A közösségi rendészet bevezetése: 12 rendőrségi hivatal tapasztalatai
Definíció helyett A kutatócsoport a közösségi rendészet rendkívül tág definícióját alkotta meg, mivel azt próbálták feltérképezni, hogy a rendőrségek mit gondolnak közösségi rendészetnek. Eszerint a közösségi rendészet
egy
„több
szintű
rendészeti
reformmozgalom”.
A
három
dimenzió:
problémamegoldás, kapcsolatépítés a közösség szereplőivel és szervezeti alkalmazkodás. Problémamegoldás vagy problémaközpontú feladatvégzés alatt látszólag össze nem függő események rendszerszintű kezelését, a közös okok felderítését és azok megszüntetését értjük. Ez messze túlmutat a hagyományos rendőri feladatvégzésen, ami a riasztásokra való reagálásra korlátozódik. A problémaközpontú intézkedések a SARA megoldási modellt követik: scan, analyze, respond, and assess, vagyis adatgyűjtés, elemzés, válaszlépés és a válaszlépés hatékonyságának felmérése. Klasszikus példa a tanulmányból, amikor egy éjszaka többször is rendzavarás miatt hívták ki a járőrt ugyanarra a címre, és lemondóan annyit mondott a vele tartó kutatónak, hogy „Ebből gyilkosság lesz”. A kérdésre, hogy miért nem tesz valamit, azt válaszolta, hogy nincs mit tenni, amíg vér nem folyt. A közösség szereplőivel történő kapcsolatépítés látszólag egyértelmű dimenzió, valójában e téren is el kell térni az eddig meghatározó paradigmáktól. A közösségi rendészet a közösséggel közös döntéshozást igényel, valamint a rendet és biztonságot elősegítő társadalmi struktúrák kiépítését és fenntartását. Enyhíteni kell a rendőrségtől való függést, hogy a saját problémáit hatékonyan megoldó közösséget csak támogatni kelljen a rendőri erőknek. Fókuszáltabb problémamegoldásra van szükség a helyi közösség útmutatásai alapján. A harmadik dimenzió a szervezeti alkalmazkodás. A merev paramilitáris szervezeti struktúrát 1
részben át kell alakítani, részvételalapú, és csapatközpontú szervezésre van szükség, a középszintű vezetők képzésére kiemelt figyelmet kell fordítani, és jóval nagyobb autonómiát biztosítani az alacsonyabb rangú tiszteknek. Enyhíteni kell az autoritárius szervezeti kultúrán, csökkenteni annak formális jellegét, és megszüntetni a szükségtelen szabályokat és előírásokat. Bár szakmai vita tárgya, pontosan hogyan kell átalakítani a szervezetet (lásd 2. szakasz), de a reformpárti szakértők többsége a szigorú specializáció felszámolása, a sokoldalú tisztek képzése pártján áll. További elvárás egy kevesebb szintből álló parancsnoki hierarchia kiépítése, és a civil alkalmazottak számának bővítése.
1. A problémaközpontú megközelítés A problémaközpontú megközelítés legfontosabb újítása, hogy a belső folyamatok és eszközök helyett a célra összpontosít, a hagyományosnál szélesebb szerepkört szán a rendőrtiszteknek, és elszakad az esetekre való reagálás gyakorlatától. A cél ezen felfogás intézményesítése lenne, vagyis a közösségi rendészet kritika nélküli elismerése, mint a legjobb megoldás. A megfigyelések szerint a közösségi rendészet és a problémaközpontú megközelítés fogalmának elfogadása akkor is pozitívan befolyásolta a rendőrök attitűdjét, ha eredetileg csak PR-eszközként, a rendőrség legitimitásának erősítésére akarták használni. Tény ugyanakkor, hogy nem vált kanonizált megoldássá, a rendőrség továbbra is a hagyományos feladataira, vagyis a bűnüldözésre és a bűn elfojtására koncentrál. A problémaközpontú megközelítés formalizálása több okból is elengedhetetlen. Először is az informális bevezetés arra csábít, hogy hagyományos megoldások alkalmazását „álcázzák” közösségi rendészetnek. Ennél is sokkal fontosabb, hogy a formalizálás hiánya lehetetlenné teszi két fontos lépés, az elemzés és a válaszlépések kielemzésének elvégzését (a SARA-modellt alapul véve). Fontos meghatározni a közösség fogalmát is. A kutatást végzők szerint a közösség személyek, vállalkozások és szolgáltatók természetes csoportja. A közösség maga is érdekelt lehet a rendőrséggel való együttműködésben, mert sokat nyerhet általa. Eddig a közösségi részvétel volt a jellemző, melyben a közösség passzív, a rendőrség pedig aktív szereplőként jelenik meg: a rendőrség határozta meg, hogy mit tekint problémának, és milyen megoldást kíván használni, ehhez várta a közösség segítségét. Ezzel szemben a közösségi együttműködésben szimmetrikus kommunikáció folyik, a rendőrség és a közösség közösen azonosítják a problémákat, és dolgozzák 2
ki a szükséges megoldásokat. Ez orvosol olyan alapvető problémákat, mint például a „bűn” eltérő meghatározása. A közösség bevonása nagyban kibővíti az adatgyűjtési lehetőségeket: több és többféle információforrás válik elérhetővé, ami által elkerülhető, hogy jól szervezett, de a közösséget nem reprezentatívan megjelenítő csoportok véleménye alapján kezdjék kidolgozni a válaszlépéseket. Ezt megkönnyítendő célszerű egyes tiszteket hosszabb időre hozzárendelni egy adott területhez, hogy ők és a járőrök segíthessenek azonosítani a terület meghatározó szereplőit, és jobban rálássanak a problémákra. Az alkalmazott válaszlépésekről általánosságban elmondható, hogy többnyire hagyományos módszerek egyszerű átnevezéséről van szó, ami jelentős részben az elemzés hiányának tudható be. A zéró toleranciájú megoldások, például a prostituáltak vagy hajléktalanok kitiltása egyes területekről rossz hatékonyságú, és legjobb esetben is csak áthelyezi a problémát. Ennek alternatívájaként kezdték alkalmazni a bűnmegelőzési célú környezettervezést (Crime Prevention Through Environmental Design – CPTED). A közösség megkérdezése nélkül látták el például karfákkal a közparkok padjait, hogy ne lehessen aludni azokon, vagy helyeztek át egy nyilvános telefonfülkét egy jobban látható helyre, hogy ne lehessen abban drogügyleteket bonyolítani. De jól látható, hogy ezek is csupán máshova helyezik át a meglévő problémát, nem oldják azt meg. Ennél kreatívabb megoldás volt például egy bűnözéssel sújtott háztömb felújítása Portlandben. A rendőrség segítette a lakók és a városháza párbeszédét, később pedig a kereskedők és vállalkozók odatelepülését. A problémaközpontú megközelítés komplexen kezeli a felmerülő gondokat. A családon belüli erőszak például a gyermekvédelmi szolgálattal és a biztonságos helyet kell biztosítani a bántalmazottaknak. Portlandben külön csoport (CIT) foglalkozik a rendőrségen belül a mentális betegségben szenvedőkkel, Renoban pedig a HELP program keretében szociális munkásokkal együttműködve derítették fel, hogy miért kerültek utcára a többször letartóztatott hajléktalanok, és segítették a családjukhoz való visszajutásukat. Greenville-ben a bevándorlók rendszeres közlekedési kihágásait a szabályok nem ismeretére vezették vissza. Válaszul a megfelelő nyelven nyomtatott közlekedési szabálygyűjteményeket osztottak szét a bevándorlói közösségekben. Három fő akadálya van a problémaközpontú megközelítés elterjedésének. Az első igen profán: a rendőrök utálják a SARA-modell formalizálásával elkerülhetetlenül megnövekvő papírmunkát. A 3
pontos dokumentáció az elemzéshez és a későbbi kielemzéshez is elkerülhetetlen. A második gond, hogy nem épült be az értékelési rendszerekbe a közösségi rendészeti tevékenység, így azt könnyű „pluszmunkaként” felfogni, amire nincsenek igazán motiválva a tisztek. Harmadrészt meg kell említeni, hogy a szükséges képzések színvonalát, illetve az azon való részvételt egyáltalán nem ellenőrzik.
