A jóságos Asszony. X V. évfolyam. 11. szám november Képes havi folyóirat. Megjelenik minden hó 1-én

I^

X V . évfolyam.

11. szám.

1932. november

Képes havi folyóirat. — Megjelenik minden hó 1-én.

A jóságos Asszony. Talán semmi sem vésődik oly könnyen bele az emberi léiekbe, mint a jóság képe. A lélek eredete és rendeltetése szerint csupa jóság. Isten lehelte belénk az első lelket. Ö teremti külön-külön az egyes lelkeket. Minden lélek eredete Isten, az egyedüli és hiánytalan jóság. Amit Ö alkot, az a jóból ered, amit Ö rendelt, a jóra rendelte. Isten az embert ide­ állította földre jóságot hordozni és árasztani. Akinek ez sikerül, aki ki­ sugárzója lesz, az megváltoztatja a föld színét és termékennyé teszi szá­ zadok ugarát. Szent Erzsébet, a jóságos asszony, ma is eleven emlékként él a szívünkben. Belénk rajzolódott, mint a jóság élő szobra. Ha rám néz, szemeiből kedvesség árad ki, mely a jó lélek tükrözése; ha mosolyog, a szent tavasz mosolyára emlékeztet; ha megszólal, áhítatot ébresztget, mint a templomi csengetyű, ha szomorú, olyan mint a szomorú fűz a teme­ tőben, fájdalmat, könnyeket takar el. Ha szegényt lát, felvidul — s a jóságot kenyérben, ruhában, pénzben lopja át idegen szívekbe ; ha gaz329

dagot vesz észre, nem marja bensőjét az irigység rozsdája. Sem az élet, sem a világ, sem az emberek, sem a kor, sem a kereszt, sem gyű­ lölet, sem a megvetés nem teher neki. Mert a jóság élete, világa, hazája, mindene. Ezt mindenütt megtalálja és mindenüvé magával viszi. A trónon vele uralkodik, a hitvesi szobában fölötte virraszt, a gunyhóban meleget áraszt, a kórházban angyalként kiséri. Ha selyem ruhát ölt magára, jó ­ sága túlragyogja a selyem ragyogását; ha diadémes koronát tesz fejére, a drágakövek fénye eltörpül millió ékességben tündöklő lelki csillogása m ellett; ha koldus ruha takarja tagjait, szegénysége pompát nyer a jóság szívjátszásától; ha fátyol takarja arcát, lelki jósága áttör a fátyol redőzetén. Élete egy dísz, egy ragyogás, egy illat, a jóság illata. S ez áttapad, rávésődik mindenre, ami szívéhez fűződik. Wartburg, Eisenach, Marburg ma is lehelik a szenterzsébeti jóság vonzó aromáját. A Kemnáte, a kór­ ház, az ösbútorok, melyek látták, közelségét érezték, ma is jóságától áradoznak. Hétszáz esztendő, emberi mérték szerint mérhetetlen nagy idő. Melyikünk merne arra gondolni, hogy hét század leforgása után nevét is említi majd valaki ? Wartburg úrnőjét szerte a földtekén emle­ getik. Nem a királylányt, nem a fejedelemasszonyt, nem a magyar női szépséget emlegetik, hanem a fejedelmi, nőies és igaz keresztény jóságot. Az isteni jóság remek darabkáját. Amily hamar igyekeznek az emberek kitörölni a gonoszság emlékét életükből, úgy őrzik a jóság emlékét. Örök emlékben él az igaz. Keresztény nők adjatok a világnak a jóság olajából, itassátok a lelki jóság borával. Mert lelkének jósága fonnyadt, dércsipte, jégverte növényzet. A jóság ege beborult, nehéz fellegek vésztjósolva terpeszkednek felette. Mikor 70 milliós nemzet birodalmi gyűlésének elnöki székén zetkinklárák vigyorognak a boszorkányok nemzetrontási szándékával; mikor 500 okos férfinak fogatlan vénasszony világforradalomról sziszeghet, gondolkodó fő egy pillanatra homlokára ü t : Mi lett ezzel a világgal ? A férfiakat hagyta el az okosság, vagy a nőket a jóság ? Vagy mindakettő ? De megmagyaráz mindent az, hogy Isten nélkül nincs szent okosság. A világ nélkülözi a Szentlélek hét ajándékából mindkettőt. Szent Erzsébetek kellenek megint, hogy hajlékot találjon a nyomorék, ehessék az éhező, száműzve legyen betegség és nyavalya, rózsákba boruljon a világ, s oda is jusson kenyér, ahova nem tudnak leereszkedni a nagyok. De ehhez jóság kell, lelki, Isten szívéről fakadt jóság. Wartburg úrnőjének nemes ivadékai, magyar lányok és asszonyok a jóság versenyé­ ben vigyétek az elsőség pálmáját. P. Vargha Theodorich dr. 0 . F. M. 330

Memento mori. Nem tudom, hogy más is úgy van-e vele, de nézetem szerint vasicos az a szigor és zordság, mely annyira jellemzője a karthauziak, magyarosan : „néma barátok" szerzetének. Egyebek közt megnyilvánul ez abban a szokatlanul különös életmódban, melynél fogva a közös imádság idejét nem számítva, ki-ki egyedül éli le életét, maga készíti mindennapi elede­ lét s nem szólal meg másképpen és máskor, mint mikor a társát így köszönti: „Memento m o ri!“ — emlékezz a halálra I Ámbár zord, kegyetlen szigor hordozója ez az életkeret, valamiképen a lelket mégis mélységesen megillető és fogvatartó ez a köszöntésmód A felületességet messze hessegető, komoly életnek értelmes irányítója s valami nagy bölcseség közvetítője, kétségtelenül. A természet halódását is mutató november hangulatához nagyon illen­ dőnek, egyénileg meg a legüdvösebbnek találom közölni jómagam is a halálról széló alábbi gondolatokat. Megvallom, most nem igénytelenségem gondolta ki őket, de azért különleges érdekességet kölcsönöz nekik ítéle­ temben az a hangsúlyozó körülmény, hogy a szerzetest magát, ki papírra vetette, néhány hónapja halva találták ágyában. „A halál megannyiszor hasonló az éjszakai betörőhöz. Ha jó volna tudni a halál biztos idejét, a jóságos Isten bizonyára értésünkre adná. Amilyen az életünk, olyan lesz a halálunk is. Még egy pillanattal sem odázhatjuk el halálunk óráját. M ily tengernyi dolgot hagytam elvégezetlen, hány hibára voltam figyelmeztetve, amelyek buján éktelenkednek rajtam ! Mennyi idő pocsé­ kolódott el hiúságra, sportra, hiábavaló szórakozásokra! Jaj, azok az emberi tekintetek, melyek annyira érvényesültek cselekvésünkben ! . . . Ha most meg kéne halnom, de mindjárt, eddigi cselekedetem melyike okozna legnagyobb aggságot, legkeserűbb bánatot ? Az idő mértéke ! Az idő olyan kurta, melyben az örökkévalóságomat kell előkészítenem, lehet-e hát abból egy pillanatot is elsemmizni ? Nem lehet időm a vétkezésre, hanem tökéletesednem kell Isten kedvére, mások javára és a saját lelkem üdvének biztosítására! Ó halál, te a földi remények és vágyak fölcsúfolója, a gonoszok félelme s a jók barátja, sóvárgása ! Úgy éljünk, hogy a halált szívesen várhassuk és az a boldogság előhírnöke legyen számunkra 1 331

Mindig azt gondoljuk, hogy közvetlen közelünkben van és ne kép­ zeljük messzeségben tőlünk, mert az utóbbi rettenetes csalódásba sodorna egyszer. Ha jói élünk, halálunk az égi mennyegzöre vezet, ha rosszul, az Isten szigorú ítélöszéke elé. Ne úgy Ítéljük meg életünket, mint a halál pillanatában éreznénk, hanem ügy, ahogy a halál után kívánnánk érezni m agunkat. . Ismerjük el, hogy keményen kopogó gondolatok jégesöjeként hatnak reánk e komoly mondatok, annyi azonban szentigaz, hogy üdvös előnyök származnak belőlük lelki életünkre. Hát származzanak! Memento m o ri! Emlékezz a halálra! . . . D r. Burka P. Kelemen.

Egy szegény, elégedetlen proletárhoz. Lehajtott fejjel, lopva nézz utánam,

De láthatod ez énhozzám nem illik,

Szorítsd az öklöd és m ordulj nagyot,

A fegyverem: Valóság . . . nem mese:

Mert én a vészt is vig-nevetve várom

A szeretet és jóság. Hiszen látod,

És még a bajban is derült vagyok.

Koldus Ferencnek vagyok gyermeke.

Pedig hidd el, hogy én szeretlek ember!

Ne hidd talán, hogy csak ruháját hordom,

Zsebemben kincs! Valóság, nem mese.

M ert e ruhában szive is dobog,

Mert én vagyok a gazdag, nagy Királynak

Karom kitáro m ! J ö jj hát megölellek Jt

Ajándékhordó, koldus követe.

Embertestvérem ne légy oly konok.

Zsebemben kincs, csupán, hogy osztogas-

Hiszen teérted, épp a koldus népért

Magam a koldusságot szeretem,

Lett koldussá az assziszi Szent.

fsam.

Nem látsz soha kirá lyi pompát rajtam,

Te mégis, valahányszor engem meglátsz,

A szegénység volt mindig jegyesem.

Minden szavad, akár a kés, kifent.

Embertesfvérem! Légy hát emberséges,

Csak azt mond meg hát, hogy mivel segit-

Kérges kezed nyújtsad kérve felém

S fig y e lj id e : Valóság és nem álom,

S biztos lehetsz, kellő segítség nélkül

A m it utánam véghez nem visz senki.

Ajtóm elöl nem engedlek el én.

Érted, ha kell, magam porig alázom.

Természetesen csak az Ú r nevében

Mert én szeretlek, szegény, küzdő ember,

K érj tőlem és én szívesen adok.

M ert úgy szeretlek, ahogy soha senki,

De nem ököllel döngetni az ajtót.

Mert úgy szeretlek, m int embert az ember.

M eri ütni tudnék én is jó nagyot.

Ahogy szegényt csak koldus tud szeretni.

fsek.

FR. T Ó T H E D E 0 . F . M.

332

Scbastian dél Piombo.

Berganio.

A TUDÓS

SZENT AN TAL.

