A. M. Aranth. Cleadur. Dobszó a ködben. Holdárnyék-sorozat I

A. M. Aranth

Cleadur Dobszó a ködben

Holdárnyék-sorozat I.

©Holló-Vaskó Péter, 2014 Ez a kiadvány sem egészben, sem részben nem másolható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető át semmilyen formátumba, sem elektronikus, sem mechanikus, sem fénymásolt, sem más fotóeljárással rögzített formában a jogtulajdonos és a kiadó írásos engedélye nélkül. ISBN 978 963 7051 59 3 Főnix Könyvműhely Felelős kiadó: Farkas Zoltán Főmunkatárs: Hudácskó Brigitta Média: Kiss Alexandra Szerkesztés, korrektúra: Vass Annamária Borító: Kovács Anett és Habai Dániel

Húg omnak, Juditnak, aki nélkül se Amy nem lenne, se Moonshadow nem épült volna meg . Köszönöm!

Gábornak. Mert Neked tetszene ez a történet a leg jobban a világ on. Álmodj édeset, barátom! Kathleennek, aki amellett, hog y meg tanított óang olul, többet adott, mint azt (valószínűleg ) valaha is hitte. Líefe Wuldorfæder geatolice swefn þe!

Intro

„Azt beszélik, minden okkal történik. Olyan, mintha lenne eg y nag y könyv, melyben meg írták mindazt, ami bekövetkezik. Mindennek meg van a mag a ideje, rendje, oka és következménye. Mindennek, kivéve minket. Senki sem tudja rólunk, honnan jövünk, és hová meg yünk. Úg y járunk ki-be a világ ban, mintha sűrű köd takarná el összes mozdulatunkat, lépésünket. És nekünk oda kell fig yelnünk, hog y ez a köd szét ne oszoljon. Ig en – nekünk ápolnunk kell a ködöt, amely védelmezőnk, testvérünk, lételemünk. Bánatunk is, mert a ködben könnyű elveszni. A ködben mag ányos leszel, és fázol. De mindennek meg van a mag a ideje. Hinnünk kell, hog y a köd is felszállhat eg yszer, és valahog y még is biztonság ban élhetünk majd. Ám addig meg hozzuk a szükség es áldozatokat, és meg védjük az ifjainkat. Bármi áron.”

CD1: Cleadur – Dobszó a ködben

Track No. 01.: Az új srácok

– Bocsáss meg neki, Uram, nem tudja, mit cselekszik! – Miért, mit cselekszik? – Szerinted? Meg írja a saját halálos ítéletét! Beletelt eg y kis időbe, mire Jerry meg értette, mire g ondol padtársa, Will. Két paddal előttük ültek az új srácok az osztályteremben, eg y ikerpár, akik az államok eg y potom nég yezer mérfölddel arrébb fekvő településéről költöztek Moonshadow Glade-be. A fiúval úg y tűnt, minden rendben, és a lány se volt vészes, azt leszámítva, hog y a jelek szerint erős halálvág y fűtötte: az iskola eg yenruhájához, a térdig érő szoknyához ug yanis nem vett harisnyát, és a szabvány fekete topánka helyett piros tornacipőt húzott. – Húúú – suttog ta Jerry. Előrébb csúszott a székén, és hosszú lábával meg lökte az előtte ülő apró, fekete hajú lány lábát. Az nem fordult hátra, mintha nem vette volna észre. – Hé, Lea! – súg ta Jerry. – Mi van már? – formálta szájával a szavakat hátrasandítva. Will vig yorog va mutatott az új lány lábára. Lea előrehajolva kikémlelte, aztán sápadtan a srácokra nézett, és elhúzta a torka előtt a mutatóujját. Padtársa, a szinte már fehérbe hajlóan világ os hajú Cecily is felfig yelt a dolog ra, s fejcsóválva nekiállt, hog y lerajzolja füzetébe az előttük ülő lányt. Ha az osztályfőnökük, Stephen Durey észre is vette, hog y azok nég yen nem rá fig yelnek, nem mutatta; rendületlenül folytatta szokásos év eleji szónoklatát. – …hag yományát. Eg y olyan rég i iskolának, mint a miénk, hatalmas örökség e van, és hűek kell leg yünk a hírnevéhez. Ha valaki a Moonshadow-ból versenyre meg y, készüljön fel úg y, hog y ne szég yenkezve térjen haza. De persze ennél többről van szó! Válasszatok olyan hobbit, ami kreatív, mint például Jerry és Will barátunk zenekara… – Ami már nyolc éve kétfős – röhög ött föl az első sorban Paul Stanley, az osztályelső. – Minden indulás nehéz, Paul – intette rendre a tanár. – Meg néznélek majd tég ed az orvosi eg yetem után, az első napodon a praxisodban! A fiú arca elvörösödött, és súg ott valamit a mellette ülőnek, de nem mert nyíltan visszavág ni. Willnek feltűnt, hog y a jövevények érdeklődve hátrakémlelnek. Tekintete összeakadt a lányéval, aki erre rag yog ón rámosolyg ott, majd ahog y visszafordította fejét, mondott valamit a testvérének. Az bólog atott. – Na, ha ezek is rajtunk fog nak g únyolódni… – nyög ött föl Jerry. – Nem hiszem – jeg yezte meg meg ig ézve Will. A lányt nag yon szépnek találta, még a g ondolat is bántotta, hog y esetleg kineveti őt. – Azért emelem ki a zenét – fordult az osztályfőnök az újakhoz –, mert hát jómag am is szakmabeli vag yok.

– A tanár úr is zenész? Min játszik? – kérdezte az új lány érdeklődve. – A Swindle Sonata basszusg itárosa vag yok – húzta ki mag át büszkén Durey. – Ne lepődj meg , ha nem hallottál még róla. A környékbeli bárokban lépeg etünk fel, afféle dzsesszes rockot játszunk. De mi nag yon élvezzük, és pontosan ez a lényeg e! Vincent van Gog hról ki hallott már? Majdnem minden diák keze a mag asba lendült. – Na, remek. Tudjátok, mennyiért kelnek el a festményei manapság ? Paul Stanley, aki szülei révén otthonosan mozg ott a g azdag ok világ ában, jelentkezett. – Persze. Leg utóbb az eg yik műve ig encsak áron alul, mindössze tizennyolcmillió dollárért cserélt g azdát – fejtette ki, mintha eg y hivatalos újság cikk szöveg ét olvasná fel. – Hát, ig en – mosolyg ott a tanár –, de azt is tudnotok kell, hog y eg ész életében eg yetleneg y képét tudta eladni! Döbbent csönd követte a szavait. Durey meg köszörülte a torkát, és folytatta. – Tudjátok, ilyen dolog a művészet. Mindenki azt hiszi, még az alkotó is, hog y másoknak, a közönség nek szól. De ez nem ig az! Minden ig azi művész azért alkot, mert ez a lelkében van. Akkor is, ha senki sem fig yeli. Bob Blaze barátom mondog atja: „onnan tudjuk, hog y még élünk, hog y zenélünk”, és ebben ig aza van. Amíg a zene szól, addig élünk… Na de nem akarlak ezzel fárasztani benneteket, nyilván kíváncsiak vag ytok, milyen tantárg yakból válog athattok most, hog y már kilencedikesek vag ytok. Az újak kedvéért elmondanám, hog y nem vag yunk eg y tipikus amerikai suli, hiszen a g yökereink európaiak, de kizárólag európainak se mondanám a rendszert. Azt tanuljátok majd, amit választotok, persze, van pár kötelező tantárg y. De aki azt hitte, hog y most összerakhatja vég leg es órarendjét, bizony tévedett… – Neeeeeeeee – zeng te az osztály csoportos kórusa. – …ug yanis! Ug yanis Thomas Harper mester a változatosság kedvéért idén sem állította össze időben a listát. De a kötelező órákat máris diktálom, csak előtte még valami. Ének lesz idén is, Bernadette Lamoins tanárnő és én tartjuk. Máris felírhatja, akit érdekel: szerda és csütörtök délután kettő óra! Will látta, hog y az új lány lelkesen körmöli az időpontot. Ez kezd érdekes lenni! – És akkor diktálom is a kötelezőket. Irodalom velem hétfőn és kedden, első óra… Amikor a köpcös, ig en lelkes osztályfőnök elrendelte a szünetet, az osztály szokás szerint felbolydult: a diákok keresztbe-kasul átvág tak a termen, és a szünetről, a nyaralásról fag g atták eg ymást. Jerry és Will nyáron is sokat jártak össze, íg y nem akadt különösebb meg beszélnivalójuk, helyette nekiláttak a tízórainak. De a nag y szendvicsbontog atást és falatozást félbeszakították az új srácok. – Sziasztok! – toppant vig yorog va a padjuk elé a lány, szorosan a nyomában padtársa. Nyúlánk volt, a haja hosszú, szőke, zöldeskék szeme ábrándosan mérte vég ig őket. A fiú szinte mindenben szög es

ellentéte: alkatra hasonló, mag as, vézna srác, de fekete hajjal, sötét szemmel és az indokoltnál néhány fokozattal markánsabb orral. – Sziasztok! – ug rott föl Will, aki barátjával ellentétben még nem is harapott bele a szendvicsébe. – Ti vag ytok a friss hús, mi? Én William Abbot vag yok, ez a mamlasz meg a leg jobb haverom, Jeremiah Gray. – Csá! – köszönt tömören Jerry, miközben leg yűrte a falatot, hog y ő is beszélhessen. – A nevem Amy, ez meg itt a lökött öcsém, Gary Soleil – felelte a lány, mire testvére ideg esen pillantott rá. – A bátyád, húg i. – Még nem tudtunk meg eg yezni – vig yorog ta Amy. – Állítólag csak pár perc különbség van köztünk… Szóval az van… a tanár úr említette, hog y van eg y zenekarotok. – Ez azért túlzás – nevetett Will. – Mi ketten vag yunk a zenekar. Két fő. Ami, valljuk be, rockbandának kevés. – Rockbandának? – Gary szeme felcsillant. – Min játszotok, mi hiányzik még ? – Hát, én zong orázom, Jerry pedig g itározik. Meg énekel, nem is kicsit jól. – Hééé! – A mag as fiú rosszallón vég ig mérte. – Most mi van, tényleg ! Szóval, minden más kell. Dobos, basszer, szerkóval eg yütt. Az ikrek jelentőség teljesen összenéztek. – Ami azt illeti – nyilatkoztatta ki komoly arccal a lány –, ahol tavaly laktunk, Backridg e-ben volt eg y punkos rockbandánk, a Rumpuncs, és abban történetesen Gary volt a basszusg itáros, én pedig doboltam és vokáloztam. Jerry álla jóformán a padon koppant. – Micsodaaa? – Hú, ez… – Will is hitetlenkedve mérte vég ig őket. – Ez… azta! – Szóval, ha g ondoljátok, jammelhetnénk eg yütt párszor, hátha tudunk alkotni valamit – vont vállat Amy. – Naná! – Csapott le a lehetőség re kórusban a két srác. Rég i álmuk volt már eg y működőképes zenekar. – Na, tök jó, hog y íg y g ondoljátok – mosolyg ott a lány. – Van eg y szép nag y g arázs a házunkhoz, meg próbálom majd meg g yőzni az ősöket, hog y hadd fog laljuk el, aztán ha meg van, akkor bele is vág hatunk. Hé, Jeremiah, te is vettél fel éneket? – Aha… de csak Jerry. – Ja, oké… Na, akkor még beszélünk! Az ikrek már indultak vissza a padjukhoz, de Will meg állította őket. – Amy, várj csak! Én a helyedben átg ondolnám a cipőválasztást. – Miért? – A szőke lány hökkenten vette szemüg yre piros tornacipőjét. – Mi a g ond vele? Tök új!

– Nem az a baj, csak előírás a fekete félcipő – világ osította fel Jerry –, és komolyan veszik a szabályokat. – Kicsoda? – Az ig azg ató – válaszolta tisztelettel veg yes meg vetéssel Will. – Ilyen szig orú? – Apára azt szokták mondani, hog y Calig ula vag y Drakula g róf eltitkolt g yereke is lehetne – pattant föl energ ikusan a Jerryék előtti padból az alacsony, fekete hajú, szemüveg es lány, és határozott mozdulattal kezet nyújtott. – Sziasztok, Lea Iras, a diri lánya. Ig en, kemény az életem, és nem, én nem hasonlítok rá. – Lea eg y ang yal – állította Jerry, mire az apró teremtés pukedlizett neki. – Ja, eg y fekete ang yal. De visszatérve, Amy, jól tennéd, ha hallg atnál Willre. Apa tényleg véresen komolyan veszi az eg yenruhakérdést… – Ezért kaptunk belőle kapásból ötváltásnyit. – Ezért – bólintott Lea, és visszaült székére. – Durey nem fog szólni, de apa ig en, ha meg lát, és az nag yon rossz lesz. – Persze hog y Durey nem szól – vélte Gary. – Basszusg itározik eg y bandában! Az első normális tanár, akit láttam! Király eg y fazon! – Na jól van, fanboy, g yerünk, ülj le! – Amy nevetve mag a után ráncig álta, és lelökte a székére. – A király mindjárt visszatér! Jerry és Will összeöklöztek a pad alatt. – Ez az! – suttog ta széles vig yorral Will. – Valami elkezdődött! Aznap este Stephen Durey fütyörészve zárta be mag a mög ött a tanárit. Elhúzódott az értekezlet, mert az ig azg ató meg akarta vitatni az iskola eg ész éves prog ramját, és aki korábban nem készítette el a tantervét, helyben kellett előállítsa. Ami persze sok időt vett ig énybe. Stephen nem értette, eg yesek miért képtelenek előre összeállítani ezeket a táblázatokat, arra kárhoztatva a tantestületet, hog y órákig benn üljenek az első napon. Tudhatnák már, hog y Arnold Iras nem az a főnök, aki eleng edné az alkalmazottait a kért papírok leadása előtt! Vállalta, hog y bezárja a tanári szobát, és utolsóként meg y haza. Őt úg ysem várja otthon senki. Nem szomorúan g ondolt erre, eg yszerűen még nem jött el a meg felelő pillanat a nősüléshez. Különben is, ott volt neki a kocsi, a zene meg a többi dolog , amit fontosnak érzett. Persze, eg y bizonyos hölg y előkelő helyet fog lalt el a szívében már jó ideje, de még nem vallott színt neki. Na, majd idén! Hiszen mostanra az összes hitelét törlesztette, határozatlan időre szerződtették a Moonshadow Glade-nél – minden készen állt. Mosolyg ott mag ában, ahog y odaintett a portásnak a komor, sötét aulában. Thomas Harper barátság osan biccentett, és előjött a fülkéjéből, hog y váltsanak pár szót. Szokásos eg yenruháját, a

jelleg telen, bő, szürke köpenyt viselte. Stephen Durey soha nem értette, mi van ezzel a reng eteg furcsa ruhával itt a Moonshadow-ban. Oké, persze, hag yomány, és ő tisztelte is, de akkor sem értette. Meg hog y valaki ebben tanítson, és az utcán is ebben járjon… na, azt azért nem. – Átkozott eg y köd – jeg yezte meg Thomas kifelé pillantva, a mag a mély, recseg ős hang ján. – Hát, az – értett eg yet Durey. – Lehet, hog y haza se találok. – Ezzel ne vicceljen, tanár úr! Amúg y is olyan rossz előérzetem van. Jöjjön, kikísérem a kocsijáig ! Leg alább rág yújthatok. – Eszébe ne jusson, Thomas, nem vag yok én g yerek! – nevetett az osztályfőnök. – Ránk esteledett, ez ig az, de kinőttem én már abból a korból, hog y féljek a sötétben. – Ug yan, tanár úr, leg alább seg ítek vinni a dolg ait – erősködött a portás. – Kicsit meg mozg atom a tag jaimat. Nem úg y festett, mint aki túlzottan ig ényli a mozg ást. Stephen meg vereg ette a vállát; nag yon örült neki, hog y a Moonshadow-nak ilyen kedves, barátság os kapuőre van. Ahol előzőleg tanított, modortalan és türelmetlen alakok álltak e poszton, és kész stressz volt elmenni a porta ablaka előtt. Na, itt más a helyzet. – Üljön csak vissza, Thomas! – mondta mosolyog va. – Már ötödik éve járok be ide mag am is, kitalálok. Látom, éppen tévét néz. Folytassa csak! Ha bármi baj van, íg érem, kiabálok. – Kiabáljon! – rázta meg tréfásan a portás kinyújtott mutatóujját a tanár orra előtt. – Jó éjt, Thomas! – Jó éjt, tanár úr! Durey még vidámabb hang ulatban lépett ki a ködlepte éjszakába. Elindult a kövezett járdán a főkapu felé. Vég ig g ondolta a másnapi teendőit, és úg y vélte, jólesnek majd az újabb munkás hétköznapok. Nem mintha semmittevéssel töltötte volna a szünidőt – a diákok elképzelni sem tudják, eg y tanár mennyit dolg ozik még nyáron is –, de hiányzott neki mag a a tanítás. Tehát akkor nyolctól eg y irodalom a saját osztályával, kilenctől irodalom a tizedik évfolyammal, tizeneg ytől… Várjunk csak… hol a főkapu? Meg zavarodva forg atta fejét a ködös sötétség ben. A járdát szeg élyező lámpák közül eg yet sem látott, csak némi szórt fényből következtetett arra, hog y eg yáltalán még az iskola előkertjében van. Vállat vont, és továbbment eg yenesen. Hosszú volt a nap, elfáradt… De lassacskán félelem lett úrrá rajta, mert hiába lépkedett a ködben, eg yszerűen nem érte el a főkaput. – Ez őrület – csóválta a fejét hitetlenkedve, miközben meg állt, hog y kifújja mag át. Észre sem vette, mikor kezdett futni. A metsző hideg ellenére folyt róla a víz, a szíve vadul kalapált. – Stephen? Összerezzent nevének hallatán. Gyorsan meg perdült, de nem volt ott senki; csak sápadt, kísérteties,

fehér fény vette körül. – Ki az? – kérdezte elszoruló torokkal. – Félsz, Stephen? – Nem is eg y hang ot hallott, hanem mintha nag yon-nag yon sokan beszéltek volna, döbbenetes szinkróniában. – Hát, ami azt illeti… – nyög te Durey, és védekezőn mag a elé tartotta a táskáját. – Kik vag ytok? – Édes a félelmed – sutyorog ták mohón a hang ok. – Vég telenül édes. – Ne szórakozzunk eg ymással! – kiabálta a tanár. – Kik vag ytok? Ha meg tudom, kinek az osztályába jártok, nag yon meg bánjátok még ezt! – Senki sem szórakozik, Stephen – liheg ték a hang ok –, ez nem játék. – Thomas! – kiáltotta Durey, most már retteg ve. Arrafelé hátrált a járdán, amerre az iskolát sejtette. – Senki sem hall, Stephen – susog ták a hang ok, és most már nevetés is veg yült közéjük. – Elvesztél a ködben. És akit elnyel a köd, azt nem adja vissza. – Thomas! – Durey rohanni kezdett. – Nem mész el. – Kezek rag adták meg a bokáját, mire elvág ódott. – Ne fordíts hátat, ha hozzád beszélek… – A hang ok most már nevettek, és Durey érezte, hog y a leveg ő meg remeg körülötte, miközben eg y láthatatlan erő eg yetlen rántással, villámg yorsan lehúzta a járdáról, lehorzsolva tenyerét. Eltűnt a szórt fény is, és nem maradt semmi más, csak a sötétség és a hideg köd. Jerry álmosan törölg ette a szemét az osztályteremben, és valami versikét farig csált unalmában, de annyira béna volt, hog y eg y idő után már nem is vette komolyan. Vele ellentétben zömök, szemüveg es barátja, Will, láthatóan majd kicsattant az energ iától, és lelkesen társalg ott az előttük ülő Cecilyvel és Leával. – Úg y látom, meg fog adtad a tanácsot! – vig yorg ott tele szájjal éppen a terembe lépő Amy Soleilre. A lány ug yanis a piros tornacipőt eng edelmesen lecserélte eg y fekete topánkára. – Nem akarom kapásból az elején kihúzni a g yufát – mosolyg ott vissza. – Jó reg g elt! – Jó? Reg g el? Eg y mondatban? – nyög ött föl Lea. – Nem lehet, hog y te még alszol? – Nem, a mai reg g el jó – jelentette ki kateg orikusan a nyomában érkező Gary. – Hiszen ma irodalommal kezdjük a napot! Az irodalomtanárok istenével! – A szüleitek mondtak már valamit a g arázzsal kapcsolatban? – Érdeklődött rámenősen Will, bár Lea és Jerry is rosszalló pillantással jutalmazták érte. – Hát… ez eg y lassú ostrom lesz – ing atta a fejét Amy. – Még ig azából ki se pakoltunk. Alig három napja költöztünk ám csak be! – Nem sürg etésből… na jó, de. – Fő az őszinteség – nevetett Gary. A becsöng etést jelző harang szó szakította félbe a további párbeszédet – és a leg ijesztőbb ember, akit

Amy valaha látott. Eg y elképesztően mag as, sötét árnyék suhant vég ig a padsorok között, szinte hang talanul. Földig érő, éjfekete köpenybe öltözött, melynek ujjából csak fehér kézfeje lóg ott ki. Hosszúkás arca szig orúbb volt a rég i hadvezérek szobrainak arckifejezésénél is, hosszú, fekete haját szoros lófarokba fog ta. A tanári asztal mög é lépett, rátenyerelt, és ebben a pozícióban úg y nézett ki, mint eg y óriási, fekete pók, amely a lehetség es prédák közt válog at. – Ez nem az irodalomtanárok istene – állapította meg Gary elhűlve, félhang osan. Sajnos. – Valóban nem az vag yok – csikorog ta g únyos mosollyal a férfi. – És ha nem eg y olyan diák eng ed meg mag ának eg y ilyen mondatot, aki teg nap érkezett iskolánkba, délután felmosatnám vele a kollég ium padlóját, fiatalember. Nekünk pedig hatalmas kollég iumunk van. A csendet vág ni lehetett volna. Akár fakanállal is. – Az én nevem Arnold Iras, és ha még íg y sem rémlene, jelzem, hog y én vag yok a Moonshadow Glade Iskola és Kollég ium ig azg atója. Ez a hölg y pedig mellettem Sophia Allmann… Eg y alacsony, szürke kardig ánt és szoknyát viselő, feltűnően szép nő mosolyg ott az osztályra. Eddig észre sem vették, az ig azg ató annyira eluralta a termet. A hölg y hosszú, g esztenyebarna haja úg y omlott a vállára, mint a reklámokban, ajkán alig észrevehető, rózsaszín szájfény csillog ott. – …aki az új osztályfőnökötök – fejezte be Iras. Gary felhördült, ám ezúttal nem eg yedül. – De miért? Mi történt Durey tanár úrral? – érdeklődött felnyújtott kézzel eg y fiú a második sorból. – Félted a jeg yeidet, Tarou Souza? – csóválta a fejét Arnold Iras. – Sajnálom, Durey tanár úr ig en hirtelen úg y határozott, még sem dolg ozik tovább intézményünkben. Biztosíthatlak azonban, hog y eg yrészt a jeg yeid idén is a saját munkádtól füg g nek, nem eg y már kiismert szeszélyekkel bíró tanártól, másrészt remek osztályfőnökkel és kiváló irodalomtanárral pótoljuk a veszteség eteket. Sophia? – Sziasztok! – lépett előre a nő, és meg ajándékozta csoportját eg y szívmeleng ető, rózsaszín mosollyal. – Ahog y már tudjátok, a nevem Sophia Allmann, két éve vég eztem kiváló eredménnyel közg azdaság és pedag óg ia szakon. Osztályfőnök még nem voltam, de alig várom, hog y meg ismerkedjünk eg ymással, és elkezdhessük a közös munkát! Gary értett az előzőekből, most már jelentkezett. Az ig azg ató biccentésére meg szólalt: – De akkor Durey tanár úr… máshova ment tanítani? – Nem adott felvilág osítást a terveiről – csikorog ta Iras. – Valószínűleg a környéket is elhag yta. – De ha a tanárnő közg azdaság ot és pedag óg iát vég zett, akkor ki a kiváló irodalomtanár…? Arnold Iras sötét mosollyal mérte vég ig . – Hármat találhatsz – súg ta neki Amy, mire testvére falfehérre sápadt. – A tanárnő elkérte tőlem ezt az első órát, hog y felvehessétek a tantárg yaitokat – felelte az ig azg ató

nyilvánvalóan kedvetlenül –, és bár nem ig azán helyeslem az óracseréket és hasonló keveredéseket, látom benne a rációt. Íg y most nem irodalom lesz, hanem osztályfőnöki, de a szünet után találkozunk! Elindult az ajtó felé, ám meg g ondolta mag át, és visszalépett az asztalhoz. – Van eg y szabályom. Nálam testvérek nem ülhetnek eg ymás mellett. Márpedig ti, új srácok, csakis a Soleil ikrek lehettek. A további sustorg ás meg előzése vég ett szétültetlek benneteket. Kisasszony, volna szíves helyet cserélni Cecily Cure-ral? A szőke lány az ön mög ötti padban. – De… de hát… nem csináltunk semmi rosszat! – méltatlankodott Gary. – Neked nem mindeg y, hog y a szőke, aki melletted ül, a testvéred, vag y nem? Ne perlekedj, ha nem tűnt volna fel, itt nincs demokrácia. Amy már nem is mert reklamálni, csak g rimaszolt, összepakolta a cuccait, aztán hátralépett, és lezuttyant Lea mellé, Cecily pedig előrement Garyhez. – Gary Soleil vag yok… örvendek, Jég királylány! – Cecily. – Hivatalosan kezet nyújtott a fiúnak, és szig orúan vég ig mérte szürke szemével. – Vag y tudod mit, te hívhatsz Jég királylánynak is. – Mi már mintha ismernénk eg ymást – mosolyg ott Amy új padtársára. Az ig azg ató fekete hajú lánya visszavig yorg ott. – Íg y van! – Most, hog y ezen is átestünk, én már itt sem vag yok. – Iras szemlátomást nehezen indult el, nag yon nem akarta átadni az óráját a tanárnőnek. – Viszlát! Ahog y jött, úg y távozott: hosszú, halk léptekkel; furcsa köpenyének hála olyan volt, mintha a padló fölött suhant volna. – Na szóval! – csapta össze a tenyerét Sophia mosolyog va. – Látom, eg yeseket kellemetlenül érintett a váratlan osztályfőnökcsere. Tudom, hog y ez nem nekem szól, hanem a közkedvelt Durey tanár úr hiányának. Ahány értekezleten találkoztam vele, mindig eg y nag yon szimpatikus, seg ítőkész és kedves ember benyomását keltette bennem, nekem is hiányozni fog . De az élet nem áll meg , és hog y eg y kicsit jobb kedvre derítselek titeket, elárulok eg y titkot. Érdekel benneteket? Hülye kérdés. Persze hog y mindenkit érdekelt! – Év vég e felé, úg y tervezem, elviszlek benneteket osztálykirándulásra – árulta el a tanárnő. – Persze ez még nem annyira különleg es, de g azdaság tan órán választunk majd pénzüg yminisztert az osztálynak, és lesz havi osztálypénzünk is. Ha a miniszter jól vég zi a dolg át, akkor nem eg y- és nem kétnapos kiruccanásra meg yünk, hanem ameddig a pénzünkből futja, akár eg y eg ész hétre is. A célpont pedig a Wyvern-tavak… Akkora éljenzést kapott, mint eg y ókori hadvezér. – A Wyvern-tavak! – Lea olvadozva fordult padtársához, eg észen kipirult a lelkesedéstől. – Apró tavak tucatjai a heg yek között, faházakkal körbevéve… a földi paradicsom!

– Remélem az ig azg ató úr sem áll majd az utunkba – ig yekezett Sophia úrrá lenni az izg atott hang zavaron. – Az ő feltétele biztosan az lesz, hog y mindenki jó jeg yet szerezzen irodalomból. Az enyém meg annyi, hog y a leendő pénzüg yminiszter teremtse elő a szükség es összeg et, előre. Ha sikerrel jártok mindkét fronton, akkor meg yünk. Na de a részleteket majd g azdaság tanon! Most pedig kiosztom az órajelentkezési lapjaitokat. Három papírt kaptok, két órarendet és eg y táblázatot a választható tárg yakkal. A lista oszlopaiban balról jobbra meg találjátok az óra nevét, hog y ki a tanár, az időpontot, a helyszínt, és vég ül az előfeltételt, ha van. Mindkét órarendbe írjátok be a meg felelő helyre, amit felvesztek; az eg yiket majd elkérem tőletek, a másik a tietek. Jól vig yázzatok rá, el ne veszítsétek! Soleil kisasszony, meg tenné, hog y seg ít kiosztani ezeket a papírokat? Amy odalépett a tanári asztalhoz, Sophia pedig eg y hatalmas köteg paksamétát nyomott a kezébe. Többlapos táblázatok, összekapcsolva. – Mindenkinek eg yet-eg yet – mosolyg ott a lányra tanárnőjük olyan közelről, hog y Amy még a málnaillatú parfümjét is érezte. – Oké – felelte, és máris odalépett az első padhoz. – Na, adjad már! – Paul Stanley meg se várta, hog y Amy átnyújthasson neki eg yet, lekapta a halom tetején levőt. Padtársa, a szintén éltanuló Jack Cavendish felvihog ott. – Kérlek – vont vállat a lány, és osztotta tovább a lapokat. Paulék mög ött eg y különc fiú ült eg yedül. Álmodozó pillantással mosolyg ott Amyre, szórakozott mozdulattal kisöpört eg y g öndör, fekete tincset homlokából. – Grazie, bella! – Csibészes, huncut mosolyt villantott a lányra, ahog y átvette tőle a papírt. Amy eg yenesen zavarba jött. Amikor visszaért a helyére, már ott várta a két órarend. – Aki elfelejti ráírni a nevét, az meg bukott az év eleji IQ-teszten! – tette még hozzá a tanárnő. – Na, hajrá! Gary teljesen összezavarodva bámult a szinte vég et nem érő listára. Irig ykedve nézett hátra, és fig yelte, ahog y Lea és Amy összebeszélve, halk kuncog ás közepette máris írog atják a tantárg yakat. Will és Jerry szemmel láthatóan szintén összedolg ozott. Gary zavart vig yorral, lassan oldalra fordult. Cecily döbbenten pillantott vissza rá. – He? – Jég királylááány – csúsztatta közelebb a lapját Gary a lányhoz –, seg íííts… – Seg ítek, csak íg érd meg , hog y nem nézel íg y rám többet! – nevetett újdonsült padtársa. Eg y darabig töltög ettek, Cecily fojtott hang on suttog ott tanárokról és órákról, aztán eg yszerre csak ott kukucskált két oldalról Jerry és Will is. – Vettetek föl törit? – kérdezte Jerry reménykedve. – Naná! – vig yorg ott Gary, ahog y lelkesen másolta Cecily órarendjét. – Meg matekot is. És ti? Mitek

van még ? – Hát, itt van a miénk – mutatta a saját lapját Will. – Dolg ozzunk már össze! – Mi is, mi is! – nyúlkált hátrafelé Lea. – Jerry, add már ide a tied, hadd lássuk, mid van! Hosszas eg yeztetés után úg y nézett ki, összeállt az órarendjük. Mindnyájuknak volt pár kötelező órája, mint például irodalom, nyelvészet, történelem, közg azdaság tan és valamilyen fajta zene. Lea vívást is vett föl (Jerry villámg yorsan követte a példáját), floorballt, valamint heg edűszakkört. Jerry még a kreatív írást illesztette be az órarendjébe, és a külön énekórát – az ő nyomán ezeket vette fel Amy is. Gary a matekot választotta pluszban, valamint németet, sportnak pedig hirtelen felindulásból beírta Damien Karravánál a hang zatos „küzdősportok” órát. Will számítástechnikát és matekot jeg yzett be külön, sportnak az európai focit. Cecily széles mosollyal húzta be órarendjébe a rajzot és a röplabdát. – Ez nehéz kör volt – nyújtotta át Gary eg y sóhajtás kíséretében a lapját az osztályfőnöknek. – Azt látom, mert meg buktál az IQ-teszten – adta vissza kacag va a papírt Sophia. – A nevedet írd rá fölül! – Ki más, ha nem az új fiú… – mosolyg ott mag án Gary, majd ráírta a nevét a lapra, és visszaadta a tanárnőnek. – Még van pár percünk – vont vállat Sophia, s lecsapta a paksamétát a tanári asztalra. – Szóval, ha már felhívtad rá a fig yelmet, hog y új vag y itt, meg kérdezem: bemutatkoztál a húg oddal az osztálynak hivatalosan is? Az ikrek a fejüket csóválták, bár Gary a húg szónál büszkén kihúzta mag át. – És akartok? Újabb fejcsóválás. – Szoktatok mást is csinálni a fejrázáson kívül? Ug yanazt tették, bár Amy most már szélesen vig yorg ott. – Oké, mi nem erőszakoskodunk – kuncog ott az osztályfőnök –, ti meg titokzatoskodjatok csak! – Két kérdés – súg ta Amy Leának, amint a tanárnő szinte minden előzmény nélkül belemerült eg y mag yarázatba a testmozg ás és az eg észség es táplálkozás előnyeiről. – Első: ki a bájg únár elöl, a második sorban? – Carlo Assimi – vihog ta Lea –, az olasz. Tavaly jött félévkor. Nehéz lekoptatni, és néha ideg esítő, de nem vészes arc. – Aha… És apukád miért öltözött kaszásnak? – Iskolai hag yomány. A tanároknak és a diákoknak már nem kell ilyen izéket meg köpenyeket hordani, de rég en kellett, vag y száz éve. A tanároké szürke volt, a diákoké fehér. Az ig azg atóé fekete. Apa nag yon hag yománytisztelő, ő hordja ezt a köpenyt. Nélküle nem is nag yon látni. – Tényleg , a portáson is láttam, hog y szürke köpenye van! – Ig en, Thomas is hordja. Mondhatni, eg y húron pendülnek…

– De eg yébként – mosolyodott el Sophia Allmann huncutul –, mivel én is új vag yok, senki sem ússza meg a bemutatkozást. És az ikrek kezdik! – Ki hallott már Greg ory Corsóról? {*} A csendben nem hog y eg y lég y zümmög ése feltűnt volna, de még a rovar léleg zetvétele is. Az ig azg ató oly elszánt arccal mérte vég ig az osztályt, mint aki éppen harcba indul. Lélekben lehet, hog y ott is volt, valami csatatéren. – Kimberly, az orrodat túrod, vag y jelentkezel? Előbbi. Értem. Akkor senki, ahog y g ondoltam. Hiba, nag y hiba. Corso az eg yik leg nag yobb költőnk volt a huszadik században, aki hihetetlenül szépen fog almazta meg többek között a halál és az elmúlás g ondolatát. Elsőként az eg yik verseskötetéről fog unk beszélni, bevezető g yanánt. A címe The Happy Birthday of Death. – Meg leng ette az orruk előtt a vékony könyvecskét. – A címlapján atomvillanás utáni g ombafelhő látható. Mi ennek az oka? Kislány? – Amyre mutatott. – A bombák… ölnek – felelte a lány falfehéren. – Pontosan – bólintott az ig azg ató. – Úg y vélem, a költészet fog almazza meg a leg szebben és leg teljesebben a halál jelenség ét. Azért ezzel a témával kezdjük az évet, mert eg yértelműen ez a leg nehezebb, íg y innentől már csak könnyebbek jönnek majd. Aki tud eg y az elmúlásról szóló művet értelmezni, az mindent tud értelmezni. Értve vag yok? Nem várt választ. – Az első vers, amelyről beszélg etni fog unk – dörög te, és találomra kinyitotta a könyvet. – A Bomba. Azért ez a címe, mert a lírai én a bombához mint eszményi fog alomhoz beszél benne. Ki kezdi az olvasást? – Ez a napom ennél rosszabb már nem is lehet – súg ta Gary a padtársa, Cecily fülébe. – Te akarod? – fordult Arnold Iras harciasan Jerryhez. – Itt van – csapta le erőteljes mozdulattal a könyvet a nag ydarab fiú elé. CSATT! A hang forrása az edző keze volt, amint bal tenyerébe csapta kőkemény jobb öklét. – Damien Karrava vag yok – mennydörög te, és vég ig nézett a küzdősportok órára jelentkezetteken. Gary senkit sem ismert, mag ányosan ácsorg ott a húsz diák között. Damien lassan mindeg yiküket vég ig mérte, és mint eg y tig ris, aki a táljába rakott ételt mustrálja, meg nyalta a szája szélét. – Már alig vártam, hog y vég re meg tanítsam néhány puhánynak, hog yan kell eg y jó kis csihi-puhit csinálni! Véssétek az eszetekbe: a küzdősportoknak nem az a lényeg e, hog y meg védjük mag unkat a támadóinktól, okés? Hiába mondják ezt a puhány kis senkik. Mi kemények tudjuk, a küzdősportok arra jók, hog y laposra verhessük azokat az idiótákat, akik pont velünk húznának ujjat. Ezen az órán tehát alaposan meg tanuljuk kitaposni másokból a szuszt, okés?

Kivörösödött; látszott rajta, alig várja, hog y taníthasson. Gary annyira már nem várta, hog y tanulhasson. – Máris kezdjük! – bömbölt fel Damien jókedvűen. – Nem veszteg etjük az időt dumára, ez is sok volt. Álljatok párba, g yerünk! – De tanár úr, utcai ruhában vag yunk! – hívta fel a fig yelmet a tényre eg y lány. – Ma lett meg az órarend, és nem tudtuk, hog y máris lesz tesi… – A háború nem kérdezi, mikor állsz készen! Eljön, és harcolnod kell! – hörög te Damien. – Párba! – Leszel a párom? – Gary kedvesen rámosolyg ott a mellette ácsorg ó, alacsony, barna hajú lányra. Remélte, hog y ő tán csak nem veri rommá. – Persze. – A lány közelebb húzódott hozzá. – Eve vag yok. – Szia, Eve, Gary vag yok – mutatkozott be a fiú. – Na, mindenkinek van párja? Három dolg ot kell meg jeg yeznetek! – dörög te Damien. – Eg y: a párod a kicsöng etésig nem a barátod, hanem az ellenfeled! Kettő: mindig ellenőrizned kell, hog y a párod léleg zik-e még ! Három: a párod… mindeg y, ez kiment a fejemből. Szóval. Az első g yakorlataink az ütések kivédései lesznek. Te ott, ide g yere! Nem, súg ta Gary ag ya, ne menj oda, fuss el! De hát rám mutat – felelte neki a fiú. Eve-re nézett, aki bátorítón mosolyg ott rá. Nem mutatkozhat g yeng ének. Előrelépett Damien Karrava elé. Az leg alább két fejjel mag asodott föléje, kidolg ozott izomzatával és kettőbe font szakállával olyan volt, mint valami istenség a viking mitológ iából. – Ki vag y? – hördült fel Damien. – Gary Soleil – hadarta a fiú. – Helyes válasz – bólintott az edző. – Ezen az órán semmi tanár urazás! Itt nincs szükség finomkodásra, itt bajtársak, harcosok vesznek körül, és év vég ére már senki nem lesz puhány. Okés, Gary? – Okés – bólog atott a fiú. – Üss meg , de úg y, mintha g yűlölnél! – kiáltott rá Damien. – De… – ÜSS MEG! – Jó! Gary erőtlenül meg próbálta ökölbe szorított kezével eltalálni a tanárt. Tompa ütést érzett a g yomrában, eg y erőset a mellkasán, és meg perdült körülötte a világ , ahog y Damien a lecsapó kezénél fog va körbecsavarta, a földhöz vág ta, s vég ül a g yomrába térdelt. – Gary még nem elég erős! – állapította meg bömbölve az edző. A nevezett helyeselt volna, ha épp tudja, hol van, és kap leveg őt. – Láttátok, mit csináltam? – Nem – vallották be a többiek. – Hog yhog y nem?! Nem fig yeltek? Gary, állj föl, újra meg kell mutatnunk!

– Neeem – csóválta a fejét Gary, ahog y Damien kihúzta a térdét a mellkasából, és eg yszerűen mag a elé állította a szőnyeg re, mint eg y bábut. – T…tanár… úr… nem lehetne… valaki… mással? – Sok a beszéd, Gary, üss! – dörög te az edző vig yorog va. Durr! Gary már fekve is szédült, amikor másodszor landolt a földön. Damien Karrava térdével a g yomrában érezte, hog y még Arnold Iras után is lehet kicsivel rosszabb a napja. – Na, ez lesz! – jelentette ki a tanár. – Állj fel, Gary! Most párban csináljátok! Eg yszer az eg yik üt, másszor a másik! Aki be tudja vinni a csapást, kap eg y ötöst, itt és most! Gyerünk! Talpra rántotta Garyt, aki csillag okat látott, és nem kapott leveg őt. – Ütsz először? – kérdezte Eve. – Aha, bármit – kóvályg ott a fiú. Meg állt terpeszben, becélozta a lányt, és szédeleg ve előrelendült… Aztán meg perdült, őrült erővel a szőnyeg be csapódott, és Eve beletérdelt a g yomrába. Ig en, még Arnold Iras után is lehet rosszabb a nap. Sokkal rosszabb. Gary úg y érezte, eg y ép testrésze sem maradt az óra után. Eve elmesélte neki, hog y az apukája diplomata, továbbá öt évet élt és tanult Japánban, ahol háromféle harcművészetet sajátított el. A fiú elhatározta, itt az idő, hog y meg írja a Csináld magad! sorozatba az Így válassz párt küzdősportok órán című zsebkönyvet. Amikor nag y nehezen fölvonszolta mag át az osztályterembe közg azdaság i órára, a többiek már ott voltak, és javában beszélg ettek. – …nem veszélyes, nem ma kezdte se Jerry, se én – csicsereg te Lea. – A vívás nálunk családi hobbi, és… Hé, Gary, baj van? Úg y nézel ki, mint akit meg vertek. – Mert meg vertek – bólog atott a srác, és nag yot szisszenve ledobta mag át a székére. – Ez a Damien Karrava eg y pszichopata g yilkos! Péppé vert, és utána közölte, hog y csak meg mutatta a g yakorlatot. Én meg úg y üg yeskedtem, hog y kiválasztottam párnak eg y pici lányt, remélve, ő talán nem pusztít el… erre kiderül, hog y fekete öves bunyós… – Akkor nemcsak üg yes vag y, hanem mázlista is? – vig yorg ott Lea. – Köszi, ma jólesik a kedvesség minden formája – nyög te Gary. – Most milyen óra jön? – Közg áz – ásította Cecily, fel se nézve kusza rajzából. Garynek az a nyomasztó érzése támadt, hog y a kép őt ábrázolja, öltönyben, eg y karácsonyfa alatt ülve, szalag g al a nyakán. – Az új osztályfőnökünkkel – sóhajtotta Will. – De vajon hova tűnt az előző? Nem hag y nyug odni. – Eng em se! – biztosította Gary meg élénkülve. – Az az ember eg y félisten, a diri viszont… utálom. – Hé! – csattant fel Lea. – Nem őt! Az óráját! Csak az óráját. – Azért. Különben meg teg nap este a tanári lakások épületében jártam. A bátyámmal, Andrew-val szerettem volna meg beszélni pár apróság ot, és akkor hallottam apa irodája előtt, hog y valakikkel róla beszél.

– Kikkel? – élénkült meg Will. – Mit tudom én. Nem láttam sokat, csak annyit, hog y az eg yikük apáéhoz hasonló, kék köpenyt viselt, meg Durey tanár úr nevét hallottam, de nem tudtam kihallg atni a beszélg etést, mert… – Mert lebuktál? – nevetett Gary. – Akkor nemcsak üg yes vag y, hanem mázlista is? – Haha, eg y-eg y, Soleil. Ig en, lebuktam. Annyit mondtak, hog y eltűnt. – Eltűnt? – csodálkozott Amy; még a kibontott csokijáról is meg feledkezett. – Íg y, szó szerint? – Íg y, szó szerint. Eltűnt. Aztán kijött Andrew, hog y valami innivalót kerítsen nekik, és… fülön csípett. – Eltűnt – ízlelg ette a szót Gary. – Akkor… nincs meg . Nem elment, eltűnt. Nem tudják, hová. – Különc fig ura volt mindig is – vont vállat Lea. – Miért ne költözne el valami nag yobb városba, ahol többet zenélhet? Nem titok, a zenekarának élt. – És ug yan kikkel beszélte ezt meg az apukád? A lány eg y pillanatig elg ondolkodott, mintha mérleg elné, erre mit feleljen. – Nem tudom, valami szervezettől jöhettek. Talán valami tanfelüg yelettől. – Furcsa – jeg yezte meg Amy is elg ondolkozva. – És ők se mondtak többet? – Én nem hallottam, lehet, hog y később meg beszélték. – Nem lehetne Andrew-ból kiszedni valahog y? – kérdezte Jerry. – Esélytelen – leg yintett az Iras lány. – Andrew eg y ig azi kötelesség g ombóc, soha nem beszélne, ha apa meg tiltotta neki. Ráadásul bent sem volt eg ész vég ig , nem tud mindent. – Miért beszélné meg ezt eg y iskolaig azg ató bárkivel? – töpreng ett a mindenben log ikát kereső Will. – Ennek íg y nem sok értelme van. Nem is beszélve arról, hog y ősidők óta ide járok, de még soha nem jött semmiféle tanfelüg yelet a suliba. – Ráadásul ezt az intézményt eg y külön néven emleg ették – tette hozzá Lea már eg észen súg va. – Modeus Carva. – Ha létezik ilyen intézmény, akkor nyoma van az interneten – jelentette ki mag abiztosan a világ háló g erillája –, ha pedig van ott bármi, én holnapra meg találom. És mindent meg tudok róla. – Willnél pedig a „minden”-t csupa nag ybetűvel írják – vig yorg ott Jerry –, és akkor a rejtély azon része meg oldódik, hog y kik voltak ezek az éjszakai látog atók. – Az is valami – jelentette ki Amy. – Az első lépés. Ha rájövünk, ők milyen szervezetet képviselnek, kideríthetjük, hog y milyen okból… tűnt el Durey. A vég én még mi találjuk meg az irodalomtanárt, akit elrabolt a g onosz nag ynénje, és bezárta a pincébe borsót fejteni. – Ezzel ne viccelj! Lehet, hog y baja esett! – csattant fel Gary. – Kinek esett baja? Összerezzentek. Sophia Allmann sétált el mellettük neg édes mosollyal. – Senkinek – válaszolta g yorsan Will. – Reméljük – jeg yezte meg morózusan Gary.

– Most pedig – a tanárnő újra felvillantotta meg nyerő mosolyát, amitől csinos porcelánbaba-arca még szebb, de eg yben még mesterkéltebb is lett – nekivág unk ennek a zavaros nevű tantárg ynak. Ne ijedjetek meg , de lesz eg y kevés köze a matekhoz, földrajzhoz, szociológ iához, médiaismerethez is. Hiszen sok-sok dolog alkotja a közg azdaság ot. Nemcsak néhány tőzsdés számításai, hanem összetett, apró részletek. Mint mindent. Célom nem kevesebb, mint év vég ére képessé tenni benneteket arra, hog y a dolg ok mög é lássatok: értsétek, hog y működik a g azdaság , a kereskedelem, a pénzvilág . És hog y ezt a g yakorlatban is lássátok, létrehozunk itt az osztályban eg y miniatűr g azdaság ot. Mr. Jeremiah Gray, ki a g azdaság elsődleg es irányítója? – Öööh… – Hmm, kár. Valaki? – Eg y nevet lesett ki a naplóból. – Kimberly Newstead kisasszony? – Nem tudom, tanárnő. – Ne ijesszetek meg ! Vag y én ijesztettelek meg titeket? – A g azdaság i miniszter – szúrta közbe Gary jelentkezés nélkül. – Pontosan! – mutatott a fiúra Sophia. – Mondd a neved! – Gary Soleil. – Gary mától az osztály g azdaság i minisztere – nyilatkoztatta ki a tanárnő. – Aztán csak semmi sikkasztás! Fig yelünk. De ig en, kimondottan lehet még mindig rosszabb a nap Arnold Iras után is. Eg yéb változatos tiszteket is kiosztottak: Kimberly lett a miniszter helyettese, eg y Dan nevű fiú a pénzüg yminiszter, a helyettese bizonyos Jessy, Carlo Assimi pedig még elég edettebben terpeszkedett a székén, miután rá osztották a „g azdag befektető, a tőkés” szerepét. – Ha tényleg meg csináljuk az osztálykirándulást év vég én a tavakhoz, e hónap közepétől indul a pénzg yűjtés – jelentette ki Sophia. – Gary és Dan közösen szedik be az összeg et. De mivel van eg y g azdag tőkésünk, ő nyilván ki akarja majd fizetni az eg észet előre, hog y aztán eg észen kicsivel többet kérhessen az osztály tag jaitól, mint amennyit eg yébként fizetnének. – Ig en – vig yorg ott Carlo. – És akkor a tőkést börtönbe vetjük, íg y nem jöhet a kirándulásra – mosolyg ott rá ang yalian a tanárnő. – Bár a való életben ilyesmi még talán leg ális is lenne, mi nem eng edjük meg . Eg yszóval: a két miniszter szedi a pénzt, és rájuk bízom, hog y szerzik meg tőletek. Mindenkit arra kérek, ne könnyítsétek meg a dolg ukat. Tiltakozzatok, mint a valódi adófizetők! – Ez a nő meg háborodott – súg ta Gary Cecily fülébe. A Jég királylány álmatag on felnézett a rajzból, amelyen éppen dolg ozott, és bólintott. Már éppen válaszolt volna valamit, amikor Sophia félbeszakította. – Gary miniszter úr! Nevezze meg a trösztösítés alapfeltételeit! Gary felelt. Akkor a tanárnő új kérdést tett fel. – Mi a különbség a nyitott részvénytársaság és a zárt között?

A fiú válaszolt. Jött az újabb kérdés. – Mettől meddig tart a tőzsdén eg y pénzüg yi hét?… Hány átjárhatóság i törvény van?… A haszon képlete? És eg ész órán ez ment. A vég ére Gary már úg y érezte mag át, mint eg y csontszárazra csavart szivacs. A kicsöng etés pillanatában Sophia elrag adtatott mosolyt küldött feléje, összecsapta két kezét, és kijelentette: – Nem rossz! – Nem rossz?! – méltatlankodott Cecily, miután a tanárnő kiment. – Ez a nő tég ed jóformán a lelket is kitaposta belőled, még sem tudott leg yőzni, és utána ennyi? Nem rossz?! – Utál – állapította meg Gary. – Dehog yis! – dobta tarkón eg y radírral Lea. – Nem láttad, milyen g yönyörködő mosolyt kaptál tőle a vég én? Úg y nézett rád, mintha a leg pompásabb selyemruha vag y a leg finomabb desszert lennél a világ on, ami szemmel láthatóan nem vag y. Ez a nő eg yenesen odavan érted. – Szerintem utál, csak jól leplezi. – A fiú a padra hajtotta a homlokát; ahhoz is fáradtnak érezte mag át, hog y visszadobja Lea radírját. – Ug yan már, miniszter úr – lépett melléje Amy, és meg vereg ette a vállát –, frissüljön fel! Még át kell mennünk a töriterembe Andrew Iras tanár úrhoz. Bátyja felnézett rá, de úg y, mintha még soha nem látta volna. – Adj kávét! – mondta sürg etően. – Őrült… – Amy meg rázog atta. – Naaa, g yerünk már! Kelj föl! – Ez az, te hős – kezdte Lea a másik oldalról eg y ujjal böködni az oldalát –, éledj föl, szükség ünk van rád! – Na jól van, menjünk. – Gary eleg áns mozdulattal belelökte cuccait a táskájába, és nag y nehezen talpra állt. – Hát íg y? – nézett rá a testvére mérg esen. – Én kérlelhetlek, Lea meg eg yet csettint, és ug rasz is? – Hog yne, a kedvesség mintaképének bármit – csóválta a fejét a fiú, és szabályos menekülésbe kezdett az ajtó felé. A többiek valamivel lassabban követték. Azért a javulás is lehetség es; nem elég erős Arnold Iras pecsétje ahhoz, hog y eg y eg ész napot elrontson. Andrew történelemórája leg alábbis valahol helyre tette a dolg okat Gary számára. A fiatal tanár annak rendje és módja szerint elsőként az ókorról beszélt, de nem úg y, mint ahog y az önjelölt szakértők szokták a tévében, hanem mint akinek tényleg szilárd bizonyítékok vannak a markában. – De honnan tudja mindezt? – kérdezte Gary, mondhatni, önmag ától, ahog y kiléptek a Moonshadow Glade ködlepte előkertjébe. – Olvasta – mag yarázta Lea. – El tudja olvasni az ékírást, és meg tanulta a nyelveket. Csak azt

mondja el, amit valaki más ötezer éve leírt. Apától tanulta, ő eg ész sor ilyen nyelvet és írást ismer. – Ez döbbenetes – tátotta el a száját a két iker eg yszerre. – Emberek és az őrült hobbijaik – vont vállat szerényen Lea. – Ti bandában zenéltek, apa meg holt nyelvekkel fog lalkozik. – A halált szereti, azt vettük észre – csóválta a fejét Gary. – Mi ütött bele? Nem hiszem, hog y ezeket a verseket pont kilencedikeseknek kell tanítani. – Szerintem szépek voltak. – Jerry felháborodottnak tűnt. – Persze, azok – szabadkozott a Soleil fiú. – Eg yszerűen csak… túl bonyolultak. Túl összetettek. Sokszintesek. – Az lehet. – Íg y már Jerry is elfog adhatónak találta. – Eg yébként milyen az új házatok? – kérdezte Lea kíváncsian. Neki kimaradt az életéből a változatosság : az eg yetlen költözés, amire lehetőség e adódott, hog y év közben áthurcolkodhatott a kollég iumba a tanári lakások épületéből, ha akart. Általában akart is meg nem is, ezért fog lalt mag ának odaát eg y ág yat, ug yanakkor meg tartotta a szobáját a tanári palotában. – Most már eg ész szépen alakul – lelkendezett Amy. – Kétszintes. Fönt van három szoba, az enyém kapásból a lépcsőnél, és eg y kis folyosó másik vég én Gary ajtaja. Lent előszoba, abból nyílik anyáék hálója és a konyha, onnan a nappali… bonyolult, de majd meg mutatjuk. Eljössz te is a próbára, nem? – Hát, majd meg kérdezem apát. – Lea sötét szeme meg fejthetetlen volt. – Nem mindig eng ed el. De szombatig még sok idő van, valahog y kierőszakolom. Mivel látta, hog y a csapat lassan oszolni készül, Will hirtelen, nag y hallg atás után meg szólalt. – Srácok – kezdte fojtott hang on –, a suli parkolójából reg g el elszállítottak eg y kocsit. Nem fog játok elhinni, mi volt benne. – Mi? – kérdezte Gary. – Drág akövek? – Hülye. Nos, azoknak, akiket esetleg érdekel, jelzem, a hátsó ülés tele volt könyvekkel: Rómeó és Júlia, Stevenson, Poe, Hawthorne, minden. – Ez Durey! Aki ezek szerint teg nap már haza sem ment… – csóválta a fejét döbbenten Gary. – Hova a fenébe tűnt ez az ember? – Ezt már a rendőrség dolg a lesz kideríteni. – Lea lassacskán már túl félelmetesnek érezte a rejtélyt. – Persze – biccentett Will –, hátha ők rájönnek a titok nyitjára, és előkerítik Durey-t… Ekkor eg y nag yobb diákcsapatból eg yszerre kivált eg y sötétbarna hajú, határozott tekintetű lány, és csípőre tett kézzel, sanda mosollyal feléjük lépett. – Ismeritek? – suttog ta Lea. – Hát, őszintén remélem, hog y ismernek! – nevetett rájuk a jövevény. – Ashley vag yok, ennek a két lükének a nővére. – Nem is mondtátok, hog y van eg y nővéretek! – méltatlankodott az ig azg ató lánya.

– Nem mondták? Na, szépen vag yunk… – Ashley felvonta a szemöldökét. – Na tessék, pedig én még ki is álltam mellettük otthon, amikor holmi zenészeket, bandát meg g arázst emleg ettek… Hirtelen mindenki morcosan mérte vég ig Amyt és Garyt. – Szerencse, hog y nem vag yok harag tartó. – A leg nag yobb Soleil g yerek tündérien elmosolyodott. – Tizedikbe járok, szóval eg y évvel vag yok idősebb a pupákoknál. – Az én nővérem vég zős – jeg yezte meg elmélázva Lea –, de… róla inkább eg y szót se. – Na de g yerünk haza, srácok – intette testvéreit Ashley ideg es mosollyal –, hiszen seg ítenünk kell apáéknak befejezni a kipakolást. Meg hát, iszkoljunk innen! – Miért is? – kérdezte hökkenten Gary. – A szekrényemnél meg szólított eg y fiú, és alig bírtam meg szabadulni tőle – mag yarázta Ash feszeng ő mosollyal. – Zselézett, fekete haja van, a jelek szerint nag yon tetszem neki, és állítólag a ti osztálytársatok. Ki ez? – Az olasz! – Amy hang osan felnevetett. – Veg yél vissza a sebesség ből, Ash! Második napra máris meg hódítottál eg y szívet, ez meg ható! – Amy, tiszteld a nővéredet! – fig yelmeztette a lány, de azért csak rendes tempóban sétált tovább. – Hog y hívják? – Carlo Assimi – válaszolta Amy. – Nem g ondolod, hog y helyes fiú? – De ig en, az, csak lehetne eg y kicsit… lassabb – piheg te a leg idősebb Soleil. – Mindenesetre eseménydús évnek nézünk elébe, az biztos. – Jók leg yetek! – köszönt el Will. – Holnap! – Elintézzük, hog y tuti leg yen g arázsunk szombatig – íg érte még Amy, nővére után hátrálva a járdán –, apa nyakára járunk, hog y hang szig etelje. És akkor majd ahog y a csövön kifér! Sziasztok! Holnap! – Én is meg yek, mindjárt vég e az ebédidőnek – ásította Lea –, és a sziesztám is hiányzik. – Te meg az alvás – csóválta a fejét hitetlenkedve Jerry. – Mi van velem meg az alvással? – Semmi, ez tök aranyos. – Aranyos, eszed tokja aranyos! – dohog ott a lány, de azért elmosolyodott. – Na, sziasztok! Jerry és Will eg y darabon ug yanabba az irányba mentek, elindultak hát. Will tőle szokatlan módon elmélázott. – Nag yon örülök az új srácoknak, főleg , ha tényleg jól nyomják a zenét – jeg yezte meg vég ül. – De eg yébként észrevetted, hog y mennyi pofátlanul… ööö… szép lány van a suliban? – Mi…? Bocs, de emiatt pont nem reklamálnék a vevőszolg álaton! – hördült föl Jerry. – Mi ütött beléd? Hisz évek óta a haverjaink… – Semmi, csak ez most úg y eszembe jutott. De nem? Vedd sorba! Ott van Cecily, Kimberly, most már Amy…

– Lea – tette hozzá ábrándosan Jerry. – Ja, Lea – bólintott Will. – Amyék nővére is szép… nem fura ez neked? A világ on sehol ennyi csinos lányt nem találsz eg y rakáson, akik tényleg mind szépek is! – Ismétlem, Will, eng em nem zavar, hog y szép lányok vesznek körül. Mire akarsz kilyukadni? – Arra, hog y furcsállom! Mi ez a suli, valami modellképző? A mag as fiú vállat vont. – Néhány szerencsés évjárat, William Abbot, g ondolom. Mi lenne? Az ig azg ató külső alapján is rostálja a diákokat? – Akkor mi soha nem járhatnánk ide! – vihog ta a barátja. – A mag ad nevében beszélj! Én mag as vag yok, és jóképű… – Mag as és jóképű, betojok! – vereg ette meg Jerry pocakját Will. – És ez itt mi? Hmm? – Az ott tíz kiló tömör sárm és vonzerő – vig yorg ott Jerry. – Na jól van… Eg y darabig csendben haladtak. – Modellek vag y sem, én nag yon bírom az újakat – törte meg a hallg atást az alacsonyabb fiú, meg ig azg atva szemüveg ét. – Remélem, ők is bírnak minket!

Track No. 02.: Holdárnyék (5:11)

Ashley, Gary és Amy előbb értek haza, mint a szüleik. Ash még be se lépett a házba, Amy már az előszoba két sarkába rúg ta a topánkáit, és a hang okból ítélve a spájzot dúlta föl éppen. – Amy Soleil, mit csinálsz? – kiáltotta a nővére, ahog y belebújt papucsába, és nem mellesleg összeszedte húg a eg ymástól minimum három méterre landolt cipőit. Amy bemezítlábazott a képbe, bal kezében eg y már félig meg evett mag os zsömle, a jobban pedig eg y bög re kakaó. – Efek – közölte látható g yönyörrel, és eleg áns mozdulattal felült a konyhapultra. – Lehetetlen vag y – közölte vele Ash, de nevetett. – Hozzád képest a barbár Dzsing isz kán is frakkos úriember, húg i – vetette oda neki Gary, utánalépve a konyhába, miközben felvette a földről a lány táskáját, és felrakta eg y székre. Amy válla remeg ett a nevetéstől, bár eg y pillanatig elg ondolkozott, ikertestvére nyakába küldje-e a kakaóját, vag y sem. A nem mellett döntött, és evett tovább. – Hol a papucsod? – kérdezte Ash összehúzott szemöldökkel. Húg a vállat vont, és lenyelte a falatot. – Nem tudom. Tisztán emlékszem, hog y abban utaztam, Backridg e-ben anya hozta utánam… – Majd meg lesz – leg yintett Ash. – Na, én meg yek leckét írni. – Leckét?! – hördült föl Gary – Ozzyra, Lemmyre és a rock minden istenére, Ash, az iskola második napján honnan van leckéd? – Nekünk is van – mutatott rá a tényre Amy harisnyás lábával ing ázva. – A diri eg y halom verset adott fel. – Ó, tényleg ? Akkor meg yek és gitározom! – Hé, nehog y már rám harag udj, mert eszedbe juttattam! De a fiú addig ra ki is lépett a konyhából, be a nappaliba, majd a csig alépcső fokait kettesével szedve felsietett az emeletre, cipőben. Ash összenézett Amyvel, mosolyra húzta a száját, vállat vont, és ő is felment. Az emeletet már első este elfog lalta a három g yerek: a lépcsőtől leg távolabb eső szobát Gary, az eg yből mellette levőt Ash, Amynek meg persze szokás szerint a maradék jutott: a másik kettőtől messze volt az ajtaja, kapásból a feljáratnál. Középen helyet kapott eg y ig azi full extra mosdó is, hatalmas káddal és zuhanyfülkével. A konyhából nyílt még eg y fürdőszoba, és a hatalmas, fényes nappali, valamint a hosszú előszoba, ahonnan a szülők lakrészébe vezetett eg y ajtó. Ennek előterében volt a tévé, beljebb pedig a háló. Apropó, szülők… ők lassan haza is érnek. Amy lehunyta a szemét, és meg dörg ölte kézfejével. Miért mindig rá marad a piszkos munka? – g ondolta elg yötörten. Oké, hog y apa már rábólintott a g arázs üg yére… de újra és újra eszébe kellett

juttassa, amíg konkrétan nem történik valami. A zárban kulcs csikordult, és lendületes léptekkel betoppant az előszobába Ferdinand Soleil, a családfő, kezében két nag y bevásárlószatyorral. – Kismadaram, röppenj le a konyhapultról! – sóhajtotta rezig náltan. – Soha nem nősz fel… – Nem, én mindig apuci pici lánya leszek – vig yorog ta tele szájjal Amy, és apja elé sietett. – Meg anyucié, remélem – forg atta a szemét Tess a férje mög ül. – Ig en – csiling elte a lány, ahog y meg ölelte apját. Ferdinand mag as volt, sportos; a klasszikus jóképű, fiatalos apuka mintaképe a filmekből: sötét haja álláig ért, barna szeme mindig játékosan csillog ott, és még a többnapos borosta is jól állt neki. – Amint tőled is szeretne majd valamit, ig en – nevetett a férfi. – Nem felejtettem el a g arázst, kicsim. Viszont parancsolom, hog y menj össze! Már majdnem utolérted apádat. – Ig enis, uram! – Amy berog yasztotta a térdét. Ha kihúzta mag át, akkor ért apja álláig , szóval a családfőt inkább Gary részéről fenyeg ette veszély (Ash meg a mag a százhatvan centijével határozottan nem jelentett kihívást). – Átkapcsoltad eng edelmes funkcióra? – nézett ag g ódva Tess a lányára. A g yerekek közül ő hasonlított leg jobban anyjukra, akinek a haja szintén szőke, szeme pedig kék, és Amy privát véleménye szerint, ha időnként nag yon ideg esítő és utasítg ató is volt, a világ leg jobb anyukája. – Szerintem ig en – vélte az apa, miközben kilépett cipőjéből, és papucsot húzott. – Akkor, Amy drág a, ezeket vidd be a konyhába – mutatott Tess a két szatyorra –, és ne mezítlábazz! – Első pont rendben – a lánynak meg se kottyant a reng eteg bevásárolt mindenféle –, de a második nem fog menni. Nem találom a… – Gyeng e érv – hesseg ette el az anyja. – Akkor menj föl, mi meg apáddal átbeszéljük még eg yszer ezt a g arázs dolg ot… – Anyaaa, ezen már nincs mit átbeszélni, ig ent mondtatok… – Apád mondott ig ent, úg y, hog y eng em meg se kérdezett. Szóval irány! Nincs valami házi feladatod? – Hát, van… – Na, akkor pápá! Amy látta, hog y ennél többet most nem ér el, meg mászta hát a csig alépcsőt. Ig en rosszul aludt azon az éjszakán. Zaklatott álmai voltak, folyton úg y érezte, mintha fázna, és mindenhol ködöt meg rendetlenség et látott. Hiába pakolt, minduntalan körülvette az elemi káosz. Éjfél után fölébredt. Érezte, hog y a takarója alatt eg yáltalán nincs hideg , és a sötétben is látta, vag y inkább csak tudta, hog y korábban többé-kevésbé rendbe tette a szobáját. Álmos volt, de érezte, nem tudna aludni. Kinyújtózott, és élvezte a takaró meleg ét. Hihetetlen mély csend honolt a házban – sokkal nyug odtabb helyre költöztek, mint Backridg e. Amy utált ott élni. Eg y pici házat béreltek,

ahol akkora szobája volt, hog y még a ruháit sem pakolhatta el rendesen, eg y asztal meg pláne nem fért be. Tetejébe az épület közvetlenül eg y forg almas főút mellett állt, íg y éjjel-nappal hallg athatták a kamionok és autók zaját. Szerencsére az apjuk belement, hog y hang szig etelje a pincét, ahol Amy dobfelszerelését is felállították. Ráadásul a tizenneg yedik szülinapjára kapott eg y kanapét Doug bácsikájától, amit levitt, úg yhog y amikor akart, teljes csöndben aludhatott odalent. Moonshadow olyan volt, mint az a bizonyos pince, Backridg e eg yetlen tenyérnyi darabkája, amit szeretett, és elviselhetőnek talált. Persze, ezt soha sem vallotta volna be mások előtt – mindig is büszke volt arra, hog y emelt fővel viseli a folytonos költözködést. Pedig belül őt viselte meg a leg jobban. Backridg e előtt két évet laktak Fir Creekben, azelőtt szintén kettőt eg y álmos kisvárosban, Sing ville-ben, korábban pedig három évet az Orient nevű iparvárosban… és íg y tovább. Amy g yűlölte a költözést, főleg , mert úg y tűnt, folyamatosan rosszabb és rosszabb helyekre kerülnek. A házak épp meg feleltek – a backridg e-it kivéve –, mind szép volt, és nag y, de a települések és az iskolák eg yre romló tendenciát mutattak. Amy most úg y érezte, talán Moonshadow vég re meg töri a szerencsétlen sorozatot. Remélte, hog y innen nem költöznek tovább eg y év múlva. Felült az ág yában, felkapcsolta az éjjeliszekrényen álló kis lámpáját. Eg y darabig csak szoktatta a szemét a fényhez, aztán felkelt az ág yból, és előkereste a mobiltelefonját. Szerencsére volt rajta vaku, amivel világ íthatott is. Benyomta, az ajtóhoz osont, és halkan kinyitotta… …volna, ha az nem nyekereg olyan keservesen, mint a heg edű eg y hatéves kezében. Meg kell olajozni, jeg yezte fel képzeletben a teendők listájára, majd kilépett a szobájából. Csupasz talpán eg yből érezte a folyosó kövének hideg ét. Csak nag yon halkan szisszent fel, és azon törte a fejét, hog y most akkor tényleg hova tette a papucsát. Sehog yan sem jött rá. Sajnos a lépcső is kövezett volt, úg yhog y a lábfeje teljesen kihűlt, mire leért. Holnap reg g el első dolg a lesz, hog y meg keresi azt a szerencsétlen, bujkáló lábbelit. Halkan kinyitotta a konyhaajtót, szerencsére az már nem nyikorg ott. Odasettenkedett a keskeny spájzban álló hűtőhöz, és szélesre tárta az ajtaját. Kivett eg y dobozos tejet, és a hűtőlámpa fényénél tanulmányozta, hog yan kell kibontani. Elszörnyedt. Nég y lépés? Na jó, új hely, új tej. Új doboznyitási módszer… …ami nem működik. Lehang oló két és fél perc küzdelem után Amy meg tört, feladta, és leharapta az eg yik sarkot. Természetesen a tej azonnal kilöttyent, eg yenesen a lábfejére, amitől eg yrészt frászt kapott, majdnem elejtette a teli dobozt, másrészt pedig , ug ye, elég tejes lett. – Nem ig az… – suttog ta mag a elé. Kinyitotta a konyhaszekrényt, és papírtörlőt vett elő. Szakított a heng erről, s lehajolt, hog y feltörölje a tócsát. Míg g ug g olt, a másik g urig a a fejére esett, újfent a frászt hozva rá. Kezdett sokba kerülni neki ez az éjféli pohár tej. Kislattyog ott az előszobába, hog y a tükörnél meg törülg esse mag át, és hátha ott rálel a papucsára

is. A lábbelije ug yan sehol, de leg alább a lábáról letisztog atta a tejet. Meg rag adta az alkalmat, és meg nézte mag át a tükörben. Nyúlánk, kifejezetten szép arcú lány pillantott vissza rá, ujjatlan, vékony pántos fölsőben, és combközépig érő, rövid pizsamanadrág ban. Visszaosont a konyhába, ahol sikeresen kitöltött mag ának eg y bög re tejet. Elég edetten belekortyolt, és elindult vissza a szobájába – ekkor hallotta meg a vitatkozást. Álmosság át amúg y is elfújták a konyhai kalandok, a kíváncsiság pedig eg yik alaptulajdonság a volt, íg y hát hallg atózott. A hang ok az előszobából nyíló szülői lakrész felől jöttek. Hé, ha Lea kémkedhet, akkor ő is! A konyhaasztalra tette a bög réjét, és amilyen halkan csak bírt, átosont a helyiség en, majd keresztül az előszobán, s meg állt az ajtó előtt. Leg ug g olt, és benézett a kulcslyukon. Ashley eg y fotelban ült, vele szemben az anyjuk. Apjuk nem látszott sehol. Éppen Ash beszélt, elég mérg esnek tűnt. – …mondhatjuk el nekik? – kérdezte ideg esen. – Avassátok be őket! Mint eng em! Nekem azóta minden sokkal eg yszerűbb, és… – De ehhez el kellett érned eg y érettség et, szívem – felelte hig g adtan Tess. – Mindenkinek el kell. – Azt mondjátok, történt valami veszélyes az iskolában – csóválta a fejét a lány. – Erre fel kellene hívni a fig yelmüket! – Veszély vag y sem, bízd ránk! – szólt közbe az apjuk, és oldalról meg jelent Amy látóterében. Két öblös borospoharat tartott, az eg yiket átnyújtotta Tessnek, a másikkal a kezében pedig leült a karosszék karfájára. – Azt különben sem mondtuk, hog y veszélyes volt, csak annyit, hog y akár az is lehetett. Nag y különbség . – Akkor is el kellene mondani – jelentette ki Ashley. Mit? Mit, Ash? Amy szemében nővére ekkor teljesen felnőttnek tűnt, ahog y íg y kikelt a szüleikkel szemben. – Ezt mi döntjük el, kicsim – jelentette ki Ferninand. – A te családodban úg y lesz, ahog y te akarod, de itt és most nem a te felelősség ed a döntés. – Ez nekem olyan rossz – sóhajtott a lány. – Nekem is nehéz volt. – Tess áthajolt a dohányzóasztal fölött, és meg simog atta Ash térdét. – A két húg ommal és az öcsémmel ug yanezt éltem át. Két húg és eg y öcs? Amy eltátotta a száját. Soha nem hallotta, hog y az anyjának is lennének testvérei. Csak Doug bácsit ismerte, apjuk bátyját. – Anya, én már sokszor belezavarodom – csóválta a fejét Ash. – Nehéz folyton észben tartani, mit tudhatok, és mit nem. Eg yszer elszólom mag am. – Anyád is folyton elszólja mag át – jeg yezte meg Ferdinand, majd kortyolt a borából –, és eddig nem volt baj. Addig nem is lesz, amíg nincs eg yéb alapjuk a találg atásra.

– Akkor is, apa… – erősködött a lány. – Kicsim, késő van, fáradt vag y, és ijedt – emelte fel csendesítőleg a kezét a családfő –, ráadásul holnap korán kelsz. Amondó vag yok, menjünk aludni. – Szerinted ez meg oldás? Lefekszünk, aztán reg g el majd minden jobb lesz? – Ash felhúzta a térdét, és átkarolta. – Apa, anya, nem értitek, hog y egyedül vag yok? – Velünk vag y, kicsim – csitította Tess. – Akkor miért nem hallg attok rám leg alább eg y kicsit? – kérdezte a lány, és szomorúan nézett a szüleire. – Meg hallg attunk, de mi döntünk – felelte az apjuk. – Drág ám, menj aludni! – Jó éjt! – sóhajtotta meg törten Ash, és lassan felkászálódott. Papucsba bújtatta lábát, és elindult az ajtó felé. Amy villámg yorsan reag ált: bevetette mag át az előszoba eg yik sarkába, a kabátos szekrény mög é. Nővére kijött, becsukta mag a mög ött az ajtót, és nekitámasztotta a homlokát. Szívszag g atóan felsóhajtott, és meg törölte a szemét. Amy ösztönösen odarohant és átölelte volna, de valamiért nem merte leleplezni mag át, és ettől ő is szomorú lett. Nézte, ahog y Ashley elcsattog a konyha felé, és meg várta, amíg fölmeg y a lépcsőn. A kis nappali elcsöndesült: szüleik nyilván átmentek az onnan nyíló szobájukba. A lány lassan, halkan feleg yenesedett. Fog ta a tejes bög réjét, és felosont a szobájába. Ig yekezett halkan becsukni az ajtót, ami – csodák csodája! – sikerült is. Az ág yához ment, az éjjeliszekrényre tette az italt, majd bebújt a takaró alá. Észre se vette, mennyire átfázott lent. Olyan volt a lábfeje, mintha jég ből lenne, és fázott a dereka is, ahol a pizsama nem fedte. Rettenetes. Csak nem hiányzik a fűtés már szeptember elején?! Épp lekapcsolta volna a lámpát, amikor halkan kopog tak az ajtaján. – Ig en? – szólt ki rémülten, mert hiába tudta, hog y nem bukott le, átsuhant rajta a kétely. – Bejöhetek? – Ashley volt az. Hang ja erőtlenül szólt. Nyilván látta a lámpafényt, g ondolta a húg a. – Persze, Ash. Felült az ág yban. Nővére kinyitotta az ajtót (nyíííkkk), aztán besurrant, és becsukta mag a mög ött (nyúúúkkk). Szemében könnyek csillog tak, aminek láttán Amy meg rendült. Ashley általában derűs volt, és csak nag yon ritkán sírt. Mindig jó okkal. – Hé… Ash, mi a baj? – Olyan eg yedül érzem mag am… – Az idősebb lány nekidöntötte hátát az ajtónak, és nem nézett föl. – Hé, g yere ide! – hívta Amy, és nem kellett kétszer kérnie. Ash eg y pillanat alatt ott termett, átölelte, közben hang talanul sírt. – Naaa, mi a baj? Nekem elmondhatod. – Nem tudom… talán csak a költözés… meg a fáradtság … meg … annyira mag ányosnak éreztem mag am… – Nem vag y mag ányos – csitította Amy, bár részben értette, miért is mondja ezt a nővére. – Aludj nálam, Ash! És akkor itt leszek veled.

– Olyan aranyos vag y! – mondta Ashley, és lassan abbahag yta a pityerg ést. – Erre valók a kishúg ok, nem? Na, g yere, takarózz be! Olyan hideg van, hog y az nem ig az. Kivételesen meg kapod a kispárnámat, ha szépen kéred. – Köszi. – Ash halkan felnevetett, és bebújt a takaró alá. – Hú, de puha az ág yad! Ha ezt tudom, lecsapok a szobádra. – Késő bánat! Már az enyém a leg puhább ág y és a leg kellemesebb szoba. – Az enyém meg a világ leg aranyosabb tesója. – Tényleg ? Ki az? Elképzelésem sincs, kire g ondolhatsz. – Azzal a vendég látó lenyomta a villanyt, és elhelyezkedett. Kettejüknek csöppet kicsi volt az ág y, de nem zavarta. Kislány korukban ennél sokkal rosszabb lakásban éppíg y osztoztak a fekhelyen, és ott is jól meg voltak. – Amy – suttog ta Ash. – Tessék? – Te vag y a leg jobb tesó – súg ta a nővére. – Köszi. – Neked bármit. – Amy kitapog atta a kispárnát. – Tessék. – Ezzel Ashley arcába nyomta. – Hééé! – nevetett a nővére halkan, és a feje alá g yömöszölte. – Köszönöm, de tényleg . – Jól van már – kezdett zavarba jönni a lány –, ne csináld ezt! Nem olyan nag y dolog , te is meg tennéd értem. Különben meg , holnap méteres szőke hajszálakat köhög sz majd fel, úg yhog y főleg ne köszönj semmit! Ash újra felkacag ott. – Meg int hullik a hajad? – Kinek nem, akinek ilyen hosszú? Nem baj, majd a katonaság nál úg yis lenyírják, mint abban a… mi volt a címe annak a filmnek? – Nem tudom – kuncog ta halkan Ash, és meg fog ta a húg a kezét. – Ennyire jó volt, már a címére se emlékszünk. Eg y perc csönd következett, míg Amy a film címén g ondolkozott. – Meg van! A Lehetetlen párbeszéd! – mondta, de nővére felől már csak eg yenletes szuszog ást hallott. Na jó, akkor nem is olyan fontos. De mit is kéne elmondani nekünk? – töpreng ett. Miféle elszólások? Mi lehet a titok, amelyen a család idősebbik fele osztozik? Milyen veszélyről beszéltek? Hiszen nem történt semmi… vag y? Miközben lassan álomba merült, tudta, ettől a kihallg atott vitától úg ysem nyug odhat. Amy Soleilt határtalan kíváncsiság a mindig is arra késztette, hog y semmilyen rejtélyt ne hag yjon meg oldás nélkül, amivel szembesül. De még eg y ig azi titok izg alma sem g átolta meg abban, hog y eg y ág y kényelmének eng edve belehulljon az álom kellemes, puha ködébe. – …késni az első két napon, akkor nem hag ylak a harmadikon se, kicsim!

Tess Soleil kissé zaklatottnak hallatszott. Nem vallott Amyre, hog y elaludjon. Gary már rég lent ült a konyhában, és lelkesen tömte mag ába az illatos tojásrántottát, erre ő nem ébred időben. A nő ideg esség e hamar döbbenetnek adta át a helyét, amikor eg y helyett mindkét lánya felbukkant a puha, világ os- és sötétkék kockás takaró alól. Álmos arcukat látva Tess felnevetett. – Ti soha nem nőtök fel! – kacag ott. – Gyerünk, g yerünk, Ash, hét óra! Amy, ha már olyan szerencsétlen voltál, hog y anyád haját örökölted, g yorsan kezdj vele valamit; olyan, mint eg y szénabog lya. Sebesen, eg y-kettő, a reg g eli lent vár, de ha nem jöttök tíz percen belül, Gary meg eszi az eg észet! – Zsarol, a saját anyám – sóhajtotta Amy, ahog y eg yszerre mindketten visszahanyatlottak az ág yba, amint kettesben maradtak. – Te, ez már családon belüli erőszak – vihog ta az idősebb lány –, és van rá eg y tanúd. – És éheztet is, tisztelt bíróság ! – panaszkodott Amy, de már nevetett. – Minden ételt az öcsémnek ad. Tudják, a trónörökös meg minden… – Ez már sok lesz – fig yelmeztette Ashley, ám közben alig kapott leveg őt, úg y rázkódott a kacag ástól. – Elég , ha a korai ébresztőt felpanaszlod! – Ig en, eg y órával a tanítás kezdete előtt már képes felkelteni! – Ekkor leesett neki, mit mondott. Eg y órával tanítás előtt. Azaz harminc perccel indulás előtt. Amelyik harminc percbe bele kell férjen… Nem telt el tíz másodperc, már versenyeztek a fürdőszoba felé. Ashley vezetett orrhosszal, de ahog y bekanyarodott volna, a papucsa sima talpa elcsúszott a járólapon, és hatalmasat esett. Amikor harciasan felpattant, Amy már bent volt a fürdőben. – Ha jól látom, az ott az én papucsom – mosolyg ott ang yalian az ajtóból. – Látod, ez a büntetés, ha eltulajdonítod mások lábbelijét: te esel el helyettük. – Amy – folyamodott új taktikához a nővére –, tied a tízóraim. Csak hadd menjek be előre! – Hmm… nem. – Az ajtó becsapódott, és hallatszott a kulcs fordulása a zárban. – A nap leg szórakoztatóbb része – vig yorg ott a talpig eg yenruhába öltözött, kifog ástalan Gary a lépcsőfeljáróban. – A reg g eli lányfutam a fürdőbe bearanyozza az ön napját is. A meg rendeléshez hívja tévészolg áltatóját! – Idióta… – nevetett Ash. – Különben itt nem lesz olyan szórakoztató, mint… ahol előzőleg laktunk. Itt lent is van fürdőszoba. Gary arcáról lefag yott a mosoly. – Muszáj elrontanod az összes reklámot? – tárta szét két kezét kedveszeg etten. – Bocsánat, Mr. TV Shop – lejtett el mellette lefelé a lány királynői mozg ással –, de Ashley Soleil nem rendel ma semmit. – Na jó, de most viccet félretéve, húzz bele, Ash, nem akarok elkésni! – Jaj, csak nem meg ismertél eg y csinos kislányt, Gary? – Gonosz mondat, hiénavig yor kíséretében.

– Nem, csak az ofőmmel lesz órám, aki alapból kipécézett mag ának – közölte a fiú. – A szerelemben csak neked volt szerencséd teg nap Carlóval. Ashley a szemét forg atta, és majdnem mondott valamit, de inkább eg y leg yintéssel elintézte, és elsietett. Öccse mag ában nevetg élve tért vissza a reg g elijéhez. Amikor Amy éppen csak meg szárított hajjal, eg yenruhájában berontott a konyhába, nővére sehol sem volt. – Ez aaaz! – ünnepelte meg mag át, és villámg yorsan lófarokba fog ta a haját a reg g elihez. – Mi aaaz? – kérdezte apjuk, és átnézett az újság fölött Amyre. – Leg yőztem Asht, előbb itt vag yok reg g elizni – vig yorog ta a lány. – Ó, ez azért van – hallotta Ashley hang ját az előszobából —, mert Ash már vég zett a reg g elivel, és éppen cipőt vesz. – Remélem, nem az enyémet – szólt vissza Amy, és felhúzta az orrát a nag y hitetlenkedésben. Gary meg az apjuk összenéztek, pukkadozva az elfojtott nevetéstől. A lány erre panaszkodni kezdett. – Ellopta a papucsomat! – Attól még meg reg g elizhetsz – jelentette ki Ferdinand Soleil, és most már kitört belőle a kacag ás. – Mindjárt indulnunk kell. Vag y marad a reg g eli kocog ás. Az meg amúg y sem a te papucsod, ezt Ash kapta a szülinapjára. – Az élet ig azság talan a kedves, szép és ártatlan kislányokkal – szipog ta Amy, és nekiállt a rántottájának –, úg yhog y olyan g onosz leszek, ahog y csak a csövön kifér. Apjuk átnézett a szemüveg e fölött, és érdeklődőn vég ig mérte. – Remélem, ezt nem a Kerti törpéktől tanultad – feddte meg . – Apa, te mit szedsz? – vág ott vissza a lány teli szájjal. – Mik azok a kerti törpék? – Hát a bandátok – felelte mag ától értetődőn Ferdinand, aztán, elkapva Tess pillantását, hozzátette: – Nem ig az? – Te soha nem fig yelsz rám – csóválta a fejét Amy. – Ilyen ostoba nevű bandában az életben nem dobolnék. Rumpuncs volt a zenekarunk neve. De mivel mi itt vag yunk, ők meg ott maradtak Backridg e-ben, annak is vég e. Még hog y Kerti törpék… – Eg y szülő sem tarthat mindent észben – mordult fel a családfő. – Azért ez elég fon… – Üres már a tányérod? – nézett rá az apja fenyeg etően. – Jól van, na, nem növök nag yra, vag y mi lesz? – értetlenkedett Amy. Ferdinand hűvös arckifejezéssel felkelt, és szó nélkül távozott, mire a lány odafordult az anyjukhoz. – Most meg mi baja van velem? – Veled semmi, kicsim – jelentette ki Tess –, csak azt hiszem, vesztett teg nap este a csapata. – Férfiak – forg atta zöldeskék szemét Amy, és befejezte a reg g elit. – Ha eg y focista vag y baseballjátékos elront valamit, pokollá teszi a napjukat. Ők meg mindenki másét mag uk körül. A

labdajáték súlyosan károsítja az ön és környezete eg észség ét! – Nekem mondod? – kacsintott rá az anyja. – Na, kiosztom a tízóraikat. Amy, tonhalasat csináltam neked. A kedvenced. – Lehetne mindjárt cápauszonyos is – sóhajtott a lány, de azért átvette a csomag ot. – Kösz, anya, bár nem tudom, honnan szeded, hog y szeretem a tonhalas szendvicset. – Felkelt a székről, irig ykedve g ondolt az Ash fog ság ába esett papucsára (ha ug yan valóban az övé volt, mert őszintén szólva tényleg nem ig azán rémlett neki a lábbeli), és sarkon fordult, hog y cipőt veg yen, de hirtelen apját látta mag a előtt. Ferdinand arca szomorkásnak tűnt. – Olyan csinos vag y szoknyában, kislányom – mondta halkan. – Tessék. Eg y papírköteg et nyomott Amy kezébe, aki döbbenten nézte meg , mi az. – Utalványok? – Eg yre fokozódó meg lepetéssel nézett a férfira. – Apa… te ezeket úg y vetted… eg y butikban?… Pénzért?… – Ebből a reng eteg sortból kiindulva feltételeztem, nem szereted a szoknyákat – mag yarázta Ferdinand. – Azt g ondoltam, ha veszek neked ajándékszelvényeket, csak találsz olyan szoknyákat, amikre beválthatod. – Apa, én meg gyűlölök horg ászni – jelentette ki felélénkülve Gary. – Erről lekéstél – mosolyg ott Ferdinand, miközben lánya majdnem hanyatt lökte, úg y ölelte át. – Kösziii! Olyan édes vag y! – Jó… jól van, na – viszonozta az ölelést az apja. – Én… most… meg nézem az olajszintet indulás előtt. Kibontakozott Amy karjából, és már ott sem volt. – Hiába, nem én születtem szép, szőke kislánynak… – Gary a vállánál fog va kitolta mag a előtt az előszobába ikertestvérét. – Húg i, g yerünk, cipő föl, ne most olvadj el a boldog ság tól! Allmann tanárnő az univerzumból is kiszívatja a hátsómat, ha elkésünk! Amikor Jerry a reg g eli szendvicsét majszolva a suli elé ért, meg lepett pillantással mérte vég ig Willt. Alacsony barátja komor arccal üldög élt a kerítés kőalapzatán, a kapu mellett, kezében méretes, drág a táblag ép. – Jó reg g elt! – köszönt az előre. – Meg kaptad az üzenetemet este, hog y előbb g yere, ug ye? – Szerinted? – tárta szét a kezét Jerry. – Itt vag yok a szokásosnál előbb, vag y nem? – Jól van, jól van, na – visszakozott Will –, bocs, csak… nyomoztam eg y kicsit, és… ejha! – Ejha? Mi ejha? – Gyere, mutatom! – Mag a mellé intette Jerryt, és már mutatta is neki a tablet képernyőjét. Profin rendszerezett dokumentum virított rajta, fotókkal, adatokkal, internetes hivatkozásokkal. – Kezdjük Kimberlyvel – mutatta az alacsony srác. – Kimberly Newstead. Facebookon semmi, myInfo.com-on van eg y naponta látog atott reg isztrációja. Képekből eg ypár, nézd!

Eg ymást követték a fotók a nyúlánk, ig en csinos lányról. Az eg yiken valami popszám klipjénél háttértáncolt, hosszú, barna haja lófarokban; a következőn g yönyörű, habos-babos estélyiben kering őzött eg y színpadon; a harmadikon eg y divatcég reklámjában mosolyg ott könnyű kis ruhában eg y zöldellő mezőn. – Ez csak pár fotó a hatszázból – emelte fel mutatóujját Will. – Jól néz ki? Ja. És infók? Posztok? Semmi! Naponta fölmeg y, néha tölt fel mag áról két tucat képet, és ennyi… Várj, folytatom. Cecily Cure jön. Fotók: a szinte fehérség be hajlóan szőke Cecily röplabdázik, heg yet mászik, kristálytiszta teng ervízből vig yorog elő a szüleivel. – Tud mosolyog ni? – kérdezte faarccal Jerry. – Ezek szerint! És mennyi információt adott meg mag áról? Mindent, a kedvenc süteményétől a leg utóbbi ruhavásárlásáig . Leg örg ette a képet, és tényleg , hosszas szöveg következett. – Most jön Ashley, Gary és Amy. Átváltott a Soleilek dokumentumára. Szinte teljesen üres volt. – Ashley-ről szinte semmi. Nulla Facebook, csak eg y értéktelen myInfo profil adatok és képek nélkül. Még az előző iskolájában sincs benne a névsorokban, azt se tudom, hova járhatott. Akkor Gary. Van eg y myInfo-reg isztráció Gary Soleil néven, nulla adat, nincs kép. Eg yedül a születési időt töltötte ki, de a konkrét dátum titkos, csak azt tudni, hog y most lesz tizenöt. – Mint a kilencedikesek többség e. – Ig en. Na, az ismerősei közt a myInfón meg találtam Amy Soleilt is. Találd ki, mit adott meg mag áról! – Semmit. – Bing ó! Nincs fotó, nincsenek adatok. És ennyi. Sehol, semmiféle adatbázisban nem találtam meg őket. Ug ye azt mondták, eg y Backridg e nevű helyről jöttek ide, Moonshadow-ba? – Azt hiszem, ig en. – Hát, néztem, és eg y környékbéli iskola névsorában sem szerepelnek. – Will ideg esen bámult a képernyőre. – És akkor nézd csak! Lea. – Na ig en. Lea. Újabb üres dokumentum. – Először azt hittem, hog y a Soleilek valami tanúvédelmi prog ramban vehetnek részt – csóválta a fejét az alacsony fiú –, és akkor erre Lea… ő is eg y minimális myInfo-oldalt működtet, Kimberlyhez hasonlóan, de eg yetlen képpel, amúg y csaknem nulla aktivitással… – Tudom, ismerősöm myInfón – bólintott Jerry, el se szakítva pillantását Lea fotójától. A pici, fekete hajú lány hajfonata majdnem a csípője alá ért, sötét szeme ig éző volt, Jerry bizony ig en szépnek

látta. – Mi? Bejelölted? – Miért, tilos? Te miért nem? – Jog os. Na, és akkor itt van még … – Jó, értem már! A topmodell-összeesküvésre keresel mag yarázatot. – Gúnyolódj csak, de ig en, arra akarok. És sehog y sem értem, hog y eg y korunkbeli miért nincs jelen a neten, se eg y sulis honlapon, se a közösség i oldalakon. – Tényleg furcsa. Rá kéne kérdezni. – Az is lesz. Ja, a leg jobbat nem is mondtam! Ashley eg y éve aug usztus 28-án lépett be, és most ezt kapd ki, Amy és Gary idén aug usztus 28-án. – Ez mondjuk eg y kicsit hátborzong ató. – Ig en. Rá is fog ok kérdezni. Csak a te véleményedre is kíváncsi voltam, hog y te is furcsának tartod-e. – Will, te akarsz nyomozó lenni, és minden képesség ed meg van hozzá. Ha te valamit furcsának tartasz, akkor az valószínűleg az is. Ez furcsa. Úg yhog y most bemeg yünk a suliba, ökörködünk kicsit, hog y mire meg jönnek, ne úg y bámuljuk őket, mint az ufókat, jó? Hiszen nem azok. – Persze, persze. Én se mondtam, hog y bármi baj van velük, sőt! Csak… fura, na. A Soleilek nem késtek el, bár kevés hiányzott hozzá. A portás kedves, ám kissé álmatag mosollyal fog adta őket a bejáratnál. – Még mindig ez a ködös idő, nem ig az?– kérdezte Amy részvéttel. – Az, bizony – bólintott Thomas , és hatalmasat ásított. Kezében fűszeres, erős illatú szivarka füstölg ött. – Nag yon jókat alszom ilyenkor, csak kár, hog y kelhetek korán a munka miatt. – Itt mindenki kedves? – dünnyög te Ash, miközben levette Gary fejéről a kocsiból kilopott szalmakalapot, és a fiú kezébe nyomta. – Ezt minek hozod? – Texas-hang ulat, nővérke – vont vállat az öccse. – Csak a fűszál hiányzik, meg a lasszó. A tehenek meg vannak. – Ezt hog y értsem? – fordult feléje nővére hirtelen, de a fiú akkor már vihog va előrefutott. – Őrült – állapította meg Amy lemondóan. – Ig en, ez a pontos meg fog almazás – erősítette meg Ash. Majd búcsút intett, és a saját osztálya felé vette az irányt. A 9/A termében még év eleji rend volt, csendesen beszélg ettek a rég i és új osztálytársak. Amy már messziről vig yorg ott, amikor észrevette az ő és Lea padjánál összesereg lett csapatot. – Hé! – rikkantott neki Will. – Amy! Azt hittem, harmadik napra elmenekülsz az ország leg ködösebb városából! Mi történt? – Eg észség es küzdőszellem, azt hiszem – vont vállat a kérdezett, és ledobta a táskáját. – Sziasztok!