2. Specializálódás vagy általános befogadás A közösségi rendészetet felvállaló rendőri szervezet egyik legfontosabb döntése, hogy milyen szervezeti modellt kíván megvalósítani. A specializáció mellett döntők külön ügyosztályt hoznak létre, amelynek egyetlen feladata a közösségi rendészeti feladatok ellátása. Az általános befogadást, generalizációt választók az összes rendőrtiszt képzését és feladatkörét módosítják, hogy azok részt tudjanak vállalni a közösségi rendészeti feladatokban (hagyományos rendőri feladataik ellátása mellett). Specializálódás A modern rendőri munkában egyértelmű trend a funkció szerinti specializálódás, ezért elsőként a közösségi rendészetet is ilyen formában kezdték megvalósítani. Számos „klasszikus” érv szól a bevezetése mellett. A szűkös idő- és személyzeti keretek miatt logikusnak tűnik, hogy csak korlátozott erőforrásokat biztosítsanak egy ilyen feladatra. Ez a felfogás tehát „pluszmunkának” tekinti a közösségi rendészetet, ami óhatatlanul megjelenik a tisztek viselkedésében is. Emellett PR-szempontok is képbe kerülnek: a külön egysége felállítása azt a könnyen kommunikálható üzenetet közvetíti a lakosság felé, hogy foglalkoznak a kérdéssel. Fontos továbbá, hogy a külső anyagi forrásokat és támogatásokat nyújtók elvárásainak vagy erős preferenciáinak percepciója is ezt a megoldást teszi kívánatosabbá, mivel kellőképp „látványos”. Az előző bekezdésben említett „pluszmunka-érzet” súlyos diszfunkciókat eredményezhet. A legfontosabb, hogy az egység jellemzően nem kap jelentős erőforrásokat, mivel a vezetés továbbra is a hagyományos rendőri munkát tekinti a rendőrség fő feladatának. Megfelelő erőforrások híján az elemzés és utólagos kielemzés nehezen megvalósítható, márpedig ezek híján a problémaközpontú SARA-modell gyakorlatilag nem használható. 4
Súlyos gond továbbá, hogy a szükségképpen nagyobb autonómiát kapó közösségi rendészeti egységet irigység övezi a kollégák körében, legjobb esetben is naplopónak tekintik őket, mivel jellemzően nem kötelességük reagálni a riasztásokra. Ennek enyhítésére a megszerzett információk más ügyosztályokkal és járőrökkel való megosztása bizonyult a leghatékonyabb eszköznek. Ez sem változtat azonban azon, hogy mivel a közösségi rendészet egyetlen osztályhoz van delegálva, a többi tiszt úgy érzi, hogy neki nem feladata a közösségi kapcsolatok építése. Általános befogadás A reformot sürgetők egyértelműen az általános befogadás modelljét tartják kedvezőbbnek. Egyértelműen orvosolja a specializáció, a szervezeten belüli elkülönítés több problémáját. Nem tesz különbséget a tisztek között, hozzáférhető az összes rendőrségi erőforrás, és mindenkit bevon a feladatba, ami nagyobb bevonódást jelent, és növeli a közösséggel való kapcsolatépítés lehetőségeit. A megoldás Achilles-sarka egyértelműen az oktatás szükségessége és a szervezeti attitűd. A legelterjedtebb megoldás szerint a tisztek szolgálati idejük egy bizonyos részét kötelesek közösségi rendészeti munkára fordítani. Mivel a fogalom még nincsen kellő részletességgel kidolgozva, sokszor maguk a felettesek sem tudják, hogy mit várnak el a rendőrtől, akinél megint csak életbe lép a „pluszmunka-érzet”. Sok tiszt határozottan úgy élte meg ezt a kötelességét, hogy a közösségi rendészeti munkával megszakítja a műszakját, miközben kimutatható, hogy a közösségi rendészettel tartós javulás érhető el, míg a hagyományos rendőri munka alig több a megtörtént esetekre való reagálásnál. A pontos fogalmak tisztázása és a megfelelő értékelési, visszajelzési rendszer segíthet minimalizálni ezt a problémát. Az általános befogadás modellje számos pozitív hatást fejthet ki a rendőri szervezetre. Amennyiben a SARA-modellt követve járnak el, akkor gördülékenyebbé kell tenni a szervezeten belüli kommunikációt, ami a merev hierarchia fellazítását igényli, a parancsnoki lánc rövidítését. A közösségi rendészet lényege a közös gondolkodás, nem csupán a civilekkel, hanem a rendőri szervezeten belül is a lehető legtöbb résztvevőt kell becsatornázni a döntéshozatalba. Az általános modell sikere a középszintű vezetőkön áll vagy bukik. Ők a kommunikációs kapuőrök a terepen dolgozó tisztek és a felső vezetés között. A megfelelő információ-áralmáson kívül az ő felelősségük meghatározni, hogy a terepen dolgozók mekkora autonómiával dolgozhassanak.
5
3. Decentralizáció és területi elszámoltathatóság A reformerek többsége közösségi rendészet hatékony megvalósításához elengedhetetlennek tartja a széleskörű decentralizációt a rendőri szervezeten belül. Esetünkben ez azt jelenti, hogy bizonyos fokú autonómiát kell biztosítani a terepen dolgozó tiszteknek és járőröknek, hogy feletteseik jóváhagyása nélkül is eljárhassanak bizonyos esetekben. A pontos mérték meghatározása a középszintű tisztek feladata, de ha teljesen szabad kezet kapnak, osztályonként, körzetenként eltérő elvárások fogalmazódnak meg a járőrökkel és tisztekkel szemben, ami mondanunk sem kell, káoszhoz vezet. Ha túlságosan rövid pórázon tartják a tiszteket, azoknak nem lesz kezdeményezőkészségük, a felügyelet hiánya viszont az elszámoltathatóságot szünteti meg. Bizonyos esetekben az autonómiát nem felettesi döntések, hanem törvények korlátozzák: egyes bűneseteknél a rendőrnek kötelező intézkedéseket írnak elő a jogszabályok. Abban nincsen vita, hogy a legcélszerűbb hosszabb időre (legalább 2 évig) egy adott körzethez hozzárendelni az egyes tiszteket, és a kijelölt körzetükön belül bizonyos fokú önállóságot biztosítani nekik. Így biztosítható leginkább, hogy megfelelő kapcsolatok alakuljanak ki a helyi közösségekkel, a megbízható helyismeret pedig segíthet a civilek számára nem látható trendek azonosításában. Az értékelés később ismertetendő nehézségein kívül is nehéz dolga van a teljesen más elvek szerint képzett rendőrnek. Sok tiszt egyszerűen nem tudott mit kezdeni az önálló munka lehetőségével, vagy egyszerűen csak tartottak az egyéni elszámoltathatóság lehetőségétől. A közösségi rendészet olyan feladatok megoldására törekszik, amelyek a rendőrségen belüli és azon kívüli együttműködést igényelnek, a csapatmunkában feloldhatók az ilyen gátlások. Ennek bátorítása és megkönnyítése a középszintű vezetők (hadnagyok, ritkábban kapitányok vagy őrmesterek) dolga. Billingsben csak részletes dokumentációt vártak az elvégzett tevékenységről, míg Newport Newsban kifejezetten kérték, hogy probléma esetén senki ne a feletteséhez forduljon elsősorban, hanem álljon elő saját megoldással.
Hátrányai A decentralizációnak vannak tagadhatatlan hátrányai is. Nincsen kapacitás az összes tiszt 6
segítésére, és sok területet tud lefedni a rendőri tevékenysége, de azokra kevesebb energia jut, és ha nem sikerül megfelelő információs hálózatot kiépíteni, kárt szenvedhetnek az olyan „központi” feladatok, mint például a szervezett bűnözés elleni fellépés. Az autonómia mértékének helytelen meghatározása is komoly veszélyt hordoz magában. A túl nagy autonómiát kapó tisztek hajlamossá váltak közvetlen felettesüket megkerülve egyből magasabb szintre fordulni, am sokat árthat a későbbi közös munkának. A részletes dokumentáció jelentős pluszfeladatot jelent, aminek hiánya a SARA-modell alkalmazását már az alapoknál lehetetlenné teszi. Ha nem megfelelő a szervezeti kommunikáció, az autonómia percepciója is eltérő lehet például a járőr és felettese számára, előbbi kevésnek, utóbbi soknak érzi azt. A tisztekre elvileg ráruházott autonómiát semmissé teheti, ha amellett más osztja be a tiszt idejét, vagy ha nem biztosítanak megfelelő pénzügyi forrásokat. A személyi feltételek is könnyen sérülhetnek: szinte ellehetetleníti a munkát, ha egy műszakból hiányoznak például a nyomozók.