333

Szent Antal — Jézus barátja. Mindnyájan nagy tisztelettel adózunk Pádua nagy szentjének. Sok jót és csodát tett, tesz és igen szeretetreméltó. Jézus barátja volt. Miért, hogy lett Jézus barátja, miben áll ez a barátság ? 1. Jézus mindnyájunkkal barátságot akar. Ezéxi a maga részéről meg is tett mindent. Nem elégedett meg, hogy Urunk, a szívünket is meg akarta nyerni. Közénk jött és ránk pazarolta isteni szereletének minden bőségét, csakhogy hozzá édesedjünk. Természetünket felvette, életünket végigélte, halálba ment értünk ! Vérével mentett ki a szolgaságból m inket! Testvéreivé fogadott. Lehet-e egyáltalán ennél nagyobb elvegyülés? Jézus nagyon közel van hozzánk. Szeret, vágyik utánunk, birni kiván minket. 2. Így akar és tesz Jézus. De ezzel szemben azt kéri tőlünk, hogy egyezzék akaratunk vele. Ez az élet feladata, a tökéletesség, sőt maga a boldogság. Meg\'alósítani tettel s élni szent odaadással az igét: „Legyen meg a Te akaratod!“ Önként kell akaratunkat áldozatul hozni. Le kell mondani önmagunkról, önakaratunkról is. Ennél nagyobb áldozat nincs, de Isten megérdemli. Jézus barátsága is. Mégis kevesen hozzák meg. Pedig ezt fejezi ki a szó; Legyen akaratod ! Mindenben a Tied. Ez aztán meghozza a barátságunk nagy-nagy ajándékát: Folytonos önmeggyőződésben élni s nemet mondani akkor, amikor tetteinkkel ellen­ kezésbe jutnánk vele. Ez a lemondás igen természetes. Jézus „oly belső barátságra lép vele, hogy nemcsak visszaadja akaratát, hanem még a magáét is odaadja n e k i!“ „Az Úrnak ugyanis kedve telik abban, hogy mikor már ilyen benső jóbarátok, felváltva parancsoljanak s ő épp úgy teljesíti a lélek kívánságát, mint ahogy ez utóbbi megteszi, amit ő paran­ csol n e ki; sőt jobban megteszi, mert nagyhatalmú s megtudja tenni, amit akar és folyton akarja megtenni." (Szent Terézia.) 3. így volt ez Szent Antalnál. Gondoljunk életére. Vonzódása, vágya Jézus után igaz, kezdettől tart. De ágostonrendi növendék korában mélyül. Gazdagodik lelke, ahogy a kristályos szent tudományokat tisztán fogja fel. Amit megért, meg is érez. A tudománnyal együtt nő hódoló áhítata, életszentsége, ragaszkodó hűsége. M indig jobban és jobban szereti Jézust. Gyönyörűsége már vele lenni. Jézus szeretetét viszonozza. Megmutatja magát: megnyílnak a falak s úgy látja Antal Öt, a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Szent Antal Jézus kívánságát is teljesítette. Mindenről őszintén le­ 334

mondott. A világról akkor, mikor 15 éves korában a lissaboni Szent Vince-zárdába lép. A világ még kisérő foszlányaitól is szabadul, mikor Lissabonból a coimbriai szigorúbb és rejtettebb kolostorba megy.’ Itt már egyedül Jézus szíve tárgya. Akaratáról lemondott, mikor afrikai missziója és vágya, hogy vérét onthassa, nem sikerült. A mérték betelt. A Szent Pál-remeteségben levonta magához a Mindenhatót. Antal Jézus barátja volt. Ezért volt jutalma s talán ezért ma is, csodatevő hatalma s igen hathatós befolyása Jézusnál. Azért kezdte oly csodásán dédelgetni Antal barátját Jézus s nyilatkoztatta ki neki a titkokat. Mert a csodatevésnél bizonyult be, hogy barátja Jézus, s minél több s renkívülibb a csoda, annál erősebb fokban. Ugyanis ember csodát maga erejéből nem tehet! Isteni erőt, jelenlétet tételez fel. Tehát Szent Antalban Jézus tette, de az Ö személyében, vagyis együttesen. Mert amit Antal akart, azt azonnal akarta Jézus is és meglett, mert a barátoknak akarata egy s egymástól nem tagadnak meg semmit. Nem okoskodás ez, így van, így kellett lennie. Másképp nem értjük meg, hogy oly hamar, oly rendkívüli és oly sok csodát mível, annyiszor, ahányszor akar. Erre nézve mondja az Acta Szanctorum : „O ly magasztosak az Ö művei, s azok oly ismertlé tették őt a nép előtt, hogy szinte abba a kísértésbe esünk, hogy elhigyjük azt, miszerint Isten úgy játszik vele, miként Atyjával, Szent Ferenccel, megadva neki a csodatevés ajándékát, nemcsak a lelkek szüksége miatt, hanem tisztán isteni kedvtelésből, hogy ezzel megörvendeztesse a mi szíveinket," Mennyi könnyet letörölt, hány szívet örvendeztetett meg már 700 éve ! Örvendeztessen is szüntelen! Életében sok jót és csodát tett. Azóta sem szűnt meg folytatni. Ma is „száz bajokban érezteti nagy kegyelmét" velünk is. Természetes, ha áhítattal s ragaszkodó hűséggel tiszteljük őt s bízunk benne. Tiszteljük, bízzunk csak rendületlenül továbbra is, de még egyet hozzá teszünk: csüggjünk is rajta szeretettel, mert boldogítóan sugárzó lénye. Sokkal több az, amit beiül hordozott. Valóban, mint liliom és balzsam adta illatát. Jézusnak is kedve tellett benne. E téren is kerüljünk hatása alá. Akkor fogjuk őt igazán érteni és szeretni. P, Benedek Fidél 0 , F. M.

Szent A ntal aranymondása: Az olyan keresztény^ aki mondja, hogy hisz, de kötelességeit nem teljesíti és hitét jócselekedetekkel meg nem vallja, csúfot üz IstenbőL

335

Ördögöt fogtak. Az esti harangszó elhangzott. A kis árvák most vetettek keresztet. Elsírják bánatukat, fájdalmukat és pihenőre hajtják buksi fejüket. A nagy­ mama gondossága teszi elviselhetővé szomorú árvaságukat, mert édes­ apjukat hivatása bizony sokat távoltartja otthonuktól. A kis Alice nagyon sokszor, még álmába is kéri, hívogatja édesanyját. Nem tudja szegény kis apróság, hogy a sír hantja nehéz, hogy az alól csak az utolsó Ítéleti har­ sonák hívhatják életre a temetők porladó lakóit. A halál széles sorokat vágott a város női között. Különösen a fiatalabb anyákat teregette rendre. Már feltűnt mindenkinek. Susogtak itt is, susogtak ott is, de amikor valaki hangosabban kezdett beszélni, mintha egy láthatatlan hatalom le­ fülelte volna őt. Csend lett, amelyet csak a gyászolók lamentálása és a harangok érchangja tört meg elég sokszor. A bűn nem maradhat büntetés nélkül, mert Isten szent törvényeit csak ideig-óráig függeszthetik fel a veszedelmes lelkek. Minden válás szomorú. Hát az örök válás, a temetés? Oh, ez lelkűnkbe markol és fájdalmunkat csak a hitben gyökerező ama szent meggyőződésünk teszi elviselhetővé, hogy szeretettelnket viszontláthatjuk. Szomorú temetés volt most is. A kis árva két kézzel kapaszkodott a koporsóba és nem akarta engedni, hogy a sírba süllyesszék azt, ami életének drága kincsét, anyjának testét rejti. A szomorú aktus után meg­ történ indult haza a család. Apjára kapaszkodva bandukolt a kis Alice leány. Szemeit megtörölve hangos kiabálással futott egy szembejövő nő fe lé ; „M aga miatt sírt oly sokat szegény jó anyám." A gyászolók összenéztek. A hatóság éber emberei nyomozni kezdtek, minek eredményeként megállapították, hogy a kis Alice leány jó nyomra vezetett, mert az a drága bundában járó nő volt az, aki miatt annyi árva siránkozik erre is, arra is. A halottakról jót, vagy semmit. Éppen azért nem is kutatom, nem is bírálom cselekedeteiket, nem boncolgatom az eseteket, csak azt írom ide vastag betűkkel, hogy mivel az asszonyok magas méltóságától, fen­ séges hivatásától, az anyaságtól akartak menekülni, ütköztek össze az élet törvényeivel és kerültek idő előtt a temetőbe. A lelkűk ügye Isten dolga. Az árvák sirdogálása belenyúlik az éjsza­ kába. A szomorú férj hiába várja a párját. Az emberi bőrbe bújt sátánt most kísérték a fogházba. Az összeverődött tömeg örömmel állapítja meg, 336

hogy a két elszabadult ló nem tett semmi kárt. Az a bátor kocsis tehát jó fogást csinált. Az egyik férfi nagy önérzettel vágta k i : „A hatóság még jobb fogást csinált, mert emberbörbe búit ördöpfit fogott." Kedves Olvasóim ! Az életben lejátszódó eseményeket iparkodom a folyóiratunk hasábjain elétek hozni. Azt mondják, hogy a szó elrepül, de az Írás megmarad. Maradjon meg lelketekben ez az írás, mert az esetben én célt értem, ti pedig nem kíséritek szeretettelteket oly korán a teme­ tőbe és az a szegény lélek nem kerül oly sülyos bűnnel az örök Bíró elé. A hatóság valóban jó fogást csinált, mert ördögöt fogott. Dr. Élő Károly.

Szent Didák, a Kanári szigetek apostola. (November 13.)

A név egészen is­ meretlen, pedig egy kedves szentre emlé­ keztet. Különben csak nálunk szokatlan, a maga hazájában, Spa­ nyolországban Szent Didák nagy tisztelet­ nek örvend. Betegek úgy ostromolják kéré­ seikkel, akárcsak ná­ lunk Szent Antalt azok, kik elvesztett tárgyu­ kat keresik. Erényei közül a gyengéd beteg­ ápolás hív fel minket a követésre. A 350 éves múlt­ ból az evangéliumi egyszerűség ad alak­ jának méltó keretet. Élete tehát nem mutat

sok változatosságot. Érdemeit, kincseit ferencrendi kolostorok megszentelt falai közt gyűjtögette. Ide lépett be, miután a szegény szülök gyermekét egy jámbor pap néhány évig nevelte az istenes életre. A zárdában, mint munkás testvér követte a nagy Szent Ferenc rendszabályait. O lyan búzgósággal, hogy alázatossága, áhítata és kötelességteljesítése példaszerű volt. Mennyire meg­ nyerte elöljárói elis­ merését, m indennél jobban bizonyítja az, hogy egy páterrel a 337

Kanári szigetekre küldték misszióba, sőt később laikus-testvér létére elöl­ járóvá nevezték ki. Erényei gazdaságából különösen megragadja figyelmünket a betegek iránt való gondos szeretete. Ápoltál már beteget ? Sokáig ? Akkor tudod, milyen nehéz keresztény kötelesség ez. Állandó beteggel tapintattal bánni, szeszélyeit türelmesen viselni és nem egyszer hálátlan kifakadásait szelíd mosollyal erényre váltani, a legnehezebb önlegyozésekhez tartozik. Látni kellett, milyen odaadással szorgoskodott Szent Didák a beteg körül, milyen figyelemmel hallgatta ennek minden kérését és mily szeretettel talált azokra megoldást! Kiválóan értett ahhoz, hogyan kell az arcra kiült fáj­ dalmakat elsimítani. A beteg esetleg türelmetlen kifakadásaira már jó előre elkészült, akkor, amidőn alázatosságra és türelemre nevelte magát. A szenttéavatási vizsgáló-bizottság előtt, a rendtársakhoz hasonlóan, a koldüs szegények, messze vidékek betegei, sőt főemberek is sok meg­ ható dolgot beszéltek Szent Didák testvér részvétéről és csodáiról. Ferences örökségként szerette a nincsteleneket, oltalmába vette a nyomorultakat és vigasztalta a kárvallottakat. Csodái közül főleg a következőt szokták meg­ említeni. Az volt a szokása, hogy a beteg sebét vagy homlokát a Szűz Mária előtt égő lámpából olajjal megkente. Áldozatos szeretetét Isten nem egyszer csodával jutalmazta. A beteg hirtelen, vagy a szokásnál gyor­ sabban gyógyult meg. A nálunk kevésbbé ismert Szent Didák milyen szép és szükséges erény gyakorlására ad nekünk példát! Élete megismerésével tegyük magunkévá erényeit i s ! P. N ém eth P iu s O. F. M. *