– Hog y aludtatok? – kérdezte Jerry érdeklődve, ám mielőtt még Amy válaszra nyithatta volna a száját, durván félbeszakították. Még hozzá Sophia Allmann, aki odaszág uldott a tanári asztalhoz, azzal a nyilvánvaló elhatározással, hog y nekiáll az órának – hiába volt még vag y öt perc becsöng etésig . – Mindenki meg van? Kedves g azdaság i miniszter úr, fog laljon szépen helyet! – Kezdődik – nyög te Gary. Érezte, hog y nem élete leg könnyebb éve előtt áll. Ha tudta volna, mennyire ig aza van… Amy aznap este jó időre bevette mag át a földszinti fürdőszobába, beült eg y kád kellemesen meleg vízbe, sőt, még teát is vitt be mag ával. Pörg ött az ag ya. Gondolatai a rejtélyes Modeus Carva és Stephen Durey eltűnése (no meg az azt övező hallg atás) körül jártak. Amikor újfent csak arra jutott, hog y ebből eg yelőre nem bog ozhat ki semmit, áttért arra a beszélg etésre, amelyet ő mag a hallg atott ki. Különös, hog y mennyire hasonlítanak eg ymásra Leával. Mindketten hallg atóznak, ha kell, és eg yedül próbálják összerakni a képet, nem kérdeznek utána. Valószínűleg úg ysem kapnának választ, az ig az, de akkor is. A kezébe kell veg ye az üg yet, ezt tudta. Amellett döntött, hog y Asht nem biztonság os meg kérdeznie: úg y tűnt, a szüleik őt valamivel sakkban tartják ezt a titkot illetően. De vajon mi lehet az? Eg yáltalán, milyen természetű a rejtély? Előkerült eg y g azdag , elveszettnek hitt rokon? Vag y eladósodtak? Esetleg már meg int költöznek valahova? És miféle veszély? Lehet, hog y az apjuk nem is mérnök, hanem titkosrendőr, tég la, és emiatt költöznek ilyen sokat? Semmilyen valószínű eshetőség nem jutott az eszébe. Garyt viszont mindenképpen be kell avassa. Hiszen ők ketten maradtak ki a titokból, ráadásul eg yütt könnyebben kideríthetik, mi ez az eg ész. Ahog y a kis csapat apránként csak a vég ére jár Stephen Durey eltűnésének is. Amy azon kapta mag át, hog y eg yre inkább meg szereti Moonshadow-t, pedig csupán szűk nég y napja költöztek ide. Valahog y az új barátaik és a suli is hihetetlenül jó volt. A város úg yszintén tetszett neki, a ház meg főleg . Backridg e-nél minden jobb… de még álmaiban sem merte remélni, hog y eg yszer ilyen klassz helyre költöznek. Hanyatt dőlt, teljesen lesüllyedt a víz színe alá. Élvezte, ahog y körülveszi a meg nyug tató, finom, meleg puhaság , eg észen átadta mag át ennek az érzésnek. Miközben kieng edett pár buborékot a szájából, különös g ondolatok rohanták meg . A buborékban emberek vannak. Emberek, akik felszállnak, és eltűnnek örökre. Számára nem léteznek soha többé. Kék villanás a szeme sarkában, lehunyt pillái mög ött. Fulladozva emelte ki arcát a vízből. Kicsit elszabadult a fantáziája. Csukott szeme előtt buborékok képe lebeg ett, melyekben mintha… valakik lettek volna. Tudata leg mélyén bizonyos volt benne, hog y ismernie kellene őket, de akármennyire is ig yekezett, nem jött rá, kik azok. Olyan volt az

eg ész, mint amikor eg y nag yon rég i hang ulatra, eg y kisg yerekkori kedvenc ételre próbál visszaemlékezni az ember. Elment a kedve a fürdőzéstől. Pár perc múlva már a tükör előtt állt, fehér törülközőjébe burkolózva, és hosszú haját szárította. Nag yon sok időbe telt ezzel a rég i kis vacakkal, de valahog y nem találta meg a Backridg e-ben is használt nag y szárítót. Pedig emlékezett rá, hog y eltette. Rá kell kérdeznie. Pizsamaként szolg áló rövidnadrág jában és ujjatlanjában bemezítlábazott a nappaliba. Apja eg y nyomozós műsort nézett éppen a fotelból, közben bort kortyolg atott. – Ronald volt – köszöntötte Amyt. – Lefog adom öt dollárba, hog y Ronald volt. Állod? – Sőt, emelem a tétet. Leg yen tíz, és nem Ronald volt a késsel, hanem Chrissy eg y metszőollóval – nevetett a lánya. – Rendben – bólintott Ferdinand. – Nézzük! – Mi ez eg yáltalán? – kérdezte Amy. Épp két pisztolyos rohant valami zsúfolt utcán eg y rosszarcú, középkorú pasas után. A járókelők meg észre se vették őket: mintha csak terepakadálynak mentek volna ki aznap az utcára, nem álltak félre. – Nem láttál még Új nyugati helyszínelőket? – kérdezte Ferdinand döbbenten. – Kicsim, ezt alig hiszem el. Te vag y a fiatal, és nem nézel tévét… Veg yél papucsot, mert felfázol! – Apa – kezdett bele a lány. Leült apja mellé eg y másik fotelba, és rákérdezett: – Nem láttad valahol a nag y hajszárítóm? Amit tavaly használtam. – Az tönkrement év elején – jött a nemtörődöm válasz. – Azt se tudod, melyikről beszélek… – Amy felhúzta a lábát. A fotel puha anyag a kellemes volt a talpának. Nem is olyan rossz ez a mezítlábazás! – Eg ész tanévben azt használtam. – Mondom: tönkrement. – Apa, reménytelenül… férfi vag y! – A lány áthajolt a karfán, és hatalmas puszit nyomott apja arcára, aztán felpattant. – Hol van anya? Meg kérdezem. – A szobánkban, kicsim. A könyveket pakolja fel a polcra. Amy besétált a szülei hálójába. Tess halkan dudorászva rakosg atott a polcoknál. – Anya, hol van a nag y hajszárító? – kérdezte. – A mostanival eg y évezred, mire meg szárad a hajam. – Te tetted el költözésnél – vont vállat az anyja. – Az ilyesmit te szoktad elpakolni, nem? – Szerintem is meg volt még akkor, apa szerint meg tönkrement az év elején. Tess eg y pillanatig zavart arcot vág ott, aztán leg yintett. – Mit tudom én, kicsim, biztos elvesztettük a költözködés alatt. – Ettől féltem – sóhajtott a lány. – Nincs rá remény, hog y lesz majd meg int eg y olyanunk? – Mindjárt itt a születésnapod – emlékeztette az anyja. – Két hét múlva, ig az? Miért nem hívod föl Doug bácsikádat, és célozg atsz neki?

– Ez jó ötlet! Holnap mindenképpen meg teszem. Előrelátón töltött mag ának eg y pohár tejet, fog at mosott, és bezárkózott a szobájába. Törökülésben az ág yára ült, betakarta a lábát, és felvette a fejhallg atóját. Kis válog atás után az Aveng ed Sevenfold mellett döntött: nekik volt eg y lemezük hihetetlen jó dobbal, és g yakran nyomtak a számok elején dobszólókat. Haját g yorsan hátrakötötte, kezébe vett eg y-eg y ceruzát, és behunyt szemmel verte az ütemet az ölébe tett párnán. Ezek őrült jó számok voltak. Persze a lába is járt, óhatatlanul lejjebb rug dosta a takarót, de nem bánta. Eg yelőre úg ysem aludhat el. Még beszélnie kell Garyvel. Nég yszemközt. Ferdinand Soleil csodálkozva nézett a lánya után. Nem is várja meg , míg eldől a fog adás? Mindeg y. Amy felment lefeküdni, a sorozat pedig őrült csavart vett. Amikor vég et ért az epizód, Ferdinand meg ütközve meredt a tévékészülékre. A g yilkosság ot ug yanis Chrissy követte el, metszőollóval, ahog y Amy mondta. Garyre mosolyog tak a lányok. Volt is miért: eg y csodaszép motoron ült, menő szerelésben. A közeli étterem teraszáról dübörg ött a rock and roll, s ahog y levette napszemüveg ét, és a földre dobta szalmakalapját, máris elindult felé az eg yik fekete hajú, sötét szemű, ledér, miniszoknyás nimfa. – Helló! – köszönt neki Gary. – Eljössz eg y próbakörre? Jól meg y a kis aranyos – paskolta meg a motor tankját. – Mindjárt. – A lány kézen fog ta, lehúzta a motorról, és az étterem felé vezette. – Olyan ennivaló vag y! Azzal teljes erejéből Gary kezébe harapott, aki hirtelen eg y g ig antikus banánsplit kellős közepén találta mag át, és tudta, hog y ez a csinos, kedves hölg yike azonnal a kiskanalára veszi, s utána… Arra ébredt, hog y Amy a vállánál fog va rázza. – Álmodtam már olyat, hog y katonák ébresztg etnek, de te még annál is rosszabb vag y – morog ta. – Mi az, mit akarsz? Késő éjszaka van, nem? – De – suttog ta ikertestvére. – Halkan! Beszélnünk kell. – Oké. – Gary fölült az ág yban, és intett, hog y huppanjon le Amy is. – De g yors leszel, és aztán hag ysz aludni! Na, mi a helyzet, húg i? – Teg nap éjjel lementem tejért – kezdte a lány. Beszámolt a kihallg atott beszélg etésről, amennyire csak fel tudta idézni, szó szerint. – Tehát valamihez nem vag yunk elég érettek – összeg ezte a fiú –, és ők saját bevallásuk szerint g yakran elszólják mag ukat előttünk. Én eg yébként észre se vettem. És anyának testvérei lennének? Erről még nem hallottam. Meg hog y valami veszélyes volt teg nap. Ezt én nem értem. – Én se, de reméltem, eg yütt kiókumláljuk – sutyorog ta Amy, és törökülésbe rendezkedett Garyvel

szemben. – Miféle titok lehet ez? – Neked van tipped? – Semmi. Komolyan, ötletem sincs. – Kettőt tehetünk, húg i – kezdett bele a fiú. Meg volt ez a jó tulajdonság a: mindig előállt valamiféle tervvel. Gyorsan, ha nem is feltétlenül a leg meg felelőbbel. – Eg y: fig yelünk, és g ondosan meg jeg yzünk minden rejtélyes vag y ellentmondásos dolg ot, ami elhang zik. Kettő: lefekszünk aludni, mert holnap nem bírunk majd fölkelni. Mit szólsz? Amint elcsípünk eg y-két ilyen „elszólást”, eg yből lesz valami támpontunk ahhoz, hog y mi is ez a titok. Szóval lég y résen te is! – Oké. – Amy felkelt az ág yról. – Mondtad ma apának a g arázst? – Nem. Te? – Ma én se. – Ááá… nem baj, majd holnap. Jó éjt, húg i! – Jó éjt! A lány átosont a saját szobájába, és elég edetten hajtotta be az ajtót. Nyiiikkk. Katt. Elfészkelődött a puha ág yban, és pár perc múlva máris nyug odt, mély álomba merült. Reg g el döbbenten nyitotta ki a szemét. Napfény borította el a szobát, és finoman ciróg atta az arcát. Úg y tűnik, még se minden nap olyan nag yon ködös Moonshadow-ban! A reg g elinél ismét szóvá tette a g arázst. – Kicsim – csóválta a fejét Ferdinand, miközben eg y üzenetet pötyög ött az okostelefonján –, éppen csak beköltöztünk, ráadásul a munkahelyemen is el vag yok havazva… – Elég , ha meg veszed, ami kell hozzá – alkudozott Amy –, és meg mutatod, hog y kell. Majd én meg csinálom. – Szó sem le… – A férfi hirtelen elg ondolkozón nézett a lányára. – Tudod mit, kislányom, ig azad van. Rendben, meg veszem a hang szig etelő panelokat, a rag asztót meg a festéket. De – fojtotta Garybe a szót, aki már nyitotta a száját – nem lehet eg yszínű fekete. – Akkor kétszínű fekete lesz! – bólog atott g yorsan a fia. – Az milyen? – nézett föl anyjuk meg lepetten a reg g elijéből. – Hát, kétfajta fekete kell hozzá – pislog ta ártatlanul a fiú –, éjfekete meg mondjuk olyan… feketelyuk-fekete. – Majd meg látom, milyen festéket kapok – vont vállat a családfő. – Talán valamilyen lila jó lenne. Hog y is hívják azt a szép színt? Mag enta? – Apaaa! – hördült föl Amy. – Azt velem nem teheted! – Ha kell a g arázs, jó lesz akármilyen színben – morog ta apjuk a betűfal túloldaláról. – Nincs apelláta, fater a főnök. – Csak olyan ne leg yen, mint tavaly! – sóhajtotta a lány, remélve, hog y valami ellentmondót

sajtolhat ki szüleikből. A tavalyi, Backridg e-i pince ug yanis három oldalt sárg a volt, a neg yedik pedig tég lafal. – Nem lesz olyan – dörmög te Ferdinand. – De apa, tényleg ne! – kapta el a fonalat Gary is. – Nem tudom, mi bajotok volt azzal a faburkolattal – csattant fel az apjuk. – Ti választottátok, és eddig eg y rossz szavatok nem volt rá! Most pedig meg írom ezt az e-mailt. Csöndben. Az ikrek diadalmasan összenéztek. Milyen faburkolat? Mi van a szüleikkel? Miért emlékeznek rosszul bizonyos dolg okra, annak ellenére, hog y alig eg y hete költöztek ki a backridg e-i házból? Eg y pillanatra átfutott Amyn, hog y mindezt meg ossza Ashley-vel. Vérzett a szíve, de elvetette az ötletet. Nővérük, úg y tűnt, beavatott. Akármi is történt, csak Garynek és neki nem mondtak el valamit… Valamit, ami már kezdett ijesztő lenni. Aznap a szokásosnál kicsit korábban érkeztek az iskolába, mert apjuk még munka előtt a boltba is beug rott a g arázshoz szükség es dolg okért. Anyjuk meg íg érte, hog y kitakarítja a helyiség et, íg y amikor hazaérnek, eg yből nekiállhatnak. Nem bánták, hog y hamar bent voltak, hiszen Lea, Jerry és Will fog adta őket a kapuban. – Nos – mag yarázta Will, és furcsán sápadtnak tűnt a rag yog ó napfényben –, utánanéztem a dolg oknak, és határozottan állíthatom, meg fog tok lepődni. – Halljuk! – csapta össze a tenyerét Amy. A jó időre való tekintettel fekete kiscipőjét kényelmes, fekete-fehér tornacsukára cserélte, Gary pedig hanyag ul fél vállra vetette a zakóját. Ash is ig en érdeklődőnek tűnt. De akkor… – Ash! Buon g iorno! – harsant eg y kiáltás nem messze tőlük. – Jajaj – nézett arra zaklatottan Ashley. Carlo Assimi még messze járt, de már onnan integ etett. – Srácok, ha nem baj, én… ööö… sietek… Bámulatos g yorsaság g al futott be az iskolaépületbe. Mire Carlo odaért hozzájuk, már az emléke is kifakult. Az újonnan érkezett fiút nem is zavarta: leheng erlő mosolyt villantott Amyre, és kisöpörte arcából fekete hajtincseit. – Ciao! – mondta eljeg esedett női szíveket meg olvasztó hang on. – Szia! – köszönt vissza semleg esen a lány. – Szép a hajad – állapította meg Carlo, és meg simog atta Amy fürtjeit. – Te… te… csak hag yd a hajamat! – csattant fel felháborodottan a lány; még toppantott is hozzá, de a puha tornacipőnek köszönhetően ezzel nem nag y hatást ért el. – Ne harag udj, a természetemből fakad… – Carlo szenvedő arcot vág ott. – Mindent nag yon értékelek, ami szép. És te hihetetlenül szép vag y. – Jaj nekem! – sóhajtotta a lány. – Izé… srácok… menni kéne…

– Seg ítek vinni a táskád – ajánlkozott Carlo. – Nem! A táskámat én viszem. – Úg y látom, valami nincs rendben köztünk – nézett a fiú újra fájdalmas arccal Amyre. – Mi lenne, ha eg yütt ebédelnénk, és meg beszélnénk, hog y lehetne a kapcsolatunk kicsit jobb, mint most? – Nem lehetne jobb, és eg yáltalán nem ebédelek – vetette oda Amy, és ekkor tudatosult benne, pontosan mit is hall a háta mög ül már azóta, hog y Carlo ideért. Kárörvendő vihog ást. Sóhajtott. Moonshadow-ban minden nap kihívás. Kezdte meg érteni és sajnálni Ashley-t. Aztán az olasz meg pillantott eg y tizedikes lányt, akinek a szoknyája kicsit rövidebbnek tűnt, mint másoké, és úg y g ondolta, g yorsan bemutatkozik neki. Eközben Will izg atottan leült a kőkerítésre, és eg y fekete mappát varázsolt elő a táskájából, amelyen „Matek” feliratú címke díszelg ett – de érdekes módon nyomtatott lapok kerültek elő belőle, nem számtanpéldák. – Amit találtam, röviden íg y fog lalható össze: Leának ez a Modeus Carvája nincs fönn a neten. Eg yáltalán nincs. Se eg y honlap, se eg y link, eg y írás, eg y cím, semmi. Se az internet publikus részén, se… sehol másutt. Vag y valami új alapítású dolog ról van szó, vag y eg yszerűen olyan mag asan a tápláléklánc tetején állnak, hog y az eg yszerű halandók, mint mi, sehog y sem érhetünk föl hozzájuk. Persze még nem adtam fel, csak több időre lesz szükség em. Durey üg ye meg … az eg ész eg yre jobban bűzlik. Szóval, a tanár úr közösség i oldalakon való reg isztrációival senki sem lépett be vasárnap este óta. Mivel a zenekaruk elég g é rög tönzött honlapján se találtam semmit, a rendőrség hez fordultam. – Nem vag y normális! – csapta nyakon Lea. – Ezt miért kapta? – kérdezte Gary döbbenten. – A „rendőrség hez fordultam” azt jelenti, hog y betört a rendőrség hálózatába – mag yarázta halkan Jerry. – És eg yáltalán nem buktam le! – dörrent rá Will Leára. – Mi van veled? Nem vag y az anyám… Na, szóval, a rendőrség től a következőt tudtam meg : eltűntként kezelik Durey-t. Miután az ig azg ató úr betelefonált, elvitték a kocsiját is. Semmi nyom, de a cuccok, amiket vett… – Hétfő reg g eliek, ug ye? – szólt közbe Amy. – Pontosan, a mellettük talált számla alapján – bólintott kis nyomozójuk, és lapozott. – Nem tudnak róla semmit, eg yszerűen semmit. Bűncselekmény nem történt. De – folytatta sanda mosollyal – ha már ott voltam, szétnéztem kicsit. Az iskolánk még eg y jelentésben szerepel. – Ig en? – Lea döbbentnek tűnt. – Milyen jelentésben? – Találtak… valamit a belső kert fái között. A rendőrség azt írja: „ruhacsomag ”. Nem éppen összehajtog atva, hanem cafatokká tépkedve – nyújtotta feléjük a papírlapokat. Azokon a rendőrség i fotók voltak láthatók.

– Mit jelentsen ez? – kérdezte Lea zavartan. – Ezek Stephen Durey hétfőn viselt ruhái – mondta Gary. – Azt hiszem. – Ig en – helyeselt Will –, azaz… – Azaz itt ólálkodik az épület körül, és meztelen – terrorizálta a többieket Amy elmélyített hang on. – Hát, ennek már meg int az ég adta világ on semmi, de semmi értelme nincs. – Ők is ezt írják – szúrta közbe Will. – Ha eg y szép, fiatal lánnyal történik ez, arra van lehetség es mag yarázatuk, ami általában stimmel is, sajnos. De Durey nem eg észen ez a kateg ória. Na, ennyit tudtam meg , semmi mást nem találtam. – Szóval zsákutca – sóhajtotta Gary, miután visszaadták a lapokat nyomozójuknak. – Ennek ellenére szép munka, detektív úr. – Köszönöm – biccentett Will mosolyog va. Jólesett neki az elismerés. – Meséljetek ti is! Mi a helyzet a g arázzsal? – Haladunk – csicsereg te lelkesen Amy, zöldeskék szeme csak úg y rag yog ott. – Apa ma meg veszi a cuccokat hozzá, én meg meg csinálom, még ma délután vag y este. – Kell seg ítség ? – kérdezte Jerry. – Én szívesen jövök. Lea és Will is sietve csatlakozott. – Nem, köszi, meg oldom – leg yintett Amy. – De komolyan, tényleg szívesen seg ítek – erősködött a mag as fiú. – Kedves vag y, Jerry, de elbírok én vele – kacsintott a lány. – Tudod, micsoda brutális izomzat lakik ebben a dob formálta testben? – Te tudod, vég ül is. Még van jó húsz percünk a kezdésig . Körbevezessünk a suliban? – Naná! Indulás! Amy soha nem g ondolta volna, hog y a Moonshadow ekkora. Öt nag y épületből állt: először is ott volt a leg nag yobb, mag a az iskola, a középpontban. A hatalmas, nég y emelet mag as, kora XVI. századi stílusú épület két oldalán csodaszép, neog ótikus, fedett folyosó indult ki (az úg ynevezett kereng ő), mely a suli hátuljában ért össze, de eg y-eg y kacs kinyúlt belőle a többi szárny felé. Ha az ember szemben állt a suli bejáratával, balra látszott két mesebeli kastélyhoz hasonlatos építmény. A közelebbi, kisebb váracska a tanárok lakhelye volt; ezt fedett folyosó kötött össze a leveg őben a diákkollég ium óriási tömeg ével, melyhez képest a több mint három méter mag as kereng ő szinte eltörpült. Csaknem közvetlenül mög ötte a domb és a még most is párát lehelő erdő terpeszkedett. Az iskolától jobbra mag ányos torony állt – Jerry a puszta látványától összerezzent. Az ig azg atói épület. A directorium, benne Arnold Iras irodája. A pokol tizedik bug yra. A főépület mög ött a kereng ő eg y óriási, festői belső kertet fog ott közre, benne mindenféle virág g al

és g yóg ynövénnyel. Még hátrébb pedig , már a meredek domboldalban állt a sportcsarnok, amelynek még uszoda is volt az alag sorában. Az ig azg atói épület mög ött a fedett folyosó tétován meg indult az eg yre meredekebb domboldal felé, aztán hirtelen vég et ért, mintha még szántak volna oda eg y épületet, de források vag y ig ény hiányában nem építették meg . Az iskolába lépve jobbra volt a portás szobája, azzal szemben, balra eg y zárt ajtó. Hatalmas lépcső vitt fel eg yenesen a g ig antikus, tég lalap alapú nag yterembe, ahol az átszellemült Lea elmondása alapján bálokat, illetve rossz idő esetén minden eg yéb iskolai prog ramot tartottak. Két széles kőlépcső vezetett az emeletre, ahol a kilencedik évfolyam osztálytermei is voltak – innen pedig le lehetett látni a nag yteremre. Eg y emelettel följebb sorakoztak a szakos tantermek. A folyosókat bronzfog lalatú, halvány, aranyfényű lámpák világ ították be, melyekről Will váltig állította, hog y g ázlámpák, és bár a fényük valóban pislákolt, táncolt néha, ezt az ikrek kicsit nehezen hitték el. Amyt nag yon meg fog ta a hely. Mint eg y XIX. századi, romantikus lányreg ény helyszíne… Vag y épp eg y horrortörténeté. Délutánra Amy már alig várta, hog y hazaérhessen. Ég ett a tettvág ytól, és nag yon máshol akart lenni, mint Carlo Assimi. A fiú teljesen rászállt, aminek eg yetlen előnye volt: vég ig nevették Leával az órákat, felemleg etve, milyen rettentő képtelen szöveg ekkel próbálkozik. „Szép a hajad”… ennél eredetibbel is előállhatott volna. Jerry és Will még leg alább háromszor rákérdeztek, hog y biztosan ne jöjjenek-e seg íteni. Amy nag yon meg köszönte, de mindannyiszor visszautasította. Úg y érezte, most eg yedül is bármire képes. Ha arra g ondolt, hog y vég re dolg ozhat a saját g arázsukon… eg yszerűen hihetetlenül jó érzés volt. Hazáig szinte szárnyalt. Testvére hozzá képest unottnak és érdektelennek tűnt. Apjuk még nem ért haza, de ez nem jelentett problémát. A lány befalta az ebédjét, aztán elvonult, hog y keressen valami feláldozható munkaruhát mag ának. Ez eltartott eg y darabig , és amikor lesietett a lépcsőn, átváltozva, Ferdinand már otthon is volt. Amy viseltes rövidnadrág ban és trikóban, lábán eg g yel tucatnyi pár, elfekvőben lévő tornacipői közül, harcias lófarokba fog ott hajjal állt meg apja előtt, aztán a nyakába borult. – Apa – kezdte –, mielőtt leülsz, nézzük meg , hog y kell ezt! – Az én lányom – nézett vég ig rajta büszkén Ferdinand. – Gyere, drág a! Meg mutatom. Lementek a g arázsba. A lenejlonozott blokkokban ott voltak a panelek, amelyeket a falra kellett rag asztg atni, s jó pár tubus rag asztó is kikészítve a nem különösebben informatív, fehér festékvödrök mellett. – A leg első dolg od a következő – mutatott rá apja a rag asztókra. – Ezekből nyomsz a panel nég y

sarkába, és eg y pöttyöt a közepébe. Aztán felnyomod a falra, és kész is! Úg y csináld, hog y a sarkoknál kezded, és ameddig eljutsz. A többihez, majd ha kell, vág unk kisebb szeleteket, hog y kipótoljuk. – Ez eg yszerű. És utána? – Utána befested – felelte Ferdinand, és vödrök felé biccentett. – Találsz mindenféle ecsetet is a zacskókban. Menni fog , de nag y munka. – Nekem két perc, apa. – Heh… azt majd meg látjuk. Hát, sok szerencsét, Amy! Én éhen halok, meg yek enni. – Bon appétite, apa, én dolg ozom. És dolg ozott. Kicsomag olta a panelokat, nekiállt rag asztópöttyöket nyomkodni rájuk, és üg yesen, minél szorosabban a meszelt falra rag asztg atni őket. Ami piszok unalmas volt. Hang talanul felosont a szobájába az MP3-lejátszójáért, bedug ta a fülébe, és elöntötte mag át Aveng ed Sevenfolddal meg eg y kis KISS-szel. Soha nem árt, sőt. De az ötvenedik panelnél már fájt a keze, a hetvenediknél a válla és a háta, a századiknál pedig eg y erőteljes Alice Cooper-féle Novocaine se enyhítette a fájdalmát, mindenhol sajg ott. És a szoba felénél tartott. Talán a felénél. Vag y még ott se. Vég ig nézett a művén. Kicsit meg lepődött és elkeseredett, hog y Gary nem seg ített neki; mondjuk nem is kérte tőle, azt hitte, meg y majd eg yedül is. Kisebbnek tűnt ez a g arázs… A százhuszadik panel után törökülésben lehuppant az elsőnek befejezett falrész elé, és halk zokog ásban tört ki. Könyékig rag asztós volt, az ujjaival már nem érzett, és a hang ulatán nem javított az időközben beindult Guns N’ Roses-féle November Rain se. Sőt… Teljesen átjárta a kudarc érzése. Tudta, most nem bizonyított semmit, azonkívül hog y elbizakodott, lassú és g yeng ébb, mint állította. Hirtelen eg y kezet érzett meg a jobb vállán, pont akkor, amikor a Europe Always the Pretenderse ig azán beindult. Felnézett, és a könnyfátyol túloldaláról Jeremiah Gray mosolyg ott rá. Elaludt, g ondolta, és valami marhaság ot álmodik. Aztán eszébe jutott, hog y akkor nyilván Carlo Assimi lenne itt, nem Jerry. Remeg ő kézzel kihúzta a füléből a fülhallg atót. – Hog y remeg a kezed! – mondta a fiú, és meg fog ta a jobbját. Jóleső, puha érintése volt. – Amy, eg y hős vag y, és meg tetted, amit kellett. Most már tényleg mi jövünk. – Jó, hog y itt vag y – mosolyg ott a lány, és akkor vette észre, hog y nemcsak Jerry sietett a seg ítség ére, hanem mög ötte áll Will és Lea, Gary és Ash… mindnyájan eljöttek. Mintha… tudták volna, hog y szükség van rájuk. – Amy, nem kell mindent eg yedül meg oldanod – juttatta eszébe Lea, miközben a szemüveg ét ig azg atta. – Erre valók a barátok. Itt vag yunk. – Meg a tesók – hajolt le hozzá Ash is mosolyog va. – A leg kedvencebb húg omnak csak seg ítek én is!

– Csak mondd el, hog y kell – tette hozzá Will. – Szerencsére Gary össze tudott szedni minket, úg yhog y pillanatok alatt kész leszünk. – Hééé – csattant fel a tettes –, arról volt szó, hog y… – Véletlenül se mondjuk el, hog y tulajdonképpen törődsz a testvéreddel? Oké, nem mondjuk el – vig yorg ott Jerry. – Na, g yerünk, Amy, mit hova? – A rag asztó ott van – mutatta a lány, visszatarthatatlan, széles, boldog mosollyal, amely eluralta arcát és szívét. – Eg y-eg y pötty belőle a panelsarkokba, eg y a közepébe, aztán minél közelebb felnyomni a falra a többihez. – Ez nem bonyolult – közölte a mag as fiú, és fölállt Amy mellől. – Ig azán seg íthettünk volna már az elejétől. – Én csak… nem tudtam… – Mit, Amy? – kérdezte Will. – Hog y eg yedül nem meg y? Semmi g ond, ezért vag yunk mi! Állítólag közösen használjuk majd ezt a helyet. Akkor pedig a mi dolg unk is, hog y felépítsük. Meg se próbáld elvenni tőlünk a lehetőség et! Apukádék is örültek nekünk, azt hiszem. – Tőled is ezt várjuk – vig yorg ott Lea, s már indult is a panelok felé. – Örüld ki mag ad, aztán g yerünk! Kevesebb mint eg y óra alatt kész voltak a rag asztg atással. Addig ra Amy is teljesen kipihentnek érezte mag át, újult erővel pattant fel. – Na most – kezdte –, ezekben a fehér vödrökben van a festék. Nem tudom, milyen színű, de fel kell kenni a panelokra. – Az oké – mondta Jerry, immár ő is könyékig rag asztósan –, de kimaradt pár rész, ahová nem fért teljes méretű hang elnyelő lap… – Oda apa majd vág kellő méretű részeket – felelte Amy –, g ondolom, holnap. Azokat nem festjük le. – Jó tervnek tűnik – jelentette ki Gary. – Ki van olyan ruhában, amit felvenne máshova is? Mert ezek annyira festékesek lesznek, hog y arra nincs szó. Mivel mind elnyűtt és láthatólag nem létszükség let-kateg óriás holmikban jöttek, minden készen állt. Lefedték a padlót reklámújság okkal meg nejlonnal, majd nekiálltak a mázolásnak. Eg y darabig mind némán kenték a festéket (elsőre eg észen sötétnek látszott), aztán Jerry úg y döntött, meg töri a csendet. A leg jobb, hog y mindezt az Aveng ed Sevenfold eg yik számának éneklésével tette. Belefog ott a Blinded in Chainsbe. Amy észre sem vette, mikortól adta alá a vokált, de hirtelen azon kapta mag át, hog y ketten eg yütt éneklik a számot. És nag yon is jól. – Szóval Sevenfold – jeg yezte meg Gary, amint vég ig értek a refrénen, és meg törölte a homlokát, vastag , sötét festékcsíkot húzva rajta. – Ráadásul milyen jól szól! – füttyentett Will. – Elismerésem, srácok! Amy, ezek szerint nem

füllentettél, amikor azt mondtad, nemcsak dobolsz, de énekelsz is. – Szoktam – vonta meg vállát a lány. – Főnyeremény – jelentette ki kórusban Jerry és Will, s összenevettek. – Na jó, azért tehetség es veszekedő, továbbá kiváló hang ulatg yilkos is – súg ta nekik Gary. – Hallom ám – énekelte vissza Amy; valahog y most nem zavarta a piszkálódás. – Mondom – sóhajtotta a testvére. – Ha ilyen szépen énekel, és jól dobol majd a bandában, akkor felőlem akár pszichopata is lehet – csóválta a fejét Will. – Az pedig , hog y olyan számokat ismer, mint Jerry, csak eg yre pozitívabbá teszi a személyét. – Mi az, hog y ismerem? – háborodott fel komolytalanul a lány. – A Blinded in Chainst nem lehet csak úg y simán ismerni! Ez a szám mag a a meg testesült Dob! Hát lehet nélküle rockot vag y metalt dobolni? – Lehet – vélte ikertestvére. – Ig en, csak nem érdemes – villantott rá eg y vig yort Amy. – Különben is, mit tudsz te a kis prüntyi-müntyi hog yhívjákoddal, lantoddal vag y mivel? – Gi-tár – hang súlyozta Gary. – A Szóló. – Dob – mosolyg ott a lány meg semmisítően az arcába. – A Hang erő. – Jól van, húg i, eg y-eg y. De ne is próbálkozz tovább, innentől vérre meg y. – Jajaj – felelte a lány nyeg lén. – Halálra rémítesz, Gary. De jó, rendben, békejobb elfog adva. Nyilván nehezen boldog ulsz már velem. – Hát, amióta ilyen nag yra nőttél… – Valaki mondja meg a vak öcsémnek, hog y nem nőttem nag yra, főleg nem abban az értelemben, ahog y ő g ondolja! – Hé, Gary – szólt oda Jerry könnyeden. – A nővéred nem nőtt nag yra. – Áruló! – vig yorg ott a Soleil fiú. És ez íg y ment eg ész addig , amíg le nem mázolták az összes beburkolt felületet. Időközben az utca felé nyíló nag y ajtót szélesre tárták, mert lassacskán fojtog atóvá vált a festékszag . Amikor vég eztek, kidülöng éltek a ház előkertjébe. Már közeledett az alkony. Nem volt hideg , úg yhog y eg yszerűen leültek a fűbe. – Hát… kész is vag yunk, eddig – állapította meg Lea. A szemüveg e festékpöttyös lett, de nem izg atta mag át miatta. Amy eg yszerűen hanyatt zuhant mellette a fűben. – Azt mondd meg , hog y festékezted össze a lábadat is – szólt oda neki hitetlenkedve Gary –, főleg ilyen hosszan. – Akinek hosszú lába van, hosszan tudja összefestékezni – közölte vele a testvére. – A vállad meg a hajad is olyan lett – nevetett Lea. – Biztos az enyém is, csak azon nem látszik.

– Willnek az orra fekete – mutatott rá kacag va Ash. – Hé, neked meg a szád lett festékes, ha az nem rúzs – vág ott vissza játékosan a fiú. – Íg y jár, aki ecsetet szopog at, Ash – kontrázott rá Gary. – De azt hiszem, Amynek g ratulálhatunk. Ő a leg festékesebb. A lány felült, és vég ig nézett a lábán. A jobbon, a számtalan kis pötty és folt mellett volt eg y valóban hosszú csík, combközéptől majdnem bokamag asság ig . – Hmm, tényleg jó vag yok – ismerte el, pedig a haját még csak nem is láthatta. – Máris vég eztetek? – mosolyg ott rájuk Tess Soleil, ahog y eg y tálcával a kezében kisétált hozzájuk a házból: szendvicseket, limonádét, kekszet és sok eg yéb földi jót hozott. – Azt hittem, eltart még eg y darabig , akkora ez a g arázs… – Sokan voltunk rá, és profik – mosolyog ta Ash. Talpra állt, és seg ített anyjának a földre tenni a tálcát. – Köszönjük, Mrs. Soleil – mondták a többiek illedelmesen. – Mi köszönjük, hog y seg ítettetek Amynek – felelte Tess. – Nélkületek ott dolg ozhatna még napokig . Nem kis munkát vég eztetek el. Ráadásul ez külön öröm nekem: nem fog ok meg süketülni. – Anya g yerekkorában még nem találták fel a dobot – morog ta Gary rosszmájúan, miközben eg y eg ész szendvicset g yömöszölt a szájába nag y ig yekezettel. – Csak nem voltak olyan hang osak, mint a maiak – mosolyg ott a Soleil anyuka. – Hát, eg észség etekre, g yerekek! – Nag yon fiatal anyukátok van – állapította meg Will –, vag yis… nag yon fiatalos. Nem tűnik idősebbnek huszonötnél. – Leírhatatlanul érzéketlen vag y, Will – nézett rá meg semmisítően Lea. – Nem illik firtatni a hölg yek életkorát. – Csak a kinézetét dicsértem meg – tiltakozott a fiú. – Különben meg ig aza van – jelentette ki büszke mosollyal Ashley. – Anyukánk a leg fiatalosabb, leg szebb hölg yek eg yike a környéken, az biztos. – Akárcsak az előzőn – jeg yezte meg Amy célzatosan. – Ig en, Othellóban is ő volt a bálkirálynő a szülők bálján – helyeselt a nővére. Amy sokatmondón nézett Garyre, aki viszonozta a pillantását. Se szülők báljára, se bálkirálynőség re, se Othellóra nem emlékeztek. És most már volt eg y nyom, amelyen elindulhattak. Ash látszólag fel sem fig yelt rá, mi szaladt ki a száján: harsányan nevetett valami viccen, amit Jerrytől hallott. Amy tudta, hog y meg int beszélnie kell ikertestvérével. Akármikor is volt ez a szülők bálja, vag y nem is éltek még akkor, vag y valamiképp lemaradtak a dolog ról. Akárhog y is – meg kellett tudniuk.

Amy majdnem eg y órán át vakarg atta a zuhany alatt jobb lábáról a fekete csíkot. A combjáról eg yszerűen nem akart lejönni. Azon g ondolkodott, ha ez ilyen tartós, vajon miért nem találnak ki olyan szemfestéket, amely ezekre az anyag okra épül. Talán akkor nem szorulna folyton ig azításra a smink. A térdénél feladta. Valami halovány csík íg y is maradt a lábán, de már nem volt olyan testrésze, melyet ne szorong atott volna a kimerültség . Szárított valamennyit a haján, ám eg yszerűen elfog yott a türelme. Felkapta szokásos pizsamáját, és bemezítlábazott Garyhez. Testvére nem vette észre: a fülén fejhallg ató, amelynek zsinórja eg észen a földön levő kis erősítőig húzódott, abból pedig eg y másik kábel a kezében tartott, lelkesen peng etett g itárig vezetett. Amy nézte eg y darabig , aztán úg y döntött, jelez neki. (Eg yébként fejben ezért a játékért is jó minősítést adott neki.) Közelebb lépett, és orrba pöckölte. Gary hanyatt vetette mag át, és eg y meg döbbentő hátrabukfencet hajtott vég re, majd harcra készen, immár fejhallg ató nélkül nézett szembe testvérével. – Még eg y ilyen húzás, húg i, és meg tépem a szép, arany hajacskádat – fenyeg etőzött. – Nem hiszem el, hog y a nők ennyire odavannak azért, ha frászt hozhatnak az emberre. – Bocs – menteg etőzött Amy. Tudta, mikor kell meg hátrálni. – Véletlen volt. Csak beszélni akartam veled Ash mai elszólásáról. – Othello? – vig yorg ott rag adozó módjára testvére. – Hát ig en… érdekes kis apróság , nem? – Az – bólog atott a lány, és törökülésben elhelyezkedett Garyvel szemben. – Még mindig festékes a lábad, húg i. – Tudom, nem baj. Ezzel manapság hódítani lehet, Ash elárulta. – Direkt árulta el, vag y úg y, mint ezt az Othellót? – A fiú nem bírta abbahag yni a vig yorg ást. – Amy, érzed? Nyomon vag yunk, és ez pörg et. Szinte forr a vérem. Ez kihívás. – Szülők bálja? Ez is érdekes, nem? – A lány vadul járatta az ag yát. – Hol nézhetnénk ennek utána? – A neten, g ondolom – vont vállat Gary. – Meg itthon, anyáék szobájában. Hátha vannak felvételek, belépők, bármi. – Ig az. Rákérdezzünk? – Az nem jó ötlet. Az a baj, hog y ha csak eg y elszólás volt, akkor elvileg nem is tudhatunk róla. – De ha szembesítjük őket azzal, hog y hallottunk róla… – Akkor eláruljuk, hog y észrevettük az elszólásaikat, és meg sejtettük a titkot – csóválta a fejét Gary. – Ehhez még keveset tudunk. Túl keveset. Sokkal jobban fig yelnének, ha lelepleznénk mag unkat. Soha nem kotyog nának ki semmi eg yebet… – És ha meg környékeznénk Asht? Ő erősködött anyáéknak, hog y mondják el nekünk, akármi is ez az eg ész. – Neg atív, húg i. Hallg atott rájuk. Ha ő meg tudja, hog y vág juk a titkukat, akkor anyáék is meg tudják. Nem mintha beköpne minket, eg yszerűen jó szándékból eléjük vinné az üg yet.

– Ig azad lehet… Akkor, folytassuk? – Ig en, haladjunk tovább. Lenyomozzuk ezt az Othellót, és közben próbálunk még több információt szerezni. – Oké. Benne vag yok. – Különben üg yes volt az a kérdés, jól elcsípted Asht – biccentett Gary. – Te meg hiába leplezed – mosolyg ott a lány –, akkor is eg y tündér vag y. – Előrehajolt, és szorosan átölelte testvérét. – Kösz a seg ítség et, meg hog y hoztad a többieket is. Kedves volt tőled. – Izé… hát, én… na, szóval… jól van, na. Seg íteni akartam. És kellett is. – Üg yetlenül meg vereg ette Amy hátát. – És… jó ég , még a vállad is festékes! – Köszönöm – vig yorg ott a lány. Kibontakozott az ölelésből, és nag yot ásított. – Ha nem harag szol, lefekszem. Mindjárt elájulok. Te… elolvastad a verseket, amiket az ig azg ató feladott? Miről szólnak? – A halálról. Úg y látom, Arnold Irast jobban érdekli ez a téma, mint bármi más a világ on. Reg g el lesz időd elolvasni őket, nem olyan hosszúak. Jó éjt! – Jó éjt! – Amy kihátrált a szobából, és átment a sajátjába. Befészkelte mag át az ág yába, lehetőleg úg y, hog y nedves haja ne nyomódjon a fejbőréhez. Mielőtt elaludt volna, Othellón járt az esze. Villámcsapásként jött az ötlet: Will majd seg ít, és utánanéz, hol lehet ez a település. A következő g ondolata az volt, hog y jobbra kanyarodik ebben a furcsa labirintusban. Labirintus? De hiszen az imént még az ág yában feküdt… – Biztos álmodom – vont vállat, és jobbra fordult az útvesztőben, a furcsa szobrokkal körülvett ajtó felé. Az ig azg ató éjsötét szemével lánya lelkébe látott. – Ehhez hasonló felelőtlenség et többé nem fog adok el tőled, Lea. – Nem voltam veszélyben, Jeremiah Gray elkísért a kapuig – tiltakozott a lány, de tudta, hog y értelmetlen. Apja a tanári lakások ajtaja előtt várt rá, amikor meg érkezett, és elég ideg esnek tűnt. – Jeremiah Gray – ízlelg ette Arnold Iras. – Tudom, ki ő. De mit tehetett volna, ha leszáll a köd? – Apa… nem szállt le semmiféle köd… – Gyeng e védekezés, kisasszony, és nem is fog adom el. Másrészt, mi ez a meleg ítő? Hog y mutatkozhatsz íg y az utcán? Te a Moonshadow ig azg atójának a lánya vag y. Nem öltözhetsz úg y, mint valami munkás… – De apa, pont azért mentem… – …még akkor sem, ha dolg ozni mész. – Arnold Iras kérlelhetetlen volt, nem hag yta mag át félbeszakítani. – Meg értettél? – Ig en – sóhajtotta Lea. Időközben eg ész hűvös lett, és szívesen beljebb került volna az épületbe. – Még valami. Kedvesem, miért barátkozol pont ezekkel a g yerekekkel? Mert azok, akik?

– Apa…! Azért barátkozom velük, mert kedvesek, és jó fejek. Őrület! – Ha ez íg y van, miért pont rájuk fig yeltél fel az első nap? – Jó, azért, mert tudtam, kik ők – felelte a lány meg törten. – Ebben ig azad van, ezért kezdtem velük ismerkedni. Érdekeltek. De meg kedveltem őket, íg y hát seg ítettem nekik a festésben is. Eg yébként hag ytam eg y üzenetet az asztalodon. Nem találtad meg ? – Mondhattad volna előbb is, akkor nem veszekszem veled ennyit. – Arnold Iras meg csóválta a fejét. – Nem, nem találtam meg , mert nem azt kerestem, hanem tég ed. Jól van, rendes g yerek ez a Jeremiah, hog y elkísért. Majd köszönd meg neki, jó? – Jó – bólintott a lány –, de nem mehetnénk beljebb, apa? Meg fag yok. Később, amikor Lea lezuhanyozva, pizsamában és vastag zokniban bebújt a takarója alá, Garyre és Amyre g ondolt. Tényleg meg kedvelte őket. Persze, ők nem tudtak még sokat… sőt, nem tudtak semmiről, de Lea már meg tanulta elfog adni ezt. Barátkozott korábban hozzájuk hasonlókkal, meg tapasztalta, milyen nehéz, mert aztán ug yanolyan hirtelen, ahog y meg ismerte őket, el is kellett felejtse. Ez volt a rend. Keg yetlen rend, de még is rend. Szemüveg ét az éjjeliszekrényre tette, és lekapcsolta a villanyt. Sötét szemével felfele nézett, a mennyezetre. Vajon mit lát most Gary és Amy? Alig várták a szombatot. Amy nem fért a bőrébe. Emellett a festés utáni napon – tekintettel a hosszú, sötét foltra a lábán – eg y enyhén trapézos szabású farmert vett fel a suliba, felülre pedig maradt az iskola címeres, fehér blúza és a piros-szürke csíkos formanyakkendő. Reg g el újra csak irodalommal kezdtek. Arnold Iras először kérdéseket tett fel a feladott versekkel kapcsolatban, aztán sötéten Amyre pillantott. – Soleil kisasszony, úg y veszem észre, mag a nem bír ki eg y hetet sem anélkül, hog y ne szeg ne meg eg y ig en fontos iskolai szabályt. – Elnézést kérek, ig azg ató úr – kezdte a lány némi habozás után, amikor rájött, mire utal Iras –, csak… – Álljon föl, ha mondani akar valamit! – csattant fel a férfi. Amy fülig vörösödve állt fel, szemét ijedten lesütötte. A haja vég ével kezdett játszadozni, úg y válaszolt. – Elnézést kérek, ig azg ató úr, azért nem szoknyában jöttem, mert a teg napi festés miatt tiszta folt még a lábam, mert nem jött le a festék, és ezért úg y g ondoltam… – Sejtem, hog y g ondolta – szakította félbe Iras. Fekete szemében különös fény izzott, ahog y Amy arcába nézett, és a lány önkéntelenül is visszapillantott rá. – Úg y vélte, az, hog y én köpenyt viselek, a tanárok pedig mind tisztesség es öltözékben dolg oznak, eg y divatos húzás. Vag y esetleg mi mind holdkórosak vag yunk. Ug ye? Mondja csak: abból, hog y itt mindenki rendes viseletben mutatkozik, nem feltételezte, hog y komolyan vesszük az eg yenruha dolg ot? Nézzen vég ig a társain! Melyik

lányon lát nadrág ot? Eg yiken sem. Miért? – Mert nem az az eg yenruha – felelte halkan Amy, és érezte, hog y könnyek g yűlnek a szemébe. – Pontosan. Látom, azért még működik valami a szép szőke hajacskája alatt. – Az ig azg ató meg csóválta a fejét. – Tudja, Soleil kisasszony, kivételezhetnék önnel, és azt mondhatnám, mivel még új itt, nem szidom le eg y szabálysértésért. De akkor a többiek azt hinnék, azért vag yok ilyen enyhe, mert jóban van a lányommal, és elkezdenék utálni önt. Ezt pedig nem akarom, mert efféle érzelmeknek nincs helye a Moonshadow falai között. Meg értett? – Ig en, uram… – Akkor leg közelebb már iskolai eg yenruhában látom, akkor is, ha eg y eg ész telefonkönyvet tetoválnak a lábára, ug ye? – Ig en, uram. – Rendben, köszönöm. Ne, még ne üljön le! Mondja el, melyik vers tetszett a leg jobban a feladottak közül, és miért! Amynek halvány g őze nem volt, melyik tetszett neki, de még csak a címüket sem tudta. Mivel ki se nyitotta a könyvet. Kínjában rápillantott Gary tarkójára. Testvére behúzott nyakkal ült, várva, hog y elvonuljon a vihar. Sóhajtott – és válaszolt. Ahog y eg yre csak jöttek a szavak, mindinkább fokozódó döbbenettel beszélt. – A leg jobban az Away One Year tetszett, még hozzá azért, mert nag yon szépnek találtam, hog y a költő álmait és életét eg y városhoz hasonlítja benne, melyet a halálos ág yán lát és érez g yönyörűnek. A halál meg szépíti az álmokat. Azért g ondolom, hog y álomról van szó, mert ez nem eg y létező város, hanem annak leképeződése a szívben; ahog y Corso írja, „a szív városa”. Csak ez a város méltó a szeretetére, a valóság ban létező nem. A mű vég én pedig a Halál a sírboltba irányítja a várost; ez is mutatja, hog y Corsóval eg yütt enyészik el a szív városa, tehát az eg yetlen szeretetre érdemes hely valóban benne élt. Amit íg y felfog hatunk a lélek meg felelőjeként. – Mindenki fig yelt? – Az ig azg ató arckifejezése eg észen ellág yult. – Soleil kisasszony ug yan nem vette fig yelembe az eg yenruhára vonatkozó szabályokat, de készült az órára, és kiváló g ondolatai vannak az olvasott műről. Mindenki példát vehet róla ez utóbbit tekintve. Amy, minek a becézése ez a név? – Tudtommal semmié, uram – felelte a lány. – Nem tudod, mi a hosszabb formája? – Arnold Iras meg fejthetetlen tekintettel nézett rá, enyhültében még a teg ezéshez is visszatért. – Nem baj. Fog lalj helyet! Üg yes értelmezés. Szeretném, ha többször szólalnál fel az óráimon, mert szemmel láthatóan volna mondanivalód. – És már nem is mag áz – súg ta Amynek Lea. – Szuper vag y! Leheng erelted. – Persze ez csak eg yféle meg közelítés a halál témáját illetően – vette át a szót az ig azg ató. Fekete köpenye buzg ó árnyékként követte az osztályon keresztül, ahog y vég ig sétált a padsorok között. – A

félév folyamán még találkozunk néhány véleménnyel… Amy pont az órarendjét ellenőrizte, amikor Gary hátrafordult hozzá. – Fig yelemre méltó, mennyire hasonlóan értelmeztük ezt a verset – mosolyg ott a fiú. – Mintha eg yenesen az én g ondolataimat mondtad volna el. – Hát… ig en – vig yorg ott kényszeredetten Amy. Elképzelése sem volt róla, honnan szedte mindezt. – Ha szereted a verseket, esetleg adhatok eg y-két könyvet – ajánlotta Will, aki feltűnő érdeklődéssel fig yelte, mi történik az előttük levő padnál. – Kicsivel szelídebbek, mint ezek, amiket a diri hoz be mag ával folyton, de azért nag yon jók, biztosíthatlak. – Köszönöm – felelte a lány. – Most pedig … töri? – Töri – válaszolta ikertestvére. – Húg i, mikor olvastad el a verseket? Ma reg g el nem láttam könyvet a kezedben… – Nem is. – Amy lázasan törte a fejét, mit feleljen. – Ööö… hát, még este, elalvás előtt átfutottam őket. Jó olyankor olvasg atni. Az ember álmában is g ondolkodik, a jelek szerint. – A jelek szerint – bólintott Gary mereng őn. – Nehéz számunkra a rég i korok meg értése – szónokolta Andrew Iras. Jóképű férfi volt, és a szürkés köpeny mintha még inkább kiemelte volna szemének sötétjét és lelkes, lázas csillog ását. – Gondoljunk Rómára. Sok a párhuzam, nem ig az? Szenátus, g azdaság ilag és haderő tekintetében világ hatalom, demokrácia, még is eg y ember áll az élén… De az Eg yesült Államok még sem Róma. Hajlamosak vag yunk összehasonlítg atni különböző történelmi korokat, ami óriási hiba. Ezek nem állíthatók párhuzamba, mert azok az emberek mások voltak, mint a maiak. Eg y akkori személy g ondolkodása sokban különbözik a miénktől. Nem jobb, nem rosszabb, hanem más. És ez elképesztően nag y eltéréseket eredményez. Nehezen hihető? Talán ig en. Ennek ellenére ez az ig azság . Ezt bizonyítjuk be közösen a tanév során, miközben nyilván haladunk az anyag ban is. Lesz eg y lista, erről mindenki választ eg y ókori vag y középkori birodalmat vag y ország ot, elképzeli, hog y ő uralja azt az államot, és naplót vezet az eseményekről. Én díjazom a fantáziát, nem szólok bele, hány évig , milyen intézkedésekkel uralkodtok. Ehhez el kell felejtenetek mindent, amit a mai korról tudtok. A félév vég én szedem be a munkákat, értékelem, és visszaadom a második félév elején, hog y folytathassátok. A listát felteszem az internetre, még ma délután. Onnan választhattok. Az első feladat jövő hétre szól: ki kell találnotok mag atoknak eg y háttértörténetet. Hog y lettetek vezetők? Harc árán? Örökléssel? Persze, ehhez utána kell néznetek a kiválasztott ország nak. Akinek kérdése van, erre az e-mail címre írhat nekem… Ezzel fel is firkantotta a táblára: [email protected]. Mindenki szorg almasan feljeg yezte. Aztán Andrew hosszadalmas mag yarázatba kezdett az ember fejlődésével kapcsolatban: különböző ősi leletekről beszélt, meg rég észekről, akik meg találták azokat. Nem volt olyan nag yon izg almas,

de hát valahol el kellett kezdeni a történelmet. Amikor óra után a diákok kifelé ig yekeztek a félhomályos, mindenféle furcsa dísszel és tárg g yal teli történelemteremből, a tanár kedvesen Amyre mosolyg ott. – Amy – szólt –, nekem személy szerint tetszik ez a nadrág , illik hozzád meg a tornacipődhöz; még is javasolnám, hog y használd az eg yenruhád, mert ha az ig azg ató úr meg lát íg y… – Már látott – adta tudtára a lány –, és le is szúrt. – Ó… hát, ebben az esetben felesleg es minden további mag yarázat – csóválta meg a fejét Andrew. – Eg yenruhák dolg ában nem eng ed. – Nem – bólintott a lány. – Eg yébként ez az Amy… becenév, vag y… van hosszabb formája? – kérdezte a tanár kedvesen. – Pont ma kérdezték, de… tudtommal nincs hosszabb formája. Nekem ez a nevem. – Hát, vég ül is, lehet… Viszlát, Amy! – Viszlát, tanár úr! Az idő elképesztő g yorsaság g al telt az első napokban. Amy hirtelen ott találta mag át péntek délután, külön ének után az iskola előtt, és Leával meg Jerryvel beszélg etett, mielőtt hazament volna. Az idő g yönyörű volt, a fák levelei közt átszöktek a nyár vég i napsug arak, és még aranylóbb színűvé festették Amy haját. A lány nem mert nadrág ot húzni azok után, amit Arnold Irastól kapott, pedig még mindig eg y halvány csík húzódott vég ig a lábán. – Szépen énekelsz – ismerte el Jerry. – Tök jó, hog y jöttél különénekre. A bandának se árt majd. – Hát, nem – helyeselt Lea is. – Már alig várom, hog y hallhassam, mit tudtok! Kíváncsi vag yok. – Holnap minden kiderül. – Amy kiropog tatta a hátát, és a karját nyújtóztatta. – Apa azóta bezárkózott a g arázsba, hog y mi befejeztük a saját részünket. Nem hajlandó elárulni, mit csinál, még azt sem, milyen színű lett a festék száradás után. – Nekem elég g é sötétnek tűnt – mondta a fekete hajú lány –, de aztán majd kiderül, g ondolom. Biztos tök jó lesz. – Bízom benne. Sokat dolg oztunk rajta – tette hozzá Jerry. – Meg ha rendszeresen próbálunk majd ott… akkor szépnek kell lennie. De apukátok biztos valami szupert alkot odalent. Nag yon jó fej szüleitek vannak. – Hát, azért nem mindig ám. De az ig az, hog y kedvesek, meg viszonylag eng edékenyek is. – Na ig en, nálunk például… hááát… – Lea ideg enkedve nézett a tanári lakások mag as, díszes épületére. – Ig azából nem éppen otthonszerű az eg ész. Mindig úg y éreztem mag am, mintha folyamatosan csak eg y kollég iumban laknék. Ha értitek, hog y értem… – Ó, panaszkodik a szeg ény kicsi Lea! – Eg y sötét hajú, Leára meg lepően hasonlító, csak jóval mag asabb lány lépett ki az iskola ajtaján, g onosz kis vig yorral a szája sarkában. Követőinek pár fős csoportja hozzá ig azodva mosolyg ott. Amy döbbenten ismerte fel közöttük Paul Stanley-t, az

osztálytársukat. Messze ő volt a leg fiatalabb a csapatban, a többiek mind vég zősök. – És kinek panaszkodik? Ki ez a szöszi, Lea? – Ez a „szöszi” mag a is tud beszélni – vág ott vissza Amy. – A nevem Amy Soleil. – Vag y úg y. – A jövevény g únyos fintora eg y pillanatra sem tűnt el az arcáról. Nag yon szép lány volt, de ettől a kis mosolytól keserűnek, sőt, cinikusnak hatott. – Én meg Anna vag yok, akit ezzel a szerencsétlen húg g al vert meg a sors. Miért választasz ilyen barátokat mag adnak, Lea? Talán nem tudod, ki ez? – Tudom, ki ő – válaszolta mérg esen a húg a. – Én leg alább olyan emberekkel barátkozom, akik kedvelnek eng em! – Miért, ki nem? – tárta szét két kezét nővére. – Paul, te osztálytársa vag y Szöszinek? – Ig en – felelte kimérten a fiú –, de az ig azság az, hog y eddig nem vettem észre őt. – Mi ütött belétek? – kérdezte Jerry hirtelen támadt harag g al. – Ártott nektek? – Hát… ig en – bólog atott Anna. – Például ott ül eg y osztályban Paullal, és elszívja előle az értékes oxig ént. – Amyhez fordult. – Meg kell értened valamit, Szöszi. Errefelé nem rajong unk az olyanokért, mint te. Ha nem tudnám alapból, milyen vag y, amint rád nézek, eg yből rájönnék abból, hog y a kedves kis húg ommal barátkozol. Leának mindig is fura ízlése volt, és ig énytelennek bizonyult a haverjai terén. Ug ye, Melák? Melákkal már ismerjük eg ymást. – Kopj le, Anna! – mordult rá a fiú. – Le lehet szállni Leáról és Amyről, oké? Senki sem kíváncsi rád errefelé, leg feljebb a talpnyalóid. – A micsodák, Melák? – lépett felé Paul dühödten. Jerry nem hátrált meg : jóval mag asabb volt nála, és tudta, hog y sokkal erősebb is. – Hé, Paul, nehog y beléjük köss! – intette le Anna sietve. – Nem akarjuk, hog y apa ilyenek miatt rúg jon ki, nem ig az? Inkább menjünk! Nekem itt túl erős a Soleil-szag . Apropó, Szöszi, mi ez a csík a lábadon? Elrontották a tetoválásodat? – Nem, ez a célzócsíkom – terült szét széles vig yor Amy arcán –, hog y még a leg mélyebb álmomból felébredve is tudjam, milyen szög ben kell meg rúg nom bárkit, aki kényszeresen bánt másokat. – Óóóh, touché, csinibaba! – nevetett g únyosan Anna. – Jó hétvég ét, Szöszi, Melák! Lea, te meg jobban tennéd, ha felütnéd a telefonkönyvet, és véletlenszerűen választanál mag adnak barátokat. Lehet, hog y idős nénik vag y mondjuk iszákosok jönnének ki… de leg alább nem lennének olyanok, mint… ez a… csaj. Ezzel Anna és kis holdudvara elsuhant előttük. Paul még fenyeg etően vég ig mérte Jerryt, aztán követte a felsőbbéveseket. – Ennek ug yan mi baja van Amyvel? – kérdezte a mag as fiú dühösen. – Eg yáltalán, úg y alapból mi baja van? – helyesbített a lány. – Nemcsak velem, hanem… Hirtelen elhallg atott, mert észrevette, hog y Lea szeméből csak úg y potyog nak a könnyek. Amy odalépett barátnőjéhez, és átölelte. Jerry a másik oldalára sietett, és ő is átkarolta a vállát.

– Hé, nincs semmi baj! – vig asztalta Amy. – Hallod, Lea? Semmi baj. Tég ed nem bántott, eng em meg nem érdekel. Tényleg nem. Ne sírj! Ig azad volt, na, mi szeretünk. Eg y csomóan szeretnek. Mintha ezt akarná meg erősíteni, fig yelemfelkeltő nyávog ással eg y kövér, hosszú szőrű, sötétszürke cirmos macska ug rott elő eg y virág ág yásból, és g yors, puha léptekkel Leához futott. Termetét meg hazudtoló fürg eség g el dörg ölőzött a lányhoz, és dorombolva nézett fel rá sárg a szemével. Lea felnevetett, és a karjába vette. – Ő itt a g imi eg érfog ója – mutatta be a lassan már önkívületben hízelkedő jószág ot –, Tank. – Találó név – nevetett Amy. – Helyes cica. – Cicaaa? Ez tényleg eg y tank! – simog atta meg Jerry is a macskát, mire az rózsaszín orrát a fiú tenyerébe nyomta. – Jó nehéz. – Lea Amynek továbbította a csakug yan súlyos állatot. Tank okosan, majdnem mindentudón bámult a lány arcába, és rezg ett a kezében, olyan erősen dorombolt. Amy nem bírt betelni a jó kedélyű macskával. – Nekünk sose volt cicánk. Nem semmi súlya van, de ha akarnám, se bírnám letenni, olyan aranyos… – Az. – Lea elvette Amytől, és a földre tette. A kövér macska pár lépés meg tétele után háttal Leának ráült annak lábára. A lány meg int felnevetett, s közben a könnyei is elapadtak. – És íg y akadályozza meg , hog y arrébb menjek. – Jó módszer. Majd én is a lábadra ülök, ha nem akarom, hog y otthag yj – vig yorg ott Jerry. – Hááát… nem tudom, mennyire jó ötlet. – Lea meg löködte lábával Tankot, de annak szemmel láthatóan nem állt szándékában felkelni. – Lea, neked nincs kedved eljönni holnap? – kérdezte Amy hirtelen ötlettől vezérelve. – Vég ül is, te heg edülsz, nem? Vannak zenekarok, ahol van heg edű, és jót tesz a hang zásnak. – Ez jó ötlet! – csatlakozott azonnal Jerry. – Mindenképpen g yere! Ott a helyed. – Hát, ha apa eleng ed… – sóhajtotta Lea, és sötét szemében fura szomorúság csillog ott. – Szeretnék. – Mondd neki ezt! – mosolyg ott rá Amy. – Ebédre várunk, jó? Van valami, amit nem szeretsz? Húsféle vag y bármi? – Semmi – csóválta a fejét Lea. Fekete haja most eg észen barnának tűnt a napfényben. – Mindenevő vag yok. Kollég ium. – Előnyös tulajdonság ! De azért ne ag g ódj, anya nag yon jól főz. – Aranyos vag y. – Lea nehezen bár, de el is mosolyodott. – Ááá – leg yintett Amy. – Anna miatt pedig ne ag g ódj, jó? Én a húg a barátja vag yok, ő viszont hideg en hag y. – Paul meg addig nag yfiú, amíg eg yszer be nem mosok neki – mosolyodott el Jerry sötéten. – Ha eng em bánt, az nem érdekel, de ha titeket… akkor nem ússza meg eg ykönnyen. – Eg yszóval, Lea, holnap nag y nap lesz!

– Ez… nég y szó – vonta fel a fekete hajú lány a szemöldökét. – Részletkérdés – tárta szét a kezét Amy. A haja már a leg rag yog óbb arany fényében tündökölt, s kétség telenül majd szétvetette az életöröm és az energ ia. Lea irig yelte érte. Ő mindig úg y érezte, mintha mások erejére kellene támaszkodnia. – Jössz, vag y nem? – Jövök – mosolyg ott az Iras lány meg könnyebbülten. Ig en, meg tette a lépést. És ez jó érzéssel töltötte el. Még eg y darabig cseverésztek, Ashley-re vártak, aki később vég zett. A beszélg etés már teljesen vidám hang nemben folyt, mintha a találkozás Anna csapatával meg se történt volna. Tank még dorombolt eg y ideig , aztán lustán arrébb sétált, leheveredett a fűbe, és sóváran bámulta Amyt és Leát. Amy alig bírta lehunyni a szemét. Apjuk már akkor a g arázsban dolg ozott, amikor ők meg jöttek a suliból, és csak késő este jött föl, hog y meg nézze kedvenc nyomozós sorozatainak napi epizódját. Persze, akárhog y is udvarolta körül a lánya, nem válaszolt neki. – Apaaa, leg alább azt mondd meg , milyen színű lett a festék a falon, naaa! – könyörg ött a lány, és leg ug g olt apja fotelja mellé. Már szokásos pizsamájában volt, és a lehető leg bájosabb nézését is elővette, hog y meg lág yítsa Ferdinandot, de hiába. Nem ment vele semmire. – Nézd meg , lemaradtam a Bostoni nyomozókról. – Apja, mintha meg se hallotta volna, a tévéújság felé nyúlkált. – Leg alább a tartalmát elolvasom. – Fölösleg es, unalmas rész volt – leg yintett Amy. – Viszont kirúg ták a csinos, de ideg esítő, öntörvényű nyomozónőt, mert futni hag yta a g yilkost, aki a volt kedvese. – Akkor jövő héttől izg almasabb lesz a sorozat. Meg nézted a mai részt? – Dehog yis! Csak szeretek tippelni. Apa, fig yelj – nézett Amy a szemébe –, szoknyát hordok a kedvedért, már napok óta. – És még sokáig íg y is lesz, bár ma mintha pont nadrág ban mentél volna iskolába – kacsintott rá Ferdinand. – Kicsim, hozz apádnak eg y pohár bort, lég y oly kedves! És ne zaklasd kérdésekkel! – Hozom! – Amy felug rott, és kisietett a konyhába. A férfi felcsapta az újság ot, de nem volt benne az epizód tartalma, úg yhog y előkapta a PDA-ját, és rákeresett az interneten. „Jim meg tudja, hog y Arielle futni hag yta az Illusions-üg y g yanúsítottját, akihez korábban g yeng éd szálak fűzték. Emiatt Arielle-t a belső ellenőrzés előzetesbe záratja, és meg indul a hajsza, hog y meg találják a g yilkost.” – Ejha! – suttog ta mag a elé döbbenten. Mire Amy visszaért a pohár vörösborral, apja már messziről mosolyg ott rá. – Ha mondok eg yetlen szót, akkor békén hag ysz majd? – kérdezte tőle. – Ha rag aszkodsz hozzá – virult ki a lány. – Fekete – súg ta neki Ferdinand –, de nem mondhatod el senkinek!

– Apaaa! – Amy a nyakába ug rott, kis híján kilötykölve a bort. – Ez… Köszönöm! – Ug yan már – intézte el apja eg y férfias „semmiség ”-leg yintéssel. – Menj, feküdj le! Holnap jönnek a barátaid, és seg ítened kell anyádnak a konyhában. – Ig enis! – Lánya tisztelg ett, de a boldog rag yog ás letörölhetetlenül ott rag adt az arcán. – És köszönöm, uram, még eg yszer! – Szívesen, közleg ény! Lelépni! – tisztelg ett vissza Ferdinand. Összenevettek, és Amy kislattyog ott a szobából. Mezítláb? Venni kellene neki eg y papucsot. Nem jött álom a szemére. Teljesen be volt sózva a szombat miatt. Mag ában újra és újra eltervezte, mit vesz majd fel, de a nap kellemesebb része csupa talány: hog y fest a g arázs, milyen lesz újra eg yütt zenélni másokkal, mit tud Jerry és Will, belefér-e Lea heg edűje az eg észbe… Ezek jó kérdések voltak. Amikor jobbra fordult a labirintusban, arra ébredt, hog y nem kap leveg őt. Kiköpte a haját, és a párnája alól előhalászott eg y éjszakai hajg umit. Összefog ta tincseit, ami meg oldotta ug yan a bajt, de már nem tudott visszaaludni. Az arcába világ ított eg y utcai lámpa fénye, talán a köd szórta el ideáig . Még erre a pici tetőablakra is kell redőny vag y valami füg g öny, döntötte el. Aztán felkapcsolta a villanyt, bedug ta a fülébe a fülhallg atót, és dobolni kezdett eg yeg y ceruzával. Mosolyg ott, beharapta alsó ajkát, ahog y belemeleg edett, és eg yre g yorsabban ütötte a képzeletbeli hang szereket. Arnold Iras eg y g yönyörű, antik kelyhet töltött meg vörösborral. Aztán az óriási, mag as, csúcsíves ablakhoz sétált, és leült a párkányra. Odakint hideg volt, az ég felhőtlen, még se látszottak a csillag ok, olyan sűrű köd borult a tájra. – Soleilékhez? – kérdezett vissza szórakozottan. – Persze, Lea, menj csak. A szüleik mit szóltak hozzád? – Semmi különleg eset – felelte a lány eg y ásítással. Fekete pulcsi és meleg ítőnadrág volt rajta, íg y szinte beleolvadt a hatalmas karosszékbe, amelyben felhúzott lábbal ült. Nem volt rajta a szemüveg e, hosszú, fekete haja kétoldalt lóg ott, csak sötét szeme csillog ott elő beárnyékolt arcából. – Észrevettek, de nag yon kedvesek maradtak. – Ez meg nyug tató fejlemény – bólintott az ig azg ató, és belekortyolt a borába. – Ig az, Ferdinandnak jó híre van ilyen téren. Tess pedig különleg es asszony, az is tény. De Lea, tudod, hog y ez az eg ész rosszul is elsülhet. – Tudom – sóhajtotta a lány, és még a szeme is eltűnt, ahog y lehajtotta a fejét, és arcát a térdére fektette –, tudom, lehet, hog y tovább kell majd költözniük, és akkor… De miért kell? Miért jó ez? Itt elkerülhető lenne!

– Lea, ők ezt az utat választották – felelte Arnold Iras. – Nem eg yszerűbb, és nem bonyolultabb, mint a mi utunk. Csak vég telenül más. – De rosszabb! Apa… olyan mag ányos lennék nélkülük! Anna is g onosz velem. Bántja a barátaimat… – Biztos vag yok benne, hog y csak rád akar vig yázni – szakította félbe az ig azg ató lág y hang on. – Neki is ug yanolyan fájdalmas volt, hog y újra és újra elvesztette a barátait. Akik pedig maradtak, nos… ők… tudod. Mondjuk személy szerint én is ag g ódom kicsit. Ezek a Soleilek… olyan szertelenek. Amy ezzel a nevetség es nadrág os afférral, meg Gary a lapításával az óráimon… – Nem kell elemezned őket – mondta halkan, nag yon halkan Lea –, és nem kell kitérned Jerryre és Willre sem. – Ó, Jeremiah és William – csóválta a fejét az apja. – Miért pont velük lóg sz? Tudod jól, hog y én csak érted ag g ódom. – Felesleg es! Nag ylány vag yok, kibírom, bármi jöjjön is. – Te tudod – vont vállat Iras –, de mint az apád és ig azg atód, kétszeresen kell odafig yelnem rád, és óvnom tég ed. Bizonyos kérdésekben nem nyitok vitát. Majd amikor neked lesznek g yerekeid, azt az utat választod, amelyiket akarod. De eg yelőre nem, különösen most nem. Stephen Durey eltűnése meg mutatta, hog y a veszély valós. – De milyen veszély? – kérdezte Lea kíváncsian. Már izzadt a tenyere az izg alomtól. – El kell árulnod. – Még Anna sem tudja – felelte az ig azg ató, és kinézett a ködlepte sötétség be. – Még ő is kicsi hozzá. Hát még te! Lea, leg yen elég ennyi: sötétedés után nem mész ki a szabadba eg yedül. – Szóval az, aki miatt Durey tanár úr eltűnt, veszélyes ránk is? Emiatt voltak itt azok a kék köpenyesek? – kérdezte a lány. – Miféle kék köpenyesek? – Az ig azg ató eg y pillanat alatt talpon termett, és szinte keresztülsuhant a leveg őn, majd meg állt Lea előtt. – Miről beszélsz? – Apa, tudod jól… ne nézz kislánynak! – kérte majdhog ynem rémülten Lea. – A Modeus Carva. – Felejtsd el ezt a nevet! – suttog ta Iras, ahog y meg szorította a lány vállát, és mélyen a szemébe nézett. – Olyan dolog ez, ami mindannyiunkat meg halad. Nem véletlenül voltak itt. És ahol ők meg jelennek, ott biztos lehetsz benne, hog y valami nag yon nag y baj van. Lea, leg yen elég ennyi! Meg ne tudjam, hog y kémkedsz vag y kutakodsz ezután! Meg értettél? – Meg – bólintott a lány. Most már tényleg szörnyen meg ijedt. Apja nem tett hozzá semmi fenyeg etést a parancsához, de ezúttal nem is volt rá szükség . – Jó. – Arnold Iras eleng edte, és hátrált pár lépést. – Sok éve ig azg atom már a Moonshadow-t, ismerem minden szeg letét és minden titkát. Jobban ismerem talán, mint önmag amat. Most minden kő azt suttog ja nekem, hog y veszélyben vag yunk. Ezért voltak itt ők, és meg előzték a további bajokat. Már minden rendben, de vig yáznunk kell. Meg ér… Elnémult, és Lea látta, hog y tekintete elréved.

– Most menned kell – mondta lassan, vontatottan. – Soha többé senkit ne kérdezz erről, és felejtsd el a nevet is, amit mondtál nekem. Menj! Nekem is dolg om van. – Jó éjt, apa! – suttog ta Lea, és fürg én kiosont az irodából. Amikor becsukódott a nehéz, farag ott ajtó, és a narancsfényű g ázlámpákkal meg világ ított folyosón találta mag át, még akart mondani valamit, amit már rég es-rég en nem mondott, és amit oly nag yon akart… Gyorsan belökte az ajtót. Már senki sem volt az irodában. A boroskehely az asztalon állt. Lea észre sem vette, hog y sír, pedig eg y kövér könnycsepp szánkázott vég ig arcán. – Apa – suttog ta bele a szoba üres sötétség ébe –, szeretlek… Visszalépett a folyosóra és elkullog ott. Az ajtó halk kattanással csukódott be mög ötte. Amy éjjel fél eg ykor ébredt. Törökülésben dőlt hanyatt az ág yán, füléből rég kiesett a fülhallg ató. Lámpája ég ett. Kinyújtóztatta embertelenül elg émberedett lábát, és dühös macskaként sziszeg ett, ahog y fájdalmas vérhullám tolult bele. Amikor lerakta talpát a szőnyeg padlóra, újabb nyilallás jött. Jobban kellene vig yázzon, nehog y elaludjon két eldobolandó szám között, vag y leg alábbis a szék meg felelőbb hely lenne a g yakorláshoz. Nag y nehezen felállt, és kinyújtózott. Felkapta a poharat az éjjeliszekrényéről, majd kiment, hog y vizet eresszen mag ának. A fürdőszobában két lámpa volt, de az eg yik kiég ett, és még nem cserélték ki, úg yhog y homály uralta a helyiség et. Amy álmatag on nézett szét, próbálta kitörölni szeméből a fáradtság páráját, de nem ment. Mintha csak köd lett volna a fürdőszobában. Ig en, olyan volt, mint mikor Ashley után meg y be: ő folyatja mag ára a meleg vizet addig , míg csaknem vízköves lesz a háta, és órákig párolva mag át szaunává változtatja a helyet. Amy teleeresztette a poharat vízzel, és még a tükör előtt jó nag yot kortyolt belőle. Belenézett a saját szemébe. Ez a zöldeskék szempár volt az eg yetlen, ami ig azán tetszett neki önmag ából. Eddig . Most, hog y kezdett meg barátkozni külsejével, eg yre többször g ondolt mag ára úg y, mint csinos lányra. Hirtelen a szeme sarkából eg y másik szempárt pillantott meg a tükörben: a válla fölött villant fel, sárg án, és állatiasan. Amy halk sikkantással hátraszökkent, meztelen talpa meg csúszott a nedves kövön, és kis híján hanyatt esett. Hűvös párát érzett a bőrén. – Nem vag yok normális – nevette ki mag át halkan. Ilyen fáradtan, félálomban persze hog y lát az ember ilyesmit, főleg , ha éppen a saját szeme nézeg etésével van elfog lalva. Ismét teleeresztette a poharat, remeg ő kézzel, és visszament a szobájába. Bebújt a takaró alá, kényelmesen elhelyezkedett. Lekapcsolta a villanyt, behunyta a szemét, és nag yot, jólesőt sóhajtott. Mielőtt elaludt volna, eg y harmadik szempárt látott mag a előtt: eg y barna, barátság os tekintetet…

De ez csak eg y pillanatig tartott. Jobb keze, amely kilóg ott a takaró alól, kicsiny rándulással ökölbe szorult, aztán Amy jobbra fordult a folyosón, a díszes szobrokkal körülvett ajtó felé. Arra ébredt, hog y erős, bántó fénysug ár vetül az arcába. Belehunyorg ott a fénybe, és meg állapította, határozottan nem szeret íg y ébredni. Kell majd valami, amivel kivédi. Nyöszörög ve behúzta a nyakát, és elsüllyedt az ág ynemű közt, épp csak a feje búbja látszott ki. Tudta, anyja bármelyik pillanatban berobbanhat a szobába, hog y felébressze, de kétség beesetten vág yott az alvásra, leg alább még eg ypár percig … Keg yetlen sors: az ajtaja felcsapódott, ám még a takarók alatt is meg csiklandozta orrát a kakaó illata. Talán még se olyan kíméletlen az élet? – Amy Soleil – hallotta Ash hang ját –, szépen ülj fel az ág yacskádban, és vedd át a reg g eli kakaódat mennyekből alászállt, ang yali nővéredtől! – Köszönöm. – Amy hunyorog va felült, és átvette a bög rét. – Ilyen korán…? – Állítólag jönnek ma valamiféle vendég ek – ásított nag yot a barna hajú lány; hálóing ében úg y nézett ki a reg g eli fényben, mint eg y éjszakáról itt felejtett, ártalmatlan kísértet –, és mivel számomra sem közömbösek, azaz nekem is a barátaim, g ondoltam, felkelek, és seg ítek az előkészületeknél. – Mennyi az idő? – Amy belekortyolt a kakaóba, és meg állapította, hog y bizony nem volt becsapós a finom illat. – Nyolc – zuttyant le nővére az íróasztalnál álló székre, eg yik lábát mag a alá húzva. Olyan… felnőttesnek hatott, pedig éppenség g el ez eg y kifejezetten fiatalos ülés volt. – Ráérünk. Anyáék elmentek bevásárolni. A teendők a következők: kivisszük a szemetet, felmosunk, elmosog atunk, és összepakolunk kicsit lent. Nag yjából ennyi. Aztán meg jönnek anyáék, főzünk, és ebédre itt vannak a srácok. – Jól hang zik – ásított a húg a; szeme lassan hozzászokott a napsütéshez. – Zavar a fény, pici lány? – vig yorg ott Ash, amint észrevette, mennyit pislog Amy. – Haha. Ig en, zavar. Nekem nincs olyan szép, vastag füg g önyöm, mint eg yeseknek. – Eg yeseknek pedig nincs ilyen kellemes, jó hang ulatú szobája, mint neked. Az, hog y a szemedbe süt a nap, mellékes dolog , nem? – Ash, olyan könnyen suhansz át néha mások problémái fölött – csóválta a fejét Amy. Nővére eg y pillanatra elg ondolkodva nézett rá, aztán feltartotta mutatóujját, és kisietett a szobából. Amikor visszaért, a kezében tartott eg y bordó valamit, amit már az ajtóból meg lendített, és eldobott. Amy bal kézzel elkapta, aztán mag a előtt tartva meg nézte, mi az. Eg y fülvédő volt, de az eg yszerűbb fajtából: apró, g umis holmi, amit az ember mondjuk síeléshez vag y téli kiránduláshoz a homlokára ig azíthat, és akkor csak a fülét takarja a bordó anyag , homlokából pedig hátrafog ja a hajat.

– Ash – nézett a nővérére Amy –, ez itt eg y… fülvédő. – Ig en, de ha használod a fantáziád, és fordítva veszed föl, nem úg y, ahog y kéne, tökéletesen eltakarja a szemedet, de semmi mást. Szóval ig azi kincs, ráadásul mivel nag yon kellemes, puha anyag ból van, kényelmes, és nem zavar. Próbáld ki, neked adom. – Köszönöm – mosolyg ott Amy, de inkább csak azért, hog y ne sértse meg . Az ilyen kis izéket soha nem értette, ezt a példányt is g ondosan bedug ta a párnája alá. – No de ha meg ittad a kakaót, g yere reg g elizni! – Ash meg int hatalmasat ásított. – Nag yon kész ez a szombat. Remélem, sikerül eg yáltalán rendesen fölébrednünk. Amy kiürítette a bög rét, és fürg én kiug rott az ág yból. Derekán, ahol nem fedte a fölső, hűvös leveg őt érzett, de ez íg y volt jól: eg ész frissítően hatott rá. Lemezítlábazott a konyhába, ahol Ash már javában tálalt a reg g elihez. Mire Gary nag y ásítozva eg yáltalán előmászott a barlang jából, és meg jelent lenn, a két lány vég zett a reg g elizéssel, a takarítással és a pakolással is. – Csak meg kell jelennem, és máris minden a helyén van, és rag yog – vig yorg ott a fiú. – Hol a tea? – A helyén van, és rag yog – tette csípőre a kezét Amy –, mag ától, még hozzá, mert jól nevelt tea. – Amy, öltözz föl! – intett feléje Gary, ahog y töltött mag ának eg y bög rével a forró italból. – Kivan a derekad ebből a pizsamából, meg amúg y is, mezítláb vag y. Őrület, hog y erre meg int meg kell tanítsalak. – Teee! – Amy odalépett eléje, és kis öklével a g yomorszájára célzott. A fiú készült rá, és mindkét kezét odakapta, hog y kivédje az ütést. Pontosan ezért nem háríthatta el a villámg yors orrba pöckölést, amivé Amy időközben módosította a hadműveletet. Gary eg yik kezével az orrát fog ta, a másikkal húg a után kapott, aki eg y eleg áns mozdulattal elhajolt előle, és már szág uldott is az emeletre. – Elkapom! – prüszkölte Gary. – Nem kapod – csóválta a fejét Ash. – Ig azából… meg érdemelted. A fiú eg y pillanatig még hezitált, majdnem ikertestvére után iramodott, de vég ül pár tüsszög ő bólog atással letett róla. Néha ig azán belátó tudott lenni. – Aztán lassan jöhetnének anyáék – nézett a konyhában lóg ó modern faliórára Ash –, neki kell állni az ebédnek, hog y időben kész leg yen. Bár persze, valaki még nem is reg g elizett. – Mert valaki nem nő, és tud aludni – méltatlankodott Gary. – Hanem fiú, és csak aludni tud – csóválta meg a fejét a lány, de nem bírta ki nevetés nélkül. – Hé, aztán mindent bele, öcsi, jó? Alapítsátok meg a világ leg jobb bandáját! Nem örülnék, ha bármikor, bármiben csak a másodikak lennétek! – Nem leszünk – nyug tatta meg öccse eg y fél kiflivel a szájában –, mi a leg jobbak vag yunk, okés? Már az életkorunkhoz képest. – Ig en. – Ashnek eg y felhőcske úszott át az arcán. – Na, öcsi, jó étvág yat, meg yek felöltözni.

A Soleil szülők hamarosan meg érkeztek, Tess pedig azonnal neki is látott a főzésnek, Ashley és Amy hathatós seg ítség ével. Sült krumplit készítettek, hag ymakarikákkal, és kéttenyérnyi, hatalmas rántott szeleteket. Amy kapta a lehetőség et, hog y kiklopfolja a húst. Lábdobként használta a klopfolót, és eg y fakanállal ütötte a g yorsabb ritmust az asztalon, amíg anyja rá nem szólt. – Kicsim, ha ezt csinálod, az nag yon jól hang zik, de ebéd nem lesz belőle. – Ebédről jut eszembe – kezdett neki becsülettel a feladatának Amy –, hol van apa? – Ő még … az utolsó simításokat hajtja vég re a g arázson – közölte Tess. – Gondolom, most rag asztja föl a rózsaszín pónikat a falra. – Anya!!! – Nyug i, kislányom – nevetett fel cseng ő hang on Tess –, semmi ilyesmi. De tényleg a g arázsban van. Még hátravan pár utolsó simítás. – És nem lehet hozzá lemenni, ug ye? – kérdezte Amy; zöldeskék szeme két hatalmas, csillog ó tükör, kezében tétován lecsapott húsklopfoló. – Hát, nem – vont vállat anyjuk –, de nem baj, hiszen mindjárt úg yis lent lesztek, és annyit zajong tok, amennyit szeretnétek. Biztos szép lesz. Hiszen apátok mérnök. – Ig en, biztos szép lesz – erősítette meg a lány, különösebb meg g yőződés nélkül. – Különben is, sokkal fontosabb, hog y jól érezzétek mag atokat – jelentette ki Tess –, ehhez pedig apátok reng eteg mindent meg vásárolt ám, és sokat feladott az elveiből. Úg yhog y majd tessék neki meg köszönni! Amy majdnem közölte: csak miután meg g yőződött arról, hog y ez ig az, akkor lehet szó köszönetről. De addig maradt a hústrancsírozásnál. Will érkezett elsőként, jelentős mennyiség ű bezacskózott cuccot cipelve: erősítőket, kábeleket és eg y kisebb szintetizátort hozott mag ával. Még túl se jutott az előszobán, máris befutott Jerry és Lea, nem kevesebb felszereléssel: náluk eg y kisméretű keverőpult volt, g itár, effektpad, ug yancsak masszív kábelköteg és eg y heg edű. Mire lepakoltak, az előszoba úg y nézett ki, mintha új lakó költözne a házba, ezt pedig Tess Soleil szóvá is tette. – Jó ég , srácok, nincs több üres szobánk! – nevetett, és a kötényébe törölte a kezét. A házat az ebéd mennyei illata töltötte be. – Gyertek, g yertek beljebb! Amy elvileg már meg is terített. – Nemcsak elvileg – hallották barátjuk kiáltását az étkezőből –, g yakorlatilag is. – A cipőtöket le se veg yétek! – kérte őket Tess. – Olyan felfordulás van itt, hog y még a vég én beleléptek valamibe, azt meg nem venném a lelkemre. Most költöztünk csak be, minden tele van szeméttel. – Ez erős túlzás – suhant át eg y mosollyal, könnyű léptekkel az előszobán Ash. – Sziasztok! Ha át

tudtok mászni anya szemétheg yein, menjetek az étkezőbe! – Kislányom, ezt a stílust kitől tanulod? – tette csípőre kezét az asszony. – Nem tudom… – Azzal már el is tűnt. – Ezért még szorul – jeg yezte meg Tess, és bevezette a vendég eket a konyhába, amely ebédlőként is szolg ált. Amy pont háttal állt nekik, és az asztalon rakosg atott, nyilván terített. Az utolsó simításokat vég ezte, aztán mosolyog va feléjük fordult, és játékosan integ etett nekik. Will szíve nag yot dobbant. A lány dús, szőke haja leeresztve lóg ott arca két oldalán, zöldes szemét sötéttel kihúzta, és szemhéjára is rakott eg y kis mélykéket. Kiöltözött: eg y combközépig érő farmernadrág volt rajta, éppen csak belelépett tornacipőjébe papucs helyett; felülre ujjatlan, női KISS-pólót vett föl, amelyet eg y picit mintha ki is nőtt volna, ug yanis minden lépésnél kivillant belőle a dereka. – Meg fázol, kicsim, kivan a fél hátad! – mutatott rá a tényre Tess Soleil fejcsóválva. – Anya, neked g őzöd sincs arról, mi az a rock and roll – sóhajtott lemondóan Amy, aztán máris visszafordult a barátaihoz. – Gyertek, üljetek le! Mindjárt kész az ebéd. Remélem, azért apa hajlandó feljönni rá! – Hajlandó. – Ferdinand Soleil lépett az étkezőbe fáradt mosollyal az arcán. Köszöntek neki, mire visszaköszönt, és kijelentette: – Mindjárt jövök, vég eztem lent. Kezet mosok, aztán ehetünk is. Farkaséhes vag yok! Remélem, a fiatalság is készen áll, mert én nem várok, az biztos! – Még jó, Mr. Soleil – jelentette ki Jerry. – Eg y ig azi férfi bármikor tud enni. – Főleg jó társaság ban – mosolyg ott Will Amyre, és meg ig azította a szemüveg ét. – Hát, ig en – értett eg yet Lea, és Jerry mellé helyezkedett az asztalnál –, a dolg ok g yakran a társaság tól füg g enek. – És nem árt, ha zenélünk – jelentette ki kateg orikusan Gary, amint ő is meg érkezett kis híján rong yossá hordott, fekete Ozzy-pólójában –, hiszen amíg zenélünk, tudjuk, hog y élünk. – De a zenéléshez előbb enni kell. – Ash újra meg jelent, nem különösebben kiöltözve, eg yszerű meleg ítőcuccban, de valahog y íg y is csinosnak és kecsesnek tűnt. – Itt vag yok, anya, seg ítek. – Köszi, Ash, kicsim – mosolyg ott Tess –, viheted a krumplit, ti pedig g yorsan fog laljatok helyet, ahol csak tetszik! Remélem, mindenki szereti a hag ymát; nag yon finom hag ymakarikák is vannak a hús mellé. – Meg reméljük, mindenki szereti a húst – tette hozzá Amy, és törökülésbe helyezkedett az eg yik széken –, ug yanis elfeledkeztünk a panírozott ananászról. – Panírozott ananász? – nézett rá döbbenten Lea. – Ig en, Amy minden reg g el azt kér – sóhajtott Gary –, úg yhog y apa kénytelen volt vásárolni eg y ültetvényt valahol az óceán közepén, hog y meg leg yen szeg énykém ellátmánya. – De ha meg kapom a napi ananászomat, akkor boldog an dorombolok – nevetett a lány.

– Az műsor lehet – ismerte el Will. – Ezzel a három őrülttel minden nap eg y műsor – mutatott vég ig a g yerekein a Soleil anyuka –, de nag y élmény. – Az biztos! – helyeselt Lea. – Nélkülük csak a szokásos, unalmas, ködös tanév menne. – Ködös? – Tess fig yelmesen vég ig mérte Leát. – Az eg ész év ilyen szürke errefelé? – Mag uk még csak most költöztek ide, úg yhog y nem tudtam, hallottak-e róla – nézett vissza rá a fekete hajú lány –, de ig en, itt mindig nag yon, nag yon sűrű a köd. – Jó tudni. – Az asszony mosolya eg y pillanat alatt visszatért. – Persze, akkor is ideköltöztünk volna, ha előre szólnak erről. Vag y Hawaiira, az ananászültetvényünkre. – A micsodánkra? – lépett be eg y átöltözött, friss Ferdinand Soleil az étkezőbe. Fekete ing et viselt, és élre vasalt nadrág ot, sötét haját leeng edte. Eleg áns mozdulattal helyet fog lalt Jerry mellett, az asztalfőn. Tess ült le a másik oldalára, és eg yúttal hatalmas tálnyi rántott húst is hozott mag ával. – Semminkre – nevetett a feleség e. – Majd elmag yarázom. Jó étvág yat mindenkinek! Veg yetek, ne szég yenkezzetek! Nem is fog ták vissza mag ukat. Főleg Jerry vetette be mag át ig en derekasan, de a második szelet hús után ő is kezdte feladni. – Na, Jerry, ug yan, éhes maradsz! – tárta szét a kezét Tess sajnálkozva –, vag y nem ízlik? – De ig en, nag yon finom, Mrs. Soleil– tiltakozott Jerry, és azonnal kivett még eg y szeletet –, csak… rápihentem kicsit. Néha kell. – Will – kutatott a Soleil anyuka új áldozat után –, nem ízlik? Veg yél még ! – Nag yon finomak – nyög te a fiú –, de ezek… g ig antikusak! – Családi módszer. – Amy már eg y ideje hátrébb tolta a székét, és a falnak dőlve félárbocra eresztette bekékített szemhéját. – Etesd meg , itasd meg , és amikor már kenyérre lehet kenni, írass vele alá eg y szerződést, amelyben minden vag yonáról lemond a javadra. – Ilyen finom ebéd után erre minden esély meg van – bólog atott Lea. – A desszertet majd később, a délután folyamán – mosolyg ott sejtelmesen Ferdinand Soleil –, már persze, ha nincs kifog ásotok ellene. Nem volt. Tess narancslével és ásványvízzel kínálta őket, de látszott rajtuk, alig bírnak ülve maradni. – Hát, jó – állt fel az asztaltól Ferdinand –, köszönjük az ebédet, és akkor nincs is más hátra, mint hog y birtokba veg yétek a g arázst. Eg y pillanat alatt eltűntek különböző irányokban, hog y mindenféle zenélőalkalmatosság okkal felpakolva felsorakozzanak az előszobában. A Soleil apuka lég ies könnyedség g el, alig leplezett mosollyal sétált el előttük. – Utánam! – integ etett a g arázskulccsal, és kiment az előkertbe. Szoros libasorban követték. Az ajtóban még direkt szerencsétlenkedett eg y kicsit a zárral, aztán beeng edte őket.

Szinte eg yszerre rontottak be, és majdhog ynem a küszöbön meg álltak a döbbenettől. A falak eg ység esen feketék voltak mindenütt. A padlót parketta borította, kopottas hatással. Gyakorlatilag eg y kisebb koncerthelyiség et alakítottak ki idelent, az emelvényen már ott sorakoztak Amy g ondosan bezacskózott kellékei. A fal mellett, bal oldalon kényelmes, fekete pamlag , előtte alacsony asztalka és három fekete fotel, de eg ymásba téve pár bárszék is állt ott. Az elképesztően vékony és hasonlóan nag y plazmatévé alatt, a falba építve DVD-lejátszó és hasonló földi jók várták őket. Félhomály uralkodott a helyiség ben, mert a világ ítást rejtett lámpák biztosították: széles, g yeng e, zöld fények festették meg a falakat lentről fölfelé. Eg y-eg y helyen voltak fehérek is, de a zöld dominált, félelmetesen jó klubhang ulatot adva a g arázsnak. Leesett állal bámulták. – Na, hát menjetek beljebb! – hesseg ette őket befelé Ferdinand. – Becsukjuk az ajtót, meg kapjátok a használati utasítást, és én már itt se vag yok. A szoba sarkaiban van a hang osítás, de bátorkodtam eg y barátom tanácsát kérni, és ő javasolta, hog y helyezzek el még néhány hang falat ráadásnak, úg yhog y ezt tettem. A világ ítás és a hang osítás is eg y-eg y távirányítóval állítható, ezek ott vannak a dohányzóasztalkán. A tévé alatt lehet bekötni a keverőpultot a hang falakra. A többi már a ti dolg otok lesz. A dobfelszerelést nem állítottam fel, mert még Southwallban úg y kikaptam, hog y nem merek többet Amy cuccaihoz nyúlkálni. Gary és Amy összenéztek. Southwall. Eg yikük sem tudta, hol van: soha nem jártak ott, és soha nem is hallottak róla. Ez már a második ilyen pár napon belül… – És itt a kulcs. – Ferdinand mosolyog va Amy kezébe adta, a lány pedig eg yik lábát hátranyújtva a nyakába ug rott. – Köszi, apaaa! – dorombolta. – Fekete! És homályos! És zöld! És a tévé… és a hang falak… Ez eg y vag yonba kerülhetett… Kösziii… – Gondoltam, már elég nag yok vag ytok, hog y kelljen eg y ilyen hely – simog atta meg a lánya hátát Ferdinand –, és miért ne lehetne fekete? Anyátok eleinte nem örült olyan nag yon, de aztán belement. Vég ső soron, kilencedik évfolyam, nem? Gimnázium. Majdnem felnőttek vag ytok. Elég nag y betűkkel írt majdnem, de akkor is, ha már tudjátok, mit akartok, mit ug ráljak én? Hát, váljon a javatokra, én akkor hag ylak benneteket érvényesülni. – Köszönöm, de tényleg . – Amy csak nag y nehezen eng edte el, és Gary is lelkesen bizonyg atta, mennyire hálás. Még Ferdinand távozása után sem mertek lepakolni. Olyan volt az eg ész, amilyen helyen még eg y koncertet se reméltek, nem hog y próbateremnek! – Srácok – mondta halkan Amy –, ha ez valódi, akkor kezdjünk bele! – Úg y leg yen! – Jerry eg yből követte, nyomában a többiekkel.

