A FIATAL LUKACS DRAMA ÉS MŰVÉSZETELMÉLETE. Szinházelméletí Füzetek 11

A F I A T A L LUKACS DRAMA ÉS MŰVÉSZETELMÉLETE

Szinházelméletí Füzetek 11

^

I •

w

SZÍNHÁZELMÉLETf FÜZETEK 11

U

A F I A T A L LUKACS DRAMA ÉS MŰVÉSZETELMÉLETE (Tanulmánykötet)

Magyar

Színházi

Intézet

Budapest. 1979

Szerkesztették BACSÓ BÉLA FŐIDÉNYI F.

LÁSZLÓ

Lektorálta \LMÁSI MIKLÓS

A kiadványért

felelős a Magyar Színházi

Intézet

i gazgatója

ISSN 963 7601 43 0 ISSN 0324-718X

Készült a Magyar Színházi Intézet sokszorosító

üzemében

/1253 Budapest, pf. 2 3 . / Felelős vezető dr. Osváth 300 példányban,

22

A/5-ös

ív terjedelemben

László

ELŐSZÓ Az itt következő tanulmányok

fiatal kutatók több éve

iródó,

régóta készülődő gondolkodói tiszteletadása a fiata 1 Lukács - 1971-től folyamatosan közreadott - Írásainak tudoraányos teljesítménye előtt. /A Magvető Könyvkiadó Lukács György Müvei sorozatában: Történelem és osztálytudat, delbergi művészetfilozófia

összes

1971; A hei-

és esztétika, A regény

1975; Ifjúkori müvek - mely kötet tartalmazza az

elmélete, 1910-es

Lélek és a formák cimen közreadott esszésorozatot - 1978; valamint a A modern dráma fejlődésének története

1911-ben

meg-

jelent kötetének második kiadása, 1978./ Tisztelgés, és egyben annak a gondolati sokk hatásnak filozófiai-esztétikai

fel-

dolgozása, tovább kérdező kisajátítása, amit ezeknek a müveknek felfedezése

és közreadása

okozott. Nemcsak a fiatalokban

- bennünk, Lukács tanítványaiban

is. Az esszékötet, valamint

a drámakönyv közismert gondolatvilágához képest

megdöbbentő

hatású volt az akkori közvéleményre

is a "koffer-

és igy ránk

-effektus", annak a borondnek véletlen és szinte

hihetetlen

felfedezése, melyből a heidelbergi kéziratok egy része, valamint egy Dosztojevszkij könyv-töredék, a fiatal Lukács hatalmas levelezési anyaga került elő. /1973-ban egy

idős bank-

tisztviselő hirtelen emlékezni kezdett, hogy a Deutsche Bank heidelbergi szürke

fiókjának trezorjában

fél évszázada hever egy

fa koffer, melyet egy bizonyos dr. Georg von

helyezett el megőrzésre

Lukács

1917. november 7-én. Nyomozásának

eredményeként, s végül Lukács nővérének, valamint fiának, űénossy Ferencnek közvetítésével került 1974-ben a koffer anyaga a Lukács-Archivumba. / A heidelbergi kéziratok anyagát azonban még az "öreg" életében Arnold Häuser küldte meg Lu-

5

kácsnak. De amint bekerültek a szellemi élet vérkeringésébe ezek a müvek - sokk-hatást váltottak ki, egy olyan alkotóperiódusra és gondolati anyagra nyilt rálátásunk, melyet nem ismertünk, s melynek termékeny televényét olykor elhasznált-megkopott fogalmaink tették igazán érzékelhetővé -, saját fogalmi rendszerünk lassú fejlődése, vagy éppen

formalizálódása,

empirikus vagy strukturális egyoldalúságából adódó hiányérzetünket találta telibe. így természetesen meg tudom érteni azokat a fiatal Lukács-rajongókat, akik majdnem kizárólag a fiatalkori produkcióért lelkesednek, A heidelbergi művészetfilozófia vagy az Ifjúkori müvek megjelenése óta: egy kötetlen, minden irányban nyitott, csapongóan zseniális gondolkodóval találkoztak, akinek tévedései is izgalmasabbak, mint mások okos középszerűségei. A. baj csak az, hogy e lelkesedés közben elmosódik az a történelmi és életrajzbeli tény, hogy Lukács szellemi orientációja, szinte a delejezett médium biztonságával tapogatózik előbb a radikális szociológia, a társadalmi cselekvés, majd a marxizmus felé, s ahogy megtörténik ez a találkozás, ugy kap szertelen zsenialitása gondolati gerincet, korszakos jelentőséget. A Történelem és osztálytudat az elmúlt ötven év marxizmusának egyik vezérlő - ha olykor illegális, máskor túlértékelt - világítótornya

lett. S ez az

ut, a tapogatózó, zseniálisan teremtő keresés teszi

izgalmas-

sá az Ifjúkori müveket, elsősorban A heidelbergi esztétikát. Természetesen számos kategória felett elmúlt az idő. így a szubjektivitásnak azon a bizonytalan leírásán is, mely a művészi "belsőt", a zsenit akarta megragadni. Igaz, ugy mult el felette az idő, hogy helyette, eme elvont

szubjektivitás-

elmélet helyett nem született egy átfogó és megnyugtató marxista szubjektivitás-elmélet.

így aztán lépten-nyomon az az

olvasmányélmény bilincseli le az embert, hogy a tizes, húszas évek érvrendszerében és gondolati sémáiban zseniális, máig továbbmutató összefüggésekre

bukkan.

Az itt következő írások azt a sokk-hatást, Lukács "premarxiata" korszakénak, 1909-1918 közötti teoretikus működésének szellemi invencióit, a művészi és társadalmi gyakorlat

6

felé utat kereső zseniális kezdeményezéseit próbálja mészteni", jelenkori továbbgondolási

lehetőségeit

'mege-

kitapogat-

ni. Próbálja, mert ezek a müvek - talán A modern dráma désének története kivételével - meglehetősen

fejlő-

"zártak", ezote-

rikusak, nehezen megfejthető gondolati-szellemi

kincsestárat

jelentenek a mai olvasó és kutató szamára: a továbbvezető szálak világosan felismerhetők, de egy olyan fogalmi apparátussal, orientációs mezővel dolgoznak, melyeknek hatalmas szuggesztiós hatásában nehéz kritikus distanciát teremtenie a mai olvasónak - főképp a felfedezés, a "rácsodálkozás"

sokk-hatá-

sa alatt. Az itt jelentkező, máig érvényes gondolati magot nemcsak nehéz kifejteni e fogalmi burok olykor ködös, máskor barokkosan szertelen, majd kanti-husserli terminológiákat vábbépítő kategóriarendszeréből problématömeg

folytatási

to-

- hanem rendkívül nehéz e

lehetőségeit, korszerű csatlakozta-

tási pontjait megtalálni.

Ezzel 3 gondolattal persze nemcsak

ezek a dolgozatok küszködnek - még sokáig

fog tartani

teoreti-

kus számvetésünk az ifjú Lukács szellemi vívmányaival.

így

e tanulmányok csak egy, kísérleti nekifutását képezik ennek a mindannyiunk számára

feladott hosszutávu

nulmányok ebből a szempontból lukácsi értelmében. szeretnék

"leckének".

is kísérletek,

E ta-

"esszék", a szó

Erényük, hogy e gondolatok

kontinuitását

felkutatni, jelenbeli nélkülözhetetlenségüket

kí-

vánják bizonyítani - olykor előtűnő gyengéjük viszont a kritikai distancia elmosódása, a szöveg, a szellemi vívmány ási dimenziói előtti tisztelgésből következő ami néha apologikus következtetésekre

óri-

távlatvesztés,

is vezet. De, hadd

hangsúlyozzam mégegyszer - e gondolati anyag szellemi életünk részévé tételének majdnem

"bevezetésének",

kikerülhetetlen

élménye ez az attitűd - főképp a fiatal generációk

számára:

ebből a rácsodálkozó befogadási élményből később nyilván ki fognak emelkedni ömlesztésként

azok a fogalmi csomópontok, melyek vérát-

is fognak hatni mai marxista esztétikánk

szá-

mára. Ehhez a szellemi

integrációhoz természetesen maga

adta meg a kulcsot. Hiszen

Lukács marxáta működését

Lukács megkoro-

7

néző nagy Esztétikájának számos alapgondolatával találkozhatunk - bár még természetesen embrionális formában, mégis továbbvezető erővel - ezekben az Írásokban. így már ebben a korszakában felmerül a későbbi "intenziv totalitás" fogalma, a "homogén közeg" gondolata, az "ember egésze" és az "egész ember" szembeállítása

és egymásravonatkoztatásának

dialektikája,

a totalitás, a drámai konfliktus és katarzis müfajalkotó szerepe stb. Márkus György e kéziratok, majd a korai Lukács alkotóperiódusának alapos ismeretében - a felfedezés

"sokk-ha-

tásának" és a tuldimenzionálásra sarkalló értékeléseivel is vitázva - joggal jegyezte meg, hogy bár a marxista valóban egy uj indítást, Lukács gondolatainak jellegét hozza magával,

periódus

diszkontinuus

mégis, fiatalkori működéséből szá-

mos tézis és alapgondolat él tovább, egészen öregkoráig. /Vö. : Márkus György: Lélek és az élet: A fiatal Lukács a

"kultura'

problémája. Filozófiai Szemle, 1973. 5-6. sz./ Mert, mondja Márkus, Lukácsot

idézve, a lényeges embereknek csupán egyet-

len gondolatuk van egész életük során. Igaz, ez a gondolat többnyire monumentális, más számára alig elviselhető

"felada-

tot" is jelent... Ezeknek a fiatalkori írásoknak - ma már ismerjük

életrajzi

okait is - egyik gondolati centruma a tragikus művészetek és a tragikus életvitel sajátos kérdéscsomója. Az a kérdéstömeg - mely Seidler Irmával való szakításától, ennek a gesztusnak általánosításától tragédia-koncepcióján,

Hebbel-interpretá-

cióján át az etika megítéléséig, majd a Taktika és etika c. dolgozatáig foglalkoztatja - ekkori életének

középpontjában

állt. Ez a gondolat a hivatás és élet szembeállítása. A tragikus ember és tragikus sors magasabbrendüségének te süt át azokon a tanulmányokon

értékítéle-

is, melyek nem innen, a tra-

gikum értelmezéséből indítanak, de valahogy mégis ide térnek vissza - mint pl. A lelki szegénységről c. hires dialógusnovellában. S mégis: bár élete, tragikus sorsfordulója - személyes életének válsága - a tragikus életfelfogás apoteózisa felé lökte volna, mégis, nagy gondolkodóra valló követ-

8

kezetességge1 gondolja végig ezt a vészterhes fogainat, és eljut a nem-tragikus dráma és élet sajátságának

kőrülirásához

is: A románc esztétikájának az egyik legfontosabb

felfedezése,

tul a késői Shakespeare-drámák esztétikai lényegének megfejtésén. Ha ugyanis megmaradt volna a tragikus életvitel felsőbbrendűségének gondolatánál - az 6 későbbi fogalmával élve: partikuláris mivoltát általánosítva -, nem tudta volna kikerülni azt a Nietzsche-hatást, mely kortársainak sét oly nivelláló módon egyen irányitotta.

gondolatmozgá-

Lukács ettől szaba-

dul meg A románc esztétikájában. /S hogy Nietzsche

hatásának

kivédése milyen fontos számára, azt mutatja, hogy barátját, Fülep Lajost e hatás természetes elfogadásáért

szenvedélyesen

bíráljál/ A személyes és a gondolkodói én közötti vitájában kíméletlen természetességgel az utóbbi került ki győztesként. Ez is a későbbi Lukács gondolkodói karakterének

előrejelzése:

a szubjektív én semmis, az emberi lényeg az, ami a gondolat objektivitásához emel fel. Többször is leírtam azt a szót, hogy "szertelen", 8 így, ismételve mór rosszalló felhangja van.

Pedig nem így szeret-

ném használni ezt a szót: Lukácsnak már ekkor van

kialakult

gondolati tengelye. Ez pedig a neokantianizmus fokozatos meghaladása - a tett felé törő filozófiai attitűd, ami később aktivizmushoz, a marxizmushoz, majd a forradalom

vállalásához

vezeti. Esztétikájában pedig a valóság meghódításának Pontosabban: az élethez való ambivalens viszony.

igénye.

Gyakorlati

értelemben elutasítja az életet: az életben való oldódást, a szerelem átélését, a közvetlenséget, a világban való spontán jelenlétet elutasítja, mert ez, szerinte a dolgok végig nem gondolását, következetlenségét, átlagos

kompromisszum-létet

jelent. Teoretikusan vagy a művészet újrateremtése révén viszont teljes mértékben magába akarja szívni azt, ami a v i l á g , ban, az életben történik. Nem egy ezoterikus

müvészet-ideál

megfogalmazója - bár azok, akiknek müvében ezt a valóség-keresést, realitás-sűrítményt keresi olykor az elefántcsonttorony művészek képviselői /pl. Stephan George költészete/. élménye mér ekkor az ébresztő sugárzésu, a világra

Művészet-

döbbentő

9

mü. Az ibseni felfedező-elemző müvésztipus lebeg szeme előtt, aki nem az ujsághirt, vagy a kusza köznapi élet eseményeit konfekcionálja, hanem egy formált teljességet ad, a forma révén élvezhető másik valóságot, ami a jelen, kusza és zavaros árnyképeit érthetővé forditja, és az embert tett-igényére

kötelességeire,

ébreszti.

Ennek a müvészetideálnak, már most is központi

kategóriája

a forma. De nem a kanti, tehát elvontan esztétizáló, csak művészi alakzattá redukált változatában, hanem életet rendező, valóságban résztvevő, az emberi gyakorlatban alakuló kategóriaként, Élet és művészet a formában találkozik: az ember életét formák szerint vezérli, ha nem akar kuszán és zavarosan élni - s a művész hasonló módon rendezi azt a tényt és összefüggéstömeget, amelyben tájékozódnia kell és melyből utat mutató üzenetet kell teremtenie.

"A forma az élet legfőbb birá-

ja. ítélő erő és etikai valami a megformálhatóság

és értéke-

lés van minden megformáltságban. " - irja a tragédia

dolgozat-

ban, ahol a kanti fogalmakat használja még, de már áttör a kategórián a va lóság igény. Popper halálakor

irt nekrológjában

pedig igy: "A forma és létezés végső, legerősebb valósága." Ez a gondolat tér vissza Müvészetfilozófiájában,

és A regény

elméletében. De látnunk kell, hogy a forma-fogalom

itt elsősorban

kategória, az életet élők, a világban oldódni tudók fogalma * - kultúrkritikai kategória.

élet-

"hiány-

Lukács első nagy élet-

tragédiájának oka és egyben következménye az életvezetés fegyelme, az a meggyőződése, hogy a gondolkozói státusz kiharcolása egy aszketikus-alkotás-megszállottság tól függ. Az

megvalósításá-

"él tehát" "formátlan", aki nem hagyja magát

szétszórni az élet kicsinyes igényeiben, - beleértve ebbe a szerelmi viharokat

is

kompromisszumaiban aki nem adja meg

magát az élet által ravaszul kikerülhetetlennek álcázott kelepcének, hanem maga vezeti sorsát. A fiatal Lukács autonómia-elvének ez a sorsteremtő gesztus a kulcsa - és ez az életlogikára alkalmazott gesztus a nyitja művészetelméleti koncepciójának

10

forma-

is. A forma éppúgy rendet képes teremteni a

véletlenek, az értelmetlen epizódok között, mint a tudatos életvezetés az ember gyakorlatában. Filozófiailag ezért talál szövetségest /és barátot/ Emil Laskban, akinek

"érvényesség"-

-elmélete elvont, filozófiai sikon ugyanezt a fogalmat közelíti meg: a formák /nála természetesen a logikai

formák/

olyan alakzatok, melyek a "megfoghatóra" akarnak vonatkozni, melyek szinte sóvárogják, hogy legyen

^anyagi* tartalmuk, hogy

vonatkozhassanak valamire. Nem üres dobozok, melyek önmagukban is megállhatnak - csak tartalmukra való vonatkozásukban tudnak élni. A formáknak ez a nosztalgikus vágyakozása az általuk megfogható tartalomra - ez a gondolat vezeti titkon Lukács életfelfogását és alakuló esztétikai rendszerét egyaránt. Az élet fölébe kerülő autonom ember vagy az életanyagon úrrá levő művész csak a formálás, az alakítás gesztusa révén nyeri el a lehetőséget a maradandó alkotására, a müvészileg-szellemileg hatékony mü kihordására. A művész

legyő-

zi az élet kuszaságát, de ugy, hogy az életet visszaadja önmagának: kihámozza létformái esetlegességéből és lényegét, esszenciáját szabadítja fel, azzal, hogy e lényeget önmozgásához segíti hozzá formateremtő

okosságával.

Persze ennek a forma-elvnek ára is van: az élet boldog átéléséről való lemondás. De ez még nem minden. Ez a forma bűnre is visz: ez a világon kívüli élet minden partnert, barátot, szerelmet elpusztít. /Ezt vallja meg a már

idézett

A lelki szegénységről c. írásában, ez fejeződik ki az Ibsen drámai epilógusa - Mi halottak, ha feltámadunk c. darab iránti lelkesedésében, ahol a művész éppúgy lemond az életről, szerelméről, és ezzel éppúgy "bűnt" követ el, mint a fiatal Lukács. Ezt az igazolást és bűntudatot keresi Kierkegaard és Regine Olsen szerelmének tragédiájában

is. Mindez

ma már közismert életrajzi adat. De nemcsak életrajzi tény: a művészi forma hatásképességének

is itt lehet

filozófiai

"okait" fellelni. A forma azért tudja kézenfogni a befogadót, mert áldozattal teli, mert érződik rajta a

"véráldozat"

démonikus ereje. .. A forma tehát már itt, a fiatalkori írásokban

életkategó-

11

ria, mondhatnám: a valóság kristályosodási-szerkezeti

saját-

sága. Nem kantiánus gondolati adottság, jóllehet kanti tatásból születik.

indít-

Lukács ekkori felfogásában - s ez vissza-

tér érett Esztétikájában

is - a művész számára a valóság

/Lukács korabeli megfogalmazáséban: az 'élményvalóság*/ eleve megformáltan tuációt, egy

jelentkezik. Másszóval: mikor az író egy szi-

"sztorit" átél, akkor - szemben az átlagember-

rel - ő ezt egy bizonyos végleges, lekerekített, olykor poénrahegyezett formában éli ét. Neki valahogy

igy,

"készáruként"

adódnak kezére az élet dolgai, eseményei, epizódjai. Vele az élet formaruhában találkozik,

igy esnek meg vele a dolgok.

Nem ugy, hogy neki a munka egy későbbi fázisában kell majd valamilyen elbeszélési formát találnia az egyébként

formátlan

tényekhez és epizódokhoz. Lukács természetesen nem igy, misztifikáltabban mondja el ezt a felfedezését: ő - kanti fogalommal élve - a zseni képességének

könyveli ezt a művészi sajátságot. Valójában a-

zonban egy olyan összefüggést

fedezett fel, amely nélkül a-

ligha lehet mélyebben megragadni a formálás genezisét a nagy művészetben. A nagy művész formabontó, autonom jelenség: az élettől tanulja a formát. '/Itt is egy későbbi lukácsi gondolat csirája olvasható: a formák az élet tényeiből nőnek kii/ Mikor jelentős elbeszélők

"mesélni" kezdenek - pl. Maupassant

vagy Örkény elmond egy történetet -, azonnal érzi az ember, hogy ez csak vele történik meg igy, hogy a történet kitettsége, poénjának

lekere-

"ize" ugyan tőle független eseménysor

velejárója, de csak az ő jelenlétében alakulhatott

ilyen bra-

vúrossá. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy bár az író "dolgozott" is a történeten, a sztori magva, formájának váza magában az eseményben volt adva. Lukács a formának ezt a valóságban gyökeredző, és ugyanakkor a művészi

szubjektivitástól

függő sajátságét fedezi fel A heidelbergi esztétikában. A forma lényegi meghatározó szerepének másik mozzanata, hogy

Lukács eleve-a közönségből, a befogadóból vezeti le a

forma szerepét. A forma közvetítő, mely egyáltalán

élvezhe-

tővé teszi a tartalmat a befogadó számára. A forma az a ve-

12

zérlő közeg, mely a befogadó élményeit

irányítja.

Egy novelle

poénje, pl. a műben, a tartalom velejárója, a befogadó

felől

nézve azonban a rávezetés, a késleltetés, a kontraszt, s végül a rácsapó csattanó felépítésének

kérdése, ahol egy sor

formailag adott mozzanatot kell gondosan kiépíteni. a befogadó

Mintegy

"manipulálására".

A heidelbergi esztétika tehát már a Kanttal való polémia csiráit nevelgeti.

Lukács természetesen

még nem

hegeliánus,

de már kiépítette magában azokat a pontokat, ahol utjai elválnak a kanti esztétikától.

Jelzik ezt nár az utalások

Lask - Lukács fiatalkori barátja - és Rickert

emlitődik, mindkettőjük a kanti pozició fellazításán zott. Még

dolgo-

inkább figyelmeztet azonban a gondolatmenet.

nem egy, autonom módon meghatározó

is:

produkciója Lukács

formáról szól, hanem sok-

féle formáról, melyet az életanyag /az élményvalóság/ hordoz, s melyet a művész kiemelőképessége,

intuíciója

fedez fel

enged szóhoz jutni. A merev kanti formalizmussal szemben már a tartalom sokféleségére vonatkozni képes forma sága és sokirányú

s itt

hajlékony-

lehetősége a döntő. Vagy Márkus már emlí-

tett tanulmányénak címszavával

szólva: a forma

pluralitásának

elve jelenik meg. Ez a gondolat már a Hege 1-studiumok

felé

mutat. Ennek a túlexponált

formaelméletnek

fontos tanulságai

nak a jelen számára. Hiszen a "tartalomcentrikus" továbbépítésének

is egyik

adód-

esztétika

legégetőbb kérdése a formálás ré-

tegeinek, a tartalom strukturálódásának

leírása,

elméleti

megragadása. A hiányt már jó ideje érezzük, a marxista esztétika majd husz éve hangsúlyozza a formakérdések

kutatásá-

nak szükségességét, olykor a formalizmus vádjával

is megküzd-

ve. De ezt a hiányérzetet marxista világképtől

igazolja - más premisszából, a

idegen érvrendszerre 1 ugyan - a lukácsi.

Persze a forma csak akkor tudja ha az életanyag maga

lényegi küldetését

betölteni,

is lényeges üzenetet hordoz: nem egy ön-

kényes formakoncepció építésén dolgozik A heidelber.qi esztétika. A forma - mint dinamikus elem - olyan gondolat, mely szétold minden merev, eleve adott forma-felfogást.

S ehhez

13

járul még az is, hogy a forma műalkotást tételező sajátságát a müvé8z alkotói lényegének, világnézeti magvának

függvénye-

ként fogalmazza meg. S voltaképp ezzel a távoli és terminológiájában

is idegen képlettel, mégis a marxista esztétika to-

vábbépítésének szükségességét huzza alá: a formakérdések, a műfajproblémák, a miniformák tartalomból való kiépülésének elméleti megoldatlanságára hivja fel a figyelmünket. A könyv végig egyetlen nagy gondolattal küzd - reménytelenül

miben

áll a mü /és a művész/ viszonya az ontológiai valósághoz.

Sok

szálat épit ki valóság és mü kőzött, sokat elvág, araennyiben az a naturalizmus módszerét

igazolná. De hiányzik a későbbi

kategória, a mimézis elmélete. Ez az az eszköz, melynek hiányából vezeti le egy későbbi önéletrajzi

visszatekintésében

e két esztétikai összefoglalás sikertelenségét.

De az olva-

sás közben állandóan érezzük az erőfeszítést, mely arról tanúskodik, hogy Lukács érezte ezt a gyengét, és kereste a megoldást. A heidelbergi esztétika talán legizgalmasabb

és legter-

mékenyebb - ma valóban újrafelfedezést érdemlő - vívmánya a "félreértés" kategóriája, melyről az itt következő tanulmányokban

is többször esik szó. E fogalom lényege: a művész vi-

lágának és a mü megértésének utja csak a félreértések lén keresztül történik. Ugyanazt elvileg lehetetlen ni-átélni. Ugyanazt - azaz, amit a művész ragadott. A mi ujabban kibontakozó

áttéte-

megérte-

inteneionálti-meg-

"befogadás-esztétikánk"

is ezzel a fogalommal dolgozik, ha nem is meri használni ezt a radikális kifejezést. Hiszen mikor a múlt kiemelkedő alkotásait ujraolvas8uk, újrarendezzük, természetes módon

"félre

is értjük ezeket a müveket'; azaz: másképp értelmezzük az eredeti szöveget, a cselekményt, a szituációt, másképp, mint ahogy azt a mü keletkezése

idején a szerző gondolta, vagy amit

akár a kortárs közönség benne lótni vélt. A marxista esztétikában ez a gondolat szerepel ugyan, de valahogy mintha lenne egy autentikus, lehetőség

kivételként,

"ugyanúgy* értelmező befogadási

is. Lukács ezt a fogalmat ugy radikalizálja, hogy

minden befogadás eleve félreértés: "ugyanúgy" felfogni a mü-

14

vet /ahogy a művész, vagy kortársa/ csak véletlen lehet, és voltaképp esztétikán kivüli jelenség. Mert az esztétikai hatás titka éppen abban Van, hogy a mű többet mond, mint amit a létrehozó művész belegondol, vagy amit benne ki akar fejezni. Sót még annál

is többet, mint amit saját kora benne

fel tud fedezni. Az esztétikai élvezet körébe a művész által csupán megragadott, de esetleg fel nem fogott jelentések megértése

is beletartozik. Sőt, az utókor száméra

éppen ezek a

legfontosabbak, ez a mű maradandóságának egyik *Az alkotó és a mű közötti ugrás szükségszerű hogy a létrehozott sohasem

kritériuma. következménye,

lehet egészen tisztán jelen a lét-

rehozó tudatában, hogy az alkotó megismerés és akarása a műre irányul ugyan, mégpedig ugy, hogy

létezéshez

segíthesse,

ám ez a megismerés és akarás szükségképpen valami mást vél véghezvinni, mint amit ténylegesen véghezvisz.

így minden al-

kotó Saullá válik, aki felkerekedett, hogy megkeresse atyja szamarait, és egy királyságot talált. " /A heidelbergi művészetfilozófia. .. Magvető, Bp. 1975. 74.

old./

Miért hatolhat a félreértés mélyebbre, miért tudhat többet a műről, jelentéséről, üzenetéről, mint alkotója? Máig ismerős az az ellenvetés, mely ezt a fogalmat ki akarja

irta-

ni az esztétikából és kritikából, mondván, hogy a műértő vagy a publikum nem tudhat többet, sőt még annyit sem, mint amit a művész tud a müvéről: ne értse jobban a müvet, s különben

is, honnan tudja, mit gondolt a művész, amikor alkot-

ta festményét, regényét? Lukács válasza egyszerűt onnan tud többet, hogy a mű befogadása

is esztétikai aktus, kicsit al-

kotói folyamat is tehát: a mü újraalkotása. A befogadói

szub-

jektum hozzárendelése nélkül éppúgy nem szólal meg egy regény, egy kép, mint ahogy félig kész egy szindarab

is, a szini elő-

adás hiján. S ez az alkotói hozzájárulás, bármilyen

elementá-

ris és csekély, bármennyire

jelekből,

is a művész által adott

utalásokból építkezik, tovább tudja építeni a müvet, tovább, mint ahogy a művész gondolta. Mert a befogadó

továbbgondolá-

sénak vezérlője az a kor, melyben él, az a közeg, mely egyéniségét és gondjait táplálja. Az olvasó-müélvező egyszerűen

15

"rálátja" a mai - és természetesen egyedileg

is átélt - prob-

lémáinkat arra a hasonlóra, melyet a mü kinál. S máris egy mélyebb rétegbe került, mint ahol az alkotó illúziói voltak. Drámaelméleti, színházesztétikái problémalátásnak

köréből

- ezt a "házi" penzumot említeném utolsóként - a drámai műfaj viszonyrendjének, a szituáció teremtett dinamikájának

vonatkozási-tér

leírása jelent számunkra felszabadító erejű,

továbbépítő gondolatot. A modern dráma fejlődésének

története

c. könyvéből, az első harmad a műfajvizsgálat uj módszerét és katalógusét adja, s ezt az elemzést egyetlen

revelativ

erejű gondolat szövi át: a dráma nem azonos egy-egy emberben lejátszódó tragikummal, nem is két egymással

szembeforduló

ellenfél közötti küzdelem ábrázolása elsősorban - a közegét az emberek közötti viszony adja, az a "közti tér", mely meghatározza e küzdelmet, mely dinamikával tölti fel a színpadot, típusokat, világképeket. ségét már eddig

E fogalom termékeny

is több körülmény

jelezte.

hatóképes-

Lucien Gondlmann

e könyv egyik előtanulmányénak egyetlen mondatára

építette

fel A rejtőzködő isten c. hires könyvét, és Peter Szondi, a korán elhunyt német irodalomtörténész pedig ennek a fogalomnak, az "emberek közötti térnek" továbbgondolására

építi fel

A modern dráma elmélete /1880-1950/ c. rövid, esztétikai-irodalmi összefoglalását. De már korábban

is sokan éltek ezzel a lukácsi gondolattal,

jóllehet az irodalmi tudat a forrást egyszerűen

"elfelejtette".

Dürrenmatt pl. arról ir /Színházi problémák... c.

könyvében/,

hogy egy veszekedés önmagában még nem dráma, de egy különben közömbös kávéházi beszélgetés viszont már az, ha az egyik fél - titokban - meg akarja mérgezni a másikat, s a köznapi csevegés e szándék leplezését

is szolgálja. A felszíni dia-

lógus és a mögötte rejlő szándék groteszk kettősségében a lukácsi "emberek közötti tér" dinamikáját ismerhetjük fel. Igazi drámában kifejezve: Nóra segíteni akar beteg férjén és váltót hamisít a gyógykezelés költségeit biztosítandó, s Helmernek sem szól a pénz forrásáról. A dráma nem két szembefeszülő szándék közvetlen ütközése, hanem a kettőjük

16

közötti

térben, a kimondhatatlanban bontakozik ki: már-már ugy szik, ha Nóra egyszer kimagyarázkodhatna, talán lenne a szakitás.

lát-

elkerülhető

De ez a "közti tér" épp ezt akadályozza

meg: kettőjük között szó sem lehet emberi hangról, ezt már igy vezették be. Nóra csak csicsereghet, Helmer pedig ban él - mindkettőjüket kötelezi ez a szokásként

pózai-

is megmere-

vedett, jóllehet közösen alakitott atmoszféra, a "tér". rábban

is kitűnt, hogy ez a közös tér két, emberi

lényegesen különböző tipus súrlódását helyzetben vélik drámaivá: olyan

Ko-

fajsulyában

fedi,' de csak e nehéz

"közti térré", mely

ket bár összebilincselte, el is választja. Nóra

kettőjü-

lázadása

ebben

a zárt térben robban. Azért drámáról

idéztem ezt az ibseni példát, mert Lukács - a modern irva - egy olyan esztétikai elemet választott ki a

műfaj egyik alkotójaként, melynek jelentőségét a 19. század vége, és főképp a huszadik század drámairása doüboritott ki. Korábban ennek a "közti térnek" jelentősége nem volt ennyire határozott: Shakespeare-nél ez a közti tér

"fix" pontok kö-

zött feszül, az emberek közötti viszonyban a hősök a meghatározók. Oágó intrikáját Othello jóhiszeműsége szitja fel igazán, s Othello azért kerül bele ennek a szenvedélynek vóhatásába, mert Desdemona nyi akadályt kellett hogy összeomlani

iránti szerelme korábban

szí-

is ezer-

legyőzzön, s most ezt a sikerét

látja. A konfliktus két jellem és két világ

is

kőzött

kétféle emberi reakció egymásbafonódó sorsában alakul. A közti tér, a viszony feloldódik az akcióban. A modern dráma viszont feltalálja az egymás mellett élő emberek mely bár falként

"közös terét",

is választja el őket, mégis a köznapi érint-

kezés konvencióinak semleges közege

is lehet, mindaddig, amig

valami apróság nem robbantja az egészet dinamikus térré. Addig, mig ki nem derül az emberi súlycsoport különbség, a magány elviselhetetlensége, vagy épp e "közti tér" hazugsága. Csehov kamaravilága még inkább az egymás mellett élő embereknek ezt a látszólag semleges tértől való függését ragadja meg, mely lassanként el is pusztitja őket. És O'Neill vagy

Beckett

is ebben a figurák között feszülő térben dolgozza ki a dráma-

17

iság uj lehetőségeit: nem a hősök szándékaiban és tetteiben. A drémaiságnak ez az uj, Lukács szövegében felbukkanó eleme földalatti utakon hatott a 20. század drámaesztétikájára. könyv egyes fejezetei német nyelven

/A

is megjelentek az Archiv

für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik c. sorozatban, ben, és igy került be az európai gondolkozás

1914-

anyagcseréjébe,/

Főként A regény elmélete megjelenésétől kezdve, melynek drámaelméleti mellékszálai sokban utaltak vissza erre a fiatalkori értekezésre. Nem folytatom a bevezető problémavázlatot: csak

érzékel-

tetni szerettem volna a "meritési minta" gazdagságát, a bőség zavarának, a szerteágazó problémák gondolati hátterének ama sokrétűségét, melyekhez az itt következő dolgozatok

pró-

báinak eszközöket, megközelítési, továbbgondolási utakat találni. 1978.

október Almási Miklós

18

I. ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS

Főidényi F. A FIATAL

László

LUKÁCS

/Egy gondolatkör rek®nstrukciójának 1. A tanulmány

kisérlete/

1918 végéig, tehát 33 éves koráig

nyomon a fiatal Lukács György szellemi fejlődését. lat jelent ez az év, amennyiben

követi Határvona-

Lukács figyelme ettől kezdve

döntően és majdnem kizárólagosan a politikai, illetve a politikai filozófia

felé fordult. A cezúra

kijelölése

önkényes gesztus is; a kezdő Lukács György és közvetítéseken

azonban

etikai-filozófiai,

keresztül esztétikai nézetei ott munkálnak

1918 utáni gondolkodásában, sőt hatásuk más burokban és köntösben /s ezt a két szót nyomatékosan hangsúlyozzuk, részben-külsődleges ható.

jellegükre/ Lukács élete végéig

utalva kimutat-

"Minden jelentős embernek csak egy gondolata van; sőt

kérdéses, vajon a gondolatnak

lehet-e egyáltalán többes száma;

vajon a sokrétűség talmi gazdagsága nem pusztán a felületre, a töltelékre vonatkozik?" - magát Lukácsot idézzük, A tanulmány elsősorban alapállását

1911-ből.

Lukács filozófiai kiindulópontjait

igyekszik körültapogatni.

1918 kijelölése

és

ezért

a jelen esetben egyértelműen önkényes gesztus. 2.

"Minden jelentős embernek egy gondolata van.* A mondat-

nak, megitélésünk szerint, a jelentős szó ad értelmet. Az "egy ember, egy gondolat" elv ugyanis az ész és az értelem kategóriáin tul van megalapozva.

A jelentőség, a zsenialitás

ténye nem filozófiai-szellemi erőfeszítések produktuma,

hanem

antropológiai tényező, amely az élethez való viszonyban

mani-

fesztálódik.

Ez a viszony szükségszerűen gyakorlati, mégha

teoretikus problémák kezeléséről van is szó. A fiatal

Lukács

zsenialitása vitathatatlan; nem megszerzett, hanem veleszüle-

21

letett adottság, amelynek mindenképpen meg kellett nyilvánulnia. Ugyanakkor ennek legfőbb jellemzője az összehasonlithatatlanság és az abszolút szuverenitás - és ha egy-egy gondolata sokszor mások véleményének visszhangja, ugy ez mit sem von le tárgyalásuk mikéntjének 3. A "formátum" egyszerisége

értékéből. és összehasonlithatatlansága

miatt a fiatal Lukács megitélésében semmiképpen sem mérce az idős Lukács, és fordítva, az öreg

lehet

Lukácstól már nem

kérhetők számon fiatalkori nézetei. A fiatal Lukács gondolatai lehetőségek, tendenciák, amelyek nem cáfolnak ugyan más gondolati utakat, ám amelyeket szintén nem lehet elvetni vagy semmisnek tekinteni.

Lehetőségük nem csak filozófiai teljesít-

ményükben van, hanem - ezáltal - legalább

ilyen mértékben ab-

ban, ahogyan alkotójuk személyisége, és általában a tehetség bennük kifejeződik. Ez

gyakorlati

teljesítmény.

4. Minden teljesítményhez hasonlóan a fiatal Lukácsét is onnan lehet megítélni, hogy benne a formátum fejeződik ki. A formátum: emberi lehetőségek és történelmi tendenciák

lecsa-

pódása egy emberben. A formátum: a történelem produktuma, és egyszersmind a történelem alkotója

is. Az ember önteremtésé-

nek folyamatában /a történelemben/ milyen módon vesz részt: ez az egyedüli mérce a megitélésében. A szubjektum és objektum kölcsönhatásának vonatkozásában elemzi a tanulmány a fiatal Lukácsot; azt próbálja megnézni, hogy az ember által még meg nem hódított valóságnak a szubjektum által való elsajátítási folyamatában /és ezzel párhuzamosan a szubjektum egyre differenciáltabb külsővé-válásának, tárgyiasulásának, a világban való - nem csak fizikai - beépülésének történetében/ Lukács gondolatvilága milyen helyet foglal el, és milyennek

látja

magát és helyzetét az ember e gondolatvilág tükrében. A fiatal Lukács gondolatvilágának belső szerkezetét kell megismerni ahhoz, hogy megértsük

"helyzetét" - a «ok idézetnek e z

egyik magyarázata. 5. Vizsgálatunk tárgya tehát: a szubjektum-objektum

elsajá-

títási viszonyához hogyan viszonyul a fiatal Lukács eszmerendszere, illetve abban miként vesz részt. A kettő nem ugyan-

22

az. A 'hogyan viszonyul" nézőpont a gondolatok tárgyára vonatkozik; az állitásokra, véleményekre, érvekre. A

"miként

vesz részt" nézőpont már kevésbé függ az alkotótól: bérmilyen is a mü belső szerkezete, ez objektive mégis az objektum-szubjektum viszony egyfajta megjelenési módja, és ennyiben minden jelentős mü kifejezi azt, hogy az elsajótitás történelmi viszonya milyen fokot ért el. Ha a "hogyan viszonyul" nézőponttal a tanulmány sok esetben nem ért egyet és vitába száll, ez nem befolyásolja annak elismerését, hogy a

"miként

vesz részt" nézőpont alapján a fiatal Lukács müve a századelő filozófiai-gyakorlati állapotának egyik adekvát

megjelenése

és megjelenitése. A tanulmány éppen ezért főként az első szempont alapján vizsgálja a müvet, és igyekszik

elfogulat-

lanul a mü belső mércéjét alkalmazni a műre. Az, hogy esetenként ez szélsőséges ellenkezés révén valósul meg, ugy vélem, nem módositja a szándékot. A tolarencia

legtermészetesebb

út-

ja intoleráns gesztusokon át vezet, és forditva - hiszen a tanulmány szerzője semmiképpen sem képzeli, hogy létezik a tudás és igazság biztos utja.

I. A regény elmélete c. mü hiressé vált nyitószavai a következőképpen hangzanak: "Boldog kor, melynek a csillagos ég a járható és bejárni való utak térképe, melynek útjait a csillagok fénye világitja meg. Minden uj a számára és mégis régtől fogva

ismerős; kaland és mégis birtoklás. A világ

tágas

és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tüz egylényegü a csillagokkal; élesen elválik egymástól a világ és az én, a fény meg a tüz, és mégsem válnak soha egymástól örökre genekké; mert a tüz lelke minden minden tüz.

ide-

fénynek, és fénybe öltözik

így a lélek minden tette értelmes és kerek e ket-

tősségben: teljes az értelemben és teljes az érzékeknek; kerek, mert cselekvés közben önmagában nyugszik a lélek; kerek, mert tevékenysége különválik tőle, s önmagává válva megleli saját középpontját, és zárt kört huz

maga köré."* A gondo-

lat költőisége szembeötlő; egy nagyszabású műalkotás kezdődik a fenti szavakkal. Műalkotásról és költőiségről

beszélünk

23

- mert a műben vázolt rendszert és az ezt kitöltő gondolati teljesítményeket a szubjektív pátosz tartja fenn. A görögség utáni végy szenvedély; és szenvedély formálja meg az azóta /és azzal szemben/ kialakult "bűnösséggel teli korszak" kritikáját is. Lukács gondolatait nem a történelmi fejlődés objektiv kritériumainak és folyamatainak értékelése

irányította,

hiszen ha ezt kérnénk számon, rövidesen feloldhatatlan

ellent-

mondásokba és puszta elméleti konstrukciókba ütköznénk. nemcsak a görögség-modern

kor szembeállítás

Mert

abszolutizálódik

a könyvben; nemcsak az eposz és a regény válik egymást kizáró ellentétté, de az egyes stációk

is önmagukban

rögzültek,

megmerevedettek, és ellenállnak minden mozgásnak. A görögséget és a polgári világot így nem lehet szembeállítani,

hiszen

ezáltal éppen a történelmi fejlődésben rejlő állandóság tűnik szem elől; a világnak az ember által történő elsajátítása és ezzel azonos mozzanatként az emberi szubjektumba való beépülése teremt közösséget ^is a két kor között. Az elsajátítás mikéntje: egyszerre veti fel az azonosság és különbözőség problémáját. Ugyanez a helyzet az eposz és a regény

kettős-

ségével: a világnak a művészet szférájában zajló epikai elsajátítása a két forma között szómos olyan kapcsolatot amely az azonosságra

teremt,

is fényt vet. Nem csupán formai azonos-

ságra /szembekerülve ezáltal a lirai vagy drámai megformálással/, hanem ezáltal a történelmi folytonosságra

is. Miként a

görögség lényege nem ismerhető meg anélkül, hogy el ne érkezne a polgári kor, ugy ez a helyzet az eposz és a regény viszonyában is. A kettő nemcsak kizárja, de feltételezi is egymást. Az ellentmondások abszolutizálásának eredménye, hogy A regény elméletének egyes kategóriái

is megmerevedett

képződmé-

nyek. A görögség nem kizárólagosan gazdaság /és Lukácsnál még véletlenül sem gazdagodás, ami a folyamatszerüségre

helyezné

a hangsúlyt/ - gondoljunk Athénnek a déloszi szövetségben betöltött hegemón szerepére, a peloponnészoszi háborúkra, az Athén határain kivüli vérengzésekre stb.

de a polgári kor

sem csupán leépültség, elszegényedettség, amivel csak az eszkatológikus jövő

24

állítható szembe. A regény

elméletében

vázolt történeti képződmények és történelemfilozófiai

kate-

góriák merevek, fixáltak. Miben kereshető mégis a mű népszerűségének titka, hol fejthető fel vitathatatlan

értéke?

Amikor Lukács választása a görögségre esett, ahol száraéra az ideálok kézzelfogható érzéki valósággá váltak, akkor nagynevű elődök nyomába

lépett. Winckelmann, Hölderlin, Max We-

ber: mindannyian a derűt látták a görögségben, vagy - Nietzsche gondolatkörét

idézve - csak Apollót vették észre, de nem

lát-

ták meg Dionűszoszt. A nietzschei szemléletmóddal szemben, amely a görögséget eleve problematikusnak tekintette,

Lukács

az idealizálás rabja lett. A személyes vonzalmon és ízlésen tul /és egyszersmind benne/ azonban a múltra vonatkozó nézetek a jelenre nézve is árulkodóak, hiszen a jelen valósága kényszeríti mindig a gondolatot a történelemre vonatkozó állásfoglalásra. Ha a jelent teljességgel el akarjuk vetni, akkor ez csakis valamihez viszonyítva mehet végbe - és a fiatal Lukács túlságosan tisztelte a gondolati

rendszereket,

semhogy azokból kilépve a történelem egészét szemlélte volna problematikusnak /azaz olyannak, amely

lerázza magáról a konst-

ruált teóriákat, hierarchizálásokat - pl. görögség versus polgári kor - és csakis a történelmi szubjektum és objektum viszonyénak

folyamatát hajlandó kérdés tárgyévá tenni/.

kács a történelmet rendszerként, konstrukcióként és ezáltal éppen annak a

Lu-

vizsgálta,

merevségre hajlamos polgári szem-

léletmódnak a keretein belül maradt, amely ellen A regény elmélete

Íródott. A polgári világot

illető kritika puszta kul-

turkritika maradt, azaz mozgásukból kiszakított

objektumok

kritikája. A müvet ezért elsősorban csak a szenvedély és a pátosz teszi nagyszerűvé és műalkotássá - és ezzel együtt szubjektivisztikussá

is. Ám a kulturkritika

is kritika, és

a fiatal Lukács egész ténykedésére ez a villódzás

jellemző:

a polgári világot kritizálja, anélkül, hogy észrevenné, hogy annak minden mozzanatában egyszerre van jelen az elidegenedés és emancipáció folyamata, és miközben a polgári világ tein kivül hiszi magát, egyszersmind

kere-

objektive azon belül

is van. Ezért feledhetetlen mü A regény elmélete: szerkezeté-

25

ben, stílusában, elemzéseiben állandóan felbukkan az a szubjektum, aki menekülne e világból, de aki látja a történelem hegeli kegyetlenségét és lerázhatatlan szükségszerűségét Innen a vágy és a melankólia, aminek a formábaöntése

is.

révén

A re.qény elmélete generációk életérzését közelitette és fogalmazta meg, és amely által a század egyik tipikus

alkotá-

sává lett. Vágy és melankólia: a szubjektum érzései, a szubjektumé, aki ezekkel az érzésekkel felfegyverkezve akar megbirkózni a világgal. A magáramaradt szubjektum belsó' világa

óhatat-

lanul önmagához hasonló ellenfelet keres. A fiatal Lukács számára az egyedüli világ, amelyben szintén ott munkál a szubjektum, a műalkotás világa. Gondolatköre - mint a későbbiekben látni fogjuk - nem engedte meg, hogy a tárgyiasult, sőt, horribile dictu, az elidegenedett világban

is felfedez-

ze az eleven szubjektivitást, és ezért elsősorban a nem tárgyiasultnak vélt és a szűkebb értelemben felfogott kultura kritikáját tekintette olyan feladatnak, amely méltó a szubjektum belső világához. "Műalkotások

léteznek - hogyan lehetségesek?" - igy kez-

dődik A heidelbergi művészetfilozófia

és esztétika.

A kér-

dés arra vonatkozik, hogy a mü a modern világból nem szervesen és természetesen fakad, mint akár a görögség

idején, akár

a kereszténységben - azaz nincsen olyan szerves közösség, amely önmagából teremtené meg a műalkotást és annak

formáját.

Az egyén a világ ellenében kénytelen létrehozni a müvet /az ellentét természetesen

látszólagos, hiszen a polgári világban

is szerepet játszik egyfajta anonim közösség a mü létrejöttében - kezdve a tematikától egészen a megformálásig/, és a szubjektum nem érzi maga mögött azt a stabilitást, ami a rárótt felelősséget nagymértékben könnyithetné.

"Az emberek el

sem tudják mondani azt, ami bennük igazén fontos, ami tetteiket igazán mozgatja és ha ritka pillanatokban találnának is szavakat az elmondhatatlan számára, azok

meghallgatatlanul

suhannának el a másik lelke mellett, vagy csak

értelmükben

megmásulva érkeznének el hozzá." - A modern dráma

26

fejlődésé-

nek története c. műben olvashatóak ezek a szavak." Az egyén magáramaradt: metaforikus kifejezése ez annak, hogy az egyre differenciáltabb, tárgyiságában egyre gazdagabb és ezáltal szubjektumában

is egyre sokrétűbb ember nehezebben

meg azokat a fonalakat, amelyek mentén az egyén

találja

eligazodhat

a tettek, gondolatok és tárgyak világában: "Minden er.ber igazi egyénisége magányos sziget zugó tenger közepén, és nincsen az a hang, ami ugy hatolna el hozzá, hogy a köztük zugó tenger hangjai, belekeveredvén beszédébe, meg ne hamisítaná azt, ha ugyan teljesen el nem nyomják, annyira, hogy csak a másiknak vágyva feléje nyújtott karjait 4 reértvén ezek gesztusait."

láthatja - akkor is fél-

Jellemzőnek mondható az idézet stílusa: a tárgyi világ által megnyomorított szubjektum

fájdalma hangzik ki belőle, de

ugyanakkor nem lehet nem észrevenni a századvégi szecessziós lus tipikus sablonosságát. A felfokozott vágy, ami sablonokban nyilvánul meg, olyan dilemma, amit maga Lukács is észrevett a naturalizmusban.

A naturalizmust ugyanis azért üdvö-

zölte, mert megteremtette a "princípium

individuation is" el-

vét, hogy a szubjektivitásra, azaz valójában a szellem aktivitáséra, a szubjektum kötetlenségére helyezte a hangsúlyt, és - hallgatólagosan - ezáltal gyöngíti az

intézményszerü

jelenségek erejét. A naturalizmus végső csődjének

azonban

Lukács szerint az az oka, hogy mégsem tudott teljesen

kisza-

kadni az intézményekből és foglya maradt az adott világnak. Számos esetben vonatkozik ez a fiatal Lukácsra

is: a vágy,

a melankólia, rezignáció és hit, és a lélek megannyi más szubjektív érzése száméra sokszor elegendő volt benyomni a megfelelő gombot, megpendíteni a hurt, és a szükséges stílus automatikusan adódott - kapcsolódva a századvéghez, és gyengítve vagy éppen hatástalanná téve a szubjektív érzések erejét. A polgári kultúra kritikája nem teljesen azonos a polgári világ egészének a kritikájával. Az idealizáló elvonatkoztatásnak az a következménye, hogy egyfelől teljesen merevnek, embertelennek

látja a tárgyi képződményeket,

intéz-

ményeket, másfelől kötetlennek, szabadnak hiszi a szubjektu-

27

sti-

not. A szubjektum és objektum ilyen jellegű szembeállítása jellemez minden puszta kulturkritikét, hiszen éppen az objektum és szubjektum azonosságét és ellentétét, azaz viszonyuk dialektikáját vesziti szem

elől. A teljes kötöttség ugyanugy

nem létezik a tárgyi világ oldalán, mint a teljes kötetlenség a szubjektumén. A polgári világban a gazdaság mindent átfogó szerkezete, illetve a szubjektumoknak ezáltal létrejövő véletlenszerűvé, bármikor kicserélhetővé és helyettesithetővé válása teremtette meg annak látszatét, hogy létezik teljes kiszolgáltatottság

és teljes szabadság. A gazdaság

törvénysze-

rűségét azonban a társadalmi szubjektum szavatolja, miként a szubjektum látszólagos véletlenszerűségét a gazdaság

"szabja

meg". A fiatal Lukács kulturkritikója a rögzitettségek

állás-

pontjáról kritizálja a rögzitettségeket, és korántsem véletlen, hogy az esetek legnagyobb részében az egyes egyén, nem pedig a társadalmi szubjektum szemszögéből bírálja a polgári világot: "Az impresszionizmus metafizikája. Minden véletlen annak szempontjából, akit a hullámok érnek, az, hogy melyik éri, és mikor, és hol, és hogyan, mert ezek az ő belső,

igazi

életmenetével semmi összefüggésben sem lehetnek. Minden egyes hullám a véletlen játéka, csak az mély törvényszerűség, hogy véletlen hullámok játéka az egész élet. ÉS ha minden véletlen, akkor semmi sem véletlen, akkor nincsen véletlen, mert annak csak mint a törvényszerűvel együtt létezőnek és azt csak a konkrét esetekben kizórónak van

értelme." 5

II. Az egyén kiszolgóltatottsógérzése, valamint a tárgyi vilég sorsszerűsége és ennek következtében

megfoghatatlansá-

ga szükségszerű következménye annak az állapotnak, amelyben a fiatal Lukács álláspontja szerint - a tettek és szándékok, szavak és gondolatok nem fedik egymást. A tehetetlenségérzés minden cselekvést megbénít, illetve maga a cselekvésigény

sor-

vad el: "ma, amikor ezer motivum határoz meg minden kis cselekvést és végtelenül sok mellékkörülmény determinálja a legkisebb mozgást, amikor az emberek oly sokat és subtilisen gondolkodnak, éreznek, beszélnek és oly keveset cselekednek, le-

28

hetetlen valakit főleg tettei által jellemezni. Ma mindenkire nézve talán mindennél jellemzőbb az, amit beszél, nem az, amit cselekszik." 6 Tipikus megnyilvánulása ez a századvégnek, sőt általában a polgári korszak egyfajta állandóan ható vetületének tekinthető. /Már a romantika idején Friedrich Schlegel Lucinde c. regényének a lustaság apológiáját kifejtő paszszusai is ugy értékelhetők, mint amelyekben nem csupán a hétköznapi, a szellemet elnyomorító iparkodás kritikája kap hangot, hanem a tehetetlenségérzés, amely abból fakad, hogy az emberi szellem kénytelen az adott állapotokkal kibékülni, mert a neki megfelelő tettek szükségszerűen elszakadnak tőle, és a kibogozhatatlanul sürü tárgyi világban önálló útra hogy végül magéval az őket megszülő szellemmel

lépnek,

kerüljenek

szembe./ Lukács György esetében azonban a tehetetlenségérzés mint általános polgári jelenség sajátos színezetet nyer a századelej i magyarországi állapotok miatt, Magyarországon ekkorra létrejött a feudális és polgári társadalmi

ugyanis osztály-

tagozódásnak, valamint gazdasági struktúrának az a sajátos egyvelege, amely a szembenállás szubjektív feltételeit kivétel nélkül megteremtette, anélkül, hogy világosan

kitapintha-

tók lettek volna azok az objektiv törvényszerűségek,

amelyek

a szubjektív rosszérzést kiváltották. A magyar történelemből - Ady szavaival élve - "kihulltak a kulturaépitő századok", és az a diszkrepancia, amely a gazdasági fejlődés és a társadalmi szerkezet között fennállt, többszörös eltolódást eredményezett a társadalmi tudat szintjén, nem engedve, hogy a gondolkodás megpillanthassa azokat a gazdasági-tárgyi

össze-

függéseket, amelyekkel valójában össze volt kapcsolva. A magyar "ipari forradalom" alapvetően más keretek között ment végbe, mint Nyugat-Európában, vagy akárcsak Ausztriában.

Amig

ugyanis ott a gazdaság átalakulása a társadalom radikális átalakulásával volt párhuzamos, addig Magyarországon

a Monar-

chia belső viszonyai következtében elsősorban viszonyulni tudott Nyugathoz; agrár jellege ugyan módosult, de ez mindig egy iparosodott Európa erőterében ment végbe, a külső, magyar-

29

országi kereteken kivüli elvárásokhoz viszonyulva, igazodva a hitelezők nyersanyagkitermelési

"mindvégig

igényéhez, közle-

kedési-szállitási érdekeihez, 8 az ország fennmaradó agrár jellegéhez." 7 Az iparosodás igy képtelen volt áthatni a társadalom egészét, amelyet ennek következtében elsősorban nem gazdasági kapcsolatok tartottak össze /gondoljunk pl. az antiszemitizmus kvézi-gazdaségi szerepére a századelő Magyarországán/, és a magyar iparosodás sajátos fejlődése ennek megfelelően strukturálta a társadalmat: "A feudális-nemesi társadalom Magyarországon - irja Berend T. Iván és Rénki György - nemcsak késve bomlott fel, de a modern tőkés viszonyok is ugy épültek ki, hogy mélyebb gyökereket ereszthessenek a gazdasági, mint a társadalmi struktúrában. A polgári osztályok kialakulása a tőkés viszonyokra jellemző osztálytagozódás előrehaladása, a tőkés-munkás ellentét alapvetővé válása mellett és ennek ellenére megmaradt a régi nemesi társadalom számos szerkezeti és szemléleti eleme... Nem következett be a társadalmi értékrend kapitalizmusra jellemző átalakulása sem... A régi nemesi társadalom és az uj polgári társadalom sajátos Q

elkülönültsége és ugyanakkor együttélése alakult ki." A társadalom működésének ez a Monarchiára jellemző kuszasága eredményezte azt, hogy az ideológiai-tudati

jelenségek

eredői is többnyire ismeretlenek vagy félremagyarázottak voltak. Az induló Balázs Bélát és a fiatal Lukácsot, valamint kettőjük eszaei szövetségét körülvevő értetlenséget Lukács a következőképpen magyarázta: "Hogy Friedrich Schlegel és Schleiermacher és Novalis kölcsönösen sikraszálltak az egymás igazának a megvédésére, ebben senki sem talált ott semmi meglepőt - nálunk ezt is igazolni kellett volna, aert nálunk teljesen hiányzik aég... a tárgyi összefüggések, a 'sachlich' összetartozások pátosza, ezek Binden egyéni hajlaa és rokonszenv felett uralkodó volténak spontán aegérzése és átélése. " 9 Noha az igazi aagyarázat a valóság szerkezetében

kereshető,

nea pedig az egyéni rálátás ailyenségében /hiszen a pátosz is "tárgyi* jelenség, azáltal, hogy van, aiként a tárgyi öszszefüggések

30

is hordozzák magukban a szubjektivitást/,

Lukács

mégis megérezte, hogy a strukturák különbsége a Magyarországon uralkodó szellemi homály és zűrzavar oka. Jellemző például az a Kosztolányihoz irott levélrészlet, amely attől a Babits Mihálytól származik, aki elsők között támadta Lukács úgynevezett homályosságát /tegyük hozzá, hogy a támadás a lehető legkorrektebb magatartással párosult/, és aki egyszersmind Nietzsche és Bergson első magyarországi propagálói közé tartozott: 'Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom /igen büszke vagyok rá/ ugy apai, mint anyai részről; s mindkét részről a nagyapáim emberemlékezet óta megyei tisztviselők voltak /van-e magyarabb foglalkozás?/; apám volt az első, aki az Állam szolgálatába lépett; de még ő is valóságos típusa volt a magyar urnák és j o g á s z n a k . . . E z

az eklektika,

amely megtűri egymás szomszédságában Nietzschét és a magyar táblabírót, tipikusnak mondható a század elején. Ugy tűnik, hogy a viszonyítási alap hiánya lehetett a legkínzóbb a gondolkodók számára, a tiszta polgári fejlődés hiánya, amelynek következtében Magyarország Komp-ország

lett. Egyik oldalon

sincsen szilárd pont - s a gondolat kénytelen önmaga ben útra indulni. A fiatal

belsejé-

Lukács Adyról irta a következő

szavakat, amelyek önmagára is vonatkoztathatók:

"Magyarorszá-

gon a forradalom csak lelkiállapot, csak az egyetlen formai lehetősége annak, hogy a végtelen izoláltság kétségbeesés cssk kifejezést is birjon kapni. Caak

pozitív, okozta

lelkiálla-

pot, csak vágyódás, és annyira és oly kizárólag az, hogy nemcsak nem felel meg neki a valóságban semmi, de m6g mint képzelődéaben sincsen benne semmi igazán megfogható, semmi egy bár utópisztikus realitásba bekapcsolódó.' 1

A "tragikum moz-

zanata harc nélkül" - Hermann István kifejezése találóan

jel-

lemzi ezt a " lélekállapotot", amely a fiatal Lukács esetében szinte kizárólagosnak mondható.

III. A fiatal Lukács esetében az általános polgári kulturkritika és s harc nélküli péntrsgikus életérzés óllandóan egymás mellett haladt. A kb. 1918-ig terjedő időszakot vizsgálva Márkus György

igy irt: "Azért nehéz felfedni Lukács -

31

a szó szorosabb értelmében vett - gondolkodói

"fejlődését" e

periódusban, mert ... a pozitiv vélaszok és megoldások szinte kaleidoszkópszerüen váltogatják egymást Írásról irásra; minden egyes mü egy - legtöbbször végletekig kihegyezett - gondolatkísérlet valamely állásponttal, amelynek kíméletlen

kritikája

nem ritkán már a soron kővetkező írásban megtalálható.* 1 2 Az elemzés szerintünk jól irja le ezt a periódust, de egy ponton helyesbitenünk kell. A különféle részek ugyanis nem kritizálják egymást, hanem pusztán egymás mellett léteznek. A kiragadott passzusok valójában nem cáfolják egymást, ám ugyanakkor eklektikáról, következetlenségről

is nehéz beszélni.

Vélemé-

nyünk szerint a fiatal Lukács munkásságának egyik jellemző vonása éppen a különböző gondolatirónyok egyvelege: ez teremt egységet, a meglévő többarcuság dacára, amely egyszersmind landó erjesztő, sokszor bomlasztó hatással rendelkezik.

ál-

"Együtt,

egymás mellett működtek bennem egymást alapjában kizáró gondo13 lati irányok" » irja Lukács évtizedekkel később, és 1969-ben egy interjúban a következőképpen jellemezte fiatalkora sokarcuságát /amelyről igyekszünk majd kimutatni, hogy mind egy arcnak volt a változata/: "Gondolatvilágom belső ellentmondásossága munkám módszerében abban kapott emberi

kifejezést,

hogy két egészen különböző irói viszony alakult ki bennem a valósággal szemben. Egyrészt kísérleteket tettem a társadalmi fejlődés fő vonalainak tudományos felkutatása és meghatározása segítségével az irodalmi jelenségek lényegének megragadáséra. Másrészt ugyanakkor megpróbálkoztam az itt felmerült filozófiai problémák gondolati és irodalmi

megközelítésével...

Ez a két ellentmondásos tendencia jellemzi akkori

irodalmi

kérdésfeltevéseimet. Az első kifejezésre jutott A modern dráma történetében..., a második

A lélek és a formák cimü kötetem-

ben.-14 Ezt a kettősséget nem lehet csupán pszichológiai adottságnak tekinteni, mégha az ösztönök szintjén ott munkál is egy gondolkodóban. Véleményünk szerint a közvetítések egyfajta hiánya okozza ezt a kettősséget: mert a "szociologizáló" müvek megiréséra Lukácsot elsősorban a történelmi

32

meghatérozott-

sóg feltárásának kényszere késztette, ám ugyanakkor ez a történelmi meghatározottság a személyes problémákra nem adott végső magyarázatot. Nem arról van szó, mintha a fiatal történelmileg ne látott volna világosan egy sor olyan amely személyesen

Lukács kérdést,

is érintette, hanem hogy az elméletileg

tisztázott problémák elméleti tisztázottságuk ellenére

tovább-

ra is problémák maradtak. Amikor Lukács Ady kapcsán azt hogy Magyarországon a "forradalom csak lelkiállapot", ez

tulajdonképpen azt is jelentette, hogy ez a

irta,

akkor

lelkiállapot

a lélekben marad bezárva, és nem ültethető át a gyakorlatba. A Lukácsot személy szerint izgató kérdések, amelyek akár esztétikai, akár etikai, akár priméren filozófiai köntösben lentkeztek, minden esetben a polgári világgal

je-

szegeződtek

szembe - de miként minden filozófiai /esztétikai, etikai/ kérdés végsősoron a gyakorlatból, azaz az egyénnek a világgal szembeni viszonyából fakad, ugy a választ

is csak e viszony

gyakorlati tisztázása adhatja meg. Minden probléma csak a gyakorlatban oldható meg megnyugtatóan - és ez már azon a ponton elkezdődik, hogy egy helyzetben egy gondolkodó mit tekint problémának. A fiatal Lukács esetében a gyakorlati

közvetítés

hiánya okozta az állandóan jelenlévő kettősséget, és mindvégig szembesülnie kellett azzal a dilemmával, amit Oózsef Attila a következőképpen

fogalmazott

meg:

Az elme, ha megért, megbékül, de nem nyughatik a sziv nélkül. S az indulat muló görcsökbe vész, ha föl nem oldja eleve az ész. Azt, hogy ez a kettősség egy gondolkodó kettőssége, mindennél jobban bizonyítja a gyakorlati reagálás: a század elején Magyarországon egyaránt elutasították

Lukács par excellence

szubjektivista könyvét, A lélek és a formákat, valamint a szociológiailag

leginkább meghatározott drámakönyvet.

utóbbit - groteszk módon - többek között Szabó Ervin

/Az is./

Mindkettő idegenül hatott a magyar gondolkodói közegben, és egyformán magányos mü maradt. Azonban éppen a magányosság közössége bizonyítja, hogy a két művön belül egymásra utaló

33

tendenciáknak kellett végighúzódniuk. Mert bár A lélek és a formák a szubjektivisztikus megközelítési móddal, valamint azáltal, hogy a felvetett kérdéseket minden

történelmi-szoci-

ológiai megközelítéstől távol tartja, szélsőségesen zárt, kizárólagosan

"esztétikai" műalkotásként hat, egyes részletei-

ben mégis nyitva hagyja a kapukat a szociológiai megközelítés számára. A George-esszében például Lukács önmaga ellenére 8ejteti, hogy az eaztétikai

"megmérhetetlen" minőségek

latban állnak a társadalmi, az egyénen tuli

kapcso-

képződményekkel,

és ezáltal a kultura mint olyan,szintén fontossá válik az egyes műalkotás mellett. Ez a szemlélet olyan belső felbomlás jele, ami egyszersmind A modern dráma fejlődésének

története

történeti megközelítésmódja felé mutat. /A lélek és a formák alapproblematikájas az élet és a

mű kapcsolata is hallgató-

lagosan elisme'ri a történelmi megközelités jogosságát./ Másfelől viszont A modern drámában a történelmi analízis mindvégig az esztétikai megformálásra vonatkozik, elkerülve ezáltal annak buktatóit, amit évtizedekkel később Lukács vulgárszociológiának, tartalomesztétikának nevezett. "Az igazán 15 szociális az irodalomban a forma" - írja, majd igy folytatja: "Minden 'élmény' - bizonyos fokig - már sub specie

formae

van átélve... Az igazi művész igazi formája: állandó a priori a dolgokkal szemben, valami, ami nélkül még észre venni sem l fi volna képes őket. Fehér Ferenc joggal írhatta, hogy a dráraakönyv a II. Internacionálé korának esztétikai müvei közül messze meghaladja a maga korát, és korántsem véletlen, hogy amíg Szabó Ervin idegenkedve fogadta ezt a tipusu történelmi-esztétikai analízist, addig Babits Mihály mindenki másnál jobban megértette Lukács igazi problematikáját, amikor az a történelmi materializmushoz való állásfoglalását

tisztázta

a Megjegyzések az irodalomtörténet elméletéhez c. tanulmányéban. A kettősség tehát csak relativ, és - kiváltképpen a kezdeti időszakban - semmiképpen sem egymást kizáró. A modern dráma előszavában Lukács lehetségesnek tartja az esztétikai és történelmi megközelítés egységét: "Egyes müvek értékét és szép-

34

ségeit lehet minden szociális vonatkozástól mentesen merni és leirni. Összefüggésüket és egymásból való

felis-

fejlődésü-

ket nem. De mégis azt hiszem, hogy nincsenek olyan mélyreható különbségek, mint azt a két irány egyoldalú

fanatikusai

látják." 1 7 A forma itt egyszerre a priori és történelmileg is meghatározott.

1914-ben Lukács a következőképpen

te a drámakönyv célját: "az időbeni-történelmi

jellemez-

életmozzanato-

kat ugyanugy visszavezetni egy formális tipikára, miként a formálist kimutatni abban, amit általában a művészeti ban tartalminak neveznek, majdpedig ennek a két nak a kölcsönös viszonyát megvizsgálni." 1 8

formák-

formacsoport-

Egyszersmind

azon-

ban ugyanebből az irásból kiderül Lukács időközben megváltozott véleménye

is: "Ma számomra mindenekelőtt ugy tűnik, hogy

a két formacsoport fiktiv jellegét és utó-konstrukcióval elértségét nem láttam ét tisztán, aminek következtében néhány fejtegetés nem szándékolt módon súlyosan a pszichologizraus közelébe került." / u o . / A heidelbergi művészetfilozófia

és

esztétika meg Írásának idejére /a könyv két része közötti szemléleti különbségre csak később térhetünk k i / azonban

Lukács

véleménye szerint kétséges bármiféle összekapcsolás élmény és mü, történelmi és esztétikai analízis között: "Az esztétikai anyag nem ismerhető meg adekvétan... A művész számára, akinek tipológiájában a félreértés megtalálja a maga normatívan előirt helyét, az esztétikai anyag egyszerre minden és semmi; sz esztétikai anyaghoz való viszonya az ellentmondás megszüntetve-megőrzése, coincidentia oppositorum, paradoxon, nem pedig dilemma. A történész megismerő magatartása számára azonban dilemmáról van szó - és kompromisszumról. Az esztétikai anyag vagy minden számára, és ábrázolása akkor a művelődéstörténet vagy a művelődéstörténeti történetfilozófia

felé hajlik

/Burckhardt/, vagy semmi, és akkor szükségképpen az esztétika felé kell transzcendálnis /Wölfflin/. Többnyire

megkísér-

lik egyesíteni s két tendenciát, igy azonban legfeljebb egyéni, kvázi művészi szintézist lehet elérni, nem pedig egységes fogalomalkotást." 1 9 A lélek és a formákban a külső valóság lényegtelen volt, és csak annyiban nyert jelentőséget, ameny-

35

nyiben művé és megformálttá tudott válni. A modern dráma a valóság és a mű kapcsolatét kereste, felvetve annak ségét, hogy megalapozható lenne egy olyan objektiv

lehetőkultura,

amelybe az egyedi müvet integrálni lehetne. A heidelbergi művészetfilozófia

és esztétikában a valóság és a mü kapcso-

latét illetően nihilista pesszimizmus uralkodik - ám a szintén ez idő tájt keletkezett Regényelméletben A heidelbergi esztétika kanti alapállásával szemben /és mellett/ a műalkotás és a történelem kölcsönős meghatározottságának konstrukciója

hegeli

is felsejlik. A "kettős arculat" állandóan

je-

lenvolt, leplezetlenül és kibékithetetlenül. IV. A kibékithetetlenséget maga Lukács is érezte.

Módszeré-

nek kettőssége - mint emiitettük - korántsem alkatából ered, illetve ez az alkat is erősen meghatározott. A társadalmi-gyakorlati közvetítés hiánya kinzóan jelentkezett számára, és a megnyugvás hiánya talán az, arai ez idő tájt a leginkább foglalkoztatta, A megnyugvás egyszerre jelentett

filozófiát

és gyakorlatot, életvitelt és kulturát. A szétesettség ellen küzdött /gondoljunk Esztétikai kultura c. mérvadó tanulmányára 1910-ből/, és a nagy stilus, a szilárd forma

igézetében

fordult a műalkotások, mindenekelőtt, és nem véletlenül a dráma felé. Az impresszionizmus

"formátlansága", központi elren-

dezettség-nélkülisége tagadtatta meg vele Monet-ékat, és vezette el - az izlés, és nem csak a belátás terén is - Cezannehoz és a Nyolcak festészetéhez. Az impresszionizmus

filozófu-

sának nevezi tanárét, Simmelt, és fordul el tőle: "kitart minden egyes tételezés abszolút volta mellett, valamennyit szükségszerűnek és feltétlennek tekinti, csak abban nem hisz, hogy lehetséges volna olyasféle a priori állásfoglalás a világgal kapcsolatban, amely valóban átfogná az élet totalitását."

Az élet totalitását egy nézőpontban átfogni: ez a plá-

tói alapállás késztette arra, hogy az egyértelműségek,

félre-

-nem-érthető gesztusok felé forduljon: "a hangos tragédiákat, a kategorikus kontrasztokban egymással szemben álló, magukban töretlen érzelmeket nem érezzük mér a mi életünkre döntő je-

36

lentőségüeknek; mintha legnagyobb részük tul erős lenne már 21 a mi felfogószerveinknek. 1910-ben Berlinben fenntartja annak lehetőségét, hogy olyan "Hamburgi dramaturgiét"

irjon,

amely Shakespeare-rel szemben Corneille-t tekintené mérvadónak, és azt i8 hangoztatta, hogy Burckhardt, Pater és Nietzsche antikvitásértelmezése

semmit sem vonhat le Winckelmann

gásának értékéből. Már egészen korán, 1902-ben

kijelentette:

"Miről van szó voltaképpen? Küzdelem folyik a 'nagy Nem sok éleslátás kell ezt észrevenni. Hogy

felfo-

stilusért'.

is mondta az öreg

Fontane: 'Was heisst grosser Styl? Grosser Styl heisst vorbeigehen neben allem, was die Menschen eigentlich

interes-

siert.' Ennek az időnek vége. Mi történt a mult század 22

müvésze-

tében? Küzdelem a klasszikus 'nagy stilus' ellen. " A nagy stilus elsősorban a jövő művészetét jelentette

Lu-

kács számára, hiszen az adott korban maradéktalanul még nem volt megvalósitható.

"A szocializmus rendszere és világnéze-

te, a marxizmus, synthesis. A legkegyetlenebb és a legszigorúbb synthesis - talán a középkori katolicizmus óta.

Kifeje-

zésére, ha majd megjön az ideje, hogy művészi kifejezést nyerjen, csak egy az utóbbi igazi művészetéhez /Giottóra és Dantéra gondolok elsősorban/ hasonló szigorúságú forma

lehetne

alkalmas... az ő művészetük nem lehet más, mint a nagy rend 23 művészete, a monumentalitásé." Ugyanakkor nem lehet nem felfigyelni a Lukács által leirt fogalom alapvető buktatóira. Amikor a priori állásfoglalást követel a világgal ban,

kapcsolat-

"amely valóban átfogná az élet totalitásét", akkor a

nagy stilus akarása voltaképpen azt eredményezi, hogy az élettel szemben bizonyos konstrukciókat kell felállitani. Fontanét helyeslően

Amikor

idézi /Grosser Styl heisst vorbeigehen

neben allem, was die Menschen eigentlich

interessiert/, akkor

egy rigorózus, a kanti etikát előlegző /helyesebben

elfogadó/

álláspontra helyezkedik. A regény elméletében hosszasan

idé-

zi Goethe nagyszerű elemzését a démonikusról: "Nem volt

iste-

ni, mert értelmetlennek

látszott; nem volt emberi, mert nem

volt esze; nem volt ördögi, mert jótékony volt; nem volt angyali, mert gyakran árult el kárörömöt. Hasonlított a vélet-

37

lenre, inert nem vallott következményre; hasonlított a gondviseléshez, mert összefüggésre mutatott. Ugy látszott, ami nekünk hatért szab, számára áthatolható; ugy látszott, önkényesen bánik létezésünk szükséges elemeivel; összezsugorította az időt, és kitágította a teret. Ugy látszott, csak a lehetetlen24 ben leli kedvét, s a lehetségest megvetéssel taszítja el. " Lukács ugyanakkor a következő megjegyzéssel folytatta Goethe gondolatét: "A regény az istentől elhagyott világ epopeiéja; a regényhősök pszichológiája a démonikus elem; a regény

objek-

tivitása az a férfiasan érzett belátás, hogy az értelem sosem képes teljesen áthatni a valóságot, viszont a valóság az értelem nélkül a lényegnélküliségbe hullana szét: mindez egy és ugyanazt jelenti. 3elzi a regény megformálási lehetőségeinek 25 alkotó, belülről megvont határait. " Lukács megjegyzése sokatmondó. A démonikus kategóriát ugyanis egyértelműen a polgári Világ jelzőjévé változtatta, és tudva, hogy a polgári világ számára a "beteljesedett bűnösség korszakát" /Fichte/ jelentette, a démonikus igy egyértelműen a negativitéshoz kapcsolódott Lukácsnál, amelyet a jövendő művészetének, a regényt majdan meghaladó formának kell felszámolnia és megszüntetnie. Goethe számára a démonikus korántsem volt egyértelműen

negativ

fogalom /és még kevésbé jelző, hanem létkategória/, sőt megkockáztathatjuk, hogy Goethe e kategóriával szemben semmilyen értékelő jelzőt nem használt. Kategóriának, azaz

"egziszten-

ciameghatározésnak" /Marx/ tekintette, amely ugyanúgy alapvetően az általános emberi élet része, mint az elsajátítás kategóriája, vagy a szubjektum és objektum azonosságának és ellentétének dialektikája. A démonikus utal arra a megszüntethetetlen diszkrepanciára és ugyanakkor összefonódottságra, ami a szubjektum és az objektum viszonyét a történelem minden pillanatában állandóan jellemzi. Az objektum ugyanis mindig egyszerre rendelkezik az ember-nélküli és emberi

jelleggel

/hiszen a szubjektum tette magáévá és épült ezáltal bele, de egyszersmind vált tőle idegenné is - de ez az idegenség már más, mint a szubjektummal soha semmilyen viszonyban sem került tárgyak idegensége/. Ezzel együtt viszont a szubjektum

38

is egyszerre objektum és szubjektum /hiszen a tárgy elsajátítása őt magát is tárgy-szerüvé tette - önmaga számára mások számára

is

de ezáltal szubjektumát

is,

is differenciál-

tabbá és árnyaltabbá/. A szubjektum és objektum viszonyénak történelme az elsajátitás /mert az elsajátítás

történelem,

és viszont/, és a démonikus fogalommal utal Goethe ennek egyik alapjellegzetességére: arra, hogy az ember és a tárgyi világ viszonya sohasem harmonikus, hanem mindig

problematikus,

mert sem a szubjektum nem ismerheti meg önmagát végérvényesen /vonatkozik ez egyaránt az egyedi és a társadalmi szubjektumra/, sem az objektum nem tárható fel és sajátítható el véglegesen. A démonikus egyaránt jelenti a és uralmat, a szubjektumnak

kiszolgáltatottságot

is és az objektumnak is az olda-

láról. Goethének, vagy kiváltképpen Thomas Mann-nak a művészete csupán konstatálja, de nem értékeli ezt. A polgári világgal együtt Lukács nem véletlenül akarja végső soron a démonikus fogalmát is kiküszöbölni, hiszen egyfelől a negativitáshoz köti /megfeledkezve arról, hogy a démon nem jelent feltétlenül gonoszt/, másfelől pedig látja, hogy sz elmosódottságok, áttünések, kétértelműségek,

relativitá-

sok gyökerére bukkant itt. Ám amikor például az

impresszioniz-

mus elmosódottsága, konturnélkülisége ellen lépett fel, akkor szem elől veszítette azt, hogy ontológiailag - a mü létezésének szintjén - a műalkotás nem fejthető meg végérvényesen, hanem mindig kétértelmű, s hogy a művészet többek között éppen a démonikus elemnek köszönheti létét - és ezáltal magát a művészetet kérdőjelezte meg. A meghatározatlanság, a démonikus a művészet ontológiai kategóriája, azaz Monet-ban ugyanugy jelen van, mint a "nagy stílust" kereső Cezanne-ban vagy Giottóban. A fiatal Lukács slapvető tévedése abban

jelentke-

zett, hogy a démonikust megformálási módnak /"ismeretelméleti kategóriának'/ tekintette, és ennek

megkérdőjelezése

szükség-

szerűen a művészetnek mint olyannak a megkérdőjelezését vonta maga utón. Ha a nagy stilus valóban azt jelenti, hogy el kell hsladni minden mellett, ami az embert tulajdonképpen

érdekli,

akkor s nagy stilus már nem művészet, hanem egyfajta vallás,

39

embertelen /mert embernélküli/ etika. /Csak zárójelben utalhatunk rá, hogy az öreg Lukács realizmus- és visszatükrözéselméletének számos buktatója ide, a művészet ontológiai és ismeretelméleti viszonyának e fiatalkori

tisztázatlanaágához

vezethető vissza./ V. Lukács természetesen túlságosan szerette a művészetet, semhogy egy uj világ és egy uj etika igézetében

le-

mondott volna róla. Ugyanakkor megtalálta azt a formát, ami az általa követelt "nagy stilus" eszménye felé közeledett. Ez a forma a dráma formája: "a dráma önmagénál fogva szubsztanciális, és e szubsztancialitásból eredően kerek kozmosza nem ismeri az egé8z és a részlet ellentétét, az eset és a tünet szembeéllésát: a létezés a dráma számára kozmosz-szerű

léte26

zést jelent, a lényeg megragadását, teljessége

birtoklását.

Lukács egyszersmind megfogalmazza azt is, hogy mivel szemben van szüksége a drámára: 'Az élet fogalmával viszont nem jár együtt teljességének szükségszerűsége, az élet éppúgy tartalmazza valamennyi önmagéban véve önálló lény viszonylagos függetlenségét minden rajta tulmutató kötöttségtől, mint a kötöttségek ugyancsak viszonylagos elkerülhetetlenségét és nél27 kűlözhetetlenségét.

A dráma jelentette számára a stabili-

tást, amely nemcsak szilérd fogódzót biztosit a széteső világban, hanem amely egyszersmind a polgári világ empíriájából is kivezet. A regénnyel szemben éppen ez vonzotta Lukácsot a drámában: "Az epikában az embernek az életben adott jellere, empirikus énje vélik formává /eposz, regény/, vagy pedig a cselekmény olyan, hogy céljaira szükkéges és elégséges valamiféle azimbolikus lerövidítés az empirikus énről /novella, mese/. A dráma ezzel szemben a forma formája: kiindulópontja és anyaga, stilizólnivalója nem mé8, mint a jellem és legkonkrétabb formája, a jellem ideája: az én.

legmélyebb

intelligibilis

A dráma különféle tipusai kőzött ezért vetette el azo-

kat, amelyekben a miliő vagy a finom megfigyelések sora jut uralomra /Gárdonyiról vagy Emil Strauasról irott kritikái bizonyítják ezt/, és a stilizáltság, illetve a szimbolikus

40

látáeaód ne 1 lett foglalt állást. Közeli barátja, Paul E m s t munkássága képviselte szénára az ilyen tipusu drámaírást /'On drámaíróként /mai véleményem szerint/ a Schiller-Hebbel tendenciához fordult vissza" - irja 1912-ben/,

és az 6 tra-

gédiáit tekintette olyanoknak, amelyek "elszakadtak a tőrté30 nelmi pillanat empíriájától". Maga Ernst elméletileg is Lukács álláspontját képviselte: "Annak érdekében, hogy a színpadon megjelenő enberi nagyság valószínűként jelenjen meg, mindennek, ami körülötte található, szintén emelkedettnek kell lennie, és a legfigyelmesebben el kell kerülni mindent, ami 31 a közönséges természetességre emlékeztet." A drámához Lukácsot elsősorban az a meggyőződés vonzotta, hogy az emberi jellem állandó vonásai csak itt nyilvánulhatnak meg.A jellem bizonyos fokú állandósága a követelménye a drámairónak, irja Strindberg darabjai kapcsán, és az epikát és drámát szétválaaztó határvonalat többek között itt is meghúzza. Popper Leóhoz irott levelében kifejti, hogy

"a drámá-

ban a realitást, az életet a kapcsolat tökéletessége adja meg... hogy tehát az epika empirikus végtelenségét /«direct symboluma a végtelenségnek 1/ szimbólumokkal kell pótolnia... 'Mind a kettő' magába foglalja az egész világot... És az elbeszélés ezt az univerzumot univerzálisan

is ábrázolja. Kife-

jezési eszközeinek nincs határa... Az elbeszélésnek tartalma adja meg az egyetemességét; a drámának a formája. Ez a világ képét tartja elénk, az a symbolumét. Ez leírja a világot, az stilizálja." 3 2 A stilizáltság és a szimbolizmushoz való kötődés táplálta Lukácsnak a színházhoz való viszonyát is. "Minden drámai for-v ma lehetetlenné válik, ha nincsen meg a művészetben az a stilizáló fikció, hogy az életnek van metafizikai lényege; ez a lényeg pedig nem transzcendens, hanem csak el van takarva az életfolyam kicainyes közönyösségeinek áradatától, csak ki kell emelni onnan... Akkor a dolgok - emberek és emberi viszonyok - lényege jelenvalóvá leaz, azaz egzisztenciája mint a dolgok immanens adottaágénak ornamentuma jelenik meg... Ezért függ össze - nem történelmileg,

hanem örök formájánál fogva

41

- a dráma a színpaddal: a színész testi jelenvolta /Gegenwart/ 33 szimbóluma a drámai ember örök jelenvalóságénak.* A színház, mint s legkomplexebb művészet elsősorban az általánosság érzékiség egysége révén válik hatóerővé /"A tömeg

és

felvevőké-

pessége és hajlandósága ugy formailag mint tartalmilag

érzé-

kien követeli meg az általánosságot; vagy pontosabban: kizárja a caupán intellektuálisan általános érvényűségét."/^ 4 és ennek következtében

Lukács hajlott arra a nézetre, hogy a jó

színdarab csak az előadás révén tekinthető kész műalkotásnak. Látta jól a polgári drámaírás és a színjátszás szétválásét, és hogy a dráma elhalása mellett a színház tovább virágzik: •folytonos, kiegyenlíthetetlen

küzdelem folyik két különböző

irányú és természetű, de egyforma erejű históriai

képződmény

között. A színpad ahelyett, hogy érzéki szimbólumokat adna az irodalmi elgondolásoknak, útjában van ezek tökéletes, maradékot nem hagyó kifejezésének. A dráma ahelyett, hogy a színházat tisztán saját lehetőségeiből elérhetetlen, sőt elgondolhatatlan magasságokig emelné, dematerializálja, termé35 szetével ellenkező kísérletekbe kényszeríti bele. " A Thália társaság megalapításának célja éppen az volt, hogy a modern drámaírás és színjátszás normális kapcsolatát megteremtsék: "erre a gyakorlati kérdésre egészen

és igazén gyakorla-

tilag csak egy jó színház képes megfelelni, azáltal, hogy azokat a darabokat«játssza, amelyek ilyenek, s a rendezés és a játék minőségével egyszersmind megadja a styluskérdés gyakorlati megoldásét."

/Figyelemre méltó például, hogy a Thá-

lia társaság 1906-ban a Lukács által lefordított Vadkacsát 4 7 / I / próbával hozta szjtnpadra./ A fiatal Lukács a színháztól és az uj drámától voltaképpen uj művészi korszakot vért. Ez tulajdonképpen kritikát

jelen-

tett az élet felé, ám eltekintve attól, hogy az élettel szembeni kritika Lukác8nál legtöbbször műalkotásélemzések és esztétikai fejtegetések révén nyilvánult meg, egyszersmind ját munkásságáról ia sokmindent elárul.

sa-

Lukács, az esszéista

a drámáról írva szinte önkritikusan jelenti ki: "Bizonyos, hogy, ha a dráma állna a sor egyik végén, az esszé /hogy f I V , 4 r 42

egy szóval jelöljem a platonikus minden irésát/ állana a másikon... Mert a drámai karakter elképzelhetetlen állandó tulajdonságok nélkül: a dráma perspektívájában egyszerűen nem látnsk meg egy olyan embert, akinek nincsenek állandó tulajdonságai, és pillanatnyi8ágait a kővetkező pillanatban már elfelejtettük... A platonikus... nem hisz az

ismétlődésekben,

a karakteralkotás lelki és egyben technikai élőfeltételei37 ben. A fiatal Lukácsot - már az eddigiek alapján is - platonikusnak nevezhetjük, aki viszont titkos /vagy nyilt/ vágya szerint drámai módon szeretne alkotni. Esszéinek

stílusát

ő maga jellemezte a legpontosabban a naturalizmus

bírálatakor:

"A naturalizmus csak a vágyak, a meddő vágyódások

tökéletes

kifejezési eszköze. Ennek elsősorban technikai okai vannak: a naturalizmus az elhallgatások technikája, a sejtetéseké, a ki nem mondottságoké. Azoknak az érzéseknek és gondolatoknak kifejezése, amelyek a legközönségesebb szavak mögött és körül 38 lebegnek, amelyek azonban nem képesek kifejezésre találni. " Lukács voltaképpen önmaga stílusát irta le: a keménynek és férfiasnak hitt "nagy stilus" utáni meddő vágyakozás hangját. Ez a stilus nem a megkövetelt tevőleges cselekvés stílusa, hanem az elszenvedésé. A meghasonlottság /vágyakozás a nem létezőre/ eredményezi nála az esszéformét /Mészáros István A lélek és a formákat találóan igy jellemezte:

"variációk

egy hiányzó rémóra"/? 9 egyszersmind a szétesés állandóan kisértő veszélyét is. Gustav Mahler szép szavaival

ő is el-

mondhatta volna, hogy "Mein ganzes Leben ist ein grosses Heimweh" - ám a vágyra és honvágyra épitkező forma állandóan önmagét akarja felrobbantani. /Tegyük hozzá: Lukács nem merészelte szétrobbantani a formát, helyesebben nem merészelte a szétrobbantottságot mint formát elismerni és gyakorolni. Az ész trónfosztásának azon megállapításaival szemben, amelyek az irracionali8ta gondolkodókat többek között a rendszernélküliséggel vádolja, Golo Mann joggal veti Lukács szemére, hogy a 19. század végére már csak az epigon gondolkodók alkottak rendszereket./ A honvágyból meritő esszéista fordult a dráma, mint par excellence

jogosan

"stabil" művészi forma

43

felé. Egyszersmind erra is fel kell azonban figyelnünk, hogy ha valaki egy tárgyra valami ellenében, valami elől menekülve vagy valamivel konfrontálódva talál rá, akkor a tárgy praktikus funkciója fontosabb

lesz, mint belső, szuverén

szerkezete.

Lukács a drámához a századvégi polgári élst elől menekülve bukkant rá, és ez elsősorban a megnyugvást, a biztonságot, a védelmet jelentette. Nem mintha nem ismerte volna a dráma belső szerkezetét /a maga korában Európában talán a legjobban ő értett hozzá/, hanem elsősorban nem ez érdekelte. Nem önmagáért vizsgálta a drámát, hanem /a hangsúlyokat

illetően/ a

külső, pusztán negativ meghatározottságok miatt. Vulgárisan fogalmazva: a dráma csak ürügy, alkalom volt bizonyos - elsősorban nem drámai - problémák kezelésére. A tragédia és a dráma viszonyét boncolva Hebbel kapcsán

igy irt: "minél mé-

lyebben látja a tragikus problémát, annál kevésbé drámailag szükségszerűen... A tragédia a dráma csúcspontja, a tökéletes dráma csak tragédia lehet, és tragikus érzéseknek nincs igazibb formájuk a drámainál. Igen, de fellépnek mégis nem drámaian ia; vagy talán pontosabban: a tragikus anyaga lehet olyan

dialektikának

is, ami semmiféle drámába nem fér bele...

Ez teszi drámaiatlanokká a nagy angol lyrikusok tragédiáit; a tragédia érzésének olyan mély átélése, annyira kozmikussá válása, hogy az, amiben megnyilvánul, tul van a dráma anyaga 40 megadta határain.*

A dráma - és általában a művészet - igy

válik a fiatal Lukácsnál lehetőséggé, hogy a sorok között a hangsúlyozást

illetően - ne az esztétikáról, hanem másról

beszéljen. /Mégegyszer ki kell emelnünk, hogy elsősorban hangsúlyait, nem pedig konkrét kifejezéseit

illetően./ Hermann

István Ady kapcsán, de Lukácsra is vonatkoztathatóan

szelleme-

sen jegyzi meg, hogy "a magyar forradalmak 1918-ban és 1919ben, s azok szellemi előkészítése modernre szabott 'költői j koturnusban' játszódtak l e . L u k á c s n á l a polgári kulturkritika és elidegenedéskritika zajlott le

"esztétikai-elméleti

köntösben", s a kőntösjelleg tagadhatatlan, mégha

kiválóan

fedi fel a köntösben rejlő esztétikai test belső lényegét és

44

jellemzőit

is. De az esztétika, a művészet - jobb szó hilán

- végtelenített ugródeszkát jelentett szóméra a művészeten kivúli szférák, a gyakorlat, illetve a speciális magyar körülmények következtében az azt helyettesítő etika felé, anélkül, hogy az esztétikai gondolkodás valaha is megszűntette volna magát az etikai

érdekében.

