Aquila L X X X — L X X X I . 1973—197'!
A MADARAK
ELTÉRŐ VISELKEDÉSI F O R M A I
KÜLÖNBÖZŐ
FÖLDRAJZI TER ÜLETEKEN Dr.
Kere
András
A m a d a r a k bizalmassága az emberhez n e m urbanizációs kérdés, bár s z o r o san összefonódik azzal. Már H U X L K V (1947, 1948) és G E Y R (1950) foglalkoz tak vele. Vizsgálataikat a z o n b a n elsősorban Európa egy részére szűkítették. H a a z o n b a n a n y u g a t - és kelet-európai populációk viselkedésében mutatkozó különbségeket keressük, ezen a téren is találkozhatunk eléggé feltűnő jelensé gekkel. A tőkés réce (Anas platyrhynchos Linné, 1758) esetében Európa-szerte is mert, hogy szívesen látogatja a díszparkok t a v a i t , melyeken récéket tárta nak. E b b e n az esetben tehát n e m a földrajzi különbség a feltűnő jelenség, h a n e m az a tény, hogy u g y a n a z o n réce, mely az említett t a x a k o n teljesen szelíd, megőrzi alaptulajdonságait, p l . vonulási ösztöne nem csökken. í g y a b u d a p e s t i Állatkertben gyűrűzött tőkés réce Bulgáriában került kézre. A m i n t ismét kikerül a s z a b a d b a , a szokott óvatosságot tanúsítja. Budapesten pél dául nemcsak az átvonuláson látogatja meg az Állatkert tavát, hanem ott költ is, a h o g y a n C E R V A t ö b b ízben említette, hogy a magas Szépművészeti Múzeum tetőzetén is költött egyik évben, és innen sikerült fiókáit az Állat kert tavára vezetnie. A z állatkerti tőkés récék rendszeresen kijárnak a Dunára, és ezeken jól tapasztalható a viselkedésben mutatkozó különbség. A bizalmasságban előfordulhat eltolódás is. Közismert tény, hogy a dan kasirályokat (Larus ridibundus Linné, 1706) akár Genfben, Münchenben, Prágában stb. vagy Budapesten is, télen etetni szokták a folyók hídjairól, a t a v a k partján. A z 1940-es években kezdték a dankasirályok felkeresni a D u n a - p a r t i házak ablakait és erkélyeit, ahol etették őket. 1 9 7 0 / 7 1 tele óta nagy csapatokban lepik e l az Állatkert kis tavát, de a Dunához járnak éjszakázni, u g y a n e z e n télen megjelentek a Vérmező körüli házaknál is. A következő évben rendsze resen pihentek népes csapatai a N a p h e g y sportpályáján, és a környéki há zak a b l a k a i b a n is etették őket. Tehát m i n d j o b b a n húzódtak Budapest bel területére. Mindezek még, mint m o n d t u k , csak a n n a k a bizonyítékai, hogy u g y a n a z o n madár más körülmények közt, más terepen, másként viselkedik. A sirályok esetében a z o n b a n egy lépést tehetünk előre, mert a dankasirályokkal a D u n a felett vonulási időben, főleg nyár végén és ősszel együtt s z o k t a k járni az ezüst sirályok (Larus argentatus P o n t o p p i d a n , 1763) is. A z ezüstsirályok a tengeri kikötőkben az a t l a n t i és pontusi p a r t o k o n egyaránt, az épületek tetejéről lesik a táplálkozási lehetőséget, s ott pihennek. A D u n a felett főként a Feke te-tengeri alfaj (Larus argentatus pontirus S t e g m a n , 1934) érkezik. Ezeket magam is megfigyelhettem C o n s t a n z a épületein 1973 májusában, ahol fész169
kelnek is. B u d a p e s t e n v a g y a D u n a m e n t i városokban a z o n b a n még senki sem figyelt meg ezüstsirályt épületen, sem B u d a p e s t belterületén. U g y a n c s a k megfigyeltem o l y a n fajokat a budapesti Állatkert t a v a part ján, m e l y e k városi területen nemigen m u t a t k o z n a k és a szabadban rendkívül óvatosak. E z e n megfigyelésem lényege a z o n b a n az — sajnos feljegyzéseim a háború alatt elégtek —, hogy a billegető cankó (Actitis hypoleucos Linné, 1758) közvetlenül a járókelők lábai előtt keresgélt, és még az a u t o m a t i k u s a n forgó locsolószerkezet sem r i a s z t o t t a el, a n n a k hatósugarában is szalad gált. 1956. V I I I . 