Will pillanatok alatt fölállította a keverőasztalt, a többiek is vég ezték a dolg ukat, úg yhog y mire elkészült, már a különféle hang szerek kábeleit is a keverő bemeneteibe dug doshatta. Amy a lehető leg g yorsabban dolg ozott, de íg y is neki tartott a leg tovább, hog y mindent a kellő helyre rendezzen be. Még az elején g yorsan összekötötte a haját, hog y ne zavarja, és mindkét csuklójára eg y-eg y fekete szorítót tett, nehog y meg húzza, eg yúttal meleg en tarthassa az ízületeit. Amikor kész volt, Will már a mikrofonokkal vacakolt, s a többiek is hang oltak. Eg yet Jerrynek szerelt össze, eg yet pedig Amyhez vitt eg y állvánnyal. Lea a fotelban ült, és érdeklődve nézte a lelkes, g yors tevékenység et. Az ölében eg yetlen, hosszúkás tok pihent. – Azzal nem tudunk mit tenni – mutatott rá Will a fekete tokra. – Nem köthetjük rá a keverőmre, tekintve, hog y… – De ig en. – Lea széles vig yorral húzta elő a tok tartalmát. – Ez eg y elektromos heg edű, William fiam. – Azt a leborult… – rontott oda Jerry és Gary eg yszerre, Willnek pedig meg állt a leveg őben a keze a meg lepetéstől. – Bizony – mosolyg ott Lea Garyre. Hirtelen elmondhatatlanul szép és barátság os lett az arca. – Ez a heg edű nem hag yja, hog y mindenféle hang falak lenyomják, hanem összebarátkozik velük. – Ebben benne vag yok. – Will máris nekiállt eg y újabb kábel előg öng yölítésének. – Eg y pillanat, és kész is vag yunk. Itt, ezt dug d be a heg edűdbe! Kapsz eg y vonalat te is. – Köszi. Lea hang szere karcsú, g yönyörű, csillog ó fekete jószág volt, melyet g yakorlott mozdulattal illesztett az álla alá, miután összecsatolta a keverőpulttal. Will varázsolt valamit a g épezettel, Amy pedig elég edetten zuttyant le a szépen elrendezett dobfelszerelés mög é. Már a többiek is kezdtek felállni, kapcsolg atni, készülődni. Jerry az effektpadja mellett g ug g olt, és homlokráncolva állítg atta, keresve az otthoni beállításait. Will a kis kontrollhang falakat helyezte ki, mindenkinek, ahova kérte. A lág y, homályos, zöldes fényben olyanok voltak, mint eg y rockbanda, akik már évek óta ezt csinálják. Hirtelen minden összeállt. Teljes csendben várakoztak, mindenkinek kezében a hang szere. Lea is felállt, játékra készen. Amy hihetetlenül boldog volt a dobok mög ött. Az összeset rég látott ismerősként simog atta vég ig , minteg y köszöntésként. Hirtelen azonban valami kényelmetlen érzése támadt. Felkapta a fejét, és azt látta, hog y mindenki őt nézi. – Ig en? – mosolyg ott rájuk ang yalian és tétován. – Mi leg yen? – kérdezte Jerry, miközben meg ig azította kezét a g itár húrjain. – Én kezdjem el? – Amy vállat vont, eg y mozdulattal lerúg ta cipőjét, és talpát a lábdob pedáljára helyezte. – Hát jó… mehet!

Profi felütéssel nekiállt dobolni, időnként összevissza váltog atta a ritmust, különböző kiállásokat is prezentált, hog y a többiek ott és akkor kapcsolódhassanak be, ahol meg tetszik nekik a dolog . Will tippelg etett, mit milyen hang erőre keverjen a pulton; úg yis amellé tette a szintetizátort, hog y menet közben állítg athassa. Először persze Gary kapcsolódott be a basszusg itárral, de hát ő összeszokott már testvérével Backridg e-ben, a Rumpuncs nevezetű kis bandában. Eg y darabig eg yütt játszottak, észre se vették, mikor alakult íg y, de g yakran eg ymás szemébe nézve, mosolyog va. Mag ával rag adta őket a zene. Will sem maradhatott le: eg y g yorsabb résznél elkezdte püfölni a szintetizátorát, szinte ug yanabban a pillanatban, amikor Jerry keze alatt felvisítottak a húrok, hog y tökéletes összhang ban a többiek játékával eg y szólóba fog jon. Ördög ien bűvölte a g itárt, a dallam önálló életre kelt az ujjai alatt. Amikor átmenetileg eg y alapvető riffre váltott vissza, hog y kicsit pihentesse kezét, Lea a heg edűre helyezte a vonót, és hihetetlen dallamot csalt elő a hang szerből, amely meg döbbentően beleillett a többiek zenéjébe – elsöprő erővel és sebesség g el csatlakozott be. Mindnyájan eg yre technikásabban játszottak, ezzel is herg elve eg ymást. Sorban eg y-eg y szólóban bemutatták, mit is tudnak, és észre se vették, hog y telik az idő… Nem sikerült minden tökéletesen, persze, de eg yből érezhető volt, hog y eg yikük sem teg nap kezdte – és mindenkiben meg van a tehetség . Hiába állt ki Jerry teljes tíz percre, mert eg y elnyűtt húr meg adta mag át és elpattant. Hiába nyomott félre többször is Will, vag y szólt kicsit hamisan Lea a g itár mellett. Hiába tudták, hog y lesz hova fejleszteni, ez a zene az övék volt. Csak akkor tűnt fel nekik, mennyi ideje is jammelnek már, amikor Ferdinand Soleil a kert felől besétált a kis koncertcsarnokba. – Srácok, azóta játszotok? – kérdezte döbbenten, vég ig járatva rajtuk tekintetét. – Pihentetek is? – Nem – vig yorg ott rá Amy, és észrevette, hog y bizony ig enis zihál, ráadásul féltenyérnyi száraz bőrfelület sem volt rajta, annyira meg izzadt. – Ki kellett próbálnunk, ki mit tud – bámult Will döbbenten a karórájára. – Jól kipróbáltátok, több mint két órája hag ytalak itt titeket – biccentett elismerően a Soleil család feje. – Mindenesetre, becsületes rockzenészeknek kijár a jutalom, hoztam nektek eg y kis frissítőt. Ezzel eg y-eg y kellemesen hideg , zöld üveg es g yömbéritalt nyújtott át nekik, majd még távoztában rájuk kacsintott. – A ti apukátok a leg nag yobb arc a világ on – villantott széles mosolyt Lea a Soleilekre, ahog y a kis pódiumra zuttyant, melyen a dob állt. – Az tuti – értett eg yet Jerry, és odalépett a lány mellé. – Meg építette ezt az eg észet… meg hát… hozott innivalót… – Iszonyú jó fej – bólog atott Will is. Amynek azonban eszébe jutott még valami.

– Will – mondta, és meg törölg ette a homlokát a kézfejével –, jól tudom, hog y nyomozó szeretnél lenni? – Már most is meg vannak a technikáim – mosolyg ott diadalmasan a fiú. – Miről lenne szó? – Nos – az üveg halkan felszisszent Amy kezében, ahog y letekerte a kupakját –, az a helyzet, hog y… utánunk kéne nyomozni. – Utánatok? – húzta föl a szemöldökét Will. – Miért, ha szabad tudnom? – Csak úg y hisszük – vette át a szót Gary, ahog y meg értette, mire meg y ki a játék –, hog y valaki a mi személyazonosság unkat használja valahol máshol az ország ban. Vag y használta rég ebben. – Ez akarjuk meg tudni – bólintott ikertestvére –, de nag yon profi lehetett az illető. Nem is tudjuk biztosan, hog y ez meg történt-e, csak vannak erre utaló jelek. – Oooké… Utánanézek nektek. De mit keressek pontosan? – Előző lakcímeket, sulikat, telefonszámokat, e-mailt, mindent – sorolta Gary. – Bármi érdekes lehet, eg yben bizonyíték is. – Küldjetek át nekem este fotókat mag atokról – kérte elg ondolkodva Will –, meg minden anyag ot, ami esetleg számítóg épen van rólatok: esszék, házi feladatok, amik esetleg fent lehetnek a neten. Ezekre is rákeresek. – Köszi! És még valami: ne mondd senkinek! – Amy áthajolt a dobok fölött, és eg y pillanatra meg fog ta a fiú kezét a nyomaték kedvéért. – Ez hétpecsétes titok. – De mi hívta fel erre a fig yelmeteket? – kérdezte riadt arccal Lea. – Ne félj, semmi komoly! – leg yintett a dobos, és előállt az első dolog g al, ami eszébe jutott. – Eg yszerűen… kaptunk e-maileket, amiket biztos nem nekünk szántak, de a nevek teljesen eg yeznek… szóval zavaros, de eg yelőre semmi g ond. Csak tudnunk kell. Mondjuk… nég y-öt évre visszamenőleg . Különösen érdekel minket eg y Othello nevű kisváros. Onnan kaptuk az e-maileket. – Meg lesz – jelentette ki Will mag abiztosan. – Ha van fent bármi… meg találom. – És hog y ezt letudtuk – vig yorg ott Gary –, beszéljünk a zenekarról is! Hog y érzitek? Remélem, ug yanannyira merő királyság nak tartjátok, ami itt történt a mai délután, mint én! – Még jobban! – csapott a térdére Jerry. Kipirult, és tűz ég ett a szemében. – Nag yon kell bele a heg edű is. – Eg yetértek – bólog atott Amy –, ez íg y volt jó, ahog y volt! Eg yszerűen minden a helyén van. – Minden azért nincs. – Lea a combja mellé eng edte a heg edűt. – Eg yvalami még nincs meg . – Mire g ondolsz? – A nevünk – mosolyog ta a fekete hajú lány, és meg rázta hosszú sörényét. – Még nincs nevünk. Mi leg yen? – Nem korai ez? – kérdezte Gary. – Neked lehet korai – intette le Lea bosszúsan –, de jó, ha van eg y név, amely alatt működünk. Nekünk is ad eg y hang ulati irányt a zenéhez.

– Eg yetértek – bólintott Jerry –, de mi leg yen az? – Valami, ami jól hang zik, van mög ötte tartalom, de attól még könnyen meg jeg yezhető – mélázott el Amy, és kikortyolta a maradék italát. – Szerintem ez elég eg yszerű feladat. – Ug yanarra g ondolunk? – mosolyg ott rá Will. – Könnyen lehet – vont vállat a Soleil lány – Holdárnyék. A Moonshadow-ból. – Kiváló – bólintott Lea. – Szuper! – értett eg yet Jerry is. – Sejtelmes név, ug yanakkor eg yszerű. Pontosan ilyen kell nekünk! – És meg is van. – Amy széles vig yort csillantott a többiekre, és meg pördültek kezében a dobverők. – Nos, Holdárnyék, még eg y próbakör? Hazafelé menet Will kirobbanó jókedvében volt, az imént játszott dallamokat fütyörészve szedte a lábát Jerry mellett. – Ezt kifog tuk, Jeremiah barátom – jelentette ki eg y idő után. – A számból vetted ki a szót! Észrevetted, mennyire jók? Esküszöm, Gary lemosná még Dean Coltot is, a volt g itártanáromat a zenesuliból. – És Amy? Jerry, hog y tud ez a lány így dobolni? Őstehetség , maximum tíz év g yakorlattal, komolyan. – Jól mondod. Őstehetség . – Komolyan féltem eg yütt játszani velük. Mi vetettük fel, hog y alapítsunk valami zenekart, ma meg attól tartottam, azt mondják majd, nem vag yunk elég jók! – Pedig nem vag yunk elég jók – ismerte be a nag ydarab fiú sötét hajába túrva. Mindig akkor csinálta ezt, amikor ig azán meg ijedt valamitől. – Én otthon előveszem a zenesulis cuccaimat, de tényleg , és nyomni kezdem, minden este. – Mondasz valamit… Eg y darabig csendben baktattak eg ymás mellett. – Tudod, Jerry – törte meg a csendet ismét Will –, lehet, hog y érzéketlenül hang zik, de úg y g ondolom, ezek a srácok az ug ródeszkáink lehetnek. Pofátlanul jók. – Ezért kell nekünk is pofátlanul jóvá fejlődnünk – bólog atott barátja –, hog y mi is ug ródeszkák lehessünk nekik. Will nevetett. – A mindig jólelkű Jerry! Eg yébként én is íg y g ondolom. – Vég tére is… hog y szokta mondani a diri? Mi vag yunk eg ymásnak a… mécsesek? – A lámpások, ember. Lámpások…

Track No. 3.: Lámpások (3:56)

A ködös, kellemetlen hétfő reg g elen az osztály g yomorg örcsös tünetekkel várta, hog y Arnold Iras meg érkezzen, és elkezdődjön az irodalomóra. Néma csönd honolt a teremben. Mint eg y hatalmas, hosszúkás, fekete pók, úg y suhant az ig azg ató hang talan lépteivel a tanári asztalig . – Ahog y tudjátok – mondta nag yon halkan, köszönés helyett –, szerdán, azaz tizedikén napnyug takor kerül sor a prefektusavatásra. A hátsó kertben, a sportcsarnok felé vivő folyosó mellett lesz a g yülekező, este hat órakor. A szokásos ceremóniák eg y része idén elmarad a hirtelen jött hideg időjárás miatt. De természetesen meg g yújtjuk a Tanév Láng ját. Sajnos a versekről és az előadásokról le kell mondjunk. – Pedig azok a leg jobb dolg ok az évben! – súg ta Lea szomorúan Amynek. – A tanárok eg ymást parodizálják. Mindig beteg re röhög tük mag unkat rajtuk! – Ezeket a Halloween-bálon bepótoljuk, mielőtt felkelést szítanátok – morog ta Arnold Iras. – Még ma vag y holnap mindenki menjen le a requisitoriumba{†}, Thomas Harper mindkét délután ott lesz, a hideg re való tekintettel már átvehető nála az őszi eg yenruha. Van kérdés? Miután senki meg se pisszent, az ig azg ató benyúlt fekete köpenye alá, és eg y díszes kötetet vett elő. Vörös könyvjelző lóg ott ki belőle, azt meg rag adta, és felcsapta a könyvet középen. – Ki akarja felolvasni a következő verset? – kérdezte olyan hang on, mintha az érdekelné, ki ug rana elsőként a szakadékba. – Amy Soleil? – Ööö… én szeretném – pislog ott rá a lány. – Leg alább ne hazudj! – csapta le Arnold Iras a lány elé a könyvet. Eg y hosszú, hosszú, meg ható versnél volt nyitva. Amy olvasni kezdte, és ahog y haladt a szöveg ben, eg yre jobban beleélte mag át. Arról szólt, hog y a lírai én nehéz választás elé kerül: haldokló kedvesét menti meg , vag y több száz ismeretlen embert. Ő pedig feláldozza a saját boldog ság át (ahog yan szerelme is kéri) mások életéért. Amy döbbenten vette észre, milyen szaporán potyog nak szeméből a könnyek. Arnold Iras meg fejthetetlen tekintettel nézte. – Nos, ahog yan Amy Soleil kisasszony is érzékeltette velünk, elég sok érzelem van a versben – jelentette ki hideg , szenvtelen hang on. – Most kaptok öt percet, hog y leírjátok, ti mit tennétek ilyen helyzetben, kire osztanátok halált. Leg yetek őszinték; ez csak üres spekuláció, senki sem ítél majd el benneteket, bármit válasszatok is. – Na persze – súg ta Lea ideg esen Amynek. Látszott, hog y kínban van. – Hazudj! – sutyorog ta vissza padtársa. – Meg érzi – ideg eskedett a sötét hajú lány –, mindig meg érzi.

– Meg is hallom – intett feléjük Arnold Iras bosszús arckifejezéssel. – Lea Iras, hallg ass a neved, és te leszel az első, aki felolvassa a meg oldását. – Tudtam – sóhajtotta alig hallhatóan a lány. De ez a meg érzése nyilván nem érdekelte különösebben az apját. A szerda esti ünnepség bűvös, hívog ató hatása az eg ész keddi napra rávetült, még Gary számára is, pedig irodalommal kezdtek, és tudta, hog y rövidesen a küzdősportok következnek. Előre félt, mit talál ki Damien Karrava aznapra. Nem csalódott. – Ma mindenkit földhöz vág ok! – jelentette be a tanár, némileg ig azolva a fiú balsejtelmeit. – De nem ám olyan g yeng éden, mint eddig , hanem mint harcos a harcost, nincs határ! – Remek! – műlelkesedett Gary a párjának, aki bizony eddig is ig en sokféle stílusban elpüfölte már. – Esetleg szeretnél párt cserélni, Eve? – Nem, én jól érzem mag am veled – mosolyg ott ang yalian a lány; szemében a technikás Gary-verés rémisztő képei csillog tak. – Kifejezetten nem szeretnék párt cserélni. – Ma péppé verjük eg ymást! – tombolt örömében Damien. – Tesztbábu, ide g yere! Garynek beletelt néhány másodpercbe, mire rájött, hog y a tanár őt hívta. – Ööö… én? – Harcba! – intett az óriás lapáttenyerével. – Na, g yere már, katona! Nem mondhatni, hog y túl lelkesen lépett volna Damien elé. Eg y pillanatra a lent és a fönt helyet cserélt, aztán valami olyan erővel nyomódott Gary hasába, mintha az eg ész világ mindenség et ráejtették volna. Leveg ő után kapkodott, de az sajnos eg yszerűen nem fért a mellkasába. – Íg y! – jelentette ki az edző, ahog y kiszállt tanítványa hasából, és lelkesedésében összecsapta két kezét. – Gyerünk, g yerünk! Te jössz, most tég ed vág lak földhöz, hog y ez a derék tig ris is láthassa, mit kell csinálni! – Eg y pillanat! – lehelte Gary, de mire talpra verg ődött, a tanár már eg y másik diák hátában térdelt, ami ráadásul eg yértelműen jelezte, hog y az illető éppen menekült előle, amikor elkapta. – Lemaradtál? Semmi baj! – Damient nem lehetett letörni. – Jöjjön még valaki, akin meg mutatom! Gyerünk, nem fáj! Eve lépett elő, és udvariasan hag yta, hog y a tatamiba{*} préseljék. – Jó, jó, ez lelkesedés! – örvendezett a tanár. – Mindenki látta? Most csináljátok párokban! – Hát, én ezt leadom – hörög te Gary az osztályba érve a többieknek. – Gyeng eség , Soleil! – utánozta Jerry Arnold Irast, amivel váratlanul érzékeny ponton találta el a fiút. – Olyan nincs bennem – jelentette ki. – És ha ez kell ahhoz, hog y bebizonyítsam, akkor jó,

vég ig csinálom. – Ez már beszéd! – vig yorg ott Will. – Csak arra fig yelj, el ne törjön a kezed! Eg y olyan jó basszusg itárosról nem mondunk le, mint amilyen te vag y. – Jobban tennétek, ha inkább a tananyag ot ismételnétek át – suhant át a termen Sophia Allmann vajszínű kosztümben. – Még nem is csöng ettek be, tanárnő! – tiltakozott hevesen Amy, aki az asztalán levő mindenféléből ítélve éppen svédasztalos reg g elire készült. – Tudom – mosolyg ott tündérien a nő. Amynek eg y pillanatra elakadt a léleg zete a g yönyörű arc és szempár láttán, amely mintha valamiféle mág ikus bűverővel bírt volna. – De szeretnék pár szót szólni órán kívül is az osztályhoz. Látom, nag yjából mindenki itt van; aki nincs, annak elmondjátok majd, ug ye? Nos, bár új vag yok a Moonshadow-ban, Arnold Iras ig azg ató úr a kezdetektől fog va meg tisztelő bizalmába fog adott, íg y a holnapi napon többek közt eng em is hivatalosan osztályfőnökké avat a ceremónián. Bár már átadta a tanároknak járó bíbor övet, holnap iktat be ünnepélyes keretek között. Arra kérlek benneteket, ne veg yetek nekem se virág ot, se bonbont; előbbit azért, mert drág a és sajnálom, utóbbit pedig , mert íg y is elég súlyfölösleg van rajtam, nem akarom tovább rontani a helyzetet. – Semennyi fölösleg sincs rajta – súg ta Garynek padtársa, Cecily. – Ki tudja? – vont vállat a fiú, és fájdalmasan felszisszent. – Ezek alá a bő kardig ánok alá az évezred pocakja is beférne, Jég királylány. – Ha valaki g ratulálni szeretne – lökte hátra a tanárnő hosszú, eg yenes, meleg barna haját; színtelenre lakkozott körmein meg csillant a lámpák fénye –, az szóban meg teheti, és a szüleitektől sem kérek többet, ha jönnek. Bár ahog y én hallottam, sajnos nem jellemző, hog y szülők is részt vennének ezen a ceremónián. – Sajnos? – súg ta Amy Leának. – Én örülök, hog y nem vesznek részt rajta. Ezer évig azt hallg athatnánk, hog y milyen jó a suli, és miért nem szeretjük jobban. – Én íg y is ezt hallg atom – felelte az ig azg ató lánya szomorkás mosollyal. Amikor vég re befejeződött a tanítás, elhatározták, hog y testületileg elkísérik az új srácokat a requisitoriumba az őszi eg yenruhákért. Oda pedig a portafülkével szemben lehetett bejutni. Az ajtón túl csig alépcső vitt le eg y hosszú folyosóra, melyet g ázlámpák világ ítottak be, és diákok vég telen sora töltötte meg . – Mindenki ma jött – szomorkodott Amy, ahog y beálltak a sor vég ére. – Nem hiszem, hog y mindenki eg yenruhát akar – mondta Lea. – Biztos vannak úg y páran, mint mi, hog y csak elkísérték a barátaikat. – Remélem, különben estig itt leszünk – sóhajtotta a Soleil lány. – Ash bezzeg már teg nap eljött. Neki volt ig aza. De nehog y azt hig g yétek, hog y meg mutatta az eg yenruhát! Azt mondta, leg yen

nekem is meg lepetés. – Hát, azért nem akkora durranás – dörmög te Jerry. – Nag y vonalakban sejthető, milyen az őszi meg a téli uniformis. Már a tavasz-nyári alapján. – Miért, milyen? – kérdezte Amy. – Meg lepetés – előzte meg a mag as fiút a válasszal Lea eg y g onosz kis vig yor kíséretében. – Ne mááár! Tudnom kell! – Hamarabb meg látod, mint szeretnéd – leg yintett Will is. – Persze, meg veszteg ethetők vag yunk, biztos van olyan összeg , amiért valamelyikünk elárulná. – Hmmm – húzta el Amy a száját –, tudjátok mit? Nem is érdekel már annyira. – Ez g yeng eee! – nevetett Lea. – Tudsz te ennél jobbat! Tudott is, de minden próbálkozása kudarcba fulladt. Gary csendesen kuncog ott az ig yekezetén. Valóban hamarabb odajutottak, mint g ondolták volna. Leának ig aza lehetett. Eg yszer csak eg y kicsi teremben találták mag ukat, amelyet dobozok és zsákok töltöttek meg . A közepén eg y asztal, mög ötte pedig Thomas Harper állt, jelleg telen, bő, szürke köpenyében. Arca elcsig ázottnak tűnt. – Hányan vag ytok még ? – Lábujjheg yre állt, és átnézett Amy válla fölött. – Hé, a nag y öreg ek az anyukájuktól kérjék az őszit, ne tőlem! – Ők nem is azért jöttek, csak minket kísértek le – tisztázta Gary sietve. – Ó, hála az ég nek, már elepedek eg y szivarkáért – sóhajtotta Thomas, és kotorászni kezdett eg y nag y halom kisebb zsák között. – Ne szokjatok rá, srácok, nem tesz jót! Azt mondja… a Soleil ifjak, ug ye? – Honnan tudja a nevünket? – kérdezte döbbenten Amy. – Ug yan, eg y ilyen csinos fiatal lány meg eg y ilyen jóvág ású leg ény, és pont őket ne jeg yezném meg ? – A portás felnevetett mély hang ján. Mintha eg y különösen nag y és erős motort indított volna be valaki. – Itt is van. Eg y-eg y fehér zsákocskát nyújtott át nekik, melyeket szájukon szalag g al rag asztottak le, rajta a nevükkel. – Jeremiah, ha van mög ötted valaki, kérdezd meg , be akar-e jönni a butikba! – kérte Thomas. – Sehol senki – válaszolta Jerry. – Hála leg yen! – Thomas kitessékelte Garyéket a kis raktárból, és eg y hosszú kulccsal bezárta az ajtót. – Akkor följövök veletek eg y picit. Meg őrülök ebben a poros lyukban eg ész nap! Eg yütt felvonultak a lépcsőn. Thomas udvariasan mag a elé eng edte őket, s mög öttük jött, csörög ve-zörög ve. Gary zavarodottan hátranézett. A portás rámosolyg ott, és látva értetlen arckifejezését, válaszolt a ki nem mondott kérdésre. Köpenyének eg y rejtett vág ásán át kardot emelt elő. A fantasztikusan meg munkált keresztvasba ág yazva teng erkék ékkő.

– Ig en, ig azi. – Ujjnyira előhúzta a szürke anyag g al bevont tokból a peng ét, és meg mutatta a fiúnak, majd visszalökte, s újból a köpeny alá rejtette. – Bele van varrva a köpenybe. Ez is az itteni hag yományok eg yike. A portás ezt a kardot viseli. Mindig . Már… tudom is én, hány száz éve. Ez volt az első portás kardja, ez lesz az utolsóé is. – Ez nag yon király – vig yorg ott Gary. – De nem nehéz? – Hozzá lehet szokni. Kicsit nehéz vele leülni, eleinte folyton nyomta az oldalam, meg nekiütődött az ajtókereteknek, de meg tanulható a kezelése. Kiértek az iskola elé. A köd ug yan nag yjából felszállt délutánra, de máris lemenőben volt a nap, meg nyújtva az árnyékokat, és összemosva azok határait a halványuló fénnyel. – Embertelen ez a korai sötétedés – méltatlankodott Thomas, miközben köpenye eg y másik rejtett zsebéből hosszú, ujjnyi vastag szivart varázsolt elő, meg eg y pici, benzines öng yújtót. – Tavaly nem íg y volt. – Nem, tavaly ilyenkor még hét-nyolc felé is világ os volt – bólog atott Will. – Biztos van valami a Föld kering ésében, amitől eg yik évben hosszabb, a másikban… – Ez Moonshadow Glade varázsa, Abbot úr – kacsintott rá a kapuőr, fűszeres illatú, sűrű füstöt pöfékelve. – Itt semmi sem az, aminek látszik. Na, mindeg y, holnap tessék már az őszibe öltözni, fiatalok! Hideg lesz, főleg a prefektusavató után. Amint hazaértek, Amy bezárkózott a szobájába, hog y vég re szemrevételezze az őszi eg yenruhát. Nem csalódott. Eg y térdig érő, sötétszürke-piros skót kockás szoknyát talált, néhány készlet fekete harisnyát, eg y ug yanolyan sötétszürke-piros kardig ánt, bal oldalán a Moonshadow címerével, továbbá eg y kis levelet, amelyben tudatták vele, hog y mindez fekete cipővel, az iskola blúzával és nyakkendőjével hordandó. Minden pontosan a meg felelő méret, de hog y azt honnan tudták, arról fog alma sem volt. Biztos valamelyik jelentkezési lapon kellett meg adni, és anyja beírta. Szépen felvette mindezt, aztán levonult az előszobatükörhöz. A cipőjébe nem lépett bele, a hideg sebesen kúszott föl a lábán, pedig a fűtés buzg ón ig yekezett kellemes meleg et varázsolni a házban. Amy elég edetten próbálg atta a haját az új viselethez, és úg y találta, mind a lófarok, mind a fonások, valamint a leeresztett haj is jó lesz hozzá. – Milyen sug árzónak tűnsz – lépett mellé anyja. Tess büszkén mosolyg ott lánya tükörképére, és mag ához ölelte Amyt. – Jó ez az eg yenruha, anya! – Jó benne a lány – mondta Tess Soleil. – Az csak eg y ruha, nem áll jól bárkinek. Csinos vag y, kicsim. – Köszi. – Amy tényleg boldog nak tűnt. – De azt hiszem, eg yelőre inkább leveszem. Holnap ebben kell menni. – Ó, ig en, a prefektusavatás! Nag yon fig yeljetek, mindent el kell majd mesélnetek! Még nem is

nag yon hallottam ilyenről. Jó, hog y izg almas hag yományokkal rendelkező iskolába jártok. – Európából települt át, és hog y ott is mennyi ideig létezett… tuti több mint öt-hatszáz éves! – Amy sokkal inkább büszke volt, mint ideg es, pedig a suli téma általában inkább az utóbbi hatást váltotta ki nála. – Na ig en, lehet, még annál is idősebb – helyeselt Tess. – Hát, kicsim, mindenesetre nag yon büszke vag yok rátok… De most rohanok vissza, leég a hús. Ahog y g yorsan kioldalazott a konyha felé, Amy a szeme sarkából eg y villanást látott azon a ponton, ahol az előbb anyja tekintete volt a tükörben. Döbbenten hátranézett, és meg nyug odott: a kabátok lóg tak ott. Nyilván eg y g ombon csillant meg a fény. Hiszen Tess Soleil szeme eg yáltalán nem aranyszínű. A szerda délelőtt a tanítás iránti teljes érdektelenség ben zajlott, leg alábbis a diákok részéről, a délutáni órák pedig elmaradtak, hog y minden bejárós is meg ebédelhessen, és időben visszaérjen a prefektusavató ünnepség re. Gary alig bírt lépést tartani Amyvel, a lány annyira rohant hazafelé. – Mitől pörög tél íg y fel? – mérg elődött. – Húg iii, mi van? Hova a futás? – Te nem érted – leg yintett Amy. – Ez az első ig azi rendezvényünk a Moonshadow-ban. Ma leszünk hivatalosan is diákok! A fiú felvonta szemöldökét, de nem mondott semmit. Otthon Amy bevette mag át a mosdóba, és tehetség esen ott rag adt. Testvérei tanácstalanul ácsorog tak az ajtó előtt, hiszen az ő cuccaik is odabent voltak. – Leg alább a fog kefémet add ki! – fog ta könyörg őre Gary harminc perc után. – A zuhany alatt állok – jelentette ki erre a húg a. – Majd mindjárt. – Lehetetlen eg y nő – méltatlankodott a fiú, amivel sikerült kivívnia mag ának Ash neheztelését. – Minden nő ilyen – kezdett bele nővére a fejtág ításba –, ezt jobb, ha meg tanulod. Tudod, mi szeretünk tisztán és felfrissülve meg jelenni a rendezvényeken. Emellett határozottan jól érezzük mag unkat kellemes illatokkal körülvéve. Persze ezt, g ondolom, nem érted meg . – Ezt meg értem, csak azt nem, hog y mi telik ezen fél órába. Zuhany, öt perc. Szárítkozol, oké, tíz. Hajat szárítasz, tizenöt. – Amy hajhosszával az több. – Oké, leg yen húsz. Ash eg y hihetetlenül lesajnáló pillantással jutalmazta. – Én mondtam, hog y nem érted. – Jó, akkor nem értem – leg yintett kapásból két kézzel Gary. – Eg y szó, mint száz: én fog at szeretnék mosni. Ahhoz pedig a… Még be se fejezte, hirtelen feltárult az ajtó, és eg y talpig az őszi uniformisba és mosolyba öltözött

Amy állt előttük. Gary felé nyújtotta a fiú fog keféjét és az eg yik dezodorját. – Ezt nem kértem – nézett rá meg rökönyödve az ikertestvére, ahog y átvette a holmikat –, de valóban jól jön. – Na látod – vig yorog ta a lány, és kimezítlábazott a fürdőszobából. – A nővéred úg y ismer, hog y már-már a g ondolataidban olvas. – A húg om – hang súlyozta Gary, miközben a g őzt hesseg ette el az útjából. – Amy, ez hihetetlen, ezt vág ni lehet. – Akkor vág d! – mosolyog ta a lány, és eltáncolt a szobájáig . – De vidám vag y… – Ash eg y hihetetlen üg yes mozdulattal besuhant Gary mellett a fürdőszobába, és kifelé taszig álta a fiút. – Még jó! – kiáltott vissza Amy, és eg y hajkefével máris nekiesett hosszú, arany hajának. – Tudod, mától hivatalos Moonshadow-s leszek! És ez kezd tetszeni! – Gondolj Arnold Irasra! – morog ta Gary, ahog y a fürdőből kiebrudalva elindult a lépcső felé, hog y lent mosson fog at. – Máris elrontja a dolg ot valamennyire. – Arnold Iras lánya Lea – csiling elte húg a a szobájából –, és íg y már nem vészes a helyzet. – Lea? Hát, nem is tudom, ha kicsit kevésbé lenne csípős a nyelve… – Nem is csípős! – Hát persze, veled nem! – Furcsa, hog y ezt érzed, Gary, pedig bír tég ed. – Azért bont le folyton, ha meg lát! Az a lány eg y verbális buldózer! – kiáltotta fel már a földszintről a fiú, és meg se várta a választ, ment a dolg ára. Éppen fog at mosott, amikor meg hallotta Amy talpának puha neszezését. Eg yből tudta: a lány azt tervezi, hog y meg ijeszti. Gyorsan bevizezte a kezét, és meg perdült, hog y testvére arcába fröcskölje, de leg nag yobb döbbenetére az sehol sem volt. Gary kinézett az étkezőbe, és látta, hog y Amy éppen csak a lépcsőn oson le nag yon halkan. – Ehhofináttaf? – kérdezte fog krémhabos szájjal a fiú. Ikertestvére összerezzent, és túl lelkes mosoly jelent meg az arcán. – Óóó, semmi, én csak jövök le – felelte –, keresem a harisnyámat. Nem láttad? – Nemaf – csóválta a fejét Gary –, hof mnnté ffzza a ll… – Ebből semmit se értek! Na, hol a harisnyám? – Itt! – jött Ash hang ja föntről. – A szaunában hag ytad! Ennyire lyukas az ag yad? Vag y ennyire tele van? Például Carlóval? – Aúúú – sziszeg te Amy –, ezt de visszakapja! Máris rohant föl a lépcsőn, nag y robajjal. Gary vállat vont, és visszatért a csaphoz. Akkor csak képzelte a léptek neszét. Nyilván. Senki sem volt ott. Gondolatban felidézett eg y g itárkottát, és elég edetten nyug tázta, hog y még fog mosás közben is hibátlanul eszébe jut több számra való.

Mintha valami aranyló csillant volna meg a tükörben, amikor lehajolt kiköpni a mentolos habot, de már nem is fog lalkozott vele. A prefektusavatás reng eteg embert vonzott. A helyi tévétársaság és rádiósok mellett idén valamiféle nag yobb csatorna forg atócsapata is kijött: amikor Amy, Gary és Ash meg érkeztek az alkonyi fényben, javában pakoltak a hatalmas, kék furg onból mindenféle kamerákat és mikrofonokat. Eg y jóarcú, sötét hajú, öltönyös férfi irányította őket, hallható elég edetlenség g el. Diákok, szülők, bámészkodók sereg e lepte el az eg ész környéket. Az utcát, amelyre a főkapu nyílt, mindkét irányból lezárták a helyi rendőrfőnök, Wayne O’Halmhain jóvoltából. A járőrök a kocsijuk mellett álltak, kávét szürcsölg etve beszélg ettek, miközben éberen fig yelték a diákok és vendég ek sereg ét. – Menjünk be! – vig yorg ott Amy. – Állítólag lámpások világ ítanak a suli eg ész kertjében. Keressük meg Willéket! – Nem kell őket keresni – integ etett előre Ash –, ott vannak a bejáratnál. – Leával eg yütt – hörög te Gary. – Ha beszól, én komolyan mondom… – Óóó, ööö, eg y pillanat! – ug rott eléjük az öltönyös férfi a tévések kék furg onja mellől. – Ti ide jártok, ug ye? Nincs kedvetek nyilatkozni? – A húg om nag yon csinos – rag adta vállon Gary Amyt, hog y a férfi elé tolja –, és más vág ya sincs, mint nyilatkozni. – Eressz el, te idióta! – sziszeg te a lány, de a férfi már lelkes mosollyal rázog atta a jobb kezét, amitől eg észen kiszállt belőle a küzdőszellem. – Jó napot, hölg yem, hog y van? – kérdezte a riporter. Határozottan meg nyerő volt, frissen borotvált, kék szemű, de fekete hajú. Ritka kombináció. – A nevem… Vincento Torrejan, és ööö… riporter vag yok a… – seg élykérőn nézett a furg on oldalára – ó, ig en, a Mode TV-nél. Pár kérdés, és kész, jó? – Persze… ööö… jó… – Amy fülig pirult a férfi tekintete alatt. – Én Amy Soleil vag yok. – Örvendek! A férfi odaintette a kollég áit. Pillanatok alatt körülvették Amyt, és beállították az iskolával és a g yülekező tömeg g el a háttérben. A lány eg y másodpercre elvakult az arcába világ ító lámpától, aztán máris ott termett mellette az eleg áns Vincento Torrejan. – Kezdhetjük? – kérdezte a riporter. – Íg érem, semmi bonyolultat nem kérdezek. Csak mint eg y matekdolg ozat. Amy felnevetett. – Mehet – mondta. – Nos, köszöntöm a Mode TV nézőit – kezdett bele mély, érzéki hang on Vincento. – Itt állunk a nag y múltú Moonshadow Glade Gimnázium előtt. A diákok és a szülők már g yülekeznek a méltán

híres prefektusavatás szertartására. De ne rohanjunk ennyire. Itt van velünk ez a bámulatos fiatal hölg y, bizonyos Amy Soleil, az iskola diákja. Amy, milyen érzés eg y ilyen komoly hag yományokkal bíró intézménybe járni? – Nag yon jó – mosolyg ott Amy, mintha eg ész életében ezt csinálta volna, de a tenyere nyirkos lett, és folyamatosan az eg yik ujját csavarg atta. – Ezek a hag yományok ig azán hang ulatossá teszik az eg észet. Olyan, mintha az ember eg y kastélyban lakna, vag y eg y középkorból fennmaradt helyen tanulna. – Ig en, az iskolát Európából költöztették át az Újvilág ba – bólintott Vincento, mag a elé véve a mikrofont. – Előtte pedig Európában is több száz évig működött. Miben nyilvánul meg ez a nag y és minden bizonnyal izg almas múlt? – Hát… az olyan dolg okban, mint például ez a mai szertartás – lökte hátra kezével Amy leeresztett haját – vag y a tanárok eg yenruhája. Néhányan olyan köpenyekben járnak és tanítanak, mintha ezer évvel ezelőttről, a múltból léptek volna elő. De a módszerek is furcsák más iskolákhoz képest. Sok az elmélet és a g yakorlat is. Például közg azdaság ot úg y tanulunk, hog y az osztályban eg y g azdaság i minisztérium működik. – A mai világ ban szükség is van a g yakorlati ismeretekre – erősítette meg Vincento. – Mi az, amiben ez az iskola más még , mint a többi? – Ahog y mondtam, a hang ulat – folytatta Amy –, a módszerek… az épület! Nag yon rég i épületről van szó, és nag yon szépről. Érdemes meg nézni. A tanárok szig orúak, de közvetlenek is eg yben, amit nem tudom, hog yan érnek el. Öröm bejönni reg g el, ez többek közt Thomasnak, a portásnak köszönhető, aki a leg komorabb, ködös reg g eleken is felvidítja az embert. – Nyilvánvalóan szereti a munkáját. – Itt mindenki szereti. Szakértő, kedves és jó arc alkalmazottak eg ytől eg yig . Komolyan vesznek minket, és nem nyomják el a hobbijainkat, sőt! Van eg y csomó délutáni fog lalkozás. – Tehetség g ondozás. – Pontosan! Ha úg y érzed, valami jól meg y, vag y szereted, akkor biztos lehetsz benne, hog y van délután szakkör belőle. Vívás, sportok, zene, irodalom… bármit meg találsz, és ez jó érzés. Gondolnak rád. – Öröm hallani, hog y ilyen pozitív példával elöl járó helyek is vannak, ahol pénzt és energ iát nem kímélve dolg oznak a tanulókkal, a tanulókért. – Érezzük is a törődést. Például, ez az eg yenruha, ami rajtam van – billeg ette meg mag át Amy – az őszi. Meleg ebb, mint a nyári, de könnyebb, mint a téli. Máshol van eg yfajta eg yenruha eg ész évre, és kész. Itt háromféle is. És ezzel visszaértünk a hag yományokhoz. Itt tisztelni kell ezeket, de látszik, hog y amellett lehet modern eg y iskola és eg y tanári kar. – Eg yetértek – mosolyg ott leheng erlően Amyre Vincento. – Rendben, modern, még is nag yon hag yománytisztelő, de milyen még ez az intézmény? Biztonság os? Jól érzed mag ad benne?

– Az nem kifejezés! Minden teremben van poroltó és vízcsap. Mindenhol van füstérzékelő. Bár a világ ítást hang ulatos g ázlámpákkal oldják meg , ebben jó az iskola. – És a portás, például? Úg y érzed, ha bármi baj van, ő tudna seg íteni? – Thomas Harper? Az biztos! Mindig van nála eg y kard, és tanít vívást, állítólag profi, úg yhog y eg y pillanatig se félek. A Moonshadow biztonság os. – Köszönöm a válaszaid, Amy, és kellemes estét kívánok neked! – mosolyg ott a riporter, aztán eg y biccentéssel leállította a felvételt. – Hú, köszi, Amy, most kihúztál a pácból! Örülök, hog y pont tég ed találtunk meg ! A főnök kimondottan kérte, hog y eg y diákot is szólaltassunk meg , és kicsit késve érkeztünk… – Nag yon szívesen! – Csinos ez az eg yenruha. – Vincento esetlenül meg tapintotta Amy vállán az iskolai fölsőt. – Kellemes az anyag a is… jól áll. – Köszönöm. – A lány mag a se értette, de fülig vörösödött. – A nevedet kiírhatjuk az interjú közben? – Persze, hog yne – eg yezett bele. – Jó… hát, akkor tényleg köszi, és… szép… ööö… estét – köszönt el a férfi, és a furg onhoz sietett, nyilván visszanézni a felvételt. – Nahát, sztár lesz a mi Amynkből – lépett oda vig yorog va Lea, akit Will és Jerry fog ott közre. Ma is kettőbe fog ta hosszú, fekete haját. Ez jól állt neki. – Ááá, csak válaszoltam pár kérdésre. – Ez hirtelen eszébe juttatott valamit, és villámg yorsan Gary felé fordult. – Viszont még eg y ilyen, és tég ed ag yonverlek, meg értettél? – Abszolút – bólog atott a fiú bűnbánó arccal. Ami azonnal vig yorba fordult. – Idióta – csóválta meg a fejét Amy, de mag a is mosolyg ott. Aztán hirtelen elkomorult. Se az újság ban, se a csatornák között tallózva nem találkozott még soha olyannal, hog y Mode TV. Súlyos g yanú fészkelte be mag át az ag yába. Mode TV. Eg y esetlen csapat. Eg y esetlen riporter, aki elég sokat ö-zik. Mode TV. Mode. A Modeus Carva. Álcázva. Szerencsére Ashley találkozott eg y barátnőjével, és máris élénk beszélg etésbe bonyolódva sétáltak az iskola felé. Amy elkapta a mellette levők karját, Jerryét és Leáét, és visszahúzta őket. – Mi van? – kérdezte Will, és velük lassított, akárcsak Gary. – Az a tévétársaság – suttog ta Amy –, észrevettétek, milyen bénák? Szerencsétlenkednek. Meg vakítják az interjúalanyt, a riporterük nyökög , azt se tudják, mit hova teg yenek… – Ig en? – sürg ette Gary. – Mit akarsz ezzel mondani, húg i? – Mode TV – súg ta Amy, meg nyomva a „Mode” részt. Nem kellett kifejtenie, Lea szemében meg csillant a felismerés. – Azt mondod? – kérdezte halkan. – Modeus Carva? Miért öltenének álruhát?

– Teljesen mindeg y – esett le Willnek is. – Gyerünk, Jerry, benézünk abba a kocsiba! Lea, mik a jelek, mit keresünk? – Kék köpenyes embereket – mondta a lány, és még a szemüveg ét is meg ig azította izg almában –, bármit, ami nem illik eg y tévéstábhoz. – Oké! Itt várjatok meg ! – biccentett Will. Azzal meg kerülték a kocsit, és a másik oldalról közelítették meg . Vitatkozást hallottak, amikor meg álltak a hátul nyitott autó sarkánál. – …már ilyen naiv, Vin. Az, csak még nem tudja – szólt eg y női hang . – Lehetség es ez, Kat? Ag yrém, komolyan. Ilyenkor sajnálom a g yerekeket – felelte a riporter már ismerős hang ja. – Ne kérdőjelezd meg az Utat! Az vég zetes. – Nem kérdőjelezek meg semmit, Kat, eg yszerűen lehetne jobban is csinálni. Komolyan, ennyi időt elveszteg etni, ez… ez szomorú. – Szomorú vag y nem, örülj neki, hog y te már túl vag y rajta! A felvétel jó lett? – Jó hát. A lány nag yon szép, és intellig ens is. Okosan válaszolg atott. – Akkor majd eladjuk valamelyik tévének. – Nekünk miért nincs eg y csatornánk? Sokkal hitelesebb lenne a fedősztori. – Mert annyiszor van szükség ünk fedősztorira, nem? Komolyan, néha nem értem, miért eg y ilyen kezdőt küldtek erre a feladatra. El kell beszélg etnem a vezetéssel, az biztos. – Nem vag yok g yeng e! – Nem, nem g yeng e vag y, hanem fiatal. És… várj… Jerry és Will túl későn kapcsoltak. Eg y huszonéves, vékony nő ug rott ki a kocsiból, bal keze a jobb kézfején. Sötéten vég ig mérte őket. – Ti mit akartok? – mordult rájuk. Mag assarkút viselt, farmert és meleg , majdnem térdig érő kabátot, de olyan… természetellenesnek hatott ebben az öltözetben. – Mi csak… ööö… szóval, érdeklődünk a filmes technikák iránt – pislog ott ártatlanul Will, akármennyire is meg ijedt a nőtől. – És… ööö… szóval még nem láttunk tévés furg ont… belülről, úg y értem… – Nincs itt semmi különös. – A nő sóhajtva leeng edte a kezét. – Manapság már laptoppal dolg ozunk. Olyat csak láttatok már. Na, abból van itt kettő. Aztán ennyi. A mikrofont meg a kamerát kint is meg nézhetitek. Meg talán van nálatok is, otthon. Hát, ennyi. Irány az iskola, oké? – Oké, viszlát! Meg se kockáztatták a további próbálkozást. Will nem is merte volna. Jerry még csak-csak, de ő meg tudta, hog y szükség telen. Ug yanis pont a nő háta mög ött volt eg y kartondoboz a kocsi padlóján, amelyből épphog y pár ujjnyira, ám még az alkonyi fényben is jól láthatóan kilóg ott a sötétkék anyag .

Még oda sem értek Amyékhez, már mutatták nekik, hog y szót se, irány be a suli területére. Vég ig mag ukon érezték a tévéstábos nő tekintetét. – Na? – súg ta Lea izg atottan. – Mit láttatok? – Eg y Kat nevű nő nekünk támadt – felelte Jerry. – Szerencsére Will kivág ott eg y jó szöveg et. És ig en, Amy, ig azad volt. Láttam eg y dobozt, amiből valamennyire kilóg ott a kék anyag . – Ez még nem elég bizonyíték – mondta Will. – Nyomozókám, az ig az – csapta hátba finoman Amy –, viszont ha fig yelembe veszed a többi dolg ot is, amit észrevettünk… mármint a bénázást… – És azt a szöveg et, amit kihallg attunk – tette hozzá Jerry, s kicsit távolabb húzódtak a g yepen a többi diáktól, el a kövezett járdától –, azzal eg yütt perdöntő. Azt mondták, nekik nincs is tévécsatornájuk! – Ennyi, tuti, hog y Modeus Carva – jelentette ki Lea. – Mit mondtak még ? – Annyit mondott a férfi, hog y sajnálja a g yerekeket – felelte Will homlokráncolva –, de g őzöm sincs, miért, vag y pontosan kit. – De mit kereshetnek itt? És miért vannak álruhában? – kérdezte Gary. – Ha ők… afféle… tanfelüg yelet, ahog y mondtad, Lea… – Hát, nem biztos, hog y azok, csak annak tűntek – helyesbített a lány. – Elképzelésem sincs, kik lehetnek valójában. – Mindenesetre furcsa eg y banda – ismerte el Jerry. – Először eljönnek eg y éjjel, és a Moonshadow ig azg atójával eg y eltűnt tanárról beszélg etnek, aztán meg jelennek eg y iskolai prog ramon, álcázva, és teg yük hozzá, elég jó felszereléssel. Az a kamera leg alábbis teljesen profi. A mikrofon meg a világ ítás szintén. – A furg on pedig eg y eg yszerű furg on – tette hozzá Amy –, amit átfestettek az álca kedvéért. – Hova keveredtünk, húg i? – nevetg élt Gary zavartan. – Gyertek – rázta meg a fejét Will –, menjünk a prefektusavatás helyszínére, mindjárt kezdődik! Ennek a Mode TV-nek meg szintén utánanézek, és meg kérek néhány netes ismerőst, hog y esetleg kutakodjanak ők is. Ismerek pár profi hackert. Ha ezek valami titkos kormányzati szerv, akkor is van néhány haverom, akik elől még ők se bújhatnak el. Nem volt nehéz meg találni a rendezvény helyszínét: valóban lámpák világ ították meg az utat néhány méterenként. Az eg yre sötétebbe forduló szürkületben valahog y eg yfajta zarándoklatjelleg et öltött az odajutás. A hátsó résznél le kellett térniük a kövezett járdáról, és az üveg ezett falú kandeláberek pislákoló, arany fénye vezette őket. Amy lassacskán meg értette, miért is mondta az ig azg ató azt a lámpásos hasonlatot korábban. Amikor csak eg y g ombnyomás, és világ osság támad, könnyen elfeledjük,

mennyit is ér eg y eg yszerű, g yeng e kis fényforrás a ködben, a sötétben, ha nem tudunk világ osság ot varázsolni. Talán tényleg ilyenek lehetünk eg ymásnak lelki értelemben? A többiek is elg ondolkozhattak, mert teljes csendben sétáltak lámpától lámpáig a harmattól nedvesedő fűben. Eg yszer csak a hátsó kert fái közt kibukkanva eg y nag y, de csendes tömeg re leltek. Néhányan fojtott hang on beszélg ettek a sok tucat lámpás és fáklya vöröses, táncoló fényében, a többiek azonban némán várakoztak. Az arcokon táncoló fény g yeng e volt ug yan, de elárulta, hog y osztályonként sorakoztak fel a diákok. Sophia Allmannt pillantották meg elsőként. Még soha nem látták a nőt a szokásos kardig ánjai nélkül, úg yhog y most szinte letag lózta őket a kép. Osztályfőnökük alakja eg yszerűen tökéletes volt: dereka karcsú, csípője nőies. Fekete, hosszú szoknyát viselt fehér blúzzal és blézerrel. Barna haját lófarokba fog ta. Kedves mosollyal fog adta Garyéket, és seg ített nekik helyet találni, még hozzá leg elöl, a felállított pódium közelében. – Ti is újak vag ytok itt – súg ta nekik –, innen jobban fog tok látni. Jeremiah meg a többiek meg elkapnak, ha az ájulás környékez az izg almaktól. – Köszönjük – felelte udvariasan Gary, Sophia pedig nyug odt, mag abiztos mosollyal elballag ott a sötétség be. Nem kellett sokáig várni, a csendes mászkálásnak abban a pillanatban vég e szakadt, amint leszállt az éj. Mindenki bámulatos módon a helyén volt. Amy a pódiumot fig yelte, amely félhomályba burkolózva lapult tőlük jó tíz-tizenöt méterre. Hirtelen valami hozzáért a bal kezéhez, a lány csaknem felsikkantott ijedtében. Ug yanis akkor furakodott oda Kimberly Newstead, akit már látott párszor az osztályban. Hosszú, barna haja a derekát verdeste, ahog y bocsánatkérőn Amyre mosolyg ott. A lány leg yintett. Még nem beszélt Kimberlyvel, de nem is most állt neki – eg yiküknek sem volt mersze meg szólalni, és meg törni a varázslatos csendet. Hirtelen Arnold Iras jelent meg a színpadon. Nem fölment rá, eg yszerűen ott termett, hórihorg as, fenyeg ető árnyékként nyúlva a sötét ég felé. Fekete köpenyének csuklyáját is felhúzta, semmi nem látszott ki belőle, csak fehér arca. Kimberly elszakította tekintetét Amyétől, és előrenézett. Meg rag adta a Soleil lány kezét, úg y meg ijedt az ig azg ató hirtelen meg jelenésétől. Amy nem bánta, jólesett neki eg y másik emberi lény közelség e a sűrű homály és hideg közepén. – A világ eg y sötét, jég re és hóra épített hely – mondta halk, mély hang on Arnold Iras –, és benne mi vag yunk eg ymásnak a lámpások. Ahog y ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úg y vezetjük mi is eg ymást az élet hideg homályában. Sokan mag ukhoz ölelik a sötétség et, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükség ünk. Lépjünk előre, és világ ítsunk eg ymásnak! Erről szól ez a mai este. A fény a lételemünk: nélküle g yámoltalanok, g yeng ék vag yunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a leg kisebb világ osság ot látjuk mag unk előtt, máris jobb: hívog at, vezet, és amint elérjük, átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi

rag yog ásunkat, erősebb lesz. És minél többen világ ítunk másoknak, annál erősebb fényt adunk, annál jobb lesz nekik és nekünk is. Ezt jelképezi a sok-sok lámpás és fáklya itt: mert ti, kedves tanulók, ti vag ytok a fények. Szüleitek, családjaitok fénye. A barátaitok fénye. Eg ymás fénye. Sőt, még nekünk, tanároknak is ti vag ytok a fény. Hát hallg assatok rám, és világ ítsatok! A Moonshadow büszkeség ei vag ytok mindnyájan, ha néha nem is érzitek ezt. Teg yük jobbá eg yütt a világ ot! Világ ítsuk be dermesztő mélység eit, fag yos csúcsait és sötét felszínét! Ma olyanokat tüntetünk ki fig yelmünkkel és a prefektusi tisztség g el, akik seg ítenek ebben. Elsőként szólítom Sophia Allmannt, iskolánk új tanárát. A csinos nő lendületesen lépett elő, látszólag szintén a semmiből. Alázatosan meg állt az ig azg ató előtt; hozzá képest meg döbbentően kicsinek tűnt. – A szürke köpeny – folytatta Iras, miközben Thomas Harper és Andrew lassan ráadták a tanári köntöst a nőre – azt a fejlődést jelképezi, amelyen mindannyian keresztülmeg yünk. Ig yekszünk kitörni a sötétség ből, a fény felé, és lámpássá válni. A szürkeség a változás pillanatát mutatja: már nem vag y sötétben, de még nem fénylesz elég g é. Törekednünk kell, hog y elérjük a leg többet, a leg jobbat. Lámpássá kell válnunk eg ymás számára, de ez nehéz, lassú folyamat. Ezt jelképezi a szürke köpeny. Andrew és Thomas elléptek a köpenybe öltöztetett Sophiától, s beleolvadtak az éjbe. Arnold Iras előbbre lépett, felemelt kezében a meg testesült sötétség lapult: eg y vastag , fekete selyemöv. – A fekete öv – mondta – jelképezi azt a pontot, ahonnan indultál. Sötétség , fojtó feketeség . Mert soha nem felejtheted el, milyen volt a hideg , a sötét hideg markában, hiszen ha elfelejted, felmerülhet benned a kérdés: minek fényleni, minek világ ítani? Emlékezz a sötétség re, és öleld mag adhoz a fényt! Lég y lámpás! Fél térdre ereszkedett a nő előtt, és annak derekára kötötte a fekete övet. Ezután feleg yenesedett, és szertartásosan kétszer mag ához ölelte Sophiát. – Lég y üdvözölve a prefektusok között, Sophia Allmann! – szónokolta. – Ne feledd új kötelesség eidet! A diákokért élsz. Vig yáznod kell rájuk, hog y a rég i háború fel ne üthesse fejét, a rég i viszály és a rég i sötétség ott maradjon, ahová való: a múlt, a feledés homályában. Íg éred, hog y seg ítesz, hog y fig yelsz diákjaidra, és óvod őket minden bajtól? Íg éred, hog y lámpásuk leszel a sötétben? – Íg érem. – Sophia tisztán, erős hang on ejtette ki a szót. Arnold Iras eg y bólintással tudomásul vette. Osztályfőnökük távoztával Amy fig yelme lankadt: már nem koncentrált olyan erősen, inkább hag yta, hog y mag ukkal rag adják érzései, és hog y hassanak rá a fények, a sötétség , a hideg , a csönd, a távolban eg y tücsök szag g atott ciripelése… A lány hirtelen azt vette észre, most ő kapja el és szorítja meg Kimberly kezét. A többi prefektus is meg kapta hivatalos eg yenruháját és tisztség ét, s akkor Arnold Iras újra a

diákság felé fordult. – A hag yományok szerint most bevonulnánk a tornacsarnokba, és ott előadások következnének – közölte. – Tudom, hog y ellene meg y a szokásnak, de ezeket a Halloween-bál estéjére halasztjuk. Semmi sem marad el, csak az időpont tolódik későbbre. Most arra kérek mindenkit, hog y induljon el a főkapu felé, és menjen haza. Ne eg yedül, várjátok be és kísérjétek eg ymást! Szép estét mindenkinek, holnap reg g el pedig elmaradnak az esetleg es nulladik órák. Én elbúcsúzom, kellemes pihenést! Még meg g yújtjuk a Tanév Láng ját, fog adjátok szeretettel Andrew Iras tanár urat. Ezzel, ahog y jött, olyan hirtelen el is tűnt a pódiumról. Andrew jelent meg eg y fáklyával a kezében. A pódium közepén levő, eddig homályba burkolózó, nag y üsthöz lépett, szembefordult a diákokkal, és beszélni kezdett. – Ha fényt g yújtasz, hag yd, hadd ég jen! Ne takard el, ne vedd el másoktól! És leg főképpen: vig yázz rá, mert könnyen kialszik! A láng nak ég nie kell, hog y meg óvhasd azokat, akiket szeretsz. Ezzel a rejtélyes üstbe tartotta a fáklya ég ő vég ét. Eg yből mag as, narancsvörös láng ok csaptak fel, táncolva szöktek az ég felé. Andrew a hirtelen támadt erős fényben hunyorog va fordult a diákokhoz. – Most pedig induljatok haza! A prefektusokat meg kérem, jöjjenek az üstért, és vig yék a kollég iumba a Tanév Láng ját. Mindenkinek jó éjt! Vig yázzatok eg ymásra! Amy csak ekkor eng edte el Kimberly kezét. – Köszi – mondta bocsánatkérő pillantás kíséretében. – Nem akartam… – Semmi g ond – felelte a másik lány kedves mosollyal. – Mi vag yunk eg ymásnak a lámpások, nem ig az? Kimberly vag yok. Te pedig … Amy, ug ye? – Ig en. Szia, Kim! – Van kedved dumálni eg y picit? – kérdezte Kimberly. – Sétálhatnánk eg yet, csak lámpástól lámpásig . Nem messze, leg feljebb a sportcsarnokig . – Persze! – Amy határozottan örült, hog y vég re kicsit elbeszélg ethet a rug anyos léptű lánnyal. Odafordult a többiekhez, akik élénk diskurzusba merültek a módszerrel kapcsolatban, amivel Arnold Iras felkerült a pódiumra. – Hé, srácok, találkozzunk a kapunál! Járok eg yet Kimmel. – Oké – leg yintett Gary. – Tudom, női dolg ok. – Hát, jobb, mint ha nő létünkre férfidolg okról beszélnénk – húzta föl az orrát viccelődve Kim. Belekarolt Amybe, és már mentek is. Hamarosan senki nem volt már körülöttük, hiszen mindenki a kapu felé sétált, pont az ellenkező irányba. – Mesélj, Amy! – Kim vég ig mérte; két szeme, mint sötét foltok arcában, ahog y távolodtak az eg yik lámpától. – Mikor költöztetek ide? Honnan?

– Hát, alig suli előtt két-három nappal – csicsereg te a szőke lány. – Előtte eg y Backridg e nevű kis helyen laktunk, ami ig azán pocsék volt, mert a házunk a főút mellett állt. – Nag yon zajos lehetett – szisszent fel Kim. – Az volt. Itt, Moonshadow-ban olyan jó csönd van ahhoz képest… – Jó ezt hallani – mosolyg ott a barna hajú lány, ahog y ráérősen baktattak a távolban levő, következő táncoló fényecske felé. Ködpászmák g omolyog tak körülöttük a fűben, sőt, eg yre sűrűbb szürke homályba sétáltak bele. – Nekem nag yon furcsa volt, és eleinte nem is tetszett, amikor aug usztus közepén beköltöztem a koleszba. Túlság osan is nag y volt csönd! Én mindig hang os helyeken laktam korábban, és már annyira meg szoktam… el is felejtettem, milyen zaj nélkül táncolni. – Mit táncolsz? – Bármit – sóhajtotta Kim. – Voltam már hiphop-háttértáncos, de felléptem bécsi kering ővel is. Ami mozg ás és szép, mindeg y, mi az, nekem jöhet! Az mind az én világ om. És te, Amy? Neked mi a hobbid? – Én zenélek – felelte a lány, és összébb húzta mag án a kabátját. – Dobolok, tulajdonképpen. És énekelek is. Szeretem mindkettőt, talán a dobot még jobban, mint az éneket. A hang odat kapod, de a dobolásért dolg ozni kell. – Eg yetértek – bólintott Kim. – Most alakítottunk eg y bandát a hétvég én. – Amy teljesen belelkesült. – Holdárnyék. Rock. Heg edűvel! Annyira jó benne a heg edű! Azt mondjuk nem tudom, hog yan táncolhatnál rá. – Meg oldanám – vig yorg ott Kimberly. – Mindenre lehet táncolni, Amy. Még a csöndre is. Sőt, talán a csöndre lehet a leg jobban. – Erről jut eszembe… – Amy meg állt, és tanácstalanul nézett körül. Cipője cuppanós hang ot hallatva süppedt a fűbe. Tetőtől talpig átfázott. Kim szintén meg állt, és hirtelen ő is tanácstalannak hatott. – Kim, hová tűnt mindenki…? Hol vag yunk? – Nem tudom – válaszolta Kimberly riadtan. Terpeszbe állt, és minden izma, minden ideg szála meg feszült. Halálra rémült. Ug yanis közel s távol eg yetlen lámpás sem volt, még csak nem is dereng ett a messzeség ben. Csak a sötétség és a köd, amely teljesen körbevette őket. – Amy, hol az a lámpás, ami felé az előbb mentünk? – Nem tudom, az előbb még … – Amy ijedten nézett körbe. Sehol semmi. Kiverte a hideg veríték, a szíve olyan erősen kalapált, hog y a torkában érezte. – Gyere! – Kim meg rag adta a másik jég hideg kezét, és húzni kezdte arra, amerről jöttek. Leg alábbis amerről ő g ondolta, hog y jöttek: semmi nem látszott, amiből akár csak sejthették volna az irányokat. Az iskola irdatlan épülete, a sportcsarnok, az erdős domb, minden eltűnt. – Erre g yere, Amy! – Félek – susog ta a szőke lány g yeng e hang on, de követte a táncost. Kim úg y is járt, mintha folyamatosan táncolna: rug anyosan, eg ész talpát használva, látszólag

készen arra, hog y bármelyik pillanatban a leveg őbe szökkenjen. – Én is félek – mondta, reményei szerint viszonylag hig g adt hang on. Volt valami… természetellenes abban a hirtelenség ben, ahog y a köd és az éjszaka elszakította őket a világ tól. Hirtelen neszezést hallottak a hátuk mög ül. Azonnal meg pördültek mindketten. Tank, az iskola meg termett, g yönyörű macskája tartott feléjük lassan, kényelmesen. Két szeme aranylón villog ott rájuk, ahog y mint eg y lusta g epárd, mely tudja, úg ysem menekül előle semmi, a lányok irányába sétált. Nevetség esnek tűnt a g ondolat, de Amy nem tudta elhesseg etni az érzést: a macska éppen… valóban vadászik. Alig hitte el, hog y hátrál Tank elől. Mellette Kim ug yanúg y. Aztán hirtelen az okos, sárg a szempár g yanakvóan villant, a macska meg állt, lelapulva a fűben beleolvadt a sötétség be. A következő pillanatban eg y-eg y erős kéz csapott le a két lány vállára. Kim fel is sikoltott, ahog y ijedtében elesett, Amy pedig a támadójuk felé fordult. – Nyug i! Én vag yok. – Thomas Harpernek most esze ág ában sem volt mosolyog ni. Mellette Amy őszinte meg döbbenésére Vincento Torrejan állt, bal keze a bal szeme mellett, jobbja ideg esen ökölbe szorult. – És… ő? – kérdezte Amy, és riadtan a riporterre mutatott. – Mi az, hog y és én? Kedves ifjú hölg y, inkább örüljön, hog y valaki önökért jött! – háborg ott Vincento, és kezét leeresztette mag a mellé. – Hol voltak? Több mint neg yedórája keressük mag ukat! – Mennyi? Alig beszéltünk két mondatot… – méltatlankodott Kim, és fájdalmas sziszeg éssel feltápászkodott. Alaposan meg ütötte mag át. – Annyi ideig nem voltunk távol – erősítette meg döbbenten Amy is. Thomas kérdőn a riporterre nézett. Az bólintott. – Pedig mindent… meg javítottak múltkor – jelentette ki Vincento. – Mindeg y, még ma intézkedni kell. – Ig en, de hag yjuk az unalmas technikai részleteket a g yerekek előtt – dörög te Thomas. – Miféle részleteket? – kérdezte Amy ijedt-mérg esen. – Miről van szó? És mi ez a neg yedóra dolog ? Két perc se telt el, mióta elvitték a láng ot! Miről beszélnek? Thomas Harper eg y nag y lépést tett Amy felé, és a lányban komolyan felmerült, hog y most meg kapja élete leg nag yobb pofonját. Thomas szeme szikrákat szórt. – Soleil kisasszony – csikorog ta a portás –, ha kérdésekkel tetézi az eddig ieket, komolyan mondom, hog y az ig azg atóiban vég zi. Nem tudom, mit csináltak mag uk fél órán át, de a barátai azt állítják, ennyi ideje tűntek el. Mi már tizenöt perce keressük ezzel a kedves emberrel, aki vállalta, hog y velem tart. Adjon hálát a sorsnak, hog y én találtam meg ! Az ig azg ató úr is itt kószál valahol, és önöket keresi. – Akkor menjünk g yorsan! – Amy arcából az összes vér kifutott. – Ha szabad…

– Íg y már mindjárt más – morog ta Thomas. Elkapta a lányok felkarját, és mag a elé terelte őket. – Utánam! – intett Vincento. Elővett eg y zseblámpát, és vag y fél percet szerencsétlenkedett vele, mire be tudta kapcsolni, először a saját arcába világ ítva. Amint nag y nehezen beállította, hosszú léptekkel meg indult. Amyék követték, szótlanul, továbbra is retteg ve a képet, hog y Arnold Iras eg yszer csak tajtékozva előbukkan valahonnan. Kim meg bökte Amy könyökét, és előremutatott. Az iskola tökéletesen kirajzolódott előttük, és leg alább fél tucat lámpás pislákoló fénye is feldereng ett, a leg közelebbi nem eg észen száz méterre tőlük. Amy hitetlenkedve csóválta a fejét. Az előbb még sehol semmit nem láttak. És hirtelen mintha a köd is meg ritkult volna. Senkivel sem találkoztak a főkapuig . Amy döbbenten törte a fejét, hog y tűnhetett el az a reng eteg diák a szüleikkel és a sok-sok kívülállóval eg yütt ilyen g yorsan. De semmi elfog adható mag yarázat nem jutott az eszébe. Amint elérték a kaput, az ag g odalmas arcú Gary sietett eléjük. Se szó, se beszéd, óriási, csattanós pofont kevert le Amynek, aztán olyan szorosan mag ához ölelte, mint még soha. Húg a viszonozta az ölelést, és zokog ásban tört ki. – Hol voltál? – kérdezte a fiú. – Majdnem meg őrültem az ag g odalomtól! – Úg y kellett lefog ni, hog y ne menjen utánad – lépett oda a nővére is. – Amy, hol voltál? – Alig pár percet voltunk távol – szólt közbe Kimberly döbbenten. – Te ki vag y? – vonta kérdőre kissé nyersen Ashley. – Kimberly Newstead – biccentett Kim, és eg y pillanatra farkasszemet nézett az idősebb lánnyal, aztán alázatosan leszeg te a tekintetét. – Bocsánatot kérek. Biztosan te vag y Amy nővére. Kérlek, ne harag udj rá! Az én hibám. – Nem… nem… – hüppög te Amy. – Nem kellett volna íg y teledumálnom Amy fejét – folytatta hevesen Kim. – Az én hibám, hog y elfeledkeztünk az időről. Ha valaki, akkor én érdemeltem volna azt a pofont. Ő nem tehet róla. – Hát, azért nem íg y meg y ez – csóválta a fejét Ash –, de kedves tőled, hog y védeni próbálod. – Nem csak védeni akarom. – Kim felemelte a tekintetét. – Lássuk be, tényleg én hívtam el, és tartottam ilyen sokáig távol. Bocsáss meg … – Ash. – Ash. Ne harag udj, Amyre főleg ne! – Jól van – sóhajtotta Ashley –, nem történt baj, vég ül is. De leg közelebb… ne azt mondjátok, hog y mindjárt jöttök, ha hosszan akartok sétálni, jó? – Rendben, és bocsánat, senkit nem akartunk meg ijeszteni – bólintott Kim. – Thomas – fordult Ash a portás felé –, nag yon köszönöm a… – Nincs mit. – Thomas újra barátság osan mosolyg ott. – Örülök, hog y nem történt baj. Most már csak azt kéne valahog y meg oldanom, hog y Kimberlyt feltűnés nélkül becsempésszem a

kollég iumba. Nem biztos, hog y ez olyan nag yon könnyű lesz. No, jó éjt, fiatalok! Holnap találkozunk! – Holnap, jó éjt! – köszöntek vissza, és Amyben csak ekkor tudatosult, hog y Will és Jerry hang ját is hallja. Ahog y Gary eleng edte, g yorsan kitörölte szeméből a könnyeit, jól elmaszálva halvány sminkjét. Pár mély léleg zettel próbált meg nyug odni. – Jó éjt, sziasztok! – köszönt Kim is, ig en alázatos hang on. – Jó éjt, Kim! – intett neki Gary célzatosan, jelezve, nincs harag . Amy rádöbbent, hog y testvére talán még jobban sírt, mint ő mag a. Will és Jerry viszonylag hamar elkanyarodtak eg y másik irányba, a három Soleil pedig némán baktatott tovább a kihalt, utcai lámpák fényébe burkolózó Moonshadow-n. – Leg közelebb szólj, ha ne várjunk, jó, Amy? – törte meg a csendet eg yszer csak Ash, kedves hang on. – Nem történt baj, csak úg y volt, hog y azonnal jössz, és mi eszerint vártunk… és meg ijedtünk. Tudod… az első osztályfőnökötök, meg minden… – Bocsánat, én nem akartam, de… – Amynek a torkára forrt a mag yarázkodás. Nem értették eddig se. Valószínűleg ezután se fog ják. Mit mondhatna? Inkább kérdezett. – Tudom, ott van Durey tanár úr eltűnése is, de nem g ondoltam volna, hog y valami veszély leselkedik ránk… Te mit hallottál erről, Ash? – Nem sokat – vont vállat nővérük. – Nálatok biztos nem többet. Eltűnt. Semmi jelzés senkinek, eg yik nap még itt van, aztán hirtelen nincs. Még a kocsiját is hátrahag yta, a rendőrök vitték el. Ijesztő, és nem akarom, hog y a húg ommal ilyen történjen, jó? – Meg simog atta Amy arcát. – Húg i, a fene eg ye meg , vig yáznunk kell eg ymásra! Mi vag yunk a lámpások, nem? Én ezerszer inkább meg halnék, mint hog y elveszítselek. – Aranyos vag y, Ash – mosolyg ott Amy bűnbánóan. – Köszönöm. Otthon g yorsan sorban lezuhanyoztak. Amy kivárta az utolsó helyet (g ondolta, törleszt valahog y). A zuhany alatt azonban meg rohanták a g ondolatok. Több mint fél órára tűntek el. Ezt az órája is ig azolta. De három percig sem sétált Kimberlyvel! Összesen öt percig sem lehettek távol a többiektől! Hova tűnt az a reng eteg idő? És mi volt az a hirtelen támadt köd? Utólag kinevette mag át, amiért frászt kapott Tanktól, de lehet, hog y ilyen helyzetben bárki íg y érzett volna. A vízsug ár alá tartotta arcát, és élvezte a meleg víz simog atását. Tank ijesztő, vadászó testtartását látta mag a előtt, és azt a durván fixált tekintetet, amellyel a macska méreg ette őket, ahog y közelített. Lehet, hog y csak ott és akkor tűnt ijesztőnek… de ig enis annak látszott. Kilépett a zuhanyfülkéből, s persze talpa meg csúszott a vizes járólapon. Hatalmas csattanással landolt, és ahog y próbált a csapban meg kapaszkodni, mag ára rántotta az odakészített törülközőit. Annyira fáradt volt, hog y se nevetni, se sírni nem tudott. Abban biztos volt, hog y Kim is és ő is jól

belilulnak másnapra. De nem bánta, felfog ta vezeklésnek. Felvette az atlétatrikóját meg a kis rövidnadrág ját, és a szobájába sántikált. Becsukta az ajtót, bebújt a takarója alá, és próbált nem g ondolni a prefektusavatás utáni eseményekre. Kim járt a fejében. Nem is hitte volna, hog y ilyen barátság os, jópofa lány. Eg yszer csak nyílt az ajtaja, és meg jelent Gary. Bűnbánó arccal. – Szia! – köszönt. – Bejöhetek? – Már benn is vag y. – Amy felült az ág yban. – Gyere! Gary odasietett hozzá, leült melléje, és tőle szokatlanul ismét mag ához ölelte. – Ne harag udj, én csak… – kezdte, de nem tudta folytatni. Eleng edte Amyt, és meg nézte az arcát az aranyló lámpafényben. A lánynak felrepedt az alsó ajka, orcája meg dag adt. Gary sajnálkozva simog atta meg a sebet a száján. – Hé, öcskös – mosolyodott el Amy –, köszönöm. Jót szórakozott a fiú döbbent képén, aztán hatalmas, cuppanós puszit nyomott a homlokára. – Na – zökkent vissza lassan Gary –, szóval, ne harag udj, na. Nem akartalak bántani, komolyan… csak annyira ag g ódtam! Amy, bármit elviselek ezen a világ on, de azt, ha neked bajod esik… sehog y. Belehalnék. A lányt iszonyatosan meg hatotta. Eg yrészt, mert ő is íg y volt ezzel, másrészt, mert tudta, érezte, hog y ez íg y ig az. – Hullafáradt vag yok, de mondtatok valami zavarosat. Hog y alig voltatok távol pár percig … Mi volt ez? – kérdezte a fiú. – Holnap elmondom – íg érte Amy. – De nem akarlak fenn tartani. – De holnap elmondod. – Ne leg yél ilyen! Persze hog y elmondom. Csak… inkább aludjunk rá eg yet! – Ig en. És… tényleg ne harag udj… – Nem, Gary, te ne harag udj, hog y íg y a frászt hoztam rád. – De Amy, én meg ütöttelek! Nem akartam! Annyira sajnálom! – Hé! Köszönöm. – A lány újból meg ölelte Garyt. – De tényleg , köszönöm, hog y ennyire szeretsz és féltesz. – A bátyád vag yok, na. – Az öcsém. – A bátyád. – Jó éjt, öcskös! Gary fejcsóválva felkelt, és az ajtóhoz lépett. – Leg közelebb azért kisebbet ütök – mondta sajnálkozva. – Az… jó lesz. – Amy meg érintette sajg ó arcát, aztán elvig yorodott. Testvére halkan behúzta mag a mög ött az ajtót (nyiiikkk). Amy máris kellemesebb hang ulatban

oltotta le a villanyt. Kicsit még nyirkos haját kitereg ette a párnán, meg forg atta a kezében az Ashtől kapott szemellenző-fülvédőt, aztán visszarakta a párnája alá, és kényelmesen befészkelte mag át a puha ág yneműbe. Csodálkozott, amikor lehunyta a szemét, és hirtelen szobrokat látott, de aztán jobbra fordult a labirintusban, és ott elvesztette a fonalat, ahog y minden lág y, meleg sötétség be olvadt.

Track No. 4.: A vadász (5:20)

Amy olyan kimerülten ébredt, hog y fáradtabbnak érezte mag át, mint amikor elaludt. Kint még meg döbbentően sötét volt, a tetőablakon szinte semmi világ osság nem szüremlett be. A lány felnyög ött, és mélyebbre süllyedt a takarója alá. Miért kell ilyen korán kelni? Aztán rájött, hog y nem kell. Csak a mobilja rezeg a párna alatt. Morog va, félálomban nyúlt be érte. Hívás. És hajnali fél nég y. Még ez a felismerés sem mosta ki az álmot a szeméből. Mérg elődve vette fel. – Halló? Ki az? – Én vag yok, Lea – szólt bele suttog va az Iras lány. – Jól vag y? – Jól hát – nyög te Amy. – Lea… – Tudom, tudom, ne harag udj – szabadkozott az ig azg ató lánya –, csak… már ag g ódtam. – Miért…? Nem értem. – Apa nag yon ideg es volt. Úg y reag ált, mint amikor Durey tanár úr tűnt el… és… féltem, hog y veled is valami olyan történt. Nem fog od elhinni, mit csinált! Amy hirtelen annyira éber lett, hog y a hasizmai azonnal ülő helyzetbe emelték. – Kihívta a Modeus Carvát. – Ki bizony. Amy… nem mondom, hog y okosabb lettem, de… talán tudok majd mondani valami újat ezekről. – Mondd most! – Nem lehet, ez a mobil se az enyém, úg y kaptam kölcsön. Tudod, tilos. – Persze, tudom. – Sietek, le kell tennem. De akkor tényleg jól vag y? – Jól, hog yne. Ne ag g odalmaskodj annyit! Mi bajom lenne? – Na ez az! Ha tudnám… kicsit kevésbé ag g ódtam volna. – Majd holnap elmesélem, mi volt. Jó éjt! – Jó éjt, Amy! Aludj jól! Letették. Amy hanyatt dőlt, és vadul járatni kezdte az ag yát. Mi köze lehet a teg napi eseményeknek Durey eltűnéséhez? Eg yáltalán… mi történt előző este? Mi volt az a hirtelen sötétség és köd? És miért rémültek meg Kimberlyvel eg yütt eg y túlsúlyos, öreg macskától? Visszadug ta a telefont a párna alá, és mag ára húzta a takarót. Miközben g ondolkozott, a szobája mintha eg yszerre hideg ebb és sötétebb lett volna. Annál jobb. Íg y talán nyug odtabb lesz az álma. Reg g el, amikor kellemes eg yenruhájába öltözve kiment fog at és arcot mosni, meg ijedt mag ától a

tükörben. Jobb orcája feldag adt, és az alsó ajkán is jókora seb éktelenkedett. Akármit csinál, ez bizony meg látszik majd. Valaki belépett a háta mög ött a fürdőszobába, a hang ok alapján Gary. – Leg közelebb tényleg eg y kicsit kisebbet üss! – szólt hátra Amy még mindig csöppet rekedtes hang on. Nem jött válasz. Átpillantott a tükörben a saját válla fölött, és meg lepetten látta, hog y nincs ott senki. Hátrafordult, úg y is meg nézte. De nem, tényleg senki sem állt ott. Az ajtó is csukva. Felsóhajtott. – Kezdek teljesen meg hülyülni. – Már összejött – nyitotta résnyire az ajtót Gary. – Hé, húg i, ha nem csinálsz semmit, tűnés! Nekem is dolg om van itt. – Jól van, na! – Amy a tükör előtti kis polcra dobta a fog keféjét. – Te meg ne hozd rám a frászt ilyen marhaság okkal! Kétszer rám nyitsz, hog y meg ijessz, vag y mi? – Te tényleg nem vag y normális… – A fiú belépett a fürdőbe, és a vállánál fog va kitessékelte húg át a folyosóra. A lány lement reg g elizni. Meg adóan sóhajtott, amikor apját és anyját is a konyhában találta. Tess mosog atott, Ferdinand pedig újság ot olvasott eg y hatalmas bög re kávé fölött. Amy remélte, hog y meg ússza, ezért inkább még a reg g eliről is lemondott. Nesztelen osont az előszoba felé (a mezítlábazás tag adhatatlan előnye), amikor apja hang ja meg állította. – Történt valami az arcoddal. Szabad tudni, micsoda? Erre Tess is otthag yta a folyó vizet, és a lánya felé fordult. – Jó ég , Amy Soleil, mit csináltál? – kérdezte, és már iparkodott is felé, hog y közelebbről meg vizsg álja. – Elesett – sietett húg a seg ítség ére Ash a lenti fürdőből. Haja csuromvíz volt, és ennek köszönhetően fürdőköpenye is lassan áradás utáni hang ulatot vett fel. – Ez nag yon csúnya. – Tess az anyukák g yakori kotnyelesség éhez híven már nyúlkált volna, de Amy elhajolt a keze elől. – Anya, ne, ha hozzáérsz, meg halok! – kérte. – Jól vag yok. Meg ütöttem az arcom, ennyi az eg ész. Nem vészes. Bárkivel meg eshet, ha sötét van az iskolaudvaron, a sok kis kő meg mit tudom én, mi között. – Jó, hát, ha biztos vag y benne… – Tess nem úg y festett, mint akit meg g yőztek. Amy rámosolyg ott, amiből inkább csak eg y fájdalmas fintorszerűség lett. – Túlélem – bizonyg atta. – Apád vesz neked valamit fájdalomdíjul – íg érte az anyjuk. – Hog yne! – nevetett fel a férfi. – Anyádtól kapsz eg y kakaót, tőlem pedig azt, hog y nem kérdezek semmit. Meg eg yeztünk?

– Meg – bólog atott Amy hevesen, és rövid pályamódosítás után lehuppant az asztal mellé eg y székre. Tess máris készítette a kakaóját, és vég ül csak meg úszta a kérdéseket. Nem is indult rosszul a nap. De rosszul folytatódott. A Soleil testvéreket Lea és Kim várta a Moonshadow bejáratánál. – Köszönöm, hog y úg y kiálltál mellettem teg nap – súg ta Amy a barna hajú lánynak, amint beléptek a kapun. – Nem kellett volna, ig azán. – Még ne köszönj semmit! A fél éjszakát az ig azg ató irodájában töltöttem. Állítólag . De alig emlékszem; csak valamiféle dorg álás rémlik, meg az, hog y tég ed is be akar hívatni. Szerintem még ma. – Ajaj… – Szerencsére Lea eg y csomó mindent elmondott nekem – sutyorog ta Kim. – Úg y tűnik, hallg atózott. És jól tette. Amy, tényleg veszélyben voltunk. – Hát, elég g é úg y éreztem mag am – nevetg élt kínjában a Soleil lány, ahog y beléptek az iskola hatalmas épületébe. – Eg yre kíváncsibb vag yok, hog y mi… – Jó reg g elt! – jelent meg előttük Thomas Harper olyan hirtelen, hog y Amy majdnem hanyatt esett. Szíve a torkába ug rott. – Soleil kisasszony, elhiszem, hog y kíváncsi, de még várnia kell, mire meg tudja. Kérem, jöjjön velem! Az ig azg ató úr hívatja. Az ig azg atói toronyba. – Jövök. – Amy elsápadt, nyelt eg y nag yot, és a halálba menők rettenetével nézett vég ig a többieken, ahog y Thomas nyomában ismét elhag yta az épületet. – Voltál már az ig azg atóiban? – kérdezte a portás, nyilván részben azért, hog y oldja a feszültség et. – Nem. – Amy sebesen tipeg ve próbált lépést tartani a mag as, fiatalos férfival. Az menet közben eg y barna levélbe tekert szivart varázsolt elő a fémdobozából, vég ig húzott eg y zöld fejű g yufát köpenyének karján, s rág yújtott. – Mire számítsak, Thomas? Az ig azg ató ki fog nyírni? – Kim…berly is túlélte – mosolyg ott rá a portás, miközben szürke köpenyével meg eg yező színű, sötét füstfelhőt eresztett az ég felé. – Á, hiába, ezek a szivarok kiválóak. Látod ott azt a tornyot a tanári lakások sarkán, a kollég ium felőli oldalon? Az ott az ig azg ató úr szobája. Különleg es, mert a mag asban összeköti eg y kis híd a kollég iummal, nézd csak! Persze, azt leg feljebb tanárok és prefektusok használhatják, de általában ők se szokták. A leg többjüknek túl mag asan van. – Nag yon szép. – Amy nem elborzadva, inkább vág yakozva nézett föl a kecses hídra. – Persze, nem oda meg yünk – leg yintett Thomas –, csak g ondoltam, inkább meg kerüljük a kereng őn a belső kertet, úg y érjük el az ig azg atói épületet. Nem árt… eg y kis séta. – Nem, valóban nem. – Amyben valami nag yon kellemetlen érzés motoszkált. Mit akar Thomas? Az előző este óta már bármit el tudott képzelni. De a férfi békésen szívog atta a szivarját. Különben meg , vész esetén bő, szürke köpenye lelassítaná: a lány még szoknyában és topánkájában is

könnyedén elfuthatott volna előle. Leg alábbis bízott benne. – Amy, jártál te valaha Európában? – kérdezte a portás nag y sokára. – Soha – csóválta a fejét a lány. – Hacsak olyan kis koromban nem vittek el, hog y nem emlékszem rá. – Értem – bólog atott Thomas furcsa tekintettel. – És előfordult veled olyan, hog y elvesztél? Kirándulás közben elcsavarog tál, ilyesmi? – Thomas, nem! – Amy kezdett kétség beesni. – Nem szokásom, nem vag yok vakmerő vag y idióta… én… – Akkor nag yon g yorsan találj ki valamit! – dörrent rá a portás. – Nem értheted, de ami teg nap este történt veled, sokakat meg rémített, és eg y kicsit túlmutat azon, aminek látszik. Leg jobb, ha bűnbánóan viselkedsz az ig azg ató úrral, és elmondod, mennyire meg kavarodtál. Ennyi az eg ész, és ez g ondolom, ig az is. – Ig en. – Jó. Ha ezt elmondod, akkor semmi g ond nem lesz. De előbb nekem is el kell árulnod valamit. – Thomas szig orúan nézett Amy szemébe. – Láttál valami furcsát teg nap? Valami szokatlant? – Hát… ig azából nem láttuk a lámpásokat – felelte a lány. Már értette: a férfi csak ki akarja seg íteni kellemetlen helyzetében, ezért mennek a hosszabb úton, és ezért fag g atja. – Nag yon, nag yon sötét volt, és sűrű köd vett körül minket. És mindez olyan… g yorsan, minden előjel nélkül történt… ijesztő volt. – Azt el tudom képzelni – bólintott kemény arccal Thomas. – Jó. Ha ezt elmondod az ig azg ató úrnak, akkor minden bizonnyal meg nyug szik. Vag yis… nem rád lesz mérg es. – De miért izg atta fel mag át ezen annyira? – kérdezte Amy. – Nem olyan rendkívüli eset. Két lány elvonul beszélg etni, és meg feledkeznek az időről. Neki is vannak lányai, tudja, milyenek vag yunk. – Ő eg y eg ész iskolányi g yerekért felel – vont vállat a portás, és füstölg ött, mint eg y g yárkémény –, és ettől hajlamos időnként… ott is bajt látni, ahol amúg y talán nincs. Ne ag g ódj, minden rendben lesz. Lassan körbeértek a fedett, g ótikát idéző folyosón. Díszes, íves kapujú, háromemeletes torony előtt kötöttek ki, amelynek kapubélletébe nag y, aranyozott betűkkel belevésték: Directorium. Az ajtó eg y eleven képekkel meg farag ott, ódon jószág volt – Amy elámult, hog y miért nem nézte meg ideáig . – Ahog y meg beszéltük – biccentett a lánynak Thomas. Kinyitotta előtte a kaput, és előreeng edte. Még szippantott eg y utolsót a szivarból, aztán lehajolt, elnyomta a földön, s belépett Amy után, menetközben eg y kukába hajítva a csutkát. Eg y hihetetlenül zsúfolt terembe jutottak: minden falát könyvespolcok borították, roskadásig rakva különböző korú és témájú kötetekkel. Thomas elébe vág ott, úg y vezette tovább Amyt. Eg y lépcsőn kaptattak fel a bejárattal szemben, majd újabb nehéz, vastag , de csendesen nyíló ajtó mög ött szűk, kő csig alépcsőhöz értek. A portás rutinosan vette a sok évszázadnyi használat alatt simára kopott

fokokat; Amy eg y darabig hősiesen tartotta az iramot, de nem volt semmiféle korlát vag y kapaszkodó, úg yhog y inkább lassított a biztonság kedvéért. Thomas szivarjának fűszeres illata még most is olyan erősen érződött (biztos beivódott a köpenyébe, g ondolta a lány), hog y szinte meg ülte a csig alépcsőt. Ablaktalan volt az eg ész feljáró, csak g ázlámpák halvány, narancs fénye világ ította be. Hang ulatos lett volna, ha nem éppen az ig azg ató irodája felé tartanak, és Amy nincs még mindig halálra rémülve a kilátásban lévő leszúrástól. Eg yszerre, a vártnál jóval több mászás után, újabb nag y ajtó elé ért. Thomas ott várakozott, arcán sejtelmesen játszott a g ázlámpák fénye. Eg yütt érzőn meg lapog atta a lány vállát, aztán lenyomta a kilincset, feltárta az ajtót, és előrement. Amy nem hitt a szemének. A szoba, melybe belépett, bármely múzeumnak dicsőség ére vált volna. A falak mentén vég ig üveg ajtós vitrinek álltak, bennük a leg különfélébb használati tárg yak – eg y részük kimondottan rejtélyes, furcsa. – Nézz szét nyug odtan – mondta Thomas –, én meg yek, szólok, hog y meg jöttünk. A hosszúkás terem túlvég én levő ajtóhoz sétált, és kopog ás nélkül belépett rajta. Amy azonnal az eg yik vitrinhez sietett, és benézett a makulátlanul tiszta üveg lapon át. A leg szebb meg munkálású fémtárg yak sorakoztak ott, amiket valaha látott. Kelyhek, tálak, edények, fura, lyukacsos tetejű g olyók, g yertya- és mécsestartók, kupák, érdekes szerszámok, alkarnyi hosszú, ezüstös jog arok miniatűr vésetekkel… Mag a elé lóg atta táskáját, és olyan közel hajolt az üveg hez, hog y az bepárásodott. A leg különösebb dolg ot számára majdnem hasmag asság ban pillantotta meg . Látszatra eg y kardmarkolat volt, olyan, amilyen a filmekben fordul elő. Ezüstnek tűnt, és bőven elég hosszú, hog y akár két kézzel is meg markolhassák. A leg aljába eg y piros ékkövet fog laltak be, de olyan mesterien, mintha a fémből nőtt volna ki, akár eg y növény a talajból. A keresztvas robosztusabb alkotmány volt, és amennyire Amy látta (már az orrát is az üveg hez préselte), valamiféle történet jeleneteit vésték bele. Több helyen eg y szarvas, emberszerű démonalak is feltűnt rajta, és még jó néhány sokkal kisebb fig ura. A lány eg yfajta rendszert vélt felfedezni a mozg ásukban, akárha eg y számára ismeretlen ábécé betűit formáznák. Amy összerezzent, amikor hirtelen mély, rideg hang szólalt meg közvetlenül a feje fölött. – Léohtg aerswyrtnek hívják. – Arnold Iras volt az, hatalmas alakja beárnyékolta a lányt. – Íg y mondjuk, „léohtjérszvirt”, de persze máshog y írják. Valamikor a kora középkorban készült, Ang liában, olyan ezerötszáz éve. Mesteri munka, csak nem tudjuk, mire való. Látod? Soha nem csatlakozott hozzá peng e. Csak a markolat volt. – Én is ezen g ondolkoztam – bólog atott Amy, és feleg yenesedve szembefordult az ig azg atóval. – Nem olyan, mintha letört volna, hanem… eg yszerűen… ilyennek készítették. – Elég értelmetlen dolog , nem? – Ahog y az ig azg ató meg mozdult, fekete köpenye halkan

surrog ott. – Mi értelme eg y markolat elkészítésének, amelyhez nem is szántak soha peng erészt? Na de a rég iek sok olyan dolg ot csináltak, amit mi nem értünk. Nem íg y van? Az a parasztember, akitől meg vettük, állította, hog y a falu öreg jei úg y beszélték, ennek a kardnak tűzpeng éje volt. Csak aztán a g azdája vízbe fulladt, és azóta senki sem tudta előcsalni belőle azt a bizonyos tüzet. A kard meg bántódott. – Mit jelent a neve? – kérdezte Amy. – Léoht, ez fényt jelent elsődleg esen – mosolyodott el az ig azg ató. – Gaerswyrt… nos, a leg eg yszerűbb azt mondani, nem eg yértelmű. Mag a a g aerswyrt szó kardot is jelenthet, de akár csak peng ét is. Ám ha kettévág juk, a g aer lehet év, a swyrt pedig kard. Ha ez utóbbi elméletet vesszük, a neve azt jelenti: A Fény Évének Kardja. Vag y Fényévkard. De úg y hiszem, nem azért van itt, hog y ang olszász és óang ol nyelvészeti kérdéseket vitassunk meg , Soleil kisasszony. Jöjjön be az irodába! – Jövök – sütötte le Amy a szemét. A mesteri kardmarkolat látványa el is feledtette vele jövetele célját. Követte hát a csendesen, szinte a padló felett suhanó Arnold Irast az ig azg atói irodába. Homályos terem volt, eg yetlen óriási ablakkal, amely az iskola ködös kertjére és erdejére nézett. Mintha rég i épületek lettek volna a fák között, de Amy mindenre fig yelt, csak azokra nem. Pusztán a g ig antikus asztalt látta, melyet pont ekkor került meg az ig azg ató, eg y pillanatra hatalmas, fekete pókként kitakarva az ablak fényét, aztán helyet fog lalt a nag y, kényelmes és valószínűleg szintén ősöreg karosszékben. Eg y intéssel odatessékelte Amyt a vele szemben álló székbe. Íg y a lány az ablakkal szemközt fog lalt helyet, táskáját az ölébe vette. – Ez az úr itt – mutatott Arnold Iras hanyag , dühös mozdulattal jobb felé – Eug en Camtha. Eg y minőség biztosító szervtől jött. Amy szíve a torkába ug rott, amikor meg látta a kék köpenybe burkolózó, mog orva, mag as, szőke férfit. – Azzal kapcsolatban van pár kérdésem, hog y mi is történt veled meg Kimberly Newsteaddel teg nap este a ceremónia után – hadarta el az ig azg ató. – Röviden válaszolj, szorítkozz a lényeg re! – Ööö… szóval… – Amyt eg yetlen dolog bátorította fel annyira, hog y eg yáltalán meg szólaljon, még pedig Thomas jelenléte, aki Iras háta mög ött állt, az ablaknál, és biztatóan intett neki. – Kim felvetette, hog y menjünk hátra beszélg etni a sportcsarnok felé. – Ama határozott utasítás ellenére, hog y mindenki induljon el haza – csóválta a fejét az ig azg ató; fekete szeme mintha Amy lelkébe vájt volna. – Folytasd! – Nem tűnt veszélyesnek, mert arrafelé is ég tek lámpások. Elindultunk, de alig beszéltünk pár mondatot, amikor hirtelen teljes sötétség vett körül minket, és hideg ebb lett, meg köd volt mindenfelé… – Amy Soleil… – A lány a szeme sarkából látta, amint a kék köpenyes férfi hirtelen feléje lép, és majdnem felug rott, hog y elmeneküljön. Eug ennak recseg ős, beteg es hang ja volt, beesett arca, és

fag yosan szürkéskék szeme. – Fog yasztottál alkoholt mindezek előtt, vag y bármi olyan szubsztanciát, ami módosította volna a tudatállapotodat? – Én ittam eg y forró csokit otthon – motyog ta Amy, és abban a pillanatban olyan szánalomra méltó volt, hog y nyilván még Arnold Iras szíve is meg esett rajta, mert nekiug rott a kék köpenyesnek. – Camtha úr, már ne is harag udjon, de a feltételezés, miszerint a diákjainknak ilyesmire lehetőség e van az iskola területén, sértő rám és az alkalmazottaimra nézve. Annak g ondolata pedig , hog y esetleg otthon efféle szerekhez jutnának, méltatlan hozzájuk és a családjukhoz. – Körül kell járjuk az eseményeket – tárta szét a kezét Eug en, és a falhoz hátrált, eg y mennyezetig érő könyvespolc mellé. – Ha ez önnek nem tetszik, ig azg ató úr, arról én nem tehetek. – Folytasd! – Arnold Iras sápadt homlokán meg remeg ett eg y ér az ideg esség től, és Amy tudta, hog y jobban teszi, ha rövidre fog ja. – Azután hirtelen jöttek Thomasék, és olyan ideg esek voltak, mintha jó sokáig távol lettünk volna, pedig nem lehetett öt perc sem az eg ész. Mindenki azt mondta, hog y vag y fél órára eltűntünk, pedig ez nem ig az. Az ikertesóm jól felképelt, még most is fáj az arcom. – Ez a minimum, kisasszony. – Iras felvonta a fél szemöldökét.– Teljesen biztos vag y abban, hog y csak ennyi? Nem láttál embereket? – Ig azg ató úr, én félek – hebeg te Amy riadtan. – Mit kellett volna látnom? – Ha nem láttad, semmi közöd hozzá. – De van! – Hog y honnan merítette a bátorság ot az ellenkezéshez, nem tudta. Szinte mag uktól jöttek a szavak, akarattal se állíthatta volna meg őket. – Ig azg ató úr, van közöm hozzá. Mindenki úg y csinál, mintha valami rosszat tettem volna. Pedig nem. Nem értem, mi zajlott le teg nap, de rettenetesen meg ijedtem. Választ követelek. – Hog y mit csinálsz? – Iras az asztalra tenyerelt, és lassan, fenyeg etően felállt a székről. – Vedd tudomásul, hog y te itt nem követelsz semmit, amíg az asztalnak azon a felén ülsz, ahol most, kis… kis… Soleil. – Miért? Jog om van tudni, miért ag g ódott értem még … mag a is. – Neked jelenleg kötelesség eid vannak. Ha azoknak meg felelsz, utána beszélhetünk a jog aidról. – Ezzel az összes minisztérium vitatkozna. – Nem érdekelnek a minisztériumok! – Tudtam, hog y ő nem felüg yeleti szervtől van – mutatott Amy diadalittas mosollyal a kék köpenyes férfira. – Hadd találjam ki… Modeus Carva? A teremben meg fag yott a leveg ő. Az ig azg ató még jobban elsápadt, sötét szeme hirtelen mintha eg észen kiszürkült volna, szája résnyire nyílt, de hang nem jött ki rajta. Thomas is rémült döbbenettel meredt Amyre. Eug en Camtha reag ált először. Előrelépett, és eg y kártyát dobott a lány ölébe. – Eug en Camtha, Szövetség i Oktatási Hivatal, Moon Iskolák Eg yesülete. – Finoman, de ellenség esen

arcon vereg ette a lányt. – Olvasni már tudsz, te kis csitri? Tudom, hog y nehéz nektek ez a kamaszkor, de jeg yezd meg : diák létedre olyan dolg okkal szórakozol, amik nálad sokkal hatalmasabbak, és a tetteidnek van tétje is! – Nem tudom, mi ez a… akármi, amit említettél – sistereg te Arnold Iras –, de őszintén szólva kezd eleg em lenni a g yermeteg lázadozásodból. Otthon talán a te kis hang ulating adozásaid irányítanak mindent. De itt nem. Ezt pedig bármi áron a fejedbe verem, ha máshog y nem fog od fel. – Csak azt akarom tudni, mi történt velem pontosan, és miért félt mindenki annyira. Ezzel mi a baj? – Amihez jog od is van, csak talán illő hang nemben kellene érdeklődnöd – hallg attatta el az ig azg ató eg y határozott leg yintéssel. – Már a rebellis öltözködésed meg mutatta, ki is vag y te, Amy Soleil, de nem hittem volna, hog y ilyen hamar ismét dolg unk lesz eg ymással. Csalódott vag yok. – Én is. – Amy dacosan leszeg te a tekintetét. – A teg nap estéért nem büntetlek meg – sóhajtotta Iras –, de a mai tetteidre nincs mentség . Visszabeszéltél, és illetlenül viselkedtél eg y tanfelüg yelő előtt. Helyénvaló lesz ötszázszor leírnod eg y rövid mondatot péntek reg g el nyolcig . Leg később akkor itt leg yen az asztalomon! Amy már felléleg zett mag ában, hog y ilyen könnyen meg úszta. De akkor Arnold Iras folytatta. – A mondat a következő: „Én, Amy Soleil, mostantól fog va észben tartom, hog y tisztelettudóan kell viselkednem az iskolám, a Moonshadow Glade ig azg atója, a tanfelüg yelet alkalmazottai, valamint az összes többi felnőtt előtt, ami azt jelenti, hog y innentől nem beszélek vissza, nem leszek szemtelen, nem teszek lég ből kapott kijelentéseket, és nem nyilvánítok véleményt olyan témában, amiről nem kérdeznek.” Ha nem jeg yezted meg , veg yél elő eg y papírt, és írd le! Diktálom. És diktálta, g onosz kis mosollyal a szája szeg letében. Amy olyan ideg es lett, hog y meg remeg ősödött a keze, de visszafog ta mag át. – Mondanom sem kell, ha péntek reg g el nyolcig nincs itt ez a mondat ötszáz példányban az asztalomon – közölte az ig azg ató –, akkor sokkal-sokkal rosszabb büntetésre számíthatsz. A szüleiddel kellemesebb témákról szeretnék majd beszélg etni, nem arról, hog y a lányuk milyen neveletlenül viselkedik. És a kirúg ásodat se fontolg atnám, ha meg eng eded. Nincs más mondanivalód a teg napról? – Nincs. – Amy szeme ug yan szikrákat szórt, de a hang ja nyug odt maradt. – Jó. Mivel a beszámolód eg ybevág Kimberlyével, és nem értünk hazug ság on, most elmehetsz. Thomas visszakísér az iskolába. Ha késnél, mondd meg a tanárodnak, hog y itt voltál! Viszlát, szép napot, és jó munkát! – Köszönöm. – A lányt mag át is meg lepte, milyen semleg esen mondta ezt ki. Thomas az ajtóhoz sietett. Amy kicsusszant a nag y székből, és elindult utána. – Látom, meg szoktad az eg yenruhát – szólt utána Arnold Iras, aki mellett hirtelen máris ott állt a kék köpenyes férfi. – Vig yél vég re eg y kis állandóság ot az életedbe, kisasszony! Amy ha akart sem tudott volna mit felelni, mert amikor hátranézett az ajtóból az ig azg atóra, nem

g únyos arckifejezést látott, hanem eg y… Eg yütt érző tekintetet? Olyan nincs. Ez az ember eg y született szemétláda, eg y keg yetlen szörnyeteg , eg y barbár… Thomas előreeng edte Amyt, és még be sem húzta az ajtót, a lány hallotta, hog y mög öttük Arnold Iras már neki is ug rik Eug en Camthának. – Leg utóbb azt íg érték, hog y ilyenre… A nehéz ajtó csukódása vág ta félbe a mondatot, aztán Thomas elkapta Amy vállát, és finoman, jelzésértékűen meg rázta. – Még is, mit g ondoltál? – sziszeg te dühödten. – Hog y ug orhatsz neki íg y az ig azg atónak, aki ráadásul éppen tég ed véd a… kék köpenyes ellen! Őrültség volt! És kimondani azt a nevet… – Bátor dolog ? – Ostobaság ! Még hozzá jókora. – Thomas eleng edte, és nag yot sóhajtott. – Felejtsd el, akárhol is hallottad, meg értettél? – És ha nem hallottam, csak emlékszem rá valahonnan? – Kötve hiszem. – A portás sajnálkozva nézett Amyre. – Csak… felejtsd el, rendben? Veszélyes. Mindenesetre jól kiprovokáltad mag adnak a büntetést. Ötszázszor azt a piszok mondatot… – Meg oldom, nem kell ag g ódnia miattam. – Nem ag g ódom, sajnállak. – Thomas ellépett tőle, és meg csóválta a fejét. – Na mindeg y. Menjünk. És Amy… elég , ha háromszázszor leírod, jó? – Thomas…? – Én úg yis ráérek. Csak majd másold le nekem is eg y lapra, hog y utánozhassam a kézírásodat! – Thomas… köszönöm… A férfi csak leg yintett, és ment tovább. Ám g ondterheltség e nem múlt el: ideg es mozdulatokkal matatott köpenyének több rejtett zsebében a szivardoboza után. – Ki volt az a férfi az ig azg ató úrral? – kérdezte Amy. Lefelé menet alaposan meg g yűlt a baja az eg yenruhával: szoknyája minden lépésnél előrelibbent, úg y, hog y pont nem látta az utat, cipőjének sima talpa pedig többször is meg csúszott a csig alépcső kopott fokain. – Nem tudom – felelte Thomas. – Valami fejes eg y fontos helyről. Mit számít? Ő felel azért, hog y az iskola biztonság osan működjön. – És mi ez a kék köpeny? Sehol se láttam még … jaaaj, leesek… na, szóval, hasonlót… – Nem is jártad be a világ ot köpenylesen, teg yük hozzá. Amy Soleil, nem tudom, ki ez, mert nem ez a munkám. Az én munkám az idióta kék köpenyek fig yelése helyett az, hog y nem kevésbé idióta szürke köpenyben, baromi nag y karddal az oldalamon őrködjek a portán. Elég a kérdésekből! Amy tudta, már tudta, hog y Eug en Camtha a Modeus Carva küldötte. Csakúg y, mint a Mode tévétársaság minden tag ja, köztük Vincento, aki Thomas oldalán meg találta őt és Kim Newsteadet. Sőt, most már abban is biztos volt, hog y valamiért ezt a szervezetet szig orú titoktartás övezi – senki sem beszél róluk szívesen.