4. Az információgyűjtés és elemzés A SARA-modell második lépése, az elemzés nélkül nem várható el, hogy jó minőségű válaszlépések szülessenek. A közösséggel folytatott kommunikáció kölcsönössé tételével, valamint a rendőrtiszti autonómia kiterjesztésével megsokszorozódnak a beérkező információk, amelyek jellege ráadásul gyökeresen eltér a korábban használt információkétól. A hagyományos rendőri felfogás letartóztatásokban, kivonulások és bejelentések számában, számszerűsíthető adatokban gondolkodik. A közösségi rendészet inkább kvalitatív, mint kvantitaív adatokat produkál, amelyeket ugyanakkor alkalmassá kell tenni arra, hogy egy objektív mérési rendszer részeivé váljanak (lásd. 6. szakasz). Bár hasonló információáramlás folyik a rendőrség és a többi városi szervezet (tömegközlekedés, közszolgáltatók, városháza) között, az döntően informális jellegű, így annak tapasztalatai sem jelentenek túl nagy segítséget. (Korábban jeleztük, hogy a SARA-modell kizárólag formalizált folyamatok esetén működőképes.) A kutatók azt tapasztalták, hogy egyik vizsgált rendőri hivatal sem végzett tudományos igényű elemzéseket a közösségi rendészeti intézkedések megalapozására. Az elemzői kapacitásokat a hagyományos adatok (letartóztatások, bűntények száma és helye) feldolgozása kötötte le, és például GIS (geographic information system) adatok felhasználásával próbálták megjósolni a bűnözési 7
trendeket, és határozták meg a járőrözési útvonalakat. Tehát tudományos, technikai hiányosságról nem beszélhetünk, egyszerűen nem mutatkozott belső igény a közösségi rendészeti intézkedések módszeres előkészítésére.
5. Civil alkalmazottak Civil alkalmazottnak a kutatók a rendőrségnek dolgozó, de hivatali esküt nem tett fizetett vagy önkéntes dolgozót nevezik, aki a rendőri vezetés utasításait követve végzi munkáját. A civil rendőrségi alkalmazottak száma rohamosan növekszik, az 1937-es 4,1%-ról 1999-re 26,6%-ra bővült, és a trend egyre gyorsuló tendenciát mutat. Főként a rendőrök tehermentesítésére alkalmazzák őket, olyan feladatok elvégzésére, amelyek nem igényelnek rendőri képzettséget. Egy megfelelő belső kultúra segíthet őket afféle nagykövetté tenni az elérni kívánt civil közösségek felé. Nem mellesleg többnyire könnyebb alkalmazni és elbocsátani őket, mint a rendőrtiszteket, és ritkán szerveződnek szakszervezetekbe. A fizetett alkalmazottak az alapvető adminisztrációs feladatokon kívül könyvelési és diszpécseri feladatkörökben tűnnek fel a leggyakrabban. Egyre több a civil a HR és az informatikai osztályokon, a rekreációs rendezvények szervezését és a média-kapcsolattartást is gyakran bízzák civilekre. A kisebbségi csoportokkal való kapcsolattartás gyakran történik civil alkalmazottakon keresztül.
Olyan beosztásokban is feltűnnek civilek, ahol ez korábban elképzelhetetlen lett volna. A forgalomirányítást, sőt a helyszínelést is civilekre bízzák több városban. Az önkéntesek viszonylag nagy számban segítik a rendőri munkát előképzettséget jellemzően nem igénylő feladatokban, mint a műszaki támogatás, recepciós feladatok és adatbevitel. Colorado Springsben civilekre bízták az elhunytak hozzátartozóinak értesítését, Concordban önkéntesek segítségével forgatták a helyi rendőrség rendszeres televíziós műsorát. Képzett tolmácsok önkéntes munkában segítik a rendőrség és a kisebbségi csoportok kapcsolattartását. A civil alkalmazottaknak szigorú biztonsági szűrésen kell átesniük. A kutatóknak úgy nyilatkoztak, hogy a civil alkalmazottakkal csak ritkán van gond, és csak elvétve élnek vissza hatalmukkal. Előfordul, hogy a rendőrök lekezelően bánnak a civil alkalmazottakkal, ezt általában egzisztenciális 8
félelem motiválja. Néhol a rendőri szakszervezetek akadályozták a civil munkatársak számának növelését. Ezek a súrlódások általában gyorsan eltűnnek, ha a vezetés tisztázza, hogy a rendőri előmenetelt nem lassítja a civilek megjelenése a korábban csak rendőrök által betöltött munkakörökben.
6. Értékelési rendszerek „Csak azt a munkát végzik el, amit valaki mérni fog” - idézik a kutatók annak igazolására, hogy mennyire fontosak az érétkelési rendszerek. Ennek fő apropója, hogy a közösségi rendészeti tevékenységet vagy nem mérik a vizsgált rendőrségi hivatalokban, vagy ezt rossz mutatók alapján teszik. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a kvantitatív teljesítménymutatókkal jól motivációs eszközök, a mutatók túlteljesítése többnyire lelkesebbé teszi az alkalmazottat, mint korábban a törekvés, hogy azokat elérje. Ám a közösségi rendészetben nehéz ilyeneket szerkeszteni. Pontos mérőszámokhoz pontos célkitűzésekre lenne szükség. Ez a közösségi rendészeti célok pontos megfogalmazását igényli, ebből pedig egy precíz munkaköri leírást kell szerkeszteni a rendőrtisztek számára, amelyből megismerhető a feladat kontextusa és humán követelményei, valamint a munkavégzés körülményei. Ezen mutatók alapján lesz mérhető a tevékenység sikeressége, illetve kimutatható, hogy mely területeken van szüksége fejlődésre. A hagyományos rendőri statisztikák bizonyos kvóták számszerű teljesítésére sarkallnak (bírságok, letartóztatások), és demotiváltá teszik a rendőrt, hogy azokon kívüli tevékenységet folytasson. Esetünkben eredmény lehet a lakossággal való rendszeres kapcsolattartás, a lakossági jelzések becsatornázása, a lakossági elégedettség növelése, a közösség bűnmegelőzési lépései, vagy éppen a problémák azonosítása. Chicago a következő mutatókat alakította ki a lakosság körében végzett közvélemény-kutatások alapján: odafigyelés, megbízhatóság, reakciókészség, hozzáértés, modor, korrektség. Kulcsfontosságú, hogy ha időközben új felettest neveznek ki, érvényesíteni kell az ő preferenciáit az értékelési szempontokban, és ezt egyértelműen tudatni minden alá tartozó tiszttel. A probléma megoldási készség mérésére a következő kérdéseket kell megválaszolni:
Milyen képességeket kell fejleszteni? 9
Érti-e a tiszt a SRA-modellt?
Ismeri-e a közösségi erőforrásokat?
Amennyiben „típushibát” fedeznek fel egy körzeten belül, egyértelműen képzési hiányosságról van szó, amit mihamarabb pótolni kell. Az értékelés nem csak motiváció, hanem a jutalmazás eszköze is. Van, ahol az előléptetés informális követelménye volt a közösségi rendészeti tevékenység, míg Napperville-ben pénzjutalom járt érte. Mindkettő azért hibás, mert nem segíti a rendőrök képességeinek továbbfejlesztését. A problémamegoldást nem csak értékelni nehezebb, hanem elemezni is. Green Bay-ben azt a kreatív megoldást vezették be, hogy a tiszteknek minden hónapban hírlevelet kellett szerkeszteniük az alájuk tartozó körzetről. Ez az értékelést és elemzést vegyítve, strukturáltan mutatta be a körzetben tapasztalható folyamatokat. Concordban a parancsnokokat értékelték kerületük probléma magoldási eredményessége alapján, remélve, hogy ők emiatt megfelelően fogják motiválni hadnagyaikat. Azzal nem számoltak, hogy a hadnagyok teljesen különböző elvárásokat fogalmaznak meg beosztottjaik felé, így végül a kapitányok egységes értékelése lehetetlenné vált. Ez rávilágít arra, hogy a vezetők folyamatos képzése éppolyan fontos, mint az alacsonyabb rangú tiszteké. A kutatók nem győzik hangsúlyozni, hogy a középszintű vezetők biztosítják az információáramlást az alacsonyabb és magasabb szintek között, így az ő teljesítményükön áll vagy bukhat a körzet közösségi rendészeti eredményessége. Az újonnan kinevezett tiszteknek fontos áttekinteniük a beosztottakkal szemben érvényes aktuális elvárásokat, és módosítani az elvárásokat saját preferenciái szerint., hogy az értékelés és kommunikáció rendszere ne torzuljon. A részlegszintű felméréseket sem szabad hanyagolni. Különösen hasznos lehet a lakossági benyomásokat összevetni a rendőrtisztek saját munkájukkal kapcsolatos percepcióival. A körzet rendőreinek munkáját olyan mutatók is minősíthetik, mint a lakosság szubjektív félelemérzete, és a rendőrség tisztességéről kialakított vélemények.