VI. A polgári világ teljes megvetése és elvetése A regény elméletében apokaliptikus létoméssá merevedett. Az idős Lukács fiatalkori müvének alapvető problematikájót ugy

fogalmaz-

ta meg, hogy Írásait elsősorban az attól való félelem

igaz-

gatta, hogy ki ment meg bennünket a Nyugattól. Alapélménye elsősorban a tehetetlenség, és ezzel párhuzamosan a reménytelenség volt. Nem véletlen, hogy A regény elmélete nem a konkrét történelmi analízisre épült, hanem - mint erről szó volt elvont antinómiákban gondolkodott. Magának a regénynek létét is a főhős lelke, illetve a valóság viszonyában ta. Az öreg Lukács jogosan mutatott rá, hogy a

mibenvizsgál-

kérdésfeltevés

igy elvont és általános, de nem fejti ki, hogy miért. Véleményünk szerint ugyanis a történelemnek a szubjektivisztikus megítélését Lukács élete során sohasem ad€a fel teljesen.

Ezen

- A regény elmélete alapján - azt értjük, hogy pusztán a szubjektum álláspontjáról vizsgálta a történelmet, figyelmen kívül hagyva, hogy a szubjektummal nak maga a szubjektum

"szemben álló" tárgyi világ-

is részese, illetve hogy ez a tárgyi

világ magában a szubjektumban

is fellelhető. A regény elméle-

te nem véletlenül kapcsolódik erőteljesen a fichtei etikához. Fichte is "abszolút lét" és "abszolút szabadság" dualitásban gondolkodott, s az ő szóméra

is "az élet maga annyit

jelent:

üdvözült életet élni". Amikor a fiatal Lukács Fichtéhez hasonlóan abból az elgondolósból

indult ki, hogy az ember nem az,

ami, hanem ami lehetne, akkor teljesen

igaza van. A torzulás

szerintünk ott következik be, amikor Lukács ugy veti fel a kérdést, hogy egyesek /az empirikus lények/ azok, amik, mások viszont választják azt, amivé lehetnének. Valójéban minden ember

"a levés abszolút mozgáséban van" /Marx/, azaz nem

45

csupán szubjektív elhatározás kérdése, hogy fejlődik-e az ember. Természetesen a szubjektiv választásnak alapvető szerepe van az életben, de ha figyelembe vesszük, hogy az élet, amellyel "szemben" valamit választunk, maga is szubjektiv

in-

tenciók tárgyiasult és megmerevedett halmaza, akkor maga a választó szubjektum választásával együtt tárgyi tényező is. Nem tagadjuk a praxisnak és a történelmi gyakorlatnak az etikai vetületeit, de tagadjuk, hogy csak az etika lenne az autentikus praxis.

Lukács, midőn az elszigetelt /és többnyire

nem társadalmi, hanem egyedi/ szubjektumot állitotta szembe a világgal /bár e "két" szubjektum megkülönböztetése csak logikailag, mint gyakorlatilag

inkább

lehetséges/, akkor óhatat-

lanul ebbe az irányba lépett. E lépés objektiv okairól volt már szó: az elszigetelt egyén a századelő Magyarországán nem látott lehetőséget arra, hogy a praxis szintjén

forduljon

szembe a fennálló rosszal, másfelől pedig - éppen ezáltal közösséget sem érzett másokkal. Közösség ugyanis csak akkor jön létre, ha az embereket tárgyi összefüggések ják, mivel a közösség léte eleve a valamire való got előfeltételezni.

is egybetartirányultsá-

Irányulni viszont csakis egy tárgyi do-

logra lehet /és ebben a vonatkozásban a szubjektiv

problémák

is tárgyak/, és a tárgyra /azaz voltaképpen tárgyi összefüggésre/ való irányultság a szubjektumok között is tárgyi összefüggést teremt. A századelő Magyarországán az objektiv tárgyi összefüggések láthatatlansága folytán a rossz közérzet magányosan vezetődött le. /Ady magányos lirájában, vagy a Vasárnapi Kör elszigetelt beszélgetéseiben, amelyek a kortársak szerint sohasem érintettek aktuális, a konkrét történelmi helyzettel valamiképpen összefüggő

kérdéseket./

Az elszigetelt egyén a történelemmel szembenéllva elveszíti azt az érzését, hogy a történelemnek ő maga egyszerre részese és formálója, és ezért viszonya a világhoz etikai, illetve esztétikai lesz - vagy a szélsőségesen

szubjektiviszti-

kus, a tárgyi összefüggésektől és közvetítésektől eltekintő praxisvégy jellemzi, vagy a puszta, minden etikai értékelést kinosan kerülő kontempláció. A fiatal Lukácsra alapvetően az

46

etikai "világlátás" volt a jellemző, éa esztétikai szemlélete is - mint később látni fogjuk - ennek megfelelően A konzervatív és proqressziv

módosult.

idealizmus vitája c. tanulmányá-

ban a következőt olvashatjuk: 'Minden cselekvés - lényegét és nem létezését tekintve - a Legyen /Sollen/ struktúráját ja magában. Ebből a megállapításból több, gyakran

hord-

összezavart

vonatkozást lehet megérteni. Először azt, hogy a Sollen, lényegét tel,intve, mindig tran8zcendens természetű, még akkor is, ha pszichikus 'tartalmai' immanenciéra.látszanak Másodszor jelenti az etikai strukture teljes

mutatni...

függetlenségét

azoktól a kontemplativ természetű világképektől, világhoz való állásfoglalásoktól, amelyekhez a Sollen 'tartalmai' kap42 csolhatók. '

Az etikai struktúrának az "empirikus" világtól

való függetlensége néhány bekezdéssel később nyilt szubjektivizmusba, majdhogynem eszkatológiába csap ót: "a tételezésnek az az imperatívusz is lehet a következménye, hogy a transzcendens valóság mint feladat áll előttünk, hogy most, rögtön, ebben a pillanatban meg kell valósitanunk azt, a földre kell hoznunk Isten országát... Hogy az egyházak rendszerint konzervatív természetűek - bór ez az összefüggés sem szükségszerű -, annak oka intézmény-természetükben, nem világnézetük 40 Korántsem meglepő, hogy eb-

transzcendens voltában rejlik."

ben a cikkben név szerint is Fichte álláspontjára

helyezkedik

Hegellel szemben, akinek filozófiájában a megszüntetve-megőrzéa kategória egyfelől szavatolja a mindenkori fennálló érvényességét /anélkül, hogy azt etikai megitélés tárgyévá tennél/, másfelől pedig elismeri az objektum reális - etikailag szintén semleges - hatalmát a szubjektum mellett. /A 20-as években a Történelem és osztálytudatban

Lukács a Oescartes-

-Kant-Fichte vonalat éppen a szubjektum és objektum merev szembeállítása miatt vetette el, Hegelt és Spinozát viszont az önteremtés gondolata miatt üdvözölte. tanulmánya akár fiatalkorának önkritikája

Lassalle-ról szóló is lehetett volna:

"Amennyire forradalmibb tehát Fichte érzülete a Hegelénél, annyira meg is marad pusztán utópikus érzületnek, mig Hegelnek sikerült beépítenie kategóriarendszerébe a jelen belső

47

társadalmi struktúráját /önmagán tulmutató tendenciáit beleértve/. "

is

44

A szubjektivizmus a világgal szembenállva csakis önmagát érzi érvényes hatalomnak, és a tárgyi világot káosznak, zűrzavarnak látja, amelyben neki kell rendet teremtenie. /A káosz valóban igaz,

de mivel a szubjektivizmus maga is része

e káosznak, kérdéses, hogy teremthető-e abban teljes rend. Ugyanevvel a problémával kellett Lukácsnak szembenéznie, araikor a démonikust vetette el a végérvényes egyértelműség kében./ Bizalmatlansága az "emberközi etika

érde-

funkcionálásában"

vezette el oda, hogy nem a káoszban próbált rendet teremteni, hanem a káosz mellett és fölött, a káoszt, azaz a valóságot mintegy a maga sorsára hagyva: "nincsen rendszer sehol, mert a rendszert nem lehet élni, mert a rendszer rengeteg palota mindig, és alkotója egy szerény zugában huzódhatik meg csupán Mert az élet nem fér bele soha a gondolkodás logikus rendszerébe, és - innen nézve - önkényes mindig a pont, ahonnan elin dul, és csak önmagában abszolút, amit felépit, és az élet perspektívájából csak relativ, csak lehetőség. És az életnek nincsen rendszere...

létezni annyit tesz, mint

különbözni...

Az igazság csak szubjektív - talán; de bizonyos: a szubjekti46 vitás az igazság.

Thomas Mann Királyi fenségéről irva ki-

válóan mutatott rá Lukács arra, hogy a minden-mindennel-öszszefügg elv az iróniához vezet: "De objektivitás talán soha nincsen minden irónia nélkül; a dolgok legmélyebb

komolyan-

-vevése mindig egy kicsit iróniés, mert valahol raégis ki kell pattannia az okok és okozatok, a sorsot 4felidézők és a felidé 7 zett sorsok nagy össze-nera-vágóságának. * Ugyanakkor maga Lukács ezt nem merte önnön helyzetére alkalmazni, hiszen akkor menthetetlenül az empirikus létbe kellett volna belesülylyednie. A világgal szembeszegülő etika mércéjével mérte meg Mannt is, és nem véletlen, hogy Mann-nak ez az etikai megítélése okozta azt, hogy Lukács magával az iróniával került idegenkedve s z e m b e . 4 8 A Thomas Mann-i irónia a világ esztétikai szemléletéről tesz tanúbizonyságot, s a művön belül az iró semmit sem próbál etikailag oktrojálni a világra.

48

Lukács vi-

szonyát ehhez ez állásponthoz Kierkegeerd szavaival világithatjuk meg pontosan: "A gondolkodás ilyen összevisszaságai végtelenek, és csak akkor szakad végük, ha az egyén önkényesen töri őket félbe és valami mást juttat érvényre, tehát egy akarati döntés révén. Ezáltal azonban az egyén etikai meghatározottságok alá kerül, és többé nem foglalkoztat esztétikailag.

bennünket

Egy döntés által nyeri el azután

igy azt, amit 49 a reflexió utján nem nyer el: célhoz és nyugalomhoz ér." Amikor Lukács a szubjektivisztikus etika mércéjével ről* közeledett a valósághoz /noha

az ember igy nem

"kívül-

'közeled-

het* a valósághoz, hiszen abban benne van, és ő maga, szubjektivisztikus tevékenységével együtt is valóság/, akkor egyfajta emberen tuli rendszert próbált megteremteni, az élet, a valóság ellenében: "az élet nem más, mint kifejtése és magamegtalálása a léleknek; hogy a külső élet empirikus kényszerei teljesen kivül maradnak ezen a szférán, ahol az etikai élet kezdődik és a tragédia ennek csak metafizikai reveláció50 ja. " Ugyanitt olvashatjuk a következő gondolatot: "A eors tudatossága a sors akarása: ha képes vagyok egész egyéniségemmel, gondolataimtól egészen a véremig elgondolni a tökéletességet, akkor ez a gondolat a legigazibb valóság, igazabb az úgynevezett realitásnál... A sors adekvát 51 elgondolása a sors vslósága: ez a tudatosság heroizmusa." Ez a fajta "eltávolodás" az ember ellenében megy végbe, azaz nem érzéki, gyakorlati tett, hanem gondolati konstrukció, amely éppen ezért nem válhat általánossá, hanem pusztán egyedi személyekhez kötött marad: "A filozófia csak kifejezési eszközeiben tisztán tellektuális;

in-

lényege: élmény, vizió; és azok számára, akik-

nek a vizió nem élményük, akkor is hozzáférhetetlen a filozófia, ha tanulással és rutinnal a kifejezés egyes fogásait elsajátították

i s . * 5 2 A szubjektivista arisztokratizmusnak

azon-

ban az az igazi, a sajátmaga számára felállított csapdója, hogy magét a szubjektumot, és ezáltal a valóságot próbálja elszegényiteni. Rendszerezni a valóságot: ez valójában

annyit

jelent, hogy a szubjektív nézőpontot akarjuk objektiv, azaz szubjektivitás nélküli mércévé változtatni. Maga a valóság

49

azonban ellenáll minden ilyen kísérletnek, miközben a szubjektum álláspontját állandóan felszámolja, helyesebben azt egy folyamatnak, a 'levés állandó mozgásának" csupán egy pontjává változtatja. A szubjektum által a valóságra

kényszeri-

tett rendszer igy pillanatról pillanatra kénytelen önmagát cáfolni, módosítani, vagy éppen felszámolni - és erre nem az elvont objektum kényszeríti, hanem az objektum és szubjektum állandóan ható dialektikája. A puszta szubjektivizmus, miként a démonival, ugy magával a konkrét valósággal is idegenként érzi magét szemben. Ernst Bloch helyesen vette észre, hogy a fiatal Lukács a lezárt, a valósággal nem törődő rendszerezésigényével magét a történetet próbálja zárt, azaz merev, állapotszerü képződménnyé változtatni: "Lukácsnál a külső élet mámorának erőtlennek kell lennie, hogy ezáltal a külső ok-kapcsolatban lévő embertől idegen dolgokat, vagy legalábbis a fertőszerü, posványos, kiszámíthatatlan, tetszőlegesen megtorpanó, hamisan bonyolult, hangulatszerü, gonoszul

szerencsés

és kihagyásos tényeket egyszerűnek és vélogatatlanul alogi53 kusnak lehessen tekinteni. " U g y m c s a k Bloch vette észre mér 1919-ben, hogy Lukácsnak minden gondolata az etika felé vezet: "Lukács mint filozófus egyike azon nagyoknak, akikből generációnként csak egy jelenik meg... Kitapinthatóak a vonalak, amelyek a tervezett, szellemileg készen vázolt főműhöz vezetnek. Ez egy Etika lesz, széles és szilárd, mint 54 Spinoza müve. " ' Ez az etika azonban idegen Blochtól, hiszen lényege éppen az, hogy mivel az egyes ember ugy véli, hogy kizárólagosan önnönmagával áll vonatkozásban, ezért gyakorlati funkcióját és a működőképességét veszíti el. A fiatal Lukács etikai szemlélete dogmatikus /minden dogmatizmus

lényege

az, hogy a konkrét, gyakorlati közvetítésektől eltekint, és a konkrétum sokrétűségét általánossá, azaz vonatkozásnélkülivé változtatja/, és éppen az objektum és szubjektum viszonyában hatástalan. Ezek alapján természetes, hogy az objektum és szubjektum azonosságának és ellentmondásának ját tagadja ez az etika.

dialektiká-

Lukács ezt a dialektikát nem vélet-

lenül csak a művészetben volt hajlandó felismerni: "a szó

50

tulajdonképpeni értelmében csak az esztétikumban lódi szubjektum-objektum viszony, mert csak

létezik va-

itt jelenti a

szembenállás két tagjának teljes önmagává növekedése és akadálytalan önkiélése a szférát meghatározó normativ

teljesülé-

sét; itt egyiküknek sem kell sem elvont határfogalommá, sem 55 pedig... földi maradvánnyá változnia." Amikor Lukács az objektum-szubjektum viszonyt csak az esztétikumban

ismerte el, akkor voltaképpen nem látta, hogy - mi-

vel ontológiai jellegű kategóriáról van s z ó - az

objektum-szub-

jektum viszony magával a valósággal azonos, az élet minden mozzanatát áthatva.

Ez a viszony magával a történelemmel

azo-

nos, és a művészetben megmutatkozó objektum-szubjektum viszony szintén magának a történelemnek szerves része /és annak nem pusztán

leképzése vagy visszatükrözése/.

Mivel Lukács az

etikai koncepciója révén magától a konkrét érzéki

történelem-

től volt kénytelen eltekinteni, ezért A heideloergi kában az esztétikum

esztéti-

létét szükségszerűen nem a történelem vo-

natkozásában vizsgálja, hanem a tiszta

logikával és a tiszta

etikával állitja szembe /mintha ez a két utóbbi

képződmény

nem lenne szintén a történelem része és megnyilvánulása/.

Ál-

láspontja az, hogy a logika a tiszta objektivitás, az etika a tiszta szubjektivitás, az esztétikum pedig az objektum szubjektum egymáshoz való viszonyulásának szférája.

és

Lukács a-

lapvető félreértése abban áll, hogy a szubjektumot és az objektumot, illetve a kettő viszonyét nem hanem ismeretelméleti-logikai

ontológiai-történelmi,

kategóriaként kezelte. Mert on-

tológiailag nézve a logikában sem a puszta objektivitás uralkodik, hanem a logikának, mint gondolati képződménynek a léte /és nem a hogyanja/ az objektum-szubjektum viszony

következ-

ménye. Ugyanígy az etika sem csak a szubjektivitás

kiélése.

Lukács csak azért mondhatta, hogy az objektum-szubjektum szony kizárólag a művészetben

vi-

létezik, mert gondolatainak

iránya a történelemből vezet a zárt képződmények

irányába. A

fiatal Lukács eleve rosszul érezte magát a létben /azaz a történelemben/, és a honvágy a nemlét /az eszkatológikus, a történelemmel,

ill. a jelennel és a mozgással mereven

szemben-

51

álló jövő, illetve az intenciói szerint következetesen

félre-

értelmezett művészet/ felé taszitja. Hegel szellemes szavai illenek rá: "Aki nem ismeri jól a szubjektivitás és objektivitás meghatározásait, s ezeket elvontságukban akarja zíteni, azzal megesik, hogy ezek az elvont

megrög-

meghatározások,

mielőtt észreveszi, keresztülhaladnak ujjain, s épp az ellen56 kezőjét mondja annak, amit akart mondani." Amikor Lukács a fichteánus etika szellemében az Ént tételezi világot mozgató erőnek és a tárgyi világot eleve mint negatívumot szemléli, akkor nem csupán leirja a rá és a polgári gondolkodásra általában jellemző gondolatkört, hanem e gondolatkör egyszersmind az adott világállapotot /azaz a századelő Magyarországát és általában a polgári társadalmat/ is leleplezi. Az objektum és szubjektum dialektikája ugyanis a polgári elidegenedés következtében érvényesül

ellentétként

a tudat számára, akkor, amikor az eltárgyiasulás, a történelem alapvető mozgatóereje az elidegenedéssel kapcsolódik egybe.

"A munkásnak a maga termékében való külsővé-idegenné vá-

lása - irja Marx - nemcsak azzal a jelentőséggel bir, hogy munkája tárgya külső

exisztenciává válik, hanem hogy rajta

kivúl, tőle függetlenül, idegenül exisztál, és vele szemben önálló hatalommá válik, hogy az élet, amelyet a tárgynak köl57 Az ob-

csönzött, ellenségesen és idegenül lép vele szembe." jektum és szubjektum viszonyának

ilyen fokú meghasonlása csak

ugy tűnik felszámolhatónak, ha a szubjektum megpróbál az objektum fölé kerekedni. Ez csaki8 a tudat, nem pedig a gyakorlat révén mehet végbe, vagyis ugy, hogy a tudatosság jére emelkedve a szubjektum egyszersmind

szint-

legyőzöttnek, rajta

kívülállónak hiszi a tudat nélkülinek vélt objektumot. A természet és a tárgyi világ puszta negatívumnak tűnik, s a szubjektum magát az eltárgyiasulést az elidegenedéssel

azonosít-

ja. Már A modern drámában hajlik Lukács erre a nézetre: "Az élet objektiválódá8a a tényekből és a cselekményekből

mind-

inkább kipusztítja az individualitást és nem engedi meg az egyéniségnek ott való megnyilvánulásét." 5 8 Nem véletlenül tekinti az objektiválódást elidegenedésnek /holott az objekti-

52

vélódás nem kipusztítja az individualitóat és egyéniséget, hanem ellenkezőleg, éppen az biztositja annak

gazdagodésót

és egyre mélyebbé vélésót.

"Egy nem-tórgyi lény nem-lény, 59 képtelen lény /Unwesen/" - irja Marx a tiszta szubjektivitás, amely természetesen

kizárólagosan

logikai, nem pedig

gyakorlati kategória, minden objektivócióval

szembeszegül.

Egy Paul Ernsthez irott levelében még egyértelműbben

fogal-

maz: "Az alkotások hatalma láthatólag egyre erősebb lesz, és az emberek többsége számára talán még a valóban létező dolgoknál is elvenebb valóságot jelent. De ezt nem szabad gadnunk - éppen ezt adta nekem a háború élménye.

elfo-

Állandóan

hangsúlyoznunk kell, hogy az egyedüli lényeg csak mi vagyunk; a lelkünk, de még a lélek minden örök-apriori

objektivéciója

i8 /Ernst Bloch szép képével élve/ csak papírpénz, aminek értéke aranyraválthatóaágától

függ. Az alkotások reélis hatal-

mát persze nem lehet tagadni... Az állam valóban hatalom de kell-e ezért a filozófia utópikus értelmében, az igazi etikának a lényeg szintjén cselekvő értelmében létezőként elismerni? Nem tudom." /Az én kiemelésem. F . F . L . / 6 0 Persze nem lehet nem észrevenni a lukácsi követelmény konkrét történelmi meghatározottságát: a háború és az érlelődő forradalom _is szerepet játszott gondolatainak

ilyetén alakuláséban.

a forradalmat rövvidel megelőzően lizmus fő tanítása

1918-ban,

igy irt: "Az etikai

... az, hogy elképzelhetetlen

idea-

olyan

mény, amelynek puszta fennmaradása bárminemű értéket tálhatna. A híres umso schlimmer für die Tatsachennek

intéz-

reprezengyakor-

lati következménye ezen a téren: egy soha nyugalomra nem jutó követelés az intézményekkel szemben, hogy az etika nyegesebb követelményének, a Kant-Fichte-féle

leglé-

Würdigkeitnek,

az emberi autonóm méltóságnak útjában ne álljanak...

Ennek a

'formális' etikának célja és tartalma az autonóm, semmiféle külső erőnek vagy hatalomnak alá ne® vetett, csakis önnön törvényeit követő és ebben az autonómiában csakis a jót mint egyetlen

lehetséges egyértelmű célt kereső szabad

Hogy ez a szubjektivizmus a század elején mennyire a várakozást

akarat."61 kifejezte

is, arra maga Lukács hoz fel egy idézetet A re-

53

qény elméletének 1962-es bevezetőjében, Hilferding A finénctőke 71909/ c. müvéből: A kommunizmusban

"a csere esetleges-

ség - nem lehet elméleti-közgazdasági vizsgálódás tárgya. Teoretikusan

nem elemezhető, csupán pszichológiailag

megfogha-

tó."62 A tárgyi Összefüggéseknek

ilyen fokú szubjektivizélása ol-

vasható ki egy másik, Paul Ernsthez irott levélben: 'Ha ön azt mondja: az állam a magunk része; ez helyes. Ha azt mondja: az állam a lélek része, ez nem helyes. Mindaz, amivel valamilyen kapcsolatba kerülünk, önmagunk egy része /még a matematika tárgya is/, de ez a Magunk, amely /az ész szintetikus funkciójának értelmében/ 'megteremti' és ezzel eloldhatatlanul magához kapcsolja ezeket az objektumokat, absztrakt, metodológiai fogalom... A dolog ott válik hamissá, hogy ezt a Magunkat a Lélekkel váltják fel, ami által, mivel a szubjektum minden szubsztancializálása a megfelelő objektum szubsztanciélissá válásét jelenti, az 'alkotások' dologszerüvé és metafizikává lesznek. Metafizikai realitással pedig csak a lélek rendelkezik. Ez nem szolipszizmus. Éppen az a probléma, hogy megtaláljuk a lélektől lélekig vezető utat. Minden egyéb csak eszköz, csak erre szolgál. "

A léleknek a miszti-

fikálása vezet el ahhoz a teljes szubjektivizmushoz, amely az objektum és szubjektum dialektikáját merev elidegenedettségnek hajlandó csak felfogni /a lélek és a szubjektum kolatlan és logikailag megengedhetetlen

indo-

szétválasztáséval/,

és ezáltal közvetve csak a szubjektum-szubjektum

tautológia

"dialektikáját" ismeri el. Ha Lukács olasz tanítványa, Cesare Cases ugy jellemezte az idős Lukácsot, hogy gondolatait 'a tárgy valóságos démona" uralja, akkor fiatalkoráról elmondhatjuk, hogy akkori gondolatait a "szubjektum démona" igazg a t t a . 6 4 A szubjektum és objektum dialektika közvetitője kizárólagosan a praxis /természetesen ennek tudati

"eltorzité-

sa", az un. "hamis tudat" is végeredményében az objektum és szubjektum viszonyénak gyakorlati kifejeződése/, és a Történelem és osztálytudatban maga Lukács fejtette ki legélesebb cáfolatát fiatalkora szubjektivista etikájának: "A gyakor-

54

latot... akkor lehet csak

igazén megtalálni a filozófia ele-

meként, ha ugyanakkor egy formafogalmat

is felmutatunk, mely

...nem hordja magán többé ezt a minden tartalmi

meghatározott-

ságtól való tisztaságot, .nem hordja magán többé ezt a tiszta racionalitást. A gyakorlat elve a valóság

megváltoztatásénak

elveként ezért a C8elekvés konkrét, materiális ra szabott kell, hogy legyen, hogy azután

szubsztrátumá-

érvénybelépésétől

kezdve arra ilyen módon hatást gyakorolhasson." 6 5 /Az én kiemelésem. F. F. L./

VII. A Laurence Sterne-ről

irott beszélgetésben a kővetke-

zőt olvashatjuk.: "Az etika - vagy mert művészetről

beszélünk

itt - a forma, minden pillanathoz és hangulathoz képest az cc énen kivül való ideál." Az idézet két szempontból fontos számunkra. Egyfelől ugyanis Lukács párhuzamosnak, sőt

lénye-

gileg azonosnak tekinti az etikát, a művészetet és a formát, azaz kimondatlanul

is elismeri fiatalkori etikájának

litását. Másfelől látható - ami már a korábbiakban rült -, hogy a forma és az etika számára ideál".

forma-

is kidé*

"énen kivül való

Lukács ezáltal közvetve tagadta azt, hogy az úgyneve-

zett énen kivüli világ

is át van itatva

az énnel, azaz nem

csak az individuális szubjektum rendelkezik

szubjektum-jelleg-

gel. A társadalmi szubjektum egyfelől, az objektum és a tárgyi világ másfelől szintén szubjektum-jellegü. Azáltal, hogy Lukács nem ismerte fel az egyénen tuli szubjektum

létét, az

etikát a puszta formalitásra alapozta, ami - mint láttuk következetesen végiggondolva a pusztán negativ

meghatározott-

ságokkal rendelkező kanti etikába torkollik. A formalitás és a forma szorosan összefügg Lukács gondolatrendszerében, és mivel a forma, a fiatal Lukácsnak sokáig

legközpontibb

kategó-

riája az etikai elveinek párlata, a forma lukácsi fogalmát is minden pozitiv meghatározottságtól mentes kategóriának

kell

tekintenünk. Természetesen a fogalom változó tartalmakkal vetődött

fel

Írásaiban, és miként müveit hol a "szociologizáló", hol pedig az "esztétikai" megközelítés jellemezte, ugy a forma

fogalma

55

is kétféleképpen merült fel. A Drémakönyvben a drámai forma az életből nőtt ki, és kapcsolatát az élettel, a kulturóval sohasem veszítette el. Egy másik helyen a forma szintén a valóság vonatkozáséban nyert szerepet: 'a forma lelki aktivitás, és nemesäk a kész élményekkel áll szemben, mint

kifejezésre

jutásukat létrehozó és módosító valami, hanem magában az élményben is aktiv szerep jut n e k i . * 6 7 Símmel tanítványaként a forma szociológiai vetülete, illetve meghatározottsága

foglal-

koztatta sokáig őt is. Simmel formafogalmáról Andrew Arató a kővetkezőt irta: "Simmel számára a forma a valóság

transz-

cendentális alkotmányát jelentette. Ebben az értelemben

funk-

ciójukat illetően a formák azonosak az értelem kanti a priori kategóriáival. A forma nemcsak a tartalmak puszta összegzését jelentette, de egységesítésüket

és strukturálásukat

is, és

azonos volt 'az ész totalizálási képességével'. A nagy

formák

a filozófia, művészet, tudomány és vallás. De vannak kisebb formák is. Mindegyik egy szerkezeti totalitássá formálja a 'világokat', és az eredmény: számos világ megteremtése.

Ám

Kanttal ellentétben Simmel minden formát történelmiként magyaráz, és ennek következtében a világban soha meg nem valósultnak tekinti őket. Ez a történetiség a végesség jele, de a lehetséges világ-tartalmak száma végtelen. Amint ezt a módosítást bevezetik a forma fogalmába, aláaknázzék a transzcendentális alkotmány fogalmát. A formák a gondolati aktus jegyei lesznek, de a gondolati aktu« egy empirikus, nem pedig eo transzcendentális szubjektumhoz kapcsolódik. " A simmeli álláspontot sok szempontból magáévá tevő Lukácsot ha8onló dilemma foglalkoztatta

1913-ban: "A történelmet sohasem

lehet

kiküszöbölni; ezért kell a fogalomba is belevonni. Ez természetesen nagyon nehéz /mármint ezt csalá8 nélkül megcsinálni/, és újra azzal a kérdéssel találjuk magunkat szemben: hogyan lehet a formának történelme? Az, hogy van, adott tény számunkra. Ha tehát belevisszük a mozgásnak ezt az elvét a forma fogalmába, igy adva értelmet összefüggésének, akkor vagy

lemon-

dunk minden értelemről, minden örök formáról - ahogy ezt az ostoba modernek teázik -, vagy az egész élet /hiszen benne

56

mozognak a formák/ kall, hogy borzasztó értelmetlennek tűnjék számunkra, amelyre csak az érnyai vetődnek a nekünk mér örökre elérhetetlen értelemnek. Igy mutat minden kérdés a tőrté69 nelemfilozófia - és ezéltal a gyakorlat felé." Lukács itt ugyanazzal a problémával szembesült, amellyel Marx is szembenézett: 'a nehézség nem annak megértésében rejlik, hogy a görög művészet és eposz bizonyos társadalmi formákhoz van kötve. A nehézség az, hogy számunkra még ma is műélvezetet nyújtanak, éa bizonyoa vonatkozásban mércének és elérhetetlen példaképnek számítanak." 7 0 A megoldás alighanem a Lukács által megmutatott kettősség együttesében, kölcsönős dialektikájában

kereshető: az élet "zavarossága" és 'értelmet-

lensége", valamint a forma változatlansága /valójában változatlan hatékonysőga/ egyszerre van jelen, az objektum és f^ubjektum kölcsönhatása következtében. Ez az ontológiai kategória biztosítja a műalkotásokban az állandóságot, az örök hatékonyságot, és mutatja fel a hasonlóságot _is a különböző konkrét történelmi alakzatok között. Lukácsot éppen az objektumnak és szubjektumnak mint történe Imi és nem csupán logikai dialektikának a félreismerése akadályozta meg abban, hogy a forma fogalmát pozitív meghatározottságai révén fejtse fel. Az alapvető dilemma ugyanis már A lélek és a formákban a következőképpen vetődött fel: minden intellektuális érték formákra épül, de Lukéc8 nem mondja meg, hogy maguk a formák mire épülnek, illetve miből keletkeznek. A forma igy egyfajta törést jelent az ember és a világ között, amit A lelki szegénységről c. írásában igy ábrázolt etika

formális: s kötelesség posztulátum,

"minden

forma - és minél

tökéletesebb valamely forma, annál sajátabb életet él, annál messzebb esik minden közvetlenségtől. A forma olyan hid, amely elkülönit, amelyen megyünk és jövünk, és mindig magunkba érkezünk, egymással sohasem találkozvón." 7 1 A forma a fiatal Lukácsnál ontológiai kategória /hasonlóan a platóni ideához vagy a kanti a priorihoz/, de az emberi világba való módezertani bevezetését ugy jellemezhetjük, ahogyan Hegel jellemezte az intellektuális szemléletnek Schelling által történő beveze-

37

tését: mintha puskából lőtték volna ki. A megalapozatlanság és levezethetetlenség korántsem véletlen

Lukácsnál; az emberi

képződményeknek bármilyen, nem a történelmi praxisból és az elsajátitásból kiinduló magyarázata végső soron egyfajta vallásos misztikába torkollik. A Levőéi a kísérletről c.

írásában

így olvashatjuk a következő sorokat: "Minden kép, igaz, a mi világunkból való, és a létezés öröme ragyog az arcán, de mindegyik emlékezik és emlékeztet valamire, ami volt valamikor, valahonnan, ahonnan jött, az egyetlenre, ami a lélek

legmélyén

72 fontos és érdekes."

A végső korlát mutatkozik meg itt: a

valamiről nem tud Lukács beszélni. Nem csupán

filológiailag

érdekes ezzel összehasonlítani egy részt Emil Lasknak, tanárának a Die Logik der Philosophie und die

Lukács

Kategorienlehre

c. könyvéből /Heidelberg, 1911/, hanem Lukács gondolatvilágát is jobban megvilágítja.

Lask a következőképpen

ír: "Az, hogy

valami világosság terjed szét, mindig arra vezethető vissza, hogy egy valamit megérint a kategoriális világosságrmozzanat és csupán világossággal van körülvéve; a világosság nem világítja át, csupán megvilágítja, nem szellemíti át /verklärt/, hanem csupán átmagyarázza /umklärt/. nál is eredendően

A valami /bármi/ Lask-

irracionális, azaz az értelem számára átha-

tolhatatlan. Az emberi értelem - mondja Lask - csupán mechanikusan tudja megközelíteni a valamit, amely az emberi szubjektum számára elérhetetlen.

Lask esetében ugyanaz a probléma,

mint Lukácsnál: a tárgyi világot csak és kizárólag mint ember-nélküli, a szubjektumtól érintetlen világot tudja elképzelni. Laskról szóló cikkében maga Lukács igy fogalmazta meg

Lask

újítását a filozófiában: "Röviden igy foglalható össze ez az uj fordulat: a teoretikus szféra érvényességét meg kell szabadítani /hiszen az ember vonatkozásában nem gondolható el szubjektumtól érintetlen tartalmiság/. A regény elméletében Lukács igy veti fel a kérdést: "Mig a lényeg fogalma már puszta tételezése által is transzcendenciéhoz vezet, ott azonban uj, magasabb rendű létté kristályosodik és igy formája által kellő létet /németül: sollendes Sein/ fejez ki, amely a maga forma szülte valóságában független marad a puszta létező tar-

58

talmi adottságaitól, addig az élet fogalma kizárja a felfogott és megszilárdult transzcendencia

ilyen tárgyias^ságát. A lényeg

világait a formák ereje fesziti ki a létezés fölé, jellegüket és tartalmaikat kizárólag ennek az erőnek a belső határozzák meg. Az élet világai megrekednek

lehetőségei

idelent, a formák

csak befogadják és alakitjók őket, csak kibontják velük született értelmüket." 7 5 A formának az ilyen, pusztán

mechanikus

burokszerü értelmezése szinte szó szerint követi Lask

idevo-

natkozó gondolatmenetét: "Jelentésnek / S i n n / kell nevezni a forma és anyag egybekapcsolódását, az egészet, amelyben a magáértvalóan üres és kiegészítésre szoruló forma tartalmi megtöltöttségéve1 együtt lép fel. " galmazásában maga

Ezt a látszólagos, megfo-

is törékeny egységet azonban néhány sorral

később

Lask robbantja szét: "Az anyag mintegy együtt cipelődik

a formával, mint a valamire való érvényesség-tartalom

/Hingel-

tungsgehalt/ által érintett dolog. Ezért csupán a formát szabad érvényes jellegűnek tekinteni, nem pedig az egész jelentéshalmazt... ezekben az úgynevezett

időtlen

igazságokban

csupán a formájuk az időtlenül érvényes jellegű... Igy ébredünk tudatára annak, hogy az érvényességet megteremtő /u«geltende/ forma fénye egyedül az, amely csillogását ráönti az egész jelentéshalmazra és az 'időtlen A forma, mint

igazság' képévé

változtatja." 7 7

"időtlen", szubjektumnélküli /és ugyanakkor

tárgynélküli/ fogalom szükségszerű következménye

Lukács etikai

gondolkodásának. A forma végső soron logikai kategória számára, amelynek konkrét műalkotások esetében pusztán

metaforikus

értelme lesz, olyan konstrukció, amellyel a konkrét műalkotás nem egyeztethető össze, amely arról lepereg.

Esztétikailag

éppen ezért ez a formaértelmezés számos buktatót hagy maga után*

VIII. Lask nyiltan logikai kategóriának tekintette a formát, amely az alogikus anyaggal áll szemben. A kettő szervetlen viszonyét igy jellemzi: "bér az alogikus anyag képes a logikus szférában elhelyezkedni, de ettől ő maga még nem vá78 lik logikussá," majd az esztétikum kérdését is bevonva igy

59

folytatja: "Az alogikus és az észtétikén kívüli nem szűnik meg alogikusnak és esztétikán kívülinek lenni, csupán logikus és 79 esztétikus formában helyezkedik el." A műalkotást illetően igy Lask véleménye egyértelmű: a forma csupán rátelepül az anyagra, de azt minőségileg nem érinti.

Lask tehát nem szá-

molja fel az anyag és forma kettősségét, és elképzelése Hegel előttre nyúlik vissza. Valójában a forma és az anyag nem mint teremtő és mint változatlan áll egymással szemben, hanem egymás viszonyában mindkettő egyszerre teremtő is és változatlan is. A műalkotás az anyag és forma egységének dinamikus megvalósulása, hiszen a megformálódás is

anyagi, miként az a-

nyagot is formaként éljük át. Lukács A heidelbergi esztétikában

Laskhoz hasonlóan

fogal-

maz: "A forma mint utópikus beteljesülés, mint egy meghatározott értelmetlenség

igenlése és felszámolása csak a konk-

rét valóság okozta konkrét szenvedések és örömök meghosszab80 bitési vonalának a vége lehet." végnek tekinteni, hanem célszerűbb

A formát azonban nem lehet inkább csomópontnak egy

folyamatban /gondoljunk arra, hogy a befogadás már a forma létrejötte előtt anticipálja a formát, miként utólagosan

is

a forma eltérő funkciókat tölt be - azaz változatlansága ellenére eltérő "helyzeti energiával" rendelkezhet

különböző

történelmi-befogadási kontextusokban/. A következő oldalon Lukács igy folytatja a gondolatmenetet, az un.

formalizmus

kritikája kapcsán: "Mivel e müvészetakarás jegyében a művész arra törekszik, hogy elrugaszkodjon minden

időbeli-történelmi

tartalomtól, ám az utópia konkrétságét látomásában mégis meg akarja őrizni a mü számára, nincs más hátra, mint hogy magét a formát hiposztazálja egyedül tartalmat nemző elvvé, s az örök forma ilyen eszméjéből származtasson minden tartalmi beteljesülést. Ezáltal azonban csupán átugorja, nem pedig leküzdi és megdicsőítve kiteljesíti a valóság saját utópiájától való távolságát," 8 1 Azonnal felvetődik azonban a kérdés, hogy a Lukács által formalizmusnak jellemzett

"müvészetakarás"

igv létezik-e? Ugyanis ha a formát történelmi

kategóriának

tekintjük, nem pedig logikainak, mint azt Lukács teszi, akkor

60

elválaszthatatlan

lesz a tartalomtól, amely - és ezt

Lukács

is látja - szintén tekinthető formának _is. A forma és tartalom előbb jellemzett kettészakitása azonban csak elméletileg vihető végbe; a gyakorlat erre nem ad lehetőséget

A történel-

mi praxis sajátos vetületének kell tekintenünk a forma és tartalom kategóriáit, amelyeknek éppen ezért a műalkotás létezése szempontjából másodlagos szerepúk van. A szubjektum és az objektum viszonyában ugyanis mindkét oldal rendelkezik egyfajta

'tehetetlenségi nyomatékkal' a másikra nézve /noha a

"mindkét oldal" kifejezés szűkös és képszerüségénél félrevezető/, ám ez a "tehetetlenségi nyomaték"

fogva

egyszersmind

aktivizáló, teremtő erővel is fellép. A forma és tartalom kategóriáinak szétválasztása,

illetve e kategóriák

egyaégének

hangoztatása minden esetben a szubjektum-objektum

relációban

jelentkező leghétköznapibb praxis megnyilvánulósának ismerése, illetve elismerése. Amikor

félre-

Lukács a forma és £ tar-

talom vonatkozásában gondolkodott, akkor az esztétikai gondolkodást ontológiai alapzatától elválasztva az

ismeretelmé-

leti-logikai szférába transzponálta, és magát a műalkotást is logikai képződménynek, nem pedig viszonyulásnak, rüségében

pontsze-

is folyamatos kibontakozásnak, megvalósulásnak

kintette. Emlékezetesek

te-

és megkapóak szavai A heidelbergi

észtétikában az úgynevezett élmény jakobinusénak és technika jakobinusának tipusáról. Az élmény jakobinuaa szerinte az, aki átütő élménnyel rendelkezve képtelen azt formába önteni, a forma jakobinusa pedig a forma iránti érzékenységét nem tudja müvé, tartalmisággá változtatni. A jellemzés sok szempontból találó, ám félrevezető is - hiazen ha az élmény kobinusónak tipusa

létezik

a kéz nélküli Raffaello

is /bár a nem alkotó zseni

Lessing által felvetett

ja-

létét,

lehetőségét

maga Lukács is határozottan tagadta, kifejtve, hogy a zseni » megvalósulás/, a forma jakobinusa nem képzelhető el. A forma megvalósítása, a 'puszta formalizmus" is egyfajta

tartal-

aiségnak, élménynek a megvalósulása. Az élmény és technika kobinusa kifejezés önmagában

is arra a merevségre,

ságra utal, amely a műalkotás szempontjából

ja-

statikus-

elképzelhetetlen.

61

A mü ugyanis nemcsak belső villódzással, befejezhetetlen

fo-

lyamatszerüséggel rendelkezik /a "forma" és a "tartalom-? megfejthetetlen egymésbacsapá3a

révén/, hanem a mü léte is fo-

lyamatszerüség: mint az objektum és szubjektum viszonyának megjelenése, a történelem során állandóan e viszonyra utal vissza, annak ujabb és ujabb szféráira mutatva rá, illetve bontva ki tovább. Lukácsnak a műalkotást a tőrténelmiségtől elválasztó és logikaivá változtató szemlélete a megfogalmazásban

is tetten

érhető. A heidelbergi esztétika és művészetfilozófia fent idézett részletében

"a valóság saját utópiájától való távol-

ságról" beszél, és ezáltal egyértelműen a történe lemre alkalmazza a formának és tartalomnak

logikai szemléletét. A törté-

nelmet ugyanis eleve kettéválasztja, valóságra

és utópiára,

és ezáltal ugyanazt a félrevezető logicizmust alkalmazza, mint a műalkotás kapcsán. A történelem azonban nem választható szét valóságra és a valóságnak

"saját utópiájára", mert ezzel

olyan merev szembenállást tételezünk egyrészről a különféle történelmi képződmények között, másrészről a szellem aktivitása és a tárgyszerűség un. passzivitása között, ami

szintén

csak elméletileg-logikailag elvégezhető müvelet, de a történelemnek mint elsajátítási folyamatnak nem felel meg. Azt, hogy a fiatal Lukács nem a történelmet tekintette

kiindulási

alapnak az esztétikum megértésének érdekében, hanem hallgatólagosan /és módszertanilag

is, bár ő maga tiltakozott volna ez

ellen a legélesebben/ a logikát, és a logikai mércével közeledett a történelemhez és esztétikumhoz egyaránt, a következő gondolat is bizonyítja: "minden nagy művészet leleplezése az empiria üres és széteső voltának, és egy utópikus egység megteremtése, melynek követelő és kötelező hangsúlya van.

Ellen-

ben minden nagy hatású álművészeinek, talán szerzője előtt is öntudatlan, végső célzata abban áll, hogy az olvasót kibé82 kitse közönséges empirikus létezésével. " Lukács egyértelműen fogalmaz, és egyértelmű viszonya

is a valósághoz: a fennálló-

val szembeni teljes elutasítás álláspontjára helyezkedve tekinti a műalkotást utópiának. A "müvészetakarásról"

62

szólva

A heidelbergi esztétikában

igy ir: "E célkitűzés alapja az a

homályos, az élményvalóság minden

'tényének' ellentmondó, de

mégis soha meg nem semmisíthető érzés, hogy az ember önmagóban teljesen megtisztult személyessége, ha leveti a mindennapi élet minden szűkösségét, és legsajátabb végpontjukig annak kusza és meg-megszakadó vonalait, valamiféle

meghúzza

általános

és közös világba torkollik, hogy tehát a séma, a félreértés oka, nemcsak embereket szétválasztó, hanem embereket összekötő elv is; hogy éppen a legmélyebben és legsajátabban nit vonja magába, s annak formájaként olyan valóságra

egyé-

talál,

amelyben megvan ez a közösség. Az élményvalóság emberének e vágyával ugy állnak szemben a művészet alkotásai, mint a beoo teljesülés világa. * Lukács - kiváltképpen A heidelbergi esztétikában - az empíria ellen lép fel, egyfajta magasabb szükségszerűség ságét és jogosságét hangoztatva.

Az alapvető probléma

igazott

jelentkezik, hogy ezt a magasabb szükségszerűséget /amelyet nem egyszer Schellingre hivatkozva állit szembe az empirikus szükségszerűséggel/ az empíria, a valóság ellenében tudja csak elképzelni. Anélkül, hogy belemennénk annak elemzésébe, hogy ez a nézet szubjektive mennyire volt jogosult a század elméletileg kell megkérdőjeleznünk

elején,

Lukács állítását. Az empí-

riát ugyanis nem lehet üresnek és szétesőnek jellemezni, mivel az empirikus valóság

is magában hordja mindazokat a lehe-

tőségeket és folyamatokat, amelyek egy másik nézőpont alapján utópikus egységgé állnak össze. Az "empirikus valóság" mindig az ember vonatkozásában, az ember számára a valóság, amely nem az ember számára

létező valóság - az

létezik, nem-valóság.

Az ember számára létező valóság azonban - az ember elsajátító tevékenységének /történelmének/ következtében ri termék, nem az ember ellenében

történelmi-embe-

létező valóság. A tárgyi

világhoz - és ebbe ugyanugy beletartozik az ember által hozott

intézményrendszer, mint a természet, amely

ke, csupán tárgya az embernek - való viszonyulás

létre-

nem'termétórténeImi

viszonyulás. Mér a primér látás, hallás által megteremtődő kapcsolat

is a történelem terméke: az ember által elsajátított

63

világhoz viszonyulva egyszersmind önmagunkhoz is viszonyulunk. A valóság, történelmi jellegénél fogva a szubjektum és külsővé-válása, azaz a történelmi mozgásnak

hordozója

is megvalósu-

lása. Ezáltal az empiria sohasem csupán empiria; miként a társadalmi szubjektum sem kézzelfogható szubjektum, ugy az empiriában

is jelen van a kézzel-nem-fogható

jelleg. Egy

puszta tárgyban /akár egy ember által csupán felemelt kődarabban, akár általa készitett asztalban stb./ nem csak kézzel fogható minőségek vannak jelen: empirikus valóságuk tartalmazza a kézzé1-nem-fogható történelmiséget. A puszta kőhö? való viszonyulás vagy az asztalban megnyilvánuló

társadal-

mi szubjektivitás és praxis eleve megkérdőjelezi az empíriának puszta ürességét és széteső, embernélküli voltát. az vonatkozik a társadalmi

intézmények empirikus

Ugyan-

jellegére

/pénzforgalom, kereskedelem, házasság, jog, ideológia, kapcsolatok stb./, de a primér gondolatok

"empirikus" valóságára

is. A létezés szemszögéből tekintve az "empirikus világ" ugyanugy magában hordozza a nem-empirikus jelleget, mint ahogyan az "empirikus" és nem-empirikus valóság között sincsen lényegi különbség, /létezésen, mint ontológiai kategórián - mint máshol is - mindig az objektum és szubjektum azonosságának és különbségének dialektikáját, az emberi elsajátítást mert a lét csak ezáltal válik számunkra

értjük,

létezővé./

Az empirikus valóság ellen küzdve és a műalkotás által megteremtett utópiáért kiállva Lukács éppen az érzékinek és szelleminek, empirikusnak és transzcendentálisnak azt az egységét veszti szem elől, amely ugyanugy a mindennapi mint a művészetnek

praxisnak,

is alapvető tényezője. Nem léteznek azok a

merev szembenállások, amelyeket

Lukács tételez; empiria és

utópia ugyanugy nem állítható szembe, mint ahogyan a fenti idézetben a "megtisztult" és "mindennapi" személyesség sem. Az embernek nincsenek elidegenedett és nem-elidegenedett

sze-

letei; nincsenek szerepei és a szerepek mögötti igazi, tiszta lényegiség: az ember minden pillanatban egységes, és a praxisban minden

"szelete" egyszerre hat, egymástól

elválaszthatat-

lanul. Az ember ilyen felosztása /Lukács itt nyiltan a kanti

64

homo phenomenon és homo nuomenon kettősséget követi/ ugyanúgy csak logikailag

lehetséges, mint az empíriának és utópiának

a szembehelyezése

is. A művészről írva Fichte a következőt

mondja: "Amihez fordul, az nem az értelem, és nem is a sziv, hanem az egész kedély, képességeivel együtt; ez valami harmadik, ami az előző kettőből áll. Amit a művész tesz, azt talán akkor fejezzük ki a legjobban, ha azt mondjuk: a transzcendentális nézőpontot köznapivá /gemein/ változtatja... Transzcendentális nézőpontból a világ

létrehozott,

köznapi

nézőpontból viszont adott: esztétikai szempontból a világ a84 dott, de csak abból a szempontból, ahogyan létrehozták. " A Fichte által kiemelt egység és folyamatszerűség a történelmi praxisnak és a művészetnek a jellemzője. A művészet nem

"cá-

folja" a valóságot, nem teszi zárójelbe az empiriát, azt nem semmisiti meg. A művészet, mint az objektum és szubjektum lektikájának a megjelenése, maga is aktus, esztétikai

dia-

szinten

zajló praxis, s ez az ő ontológiai alapja és az az általános szint, amelyben minden periódusban viszonyulunk hozzá. A művészet ezáltal az ember életébe világit be le, nem onnan mutat ki. A műalkotás mint utópikus valóság fogalma Lukácsnál többszörös elméleti merevség következménye.

Egyfelől a történelem

és logika felcserélése, másfelől - és ezáltal - a történelmi kategóriáknak /érzéki-szellemi, empirikus-utópikus,

forma-tar-

talom/ dialektikótlan, merev kezelése okozza azt, hogy az adott világgal szemben, attól teljesen különböző formákat és kategóriákat tételez. Ennek az elméleti alapállásnak

a mélyén

azonban egy történelmileg meghatározott magatartás rejlik: Lukács abszolút szembefordulása a polgári világgal egy szenvedélybe összpontosult, az elutasitás szenvdélyébe, és elméleti-esztétikai fejtegetései mind mind ezt a szubjektív

szenve-

délyt igazolják és támasztják alá. /Ismételjük: nem ezt a szenvedélyt, illetve ennek jogosultságát vitatjuk vagy elemez*zük, hanem azt az összefüggésrendszert próbáljuk amely erre a pátoszra

feltárni,

épült./

A forma kategóriéjónak használata, illetve a művészetnek, mint a fennállóval szembeni utópikus valóságnak az értelmezé-

65

se egyaránt egy - már elemzett - etikai magatartásnak a megnyilvánulása, egy olyan magatartásé, amely a Sollent szegezi szembe a világgal. A művészet mint utópikus valóság tulajdonképpen a Sollen és a művészet hallgatólagos azonosságót ismeri el. A regény elméletében

Lukács kifejti, hogy a Sollen

megöli az életet /nem véletlen, hogy éppen egy Hegelhez közeledő műben irja ezt/, és ez a gondolat vilégitja meg, hogy a művészet mint utópia felfogás mire alapul.

Lukács szóméra

ugyanis - kantiánus etikájának mintájára - a művészet is egyfajta Legyen, etikai parancs a világ ellenében.

Felvetődik

azonban a kétely, hogy a Legyen művészete művészet-e. nemcsak arról van szó, hogy művészileg,

Mert

esztétikailag csak

és kizárólagosan az formálható meg, aminek léte és valósága van, azaz ami érzéki, tartalommal rendelkezik /és ilyen értelemben léttel rendelkezik pl. a nem-valóságos

fantasztikum

is/, hanem arról is, hogy a Legyen gesztusa pusztán a szubjektum gesztusa. A műalkotás azonban egyszerre munkál a szubjektummal együtt /annak révén és viszont/ az objektum is. A művészetet ugyanis csak azáltal tekinthetjük reális elsajátítási formának, hogy objektivál /Marx: az elsajátítás = objektiváció/, ez viszont kizárólagosan az

objektum-szubjek-

tum egysége révén történik meg. A Legyen nem objektiválható /hiszen ha hangot adok neki, pl. egy versben, akkor ez már nem azonos a Legyennel, hanem egy kifejezett,

megformált

gondolat, amely a Legyenről szól/ - és Lukács nem véletlenül fordul a tiszta forma fogalmához, hadat üzenve minden tárgy iságnak - és ennyiben a Legyenre épitő /azaz nem róla

szóló/

művészet nem művészet, mint ahogyan

"egy nem-tárgyi lény

nem-lény, képtelen-lény

- Marx/. A művészet, és

/Unwessen

általában az objektivélt érzékiség - márpedig az objektiváció elvonatkoztathatatlan az érzékiségtől, még a filozófia esetében

is - minden Legyennek ellenáll, mivel az, mint

pusztán szubjektivisztikus vágy, megformáihatatlan; • mi más a művészet lényege, mint a legtágabb értelemben vett érzékiség és intellektualitás egysége? Abban a pillanatban ugyanis, hogy a szubjektum objektivációt hoz létre, puszta

66

szubjektivitása

objektiválódik - nemcsak annyiban, hogy a

műalkotás létrehozatalának

feltétele

is az volt, hogy a szub-

jektum és objektum egysége aktivan, dinamikusan

létezzen /mert

a passzív állapotszerüség - miként ilyen nem létezik, ugy nem is hoz létre semmit sem/, hanem annyiban

is, hogy a szubjek-

tum /azaz immár szubjektum-objektum/ ujabb magába a valóságba

objektiválódása

is mélyebben hatol be, mélyebben

ismeri

meg /azaz a művészet szubjektum-objektuma beépül az objektumba/, és ugyanakkor a létrejött műalkotás mint o.bjektiváció /azaz objektum és szubjektum ujabb egysége/ egyszersmind szubjektumnak

IX. Az

is ujabb része lesz stb.

az emberi

0 5

"esztétikai utópizmus" gondolata vezette el

Lukács-

ot a következő megállapításhoz: "A mű azt jelenti, hogy van egy világ, van egy tökéletesen harmonikus, önmagában boldogító totalitás.

zárt,

Ez a világ egyfajta utópia, mely minden-

ben megfelel sóvárgó, vágyakozó valóságunknak, a mű pedig valami konkrét,,

individuális." 8 6 Ez a tétel szorosan

kapcsoló-

dik Lukács eddig elemzett gondolataihoz, mindenekelőtt a zárt, logikailag egynemüsitett

forma foga lomhoz. A "tiszta

gondolata, az empirikus világgal való radikális

forma"

szembefordulás

vágya vezette el ugyanis Lukácsot oda, hogy az esztétikai műben zárt világot lásson, amely minden külső támasz nélkül képes megállni. A heidelbergi esztétika és művészetfilozófia legelején egyetértően hivatkozik Gottfried Semperre, Alois Riegl-re, Konrád Fiedlerre

és Adolf Hildebrandra, azokra a

gondolkodókra, akik éppen a műalkotás csak belülről való megszervezettségét hangoztatták,

és kijelenti: "A művészet mint

'kifejezés' önmagában önállótlan, transzcendólódó követel", majd

esztétikát

igy folytatja: "az esztétika autonómiáját csak

a műalkotás mindenfajta

'kifejezéstől' való határozott és

éles elválasztása teszi lehetővé; hogy ahhoz, hogy

megérthea-

- s ü k a mű létezését, egészen saját törvényszerűséget kell tu87 ' lajdonitanunk neki." Az eddigiek alapján

is világos azonban, hogy az esztétikai

szféra autonomitásának hangoztatása

Lukácsot nem az objektum

67

szubjektum dialektikéjónak megértése felé vezette, hanem kanti.őnus alapéllésót erősítette meg. /Természetesen egy pillanatig sem állítjuk, hogy ez a meg-nem-értés egyfajta szubjektív csökevény lett volna; az eddigiek alapján talán nem kell igazolnunk, hogy ebben a szubjektív mozzanatban objektív tendenciák lecsapódásáról ^ s szó van./ Mivel ugyanis Lukács az esztétikumot nem a történelmi mozgásból magyarázta, hanem - hallgatólagosan, és ezáltal - egy attól lényegében független, az emberben adott esztétikai minőségre alapozta, ezért - a valósággal való ellenséges érzülete következtében - az esztétikai műalkotást szükségszerűen egy zárt, mindentől független

képződ-

ménynek kellett tekintenie: "az esztétikai tételezés nem a végrehajtott tételezésre vonatkoztatható és vonatkoztatandó káosztól válik el, hanem abszolút semmivel áll szemben;... mindaz, ami nem tételeződött a műben, olyan végletesen nemlétezőként tételeződött, hogy minden transzpozició csak meghamisítja lényegét, okvetlenül viszonylagos semmivé,

feladattá,

káosszá változtatja... a mü elszigeteltsége minden

léttel

szemben olyan abszolút, annyira teljes

kapcsolatnélküliség

minden léttel, hogy szükségszerűen feltételezi a felé forduló szubjektivitás önálló

felemelkedését." 8 8

A mü lezárt monád, ahonnan nincs kínt és ahova nem lehet belépni.

Lukács a félreértés kategóriájóval támasztja ezt

alá: az alkotó élménye müvé formálódva elveszíti

elevenségét

és a mü mór másról szól, mint aminek az alkotó szánta; ugyanakkor viszont a befogadó is a maga számtalan

meghatározottság-

gal terhes személyisége révén mást ért meg a műből, mint amiről az szól. A félreértések

ilyen láncolatában a mü végül is

magányos, soha meg nem értett képződmény lesz, mindig

idege-

nül éllva szembe az emberek világéval. Ezt - a megjelenésében helyes - leírást, illetve a benne megfogalmazódó dilemmát azonban Lukécs nem tudja - és elméleti, valamint szubjektív alapállása miatt

nem is akarja feloldani vagy legalábbis a kü-

lönböző pozíciók között közvetité8t találni: "A kész dráma szociológiailag sokkal kevésbé determinált. Az érzés, azáltal, hogy formát kapott, levélt arról az ágról, amelyen nőtt,

68

külön szakadt tőle és önmagában befejezett életet él, ha teljesen zárt és magóban tökéletes formóba van öntve. Olyan önálló életet, amelyet egyáltalán nem vagy alig érint mór annak 89 a főnak a sorsa, amelyen termett. " Ebből a Drámakönyvből vett idézetben - és itt még tompítva van jelen az a kantiénus hang, amely A heidelbergi esztétika második részét uralja kiderül, hogy Lukács 6rzi egyfelől az élményvalóság

szocio-

lógiai-történelmi meghatározottságát, másfelől azonban a kész müvei, a formával ezt nem tudja kapcsolatba hozni. /A fiatal Lukács erénye ez: túlságosan következetes gondolkodó,

semhogy

a forma logikai kategóriáját és a valóság történe Imi fogalmát összepárosítsa.

A következetesség természetesen csak

Lukács

alapállásának belső pozícióira vonatkozik, hiszen saját premisszáin tul - minden rendszerhez hasonlatosan - következetlenségekbe csap át./ Ugyancsak A modern drámából idézzük a következőt: "A dráma legtipikusabb példája azon művészi stilizálásnak, amelyről Símmel beszél, mely kitép minden

szálat

az eleven életből és egymással köti össze végeiket, hogy teljesen magában zárt, magában befejezett, semmi kivüle 90 legyen."

levővel

összefüggésben nem álló

A külvilággal, helyesebben a valóság többi szféréjával a mü Lukács szerint semmilyen kapcsolatban sem áll, de hangsúlyeltolódások ebben a véleményben

is találhatók. A modern drá-

mában Lukács elismerte egy objektíve megalapozható

kulturé-

nak és az abba integrálható műnek a lehetőségét; A lélek és a formákban a mü és

az élet viszonya

A heidelbergi művészetfilozófiában

korántsem

is a mü az

kizárólagos.

élményvalósóg-

hoz kapcsolódott, ami a kantianizmus és az életfilozófia

sa-

játos egymésmellettiségét eredményezte. Csupán A heidelbergi észtétikában valósul meg a következetes kantianizmus, amely kantianizmus természetesen a kezdetektől színezte

Lukács iró91

aait, s amely végérvényesen sohasem tünt el munkáiból. • A heidelbergi esztétikában a mü lesz az egyedüli autentikus közvetlenség és valóság, és amig a Művészetfilozófia a müvet genetikailag a mindennapi közlés

részben

homogenizálódásából

és egynemüaitéaéből vezeti le, addig az Észtét ikában ez meg-

69

szűnik: "A 'valóság' - legyen akár a természetes beállítottság környezete, a megismerés 'objektiv' valósága, vagy a metafizika 'igaz valósága' - az esztétikum tételezésével nem csupán 'zárójelbe kerül' /Husserl/, hanem radikálisan mint nem létező tételeződik... mindaz, ami - képletesen szólva - kivül esik a kereten, oly abszolút módon semmibe vétetik, hogy erre egyetlen más tételezési

mód esetében sem találhatunk

példát:

a műalkotás és a valóság... teljes vonatkozásnélküliségbe rül, az egyik legondolhatósága a másik felszámolását

ke-

jelen-

ti.'92 Lukács - éppen kantianizmusa következtében - helyesen vette észre az esztétikum autonomitását, és figyelmeztetett mindenfajta tükrözésesztétika veszélyeire: "minden olyan esztétikai tételezés, amely nem a műben - és csak a műben - látja az esztétikai érvényesség egyedüli ősformáját, létező valamivé kell, hogy változtassa a." müvet, s ezáltal fel kell, hogy számolja az esztétikai szférát, mint autonóm érvényességi szférát, mivel autonómiája éppen az értelemszerűvé vált tiszta élmény autonómiája, és a szféra szerkezetének minden olyan felfogása, amely nem az érvényes műben látja az igazi középpontot, szükségképpen veszélyezteti ezt az autonomiát, hete93 ronómmá teszi az élményt." Másfelől azonban - és itt is kantianizmusa az ok

mivel az esztétikum létét nem a törté-

nelemből magyarázta, ezért egyfajta misztikus bázishoz kellett folyamodnia. Az esztétikumot és ezért az esztétikumot

logikailag próbálta

levezetni,

illetően a történelmi praxis helyett

a racionalitás és irracionalitás jelen esetben perdöntő alternatívájával kellett szembenéznie. A racionalista lozófia lehetőségét

művészetfi-

latolgatva igy irt egy levélben: "ami-

kor egységesit /ti. a racionalista filozófia F.F. L./ és megrajzolja a világképet, elfelejti /amit minden tudomány és minden igazi művészet nem felejtenek el soha/, hogy ő egy, már egységesített, már heterogenitásétól megfosztott, már consonantiákra és dissonantiákra redukált világot egységesit. A racionalisztiku8 filozófia tehát öntudatlan /s ezért zavarosan stilizáló/ művészet... A racionalista filozófiában, ha

70

következtesen végiggondoljuk,

felesleges a művészet. Mert a

Lét, amit ő megcsinál, ami szerinte az igazi Lét, már művészet. A művészet ságban

igy egy ostoba tautológia, egy gyenge mása a való-

létezőnek...

Igy ők tragikomikusán nem juthatnak

célba,

mert mér célnál vannak, körben futnak, és a saját hátukat 94 akarják elérni." Egy másik helyen pedig az irracionalista filozófia

"szubjektiv" létjogosultságét

"A filozófia

legtöbb

igy fogalmazza

irracionalitás-mozgalmát

meg:

az a - dolog

lényegétől alig, a rendszeralkotás gyakorlatában azonban nagyon

is érthető - félelem alapozza meg, hogy a nem-teoreti-

kus szférák /az etika, az esztétika, a vallás/ filozófiai kezelése szükségképpen egyet jelent ezek teoretizálásával.

És

ténylegesen nagyon kézenfekvő annak a gyanúja, hogy ha 'materiális' lényegiségűknek akár a legcsekélyebb nyoma hető bérmilyen módon a tiszta teoretikus szféra akkor a tételezettség

ilyen módja következtében az a teoreti-

kus, nem-érzéki szféra szövetébe azt meghamisitó szerkezeti elemeknek kell becsuszniuk. és esztétikájában

is levezet-

ősfaktumából, teoretikus

Még Kant etikájában

is ilyen eset áll fenn, jóllehet ezek a

tiszta szféra-kidolgozás eddigi legmagasabb szintjét

képvise-

lik."95 Az esztétika fenomenológiai megközelitését

illetően sok

szempontból használható Lukács nézete a raciona1 izmus-irracionalizmu8 válaszutról. Ontológiailag azonban alkalmatlan az elemzésre, mert a racionalizmus-irracionalizmus ellentét a történelmi praxisban elveszti kizárólagos jellegét, és relativ, akár egyenrangú és egymást nem cáfoló, hanem kiegészítő párhuzamosságnak tekinthető. A szubjektum állásfoglaláséról

és vá-

lasztásáról van ugyanis szó, amely választás a történelmi gyakorlat szemszögéből elveszti önkényes, szubjektiv és akár sorsszerűnek

tán ismeretelméleti kategória, amely "esztétikum

jellegét,

is t ű n h e t . 9 6 Nem ontológiai, hanem

pusz-

igy nem magyarázza meg az

létét, hanem csak megjelenési módját. Amikor

Lukács

az esztétikumot kantiánus módon zárt monádnak tekintette, akkor az esztétikum

lényegét veszítette el szem elől - s a tör-

ténelem, illetve az élet által való meghatározottságtól /és

71

a tükrözés esztétikától/ félve, a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiöntötte. Az esztétikai mü immanenciája és őntörvényszerüsége ugyanis abban rejlik, hogy a mü egyszerre van közel éz élményvalósóghoz,

illetve távol attól. Csakis az tekinthető

öntörvényűnek, ami nem átmenet /pl. a vallás, filozófia stb. felé/, azaz ami önmagéban is megáll. Egy szférán belül az öntörvényűség az objektum és szubjektum dialektikájának

sajátos

érvényesülését jelenti, s mivel az objektum és szubjektum dialektikája eleve az elsajátítással azonos, azaz ő maga a történelmi praxis, ezért kizárólagosan a történelmi gyakorlatban van értelme annak, hogy egy rendszer öntörvényüségéről

beszél-

jünk. A gyakorlat végtelensége, lezárhatatlansága azonban eleve feltételezi azt, hogy ez az öntörvényűség minden

pillanat-

ban egyszersmind nyitott is legyen, ami pl. az esztétikum vonatkozásában azt ^is jelenti, hogy bár az esztétika öntörvényű, mégis rendelkezik egyfajta nyitottsággal a vallás,

filozófia

stb. felé. /A művészet ontológiai megalapozására tett kísérleteiben Hegel, Schelling vagy a romantikusok

szükségszerűen

nyitottak utat más szférák felé is - miként mint emiitettük korábban, Lukács esztétikai nézetei is végső soron elszakithatatlanok az etikaiaktól, és, mint megpróbáljuk

kimutatni,

etika és esztétika között nem egy átmenetet nyitva A Lukács által felvetett probléma a művészet

hagyott./

öntőrvényüségére

vonatkozóan tehát csakis azzal a paradoxonnal oldható fel /de nem meg/, hogy a művészet őntörvényüsége a nyitottságéban rejlik, nyitottsága pedig öntörvényüségében. A szubjektum-objektum elsajátítási folyamatban a művészet

is praxis, azaz

nem zárt monód /mert akkor puszta objektum lenne,

idegenül

állva szembe a szubjektummal/, de nem is ábrázolás,

leképezés,

tükrözés vagy teremtés /mert akkor a puszta szubjektum aktusa lenne - és a zsdanovi esztétika vagy egy irracionalista

terem-

tésesztétika között lényegileg nincsen alapvető különbség/. Ezt a sajátosságot talán Goethe fogalmazta meg a legszebben: "A világot a művészet éltal lehet a legbiztosabban és a művészet által lehet vele a legbiztosabban csolódni."97

72

elkerülni,

is összekap—

Ismételten utalnunk kell rá, hogy a fiatal Lukács kantianizmusának szémos pozitiv hatása volt - már eleve a művészet öntörvényüsége

problémájának a felvetésével

is. A szézadele-

ji Magyarországon ez egyfelől védekezést jelentett, elzárkózást a velejéig romlottnak tekintett valóságtól, másfelől azonban a századforduló európai szellemi közéletében

is szere-

pe volt. A művészeti és elméleti gyakorlatban egyaránt megnőtt a művészet sajátszerűségének a kutatása. /Gondoljunk Worringer Abstraktion und Einfühlung, 1908. vagy Kandinszkij Über das Geistige

in der Kunst, 1911. c. úttörő jelentőségű munkáira. z 9 8

Ez egyszersmind ahhoz is hozzájárult, hogy a művészet határozottabban vegye ki réazét a társadalmi gyakorlatból.

/Számos

közvetítéssel ugyan, de Lukács ifjúkori kantianizmusa többek kőzött az avantgarde kialakulását

igy

is anticipálta./

Lukács esztétikai gondolatai ugyanakkor az általános polgári elidegenedésre

is reagáltak. A kantiénus esztétika a valóság

teljes tagadásával az objektum és szubjektum

dialektikáját

veszti szem elől. A merev kategóriákban gondolkodó azemlélet azonban ezáltal az objektum-szubjektum állandóan

ellentétek-

ben, meghasonulásokban megjelenő viszonyát képtelen az elidegenedéstől megkülönböztetni, és végsősoron minden meghasonlottságot, ellentmondást elidegenedésnek, azaz

kiküszöbölendő-

nek lát. Az esztétikának a "valóságtól' való elválasztása

tu-

lajd ónképpen a tárgyiságtól való elvólasztóst jelenti, szaz Lukács alapállására a puszta szubjektivitás

kizárólagosságé-

nak, végtelenségének és egyedüli jogosságónak

hangoztatása

a jellemző. Az a magatartás viszont, amely semmilyen eltárgyiasulást sem hajlandó elismerni, és eltűrni, egyetlen egy esetben rendelkezik

igazsággal:

ha ez a magatartás a vala-

mire való irányultsággal, a vágyakozássá 1 azonos. Tegyük hozzá: a meghatározatlanságra való vágyakozással. Mert csak a végy /szerelem, szenvedés, szenvedély stb./ esetében az objektive

igaz

is, hogy a tárgyiasulás számára az elidegenedéssel

szonos. A tárgyiasulás ebben az esetben éppen a megfogalmazhatóaógot, eleaezhetőséget,

formába öntés lehetőségét

ti, amely a vágyat szükségszerűen meg is öli, vagy

jelen-

legalábbis

73

megfosztja szenvedélyességétői.

Lukács számára

fiatalkorában

a vágy volt a legdöntőbb élmény: az adott valóság

transzcen-

dálásának /és nem megszüntetve-megőrzésének/ a vágya, és esztétikai, etikai stb. nézetei minden esetben közvetve vagy

köz-

vetlenül ehhez a vágyhoz kapcsolódtak. A valóság teljes tagadása és elutasítása szükségszerűen terjed ki a teljes tárgyi valóságra - azaz mindenre, ami bármilyen objektivitésssal rendelkezik -, éppen azért, mert a tárgyiságba

"leszállva" a

vágy, az irányultság ugy érzi, hogy statikussá vélt, azaz önmagától elidegenedett. Mindez persze a szubjektum szemszögéből tekintve van igy. Mert ontológiailag már eleve a vágynak a léte is egyfajta tárgyiasság, objektiváció, hiszen léttel rendelkezik, és ennek következtében a tárgyiasulás nem jelent feltétlenül megmerevedést a praxis viszonylatában - ez csakis a szubjektum vonatkozásában következik be. Néha a fiatal Lukács is hangot adott annak, hogy az ontológiailag egyedül reveláns objektum-szubjektum viszony a puszta szubjektum vágyait, elképzeléseit, nézeteit stb. az egyedi szubjektumon tuli valóságban átformálja, és eredeti szubjektivizmusát mássá alakítja. A Sterne-beszélgetésben az egyik szereplő igy szól vitapartneréhez: "Azt hiszem, ön érti félre Goethét... ő nem fog egyikünknek sem igazat adhatni, csak érveket, és különben ugy érzem, neki mindegy

is,

is volna, hogy kinek van igaza. Mind-

egy, hogy egyáltalán kinek van igaz. - Igaza van! Nincsen

iga-

zai Milyen kicsinyes, milyen kellemetlen kérdés! És milyen kevéssé érinti azokat a pontokat, amikről szó van! Az életet! A gazdagodást!" Ezek után pedig igy folytatja: "Ha feloldhatatlan ellentmondást érzünk valahol, a magunk határaihoz érkeztünk el; magunkról beszélünk, ha ezt megállapítjuk, nem a dolgok• 99 ról. " A gazdagodás kategóriájára gondolt Lukács egyik Popper Leóhoz irt levelében

is: "ami benne van az életben, az

jó - és a fájdalom éppen olyan fontos, mint az ö r ö m . " l 0 ° A gazdagodás ilyenfajta felfogása alapot ad arra, hogy a jó-rossz, igaz-hamis, pozitív-negatív,

haladás-visszavonulás

kategóriái ne csupán a szubjektum megítélései legyenek, ha-

74

nem objektiv jogosultsággal

is rendelkezzenek.

Ontológiailag

tekintve ugyanis a negativitás szerepe a történelemben

elvá-

laszthatatlan a gazdagodástól, hiszen minden egyes társadalmi tettben és történésben a szubjektum és objektum

kölcsönha-

tásáról, azaz kölcsönös gazdagodáséról van szó. Hegelnek a történelmi rosszról felállitott gondolatait viszi tovább Marx a következő véleményében: "Az egyetemesen

fejlett egyének, akik-

nek társadalmi viszonyai saját, közösségi

vonatkozásaikként

egyben alá vannak vetve a saját közösségi ellenőrzésüknek, nem a természet, hanem a történelem termékei. A képességek

fej-

lődésének ez a foka és egyetemessége, amelyen ez az egyéniség lehetővé vélik, éppen a csereértékek bázisén való termelést előfeltételezi, amely azonban az egyén önmagétól és másoktól való elidegenülésének

általánosságával először termeli meg vo-

natkozásainak és képességeinek általánosságát és mindenoldaluségét is. A fejlődés korábbi fokain az egyes egyén

teljeseb-

ben jelenik meg, éppen mert vonatkozásainak teljességeit még nem munkálta ki és.nem állította szembe magával mint tőle független társadalmi hatalmakat és viszonyokat. Amennyire nevetséges visszasóvérogni ezt az eredeti teljességet,

annyira

nevetséges az a hit, hogy meg kell állnunk ennél a teljes kiürültségnél. A polgári nézet soha nem jutott tul az ezzel a romantikus nézettel való ellentéten, és ezért ez a nézet mint jogosult ellentét kisérni fogja

megboldogulásáig.

Lukácsnak a saját rendszeréhez való ragaszkodása - a már emiitett okok következtében - megakadályozta abban, hogy meghaladja önnön szubjektivizmusét.

A vágyakozás jelentette szá-

méra az egyetlen valóságot, és mivel látta a valóság többi szférájának

"kikerülhetetlenségét", ezért alapvető problémája

éppen az volt, hogy az egyedüli jogos vágy, a szubjektiv alapállás miként egyeztethető össze az objektiv valósággal. /Objektivitás és szubjektivitás

ilyen szembeóllitása

természetesen

-csak a fiatal Lukács kategóriáinak szellemében tehető meg./ Az esztétikum kantiánus megközelítése, a mü abszolút

lezártságé-

nak gondolata jelentette a szubjektum-objektum viszony megoldását és feloldásét száméra, de ez elsősorban A heidelbergi

75

esztétikában

kapott központi helyet, aholis a kiindulópont-

ot éppen az egyén teljes magáramaradottsága közelíthetetlensége

és ugyanakkor meg-

képezte: "Ez az élményvalóság

emberének

mély nyomorúsága és felszámolhatatlan magányossága; minden kifejezésbeli 'általánossághoz' való közeledés eleve

lehetet-

lenné teszi a közlést, és az, ami csakugyan sajátos, a kife. jezés ténye által a megnyilatkozó személytől, annak akaratától és lényegétől független, elválasztott formát nyer, amely sajátos dialektikával, független hatástényezőkkel és ráadásul

102 áthatolhatatlan

immanenciával rendelkezik. "

A lélek és a formák megirásának

Korábban,

idején, kiváltképpen a Novalis,

Storm és Kierkegaard esszében, valamint a Popper l_eó halálára irt 1911-es nekrológban az élet /etika/ és esztétika, egyén és külvilág összefüggése adja meg az alaphangot. A kötelessége", és a "végigmenés kötelessége" kategóriái ugyanugy erre

"döntés

/Kierkegaard-esszé/

vonatkoznak, mint a Storm-esszé

for-

dulatai /az életvitel vieszafonósa, az élet összes csillámairól való lemondás, aszkézis/, és ha Kierkegaardnak

"tragédi-

ája, hogy élni akcrta azt, amit élni nem lehet", ugy ez nem cáfolja azt az alapvető fiatalkori nézetet, hogy élet és mü, egyéni életvitel és a külvilág összetartozik. A lélek és a formák esszéi élettechnikailag

fontos esszék, azaz - a vála-

szoktól függetlenül - az egyéni életvitel lehetőségei

izgat-

ták Lukácsot. /1910-11-es kéziratos naplójából az is kiderül, hogy az esszékötet minden esszéje életrajzi vonatkozással terhes, azaz hogy az esszéiró, esztétikus Lukács saját élettechnikai problémáit akarta a művészet ürügyén

megfogalmazni

és formába önteni./ Ebből a szempontból a Novalis-esszé a legfontosabb számunkra. Novalis ugyanis képes volt arra, ami Lukácsnak volt a vágya: "egy olyan világot megalkotni...

ahol

a nagy ember, annak költője, otthonra találna", "ahol minden, egyszer már létrejött érték most már elveszithetetlen

birto-

kunk lenne, hogy a továbbfejlődés ne legyen többé véletlenek10"?

nek alávetve"

- majd igy folytatja: "Novalis élete és köl-

tészete... elválaszthatatlanul egy, és a maga egységében szimbóluma az egész romantikónak; ugy látszik, mintha az ő

76

az életbe kitett fe ott eltévedt költészetüket

megváltotta

volna, ismét valódi tiazta költészetté tette volna ez az élet."104 Etika és esztétika összefüggése: ez A lélek és a formák alapdilemmója, és cak a Novalia-esszé tudott pozitiv választ adni.

Lukéca vágya egy általánosan, a közösségben

megalapo-

zott etika volt /bér ez a közösség - akór az antikvitásról, akár a középkorról volt szó - mindig metaforikus, és nem történelemfilozófiai

jelentéssel rendelkezett/, és ez az

etika átfogta volna az élet minden szféráját és objektivációjét. A modern dráma fejlődésének történetében a drámai megformálás kapcsán igy veti fel a kérdést: "amíg a tragédia etikailag sem befelé, sem kifelé nem vált problematikussá, addig igen természetes volt az elrendezésnek csak esztétikai volta. Bizonyos kezdetből úgyis csak bizonyoa vég

következ-

hetik, hogyha az etikai elrendezés kezdettől fogva adott, iró és közönsége szóméra közös előfeltétellel. Mihelyt az etika nem adott mér, a drámán belül - tehát eaztétikailag - kell megteremteni az etikai kapcsolatot; viszont az etikát a megokolás centurmába

tehát a művészi kompozíció alapkőveként 105 kell elhelyezni." Hasonlóképpen a modern dróma kapcsán fejti ki, hogy az uj drámákban egy uj mozgató erő jelentkezett: az iró szubjektív értékelése, mivel a vilégban egyidejűleg különböző etikék léteznek: 'Ezáltal

ingadozó lesz az

ilyen dróma adta világkép, az empirikus és a végső okok felé vivő megokolésok nem futnak egy centrum

felé."106

Itt is szembe kell. nézni azonban azzal a problémával, amely lukáce minden gondolatánál előbukkan: a kategóriák gikai meghatározottságával, amely a történetiségnek Mert bár Lukács a legszemélyesebb problémáit vetette

lo-

ellenáll. papírra,

gondolatai ellenkező irányba tartottak. Ez azonban nem véletlen, hiszen ha a vágy szubjektivizmusa

igazgat mindent, akkor

'szükségszerűen szubjektivisztikussá kell válnia a feleleteknek is. A logikai megoldások semmilyen megoldást nem kínálnak az egyéni, konkrét problémák számára, hanem a megoldást a jövőbe vetitik, egyfajta vallás forméjéban. Amikor Lukács a

77

Novalis-esszében hangot adott annak a vágynak, hogy

remélhe-

tőleg eljön az a világ, amelyben semmi sem lesz többé a véletlennek alávetve, vagy amikor a Kassner-esszében a következőt irja: "A véletlenektől a szükségszerűségig, ez minden problematikus ember utja, oda elérkezni, ahol minden szükségszerűvé válik, mert minden az ember lényegét fejezi - akkor a véletlen és szükségszerűség

kategóriáival

ki"107

irja le

a világot, amely kategóriák azonban a jelen esetben egyértelműen logikai kategóriák. A valóságot ugyanis nem lehet ezekkel a kategóriákkal megfelelően

leirni, mégkevésbé a szembe-

állításukkal /kérdéses, hogy az un.

'objektiv" valóság

"mint

olyan" leirható-e egyáltalán, vagy hogy van-e erre szükség/. A véletlen és szükségszerű kölcsönős egymásbacsapása is csupán az egyéni tudat számára megjelenő

ugyan-

kísérőjelensége

az objektum és szubjektum dialektikájának - helyesebben az objektum és szubjektum dialektikája a pusztán egyéni, szubjektiv tudat számára ezekben a végső soron merev

kategóriák-

ban válik tapasztalhatóvá, érzékelhetővé, felfoghatóvá. Azonban miként a jelen nem nevezhető a puszta véletlenszerűség világának /de a teljes szükségszerűségének sem/, ugy az a jövő se i képzelhető el, amelyben minden szükségszerűvé válik - bármilyen jogosult is legyen az erre vonatkozó vágy. Társa dalom^ntodó^ijailSH ezekkel a kategóriákkal nem

jellemezhe-

tő a történelem. Érdekes adalék ebből a szempontból Lukács állásfoglalása a proletariátussal kapcsolatban.

1918-ban a Taktika és

etika c. tanulmányában a következőképpen

ir: "A marxi osztály-

harc elmélet /ebből a szempontból teljesen a hegeli fogalomalkotást követve/ a transzcendens célkitűzést immanenssé változtatja; a proletariátus osztályküzdelme egyszerre maga a célkitűzés és annak megvalósulása." 1 0 8 Nem lehet nem felfigyelni arra, hogy ez a jellemzés teljesen Lukács esztétikai elemzéseinek vonalán halad. Amikor ugyanis Lukács A heidelbergi esztétika megírásának

idejére belátta, hogy az egyéni

életvitel és a külvilág, az élet és a forma, a szubjektum és az objektum viszonya megoldhatatlannak tűnik, akkor a meg-

78

oldást az esztétikum szinterére vitte ét: az esztétikum

je-

lenti Lukács szánára azt az egyedüli lehetőséget /és ez mér közeledés a schellingi azonosságfilozófia, lé/, ahol az érték elválaszthatatlan az

illetve Hegel fe-

értékmegvalósulóstól,

és ahol a szubjektum-sbjektum azonossága megvalósul. A Taktika és etikában Lukócs az esztétikum őltal betöltött

szerepet

a proletariátusnak adományozta - de éppen az, hogy ezt

logi-

kailag törésmentesen megtehette, azt bizonyítja, hogy a művészet és a proletariátus esetében nem a szférák belső szerkezetéből és ontológiai meghatározottságéból

indult ki, hanem

mindkettőt bizonyos kategóriákból ^ v e z e t t e , azaz mindkét esetben ürügyként _is felhasználta őket a szubjektív vágyak szubjektív, vagyis nem történelmi, hanem logikai megoldásához. Aligha tűnhet frivolitásnak, ha Lukács értelmezésében vett proletariátust az életmüvészet megvalósulásának

tekinthetjük.

Természetesen az élet és a mü, a szubjektum és objektum viszonyának

ilyen megoldása

nem tekinthető feloldásnak.

Mert

miként A lélek és a formák esszéi a legtöbb esetben a rezignációnak és fájdalomnak adnak hangot, ugy A heidelbergi esztétika meoldása

is viszonylagos: Lukács látja jól, hogy a

megoldás csak az ember ellenében mehet végbe itt is. A lelki szegénységről cimü írásában

igy beszél: "csupán azért va-

gyunk emberek, mert csak müveket tudunk alkotni, mert csak boldog szigeteket bírunk varázsolni, a boldogtalan

meg-nem-

-nyughatés és az élet piszkos árja közepébe. Hs a művészet formálhatná az életet, ha a jóság tetté válhatnék - akkor 109 istenek volnánk. Néhány lappal később pedig Kőmives Kelemenné példázatét a kővetkezőképpen használja fel: "Ki jarhatna utána az okoknak, hogy miért éppen 0? Megszámlálhatatlan külső ok van és lelki indíték. Mégis mindaddig, amíg a fizikai vagy pszichiksi világ szempontjából nézzük, brutális és oktalan véletlen... Mindennek mégis volt értelme nem Kőmives Kelemen szóméra, hanem müvüknek száméra. A mü az életből nőtt ki, azonban ki is nőtt belőle; emberi anyagból készült, de embertelen, sőt emberellenes. * 1 1 0 Az élet és a mü ilyen teljes szétválása az eredménye annak, hogy

Lu-

79

kács az esztétikumban találta meg a kizárólagos és egyedüli megoldást. S ha élettechnikai-gyakorlati problémákra

keresett

választ, ugy a kapott válasz már nem élettechnikai megoldást kínált, hanem logikai-esztétikai, emberellenes

konstrukciót.

A konkrét szenvedélyeket megoldó és feloldó válasz az

ismeret-

len jövőbe tolódott, és mivel Lukécs az általa akkor olyanynyira csodált német romantikusokkal ellentétben a szenvedélyeket nem volt képes normális létállapotnak tekinteni, hanem mint valami leküzdendőt szemlélte /és élte át/ őket, ezért a leküzdés hiányában a reménytelenség

és egzisztencialista

szo-

rongás valamint az egyén problémáival kezdeni mit sem tudó messianisztikus várakozás között vergődött. /Ez a kettősség soha nem szűnt meg; csupán az alternativa első felét radikálisan nem-létezőnek és bornirt állapotnak tekintette korában, tehát komolyan nem volt hajlandó vele

idős

foglalkozni

- ám emiatt az alternativa másik fele hangsúlyait

illetően

megmaradt messianisztikus várakozásnak, amely konkrét, különösen esztétikai kérdésekben használhatatlan

lett.

Fiatalkori

esztétikai érzékenységének egyik oka éppen az alternativa első felének komolyanvétele

volt./

X. A fiatal Lukács egzisztencializmusa /Lucien Goldmann A lélek és a formákat nevezi az első egzisztencialista műnek,/ az eddig vázolt gondolatainak szerves tartozéka. Mivel ugyanis az életet nem társadalmi praxisnak és folyamatnak

tekin-

tette, hanem megmerevedett képződménynek és az ezekkel szembenálló, elszigetelt szubjektumok halmazának, a társadalmi szubjektum és objektum viszonyát nem elsajátítási nak, hanem az embert

folyamat-

"kizsákmányoló" állapotnak /és nem fo-

lyamatnak/ látta. A Drémakönyv központi problémáját alkotja ez a gondolat, é8 egyúttal az egész modern életre is vonatkoztatja: "mennyire tevője itt az ember a tettének és mennyiben az övé s meddig az a tett, amelyben egész lénye megnyilvánul, ami által igazán eljut önmagához? Mennyiben van

az

emberben egészen belül a centruma?"*** Az elidegenedés helyes megfogalmazása azonban Lukácsnál parttalanná válik: a prob-

80

lémét az emberi létre mint olyanra terjeszti ki, A probléma persze jogos, és minden történelmi pillanatban az volt; Lukács azonban azt véti el szem elöl, hogy bár az egyén valóban elveszti tettének következményeit szem elől, és annak térsadalmi kihatósaival mór nincsen tisztában, de a szubjektív akarat azáltal korántsem semmisül meg. Messianisztikus türelmetlenség és egyéni kétségbeesettség ötvöződik itt egybe: Lukács azonnali visszacsatolásokra várva látja be annak lehetetlenségét, hogy az egyén teljes egészében tudatos és tisztánlátó alakitója legyen saját sorsának és általában a sorsnak. A már többször emiitett probléma vetődik fel itt újra: Lukács a szubjektumot és a szubjektivitást csakis az egyea

ember járulékénak képzeli el, és a társadalmi szubjek-

tumot puszta tárgynak, szubjektum nélküli objektumnak tekinti, amely falként áll az egyén előtt. A szubjektum nélküli objektum és az objektum nélküli szubjektum hamis kettőssége és s z e m b e ó l l i t á 8 a szubjektiv

miatt látja Lukács az egész történelmet a

akarat kalandjának /s az akarat szó az ő szótárá-

ban nyugodtan helyettesíthető az önkény szóval/: "A dráma az akarat költészete, mert csak akaratában és akarata szülte cselekedeteiben nyilvánulhat meg közvetlen energiával az ember 112 egész lénye. "

Kérdéses azonban, hogy valóban csak az aka-

rat fejezi-e ki az embert? Ez az óllitás ugyanis hallgatólagosan azt is feltételezi, hogy a szubjektivitás és a szubjektum az akarattal azonos - ám ez nemhogy a társadalmi szubjektumra nem érvényes, de az egyént illetően sem szükségszerű. A szubjektum

és objektum dialektikája ugyanis eleve egyfaj-

ta "passzivitást" is feltételez, 'kontemplációt", a "sors" elviselését, amely a mindennapi élet legapróbb tényeiben is már jelentkezik. Aksrni csakis valamit lehet, és a 'valami léte" máris olyan szituációt teremt, amely a fiatal Lukács szótáréban a tárgyiassággal, azaz a kiszolgáltatottsággal 'jellemezhető. Az élet folyamata nem csak a szubjektív akarat folyamata, miként nem is a puszta kiszolgáltatottságé, hanem a kettő azonossága és mégis állandóan megmutatkozó ellentéte. Ez az állapot nem tragikus, de nem is felemelő; nem ad okot

81

a pesszimizmusra, de egyfajta mindent megmagyarázó és ezáltal slsimitó világtörténelmi optimizmusra sem.