Szótlanul követte Thomast a g ótikus folyosón, vissza az iskolaépületbe. – Irány az osztályterem, kisasszony! – mosolyg ott rá biztatóan a portás a kapuban. Látszott, hog y esze ág ában sincs bemenni, amíg el nem szívta a szivarját. – Elég kellemetlenség volt ez eg y napra, nem? – De, valóban. – Amy nem bírta meg állni, visszamosolyg ott. Thomas már két napja fontos szerepet játszott az életében, még hozzá ig en pozitívat. Sajnálta is, hog y pont őt nyag g atja, de még valamit meg kellett kérdezzen. – Thomas, mit értett azon az ig azg ató úr, hog y vig yek vég re eg y kis állandóság ot az életembe? – Hát pontosan ezt. – A portás mosolya szomorkásra váltott. – Miért, te úg y érzed, elég állandóság van benne? Amy a folyamatos költözködésre g ondolt. Amióta az eszét tudta, már a hatodik helyen laktak. És ez tizenöt évre lebontva… tényleg nem valami állandó. Meg a sok-sok hátrahag yott barát… akiknek a címe se volt meg neki… – Talán ő is g yakran költözködött a családjával g yerekkorában – vetette fel Amy, és életében először g ondolt Arnold Irasra úg y, mint érző emberi lényre. Határozottan furcsa g ondolat volt. Thomas némán bólintott, aztán eg y intéssel bezavarta a lányt. Amy értett belőle, besietett az épületbe. Amikor a terembe ért, Sophia Allmann éppen valami bonyolult, GDP-vel kapcsolatos számítást írt fel a táblára, de olyan sebesség g el, hog y a kréta szinte füstölt. Hátra se fordult sem a kopog ásra, sem arra, hog y Amy belépett, és hang osan elnézést kért. – Soleil kisasszony – csicsereg te a táblánál, eg y pillanatra meg torpanva írás közben –, mi volt az ig azg ató úrnál? – Beszélg ettünk – közölte Amy zavart mosollyal. Az eg ész osztály őt nézte, többen leplezetlen döbbenettel vag y rosszallással. Paul Stanley és Jack Cavendish pedig széles vig yorral. – A teg nap estéről? – mosolyg ott hátra keskeny válla fölött az osztályfőnök. – Remélem, tudja, hog y én nem hibáztatom mag át. Mag am is bármilyen jól kivilág ított udvaron eltévedek eg y kis női csevej közben. Főleg eg y heg yoldal méretű iskolaépülettől száz méterre. – Mindenkitől külön-külön elnézést kell kérnem? – csattant fel Amy. Kezdte ig azság talannak érezni a reng eteg fig yelmet. Arcába és főleg felrepedt ajkába éles fájdalom hasított. – Késett az órámról. – Sophia feléje fordult, tökéletes szépség ű arca kedves mosolyra húzódott. – Ezért kap eg y kis extra házit, hog y pótolja a hiányzást. Jó lesz íg y? – Jó. – Amy meg döbbent, hog y csupán háromig számolt mag ában, és máris nyug odt hang on felelt. Azt hitte, ilyen állapotban százezerig kellene. – Óra után meg beszéljük – biccentett Sophia, aztán visszaperdült a tábla felé. – Nos, ahog y azt eddig is láttuk, a bevételt még neg yedelnünk kell, de ez az arányszám persze ország onként más és

más, a nemzetközi hitelektől ug yanúg y füg g , mint az ország os jeg ybank részvényeinek meg oszlásától és… – Délután meg csinálom helyetted – fordult hátra Gary, arcán őszinte felháborodással. – Hihetetlen, hog y ennyit szívatnak. – Köszi – súg ta neki Amy meg hatott mosollyal. Thomas felajánlását követően a második ig azán pozitív hatás aznap. A harmadik eg yből utána Leától jött. – Amy, sajnálom, és bármit is talált ki apa – szorította meg szőke padtársa kezét –, beseg ítek. – Aranyos vag y – viszonozta Amy a bátorító kézszorítást. Hiába, bajban mutatkozik meg , kire számíthatsz ig azán. A szünetben Will és Jerry is fölajánlotta a seg ítség ét, nem is beszélve Kimről. – És még el se mondtam, mit hallottam teg nap este – kezdte Lea, mire mindnyájan köré g yűltek. – Ott volt az a Vincento nevű alak, Andrew, Thomas és eg y másik kék köpenyes, akit valamilyen Eug ennak hívtak, meg még eg y… – Camtha, Eug en Camtha – bólintott Amy. – Én már meg ismerkedtem vele. Ott volt ma az ig azg atóiban. Adott eg y névjeg yet… Amit Amy sehol sem talált. Pedig emlékezett rá, hog y a kardig ánja zsebébe tette. Még arra is, ahog y félresöpörte leeresztett haját a zseb elől. – Majd meg lesz valahol máshol – leg yintett Lea. – Nos, a lényeg : apa iszonyatosan dühös volt, és üvöltözött velük… – Azt mondták, mindent elintéztek, hog y befoltozták ezeket a „repedéseket”! – kiabálta Arnold Iras, miközben fel-alá sétált a két kék köpenyes előtt, akik az ig azg atói lakosztály kanapéján ültek, a tanári épületben. – Akkor ilyesminek hog y szabadott meg történnie?! Ami itt lezajlott, tag adhatatlanul… – Ezt te nem tudhatod – fig yelmeztette eg y harmadik alak. Hosszú, fehér hajú, de sima, fiatalos arcú férfi volt, szintén kék köpenyben; félig árnyékban támaszkodott a kanapé mög ött. Lea nem vehette ki eg észen, tekintve, hog y a hatalmas kulcslyuk is behatárolta a látóterét. De még is, az ő köpenye mintha díszesebb lett volna a többiekénél, szeme pedig csillog ott sötét arcában. – Nem értesz hozzá. Ha jól emlékszem, ezért nem vag y a Modeus Carva tag ja. Nem bizonyultál alkalmasnak rá. – Eg ypár dolg ot azért meg tanultam, többek között tőled, Morsten mester. – Az ig azg ató őszinte tisztelettel beszélt az ősz kék köpenyessel. – De be kell látnod, hog y ig azam van. – Nem látom be – csóválta a fejét Morsten; fehér, eg yenes haja szinte világ ított sötétkék köpenye előtt. – Lépjünk már túl ezen! Időnként kitör rajtad ez a félelem, ez a beteg es ag g odalom. Aug usztusban, évnyitó előtt ellenőriztük. Én is itt voltam. Mindent rendben találtunk. Aztán történt az az incidens, amikor meg int idecsődítettél minket. A Modeus Carva jött is, mert bízunk

benned. Csakug yan volt valami, amit a kollég áim olyan szakszerűen meg oldottak, hog y én mag am nem is érzek itt semmit. – De a lány… – Ez a kedves lány – szólalt meg Eug en Camtha, és mag a elé mutatott; Lea ekkor látta meg , hog y a férfival szemben eg y széken ott ül Kimberly – sokkot kapott. Halálra rémült, és utólag sok olyasmi dereng ett fel előtte, amiről tudjuk, hog y biztosan nem volt ott a valódi eseménynél. – A beszámolója valóban nem elég bizonyíték – emelte fel a kezét csillapítólag Morsten, mert látta, hog y az ig azg ató újra harag ra g yullad. – Nem szívesen ábrándítalak ki, barátom, de Eug ennak ig aza van. Leg utóbb ő felüg yelte a foltozást, és én maradéktalanul meg bízom benne, mert amit meg lehet tenni, amit a Modeus Carva meg tehet, ő meg is teszi. – Efelől nincs kétség em – sóhajtotta fáradtan, békülékenyebben Arnold Iras –, de mi van, ha az… nem elég …? – Ezer éve ezt bizonyg atod – csóválta a fejét Morsten. – Nem, rémeket látsz. De ha ennyire rag aszkodsz hozzá, akkor Eug en itt marad holnap, és jelen lesz, amikor kikérdezed azt a másik lányt. Hog y is hívják…? – Amy – felelte Arnold Iras –, csak íg y, Amy. Amy Soleil. – Szóval ő az – bólog atott Morsten elsápadva. – Jó család. Szerencse, hog y nem esett nag yobb bajuk. – Ig en, de eg y kikérdezés még nem oldja meg a problémámat – jelentette ki az ig azg ató. – A Modeus Carva folyamatos jelenlétére lenne szükség . Ha állomásozna itt leg alább tíz… – Lehetetlen! – ug rott fel a kanapéról Eug en Camtha. – Mag a nem tudja, miről beszél! – Dehog ynem tudom! – kiáltott vissza Arnold Iras. – De mag uk már meg int csak a Louxeville-t tartják szem előtt. – Te is tudod, hog y ez nem íg y van – békítette Morsten. – A fenét nincs! A Louxeville a Modeus Carva szeme fénye. Mindig , mindig íg y volt, és ezek szerint amellett a Moonshadow semmit sem ér, ug ye? – leg yintett az ig azg ató. – Minden eg yes vaklármájára ug runk, mag a pedig részrehajlással vádol? Szép! – csóválta a fejét látványosan Eug en Camtha. – Vaklármának nevezi eg y ember eltűnését? Vag y azt, hog y két lányt ötven méterre mindenki mástól elnyel a köd? Tudom, hog y miről beszélek, Mr. Camtha. Lehet, hog y… meg váltam a Modeustól, de tudom, hog y mik a jelek, mit lehet érezni. És hig g yen nekem, ez az volt, aminek mondom! – Aminek hiszi. – Mag a arrog áns, ostoba… – Elég , mindketten! – Morsten hang ja mennydörg ésként csapott le a teremre. Eug en meg hunyászkodott, de Arnold Iras nem. Eg yenrang ú félként akart tárg yalni, de úg y tűnt, nem eg észen ez a helyzet. Mérhetetlenül a kék köpenyesek alatt állt. – Barátom, annyit íg érhetek, hog y

Eug en itt marad holnap a másik lány kihallg atásán. A Modeus Carva tanácsa elé tárom az üg yedet, és minden bizonnyal jönnek más szakértők is vizsg álódni. De nálam több repedést ők sem találnak majd. Én pedig eg yet sem érzékelek. És lássuk be, a Carva íg y is túl sokat vállal. Eg y önálló helyőrség létrehozása… ennél sokkal több indokot követel, és mivel ezt én mondom neked, tudod, hog y semmi eg yéb meg fontolás nem áll a háttérben. Ez az ig azság . – Tudom – sóhajtotta Iras. Eg yszeriben g yeng ének tűnt, és meg törtnek. – De… – Sokakért vag y felelős – lépett oda hozzá Morsten, és meg szorította az ig azg ató vállát –, de a Modeus Carva mög ötted áll. Csakhog y eg yelőre nem osztjuk az ag g odalmaidat. Mi vag yunk a szakemberek, és tudjuk, nem feltételezzük, tudjuk, hog y nincs veszély. Ha meg lett volna a tehetség ed, akkor te is tudnád. Íg y ránk kell hag yatkoznod. – Nehéz ilyen események után. – Kétség telen. De nekem csak hiszel…? – Szeretnék. És a hitetlenség em nem a személyednek szól, mester. – Tudom, tudom. Te pedig tudd azt, hog y amint tényleg esen valami komoly baj közelít, mag am is ideköltözöm, mint a Modeus-helyőrség tag ja. Ezt meg íg érem. Ma éjjel személyesen járok körbe, és ha a meg nyug tatásodhoz az kell, minden nég yzetmillimétert ellenőrzök. Bár most is kinn vannak vag y húszan, de neked meg teszem, barátom. – Köszönöm… leköteleznél. – Eng edelmükkel… – Vincento ekkor szólalt meg először. Fölállt, és tiszteletteljesen körbejáratta a tekintetét mindenkin, beleértve a csendesen fig yelő Andrew-t is. – Én az ig azg ató úrral értek eg yet. Olyan erővonalak fókuszpontjában állunk, melyeket nehéz felfog nunk. A történészek köztünk – biccentett Andrew felé – nyilván eg yetértenek velem abban, hog y amennyiben a Moonshadow-ban valamiféle katasztrófa következne be, az olyan lavinát indítana el, amely elsöpörheti az általunk ismert világ ot. Ez eg y érzékeny hely, olyasféle, mint eg y bomba kibiztosító g ombja. Lehet, hog y a leg kisebb nyomás is felfog hatatlan pusztítást eredményez. – Eg yetértek – bólintott Andrew és Arnold Iras szinte eg yszerre. – Ez nem eg y tanácsülés, ahol elmondod a véleményed, fiam – förmedt rá Eug en Camtha Vincentóra. – Újonc vag y. Csak azért lehetsz itt, mert te találtad meg a két lányt. A szavad, ha úg y tetszik, nem számít sokat. – Nekem számít, és köszönöm. – Arnold Iras hálásan nézett a fiatal Modeus Carva-tag ra. – Az ilyen g ondolkodásúakat nem terheli felelősség , ha vég ül ig azam lesz, és tényleg baj történik. – A köd passzív természetű, ig azg ató úr – mondta kioktató hang on Eug en –, csak oda szivárog be, ahol nem ég nek a lámpások. És ha ön nem g yújt elég lámpást, vajon a Modeus Carva a hibás? – Ez a fajta beszéd sehova se vezet, Eug en – intette le Morsten szig orúan. – Úg y érzem, itt vég eztünk. Vincento, fog lalkozz a lánnyal! – Nem, még nem vég eztünk – emelte fel a hang ját Arnold Iras –, még nag yon sok mindenről kell

értekeznünk ma. – Mondom, vég eztünk – jelentette ki Morsten ellentmondást nem tűrően. – Én meg yek, és elvég zem a ráadás ellenőrzéseket. Eug ennak szállásra van szükség e, és Vincentónak is, de ő előbb intézkedik a lánnyal kapcsolatban. Jó éjt! És az öreg már ott sem volt, leng edező köpennyel suhant az ajtó irányába – Lea felé. A lány félreug rott, próbált beleolvadni a sötétség be. A jelek szerint sikeresen: Morsten a fejébe húzott csuklyával elhaladt tőle fél méterre, és nem vette észre. Lea pedig nem volt bolond. Nem hallg atózott tovább, nem kísértette addig i szerencséjét. Puha, vastag sportzoknijában nesztelenül szaladt saját hálójáig , és a hallg atózás után alig pár perccel már az ág yában feküdt. – Én ebből eg y szót sem értek – tárta szét a kezét Gary. – Van valaki, aki ig en? – A leg érthetetlenebb részét még nem is tudod – mosolyg ott sötéten Kim. – Én ebből a beszélg etésből semmire nem emlékszem. Miután ti elmentetek, Thomas felvitt az ig azg ató lakosztályába, és leültetett. Nem sokkal később jött Andrew Iras, és valamiféle fűszeres bort töltött nekem eg y pohárba, aztán beszéltünk pár szót. Semleg es dolg okról. Majd meg jelent az ig azg ató meg azok a… kék köpenyesek, és az ig azg ató meg dorg ált. Ennyi. Arra sem emlékszem, hog y kerültem vissza a szobámba. Azokat az ideg eneket fel se ismerném, Vincentót se, pedig őt már kint láttam a ködben, az elbeszélg etés előtt is. – Rakhattak valamit a borodba – találg atott Gary. – Persze, apának hobbija a diákok mérg ezése – förmedt rá Lea. – Nem tudom… tényleg nem tudom, mi történt. – Kimberly vég telenül tanácstalannak tűnt. – Eg y sor olyan dolog van itt, amit nem értünk – összeg ezte Amy –, például, hog y mi a bánat történt teg nap este velem és Kimmel. A Modeus Carva csak a ráadás. Thomas meg az ig azg ató valóság g al sokkot kaptak, amikor kiderült, hog y ismerem ezt a nevet. Röviden beszámolt kalandjáról az ig azg atóiban. A többiek alig kaptak leveg őt. – Félelmetes vag y – csóválta a fejét hitetlenkedve Jerry. – Én soha nem mernék íg y szembeszállni vele. – Még szép! Én se – tette hozzá Lea. – Amy, jó ég ! És íg y az arcukba vág ni, hog y tudsz a Modeusról, hiába titkolják ennyire… – Nem érdekelnek. Ha veszélyben voltunk, jog unk van tudni az okát, hog y elkerülhessük! – jelentette ki a szőke lány, Kimberly pedig helyeselt. – Eleg em van abból, hog y csecsemőként kezelnek. Mindjárt betöltöm a tizenötöt, nem vag yok már g yerek. – De még felnőtt sem – sóhajtotta Jerry. – A leg pocsékabb állapot. Se ez, se az. – És közben mindkettő – bólintott Will. – Utálom az eg észet – szólalt meg váratlanul Kim. – El tudom vég ezni a leg több munkát, amit

eg yes felnőttek, és sokszor jobban, mert még inkább odafig yelek rá. Mert én még nem unom. De nem hag yják, mert g yerek vag yok. Viszont ha akarnak valamit, amit te nem, például, hog y költözz el ezer mérföldre eg y kollég iumba, akkor meg nem lehetsz g yerek, hiszen „Kim, kész hölg y vag y, meg y ez neked”. Utálom. – Arnold Irasnak eg yvalamiben biztos ig aza van – fog ta meg Amy eg yütt érzőn Kimberly kezét –: mi vag yunk eg ymásnak a lámpások. Mi tesszük élhetővé eg ymás számára ezt a világ ot. Mindjárt becsöng etnek, menjünk föl a töriterembe! Viszont előbb tennünk kell eg y íg éretet. – És mi volna az? – kérdezte Jerry. Amy vállat vont, és a szájába hasító fájdalom ellenére szélesen elmosolyodott. – Hog y világ ítunk, Jerry. Eg ymásnak. Aznapi utolsó órájuk után Amy kirohant az osztályteremből, hog y ig yon pár korty vizet. Nem volt távol eg y percig sem, de persze a többség nek már csak hűlt helyét találta. – Na, eddig tartott az eg ymásra fig yelés – vig yorg ott a lány Kimre. Táncos lábú barátnője visszamosolyg ott rá. – Ug yan már! Eg yszerűen csak… a fiúkat ismered, Lea meg … szerelmes – vont vállat. – Mi? Lea? Szerelmes? Viccelsz! – Amy alig jutott szóhoz a meg lepetéstől. – Bizony! Már tavaly év vég én is nag yon szétszórt volt emiatt – kacsintott rá Kim. – Ki kellene szedni belőle a szerencsés nevét. – Na de Kimberly, nem csúnya dolog az ilyesmi? – A szőke lány arcán eg y vadász mosolya jelent meg . – Rajta leszek. Eg yütt mentek ki az épületből. Thomas nem volt a portafülkében, pedig Amy meg szerette volna neki köszönni, hog y kiállt érte. Na mindeg y, arra holnap is lesz lehetőség e. Ahog y kilépett az iskola előkertjébe, eg yből meg látta a többieket, akik nyilván rá vártak. Ash is ott volt velük, éppen Leától búcsúzkodtak. Amy jókedvűen elindult feléjük, és akkor meg látta Tankot. A macska valami láthatatlan ellenfél felé osont a fűben a kapunál, amitől a lánynak mosolyog hatnékja támadt. Úg y tűnik, a cicák soha nem nőnek ki ebből. – Jól otthag ytatok. Köszi a világ ítást, töklámpások! – szólt a többiekre rosszallóan, amikor odaért, de eg y mosollyal lág yított szavain. – Néha mi is eltűnhetünk, nem? – vig yorg ott rá Gary. Ahog y elindultak hazafelé, Amy meg pillantotta Tankot, amint az a kerítés tetején lopakodva, harci pózban követi őket, és ekkor újra az a félelmetes érzése támadt, hog y a macska nem is láthatatlan ellenfelet üldöz. Hanem őket. Amy aznap este kellemes, forró zuhanyt vett, de amint kilépett a vízsug ár alól, már rázta a hideg .

Elképesztően fag yosnak érezte a leveg őt, pedig minden log ika szerint jó meleg kellett leg yen a házban. Gyorsan törölközőbe csavarta mag át, és sietős, hosszú léptekkel vég ig csattog ott a szobájáig . Alig jártak még az őszben, de a lány ig azán elbírt volna kicsivel több fűtést. Akárhog y is, a puha, vastag takaró alá bújva rög vest elfelejtette a fázást, és csak a szombat járt a fejében, az újabb közös zenélés. Képzeletben máris eg y kapós ritmust ütött a dobokon, eg y pillanattal később pedig jobbra fordult a labirintusban, az ajtó felé, amely mellett mindkét oldalon eg y-eg y éjfekete, alig kivehető szobor állt. Álmában ősz haja volt, és valami összevissza kerg ette a ködben – eg y aranyszín szemű, halálosan elszánt üldöző. Ilyesfajta alvás után öröm az ébredés, és nem sok pihenést nyújt. A lány még soha nem érezte ennyire nyúzottnak mag át. De fáradtan g épiesebben vég ezte az ig azg ató büntetőfeladatát, amelyhez Thomas valóban hozzájárult kétszáz mondattal – a lány mérhetetlenül hálás volt ezért. Amy sötét arckifejezéssel nyújtotta át péntek reg g el a papírköteg et, aztán hipp-hopp, el is érkezett a szombat. Az ág y szinte kidobta mag ából, és a vádak, leszúrások miatti szomorúság át mintha elfújta volna a szél. Eg y kicsit meg masszírozta a lábát (valamelyest a tesi is kifárasztotta, meg hát a suliban hordandó fekete cipőt sem kényelmi szempontok alapján tervezték), mielőtt elkezdte a napot. Később, amikor hallotta, hog y Gary előtámolyog a szobájából, ő már lefürdött, meg reg g elizett, és éppen rövidre vág ott körmeit ápolg atta. – Mi ez a fekete? – mutatott húg a kezére Gary kótyag os fejjel, ahog y elhaladt a lány félig nyitott ajtaja előtt. – Azt hittem, irritál. – Gondoltam, kipróbálom – vig yorg ott vissza Amy, bár még mindig fájt kicsit a szája. – Ashtől csentem el. – Ő hol van? – kérdezte a fiú. – Nem tudom. Se ő, se anyáék nincsenek sehol – vont vállat a lány, amitől majdnem leesett hajáról a törülközőturbán. Eg yébként már felöltözött: eg y fekete Uriah Heep-trikót meg eg y térd fölé érő farmer rövidnadrág ot viselt. Gary is észrevehette, hog y teljes harci díszben van, mert meg kérdezte: – Amy, mennyi az idő…? – Tizeneg y. – Mennyi??? Jó ég ! – Azzal már szág uldott is tovább. Kellett is: fél eg yre beszélték meg a próbát. Amy nem ideg eskedett, ő kész volt. Még a haját szárította meg , és úg y döntött, iszik eg y g yeng e tejeskávét, mert eg y szemébe hulló szőke hajfürttől folyton látni vélt még valakit a tükörben. A fáradtság tesz ilyet. Miután a haja szépen meg száradt, eg y-eg y tincset befont a füle előtt, majd azokat a tarkóján

rög zítve hátrafog ta velük az eg ész haját. Büszke volt mag ára. Lement a konyhába, ahol az első, amit meg látott, Gary volt a kenyérpirítónál, sűrű, fekete füstbe burkolózva. – Mi a hóhért csinálsz? – kérdezte felháborodottan, ug yanakkor nevetéssel küzdve. – Csönd, konyhatündér, inkább seg íts! – intette le Gary. – Ez a vacak nem dobta ki időben a kenyeret, és szénné ég ett. – Vékonyabbra kell vág ni – sóhajtotta a lány. – Erre már mag am is rájöttem. – Marha nag y zseni vag y. Na jó, eng edj oda! Ha anyáék nem jönnek meg , úg yis össze kell ütnöm valami ennivalót a többieknek. – Körömlakkos pirítóst? – Ha, ha, ha, öcsi. Tudom, hog y te a faszeneset jobban szereted, de most be kell érned az én receptemmel. Na, tűnés! Nyiss ablakot, hog y a reg g elid finom illata kicsit szétoszoljon! Csak a szomszédok ránk ne hívják a tűzoltókat… Gary morg ott valamit, de tudta, hog y testvérének ig aza van, íg y hát odasétált a konyhaablakhoz, és bukóra nyitotta. – A büntetésed az lesz – pördült feléje vig yorog va Amy –, hog y addig nincs reg g eli, leg feljebb kukoricapehely. – Vettem, kapitány asszony! – tisztelg ett a fiú. – Kibírom ebédig . – Akkor irány öltözni, hadd varázsoljon a mág us nyug odtan! Mikorra Gary frissen, tisztán és éhesen visszatért, az ég ett bűz nyomtalanul elillant. A helyét mennyei fog ások illata vette át. Amy a g áztűzhelynél állt, eg yszerre mind a nég y láng on készített valamit, a pulton tálakban mindenféle saláták – azok mellett pedig romok. Zöldség - és tojáshéjak, kifröccsent olajfoltok, majonéz- és tejtócsák, üresen hemperg ő tejfölösdoboz, kiborult só- és borshalmocskák… – Ez eg y katasztrófa sújtotta konyhapult – lépett oda döbbenten Gary. Óvatos mozdulattal Amy vállára tette két kezét, s áthajolt a lány fölött, hog y belenézhessen a serpenyőkbe. – Mit főzöl? – Tükörtojást, fejenként kettőt. Ezenkívül rántott húst szezámmag os bundában, a lenti sütőben pedig már sül a krumpli. Héjában. – Hátrahajtott fejjel rámosolyg ott testvérére. – Meg felel? – Ig en – mondta döbbenten a fiú. – Hol… tanulsz te ilyeneket? – Öcskös, én nyitott szemmel járok a világ ban, és időnként meg is jeg yzek dolg okat. Másodsorban, lány lévén, alapvetően üg yes vag yok a konyhában. Harmadszor pedig , nag yon, nag yon tehetség esnek születtem. – Jaaaj, de szerény! – paskolta meg Gary a lány hátát (több valódi büszkeség g el, mint g únnyal), aztán g yorsan nekilátott a romeltakarításnak. Mire Amy az utolsó húst és tojást is tálalásra készen levette a tűzről, minden rag yog ott.

– Jól van, valamihez te is értesz – nézett vég ig elismerően Garyn. A fiú eleg áns mozdulatsorral meg hajolt. – Életemet az úrnőmért – nevetett –, aki lesz szíves papucsot húzni, mert meg fázik! – Ha elárulod, hol van a papucsom, belelépek, íg érem – tárta szét a kezét Amy. – Tisztán emlékszem, hog y bepakoltam. Anya hozta utánam az autóhoz. És minden kocsi, ami elment mellettünk, dudált. – Hát ig en, a főút. – Az. Ledobtam az ülés elé, aztán hátradőltem, a térdemet meg hátulról nekinyomtam anya ülésének. Tisztán emlékszem, hog y amikor meg álltunk a benzinkútnál, beleléptem, és úg y szálltam ki. De itthon nem találom. – Majd meg lesz. – Vag y nem – sóhajtotta a lány, és az előszoba felé távozott, hog y előkerítse a tornacipőjét. – Nem baj, nem hiányzik. – Akkor a lábadon is lakkozz, hog y leg alább az meleg ítsen! – vig yorog ta Gary. – Idióta – nevetett fel Amy, és beledug ta lábát fekete bokatornacipőjébe. – Ott szerintem el se viselném. Még a kezemen is zavar kicsit. De ki kellett próbálni. – Én kihag yom. – Még szép – vig yorg ott rá a lány –, siralmasan néznél ki. Bár a bordó talán jól állna… – És ez a perverz arc! – Gary hátrált eg y lépést. – Látom, mit tervezel! – Neeem! – Amy szájában hirtelen mintha sokkal-sokkal több fog lett volna, mint harminckettő. – A helyzet az, hog y te tervezed. Tudod, a kettőnk közti alapvető különbség , hog y míg te lefog nál, és meg próbálnál kifesteni, én eg yszerűen elérem majd, hog y te akard kipróbálni. – Szörnyen, szörnyen ijesztő vag y – jelentette ki a fiú elborzadva. – Nem, csak lány, és mi ebben jók vag yunk. – Amy visszaváltozott kisang yallá, újfent bájos mosollyal, és Gary hirtelen felfig yelt rá, milyen csinos is a testvére: szemét diszkréten kihúzta, amitől még nőiesebb lett, és minden ruhadarab előnyösen állt rajta. – Meg döbbentő vag y, határozottan, húg i – csóválta a fejét. – Ezért fizetnek – nevetett a lány. – Na, de jöhet a zenekar! Az ebéd is kész van. Aznap Amy bátran bedobta, hog y játsszanak eg y kis Aveng ed Sevenfoldot. – Csak az kéne – pörg ette kezében a dobverőt meg állás nélkül –, hog y minden eg yes különálló részt háromszor veg yünk át, íg y Lea is elkaphatja a fonalat. – Hard rockot fog ok játszani heg edűvel? – képedt el a fekete hajú lány. – Nos, ez metal is, nemcsak hard rock. Másrészt, ig en, mert a múltkor is nag yon jól ment. – Részemről jó. – Lea vig yora elárulta, milyen sokat jelentett önbizalmának a dicséret. – Na, kedves mindenki más – vig yorg ott Amy –, kinek vannak nehézség ei ezzel?

– Senkinek, mert akinek lenne, annak hoztam kottát – kacsintott a lányra Will, és nag y köteg papírt emelt ki a táskájából. – Fenn van a neten, még vonósra is, úg yhog y bátorkodtam elhozni. – És a nyomozó meg menti a zenekart… – Gary eg y dicsőség es hang ulatú riffel köszönte meg , ami teljesen olajozottan eleg áns meg hajlásba ment át. – Apropó, nyomozás – mag yarázta Will, ahog y kiosztotta a papírokat –, srácok, ez az Othello totális zsákutca. Meg néztem az iskolák évkönyveit, a hivatalos cenzust, a háziorvosi listákat és a szövetség i névsort is, de se a ti, se a szüleitek nevét nem találtam meg . Rendesen működő képes keresési felülete csak a szövetség ieknek volt, de az sem hozott eredményt. Nincs nyomotok Othellóban. – Hm – csóválta a fejét Amy –, persze, csak… na, mindeg y. Akkor tényleg félreértésként jöttek az emailek. – Érthetetlen – bólog atott Gary is átszellemült arccal. – Aha… – Will eg y pillanatig furán nézett rájuk, aztán meg vonta a vállát. – A helyi sulik fotói közül is vag y kétezret vég ig nézeg ettem, de semmi. Lehet, hog y valamiféle névazonosság áll fenn, vag y az e-mail címetek hasonlít nag yon valaki máséhoz. Ország os szintű hivatali rendszerekbe már nem szívesen törnék be, úg yhog y, ha nem harag szotok, eg yelőre tévedésnek minősíteném ezt az Othellót. – Othello zsákutca, nyomozó úr – bólintott Amy. – Köszönjük a munkáját, most pedig élvezze meg érdemelt pihenését eg y kis zenével! Kellemes időtöltést a Holdárnyékkal! Ezzel lerúg ta tornacipőjét, beletaposott a pedálba, és eg ész lényével belevetette mag át a zenébe. Ashley akkor sétált be, amikor már a harmadik pihenőjüket tartották. Amynek még a lába is vörös volt, nem csupán az arca, bőre nedvesen csillog ott, de Lea és a fiúk haja ug yancsak letapadt az izzadság tól. – Hog y haladtok? – mosolyg ott rájuk Ash, mint aki mit se lát. – Mi jól – felelte Gary –, de ti ug yan merre jártatok? – Hát, bevásároltunk pár dolg ot, miért? Olyan sokáig nem voltunk távol. Csak nag yon nag y volt a tömeg , meg eg y balesetbe is belefutottunk. – De mit vásároltatok ilyen sokáig ? – hajolt át Amy liheg ve a dobszerelésen, leverve az összes dobverőjét, melyek nag y csörömpöléssel szétg urultak a földön. Jerry azonnal, készség esen ug rott összeszedni őket. – Ezt-azt – vonog atta a vállát Ash, és meg előzte Gary kérdését eg y sokatmondó pillantással meg eg y biccentéssel Amy felé, aki éppen hálás mosollyal vette át a leejtett ütőit. – Például nektek eg y kis frissítőt. – Szélesen elmosolyodott, és háta mög ül eg y hatos csomag citromos üdítőt varázsolt elő. – Hős vag y! – Öccsének vég re leesett, miért teking etett Ash a húg uk felé, és úg y döntött, szétosztja

az itókát. Különben is iszonyú szomjasak voltak az ebéd meg a próba után. És az osztog atással leg alább meg előzhette Amy további fag g atózását, ami pedig nélkülözhetetlen volt ahhoz, hog y szerdán, a szülinapjukon sikerüljön a meg lepetés. Gary már évekkel korábban kérte, hadd lehessen ő a másik oldalon, és „lepjen, ne lepődjön”. Sokkal jobban szerette a kiszámítható dolg okat. – Kösziii – nézett Amy boldog mosollyal nővérére, s annak rendje és módja szerint el is felejtette a kérdezősködést, ahog y átvette az üdítőt. Eg y hajtásra félig kiitta. Lea hatalmas sóhajjal lezuttyant a pamlag kellős közepére, de csak miután utolsó cseppig kiürítette az üveg et. – Ez mennyei! – dicsérte Jerry az italt eg y bárszékre telepedve. – Még jó, én választottam – bólog atott Ash. – Van holnapra is. Jöttök majd, ug ye? – Hog y a viharba ne! – nevetett föl Will, és visszafog ottan elhelyezkedett eg y fotelban. – Éppen hog y kezdjük elkapni a fonalat! Most nem hag yhatjuk abba! – Nem ám! – helyeselt Amy, és keresztülmezítlábazott a g arázson. Úg y vetődött a pamlag ra, hog y Lea az utolsó pillanatban csusszant félre előle, mielőtt még az ölébe esett volna. – Erről jut eszembe, srácok, ha majd odáig jutunk… kellene pár saját szám. Milyenek leg yenek? Melyik vonalat kövessük? – Ez az Aveng ed-irány nekem tetszik – válaszolta Lea. – Kölcsönkaphatom valakitől a lemezeiket? Csak hog y alaposabban meg ismerjem őket. – Hog yne – bólintott Amy. – Akkor beleépítjük a heg edűt? – Eg y erős folkos hang zás eg yszerűen kell – vig yorg ott Gary. – Iszonyú jól hang zik. Plusz ízt ad neki. Női énekkel meg pláne. – Tényleg még jobb, ha te énekelsz, Amy – jeg yezte meg Jerry. – Meg tudjuk csinálni, hog y én az énekből teljesen kiállok? – Kizárt – tiltakozott a lány. – Talán ha adtok plusz három tüdőt… de még akkor sem. Kell bele a férfihang is. Erről nem nyitok vitát. – Nem is kell, eg yetértek – bólintott Lea. – Főleg majd a saját szöveg eidnél – vereg ette meg Jerry vállát Will. – Azokat bűn lenne kivenni a szádból, na, értesz. – Ezt meg beszéltük – összeg ezte Amy, közben a combján eg yensúlyozta a limonádét. – Eg y sok hang szeres, bonyolult zenét játszó, folkos vonalú banda férfi és női énekkel. – Ennyi – tárta szét a kezét Lea –, ennél jobb meg fog almazás nincs. – Vag y ha van is, olyan hosszú, hog y eg y eg ész délutánba se férne bele, míg elmondják – tette hozzá Ash –, főleg a pozitív jelzők hemzseg ése miatt. – Az első rajong ónk – mutatott nővérére Amy. – Ashley Soleil Moonshadow-ból, és nag yon lelkes. Leg hőbb vág ya, hog y vezethesse a zenekar furg onját, és feleség ül menjen az eg yik bandatag hoz.

– Hééé – csapta vállon Ash nevetve –, ott még azért nem tartunk! Na, akárhog y is, fölmeg yek, seg ítek apáéknak kipakolni. Amy, tudom, hog y sztár vag y, ettől füg g etlenül felvehetnél eg y cipőt. Meg fázol, aztán mi lesz a zenekaroddal? – Amy Soleil trag ikus meg fázása miatt – húzta fel a szőke lány eng edelmesen a térdét, s átkarolta fekete körmös kezével – sajnos soha többé nem vállalhatunk fellépést, ug yanis a sokk hatására mind abbahag ytuk a zenélést. – Őrült – csóválta a fejét kacag va Ash, majd leg yintett, és távozott. – Meg kéne fog adnod a tanácsát – értett eg yet Jerry –, meg fázol. – Oké, anya – kacsintott rá Amy. Mind nevettek, a szőke lány pedig csak azért sem vett cipőt. De leg alább már a kanapén volt a lába. – Hát akkor, Holdárnyék – ug rott föl lelkesen Will –, még eg y kört? Addig játszottak, hog y már cseng ett a fülük. Elsőnek Jerry adta meg mag át: torka kiszáradt, és lassan az ujjai is feladták a harcot. Amy már sokkal korábban kikészült, de nem akarta abbahag yni. Jerry kiállását viszont úg y üdvözölte, mint oázist a sivatag ban. – Nekem ehhez már nincs állóképesség em – piheg te. Meg int teljesen kipirult, és csuromvíz volt. – Lehet vajon még … tesit… fölvenni…? – Lehet – biztosította Lea. Az ő sápadt arca szintúg y kivörösödött, eg észség esnek és boldog nak tűnt, még a tartása is más volt heg edűvel a kezében. – Október 15-ig vehetsz fel vag y adhatsz le tantárg yat. – És mit ajánlasz? – kérdezte padtársa, eg y cintányérba kapaszkodva. – Damien Karrava például meg tanít péppé verődni – szólt Gary eg y fejrázás kíséretében. – Én már bárhol képes vag yok rá, minden erőfeszítés nélkül. – Hülye – nevetett Lea. – Nos, csapatjátékra g ondolsz? Mert ha nem, van torna, ritmikus g imnasztika, meg Kimberlytől tudom, hog y valamiféle tánc is. Az kemény, tutira jó erőnlétet csinál. – És hol kell fölvenni? – Thomasnál – felelte Will. – Ő mondja meg azt is, mikor és hol vannak az órák. – Köszi. – Amy mélyeket léleg zett, hátha íg y lenyug tathatja testét. – Gyerekek, nag yon jók vag yunk – állapította meg Jerry, és esetlenül vállon vereg ette Leát. – Nem hittem volna, hog y ennyire beleférsz, szóval g ratulálok. – Nem is vag yok annyira rossz, mi? – mímelt sértődöttség et az ig azg ató lánya. – A heg edűd leg alábbis eg ész jó – vig yorog ta Gary. – Ig en, de kéne hozzá eg y új vonó – érkezett a g yors válasz –, és valakinek a nag y orra pont jó lenne. – Kié? – nézett szét a fiú, Amy meg úg y nevetett, hog y majdnem lefordult a székről. – A tiéd, tündérke – pislog ott rá ang yalian Lea.

– Hog y mondod? – tudakolta Gary. – Ja, hog y neked sajnos haza kell menned? Máris? De fog sz hiányozni… – Persze eg y mosollyal teljesen elütötte szavai élét. Kapott eg y nag yon g yeng éd, fejcsóválós, nevetős ütést Lea heg edűjétől, aztán a lány pakolni kezdett. – Akárhog y is – pörg ette ujjai közt az ütőit Amy –, ne erőltesd annyira a klasszikus zenei formákat, Lea! Csak lazán! – Könnyen beszélsz, én eddig nem játszottam könnyűzenét! – Te meg – mutatott dobverővel a szőke lány Willre – veg yél vissza az elektronikus vénádból! Ha íg y haladunk, maholnap beatbox szól majd a Holdárnyék alatt, nem dobos! – Fig yelitek? Nekem mindennap ezt a basáskodást kell eltűrnöm – nevetett Gary, aztán eg yik pillanatról a másikra elkomorodott. – De ig aza van, eng edelmeskedjetek neki! Parancsolom! – Mindketten pszichopaták – hüledezett Will, s majdnem kipukkant belőle a röhög és. – Dehog y azok – védte őket Jerry lovag iasan –, ahhoz túl jó arcok. – Akkor holnap? – Amy enyhén elvörösödve a bóktól belebújt a tornacipőjébe, hog y seg íthessen a rendrakásban. – Ahog y mondod – mosolyg ott rá Jerry. – Ja, ig en, mellesleg : jó neked ez a körömszín. – Tényleg ? – A lány üdvözülten kinyújtotta ujjait, és alaposan meg nézte mag ának a kezét. – Ashtől loptam. Tényleg jó? – Szerintem ig en jól áll. – Köszi. – Majdnem szétrobbant a boldog ság tól. – Kedves tőled. – Ha eg yszer íg y van – somolyg ott Jerry, és ő is hozzáfog ott a pakoláshoz. Miután a zenekar tag jai hazamentek, Amy dudorászva, tánclépésben vonult a fürdőbe. Ferdinand döbbenten nézett utána. – Valami… baj van, kicsim? – Apaaa! – A lány ott termett mellette, és meg ölelte. – Szeretleeek! – Ó, hát ez… khm… csodálatos. – Ferdinand elvörösödött, és viszonozta lánya ölelését. – De honnan is van neked fekete… körömlakkod? – Ashley-től örököltem – válaszolta Amy. – Csak Ashley még nem tudja! – kiáltott be a konyhából az „adományozó”. – Nyug i, húg ocskám, a te szépség edért mindent. A tied. – Köszi! – Amy kibontakozott apja karjából. – Bocsánat, Mr. Soleil, de a nővéremet is meg kell ölelg etnem. És már ott se volt. – Vég re boldog – jeg yezte meg halkan Tess eg y pillanattal később, a szobába lépve. – Rég en láttam ilyen g ondtalannak – értett eg yet a családfő –, de nem csak őt. – Ig en. – Tess eg y jóleső sóhajjal odabújt Ferdinandhoz. – Azt hiszem, kicsit olyanok, mintha…

otthon éreznék mag ukat. – Remélem, minél tovább íg y maradhat – suttog ta az apa –, de tudod, hog y ennek is vég e lesz… – Kedvesem – a nő szomorkás mosollyal férje szemébe nézett –, tudom, hog y eg yszer minden vég et ér. Amy annyira jól érezte mag át, hog y fönnhag yta a körömlakkot. Kellemes g őzfürdőt g yártott, és az ujjai már ráncosodtak, amikor vég re kiszállt a víz alól, szokás szerint meg csúszva a zuhanyfülke eg yetlen lépcsőfokán. De most még ezen is mosolyg ott. Haja majdnem a csípőjéig ért vizesen, és a hátára tapadt. Élvezte. Körültekerte mag át annyi törülközővel, amennyit csak előzetesen össze tudott szedni, és dudorászva, csúszós talppal kivonult a fürdőből. A bepárásodott tükörből saját elmosódott, torz arca nézett utána mohón. Katt. Sötét lett. Ashley az asztalánál ült puha, kék fürdőköpenyében, és írt, amikor meg hallotta a halk kopog tatást. Válaszra sem volt ideje, az ajtó kinyílt, és Amy dug ta be rajta széles, boldog vig yorát. Az ajtófélfába kapaszkodott, fekete körmei meg csillantak a lámpafényben. – Mit írsz? – kérdezte nővérét. – Naplót – mosolyg ott rá Ash. – Bejössz? De Amy már benn is volt. Becsukta mag a mög ött az ajtót, és lendületesen törökülésbe varázsolta mag át Ash ág yának szélén. A haja még kicsit nedves volt, és eg ybefog va a jobb válla elé ejtette. – Ash, miért írsz naplót? – tudakolta, miközben nag y ig yekezettel tuszkolta lótuszülésbe a lábfejét. – Te miért nem? – kérdezett vissza a nővére. – Mert nem történik velem semmi – vont vállat Amy. – Dehog ynem! Annyi minden történik mindennap! Ma például tök jót zenéltetek. Ez esemény, nem? Sőt, valamiért piszok boldog vag y. Az is esemény. Ezeket le kell jeg yezni, és évek múlva visszaemlékezhetsz minderre. Vag y majd ha lesz valakid, meg mutatod neki a naplód, hog y jobban meg ismerhessen. – Vag y amikor már nem leszünk, a napló vig aszt nyújt azoknak, akiknek hiányzunk – bólintott Amy –, unokák, dédunokák… rátalálnak, és sokat jelenthet nekik, ha íg y meg ismerhetnek bennünket; fény derülhet rég i titkokra… – Közben sikerült a lótuszülés. – Olyan csak a filmekben van – kuncog ott Ashley. Becsukta a könyvecskét, bepottyantotta a fiókjába, majd Amy felé fordult. – Hé, húg i, biztos jól meg erőltetted mag ad. Kérsz eg y felülmúlhatatlan Ashley Soleil-féle vállmasszázst? – De még mi az hog y! – A lány arca még jobban felderült. Hog y a nehezen összehozott lótuszülést ne adja fel, csak simán lecsusszant a földre. Ash mög éje zuttyant az ág yra, és masszírozni kezdte a

vállát. – Mintha kőből lennél – csóválta a fejét az idősebb testvér. – Ezért van a dobosoknak masszőre – jelentette ki Amy. – Jaaaj, Ash, komolyan, ha hivatásos zenész leszek, te kellesz nekem erre a posztra. – Vállalom, ha ezzel a húg om karrierjét építem. Közben meséld el, miért rag yog sz ilyen nag yon ma este! – Valakinek tetszett rajtam a körömlakk – sóhajtott Amy boldog an –, de ennél többet nem árulok el! – Ejha – mosolyodott el nővére –, g ratulálok, kis szívtipró! Csak íg y tovább! Beszámolhatsz részletesebben is, ha van kedved a nővérednél pizsipartizni. A titkodat meg őrzöm, mint az összes többit. Vég ső soron – tette hozzá elg ondolkodva – erre valók a nővérek, nem? Titkokat őriznek. Amikor Amy nem eg észen eg y órán belül, kényelmesen vég ig nyúlva Ashley ág yán elaludt, nővére, aki vele szemben fekve el-elbóbiskolt, már mindent tudott. Ash a szeme sarkából mintha valami mozg ást látott volna félálomban, de nem fog lalkozott vele. Kinyúlt, meg fog ta Amy kezét, meg simog atta fekete körmeit, és mély álomba merült – mit sem sejtve arról, hog y húg a épp jobbra fordul a labirintusban. Másnap a Holdárnyék újra hatalmasat zenélt, íg y Amy halálos izomlázzal állított be hétfő reg g el a Moonshadow portájára. – Miben seg íthetek, Soleil kisasszony? – mosolyg ott rá Thomas, amint felnézett a lányra. Az asztalánál ült, és eg y bonyolult szerkezettel éppen pipadohányból, filterekből és cig arettapapírokból sodort mag ának szivarkákat. Aromás, finom illat leng te be a barátság os, homályos arany fényben úszó portásfülkét. – Jó reg g elt! – köszönt Amy. – Órát szeretnék felvenni. – Még ? – nyög ött fel Thomas. – Nem elég , ami van? – Torna lenne, vag y valami erőnléti mozg ás – csóválta a fejét a lány. – Eg y ilyennel még meg birkózom. Remélem. Muszáj! – Szóval erőnlét. – Thomas eg y díszes, vaskos, óriási könyvet emelt mag a elé, félresöpörve a szivarkag yárat. – Nos… az órarendedbe kettő fér bele. Az eg yik eg y tornaóra. Semmi extra, alap tornag yakorlatok, de kiváló állóképesség -erősítő. A másik, amit kínálhatok, azt mondja… ritmikus, g imnasztikus tánc. Meg jeg yzésként emellett ott van, hog y haladóknak. – Akkor leg yen a sima torna – kérte Amy. – Mikor van? – Kedden, fél eg ytől. – Thomas díszes, ezüstös tollat vett a kezébe. – Akkor beírjalak? Az órarendedbe belefér, csak íg y elég kevés időd marad az ebédszünetre. – Nem is kell sok – vont vállat a lány –, jó lesz. Mit kell tudni, milyen felszerelésre van szükség ? – Nos… azt írja, piros rövidnadrág , szürke póló, tornacipő… nem bonyolult – válaszolta Thomas, és

Amy látta, hog y eg y órarendtáblázatba írog at bele valamit, amely fölött g yönyörű, rég ies betűkkel az ő neve áll. – A tanárod Ag atha Shetner lesz. – Köszönöm, Thomas. – Ezért vag yok – kacsintott rá kedvesen a férfi. – Eg yébként minden rendben? – Teljesen! – Látszik is, rag yog a szemed. No, akkor Ag atha Shetner vár kedden. Eng em meg a szivarkám. Meg g yes. – Jó eg észség et hozzá! – Ne szokj rá, soha! – Thomas becsukta a hatalmas, díszes könyvet, és folytatta a szivarkag yártást. – Szép napot! Amy kíváncsian várta a kedd delet. – Szóval te vag y Amy Soleil. – A mag as, vékony, sportos nő ősz haját kontyba fog ta a feje búbján. Meleg ítőjén lazán meg kötött bíbor öv jelezte, hog y osztályfőnök is. Szig orú, kék szemét csak kisebbítette a vastag , fekete keretes szemüveg , íg y még ijesztőbbnek látszott. – Vázold röviden, mit sportolsz, és miért tartottad fontosnak a félév közepén fölvenni a tornaórát! A félév közepén? Még az első hónapon se voltak túl! – Nag yon szeretnék tornászni, mert fontos nekem a jó erőnlét. Eg észség esen is tartja az embert – mag yarázta Amy csípőből. – Azért vettem föl, mert láttam, hog y még befér az órarendembe, és mivel eg y zenekarban dobolok, lényeg es lenne, hog y javítsak a kondimon. – Hallottátok ezt, puhányok? – Ag atha olyan mozdulattal mutatott Amyre, mintha eg y kard heg yével kalimpált volna. – Eg y zenész jött az órára, önszántából, és nem azért, mert az átlag át akarja javítani eg y jeg g yel! Tanulhattok tőle. Na, g yerünk, bemeleg ítésnek tíz perc futás az iskola körül! Aki a leg több kört letudja, jutalmat kap. Gyerünk! Bár páran még g yorsan utálkozva vég ig mérték az új jövevényt, a csoport nag y része rezig nált arccal futni kezdett. Amy már a neg yedik körnél fulladozott, a hatodiknál pedig eg yszerűen azt se tudta, mi az a leveg ő. Meg állt, térdére támaszkodva összeg örnyedt, úg y liheg ett, kivörösödve. És akkor hirtelen valaki a vállára tette a kezét. Még mindig leveg őért kapkodva fölnézett, de leg nag yobb döbbenetére és ijedség ére senki nem volt ott. Olyan erőt talált mag ában, melynek létezését nem is sejtette, és rekordot futott az elkövetkező kétszáz méteren. Meg állt a tanárnő előtt, meg próbált beszámolni neki arról, hog y valaki szórakozik vele, de Ag atha Shetner eg yetlen lökéssel továbbküldte. – Ez még nem volt tíz perc – jelentette ki a tanárnő eg y stopperórával a kezében, de mintha tisztelettel nézett volna Amyre. – Gyerünk, kislány! Nag yon jó lesz ez! Futás! Mutasd meg ! Hát Amy meg mutatta. Ahog y csak eg yre fájóbb tüdejétől és lábától telt, rohant, beleöntve a szág uldásba minden meg nem értést és dühöt, ami – tudtán kívül – felg yülemlett a szívében.

Aztán eg yszer csak látta, hog y a tanárnő az útját állja, úg yhog y lassított, nehog y nekirohanjon. Ag atha szelíden meg fog ta a vállát, és meg állította. A lány csak ekkor jött rá, hog y letelt az idő, és ledobta mag át a fűbe, hanyatt fekve, mélyeket léleg ezve a hűvös, nyirkos leveg őből. Csillag okat látott mindenhol, úg yhog y inkább becsukta a szemét, de a kis fénypöttyök továbbra is ott táncoltak, és úg y érezte, mintha a feje szabadon lóg na a leveg őben. Akárha kicsit kilépett volna önmag ából. – Te még futottál volna tovább? Őrült vag y, vag y eg y csoda – jelentette ki a tanárnő. – Kicsit mindkettő – liheg te Amy eg y mosollyal, és a nőre nézett. – Mi mindkettő? Nem mondtam semmit – nézett rá a leg mélyebb döbbenettel Ag atha. – De az előbb… hallottam, hog y… – El kellene menned a beteg szobára, mert… – Jaj, akkor biztos valaki mást hallottam – leg yintett a lány, mivel a beteg szoba g ondolatától is kirázta a hideg . – Elég g é kiütötted mag ad – hajolt le hozzá Ag atha. – Biztos jól vag y? – Ig en. – A lány felkönyökölt a nedves fűben, és meg próbálkozott eg y mosollyal. – Jó. De ha rosszul leszel, azonnal szólj! – Rendben, becsszó! – Na, fig yeljetek! – eg yenesedett fel Ag atha Shetner. – Az első három, aki a leg többet futotta a tíz perc alatt, választhat, melyik játékhoz csatlakozik. Ők pedig Amy, Leila és Bertha. A többiek közül ti – mutatott eg y sor lányra – kosaraztok. A többiek röplabdáznak. Futás, a terem kész van! Amy, neked eg y ötöst is beírok. Te futottad a leg többet. Meg lepően sokat, nyolc kört. Az nag yon szép teljesítmény. Gratulálok! Amy bág yadtan rámosolyg ott. A tanárnő elismerően mérte vég ig . – Ilyen hosszú lábbal, mint a tied, talán én is tudnék ennyit futni. – Eg y alacsony, sportos, barna haját rövidke copfban viselő lány nyújtotta a kezét Amynek, hog y felseg ítse. – A nevem Leila. Gratulálok! – Köszi. – Amy elfog adta a seg ítség et. – De nincs is olyan hosszú lábam. – Dehog ynem – mosolyg ott rá Leila, és elismerően vég ig mérte. – Csajszi, minden lány ilyen lábról álmodik. Na de hova menjünk? Röplabda? – A számból vetted ki a szót – vig yorg ott Amy. – Menjünk! Ahog y elindultak a tornacsarnok felé, Tank lassú, kényelmes mozdulatokkal elősétált eg y sűrű bokor alól, és eg y pillanatig sem vette le kettőjükről a szemét. Viharos sebesség g el közeledett az ikrek szülinapja. Amy már jó előre elhatározta, mit kér Doug bácsi éves, szertartásos látog atását kihasználva: eg y új hajszárítót, ahog y anyja is javasolta. Talán az előző és a papucsa eg yütt szöktek meg világ ot látni?

Most is úg y kezdődött, mint mindig : Ash „óvatosan kifag g atta”, hog y mit szeretne, aztán továbbadta a szülői konzorciumnak, akik nyilván közölték Doug bácsival, mert a vég én mindig a kívánt ajándékkal állított be. Nag ybátyjuk fura szerzet volt, évente meg lepte őket valamivel. Nem nősült meg , született ag g leg ényként élte világ át. Már benne járt a korban, és mivel sokat beteg eskedett, jóval idősebbnek tűnt öccsénél, Ferdinandnál. A neve is olyan… bizarr volt. Doug Soleil. A rövidke, eg yszerű keresztnévvel valamiért nag yon furcsán hang zott a francia vezetéknév, mintha valami olyat mondana az ember, hog y piros kékség vag y mély mag asság – nem illett össze a kettő, őhozzá meg aztán vég képp nem passzoltak. Eljött a nag y nap. Gary komor volt, mint ilyenkor mindig , Amy pedig lelkes és várakozó. Még az iskolából is kikérték őket aznapra. Délután a két Soleil lány karöltve seg édkezett a süteménykészítésben. Gary elvonult, és g itározott valahol, állítólag számot írt. Hog y lehet azt eg yedül…? Mindeg y, senki sem lepődött meg azon, hog y a tizenötödik születésnapján sem mutatja ki, várja-e Doug bácsit. Mindig is utálta a felhajtást. Ferdinand valamikor kora délután érkezett haza eg y csomó frissen vásárolt szerzeménnyel. Annyi mindent hozott, hog y nég y fordulóval vitték be a házba, pedig Amy és Gary is seg ített (hiába parancsoltak rá a lányra, hog y mezítláb nem mehet ki, csak azért is kiment, és ig enis mezítláb). De minden buzg alma ellenére nem találta meg a neki szánt ajándékot. A hurcolkodás után aktív sütési fázis következett, ami abba torkollt, hog y először is, Amy hajtól bokáig lisztes lett; másodszor, brutális tejszínhab- és tésztacsatát vívott Ashley-vel, aki nag yszerűen célzott; harmadszor, anyjuk homlokán lüktetni kezdett az az ér, amely jelezte, hog y most eljött a visszavonuló ideje. Hát Amy visszavonult, és a zuhany alatt nudlikat pederg etett a rárag adt lisztből, aztán felkészült Doug bácsi érkezésére: úg y kicsípte mag át, ahog y csak tudta. A haját szinte szárazra törölte, kifésülte, kikefélte, balzsamot is kent rá, majd kevés kék festéket rakott a szemhéjára (szőke hajhoz kiváló), leheletnyi rózsaszínes rúzst a szájára… A körömlakkot elvetette, de a leg csinosabb kis szoknyáját vette föl (nag yjából térdig ért, és piros-fekete volt), hozzá pedig sima fekete topot. Mindehhez felhúzott eg y majdnem térdig érő, fekete-vörös, vízszintesen csíkozott, vastag zoknit, vég ül tornacipőbe bújt. Aztán levonult, beült az ablakba, és várta az autót. Leg nag yobb meg lepetésére Gary fekete ing ben és farmerban jelent meg , ami nála a piros betűs ünnep a nég yzeten kateg ória volt. A kapkodásnak addig ra vég e volt, a sütemények is rotyog tak (vag yis azt csinálták, amit eg y süti a sütőben szokott, akárhog y is hívják), Ferdinand éppen a borg yűjteményében válog atott, Tess pedig g yanús papírzörg és közepette bezárkózott a szobájukba. És amikor fentről, arcán széles vig yorral meg jelent Ashley, hirtelen befordult eg y nag yon, nag yon nag y, fekete kocsi a ház elé.

– Ez Doug bácsi! – közölte, Amy pedig villámg yorsan levetette mag át az ablakpárkányról, és már rohant is az előszoba felé. Ő nem emlékezett nag ybátyjuk kocsijára, de nővére szemmel láthatóan felismerte. Hirtelen mindenki ott termett az előszobában, amikor Doug bácsi meg érkezett; szinte ki sem látszott a sokféle portékából. Takarosan csomag olt(atott) ajándékok, három szál fehér rózsa, eg y üveg pezsg ő… Mag a a bácsi olyan volt, amilyenre Amy emlékezett. Középmag as, őszülő, fekete hajjal, nag y, eg yenes orral, világ oskék szemmel. Afféle g irhes alkat: minden olyan vékony és finom volt rajta, amennyire csak eg y férfin lehet – ebben Gary hasonlított rá. Takaros rendben felsorakozott a család. Elsőnek Tess borult a nyakába, majd apjuk üdvözölte visszafog ott, de kedélyes kedvesség g el vállon vereg etve bátyját, s átvette tőle a csomag ok zömét. Aztán a bácsi a g yerekekhez fordult. – Amy, drág a, de meg nőttél! – ölelg ette lelkesen Ashley-t. – Nag yon vicces vag y, Doug bácsi – nevetett Ash –, de ezt mondd majd meg az ig azi Amynek is! – Ó, ig en, ig en… – A mókamester ug rott tovább, és átkarolta Amyt is. – Amy, drág a, de meg nőttél! – Minden évben növök, Doug bácsi – vont vállat a lány kacag va. – És itt van… Kary, édes öcsém! – G… GGGary, Doug bácsi – szorította meg az öreg kezét a fiú. – Kary, Gary, eg y bizonyos kor után már mindeg y – leg yintett Doug bácsi könnyeden. – Dino, hol vannak azok a virág ok? – Dino? – vig yorg ott rá feszeng őn Ferdinand, ahog y készség esen odatartotta neki a hozott dolg okat. – Ez…? – A beceneved, öcskös – mag yarázta Doug bácsi, és elvette tőle a három szál rózsát. – Ne mondd, hog y még nem hallottad! – Hááát… – Most már hallottad. Nos, Tess, virág szálam, hoztam neked eg y rózsát. – Kedves vag y, Doug … – Ashley, szívem, te is kapsz eg yet… – Köszönöm! – És Amy… – A bácsi eg y hatalmas, nyitott, fehér rózsát nyújtott a lány felé. A virág édeskés, mézszerű illata kapásból elöntötte, ahog y átvette. – A leg szebb szál a tied. Amy nem tudta, miért, de belepirult. – Jaj, Doug bácsi… – Szokj hozzá, kicsim; abba a korba érsz, amikor lassan minden fiú virág ot fog neked adni. Ennél szebbeket is… Tess, mi ez a finom, fahéjas illat? Ez…? – Ez almás pite, Doug – jelentette ki Tess, és beljebb intette a társaság ot –, ami kihűl, ha nem látunk

neki. Gyerünk, g yerünk…! Ne álljunk meg itt az ajtóban, ránk fag y a ruha! – Amy úg ysem öltözött túl meleg en, nem ig az? – kacsintott rá Doug bácsi. – Nem is baj, a te korodban még lehet, és jól áll. Ha én próbálnám meg , eg y hónapig nyomnám az ág yat. – Ug yan már – turbékolta Amy –, hát mennyi idős vag y te, Doug bácsi? – Hááát, jobb, ha nem tudod. – Doug furcsa pillantást vetett Ferdinandra. – Doug bácsikád már lassan közelebb jár az ötvenhez, mint a neg yvenhez – felelt Amynek az apja. – Vén csont. – Vig yázz, miket beszélsz! – fenyeg ette meg a bácsi. – Te is leszel még ennyi, öcskös, és akkor majd én nevetek rajtad! A konyhán keresztül besétáltak a nappaliba (sűrű, jó illat), és leültek a kerek asztal köré. Doug bácsi azon nyomban összedörzsölte tenyerét, és válog atni kezdett a csomag ok közt, amelyeket hozott. – Szerintem, Gary fiam, meg eg yezhetünk, hog y Amyvel kezdjük a köszöntést – kacsintott unokaöccsére. – A lányok sokkal kíváncsibbak, mint a fiúk, és hajlamosabbak a türelmetlenkedésre is. – Hog yne – vig yorg ott Gary. – Na de Doug bácsi! – szúrta közbe Ash. – Azt kihag ytad, hog y íg y is illik! – Az illem itt nem játszik szerepet – csóválta a fejét bácsikájuk. – Az én Amym mindig a kedvencem marad! Persze, csakis holtversenyben veletek. És máris eg y nég y dobozból álló válog atást nyújtott Amy felé. A lánynak kicsit fel kellett emelkednie a karosszékből, hog y átvehesse. Jó nehéz volt, két kézzel alig bírta el. De Doug bácsi ig azi úriember volt: már Gary felé is tartott eg y adag csomag ot. – Bontog assatok! – mosolyg ott kedvesen, majd Ferdinandhoz fordult. – Öcskös, neked eg y bort hoztam. Európai. Eg ész pontosan francia. Île de Soleil városából. Nem vag yok benne biztos, hog y a leg jobb bor, amit valaha ittál, de még iscsak a család ősi fészkéből származik! – Isteni vag y, Doug . Köszönöm! – Ferdinand g yönyörködve vette át a míves üveg ű fehérbort. – Nem is tudtam, hog y Soleilben jártál. Milyen a hely? – Ig azság szerint eg y kollég ám volt Franciaország ban turnén, és nem hag yhatta ki, hog y elmenjen, és hozzon eg y üveg g el – leg yintett Doug bácsi. – Az én eg észség emmel nem merek már repülőre ülni ilyen hosszú útra, Ferdinand. – Akárhog y is, köszönöm – bólintott a családfő, és vállon vereg ette testvérét. – Meg kóstoljuk? – Nem lehet, öcsi. Mennem kell. – Doug … – Ne is kezdd, Ferdinand! Tudod, hog y a zenekar nincs meg nélkülem, és… – Erről jut eszembe, Doug bácsi! – Amy még mindig ug yanazzal az eg y ajándékkal szenvedett. Valaki nemcsak szépen, de atombiztosan csomag olt. – Van eg y barátnőnk a suliban, aki csatlakozott a zenekarunkhoz, itt szoktunk játszani a g arázsban. Olyan szépen heg edül, eg yszer

ig azán meg hallg athatnád! – Heg edül? Hog y fér az meg a ti hog y is hívják, ska punkotokkal? – csodálkozott a bácsi. – A micsodánkkal? – kapták föl a fejüket az ikrek eg yszerre. Doug bácsinak óvatossá vált a tekintete. – Öööh… ne harag udjatok, nem értek hozzá… tudjátok ti is… szóval a ti… zenétekbe, hog yan fér bele eg y heg edű? – Doug bácsi, a szimfonikus rockba, amit mi játszunk, eg yenesen kötelező leg alább eg y vonós – jelentette ki Gary. – Te is játszhatnál velünk. – Á, az én heg edűm nem szólal meg szaxofon mellett – leg yintett fejcsóválva bácsikájuk, és elvett eg y művészi sütit a tálcáról, amellyel Tess pont ekkor suhant be. – Nálunk nem játszik szaxofonos. – Amy még a csomag okról is elfelejtkezett. – Akkor csak rég en játszott? – pislog ott ártatlanul Doug bácsi. – Reménytelen vag y – bökte vállon a könyökével Tess, mielőtt Gary rávág hatta volna, hog y soha nem zenéltek eg yütt szaxofonossal. – Hog y tetszik a ház? – Nag yon szép, akartam is mondani, hog y ig azi előrelépés… az előzőhöz képest – mosolyg ott a nag ybácsi, és újabb sütit vett mag ának. – És vég re van kertetek is! Ez tényleg nag yon fontos. Én, aki mindig nag yvárosban laktam, csak tudom! – Körbevezesselek, Doug bácsi? – kérdezte készség esen Ashley. – Örülnék neki, kedves, csak szeretném látni, mit szólnak a fiatalok az apróság okhoz, amiket hoztam nekik – fordult vissza bácsikájuk mosolyog va az ikrek felé. Gary már a kezében tartotta az ajándékát, de a léleg zete is elakadt, annyira meg döbbent tőle. Csak fog ta, és tátott szájjal bámulta. Eg y laptop volt a kezében, eleg áns, fekete darab. Amy éppen a sajátját szedte elő a csomag ból. – Na de… Doug bácsi, ez nag yon drág a lehetett… – Amy, kedves, az mit se számít – vont vállat a bácsi. – Manapság már eg y diák sem lehet meg ezek nélkül a kütyük nélkül. Nem drág ák, hanem értékesek, mert hatékonyabbá teszik a tanulást, mindenben seg ítenek. És lehet velük szórakozni. A kettő eg yütt pedig nélkülözhetetlenné teszi őket. Én ilyen koromban íróg épet kaptam apától, emlékszel rá, Ferdinand? – Meg őrjítettél a nyomorult kattog ással… – Aztán te is kaptál eg yet, és akkor már mindketten meg őrültünk. – A két testvér összemosolyg ott. – Akkor az olyan volt, mint ma a számítóg ép. – Hát… köszönjük – nyög te ki nag y nehezen Gary. Sosem vette könnyen a meg lepetéseket, főleg a pozitívakat. – Nag yon szívesen, g yerekek – mosolyg ott Doug bácsi. – Eg y kedves informatikus barátommal mindent elintéztünk velük, minden rajtuk van, ami kellhet. Használjátok eg észség g el! És bontog assatok tovább!

– Eg y hajszárító! – vig yorg ott Amy a nag ybátyjára. – Nahát, Doug bácsi, honnan tudtad? – Nemcsak heg edűs vag yok, hanem varázsló is – kacsintott bácsikájuk. – Eg y… focilabda? – Gary meg lepetten nézett fel a doboztól, amelyben a labda volt, még az eltépett csomag olópapír is kiesett a kezéből a döbbenettől. – És mitől ilyen nehéz? – A súlytól, ami rám nehezedett a meg vásárlása közben – sóhajtott Doug bácsi. – Gary fiam, már mondtam neked ezerszer: minden becsületes férfinak kell eg y felfújatlan focilabda, hog y ha szép időben a barátai úg y döntenek, kimehessen velük, és rúg ják eg y kicsit a lasztit. – Én nem szoktam… – Akkor majd fog sz! Mindenki rászokik, ha eljön az idő. Meg persze jutott bőven a kötelező Doug bácsis ajándékokból: világ hírű heg edűsök és csellisták lemezei, csokik és desszertek g armadája, sőt, Amy kapott még eg y tizenkét dolláros manikűrutalványt is. Valami plázaláncba, amely leg közelebb kétszáz kilométerre volt Moonshadow-tól. – Na, most már hag yom mag am körbevezetni, Ashley kedves, ha még mindig kész vag y rá – jelentette ki sütivel teli szájjal Doug bácsi. – Soha készebben! – ug rott fel Ash. – Erre g yere, Doug bácsi! Kezdjük a g arázsban. Apa nag yot alkotott. Addig Amyék leg alább kipróbálják, hog y működnek-e azok a g épek. – Bizony! – szólt hátra nekik a nag ybácsi. – Mire visszajövünk, hallani akarom a véleményeket! Ezzel kisurrant Ash után, majdnem fellökve Tesst, aki éppen eg y tálcával a kezében jött be a konyhából, amelyen mindenféle italokat eg yensúlyozott. – Hát ezek…? – nézett döbbenten a távozók után. – Doug meg nézi a házat. – Ferdinand érdeklődve méreg ette az italokat, ahog y Tess óvatosan az asztalra helyezte a tálcát. – Van eg y kis vörösborunk? – Hog yne lenne – nézett rá fitymáló mosollyal a feleség e. – És úg y g ondoltam, nem csak két poharat hozok… ha érted, mire g ondolok. – Pont kérni akartam – mosolyg ott Ferdinand, s azzal bontotta is a bort. Amy és Gary laptopjai pedig már bőven az indítás felénél jártak. Ezek a leg újabb modellek voltak, mind külső, mind belső tekintetében: g yönyörű, eleg áns eszközök, szokatlanul vastag ok és nehezek a mostani modellekhez képest. Ig azi különleg esség nek tűntek. – Ha Will ezt látná… – csóválta a fejét döbbenten Amy. – Meg ölné az irig ység , az biztos – tette hozzá Gary. – Doug bácsi beleölhette az összes meg takarított pénzét. – Ne veg yél rá mérg et! – leg yintett Ferdinand. – Doug bácsikátok zenész, abból is a híresebbek eg yike. Nag yon jól keres, ebben meg eg yezhetünk. PUKK. – És eg y kicsit furcsa, nem? – kérdezte Amy. – Úg y értem… olyan… tétova meg tanácstalan néha.

– Kicsim, hisz művész – simog atta meg Amy feje búbját Tess széles vig yorral. – A nag y művészek ilyenek. – Doug mindig is kicsit lökött volt – vont vállat Ferdinand, ahog y nekiállt töltög etni az öblös talpas poharakba. – Persze, a jó értelemben véve. Szétszórt, ig en, de amikor kellett, mindig számíthattunk rá. Eg y-eg y poharat Amynek és Garynek nyújtott. – Ezt öntsétek a billentyűzetbe, az jót tesz neki! – mosolyg ott. – Hát, g yerekek, akkor rátok! – emelte a poharát –, hog y váljatok még erősebbé és okosabbá, ébredjetek rá minden képesség etekre, és tanuljátok meg használni… azaz váljatok értékes, csodás felnőttekké… – Elég már a prédikációból! – intette le Tess. – Eg észség etekre! Koccintottak. Doug bácsi nem hag yta mag át marasztalni, amikor visszatért Ashley-vel a felfedező körútról. Ash is kapott eg y pohár bort, amit veszedelmes iramban eltüntetett, és eg y másodikkal öblítette le. Doug azonban hajthatatlan volt. Amy kipirult, felhúzta a lábát, átkarolta a térdét, és jókat nevetg élt a beszélg etésen. Amikor a bácsi bejelentette indulási szándékát, mindkét lány kérlelni kezdte (a nag yobbik határozottan akadozó nyelvvel), hog y maradjon. – Nem lehet, g yerekek – tiltakozott bácsikájuk fájdalmas arckifejezéssel –, tényleg el kell indulnom. Muszáj. – Doug … – kezdett bele Ferdinand, de testvére leintette. – Ne csináld, öcskös… tudod, hog y nem maradhatok. Ha eg yszer valami reptér közelébe költöznétek vég re…! – Leg alább hadd csomag oljak neked valamit az útra! – ug rott fel Tess. – Eg y kis sütit, hog y jusson némi kóstoló a zenekarnak is. – Azt meg köszönöm, Tess – mosolyg ott hálásan Doug bácsi. – Hosszú az út. – De Doug , tényleg maradhatnál – kérte Ferdinand is; Amy meg Gary hevesen bólog attak. – Hisz ismersz. Tudod, hog y nem maradhatok… tudod, hog y nem. – De van hely – pislog ta Amy hatalmasra növesztett szemmel. – Én szívesen felajánlom a szobámat is, hog yha arról van szó… – Még a g arázsotokban is jól ellennék, g yerekek. Nem a hellyel van baj… eg yszerűen… mennem kell. A búcsú lassú volt, és fájdalmas, de amikor vég et ért, Tess és Ferdinand kísérték ki Doug bácsit, Amyéket pedig beküldték rendet rakni. A kisebbik Soleil lánnyal enyhén forg ott a világ : nem túl g yakran ivott bort, és eg y kicsit erős volt

neki, de azért üg yesen fölnavig ált a lépcsőkön. Inkább két körben vitte fel szerzeményeit – nem kockáztatott, első saját laptopját a világ ért se ejtette volna le. Csak akkor fog ta fel, mennyire fáradt, amikor hanyatt dobta mag át az ág yán. Vag y csupán a bor álmosította el…? Nem, olyan nincs. Fizikai fáradtság ot is érzett (kiváló új tornaórájának hozadékát), és valami többet… mint amikor nag yon sokat olvas vag y tanul az ember, és nem alszik eleg et. Nem eg észen fejfájás, de valami, ami elég közel áll hozzá. Mintha éjt nappallá téve dolg ozott volna, pedig erről azért nem volt szó… Gyorsan felült, és úg y döntött, még eg yszer meg köszöni a minden fantáziáját túlszárnyaló ajándékot Doug bácsinak. Gary javában pakolt, Ash mosog atott, és mivel már mind elbúcsúztak nag ybátyjuktól, Amy úg y döntött, eg yedül meg y, nem ráng at mag ával senki mást. Hiszen… soha nem kapott még ennyire értékes ajándékot. Számítóg ép… leg vadabb álmaiban sem remélte volna, hog y ilyen modern, szuper masinához juthat. Kicsit bizonytalan, de g yors, halk léptekkel lesuhant a lépcsőn, vég ig sietett a nappalin, konyhán, előszobán, és feltépte a bejárati ajtót. – …de ig enis fog add el… – Ferdinand eg y köteg bankót nyújtott Doug bácsi felé. Az idősebb férfi karba tette kezét, és nem nyúlt a pénzért. – Nem, hiszen tényleg olyanok nekem, mintha… – A nag ybácsi hang ja elhalt, amint észrevette Amyt, aki az ajtóban állt, és meg lepetten, tanácstalanul nézett rájuk. – Amy, kicsim, nem lefekvéshez készülsz éppen? – kérdezte kissé élesen az apja, és visszahúzta pénzzel teli kezét. – De ig en – bólintott a lány –, csak szerettem volna… még eg yszer meg köszönni Doug bácsinak a csodás ajándékot… nem is számítottam rá… – Ez az ajándék lényeg e, kis herceg nő. – Doug bácsi széles, de szomorkás mosollyal meg simog atta unokahúg a arcát. – Nem tudod előre, mi lesz. – Akkor is. – Amy elkapta Doug bácsi finom zenészkezét, és saját tenyerei közé rejtette. – Köszönöm. Nag yon köszönöm. Csend telepedett a tornácra. A nag ybácsi eg yszerre meg hatottan és meg semmisülten nézett rá. – Nag yon szívesen, kicsim – mondta rekedtesen –, de… ööö… menj be, meg fázol… hideg van! – Jó utat, Doug bácsi! – Ha kellek, csak szólj, Amy! Íg érem, ott leszek. Ez a mondat elég g é meg lepte a lányt. Még soha senki nem mondott neki ilyet. – Köszönöm – mosolyg ott, majd eg y hosszú lépéssel bent termett, és becsukta az ajtót. Aztán rátapadt, és buzg ón fülelni kezdett. Viszonylag hosszú csend következett, és Amy már arra g ondolt, lehet, hog y el is mentek a teraszról. Ám hirtelen meg hallotta a hang jukat. Először Doug

bácsiét. – Édes lány, Ferdinand… tényleg az… mindketten csodás srácok. Mindhárman, na. De… nem tudom… értem, és elfog adom, hog y semmi közöm az eg észhez, de biztos, hog y ez jó nekik? Nem az én dolg om eldönteni, és hog y is lehetne… de könyörg ök… – Ez a módja – jött apja válasza. – Ez volt, ez van, ez lesz. Ez a mi utunk. – Tudom, Ferdinand. Csak kérlek, érts meg … – Nem. Érts meg te! Mindennek oka van. És nem azért, mert íg y eg yszerűbb vag y jobb… ez az eg yetlen mód. Tényleg az eg yetlen. – Ne harag udj, én csak… – Spong yát rá, Doug . Nézd, azok a g épek eg y vag yonba kerülhettek. Itt van, nem tudom, talán ötezer. Tedd el, és eg álban vag yunk! – Ferdinand, már mondtam, nem. Ezek a g yerekek… mintha… Nem, nem fog adom el. – Doug – most Amy anyja hang ját hallotta –, nekünk bőven van pénzünk, nem kell félnünk. Neked messze nincs annyi. És… – Pont ez az, Tess. Te eg y nag yon, nag yon jó… eg y tündér vag y. Tényleg . De meg kell értened, hog y… a fenébe is, hag yjátok, hog y hozzak eg y kis áldozatot értük! Szeretem őket. Értsétek meg ! – Jó, rendben – sóhajtotta Ferdinand, és Amy valahog y tudta, hog y eltette a pénzt –, de vig yázz, nag yon vig yázz! Jól tudod, hog y… – Amikor először beszéltünk, és beleeg yeztem, belevéstem mindent a szívembe, amit mondtatok. Eg y hibát vétettem, eg yetleneg yet. De ezt tudjátok. Sajnálom. Már nem kell többé pénz. – Doug … – kezdte tétován Tess. – Tess, kérlek, ne! Ne is kezdd el! Leg alább tudjátok. Leg feljebb… többet nem hívtok meg . Elfog adom. De őszinte akartam lenni. – Csak ne éld bele mag ad! Ennyi a kérésünk. – Hát persze hog y nem élem bele mag am. – Amy szinte látta a szomorkás mosolyt a nag ybácsi arcán. – Akkor hát, jövőre újra találkozunk. – Íg y van – válaszolta Ferdinand. – Jó utat! – Szervusztok! Fura módon Amy azonnal és nag yon távolról hallotta az autó felbőg ő motorját. Hallotta anyját és apját, amint valami apróság ról beszélg etnek, biztos, ahog y jöttek vissza a ház felé, de nem is nag yon fig yelt rájuk. Sokkal inkább lekötötte, hog y rájöjjön, eg yáltalán mit is tudott meg pontosan. Aztán váratlanul anyja hang ja sokkal hang osabban szólt. – Hát ez a macska kié? Amy nem állhatta meg , kitárta az ajtót. Milyen macska? Leg nag yobb meg döbbenésére a távolban pillantotta meg szüleit: az utcán álltak, nag yon messzire az ajtótól. De akkor hog y hallhatta őket…?

Ráadásul közvetlenül mellettük ott ült az iskola g ig antikus macskája. – Biztos valamelyik szomszédé – vont vállat Ferdinand, és Amynek feltűnt, hog y most alig hallja őket, bár az előbb mintha csak éppen mellette állva beszélg ettek volna. – Majd hazameg y. Tank lassú léptekkel meg fordult, és komótosan elindult az utcán – de még hátranézett, éles tekintettel. Amynek az a furcsa érzése támadt, hog y őt fig yeli. Nem, nem csak eg y érzés volt: a macska tényleg őt bámulta. Becsapta az ajtót. Amy eg y alapos zuhany és sminkeltávolítás után állítg atott eg yet s mást az új laptopján. Arra jutott, hog y kell majd eg y asztal a szobájába, mert nem számítóg épezhet örökké ág yon ülve vag y fekve: g örnyedezett, a keze beg örcsölt, nem is beszélve a válláról. Ráadásul a g ép csak úg y fújta a hideg et a combjára. Konkrétan fázott tőle. Viszont talált eg y szöveg fájlt az eg yik mappában, elrejtve, de úg y, hog y eg yszer biztosan meg találja. Eg y üzenetet Doug bácsitól. „Amy, kedves kis húg om! Még ha unokaverzió, akkor is. Találsz eg y mappát ezen a számítóg épen. Lekódoltam, mert nem szeretném, hog y idő előtt beleolvass. Hog y mikor lesz itt az ideje? Nos, erre eg yszerűen tudok választ adni. Amikor életedben a leg fájdalmasabb dolog történik veled (és amikor ez bekövetkezik, tudni fog od), akkor felhívsz eng em. Van eg y titkosított számom, melyet senki nem ismer, csak te és Gary (feltéve, hog y meg találja a g épén a neki szóló üzenetet). Ez a szám a következő: 131-2234-5498-111. Bár azt remélem, soha nem csörög majd ez a telefon, valójában tudom, hog y elkerülhetetlen. Akkor majd meg adom neked a kódot ahhoz a mappához. Íg y beléphetsz, és meg nézheted a tartalmát. De addig nem, és úg yis rájövök, ha trükköznél (én vag yok Doug bácsi! Meg érzem, ha valami nem stimmel veled!). Úg yhog y, kicsi lány, ne is próbálkozz! Nyug odtan birizg álhatod a számítóg épet, törölhetsz, másolhatsz: ez a mappa védett, külön tárolón van, amihez nincs hozzáférésed. Ig en, jól érezted: a g ép nehezebb, mint kéne, mert meg van bütykölve. Garyé is. Ezért nem árt, ha összebarátkozol eg y informatikussal. Jóóó szorosan.” Amy szélesen elmosolyodott: Will jutott az eszébe. Már meg is van az az informatikus barát. „Nos, Amy, azzal zárom soraimat, hog y még eg yszer boldog születésnapot kívánok neked. Tudnod kell, hog y a mindennapjaimban is reng eteg et g ondolok rád. Bár az évi eg ynapnyi jelenlét nem valami nag y dolog a részemről, hidd el, annyiszor jövök, ahányszor csak tehetem. Nem rajtam múlik… de a helyzet jelenleg meg lehetősen zűrös. Vag y pont nem elég zűrös? Ez most nyilván zavaros számodra, de nem baj. Ha eljön a nap (bár sose jönne el!), meg érted.

Tudod, a mi családunk… különleg es. Csókol és ölel: Doug bácsikád” Őrült levél, de milyen lenne? Doug bácsi írta. Ő mag a sem teljesen normális. A jó értelemben. Amy lófarokba fog ta a haját, és g yorsan ledőlt, lecsukva a g épet (persze előtte meg kereste a külön adathordozón levő mappát, és kipróbált tíz-tizenöt esetleg es kódot, hátha…). Hamar elaludt. Bor, na. Jót tesz az alvókának. Valahog y Tankot nem bírta kiverni a fejéből. Bár az is felmerült benne, hog y talán eg y másik jószág volt az… hiszen minek csavarog na ennyire messze a sulitól a Moonshadow macskája…? Ám rémisztő módon félálomban kapott eg yfajta választ, mintha valaki a fülébe súg ta volna: miért ne? Hiszen vadászik… De aztán eg yszerűen jobbra fordult a labirintusban, és már aludt is.

Track No. 5: Dobszó a ködben (4:07)

Hideg ősz köszöntött rájuk abban az évben, annyira hideg , hog y a Moonshadow-ban eg yesek a téli eg yenruha kiosztását sürg ették már október közepén. Arnold Iras természetesen hajthatatlan volt: makacsul rag aszkodott a kijelölt dátumhoz. Szabályok és Iras – ezek valahol rokon értelmű szavaknak bizonyultak. Lea viszont eg észen eltért ettől. A lány, akár eg y rózsabimbó, valóság g al kivirág zott a próbák alatt, a többiek leg nag yobb örömére. Eg y szombaton ott ült a fotelban, két lábát átvetve a karfán, szürcsölg ette a Ferdinand Soleil jóvoltából kapott kólát, és vicceket mesélt. Kiderült, hog y tud vag y ezret – soha nem fog yott ki belőlük, és az ő előadásában még a lehető leg bénábbakon is órákon át nevettek. Túl ártatlan arcot vág ott mindig . Már vag y fél órája kínozta a rekeszizmaikat aznap, ráadásul mindezt eg y kimerítő próba után. – Keg yelmezz, Lea! – kapkodott leveg ő után Amy, aki bár ujjatlant és falatnyi rövidnadrág ot viselt, még mindig tiszta víz volt: haja csatakosnak tűnt a homlokánál, bőre csillog ott. – Nincs keg yelem – vont vállat faarccal a fekete hajú lány. – Ez g yilkos hadjárat. – Hadjáratról jut eszembe – szólalt meg Will –, találtam a neten eg y hirdetést. Van Sunshine Creekben eg y rockkocsma, ami g yakorlatilag koncertterem is eg yben. Sun’s Rock Pubnak hívják. Újítást terveznek előadói fronton, és kiírtak eg y pályázatot. Lesz eg y rock off est, és az a banda, amelyik a közönség szavazatai alapján nyer, kap eg y kis mikrobuszt, ráadásul biztosítanak neki tíztizenkét fellépési lehetőség et, náluk is, meg szerte az ország ban. – Erre be kell neveznünk! – emelte fel a mutatóujját eg y korty után Lea. – Sőt, meg kell nyernünk – bólintott Jerry. – Annyi a feltétel – folytatta Will –, hog y az odajutást meg a saját cuccaink szállítását nekünk kell meg oldani a versenyre. – Ez a leg kevesebb – leg yintett Gary. – Mikor van? – November hatodikán, péntek este hatkor kezdődik – felelte Will. – Rosszabbra számítottam – mosolyg ott Lea. – Leg feljebb ott kell éjszakáznunk Sunshine Creekben. Kereshetünk például eg y éjjel-nappali helyet, ahova beülhetünk hajnalig . De vehetünk is eg y-két üveg kortyolg atnivalót, és kiülhetünk eg y padra a téren, ha jó idő lesz. – Romantikusan hang zik – vig yorg ott szemtelenül Gary. – Ó, ne is g ondolj romantikára! – vág ott vissza Lea. – Ahhoz lélek is kell, márpedig ilyen téren te nem vag y túlság osan eleresztve. – Születési rendellenesség – vont vállat a fiú, és odanyújtott Leának eg y szelet csokit a közösből. A lány eg y biccentés kíséretében átvette. – Mindenkinek van ilyen. Nekem nincs lelkem, a tied meg sötét, mint az éj.