7. Külső és belső kommunikáció Külső kommunikáció 10
A közösségi rendészetben a külső kommunikáció célja a lakosokkal fennálló kapcsolat elmélyítése és új kapcsolatok kiépítése. A kutatók véleménye szerint ennek elősegítéséhez a mesterséges kerületharátok helyett „természetes” körzeteket (háztömbök, azonos faji, szociális összetételű) kellene kialakítani. Így egységesebben lehet kommunikálni az ott élőkkel, és vélhetően egységesebb problémákat kell kezelni, mint egy régen kialakított, a szociális változásokat le nem képező beosztásban. Mint az korábban szóba került, jelentős paradigmaváltás a rendőrség számára a szimmetrikus kommunikáció bevezetése, de hatása csak akkor lesz, ha a nyitottság „őszinte”, a rendszer lehetővé teszi az információ torzítás nélküli továbbítását. A lakosság segítségével pontosabban határozhatók meg az incidenseket okozó problémák, és a puszta bevonásukkal és erősíthető a rendőrséggel szembeni bizalom. A lakossággal való kommunikációban két buktatót kell elkerülni. Az adott körzet szempontjából reprezentatív partnereket kell találni a kommunikációhoz. Az eleve megszervezett csoportok könnyen bevonhatóak (pl. polgárőrség), de hangsúlyt kell fektetni a hagyományosan a rendőrség fókuszán kívüli csoportokkal (pl. kisebbségek) való kapcsolatteremtésre is. Ha részrehajló, partikuláris információkhoz jut a rendőrség, a SARA-modell már az információgyűjtésnél „zátonyra fut”. Előfordulhat, hogy a rendőrségnek magának kell megszerveznie a megszólalási lehetőségeket egyes közösségek számára. (A lakossággal való találkozási lehetőségeket a vizsgált körzetekben szinte kivétel nélkül a legmagasabb rangú tiszt vállalta; ez egyrészt gesztusértékű, másrészt nem másodkézből kapja az információkat.) A szimmetrikus kommunikáció azt jelenti, hogy a rendőrségnek is van közlendője: bűnmegelőzési technikákat oktatnak, a lakókörnyezetük iránti felelősségvállalásra bíztatják a lakókat és világosan feltárják a rendőrség képességének határait. A lakosságot mindig naprakész adatokkal kell tájékoztatni, legegyszerűbb a körzet saját rendőrségi weboldalán keresztül. A rendőrség más szervezetekkel történő kommunikációja jól kialakult, de jellemzően informális csatornákon zajlik. Ezeket a kapcsolatokat kell formalizálni, hogy realizálhatóak legyenek a szervezetek közötti együttműködés előnyei. A rendfenntartó ügynökségek közti hűvös rivalizálást meglepően gyorsan sikerült enyhíteni a közösségi rendészet módszereivel: rendszeres találkozókon osztották meg információikat és benyomásaikat az adott területen dolgozó szövetségi és helyi ügynökségek képviselői, jelentősen javítva az addigi kapcsolatukon. 11
Belső kommunikáció A rendőrség belső kommunikációjában meg kell akadályozni, hogy információk vesszenek el, vagy torzuljanak a továbbítás során. A két legalapvetőbb cél a kommunikációs láncok (vagyis a parancsnoki lánc) lerövidítése, illetve az informális kommunikáció minimalizálása. A közösségi rendészettel kapcsolatos információk esetében a legkisebb torzulás is vakvágányra viheti a probléma megoldására irányuló kísérleteket. A kommunikációnak nyíltnak kell lennie! Az átalakítások mindig ellenállást szülnek, ez nem súlyosbítható azzal, hogy például hadnagyi rangtól lefelé mindenkit kizárnak a folyamatból. Sokadjára: a középszintű vezetők a közvetítő szerepük miatt szinte a legfontosabb szereplők, ennek megfelelő figyelmet kell kapniuk. Ha a szervezeten belüli kommunikáció nyílt, az felkészíti a rendőrtisztet, hogy ő maga is az legyen, miközben közösségi rendészeti ügyben jár el. A közösségi rendészetben megkerülhetetlen szereplők az elemzők. Tapasztalatok szerint a tisztek szívsebben fogadják el az elemzők eredményeit, ha rendszeresen, formális keretek között találkozhatnak velük, vagy ha az elemzők elkísérik őket a terepre. A modern rendőrség osztályai funkciók szerint lettek kialakítva (nyomozati, támogató, stb), saját kultúrájuk, nyelvezetük, mitológiájuk van. Ezt figyelembe véve segíteni kell az osztályok közti együttműködést, ami a közösségi rendészetben szükségszerű; különösen azért, mert egyébként a legjobb esetben is csak szórványos hivatalos kommunikáció folyik a más profilú szervezeti egységek között. Tanulságos kísérlet volt erre, amikor fizikailag egy épületbe költöztették az azonos körzetben dolgozó tiszteket, akik különböző ügyosztályokról érkeztek. Ez javította a más profilú rendőrtisztek közti kommunikációt, de bizonyíthatóan rontotta az egyes ügyosztályok működésének hatékonyságát, mivel „szétrobbantották” a szakmai stábot. Ennél sikeresebb volt az az ötlet, hogy a szolgálat során történteket közös naplóban rögzítsék a tisztek (egy városban külön programot írtak erre), így a következő műszakban dolgozók is naprakészek lehettek a korábbi történésekről, és tájékozódtak az egyes ügyosztályok tevékenységéről, a körzet trendjeiről.
10. Colorado Springs, Colorado 12
Az adóbevételek jelentős csökkenése, a rendőrségi leépítések idején kezdtek vele alaposabban foglalkozni. 2001-ben a lakosság által megszavazott, kifejezetten a közbiztonságra fordítandó forgalmi adót vetettek ki, hogy megnöveljék a létszámot. 1985: három földrajzi területre decentralizálták a döntési jogokat, valamint külön egység működött együtt a polgárőrséggel. 1991-2001: Lorne Kramer rendőrfőnök alatt elmozdulás történt az általános modell irányába, növelve az egyéni lehetőségeket, folytatva a decentralizációt. Utódja további lépéseket tett az intézményesítés irányába. A közösségi rendészet helyi dimenziói: Problémamegoldás: A problémaközpontú eljárást 1991 óta bátorítják. Először egyetlen részlegen próbálták ki, majd az ottani tapasztalatok alapján az egész rendőrségre kiterjesztették. A tiszteket a problémák azonosítására, és önálló megoldások kidolgozására bíztatták. Az állomány elfogadta a személyes felelősség jelentette kockázatot. Hibrid modellt használnak: minden tisztet kiképeznek a közösségi rendészetre, de a kapcsolattartás a specializált egységek feladata. Feszültség a specializált tisztek és a járőrök között. Először az erkölcsrendészetet
és
a kábítószer-ügyosztályt
vonták
be, sikerrel.