Lukácsnak az eti-

kára, mint legalapvetőbb társadalomontológiai fektetett hangsúlya

kategóriára

éppen ezt a sajátos dialektikát

szünteti

meg, és a szubjektiv akarat /önkény/ kizárólagosságának goztatása vezette el fiatalkorában a parttalan

han-

pesszimizmus

felé, miként öregkorában, a "dolgok démonától elragadva" a parttalan optimizmus felé. Ha ugyanis logikailag /mert másként nem lehetséges/ az egyént állitjuk szembe /és ellentétbe/ a sorssal, akkor minden különösebb elemzés nélkül nyilvánvalóvá válik az egyén veresége. /Ugyanakkor továbbra sem szabad megfeledkezni arról, hogy a fiatal Lukács reménytelen egyéni helyzete vezette őt ebbe a gondolatirányba, azaz az egyéni sors vetett

reménytelenségébe

"hite" nem teoretikus konstrukció eredménye, hanem

konkrét élettechnikai problémák filozófiai megjelenése./ Az áthatolhatatlanként megmutatkozó sorssal szemben

ugyanis

nyilvánvalóvá válik, hogy az egyéni akaratnak meg kell törnie /azaz el kell tűnnie/ egy ponton. A modern drámában ezt igy fogalmazta meg: "Küzdelem a lehető

Lukács

leghatalmasabb

ellenféllel, a szükségszerűségekkel a maga legmagasabb

for-

májában és ebben a küzdelemben,., az embernek mindig el kell buknia. A dráma anyagi követelményeinek

következetes végig-

gondolása a tragédiához kell, hogy v e z e s s e n . A

tragédiá-

hoz és a halálhoz való vonzódás az 1918-ig terjedő korszakot végigköveti, és Ízlésére

is rányomta bélyegét. Dohn Fordot, a

Oakab-kori drámaírót a "hősi passzivitás" miatt érzi magához rokonnak, Hauptmannról

irva a misztika felé menő Michael

Kramert és A szegény Henriket többre értékeli a Takácsoknál, ezért vonzódik Hebbel pántrag izmusához stb. Drámakönyvében, amely tulajdonképpen szintén élettechnikai problémákra reakciónak

irott

is.tekinthető, mindvégig hangot kap a dezilluzió—

hoz, azaz az életen kívüliséghez való vonzalom. A tragédia lényege, irja "az, hogy elpusztulásában kap kifejezést egy élet, hogy az elpusztulás a tipikus élet, hogy az élet maximuma csak a halálban érhető el... Amikor az életben

82

kicsinye-

sen, csunyén vsgy esetleg rettentő fájdalmak és kegyetlenségek kőzött pusztulnak a legfőbb életértékek, akkor öröaérzetnek kell származnia abból., ha a nagyszerű haléi van

ábrázol-

v a . " 1 1 4 A heideggeri Sein zum Tode, a halál jegyében való lét anticipálódik

itt. Giuseppe Bedeschi, Lukács olasz kutatója

joggal irja: "a fiatal Lukács a tragikai formában az élet egyetlen autentikus formáját látja... Ahhoz, hogy az élet autentikus legyen, ilyen módon az életet ugy kell mint saját negéciójának

felfogni,

létezési módját, és a halál

jegyében

kell élni. " 1 1 5 Lukács egzisztencializmusénak

buktatója a formalizmus, és

ezzel együtt a meghatározatlanság, amely végsősoron a történelmi konkretizációtól kénytelen elszakadni. A pu8zta etikai szabadság és autonomitás hirdetése tipikusan kanti kérdésfeltevés: következetesen végiggondolva a teljes negációhoz, a semmihez vezet el. Mivel ugyanis bármilyen tételezés egyfajta objektivációt eredményez, amelynek

léte viszont a tételező

szubjektumot fenyegeti és veszélyezteti, ezért a szubjektum végső soron minden pozitivitásról és objektivócióról

kényte-

len lemondani önnön szabadságának

érdeké-

és autonomitásénak

ben. A belső, végtelen szabadság vágya léte azonban óhatatlanul ezt Lukács maga

is

és a történelmi

praxis

is konfliktust eredményez, miként

megfogalmazza: "A tragédia a puszta

léte-

zésből következik, az individuócióból, abból, hogy az egyes ember megmozdulási képessége szabad ugyan... de azért mégis része marad az egésznek. e 1

6

Az egyén rabsága tehát jóval na-

gyobb, mint pl. Hegelnél: az egyén ugyanis látszólag de szabadságénak puszta bensősége lyozza abban, hogy teremtője got csak elszenvedni

és negativitása

szabad,

megakadá-

legyen önnön világénak. A vilá-

lehet igy, ahogyan ezt Hebbel ki is

mondja egy Lukács száméra kedvelt és gyakran

idézett helyen:

'a sorssal szemben minden cselekvés szenvedéssé vélik és vi"szont minden szenvedés tkp. semmi egyéb, mint befelé c s e l e k v é s . ' 1 1 7 A szenvedés azonban

fordult

ilyen összefüggésben

korént-

sem nevezhető "az ember önélvezetének", ahogyan azt Marx mondja, ugyanis az "önélvezet" egyszersmind objektiváció és meg-

83

valósulás is: a szubjektum beépülése a külső objektumba, és egyszersmind annak meghódítása.

Lukócs számára a szenvedés

elszenvedést jelent, azaz puszta negációt, értelmetlen potot. A szenvedés és cselekvés ellentétével MPX Horkheimer a következőképpen

álla-

kapcsolatban

irt /Karl R. Popper tételével

vitázva, amely szerint

"Intézmények nem cselekszenek, csakis 118 a bennük vagy érettük létező egyének." / "A passzivitás és aktivitás ellentéte, ami az ismeretelméletben érzékiség és értelem kettősségeként jelenik meg, nem ugyanolyan

mértékben

érvényes a társadalomra, mint az egyénre. Ahol az egyén paszszivnak és függőnek tapasztalja magát, ott a társadalom - bár egyénekből áll - még akkor is tevékeny szubjektum, ha tudattalan, és annyiban nem igazi szubjektum. Az ember és a társadalom létezésének ez a különbsége annak a szakadásnak a kifejeződése, amely 1 1Q eddig jellemezte a társadalmi élet tőrténeti formáit. " A * A puszta egyént és a sorsot helyezve szembe egymással, Lukács kénytelen volt az etika mindenhatóságába vetett vallásos hithez folyamodni. /Ez forditva

is igaz: azetizálás végső

soron mindig az egyént éllitja szembe a történelmi szituációval, nem pedig annak helyét keresi ebben; ebben az esetben azonban az egyén kénytelen bizonyos, végsősoron önkényes etikai kategóriákhoz viszonyulni, noha valójában ezek a konkrét gyakorlatban gyakorolva teremtődnek meg./ A magáramaradott egyén azonban szükségszerűen csakis a megnevezhetetlenséggel állhat ellentétben, és az etikai "pillanata" mindenesetben a "semmi" felismerése. A heidelbergi esztétikában

Lukács ezt

igy fogalmazza meg: "mivel a tételezés megszünteti, tenciává változtatja át a számára jelentéktelen

inegzisz-

valóságot,

szükségképpen létre kell jönnie annak a 'pillanatnak', amikor a szféra tételező szubjektuma szembekerül a káosszal, és végrehajtva a tételezést - megszünteti, minden "I köztes törté- ^ On neti farmét átugorva, formává emeli a káoszt."

Lukács itt

az egyént állítja szembe a káosszal, ahelyett, hogy a társadalmi szubjektumot eredeztetné a káoszból, s a szembeállás formalizmusa /hiszen amivel az

84

egyén szembeáll, azzal egy-

azersmind

idegenként, ezt érintetlenül hagyva éli szembe/

feltételezi az etika formalizmusét, amely etika ebben az összefüggésben pusztán egyéni gesztussá válik. Az előbbi Lukács igy folytatja: "Minden

idézetet

igazi etikai tételezés, minden

valódi etikai komolyságu döntés szembeállítja a szubjektumot 1?1 ezzel az - etika 'előtti' - káosszal." Majd feltételezésünket igazolva egyértelműen

igy fogalmaz: "Hert az etikai

tételezés átnyúl a természetes ember valamennyi

objektiváci-

ós formáján és szubjektív ősszpontosulásán., és megsemmisíti őket... a döntés szabad akarata a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy ugy kell cselekedni, mintha ez volna az első és az utolsó cselekedet a világegyetemben, mintha nem

létez-

nének olyan okok, melyek ahhoz a helyzethez vezettek, amelyben a döntés megtörténik, mintha a cselekvésnek

közvetlenül

az utolsó ítélet előtt kellene végbemennie, ahol az idő megszűnt, és a tettnek csak olyan következményei

lehetnek, ame-

lyek tiszta etikai szándékában ontologikusan vele együtt tételeződnek. " 1 2 2 A halál jegyében folytatott életnek tul kell lépnie minden evilági kategórián, hiszen lényege a pusztulás és a pusztítás következetességében kénytelenek

rejlik.

Lukács száméra - és itt

leszünk életrajzi kitérőket tenni - két ut kínál-

kozott a valóság etikai tulhaladáaára. A két ut két életvitelt jelentett, és élettechnikailag

is eltérő volt. Az első

a valóság teljes semmibevételét jelentette, a létező teljes elutasítását és egyfajta rigorózus aszkézist. A másik ennek ellentéte: belemerülés a valóságba, és olyannyira

komolyan

vétele minden létező viszonylatnak, valósághoz fűződő kapocsnak, hogy ez a legteljesebb krisztusi toleranciát

eredménye-

zi. Az un. első etika - amely Kant arisztokratikus etikájának elfogadását jelentette - végigkísérte

Lukácsot egészen

az I. világháborús évekig. Sajót életvitelében kísérelte meg ennek megvalósítását, és alkati adottaégokon tul

filozófiai

tisztánlátása segítette ennek kivitelezésében. Seidler Irmához, fiatalkori szerelméhez irott levelében

igy vall: "Egy

85

kis, alig felcsillanó tavasz után több mint egy évvel az előtt, hogy magát először láttam, megint megkezdődött nálam a 'jégkorszak', a teljes elhagyatottság, az életből és a minden emberi környezetből való teljes kikapcsoltság. /Az első firenzei estén/ arra, hogy én elmondtam, hogy az én kezeimből kisiklik minden... arra felelt maga azzal a kérdéssel, hogy hiszem-e, hogy ez most is igy van? Én hinni akartam magénak - az élet rácáfolt... Ezért nem kötöttem le magát soha én hozzám, mert be akartam várni, amig olyan ember lesz belőlem, aki megérdemli magát - nem lehetett megvárni, mert én nem 123 leszek ilyen ember soha. " Az önvádaskodés majdhogynem önző álláspontjára helyezkedett itt: a mindenről való

lemondás

egyfajta élvezetként jelentkezett. Ugy is mondhatnánk, hogy Lukács első etikája az aszkézis hedonizmusa volt. A lemondás önkéntes, szabad akarat eredménye - legalábbis Lukács igy éllitja be - és ezáltal nem sajnálatraméltó. 1910 decemberében

Popper Leónak

igy irt: "Ugy látszik, hogy az, amit ta-

vasszal kezdtem, sikerült: az 'élet' kikapcsolása. Ez nem jelent feltétlen aszkézist. Ez csak azt jelenti, hogy mindennek súlypontja végérvényesen és megingathatatlanul a munkámban van. Emberek: vannak talán, talán nincsenek.

Boldog-

ság: talán van, talán nincs. De ez mind az élet felszinén » van /csak ugy, mint az, hogy véletlenül ebben a pillanatban 124 fáj a fejem vagy sem/." Az, hogy az ebben a szellemben folytatott életet és különböző helyzeteinek

kialakulását

/pl. szerelme Seidler Irmával/ tragikusnak nevezzük, vagy pedig az élettel szembeni

"szerencsétlenkedést"

látunk benne,

másodlagos kérdés; a mi szempontunkból lényegesebb az, hogy Lukács a gyakorlati életvitel terén volt kénytelen arra rájönni, hogy az egzisztencializmus és a kanti etika következetes végigélése - életbenmaradás esetén - szükségszerűen zátonyra kell, hogy fusson. A Beszélgetés Laurence Sterne-ről c. Íráséról igy irt Poppernek: "Érted-e, miért mélyebb ez akkor minden Írásomnál? Mert a formája: minden írásomnak a kritikája, az én egész életformámnak a k r i t i k á j a . " 1 2 5 A Sterne-dialógus valóban sajátos helyet foglal el a fiatal

86

Lukács írásai között: a forma, a beszélgetés és szituáció esztétikai kidolgozása révén Lukácsnak

itt sikerült

érzékisé-

get és szellemiséget oly módon párosítania, hogy saját maga számára

is bizonyossá válhatott, hogy a kettő csakis egymás

révén nyerheti el igazi jelentőségét. A mindvégig

lappangó

erotikus, érzéki feszültség biztosította ezt az egyensúlyt, amelyet a puszta etika, de a puszta képes megteremteni.

ismeretelmélet sem volt

1 oc

A második etika

a világháború alatt alakult ki Lukács-

ban - feltehetően nem a kanti nézetek felülbírálása hiszen az ez időtájt keletkezett A heidelbergi

miatt,

esztétikában

esztétikailag egyre fokozottabban fordul Kant felé, hanem életvitelbeli-gyakorlati

kérdések következtében. A korábbi

aszkézis minden evilágiságon tulmutató tanainak ellentétes szellemben

vállalásával

igy vallott Balázs Bélának 1916 febru-

árjában: "Nem morális - mondta - saját legmagasabb metafizikai sikon élni akarni, azon, mely empirikus személyem úgyis elérhetetlen és egy hősies megrekedésbe előre

számára

belenyu-

godva, az én valóságosan elérhető síkomat morális rendetlenségbe hagyni. Nem szabad egy lehetetlen után való

fájdalommal

elnémítani a közeli valóság fájását és elintézetlenül átha127 zudni magam a magasabb nivóba. Nincs ugrás..." Ugyanakkor A lelki szegénységről c.

írásában

is hangot ad annak, hogy a

kanti kötelességetikába vetett hite megrendült: "A tisztaság az életben csak halovány disz, és sohasem válhat hatóerejé128 vé a cselekvésnek."

Ugyanebben az írásban már megvetően

nyilatkozik a kanti etikáról, amely szerinte közönséges embereknek való - és itt lép előtérbe a jóság fogalma, amely a második etikának a központi gondolata: "Az eleven élet a formákon tul, a közönséges pedig a formákon

innen van, és a jó-

ság a kegyelem, hqgy e formákat eltörhessük... Mit törődik a jóság a következményekkel? Végezzük munkánkat, ez a köteles'ségünk, és ne áhítozzunk gyümölcsei után - ezt mondják az indusok... A jóság...

isten; a jóság metapszichológiai.

Ha

megjelenik bennünk a jóság, akkor a12Q paradicsom valósággá lett, és bennünk felébredt az istenség. " Az sem véletlen, hogy

87

ő, aki eddig a dráma egyetlen autentikus formájának a tragédiát tekintette, egyre behatóbban kezdett foglalkozni a nem-tragikus drámával - és behatóan elemzi a nem-tragikus dráma központi mozgató figuráját, a bölcset: "Akkor beszélhetünk bölcsességről, ha lét és gondolkodás egyensúlyban van, ha a 130 világról alkotott tudás megfelel a világ struktúrájának. " A második etikának a bölcsesség, a be látás a lényege: belátása annak, hogy csakis itt, a kategóriákon belül van tőség a valóság transzcendálására. ugyanis továbbra

A valóság

lehe-

transzcendálása

is elsődleges cél maradt; és korábbi gondo-

latai sajátos módon keveredtek a jóságról, a /hallgatólagos/ közösségi etikáról vallott nézeteivel. jegyzeteiben

Dosztojevszkijről

irott

igy ir: "Mindnyájan mindenkiért és mindenért a

világon felelősek vagyunk, ez kivédhetetlen - és nem csupán az általános világbün révén, hanem minden egyes emberért e131 zen a földön,"

Ezzel szemben viszont egyre behatóbban

foglalkozni a terrorizmus erkölcsi és gyakorlati

kezd

kérdéseivel:

"A terrorizmus erkölcsi problémája érdekel... szerintem

itt

uj embertipus jelent meg, amelyet meg kell ismernünk...

Állan-

dóan hangsúlyoznunk kell, hogy az egyedüli lényeg csak mi vagyunk... Az állam valóban hatalom, de kell-e ezért a filozófiai utópikus értelmében, az igazi etikának

lényeg szintjén

cselekvő értelmében létezőként elismerni? Nem hiszem. És remélem, hogy Dosztojevszkij-könyvem

nem-esztétikai 132 részében Röviddel

sikerül majd ez ellen energikusan tiltakoznom. " később egy másik, szintén

Paul Ernsthez irt levelében: "ami-

kor a lélek nem önmagára, hanem az emberiségre esetben - a lélek megmentéséhez - éppen a lélek

irányuló.

Ez

feláldozása

szükséges: egy misztikus etika alapján kell kegyetlen

reál-

politikussá válni és megsérteni az abszolút parancsot, amely nem az alkotásokkal szembeni kötelesség, a 'Ne ölj!' parancsát. Legbenső magvában ez mégis

ősrégi probléma, amelyet

talán Hebbel Ouditja mond ki a legélesebben: 'és ha Isten közém és a nekem rendelt tett közé a bünt helyezte volna - ki vagyok én, hogy ez alól magamat kivonhatnám^' Csak a helyzet uj és az emberek u j a k . " 1 3 3

90

Pár évvel később, a Taktika és

etika c. cikkben is egyetértőleg említi Ropsin A sárga 16 című, esztétikailag egyébként fölöttébb gyenge regényét a terrorizmusról: "abban látja a terrorista tettének nem

igazolá-

sét /ez lehetetlen/, hanem végső erkölcsi gyökerét, hogy ő nemcsak életét áldozza fel testvéreiért, hanem ti8Ztaságót, erkölcsét, lelkét is. Más szavakkal: csak annak gyilkos tette lehet -

tragikusan - erkölcsi, aki tudja, megingathatatla-

nul és minden kétséget kizáróan tudja, hogy gyilkolni semmi 134 körülmények között sem szabad. " A jóságról, kollektiv érzületről vallott nézetei és a terrorizmussal foglalkozó gondolatok között látszólag ellentét húzódik. Fel kell figyelni azonban arra, hogy a jósóg, a kollektivitás mindvégig morál is érzület maradt Lukácsnál, azaz nem terjedt addig, hogy a fennállóval komolyan, a tárgyi világgal mint egyenrangú partnerrel számoljon. /Emlékezzünk fenti gondolatára az államról./ A terrorizmus hasonlóképpen nem politikai aktusként jött számításba /irésai alapján a politika ekkor egyáltalán nem foglalkoztatta/, hanem morális gesztusként: Lukácsot alighanem vonzotta a terrorista cselekedetben rejlő halálugrás, a kategóriákkal való végleges leszámolás. A gesztus azonban csak mint az egyén gesztusa jött nála számításba, és ezáltal nemcsak megfér a két nézet egymás mellett a második etikán belül, hanem valójéban a mésodik etika mélyén is ott húzódnak a kanti arisztokratikus etika alapvonásai, és ezért a kettő közötti különbség

inkább csak

felszíni, és sokszor a következetlenség teremt ellentétet: a megváltozott élet és életforma, valamint a gondolatok nem követték egymást. Hegel mondása - "sokkal nehezebb... a szilárd gondolatokat megmozdítani, mint az érzéki létezést" alapvetően vonatkozik Lukács etikai nézeteinek XI. 1911-ben Lukács a következőképpen

"történetére".

irt Paul Ern8tnek:

"A 'realitásnál' való megragadásom reménye sajnos kizárt. Mostanában majdnem kizárólag ismeretelméleti kérdéseken dolgozom; amig nem rendelkezünk egzakt választóvonallal a logikai-produktiv uton létrehozott és /valami inkább

iameretelméleti-

89

leg meghatározandó/ valóság által 'adott'

dolgok között, ad-

dig minden filozófiám locsogás. A választóvonalat sajnos csak a matematikában lehet megtalálni - egy időre abba kell tehát 135 belemerülnöm." A matematikához való menekülés - annak ellenére, hogy tudomásunk szerint ez nem hagyott mélyebb nyomot gondolkodásában - figyelemreméltó és tipikus gesztus. A valóság által "adott" dolgokra

Lukács szerint az

ismeretelmélet

alkalmazható, a logikai-produktiv uton létrehozott dolgok /amelyek ezáltal Lukács szerint nem tartoznak a valósághoz/ viszont lényegüket illetően megismerhetetlenek, hiszen eredetük tisztázatlan.

Lukács a valóság és nem-valóság kőzött alap-

vető különbséget látott, megfeledkezve arról, hogy az un. nem-valóságos dolgok /pl. gondolati konstrukciók/ is léteznek, azaz ontológiailag egyenrangúak a valóságos dolgokkal.

Társa-

dalomontológiailag tekintve ugyanis nem létezik egzakt választóvonal a valóságos és a gondolati dolgok között. /Marx ugy fogalmazza meg ezt, hogy az eszme anyagi erővé válik, de ennek adornoi továbbitele

is igaz: az eszme hiánya

is anyagi

erővé válhat./ A történelmi praxis mossa el a szétválasztó különbséget a kettő között: azáltal, hogy a szubjektum és objektum dialektikája és az elsajátítás folyamatszerüen,

azaz

le nem zárható módon teremti meg a legkülönbözőbb szférák állandó egymásba

átcsapását.

Lukács nem a történelemben kereste a magyarázatot a valóságot illetően, hanem a matematikában, és a megoldást igy szükségszerűen a lezártsághoz, logikai rögzitettséghez és egzaktsághoz kapcsolta. Ez a "történelemszemlélet" eleve ellenségesen áll szembe az objektummal, a tárgyi világgal /és végsősoron - ezáltal - önmagával is/, mivel az objektumot nem folyamatnak, elsajátitottnak és kisajátitónak tekinti, hanem merev és halott halmaznak. A világtörténelmet létrehozó szellem mozgásáról Hegel a következőképpen

irt: "Itt mór nem áll

az egyik oldalon egy a tárgynak külső tevékenység, a másikon egy pusztán szenvedő tárgy, hanem a szellemi tevékenység egy önmagában tevékeny tárgyra irányul - olyan tárgyra, amely maga küzdötte fel magát azzá, amit ama tevékenységnek

90

létre

kellett hoznia, úgyhogy a tevékenységben és a térgyban egy és ugyanaz a tartalom van jelen. *

A fiatal Lukács munkássá-

gát alapvetően ennek a belátásnak a kiküszöbölése meg. Ez a "belátás" /amely önmagában

határozta

is "gyakorlati" tevé-

kenység/, eleve a praxist, az elsajátités folyamatát tekinti a legalapvetőbb

létkategóriának a történelemben, és ennyiben

a mozgásra épül. /Hegel: "A praktikus tevékenység

megsemmisi137 ti a tárgyat, és teljes mértékben szubjektiv jellegű. "/ Lukács helyzetét a század eleji Magyarországon az határozta meg, hogy társadalmi szinten csak az elmélet terén nyilott lehetőség a gyakorlatra, és ezáltal a tárgyi világ /amely ellen a gyakorlatra szükség

lett volna/, idegen, ellenséges és

merev, megmozdithatatlan volt. A valósághoz való elméleti, és nem érzéki-gyakorlati viszonyulás határozta meg igy nézeteit a művészetről, etikáról, filozófiéról. sőt - a politikába való bekapcsolódása után - a politikáról

is. Mészáros Ist-

ván véleményünk szerint helytállóan elemzi Lukácsnak ezt a magatartásét: "Lukács Lenint is ugy olvassa, mindig

elméleti

fogalmakban, hogy saját általános filozófiai szintézisét

konk-

retizálhassa... A szembeötlő ellentétek annak tudhatók be, hogy amig Lenin teljes nézetrendszere gyakorlati

feladatokkal

van átitatva, addig Lukács gyakorlati lehetőségei csak a rit138 kitott atmoszférához hasonlíthatóak." A történelemnek

és a praxisnak a logika szemüvegén

keresz-

tül való vizsgálata eredményezte azt Lukácsnál, hogy a valóságot több szférára szeletelte fel: empirikus részre, amelynek legfőbb jellemzóje az, hogy a szubjektummal idegenül áll szemben, és a szubjektum képtelen rajta változtatni, csupán tagadni tudja; valamint transzcendentális részre, amely a szubjektumtól

függ, annak belátásától, tételezésétől, és a-

mely éppen ezért az empirikus szférát is tagadja és helyette valami mást tételez. /A Sterne-beszélgetésben

pl. mereven

' kettéválasztja kanti módszerrel a prózai lét "empirikus

én-

jét" és a műalkotásokban megjelenő "érzékfeletti ént"./ Mér Hegel birélta Kantot a transzcendentális let szétválasztása

és empirikus

miatt, elsősorban azon közvetitések

terühié-

91

nya miatt, amelyek éltal az fember saját történelmének

terem-

tője lesz. Mészáros felsorol néhány olyan kategóriát a fiatal Lukáccsal kapcsolatban, amelyek használata miatt szerinte Lukács képtelen volt megtalálni a gyakorlati dialektikus

köz-

vetítéseket a lét különböző szférái között: lélek és formák, a lét

csúcsa, a látszat és lényeg, élet és műalkotás, az

ittlét csúcspontja stb. Ezek a szembeállítások mint ellenté* tek jelennek meg, nem mint átmenetek és egymásba való átcsapások. A regény elméletében Lukács igy ir: a világ "egy megmerevedett, idegenné vált jelentéskomplexum, amely nem ja már meg a bensőséget, elporladt bensőségek

indít-

koponyabeli

l a k h e l y e . " 1 3 9 Balázs Béláról szólva ezt olvashatjuk: "Talán minden embert mégis elérései határoznak meg a legtisztábban, legalább minden embert, akin érdemes elgondolkodni... Minden embert maximumai határoznak meg; azok a pillanatok, amikor elmondó ereje elég nagy arra, hogy tisztán sejtesse

vágyódá-

sait, amikor azok egészen tisztán egy vonalban vannak az elértekkel, ha messze túlrepülnek

is r a j t u k . " 1 4 0 A mozdulatlan

és "lélek nélküli" empíriával szembenálló és a szinte vallásos módon rögzített, mércének és nem folyamatnak

tekintett

"emberi lényegről" igy ir: "Minden probléma - amennyiben műfajon belül adódik - az emberi lét valamely alapadottságának a végsőkig való kitolását jelenti; érzékelhetővé tesz egy életet, amelyben a közönséges élet heterogeneitása nem mossa le piszkos hullámaival, mást és mindig mást kevervén bele, ezt a tartópillérét a lélek ilyen voltának, emberi voltának; amelyben tehát az emberi lélek - mint emberi lélek - igazi tükörben meglátja önmagát; lényegét, egzisztenciája egy eltörölhetetlen alapfeltételének végigvitt homogeneitása

tük-

rében. Minden ilyen homogeneitás ezért a disszonancián, a problémán alapszik: bárminek végigvitele tulmutat a puszta lét heterogén immanenciáján; csak ugy tud eljutni a lényeghez - a mi emberi létünk lényegéhez -, hogy problematikussá teszi az empíriát, disszonanciává élesíti annak letompult ellentmondásait, és nyilvánvalóvá, érzékien értelmessé teszi, mint létünk alapját érzékiti meg a p r o b l é m é t . " 1 4 1

92

Hasonló-

képpen A regény elméletében a Zért kulturák c. fejezetben az un. 'tiszta lényeg" visszakivénása egyrészt

hierarchikussá

teszi a történelmet, azaz a görögségben olyan pontot talál, amelyhez viszonyítva szemlél más korszakokat, és igy lemond arról, hogy a többi korszakot ne mint puszta negációt

értse

meg, hanem sajét belső szerkezetét fejtse ki; másrészt ezáltal szubjektivizólja

is a történelmet, hiszen a hierearchia

nem lehet gyakorlati, hanem csakis elméleti konstrukció. "A 142 lényeg eltávolodott az élettől" - irja, . és nem látja meg, hogy a zért kultúra széttörése nem "eltávolodás", hanem megváltozás, 8őt - horribile dictu - gazdagodás

is. "Nem

léte-

zik többé a lét spontán teljessége" - irja ugyanitt, ám kérdéses, hogy ez valaha

is létezett-e, nem pedig inkább a je-

len elutasításának metaforikus kifejezése-e. Adyhoz ez a gondolat, és jelzi egyszersmind Lukács

hasonló

történelemlátá-

sának szubjektivista, lirai jellegét. Hasonlóképpen, a modern drámáról

irva a következőt állapítja meg a drámán kívü-

li életről, az empirikus valóságról: "mindenütt másutt az egész élet egész csupán: minden egyes dolognak - és legyen az «agában véve bármilyen nagy, szép és erős hatású - csak anynyiban van jelentősége, amennyiben az egész életet

fejleszti

vagy akadályozza; magában véve csak epizód, csak részlet, csak az egészre való vonatkozásában kap igazi jelentősé143 get."

Az élet misztikus, platonista értelmezése ez: ha az

egésznek csak az életen, az empírián tul van értelme, akkor az élet elveszíti saját, belső gazdagságát, egyszersmind a zonban az is lehetetlenné válik, hogy ezt az empíriát megváltoztassák, hiszen a valóságon belül nincsen

viszonyítási

pont, amelyhez képest az végbemehetne. /Az idős Lukács dekadencia- és anti-realizmus valamint a modern művészettel szembeni elutasító sának

itt húzódnak a csirái: a valósággal szemben

elméletének, magatartáfontosabb

számára a hipotetikus, elképzelt valóság, amely azonban ezáltal nem tud mit kezdeni a létező valósággal. A valósághoz való viszonyulás e kétféle típusát találóan irja la Fichte: "Minden térbeli alakot tekinthetünk pl. ugy, mint amit a

93

szomszédos testek határolnak; de ugy is, mint a test belső gazdagságának és erejének megnyilvánulásét. Aki az első szempontnak enged, az csak eltorzult, megnyomorított és aggodalomra okot adó formákat lát, a csúnyaságot látja; aki viszont a másodikat vallja magáénak, az a természet erőteljes gazdagségót, az életet és a feltörekvést, tehát a szépséget j a . " 1 4 4 Mindenfajta platonizmusnak - igy Lukácsénak

lát-

is - a

lényege éppen abban mutatkozik meg, hogy a valóságot nem magáértvaló gazdagságéban és teljességében élik ét, hanem puszta ugródeszkát látnak benne szellemi-teoretikus ciók

konstruk-

felé./

Emlitettűk, hogy az élettel való szembefordulás képpen vezette el Lukácsot a tragédia elméleti hoz. A tragédia elmélete azonban

szükség-

kidolgozásá-

hierarchizéló-platonizéló

nézeteinek lecsapódása, oly módon, hogy miközben helyes leírásét adja

a polgári világgal szembeni rosszérzésnek, egyis teszi a polgári világotr a lé-

szersmind történelmietlenné

tet tekinti tragikusnak, egyfajta önkénnyel ruházva fel igy a történelmet, acelynek lényege sem nem a tragédia, sem nem az optimista megvéltódás. A tragédia metafizikája c. tanulmányéban a következőt olvashatjuk: "A tragédia

lehetőségének

kérdése: kérdése a lényegnek és létnek, az a kérdés, hogy minden, ami jelenvaló, már csak azért is /sőt csakis azért/, mert van, egyszersmind

létező-e vajon? A létezés minden dol-

gok tulajdonsága-e, vagy pedig értékelő itélet felettük, elválasztóan és megkülönböztetően?,., Az élet e nagy pillanatainak lényege a tiszta önnönmagának átélése. A közönséges életben csak periferikusan éljük át önmagunkat: okainkat és vonatkozásainkat. Életünknek rűsége, csak az empirikus

ilyenkor nincs igaz szükségsze-

jelenvalóságé, csak az ezer vélet-

len kapcsolat ezer véletlen szála kötésének

szükségszerűsé-

g e . " 1 4 5 Balázs Béla, a gyakorló művész erről a tragédiaértelmezésről a következőképpen

irt Lukácsnak: "Miért irunk mi

tragédiákat? A költő oldaláról kérdezem. Ha idegeimet kieresztem ebbe az előttem ömlő életanyagba, csak azt hogy a tragédia, tiszta, szent formájában, ott

94

látom,

lehetetlen.

Lehetetlen; ami mér majdnem

lényegre jellemző... Azt hiszem,

hogy a tragédia valahogy nem vonatkozik az életre, hanem egy nagy theoria, valami nagy abszolút geometria féle. Abszolút élet. Ezért van, hogy tragikus létemre vidám tudok

lenni, hogy

egy idegen ember drámáját tragédiává tudom javítani. Ez kon146 strukció.

Pusztán a játék kedvéért jegyezzük meg, hogy

Lukács alighanem azt válaszolhatta

Balázsnak, amit Lassalle

Marx vádjaira: "Ha nem hiszel a kategóriák

örökkévalóságában, 147

akkor Isten örökkévalóságában kell hinned.' Az ember lényegét, a "nembeiiséget" keresve a fiatal Lukács igy jutott e konstrukciókhoz, teoretikus hez, és történelmietlen

az ember lényegét éppen az olyannyira empíriában

rögzitettségek-

látásmódja megakadályozta abban, hogy lenézett és tagadott

is keresse. Ugyanakkor - és a lehetőséget csak

ismeretelméleti, nem pedig történelemfilozófiai

kérdésként

vetve fel - 6 maga is tisz>tábsn volt azzal, hogy az empíria fogalma puszta konstrukció: "amit mi empíriának szoktunk nevezni, az semmi más, mint elvonatkoztatás a hozzá tartozó transzcendenciától, mint lefejtése a transzcendenciának

az

életről, amelyhez

hoz-

pedig lényegében elválaszthatatlanul

zátartozik... A tiszta empíria tehát a mi világunkban

abszt-

rakció, és mint ilyen, művészileg ábrázolhatatlan; a művészi ábrázolás konkrétságát, érzéki erejét148 mindig a tranazcendenEz a tisztánlátás

cia világossá válásának köszönheti."

azonban nem eredményezte azt, hogy ezt a történelmi tum lehetőségeire, szituációjára

szubjek-

is alkalmazza - elsősorban

a mér említett társadalmi, és nem annyira személyes okok következtében. Ugyanígy A heidelbergi esztétikában ezt olvashatjuk /ismét csupán logikai, és nem történetfilozófiai

kon-

textusban/: "'Aki ésszerűen néz a világra - mondja Hegel - , arra a világ is ésszerűen néz.' Ez a kijelentés csak akkor sem nem tautológia, sem nem értelmetlenség, ha az 'ész' mindkét mondatban ugyanazt jelenti, ha az ész nézőpontjához való felemelkedés annyit jelent, hogy a szemlélő szubjektumban a világ lényege, a világ esze szólal meg, ha az ész az 'ésszerű' szemlélésben önmagát s z e m l é l i . " 1 4 9 Az idézeteket

folytat-

95

hatnánk, ám csupán az összefüggésükből kiszakítva tűnnek elemzett világképe dialektikus cáfolatának. Valójában arról van szó, hogy Lukács számos ponton tett olyan megjegyzést, amelyeket azután félbehagyott, mivel rendszerében nem tek bele. A német klasszika drámájáról

illet-

irva pl, zseniálisan

veszi észre azt az alapproblematikát, amelyre a polgári dráma ráépül: "Egyfelől az individualizmus, az egoizmus tragédiái ezek a drámák, mert dialektikus tartalmukat az teszi, hogy egy embernek mennyi joga és ereje van belenyúlni a mások életébe; egy más szempontból azonban az idealizmus

tragédiái,

mert a tragikus konfliktus az idea és a tény örök össze nem vágásából e r e d . " 1 5 0 Ugyanakkor ez a gondolat folytatható ne abban az irányban is, hogy az un. burzsoá-citoyen

len-

dialekti-

ka jelenik meg ezekben a drámákban, amelyek ezáltal egyszerre mutatják ffel a polgári életben az elidegenedést és az emancipációt. Lukács azonban - filozófiai helyzeténél fogva - nem ismerhette el azt, hogy a polgári világ a korábbi korszakokhoz képest gazdagodást jelent és az emancipációnak jjs a kibontakozása, és ezért a gondolatot csirájában

elvágta,

és e8ztétikai-megformálási kérdésekhez kanyarította Esztétikai-megformálási elemzései ezért helytállóak

vissza. több

szempontból ma is, mivel itt felismerte azt a dialektikát, amely mellett történetfilozófiailag

elhaladt./

Az "empíriával" V8ló kérlelhetetlen szembenállás miatt Lukács számára a tárgyi világ az elidegenedéssel volt azonos, és a tudat transzcendentális képességeibe vetett bizalma vezette el őt oda, hogy az ember lényegének fogalmából vezesse le az embert, és nem a gyakorlati-érzéki történelmi az ember lényegét. Ebben az esetben el kellett volna

emberből ismer-

nie, hogy az "ember lényege" többek között a "beteljesedett bűnösség korszakában"

is megnyilvánul; hogy az ember lényege

tulajdonképpen annak a tárgyi világnak a megteremtésében amely azután emberellenessé

áll,

is válhat; hogy az ember lényege

abban is megmutatkozik, hogy elidegenedést és "embertelen* helyzeteket képes produkálni. Az "emberi lényeg" állandó folyamat, amely az emberi történelem minden pillanatában

96

jelen-

volt, és amely csakis belső mozgásából érthető meg, nem pedig olyan kívülről rávetitett kifejezésekből, mint felé való fejlődés*, 'valamire való törekvés*,

'valami

'valamiről

való leszakadás*, A fiatal Lukács gondolatai szinte vitustáncként járták körül a remény, a megváltás, kegyelem és az élet túlhaladása gondolatait, és pátoszukat mind a mai napig nem veszítették el. De elszakíthatatlan ezektől a gondolatoktól az üresség érzése is /ami nem tartalmukra, hanem szituációjukra, tehetetlenségükre vonatkozik/, amelyet Thomas Mann érzett a Lukáccsal folytatott beszélgetések után; s ha Hegelt, Marxot, Thomas Mannt érzéki gondolkodókként

tartjuk

számon, akkor a fiatal Lukácsnak a legtehetségesebb

érzéki-

etlen gondolkodók között van a helye.

DEGYZET 1, Lukács György: A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika, A regény elmélete, Budapest, 1975, 493, o. 2, uo, 15, o, 3, Lukács György: A modern dráma fejlődésének Budapest, 1911, I, 167, o.

története,

4, uo. 166-7, o, 5, Lukács György: Ifjúkori müvek, Budapest, 1977, 209, o, in: Richárd Beer-Hofmann. 6, A modern dráma.,, II, kötet 114, o, 7, Berend T, Iván - Ránki György: A magyar gazdaság száz éve, Budapest, 1972, 101, o. 8, Berend T, Iván - Ránki György: Gazdaság és társadalom, Budapest, 1974, 326. o, 9, Ifjúkori müvek, 696, o, in: Kinek nem kell és miért a Balázs Béla költészete, 10, idéz i :Fehér Ferenc: Balázs Béla és Lukács György szövetsége a forradalomig, Irodalomtörténet, 1969/1, 321, o, A tanulmány különben az általunk ismert egyik legjobb összefoglalása és tipologizálása a magyar századelő progresszív irányainak, 11, Ifjúkori müvek, 248, o. in: Uj magyar lira, 12, Márkus György: A lélek és az élet: A fiatal Lukács és a 'kultura 4 problémája, Magyar Filozófiai Szemle, 1973/5-6, 746, o.

97

13. Lukács György: Után Marxhoz, Budapest, 1971. 1/11. o. 14. idézi: Nyiri Kristóf: Ady és Lukács, Világosság, 70. o.

1978/2,

15. A modern dráma... I. kötet VI. o. 16. uo. VII-VIII. o. 17. uo. XI-XII, o. 18. idézi: Ursula Apitzsch: Gesellschaftstheorie und Aesthetik bei Georg Lukács bis 1933, Stuttgart, 1977, 15. o, 19. A heidelbergi művészetfilozófia... 205. o. 20. Ifjúkori müvek, 749. o. in: Georg Simmel. 21. uo. 166. o. in: Stefan George. 22. uo. 35. o. in: Nemzeti Színház: Somló Emma

vendégjátéka.

23. A modern dráma... II. 156-7. o. 24. A heidelbergi művé8zetfilozófia és esztétika, A regény elmélete, Bp. 1975. 539. o. 25. uo. 540. o. 26. uo. 509. o. 27. uo. 28. Ifjúkori müvek, 790-1. o. in: A "románc" esztétikája. 29. Levél Paul Ernsthez 1912-ból, MTA II. Osztály 1972/3, 277-8. o.

Közleményei,

30. Paul Ernst - Georg Lukács: Dokumente einer Freundschaft, Emsdetten, 1974. 88. o. 31. Paul Ernat: Das moderne Drama, in: Der Weg zur Form, München, 1928. 63. o. 32. 1909. okt. 21, in: Lukács György és Popper Leó táséból, Valóság, 1974/9, 22. o.

levélvál-

33. Ifjúkori művek, 585. o. in: Baléz8 Béla: Miaztériumok. 34. A modern dréma... I. 5. o. 35. uo. I. 74. o. 36. uo. I. III. o. 37. Ifjúkori müvek, 150-1. o. in: Rudolf Kassner. 38. A modern dréma... II. 140-1. o. 39. vö.: l8tvén Mészáros: Lukács' Concept of Dialectic, London, 1972. 40. A modern dráma... I. 420-2. o. 41. Hermann Istvén: Lukács György gondolatvilága, Budapest, 1974, 41. o. 42. in: Lukács György: Utam Marxhoz, Bp. 1971. I. 179. o.

98

43. uo. 180-1. o. 44. uo. I. 472. o. 45. vö.: Radnóti Sándor: Walter Benjamin esztétikája, Magyar Filozófiai Szemle, 1974/2-3, 244. o. 46. Ifjúkori művek, 291. o. in: Sörén Kierkegaard és Regine Olsen. 47. uo. 264. o. in: Thomas Mann második

regénye.

48. Lukács később is idegenül állt szemben Thomas Mann iróniájával. 1946-ban pl. A varézshegyről irva az irónia fogalmát kizárólagosan a szatira érteimében használta, azaz egy viszonyitási rendszert tételezett, amely eleve kizárja az irónia lehetőségét. Igy beszél Lukács ironikus "állásfoglalásokról", "fenntartásokról", a társadalom "ironikus rajzáról". Mivel Lukács A varázshegyben mindenáron szerette volna fellelni azt az égyértelmü etikai-fogódzót, ami Thomas Mannt messzemenően nem foglalkoztatta, kénytelen kijelenteni: "az előtér az olvasót, de néha magát az irót is eltereli a finoman elrejtett főkérdéstől". /Az ujabb német irodalom rövid története, Bp. 1946. 137. o./ Az iróniát, ami Mann-nál egyértelműen világnézet, Lukács igy fokozza le puszta ábrázolóeszközzé, hogy bizonyos etikai koncepciókat kényszeritsen a műre és a művészre* Thomas Mann-nak a Lukáccsal szembeni hűvös tartásáról, amely élete végéig jellemző volt ré, vö: Hans Rudolf Vaget: Georg Lukács und Thomas Mann, in: Neue Rundschau, 1977/4, 656-64. o. 49. S. Kierkegaard: Entweder-Oder, Leipzig, 1885. 178-9. o. 50. Ifjúkori müvek, 607. o. in: Balázs Béla: Az utolsó nap. 51. uo. 602. o. 52. uo. 576. o. in: "Arról a bizonyos

homályosságról"

53. Ernst Bloch: Geist der Utopie, 1964, 279. o. Suhrkamp Verlag. 54. int Apitzsch: id. mO, 31. o. 55. A heidelbergi művészetfilozófia... 334. o. 56. Hegel: A filozófiai tudományok enciklopédiájának vonalai, Budapest, 1950. I. 286. o. 57. Marx: Gazdasági-filozófiai

alap-

kéziratok, Bp. 1970. 46. o.

58. A modern dráma... I. 179. o. 59* Marx: Gazdasági-filozófiai

kéziratok, Bp. 1970. 108. o.

60. Levél P. Ernathez, 1915. ápr. 14. in: MTA II. Osztály Közleményei, 1972/3, 284. o. 61. Utam Marxhoz, I. 184. o. 62. A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika, A regény elmélete, Bp. 1975. 487. o.

99

63. Levél Ernsthez, 1915. méjus 4. MTA II. 0, Közelményei, 1972/3, 286. o. 64. idézi: Nicolae Terulian: Lukács György szellemi fejlődése, Magyar Filozófiai Szemle, 1970/3-4, 426. o. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a "szubjektum démona" ott munkált az öreg Lukács gondolataiban is. Mészáros meggyőzően mutat rá azokra a pontokra, ahol a gyakorlati összefüggések kibontakozása helyett az idős Lukács az etika közvetlen, és ezért dogmatikus áthidaló szerepéhez folyamodott. A régi és az uj demokrácia különbségét pl. Lukács igy fogalmazta meg: "Az igazi demokrácia - az uj demokrácia mindenütt valódi, dialektikus átmeneteket hoz létre a magánélet és közélet között. Az uj demokrácia lényege az, hogy mostantól aktiv szubjektumként, nem pedig passziv objektumként vesz részt a magán- és közéletet összekapcsoló cselekvésekben... Ezáltal az ember önteremtése u'j hangsúlyt nyer; mostantól kezdve létrejön az egység az egyén emberi önteremtése és az emberiség önteremtése között. Ebben az egész folyamatban az etika a lényegi összekapcsoló hid." /in: Mészáros: id. mű. 76-7./ 65. Lukács György: Történelem és osztálytudat, Budapest, 1971. 383. o. 66. Ifjúkori müvek, 417. o. in: Megjegyzések az net elméletéhez.

irodalomtörté-

67. uo. 393. o. 68. in: F. Fehér: An Scheideweg des romantischen Antikapitalismus, Typologie und Beitrag zur deutschen Ideologiegeschichte gelegentlich des Briefwechsels zwischen Paul Ernst und Georg Lukács, in: Die Seele uud das Leben, Suhrkamp 1977. 272. o. 69. Levél Paul Ernsthez, 1913. február 15. MTA II. 0. Közleményei, 1972/3. 279-80. o. 70. Marx-Engels Müvei, 46/1. 36. o. 71. Ifjúkori müvek, 539-40. o, in: A lelki szegénységről. 72. uo. 309. o. in: Levél a "kisérletről". 73. Emil Lask: Die Logik der Philosophie und die lehre, 1911. Heidelberg, 75. o.

Kategorien-

74. Ifjúkori müvek: 729. o. in: Emil Lask. 75. A heidelbergi művészetfilozófia elmélete, Bp. 1975. 508. o.

és esztétika, A regény

76. Lask: id. mü;33, o, 77. uo. 33-4. o. 78. uo, 35, o. 79. uo, 36, o. 80. A heidelbergi művészetfilozófia...

100

169. ő.

81. uo. 170. o. 82. I f j ú k o r i müvek, 755. o. i n : Molnár Ferenc A n d o r j a . 83. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t i i l o z ó f i a . . .

59. o.

84. J . G. F i c h t e : Az e r k ö l c s t a n r e n d s z e r e , Bp. 1976. 462.

o.

85. A művészetnek az u t ó p i á v a l v a l ó a z o n o s í t á s a , i l l e t v e az e r r e adott reakciónak érdekes p é l d á j a Balázs Béla és J u hász Gyula v i s z o n y a , amelyre Fehér Ferenc u t a l / B a l á z s Béla és lukács György szövetsége a f o r r a d a l o m i g . / A D i a lógus a d i a l ó g u s r ó l c . tanulmányában Balázs Béla igy i r : " Á l l i t o m , hogy m e t a f i z i k a i szempontból valamely k ö t ö t t és valamely valóságosnak mondott ember k ö z ö t t számunkra semmi r e a l i t á s - k ü l ö n b s é g n i n c s . " / i d : Fehér, 338. o . / Ezt a - m ü v é s z e t e l m é l e t i l e g helyes - gondolatot Fehér igy kommentálja, mintegy a f i a t a l Lukács szellemében: nA mtivész számára e g y e t l e n k a t e g o r i k u s imperatívusz l é t e z i k : s e g í t e n i v i s s z a h ó d í t a n i az e l r a b o l t l é n y e g v i l á g o t . Hogy ezt a homályosan, néha akár zavarosan megfogalmazott k ö l t ő i programot a Nyugat l i b e r á l i s a i mint ' a b s z o l ú t t r a n s z c e n d e n t á l i s i r o d a l m a t ' , » v é r t e l e n eszmei i r o d a l m a t ' p e r t r a k t á l t á k , az csupán a magyar irodalom a t e o r e t i k u s j e l legét huzza a l á . " / 3 3 8 . o . / Amikor azonban a Nyugatosok e l i t é l t é k Balázsot / j u h á s z K o s z t o l á n y i n a k : A Bauer H e r e berteknek nincsen igazuk. Az abszolút t r a n s z c e n d e n t á l i s irodalom, a v é r t e l e n , eszmei irodalom nem k e l l ! / , akkor a Nyugatosok a konkrét művészetről, Balázs a művészetelm é l e t r ő l b e s z é l t , s csupán Fehér a z o n o s í t o t t a a k e t t ő t . A v e r s í r ó Juhász Gyulának nem k e l l Balázs e l m é l e t e - é r e z ve, hogy a művészet nem az " e l r a b o l t l é n y e g v i l á g o t " a k a r j a v i s s z a h ó d í t a n i , hanem a " l é n y e g v i l á g o t " a v a l ó s á g b ó l - a k a r j a k i b o n t a n i , abban f e l m u t a t n i . / F e h é r később maga i s rámutat a r r a , hogy Balázs drámáiban Lukács l e l k i s z e génységének problémáit a k a r t a megfogalmazni, de a d r á mák művészileg - f e l t e h e t ő e n éppen e z é r t - nem t e l j e s é r téküek./ 534-7; o. 86. I f j ú k o r i müvek, 809. o. i n : Előadás a f e s t é s z e t r ő l ; 87. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . .

44-5.

o.

88. uo. 3 0 3 - 8 . o. 89. A modern d r á m a . . . u . 90; uo. I .

27.

164. o.

o.

91. v ö : Mészáros: i d . mii. 92. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a c e p c i o n á l i s különbségekről v ö . : Georg Lukács: Frühere S c h r i f t e n Heidelberger A e s t h e t i k , 1916-18, hand, 1975. 262. o .

és E s z t é t i k a k ö z ö t t i konGy. Márkus: utószava, i n : zur A e s t h e t i k , 2 . T e i l : Werke 17. Band, Lucht e r -

93. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . .

331-2.

o.

101

94. Lukács György és Popper Leó l e v é l v á l t á s á b ó l , Valóság, 1 9 7 4 / 9 , 33-4. o. 95. I f j ú k o r i müvek, 734. o.. i n : Emil Lask. 96. Az ész "trónfosztása c. k é s ő i mü p l . számos esetben éppen a z t nem v e s z i figyelembe, hogy o n t o l ó g i a i lag nem a r a c i o n a l i z m u a - i r r a c i o n a l i z m u s e l l e n t é t vagy a s z u b j e k t i v t u d a tosság, v á l a s z t á s s t b . a döntő. A tudat, "egyetlen t a r t a l ma és konstituense - i r j a Papp Zsolt - az o b j e k t i v á c i ó s forma, vagyis az, ami van. Az t e h á t , hogy a valóságból a t e o r e t i k u s tudat megmagyarázza annak m e g j e l e n é s e i t , ob' j e k t i v á c i ó i t , f o r m á i t , semmiképpen sem azonos a z z a l , hogy a t u d a t o t e l v e z e t t ü k az * i l l ú z i ó k t ó l * a valóság f e l é . . . Az a tény t e h á t , hogy az egyén tudata a k a p i t a l i s t a t á r sadalmat 'valamilyennek t a p a s z t a l j a ' , az a z é r t lehetséges, mert a k a p i t a l i z m u s olyan, 'amilyennek* magát n y i l v á n í t j a , s nem a z é r t lehetséges, mert az egyén ' f e t i s i z á l ' . " Papp Z s o l t : K i csapja be az árutermelőt? Magyar F i l o z ó f i a i Szemle, 1976/2, 252. o. 97. A f i a t a l Lukács kantianizmusa " f o r d í t o t t e l ő j e l l e l " j e l e n t meg sok helyen ö r e g k o r i E s z t é t i k á j á b a n . Egy j e l l e m ző i d é z e t p l . a sok k ö z ü l : "A visszatükröződés h e l y e s s é gének mindenekelőtt t a r t a l m i a k a k r i t é r i u m a i , vagyis a pontosság, a mélység, a gazdagság s t b . mindenekelőtt a t t ó l függ, hogy mennyire egyezik meg a képmás az e r e d e t i v e l , tehát magával az o b j e k t i v v a l ó s á g g a l . " /Az e s z t é t i kum sajátossága, B]3. 1975. I . 70. o . / Lukács ugyanugy megf e l e d k e z i k i t t a r r ó l , hogy az un. o b j e k t i v valóság az ember számára v a l ó valósággal azonos, mint f i a t a l k o r á b a n , tehát hogy az o b j e k t i v valóság = f o l y a m a t , mozgás, mivel a történelem terméke. Ennek következtében azonban nem k ö z e l í t h e t ő meg "minél pontosabban", hiszen az esztétikum nem helyezkedhet k i v ü l a valóságon: maga i s része a mozgásnak. Akárcsak a f i a t a l k o r i Írásokban, i t t i9 t a n ú i l e hetünk sokszor annak, hogy Lukács a v i l á g g a l á l l í t j a szembe a műalkotást, z á r t és b e f e j e z e t t é r t é k e t t u l a j d o n í t v a n e k i , a h e l y e t t , hogy magának a t ö r t é n e l m i p r a x i s megnyilvánulásának t e k i n t e n é - ennek minden következményével e g y ü t t . /Mindez főként a hangsulyokra vonatkozik,, mert Lukács mindenütt e r ő t e l j e s e n hangsúlyozza a valóság t ö r t é n e l m i j e l l e g é t , hogy azután a konkrét e s z t é t i k a i k é r d é sekben ezt szem e l ő l v e s z í t s e . / 98. Egy k i r a g a d o t t példa a sok k ö z ü l : A Logos c. f o l y ó i r a t 1914/4 számában /amelyben többek k ö z ö t t Lukács: Die Subj e k t - O b j e k t Beziehung i n der A e s t h e t i k c. tanulmánya i s m e g j e l e n t / , F r i t z Medicus: Philosophie und Dichtung c. tanulmányát a következő gondolatra é p i t i : "Az i g a z i k ö l temény, amely műalkotásként magában l e z á r t , a f i l o z ó f i a i fogalom f e l s z í v ó tendenciájának semmilyen megragadási f e l ü l e t e t sem l c i n á l . . . T e l j e s s é g g e l önmagában van l e z á r v a , és a s a j á t l é t é n t ú l l é p ő a k a r á s r ó l való lemondás l e h e t e t lenné tesz bármilyen összehasonlítást i s a f o g a l m i l a g t ö kéletesebb f i l o z ó f i á v a l . " i n : Logos, 1914/4, 44. o. 102

99. I f j ú k o r i müvek, 356-7. o . , i n : Beszélgetés Laurence Sterne-ről. 100. Levél Popper Leóhoz, 1909. október 20. Valóság, 1 9 7 4 / 9 , 21. o. 101. Marx-Engels Müvei, 4 6 / 1 . 7 8 - 9 .

o.

102. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . . 103. I f j ú k o r i müvek, 136. o . , i n : 104. uo. 142.

o.

o;

105. A modern d r á m a . . . I . 106. uo. I .

39.

Novalis.

115.

178. o.

o.

107. I f j ú k o r i müvek, 149. o. i n : Rudolf Kaasneir. 108. Lukács György: Utam Marxhoz, Bp. 1971. I . 109. I f j ú k o r i müvek, 5 4 0 - 1 . o. i n : A l e l k i

189.

o.

szegénységről.

110. uo. 546. o. 111. A modern d r á m a . . . I . 112» uo. I .

134. o.

12. o.

113. uo. I .

18-9.

114. uo. I .

67.

o.

o.

115. i d é z i : Hermann I . : Lukács György g o n d o l a t v i l á g a , Bp. 46. o. 116. A modern d r á m a . . . I . 338. o. 117. uo. I .

1974,

376. o.

118. i n : Tény, é r t é k , i d e o l ó g i a , Bp. 1976. 301. o. 119. uo. 57. o. 120. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a , 263.

o.

121. uo. 263. o. 122. uo. 123. i d é z i : Lendvai F: Lukács György és S e i d l e r í r m a , V i l á g o s ság, 1 9 7 5 / 1 , 30. o. 124. Levél Popper: Leóhoz, 1910. dec. Valóság, 1 9 7 4 / 9 , 32. o. 125. uo. 2 2 . o . 126. A 2 . e t i k a vázolásában Fehér Ferenc elemzéseit i s f e l h a s z n á l j u k / D i e Seele und das Leben, Suhrkamp, 1 9 7 7 . / , bár korántsem látunk olyan e l l e n t é t e t a k é t e t i k a k ö z ö t t , mint a tanulmány. 127. Balázs B é l a : Napló, 1916. f e b r u á r . I d é z i : Nóvák Z o l t á n : A Vasárnapi Társaság, i n : Magyar f i l o z ó f i a i gondolkodás a századelőn, Bp. 1977, 317. o. 128. I f j ú k o r i müvek, 544. o. i n : A l e l k i szegénységről.

103

129. uo. 540. o. 130. uo. 798. o. i n : A "románc"

esztétikája;

131» i d é z i : Fehér, D i e Seele und das Leben, Suhrkamp, 1977• 313. o. 132. L e v é l P a u l Ernsthez, 1915. á p r i l i s 14. i n : MTA I I . 0 . Közleményei, 1 9 7 2 / 3 , 284. o. 133. uo. 284.

o.

134. Lukáca György: Utam Marxhoz, Bp. 1971. I . 135. M I á . I I .

0 . Közleményei,

1 9 7 2 / 3 , 276.

197. o.

o.

136. H e g e l : A í i l o z ó f i a i tudományok e n c i k l o p é d i á j á n a k v o n a l a i , Bp. 1968. I I I . 2 3 . o.

alap-

137. i d é z i : Ernst Bloch: S u b j e k t - O b j e k t , Erläuterungen zu H e g e l , B e r l i n , 1951. 397-8. o. 133. i n : Mészáros, i d . mii. 33. o. 139. i n : Utam Marxhoz, I .

136. o.'

140. I f j ú k o r i müvek, 2 7 7 - 8 . o. i n : K a f f k a

Margitról.

141. uo. 711. o. i n : Balázs B é l a : Hét mese. 142. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a és e s z t é t i k a , A regény e l m é l e t e , Bp. 1975. 498. o. 143. A modern d r á m a . . . I .

45-6.

o.

144. J . G. E i c h t e : Az e r k ö l c s t a n r e n d s z e r e , Bp. 1976. 462. o. 145» I f j ú k o r i müvek, 4 9 6 - 7 . o. i n : A t r a g é d i a m e t a f i z i k á j a . " 146. L e v é l Lukácshoz, 1911. január vége, Lukács Archivum éa Könyvtár, k é z i r a t , K/200/1, 147. Utam Marxhoz, I . 475. o. 148. I f j ú k o r i müvek, 7 1 5 - 6 . o. i n : Balázs B é l a : Hét mese. 149. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a . . . 428. o. Érdemes e z z e l összevetni Lukácsnak egy ö r e g k o r i i r á s á t / K a f k a vagy Thomas Mann?/: "Aki ésszerűen n é z i a v i l á g o t , a r r a a v i l á g i s ésszerűen néz v i s s z a ; a k e t t ő kölcsönöaen meghat á r o z z a egymást." - Ám ezt a d i a l e k t i k á t pár s o r r a l l e j jebb f e l b o m l a s z t j a : " E s z e r i n t v a l ó j á b a n nem a v i l á g dogmatikusan f e l t é t e l e z e t t kaotikussága t e s z i uralkodová a szorongást, hanem megforditva: a k é p t e l e n s é g , hogy é s z r e vegyék a t á r s a d a l m i f e j l ő d é s i r á n y á t és törvényszerűség é t , hozza l é t r e a z t a m a g a t a r t á s t , amelynek a szorongás az é r z e l m i k i f e j e z ő d é s e . " A szubjektum-objektum d i a l e k t i ka h e l y e t t Lukács látványosan h e l y e z i az igazságot az objektum o l d a l á r a - megfeledkezve f i a t a l k o r i f e l i s m e r é s é r ő l . V i l á g i r o d a l o m , Bp. 1969, I I . 249. o. 150. A modern d r á m a . . . I .

104

249.

o.

II. A DRÁMA EIMÉLETE

Orosz I s t v á n A LUCIFERI MÜ ÉS A SZFÉRIKUS LÜKÁCS /Partikuláris

megjegyzések A modern dráma fejlődésének történetéről/ Az ész önszemlélete, ami a régebbi f i l o z ó f i á b a n a boldogság l e g f e l ső foka v o l t , az ujabb gondolkodásban a szabad, önmagát meghat á r o z ó társadalom fogalmába csap o t t á t : eközben a n n y i t megőriz az i d e a l i z m u s b ó l , hogy az embernek mégiscsak más l e h e t ő s é g e i i s vannak, mint hogy b e l e o l v a d j o n a f e n n á l l ó b a , hatalmat és p r o f i t o t halmozzon f e l . Horkheimer

A modern dráma t ö r t é n e t e alighanem Lukács György é l e t müvének legkiemelkedőbb a l k o t á s a . Nem mintha a benne

felvetett

problémák maradéktalanul megnyugtató megoldásra t a l á l t a k

vol-

na, mintha a f i a t a l Lukács e l m é l e t i l e g le t u d t a volna küzdeni az e s z t é t i k a i s z f é r a megragadásának s a j á t o s problematikusságát - olyan f e l a d a t ez, amelyet a f i l o z ó f i a i gondolkodás mindmáig csak igen ellentmondásosan t u d o t t m e g k ö z e l í t e n i . Ám éppen a s z f é r a adekvát e l t a l á l á s á n a k nehézségei - ha nem i s á l l n a k az elemzés középpontjában - igen élesen felvetődnek a gondolatmenet lényegi p o n t j a i n , teséggel,

mégpedig olyan becsületes t u d ó s i ő s z i n -

amely képes s a j á t koncepciója h a t á r a i n a k ,

nak tudatoa é r z é k e l é s é r e ,

korlátai-

amely s a j á t szükségképpeni

lehatá-

r o l t s á g á r a rokonszenves n y i l t s á g g a l maga h i v j a f ö l o l v a s ó j a figye lcaét.Ekképpen a mü igen következetesen v é g i g v i t t

normativ

gondolatmenete - amely b i z t o s í t j a a homogén értékszempont

ér-

107

vényesitését a v i z s g á l t anyag sokféleségében - e l n y e r i az őt m e g i l l e t ő viszonylagosságot. Lukács későbbi müvei egyre k e v é s bé v i s e l i k magukon e t u d ó s i magatartás nyomait, egyre inkább a választott

szempont minden áron v a l ó a b s z o l u t i z á l á s á r a

tör-

nek, s igy az olvasóban az e g y e t l e n l é t e z ő helyes á l l á s p o n t dogmatikus képzetét

keltik.

Másrészt - a k i f e j t e t t t e ó r i a k o r l á t a i r a v a l ó r e f l e x i ó

ter-

mékenységén túlmenően - a mii normativ szempontja alkalmas a r r a , hogy s e g í t s é g é v e l jónéhány olyan lényegbevágó e s z t é t i k a i , f a j e l m é l e t ! k a t e g ó r i á t dolgozzon k i , delbergi,

mű-

amely később mind a h e i -

mind az ö r e g k o r i e s z t é t i k a fogalomrendszerében meg-

határozó h e l y e t k a p o t t ; vagyis a bevezető e l m é l e t i

fejezetek

sok t e k i n t e t b e n egy gondolkodói életmű a l a p j a i t v e t i k meg. Ez a k é t körülmény — a k i f e j t é s prekoncepciózusságának n y i l t

vál-

l a l á s a , i l l e t v e az életmüspecifikus t á r g y i meghatározások

-

lehetővé és j o g o s u l t t á t e s z i , hogy A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e t é t olyan műnek t e k i n t s ü k ,

amely a Lukács egész

művén végigvonuló á l l a n d ó s u l t gondolkodói b e á l l í t ó d á s és k o r l á t a i t

életerényeit

a s z ü l e t é s p i l l a n a t á b a n és a s z ü l e t é s ő s z i n t e s é -

gével r e p r e z e n t á l j a . Hogy a f i a t a l Lukács modorában fogalmazzam meg a középponti k é r d é s t : művészetelméletek l é t e z n e k , hogyan lehetségesek? Leh e t - e autonóm, e s z t é t i k a i ,

müfajelméleti kritériumokat

talál-

n i egyes műfajok, egyes műalkotások értékeléséhez? Lehetséges-e előfeltevésmentes e s z t é t i k a ,

művészetelmélet és művészet-

történet? A h e i d e l b e r g i e s z t é t i k a nagyszabású k i s é r l e t

egy e l ő f e l t e -

vésmentes e s z t é t i k a k i d o l g o z á s á r a , amely m e g k í s é r l i k i k ü s z ö bölni a metafizikai,

etikai,

l o g i k a i k r i t é r i u m o k a t az e s z t é t i -

k a i s z f é r a megalapozásából, ezeket azonban nem h e l y e t t e s í t i g y a k o r l a t i l a g alkalmazható e s z t é t i k a i k r i t é r i u m o k k a l - noha az á l t a l á b a n v e t t műalkotás formai s z e r k e z e t é r ő l ,

az a l k o t ó i és

befogadói magatartásról igen mélyreható megállapításokat -,

mi több, kimondja e h e l y e t t e s í t é s e l v i

"A művel szemben minden s z f é r a - legyen akár

108

tesz

lehetetlenségét: művészetelméleti,

t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i vagy t i s z t á n e s z t é t i k a i - a mü t u l a j d o n k é p peni lényegét adekvátan soha meg nem ragadó

elvonatkoztatás.^

Immanens e s z t é t i k a e l v i l e g l é t r e h o z h a t ó - vagyis fenomenológ i a i l a g l e í r h a t ó az á l t a l á b a n v e t t alkotó-mü-befogadó v i s z o n y rendszer - , de csak akkor - é r v e l Lukács Popper nyomán a félreértést góriájává.

tesszük meg e viszonyrendszer k o n s t i t u t í v

Más kérdés, hogy a f é l r e é r t é s fogalma

ha kate-

logikailag

f e l t é t e l e z i az "adekvát" megértés, a mü " i g a z i " értelmének galmát, ami azonban - lévén mind az a l k o t ó ,

fo-

mind a befogadó

számára e l é r h e t e t l e n - kérdéses, hogy l é t e z i k - e

egyáltalán,

vagy, hogy miként l é t e z i k . A mü " i g a z i " értelme ebben az

inter-

pretációban a k a n t i magánvaló dolgok státuszához hasonló p o z í cióba k e r ü l : hogy

csak egyetlen szigorú k i j e l e n t é s t e h e t ő r ó l a ,

az,

létezik.

Az immanens e s z t é t i k a v a l ó d i problémátikussága azonban abban á l l ,

hogy b e l ő l e nem nyúlnak k ö z v e t í t é s e k

a művészettörténet

a műfajelmélet,

és a műelemzés konkrétabb s z f é r á i f e l é .

kács már a Megjegyzések az i r o d a l o m t ö r t é n e t

elméletéhez

Lu-

c.,

módszertanilag igen lényegbevágó írásában f e l v e t i azt a p r o b lémát, hogy az e s z t é t i k á n a k k e l l e n e k r i t é r i u m o k a t n i a az i r o d a l o m t ö r t é n e t

szolgáltat-

számára. E k r i t é r i u m o k mibenlétét

a-

zonban z á r ó j e l b e t e s z i : "Csak azt á l l í t o m : k e l l e s z t é t i k a , tika,

hogy i r o d a l o m t ö r t é n e t e t

poé-

lehessen c s i n á l n i ; p o é t i k a n é l -

k ü l szemponttalan lesz minden i r o d a l o m t ö r t é n e t - vagy t i s z t á n s z o c i o l ó g i a i ; hogy milyen legyen ez a p o é t i k a , az most nem k é r dés számunkra."

/ k i e m e l é s tőlem - 0. I . /

Szélesebb összefüg-

gésbe helyezve ugyanez a h e i d e l b e r g i e s z t é t i k á b a n igy h a n g z i k : "Minden művészettörténet

módszertani paradoxona a k ö r ü l a prob-

léma k ö r ü l összpontosul t e h á t , hogy tárgya nem ismerhető meg adekvát módon... A történésznek adekvát és megismerő szempont o t k e l l e n e t a l á l n i a az e s z t é t i k a i anyaghoz, ami pedig n i n c s , és nem i s l e h e t , mert ahhoz le k e l l e n e küzdenie a -

leküzdhe-

t e t l e n - f é l r e é r t é s t . " - 5 E két i d é z e t a l a p j á n az a t é n y á l l á s r a j z o l ó d i k e l é n k , hogy noha f e l t é t l e n ü l szükség van k i d o l g o z o t t p o é t i k a i szempontrendszerre a konkrét művészi megragadásához, ez a szempontrendszer

jelenségek

szükségképpen csak

ina-

109

dekvát l e h e t . Az immanens e s z t é t i k a nem eredményez immanens esztétikai, poétikai kritériumokat,

igy az e s z t é t i k a i

nagy gonddal k i k ü s z ö b ö l t m e t a f i z i k a i ,

etikai,

szinten

l o g i k a i elemek-

nek egy s z i n t t e l " l e j j e b b " , a művészettörténet-műfajelmélet s i k j á n szükségképpen v i s s z a k e l l t é r n i ü k , ha a m ű v é s z e t t ö r t é nésznek szempontra van szüksége.

"De ahogy a t ö r t é n é s z

amennyiben nem t r a n s z c e n d á l az e s z t é t i k á b a ,

számára,

az e s z t é t i k a i

nyaghoz v a l ó viszonya minden b e l ő l e következő

a-

irracionalitásá-

v a l egyiitt l e k ü z d h e t e t l e n marad, ugy a művészet

történetfilo-

zófusa, amennyiben meg a k a r j a h a l a d n i az egyedi és e g y s z e r i t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i értelemmegvalósulások értelmezhető, megnyilatkozásainak tényszerűségét,

egyes

és még ezen i s t u l a művé-

szet egész kanonikájának végső egységét a k a r j a e l é r n i , cendálni k é n y t e l e n az immanens e s z t é t i k á t ,

transz-

és a művészet meta-

f i z i k u s á v á k e l l hogy v á l j é k . " ^ / k i e m e l é s tőlem - 0 . I . /

Lehet-

séges tehát előfeltevésmentes művészettörténet, de ez csak szempontnélküli puszta t é n y f e l s o r o l á s b ó l á l l h a t , v i s z o n t , ha anyagrendező k r i t é r i u m o t

akar b e v i n n i a vizsgálódásba, ugy me-

tafizikussá k e l l válnia.

Lukács gondolkodói b e á l l í t o t t s á g á t ó l

mi sem á l l t távolabb,

mint a szempontnélküli

művészettörténet,

igy a f e n t i paradoxonból számára egyértelműen a " m e t a f i z i k u s sá válás" k ö v e t k e z e t t . Mindkét f i a t a l k o r i

müvészettörténeti-

- m ü f a j e l m é l e t i munkája - A modern dráma fejlődésének

történe-

te és A regény e l m é l e t e - e m e t a f i z i k u s nézőpont jegyében született. De hogy a m e t a f i z i k u s b e á l l i t o t t s á g később i s alapvonása mar a d t e s z t é t i k a i t á r g y ú Í r á s a i n a k , a r r a éppen a f e n t i

idézet

f o l y t a t á s a kapcsán d e r ü l f é n y . "Csak ha magában a t ö r t é n e l m i folyamatban egységes é r t e l e m t a l á l h a t ó , akkor l e h e t okuk s z e r i n t megérteni a műalkotások szerkezetében v a l ó sait.

objektiválódá-

A művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j a tehát vagy b e é r i az egy-

s z e r i t ö r t é n e l m i folyamat végső i r r a c i o n a l i t á s á v a l - e f o l y a mat tényszerűségének megismerése m e l l e t t - vagy m e t a f i z i k u s s á k e l l hogy v á l j o n : a művészet f e j l ő d é s i szakaszainak e semmifél e t i s z t á n e s z t é t i k a i rendszertan á l t a l meg nem ragadható f o galmaiban a v i l á g f o l y á s a végső, m e t a f i z i k a i értelmének nyoma-

110

it

és j e l e i t

látja,

és m e g k i s é r l i - a művészetet i s b e l e é r t v e ,

de megértésénél meg nem á l l v a - m e g f e j t e n i

hieroglifáikat.

/ k i e m e l é s tőlem - 0 . I . / K é t s é g t e l e n , hogy Az esztétikum

sajá-

tosságában az emberiség nembeli fejlődésének fő vonala - amely a legvégső k r i t é r i u m a a müvek megítélésének - ennek az "egységes értelemnek" a r e n d s z e r t a n i f u n k c i ó j á t t ö l t i be, s noha Lukács k é s e i korszakában mindvégig hangsúlyozta a ha-akkor ségszerűség j e l e n t ő s é g é t a t ö r t é n e l m i p e r s p e k t í v á k

szük-

megítélésé-

ben, mindazonáltal maga i s a marxi t ö r t é n e t f i l o z ó f i a

perspek-

t í v á j á b ó l é r t é k e l t e a konkrét művészeti j e l e n s é g e k e t ,

anélkül,

hogy ennek során a ha-akkor

s z e r k e z e t b ő l adódó megfontolásokat

t e k i n t e t b e v e t t e volna / l d .

p l . Kaffka megítélése/. I g y , A h e i -

d e l b e r g i e s z t é t i k a i d é z e t t elemzésének megfelelően, az emberiség nembeli fejlődésének fő vonala mint a t ö r t é n e l e m u t ó l a g megragadható és a ha-akkor

szükségszerűség

figyelembevételével

a jövőre e x t r a p o l á l h a t ó egységes értelme - szükségképpen metaf i z i k a i jelleget

ölt.

Csakhogy mig a f i a t a l Lukács

esztétikai

gondolkodásának középpontjában mindvégig az e s z t é t i k a , szettörténet,

műfajelmélet m e t a f i z i k u s j e l l e g é n e k

volta á l l o t t ,

s ha a l k a l m a z t a i s a m e t a f i z i k a i

utalt

a b e l ő l e fakadó egyoldalúságokra,

sajátosságát i r ó Lukács nem v e t e t t

művé-

problematikus

szemléletmódot,

addig Az e s z t é t i k u m

számot müve m e t a f i z i k a i

alapjaival. Később még v i s s z a t é r e k a r r a a k é r d é s r e , v a j o n valóban csak a szemponttalan t é n y f e l s o r o l á s ,

i l l e t v e a metafizikai

egyszem-

pontu szemléletmód lehetősége k ö z ö t t v á l a s z t h a t - e a mindenkori művészettörténész.

Lukács mindenesetre igy l á t t a ,

s A moderft

dráma f e j l ő d é s é n e k t ö r t é n e t é t következetesen m e t a f i z i k a i

ál-

l á s p o n t r ó l i r t a meg. A mérce, a m e l l y e l megméretik és összességében könnyűnek l á l t a t i k a modern dráma, a p o l g á r i kor e problematikus

ta-

szülöt-

t e - a t r a g é d i a m e t a f i z i k á j a . Képes-e a modern dráma t r a g é d i á vá v á l n i ,

s e z z e l f e l e s i l l a n t a n i az individuum v a l a m i f a j t a

ki-

bontakozási l e h e t ő s é g é t , vagy sem, lehetséges a modern p o l g á r i korban t r a g i k u s é l e t v i t e l ? Lukács egy p i l l a n a t r a sem r e j t i

vé-

ka a l á , hogy a kérdés l é n y e g i l e g t u l m u t a t , nemcsak a d r á m a i é j -

111

lődés m ű f a j i k é r d é s e i n , de az egész e s z t é t i k a i

szférán.

F i a t a l k o r i Í r á s a i b ó l mélységes ellenszenv cseng k i a h é t k ö z napi é l e t ,

a "félhomály a n a r c h i á j a " , az "élményvalóság" káosza

i r á n t , amely nem rendelhető a l á az individuum szükségleteinek,

melynek s z a g g a t o t t ,

önkiteljesedési

töredékes r é s z l e t e i b e n a

szubjektum nem ismerhet magára, amelyet alantasnak,

kicsinyes-

nek k e l l hogy érezzen személyes vágyaihoz k é p e s t . A l é l e k és a formák középponti kérdése i s ezt a problémát é r i n t i :

megformál-

ható-e a l é l e k k r i t é r i u m a i s z e r i n t az é l e t ? S a végső válasz erre a kérdésre - bár bizonyos szerencsés k i v é t e l e k e t /ld.

elismer

A l é l e k és formák S t o r m - e s s z é j e / - n e g a t i v . Fennmarad

hát a megoldatlan h e l y z e t , az individuum és a hétköznapi

te-

élet,

a szubjektum és objektum v é g l e t e s meg-nem-felelése. Az élményvalóság o l y a n n y i r a " a l u l " marad a szubjektum s z ü k s é g l e t e i v e l szemben, hogy'az individuum benne semmilyen külső támpontra nem l e l h e t önmegvalósítási folyamatában, a közönséges é l e t nem képes adekvát, a szubjektumhoz méretezett és méltó f e l a d a t o k a t támasztani, melyeknek az individuum következetesen és egész é l e t r e szólóan a l á r e n d e l h e t n é magát. A l u k á c s i értelemben v e t t individuum alapszükséglete ugyanis, hogy valamely r a j t a k i v ü l á l l ó - s ennyiben transzcendens - f e l a d a t o t t a l á l j o n maga számára, mely é l e t e r ő i n e k maximális megfeszítését i g é n y l i , f e l é egész életében következetesen és r e n d i t h e t e t l e n ü l

mely törhet,

mely e g y f a j t a normativ egynemüsitést végez a szubjektum t e v é kenységében és jellemében,

mely i l y módon véglegesen megadja

az individuum életének " é r t e l m é t " . Két t i p u s a mutatkozik azoknak az é l e t v i t e l e k n e k ,

amelyek - Lukács s z e r i n t -

megközelítik

ezt a normát: az egyik esetben az individuum - f e l i s m e r v é n a közönséges é l e t reménytelenül adott kuszaságát - k ü l ö n f é l e d o l a t i o b j e k t i v á c i ó s szférák tiv

gon-

l o g i k a , e t i k a , v a l l á s - norma-

szubjektumává s t i l i z á l j a önmagát, melynek j ó v o l t á b ó l k i e -

melkedik az élményvalóságból és egy, a gondolkodás t ö r v é n y e i s z e r i n t működő s z f é r i k u s v i l á g polgárává l e s z , mikor i s egész valóságos önmagát r a d i k á l i s a n a l á r e n d e l i e s z f é r a követelményeinek. Vagy p e d i g , a közönséges é l e t b e n valamely csoda f o l y t á n az individuum h i r t e l e n szembetalálkozik s o r s á v a l ,

112

felisme-

r i azt,

a ö r ö m t e l i belenyugvással a l á v e t i magát. Ez a t r a g i k u s

é l e t v i t e l k e g y e l e m t e l j e s lehetősége. Ekkor a szubjektum ugyanolyan r a d i k á l i s egynemiisitést végez önmagában és önmaga fölött, mintha

egy s z f é r i k u s v i l á g b a n y e r t volna b e b o c s á t t a t á s t

-

minthogy v a l ó j á b a n az e s z t é t i k a i szférába l é p e t t

összes em-

b e r i képességét, k a p c s o l a t a i t ,

létformá-

tevékenységét,

j á t a sors megkövetelte módon homogenizálja,

egész

s ehhez hü marad

m i n d h a l á l i g . A t r a g i k u s é l e t v i t e l tényszerűen nem szakitja e l a mindennapi é l e t h e z fűződő k ö l d ö k z s i n ó r t , h i s z e n az

indivi-

duum ebben az é l e t b e n c s e l e k s z i k , ám, ha már egyszer sorsa r á talált,

semmi egyebet nem vesz többé t e k i n t e t b e a mindennapi

életből,

csak a sors hivó szavát. Tevékenységének

szempontjai

nem ebből az é l e t b ő l származnak. A döntő s z e r k e z e t i különbség, amely mindkét individuum-magatartást

élesen e l v á l a s z t j a az

ményvalóság emberének szükségképpen k i c s i n y e s , zavaros, n a t n y i esetlegességek, v é l e t l e n e k á l t a l szabályozott

életvite-

l é t ő l , hogy az individuum homogén, l o g i k a i l a g á t l á t h a t ó , lentmondásmentes szférába l é p , l e n központból k i i n d u l ó ,

él-

pillael-

s ekképpen önmegvalósítása e g y e t -

egymáshoz a deduktiv o k - o k o z a t i gon-

dolkodás következetességével kapcsolódó,

s igy normativ

kenységek sorozata. A szubjektum eme "önhomogenizálása"

tevétulaj-

don képességeinek, t e r m é s z e t t ő l adott sokféleségének túlnyomó r é s z é t , mindennapi emberi k a p c s o l a t a i t k ö v e t e l i á l d o z a t u l . De, minthogy - Lukács i n t e r p r e t á l á s á b a n - ezek a képességek, a kapcsolatok az élményvalóságtól " f e r t ő z ö t t e k " ,

ezek

azaz nem a

szubjektumhoz méltó minőségek, e z é r t az á l d o z a t csupán l á t s z ó lagos. Cserébe egy egész adekvát s z f é r á t nyer az individuum. Ezek a problémák a f i a t a l Lukács legszemélyesebb lémái v o l t a k ,

életprob-

s t ö r e k e d e t t olyan mély és következetes v é g i g -

gondolásukra, hogy igényt tarthassanak a " s z u b j e k t í v

általános-

ság" s t á t u s z á r a . Maga megpróbálkozott mindkét f e n t l e i r t vát" é l e t v i t e l - t i p u s s a l .

tipus szerint próbálta a l a k i t a n i é l e t é t , lálkozott latával,

"adek-

A f o r r a d a l o m i g egyértelműen az e l s ő majd amikor

szembeta-

s o r s á v a l , a szocializmus eszméjével és főként

gyakor-

akkor a második t i p u s egész é l e t r e szóló k ö v e t k e z e t e s -

ségével és a l á z a t á v a l fogadta a z t ,

a n é l k ü l , hogy f e l a d t a volna 113

korábban meghódított homogén e l m é l e t i s z f é r á i t . E z e n t ú l ebben a k e t t ő s e n homogenizált " s z f é r i k u s " v i l á g b a n f o l y t és g y a k o r l a t i é l e t e ,

elméleti

s ugy vélem, az életmüvében f e l l e l h e t ő

b i z o n y o s f a j t a állandóság személyes gyökerei i t t keresendők. Az élményvalóság, a közönséges é l e t , vagy - a k é s e i

terminológia

s z e r i n t - a mindennapi é l e t inadekvátnak m i n ő s í t e t t

tényeivel

szemben mindvégig megőrizte e l u t a s í t ó magatartását,

ami elmé-

l e t i l e g azt eredményezte, hogy - minden f i n o m i t á s i k i s é r l e t

da-

cára - nem t u d t a leküzdeni a p a r t i k u l a r i t á s - n e m b e l i s é g d i c h o t o m i á t , ahol minden p o z i t í v é r t é k a nembeliséget i l l e t i meg; g y a k o r l a t i l a g pedig ahhoz a - minden konkrét t ö r t é n e l m i t é n y t ő l élesen e l v o n a t k o z t a t o t t - k i j e l e n t é s h e z v e z e t e t t , hogy a legrosszabb szocializmus i s jobb, mint a legjobb k a p i t a l i z m u s . Ez visszamenőleg i s m é t e l t e n aláhúzza, hogy a f i a t a l Lukács f o r d u l a t a s z e r k e z e t i l e g a t r a g é d i a hősének á l t a l a elemzett magatartásmódé l l j ét k ö v e t t e : ha egyszer, valamely csoda révén találkozott

s o r s á v a l , ugy az - f ü g g e t l e n ü l a mindennapi

élet

t é n y é t ő l - é l e t e végéig meg k e l l hogy h a t á r o z z a minden megnyilv á n u l á s á t . S ahogyan a t r a g é d i a hősének egész k o r á b b i a s o r s f o r d u l a t o t követően csak az jön t e k i n t e t b e , lyen módon kapcsolódik a sors k i j e l ö l t e úthoz,

életéből

ami v a l a m i -

s a t ö b b i moz-

zanat egycsapásra nyomtalanul e l t ű n i k az élményvalóság káoszába, ugy v e t t e semmibe maga Lukács a f o r d u l a t után egész k o r á b b i tevékenységét. Szándéka s z e r i n t persze és nem v a l ó j á b a n . Hiszen éppen azt próbálom ezekkel a v á z l a t o s illusztrálni,

megjegyzésekkel

hogy gondolkodói b e á l l í t o t t s á g a igen lényeges e -

lemeiben egész é l e t e aorán v á l t o z a t l a n maradt. A t r a g é d i a emberének é l e t v i t e l e van szembeszegezve az

él-

ményvalóság emberének é l e t é v e l , vagyis az e s z t é t i k a i s z f é r a a mindennapi é l e t t e l .

S noha A l é l e k és a formák végeredménye a z ,

hogy az é l e t e t képtelenség e s z t é t i k a i k r i t é r i u m o k s z e r i n t megf o r m á l n i , fennmarad az a lehetőség, hogy az individuum l e g a lább önmagát normativ módon alkossa u j j á .

Mint l á t t u k ,

ez t ö r -

ténhet l o g i k a i vagy e s z t é t i k a i k r i t é r i u m o k s z e r i n t , de mindkét esetben a r r a i r á n y u l , hogy a szubjektummal egy n e k i megfel e l ő objektumot á l l í t s o n szembe. A végső pont, a mozdulatlan 114 '

mozgató, az abszolút é r t é k tehát a szubjektum-objektum megfelelés.

S Lukács - amint Márkus György k i e m e l t e - a s z á z a d f o r -

duló f i l o z ó f i a i k u l t ú r á j á v a l egybehangzóan az e s z t é t i k a i t u r - o b j e k t i v á c i ó k b a n v é l t e f e l f e d e z n i azt a s z f é r á t ,

kul-

ahol az

elidegenedés mindent á t h a t ó u r a l m á t ó l l e g f ü g g e t l e n e b b ü l

lét-

r e j ö h e t ez a megfelelés. Az e s z t é t i k a i s z f é r a e k i e m e l t

helyét

a f i l o z ó f u s egész életmüvében m e g t a r t o t t a -

szimptomatikus,

hogy az Ontológia irásába s a j á t b e v a l l á s a s z e r i n t a z é r t hogy Az esztétikum sajátossága következő k ö t e t e i t -,

fogott,

megalapozza

az a tünet t e h á t , hogy e s z t é t i k a i t á r g y ú gondolatmeneteknek

j ó v a l az e s z t é t i k a i s z f é r á n t u l m u t a t ó j e l e n t é s ü k és j e l e n t ő s é gük van, A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e t é b e n j e l e n i k meg e l ő s z ö r , de korántsem u t o l j á r a . Ennek k e t t ő s e n t o r z i t ó következménye van, egyrészt az e s z t é t i k a i tárgyra,

másrészt a voltaképpen mögötte é r t e t t

álta-

lánosabb f i l o z ó f i a i - m e t a f i z i k a i problémára nézve. A drámakönyvben ez ugy j e l e n i k meg, hogy a t r a g é d i a emberének

életvitele

mint ami leginkább m e g k ö z e l i t i a szubjektum-objektum megfelel é s t / a t r a g i k u s hős azonos t e t t é v e l és csak a z z a l azonos/ az általában v e t t életlehetőségek

csúcsára k e r ü l ,

daként t o r n y o s u l az élményvalóság " z i l á l t "

s követendő p é l -

individuuma

másrészt magát a t r a g é d i á t - ugyanez okból - az

fölé;

esztétikai

s z f é r a h i e r a r c h i k u s a n legelőkelőbb s t á t u s z a i l l e t i meg. De az individuum ö n k i t e l j e s i t é s é v e 1 szemben éppoly j o g o s u l a t l a n az e s z t é t i k a i - l o g i k a i normativitás regulativ

szerepe, mint az é -

l e t t e l szemben. Egy valóban emberi é l e t v i t e l nem j e l e n t h e t i egyes képességek,,tevékenységformák mát más képességek,

szükségletek,

k é s e i terminológiában,

szigorúan k i z á r ó l a g o s

az individuum nem osztható

r i s és nembeli s z e l e t e k r e ,

ural-

cselekvések f e l e t t . Vagy, a partikulá-

ahol a művészet, a tudomány k é p v i -

s e l i a "par excellence 1 1 nembeliséget, "par excellence" p a r t i k u l a r i t á s t ,

s a mindennapi é l e t a

amelyből, mint

elátkozott

s z f é r á b ó l , a szubjektumnak menekülnie k e l l . Ez a probléma egy szélesebb kérdéskörbe v e z e t : f e l v e t i ,

hogy á l t a l á b a n mennyiben

jogosult a l o g i k a i gondolkodás ö n t ö r v é n y e i t k r i t é r i u m k é n t a valóságnak szegezni. A szubjektum-objektum megfelelés, vagy

115

azonosság évezredes f i l o z ó f i a i eszméje ugyanis nem j e l e n t

egye-

b e t , mint azt a követelményt, hogy az objektum a szubjektum t ö r v é n y e i s z e r i n t rendeződjék e l ,

s ezek a törvények -

mint-

hogy gondolkodókról van szó - mindannyiszor a l o g i k a i gondolkodás t ö r v é n y e i . I t t

persze nem a f i l o z ó f u s o k á l t a l k i a g y a l t

"eszmeszüleményről" van szó, hanem egy á l t a l á n o s ,

minden ember

á l t a l t a p a s z t a l t p r i m i t i v m e t a f i z i k a i s z ü k s é g l e t r ő l , hogy a l é t e z é s értelmes legyen. Ez a szükséglet n y i l v á n v a l ó a n a t e l e o l ó g i a i t é t e l e z é s t a p a s z t a l a t á n a l a p u l , azon, hogy az ember' hatékonynak t a l á l j a magát a k ü l s ő v i l á g b a n . Ám ha Hegel, Marx és Lukács nyomán meggondoljuk, hogy a t e l e o l ó g i a i

tételezés

megvalósulása során mindig m u l h a t a t a t l a n u l l é t r e j ö n valami más i s , mint amit a t é t e l e z ő i n t e n c i o n á l t ,

akkor nem l á t s z i k - e k é p -

telenségnek a t é t e l e z é s s e l e l i n d i t o t t vagy b e f o l y á s o l t

folya-

matok t o t á l i s e l l e n ő r z é s e az ész á l t a l ? Nem t a g a d h a t j u k , hogy az emberi t ö r t é n e l e m e d d i g i a l a k u l á s a során k i z á r ó l a g olyan t e l e o l ó g i a i t é t e l e z é s e k j e l l e m e z t é k az embert, amelyek k i c s ú s z t a k az ész abszolút e l l e n ő r z é s e a l ó l . Ahhoz t e h á t , hogy olyan társadalmat,

értelmes l é t e z é s t képzelhessünk e l ,

amely a v i l á g -

szellem / é s z / , t á r s a d a l m i ős-szubjektum s t b . tudatos sa a l a t t á l l ,

irányítá-

mindenképpen f e l k e l l t é t e l e z n ü n k az emberi t e l e -

o l ó g i a i t é t e l e z é s minőségi f o r d u l a t á t ,

amikor i s az ember k é -

pes lesz t u l a j d o n t e l e o l ó g i a i t é t e l e z é s é n e k t o t á l i s s é r e . Különben mindenképp egy m e t a f i z i k a i viszonyhoz j u t u n k ,

ellenőrsé-

szubjektum-objektum

s - amint azt Lukács A h e i d e l b e r g i

esztéti-

ka z s e n i á l i s k r i t i k a i részében k i m u t a t t a - "az e s z t é t i k á b a n megvalósulva l á t j u k a m e t a f i z i k a

teljesithetetlen

módszertani

p r o g r a m j á t " , ® v a g y i s az e s z t é t i k a i s z f é r a mint a l e g i g a z i b b szubjektum-objektum viszony birodalma, a f i l o z ó f i a i

gondolko-

dás organonjává l é p e l ő , a l o g i k a i és e s z t é t i k a i elemek szünt e l e n ü l á t h a t j á k egymást a gondolkodók f i l o z ó f i a i

rendszerei-

ben. A drámakönyvben r i t k a n y í l t s á g g a l fogalmazódik meg az e s z t é t i k á n a k ez a k i t ü n t e t e t t

s t á t u s z a : "A dráma az, ami az élet",

k e l l e n e hogy legyen; az, ami a jelenségek mögött

elrejtve,

mint lényegük lappang, aminek azok csak t ö k é l e t l e n megnyilvá116

n u l á s a i . A dráma, a t r a g é d i a az é l e t p l a t ó n i i d e á j a , " lés tőlem - 0. I . /

/kieme-

Márpedig, ha ez igy van, ha t e h á t a t r a g é -

d i a az értelmes emberi é l e t egyedüli z á l o g a , akkor a t r a g i k u s é l e t v i t e l lehetősége vagy l e h e t e t l e n s é g e végső Í t é l e t r i társadalom f e l e t t .

az embe-

Ennek ismét k e t t ő s e n t o r z i t ó következmé-

nye van a drámafejlődés l e i r á s á r a nézve. Először i s , z s e n i á l i s gondolkodói b r a v ú r r a l egy k r i s t á l y t i s z t a

Lukács

deduktiv-

- l o g i k a i k i f e j t é s s e g i t s é g é v e l a tömeghatás s z o c i o l ó g i a i k ö v e telményéből a k i k e r ü l h e t e t l e n szükségszerűség l á t s z a t á t ve v e z e t i le a t r a g é d i á t mint ennek a követelménynek

kelt-

legjobban

megfelelő drámai műformát. "A dráma anyagi követelményeinek végiggondolása a tragédiához k e l l

hogy v e z e s s e n . . . A t ö k é l e Q t e s dráma nem i s l e h e t más, mint t r a g é d i a . " A komédiát Lukács

képtelennek t a r t j a

igazán mélyen átgondolt,

tartalmak k i f e j e z é s é r e ,

átérzett

emberi

a tragédiához képest mindenképpen " a -

lantaaabb" műfajnak t e k i n t i ,

s a könyvet megalapozó e l m é l e t i

f e j e z e t e k b e n e g y á l t a l á n nem f o g l a l k o z i k v e l e . A komédia e t ö k é l e t e s n e g l i g á l á s á t t ö r t é n e t i l e g i s jogosultnak nem i s tudunk k o r r ó l ,

látja.