Ez a fo n to s ! 1905-ben Franciaországban elrabolták a kath. egyház iskoláit, vagyonát. Hogy sikerült ez az egyházrablás ? Megírja egy amerikai hírla píró: „A francia kath. egyháznak az 1905-íki nagy egyházrablás előtt körülbelül 5 milliárd értékű vagyona volt. Ebből a nagy vagyonból mindenfélére telt, csak sajtóra nem, legalább nem annyi, amennyi epy igazán versenyképes sajtóra kellelt volna. Ha nem sajnáltak volna az 5 m illiárdból 30 m illiót sajtójukra fordítani, ma az 5 m illiárdjuk is megvolna és volna mellette erős, hatalmas sajtójuk is. így azonban sajtójuk sincs és az 5 milhárdjuk is elveszett. Elvette tőlük az a vallásellenes kormányzat, melyet Combes (ez volt akkor a miniszterelnök, szabadkőmíves) szavai szerint, a sajtó tett az egyházrablásban is mindenhatóvá." A 20 párisi laptulajdonos hatalmasabb volt, mint az 50 ezer katolikus pap — mondja Eberle, a nagy katolikus osztrák író. Nos tehát, mi a legfontosabb! Egy jó katolikus újság, egy jó katolikus folyóirat t

338

Szent Ferenc megújító szelleme. Assziszi Szent Ferenchez megtérése elején a san damiánói templom­ ban így szólt a Megfeszített: „Menj Ferenc, újítsd meg házamat." És a Szent a maga együgyüségében nekilátott a küldetés megvalósításához. Elment és téglákat kért mindenfelé, hogy kijavítsa a templomokat, helyre­ hozza a rozzant kápolnákat. Nagy búzgóságában később is maga kise­ perte, kitisztította az Isten házát, mivel mindig a san damiánói elhivatása forgott eszében. Sok helyen saját-építette kápolnát és templomocskát is épített, csakhogy kielégítse Isten iránti mély szerafikus szeretetét. Később azonban megtudta, hogy nem téglákkal és seprűkkel kell Isten templo­ mait széppé tennie, hanem példájával, szellemével, eszméivel és szerzeté­ nek működésével kell az Anyaszentegyházat az elvilágosodás és tespedés alól felfrissítenie. Ezért fiait mindenhova elküldötte, hogy az annyiszor megcsodált bátorsággal hirdessék az evangélium szellemét és pedig úgy, ahogy az apostolok idejétől kezdve még senki sem hirdette. Tényleg — már az Alapító idejében — apostoli, missziónárius renddé vált a szer­ zete és hogy eszméi hatása alól ki ne vonhassa senki magát, a női nemet Szent Klára és a klarisszák szigorú rendjébe hívogatta, mig a világiak részére megalapítja a harmadik rendet, amellyel csodálatos hatást ért el az evangélium szellemének felújításában. De mind ez nemcsak Szent Ferenc atya korában fordult elő, mint valami szórványos jelenség, hanem utána is szintén minden emberöltőben, immár hétszázadon keresztül ontja újító szellemének áldásait Meg-meg jelenik egy-egy ferences, vagy szentferenci lánglelku egyéniség, aki mutatja a megujúlásra a vezető utat. A ferencrend az ősi ferences szel­ lemben újra és újra reformálja önmagát, hogy így annál bátrabban és határozottabban tudjon fegyelmezettségével hódítani az evangélium szel­ lemében. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak, mikor P. Gemelli Ágoston, a millanói katolikus egyetem világhírű ferences rektorának „A ferencesség" könyvét olvasom. Mint megtudtam, tizennégy évig dolgozott ezen a 476 oldalas vaskos köteten. A kiváló munka tartalma, amint ő maga mondja, „a ferences lelkület örök és általános időszerűségének" kimutatása, illetve megvilágítása. Kerüli egyrészt a tudományos, másrészt az olvadozó és rajongó módszert; inkább szinekben vetíti elénk a századokon keresztül megnyilatkozó ferences vonást, jellemet, működést, tudományos és társa­ dalmi és hitbuzgalmi eredményeket. Minden megállapítása átgondolt. Szinte 339

érzi az ember, hogy így csak egy P. Gemelli tud í r n i! Ujságírásszerüen, folytonos alcímekkel kiemelve adja elő mondanivalóját. Minden oldalon új és új ismertetöjel vonja magára a ferences élet szépségei után érdek­ lődök figyelmét. Ennek tulajdonítható, hogy a vaskos kötet nem unal­ mas, sőt szinte filmszerű gyorsasággal pergeti előttünk a ferences élet jellegzetességeit. Felvonulnak előttünk Szent Ferenc nagy lelkének külön­ leges, más szentekétől elütő erénytényezői (1. rész); majd a három rend története elevenedik meg a maga valóságában ; bemutatja az Isten „sze­ génykéjének" koronként megjelenő szellemét s örökös időszerűségét (II, rész); végre utolsó fejezetként (III. rész) a legújabb kor problémái bogo­ zásánál hatásosan mutat rá a ferencesség életképességére a belső élet, a szabadság, a tudomány, a vidámság és a szociális élet terén. Bárcsak ügy alakulnának a körülmények, hogy ezt a nagy értékű könyvet nyelvünkön is ki lehetne adni és így újra tanulnának lelkesedni Szent Ferenc fiai és tisztelői, akik P. Gemelli gondolatain keresztül ismét megtanulhatnák, hogy amint Szent Ferenc szelleme a múltban az evan­ gélium szellemében megújította a kereszténységet, úgy a jelenben is benne vannak azok a titkos erők, amelyek a vajúdó világ szenvedő embereinek a gyógyulásához leginkább szükségesek. p. Takács Ince 0. F. M.

Emberek jönnek, emberek mennek. Emberek jönnek, emberek mennek, kirakatnéző üres szemekkel, gondok súlyától lehorgadt fejjel, roggyant inakkal, egetfelejtön ; reményük kihalt, elmúlt az álmuk. Csábit az élet s buknak a lejtőn. O tt megyek köztük érettük érző, meleg szivemmel csodákat sejtőn . . . De ők nem látnak, csak tovatűnnek: emberek jönnek^ emberek mennek. S én ott bolyongok az emberárban, elveszett lelkek útjá t keresve. Ók búsan mennek, mellettük lépő embertársukra reá se néznek: mert talán támaszt, oltalmat kérne s adni nem tudnak. Nagyon nehéznek érzik az élet nyűgét. S lelkűkből csöppje se csurran a jóság-méznek. Z á rt lelkek lakat^kulcsát kutatom az emberárban bolyongva, lesve. S Íme egyszercsak elémveíődík egy kincses lélek s ily gyöngyöt perget: ^Én úgy szeretném, ha minden embert megsegíthetnék*' . . . Tüzes^ hevítő dalként zeng szíve. F ölujjongok: ha e lélekből h a llt világszépítő igéket tudná s tettreváltaná — mint ő — mindenki / . . . Csak így építő embert akarok / . . . Akkor majd békés, mosolygó arccal — jönnek és mennek. JO LSVAY

340

ELEK,

Isten IV. parancsa és Szent Antal. Az élet, Isten legnagyobb és legdrágább ajándéka, tetiát szent. Ezért tisztelet és hála jár szerzőjének, az Istennek, de tisztelet és hála jár azok­ nak is, akiket a Teremtő az Ö titokzatos munkájában eszközként fölhasz­ nál az élet továbbításában, a szülőknek. Ezt a természetes emberi érzést védi a Sináj hegyének kőlapos törvénykönyve, amikor az isteni akarat így nyilatkozott meg a IV. parancsban : „Atyádat és anyádat tiszteljed". Ezt az emberi erényt védi és ápolja az Úr Jézus példája a názáreti Szent Család békés magányában. A Szentírás kiállítja róla a legszebb bizonyít­ ványt „és engedelmes vala nekik". Megható az a tisztelet és ragaszkodás is, amellyel Szent Antal visel­ tetett szülei iránt, gyermekkorában épúgy, mint később. Szüleinek örömet okozni, a rábízott feladatokat jól elvégezni, sőt összeegyeztetni templomot, ájtatosságot szerető leikével elsőrangú kötelességének tartotta. Ezért gyérmekkorában már Isten is kitüntette, amikor atyja parancsára gabonát kellett őriznie az éhes verebek ellen. A legenda szerint a madarakat beterelte az üres magtárba, mig ő a közelfekvő kápolnában ájtatosságát végezte. A szerzetesi hivatásának elgondolásában is megtaláljuk a nemes értelembe vett hálát és szeretetet szülői iránt, hisz mint Isten szolgája, többet tud imádkozni értök — szokta volt mondogatni nekik. Ebből magyarázható későbbi életének az a megrendítő csodája is, amellyel Isten kitüntette, amikor a súlyos bűnnel vádolt és súlyosan elitéit ártatlan édesatyát meg­ mentette. Amint cselekedett, úgy hirdette is prédikációiban, oktatásaiban és nem szűnt meg ostorozni azokat a durva és szívtelen kilengéseket, melyek a gyermekek részéről történnek szülőikkel szemben. Nagyon tanulságos az a történet, mely Páduában játszódott le Szent Antal és egy Lénárd nevű ifjú között. Nevezett ifjú egyik lélekbemarkoló prédikációja után fölkereste a Szentet és töredelmes gyónása közben meg­ vallotta, hogy fékezetlen indulatában, haragjában tettlegesen bántalmazta, megrugta az édesanyját. Szent Antal oly meggyőző erővel és hévvel be­ szélt az ifjú lelkére, hogy sűrű könnyek között bánkódott meggondolatlan tette felett. A láb, mely az édesanyát megrugta, megérdemelné, hogy le­ vágják, fejezte be a Szent oktatását. Az ifjút annyira megrendítette a bá­ nat elkövetett bűne felett, hogy ezt jóváteendő, hazament és végrehajtotta magán a szigorú ítéletet. Baltát fogott és levágta azt a lábát, amellyel anyját megrugta. A nagy testi fájdalmát azonban nem birta csendben el­ viselni, mire édesanyja, aki a jajgatásra berohant, kétségbeesve, kezeit 341

; r

>■ 'I

S«ent A rtá l|b a z ilik a Pádua.

T , Lombardo.