A lány ideg esen felnevetett. – Nag yjából íg y van. – Nos, akkor hog y leg yen? – kérdezte Will g yorsan. – Hog y érzitek? Még mindig van… hmm… három hetünk a felkészülésre. – Az jó, de mi a követelmény? – érdeklődött Amy, és Leához hasonlóan átdobta lábát a fotel karfáján. – Mert ha mondjuk tíz-tizenöt szám, azaz teljes koncert, akkor meg vag yunk lőve. – Hét-nyolc számot kérnek – mondta Will –, azaz olyan harminc, maximum neg yven percet. – Saját számokból? Ejha, az nem lesz rossz! – bólog atott Gary. – Ez kihívás! – Ha beleg ondolsz, nag yjából ennyi saját zenénk van, amit fel is vállalhatunk – mutatott rá Jerry. – Csak alaposabban ki kell dolg oznunk a számokat, beleértve a dalszöveg eket is. – És belefér a mi kis szimfonikus, g ótikus metálunk vag y micsodánk ebbe a versenybe? – érdeklődött Lea, miközben eg y csavarással újabb üveg kólát kupaktalanított. – A kiírás szerint innovatív és elg ondolkodtató zenét akarnak, úg yhog y szerintem abszolút jók vag yunk – bólog atott Will. – Vég re nag yok leszünk! – Amy bonyolult, csattog ós dobszólót vert vég ig a combján. – Alig férek a bőrömbe! – Nem vag y eg yedül. – Gary lazán lég g itározásba kezdett, üdítősüveg g el a kezében. A többiek is lelkesen „rázendítettek” nem létező hang szereikkel a spontán, képzeletbeli örömindulóra. – Na de mi lenne, ha valóban játszanánk valamit? – Amy hasizomból kilendült a fotelból, ami még Garyből is csodálkozó-elismerő pillantást váltott ki. – Viszket a tenyerem! – Akkor ütőt bele! – javasolta Will, és már talpra is ug rott. – Én meg billentyűre éhezem. – Csináljuk! – csapta össze a tenyerét Lea. – Srácok, képesek vag yunk rá! Meg nyerjük, és akkor… turné! – Jól hang zik – vig yorg ott Gary, és már a basszusg itárját ig azg atta mag án. – Hát, g yerünk! Persze, a sulit sem szoríthatták háttérbe, és erre a leg hatékonyabban mag a Arnold Iras hívta fel a fig yelmüket. Az ig azg ató eg yből két témazárót is íratott velük, eg yet a halál témájában (saját kutatási beszámolóval), eg yet pedig Greg ory Corso, illetve Sylvia Plath{*} munkásság ából. Ráadásul a két téma között nem lehettek átfedések (ami adott esetben enyhén szólva nem bizonyult könnyű feladatnak). Ennek hála meg született a Tanulni kell című szám. Aztán következtek közg azdaság on az új választások, adva a szöveg et Jerrynek a Szociopata című dalhoz (az eredmények meg lehetősen különös társadalmi képet mutattak, ug yanis mindenkit újraválasztottak addig i posztjára). A mateknak köszönhették a Kotangens x-et, a nyelvtannak az Igekötő Klubot, különéneken pedig Jerry és Amy a tanárra várva a Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár átdolg ozásán fáradozott, még a g itáralapokat is meg írták hozzá (John Westerole tanár

úr meg bízhatóan, mindig masszív késéssel érkezett). Úg yhog y mindössze két-három szerzemény hiányzott, és nem voltak rossz helyzetben: ig azából már korábban nekiálltak eg y bukott, középkori városról szóló dalszöveg sorozatnak, melyhez a zenei alap is összeállt, nag yjából… csak választani kellett, melyiket illesszék be a listába. A nag y nap közeledtével eg yre g yakrabban próbáltak hét közben is, ezzel ig encsak meg nehezítve helyzetüket az iskolában. Másrészt olyan pokoli kialvatlanság ot halmoztak fel, hog y Jerry például g yakran attól tartott, összeesik víváson, vag y elalszik földrajzon. Gary sikeresen bekómált küzdősportokon, amiért persze azonnal meg bűnhődött: Eve előre meg fontoltan, különös keg yetlenség g el krátert vájt vele a tornaterem padlójába. A fiú ezzel többek közt kiérdemelte Damien Karrava kellemetlen fig yelmét (a tanár innentől kezdve minden eg yes mozdulatánál jelen volt), másrészt Amyék többszöri, harsány nevetőrohamát. Amy is g yakorta úg y érkezett a tornaórára, hog y már előtte izomláz g yötörte karját-lábát. Hihetetlen, hog y a nyár alatt mennyire puhánnyá vált! Annál jobban élvezte, amikor az újabb meg erőltetés során meg szűnt a fájdalom, és csak kézzel kapaszkodva fölmászott a kötélen, vag y különösebb probléma nélkül meg ug rotta a száznyolcvanöt centis mag asság ot. – Az a hosszú lábad! – csóválta a fejét szomorkás sóhajjal Leila. Ő már százhatvannál vért izzadt, még is leverte a lécet. – Hag yj már! – leg yintett Amy, de ig azából hízelg ett neki a meg jeg yzés. Arnold Iras valamiért nem rajong ott annyira a rock off est elképzeléséért. – Nag yon örülök, hog y ilyen kedvesek vag ytok Leával – hörög te eg yszer a Soleil ikrek arcába, amikor meg állította őket a folyosón. Fekete köpenyéből valami meg határozhatatlan, finom, de ideg en illat áradt. – Eszem ág ában sincs meg tiltani neki, hog y veletek menjen, és zenéljen Sunshine Creekben, hiszen tudom, mennyire vág yik rá. De eg yvalamivel leg yetek tisztában. Ha bármi baja esik, akkor rajtatok verem el a port. Azaz a ti felelősség etek. – Meg értettük – bólintott Amy, vállalva az imént rájuk osztott szerepet. – Nem hiszem – csóválta meg a fejét az ig azg ató. – Amy, Lea nag yon érzékeny lány. Én csak tudom, az apja vag yok. Te pedig alig két hónapja ismered. Hog yha a haja szála is g örbül, ne számítsatok tőlem semmi jóra. A lány épp válaszra nyitotta volna a száját, de Arnold Iras lezártnak tekintette az üg yet, és hang talan, hosszú lépteivel már el is suhant mellettük. – Hallod, ez nem ember – nézett az ig azg ató után Gary –, ráadásul valamiért utál minket. – Szíve jog a – vont vállat testvére –, de még akkor is, ha viselem a nyamvadt eg yenruháját, ug yanúg y viselkedik velem, mint amikor nem az volt rajtam. – Lelki szemei előtt örök eg yenruhátlanság ra ítéltettél – közölte a fiú. – Ug yanis valahol haláltól sötét és hideg elméjében Arnold Iras látja, hog y tornacipőt, farmert és ujjatlan, feszülős, zenekaros

pólót viselsz, amiben van például alakod is, az pedig túlság osan perverz számára… Még mondta volna tovább, ám ekkor a folyosó túlvég éről az ig azg ató hátranézett – eg yenesen rá. Garybe a leveg ő is belefag yott. Aztán Iras fejcsóválva eltűnt a sarkon, és a riasztó érzésnek hirtelen vég e szakadt. Ahog y közelg ett a nag y nap (és nem mellékesen eg yre hideg ebb és sötétebb lett, jelezve, hog y a tél lassan átvenné a rövidke, keg yetlen ősz helyét), mind ég etőbbé vált az utazás problémája: hog yan is juthatnak el Sunshine Creekbe az összes felszereléssel? Arnold Iras seg ítség e szóba sem jöhetett. Nem vállalta volna semmi pénzért, sőt, ha tud a nehézség ekről, talán még élvezi is a helyzetet. Will alapból hárított: nekik nincs autójuk. Jerry mindent bevetett, de ő is szomorú arccal jelent meg másnap az iskolában. És most még a Soleil szülők sem bizonyultak olyan hihetetlenül seg ítőkésznek. – Jerrynek van jog sija, nem? – vont vállat Ferdinand, miközben tekintetét le sem vette a képernyőn éppen lelkesen menekülő exhelyszínelő lányról. – Béreljetek valami kocsit, és menjetek! – Apaaa, arra nincs pénzünk – dorombolta Amy, és hozzádörg ölőzött Ferdinand vállához. – Meg masszírozzalak? – Nem, köszönöm – pillantott rá a férfi, de csak eg y röpke másodpercre. – Mivel tudnálak rávenni, hog y kiseg íts? – kérdezte a lány szinte könyörg ő hang on (és még a körmét se festette be, sőt, direkt mag án hag yta a csinos iskolai eg yenruhát is). – Nézzük csak… semmivel? Nem érek rá azon az estén, kicsim. Terepen leszek, eg y ig en fontos helyszínre kell kimennem. Ráadásul ez belátható időn belül mindennap íg y lesz. Estére kifáradok, mint a dög , nem marad energ iám száz-akárhány kilométereket levezetni. – Százneg yvenhét, meg néztem a neten – duruzsolta Amy. – Naaa, apa, leg alább fontold meg ! Még soha nem kértem tőled ilyet. És ha nyerünk, nem is fog ok többet, mert a nyeremények között van eg y kis bandabusz. – Kicsim, Arielle éppen a teljes FBI elől menekül, akiket már a katonaság helikopterei is támog atnak. Ha nem érezném úg y, hog y tudnom kell, mi történik vele, szívesen cseveg nék. De eg y ilyen csinos, szőke lány sorsát szívükön viselik az olyan férfiak, mint apád. – Apa! Én is csinos vag yok, és szőke. Ráadásul a lányod. – Ig en, és az maradsz az elkövetkező fél órában is. Arielle pedig tíz percen belül eltűnik a képernyőről, hog y csak eg y hét múlva térjen vissza. Nos, kibírsz tíz percet? Lefog lallak. Hozz két borospoharat és eg y üveg félédes vöröset! Itt találkozunk. Sicc! Amy hümmög ve, mezítláb elcsoszog ott. Csak úg y, zokni nélkül belebújt eg y tornacipőbe (akármit is mond Arnold Iras, piszkosul jól néz ki eg yütt az eg yenruhával!), és kilépett a hideg estébe, hog y lemenjen a g arázsba. Szeme sarkából mintha mozg ást pillantott volna meg , mint amikor eg y állat szalad a kertben. Nem

fog lalkozott vele, betudta a fáradtság nak. Már rászokott, hog y eg y kevés szemhéjfestéket használjon, leplezendő a fáradtság tól és kialvatlanság tól kialakult, sötét karikákat. Hiába: minden létező idejét tanulással, dobolással és zenehallg atással töltötte, s amikor épp ezek eg yikével sem fog lalkozott, helyben futott, g ug g olt jó pár tucatot, vag y fekvőtámaszozott. Kellett az az erőnlét, na. Besétált a g arázsba, és feltekerte a diszkrét, zöld világ ítást. Istenien nézett ki a fekete falakkal. Beslattyog ott hátra, apjuk kis szobájába. Ferdinand itt tartotta a különféle származású borait meg eg y-két szerszámot. Amy eg y darabig vizslatta a sötétebb üveg eket, vég ül nag y nehezen talált eg y olyan félédes vörösbort, ami neki is tetszett (valami rég i templomtorony volt rajta); hát azt meg rag adta, és mag ával vitte. Fönn meg int lerúg ta a tornacipőt, és még a szobába menet útba ejtette a konyhát is, ahol felmarkolt két kis kövér borospoharat meg eg y nyitót. Íg y felszerelkezve csoszog ott be a nappaliba. A szőke nyomozónő még mindig menekült, olyan helyeken, ahova épeszű ember nem teszi be a lábát, mikor éppen eg y hadsereg g el kieg észült szervezet hajkurássza. – Nem unalmas? – kérdezte a lány, majd apja kezébe nyomta a bort. – Arielle soha nem unalmas – nyilatkoztatta ki Ferdinand, és futó pillantást vetett az italra. – Ó! Château Lune! Jó választás. Apja lánya. – Oda se nézve, szakszerű mozdulatokkal tekerte befelé a nyitót. Pukk! – Tartsd a poharakat! Amy szótlanul eng edelmeskedett. Apja a szokásos lendülettel töltött, minek köszönhetően eg y kevés bor a lány csuklójára csöppent. Vörös a finom fehéren. Vér a havon. Amy szórakozottan lenyalta. Ferdinand átvett tőle eg y poharat. Szótlanul koccintottak. Amy letelepedett eg y fotelba, lábát mag a alá húzta. A bor finom volt, g yorsan fog yott a pohárból, amelyet ölében dédelg etett. Még is, apja, mint valami mág us, mindig üg yesen televarázsolta újra, valahányszor kezdett kifog yni. – Van eg y ötletem – szólalt meg a férfi nag y sokára. – Tudod, Arielle nyomozó most menekül, de eszeveszetten. Fog adjunk! Elkapják, vag y nem? Ki kapja el, és mit beszélnek, ha elkapják? Mi a következő lépése, ha nem érik utol? Ha te nyersz, akkor elviszlek titeket Sunshine-ba a verseny napján, és valamennyivel meg is támog atlak benneteket, hog y ott tölthessétek az éjszakát, aztán reg g el értetek meg yek. Ha én nyerek, akkor mindent ti oldotok meg . Benne vag y? – Benne – bólintott Amy kipirult arccal. Ez is jobb lehetőség , mint amiből eddig kiindultak, bár még mindig ig en halvány. – Könnyítés – folytatta Ferdinand –, én kezdem. Azt mondom, elkapják. Még hozzá a partnere, az a nag yon kötelesség tudó, meg bilincseli és beviszi. – Ez sablonos, apa – csóválta a fejét Amy. Hosszú, dús haja valóság g al elfüg g önyözte az arcát. Nag yon, nag yon koncentrált. – Nem ez történik. Elkapják, ig en. Valóban ott lesz a partnere. Aki

többször meg is üti, amikor viszi befelé. De vég ül eg y kis utcában, a metró közelében kidobja a kocsiból, aztán az utcán odameg y valami g eng szterhez, beleköt, és meg vereti mag át. Íg y álcázza szökésnek az esetet. – Nem túl sok esély van erre – nézett rá fürkészőn az apja –, ráadásul mivel te még nem láttál a sorozatból öt eg ybefüg g ő percnél többet, nem tudod, hog y a lány partnere nag yon kötelesség tudó. Soha, de soha nem eng edné el, most, hog y úg y hiszi, az iroda ellen fordult. – Pedig úg y lesz, ahog y mondtam – közölte a lány kihívó mosollyal. – Beijedtél, apa? – Nem – vont vállat Ferdinand, és töltött a borból. – Eg észség edre! Nyerjen a jobb! – Úg y leg yen! Amy nem ivott sokat, de ez is bőven elég volt ahhoz, hog y vég zetesen elnehezüljön a feje. Túlság osan fáradt volt, ilyenkor a kevés is nag yon álmossá teszi az embert. A poharat a dohányzóasztalra tette, aztán a fotel karfájára fészkelte kobakját. Eg yik lábát átvetette a karfán (milyen jó dolog a hosszú szoknya!), s meg fog adta, hog y csak azért is vég ig nézi ezt a téttel súlyozott epizódot. Pislog ott eg yet. A képen épp ez a bizonyos szőke nyomozónő futott, és Amynek az a furcsa érzése támadt, mintha a haja nem is arany lenne a napfényben, hanem ezüstben csillanna… Aztán hirtelen az ág yán találta mag át. Ferdinand lág yan, szinte érzékelhetetlenül tette le a puha fekhelyre. – Aludj jól! – suttog ta boldog mosollyal, büszkén. – Nem alszom – közölte Amy az ébredezők kásás beszédjével. – Kijjjert? – Te nyertél – ismerte be Ferdinand. – Nag yon… üg yesen tippelsz, kicsim. – Aha. – A lány szélesen, elég edetten elmosolyodott. – Jó éjt, kicsim! – Apja még felkapcsolta a kisvillanyt. – Azért előbb öltözz át, ne g yűrd össze az eg yenruhád! – Oké – intett Amy eg y hatalmas, hirtelen jött ásítással. – Jó éjt! Ferdinand büszke mosollyal távozott. Az ő csodás lánya, mint eg y kényes, g yönyörű perzsacica, elég edetten nyújtózkodott az ág yon. Nyiiik, katt. Az ajtó már be is csukódott. Amy g yorsan átöltözött eg y finom, illatos trikóba, és kis hezitálás után puha, pamut meleg ítőnadrág ba bújt. (Hideg . Az van.) Nag y nehezen kivonszolta mag át fog at mosni, eg y hajg umival összefog ta tincseit, vég ül arccal előre belezuhant az ág yába, mag a köré csavarta a takaróját, és szinte abban a pillanatban… Fura dolog az álom. Eg yszerre tűnt el teljesen a tudata, és még is… eg y szemvillanásnyi ideig álmodott, ami ug yanakkor olyan hosszúnak érződött… Perceknek. Ug yanis amikor elaludt, s tudata tökéletesen elszunnyadt, elfordult jobbra a labirintusban, sőt, a kezét is kinyújtotta az ajtó felé… és történt még valami. De ébredés után semmi másra nem

emlékezett, csak arra a pillanatra, mikor a sötétség éhező semmijébe hullott. Reg g el a laptopja ébresztette (bizony, ezen még ébresztő funkció is volt!), még hozzá eg y technikás Fairyland számmal. Amy abban a pózban ébredt, ahog y elaludt. Ez pedig mindig rosszat jelentett: valószínűleg még csak nem is moccant éjjel a fáradtság tól. Sőt, ami ennél is kellemetlenebb, tag jait ólomsúlyúnak érezte, íg y amikor felcsendült a zene, dobolásra g ondolni sem tudott. Semmi sem volt lehang olóbb, mint az a reg g el, amikor eg y üg yes dobszóló sem érdekelte. Kényszerítette mag át, hog y felüljön. A sarkára ereszkedett, és meredten nézett mag a elé, a vállára húzott takaróval. Felkapcsolta a kislámpát: a villanykörte rövid pislákolás után g yulladt föl, előbb meg lepve, aztán elvakítva a lányt. Halkan felnyög ött. Rájött, mi játszik még bele abba, hog y ilyen hullafáradt. Kinézett a kis tetőablakán, és látta, hog y az ég nemcsak a korai időponttól sötétlik, hanem felhők lepik el az eg észet. Amelyekből, eg y utcai lámpa fényében jól láthatóan, lassan, ritkásan hópelyhek potyog tak. Amy elfelejtett minden jólneveltség et, és valami mog orvát motyog ott mag a elé. Ez nem lehet ig az! Más, élhetőbb klímájú helyeken, mint például amilyen az eg yébként g yűlöletes Backridg e volt, decemberben is alig -alig havazott. Itt pedig október vég e felé már kezdődik a téli műsor… g usztustalan. Meg semmisülten mag a köré tekerte a pokrócát, és mivel hang okat hallott lentről (a Fairyland számváltás okán elhallg atott pár másodpercre), felhúzott eg y vastag pamutzoknit, és lebattyog ott a lépcsőn. Döbbenet, sőt, döbbenet a köbön! Gary ott állt a kenyérpirító mellett teljesen menetkészen, és pirítóst g yártott. Mellette a kávéfőző pöfög ött, a fiú pedig önfeledten keneg ette vajjal a kenyérszeleteket, és sajtot olvasztott rájuk. A rádióból a Motörhead Hellraisere szólt, Gary halkan és meg lehetősen hamisan dudorászta a számot. – Te… hog yan… mit? – fog almazta meg a világ képével drasztikusan ellenkező helyzet által kiváltott, sokatmondó kérdését Amy. – Én a nővéremnek meg a húg omnak reg g eli csinálás – felelte Gary, eg y pillanatra összerezzenve az ijedség től. – Te leülés a szék, az asztal. Ha te vár még két perc, kap tejeskávé meg pirítós ág yba, de nők nem tud alvás. – Aranyos vag y. – Amy továbbra is elhűlten törökülésbe helyezkedett az eg yik széken. Nem tudott napirendre térni a tény fölött, hog y Gary korán reg g el (korábban, mint Ash vag y ő!) ébren van, sőt, indulásra kész, és ó, sors, reg g elit készít a testvéreinek. Mivel feloldhatatlan ellentétet érzékelt a valóság és a fennálló helyzet között, úg y döntött, ez még az álom része. Meg könnyebbülten sóhajtott. Ezek szerint alszik, azaz hóesés sincs, és akár kipihenten is ébredhet. Na jó, kipihentebben. – Tessék – helyezett el testvére előtt eg y tálcát Gary, amelyet alaposan meg pakolt sajtos pirítósokkal és eg y hatalmas bög re tejeskávéval –, az én kedves húg omnak.

– Köszönöm. – Amy kómásan rág csálni kezdett, és beleivott a kávéjába. Döbbenetes, de máris éberebbnek érezte mag át. Tehát ez… még iscsak a valóság ? Neeem, nem lehet. – Felviszem Ashnek a reg g elijét. – A fiú eg y másik tálcával eg yensúlyozva a lépcső felé indult. – Addig ébredezz! – Jó – bólintott húg a, most már jóleső falatozás közben. Ekkor nyílt a bejárati ajtó, és Ferdinand Soleil lépett be rajta, nag y zacskónyi cuccal visszatérve a bevásárlásból. – Jó reg g elt, kicsim! – mosolyg ott Amyre. – Hog y aludtál? – Nem tudom – válaszolta a lány, nag yjából az ig azság nak meg felelően. – Apa… álmodtam, hog y fog adtunk teg nap, és nyertem? – Meg ártott a bor? – Ferdinand széles vig yorral rakta a konyhapultra a bevásárolt dolg okat. – Neeem! – tiltakozott Amy. – Rocker vag yok, vállalom, és bizony, emiatt immúnis az alkoholra. Csak… túl szép, hog y ig az leg yen. – Valóban nyertél – ismerte be eg y sóhajjal az apja –, még hozzá eg y utat Sunshine Creekbe november hatodika délutánjára, és másnap vissza. Apád olyan kialvatlan lesz… mint amilyennek te nézel ki most. Rosszat álmodtál? – Eg yszerűen csak az idő – vonta meg a vállát, amitől majdnem leesett róla a létszükség letpokróc –, elnyom. – De a reg g elid szemmel láthatóan folyamatban van – mutatott rá a tényre apja –, amit én még nem mondhatok el mag amról. Úg yhog y csatlakozom hozzád. A kényelmesen elfog yasztott reg g eli után Amynek még eg y zuhanyra is maradt ideje, aztán indulás. A hóesés szerencsére alábbhag yott, cserébe viszont nem kevésbé nyomasztó köd ereszkedett le Moonshadow-ra. A lány ag ya pörg ött a kávétól, és Theodice McBride nyelvtanóráján (áldott jó ig ekötők és hasonlók! De keg yetlen unalmas is tudtok lenni!) nekiállt Leával levelezni. Eg y viccel kezdték, de annyira rákaptak, hog y hamarosan már eg y dalszöveg csokron dolg oztak a kis papírfecniken. – Az ig ekötők ig en g yakran módosítják eg y szó jelentését valami teljesen másra – csiripelte Theodice –, mitől változik meg a jelentés ilyen esetekben, Carlo? – Tanárnő… olasz vag yok. – Való ig az, bocsánat. Felteszem máshog y a kérdést. Carlo, che é la differenza… – Tanárnőőő… – Az olasz nyelvre is jellemző az ig ekötők jelentésmódosító hatása, Carlo. Sőt, mivel az ang ol ug yanúg y anyanyelved, válaszolhatsz akárhog yan. Érteni fog om. A fiú ekkor bevetette az utolsó feg yverét: széles, csibészes mosollyal bámult a tanárnőre, és már éppen bevallotta volna búg ó hang on, hog y halvány g őze sincs, amikor meg mentették ettől.

Még hozzá eg y kecses mozg ású, sárg a szoknyás, bíbor öves nő. Amy kapásból felismerte benne Bernadette Lamoins-t, az ének- és tánctanárt, aki rövid kopog ás után lépett a terembe. Két kézzel intett a köszöntésére felug ró diákoknak, hog y maradjanak ülve. – Csitt, csitt, drág áim, maradjatok csak – mosolyg ott kedvesen –, rövid leszek. Mindössze annyi volna, hog y drámai sebesség g el közeledik a halloween este. Most még ne g ondoljatok olyan hú de nag y dolog ra, az majd a karácsonyi mulatság lesz, de elöljáróban annyit, hog y iskolánk hag yományai szerint táncokra kell készülni. Aki úg y érzi, szükség e van eg y kis kering ővel és hasonló klasszikusokkal kapcsolatos emlékezetfrissítésre, az mindennap meg talál a sportcsarnokban délután kettőtől minimum ötig , szívesen seg ítek. Csak ennyi. Ezzel már ott sem volt. Amyt nem izg atta különösebben semmiféle bál, főleg ilyen közel a Sunshine Creek-i meg mérettetéshez. Ellenben kihasználta a pillanatnyi káoszt: lejjebb csusszant a székén, és eg y tökéletes rúg ással illette Gary bokáját. Az felszisszent, majd hátrafordult. – Meg vag y húzatva? Ez mi volt? – Én is ezt kérdezem – bólintott Amy –, mi volt ez reg g el? – Nem fog ok hazudni – sóhajtotta a fiú –, úg yis észrevennéd. Összehoztad az utazást novemberre. Köszönetképp szántam. Köszönet? Ez valami merőben új volt. Amy kicsit zavarodottan ült vissza rendesen a székére. Közben észre sem vette az ablakpárkányon lapuló, hatalmas macskát, amely őt bámulta meredten, ég ő borostyánsárg a szemmel.

Aznap délután háromkor mind vég eztek, és Soleilékhez siettek, hog y minél többet g yakorolhassanak. Szinte szavak nélkül játszottak, annyira ráéreztek eg ymásra. Nem volt szükség kommunikációra, a zene önálló életre kelt a kezük között. Már a fix repertoárjukat játszották, húzónótájuk eg yértelműen a Kotangens x lett: Amy az elején g yönyörűen cifrázta a dobot, Lea fülbemászó heg edűt írt alá, Jerry pedig olyan énekes duettet talált ki a dobos lánnyal, hog y valahányszor vég ig mentek a dalon, a hideg futkározott a hátukon. Persze a szó leg jobb értelmében. Abban meg eg yeztek, hog y ez eg yértelműen a középső szám lesz, íg y a vég e előtt teljes láng on ég het a közönség – ug yanis a már felélesztett tüzet eg yszerűbb életben tartani, mint a nag y fellobbanásig mindig csak fokozni és fokozni a hallg atóság izg almát. Aki arra játszik, hog y minden számmal überelje az előzőt, könnyen belebukik. Amikor Lea az abszolút kifulladás határán pihenőt intett, senki sem tiltakozott. Amy most sem öltözött túl: eg y ujjatlan (ráadásul kinőtt) pólót viselt, meg apró farmer rövidnadrág ot, de íg y is

ömlött róla a víz. A többiek hasonló állapotban voltak: a zene pörg ette őket, és bár észre se vették, eg yütt mozog tak a dallamokkal. Jólesőn zuttyantak le a pamlag ra és a fotelokba. A diszkrét zöldes homályban tökéletesen átérezték: valami olyannak vannak birtokában, amiről bár még senki sem tud rajtuk kívül, de g yőzelemre viheti őket. – Már csak azokat a sztoris számokat kéne valahova beleilleszteni – jelentette ki Jerry –, és akkor vég képp meg leszünk. – Hát, a kiírás szerint olyan neg yven perc körüli a játékidő – mag yarázta Will, és eleg ánsan a dohányzóasztalra röptette a szemüveg ét –, az már talán meg is van, nem? – Will – mezítlábazott oda Amy, és a fiú szemébe nézett. Most vette észre, milyen szép kék szeme is van a fiúnak… hiába, a szemüveg torzít… – Az eddig iek alapján ez ig az, de mi van, ha a helyszínen kicsit g yorsabban nyomjuk? Ha tombol a közönség , akkor mi is felg yorsulunk… – No ig en – bólintott a srác. Amy elég edetten nyug tázta g yőzelmét, és eleg áns mozdulattal beejtette mag át Lea ölébe az eg yik fotelba. – Hééé – löködte kifelé a sötét hajú lány –, mit csinálsz? – Helyet – közölte Amy, és befészkelte mag át melléje. – Máshol már nem férek el. – Vag y csak nem akarsz Will mellé ülni – vont vállat Gary –, amit meg értek. Piszok büdös. – Dehog y vag yok büdös, idióta! – A vádlott nevetve tockost lőtt Gary tarkójára. – Ekkora orral már mindenféle szag ot hallucinálsz. – Gary öcsém – intett királynői mozdulattal testvére felé Amy –, ne dumálj és untass, hanem szaladj sebesen, hozzál sört a zenészeknek! – Aha, sört. Honnan, ha csak kólánk van? És mi az, hog y a zenészeknek?! Mert én mi vag yok? – hördült föl Gary, de mivel eg yetértett a céllal, elindult. – Te vag y a road, nem? – Ja, de. Tényleg . De húg i, akkor te mi vag y? A g roupie? – Ez betalált – nevetett Amy. – Hozd azt az innivalót! – Mindjárt hozom, de előbb meg kell válaszolj eg y kérdést nekem. – Lökjed, öcskös! – Minek örül a dobos? – Na, minek? Nem tudom. – Hát annak, hog y sok jó zenész barátja van… – Ehehe, de vicces valaki – nézett körül Amy, mit vág hatna hozzá. – Ug yan, el akartam már mondani neked ezt eg y ideje, hiszen a zenész leg jobb barátja a dobos! – Kinyírom! – A lány csak azért nem ug rott testvére után, mert akkor azonnal elvesztette volna a nehezen meg szerzett fél fotelt Lea mellett.

– Amondó vag yok – szólalt meg Jerry –, közben rakjuk össze azt a három dalt. Közösen. Teljesen eg yütt. Íg y még úg yse csináltuk. – Épp itt az ideje – bólintott Will. A két lány is abbahag yta eg ymás óvatos kifúrog atását a fotelból, és csillog ó szemmel előrehajoltak. Jerry fülig vörösödött, ahog y a kinőtt trikóba öltözött Amyre pillantott, aki íg y előredőlve csaknem kiesett a kis ruhadarabból, bár ezt ő mag a észre sem vette. Mindeg y; a fiú eg yszerűen inkább kerülte a tekintetével. Amikor Gary visszatért fentről, és kiosztotta az üveg eket, Jerry neki is vázolta a tervet. – Gyerünk! – A Soleil fiú eg y csavarintással leszisszentette a kupakot a kólájáról, és középre, az asztal fölé tartotta az üveg et. – A Holdárnyékra! – A Holdárnyékra! – visszhang ozták a többiek is széles mosollyal, és összekoccintották italaikat. – Szóval a dallamok, a zene nag yjából meg van – vázolta Jerry. – Tudjátok, mire g ondolok. A Jam 15re. Bólintottak. A Jam 15 munkanevű vázlatra még semmi szöveg et nem írtak, de rendszeresen játszották; három, körülbelül ötperces eg ység ből állt össze. Az elsőben a heg edű és a zong ora dominált, a másodikban a dob és a g itár, a harmadikban pedig eg yértelműen a basszusg itár és a dob. Az volt a leg zúzósabb zene, amit ideáig összehoztak, stabil heavy metal stílusú dobjátékkal és erős riffekkel. – Nos, a Jam 15 úg yis három eg yenlő részből áll – folytatta Jerry –, lehetne ez annak a bizonyos városnak a története, amiről már beszéltünk. Mi leg yen a hely neve? – Ez evidens: Város 15 – vont vállat Will. – Jól hang zik – ismerte el Amy. – Tehát, Város 15 eg yszerűen eltűnik a föld színéről – jeg yzetelt Jerry –, de miért? – Mert eg y vándor prédikátor meg átkozza – vetette föl Lea –, mondjuk azért, mert… mert… – Mert létezik benne eg y irányító testület, a Társaság , akik bűnözők meg korruptak – fejezte be Gary. – Tehát az első számban meg átkozza a Prédikátor – mondta Jerry –, jó… – A második számban átkozza meg – csóválta a fejét Gary –, az elsőben a Társaság ról meg a rémtetteikről van szó. El kéne követniük valami ég bekiáltót… – Mondjuk meg ölhetnék a város addig i királyát – javasolta Lea. – Messze nem elég g onosz – tiltakozott Will. – Öljék meg inkább a kamaszkorú örökösnőt! Eg y szép, fiatal lányt mindenki jobban sajnál, mint eg y kivénhedt csókát, aki eg ész életében kaviárban fuldoklott. – Ez íg y van – bólintott Gary. – És vig yünk bele eg y szimbólumot! Leg yen a lány neve Justitia. Ig azság . – Helyes! – csapta össze a tenyerét Amy. – Ezzel a Társaság meg tapossa a jog okat, a szabadság ot,

mindent. A nép pedig ostoba, és támog atja őket; örömmel fog adják a herceg nő halálát, mert a Társaság üg yletei őket is g azdag abbá teszik. – Rohadt eg y város ez! – mosolyg ott Jerry jeg yzetelés közben. – Ezért pusztul el. – Oké… miért kell Justitiának meg halnia? – Mert félre akarta állítani a Társaság ot – válaszolta Lea. – Mag ától értetődik. – Jó… – folytatta Jerry – akkor: meg jön a Prédikátor, és beszél az emberekhez. Ismeri a bűnüket, és meg rója őket érte… – Akik feldühödve mág lyára vetik – jelentette ki Will –, és a tűzből kiabálja szerte az átkát. – Jog os! És mi történik az átok miatt? – Hét csapás jön – mag yarázta Amy –, mint a hét főbűn. Az első álmatlanság … – A második beteg ség – folytatta Will halkan. – A harmadik, hog y sokan meg őrülnek – közölte Lea. – A neg yedik viszály, belső összecsapások. – Az ötödik félelem, meg bénítja őket… – A hatodik a csend, nem tudnak hang ot kiadni… – A hetedik tűzeső – vig yorog ta Amy. – Zsír – jelentette ki Jerry. – Még valami a vég ére? – Justitia énekszóban meg mag yarázhatná az ítéletet, ez adná a tanulság ot – javasolta Lea. – A zúzós rész után úg yis lelassul a vég e felé. Alája csapnánk eg y kis heg edűt, és Amy a herceg nő szerepében elmondhatná, miért történt mindez. Árulás… hatalomvág y… és amikor mag yarázatot ad a pusztulás módjára, felpörög hetne, és mehetne meg int az az iszonyatosan g yors teperés alatta, ami a szám közepén is van. – Tehát az itt még eg yszer lenne? – Aha! Motívumismétlés. – A mellett a dob mellett…? Belehalok – közölte Amy eg y olyan vadász vig yorával, aki épp meg pillantotta a prédáját. – Kibírod – vereg ette meg a lány erős vállát Will –, jó a kondid. – Ráadásul még javíthatsz is rajta addig – tette hozzá Lea. – Oké… akkor már csak a szöveg kéne– összeg ezte Jerry. – Lea, Gary, rag adjatok hang szert, hog y úg y kábé belőhessük, mikor mi hang zik el! Meg írjuk a szöveg et, aztán… – Rock on! – vig yorog ta Lea, és táncléptekkel a heg edűjéért sietett. Nekiálltak a szöveg írásnak. Ha meg akadtak, elővették a történet jeg yzeteit, vag y Lea és Gary eg yszerűen csak elpötyög ték, milyen dallam is társul oda. Amikor vég eztek, még eg yszer átpörg ették az eg észet, a zenéhez ig azítva ott, ahol valamiért kilóg ott. Jó két-három óra múlva vég eztek, már ag yilag is iszonyú fáradtan, de a kezükben volt a szám a

Város 15-ről… és elméjük, szívük-lelkük csak úg y zeng ett a daloktól. – Hang szerhez! – adta ki a parancsot Jerry, s felug rott. – Játsszunk! Ezzel elsöpörjük a többi bandát! – Á, ha az elején kerülünk sorra, őket föl se eng edik! – nevetett Lea. Amikor neg yedszer játszották vég ig a Város 15 történetet, eg észen összeért. Le sem akartak állni. Belevág tak ötödszörre is… Ashley meg lepetten sétált be hozzájuk, eg y dúsan meg rakott tálcát eg yensúlyozva. Fekete meleg ítőnadrág ot viselt, hozzá kockás, női ing et – csinos volt még íg y is. Amy pillanatnyilag nem íg y látta önmag át. – Nem vag ytok még teljesen kikészülve? – kérdezte Ash ag g odalmasan, amikor elhallg attak a hang szerek, ő pedig óvatosan az alacsony dohányzóasztalra tette a tálcát. – Már… eg ek, fél napja zenéltek! – Javul az erőnlétünk – felelte a húg a, miközben próbált uralkodni a vállából induló remeg ésen, ahog y óvatosan lerakta az ütőit az eg yik dob tetejére. – Kész vag yunk, Ash! Beg yakoroljuk… és minden meg van a versenyre! – Na! – Ashley széles, büszke mosollyal ajándékozta meg őket. – Gratulálok, srácok! Mikor jöhetek tesztközönség esnek? – Pár nap – felelte Jerry, ahog y leakasztotta nyakából a g itárt. – Kopog a szemem – váltott témát Gary hirtelen, és már sprintelt is Ash felé. – Mit hoztál nekünk? Ó, ez finom! – Mellesleg szívesen, kedves, dinka öcsém! – tette csípőre a kezét Ash, bár mosolyg ott. – Van nálam néhány üveg üdítő is, de úg y látom, pont neked nem jut. – Ne már, Ash! Porzik a vesém! – Hadd porozzon! Attól talán kevésbé leszel pokróc. – Ug yanakkor már nyújtott is eg yet Garynek. A fiú felnyitotta, és mohón lehúzta a felét. A többiek csak ezt látva döbbentek rá, mennyire szomjasak lettek… – Valld be, hog y íg y szeretsz! – vig yorog ta Gary. – Marha… – Nővére átkarolta, és nevetve puszit nyomott az arcára. – Naná, hog y íg y szeretlek. Mit g ondoltál? Amy fig yelmét nem kerülte el, hog y Lea szomorkásan lesüti a szemét. Ő nyilván nem ezt kapja a nővérétől… Bár tudta, hog y érintése most minden, csak nem kellemes, izzadt ölelésbe vonta barátnéját. – Meg mi is íg y szeretjük eg ymást, nem? – mosolyg ott, és az asztalka felé terelte az Iras lányt. – Gyerünk, eg yünk-ig yunk előre a medve bőrére, mert alapunk van rá! Mennyeiek vag yunk! – Azok – nézett rá Lea; szeme csillog ott a szemüveg e mög ött, ajka mosolyra nyílt. – Jók vag yunk. Vég re.

Csig alassúság g al teltek a már-már g yötrelmes napok. Arnold Iras az óráin nyílt színen ostorozta őket (bár név nélkül) az iskolai teendők háttérbe szorítása miatt – ami eg yébként nem is történt meg , és különben is… ki csinálná másként ilyen esetben? Andrew Iras viszont fellelkesülten mag yarázott „a zenei élet felvirág zása és a kultúra ciklikusság a” elnevezésű témakörben. Akármit is értett ezek alatt. A kitűzött főpróba napja is közeledett, az pedig a halloweenbál előestéjét jelentette. Bár a zenekar tag jai közül senki sem készült oda, jobbnak látták, ha leendő próbaközönség ük élhet a lehetőség g el. Eg y alapos, hatórás próba után hullafáradtan kiterültek a fotelokban meg a kanapén, és bág yadtan beszélg ettek. Ekkor Will mondott valamit, ami meg mozg atta az ikrek ag ytekervényeit. – Gondolkodtam – mag yarázta a reménybeli detektív. – Amy, Gary, amit mondtatok. Hog y írog atnak nektek. Akkor rákerestem a nevetekre, de semmi eredmény nem volt. Nemrég támadt eg y új ötletem. – Mire g ondolsz? – kérdezte Gary. – Nem névvel kell keresni – vont vállat Will. – Szég yen, de eddig nem jutott eszembe… olyan eg yszerű, hog y nem is g ondoltam rá! Ha névvel keresünk, akkor lehet, hog y sok találatot kapunk, mert mást is hívhatnak úg y, mint titeket. Vag y épp semmi találatunk nem lesz, mert csak a szöveg ekben, a html, txt, esetleg php kódolásban kutat a keresőmodul, de fotókon nem. – Azaz…? – Azaz ha például eg y iskolának Flash-, Java- vag y képalapú honlapja van, nem találja meg . – Értem – bólintott Amy. Ma eg y fonott bőrpánttal fog ta hátra a haját (Ashtől kapta tavaly karácsonyra), íg y annyira elemi szinten nem ázott el. – És mit javasolsz? – Képalapú keresést. Ha valaki visszaél az adataitokkal, nyilván képekre is szükség e van. – De lehetség es eg yáltalán íg y keresni? – kérdezte Lea zavartan. – Az összes kereső csak szöveg et vesz be… – Ez nem íg y van. Lea, te barlang ban élsz? Léteznek kimondottan képkeresők is, azokba feltöltöd a képet, aminek a másolatait keresed. Persze ezek csak limitált zónákra terjednek ki. Gyakorlatilag semmi esélye, hog y számottevő eredményt adnának ki. És akkor még ott a Goog le képkeresője, de az meg tele van szeméttel. – Akkor mi lesz? – érdeklődött Gary. – Mi a teendő? – Lementettem eg y jobb képkereső kódját – vont vállat Will – meg a Goog le keresőét. Még nem értem őket teljesen, de szerintem rövid idő alatt összeveg yíthetem annyira, hog y saját, állítható keresőzónájú, futtatható prog ramunk leg yen képekhez. Azzal széles e világ on meg találjuk a képeitek másolatait a neten. – Hú, ez jó – vig yorg ott Amy fáradtan, de érdeklődőn. – Mikorra tudod ezt meg csinálni? – Ig azából… talán pár nap alatt meg is van. Meg látjuk.

– Át tudod majd küldeni? – kérdezte Gary. Az utóbbi időben órákat chatelt Jerryvel meg Will-lel. – Gary, ez a cucc alaphang on hat g ig a. Az összes kódolás meg domain benne van… és nem csak a leg álisak, ha érted, mire g ondolok. – Will, eg y cellában vég zed – csóválta a fejét Jerry –, fiatalon és boldog talanul. – Ez az én formám, nem, Jerry? – vont vállat szomorkás mosollyal. – Mindenesetre amint kész vag yok, a rég ebbi képeitek alapján, amiket korábban adtatok, beindítok eg y keresést. Meg találjuk azokat a szemeteket, akik visszaélnek az adataitokkal, bármiért is teszik. – Köszi, lekötelezel – mosolyg ott Amy, szándékai szerint bájosan, bár eg y g onosz és iszonyú fáradt ásítás belerondított a képbe. – Jó, hog y te vag y a mi nyomozónk. – Értetek szívesen erednék akár szörnyek nyomába is – jelentette ki a barna hajú srác. – Ezek meg leg feljebb piti kis csalók… nem? – Valószínűleg . Elkapjuk őket, és meg dumáljuk velük, hog y álljanak le. Ha kell, személyesen. – És mindezt már az új turnébuszunkkal – vig yorg ott szélesen az örökké optimista Amy. – Will, miféle kocsi a nyeremény ezen a versenyen? – Annyit írtak, turnébusz – vont vállat a kérdezett –, mást nem tudtam kideríteni. – Akármi is az – jelentette ki Lea –, a nyomozásnál már elfelejthetjük a tömeg közlekedést. Aznap este Amy eg y kiadós, forró zuhany után, pizsamába öltözve elnyúlt az ág yán, betakarózott, és nekiállt a laptopját bizg etni. Ez menetrendszerű esti prog ramjává vált, főleg , amióta reg isztrált eg y közösség i oldalon, a myInfón. Rászokott, hog y leellenőrzi rajta az osztálytársakat (természetesen csak azért, hog y meg g yőződjön róla, minden rendben). Gyorsan befonta a haját, oldalt fekve felkönyökölt, és belépett. Kimberlyvel kezdte: Kim elég aktívan cserélg ette a fotóit, és mindig írt ki érdekes dolg okat, melyekre reag álhatott az ember. Amy örült neki, hog y a neten is barátkoznak: Kimmel felülmúlhatatlan párost alkottak, újra és újra überelték eg ymást hozzászólásokban meg poénokban. Eg y darabig elvolt ezzel, aztán őrült ötlet villant az eszébe. A „Keresd meg ismerőseidet!” ablakot kérte, és lassan, meg fontoltan beg épelt eg y nevet. Amy Soleil. Enter. Keress. Két találat jött ki összesen. Az eg yik eg y louisianai, fekete bőrű nő (két g yereket nevelt valami kis faluban, és boldog an várta a harmadikat), mosolyg ós, rokonszenves asszony; a másik pedig … Fura. Kép sehol. Alig volt valami adat erről a lányról. Se rokonok, se semmi, még eg y cím sem. Csupán annyi derült ki róla, hog y utoljára aug usztusban jelentkezett be, az e-mail címe titkosított, és Othellóban lakik. Mindezt persze már Will is jelentette, azzal kieg észítve, hog y képtelen feltörni az adatlapot további infó reményében. Amyt két dolog döbbentette meg . Az eg yik, hog y névrokona vele eg yidős. A másik: a bemutatkozás

rovatban annyit hag yott meg , „Athrael”. Athrael. Amy mintha ismerte volna… de közben sejtelme sem volt, mi ez. Beírta két külön keresőbe – sehol semmi. Rákeresett a myInfón is – nincs eredmény. Mi lehet ez az Athrael? Kedves, vele eg yidős druszája mit akar ezáltal közölni a nag yvilág g al? Arra ébredt, hog y valami nyomja. Még hozzá a homlokát. Felemelte a laptopról. Elképzelte mag át billentyűfoltos fejjel. A képernyőn eg y üzenetszerkesztő volt éppen nyitva, benne mérhetetlenül sok sornyi cccccc…, amit nyilván akaratlanul nyomott le. Amy elképesztő álmosan pislog ott eg yet, és amikor kinyitotta a szemét, a monitoron a reng eteg c betű helyett azt pillantotta meg , hog y „látlaklátlaklátlaklátlaklátlak…” Gyorsan meg int pislog ott, és közelebbről is meg nézte a képet. A sok-sok c betű köszönt vissza. – Hülye lány – szidta le mag át –, marhaság okat álmodsz, és ijesztg eted mag ad? Bezárta az ablakokat a g épen, és akkurátusan kikapcsolta. Óvatosan az ág y mellé, a padlószőnyeg re tette a laptopot, s ug yanazzal a mozdulattal lekapcsolta a kisvillanyt. Befúrta arcát a párnájába, majd elég edetten indult el jobbra a labirintusban. Napokig úg y zuhant esténként az ág yába, mint akit meg vertek. Eg yszer azonban különösen ki volt ütve. Még két napjuk maradt a főpróbáig , és minden erejüket meg feszítve g yakoroltak, zenéltek, énekeltek (már amikor Lea Arnold Iras keg yelméből ott tudott lenni). Amy derékig betakarózott, nekivetette hátát a falnak, és fellépett a myInfóra. Érkezett eg y üzenete, pedig nem számított rá különösebben. Mindjárt el is felejtette, mennyire fáradt… Ug yanis azt a rövid üzenetet önmag ától kapta. „Kedves Amy! Láttam, hog y meg nézted a profilodat, kiírta a myInfo belső rendszere. Ig azad volt. Kéred vissza a jelszavát? Mikor jössz el a te eg yetlen Athraeledhez?” A lány hátán vég ig futott a hideg . Azonnal válaszolt. „Kedves Athrael! Valami félreértés lehet mindez. Nekem még soha nem volt myInfo-profilom a jelenleg i előtt. Ez az Amy Soleil a névrokonom, csupán ezért néztem meg az adatlapját. Nem mintha sok minden lenne rajta, de kíváncsi voltam arra, aki az én nevemet viseli. Szívesen találkoznék vele, ha ez lehetség es. Meg tudná mondani, hol van most ez az Amy?” Nem írta alá. Eg ymást kerg ették benne az érzések. Mi van, ha ez valami csapda? Ha valami szoknyavadász írog at neki eg y hamis profilról? Kezdett komolyan meg ijedni. Ez a bizonyos Athrael pár perccel később válaszolt, és a lány teljesen meg nyug odott attól, amit írt.

„Kedves Amy! Elnézést kérek a zavarásért. Valóban összekeverhettem valakivel. Nem akartam meg ijeszteni vag y tolakodni! Bocsánat még eg yszer. Hog y hol van az a lány, akivel eg yezik a nevük, és akivel találkozni szeretne? Sajnos nem tudom. Ezért ebben a találkozóban nem működhetek közre. Athrael” Huh. Nem tolakodott, nem vadászott, és nem akart további levelezést. Nag yon jó. Amy nyug odtan csukta le és helyezte óvatosan az ág ya mellé a számítóg épet. Na jó, ez íg y nem ig az. Csak félig volt nyug odt. Ki ez az Athrael, és miért van hozzáférése eg y profilhoz, ami Amy nevén fut?... Lassacskán elérkezett a főpróba napja. A meg beszéltek alapján mindenki leg alább eg y embert kellett hozzon, és leg feljebb ötöt. Ashley természetesen eg yből közölte, hog y ő mindenképpen ott lesz. Amy Kimberlyt hívta meg , aki örömmel mondott ig ent (aznapra a kedvenc táncos óráját is lemondta, és ez nag y szó volt). Gary Cecilyt szervezte be, aki ettől már napokkal előre teljesen meg őrült. – De mit veg yek fel? – nyag g atta Garyt már sokadjára. – Komolyan, mit kell? – Te jó ég , Jég királylány, amit szeretnél, ami kényelmes – vont vállat a fiú. Meg szokta, hog y ha tanácsot ad valamiről, Cecily azon ag g ódik, ha pedig nem ad, akkor azon. És már nag yon fáradt volt ahhoz, hog y okosakat mondjon, úg yhog y inkább Amyre és Leára uszította szőke padtársát az ilyen kérdésekkel. Meg hívta a párját is küzdősportokról. – He? – kérdezte Eve, ahog y Gary háta közepében térdelt. – Micsodaaa? Ez most… randi? – Nem, ez eg y főpróba – hörög te Gary. – Óóó… értem. – A hang ja szinte csalódott volt. – Eljössz? – szuszog ta a fiú. – Persze. – Eve vég re lemászott róla. – Csak add meg a címet! Vig yek valamit? – Mag adat – tápászkodott föl a srác. – Nem dumál, g yilkol! – kiáltott rájuk Damien, mire Eve ijedten összerezzent, és eg y profi mozdulatsorral újra földhöz kente Garyt. Amy is ig yekezett minél több embert összeszedni tesin. Sajnos eg yedül Leila harapott rá az ötletre. – Muter meg fater úg yse lesznek otthon – vig yorg ott teli szájjal –, csak másnap délelőtt érnek haza… Észre se veszik, hog y leléptem eg y kicsit. Lea hasztalan üg yeskedett, senkit nem vett rá a csatlakozásra. Eg észen törióráig . – Remélem, elviszel az előbulidba – lépett oda hozzájuk Andrew Iras szig orú arccal az óra után. –

Idejét sem tudom, mióta nem voltam eg y jó, pörg ős koncerten. – Na de Andrew! – Lea valamiért fülig vörösödött. – A… csoportod… te prefektus vag y… – Aki még eg yszer sem kért kimenőt, amióta dolg ozik – bólintott a bátyja. – Szóval? Mikor is kezdődik? – Majd… ööö… Andrew hang osan elnevette mag át. – Meg értettem. Majd veled eg yütt indulok. Meg felel? – Jó lesz. – Bízom benne, hog y felforraljátok a véremet – mondta a tanár a többieknek. – Ne okozzatok csalódást! Úg yhog y bár kifelé mosolyog tak, kezdtek mind csendben kétség beesni.

A nag y főpróba előestéjén valahog y mindannyiukat elkerülte az álom, pedig Amy például még a híres Ashley-kúrát is bevetette: eg ész este nem szállt le nővéréről. Ash sóhajtva hag yta abba a naplóírást, és meg adóan az ág yán fetreng ő húg a felé fordult a székén. – Miért nem olvasol föl a naplódból? – kérdezte Amy pimasz vig yorral, miközben hason fekve fölfelé kaszált a lábszárával. Frissen száradt haja összevissza lóg ott az arcába, ezzel ötletet adva nővérének. – Miért nem vág om le a hajadat? – vág ott vissza, és felemelt eg y ollót az asztaláról. – Nem is tudom… Tényleg szeretnéd? – Nem! – hördült föl Amy, de Ash már tántoríthatatlan volt. Elkerülhetetlenné vált némi dulakodás. A bunyónak csak az vetett vég et, hog y a nevetéstől eg yikük sem kapott már leveg őt. – De… eg yébként te vág hatnál az én hajamból – piheg te a nag yobbik lány, amikor vég re szóhoz jutott. – Nem sokat, csak olyan másfél-két centit hátul, meg eg y kicsit többet a homlokomnál. Úg y nő, mintha fizetnék érte. – Vízben van a g yökere – vette át az ollót nővérétől Amy, mire eg y orron pöckölés lett a jutalma. Ash helyet fog lalt a székén, Amy pedig körbejárta, és szakszerűen (eg y fodrásztól leste el a mozdulatokat) körbenyírta a haját. Íg y nővérének ismét csak a válláig értek eg yenes, barna tincsei. – Miért nem növeszted meg ? – kérdezte Amy. – Mint Kimberly. A barna haj nag yon jól néz ki hosszan. Sokkal jobban, mint a szőke. – Vag y beteg vag y, vag y simán veszedelmesen hülye – jelentette ki Ash. – Nincs jobb dolog a szőke hajnál. A fiúknak tetszik, sokkal vékonyabb szálú és több van belőle, mint a barnából, és ti, szőke lányok, annyira nem is vag ytok ostobák, mint mondják. – Hééé! – Most Amy nyomott barackot nővére fejére, nevetve. – Még jó, hog y nem vag yunk! De nem

mind bánnánk, ha inkább barnák lehetnénk. – Mesterség es intellig encia – vihog ott Ashley, súlyos kockázatnak kitéve frizuráját. De Amy nem állt bosszút, csak nevetett. – Idióta vag y, kedves nővérem, és g onosz. – Ez bizony száz százalékig ig az. Nem is tudod, mennyire. De nem kellene neked aludni? Holnap finoman szólva is nag y napod lesz. – Nem tudnék most, Ash. Fáradtnak fáradt vag yok, de az alvás kizárt. – Akkor eg yetlen dolg ot tehetünk – sóhajtott műviesen a nővére. – Mire… g ondolsz? – Horrorfilmet nézünk – vig yorg ott szélesen Ash. – Lopsz eg y bort apa g yűjteményéből? Valami olyat, amiből több is van. Én addig nyeszetelek sajtot, meg előkeresek pár lemezt. – Jóóó! – élénkült fel Amy. – Rohanok, és kezdhetjük. A lopott borral és bornyitóval felszerelkezve sétált fel Ashhez. Nővére eg y tálnyi sajtot vitt fel, füstöltet és simát, továbbá átszállította Amy laptopját is. Eg y székre helyezte a g épet az ág ya elé, úg y, hog y hason fekve mindketten láthassák. Már eg y rakás DVD-t is összeszedett. – Nézd – leng etett meg eg yet belépő húg a előtt –, íme a film! Eg y reg ény alapján készült. A neten azt írják róla, hog y horror. – Mi a címe? – kérdezte Amy, és törökülésbe ült Ash mellé. – Ez a Lehetetlen párbeszéd – fordította meg a tokot az idősebb lány, és olvasni kezdte a történetet. – Tudod: „Aydas Warden katonatiszt, számtalan csatamező veteránja. Esélyt kap arra, hog y eg y utolsó, kockázatmentes küldetéssel mag as nyug díjat szerezzen eg ész csapatának, önmag ának pedig a leg nag yobb elismerést. Feladata csak annyi: tudja meg , mi az oka, hog y eg y harminc éve meg hódított bolyg óval minden kapcsolat meg szakadt. Aydas és csapata hetekig utaznak űrhajójukon. Útjuk során románcok láng olnak fel, és minden tökéletesnek látszik… Azonban az, amit a Nyxön, a paradicsomi Éjvilág on találnak, minden rémálmukat felülmúlja… És korántsem biztos, hog y élve hazatérhetnek.” – Közhely közhely hátán – méltatlankodott Amy –, és emlékszem is rá, mennyire unalmas ez a film. Ash, ki néz ilyet? – Várj, Ame, még nem fejeztem be. Nem emlékszel, kik játszanak benne? Azt mondja, szereplők. Aydas Warden – emelte fel a mutatóujját – Robert Christophe. – Még is ezt nézzük – jelentette ki a húg a –, hiába tiltakozol. Amiben az én Robbie-m a főszereplő, csak jó lehet. Biztos ezt láttuk múltkor? – Elkezdtük, de nem sokáig jutottunk – mosolyg ott Ash. – Akkor, bontod azt a bort? Minden készen áll… A film első felét feszült várakozással nézték vég ig , és közben eliszog atták a finom bort, csak úg y,

üveg ből. Amy arca kipirult, bőre felforrósodott, és eg yre fényesebben csillog ó szemmel nézeg ette „az ő Robbie-ját”. Aztán elfog yott a bor, és ahog y lenni szokott, amint izg almas lett volna a történet, mindketten elaludtak rajta. (Nem csoda: a Lehetetlen párbeszédről még a rajong ói is állítják, hog y eg yben vég ig nézhetetlen.) Amy eg y rezzenéssel felriadt. Meg zavarodva, lassan felkönyökölt. Hason feküdt, és nem ig azán értette, hog y került ide. Az előbb eg y ajtót lökdösött, teljes súlyával nekifeszülve, most pedig pizsamában fekszik… Fázott, és kótyag os volt a feje. Hirtelen rájött, hog y hol van, és mit is csinált itt, mert az orra előtti székre tett laptop már bőven eltette mag át másnapra. Ahog y meg ropog tatta elg émberedett vállát, hallotta, hog y Ash békésen szuszog mellette, és az ablakon beszűrődő fényben látta nővére oldalra fordított arcát. A lány olyan kifacsart pózban feküdt, hog y ha ez íg y marad, reg g el kalapáccsal sem lehet majd helyretenni a tag jait, úg yhog y Amy nag y nehezen rászánta mag át a cselekvésre. Meg fog ta nővére vállát, és meg rázta. Ash szeme felpattant, és mintha eg y pillanatra mag ába szívta volna a húg a arcára eső összes fényt… aztán Amy látta benne meg csillanni saját tükörképét, és akkor meg nyug odott. – Nag yon rosszul fekszel – mondta meg lepően nehezen forg ó nyelvvel –, inkább… – Van itt valaki – suttog ta Ash, félbeszakítva húg át. – Amy… maradj itt! – Ash, álmodtad – csóválta a fejét Amy döbbenten, és teg yük hozzá, ijedten. – Ne menj sehova! Az idősebb lány eg y pillanatra összehúzta szemöldökét, aztán halkan felnevetett. – Lehet. Nem vag yok normális. – Senki sem az – mosolyg ott Amy fáradtan, és visszazuhant az ág yra. – Elég hideg van nálad. – Takarózzunk be! – ásított a házig azda, és munkához is látott, hog y ezt lehetség essé teg ye. Már a kellemesen meleg takaró alatt még eg yszer kinevette mag át. – De hog y ilyen élénken azt képzeljem, tényleg van itt valaki… – Á, az ember álmodik – sóhajtotta Amy, és eg y pillanat múlva saját selymes hajába burkolt arccal álomba zuhant. Nem telt bele eg y perc, és Ash is hang osan szuszog ott. Amy álmában az árnyékok meg nyúltak, és mintha az eg yik elvált volna a többitől, hog y a csukott ajtón átsuhanva eltűnjön a folyosón. A főpróba reg g ele katasztrófa volt. Amy kellemetlen, menekülős álomból ébredt, még hozzá sürg ető hang okra, amelyek eg yszerre apja beszédévé álltak össze. Ash is ott feküdt mellette, hasonlóan kómásan. – …és hét óra lesz eg y perc múlva – ennyit fog tak föl a feltehetően erkölcsi alapokra épülő szóáradatból, de ez elég is volt. Ferdinandot majdnem mag ával rántotta a két lány menetszele, ahog y kétoldalt elviharzottak mellette a fürdőszoba felé.

Most nem volt vita, ki meg y be előbb. Amíg Ash fog at mosott, Amy ruhákat cibált mag ára, amikor pedig fésülködött, nővére öltözött fel. Hét óra nég y perckor lent ültek a konyhaasztalnál. – Meg döbbentő – csóválta a fejét Ferdinand Soleil, ahog y vég ig mérte lányait. – Ha tudom, hog y ez íg y működik, akkor minden áldott reg g el íg y csinálom. Ha hatkor keltek, akkor is ilyenkorra vag ytok készen. – Apa, a női lélek leg nag yobb szakértője vag y – közölte vele lesújtó pillantással Ashley, Amy pedig elhatározta, hog y ezt a fajta nézést ő is elsajátítja. – Ne pörölj, méreg zsák, hanem reg g elizz sebesen! – Apjuk a mai nap nem hag yta mag át, pedig általában a lányai le tudták venni a lábáról. Hiába, közelg ett a hétvég e, ami őt eg yáltalán nem pihenéssel kecseg tette… sőt… – Ig enis – fújt visszavonulót Ash, és jól tette. Ferdinand ug yan meg lepetten pillantott föl, de látszott rajta, nem bánja, hog y nem kell veszekednie. Az iskola… a szokásos volt. Nem épp könnyű nap, de az eg ész Holdárnyék zenekar extrán felkészült, hog y véletlenül se köthessenek beléjük, még eg y nag yon kicsit sem. Különösen, mivel volt eg y irodalomórájuk is az ig azg atóval, aki dolg ozatkiosztást íg ért aznapra. Sajnos meg is tette. – Te semmit sem tudsz a halálról – tajtékzott diszkréten, eg y dolg ozatot lóbálva Carlo Assimi orra előtt –, mintha közöd sem lenne a halandóság érzéséhez! Halvány fog almad sincs róla, mi az a depresszió! – Olasz vag yok – védekezett Carlo. És ez hatott. – Jól van, ezt én is tudom. Nehéz lenne nem észrevenni, azt a nag y, busa fejedet látva. Nincs pénzed fodrászra, vag y mi a helyzet? – A hajamban van az erőm – közölte a fiú –, mint Sámsonnak. – Ah… – Arnold Iras meg vető mozdulattal ledobta eléje a dolg ozatot. – Ez eg y kettes, Carlo. Jövő órán javító felelésben lesz részed, és ha nem szerzel jobb jeg yet, akkor… akkor… Be se fejezte, eg yszerűen leng edező köpennyel továbbsétált. Mindenki félt, hog y a hatalmas, sötét árnyék előtte áll meg … vég ül Gary lett a szerencsés. – Soleil – sziszeg te az ig azg ató –, te azt se tudod, hog y Sylvia Plath vag y Greg ory Corso volt a férfi, pedig ez nem nehéz kérdés. És mi az, hog y „A halál előérzete beleng i a mű lég terét”? Ez úg y hang zik, mintha a mű eg y toalett lenne, a halál előérzete meg a lég frissítő, vag y nem is tudom. Szedd össze mag ad! És te, Cecily… „A sütőben találta meg problémáinak meg oldását” mondatod beteg es és… nem jó. Rossz hatással van rád, hog y Soleil mellett ülsz. – Köszönöm – bámult fel Cecily őszintének tűnő mosollyal az ig azg ató arcába, ahog y átvette a dolg ozatát –, de szerintem nag yon is jót tesz nekem. Iras eg y pillanatig habozott.

– Valóban – mondta halkan –, lehet. Mindenesetre morbid vag y. Szokj le róla! – A természetemből fakad… – Ne feleselj! – Az ig azg ató árnyéka máris Jerryre vetült. – Jeremiah Gray. Nehéz dűlőre jutnom a furcsa, idióta elképzeléseid fölött. Az értelmes g ondolataid nyilvánvalóan az internetről származnak, azokkal nem vitatkozom. Eg yébként annyira nem is vészes. De a tied, William… Mivel töltöd az idődet mostanában? Nem olvasással, azt látom. Drog ozol? Néha ilyen érzésem támadt… de leg alább élveztem az írásodat, ig en eg yedi volt. Lea… a tiedet nem is kommentálom. Amy Soleil… A szőke lány bájosan felnézett az ig azg atóra, és remélte, hog y eg yik keze sem remeg . Pedig remeg ett. Mindkettő. – Ez… én… eh… – Iras eg yszerűen undorral leejtette eléje a dolg ozatot, leg yintett, és halkan elsuhant, hog y a földbe döng ölje Kimberlyt. Amy reszkető kézzel nyúlt a papírért. Meg pördült vele a világ . Határozott, szép, hosszúkás, jobbra dőlő betűkkel a következőt írták a dolg ozata aljára: „Amy! Ez a munka nag yon meg döbbentett, mert minden kutakodásom dacára úg y látom, nem éltél plág iummal. Azért g yanakodtam, mert ez a dolg ozat eg yszerűen… remek. A g ondolataid érdekesek és eredetiek. Vég ig azt kívántam, bár ne lenne vég e. Persze eg yszer minden vég et ér, ahog y te is meg jeg yezted. A helyesírásod kiváló, de a kézírásod kicsit durva, g yakorolhatnád. Néha azt kívánom, bár ne lennél az a bajkeverő, aki vag y. A. I.” És a jeg y. Eg y ötös. Kis csillag g al. Jellemző, minden meg jeg yzéshez fűzött valami leszúrást… de akkor is… Arnold Iras tulajdonképpen meg dicsérte. Nem is kicsit. Lea döbbenten meredt Amy dolg ozatára, eg ész pontosan az aljára. Ő sem hitte el, amit látott. – Lehet, hog y íg y veszteg et meg a koncert lemondása érdekében – suttog ta Amynek. – Elkésett – vig yorg ott össze a két barátnő. – Hallom ám! – mordult fel Arnold Iras. – És szívesen meg hallg atok eg y-két feleletet is a sutyorg ás után, ha arról van szó. Erre támadt ig ényük, Soleil kisasszony, illetve Lea? – Nem – csóválták a fejüket a lányok sebesen. – Akkor csendet! Kimberly Newstead, ez a dolg ozat… szerintem neked nincs lelked. Paul, ne vihog j ott elöl, ug yanis neked meg annyi közöd van az irodalomhoz, mint eg y zsák hörcsög tápnak a kvantumfizikához! Ejj, minek szenvedek én veletek… Amy ig azat mondott: már hiába volt minden érv vag y próbálkozás, semmi sem állíthatta meg őket

abban, hog y zenéjükkel meg hódítsák a világ ot… vag y leg alábbis eg y kis szeg letét. Aznap mindnyájan korán vég eztek (többek között ezért sem volt rossz döntés ez a dátum a nyilvános főpróbára), már ebéd után, fél eg y körül találkoztak a nag y főkapunál. Gyeng e, de finom napfény borította be a tájat, és ahog y Will vég ig nézett Amy aranyló láng ba borult haján és Jerry lázasan csillog ó szemén, azonnal teljesen pozitív jelként értékelte a jó időt is. – Nos, hölg yek és urak – pillantott a kis csapatra Gary. Lea kivételesen széles mosollyal nézett vissza rá; Jerry úg y, akár valami középkori harcos szerzetes; Amy meg részeg ült vig yorral; Will pedig olyan volt, mint a lelkesség mintaképe, eg yik lábáról a másikra állt. – Azt mondom, menjünk. – Előre! – Jerry eg y harcias bólintással ig azolta a lovag elméletet, és már caplatott is előre, Gary mellé. A próbatermükben Amy eg y g yeng e fényecskét tekert fel mag uknak. A szöveg ekhez nem kellett, azt lelki szemeikkel pont elég élesen látták… a zene pedig nem akart kottákat. Az mag ától élt. Mag ától szólt. Nem kellett neki kontroll – nem is tűrte volna: erőltetetté, g yeng évé vált volna tőle. Íg y pedig meg volt benne az, amitől bármilyen zene felemel a talajról, hog y viharba, csatába, mennyország ba hajítson. Lelke volt. Eg yenként visszavonultak a g arázs hátuljában levő boroskamrába, hog y átöltözzenek a próbához. Amy kezdte: úg y felpörg ött, mint már jó ideje nem. Amikor kijött, eg yszerű, fehér trikót és laza, fekete rövidnadrág ot viselt. Hiába, ez még nem a vég ső öltözék… A többiek is hasonló, jelleg telen cuccokat vettek mag ukra, tudva, hog y ezeket úg yis jól elhasználják a bevetés kezdetéig . Lestrapált ruhában pedig senki nem léphet fel eg y koncerten! Szó nélkül nekiug rottak a hang szereikkel. Lea, aki még csak eg y sima meleg ítőnadrág ban és ujjatlan pólóban volt, az első három perc után jelezte, hog y a katasztrófa bekövetkezett: azonnal húrt kell cserélnie. Nem volt g ond, Amyvel addig nég yszer elpróbáltatták a dobszólókat. Amikor hibátlanul ment minden, Gary vag ánykodásba kezdett a g itárján. Addig ra Lea kész volt; letorkolta Garyt, belefojtva a kreativitás hullámait, aztán folytatták. A második csapás: Jerry eg yik húrja elpattant. – Minek várod meg folyton, míg annyira elöreg ednek, hog y eg y érintésre feladják? – háborg ott Will. – Mert… izé, a… – A Holdárnyék énekese zavartan kotorászott a táskájában. – Ezek is, mennyi idősek? Vettél te eg yáltalán újat, mióta meg van ez a Sterling ? – ostorozta barátja. Jerry sápadtan a padlóra öntötte motyójának teljes tartalmát. Mindenféle kütyü, peng etők, tollak, ceruzák g urultak szét. Amy a lábujjaival kapott el eg y ping pong labdát.

– Vannak már vag y másfél évesek… – Mert nincs rá pénzem! – dörrent fel keserűen a g itáros. – És nincsenek nálam a póthúrjaim! – Ami azt illeti, nekem már nincs fölös – jeg yezte meg halkan Gary. Jerry falfehérré vált. – Mi lenne veled nélkülem… – Will sóhajtva előhúzott eg y pakkot a táskájából, és odadobta neki. – Ezt még nyár elején hag ytad nálunk. Látod? Én mindent eltervezek előre. – Ha lány lennél, meg csókolnálak – csóválta a fejét hitetlenkedve, de meg könnyebbülten Jerry, és már bontog atta is a csomag olást. – Te tényleg mindenre g ondolsz! – Brománc! – vig yorg ott Lea. – Abból nem eszel! – vonta fel szemöldökét Will. Ash érkezése volt a vészharang . Bár a lány még szemmel láthatóan nem a koncertre érkezett (hiszen nag y tálcányi mindenféle volt nála), sejtették, nem azért jött, hog y közölje, még nag yon sok idejük van. – Maradt körülbelül eg y órátok – jelentette ki, és a dohányzóasztalra tette a tálcát. Azon mindenféle értékes ellátmány volt, szendvicsektől kezdve ásványvízen át üdítőig , persze minden szig orúan szénsavmentes. – Sikerült vég ig mennetek a számokon? – Teljesen – közölte Amy piheg ve, és kikelt a dobok mög ül. Odamezítlábazott az asztalhoz, és lehuppant eg y fotelba. – Még be kell rendeznünk a helyet is, de azért talán időben vag yunk. – Szerintem nem volna rossz ötlet a fotelokat meg a pamlag ot beig azg atni nekik – csicsereg te Lea, és Amy mellé ült a karfára. A többiek köréjük g yűltek. – Minek? – kérdezte őszinte meg lepettség g el Will. – Hát, hog y felmérhessük, van-e kedvük ülni közben – vig yorog ta vissza a lány. Előrehajolt, és mag ához rag adott eg y pohár innivalót. – Jóóó – nevetett Gary –, meg kell hag yni, néha nem is vag y olyan sötét. – Sötétnek sötét vag yok – vont vállat a fekete hajú lány –, eg yszerűen csak emellett időnként tökéletes. Hééé! Ez utóbbi már Amynek szólt, aki eg y üg yes, követhetetlen mozdulattal elcsaklizta Lea italát, és eg y húzásra kiitta, aztán ang yalian felmosolyg ott rá. – Hülye szőke! – Azzal Lea összeborzolta rendületlenül vig yorg ó barátnője haját. – Ez is íg y van – bólog atott Gary. – Ma sorozatosan fején találod a szög et. – Mit teg yünk, mag asan jár a csillag om – kacsintott rá Lea. – A vég én még a szerelmem is meg csókol. – Azért csak lassan! – fig yelmeztette Will. – Előbb bizonyítanunk kell. – Íg y van, Will – vereg ette meg a fiú vállát Ashley. – Na, srácok, én elindultam készülődni. – Mi is azt tesszük! – Amy felug rott (Lea kis híján székestül felborult), és már ráng atott is mag a

után eg y fotelt. Pillanatok alatt vég eztek a berendezéssel. A dohányzóasztalkát a fal mellé állították, az ülőalkalmatosság okat pedig elhelyezték a szimbolikus „színpad” előtt. Persze kellő távolság ban, hog y mozog hassanak is. Aztán átbeszélték még eg yszer a felállást, ki hol lesz, majd szétszéledtek készülődni. Gary áteng edte Jerrynek és Willnek a szobáját (ő mag a a raktárban öltözködött, hátul a g arázsban), Amy meg Lea pedig fölmentek, és száműzték Ashley-t a fürdőből, hog y nag y halom ruhájukkal bevehessék oda mag ukat. Amy már vonult volna be Lea nyomában, amikor valaki utánaszólt. – Várj, Amy! – Will volt. – Várj, fig yelj! Van tükröd a szobádban? – Aha – bólintott a lány. – Nyug odtan elfog lalhatja valamelyikőtök az én szobámat is, ha kell. – Köszi – vig yorg ott rá Will és a mög ötte álló Jerry eg yszerre, aztán Amy behúzta az ajtót mag a után. A lányok vég ig vihog ták a rövid, férfias vitát arról, ki meg y be Amy szobájába készülődni. („Jerry, én meg yek Amyhez.” „Nem, Will, én meg yek.” „Miért?” „Azért, mert nekem hosszabb a hajam, és több vele a macera.” „Hülye vag y, Jerry, ez nem érv.” „Jó, akkor menj te!” „Tudod mit, nem, nem meg yek.” „Akkor meg yek én…” „Hé, várj, tényleg inkább nekem kéne…” Stb., stb. Még hog y a nők vitatkoznak szívesen!) Amy előzőleg okosan eltulajdonított Ashtől (annak beleeg yezésével) némi sminkkészletet, és leg nag yobb meg döbbenésére Lea úg y vetette rá mag át, mint éhező a leg kiválóbb finomság okra. Sőt, nag yon profi szinten használta az eszközöket. Amy úg y döntött, ő inkább nem fest mag án semmit. Nem sok haszna lenne belőle, ha az első tíz perc után sötét szemcséket mosna bele a saját szemébe izzadság g al… Azért, nem kevés hátsó szándékkal, a körmeinek nekiesett, és hiába voltak teljesen rövidek, szépen befeketítette őket. Leával minden lépést meg tanácskoztak, aztán szépen felöltöztek, és viszonylag hamar elkészültek. Amint kijöttek a fürdőből, Will és Jerry is éppen a folyosóra léptek. – Ejj, de g yorsak voltatok! – állapította meg Jerry, és meg lepetten nézett vég ig rajtuk. Volt is miért. Lea hosszú, fekete, csipkés szoknyát vett, hozzá pedig szintén sötét, ujjatlan fölsőt V alakú kivág ással. A ruhadarabot bonyolult, ezüst hímzés díszítette, a derekánál pedig csinos csipkebetét törte meg . Mindehhez levette a szemüveg ét, és sötéttel kihúzta a szemét, szemhéjára festéket kent. Két tincsét Amy oldalt befonta, és hátrafog ta velük a maradék hajtömeg et (ahog y eg yszer már mag ának is frizurát készített). A Soleil lány ehhez képest már-már ig énytelennek tűnt. Ő mezítláb maradt, s eg y fekete-vörös, skót kockás rövidnadrág ot viselt trikóval, amelyen bizony Mike Portnoy mester dobolt lelkesen, piciben, a bal oldalon, amúg y pedig teljesen fekete volt. (És kicsit szűk is, állapította meg elsőre

ijedten Amy. Hiába, rég en húzta mag ára…) Emellett csuklótól alkarja feléig karkötőket vett föl: voltak bőrből készültek, tarka fonottak, sőt, eg yszerű fonalszálak… Eg y fekete kesztyűt is húzott, amelyből ujjai az első ujjperctől kikandikáltak (az ütőt érezni kell, kérem). Haját lófarokba fog ta, és boldog ság g al töltötte el, hog y íg y is majdnem a derekát verdeste. Lassan beéri Leát, na. A srácok ug yancsak távol álltak meg szokott kinézetüktől. Will fehér pólót kapott föl, rajta az Aveng ed Sevenfold fekete sziluettje. Mindehhez sötét farmert öltött, fekete, acélbetétes bakanccsal és vékony, fekete kabáttal, amely tíz centi híján a bokájáig ért. Jerry laza, fekete g yakorlónadrág ba és barátjához hasonlóan bakancsba bújt. Eg y sötétkék póló volt rajta a „Sört ide, a vízben halak laknak” felirattal, mely alatt eg y kép látszott, arról tanúskodva, hog y a halak nemcsak laknak a vízben, hanem időnként füstös (!) kocsmákban, jó néhány ital felett ismerkednek eg ymással. A pocakjával eg yütt különösen stílusosan mutatott. – Wow – mosolyg ott Will a lányokra, ahog y vég ig mérte őket –, jól néztek ki, csajok, elismerésem! – Köszi. – Lea szakszerűen pukedlizett a szoknyában. – Gyertek, menjünk le, nézzük meg Garyt! Rajta nem sok néznivaló volt. Eg y Metallica-pólót vett föl farmerrel és tornacipővel. Úg yhog y Lea az eg yik kezét kapta el, Amy meg a másikat, és máris vitték „stylisttanácsadásra”. Amikor visszajött, mindjárt más volt a helyzet. Ráerőltettek eg y derékig érő, vékony, rég i szabású bőrkabátot, amely ig azi rockerkülsőt kölcsönzött neki, valamint eg yik keménykalapját. Csoda történt vele – pedig nem voltak ezek olyan komoly dolg ok, még is meg táltosodott a változástól. Minden készen állt arra, hog y felszólaljon a dobszó a ködös Moonshadowban.

A közönség et Tess Soleil fog adta a kertkapuban, széles mosollyal. Különösen a még korábban, Leával érkező Andrew-nak örült meg . Amikor mindenkivel váltott pár szót, és az Amytől kapott képzeletbeli listán az összes nevet kipipálta, bekísérte őket a g arázsba, ahol szinte teljes sötétség uralkodott, éppen csak némi zöld világ ítást kapcsoltak fel. Kimberly áhítatosan nézett szét. Kicsit olyan volt, mintha vég telen, üres térbe került volna. Valószínűleg Andrew-nak is ez lehetett az érzése; ő kissé óvatoskodva fészkelte bele mag át eg y fotelba. Tess meg kínálta eg y pohár tennesseei whiskey-vel, a tanár pedig nem mondott nemet. Aztán a Soleil anyuka eltűnt. A vendég ek fojtott hang on beszélg ettek; meg vitatták a felszerelést, már amennyit láttak belőle. Kim nyug hatatlanul fészkelődött, és villámg yorsan meg ismerkedett a többiekkel. Will bátyját, Lenny Abbotot már látásból ismerte; a fiú a város autószerelő műhelyében dolg ozott, és az eg yik leg jobb g épésznek tartották a környéken. Hasonlított öccsére: jóarcú mag as srác volt, sötét hajjal, széles vállal és erős karral. Meg eg y rendkívül csinos barátnővel. Kim hamar összebarátkozott Eve-vel, Gary küzdősportos partnerével. A lány nem volt

különösebben mag as vag y vékony, de látszott minden mozdulatán, hog y valamiféle rag adozómozg ása van, amitől eg yből erő, rug almasság sug árzott belőle. Kimberly kapásból meg kedvelte. Cecilyt, Andrew-t és Carlót ismerte. Az olasz fiú éppen g őzerővel szédítette Eve-et, aki látszólag őszinte érdeklődéssel hallg atta, és nevetg élt a történetein. Leila, Amy tesis társa pici lány volt, okos pillantással. Rövid, vékonyka lábát felhúzta a fotelba, kilépve tornacipőjéből, úg y beszélg etett udvarias hang on Andrew-val – még hozzá a Fender és a Gibson g itárok közti alapvető különbség ekről. Andrew éppen a Gibson termékeit dicsérte – miközben a Tennesseből származó whiskey-t iszog atta. Hiába, lehet, hog y van valami családi kötődése az Irasoknak ahhoz az államhoz… Kim vég ül nekiállt felkutatni, milyen elemózsiát és italt kaparinthatna meg . Ráhasalt a combjára, és körülnézett. A whiskey. Eve eg yetlen pillantásából tudta, mit tervez, és azonnal elcsaklizta a Tess által Andrew mellé készített, szög letes üveg et. Rákacsintott Kimberlyre, és hosszan meg húzta az italt. A tanár valószínűleg nem vette észre, leg alábbis nem szólt rájuk. A két lány eg yre jobban elbeszélg etett, ahog y fog yott a tüzes ital. És csak akkor vették észre, hog y az ő ülőhelyeik mellett is ellátmány áll – eg y-eg y üveg kóla képében. Olyan érzésük támadt, mintha nem sokkal korábban az még ott se lett volna… Felkapták, és iszog atni kezdték. Kimberly érezte, amint az imént fog yasztott töménytől forróság árad szét az ereiben, és mennyeinek találta ezt az állapotot. Már mindennél jobban akarta az eg ész bulit. Ráadásul meleg e lett. Kibújt a pulcsijából, amely alatt eg y fekete, spag ettipántos fölsőt viselt. Alig hog y ezt meg tette, valaki máris meg szorong atta a vállát. – Kiiimberly – köszöntötte Ash –, szia! – Helló, Ash! – A lány kis híján frászt kapott. – Azt hittem, az ijesztg etés Lea specialitása. – Az is. – Ashley eg y g yeng e citromos sörrel a kezében Kim mellé telepedett a fotel karfájára. – Én csak simán g yorsan tanulok. Lea a mesterem. – Jól tanított, ifjú padawan – nevetett Kim. – Csinos vag y, Ash. – Köszi. – A lány elmosolyodott, és a füle mög é söpörte jobboldalt rakoncátlanul elszabaduló tincseit. Mintha nem ilyen koncertre készült volna: térd fölé érő farmerszoknyát és fehér, vörös virág mintás fölsőt kapott fel eg y kényelmes sportcipővel. Ellenben a szemét kicsit túláradó módon húzta ki és feketítette be, szóval még iscsak tudta, mi itt a helyzet. Érdekes módon nag yon jól állt neki az eltúlzott smink. És akkor fokozatosan kihunytak a fények. A beszélg etés azonnal elhalt. A g arázsra vaksötét borult. Kim abban sem volt biztos, hog y valaha látott itt valamit, olyan mély volt a homály…

Ekkor halkan, mintha távolról jönne, mély énekszót hallott. „Semmi sincs, csak halk dobszó a ködben…” Tamm, tamm, tamm… Kim már hallotta is a finom dobütéseket… Akárha valahonnan az idők homályából szóltak volna… „Semmi, semmi, csak dobszó a ködben…” Eg y hosszú, elnyújtott hang hallatszott, amely mintha sípolásként kezdődött volna, de kórusba futott át félúton, több ember eg yüttes énekévé. A mind hang osabb dobtól kísérve panaszosan felsírt eg y heg edű. „Halotti fátyol fehér holdfényben…” Gitár sikoltott bele a lassan felépülő zenébe. „Nem láng ol tűz, nem sötétlik árnyék, még is ég a vérem…” Ebben a pillanatban feldübörög tek a dobok, és hirtelen mindent eltöltött a zene. „Mert a vér örökké vért akar De mit rejthet a kopár ug ar? Miféle sötétség et takar el a föld A komor ég alatt? Szívem, fordítsd meg az időt Repíts vissza, vig yél vissza… Épül már eg y Város fala A szürke ég be tornyok nyúlnak Fénylő lakok ezer úrnak Száz palota, ezer ház Szeg ény népek, hazug máz Város 15, épülj vissza… Örök visszhang üvölt: Peccata! Peccata!{*}…” Kim nem vette észre, mikor ug rott talpra, sem azt, mikor g yulladtak föl a zöld lámpák, lassan fénybe borítva a g arázst. Jerry énekelt, közben g itárját nyúzta; Amy kezében csak elmosódottan látszottak a dobverők, és ő mag a is kieng edte a hang ját… Kim eg yszer csak ott találta mag át a többiek között (akik szintén otthag yták ülőhelyeiket), és táncolt, eg yütt mozg ott, eg yütt élt a zenével… miközben eg y szomorú, trag ikus történet rajzolódott ki előtte: Város 15 bukásának komor meséje. „Sötét árnyból a Város újra itt van Kétszáz évvel ezelőtt, a múltban De mi lett vele? Mi ez a g onosz aura? Mi ez a visszhang , peccata, peccata…” Eg y pillanat szünetet sem tartottak az eg ység ek között, eg yben vég ig játszották a Város 15

történetét. A vég én Amy élete addig i leg jobbját énekelte Justitia herceg nő szerepében, Lea pedig az ang yalokat is meg ríkató heg edűt játszott alatta… Csak annyi időre álltak le, amíg Gary g itárt cserélt – valamiért nem úg y szólt, ahog y szerette volna. Eg y percet Jerry is kért mag ának két dal között, az effektpadjával matatott, és fejcsóválásából ítélve nem is sikerült meg oldania a problémát. Még is jól szólt minden. Azonnal következtek a további számok, kezdve a Tanulni kellel. Aztán kicsit pihentek, amíg Amy és Jerry duettben, dob és heg edűkísérettel elénekelte a Künn a fákon újra szólt… Láng ra lobbantották a g arázst a Kotangens x-szel… Ki-ki akkor ivott g yorsan valamit, amikor eg y másik tag szólózott, és máris vissza a csatasorba… Elképesztő zúzással vég ig játszották a Szociopatát, ami a vég én, afféle levezetőként átcsapott az Igekötő Klubba. Amikor jó ötven perccel a kezdés után az utolsó akkord és dobszó is elhalt, mind az öten teljesen kifulladva kimerevedtek, úg y maradtak, ahog y éppen voltak. Aztán Jerry széles vig yorral hátraintett, mire Amy g éppuskatűzként vég ig pörkölt a dobokon (becsületes 1/32-ekkel, minimum), felug rott, és eg y hatalmas tadadadammm-mal lezárta a koncertet, az ég felé fordítva arcát, mag asba nyújtva kezében az ütőket. De nem lett csend. A közönség , úg y tűnt, elhatározta, hog y a rekedtség ig ünnepli őket. Ők se néztek ki jobban, mint a zenészek: vég ig ug rálták az előadást az első perctől az utolsóig . Leila arca ug yanolyan vörös volt, mint Amyé; Kim válla éppoly vizes, mint Leáé; Andrew Iras ruháiból Gary cuccához hasonlóan csavarni lehetett volna az izzadság ot… Eg yszer csak az eksztatikus közönség vég re nem követelt újabb és újabb meg hajlásokat (vag y esetleg es ráadást), hanem odaszaladtak a bandához. Kim boszorkányos üg yesség g el átug rálva a zsinórokat és hang szereket elsőként ért oda, s anélkül hog y elesett volna, Amy, Lea és Will nyakába vetette mag át, mag ához szorította őket. Barátnője boldog an felnevetett, ahog y visszaölelte. De akkor már a többiek is ott voltak, az élen Tess Soleillel, aki hátulról érkezett, ráadásul jég hideg üdítőkkel (eg yébként ő kezelte a világ ítást). – Olyan, olyan büszke vag yok rátok! – mondta őszinte, kipirosodott elrag adtatással, de hog y kire is büszke, az nem volt tiszta, mert nemcsak saját g yerekeit meg a zenekar tag jait ölelg ette és árasztotta el pusziteng errel, hanem Andrew-t és Eve-et is elkapta. Carlo színpadias, erős, férfias kézfog ással, olaszul g ratulált a fiúknak, a lányokat pedig g yönyörű itáliai bókokkal elhalmozva ölelg ette. És Amyt ez sem zavarta, most az eg yszer nem. – Molto bella, Amy, molto bella, bellissima – hajtog atta, és a Soleil lánynak az volt az érzése, hog y az olasz fiú már vag y tizedszer öleli meg (nem tévedett). – Hog yan…? Csak ennyit kérdezek, hog yan? – Még Andrew Iras is meg szorong atta Amyt, aki

hirtelen eg yáltalán nem tanárnak érezte, hanem eg y jó barátnak… s tulajdonképpen az is volt, bemutatkozásuk óta. – Elkezdtünk játszani, és ez lett belőle – piheg te a lány, és vég re odajutott, hog y jólesőt kortyoljon párás üveg ű üdítőjéből. – Tetszett, Andrew? – Nem kifejezés! – lelkesedett a fiatalember. – Eg yetem óta nem voltam bulin, ilyen jó koncerten meg soha, de soha életemben, pedig láttam azért eg yet s mást a mag am idejében! Hadd mondjam meg , hog y… szerintem ti… nagyon meg fog játok nyerni ezt a versenyt… Amy, hog y a… hog y bírod az éneklést ilyen intenzív dobolás mellett? – Van itt tüdő – nevetett a lány, ököllel meg vereg etve mellkasát. – Iszonyú jó a heg edű! – lelkesedett a háttérben Kim Leának és a körülöttük állóknak. – Nag yon hang ulatos! Miféle zene ez? – Hát, talán prog resszív folk metal… de ebben minden van – vont vállat Will. – Ig azából merítettünk mi mindenhonnan, ahol valami jót találtunk. – Hát, sok jót találtatok! – Tess csak úg y szállította nekik a földi jókat: eg yszer eg y kancsó jeg es teával jelent meg , másszor eg y tálcányi almás-fahéjas palacsintával. – Ennyire rövid idő alatt íg y összeszokni! Valahonnan a whiskey is előkerült, és titokban kézről kézre járt a népünnepélyen. Cecily és Eve Garyt fag g atták, aki lezserül válaszolg atott, Ash Carlóval cseveg ett, Jerry pedig az ülőhelyekhez vezette a többiek menetét, hog y kényelmesen folytathassák a beszélg etést. Lenny folyamatosan öccse vállát szorong atta büszke mosollyal, ahog y a pamlag ra rog ytak. – Amy, ezt hadd adjam neked! – Andrew Iras a bal csuklójáról eg y vastag , dísztelen, barna bőr karkötőt csatolt le, és a lány felé nyújtotta. – Eg y dobosnak soha nem lehet elég mindenféle a kezén. Meg tisztelnél, ha viselnéd a rock offon is. – Én köszönöm, Andrew – hálálkodott Amy, és már csatolta is a karjára (bár nehéz volt helyet találni neki a többi között, de azért meg oldotta). – Már csak eg y dolog van hátra – vig yorg ott Lea –, holnapután g yőznünk kell! – Átfog almaznám – csóválta a fejét Andrew. – Holnapután g yőzni fog tok. Ez kőbe vésett tény. Már ma. Amy azon az estén picit kótyag os fejjel hosszú, forró zuhanyt vett, a vízsug ár alatt újra és újra mag a elé képzelve szűk körű koncertjük eg yik-másik pillanatát. Fenomenálisan érezte mag át, sokkal jobban, mint a backridg e-i eg y év vag y akár a Fir Creek-i kettő alatt… Jobban, mint az elmúlt három évben bármikor. A pizsamaként használt top is szinte simog atta a bőrét – ma minden jó volt. Rövid, viharos hajszárítás után vég ig hevert az ág yán, és felnyitotta a laptopját. Irány nag yüzemben a myInfo!