25-én S C H M I D T és S T E R B E T Z (1959) is megfigyelték, hasonló an az erdeti cankót (Tringa ochropus Linné, 1785) is 1956. I X . 2-án, m a g a m a pettyes vízicsibét (Porzana porzana Linné, 1766). Alapjában véve mindezek az esetek még csak a különböző ökológiai kö rülmények közti gyors szokásváltoztatásra példák. Valódi földrajzi különb ségeket a költőinadarak sorában k e l l keresnünk. Első és legkifejezőbb példát szolgáltatja a vízityúk (Oallinula chloropus Linné, 1758). Még nem eldöntött kérdés, v a j o n alfajilag különbözik-e a n y u gat- és kelet-európai populáció. Viselkedésében lényegesen eltér a kettő, mert míg Angliában v a g y Franciaországban stb. a vízityúkot ott találjuk m i n d e n falu széli pocsolyában v a g y városi p a r k b a n , a d d i g p l . Magyarorszá gon a l a k o t t helyek környékét kerüli. A z előbbire vonatkozó feledhetetlen élményem a I X . Nemzetközi Madártani K o n g r e s s z u s alkalmával 1938. má jusában volt R o u e n b e n . A h e l y i b o t a n i k u s k e r t b e n lezajlott fogadáson k a t o nazenekar várt, m e l y egy 5 — 6 m átmérőjű betonmedencénél helyezkedett e l . A medence közepén álló köveken fészkelt a vízityúk, és költésében sem a zenekar, sem a nagyszámú érdeklődő sem z a v a r t a , még hordott, is fészek anyagot ez alatt az idő alatt, sőt még etette is a hím a tojót. Magyarországon ez szinte elképzelhetetlen. Talán egyetlen kivétel v o l t g y a k o r l a t o m b a n Hévíz, de itt is a közelükben úszó fürdőzők elől a kis nádasba menekült a tündér rózsa-levelekről, m e l y e k e n keresgélni szokott, mígnem 1953/54 telén az állo mány szelídsége áldozata lett. Hasonló példa az örvös g a l a m b (Columba palumbus Linné, 1758) mely L o n don, Párizs és más n y u g a t i nagyvárosok p a r k j a i n a k közismerten a n n y i r a szelíd m a d a r a , hogy sokszor kézből is etethető. Magyarországon legfeljebb csak kis számban m u t a t k o z i k a p a r k o k b a n átvonulás idején, az emberrel szemben b i z a l m a t l a n . B u d a p e s t e n sokáig ezt a szerepet a gerle (Streptopelia turtur Linné, 1758) töltötte be, mely éppen o l y a n ritkán m u t a t k o z i k a n y u gati városokban, mint nálunk az örvös g a l a m b . A gerle 1930 körül még a kör utak fáin is költött, p l . Múzeum-kőrúton az egyetem épülete előtt, de sokfelé a p a r k o k b a n is, míg nem meg jelent a balkáni gerle (Streptopelia decaocto Frivaldszky, 1838). 1 9 4 5 - 5 0 között zajlódott le az a változás ( K E V E , 1950), hogy a két faj felváltotta egymást, azóta a balkáni gerle kiszorította B u d a pestről a gerlét, a balkáni gerle pedig az emberrel szemben mindenütt rend kívül bizalmas. Az angol kertekben, p a r k o k b a n a vörösbegy (Eriihacus rubecula Linné, 1758) a n n y i r a bizalmas, hogy még a vele foglalkozó és őt etető emberre is rá száll ( L A C K , 1943). Magyarországon erdőlakó madár, igen óvatos és csak a szigorú, havas telek kényszerítik, hogy b i z a l m a s a b b a n közeledjen az etetők
höz. A szürkebegy (Prunella moduláris Linné, 1758) n y u g a t o n sok esetben ha sonló módon fészkel az ember közelségében, mint a vörösbegy, M a g y a r o r 170
szagon ellenben még vonuláson is a legsűrűbb bozótosokat k e d v e l i , és r e n d kívül óvatos, n e m is beszélve elrejtett h e l y i költéseiről. A fenyőrigó (Turdus pilaris Linné, 1 7 5 8 ) v i s z o n t csak télen jelenik meg a budapesti p a r k o k Celtis-iáin, a k k o r is óvatos, v i s z o n t a Kárpátok északkeleti oldalán fekvő települések f a c s o p o r t j a i b a n g y a k o r t a költ, és n e m félénk ( K E VE,
1950).