"Sőt

ahol a dráma igazán v i r á g z o t t volna

k ü l , hogy a t r a g é d i á t ne u r a l t a v o l n a , és hogy a t r a g i k u s zések megszűntével ne é r t volna véget a dráma v i r á g z á s a

anélé rQ-

is."

M i h a i l Bahtyin k u t a t á s a i azonban megmutatták, hogy p é l d á u l a görög dráma v i r á g z á s a i d e j é n az un. "negyedik dráma", a s z a tirjáték

igen lényeges szerepet j á t s z o t t

a kor drámai k u l t ú -

r á j á b a n , ami l e g a l á b b i s problematikussá t e s z i a z t a k i j e l e n t é s t , hogy a dráma a t r a g é d i á t u r a l t a volna a görög k u l t ú r á ban. "Ez a dráma -/fe s z a t í r j á t é k - 0 . I . / tragikus t r i l ó g i á t követte,

amely mindig a

a legtöbb esetben ugyanazokat a

m i t o l ó g i a i motívumokat dolgozta f e l , egyfajta párodisztikus-travesztiv

mint a t r i l ó g i a .

Tehát

ellenpontként a v i l á g

tra-

gikus f e l d o l g o z á s á v a l f e l e s e l t : f o n á k j á r ó l mutatta be ugyanazt a v i l á g o t . A f e n n k ö l t nemzeti mítoszoknak ezeket a p a r o dizálva travesztált ellenfeldolgozásait ték és k a n o n i z á l t á k ,

ugyanugy

mint a k ö z v e t l e n t r a g i k u s

Minden t r a g é d i a i r ó - Phrüszikhosz,

törvényesítet-

változataikat.

Szophoklész, Euripidész

egyszersmind s z a t i r i k u s drámák a l k o t ó j a i s v o l t ,

-

és a görögök 117

még a legkomolyabb és legjámborabb íróban, az e l e u s z i m i s z t é riumok Aiszkhűloszában i s a s z a t i r i k u s dráma mesterét t á k . " 1 0 / k i e m e l é s tőlem - 0 . I . / kus korban f o l y t a t ó d o t t

Továbbá, az egész

lát-

helleniszti

a s z a t i r a v i r á g z á s a , a n é l k ü l , hogy azt

a t r a g é d i a k ö v e t n i t u d t a v o l n a , a római k u l t u r a drámamüvészetében a dráma a s z a t i r á t u r a l t a , nem a t r a g é d i á t .

"A rómaiak

i r o d a l m i és művészeti t u d a t a a komoly formát soha nem t u d t a e l k é p z e l n i n e v e t t e t ő ekvivalens n é l k ü l ,

a komoly k ö z v e t l e n for

ma csupán töredéknek, csak a t e l j e s s é g felének t ű n t ; az egész t e l j e s s é g e csak akkor v a l ó s u l t meg, ha a komoly formához hozzá t o l d o t t á k ennek csúfondáros c o n t r a p a r t i e - j á t " .

/kiemelés

tő-

lem - 0 . I . / A "nevetéskultúra" / B a h t y i n t e r m i n u s a / drámai f o r mát ö l t ö t t

megnyilvánulásai a középkori és a reneszánsz k u l t u -

r a egyik igen lényeges, meghatározó ismérvének t e k i n t h e t ő e k ; s v é g ü l , hogy a f r a n c i a k l a s s z i c i s t a dráma k é p v i s e l ő i k ö z ü l v a jon a tragédiairó C o r n e i l l e - t Moliere-t tartjuk-e

és R a c i n e - t , vagy a komédiairó

inkább r e p r e z e n t a t í v

f i g u r á n a k - ez

lega-

lábbis kérdéses. Bahtyin elemzéseiből az i s k i t ű n i k , hogy a komédia semmi e s e t r e sem s z o l g á l r á az e l m é l e t i

elutasításra.

Határozott - a h i v a t a l o s s a l e l l e n t é t e s - v i l á g n é z e t t e l

rendel-

k e z i k , az életproblémákat éppoly r a d i k á l i s a n , polemikus

éllel

k ö z e l í t i meg, s a t e l j e s s é g megragadásához éppoly elengedhetet l e n ü l szükséges, mint a t r a g é d i a .

A metafizikai kiindulópont

tehát nem e s z t é t i k a i .okokból, hanem a l é t végső értelmének f e n n t a r t á s a v é g e t t a c é l u l k i t ű z ö t t drámaelméletet és drámat ö r t é n e t e t t r a g é d i a t ö r t é n e t t é és t r a g é d i a e l m é l e t t é Szimptomatikus, hogy a komikus, p a r o d i s z t i k u s ,

stilizálta.

szatirikus,

groteszk, i r o n i k u s stb. formák Lukács egész későbbi életmüvében sem nyerték e l az őket m e g i l l e t ő ö n á l l ó , rangú s t á t u s z t ,

önértékü,

egyen-

mindvégig csak az elemzések p e r i f é r i á j á n buk-

kannak f e l . Ez - véleményem s z e r i n t - szoros összefüggésben á l l a z z a l az egyre e r ő t e l j e s e b b e n érvényre j u t ó gondolkodói be állítottsággal,

amely az á l t a l a helyesnek i t é l t

k ö n y ö r t e l e n ü l homogenizálja a v i z s g á l t

szempontból,

j e l e n s é g e t , majd az

ekképp egynemüsitett s z f é r á t a tárgy sokfélesége helyébe ván a b s z o l u t i z á l j a . ' Tény, hogy a v i l á g i r o d a l o m "fonák",

118

állit "vegye

műfajainak l é t j o g o s u l t a á g á t , nézet,

az őket e l ő i d é z ő é l e t é r z é s ,

világ-

szemléletmód é r t e l m é t és viszonylagos i g a z á t Lukács é -

letmüvéből nem é r t h e t j ü k meg. I t t

a r r a i s utalnom k e l l , hogy

a homogenizálás eme kizárólagossága ab ovo dogmatikus f e l ü t é s t ad a mindenkori t u d ó s i produkciónak - amennyiben az nem r e f l e k t á l t u l a j d o n szükségképpeni l e h a t á r o l t ságára -

s igy könnyen

" h i v a t a l o s " á l l á s p o n t t á merevedik, a szó b a h t y i n i

értelmében.

A m e t a f i z i k u s a l a p á l l á s második t o r z i t ó következménye, hogy a tragikomédiát,

a groteszk drámát sem i s m e r h e t i e l egyenran-

gúnak a t r a g é d i á v a l . A tragikomédia problematikusságát

megkísér

l i e l m é l e t i alapokra h e l y e z n i : "Az események e l ő t t ü n k

lejátszó-

dását k ö z v e t l e n ü l k i s é r ő érzés vagy t r a g i k u s , vagy komikus; a k é t o l d a l egyikének é r z é k e l é s e , azé, amelyik é r z é k i l e g erősebb k i f e j e z é s r e j u t o t t . Nem v é l e t l e n , hogy a dráma a k i f e j e z h e t ő érzések k ö z ü l csak a két p ó l u s t , a komikusát és a t r a g i k u s a t i s m e r i ; hatásának, hatása lehetőségének / s p o n t á n tömeghatás/ természete nem enged m á s t . . . Az érzésátmenetek nem f e j e z h e t ő k 12 ki érzékien..." A jelenségek homogenizálására, egyértelművé s t i l i z á l á s á r a i r á n y u l ó törekvés o l y e r ő t e l j e s , hogy Lukács egyszerűen e l f e l e d k e z i k az élményvalóság, a közönséges é l e t maga á l t a l l e i r t ról,

- és e l u t a s i t o t t

a többértelműségről,

saját

- a l a p v e t ő s z e r k e z e t i vonásá-

az a m b i v a l e n c i á r ó l . Márpedig a tömeg-

hatás s z o c i o l ó g i a i k a t e g ó r i á j a az élményvalóság

szférájában

értendő, ahol az érzésambivalencia s o k k a l t a gyakoribb s o k k a l t a közelebb á l l a "tömeg" mindemapi

jelenség,

tapasztalatához,

mint a t i s z t á n t r a g i k u s vagy komikus é r z é s , amely a maga t i s z taságában a s z f é r i k u s v i l á g o k j e l l e m z ő j e . Ez az e l u t a s í t ó magat a r t á s a z é r t teremt különösen ellentmondásos h e l y z e t e t ,

mert

a modern dráma f e j l ő d é s é n e k u t o l s ó szakaszában Lukács ugyanakkor éles szemmel v e s z i észre a tragikomikus, a groteszk elem egyre e r ő t e l j e s e b b érvényesülését,

mi több, a h á t t é r

drámai

funkciójának e l ő t é r b e kerülésében a XX. s z - i dráma egyik vető formaszervező e l v é t i r j a l e .

Irodalomtörténészként

s a t r a g é d i a metafizikusaként egyszersmind e l k e l l hogy

alapleirja, utasít-

sa. Ebből fakad az az é r t é k e l é s b e l i a r á n y t a l a n s á g , hogy Hebbelnek - ugy vélem - Lukács t ú l z o t t

jelentőséget t u l a j d o n i t ,

aoi119

kor ugy fogalmaz, hogy Hebbel "az e g y e t l e n . . . ban problematikus; az e g y e t l e n , a k i t

a k i nem a l a p j á ig lehet f o l y t a t n i , " ^ m i n t -

hogy az ő v i l á g l á t á s a par e x c e l l e n c e t r a g i k u s / f e l t ű n ő , hogy a H e b b e l n le mz és s ü r i t e t t

összefoglalása a f i a t a l lukács

k i d o l g o z o t t e s z t é t i k a i és e t i k a i k a t e g ó r i á k n a k ,

által

mintegy a Heb-

v

bel-hősök magatartása s z i m b o l i z á l j a a modern korban lehetséges é l e t v i t e l mibenlétét és abszolút é r t é k e i t / ;

mig Csehovnak mind-

össze másfél o l d a l j u t , i g a z , hogy ezen a másfél o l d a l o n több mélyenszántó megjegyzést t e s z az orosz drámairó művészetének s a j á t o s s á g á r ó l , mint némely t e r j e d e l m e s Csehov-monográfia. Ám ebben a rendszerben Csehovot nem i l l e t i

meg k i e m e l t

hely.

A t r a g é d i a k o n t r a tragikomédia é r t é k e l é s s e l szoros függésben Lukácsnak femr k e l l t a r t a n i a a t r a g é d i a ,

-össze-

tragikus

é l e t v i t e l legalább elvont l e h e t ő s é g é t , még akkor i s , ha ennek egyelőre minden konkrét i r o d a l o m t ö r t é n e t i tény ellentmond. j ö n l é t r e az u t o l s ó f e j e z e t cime - A nagy dráma f e l é -

Igy

és t a r -

talma k ö z ö t t i n y i l v á n v a l ó d i s z k r e p a n c i a . A drámatörténész csak s i k e r t e l e n p r ó b á l k o z á s o k r ó l tud beszámolni, de a m e t a f i z i k u s nak fenn k e l l t a r t a n i a a z t a ieggyőaS d é s é t , hogy a f e j l ő d é s valamiképpen mégiscsak a nagy dráma - é r t s d : t r a g é d i a -

felé

mozogd Ezen a ponton azonban a koncepciójához r e n d k i v ü l k ö v e t k e z e tesen ragaszkodó Lukács rokonszenves t u d ó s i magatartással

-

életmüvében először és u t o l j á r a - maga h i v j a f e l a figyelmet, t u l a j d o n elmélete k o r l á t a i r a : "Nem egy embernek van meg ma az az érzése, hogy i t t

még csak nem i s d i s s z o n a n c i á r ó l van szó,

hanem egyszerűen a r r ó l , hogy egy u j érzés u j k i f e j e z é s i utakat 1 keres magának. Hogy v a l a m i uj dolog l é t r e j ö t t é r ő l van szó, a melynek t a l á n semmi más köze nincs ahhoz, amit mi évszázadok /sőt

lehetne mondani, évezredek/ óta megszoktunk drámának n e -

v e z n i , mint éppen dialógusformája és k ö z v e t l e n emberábrázolása. Ez a s t i l u s d i s s z o n a n c i a egyszóval nem a darabokban van, csak abban, hogy a m i á l t a l u n k i g a z s á g t a l a n u l r á j u k k é n y s z e r i t e t t drámafogalomba nem férnek b e l e . " 1 4 / k i e m e l é s tőlem -

0.1./

S hogy ez nem puszta gesztus, hanem h i t e l e s gondolkodói k é t e l y , azt többek k ö z ö t t az a körülmény i s m u t a t j a , hogy A t r a g é d i a 120

m e t a f i z i k á j a m e g j e l e n é s é v e l egyidőben / 1 9 1 1 március/ l á t napv i l á g o t lukácsnak egy másik i r á s a , A nem-tragikus dráma p r o b l é mája, mely a következőképpen i n d u l : "Mélyenszántó gondolkodók már gyakran f ö l v e t e t t é k a k é r d é s t : vajon a t r a g i k u s ember és a t r a g i k u s sors / a végiggondolt drámai forma szükségszerű p o s z t u l á t u m a i / valóban az emberi l é t c s u c s p o n t j a i - e ? " 1 ^ S e z t a drámakönyvvel szögesen e l l e n t é t e s módon exponált problémát k í s é r e l t e meg r é s z l e t e s e n k i d o l g o z n i A "románc" e s z t é t i k á j a c . töredékes k é z i r a t á b a n , mely szorosan A modern dráma f e j l ő d é s é nek t ö r t é n e t e i r á s a körül s z ü l e t e t t . A nem-tragikus dráma h ő s t í p u s á r a , a b ö l c s r e egyébként a drámakönyvben i s t ö r t é n i k utal á s . Igy hát a f i a t a l lukács nem t u l a j d o n í t o t t k i z á r ó l a g o s , abs z o l ú t érvényt s a j á t pántragikus s z e m l é l e t é n e k , e l v i l e g l e h e t ségesnek t a r t o t t gyökeresen különböző á l l á s p o n t o k a t i s . Mindezt pedig A megjegyzések az Irodalomtörténet elméletéhez c . cikkében megfogalmazott e l v i a l a p r ó l t e t t e : "...minden t ö r t é nelmi tudomány k é n y t e l e n egy szempontból nézni az é l e t f o l y a matait, egy szempontból megválogatni f o g a l m a i t , amelyeknek s e g í t s é g é v e l onnan nyert i s m e r e t e i t tudománnyá o r g a n i z á l j a . És minden i l y e n l á t á s a az embernek és é l e t é n e k a b s z t r a k c i ó é s magával az é l e t t e l szemben h a m i s í t á s . Mert ha megkonstruálom t u dományom alapfogalmait é s belőlük kiindulva végigkövetem a megv i z s g á l a n d ó p r o c e s s z u s o k a t , csak addig vagyok képes eredményes ö s s z e f ü g g é s e k e t n y e r n i , amíg k i z á r ó l a g az ezek á l t a l a f o g a l mak á l t a l s z i m b o l i z á l t t é n y e z ő i az é l e t n e k működnek. Mihelyt csak egy, más fogalomkörből f e l v e t t fogalomnak megfelelő tény j á t s z i k b e l e , o t t a megismerhetetlenség, a v é l e t l e n . A v é l e t len r e l a t i v d o l o g : . . . o l y a n jelenségnek felmerülése valamely tudomány komplexumában, mely annak fogalmaira v i s s z a nem v e z e t h e t ő , é s igy ok-okozatsoraiba nem i l l e s z t h e t ő . " 1 ^ I t t k e l l visszatérnem arra a korábban f e l v e t t problémára, hogy vajon valóban csak a m e t a f i z i k u s , i l l e t v e a puszta t é n y r e g i s z t r á l ó szemléletmód között v á l a s z t h a t - e a m ű v é s z e t t ö r t é nész. Ugy t ű n i k , amennyiben f e l t é t l e n á l t a l á n o s é r v é n y ü s é g r e t a r t i g é n y t , akkor igen. A drámakönyv módszertani tanulsága, hogy külön t r a g é d i a e l m é l e t r e , komédiaelméletre, románcélmélet121

r e , azaz öntörvényű műfajelméletekre van szükség ahhoz, hogy a különféle drámaformák adekvátan megragadhatók legyenek. Ha bármely műfaj elméletét a dráma elméletének próbálják f e l t ü n t e t n i , abból a f e n t i tipusu torzulások származnak. Mint azonban a f i a t a l lukács próbálkozásai i s mutatják, e l v i l e g nem k i z á r t , hogy ugyanazon gondolkozó különböző műfajok e l m é l e t é t i s megalkothassa e l v i l e g különböző kiindulópontokról. Ehhez mindenekelőtt fenn k e l l t a r t a n i a azt a gondolkodói rugalmasságot, amely szükséges az egymásnak e s e t l e g szögesen ellentmondó k i indulópontok következetes végiggondolásához. S z e r k e z e t i l e g hasonló k i s é r l e t e t t e t t lukács A l é l e k és a formák kötetben, a mikor a f e l v e t e t t kérdés kapcsán - megfor málha t ó - e az é l e t igyekezett minél több v á l a s z l e h e t ő s é g e t végiggondolni. Egy i lyen tipusu művészettörténet - melynek megalkotása még várat magára - v a l ó s z í n ű l e g j ó v a l kevesebb inadekvát megállapítást, eredményezne, mint bizonyos műfajspecifikus elvek á l t a l á n o s í tása más műfajok rovására. Kétségtelen, hogy a műfajelmélet l á t s z i k a tudományos megk ö z e l í t é s e l é legcsekélyebb akadályokat gördítő szférának, miv e l a tárgy i t t képes a leginkább engedelmeskedni a tudomány homogenizáló törekvéseinek. Ezt i g a z o l j a p l . Bahtyin döntő j e lentőségű Dosztojevszkij-könyve, amely a D o s z t o j e v s z k i j á l t a l kidolgozott regényforma s a j á t o s s á g a i t j ó v a l Dosztojevszkijen" tulmutató r e g é n y t i p o l ó g i a i érvénnyel tárja f e l , de ezt tanus i t j a Lukács drámakönyvének tragédiaelmélete i s . Végső soron az egész müvet az e l m é l e t i fejezetekben k i d o l g o z o t t t r a g é d i a forma-koncepció é l t e t i . Ennek annál i s nagyobb a j e l e n t ő s é g e , mert a t ö r k é l e t e s dráma = tragédia azonosítás mellett Lukács még egy szélesebb érvényű azonosításra i s u t a l : a tragédiát bizonyos értelemben a művészet legtipikusabb megjelenési f o r májának t e k i n t i . WA dráma legtipikusabb példája azon művészi s t i l i z á l á s n a k , amelyről Simmel b e s z é l , mely k i t é p minden s z á lat az eleven é l e t b ő l és egymással k ö t i össze v é g e i k e t , hogy t e l j e s e n magában z á r t , magában b e f e j e z e t t , semmi k i v ü l e ö s s z e függésben nem á l l ó l e g y e n . . . a t e l j e s s é g k a t e g ó r i á j á t i t t a l e zártság kategóriája p ó t o l j a . » 1 ' í g y a tragédia egyszersmind 122

k ö z v e t í t ő közeg száraára, hogy k i d o l g o z z a az esztétikum néhány alapvető k a t e g ó r i á j á t .

Mindenekelőtt

a f e n t i idézetben nyer e -

lőször megfogalmazást az a gondolat, hogy a műalkotás önmagában megálló l e z á r t

egész, amelyet valóságnak érzünk,

"mikro-

kozmosz" a h e i d e l b e r g i és a k é s e i e s z t é t i k a t e r m i n o l ó g i á j a r i n t . Hogy mikrokozmosz lehessen,

ehhez a forma s ü r i t ő ,

sze-

stili-

z á l ó e r e j é r e van szükség, amely legelementárisabban éppen a tragédiában működik. "Az é l e t t e l j e s s é g é t és gazdagságát csak 18 t i s z t á n f o r m a i l a g f e j e z h e t i k i a dráma", azaz i n t e n z i v e n , az epika e x t e n z i v i t á s á v a l szemben. A dráma hősének t i p i k u s n a k l e n n i e , ami azt j e l e n t i ,

hogy s a j á t

kell

legszemélyesebb p r o b l é m á i -

nak szoros összefüggésben k e l l á l l n i a a k o r - s p e c i f i k u s

sors-

problémákkal. Ez a követelmény i m p l i c i t e már magában hordozza Az esztétikum sajátosságának azt az á l l á s p o n t j á t , hogy a művészet a nembeli f e j l ő d é s b e n lényegesnek b i z o n y u l t értékek magábaemelésére h i v a t o t t .

Ugyancsak i t t

merül f ö l először az a

gondolat, hogy bizonyos korok bizonyos műfajoknak kedveznek, másoknak nem - a drámai kor az o s z t á l y h a n y a t l á s heroikus k o r a . Az anyagnak és a formának ez a s z o c i o l ó g i a i mind a h e i d e l b e r g i ,

meghatározottsága

mind az ö r e g k o r i e s z t é t i k a egyik f ő gondo-

lata. A t r a g é d i a rendszerszerűségére vonatkozó k i j e l e n t é s e k

volta-

képpen egy l o g i k a i rendszer s a j á t o s s á g a i t ruházzák a drámára. Már a használt k a t e g ó r i á k i s e r r e u t a l n a k , főként az a m e g á l l a p í t á s , hogy a drámában k i z á r ó l a g k a u z á l i s kapcsolatok k é p z e l h e tők e l ,

s igy a k a z u á l i s gondolkodás t e r m é s z e t é b ő l adódóan a

végok csak az o k - o k o z a t i soron k i v ü l , vagyis a dráma mikrokozmikus v i l á g á n k i v ü l helyezkedhet e l ,

s nem más, mint az

író

v i l á g n é z e t e . Ezt a t é n y á l l á s t f e j e z i k i az a m e g á l l a p í t á s hogy a dráma a l e g f i l o z o f i k u s a b b műfaj - t u d n i i l l i k

is,

leginkább

megfelel a f i l o z ó f i a i gondolkodás homogén rendszerszerűségének. Itt

ismét az a már é r i n t e t t

probléma k e r ü l e l ő t é r b e , hogy a

l o g i k a i gondolkodás t ö r v é n y e i miként á l l í t j á k t u l a j d o n szerűségüket

saját-

normának a szubjektumnak megfelelő objektum,

i l l e t v e a szubjektum f e l é . És éppen a h e i d e l b e r g i

esztétika

z s e n i á l i s k r i t i k a i elemzései mutatták meg, hogy a műalkotás

123

valóban magában hordoz egy i l y e n értelmű szubjektum-objektum megíele l é s t . De a f i l o z ó f u s számára - a k i t az e s z t é t i k a i s z f é r a ,

mint

l á t t u k , nem önmagában és önmagáért é r d e k e l t , hanem csak mint eme á h i t o t t

megfelelés egyedüli letéteményese - e z z e l a kör b e -

z á r u l t . Nyilvánvalóvá l e t t

az e s z t é t i k a i s z f é r a " l u c i f e r i "

.jel-

lege : m e g f e l e l ugyan a szubjektum e l v á r á s a i n a k , de e z z e l csak egy s z f é r i k u s k v á z i - v i l á g j ö n l é t r e ,

amely a v a l ó s v i l á g min-

den nyomorúságát é r i n t e t l e n ü l hagyja. A l o g i k a i - e s z t é t i k a i tériumok nem szegezhetőek sem az é l e t n e k ,

kri-

sem az individuum-

nak. E l k e l l hagyni az e s z t é t i k a i - l o g i k a i s z f é r á t ahhoz, hogy a valós é l e t v a l ó s nyomorúságai e g y á l t a l á n

megközelithetőek

legyenek. Ami persze mit sem v á l t o z t a t azon, hogy az k a i szférán b e l ü l é r t v e , a maga t i s z t á n e s z t é t i k a i ,

esztétitragédia-

e l m é l e t i j e l e n t é s é b e n - minden j e l z e t t ellentmondásossága d a cára, sőt éppen ezen ellentmondások n y i l t ,

ő s z i n t e megfogalma-

zása miatt - A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e t e Lukács György életmüvének legkiemelkedőbb

alkotása.

JEGYZETEK 1 . A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a és e s z t é t i k a , 1975. 374. o. ' 2 . I f j ú k o r i müvek, Magvető, Bp. 1977. 390. o.

Magvető, Bp.

3 . A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a és e s z t é t i k a , 204-205. 4 . uo. 245.

5 . uo. 245-246. 6 . uo. 294.

o.

o.

7 . A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e t e , Magvető, Bp. 230. o. 8. uo. 35. o . 9. uo. 36. o . 10. M i h a i l B a h t y i n : A szó e s z t é t i k á j a , 229-230. o .

1978.

Gondolat, Bp. 1976.

11. uo. 233. o. 12. A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e t e ,

124

o.

o.

493. o.

13. 14. 15. 16. 17. 18.

uo. 268. o. uo. 578. o. I f j ú k o r i müvek, 519. o. uo. 407. o. A modern dráma f e j l ő d é s é n e k t ö r t é n e t e , 40. o. uo. 39« o.

125

Ungár J u l i a A FORMA KÜZDELME AZ ÉLET ELLENÉBEN /Lukács György: A modern dráma fejlődésének

története/

Sokszor csodálkozom azon, hogy mért van olyan kevés j ó dráma, de még többször azon, hogy egyá l t a l á b a n van.3 /Lukács György: A dráma formája/ A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e t e Lukács György első nagy monografikus müve. A könyv első v á l t o z a t á t , faludy Társaság p á l y á z a t á r a k é s z ü l t ,

amely a K i s -

1906 és 1907 k ö z ö t t

ir-

t a . A Lakács K r i a z t i n a - d i j j a l j u t a l m a z o t t pályamüvet Lukács 1 9 0 9 - i g , a nyomdába adásig helyenként á t d o l g o z t a és k i b ő v í t e t t e : "...könyvem f ő e l v e i már a p á l y á z a t a l k a l m á v a l ugyanezek v o l t a k ; csak a t ö r t é n e l m i és s z o c i o l ó g i a i k e r e t e k bővültek k i , és a f o r m a a n a l i z i s l e t t erősen e l m é l y í t v e . " / 2 3 .

0./* -

irja

az Előszóban. A Drámatörténet, / F e h é r Ferenc r ö v i d í t é s e / e l m é l e t i b e t e t ő zése Lukács a d d i g i színház k ö r ü l i tevékenységének. Ez a t e v é kenység e l é g sokoldalú v o l t . kákat i r t

a Magyar Szalon c .

1902 és 1903 k ö z ö t t lapba.

szinházkriti-

1904-től 1907-ig a T h á l i a -

-társaság vezetőjeként g y a k o r l a t i színházi tapasztalatokra hetett

s z e r t . Néhány k i s e b b , a s z í n h á z z a l kapcsolatos

te-

elméleti

i r á s a i s megjelent már ezekben az években. A f i a t a l Lukács s z i n h á z k r i t i k á i r a nagy h a t á s s a l v o l t A l f r e d K e r r , a kor h i r e s k r i t i k u s a . A s z i n i k r i t i k á k s t í l u s á r a magabiztosság és személyes hangvétel j e l l e m z ő . A műfaj megengedte határokon b e l ü l már f e l a

A z á r ó j e l b e n k ö z ö l t oldalszámok A modern dráma fejlődésének

története u j ,

126

1977-ea k i a d á s á b ó l v a l ó k .

bukkannak o l y a n meglátások, gondolatok, amelyek később k i d o l gozva, e l m é l y í t v e i l l e s z k e d n e k a Drámatörténet, gondolatmenetéb e . P l . s a m i l i ő elnyomó h a t á s a , a g o n d o l a t t a l a n t e c h n i k a i t u o z i t á s e l l e n i heves e l l e n s z e n v e ,

az i n d i v i d u a l i z m u s

vir-

problé-

mái, gondolatok és emberek k ö v e t e l é s e a szinpadon. Ezek k ö z ü l a legfontosabb, amit Hauptmannról i r

l e : "Csak egy van, ami

aggaszt: nincs v i l á g n é z e t e . / K e r r azt mondja W e l t g e f ü h l . . . / Ez v á l a s z t j a őt e l a t t ó l , hogy a legnagyobbak közé t a r t o z z o n , hogy k l a s s z i k u s l e g y e n . " A gondolat f o l y t a t á s a t a l á n még f o n tosabb: "Klasszikus k ö l t ő f e l e l a kérdezőnek, ha azt i s : nem tudok semmit, ha o l y a t i s ,

amivel nem értünk egyet. Haumptmann-

hoz hiába fordulunk f e l e l e t é r t . " / i f j ú k o r i müvek, Magvető K i adó 1977. 41. o . ,

megjelent 1903. j a n . Magyar S z a l o n . / Nagy

költőnek t e h á t k e l l , hogy legyen v i l á g n é z e t e ,

mindegy, hogy

milyen. Ide kapcsolódik egy másik gondolat, melynek az előzőhöz t a r t o z á s á t majd a Drámát ő r t énetben t a l á l j u k meg: "...nemcsak minden darabnak - ha k ö l t ő i r t a - van meg a maga s z i n e ,

illa-

t a és z e n é j e , de minden alaknak - ha drámairó a l k o t t a - van meg a maga, hogy ugy mondjam l o k á l t ó n u s a . " / i f j ú k o r i müvek, 65. o . , megj. Magyar Szalon 1903.

raárc./

Minden i g a z i műalko-

tásnak s a j á t v i l á g a van, amit a z á l t a l ér e l , hogy a mü l e g a p róbb r é s z l e t e i b e n i s a k ö l t ő v i l á g n é z e t e n y i l v á n u l meg. A Gondolatok Ibsen H e n r i k r ő l c. tanulmányban az i b s e n i t e c h n i k a , az a n a l i t i k u s drámaforma k i a l a k u l á s á n a k o k a i t k u t a t v a j u t e l

vi-

lágnézet és művészi forma mély összefüggéséhez: "A forma nem ruha, amit f e l lehet h ú z n i , és megint l e v e t n i , g i l e g f ü g g e t l e n az a k i v i s e l i ;

amitől

lénye-

a forma, t e c h n i k a , annyira a

legmélyebb l e l k i momentumokból k ö v e t k e z i k , hogy voltaképpen minden t e c h n i k a i probléma - akár e g y é n r ő l , -

lélektani, világnézeti'

akár k o r r ó l van szó

probléma." / i f j ú k o r i müvek, 96.

megj. Huszadik Század, 1906. a u g . / I b s e n t d e t e r m i n i s z t i k u s

o., vi-

lágnézete j u t t a t j a e l az a n a l i t i k u s drámaformához. Az I b s e n -tanulmányban egyébként már m e g t a l á l h a t j u k a modern dráma s z i n t e minden j e l l e g z e t e s s é g é t ,

mint ahogy a s z i n t é n 1906-os A

dráma formája / I f j ú k o r i müvek, Szerda,

1906. nov. 1 4 . / c.

ta-

127

nulmányban az elvont drámai forma s a j á t o s s á g a i t , a dráma e p i grammatikusan megfogalmazott nagy paradoxonait. A Drámatörténet m ó d s z e r t a n i - e l m é l e t i alapvetésének

tekint-

h e t j ü k a Megjegyzések az i r o d a l o m t ö r t é n e t elméletéhez c.

ta-

nulmányt, amelyet Lukács az Alexander Bernát-emlékkönyvbe /megj.

irt

1 9 1 0 . / , A drámakönyv előszava ennek a cikknek rövid

összefoglalása.

Lukács egy, az irodalommal f o g l a l k o z ó tudomány

lehetőségét az e s z t é t i k a és s z o c i o l ó g i a s z i n t é z i s é b e n

látja.

Az e s z t é t i k a és a s z o c i o l ó g i a egyesitésének azonban csak akkor van é r t e l m e , ha ebből egy minőségileg u j tudomány jön l é t r e , irodalomtörténet.

az

Lukács k i i n d u l ó p o n t j a : az irodalom mint az

e s z t é t i k a törvényeinek a l á v e t e t t

jelenség - szociális

ség. A következőkben azt v i z s g á l j a , hogy m i l y e n u j

jelen-

összefüggé-

sek v e z e t h e t ő k . l e ebből a k i i n d u l á s i p o n t b ó l . "Az irodalom é l mények k ö z l é s e , és ennek a közlésnek u t j a : a forma. A forma az igazán s z o c i á l i s az irodalomban." - i r j a Lukács, és e z z e l h a t á r o l j a magát a t t ó l a s z o c i o l ó g i a i m ü v é s z e t l á t á s t ó l ,

el-

amely

a t a r t a l m a k a t v i z s g á l j a a gazdasági v i s z o n y o k k a l v a l ó összefüggésben. A forma nemcsak az a l k o t ó t a befogadóval összekötő f u n k c i ó j á b a n s z o c i o l o g i k u s , hanem a megformálandó anyaghoz v a l ó viszonyában i s . Ez az egyik fontos egyesülése az e s z t é t i k a i é3 s z o c i o l ó g i a i k a t e g ó r i á k n a k : az é l e t mint anyag a formák szempontjából.' Mit n y ú j t az é l e t az e l v o n t , a h i s t o r i k u s és aszociologikus formáknak, és v i s z o n t ,

milyen hatása van az

é l e tnek ezekre a formákra? "A forma l e l k i a k t i v i t á s / a k ö l t ő már eleve bizonyos forma szempontjából é l i á t az élményeket U. J . / ,

-

része az ember l e l k i é l e t e egészének, és amennyiben az

k i van téve a szociologikus hatásoknak, ezek a hatások a f o r mát sem hagyják é r i n t e t l e n ü l . " / i f j ú k o r i müvek, 396. o . / É l e t és forma szembekerüléséből k ö v e t k e z i k v i l á g n é z e t és forma végső azonossága, a m i r ő l már az előző cikkekben, k r i t i k á k b a n volt

szó: "Minden forma é r t é k e l é s e az é l e t n e k ,

az é l e t f e l e t t ,

is

itéletmondás

és e z t az e r e j é t és hatalmát onnan m e r i t i ,

hogy legmélyebb a l a p j a i b a n mindig v i l á g n é z e t . " "A v i l á g n é z e t formai posztulátuma minden formának, tehát t a r t a l m a

tulajdon-

képpen közönyös." / 3 9 6 . oi 1 / Hogy a gondolat t e l j e s legyen, és

128

a hamisítás l á t s z a t á t e l k e r ü l j ü k ,

idézzük Lukács megszorítását

"valamely forma megkövetelte s t i l i z á l á s számára szükséges v i lágnézet s o k f é l e l e h e t , de nem egészen t e t s z é s s z e r i n t i . " /397< o./

A

gondolat, a megszoritással együtt i s , Lukács egész pá-

lyáját tekintve,

egyik legdemokratikusabb gondolata. A v i l á g -

nézetek, és ebből következően a formák i t t

megengedett p l u r a -

l i t á s á n a k r e n d k i v ü l termékeny hatása van a mai e s z t é t i k a i

gon-

dolkodásra. Tehát p l . k r i t i z á l h a t ó egy abszurd dráma v i l á g n é zetének t a r t a l m a , de a müvei kapcsolatban csak az a kérdés vet hető f e l , hogy s i k e r ü l t - e

a művésznek következetesen v é g i g v i n -

nie formailag a világnézetét.'. A Drámatörténet

szempontjából kulcsfontosságúnak tartom az

"itéletmondás" k i f e j e z é s t ,

erős é r z e I m i - i n d u l a t i t ö l t é s e

A modern é l e t drámai formát f e l b o n t ó tendenciájának minden o b j e k t i v i t á s a ,

miatt

elemzése,

tényszerűsége e l l e n é r e - Í t é l e t .

Az i t é l

kezés, a vád i n d u l a t á t é r z é k e l t e t i néhol a megfogalmazás szenvedélyessége, p l .

mikor le i r j a a modern é l e t e t ^ vagy amikor

az ember elmagányosodásáról,

és k i t ö r é s i k i s é r l é t é i r ő l

Abból, hogy bizonyos v i l á g n é z e t e k bizonyos formákat

beszél; enged-

nek meg, és abból, hogy bizonyos t á r s a d a l m i rend csak bizonyos v i l á g n é z e t e k e t tesz l e h e t ő v é , k ö v e t k e z i k a szociologikus és e s z t é t i k u s szempontok másik fontos t a l á l k o z á s a : milyen k o r o k ban, milyen formák lehetségesek,

lehetségesek-e e g y á l t a l á n és

milyen h e l y e t f o g l a l n a k e l a kor k u l t ú r á j á b a n . Ez az összefüggés az a l a p j a bizonyos formák virágzásának vagy e l e r ő t l e n e d é sének. A s z o c i o l ó g i a és e s z t é t i k a harmadik é r i n t k e z é s i p o n t j a a hatás t e r ü l e t é n van. A hatás a s z o c i o l ó g i a k a t e g ó r i á j a , de egyaránt lehet

egy e l k é p z e l t befogadót f e l t é t e l e z ő , vagy a va

lóságos hatás f o r m a k o n s t i t u á l ő tényező. I t t

természetesen

r ó l az i d e á l i s e s e t r ő l van szó, amikor az a l k o t ó legfőbb rekvése, hogy müve meghallgatásra t a l á l j o n , i s az a konszenzus, amelyben ezen t ö r e k v é s é

és amikor

artö-

létezik

megvalósulható

Ezek az é r i n t k e z é s i pontok v e z e t i k e l Lukácsot a s t i l u s

fo-

galmához, amely ugyan a "formák tanának kategóriája", de ugyan akkor t a r t a l m a z z a az i d ő , a v á l t o z á s mozzanatát

is.

129

"Ez a f o l y t o n v á l t o z ó formafogalom nem z á r j a k i az e s z t é t i k á é t , csak helyenkint - konkrét esetekben - k o r r i g á l j a kalmazásait,

al-

a r r a k é n y s z e r i t v é n e z á l t a l , hogy még mélyebbről

fogalmazza meg á l l a n d ó f o g a l m a i t ,

oly m é l y r ő l , hogy azok / a z

ő n é z ő p o n t j á b ó l / minden v á l t o z á s t magukba fogadhassanak." j u k o r i müvek 401. o . / A Drámátörténetben lukács azt

/if

vizsgálja

hogy a modern é l e t okozta eltolódások milyen v á l t o z á s o k a t oko nak a drámai formában, hogy mennyi v á l t o z á s t b i r e l , és e l b i r j a - e e g y á l t a l á n ez a szigorú forma ezt a v á l t o z á s t . A mü első k é t ,

szisztematikus f e j e z e t é n e k l o g i k a i

tása a következő: először f o g l a l k o z i k az val,

felosz-

elvont drámai formá

majd a z z a l , hogy mely korok engedik meg, i l l e t v e

követe-

l i k a drámai formát önkifejezésük eszközéül. Végül konkrétan v i z s g á l j a a modern k o r t és ennek hatását a drámára. A Drámatörténet legfőbb erényei szigorú tárgyszerűsége, gyelmezett

logikája,

fe

és r e n d k i v ü l g y a k o r l a t i haszna a konkrét

műelemzés t e r é n . A dolgozat szándéka e z é r t a könyv e l e m z é s e i nek lehető leghűségesebb reprodukálása. A könyv a dráma legáltalánosabb meghatározásával kezdődik: "A dráma olyan irásmü, mely valamely összegyűlt tömegben k ö z v e t l e n és erős hatást akar l é t r e h o z n i , emberek k ö z ö t t szódó megtörténések á l t a l . " / 2 7 .

leját-

o . / Lukács ebből a meghatá-

rozásból v e z e t i le a dráma elvont formai s a j á t o s s á g a i t . Noha itt

még k i z á r ó l a g a f o r m á r ó l b e s z é l , nem hagyható figyelmen

k i v ü l , hogy a meghatározás minden egyes tényezője mennyire k i van téve az időnek, a v á l t o z á s n a k . A drámai forma egyik alapparadoxonja k ö v e t k e z i k abból a t é n y b ő l , hogy tömeghatás a c é l j a . Egy tömegre csak olyan á l t a lános megtörténések hatnak, amelyek t a l á l k o z n a k a tömeg é r z é seivel. Általános tapasztalat,

hogy a tömegben-lét bizonyos

k i e g y e n l í t ő d é s t hoz l é t r e az emberek k ö z ö t t , amely együtt

jár

érzésviláguk p r i m i t í v e b b é v á l á s á v a l . Igy a dráma hatása magán v i s e l i a dráma v a l l á s o s eredetének nyomait, annyiban, amennyi ben hatalma van egy várakozó, f e s z ü l t csoport f e l e t t .

é r z e l m i á l l a p o t ú ember-

Igy a hatás a t t ó l függ, hogy a drámában á b r á -

z o l t érzelmek mennyiben t a l á l k o z n a k az összegyűlt emberek é r 130

z e l m e i v e l , hogy a dráma mennyiben k é p e s m e g f e l e l n i ennek az odaadó, befogadói á l l a p o t n a k . Ez az é r z e l m i mozzanat magyarázz a , hogy a tömegre sokkal inkább lehet é r z é k l e t e s képek hatni,

mint i n t e l l e k t u á l i s á l t a l á n o s s á g o k k a l ,

".'..az

által

általá-

nosság, amelyet a tömeg, ha ö n t u d a t l a n u l i s , megkövetel,

amely

legjobban hat r á - éppúgy, mint a v a l l á s o s s á g á l t a l á n o s s á g a t a r t a l m i l a g : nem i n t e l l e k t u á l i s ,

f o r m a i l a g : nem d i a l e k t i k u s vagy l o g i k a i , hanem é r z é k i , likus." /29.

-

hanem é r z e l m i vagy a k a r a t i ; szimbo-

o . / A dráma t e h á t a legmélyebb, végső é l e t p r o b l é -

mákat - e z é r t a l e g f i l o z o f i k u s a b b műfaj - k ö z v e t l e n mokban f e j e z i

szimbólu-

ki.

A drámai t ö r t é n é s á l t a l á n o s s á g a azt j e l e n t i ,

hogy a benne

szereplő ember á l t a l á b a n "az" embert r e p r e z e n t á l j a , történik vele,

az egész é l e t é t ,

a sorsát j e l e n t i .

ami meg-

Az á l t a l á n o s -

ság t i p i k u s ember t i p i k u s sorsát k ö v e t e l i meg. Hogyan f e j e z h e t ő k i egy ember egész é l e t e drámaian, életének mely megnyilván u l á s a i azok, amelyekbe egész é l e t e összesiirithető? Lukács a p r i m i t i v népek i g a z s á g s z o l g á l t a t á s a a n a l ó g i á j á r a - ahol az ember t e l j e s egészében azonos t e t t é v e l - a z t mondja, hogy az ember lényege akaratában és a k a r a t a s z ü l t e t e t t e i b e n meg a legkézzelfoghatóbban. ben j u t k i f e j e z é s r e , l é n y e g i e r ő i tehát nak meg. I l y e n k o r

nyilvánul

Az akarat á l t a l á b a n v a l a m i v e l szem-

h a r c o t , küzdelmet f e l t é t e l e z .

Az ember

leginkább valamely küzdelem során mutatkozl e v á l i k r ó l a minden csak e s e t l e g e s

tulajdon-

sága, e l t ö r p ü l életének minden olyan r é s z l e t e , amely nem t a r t o z i k szorosan ahhoz a k ö z p o n t i problémához, amelyért a küzdelem f o l y i k .

"A k o n f l i k t u s s a l szemben t e h á t t a r t a l m i

követelmé-

nye a drámai formának, hogy az i l l e t ő ember / e m b e r t í p u s /

cent-

r á l i s é l e t p r o b l é m á j a legyen, mely egyszersmind természetesen a számbajövő tömegnek i s éppen ennyire c e n t r á l i s problémája; f o r m a i , hogy olyan, amelyben az életének maximumát adhassa, és adja i s , amelyben a lehető legnagyobb e r ő v e l és s o k o l f a l u a u g g a l juthasson k i f e j e z é s r e egész é l e t e : magával az emberrel szemben pedig, hogy - az a k t u á l i s probléma szempontjából - a maga tipusának maximuma, a legnagyobb e r ő k i f e j t é s r e példánya legyen." / 3 3 .

o./

alkalmas

Az a kérdés, hogy milyen legyen f o r m a i l a g a drámai küzdelem, e l v e z e t a dráma t a l á n legfontosabb sajátosságához,

ahhoz,

hogy a dráma anyaga k i z á r ó l a g emberek k ö z ö t t i megtörténés h e t . Hogy a hős lényege minél erősebben k i f e j e z é s r e

le-

juthasson,

az e l l e n f é l n e k i s a lehető legnagyobb erejűnek k e l l l e n n i .

Fel-

ső h a t á r á t az é r z é k l e t e s s é g követelménye szabja meg, t e h á t

ér-

z é k f e l e t t i hatalom nem l e h e t . A küzdelemnek legalább egyenlő erők k ö z ö t t k e l l f o l y n i a . Ha az e l l e n f é l

látszólag

aránytalanul

nagy, ha az e l s ő p i l l a n a t b a n t u d n i l e h e t , hogy a hősnek e l k e l l buknia, a küzdelem drámaiatlanná v á l i k . Ez a legmélyebb d r a m a t u r g i a i oka annak, hogy a dráma anyaga csak emberek k ö z ö t t i megtörténés l e h e t .

M i l y e n szerepük l e h e t mégis az

iste-

neknek az emberek k ö z ö t t i megtörténések világában? Ha az nek v a l a m i l y e n formában megjelennek a dráma v i l á g á b a n , annak mindenképpen emberi vonatkozásai vannak. Vagy

iste-

akkor

ugy, hogy

az istenség maga nem j e l e n i k meg, csak emberek, vagy emberek intézményei á l t a l , vagy ha a l a k o t ö l t , ket,

intézményeket

akkor emberi érzelme-

képvisel.

Mégis, amivel a hős szembekerül, k e l l ,

hogy nagyobb e r e j ű

legyen n á l a , hogy v a l a h o l több legyen, mint amennyit egy ember önmagában j e l e n t h e t . ját.

Vegyük példának Shakespeare O t h e l l ó -

Shakespeare emberekre é p i t i d r á m á i t ,

és semmiféle a b s z t -

raktumnak nincs helye bennük, mondja Lukács a Shakespeare és a modern dráma / i f j u k o r i müvek, megj. Magyar IV. kötet,

Shakespeare-tár

1911/ c. tanulmányában. Az O t h e l l o esetében k ü l ö -

nösen igy van. Mégis, O t h e l l o t r a g é d i á j a végső soron az, hogy nem olyan a v i l á g ,

mint amilyennek ő l á t j a . Jago t ö k é l e t e s

e l l e n t é t e O t h e l l ó n a k , benne összpontosul ez a "nem-olyanság", de egy egész v i l á g á l l mögötte, amely őt i g a z o l j a . Az alapmeghatározás most már egy á r n y a l a t n y i módosítással igy hangzik: a drámának mindent emberek egymáshoz v a l ó v i s z o n y a i ban k e l l á b r á z o l n i a . . .

formájá-

"A f e l s ő h a t á r csak f o r m a i , csak a k ü z -

dő f é l megjelenési módjának k ö r ü l h a t á r o l á s a ,

csak a küzdelem

e l ő r e eldöntöttségének nem a l e g e l s ő p i l l a n a t b a n szembetűnő v o l t a . Küzdelem a lehető leghatalmasabb e l l e n f é l l e l , ségszerűséggel,

132

a szük-

a maga legmagasabb formájában, és ebben a k ü z -

delemben az embernek mindig e l k e l l b u k n i a . " / 3 5 .

o;/

Lukács a dráma anyagi követelményei elemzésének

eredménye-

képpen j u t e l ahhoz a gondolathoz, hogy a t ö k é l e t e s dráma csak t r a g é d i a l e h e t . E t t ő l kezdve dráma és t r a g é d i a azonos fogalmak és e z z e l a modern dráma számára még magasabbra á l l i t j a a mérc é t . A drámának az egész é l e t e t k e l l á b r á z o l n i a .

Stilizálás!

e l v e i , hatásának körülményei, a rendelkezésre á l l ó eszközök n a gyon megnehezítik ezt a szándékát. Ezekből a nehézségekből a dódik

az a számos paradoxon, amely a drámát a legapróbb

letkérdésekig á t h a t j a .

rész-

S t i l i z á l á s i e l v e i , k ü l s ő körülményei

/ r ö v i d idő a l a t t k e l l l e j á t s z ó d n i a / az a b s z t r a h á l á s v i s z i k . A tömeghatás elve v i s z o n t megkívánja az

irányába

érzékletes,

k ö z v e t l e n szimbólumokat. Hogyan á b r á z o l h a t j a mégis a dráma az egész v i l á g o t ? Hogyan jöhet

l é t r e a drámai v i l á g egyetemes-

sége? Lukács v á l a s z a : csak f o r m a i l a g . Az é l e t végt e l e n ,

a drá-

ma viszont

lehet,

szigorúan z á r t

forma. A dráma anyaga csak az

ami mindkettőjükben közös, a dolgok egymással v a l ó b o n y o l u l t összefüggései. Az é l e t b e n persze ezek az összefüggések folyóbbak, nehezebben észrevehetőek. A drámában v i s z o n t tőségüket f e l k e l l n a g y i t a n i ,

szétjelen-

a dolgok i t t k é r l e l h e t e t l e n

szük-

ségszerűséggel következnek egymásból. "A drámai jelenségeknek nincs más valóságuk, nem képzelhető i t t

mint k a p c s o l a t b a n l é t ü k ,

el,

mint a k a u z á l i s . "

és más kapcsolat

/38.

o./ A kauzali-

tás azonban inkább a modern dráma t a l á l m á n y a . A görögöknél a m i t o l ó g i a i megtörténések evidenciák v o l t a k a kor nézői számára,

igy o t t a mindenáron v a l ó megokolással nem k e l l e t t

annyit

b a j l ó d n i . És Shakespeare, a k i Lukács számára az i g a z i eszményt jelentette,

s z i n t é n nem k a u z á l i s a n s z e r k e s z t . Maga Lukács mu-

t a t r á erre már a dráma-könyvben: " . . . a v i l á g egységesnek tása nem r a c i o n á l i s oksorok formájában t ö r t é n i k . " / 1 4 0 .

lá-

o./

A Shakespeare és a modern dráma cimü tanulmányban pedig r é s z l e tesen k i i s f e j t i ,

hogy Shakespeare és kora számára nem l é t e -

z e t t az az egységkövetelmény, ami a modern korban. Ő nem é r z i parancsoló szükségszerűségnek a m o t i v á c i ó t , nem fontos n e k i a "dolgok pragmatikus

összefüggése". Lukács önmagával k e r ü l

ellentmonásba, mikor a k a z u z a l i t á s t

az elvont drámai forma

133

egyik alapelvének j e l ü l i meg. A dráma-könyv

gondolatmenetében

azonban meg van a l o g i k á j a ennek a k i s t ú l z á s n a k . Lukács számára i t t

az a f o n t o s , hogy az é l e t v é g t e l e n n y i t o t t s á g á t

szem-

b e á l l í t s a a dráma matematikai pontossággal megszerkesztett világával, vonatkozik,

ahol mindennek megvan a h e l y e ,

ahol minden mindenre

ahol semmi sem lehet önmaga. De ha a dráma okok és

okozatok szigorú l á n c o l a t a , h o l a k i i n d u l ó p o n t ? Mi az, ami már nem okozata semminek? Ennek a végoknak, ami az összes t ö b b i t meghatározza, minőségileg k e l l különböznie t ő l ü k . A k ö z v e t l e n á b rázolásban nem i s j e l e n i k meg, mert ez az i r ó v i l á g n é z e t e , ahogyan ő a v i l á g o t

látja,

érzi,

mai konstrukció ö s s z e t a r t ó eleme. I t t kács már a Megjegyzések...

az

é r t é k e l i . A világnézet a drái g a z o l ó d i k az, amit Lu-

c. tanulmányban is í r , hogy a v i -

l á g n é z e t t e l szemben csak formai kifogások vethetők f e l ,

azaz,

hogy szerkezetmeghatározó funkciójában ö s s z e t a r t j a - e a drámát, vagy sem. M i v e l a v i l á g n é z e t k ö z v e t l e n ü l nem j e l e n i k meg, a dráma " k i z á r ó l a g s z e r k e z e t é n é l fogva h a t " . E z z e l függ össze az a t é n y , hogy régmúlt korok drámái még ma i s hathatnak. ha a drámát létrehozó v i l á g n é z e t

Ugyanis,

t a r t a l m i l a g e l is avult

már,

a forma megmarad, és lehetővé t e s z i , hogy más é r z é s e k e t ,

világ-

nézeteket v e t í t s ü n k b e l e . A k a u z a l i t á s m e l l e t t a dráma formai egyetemességének másik k r i t é r i u m a a l e z á r t s á g . A drámában a t e l j e s s é g minden lehetőség f e l v e t é s é t , végiggondolását, kezetes v é g i g v i t e l é t

jelenti,

a z t , hogy a f e l v e t e t t

követ-

kérdések-

re v á l a s z t k e l l a d n i , még ha a válasz annyi i s , hogy nem t u dunk semmit / l d . Hauptmann/. Az azonban, aminek szempontjából f e l k e l l v e t n i minden l e h e t ő s é g e t , az, aminek a l a p j á n v á l a s z o l n i k e l l a f e l t e t t kérdésekre, megintcsak a v i l á g n é z e t

lehet.

A v i l á g n é z e t tehát innen nézve i s konstrukciós tényező.

"A

dráma egyetemességének végső formai követelménye, hogy

stili-

zálásának a l a p j a v i l á g n é z e t

legyen, t e h á t valami a konkrét

mát f o g a l m i l a g megelőző, a dráma szoros értelemben v e t t gán k i v ü l á l l ó . " / 4 1 .

drá-

vilá-

0 . 7 Ebből ujabb paradoxonok következnek;

egyrészt a tömeghatás k i z á r minden fogalmiságot, a l e z á r t s á g követelménye pedig nem engedi meg, hogy a dráma számára, lami r a j t a k i v ü l á l l ó még lehetséges legyen. A v i l á g n é z e t 134

vamégis

benne van a drámában, de nem f o g a l m i l a g és nem i s a l a k o t

ölt-

ve, hanem mint atmoszféra, mint egységes h a n g u l a t . A drámai j e l l e m és s z i t u á c i ó természete tovább g a z d a g í t j a a dráma egyszerre a b s z t r a k t és konkrét v o l t á n a k

paradoxiáját.

Az ember mindig é l ő , eleven, k o n k r é t , p i l l a n a t n y i ,

irracioná-

l i s / L u k á c s n á l ezek t ö b b n y i r e szinonimák/, a cselekmény ugyanakkor e l v o n t , a b s z t r a k t , egyszerű, á t l á t s z ó ,

szimbolikus és

k o n s t r u á l t . De bármennyire i r r a c i o n á l i s és konkrét az ember, mégis mindig r e p r e z e n t á l v a l a m i t , t i p u s , . é s . a z ő szempontjából nézve, az a v é l e t l e n és k i s z á m i t h a t a t l a n ,

ami megtörténik

vele.

J e l l e m és cselekmény azonban csak g o n d o l a t i l a g v á l a s z t h a t ó k ü l ö n , á l l i t h a t ó szembe egymással. Végső soron mélyen összefüggenek, sőt azonosak. Hiszen a j e l l e m a cselekmény á l t a l , lekmény során n y i l a t k o z i k ben, a j e l l e m e k á l t a l

a cse-

meg, és a cselekmény csak a j e l l e m e k -

juthat kifejezésre.

Láttuk

már, hogy az

embert legérzékletesebben t e t t e i f e j e z i k k i , hogy a drámai ember azonos t e t t é v e l , hogy minden, ami nem a z z a l függ össze, válik róla, rintkezik

"olyan ember, a k i lényének egész:

le-

f e l ü l e t é b e n é~

s o r s á v a l " . A sorsszerűséget, a szükségszerűséget

mégis inkább a cselekmény, a s z i t u á c i ó t a r t a l m a z z a d A hős ugyan azonos s o r s á v a l , de csak azonosul v e l e , nem v o l t a k mindig egyek, ' a sors mindig k i v ü l r ő l jön szembe a h ő s s e l . A hős szempontjáb ó l minden, ami nem ő, az a s z i t u á c i ó ,

a sors, akkor i s , ha ez

a sors egy másik ember képében j e l e n t k e z i k . És ahogy a s z i t u á ció a sorsot, a szükségszerűséget, ugy az ember mindig a szabadságot k é p v i s e l i . J e l l e m és s z i t u á c i ó jelentőségének aránya a kompozicióban, a dráma egyik legfőbb s t i l u s p r o b l é m á j a . l á t t u k , hogy Shakespeare j e l l e m e k r e

Már az előzőekben i s

épiti darabjait. A tragé-

d i a abból származik, hogy bizonyos emberek Összekerülnek,

ab-

b ó l , hogy azok éppen olyanok amilyenek. Amig elsősorban ember e k e t látunk magunk e l ő t t ,

addig sohasem annyira kiszámitha«.

t ó , hogy a következő p i l l a n a t b a n mi f o g t ö r t é n n i ,

sokkal n a -

gyobb az ember c s e l e k v é s i szabadsága, vagy l e g a l á b b i s ugy é r e z zük. Vegyük megint az O t h e l l ó t : O t h e l l o ugyan f e l t a r t ó z t a t h a t a t l a n u l halad végzete f e l é ,

mégis állandóan az az érzésünk,

135

hogy bármikor m e g á l l í t h a t ó lenne, csak egy k i c s i t kéne f i g y e l n i e ,

jobban oda

utána j á r n i a a dolgoknak s t b . E z z e l szemben I b -

sen a n a l i t i k u s drámáiban, ahol r e n d s z e r i n t már minden megtört é n t a darab kezdete e l ő t t ,

a szituáció

megváltoztathatatlan-

sága olyan s ú l l y a l nehezedik a s z e r e p l ő k r e , hogy azoknak más lehetőségük nincs i s ,

mint v á l l a l n i a mult következményeit. A

j e l l e m r e vagy s z i t u á c i ó r a épülő dráma s z e m b e á l l í t á s a i t t

tisz-

tán a forma szempontjából t ö r t é n t . A valóságban ezek nem szembeállíthatók,

mert nagymértékben függnek a t t ó l , hogy az é l e t ma-

ga mekkora t e r ü l e t e t

enged az autonóm emberi cselekvésnek,

és

hogy az i r ó mennyire l á t j a egy korban autonómnak az emberi csel e k v é s t . A drámai forma u t o l s ó paradoxonét k ö z v e t l e n k i f e j e z é s i eszköze, a dialógus hordozza; a d i a l ó g u s , amely egyszerre anyag és forma.

Á

dráma anyaga emberek k ö z ö t t i v i s z o n y , és ez

nem n y i l v á n u l h a t meg másban, csak az emberek egymással v a l ó beszélgetéseiben.

Ugyanakkor a dialógus a dráma egyik döntő f o r ^

mai i s m e r t e t ő j e g y e .

A

dialógus egyszerre anyagi és formai v o l t a

annyira s z é t v á l a s z t h a t a t l a n ,

hogy k ü l ö n - k ü l ö n v a l ó magyaráza-

tuk mindig é r t e l m e t l e n n é v á l i k ,

mert az egyik mindig a másikat

i s j e l e n t i és v i s z o n t . Akármilyen gazdag és é r z é k l e t e s egy n y e l v , akkor i s csak a b s z t r a k c i ó j a marad az ember é r z é s e i n e k , gondolatainak,

l e l k i megtörténéseinek. A dialógus paradoxonja

t e h á t az, hogy a drámában mindent emberek egymással v a l ó b e szélgetései á l t a l k e l l k i f e j t e n i ,

de amit k i k e l l f e j e z n i ,

tul

van a k i f e j e z h e t ő s é g e n . A dráma k a t e g ó r i á i elemzésének végén Lukács megint e l j u t a t r a g é d i a fogalmához. I t t

azonban már nemcsak mint a drámai f o r -

ma legtökéletesebb megvalósulása j e l e n i k meg - a dráma elvont fogalmát tartalommal t ö l t i meg.

A

dráma l e z á r t s á g a nemcsak azt

j e l e n t i , hogy az é l e t t e l szemben a dráma egy külön v i l á g . den lehetőség v é g i g j á r á s a , és mindegyik lehetetlensége zet oda, ahonnan már nincs tovább. A kör b e z á r u l t , tus f e l o l d h a t a t l a n ,

Min-

elve-

a konflik-

a hős számára egyetlen ut marad - a h a l á l .

A dráma az egész é l e t e t j e l e n t i ,

és az é l e t végének

legérzék-

letesebb k i f e j e z é s e a h a l á l . Egy é l e t végét persze nemcsak a f i z i k a i h a l á l j e l e n t h e t i / p l . Hebbel: Mária Magdolna 136

Antal

m e s t e r / , de a nézőkre ez hat a legerősebben. A h a l á l

szimboli-

z á l j a legmaradéktalanabbul annak a világnak a v é g é t ,

amelyet

a hős k é p v i s e l t .

"A nagy öldöklés szimbóluma a nagy v i l á g ö s z -

szeomlásnak, ami éppen a dráma t á r g y a ; a dráma vége annak a v i lágnak a végét j e l e n t i . " / 5 0 .

o . / Dráma és t r a g é d i a

legbensőbb

összefüggésének megfogalmazása már e l ő l e g e z i Lukács későbbi tanulmányának, A t r a g é d i a m e t a f i z i k á j á n a k az i t t e n i n é l

sokkal

tágabb értelemben használt a l a p g o n d o l a t á t , hogy a t r a g i k u s az egyedül a u t e n t i k u s é l e t :

élet

"A t r a g i k u s élmény az e g y e t l e n ,

ami bár csak része az egésznek, mégis az egészet j e l e n t i : az egyetlen,

ami szimbóluma lehet az egész é l e t n e k . A t r a g i k u s

ember az e g y e t l e n e m b e r f a j t a , s z i m b o l i z á l h a t ó . " /'50.

a k i életének egy k a l a n d j a

A dráma elvont formai meghatározása után Lukács azt ja,

milyen f e l t é t e l e k

által

o./ mellett,

- a dráma s z o c i o l ó g i á j á t .

vizsgál-

milyen korokban lehetséges dráma

Már a dráma

alapmeghatározásánál

e m i i t e t t ü k , hogy annak minden t é n y e z ő j e k i van téve az idő v á l tozásainak" A dráma szociologikus meghatározottsága

logikusan

k ö v e t k e z i k a dráma formai k ö v e t e l m é n y e i b ő l : a h a t á s , a dráma anyaga / t i p i k u s megtörténések/,

a világnézet

fogalmából. Ennek

a l a p j á n Lukács abban a kérdésben, hogy l é t e z n e k - e drámai v i r á g korok, h a t á r o z o t t a n a m e l l e t t

f o g l a l á l l á s t , hogy léteznek? A

nagy drámairó zsenik sohasem e l s z i g e t e l t e n ,

minden előzmény

n é l k ü l a l k o t t á k . Igen h a t á r o z o t t a n megállapíthatóak azok a feltételek,

amelyek kedvezően h a t o t t a k tehetségük k i b o n t a k o -

zására. A dráma l é t f e l t é t e l e ,

a szinház, egy " e l e v e n ,

érzéki

k u l t u r á j u szinpad" megléte és egy bizonyos v i l á g n é z e t i közösség i r ó és könönség k ö z ö t t o l y a n , amely az é l e t e t

egymással

k i b é k í t h e t e t l e n erők formájában é r z é k e l i . Szinház csak akkor lehetséges, ha az e r k ö l c s ö k , a p o l i t i k a i élet

stb.

t e r é n bizonyos fokú szabadság u r a l k o d i k , az emberek-

ben pedig megvan a képesség az é l e t é l v e z é s é r e , hogy gyönyörködjenek az emberi t e s t ,

Amikor l é t e z i k egy olyan t á r s a d a l m i l a g k i a l a k u l t l e n t é s s e l b i r ó gesztusrendszer, mind a közönség befogadásának

az igény

arra,

mozgás, hang szépségében. általános

je-

amely mind a s z í n j á t s z á s n a k ,

alapja. 137

A másik a l a p f e l t é t e l , hogy k ö l t ő és közönsége

meghatározó

élménye az é l e t t e l szemben a t r a g i k u s élmény legyen. Mikor v á l i k az é l e t egymással ö s s z e e g y e z t e t h e t e t l e n erők küzdelmévé? Akkor, amikor egy adott v i l á g o t

elrendező elvek már nem maguk-

t ó l értetődőek, i n d o k l á s r a , e r ő s i t é s r e érzésekkel,

szorulnak; amikor a r é g i

é r t é k e k k e l szemben ujak lépnek f e l ,

amelyeknek e r e -

j e , i n t e n z i t á s a a r é g i e k é v e l v e t e k s z i k . Ezt az egyensúlyi

ál-

l a p o t o t n e v e z i Lukács a h a n y a t l á s heroikus korának, konkrétan az o s z t á l y h a n y a t l á a heroikus korának. Amikor az é l e t tikussá v á l i k ,

problema-

az értékek megszűnnek evidenciák l e n n i ,

"amikor

azonban az erényekben eég megvan a r é g i é l e t v é g t e l e n

intenzi-

tásának h e l y z e t i e n e r g i á j a , a a e l y nem b i r megalkudni a megf á s u l t v i s z o n y o k k a l és ö s s z e t ö r i k r a j t u k " , vagy "az uj

érzése-

k e t zúzza össze a r é g i intézményeknek és embereknek még magukt ó l működő súlya és e r e j e " » Amikor " . . . a z e t i k u s ember számára az életnek meg k e l l szűnnie c e n t r á l i s é l e t é r t é k n e k

l e n n i . És

e l l e n t é t b e k e r ü l v é n az ember legfontosabb é r t é k e i v e l , v á r a , a már vagy még h a l á l r a i t é l t

azok

j a v á r a fog e l d ő l n i az

t é k e l é s : megszületik a szép h a l á l i d e o l ó g i á j a . " / 5 6 .

ja-

ér-

o./

A szép h a l á l i d e o l ó g i á j a , a z t hogy fontos emberi értékek pusztulása örömérzetet, k e l t h e t ,

a drámai hatás egyik

legtöbb-

ször v i t a t o t t problémája. Lukács a szociológiában t a l á l r á mag y a r á z a t o t : "Amikor az é l e t b e n k i c s i n y e s e n ,

csúnyán vagy e s e t -

leg r e t t e n t ő fájdalmak és kegyetlenségek k ö z ö t t pusztulnak a legfőbb é l e t é r t é k e k ,

el

akkor örömérzetnek k e l l származnia abból,

hogy a nagyszerű h a l á l van á b r á z o l v a ; ha az é r t h e t e t l e n ,

de

mindig ismétlődő empiriában n y u g t a l a n u l bántó é l e t j e l e n s é g e k a tragédiábaifenséges, /62.

m e t a f i z i k a i szükségszerűséget

nyernek."

o./

A t r a g é d i á v a l a művész egyrészt t u d a t o s i t j a az emberekben az életben l e j á t s z ó d ó f o l y a m a t o k a t ,

megmutatja, hogy az e l p u s z -

t u l á s nem egyedi e s e t , hanem t i p i k u s ,

és i g y ha b e l e t ö r ő d n i

nem i s , de e l v i s e l n i segit a közös s o r s o t . Másrészt a pusztuló értékek f e l m u t a t á s á v a l ,

é r t é k v o l t u k hangsúlyozásával

felül-

kerekedik az életprocesszuson. Nem v é l e t l e n , hogy a könyv

itt

t á r g y a l t része a megfogalmazásban a k ö l t ő i pátoszhoz köze l i t . 138

Az o s z t á l y h a n y a t l á s heroikus k o r a , mint a drámának kedvező, és azok az é l e t b e n még meglevő é r t é k e k , amelyek a l a p j á n még lehet drámát i r n i ,

csak elvont

"Sollen"-ként

szegezhetők szembe a mo-

dern k o r r a l . A modern p o l g á r i drámairás t r a g é d i á j a éppen az a kétségbeesett és h i á b a v a l ó h a r c , amely a p o l g á r i é l e t nyességének,

kicsi-

szürkeségének drámába emeléséért, drámai formába

szorithatóságáért

f o l y i k , hogy igy diadalmaskodjék

A heroikus h a n y a t l á s fogalmából és a p o l g á r i sajátosságaiból következik,

hogy a p o l g á r i

fölötte.

társadalom

-társadalomnak nincs

heroikus h a n y a t l á s a . A hangsúly természetesen a heroikuson van, mert a h a n y a t l á s ,

azaz az értékek problematikussá v á l á s a már

igen korán megkezdődik. "A p o l g á r i o s z t á l y helyzetének különös v o l t a hozta magával, hogy a b e l ü l r ő l problematikussá v á l á s lyamata a külső küzdelmek e l d ő l t e e l ő t t , ben a t t ó l f ü g g e t l e n ü l j ö t t előtt

fo-

és bizonyos t e k i n t e t é -

létre." /90-91.

o . / ^ehát még mi-

győzött volna a f e u d a l i z m u s s a l szemben, belső egysége

már megbomlott. A p o l g á r i o s z t á l y h a n y a t l á s a nem a z é r t nem h e roikus,

mert é r t é k e i korán problematikussá v á l n a k ,

hanem a -

z é r t , mert soha nem i s v o l t a k olyan s z i l á r d a k , olyan megkérdőjelezhetetlenek,

i s t e n t ő l e l r e n d e l t n e k tűnők, a t e r m é s z e t i

vények e r e j é v e l hatók, mint p l . a f e u d á l i s r e n d é i .

tör-

"A maga é r -

t é k e l é s i módjának ez /Shakespeare v i l á g a - U. J . / az egészen m e t a f i z i k a i erővel magától é r t e t ő d ő i n t e n z i t á s a és á l t a l á n o s érvényüsége nem v o l t és nem l e h e t e t t tályban." / 8 9 .

meg soha a p o l g á r i

osz-'

o . / Lukács mindezzel nem azt á l l i t j a , hogy nincs

modern dráma. Sőt, e l m é l e t i f e j t e g e t é s e i kezdetén

leszögezi,

hogy i g e n i s van, hiszen éppen ennek s p e c i f i k u m a i t k e r e s i . És ehhez s z o l g á l k i i n d u l ó p o n t u l a r é g i dráma, mint az o s z t á l y h a n y a t l á s heroikus korának adekvát k i f e j e z é s i f o r m á j a . Az u j dráma minden problémája k e l e t k e z é s i körülményeiből e r e d , hogy nem a n e k i kedvező természetes t a l a j b ó l , szükségletek k i e l é g i t é s é r e

születik.

Mind a mai napig érvényes

Lukács megfogalmazása a r r ó l az é l e t r ő l , játosságait

abból,

természetes

amely az u j dráma sa-

meghatározza még ma i s : "Az uj é l e t

közvetlenül

a nagy káoszból nő k i , egy r é g i rend r o m j a i t kevervén össze az uj szabad ságpalota örökre félbemaradt t ö r e d é k e i v e l . "

/132.o/

139

Az uj dráma tudatos törekvésekből s z ü l e t i k , b e l ő l e az a v a l l á s o s ,

és i g y h i á n y z i k

misztikus é r z e l m i elem, amely minden ed-

d i g i drámára a v a l l á s o s eredet következményeképpen

jellemző

v o l t . Az uj dráma p o l g á r i dráma: a f e l t ö r e k v ő p o l g á r i ideológiáját irányzatos,

támogatja. lelkesitő,

S nint intő,

osztály

i l y e n kezdetben d i d a k t i k u s ,

tanitó jellegű volt.

A tudatosságból, a v a l l á s o s eredet h i á n y á b ó l következően az uj dráma nem a szinpadból nő k i , hanem egy egészen m á s f a j t a , erős s z i n h á z i hagyományba ü t k ö z i k . Igy vagy megalkuszik a meglevő, mulatságot h a j s z o l ó , kommercializálódott akkor e l l a p o s o d i k ,

s z i n h á z z a l és

széteső, b i z o n y t a l a n l e s z , vagy e l f o r d u l a

s z i n p a d t ó l . Az utóbbi folyamat r e n d k i v ü l fontos a modern dráma f e j l ő d é s e szempontjából. M i v e l nem egy á l t a l á n o s tömegérzésből jött

l é t r e , nem i s t a l á l clyan tömegre, amelyben nagyobb hatást

tudna e l é r n i . V i s s z a i g a z o l á s h i j á n egyre inkább a s z i n p a d t ó l , a n y i l v á n o s s á g t ó l f ü g g e t l e n ü l alkotnak az i r ó k . Az é r z é k l e t e s ség már nem k é n y s z e r i t ő szükségszerűség, ami a dráma i n t e l l e k tualizálódásához vezet.

S igy még jobban e l m é l y ü l a szakadék

a dráma és szinpad, dráma és közönség k ö z ö t t . állitott

"Ez csak é l é r e

egy amúgy i s paradox h e l y z e t e t : a dráma és közönsége

h e l y z e t é t . " / 7 1 . o . / lukács e z z e l v i s s z a u t a l a r r a , hogy a d r á ma, noha a l e g f i l o z o f i k u s a b b műfaj, nem t ű r i a puszta a b s z t rakciókat,

és ez mindig i s nagy problémákat okozott a megvaló-

s í t á s b a n . Mig azonban régen a tömeghatás k é n y s z e r i t e t t e

az i r ó t

az é r z é k l e t e s megformálásra, addig a modern irónak megvan a lehetősége, hogy megkerülje a szinpadot és könyvdrámát

irjon.

A szinpad hiányának kényszerűsége először C3ak t e c h n i k a i d r á maiatlanságot eredményez. A kényszerűségből később tudatos szándék l e s z , az i r ó k a " l é l e k t ő l l é l e k i g " v a l ó hatásra szenek és ez a t e l j e s belső drámaiatlansághoz

törek-

vezet.

Történtek k i s é r l e t e k dráma és szinház ú j b ó l i

egyesítésére

/ i n t i m szinház, u j monumentalitás/, de ezek mind t u d a t o s , műv é s z i elgondolások v o l t a k . A drámát é l e t r e h i v ó érzések a t ö megben nem élnek "mint ö n t u d a t l a n , de k i e l é g í t é s r e váró vágyak". A tudatos elhatározások megvalósításának zátonyra futása az é l e t e m p í r i á j á n az az élmény, amely a drámáért v a l ó k ü z d e l -

140

met i s j e l l e m z i . vezi,

Lukács ezt az élményt h i s t ó r i a i élménynek n e -

és ebből az élményből e r e d e z t e t i a modern drámát:

"...'a

• í i s t ó r i a i élmény k i f e j e z é s é b ő l n ő t t meg az, amit mi modern drámának nevezünk." / 7 9 .

o . / A f r a n c i a forradalom élménye h o z -

t a l é t r e a h i s t ó r i a i é r z é s t . Lukács ezen azt é r t i , hogy a t e o retikus,

ideologikus elgondolások t e h e t e t l e n ü l törnek meg a

velük szemben tulajdonképpen közömbös, pusztán létezésük j é v e l ható dolgokon. "Két absztraktum

örökös

ere-

szembefeszülésé-

nek szimbóluma ez az élmény: egyrészt a k o n k r é t ,

irracionális,

rendszerbe be nem i l l e s z t h e t ő tényeket b r u t a l i z á l n i akaró a b s z t r a k t gondolkodás, i d e o l ó g i a velük v a l ó küzdelme; másrészt az egyes ember, a maga szempontjából, konkrét t ö r e k v é s e i t

megaka-

dályozó a b s z t r a k t folyamatok szerepe az é l e t b e n . " / 8 0 .

o./

Ez a két absztraktum az a b s z t r a k t v i l á g n é z e t

és a h i s t ó r i a i

f o l y a m a t . Az egymással soha t a l á l k o z n i nem tudó absztraktumok összeütközése lényeges v á l t o z á s o k a t A legalapvetőbb v á l t o z á s ,

idéz e l ő a drámai formában.

hogy a k o n f l i k t u s a b s z t r a k t t á

lesz,

a h á t t é r j e l e n t ő s é g e pedig megnövekszik, t e l j e s e n k o n k r é t t á , a dráma döntő fontosságú tényezőjévé v á l i k :

"Absztrakt a k o n f l i k -

t u s , mert absztraktumokért,absztraktumok k ö r ü l f o l y i k a küzdelem, mert absztraktum az, ami . . . g y ő z az absztraktumért ba i n d u l t hőssel 3zemben. És konkrét a h á t t é r , nyek konkrétsága a z , amiben a h e t e r o g e n e i t á s , rekvés eleve reménytelen,

harc-

mert éppen a t é az a b s z t r a k t

tö-

t r a g i k u s v o l t a megnyilvánul." / 8 1 .

o./

A h i s t ó r i a i élmény hozza l é t r e az i g a z i t ö r t é n e l m i drámát. Ez egyrészt annyit j e l e n t ,

hogy a drámában á b r á z o l t

nés időhöz k ö t ö t t , e g y s z e r i , csak o t t és akkor

megtörté-

elképzelhető,

másrészt, hogy mindig t ö b b r ő l van szó benne, mint egyszerű emberek k ö z ö t t i v i s z o n y r ó l , hogy az é l e t már nem f e j e z h e t ő

ki

csupán emberek egymáshoz v a l ó v i s z o n y a á l t a l . És pontosan ennek az emberektől f ü g g e t l e n e d e t t többletnek művészi k i f e j e z ő d é s e a h á t t é r konkrétsága, különválása "az emberek e l ő t é r b e n szódó a k c i ó i t ó l " . A h á t t é r

érzésből fakad, amely a d o t o g i v i l á g o t dónak l á t j a ,

ját-

szerepének fokozódása abból az az ember f ö l ö t t

ami nem más, mint az é l e t fokozatos

élet-

uralko-

eldologiaso-

dásának á t é r z é s e , tudatossá v á l á s a . A h á t t é r - p r o b l é m a adja meg

141

a művészek é l e t e l l e n i harcának konkrét értelmét: "A háttér művészi j e l e n t ő s é g e , egy az életben t a p a s z t a l t viszonylatnak megfordítása: mikor az életben döntőnek érzik a dolgok b e f o l y á s o l ó e r e j é t az emberekre, amikor az ember mindinkább csak a k i v ü l e levő dolgokra vonatkoztatva, azokkal való viszonyának Összességeként l é t e z i k , akkor mindaz, ami igy az életben az emberrel szemben á l l ó objektiv valóság / m i l i ő s t b . / v o l t , a művészetben háttér l e s z . " / 8 3 . o . / A művész tehát ugy próbál bosszút á l l n i az é l e t e n , hogy háttérnek t ü n t e t i f e l a z t , ami a valóságban nagyon i s e l ő t é r b e n van. Mégsem lehet t e l j e s egészében az é l e t ellenében a l k o t n i , s igy a modern é l e t j e l e n t ő s változásokat idéz e l ő a drámai f o r •mában. Peter Szondi, aki a Theorie des modernen Dramas /A modern dráma e l m é l e t e / c. könyvében a dráma e p i z á l ó d á s i folyamat á t k i s é r i v é g i g , éppen abban l á t j a Brecht korszakalkotó j e l e n t ő s é g é t , hogy v i s s z a á l l í t j a az e r e d e t i é l e t b e l i v i s z o n y t , s e z z e l tudatosan le i s mond a hagyományos drámai formáról. De mig Szondi a modern dráma problémáinak megoldását a drámai f o r máról v a l ó lemondásban l á t j a , Lukács éppen azt v i z s g á l j a , hogy a változások e l l e n é r e hogyan menthető meg. Ezért nála a drámáért való küzdelemnek némiképp heroikus kicsengése van. Mivel az emberek c s e l e k e d e t e i t a drámában már nemcsák egymáshoz való személyes viszonyuk szabja meg, mivel, nagy hatása van a külső körülményeknek i s , a dráma "többdimenziójuvá" v á lik. Több rétegű lesz p l . osztályszempontból. Ennek egyik oka, hogy a polgári dráma a p o l g á r i osztálynak egy másik o s z t á l l y a l való harcából k e l e t k e z e t t , s igy a k o n f l i k t u s t a két o s z t á l y embereinek e l l e n t é t e adja. Régen i s szerepeltek a drámában más o s z t á l y b e l i emberek, de akkor a valamilyen osztályhoz t a r t o z á s magától értetődő, i s t e n t ő l e l r e n d e l t v o l t , a k o n f l i k t u s t nem okozhatta egy bizonyos osztályhoz t a r t o z á s ténye. A drámák hősei s z i n t e kizárólagosan a társadalom csúcsán é l ő emberek v o l t a k , és hosszú időnek k e l l e t t e l t e l n i , és csak tudatos harc eredményeképpen került sor arra, hogy polgári hős sorsa i s tragikus lehessen. Ezért aztán hangsúlyt kap, külön é r t é k e t 142

k é p v i s e l a hős polgári o s z t á l y b ó l származott v o l t a . A mélyebb okot Lukács abban j e l ö l i meg, hogy n a p o l g á r i erényeket mindig polemikusai érezték, n y i l t vagy h a l l g a t ó l a g o s e l l e n t é t b e n az uralkodó o s z t á l y é i v a l . . . Értékük, szépségük, nagyságuk csak küzdelemben, csak más etikákkal szembekerülve, tehát d i a l e k t i kus formában kaphatott k i f e j e z é s t . " / 8 6 . o , / Az uj drámában már nem egyszerűen csak bizonyos t u l a j d o n s á gokkal rendelkező emberek ütköznek össze egymással, hanem v i lágnézetek. A dráma emberei egy o s z t á l y , egy társadalmi h e l y zet k é p v i s e l ő i , ezért minden olyan tulajdonságuk, ami n i n c s szoros összefüggésben h e l y z e t ü k k e l , e s e t l e g e s s é t e s z i őket, megfosztja t i p i k u s v o l t u k t ó l . Az o s z t á l y k o n f l i k t u s o k mellé hamarosan a polgárság b e l s ő problematikusságából származó k o n f liktusok t á r s u l t a k . I l y e n uj k o n f l i k t u s a nemzedékek harcából származó g e n e r á c i ó - k o n f l i k t u s , amely a dráma i d ő b e l i többdimenziójuságát eredményezi. A r é g i drámában i s l e h e t e t t egy c s a ládon b e l ü l a k o n f l i k t u s , de ennek t i s z t á n formai okai v o l t a k : az összeütközés igy még erősebb, intenzivebb l e h e t e t t . De a k o n f l i k t u s mindig k i v ü l r ő l j ö t t , sohasem a c s a l á d b a n - l é t b ő l magából k ö v e t k e z e t t . A generáció-konfliktusban f e j e z ő d i k k i legplasztikusabban, hogy a modern dráma "időben két v i l á g ü t közőpontja", hogy a "már"-ok és "még"-ek a "már nem"-ek, és "még-nem"-ek t a l á l k o z á s a . A tragédia vége régen i s egy v i l á g összeomlását j e l e n t e t t e . De akkor a r é g i t követő uj minőségileg nem különbözött a r é g i t ő l . Shakeapeare-né1 i s a r o s s z a t egy jó), vagy jobb k ö v e t i , de nem másfajta. A modern drámában a r é g i t követő uj v i l á g másfajtaságát a dráma időben meghatározott v o l t a okozza. Egy ember sorsa csak azért lehet t r a g i k u s , mert akkor i s o t t é l és c s e l e k s z i k . Lukács Götz von B e r l i c h i n gent hozza például: Götz egy nemzedékkel előbb legendák hőse l e t t volna, később már csak tragikomikus Don Quijote. Az uj dráma emberében kereszteződik ez a s o k f é l e absztraktum, és e z á l t a l sokkal komplexebb, t ö b b f e l ő l meghatározott l e s z a r é g i n é l . Bonyolódik a többi emberhez, és e z á l t a l a k ü l v i l á g hoz való viszonya. Nagyon nehéz már különválasztani az embert a k ü l v i l á g t ó l . Az embereket elvont v i l á g n é z e t e k mozgatják, és

143

bármilyen vehemenciával i s cseleied jenek annak nevében, bármennyire i s azonosulnak a z z a l , végső soron mégis marad valami idegen, ami a külvilághoz k ö t i /Posa márki/. A dráma kompoz í c i ó j a kerül veszélybe a z á l t a l , hogy ember és sors már nem v á l a s z t h a t ó szét egyértelműen'. Bizonytalanná v á l i k a sors k i v ü l r ő l j ö t t s é g e , f e l b o r u l az egyensúly ember és k ü l v i l á g köz ö t t , nem tudni, mennyiben t e v ő j e az ember a t e t t é n e k . Az ember centruma - cselekedeteinek mozgatórugója - k i f e l é t o l ó d i k . Az embereket meghatározó absztraktumok általában valamilyen konkrét s z o c i á l i s h e l y z e t t e l vannak összefüggésben, igy az emberek c s e l e k e d e t e i többnyire társadalmi helyzetük függvényeiként jelennek meg. A drámai ember autonómiájáért f o l y t a t o t t küzdelem kompromisszumos megoldásai után Hebbel, "az uj dráma legnagyobb t e o retikusa" vonja le az uj é l e t okozta probléma konzekvenciáit, és a dráma centrumát az emberen k i v ü l k e r e s i . Igy jut arra a k ö v e t k e z t e t é s r e , hogy a modern drámában a h á t t é r e l v á l a s z t h a t a t l a n az embertől, hogy a s z i t u á c i ó uralkodik a karakter f ö l ö t t , és a t e t t t e v ő j e f ö l ö t t . K i f e j e z h e t i - e még a drámai forma az uj é l e t e t ? Formálhatók-e ugy az uj é l e t t é n y e i , hogy drámában k i f e j e z h e t ő k legyenek? lukács határozott igennel v á l a s z o l : "csak az egymással szembekerülő erők honnan származása v á l t o z o t t meg, maguknak az erőknek nem k e l l e t t annyira egyenlőtlenekké válniok, hogy már ne lehessen többé dráma", " . . . a m i g van e l é g dinamikus erő benne / a z akaratban - Ui J"./, hogy é l e t r e - h a l á l r a menő, az egész é l e t e t j e l e n t ő küzdelemre képes legyen, addig még l e h e t s é g e s dráma." / 9 9 . o . / Mivel az ember akaratának igen k i s szerep jut a cselekedetekben, a küzdelem mindinkább az ember b e l s e j é b e húzódik, l e l k i v é v á l i k , lényegét már nem c s e l e k e d e t e i b ő l ismerjük meg, hanem abból, amit elmond. Attól a p i l l a n a t t ó l kezdv e , hogy e l i n d í t o t t a a c s e l e k v é s t , többé már nem uralkodik r a j t a . A t e t t megindítójától f ü g g e t l e n ü l , f e l t a r t ó z t a t h a t a t lanul megy a maga u t j á n . Az ember pedig nem tehet, mást, mint hogy v é g i g c s i n á l j a a z t , amit e l k e z d e t t , amihez már -talán semmi köze sincsen. "Ez a drámai k o n f l i k t u s absztrakt v o l t a . Az, 144

hogy az ember csak ütközőpontja nagy erőknek, és az sem az övé, amit t e t t . " "És amiért t e s z i , az sem egészen az övé soha, és amit l e g b e l s ő mozgatóenergiájának érez, az i s r é s z e az őt tönkretevő nagy komplexumnak." / 1 0 1 . o . / A h i s t ó r i a i élmény tehát e l t o l j a j e l l e m és s z i t u á c i ó , ember és sors arányát a s z i t u á c i ó , a sors javára - a szükségszerűség é r z e t e sokkal erősebben h a t j a át a drámát, mint o t t , ahol a mozgató erő a karakterben van. "Tisztább és mélyebb l e s z a tragikus élmény, megszabadul minden mellékszemponttól és m e l l é k t e k i n t e t t ő l , ha az érzéki k i f e j e z é s erejében sokat v e s z t e t t i s e z á l t a l . " / 1 0 2 . o . / Miv e l az ember akaratának i l y e n kevés szerep jut a történésben, problematikussá v á l i k a drámai individuum, megszületik az i n dividualizmus drámája. Ez nem azt j e l e n t i , hogy előbb a h i s t ó r i a i élményből alakul k i a t ö r t é n e t i dráma, majd ennek k ö v e t kezményeként az individualizmus drámája, hanem a z t , hogy a modern dráma egyszerre h i s t ó r i a i és az individualizmus drámája. Az individualizmus érzésének tudatossá v á l á s a ugyanugy a f r a n c i a forradalomhoz f ű z ő d i k , mint a h i s t ó r i a i élményé. A modern é l e t gazdasági rendje, a szabadverseny, valamint az é r tékek r e l a t i v i z á l ó d á s a maglikra hagyják az egyént. Megszabadul minden személyes k ö t ö t t s é g t ő l , amely a r é g i életformára j e l lemző v o l t . Ugyanakkor a nagyvárosi é l e t , a tömegtermelés u n i formizálja az é l e t e t , n i v e l l á l j a az egyéneket. A munkamegosztás következtében a munka t e l j e s e n függetlenné v á l i k az ember s z e mélyes t u l a j d o n s á g a i t ó l , k é p e s s é g e i t ő l . Az ember e g y é n i s é g é nek már nincs alkalma tevékenységében megnyilvánulni. A s z e mélyes k ö t ö t t s é g e k t ő l v a l ó megszabadulása pedig az e l s z e m é l y telenedéshez v e z e t . Az egész személyiséget igénybe vevő s z e mélytől személyhez t e r j e d ő kapcsolatok megszűnnek és megsokasodnak az o b j e k t i v , az ember személyiségének csak egy bizonyos r é s z é t é r i n t ő kapcsolatok. Veszélybe kerül az egyéniség i n t e g r i t á s a . Életproblémává v á l i k az egyéniség f e n n t a r t á s a , érvényre j u t t a t á s a a külső körülmények egyre növekvő é s egyre elnyomóbb hatalmával szemben. Amig az é l e t b e n nem v o l t p r o b l e matikus az individuum, addig nem i s v o l t témája a drámának. A modern drámának v i s z o n t egyik legfőbb problémája az e g y é n i -