A
problémaközpontú projektek többségét továbbra is rendőri információk, nem lakossági információk, javaslatok alapján indítják. 2001: bevezetik a lépések hatékonyságának mérését. A kezdeti sikerek „elhalványultak” idővel, hangsúlyossá vált a fenntarthatóság. A rendőr akadémiai újoncok képzésébe beépítették a problémamegoldást, és mindennapos szituációk forgatókönyveiben kellett helyt állniuk és megoldást találniuk. Külön közösségi rendészeti modul volt mindenki kiképzésében. Közösségi kapcsolatok: Sok csoporttal áll fenn formális kapcsolat: boltok és házak tulajdonosai, papság, polgárőrség, szociális munkások, más rendfenntartó ügynökségek. A rendőrség segíti a tematikus levelezőlisták kialakítását és frissítését. Rendszeres találkozó a civil tanácsadói szervekkel. Aktívabbá váltak a polgárőrségek, és több polgárőr-csoport van. (3 év alatt kétszer annyi.) 13
Minden tiszttől legalább havi két kapcsolatteremtést vártak el. A többi rendfenntartóval gyengébb volt a kapcsolat, mint a civilekkel. 13 ügynökséggel közösen hoztak létre egy csoportot (Domestic Violence Enhanced Response Team – DVERT) a családon belüli erőszak ellen. A cél a veszélyben lévők azonosítása és átfogó ellenstratégia kialakítása. Külön nyomozótiszt, ügyész, menedékházak vezetői, gyermek védelmisek. Sok a személyes, bizalmas adat, amelyekkel nehéz dolgozni. Ezt az áldozatok hozzájárulásával oldották fel. Szervezeti átalakítás: 1985: három földrajzi terület. 2005-ben a legnagyobb kettéosztását tervezték. A legtöbb bűnelkövetési típust területileg decentralizálták, csak a személyek elleni erőszak működött centralizáltan. 1998-ban a járőrözés és a műveleti támogatás két külön szervezeti egységgé vált. A parancsnokok alatt 3 hadnagy szolgált, az őrmesterek látták el a közösségi rendészet felügyeleti feladatait. A járőrözést és a beosztást számítógépes modellel határozták meg, de a parancsnokoknak joguk volt módosítani ezeken az automatikus beosztásokon. 1996-ban egy évre műszakok helyett területekhez osztották be napi 24 órára a hadnagyokat, de a rendszer nem működött, ugyanakkor többen állítják, hogy a hadnagyok látóköre jócskán kibővült, 2004-ben már azt tervezték, hogy rotációt vezetnek be a hadnagyi feladatkörökben, hogy növeljék a rálásátukat. 250 civil és 300 önkéntes segíti a közösségi rendészetet. Feladatuk a HR, tervezés, IT, pénzügy. Külön képzésen átesett tolmácsok végzik a nem sürgős bejelentések kezelését, támogatják a járőröket. Önkéntesek vezették a kamerás járműveket, amelyekkel a gyorshajtást próbálják visszaszorítani. Teljesítménymérés: PASS-modell (Police Accountability and Service Standards): átfogó, a lakossági információk tervezésbe és értékelésbe történő beépítését, valamint új értékelési szempontok kiépítésére szolgáló modell. A tiszteknek elektronikusan kell rögzíteniük, miként töltik az idejüket, később ezt kielemzik. Jobb rálátást biztosít, elszámoltathatóvá teszi a tiszteket, de komoly technikai hátteret igényel, különösen, ha valós idejű köetést akarnak megvalósítani.
Tervek: Ragaszkodnak az általános modellhez, a változásnak ellenálló egységekben is be akarják vezetni. A vezetés egyre több energiát fektet a szervezeti eredmények mérésére, hogy ne csak az egyéni 14
teljesítményt figyeljék.
11. Concord, Kalifornia Kis terület, alacsony lakosság, magas átlagos jövedelem és végzettség. Sacramento és San Francisco ingázási távolságban. Egy 1991-es los angeles-i botrány után a rendőrfőnök az addigi „keménykedő” attitűd után a közösségi rendészet felé fordította a kis létszámú rendőri erőt. 1997ben a concordi rendőrség már díjat is kapott a COPS irodától. Problémamegoldás: Az újoncok alapos képzést kapnak közösségi rendészetből, a meglévő tisztek pedig átképzést. Az alkörzetekhez rendelt tiszteknek évente legalább 3 problémaközpontú projektet kell kivitelezniük. A terepen dolgozó tizedesek átvehetik a közösségi projektjükön dolgozó tisztek riasztásait. A vezetőket is felelősségre vonják beosztottjaik projektjeinek száma és minősége alapján. Az egyik sűrűn lakott, szegényebb körzet magas bűnözési rátáját a többi városi intézménnyel közösen oldották meg. Az észlelt problémákat kategorizálták, majd kilakoltatták a legproblémásabb lakókat. Ennek hatására a rendőrségnek kevesebb erőforrást kellett ide koncentrálnia. Ezen kívül külön zónákat alakítottak a ki a napszámosok számára, továbbá számos intézménnyel együttműködve átfogó programot indítottak a családon belül bántalmazottak megsegítésére. Közösségi kapcsolatok: Kerületi szinten külön bizottságok segítették a lakossági csoportok és az állami szervek közti kapcsolatok építését, havi gyakorisággal üléseztek. Csökkentették a részlegek számát, megszüntettek felesleges pozíciókat, és egyes feladatokat más szolgáltatókhoz helyeztek át. Évente készültek felmérések a lakosság és vállalkozások körében. Ezekben az életminőséget, a rendőri munkával való elégedettséget, a fenyegetettség-érzést, a rendőri munka hatékonyságát, valamint a bűnözéssel kapcsolatos percepciókat ellenőrizték. Azokban a körzetekben, amelyeket a kitűzött számúnál kevesebb lakó tartott „biztonságosnak”, külön programokat indítottak. A rendőrség kéthetente saját bűnmegelőzési műsorral jelentkezett a helyi televízióban. A műsor 25%-os nézettséget ért el. 15
A polgárőrség és az üzlettulajdonosok figyelőhálózatán kívül civil akadémiát is indítottak, ahol a segíteni vágyó lakosok megismerhették a rendőri munka és szervezet alapjait a hatékonyabb együttműködés érdekében. Mindezek ellenére nem alakítottak civil felügyelőbizottságot. Szerkezeti átalakítás: 1994 és 1996 között átalakult a parancsnoki struktúra, a riasztások prioritásának meghatározása, földrajzi alapon osztották be a tiszteket és határozták meg a műszakokat. 1999-ben a rendőri szakszervezetek nyomására leváltották a rendőrfőnököt, de az utódja is folytatta az átalakításokat. A várost három közösségi rendészeti területre bontották meglévő szociális és földrajzi jellemzők figyelembe vételével. Két hadnagy felügyelte az egyes körzeteket. Nem csak rendészeti, hanem életminőségbeli kérdésekkel is foglalkoztak a rendszeres lakossági találkozókon. A három nagy területet két körzetre, a körzeteket 8 alkörzetre bontották. Az alkörzetekben egyetlen tiszt felelt az összes közösségi rendészeti tevékenységért. Minden kerületben területi irodát kapott a rendőrség, ezek személyzetét civil alkalmazottak adták. 2005-re a rendőrség alkalmazottainak már több, mint harmada civilekből állt. Számos adminisztrációs és elemzési feladatot vettek át a tisztektől, többek között a riasztások fogadását, az adatbevitelt és a lakossági bejelentések kezdeti kezelését. Az önkéntesektől legalább heti 16 órányi munkát várnak el. Néhány önkéntes speciális képzést kapott, és alacsony kockázatú, egyenruhás feladatokat kapott: forgalomirányítás, vandalizmus és tolvajlások kivizsgálása.
Tervek: Feltételezhetően a különösen aktív szakszervezeti vezetők aknamunkájának köszönhető a civil alkalmazottakkal szembeni bizalmatlanság, amit a civilek önszerveződő módon, a tisztekkel közös reggeliken, és bemutatkozó „önéletrajzok” közzétételével igyekeznek eloszlatni. A felmérések szerint működik a technika, és a tisztek belátják, hogy a civilek együttműködése segít nekik az összetettebb feladatokra koncentrálni. A concordi rendőrség a későbbiekben a nyomozások decentralizálását is tervezi, hogy a nyomozók a járőrök körzeteiben dolgozzanak, erősítve köztük az együttműködést. A polgárőr csoportokkal való formalizált együttműködés is szükséges, mivel azok jelenleg hol létrejönnek, hol feloszlanak a lakosság hangulatváltozásait követve. 16
12. Green Bay, Wisconsin
100 ezer lakosával az állam harmadik legnépesebb városa, mintegy 200 rendőrtisztje van. Problémamegoldás: A közösségi rendészeti tevékenység a város leglerobbantabb kerülete, a Broadway miatt lett szükséges. A riasztások aránytalanul nagy része érkezett innen, ezért a tisztek egy idő után nem is foglalkoztak az innen érkező hívásokkal. Két közösségi rendészetre kiképzett tiszt kapta meg a területet, akik azonosították a bűnözői tevékenység központjait, és részben felszámolták azokat. A bűnözés miatt elkeseredett lakosság olyan pozitívan reagált a rendőrség-lakossági találkozók puszta tényére is, hogy azok hamar „kinőtték” az eredetileg bérelt helyiséget. A riasztások száma hamar megfelelőzött, rendőrségi közvetítéssel elkezdődött a terület rehabilitációja, például a régi, romos épületek elbontása vagy felújítása. A folyamatot kezdetben hátráltatta az erélytelen ügyész, kit le is váltottak. A helyi együttműködés egyéb példái: autókereskedők biztosítottak civil járműveket a beépülő tiszteknek, a rendőrség kérésére ellenőrizte az új bérlők hátterét, és bezártak egy boltot, ahol drogterjesztés folyt. Az információgyűjtés jellemzően riasztási adatok elemzéséből származott, de növekedésnek indult a lakossági információk beépítése is. A hadnagyok rendszeres találkozókat szerveztek a többi tiszttel, hogy „jobban képben legyenek”. Ezeket a találkozókat sikerült kiváltani egy számítógépes nyilvántartó rendszerrel, amelyen keresztül megismerhetők az adott terült történései. Közösségi kapcsolatok: A Broadwayen elért siker hatalmas lökést adott a többi körzet lakossági kapcsolatainak kiépítéséhez. Ezen kívül a rendőrség szorosan együttműködött a próbaidőre szabadon bocsátottakkal foglalkozó felügyelőtisztekkel, ami saját bevallásuk szerint sok olyan információhoz juttatta őket, amely egyébként elkerülné a hivatalos rendőrségi csatornákat.