Munkahelynek már írta is be a Holdárnyék Zenekart, a g ép pedig értesítette, hog y már hárman dolg oznak ott vele eg yütt. Gary és Will g yorsabb volt. Halkan kopog tak, és az otthonos nyiiikkk kíséretében meg érkezett Ashley. Ő is lezuhanyozott, most eg y g ig antikus pólót viselt hálóing g yanánt „Erica kakaó – ellenállhatatlan jóság ” felirattal. A szlog en alatt feltűnően kedves, rajzolt vámpírlány díszelg ett, amint boldog an kakaózik eg y bög réből. Ash azonban nem a reklám sug allatára jött, ug yanis csokis ital helyett eg y literes kólásüveg volt nála, melyet minden jel szerint vízzel töltött meg . – Gyereee! – hívta Amy, és máris a falhoz csusszant az ág yon. Ash melléje heveredett. – Hoztam ünneplő innit – nyújtotta húg a felé a palackot. – Vizet? – Majdnem. – A nag yobbik lány még jobban mosolyg ott. – Nadiától kaptam, eg y spanyol fordításért cserébe, amit meg csináltam helyette. – Nadia, ő a… – Csehország ból való – kacsintott Ash –, és a csehek, ha tehetik, nem nag yon isznak vizet, húg i. Amy lecsavarta a piros kupakot, és beleszag olt a „vízbe”. Mintha hirtelen eg y erdőben találta volna mag át: a folyadéknak a leg finomabb g yantaillata volt, lág y, még is erős… – Fenyőpálinka – bólog atott Ash –, ünnepnapra tartog attam. De mire várjunk tovább? Ennél nag yobb ünnep nem lesz, csak amikor férjhez mész! Szóltam Garynek is, ha nem baj. Mindjárt itt van. – Jelen. – A fiú halkan beosont a szobába. – Miről van szó? – Koccintsunk – javasolta Ash, és felült az ág yon –, leg alábbis virtuálisan! Még hozzá rátok, tesók. Óriásiak vag ytok, és még sokra viszitek… olyan sokra, hog y azt elképzelni is nehéz. – Ne túlozzunk… – vig yorg ott Gary, és lezuttyant a földre, nekidőlt nővére lábának. – Nem túloztam – jelentette ki Ash. – Jó, hog y ilyen szuper tesóim vannak, és kész. Örülök nektek. Hát ünnepeljünk! Amy, kezdd meg ! Az ital nem köhög tetett, még is erős volt, finom, felfrissítő. Tudnak azok a csehek. Késő éjszakáig (vag y hajnalig , ki tudja…) beszélg ettek, és iszog atták a fenyőpálinkát. Nem akaródzott elválniuk eg ymástól, pedig tudták, másnap suli… ezért Amy nehezen forg ó nyelvvel bedobta: – Fejezzük be a Lehetetlen párbeszédet! – Pont ez jutott eszembe! – bólintott Ash. – Ig … ig azad van. Pillantok alatt beállították a filmet a laptopon. – Állítólag ez még a rajong ók g yomrát is meg fekszi – jeg yezte meg Gary. – Mi annál is rajong óbbak vag yunk – közölte Amy, és meg húzta a pálinkát. Már alig lötyög ött

valami az üveg alján. Ash beletekert a történetbe, és kikereste azt a pontot, amelyre leg utóbbról még emlékezett. – Itt tartottunk. Mehet? Már ment is. Aydas Warden parancsnok éppen feg yvereket vett mag ához, hog y bosszút álljon elvesztett csapatáért. Két perc múlva mindhárman aludtak. Amy a nővére derekán nyug tatott fejjel, Gary pedig a földön ülve, Ash lelóg ó lábának dőlve. A lemenő hold kedveskedőn simog atta őket fényével. A nag y napon még Arnold Iras sem szekírozta a zenekar tag jait a suliban. Sőt, sok szerencsét kívánt, bár közben csúnyán nézett, és a szemét forg atta. Cecily és Kim pedig ránézésre még izg atottabbnak tűntek, mint mag uk a zenészek… Amikor a bandatag ok elindultak a Soleil-házba, az osztályban olyan búcsút kaptak, mint a csatába masírozó vitézek. – Előre! – biztatta őket Kimberly, és mindenkit külön-külön puha ölelésben részesített. – Mutassátok meg nekik! Mutassátok meg , kik a leg jobbak! – Holdárnyék! – Cecily, a Jég királylány is beállt a sorba eg y-eg y vállvereg etés és lelkesítő pillantás erejéig . Hiába, az érzelemkimutatás nem eg észen az ő asztala volt. Eg ész addig , ameddig Garyhez nem ért. Meg állt padtársa előtt, leeresztett szőke haját a válla mög é dobta, szürke szeme szinte láng ra g yulladt. Lábujjheg yre emelkedett, és villámg yors mozdulattal puszit nyomott a fiú arcára. – Hajrá! – turbékolta, mosolyra húzva ajkát. – K-köszi – pislog ta Gary, és fülig vörösödött. – Miért nem kísérelsz meg eg y randit a padtársaddal? – kérdezte már hazafelé menet Amy g onosz vig yorral. – Öööh… – Nag yon szép lány, nem ig az, Lea? – vonta volna be barátnőjét is a viccbe. – Ame, ez nem mókás – csóválta a fejét a fekete hajú lány. – Cecily… nem az a csaj, akivel Gary járni akar. Ha az lenne, már eg yütt volnának. Nincs ig azam, Gary? – Ne szekírozz te is… – Pont védelek, te marha! – Na perszeee… – Mielőtt kikaparod a szemét – előzte meg Jerry g yorsan Lea válaszát –, amit eg yébként jog osan tennél, mérleg elj: akármilyen idióta, ma este még szükség ünk van rá. – Mondasz valamit – bólintott a lány csücsörítve. – Ig en, ig azad van. De a koncert után az enyém. Lebontom ezt a bizalmatlan alakot. – Ha sikerünk lesz, akkor kérlek, a kezét hag yd meg ! – tette hozzá Amy. – Az később is kell. Ha nem

tetszünk annyira a népeknek, akkor az eg ész a tied. – Gary, lebontanak a nők – vig yorg ott Will –, örülj, és ne vitázz velük! – A kalap teszi – sóhajtott Gary, és meg pöccintette fekete fejfedőjét, melyet aznap eg yszerűen nem hag yhatott otthon. – Hiába, kell eg y ilyen nekem is… – csóválta a fejét Jerry. – Talán úg y már elérek némi sikert. – Pont te beszélsz? – sandított rá szemöldökét felvonva Amy. – Látsz az oldalamon lányt? – tárta szét a kezét a mag as fiú. – Ami azt illeti, én konkrétan kettőt is látok ott – mutatott rá a tényre Gary. És tényleg . A balján Lea menetelt, jobbján pedig Amy. Most Jerryn volt a sor, hog y fülig piruljon. – Ez eg y ilyen nap – állapította meg Will vig yorog va. – Nem vág ug yan témába, de talán úg yse baj, ha elterelem… meg tudtam, kik lesznek a vetélytársaink. – Tényleg ? – Gary elképesztően izg alomba jött. – És ezt csak most mondod? – Közepesen jók a hírek. – Will nem zavartatta mag át. – Csak eg yetlen ismert, befutott zenekar szerepel a listán. A Smythereens. – Neee! – Amy eg y pillanat alatt hisztérikus lett. – Ez nem ig az! Eg yszer fog unk bele eg y ilyen kalandba, és ennyire szerencsétlenek vag yunk…! – A Smythereens finoman szólva is jobb, mint mi – értett eg yet Gary –, de ők azért elég réteg zenét játszanak a kiabálásos énekkel, nem? Szerintem eg y ilyen versenyen nem olyanra van szükség … és ez lehet a mi nag y esélyünk! Eg y ilyen pubba eg y fokkal nyug odtabb zenéért mennek az emberek. Úg yhog y én nem hinném, hog y komoly fenyeg etést jelentenek ránk nézve. – Közvetlenül utánuk lépünk színpadra – tette még hozzá Will. – Annyi a dolg unk, hog y jobbak leg yünk náluk. A többieket ők úg yis lenyomják addig ra. Amy kétkedve nézett rá, de látszott, hog y valamennyire meg nyug szik. Ám hog yan nyomhat le eg y ország osan ismert, profi zenekart pár kilencedikes diák…? Erre valószínűleg még Willnek sem volt válasza. A sötét ómenek csak úg y nyüzsög tek körülöttük. Kezdve azzal, hog y Gary hasra esett a lépcsőn, és lehorzsolta a kezét, eg y sor pocsék dolog történt. Leát elkapta a pánik, Jerry otthon hag yta a póthúrjait, Amy nem találta a tervezett fellépőruháját… Ferdinand Soleil pedig késett. Tehetetlenség ükben mindent kihordtak a kapuhoz, a kert elejébe. Amy a kezét tördelve mászkált a bedobozolt dobfelszerelés körül, míg be nem zavarták átöltözni (addig is valami más csinál ag g ódás helyett). Amikor Ferdinand vég ül csikorg ó fékkel meg állt a ház előtt, ő mag a ideg esebbnek tűnt, mint a zenekar tag jai eg yüttvéve. – Indulnunk kell! – közölte köszönés nélkül, és kiug rott az autóból. – Nem ezzel meg yünk. Máris

hozom… A család nag yobb kocsijával állt ki, amely eg y költözködéshez is kiválóan alkalmas jármű volt, utánfutóval. Mire Amy leért, már be is pakoltak. – Beszállás, srácok! – vezényelte Ferdinand eg y lendületes, sietős mozdulattal. – És mindenki kösse be mag át! Szág uldunk! Amy, előre! Te navig álsz! – Ig enis, kapitány! – Lánya szélesen elvig yorodott. Amikor apjuk ilyen volt, mindig minden sikerült. Eg y pillanat alatt becsapták a furg on ajtajait, Ferdinand felbőg ette a motort, és kilőttek (eg yesből kapásból hármasig g yorsult, abból pedig mindjárt ötösbe). – Mi lesz, ha lekapcsolnak a rendőrök? – kérdezte ag g odalmasan Amy. – Hog y mi? Milyen üdítő? Az hátul van, Willnél. – Ferdinand vag y száz kilométer per órás sebesség nél integ etett ki Wayne O’Halmhain rendőrfőnöknek, aki éppen eg y biciklist ig azoltatott. – Mr. Soleil nag yon laza – nevetett Jerry hitetlenkedve. – Ha te mondod – vont vállat Ferdinand. – Helyezkedjetek el! Következő állomás: Sunshine. – De hisz ez g yömbérsör! – állapította meg Gary, és Will buzg ó seg édletével máris osztog atta az üveg eket. – Köszi, apa! – Sajnálom, hog y késtem – leg yintett a Soleil család feje. – Eg y… beosztottam marhaság aival kellett fog lalkoznom. Remélem, azért még időben odaérünk. Mindent meg teszek. – Semmi g ond, apa. – Amy lerúg ta a tornacipőjét, lehúzta a zokniját, lábát feldobta a műszerfalra, s mag a elé vette az autóstérképet. – Kisasszony, ez a nadrág veszélyesen rövid! – Apa, te meg veszélyesen rég imódi vag y! Na, van kérdésed? Mit mondjak? – Ha lesz, szólok. Eg yébként meg veg yél példát Lea barátnédről! Az a szép, hosszú szoknya nag yon csinos és nőies… – Apaaa… – Jól van, na. Csak g ondoltam… Tudod mit, ig azad van, inkább nem g ondolok semmit. Ez a ti éjszakátok. Leg yen olyan, amilyennek terveztétek! – Reménykedjünk. – Amy hátrakacsintott a többiekre. Szemét sötét festékkel hang súlyozta (Ash mesterműve), spag ettipántos, fekete fölsőjén a láng oló „Drum or Die” felirat, körmei feketék, alkarját változatos fajta karkötők fedték majdnem könyékig , jó szorosan persze, hog y ne zavarják a dobolásban. A többiek sem öltöztek visszafog ottan. Lea a habos szoknyához nem a szokásos topánkáját húzta, hanem hosszú, szeg ecselt csizmát, melyet láncok és fémkarikák is díszítettek. Hozzá fehér blúz, haja leeresztve, szeme szintén elvarázsolva Ash által. Jerry haját önjelölt stylistjuk eg yszerűen csak összekócolta (és még is szabályos frizurának hatott…), nyakából kölcsönkapott ezüstlánc lóg ott rá

zenekaros pólójára. Mindehhez eg y tán a hetvenes évekből itt felejtett trapéznadrág ot vett fel, meg eg y acélbetétes bakancsot. Will vég ül a tornacipő mellett döntött, azonban hag yta, hog y Ashley az ő szemét is besötétítse (nag yon picit, kizárólag a lányok hathatós könyörg ésére), és kapott Amytől pár abszolút férfias bőrkarkötőt. Gary hallg atott önjelölt stílusszakértőire, és meg tartotta a térdig érő bőrkabátot meg a kalapot. Lelkileg és fizikailag eg yaránt készen álltak. Mi más kellhet még ? Ferdinand Soleil jelentős pénzletétet helyezett el Garynél, hog y tudjanak „enni, inni, és ha kell, kéthárom szobát kivenni valahol, sőt, kiveg yem én?”. Aztán még kipakolt a kocsiból, és már szág uldott is tovább. Amy navig álása mellett eg yszer sem tértek le rossz irányba az út során (a lánynak jó szeme volt a térképekhez), apjuk pedig úg y kipörg ette a motort, ahog y csak bírta. Úg yhog y előbb értek oda, mint eredetileg tervezték. A Sun’s Rock Pub különleg es hely volt. Sunshine Creeket ug yanis kettészelte eg y kis folyócska, a főutcát leg alább tízszer keresztezve. Eg y ilyen kereszteződés oldalában épült a kétemeletes szálloda, amelynek szobáit ezer éve senki sem használta, de a pincéje… na, az hatalmas volt. Eg y tág as táncterű, minőség i kocsma épült ki odalent, mindenféle rockrelikviával a falakon, kezdve eg y g itárral, melyen Axl Rose aláírása díszelg ett, metallicás, Aveng ed Sevenfold-os vag y épp KISS-es peng etők teng erén át eg y komplett Scorpions-dobszerkóig … Reng eteg fotó olyan ismert és közkedvelt zenekarokról, mint az AC/DC, és az alműfajok mestereiről, például a Finntrollról… A tulaj pedig eg y tündér volt. – Behordjuk a cuccotokat – jelentette ki, amint előrontott az épületből nég y-öt dolg ozó élén. – A hátsó bejárat a művész, de addig is a vendég eink vag ytok eg y-két italra az ivóban. Ti vag ytok aaa… – Holdárnyék – seg ítette ki Amy kedves mosollyal –, és köszi a seg ítség et! A tulajdonos vég ig mérte, és elismerően füttyentett. – Ejj, kisasszony, meg kell mondjam, Amy Lee óta nem járt itt önhöz hasonló kaliberű rockherceg nő! Ének? – És dob – vig yorg ott elég edetten a lány, bár a bókba belepirult. A tulaj meg int füttyentett, és kezet nyújtott Amynek. – Winston Burke, csapos, tulaj, et cetera. És facér, ha válog atni támad kedve. – Felnevetett, még kacsintott is hozzá. – Amy Soleil – mosolyg ott rá vissza a lány –, ők pedig a banda: Gary, az ikertesóm, Lea Iras, Jeremiah Gray és Will Abbot. Prog resszív elemekkel tarkított folk metal. – Fiatalok vag ytok az ilyesmihez, de én hiszek nektek. – Burke mag a is felkapott eg y dobozt, és elindult a hátsó rész felé. – Bátran irány a kocsma, srácok! Ismerkedjetek a hellyel!

– Az lesz! – biccentett Amy, és a hosszú kőlépcsőn levezette a többieket a pubba. Bár már útközben is g yakran meg kellett állniuk a neonfénnyel meg világ ított, dedikált posztereket csodálni, amikor leértek… na, ott nem kaptak leveg őt. Amy a mennyezetről lóg ó dobfelszerelésen akadt fönn, Gary és Jerry a g itárkiállításon, Will kapásból az 1922-es jukeboxot találta meg , és még Lea is rálelt eg y Skyclad-féle elektromosheg edűkollekcióra, beépítve a bárpult neonfényes aljába. – Látom, tetszik a hely. – Huszonéves lány állt a pult mög ött, a plexifelszínen könyökölt, és barátság osan rájuk mosolyg ott. Állából, füléből, orrából és felső ajkából is fém csillog ott elő, de ez szemernyit sem tette durvává csinos vonásait. Fekete hajába még a halvány meg világ ításban is látszódó, lila csíkokat festetett. – Claire Demoins, szolg álatotokra. A csatára jöttetek, ug ye? A ház vendég ei vag ytok, ha kértek valamit. Huncut, féloldalas mosollyal lóbált meg eg y üveg tequilát. – Ez az este rendkívül… érdekes lesz – vig yorog ta Lea. Íg y is lett. Eg y darabig még barátkoztak Claire-rel, aki vag ány külseje mellett valójában roppant kedves volt. Mesélt nekik a relikviákról („Hát ig en, amikor Axel itt pihent eg y turné után… Tudjátok, tavaly, amikor az Amon Amarth itt nyaralt… Ó, ig en, Sharon den Adel, ő eg y ig azi ang yal, a g yerekeiket is hozta, itt a fotó…”), a helyről, sőt, az italokról is. Aztán amikor már eg yre több vendég érkezett, és elszólította a kötelesség , kevert nekik eg y-eg y hosszas iszog atásra tervezett, frissítő koktélt („hog y ne unatkozzatok”). Akkor bejárták a kocsmát, és minden apró részletet felfedeztek mag uknak, többek közt a félbevág ott Mustang ot, amelyből ülést alakítottak ki. Aztán meg találta őket Winston Burke. – Gyertek, srácok – invitálta a bandát –, meg mutatom a backstag e-et meg a színpadot. Óvatosan Claire varázslataival! Ig azi boszi ez a csaj, ezért szerződtettem… No, itt is volnánk, ez lesz hát a backstag e. Semmi extra, g azdag ok még nem vag yunk. A világ osítóink, Barry és Connie. Füstölni is ők szoktak, őket szidhatjátok majd. Értik a dolg ukat, nem kell ag g ódnotok, de a hang osítás és a fények ma az én reszortom, szóval, ha baj lesz, Amy, eng em vig yél haza a kínzókamrádba. Na és itt a színpad… Csak úg y dőlt belőle a szó; készség esen vég ig mutog atott mindent, még tippeket is adott az elrendezéshez, és biztosította a fiatalokat seg ítség éről, ha bármilyen ig ény felmerül. Vég ül meg vereg ette Will vállát, rákacsintott Leára, és már el is rohant eg y hatalmas kapcsolótáblához. – Jó srác – ismerte el Gary –, velünk van. – Naná – vig yorg ott Will –, mi vag yunk a leg jobbak, és ezt tudja. Amy eg y húzásra lehajtotta a koktélját.

– És ha valakiben volna még kétely, azt ma este eloszlatjuk. Ig az? Alig eg y órával az érkezésük után kezdte az eg yik zenekar, akiknek korán haza kellett indulniuk Sunshine-ból, és innentől folyamatos volt a zene. Amy a színpadtól távol nekitámaszkodott a falnak, onnan fig yelte a bandákat. Már az elsőnél kialakult az a meg g yőződése, hog y ezek túl jók. Pöpec klasszikus rockot nyomattak, és a lány kételkedett benne, hog y g yőzhetnek felettük. A többiek nem. Ők önfeledten előrementek bulizni más bandák zenéjére, és csak addig jöttek vissza Amyhez, ameddig átszerelés zajlott a színpadon. Fellépett eg y Billy Idol tribute-zenekar (na, őket mondjuk tutira lefőzik), aztán eg y Zöldtea nevű, g roove-os, kísérletezős banda… Winston mindeg yikőjüket szűkszavúan, de nag y hang ulatot keltve konferálta fel, és az átszerelés alatt elmondott néhány fontosabb infót a soron következő versenyzőkről. Amy nem hitte, hog y a Claire-től kapott koktélban lett volna valami huncutság , de hog y hog yan került eg yszer csak eg y japán visual kei{*} csapat a színpadra, arról tippje sem volt. Összenézett a csaposlánnyal, aki csak nevetett, és vállat vont. Annak ellenére, hog y milyen furán néztek ki, a zenéjük kicsit sem volt rossz – Amy váratlanul azon kapta mag át, hog y a lábával üti a ritmust. Hiába, valahog y leg yőzte az izg almát, és áttért az esemény kiélvezésére. A közönség csak lassan g yülekezett a pubban, eleinte alig páran álldog áltak és hallg atták az előadásokat, de mire a visual kei banda színpadra került, már elég sokan voltak. Ig az, java részüket nem is érdekelte a zene, csak kocsmázni jöttek. Amy hálát adott a sorsnak, hog y későbbre osztották be őket, mert a hallg atóság elég nehezen aktivizálódott… Lassanként kisebb tömeg állt össze a színpadnál, íg y a többiek is Amy köré g yűltek (eg yrészt a pult kívánatos közelség e miatt, másrészt, hog y nehog y elveszítsék). Most már bármelyik pillanatban színre hívhatták akár a nag y bombát, a Smythereenst… Vag y a Holdárnyékot. Amy szíve a torkába ug rott, amikor a visual kei csapat távozása után (a dobosuk eg észen jóarcú srác volt a reng eteg … izé, lila haj alatt… már ha tényleg srác) Winston Burke lépett a színpadra. Meg döbbentően nézett ki. Állig érő, fekete haját lazán, de mesterien fésülte be, bokáig érő, vörös bőrkabátot és mag as, fekete cilindert viselt. Sétapálcát lóbált az oldalán, ahog y a mikrofonhoz lépett, és a háta mög ött máris szerelni kezdtek a hely műszakis emberei. – Szép hölg yek és jóval kevésbé szép urak – vig yorg ott a mikrofonba –, néhány meg lepetéssel készültünk mára az önök szórakoztatására… és az csak az eg yik, hog y a pultnál akciókkal szembesülhetnek. A többit itt, a színpadon fog ják látni… például a következő fellépőnk ilyen. Eg y híres banda jött el, hog y meg mérkőzzön e nemes és szórakoztató küzdelemben… hamarosan ők következnek! Ne tessék messzebb menni a pultnál, értve vag yok? Sört élesíts! Azonnal jön… az első meg lepetés!

– Na, ez a Smythereens lesz – sóhajtott meg könnyebbülten Lea. Úg y tűnt, Amy nincs eg yedül az izg ulással. – Bizony – bólintott Will, és enyhén remeg ő kézzel felemelte az italát, hog y kortyoljon eg yet. – Ame, te is ing yen iszol? – Aha – vig yorg ott a lány, s vállat vont –, pedig meg próbáltam fizetni. – Nem baj, addig jó nekünk – leg yintett Jerry –, de azért csak óvatosan, srácok! – Arra mérg et vehetsz – jelentette ki Gary. – Nem veszteni jöttünk. Smythereens ide vag y oda, mi ma g yőzni fog unk!

A Smythereens kellő előparádézás után elfog lalta a színpadot. Profi, alaposan beg yakorlott mozdulatokkal és szavakkal indították be a közönség et, minden eg yes g esztusukon látszott, hog y nag yon-nag yon sokszor adták már elő mag ukat íg y. Tény, hog y a vokál eg y része kiabálós stílusban szólt, de ez nem rontott semmit a klasszikus heavy metalhoz közel álló zenén. És hamarosan vag y száz ember tombolt a színpad előtt. Ők voltak fenn a leg tovább, vag y eg y órán át. És ők mozg atták meg leg inkább a közönség et… hiába, a professzionalizmus előnye. Amy csak ámult-bámult a dobos fantáziadús, bonyolult, nag yszerű játékán. Azon g ondolkodott, vajon ő mag a lehet-e ilyen jó. Kiderült, hog y hamarosan tehet is eg y próbát. Ug yanis a taps elhaltával újra Winston lépett színpadra őrült öltözékében, és a pakolás meg kezdése alatt mondott eg ypár… határozottan ijesztő mondatot. – És most, tisztelt hölg yeim és uraim, bár nem tudom, hova lehetne még mindezt fokozni… de még is meg próbáljuk. Az eg yik leg nag yobb meg lepetés ug yanis most következik itt, a színpadon. A nevük: Holdárnyék. Nos, hallott már róluk valaki? Nem? Hát ez bizony baj! De mindjárt orvosoljuk… Ezek a srácok hihetetlenül fiatalok, és még is, talán ők hozták el ma a leg összetettebb, leg bonyolultabb és leg technikásabb zenét! Ahol a billentyű mellett felcsendül a heg edűszó, ráadásul, ha lehet hinni a híreszteléseknek, prog resszív elemekkel is operálnak… És uraim, meg súg om önöknek: náluk játszik az este leg szexisebb dobosa… A színpadról tökéletesen belőtte a paprikavörössé váló Amyt, és rákacsintott, ami még a füstös homályban is jól látszott. – Nos, nem szaporítom a szót… veg yék meg az italaikat, mert amint ez a csapat a színre lép, senkinek nem lesz már erre szabad ideje! – A leg szexisebb dobos… – Gary vihog va oldalba bökte a lányt, aki még soha, de soha nem volt ilyen hálás a félhomályért (pedig néhány ciki helyzetet túlélt már). Gyilkos pillantást lövellt ikertestvére felé, ami sminkjével keretezve iszonyatosan sötétre sikeredett.

– Miért, ez ig az – jelentette ki Jerry –, ebben mi visszük a pálmát. – A többiek férfi dobosai mellett… még szép – fintorg ott Amy. – Hé, csak én rémültem halálra attól, hog y tulajdonképpen mi jövünk? – Nem – karolt bele a g ót királylánynak öltözött Lea Amybe. – Eng em például a rosszullét kerülg et. – Lányok, nyug i! – leg yintett Gary. – Nem félünk, az nem áll jól! – Srácok, készen álltok? – lépett oda hozzájuk a szétnyíló tömeg en át Winston Burke. Annyi szemfesték volt rajta, amivel Amyt és Leát eg yüttesen lekörözte volna eg y festékmennyiség versenyben. – A fiaim behang olják a cuccotokat, aztán mehettek is. Akarjátok ellenőrizni? – Én meg yek – indult neki Will. – Otthon is én csinálom, tulajdonképpen. – Ti pedig – villantott rájuk őrült vig yort Burke – a vendég eim vag ytok eg y kis nyug tatóra. Talán rátok fér. – Ig en – vág ta rá Amy. Winston felnevetett, és eg y mesteri ug rással átlendült az eg yébként elég mag as pult másik oldalára; lobog ó bőrkabátja vég ig simog atott a fal menti polcon álló üveg eken, de csak eg yet vert le. Reflexből elkapta, és máris öt felespoharat lökött a pultra. Azonnal töltött, valami neonzöld folyadékot. Valahonnan hirtelen a kezében termett eg y ég ő g yufa, és ahog y átsuhantatta a poharak fölött, kék láng ra lobbant az ital felszíne. Széles vig yorral intett, hog y elvehetik. – Hát, rátok, Holdárnyék! – kacsintott. – Remélem, a Sun’s Rock Pub leendő hivatalos zenekarával koccinthatok! – Mi is – felelte Jerry, bizonytalanul méreg etve a kezében tartott láng oló italt. Koccintottak vele, aztán meg fig yelték, ahog y a tulaj tenyerével rácsap a pohár felszínére, ezzel eloltja a láng ocskát, aztán lehúzza az italt. Amy eleg áns mozdulattal követte, és leg urította a neonzöld valamit. A szeme előtt fehér villanást látott, ahog y a lötty vég ig karmolta a torkát. A tarkóját mintha enyhe ütés érte volna, és válltól bokáig libabőrös lett. A többiek sem viselték jobban, Lea eg yenesen felhörg ött. – Hát, aki ezután izg ul, az nem ember – jelentette ki Gary fejcsóválva, rekedtes hang on. – Hajaj, ez még azokat is lenyug tatja, akik nem emberek! – Winston már el is tüntette a poharakat. – A színpadon találtok majd néhány üveg vizet, ilyesmit. Azokat majd pakolásszátok oda, ahol nem zavarnak, mielőtt bármibe is belefog tok! Neked, szépség em, külön két üveg is lesz. – Azért az a leg szexisebb dobos kicsit erős volt – jelentette ki szépség em, azaz Amy. – Miért? Ez a véleményem. – Winston őszintén sértettnek tűnt. – Különben sem volt rossz beetetés. Imádni fog nak. Nem csak tég ed, titeket. Bár ehhez kétség kívül hozzájárul, hog y ilyen csinos vag y, meg hát a többiek is stílusosak. Srácok, én több bandát indítottam már el, mint hinnétek, de nektek eg yszerűen nem tudok semmiféle tippet adni. Menjetek és… nyomjátok a rockot! – Oké. – Amy meg ig azg atta mag án a fölsőjét, és a színpad felé fordult. – Hát, emberek, g yerünk!

Mutassuk meg , hog y Smythereens sem leg yőzhetetlen! – Erről van szó! – Lea csörömpölő csizmával követte, Gary meg Jerry pedig a lányok harciasság án ámulva követte őket. Amy és Lea előtt ug yanúg y szétnyílt a tömeg , mint az excentrikus bártulajdonos előtt. Még a lányok is utánuk bámultak – hát még a fiúk! A backstag e izzott a munkától. Amikor odaértek, őrült nyüzsg és fog adta őket, merő káosznak látszott az eg ész… de nem az volt, ez kitűnt második ránézésre. Csak eg yszerűen nem szokás ennyi bandát és felszerelést váltog atni eg y színpadon eg yetlen este alatt, és már éjfél felé járt az idő. Eg y iszonyatosan fáradtnak tűnő, alacsony férfi lépett oda hozzájuk. – Harry Brickner, fő színpadtechnikus – mutatkozott be, és felcsattintott eg y energ iaitalt, amint nag yot húzott belőle. – Ti pedig a Holdárnyék. Baromi fiatalok vag ytok, minden más banda leg alább tizennyolc-tizenkilencesekből áll… kíváncsi leszek. A főnök szerint leradírozzátok a placcot. – A Smythereens után nehéz lesz – vont vállat Amy. E mozdulattal mag ára vonta a színpadtechnikus fig yelmét, aki nyilván kellemesnek ítélte a látványt, mert fáradtan elmosolyodott. – Lehetetlen nincs, főleg olyanoknak, mint ti – replikázott. – A Smythereens jó banda, csak túl tapasztaltak, szerintem nem feltétlenül eg y ilyen helyre valók. Vég ső soron, hétköznap ez a hely eg y zenés pub, aztán kész. Ilyen nag yszabású koncert félévente eg yszer, ha van. Ők meg ennél nag yobb dolg okban g ondolkodnak… Szóval van miben bíznotok. Hajrá! Na most, még van pár teendő, amíg az urak hang olnak. Innivaló: két üveg a dobos lábánál lesz… ki a dobos? – Én – pislog ott rá kedvesen Amy. – Ó… – Harry még eg yszer, újult fig yelemmel mérte vég ig a lányt. – Akkor nem viccelt a főnök, amikor szexi dobosról beszélt. Hmm. Jó. Illetve… meg látjuk. Mindenesetre… hajrá! Nem sokkal később a színpad teljes sötétség be borult. A hang olás befejeződött, Will pedig csatlakozott hozzájuk hátul, miután Jerryvel összerakták az effektpadot. Most hirtelen mind halálosan ideg esek lettek. Winston viharzott el mellettük peckesen, eg yetlen biccentéssel, csak eg y finom kézmozdulattal jelezve, hog y csatlakozzanak hozzá, és fog lalják el a helyüket. Amy nag y leveg őt vett, és elsőként követte. A többiek mög ötte sorjáztak fel a színpadra. A szinte teljes sötétség ben nag y nehezen meg találták a hang szereiket, s amikor Winston elmarta a mikrofont, már mind a kezükben tartották őket. Amy g yorsan lerúg ta tornacipőjét, beletuszkolta a zokniját, és kezében az ütőket pörg etve talpával meg kereste a pedálokat. Mindjárt. – Hölg yeim és uraim! – csapott le Winston Burke mély hang ja a teremre. Gary innen olyan hihetetlenül vég telennek látta a pubot… – Ahog y íg értem, meg lepetés csapat következik, a mai este leg fiatalabbjai. Itt van az ég ig érő lábú, csodaszép dobos, akit beíg értem; ez az ő bandája lesz.

Akinek a látvány nem tetszik, az ostoba, aki pedig nem értékeli ezt a hang ot, azt ünnepélyesen kihívom párbajra! Hölg yeim és uraim… következzen a Holdárnyék! Ebben a pillanatban Will keze alatt felnyüszítettek a szomorkás dallamok a szintetizátorból. Eg y-két elhaló hang a közönség soraiból jelezte, hog y valaki eg yáltalán fog lalkozik azzal, mi történik a színpadon. Winston mesterien tovatűnt, átadva a terepet – és tényleg ő mag a fog lalta el a fő helyet a világ osító és hang osító táblák között. Jerry odalépett a mikrofonhoz, és tiszta, halk, de erős hang on énekelni kezdett. „Semmi sincs… semmi sincs… semmi…” Nem íg y beszélték meg , de Amy tudta, mi jön, és széles vig yor terült szét az arcán. Lassan g yeng e fény vonta körbe Jerryt, aki bal kezét a mag asba emelve énekelt tovább, halkan, tökéletesen visszaadva a bánatos billentyűs rész hang ulatát. „Semmi… semmi…” Lea kezében felsírt a heg edű, diszkrét, fenyeg ető, fájdalmas hang on. „Semmi sincs, csak halk dobszó a ködben…” Jerry lecsapott jobb kezével, s mire ökle meg állt, Amy ütői alatt feldübörög tek a dobok, felvonyított a heg edű, és csak úg y zeng ett Gary g itárja, amihez eg y pillanat múlva az énekes is csatlakozott, sebes tempóban folytatva a dalt. Sehol a főpróba félénk, lassan felépülő zenéje. Az első tíz-tizenöt másodperc után szélviharként csaptak le a közönség re. Amy jobban pörg ött, mint valaha. A zene uralta, a zene, ami élt, a zene, ami ő volt, és a többiek is… „Bűn leng i be, olajfolt a vízen Mindenki hibázott, bűntelen nincsen Eg yetlen tiszta csak, a herceg nő, Justitia Ki még küzd az ig azért, bármi ellen – peccata Az Ig azság Harcosa, híres messze földön De Város 15 neki fojtó börtön Törékeny testén láz, lelkén bánat rág De vétkesek közt néma lenni cinkosság Hát nem néma Justitia Bátor lány, tudja, mi a dolg a Ezüst öv, arany-fehér palást Az ig azság nem tűr ellentmondást

Rajta, rajta, leg yen vég e Halál rá, már nag y csend kéne Összeül a város tanácsa Meg születik a bűn, fekete Peccata Démon szárnyát kitárja Peccata, peccata A torony oldalán ül, az ég re sikolt Árnyéka halál, szörnyeteg , kobold Lelkét éji tőrbe tölti Szomjúság át nem enyhíti Semmi, de semmi sem Csak eg y dübörg ő dobszó, dobszó a ködben…” Jerry, mint valami profi, folyamatosan kommunikált a közönség g el a dal közben (már amennyit látott belőlük), énekeltette velük a refréneket, intett a peccatáknál, amit a tömeg Amyvel eg yütt üvöltött… Vég ig zenélték, vég ig pörög ték a Város 15 sötét történetét, a herceg nő meg g yilkolását, a vándorprédikátor mág lyahalálát, és az átkot, amely a lelkük mélyéig romlott városiakat pusztulásba vitte… Észre sem vették, mikor jött el a neg yedóra vég e, de hirtelen ott volt. Elhalkultak a dobok, a g itárok; maradt a heg edülő Lea meg a rá mosolyg ó, szintetizátorozó Will. És Amy éneke. Gyönyörű, nőies hang on dalolta el az utolsó sorokat. „Mag as az ig azság , a jó ára De a bűn, peccata, az ig azán drág a Mert ahol meg született a démon Városban vag y kihalt omladékon Semmi nem maradt, semmi sem Csak eg y halk, halk dobszó a ködben…” Olyan finoman ütög ette vég ig a dobokat, hog y az szinte csak simog atás volt, s hang ok lassan elhaltak. A közönség pedig felrobajlott, a terem valóság g al felrobbant. Imádták a Holdárnyék zenéjét. Jerry azonban felemelt kézzel jelezte, hog y valamit mondani akar, íg y még nem kezdték el a következő számot. A publikum kíváncsian elhallg atott.

– Hallotok eng em? – kérdezte g ondterhelt arccal a fiú. – IGEEEN!!! – bömbölte több száz torok. Ökölbe szorított kezek és ördög villák lendültek a mag asba, az első sorban pedig eg y csoport rockerlány sikoltozott. – Az jó, mert én viszont nem hallom mag am – nevetg élt az énekes zavartan. Láthatóan sokkolta a lelkes reakció, főleg úg y, hog y ig azából nem várt ilyen heves választ a kérdésre. —Úg yhog y… – Máris felhúzzuk a kontrollban – szólalt meg Winston Burke Amy hang szórójából a lány lábánál –, innentől hallja majd mag át. Harryt meg kinyírom. A dobos felemelt ütővel köszönte meg a hang osítást, aztán eg y g yors sorozatot darált le a dobokon, és ezzel máris kezdték a Tanulni kellt, nem volt meg állás… „Mindenkinek tanulni kell eg yszer Hát ég jen a láng , keveredjen a veg yszer! Elő a tollal, elő a könyvvel hát Valamikor tanulni kell, az ang yalát! Mindenkinek tanulni kell néha Elmarad ma mozi és séta Ami ma lesz, az mag olás, barátom, Akkor is, ha elalszom az asztalon! Mindenkinek tanulnia – kéne Tanulni? Örökké? Még mit ne! Elő a kártyával, hol vannak a poharak? Elültetted fülemben a bog arat Tanultam már, tanultam már eleg et Felismerek fűszálat, levelet, Tölts, csak tölts, tanuljunk ma vodkát, Tanuljunk sört és rajzoljunk ang yalkát Fürödjünk a folyóban, fog junk halat kézzel Ha rajtunk múlik, sose leg yen lézer, Ez a mi óránk, tanulni ma nem fog unk Hanem hajnalig iszunk és táncolunk! Hát elő a kártyával…” Jerry felemelt hüvelykujjal jelezte, hog y most már jól szól a saját kontrolldobozából a hang ja. A számok közt most se tartottak szünetet, eg yszerűen vég ig szág uldottak a dalokon. Következett a

kakukkos feldolg ozás, aztán a Kotangens x, majd a Szociopata, és íg y tovább, vég ig zúzták az összes dalt, amivel készültek; vég ül, zárásként következett az Ig ekötő Klub. Az idióta szöveg úg y áradt Jerryből és Amyből, mint az első alkalommal, amikor iszonyatosan fáradtan meg írták. A szám vég et ért, Lea még befejezte a vidám dallamot, aztán minden elhallg atott, csak Amy ütött még néhány harminckettedet. Vég ül eg y epikus tadadamm, és felug rott a doboktól, a mennyezet felé nyújtva két kezét az ütőkkel. De nem lett csönd. A közönség ug yanazzal a hang erővel üvöltött, ahog y ők játszottak. Eg y pillanatig ijesztő volt, aztán az eufória eddig ismeretlen erővel öntötte el Amyt, úg y, hog y majdnem a székéhez vág ta. Ug yanis a tömeg eg yetlen szót kántált. Még ! Jerry pár intéssel mag a mellé hívta a többieket, és meg hajoltak. Az őket éltető kiáltozás eg yetlen elsöprő orkánná állt össze. Meg hajoltak még eg yszer. Aztán még eg yszer. De a visszázás nem maradt abba. Winston Burke sürg etően integ etett nekik, hog y hajrá, játsszanak még valamit. Amyt újra elöntötte a belső forróság , amikor beleg ondolt, hog y azon az estén senkit sem tapsoltak vissza. Még a világ híres Smythereenst sem. És akkor meg látta a profi zenekar énekesét és dobosát, az első sorban a színpad előtt, még hozzá őket éltetve, ug rálva, még eg y dalt követelve. – Mit nyomjunk? – kérdezte Amy, eleng edve Gary vállát. Nem mintha hallotta volna bárki, de tudták, mit kérdez. – Sevenfold – formázta a szót Jerry ördög i vig yorral. Mindenki bólog atott, most még Lea is csak eg y pillanatig tűnt tanácstalannak. Hamar feltalálta mag át. Amint elkezdték a Blinded in Chainst, a lány úg y tolta bele a heg edűt, mintha az mindig is a szám része lett volna. Amikor befejezték ezt a kellemes, hétperces alkotást, a közönség még hang osabban követelte az újabb ráadást. Úg yhog y előadták a leg pörg ősebb részt a Város 15 történetből. Aztán a Szociopatát ismételték meg . De eg yszerűen nem eng edték el őket. Winston Burke széles mosollyal, két felfelé mutató hüvelykujjal g esztikulált feléjük, és akkor Amy rájött, mi a teendő. Újra középre léptek, meg hajoltak, ő pedig a tömeg be szórta dobverőit. A többiek követték a példáját: peng etők szálltak az emberek felé, Lea eg y csókot dobott nekik, aztán elindultak le a színpadról. Amy felkapta a cipőit a dobok alól, és azokkal integ etett, aztán lemezítlábazott társai után. Még percekig skandált a közönség : Hold-ár-nyék, Hold-ár-nyék… Az elsők, akik a backstag e-ben fog adták őket, a Smythereens volt. – Íg y szép a vereség – mosolyg ott Claude Vermilion, az énekes. – Hadd öleljem meg azt a szexi

dobost is! Hallod, nem keresel éppen munkát? A miénk már úg yis öreg , és különben sem ilyen dekoratív, mint te… – Rohadj meg , Claude! – szólt oda nevetve az emleg etett, másfél mázsás dobos. Ha az ember ránézett, az a benyomása támadt, hog y a szakálla és a haja talán még hordónyi pocakjánál is nehezebb, olyan sok volt mindkettőből. Aztán előkerült Winston Burke, és se szó, se beszéd, sírva átkarolta Garyt, Jerryt és Amyt. Elsőre őket érte el, de Lea és Will sem úszta meg . – Ez a metal, g yerekek – zokog ta a pubtulaj –, erről kellett szólnia ennek az estének… ez… mennyei volt… ez… ez a rock… srácok… ez a rock! Még két másik eg yüttes ment le utánuk, de ők már csak a vesztesek nyug almával, becsületből játszottak. Ezután szavazott a közönség : mindenki kapott belépéskor eg y cetlit, és aki nem hag yta el, ráírhatta a neki leg jobban tetsző zenekar nevét, aztán a pultnál lehetett bedobni a voksokat eg y nag y kartondobozba. Claire, a meg semmisült Harry és még eg y rakás technikus dolg ozott az összeszámláláson, mialatt Winston kiszolg álta a vendég eket (akik hektoliterszám invitálták a Holdárnyékot mindenféle italokra, ezalatt biztosítva őket a támog atásukról). Amyt és Leát emellett teljesen körüludvarolták, de Jerry és Gary is folyamatosan lányokat hesseg ettek el, hog y eg yáltalán moccanni tudjanak. Aztán kiállt a színpadra Winston Burke, és rövid szónoklatot tartott. – Nos, a zenekar, amelyik meg nyerte ezt a mai rock off versenyt, meg lepetésnek számított ma este, de az már csöppet sem váratlan, hog y nyert. A meg adott neg yven perc körüli zenélés helyett ők majdnem két órán át koncerteztek nekünk. Nég yszer annyi szavazatot kaptak, mint a második és a harmadik helyezett összesen… Tapsoljuk meg még eg yszer ezt az ig en ifjú csapatot, a Holdárnyékot, mert meg érdemlik! Erre olyan tapsvihar következett, amely mintha soha nem is akart volna vég et érni. Ennyi vállvereg etés, baráti kérdés és italmeg hívás tán az eg ész világ on nem esett meg , mint aznap éjjel a Sun’s Rock Pubban. Mindenkivel koccintani kellett, cseveg ni pár szót, válaszolni a kérdésekre… Amy eg yre zavarosabb fejjel felelg etett. „Mindig mezítláb pedálozol?” „Mióta dobolsz?” „Milyen felszerelést használsz?” „Milyen cinjeid vannak?”… De a többiek is íg y voltak ezzel. Lea felvett eg y stabil g ót királylány pózt, úg y fog adta a hódolatot, sőt, kezében a heg edűvel még pózolt is a fotókhoz! Amy alig hitte el, amit lát. Lassan csak fog yatkoztak az emberek, és akkor vég re odafért hozzájuk Winston Burke. Mielőtt még tiltakozhattak volna, széles vig yorral intett a pult mög ött álló Claire-nek, aki eg y pillanattal később öt nag y pohár átlátszó folyadékot produkált nekik.

– Víz – leg yintett Winston –, mert kell. Néha. Többet lehet utána inni… Keg yetlenül jók voltatok! Nyertetek, meg érdemelten, és elértétek, hog y kételkedjem valamiben. Három dolog ból választhatok: vag y nem tizenöt évesek vag ytok, vag y már újszülöttként eg yütt zenéltetek, vag y nem vag yok normális. Ezek közül eg y ig az. De lehet, hog y mindeg yik… – Pedig eg yik sem – jelentette ki az álmosság tól enyhén akadozó nyelvvel Amy. – Tizenöt évesek vag yunk. Idén alapítottunk bandát. És… normális vag y… – Na jó, az azért nem vag yok – nevetett fel Winston. – Mindeg y. Hol alusztok? Van itt eg y szálló, a folyó túloldalán. Éjjel-nappal fog adják a vendég eket, olcsó és kellemes hely. Tiszta is. Falusiasnak tűnik, de hibátlan. Floriannak hívják. Amint leapad a tömeg , átviszlek, okés? Holnap meg , mielőtt hazaindultok, átvehetitek a nyereményeiteket. – Köszi. – Amy tényleg hálás volt. Lassan kitört rajta eg yfajta vízszintesség et követelő fáradtság és álmosság . Winston barátság osan, eg yáltalán nem tolakodóan meg simog atta az arcát. – Pokoli jó fig ura vag y te, Amy Soleil – mosolyg ott –, és a banda is kiváló. Semmi sem hiányzik már ahhoz, hog y sikeresek leg yetek. Ilyen arcokat keresünk ide, pontosan ilyeneket! Fél óra múlva eg y-eg y ásványvízzel felszerelkezve hag yták mag ukat átvezetni a Florian Szállóba. Mag ukhoz vették hátizsákjaikat, és diadalmasan vonultak Winston Burke nyomában. A fog adós eg y pult mög ött ült, és eg y a tévében tipikusan csak éjjel futó, bárg yú műsort nézett. Érkeztükre először csak kíváncsian, aztán mély döbbenettel nézett föl. – Heee? – köszönt, de nem modortalanság ból, csak simán a meg lepetéstől, hog y bárki is beállít ilyenkor. Ráadásul eg y csapat fiatal, fura öltözékben. – A hölg yek és az urak szobát szeretnének – jelentette ki ünnepélyesen Winston Burke –, de majd ők intézik. Fiatalok, én meg yek vissza, zárjuk a napot. Holnap, amint fölébredtek, g yertek át, én ott leszek a krimóban. Jó éjt, és köszi az estét! Cilinderét meg emelve intett nekik, és már ott se volt. – Nos, két lány, három fiú. – A fog adós máris a kulcsok felé fordult, melyek a háta mög ött lóg tak falba vert szeg eken. – Hmm… van eg y kétfős szobám a lányoknak, és eg y háromfős a fiúknak. Meg felel íg y? – Abszolút – bólintott Jerry. Őt választották szószólónak, mert az ő beszédjén nem volt érezhető semmi… csak eg y kicsit többet járatta a száját, mint amúg y. – Remek, kiváló. Mintha nekünk találták volna ki! Tökéletes. – Ennek örülök – mosolyodott el a fog adós kedvesen. – Annyi volna, hog y szeretnék leg alább eg y hivatalos okmányt vag y hitelkártyát. – Készpénzzel fizetünk, és lehetőleg most – leg yintett Jerry. – Nem tudjuk, mikor indulunk, lehet, hog y sietve kell távoznunk.

– Lehet, hog y pirkadatkor, napkelet felől jönnek értünk – bólog atott Gary komor arccal. – Még jobb! – örvendett meg a borostás, kövérkés tulaj. – Ez esetben hag yhatjuk az okmányokat is. Gary rendezte a pénzüg yeket, és átvették a kulcsokat. – Első emelet – intett eg y lépcső felé a tulajdonos –, hosszú folyosó, 11-es és 12-es ajtó. Szomszédosak. A fürdőrészleg nél összenyithatók. Ha folytatnák az ünneplést, csak nyug odtan, természetesen a hűtőben találnak innivalót, és van fönt friss g yümölcs is. Bátran fog yaszthatnak, benne van az árban. Kellemes éjszakát kívánok! A kulcsokat, kérem, hozzák majd le, mikor mennek. Jó éjt! Amy és Lea előresiettek a lépcsőn. – Honnan van a csajoknak örökké ennyi energ iája? – liheg te Will, ahog y caplattak mög öttük. – Meg mondom – felelte Jerry azonnal –, a nők napfénnyel és széllel is g yönyörűen elvannak. De néha fog yókúrával táplálkoznak. – Az főleg energ iadús – jeg yezte meg Gary –, olyankor több erejük van vitázni. Ezen nag yot nevettek, aztán meg küzdöttek a saját ajtajukkal. Az elképzelhető leg kellemesebb szobába jutottak. A nag yobb helyiség ben két ág y állt eg ymástól kellemes távolság ban a döntött tető alatt, s pár lépcsőfok vezetett eg y virág okkal elkerített beug róhoz, melynek eleven fala mög ött találták a harmadik fekhelyet. Mind puha, friss illatú ág yneművel hívog atta őket. A nag yobb, kétág yas területet vastag , bolyhos szőnyeg borította. Volt a szobában még eg y tévé, szekrények, pár kép a falakon és eg y ajtó a vizesblokk felé. (Már hallhatták a vízcsobog ást. A lányok beindították a rendszert.) – Ezért siettek annyira! – emelte fel mutatóujját Will olyan döbbenettel, mintha a világ működésének nag y titkára jött volna rá. Szinte ug yanebben a pillanatban meg csörrent a telefon eg y kis asztalon. Jerry vette föl. A fog adós volt az. – Csak azt szeretném mondani – mag yarázta –, hog y nincs senki az eg ész szinten, úg yhog y a folyosó vég én levő fürdőt is nyug odtan használhatják. Erről meg feledkeztem, de talán jól jön! Jó éjt még eg yszer! Hát, éltek a lehetőség g el. Előbb vég eztek a tisztálkodással, mint a lányok, és meleg ítőikben már körbe is ültek a puha szőnyeg en, mire ők befejezték a mosdást. Lea és Amy szinte összeöltöztek: mezítláb voltak, fekete, kényelmes tréning nadrág ban. A dobos haja még vizesen lóg ott, a heg edűs pedig törülközőturbánba csavarta, és eg y kinyúlt, fehér pólóval fejelte meg a szettjét, melyen a történelem leg irritálóbb madárkája, Csőrike feszített. Mindketten szélesen vig yorog tak; a szőke lány eg yik kezében eg y üveg pezsg ő, a másikban az ásványvize. Lezuhantak Gary mellé, szemben Jerryvel és Willel. Csak eg y kis ág y melletti lámpa világ ított, hang ulatos félhomályt adva a szobának. A lányok

törökülésbe helyezkedtek, úg y csodálták az üveg bontással fog lalatoskodó barátokat. – Jó illatod van, Gary – állapította meg majdnem csodálkozva Lea. – Ig en, te is büdös vag y – vág ott vissza g ondolkodás nélkül a fiú. Összemosolyog tak. Pukkant a pezsg ősüveg Jerry kezében. – A Holdárnyékra! – mondta emelkedett hang on a mag as srác. – A sikerre! A zenekar tag jaira! Sőt, kövezzetek meg , de a Moonshadow-ra! A suli nélkül soha nem ismertük volna meg eg ymást. – Erre iszunk – kuncog ott Amy –, kezdd meg ! A fiú kortyolt, aztán továbbadta az üveg et. Lea meg húzta a pezsg őt, majd passzolta Garynek, és kinyújtotta lábát. Jerry azonnal elkapta, és masszírozni kezdte. – Jaaaj, de jó! – mosolyg ott a lány. – Üg yes kezed van. – Eg y ilyenre én is beneveznék, ha szabad – nyújtotta Amy is hosszú lábát. – Elhasználtam mag am a pedálokkal. Fáradtak voltak, de senki nem akarta meg szakítani az estét. Míg az üveg körbejárt, halkan beszélg ettek a koncertről. Jerry eng edelmesen meg masszírozta Amy lábfejét is. A lányok szereztek eg y-eg y takarót a vállukra (Amy közben átült Jerry mellé, hog y ő is nekivethesse hátát az ág ynak). Először Gary aludt el, törökülésben, előrelóg atott fejjel. Will követte, úg y, hog y hanyatt zuhant a szőnyeg en. Lea hősiesen kitartott, de ő sem bírta már sokáig . Eg yszerre csak az oldalára dőlt, és halkan, eg yenletesen szuszog ni kezdett. Jerry és Amy ketten maradtak, hátukat az ág ynak döntve, a lány vállán a takaróval, néhány korty itallal az üveg alján. Fojtott hang on beszélg ettek. – …szóval én szerettem. – Most már Jerry beszédje is kicsit akadozó volt, a fáradtság , álmosság és az elfog yasztott alkohol lassan beütött nála. – Jó volt az a Lehetetlen párbeszéd. A kapitányt játszhatta volna valaki más. Meg nem értem, miért pont a japán lány tetszett neki. Csinos volt, oké, de nem ő volt a leg jobb arc. – Hát, lehet – vont vállat Amy, és felhörpintette a maradék pezsg őt. Neki is lerag adt már a szeme, de eszeveszettül próbált ébren maradni. – Nem mindig azt teszed ám, amit akarsz. Van, amikor nem tudod, mit miért csinálsz. Annak íg y kellett lennie. Te talán most azt teszed, ami jólesik? – Én? Teljesen – mosolyodott el a fiú. – És te, Ame? – Én nem. – A lány piszkosul élvezte Jerry zavarodott arckifejezését. – A leg szívesebben ug yanis most nem itt ülnék, hanem azon a pici, sötét kis hídon, amin átjöttünk idefelé. Bámulnék le a… – hatalmas ásítás vág ta félbe a mondatot – patak vizére, eg y üveg pezsg őt iszog atnék veled, és… Jerry soha nem tudta meg , mi lett volna a mondat vég e, mert a lány még eg y óriásit ásított, és azzal a lendülettel eldőlt. Rá a fiú vállára. Mielőtt eg yáltalán meg lepődhetett volna, Amy máris csúszott le róla. Odakapott, átölelte a takaró alatt, átfog ta a vállát hosszú karjával. A lány hang osan felszusszant (olyan mókás hang ocskát adott ki, amit soha nem színlelne, sőt, letag adná), és teljesen elernyedt. A takaró alól előhullott nyitott tenyere. Két ujja meg rándult, aztán békésen szunnyadt

tovább. Jerry felnevetett mag ában, aztán lehúzta a maradék pezsg őt, és szinte abban a pillanatban őt is elnyomta az álom. Andrew Iras aznap hag yta a kollég iumi csoportját, hadd csiripeljenek. Már ismerték a dörg ést, nem zavartak senkit, és nekik is jobb, ha eg yszer-eg yszer úg y érezhetik, van eg y szabadabb estéjük. Helyette prefektusi köntösében, halkan szobájának ablakába ült, és szélesre tárta annak szárnyait. A vastag köpenyben cseppet sem fázott. Feltűrte a bő ruhaujjat, és vég ig simított a kezén levő bőrkarkötőn, annak a pontos másán, amelyet Amynek ajándékozott a főpróba estéjén. Aztán lehunyta szemét, és csak a zenére fig yelt. Csak eg y dobszó, eg y dobszó a ködben… Vég ig mosolyog ta a koncertet.

Track No. 06: Athrael (3:31)

Amy arra ébredt, hog y elképesztően fáj a feje. Ráadásul nem is feküdt, hanem ült. És ahog y nag y nehezen kinyitotta a szemét, ig encsak meg lepte az eléje táruló látvány. Mag ában jól kiröhög te Leát: a lány hanyatt feküdt, részleg esen betakarózva, a két srác között, de úg y, hog y a feje Gary jobb térdén pihent, míg lábát a hanyatt fekvő Will hasán nyug tatta, aki álmában kezét a bokájára kulcsolta. Amy majdnem hang osan felkuncog ott, amikor meg érezte, hog y nem eg yedül ül a takaró alatt, hanem Jerry vállához dől. Gondolta, elhúzódik tőle, de aztán rájött valamire… Arra, hog y ig azából iszonyatosan tetszik neki ez a helyzet. Inkább még kényelmesebben a fiú oldalába fúrta az arcát, és visszaaludt. Amikor leg közelebb mag ához tért, már az eg yik ág yon feküdt, és valaki g ondosan betakarg atta. Az éjjeliszekrényére előrelátóan eg y üveg ásványvizet készítettek ki, és az ág y lábánál ott ült Jerry, félig mellé dőlve aludt. A többiek továbbra is bizarr csoportképet alkottak a padlón. Amynek annyira tetszett ez az eg ész, hog y úg y döntött, irg almaz apjának, és ír neki eg y SMS-t: ne siessen. Elalszanak még itt eg y darabig . A telefonja reg g el fél hetet mutatott. Kint nag yon sötét volt, eg yrészt a korai időpont, másrészt nyilván felhők vag y köd miatt. Idebent kellemes meleg vette körül, és az ág ya mellett halkan szuszog ó Jerry ig azán meg szépítette számára a dolg ot. Nag y nehezen bepötyög ött eg y rövid üzenetet. „Apa! Jól vag yunk, nyertünk. Nem kell sietned. Gyere, amikor tudsz. Csak ne délelőtt. Szeretlek! Puszi: Amy” Az éjjeliszekrényre rakta a mobilt, ivott eg y kis vizet, aztán lejjebb csusszant az ág yon, és hirtelen ötlettől vezérelve eg yik kezét Jerry karjára tette. Szőke hajának füg g önye mög ül még ránézett a fiúra… Aztán jobbra fordult a labirintusban. Amikor harmadszorra is felébredt, úg y érezte, mintha valaki nézné. Sejtése beig azolódott. Jerry bámult rá az aranyszőke hajfüg g önyön keresztül. A lány felnyög ött, és mélyebbre menekült a takaró alá, mert volt valami sürg ető a fiú tekintetében. – Nem – előzte meg a bajt –, nem kelünk föl. – Ami azt illeti, de – mondta halkan Jerry. – Fél eg y van. Délután. – Aha. És? – És apukád hívta Garyt. Kettőre itt van értünk. Addig még beszélnünk kell Burke-kel, és

meg kaparintanunk a nyereményeinket. A lány meg adta mag át, és nag y szenvedések árán ülő helyzetbe emelkedett. A teg nap este után karját félig meztelennek érezte a reng eteg karkötő nélkül. – Tényleg – rázta meg a fejét, amitől vég képp úg y nézett ki, mint eg y önjáró szénabog lya –, meg kell szereznünk a szajrét. Van terv? – Én szemből lefog lalom őket, te balról kerülsz Garyvel, Lea és Will jobbról. Hátulról beosontok, kilőtök mindenkit, és meg szerzitek a cuccot. – Jól hang zik – ásított Amy –, de esetleg el is kérhetjük. – Hát, nem tudom, meg próbálhatjuk – mosolyodott el Jerry. Amynek közben leesett, miképp aludt el (ráadásul mindkétszer…), és érezte, hog y ég az arca. Ilyenkor milyen hasznos a hosszú haj! Átnézett a szőke füg g önyön, és azt látta, hog y Gary, Lea és Will karót nyelten ülnek eg ymás mellett, és senki sem néz a másikra, de főleg Leára nem. Aki meg int paprikapiros… Ettől vég képp leküzdhetetlen nevethetnékje támadt – amitől fölébredt. Visszafordíthatatlanul. Meg g yászolta két másodpercben a nyug odt, finom alvást, miközben bal keze rákulcsolódott a párna sarkára. – Akkor hát… csata! – kiáltott fel, és a mit sem sejtő Jerry képébe vág ta a párnát, aztán ahog y a fiú eldőlt, átvetette mag át a feje fölött, és már a leveg őből csapott le Leára. A lány azonban készült rá, a takaróval hárított, és annak csípős sarkával máris visszaütött. Most Amy tántorodott hátra, alkalmat adva Jerrynek, hog y leterítse eg y nag ypárnás pörölycsapással. Ettől aztán úg y szétterült a földön, mint a kilöttyent kávé. Inkább már feladta volna, de nem tehette. Meg érkezett a bosszúszomjas Lea, most már szintén párnával, és ha Jerry nem röpíti őt is arrébb, bizony lecsap a védtelen Amyre. De addig ra Gary és Will is felfeg yverkezett… Úg yhog y a Soleil lány felpattant, és nevetve becsatlakozott a küzdelembe. Fél kettő körül találták meg Winston Burke-öt, aki éppen eg y söröskorsónyi whiskey-kólát iszog atott a Sun’s Pub ivójában. – Épp reg g elizem – közölte, és nem viccelt. – Ti kértek valamit? A tekintetükkel feleltek. Winston rájuk emelte a korsót, és hatalmasat kortyolt belőle. – Azért eg észség etekre! A cuccotokat már be is pakoltuk a nyereménybe. Mit is íg értünk? Turnéjárg ányt? Na, eg y olyanba. Jog si, valakinek? – Hát, nekem van eng edélyem személyautóra meg mezőg azdaság i kisg épre – válaszolta Jerry ag g odalmasan. – Ug ye nem túl nag y? – Ez eg y elég kicsi jármű – nevetett a kocsmáros, ahog y letelepedtek köréje a pulthoz –, nem lesz g ond. Na, és akkor ug ye íg értünk eg y turnét is, vag yis affélét. Írjatok még eg y-két dalt, vag y játsszatok valamilyen tribute-ot! A lényeg , hog y leg yen jó másfél óra tiszta zene, és még eg y-két

szám talonban, ráadásnak. Ha ez meg van, indulhat a show. Tizenöt út szervezése és finanszírozása fér bele a keretünkbe, de mindeg yikért cserébe itt is kell játszanotok eg y-eg y estén. Ha kevesebbet vállaltok, oké, semmi g áz. – Úg y mondod, mintha a koncertezés valami pocsék dolog lenne – nevetett fel Amy, és felhúzta a lábát a bárszéken, átkarolva térdét. – Hát, ha mondjuk három hét alatt tizennyolc koncertet kellene adnotok, három különböző időzóna között röpködve, nég y kontinensen… – Attól azért messze vag yunk – csóválta meg a fejét Jerry vig yorog va. – Tényleg ? – Winston meg simog atta az állát. A brutális mennyiség ű smink nélkül nem is volt olyan… excentrikus. Csak kicsit. – Én nem íg y hiszem. Az első áttörés meg volt, ráadásul bombasztikusan. És tizenöt évesek vag ytok, apám… Van olyan zenész, aki tizenöt éves koráig még csak nem is látott olyan hang szert, amin ma mesterként játszik. Én tizenöt évesen… minden voltam, csak zenész nem. – Suliba jártál – bólog atott eg yütt érzően Lea. – Fenét! – röhög ött Winston. Lehúzta a whiskey-kóláját, és Claire felé lökte a korsót. A pultoslány szándékosan csak a leveg őben kapta el, és azzal a lendülettel már töltötte is újra. Még hozzá „kicsit” több whiskey-vel, mint ahog y a mixerek ajánlják. – Eng em úg y kivág tak tizennég y évesen dolg ozni, mint annak a rendje. Nápoly mellett kapáltam, ott volt földünk. Meg hát nem csak kapáltam, mindent csináltam, ami unalmas, de izmos lesz tőle az ember; úg y néztem ki, hog y még ez a szexi szőke dobos is járt volna velem. – Hag yj már… – nevetett Amy elvörösödve, és belebokszolt a férfi vállába. Az hamiskásan vig yorg ott tovább. – Na, szóval, ha akkor nekem valaki azt mondja, hog y eg yszer g itározom eg y, sőt, nem is eg y, hanem eg y rakás bandában… Eddig jutott – Gary és Jerry azonnal fag g atni kezdte az általa használt g itárok műszaki részleteiről. Eleinte zavarban volt a hirtelen kérdésözöntől, de aztán hamar belejött. – Aztán átköltöztem ide – folytatta a g itárológ ia után –, már zenészként. Mindenesetre ha tizennég y éves koromban mutatsz nekem eg y g itárt, meg se tudom mondani, mi az… Nevetve meg csóválta a fejét, és folytatta a „reg g elizést”. – Srácok, leg alább mog yorót vag y chipset eg yetek! – Claire már pakolt is eléjük. – Van eg y kis nachos is, csípős vag y sajtos szósszal. A csípőssel óvatosan! – Én szeretem a csípőset. – Lea már mártog atott is, ám eg yből meg kísértette a tűzhányás g ondolata. – A csípősség ellen a tequila a leg hatékonyabb meg oldás, ez tudományosan bizonyított tény – okoskodott Winston Burke. – De reg g elizzetek csak! – Szavak nélkül rendelt eg y kávét Claire-től, aki azonnal eléje is tette, mellérakva eg y feles röviditalt. – Én olasz szokás szerint iszom a kávémat,

ha nem harag szotok meg . Ezzel beleöntötte a szeszt a csészébe, és eg y hajtásra meg itta. – Mikor indultok? – kérdezte felélénkült tekintettel. – Nemsokára, kettő körül – felelte Jerry –, amikor Mr. Soleil meg jön értünk. – Fedinand Soleil – bólintott tiszteletteljesen Winston –, ismerem őt. Jó ember. Sőt, nag y ember, még azt is meg kockáztatnám. – Honnan ismered apát? – kérdezte döbbenten Amy. – Ó, Amyke, én mindenkit ismerek. – A kocsmáros leheng erlő mosollyal simog atta meg a lány vállát. – Ferdinanddal… eg yütt dolg oztunk rég ebben. Seg ítettem neki ebben-abban, ő meg nekem. Ő valahog y minden problémát meg tud oldani. Nekem voltak telekg ondjaim meg tervrajzokkal kapcsolatos üg yeim, és csak annyit kellett tennem, hog y felhívom. Jó szakértő, és emberileg is nag yon odateszi mag át. De el ne áruljátok neki, hog y ezt mondtam! – Késő, mindent hallottam – lépett mög éjük meg lepetésszerűen Ferdinand, arcán széles vig yorral, és kezet nyújtott a tulajnak. – Szervusz, Winston! Bocs, hog y teg nap nem beszéltünk, de rohannom kellett munkába. Ami azt illeti, most sincs sok időm, várnak. Indulhatunk? Szedjétek össze a cuccaitokat! – Mesélj addig , hog y vag y – szúrta közbe Winston. Ferdinand szemüg yre vette a kocsmárost. – Látod, ilyen szép és nag yszerű g yerekeim vannak, szóval köszönöm, ig azán nem panaszkodom. És te? Asszony? Család? – Nem az ő műfaja – nevetett fel Claire, és Ferdinand elé is tolt eg y kapucsínót (Winston eg y intésére reag álva). – Mit mondhatnék, örök ag g leg ény típus vag yok – sóhajtott színészkedve Burke –, hacsak nem adod hozzám a lányodat, Ferdinand. – Amy még kiskorú – vont vállat a Soleil apuka, aztán széles vig yor terült szét arcán, ahog y kavarg atta a kávéját –, bár ha ő is úg y akarja, három év múlva összeházasodhattok. – Apaaa! – Amy újra csak hálás volt a félhomályos világ ításért. – Vicceltem, kicsim – csitította Ferdinand, de mindenki vihog ott, az érintettet leszámítva. – Soha nem adnálak eg y… lebuj vezetőjéhez! – Hé, ez a lebuj teg naptól már a g yermekeid munkahelye! – fenyeg ette meg nevetve Winston. – Ettől féltem… Annyira nem is félt – határozottan büszkének és boldog nak tűnt. De az ő boldog ság a elenyészően kicsi volt a Holdárnyék tag jainak öröme mellett, amikor meg látták a turnéjárg ányt. Az ő kocsijukat. Az eg y olyan rég i VW furg on volt, amilyenekkel a hippi karavánok közlekednek a filmekben:

alapvetően kocka alakú, nem szép, de nosztalg ikus, vicces és batár nag y jószág . Az ablakokat el lehetett füg g önyözni, íg y alváshoz is meg felelt. És Winston Burke volt olyan kedves, hog y lefesttette feketére. – Ez nag yon… nag yon… nag yon jól néz ki – lehelte döbbenten Jerry. – Örülök, hog y tetszik – mosolyg ott a pub tulaja. – Nemcsak a külcsínre adtunk, feljavítottuk belül is. Nem mondom, hog y új, de jó erős motor van benne, és a fékművet meg a váltót meg műtöttük, íg y jobban meg y. Még is öreg volt már, na. – Ez nag yszerű – csóválta a fejét hitetlenkedve Lea. – És a tietek – mutatott rá a tényre Winston Burke, és hog y nyomatékosítsa, Amy felé nyújtotta a kulcsot eg y színpadias meg hajlás kíséretében. – Gratulálok! És ne köszönjétek meg , mert kiérdemeltétek, kőkemény munkával! Amy átvette a kulcsot, és már nyitotta a száját, de Winston beléfojtotta a szót. – Mondom, nincs köszöng etés! Nos, fiatalok, öröm volt, de apátok rohan, úg y látom. Jó utat hazafelé! Majd telefonon lebeszéljük a következő koncerteteket. Kezet rázott a csapat férfitag jaival, aztán hosszasan és lelkesen meg ölelg ette Leát és Amyt, vég ül – mivel Claire kijött, és behívta valami telefonhoz – már rohant is vissza a pubba. Gyors eg yezkedés után úg y döntöttek, hog y Gary és Will Ferdinand kocsijában mennek (Gary sört sejtett az üg yben, Will pedig valamiért vele akart tartani), és eg y másodperccel később Lea is oda szállt be. Amy lelkesen vig yorg ott Jerryre. – Hát akkor, Mr. Gray – mondta –, induljunk utánuk! Jerry enyhén remeg ő kézzel kinyitotta az ajtót, és mint valami buszba, felszálltak. Az autó hátuljában akkurátusan elrendezve sorakoztak a hang szerek, és még bőven elfért volna az eg ész Holdárnyék, sőt, akár eg y-két főnyi roadszemélyzet is, szűkösen. – Azta – ámult el Amy –, ide rajtunk kívül be lehetne ültetni még Kimberlyt, Cecilyt, Asht, Andrewt… – Meg fog tuk az isten lábát – mosolyg ott Jerry is. Amy fürkészőn az arcába nézett. A fiú olyan örömmel, sőt büszkeség g el nézett vég ig a kocsin, mint kapitány a hajóján. – Hát, uram – húzta be Amy az ajtót –, indítsa be a g épezetet! – Örömmel, hölg yem! – Jerry tisztelg ett, és beültek az első ülésekre. Az anyósülésen ott pihentek a kocsi papírjai, ezeket Amy becsúsztatta a szekrény méretű kesztyűtartóba. Jerry lassan, méltóság teljesen meg ig azg atta a tükröket, az ülést, és bekötötte mag át. Amy közben levette a tornacipőjét meg a zokniját, aztán feltette a lábát a műszerfalra. Nyújtva. Még a lábujjaival sem érte el a szélvédőt. – Mekkora a hely! – lelkendezett. – Ilyen kellemesen utazni! Még soha… Jerry, baj van? A fiú két kézzel fog ta a kormányt. A kulcsot már az indítóba dug ta, de még nem adott rá g yújtást

sem. Meg hatottan simog atta meg a kormánykereket. – Nem, csak… ez nag y pillanat, Ame. Nag y. Ki kell élvezni. A Holdárnyék kocsija először indul be… – És mi a neve? Még neve sincs! Nem lehet csak „a kocsi”… – Valóban… Nevezd el! – Nem, Jerry, nevezd el te! Te vag y a kapitánya. Te adod neki a nevet. – Leg yen… hmm… mi is leg yen… nos… leg yen Árnyékjáró – mondta a fiú áhítatosan. – Jó név! – bólintott a lány. – Akkor… indítsd az Árnyékjárót, és menjünk apáék után! Tuti haladna már. Jerry bal lábával benyomta a kuplung ot. – Indítsd be te! – mosolyg ott a lábujjait nyújtog ató lányra. – Én benyomtam a kuplung ot, te ráadod a g yújtást. – Jó ég , Jerry, én… nem tudom, hog y kell, én… – Pszt! – A fiú meg fog ta Amy kezét, és a kulcsra tette. – Eg yütt indítjuk be, nincs mese. Seg ítek. Íg y, erre csavarod a kulcsot… látod, felg yulladtak a műszerfalon a fények. Most tekerünk rajta még eg y kicsit… Amy alig hallotta meg tulajdon szívének dörömbölésétől, hog y feldübörög a motor. Jerry keze az övén… soha nem hitte volna, hog y ez ilyen nag yszerű érzés lehet… – Ug ye nem volt vészes? – A fiú mosolyg ott, ahog y eleng edte a kezét… de érintése örökre Amy lelkébe ég ett. – Nem, valóban jó volt – felelte a lány halkan. Jerry indexelt, mire Ferdinand eléjük kanyarodva elindult az úton. Olyan mag asan ültek, hog y szinte beláttak az alacsony személyautóba. A kocsi motorja hang os volt, de alig rázott, és vezetni sem volt olyan nehéz, leg alábbis Jerrynek ig en jól ment. Amy kíváncsi is lett rá, hog y van-e tapasztalata, és a fiú, mintha kitalálta volna, min g ondolkozik, mesélni kezdett (szig orúan az útra fig yelve). – Sokszor dolg ozunk kinn a földeken, ott kell mindenféle munkag épeket vezetni. Tudod, arrafelé senki nem ellenőrzi, meg hát nag yon nincs is, amiben kárt okozhatna az ember. Jog sim csak személykocsira van, és ez elvileg annak számít, bár jóval nag yobb. De nem okoz g ondot, látod, nem kell félned. – Én nem is féltem eg y pillanatig sem – mondta Amy. – Bízom benned, Jerry. Nemcsak a vezetést tekintve, hanem úg y általában is. – Kedves tőled – csillantott rá a fiú eg y mosolyt. A személyautó eg yre távolodott tőlük. Ferdinand valóban sietett. Amy telefonja meg csörrent. A lány meg adóan levette lábát a műszerfalról, hog y benyúlhasson érte rövidnadrág ja zsebébe. – Halló… apa? – Tudtok g yorsabban jönni, kicsim?

– Jerry, tudunk g yorsabban menni? – Lehet, de nem nag yon mernék – felelte a fiú. – Ameddig itt ülsz mellettem, addig inkább nem. – Inkább nem kísérletezünk – mondta Amy, és valamiért elvörösödött. – De nincs g ond, apa, tudom, merre kell menni, emlékszem teg napról. – Akkor, ha nem baj, mi elhúzunk – jött a válasz –, nekem nag yon kell rohannom, tényleg . A többiek azt mondják, otthon találkoztok. Jó lesz? – Persze, menjetek csak – felelte Amy –, nem tévedünk el. – Bízom benne – közölte Ferdinand nyug odt hang on. – Hívjatok, ha ti is hazaértetek! Puszi! Le is tette, és hirtelen, eg y lámpavillog tatás után úg y kilőtt, mint a puskag olyó. – Mintha állnánk, és nem kilencvennel hajtanánk – nevetett fel Jerry hitetlenkedve. – Apukátok nem sokat vacakol, Ame! – Nem szokása, az tény. – Amy jólesőn nyújtózkodott. – De valahog y neki minden sikerül. – Reméljük, nekünk is. Van térképünk? Vag y tudod az utat? – Jeremiah Gray, fig yelmeztetem, hog y ön kettesben utazik eg y nővel. Van még kérdése? – Nincs. – Jerry felnevetett. – Akkor meg yek, és fig yeljük a táblákat. Szólj, ha valamerre kanyarodnom kell! – Moonshadow? Ej, hát, az nem itt van – csóválta a fejét a benzinkutas –, leg alább húsz mérfölddel eljöttetek. Forduljatok meg , menjetek vissza Albarickig , és ott, a templomnál kanyarodjatok le jobbra! De ha g ondolod, kis hölg y, meg adhatom a telefonszámom, és felhívhatsz, ha meg int baj lenne. – Nem, köszi. – Amy kényszeredetten vig yorg ott, és hirtelen eg y hosszabb rövidnadrág után vág yakozott. – Menni fog anélkül is… – Ó… értem. – A benzinkutas srác elszontyolodott – Hát, mindeg y is… szóval, aha, ott kéne lekanyarodni. – Mondtam, hog y eltévedünk – ásított Jerry, ahog y visszaszálltak a kocsiba. – És lassan sötétedik… – Pedig még csak délután három van – sóhajtott Amy, és lerúg va cipőit elhelyezkedett az ülésen. – És kéne tankolni is – állapította meg a fiú. – Tele tankkal kaptuk, de a biztonság kedvéért… ki tudja, mennyit kavarg unk még . – Jó, csak ne itt – kérte a lány szég yenlős mosollyal. – Az a srác… nag yon kedves, de… – Nem az eseted? – piszkálódott Jerry vihog va, ahog y felhördült alattuk a motor. – Miért, neked az eseted? – vág ott vissza Amy. – Nem, nem az, ráadásul túl rámenős. – Nem tudom, Ame, sokat g ondolkodtam ezen. – A fiú hirtelen eg ész komoly lett, ahog y lassacskán meg int felg yorsultak az úton, visszafelé. – Tudod, csomószor az az érzésem, hog y ti lányok nem tudjátok, mit is szeretnétek. Ha közeledik felétek valaki, attól elhúzódtok, ha meg nem közeledik, akkor ő a g yeng e meg g yerekes személyiség , és azért szóljátok meg . Ha lekoptatjátok, és le is

kopik, az a baj… ha viszont nem kopik le, azt mondjátok, hog y erőszakos… – Veg yük sorra. – Amy a kezén számolta. – Eg y: ha jön, és nem akarjuk, hog y jöjjön, akkor az tényleg baj. Kettő: ha nem jön, pedig azt akarjuk, hog y jöjjön, az se jó, hisz még se fest annyira jól, ha a nő kezdeményez, nem? Három: ha lekoptatom, de csak a kitartását tesztelném, és lekopik, az azt jelenti, hog y nem kitartó, nem is kellek neki ig azán. Ha pedig olyan tart ki, akitől nem akarom, hog y kitartson, akkor mit csináljak? Éreznie kellene, nem? – Összefog lalom eg y mondatban – sóhajtott Jerry. – Nem mindig tudjátok, mit is szeretnétek. – Pontosan – bólintott a lány. Összenevettek, miközben a nap lassan alábukott a dombok mög ött. Albarickben meg álltak az első benzinkútnál, és amíg Jerry tankolt, Amy bement a boltba, eg yrészt fizetni, másrészt venni „valami cukortartalmút és finomat”. A jég krémek előtt állt meg , és mély meditáció után választott két kiváló példányt. Aztán ment a kasszához. Még félútig sem jutott el az autó felé, amikor leszakadt az ég . Az eső nem volt hideg , sőt, Amy meg lepően kellemesnek érezte a bőrén. Úg y ömlött, mintha dézsából öntenék. A hűvös leveg őhöz képest a víz olyan finom volt, hog y a lány azon kapta mag át, nevet. Eg y váratlan ötlettől vezérelve kilépett a tornacipőjéből, és mezítláb ment a kocsihoz. Még a beton is lang yosnak érződött. – Csuromvízre ázol! – Jerry elkapta a kezét, és a kocsi felé húzta, de csak annyit ért el, hog y Amy bedobta a cipőit meg a két jég krémet. Aztán szakszerű, bár mezítlábas bécsi kering őbe kezdett a kezét fog ó fiúval, még hozzá kifelé a tető alól. – Nem vag y normális, Ame! – nevetett az alkalom szülte táncpartner. – Valóban nem – ismerte el a lány –, soha nem is mondtam… Vag y tíz percet táncoltak a kellemes esőben, utána pedig folyamatos nevetg élés közepette, csuromvizesen beültek a kocsiba, és beindították a fűtést. Amikor meg álltak Moonshadow-ban, a Soleil-ház előtt, a többiek eg ytől eg yig ag g odalmas arccal siettek ki eléjük. Szerencsére már meg száradtak, eg yedül az Amy hajában keletkezett hullámok árulkodtak a valaha volt esőről. Amiben, mint két őrült, nem létező zenére táncoltak. A lány még a g ondolatba is belepirult, olyan jó volt. Lea addig ra már hazament, hog y ne leg yen különösebb balhé az eg észből, a bandatag okhoz pedig csatlakozott Ashley, mint főag g ódó. Amikor kiderült, hog y eg yszerűen csak elnéztek eg y kanyart, mindenki feleng edett, és a meg hökkentően kellemes estében becipelték a felszerelést a g arázsba.

Tess Soleil lejött, és nem g yőzött álmélkodni a turnébuszon, örvendezni a g yőzelem fölött, és szörnyülködni Amy meg Jerry eltévedése miatt. Ez a három olyan vicces ötvözetet produkált, hog y Amy önkéntelenül felnevetett, és mag ához ölelte anyját. – Szeretlek, anyuci – mondta, és ezzel teljesen ellág yította Tesst. – Jaaaj, kicsim! Én is tég ed, na, csak ag g ódtam, olyan üg yesek vag ytok, és még ezt a nag y monstrumot is meg nyertétek… jó ég , kilátszik a fél derekad ebből a pólóból… na, húzzuk csak lejjebb… Miért nem lehet lejjebb húzni?… Akkor vedd át… Majd villámg yorsan előállt eg y nag y kancsó g yümölcslével. Beültek a g arázsba, és mindent az utolsó részletig el kellett mesélniük Tessnek és Ashley-nek, akik nem fog ytak ki a kérdésekből. Majdnem este tizeneg yig társalog tak, de akkor Will és Jerry elemi fáradtság ra panaszkodva útnak indult. Gary, Ash, Tess és Amy viszont még mindig ültek és beszélg ettek a g yőzelemről. Anyjuk be nem telhetett a témával. Amikor azonban Amy belebóbiskolt a beszélg etésbe, belátta, hog y ennek itt vég et kell vetni. – Nos, itt az alvás ideje – közölte meg fellebbezhetetlenül. Hát mentek. Amy még túlesett eg y kímélő zuhanyzáson, aztán meg szokásból mag a mellé emelte a laptopját. „Szia, Amy, kedvenc dobosom! Hog y sikerült? Mi az eredmény? Jólesne, ha meg írnád; hideg van a koleszban, és felizzana a vérem, ha közölnéd, amit úg yis tudok! (Azaz, hog y nyertetek.) Nag yon, nag yon g ondoltam rátok! Írj, amint tudsz, tűkön ülök! (Meg tűkön táncolok, mert nem ülhetek eg ész nap.) Puszi: Kim” Hiába, aranyos lány ez a Kim. Amy nem bírta ki (bár a szeme már mindenre alkalmas volt, csak látásra nem), pötyög ött eg y választ neki, amelyben leírta az eseményeket és az eredményt, annyira részletesen, amennyire tőle és az állapotától telt. És a nyamvadt közösség i oldal nem kiadta lehetség es ismerősnek Amy Soleilt?! Mármint azt az Amy Soleilt, akinek a profilját nemrég meg nézte, s ezzel tudtán kívül kiprovokálta ennek az „Athrael”-akárkinek a levelét. A lány meg dörg ölte a szemét, aztán lecsukta a számítóg épet, és szinte a g ravitációra bízva leeng edte az ág y mellé. Olyan rejtélynek minősítette ezt a másik Amyt, mely feltétlenül meg oldásra vár, még hozzá mielőbb. Támadt eg y ötlete, és annyira felcsig ázta, hog y meg kellett csinálnia. Felült, és újra az ölébe vette a laptopot. A monitor kék fénye sápadt dereng ésbe vonta vállát és karját, ahol kilátszott a bőre. A keresőbe semmi többet nem írt be, csak azt, amit múltkor is kellett volna. Gary Soleil. Kijött persze nag y orrú, idióta vig yorú, de kedves ikertestvére.

És volt eg y kép nélküli verzió: othellói lakos, zéró konkrét adattal. De az ismerőse volt a fantom Amy Soleil… Azaz Athrael. Ig en, a rejtély meg oldásért kiáltott. – Én meg alvásért kiáltok – sóhajtotta a lány. Aznapra vég leg lecsukta a g épet, és a földre rakva hanyatt zuhant az ág yban. Elaludt, úg y, ahog y volt, épp csak félig betakarózva (pedig ujjatlanban nyilván fázni fog …), és hiába próbált balra fordulni a labirintusban, nem tudott. Jobbra indult. Aztán a labirintus is eltűnt. – El kéne mennünk Othellóba – jelentette ki Amy az eg yik szünetben azon a héten. A padján ült, a zenekar többi tag ja, valamint Kim és Cecily köréje hordták székeiket, íg y tízóraiztak. – Hawaiira se lenne rossz – felelte Gary, aki épp nem leledzett humoros kedvében (aznap volt küzdősportok órája Damien Karravával) –, és még se meg yünk. – Othello azért közelebb van, és olcsóbb is – vitázott Amy. – És ezt most miért is? – kérdezte Jerry meg lepetten. – Van ott ismerősötök? – Na ez az, a myInfo szerint mi magunk lakunk ott! Ez az Athrael meg jön a fura leveleivel… Szóval mindenképp el kell oda mennünk. Ki kell derítsük, mi ez az eg ész! – Nem jó ötlet. Minden szem Leára szeg eződött. Amy határozottan meg döbbent. Lea elpirult, és g yorsan meg mag yarázta. – Lehet, hog y csak szórakozik valaki. Vag y tényleg ott lakik eg y-eg y névrokonotok… – Lea – csóválta a fejét Amy, és elig azg atta combján a hosszú szoknyát. Nag yon élvezte. – Őszintén: erre mennyi esély van? – Mire számítasz, mit találsz ott, Ame? – tárta szét kezét a sötét hajú lány. – Mit? Őszintén! – Most miért lettél ilyen harapós hirtelen? Nem tudom! Iszonyatosan sok furcsa dolog vesz körül minket: anyáék is hébe-hóba emleg ették Othellót, pedig soha nem laktunk ott; én sosem jártam abban a városban, a myInfón még is fel vag yok oda reg isztrálva, Garyvel eg yütt… Nem túl sok ez ahhoz, hog y véletlen leg yen? – Vannak dolg ok, amiket jobb nem piszkálni – motyog ta halkan Lea, ahog y visszavonult a nyomós érvek elől. – Persze, ahog y akarjátok… de szerintem nem jó ötlet. – Ha te szembesülnél ilyen rejtélyes, g yanús dolg okkal, Lea – intett felé eg y szalámis zsömlével Will –, akkor nem biztos, hog y íg y vélekednél. Sőt, szág uldanál Othellóba. – Lehet, és talán rosszul tenném – vág ott vissza a lány. – De… hag yjuk, ha ezt akarjátok, menjünk. De én, ha velem lenne ilyen, nem indulnék neki. – Nem mernél? – vig yorg ott rá Gary. – Nem vag yok olyan, mint te! – csattant fel váratlanul Lea. – Én ig enis elég bátor vag yok belemenni

bármilyen helyzetbe… de van, amibe nem érdemes, ezen g ondolkodtál már? – Jól van, na, süni – visszakozott a fiú –, de bökős vag y ma! – Inkább el se mondjam, ha nem értek veled eg yet, mi? Abból nem eszel, Gary Soleil! Lea eg ész nap nem nag yon szólt hozzájuk, de sokkal inkább ag g odalmasnak tűnt, mint mérg esnek vag y sértődöttnek… és ezt elég nehéz volt hova tenni. Amy pedig haditervet készített a többiekkel: melyik napról és hog yan lóg janak el a suliból, hog y eldöcög jenek Othellóba. Eg y pénteket nézett ki, amikor otthon beadhatják, suliban vannak, utána pedig koncerteznek – íg y elég lesz, ha szombaton visszaérnek, bárhog y is alakulnak a dolg ok. Vég ül meg állapodtak a következő péntekben. És már csak az iskola felé kellett valami ürüg y. Azt sikerült kisütniük, hog y hamisítanak mag uknak orvosi ig azolásokat a hiányzásra. Lea pedig marad, és fedezi őket, ha a dolog mag yarázatra szorulna. Másrészt ő nehezen ig azolna bármit az apja felé… akivel pénteken ug yan nem volt órájuk, de akkor is kockázatos lett volna Lea hiányzása. Will vállalta a hamis ig azolások előállítását, amit szakszerűen meg is tett már másnapra. Abban eg yeztek meg , hog y előre jelzik osztályfőnöküknek, Sophia Allmannak közelg ő hiányzásukat, de mind külön-külön napon, íg y nem olyan feltűnő az eg ybeesés. Emellett Gary óvatosan elhintette Cecilynek is, hog y pénteken orvosi ellenőrzésre meg y, íg y erős alibije volt. Aztán jött a péntek. Annak rendje és módja szerint a furg onba pakolták a hang szereket, aztán Jerry reg g el elhajtott vele, és a suli előtt fölszedte Garyt, Amyt és Willt. Amy külön térképpel készült az alkalomra. Kilépett fekete topánkájából, és harisnyás lábát a műszerfalra dobva navig álta Jerryt. Will és Gary fojtott hang on beszélg etett eg y üléssorral hátrébb. Valamiféle ideg esség telepedett rájuk, és a hang ulatukon az sem javított sokat, hog y sűrű, szürke köd burkolta be a tájat. – Ez a köd keg yetlen rohadt eg y dolog – mordult föl Jerry jó tíz perc csönd után. Amy összerezzent, és elrendezg ette térdénél a hosszú szoknyát. – Az. Mintha… a semmibe tartanánk. – És a semmiből jönnénk – tette hozzá Gary, amint kitekintett hátul. – Félelmetes. – Szerencsére vannak néha táblák az út mentén – csóválta a fejét Jerry, és ásított eg y nag yot –, különben azt hinném, tényleg íg y van. – Kávé- és kajaosztás következik – jelentette ki Amy, és mutatva, mennyire komolyan veszi a feladatot, még a lábát is levette a műszerfalról. – Csak hog y oszlassuk a neg atív hang ulatot. – Nem tudod eloszlatni – felelte Jerry –, lóg unk a suliból. A Moonshadow-ból! Atyám! Emellett az időjárás rohadék, és azt se tudjuk, pontosan miért is meg yünk. – Azért meg yünk, mert van valami, amiről nem tudjuk, hog y micsoda – közölte Amy, és eg y

letekert kupakos, tejeskávéval teli termoszt nyújtott a sofőrnek –, de ami elég ijesztő, és remélhetőleg kinyomozható. Van belőlem még eg y, Jerry! És Garyből is! Ráadásul ug yanabban a városkában! Úg y, hog y a szüleink elszólták mag ukat erről a helyről! Kell ott lennie valaminek, eg yszerűen kell! – Na ig en, de minek? – kérdezte Will, miközben átvette a szendvicset, amelyet Amy az ülés fölött nyújtott neki hátra. – Eg yszerű – válaszolta a lány –, az eg ész üg y kulcsa ez az Athrael. Beszéltem vele myInfón pár napja. Kértem tőle eg y személyes találkozót. – Mit felelt? – Hog y vár a szokásos helyen. – Hol??? – Gary szinte felkiáltott a döbbenettől. – Na, ez az – csettintett Amy, és testvérének is nyújtott eg y szendvicset. – Meg kérdeztem, mit ért ez alatt. Idézek: „Előre mondtad: lehet, hog y ezt meg kérdezed majd.” Ezt válaszolta, és kifejtette, hog y a templom melletti temetőről van szó. Vag yis nem a temetőről konkrétan, hanem van annak valami fala a főutca felé, aminek az oldalában üzemel eg y kávézó, és az előtt találkozunk. – Ez elég g é… zavaros – jelentette ki Jerry. – Nekem mondod…? – sóhajtotta a lány, és mag a is kortyolt a kávéból. – Mi az, hog y szokásos hely? Én baromira soha nem voltam Othellóban, akár meg is esküdnék bármire! – Tényleg nem értem – kommentálta Will. – Hát, mi sem – tette hozzá Gary –, ezért éreztük fontosnak, hog y eljöjjünk személyesen. Hátha… sikerül meg tudnunk valami olyat, ami… meg mag yarázná azokat az elég furcsa dolg okat, amikkel szembesültünk. – Whitecroft! – Amy hirtelen jobbra kezdett mutog atni. – Itt kell majd jobbra mennünk. Srácok, a következő már Othello. Még húsz kilométer… és kiderül, mi ez az eg ész ag ymenés. Tizeneg y után érkeztek Othellóba. Kellemes, rég i kisvárosi hang ulata volt a helynek. Széles főutcájából sok keskeny, öreg utcácska indult ki, ráadásul többség ükbe nem szabadott behajtani. A házak szintén nem mai építésűek voltak, jó részüknek volt az ajtaja fölé farag va évszám is. Azok pedig javarészt az ezerhétszázas évekről tanúskodtak… Vég ig pöfög tek a főutcán. Gary és Amy is valami ismerős épület vag y látvány után kutattak, de sehol semmi. Ismeretlen, teljesség g el ideg en városba érkeztek. – Még van jó két óránk – jelentette ki Amy –, parkoljunk le valahol, aztán visszasétálunk a templomhoz meg a temetőhöz! – Láttad a kávézót? – Aha. Azt mondom, én majd előresétálok, ti meg messzebbről követtek, és fig yeltek. Ma

válaszokért jöttünk, és ha azokat eg yedül könnyebben kapom meg , akkor íg y kell meg próbálnunk. Vég ül eg y g yorsétterem parkolójában találtak helyet mag uknak. Leállították a kocsit, aztán szundikáltak eg y órát. Amyt leszámítva. Ő nem bírt elaludni. Csak bámult kifelé a ködös Othellóra, és ismerősökre vadászott a járókelők között. De nem járt sikerrel. A g yorsétteremben eg y csapat kisg yerek üldög élt, a szomszéd asztalnál pedig az anyukáik beszélg ettek. Csapatnyi iskolás lány vonult el kacarászva Árnyékjáró mög ött. Eg ytől eg yig ismeretlenek. Amy beharapta alsó ajkát. Vajon… vajon Moonshadowban is ülhet valaki íg y, az iskola előtt, bámulva a diákokra, ismerősök után kutatva? Kétség beesetten, értetlenül – mint most ő mag a teszi? Értelmetlen kérdés. Értelmetlen cselekvés. A dolg ok furán értelmetlennek kezdtek tűnni az utóbbi időben. Lesz valahog y. Kiderül. Ki kell derüljön… Hűvös, de nem hideg szél borzolta Amy haját, ahog y vég ig sétált Othello főutcáján, vissza a templom és a temető felé. Összébb húzta mag án őszi kabátját, mert bár amúg y nem fázott volna, a ködös, nyirkos leveg ő szinte beléette mag át. Hosszú szoknyája meg nyug tatóan simog atta bokáját, ahog y céltudatos léptekkel haladt előre. A temető és a templom vag y nag yon rég épült, vag y csak simán iszonyúan elhanyag olták. A területet körbevevő fal omladozott, kövek estek ki belőle. Amy eg y pillanatig bebámult a kávézó üveg ajtaján, aztán valami furcsa érzés továbbhajtotta a lestrapált kőkerítés felé. Volt eg y keskeny rés a falban, a lány azon csusszant keresztül, és kíváncsian felnézett a balján eg y emelvényből mag asodó, kitárt szárnyú kőang yalra. – Tudtam, hog y emlékezni fog sz. A hang pont a másik oldalról jött, és Amy meg ug rott ijedtében. Eg y fiú ült ott, a düledező falnak támasztva hátát. Fekete, állig érő, eg yenes haja volt, és kissé szög letes, nemes arcvonásai. Álla heg yes, arca keskeny, szeme sötét. Különös, hosszú, fekete köpenyt viselt sötét nadrág ja fölött, mellette a földön iskolatáska. Felhúzott térdén pihentette eg yik kezét, úg y nézett Amyre komolyan, szomorkásan. – Szia! – köszönt a lány, sután integ etve fél méterről. Örült, hog y a többiek nem sokkal lemaradva jönnek mög ötte. – Szervusz, Aurana! – A fiú meg eng edett mag ának eg y kis mosolyt, aztán fürg én talpra ug rott. Mag as volt, fél fejjel nag yobb Amynél, és vékony. Továbbá nag yon, nag yon jóképű. – Lehet, hog y összetévesztesz valakivel – mondta a lány, és hátralépett eg y picit. – Tég ed eg ymilliárd ember közül is kiszúrlak, Aurana – lépett feléje, és Amy őszinte döbbenetére átölelte. Nem teljesen baráti módon. Sőt, eg y csókkal próbálkozott. A lány g yorsan félrehúzta a fejét, íg y csak az arcára kapott eg y cuppanóst. Ellépett a fiútól. Az meg

sem próbálta ott tartani, eg yszerűen mag a mellé ejtette a kezét. Szemében elmondhatatlan szomorúság csillog ott. – Nem tudod, ki vag yok – állapította meg halk hang on, mint akit a sírás fojtog at. – Nem… ne harag udj… Tudnom… tudnom kellene? A fiú válasz helyett keserűen felnevetett. – Gyere, Aurana – mondta halkan, és eg y laza mozdulattal az eg yik vállára dobta táskáját –, menjünk be a kávézóba! Ott mindent meg beszélünk. Amynek ennél kellemetlenebb öt perce már nag yon rég en nem volt. A kávézó pincérlánya szélesen, barátság osan mosolyg ott rá. Athrael csak annyit mondott, hog y a szokásost kérik, majd odavezette a lányt eg y asztalhoz. Amy eg y epres forró csokit kapott szinte azonnal, a fiú pedig ír kávét (ír dominanciával, már ami az arányokat illeti). Elsöprően helyes srác volt, a lány újra és újra azon kapta mag át, hog y az arcát bámulja. Athrael tétován felé nyújtotta a kezét, de aztán inkább a kávéscsészéjére kulcsolta. – Aurana – törte meg a csendet váratlanul. Kiskanala, mint eg y harang nyelv, szinte mennydörg ött Amy fülében. – Annyi, annyi mindent kellene mondanom neked… de… g őzöm sincs, hol kezdjem el, anélkül hog y hülyének néznél. – Kezdd azzal, hog y miért hívsz Auranának, amikor tudod, hog y a nevem Amy – mondta a lány feszült mosollyal. – Erre könnyű a válasz – derült fel eg y pillanatra Athrael –, ez a beceneved. Te választottad mag adnak. Amikor szerepjátékoztunk, mindig ezt használtad. – Szerepjátékoztunk…? – Ig en. Háromfélét is. A fantasyben rendszeresen elf mág us vag y tolvaj voltál, a steampunkban lég hajóvezető lány, a sci-fiben implantált tolvaj. – Ööö… – Hadd folytassam. Két éve lettünk osztálytársak. Akkor költöztetek ide. Eg yik nap még semmi, aztán hirtelen ott lakik ez a g yönyörű lány a szomszédban a családjával. És, micsoda ég i jel, még osztálytársak is lettünk. Félévkor velem jöttél el a karácsonyi bálba… aznap csókolóztunk először… – Mi… – Kérlek, Aurana, ne szólj közbe! Vég ig mondom, és utána meg hallg atlak. Másfél évig jártunk. Aztán aug usztus vég én eg yik este beszélg ettünk… Két nappal később pedig már sehol sem voltatok. A suliból hivatalosan kiiratkoztál. A mobilodon hiába hívtalak: „A hívott számot az előfizető kérésére meg szüntettük.” A myInfódra nem léptél be. Halálra rémültem, ami azt illeti. És elképzelni sem tudod, mennyire fáj, hog y… elhag ytál. – Ne harag udj… – Amy érezte, hog y könnyek tolulnak a szemébe. Ez a fiú… valahog y olyan nag yon jó volt, bánatos és összetört… Kinyúlt, és meg szorította a kezét. – Ööö… Athrael, kérlek, ne

harag udj… de ez nem történt meg . Még soha nem láttalak. Nem jártam veled. Nem… nem emlékszem rád. – Tudom – bólintott a fiú –, előre szóltál, hog y ezt fog od mondani. Amynek kihag yott a szíve. – Micsoda??? – Sulikezdés előtt hat nappal felhívtál – folytatta Athrael, folyamatosan a lány szemébe nézve. Nem hazudott. Minden szavát komolyan g ondolta. – Nem értél el, de hag ytál eg y üzenetet a telefonomon. Hog y jöjjek ide, amint tudok. Mire meg kaptam, már elég késő volt, de még itt találtalak. Olyan dolg okat mondtál nekem… a mai napig kiráz a hideg . – Állj, állj, lassíts! – Amy felemelte a kezét. – Te összetévesztesz valakivel… – Aznap este közölted, hog y ezt mondod majd nekem – csóválta a fejét a fiú. – Akkor nem értettem, és még most sem… de beig azolódott. Hiszen tényleg ezt mondod. – Mit mondtam még ? – kérdezte Amy, és hátradőlt a székében. Kezdett kiakadni. Keresztbe tette lábát, térdén elig azg atva a hosszú szoknyát, karját összefonta a mellkasa előtt. – Nag yon fura dolg okat – ráncolta a homlokát Athrael. Jól állt neki a g ondterhelt arckifejezés. – Azt mondtad, hog y minden valószínűség szerint nemsokára eltűnsz. És hog y ne keresselek, mert azzal fig yelmet vonnék mag amra. Meg eskettél, az isten szerelmére! Úg y éreztem mag am, mint akit kínoznak! Azt mondtad, te majd keresel. És azt is, hog y nem fog sz emlékezni rám, meg hog y azt állítod majd, összetévesztelek valakivel. Én tiltakoztam. De leintettél. Nag yon… féltél, és elmondtad, hog y voltál eg y olyan városban, ahol még sose jártál, de eg y csomóan felismertek, és ismerősként üdvözöltek. Annemarie-nak hívott mindenki. És attól féltél valami miatt, hog y eltűnsz Othellóból, és nem fog sz emlékezni rá. Meg kérdeztem, ki rabolna el, de csak sírtál, és kértél, hog y mondjam majd el neked mindezt. Hag ytál nálam mag adnak eg y lezárt borítékot. Nem bontottam fel, kedves. Ahog y kérted. Itt van. A táskájából eg y vaskos, lezárt, címzés nélküli borítékot vett elő, és tétován Amy felé nyújtotta. Amikor a lány nem nyúlt érte, eg yszerűen letette eléje az asztalra. – Azt is mondtad, hog y ez lehet a vég e, mert összejöhetsz mással… eg y másik helyen – sóhajtott Athrael –, de szeretsz eng em. És sírtál, és nem akartál eleng edni. Abban a sarokban ültünk, látod? Keresztben átvetetted a lábad az enyémen, és még át is öleltél, akkor is, amikor már kényelmetlen volt. Au… Amy, tényleg szerettél. És halálosan retteg tél. – Mi…mitől? – A lány torka kiszáradt. – Nem értettem teljesen – válaszolta a fiú. – Valamiféle emberekről beszéltél, akik kék köpenyt viselnek. Amyvel meg fordult a világ , és szó szerint meg kellett kapaszkodjon az asztalban. – Azt mondtad nekem, nem érted teljesen te mag ad sem – folytatta a fiú, részvéttel a tekintetében –, de hog y azoknak valamiféle köze lesz az eltűnésedhez… Biztos voltál benne, hog y meg történik.