Szent A n ta l m e g g yó g yítja a le v á g o tt lábat.

tördelve tudakolta e véres tett okát. Mikor megtudta, eszeveszetten rohant Szent Antalhoz, aki az ö, szerinte oktalan szavaival nyomorékká tette fiát. A Szent megnyugtatta az elkeseredett asszonyt, elment vele a házhoz, ahol ö maga is megindultan szemlélte az őszinte vezeklés áldozatát. Szívében Istenhez fohászkodott, a levágott lábat a csonkhoz illesztette, keresztet vetett rá, s ime Lénárd ép lábakkal ugrott talpra és anyjával együtt hálálkodva köszönte meg az Isten különös kegyelmét. De sokan megszívlelhetnék e tanulságos történetet, fiúk és leányok és mindazok, akiknek élemedett szüleiket gondozni, ápolni, tartani kell. Hogy megtudnák gondolni, föl tudnák érteni azt, hogy a szülök iránti hálát egész életen keresztül sem lehet elegendő módon leróni. Páthy Oszkár.

Ne feledd, hogy Szent Erzsébet napján {november 19.) bármely templomot meg­ látogatsz és az Egyház szándékára imádkozol, teljes búcsút nyersz.

342

Szent Erzsébet ereklyéi. Ilyenkor mindszentek táján minden jó keresztényben valami fájdalmas és mégis jóleső, kedves megemlékezés kél. Melegséggel, imádságos lélek­ kel idézzük fel szívünkben elhunyt szüléink, testvéreink emlékét. Virágot viszünk sírjaikra és úgy érezzük, hogy több lélekkel, jobb emberekként térünk vissza haló poraik mellől. Ha már az egyszerű ember földi maradványai vonzók, mennyivel több tiszteletet érdemelnek a szentek ereklyéi. S a történelem azt tanú­ sítja, hogy a hívő keresztények az erényhősök, szentek hamvai, csontjai iránt mindig különös tiszteletet tanúsítottak és ezekhezja kegyeletes csele-

A szo m b a th e lyi fe ren ces p lé b á n ia m ű k e d v e lő gárdája,

p.

lőhlen H ip p o lit 0 . F. M . : « W a rtb u rg úrnője** sze re p lő i és rendezői.

kedetekhez a csodák, különleges imameghallgatások egész sora fűződik. Megkapóan szemlélhetjük ezt a tényt Szent Ferenc harmadik rend­ jének égi pártfogójánál, Árpádházi Szent Erzsébetnél. Ö, mint tudjuk, 1231. november 19-én költözött a boldog örökkévalóságba a németországi Marburgból. Holttestét ugyanott ravatalozták fel az ö kórházának Szent Ferenc kápolnájában. Wadding, a XVII. századbeli ferences krónikás alig talál szavakat annak a leírására, hogy a környék népe, a szerzetesek, papok milyen hatalmas tömegekben keresték fel a kis kápolnát, a Szent ravatalát. A pápák, az egyházi hatóságok, a német lovagok és a környék derék népe szívén viselte Szent Erzsébet emlékét. Mindjárt a szenttéavatás évé343

ben, 1235-ben az ö emlékéhez méltó templomot építettek sírja fölé, amely még ma is megvan. Itt helyezték el Szent Erzsébet földi maradványait; II. Frigyes császár, a gazdag bíborszövetekbe betakart ereklyéket maga vitte nyughelyükre és Izabella angol hercegnő, 4 érsek, 10 püspök és mintegy 200.000 főnyi néptömeg jelenlétében megkoronázta. „Nem koro­ názhattam meg őt mint császárnét — mondotta — , megkoronázom mint Isten országának halhatatlan királynőjét." Ettől fogva Marburgban száza­ dokon keresztül, hetenkint körmenet volt Szent Erzsébet tiszteletére, a hívő keresztények mélységes tisztelettel őrizték emlékét. Nem így a protestánsok. Ahogy Luther tévelye futótűzként elharapód­ zott a vidéken, Fülöp tartományi gróf — a Szent családjának méltatlan sarja — eltiltotta a Szent sírjánál végzett szentmiséket, alamizsnaosztást, körmeneteket és a német lovagok minden tiltakozása ellenére a protestáns prédikátoroknak adta a katolikusok gyönyörű templomát. Végre azután 1539ben, hogy a hívek szívében mélységes mélyen gyökerező Szent Erzsébet tiszteletet végleg kiirtsa, aljas, gonosz tettre határozta el magát. Kala­ páccsal, vasdorongokkal fegyverzett csatlósaival, szolgahaddal behatolt a templomba, lerombolta az ereklyéket védő rácsot, majd egy közönséges abrakostarisznyát hozatott és a Szent csontjait abba szóratta. Utána pedig parancsot adott, hogy a drága ereklyét végérvényesen semmisítsék meg. Szerencsére a gondviselés másképp intézkedett. Történt, hogy az elvetemült tartományi gróf 1547-ben a mühlbergi csatában fogságba esett. Szomorú helyzetében egyetlen vigasztaló gondo­ lata vo lt: az ereklyék, amelyekkel pedig oly gonoszul akart elbánni. B i­ zalmasai tudomására hozták, hogy Szent Erzsébet földi maradványait nem szórták szét, hanem biztos helyen őrzik. Fülöp ezt nagy örömmel közölte a német lovagokkal, akik e kincs ellenében szabadon bocsájtották. Az ereklyék így megkerültek, de a drága müvü korona azonban — amivel századokkal előbb II. Frigyes császár koronázta meg a Szent földi hamvait — , ami a feljegyzések szerint hallatlan összeget, 4.500 aranymárkát ért, eltűnt. A német lovagok főnöke ezután az ereklyéket nem vitte vissza régi helyükre, hanem az átellenben levő választófejedelmi sírboltban rejtette el. Itt azután csak századok múltán, 1854. július 6-án akadtak rájuk. Konrád választófejedelem és egy öreg lovag sírja alatt. A gyönyörű templom még ma is a protestánsoké. Ahogy az ólomszekrény fedelét felnyitották, a jelen­ levők egyike, egy protestáns fe lkiá lto tt: „Hisz ezek a csontok csupa gyémántok." Többen állítják, hogy fénylettek, mint a kristály. 344

A s z o m b a th e ly i fe re n ce s p lé b á n ia Szent E rzsébet 700 éves ju b ile u m i ü n n e p s é g e irő l: Szent E rzsé b e t'd icső sé g e .

A hírre az egész katolikus világ kitörő örömre gyulladt. De nem így a protestánsok. A casteli hatóságok nemcsak a tanul­ mányozáshoz szükséges engedélyt tagadták meg, hanem azt is elrendelték, hogy az ereklyetartó szekrényt rögtön helyezzék vissza a földbe. Nálunk, Magyarországon szinte teljesen hiányzanak Szent Erzsébet ereklyéi. A kassai dóm főoltárában van csontjainak egy kis szilánkja — sajnos — , ma az elcsatolt terület. A szombathelyi ferences kolostor levéltárának adatai szerint a templom főoltárának kövébe a felszentelő püspök Szent Erzébet ereklyét is rejtett. Másról nem tudunk. Talán ez a körülmény indította IX. Pius pápát arra, hogy mint egy az ereklyék pótlásául 1863. március 13-án teljes búcsút engedélyezett mind' azoknak, akik Szent Erzsébet napján valamely templomot meglátogatnak és ott az Egyház rendelete szerinti ájtatosságokat végzik. A közelgő ünne­ pen használjuk ki ezt a kegyelmi forrást minél többen. Hantos Dezső,

L e v é l a sze rke sztő h ö z. Főtisztelendö Szerkesztő Ü r ! Tiszleleltel közlöm, hogy Szent Antalial kapcsolatban én is meghallgalásban részesültem. Ugyanis az ujjam igen csúnyán meggyűli és óriási fá jda lm aim voltak. Szegény asszony vagyok, a ki kél kezem m unkájával tartom fenn magamat, úgy hogy a legnagyobb kétségbeeséssel lállam teljes munkaképlelenségemet. Ezen állapotban fohász­ kodtam a drága Szenthez és segílségét kértem, hogy még azon a héten meggyógyuljak és mun­ kához láthassak. És am it más nem tudott elérni, isteni csoda által a drága Szent A ntal közben­ járására sikerült pár nap alatt teljes gyógyulási elérnem. M ély tisztelettel és Szent Antal iránti h á lá v a l: K em enár M ária.

345

I

*

Szibérián át a kolostorig ( 1 1 .)

Irta: P. Markó Marcell 0. F. M.

EMLÉKEZÉS. Világéletemben rajongója voltam a temetőnek — a kakukfüves, kékkardliliomos falusié épp úgy, mint a márványobeliszkes, ciprusos városié lelket boldogító nyugalmáért. Beszédes némaság hazája ez; de sokszor hívogatott, hogy kitanítson, megnyugtasson. De most a novemberi emlékezés nem a nagy bóbitás krizantineumos temetőbe visz, amelynek sírjait a szeretet és kegyelet ezer és ezer fehér csillagocskából szőtt fátyol virággal borítja be, hanem ama sírhalmokhoz, amelyeknek lakóit idehaza hiába várják. Akikért idehaza hiába imádkoz­ tak. Akiknek utolsó sóhaját a havas mezőkön ha szárnyra is kapta a szél, válaszul, örökbücsúzóul farkasordítást és a halál kaszájának pengését hozta. Szürke november, az elmúlás hava. Hullasztod a fáról a dércsípte, szomorú, vánnyadt, sárga levelet. Olyan szomorú, olyan színtelen, sárga, fonnyadt, amilyenek a hadifoglyok voltak messze Szibériában. Sárguló, szomorú, lehullott levelek, amelyeket a napsugaras őszi szellő árkonbokron hetedhétországba söpör, hogy ott enyésszenek el. Hogy mikorra beköszönt a kikelet, hírmondója sem maradjon a tavalyi avarnak. Épp úgy, mint a Szibériában ottmaradt, vágytól, szenvedéstől meggyötört, örökpihenőre tért szegény magyar raboknak. 346

Testvéreim, akikkel annyi éven keresztül tiportam a tiófedte drótsúvénykoszoruzta kálváriát, én, aki visszajöhettem és akinek h o m lo S i z anyámtö kapott legelső csók már a szülőház küszöbén m indortré N

I f i ” ”" n

" megemlékezést. Itth o n ia k n a k , hogy büszkék legyenek szen-

vedésfekért Rátok. Nektek, hazátokhoz hű, szenvedő Vitézek, akik a névtelen százezrek névtelen hősei voltatok. Ti. akik éhezve, fázva robo­ toltatok, vágyva, sóvárogva a haláltalpás Murman vasúton, az Ural bányáian és Szibéria erdős rengetegeiben, mígnem vézna, elgyötört arcotokról le nem fakult az élet. De szívetek minden szenvedésben és lealáztatásban

•

K ra s z n o ja rs z k . E m lé ko szlop a fogolytem etőben. 1915. november havában emellék. Négy oldalán : magyar, nemet, latin és török nyelven a következő felírat á ll : „ A szövetséges német-osztrák-magyar és török hadsereg tisztjei a bay/drsafcaafe."