17
Szervezeti átalakítás: A kutatáskor is a rendőrséget vezető rendőrfőnök szinte megérkezésekor kiiktatott számos szintet a hierarchiából, többek között megszüntette az őrmesteri rangot. A hadnagyokat földrajzi zónákhoz rendelte hozzá. Az előléptetéseket teljesítményméréshez és teszthez kötötte. Rendszeresen közzétett jogi, információs és képzési hirdetményeket. A rendőrfőnök szerint az átalakítást jelentősen lassította a rendőri szakszervezet, amely ellen 42 peres eljárásból 41-et megnyert. Idővel sikerült elérnie, hogy több civil alkalmazott segíthesse a rendőri munkát, ezt nagyban segítette, hogy több konzervatív rendőri vezetői is nyugdíjba vonult. A járőrök és a közösségi rendészek közti kezdeti feszültséget (a rendészeknek nem kellett riasztásokra reagálniuk) azzal sikerült oldani, hogy a közösségi rendészek minden releváns információt megosztottak a járőrökkel, ezzel megkönnyítve a munkájukat. Ennek ellenére csak nagyon ritkán léptek fel közösen, együttműködve. A kutatók csak minimális személyes érintkezést figyeltek a meg a közösségi rendészek és a többi tiszt között, a nagyfokú szabadságot továbbra is irigyelték tőlük a kötelék tagjai. Green Bay esetében a közösségi rendészeket teljesen kivonták a hagyományos rendőrségi munkából, hogy minél kevesebb felügyelettel, önállóan végezhessék a feladatukat. A feletteseiknek havonta egyszer kellett találkozniuk a közösségi rendészekkel, végül egyetlen hadnagy alá szervezték mindannyiuk felügyeletét. Kezdetben csupán korlátozott, informális, munka melleti képzést kaptak, a munkájukat kérdőívek kitöltésével mutatták be, de ez nem volt sem rendszeres, sem pedig kötelező. Egy újabb elképzelés szerint havi hírlevelet kell szerkeszteniük a körzetükről (ahol párban dolgoznak egy másik tiszttel), így strukturáltan tudják bemutatni az ott történteket, és az elért eredményeket. A laza felügyelet miatt többen aggódtak, hogy így nem feltétlenül töltik ki a heti 40 órányi munkaidőt, de a csapat nyomása (peer pressure) miatt nem történt ilyen. A közösségi rendészeket 12 hónapra rendelték ki egy-egy földrajzi alapon kialakított zónába, a járőrök pedig a négy műszak egyikeként voltak ugyanezekhez a zónákhoz hozzárendelve. A zónában dolgozó összes műszak és tiszt a zónát felügyelő hadnagy alá tartozott. A hadnagyok belátásuk szerint változtathattak a beosztáson, és kijelölhettek bizonyos tiszteket egy-egy probléma megoldására. A rendszer lehetővé tette a terepen dolgozók számára, hogy akár a parancsokukkal is 18
kapcsolatot tarthassanak a zónájuk eseményeivel kapcsolatban. Számítógépes szoftverrel tervezik tovább egyszerűsíteni az információáramlást.
Tervek: A kutatáskor 18 közösségi rendész dolgozott párokban a rendőrségen, de a számot tovább akarták bővíteni. A rendszer legfontosabb pontjának az információk megosztását tartották, ezért egy számítógépes rendszer bevezetése hozhatja el az igazi áttörést.
13. Greenville, Dél-Karolina
A közösségi rendőrség fejlődése Greenville-ben Az 1990-es évek elején a greenville-i rendőrség parancsnoka megkezdte a COP (közösség orientált rendőrség) bevezetését a saját körzetében. Ehhez először részt vett egy képzésen, melyet a Texas állam béli Huston-ban tartottak, majd visszatért Greenille-be, hogy kiképezze a saját embereit is. 1991-ben 4 ember vett részt ebben a programban, majd az év végére megduplázódott a számuk. Eközben a munkájukat igyekeztek összehangolni a Közösségi Szolgáltató Irodával (CSB), akik kellő ismeretekkel rendelkeztek, a helyi ügyekről. A 2000-es évek elejére már 30 rendőr és 2 civil is részt vett a programban, akik folyamatosan járőröztek és ellenőrizték a helyi intézményeket és vállalkozásokat, hogy minden rendben megy-e, ezen kívül pedig folyamatosan kapcsolatban maradtak a CSB-vel és részt vettek a helyi közösségi üléseken, hogy tájékozódjanak az embereket érintő problémákról. 1. 1975-től Greenville kinevezett egy rendőrtisztet bűnmegelőzési felelőssé, mely szerepkört később átvett maga a CSB 2. 1991-től motoros rendőröket alkalmaztak Greenville belvárosának ellenőrzésére és a közösséggel való folyamatos kapcsolattartásra 3. majd kineveztek iskolai felelősöket, akik az iskolai tanulók és tanárok fordulhattak kérdésekkel, illetve problémáikkal 4. majd saját drog és alkohol oktatást szerveztek a helyi iskolásoknak 5. majd kineveztek egy civil felelőst, aki közösségi programokat, sport napokat, illetve versenyeket szervezett a helyi gyerekek számára A közösségi rendőrség helyi dimenziója 19
Közösségi szerepvállalás: a kapcsolattartás az emberek és a hivatal közt sikeresnek bizonyult a rendőröknek köszönhetően, ezen kívül külön ki volt képezve olyan rendőr is, aki beszélt spanyolul, hogy ezáltal könnyebben tudjon kapcsolatot teremteni a helyi hispán közösséggel és könnyebbe tudjanak nekik többek között oktatást tartani, melynek köszönhetően könnyebben be tudják tartani a szabályokat. Ezen kívül fenntartanak egy 24 órás telefonos információs szolgálatot is, amelyen keresztül bárki tájékozódhat törvényi kérdésekben. Kiemelten kezelik a helyi embereket foglalkoztató ügyeket és igyekeznek kivizsgálni szabálysértéseket, beleértve a helyi vállalkozások és szórakozóhelyek törvényes működését vagy akár a közösség nyugalmát felkavaró tevékenység megszűntetését. Szervezeti keretrendszer: a feltételek megteremtése intézményi keretek között is biztosítva kell, hogy legyen, melyre különböző szabályokat állítottak fel. A közösségi rendőrségnek öt alapeleme van, úgymint a közösség támogatása, szakmai felkészültség, nyomozói munka, az adminisztráció betartása és a folyamatos járőrözés. Ahhoz, hogy ez a rendszer működni tudjon, szükség van a rendőrök folyamatos jelenlétére, arra, hogy a járőrök kikérdezzék az embereket, szükség esetén figyelmeztessenek vagy akár bírságokat szabjanak ki, amit rögtön adminisztrálni tudnak és kiemelt figyelmet fordítsanak a problémás területekre. Fontos az alkalmazott civilek szerepe is, akik a háttérmunkában segítik a rendőrség munkáját, illetve információkkal látják el a lakosságot. A közösségi rendőrség jövője Bár a község rendőrsége technológiailag hátrányokat szenved és nincsenek új eszközeik, a jelenlegi rendőrfőnök azt ígéri, hogy a program továbbra is működni fog és igyekszik majd fejleszteni a rendőrség eszközállományát és bővíteni a programot.