145

ség megőrzéséért f o l y t a t o t t küzdelem. "Ezért l e s z mind inkább a dráma középpontja az egyéni létnek mint olyannak a puszta f e n n t a r t á s a , az i n d i v i d u a l i t á s i n t e g r i t á s a . " / 1 0 7 . o . / A k ü l ső körülmények nyomasztó e r e j e a m i l i ő drámai elemmé v á l á s á t eredményezi. A m i l i ő , a h á t t é r j e l e n t i az ember akaratát megt ö r ő , b e l s ő egységét szétbomlasztó idegen és e l l e n s é g e s erők e t . Innen nézve a modern dráma a m i l i ő drámájának i s nevezhető; A drámai individuum problematikussá válása a karakterrajz bonyolódását hozza magával. Egyrészt a karakter sokkal inkább meg van okolva, mint régen, a c s e l e k e d e t e i t mozgató absztraktumok pontosan körülhatároIhatóak. Ezek azonban e l é g é l e s e n elválnak az ember b e l s ő l é n y e g é t ő l , ami v i s z o n t , mivel nem tud külső cselekvésekben megnyilvánulni, sokkal t i t o k z a t o s a b b , megmagyarázhatatlanabb l e t t . Tehát az, ami a karaktert emberré t e s z i , és az ami drámai emberré t e s z i , nem esnek ö s s z e . Az i d e o l ó g i a teremthet kapcsolatot a drámai és j e l l e m b e l i c e n t rum k ö z ö t t , de csak azokban a k i v é t e l e s esetekben, amikor egy embert t e l j e s e n á t j á r , b e t ö l t a meggyőződése, mert különben az i d e o l ó g i a éppenhogy széthúzó erő, amely a karaktert a b s z t raktumok ütközőpontjává redukálja. Az individualizmus következménye, ha az uj drámák heroizmusa egyrészt passzivabb, másrészt tudatosabb, mint a r é g i e k é . A görög dráma, vagy Shakespeare h ő s e i bátran néztek szembe a h a l á l l a l , ha meg k e l l e t t halniok. "Az ujakéban van mindig valami mámorszerű; valami annak az érzésnek tudatossá v á l á s á b ó l , hogy amit az é l e t nem hozhat meg, a f e l e m e l k e d é s t , a nagyságot, az á t l á t á s t a h a l á l meghozhatja, hogy a h a l á l t e t é z i be, t e s z i t e l j e s s é egyéniségüket; mig a r é g i e k n é l ez az érzés csak a nézőkben k e l e t k e z e t t . " / 1 1 2 . o . / Ami régen a tragédia hatása v o l t , az a tárgyává l e t t . A h a l á l vállalásának ez a nagyfokú tudatossága t e h e t i még lehetővé a drámai és j e l l e m b e l i centrum egybeesését. Az egész személyiséget b e t ö l t ő emberi kapcsolatok megszűnésével és az emberi autonómia megnövekedésével megváltoznak a drámában szereplők egymás a l á - é s f ö l é r e n d e l t s é g i v i szonyai. Megszűnnek azok az alakok, amelyek csak a h ő s s e l va146

viszonyukban l é t e z t e k . Ilyenek a szolgák és a bizalmasok. Bájuk i s érvényes l e s z , hogy drámai funkciójuk már nem e s i k t e l j e s e n egybe jeliemiikkel. Az embert meghatározó s o k f é l e viszony a mellékalakok bonyolultabb jelleméhez, sőt a tulajdonképpeni mellékalakokhoz v e z e t , valamint a szereplők egymás k ö z t i v i szonyainak bonyolultabbá válásához. A hős hős v o l t a egyre i n kább az elrendezés kérdésévé v á l i k , nem objektiv nagysága, h a nem a k ö l t ő tudatos szándéka helyezi: a dráma középpontjába. Lukács eddig azt v i z s g á l t a , hogy az uj é l e t milyen v á l t o z á sokat kényszerit a drámára. A k o n f l i k t u s absztrakt v o l t a , a háttér konkrétsága, önállósodása, a dráma mozgató erejének az emberen-kivülkerülése, megnehezítik a drámai megformálást, az uj életnek emberek egymás k ö z ö t t i v i s z o n y a i á l t a l való k i f e j e z é s é t . A következőkben Lukács mélyebbre h a t o l , konkrétabban v i z s g á l j a az e l t o l ó d á s b ó l fakadó s t i l u s p r ob lámákat, a megvalós í t á s technikai k é r d é s e i v e l f o g l a l k o z i k . A személytől személyhez t e r j e d ő viszonyok meglazulása az emberek elmagányosodásához v e z e t . A magány a modern kor emberének egyik legfőbb s a j á t o s s á g a . Az életnek és uj dráma emberének ezt a tragikus v o nását Lukács rendkívül k ö l t ő i e n , mély p á t o s s z a l fogalmazza meg: "Minden ember i g a z i egyénisége magányos sziget: zugó t e n ger közepén, és nincsen az a hang, ami ugy hatolna e l hozzá, hogy a köztük zugó tenger hangjai, belekeveredvén beszédébe, meg ne hamisítanák a z t ; ha ugyan t e l j e s e n e l nem nyomják, anynyira, hogy csak a másiknak vágyva f e l é j e n y ú j t o t t k a r j a i t l á t h a t j a - akkor i s f é l r e é r t v é n g e s z t u s á t . " / 1 1 6 . o . / A régi drámában i s voltak meg nem é r t é s e k , f é l r e é r t é s e k , A d s azoknak mindig v o l t valamilyen r e á l i s , megmagyarázható oka, és semmiképpen nem h a s o n l í t h a t ó az uj dráma emberének "metaf i z i k a i örök idegenségére". Hogyan f e j e z h e t ő k i a magány emberek k ö z ö t t i viszonyok á l t a l , és mennyiben alkalmas erre a drámai dialógus? Az ember b e l s ő é l e t e csak nagyon nehezen f e jezhető k i szavakkal, és ha ez néha s i k e r ü l i s , majdnem b i z t o s , hogy nem h a l l g a t oda a másik, vagy ha odahallgat, nem é r t i vagy f é l r e é r t i . Az uj dráma dialógusában a szavak konkrét é r telménél sokkal nagyobb j e l e n t ő s é g e van a szavak ritmusának,

147

tempójának, a szavak csoportosításának, az elhallgatásoknak, szüneteknek. A szavak inkább s e j t e t n e k , mint jelentenek v a l a mit, utalnak valamire, ami a j e l e n t é s e n t u l van. A monológ és a "félre" nem alkalmas a magány k i f e j e z é s é r e , mert azok csak egy r e á l i s , konkrét egyedüllét k i f e j e z ő d é s e i . A monológban a hős többnyire olyasmit mond e l , amit nem akar, hogy mások i s h a l l j a n a k . A modern dráma hőseiben nagyon i s é l a vágy a másik ember megértésére, k ö z e l e d é s é r e , de hiába, nem é r t h e t i k meg egymást, elmennek, e l s z e r e t n e k , e l b e s z é l n e k egymás m e l l e t t . Éppen a dialógusban v á l i k nyilvánvalóvá az emberek magányossága. Látszólag beszélgetnek egymással, de tulajdonképpen mindegyik csak a magáét mondja é s azért tudnak b e s z é l g e t n i , mert annyira csak magukra f i g y e l n e k , hogy nem zavarja, amit a másik mond. Csehov darabjai a legjobb példák e r r e . Minél t é p e t t e b b , impresszionisztikusabb, sejtetőbb a d i a l ó g u s , annál alkalmasabb a drámai emberek egymáshoz v a l ó bonyolult l e l k i kapcsolatainak k i f e j e z é s é r e . E l b i r j a - e a drámai forma a dialógus i l y e n fokú átalakulását? Lukács nem ad határozott v á l a s z t erre a kérdésre, csak azt á l l a p i t ja meg, hogy ezek a változások a lehető l e g élesebbé t e s z i k a drámai dialógus alapparadoxonát - a k i f e j e z h e t e t l e n formába ö n t é s é t . Mig az embereknek egymás lelkéhez való e l j u t á s a egyre lehetetlenebbé v á l i k , addig ha drámai v i szonyba kerülnek egymással, sokkal nagyobb a lehetőség a másik álláspontjának megértésére. Ennek oka a drámában végbement á l talános i n t e l l e k t u a l i z á l ó d á s . A drámai hős már nem oldódik f e l t e l j e s e n t e t t é b e n , és igy bizonyos f o k i g távolságot tud t ő l e t a r t a n i . Meggyőződéseit, amelyek sohasem t e l j e s e n az ö v é i , nem t a r t j a megingathatatlannak, s igy lehetővé v á l i k a másik f é l igazának e l i s m e r é s e . Az emberek minden indulat és g y ű l ö l e t vagy gonoszság nélkül t e s z i k tönkre egymást, pusztán a z é r t , mert helyzetük igy követ e l i meg, mert nem tehetnek semmit a dolgok parancsoló szükségszerűsége e l l e n . "A tragikus élmény t e l j e s e n az abszolút szükségszerűség világába emelkedett." / 1 2 1 , 122. o . / Egy bizonyos határon t u l azonban a mindent megértés f e l o l d ja a drámai k o n f l i k t u s t . A drámai személyek szubjektivizmusa 148

á t h a t j a az egész drámát, és nézőpont kérdésévé v á l i k , hogy mit tartunk tragikusnak és mit nem. A látásmód r e l a t i v i z á l ó d á s a egy uj müíajt hiv é l e t r e , a tragikomédiát. Mivel Lukács a t i s z t a tragédia megvalósulási l e h e t ő s é g e i t k u t a t j a , nem t a r t h a t ja megoldásnak az uj műfajt, és sokkal kisebb j e l e n t ő s é g e t t u lajdonit a tragikomédiának, mint amennyit az valójában megérdemel. Elég, ha Ibsen Vadkacsájára vagy Csehov bármelyik darabjára gondolunk. Az i n t e l l e k t u a l i z á l ó d á s következtében a k o n f l i k t u s egyre inkább az ember b e l s e j é b e húzódik, egyre kevésbé t a l á l külső t é n y t , c s e l e k v é s t , amiben megnyilvánulhatna. A tragédiák a lélekben játszódnak l e , nem látványos, n y i l t ö s s z e ütközések formájában. E z á l t a l problematikussá v á l i k a c s e l e k mény, és e g y á l t a l á n az uj tragikus élmény drámai megformálása. Régen sem k ö z v e t l e n ü l kerültek az é l e t t é n y e i a drámába. Meg k e l l e t t emelni őket, hogy drámaivá, t i p i k u s s á , a tragikus hat á s t k ö z v e t l e n ü l átérezhetővé tegyék. Az uj é l e t t é n y e i t azonban t e l j e s e n át k e l l s t i l i z á l n i ahhoz, hogy drámaivá v á l h a s s a nakí Ez annál nehezebb, mivel az uj életnek n i n c s m i t o l ó g i á j a , tehát az emberek é l e t é r z é s e i nem v e t i t h e t ő k k i "konkrét mesék konkrét szimbólumaiban", amelyek egyszersmind "természet e s distanciában" vannak az é l e t t ő l . "A polgári dráma tárgya túlságosan k ö z e l van, és ezért t r i v i á l i s : embereinek természetes pátosza nem drámai, és a drámaivá fokozásban elvesznek legszebb é r t é k e i ; meséje k i t a l á l t , önkényes, nincsen és nem lehet meg benne soha minden r é g i hagyomány természetes és poétikus rezonanciája." / 1 2 6 . o . / A modern drámában a h i s t ó r i a v e s z i át a mitológia s z e r e p é t . Ezzel teremtenek mesterséges d i s t a n c i á t , ami egyrészt sokkal tudatosabb a mitológiáénál, másrészt jobban ragaszkodik a tényekhez, a v a l ó s á h o z , közelebb van az é l e t h e z . Egyáltalán a "tragédia a l s ó hatéra l e j j e b b t o l ó d o t t " , és már csak szempont kérdése, hogy mi v á l t k i tragikus hatást és mi nem. Az értékek r e l a t i v i z á l ó d á s a következtében a k i f e j e z é s n e k k e l l olyan szuggesztív erővel rendelkeznie, hogy a közönség i s azt l á s s a tragikusnak és e g y á l t a l á n tragikusnak l á s s a , amit a k ö l t ő annak l á t . 149

Lukács logikáján b e l ü l tehát nem a tragikomédia a megoldás f e l é vivő u t , hanem egy, a korábbinál sokkal nagyobb fokú s t i l i z á l t s á g , aminek azonban a k o r l á t a i t és problematikusságát maga i s t i s z t á n l á t j a . Az i l y e n mérvű s t i l i z á l á s olyan távolságba v i s z i a drámát az é l e t t ő l , hogy az alakok könnyen üres sémává merevedhetnek. A drámaiatlan tulajdonságok drámaivá t é t e l e pedig csak ezek intenzitásának a b e t e g e s s é g i g , a p a t o l ó g i á i g való fokozása árán érhető e l . Már csak a betegség indokolhatja, hogy egy ember valamely szenvedélytől hajtva cselekedjék, és e z z e l magát vagy mást tönkretegyen. Mig é l ő v o l t a mitológia, az i l y e n p u s z t i t ó szenvedélyek valamely i s t e n s é g alakjában törtek az emberre, s igy a sors k i v ü l r ő l j ö t t a h ő s s e l szemben. Mikor már nincs mitológia, akkor a szenvedély okait az emberen b e l ü l k e l l keresni - a sors b e l ü l r ő l jön. Ebben az esetben azonban csak a p a t o l ó g i á i g fokozott szenvedély érhet e l akkora h a t á s t , mint mikor a sors k i v ü l r ő l j ö t t . A p a t o l ó g i a t u l a j d o n képpen a kompozició problémája, anélkül ugyanis k i e g y e n l í t ő d ne a k o n f l i k t u s . Abban a p i l l a n a t b a n , hogy a hőst nem egy e l vakult, beteges szenvedély u r a l j a , lehetővé v á l i k az egymás megértése, és l e h e t e t l e n n é a t r a g é d i a . "De a technika i t t i s , mint mindenütt, csak szimptóma. Azt j e l e n t i , hogy maga az é l e t nem fokozza tragikus magasságokig a t i p i k u s k o n f l i k t u s o k a t . Azt j e l e n t i , hogy az ami k i v ü l r ő l jön, tehát a sors, lassan nyomja e l , lassan s z i v j a f e l az embereket. Apró-cseprő csatározásokban való kimerülésük, lassú e l z ü l l é s ü k és elpusztulásuk: ez tragédiájuk i g a z i formája." /130. o . / Az uj életanyag nem alkalmas a drámai megformálásra, pontosabban, s z é t f e s z í t i az elvont drámai forma adta k e r e t e k e t . A drámai ember v á l t o z á s a i i s a dráma szigorúan konstruált v i l á g á t széthúzó erők. Lukács ezért a dráma stilusproblámájának megoldhatóságát a sorsprobléma megoldásában k e r e s i . Azt a pontot k e l l megtalálni, ahonnan nézve egyensúlyban vannak a drámát mozgató erők, azt a rendező e l v e t , ami ö s s z e t a r t j a a drámát. Még az elvont drámai forma elemzésénél l á t t u k , hogy a 130

konstrukció végső ö s s z e t a r t ó eleme a v i l á g n é z e t . A p o l g á r i v i lág rendje azonban már nem nyugszik olyan szilárd alapokon, mint a f e u d á l i s . Az értékek r e l a t i v i z á l ó d t a k , nincs már meg a v i l á g n é z e t i közösség alkotó és közönség k ö z ö t t . A k ö l t ő magára van hagyatva, neki k e l l megteremteni a dráma v i l á g á t ö s s z e t a r t ó elemeket, és a dráma világának kapcsolatát egy f e l t é t e l e z e t t tömeggel, ami azonban mélyen problematikussá t e s z i az egész drámát, hiszen az épitmény alapja önkényes és t e l j e s e n bizonytalan, hogy a valóságban t a l á l - e oljyan tömeget, amelynek é r z é s e i az ö v é i v e l találkoznak. Problematikussá v á l i k e t i k a i lag a dráma b e l s ő v i l á g a és kül3Ő hatása. "Mihelyt az etika nem adott már, a drámán b e l ü l - tehát e s z t é t i k a i l a g - k e l l megteremteni az e t i k a i k a p c s o l a t o t ; v i s z o n t az e t i k á t a megokol á s centrumába, tehát a művészi kompozíció alapköveként k e l l e l h e l y e z n i . " / 1 3 3 . o . / A dráma centrumának tudatos megalkotása, nem spontán é r z é s b ő l nőttsége megint csak a k o n f l i k t u s absztrakt voltához v e z e t . A k o n f l i k t u s elvont v o l t a azt j e l e n t i , hogy a drámában elvont szükségszerűségek k e r e s z t e z i k egymást, összefüggő rendszert alkotnak és s z i n t e leválaszthatóak az egyes ember karakteréről. Ez csak más megfogalmazása annak, hogy a dráma centruma az emberen k í v ü l r e k e r ü l t , vagy hogy az ember drámai és j e l l e m b e l i centruma nem esnek egybe. A c é l éppen az, hogy a szükségszerűségek absztrakt témája és a v é l e t l e n i r r a c i o n á l i s karakter az "egymásból-nőttség i l l ú z i ó j á t " k e l t s e . A drámai hősök nagyfokú tudatossága t e s z i e z t l e h e t ő vé. Az ember f e l i s m e r i sorsát és k ö z l i i s a nézővel. Belátunk a közvetlen történések mögé, megláthatjuk a mozgatóeszközöket. "A kapocs tehát egész általánosan az i d e o l ó g i a ; az, hogy a drámában harcoló ember a t e o r e t i k u s küzdelmet l á t n i i s t e o r e tikusnak l á t j a . Látásának e r e j é v e l adja meg annak absztrakt szimbolikusságát..." /135. o . / A szükségszerűség sémája azonban k ö z v e t l e n ü l i s megnyilvánul a külső körülmények bonyolult kapcsolatában, a miliőben. A m i l i ő , a háttér konkrétsága azt j e l e n t i , hogy érzéki k i f e j e z é s t kap, a dráma embereiben, egymáshoz való viszonyukban nyilvánul meg. A miliőszerüség az embernek csak egy r é s z é t é 151

r i n t i , azt az o l d a l á t , amivel a másik f e l é f o r d u l , akinek s z á mára igy o k é p v i s e l i azt a szükségszerűséget, ami annak c s e l e k e d e t e i t b e f o l y á s o l j a . A miliőt tehát az embereken k e r e s z t ü l f u t ó szükségszerűségek összessége alkotja. 3 "A miliő fogalmának lényege az embertől örökölte idegen dolgoknak v e l e szemben v a l ó e r e j e . " / 1 3 7 . o . / Noha a szükségszerűség nemcsak a t t ó l i d e gen,' aki f e l é f u t , akit b e f o l y á s o l , hanem a t t ó l i s , akin k e r e s z t ü l f u t , mégis az utóbbi a másik számára a szükségszerűség absztraktumát, szimbólumát f o g j a j e l e n t e n i . "Ez a szimbóluma annak, hogy az emberek egymás számára sorssá válnak. Nagy szembenállásaik egymással a sémát létrehozó vonalrendszer c s o mópontjai, melyek az őket létrehozó szükségszerű kapcsolatokk a l együtt a sorsviszony nagy ornamentumát hozzák l é t r e . Mert az elvont k o n f l i k t u s művészi értéke é s j e l e n t ő s é g e csak ez l e h e t : emberi helyzetekbe s ü r i t e t t pátoszával s z i m b o l i z á l n i az uj é l e t é r z é s t ; az embernek az uj é l e t h e z , a külvilágban megj e l e n ő sorsához v a l ó v i s z o n y á t . " / 1 3 7 - 1 3 8 . o . / A modern t r a g é dia lehetőségét Lukács i t t a görögök és Shakespeare s z i n t é z i s é ben l á t j a . Sokrétűbb és gazdagabb a kompozició, mint a görögökn é l , de szigorúbb, t i s z t á b b , mint Shakespeare-nél. Ennek a l e h e t s é g e s uj tragédiának s a j á t o s s á g a i t f e l s o r o l v a Lukács megint a k ö l t ő i s é g r é g i ó i b a emelkedik. A k ö l t ő i s é g i t t v a l ó s z i nüleg Lukácsnak egy i l y e n tragédia i r á n t i szenvedélyes vágyát f e j e z i k i . "Mert éppen ugy a t i s z t á n és mélyen emberit adhatják, mint a régiek, de t ö b b f e l é vonatkoztatva és mégis az egyes emberek lelkében immár s z é t s z e d h e t e t l e n eggyéválásban. Megfoghatóbb lehet a sorsszerűség, mert analizáihatóbb, darabokra bonthatóbb és mégis éppen olyan megfoghatatlan. Bonyolultabbak az okok, amelyek az érzéseket e l ő i d é z i k , és kitörésük mégis ugyanazzal az elementáris e r ő v e l h a t h a t . Gazdagabb a k i s é r l e t , és mégis t i s z t á n hangozhatik a melódia» Mély és sokszinü a h á t t é r , és hatalmas erővel emelkedhetik k i b e l ő l e az előtérben á l l ó ember." / 1 3 8 . o . / Lukács később, az 1911-es Két ut és nincs s z i n t é z i s c. Í r á sában é l e s e n tagadja a szophoklészi és shakespeare-i tragédia s z i n t é z i s é n e k l e h e t ő s é g é t . "Mindkettő é l e t e t alkot sui generis, a 3aját 'eszközeivel, amelyek egymást abszolút módon k i z á r j á k . 152

Két különböző műfajról van szó." " . . . i t t válaszút van és minden ut végén lehet megérkezés, közöttük azonban csak c é l t a l a n t é v e l y g é s , nyers v e s z é l y e k k e l fenyegető ú t t a l a n v a l ó s á g . " / i f júkori müvek 531. o . / A dráma-könyvben Lukács engedékenyebb ebben a kérdésben. De még ha t i s z t á n művészileg meg i s v a l ó s u l hatna ez a minden addiginál tökéletesebb t r a g é d i a , nem hagyhatóak, és Lukács nem i s hagyja figyelmen k i v ü l a s z o c i o l o g i k u s szempontokat. Abban a p i l l a n a t b a n , amikor szembekerül a közöns é g g e l , problematikussá v á l i k a dráma. Mert'az emberek meggyőződései ugyan sokkal kevésbé megingathatatlanok és e z é r t könynyebben fogadnak be más v i l á g n é z e t e k e t , de a hatás f e l ü l e t e sebb l e s z , "nem vegyül össze benne olyan misztikusan e k s z t a t i kus erővel e r k ö l c s i és e s z t é t i k a i hatás". /140. o . / Ez a Lukács á l t a l h i p o s z t a z á l t , uj s z i n t é z i s t teremtő tragédia ugyanazokkal a paradoxonokkal küzd, mint a drámai forma á l t a l á b a n , csak ezek még mélyebbek és bonyolultabbak, mint o t t . Bármennyire csak b e l ü l r ő l van i s minden megokolva az uj tragédiában, azért a végokot, amire a k ö l t ő az egész müvet f e l é p i t e t t e , csak e l f o g a d n i , vagy nem elfogadni l e h e t . "És mivel a v i l á g n é zetek sokfélék és önkényesek, t e l j e s e n k i s z á m í t h a t a t l a n a h a t á s , a tragédia l é t e egyáltalában, rendkivül sok külső k ö r ü l mény v é l e t l e n ö s s z e j á t s z á s á t ó l függ. Az é r z é k l e t e s s é g és á l t a lánosság paradoxonja a k ö z e l s é g és t á v o l s á g paradoxonjaként j e l e n t k e z i k . A k o n f l i k t u s absztrakt v o l t a e l t á v o l i t j a a drámát a közönségtől, a folyamatok bonyolultsága, az ember l e l k i életének e l ő t é r b e lépése pedig i n t i m i t á s t , nagy k ö z e l s é g e t k ö v e t e l . Igy az uj tragédia egyik legfőbb stilusproblémája, hogy egyszerre legyen intim és monumentális. Ugyanezt a paradoxont hordozza a drámai d i a l ó g u s . Egyszerre k e l l e n e impresszionisztikusnak, lebegőnek, sejtetőnek é s s t i l i z á l t n a k , határozott körvonalúnak, ö s s z e f o g l a l ó j e l l e g ű nek l e n n i e . Lukács végső konklúziója a modern életnek a drámai formában l é t r e h o z o t t v á l t o z á s a i t i l l e t ő e n a következő: "A paradoxiákat élesebbekké t e s z i ugyan, olyan élesekké, a milyenek még sohasem v o l t a k , k é r d é s e s s é , hogy s z i n t é z i s ü k , az érzéki élményben való eggyéforrásuk e l é r h e t ő - e még e g y á l t a l á 153

ban. De csak paradoxabbá t e s z egy alapparadoxont, csak p r o b l e matikusabbá egy alapproblémát, csak nehezebbé egy nehézséget. A f o l y t o n t i s z t u l ó tragikus élmény megnyilvánulását i t t sem akadályozhatja meg, és nem i s akadályozza meg." / 1 4 2 . o . / Hogy van modern dráma, azt a gyakorlat i s b i z o n y i t j a és Lukács ezt még az elemzés kezdete e l ő t t l e s z ö g e z i . Az, hogy a Lukács á l t a l f e l v á z o l t eszményi t i s z t a s á g ú tragédiát még a l e g nagyobbaknak i s csak megközeliteni s i k e r ü l t , az már az é l e t e t vádolja. Azt az é l e t e t , amely az egyes emberre nézve egyre t r a gikusabb, és drámaibb, megnyilvánulásaiban azonban drámaiatlan, és igy a drámaköltőket minden eddiginél nagyobb nehézségek e l é á l l i t j a . Az egész modern drámaírást a formáért, az é l e t legyőzéséért v i v o t t heroikus küzdelem j e l l e m z i , és tulajdonképpen ennek e l m é l e t i megfogalmazása Lukács György f i a t a l k o r i müve A modern dráma fejlődésének t ö r t é n e t e .

154

III. A FORMA ESZTÉTIKÁJA

Kardos András FORMA ÉS KÖZŐSSÉG

Egyrészt a l á t h a t ó tárgyak j e l e n l é t e jobban hat rá, mint a l á t hatatlanok reménye, másrészt v i szont erősebben hat rá a l á t h a tatlanok bizonyossága, mint a láthatók hiábavalósága, é s e z e k nek a hiánya pedig e l l e n é r z é s t vált ki belőle. /Pascal/

Ez a fejezet^ - a sensus communis kategóriájának f i l o z ó f i a t ö r t é n e t i f e l v á z o l á s á t k i s é r l i meg néhány j e l e n t ő s megoldás k i e m e l é s é v e l . Egészen f e l ü l e t e s e n két tipusu megközelitési mó2

dot vélek f e l f e d e z n i a szakirodalomban, melyek önmagukban rendkivül értékes utak, ám mivel szerintünk e módszerek s z i n t e t i z á l á s á v a l lehetőség van egy marxi alapú k i d o l g o z á s r a , mind a két utat részlegesnek t a l á l j u k . Az egyik ut - önkényes termin o l ó g i á v a l - e kategória hermeneutika! megköze ü t é s_e a humán tudományok alakulásában b e t ö l t ö t t szerepe alapján. A másik ut a t ö r t é n e t s z o c i o l ó g i a i megközelítésnek például Wéber á l t a l k é p v i s e l t u t j a . ^ Természetesen l e h e t e t l e n , hogy e f e j e z e t k e retében megtörténjék a marxi alapú k i d o l g o z á s . Most csak egy v á z l a t o t kisérlünk meg f e l á l l i t a n i . Szólni k e l l tehát a megköz e l í t é s módszeréről. A f e n t i két ut csak oly módon s z i n t e t i z á l ható, ha egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i keretben k i s é r e l j ü k meg az elemzést. E kategória egyszerre e m p i r i k u s - t ö r t é n e t i és filozó»f i a i / e l s ő s o r b a n m o r á l - f i l o z ó f i a i / fogalom. S bár e v á z l a t elsősorban ezen utóbbi k i f e j t é s é r e t e s z k i s é r l e t e t , épp a t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i keret f e l v á z o l á s á v a l , az empirikus-konkrét megv a l ó s u l á s s a l i s számolni k e l l . 157

"A sensus communis... egy korszak, egy kultura embereinek közös v i l á g a , b e á l l í t o t t s á g a , l e g á l t a l á n o s a b b a l a p j a i t t e k i n t ve azonos keretek között mozgó látásmódja, nyilvánossága. E tömör d e f i n i c i ó k é p e z i kiindulópontunkat; "Boldog kor, melynek a c s i l l a g o s ég a járható é s a b e j á r n i v a l ó utak t é r k é p e , melynek ú t j a i t a c s i l l a g o k fénye v i l á g i t j a meg. Minden uj a maga számára, és mégis r é g t ő l fogva ismerős; kaland és mégis b i r t o k l á s . A v i l á g tágas és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tüz egylényegti a c s i l l a g o k k a l ; é l e s e n e l v á l i k egymástól v i l á g és az én, a fény meg a tüz és mégsem válnak soha egymástól örökre idegenekké; mert a tüz l e l k e min-, den fénynek é s fénybe ö l t ö z i k minden t ü z . Igy a l é l e k minden t e t t e értelmes és kerek e kettősségben® t e l j e s az értelemben é s t e l j e s az értelemnek; kerek, mert c s e l e k v é s közben Önmagán nyugszik a l é l e k ; kerek, mert tevékenysége különválik t ő l e s önmagává v á l v a m e g l e l i saját középpontját és zárt kört huz maga körá."^ "A p o l g á r i v i l á g embere l á t s z ó l a g t e v é k e n y . . . Ha ezek az emberek szabadnak t a r t j á k magukat, akkor csak annyira azok, mint az e l h a j í t o t t kő, amely h i r t e l e n öntudatra ébredve azt hinné, s a j á t e r e j é b ő l r e p ü l . Az árutermelés é s áruforgalom a zonban nemcsak t e l j e s e n elszakad az embertől, hanem a részmüvel e t e k r e v a l ó szabdalás révén egyre jobban szakaszokra bomlik é s mesterségesen r a c i o n a l i z á l o d i k . A t e r m e l é s i eszközöktől v a l ó elszakadás é s minden s z e r v e s munkaegység felbomlása és s z é t e s é s e magával hozta ugyan a t e r m é s z e t i korlátok l e g y ő z é s é t , ugyanakkor azonban egy •második természet* mesterséges t ö r v é n y szerűségét k é n y s z e r i t e t t e az emberre, nem kisebb szolgaságot teremtve i g y , mint a r é g i urak vagy r é g i i r r a c i o n a l i t á s o k a l a t t v o l t . Mesterséges ez a törvényszerűség; már a válságok i s megmutatják a k a p i t a l i s t a t e r m e l é s i és árucsere-raid szer végső soron a n a r c h i s z t i k u s j e l l e g é t , amely m e g f e l e l a szerves é l e t és munkafolyamat s z é t s z a k í t o t t egységének. A puszta v é l e t l e nek állnak ö s s z e törvénnyé, a t a r t a l m i l a g e g é s z r ő l a l k o t o t t kép a k i v i t e l e z é s s p e c i a l i z á l t s á g a miatt e l t ű n i k , a törvények 158

anyagi konkrétságának figyelembe-nem-vétele a v á l s á g i d e j é n mint n

a törvény-rendszer valódi ö s s z e f ü g g é s t e l e n s é g e mutatkozik meg."' A f e j t e g e t é s e k e l e j é n á l l ó két monstre i d é z e t annak a két korszaknak k ö l t ő i - r a c i o n á l i s l e i r á s a , amelyek a kezdő és a v é g pontját j e l z i k elemzésünknek. A módszer, m e l l y e l e korszakot Bloch és Lukács - i g e n - i g e n e l t é r ő formában - j e l l e m z i ; a t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i v á l a s z t á s és a konkrét történelem metszéspontjának f e l t á r á s a . A sensus communis tárgyalása csak egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i séma f e l v á z o l á s a után l e h e t s é g e s . Marx koncepcióját vesszük alapul ezekben a f e j t e g e t é s e k b e n . A legáltalánosabb megfogalmazás igy f e s t : "Személyi függőségi viszonyok / e l e i n t e természetadta módon/ az e l s ő társadalmi formák, amelyekben az emberi termelékenység csekély mértékben és e l s z i g e t e l t pontokon f e j l ő d i k . Dol o g i függőségre alapozott személyi f ü g g e t l e n s é g ez a második nagy forma, amelyben először alakul k i az á l t a l á n o s t á r s a d a l mi anyagcserének, az egyetemes vonatkozásoknak, mindenoldalú szükségleteknek és egyetemes képességeknek egy rendszere. Szabad egyéniség, amely az egyének egyetemes f e j l ő d é s é r e és közöss é g i , társadalmi tevékenységük, mint társadalmi képességük a l á p rendelésére alapozódik ez a harmadik f o k . " E megfogalmazásban Marx a történelem három stádiumát különb ö z t e t i meg. Nem k e l l most a további, Marx á l t a l e l v é g z e t t f e l bontást r é s z l e t e z n i . E sémát sokszor és kimeritően elemezték 9 már. Az elemzések - durván - a következő végeredményhez v e z e t t e k : A f e n t i idézet Marx á l t a l k i b o n t o t t helyeinek alapján Marx a történelemben az e l s ő formát / f o k o t / közösségi t á r s a d a lomként d e f i n i á l t a , melyben természet adta módon j e l e n t k e z i k az egyén és közösség kapcsolata, ahol az egyén csak a közösség révén lehet e g y é n . 1 0 A második forma a Bloch á l t a l i s j e l l e m z e t t dologi függőségek v i l á g a , ahol megjelenik az individuum. 1 1 Ennek a formának a közösség n é l k ü l i s é g lenne az i n t e r p r e t á c i ók és a marxi idézet s z e r i n t i szükségképpeni v e l e j á r ó j a . Marx a közösség n 12 é l k ü l i s é g e t az elidegenedés megjelenésével hozza kapcsolatba. 159

"A tevékenység t á r s a d a l m i j e l l e g e ,

akárcsak a termék t á r s a -

dalmi f o r m á j a , akárcsak az egyénnek a termelésben v a l ó r é s z e s e dése, i t t

mint az egyénekkel szemben idegen d o l o g i valami

je-

l e n i k meg; nem mint egymáshoz v a l ó viszonyulásuk, hanem mint alárendelésük olyan viszonyoknak, amelyek t ő l ü k

függetlenül

f e n n á l l n a k és közömbös egyének egymással v a l ó összeütközéséből k e l e t k e z n e k . " 1 ^ / k i e m e l é s tőlem - K.

A./

A harmadik fokozat "a kommunizmus, mint a magántulajdonnak - mint emberi önelidegenedésnek - p o z i t i v megszüntetése és e z é r t az emberi lényegnek, az ember á l t a l és az ember számára t ö r t é nő valóságos e l s a j á t í t á s a : e z é r t ,

mint az embernek t á r s a d a l m i ,

azaz emberi emberként a magáértvalóan t e l j e s ,

tudatosan és az

egész e d d i g i f e j l ő d é s egész gazdagságán b e l ü l l é t r e j ö t t

visz-

s z a t é r é s e . . . Ez a történelem f e l o l d o t t r e j t é l y e és magát e megoldásnak t u d j a . Az i d é z e t e k k e l megkíséreltük f e l v á z o l n i a marxi t ö r t é n e l e m sémát. Továbblépésünkhöz i t t k e l l egy k i t é r ő t tennünk. Mint ez a f e n t i e k b ő l l á t h a t ó és az i n t e r p r e t á c i ó b ó l k i d e r ü l , Marx két közösségi f o k o z a t o t / I . ,

I I I . / különböztet meg /melyek k ö z ü l

természetesen a második a történelem v á l a s z t o t t

értékelemzé-

sének p r o j e k c i ó j a a jövőben/, mig a középső fokozat az i n d i v i d u a l i t á s megjelenésének és a b s z t r a k t t á válásának f o k o z a t a , a közöaségnélküliség t á r s a d a l m a . ^ A kitérőt

azért k e l l tennünk, mert a nagyszerű elemzések

meggyőző v o l t a e l l e n é r e , d i f f e r e n c i á l n i szeretnénk e f e n t i

sé-

mát. Annak dacára, hogy az alábbiakban k i f e j t e n d ő módosítás a l á támasztására j ó v a l kevesebb r e p r e z e n t a t í v M a r x - i d é z e t e t felsorakoztatni,

tudunk

mégis megkísérlem i g a z o l n i , hogy ez a l a p v e t ő -

en nem mond e l l e n t a marxi intencióknak. Mi hát e módosítás

lé-

nyege? Felfogásom s z e r i n t abszolút közöaségmentes társadalom nem l é t e z i k és a p o l g á r i társadalom e l i d e g e n e d e t t

szerkezeté-

ben i s felmutathatok azok a vonások, amelyek a l a p j á n az elmél e t / a marxi t ö r t é n e t f i l o z ó f i a / ma nem k é n y s z e r ü l a r r a a merev á l l á s p o n t r a , hogy a "társadalmi" társadalom abszolút közöss é g n é l k ü l i v o l n a . Ugy vélem e marxi értékválasztásnak / a z

160

el-

idegenedés-mentes t á r s a d a l o m f i l o z ó f i a i t é t e l e z é s é n e k / nem 3 i n e qua n o n j a e merev á l l á s p o n t pokon lehetségesnek vett

elfogadása,

sőt a marxi

l á t s z i k ezen á l l á s p o n t f e n t i

értelemben

módositása. Megkisérlem f e l v á z o l n i az i g a z o l á s egy

séges

alalehet-

irányát.

1 . Marxnak van egy h a l l a t l a n u l izgalmas l e v e l e orosz f o r r a d a l m á r n ő h ö z ,

Zaszulica

1881 f e b r u á r - m á r c i u s á b a n . A

levelet

azonban 3 fogalmazvány e l ő z i m e g . ^ Z a s z u l i c s a r r a k é r i

Marxot,

f e j t s e k i véleményét az orosz f ö l d k ö z ö s s é g r ő l ós a r r ó l ,

hogy

mennyire t a r t j a

szükségszerűnek a k a p i t a l i z m u s

minden országban.

megvalósulását

"E nyugaton végbemenő f o l y a m a t

során t e h á t

a r r ó l van szó, hogy a magántulajdon egyik f o r m á j a a magántulajdon másik f o r m á j á v á . viszont ne

átalakulás

Az orosz p a r a s z t o k

e l l e n k e z ő l e g közös t u l a j d o n u k a t

esetében kelle-

magánulajdonná

változtatni."17 Marx - f ő l e g a l e g j e l e n t é k e n y e b b n e k tűnő e l s ő

fogalmazvány-

ban - megpróbál f e l v á z o l n i egy o l y a n t ö r t é n e l m i - ö k o n ó m i a i zetet,

mely a r r a engedne k ö v e t k e z t e t n i ,

zösség organikusan megújhodhatna.

hogy az orosz

"Mert Oroszországban,

rülmények e g y e d ü l á l l ó ö s s z e j á t s z á s a k ö v e t k e z t é b e n ,

hely-

faluköa kö-

az országos

méretekben még f e n n á l l ó f ö l d k ö z ö s s é g f o k o z a t o s a n l e v e t h e t i v o n á s a i t és k ö z v e t l e n ü l k i f e j l ő d h e t i k kollektiv

ősi

országos méretekben a

t e r m e l é s elemeként. Éppen a t ő k é s t e r m e l é s s e l

j ű f e n n á l l á s a következtében e l s a j á t í t h a t j a

annak összes

egyidepozitív

vívmányát,

mégpedig a n é l k ü l , hogy átmenne annak borzalmas v i 18 szontagaágain." Az u t o l s ó tagmondat n y i l v á n v a l ó a n az e l i d e -

genedés és a k ö z ö s s é g n é l k ü l i s é g ,

mint a p o l g á r i v i l á g

legalap-

vetőbb "borzalmas v i s z o n t a g s á g a i n a k " k i k e r ü l é s é r e u t a l . az obscsina számára egy közösségen a l a p u l ó t á r s a d a l m i mat k é p z e l l e / " a h h o z azonban, hogy e z t a f u n k c i ó t -

t.i.

Marx forradal-

betölthesse

a f a l u k ö z ö s s é g a t á r s a d a l m i megújhodásban j á t s z o t t

repét - K .

A.

hatásokat,

amelyek minden o l d a l r ó l e l l e n e

törnek,

azután pe-

d i g b i z t o s í t a n i k e l l e n e spontán f e j l ő d é s é n e k t e r m é s z e t e s 1

tételeit"/ ^

sze-

előbb k i k e l l e n e k ü s z ö b ö l n i azokat a p u s z t í t ó fel-

amely f o r r a d a l o m ugy megy végbe, hogy m i v e l e g y -

161

id © j ü. a tőkés t e r m e l é s s e l ,

" e l s a j á t í t h a t j a annak p o z i t í v

voná-

s a i t " . Marx mint r e á l i s a l t e r n a t i v á t k é p z e l i ezt e l .

"Az orosz 20 közösség megmentéséhez egy orosz forradalomra van szükség." Marx egyhelyütt l o k á l i s mikrokozmosznak nevezi ezt a f a l u k ö zösséget. Ugy vélem, Marx ebben a levélben nem csupán Oroszország h e l y i problémáját vetette f e l .

Marx /ne f e l e j t s ü k

mit gondolt ő ^ 48-as f o r r a d a l m i h u l l á m r ó l / korában

el,

egy k ö -

zösségi v i l á g t é t e l e z é s e Nyugat-Európában i l l u z ó r i k u s

volt.

Ám Marx - épp t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i p r e f e r e n c i á b ó l eredően egy olyan konkrét t ö r t é n e l m i s z i t u á c i ó t / O r o s z o r s z á g / , tőkés v i l á g eredményei közösségi alapon / t e h á t

lát

ahol a

elidegenedés-

-mentesen/ átvehetők és továbbvihetők. Marx lényegében egy o r o s z - s z o c i a l i s t a v i l á g o t t é t e l e z . Ha mereven ragaszkodunk a kifejtett

szöveghez, n a i v i t á s n a k k e l l e n e t a r t a n u n k , hogy Orosz-

ország ugy vehetné át a polgárság eredményeit, hogy

"határain

m e g á l l í t s a " annak mocskos h o r d a l é k á t . Ám l é t e z i k egy nem csupán gazdasági, hanem t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i

s i k j a i s ennek a szö-

vegnek. És ebben a dimenzióban a r r ó l van szó, hogy olyan

lo-

k á l i s mikrokozmoszokat, nehéz h e l y z e t b e n lévő közösségeket telez,

té-

melyek t r a n s z c e n d á l j á k ugyan a p o l g á r i t á r s a d a l m a t , de

nem i s t e n k é n t , külső megváltóként l é t e z n e k , hanem de f a c t o benne vannak abban az európai érintkezésben,

melynek a l a p j á t

a p o l g á r i v i l á g j e l e n t i . És hogyha Marx ezeket a l o k á l i s mikrokozmoszokat annak i d e j é n nem h e l y e z t e , te

mert nem i s h e l y e z h e t -

a Nyugat-európai v i l á g b a mint e u r ó p a i h a t ó t é n y e z ő k e t ,

mint

nem k i p u s z t u l t emberi f o r m á c i ó v a l nemcsak számolt v e l ü k , hanem jelentős súlyt i s v e t e t t

rájuk.

Most azt akartuk b i z o n y í t a n i , hogy Marx

történetfilozófiájá-

ban nem mondott le a közösségek t ö r t é n e l m i s z e r e p é r ő l és l é t é r ő l . És ha lehetőséget

l á t o t t a r r a , hogy a k a p i t a l i z m u s v í v -

mányait egy közösségi alapon fogadják

be, akkor ez annyit

/is/

j e l e n t , hogy a közösséget a p o l g á r i v i l á g immanens tanszcend á l ó erejének t é t e l e z i .

Milyen jogunk van a r r a , hogy Marx e

levelének i l y e n át i n t e r p r e t á l á s á t h a j t j u k végre? / M e r t e szövegben csak a h e l y i gazdasági a n a l í z i s e k a / Egy f i l o z ó f i a i a t t i t ű d r ő l k e l l i t t 162

hisz

szerepelnek./

szólni,

mely már Marx

legkorábbi müvében, a D i s s z e r t á c i ó b a n i s f e l t ű n i k .

Már

ugy elemzi Marx a d e m o k r i t o s z i - e p i k u r o s z i f i z i k á t ,

itt

illetve a

k e t t ő k ö z ö t t i különbséget, hogy a ténylegesen elemzett, f i z i ^ k a i mozgások mögött az értelmezés f e l t á r h a t bizonyos

társa-

dalmi h á t t e r e t ,

mozgásokat, melyeket a f i z i k a i

mozgások - sok 21 és finom á t t é t e l l e l persze - mintegy s z i m b o l i z á l n a k . Se helyünk nincs r á ,

se kompetenciánk nem j o g o s i t f e l a r r a , hogy a

marxi életművön v é g i g k í s é r j ü k ennek a szimbolikus módnak az a l a k u l á s á t .

megformálási

Tény v i s z o n t , hogy Marx a l k a l m a z t a

Ugy érezzük t e h á t , hogy Marx g a z d a s á g t ö r t é n e t i / v a g y tévedése/ mögött vagy f ö l ö t t

ezt.

igazsága

egy másik sikon i s

inter-

p r e t á l h a t ó é r v e l é s e . A l o k á l i s mikrokozmosz gondolatában a t ö r ténelem k i k ü z d ö t t

értékalakulata,

a közösség j e l e n i k meg, me-

l y e t a legelidegenedettebb p o l g á r i s t r u k t u r a sem tud ni,

lesöpör-

és amelyik r e á l i s ütközés esetén az aufheben h e g e l i

értel-

mében t r a n s z c e n d á l n i t u d j a a t e l j e s bűnösség v i l á g á t . /A

gaz-

dasági kérdés megítéléséhez a d a l é k , hogy Leninnek gyökeresen különböző v o l t ja a f a i t

a véleménye, mint Marxnak. Lenin k i i n d u l ó p o n t -

accompli, amikor a " c á r i á l l a m és az u j

tőkésrend

megadta azt a kegyelemdöfést a földközösségnek, amelyet Marx 22 fenyegetoleg j e l z e t t . " b / S noha nem t u d h a t j u k , hogy Marx miért azt az ökonómiai szempontból legkevésbé j e l e n t ő s v á l t o z a t o t k ü l d t e e l Zaszulicsnak,

t é n y , hogy a gazdasági l e v e z e t é s a végső formálásban

a minimumra zsugorodik. A végső l e v e l e t

a megújhodás p e r s p e k -

t í v á j á v a l z á r j a Marx és a v á l t o z a t o k h a t á s t ö r t é n e t é n e k gondolása i s a r r a enged k ö v e t k e z t e t n i , hogy v o l t a k ,

végig-

akik

t é n ugy é r t e l m e z t é k Marx s o r a i t , hogy a konkrét gazdasági t e r n a t í v á n t u l egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i a l t e r n a t í v á t

is

szinal-

láttak

benne. 2 . "A közösség tehát s t r u k t u r á l t ,

szervezett

csoportegység,

melynek v i s z o n y l a g homogén é r t é k r e n d j e van, s melyhez az egyén szükségképpen t a r t o z i k : i s m é t e l j ü k , a szükségképpeniség te' kétféle

'erede-

lehet: a beleszületettség,

mely t e r e t ad az egyén 23 kibontakozására és az egyén v i s z o n y l a g autonom v á l a s z t á s a . "

163

/ k i e m e l é s tőlem - K. A . / Ez a közösség-koncepció a marxi i n t e n ciókon a l a p u l . Marx a n t r o p o l o g i á j á b a n k i d o l g o z t a a z t az viduumot, mely képes a v á l a s z t á s r a ,

az a l t e r n a t í v á k

döntésre. Az emberi lényeg Márkus á l t a l r e k o n s t r u á l t Marxnál: munkatevékenység / o b j e k t i v á c i ó / , verzalitás,

öntudat,

indi-

közötti jegyei

társadalmiság,

uni-

szabadság. Ennek az emberi lényegnek a

t ö r t é n e l m i kidolgozódása a p o l g á r i társadalom k i a l a k u l á s á r a esik.

Igaza van persze Márkusnak, mikor b i r á l j a azokat a nem-

beliség-koncepciókat,

amelyek egy v i l á g f ö l ö t t i á l l a n d ó

n á l á s r ó l beszélnek. A p o l g á r i társadalom egyoldalúan

inkar-

realizál-

j a csak e nembeliséget, a b s z t r a k t individuumokat t e r e m t . Ha figyelmesen megnézzük az emberi lényeg a t t r i b ú t u m a i t , pasztaljuk,

azt

ta-

hogy mindegyik /különböző h a n g s ú l l y a l p e r s z e / a

közösségi v i l á g , a szabadság birodalmának p o s z t u l á l á s a . A munkatevékenység j e l e n t i a l e g á l t a l á n o s a b b értelemben a v i l á g é r i n t k e z é s megteremtődését. A t á r s a d a l m i s á g ,

az u n i v e r z a l i t á s ,

az öntudat az autonom individuum a n t r o p o l ó g i á j a . lasztotta,

Egy magavá-

l o k á l i s mikrokozmosz, mint k i i n d u l ó p o n t k e l l ,

hogy

megjelenjék s még a lege lidegenedettebb körülmények k ö z ö t t a legkisebb m i k r o v i l á g ,

a legkisebb univerzum,

is:

maga az egyed,

mely tehát puszta létében hiposztazálja közösséget. A szabadság v i l á g a minden i n d i v i d u a l i t á s V3gső c é l j a . Az ut ehhez a közösségek megteremtésében és egymással v a l ó szoros

érintkezésében

v a l ó s u l h a t csak meg. Marx t e h á t az individuum minden a t t r i bútumába "becsempészi" a közösség fogalmát. Ez a z t i s

jelenti,

hogy ha v i r t u á l i s a n i s , de a p o l g á r i v i l á g a modern közösség bölcsője. "A történelem nem egyéb, mint az egyes nemzedékek egymásutánja,

amelyek mindegyike kiaknázza azokat az anyagokat,

k é k e t , termelőeszközöket,

tő-

melyeket valamennyi e l ő d j e r e á h a -

gyományozott, ilyenképpen tehát e g y f e l ő l a ráhagyott

tevékeny-

séget f o l y t a t j a egészen megváltozott körülmények k ö z ö t t ,

más-

f e l ő l pedig a r é g i körülményeket mozgósitja egészen megváltozott t e v é k e n y s é g g e l . E z

j e l e n t i "az é r i n t k e z é s i

formák

összefüggő sorát". A f e n t i idézet j e l e n t i a természetes közösségek

164

öröklését

i s . És j e l e n t i , hogy az emberek megváltozott körülmények k ö z ö t t á t a l a k i t j á k a közösségeket i s . Tehát nem szűnnek meg, tűnnek e l a k i a l a k u l t - k i k ü z d ö t t - formák. Erős metamorfózison mennek k e r e s z t ü l ,

a k o n t i n u i t á s és d i s z k o n t i n u i t á s

pontosan ezt j e l e n t i .

S láttuk,

r e n d e l k e z i k olyan j e g y e k k e l ,

az emberi a n t r o p o l ó g i a

melyek a t ö r t é n e l m i

n á l módosulhatnak, de e l nem tűnhetnek. szetű k o l l e k t i v

egysége is

átalakulások-

"Bizonyos elemi t e r m é -

i n d u l a t o k lényegében minden emberi l é n y n é l a -

zonosak és ezek magyarázzák, hogy az emberek t á r s a d a l m i _ 25 elo."

lété-

hen mindenütt hasonlo a l a k z a t o k fordulnak

3. Ugy v é l j ü k , nemcsak t ö r t é n e t i i l o z ó f i a i - a n t r o p o l ó g i a i

ér-

v e l é s s z ó l a m e l l e t t , hogy a k a p i t a l i z m u s v i l á g a sem t e l j e s e n közösségmentes. Max Weber elemzései a r r a i r á n y u l t a k , hogy a "gazdasági gazdaság" és a közösségek k ö z ö t t i k a p c s o l a t o k a t

fel-

t á r j a . Ő dolgozza k i a gazdasági közösségek f o g a l m á t . ^ A k ö zösségek j e l l e g é r ő l ezt i r j a :

" Á l t a l á n o s formában már m e g á l l a -

p í t o t t u k , hogy majdnem minden önkéntes csatlakozáson a l a p u l ó c é l s z e r v e z e t a t á r s a s - c s e l e k v é s e r e d e t i c é l j á n túlmenően,

o-

lyan

kapcsolatokat

i s é l e t r e szokott h i v n i a résztvevők k ö -

zött,

amelyek t a l a j á n merőben más irányba ható közösségi cse-

lekvés i s l é t r e j ö h e t , v a g y i s a t á r s u l á s r e n d s z e r i n t egy r a j t a t ú l n y ú l ó közösségi k a p c s o l a t o t hiv é l e t r e . " 2 7 Noha egy kimer í t ő elemzésben Weber közösség-fogalma v a l ó s z í n ű l e g

bírálható,

• z bizonyos, hogy a f e n t i idézetben Weher olyan a l a k u l a t o k r ó l , célszervezetekről i r ,

melyek a p o l g á r i v i l á g b a n szerveződnek

és amelyek f u n k c i o n á l á s közben egy, a c é l s z e r v e z e t

célját

haladó c s e l e k v é s i és k a p c s o l a t i r e n d s z e r t hivnak é l e t r e . ber s z o c i o l ó g i a i elemzése

nem mond e l l e n t a marxi

nak. Weber azokat a szervezeteket t á r j a f e l és i r j a

megWe-

intenciókle,

me-

lyek az e l i d e g e n e d e t t v i l á g b a n k e l e t k e z n e k , ennek megfelelően racionalisztikus-kalkulatorikus

s t r u k t ú r á v a l , ám a marxi é r -

telembon v e t t közösségi l é t c s i r a s e j t j e i t

is

és bizonyos helyeken tényszerűen t a r t a l m a z z á k

tartalmazhatják is.

4. A t ö r t é n e t f i l o z ó f i á t ó l indultunk és az empíriához

érkez-

165

tünk«- Az elmúlt 100-150 év amerikai és európai történelme b e b i z o n y í t o t t a , hogy léteznek közösségek a p o l g á r i v i l á g o n b e lül.

Gondolhatunk azokra a mozgalmakra,

.melyek d i r e k t e

is

f e l v e t t é k a harcot e v i l á g g a l , de gondolhatunk azokra i s ,

a-

k i k i n d i r e k t módon, épp a közösségi é l e t k i d o l g o z á s á v a l v o n u l tak k i a társadalomból. Ez a mozgás /melynek p é l d á i a 68-as diákmegmozdulások épp ugy, mint a kommunák megszerveződ ese és k i v o n u l á s a e v i l á g b ó l / Oroszországból a p o l g á r i v i l á g majd minden országára á t v i t t é k Marxnak a Zaszulicshoz i r o t t megfogalmazott a l t e r n a t í v á j á t .

levelében

Az e l i d e g e n e d e t t v i l á g e l l e n é r e

bontakoznak k i ezek a közösségek. Ezek / i s /

j e l e n t i k az imma-

nens transzcendálás l e h e t ő s é g é t , amikor t e h á t a közösség a kigyó kebelében a l a k u l k i és l e g a l á b b i s az a k a r á s , a t é t e l e z é s szintjén,

egy közösségi l é t nevében h i p o s z t a z á l j a a szabadság

b i r od a Imát.

I. Istentől elvették a f i z i k a i v i lágot és az emberi közösséget, amelyek az ő számára az emberr e l való érintkezés egyetlen s z e r v e i v o l t a k . Nem tudván immár s z ó l n i hozzá, elhagyta a világot. /Gold mann/ Az a r i s z t o t e l i á n u s gondolkodás és l é t l á t á s á l t a l s o l t v i l á g o n lassan rések k e l e t k e z t e k .

befolyá-

A hosszú f o l y a m a t , a

feudalizmus bomlása, a harmadik rend k i a l a k u l á s a és szerepének s t a b i l i z á l ó d á s a f o l y t á n a homogén v i l á g r e n d ,

f ö l d és ég

egysége megbomlik. Ezt a folyamatot a tomista gondolkodásmód á t a l a k u l á s a és fokozatos h á t t é r b e szorulása j e l l e m z i . A gondolkodásmód á t a l a k u l á s a a r a c i o n a l i s t a - m e c h a n i k u s és t á r s a d a l o m f i l o z ó f i a k i a l a k u l á s á t

jelenti,

egy u j korszaknak; az európai gondolkodás p o l g á r i a r a c i o n a l i z m u s t ó l az i r r a c i o n a l i z m u s

természet-

mely nyitánya szakaszának:

kialakulásáig.

A r a c i o n a l i s t a f o r d u l a t D e s c a r t e s - t ó l L e i b n i z i g húzódik. E f o r d u l a t t a l megbomlik a természetadta közösség, k i a l a k u l az 166

i n d i v i d u a l l t á s éa - hogy f i z i k a i metaforát használjunk - a z á r t mindenséget a v é g t e l e n v á l t j a f e l .

Goldmann s z i g o r ú v é g k ö v e t -

k e z t e t é s h e z j u t . Az erkölcstannak / é s a v a l l á s n a k / ebben a v i lágban nincs h e l y e . Ez a homo oeconomicus v i l á g a . Pedig milyen messze vagyunk még a t t ó l a k o r t ó l ,

mikor Nietzsche

kijelenti:

az I s t e n h a l o t t . Ám a f o r d u l a t már megkezdődött. Ennek a sen3U3 communis k o n c e p c i ó j á t k e l l megvizsgálnunk. A f o r d u l a t o t Descartes igy j e l l e m z i egyik l e v e l é b e n : "A józan ész a l e g i g a z ságosabban e l o s z t o t t dolog a v i l á g o n , a helyes Í t é l e t n e k , az igaz és hamis szétválasztásának

s

a képessége; és a szó i g a z i

értelmében ez az amit j ó z a n észnek, rációnak szoktunk n e v e z n i . 28 Ami t e r m é s z e t t ő l fogva egyenlő minden emberben." Van-e h e lye erkölcstannak / I s t e n n e k / ebben a világban? A f e n t i kérdésre adandó v á l a s z csak v a r g a b e t ű j e kérdésünknek,

a sensus communis r a c i o n a l i s t a

centrális

elméletének.

Spinoza E t i k á j á n a k v á z l a t o s elemzésével k ö z e l í t j ü k meg a p r o b lémát, minthogy ez a könyv megküzd mindazokkal a k é r d é s e k k e l , melyeket a f o r d u l a t

f e l v e t e t t . E l e n g e d h e t e t l e n az

etikatörté-

netben nem k i j e l ö l n i Spinoza h e l y é t . Röviden: Spinoza az át menet A r i s z t o t e l é s z

materiális értéketikája

és Kant

é r t é k e t i k á j a k ö z t . Ez a három e t i k a az etikum f i a i kísérleteinek

formális

történetfilozó-

t a l á n három l e g r e p r e z e n t a t í v a b b

kísérlete.

Ha Spinoza - k ö v e t k e z e t e s és épp e z é r t e l l e n t é t e s - k é t

érték-

e t i k a k ö z ö t t f o g l a l h e l y e t , hogyan j e l l e m e z h e t j ü k az ő e t i k á j á t ? A r i S z t o t e l é a z közösségi társadalma " f e l a d t a " a f i l o z ó f u s számára az é r t é k e k e t . A r i s z t o t e l é s z megfogalmazza a t é n y l e g e sen l é t e z ő vagy létezőnek t é t e l e z h e t e t t

értékvilágot. A fölfii

szabadság v i l á g a : az e v i l á g i boldogság / é s egyenlő legfőbb

jó/.

Kant számára megkettőződött a v i l á g . A fenomenálisra és a noumenálisra szakadt, ahol a szubjektum számára "az erény k ö z társasága",

a k a t e g o r i k u s imperatívusz posztulátuma

Spinoza: determínációs é r t é k e t i k á t hoz l é t r e .

lesz.

Ennek

jelen-

t é s é t az elemzés t á r j a f e l végsőképpen. A szabad a k a r a t , Arisztotelész

mely

számára ismeret len, Kant számára posztulátum,

Spinoza számára megszüntetett fogalom: f i l o z ó f i á j á n a k ban minden szükségszerűségénél fogva l é t e z i k .

világá-

Meghatározott 167

szempontunkból elemezzük E t i k á j á t . 1. Mit j e l e n t a szubsztancia / i s t e n / Spinoza E t i k á j á b a n ? 2 . Mi Spinoza nézete az individuum h e l y é r ő l ebben a v i l á g ban? 3. Ennek következtében hogyan épül f e l / h a van e g y á l t a l á n / sensus communis elmélete? Ez a kor az u t o l s ó - és ebben Spinoza a legkövetkezetesebb -> amelyik a szubsztancia á l l á s p o n t j á r a h e l y e z k e d i k . Minden o t t d ő l e l , hogy ezt a kérdéat hogyan v á l a s z o l j u k meg. A "hagyományos" v á l a s z o k , melyek k i z á r ó l a g az a t e i s t a f o r d u l a t tumát" lát-ják Spinoza szubsztanciájában, k i z á r ó l a g o s j e l e n t é s é v e l ruházzák f e l ,

"dokumen-

I s t e n é t a természet

l e g f e l j e b b azt engedve

meg, hogy a j e l e n t é s n é l k ü l i forma / I s t e n / ,

még a sokáig ható

v a l l á s i - t r a n s z c e n d e n s é r z é k e l é s i mód következménye. Innen a z t á n a Spinoza panteizmusáról szóló v i t a . E v v e l a k é r d é s s e l kapcsolatban elfogadhatónak

l á t s z i k G-oldmann k a t e g ó r i á j a :

Spinoza t e o l ó g i a i a t e i s t a . Lm sem Goldmannt, sem minket nem e l é g i t k i a válasznak ez a t i p u s a . Hogy az i l y e n t i p u s u v á l a s z abszurditását

é r z é k e l t e s s ü k : egy mai f i l o z ó f i a t ö r t é n e t

szubsztanciájában a Tőke "tükörképét" értelmezést cáfolnunk sem k e l l , erejéig,

Spinoza

l á t j a . Ezt a v u l g á r i s

ám, l e g a l á b b i s a h i p o t é z i s

szükséges s a j á t megoldási j a v a s l a t u n k a t

ismertetni.

Spinoza s z u b s z t a n c i á j a a k a n t i magánvaló v i l á g á n a k

evilági

előképe. Az á l l i t á s v á z l a t o s i g a z o l á s a b i z o n y i t é k k e l l legyen a r r a , hogy Spinoza "középen" f o g l a l h e l y e t

hogy

Arisztotelész

és Kant k ö z ö t t . Arisztotelész

számára a modern értelemben v e t t

szabadság

i s m e r e t l e n v o l t . Ő magát az erény birodalmát é l t e meg és i r t a l e , a fenomenális és a noumenális l é t n á l a egybe e s e t t . A megbomlás f o l y a m a t á r ó l már v o l t

szó. Kant dolgozta k i

legra-

d i k á l i s a b b a n a kor antinomikus s z e r k e z e t é t : a k é t v i l á g v á l t egymástól és a magánvaló v i l á g megismerhetetlen. a v i l á g r ó l csak problematikus Í t é l e t e k és á l l i t á s o k de ezeket az á l l í t á s o k a t

el-

Erről

tehetők,

meg k e l l tennem: I s t e n l é t é t nem

tudhatom, posztulálnom k e l l . Spinoza számára a l é t evidens - adott - közösségi v o l t a

168

már megszűnt. Ám <5 t e h e t e t t egy r a d i k á l i s k i s é r l e t e t hogy bár az antinomikus v i l á g s z e r k e z e t e t

arra,

már é r z é k e l t e t t e , még

egy homogén v i l á g egységébe t r a n s z p o n á l j a .

A görögöknél a c s i l -

lagos ég még ismert és b e l á t h a t ó . Kant számára csak p o s z t u l á l ható.

Spinoza szükségszerűnek n y i l v á n i t j a ,

t e l e z i a szabadság v i l á g á t ,

megismerhetőnek

té-

ám ennek nagy á r a van. A szabad-

ság, az erény köztársasága a szükségszerűség birodalmába k e rül,

innen a borzalmas, bár borzalmasságában i s szép t é t e l :

a szabadság a f e l i s m e r t t e r i á l i s á n nem a d o t t ,

szükségszerűség. A szabadság sem ma-

sem f o r m á l i s a n nem p o s z t u l á l h a t ó : van.

"Szubsztancián azt értem, ami magában van, magában fogható

fel."

"Szabadnak mondjuk azt a d o l g o t , mely egyedül természetének szükségszerűségénél fogva l é t e z i k ,

s amelyet egyedül Önmaga

d e t e r m i n á l t c s e l e k v é s r e . " Spinoza E t i k á j á n a k ezek. Nem mondtunk e l l e n t

meghatározásai

a hagyománynak, Spinoza I s t e n e

je-

l e n t i a természetet mint egyedül l é t e z ő t , ám benne l á t j a az erény birodalmát és megismerhetőnek t é t e l e z i : e v i l á g i v á - és t e h e t i még - a magánvalót, ám hatalmas á r a t k e l l ,

teszi hogy

f i z e s s e n é r t e . Ennek megfelelően az egész e t i k a a szubsztanc i a jegyében f o g a n t . Körkörös a rendszer ismét v i s s z a t é r

s a k i i n d u l á s a végén

önmagába, a szubsztanciába.

E hipotézis f e l e l e t e t

adhat I s t e n szerepére i s .

Itt

i s csak

f é l i g a z s á g n a k t ű n i k , hogy a továbbélő transzcendens hagyománynak t e t t engedményről van szó. V a l ó j á b a n Spinoza I s t e n e nem a v a l l á s i h i e r a r c h i a csúcsa. E névvel Spinoza a néma nembeliséget j e l ö l i ,

a szubsztanciát,

mely valóban d e z a n t r o p o m o r f i z á l -

t a az a r i s z t o t e l é s z i antropomorf f ö l d i és é g i v i l á g o t ,

ám e

névvel / I s t e n / - melyet a z é r t néhol f e l v á l t v a h a s z n á l

a

szubsztancia és a természet k i f e j e z é s e k k e l - tán el lóként

jel-

z i a történelmietlen,

Ezt

i d ő t l e n nembeliség megfogalmazását.

természetesen, v á z l a t o s a n megint i g a z o l n i k e l l ,

s ez á t v e z e t

minket a második kérdés megválaszolásához: mi a h e l y e e r e n d szerben az embernek? A közismert válasz röviden igy h a n g z i k , az ember a szubsztancia modusa /"moduson a szubsztancia fekcióit

af-

értem, amit az értelem észrevesz a szubsztencián,

• i n t o l y a t , ami ennek lényegét a l k o t j a " / ,

Goldmann ennek a l a p -

169

j á n j e l e n t i k i , hogy Spinoza E t i k á j a nem i s e t i k a , h i s z e n ahol az ember modus... Igen ám, de a kérdés sokkal b o n y o l u l t a b b . "Könnyen megértjük, hogy az egész természet egyetlen duum, melynek r é s z e i ,

indivi-

az a valamennyi t e s t , v é g t e l e n sok módon

változnak a n é l k ü l , hogy az egész individuum bármiképp megvált o z n a . " Spinoza az E t i k a második könyvében már ö s s z e t e t t

in-

dividuumként j e l l e m z i a t e r m é s z e t e t . Az E t i k a végén az ötödik könyvben I s t e n é r t e l m i szeretetében az i s m e r e t e l m é l e t i

alapve-

modus és

t é s harmadik nemének, az i n t u í c i ó n a k s e g í t s é g é v e l ,

szubsztancia egyesül. Az ötödik könyvben Spinoza a modus-embert a szubsztancia k ö z v e t l e n részesévé t e s z i ,

szubsztanciává.

tenben mégis van szükségképpen olyan k é p z e t ,

"Is-

amely ennek és

amannak az emberi testnek lényegét az örökkévalóság szemszögéből f e j e z i k i . " / 2 2 .

t é t e l / Vagy a 29. t é t e l :

"mindazt, amit a

l é l e k az örökkévalóság szemszögéből megismer, nem abból i s m e r i meg, hogy a t e s t n e k j e l e n l e g i valóságos l é t e z é s é t f o g j a

fel,

hanem abból, hogy a t e s t lényegét az örökkévalóság szemszögéb ő l g o n d o l j a . " / k i e m e l é s tőlem - K. A . / Spinoza ötödik könyve: a Bölcsek könyve. A z o k r ó l a k i v é t e l e s eszes l é n y e k r ő l k í v á n s z ó l n i , akiknek megadatott, hogy ne szenvedélyeik vágyaik s z e r i n t , hanem az ész elve s z e r i n t

/indulataik/,

é l j e n e k . Hogyan l e -

hetséges mégis, hogy e könyvben v é l t ü k m e g t a l á l n i a néma nem /modus/ és a szubsztancia I s t e n "nevében" v a l ó egyesülését? Spinoza nem t u d t a és nem i s t u d h a t t a k i d o l g o z n i a p a r t i k u l a r i t á s és nembeliség t ö r t é n e l m i d i a l e k t i k á j á t .

Számára megje-

l e n i k az individuum, mint a haszon a l a n y a , a homo ökonomikus. E t i k á j á n a k egy f e j e z e t e valóban a p a r t i k u l á r i s ember / 3 . könyv/ I t t

számtalan olyan i n d u l a t o t

a modern kor terméke. Ám Spinoza nem á l l t p o n t j á n á l /ember embernek f a r k a s a / .

sorol f e l ,

leírása. mely már

meg Hobbes á l l á s -

Mint H e l l e r e l e m z i , a 4.

könyvben k é t f é l e hasznosság-fogalmat dolgoz k i . A p a r t i k u l á r i s embert csak ugy "mentheti meg", ha á t e m e l i a nembelibe. Ez azonban nem t ö r t é n h e t t ö r t é n e t i módon. A megmentés, v a g y i s , hogy az ember nem modus, ne eszköz legyen, hanem szubsztancia, a p a r t i k u l á r i s ember nembelibe v a l ó b e l e o l v a s z t á s á v a l és a nembeliség szükségszerűségébe / s z u b s z t a n c i á b a / emelésével

170

járt

e g y ü t t , azaz d e z a n t r o p o m o r f i z á l á s á v a l ,

némává t e v é s é v e l a nem-

nek. Spinoza k i s é r l e t e , hogy megmentse az emberiséget, ezen az uton v a l ó s u l h a t o t t r ü l be E t i k á j á b a .

Spinoza t u d j a , hogy az egyes egyedek nem é l -

nek az ész vezetése s z e r i n t . Ám a lehetőséget /mely hiányzik E t i k á j á b ó l / i t t mára n y i t v a á l l h a t

általában

nem v e t h e t i e l . A konkrét egyedek

szá-

az u t , az értelmes / t e h á t e r é n y e s / é l e t

szá-

mára. Spinoza számol a r e a l i t á s s a l : világ,

csak

meg. Az erény, a haszon o l d a l á n k e -

teoretikus ujraegyesitését

szétszakadt a közösségi

a földön á f e n t i

feláldozás

árán lehet megtenni. / S mert becsületes gondolkodó v o l t , i s ó l t , amint t a n i t o t t : e l h a g y o t t

minden f ö l d i

ugy

közösséget,

mert t u d t a , hogy á v a l ó v i l á g nem az ő s z u b s z t a n c i á l i s

világa

á l t a l á b a n . Ám megteremtette - és E t i k á j a 4. könyvében h e l y t i s ad n e k i - a barátok közösségét,

mely r e p r e z e n t á l h a t t a

a

szubsztanciát a maga mikrovilágában. /Ám az összemberiséget a t e o r e t i k u s a n némává fokozás menthette csak meg, mely a nem k i dolgozásának igy i s első k i s é r l e t e . / Vico t a l á l ó a n j e g y z i meg: "Spinoza ugy b e s z é l az á l l a m r ó l , mint kereskedők t á r s a s á g á r ó l . "

Spinoza r e a l i s t a ,

ő az elsők

e g y i k e , akik az államot nem e r k ö l c s i , hanem j o g i képződménynek t e k i n t i k . / T á r s a d a l m i szerződés e l m é l e t . / Az individuumra v o natkozó elmélete többsiku. Ha most megvizsgáljuk a sensus communisra vonatkozó e l m é l e t é t , különböztetnünk.

itt

i s több s z i n t e t k e l l meg-

A f e n t i államkoncepcióból i s fakadóan,

Spino-

za az á l l a m számára i s közmegegyezést a k a r . Az á l l a m r e a l i t á s , melyben a tömeg é l / s a tömegről Spinozának igen rossz véleménye van, nem gőgössége, hanem t a p a s z t a l a t a m i a t t / , fenntartását

i s egyetértésnek k e l l s z a b á l y o z n i a .

ám az á l l a m

"Ami az embe-

rek á l l a m i közösségének j a v á r a s z o l g á l , vagyis ami e l ő i d é z i hogy az emberek egyetértésben é l n e k ,

azt,

az hasznos, s v i s z o n t ,

ami az egyenetlenséget t á m a s z t j a az államban, az r o s s z . "

Spi-

noza számára ez az egyik s z i n t . A modern sensus communis a "szerződéses megegyezés" az á l l a m / m e l y j o g i és nem e t i k a i k a tegória/

fenntartására.

Az e t i k a i sensus communis megválaszolásához hosszan k e l l idéznünk a negyedik könyv egy megjegyzését.

"Minthogy az ész

171

nem k ö v e t e i semmit a természet e l l e n é r e ,

a z é r t azt k ö v e t e l i ,

hogy mindenki szeresse önmagát, keresse a maga hasznát,

ti.

a z t , ami valóban hasznára van, k i v á n j a mindazt, ami az embert igazán nagyobb t ö k é l e t e s s é g r e v i s z i ,

s e g y á l t a l á n , hogy min-

denki t ö r e k e d j é k , amennyire r a j t a múlik, a maga l é t é t t a n i . Hiszen ez oly szükségszerűen i g a z ,

fenntar-

mint a z , hogy az egész

nagyobb a r é s z n é l . Minthogy továbbá az erény

nem egyéb, mint

az, hogy az ember s a j á t természetének t ö r v é n y e i s z e r i n t szik,

s mindenki csakis s a j á t természetének t ö r v é n y e i

t ö r e k s z i k a maga l é t é t f e n n t a r t a n i ,

ebből k ö v e t k e z i k

cselek-

szerint először:

az erény a l a p j a a s a j á t létünk f e n n t a r t á s á r a i r á n y u l ó t ö r e k v é s , a boldogság pedig abban van, hogy az ember fenn t u d j a

tartani

Másodszor k ö v e t k e z i k , hogy az erényre önmagáért

a maga l é t é t .

k e l l törekedni,

s nincs semmi j e l e s e b b , reánk nézve hasznosabb,

aminek kedvéért törekednünk k e l l e n e r á . Továbbá k ö v e t k e z i k , hogy sohasem é r h e t j ü k e l , hogy létünk fenntartásához ne r u l j u n k r a j t i s i k k i v ü l levő dologra,

szo-

s ugy é l j ü n k , hogy megszűn-

j é k minden érintkezésünk a r a j t u n k k i v ü l levő dolgokkal. ezenfelül lelkünket t e k i n t j ü k , nebb v o l n a , ha mit önmagán

értelmünk bizonyára

S ha

tökéletle-

a l é l e k magában v o l n a , s nem ismerne meg sem-

kivül.

hasznos reánk nézve,

Sok dolog van tehát r a j t u n k k i v ü l ,

amely

s e z é r t törekednünk k e l l r á . Köztük az

elgondolható legbecsesebb az, ami t e l j e s e n megegyezik természet ü n k k e l . Mert ha p l . k é t t e l j e s e n azonos természetű individuum egyesül egymással, oly individuumot a l k o t n a k , amely k é t s z e r t e hatalmasabb az egyesnél. Az ember számára tehát

semmi sem hasz-

nosabb az embernél; az emberek, mondom, nem kívánhatnak becsesebbet l é t ü k f e n n t a r t á s á r a ,

mint a z t , hogy mindnyájan ugy meg-

egyezzenek minden dologra nézve, hogy valamennyinek l e l k e és t e s t e s z i n t e egy l e l k e t és t e s t e t alkosson, mindnyájan t ő l ü k t e l h e t ő l e g együttesen törekedjenek

létük fenntartására,

s mind-

nyájan együttesen keressék mindnyájuk közös hasznát. Ebből k ö v e t k e z i k , hogy azok az emberek, a k i k e t az ész kormányoz, azaz azok az emberek, akik az ész vezetése m e l l e t t k e r e s i k a maguk hasznát, nem vágyódnak semmi olyasmire, amit nem kívánnának a t ö b b i ember számára, s e z é r t igazságosak^ 172

hűségesek és becsü-

letesek."29 A sensus communis nem adottság többé. Megalapozása tést követel,

leveze-

egy olyan t e o r e t i k u s sémát, melyben minden é r t é k

f e l e l a másikért

s b i z t o s i t j a a b e l ő l e k ö v e t k e z ő t . A sensus

communis nem ugy j e l e n i k meg, mint az elméletek v é g c é l j a .

Ál-

lomás, eszköz a r r a , hogy az uj v i l á g körülményei

vala-

mely módon bizonyos / v á l a s z t o t t , juthassanak, konszenzusuk

között,

l e v e z e t e t t / értékek

érvényre

legyen.

Spinoza a f e n t i idézetben " t á r s a d a l o m a n t r o p o l ó g i a i " t é s t ad. Már u t a l t u n k a H e l l e r f é l e hasznossága-fogalomra.

leveze-

á l t a l i s megkülönböztetett

Spinoza i t t

a hasznosságot,

két-

mint

minden ember alapvető t e r m é s z e t i lényegét j e l ö l i meg, minden egyes e l k ü l ö n ü l t

ember

a maga hasznát k e r e s i ,

azaz s a j á t

tének minél magasabb t ö k é l e t e s s é g é r e / S p i n o z á n á l

lé-

reálitására/

t ö r e k s z i k . Eddig a f e j t e g e t é s egy lapos Hobbes-utánérzés

lenne.

Ám

leirá-

Spinoza

számára a hasznosság nem a végső c é l ,

melynek

sával kimondtuk a társadalom / a z öröknek h i p o s z t a z á l t

polgári

v i l á g / végső lényegét. A hasznosság sensus communisa - mint a p o l g á r i társadalom adekvát k i f e j e z é s e - Spinoza számára szenves eredmény. <5 e r r e , az e r é n y t ,

mint r e a l i t á s r a a l a p o z z a ,

és mint e f e j t e g e t é s e végén l á t h a t j u k ,

ellen-

épiti

fel

az eszes em-

berek szük köztársasága számára lehetségesnek i s t a r t j a az ezen alapuló élet

felépitését.

Mondhatnánk, hogy az erény,

első d e f i n i c i ó j á b a n "az ember s a j á t természetének szerint cselekszik",

még mindig a f a r k a s t ö r v é n y hobbesi meg-

fogalmazásának t e t s z ő l e g e s e l k e r e s z t e l é s e . keztetésekből k i d e r ü l ,

Ám a levont

követ-

hogy az erény / é s boldogság/ egy Spino-

z á n á l mindig immanens, e v i l á g i k a t e g ó r i a , csolatban van a p o l g á r i t a l a j j a l , lened i k : " . . . A z

melynek

törvényei

mely bensőséges k a p -

mégis fokozatosan

függet-

erényre önmagáért k e l l t ö r e k e d n i és nincs

lesebb vagy reánk nézve hasznosabb, ami kedvéért

je-

törekednünk

k e l l e n e r e á . " A boldogság az é l e t k a t e g ó r i á j a k i v á n l e n n i . Ám ennek súlyos következményeit már l á t t u k ,

magából az é l e t b ő l

már nem adott a s z u b s z t a n c i á l i s

l é t : ezt már le k e l l

vezetnie,

meg k e l l alapoznia Spinozának.

L á t t u k már a nem, az ö s s z e t e t t

individuum I s t e n b e inkorporálásának heroikus és nagy á l d o z a -

173

tokkal járó k i s é r l e t é t .

3pd. n0 za sensus communiaát ugyanezzel

az e l m é l e t i k i a é r l e t t e l igyekszik megoldani. A k i i n d u l ó p o n t

itt

i s a p o l g á r i társadalom egyede, ám a l é l e k t ö k é l e t l e n egyedül, s a haszon k a t e g ó r i á j á n a k á t é p í t é s é v e l Spinoza ismét az ö s s z e t e t t individuumot.

felépiti

"Az ember számára semmi sem haszno-

sabb az embernél." A pragmatikus hasznosság-koncepció az azonos természe-ü individuumok k a p c s o l a t a , hetséges/ ut az erényhez.

kitágul:

a kivánt /és

le-

S a k i v á n t megegyezés, melynél b e -

csesebbet senki sem k í v á n h a t ,

látszólag hasonlít a társadalmi

szerződés gondolatához. Ám t ő l e

gyökeresen k ü l ö n b ö z i k : most

Spinoza az erény birodalmát alapozza meg, a l é t

fenntartására

l é t r e j ö t t megegyezés sensus communis, a hasznosság v i l á g á r a r á é p ü l ő , ám azt végső fokon meghaladó erény birodalmát meg. Spinoza ismét a nemhez j u t e l . egyedekből ö s s z e á l l í t o t t

á l t a l á n o s individuumhoz,

a formájában a s z u b s z t a n c i á l i s l é t

Megpróbálja

szükségszerűségként f e l f o g n i az e g y e s ü l é s t ,

n i haszon legmagasabbrendü b e t e l j e s ü l é s é t . mondatából i s v i l á g o s ,

Spinoza t u d j a ,

mely ebben

közegébe k e r ü l .

antropológiai levezetéssel k í s é r l e t e z i k . ti

alapozza

E l j u t az azonos természetű Spinoza természe-

mint az egyé-

Ám idézetünk u t o l s ó

a v a l ó v i l á g b a n ezt csak

kevesen r e p r e z e n t á l j á k . /Csak az ész kormányozta emberek./ Neki már tudomása van a " s z e l l e m i á l l a t v i l á g r ó l " ,

és ennek m e g f e l e l ő -

en a tömegről i s i r E t i k á j á n a k épp ebben a könyvében. Ám a t e ó r i a , ha súlyos veszteségeken i s , de meg a k a r j a menteni a nemet. Ha konkrét egyedekre b o n t j a , a valóság egy szük rétegében is m e g t a l á l j a a z o k a t , akik "igazságosak, hűségesek és b e c s ü l e t e sek". Ennek a k í s é r l e t n e k része a sensus communis e l m é l e t . A levezetésben t á r s a d a l o m a n t r o p o l ó g i a i szükségszerűségként

kell

l é t r e j ö n n i e egy olyan megegyezésnek, mely egyszerre / s ide most bekapcsoljuk az á l l a m e l m é l e t e t

i s / megoldja a p r a k t i k u s

élet

problémáit és megoldaná, ha e v i l á g b a n i n k a r n á l n i l e h e t n e , az erényes é l e t problémáját

is.

Spinoza t u d j a , hogy a közösségnek

ez a f e l f o g á s a elsősorban már csak t e o r e t i k u s k í s é r l e t . j á t e z z e l a mondattal z á r j a : "De minden, ami k i v á l ó , nehéz, mint amilyen r i t k a . "

Etiká-

épp oly

Heller kimutatja Etikájának

alap-

vető normativ é r t é k é t ; az ember gondolkodó lány. A gondolko-

174

dás, az ész, mint az etikum alapvető normája i s j e l z i , ée a lényeg egybeesése elmozdult.

a lét

Spinoza megkísérelte e norma

a l a p u l t é t e l é v e l a szubsztanciát ebben a v i l á g b a n t a r t a n i . kezdődik lényegében az etikának az i n t e l l i g i b i l i s

Vele

szférába v a -

l ó á t v á l t á s a . Ám a k a n t i magánvaló kimondása még messze van. Az ember gondolkodik,

s ez mint norma / t e h á t

mint é r t é k /

összekap-

csolódik az a n t r o p o l ó g i á v a l , / A végső eredmény a modus-ember szubsztanciába h e l y e z é s e . / Ez az összekapcsolás

a sensus commu-

n i s h e l y é t a rendszerben igen magasra h e l y e z i . A közös pont , az e g y e t é r t é s ,

állás-

lényegében a boldogság és az erényes

élet

kapuja. Való i g a z : ezen a kapun kevesen lépnek be, ám Spinoza a belépés e s é l y é t k i v á n t a a sensus communis fogalmában megalap o z n i . Ő b e l é p e t t a kapun. Maga v á l a s z t o t t a - és e z é r t v i r t u á l i s - közösségben é l t .

részben

Saját é l e t e és t e ó r i á j a együtt

a l é t és a lényeg méghasonlásának egyre erősebben beinduló

fo-

lyamatával szembehelyezkedő individuum lázadása. Igaza v o l t Lukács Györgynek: Spinozának "emfatikus viszonya v o l t a magánvalóhoz.' 11 Goldmann azt i r j a , hogy e k ö z ö s s é g n é l k u l i , I s t e n - n é l k ü l i

vi-

lágban nincs helye az erkölcstannak. A racionalizmus e z z e l a problémával k e r ü l szembe. A k ö z ö s s é g n é l k ü l i i n d u v i d u a l i t á s leve antinomikus s z e r k e z e t e , kisérletet hivott

l é t r e . Az e g y i k e t ,

megmentésére i r á n y u l t ,

e-

szerintem, k é t i r á n y ú megoldási mely a nem fogalmának

Spinoza dolgozta k i .

"antinomikus k i e g é s z i t ő j e " L e i b n i z

Az ő e t i k á j á n a k

megoldása.

L e i b n i z k i s é r l e t e egy következetes mely az egyes k i d o l g o z á s á v a l le k e l l ,

individuum-koncepció, hogy mondjon a nemről,

i l l e t ő l e g a nem-fogalmának a Monadologia v i l á g á b a n ninca helye,

csupán a transzcendens-mozgató t é t e l e z é s é v e l k e r ü l b * eb-

be a v á l a s z k í s é r l e t b e . ^ 0 A Monad o l o g i a L e i b n i z r e p r e z e n t a t i v összegzéae.

filozófiájának

"A monas, m e l y r ő l i t t b e s z é l n i

gunk, nem más, mint egyszerű szubsztancia, mely részévé

fo-

lesz

az ö s s z e t e t t e k n e k : egyszerű, annyi, mint részek n é l k ü l való.* 1 Igy hangzik e mü első p o n t j a . L e i b n i z e t első p i l l a n a t r a szekapcsolja Spinozával a szubsztancia á l l á s p o n t j a .

ösz-

Csakhogy,

175

mig Spinozánál a szubsztancia már az első meghatározásban az Isten,

az Összetett

individuum, L e i b n i z pontosan az e l l e n k e z ő -

j é r e h e l y e z i a hangsúlyt: a monasra, a részek n é l k ü l i egyszerű szubsztanciára. / A z ö s s z e t e t t

szubsztanciához v a l ó viszonyt

ké-

sőbb é r t e l m e z z ü k . / Spinoza E t i k á j á b a n a monas, mint modus j e l e n t meg és a moduslét s z u b s z t a n c i á d é j a

/ 5 . könyv/ csak ugy

volt

az ö s s z e t e t t

lehetséges, hogy a monas f e l o l d ó d o t t

indivi-

duumban. A monas, az atom k é p e z i Leibniz e g y e d ü l i p r o b l é m á j á t . "Entelechiáknak nevezhetők az összes t e r e m t e t t ,

egyszerű á l l o -

arányok vagy monasok, mert mindig magukban hordják

létezésüket,

a tökélynek bizonyos fokát és az a körülmény, hogy önmaguknak t e l j e s e n elégségesek,

s a j á t benső tevékenységük k u t f o r r á s á v á

t e s z i ő k e t . . . " / 1 8 . p o n t / íme a f o r d u l a t végigvitele,

legkövetkezetesebb

a monas magára maradt, s a j á t tevékenységének

forrásává v á l t .

kut-

L e i b n i z levonja a monasok v i l á g á r a nézve a sú-

lyos k ö v e t k e z t e t é s t ,

mely a közösségtől k i h ű l t v i l á g b a n az e -

gyénre v á r . A szubsztancia, mint egyszerű monas, á t h e l y e z ő d ö t t a részeire

szakadt mindenség / f i z i k u s á n szólva a v é g t e l e n

egyes d a r a b j a i b a ,

tér/

akik s a j á t maguk v á l t a k önnön l é t ü k k o n s t i -

t u á l ó i v á . Hogyan lehetséges a monasok érintkezése? Hogyan s z e r veződik meg e v i l á g ,

e g y á l t a l á n képezhet-e egy egységes, bár

s t r u k t u r á l t univerzumot? "Semmiféle eszközünk sincs annak megfejtésére,

miképpen lehetséges, hogy egy monas a maga b e l s e j é -

ben egy másik teremtmény á l t a l v á l t o z á s t vagy á t a l a k i t á s t vedjen, mert semmit sem lehet bele á t ü l t e t n i , belső mozgást e l k é p z e l n i ,

szen-

sem benne egy

melyet k i v ü l r ő l m e g i n d i t a n i ,

vezetni,

n&gyobbitani vagy csökkenteni l e h e t n e , amint az ö s s z e t e t t

dol-

goknál lehetséges, ahol a részek rendjében v á l t o z á s megy végbe. A monaaoknak nincsenek a b l a k a i k , kiléphetnek.A járulékok,

amelyeken akár be,

akár

akcidenciák nem válhatnak e l s nem

juthatnak k i a s z u b s z t a n c i á k b ó l . . .