347

a régi maradt, amellyel az itthonmaradt hozzátartozóitokat és bennük hazátokat szereltétek. A hősöknek, akik hőstetteikért csak szenvedést, még talán fakeresztet sem kaptatok. Tiétek legyen ma az emlékezés, akiket századmagával helyeztek jeltelen tömegsírba. Bajtársaimé, akik helyettem, aki hazajöhetett, ott messze idegenben alusszátok örök álmotokat. De hol is kezdjem ? Hova repüljek az emlékezés szárnyain ? Vájjon a Fehértenger menti Murman örökös hómezőire ? Vagy a Kaspi tenger melletti Asztrachánba? A tockói „haláltábor“ fogolytemetöjébe, ahol 25.000 hős, elgyötört mártir magyar örökre elpihent, vagy a Bajkálon túl fekvő Berezovkába? Hiszen mindenfelé csak úgy meredezik a sok-sok, karját égfelé kitáró, vádló fakereszt. Mintegy kérdezve, miért e sok vér, e tömén­ telen áldozat, vájjon miért ? . . . Miért a szereteílenség, amelynek mi is áldozatai lettünk ? Szivesen bejárnék minden dombocskát, de nem tudok, gyenge ember vag}'ok. Azonban megnyugtat a tudat, hogy az, Aki tavasszal hímes, sely­ mes pázsittal, télen pedig vakító fehér hótakaróval borítja be sírhalmaikat, egyenkint mindegyikre gondot visel. Mégis megállók a méltóságteljesen hömpölygő Jeniszei partján meg­ húzódó krasznajárszki hadifogolytemetőben, ahol lelkemnek egy része van eltemetve. Annyi sok jó, szívemhez nőtt kenyeres pajtásom, akikkel a közös nyomorúság igaz barátságba kovácsolt. Azt sem tudom, melyikhez szaladjak először, hisz majdnem mind ismerősöm. Itt a kis Papp Gyuszi álmodik szép Székelyországról, amott jó Béla barátom kincses Kolozsvár­ ról. Majd a jó Tanár bácsi, társaságunk kedves tagja, sírjához lépek. Meg­ elevenedik előttem alakja és hallom kedves szavait szeretett szülővárosáról, Aradról, diákjai latorságairól. Hát ez a két egymást átölelő fakereszt? Tragikus magyar sors pihen itt, Gyóni Géza költő, rajongva szeretett Mihály bátyjával, akit másfél hónap múlva ide követett érzékenyen szerető szíve. Fejfája pléhtáblácskáját már erősen kikezdte a múlandóság rozsdája, amelyre előre megírt, lelkét visszatükröző sírversét írtá k : Boldog, k i itt jársz, teérted is Megszenvedett, k i lent nyugszik, a h o lt; Véres harcok verték fe l hirét, De csak a béke katonája volt.

348

Szinte látom a költő fogságtól megtört alakját, aki számára nagyobb kint nem lehetett elképzelni, mint a szürke reménytelen fogságot. Porladó teste ott pihen, de izzó magyar lelke itt köztünk jár. Hallom gyönyörű verseit, melyeket széltében-hosszában dudolgattunk szomorú helyzetünk vigasztalására. Áldja meg érte az Isten. És a többi ezer meg ezer sírhalom, megannyi drága magyar; szél­ vésztől letört izmos ágai a büszke magyar tölgynek. Beszédes némaság hazája ez. Békéjüket semmi sem veri fel. Sírjukon nem bólogat a bóbitás krizantineum és nem lobban fel a kis gyertyák lángja. Hisz nekik itt minden és mindenki oly idegen Hanem már száll, száll sírhantjuk, a szibériai magyar kálvária felett a hópehely és betakarja a földet, amelyben nyugosznak, tiszta, fehér, patyolat leplével. A boldog béke színével . . .

Rmire a királyok is büszkék. A ferences harmadik rend alapításának elsö idejében, tehát több mint hétszáz esztendővel ezelőtt történt. Egyszerű emberek, földmivesek, polgárok, papok, királyok szinte versenyezve tódultak Szent Ferenc követői közé és siettek felvenni a bünbánat egyszerű ruháját. M indjárt az első időben a harmadik rendiek sorában látjuk IX. Lajos francia királyt, aki a szabályok pontos betartásával a szentség koronáját is kiérdemelte. Azután belépett IV. Béla magyar király és testvére, Árpádházi Szent Erzsébet is. Hogy Szent Erzsébet ferences harmadikrendi mivolta milyen tiszteletet váltott ki még a legmagasabb körökben is, arról ékesen tanúskodnak a régi krónikák, A tizenharmadik századbeli ferences történetíró, Wadding Lukács egyik évkönyvében elmondja, hogy mikor V. István magyar király valami fontos ügyben Esztergomba ment, a szerzetesek kolostorában a falon levő képek között feltűnt neki Szent Erzsébet képe. Észrevette aztán, hogy a festő cipőben és korda nélkül örökítette meg a szent asszonyt, akit ő talán még személyesen is ismert. Azonnal megparancsolta a szerzetesház elöljárójának, hogy semmisítse meg ezt a képet és helyébe ferences harmadikrendi ruhában, kordá­ val és szandállal festesse le Szent Erzsébetet. A ferencesek öltözetét hordta amig élt — szólt a király — , abban érdemelte ki a szentség koronáját, abban is legyen lefestve.

349

. . . Kevesen a választottak. Távoli világrészek sejtelmes élete, vajúdó lelki világa, az úttörő és plántáló apostolok fáradtságos, áldozatos kemény munkája jút mindannyiszor eszünkbe, valahányszor a pogányok közli missziós munkáról hallunk, vagy olvasunk rövidebb vagy bővebb beszámolót. Az isteni Gondviselést kell látnunk abban a tényben, hogy mindig akadnak nagy és nemes lelkek, akiket olyannyira elkápráztat az istenszeretet fényessége, hogy azokat is részeltetni akarják benne, akik ezt önhibájukon kívül sohasem ízlelték. A „Szent Antal" áprilisi számában (1 17. o.) jeleztük kedves olvasóink­ nak, hogy Maráczi Orbán ferences testvér a múlt év decemberében Rómába ment, hogy itt előkészüljön a missziós hivatásra és a rendi generális enge­ délyével Tatsienlou nevű misszióba költözhessen a bélpoklosok közé. Jelen sorokban újabb híreket közlünk kedves olvasóinknak az áldozatos testvérről. Folyó év július 14-én nagy ünnepség volt a római Szent Antal missziós kollégiumban. 23 ferencesnek tűzték e napon mellére a missziós keresztet. A templom zsúfolásig volt hívőkkel. Két magyar is volt a lélekmentés búzgóságától hevülő 23 missziónárius között. Az egyik P. Ferenczy Ipoly, aki a kapisztrán Szent Jánosról nevezett provincia tagja és a kínai magyar misszióban (Paoking) fog működni, a másik pedig Fr. Maráczi Orbán, aki mint tudjuk, Tatsienlou apostoli helynökség területén élő bélpoklosok szol­ gálatára szentelte magát. A fényes templomi szertartást — mint Orbán testvérünk írja — maga a rend generálisa, P. Marrani Bonaventúra végezte. Egymásután mellükre tűzte a missziós keresztet. Előzőleg mind a 23 a Szentséges Atyánál voltak, hogy áldását el­ nyerjék jövendő missziós tevékenységükre. Ez alkalommal a Szentatya nagy kitüntetésben részesítette Orbán testvérünket. M ikor meghallotta, hogy a bélpoklosok közé szándékozik menni, fejére tette kezét és külön áldás­ ban és búzdító szavakban részesítette. így természetes, hogy a búcsúz­ tatás alkalmával mindenki a „piccolo ungherese“ -t, a „kis magyart" akarta látni. Szeptemberben indultak a missziónáriusok rendeltetési helyükre. Így tehát Orbán testvérünk is hamarosan rég óhajtott missziós állomására, Tatsienlouba ér. Maga Tatsienlou hatalmas kiterjedésű apostoli helynökség, amely majdnem egész Tibetet és Kínának Szecsuán nevű tartományát foglalja magában. E missziós terület egyik feladata az, hogy a makacsul elzárkózó 350

Tibet megtérítésének útját egyengesse. Azért elsősorban szeretetmüvekkel akarja a tibetiek barátságát megszerezni, amennyiben bélpoklosaikat és egyéb betegeiket ápolja. Mivel a hatalmas missziós terület nagy paphiányban szenved azért 1930-ban a Ferenc-rend elvállalta annak egy részét. A rend generálisa éppen ezért körlevelet intézett az összes rendtársaihoz, melyben a bélpoklosok szolgálatára önként vállalkozókat kér. A felszólításra nem volt hiány jelentkezőkben. Egyelőre négyen kaptak engedélyt a bélpoklosokhoz való utazáshoz. Ezek: P. Lafond Barnabás, a kanadai provinciából és P. Alviero Piacid olasz ferences, aki már 17 év óta misszióskodott Kínában; azonkívül két laikus testvér: Fr. Paszkál és Fr. József. A négy áldozatos lélek 1930. április 20-án ment rendeltetési helyére. Hamarosan meg is kezdték működésüket. A két testvér hivatása az lett, hogy Oangtse környékén, a hegyekben bolyongó bélpoklosokat fel­ keressék és lehetőség szerint étellel és ruházattal lássák el őket. Fr. József megrázó vonásokkal ecseteli a szegény bélpoklosok helyzetét, akiket övéik eltaszítottak maguktól s most a hegyekben bujkálva tengetik nyomorult életüket. Egy alkalommal két poklost találtak, akik rozoga viskóban húzták meg magukat. Eső, szél kénye-kedve szerint hatolhatott be hozzájuk. Ágyuk egyszerű deszka volt a földön. Félmeztelenül dideregtek mind­ ketten a fagyos hidegtől. A fiatalabbik még botratámaszkodva tudott vala­ hogy vánszorogni, de a másik már csak a földöncsúszva juthatott előre, annyira elborította az undorító betegség. Milyen boldogan ragyoghatott fel a két szerencsétlennek a szeme, amikor a testvérek orvosszerekkel és némi ennivalóval látták el őket! . . . Lamassa helység vidékén egy kb. 40 éves asszonyt találtak istálló­ nak sem használható helyiségben, akit férje és két fia betegsége miatt elűzött hazulról. Nem messze tőle, egy édesanya lakott fiával. Mindkettő poklos volt. Az asszonynak már majdnem teljesen ierodhadt keze-lába, az ifjúnak pedig leégették beteg testrészeit. De az ilyen bélpoklosok szerencséseknek és boldogoknak mondhatók azokhoz viszonyítva, akik tető nélkül kénytelenek a hegyekben tartózkodni és legfeljebb barlangmélyedésben húzhatják meg magukat. Természetes, hogy az éhségtől és hidegtől nyomorultul elpusztulnak, ha ugyan a két­ ségbeesés előbb öngyilkosságra nem viszi őket. Még folytathatnánk a szörnyű eseteknek az elsorolását, melyeket az önfeláldozó testvérek átéltek két évi működésük folyamán, de már az elmondottakból is fogalmat alkothatunk magunknak valóságos apostoli 351

