kell ismerni a szenvedélybetegségek népbetegség szintû elterjedtségét. A fejlett országok tapasztalatai szerint, a szükséges állami, társadalmi beavatkozások tervezésekor nem hagyhatók figyelmen kívül az egyes haláloki csoportok által okozott társadalmi veszteségek [12, 21]. E vizsgálat eredményei ismételten hívják fel a figyelmet Budapest egyes kerületeiben élô nôk kifejezett érintettségére és ez kiindulópontként szolgálhat a veszélyeztetô tényezôk további célzott, részletes, helyi feltárásához. Továbbá a leírt összefüggések elôsegíthetik helyi szinten, a célzott egészségvédelmi-egészségfejlesztési stratégiák tervezését.

SZAKIRODALOM [1] SZILÁRD J.– DOBRANOVICS I,–TEMESVÁRY B.: A szenvedélybetegségek, az alkoholfüggôség, az agy és a pszichikum Szenvedélybetegségek, 1999, 1, 4–13 o. [2] KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS NÉPEGÉSZSÉGÜGYI JELENTÉS. OEK, Budapest, 2005. [3] NAGY CS.–JUHÁSZ A.–PÁLDY A.–BAKACS M.: A rosszindulatú daganatok miatti halandóság területi egyenlôtlenségei a budapesti nôk körében, 1994–2003. Egészségtudomány, 2005, 3, 178–190. [4] JUHÁSZ A.–NAGY CS.–PÁLDY A.: A Fôvárosi lakosság emésztôrendszeri daganatok miatt bekövetkezô korai halálozásának területi egyenlôtlenségei, 1994–2003. Egészségtudomány, 2005, 4, 270–286. [5] NAGY CSILLA ÉS MTSAI: Budapest lakosságának túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethetô korai halálozása, 1994–2000. Budapesti Népegészségügy, 2003, 1, 20–24. [6] RAJCSÁNYI ÁGNES ÉS MTSAI: A dohányzás, mint kockázati tényezô a fôvárosi lakosság halálozásának alakulásában 1994–2000. Budapesti Népegészségügy, 2003, 1, 15–19. [7] BAKACS MÁRTA ÉS MTSAI: A méhnyak rosszindulatú daganata miatti korai és idôskori halandóság Budapesten, 1986–2000. Budapesti Népegészségügy, 2003, 1, 25–29. [8] BITÓ–JUHÁSZ–NAGY: A magyar nôk emlôrák halálozása az élelmiszerfogyasztás tükrében, 1985–2001. Budapesti Népegészségügy, 2004, 3, 227–235. [9] JUHÁSZ ATTILA ÉS MTSAI: Az emésztôrendszeri daganatok miatti halálozás területi különbségei Budapesten, 1994–2002. Budapesti Népegészségügy, 2005, 1


[10] HEALTH FOR ALL DATA BASE WHO Regional Office for Europe, Copenhagen, 2005. [11] V. HAJDÚ P., ÁDÁNY R. (SZERK.): Epidemiológiai szótár Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2003. [12] VARGÁNÉ HAJDÚ P.–BOJÁN F.: Demográfiai és epidemiológiai módszerek a népegészségügyben. Literatura Medica Kiadó, Budapest 1996. [13] VOKÓ Z.: Többszörös regressziós módszerek az epidemiológiában. DE OEC Népegészségügyi Iskola Jegyzet, Debrecen, 2003. [14] PÉTER Á.: Területi helyzetkép. NETWORK különszám,1999, 1, 11–12. [15] Fontosabb betegségek miatti halandóság területi eloszlása Magyarországon, 1986–1997. NEKAP, Budapest, 2000. [16] ÁDÁNY R.: A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón (Szerk.:Ádány Róza) Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2003.

[17] JUHÁSZ A.–NAGY CS.–PÁLDY A.: Az egészségi állapotot befolyásoló társadalmi és gazdasági tényezôk által meghatározható területi egyenlôtlenségek Budapesten, a 2001.évi népszámlálás adatai alapján. Budapesti Népegészségügy, 2005, 3, 217–229. [18] BESZTUSEV–LADA I.: A XX.század pestise. Alkohológia, 1988, 19, 1. [19] LEVENDEL L.: Magyar Alkoholellenes Akcióprogram. Szenvedélybetegségek, 1994, 2, 111–125. [20] CZEIZEL E.: Alapfogalmak. In.: Czeizel E. (Szerk.) Alkohológiai Kiskönyvtár 5., Medicina Kiadó, Budapest, 1982. [21] SABROE K.–E.: A dánok alkoholfogyasztói tudatossága Szenvedélybetegségek,1995, 1, 7–14 o. [22] NEMESÁMSZKY E.–JUHÁSZ P.: Az alkoholizmus és az alkohol okozta szervi károsodások felmérése laboratóriumi módszerekkel. Lege Artis Medicinae, 1993, 3, 304 o.