A vetési varjú (Corvus frugilegus Linné, 1 7 5 8 ) csak i m i t t - a m o t t (pl. Szeged, B a l a t o n környékén Ábrahámhegy stb.) építi m e g telepeit városban v a g y e m beri település közeléljen Magyarországon, ellenben Lengyelország és a S z o v jetunió városainak g y a k o r i fészkelő m a d a r a . 1 9 4 2 / 4 3 telén számomra is fel tűnő volt m e n n y i v e l b i z a l m a s a b b a n m o z o g t a k a vetési v a r j a k W i e n b e n (SASSI, 1 9 4 4 ) az ideákon, a villamossínek között, m i n t a k k o r még B u d a p e s ten, bár a Vérmező átalakítása óta ezen a szokáson kis változás állott be, és ma már itt sem o l y a n óvatosak. P Á T K A I I M R E szíves volt néhány hasonló összevetést rendelkezésemre bo c s á t a n i . B u d a p e s t és I s z t a m b u l közt 1 9 3 7 tavaszán költve találta a b a r n a kányát (Milvus migrans B o d d a e r t , 1 7 8 3 ) és a szürke gémnek (Ardea cinerea L i n n e . 1 7 5 8 ) is egy 1 0 — 1 5 párból álló telepét találta az E y u b mecset p a r k jában. Mindkettő o l y a n faj, mely Magyarországon b i z a l m a t l a n az e m b e r r e l szemben, és folyók ligeteiben stb. embertől távol fészkel. I l y e n urbanizált 7 fészekből álló gémtelepet talált Erdélyben Beresztelkén ( - Breaza) K O H L ( 1 9 6 4 ) is a református t e m p l o m udvarán 1 9 6 0 - b a n . Végül közép- és észak-európai fészkelési m ó d különbségére mutatott rá N A G Y J E N Ő ( 1 9 4 4 ) a szarka (Pica pica Linné, 1 7 5 8 ) esetében. Norvégia északi részén házakra építi fészkét. Bár a s z a r k a állományának növekedésével egyre veszít bizalmatlanságából, de azért korántsem o l y a n b i z a l m a s nálunk, mint a m e l y bizalmasságra az északi vidékek körülményei kényszerítik. E z a néhány k i r a g a d o t t példa m u t a t j a , hogy a m a d a r a k viselkedésében m u t a t k o z ó bizalmasság és bizalmatlanság az ember iránt földrajzilag elkü lönült populációk tulajdonsága lehet, G y a k r a n nehéz határt v o n n i , hogy m i tekint l i e i i ! bizalmasságnak, mi csupán urbanizációs jelenség, és m i k o r lépnek fel o l y a n ökológiai körülmények, m e l y e k kényszerítik a m a d a r a t b i z a l m a t lanságának feladására, a m i k o r valóban o l y a n szerzett tulajdonságokról v a n szó, mint amilyenről H F X L E Y ( 1 9 4 7 , 1 9 4 8 ) és G E Y E R ( 1 9 5 0 ) beszélnek. Irodalom — Literature Crain]), S. - Tonil ins, .1. I>. (1966): The birds of Inner L o n d o n , 1951 —65. Brit. Birds 59. 2 0 9 - 2 3 3 . p. Geyer v. Schiveppenburg, H. (1950): Zahmheit bei Vögeln. Syllegomena Biologica 142 — 153. p. Hiixhi/. I. S. (1947): Notes on th<- problem of geographica! difference i n tameness i n birds. Ibis. 89. 5 3 9 - 5 5 2 . p. Huxley, I. S. (1948): Tameness in birds. (Ibis. 90. 3 1 2 - 3 1 8 . p. Keve (Kleiner), A. (1932): Die „Rural D e p o p u l a t i o n " i n der Vogelwelt. C. R . X I . Congr. Int, Zool., P a d o v a . 1930. 6 6 3 - 6 7 9 . p. Kevi (Kleiner), A. (1935): Vadgalambok a városban. A Természet X X X I . 2 2 6 - 2 2 7 . p . Keve A. (1950): A balkáni gerle újabb térhódítása és újabb adatok ökológiájához — F u r t h e r notes on the Range-Inereasing and Keology of the Indián R i n g - D o v e . A q u i l a L I — L I V . 1 9 4 4 - 4 7 . 1 1 6 - 122. p . Kere A. (1950): A fenv origó gvakori fészkelése Galíciában - T h e Fieldfare a common breeding-bird in Galícia. Aqiíila. L I - L I V . 1 9 4 4 - 4 7 . 1 6 8 - 169. és 192. p. Kevi .!. (1973): Sirályok Budapesten. Búvár X X V U L 5 4 - 5 5 . p. 171
Kohl I. ( 1 9 6 4 ) : Szürkegém fészkelése Beresztelke községben — G r e y H e r o n nesting witliin a village. A q u i l a . L X I X - L X X .