tevékenységükről. S ebben a hősies munkásságban lesz majd segítsé­ gükre a tibeti front hegyeiben Fr. Orbánnak is. A belvárosi ferencesek örökké mosolygó sekrestyése, GelIe Tádé testvér, a „Szent Antal" hűséges terjesztője, ez évi aug. hó 3-án indult el Rómába, hogy a főelöljáróság engedélyével, szíve vágyát követve, a szükséges ismeretek elsajátítása után az afrikai misszióállomások egyikére eljuthasson. Tádé testvér a pestmegyei kisnémedi községben született 1902-ben. Ifjú korában a cipész ipart tanulta ki és Buda­ pesten dolgozott. Az Ür hívását követve, 1927-ben, a már tavaly, a tatsienloui bélpoklos telepre költözött Orbán testvérrel együtt öltötte magára Szent Ferenc atyánk öltönyét Andocson, ahol a Szent Szűz oltalma alatt újoncévét is töltötte. 1928-ban egyszerű foga­ dalmat téve, Esztergomba került sekrestyés­ nek, majd 1930-ban ezt a forgalmas Buda­ pest belvárosi ferences templom sekrestyéjé­ vel cserélte fel, a rendi elöljáróság intézke­ •i. désére, melyet lelkiismeretes búzgósággal vezetett elindulása napjáig. A budapesti hívek azt hiszem sokáig fogják emlegetni a mindig F r. G elle T ádé, a z a fr ik a i m isz mosolygó, készségesen szíves alázatos szer­ szióba m ent fe re n ce s testvér. zetest. Méginkább az alamizsnáért könyörgő szegények, akiknek számára az alamizsna mellé mindig volt egy-két jó szava. 1931-ben ünnepélyes fogadalmat tett és attól kezdve nem szűnt meg ostromolni a főelöljáró kegyét, az afrikai misszióba menendő enge­ délyért. El is ment. A lelkek jó pásztora az Úr Jézus. Akiért az áldoza­ tot viseli, kárpótolja őt és segítse erővel, egészséggel a legszebb, leg­ nemesebb munkában, mely közös az Anyaszentegyházévai.

Szeptember 25-én ismét három magyar ferences; P. Patik Pius, P. Ferenczy Ipoly és Fr. Gábris Grácián indultak a budai ferencesek temp­ lomából a kínai misszióba. Imádkozzunk missziónáriusainkért, hogy a jó Isten adjon nekik sok lelkierőt és egészséget az emberiség egyik legszebb, de legterhesebb hivatásának gyakorlásához. 352

H ogyan g y ó n ju n k ? Sokan azt hi­ szik, hogy a gyónási imádság elmondása a gyónás érvényességéhez tartozik. Nem ! Elég, ha megmondjuk, mikor gyóntunk utol­ jára és azután mondjuk el tDűneinket. Az azonban már elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyónás, vagy legalább is a föloldozás előtt megbánjuk bűneinket. Bánat nél­ kül érvényes gyónást nem végezhetünk. „N e ke m nem á rt,“ Olcsó kifogása ez sokaknak, akik zsidó vagy protestáns szellemű újságokat olvasnak. Nem áll, mert a betű olyan, hogy észrevétle­ nül hatást vált ki az olvasó lelkében. El kell ismernünk, ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, hogy pártatlan újságolvasó nincsen. Mellette, vagy ellene, ha öntudat­ lanul is, de mindig állást foglalunk. Ugyan­ ezt kell mondanunk más könyvekről is. Éppen azért sürgetöleg követeli tőlünk val­ lásos meggyőződésünk, hogy kimondottan, katolikus szellemi termékekkel táplálkoz­ zunk. Hála Isten, ez mindenkinek, ha akarja, ma már hozzáférhető. K ísértés — b ű n ? Megszámlálha­ tatlan sokan vannak, akik nem tudnak kü­ lönbséget tenni kísértés és bűn között. Pedig nagyon könnyű. A kísértés akara­ tunkon kívül van, bűnt pedig akaratunk hozzájárulása nélkül nem követhetünk el. Ha azonban valaki készakarva és elegendő ok nélkül kísértésnek teszi ki magát, már vétkezett, mert abba a veszélybe kerül, hogy beleegyezik a kísértésbe. Ne mondja senki, ismerem magamat. Ilyenek esnek el legköny-

nyebben, erre figyelmeztet a Szeniírás is: „A ki a veszedelmet keresi, elvész abban.“ M egváltoztatható-e az elégtétel ?

Abban az esetben, ha valaki a szentgyó­ násban kapott elégtételt elfelejtette, vagy nem tudja elvégezni, nincs jogában, hogy azt megválíoztassa, még olyan formában sem, hogy többet, vagy nehezebbet végez. Semmiféle magunktól vállalt ima, vagy jócselekedet nem tudja az elégtételt helyet­ tesíteni. Ennek megváltoztatására csupán a gyóntató jogosult. M egfizethető-e a szentm ise? A szentmise, mint végtelen értékű áldozat, a föld minden kincsével sem fizethető meg. Amikor tehát szentmisét szolgáltatunk (a magyar nyelvben eléggé helytelenül fejez­ zük ezt ki, hogy szentmisét „fizetünk**), nem a szentmisét és annak gyümölcsét fizeljfik meg, hanem a pap fáradságát hono­ ráljuk és fönntartásához járulunk hozzá filléreinkkel. Az Egyház első századaiban ugyanis a hívek hozták a szentmiséhez szükséges kenyeret és bort s azt, amire nem volt szükség, a papság fönntartására fordították. M ié rt ha sználjuk a szenteltvizet? Mikor öntudatos katolikus a templomba belép, az ott lévő szenteltvízzel meghinti magát. Az egyház ezzel akar figyelmez­ tetni bennünket, hogy a bűntől megtisztított lélekkel vegyünk részt a szentmisén. Ezt a víz nagyon szépen jelképezi. Az Egyház búcsút is engedélyezett a szenteltvízzel való keresztvetéshez.

353

Vétek-e a pereskedés ? %

Az volna a szép, ideális élet, ha az emberek minden pereskedés nélkül meg tudnának lenni; ha oly békességben tudnának élni, mint az angyalok; ha nem lenne szükség se csendőrre, se bíróságra, se tömlöcre. Ez azonban csak egy egyszerű, s soha nem teljesülő jámbor óhaj marad mindaddig, amig le nem vetjük gyarló emberi természetünket s nem köl­ tözködünk mi is át a békesség hónába, ahol megszűnik minden pereske­ dés. Igaz, hogyha követnénk az evangéliumi életre intő krisztusi tanácsokat, akkor itt e földi életben sem szabadna egymással pereskednünk. Krisztus ugyanis, az evangéliumi tökéletességre törekvőknek azt az utasítást adta, hogy a pereskedések elkerülése végett tegyenek szert olyan lelkületre, hogy képesek legyenek még arra is, hogyha valaki arcul üti őket, a meg­ torlás helyett nyújtsák oda arcuk másik felét i s ; s ha valakitől erőszakkal ingét akarják elvenni, akkor adja oda felöltőjét is. Na dehát hol vannak az emberek — s valljuk be őszintén — hol vagyunk még mi is Krisztus kivánta tökéletességtől ? Épp azért e gyarló, tökéletlen állapotban szüksége van az embernek arra, hogy igazának keresése, jogának megvédése miatt néha igénybe vegye a biróságot is, szóval peres úton szerezzen érvényt igazának. Már most az a kérdés, hogy szabad-e ez? Nem vétek, bün-e per útján érvényt szerezni igazu.iknak? Sok hívőnek, jó léleknek okoz talán épp a fenti krisztusi tanácsok következtében lelkiismeretfurdalást az igaz­ ságnak bírói úton való keresése. Megnyugtathatom ezeket az aggódó lelkeket, hogy igazuknak per, azaz a biróság útján való keresése nem bűn, hisz azért vannak a birák, hogy az emberek peres ügyeit elintézzék. Ami pedig a krisztusi tanácsot illeti, az tényleg csak tanács, de nem bűn terhe alatt szigorúan kötelező parancs és utasítás. Aki az szerint jár el, az tényleg szebben, jobban cselekszik és nagy erényességének adja tanujelét, de ebből nem következik az, hogy aki nem tesz eleget szóról354

szóra a krisztusi tanácsnak és az öt arculütönek nem nyújtja oda a másik képét, az ingét elvevőnek nem adja oda a felöltőjét, hanem birói úton szerez magának elégtételt, vagy követeli vissza elrablóit jószágát — az már vétkezik. Nem, ez már túlzás lenne I Mi katolikusok csak egyet tartsunk szemünk előtt, hogy feleslegesen úton is elintézhetjük egvmás között felmerülő vitás ügyeinket, akkor ne menjünk csupa virtuskodásból bosszúból, csak azért is a bíróságra, azzal a jeligével: majd megmutatom én ennek, vagy annak, hogy így, meg úgy. Ez esetben már nem a puszta Igazságkeresés, hanem a vétkes bosszú vezérelne, vinne bennünket amit helyeselni egyáltalán nem lehet. Mindnyájan ismerjük az Arany János írta Fülemile dalából azt a virtuskodó, csak azért is magyar tempót, aminek — sajnos — annyi sok jó ^3gyar testvérünk lett koldusa és áldozata. Azért az én magyar katolikus testvéreimnek azt a tanácsot adom, hogy ha vitás ügyük akad, amelyet egymás közt sehogysem tudnak békés úton elintézni, akkor tegyék azt, ami szokásban volt az elsőszázad keresztényei között, hogy peres ügyüket lelkiatyjuk elé vitték, öt kérték fel birónak s nem fordultak a pogány birókhoz. Milyen szép volna ez, ha ma is így lenne; mennyire növeked­ nék ezáltal a papok tekintélye ; s hogy megközelíthetnÖk ezzel a felebaráti szeretetről és békéről szóló krisztusi felfogást. Elvünk legyen tehát az, hogy bírósághoz csak akkor fordulunk peres ügyeinkkel, amikor egyéb úton és módon semmiképpen sem sikerül megegyeznünk. Kivételt képeznek e tekintetben a papok, akiknek peres ügyeiben az egyházi törvénykönyv szerint csak püspökeink volnának illetékesek. A 120 can. 2. § kötelességévé teszi a híveknek is azt, hogy ha pappal van peres ügyük, azt csak a püspök engedélyével vihetik a világi bíróság elé. Az egyházi törvénykönyv kívánalma és előírása valahogy természetesnek is látszik, mert igazán nem illő dolog az, hogy a hivek a papokat, sok­ szor lelkiatyjukat állítják a bíróság elé. Kövessék a hívek e tekintetben Nagy Konstantin császárt, aki nem akart ítélkezni a püspökök fölött, mondván: „Isten szolgái fö lö tt nem ítélkezem.'* (Folyt, köv.)

„A zok valóban békességesek, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerel­ méért minden dologban, amit a világban szenvednek, testükben és lelkűkben megőrzik a békét “ (Szent Ferenc.)