14. Hillsborough megye, Florida
Probléma megoldás A megyéket különböző körzetekre osztották fel és besorolták őket az alapján, hogy hol milyen gyakran fordulnak elő problémák. Megyei szinten mintegy 134 felelős jelöltek ki, akik jelen vannak a közösségben és az a feladatuk, hogy "utca szinten" igyekezzenek megoldani a problémákat. Tehát elsősorban nem az a cél, hogy szankcionáljanak, hanem hogy megpróbálják megelőzni a konfliktusokat vagy amennyiben lehetséges igyekezzenek mérsékelni, illetve kezelni azokat. Ezek a felelősök minden héten legalább egy napot szánnak a közösség bejárására, tehát a kapcsolatok 20
kialakítására és fenntartására helyi szinten. A helyi felelősöknek az is a feladatuk, hogy felmérjék és kiértékeljék a gyakori bűncselekményeket és azok potenciális elkövetőit figyelemmel kövessék és igyekezzenek szociális programokkal és oktatással megelőzni az elkövetésüket. Kiemelten kezelik a drogdílerek, a fiatalkorú bűnelkövetőknek otthont adó területeket és igyekeznek jobban odafigyelni azokra, akik ott élnek. Ezen kívül, amikor épp nem a közösségi ügyekkel foglalkoznak a megbízottak, ugyanúgy vállalnak sebességmérést és közlekedési bírságok kiszabását azokon a pontokon, ahol gyakran vannak balesetek, illetve sűrűbben fordulnak elő szabálysértések. Továbbá kineveztek két nyomozót, akik megyei szinten figyelik a különböző bűncselekményeket és igyekeznek felkutatni a kapcsolatokat a különböző esetek között, ezen kívül rendszeresen tartják a kapcsolatot a központi szervvel, ahol többek között folyamatos képzéseken és tájékoztatásokon is vesznek részt. A megyét négy körzetre osztották fel: 1. 1-es körzet: 77 mérföld sugarú körben több mint 110 00 ember tartozik ide. Ide tartoznak a leginkább urbánus területek a legnagyobb bűnözési statisztikával. 2. 2-es körzet: 266 négyzetmérföldnyi terület több mint 200 000 emberrel. Ez a legfejlettebb körzet a közösségi rendőrség területén. 3. 3-as körzet: 123 négyzetmérföld 230 000 emberrel 4. 4-es körzet: 466 négyzetmérföld 177 000 emberrel Minden 1000 emberre jut 1.1 megbízott, ami az országos átlag alatt van (USA szinten 3 jut 1000 emberre) A megyében a legnagyobb gondot az alacsony létszám jelenti, ugyanis nincs elég rendőr, aki el tudná látni a "az utca szintű" problémamegoldást, ezért a jövő kihívása mindenképp a további rendőrök kiképzése és bevonása jelenti.
15. Knoxville, Tennessee A közösségi rendőrség fejlődése A helyi rendőrfőnök egy teljesen egyedi modellt dolgozott ki, melynek a lényege, hogy az egész városra kiterjesztette a COP programot, tehát minden egyes körzetben jelen vannak a megbízott rendőrök. Ennek köszönhetően kevésbé van szükség a rendőri hatalom használatára, hanem sokkal inkább a megelőzésen van a hangsúly. 21
A helyi dimenzió A rendőrök eleinte ellenálltak a programnak, ugyanis nem értették annak lényegét. Azonban miden rendőrt, akit bevontak a programba elküldték a rendőrségi akadémiára, ahol egy speciális problémamegoldó képzésen vettek részt. Az általuk tanult módszer neve a SARA (scanning, analysis, respond, assessment magyarul felderítés, elemzés, reagálás és kiértékelés). A körzetvezetők rendszeresen megbeszéléseket tartanak, ahol kiértékelik az egyes körzetek eseteit és a komplikáltabb problémák ügyében közösen igyekeznek megoldást találni. A rendőrök igyekeznek olyan szinten beépüli a közösségbe és elegendő tájékoztatást adni alakosság számára, hogy azok, akik szabálysértést vagy akár bűncselekményt követnek el, kényelmetlenül érezzék magukat a közösség tagjai előtt. Ezen kívül a rendőrök igyekeznek kapcsolatot tartani a többi megbízottal és tájékoztatni őket az egyes bűnelkövetőkről, hogy ha szembe találkoznak vele, tisztában legyenek a kilétével. A kapitányság időnként tart egy civil fórumot, ahol több mint 2000 résztvevő bevonásával igyekeznek eltérképezni azt a 10 legrelevánsabb problémát, ami a közösséget foglalkoztatja, ezután workshopokat alakítva igyekeznek ezekre lehetséges megoldást találni. Ezután azok közül, akik ebben komolyabban részt vettek 200 embert fel is kértek, hogy vegyenek részt a programban és segítsenek a bűnelkövetések visszaszorításában a kapcsolattartás révén. Fontos még, hogy a közösségi megbízott folyamatosan elérhető legyen, ennek érdekében rotációs rendszerben a hét minden napján 24 órában rendelkezésre áll egy rendőr minden körzetben, így a lakosok bármikor hozzáfordulhatnak a problémájukkal. A rendőröket azzal motiválják, hogy előléphetéshez juthatnak, ha aktívan részt vesznek a programban, ennek köszönhetően 10 év alatt 60 rendőrt léptettek elő őrmesterré Knoxville-ben, míg ez a szám a program bevezetése előtt jóval alacsonyabb volt. Sőt nem is nagyon volt lehetőség az előléptetésre, hacsak valamilyen hőstettet nem hajtott végre. A program jövője
22
A rendőrfőnök szerint több civilt kéne bevonni a programba, hogy még intenzívebb legyen a kapcsolattartás a közösség tagjai és a törvény őrei között.
16. Lowell, Massachussets 3 lépcsős továbbfejlesztés: 1) Általánosított modell használata 2) 3 területi szektorra (ezen belül 2-3 körzetre) osztás, mindegyik külön rendőrkapitánnyal 3) Létszámnövelés mind rendőrök mind a civil alkalmazottak számában Helyi dimenziók Probléma megoldás: A 3 területi szektorra felosztott rendőrök hetente tartanak megbeszélést a vezetői stábbal és bűnelemző egységgel együtt ahol szektorokra lebontott térképen elemzik közösen a bűnözési rátákat és a lehetséges megoldásokat. A közösség bevonása: Létszámnövelés új, fiatal civil alkalmazottak felvételével és ezzel egy időben a civil alkalmazottak felelősségkörének kiterjesztése, ami tovább növeli a rendészeti szervek és a közösség közötti kapcsolat javítását. A rendőrség szoros együttműködésben dolgozik a környékbeli civil szervezetekkel. szervezeti alkalmazás: Az általánosított modell alkalmazása azt jelenti hogy minden rendészeti szerv része a programnak. A legnyilvánvalóbb különbség a szervezeti struktúrában van. Fiatalítás a megesketett alkalmazottak között és a civilek kihelyezése kapcsolattartói munkakörben. A közösségi rendészet jövője Lowell-ben A környékbeli civil szervezetek szerepének növelése a bűnmegelőzésben. A többi városi és közösségi szervvel való kapcsolat javítása, illetve a nagyobb létszámú rendészeti szervek költségére finanszírozás találása. Körzeti szinten az alkalmazottak és nyomozók továbbképzése.
17. Naperville, Illinios
23
Kifejezetten alacsony Naperville bűnözési rátája. A Naperville-i közösségi rendészet fejlődése Az új rendőrfőkapitány létrehozott egy kisebbségi állampolgárok tanácsadói csoportját és képzett rendőrtiszteket hozott Coloradoból miközben a Naperville-i rendőrtiszteket továbbképzésre küldte. A Naperville-i rendőrkapitányok részt vettek egy több államot lefedő közösségi rendészeti továbbképzésen. Helyi dimenziók Probléma megoldás: A Naperville-i rendészeti szervek a körzeten belüli probléma-orientált munkára specializálódik. Minden rendőr egy erre fókuszált programon megy keresztül a rendőr akadémián és emellett legalább egy óra ilyen jellegű terepmunkát kell végeznie. A rendőrosztály rendszeresen vizsgálja a program eredményeit és sikerdíjak is ki lettek osztva. A közösség bevonása: A legnagyobb sikere a Naperville-i polgárőrségnek a pozitív kapcsolat megteremtése a közösséggel. A köztisztség viselők nemcsak munkailag de személyesen is beágyazódtak a közösségbe egyrészt civil pozíciók betöltésén, másrészt önkéntes munkákon keresztül. Ennek eredménye képen több helyi cég közösségi díjakat osztottak ki a rendészeti szervek dicsérete végett. Szervezeti alkalmazás: Az alacsony létszám miatt viszonylag könnyű volt a váltás. Naperville-t felosztották 3 szektorra ész ezen belül 3-4 körzetre. A rendőrök munkájának eredményességét újonnan már probléma-orientált eredmények és a közösséggel való kapcsolaton keresztül is értékelték. A közösségi rendészet jövője Naperville-ben Tervezik az internetes bűnjelentés lehetőségének létrehozását. A rendőrséggel szembeni negatív vélemények megelőzése illetve orvoslása.