Halálra rémítettél. Először azt hittem, részeg vag y, vag y valamiféle drog ot adtak be neked… de nem, tiszta voltál. Csak retteg tél. Bocsáss meg , ha nem tudom elég érthetően elmondani… de én se értem. Akkor se értettem. Azt ismételg etted, hog y rájöttél valamire. Kiderítetted, ezt a szót is használtad. Valamiféle titokról beszéltél… De neked se volt minden tiszta, Aurana. Messze nem volt tiszta. Most… ha szabad kérdeznem… mit tudsz? – Semmit. – Amyt a hideg rázás kerülg ette. – Fig yelj… ezek a kék köpenyesek… mondtam róluk bármit? – Tényleg nem emlékszel… – A fiú eg yre döbbentebben bámult rá. – Te tényleg nem emlékszel… Nem, nem mondtál róluk semmit sem. Fig yelj! Elraboltak? Bántottak? – Nem… azaz, nem tudom – vont vállat Amy ideg esen. – Honnan tudnám? Ha másfél évig jártunk, és mindez tényleg ig az, de én még sem emlékszem rá, akkor g ondolod, eg y elrablásra emlékeznék? – Szerintem itt vég eztünk. – Athrael arca fájdalmasan meg rándult, félig elfordult. – Meg hívtalak… Amy. Maradj, amíg tetszik. De… adhatok eg y puszit? – Csak ne a számra – mosolyg ott rá bocsánatkérőn a lány. – Nem. – Athrael adott neki eg y-eg y puszit két oldalról. – Nos, Amy, ha… ha kellek, vag y ha visszatérnek az emlékeid, akkor… kérlek… – Ig en – bólintott a lány, bár nem hitte, hog y ez bekövetkezhet –, jó. Keresni fog lak. – Ha tudok seg íteni… A fiú felkelt, pár másodpercig téblábolt ott, majd eg y esetlen intéssel elbúcsúzott. Szótlanul. A sírás kerülg ethette. Fizetett, még eg yszer visszanézett, és távozott. Már nem is leplezte a könnyeit. Athrael. Ő volt Athrael. Amy eszeveszetten kutatott az emlékei között… de semmi. Szerepjáték Athraellel. Másfél év párkapcsolat. Jó ég , hiszen még soha nem volt senkije… Athrael, Athrael… Soha, de soha nem látta a mai napot meg előzően ezt a fiút. Nem emlékezett rá, mert nem ismerte korábban. A srác vag y hazudott, vag y őrült, vag y összetéveszti valakivel… mindhárom lehetőség rendkívül ijesztő, de semmi más nem jöhet szóba, mivel – nos, mivel még soha nem látta. Ennyi. Akkor miért is remeg ett a keze, amikor az asztalon hag yott levélért nyúlt, melyet elvileg ő mag a írt önmag ának? Érintetlenül hag yott itala már teljesen kihűlt, de arra eg y pillanatig sem g ondolt, hog y meg kóstolja. Semmi kedve nem volt hozzá. Mag ára kanyarította a kabátját, és szó szerint kimenekült a kávézóból a hideg ködbe. A többiekre volt szükség e. Hazafelé menet meg álltak eg y benzinkúton enni valamit. Will és Gary bementek, kifizették a tankolást és meg vették az ebédet. Jerry hátrainvitálta Amyt az ülésekre. A lány lerúg ta cipőjét, térdét felhúzta, és átkarolta. Elesettnek tűnt. Nag yon is. – Elmeséled, mi volt? – kérdezte Jerry halkan, kedvesen. – Persze, csak ha a többiek visszajöttek.

Hog y ne kelljen kétszer elmondanod semmit. – Persze – bólog atott a lány –, elmondom. Csendben ültek tovább. Amy saját lábujjait bámulta, Jerry pedig őt, és próbált rájönni, mit érezhet a barátja. Amire nem sok esélye volt. – Kopp, kopp, ki van itt… – vig yorg ott be Gary a nyíló ajtón, és eg y üveg minőség i vodkát tartott be a kocsiba. – Mr. Vodka seg íteni szeretne Amy Soleil háborg ó lelkén. De ha nem tetszik, visszameg y a boltba, és meg mondja, hog y a nevezett hölg y még nincs huszoneg y éves, íg y nem seg íthet rajta, hanem helyette málnaszörp testvérre lesz szükség . – Őrült! – Amy felnevetett, és átvette a feléje nyújtott üveg et. – Beszéljünk akkor Mr. Vodkával! – Bontsd meg ! – mászott be Will is, hang os csattanással behúzva mag a mög ött a kocsi ajtaját. – Szendvicsek. És eg y meleg sajtburg er a nyomozónőnek. Üg yes voltál, Ame. – Köszi. – A lány elfog adta a papírdobozos burg ert. Eg y darabig csendben ettek, aztán Amy hang os kattanással kibontotta a vodkát, és meg húzta. Felköhög ött, de még ivott belőle. Kellett a bátorítás a mondandójához. Aztán Jerry kivételével körbejárt a tömény. Amikor már senki sem fázott, Amy elmondta, mit „tudott meg ” Athraeltől. – Képtelenség – csóválta a fejét szenvedélyesen Will. – Ame, Gary, biztosan nem jártatok még itt, Othellóban? – Nem!– vág ták rá az ikrek kórusban. – Teljesen ismeretlen a hely – tette hozzá Gary –, az életben nem láttam még ezelőtt. – Hiszek nektek – mondta Jerry –, de akkor honnan tudott ennyi mindent ez a srác Amyről? Meg ezek a kék köpenyesek? – A Modeus Carva – bólintott Will –, arról honnan tudott? – Nem mindeg y? – fakadt ki Amy. – Othello olyan nekem, mint Timbuktu vag y Peking ! Nem ismerném fel soha, ha kidobnátok ott, mert nem jártam azon a helyen! Nyomozhatott utánunk. Csinálhatott hamis profilokat. Ami az eg észbe nem fér bele, azok anyáék elszólásai Othellóról. – Akárhog y is – nyújtotta Gary a testvére felé az üveg et –, most a leg okosabb az lesz, ha hazameg yünk. Keg yetlen fáradt vag yok, és szerintem ti is. Ame, alszunk eg y nag yot, és holnap mindent kivesézünk. – Jó – sóhajtott Amy, és meg húzta a vodkát –, sok volt ez a nap. Pedig még csak kora délután van. – Már sötét lesz, mire hazaérünk – jeg yezte meg Jerry. – Csak annyit mondunk, hog y elmaradt a koncert. Rossz idő. – Hihető – bólintott rá Gary. – Szabadtéri lett volna, de ez a csoda jó köd elriasztotta a közönség et. – Meg a technikusokat – fűzte hozzá Will. – Lehetetlen íg y koncertet adni, ennyi. Írok eg y SMS-t Leának, hog y ő is tudja, hol volt, illetve hol nem volt. Árnyékjáró motorja felmorg ott, ahog y az utazók hazafelé indultak – sokkal több kérdéssel, mint

amennyivel nekivág tak az útnak. A köd mog orva szürkeség e vonakodva vált szét a reflektorok fényében.

Track No. 07: És eljön a tél (4:01)

A ház előtt pillanatok alatt elbúcsúztak eg ymástól, és már csak Gary és Amy indultak otthonuk bejárata felé. Amint a fiú a kilincsért nyúlt volna, kivág ódott az ajtó. Ferdinand Soleil olyan elképesztően dühös arccal állt előttük, hog y mindketten hátrahőköltek. – Befelé! – sziszeg te apjuk indulattól remeg ve. Szeme mintha izzott volna a sötétben. Az ikrek döbbenten besorjáztak. Amy meg próbált kilépni a cipőjéből, de nem tudott: összerezzent, ahog y Ferdinand a vállára tette a kezét. – A konyhába, kisasszony – mondta szokatlanul… hideg en –, és te is, fiatalúr! Mindjárt jövök, csak bezárom az ajtót. Tulajdonképpen inkább becsapta. Amy és Gary örültek, hog y elmenekülhetnek előle. A konyhaasztalnál ott ült Tess Soleil, és ami még rosszabb, ő nem mérg esnek, eg yszerűen csak nag yon szomorúnak látszott. Némán két szék felé intett. Amy és Gary alig ült le, máris beviharzott Ferdinand. Még apjuk (ezúttal kócos) haja is úg y remeg ett, mint a hang ja, amikor belekezdett, már a küszöbről. – Eg yszerűen nem tudom… világ osítsatok fel! Mikor kértetek utoljára úg y valamit, hog y az nálunk süket fülekre talált volna? Mikor volt olyan, hog y nem a ti pártotokat fog tuk valamiben? Amy? Gary? Feleljetek! Ha tudtok! Nem tudtak. Ferdinand nem is várt sokáig a válaszra. Szinte azonnal folytatta a kirohanást, fel-alá járkálva az asztal mellett. – Én mindig azt hittem, jó szülők vag yunk, de ezek szerint valamit nag yon elszúrtunk. El, bizony! Hog y mivel érdemeltük ki ezt a bizalmatlanság ot, ezt a… titkolózást részetekről, én ug yan nem értem, de nyilván mi hibáztunk. Eg yértelmű! Ki más? Bár mindketten sejtették, miről is van szó, szinte szíven ütötte őket anyjuk már-már esdeklő hang ja. – Gyerekek… hol voltatok? – Mert hog y nem az iskolában, azt tudjuk – puffog ott Ferdinand. – Ki… kirándultunk – suttog ta Amy. – Nem hallom! – Apjuk most emelte fel először a hang ját. – Kirándultunk! – A lány fölkapta a fejét, és érezte, hog y könnyek szántják vég ig az arcát. – Kirándultatok. – Ferdinand arca érthetetlen módon hirtelen meg enyhült. – Hova? – Autóztunk – vont vállat Gary –, eg yszerűen… mentünk. Helyeket néztünk meg , ilyenek. – Én mondtam. – Tess még eg y halvány mosolyt is kierőszakolt mag ából. – Na jó, de miért pénteken? – tárta szét a kezét Ferdinand eg y hatalmas sóhajjal. A hűtőhöz lépett, meg bontott eg y sört (amit máskülönben sohasem ivott), és szinte húzóra lenyelte az eg észet,

annyira ég ette a düh. – Pénteken iskola van, könyörg ök. Nem volt jobb ötletetek, mint már az első félévben bemutatkozni eg y ellóg ott nappal? Mag atoknál vag ytok, miféle hülyeség volt ez?! – Hirtelen… – motyog ta Amy – elma… elmaradt a koncert, és… mi meg … csak… – Csak. Hirtelen. – Ferdinand összenyomta a kiürült sörösdobozt, és úg y vág ta bele a szemetesbe, mintha krátert akarna ütni vele az aljába. – Na, meg mondom én nektek, mi lesz a jövőben az ilyen hirtelenekkel. Soha, de soha nem büntettünk meg benneteket korábban, íg y van? Semmi szobafog ság vag y ilyesmi. Ez a jövőben is íg y marad. Azok nem mi volnánk. Se én, se anyátok nem hiszünk a büntetésben. De tudunk valakit, aki ig en. – Ha még eg y ilyenre sor kerül – mondta halkan, de acélos hang on Tess Soleil –, akkor eg yértelművé válik, hog y nektek feg yelmet kell tanulnotok, és azt itthon nem tudtok. – A Moonshadow kiváló kollég iummal rendelkezik – fejezte be a g ondolatot Ferdinand –, és az ig azg atója, bizonyos Arnold Iras, ig enis hisz a büntetésben. Gary holtsápadtan nézett össze Amyvel. A lány olyan zöld volt, mint eg y teng eribeteg a hánykolódó vízen. – Ha elmondjátok előre, talán még eg y kikérőt is írtam volna nektek – folytatta apjuk –, hog y elmehessetek… kirándulni. Nem tudom, mire jó, ha eg yszerre minden szabályt áthág tok, hazudtok és titkolóztok, amikor bennünk mindig is meg bízhattatok. Nos, több ilyen nem lesz, ez remélem, tiszta. – Halálosan ag g ódtunk – fakadt ki Tess –, többször próbáltalak hívni… és eg y hang folyton azt mondta a telefonban, hog y „A hívott szám jelenleg nem kapcsolható.” Már… már azt se tudtuk, mit g ondoljunk. – Én tudtam, eg y idő után – sóhajtotta Ferdinand, és lerog yott Amy mellé eg y székre. Hirtelen inkább összetörtnek látszott, nem is dühösnek. – Amikor felhívtam Wayne O’Halmhaint, ő mondta, hog y az eg yik járőre látta az autótokat, amint elhag yja Moonshadow-t. Persze, ettől nem nyug odtunk meg … de leg alább annyi kiderült, hog y reg g el még épség ben voltatok, és tudtatok vezetni. Mindeg y… leg yen elég ebből! Késő van. Hosszú napunk volt, és nyilván ti is fáradtak vag ytok. A lényeg , hog y hazaértetek, éltek, és nem esett bajotok. Irány az ág y, jó? Gyerünk! Az ikrek szótlanul felkeltek, és elindultak a lépcső felé. Ekkor Amy minden bátorság át összeszedte, annyit, amennyinek a létéről sem tudott, és meg szólalt. – Eg y… eg yetlen dolg ot kérhetek tőletek? Szülei kíváncsian néztek rá, íg y hát g yorsan, hadarva folytatta. – Csak annyit, hog y… ne mondjátok el Arnold Irasnak… hog y tulajdonképpen lóg tunk… – Nem mondjuk el neki, ezt meg íg érjük – mosolyg ott a lányra sötéten Ferdinand. – Ő már szólt nekünk… Tehát valószínűleg tudja. Amy csak simán belebújt a trikójába és alvós rövidnadrág jába, aztán ág yában összekucorodva

meg próbált elaludni. Nem ment. Úg y zokog ott, hog y nem jött az álom. Amikor a könnyekből már kifog yott, teste továbbra is zaklatottan zihált. Olyan picire húzta össze mag át, amennyire csak tudta. Nem is azért, mert sajnálta, amit tettek… hanem mert már nem bízott meg a szüleiben. És mert anyja jog osan érezte rosszul mag át. Valamikor leg alább félálomba süllyedhetett. Eg yszer csak arra lett fig yelmes, hog y nyílik az ajtó. Mintha hajnalodott volna, és az Amy szobájával szembeni üveg ajtón fény áramlott be, körbevéve a küszöbén álló alakot. A lány belehunyorg ott, fölült, úg y nézett oda. – Ash? – kérdezte nehezen forg ó nyelvvel, rekedtes hang on. – Nem – felelte az alak. Nő volt. Hosszú ruhája karcsú alakjára simult, haja a derekát verdeste. – Mondanom kell neked valamit, sürg ősen… Eg yetlen lépést tett csak befelé. Ekkor Amy összerezzent, mert valaki meg simog atta az arcát. Kinyitotta a szemét, és Ashley-t látta mag a előtt. Csak álom volt. Akármit is akart mondani az az akárki. – Húg i – suttog ta Ash –, ébren vag y? – Már ig en – felelte Amy. Torka fájt a sok sírástól. – Ne harag udj… Ashnek olyan puha keze volt – Amyt kislány kora óta mindig meg nyug tatta az érintése. Most nővére kezének illatától hirtelen… mintha látott volna mag a előtt eg y kertet, és a háta mög ött állt Ashley, átkarolta, az ég en pedig rég i, rotoros repülők szálltak eg ymás után, V alakban… – Ash… – Amy meg próbált felülni, de izmai olyan g yeng ék voltak, hog y nem sikerült elsőre. Nővére látta, mit szeretne, és inkább elnyúlt mellette az ág yon, felkönyökölve. Húg a folytatta. – Ash… harag szol? – Hülye vag y. – El se mosolyodott. – Miért harag udnék? Ame, nem vag y mag adnál. Átjöttem volna, ha mérg es lennék rád? Hmm? Hát, nem. Szóval nyug i. Pont azért vag yok itt, hog y ne leg yél eg yedül. – Köszi. – Amy beinvitálta a takarója alá. – Ash, én… annyira bánom! – Az a jó. Anya nag yon szomorú volt, miután az ag g odalma elmúlt. – Ash, mitől féltek annyira? – Hát mitől, pupák? Gondolom, attól, hog y a csodaszép kislányuk és a zseniális fiacskájuk bajba került. Ilyenek a szülők, nem? – Ash. Ha elmondok valamit, meg íg éred, hog y titokban tartod, mindenki előtt? Anyáék előtt is? – Erre valók a nővérek, húg i, nem? Ki vele! Amy meg fog ta Ashley kezét. Érezte, hog y nővére ujjai meg nyug tatóan az övéire kulcsolódnak. – Íg érd meg ! – Jó, meg íg érem. Senkinek sem árulom el a titkod.

– Ash, ma Othellóban jártam. – Ig en, és? – És találkoztam eg y fiúval, aki váltig állította, hog y ismer, sőt, hog y jártunk is. Mesélt mindenfélét… De Ash… én soha nem láttam őt korábban! Soha! – Ame – sóhajtotta nővére, és mag ához ölelte Amyt –, most jól fig yelj rám! Az ig azság az, hog y nem mindig és minden érthető ezen a világ on. Ennek pedig nem butaság vag y zárkózottság az oka. Eg yszerűen… vannak olyan dolg ok, amik nélkül boldog abbak vag yunk. – Ki boldog abb nélkülük? – Te. Neked jobb, ha inkább nem fog lalkozol ezekkel. – Mire… g ondolsz? – Ame, mindenkinek az életében vannak ilyenek. Lehet, hog y ez neked a fiú Othellóból. Hag yd ezt! – Ig azad lehet. – Amy tényleg íg y is érezte. – Az ilyen napokon, mint ez a mai… amikor arra próbálok rájönni, ki is vag yok, és mindenhol falakba meg kérdésekbe ütközöm… és szinte minden napom ilyen… – Hé, kamasz vag y – suttog ta Ash –, ahog y én is. Keressük a választ a kérdésre, hog y kik vag yunk, akkor is, ha jobb lenne nem fog lalkozni ezzel. Mert a válasz nem feltétlenül tetszetős. Felesleg es erőltetni, időben meg érted majd, milyen vag y… – Én már értem, milyen vag yok: jól nézek ki – motyog ta Amy g onosz kis mosollyal. – Neked van úszóg umid… – Nincs is úszóg umim, elmész te a francba! – nevetett halkan Ashley. Ez volt az utolsó dolog , amire Amy emlékezett, mielőtt mély álomba merült volna. Másnap reg g el, amikor fölébredt, Ash nem volt sehol. Kényelmesen nyújtózkodott, valami békés álom után. Furcsán fehér fény szűrődött be a szobába. Résnyire nyitott szemmel a tetőablakra nézett. Havat látott. Ettől feléledt annyira, hog y eszébe jutott a levél. Amit Athrael adott át neki, de állítólag ő mag a írta önmag ának. Elővette a borítékot, és eg yetlen laza mozdulattal feltépte, majd kiterítette az ölében… A kézírás hasonlított az övére, de messze nem volt ug yanolyan. Szép, lányos írás, ám nem annyira ismerős. De a szöveg nag yon, nag yon meg ijesztette. „Kedves Amy! Azaz, kedves én. Bár ez íg y nem eg észen ig az. Mi nem vag yunk eg y az eg yben ug yanazok. Sok változás vezet oda, hog y »te« létrejöjj, és az eg yiket, azt hiszem, azok a kék köpenyes emberek hozzák el. Nincs időm mindent hosszan elmag yarázni. Csak a ma estém van, hog y meg írjam ezt a levelet, és

odaadjam Athraelnek, aki majd meg őrzi nekem. Neked. Amy, jól fig yelj! Tudom, hog y te is eg y csomó furcsaság g al szembesülsz majd, melyek elg ondolkodtatnak arról, ki is vag y. Olyasmikre g ondolok, mint hog y anya meg apa soha meg nem történt eseményekről beszélnek. Olyan helyeket említenek, ahol még nem is jártál… vag y hog y tök ismeretlen emberek írnak rád a myInfón vag y eg yéb csatornákon, hog y na, mi van, hog y vag y… És eg y csomó dolg ot tudnak rólad, amit elvileg nem tudhatnának… Én halálra rémültem, elsőre. Elmondtam mindent Garynek és Ashley-nek. Szerintem Ash szólt apáéknak. De ez nem biztos. Valahonnan meg tudták. Hallottam őket beszélni valakivel, akit hozzám hívtak, mint valami orvost. Apa azt mondta: „Itt az idő, költözünk. Ideje, hog y Gary és Amy kezelést kapjon. Holnapután.”. Íg y. „Kezelést kapjon.” A kék köpenyesek lehettek. Modeus Carva. Ezek nem emberek, NE közösködj velük, ne beszélj velük, és fuss, ha meg jelennek körülötted! Menekülj! Tavaly (ha az tavaly volt eg yáltalán…) láttam őket, és tudom, hog y beszéltem velük, mert Athrael még fotókat is csinált róla… de semmire nem emlékszem, ami azt illeti, az eg ész aznap délelőttből. Pedig elvileg benn voltam a suliban. Sőt, a füzeteimbe is írtam. Azt hiszem, csinálnak valamit az ag yaddal. Ez a Modeus Carva. Akárkik, akármik is ők. Félek, retteg ek, mert tudom, érzem, hog y apa őket hívta. De nem szökhetek el. Ash és Gary miatt. Bebizonyítom, hog y ig azat beszélek. Amy, a szemed zöldeskék. A hajad szőke. Utálod, ha össze van kötve lófarokba, de néha muszáj, ha nem akarod meg mosni, vag y tesiórán. Szeretnél táncolni, de nem tudsz. Amikor meg fog od a dobverőket, a bal kezedben levőt MINDIG meg pörg eted, a másikat csak akkor, ha odafig yelsz. Mezítláb dobolsz. Szereted a beatg enerációs költők verseit, de Shakespeare-t például nem. Bármi jöhet, ami Mike Portnoy, ám ig azán az Aveng ed Sevenfoldért rajong sz. Amikor iszol, az első korty eg y picit meg akad, a többi folyamatos. Van eg y anyajeg y a bal combbelsődön, eg y másik pedig a bal lábad középső lábujján. Van eg y heg a jobb lábad nag ylábujja és a… hog y is hívják… szóval második ujja között. Szeretnéd kifesteni a körmeidet, csak nem mindig vag y elég bátor hozzá. Sorolhatnám, de most csak ezek jutnak eszembe. Onnan tudom mindezt, hog y én… te vag yok! Te vag yok a múltban, de te nem emlékszel rám. Senki sem emlékszik majd rám ig azán, csak Athrael és anyáék. Meg talán Doug bácsi. Athrael biztosan elmeséli, hog y jártál vele. Ez ig az. Elárulok valamit, amit te már nem tudsz, pedig íg y van: tiszta szívből szeretted. Hozzá akartál menni, és erről akár órákig is álmodoztál. Othellóban azonban nem voltál felhőtlenül boldog : a szobád kicsi volt, és forró, örökké besütött a nap. És ug ye azt nem szereted, főleg reg g el. Athraellel és a barátaival sokat szerepjátékoztál. Élvezted, nag yon, mert ott te dönthetted el, mi leg yen, te voltál az életed vezetője. Te voltál a főnök. Még eg y fontos dolg ot leírok. Olyan nehéz válog atni a sok minden között, amit el kellene

mondanom! Biztosan emlékszel Fir Creekre. Hog yne emlékeznél. Pocsék hely, két évet laktál ott. És utána Backridg e-ben eg y évet, ug ye? Amy. Ahog yan te rátaláltál Othellóra, én úg y találtam rá eg y helyre, amelyet Southwallnak neveznek. Othellótól nyug atra van, jó hatszáz mérföldre. Anya eg yszer említette, és akkor azt hittem, nyelvbotlás. Aztán tőle füg g etlenül, pár héttel később apa is mondott valamit… de én nem emlékeztem ilyen nevű helyre. Felfig yeltem rá, csak eg yszerűen nem fog lalkoztam vele. Aztán kaptam eg y levelet Southwallból. Ne nevess ki! Én sem emlékszem, hog y ilyesmiben részt vettem volna, ahog y te sem. Bizonyos „Death Note Anime Rajong ói Klub” keresett meg benne, és érdeklődtek, miért nem járok már hónapok óta, pedig csoportot is vezettem náluk. Fotókat küldtek. Tényleg ott voltam. Elmentem eg y hétvég én, Athrael volt olyan kedves, és kiseg ített pénzzel. (Majd add meg neki, ha tudod… sőt, járj vele, ha teheted! Aranyszívű fiú, és milyen jól néz ki… Miért vag yok féltékeny, amikor ezt leírom? Hiszen te vég ül is valahol én vag yok…) Valóban ott éltem Southwallban eg y évig . És semmire sem emlékszem belőle. Ma már tudom, mi történt ott. Leveleztem pár emberrel. De nem emlékszem. Csak tudom. A különbség nag yobb, mint eg y eg ész világ . Az eg yik lány, akivel leveleztem, kicsit őrültnek tűnhetett akkoriban. Azt állította… sok hihetetlen dolg ot. És az eg yik könnyebben hihető az volt, hog y vannak kék köpenyt viselő alakok, akik eljönnek, és akkor elfelejtesz embereket és helyeket. Azt mondta, illetve írta, ez a Modeus Carva. Valamiféle szervezet, amelyet szülők hívhatnak a g yerekeikhez. Különleg es családok esetében. Ig azat mondott. Nem volt lökött. Ma már tudom, többször láttam ezeket az alakokat. Ezek nem emberek. Vig yázz velük! Ne bízz apáékban! Ne beszélj nekik erről! Én se értem, mi ez az eg ész. De ennyi információval szolg álhatok neked, hog y továbbléphess mindezek alapján. Én holnapután már nem leszek, Amy. Valaki más leszek. Sőt, meg mondom, ki leszek: az a lány, aki Backridg e-ből vag y Fir Creekből vag y Sing ville-ből költözött tovább. Elveszítek valamennyi időt. Mindazt, ami most fontos nekem: a stílusomat, a zenéimet, a szerepjátékot, a barátaimat, Athraelt… Nem akarom, hog y olyan leg yél, mint én. Te más vag y. Csak arra kérlek, emlékezz rám. Találsz itt a borítékban eg y fényképezőbe való memóriakártyát. Ha van laptopod, abba is bele lehet tenni. Sajnos csak körülbelül hetven kép fért rá, de ennyit rámásoltam. Kérlek, nézd meg … és emlékezz eg y lányra, aki már nincs! És kérlek, mondd meg Athraelnek, hog y szerettem… illetve, hog y szeretted. Kívánom, hog y te lég y okosabb, mint én. Reng eteg puszi:

Amy” Hátborzong ató volt olvasni, mert valóban a saját stílusát ismerte fel benne. A részletek, melyeket önmag áról írt, mind-mind ig azak voltak. Ez a lány tényleg ő volt… És csakug yan talált a borítékban eg y memóriakártyát. Remeg ő kézzel tette be a laptop oldalában található nyílásba. Hatvannyolc kép volt rajta. Meg nyitotta az elsőt. Azon eg y romos falon ülő, lég iesen eleg áns, csinos lányt látott: fekete, hosszú szoknyát és ujjatlan fölsőt viselt, afölött eg y necchálós blúzt. Szeme kissé túlzóan kifestve, haja kibontva borult a vállára, és majdnem a derekáig ért. Mosolyg ott. Nem maradt kétség . Felismerte önmag át. Ő volt. A következő képen hasonló öltözékben, Athrael ölében ült valamiféle szórakozóhelyen. A fiú a derekát ölelte, és ez neki láthatóan tetszett! A harmadikon tréning ruhában eg y dobszerkó mög ött ült, számára ismeretlen helyen. De voltak képek otthonról, a családjával, koncerteken, szerepjátékozás közben, karakterlap fölé g örnyedve, sőt, olyan is akadt, ahol Athraellel csókolózott (nem durván, de akkor is furán érezte mag át tőle – ő még emlékei szerint soha nem csókolt meg senkit). Eg y szimpatikus, g ót lányt látott mag a előtt, akivel nag yon szívesen bandázna eg yütt… És aztán hirtelen olyat látott, amitől szó szerint kitörte a frász. Eg y parkban állt, szerényen mag a előtt tartva a táskáját. Mezítláb volt, csizmája és zoknija a fűben hevert eg y kabát mellett. Nyilván azon ült korábban. Eg y elképesztően mag as, kék köpenyes férfi állt vele szemben, és élénken mag yarázott neki valamit. Amy meg ig ézetten bámult rá. A férfinak hosszú, eg yenes, fehér haja volt. Modeus Carva, nem kérdés. A Morsten nevű, ahog y Lea leírta. Eg y az eg yben. Ez volt az utolsó fotó az életképek után. Amy jobban félt a Modeus Carvától, mint valaha – pedig eddig is tartott tőlük. És még mindig nem értett semmit, azt főleg nem, hog y hog yan élhetett ezek szerint leg alább három évet úg y, hog y nem emlékszik rá. Pláne, hog y most tizenöt éves. És azokon a fotókon nag yon, nag yon picit néz csak ki fiatalabbnak… sőt, szinte eg yáltalán nem is! Mindenesetre a Modeus többé a közelébe nem jöhet. Ez lesz az új szabály. A felkeléstől félt, de két okból is rá kellett szánja mag át: eg yrészt eg y idő után nag yon hívog atta a természet, másrészt pedig csak íg y verhette ki a fejéből valamelyest az őrült levelet önmag ától önmag ának. Félve mezítlábazott ki a szobájából (az ajtaja persze a hag yományos nyiiikkel köszöntötte), és bevette mag át a fürdőbe. Ott a szokásos félhomály fog adta, és különös hideg . Lent nem esett szó az afférról. Úg y tűnt, Tess és Ferdinand nem szánnak nekik nag yobb büntetést; tudták, hog y lesz még eg y jó körük Arnold Irasszal, hát fölösleg es súlyosbítani a helyzetet. Még

Gary is lapult, sőt, Jerry és Will is, amikor meg érkeztek a próbára. Leáról nem is beszélve: ő úg y nézett ki, mint akit meg vertek. Már a g arázsba lépve bocsánatért esedezett. – Hé, nem te köptél be minket, nem ig az? – vont vállat Gary. – Akkor miért kérsz bocsánatot? – Amikor nyilvánvalóvá vált, hog y lóg tok, apa fag g atni kezdett. Ő mindenkin átlát – felelte Lea. – De nem, tényleg nem én dobtalak föl benneteket. – Nem sokan tudtak róla – ráncolta a homlokát Will. – Kimberly? Cecily? – Andrew – mondta lassan az Iras lány. – Andrew. A bátyám. – És ő honnan az elszúrt viharból tudott erről? – tárta szét a kezét Amy. A reng eteg karkötő között, amelyek alkarján lötyög tek, hirtelen nehéznek érződött az Andrew-tól kapott darab. – Elképzelésem sincs – sóhajtotta Lea kétség beesetten. – Eg yszer csak bejött Andrew meg apa, és már tudták, hog y lóg tok. Kihívtak, és apa fag g atni kezdett. Iszonyatosan ideg es volt. Andrew jött rá valahog yan. Lehet, hog y látott titeket a kocsiban, mikor kihajtottatok a városból. Fog almam sincs. – Akárhog y is, azt hiszem, ezt nem úszhatjuk meg eg ykönnyen – sóhajtott Gary. Hétfő reg g el kiderült, mennyire ig aza is volt. Ug yanis Thomas kint fog adta őket a hideg ben. A szürke, sötét ég ből eg y-eg y hópihe hullott alá lassan, táncolva a kellemetlen fuvallatban. A portás bő köpenyét szorosan összefog ta mag án, és eg y félig elszívott szivart pöfékelt úg y, mintha az felmeleg íthetné. – Nos – köszöntötte a három érkező Soleil g yereket –, Ashley, jó reg g elt! A jómadarak pedig jöjjenek velem! Nem kérdezték meg , hova mennek, eg yértelmű volt. Gary először járt az ig azg atónál, íg y döbbenten nézeg ette a kiállított tárg yakat a Directorium előterében, mihelyst Thomas előrement bejelenteni, hog y meg jöttek. A portás most jóformán csak hallg atott, és hiányzott belőle az a meg értő viselkedés, amit leg utóbb Amy felé mutatott. Ez ijesztő volt, de persze érthető is: most valóban meg szeg ték a szabályokat, és lóg tak eg y napot. Még is, Thomas rideg ség e nyilvánvalóan mutatta, hog y most semmiféle védelemre nem számíthatnak. – Ez itt eg y törött kard? – kérdezte Gary, arra a markolatszerű tárg yra bökve, amit Amy is meg csodált leg utóbb. – A többi cuccot nag yjából értem, de ez… valahog y fura. – Nem, az ig azg ató azt mondta, direkt ilyennek készült – mag yarázta a testvére –, és hog y ezerötszáz éves, ang liai származású. De hog yhog y felismered a többi tárg yat? Például ezek a pálcák mik? – Hajózáshoz használták, Ame. Ennyire még te sem lehetsz technikai analfabéta. Tanultuk töriből. De mi a neve ennek a kardmarkolatnak? – Valami bonyolult szó, óang olul… – Léohtg aerswyrt – sziszeg te eg y hang az ig azg ató ajtaja felől. – Íg y hívják, Soleil. Befelé! Arnold Iras köpenye a szokásosnál is sötétebbnek tűnt. A hatalmas pók, amely éppen a hálójába

szólítja prédáját… És az eng edelmeskedett. Nem lehetett ellenkezni a pók hatalmával. Valamilyen meg semmisüléshez hasonló érzéssel surrantak be az irodába, és huppantak le a két karosszékbe, ahová Thomas irányította őket. Amy összezárta térdét, ölébe vette táskáját, és félve bámulta a hatalmas íróasztal lapját. Nem merte följebb emelni a tekintetét. Gary eg yenesen a saját cipője orrára meredt. Őt még jobban meg viselte ez az eg ész. Arnold Iras az ablaknál állt az asztal túloldalán, és kinézett a reg g eli homályba. – Nos – szólalt meg nag y sokára, amikor már mindkét diák majdnem felrobbant az ideg esség től –, kedves, drág a, kicsi Soleil g yermekek! Első kérdés. Van mentség etek a pénteken elkövetett, durva és meg bocsáthatatlan vétség re? – Nincs – suttog ta Amy. – Gary? – Nincs – felelte a fiú is halkan. Az ig azg ató feléjük fordult, és leült az asztalhoz velük szemben. Sápadt arcából szeme úg y sötétlett, mint a szén. – Akkor nekem kell kitalálnom valamit, hog y az eg yébként kirúg ással járó kihág ást meg mag yarázhassuk, ug ye? Ekkor Gary meg értette. Arnold Iras lesz a „jó zsaru” a kihallg atáson. Aztán, amikor nem válaszoltak, az ig azg ató meg hazudtolta ezt a feltételezést. – Ug ye?! – kiáltott fel, és két tenyérrel csapott le az asztallapra. Az ikrek összerezzentek, és Amy érezte, hog y fülig vörösödik. Az asztal sarkán eg y lovag ot ábrázoló fémszobrocska feldőlt. – Bocsánat… – hebeg te a lány, miközben szeme könnybe lábadt. Nem csak a kiabálás miatt; tudta, hog y Irasnak ig aza van. – Ó, ig en, ez meg y – sistereg te az ig azg ató –, főleg nektek, kamasz lányoknak. Már bocsánat. Leától is mindig , mindig ezt kapom. Elég eg yszerű íg y, nem? Eg yetleneg y dolg ot mondjatok meg nekem. Mi lenne, mit tehetnék én, akire a szüleitek rábíztak benneteket, ha valami bajotok esett volna? Na? – Mi bajunk esett volna? – Amy alig hitte el, amikor Gary hang ján hallotta ezt az ideg borzoló kérdést. – Listázzam? Autóbaleset… kirabolnak… elrabolnak… A húg od például annyira nem is csúnya, mint te, hadd ne mag yarázzam, mit tehetnének mondjuk hulig ánok vag y utcai bandák vele! Millió dolog történhetett volna, és amit most mondani akarsz, az az, hog y de nem történt. Valóban, nem történt. De hadd teg yem hozzá, hog y ez nem rajtatok múlt, mert ti aztán a létező összes lehetőség et meg adtátok arra, hog y trag édiába forduljon a péntek! Csend felelt neki. Ig aza volt. Valahol.

– Ha még meg is érteném mindezt – sóhajtott az ig azg ató –, azt már vég képp nem, hog y az órákat, amiket ellóg tatok, tulajdonképpen ti vettétek fel. Ezeket saját mag atok választottátok, nem kényszerített senki benneteket. A másik probléma: orvosi vag y szülői ig azolást utólag is elfog adunk. Csakhog y amikor felhívtam édesanyátokat, kiderült, ő sem tudja, hog y hol vag ytok, és ez a baj! Tehát, ki vele! Mi olyan fontos, amit még a szüleiteknek se mondtatok el, hog y kikérjenek aznapra az iskolából? Gary olyan mélyen leszeg te a fejét, amennyire fizikailag lehetség es. Már-már vicces volt. Amy mereven nézett előre, az asztallapra. Érezte, hog y arcán lassan könnycseppek folynak le, és leg szívesebben meg mondta volna Irasnak, amit tudni akart… csakhog y azzal mindent elrontana. Tudta, hog y az ig azg ató valóság g al harcol a válaszért… szinte érezte, ahog y sötét szemével a lelkébe néz, kutakodva, erőszakosan… – Vég ül is, ezt velük kell meg beszélnetek – vont vállat hirtelen Iras, és a nyomasztó érzés elpárolg ott. Az ig azg ató hang ja is inkább meg lepetten cseng ett, nem ideg esen. – Nem is érdekel, hol voltatok. Nekem csak eg yvalami számít. Hog y többet ilyen soha ne történjen. Kirúg hatnálak titeket. Amint először meg láttalak, Gary Soleil, tudtam, hog y eg y g yeng e, vesztes idióta vag y, és feltétel nélkül követed azt a nag y, szőke fejet meg a hülyeség eket, amiket kitalál. Hát, ilyesmit én nem tűrök el senkitől! Csak és kizárólag azért nem rúg lak ki benneteket itt és most, mert a szüleiteknek már íg y is iszonyatosan sok pénzébe és energ iájába került, hog y ti itt lehessetek nag yon hülyék, és ne máshol. Veled az élen, Amy. Nyilván te találtad ki ezt az eg észet, nem? – De. – A lány szinte nyüszített, valahol a hallhatóság határán. Ha hang osabban szól, félő volt, hog y felzokog . – Jó. Leg alább őszinte vag y. Ezt becsülöm. Azt látom, hog y az írás nem esik nehezedre. – Sötét pillantást lövellt Thomas felé, akit hirtelen nag yon érdekelni kezdett az eg yik falra akasztott festmény. – Öt Plath- vag y Corso-vers, fejből, jövő hétfőre, mindkettőtöktől. Itt találkozunk reg g el hétkor, és felmondjátok. Öt-öt különböző vers. A többit majd a kedves szüleitekkel intézitek. Tűnés! Jó kérdés, melyikük ért ki előbb az irodából, később eg yikük sem emlékezett. Amy hétrét g örnyedt a hánying ertől, táskája a földre esett, kiborultak belőle a füzetek és a könyvek. – Hé – karolta át Gary –, jól vag y? – Nem – szipog ta Amy. Mozdulni is alig bírt, annyira fájt a hasa. Thomas leg ug g olt, és visszatette a táskába a füzeteit. – Nag yon szép írásod van – mondta a portás lág y hang on, minteg y vig asztalásként. – Oda ülj le! – Nem is írok szépen – nyafog ta Amy, ahog y Gary eg y székhez seg ítette. Előrehajolt, és minden erejét összeszedve uralkodott mag án. – Ne perlekedj, mert csúnya öreg asszony leszel! – Thomas becsatolta a lány válltáskáját, és hozzájuk lépett. – Anyám mindig ezt mondta. Leg alábbis a húg aimnak. Nekem nem mondott ilyet, csak leg yintett. Jó erőseket tudott leg yinteni, még mindig érzem.

Amy önkéntelenül is felnevetett, és felnézett vörös szemével Thomasra. A portás zavartan toporg ott. Láthatóan elképzelése sem volt, mi a teendő eg y pityerg ő nővel. – Mag a ag g leg ény, Thomas – állapította meg Amy. – Mi más lennék, ilyen munkakörrel meg arccal? – kérdezett vissza a férfi. – Szerintem jóképű – csúszott ki a lány száján. – Jajaj – nevetett a portás –, a vég én még csúfság okkal vádolnak meg eng em, kisasszony, úg yhog y itt hag yjuk abba eg ymás mag ánéletének firtatását! Amint jobban vag y, mehetünk ám. – Nemsokára – mondta Amy. Mindkét térde remeg ett. Szerencsére az eg yenruha bő, hosszú szoknyája elfedte a lábát, íg y csak ő tudta. – Thomas, mi az a kardmarkolat? – Ó, az eg y díszpéldány… – A portás szemmel láthatóan próbált Amy kedvében járni, íg y talán többet beszélt, mint amúg y tette volna. – Készült pár ilyen az ötödik század környékétől Ang liában. Van eg y valahol Franciaország ban, arról azt állítják az áltudósok, hog y az volt Artúr király Excaliburja. Ebbe itt az van belevésve, hog y Léohtg aerswyrt. Óang ol szó, nem tudjuk, mit jelent pontosan. Hog y mire használták… hát, az jó kérdés. Látszik, hog y soha nem volt rajta peng e. Valószínűleg valamiféle medál vag y státusszimbólum lehetett. A leg endák szerint viszont ig enis volt peng éje. Az óidők hősei mentek csatába ezekkel a feg yverekkel, ahog y a történetekben írják. Beowulf vívott effélével a szörnyek ellen, Sieg fried csaták tucatjaiban forg atott hasonlót. Sőt, mag uk a viking istenek is rendeltek mag uknak ilyet, és az utolsó csatájukból csak a markolatok maradtak. Ug yanis a peng e tűzből volt, és kizárólag annak a kezében g yulladt föl, akit a kard mag a választott g azdájául. Ezek a kiválasztottak a leg nag yobb hősök voltak. De hiába a kiválasztottság … ismerniük kellett a kard nevét. A nevén kellett szólítaniuk, amikor előrántották, és kérniük kellett a seg ítség ét. Ember és kard eg yaránt nemet mondhatott a harcra. Ezekkel a feg yverekkel akármilyen g onosz és hatalmas, mág ikus lényt el lehetett űzni vag y le lehetett g yőzni, még akkor is, ha a világ okon túli leg mélyebb sötétség ből született. És amikor eljött a Rag narök, és a tűzdémonok meg Loki óriásai elözönlötték Asg ardot, g azdáik halálával kialudtak a kardok… örökre. Most pedig itt vannak a markolataik, mint eg y-eg y síremlék. – Elmosolyodott. – Ez a mese. De indulás! A vég én még becsöng etnek. Én meg túl sok ostobaság ot hordok össze itt. – Köszönjük. Amy hag yta, hog y Gary óvatosan felseg ítse, és bár eg yedül ment, a táskáját átadta öccsének. Még Thomas is meg könnyebbültnek tűnt, mikor elhag yják a Directoriumot. Már jóval azelőtt, hog y leértek volna a kanyarg ó csig alépcsőn, a kezében dédelg etett eg y illatos, aromás szivart. – Nag y dumag ép vag yok ám időnként – mondta –, de azért elismerem, örülök, hog y nem jártatok olyan rosszul. Ez épp elég lehetett. – Hát, meg lehetősen – bólintott Gary sötéten. – Ennyire rég nem láttam kiakadni a húg omat. – Nem is akadtam ki – csattant fel a lány –, és nem vag yok a húg od. A nővéred vag yok. – Már jól van – nevetett Thomas.

Bár ez nem volt ig az. Még nem volt teljesen jól. Valójában csak akkor jött helyre, amikor aznap kapott ebédszünetben eg y SMS-t. Még hozzá Winston Burke-től. Csupán eg y pillanatig g ondolkodott azon, vajon a férfi honnan tudja az ő számát – az üzenet mindent elfeledtetett vele. „Amy, most pénteken fellépés a Billing Hills-i rockkemping ben. Én szervezem. Ti vag ytok a fő attrakció, madre! Teg yetek büszkévé! Öt és hat között a helyszínen! Xoxo Winston Burke” Ez persze a többieket is láng ra lobbantotta. Eg ész héten késő estékbe nyúlóan g yakoroltak, annyira kifárasztották mag ukat, hog y Jerry például már meg lehetősen eg észség telen kinézetet öltött. – Le ne beteg edj! – intette Amy a dobverővel eg yszer, ahog y letörölte a homlokáról az izzadság ot. – Mit csinálunk énekes és frontember nélkül? – Hát… zenéltek, g ondolom – vont vállat Jerry, és eg y vig yorral ütötte volna el az üg y komolyság át. Ami annyira nem sikerült neki, hog y belázasodott. Ahog y közeledett a péntek, úg y bizonyg atta, hog y játszani mindennek ellenére tud, szóval semmi baj nincs. És tényleg tudott: bár eg y kicsit valóban nehézkesebben mozg ott a próbákon, a g itárral és a hang jával ug yanolyan jól bánt, mint bármikor. Csütörtökig . Ug yanis aznap reg g el úg y érkezett meg az iskolába, hog y eg y hang nem jött ki a torkán. Azonnal összeült a válság tanács. Jerry kétség beesett, fájdalmas arccal próbált beszélni, de halk susog ásnál többre semmiképpen nem futotta tőle, úg yhog y papírra írva vázolta a többieknek a helyzetet. – Most mit csináljunk? – kérdezte Amy, amikor elég g é nyilvánvaló lett, hog y Jerry nem g yóg yul meg csodálatos módon másnapra. Tanácstalanul néztek eg ymásra. – Hát – mondta Lea –, Amy, vég ig tudod énekelni… – Kizárt – csóválta a fejét a lány. – Még ha szerzel is eg y másik dobost… ami alapból bukta… akkor sem vállalnám. Biztos nem tudok vég ig énekelni eg y eg ész koncertet. – Kellene valaki, aki ismeri a dalokat, és be tudna ug rani – vélte Gary –, akinek elég jó hang ja van, és állóképesség e is. – Tehát eg y sportos fiút keresünk, aki tud énekelni, és jól ismeri a dalainkat – összeg ezte keserűen Amy. – Azt hiszem, most írok Winstonnak, hog y nem vállalhatjuk a fellépést… akármilyen pocsék dolog , de hát ez van… Ahog y felemelte a telefonját, leg nag yobb meg lepetésére Jerry elkapta a kezét, és a fejét csóválta. Eg y lapot lóbált, amelyre a következőt írta:

„Ki mondta, hog y fiút?” Mindenki döbbenten bámult rá, ő pedig eg y könnyed mozdulattal oldalra lépett, hog y lássák, kire g ondol. Kimberlyre mutatott, aki éppen eg y hatalmas szendvicset g yömöszölt be a szájába (ehhez a művelethez még a haját is felkötötte). Ijedten nézett vissza rájuk. – Lányok estéje? – Lea arcán lassan széles vig yor terült szét. – Nem rossz ötlet – jelentette ki Will –, eg yáltalán nem rossz. – Hát akkor, hálózzuk be, fizessük le kedvesség g el és földi javakkal! – Amy leeng edte a kezében tartott telefont, és lassú, csábos mozg ással Kim felé indult. – Kimberlyyy… – Nem – tiltakozott élénken a barna hajú táncos, eg y pillanat alatt lenyelve a tízóraija felét –, akármit is akartok, nem. – Arra g ondoltunk, hog y mivel jól énekelsz, és szeretsz szerepelni, eljöhetnél velünk holnap a Billing Hills rockkemping be. Énekesként – vág ta ki villámg yorsan Will. Kim meg fejthetetlen tekintettel mérte vég ig őket. – Ja, csak ennyi? – vont vállat mosolyog va. – Jó, persze! Szívesen vokálozok eg y-két számban nektek. De miért is? – Jerrynek eg y g ramm hang ja sincs – panaszolta Gary, a nevezett pedig szomorúan bólog atott –, és akkor… te lennél a fő énekesünk holnap. A lány arcából kifutott a vér. – Jó lesz – mosolyg ott rá ang yalian Amy. – A hang od szép, a szereplés meg y… a dalainkat ismered, és nem is utálod… velünk is rosszban voltál mindig is… – Na jó – sóhajtott Kimberly –, de csak most ez eg yszer, ug ye? Marad Jerry a frontember? Erről biztosították, eg yöntetűen, kicsit talán sietve, íg y nag yjából elaltatták a g yanakvását. Innentől Kim eg ész nap a Jerry által villámg yorsan leírt szöveg eket tanulmányozta és dúdolg atta Amyvel minden szabad percükben, és szó, ami szó, hamar belejött a dolog ba. – Délután próba, kötelezően – közölte többször is a nap folyamán Will. Senki sem tiltakozott. Ez komoly próbatételnek íg érkezett a zenekar számára. Ashley háromszor is lement hozzájuk, hog y a másnapi tanításra való tekintettel nem szeretnének-e nyug ovóra térni. Ekkor már valóban fél kilenc volt, és Kimberly eltávozási eng edélye a kollég iumból leg később fél tízig szólt. – Akkor retteg éssel telt szívvel valóban be kell rekesztenünk ezt a tréning et – jeg yezte meg . – Nekem tényleg mennem kell lassan. – Elég meg g yőző volt, szerintem – fordult Jerryhez Will. A mag as srác rábólintott. Kim vég ig ug rálta-tombolta az eg ész játékot (kissé viccesen… mintha nem eg y tök üres g arázsnak zenéltek volna), és amennyire meg tudták ítélni, a hang ja nag yon jó

volt. – Szépen énekeltek eg yütt – vig yorodott el Will. – Persze, a két női énekestől még g ótabb az eg ész felállás. – Túléljük – leg yintett Lea, óvatosan a tokjába csukva a heg edűjét. – Viszont én is meg yek Kimmel. Semmi kedvem nincs eg yedül mászkálni az utcán ilyen sötétben. – Tényleg nag yon sötét van – erősítette meg Ashley. – Mindig ilyen errefelé? – Hát – vont vállat Lea –, ha köd van, előfordul… de ilyen hideg ben csak tiszta az idő. Tévedett. Amint a banda kitrappolt a g arázsból, körül is ölelte őket a fag yos szürkeség . – De nag yon hideg van! – szívta a fog át Gary. – Hát, eg yikőtöktől sem irig ylem, hog y most hazáig sétáltok… Villámg yorsan elhajolt a sáros hóg olyó elől, amit Lea kapart össze és vág ott feléje. – Most én is meg tépném ezt az embert – jelentette ki Will, és összehúzta mag án a kabátját. – Tényleg iszonyat hideg van! – Hideg és köd – ráncolta a homlokát Amy –, félelmetes itt a tél! – Lehetne rosszabb is! – mondta Ashley. – Eshetne a havas eső, például. – Eshetne – értett eg yet Lea. – Te, Ash, miért nem jössz el holnap? Nag y buli lesz! És tég ed majd beviszünk mi. – Hozhatok eg y-két barátot is? – Az idősebb Soleil lány kivillantotta mind a harminckét fog át, akkorát mosolyg ott. – Az osztályból… – Naná, még jó is! – Will eg ész fellelkesült, Jerry hevesen bólog atott. – Oké! Hol is lesz? Billing Hills? Szerintem elmeg yünk oda busszal, ennyien már nem férünk be a partijárg ányotokba. – Az valószínű – erősítette meg a húg a –, és diákjeg g yel nem is lesz drág a. Túl messze sincs. A hideg miatt kimondottan rövid búcsúzás után a három Soleil g yerek összepakolta a hang szereket, és az ajtó közelébe tette a dobozokat. Ashley szakadatlanul vig yorg ott. – Jó lesz ez a holnap – súg ta Amynek, amikor két csomag lerakásakor összeért a válluk. – Bízom benne – mosolyg ott az, és meg rázta a haját. – Ha Winstonnak is bejön a csajos felállás… akkor nyert üg yünk van. Amikor az éjfekete turnébusz beállt a parkolóba, fél tucat tapsoló és ug rándozó fiatal fog adta. Eg yikük a Moonshadow téli eg yenruháját viselte. Amynek csak ekkor esett le, hog y ez már az a hely, és hog y az ünneplő hat fő eg yike Ashley. – Tudtam volna még aludni – sóhajtotta a szőke Soleil lány, és levette lábát a műszerfalról. Még a suliban átöltöztek, hog y már teljes harckészültség ben érkezhessenek a kemping be. – Majd alszunk, ha vég e a bulinak – jelentette ki ikertestvére. – Menjünk! – Mutassuk meg nekik! – Lea olyan harciasan ug rott ki a kocsiból hosszú, csipkés, fekete szettjében,

mintha mindenhova íg y közlekedne. Amy sem hazudtolta meg önmag át: most is rövidnadrág ot és ujjatlant viselt, bár eg yelőre vastag kabátba burkolózott, és még íg y is fázott. Mire Jerry is kikászálódott a járműből, már eg y eg ész sereg nyi technikus rohang ászott az Árnyékjáró körül. Winston Burke távolabbról g yalog olt feléjük, cilinderben, földet söprő, fekete köpenyben, westerncsizmában és hosszú, ezüst sétapálcával a kezében. Már messziről integ etett nekik a kalapjával, sötét haját összevissza fújta a szél. – Ki ez az őrült? – kérdezte Ashley a húg át. – Ő Winston Burke – felelte Amy nevetéssel küzdve –, ő írta ki a versenyt, amit meg nyertünk, és ő szervezte a mai estét is. – Ó… – Ash szúrósan nézett a kissé eklektikus zenepártolóra. – Mindenesetre… nag yon… erős személyiség . – Holdárnyék! – lépett oda Winston, és ölelésre tárta mindkét karját (két centi híján kicsapva Jerry szemét a sétabottal). Amikor senki nem rohant oda, nem zavartatta mag át, közelebb lépett hozzájuk, és döbbenetes üg yesség g el átnyalábolt mindenkit. – Sziasztok, g yerekek! Nag yon hiányoztatok! Itt már g yűlik a tömeg . Valami ordas hideg lesz, úg yhog y irány befelé, ig yunk valamit! Ők pedig ? – Mi vag yunk a rajong ótábor – felelte készség esen Ash. – Én Ashley Soleil vag yok, Gary és Amy nővére. Ők az osztálytársaim, Keith, Rog er, Trish, Paris és Eden. – Örvendek! – hajbókolt feléjük Winston, és összeakasztotta a tekintetét Edennel. Amy csak ekkor nézte meg jobban a fiút. Mag as volt, széles vállú, markáns arccal. Kék szeme azonban nem nyitottság ról árulkodott, és sötét pillantásában valami kiismerhetetlenség bujkált. Amy nag yon is meg értette, hog y Ash elhívta mag ával. Ő is meg hívta volna a helyében. Ezerszer is. – Irány befelé! – invitálta őket Winston. – Mindenki a vendég ünk a belépőre. A Holdárnyék kontójára, persze. – Na, menj már! – bokszolt a férfi vállába Amy finoman. – De azt még mindig nem tudom, hog y ki ez a szép, barna hajú hölg y veletek – intett menet közben Winston a sétapálcával Kim felé. Jerrynek hátra kellett hajolnia, íg y nem csapta homlokon. – A ruhája alapján ő is… fellép? Hát, a ruhája alapján Kim nag yon is fellépett. Eg y oldalt fűzős bőrnadrág volt rajta, és tornacipő. Fölsőnek vékony pántos, fekete topot választott, amin eg y vámpírlány feszített batár nag y holdsarlón ülve, alatta a felirat: „Adj vért, életet mentesz!” Mindehhez eg y a Winstonéhoz nag yon hasonló, fekete köpenyt vett fel, amely menet közben úg y leng edezett mög ötte, mint a háta közepéig érő sörénye. Elbűvölően, de fülig pirulva mosolyg ott rá a férfira. – Ami azt illeti, ő Kimberly Newstead, a beug rónk – nyelt eg y nag yot Amy. – Ő lesz ma… az énekes.

Jerrynek semmi hang ja nincs. Bár attól tartottak, Winston meg ijed vag y kiakad, minden ag g odalmuk felesleg esnek bizonyult. A férfi felnőttként kezelte őket. – Rendben – bólintott –, örülök, hog y találtatok azért valakit… nag y kár lett volna, ha ezt lemondjátok! Több száz embert várunk! És jó, hog y eg y csinos lányt hoztatok, odalesznek érte. Kár, hog y nem szőke… – Letag lózó mosollyal Amyre nézett, aki jobbnak látta picit arrébb oldalazni tőle a menetben. A kemping bejáratánál belebotlottak Claire Demoinsba. A Sun’s Rock Pub csaposa tetőtől talpig fekete bőrbe öltözött, fekete-lila haját hátrafog ta. Piercing jei csak úg y csillog tak, széles mosolya azonban minden fényt elhomályosított mag a körül. – A leg jobb banda – közölte tényszerűen. – Sziasztok! Ők veletek vannak? Király! Befelé! Nektek nem kell jeg y. De mag a, uram, még nem fizetett. – Hülye vag y – nevetett Winston, és a sétapálcájával eleg ánsan félretolta Claire-t. Bent már valóban g yülekezett a tömeg . Fiatalok ácsorog tak mindenfelé, csoportokba verődve, műanyag poharakból sört és koktélokat ittak, míg a koncertre vártak. A kemping hátuljában, eg y domb tetején, az erdő határában építették fel az emelvényt, amelyen valami zene már most is javában szólt. Szép számmal voltak bulizók is. – Dél óta forraljuk a vizet – válaszolt a kimondatlan kérdésre Winston –, de ti lesztek bele a virsli, hehe! És ezt mindenki tudja. Úg yhog y tessék leg alább olyat zúzni, mint a rock off esten! – Bízhat bennünk, főnök! – tisztelg ett Will. – Na, ezt már szeretem! Gyertek, eme hideg napon csak a napfény seg íthet! – Napfény? – kérdezte zavartan Kim. – Vodka-szóda – súg ta neki Amy. – Persze, van tulajdonképpen bármi, amit akartok… – Winston eg y faházhoz vezette a bandát, melyet szabadtéri bárpulttá alakítottak át. Nyolc csapos sürg ölődött meg állás nélkül az óriási asztal belső oldalán. – Ők a vendég eink – jelentette ki a szervező –, és ig en, elmúltak huszoneg y évesek, úg yhog y nyug odt szívvel kiszolg álhatjátok őket. Forró teát kértek. A férfi koccintott velük, intett a csaposoknak, hog y adjanak még eg y kört, ha kérnének, aztán meg mutatta Amyéknek a művészek számára fenntartott részt a színpad oldalában. Ott iszonytató káosz uralkodott: rohang álás, pakolás, és mindezt súlyosbítandó éppen eg y szintén diákokból álló g ót zenekar készült a fellépésre, akik valamiért szörnyen meg semmisültnek érezték mag ukat a Holdárnyék jelenlétében. Ashley és Eden nem sokkal később jelent meg a barlang ban, eg y-eg y g yümölcslével a zenekar tag jai számára. – Ash, ig en profin kezelsz három korsót – biccentett elismerőn Will. – Biztos volt bajor felmenőm – kacsintott rá a Soleil lány.

– És minek köszönhetjük a kedvesség eteket? – kérdezte Lea, ahog y átvett eg y italt Edentől. – Kíváncsiak voltunk a backstag e-re – villantott rá eg y sötét mosolyt a fiú, aztán elnevette mag át –, na meg talán hálásak vag yunk az ing yen belépőkért is. – Íg y mindjárt más – fenyeg ette meg karkötőkkel teli karjával Amy. Az Andrew-tól kapott bőr is ott volt. Eden eg y pillantással vég ig mérte, és még szélesebben vig yorg ott. – Vehemens húg od van – közölte Ashley-vel. – Na, majd nézd meg a dob mög ött! – súg ta neki Gary. – Eg y démon! Winston Burke szág uldott vég ig a színen, felrug dalta a g ótokat a pódiumra, felkonferálta őket, és miután rázendítettek, újból eltűnt. – Fárasztó lehet ezt csinálni – jeg yezte meg Ash. – Zenélni is fárasztó – közölte Will –, de meg éri. Mindkettő. – Amíg a zene szól, addig élünk – idézte Gary szomorkásan (és kicsit pontatlanul) eltűnt osztályfőnöküket, Durey-t. Hamarosan teljesen besötétedett, és már csak a lámpák és a színpad fényei adtak világ osság ot. Winston Burke mesterien várt még eg y darabig (és hag yott fellépőidőt néhány másik zenekarnak), s amikor már mindenki a színpad és a közeli italpult körül csoportosult, akkor masírozott fel a pódiumra. Háta mög ött vad szerelésbe kezdtek a technikusai, miközben ő a mikrofonhoz lépett, és bejelentette, hog y „eljött az, amire mindenki várt”, és „már csak pár perc van hátra, míg mindent beborít az Árnyék”. Volt, aki értette, hog y mi jön, mert masszív taps és kiabálás harsant eg y-eg y helyről a tömeg ből. – Halljátok? Ezek titeket hívnak – vig yorg ott Winston. – No, hát fejet fel, lányok, fiúk! Kimberly, hajrá! Élvezzétek, és nem lesz baj! Mindent úg y, mint leg utóbb, jó? Kaptok tőlünk eg y kis intrót, amíg felmentek. Itt nem osonhattok fel csak úg y. Intek, amikor indulhattok. – Pedig még csak eg y koncertet adtunk – sóhajtotta Amy –, mi lesz még ? Meddig jutunk el? Senki nem felelt, de Will és Lea is büszkén átölelte. Eg ypár technikus sietős mozdulatokkal hang olta a cuccokat, ők meg villámg yorsan ledobálták a kabátjaikat (Garyt leszámítva – nála az dizájnelem volt). Amikor váratlanul felhang zott a sötétség ben eg y heroikus, filmzenére emlékeztető dallam, önkéntelenül is elindultak a lépcső felé. Gary ment elöl, íg y ő ütközött bele Winston sétapálcájába. – Nein – intette a rendező farkasvicsorral –, még nem. – Leg alábbis, amíg nem álltok készen. – Claire Demoins kísérteties, világ oskék lidércfénybe burkolózva lépett feléjük. A kezében tálcát tartott, és Amynek beletelt eg y pillanatba, mire meg értette, hog y az azon levő poharak tetején izzó ég kék láng ok világ ítják meg a nő arcát. Hihetetlenül szépnek tűnt, bár piercing jein félelmetesen izzott a fény.

– Fenékig a nyug tatóval, Holdárnyék! – Winston lekapott eg y poharat a tálcáról, és a zenekarra emelte. – No meg persze Kimberlyre! Teg yetek büszkévé, g yerekek! Tenyerével az ital fölé csapott, mire a láng kialudt. Még utoljára köszöntésre emelte a poharát. Amy e mozdulatban határtalan méltóság ot és tiszteletet érzett. Winston édesen rámosolyg ott, és lehúzta az italt. A Holdárnyék követte a példáját. A forróság vég ig pörkölte Amy száját, a torkát, majd lefelé vég ig szág uldott a mellkasán, pedig az ő poharukban eg y kis kóstolónyi volt csak. Könny szökött a szemébe, de felhördülni sem volt ideje, mert közben valaki kikapta a kezéből a poharat, és belerakott két dobverőt. – Előre! – súg ta Winston széles, merész vig yorral, és a színpad felé biccentett. Amy kezében már pörög tek is az ütők, ahog y hátramosolyg ott a többiekre, és felrohant a lépcsőfokokon. Eg yszerre nég y dolog is történt, amikor a Holdárnyék tag jai vég ig trappoltak a színpadon saját helyük felé: vakító fénybe borult a pódium, a közönség eszeveszett üvöltésben tört ki, Ashley őrült módjára ug rálni kezdett a második sorban – és lezúdult az eső. Amy eg y pillanatra meg ijedt, de a szeme sarkából látta, hog y Winston nevetve leg yint. Nem mondjuk le. Jó lesz ez. A férfi ug yanazzal a lendülettel eltűnt, hog y a viharban, a közönség sorai között bukkanjon fel. Mag át se kímélte. A dobos lány várt pár pillanatot (közben nem mellesleg kilépett cipőjéből), aztán felvette az intró ritmusát, és feldübörög tette hang szerét… Innentől nem volt meg állás. Azonnal csatlakoztak hozzá a többiek is, hallás után játszva a heroikus felvezetőt. A közönség eg g yé vált a zenével. Nem zavarta őket a víz, sem semmi: ők a Holdárnyékot akarták. Mikor az intró vég ével csak Amy és Gary játszott tovább, a közönség már tudós tag jai mind Jerryre nézték és mutog attak, hog y menjen a mikrofonhoz. A fiú rájuk vig yorg ott, meg rázta a fejét, és az eddig hátul meg lapuló Kimberlyre mutatott. A lány dinamikus léptekkel a színpad elejéhez lépett, fekete köpenye két hatalmas szárnyként követte sudár alakját. Menet közben alul kirúg ta a mikrofontartót, íg y az pontosan a kezébe dőlt, jobb lábát feltette eg y hang falra, és ráhajolt a térdére. Leeresztett, hosszú, barna haját hátrafelé fújta a viharos szél, arcába víz csapott. Szeme sötéten csillog ott arcában. – Nos… – Elmélyített, búg ó, szinte már recseg ős hang on szólt bele a mikrofonba. Profin. – Csajos estét tartunk, aki tart tőlünk, még most meneküljön! Peccata! Azzal hátraug rott, és széles mozdulattal intett a többieknek. Amy már ütötte is, amit kell, még Lea is eg yből beug rott. Érezték, most fel kell pörg etni a közönség et. Esőben, viharban.

Vég ig zúzták az első koncerten előadott összes dalukat, de úg y, hog y senki nem állt meg eg y pillanatra sem. Gary őrült módon forg ott a g itárjával, Amy már azt is elfelejtette, mi az a leveg ő, Jerry eg yszer olyan mag asra rúg ott, hog y még Gary is befért volna a sarka és a padló közé, a g ót herceg nő Leába pedig mintha az ördög bújt volna: a heg edűje mag ától élt, míg a lány minden pillanatban a közönség et fig yelte, velük kommunikált, nekik mosolyg ott. Amynek olyan seg édje akadt, amilyenre minden dobos vág yik. Hatalmas, kék fényű villámok csapdostak eg ész vég ig , őrült fénybe burkolva a Billing Hills-i kemping et, a mennydörg és elnyomott dobszót, g itárt eg y-eg y pillanatra… De Kimberlyt nem. Ő pörg ött fel mindannyiuk közül a leg inkább. Táncolt, rohant, a leveg őbe ug rott (és spárg ázott ug rás közben)… és énekelt, énekelt, olyan hang on, amit senki ki nem nézett volna belőle. A közönség falta őket. A Holdárnyék uralta a színpadot, a tömeg et, a vihart. Minden rezdülésük választ kapott. Varázslat volt. Még a ráadás után is újra és újra visszatapsolták őket. Annyiszor, hog y kénytelenek voltak eng edni. Amynek támadt eg y mentő ötlete. – Mit szólnátok a Within Temptationhöz? Rövid eg yeztetés után mindenki rábólintott, íg y Amy visszamezítlábazott a dobfelszereléshez, és a többiek is felkapták hang szereiket. – Még eg y dalt a leg jobb közönség nek – búg ta Kim, amint hallg atóság uk árnyalatnyit lehalkult – a Within Temptationtől. Kim és Amy tökéletesen vég ig énekelte a számot, Sharon, az eredeti, tündérhang ú énekesnő szelleméhez méltón. Eg yszerűen minden a helyén volt, és ezúttal még zajosabb tetszést arattak, mint korábban. De a közönség is belátta, hog y a zenekarnak jog ában áll kidög leni hetven perc kőkemény széllel szembeni munka után, íg y vég ül eleng edték őket. Ebben mondjuk nyilván az is közrejátszott, hog y a technikusok irg almasan bekapcsoltak eg y kis levezető muzsikát. A backstag e-ben Winston és néhány embere várták a bandát, törülközőkkel, pokrócokkal. Claire kezében eg y kancsó vérvörös teát tartott, amely g őzölg ött, és finom, fűszeres illatot árasztott. Winston meg sörszag ot és csöpög ő vizet. – Népem! – krákog ta (nem sok hang ja maradt), és kivételesen nem tárta szélesre karját, amire fel is hívta a fig yelmet. – Most az eg yszer nem ölelek meg senkit: csuromvíz vag yok, és a zenekar nővére háromszor nyakon öntött sörrel a koncert alatt. Amy felkacag ott, és elfog adott eg y törülközőt. – Nag yon, nag yon, nag yon keveset mondanék, ha azt mondanám, hog y átkozottul királyak voltatok – folytatta Winston. – Ez… ez… ááá, milyen trükköt szedtek még elő?! Hol a teljes szimfonikus zenekar vag y az operaénekesek? Zsenik vag ytok mind. Csak akkor lehetett volna jobb ez az eg ész, ha Jerry is kiereszti a hang ját.

– Kincs, ami nincs – vig yorg ott Gary, míg Jerry bocsánatkérően tárta szét kezét. – Leg közelebb ki fog ja – szög ezte le Amy –, és Kim is jön. – Jön ám! Ez a nő eg y démon! – Minden íg érete ellenére Winston jól meg szorong atta a lányt. – Soha nem hittem volna, hog y azzal a kis házi bajnokság g al ennyi kincset találok! Gyerekek, az a szerződés aranyat ér! Törülközés, g yorsan! Claire, tedd mag ad hasznossá, tölts abból a forró teából a srácoknak, ti meg erre g yertek majd! Vannak eltökélt rajong ók, akik szeretnének találkozni veletek. – Jó ég – nyög ött föl Gary –, nem mi vag yunk a Metallica! – Nem, ti a Holdárnyék vag ytok, és ezt ők is nag yon jól tudják – felelte Winston. – Sokan rettentő kíváncsiak rátok. Leg alább pár szó erejéig . Úg yhog y pokróc a vállra, és irány a rajong ók közé! Íg y mentek ki beszélg etni a közönség g el. Jó húsz-harminc fiatal g yűlt oda, Ashley-ék kivételével mind az első, Sunshine Creek-i koncert veteránjai. Érdeklődő kérdéseket tettek fel eg y sebtében kifeszített ponyva alatt. Amy még élvezte is, hog y válaszolg athat. Amikor másfelé fordult a fig yelem, a lány a színpad felé pillantg atott, és a fénypászmában g omolyg ó párafelhőket nézte. Az eső jelentős enyhülést hozott, de ez a nyirkos köd bizonyos szempontból rosszabb volt, mintha eg yenesen fag y lett volna. Hang ulatos, persze, de hideg , mindenen áthatoló, és kicsit azért félelmetes is. A pult közelében mintha eg y mag as, hosszú, fehér hajú, kék köpenyes ember sétált volna keresztül a tömeg en… Amy villámg yorsan meg dörg ölte a szemét, és leplezetlenül odakémlelt. De nem volt ott semmi. Köd volt, fáradtság volt, ráadásul az utóbb kapott forralt borban némi konyakot is érzett (Winston lelkiismereti kérdést csinált abból, hog y ne fázzanak meg ). Íg y lát aztán rémeket az ember. Pénteken Moonshadow-ban nem eső esett, hanem döbbenetes mennyiség ű hó. Andrew Iras szürke köpenyébe burkolózva eg y nyitott ablaknál ült a párkányon, a kollég ium eg yik kis tornyában. A hold lág y fénybe burkolta a tanárt, de ő most nem fog lalkozott vele. Néha meg rázta a bal csuklóján levő karkötőt. És lábával dobolt a leveg őben. A fantasztikus péntek éjszakai viharkoncert után nag yon furcsa volt visszacsöppenni a hétköznapokba. Még is, amikor vasárnap reg g el Amy kipihenten, de némi eg észség es álmosság g al, még pizsamában eg y almát majszolt az étkezőasztalnál ülve, a leg eg yszerűbb és leg nyug odtabb lánynak érezte mag át a világ on. Ráadásul ezt az érzést annyira jólesőnek találta… Az anyukáját nézte, aki éppen az ebédhez forralt vizet, és zöldség eket hámozott. Furcsamód eg y pillanatra eszébe jutott, vajon ő is ilyen szép és fiatalos lesz-e akkor, amikor majd tizenöt éves g yerekek édesanyjaként éli az életét. Szerette volna, hog y íg y leg yen. – És, mi lesz a karácsonyi bálon, kicsim? – kérdezte hirtelen Tess. – Példát vehetnél Ashley-ről. A

nag y táncban való részvételre g ondolok. – Nem vesztem meg , anya – hördült föl Amy. – Ha meg eng edik, hog y kilépjek a mag assarkúból, és normális cipőt veg yek, valamint adnak másfél évet eg y kétperces társastánc elsajátítására, akkor talán. – Reménytelen vag y – sóhajtott Ferdinand, kávéja fölött méreg etve lányát. – Eg y kis energ iát kell csak rááldozni, és… – Apa, ami nem meg y, azt kár erőltetni – rázta a fejét Amy szomorkásan. – Nincs mit tenni. – Majd nézz meg eng em, ahog y g yönyörű ruhában pörg ök-forg ok – jeg yezte meg Ash, mielőtt beleharapott volna a lekváros pirítósába – eg y jóképű fiúval… – Aki utána meg kéri a kezed a lemenő nap fényében – vig yorg ott a húg a. – De komolyan, tudod már, ki lesz a táncpartnered? – Eg y Eden nevű fiú. – Ash mutatóujját ajka elé emelve jelezte, hog y minden más titkos. – Az osztálytársam. De csak mert Will visszamondta. – Will-lel táncoltál volna? – döbbent meg Amy látványosan, és arcán hatalmas vig yor terült szét. Ash fülig vörösödött. – Ig en – felelte enyhén sértett hang on –, csak kihag yta a próbákat, mert inkább a zenekarral fog lalkozott… – Nem is tudtam! Ejha! – Ebben nincs semmi – tiltakozott Ash. – Csak szerintem… eg ész működőképes ötlet volt. Jó ég , Ame, nem vag y normális… – Jól van, na! – A szőke lány nem tudta abbahag yni a vig yorg ást. – És Edennel… milyen? Mármint a tánc, persze… – Anya, kinyírhatom? – Nyírd, drág ám, csak ne csinálj nag y koszt, jó? Ash lassan felállt, és Amy felé óvakodott. Utóbbi érezte a fenyeg etést: két kezével felemelte mag át a székről, és kilőtt a nappali felé. Pont jókor, mert íg y Ash tenyere a leveg őt szelte át ott, ahol eg y pillanattal korábban még az ő tarkója volt. – Nem mindig leszel ekkora mázlista! – szólt a lépcsőn iszkoló húg a után Ash. – Eg yszer úg yis elkaplak! Már hétfőn sem lehetett senkivel semmi másról beszélg etni, csak és kizárólag a közelg ő karácsonyi bálról. Akik már rég ebb óta a Moonshadow-ba jártak, örömmel meséltek a korábbi alkalmakról: a csodálatos díszítésről (a tánctanár, Bernadette Lamoins vezetésével minden évben a tizedik évfolyam g ondoskodott róla), a g yönyörű ruhákról, a meg hívott zenészekről… És a táncról. Mindenki a táncról beszélt. Amyt ez döbbentette meg a leg jobban: eddig az összes iskolájában iszonyú g áz volt minden ilyen esemény, ahonnan vag y az első öt perc után elszöktek

Garyvel, vag y el se mentek. Backridg e kivételt képezett. Ott felléptek a Rumpunccsal… és az osztályfőnökük intővel, kirúg ással meg effélékkel fenyeg ette őket, amennyiben még eg yszer „ilyen” zenét hallana tőlük. Persze, elég éretlen volt, ezt Amy is elismerte, de vég ül is akkor még alig töltötték be a tizennég yet. Ki vár komolyság ot pont tizennég y évesektől…? Lea nag yon hasznos seg ítség nek bizonyult a pletyka és a valóság szétválasztásában. – Tényleg híres zenészeket szoktak meg hívni – ismerte el –, különösen a tánchoz. A mulatság hajnalig , az első fényekig is eltart. Elég hihetetlen, de vég ig lehet táncolni eg y eg ész éjszakát! Csak a meg felelő partner kell hozzá. Jerry és Will pont jó társaság nak bizonyult eddig . – Na, majd meg látjuk – nyug tázta Amy élesen a srácokra nézve. – És… öhm… milyen zene van? – Hát, eleinte, azt képzeld el, amit eddig is hallottál mindenhol: szalonzenék, klasszikus tánchoz. Kering ők, ilyesmi. Aztán ug yanaz a zenekar kap eg y jelzést, és onnantól szabad a pálya. – Ez… mit jelent? – kérdezte kicsit összezavarodva Gary. – Hát, tudod – mosolyodott el lassan Lea –, ezek a meg hívott zenészek… szóval, nem feltétlenül a komolyzene a fő profiljuk. – Hanem? Miért, ki játssza a Kék Duna kering őt, a Mayhem? – nevetett fel Amy. – Akár – jelentette ki teljesen komoly arccal az ig azg ató lánya, és lesimította hosszú szoknyáját –, leg alábbis ezen sem lepődnék meg rajta annyira. – És miben érdemes meg jelenni? – kérdezte Amy csöppnyi g ondolkodás után. – Már ha a zenekar… khm… szabad jelzést kap? Milyen ruhára van szükség ? – Kezdik – sóhajtott Gary, aztán összerezzent, ahog y elkapta padtársa, Cecily pillantását. Az a hideg , szürke szempár most különösen brutálisnak hatott. – Miért, te miben jössz? – vonta fel szinte fehér szemöldökét a lány. – Jég királylány, ne nézz íg y rám – nyög te Gary –, kiver a hideg veríték. – Helyes. – Cecily halványan elmosolyodott. – Tanulj eg y kis tiszteletet! – Ne is törődj vele – leg yintett Amy –, annyira se ért a nőkhöz vag y az öltözködéshez, mint… ööö… szóval semennyire. – Húg i! – A nővéred vag yok. És most épp szakmai meg beszélést folytatok a barátnőimmel. Maradj ki ebből! – Én ennél sokkal meg értőbb vag yok ám, lányok – mosolyg ott át a szomszéd padsorból Carlo. – Az olasz férfiak értenek a stílushoz, és szívesen társalog nak ilyesmiről. – Férfiak… – nevetett fel Kim, és játékosan beleöklözött Carlo vállába. – Ettől a kateg óriától még messze vag y, Pizzaember. – A lelkembe g ázolsz, szép hölg y… – sóhajtotta a fiú, roppant hitelesen játszva a sértődöttet. Kim meg , amilyen jólelkű, bevette. – Hé, Carlo! – fordult oda hozzá. – Ne taposs tovább! – csóválta a fejét az olasz srác.

– Hé, sajnálom, ha rosszat mondtam. Bocs! – Bizonyítsd be! – fordult feléje Carlo, bánatosan összevonva szemöldökét. Sötét szemét Kimre szeg ezte. – Bizonyítsd be, hog y sajnálod! Gyere velem a bálba! Puff neki… Kim seg ítség ért könyörög ve nézett Amyre és Leára, aztán amikor látta, hog y ők éppen fulladoznak a röhög éstől, villámg yorsan Garyhez, vég ül Jerryhez és Willhez fordult. Eg yikük sem nézett oda, de mindnyájan rákvörösek voltak, hasonló okokból, mint Amyék. – Nos, rendben – sóhajtott Kim meg adóan –, rendben, ha csak ezzel bizonyíthatom be. De nem leszünk eg ymáshoz láncolva! – Dehog yis. Még nag yon sok szép lány várja, hog y táncoljak vele – közölte Carlo fleg mán. Arcára visszatért a széles, örökké üdvözült, itáliai vig yor, és Amyre kacsintott. – Úg yhog y meg eg yeztünk. – És ha már itt tartunk – szólalt meg Jerry, nag yjából Amy és Lea irányába mosolyog va, de kerülte mindkettejük tekintetét –, ti kivel jöttök, lányok? – Én… g ondolom… ööö… Garyvel – pislog ott Amy, és újra fülig vörösödött. – Velem? Nem, húg i, én élnék általános szabadság jog aimmal, és választanék mag amnak párt, ha meg eng eded. – Facér vag yok – tárta szét a kezét erre színpadiasan a húg a –, harcoljatok meg értem! Rövid tanakodás után kisült a rend. Will vállalta a kísérő szerepét Amy mellett, Jerry pedig Lea oldalán. Gary odafordult Cecilyhez. – Jég királylány, leszel a partnerem a bálon? – Ööö – pislog ott ártatlanul a kérdezett –, nos, Gary… az az ig azság , hog y én már… nos… Paul Stanley már elhívott, és a… szóval, hát… ő volt az első, úg yhog y… – Most már te vag y facér – csapta nyakon Amy a testvérét, áthajolva a padján, arcán széles vig yorral. – Tudtam – zuhant mag ába a fiú –, éreztem… Ki más, ha nem én… – És íg y ismerte meg Gary Soleil álmai hölg yét, aki később a feleség e lett – költött mesét Cecily somolyog va. – Odament a bálban eg y csodaszép, szintén mag ányos lányhoz… – És ha én már ismerem álmaim hölg yét? – vág ott vissza Gary. – Na, akkor mi van? – Ki volna az? – csapott le rá Lea, hang jában feltűnő éllel. – Talán Sophia Allmann tanárnő? Őt általában elég fig yelmesen nézeg eted. – Az én ág yam fölött leg alább nem lóg Orlando Bloom-poszter – replikázott Gary. – Soleil, a te ág yad fölé kardot kéne fellóg atni – recseg te Arnold Iras, ahog y lendületes léptekkel vég ig suhant a termen –, hátha attól kicsit mag adhoz térnél, éreznéd vég re az élet mindennapos fenyeg etését. Eg yébként rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, hog y becsöng ettek? – Az ig azg ató úr nag yon vájt fülű – kockáztatta meg Paul az első sorban, kínos mosollyal. – Te meg eg y idióta vag y, Paul Stanley – vág ta oda Iras. Fekete köpenyében olyan volt, mint mag a

a halál, csak a kasza hiányzott a kezéből. – Ha nem tudnám, hog y amúg y másokkal összehasonlítva – itt jelentőség teljesen Garyre nézett – eg ész intellig ens vag y, azt hinném… hog y nem vag y az. Szóval, hol hag ytuk abba múltkor? Kimberly, leszel szíves felfüg g eszteni a lökött vig yorg ást, és normálisan előrefordulni? Köszönöm. Elhiszem, hog y közeleg a karácsonyi bál, de attól még diákok vag ytok, és a diákok tanulnak. Állítólag … Tehát, kisasszony, mit is olvastunk utoljára? A bál előestéjén Amy mindent elkövetett, hog y kizökkentse nővérét a naplóírásból. Az ág yán fetreng ett, és addig húzta az ag yát, amíg Ash sóhajtva oda nem fordult hozzá. – Holnap valakinek elcsavarod a fejét, Ame – jeg yezte meg Ashley. – Piszkosul szép kis csaj lett ám belőled. – Ig yekeztem! A fejelcsavarást meg nem is bánnám annyira. – Célpont? – Ash, hag yj már! Ha lenne célpont, már az ujjam köré csavartam volna. – Ilyen mag abiztosság g al tuti! – A mag abiztosság nem minden. Kell eg y báli ruha. – De hát az is van, nincs mentség , mehet a menet! – Ash, te mit veszel föl? – A kék ruhámat, tudod, amelyikben tavaly is táncoltam. Hát, Amy nem tudta. Olyan szinten nem, hog y zöld rémlett neki. De annyira jó volt a kedve, hog y inkább csak bólintott. – És mit táncoltok Edennel? – A nyitótáncban leszünk benne, ami kering ő lesz, meg utána eg y modern táncban is részt veszek. – Modernben? Ejha! Tuti Kim is ott lesz! – Persze… Ne tudd meg , milyen jól mozog ! Ő lesz a szám sztárja, ez már most fix. – A kering ő meg a leg jobb pasi viszont a tied, Ash. Eden nem semmi arc. – Fú, nekem mondod! És te kivel mész? – Will-lel – vallotta be Amy, majd g yorsan hozzátette: – De ez nem jelent semmit, eg yszerűen csak… íg y alakult, tudod. – Fig yelj, nem g ond – vont vállat Ash, aztán cinkos mosollyal oldalba bökte húg át. – De majd kölcsönkérem néhány táncra, jó? – Hog yne! Sőt, odaadom eg ész estére is, ha g ondolod. – Miért, Ame? Te kivel mennél szívesen? – Hát… ha ez eg y ig azság os világ lenne… akkor Jerry hívott volna el. – De nem azért, mert tetszik, vag y ilyesmi? – vig yorg ott rá Ash. Amy viszonozta a mosolyt. – Neeem. Csak… az lett volna az ig azság os.

Track No. 8.: És a köd leszáll (5:12)

A bál péntekre esett. És mivel már reg g el teljesen nyilvánvaló volt, hog y a diákokkal nem lehet mit kezdeni, a tanárok közölték, a fél tizenkettes ebéd után mindenki mehet haza készülődni. Sophia Allmann olyasféle szankciókat is kilátásba helyezett, hog y aki nem lesz szép, és nem táncol leg alább eg yszer, az nem kap a bóléból. Persze közben enyhe kis mosoly játszott azokon a rózsaszirom ajkakon. – Ha csak pár évvel idősebb lennék… – sóhajtozott Carlo, amint az osztály kiáradt a Moonshadowból a hóesésbe. – Disznó vag y – vág ta az olasz fejéhez Lea. – Te pedig g yönyörű, Lea drág a – terelt a fiú roppant üg yesen és azonnal. – A lelked beteg – hördült föl a lány, és g yorsan búcsút intve a kolesz felé indult. – Mi scusi, bella mia! – kiáltotta utána bűnbánó arccal az olasz –, ti amo, rosa mia, per sempre!{*} Lea futtában hátrafordult, és félreérthetetlen mozdulatot tett, mindkét kezével. – Szeret – olvadozott Carlo, és Jerry úg y döntött, nem ábrándítja ki. – Amy merre jár? – kérdezte inkább. – Asht szedi össze – felelte Gary. – Azt mondta, induljunk haza, aztán vag y beér minket még útközben, vag y este, a suli kapujánál találkozunk veletek. – Hát, ha eg yszer én vag yok a kísérője, muszáj is lesz előbb találkoznunk – vig yorg ott Will. – Komolyan mondom, vég re eg y bál, amit várok! Döbbenetes. Ez talán az első ilyen! – Hiába, jó társaság ban minden eg ész más – jeg yezte meg Jerry, és Lea után bámult, aki a kollég ium hatalmas épülete felé menet már csak pici, halvány alakként dereng ett fel. Amikor Amy kisétált az iskolából, Thomast odakint találta a hóesésben. A portást füstfelhő és sűrű, édeskés illat vette körbe. Meg a köpenye. Még a csuklyáját is a fejébe húzta. – Viszlát nemsokára, Thomas! – köszönt el Amy. – Bizony. – A portás eg y induló furg ont is meg szég yenítő, szürke felhőt eresztett ki mag ából. – Soha ne dohányozz, Amy Soleil! – Nem tervezem… – Én se terveztem, aztán nézd meg , mi lett – leg yintett a férfi. Eleg áns ívben elpöckölte szivarjának csonkját a hóba, és elindult befelé. – Na, de mire jöttök, letakarítom a járdát. Párszor. – Szép délutánt, Thomas! – Aha… Ash még Edennel beszélt meg valami fontos részletet, íg y Amy előresétált. Élvezte, hog y csizmája alatt ropog a hó. Az előkert lámpáin kívül még a szökőkutakra is kiraktak eg y csomó kisebb, barátság os, sárg a fényű ég őt, és ettől az eg ész helynek kellemes, karácsonyi hang ulata lett. Amy a

Tanulni kellt fütyörészve ballag ott el a Moonshadow kapujáig . A behavazott járdán meg pillantotta Tankot. A macska nemrég jöhetett oda, mert mély lábnyomai tisztán kirajzolódtak a hóban a háta mög ött. – Na, g yere, béküljünk ki! – indult el feléje lassan. A jószág meg vetően hunyorog va ránézett, és lustán felállt. Aztán elindult hátrafelé, ám tekintetét továbbra is előreszeg ezte. Beletolatott a hóba, mindig előző lábnyomába lépve. Amy pedig elhűlve látta, hog y a mély, jó hét-nyolc centis lyukak eltűnnek. Tank sárg a szeme meg villant, miközben vicsorítva távolodott, kiradírozva saját nyomait. A lány önkéntelenül hátrálni kezdett, és hirtelen nekiütközött valaminek. Valaminek, ami hatalmasat puffanva belezuhant a hóba. – Nézz ki a hülye fejedből, Soleil, ha már szemmel is meg vert az ég ! – üvöltött rá Anna Iras, Lea nővére. Fürg én felpattant, és lesöpörte mag áról a havat. – Anna… bocsáss meg , ne harag udj! – sajnálkozott Amy. – Én… én csak… – Te csak reménytelenül nag y barom vag y? – vicsorg ott rá a g öndör, fekete hajú lány. – Inkább fog d be a szád, ha nem tudsz értelmesen beszélni! Ti mind annyira… annyira… Fejcsóválva leg yintett, és hosszú, ideg es léptekkel elviharzott az utca felé, a következő pillanatban már sehol sem volt. Amy bűntudatosan nézett utána, szíve vadul kalapált. Tank kárörvendőn bámult rá a kerítés tetejéről. – Látom, barátkozol – lépett Ash vig yorog va húg a mellé. – Micsoda lökés volt! Előző életedben tutira rög bis voltál! Gyere, menjünk! Soook a teendőnk! Fejére húzta a kapucniját, belekarolt Amybe, és már vitte is hazafelé. A szőke lány még eg yszer visszanézett. A hóban nem voltak macskalábnyomok. Amy addig i életének leg pörg ősebb délutánja volt. Még alig zuhanyzott le, amikor Ash a kezei közé kaparintotta, és nekiállt a frizurakészítésnek. Hog y közben se unatkozzanak, fog ta Amy laptopját, és bekapcsolta rajta a filmet, amelybe már ezerszer belekezdtek, de soha nem fejezték be: a Lehetetlen párbeszédet. – Azt akarod, hog y elaludjak? – kérdezte a húg a. – Nyug odtan; majd fölkeltelek, ha kész a hajad. Azonban közelébe sem jutottak az elalvásnak. Időnként látványosan elg yönyörködtek a kisportolt színészekben, majd a film azon részénél, ahol a főhős a csapata után indul az ideg en bolyg ón, Ash meg int leállította. – A frizurád kész – jelentette ki. – Eddig oké – nyug tázta Amy –, de most vég re vég ig nézhetnénk a filmet. – Márpedig nem fog juk. Öltöznöd kell. – Nővére kézen fog ta, és felráng atta az ág yról. – Gyerünk!

De íg érjünk meg eg ymásnak valamit. Amikor hazaérünk a bálból, meg nézzük vég re ezt a filmet. Eg yütt. Innen, a vég éig . – Kezet rá! Meg szorították eg ymás kezét, és összemosolyog tak. Aztán folytatódott a tornádó jelleg ű esemény. Amyt mag a a ház úrnője, Tess vette kezelésbe. Sminkileg , amely fejlemény eg észen letag lózta a lányt. Sosem látta, hog y az anyja festené mag át. Aztán, amikor minden kész volt, összesen húsz másodpercig ellenőrizhette az eredményt a fürdőszoba tükrében, mert máris indultak. Kihúzott szem, kék szemhéj, vörös ajkak… a haja eg y mesteri fonásnak köszönhetően a hátára omlott (leszámítva két vékony fonatot, melyek arca mellett kétoldalt a válla elé lóg tak). Az autóban persze hátul, középre került, mint általában. Gary és Ashley elég tántoríthatatlanul rag aszkodtak az ablak melletti helyekhez. – Ez lesz a leg nag yszerűbb napunk, amióta Moonshadow-ba költöztünk! – mosolyg ott sug árzón Ash Amyre. – Az ám! – szólt hátra apjuk a volántól. – A Moonshadow báljai leg endásak. Érezzétek jól mag atokat! Az iskola fénybe borult. Kis ég ősorok tömeg ei világ ították be az épületet, az előkerti szökőkutakat, sőt, még a járdák szeg élyét is. A fedett, g ótikus kereng őkön vég ig pár méterenként fáklyák ég tek, de emellett itt szintúg y ég ősorok futottak vég ig a falakon. Hihetetlenül szép és ünnepélyes hang ulatú volt az eg ész. A sötétség ből kövér hópelyhek hullottak alá, lustán dülöng élve. Ahog y a Soleil testvérek kiszálltak a kocsiból, eg yből meg rag adta őket a hely varázsa. Van abban valami mélyen meg rag adó, ha az ember eg y autóból száll ki a lassú hóesésbe, éjjel, és reng eteg fénnyel várják. Ash kidug ta a nyelvét, és elkapott vele pár pelyhet. – Szomjas vag yok – jelentette ki ártatlanul pislog va, de huncut mosollyal. – Lebuktam? – kacsintott rá Gary, és előhúzott fekete zakója zsebéből eg y ezüstös laposüveg et. – Apa adta. Azt mondta, eg y férfinál eg y bálban az alapfelszerelés része valami ital. – Bár ig aza volt – csapta vállon barátság osan a pontosan ekkor érkező Jerry –, nem kellett volna ag g ódnia. A vég zősök ilyenkor bólét készítenek. És bizony az eg y mázsa különböző g yümölcsöt jelent, patakokban folyó pezsg őbe és borba áztatva. – Valahog y nehezen képzelem el Anna Irast, ahog y ilyet készít másoknak – nevetett fel Gary. – Hát, én is – vont vállat a mag as srác –, de akkor is íg y van. Na de amíg nem jönnek a többiek, lássuk, milyen csinosak a lányok! – Tényleg , ki a szebb? – billeg ett Amy vig yorog va. Jerry a mag a szürke öltönyében és jelleg telen, vastag kabátjában hirtelen olyan jelentőség teljessé

változott, mint eg y szépség verseny bírája. – Nos, Amynek nag yon jól áll ez a csinos ruha – jelentette ki olyan hang hordozással, ahog y csak eg y ínyenc somelier beszélhet a világ leg esleg zseniálisabb boráról –, jól meg y a haja színéhez, és kiemeli az alakját. Eg yáltalán, abszolút a termetének és stílusának meg felelő jelleg ű darabot választott, amivel tízből tíz pontot kasszíroz. Ashley pedig – fordult a másik lányhoz – ezzel a világ oskék hímzésekkel kivarrt fehér ruhával ig azán más hang súlyt kap. Királynői tartását erősíti a ruha szűkített dereka, ám a három fodorban szélesedő szoknya nem akadályozza őt a leg bonyolultabb táncmozdulatok vég rehajtásában sem. A szép és a praktikus leg kiválóbb lehetség es ötvözete. Tízből tíz Ashley-nek. – De diplomatikus! – öklözte g yomron játékosan Amy. – Üg yes trükk, Róka úr, de még elkapjuk eg yszer! Gary ug yanakkor meg hökkenve, felháborodva mérte vég ig Jerryt. – Hímzés, szűkített derék, fodor? Jerry fiam, Barbie-ház volt otthon Transformers-fig urák helyett? – Mi a baj, Gary, zavar, ha valaki ért eg y témához? Mind összerezzentek, és a vig yorog va közeledő Lea felé fordultak. Az Iras lány meg int a frászt hozta rájuk, pedig amilyen alacsony volt, fenyeg etőnek alig ha lehetett mondani. Hosszú haja leeresztve omlott a hátára, eg yszínű fekete estélyi ruhája fölött pedig eg y színházi kelléknek is beillő, sötét köpenyt viselt. A hóhérok vag y a halál választana ilyen szettet. – Mia rosa Firenze g ucci, pasta bolog nese! – bókolt Gary g onoszul halandzsázva. – Hányj térden állva kanalat! – viszonozta a kedvesség et Lea, és eg y villámg yors mozdulattal finoman felképelte a srácot. – Na, hol a párom? – Itt volnék, hölg yem. Jerry a karját nyújtotta, Lea pedig némi nehézség árán belekarolt, és meg ig azította a szemüveg ét is. Majdnem könyékig érő csipkekesztyűt viselt, körmei feketék (Amytől szerezte a nyersanyag ot), szeme sötéten kihúzva. Fenemód csinos volt. – És itt van a szőke szépség é is – ug rott mög éjük lelkes mosollyal Will. – Ame, hoztam neked valamit. Eg y szürke zsírpapír volt a tenyerében, amelyet óvatosan kihajtog atott. Eg y apró, g yönyörű, fehér rózsabimbó bújt meg benne. Amy köpni-nyelni nem tudott. Will odalépett hozzá, és eg y biztosítótűvel (és kicsit remeg ő kézzel) a ruhájára tűzte. A kollég ium felől már messziről integ etve eg y mag as, vékony alak közeledett feléjük. Ash szélesen elvig yorodott. – Eden – jelentette be. A fiú kedves mosollyal lépett oda hozzájuk, és – mindenki meg rökönyödésére – két puszival köszöntötte Asht. Szép, fekete öltönyt viselt, felette hosszú szövetkabátot. – Várunk még valakire, Ashley és Holdárnyék? – kérdezte. – Kimberlyvel most futottam össze.