Sem állomány,

k i v ü l r ő l u t a t a monasba nem t a l á l h a t . " / 7 .

sem j á r u l é k

pont/ /kiemelés

lem - K. A . / A monast külső dolog nem a f f i c i á l h a t j a .

tő-

S mint-

hogy Leibniz s z e r i n t - e l l e n t é t b e n Spinozával - nincsenek egyforma természetű individuumok, amelyek

kapcsolódhatnának

egy-

máshoz, az egyszerű szubsztancia a j t ó és a b l a k t a l a n marad. Lé-

176

tezése nem kapcsolható össze a t ö b b i monassal. A s t r u k t u r á l t v i l á g egymással kapcsolatba nem hozható pontindividuumokból á l l n a . Ha a Monadalogia i t t

abba maradna / m i n t ahogy a k ö z k e -

l e t ű l e i b n i z i kép meg i s á l l az . a b l a k t a l a n monas ellenszenves tételezésénél/,

t e l j e s e n igaza lenne Goldmannak. i-hben a v i -

lágban nemhogy sensus communis nem jöhetne

létre,

de az e r -

k ö l c s t a n i s önellentmondás v o l n a . L e i b n i z nem á l l sérletet

itt

meg, k í -

tesz egy valóban s t r u k t u r á l t v i l á g f e l é p í t é s é r e . Ám

kísérlete

csak ugy lehetséges, hogy az ö s s z e t e t t

szubsztan-

c i á t / i s t e n t / k i e m e l i a v a l ó v i l á g b ó l s csak a transzcendens t é t e l e z é s s e g í t s é g é v e l tud egy magasabb egységet

létrehozni.

"Istenben van hatalom, mely f o r r á s a mindennek" - i r j a a 4o* pontban, ám a monas k a p c s o l a t a I s t e n é v e l ,

mint az ő s i egység-

g e l nem v a l ó s u l h a t

Leibniz k í s é r l e t e a

meg egy v i l á g o n b e l ü l .

monasok sensus communisának megteremtésére i s csak a t r a n s z c e n dens t é t e l e z é s b e i k t a t á s á v a l lehetséges.

Tudniillik

mint a monasok k ö z t i k ö z v e t í t ő n e k a b e i k t a t á s á v a l .

Istennek, "De az egy-

szer ü állományok k ö z ö t t egyik monasnak a másikra csak

ideális

b e f o l y á s a van, amely befolyásnak ismét csupán I s t e n k ö z v e t í t é se á l t a l van meg a h a t á s a . . . " / 5 1 .

p o n t / / k i e m e l é s tőlem - K.

A . / I s t e n mint k ö z v e t í t ő : tevékenységének eredménye az hatás a monasok k ö z ö t t .

rendező közössége f o g j a egybe, a rendező k ö z v e t í t é s , tehát,

ideális

A monadikus v i l á g o t a transzcendencia az az e l v

melynek a l a p j á n L e i b n i z a v i l á g o t a sensus communis f o r -

májában e l r e n d e z i .

Ideális, prestabilizált

harmóniát

tételez,

és az a b l a k t a l a n monas rend i r á n t i joga és igénye csak igy v a l ó s i t h a t ó meg, az ablak csak igy n y i t h a t ó k i .

s

a kinyitható

ablakon k e r e s z t ü l lehetséges csak az a világegyetem, "semmi

terméketlen,

halott / n i n c s / ,

Megkettőződött a v i l á g , transzcendens l é t

melyben

nincs káosz, nincs z a v a r " .

a sensus communis csak a második, a

s e g í t s é g é v e l alapozható meg. Mit j e l e n t

már-

most ez a monaaok számára, akik a maguk r e á l i s v i l á g á b a n nem teremtenek kapcsolatokat? Azt verzum mégis s t r u k t u r á l t ,

jelanti,

hogy az egyszerű u n i -

a monasok mikrokozmikus

ek. "A l é l e k k ö v e t i s a j á t t ö r v é n y e i t ,

szerkezetű-

a t e s t i s az ö v é i t ,

mégis t a l á l k o z n a k az összes szubsztanciák k ö z ö t t

fennálló,

177

előre m e g á l l a p í t o t t

ösazehang /harmonie p r e e t a b l i e /

folytán,

minthogy mindannyian egyazon világegyetem m e g j e l e n í t é s e i / r e p r é s e n t a t i o n / . " / 7 8 . p o n t / I g y o l d j a meg L e i b n i z az

ellent-

mondást, Ha a v a l ó v i l á g b a n nincs k a p c s o l a t , ha nincs k é t nos természetű egysaerü szubsztancia a " l á t s z a t " l é t e z n i e k e l l egy nély—struktúrának: az

azo-

világában,

összhang ő s e r e d e t i egy-

ségének, melynek a «onas csak raodusa, hiszen egyazon i n d i v i duumot r e p r e z e n t á l j a .

L e i b n i z a monas e v i l á g i méltóságát

adja az I s t e n k ö z v e t i t é s e á l t a l ,

a transzcendens

E z z e l a k a r j a megteremteni az e r k ö l c s i v i l á g o t . lama, eme valóságos v i l á g m o n a r c h i a , természetes v i l á g b a n . " / 8 6 .

" I s t e n ezen á l -

e r k ö l c s i v i l á g o t képez a

p o n t / L e i b n i z t u l akart l é p n i

nozán. Megkísérelte az i n d i v i d u a l i t á s v i l á g á t lehetséges, hogy a közösséget,

Spi-

l e i r n i ugy, hogy

a következetességből ne v e s z í t h e s s e n . Ám a következetes csak ugy v o l t

fel-

tételezésben.

leirás

csak a t r a n s z c e n -

dencia s e g í t s é g é v e l t u d t a a r e á l i á k v i l á g á r a r á e r ő s z a k o l n i . S az az e r k ö l c s i v i l á g , mely az I s t e n k ö z v e t i t é s e á l t a l jött

monasok közösségét m e g v a l ó s í t j a , már nem a l é t e z ő

nak, hanem - az "ideák v i l á g á n a k "

létrevilág-

gyümölcse.

A r a c i o n a l i s t a elméletekben v e t ő d i k f e l a sensus communis k e t t ő s használatának problémája és t o l ó d i k e l a k a t e g ó r i a a Legyen-ként, t e o r e t i k u s k í s é r l e t k é n t v a l ó alkalmazás f e l é . A p o l g á r i v i l á g k i f e j l ő d é s e fokozatosan s z ü n t e t t e meg - ha korább i felfogásunk értelmében k i nem i s i r t o t t a - a t ö r t é n e t i l e g létező,

sensus communis a l a p j á t képező közösséget. A l é t r e j ö -

vő, immár v á l a s z t á s o n a l a p u l t kisközösségek j e l e n t i k a v a l ó s á gos alapot olyan sensus communisok k i d o l g o z á s á r a ,

melyek

vir-

t u á l i s a n átfoghatnák az egész t á r s a d a l m a t . A sensus communis elméletek számára ez j e l e n t i a valóságos f o r d u l ó p o n t o t . elrejtőzött. ját

S minden közösségi ethoszra a l a p í t ó elmélet

levezetésü sensus communist k e l l ,

sa-

hogy f e l é p í t s e n . Az a -

d o t t közösség megszűnése miatt egyszerre nem l e h e t

kiindulni

/ é s e l é r k e z n i / az egyénhez és a közösséghez. Az alapvető ternatívát

Isten

al-

épp Spinoza és L e i b n i z esetében l á t t u k . A megalapo-

zás u t j a i gyökeresen különbözőek, ám közös mindkettőben, hogy 178

fenn a k a r j a t a r t a n i az e r k ö l c s i v i l á g o t . A szakadás -

legéle-

sebben - a Van és a Legyen r a d i k á l i s s z é t v á l a s z t á s á b a n ,

anti-

nómiába rendeződésében f e j e z ő d j é k k i . / K a n t / A sensus communis elméletek t ö r t é n e l m i a l a p j a a közösség v i s s z a f e j l ő d é s é b e n és a " t á r s a d a l m i " közösség t ö r t é n e l m i a l a p j á t képező

individua-

l i t á s megjelenésében van. Lehetséges-e sensus communis a világban,

abban

amely "Az eleven szubsztancia, továbbá az a l é t ,

amely valójában

szubjektum, vagy ami ugyanaz, amely v a l ó j á b a n

csak annyiban valóságos, amennyiben önmaga t é t e l e z é s é n e k

moz71

t

gása, vagyis mássá levésének önmagával v a l ó k ö z v e t i t é s e . A szubsztancia,

nJ

mint szubjektum j e l e n t i egyrészt az a b l a k t a l a n

monasok k i a l a k u l á s á t ,

másrészt a néma-nem megjelenését.

Lehet-

séges-e ebben a v i l á g b a n sensus communis? Ez a t ö r t é n e l m i k é r dés. Hogyan alapozható meg, milyen o b j e k t i v á c i ó s s z f é r a

lehet

b i z t o s i t é k a a sensus communisnak? Ez a t e ó r i a problémája. Gadamer tanulmányában azokat a - j ó r é s z t épp a r a c i o n a l i z mus r e n d s z e r e i r e f e l e l ő , merteti,

velük polemizáló

- elméleteket

melyek k ö z v e t l e n formában k i s é r l e t e t

is-

t e t t e k a sensus

communis k i d o l g o z á s á r a . / Y i c o és S h a f t e s b u r y / A megoldásokban f e l f e d e z h e t ő egy közös vonás: e k i s é r l e t e k mind

morálfilozófiai

alapvetésüek és már Tamástól kezdve az ember - valamely tott

- m o r á l i s - a n t r o p o l ó g i a i készségből k i v á n j a

sensus communis l e h e t ő s é g é t . A p i e t i s t a Oetinger

igy

határozza

meg ezt a f o g a l m a t : "A sensus communis olyan d o l g o k k a l kozik,

melyeket minden ember maga e l ő t t

társadalmat ö s s z e t a r t a n a k , dolgokra, az igazságokra,

lát,

tások k i f e j e z é s é n e k módjaira és f o r m á i r a . " t e g ó r i a olyan é r t é k e l é s i módot j e l ö l ,

foglal-

amelyek egy egész

amelyek vonatkoznak mind

mind a k i n y i l a t k o z t a t á s o k r a ,

társadalmat és evidens formákat t e s z

válasz-

levezetni a

a kinyilatkoztaOetingernél e ka-

mely egységben t a r t j a a lehetővé.

179

II. A v i l á g e l k ü l ö n ü l é s é b ő l és hiányából születik Isten j e l e n l é t e és fogalma. /Saint Cyron/ Kant számára megszűnik a s z o c i o l ó g i a i értelemben v e t t sus communis l é t e z é s é n e k k é r d é s e . N á l a ez már csak l e t i posztulátum. a tapasztalatra, amelyek egy k e l l t egyetért értenie.

"A k ö z f e l f o g á s t

m á r m o s t . . . nem a l a p o z h a t j u k

h i s z e n az o l y a n Í t é l e t e k r e

feljogosítani,

hanem hogy mindenkinek egyet, k e l l

•Z-I

azzal

~

/ k i e m e l é s tőlem - K. A . / A k a n t i á l l á s p o n t b ó l most

csak a k e l l és mozzanatára

figyeljünk.

Fichtének a következő két t é t e l t sítenie:

akar

t a r t a l m a z n a k : nem a z t mondja, hogy mindenki

ítéletünkkel, nJ

sen-

ismeretelmé-

kellett

egy maximában egye-

"Az elsőben egy Legyen-ne], egy l é t r e h o z a n d ó

t a l k a p c s o l a t o s meggyőződésről,

álláspont-

a másodikban v i s z o n t

a valóság-

r ó l v a l ó meggyőződésről"-^ van szó. A k a n t i f o r d u l a t és a van s z e m b e á l l í t á s á t

eredményezte.

a legyen

F i c h t e egy maximában

p r ó b á l j a f e l o l d a n i az a n t i n ó m i á t , p r ó b á l j a k ö v e t k e z e t e s e n kalmazni a k a n t i e t i k á t :

a cél,

al-

az i n t e l l i g i b i l í s Észnek az

ö n á l l ó s á g a . Az ész önállóságának mint célnak a t é t e l e z é s e a k o n k r é t individuumokat

eszközzé t e s z i az e r k ö l c s t a n

céljának

megvalósulásához k é p e s t . A k a t e g o r i k u s i m p e r a t í v u s z

egyetlen

t a r t a l m i megfogalmazása: az e g y i k ember számára a másik ember nem l e h e t eszköz. A k i i n d u l ó p o n t szabadság.

ezért Fichténél is a formális

"A szabadság minden m o r a l i t á s a b s z o l ú t

nélküle nincsen m o r a l i t á s . " / 3 2 6 . den egyén szabadsága,

akkor a t e t t

moralitásának

sem l e h e t más, mint az én l e l k i i s m e r e t e . célját,

és t e t t é n e k b i z t o s i t é k a

éri

el

De honnan tudom,

ha egyszer nem gyakorolhatok r á nyomást csak s a j á t

lelkiismerete:

lénynek szükségképpen ugyanaz a c é l j a . " / 3 2 4 . magatartás c é l j a az Ész ö n á l l ó s á g a ,

"Minden eszes

o . / Az

erkölcsi

az i n d i v i d u u m ezen c é l

v e h i k u l u m a . Az én s z a v a , m o r á l i s t e t t é n e k b i z t o s i t é k a

180

s min-

biztositéka

Az egyén akkor

ha a másik i s e r k ö l c s ö s e n c s e l e k s z i k .

hogy ugy c s e l e k s z i k - e ,

feltétele

o . / De ha a k i i n d u l ó p o n t

önnön

l e l k i i s m e r e t e . Minden eszes lény cselekedete a f e n t i

általá-

nost k e l l , hogy célozza. Ebben a f o r m á l i s értelemben lehet a l e v e z e t é s a l a p j a a k a n t i megfogalmazás: "Cselekedj ugy, akaratod maximáját á l t a l á n o s törvényhozás elveként

hogy

gondolhasd

e l . " Az á l t a l á n o s letéteményese az én. A b ö l c s , mint az e t i k a i magatartás a u t e n t i k u s hordozója már A r i s z t o t e l é s z n é l

feltűnt.

Nála még a kontemplativ és a tevékeny magatartás v á l a s z t h a t ó , egyaránt é r t é k e s . A k a n t i - f i c h t e i erkölcstanban az ész mint az e g y e t l e n organon j e l e n i k meg. Ennek azonban nem a szubsztanciaként

l é t e z ő modus ember a megfogalmazója / S p i n o z a / , hanem

a puszta én / á n s é g / , a k i a legyen formulájában kapcsolódik az eszes e r k ö l c s i v i l á g h o z és az emberi nemhez. "Mert az k e l l legyen a v é g c é l j a , hogy az egész emberi nemről gondoskodjék." /329.

o./

A sensus communis ebben a koncepcióban a legyen

strukturáló

e l v é v e l v a l ó s u l h a t csak meg. "Arra k e l l törekednünk

tehát,

hogy Í t é l e t e i n k összhangban legyenek;" E i c h t e t e h á t a szabadság-ész-legyen szerkezetű posztulátumban v á z o l j a először a k ö zösség l é t e z é s é t . Az eszes embereknek közös a c é l j a . Sz a k ö zös c é l k a p c s o l j a , hozza össze az embereket o l y módon, hogy a t ö b b i ember erkölcsös v i s e l k e d é s é é r t

mindenki f e l e l ő s .

összes emberek kölcsönhatása közös g y a k o r l a t i

"Az

meggyőződések

l é t r e h o z á s a érdekében csak akkor l e h e t s é g e s , ha valamennyien olyan közös e l v e k b ő l indulnak k i ,

amilyenek szükségképpen

lé-

t e z n e k ; s ezekhez az elvekhez k e l l kapcsolódniuk további meggyőződéseiknek. Ezt a k ö l c s ö n h a t á s t , les r é s z t v á l l a l n i ,

amelyben mindenki k ö t e -

egyháznak, e t i k a i közösségnek n e v e z i k ;

miben pedig valamennyien megegyeznek, azt szimbólumnak. denkinek az egyház t a g j á v á k e l l v á l n i a . p i c h t e

a-

Min-

megvetéssel

s z ó l a r e m e t é k r ő l , akik k i akarnak v o n u l n i a társadalomból. Az emberi nem, mint c é l , posztulátum. F i c h t e sensus communis elméletében i s k ü l ö n v á l i k a Van és a Legyen. A Sein v i l á g á b a n a p r o t e s t á n s módon é r t e l m e z e t t pontot a közös akarat

szimbólum j e l e n t i a k i i n d u l ó -

számára. A szimbólum b i z t o s í t j a az össz-

hangot . "Van valami é r z é k f e l e t t i és minden természet f ö l é hető" - ez a szimbólum. Változékony, konkrét é r z é k i

emel-

tartalma

181

n i n c s . A szimbólum t a r t a l m i l a g üres, ezt mindig a konkrét k ö »zösség é r z é k i t i meg. Erre a szimbólumra,

mint a közös meg-

egyezés k i i n d u l ó p o n t j á r a k e l l h i v a t k o z n i a v a l a k i n e k , ha s a j á t véleményéről meg akar győzni v a l a k i t . Az egyház eme első megfogalmazása v e z e t e t t e l az államszerződés f i c h t e i

gondolatához.

"Abszolút l e l k i i s m e r e t i k ö t e l e s s é g , hogy másokkal együtt má egyesüljünk." / 3 3 3 .

állam-

o . / Fichte ezen a ponton j u t e l ahhoz

az antinómiához, melynek megoldását egy ujabb sensus communis t é t e l e z é s é v e l a k a r j a e l é r n i . E r k ö l c s i posztulátumként a szimbólum s e g i t s é g é v e l l á t r e j ö t t

az á l l a m . Ám az én csak

lelkiisme-

r e t é r e h a l l g a t h a t . Mi t ö r t é n i k a k k o r , ha "akaratunk maximája" nem esik egybe az á l l a m i törvényhozás á l t a l á n o s e l v é v e l ?

Fich-

t e s z e r i n t egy ujabb közösség j e l e n t h e t i csak azt az e r k ö l c s i bázist,

amelyre h i v a t k o z v a k i f e j t h e t e m ellenvéleményemet.

á l l a m f e l f o r g a t á s a a l e l k i i s m e r e t e l l e n v a l ó , ha

"Az

nem vagyunk

s z i l á r d a n meggyőződve, hogy a közösség k i v á n j a e f e l f o r g a t á s t . " / 3 3 3 . o . / Ehhez azonban egy u j közösséget k e l l h i s z e n a r é g i h o z t a l é t r e az á l l a m s z e r z ő d é s t ,

megalapozni, és ez e l l e n nem

a p p e l l á l h a t o t t . Az " á l l a m i egyházat" a szimbólum t a r t o t t a

ösz-

s z e . Az u j közösséget a szimbólum e l v e t é s e h a t á r o z z a meg. L é t r e j ö n a t a n u l t a k társasága. Ebben a közösségben csak annyi az e l ő f e l t é t e l , hogy mindenki a z t gondolja, amit a k a r , de ezt közölnie k e l l ,

ám a hagyományos szimbólumot e l v e t i . Ez a közös-

ség az e l ő b b i e t i k a i egyház megjobbitásán f á r a d o z i k .

Fichte

nsm t u d j a megoldani a t a n u l t a k közösségének funkcionálását az államban. L é t r e h o z á s á r ó l pusztán ennyit tud mondani: "Számomra elég egyetlen másik ember ő s z i n t e e g y e t é r t é s e . " S akkor már morális t e t t

ezen ellenközösség l é t r e h o z á s a . F e l é p i t é s é b e n csak

ez igazán demokratikus és szabad; Ám t a g j a i - bár

eszméiket

t e r j e s z t h e t i k / m á r i s ellentmondás: hisz e l v e t e t t é k a hagyományos szimbólumot, t e h á t nincs meg a közlés k i i n d u l ó p o n t j a /

-

meggyőződéseiket az é r z é k i v i l á g b a n nem v a l ó s i t h a t j á k meg. Fichte a p o l g á r i v i l á g társadalmában meg ó h a j t o t t egy e r k ö l c s i v i l á g o t ; Ennek f e l é p i t é s é r e nyugvó sensus communist t é t e l e z e t t , szimbólum b i z t o s i t o t t a , 182

alapozni

egy morális alapokon

melynek funkcionálását a

s mely v é g ü l i s az államszerződés hagyo-

mányos gondolatához v e z e t e t t . Ám ^ i c h t e é r z é k e l t e a G e s e l l schaft és a Gemeinschaft e l l e n t é t é t . E z é r t hozza l é t r e a t a n u l t a k t á r s a s á g á t , , mely a társadalom k i i n d u l ó p o n t j a i n a k s é v e l , a k ö z l é s l e l k i i s m e r e t i posztulátumként v a l ó

elveté-

tételezé-

sének s e g i t s é g é v e l épül f e l . Két e t i k a i egyháza van. E k e t t ő a n t i n ó m i á j á t nem t u d j a f e l o l d a n i a valóságban. A t e o r e t i k u s e r ő f e s z í t é s b ő l l é t r e j ö n f e j t e g e t é s e végén a Gemeinschaft világa,

igazi

mely a t é t e l e z é s s z i n t j é n hozza l é t r e a marxi megoldás-

hoz o l y k ö z e l á l l ó , communis v i l á g á t ,

ám R i c h t e számára me gvalós i t hat a t l a n sensus " . . . v a l a m e n n y i embernek egyet k e l l

értenie;

valamennyien azonban csak a t i s z t a ésszerűben értenek

egyet,

mert ez az e g y e t l e n , ami valamennyiükben közös. Ha f e l t é t e l e zünk egy i l y e n e g y e t é r t é s t , akkor e l e s i k a t a n u l t

és a t a n u l a t -

l a n közösség k ö z ö t t i megkülönböztetés. E l t ű n i k az egyház és az á l l a m i s . Mindegyiknek ugyanaz a meggyőződése, s mindegyikük meggyőződése mindenki meggyőződése. E l e s i k az á l l a m mint

tör-

vényhozó és k é n y s z e r i t ő hatalom. Minden egyén a k a r a t a valóban á l t a l á n o s t ö r v é n y ; az összes többiek ugyanis ugyanazt

akarják,

s nincs szükség k é n y s z e r r e , mert mindenki önmagától azt

akar-

j a , amit a k a r n i a k e l l . E c é l r a k e l l t ö r n i e egész gondolkodásunknak és cselekvésünknek,

s magának egyéni képzésünknek

is:

végcélunk nem mi magunk vagyunk, hanem valamennyien. S j ó l l e h e t e c é l e l é r h e t e t l e n , mi t ö r t é n n e , ha a z t gondolnánk, hogy

elér-

tük? Egyéni e r e j e révén az e m i i t e t t közös a k a r a t s z e r i n t

min-

denki - amennyire csak t u d j a - az ész h a s z n á l a t á r a megváltoztatná a t e r m é s z e t e t ^ . . A k k o r . . .

célszerűen

mindenki azt

teheti •ZC

majd, amit a k a r , mert valamennyien ugyanazt a k a r j á k . ' " ^ t a ésszerű v i l á g a ; a p o s z t u l á l t

A tisz-

szabadság birodalma. A sensus

communis i s mint evidencia j e l e n t k e z i k . Az á l t a l á n o s

egybeesik

az egyén a k a r a t á v a l ; ' A közösségi társadalomban, ahol maga az egész közüsség a c é l , a sensus communis a l a p j a a szabadság. Fichte i t t

megszünteti az a n t i n ó m i á t ,

az e l s z i g e t e l t Én

lelki-

ismerete többé csak annyiban k i z á r ó l a g o s b i z t o s i t é k a a m o r a l i tásnak, amennyiben az összes individuum azonos

lelkiismerettel

r e n d e l k e z i k : B számára evidens A a k a r a t a .

F i c h t e i t t a mind-

nyájunkat k i n z ó alapantinómiát t á r j a f e l ,

a valóság ás a l e 183

gyen) számára f e l o l d h a t a t l a n

ellentétét.

Marx számára a sensus communis t ö r t é n e t i vagy t e o r e t i k u s f e l v e t é s é n e k dilemmája megszűnik.' Marx a k a n t i posztulátumot / a sensus communisnak l é t e z n i e k e l l / a t ö r t é n e l m i folyamat lemzésébe ágyazza. A sensus communis problémája n á l a h a t a t l a n a t t ó l a t ö r t é n e l m i sémától, melyet e f e j e z e t már v á z o l t u n k .

Á

e-

elválasztelején

t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i t é t e l e z é s a történelem

r e á l i s mozgatórugóin k e l l , hogy nyugodjon. Marx megoldása,

mely-

l y e l a f e n t i dilemmát f e l o l d j a / m e l y dilemma f e l o l d á s a egyet j e l e n t a p o l g á r i társadalom t r a n s z c e n d á l á s á v a l / , zófia kidolgozásával v á l i k

a praxisfilo-

lehetségessé.

A p r a x i s f i l o z ó f i á b a n a p o l g á r i gondolkodás a n t i n ó m i á i a l é t ellentmondásaiként vetődnek f e l . Az ut amelyet Marx v á z o l , a szükségletek elemzésére é p ü l . A szükségletek a l a k u l á s a

ref-

l e x i ó s fogalom a marxi antropológiában. Az elmélet eme k é t

bá-

z i s á n épül f e l az a társadalom, melyben a t á r s a d a l m i - n e m b e l i sensus communis adekvát formában v a l ó s u l meg és magának a t á r sadalomnak k o n s t i t u t i v

eleme. Ezt az u t a t f o g l a l j u k most r ö -

viden össze. Kiindulópont az elidegenedés. Az e l i d e g e n e d e t t p o l g á r i v i l á g maga t e r m e l k i olyan s z ü k s é g l e t e k e t , mely szükségletek t r a n s z c e n d á l j á k e t á r s a d a l m a t . Ezek a r a d i k á l i s

szük-

s é g l e t e k . Marx magában a történelemben mutatja f e l azokat az ö s s z e t a r t ó e r ő k e t , melyek nézete s z e r i n t összhangot,

egyetér-

t é s t f e l t é t e l e z n e k az emberek j e l e n t ő s c s o p o r t j a i k ö z ö t t .

Egy-

szerűen a z é r t , mert érdekeik egybeesnek. A p r o l e t a r i á t u s Marx szemében az e l s ő , melynek l é t é r d e k e nem lehet

partikuláris,

azaz ha f e l a k a r j a s z a b a d i t a n i magát, ez már csak az egész emb e r i nem emancipációjával együtt v a l ó s u l h a t meg. /Marxnak k é t e l k ü l ö n ü l ő e l m é l e t e v o l t az elidegenedés f e l s z á m o l á s á r a . A " h e g e l i " , mely t e r m é s z e t t ö r v é n y k é n t ,

ökonómiai

szükségszerű-

ségként hozza l é t r e "az egyesült termelők t á r s a d a l m á t " , "fichtei",

és a

melyben a " k o l l e k t i v Legyen" á l l á s p o n t j á n Marx a

szubjektum bekapcsolásával k i s é r l i meg f e l v á z o l n i a megoldást. Én az utóbbi megoldást fogadom e l . / Az a mód, m e l l y e l a szubjektum a v á l t o z á s t e s z k ö z ö l h e t i : a t á r s a d a l m i f o r r a d a l o m »

184

"Egy s z o c i á l i s forradalom az egésznek az á l l á s p o n t j á n van azért,

mert - ha csak egy g y á r i k e r ü l e t b e n t ö r t é n i k i s meg -

az ember t i l t a k o z á s a az embertelenné v á l t é l e t e l l e n , egyes, valóságos egyén á l l á s p o n t j á r ó l i n d u l k i ,

mert az

mert az a k ö -

zösség, melynek t ő l e v a l ó e l s z a k i t o t t s á g á r a az egyén r e a g á l , •zn

az ember i g a z i közössége, az emberi közösség. n > M

r

Marx számára

az egész problémája az egyén-közösség problémája. Az egyén, mely leszakadt a közösség k ö l d ö k z s i n ó r j á r ó l , a s z o c i á l i s

for-

radalomban j u t h a t csak ismét v i s s z a önmagához. Marx számára a közösség: az egyén nembeli létezésének e l e n g e d h e t e t l e n t e l e . Marx tehát a k a n t i - f i c h t e i

felté-

legyent a történelemben

jelent-

kező antagonizmusok megoldására v á l l a l k o z ó "enormes Bewustsein" s e g í t s é g é v e l v a l ó s í t j a meg. "A terméknek, mint s a j á t termékének felismerése és s a j á t megvalósulása

tulajdon

feltételeitől

v a l ó elszakadásnak, mint nem hozzá t a r t o z ó n a k , mint k é n y s z e r ű nek a megítélése - r e n d k í v ü l i t u d a t . Ez, önmagában véve i s a tőkén nyugvó t e r m e l é s i mód terméke és igy v é g i t é l e t é n e k

halál-

h a r a n g j a . " ^ 8 A r e n d k í v ü l i tudat / L u k á c s n á l h o z z á r e n d e l t

tudat/

természetesen s z i n t é n t é t e l e z é s , a k o l l e k t i v Legyen t ö r t é n e l m i á l l á s p o n t j a . A r a d i k á l i s szükségleteknek,

mint az e l i d e g e n e d é s -

re f e l e l ő transzcendáló szükséglet struktúrának a k i é p í t é s é v e l Marx egyrészt a t ö r t é n e l m e t a n a l i z á l t a , tékei alapján tételezte

másrészt v á l a s z t o t t

l é t e z ő v i l á g á t . Marx a sensus communis megvalósulását mi célként t ű z i k i .

ér-

a m o r a l i t á s és l e g a l i t á s együttesen

Marx a p o l g á r i v i l á g o t

sem l á t j a

történelteljesen

közösségnélkülinek. A konszenzus, noha átfogóan csak mint fény j e l e n i k meg számára, a p o l g á r i v i l á g kisközösségeiben egyrészt adva van, másrészt a r e n d k í v ü l i tudat t é t e l e z é s é v e l Marx egy o l y a n közösséget v á z o l f e l ,

melyben az összhang, az e g y e t é r t é s

magából az e l i d e g e n e d e t t v i l á g b ó l épül f e l s f e l k e l l , hogy é p ü l j ö n ahhoz, hogy a t o t á l i s forradalom megvalósulhasson. Az individuum-közösség antinómia felszámolásában l á t j a Marx az "egyesült termelők" társadalmának megvalósulását, s l á t j a z e l a "társadalmi-nembeli"

ez-

sensus communis k i a l a k u l á s á t . 1

" A z t , hogy a személy hatalma / v i s z o n y o k / a munka megosztása révén d o l o g i hatalmakká v á l t o z t a k á t , nem lehet a z á l t a l meg-

185

s z ü n t e t n i , hogy az e r r ő l a l k o t o t t á l t a l á n o s k é p z e t e t k i v e r j ü k a f e j e k b ő l , hanem csak az á l t a l ,

hogy az egyének ezeket a do-

l i g i hatalmakat megint b e s o r o l j á k magtik a l á és a munka megoszt á s á t megszüntetik. Ez közösség n é l k ü l nem lehetséges, csak a /másokkal v a l ó / közösségben / k a p j a meg mindegyik/ egyén az eszközöket ahhoz, hogy h a j l a m a i t minden irányban k i m ű v e l j e : csak a közösségben v á l i k t e h á t

lehetővé a személyes szabadság.

A közösség e d d i g i p ó t l é k a i b a n , az államban s t b . , a személyes szabadság csakis az uralkodó o s z t á l y v i s z o n y a i k ö z ö t t d ö t t egyének számára l é t e z e t t

fejlő-

és csak annyiban, amennyiben e n -

nek az osztálynak egyénei v o l t a k . Az a l á t s z ó l a g o s közösság, amellyé eddig az egyének e g y e s ü l t e k , mindig ö n á l l ó s í t o t t a magát velük szemben és mindig csak az osztálynak a másikkal szembeni egyesülése v o l t a l e i g á z o t t o s z t á l y számára nemcsak

tel-

jesen i l l u z ó r i k u s közösséget^ hanem e g y ú t t a l u j béklyót i s

je-

l e n t e t t . A valóságos közösségben az egyének társulásukban és 7Q t á r s u l á s u k á l t a l e g y ú t t a l a szabadságukat i s e l n y e r i k . " ^ Az individuumok a d o l o g i hatalmakat b e s o r o l j á k maguk alá.' hozzák a közösség t á r s a d a l m á t . A közösség eszköz létrejön,

Létre-

és c é l . Ami

a szabadság birodalma, a magáért v a l ó nembeli

léte-

zés társadalma. Mit j e l e n t a megvalósult szabadság? 1. Közösségi t á r s a d a l m a t , 2 . személyes szabadságot. A k e t t ő k ö z ö t t i k ö z v e t í t ő : a sensus communis. Az egyén és közösség érdekei alapvetően egybeesnek. "Már P l a t ó n á t l á t t a , hogy a törvénynek egyoldalúnak k e l l . . l e n n i e és e l k e l l e t t v o n a t k o z t a t n i a az egyéniségtől.

Emberi viszonyok k ö z ö t t viszont a büntetés

valóban

nem lesz egyéb, mint a hibázónak önmaga f e l e t t i í t é l e t e . Nem a k a r j á k majd meggyőzni őt a r r ó l , hogy egy külső e r ő s z a k , amel y e t mások követnek e l r a j t a , o l y a n erőszak, melyet ő k ö v e t e t t e l önmagán. A más emberekben inkább természetes megváltóit ja l á t n i a büntetéstől,

amelyet ő r ó t t :

fog-

k i önmagára, azaz a

viszony éppenséggel megfordul.* 1 ^ 0 Az egyén r e p r e z e n t á l j a a nemet és a nem az egyént.' A "magáért v a l ó sensus communis" t e hát evidens é r z é k e l é s i mód abban az értelemben, hogy duum és közösség ugyanannak az átfogó

indivi-

szükséglet-strukturának

a h o r d o z ó i , e z é r t az "egész" ö s s z é r z é k e l é s i módja homogén. 186

Többszörös megszorítást k e l l tennlink« E f e n t i meghatározás nem szándékozik egy u n i f o r m i z á l t v i l á g o t

megfogalmazni. Amit

állí-

t u n k : a k a n t i k a t e g o r i k u s imperatívusz megvalósult v i l á g a

té-

t e l e z ő d i k Marxnál. Az egyik ember nem eszköze a másiknak.' C é l j a . Ez a szabadság v i l á g a . Azonban már a Német I d e o l ó g i á b ó l v e t t idézetben i s kiemeltük a sze mély es szabadságot, ti,

s ez a z t

jelen-

hogy szükségleteink k v a l i t a t i v e különböznek a m á s i k é t ó l ,

ám ezen k v a l i t a t i v nik,

szükséglet k i e l é g i t é s e

azon az uton

törté-

melyben a másik nem mint eszköz s z e r e p e l i Hiszen épp a z é r t

k v a l i t a t i v ez a s z ü k s é g l e t , mert nem pusztán az anyagi -

birás-

r a a l a p o z o t t - igényt e l é g i t i k i , hanem a nem-szükségleteinek bennem s a j á t igényként r e p r e z e n t á l t r é s z é t ; A szabadság v i l á g a nem az egyenlőség v i l á g a .

Szabadság és egyenlőség k i z á r j á k

egy-

mást. Minden individuum más és más minőség. És a szabadság a b ban á l l , hogy e minőségek nem ü t i k , hanem é p i t i k egymást. De épp ebben a k v a l i t a t i v v i l á g b a n az egyenlőségnek csak annyiban van é r t e l m e , amennyiben - Marx s z a v a i t használva -

mindenki

egyaránt lehet, h a l á s z , vadász és k r i t i k a i k r i t i k u s . L e h e t , de n%m b i z t o s , hogy az l e s z . És természetes, hogy a halász

igé-

n y e i mások, mint a k r i t i k a i k r i t i k u s é . Egyenlőség a szó

tulaj-

donosi és é r t é k b e l i értelmében nem l e s z .

És nem i s k e l l : a

szabadság éppen abban á l l , hogy mindenki j ó l é r z i magát a s a j á t maga á l t a l v á l a s z t o t t -

szituációjában.

A sensus communis t e h á t egy nagyon i s demokratikusan d i f f e r e n c i á l t v i l á g é r z é k e l é s i módja, melyben az e v i d e n c i a t e h á t azt j e l e n t i , hogy mindenki a "maga módján" a közösség r e p r e zentánsa. A "maga módján", mint l á t t u k ,

itt

nagyon sokat

l e n t . A magáért v a l ó sensus communis csak o t t jöhet

je-

létre,

a h o l az ember embernek s z ü k s é g l e t e . És a h o l az emberi kapcsol a t o k f o g j á k szervezni az é l e t e t ,

csak ezen a sensus communison

k e r e s z t ü l v a l ó s u l h a t meg. Az átmenet problémájával Marx v i s z o n y l a g keveset

foglalko-

z o t t . Épp a z é r t , mert az átmenet á t m e n e t - v o l t a számára evidens. A Marx óta e l t e l t

időszak szükségszerűvé t e t t e ennek ú j r a g o n -

d o l á s á t . Marx u t ó p i á j a termékeny u t ó p i a . Lehetővé t e s z i az értékelemzésekben v a l ó v á l a s z t á s o k k ö z ö t t egy értelmes

jövő

187

v á l a s z t á s á t . Ám a " s z ü l é s i f á j d a l o m " á l l a p o t a hosszura A vajúdás időszakában f e l - f e l v e t ő d i k

nyúlik.

a vetélés tragikus

t ő s é g e . "És majd csak azután l e h e t v a l a m i l y e n

lehe-

történetfilozó-

f i a i jövendőmondás f e l a d a t a , hogy k i m o n d j a , valóban k i l é p ő b e n vagyunk-e a t e l j e s bűnösség á l l a p o t á b ó l , vagy még csak p u s z t a személyek h i r d e t i k az u j e l j ö v e t e l é t ;

egy E l j ö v e n d ő

amely még o l y a n gyönge, hogy bármikor

játszva

ja a pusztán létező terméketlen

jelét,

összeroppanthat-

hatalma."^1

A sensum communis - l é t e z ő vagy p o s z t u l á l t

formában -

érték-

ő r z é s és kommunikáció. A közösség é r t é k e i n e k evidens

nyilvá-

nosságát b i z t o s i t j a egy o l y a n kommunikációs rendszer

segítsé-

gével,

melyben k ö z l ő és vevő k ö z ö t t - o p t i m á l i s

értés

az e l ő f e l t é t e l e k

esetben - az

azonosaága f o l y t á n a d o t t . Kant

a t l a n t á r s i a s s á g " fogalma az az antinomikus k e r e t , értékes

közlés történelmi

formáló antagonizmuson " i t t

sorsa megvalósul. A t ö r t é n e l m e t az ember t á r s i a t l a n

társiasságát.

é r t e m , azaz a társadalomba l é p é s r e v a l ó h a j l a n d ó s á g á t , azonban összekapcsolódik az ugyané t á r s a d a l o m v a l fenyegető á l t a l á n o s

"társi-

melyben az

amely

szétszakadásá-

ellenállással.

A t á r s i a t l a n t á r s i a s s á g a p o l g á r i társadalom k a t e g ó r i á j a . A sensus communis számára a z t

jelenti:

kommunikáció p r o b l e m a t i k u s s á v á l t , gában

érték / e v i d e n c i a /

az i n d i v i d u u m p o s z t u l á t u m á v á . A sensus communis

nelmi alakváltozásának reprezentatív

törté-

f o r m á i a magáért v a l ó

emberi o b j e k t i v á c i ó k . / M ű v é s z e t , f i l o z ó f i a . / Ezek az v á c i ó k az emberi nem é r t é k g y ü j t ő

és

ám éppen p r o b l e m a t i k u s s á -

objekti-

e d é n y e i . A művészetre nézve

elfogadom a k é s e i Lukács á l l á s p o n t j á t : a miivészet az emberi nem ö n t u d a t a . A f i l o z ó f i a , tése.

az abszolútum d i a b o l i k u s

mikor az e l l e n t é t e k e l v e s z í t e t t é k

eleven kapcsolatukat

k ö l c s ö n h a t á s u k a t és ö n á l l ó s á g r a tesznek s z e r t , akkor ki a filozófia

és

alakul

s z ü k s é g l e t e . " ^ ^ I l y e n f o r m á n a hozzájuk v a l ó

viszony reprezentatív

f o r m á j a a közösség sensus communisának.

A p o l g á r i v i l á g problematikussá t e t t e b e l i ob j e k t i v á c i ó k 188

megkísér-

"Mikor az emberek életéből e l t ű n i k az e g y e s í t é s h a t a l m a ,

a közösséget.: a nem-

érvényessége i s p r o b l e m a t i k u s s á v á l t .

Kér-

désea éa l e v e z e t é s t á r g y a l e t t

a befogadáa. "A k ö z v e t l e n

vezeten k i v ü l moat egyben Í t é l e t ü n k e t t á a o k , mivel a müalkotáa t a r t a l m á t ,

él-

i a f e l k e l t i k a müalko-

á b r á z o l á a i eazközét

kettőnek megfeleléaét vagy meg nem f e l e l é s é t

alávetjük

a a gondo-

l a t i vizagálódá3unknak. A müvéazet tudománya e z é r t aokkal i n kább azükaéglet a mi korunkban, mint azokban a korokban,

ame-

lyekben a müvéazet önmagáért véve, mint müvéazet már t ö k é l e t e a k i e l é g ü l é a t n y ú j t o t t . A művészet g o n d o l a t i v i z a g á l ó d á a r a h í v bennünket és pedig nem abból a c é l b ó l , hogy'ismét

müvéazetet

hozzunk l é t r e , hanem hogy tudományosan megismerjük, mi a művészet.

A befogadás immár l e v e z e t é s t

indokolni,

miért ez a mü t e t s z i k nekem, tudományos alapon k e l l

igényel.

Meg k e l l

befogadásomat a r t i k u l á l n o m . M i é r t ? A nembeli o b j e k t i v á c i ó k elaajátitáaa - értékelaajátitás.

Ha az é r t é k maga nem a k ö -

zösség evidens t a r t o z é k a , akkor meg k e l l győznöm másokat, hogy az én értékeim számukra i a azok l e h e t n e k . Az Í t é l e t

tudománya

többé nem e s z t é t i k a i a szó a r i a z t o t e l i á n u a értelmében: k o n a t rukció a aaját

é r t é k e i m e g a l a p o z á s é r a . ^ Éhben a h e l y z e t b e n

s z i n t é n a k a n t i e s z t é t i k a a r e p r e z e n t a t í v : a mütan nem l é t e z i k többé. Hogy v i s s z a v e t i t s ü k Lukács k é r d é s é t : vannak, hogyan lehetségesek?

műalkotások

Kant e s z t é t i k á j a : a befogadás

problematikájának első e l m é l e t i dokumentuma, az i t é l ő e r ő g á l a t a . V i z s g á l a t a az i z lés i t é l e t

viza-

lehet ségének egy olyan k o r -

ban, melyben a senaua communia caak mint poaztulátum

létezik,

de mint i l y e n l é t e z n i e k e l l . " A müvéazethez v a l ó viszony i n d i v i d u á l i s . A t á r s i a t l a n ember igénye a t á r s i a s s á g . A társadalomban végbement

értékürü-

l é a a r e p r e z e n t a t í v értékedényekbe á r a m l i k . Éppen e z é r t : a k ö zösségi viszony /mely mindig n e m b e l i / a magáért v a l ó ciók k ö z v e t í t é s é n k e r e s z t ü l v a l ó s u l h a t

objektivá-

csak meg. Ám ha a sen-

sus communia alapvetően k ö z v e t í t é s e k e n k e r e s z t ü l l é t e z i k akkor problematikua, éa e z é r t

caak,

léte /érvényeaaége/ mellett

ér-

v e l n i k e l l . Ezért a l a k u l k i a sensus communis uj e l m é l e t i

kí-

sérlete, litett/

mely a művészetben t a l á l j a meg érintkezés

a nembeli / é r t é k t e -

l e h e t ő s é g é t . A művészet "mindig megnyit-

j a az emberek e l ő t t azt a s z e n t é l y t ,

ahol örök és e r e d e t i

e-

189

gyesülésben, mondhatni egyetlen lángban ég mindaz, ami a t e r mészetben és a történelemben k ü l ö n v á l t

és ami

mind az é l e t b e n

és a cselekvésben, mind a gondolkodásban örökké k e r ü l n i kényt e l e n egymást. Az e r e d e t i egyesülés megbomlásának eredménye a v i l á g dual i t á s á n a k a n t i t é t e l e . E s z t é t i k á j á b a n Kant a természet és a szabadság k ö z t i k ö z v e t í t é s t

igyekszik megalapozni. Ám a meg-

v a l ó s u l ó ut i n d i v i d u á l i s : az i z l é s végső fokon igen szubjekt i v . Az individuum számára a lehetőség: az á l t a l á n o s s á g i g é nyével s a j á t magának k e l l belső v i l á g á b a n ezt megalapozni. Az ezt megelőző korokban az evidens é r i n t k e z é s lehetővé

tette,

hogy "részesedjék" a közösség é r t é k e i b e n . Most teremtenie

kell

az é r t é k e k e t . A fent j e l l e m z e t t következménye az

s z i t u á c i ó j á b a n az egyén t á r s i a t l á n s á g á n s k

élmény. Kant a t e r m é s z e t t e l v a l ó vonatkozá-

sában emeli k i a magára maradt ember p a s s z i v i t á s á t : a kontempl a t i v magatartást. E s z i n t e n élmény és kontempláció

feltétele-

z i k egymást. Ám Kant a művészet, a szabadság birodalmában az a k t i v magatartást k ö v e t e l i meg. A t á r s i a s s á g igénye az élmény közlésének, felhasználásának vágya. Hogyan néz k i az a k t i v i t á s - p a s s z i v i t á s antinómiája az élményből

k i i n d u l v a ? Az élmény

a magáramaradt ember "csodája": a kapcsolat lehetetlenségének á l l i t á s a ,

lehetségének és

s mint i l y e n a p o l g á r i

társadalom

gyermeke. / A z , hogy az élmény a t e r m é s z e t t e l kapcsolatban l e n t k e z i k a reneszánszban, csak aláhúzza a magáramaradt

je-

indi-

vidualitáshoz k ö t ö t t s é g e t . / minőségi

" . . . a z élmény lényegét k i z á r ó l a g 47 egyediségével lehet meghatározni." Az én élményem

ö s s z e h a s o n l í t h a t a t l a n . Az a benyomás, melyet bennem egy termés z e t i kép / v a g y b á r m i / , mint élményt l é t r e h o z ,

senki másra nem

j e l l e m z ő , o l y mértékben s z u b j e k t i v , hogy t á r g y i vonatkozását csak a "rend kedvéért" k e l l megnevezni. Semmiféle normativ szabályrendszernek nem engedelmeskedik, gában épül f e l ,

egyéniségem m i k r o v i l á -

i n d i v i d u a l i t á s o m r a és nem az adott

tárgyra

j e l l e m z ő . "Egy élmény t u d a t a és minősége számomra - való-meg^ l é t e és ami benne számomra van, az egy: az élmény nem o b j e k tumként á l l szemben a z z a l , a k i f e l f o g j a , hanem megléte számorn190

r a nem megkülönböztetett a t t ó l ,

ami benne számomra van."

48

Az

élmény a magában l é t e z ő egyedi v i l á g a . A kontempláció: az

él-

mény befogadása és megszerkesztése, a passziv magatartást

ta-

n u s i t ó én v i l á g a . L á t t u k , hogy az egyed közösségre t ö r .

Élmé-

nyét - mely ó h a t a t l a n u l s z u b j e k t i v - k ö z ö l n i ó h a j t j a , a s a j á t élmény szerkezetében l é t r e j ö t t m e l l e t t akar é r v e l n i .

s a j á t é r t é k á l t a l á n o s s á emelése

"Ha élményen nem mindenféle

n é s t , hanem csak énünk t e l j e s egészének megértő

lelki

é r t j ü k , akkor b á t r a n á l l i t h a t j u k , hogy minde-n élmény mény é3 minden érték élményérték.

törté-

latbavetését értékél-

/ k i e m e l é s tőlem - K.

A./

Minden élmény: é r t é k . És minden é r t é k : élmény. Ebben ismét a p o l g á r i l é t k i k ü s z ö b ö l h e t e t l e n antinomikus k a r a k t e r é h e z

jutunk.

Végsőképpen a szubjektumhoz, mint önértékhez. És ezen önérték drámája; a sensus communis drámája. Értéknek t é t e l e z e t t

élmé-

nyem harca a közösségért, a z é r t , hogy az é r t é k , noha csak az ón élményem f o l y t á n é r t é k , á l t a l á n o s legyen. De:

általánosit-

h a t ó - e , vagy ami ugyanaz, k ö z ö l h e t ő - e az élmény? Megteremthet ő - e az i n d i v i d u a l i t á s o n a l a p u l ó , magáért v a l ó sensus communis? Lukács György u t o l é r h e t e t l e n következetességgel

épitette

f e l a t r a g i k u s sensus communis e l m é l e t é t . A t r a g i k u s sensus communis: az é l e t v a l ó s á g e l m é l e t e .

"Az é l e t a félhomály

anar-

c h i á j a . Semmi sem t e l j e s e d i k benne egészen és semmi sem f e j e ződik be; mindig uj hangok z a v a r a i vegyülnek a már zengő k ó rusába. Minden f o l y i k s minden egymásbafolyik, t i s z t á t a l a n keveredéssel; minden e l p u s z t u l , igazi életre

semmi sem v i r u l . . .

j u k , hogy egy dolog e l t a r t , 50 nyegenek.,n>

gátak

nélkül,

minden ö s s z e t ö r i k ,

Sehe H i n g azt i r t a ;

»azt mond-

mivel l é t e z é s e nem f e l e l meg l é -

/ Letezes és lényeg meg nem f e l e l é s e : a t r a g i k u s

v i l á g l á t á s . Lukács a m ű v é s z e t f i l o z ó f i á b a n

élményvalóságként

j e l l e m z i az é l e t e t . Az é l e t a "félhomály a n a r c h i á j a " , az élmények létezésének t e r ü l e t e .

Szemben a normativ s z f é r á k k a l

/eti-

k a , művészet, l o g i k a / mi j e l l e m z i az élményvalóságot? "Ezt a s z f é r á t az a mély különbség v á l a s z t j a e l minden mástól, hogy . . . a t á r g g y a l kapcsolatos normativ á l l á s f o g l a l á s n a k f é l e maximája nem l e l h e t ő f e l ,

itt

semmi-

hogy tehát a legkülönbözőbb em191

berak különböző élményei k ö z ö t t — e s z f é r a e l v e i b ő l k ö v e t k e z ő ben - nem mutatkozik é r t é k vagy igazság különbsége, hogy ezek a különbségek tel.jesen s z u b j e k t i v e k maradnak, és sohasem kapcsolódnak egyértelműen egy valamiképp b i z t o s i t o t t közös t á r g y h o z . " ^ 1 / k i e m e l é s tőlem - K. A . / Ez a s z f é r a a közvetlenség t e r ü l e t e , ahol azonban az "egyéniség börtönét" nem lehet

át-

most csak a k o n t i n u i t á s t

t ö r n i . E szféra i l l ú z i ó k k a l terhes,

emeljük k i . A folyamatosság átélhetősége b i z t o s i t j a , hogy a s z f é r a a l a p s z e r k e z e t e problémamentesnek

tűnik.

Lukács p é l d á j a a Togrul b e j r ő l szóló mesében m e g v i l á g i t j a az a l a p s z e r k e z e t e t . Az élményvalóság közvetlenségében az ember e k érintkeznek egymással. És, mint a mese m u t a t j a ; az adó adja a j e l t ,

a vevő v e s z i i s , de

mást fog é r t e n i ,

voltaképpen valami gyökeresen

mint amit vele k ö z ö l n i k i v á n t a k .

Közölhető-e

adekvátan az élmény? A k ö z l é s i r á n t o l t h a t a t l a n a vágy. A k ö z l é s f e l t é t e l e a megértés. A megértés f e l t é t e l e

a közösség. De

l é t e z i k - e megértés? L é t e z i k - e közösség? Lukács v á l a s z a : nem rendelkezünk olyan k i f e j e z ő e s z k ö z ö k k e l ,

melyek minőségileg a -

dekvát módon k ö z v e t í t e n é k az én élményminőségét. Az egyén b ö r tönben é l , S a k a p c s o l a t : és nem minőséget k ö z v e t i t .

illúzió,

mely csak "mennyiséget"

"Mert minden k i f e j e z é s inadekvát a

t i s z t a élményhez k é p e s t : séma, ez a séma azonban minden á t é l ő egyénnél sui generis minőséget n y e r , sőt lényege s z e r i n t nem más, mint az á t é l ő s z u b j e k t i v i t á s á n a k r á v e t i t é s e élménye h o r d o z ó j á r a ; ez a séma az egyén k ö z v e t l e n ' v i l á g n é z e t e ' ,

az a s z í -

n e z e t , cachet, amelyet az egész á l t a l a á t é l t v i l á g kap t ő l e ; E séma élményeket á t a l a k í t ó e r e j e b i z o n y í t j a , hogy i t t

az

él-

mény a p r i o r i j á r ó l van szó; mindenki k ö z v e t l e n ü l csak s a j á t 52 c s e l e k v é s i , é r z e l m i l e h e t ő s é g e i t é l i ét más embereknél." A tragikus v i l á g l á t á s

"egyetlen" és legkövetkezetesebb

kate-

g ó r i á j a a f é l r e é r t é s . Ember a másikat meg nem é r t h e t i . Az e gyén élménye k ö z ö l h e t e t l e n . A közlésforma i l l ú z i ó t nem t ö r i á t az egyéniség b ö r t ö n é t .

t e r e m t , de

"Ez az élményvalóság embe-

rének mély nyomorúsága és f e l s z á m o l h a t a t l a n magányossága." A t r a g i k u s sensus communis s t r u k t i v k a t e g ó r i á i élményérték és értékélmény örökre az individuum manzárdjának lakója? B e s z é l 192

h e t e k - e még é r t é k r ő l ebben a világban? É r t é k r ő l nem: caak t é k e k r ő l . Az értékmező,, a b e l á t h a t ó c a i l l a g o a é g b o l t ,

ér-

kanti

aötétaégbe borult." Ám l é t e z i k - éa caak ez l é t e z i k - az én, melynek vannak élményért é k e i , de p a s a z i v i t á a r a

Ítéltetett.

Togrul bej meaéjének a z e r e p l ő i v e l : a keresztény p r e l á t u a

jel-

rendszerét v e a z i a d e r v i a , ám a vevéa aktusában már aaját

él-

ményét v e t i t i bele a k ö z l é s b e . A p r e l á t u s és a d e r v i s abban a hitben létezik,

hogy ők b e s z é l t e k . Ám v a l ó j á b a n k é t magányos

én t a l á l k o z o t t , kiknek magánya nemhogy csökkent, de növekedett a t a l á l k o z á s u t á n . A közösségnélküliaég v i l á g á b a n a közösség h i t e e sensus communis t r a g i k u s

paradoxona.

"A f i l o z ó f i a voltaképpen honvágy." S ha e z - v o l t N o v a l i s g y e t l e n gondolata, ugy azt az e g y e t l e n t gondolta, - ha igényt t a r t o t t

e-

melyet ember lak-

e r r e a névre - valaha i s g o n d o l h a t o t t :

hatóvá k e l l t e n n i a v i l á g o t . Ám N o v a l i s ezt elmondta másképpen is.

"A logikus a predikátumból i n d u l k i ,

a matematikus a szub-

jektumból, a f i l o z ó f u s a k o p u l á b ó l . " Lopott p é l d á v a l : est homo. Nos a f i l o z ó f i a k i z á r ó l a g az " e s t " - t e l

Sokrates

foglalkozik.

Ez a f i l o z ó f i a h a m l e t i gondolata. Mert a f i l o z ó f i á n a k hamleti

gondolata van. És a f i l o z ó f i a éppen mert

csak

filozófia,

a h a m l e t i kérdést nem i s m e r i . Csak magában a válaszban

rejlik

f e l az örök k é r d é s . És a v á l a s z : a lakhatóvá l e t t v i l á g Legyenj e . De lakhatóvá t e h e t ő - e a v i l á g ? E d d i g i vizsgálódásunk a senaua communis f i l o z ó f i a i

kísérle-

t e i n e k v á z l a t o s á t t e k i n t é s e v o l t . A sensus communis, mint t é k és kommunikáció / e v i d e n c i a ,

ér-

megértés, é r i n t k e z é s / nem az

empirikua t ö r t é n e l e m , de a f i l o z ó f i a k a t e g ó r i á j a l e t t .

Egyén

éa közösség a n t i n ó m i á j a a f i l o z ó f i á b a n : a forma p r o b l e m a t i k u a sá v á l á s a . Mert a f i l o z ó f i a formája / a lakhatóvá t e t t l e g y e n j e / a l é l e k f o r m á j a . Ám a l é l e k p r o b l e m a t i k u s , ákkal t e r j e s .

"Régi f i l o z ó f u s o k rendszereiben a forma a v i l á g -

nak, a v i l á g rendjének v o l t fejezés,

világ antinómi-

a jelképe,

az e g y e t l e n emberi k i -

amely valahogyan j e l e z n i t u d t a a kozmosz h a r m ó n i á j á t ;

ma csak a magunk harmóniáját r e m é l h e t j ü k ,

ma csak a mi meta-

f i z i k a i valóságunkról beszélhetnek a formák, nem a v i l á g é r ó l .

193

És:

"Mert a forma az i g a z i uralkodás a dolgok f e l l e t t ,

de a

dolgok f e l e t t v a l ó u r a l k o d á s . A l á v e t e t t s é g e mindennek, de e l e ven a z , ami le van igázva Ez a forma é l e t e r e j e ,

eleven csakúgy, mint ami u r a l k o d i k

54-

mert ez az e t h i k á j a . " ^

A tragikus v i l á g cc látásnak két adekvát formája van. Az egyik a paradoxon. A má

sik a k i s é r l e t . A l é l e k és a formák» a t r a g i k u s s á v á l t z i k a i lét tökéletes k i s é r l e t e .

metafi-

"Hiszen igazad van mélyen: az

esszé l i r a l forma, mert mint a k ö l t ő a d o l g o k a t , az e s s z é i s t a a k ö l t ő t t e s z i meg s a j á t symbolumává." - i r j a Popper Lukácsnak A sensus communis t r a g é d i á j a l é t r e h o z t a a t r a g i k u s l é t sus communisát. "Minden forma az é l e t é r t é k e l é s e ,

sen-

itéletmondás

az é l e t f e l e t t . " Ám N o v a l i s azt i s mondja; "A szabadság matéria,

melynek j e l e n s é g e i az individuumok." Meg azt i s " í n = Nem

Én: minden tudomány és művészet legmagasabb t é t e l e . " Az én = nem én.

Á

f i l o z ó f i a honrágy. A forma az é l e t k r i t i k á j a ,

antinómia k r i t i k á j a . Ám az

antinómia k r i t i k á j a maga i s

nomikus. "Mert mindig t a l á l k o z t a m emberekkel, akik en j á t s z o t t a k egy hangszeren, tak / a l k o t t a k i s / ,

az anti-

rendkívüli-

sőt a maguk módján még komponál-

ás akik aztán k i n t az é l e t b e n semmit sem

tudtak s a j á t z e n é j ü k r ő l . Nem figyelemre méltó ez?"*^

JEGYZETEK 1. A dolgozat megkísérelte e l ő k é s z i t e n i A l é l e k és a formák elemzését a megformálás szempontjából. J e l e n kötetben roagát az elemzést Könczöl Csaba tanulmánya v é g z i . 2. A dolgozat megirása i d e j é n még nem ismertem a r e n d k í v ü l j e l e n t ő s angolszász megoldásokat / e században p l . G. H. Moore/.

3. H.' G. Gadamer: Truth and Method, 19-29. o. 4 . vö. M. Weber: Gazdaság és társadalom,

125-139. o. Bp. 1967

5. Radnóti Sándor: V. Benjámin e s z t é t i k á j a I I . , Masryar F i l o z ó f i a i Szemle, 1 9 7 4 / 4 - 5 , 558. o. 6 . Lukács György: A regény e l m é l e t e , Budapest, 1975. 493. o. 7 . E. Bloch: A k t u a l i t á s és u t ó p i a , H í d , 1972/4, 78.J o. 8 . MEM 4 6 / 1 , 75. 9. v ö . p l .

194

o.

Fehér Ferenc: Az antinómiák k ö l t ő j e ,

Bp.

1972.

10. v ö . H e l l e r Á . : É r t é k és t ö r t é n e l e m ,

58. o. Bp.

1969.

1 1 . Ennek a marxi koncepciónak számomra elfogadható i n t e r p r e t á c i ó j a : Márkus György: Marxizmus és a n t r o p o l ó g i a , Bp. 1971. 12. MEM 3. 35. o . 13. MEM 4 6 / 1 , 74.

o.

14. Marx: G a z d a s á g i - f i l o z ó f i a i k é z i r a t o k , 15. vö. Fehár i . 17. MEM 19, 280. o.

19. uo. 281.

o.

20. uo. 266.

o.

1970.

m. 17. k k .

16. Elemzéséhez lásd Fehér: i . m . 2 2 9 - 2 3 4 . 18. uo. 261.

6 8 - 6 9 . o. Bp. o.

o.

2 1 . Ebben S t e i g e r K o r n é l szemináriumi előadására támaszkodom. 22» l d . Fehér: i .

m. 233. o.

23. H e l l e r Á . : É r t é k és t ö r t é n e l e m ,

60. o . Bp.

1969.

2 4 . MEM 3, 37. o. 2 5 . Thurnwald: Essays i n antropology, 383. 0 . , i d é z i : P o l á n y i : Archaikus társadalom- és gazdasági s z e m l é l e t , 76. 0 . Bp. 2 6 . M. Weber: Gazdaság és társadalom, 27. 1 . m. 134.

126. 0 . Bp.

1967.

0.

28. Descartes l e v e l e ,

i d é z i Goldman: A r e j t ő z k ö d ő i s t e n , Bp.

56. 0. 29. Spinoza: E t i k a , 2 1 5 - 6 . 0 . Bp. i 30. A következőkben L e i b n i t z : É r t e k e z é s e k , Bp. 1907. c. dását i d é z z ü k . 31. Hegel: A szellem fenomenológiája, 32. i d . Gadamer: i . m . , 27. 0 .

17. o. Bp.

kia-

1971.

33. K a n t : Az i t é l ő e r ő k r i t i k á j a , Bp. 1966. 205. 0 . Kant sensus communis elméletének r é s z l e t e s elemzése i t t elmarad. Két o k b ó l : 1. a j e l e n tanulmány követelményeihez mérten r e n delkezünk egy olyan K a n t - k ö z f e l f o g á s elemzéssel, melyet a következőkben hasznosíthatunk / v ö . Radnóti S. i . m . 5 5 3 - 8 . 0 . ; 2 . e dolgozat, b e f e j e z é s e után egy r é s z l e t e s , j e l e n k e r e t e k e t meghaladó elemzését szeretnem e l k é s z í t e n i Kant sensus communis f e l f o g á s á n a k . 34. F i c h t e : Az e r k ö l c s t a n r e n d s z e r e , 334. o.Bp. 35. i .

m. 330.

36. i .

m. 349-350.

1976.

0. 0. 195

37. MEM 1, 407. o. . 3 8 . Marx: Grandrisse, B e r l i n ,

1953, 3 6 6 - 7 0 .

o.

39. MEM 3, 63. o. 40. MEM 2 , 178. o. 41. Lukács: A regény e l m é l e t e , 593. o . , Bp. 1975. 42. Kant: A v a l l á s a puszta ész h a t á r a i n b e l ü l , 6 5 - 6 . o. Bp. 1974. 43. H e g e l : Jenaer S c h r i f t e n , B e r l i n ,

1972. 14.

o.

44. Hegel: E s z t é t i k a i előadások I . 1 2 - 3 . o. Bp. 1952. 45. Ehhez I d . H e l l e r Á.-Fehér F . : Az e s z t é t i k a n é l k ü l ö z h e t e t lensége és megreformálhatatlansága, H i d , 1 9 7 8 / 7 - 8 . 46. S c h ö l l i n g ; i d é z i Lukács: A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a és e s z t é t i k a , 22. o. Bp. 1975. 47. Lukács i . m. 24. o . 48. D i l t h e y : A t ö r t é n e l m i v i l á g f e l é p i t é s e a szellemtudományok, ban, Bp. 1974. 524. o. 49. M á t r a i L á s z l ó : Élmény és mü, 51. o . , Bp. 1973. 50. Lukács: A t r a g é d i a m e t a f i z i k á j a , i n : Utam Marxhoz I . , o. Bp. 1971.

55.

51. Lukács: A h e i d e l b e r g i m ü v e s z e t f i l o z o f i a es e s z t e t i k a , Bp. 1975. 2 3 - 4 . o . 52. Lukács i .

ta. 35. o .

53. Lukács: Az e s z t é t i k a i k u l t u r a , 28. o. Bp. 54. i .

1912.

m., 17. o.

55. vö. Goldman i . m . 349-70 o. 56. Kassner, i d é z i Lukács: A l é l e k és a formák, 30. o.

196

Könczöl Csaba A "FORMÁI AKARÓ LÉLEK" DIALEKTUSA /Lukács György A l é l e k é s a formák s t í l u s á r ó l / Aki j ó l i r , az nem ugy i r , ahogy más i r , hanem ugy, ahogy ő i r ; s gyakran megesik, hogy éppen azért b e s z é l j ó l , mert, hibásan b e s z é l ; /Montesquieu/ Akikre p o z i t i v s z e l l e m i élményként h a t o t t , igyekeznek nem észrevenni; a lényegre, az elvont fogalmakban k i f e j t e t t "tartalmakra" f o r d i t j á k t e k i n t e t ű k e t , s ezek v o n z e r e j é t ő l , a k é r d é s f ö l t e v é s e k mélységétől megbűvölve, "megbocsátható hibaként" könyvelik e l . ők csak r o s s z i n d u l a t ú akadékoskodókat látnak azokban, akik e r r e , és csak, vagy f ő l e g erre hivatkozva e l e v e e l u t a s í t j á k . Szemükben ez csupán s t i l u s , mindössze n y e l v i , s ő t , csak magyar n y e l v i kérdés, s igy j e l e n t ő s é g e messze e l t ö r p ü l az ennél sokkal fontosabb objektiv tényezők m e l l e t t . A másik póluson azok á l l n a k , akik nyers n y i l t s á g g a l n y i l v á n í t j á k é r t h e t e t l e n n e k , homályosnak, az "egészséges" magyar gondolkodást ó l és n y e l v t ő l inger lóén idegennek - és hogy azon nyomban f ö l i s mentsék magukat az "érthetetlen" és "homályos" pontokra való konkrét rámutatástól, fölháborodott g e s z t u s s a l a n y e l v i s t i l u s r a , annak magyartalanságaira mutatnak r á . Lukács György egész hazai p á l y a f u t á s á t v é g i g k i s é r i ez a s t í l u s á v a l szembeni k é t f a j t a magatartás. Akik f i l o z ó f i á j á n a k h i v é ü l szegődtek, bármelyik periódusában t e t t é k i s e z t , a l i g h a nem mindig tudták mesterükről, hogy nem i g a z i , szuverén s t i l i s z t a , l e g a l á b b i s magyarul nem az. S mivel az i l y e n irányú támadásoktól meg nem védhették, egyszersmind t a p a s z t a l a t b ó l tudták, hogy a Lukács magyarosságát vagy magyartalanságát bon197

colgató és nem egyszer s t i l u s k r i t i k a i jelmezbe b u j t a t o t t f a nyalgó hang a legtöbbször csak f é l r e v e z e t ő manőver, ezért ezen a téren nem bocsátkoztak soha közelharcba. Akik v i s z o n t e l l e n f e l e i k é n t léptek fe 1 - s megint csak bármelyik periódusában t e t t é k i s ezt - , azok sokszor nem annyira elgondolásainak, f i l o z ó f i a i koncepciójának, problémafölvetéseinek tartalmi oldal a i v a l kezdtek n y i l t v i t á t , hanem azzal a m e n t a l i t á s s a l , azzal a szellemi és k u l t u r á l i s b e á l l í t o t t s á g g a l , melynek t a l a j á r ó l ezek egyáltalában megszülethettek, és Lukácsnak az irodalmi magyaros s t í l u s s a l , ennek normáival szembeni nemtörődöm v i szonyát éppen mint közönyös idegenséget d e s i f r i r o z t á k . A gondolkodásmód idegenszerűségének - általában csak burkolt, á t t é t e l e s - f ö l e m l e g e t é s e nagyon sokszor mintha csak a l i b i gyanánt s z o l g á l t volna a n y i l t konfrontáció megkerüléséhez. A gondolatmenet sémája könnyen l e í r h a t ó : "a s t í l u s maga az ember", vagyis meghatározott v i l á g l á t á s i módot, emberi mentalit á s t f e j e z k i - az "egészséges" magyar nyelvérzék számára magyartalan s t i l u s magyartalan mentalitást j e l e z - , tehát k ö l csönösen i l l e t é k t e l e n e k vagyunk egymás dolgainak m e g í t é l é s é ben; k e l l - e f o l y t a t n i ? A "magyarán szólva", ez az önmagában á r t a t l a n fordulat az "egészséges" magyar n y e l v i tudat számára ma i s rokon j e l e n t é s ű a "ne filozofálj"-jal, az."elvontság", a "fogalmiság", a "spekuláció" pedig majd mindig az e g y é r t e l műen, kétségeket nem tűrően p o z i t í v értékhangsullyal emlegetett "természetesség", "józanság", "érzékletesség", "közvetlenség" epitheton ornansainak r o s s z a l l ó e l l e n p ó l u s a i k é n t szerepelnek. Mindezzel természetesen t á v o l r ó l sem Lukács magyar s t i l u sát akarom védeni. Ez a s t i l u s , irodalmi nyelvünk elmúlt másf é l évszázad a l a t t k i a l a k u l t normáihoz mérve^ k é t s é g k í v ü l r o s s z . Magyartalan s z e r k e z e t e i b ő l , germanizmusaiból, a mondandók terhét csak rogyadozva e l b i r ó , verejtékszagu és csenevész s t í l u s megoldásaiból t e k i n t é l y e s n y e l v é s z e t i d i s s z e r t á c i ó s z ü l e t h e t n e . A magyar értekező próza olyan v i r t u ó z a i mell e t t , mint Kölcsey, Arany vagy Németh László, egyenesen s t i lusrontó olvasmány - semmiképp sem a j á n l a t o s a magyar n y e l v h e l y e s s é g oktatásához használni példatárnak. 198

Tehát általában a s t i l u s a f e l ő l Lukácsot nem érdemes megköz e l í t e n i . Magyarul i r o t t tanulmányainak "nyelv-technikai" megmunkálása olyan, amilyenre i l y e n irányú t e h e t s é g é b ő l t e l l e t t , s nem amilyenre t e l t volna, ha b i z t o s ura a rendelkezésre á l l ó , de á l t a l a j ó r é s z t k i h a s z n á l a t l a n u l maradt s t i l u s e s z k ö z ö k n e k . Egy esetben, egyetlenegy mü esetében mégis k i v é t e l t k e l l nünk. És ez A l é l e k és a formák 1910-ben megjelent magyar vű v á l t o z a t a . Nem mintha ennek magyarosságára nem i l l e n e mindaz, amit eddig á l t a l á b a n mondtunk Lukács'rossz Sőt: i t t

ten-

nyelrá

stilusáról.

még s ü r i t e t t e b b e n j e l e n t k e z i k az összes másutt i s

föl-

l e l h e t ő s t i l á r i s mutálás, modorosság, mesterkélt szófüzés,

ger-

manizmus s t b . A l é l e k és a formák f o r d i t á s t ö r t é n e t é t N y i r i J . K r i s t ó f egyenesen a r r ó l i r t / F i l o z ó f i a i

elemezve

Szemle,

1974/

2 - 3 . / , hogy a benne f o g l a l t esszék helyenként idegen n y e l v b ő l k é s z ü l t n y e r s f o r d í t á s o k benyomását k e l t i k . Valami azonban mégis megkülönbözteti A l é l e k és a formák rossz magyarosságát a t ö b b i műétől. I t t

ugyanis e rossz magyarosság f o r m á l i s

jegyeinek f u n k c i o n á l i s

n y e l v i normáktól v a l ó e l h a j l á s , volt

stilisztikai

szerepük van. Az á l t a l á n o s a n

elfogadott

ami másutt merőben öntudatlan

és r e n d s z e r i n t akkor k ö v e t k e z e t t be, ha Lukács belső

n y e l v i h a l l á s a s z e r i n t a gondolatmenet t i s z t a k i f e j t é s é n e k deke szembekerült az akkor még igen satnya

ér-

fogalmi-filozófiai

a p p a r á t u s s a l rendelkező magyar nyelv n o r m á i v a l , A l é l e k és a formák esszéiben tudatosan t u l f e s z i t e t t é v á l i k .

Itt

mintha nem

i s a nyelvben, hanem a n y e l v v e l szemben, a nyelv e l l e n é r e na minden gondolatot k i b o n t a k o z t a t n i ; s z i n t e recsegnek-ropognak,

akar-

a mondatok e r e s z t é k e i

minden p i l l a n a t b a n azt várnánk, hogy

végérvényesen összeroppannak és maguk a l á t e m e t i k

jelentésüket;

örökkön b i z o n y t a l a n u l inog minden n y e l v i norma, remegnek a magyaros s t i l u s

legszilárdabb p i l l é r e i i s ,

minden szó,

minden

f o r d u l a t k ö n y ö r t e l e n ü l a l á r e n d e l ő d i k az e g y e t l e n fontos d o l o g nak: a c é l j a - önmaga maradéktalan, egyetlen á r n y a l a t o t t e n i nem akaró a r t i k u l á c i ó j a - f e l é s z i n t e e g z a l t á l t zetességgel t ö r ő

életérzésnek.

De hogyan lehet a rossz magyarosság f u n k c i o n á l i s magyarul i r o t t

elvesz-

követke-

mozzanata

müveknek? És - még ha a n y e l v i műalkotások v o -

199

natkozásában ezt meg i s engedjük - hogyan lehet az f i l o z ó f i a i - e s z t é t i k a i f e j t e g e t é s e k b e n , olyan Írásokban t e h á t , amelyekben e l v i l e g , az értekező műfaj k l a s s z i k u s dogmái s z e r i n t minden l é nyegi j e l e n t é s t a kategóriák t i s z t á n fogalmi oldalának k e l l hordoznia s k ö z v e t í t e n i e ? Nem alapvető ellentmondás-e, ha azt á l l í t j u k , hogy A l é l e k és a formák e s s z é i b e n az előadás módja, a n y e l v i s t i l u s , a n y e l v i normák kezelésének s a j á t o s - az á l talánosan bevett normákkal s z i n t e megfeszülve szembeszegülő technikája a mögöttük á l l ó f i l o z ó f i a i koncepció lényegi t a r t a l mi elemeit k ö z v e t i t i befogadói f e l é ? Az értekező próza, s ezen b e l ü l a f i l o z ó f i a i nyelv s t i l u s a - e u f ó n i á j a , képi é r z é k l e t e s s é g e , szenvtelenül szikár t á r g y i lagossága vagy a gondolatmenet objektiv pátoszának az előadás módjával, a k i f e j t é s személyes érzelmi a t t i t ű d j é v e l f ö l e r ő s í t e t t szubjektív 1 pátosza s t b . - általában csupán r e t o r i k a i k é r dés. A k i f e j t e n d ő gondolati tartalmak lényegét, igazságát nem é r i n t i , l e g f e l j e b b azt az emocionális é r d e k e l t s é g e t b e f o l y á s o l j a p o z i t í v vagy negativ irányban, amellyel a befogadó ehhez a lényegi igazsághoz h o z z á á l l . A s t i l u s i t t tehát pusztán j á rulékos mozzanat, funkciója mindössze az értekezés " u t á n i j á ban van: tartalmával szemben érzelmi hangulatot teremt, megért é s é t megkönnyiti vagy megneheziti s e z z e l kihat s i k e r é r e , e l t e r j e d é s é r e . Mindamellett az i l y e n esetben soha nem immanens f u n k c i o n á l i s eleme magának a közlendő tartalomnak. Ha pedig mégis azzá v á l i k , mint például Schopenhauernél, N i e t z s c h é n é l és még sok más XIX-XX. századi európai gondolkodónál, akkor a befogadónak épp azt k e l l e s e t r ő l e s e t r e v i l á g o s s á t e n n i e , hogy vajon e n y e l v i - s t i l á r i s akrobatika a könnyen érthetőség programjának d i d a k t i k a i örve a l a t t nem a gondolatmenet b e l s ő t ö r e d e z e t t s é g é t , a l o g i k a i koherencia hiányát akarja-e látványos bűvészmutatványaival e l l e p l e z n i ? Más a h e l y z e t a művészi alkotásban. I t t a kidolgozás minden eleme, a legapróbb technikai r é s z l e t i s a mü mögött á l l ó f o r mai elgondolás megvalósításának mozzanata. Minden r é s z l e t az egész mü jelentésének megérzékitését s igy művészi k ö z l é s é t s z o l g á l j a . Önmagában művészileg i n d i f f e r e n s , a művön b e l ü l v i 200

szont caak e g y e t l e n k r i t é r i u m a l a p j á n Í t é l h e t ő meg: l é t e a formában f u n k c i o n á l i s a n i n d o k o l t - e vagy sem. Ennek a l a p j á n , a n y e l v i müalkotáaok a t i l u a a nem akkor " j ó " , ha v a l a m i l y e n miivön k i v ü l i éa a t t ó l f ü g g e t l e n egységea n y e l v i normarendazernek, bályokban r ö g z i t e t t

és eszményivé k i n e v e z e t t

sza-

atiluafogalomnak

teáz e l e g e t , hanem caak az éppen adott műben a p e c i f i k u a

jelen-

téahordozóként tud s z e r e p e l n i . Ha ebben a f u n k c i ó j á b a n a forma egésze i g a z o l j a - akkor éppen abban az a l a k j á b a n

igazolja,

amelyben alkalmaa v o l t a r r a , hogy a forma mozzanatává v á l j o n . Mig az előbb a s t i l u s r e t o r i k a i f o g a l m á r ó l b e s z é l t ü n k ,

itt

p o é t i k a i f o g a l m á r ó l van szó. E fogalmi k ü l ö n v á l a s z t á s

alapján

összegezve az e d d i g i e k e t , ha egy f i l o z ó f u s r á a d á s u l még a z z a l a t e h e t s é g g e l i a r e n d e l k e z i k , hogy v a l a m i l y e n hatékony k a i eazménnyel öaszhangban t u d j a e l m é l e t é t k i f e j t e n i , mondanivalóinak előnyére v á l i k , ló e l j u t á s t

retoriaz csak

megkönnyíti a lényegükhöz v a -

- de lényegüket még csak nem i s é r i n t i . Ha v i s z o n t

müveiben v á r a t l a n u l olyan s t i l á r i s elemek szaporodnak e l , lyek éppúgy nem magyarázhatók v a l a m i l y e n á l t a l á n o s a n

ame-

elfogadott

r e t o r i k a i normarendszer követésének szándékával, mint ahogy e l ütnek k o r á b b i vagy későbbi müveinek d i k c i ó j á t ó l ,

nyelvhaszná-

l a t á t ó l i s , akkor minden alap megvan a r r a a f e l t é t e l e z é s r e , hogy a s t i l u s i t t

több, mint a tartalomhoz csak k i v ü l r ő l k a p -

csolódó eaetlegesaég: a mü egéazéhez azervesen h o z z á t a r t o z ó , a t t ó l k ü l ö n v á l a a z t v a - t e h á t r e t o r i k a i l a g - nem m e g í t é l h e t ő f u n k c i ó j a van. Máa szóval, a s t i l u a i t t g i , hanem p o é t i k a i kérdéa.

már nem n y e l v h e l y e a a é -

S t i l i a z t i k a i elemzéae e z é r t nem v a -

l a m i f é l e elvont " j ó a t i l u a " normáival v a l ó öaszevetést hanem azon j e l e n t é s e k fogalmi k i b o n t á s á t , technika - éppen mint n y e l v i a t i l u a ,

taelyeket

éa nem mint az a b a z t r a k t

gondolat előadáaának végaő soron aemlegea eszköze A l é l e k és a formák s t i l i s z t i k a i

jelent,

a nyelvi

sajátosságainak

közvetít. megértésé-

hez a k i f e j t é s egyszerűsége kedvéért külön k e l l választanunk két k é r d é s t r 1. hogyan k ö v e t k e z i k Lukács t i s z t á n e l m é l e t i uton, f i l o z ó f i a i l a g " l e v e z e t e t t " esszé-fogalmából az esszé-forma műv é s z i a t i l i z á c i ó j á n a k e l v i követelménye, éa 2 . milyen o b j e k t i v és s z u b j e k t í v f e l t é t e l e k

azabták meg azt a módot, ahogyan ez

201

az e l v i követelmény a gyakorlatban megvalósult. Tudomány-e, vagy pedig művészet az esszé, a k r i t i k a ? -

teszi

í ö l a k é r d é s t Lukács a k ö t e t e l s ő , programadó Írásában. Más szóval, a t á r g y r a vonatkozó megállapítások o b j e k t i v

igazság-

t a r t a l m a i , vagy pedig formája miatt é r d e k e l - e bennünket? F e l e j t s ü k e l - mondja - "azokat a hasznos, de magukat l a n u l k r i t i k á k n a k nevező í r á s o k a t , viszünk magunkkal t ö b b e t , és ' ö s s z e f ü g g é s e k r ő l * . ket e z é r t ,

jogosulat-

amiknek e l o l v a s á s á b ó l nem

mint egy pár tanulságot

adatokról

M i é r t olvasunk k r i t i k á k a t ? Vannak,

ami-

és vannak, amik f e l é egészen más v i s z bennünket. És

a lehető legegyszerűbb a k e t t ő t e l v á l a s z t a n i egymástól: ugye, hogy másképpen l á t j u k ma a » t r a g é d i e c l a s s i q u e ' - o t , sing l á t t a a dramaturgiában,

mint Les-

és é r t h e t e t l e n és furcsa e l ő t t ü n k ,

ahogy Winckelmann l á t t a a görögséget, és az uj tudomány uj t a i k i k e z d i k már Burckhardt renaissance-át

suk őket — m i é r t ? . . . Vannak i r o d a l o m k r i t i k á k , természettudományi m e g á l l a p í t á s ,

ada-

i s . Ss mégis o l v a s amik mint egy

mint egy géprészletnek

uj

megoldási módja, értéküket v e s z t e t t é k abban a p i l l a n a t b a n , mikor egy u j , egy jobb l é p e t t a helyükbe. De ha . . .

a-

valaki

megírná egyszer az u j d r a m a t u r g i á t , a C o r n e i l l e - t v é d ő t , a Shakespeare-elleneset,

mit ártana ez Lessing Írásának? És mit

v á l t o z t a t t á k Burckhardt és P a t e r , Rhode és Nietzsche a Winckelmann görög álmainak hatását?" A nagy esszé, a nagy k r i t i k a maradandóságát és elevenségét tehát nem a benne k i f e j t e t t mányos t a r t a l m a k b i z t o s í t j á k . A legnagyobb k r i t i k u s o k , t ó n - , Montaigne-, Kierkegaard-rangúak

Ítéleteinek

tudoa Pla-

igazságai

e l a v u l h a t n a k , müveik mégis tovább hatnak, messze t ú l é l i k tartalmi igazságaikat, S igy,

lévén, hogy "a tudomány

mai miatt é r d e k e l minket", az e s s z é i s t a ,

a kritikus

önnön

tartal-

alapvetően

f é l r e é r t i magát, ha a tudományosság b a b é r a i r a p á l y á z i k : mert feladata,

éppúgy, mint a művészé, a formája á l t a l t ö r t é n ő h a -

t á s . Művészet vagy tudomány: " i t t e l v i különbségek vannak és nincsenek pótlások és á t m e n e t e k . . . / M e r t / a tudomány dolgokat és dolgok r e n d j é t a d j a nekünk, a művészet l e l k e k e t

ás sorsokat

és l e l k e k és sorsok f é n y e i n k e r e s z t ü l csupán a d o l g o k a t . " /Az

202

én kiemelésem. - K.

Cs./

Az esszét tehát v a l a m i l y e n mögötte á l l ó egységes formaelv v á l a s z t j a e l a tudománytól, hogy h e l y é t a művészet, a művészi formák körében j e l ö l j e k i ; ugyanez a formaelv v i s z o n t ges h e l y e t b i z t o s i t jóllehet

számára a t ö b b i műfaj k ö z ö t t

különle-

i s . A művészet,

" l e l k e k és sorsok f é n y e i n k e r e s z t ü l " , de mindig é r z é k -

l e t e s alakban megjelenítve adja nekünk a d o l g o k a t ; a bensőséges sorsélmény és a t á r g y i - d o l o g i é r z é k l e t e s s é g benne nem v á l a s z t h a t ó k ü l ö n : a formában minden é r z é k i l e g megjelenő kép csak ennek az élménynek a szimbóluma, s minden élmény csak annyiban valóságos és i g a z o l t ,

amennyiben végérvényes,

legömbölyített

ér-

z é k i alakban j e l e n i k benne meg. A művész sorsélménye t e h á t már eleve k é p i l e g ,

érzékletesen á t é l t

élmény, már. eleve tárgyakhoz

s dolgokhoz kötődik mint s a j á t szimbólumaihoz, és csak bennük és á l t a l u k t u d j a a r t i k u l á l n i magát. A bensőséges élmény és annak t á r g y i - d o l o g i m e g j e l e n í t é s e ,

a v i l á g é r z é s és a képszerüség,

a v i l á g n é z e t és azok az é r z é k l e t e s formák, amelyeknek a művön b e l ü l i eleven mozgásán, összeütközésein és e l v á l á s a i n k e r e s z t ü l ez a v i l á g n é z e t , hatóvá v á l i k ,

ez az é l e t t e l szembeni á l l á s f o g l a l á s

a tradicionális

lát-

i r o d a l m i műformákban v é g z e t s z e -

rűen egymáshoz k a p c s o l ó d o t t . Bennük csak a "képnek" van é l e t e , s igy minden hozzájuk e l v e z e t ő vagy hozzájuk kötődő élmény,

ér-

zelem, hangulat s t b . csak a mü immanens v i l á g á v a l szemben l e hetséges s z u b j e k t i v viszonyulások tartományába t a r t o z i k . A kommentár, az i n t e r p r e t á c i ó , máin tör k e r e s z t ü l ,

a k r i t i k a i s " l e l k e k és sorsok"

priz-

és sugárzó e r e j é t éppen ennek k ö s z ö n h e t i ,

vagyis bensőséges s z u b j e k t i v élményeket fog a t ö b b i ember

felé

i s k ö z v e t í t h e t ő formákba - 3 ennyiben rokon a hagyományos műfajokkal

azonban a t á r g y , amely ennek az élménynek a szim-

bóluma, i t t

soha nem a kép, a dolog, a gesztus

megmásíthatat-

l a n egyértelműségével j e l e n i k meg. A művész számára az élmény mindig

kép - az e s s z é i s t a , a k r i t i k u s számára mindig a j e l e n -

t é s . Az e l ő b b i n é l minden érzés és élmény csak a matéria e s e ményeiben k ö z ö l h e t ő ,

s az anyag minden más módon végbemenő e -

seménye másfajta élményekben gyökerezik; minden forma csak egyet len lehetőségnek lehet a képe, ebből az e g y e t l e n

lehető-

203

ségből k e l l i t e l j e s ,

zárt,

l e k e r e k í t e t t v i l á g o t t e r e m t e n i e . Az

u t ó b b i n á l csak a j e l e n t é s n e k ,

a "jelentőségnek" van élményszerű

valósága; a dolgok, a gesztusok, a képek csak mint a mindennél valóságosabbnak é r z e t t j e l e n t é s e k p o t e n c i á l i s hordozói,

mint

a lehetőségek gazdag s z f é r á j á n b e l ü l egyik lehetséges ut k é p e i elevenek. A k ö l t ő ,

a művész dolgok és sorsok k é p e i t adja n e -

künk - mondja Lukács - ,

az e s s z é i s t a , a " p l a t o n i s t a " e z z e l .

szemben mintegy a dolgok és képek mögé n y u l , a formát-adás e l ő t t r e , amely f e l ő l minden forma csak a káosz egyik még be nem t ö l t ö t t

lehetősége, az a l a k j á t még csupán kereső elvont

je-

l e n t é s . Ezért az ő élményeinek adekvát formája csak az é l e t és sors l e h e t ő s é g e i r ő l szóló p é l d á z a t : vagyis a k í s é r l e t - az "essay" - l e h e t . Művészet ez, a " p l a t o n i s t a " egyedül adekvát művészi f o r m á j a , de mégsem r o k o n i t h a t ó e g y e t l e n más m ű f a j j a l sem: mert benne elvont

lehetőségeknek, a b s z t r a k t

jelentéseknek k e l l eleven é l e t r e k e l n i ,

fogalmaknak,

a forma-előttiség

in-

t e n z í v átélésének k e l l formát k a p n i . Az e s s z é i s t a f o g a l m i l a g már megragadható jelentésekhez k e r e s i az őket elvben hordozható alakokat - annak igénye n é l k ü l azonban, hogy bármelyiket

mint

a j e l e n t é s e g y e d ü l i és k i z á r ó l a g o s a l a k j á t mutatná be. Összegezve t e h á t ; "Vannak élmények, amiknek nincsenek k i f e jező gesztusaik és amik k i f e j e z é s után vágyódnak m é g i s . . . Az intellektualitás,

a fogalmiság ez, mint s z e n t i m e n t á l i s

élmény,

mint k ö z v e t l e n valóság, mint az é l e t e t k ö z v e t l e n ü l megmozgató valami; a világnézet

a maga meztelen t i s z t a s á g á b a n , mint

szenzáció, mint motorikus e r e j e az é l e t n e k . . .

lelki

És amikor ezeket

é l i át az ember, akkor csak ezek szimbólumaiban lenne k i f e j e z hető az é l e t e ,

akkor minden külsősége merev mozdulatlanságban

nézi a láthatatlanságok, csatájának e l d ü l t é t azt,

az é r z é k e k k e l - megfoghatatlanságok

és minden gesztusa, ami k i akarná f e j e z n i

ami benne t ö r t é n i k , hamisítás lenne, hacsak

ironikusan

nem j e l e z n é a maga semmis, számba nem jövő v o l t á t , ha nem semmisíthetné meg rögtön önmagát. Az embert, a k i ezt á t é l i , nem f o g l a l h a t j a magában semmi - hogyan f e j e z h e t n é k i bármilyen k ö l tészet?" Az elvont fogalmiság, a t i s z t a " i n t e l l e k t u a l i t á s " , 204

mint a

legközvetlenebb éa legvalóaágoaabb életélmény, k ö l t ő i l e g tehát nem f e j e z h e t ő k i ; v i s z o n t m á a f e l ő l nem oldódhat bele a t i a z t a fogalmiaág s z f é r á j á b a sem, mert ekkor épp az élmény bensőséges valóságát hagyná maga mögött, s a s z u b j e k t i v i t á s t

teljesen zá-

r ó j e l b e tevő " o b j e k t i v f i l o z ó f i á v á " v á l n a . A " p l a t o n i s t a " ménye igy olyan egységes s t i l i z á c i ó s e l v e t vát k i f e j e z é s é h e z ,

él-

i g é n y e l önmaga adek-

amely i n uno actu t u d j a megragadni tárgyának,

az é r z é k i alak n é l k ü l i jelentéseknek és fogalmaknak e t i s z t a absztraktságát,

és egyben é r z é k e l t e t n i ,

formai / m ű v é s z i /

szug-

g e s z t i v i t á s s a l k ö z v e t i t e n i a velük szembeni élmény bensőséges jellegét,

átélésük erősségát,

érzelmi f e l h a n g j a i t

-

egyszóval

minden p i l l a n a t b a n k ö z l i a befogadóval, hogy a "homousion és a homoiusion" k ö z ö t t i minden v á l a s z t á s é l e t e k , cselekvés-

magatartások,

és sorslehetőségek k ö z ö t t i v á l a s z t á s t

jelent.