1 9 6 2 - 6 3 . 2 4 7 - 2 4 8 . p.
Xni/y J. ( 1 9 4 4 ) : Beobachtungen auf den Vogelbergen u n d Vogelinseln der Eismeerküste i n P i n m a r k e n . Kócsag 1 2 - 1 5 . 1 9 3 9 - 4 2 . 6 5 - 8 2 . p .
Sassi M. ( 1 9 4 4 ) : Saatkrähen als Wintergässte i n W i e n . A q u i l a . L . 1 9 4 3 . 3 7 9 — 3 8 1 . p. Schmidt É.—.Sterbetz I. ( 1 9 5 9 ) : Madártani megfigyelések a budapesti Állatkertben — Ornithological Observations i n the Zoo of Budapest. A q u i l a . L X V . 1 9 5 8 . 3 0 9 - 3 6 2 . p .
Einige Angaben zu den geographischen Verschiedenheiten im Verhalten der Vögel Dr. András Keve Die Zutraulichkeit der Vögel z u m Mensehen ist keine Urbanisationsfrage, obwohl sie miteinander engstens verknüpft sind. Die Frage wurde besonders v o n H U X L E Y ( 1 9 4 7 , 1 9 4 8 ) u n d G E Y R ( 1 9 5 0 ) behandelt. Diese Gelegenheit benütze i c h u m einige Angaben zum Unterschied zwischen den ost-west-europäischcn Populationen beizutragen. V o n der Stockente (Anas platyrhynchos) ist wohlbekannt, dass sie die Teiche der Parks wo m a n Zierenten hält gerne a m Zuge aufsucht. I n diesem Falle ist also nicht der geographische Unterschied auffallend, sondern dass sich dasselbe Tier an der einen Stelle ganz z a h m benimmt, a n einer anderen wiederum scheu w i r d , eine solche A r t die auch halbwild gehalten ihre Eigenschaften, wie den Zugtrieb nicht verliert. E i n e i m Zoo v o n Budapest beringte Stockente wurde z . B . i n Bulgarien geschossen. Die Stockente ist nicht nur Durchzugsvogel i m Zoo v o n Budapest, sondern auch ein B r u t v o g e l , nach G E R V A gelang es i h r sogar a u c h v o m Dache des benachbarten hohen Museumgebäudes ihre J u n g e n z u m Teich des Zoos z u führen. D i e Stockenten sind in ständiger Bewegung zwischen der D o n a u u n d dem Zoo. Der Verhaltenwechsel k a n n a u c h saisonell sein. D i e Lachmöwen (Lara* ridibundus) werden überall i n E u r o p a , so auch i n Budapest v o n den Brücken und v o n den Ufern der Teiche gefüttert. Sie wurden seit 1 9 4 0 v o n den Fenstern u n d B a i k o n e n der Häuser a m D o n a u - K a i gefüttert. I m W i n t e r 1 9 7 0 / 7 1 besuchten sie i n grossen Flügen auch den Teich des Zoos, doch z u m Übernachten kehrten die Möwen z u der D o n a u zurück. I m selben W i n ter kamen sie i n grosser Zahl a u c h a n die andere Seite der D o n a u z u den Fenstern der Häuser, wo es nebenan auch Grasflecke gab. D i e Lachmöwen zogen also immer weiter in die Stadt hinein, wo sie ganz a n die Menschen angewiesen sind. Die bisher erwähnten Beispiele, sind noch keine geographischen Unterschiede, bloss Folgen anderer ökologischen Umstände oder saisonelle Änderungen. B e i den Möwen sind wir aber schon u m einen Schritt weiter, denn m i t den Lachmöwen erscheinen a n der D o n a u , besonders i m Spätsommer u n d Herbst, a u c h die Silbermöwen (Laras argentalus). Die Silbermöwen rasten a u f Gebäudedächern u n d spähen v o n dort sowohl a n der atlani isehen, wie an der politischen Küste nach Ernährungsmögliehkeit. Wie die taxonomischen I n t ersuchungen bewiesen haben, kommen zur Donau besonders die Silbermöwen v o m Schwarzenmeergebiet. Diese