355

MÉQYSZEMKÖZÖTT. ^M in d e n k i sajnáljon.** Furcsa a jeligéje, de mégis válaszolok rá. Higyje el, százezrek szerelnének ilyen „sajnálatraméllók“ lenni, akinek az élet „mindent megadott". Mások értenének majd hozzá, hogy megengedett módon, boldogságra váltsák az élei nyújtotta elönyöket. Ön is ezt teheti. Dolgozzék és legyen célja éle­ tének. A jólét és az üres szórakozások valóban unottá leszik az ember életét. Tanácsolom: készüljön jövő hivatására. Bármennyire irtózik is, de sajátítsa el a házvezetés ezernyi titkát. Tegyen jót má­ sokkal, törölje le a szenvedők könnyeit, adjon kenyeret az éhezők kezébe, legyen környezetének jóságos angyala és ez majd tartalmat ád életének. Ha érezni fogja azt a boldogságot, amelyet azok élveznek, akik másokat boldogítanak, nem kívánja majd, hogy „m indenki sajnálja". „Is m e re tle n u ta k o n ." Kéréséhez híven, őszintén felelek. Önnek odahaza, szüleivel szemben soha sincs joga köve­ telőzni. S ugyancsak nem teheti azt, hogy „jeleneteket" rendezzen azért, hogy az Ön akarata érvényesüljön. A gyermek míg odahaza van, mindig szülői akaratának kell, hogy alávesse magát, még olyan dolgokban is, amelyeket talán ő jobban el tudna intézni. Az, hogy keresete van, nem változtat a dolgon. Kérjük, legyen hálás gyermeke szüleinek. „S ze n t A n ta l h íve ." Ha lelki világa is ilyen zavart, mint levele, akkor már megvalósul az, amitől legutóbb féltettük. Kérem, legyen ereje, hogy legalább ön­ magához őszinte legyen. Vegye vizsgálat alá érzéseit és meglátja, hogy nem „test­ véri barátság" az, amely ha megszűnnék ^elborítaná" lelkét. Ha olyan komoly a szándék, amilyennek ö n beállítja, legalább

356

Önnek nyilatkoznia kellett volna. Kérjük, vigyázzon 1 Reméljük, az Őszinte szóért nem haragszik, lelkét és boldogságát féltjük a súlyos, de nem végzetes csalódástól. „ M e rre ? " Levelére, nagyon sajnál­ juk, de a nyilvánosság előtt nem vála­ szolhatunk. Ha bizalma van hozzánk, küld­ jön bélyeggel ellátott, megcímzett borítékot szerkesztőségünkbe. Másik kérése gyón­ tató atyjához tartozik. Azzal az ismerettel, amit leveléből szereztünk, nem merünk döntő választ adni. „S zenvedő csa lá d ." Olyan jól esett olvasnunk e sorokat „Tudom, hogy a gondviselő Isten- intézi életünket, de sok­ szor mégis oly nehéz a kereszt. Én bizom benne és hiszem, nem hiába.'* A ki ilyen rendületlen hittel veti sorsát az Istenbe, nem szorul vigasztalásra, legalább is nem emberektől, mert tudja, hogy Isten vigyáz reá. Imáinkkal folyton kísérjük. Igen, „az Isten malmai lassan őrölnek", látjuk ezt a mai időkben is. A „mindenéből ki­ fosztott család", hisszük, jobb napokra virrad. Sok szeretettel köszöntjük. Kérjük, írjon máskor is. „E lv is e lh e te tle n az é le te m ." „Könynyel megírt levelére" sietünk válaszolni. De érezzük, kevés szóval oly nehéz felelnünk. Szeretnénk Önnel sokat, bizalmasan el­ beszélni. Most csak annyit — ne hara­ gudjék, de nincs igaza. Önnek az a baja, hogy mint minden szenvedő, sötét színben látja a világot. így azután nem veszi figye­ lembe az életnyujtotta előnyöket. „Semmit sem kaptam az életben, aminek örülhet­ nék." Nem boldogság az, hogy állása, biztos jövője van, hogy egészséges és hogy nem kell céltalanul bolyongani ? Még csak annyit, legyen vallásos és ez megtanítja Önt az élet művészetére.

Bücsúzás Szent Antal virágos kertjétől. t

Em lékeztek még talán kedves gyermekek, m irő l beszélgettünk a m árciusi „Szent Antal*' e helyén. A zt ígértem, hogy Szent A n ta l virágoskerljébe vezetlek benneteket, vagyis, hogy Szent A n ta l életének, különösen gyerm ekkorának illatos erényvirégait fogom nektek bem utatni. Ígéretemet beváltottam , m ert nemde m inden hónapban gyönyörködtönk Szent A nta l gyerm ekkorénak egyegy erényvirágában ? De most m ár — sajnos — nem m ondhatok el több eseményt szentünk gyerm ekkorából, m ert többet nem jegyeztek fel életírói. A z utolsó, am it róla. m int ifjúságáról tudunk, az. hogy ..miután a családi kör egyszerű­ ségében eltöltötte gyermek és ifjú éveit, elhatá­ rozta, hogy elhagyja a világot . . . El is hagyta szüleit, lem ondott örökösödési jogáról és a Lissabon közelében levő Ágoston-rendi kolostorba ment, ahol magára öltötte a szerzetesi ruhát és letette a fogadalm akat". (Rigauld.) Tehát szerzetbe vo nu lt Ferdinánd. Még­ pedig először az Agoston-rendiek szerzetébe és csak később lépett át a Ferenc-rendiek közé. hogy több jó t tehessen em bertársaiért és szentebb életet élhessen. Erényvirágai ekkor virítottak legpom pásabban és m indenütt, ahol megfordult, béke és boldogság szállt az emberek szívébe. Igazi apostoli tevékenységet fejteti ki Szent A ntal, mígnem a sok m unkától szinte felemésztődve. 1231. jú n iu s 23-án Szűz M áriát dicsőítő ének kíséretében boldogan visszaadta lelkét Teremtő­

jének . . . (Szent A ntal életéről nagyon szép köny­ vecskét irt gyermekek részére Blaskó Mária, a „Csodatevő'* címen. Csekély 30 fillérért kapható kiadóhivatalunkban.) M ielőtt azonban elbúcsúznánk Szent Antal virágos kertjétől, nézzünk végig mégegyszer a bájos erényvirágokon és szívjuk lelkűnkbe még­ egyszer azoknak boldogító illatát. Véssétek jó l szívetekbe, am ire Szent A nta l példája tanított benneteket : 1. Tanuljátok meg tőle, hogyan kell a jó gyermeknek játszania. 2. Legyetek Szűz M ária hűséges lovagjai. 3. Szeresselek minisztrální. 4. Látogassátok meg az Olláriszentségben lakozó Jézuskát. am ikor csak lehetitek. 5. Ne hallgassatok az ördög és a rossz gyermekek kísértésére. 6. Segítselek a szegényeken és a nyom orultakon. 7. Tanuljátok meg Szent A nta l­ tól. hogy kell az iskolában viselkednetek. Íme kedves gyermekek, ezeket a tanulságokat illa ­ tozza felénk Szent A ntal virágos kertje. Azt m ondtuk, m int a méhek virágról-virágra széliünk. De m int tudjátok, a méhek nemcsak gyönyör­ ködnek a virágok szépségében és illatában, hanem magukba szívják azok mézét i s : így nekünk sem elég. ha csak gyönyörködünk Szent A nta l erényeiben, hanem valósággal magunkba kell azokat szívnunk, lelkünk virágos kertjébe kell őket ültetnünk. Így leszünk majd mi is az emberek kedves, bájos illatú virágai, akiket m indenki szeret és akikben m indenki csak gyö­ nyörködni tud. Gyönyörködik Isten, gyönyörködik az ifjúság igaz barátja, a m i kedves Szent A ntalunk.

357

Énekelve halt meg . . . Talán halloHaiok m ár ti is arról a nagy keg>etlen8égről, m ellyel Japánban a kereszlényekel üldözlek régente. 1597-ben rengeteg keresztényt hurcoltak a vesztőhelyre. Sok olyan g ' crmek is v o lt az elítéltek között, m int ti vag>’I Megható, m ilyen hősiesen haltak meg ezek. a kis 13 éves Antedról, a ki Szent Ferenc li*;rm adrendjének is tagja v o lt — m ondok nektek cj lle te s dolgokat. A kis A nta l P. Péternek vo lt a m inistráns e rmeke. Február 5-én őt is elíogták a pogán>'ok. Szegény kis fiú még csak a lig néhány éve vo lt keresztény, de azért mégis öröm m el kövelte a vad hóhérokat. E lhurcolták a többi kereszté­ nyekkel egv' dom bra, ahol m ár készen vo lta k a keresztek a felfeszítésre. A kis A n ta l m ár előre örült, hogy most a Jézuskához repülhet m ajd. de még kem ény pró* bét kellett neki k iá lla n ie . Szülei, a k ik még pogányok voltak, eljöttek hozzá és könnyezve kérték gyermeküket, hogy tagadja meg a keresztény

r--------

Kék— sá rg a ~ ü

larma 5 pont.

p O D t.

//. C soport

5. K e re s z tre jtv é n y .

10 pont.

Vízszintes sorofe: 1. E lap szerkesztője is ilyen. 10. Fenék. 11. Nincsen ró z & a ..........nélkül. 12. Mássalhangzó fonetikusan. 13. Indulatszó. 14. Kutya. 16. Családfő. 18. Menyasszony. 20. Város

358

— A m it ti tudtok nekem ígérni, az m ind csak m ú la n d ó ; de az Ür Jézus, a ki a m enny­ országban u ra lko d ik, örök ja v a k a t fog nekem adni. A zután levetette ruháját, m int egykor Szent Ferenc telte és szüleinek nyújtotta : Itt van a ruha. m elyei tőletek kaptam , ezl visszaadom , de az életemet Jézusnak szentelem. M ik o r lálta, hogy szülei m ennyire könynyeznek. így szólt hozzájuk ; — Ne értem sírjatok, hanem in ká b b a pogányokért. Én nem sokára boldog leszek a mennyországban és im ádkozom értetek. Ezután megkereste keresztjét a N agariki-í dom bon és m ik o r m egtalálta, átölelte, megcsókolta és a „Téged Isten dicsérünk" hálaéneket kezdte énekelni. A fölfeszítés alatt is álla ndóan énekelt. Így — énekelve — halt meg a 13 éves A n ta l, a k i csak nemrég lett keresztény I

RE J T V B N Y B K . /. CsopoW.

5

vallást és mentse meg így az életéi. A p ja azt is m ondta neki. hogy m ihelyt hazajön, az összes vag>’ont nekiadja örökségbe. De a kis A nta lt nem lehetett m egtántorítani. Ezeket a szavakat m ondta szüleinek :

Németországban. 22. Személyes névmás. 23. Ürmérték rövidítve. 24. Leányok így köszönnek eg>'másnak. 26. Római pénz. 27. E rdélyt b ito rló nép. 28. A z ide i o lim p iá sz színhelyének első fele 29. Rl. 30. Nem sokára ellepi a földet. 32. Ham is. 33. H - v a l: perzsa uralkodó. 34. G yakorító igeképző. 36. Szerb város. 38. Ilyen ház is van. 39. Nag>on régi. 41. Azonos m agánhangzók. 42. F é rfi­ név után annak feleségét je le n ti. 44.............József, az .É le t“ szépirodalm i fo lyó ira t m egindítója (1871 — 1918). 47. Indulatszó. 48. Görög bölcs. Függőleges s o ro k : 1. Term észeti tüne­ mény. 2. Igekötő 3. G yőri futballcsapat. 4. Görög betű. 5. Fa. 6. Róm ai ka to liku s rövidítve. 7. A z o ­ nos m agánhangzók. 8. Ellentétes kötőszó. 9. Észak­ égövi á lla t. 13. L. a 47. vízszintest. 15. Bánat. 17. Lepke. 18. L. a 32. vízszintest. 19. P. . : egy­ házi személy. 21. Cowboy-szerszám. 23. Azonos m ássalhangzók. 25. Á lla m i rövidítve. 31. Fém. 32. Ige, 35. Gyökér. 37. Ilyen germán is van. 38. Ú tb u rko ló anyag. 40. M adár. 41. S . . .: h izla lt szarvasm arha. 43, K is folyó-. 45. N. F. 46. . . tava. 47. T iltó szócska. Megfejtési h a tá r id ő : novem ber 20. („P ó s ta " a b o rító la p 3. old alá n.)