Az egységes s t i l i z á c i ó s elvnek t e h á t a j e l e n t é s e k / s igy a s a j á t é l e t l e h e t ő s é g e i / k ö z ö t t v á l a s z t a n i akaró,

kiforratlan-

ságuk miatt azonban v á l a s z t a n i még nem tudó szubjektum á l l a n dó, i n t e n z i v j e l e n l é t é t k e l l b i z t o s í t a n i a . Nem az éppen v á lasztott vitás,

t á r g y , hanem ez az e r ő t e l j e s e n szuggerált

szubjekti-

a l e h e t ő s é g e i t egyetlen nézőpontból számbavevő Én á l -

landó j e l e n l é t e t e r e m t i meg a " k i s é r l e t e k " k ö z ö t t a belső egységet, ez emeli őket f ö l é b e a f e l e l ő t l e n ,

mert

szemponttalan

ö t l e t p e t á r d á k n a k és adja meg nekik az emberi h i t e l e s s é g

súlyát.

I g y v á l i k A l é l e k és a formák esszéiben a s z u b j e k t í v

stilizá-

c i ó , az önmagukban é l e t t e l e n f i l o z ó f i a i a b s z t r a k c i ó k

belülről

jövő megelevenitése többé önkényes r e t o r i k a i n á l . Immanens f u n k c i ó t ,

stilusválasztás-

l é n y e g i j e l e n t é s e k r e u t a l ó hangsúlyt

kap; ha az esszék fogalmi t a r t a l m a a választhatónak tünő

élet-

lehetőségeket k i s é r l i meg egy-egy szimptomatikusnak é r z e t t műv é s z i ut vagy magatartáa p é l d á j á n bemutatni - a t i l u a u k a v á l a s z t á s t , a végérvényes formát a k a r ó , de e l még nem t a l á l ó szubjektum belső k ü z d e l m e i r ő l t u d ó a i t . Röviden, a a t i l u s tott itt

a r r a , hogy a tanáros r e t o r i k a i f o r d u l a t o k t e l j e s

lőzéae e l l e n é r e minden sorban o t t figyelmeztető f e l k i á l t ó

legyen a "noatra res

hivamel-

agitur"

jele.

205

Azoknak a koroknak, amelyek átfogó érvényű, diadalmas

for-

mákkal rendelkeznek, a forma p r o b l é m á j á r ó l még csak tudomásuk sincsen; számukra a forma egyben s t i l u s : az é l e t

tudatosításá-

nak természetes anyanyelve, s éppoly magától értetődőséggel " b e s z é l i k " , mint ez u t ó b b i t . V i l á g l á t á s , t a r t á s i mentalitás,

életszemlélet,

a konvenció és - a t ö r t é n e l m i

maga-

előfeltéte-

l e i r ő l mitsem tudó - e t i k a i v á l a s z t á s á l t a l egyaránt megszentelt

e t i k e t t , benne s á l t a l a ébrednek t u d a t á r a mindannak, amit

e g y á l t a l á b a n tudhatónak v é l n e k , r a j t a k e r e s z t ü l l á t j á k és h a l l ják meg, aminek nézése és meghallása v i l á g u k sorsa szempontjáb ó l c é l s z e r ű , hozzá v i s z o n y í t a n a k , és r o s s z ,

amikor Í t é l e t e t

mondanak j ó

igaz és hamis, szép és r u t j e l e n s é g e k r ő l - hogy i s

vehetnének hát r ó l a ,

a f o r m á r ó l mint problémáról tudomást? Az

i l y e n korszakok emberei csak t a r t a l m a k r ó l beszélnek,

amelyek

e formákban megjelennek, mert ö n t u d a t l a n u l b á r , de pontosan ér z é k e l i k , hogy a formára, a s t í l u s r a v a l ó minden rákérdezés szimbóluma csupán az á l t a l u k természetesnek h i t t hallásmód, magatartás és^ é l e t v i t e l ,

l á t á s - és

gondolkodási forma és é r -

t é k e l é s i k r i t é r i u m kétségbevonásának. És a másik o l d a l r ó l mind azok, akik v a l a m i l y e n m á s f a j t a forma akárcsak e l v i

lehetőségé-

v e l i s számot v e t n e k , vagy akik - h o r r i b i l e d i c t u - több forma koncepció e g y i d e j ű s egyaránt adekvát l é t e z é s é t

is

lehetséges-

nek t a r t j á k , tudva vagy ö n t u d a t l a n u l , de a formát éppúgy szimbólumként h a s z n á l j á k . I s m é t e l j ü k : szimbólumként, és nem a l l e g ó r i a k é n t . Nem holmi összekacsintgató sorvatag képes beszédről van szó, ahol

v a l ó j á b a n minden valami mást j e l e n t - a k é r d é -

seknek s a válaszoknak i t t

mindig immanenseknek k e l l

vagyis formákra csak formákkal,

stilus-evidenciák

nására csak másik, ujabb evidens s t í l u s o k k a l lehet

lenniük,

kétségbevofelelni.

Minden közhasználatba v e t t nagy forma - vagyis k o r s t i l u s végórája akkor jön e l ,

amikor már f e s z í t ő e r ő v e l j e l e n t k e z n e k

o l y a n élmények és é l e t é r z é s e k , jezhetők k i .

Á

-

amelyek a k e r e t e i n b e l ü l nem fe

befogadók széles tömegeinek érzékelésmódja még

a r é g i formák k i j e l ö l t e pályán mozog, az i g é n y e i k b ő l nemcsak megélni akaró, hanem hozzájuk b e l s ő l e g i s idomuló középszerűek 206

intézményeiken k e r e s z t ü l ,

még j ó i d e i g tovább é l t e t i k az egyre

hervadozóbb kánonokat - , de már j e l e n vannak azok i s ,

akik az

utolsó kenet ceremóniáját készülnek f ö l ö t t e e l v é g e z n i . A r é g i és az uj s t i l u s n a k ez az őrségváltása korábban, ha nem i s h a r cok n é l k ü l ,

mindenesetre harmonikusabban ment végbe. Közösség-

be ágyazódott az e l h a l ó nagy forma, ás közösségbe az i s , lyik fölváltotta:

ame-

a maga helyén és i d e j é b e n mindkettő á l t a l á n o s

érvényű v o l t ; a s t i l u s folyamatosságának megszakadása mögött az adott közösség t ö r t é n e t é n e k belső folytonossága á l l t ,

a

d i s z k o n t i n u i t á s igy lényegében a közösségi l é t b e n gyökerezett élmények k o n t i n u i t á s á n a k v o l t az egyik megnyilvánulási módja. Gyökeresen másképp v e t ő d i k f ö l a forma kérdése akkor, ha az individuum legfőbb - s igy a formát i s k o n s t i t u á l ó - élménye épp a minden közösségből v a l ó k i s z a k a d t s á g ,

minden természetes

begyökerezettség e l v e s z t é s e . Ebből az é l e t é r z é s b ő l már nem szül e t h e t á l t a l á n o s érvényű s mindenki számára természetes jezésmód, e l k é p z e l h e t e t l e n minden köznyelvként l u s . A forma éppen formaként,

kife-

"beszélt"

s nem v a l a m i l y e n t a r t a l o m

stievi-

densen adott hordozójaként k e r ü l paradox h e l y z e t b e : amit l e t e s alakban k ö z ö l n i e k e l l ,

érzék-

az az összes bensőséges élmény kö—

z ö l h e t e t l e n s é g e . A kommunikálhatatlanság "kommunikációs r e n d s z e r e i t " k e l l a művészetnek ebben a h e l y z e t b e n k i d o l g o z n i a . mihez e l j u t ,

A-

az tehát soha nem v á l h a t s t i l u s s á ; csak műről

műre ujrateremtődő egyedi forma l e h e t minden törekvésének

e-

redménye, hogy e formák merőben egyedi v o l t a r é v é n , a s t i l u s sá szerveződésre v a l ó képtelenségükön k e r e s z t ü l tegye tes élménnyé á l t a l á b a n a s t i l u s l e h e t e t l e n s é g e t .

érzékle-

A formák ebben

a szituációban akkor t ö l t i k be f u n k c i ó j u k a t , ha a s t i l u s vannak. s nem akkor, ha v a l a m i l y e n s t i l u s b a n vagy A forma és a s t i l u s ,

ellen

stilusért.

e korábban szinonimaként elgondolt két

fogalom különválása a XIX.

század második f e l é n e k

ben olyan o b j e k t i v e érvényesülő tendencia v o l t ,

művészeté-

amelynek a h a -

t á s á t a benne élők mind intenzivebben é r z é k e l t é k ugyan, végérvényességét azonban s z u b j e k t i v e vagy e g y á l t a l á n nem, vagy csak m i s z t i f i k á l t

alakban t u d a t o s í t o t t á k .

Kétségbevonhatatlan

t a p a s z t a l a t v o l t a kor minden j e l e n t ő s művésze számára, hogy

207

formáik,

látásmódjuk a legnagyobb e r ő f e s z í t é s e k e l l e n é r e sem

rendeződnek v a l a m i f é l e egységes k o r s t i l u s s á ,

a közösség, a t á r -

sadalom mint olyan á l t a l á n o s érvényű s z e m l é l e t i , h a l l á s i ,

ki-

f e j e z é s b e l i "anyanyelvévé", mint régebben. M á s f e l ő l v i s z o n t a forma és a s t i l u s önkéntelen, a t r a d í c i ó b a n gyökerező s i d e ologikusan abból levezetve i g a z o l t azonosítása miatt ugy t ű n t , hogy a s t i l u s eszményének f ö l a d á s a egyet j e l e n t a művészetről v a l ó lemondással. /Minden szerves nagy s t í l u s organikus közösségi szükségleteknek f e l é l t

meg - ez utóbbiakat a művészet

fe-

l é a k o r i z l é s , a szépségeszmény s t b . k ö z v e t í t e t t e - a s t i l u s

el-

vesztése e z é r t , nem minden alap n é l k ü l , ugy tudatosodott a kor művészeinél, mint a művészetre i r á n y u l ó emberi szükségletek elsorvadása,

e z z e l t e h á t a művészet létezésének t á r s a d a l m i

z o l h a t a t l a n s á g a s így

iga-

feleslegessége./

Ebben a paradox h e l y z e t b e n a művészeti gondolkodásnak az vált

a legfőbb problémájává, ami korábban magától értetődő

k i i n d u l ó adottsága, természetes e l ő f e l t é t e l e

volt.

Régen a mű-

vész h a s z n á l t a a s t í l u s t , b á t r a n mozgott az á l t a l a

biztosított

kereteken b e l ü l , lus,

és még " h a t á r á t l é p é s e i "

hanem csak valamely e g y e t l e n ,

sem á l t a l á b a n a s t i -

már szűknek é r z e t t

kife-

jezésmód e l l e n i r á n y u l t a k . I t t v i s z o n t , különösen a s z á z a d f o r duló i d e j é r e ,

s z i n t e minden egyes formában ú j r a és ú j r a

egységes formaelvet

is teremtenie,

kellett

mert - a forma és a s t i l u s

e m l í t e t t azonosításából eredően - csak a d i d a k t i k u s á n hangsúl y o z o t t "princípium s t i l i s a t i o n i s " b i z t o s i t h a t o t t

valamennyi-

r e i s s z i l á r d fogódzót az alkotások művészi alkotásként értelmezéséhez.

való

Más s z ó v a l , ha régen a művész önmagát mondta,

a k a r v a - a k a r a t l a n u l v a l a m i l y e n s t í l u s b a n t e t t e e z t ; most v i szont a z z a l f e j e z t e k i a legvilágosabban önmagát, hogy egységes s t í l u s t a k a r t . Ennek az egyre kétségbeesettebb sésnek, a

stiluskere-

művészet " o n t o l ó g i a i s t á t u s á t " megalapozni törekvő

"müvészetakarásnak" dokumentumaiként s z ü l e t e t t a századforduló környékének legtöbb j e l e n t ő s a l k o t á s a . / M e l l e s l e g , kinthető véletlennek,

aligha

te-

hogy éppen ebben az időszakban dolgozta

k i A l o i s R i e g l , a bécsi m ű v é s z e t t ö r t é n e t i i s k o l a a l a p i t ó j a , "Kunstwollen" - a "müvészetteremtő a k a r a t " - t e ó r i á j á t ; 208

jól-

a

Lehet. e x t r a p o l á l á s á t Ceszitettnek érezzük, notivációit

a k o r á b b i művészeti korszakokra ma már t u l s a j á t korszakának meghatározó

alkotói

mélyen- és pontosan f o g l a l j a ö s s z e . / És mint már u -

t a l t u n k r á , e l á t s z ó l a g elvont e s z t é t i z á l á s v a l ó j á b a n a "közös3égmentes társadalomban" magára ébredő, elmagányosodott 3zorongáso3 életérzésének,

begyökerezettség u t á n i

egyén

sóvárgásának,

i ö z ö s s é g i n o s z t a l g i á i n a k v o l t h i t e l e s művészi k i f e j e z ő d é s e . A s t i l u s akarása tehát a közösség akarásának egyik adekvát megnyilvánulása; ugyanazokból az élményekből' t á p l á l k o z i k , a legkülönfélébb v a l l á s i és p o l i t i k a i közösségek i r á n y u l ó törekvések,

magukat t ú l é l t közösségtipusok

s i k í s é r l e t e i s t b . /Azonos eredetüket j ó l j e l z i , sebb művészeknél. Ennek a problémának a további

föléleszté-

hogy a század-

f o r d u l ó t á j á n többnyire együtt j e l e n t k e z t e k épp a itt

mint

létrehozására

legjelentő-

részletezésére

nincs mód; csupán annyit kivánok megjegyezni, hogy az o r -

ganikus közösségek u t á n i vágyódás különböző ideologikus megn y i l v á n u l á s a i - és a mi szempontunkból mindegy, hogy ezek konkrét

s z o c i á l i s közösségek, p o l i t i k a i mozgalmak, vagy pedig me-

rőben s p i r i t u á l i s ,

3 z e l l e m i - l e l k i közösségek vágyképeit

veti-

t e t t é k - e maguk e l é - nem o k - o k o z a t i viszonyban á l l t a k a velük egyidőben f e l l é p ő művészi f o r m a k i s é r l e t e k k e l . Andrej

Bjelij

p r o z ó d i a i forradalmát nem "magyarázza" meg m i s z t i c i s t a giája,

ideoló-

még ha ő maga f ö l i s h a s z n á l t a igazolásához a t e o z ó f i a i

s p e k u l á c i ó k a t ; Ady f o r m á i , k i f e j e z é s m ó d j a nem "következtek" sem p o l i t i k a i r a d i k a l i z m u s á b ó l , stb.,

sem i s t e n k e r e s ő

s t b . Ugyanaz az é l e t é r z é s és l é t é l m é n y ,

indulataiból

melynek a t á r s a -

dalmi tudat egyik s z f é r á j á b a n - a művészetben - a forma az e g y e d ü l i adekvát k i f e j e z é s e ,

a másikban - az ideológiában - meg-

h a t á r o z o t t fogalmi k o n s t r u k c i ó k é n t ,

eszmerendszerként,

teória-

ként r ö g z i t ő d i k . Az, hogy e két mozzanat egymással lépést va kapcsolódik-e össze vagy sem, csupán e s e t l e g e s

tart-

életrajzi

k é r d é s . / És mert t ö r t é n e l m i sorsa a r r a i t é l t e , hogy mindig csak a s t i l u s akarása legyen - h i s z mihelyt v a l a m i l y e n ujabb egységes k o r s t i l u s s á t e l j e s e d n e ,

nár

nem k i f e j e z n é az őt

r e h i v ó é l e t é r z é s t , hanem csak e l l e p l e z n é a z t ,

mivel az

lét-

indi-

viduum számára otthonos organikus közösséget s e j t e t n e o t t ,

ahol

20 9

i l y e n nem l é t e z i k - , e z é r t mindig szükségszerűen a s t í l u s o n

in-

nen marad. A századforduló legjelentősebb művészeti t ö r e k v é s e i n e k , akár a semmitmondó Art nouveau, akár a zavare okozó, v e l egységes k o r s t i l u s t szecesszió

sugalló J u g e n d s t i l ,

mi-

akár a legmélyebb

terminussal f o g l a l j á k őket össze. Európa-szerte az

a legjellemzőbb vonása, hogy formáik m e g f e s z í t e t t nyújtózkodása épp a r é g i értelemben v e t t ségét r ö g z í t i . '

stílus

stílus

utáni

elérhetetlen-

S t í l u s t akar ez a művészet mindenáron, de ami-

hez e l é r k e z i k , az mindig csak s t i l i z á c i ó .

Stílust

akar,

ujabb

egységes formanyelvet, á l t a l á n o s érvényű k i f e j e z é s m ó d o t ,

s e-

közben, a n é l k ü l , hogy maga t u d a t á r a ébredne, v é g r e h a j t egy enn é l j ó v a l nagyobb h o r d e r e j ű t ö r t é n e l m i t e t t e t :

a minden f a j t a

k ö t e l e z ő érvényű formakánontól v a l ó e l k ü l ö n ü l é s t , a s t í l u s o k k ö r é b ő l v a l ó merész k i v o n u l á s t . Ennek a kompromisszumokat nem ismerő, minden k i t a p o s o t t

u t a t vakmerően e l u t a s í t ó

szakadásnak

és kivonulásnak - más s z ó v a l : "secessio"-nak - v o l t s a j á t o s fejeződése a századforduló egész művészetének j e l l e g é t tározó

ki-

megha-

stilizálás.

A L e v é l a k í s é r l e t r ő l cimü esszében, amelynek gondolatmenet é t v á z l a t o s a n r e k o n s t r u á l t u k , Lukács ideologikus formában / f i lozófiailag/ vezeti le,

miért k e l l ö n á l l ó művészi formának t e -

k i n t e n i az e s s z é t , s igy - ebből következően - miért k e l l az i l y . módon k ö r ü l h a t á r o l t ,

s a j á t o s művészeten b e l ü l i

szerepkör-

r e l / a " p l a t o n i s t a " k ö l t é s z e t e / f ö l r u h á z o t t esszé-formának egységes s t i l i z á c i ó s e l v b ő l k i n ő n i e . Más szóval, az esszéistának ebben az ars p o e t i c á j á b a n t e o r e t i k u s a n ,

fogalmilag hívta

föl

r á a f i g y e l m e t , hogy A l é l e k és a formák í r á s a i b a n a f i l o z ó f i a i kifejezésmód m e l l e t t

l é n y e g i j e l e n t é s e k e t hordoz a megformálás

módja - következésképp a n y e l v i anyag megszervezésében érvényesülő s t i l i z á c i ó s elv i s . Mint Lukács Popper Leóval l e v e l e z é s é b ő l egyértelműen k i d e r ü l , bár a k ö t e t élén á l l ,

folytatott

a Levél a " k í s é r l e t r ő l " ,

csupán utólagos r ö g z í t é s e és t u d a t o s í t á -

sa azoknak az élményeknek és i r ó i t a p a s z t a l a t o k n a k ,

amelyeket

Lukács korábban, a k ö t e t esszéinek i r á s a során s z e r z e t t . Ez pedig azt l á t s z i k b i z o n y í t a n i , hogy maga a s t i l u s ,

210

a kifejezés-

mód már készen á l l t ,

amikor a szerző elvvé emelte

tehát

az

u t ó b b i nem magyarázza / é s a legkevésbé sem m e g o k o l j a / , hanem csak egy lehetséges é r t e l m e z é s s e l l á t j a e l az e l ő b b i t .

Lukács

a Levél a " k i s é r l e t r ő l " - b e n mintegy önmagán p r ó b á l j a k i act a formaértelmezési módszert, amit könyve t ö b b i Í r á s á b a n Storm, Kassner, Kierkegaard

stb.

müveire és g e s z t u s a i r a a l k a l m a z . S

éppen e z é r t nem k o n v e n c i o n á l i s bevezető, a t ö b b i i r á s t

megér-

t e t ő előszó ez, hanem éppúgy egy v á l a s z t h a t ó é l e t ú t , egy s o r s lehetőség p é l d á z a t a , mint a t ö b b i e k . Lukács e s s z é i r ó i önarcképe t e h á t nem magyarázza, hanem csak mint egy lehetséges v á l a s z t h a t ó magatartást és látásmódot p r e t á l j a A l é l e k és a formákban egybegyűjtött

irások

inter-

formáját.

A magatartás, a látásmód, az é l a t é r z é s é r d e k l i , amelyek az esszében - és csak az esszében - n y e r h e t i k e l adekvát művészi a l a k j u k a t , e z é r t konkrét n y e l v i ,

s t i l á r i s kérdéseket mégcsak

nem i s é r i n t . Annak e l l e n é r e nem, hogy A l é l e k és a formák egyik legszembeszökőbb j e l l e g z e t e s s é g e ,

mint e r r ő l már s z ó l -

t u n k , épp a n y e l v : az e r r e másutt különösebb s ú l y t nem f e k t e t ő Lukács i t t

mindvégig s z i n t e b i r k ó z i k a s t í l u s s a l .

Ugorjunk v i s s z a ismét az esszé-forma m ű f a j i k ö r ü l h a t á r o l á s á r ó l szóló o k f e j t é s r e . Az esszé annak az embernek a k ö l t é s z e te,

a k i csak "a fogalmakat é l i á t k ö z v e t l e n e l e v e n s é g g e l " ,

szá-

mára ez "az e g y e t l e n i g a z i é l e t " és "minden más csak p é l d á z a t a . . . e n n e k az e g y e t l e n i g a z i

életnek,

csak a r r a v a l ó , hogy

ményei könnyebben közölhetők legyenek. A k i egyedül a j e l e n t é s e k v i l á g a , tusokká még nem s z i l á r d u l t ,

él-

" p l a t o n i s t a " ő, n e -

az egyértelmű s végleges gesz-

formák e l ő t t i v i l á g a v a l ó s á g a .

S éppen e z é r t élményét e g y e t l e n megszokott művészeti műfajban nem f e j e z h e t i k i - h i s z ő n e k i , a l a k o t még nem n y e r t

lévén csak az a l a k r a v á r ó , de

lehetőségek és j e l e n t é s e k körében o t t h o -

nos, minden kép, minden dolog, minden é l e t ú t pusztán a j e l e n t é s e k r ő l szóló példázat ményeinek adekvát

l e h e t , de nem k ö z v e t l e n ü l á t é l t

él-

formája.

De vajon valóban csak a " p l a t o n i s t a "

élményéről van i t t

mint ahogy az esszé s u g a l l j a ? Ha f e l t é t e l e s e n z á r ó j e l b e szűk a " p l a t o n i s t a "

szó,

tesz-

és a " k ö l t ő " i t t h a s z n á l t f o g a l m a i t és

211

csupán a n e k i t u l a j d o n í t o t t

élmények t a r t a l m á r a , ezek merev

s z e m b e á l l í t á s á r a f i g y e l ü n k , nem i d ő t l e n érvényű és e l l e n t é t e s p s z i c h i k a i h a b i t u s o k a t , handii r a j e l l e m z ő , de i t t

különböző t ö r t é n e l m i korszakok-

egyetlen i d ő s i k r a c s ú s z t a t o t t

müvésztipu-

sokat. l á t u n k , Á "képek", dolgok, gesztusok - tehát a v a l ó

élet

f o r m á i - k ö z ö t t otthonos és belőlük b á t r a n m e r í t ő , i l l e t v e

ön-

magát á l t a l u k magabiztosan s z i m b o l i z á l ó " k ö l t ő " a l a k j á b a n nem nehéz f ö l i s m e r n i azoknak a koroknak a művészét, melyekben a forma, a s t i l u s még nem kérdés, hanem ingyen kapott

adottság,

természetes anyanyelv l e h e t e t t ; és a " p l a t o n i s t á b a n " , "egyszer már é l t v a l a m i k o r " ,

s

aki

most e h a j d a n v o l t otthonos é -

l e t emlékké p á r o l ó d o t t j e l e n t é s e i h e z tud csak bensőségesen k ö t ő d n i , hozzájuk k e r e s i - s mindhiába - a r é g i módra természet e s é r z é k l e t e ^ . formákat, éppúgy nem nehéz fölismernünk a s t í l u s t akaró, de mindig csak a s t i l i z á c i ó h o z e l é r k e z ő művész

él-

ményét, Egyszóval, amit Lukács a " p l a t o n i s t a " - az e s s z é i s t a

-

s p e c i f i k u s megkülönböztető alapélményeként / é s ö n á l l ó műfajt k o n s t i t u á l ó formaproblémaként/ mutat be, az v a l ó j á b a n a v e l e egykorú művészet á l t a l á n o s é l e t é r z é s é t dellálja.

és formaproblémáját mo-

Hogyan lehet az esszé-formát a t r a d i c i o n á l i s

műfajok

egyikeként indokolni? - t e s z i f ö l Lukács a k é r d é s t . Amit azonban válaszként megfogalmaz, az egy ennél j ó v a l általánosabb kérdésre^ ad f e l e l e t e t : hogyan i g a z o l h a t ó az ő posztulátumainak t a l a j á r ó l - vagyis a "kép" és a " j e l e n t é s " ,

a gesztus és a

sors, az e g y e t l e n é l e t ú t valósága és az egyenérvényüen v á l a s z t ható é l e t e k lehetősége, a s t i l u s és a s t i l i z á c i ó

különválása,

sőt szembekerülése után - á l t a l á b a n a művészi forma

létezése

a világban? Lukács t e h á t az e s s z é í r ó különleges problémájaként s í t j a azt,

tudato-

ami k o r a művészetének á l t a l á n o s e l v i és g y a k o r l a t i

kérdése v o l t , A fogalmi t u d a t o s í t á s egyéb lehetséges -

filozó-

f i a i , v a l l á s i , p o l i t i k a i - módozatai a mi szempontunkból k ö zömbösek: ezek csupán azonos a l a p s z e r k e z e t ü

művészi-formai

konzekvenciák különböző v i l á g n é z e t i rendszerekbe v a l ó

beil-

l e s z t h e t ő s é g é r ő l t u d ó s í t a n a k , nem magukról a konzekvenciákról, A l é l e k és a formák s t i l i z á c i ó s elvének ideologikus 212

"levezeté-

t é s e " , a hozzá e l v e z e t ő ut t i s z t á n f i l o z ó f i a i

gondolatmenet-

ként v a l ó ábrázolása k é t s é g k í v ü l Lukács e r e d e t i t e t t e -

azon-

ban maga a konkrét s t i l u s csupán az egyik lehetséges v á l a s z a r r a az élménykörre, melyre - tudva vagy ö n t u d a t l a n u l - a kor minden j e l e n t ő s művészének megvolt a maga v i l á g o s a n megkülönb ö z t e t h e t ő művészi / t e h á t

formai, s t i l á r i s /

reakciója.

A l é l e k és a formák olyan időszakban Í r ó d o t t , forrt

é r t é k e l é s e " n i e t z s c h e i programjának első f e l e , a megtagadás már l e l k i valósággá v á l t rült,

amikor "már

minden, de még nem f o r r t k i semmi"; a "minden é r t é k az

át-

elutasitá3,

de ami a h e l y é r e

ke-

az csupán v a l a m i meghatározatlan Más e l v o n t akarása v o l t .

A nép és a nemzet, melyek a X I X .

század folyamán nálunk a k ö -

zösségi eszmény legfőbb k o n k r e t i z á c i ó i voltak,, egyre szétforlyóbb és t a r t a l m a t l a n a b b szólamokká h u l l o t t a k s z é t , és e z z e l párhuzamosan mind l e h e t e t l e n e b b é v á l t a bennük gyökerező e s z mények á l t a l á n o s érvényű értékmérőként,

gondolkodási,

erkölcsi,

művészi normaként v a l ó bemutatása i s . Éppen a z o k n á l , a k i k ezt a s z i t u á c i ó t a legmélyebben é l t é k á t , v i r t u á l i s s á v á l t

minden

o l y a n közösség, ahol a vágyak és az é l e t l e h e t ő s é g e i , a j e l e n tések és az őket k i f e j e z ő gesztusok, a legbensőségesebb

élmé-

nyek és az őket pontosan s k ö z é r t h e t ő e n k ö z l ő formák ismét h a r monikus egységben működhetnének. Ebben a korábbi v i l á g t ó l és annak eszményeitől már e l s z a k a d t , v i s z o n t még e l sehová sem é r k e z e t t h e l y z e t b e n a művésznek olyan nyelven k e l l e t t n i e , amely még nem nyelve remtenie,

beszél-

senkinek; olyan formákat k e l l e t t

te-

amelyek még nem formái semminek - csak az egységes

nyelv és az egységes formák akarását f e j e z i k k i . Ha másképp nem, hát az egykor otthonos egység emlékének n o s z t a l g i k u s , e z z e l a b e l ő l e v a l ó végérvényes k i s z a k a d t s á g o t

is

s

érzékeltető

i d é z g e t é s é v e l : olyan k é p e k k e l , amelyek l á t h a t ó v á csak a honvágyat t e s z i k , de amit a végérvényesen múltba v e s z e t t hazából a jövőbe v e t í t e n e k ,

az a vágyak irányának pusztán szimbolikus

jelzése, hipotetikus

lehetőségi

Holt nyelvek még megmaradt t ö r m e l é k e i b ő l p r ó b á l j a t e h á t e korszak művészete ö s s z e á l l í t a n i grammatikájuk eleven t e n d s z e r é t . De t u l sok már a mindörökre e l v e s z e t t r é s z l e t : a r e k o n s t -

213

rukciók többet mondanak e l a z o k r ó l , akik k i e g é s z í t e t t é k és ösz^ z e á l l i t o t t á k ő k e t , mint a megálmodott e r e d e t i r ő l .

Gulácsy r e -

neszánsz vagy rokokó v i z i ó i - csak egy sehol sem l é t e z ő o t t h o nosság vágyképei. És l e h e t - e

jobban, fájóbban m e g j e l e n í t e n i

az összes szerves forma e v i l á g i o t t h o n t a l a n s á g á t ,

mint ahogy

B a b i t s minden formában v i r t u ó z otthonossága t e s z i ? Van-e

sú-

lyosabb szimbóluma valamennyi közösség múltba merülésének,

mint

a t e l j e s társtalanságot

i s csak ezrekhez szóló fenséggel e l h a r -

sogni tudó Füst M i l á n - i

l i r a ? Bartók s p i r i t u a l i z á l t

népdalfel-

d o l g o z á s a i , a Sárarany vagy Az e l s o d o r t f a l u b r u t á l i s

"biolo-

gizmusa" és nagyon i s " e n t e l l e k t ü e l "

elszaba-

dított antiintellektualizmusa,

észjárás szerint

j ó l l e h e t ugyanannak a "termé-

szetes" világrendnek és formáinak a mai l e h e t ő s é g e i t

keresik,

r ó l a semmit nem mondanak: érvényességük egyedül a t t ó l függ, hogy mennyire t u d j á k z á r t formába, immanensen eleven egységbe f o g l a l n i azt az é l e t é r z é s t ,

amely i t t ,

az adott esetekben v é -

l e t l e n ü l konkrét közösségek és t ö r t é n e l m i l e g már l é t e z e t t mák emlékképeinek s t i l i z á l t

fölidézésein keresztül

for-

fejlődött

k i . H o l t nyelvek még megmaradt t ö r e d é k e i ; de ú j r a csak akkor elevenedhetnek meg, ha e l l e n á l l á s n é l k ü l , hajlékonyan idomulnak az uj élménykör gyökeresen különböző k i f e j e z é s i t e i h e z . És ha föltámasztásuk s i k e r ü l t ,

szükségle-

már semmi közük

eredeti

j e l e n t é s e i k h e z : értelmüket k i z á r ó l a g ez az u j kontextus h a t á rozza meg. A l é l e k és a formák n y e l v i s t i l u s a azonban nem t a r t a l m a z h a t o t t utalást

semmiféle b á r h o l

nyelvnek k e l l e t t

lennie,

is beszélt nyelvre.

Stilizált

s ő t , hogy a szubjektum állandó és i n -

tenzív j e l e n l é t é t

szuggesztivan érzékeltesse - mert hisz éppen

ez a f u n k c i ó j a

erősen s t i l i z á l t nyelvnek, de ugyanakkor

vol kelletlj

lennie az összes bármihez i s köthető magyar

l u s t ó l . És ez a követelmény az esszék immanens ből következett. A közvetlen,

tá-

stí-

előfeltételei-

é r z é k l e t e s élményt minden termé-

szetes nyelv dolgokon, tárgyakon, gesztusokon s t b . azaz k é p i l e g p r ó b á l j a m e g j e l e n í t e n i ,

keresztül,

ügy t e h á t , hogy még a

legelmosódóbb, legtárgytalanabb hangulatot és érzést i s k ö r b e j á r h a t ó t e s t k é n t mutatja b e . A " k í s é r l e t " formája azonban,

214

mondja Lukács, e z t már eleve k i z á r j a : benne ugyanis éppen a n nak az i n t e n z i v k ö z v e t l e n

élménynek k e l l a l a k o t k a p n i a , amely

k i z á r ó l a g o s a n a forma n é l k ü l i j e l e n t é s e k h e z ,

a testetlen

r a k t fogalmakhoz k ö t ő d i k - e z é r t a k i f e j e z é s legkisebb

abszt-

érzékle-

tessége éppen azt semmisitené meg és tenné l á t h a t a t l a n n á ,

amit

k i akar f e j e z n i . " Az élményt, melynek t á r g y a a t e s t e t l e n s é g l e h e t e t l e n testekben á b r á z o l n i . Az i l y e n élmény csak v é g t e l e n ü l elvont, t u l f e s z i t e t t

f o g a l m i nyelven f e j e z h e t ő k i ,

amely

lehe-

t ő l e g m e l l ő z i még a könnyebb megértést e l ő s e g í t ő empirikus dákat és é r z é k l e t e s i l l u s z t r á c i ó k a t

pél-

i s - bár ezeket az olyan

hirhedetten spekulativ filozófusok is fenntartás n é l k ü l veszik igénybe, mint Kant vagy Hegel. - Hiszen a " p l a t o n i s t a "

legköz-

vetlenebb valósága a t i s z t a fogalmiság, i g y az ő élményének adekvát művészi formát b i z t o s i t ó esszében éppúgy idegen elem volna az e f f é l e i l l u s z t r á c i ó ,

mint versben az a b s z t r a k t

eszme-

f u t t a t á s o k . Egyrészt t e h á t az esszé-forma a l e g t e l j e s e b b r a k t s á g s t i l á r i s követelményének van a l á v e t v e . stilusnak,

D

abszt-

e másfelől a

mint mondottuk, be k e l l t ö l t e n i e egy másik, nem k e -

vésbé fontos f u n k c i ó t : az élmény egész személyiséget magával sodró e r e j é n e k , a fogalmakhoz és j e l e n t é s e k h e z v a l ó h o z z á á l l á s szenvedélyességének,

érzelmi telitettségének

érzékeltetését

is.

E k e t t ő s követelmény f e s z ü l t s é g t e r é b e n csak olyan nyelven és s t i l u s b a n Í r ó d h a t t a k A l é l e k és a formák e s s z é i , hangsúlyozott

amelyet

s z u b j e k t i v i t á s a élesen megkülönböztet mindennemű

"objektiv" f i l o z ó f i a i kifejezésmódtól, sága v i s z o n t az összes t r a d i c i o n á l i s

tulfeszitett

absztrakt-

irodalmi stilustólJ A

probléma megoldásában Lukácsnak paradox módon kezére a magyar f i l o z ó f i a i nyelv sokszor k á r h o z t a t o t t

játszott

fejletlensége:

minden t i s z t á n f o g a l m i k i f e j t é s n e k külön s t i l u s é r t é k e van o t t , a h o l az elvont gondolkodás és ennek n y e l v i k i f e j e z é s e id egen. I l y e n közegben még az " o b j e k t i v " f i l o z ó f i a i különc s z u b j e k t i v

stilusválasztásként

tud h a t n i -

e s e t l e g nem több a f i l o z ó f i a i k u l t u r a természetes n é l " . /Érdekes volna megvizsgálni, vajon

is

jóllehet "köznyelvé-

A l é l e k és a formák

meg t u d t a - e ő r i z n i a német f o r d i t á s b a n i s a b s z t r a k t azt az - alighanem Lukács reményeit

áltaIában

stilus

is fölülmúló -

nyelvének stiláris

215

h e l y z e t i e n e r g i á j á t , amivel magyarul r e n d e l k e z e t t . / A minden empirikus és m a t e r i á l i s v o n a t k o z á s t ó l m e g t i s z t i t o t t

fogalmi-

ság élményszerűen s z u b j e k t i v kifejezésmóddá v a l ó áthangszerelése ennél j ó v a l súlyosabb nehézséget j e l e n t e t t . nyelvet k e l l e t t hozzá t e r e m t e n i , kezetével,

Szinte uj

amely egész anyagával,

szer-

i n t o n á c i ó j á v a l a mögötte á l l ó élmény k i v é t e l e s s é -

gét és sőha nem v o l t j e l l e g é t

szuggerálja." E nyelvnek semmifé-

l e f ö l k i n á l k o z ó - akár i r o d a l m i , akár nem i r o d a l m i - normához nem szabad t a r t a n i a magát, e g y e t l e n adott s t i l u s h o z sem szabad h a s o n l í t a n i a , v i s z o n t mégis csak annyira távolodhat

tőlük

e l , hogy e l v i l e g mindegyik f e l ő l é r t h e t ő legyen / n y e l v i

érte-

lemben/mondatainak j e l e n t é s e , tartott

t á v o l s á g a . Lukácsnak

és é r z é k e l h e t ő a velük szemben

itt

- ujabb paradoxon - épp sok-

szor f ö l r ó t t , magyartalan s t i l u s a j ö t t kapóra.' Hiszen e l v i l e g minden egyéni k i f e j e z é s i modor e l f o g a d o t t vagy akár emelt s t í l u s s á v á l h a t i d ő v e l ,

eszményivé

csak e g y f a j t a nem: a z , amelyik a

magyartalan és a magyaros k i f e j e z é s i lehetőségek k ö z ü l minden v á l a s z t á s i ponton tendenciózusan az e l ő b b i t v á l a s z t j a ,

amelyik

programszerű következetességgel' h a s z n á l j a a legtöbb adott ben a magyartalan b i r t o k o s s z e r k e z e t e k e t ,

eset-

"egyenes adásban"

v e s z i á t a németes f o r d u l a t o k a t , s t b . A l é l e k és formákat., ha n y e l v é t nem elvont magyarossági szempontok és r e t o r i k a i tériumok a l a p j á n Í t é l j ü k

kri-

meg, hanem a benne t e s t e t ö l t ö t t

makoncepció k i i n d u l ó e l ő f e l t e v é s e i f e l ő l , b í z v á s t

for-

tarthatjuk

k i v é t e l e s s t i l á r i s bravúrnak: e s z i n t e a groteszkségig i d e g e nesrft s t i l i z á l t ,

e l t ö k é l t e n k e r e s e t t és tudatosan a f f e k t á l ó

nyelv; máig sem v e s z t e t t f r i s s természetellenességéből és a Bab i t s á l t a l m e g b í r á l t , más k r i t i k u s a á l t a l

lepocskondiázott

ter-

mékeny "homályosságából" semmit. Nem az a magyarázata tehát A l é l e k és a formák s t í l u s á n a k - mint N y i r i J . K r i s t ó f -,

irta

hogy Lukács l í r á j a német, pontosabban osztrák v o l t . Már csak

a z é r t sem, mert e r r ő l az a l a p r ó l t e l j e s s é g g e l é r t h e t e t l e n v o l n a , miért i r t a egész életének hangvételű Í r á s a i t

legszubjektivabb,

A magyar nyelv választásának mélyebb oka i t t , séreltem b i z o n y í t a n i ,

216

"legliraíbb"

magyarul.' mint megkí-

annak öntudatlan érzékelése v o l t , hogy

az az esszé-forma, m e l l y e l Lukács A l é l e k ás a formákban k í s é r letezett,

t e l j e s e b b és hatásosabb formában v a l ó s i t h a t ó meg

egy v e l e szemben nagyobb e l l e n á l l á s t

t a n ú s í t ó n y e l v i közegben.

Mig egy nagy hagyományokkal rendelkező f i l o z ó f i a i k u l t u r a

ola-

jozottabban működő fogalmi nyelvén az elvont j e l e n t é s e k és absztrakt

ideák s z u b j e k t í v megelevenitése csak külsődleges

l á r i s eszközökkel h a j t h a t ó végre - i t t az elvont gondolat batos megfogalmazása már önmagában s t i l á r i s f e s z ü l t s é g e t

stisza-

te-

r e m t h e t : a n y e l v i közeg "természetes h a j l a m a i v a l " v a l ó minden összeütközés, a k i f e j e z ő d n i akaró j e l e n t é s e k és a k i f e j e z é s eleme k ö z ö t t i minden k o n f l i k t u s s a j á t o s f u n k c i ó r a tesz állandó erőfeszítést

szert,

és küzdelmet sugalló s z u b j e k t i v pátoszt ad

a szövegnek.

217

Bacsó B é l a A FORMA UTÓPIÁJÁTÓL AZ UTÓPIA FORMÁJÁIG /Lukács György f i a t a l k o r i

művészetfilozófiájáról/

Az i g a z s á g i t t van a szemünk e l ő t t , de. már nem értünk b e l ő l e semmit. /Paul Valéry/ V a l é r y megirta az A n t i - S z ó k r a t é s z t , Lukács pedig a l e g t i s z tább értelemben megpróbálta k i f e j t e n i az egyedül érvényes uj s z ó k r a t é s z i - t e o r e t i k u s m a g a t a r t á s t . V a l é r y Szókratésze

halála

után döbben r á a r r a , hogy t e o r e t i k u s a l a p á l l á s a életében hamis v o l t , abban az értelemben, hogy dialógus formája - s a j á t o s legében - monologikusan é r v é n y e s ü l t , hogy egész k i s é r l e t e

jelarra

i r á n y u l t , hogy p a r t n e r e személyében szóra b i r j a az i s t e n t ,

ki-

n y i l a t k o z t a s s a az egyedüli i g a z s á g o t . A t e ó r i a e l p u s z t u l , ha nem képes megujulni é r t e l m e z é s i f o r m á j a , igy V a l é r y Szókratésze h a l á l á b a n i s e l k e r ü l i a köznapi értelemben v e t t

megsemmisülést,

mert b e l á t j a , hogy a v i l á g u j magyarázatot k ö v e t e l .

"Attól f é -

l e k , nem v o l t c é l s z e r ű pusztán a gondolatok l á n c o l a t á n á t k e r e s n i azt az I s t e n s é g e t , akinek f e l k u t a t á s á r a életem;

szántam egész

az igaz és hamis o l y ingatag és o l y nyomorult

t ő l v á r n i ő t , s a r r a k é n y s z e r i t e n i , hogy f o r t é l y o s

érzésé-

eszmefutta-

tások kérésére a d j a meg magát. Az az I s t e n , a k i t igy lehet lálni,

csak szóból s z ü l e t e t t

ta-

szó, amely a szoba v i s s z a h u l l . "

A l é t - i d e g e n Logos, a m a g á t - á l l i t ó Logos az e l k ü l ö n ü l t ma, mely követhetetlenségében a r i s z t o k r a t i k u s ,

for-

s mert a k é t -

ségbeesésből s z ü l e t i k - Lukács esszéinek ez az a l a p á l l á s a

-,

e z é r t a f f i r m a t i v . Magát t u d j a egyedül igaznak. Joggal mondja S z i l a s i Vilmos a p l a t o n i k u s d i a l ó g u s t

"egycentrumunak",

"egy igazság g e n e t i k á j a k é n t " ^ jön l é t r e , 218

mely

minden é l e t t é n y meg-

semmisitése á l t a l . Igy és csak e z á l t a l v a l ó s u l meg ez az t e l l e k t u á l i s d i a l e k t i k a " ebben a t r a g i k u s mint a k i v i v o t t

"in-

lehatároltságban,

egység ö n a f f i r m á c i ó j a , mint egyedül igaz

"te-

k i n t e t " . De nem t a g a d h a t j u k , hogy bizonyos helyzetekben nem v a gyunk képesek a magyarázat ezen monizmusánál t ö b b e t n y ú j t a n i , csak dogmatikusan á l l i t h a t n á n k , hogy minden t ö r t é n e t i h e l y z e t re rendelkezünk az értelmezés t ö b b s i k u s á g á v a l í A l é t - i d e g e n gos, a magát-íe lmut at ó forma a d o t t esetben e g y e t l e n

lo-

lehetősé-

günk emberségünk megőrzésére. A n t i - S z ó k r a t é s z csak a magát megu j i t ó e l m é l e t e s é l y e , hogy ö n k r i t i k u s a n b e v a l l j a :

"Legmélyebb

t e k i n t e t é t az ember az ürességnek s z á n j a . " ^ - és v a l l j a , az igazságkereső t e k i n t e t p l u r á l i s ,

és a d i a l o g i k u s

resés többcentrumu, a l á t á s igy t i s z t u l , nyeinknek i s

hogy

igazságke-

igy leszünk

életté-

magyarázói.

Lukács f i l o z ó f i a i f e j l ő d é s e s z a k i t á s p o n t o k k a l t e l i ,

de az

egymást követő é r t e l m e z é s i formák megőrzik az addig k i v i v o t t eredményeket, még akkor i s , ha sok esetben csak h a l l g a t ó l a g o san. I t t

most természetesen nincs helyünk, hogy már a dráma-

-könyv és A l é l e k és a formák, i l l e t v e ez utóbbin b e l ü l megjelenő e l t é r ő magyarázat lehetőségek s a j á t o s s á g a i t v á z o l j u k . A f ő t e n d e n c i á t lcivánjuk f e l m u t a t n i és ez nem más - Lukács egész korai teóriáját

t e k i n t v e / a Történelem és o s z t á l y t u d a t i g /

mint a l é t - i d e g e n Logos és az é l e t e g y i d e j ű magyarázása,

-, ki-

s é r l e t a r r a , hogy a formaszerü ér telemmegvalósulás ne szüntesse meg az é l e t e t . , i l l e t v e , hogy a t e ó r i a egységes magyarázat á u l s z o l g á l j o n az é l e t és az é l e t t é n y e i n e k . ^gy fokozatos k ö z e l i t é s az a f f i r m a t i v Lógóstól a k r i t i k a i Logoshoz, f i a i l a g az é l e t f i l o z ó f i á t ó l , ^

filozó-

a d u a l i s t a kantianizmuson á t egy

praxisfilozófiához. Mig korábban Lukács t e o r e t i k u s f e l e l ő s s é g e ^ azt k ö v e t e l t e , hogy az élményben egyaránt meglevő "két l e l k i r e a l i t á s t " l e t ő e n az é l e t m e l l e t t

il-

szavazzon az é l e t t e l szemben, s ha k e l l

töredékességében i s egyedül ezt t a r t s a e t i k u s n a k ,

1912-től

mindinkább egy t e l j e s e b b számvetést, a rendszerszerű t e ó r i á t t e k i n t i helyesnek. A merev, a csoda e g y s z e r i s é g é v e l

létrejövő

formával szemben egy rendszerszerű t á r g y e l m é l e t e t dolgoz

ki,

219

mely a formakonstitucióban j u t érvényre. Ez az igény mutatkozik •meg már a D i l t h e y - n e k r o l ó g b a n , / a z esszé/ f e l e t t

is Ítéletet

m e l l y e l maga korábbi t e ó r i á j a mond. "Egész é l e t é n k e r e s z t ü l a

p s z i c h o l ó g i a i 'élmény'-fogalommal o p e r á l t mint c e n t r á l i s

foga-

lommal - egy zavaros és minden t e h e r b í r ó és rend s z e r é p i t ő k é pesség n é l k ü l i fogalommal. I g y l e t t

a filozófus Diltheyből

esszéista. Lukács a n t i - s z ó k r a t é s z módján megtagadja e forma káját,

szó-miszti-

az ö n á l l i t ó lélek'-mámorát, mert ez az igazság ö s s z t á r s a -

d a l m i l a g bizonyos t ö r t é n e l m i szituációkban üres. A t e ó r i a rendszerű f e l é p í t é s e s z a k i t a pszichologizmussal - és ebben l e g s z o rosabb kapcsolatban á l l a k o r t á r s / H u s s e r l / fenomenológia

tö-

r e k v é s é v e l - és m e g k í s é r l i az értelemmegvalósulás

relativizmus-

t ó l mentes, szélesebb érvényű i g a z s á g k r i t é r i u m a i t

kidolgozni;

Ez a z é r t v á l t

szükségessé, mert bár az i n d i v i d u á l i s

igazság-

t é t e l e z é s eredményhez v e z e t h e t , de az össztár sadalmilag l é t e z ő igazságtalanság megszünteti a t e ó r i a h i t e l é t . A t e ó r i á n a k az ö s s z t á r s a d a l m i l a g megvalósuló igazság k r i t é r i u m a i t k e l l k e r e s ni,

ez á l l a forma a f f i r m a t i v

l é t é v e l szembeállított

kritikai

formafelfogás mögött. Ez az esszékorszak lezárásának nagy e r e d ménye. Ezért b í r á l j a most már Lukács Simmelt és nevezi impreszs z i o n i s z t i k u s gondolkodónak. "Az impresszionEtnus a nagy,

szi-

l á r d és örök formákat ugy é r z é k e l i és é r t é k e l i , hogy ezek e r ő szakot tesznek az é l e t e n , ennek gazdagságán és sokrétűségén, p t e l j e s s é g é n és p o l i f ó n i á j á n ; . . " I g y k e r ü l szembe Simmellel és az é l e t f i l o z ó f i a i hagyománnyal, Laskot és a m e g ú j í t o t t

kantia-

nizmust, az é r v é n y e s s é g f i l o z ó f i á t v á l a s z t v a , " . . . a z uj

filozó-

fia / t i .

é r v é n y e s s é g f i l o z ó f i a - B. B . / számára l é t és érvényes-

ség k ö z ö t t k v a l i t a t í v

és f e l o l d h a t a t l a n a különbség,

ennélfog-

va r a d i k á l i s a n s z a k í t a n i a k e l l mindenfajta metodológiai monizmussal."^ Vagyis a k a n t i hagyomány értelmében a szférák

plu-

r a l i t á s a a c é l , ezzel f e l ú j í t j a a kopernikuszi fordulatból következő k r i t i k a i a l a p á l l á s t ,

igy á l l í t v a e l ő az érvényesség-

s z f é r á n b e l í i l i koherens l é t m a g y a r á z a t o t . Az érvényességszféra egynemű közegében l é t r e j ö n a t i s z t a t á r g y i a s s á g , tív, 220

mely norma-

érvényes k a r a k t e r é t e l v e s z t i , ha l é t t é v á l t o z i k . Lét és

érvényesség abszolút dualizmusa j e l l e m z ő lask t e ó r i a

formájára,

mely minden megvalósulásában valamire-érvényességként

tétele-

z ő d i k , a f u n k c i o n á l i s anyagot egynemüsitése á l t a l t i s z t a gyá f o r m á l j a .

tárgy-

10

lukács A h e i d e l b e r g i e s z t é t i k á b a n f e n n t a r t j a az é l e t és é r vényesség d u a l i z m u s á t , csak most már k í s é r l e t e t hogy a l é t t é v á l t

tesz a r r a

is,

érvényesség élményvalóságban v a l ó t o v á b b é l é -

s é t , i l l e t v e az érvényességi szférák és az élményvalóság k ö z t i esetleges k ö z v e t i t ő mezőt megfogalmazza. Lukács tehát az é r v é n y e s s é g f i l o z ó f i a á l t a l az élményvalóság kaotikusságában megmaradó elméletek f ö l é akar k e r ü l n i ,

l e g y ő z n i ezek r e l a t i v i z m u -

sát és a koherens t á r g y e l m é l e t á l t a l megőrizni e t e ó r i a

hite-

l é t . Lukács á t v e s z i a forma v a l a m i r e - é r v é n y e s s / H i n g e l t e n / rakterét,

másrészt Laskban ünnepli a t i s z t a kantianizmus

kafilo-

z ó f u s á t , a k i az ősjelenségek f e l é v a l ó fordulásban "a legneme-' sebb k a n t i örökséget" é l e s z t i f e l .

I l y e n ősjelenséggé v á l i k a

l u k á c s i művészetelméletben - az 1 9 1 2 - 1 8 - i g t a r t ó h e i d e l b e r g i korszakban - a mü, és k ö z p o n t i szerepét megőrzi Lukács egész későbbi munkássága során. Az é r v é n y e s s é g f i l o z ó f i a t e h á t t i v i z m u s t ó l mentes o b j e k t i v á c i ó e l m é l e t e t hoz l é t r e ,

rela-

igy az e -

gyes szférák á t h a t á s t ó l mentes l e z á r t s á g á v a l a megismerés k r i tikai jellegét erősiti,

s e g y f e l ő l a tárgy ti3ztasága} másfelől

a szubjektum normativvá emelése a c é l . Most már döntő kérdéssé az v á l i k , hogy egy i l y e n érvényességfilozófiai alapállás,

milyen viszonyban van a művészetelmé-

l e t t e l . Vagyis miképpen képzelhető e l a művészet

tárgyelmélete?

"A művészet t á r gyeimé l e t ének t e h á t az a f e l a d a t a , hogy megmondj a , hogy miképpen születhetnek tárgyak valamely művészetben a s t i l i z á l á s r é v é n . " 1 1 E s t i l i z á c i ó milyen f e l t é t e l e k

mellett

hozza l é t r e a mü autonóm f e n n á l l á s á t , e z t a mü f e l é f o r d u l á s t 12 t a r t j a Max Weber fontosnak, az e s z t é t i k a t i s z t a megalapozása igy érhető el,' "Az i t t k é p v i s e l t nézetek a műből indulnak

ki,

s az a l k o t ó és a müélvező csak annyiban jönnek számításba,

a-

mennyiben a művel l e n n i - k e l l ő / s e i n s o l l e n d e / vonatkozásban

áll-

n a k ; " 1 ^ A mü l é t e utópikus j e l l e g ű , melyben szubjektum és objektum távolsága minimumra csökken és örök p é l d á u l s z o l g á l az

221

emberiségnek, " . . . a művészet problémája már e l s ő t e o r e t i k u s . t á r g y a l á s á n á l a humanitás problémájával kapcsolódik

össze."14

1. " . . . a z a nehéz müvelet, hogy miképp vezessük v i s s z a a t a p a s z t a l a t i formákat e s z t é t i k a i f o r m á k r a . . . " - i r j a S c h i l l e r levelében Goethének. E z z e l az ú j k o r i e s z t é t i k a i legfőbb problémáját é r i n t i ,

egyik

gondolkodás

vagyis a z t , hogy a k ö z ö s s é g n é l k ü l i -

ség t á r s a d a l m i v i l á g á b a n , hogyan k é p z e l h e t ő e l az e s z t é t i k a autonóm megalapozása és ezen b e l ü l mi a viszonya az é r z é k i v i l á g tárgyiságformáinak a mii-formákhoz. Mely esetben v á l h a t

érvényes

értelemképződménnyé a mü és ennek vonatkozásában az ember adni kényszerül-e é r z é k i lény v o l t á t ,

fel-

i l l e t v e milyen f e l a d a t

e l ő t t á l l az ember a művel v a l ó viszonyában? A sensus p r i v a t u s történeti-antropológiai

s z i t u á c i ó j á b ó l k e l l megalapozni a mo-

dern kor művészetelméletét. E s z i t u á c i ó döntő

filozófiai-ant-

r o p o l ó g i a i vonatkozása, hogy " E g y á l t a l á n nincs ideánk semmiféle

szubsztanciáról,az

ész minden o b j e k t i v

nyüséggel megalkotott Í t é l e t e ész minden r e n d s z e r s z e r ű ,

illúzió,

általánosérvé-

ennyiben a d i a l e k t i k u s

a v i l á g egészét magyarázó elmélete

hamis. -°öntő lehetősége marad azonban a f i l o z ó f i á n a k ,

hogy k i -

dolgozza az "azonos személyiség" 1 ^ /Hume/ k o n c e p c i ó j á t ,

mely

az ember v i l á g b a n b e t ö l t ö t t h e l y é r ő l k i v á n é r t e k e z n i .

Ezzel

összefüggésben pedig a sensus p r i v a t u s ,

világban-

elnyomorított

- l é t é n e k össztársadalmi k r i t i k á j á t k e l l , hogy n y ú j t s a , keresve autochtóniájának

l e h e t ő s é g e i t . A hume-i szkepszissel egybehang-

zóan egyetlen lehetőségünk marad, hogy a sensus p r i v a t u s

alap-

j a i r ó l egy közmegegyezésre i r á n y u l ó e l m é l e t e t t a r t s u n k szem e l ő t t . Mindezeknek a v á z l a t s z e r ű tényeknek a leszögezése után a művészetelmélet

szempontjából egy v á l a s z ú t á l l

előttünk,

" . . . a művészet f e l a d a t á r ó l szóló nézeteink gyökeres megváltozása, mely többé nem az é r z é k i v i l á g v i a s z a t ü k r ö z é s é t

látja

szükségképpen a műalkotásban, hanem akármely más v i l á g k é p

ki-

f e j e z é s é t . . . R i e g l b e v e z e t i a művészi akarás fogalmát az e d -

—

d i g csak a művészi tudás fogalmával operáló műtörténetbe." A művészi tudás minden elmélete n a t u r a l i s z t i k u s koncepció, 222

^

mely a tudás és tudhatóság e v i d e n c i á j á n nyugszik - v é g ü l i s ez á l l a vulgármarxizmus e s z t é t i k á j á r a i s - , m á s f e l ő l d e s p o t i t i k u s nyugalommal á l l i t j a a v i l á g értelmezésének monizmusát, mint megkövetelt eszményt. Ennek a világképében a t a p a s z t a l a t i formák és a mü f o r m á i k ö z ö t t nincs r a d i k á l i s e l v á r á s . A v i s s z a tükröződés koncepciójának v i l á g - e v i d e n c i á j a j e l e n s é g s z i n t r e e m e l i a lényeget és e z z e l a lényegszemléletek a l t e r n a t i v j e l l e gét e l k o r c s o s i t j a egy i d e o l o g i k u s " l é n y e g " - s z e m l é l e t t é , és e z z e l természetesen az autonóm müvet nemlétezővé t e s z i . ' A müvé• 18 szetakarás t e ó r i á j a

e z z e l szemben a lényegszemléletek p l u r a -

lizmusán nyugszik, vagyis a művészet i l y e n autonóm l é t é t

álli-

t ó elmélet a t a p a s z t a l a t i és e s z t é t i k a i formák viszonyában a hangsúlyt nem

a d e i k t i k u s , hanem a k o n s t i t u t i v t é t e l e z é s r e

he-

l y e z i . Éppen ez a nem n a t u r a l i s z t i k u s elmélet ő r i z h e t i meg a mü és művészet t á r s a d a l m i r e l e v a n c i á j á t , ben az értelmezés v a r i a b i l i t á s á t

a z á l t a l t e h á t , hogy a mű-

fenntartja,

" . . . a művész k ü -

lönbsége a t ö b b i emberhez, l é n y e g é b e n nem egy különös tikai'tevékenységterület

vagy egy különös,

'eszté-

'esztétikai'

t í p u s sajátosságán nyugszik, hanem csak a k i t ü n t e t e t t

ember-

módban,

m e l l y e l a művész éppen minden ember közösségi l é t a l a p j á r a k o z i k . . . A művészet autonómiája éppen t á r s a d a l m i nak a l a p j a . A ségi l é t a l a p o t

vonat-

relevanciájá-

d e i k t i k u s a n t é t e l e z ő müfelfogás éppen e közösegynemüsiti, mindenki számára d i k t a t ó r i k u s á n

azonosként t é t e l e z v e ezt az a l a p o t , mig e z z e l szemben,

valójá-

ban e közösségi l é t a l a p o k heterogén megvalósulásokként - egy életforma vonatkozásában - és d i a l o g i k u s

jelentésértelmezés-

ként működnek ténylegesen közösségi l é t a l a p k é n t .

Itt

értünk

e l Lukács A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i á j á n a k k ö z p o n t i p r o b lémájához, éppen e közösségi

létalaphoz!

A művészi tudás t e ó r i á j a nem számol a z z a l , amit Lukács pontosan ismert f e l - Georgéről i r t esszéjében /A l é l e k és a f o r mák k ö t e t b e n / - , hogy a " r a c i o n á l i s formaérzék" mint adottság e l t ű n t - éppen ez t e s z i szükségessé az e s z t é t i k á t - és az u j szituációban a formát mint f e l a d o t t s á g o t

elemzi az e s z t é t a .

De Lukácsot nem e l é g i t i k i a forma t e o r e t i k u s

racionalizáció-

j a sem, mely a művészetet mintegy f e l e s l e g e s s é g r e i t é l i .

"A 223

r a t i o n a l i s t a f i l o z ó f i á b a n , ka következetesen végiggondoljuk, f e l e s l e g e a : a művészet. Mert az a L é t , amit ő megcsinál, ami s z e r i n t e az i g a z i L é t , már művészet. A művészet igy egy ostoba tautológia,

egy gyenge mása a valóságban l é t e z ő n e k . / M e l l e s l e g 20 ez van a r e g i 'Nachahmungsteorie'-k m ö g ö t t , . . . " v Az ut amit

j á r n i kiván,

tehát nem a mindent egységesitő r a c i o n a l i z m u s ,

ha-

nem v á l a s z t keres e g y f e l ő l a Lét i g a z i é r t e l m é r e , m á s f e l ő l a mű világában b e t ö l t ö t t

s t á t u s z á r a . I g y v á l i k a forma t ö r t é n e t i -

- s z o c i o l ó g i a i értelmezése - melyet a dráma-könyvtől egészen a Megjegyzések az i r o d a l o m t ö r t é n e t e l m é l e t é h e z i g megtart - oly fontossá, i t t

a "tudat h i s t ó r i a i s t r u k t u r á j a " é3 a műforma

szociologikus i n t e r p r e t á c i ó j a / s t i l u s , h a t á s , k ö z l é s . . . / megfér.

együtt

A forma mögött már a dráma-könyvben i s a v i l á g n é z e t

áll.

Lukács a "végig-elmenés" t e o r e t i k u s a ,

itt,

éppen a maga á l t a l megjósolt u t a t j á r j a be. " . . . a

azonban nem á l l meg folyton

v á l t o z ó formafogalom nem z á r j a k i az e s z t é t i k á t , csak helyenként - konkrét esetekben - k o r r i g á l j a a l k a l m a z á s a i t ,

a r r a kénysze-

r i t v é n e z á l t a l , hogy még mélyebbről fogalmazza meg á l l a n d ó

fo-

g a l m a i t , oly m é l y r ő l , hogy azok / a z ő n é z ő p o n t j á b ó l / minden v á l / 21 t o z t a t a s t magukba fogadhassanak." A m ű v é s z e t f i l o z ó f i a e l s ő f e j e z e t e a Hegjegyzésekben v á z o l t lehetőséget, t i .

a k ö z l é s s z o c i á l i s a n végbemenő a k t u s á t ,

mint

élmények k ö z l é s é t t e s z i kérdésessé. A már o t t i s elemzett adekvációt / f é l r e é r t é s t / - mely a forma sajátossága -

in-

teszi

elemzés t á r g y á v á . A " r a c i o n á l i s formaérzék" megszűnte egy merőben u j h e l y z e t é t hozza l é t r e az emberi kommunikációnak, a j e l e n t é s e k és élmények kommünikálhatóságának. Lukács a n a l i z i se a r r a i r á n y u l , hogy e t ö r t é n e t i s z i t u á c i ó t

l e i r j a és a mü-

vészetmegvalósulásokat ebben a t r a g i k u s kommunikációképteiéftségoen e l h e l y e z z e . Ennek az első f e j e z e t n e k a f ő problémáját ugy fogalmazhatyjuk meg, hogy a kommunikációképtelenség, mint

össztársadalmi

á l l a p o t e l k o r c s o s i t ó h a t á s s a l van a művészetre, i l l e t v e az u j é r i n t k e z é s i formák k ö z ö t t k e l l e l h e l y e z n i az uj teóriát.

esztétikai

A műalkotás, mint a k ö z l é s vehikuluma pont az élkor -

csosodást f e j e z i k i . Ez az e l m é l e t , mely a t ö r t é n e t i á l l a p o t 224

emberidegenségét é s z r e v e s z i , a művészetben azt az eszközt l á t ja - és i t t a hangsúly a mü i l y e n f e l f o g á s é n van - , melyben az élményvalóság tragikusan magára hagyott i n d i v i d u a l i t á s a a másik emberhez f o r d u l , és a t ő l e jövő szó / j e l e n t é s / adekvát k i f e j e z é s é t f e l l e l i , " . . . a v i l á g amely körülvesz bennünket, megszabadul gyakran nyomasztó kuszaságától és kinzó némaságától, egyszerűvé, v i l á g o s s á , közlékennyé és magától értetődővé v á l i k . Az emberek nagy k ö z l é s i g é n y e , mely csupán közösség és egység utáni még melyebb vágyuk tompitott formája, 'itt az é l e t b e n maradandó b e t e l j e s ü l é s t és é l e t i g e n l ő i g a z o l á s t t a l á l . A m i i t t b e t e l j e s e d i k az nem más, mint a mü f o r m á i t ó l e l i d e g e n ü l t önkényes j e l e n t é s a d á s , amely csak ugy n y e r h e t i e l az "adekvát" k ö z l é s jutalmát, hogy nem l é t e z ő v é t e s z i a müvet. Ami azonban l é t r e j ö t t , az egy nem mellőzhető tény az autonóm művészet k o ra óta - melyben a befogadás mint formakonstituáló tényező mer ü l f e l - , mivel az adekvát megértés nem á l t a l á n o s , hanem i n d i v i d u á l i s l e h e t ő s é g , a müvészet-"megsemmisités" i l y e n e s h e t ő sége f e n n á l l . Lukács e s z t é t i k á j á n a k - a modern kor a n a l í z i s é t i l l e t ő e n - ez j e l e n t ő s m e g f i g y e l é s e . "A közlésben jut k i f e j e zéshez, hogy a lény nem tud önmaga l e n n i , ha a másik nem tud önmaga l e n n i . Az ember csak akkor lehet te Íj e s , ha az, a k i v e l OA

együtt van, t e l j e s . . . " Az inautentikus k ö z l é s az élményvalóságban, a mindennapi létben magányosságra i t é l t ember e g y e t l e n közlésformája. A szórakozott /Benjamin/ és forma-megsemmisitést elkövető r e c e p c i ó csak az ember v i l á g b a n - l é t é n e k e s z t é t i k a i k i f e j e z ő d é s e . Az igy deformált művészet az é r t é s i l l ú z i ó j á v a l s z o l g á l az embernek, s a köztük levő űrt l á t s z ó l a g b e t ö l t i . Az önmagává-válni-nem-tudó ember adja Lukács emberkoncepcióját; az az ember, mely az élményvalóságot "természetes állapotának" é r z i . A nagy probléma az, hogy "...nem művész, emberek mély művészet i r á n t i s z ü k s é g l e t é b e n , . . . " ^ és ebből k e l l l é t r e h o z n i a művészet autonóm t e ó r i á j á t . Ez a szükséglet arra irányul, hogy a művészetben az "egész ember" egy t e l j e s v i l á g o t k e r e s , de ez csak a z á l t a l jut érvényre, csak az á l t a l autentikus a r e c e p c i ó , ha az "egész ember" a mü formái á l t a l autentikus maga-merértést 225

hajt végre. A szükséglet mögött r a d i k á l i s ö n b e t e l j e s i t é s i vágy á l l , i n d i v i d u á l i s életforma v á l a s z t á s . Ezért oly f o n t o s Lukács k r i t i k á j a az olyan n é z e t r ő l : " . . . a m e l y az egyes minőségi é l ményszubjektumokban ugyanazt a minőségi, tehát végső soron é l ményszerű és á t é l h e t ő szubsztanciát l á t j a , s azt t e k i n t i az adekvát közölhetőség magyarázatának, metafizikát f e l t é t e 26

lez..." A t a p a s z t a l a t i és e s z t é t i k a i formákat deiktiliusan t é t e l e z ő művészetelmélet éppen ezt a k ö v e t e l ő egységes szubs z t a n c i á t gondolja e l a mü magyarázatául, e z z e l szükségszerűen megsemmisítve a forma f e l é forduló befogadó autonómiáját és autentikusságát, mivel minden szükséglet számára f e l t é t e l e z i a c é l t , melyet csak e l k e l l érnie. A szükségletek i l y e n e l k o r c s o s i t á s á v a l é l minden művészetelmélet, mely a müvet e g y e t l e n és adott értelem-megvalósulásként gondolja e l , megszüntetve e z z e l a művészetben mindig meglevő immanens á l l a p o t k r i t i k á t , mint az ember ö n k r i t i k á j á t . "A művészet mint »kifejezés» önmagában ö n á l l ó t l a n , transzcendálódó _ _ _ _ _ _ esztétikát követel, a f é l r e értett, és mégis ható mü immanenset." ' A transzcendálódó e s z t é t i k a szándéka az egységes szubsztanc i á v a l nem más mint, hogy az e s z t é t i k a i í t é l e t e t "objektíven" megalapozza és e z á l t a l e l k ü l ö n í t s e mindenfajta szubjektív i z 28 lésitélettől. Holott a polgári f e j l ő d é s forradalmi újdonsága a művészetelmélet vonatkozásában éppen az, hogy követelően á l l í t j a az ember e l é a szubjektív i z l é s i t é l e t e t , mint egyedül é r vényes műre-irányulást. E müszemlélet autonóm i n d i v i d u a l i t á s t k ö v e t e l és ezen b e l ü l a közösség a u r a t i k u s - t ö r t é n e t i evidenc i á j a e l k é p z e l h e t e t l e n . A műre irányuló t á v o l s á g f e l v é t e l - mely a benjamini aura-fogalom lényegét adja - mindig a befogadó l é nyegszemléletének, mint a l é t h e l y z e t i n d i v i d u á l i s ö n t i s z t á z á sának eredménye. A közösség, mely ezen az uton e l ő á l l , pusztán a befogadó szubjektumok r a d i k á l i s s z ü k s é g l e t - k ö z ö s s é g e , mely nem adottság, hanem f e l a d o t t s á g - p o s z t u l a t i v karakterű - igy a szubjektív a u r a t i z á l á s a végső igazság. "Az átadás l e h e t ő s é ge tehát csak valamely egészen elvont nembeli közösségre u t a l hságon a t , . . .bdeel ünem tud vaa lszubjektumok között a t i s z t a p qélményvalól semmi ó d i közösséget felmutatni." /Lukács 226

k é s e i e s z t é t i k á j á n a k nembeliség koncepciója t i i n i k i t t Összevetésükre i t t A íJlreértést

f e l , de

nem v á l l a l k o z u n k . /

Lukács a M ü v é s z e t f i l o z ó f i á b a n a k ö z l é s ö s s z -

társadalmi j e l l e m z ő j é v é t r a n s z p o n á l j a ,

ennyiben esszéinek

z i s z t e n c i a l i s z t i k u s hagyományát f o l y t a t j a , A "félhomály c h i á j á t " , az élményvalóságot

igy j e l l e m z i :

et len vágy a k ö z l é s u t á n , á l t a l á n o s h i t azt k ö z ö l j ü k ,

i l l e t v e azt fogtuk f e l ,

eg-

anar-

" . . . megszüntethe-

abban, hogy csakugyan

amit k e l l e t t ,

olykor-oly-

kor felderengő r é m ü l e t , hogy a k i f e j e z é s e g y e t l e n eszköze sem megfelelő, áthidaljuk

és heves vágy, hogy az e z á l t a l k e l e t k e z ő - vagy e l f e d j ü k . " "

letszituációja,

10

minden é r t é k e t

szakadékot

Az inadekvát k ö z l é s t r a g i k u s és é r t e l m e t r e l a t i v i z á l ,

é-

az ön-

magává-lenni-nem-tudó lény t e l j e s e n k i s z o l g á l t a t o t t á v á l i k , le idegen hatalmaknak. Mármost a l u k á c s i f o r m a f e l f o g á s az t e l szemben " m e g s z i l á r d u l n i " vágyó s z e m l é l e t ,

mely k i s é r l e t

élményvalóság a n a r c h i á j á t ó l e l v á l ó érvényességi s z f é r a hozására. Az érvényesség, mint l é t t ő l e l v á l ó ,

tőéletaz

létre-

egyben ennek a

l é t n e k a k r i t i k á j a i s . A f é l r e é r t é s k a t e g ó r i á j á t Popper Leó dolgozta k i ,

s á l t a l a egy a u t e n t i k u s

formainterpretáciot,J

amely t e h á t a r r a i r á n y u l , hogy a j e l és nyelv l é t s z e r ü e n meglevő é r t e l e m n é l k ü l i s é g é t intencionális

az e s z t é t i k á b a n l e g y ő z z e . A műforma

jelentésadásában a k o n v e n c i o n á l i s formákat, a

mindennapi közlés-sémákat

megsemmisiti, és " S o l l e n " - k é n t

áll

szemben a befogadóval. A f é l r e é r t é s aktusában pedig a b e f o g a dó h a j t végre élményrecukciót,

mely á l t a l a müvet mint

v i l á g o t " s z e m l é l i , önnön v i l á g n é z e t é n e k p e r s p e k t i v i k u s

"zárt rövidü-

léséből, a t á v o l s á g f e l v é t e l egyszeriségéből. A félreértésben hangsúlyossá v á l i k , hogy a " . . . m ű a l k o t á s egységét és v á l t o z a t lan i d e n t i t á s á t nem mint i z o l á l t

jelentésszerkezet

mert az ember a mü a l k o t ó i és befogadói

birtokolja,

együtt-teremtésében

s a j á t e g z i s z t e n c i á l i s egységét és ö n i d e n t i f i k á c i ó j á t k e r e - . si..."

A "Sollen" b e t e l j e s í t é s e tehát a k e l l ő

inadekvácio,

m e l l y e l az ember k ö z f e l f o g á s s á k i v á n j a t e n n i s a j á t remtését,

individuálisan kivivott

3ensus communis t i s z t a v i l á g a ,

a u r á j á t . Ez az

távolságte-

esztétikai

mely azonban e l k e r ü l h e t e t l e n ü l

mindig az e t i k a és f i l o z ó f i a i antropológia

irányába csúszik

el.

227

C

a

t i s z t a platonikus e s z t é t i k a t é t e l e z i f e l a müvet "azonos 33

t á r g y i a s s á g k é n t " , J J inszubjektiv azonosságként, de e z á l t a l a magánvaló müvet t e s z i elmélete centrumává, amely azonban üres fogalom - igy nem nyerheti e l az i n t e r s z u b j e k t i v érvényességet. Ingarden nem t a r t k i mereven á l l á s p o n t j a mellett és f i g y e l e m mel k i s é r i a konkretizációban - f é l r e é r t é s b e n - megvalósuló müvet, " . . . a mü a konkretizációban szükségképp inadekvát módon mutatkozik m e g . . . " ^ Az " i n t e n c i o n á l i s tárgy", a mü a t u d a t i konstituciókban v á l t o z i k , v a g y i s t u d a t i , a l t e r n a t i v t e remtő aktusokban konkretizálódik, és igy minden befogadó s z á mára "azonos tárgyiasságként" v a l ó t é t e l e z é s e e l k é p z e l h e t e t l e n egy immanens e s z t é t i k á b a n . Az immanens e s z t é t i k a c é l j a sokkal inkább az "azonos személyiség" /Hume/. Lukács teóriájában minden tragikus l é t i n t e r p r e t á c i ó e l l e n é re a normativ s z f é r a , az e s z t é t i k a vonatkozásában egy "nem-ideák" á l t a l i közlékeny megértés kontúrjai tűnnek f e l . Ez a f e l fogás tehát megszünteti a mü - mint k i f e j e z é s - problémamentes l é t é t , mint mozdulatlan i d e n t i t á s t és f e l t é t e l k é n t az i n d i v i d u á l i s a n l é t r e j ö v ő i d e n t i t á s t , mint egy jövendő dinamikus-krit i k a i közérzékelés t é n y e z ő j é t , mint a "néma közösség" fórumát k ö v e t e l i . Ami tehát e t e ó r i a h i t e l é t adja, az az e l ő f e l t e v é s e k l e g i t i m i t á s a , m e l l y e l nem s z o l g á l j a a negativ létállapotokban é l ő , i d e n t i t á s d i f f ú z i ó b a k é n y s z e r i t e t t vagy éppen a u t o r i t a t i v a n i d e n t i t á s r a s z o r i t o t t emberiség állapotának jóváhagyását, ez a mindenkor megujulni tudó kantianizmus nagysága Lukács e l m é l e t é ben.

2. Lukács k é r d é s f e l v e t é s é n e k - hogyan lehet műalkotás? - l é n y e ge éppen a l e g i t i m e l ő f e l t e v é s e k kidolgozása, vagyis olyan művészetelmélet elgondolása, amely mentes minden m e t a f i z i k á t ó l és p s z i c h o l o g i z m u s t ó l . H. G. Gadamer főmüvében azonban az é l •z c

ményesztétika mintájaként t á r g y a l j a ^ a lukácsi e l m é l e t e t , melyben s z e r i n t e a mü egysége felbomlik az élmények sokaságára. Ezzel szemben, véleményünk s z e r i n t a lukácsi élményfelfogás mentes minden r e l a t i v i z m u s t ó l , nem "üres forma"-ként t é t e 228

l e z i a müvet, hanem az élmény értelmét f e l t á r v a a mü egységére tör a normatívvá v á l t , a káoszt legyőző élményben, " . . . a z e s z t é t i k a számára az élmény mint élmény értelme a probléma, és e kérdés megválaszolása csak egy érvényességi formának, az é r v é •zc

nyesség egy autonóm szférájának a t é t e l e z é s e l e h e t . S ő t hangsúlyozottan e l h a t á r o l j a magát az élményt t ú l b e c s ü l ő e s z t é t á k t ó l , " . . . k i z á r ó l a g az élményre f e l é p ü l ő esztétikának az az e l ő i t é l e t e , hogy nemcsak t ú l b e c s ü l i az e r e d e t i látomás j e l e n t ő s é g é t , hanem e l i s s z i g e t e l i és meg i s mer'eviti az e l s ő i n t u i c i ó á l l a p o t á b a n . V é l e m é n y ü n k s z e r i n t éppen azt h a j t j a végre Lukács f i a t a l k o r i t e ó r i á j a , amit Gadamer k ö v e t e l , ^ 8 hogy a mü-világ és a világban levő mü megszünteti létünk k o n t i n u i tásában az élmények d i s s z k o n t i n u i t á s á t és p o n t s z e r ü s é g é t , és legvégső szándékában az e s z t é t i k a i tudat - és látensen - a t ö r ténelmi tudat k r i t i k á j á t n y ú j t j a . v égeredményben csak ez b i z t o s í t j a l e g i t i m i t á s á t . Hogyan? Lukács pontosan e l k ü l ö n i t i a f e n t i kérdés megválaszolására irányuló megközelítéseket, ugy mint fenomenológiát, müalkotástant és t r a n s z c e n d e n t á l p s z i c h o l ó g i á t . A középsőt soha nem i r t a meg, az e l s ő t és u t o l s ó t a következőképpen h a t á r o l j a e l . "A t r a n s z c e n d e n t á l p s z i c h o l ó g i a számára a t á r g y i a s s á g mindig csak a t é t e l e z e t t , érvényes magában v a l ó mü módosulása, a fenomenol ó g i a számára v i s z o n t a mü t é t e l e z á s i lehetőségéhez •50 v a l ó k ö z e l i t e s valamely fokozatanak o b j e k t i v á c i o j a , . . . Az e l s ő a befogadást magyarázza, míg az utóbbi az a l k o t á s f e l t é t e l e i t tárja f e l . Az eddig k i f e j t e t t e k értelmében Lukács számára e l k é p z e l h e t e t l e n a "régi m ü v é s z é t t a n " a m e l y v a l a m i f é l e "szabályát" adhatná az alkotásnak és befogadásnak, de ennek komikuma csak akkor t e l j e s e d i k k i , ha az e s z t é t i k a i ismeret és az e r e d e t i e s z t é t i k a i érvényesség /mü/ k ö z t i szakadékot f e l t á r t u k , v a g y i s létrehoztuk a mü immanens s z e m l é l e t é t az érvényességszférában. Lukács t e ó r i á j a azonban soha nem tudott pusztán a magánvaló mü á l l á s p o n t j á r a helyezkedni - miként ez l e t t volna az e s z t é t i k a harmadik f e j e z e t e . Csak töredékét k é s z i t e t t e e l . Számára sokk a l fontosabb v o l t az é l e t szempontjából r e l e v á n s s á v á l ó mü 229

s t á t u s z a , a formává v á l ó mü érvényességének l é t k r i t i k á j a . v á l i k a s t i l i z á c i ó döntő szemponttá az e s z t é t i k a i

Igy

fenomenoló-

giában, melyben a folyamat végén a s t i l i z á c i ó k aktusában r é s z t vevő szubjektumok egy "közös v i l á g h o z " jutnak e l , de csak a z á l t a l - és igy igaz a s t i l i z á c i ó - , hogy benne mind az "egész", mind az "ember" meg k e l l hogy ő r z ő d j é k . f e l az e s z t é t i k a i fenomenológiát,

Igy

"...ugy

foghatjuk

mint a s z u b j e k t i v i t á s

s z a b a d i t á s i folyamatát é n h e z k ö t ö t t s é g é t ő l ,

mely

önfelszabaditás

csupán az ut végső szakaszán az e s z t é t i k a s t i l i z á l t mának elérésekor oldható meg t e l j e s e n . " 4 1

önfe1-

szubjektu-

A lényeges tehát

a z , hogy Lukács számot vet az élményvalóság "egész emberének" v i l á g b a n - l é t é v e l és az e s z t é t i k a megalapozását csak ebből k i indulva t a r t j a helyesnek. Ezt l á t h a t j u k a s t i l i z á c i ó t kategóriák

jelentő

végigkövetésekor.

Azzal, hogy Lukács f e l i s m e r i a "szabályt adó" e s z t é t i k a i l e h e t e t l e n s é g é t és hogy elmélete számára csak a s t i l i z á c i ó b a n formára j u t ó müfelfogás lehet érvényes, e z z e l döntően v á l t o z i k meg a valóság / é l m é n y v a l ó s á g / és a mü k ö z t i viszony m e g i t é l é s e . Az e l ő b b i alapján á l l ó müfelfogás - ha e g y á l t a l á n lehet igy nevezni ma i s l é t e z ő v á l t o z a t á t - azt f e l t é t e l e z i , hogy a müv e t i l l e t ő e n e g y e t l e n objektiv valóság l é t e z i k , i l l e t v e a műre törő S/^niéi^t^aife egyet len történelmi igazságot k é p v i s e l ő xörtéiíet£iÁöwd*?iát f e j e z k i . Mig A r i s z t o t e l é s z poétikája a t ö r téne lemieiíogáüj a szemlélet evidenciáján nyugodott és v á l t e kánon a s z e m l é l e t i evidencia megszűnte után ü r e s s é , addig a modern f e j l ő d é s s a j á t o s s á g á n á l fogva csak e g y e t l e n l e h e t ő s é g g e l bir és ez nem más, mint a formára irányuló a l k o t ó i és b e fogadói t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i v á l a s z t á s e v i d e n c i á j a . Mig az e l ő b bi - annak ma meglevő n a t u r a l i s z t i k u s v á l t o z a t a - problémátlanul t é t e l e z i az anyag és forma v i s z o n y á t , addig Lukács a s t i l i z á c i ó legfontosabb aktusában, a "nézőpont" választásban, az anyag és forma a l t e r n a t i v i t á s á t , és a l é t r e j ö v é s p l u r a l i z musát hangsúlyozza, "...nemcsak e g y e t l e n olyan »nézőpont* l e h e t s é g e s az egész élményvalósággal kapcsolatban, amely szimbol i k u s - u t ó p i k u s uj valóságot hoz l é t r e , hanem a »nézőpont» imént meghatározott fogalmával együtt t é t e l e z ő d i k megvalósitá230

s l lehetőségének p l u r á l i 3 j e l l e g e . . . A 'nézőpontok'

sokasága

l e h e t e t l e n n é t e s z i , hogy a rati egyenes vonaluan nőjön k i a v a l ó s á g b ó l . . . Az e s z t é t i k a i anyag és forma harmónia p r a e s t a b i l i t á j a tehát csak a szervező 'nézőpontra' vonatkoztatva zik..

léte-

A művészi s t i l i z á c i ó a nézőpontválasztás t e t t é b e n az

élményvalóság elemein egy egynemüsitő redukciót -

konstitutiv

i g n o r á l á s t - h a j t végre, melynek következtében a szubjektumokt ó l elkülönülő, z á r t ,

t e l j e s - v é g t e l e n utópikus valóságot kons-

t i t u á l . A s t i l i z á c i ó b a n e z á l t a l az élményelémek megtisztulnak, és egy, csak adott nézőpontból következő viszonylatrend szert vesznek f e l . E z á l t a l a s t i l i z á c i ó a művészi értelemadás mata, r a d i k á l i s a n k ö v e t e l t v i l á g n é z e t v á l a s z t á s , tétikailag konstitutiv

folya-

" . . . m i n d e n esz-

'nézőpont' a z á l t a l , hogy önmagában z á r t

v i l á g o t képes t e r e m t e n i : v i l á g n é z e t , és a l k o t á s á t á t h a t j a

for-

májának e v i l á g n é z e t é v e l . " ^ Ez j e l e n t i tehát a s t i l i z á c i ó s folyamat ö n f e l 3 z a b a d i t á s i j e l l e g é t ,

melyben az "egész ember"

számára létszerüen adott dologi idegenség, dinamikus egyneműséggé v á l i k . A fenomenológiai redukció megszünteti az élményszerűen adott anyagot és t e l j e s

i n t e n z i t á s á v a l az " u n i v e r z á -

l i s anyag" f e l é f o r d u l . A dinamikus egyneműség, mint utópikus valóság a t r a n s z c e n d e n t á l i s formában bonyolult folyamatában jön

fellépő

müvészetakarás

létre.