119


A daganatos eredetû halálozás 1849-tôl 2005-ig SZABÓ TIBOR*, KEMMER ÉVA*, EDVI TIBOR** * L E V E G Ô S Z E N N Y E Z É S Á LTA L V E S Z É LY E Z T E T E T T E K É R T A L A P Í T V Á N Y, TA P O L C A , * * A E G O N M A G YA R O R S Z Á G B I Z T O S Í T Ó R T. , B U D A P E S T

Bevezetés Eddigi történeti-demográfiai módszerrel végzett vizsgálatainkkal a 18. század közepétôl napjainkig terjedô idôszakból a gyermek és felnôttkori halálozást (7), a fertôzô betegségekbôl származó halálozást (8), valamint a szív-érrendszeri halálozást tekintettük át (9). Most Csesztreg (1275) Orosztony (1225), Páka (1310), Pusztamagyaród (1358), Szentgyörgyvölgy (1275), Zalaszabar (1239) és Zalavár (1019) plebániáihoz tartozó 32 község és lakott település anyakönyvi adatai alapján a daganatos halálozást vizsgáljuk. A mostanáig rendelkezésünkre álló adatok megközelítôen a történelmi Magyarország aktuális népességének 0.5-1%-át reprezentálják. A vezetô halálokok közül a rosszindulatú daganatos megbetegedések fontossága abban van, hogy a szív- és érrendszeri betegségek mögött a második helyre kerültek (2, 3, 4). Az anyakönyvek bevonása a kutatásokba addig mellôzött korok vizsgálatát tették lehetôvé, a demográfusok és a történészek számára is elfogadható elemzési keretet adnak (5). És mindezt több évszázad távlatából, a folytonosság jegyében (6). Vizsgálati módszerek: A történeti szakaszok: Mária Terézia és II. József kora (1740-1790), a felvilágosult abszolutizmus kora (1791–1815), a Szent Szövetség korától a 48-as forradalomig (1816–1848), a 48-as forradalom után a kiegyezésig (1849–1866), a dualizmus kora (1867–1899), az I. világháború idôszaka (1900–1918), az I. és II. világháború közötti évek (1919–1944), a II. világháborút követô 20 év (1945–1966), a 20. század utolsó évtizedeitôl napjainkig (1967–2005) terjedô idôszakok voltak . Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az elôbbi tagolódás mesterséges, mivel nem biztos, hogy a daganatos halálozás szorosan a fenti történeti korokat követi. 120

Az egyházi anyakönyvek magyar nyelven történô vezetésére a „Fölsôbb Rendelés” 1831. június 29-én adott utasítást (11), de az anyanyelv végleges használata csak az 1867-es kiegyezés után vált általánossá, tehát valójában ettôl az idôponttól találhatók halálokok a bejegyzésekben, korábbról legfeljebb csak szórványadatok vannak, azok is fôleg a fertôzô betegségekre vonatkoznak. Az orvosi adatok hiányzó voltát azonban nemcsak a nyelvhasználat, hanem az orvosi ellátás hiányosságai is akadályozták, hiszen az alapellátás kialakítására csak 1856-ban került sor (10). A vizsgált idôszakok fellelhetô daganatos halálozási adatait a ma érvényes Betegségek Nemzetközi Osztályázása (ICD-10) szerint újrakódoltuk (1). Az adatfeldolgozást a Statgraphics Plus Int’l V4.0 Professional System verziójával végeztük. Megbeszélés A daganatos eredetû halálozás 1849-tôl napjainkig terjedô 150 éves intervallumban nagyságrendekkel növekedett. A rákhalálozás jellemzôje, hogy a daganatos betegségek egyre gyakrabban, és egyre több szervet vagy szervrendszert érintôen jelentkeznek. A férfiak és nôk között az elôbbiek hátrányára az összes daganatos halálozásban nyilvánvaló különbségek vannak, de ennek statisztikai bizonyításától eltekintettünk.

Összefoglalás Szerzôk az utóbbi 150 év daganatos eredetû halálozását vizsgálták. Megállapítják, hogy a rákhalálozás egyre gyakrabban jelentkezik, és egyre több szervet vagy szervrendszert érint. A férfi és a nôi nem között a férfiak daganatos halálozása a kedvezôtlenebb.