18. Newport News, Virginia A Newport News-i közösségi rendészet fejlődése A közösségi rendészet alkalmazása csökkentette a családon belüli erőszak eseteinek számát.
24
A legnépszerűbb probléma megoldási stratégiát a SARA modellt alkalmazzák (vizsgálás, elemzés, válasz, értékelés). Helyi dimenziók Probléma megoldás: A döntéshozók felkészítése probléma megoldásból. A technológia szerepe: A fejlett és összekötött technológia felszereltség fontos előnyt jelent a tervezésben. Bűnügyi adatok elemzése: A bűnügyi elemzők nélkülözhetetlenek az információk stratégia tervekbe való átváltásában. Fontos dolog hogy friss maradjon a rendőrök emlékezetében a probléma megoldás alkalmazása. A közösség bevonása: Többféle projekt alkalmazása a közösséggel való kapcsolat pozitív fejlődése érdekében, néhány specifikusan a fiatalokat, az időseket, illetve a kissebségeket megcélozva. De figyelembe kell venni a különbségeket a közösségek között. Bizonyos környékeken részt vett a közgyűléseken a rendőrkapitány, kapcsolatot építettek a vállalkozókkal, civil szervezetekkel, fiatalokkal és közvélemény kutatásokat végeztek. Szervezeti alkalmazás: Eleinte a túl gyors változtatások szervezeti problémákhoz vezettek. Később szorosabb kontroll alá vonták a szervezetet, csökkentve az alacsonyabb rangúak felhatalmazásait. A közösségi rendészet jövője Newport News-ban Tanulságok a közösségi rendészet alkalmazásából: felügyelők közvetlenebb bevonása, kiképzés és felhatalmazások tisztázása, a bürokrácia csapdáinak elkerülése és mindenkinek a bevonása.
19. Portland, Oregon A Portland-i közösségi rendészet fejlődése Történetesen a polgármesteri hivatal hatásköre alá esett a rendőrség, így a rendőrkapitányok szerződtetése illetve elmarasztalása is. Csak akkor jött létre a közösségi rendészeti program miután az meglévő adminisztrációs káoszváltozást követelt meg. Helyi dimenziók 25
Probléma megoldás: a probléma megoldás Portlandben formális együttműködési szerződéseken alapul a rendőrség és más szervezetek, társulatok, vállalatok között. a közösség bevonása: A legfontosabb együttműködés a hivatalos kerületi társulatokkal van. Közvélemény kutatások során esélyt kapnak a polgárok ahhoz hogy befolyásolják a rendészeti szervek fejlődését. szervezeti alkalmazás: Portland öt körzetre van osztva amelyek figyelembe veszik a szomszédságok integritását. Mindegyik körzetnek 3 egységből áll: kerületi rendőrök, szomszédsági reakció csoport és körzeti nyomozók. A közösségi rendészet jövője Portland-ban Közösségi rendészet és probléma megoldási szempontból való teljesítményértékelés.
20. Reno, Nevada A Reno-i közösségi rendészet fejlődése A rendőrség és a közösség kapcsolata gyenge volt amit egy a rendőrség általi közvélemény kutatás is kimutatott. A közösségi rendészeti program bevezetése sokat javított ezen a helyzeten. Helyi dimenziók Probléma megoldás: Prioritás volt a probléma-orientált rendészetben (POP) való kiképzés (rendőr akadémián 4+ óra). Minden évben képviseltetik magukat a nemzeti POP konferencián hogy informálódjanak más államok tapasztalatairól. Egy konkrét programban a rendőrség hozzájárult hajléktalanoknak visszajutni családjukhoz. A közösség bevonása: Együttműködve a lakossággal és a különböző szervezetekkel illetve nyílt félévenkénti közvélemény kutatásokkal próbálták kideríteni a közösség érdekeit, prioritásait. Szervezeti alkalmazás: Pénzügyi okokból alacsonyabb rangú rendészetnek adták át a körzetek feletti irányítást illetve nagyszámú civilt alkalmaztak a főleg adminisztrációs munkák elvégzésére. A közösségi rendészet jövője Reno-ban Nem teljes a megegyezés a közösségi rendészet pozitív hatásáról Reno-ban.
26
Egy demográfiai kutatás követően újrarajzolnák a körzeteket figyelembe véve így a különböző szomszédságokat. Újabb civilek alkalmazása lehetőséget adna több időt adna a rendőröknek a probléma-orientált rendészeti munkára. A közösségi rendészet jövője A 9/11 terrortámadás felbolygatta az amerikai rendészeti rendszerét. Míg egyesek arra számítottak hogy a közösségi rendészet jelentőségét veszti a honvédelem árnyékában, mások pont fordítva látták a jövőbeni fejleményeket. A közösségi rendészet egy állandóan fejlődő és terjeszkedő stratégia. A fő előnye a helyi adottságokhoz való alkalmazkodó képesség. Mi a közösségi rendészet? A közösségi rendészet filozófiája szerteágazó részletekből, alkalmazásokból és elméletekből áll össze, így nehéz konkrét definíciót találni. Mégis ez a sokrétűség és nyitottsága a stratégia előnyének is tekinthető pont a rugalmassága miatt. Főbb különbségek: általánosított vs specifikus területekre koncentrált modell és gyors vs lassú/megfontolt átváltás. Általános változások a struktúrában: több civil és önkéntes alkalmazása, technológia befektetések, önvizsgálat a jobb bűnmegelőzés és bűnelemzés érdekében, decentralizáció és területi felelősségtudat. A fő kérdés a közösségi rendészet hatása a probléma megoldás és a közösség bevonása terén. A cél a pozitív és hosszú távú eredmények amely egy biztonságosabb és önállóbb közösség formájában nyilvánul meg. Problémák A fejlődés megakadása, helyben járás. A probléma megoldás nem élvez prioritást, ezáltal túlságosan felületes a végrehajtás. A rendészeti szerveken belüli többség nem érti a probléma megoldás logikáját, megfelelő alkalmazását vagy akár ellenzi. Nagy a megosztottság a témában az egyes rendészeti szerveken belül. 27
A legtöbb intézmény esetében kevesen hittek a pozitív, hosszú távú hatásokban. Ahol működött a rendszer ott az egyes személyeknek köszönhető, akik aztán másokat is motiváltak a stratégia alkalmazására. Nehezen tud áttörni a konzervatív rendőri kultúrán, amely a tradicionális szervezeti struktúrát látja megfelelőnek és a segélyhívásra való reagálást látja egyetlen feladatának. Pozitív eredmények A rendőrség kapcsolatának javulása a polgárokkal, közösségi csoportok, vállalkozókkal, jogszervekkel és városi intézményekkel. A lakosság számára elérhetőbb rendőrség. A lakosság bevonása stratégiafejlesztésekbe, amelyekből addig kimaradtak. A jövő Létezik egy büntetési ösztön (letartóztatás, mint prioritás) amely része a rendőri kultúrának, és ez akadályt jelent a közösségi rendészeti alkalmazásában. Sok rendőr úgy látja hogy ez a rendszer túlságosan puhány a bűnelkövetőkkel szemben és általa a rendőrök gyakorlatilag szociális munkássá válnak. Konklúzió A közösségi rendészettel kapcsolatos pontos definíció hiánya egyszerre előny és hátrány is. Egyrészt flexibilis és ez által helyi rendészeti szervek, mert a helyi adottságokhoz megfelelően tudják alkalmazni. Másrészt néha csupán szimbolikusan használják a nevet anélkül, hogy ténylegesen alkalmaznák. A stratégia egyes támogatóinak egységes megoldást kell találniuk a jelenlegi akadályokra hogy ne vesszen el a rendőrségi reformok tömegében. Az eredeti tanulmány itt elérhető: http://ric-zai-inc.com/Publications/cops-p172-pub.pdf
28