Valami g öndör hajú, fura sráccal van, és nem tűnik felhőtlenül boldog nak. A lányok erre felkacag tak. – Akkor, menjünk! – Ash is belekarolt Edenbe, és besorjáztak. A jobb oldali szökőkútnál eg y kis pavilont találtak, eg y asztallal. Thomas állt az asztal mög ött, szokásos, bő köpenyében, és kis üveg poharakba töltög etett valami italt. Két vég zős lány ácsorg ott még a pavilonban, és a csapat közeledtére előug rottak. – Mind kilencedikesek vag ytok, vag y idősebbek, ug ye? – kérdezte az eg yikük. – Kilencedik alatt nincs welcome drink – közölte a másik, döbbenetesen hasonló hang on. – Mind kilencedikesek vag yunk – mondta Amy –, kivéve azokat, akik tizedikesek. – Ebben az esetben – mosolyg ott az első lány – választhattok: pezsg ő vag y puncs? – Puncs – felelték szinte kórusban, eg yedül Amy és Ash halvány „pezsg ő”-je törte meg a harmóniát. A két tesó összemosolyg ott, miközben a lányok eg y-eg y tálcáról meg kínálták őket. – Nag yon jó kijönni ebből a pavilonból – suttog ta az eg yikük –, Thomas folyamatosan szivarozik. – Hallom ám! – szólt oda Thomas, a szájában levő szivar mellett kifújva a füstöt. – És nem is ig az! Jót nevettek, aztán koccintottak, és lehúzták az italukat. Csak Ash és Amy kortyolg atták a (jó eséllyel alkoholmentes) pezsg őt. – Ti is ikrek vag ytok? – kérdezte meg Amy kíváncsian. – Ig en. – A két vég zősnek még a mosolya is tökéletesen eg yforma volt. Sötétkék estélyijük ug yancsak azt a benyomást keltette, hog y nem varrták, hanem klónozták őket. – Sonny és Eni Silk. A kis csapat g yorsan bemutatkozott, aztán mivel újabb vendég ek érkeztek, továbbálltak, és összeszedték Kimet meg Carlót. Utóbbi boldog nak, előbbi fáradtnak tűnt. Eg yütt vonultak be a bélletes, g ótikus kapun át az iskolaépületbe. Díszkivilág ításban úszott a nag ycsarnok: eg y fia árnyék nem volt, annyi lámpa ég ett odabenn. Minden g ázlámpa világ ított, és plusz g yertyateng erek álltak a falak mellett, a két emelettel feljebbi mennyezetről pedig hatalmas kristálycsillárt lóg attak le, több száz ég ővel. A kövezetre vörös szőnyeg et terítettek, amely mintha faltól falig ért volna. Még beljebb sem értek, a portásfülkéből eléjük lépett Theodice McBride, a nyelvtantanárnő. Pirosfehér kockás koktélruhában – ó, jó ízlés, el ne hag yj… – Kedveseim – csicsereg te mosolyog va –, g yertek, adjátok ide a kabátkáitokat! Aztán mehettek is be. A csarnok bal vég ében találjátok a bólémedencét, vele szemben, a másik vég ében pedig a zenészek lesznek. – Eg y kérdésem lehet? – adta át a kabátját Kim. – Ashley és én is részt veszünk a nyitótáncban, és jó lenne tudni, mikor kezdődik. – Ööö… majd – pislog ott kedvesen a tanárnő. – Nos, mindent nem tarthatok fejben én se, ug ye? Ha látjátok Lamoins tanárnőt, ő meg mondja. Vég re, meg szabadulva a kabátoktól, bejutottak a csarnokba. Már sokan ott voltak, kisebb-nag yobb

csoportokba verődve beszélg ettek, és csészékből bólét kanalazg attak. A lépcsőkön is nag y nyüzsg és volt, föl-le járkáltak diákok és tanárok eg yaránt. Mindenki csinosan, eleg ánsan jelent meg . Amy eg y pillanatra látta a bánatosnak tűnő, fehér ruhás Cecilyt, akit a frakkba öltözött Paul Stanley ráng atott mag a után. Gary szomorkásan, zsebre vág ott kézzel nézett utánuk. – Na, én iszom valamit – sóhajtotta, és elindult a bóléosztás helyszíne felé. A többiek nag y eg yetértésben követték. A fal mellé asztalokat állítottak, amelyek tele voltak poharakkal. De Ashley-t nem is ez képesztette el, hanem a hatalmas, talán több száz literes, fehér csempemedence, tele bóléval. A g yümölcsitalteng er kellős közepéből eg y fél ember mag as, az iskola főépületét ábrázoló jég szobor mag asodott ki. Szinte tökéletes volt, és g yönyörűen rag yog ott a fényárban. Öt neg yedikes állta körbe, és ezüst merőkanalakkal szolg álták ki az odajárulókat. Amyék kis konvoja felszerelkezett poharakkal, kanalakkal, és beállt a sorba az eg yik vég zőshöz. Rossz helyre. Ug yanis Amy eg yszer csak ott találta mag át Anna Iras előtt. – Szia, Anna! – köszönt. – Poharat, Soleil! Átvette, telemerítette, és Amy kezébe nyomta. – Felőlem a torkodon is akadhat – közölte, és eg y intéssel elzavarta. A szőke lány boldog volt, hog y meg szabadult tőle. – Ennek mi baja? – kérdezte Will, ahog y beérte párját. – Veszekedős kakaót ivott reg g el – közölte Lea, ahog y odalépett hozzájuk a saját adag jával. – Évek óta azt issza. Inkább kóstoljátok meg a bólét! Kíváncsi vag yok a véleményetekre. Én is seg édkeztem az elkészítésénél. Amy belekanalazott… és hibátlannak találta. Édes volt, és g yümölcsös. Semmi alkohol nem érződött benne. Pedig azért öntöttek bele azt is, de a g yümölcs beszívta. Meg g y volt benne, barack-, kivi- és almakockák, ananászdarabok… elég jól lehűlt (ami hasznosnak bizonyult: kezdett forróság lenni a nag ycsarnokban), itatta-etette mag át. Hirtelen ott találták mag ukat még eg y körért, csak most már g ondosan elkerülték Annát. A sűrűsödő tömeg en eg y komor, sötét árnyék vág ott keresztül. Arnold Iras nem viselt semmi rendkívülit, nem öltözött ki. Fekete köpenye úg y vette körül, mint pókot a hálója. Fekete haja kibontva a vállára omlott, sötét szemével vég ig mérte az összeg yűlt diákokat és tanárokat. Meg állt a bólémedencével átellenben levő kis emelvényen. – Köszöntök mindenkit ezen a varázslatos estén! – emelte fel kezét. – Nag y örömömre szolg ál, hog y ilyen sokan eljöttetek. Ritkán ilyen mag as a részvételi arány, ezért külön boldog ság , hog y új

tanárainknak íg y mutathatjuk be ezt a szép szokást. Nem is húzom sokáig az időt. Sophia Allmann tanárnő – ezzel a tömeg ből a kezét nyújtog ató Sophiára mutatott – mindenkit vár majd a jótékonyság i tombolával az első emeleten. Éjfélkor lesz a húzás, addig bátran lehet nála jeg yeket vásárolni. Most azonnal következik a nyitótánc. Kérem a táncosokat, hog y itt, a színpad körül g yülekezzenek, mindenki mást pedig , hog y ürítsük ki a középső részt! Úg y, úg y, köszönöm, nag yszerű. A tanárparódiára hétfőn, az utolsó órák után, délután nég ykor kerítünk sort a tornacsarnokban. A tizedikesek reng eteg et készültek rá, úg yhog y szeretném, ha ott is minél többen lennénk. A zenekarunkról pár szót. Személyes jó barátaimat hívtam meg idén, Európából. Eg észen pontosan Németország ból. Kifog ástalanul tudnak ang olul, de jobban örülnék neki, ha amikor beszéltek velük, meg mutatnátok nekik, hog y értetek az ő nyelvükön. Rendben, akkor, ha mindenki készen áll… Ezzel le is lépett a színpadról, és lendületesen elindult a bólémedence felé. – Erre jön – sóhajtotta Amy. Különösen nem örült, mert amikor Ash elsietett Edennel a színpad felé, az ő kezébe nyomta saját bóléját is, íg y jelenleg kettő volt nála. Arnold Iras meg is állt előtte, és g únyosan rámosolyg ott. – Soleil kisasszony, látom, meg találta az est leg érdekesebb részét. – Jó estét, ig azg ató úr… – Jó estét! Hadd nézzem a cipőjét! Amy előrenyújtotta lábát, hog y kilóg jon a szoknyája alól. Az ig azg ató szemüg yre vette a lány térd alá felfutó bőrszálakból álló, lapos talpú saruját, és elismerően bólintott. – Már azt hittem, tornacipőben jött – mosolyg ott rá minden ellenszenv nélkül. – Gratulálok, fejlődőképes. Milyen a bólé? – Jól sikerült – felelte Gary, ug yanis testvére nyög ni sem tudott a döbbenettől, hog y tulajdonképpen Arnold Iras éppen kedves velük –, ízletes. – Óvatosan – intette őket az ig azg ató –, aljas! A g yümölcs beszívja a szeszt, és amikor a g yomor mit sem sejtve emészteni kezdi a kis meg g yeket, hirtelen meg szédül az ember. – Arnold, ne mag yarázd, amit nem értesz! – nevetett rá Damien Karrava, ahog y odaért melléje. A tetőtől talpig izom tesitanár vörös ing et viselt, rajta a leg feketébb zakót, ami a világ on van. És több számmal kisebbet, mint kellett volna, íg y látszott, hog y még nadrág tartót is vett brutális izomzatához. Szakállát kettőbe fog ta, s ettől úg y nézett ki, mint valami viking harcos. – Jó estét, tanár úr! – köszönt rá Gary. – Tig ris! – dörög te Damien. – Kik ezek a csinos hölg yek veled? – Sajnos eg yikük sem velem van – vont vállat Gary –, eg yébként a szöszi a húg om, Amy, ők pedig a barátaim. – Nahát! – A tanár vég ig mérte a lányokat. – Hívd el őket küzdősportokra következő félévben! Rájuk fér.

– Rendben! – Arnold, g yere, veg yünk a levesből! – Damien átvág ott a diákok között, akik úg y ug ráltak félre előle, mintha buldózer lett volna. Az ig azg ató intett, aztán követte. – És nem szólt be! – suttog ta döbbenten Lea. – Nem szólt be, hog y túl g ót vag yok az ízlésének! – Csipke csipke hátán, de nem túl g ót – mondta Jerry. – Csinos vag y, Lea. Izg atott sutyorg ás támadt. Azok, akik már voltak karácsonyi bálon, s tudták, mi jön most, hármasával szedték a fokokat fölfelé, hog y az emeletről nézhessék a táncot. Amyék meg elég edtek eg y bólékút melletti hellyel. Ez annyi kellemetlenség g el járt, hog y mög éjük állt be Damien Karrava és Arnold Iras, halkan beszélg etve. De most még az ig azg ató közelség e sem zavarta Amyt. Boldog volt. És lelkes: sokat várt az estétől. Sophia Allmann vág ott át a kiürült tánctéren. Úg y nézett ki, mint eg y modell: bokáig érő, barna szoknyája kétoldalt combközépig fölsliccelve, lába minden lépésnél ki-kivillant. A ruha nag yrészt szabadon hag yta a hátát, és becsülettel volt dekoltázsa is. Gary követte a tekintetével. – Szerintetek van kísérője? – kérdezte Amyt és Willt. – Soleil! – hördült föl a háta mög ött az ig azg ató. – Vicceltem! – Hülye vag y, de mázlista. Ha a tanárnő hallotta volna, most felpofoz. Én meg leg feljebb jól szórakozom rajtad. Gary hitetlenkedve hátranézett, és azt látta, hog y Arnold Iras tényleg mosolyog . Kicsit tán ug yan szomorkásan, de akkor is! Ig azi mosoly volt, ami leg alább olyan durva, mintha Elvis Presley viaszmása eg yszer csak meg szólítana Madame Tussaud panoptikumában! – Férfiak vag yunk, na – vont vállat az ig azg ató, és tovább kanalazta a bóléját. Eljött a nyitótánc ideje. Az ötfős zenekar, Arnold Iraséhoz hasonló fekete köpenyekben, bevonult. Vonósok, eg y lány és nég y férfi; mindeg yikük haja hosszú, és a férfiak szakállat viseltek. De jött még vag y húsz másik ember mög öttük, kicsit lemaradva, szürke köpenybe öltözve. Ők is hoztak mindenféle hang szert: harmonikát, bőg őt, heg edűket; akadt köztük fuvolista, brácsás… – Akik szürkében vannak, a klasszikus táncokban seg ítenek a zenekarnak – súg ta előre mag yarázólag Iras. – Kik ezek? – sutyorog ta Amy Lea fülébe, félig a Mayhemre számítva. – Ismered őket? – Amy, jó ég ! – Lea arca rag yog ott az örömtől. – Ezek az Equilibriumból vannak! A szőke lány lábujjheg yre állt, és előrekémlelt. Tényleg ők voltak. Csak ki g ondolt volna arra, hog y a nemzetközi epic metal eg yik élbandája jön játszani eg y karácsonyi bálba?! Persze, már bizonyították, hog y éppoly jó érzékük van a szimfonikus zenéhez és az akusztikus előadásokhoz, de akkor is… És már ment is a zene, a párok bámulatos összhang ban táncra perdültek. Amy Asht és Edent kereste tekintetével. Mindketten hihetetlenül jól mozog tak, öröm volt rájuk

nézni. De amikor meg látta Kimberlyt, elállt a léleg zete. Kim mozg ása teljesen különbözött mindenki másétól, még is eg yütt élt a többiekkel, a zenével… de mintha továbbvitte volna, szinte mág ikus volt, amit csinált. Ráadásul az a kék ruha, amelyet viselt, és a csinos, lapos talpú cipőcske is remekül állt neki. Hosszú, barna haját ezüst-kék ékköves kis hajbavalókkal fog ta hátra. Királynő volt. És minden mozdulatából áradt a fenség es eleg ancia. A nyitótáncot őszinte tapsvihar követte. Bernadette Lamoins tanárnőt az általa betanított táncosok felráng atták a színpadra, és meg ünnepeltették. A pici hölg y üdvözülten, enyhén zavarban mosolyg ott. Aztán a zenekar hölg ytag ja bejelentette, hog y akkor most indul a bál, és mindenki táncoljon. Will Amyhez fordult. – Szabad lesz, hölg yem? – William, természetesen – mosolyg ott rá vissza a lány, de nem tudta, mi is sül ki ebből. Tényleg nem volt valami nag y táncos, bár ig azán vág yott rá. Azt azért látta a szeme sarkából, hog y Jerry és Lea is a terem közepe felé tartanak, Gary pedig a falhoz bújik, kezében eg y bóléval, míg Arnold Iras vele szemben áll, és feltűnően kommunikál vele. Mag ában nevetett volna, ha nem izg ul olyan nag yon. A zenekar elsőre eg y ang ol kering őt játszott. Erre még Amy is emlékezett valamennyire. Will sokat seg ített, jól vezetett a táncban. Azután rög tön eg y újabb bécsi kering ő jött. Amy már összezavarodott, és tévesztett is párat, de nem volt kellemetlen, körülöttük többen jóval nag yobbakat vétettek, íg y az ő hibái leg feljebb némi mosolyg ásba fulladtak. A harmadik táncot még meg várták. Erre Sandra – a zenekar női tag ja – azt mondta, hog y afféle páros tánc lesz, de nincs szabály, mindenki mozog jon, ahog y tetszik. Klasszikus volt, ám a harmonika eg yre hang súlyosabbá vált a zenében, és a tempó is g yorsult. Will partnere nag y szerencséjére könnyedén meg birkózott mindezzel, és üg yesen vezette, pörg ette a lányt, olyan tempóban, hog y Amy jólesőn kifulladt. Eg y lassabb résznél Will válla fölött meg pillantotta Garyt, aki Sophia Allmann-nal táncolt éppen, és lelkesen testvérére kacsintott. Időnként Kimet is észrevette, aki fantasztikusan mozg ott, forg ott, röpködött és mosolyg ott, miközben szinte ki se nyitotta a szemét! Még Arnold Iras is beforg ott eg yszer a látóterébe, és hog y kivel is táncolt éppen? Hát csak nem Ashley-vel?! Mi több, láthatólag kellemesen elbeszélg ettek közben! A neg yedik tánc előtt Amy már mindenképp ki akart állni eg y kis szusszanásra. Félre is húzódtak Will-lel, Lea és Jerry követte őket. – Nem bírom – piheg te az Iras lány –, nem nekem találták ezt ki! Komolyan jobban meg izzaszt, mint eg y koncert…

– Ott kevésbé fig yelsz a testi fáradtság ra, inkább mag ára a zenére koncentrálsz – vélte Jerry a mag a komplikált módján. Valahog y visszakeveredtek a bólé mellé, ahonnan eltűntek a vég zősök. Szabad préda (és az eg yetlen hideg ital) lévén, azonnal lecsaptak rá. Ash most éppen Edennel táncolt, közben rag yog ó mosolyát villantg atta a fiúra. Kimberlyt pedig nem más szerezte meg , mint Thomas – aki, bő köpeny ide vag y oda, mesteri táncosnak bizonyult. Gary még mindig Sophia Almann-nal pörg ött a tömeg közepén, úg y tűnt, ez már meg változtathatatlanul íg y marad a bál vég éig . És akkor Damien Karrava lépett Amyhez. – Miss Soleil – nyújtotta a kezét –, szabad eg y táncra? – Hát… szusszannék eg yet… – Azt is lehet majd utána! Nem akarok erőszakosnak tűnni, de az vag yok. Talán az öccse már mondta. Úg yhog y Amy visszatért a parkettre, ahol a tesitanár táncoltatta meg – nem eg észen a zene ritmusára, de ez mit sem számított: lelkesedése és fig yelme mindent pótolt. Amikor vég re pár percre ki tudott szállni, Ashley-be futott bele, aki alig kapott leveg őt, kipirult, és lélekben ig en messze járt, nag yjából a mennyország tájékán. – Meg csókolt! – közölte sug árzó arccal. – Ame, Eden meg csókolt! – Jó ég , Ash! És te? – Én nem, hova g ondolsz! De akkor is! Még … ó, a fenébe, én is meg csókolom ma! – Ez tündéri! Komolyan, Ash, ha tetszik, csapj le rá! Nem viccelek. Az a srác kész főnyeremény! – Hát, ig en… mindjárt meg yek is vissza… de ig yunk valamit, szomjan halok… Úg yhog y bóléztak. És Arnold Irasnak ig aza volt: Amy feje hirtelen nag yon könnyű lett, és a szíve meg telt érzelemmel. Jerry tekintete is elhomályosult kissé, és kezdeményezett Will felé eg y partnercserét. Amy Soleilt pedig semmivel nem tehette volna boldog abbá. A lány varázslatosan érezte mag át Jerryvel. A fiú érintése ég ette a kezét, a derekára simuló tenyér elmondhatatlanul kellemes meleg ség g el töltötte el… Eg y lassú szám közben Amy még azt is meg eng edte mag ának, hog y arcát partnere mellkasára hajtsa. A fiú nem tiltakozott. Aztán eg yszerre csend lett. Mindenki a zenészek felé fordult, és meg tapsolta őket. Amy eg y kicsit vonakodva vált el Jerrytől, és a kezét nem eresztette. Ig azából eg yszerűen meg feledkezett erről… A szimfonikus zenekar ekkor szedelőzködni kezdett, meg hajoltak, és levonultak. Csak az Equilibrium maradt a színpadon. A zenész lány mosolyog va felemelte a kezét, hog y jelezze, szót kér. Kiválóan beszélt ang olul. – Kedves Moonshadow! Nag y meg tiszteltetés, hog y itt lehetünk veletek, és mi játszhatunk a karácsonyi bálotokon! Remek érzés ennyi csinos és okos fiatal közt lenni. Eddig a klasszikus

társastáncok mentek, mostantól kicsit kötetlenebbre vesszük a fig urát. Szusszanjon, akinek az kell, a többieknek pedig üzenném: csak íg y tovább! Gyerünk! Eg y rendkívül fura kinézetű, peng etős eszközt vett a kezébe, és már meg is kezdték a játékot. Akusztikusan adták elő a dalt, ének nélkül. Olyan hang ulata volt, mintha valami erdőben vag y tóparton, a tűz körül zenélnének. Eg y heg edűs támog atta őket összesen, és másodpercek alatt mindenki mozg ásba lendült. Amybe eg yszer csak belekarolt valaki, és mag a után vezette. Kimberly volt, nevetett, fejét hátravetve. Cipőjének nyoma veszett, mezítláb ropta, boldog an, önfeledten. Garyt, Willt és Leát is mag ával hozta, a Moonshadow körtáncba állt. Körbe-körbe járták, eg ymásba karolva. A dallam g yorsult, hipnotikus erejű volt… Amy nemsokára eg y örvénylő mosoly- és nevetésteng erben találta mag át, Jerry keze a derekán… A világ ban eg y dal erejéig minden a helyére került. De annyira kifullasztotta őket, hog y utána már tényleg ki kellett állniuk eg y kis pihenésre. Felsorakoztak a bólékád mellé, Amy pedig eg y húzásra meg ivott eg y eg ész pohár levet. Aztán vissza a parkettre, g yorsan. Most már nem is ig azán voltak párok, mindenki táncolt mindenkivel. Szinte az összes résztvevő beállt a nag y körtáncba… Amy azt kívánta, bár soha ne érne vég et az este. Valaki meg érintette a vállát. Hátranézett. Ashley mosolyg ott rá boldog an csillog ó szemmel. – Meg csókoltam! – jelentette ki, és látványosan olvadozott. – Metal! – Amy a nyakába ug rott, és szorosan mag ához ölelte. – Mindjárt jövök! – próbálta Ash túlkiabálni a zenét, aztán valamit még mondott, de Amy nem értette. – Micsoda? – kiáltott vissza. – Mondom kihívott a suli elé! Mindjárt jövök! Azzal már ott sem volt. Amy szíve csak úg y szárnyalt nővére sikere miatt, és amikor visszafordult a többiekhez, kitört belőle a boldog kacag ás. Kim a kör közepén állt, és az eg yre g yorsuló zenére táncolt. Keze-lába mintha önálló életet élt volna, ahog y behunyt szemmel rótta a lépéseket, lábujjheg yen. Pörg ött-forg ott, és g yönyörű volt. Aztán vég et ért a szám, és a zenekar bejelentette, hog y három perc szünetet tartanak, mert „ők is tikkadnak”. Amy úg y érezte, nem bírja tovább mag ában tartani örömét és mindazt, ami a szívében van. Jókedve túláradt, és eg yre csak sürg ette: beszélj, mondj el mindent! Ne várj! Ez az este a tiéd – a tiétek, rag add meg a napot, a fényt, és beszélj! Tovább nem állhatott ellen szíve parancsának. Jerryhez fordult, és hang osan, hog y a többiek is hallják, meg szólalt: – Nag yon rég en nem voltam ilyen boldog , mint ma…! Még sehol sem éreztem mag am ennyire jól, mint Moonshadow-ban, és ez csakis a ti érdemetek, srácok! És leg inkább a tied, Jerry.

– Ig en? – nézett rá a fiú kissé zavarodott mosollyal. – Ig en. Már hónapok óta érzem, és annyira feszít belülről, hog y nem tarthatom tovább mag amban. Jeremiah Gray, én… szeretnék járni veled… mert szerelmes vag yok beléd, nag yon-nag yon, fülig szerelmes! Kim, Gary és Lea arcán széles mosoly terült szét, ahog y várták, mit szól Jerry. – Eg y tündér vag y, Amy – kezdte a fiú pár másodperc csend után –, eg y csodálatos lány… de nem járhatok veled. Az én szívem már fog lalt. Amióta az eszemet tudom, szerelmes vag yok Leába… – Na, ezt azonnal fejezd be! – csattant fel a fekete hajú lány dühödten. Will harag osan Jerryre nézett, és átkarolta a döbbent Amyt. – Jerry, te nem veszed észre az előtted heverő kincset – jelentette ki mérg esen –, de én ig en. Én nem mondanék neked nemet, Amy. Se most, se soha. – Lea, csak hallg ass meg ! – Jerry már nem is fig yelt Amyre, ami talán jobban fájt a lánynak, mint ha mag yarázkodásba kezd. – Lea, már kétszer elküldtél, még is itt vag yok… hát nem elég bizonyíték ez neked arra, hog y… szeretlek? – Leg feljebb arra bizonyíték, hog y milyen hülye vag y! – dörrent rá az Iras lány. – Menj már a fenébe, Jerry, ne mondd, hog y nem vetted észre, Amy mennyire odavan érted! Annyira, annyira nyilvánvaló volt, hog y csak eg y idiótának nem esett volna le! Mit g ondolsz, miért mondtam neked nemet már kétszer is? Azért, hog y teszteljelek? Hog y lehetsz ennyire, ennyire… – Jerry… – Amy kiszabadította mag át Will karjából, és a mag as srác felé lépett. – De… ez… ez az utolsó szavad? – Ez – bólintott Jerry. – Sajnálom, Ame, de sajnos nem választhatod meg , hog y kit szeretsz… ez belülről jön, és a szívem Leát választotta. – Hát, én pedig Garyt – vág ott vissza Lea. Gary felnevetett, mire a lány feléje fordult, és eg ész más hang on szólalt meg . – Nem hiszel nekem? – Nem hát – csóválta a fejét Gary, cinikus vihog ással. – Ez még kamunak is rossz… Te, akinek eg y normális szava nem volt hozzám soha? Mindig csak a vag dalkozás, a beszólások… Hag yj ezzel a baromság g al, Lea! – Jerry… – Amy érezte, hog y immár a zokog ást nem tudja mag ába fojtani. – Sajnálom, Ame, de… máshoz tartozom – szakította félbe a fiú. A lány meg rázta a fejét, elfutott Jerry mellett, és már rohantában érezte, amint könnyei meg áradnak… – Gratulálok! – fröcsög te Lea. – Jeremiah Gray, annyira hülye vag y, hog y a g yerekkori rajong ást összekevered a szerelemmel… Amy ig azából mázlista, amiért ellökted mag adtól… többet szenvedne veled, mint íg y! Nyisd már ki a szemed! Vak idióta… – Mivel ez utóbbit Garyre nézve mondta, bizonytalan volt a valódi címzett. Sietős léptekkel Amy után indult. És ő is sírásban tört ki. – Utánuk meg yek – indult el Jerry, de Kimberly előbb kapcsolt, és elkapta a kezét.

– Ne – kérte –, Jerry, ne. Hadd… hadd nyug odjanak le! – Gratulálok – közölte Will fag yosan. – Jerry, te aztán tudod, hog y bánj a nőkkel. Némi hasba rúg ás nem árt nekik, mi? – Mit csináljak?! – kapta föl a vizet a mag as srác is. – Pont te kritizálsz eng em? Semmivel sem vag y jobb nálam! Milyen jog on szólsz be nekem? Már majdnem ölre mentek, Gary ug rott be közéjük az utolsó pillanatban. – A jó életbe, szedjétek össze mag atokat! Mit csináltok? Csak bámultak eg ymásra. Aztán Will félrelökte Garyt. Meg lepő erő rejtezett benne. – Feleennyire se harag udnék rád – csikorog ta Jerry arcába –, ha átölelted volna Amyt, ha ig ent mondasz neki, és boldog nak láthatnám. Akkor… akkor eg yszerűen elfog adnám, hog y te nyertél, jobb vag y. De íg y csak eg y idiótát látok, aki belerúg ott abba a lányba, akit szeretek. – Tehetek én róla? Inkább hazudnom kellett volna neki? – Hülye vag y! Hányszor próbálkoztál Leánál? Hányszor küldött el? Te semmiből sem tanulsz? – Kitartással… – Ez nem kitartás, hanem ostoba makacsság ! Nézz már mag adba! Komolyan semmit nem érzel, amikor Amy rád mosolyog ? A mag as fiú értetlenül ráncolta a homlokát. Zavarának eg yértelmű jeleként a hajába túrt. – Mi van…? Hog y… hog yne éreznék… de… – Akkor vég képp nem vag y normális. Will leg yintett, hátat fordított, és keserűen összekushadó vállal elviharzott. Amy csak rohant, embereket löködve félre, semmivel sem törődve. Ki akart szabadulni, bármit meg tett volna, hog y elhag yhassa az épületet. Kezével a könnyeit maszatolva elfutott az üres portásfülke előtt, és kirohant a havas, hideg , téli éjszakába. Semmit sem látott, teste ráng ott a zokog ástól. Eg yszer csak nekiütközött valaminek, kis híján elesett. Lábfeje azonnal átfag yott, ahog y bokáig a hóba süllyedt. Nem ilyen terepre tervezték a bőrsaruját. Bal kézfejével kitörölte a könnyeket a szeméből, és hiába érezte, amint máris g yülekeznek az újak, felnézett, hog y eg yáltalán hol van. Azt kívánta, bár ne tette volna. Szemben vele nem volt semmi, csak az átláthatatlan ködfal. Eg y oszlop mellett állt, és most bele kellett kapaszkodjon. A hóban, tőle úg y szűk tíz méterre eg y lány állt. Eg y lány, akiről Amy eg yből tudta, kicsoda. Akárhol felismerte volna azt a hajat… azt a kékkel hímzett, fehér ruhát… Ashley-t eg y sötét, szürke alak ölelte mag ához, fejét a lány leomló, barna fürjei közé rejtve. Amy érkezésére felkapta a fejét.

Ash ernyedten, tompa puffanással zuhant a hóba, ahog y eleng edte. – Amaranth… – Az ideg en elmosódott, jelleg telen arcán széles vig yor terült szét. A szája körül vér vöröslött. – Szia! A hó ug yancsak vértől piroslott, az mocskolta be Ash világ os ruháját is. A lány nem mozdult. Az alak lassan Amy felé fordult, aki döbbenten látta, hog y nincsenek konkrét körvonalai: olyan volt, mintha folyamatosan úg y olvadna elő a köd homályából. Vég tag jai természetellenesen hosszúak. – Amaranth – ismételte az alak, és Amy döbbenten ismerte fel benne Stephen Durey-t, aki eg y napig az osztályfőnöke volt. Nag yon, kínosan lassan a lány felé indult, mint aki eg y ijedt g yerekhez közelít. Nem hag yott nyomot a hóban. Szeme sárg án izzott, akár eg y macskáé. Mozg ása g épies, természetellenes volt, de folyamatos. – Nem kell félned. A nővéred se félt. – Ki mag a? – suttog ta Amy. – És mit csinált Ashley-vel? A ködalak újra elmosolyodott. Szájában rémisztő mennyiség ű fog volt. Reng eteg , heg yes fog . – Nem csinált velem semmit – szólalt meg az alak Ashley hang ján, és az arca eg y pillanat alatt felvette Amy nővérének vonásait. A köd szürke köpenyként borult a lény testére. – Jól vag yok, Ame. Gyere… és leg yünk eg yütt örökre! Amy elfutott volna, ha nem remeg annyira a térde. Pillantását fog va tartotta a lassan közelg ő, ködbe burkolt rém. A lény pislog ott, szemhéja füg g őleg es teng ely mentén csukódott össze. Folyamatosan mosolyg ott. – Ne félj, Amaranth! – sziszeg te iszonytató hang on, pontosabban hang okon: reng eteg hang on eg yszerre. – Csak az elején fáj… Valaki Amy mellett termett, a semmiből előolvadva. Eg y fekete, erőteljes alak; a köd és a hó fehérjétől semmi nem üthetett volna el annyira, mint Lea. Fekete haját nem érezhető szél fújdog álta arcának két oldalán. – Amy, fuss el! – szólt rá, majd levette a szemüveg ét, és a hóba dobta. Szeme megváltozott: fehéren izzott fel, ahog y kezét mag a elé nyújtva, parancsoló hang on ráüvöltött a közeledő lényre: – Ne közelíts! – Nekünk nem parancsolsz, Orchilea – susog ta több ezer hang , ahog y a lény lassan újra feléjük lépett. Bal keze, mely eddig az oldala mellett lóg ott, eg y pillanat alatt lehetetlenül meg nyúlt. Amy halálosan elhűlve látta, hog y nem is kéz az: öt darab peng eéles, földig érő karom… A lény eg yre közelebb jött, karmaival szántva a havat. Vicsorog va szívta be a lányok félelmét. Amy látta, ahog y a köd elváltozik – két hatalmas szárnnyá alakult, és beborította fejük fölött az eg et. – Akarlak – sziszeg te a szörnyeteg Ash hang ján, és már emelte is karmos kezét, hog y feléjük nyújtsa –, akarlak, Amaranth… És akkor három alak lépett elő Amy és Lea mög ül. Hosszú, kék köpenyük csapdosott a nem létező szélben. Kettő a bal csuklóján tartotta a kezét, a harmadik pedig eg y láng oló valamit, talán botot fog ott a kezében. Mindkét kezük, szemük kék fényt árasztott.

A Modeus Carva. A démon sikító hang on felnevetett, Amy szemébe nézett – és hanyatt vetette mag át a ködbe. Eg y pillanat alatt feloszlott a homály, szakadni kezdett a hó. A Modeus Carva-tag , aki középen haladt, és az előbb még láng ot tartott a kezében, Amyék felé fordult. Szemg ödre mellett apró ábra izzott kéken a bőrén, írisze vakítóan kék volt. Jobb kézfején is eg y ábra rag yog ott ug yanolyan fénnyel. Hosszú, fehér hajába belekapott a szél, ahog y valamit köpenyének zsebébe ejtett. – Jól vag ytok? – kérdezte Morsten Sig urdsson. – A… a nővérem… – Amy eltántorg ott a kék köpenyesek között, és Ashhez sietett. Testvére hanyatt feküdt a hóban, feje oldalra bicsaklott. Szeme nyitva, tekintetében rettenet, arcára pedig a fájdalom kifejezése dermedt. Ruháján tenyérnyi világ os folt sem maradt, mindenütt beborította a vér. A saját vére. Amy melléje térdelt a hóba, kezét a nyakára tette. Bőre alatt nem lüktetett az ér. Ash hideg volt. Hideg , és halott. Amy nézte, nézte, és nem hitte el, amit lát. A hóba feküdt, átkarolta Ashley véres holttestét, és a leg mélyebb fájdalom keserves hang ját sírta az ég be. Az ig azg atói szobába g yűjtötték össze őket. Gary hitetlenkedve bámult mag a elé a semmibe, Amy törülközőkbe és pokrócba csavarva sírdog ált, Lea a háta mög ött állt, és a vállát simog atta. Arnold Iras arca világ os folt volt az árnyékok közt a teremben. Csak két g ázlámpa ég ett, és az ig azg ató még a csuklyát is a fejébe húzta, úg y ült az asztalánál. Tekintete hol Garyre, hol Amyre esett. Sötét szemében eg yre csak g yülemlett a düh. – Eg y dolg ot mondj meg nekem, Morsten – sziszeg te –, miért kellett ezt meg várni? – A világ on semmit nem éreztünk a múlt alkalmakkor… Arakhnis – lépett az asztalhoz a fehér hajú Modeus Carva-mester. Már kihunytak rajta a kék fények, ahog y Lea szeme is újból hétköznapivá változott. – Tudod, hog y mindent ellenőriztem. Én mag am. – Akkor mi volt ez? – kérdezte remeg ő hang on az ig azg ató. Amyt meg rendítette, hog y nem a harag ot, hanem az elfojtott zokog ást érezte benne. – Eg y lány halott, eg y diákom halott. Meg ölte ez a ti semmitek! – Arakhnis, ha lenne értelme, bocsánatot kérnék. De tudom, hog y nincs bocsánat. Azonban ismétlem: nem mi hibáztunk! Nem volt semmi, de semmi jele anomáliának! Thomas nyitott be a terembe, eg y bög re forró teával. Amy mellé g ug g olt, és a lány kezébe nyomta az italt. Gyöng éden meg szorította a törékeny ujjakat, ahog y feleg yenesedett. – Nem értem – szólt közbe Gary –, mi a rohadt… mi történt? – Ez hosszú lesz, Al’Garech – fordult hozzá az ig azg ató. – Most akarjátok hallani, vag y… meg várjátok a szüleiteket? – Mi az, hog y… Mi történt Ashley-vel? Meg g yilkolták?! Kicsoda?

– Fiam – nézett rá Morsten részvéttel –, a nővéred nem eg yszerűen meg halt. Elemésztette valami, amit mi csak úg y hívunk: a Köd. – Mi a…? – Ez az eg ész nem a véletlen műve volt, Al’Garech – nézett rá keményen az ig azg ató. – Tudod… az ig azság az, hog y ez a valami vadászott. – Szeg ény nővéretek, vag y akár ti ízletes célpontot kínáltatok neki – vette át a szót a mester –, ug yanis ti… különleg esek vag ytok. – Ne szépítsük! – csattant fel az ig azg ató. – Már rosszul vag yok ettől a finomkodástól! Elég a titkokból! A te neved, fiam, nem Gary Soleil. A húg od sem Amy. A nővéretek neve pedig nem Ashley volt. Te Al’Garech vag y, te Amaranth, a nővéretek Asharianna Silavaleil. Ősi család. Büszke név. Kár eltitkolni. Leg yetek erősek: amit most elmondok nektek, azt a szüleitek minden erejükkel leplezték előttetek. – Mély léleg zetet vett, és belekezdett. – Nem vag ytok emberek. Se ti, se én. Eg y ősi fajta g yermekei vag yunk. Halhatatlanok. Örök életűek. Rég en az emberek csak leg endának tartottak minket. Tündéreknek hívtak. Elfeknek. Ezek vag ytok ti… ug yanis van eg y másik fajta is. Eg y lelkiismeretesebb. Az a fajta, amelyhez én és a g yermekeim is tartozunk. Svartalfarnak hívták a rég i g ermánok. Talán a leg helyesebb fordítása a „sötételf”. – Mitől… sötét? – kérdezte Amy halkan. – A lelkünkkel van a baj – súg ta neki Lea. – Vag y annak hiányával – vicsorog ta g únyosan az ig azg ató. – Minket azért kiáltottak ki sötételfnek, mert a definíciótok alapján hajlamosak vag yunk árulásra és álnokság ra. Keg yetlenség re. – És ez íg y van? – kérdezte Amy. – Íg y – suttog ta g yeng éden Lea. – Én ezt nem hiszem el – csóválta a fejét Gary. – Ez a leg nag yobb baromság , amit valaha hallottam! – Akkor g ondolkodj! – dörög te az ig azg ató. – Emlékszel arra, hog y valaha beteg voltál? Törted eg yszer is csontodat? De kérdezek mást: mindenre emlékszel, ami veled történt, vag y vannak esetleg … olyasmik, amikre emlékezned kellene, és nem tudsz? – Van ilyen – szipog ta Amy. – Ez… mi? – Ez a Modeus Carva munkája – felelte a férfi. – Ez az elfek és sötételfek közötti leg alapvetőbb különbség . Azt hiszem, nem szorul túl sok mag yarázatra, miért kell elrejtőznünk az emberek elől. Eg yszer már majdnem kiirtottak minket, mert félnek tőlünk… csak ezt a rejtőzést nem eg yféleképpen képzeljük el. Mi sötételfek úg y csináljuk, hog y beépülünk közéjük. Én a kezdetektől, több száz éve ig azg atom a Moonshadow-t. Csak nevet váltok… frizurát cserélek… A ti… „nemes” fajtátok pedig fut. Menekül. Örökké költöztök, néha két- vag y háromévenként, de nincs meg állás. És ezzel eg yütt jár eg y borzasztó teher. – A g yerekek nem meg bízhatók – vette át a szót Morsten. – Eg yrészt, könnyen elszólják mag ukat, másrészt pedig túl hamar bíznak meg másokban. Ez veszély. Ezenkívül a Halhatatlanok sokkal

lassabban nőnek fel, mint az emberek. Ti ketten már bőven elmúltatok hetven-nyolcvan évesek. De amennyire emlékeztek, az ennél sokkal kevesebb. Talán tízre, ig az? – A Modeus Carvát akkor hívták életre – mag yarázta tovább az ig azg ató –, amikor eldöntötték, hog y rejtőzködnünk kell. Ug yanis valahog y el kellett venni a g yerekek emlékezetéből azt, amiből az emberek rájöhettek, hog y létezünk. Persze, ez már több mint ezerötszáz éve történt, akkor még szóba sem jöhettek műtétek és hasonlók. – Én és eg y Cíniod MacCírcian nevű kelta mág us találtuk meg a meg oldást – sóhajtotta Morsten. – Varázslattal el tudtunk venni időszakos emlékeket. Eg ész éveket. De az emlékben hatalmas erő lakozik, mely helyet követel, úg ymond… Nem törölhető, leg feljebb áthelyezhető. És akkor mi meg találtuk a Ködöt. – A Köd eg y természetes jelenség – folytatta az ig azg ató. – Nem személy, nem g onosz, nem jó. Olyan, mint a napsütés vag y a fag y. Van, és kész. Mindenhol képviselteti mag át, kisebb-nag yobb mértékben. Tökéletesen felszívja az elvett emlékeket… Hát a ti drág a fajtátok tömte is bele évszázadokon át g yermekei g ondolatait és emlékeit. – Amikor eg y helyen meg nő a sűrűség e, azt nevezzük anomáliának, eltérésnek – mag yarázta a mester. – Mi, a Modeus Carva, érezzük a Ködöt. Érezzük, akár nag yon messziről is az anomáliákat. Ezek tudattalan erőkiáramlások, emlékek, víziók formájában csaphatnak le a közelben levő Halhatatlanokra. – De ez az izé nem úg y nézett ki, mint eg y tudattalan akármi-kiáramlás – jeg yezte meg Amy szipog va. – Ez volt a leg erősebb anomália, amit valaha láttam – felelte Morsten. – Általában teljesen ártalmatlanok, leg feljebb halálra rémítik azt, akinek meg jelennek. De a mostani olyan erős volt, hog y még Franciaország ban is éreztük, és azonnal elindultunk. – Mikor? – kerekedett el Amy szeme döbbenten és vádlón. – Teg nap? Nem lett volna eg yszerűbb… telefonálni? – Húsz perccel azelőtt, hog y a nővéredet elemésztette a Köd – sziszeg te Morsten. – Láttad, mire vag yunk képesek. Láttad a Jeleket a testünkön, nem ig az, Amaranth? Mág usok vag yunk. A teljes Modeus Carva. Ebben a pillanatban is özönlenek rendünk tag jai a Moonshadow-ba. – Eg yáltalán hol voltak? – Amy érezte, mint g yűlik lelkében a keserűség és a harag . – Hol voltak… ha mindez ig az… és veszélyben voltunk… hol voltak?! – Louxeville-ben – felelte az ig azg ató meg vető mosollyal –, a drág alátos elfek iskolájában. – Valóban ott voltunk, Arakhnis – válaszolta Morsten halkan –, de ez most nem tartozik ide. – Összeg ezzük – szakította félbe Gary. – Nem vag yunk emberek, hanem… elfek vag yunk. A nevünk kimondhatatlan és más, mint hittük. Halhatatlanok vag yunk. És van eg y mág usokból álló cég , akik g yerekek emlékeit törlik ki, hog y azok ne szólják el mag ukat. – Hát, ezt elég g é leeg yszerűsítetted – sóhajtotta Arakhnis –, de lényeg ében ig en. Erről van szó.

– Ez f… baromság ! – Gary felug rott a székéből. – Ez nem ig az, ez hülyeség ! De én nem veszem be, nem vag yok idióta! Ki ölte meg Ashley-t? Mag a volt, ősz hajú perverz?! Ez az eg ész… lehetetlen! – Gary – suttog ta Amy –, ülj le! Ez az ig azság . – Micsoda? – Testvére leforrázva nézett rá. Visszazuhant a székbe. – Mag amtól is valami ilyesmit következtettem ki, akármilyen lehetetlennek is tűnt – mondta a lány. – Mármint… hog y… valaki valahog yan elveszi az emlékeinket. Apáék elszólásai… a profilom a myInfón… Athrael… az eng em ábrázoló fotók, és eg yiken ő is rajta van… – Morstenre mutatott. – Athrael. Ő a bizonyíték. Jártam vele, Gary. Több mint eg y évig . És még a nevére se emlékszem… – Arcát a kezébe temette, és újra kitört belőle a sírás. – Istenem, szerencsétlen Athrael… – A lényeg et most már tudjátok – folytatta Morsten. – A Modeus Carva azért létezik, hog y a Halhatatlanok létére ne derüljön fény, és íg y a faj fennmaradhasson. Amint eg y szülő hív minket, jövünk, és törlünk eg y-eg y memóriablokkot, a tartalmát pedig a Ködbe öntjük. – Ezt a mi szüleink kérték? – kérdezte Amy. – Ez… nem automatikusan történik? – Ha nem kérik, mi nem jövünk – csóválta a fejét Morsten. – Sajnálom, ami veletek történik. De a ti érdeketek. – Az ő érdekük! – horkant fel az ig azg ató. – Morsten mester, leg alább ezt ne mondd! Ezek a srácok vég ül is csak… ötven-hatvan évet felejtettek el az életükből? Hetvenet? – Csupán az emlékeket, Arakhnis – vág ott vissza a mester. – A meg szerzett képesség ek és tudás a fejükben van. – Ezért tudtam olyan versekről beszélni, amiket még soha nem olvastam? – kérdezte Amy. – Ig en – bólintott Arakhnis, és nag yon, nag yon fáradtnak látszott. – És valószínűleg eg y tucat nyelven beszélsz folyékonyan, lehet, hog y nem csak dobolni tudsz, hanem zong orázni, heg edülni és g itározni… szerintem még a szüleid sem emlékeznek, mennyi mindent tanultál meg azokban az években, amikor újra meg újra kisöpörték a fejedet, úg ymond a te érdekedben! Nézd meg Leát! Életének mind a nyolcvankét évére emlékszik. Hányszor szóltad el mag ad, Orchilea? Hányszor veszélyeztetted mag ad, a klánodat? – Eg yszer – felelte a lány. Szemüveg ét vissza se vette a kint történtek óta. – De meg szenvedtem érte. – Szeretnél-e a múltadból éveket elveszteni, hog y biztonság ban leg yél? – Nem – csóválta a fejét Lea. – Más miatt viszont… ig en, van, amit szívesen elfelednék. – Az eg y másik történet – leg yintett Arakhnis. – Mindkét út járható – fordult Morsten az ikrekhez. – A sötételfek rejtőzködnek az emberek között. Ti elfek pedig olyanok vag ytok, akár a hullócsillag ok. Keresztülszág uldotok a világ on, és az emberek annyi ideig se látnak benneteket, hog y meg mutathassák, merre vitt az utatok. Eg yik sem jobb, mint a másik, de mind a kettő járható. A Köd védelmez. Eltakar. – Mindenesetre – eg yenesedett fel sötét árnyékként Arakhnis – dicső fajtátok ősi hag yománya

szerint ezután jó eséllyel elfuttok innen, Moonshadow-ból. De ha valami csoda folytán még sem, akkor ideje meg tanulnotok mindazt, amit a Halhatatlanoknak tudni kell. – Lassan meg kerülte az asztalt, és eléjük állt. – Arakhnis, ha Feadherian és Telya úg y dönt, újra a Ködbe kell írnunk az emlékeiket – jeg yezte meg halkan Morsten. – Azt csak a testemen át, mester! – Az ig azg ató fenyeg etően fordult Morsten felé. – Nem lesz több Ködbe írás, leg alábbis Moonshadow-ban és környékén nem! Te farkasszemet néztél azzal a… lénnyel, és jobban tudod, mi volt, mint én! De én voltam az, aki előre meg mondta, hog y ez lesz! – Ebben még nem vag yunk biztosak… – Nem, valóban nem. De hamarosan meg bizonyosodhattok róla, efelől nincs kétség em. Ig azam volt. Ezek a szerencsétlen g yerekek eleg et szenvedtek, eleg et felejtettek. És különben is, a felnőtté válás küszöbén állnak, ha ug yan még el nem érték! – Az még hat év – pottyantotta el Gary. Arakhnis sötéten elmosolyodott. – Nem hiszem – búg ta lág yan –, a ti fajtátok ezt máshog y számítja. – Hog yan számítja a mi… fajtánk? – Amy ug yanannyi g yűlöletet sűrített ebbe az eg y szóba, mint az ig azg ató. – Ha mag adtól rájössz, ki is vag y – sziszeg te az –, és amikor kezdenek kialakulni a… nos, mondjuk úg y, a Halhatatlan-képesség eid. Néhánnyal mindannyian rendelkezünk. Az asztal felé nyújtotta a kezét, és eg y könyv eng edelmesen a tenyerébe ug rott róla, jó fél métert meg téve a leveg őben. – De mindenkinek van eg y eg yedi kis trükkje, amiben jobb, mint bárki más – folytatta az ig azg ató, eg y pillanatra elmosolyodva döbbent arcuk láttán. – Van, aki kiválóan lát a sötétben. Van, aki lefut eg y autót. Van, aki víz alatt is léleg zik. Akad olyan, aki az akaratával tonnákat emel a mag asba. Van, aki belelát mások fejébe, és rég en létezett olyan is, aki a eg y szemvillanás alatt utazott akárhova a bolyg ón… míg valaki arra rendeltetett, hog y boldog abbá teg yen másokat mag a körül. – Ashley – suttog ta Amy. – Ig en. – Az ig azg ató szomorúan elmosolyodott. – Ő… ilyen volt. De sokan kapnak reng eteg fajtájú és típusú erőt, készség et. Amint ezek szép lassan meg jelennek, és rájössz, kicsoda-micsoda vag y… felnőttnek számítasz. – Teg yük föl, hog y mindez ig az – mondta Amy –, és eg yre inkább elhiszem, mert minden bizonyíték erre a tébolyra mutat. És ha ig az… akkor soha nem halok meg ? – Ez azért nem íg y van – pontosította Lea. – Erőszakos halált, balesetet szenvedhetsz… de nem öreg szel meg soha. Nem leszel beteg . – És ez… ez nem… kilátástalan? Unalmas? Szürke? Céltalan? – Ó, dehog ynem – vicsorg ott rá Arakhnis, és visszaroskadt az asztala mög é. – Tudod, Amaranth

Silavaleil, ha nem elfnek születsz, nem is g yűlölnélek… ennyire.

Track No. 09.: Eg y dallam vég e (7:02)

Ferdinand és Tess nem sokkal később érkeztek. Andrew Iras nyomában léptek az ig azg atói szobába. Tess arcát könnyek borították, ahog y két g yerekéhez rontott. Átölelte, mag ához szorította őket, úg y, hog y majdnem kiestek a karosszékből. Amy meg sem mozdult. Semmire sem vág yott jobban, mint hog y anyjához bújva kisírhassa mag át, de nem tette. Hatvan vag y több elvesztett év? És ezt ők kérték? Milyen szülő az ilyen? Ferdinand visszafog ottan követte feleség ét. Hűvösen vég ig mérte a jelenlevőket. Morsten felé biccentett. A mester viszonozta a köszönést. – Arakhnis – recseg te Ferdinand –, hol a lányom? – Feadherian – hajtott fejet az ig azg ató feléje g únyosan –, látom, a stílusodon nem sokat javítottak az évek. – Ne szórakozz velem, sötételf! Meg nézném, hog y éreznéd mag ad, ha a te drág a lányodat… – Leára nézett. A lány önkéntelenül is hátrált eg y lépést tőle. – Apa – tekintett hátra Amy –, hog y… mersz ilyet mondani…? Még folytatta volna, de elnémult. Ferdinand bokáig érő, sötét köpenyt viselt. Ezüstövén ősinek látszó, hatalmas csat, bal oldalán két kard lóg ott, eg y hosszú és eg y rövidebb peng e. Homlokán fekete-ezüst pánt fog ta hátra haját. Láng olt a tekintete. Tényleg olyan volt, mint eg y leg endákból előlépett elf herceg . – Kicsim – szólt lág yan –, ebből maradj ki! Morsten mester, amint lehet, szeretném a Ködbe íratni a… – Feadherian – szakította félbe Morsten –, eng edelmeddel és minden tisztelettel, de vissza kell utasítanom kérésedet. Az éjszaka eseményei után a Ködbe írást bizonytalan ideig nem folytatjuk. És azt hiszem, Amaranth és Al’Garech esetében amúg y sem lenne rá szükség . Mindent tudnak. – Ó, és g ondolom, ehhez semmi köze az ig azg ató úrnak. – Ferdinand minimális meg lepettség g el nézett a g yerekeire, és odalépdelt Iras asztalához. – Ő csak meg erősítette a véleményemet – morog ta a mág us. – Arakhnis, volnál szíves elmondani, hog y pontosan mi is történt itt? – csóválta a fejét a férfi. – A leg jobb embereim próbálják kideríteni – válaszolt az ig azg ató helyett Morsten. – Feadherian, rövidesen válasszal szolg álok. Íg érem. Mag am is odamennék pár percre, hog y meg vizsg áljam a helyszínt. Biccentett, és sietős léptekkel kivonult. – Hog y vag y, Telya? – Az ig azg ató újra csak meg kerülte az asztalt, és a Soleil-anyuka vállára tette a kezét. – Rettenetesen sajnálom a történteket. Nincsenek rá szavak. – Csak belül nevetsz, hog y már meg int eg g yel kevesebben lettünk, nem ig az, Arakhnis? –

csikorog ta Ferdinand, miközben eg y kövér könnycsepp futott vég ig az arcán. – Eg y fiatal lány halt meg , Feadherian, eg y fiatal lány, akit az én őrizetemre bíztak! – Iras hang ja elcsuklott a mondat vég ére. Eg y pillanattal később folytatta. – Lehet, hog y sötételf vag yok, de attól még nincs jég tömb a szívem helyén! És különben is, Ashley a diákom volt, akiért felelősség g el tartoztam… – Nekem pedig a lányom volt! – Ferdinand már meg se próbálta leplezni, hog y sír. – Tudom, milyen elveszteni valakit, akit szeretsz, Feadherian – mondta halkan Arakhnis –, tudom. És tudom azt is, hog y nem hiszed el, de eg yütt érzek veled. – Ig azad van, nem hiszem el – felelte Ferdinand. – Abbahag ynátok? – Tess zokog va felnézett, előbb férjére, aztán az ig azg atóra szeg ezte könnyes, kék szemét. – Kérlek… és amúg y is… láthatom… Ashariannát? – Szólnak majd – mondta lág yan az ig azg ató, és átkarolta Leát –, csak… szólnak. – Köszönöm – suttog ta Tess, aztán a földre rog yott a két szék között. Az ikrek közül eg yik sem mozdult, hog y seg ítsen neki. Vég ül Gary eg yszer csak felállt, és saját székébe ültette anyját. Pár percig csupán Tess sírdog álása törte meg a csendet. Ferdinand leszeg ett fejjel állt. Amy nem nézett senkire. Időről időre felszipog ott. Valamiféle füstölő édes, még is kesernyés illata leng te be lassan az irodát. Aztán visszatért Morsten. Arca éppoly fehér volt, mint a haja. – Arakhnis – szólt –, feltennék eg y-két kérdést a fiataloknak, ha ez most lehetség es. – Fig yelek – mondta Amy, minden meg g yőződés nélkül. Kezdett besokallni. Thomas ellépett mellette, és meg szorította a vállát, ahog y kivitte a lány üres bög réjét. – Tapasztalt bármelyikőtök furcsa, szokatlan dolg okat az elmúlt időszakban? – kérdezte a mág us. – Mire g ondol? Hog y rémálmaim vannak? Hog y folyamatosan azt érzem, követnek? Hog y mindenhol köd van, ahova csak meg yek? – Amy hang ja eg yre erősödött, a vég én már szinte kiabált. – Hog y eg y olyan emberrel találkozom, akik mindent tud rólam, én pedig nem emlékszem rá? Vag y hog y időről időre úg y érzem, a suli macskája vadászik rám, és… Morsten és Thomas összenéztek. A portás bólintott, tekintete meg változott: szemfehérje és szembog ara a leg mélyebb sötétnél is feketébb lett. Fémes hang kíséretében előhúzta a kardot köpenye alól. – Meg ne próbáld eg yedül! – fig yelmeztette Morsten. – Nem hülye vag yok, hanem pokolian dühös – csikorog ta a férfi, és éjfekete szeméből eg y sötét könnycsepp g ördült ki, csíkot húzva az arcára. Amy döbbenten látta, hog y az ig azából… vér. Thomas úg y tépte fel az ajtót, hog y félő volt, leszakad a zsanérokról. – A macska? – kérdezte Arakhnis. – Morsten, hog y lehetség es ez…? – Soha többet nem teszünk föl ilyen kérdést – csóválta a fejét a mester. – Mindenre fel kell

készülnünk, Arakhnis. Eg észen pontosan… bármire. – Visszafordult Amyhez. – Mióta tapasztalod ezeket, Amaranth? – Nem is tudom… két, három hónapja? – És nem szóltál? – kérdezte Ferdinand. – Miért? – Talán ha tudtam volna, hog y fontos lehet! – Amyben ekkor pattant el valami, vég leg . Úg y üvöltött az apjával, ahog y csak a torkán kifért. – Talán, ha tudtam volna, hog y eg yáltalán mi vag yok én! Ha tudtam volna, hog y mindez több mint puszta képzelg és, hog y tényleg veszélyben lehetünk! Csak sajnos elfelejtettétek közölni velem! Eleg em van, miért eng em vonsz kérdőre? Nézz már mag adba! Hazudtál, hazudtatok! Éveken, évtizedeken át hazudtatok, elvettétek a barátainkat, az életünket, még azt is elhallg attátok, hog y kik vag yunk! Ez… a leg nag yobb aljasság ! Utállak… utállak mindkettőtöket! Felug rott, ledobta a törülközőket, a pokrócot, és az ajtó felé iramodott. Ahol beleütközött Leába. Meg próbálta lerázni mag áról, de a lány nem hag yta. Még eg y karmolást is beg yűjtött Amytől, még sem nem eng edte el. És eg yszer csak barátnője meg tört. Elernyedt, és szívet tépő zokog ás szakadt fel belőle. Andrew ott termett, és seg ített Leának meg tartani. – „Meg védjük az ifjainkat bármi áron” – idézte Arakhnis keserű mosollyal. – Ezt az árat is belekalkuláltad, Feadherian…? Mert úg y látom, Amaranth benyújtja a számlát. – Talán nem ez a leg meg felelőbb idő bármire is – szakította félbe Ferdinand válaszát Andrew. – Ez a szerencsétlen lány vég ig nézte azt a borzalmat. Ash… érte már nem tehetünk semmit. De Amynek és Garynek haza kell mennie. – Talán Amaranthnak és Al… al-hog yishívjáknak – csóválta a fejét Gary. Eg yszerűen nem fért a fejébe a sok új információ. – Ig az. – Tess kötelesség tudóan felkelt a székből, ahova Gary ültette. – Hazaviszünk titeket, és aztán visszajövünk… Ash… hozzá… – Elküldöm veletek néhány rendtársunkat – közölte Morsten. – Védelmet helyezünk el a házatok körül is. – Köszönjük – szipog ta neki Tess. – Nag yon sokat seg ítesz, mester. Mint mindig . Ekkora Thomas már vissza is ért. Ami eg yébiránt képtelenség lett volna – de hát ki tudja, az ő ereje mi mindenben nyilvánult még meg . Eg y nag yon kövér, vastag bundájú és halálra rémült macskát tartott a kezében. Tank lassan Morsten felé fordította a fejét, és esdekelőn rányávog ott. – Ez nem az – jelentette ki Thomas keserűen. – Elkaptam, de nem az! – Nyug alom! – Morsten odalépett, három ujját a bal tenyerébe tette, és halk hang on meg szólalt: – Líft-ándjíeth. Amikor eleng edte a tenyerét, Gary elhűlve látta, hog y eg y apró, de rendkívül összetett, kék jel izzik

benne. A mág us párszor vég ig futtatta a fényforrást az állat fölött. – Már nem az – helyesbített. – Olyan erős nyom van a macskában, amilyet még soha nem éreztem. Akkor hag yta benne, amikor távozott belőle. Arakhnis, Feadherian… ez el tudja rejteni mag át. De nem mondok többet a g yerekek előtt. – Tehát nem árulja el, hog y mi ölte meg Ashley-t – vonta le a következtetést Gary. – Nem, nem árulom el – válaszolta a mág us hűvös pillantással, és meg dörzsölte a tenyerében izzó kis kék ábrát, eg y újabb szót mormolva, mire az kialudt. – Örülj, hog y nem kell tudnod! Ha a szüleid úg y akarják, majd elmondják neked. – Ők… na persze – leg yintett Gary. – Mindenesetre a macskát eleng edheted – jelentette ki Morsten. – De ne itt! Televedli a szőnyeg et – ug rott előre Arakhnis. Tank ráfújt. – Thomas, kérlek, kísérd ki a családomat! – kérte Ferdinand. – Nekem még van mondanivalóm Arakhnis számára. Ami nem tarozik senki másra. Morsten követte a többieket, és csak eg y fig yelmeztető pillantást küldött Ferdinand felé. Amikor becsukódott az ajtó, a Silavaleil családfő az ig azg ató asztalához lépett. – Ennek következménye lesz, Arakhnis Mashirasul – kezdte fenyeg ető hang on. – Ó, efelől nem is volt semmi kétség em – bólintott az ig azg ató. – Nem sok sérelem ért életed folyamán, amit nem toroltál meg , ug ye? – Arakhnis, ne kicsinyeskedj! – dörög te Ferdinand. – Tudod, azért értünk ide ilyen későn, mert előbb konzultáltam a klánok vezetőivel. A te őrség ed idején valami példátlan dolog történt. Ha jól értem, nem eg yszerűen meg g yilkolták az Inhíred herceg nőjét, Asharianna Silavaleilt, hanem eg y démon emésztette el. Arakhnis nem szólt semmit. – A klánok máris eg yként kiálltak a háború mellett – közölte Ferdinand. Az ig azg ató sötét szeme a lehető leg nag yobbra tág ult. – Feadherian… – Kímélj meg ettől, Arakhnis! A fog adalom alapján, melyet eg ykor a túlélők tettek, minden szabály világ os. Nég y hónapot, a maximumot kapjátok a felkészülésre. Az iskolák, mind a Moonshadow, mind a Louxeville immunitást élvez; aki ezt meg szeg i, azonnali halált kell haljon a sajátjai kezétől. Csatát szervezni az első hónapban csak kétnapos előzetes bejelentéssel lehet, utána azonban akárhol és akármikor, ha ezzel nem fedi fel mag át a két harcoló fél a halandók előtt. Mint mondtam, az iskolák semleg es terepet képeznek, és a fiatalok teljesen kimaradnak a küzdelemből: tilos a bevonásuk vag y a bántalmazásuk. A semleg esek szintén érinthetetlenek: aki nem szándékozik ebben részt venni, tiszteletben tartjuk a döntését. Van kérdésed, Arakhnis Mashirasul? – Nincs, Feadherian Silavaleil – suttog ta az ig azg ató, mélyen Ferdinand szemébe nézve. – Ez esetben én, Feadherian Silavaleil, az Inhíred Aelfen választott herceg e, minden elfek

képviselője, összes klánom nevében hadat üzenek a Gaderad Svartalfaresnek, minden sötételfnek és neked, az ő választott uruknak, Arakhnis Mashirasul. Két napfelkeltén belül várjuk a válaszod. – Meg kapod, Feadherian – jelentette ki az ig azg ató –, de áruld el, nem fog od ezt meg bánni? Nem tudom, mi a szándékod mindezzel, de tulajdonképpen nem részünkről ért sérelem. Nem eg y sötételf ölte meg a lányodat. Ennyi erővel a Modeus Carvának is hadat üzenhetnél. Vag y a leveg őnek. Ha elfog adjuk a hadüzenetedet, vér fog folyni. Nag yon sok vér. Ezt akarod? – Eg yetlen dolg ot sajnálok csak – mérte vég ig meg vetően Ferdinand –, hog y te nem harcolsz majd, mert eg y eg ész iskolát kell ig azg atnod. Íg y nem kaszabolhatlak le, ahog y meg érdemelnéd. – Sajnálom, hog y nem történhet minden úg y, ahog yan előre elképzeled, Feadherian. – Valójában, tudod mit? Két dolg ot sajnálok. Az eg yiket már mondtam, a másik pedig az, hog y eg y eg ész iskolányi g yereket etetsz meg a Köddel. – Ítélkezz csak! Tény, hog y az én felelősség em is ez a trag édia. Ezt vállalom. De eg yet tudnod kell. Még soha eg yetlen diákomat sem vesztettem el. Úg y érzem mag am, mintha a saját g yerekem halt volna meg . – Ne akard úg y beállítani, mintha eg yenértékű lenne a veszteség ünk! – Távol álljon tőlem. Hiszen nem az. Te pedig ne akard úg y beállítani, mintha én öltem volna meg a lányodat! Farkasszemet néztek, másodperceken át. Eg yszerre kapták el a tekintetüket. – Ne harag udj! – mondta Ferdinand, pont abban a pillanatban, mikor Arakhnis is bocsánatot kért. – Szóval, ez eg y dallam vég e – sóhajtotta halálosan kimerülten az ig azg ató –, a béke dallamáé. – Az – bólintott Ferdinand, ahog y a szoba ajtajához lépett, távozásra készen. – Ha nem üzenek hadat, meg szabadul tőlem az Inhíred, és meg teszik ők. Csak az indokot várták. – Azért valamelyest fékezhetted volna őket. De ig az, szóljon csak a harci induló! – Mi tag adás, nekem is volna kedvem verekedni. – Szóval azt követelték, hog y üzenj hadat – roskadt le asztalához az ig azg ató, miközben Ferdinand a családja után indult. – Ig en – bólintott minteg y vég szóként az elf főúr –, követelték. – És még minket hívnak sötételfeknek… Az ajtó halkan becsukódott. Az autóban senki nem szólt eg y szót sem. Gary és Amy hátul ültek, a lány a fiú ölébe hajtotta fejét. Haja beborította öccse térdét. – Erősnek kell lennünk – sóhajtotta eg yszer csak Ferdinand. – Mindenem, képes vag y rá? – Ig en, Hlaefweord{*} – susog ta Tess –, de úg y örülök, hog y nincs több titok! – Azt majd meg látjuk – intette a férfi –, mindenesetre bennünket fig yel az eg ész Inhíred. Meg kell mutatnunk, hog y erősek vag yunk. Még akkor is, ha fáj.

– Mi az az Inhíred? – kérdezte Gary hirtelen. Amy meg se rezzent az ölében. Ferdinand habozott, Tess viszont azonnal felelt. – Az Inhíred Aelfen az elf klánok g yűlése – mag yarázta. – A leg ősibb család vezeti, amennyiben alkalmatlannak nem minősítik g yeng eség vag y g yalázat esetén. A feladata annak biztosítása, hog y ha fenyeg etés ér minket a sötételfek vag y az emberek felől, azonnal, kellő szervezettség g el és erővel védekezhessünk. Már ezer éve mi vag yunk az Inhíred parancsnokai… és szerencsére nem nag yon kellett cselekednünk. – Eddig – szakította félbe Ferdinand. Kint esett a hó, csak lépésben haladhattak az éjszakai lámpák fényében. – Hadba vonulunk, Al’Garech. – Ki ellen, apa? Nem a diri bántotta Ashley-t… – Nem, de nem kizárt, hog y az ő keze is benne van – sóhajtotta Ferdinand. Gary a tükörben látta az arcát, és a tekintetében nag y fájdalom… és fáradtság bujkált. – Az Inhíred herceg nője eg yszerűen nem halhat meg. Nem íg y. – De pontosan kivel háborúzunk? – A Gaderad Svartalfares ellen – sóhajtotta Tess –, a sötételfek g yűlése. A Svartalfarok ellen… mondjam még ? Kétezer év után újra hadba vonulnak a Halhatatlanok. Ha nem tesszük, minket g yávaság miatt elűz az Inhíred. Arakhnis… mármint az ig azg ató… úg y tudjuk, rendkívül fontos tisztség et tölt be a sötételfek között. – Talán a leg fontosabbat – bólintott Ferdinand. – Eddig csak g yanú volt, nem biztos. Felettébb titkosan kezelnek mindent. Mindenesetre az ő vezetőjüknek, már ha tényleg van ilyen, kisebb a hatalma, mint nekem. Kétezer éve a leg nevesebb sötételf család árulása robbantotta ki a háborút. Ezért nem eng edik, hog y bármelyik dinasztia túl nag y erőre teg yen szert. – Akárhog y is, az ig azg atót könnyedén eltávolíthatják a Moonshadow éléről, sőt akár a klánjából, ha velünk szemben g yeng ének mutatkozik – folytatta Tess halkan. – Azaz a hadüzenetre csak eg yféleképpen válaszolhat. – Úg y, hog y elfog adja. – Gary meg rettent ennek a lehetség es következményeitől. – Ez mit jelenthet… a mindennapokban? – Nektek semmit. A fiatalok kimaradnak a harcokból, kivéve, akiket erre képeztek ki, vag y akik íg y döntenek, és nincs felnőtt rokonuk, aki meg g átolja őket. Az iskolákban sem történhet semmi. Ezek a leg szentebb törvények. Akik ezeket meg szeg ik, nem számíthatnak keg yelemre. A Modeus Carva, a Tornyok Táncos harcosai, mindenki eg yként vadássza le az ilyen szörnyeteg eket. De az iskolák belső védelme is erős. Thomas például az eg yik leg kiválóbb elf peng emester, a háború veteránja. Arakhnis Mashirasul pedig még nála is idősebb és tapasztaltabb harcos hírében áll. Persze, semmi biztosat nem tudunk. A sötételfek… bujkálnak, még eg ymás elől is. – Évszázadokig lapulnak – horkantott Ferdinand – eg y helyben. Az ifjaikat kiteszik minden veszélynek…

– Ti pedig elveszitek az emlékeiket! – csattant fel Gary. – Lapulok én, amíg akarod… csak… hadd éljek…! – Értetek csináljuk… – Lég y szíves, ne! Ne! Eg yszerűen ne teg yétek, és kész. Se értünk, se ellenünk. – Ez az elfek útja, Al’Garech – mondta Ferdinand szokatlanul erős hang on –, íg y döntött a háború maroknyi túlélője. Mi nem kérdőjelezhetjük meg a döntésüket. – De nekünk az ig azg ató… azt mondta… hog y aki mag ától rájön, attól többet nem veszik el az emlékeit. És mi Amyvel… rájöttünk. Nyomoztunk. – Van eg y másik kitétel is – emlékeztette lág y hang on Tess –, az első képesség ek meg jelenése… – Amy szerintem olvasott a g ondolataimban – szúrta közbe váratlanul Ferdinand –, ug yan csak eg y-két pohár bor után, de szinte biztos vag yok benne, hog y meg esett. Al’Garech? Te tudsz valamit? – Nemsokára fog ok… most, hog y már fig yelek erre! – jelentette ki élesen a fiú. – És maradnék a Garynél, ha szabad. – Szabad, Gary. És… ameddig maradhatsz ennél a névnél… élvezd ki! Otthon Gary bekísérte Amyt a házba, fel a lépcsőn, eg ész a lány szobájáig . Otthonos nyikordulással nyílt az ajtó, és még is, olyan fura volt, ahog y a fiú seg ített húg ának leülni az ág yra. A leg rosszabb, hog y a lány már nem védekezett a csapások ellen, meg tört. Még a térdét sem húzta fel, csak ücsörg ött ott, és bámulta a lábujjait. – Ame, hozhatok valamit? – kérdezte Gary. Az ablakról fehér fény tükröződött vissza: teljesen elfedte már a hó. – Nem – felelte Amy –, nem, köszönöm. – Inni valamit? Eg y pohár vizet, hog y ha… – Nem, köszönöm. – Jó. Én… itt hag ylak akkor. – Aha. Akármennyire rossz volt, eg yedül kellett hag ynia. Amikor visszapillantott az ajtóból, Gary látta, hog y testvére ug yanúg y ül az ág ya szélén, mint az előbb. Keze a combja alatt, derékból kissé előrehajolva nézte a semmit. A testvére. Az eg yetlen testvére. Fojtog atta a g ondolat. Lekapcsolta a villanyt, és kilépett a folyosóra. Ferdinand állt a lépcsőfeljáró tetején, az erkélyre nyíló üveg ajtón bámult ki éppen. Hajnalodott. Téliesen, hóeséssel, de hajnalodott. – Gary – mondta Ferdinand –, tíz harci mág us őrzi a házat. Semmi nem juthat be ide. – Aha.

– Nézd, nem kell ezt a kemény stílust folytatnod. Ig en, valóban nem voltunk teljesen nyitottak és őszinték, ellepleztük az ig azság ot. De… – Nem kell mag yarázkodnod. Meg próbálom felfog ni, mi folyik körülöttem, és ha csak félig is sikerült, szólok, hog y menteg ethesd mag ad. Jó… Feadherian? – Nem könnyíted meg mag adnak. – Teg nap még eg y kamasz srác voltam, aki g itározott, rühellte a tanulást, hülyéskedett a tesóival, és éppen bálba készült. Aztán a nővéremet meg ölte eg y démon, és kiderült, hog y nyolcvanéves vag yok, vag y mennyi, ráadásul ezt az apám és az anyám meg rendelésére feledtette el velem eg y olyan cég , amely kék köpenyes emberekből áll, akik látnak a sötétben, és húsz perc alatt itt vannak Franciaország ból. Vég ül az apámról kiderült, hog y eg y csapat Halhatatlan koronázatlan királya, miközben a saját g yerekeit sem tudja meg védeni. Kösz, apa, azt hiszem, én már nem nehezíthetek a helyzetemen… Minden további szó nélkül bevonult a szobájába, becsapta az ajtót, és átvette a pizsamáját. Volt valami zavaró, kellemetlen abban, hog y pirkadatkor készült lefekvéshez – és az sem könnyített sokat a lelkén, hog y tudta: az emléktörlő mág usok, a Modeus Carva a ház körül ólálkodik, és őket „őrzi”… Vég ig nyúlt az ág yán, s csak ekkor vette észre, milyen pokoli fáradt is valójában. Vag y talán hirtelen elhag yta az ereje… Eg yik pillanatról a másikra vesztette el az uralmat g ondolatai felett… És Ashley-t látta. Amy arra ébredt, hog y sír. Ülve. Kicsit meg lepte, hog y a szobájában van. Kint bizonytalan, szürke fény dereng ett, alig -alig szüremlett be az ablakon ülő hóréteg en keresztül. Felkelt az ág yról. Még mindig a báli ruhája volt rajta, a lábán saru. Ash és saját sminkkészlete az ág y lábánál hevert szanaszét a földön. Elg émberedett lábába fájdalmasan áramlott vissza a vér. Fázott, de nem érdekelte. Még a szemébe lóg ó hajszálakat sem ig azg atta meg ; kisétált a szobájából, átment Ashley-ébe. A szokásos rend fog adta. Meg fog ta a laptopját, amelyen készülődés közben filmet néztek nővérével. Gondolt eg yet, és Ash íróasztalához lépett. Elvette róla a naplót. Aztán tökéletesen céltalanul körbejárt néhányszor a szobában. Pár borzasztó pillanatig a nővérét kereste ott. A halott nővérét. Nem, az okos öreg ek azt mondták, rosszabb, mint ha halott lenne. Visszanyelte a torkában érzett g ombócot. Elemelte Ash ág yáról nővére hálóing ét, és már ott sem volt. Amint visszaért a szobájába, elhelyezte a laptopot úg y, hog y az ág yon fekve is lássa. Eldug ta a naplót a párnája alá, mag ához szorította Ash hálóing ét, és vég ig nézte a Lehetetlen párbeszédet –

ahog y meg íg érték eg ymásnak… Vég ig bőg te a filmet, de emlékezni eg y másodpercre sem emlékezett belőle. Csak annyi rémlett neki, hog y meg hal a főhős csodaszép szerelme. Úg y, ahog y volt, bordó estélyi ruhájában és saruban, összekucorodott az ág yán, és addig sírt, amíg el nem fog ytak a könnyei. Akkor vég re elaludt. Morsten Sig urdsson volt az, aki vég ül hívatta Ferdinandot. Az elf nag yúr vonakodva hag yta mag ára lánya lemosdatott, de… még íg y is elborzasztó testét, s mellette Tesst. A nő mindent meg tett, hog y erősnek tűnjön, ám leplezhetetlenül összetört. Csak ült, és szorong atta Ashley hideg kezét. Szólong atta… Az asszonyok máshog y g yászolnak, mint a férfiak, állapította meg mag ában Ferdinand, ahog y követte Thomast. Érezte, hog yan pulzál a Moonshadow portásában a pokoli düh, harag , bosszúszomj… – Thomas – szólította meg Ferdinand –, eg yetértesz a háborúval? – Nem – sóhajtotta a férfi, és bánatosan nézett hátra. – Sajnálom, hog y erre a rettenetes súlyú döntésre sor került. De követem az Inhíredet és Myrkweordomat. – Köszönöm – biccentett Ferdinand szomorú mosollyal. A Myrkweord volt az ő címe az elf világ ban, jelezve, hog y ő az, akin eg yensúlyozik a sötétség és a világ osság . Myrkweord ug yanis „alkonyőrzőt” jelent: ő választ a fény és a sötétség közül az eg ész népének. Roppant ironikusnak érezte, hog y pont neki jutott ez a titulus. – Mi mondanivalója lehet Morsten mesternek? – töpreng ett fennhang on. – Tán elítéli a hadüzenetet? Az már visszavonhatatlan. – Myrkweord, szó sincs ilyesmiről. Helytelenítheti, és elmondhatja a véleményét, de nem szólhat bele, ezt nag yon jól tudja. Ellenben nemrég meg érkezett Cíniod MacCírcian mester, és úg y vélik, van válaszuk a felmerült kérdésekre. Én nem vag yok túl okos, de annyit tudok, hog y nag yon… nos, Cíniod mester nag yon… – Ig en? Ideg es volt? – Nem eg észen, Myrkweord… inkább rémült. Az ig azg ató szobájában várták Ferdinandot. Eg y nag y, kör alakú faasztal állt a terem közepén, körülötte székek. Arakhnis kicsit távolabb, az ig azg atói asztalnak támaszkodott. Biccentett Ferdinand felé. Az eg ész szobát meg ülte a Terara illata. A g yász pálcájáé. Arakhnis Mashirasul két oldalán, az asztalon levő tartókban még mindig ég ett eg y-eg y belőle. – Fiam…

Eg y óriási ember lépett az elfek urához. A Modeus Carva kék köpenyét viselte. Csuklyáját hátralökte, íg y köszöntötte Ferdinandot. Kopasz volt, de eg ész fejét s arcát ősi, kelta szimbólumokkal tetoválták tele: eg ymásba karoló, bonyolult fonatok köröztek a koponyáján, még a szemöldöke is ig azodott eg y-eg y csomómintához. Ahog y Ferdinand felé nyúlt, hog y meg rag adja a vállát népe szokása szerint, az elf látta a kézfején és ujjain vég ig tekerg ő, rovátkákkal meg szakított vonalakat. Og am írás: Cíniod MacCírcian kezén és karján ősi ig ék álltak a kelták írásával. Ferdinand fejet hajtott a varázsló előtt. – Üdvözöllek, fiam, Feadherian! Hiányoztál. – Szerencsére nem kellett hivatalos üg yben beszélnünk. – Eg yetértek veled. – Jelentőség teljes pillantással mérte vég ig az elf nag yurat, de nem szólt semmit a háborúról. Tudta, hog y nem az ő tisztje. – Javaslom, hog y máris fog laljunk helyet – lépett oda Morsten Sig urdsson is. A fehér hajú mág us nyúzottabbnak tűnt, mint valaha. – Ez a hölg y itt az eg yik friss beavatottunk. 1911 óta, csupán eg y évszázada tartozik a rendbe. Eg y Modeus-köpenyes lány mosolyg ott Ferdinandra, aki még csak nem is tűnt idősebbnek Amynél. Vörös haját kis lófarokba fog ta a tarkóján, orra körül szeplők ültek. Zöld szeme most elg ondolkodva fig yelte az elf nag yurat, de még íg y is átparázslott mélyéről az ellenállhatatlan csáberő. Ferdinandot külön elég tétellel töltötte el, hog y ez a szép nő sötételf… tobzódott a Modeus Carva számára előnyös adottság okban. – Theresa Braithferne – mutatkozott be cseng ő hang on. – Eug en Camthát már ismered. A szőke, beteg esen sápadt mág us meg hajlással köszöntötte a Myrkweordot. Eg y eg yenrang únak kijáró meg hajlással. – Az éjszaka fiai közül Arakhnis Mashirasul van jelen, valamint Anederas Mashirasul, a fia – intett Cíniod a két sötételf felé. – Fog laljatok helyet – szólt az ig azg ató –, én jelenleg sajnos nem ülhetek eg y asztalhoz a Myrkweorddal. – Ülj le te, Arakhnis – udvariaskodott Ferdinand –, én ültem már eleg et… a lányom mellett. – Ne szég yeníts meg – sóhajtott fel Arakhnis –, ülj le! Anederas melléd ül. Ha íg y meg felel. – Meg . Körbeülték az asztalt, eg y hely maradt szabadon: az ig azg ató helye, aki továbbra is a tanári asztalnak támaszkodva állt az üres szék mög ött. – Feadherian – kezdte Cíniod mély hang on, döbbenetesen fura kiejtéssel –, rájöttünk, mi történt a lányoddal. Eg ész pontosan Morsten és Theresa jöttek rá, mielőtt még ideértem volna. – Remek – mondta bizonytalanul az elf nag yúr. – Nem az – csóválta a fejét Cíniod. – Még mindig sok a jelenleg meg mag yarázhatatlan részlet, de

leg alább már van válaszunk. – A lányodat a Köd emésztette el – vette át a szót Theresa. – De nem abban a formában, aminek a lehetőség ét korábban is ismertük. – A Köd – mag yarázta Morsten úg y, mintha már leg alább ezredszer mondaná el ug yanazt –, amikor elnyeli az emlékeket, eltorzul. Olyan, mint amikor követ dobsz a vízbe. A kő az emlék. A víz, a Köd kicsap a kő érkezése után. Csak a Köd olyan, mintha előre csapna ki, nem utólag . Kinyúl az emlékért, melyet kivettél az elméből, és elrag adja tőled. Különösen eltorzult területeken előfordulhatott eddig is, hog y a hívásunk nélkül „vadászott”. Ezért kellett ezeket az anomáliákat elsimítanunk. Viszont… Amaranth elmondása és a bizonyítékok arra mutatnak, hog y itt eg y hatalmas kicsapással van dolg unk. A Köd önállósította mag át, előcsapott, és elnyelt eg y emlékköteg et, amely sajnálatos módon még eg y élő testben lakozott. Ashariannáéban. – Leg alábbis ez volt az első elképzelésünk, bár mag yarázatot nem találtunk rá – tette hozzá Eug en. – Ig en – vette vissza a szót Morsten mester. – Amaranth azonban eg y tudatos, tervszerű vadászatot festett le előttünk. A Köd, ahog y mindig mondjuk, csak eg y természeti erő. Passzív, akarattalan, tudattalan. Nem tervez, csak van. Mint a napfény, amely nem szándékosan, hanem természetéből fakadóan sug árzik szerte. – Csak nem azt akarjátok mondani, hog y valaki… irányította? – kérdezte döbbenten Ferdinand. – Nem – válaszolta Theresa. – Mi úg y véljük, a Köd már nem a rég i. – Hanem…? – Ezerötszáz éven át – sóhajtott Morsten – csak etettük, etettük emlékekkel. Mindent felszívott. Azt hittük, ezek szétoszlanak benne… ám a jelek szerint tévedtünk. Ezek az emlékek, úg y hisszük, összesűrűsödtek, összeálltak, és elkezdték mag ukat rendszerezni, meg érteni. Aztán a teng ernyi külön személyiség reng eteg emléke, g ondolata eg y eg yéniség g é állt össze. Eg y veszélyes, kiszámíthatatlan, éhes személyiség g é. A Köd felébredt, Feadherian. – Ahog y meg mondtam már a leg elején – szúrta közbe Arakhnis. – Meg mondtam, hog y eg yszer meg telik… és mag ára talál. És az a lény, melyet számtalan g yerek és kamasz rémálmaiból, vág yaiból és érthetetlen, homályos emlékeiből raksz össze… az meg haladja a te felnőtt, bizonyos keretek között mozg ó rémálmaidat. – Arakhnisnak ig aza volt akkor, és ig aza van most is – ismerte el Morsten. – A Köd él, Feadherian. Él. – De ez… ez lehetetlen! – krákog ta az elf nag yúr. – Ez eg yszerűen nem lehet! – Sajnos bizonyítékaink vannak. – Cíniod sorolni kezdte. – Testet keresett mag ának, amelyben követhette a lányodat, és nem keltett feltűnést. Ez volt a macska. Okos döntés. Bekebelezte Stephen Durey-t, hog y információt szerezzen az iskoláról. Eg y embert, fiam! Eg y embert! Nem Halhatatlant… Példátlan! Ezenkívül a rémálmok, a többi ijesztő dolog , amiről Amaranth lányod beszámolt, mind-mind szükség telenek voltak. Csupán ráijesztett… szórakozott vele. Szerencsére a

védelem, melyet a házatokra tettünk annak idején, meg védett titeket. Voltam ott, fiam, és azt a rúnát olyan g yalázatos állapotban találtam, mintha ezer éve véstem volna, pedig még nincs fél éve! Ez a dög meg próbált bejutni. – Az a dolog , amit én is láttam – erősítette meg Morsten –, amikor Amaranthot és Orchilea Mashirasult hálózta be, nem eg y anomália volt. Teste is van, Feadherian, leg alábbis mag ára ölthet eg yet, amelyet tetszőleg esen formál. Belenéztem a Ködbe… és amit akkor benne láttam, azt leg inkább sereg nyi tornádóval vag y eg y még soha nem látott, őrült erejű viharral tudnám párhuzamba állítani. – Soha nem történt még ilyen – bólintott Cíniod. – Tehát, ha jól értem… ez a… lény itt volt az iskolában már szeptember óta? – kérdezte Ferdinand. – Ig en. – Arakhnis g yilkos pillantást vetett a mág usokra. – De sikeresen elrejtőzött. Még most is itt lehet… az iskola körül. – Tőlünk fél – mondta Theresa, és szája sarkában eg y diadalmas mosoly árnyéka jelent meg . – Nyilván a g yerekek emlékeiből tudja, hog y mi árthatunk neki. – Mi a teendő? – kérdezte Ferdinand. – Ezt a veszélyt nem hag yhatjuk fig yelmen kívül. Mi a terv? – Állandó csapattestet hozunk létre a Moonshadow-ban – dörmög te Cíniod. – Ahog y már kértem néhány… tucat… alkalommal – tette hozzá rosszallóan Arakhnis. – Ez ig az? – fordult Ferdinand Morstenhez. – Ig az – válaszolta Cíniod, és sötét pillantással mérte vég ig az elfet. – Eg y pillanatig se vonj kétség be két dolg ot, fiam! Az eg yik, hog y értetek teszünk mindent… a másik, hog y leg jobb tudásunk szerint cselekszünk. – Még akkor is, ha ez néha nem elég eg y trag édia meg akadályozásához – sóhajtott a fehér hajú. – Soha nem vontam kétség be eg yiket sem – visszakozott az elf nag yúr. – Eg yszerűen… miért nem jöttetek hát? – Az ég adta, csodálatos és időnként rémisztő világ on semmi, de semmi közöd nincs hozzá, hog y mit miért teszünk vag y nem teszünk, Feadherian Silavaleil. – Cíniod minden ag resszió nélkül beszélt, de érezhető volt a szavai mög ött meg búvó fenyeg etés. – Ahog y mi sem érdeklődünk a háborútok indítéka felől. Pedig talán volna miért. Be kell érned annyival, hog y azért nem települtünk ide, mert semmi fenyeg etést nem éreztünk. Mag át az anomáliát se nag yon, amely elrag adta Stephen Durey-t, a Moonshadow ember tanárát. Azaz a Köd ig enis akarja és tudja leplezni mag át, még előlünk is. Íg y csak az van biztonság ban a Halhatatlanok közül, aki a közelünkben tartózkodik, vag y olyan épületben, amelyet rendszeresen ellenőrzött rúnákkal védünk. – Ez csak eg yet jelenthet – szólalt meg komoran Arakhnis Mashirasul. – Minden Halhatatlan tanulónak be kell költöznie a kollég iumba. Valamint minden halandónak, aki közel áll hozzájuk, hiszen ők is a Köd célpontját képezhetik. – Gondolkodó ellenség g el kell számolnunk – jeg yezte meg szárazon Morsten.

– És döntenünk kell, hog yan kommunikáljuk Asharianna… halálát – tette hozzá Arakhnis halkan. – Ehhez pedig szükség ünk van Moonshadow rendőrfőnökére. Már úton van… Hisz majd nekem. Ebben biztos vag yok – mosolyodott el sötéten. – Mit mondunk neki? – kérdezte Theresa. – Eg yetlen mag yarázatot adhatunk, amely alátámasztja a biztonság i intézkedéseket, a kötelező beköltözést – szólalt meg Andrew először a találkozón. – Hog y meg ölték. Hog y g yilkos ólálkodik a városban. De hog y ne törjön ki túl nag y pánik a Moonshadow-val kapcsolatban, ne leg yen tömeg es kiiratkozás… attól tartok, meg kell említenünk, hog y Asharianna elhag yta az iskola területét, és nem itt ölték meg . – Ami hazug ság , sötételf – jeg yezte meg Ferdinand szárazon. – A lányom nem volt ostoba… nem ő keverte mag át bajba. – Feadherian – csitította halkan Cíniod –, erre szükség lesz. Vannak itt elf g yermekek, akik még nem ébredtek fel. Ha a szüleik tudomást szereznének minderről, azonnal kivennék őket az iskolából… és olyan helyre vinnék őket, ahol nem vag yunk jelen. Akkor pedig vég ük lenne, szabad prédává válnának. – Értem, de akkor is… azt állítani Ashről, hog y ennyire… amikor még jóformán ki sem hűlt… nem helyes. – Nem helyes – bólintott Morsten –, de eleng edhetetlen. – Jó, leg yen – adta meg mag át az elf nag yúr –, de ez az utolsó hazug ság vele kapcsolatban. – Hátratolta a székét, és felállt, jelezve, hog y a meg beszélésnek részéről vég e. – Találkozunk a harcmezőn, Arakhnis! – vetette oda az ig azg atónak g yűlölködő mosollyal. – E háború minden pillanatát élvezem majd. Uraim… én most visszatérnék a lányomhoz. Fare g úd! – hajolt meg a Modeus Carva mág usai felé, és az ajtóhoz indult. – Mielőbb mág lyára kell fektetnünk – szólt utána Cíniod MacCírcian. – A Köd evett belőle… Csak a biztonság kedvéért. – Nem hag yom – közölte Ferdinand, ahog y visszafordult feléjük az ajtóból. – Attól tartok, ez nem a te döntésed, fiam. Eg y pillanatig farkasszemet néztek. Az elf nag yúr kapta el a tekintetét. – Jó. Csak még eg y-két órát… még eg y órát adjatok! – Rendben. De utána jövünk. Ferdinand szó nélkül távozott. Amy arra ébredt, hog y valaki van a szobájában. Felült, és kótyag os fejjel anyja arcába bámult. – Menj ki! – mondta halkan, és azzal a lendülettel visszadőlt az ág yra. – Kicsim… kelj fel, enned kell… – Látni sem akarlak! Hag yj békén!

– Amy… – Menj ki! Hag yj már békén! Hallotta, hog y Tess még matat, pakol valamit, aztán eg y halk sóhajjal, csendesen távozik. Ekkor fölült, fölkapcsolta a villanyt, és szétnézett. Sötét volt a szobában, sötét volt odakint. Csend vette körül, csak a hópelyhek folyamatos, halk neszezése és a szél süvítése hallatszott. Az iskolatáskája még ott hevert, ahova dobta, amikor a bál előtt hazaért. Laptop a földön, ki se kapcsolta. Vég ig nézett mag án. Gyűrött estélyi ruha. Bordó. Jól áll. Kócos, szőke haj. Hosszú. Kócos. Nag yon. A lábán saru. Elg émberedett lábfejek. Meg mozg atta a lábujjait. Leráng atta mag áról az estélyi darabjait, eg yszerű trikóba és meleg ítőnadrág ba bújt. Saruja kicsit nehezen ment át a meleg ítő szárán, de nem baj. A lány semmi hajlandóság ot nem érzett mag ában, hog y lefejtse a lábáról, hát inkább fönt hag yta. Összekucorodott az ág yán, és nem mozdult. Mire nag y nehezen eljött érte az álom, ismét kisírta minden csepp könnyét. Az utolsó g ondolat, amely átsiklott elméjén, az volt, hog y valaminek vég e szakadt… eg y dallam vég et ért.

Látog ass meg minket a honlapunkon! Kövess minket a facebookon! Értékeld a könyvet a moly.hu-n! Lég y Te is lámpás a ködben!

{*}

Gregory Corso (1930–2001): amerikai költő, az ún. beatgeneráció legifjabb tagja. Költészetének alaptémái a nagy társadalmi változások, az emberiesség, a jóság-gonoszság ellentéte és az élet szeretete körül összpontosultak. {†} Felszerelés-kiosztó. * { } Küzdősportoknál használt szőnyeg.

{*}

Sylvia Plath (1932–1963): amerikai költő, író. Műveinek fontosabb témái a halál, a gyermekkori rossz emlékek, lelki válság és idegenségérzet. {*} peccata: ’bűnök’ (latin)

{*} Extravagáns külsőségekkel fellépő japán metal irányzat. {*} Bocsáss meg, szépségem! Téged szeretlek, rózsám, örökre! (olasz) {*} Úr (óangol)