1. táblázat

Daganatos halálozás férfiaknál Idôtartam:

1849–66

C14 Ajak, szájüreg, garat C15 A nyelôcsôrák C16 Gyomorrák C18 Vastagbélrák C20 Végbélrák C22 Májrák C23 Epehólyagrák C25 Hasnyálmirigy C32 Gégerák C39 Tüdôrák C41 Csontrák C43 Festékes daganat C44 Bôrrák C49 Kötôszövet C61 Prostatarák C67 Hólyagrák C68 Veserák C72 Gerincvelô, ZNS*** C96 Lymphaticus eredet, vérképzôszervek C97 Primertumorok több lokalizációban Σ n… rel.%

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – 2 2 2419 0.008

1867–99

1

3 1 1 3

1900–18

1919–45

2

3

6

20

60 2

1

8

61 4 4 9 1

1

3

1

14 23 4135 0.6

1946–66

8 15

1 7 4

1 1

2

5 32 3356 0.9

12 90 4146 2.2

6 3 16 148 1905 7.8

1967–2005

6 3 95 14 14 37 8 4 35 81 3 1 19 6 4 14 19 147 507 3187 15.9

Σ szumma: daganatos halálozás egy adott idôszakban, n az összes elhunyt, rel. % a daganatos esetek relatív gyakorisága az összes elhúnyt százalékában, *** központi idegrendszer 2. táblázat

Daganatos halálozás nôknél Idôtartam:

1849–66

C14 Ajak, szájüreg, garat C15 A nyelôcsôrák C16 Gyomorrák C18 Vastagbélrák C20 Végbélrák C22 Májrák C23 Epehólyagrák C25 Hasnyálmirigy C32 Gégerák C39 Tüdôrák C41 Csontrák C43 Festékes daganat C44 Bôrrák C49 Kötôszövet C50 Emlôrák C52 Hüvelyrák C55 Méhrák C56 Petefészekrák C67 Hólyagrák C68 Veserák C72 Gerincvelô, ZNS*** C73 Pajzsmirigy C96 Lymphaticus eredet, vérképzôszervek C 97 Primertumorok több lokalizációban Σ n… rel. %

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – 1 1 2443 0.004

1867–99

1900–18

1919–45

1946–66

1

2

3

13 2

36 4

1

6

14 1

1

2

2 6 1 1 1

2 1

2

2

9

8

7 1 17

1

11 29 3777 0.8

4 34 3151 1.1

3 1 45 9

7 20 3 1 3 1

2 13 88 3467 2..53

23 141 1690 8.3

1967–2005

3 52 13 8 23 8 4 3 24 1 1 15 21 1 4 9 17 147 355 3111 11.4

Σ szumma: daganatos halálozás egy adott idôszakban, n az összes elhunyt, rel. % a daganatos esetek relatív gyakorisága az összes elhúnyt százalékában, *** központi idegrendszer 121


IRODALOM [1] International Statistical Classification of Disease and related Health Problems, Tenth Revision, Geneva, WHO, Vol. 1, 1992. © WHO 1992. [2] JÓZAN, P.: A halandóság alapirányzata a 20. században, és az ezredforduló halálozási viszonyai magyarországon. Magyar Tudomány 2002. 48:419–439. [3] KAPRONCZAY, K.: Népesség – Járványok. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2001 évi évkönyve. pp. 423–430. [4] KERTAI, P.: A népegészségügy prioritásai Magyarországon az ezredfordulóig. Népegészségügy 1993. 74:133–156. [5] ROSENTHAL, P-A.: Treize ans de réflexion: de l’histoire des population à la demographie historique francaise (1945–58). Population, 1996. 6: 1211–1237. Cit. ÔRI, P.: A 16. századtól a 19. század végéig tartó idôszakról szóló tanulmányok recenziója. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2000 évi évkönyve. pp. 364–370. In: Kovacsics, J. (ed.): Magyarország történeti demográfiája (896–1995) Millecentenáriumi elôadások. KSH, Budapest, 1997.

122

[6] SZABÓ, T.: A hazai egyházi anyakönyvezés kronológiája. Egyetemes jelentôsége. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok Regnum. Essays in Church History in Hungary. 2000. 12:423–478. [7] SZABÓ, T., KEMMER, É., JANKÓ, L.: A gyermekkori halandóság aránya az összes halálozáson belül, Mária Terézia korától napjainkig. Környezeti Ártalmak és a Légzôrendszer XV. (eds: Szabó, T., Bártfai, I., Somlai, J.) IQ Nyomda Zalaegerszeg, 2005. II. ISBN 963 04 3904 2 Ö. pp. 289–292. [8] SZABÓ, T., KEMMER, É., EDVI, T.: A felnôttkor elérésének esélyei Mária Terézia korától napjainkig. A fertôzôbetegségekbôl eredô halálozás 1849-tôl 2005-ig. Budapesti Népegészségügy 2006. 37:60–62. [9] SZABÓ, T., KEMMER, É., EDVI, T.: Cardiovascularis mortalitás 1849–2005. Budapesti Népegészségügy 2006. 37:63–65. [10] SZILVÁS, R.: Adatok Zala megye egészségügyérôl. Környezeti Ártalmak és a Légzôrendszer 2005/II. (eds: Szabó, T., Bártfai, I., Somlai, J.) IQ nyomda, Zalaegerszeg 2005. pp. 309–321. [11] Zalavári Plebánia Anyakönyve 1807–1873. p. 30.

A hôségriasztás hazai tapasztalatai

Recommend Documents