5. szá m ú re jtv é n y s z e lv é n y • S Z E N T A N T A L “ rejtvénypályázalára

KRÓNI KR ♦♦♦♦♦♦ Az Idén hatszáz esztendeje annak, hogy Szent Ferenc fiai Felsömagyarországon, az Ipolymeníi Szécsényben megtele­ pedtek s ott kolostort építettek. Százado­ kon át a ferencesek végezték a nagy környék magyarsága körében a lelkipász­ torkodás nehéz munkáját, amelyet a nép ragaszkodással, hűséggel, becsüléssel és szeretettel hálált meg. A letelepedés hatBzázadik évfordulóján a szécsényi koloslor híveivel és jóbarátaival együtt október 9-én emlékünnepséget rendezett, amelyet T ri­ duum előzött meg. A Triduum okt. 6-án este fél 7 órakor szentbeszéddel és mániá­ val kezdődött, amelyet P. König Kelemen hatvani ferences házfőnök, 7-én este P. Réz Marián salgótarjáni házfönök, 8-án este pedig P. Oslay Oszvald, a ferences szegénygondozó nővérek igazgatója tartott. Október 9-én P. Zadravecz István püspök 9 órakor főpapi misét pontifikált és ün­ nepi beszédet mondott. 4 órakor a szé­ csényi és környéki harmadrend tartotta nagygyűlését. Fél 7 órakor P. Zadravecz István Te Deummal zárta be a szécsényi ferencesek hatszázéves jubileumi ünnep­ ségét. A v ilá g le g n a g y o b b városa, NewYork megragadó szép módon fejezte ki hódolatát a csodatevő Szent Antal iránt. A most lezárult jubileumi esztendőben harminc méter magas talapzaton felállította a Szent szobrát, hogy ezzel a külső tiszteletnyiivánitással is biztosítsa különös közbenjárását és oltalmát. Az e lh a g y o tta k fe lk a ro lá s á t meg­ lepő módon valósítják meg Szent Ferenc francia fiai. Legutóbb a süket-néma terciáriusok számára intézetet létesítettek, ahol nemcsak az anyagi ellátásukról gon­ doskodnak, hanem vallásos vigasztalásban

is részesítik őket A szónok, aki lelki ügyeiket vezeti, vagy maga is jelekkel be­ szél hozzájuk, vagy a gondozó ferences apácák egyike tolmácsolja szavait. A róluk szóló tudósítás megjegyzi, hogy a feren­ ces szónoknak még soha figyelmesebb hallgatósága nem volt. Merész zarándok van útban a Szentföld felé. Mova Mihály spanyol har­ madikrendi férfi március elején gyalog elindult Madridból és így folytatja útját, amig csak Jeruzsálembe nem ér. Útjából sehol máshol nem fogad el szállást, csak a ferences kolostorokban. Nagyszabású boldoggá avatási m ozgalom in d u lt meg, hogy boldoggá avassák Kelemen Didák egykori minorita szerzetest. Kelemen Didák minoritarendí atya 1683— 1744. között élt és az ország­ nak ezekben a súlyos éveiben küzdelmes harcokat vívott a tiszai réveken a hitet­ lenség, az erkölcsi züllés és a nyomor romboló hatása ellen. Életének utolsó tizen­ öt évét Miskolcon töltötte. Még életében elnyerte a szentéletü nevet és emléke ma is elevenen él a nép körében, amely le­ gendákat mesél a hősies, szentéletű szer­ zetesről.

P. Jacopozzi Nazarénus, a Szent­ föld ferencrendi kusztosza szép gondolat­ tal kapcsolódott be a dublini eucharisztikus kongresszusba. 2 zsák lisztet küldött olyan gabonából, amely Galilában azon a he­ lyen termett, ahol az Úr Jézus a kenyeret csodálatosan megszaporította és ezzel az Oltáriszentséget beígérte. P. kusztosz kifejezte óhaját, hogy ebből a lisztből süs­ sék az ostyákat a gyermekek közös szent­ áldozásához, amely a kongresszus folya­ mán volt.

359

ifi B m mm

S zent A n ta l Imaszövetség*.

mm

*#s Novem ber havi közö« im aszándékunk : „ A ty á n k , a d j a m egholt híveknek örök n y u g o ­ d a lm a i ! “ A z Imaszövelségbe belépni le h e t: Szent A n ta l imaszövetség Központi Igazgatóságánál. Pápa (ferencesek). Beiratási díj (felvételi füzet) egyszersm indenkorra 20 fillér. (Postaköltség kü ­ lön.) Egyéb tagdíj nincs. A z Imaszövetség élő és m egholt tagjaiért novem ber hó első keddjén szentmisét m ondunk a pápai ferences tem plom ban. E m lé ke zze te k m e g ! A következő testvé­ rek ké rik im á in k a t: M. M. Hogy egészségemet Szent A n ta l közbenjárására visszanyerjem . N. N. Családi békénk helyreállásáért. R. 1. A sirszélén á lló édes A nyám részére, a boldog h alál keg>'elmeért. T a g fe lv é te i. B ő r ő l: H orváth József, K o ­ vács Ferencné. Kovács józsefné. Kajcsos Józsefné. Kazm ár Jánosné, Kovács Endréné. Kovács Jánosné. Kocsis Istvánné. Kocsis V alé ria, K a j­ csos József, özv. K a jtá r A ntalné. Kovács Endre, Kovács József. K azm ár Imréné, K azm ár B rigitta. Kazm ár Irén, Kovács Józsefné. M osonyi A lajos, özv. Morgós Jánosné, M arton Ferencné. M ajor Józsefné. Mészáros Jánosné, Mészáros Brigitta. M arton Ferencné. M osonyi József. M osonyi Jó­ zsefné. Nag>’ Rozália. Nag>’ József és neje, Nagy Ferenc, Rozmán Istvánné. Rozmán Pálné, Rozmán Jánosné. Rozmán Kálm ánné, Rozmán József és neje. id. Rozmán Imréné. Rozmán Józsefné, Rozmán Fáni, Rozmán Ferencné, Rozmán A m á lia . Rákóczi Lajosné. Szabó István, özv. Soronics Józsefné. özv. Simon K árolyné, Szabó Józsefné. Sarang Istvánné. Szele Józsefné, Sim on Jánosné, Szabó Istvánné. Szabó A nna. Szabó A n ta l. So­ ronics M ária. Szabó István, Varga József és neje. P á p á r ó l: Cigány A nna. Csapó Irm a. Csiszér Irén, Csősz G abriella. C ipf A nna. Exner M a ria n n a , E ndrődi V ik tó ria . Farkas M argit. Farkas A nna, Gyenese Józsefné. Gicz>' M agdolna. G ábriel E r­ zsébet, G rizbacher M ária, Gersm aier Irén. G o m ­

bás M argit, Gasztonyi A nna. G eiling Erzsébet. H á p li Sándor, H orváth A n ta l és neje. H orváth M agdolna, H orváth István és neje. ifj. H orváth István. H orváth Ferenc és neje, M ária, Erzsébet gyerm ekeik, özv. H orler Terencné. H artm ann Piroska. H édi M ária, H ili A nna. H orváth V aléria. H á rle r M ária. Heckenast Ilona. Jóba M ária. Kiss Emma. K elle r G abriella. K atu la E lla. K leva Irén, Kernya Ilona. Kiss M ária, K in tli G izella. Knapp Magda, Kőszeghy M á ria. K a lm á r Erzsébet, Kis Erzsébet. Kiss P iri, K o rb é ly Ilona. Kiss Ilona, K onc A nzelm a, K u n iz Ilona, K m etzik Erzsébet, Kenesey E m ilia . K övesdi K a ta lin . Kernya Jenőné. Kovács E m ilia. L u ka Borbála. Lacher Edit. Lancendorfer M argit, L ő rin cz Jolán, Lakat V alé ria, özv. M aradics Józsefné, M aradics Erzsébet, Mé­ száros K lára, Mészáros M ária. M entler Zsuzsanna. M áté M ária. M agyari K ároly. M o ln á r M ária. M arkovics Emm a, M arton Teréz, Máté K a ta lin , M a kk M argit. Mész A n n a , M o ln á r M á ria , M a rto n fa lva i Elekné. özv. Németh Ferencné. Nyers Ilona. Né­ meth M ária, Németh Ilonka. Németh Erzsébet. Németh M ária. Németh Pál. Nagy V ilm o s és neje. Németh Ilona, Németh M agda. N ikodém Ilona, Németh Jolán, Nagy Irén, O hr Júlia, ő rs i M ária Polgár Sándorné. Peng Teréz, P álovits Teréz. Pongrácz llona^ Pathó A nna. Perepatits Gizella. Pehr Ilona. Pápai Erzsébet. Polgár Sándor, Ráth Teréz. Riedberger Erzsébet. Rónai Piroska. Remzsák Erzsébet. R oller Olga, Sugár A n n a . Schábel Erzsébet. Szűr O tília, Sebestyén M agdolna. Sipos V ilm a , Sim on G abriella. Szalay Ilona. Seres Piroska, Szétag Etel, Szabó Jolán. Strom m er G izella, Sw eighardt M ária. Székely Ilona, Straub M ária, Szabó A n n a , Sim on A nna, Szabó Ilona, Szauter M argit, Sugár M ihályné, Szalay Ilona, Szalay M ária. Szakács M argit. Sági E m ilia . T a ­ kács K a ta lin , T u lo k M ária, Tom pa M argit. Tax M argit. Tocsik Ilona, Tam ás M ária, T ú rá k Etelka, Tóth Erzsébet. Varga A ra n ka . V ince Piroska. W a lln e r Eleonóra. Varga Nóra, V irá g A nna, V a lte r V a lé ria, Varga Teréz, Vadas M argit.

Laptulajdonos és kiadó : A Szűz M á ríá ró i n e v e z e tt F e re n ce s R e n d ta rto m á n y . Szerkesztésért és kiadásért fe le l; P. M a rk ó M a rc e ll 0 . F. M.

E ^ h á z m . és re n d i jó v á h a g y á s s a l

Keresztény Nemzeti N yom davállalat R-T, Pápa. — Felelős : Nemcsics Elek ügyv. igazgató.

360