konnte i c h auch a n den Gebäuden von Constanza i m Mai 1972 beobachten, wo sie sogar auch nisten. D o c h i n Budapest oder i n den Städten a n der Donau konnten sie a n Gebäuden, oder weit er i m Inneren der Stadt von niemand noch beobachtet werden. Ich habe auch a m Teich des Budapester Zoos solche A r t e n beobachtet, die i m Freien sehr scheu sind. Leider sind meuie N o t i z e n v o n der Vorkriegszeit verbrannt, doch nicht die genaue D a t e n sind i n dieser Beziehung bedeutend, sondern dass z . B . d e r Flussufer läufer (Actitis hypoleucos) ganz vor den Füssen der Besucher N a h r u n g suchte, und sogar die Berieselungsanlagen störten i h n überhaupt nicht. Die selbe Beobachtung machten auch S C H M I D T und S T K R B E T Z a m 2 5 . V I I I . 1 9 5 6 , sie haben auch i m Budapester Zoo den Waldwasserläufer (Tringa ochropus) a m 2 . I X . 1 9 5 6 gefunden, u n d i c h selbst noch in früheren Zeiten, d a s Tüpfelsumpfhuhn (Porzana porzana). Mit d e n Rallen kamen w i r zu den Unit vögeln, die d e n wirklichen geographischen linierschied i m Verhalten der Vögel darstellen. Das beste Beispie] ist das Teiellhuhn / Gallinula cht ampa* . Ks i-i noch |,.. | r i l l e n ob die west- und . ist europäisi lien Populatio nen unterartlieh verschieden sind? I h r Verhalten ist jeden falls bedeutend abweichend. In W e s t - E u r o p a benimmt sieh das Teichhuhn ganz zahm, und vertraulich, sucht, auch neben Häusern jeden Tümpel, zur Bru1 auf. Eine unvergessliche Erinnerung bleibt für S
I 72
m i c h , als w i r z u m E m p f a n g des I X . Internationalen Ornithologen Kongresses i m B o t a nischen G a r t e n z u R o u e n i m .Mai 1938 eingeladen waren. E i n e Militärkapelle spielte neben einem Betonbecken v o n 5 — 0 m . Durchmesser, u n d t r o t z der M u s i k und der vielen neu gierigen Menschen brütete das T e i c h h u h n a u f den Steinen i n der M i t t e des Beckens, das Männchen fütterte das Weibchen und brachte Baustoff, welches das Weibchen ohne sieh stören z u lassen sofort einbaute. Dagegen i n U n g a r n ist das T e i c h h u h n scheu, nähert sieh nicht den Mensehen. N o c h als eine A u s n a h m e könnte i c h den warmen Teich i n Hévíz (nahe der S ü d w e s t Spitze des Balaton-Sees erwölmen), w o es a u f den Blättern der roten Wasserrosen i m m e r z u sehen war, doch a u c h diese Teichhühner flüchteten ins Schilf wenn jemand näher angeschwommen war. Sie zahlten aber auch a u f diese Z u t r a u l i c h k e i l i l a r a u f denn i m W i n t e r 1953/54 fielen sie alle ihrer relativen Zahmheit z u m Opfer. Ähnlich b e n i m m t sieh auch die Ringeltaube (Columba palumbus), die in den west lichen Grosstädten so z a h m ist, dass m a n sie sogar füttern k a n n . A b e r schon i n Budapest besucht die Ringeltaube höchstens vereinzelt während der Zugzeit die h o h e n Bäume der Parks, und ist gar nicht z u t r a u l i c h . Ebenso wie die Turteltaube (Stereptopelia tutur) im Westen, die wieder in Budapest die R o l l e der Ringeltaube übernahm, brütete diese a u c h a u f den Bäumen der Ringstrassen ohne s i e h v o m V e r k e h r stören z u lassen ( K t . v i : . 1935), bis d a n n die Türkentaube (Streptopelia deeaoeto) Budapest erreichte, u n d d i e T u r t e l t a u b e aus der Stadt verdrängt hat — ungefähr i n der Zeitspanne zwischen 1945 — 50 ( K E V E , 1950). Z a h m ist das Rotkelchen (Erit lutrit* ritbecula) i n den Gärten in E n g l a n d , so dass es auch a u f den Mensehen fliegt ( L A C K , 1 9 4 3 ) , in Ungarn kommt das Rot kelében höchstens im strengen W i m er in d ie N a h e d e r Häuser oder Futterkästen. A u c h die B r a u n e l l e (Prunella moduláris) brütet ähnlicher«eise in E n g l a n d , in Ungarn zieht sie selbst während des Zuges das dichte Gestrüpp vor — sie ist j a n u r ein lokaler Brutvogel, in verborgenen Plätzen. Die Wacholderdrossel (Turdus pilaris) erseheint nur i m Winter an den beerentragen den Celtis-Bäumen i n den P a r k e n v o n Budapest, sie ist aber a u c h z u dieser Zeit sehr vor sichtig. A n den nordöstlichen Abhängen der K a r p a t e n brütet die Wacholderdrossel in d e n B a u m g r u p p e n bei den Gehöften, und ist gar nicht scheu ( K E V E , 1950). Die Saatkrähe (Corvus frugilegus) brütet in U n g a r n nur gelegentlich in den Städten, sie ist i n P o l e n oder i n der Sowjetunion ein bekannter Stadtbrüter. A u c h m i r fiel es im Winter 1942 — 43 in Wien auf, wie z u t r a u l i c h — i n Gegensatz zu Budapest — die Saat krähen i n den Strassen, zwischen den Strassenbalmgeleisen herumsuchten (SASSI, 1944). Seitdem sieh a u c h i n Budapest die freien Wiesengelände änderten, ist der Unterschied nicht mehr so ausgepräg I P Á T K A I stellte m i r auch einige gute A n g a b e n für den Unterschied der Stadtvögel von Istamhul und Budapest zur Verfügung. E r fand in I s t a m b u l den S c h w a r z m i l a n (Milvus migrans) i m Frühling 1937 brütend und i m P a r k d e r Moschee von E y u b eine Graureiher (Ardea cinerea) — K o l o n i e v o n 10 — 15 Paaren, solche A r t e n die Budapest selbst zur Strichzeit k a u m b e s u c h e n , nicht dass sie z u t r a u l i c h wären, und brüten weit von den M e n schen entfernt i n Flussauen usw. K O H L (1904) fand i m J a h r e 1960 auch in e i n e r Ortschaft M i n Gst -Sil 'benbürgen eine urbanisiert e und zutrauliche ( I r a u r e i h e r - K o l o n i e v o n 7 Paaren. Z u m Schluss soll noch erwähnt werden, dass N A G Y (1944) i n nördlichen Norwegen die E l s t e r (Pica pint) auf Gebäuden brütend fand. O b w o h l m i t der Zunahme des Bestandes, die E l s t e r a u c h i n U n g a r n i m m e r zutraulicher w i r d , baut sie i h r N e s t d o c h nicht a u f H a u s dächer, wie sie die ungünstigen U m w e l t f a k t o r e n i m boehen Norden dazu zwingen. Diese herausgegriffenen Beispiele zeigen, dass es h i n s i c h t l i c h der Z u t r a u l i c h k e i t , b z w . Scheue i m V e r h a l t e n der Vögel a u c h geographische Unterschiede geben kann, zwar ist oft schwer z u entscheiden ob es sich tatsächlich über Z u t r a u l i c h k e i t und nicht über U r b a nisierung handelt, i n welchen F a l l e der Vogel d u r c h ökologische Umstände seine Scheue aufzugeben gezwungen ist, und w a n n über angeborene oder angeworbene Eigenschaften gesprochen werden kann?
173