A "nézőpont" és a mü között a lukácsi fenomenológiai

leirás

számtalan t é n y e z ő t , k a t e g ó r i á t emel k i . A disszonancia az a legátfogóbb

k a t e g ó r i a , amely az " á t é l t és az utópikus valóság

k ö z ö t t " kapcsolatot teremt. A disszonancia annyiban lesz a mü valóságának e l ő f e l t é t e l e ,

amennyiben a v i l á g n é z e t szerű n é -

zőpont lényegét adva, beépül a formakonstitucióba. Ebben a f o lyamatban a disszonancia, mint i d ő b e l i - t ö r t é n e t i élmény megszűnik e g y e d i - t ö r t é n e t i k a t e g ó r i a l e n n i és s o r s s z e r ü - s z i m b o l i kus, i d ő t l e n ténnyé v á l v a a mü e l ő f e l t é t e l é v é

lesz.

disszonancia éppen az idegenszerűségben megrekedt gok ellentmondását é l e 3 z t i f e l , formák l é t r e j ö t t é t

Mivel a

tárgyiassá-

igy egyértelműen az u^ élmény-

s z o l g á l j a . Mig ennek hiányában a mü i l y e n

uj-ságot nem tud f e l m u t a t n i ,

" . . . m i n d e n műalkotás, amely b á r -

milyen mindennapi, t a r t a l m i közléssémáknak, é r t h e t e t l e n n é k e l l 231

váljék,

mihelyt e sémák - t ö r t é n e l m i l é t f e l t é t e l e i k

- eltűnnek.Számunkra

itt

elmúlásával

most nem lényeges e l e i r á s

rész-

l e t e z é s e , nem k ö v e t j ü k a nézőpontot a motivumig, é r z ü l e t i g , a disszonanciát a f e l a d a t i g ,

a lényeg az hogy " . . . a f e l a d a t ,

a-

mely e l é a t r a g é d i a / é s természetesen minden műalkotás - B. B . / k e r ü l , megoldási l e h e t ő s é g e . . . a m a f o r m á k t ó l függ, amelyek k é pesek és h i v a t o t t a k a r r a , hogy - k i z á r ó l a g immanensen e s z t é t i k a i elvek s z e r i n t - o b j e k t i v á l j á k . ' 1 1 ^ Immanens e s z t é t i k a i

lét-

rehozás az élményforma /mely mögött a f e l a d a t á l l / és a t e c h n i k a i forma / m e l y mögött az é r z ü l e t - mint " . . . a z ű r z a v a r b ó l és a valóság okozta szenvedésből a megváltáshoz h a z a t a l á l ó

világ-

nézet." - á l l / egymást á t h a t á s a . Csak igy jön l é t r e a mü. Az igazán j e l e n t ő s műalkotás a l a p j á u l szolgáló anyag, ménygazdagság a d o t t s á g - l é t e semmi, ennyiben a konkrét nelmi l é t f e l t é t e l e k tagadása, megvalósulása teremt é r t é k e t . E f e l a d o t t s á g k a r a k t e r

feladottság-létként

tehát,

mint a szubjek-

tum szubsztancia akarása j e l e n i k meg, ugy mint s a j á t mi a d o t t s á g - l é t é n e k immanens k r i t i k á j a , nevezetesen a s z u b j e k t i v á c i ó ,

történel-

mint egy folyamat

miként Lukács n e v e z i - ,

végeredményeképp egy v i l á g á l l e l ő t t ü n k , t e l j e s s é g . Ezt a f e l a d o t t s á g k a r a k t e r t

él-

törté-

-

melynek

egy mikrokozmikus

a mü az a l k o t ó formaadá-

sa, a művé t e l j e s e d é s után i s megőrzi, ennyiben döntő Lukács forma f e l f o g á s á b a n a forma formáns / a l k o t ó / és a forma formata /befogadó/,

mely á l t a l a mü adottsággá transzponálását

tagad-

j a , amelynek a mü megsemmisítése lenne az eredménye. A l u k á c s i szándék s z e r i n t f e l f o g o t t

mü t e r e m t i meg az á l t a l a

utópikus valóság és a szubjektum m i n i m a l i z á l t itt

létrehozott

idegenségét. Az

megjelenő t á v o l s á g éppen minden mü é r t ékje Hegének

krité-

riuma, v a g y i s ez minél k i s e b b , annál inkább t e l j e s e d i k k i a mü mindkét o l d a l ú formakonstitucióban v i l á g g á , ennyiben érték és értékmegvalósulás a mü - mint Lukács f e l t é t e l e z i . A f e l a d o t t s á g k a r a k t e r r e l analóg f e l f o g á s t t a l á l u n k az i n gardeni fenomenológiában, t u d n i i l l i k

a létautonómia és l é t -

heteronómia megkülönböztetésben. Az i n t e n c i o n á l i s t á r g y , a mü " . . . l é t h e t e r o n ó m képződmény, mely a létautonómia

értelmé-

ben semmi";'^ Csakhogy Ingarden számára a létheteronóm tárgy 232

szükségszerű korrektivumaként meglátott i n t e n c i o n á l i s aktus nem n y e r h e t i e l t e l j e s e s z t é t i k a i konzekvenciáját, mert I n g a r den elméletében a.tárgy létautonóm l é t e az i g a z i l é t , Á művészet szempontjából elgondolt tárgyelmélet éppen o t t kezdődik, ahol Ingarden v i s s z a t é r : a t u l a j d o n i t o t t s á g n á l . A t u l a j d o n í t ó i n t e n c i ó a mü-tárgy lényege. Ezzel szemben Ingarden igy i r : "A tulajdonságok csupán i n t e n c i o n á l i s , ' t u l a j d o n i t o t t s á g a * e s e tén a t i s z t á n i n t e n c i o n á l i s tárgy tartalmában semmi s i n c s , ami saját l é t a l a p o t kölcsönözhetne n e k i . " ^ A létautonómia f e l é s z o r í t o t t művészet semmi, v i l á g b a n - l é t é nek döntő j e l l e g e a létheteronómia, csak ebben a létében nem l e s z pusztán metafizikus minőségek hordozója, másfelől a mindennapi l é t t i s z t á t a l a n á l l a p o t á b ó l nyert igaz v a l ó s á g , A mü éppen a v é g t e l e n számú ráirányuló aktusban j e l e n t é s s z e r ü és é r t é k e l i ; " . . . a t i s z t á n i n t e n c i o n á l i s tárgy lényegéhez t a r t o z i k , hogy k o n s t i t ú c i ó k véges sora sohasem v e z e t h e t t e l j e s k o n s t i t u á l ó d á s u k h o z . . A mü lényege tehát éppen az, hogy a b e f o g a dói konstitucióban /forma - formata/ heteronóm l é t t é , v a g y i s minden korábbi s z e m l é l e t i v i l á g g á - v á l á s t ó l r a d i k á l i s a n e l t é rővé l e s z , mert mögötte egészen más befogadói k v a l i t á s é r z é k / v i l á g n é z e t / á l l . Á normativ d i s t a n c i a csak "Sollen", amelynek mindenki csak annyiban t e s z e l e g e t , amennyiben v á l l a l j a é n j é nek maximális k r i t i k á j á t , mint r a d i k á l i s s z ü k s é g l e t e t . A s e n sus communis csak posztulátum, de t ö r t é n e t i s é g e éppen a f e n t i értelemben v e t t r a d i k á l i s s z ü k s é g l e t e n nyugszik. Ennyiben az esztétikai tudat a f f i r m a t i v e v i d e n c i á j á t - ideologikus i g a z s á g t é t e l e z é s é t - legyőző müvészetfelfogás a történelmi tudat k r i t i k á j á v á v á l i k . Igy a müvei szemben szükségszerűen l é p f e l a követelmény, hogy i n t e n c i o n á l i s karakterét mindvégig megőr i z z e . Ezt j e l e n t i Lukács megfogalmazásában, hogy " . . . c s a k a k o r l á t l a n v á l t o z a t o s s á g g a l f é l r e é r t h e t ő mü képes minden korban és mindenkire h a t n i . A z ingardeni fenomenológia és a lukácsi é r v é n y e s s é g - f i l o z ó f i a számol a t ö r t é n e t i l e g v á l t o z ó müvei, ennek értelmezése j e l e n t i a legfőbb problémát mindkét elméletnek, de Ingarden h a j l i k az i d e á l i s fogalmak á l t a l i jelentésadásként értelmezni a müvet, igy a mü-tárgy minden i n t e r p r e t á c i ó s aktus-

233

ban azonosként j e l e n i k meg, igy t ü n t e t i e l a történelmi v á l t o zásnak k i t e t t mü pluralizmusát. Lukács v i s z o n t a tárgy azonosságát, mint k ö v e t e l t "nem-ugyanaz" azonosságot t é t e l e z i - e g y e t len h e l y e s tárgyelméletként - " . . . a z alkotó á l t a l l é t r e h o z o t t és a befogadó á l t a l é l v e z e t t mü nem 1 ugyanaz'...' A művészetnek csak i l y e n tárgyelmélete b i z t o s í t j a az immanens e s z t é t i k á t és benne Lukács - a modern f e j l ő d é s s a j á t o s ságát pontosan észrevéve - a müvet "antropológiai tényként" / B a r t h e s / k e z e l i , v a g y i s minden a befogadói i n d i v i d u a l i t á s t ó l e l v á l ó lényeg t é t e l e z é s e üres a müvet i l l e t ő e n . Ezt magyarázza a Lukács á l t a l kiemelt két érvényességi minőség az a l k o t o t t ság és a "nem-kierőszakolható"-ság - az értelemmegvalósulás szempontjából - , mert a befogadás mögött mindig a k é s z e n l é t spontán mü f e l é fordulásának k e l l á l l n i a . A mü "antropológiai tény" v o l t a tehát abban n y i l v á n u l meg, hogy érvényességét csak a normativ szubjektumok á l t a l nyeri e l - vagyis az emberi l é nyeg f e l é fordulásban - , melyet a mü feladottságában k ö v e t e l . Ennyiben Lukács minden r e l a t i v i z á l ó e s z t é t i c i z m u s t ó l t á v o l á l l , a végső é r t é k i g v a l ó elmenést követeli-, igy válik a problemat i k u s s á l e t t - uj megalapozást igénylő - modern művészet és egyidejűleg ennek h á t t e r é t adó valóság k r i t i k u s á v á . A v e s z é l y v i l á g o s , melyet Popper Leó igy fogalmaz meg: " . . . a h o l egyszer az élvező érez, o t t mindent megérez, o t t é r z i CT

a semmit i s , és igy a művész a semmit a l k o t j a . " Az élvező é r zése a lényegszemlélet megtagadása, a semmi érzése a mü megham i s í t á s a és nem a k e l l ő normativ f é l r e é r t é s . A semmi a forma mellőzése, i l l e t v e a forma helyére igy bármi b e h e l y e t t e s í t h e t ő . De a dologszerüvé - l é t t é - v á l ó mü éppúgy antropológiai j e l l e g é t i g a z o l j a . így a művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j á n a k minden h e g e l i sematizációja már a művészet történelmi a l a p j a i b ó l következően l e h e t e t l e n . Egyrészt, mert a formateremtés i n d i v i d u á l i s v i l á g n é z e t v á l a s z t á s , az akarás egy l e h e t ő s é g e , mely e v i deciává csak az epigonok kezében v á l i k . A művészet forma- és stiluspluralizmusban é l tovább. Másrészt a készenlétben f e l v e t t t á v o l s á g - a u r a t i z á l á s - szükségszerűen e l t é r ő~ . 52 "A művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j á n a k tárgya az értelmes egy234

szeriség kategóriájává v á l t e g y e s . I g y kijelentése,

érvényes Max Raphael

m i s z e r i n t " . . . m i n d e n t ö r t é n e l m i korszaknak nem-

csak s a j á t művészete, hanem s a j á t művészetelmélete van,

éppen-

séggel nem a művészet, hanem a t ö r t é n e l e m lényege á l t a l

felté-

t e l e z e t t e n . " ^ Már most a l u k á c s i t e ó r i a h i t e l e s s é g e abban á l l , hogy mentes minden t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i

jövendőmondástól, ebben

az értelemben az e s z t é t i k a i fenomenológiai i n d u k t i v

megalapo-

zás a j á r h a t ó ut s z e r i n t e ; e t t ő l v a l ó minden e l t é r é s már a művészet m e t a f i z i k á j á t

eredményezi. Lukács az "ember f e l é

követelóen benne l á t v a meg - az ő k o n s t i t u t i v ,

fordul,

normativ

aktu-

sában - az érvényesség e g y e t l e n momentumát. Véleményünk

szerint

ez a b e á l l í t o t t s á g t e h á t a szubjektum t á r g y - k o n s t i t u t i v

meg-

ismerése a z , amely továbbvezette Lukácsot a Történelem és o s z tálytudat praxisfilozófiájához.

"A művészet elmélete és t ö r -

t é n e t e egymással, és mindkettő egy á l t a l á n o s -dialektikus/ alkotáselmélettel, összefüggésbe

/materialista-

mint ö s s z t ö r t é n e t t e l

szoros

kerüli"^

3. A korábbiakban azt emeltük k i , hogy Lukács számára a d u a l i z mus és a t r a g i k u s kommunikációelmélet e v a l ó s á g g a l v a l ó mély és k r i t i k a i

számvetés eredménye v o l t , de a r r a i s u t a l t u n k , hogy

A heidelbergi esztétika /1916-18/ lóság és a normativ s z f é r á k , mativ szubjektumok k ö z ö t t

l a p j a i n Lukács, az élményva-

az élményvalóság embere és a n o r -

a k ö z v e t i t é s lehetőségét

vagyis az érvényesség e g z i s z t e n c i a vonatkozásait

keresi,

e l e m z i . Ezt

a f u n k c i ó t t ö l t i be a k u l t u r a . A k u l t u r a a v i l á g megformálásának, t é t e l e z é s é n e k nem a u t o nóm módja, formaszerkezetében a tárgyiasságok olyan v i l á g á t f e l t é t e l e z z ü k " . . . a m e l y e t más t é t e l e z é s e k . . . m á r megformál56 t a k ^ " " Tehát a k u l t u r a nem teremt u j t á r g y i a s s á g o k a t , hanem ezek u j s z e r k e z e t é t hozza l é t r e .

Lényege éppen a z , hogy nem

s z ü n t e t i meg az e r e d e t i tárgyiasságok i n t e n c i ó i t , hanem u j összefüggésbe h e l y e z i . A m ű v é s z e t f i l o z ó f i á b a n / 1 9 1 2 - 1 4 / sem a k u l t u r a sem az i t t

felmerülő kérdés - milyen az élményvalóság

t á r g y i a s ságformája? - nem j ö t t

szóba. Az élményvalóságot

Lu235

kács i t t

o l y a n objektum s z e r k e z e t k é n t

*- i r j a le,

- vegyes

melyben a t á r g y a k érvényessége

tárgyiasságként

"zárójelbe kerül"

l é t t é v á l t o z i k . Tehát az e m b e r r e l a l e g k ö z v e t l e n e b b

és

átéltség

viszonyába k e r ü l . : A k u l t u r a k ö z v e t i t ő szerepe abban n y i l v á n u l meg, hogy egy k o r s z a k l é t r e h o z t a érvényesség- és é r t é k g a z d a g ságot megőrzi, hagyományozza. Már most minden k u l t u r a v á l h a t - Windelband megkülönböztetésében - megadott ból feladottá, szerkezetek hetőségét

amennyiben a benne v i l á g s z e r ü e n f e n n á l l ó

lenül lélekké v á l n i " ;

le-

megszilárdult

Lukács A regény e l m é l e t é b e n h e g e l i - / m a r x i - /

n u s s a l második természetnek n e v e z i , szűnik,

tárgy-

sémája mindenki számára az é r t é s és megértés

a d j a . A megadott k u l t u r a a képződmények

rendszere.

annyiban

kultúrá-

termi-

mely "nem tud már k ö z v e t -

Ennyiben t e h á t v a l ó d i f u n k c i ó j a meg-

csak annyiban l e h e t t é n y l e g e s e n hagyomány / é r t é k - é r v é -

nyesség-őrző/, "Aki...azt

amennyiben továbbépülővé,

találja,

f e l a d o t t á tud

válni.

hogy a t ö r t é n e l m i f e j l ő d é s s p e c i f i k u s

mi-

v o l t a épp egy f o g a l m i l a g meg nem h a t á r o z h a t ó időben t é n y l e g e s t ö r t é n é s n e k továbbhaladó a l a k u l á s á b a n van, az a mult és a l e n megértéséből csak a f e l a d a t a i t kultúrának,

je-

d o l g o z h a t j a k i a jövendő

s a majdani megvalósulásukba v e t e t t b i z a l o m m é r t é -

ke ebben az esetben nem l e h e t többé a megismerés d o l g a , hanem csak a meggyőződésé és a v i l á g s z e m l é l e t é . A sére i r á n y u l ó v i l á g s z e m l é l e t

jelen

megérté-

annyiban működik, amennyiben a

j e l e n tárgyiságformái transzcendálhatck szélhetünk a k u l t u r a é p ü l é s é r ő l ,

és csak annyiban b e -

amennyiben a k u l t u r á t

adó

formák mindenkinek demokratikusan az é r t é s és ö n k i f e j e z é s vánosságát

és v i l á g o s s á g á t n y ú j t j á k . A p o l g á r i k u l t u r a -

Lukács k r i t i z á l - a f f i r m a t i v k u l t u r a / M a r c u s e / ,

amely "az

lált

individuum s z ü k s é g l e t é r e v á l a s z o l az á l t a l á n o s

gel,

a t e s t i nyomorra a l é l e k

szépségével,

a külső

r a a benső s z a b a d s á g g a l . . . " - 5 8 A k u l t u r a k r i t i k a i -

lényegében a transzcenzu3

minimális lehetőségeit k e r e s i , vagyis a z t ,

izo-

emberiségszolgaság-

feldolgozása

m e l y e t Lukács s z i s z t e m a t i k u s a n gondolt v é g i g az

terjedő időszakban -

nyilmelyet

1918-23-ig

feltételeit,

hogy a monologikus

univerzumot megbontsa, és a f e n n á l l ó k r i t i k á j á v a l n ö v e l j e a " d i a l o g i k u s univerzum" / M e a d / e s é l y e i t .

236

Lukács számára sohasem

a t r a n s z c e n d e n t á l i s t é t e l e z é s e k t i s z t a v i l á g a a fontos l e h a t á r o l t a n , hanem az igy l é t r e h o z o t t hetősége, emberi e l s a j á t í t á s a .

tárgyiságformák vi3szave-

Igy lesz a Történelem és o s z t á l y -

tudat f o r m a k r i t i k á j a a legszorosabb kapcsolatban egy é l e t f o r m a - k r i t i k á v a l - a k r i t i k a i elméletben a forma és ember hetétlen.

elkülönit-

Csak ebben a szerkezetben tehetünk nem apologetikus

kijelentéseket

egy t á r s a d a l m i s t r u k t ú r á r ó l és t é t e l e z h e t j ü k az

emberi személyiséget mint a t á r sadalmasulási folyamat eredmén y é t , mint a k i a l a k u l t nyilvánosság e l l e n l á b a s á t . A

kultura

csak a s z o c i á l i s v á l t o z á s b a n ő r i z h e t i meg é r v é n y e s s é g - t a r t a l mát, mert ebben a forma mint az ember önlényege á l l

előttünk;

E z é r t lesz Lukácsnál "az ember öncélúsága a k u l t u r a szociológiai

előfeltétele»:60

A történelmileg fennálló tárgyiságformák,

mint

tényszerű,

konvencionális é r i n t k e z é s i formák az é r t é s m i n i m a l i z á l t t e l é t adják,

felté-

i l y e n f e l t é t e l e k közepette a nyelv " . . . k i van t é -

ve annak a sorsnak, hogy épp annyira s z o l g á l az emberi gondolatok elleplezésére,

mint k i n y i l v á n í t á s á r a " . ' 6 1 Az ember,

aki

t ö r t é n e l m é t e tárgyiságformák k ö z ö t t é l i meg és é r z i ezeknek s z o r i t ó h a t á s á t , elsősorban a n y e l v i i r r a c i o n a l i t á s ,

az ember-

t ő l emberig húzódó némaság megszüntetését t ű z i k i c é l u l . igaz Apel f i l o z ó f i a i

intenciója:

h a t j u k : az ' e l s ő f i l o z ó f i a » 'dolgok» vagy »létezők»

Igy

" K i é l e z e t t formában a z t mond-

többé nem a »természet» vagy a

lényegének v i z s g á l a t a / o n t o l ó g i a / ,

és

nem a »képzetek* vagy a ' t u d a t fogalma' vagy az ' é s z '

feletti

r e f l e x i ó / i s m e r e t e l m é l e t / , hanem a n y e l v i k i f e j e z é s e k

»jelen-

t é s e * vagy »értelme» f e l e t t i r e f l e x i ó / n y e l v a n a l i z i s / . " n y e l v a n a l i z i s a k l i s é v é merevedett k ö z n y e l v i használat t í t á s á v a l az é r t é s f e l t é t e l e i t

biztosítja,

2

igy j e l e n i k meg az

á l l a p o t r e a l i t á s a . De mi b i z t o s í t j a e m e g t i s z t í t á s széles sadalmi érvényességét?

A

megtisztár-

*

Az á l l a p o t r e a l i t á s a p o s z t u l á t u m ,

mint ahogy a n y e l v a n a l i -

z i s i n t e r s z u b j e k t i v érvényessége egy p o s z t u l a t i v

konszenzuson,

egy i d e á l i s kommunikációs közösségen nyugszik. A f u n k c i o n á l ó n y e l v j á t é k / W i t t g e n s t e i n ! S p r a c h s p i e l / a m e g é r t é s t és értelmes viselkedést

nyújtja.

"Ha m e g v á l t o z n a k a n y e l v i - j á t é k o k ,

ugy 237

megváltoznak a fogalmak és a fogalmakkal a szavak

jelentései"0'"

-és a n y e l v i l e g t i s z t á z o t t h e l y z e t , az é l e t f o r m a - és annak t á r g y i a s s á g - f e l t é t e l e i - elmozdulása bekövetkezhet. A mindenkori k u l t u r a a f f i r m á c i ó j a azonban b e é p i t i a v á l t o z á s u j e z z e l a kommunikáció ismét a semmibe v e s z i k .

elemeit,

"A kommunikáció

f e j l ő d é s e nem csupán elvont fogalmak kérdése, hanem az a f o l y a mat, amelynek során az ember b e l e h e l y e z i magát a másik személy a t t i t ű d j é b e és jelentéshordozó szimbólumok s e g í t s é g é v e l kommunikációt

létesit...

a probléma éppen abban r e j l i k ,

szervezhető meg az ezt a folyamatot Mindaddig nem v a l ó s u l h a t

miképpen

lehetővé tevő k ö z ö s s é g . . .

meg az i d e á l i s emberi társadalom,

mig egyének nem tudnak o s z t o z n i azok a t t i t ű d j e i b e n , f o l y á s s a l vannak a maguk s a j á t o s funkcióiknak

a-

akikre be-

gyakorlásában."^

Az a f f i r m a t i v k u l t u r a despotikus hegemóniájával a k r i t i k a i k u l t u r a demokratikus hegemóniáján a l a p u l ó konszenzusát / G r a m s c i / állítjuk

szembe. A f i a t a l Lukács t e ó r i á j a a d i a l o g i k u s

univer-

zum megvalósulásának f e l t é t e l é ü l a p o l i t i k a i univerzumot, a demokratikus nyilvánosságot

állitotta. FÜGGELÉK

"Minden - l á t s z ó l a g - nagyon i s s z u b j e k t i v ' k ö l t ő i ' ,

töre-

dékes mozzanat abból a t ö r e k v é s b ő l f a k a d t , hogy egyértelmű, é l e s és f e l e l ő s s é g t e l j e s

lehessek - a n é l k ü l , hogy a k i t e l j e -

sedett rendszer magától é r t e t ő d ő f e l e l ő s s e g é v e l

rendelkeztem

volna már . . . a z e s s z é i s z t i k u s forma e t i k á j a a k é t s é g b e e s é s . . . " -

i r j a Lukács 1912-ben Margarete Susmannak, l e z á r v a az e s s z é -

korszakot - melyet A l é l e k és a formák i r á s a i j e l l e m e z n e k . A "már" éles h a t á r p o n t j á n á l l u n k , o t t ahol Lukács e m b e r i - t e o r e t i k u s a l a p á l l á s a döntően elmozdul, a kantiánus t e ó r i a rends z e r f o r m á j á t alkalmazva t ú l l é p az e g y s z e r i - k ö v e t h e t e t l e n f o r maszerveződéseken - mely az esszékorszak j e l l e m z ő j e - és k í s é r l e t e t tesz o l y a n , a kantiánus f i l o z ó f i á b ó l következő érvényességi t e r ü l e t

f e l m u t a t á s á r a , amely

ha nem i s követhetőségében,

de r a d i k á l i s egységakarásában a megváltás érzésközösségét

adja.

Ez az esztétikum sajátossága, a formává szerveződött mü v i l á g a , mely soha e g y e t l e n p i l l a n a t r a sem adott - mert akkor megszűnne 238

a s z f é r a autonómiája - , hanem f e l a d o t t .

Tehát a r r ó l van szó,

hogy a f i a t a l l u k á c s n á l már az e l s ő Í r á s a i b a n f e l l e l h e t ő magondolat - egy t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i át - ,

itt

for-

értelemben módosuláson megy

az e m b e r - v i l á g viszony b e n s e j é b ő l k i e m e l k e d ő - k r i t i -

k a i ténnyé v á l i k / m i n t v o l t

a dráma-könyvben/,

korszaknak k i e m e l t - t a g a d ó ténye v o l t .

mig az e s s z é -

Az esszékorszaknak nagy

formamegvalósulásai a csoda egyszeriségeként j ö t t e k

létre, a

h e i d e l b e r g i korszak / 1 9 1 2 - 1 8 / inkább a formamegvalósitás h e t ő s é g e i t p r ó b á l j a meg l e i r n i . filozófiai,

e s z t é t i k a i igényét

vében A h e i d e l b e r g i e s z t é t i k a i

Az á l t a l á n o s í t h a t ó s á g

le-

történet-

l e l j ü k meg a korszak k é t f ő müÍrásokban és A regény

elméleté-

ben. Lukács kantianizmusának mélyén t e h á t az á l l , hogy a f i l o z ó fia,

a művészetelmélet h i t e l é t

ugy ő r i z h e t i meg, ha a t e ó r i á t

a rendszer irányába t o l j a e l , de egy olyan rendszer

irányába,

történetfilozófiai

melynek a l a p j a az ember fogalma mint

öncél

és egy olyan e s z t é t i k a i r á n y é b a , melynek döntő k a t e g ó r i á j a a forma. így őrződik meg az esszékorszak k é t a l a p é r t é k e , az ember és a forma, és ezek l e g t i s z t á b b egymásratalálása a műalkotás. "Az e s z t é t i k á t eddig a befogadó á l l á s p o n t j á r ó l , az a l k o t ó o l d a l á r ó l p r ó b á l t á k f e l é p í t e n i , mint olyan j u t

majd most.

mígnem végre a mü

szóhoz. Ez valóságos j ó t é t e m é n y . " -

nyilatkozza

Max Weber Lukács e s z t é t i k á j á r ó l és emeli k i annak legfőbb

jóté-

teményét. Lukács kérdésének - "Műalkotások l é t e z n e k - hogyan lehetségesek?" - k o p e r n i k u s z i f o r d u l a t a elsődlegesen abban n y i l vánul meg, hogy a k a n t i e s z t é t i k a t e o r e t i k u s megfosztott t i s z t a , zon l é t r e .

maradványaitól

önelvü, csak önmagán nyugvó e s z t é t i k á t

Lukács az egységes művészetelméleten b e l ü l -

sen soha e l nem válón - a művészet f i l o z ó f i á j á t

hoz-

telje-

mint fenomeno-

l ó g i á t és a művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j á t k ü l ö n b ö z t e t i meg. A művészet f i l o z ó f i á j á n a k t á r g y a , a mü - mint "utópikus valóság" -keletkezésfeltételeinek,

t é t e l e z ő d é s i folyamatának

da a művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j a ,

leírása,

a mü egyediségében *

mételhet et l e n ü l f e n n á l l ó létében - l é t r e j ö t t t ö r t é n e t i r ő l mond k i j e l e n t é s e k e t .

megisértelem-

A művészet t ö r t é n e t f i l o z ó f i á j á n a k

p o n t i kérdése, hogy a mü á l t a l t é t e l e z e t t

és formára

köz-

jutott

239

"megváltást" értelmezze és i g a z o l j a :

"Minden művészi forma t e o -

• d i c e i a . . . " A megváltás csak a k a r a t , nem l é t ,

melyet a mü s u g a l l .

Az u j k o r r a l - az autonóm művészettel - a megváltás többé nem közösségi l é t f e l t é t e l , hanem i n d i v i d u á l i s kács e l v e t i a z t a hamis feltételeként

ttetafizikát,

l é t megvalósulás.

mely a szubjektumok

egy egységes szubsztanciát g a r a n t á l ,

Lulét-

melyhez csak

v i s s z a k e l l t a l á l n i : " . . . m i n d e n olyan n é z e t , amely az egyes minőségi élményszubjektumokban ugyanazt a minőségi, tehát végső soron élményszerű és á t é l h e t ő szubsztanciát

látja,

s azt

t i az. adekvát közölhetőség magyarázatának, m e t a f i z i k á t

tekin-

feltéte-

l e z . . ; " Lukácsnak ez az a l a p v e t ő f e l i s m e r é s e m e g v á l t o z t a t j a a mü s t á t u s z á t , abban a t e k i n t e t b e n , hogy nem k i v á n j a problémátl a n u l , pusztán a l k o t ó i i n t e n c i ó k é n t t é t e l e z n i a mü megvalósulás á t , Az e s z t é t i k a i k ö z l é s paradoxonénak f e l i s m e r é s e azon a t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i gondolaton a l a p u l , hogy az élményvalóság j é n , az adott t ö r t é n e t i s z i t u á c i ó b a n ,

szint-

a közösség és probléma-

mentes é l m é n y e i s a j á t i t á s - befogadás - i r r e á l i s . E z é r t

fordul

Lukács j o g g a l , konzekvensen a k a n t i sensus communis fogalomhoz, mely egyedül képes nem dogmatikus - egyirányú - uton az e s z t é tikum megalapozására. Az i t t

f e l v i r á g z ó közösség a m e g v á l t o t -

t a k élményközössége, melynek jelentősége abban á l l , hogy demokratikus,

a minden emberben szunnyadó r a d i k á l i s

megszólalása. Még akkor i s igy van, ha Lukács f i a i l a g r e z i g n á l t á n igy i r :

szükségletek történetiilozó-

" . . . a szubjektum mindig a k ö z v e t -

lenséget f o g j a v a l ó d i s a j á t hazájának é r e z n i . " A befogadásban l é t r e j ö v ő v i l á g é r t e l m e z é s "csak" " s z u b j e k t í v

általánosság",

de az é r t é k r e t a l á l ó , közös e l f o g a d t a t á s r a t ö r ő sok akarása,

individualitá-

" . . . c s a k a megváltott emberiség számára v á l i k a

mult minden mozzanatában i d é z h e t ő v é . " / W . Benjamin/ Lukács é r telmében a művészet a megváltódás egy soha meg nem szüntethető fóruma; A " s z u b j e k t í v á l t a l á n o s s á g " mint egyedül értelmes

ál-

talánosság, t e h á t nem az élményvalóság s z i n t j é n - mely a mindennapi élétnek f e l e l meg - , hanem az érvényességi szférában jön l é t r e ,

a mü befogadásakor. E g y e d ü l i - o b j e k t i v -

általános-

ság t é t e l e z é s e azt a h e l y t e l e n gondolatot f e l t é t e l e z i , hogy a forma létrehozásakor adva van mint valóság az egyedüli helyes 240

sorafogalom", vagy a befogadás o l d a l á r ó l a z t , hogy l é t e z i k az gyedüli autentikus befogadás. Ez természetesen minden szempontó l megmereviti a müvet, annak t ö r t é n e t i l é t é t megkérdőjelezi, iegszünteti autonómiáját. "A s z o f i s z t i k u s e s z t é t i k a a l a p t é v e ése az, hogy a szépséget pusztán l é t e z ő tárgynak, egy p s z i c h o .ógiai fenoménnek t a r t j a . Amely nyilvánvalóan nem pusztán üres jondolata valaminek, aminek l é t r e k e l l j ö n n i e , hanem maga a Lényeges dolog / d i e Sache s e i h s t / , az emberi szellem e r e d e t i :selekvésmódja; nem pusztán egy szükségszerű f i k c i ó , hanem egy faktum, nevezetesen egy örök t r a n s z c e n d e n t á l i s . " / F . S c h l e g e l / linden s z o f i s z t i k u s e s z t é t i k a tehát éppen s z f é r á j a lényegét a nüvet é r t é k e l i a l á a z z a l , hogy ridegen e g y é r t e l m ű s í t i - v a l ó sághoz k ö z e l i t i - , mint pusztán b e t e l j e s i t e n d ő t t é t e l e z i . A kanti, s c h l e g e l i , lukácsi e s z t é t i k a i gondolkodás érdeme, hogy megpróbálja ugy l e i r n i a művészet v i l á g á t , hogy azt csak önnön elveinek r e n d e l i a l á . A t r a n s z c e n d e n t á l i s t é t e l e z é s liikácsi fogalma az élményvalóságnak - mint az ember "természetes" helyének - r a d i k á l i s e l v e t é s e , melyben csak a formára törő a k t i v i t á s n a k é s a formát b e t e l j e s i t ő kontenrplációnak van érvényessége. Az alkotó o l d a l á r ó l a forma k o n s t i t u t i v , a befogadó o l d a l á r ó l r e f l e x i v - Lukács kiemelkedő fontosságú megkülönböztetésében "forma formáns", "forma formata". A s c h l e g e l i "örök t r a n s z c e n d e n t á l i s " mindig a művészet autonómiájára f i g y e l m e z t e t , arra hogy a létezésformák i t t csak mint érvényességformák képzelhetők e l , hogy minden v u l g a r i z á l ó e g y é r t e l m ű s í t é s a korábban e m i i t e t t befogadói d e mokratizmust nyomja e l despotikusán. Lukácsnál, egész életmüvében nagy a f f i n i t á s t találunk az érvényességterületek - nembeli objektivációk - elemzésére. A f é l r e é r t é s á l t a l b i z t o s i t h a t ó a s z f é r a önállósága, v a g y i s az e s z t é t i k a i magatartás csak a f é l r e é r t é s b e n v á l i k normativvá, mivel minden befogadó csak - és értelemszerűen csak azzal - s a ját élményminőségével á l l h a t szemben a formával. Minden s z o f i s z t i k u s e s z t é t i k a normativ szubjektumot k ö v e t e l - s a j á t i d e ologikus e l v e i b ő l következően - , melynek csak az i z l é s h e t e r o nómiája / k a n t i értelemben/ lehet az eredménye. Lukács a f é l r e -

241

é r t é s popperi fogalmát alkalmazva - Popper Leó f i a t a l o n elhunyt •műtörténész, Lukács b a r á t j a - a k a n t i hagyományokat k ö v e t i , de annak e t i z á l ó t e n d e n c i á j a i t t

f o k o z a t t a n megszűnni l á t s z i k . A

f é l r e é r t é s szoros értelemben nemcsak a befogadás k a t e g ó r i á j a , hanem a műé i s : " . . . c s a k a k o r l á t l a n v á l t o z a t o s s á g g a l

félreért-

hető mü képes minden korban és mindenkire h a t n i . " A f é l r e é r t é s - mely mély rokonságban á l l Lukács k é s e i e s z t é t i k á j á n a k t á r o z a t l a n t á r g y i a s s á g " fogalmával - i t t

"megha-

mint a mü k a r a k t e r é t

l e i r ó értékfogalom j e l e n i k meg. Az igazán nagy müvek r e n d e l k e z nek e z z e l a n y i t o t t s á g g a l ,

de csak a z é r t rendelkezhetnek,

az i l y e n müvek az emberiség legmélyebb "sorsproblémáit" j á k meg. A nagy forma k ö v e t e l , k i s u g á r z i k ,

mert

formál-

de csak a befogadás-

ban - a megváltás p i l l a n a t á b a n - jön l é t r e az "utópikus v a l ó ság" s z f é r á j á b a n . Az a mü, " . . . a m e l y bármilyen mély, i g a z i vagy f o r r ó h a t á s t köszönhet i s bármilyen mindennapi t a r t a l m i k ö z l é s mihelyt e sémák -

törté-

nelmi l é t f e l t é t e l e i k elmúlásával - e l t ű n n e k . . . " Lukács

sémáknak, é r t h e t e t l e n n é k e l l v á l j é k ,

félre-

é r t é s fogalmának k ö r ü l j á r á s á v a l i t t

egyszerre értük t e t t e n a

s z f é r a á l t a l k i e m e l t két érvényességi minőséget: az

"alkotott-

ságot" és a "nem k i e r ő s z a k o l h a t ó j e l l e g e t " . ' Vagyis a z t , hogy a művész egy formai t e l j e s s é g r e t ö r a " k o n s t i t u t i v v é s z i folyamatában, egy v i l á g r ó l mond Í t é l e t e t maga v á l a s z t o t t a "nézőpontja á l t a l " , á l t a l létrehozott u j ,

igrrorálás" mű-

formája s a j á t

m á s f e l ő l , ha az a l k o t ó

művé v á l t élményformához nincs mit "oda-

v i n n i e " a befogadónak, akkor a mü soha nem t e l j e s e d h e t be. Csak ha a befogadó n é z ő p o n t j á r ó l - s a j á t élményformái á l t a l t ó d i k a mü, akkor lesz " . . . a m ű a l k o t á s . . . e g y s z e r r e

átha-

é r t é k és é r -

tékmegvalósulás." Ez a művészi forma csodálatos

teodiceiája,

amikor a mü mint "utópikus valóság" a minimális

szubjektumide-

genséggel l é t e z i k . De soha e g y e t l e n p i l l a n a t r a sem f e l e d h e t ő t é n y , hogy a befogadó készenléte - mint f e l t é t e l - á l t a l b e t e l j e s e d ő mü a " k e g y e l e m t e l i " p i l l a n a t a ,

már a befogadó m á s - l é -

tének az i d e j e . Az a l k o t ó már nem részesülhet ebben, a mü f ü g g e t l e n e d e t t t ő l e , egyedül a befogadó - a k é s z e n l é t

állapotában

- k i t á r u l k o z ó , az érvényességi s z f é r á t záró lépésében k ö v e t kezhet csak be. 242

Ez a befogadó - az egész l u k á c s i életműben megtalálható - az ember "egész" fogalmával i r h a t ó l e . Az ember "egész" azonban nem egy p r o b l é m á t l a n u l e l ő á l l ó v a l a m i , hanem csakis a fenomen o l ó g i a i ut t e l j e s b e j á r á s á v a l á l l e l ő ,

mintegy az é n h e z k ö t ö t t -

s é g t ő l v a l ó f e l s z a b a d u l á s végén. Tehát végül i s a r r ó l van szó, hogy a befogadó egy sajátos r e d u k c i ó t h a j t v é g r e , t a r t a l m a i n műre v o n a t k o z t a t o t t s á g u k b a n , v i l á g felfogásának egy h a t á r o z o t t kiszolgáltatott

saját

élmény-

s e redukció mögött a

módja, egy az élményvalóság

érzéke lésmód j a f e l e t t

gyakorolt k r i t i k a ,

egy

é r t é k a k a r ó v i l á g n é z e t - á l l . Ebben n y i l v á n u l meg a mü f e l a d o t t és nem adott j e l l e g e a l e g t i s z t á b b a n . A s t i l i z á c i ó s i n d i v i d u á l i s v é g i g v i t e l é b e n v á l i k a d o t t á . Az i t t

folyamat

létrejövő nor-

mativ élmény j e l e n t i az e s z t é t i k a a l a p p r o b l é m á j á t , v a g y i s : az élmény értelmének sajátosságát k e r e s i ,

azt a f o l y a m a t o t ,

amely-

ben a mü mint mikrokozmikus t o t a l i t á s ugy t ű n i k f e l a befogadó számára, mint s a j á t v i l á g ,

mint mindig i g y e l g o n d o l t

k e l é s . " . . . c s a k az esztétikumban l é t e z i k v a l ó d i

világérzé-

szubjektum-ob-

jektum v i s z o n y , . . . " Ez az esztétikum gyönyörű u t ó p i á j a ,

mely-

ben nincs t á v o l s á g és a t e l j e s e d é s csak minden tényező

integ-

r i t á s á n a k megőrzésekor jön l é t r e . A " g y a k o r l a t n é l k ü l i " korok örök me ment ója ; Lukács legfőbb szándéka értelmében, nem egy univerzumot

szer-

vez a művészet formájában - mint S e h e l l i n g - , hanem a forma univerzumát alapozza meg.

E

z pedig csak a produktiv

esztétikai

szubjektumok á l t a l k é p z e l h e t ő e l . Arnold Häuser, a k i egyik k o r á b b i m é l t a t ó j a v o l t Lukács f i a t a l k o r i e s z t é t i k á j á n a k ,

leg-

igy

i r - nagyon pontosan kiemelve annak lényegét - Az e s z t é t i k a i rendszerezés problémája cimü tanulmányában /Athenaeum 1 9 1 8 . / : "...mindketten / t i .

Fiedler

és Lukács - B. B . / v i s s z a akarnak

n y ú l n i a koherens e s z t é t i k a i rendszerezések és a ' k o n s t r u á l t ' szubjektumok n í v ó i r ó l - ahol s z e r i n t ü k a tulajdonképpen t i k a i t é n y á l l á s már csak t e o r e t i k u s t r a n s z p o z i c i ó b a n á l l tünk - az e s z t é t i k a i élmények ' e r e d e t i ' az egyes -és i z o l á l t

műre b e á l l í t o t t ,

esztéelőt-

nívójára...Lukácsnál...

normatív e s z t é t i k a i

/re-

ceptív és p r o d u k t í v / szubjektum élménye v á l i k mértékadóvá az e s z t é t i k a i faktum tényleges s t r u k t ú r á j á r a nézve, mert csak

243

ezekben az aktusokban r e v e l á l ó d i k s z e r i n t ü n k a t é n y l e g e s , a p r o d u k t i v e s z t é t i k a i s z u b j e k t u m . . . " Az i t t esztétika,

e l ő á l l ó immanens

mint r a d i k á l i s a n ö n á l l ó é r v é n y e s s é g t e r ü l e t ,

h a t á r o k a t teremt maga és az é l e t , A határteremtés

pontos

i l l e t v e a metafizika között.

mindig k r i t i k a i a k t u s , az érvényességforma a -

k a r v a - a k a r a t l a n u l mindig a l é t f o r m a b i r á l a t á t

is

nyújtja.

Lukács t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i t i s z t á n l á t á s á b ó l k ö v e t k e z i k ,

hogy

a n e g a t i v korban az "otthonra t a l á l á s " l e h e t ő s é g e i v e l számot v e t és ezt az autonóm i n d i v i d u a l i t á s o k izlésközösségében j a meg. Lukács f i a t a l k o r i t e ó r i á j á n a k a h i t e l e f o k o z o t t a n hangsúlyozza e lehetőség b ő v i t é s é t f i a i elemzéseiben,

talál-

abban á l l ,

hogy

történetfilozó-

igy j u t e l végül a f o r r a d a l m i

gyakorlatig.

Azonban az e s z t é t i k a utópikus szigetszerüsége - a mü Simmel k i f e j e z é s é v e l igy l é t e z i k - é3 az á t é l t s é g k o n s t i t u t i v ban t é t e l e z ő d ő élményvalóság k ö z ö t t Lukács későbbi

formájá-

fejlődésé-

ben i s fontos s z f é r á t emel k i : a k u l t u r á t . "A k u l t u r a . . . h a ugy t e t s z i k t e l j e s e n uj v i l á g o t

teremt..."

Lukács f i a t a l k o r i elméletében benne t a l á l j a meg az érvényességi s z f é r á k és az élményvalóság k ö z t i k ö z v e t i t é s m e z ő t , normativ szubjektumok á l t a l l é t r e h o z o t t

melyben a

é r t é k t a r t a l m a k hazára

t a l á l h a t n a k . A h i á t u s b e t ö l t h e t ő ! A k u l t u r a megőrzi a műnek mint érvényességi formának a t a r t a l m a i t ,

csak más összefüggés-

be h e l y e z i , u j t á r g y i k a p c s o l a t o k a t hoz l é t r e , o l y a t , amelyben e g y f e l ő l megszűnik a t á r g y i v i l á g n a k v a l ó

kiszolgáltatottság,

m á s f e l ő l az érvényességi szférák létidegensége. A k u l t u r a - a k a n t i hagyomány értelmében - a humánus megnyilatkozás

lehetősé-

ge, e l m é l e t i l e g ; a kérdés azonban az, hogy mikor, milyen t ö r t é n e t i f e l t é t e l e k között v á l i k a k u l t u r a gyakorlati

közvetitő

elemmé az " é l e t " - "a félhomály a n a r c h i á j a " - f e l é ,

mikor

lesz

szerves á t h a t o t t s á g b a n az élményvalósággal. /A f i a t a l Lukács és a k u l t u r a viszonyát elemzi Márkus György A l é l e k és az é l e t : A f i a t a l Lukács és a " k u l t u r a " problémája c. tanulmányában MFSZ. 1 9 7 3 / 5 - 6 /

történetfilozófiai

igény j e l e n t k e z i k ,

mely egyre inkább h á t -

térbe s z o r i t j a a t i s z t á n müvészetfenomenológia.i zést. I t t

244

-

A k u l t u r a fogalmával Lukácsnál egy f o k o z o t t

é r i n t ő l e g e s e n utalunk az é r z ü l e t

leirást,

elem-

történeti-szocioló-

giai,

a disszonancia nílifa je lmé le t i - t ö r t éne t f i l o z ó f i a i ,

dat t ö r t é n e t i k a t e g ó r i á i r a ,

melyek lukács Írásának

a fela-

esztétikai

részében pontos s z e r k e z e t i helyüket kapják meg, de nem olyan formán, hogy a t ö r t é n e t f i l o z ó f i a mint Hegel rendszerében,

igazolja a kategóriákat

-

melynek máig példaadó k r i t i k á j á t

ta-

l á l j u k az e s z t é t i k a rész u t o l s ó f e j e z e t é b e n - , hanem azok t á n , mint a mü egyedi, k o n s t i t u t i v

tisz-

e l ő f e l t é t e l e i jelennek meg.

Létezővé - a műben - a s a j á t o s inadekvációban "az a k a r t és k e l lő f é l r e é r t é s b e n "

válnak.'

" . . . a művészet az ember legmélyebb vágyának t e l j e s e d é s e . " i r j a egyik l e v e l é b e n Lukács Popper Leónak - és ez a forma t a l i t e Í j esed és.A formagondolat. Lukács egész t e ó r i á j á t

-

ál-

átfogó

á l t a l á n o s e l m é l e t , mert n á l a : "A forma a l é t e z é s végső és l e g erősebb v a l ó s á g a . " Ez a mü-forma utópikus k a r a k t e r e . Az u t ó p i a formája pedig a humanitás akarása, az "eljövendő j e l e i " nyában mutatott

irá-

affinitás.

JEGYZETEK 1. P. V a l é r y : Két párbeszéd, Gondolat 1973. Eupalinosz vagy az é p i t é s z , 12. o . 2 . uo. 8 5 - 8 6 .

o.

3. S z i l a s i Vilmos: P l a t ó n , F r a n k l i n 1910. 175. 4 . V a l é r y i . m . 82.

o.

o.

5 . Lásd e z z e l kapcsolatban Márkus György f i a t a l Lukáccsal f o g lalkozó tanulmányait. 6 . Lásd a Függelékben M. Susmannhoz i r t l e v e l e t . 7 . W. D i l t h e y , Lukács: I f j u k o r i miivek, Magvető 1977. 553. 8. G. Simmel, Lukács: I f j ú k o r i müvek, 747.

o.

o.

9. E. Lask, Lukács: I f j ú k o r i müvek, 726. o. 10. A f i a t a l Lukács és Lask v i s z o n y á t érdekesen elemzi H. Rossh o f f d i s s z e r t á c i ó j á b a n Zur Form des Gegenstandsbegriffs b e i E m i l Lask und dem frühen Georg Lukacs, B e r l i n 1970. Rosshoff A regény elmélete formafelfogásában a r a d i k á l i s h i s t o r i z á l á s t és a forma folyamatszerüségét l á t j a döntő e l t é r é s n e k , szemben az á l t a l a noumenálisnak nevezett l a s k i formafogalommal. Rosshoff azonban csak a Lógósban megjel e n t e g y e t l e n f e j e z e t e t Die Subjekt-Objekt-BeZiehung i n der Ä s t h e t i k ismerte a h e i d e l b e r g i k é z i r a t o k k ö z ü l , így

245

Lukácsnak a dualizmus e miivön "belüli f e l o l d á s á r a t e t t s é r l e t é t nem e l e m e z h e t t e , 11« Előadás a f e s t é s z e t r ő l ,

kí-

I f j ú k o r i müvek, 810. o.

12. Lásd Függelék. 13. Előadás a f e s t é s z e t r ő l uo. 807.

o.

14. E. C a s s i r e r : F r e i h e i t und Form, B. Cassirer V. B e r l i n 1917. 124. o. 15. Hume: Értekezés az emberi t e r m é s z e t r ő l , Gondolat 1976, 611. o. 16. uo. 437. o. " . . . a z azonos személyiség, akinek a g o n d o l a t a i t , c s e l e k e d e t e i t és é r z e t e i t a legbensőbb módon t u d a t o s í t j u k magunkban..." 17. Pienes L á s z l ó : Sejtelme egy f ö l d i n d u l á s n a k , K r i t e r i o n 1977. 200, o; / L u k á c s és Dienes egyaránt a G a l i l e i - k ö r t a g j a i voltak!/ 18. v ö . E. Panofsky: Aufsätze zu Grundfragen der Kunstwissens e h a f t , V. B. H e s s l i n g B e r l i n 1964. - Der B e g r i f f des Kunstwollens / a h u s s e r l i e i d e t i k u s k a r a k t e r r ő l / 49. o. 19. D. Jähnig S c h e l l i n g : Die Kunst i n der P h i l o s o p h i e , V. Neske 1969, 6 1 - 6 3 . o. 20. L e v e l Popper Leónak, 1910. dec. 20. Valóság 21. Megjegyzések... I f j ú k o r i müvek, 401. o.

1974/9.

22. A h e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a és e s z t é t i k a , Magvető 1975. 22. o. / E z e n t ú l a művészet f i l o z ó f i a = H . M . , az e s z t é t i k a = H.E./ 2 3 . H. M. 2 1 - 2 2 .

o.

2 4 . Hamvas B é l a : Fák esszé, Hid

1970/6.

25. H. M. 4 6 . o. 2 6 . H. M. 29,

o.

27. H. M. 44. o. 2 8 . vö. Vajda M i h á l y : í z l é s és v a l ó s á g s z e m l é l e t , Korunk 1977/

1-2. 2 9 . H. M. 3 7 - 3 8 . o. 30. H. M. 29. o. 31. " . . . e g y sajátosan mély tudatosságu f é l r e é r t é s révén képesek vagyunk a r r a , hogy a népművészetben sok végső k ö v e t e l mény t e l j e s í t é s é t l á s s u k . . . " Ponner: Népművészet és a forma á t l e l k e s i t é é B , F i l o z ó f i a i Szemle, 1 9 7 2 / 2 . 32. A p e l : Transformation der P h i l o s o p h i e , I . Suhrkamp 1976. Die beiden Phasen der Phänomenologie... 92-93. o. 33. vö. Ingarden: Az i r o d a l m i műalkotás, 34. uo." 360. o.

Gondolat 1977. 372. o.

35. vö. H. G. Gadamer: Wahrheit und Methode, J . C. B. Möhr Tübvr.gen 1975. 90. o. 36. H. E. 277. o. 37. H. M. 155. o . 38. Gadamer i.m. 92. o . 39. H. B. 311. oí 40. H. E. 324. o . 41. H. E. 300. o. 42. H. M. 95-96. o ; 43. H. M. 103. o . 44. H. M. 218. o.' 45Í H. M. 199. o. 46. Ingarden i . m . 381. o. 47. uo. 127. o. 48. uo. 346. o; 49. H. M. 217. o . 50. H. E. 373. o. 51. Popper: A g i c c a , F i l o z ó f i a i s zemle 1972/2; 52. vö. H. M. 209. o. / a befogadó történelmi i n d i v i d u a l i t á s r ó l / 53. H. M. 245. o. 54. M. Raphael: A r b e i t e r , Kunst und Künstler, Fischer V. 1975. Prologomena zu einer marxistischen Kunsttheorie, 186. o. 55. uo. 209. o. 56. H. E. 255. o. 57. Windelband: Preludiomok, Franklin K u l t u r f i l o z ó f i a és t r a n s z c e n d e n t á l i s idealizmus, 1910. 58. Marcuse: Kultur und G e s e l l s c h a f t , Suhrkamp 1973. Uber den a f f i r m a t i v e n Karakter der Kultur, 66. o. 59. vö. K. H. Tjaden: S z o c i á l i s rendszer és s z o c i á l i s v á l t o z á s Közgazdasági és Jogi 1977. 159. o. 60. Lukács: Történelem és o s z t á l y t u d a t , Magvető 1971. Régi kultura és uj kultura, 43. o . 61. Hegel: A szellem f i l o z ó f i á j a , Akadémiai 1968. 194. o. 62. Apel: i.m. 333. o. 63. Wittgenstein: Über Gewissheit, Suhrkamp 1977. 25. o . 64. G. H.. Mead: A pszichikum, az én és a társadalom, Gondolat 1973. 410-11. o .

247

J y

IV. BAUZS

BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY

Angyalosi Gergely A LÉLEK KÁLVÁRIÁJA ÉS DIADA'LA /A f i a t a l Lukács György és Balázs Béla e l k é p z e l é s e i a "belső élet." és a l i r a

összefüggéseiről/ A gondolkodás végső h i t e l e nem a gondolatban van, v a l a h o l mélyebben: a k ö z é r z e t b e n . A gondolat zsoldos, az számit, k i a g a z d á j a . Az embernek az egész k o r h e l y z e t e t k e l l a szervezetében f e l d o l g o z n i a és az ebből k i a l a k u l ó érzése a z , ami igaz vagy hamis, amin e l d ő l egy szellem igazsága, vagy hamissága. A l e g i g a z i b b gondolatok: tévedések, s a legnagyobb s z e l l e mi tágasság: vakság, ha a k ö z é r zet a l a t t a r o s s z u l k e v e r . J ó l gondolkozni: o l y a s v a l a m i , mint j ó l megfogózni. Németh László

A most következő megjegyzések elsősorban Balázs Béla A r a l érzékenységről cimü tanulmányának értelmezését

li-

kivánják

s z o l g á l n i . F e l ü l e t e s megközelítés a l a p j á n i s n y i l v á n v a l ó azonban, hogy ennek az írásnak a s z e l l e m i h á t t e r e

felderíthetetlen

a f i a t a l Lukács f e j l ő d é s é v e l v a l ó á l l a n d ó összevetések Balázs maga / d o l g o z a t á n a k nelem és o s z t á l y t u d a t

nélkül.

legvéglegesebb formájában/ a T ö r t é -

egyes g o n d o l a t a i r a r e f l e k t á l .

lem k i m u t a t n i , hogy nemcsak ez a Lukács-mü h a t o t t

Megkísérlíraelmé-

l e t ! n é z e t e i r e . Hiszen ezek a nézetek majd másfél é v t i z e d e n k e r e s z t ü l a l a k u l t a k a nagy tanulmány megírásáig,

s ezek

alatt

az évek a l a t t v o l t a legszorosabb Lukács és Balázs b a r á t s á g a . Feltételezésem szerint

e g y f a j t a munkamegosztás j ö t t

létre

kö-

z ö t t ü k - vagy j ö h e t e t t volna l é t r e , ha Balázs álhatatosabb és

251

életerősebb " e l m é l e t i vénával" r e n d e l k e z i k . Arra u t a l o k , hogy életélményük, az emberi k a p c s o l a t o k r ó l , k o r u k r ó l a l k o t o t t leményük nagyon k ö z e l á l l o t t

vé-

egymáshoz ebben az időszakban

/ r é s z b e n hasonló s z e l l e m i o r i e n t á c i ó j u k , környezetük,

részben

pedig kölcsönös egymásrahatásuk r é v é n / . Már most a "munkamegosztás" - durván - annyit j e l e n t e n e , hogy amig Lukács e l m é l e t i o b j e k t i v i t á s s a l p r ó b á l t a l e í r n i a "bünbeesett v i l á g " k e z e t é t és e v i l á g á l l a p o t hatását a személyes l é t r e ,

szer-

addig Ba-

l á z s i d ő r ő l időre megkisérel ugyanerre a kérdésre a szubjektum szempontjából v á l a s z t t a l á l n i . Persze, n a i v i t á s lenne i t t

bár-

miféle egyenlőségjelet t e n n i k e t t e j ü k közé. Az elsőbbség mind i g Lukács e l m é l e t i z s e n i j é t

illeti,

amelynek ujabb és ujabb

eredménye i t - v á l t o z á s a i t Balázs megpróbálja befogadni és s a j á t temperamentumának megfelelően tovább a l a k i t a n i . egyoldalú h a t á s v i z s g á l a t r ó l van i t t

Mégsem csupán

szó, tehát nemcsak Balázs

müveinek megértése szempontjából fontos ezeknek az összefüggéseknek a v i z s g á l a t a . je,

Lukács, mint a nagy gondolkodók

objektiv általánosságra t ö r :

legtöbb-

számára a szubjektum h e l y z e t e

már pályafutásának kezdetén sem lehet e l m é l e t i k i i n d u l ó p o n t . C é l j a és vágya a r e n d s z e r , mely a r t i k u l á l j a a v i l á g o t és amel y e t a v i l á g b a n - és nem a szubjektumban - ke 11 f e l f e d e z n i . De a rendszerhez vezető hosszú és göröngyös uton, ha sokszor h á t t é r b e s z o r i t v a , vagy a későbbiek során egyenesen megtagadva i s , állandóan j e l e n van a szubjektumról, annak

lehetőségei-

r ő l a l k o t o t t képe. Balázs k o n k l ú z i ó i természetesen t á v o l r ó l sem azonosak L u k á c s é i v a l , de remélhetőleg segítségünkre nek a kevéssé k i f e j t e t t

gondolatok némelyikének

M á s f e l ő l Lukács hatása érthetővé t e s z i ,

miként

lehet-

felfedésében. reagálhatott

Balázs Béla a v i l á g o n az elsők k ö z ö t t az irodalom és a művészet fejlődésének bizonyos v á l t ó p o n t j a i r a . lira-tanulmányát,

s

hogyan Í r h a t t a meg

mely b e f e j e z e t l e n s é g e és gyengeségei e l l e n é r e

i s a modern k ö l t é s z e t

öntudatának k o r a i és e u r ó p a i l a g j e l e n t ő s

dokumentuma. Balázs Béla m ű v é s z e t f i l o z ó f i a i fogékonysága igen korán megmutatkozott. Még m i e l ő t t gyakorló k ö l t ő vagy i r ó l e t t 252

volna,

gondolkodásában már nagy szerepet

játszott

a művészetek

mint meggondolkoztató t é n y . V a l ó s z í n ű l e g h i t e l e s n e k

szerűen a múltba v a l ó v i s s z a v e t i t é s n e k k e l l felfognunk r a j z i regényének, az Álmodó i f j ú s á g n a k panaszát gyermekkori, i n t e n z i v élményéről i s .

léte

és nem egyönélet-

magányérzete

"Már ezt az én k o r a i

gyer-

meki élményemet i s egy melankólia árnyéka b o r i t o t t a e l ; a magányosság." 1 Ez az é l e t é r z é s természetesen sok k i n l ó d á s s a l j á r t , k a p c s o l a t t e r e m t é s i nehézségekkel,

mint e r r ő l k o r a i nap-

l ó j e g y z e t e i már tanúskodnak. V o l t azonban p o z i t i v o l d a l a a tudatosan v á l l a l t

magány f e l f o k o z z a a belső

ugyanakkor némi k i v á l a s z t o t t s á g - t u d a t o t

is:

tevékenységet,

kölcsönöz. Ha Lukács

p é l d á u l k e z d e t t ő l fogva a társadalomra h á r i t o t t a a f e l e l ő s s é g e t saját,

s z i n t é n mélyen megélt t á r s t a l a n s á g a m i a t t ,

Balázsnál

ez az o r i e n t á c i ó j ó v a l későbbi és v a l ó s z í n ű l e g nagy mértékben Lukács hatásának köszönhető. Az évek folyamán h á t t é r b e v a , de mindvégig é l benne a t u d a t , hogy magányossága katában g y ö k e r e z i k ,

személyesen rámért

szorullelkial-

csapás.

Ugyanakkor meggyőződése az i s , hogy olyan l e h e t ő s é g e k e t , az életnek olyan s z f é r á i t képes meghódítani ó r i á s i mértékben megnövekedett

s z e n z i b i l i t á s a révén,

mely az egyszerű halandóknak

nem a d a t o t t meg. Magát a művészi tevékenységet i s magányának f e l o l d á s á r a t e t t k í s é r l e t e i közé s z á m i t h a t j u k . A mü i n d i v i d u álisan /tehát

magányban/ t e r e m t e t t j e l l e g e és más l e l k e k r e

tett

h a t á s a , mely lényegében összekapcsolja őket - e paradoxon mélyen lenyűgözi a f i a t a l e m b e r t . Ha nem i s fogalmazta meg igy kezdetben,

a szubjektum-objektum harmonikus eggyéolvadásának

fontos lehetőségét

l á t h a t t a a müélményben. Azt i s r e n d k í v ü l

hamar t u d a t o s í t o t t a , hogy a művészet á l t a l n y ú j t o t t élmény szavakon t u l i ,

még a n y e l v e t

az irodalom esetében i s ,

kollektív

anyagul használó művészet,

s ő t , hogy ez a kimondhatatlanság az

e s z t é t i k a i élmény k r i t é r i u m a . A szavaknál "primérebb" kapcsol a t o t a v i l á g g a l az é r z é k e l é s közvetlensége és p é l d á u l az álom szintén létrehozza.

"Az álomban, ahol nincs objektum,

saim az én k i v e t í t e t t , l á t h a t ó v á t e t t

érzéseim, melyek

rólam és visszanéznek rám. Azért olyanok, pillantás,

látomáleváltak

mint az értelmes

mint a k i h í v ó k i á l t á s és a szándék, mely engem i l -

253

l e t . Álmomban, ha tolongó tömeggel álmodom i s , mindig egyedül vagyok. 1 , 2 Az álom a v a l ó d i v i l á g h o z képest transzcendens

birodalom,

melyet a magányos l é l e k teremt magának, hogy e l v i s e l h e s s e az é l e t e t . Pontosabban a l é t e z é s t , vett életet

mert a mindennapi értelemben

az álom k i z á r j a - éppen e z é r t

hozzá képest

lehet

transzcendens

igy azonban e l i s z á r j a az u t a t a hozzá v i s s z a -

t a l á l n i törekvő e l ő l . Az ember mindenképpen s z e r e n c s é t l e n : ha az álmokat v á l a s z t j a ,

akkor végleg lemond a más lelkekhez

ződő valóságos k a p c s o l a t o k r ó l , ha v i s z o n t ez u t ó b b i a k a t ,

fűakkor

é l e t e a p r ó z a i s á g homokjába f u l l a d . Meséinek és m i s z t é r i u m j á t é k a i n a k hősei á l t a l á b a n e k é t

al-

t e r n a t i v a k ö z ö t t vergődnek, néha t u d a t á r a ébredve a megoldás t e l j e s képtelenségének. /A Tűnd ér cimü j á t é k b a n p é l d á u l az é l e t e t a fájdalommal a z o n o s i t j a , raig a boldogság á l l a p o t a az egyén megsemmisülésével, magaérzésének p r ó z a i e l v e s z t é s é v e l j á r . mondja az egyik s z e r e p l ő : "Tiéd az é l e t ,

ameddig kinod

tivált

•X

éri.*-^

Más-más j e l e n t é s s e l , de ide száraithatjuk a Kékszakállút sék k ö z ü l legjellemzőbbként

Ezért

és a me-

az Álmok k ö n t ö s é t . ' / Igy az o b j e k -

álom, a műalkotás sem j e l e n t h e t i a l é l e k magányának

f e l o l d á s á t : a Másikkal v a l ó egyesülés i t t h i h e t e t l e n ü l ugyan, de érvényessége csak p i l l a n a t o k r a s z ó l .

intenziv

Az ember nem

k ö l t ö z h e t á t a mü v i l á g á b a , a befogadói élmény után ú t j á r a boc s á t t a t i k - visszazuhan a mindennapi é l e t b e . A müélraény csak az egyesülés vágyát c s e p e g t e t i a lélekbe és a r i t k a boldog p i l lanatok emlékét u j i t h a t j a meg és ez pontosan e l é g ahhoz, hogy magát az é l e t e t többé ne lehessen nyugodtan e l f o g a d n i . A közösség visszanyerésének másik / k ö z i s m e r t / k i s é r l e t e a háborús k a l a n d . Balázs háborús naplójának elemzése i t t

ugyan

nem lehet f e l a d a t u n k , de könnyen b e l á t h a t ó , hogy néhány v o n a t kozásának kiemelése n é l k ü l l e h e t e t l e n e problémakört

tárgyal-

nunk. Ha a f e n t i e k b e n a r r ó l s z ó l t u n k , Sogy az esztétikum, a mü v i l á g á t valóságnak,

sőt,

az i g a z i valóságnak p r ó b á l t a

felfog-

n i , ugy a Lélek a háborúban nem más, mint az é l e t tudatos esztétizálása.

"Ezerszer a l á h ú z o t t ,

át-

mindig önmagát v i l á g i t ó ,

mindentől idegen vándoréletemből hogyan születhettem át abba 254

a másikba, ahol k i l e n c s z á z h a t v a n ember l e l k é v e l voltam egy, t e s t é v e l voltam egy? Nemcsak g o n d o l a t t a l , h i t t e l ,

szeretettel,

hanem f i z i k a i l a g , i d e g e k k e l és e r e k k e l , az ö n t u d a t a l a t t i

élet-

ösztönök közösségével."^ Ekkor végre m e g t a l á l n i v é l i a szavakon t u l i közösségélményt,

méghozzá nem a műalkotás lényegében é l e t -

idegen v i l á g á b a n , hanem t e t t

formájában.

"Suryakanta k i r á l y

u t á l t a a sza-aakat és minden kérdésre t e t t e l f e l e t t . " ^ E

tett

azonban a műalkotás f o r m á j á t ö l t i mégis, h i s z e n Balázs minden i d e g s z á l á v a l é r z i , hogy a háború sem azonos BZ é l e t t e l . ború ó r i á s i h a s o n l a t , hasonlata az é l e t n e k . " ^ Az é l e t

"A h á totalitá-

sát s z i m b o l i z á l j a , h i s z egyébként "az é l e t h a r c a i formátlanok és e l h a z u d o t t a k , konzekvencia és pathos n é l k ü l v a l ó k " - de nem maga az é l e t . Balázs á l l á s p o n t j a i t t

v i l á g o s a n német gyökerű,

a Simmel-szemináriumok t á j á r ó l e r e d e z t e t h e t ő .

Maga Simmel 1914-

- b e n azt i r j a Marianne Webernek, hogy a háború "az é l e t

álta-

lános felemelésének formája és eszköze", amikor "a nap követelménye és az eszme követelménye egy és ugyanaz" és e z t intuitive

lehet

"csak

felfogni".^

Ezt a szédületes i n t e l l e k t u á l i s vakságot, ha nem i s menth e t j ü k , de könnyen magyarázhatjuk a század e l e j é n európai méretekben e l t e r j e d t kulturpesszimizmus h a t á s á v a l , jük - az elidegenedés mélyebb megértéséhez müvek i h l e t ő j e v o l t .

mely - ne f e l e d -

nélkülözhetetlen

Tudjuk. Lukács ebben a kérdésben t ö k é l e -

tesen e l l e n t é t e s á l l á s p o n t o t k é p v i s e l t t a n i t ó m e s t e r e i v e 1 ,

Sim-

m e l l e l és Weberrel szemben, igy Balázs Béla magatartását

is

k e l l e t t u t a s i t a n i a . A német é r t e l m i s é g és a háború cimü,

töre-

dékben maradt tanulmánya egyértelműen a Balázs naplójában

el

fel-

vetett

gondolatokra v á l a s z o l - ez egyszerű szövegösszehasonliQ tással belátható. Tehát Balázs a t t i t ű d j é t ő i s j e l l e g z e t e s e n " i m p o r t á l t n a k " é r e z t e , -^gy h e l y ü t t pedig az egész német

intel-

l i g e n c i á r ó l mondja: "Most / ö n t u d a t l a n u l / a szükségből csinálnak rényt és az e g y e d ü l á l l ó ,

magára u t a l t

individuumban l á t j á k a

végső é r t é k e t , amit az emberiség t e r e m t e n i t u d . " Ez "az összet a r t ó és összefogó mozgalom" h i á n y á r a vezetendő v i s s z a . Végső soron pedig Lukács a z é r t i s e l i t é l i ezt a v i l á g k é pQe t , mert "az extrém i n d i v i d u a l i z m u s mindig a retour-mozgalom". Könnyű i d e -

t á r s í t a n i Balázs később nevezetessé v á l t m e g á l l a p í t á s á t : h á t , ha e t h i k a ,

"Te-

morál, a l t r u i z m u s s t b . valóban kívánandó ab-

szolút é r t é k e k , akkor minden emberi közösség e r k ö l c s t e l e n , ezeket eleve k i z á r j a . Ezek csak i n d i v i d u á l i s é r t é k e k . "

mert

látjuk:

i t t van ennek a gondolkodásnak a nagy b u k t a t ó j a , amire a miiben l e i r t beszélgetés p a r t n e r e , a Hercegnő / v a l ó s z i n ü l e g Lesznai Anna/ i s u t a l , amikor azt mondja: "Csak a p s z i c h o l ó g i a i g a z , a l o g i k a hazug. Mert k i v e z e t önmagunkból olyan v i d é k e k r e , már nem mi vagyunk."^ 0 Balázs alapvetően helyes i n d u l k i : p o l g á r i viszonyok k ö z ö t t " e t h i k a , valóban nem abszolút é r t é k e k . anyagot f e l v á l l a l v a ,

állandó,

H

morál,

formális etikák,

melyek

megállapításból altruizmus"

a konkrét

élet-

szükségszerű önellentmondásba

keverednek, a cselekvés normája a gyakorlatban vagy mint

érvé-

n y e s í t h e t e t l e n , vagy mint embertelen mutatkozik meg. Természetesen először az abszolút értékek tűnnek e l az emberek t u d a t á b ó l és csupán ezután v á l i k az e t i k a kérdésessé. Balázs ben megmenteni p r ó b á l j a azokat az é r t é k e k e t , p a i k u l t u r a fejlődése

lényegé-

melyeket az e u r ó -

során l é t r e h o z o t t , de alapvetően

len módszerrel: ugy, hogy visszavonja őket az

lehetet-

individualitás

s í k j á r a . M i v e l pedig ezen értékek érvényessége csakis k o l l e k t í v j e l l e g ü k b e n ragadható meg, ö n t u d a t l a n u l i s kihúzza lábuk a l ó l a t a l a j t . Méghozzá oly módon, hogy ezenközben meg v o l t győződve törekvése közösségi j e l l e g é r ő l !

Nem v e t t e é s z r e , hogy

a nemközösségi társadalomban a közösség e l v o n t akarása sem t é t e l e z h e t ő abszolút é r t é k k é n t , hogy a k i v o n u l á s , a Hercegnő szavaival,

egy blint k ö v e t e l ő közösségből igazibb közösségi

t e t t . Választásában persze i t t nagyon erősen szerepet

játszott

az értelem k o n t r o l l s z e r e p é v e l kapcsolatos szkepszise, a f e n tebb l e i r t

"primér" tényezők, az " ö n t u d a t a l a t t i

életösztönök"

közösségének e l ő t é r b e helyezése. Közbevetőleg meg k e l l i t t gyeznünk, hogy amikor s z e m b e á l l í t o t t u k Lukács és Balázs

je-

fel-

f o g á s á t , k i s s é mereven j á r t u n k e l , hiszen nem kétséges, hogy a Lélek a háborúban számtalan közösen k i é r l e l t , t ó l egyenesen á t v e t t

gondolatot

vagy Lukács-

tartalmaz.

Amikor Lukács a l i g egy-két é v v e l korábban a r r ó l b e s z é l , hogy "ami igazán mélyen, a l é l e k legmélyéig i n d i v i d u á l i s , 256

az

messze túlmegy a pusztán i n d i v i d u á l i s o n " 1 1 akkor ő i s egy k é t ségbeesett p a r a d o x o n t ó l . v á r j a a m e g v á l t á s t , f e l t é t e l e z v e a l e l kek legmélyének m i s z t i k u s közösségét, ás amikor u g y a n i t t az i g a z i k u l t u r a j e l l e m z ő v o n á s á t , a homogeneitást i r j a l e , melynek révén "minden szimbolikussá v á l i k , mert minden csak k i f e j e z é s e . . . az egyedül fontosnak: az é l e t t e l szemben v a l ó toként- r e a g á l á s n a k , az é l e t egészéhez v a l ó m i k é n t - f o r d u l á s n a k " , akkor ő sem fogalmi egységről álmodozik csupán. / M i n t ahogy B a l á z s n á l sem egyszerűen az i r r a c i o n a l i z m u s d i c s é r e t é r ő l van szó. Egy 1917-es naplójegyzetében i r j a , p l . , hogy "a nem é r t é s j e l e n t ő sége csak a gondolkodás i n t e n z i t á s á n a k t e t e j é n j ő meg, csak 12 akkor h i t e l e s . "

A gondolat h a t á r a i t k i v á n j a

meghúzni, mely

nem h o z h a t j a meg a l e l k e k végső közösségét - e r r e s z e r i n t e csak azok a bizonyos "primér" tényezők k é p e s e k . / A hasonló

életél-

ményből, g o n d o l a t i k i i n d u l á s b ó l azonban, mint l á t t u k ,

egymást

k i z á r ó megoldások s z ü l e t t e k . És bizonyára nem a z é r t , mert Lukács "történelmibben" f o g t a f e l a v a l ó s á g o t . A különbözőség o k a i t t a l á n s i k e r ü l jobban megközelítenünk, ha megvizsgáljuk Balázs és Lukács n é z e t e i t a l é l e k r ő l ,

annak

f u n k c i ó j á r ó l . Ez egyben közelebb v i s z Balázs megértéséhez i s ,

melynek k ö z p o n t i k a t e g ó r i á j a

- nem v é l e t l e n ü l ,

l e h e t ő s é g e i r ő l és líraelméletének szintén a lélek

mint az remélhetőleg k i d e r ü l majd a t o v á b b i -

akban. A felfokozódott

magányérzet,

a p i l l a n a t o k r a fellobbanó kö-

zösség-élmény egészen természetes módon vezet a l é l e k - k a t e g ó r i a mindenek f ö l é h e l y e z é s é h e z . Az elmúlt f é l évszázadban igen sokféle módon h a s z n á l t á k

fel

/ é s k i / ezt a s z ó t . Sokáig ugy t ű n t , hogy nem f é r össze a materialista

szemlélettel,

ezért

sokszor véglegesen k i

akarták

z á r n i a tudományosan számbavehető fogalmak k ö r é b ő l . Ez rencsére - nem s i k e r ü l h e t e t t

sze-

t e l j e s mértékben, hiszen e k a t e -

g ó r i a végső soron semmivel sem h e l y e t t e s i t h e t ő és az a v é l e mény sem á l l j a meg a h e l y é t ,

mely s z e r i n t

megszüntethetetle-

n ü l i r r a c i o n á l i s j e l e n t é s e k tapadnak hozzá. Nem azt

akarjuk

e z z e l mondani, hogy a " l é l e k " minden gyanún f e l ü l á l l ,

hogy

tehát a hozzákapcsolódó b i z o n y t a l a n s á g minden ok n é l k ü l v a l ó . 257

Indokolhatja ezt a szó történelmi u t j a , melyet i t t ugyan nem á l l kódunkban k ö v e t n i , de amelyről t e l j e s e n v i l á g o s , hogy a v a l l á s t ö r t é n e t t e l fonódik egybe. Ugy gondoljuk v i s z o n t , hogy nem a v a l l á s o s kicsengés okozza i t t a problémákat elsősorban, hanem a szó rendkivül tág j e l e n t é s k ö r e , s z i n t e t i k u s j e l l e g e . Egészen pontosan, arról van szó, hogy a "lélek" k a t e g ó r i á j a magában f o g l a l j a a fogalmi gondolkodást éppenugy, mint; a f i z i k a i j e l l e g ű é r z é k e l é s t , méghozzá s z é t v á l a s z t h a t a t l a n u l , azaz hasonlóan a valóságban i s meglevő e r e d e t i egységükhöz. /Termés z e t e s e n nem csak a gondolkodást és az é r z é k e l é s t , i l l e t ő l e g az érzelmi é l e t e t f o g j a magába, hanem az ö s s z e s dialektikusan mozgásban lévő ö s s z e f ü g g é s t i s , ezek között a szférák k ö z ö t t . / Tehát lényege s z e r i n t antropomorf k a t e g ó r i á r ó l van szó, ennek t u l a j d o n i t h a t ó a vele szemben t á p l á l t tudományos bizalmatlanság. Ennek az antropomorf j e l l e g n e k a következménye az, hogy t e l j e s e n l e h e t e t l e n meghatározni vagy pontosan l e i r n i a l é l e k összetevőit. A k i f e j t é s e g y e t l e n módja i t t a d i a l e k t i k a l e h e t , h i s z e n nem mozdulatlan, hanem állandóan v á l t o z ó dologról van szó, nem önmagában megálló, hanem a k ü l v i l á g t ó l valamilyen módon függő, ugyanakkor ö n á l l ó és teremteni képes s z u b s z t a n c i á r ó l . Balázsélcnál a l é l e k a maga dialektikus-antropomorf mivoltában j e l e n t i az emberi bensőséget, ennek minden megnyilvánulását ö s s z e f o g l a l j a egyetlen név a l a t t . Magában A l j r a i érzékenységről cimü tanulmányban a l é l e k k ö l t ő i öntudatként d e f i n i á l ó d i k . "Az öntudat, amelyről i t t szó van, nemcsak fogalmakból és l o g i k a i formákból á l l . Hozzátartoznak a k i f e j e z h e t ő s é g i g t u d o t t á v á l t érzések és hangulatok i s . Ez az Öntudat i t t egyértelmű a l i r a i érzések szubsztrátumával, a l i r a i hangadóval az emberben. Ezt az egyszerűség okáért nevezem ugy, ahogy a k ö l tők maguk i s nevezik: léleknek. Már most minden öntudat t á r sadalmilag d e t e r m i n á l t . . . " Hogy i t t a l é l e k s p e c i á l i s a n a l i r a szempontjából v é t e t i k szemügyre, ezt még világosabbá t e s z i a következő i d é z e t . "A f e l é r z e t t , l i r a i motivummá l e t t dolgok j e l e n t i k a l e l k e t . Szimbolikusáé lesznek. Nem valamilyen l o gikus p r e c i z i t á s s a l , nem fogalmilag j e l e n t i k , hanem é r e z t e 258

t i k , é r z é s s e l j e l e n í t i k / t e s z i k j e l e n v a l ó v á / a l e l k e t , ugy, hogy minden é r i n t é s n é l nemcsak a megérintett t á r g y a t , hanem s a j á t e r z o f e l ü l e t e m e t , s a j á t érzékenységemet i s érzem." y Két mozzanatot emelnénk k i ebből a meghatározásból. Az e gyik, hogy l á t h a t ó l a g Balázs t e l j e s e n t i s z t á b a n van a z z a l , a mit az előbb a k a t e g ó r i a antropomorfizmusának mondottunk. Nem szül-e problémát egy objektivnek szánt l e i r á s b a n , ha olyan meghatározást helyezünk középpontjába, mely minden további n é l kül s z e r e p e l h e t l i r a i költeményekben? Véleményünk s z e r i n t az olyan t i p u s u , e s s z é - j e l l e g ü tanulmányban, mint Balázs B é l á é , semmiképpen 3em. A tanulmány c é l j a ugyanis élményformák l e i r á sa a maguk t ö r t é n e l m i f e j l ő d é s é b e n , és meggyőződésünk, hogy az i l y e n j e l l e g ű leírásnak magának i s élményt, a t ö r t é n e l m i s é g élményét k e l l az o l v a s ó b ó l k i v á l t a n i a . í g y épülhet be egyedül v i l á g f e l f o g á s u n k b a , s ő t , v i l á g é r z é k e l é s ü n k b e - a pusztán f o galmilag tudott és figyelembe v e t t tények bizonyos mértékig mindig idegen elemként e g z i s z t á l n a k az emberi bensőben. Mátrai László érdekes könyvében hasonló módon n y i l a t k o z i k . "Nyilvánv a l ó , hogy a végeredményben l e m é r h e t e t l e n és t i p o l ó g i a i uton t e l j e s egészében f e l nem f o g h a t ó , i n d i v i d u á l i s élményminőségek szubjektiv l e i r á s utján ragadhatok meg leginkább adekvát módon." Ezzel ő i s egy olyan s z i n t e t i k u s látásmód megszületését s ü r g e t i , "mely az i n d i v i d u á l i s a n l e i r t élményt az u n i v e r z á l i s t í p u s s a l a v i l á g n é z e t tényében 'Jssze tudja e g y e z t e t n i " , tehát emberformáló e r e j e van.1"^ A n e o p o z i t i v i s t a e s z t é t i k a egyik nagy problémája, hogy, bár m e g é r t e t h e t i velünk bizonyos hatások k i váltásának mechanizmusát, s igy fogalmi gondolkodásunk révén természetesen h a t á s s a l van b e l s ő világunkra, éppen a döntő p i l lanatban engedi e l a kezünket, az élmény é r t é k e l é s e , és v i l á g képünkbe, életérzésünkbe v a l ó beépülése e l ő t t . Ugyanakkor r e n delkeznie k e l l bizonyos o b j e k t i v i t á s - k r i t é r i u m o k k a l i s , p l . a l o g i k u s , v i s s z a e l l e n ő r i z h e t ő , v i t a t h a t a t l a n irányú g o n d o l a t menettel, a kategóriák k ö v e t k e z e t e s alkalmazásának követelményével s t b . Nyíltan rá k e l l mutatnia az á l t a l a érvényesnek v é l t értékszempontokra, e z z e l megkönnyíti az olvasó számára i s az á l l á s f o g l a l á s t . / E l l e n t é t b e n a n e o p o z i t i v i s t a l e í r á s s a l ,

259

melyből az értékszempontokat á l t a l á b a n hosszú munkával k e l l

és fáradságos

kibányásznia./

A másik tényező, amit a b a l á z s i meghatározásból kiemelnék, a d i a l e k t i k u s szándék, mely a l é l e k determináló és d e t e r m i n á l t m i v o l t á t i g y e k s z i k összekapcsolni. Az é r i n t é s n é l "nemcsak a megérintett

t á r g y a t , hanem s a j á t é r z ő f e l ü l e t e m e t ,

érzékenysé-

gemet i s érzem" - mondja. Hangsúlyoznánk, hogy Balázs a l é l e k és az öntudat szoros kapcsolatba hozásával h a t á r o z z a meg a l i r a s z e r e p é t , tehát a l i r a f u n k c i ó j a nála a z , hogy a l é l e k közvet í t é s é v e l az öntudatba emeljen eddig ö n t u d a t l a n u l vagy h a t á s t a l a n u l j e l e n l é v ő t é n y e z ő k e t . /Az "öntudat" k i f e j e z é s i t t a processzus nem f e l t é t l e n ü l f o g a l m i j e l l e g é r e

éppen

utal./

Ezek után nézzük meg, hogy Balázs más Í r á s a i b a n milyen é r telmet és j e l e n t ő s é g e t

t u l a j d o n i t a l é l e k n e k , h i s z e n az á l t a -

lunk elsősorban v i z s g á l t tanulmányban a k i f e j t é s t

magától é r -

tetődően l e s z ű k í t i a k ö l t é s z e t r e i r á n y u l ó nézőpont. Mi a l é l e k szociális funkciója,

azaz szerepe a társadalomban? IJem v é l e t -

l e n ü l kezdtük dolgozatunkat Balázsék magány-élményének s á v a l . Amikor ugyanis a l é l e k r ő l mint alapvető

leírá-

létmeghatározás-

r ó l beszélnek, e l v á l a s z t h a t a t l a n u l kapcsolódik hozzá mindig a magányosság, mint legfőbb j e l l e m z ő j e . S z e r i n t ü k a modern l é l e k éppen magányossága m i a t t olyan,

amilyen /emlékszünk: a l i r a -

-tanulmány ennek a magánynak a genezisét p r ó b á l t a l e i r n i / . A magányosság: csapás, ugyanakkor előny i s az előző korok

lélek-

- t i p u s a i n a k b o r n i r t s á g á v a l szemben, h i s z e n a l é l e k befogadó-érzőképessége sokszorosára nő á l t a l a . A f i a t a l B a l á z s n á l / é s bizonyos megszorításokkal Lukácsnál i s / ez a meggyőződés odái g fokozódik, hogy k i j e l e n t h e t i k : korunkban az i g a z i é l e t a lélek síkján z a j l i k ,

minden, ami ezen k i v ü l e s i k , idegen az

ember l é n y e g é t ő l . / H a "az emberi lényeg" fogalmát

kifejezetten

nem i s h a s z n á l j á k , természetesen mindig t é t e l e z i k ,

minden gon-

dolatmenetük a l a p j á t

egy s a j á t o s antropológia a d j a ,

melynek

most csak egyes vonásait é r i n t h e t j ü k . / "De a l é l e k b e n t ö r t é n i k az é l e t ás nekem az enyém az e g y e t l e n b i z t o s dokumentum. A lélek

legbensőbb c é l j a m i n d k e t t ő j ü k n é l a homogén v i l á g k é p

kial&kitása, 260

mely mentes az elidegenedés minden j e l e n s é g é t ő l .

E z z e l e g y ü t t természetesen az egyén számára a d o t t v i l á g n a k

is

meg k e l l v á l t o z n i a . És e pontból k i i n d u l v a k ö z e l í t h e t j ü k meg a k e t t e j ü k v i l á g n é z e t e k ö z t i különbséget i s .

1914-ben számol be

Balázs Béla Nap l ó j ában "Gyuri" - Lukács György - " u j , nagy lozófiájáról".

Nem más e z , mint e g y f a j t a

fi-

messianizmus-gondolat.

Lukácsnak ekkorra már k i a l a k u l ó b a n van elmélete a modern k o r ról,

melyet h e g e l i és f i c h t e i i h l e t é s s e l

"a t e l j e s bűnösség

korszakának" nevez. A megváltást csak ama bizonyos csak a l é l e k b e n l é t e z ő - homogén v i l á g h o z h a t j a meg. eljövendő v i l á g n a k az i l l u z ó r i k u s lyet i t t

egyelőre s

nnek az

letéteményese a művészet, me-

Lukács meglepő, de mélyreható logikus f o r d u l a t t a l n e -

vez e r k ö l c s t e l e n n e k .

E r k ö l c s t e l e n a művészet, mert a j e l e n v a -

lóság élményével p á r o s i t v a k ö z v e t i t i f e l é n k az aranykor

képét.

"A v i l á g homogénná l á t á s a , annak megvalósulási processzusa e l ő t t . " Ezért

l u c i f e r i k u s a f i a t a l Lukács szemében az

esztéti-

k a i élmény. Nem k e l l különösebben kommentálni e megoldás mély pesszimizmusát, mely l é n y e g i l e g azt s u g a l l j a : ha már a le Heek végső idegenségén, a "bünbeesett" v i l á g o n nem tudunk

segiteni,

legalább ne hazudjunk megváltást, ne t a l á l j u n k f e l e d é s t élményekben,

tésiik sincsen.

1915 végén a l a k u l meg a Vasárnapi Kör és ugyan-

ezen év december 26-án i r j a vetelt,

le Balázs n a p l ó j a a z t az ö s s z e j ö -

ahol Lukács i s m e r t e t t e

néhány g o n d o l a t á t . Beszélt cendáló m a g a t a r t á s o k r ó l ,

itt

a későbbi Regény elméletének a j e l e n l e g i valóságot

j e k t i v i t á s t e l j e s mellőzésével é r i k e l ,

a mi szempontunkból

"Azt mondottam, a harmadik lehetőség a l é l e k

birodalma. Ö s s z e k ö t t e t é s t , k ö z l e k e d é s t , t e r e m t e n i ember és ember k ö z ö t t

az adottságok r e a l i t á s a i t ó l , de melyet t i s z t á r a

az ob-

egyszerűen "nem v e s z i k

észre" a r e a l i t á s t . Különösen érdekes i t t Balázs r e a g á l á s a .

transz-

a Don Q u i j o t e - és a s z e n t - t i p u s r ó l ,

melyeknek közös j e l l e m z ő j ü k , hogy a transzcendenciát

tet

olyan

melyeknek az o b j e k t i v valósághoz semmi k ö z v e t i -

é l e t e t , objektiv

a lélek sikján,

éle-

izolálva

melyeken v á l t o z t a t n i nem tudunk,

leválasztva,

mint maszkot v i s e l ü n k ,

és mö-

g ö t t e , a l a t t a a l é l e k homogén s z f é r á j á b a n adekvátan élünk. Lukács számára tehát a homogén v i l á g e l j ö v e t e l e e l ő t t

adek-

vát é l e t nem lehetséges, minden magatartás v a l a m i l y e n módon 261

p r o b l e m a t i k u s , bár van közöttük minőség és értékkülönbség a b b ó l a szempontból, hogy mi módon és milyen mértékben képesek u t a l n i e r r e a bizonyos t r a n s z c e n d e n c i á r a . Ebből k ö v e t k e z i k , hogy - ha csak r ö v i d időre i s - e r k ö l c s t e l e n n e k t ű n i k a művészet,

B

számára

a l á z s n á l ez f ö l sem merülhet, hiszen n á l a nincs

i l y e n szoros d e t e r m i n a t i v összefüggés b e l s ő és k ü l s ő v i l á g k ö zött, A külső v i l á g elidegenedésének az a h a t á s a , hogy e z e n t ú l adekvát / v a g y a h e i d e g g e r i k i f e j e z é s t használva; élet

autentikus/

csak a bensőség számára a d o t t , persze csak megfelelő

tételek mellett.

De ezek a f e l t é t e l e k

i s csupán

fel-

individuálisak,

"Mert csak az a döntő, hogy egész l é t é t egy centrumba t u d j a

17 ö s s z e t e r e l n i az ember,"

/• A haboru ennek eszköze és nem több,

vagy ahogyan maga i s v a l l j a ,

" s a j á t magányosságának" nagy p r ó -

b á j a , A lélek s i k j á n való élet

számára megadja - ha csak k i v é -

t e l e s p i l l a n a t o k r a i s - a más l e l k e k k e l v a l ó egyesülés "menyasszonyágyát", a szerelmet vagy a b a r á t s á g o t .

Színdarabjainak,

misztériumainak á l l a n d ó a n v i s s z a t é r ő problémája e k é t f é l e

kap-

c s o l a t lehetőségtartománya, h a t á r a i és egymással v a l ó k o n f l i k t u s a , 1922-ben p e d i g már e l m é l e t i munkában fogalmaz i g y :

"Csak

a barátságban és a szerelemben, egyes, személyes viszonyokban t u d j u k k e r e s z t ü l t ö r n i az elembertelenedésnek ezt a szörnyű k é r -

18 gét,"

Persze, Lukács sem mond le egy p i l l a n a t r a

sem a l é l e k

l e h e t ő s é g e i r ő l , de ezeket nem a k ö z v e t l e n kapcsolatok tésében l á t j a , hanem a l é l e k

megterem-

"megformálásában".

Barátság vagy szerelem n y i l v á n v a l ó a n az ő számára i s z i k , de e z t semmiképpen sem t a r t h a t j a a l e l k e k k ö z ö t t i

léte"adek-

v á t " k a p c s o l a t n a k , A legintimebb szférák sem m e n t e s í t h e t i k maglikat, "a t e l j e s bűnösség korának " h a t á s á t ó l . Ahogy az E s z t é t i k a i k u l t u r á b a n i r j a , e korban "megvolt a kapcsolat az emberek k ö z ö t t : a t e l j e s magányosság, a kapcsolatok t e l j e s h i á n y a , " / k i e m e l é s - A, G . / I g y az embernek csak a s a j á t l e l k é h e z valóságos köze, melyet azonban módjában á l l f o r m á l n i . az, hogy minden a l é l e k , nek?"

A

lehet

"Vajon

gyengítése k e l l , hogy legyen a

lélek-

v á l a s z egyértelmű: e g y á l t a l á b a n nem, lehetőség van az

i d é z e t t tanulmány e l e j é n l e i r t nyavalygó, hangulatokba f o r m á t 262 A

lanodó, értékkülönbségeket nem ismerő e s z t é t a t i p u s helyére á l l í t a n i - egy másik, még esztétább e s z t é t á t . "Ezért nem t r a g i kus többé ennek az emberfajtának a tragikus é l e t e és tragikus i z o l á l t s á g a . A magány tragikussága i t t i s az é l e t a p r i o r i j a , de ebből a magányosságból nő a legfőbb heroizmus, a maga megformálásának heroizmusa, ugy, ahogyan az eredendő bűn tudatából nőtt a megváltás vágya, lehetősége és valósága." "Az i l y e n emberek nem teremtenek kulturát és nem i s akarnak teremteni, az ő életük szentsége a minden i l l ú z i ó t ó l v a l ó m e g f o s z t o t t s á g . Nem 19

teremtenek k u l t u r á t , de ugy élnek, mintha kulturában élnének." 7 A megváltás utáni vágy tehát Balázsnál és Lukácsnál egyaránt esztéta-magatartásba fut k i , melynek kiindulópontja mindkettőjük esetében a magára maradt l é l e k . Balázs számára k ö z v e t l e n c é l és l e h e t ő s é g , a másik l é l e k k e l v a l ó e g y e s ü l é s élménye; Radnóti Nándor f i g y e l m e z t e t arra egy h e l y ü t t ^ 0 hogy ez az e g y e s ü l é s csupán i d e i g l e n e s l e h e t , h i s z e n a l é l e k s z u b s z t a n c i ájának keresésében t e l j e s . megnyugvásra nem számithatunk / e r r e u t a l az "ut" és a "vándor" motivum Balázs k ö l t é s z e t é b e n / , mégis r e á l i s és nem csak b e l s ő e g z i s z t e n c i á t b i z t o s i t az adekvát é l e t nek. Tehát Balázsnál a l é l e k i d ő r ő l időre megváltódik, majd visszazuhan a magányba, ahol v i s z o n t ennek az i d ő l e g e s megváltásnak az emléke t a r t j a v i s s z a a t e l j e s reménytelenségtől - és természetesen a jövőbeliek e s é l y e . Lukácsnál a l é l e k megformálásához, mivel mindent egy v i r t u á l i s kultura szemszögéből néz, szükség van a mindenkori társadalmi h e l y z e t megismerésére és m e g í t é l é s é r e , éppen mivel a l é l e k nem e l é g ü l k i az i d ő l e g e s közösség-élményekben. Balázsnál ez utóbbi v á l t a legfőbb c é l l á , t e l j e s e n f ü g g e t l e n ü l az adott t ö r t é n e l m i - p o l i t i k a i s z i t u á c i ó t ó l . Nem v o l t más értelme és b e l s ő motivuma sem háborús kalandjának, sem a forradalmak a l a t t t a n u s i t o t t a k t i v i t á s á n a k . /Ennek b i z o n y í t á s á r a elegendő ö s s z e h a s o n l í t a n i a háborús naplójának azt a r é s z é t , melyben az őrködés f e l e l ő s s é g é r ő l i r , személyes naplójának a forradalom a l a t t i "funkcionáriuskodását" e e s e t e l ő r é s z l e t é v e l . / Ha most azt kérdeznénk, hogy melyik koncepció á l l közelebb hozzánk, nem adhatnánk egyértelmű v á l a s z t . Lukácsé k é t s é g t e l e n ü l következetesebb és mélyebb i s , amennyi263

ben nem h i s z i , hogy ezek az " i d ő l e g e s megváltások"

lehoznák

közénk a transzcendens, homogén v i l á g o t . De nincs i g a z a ,

amikor

semmilyen szerepet nem szán az i l y e n élményeknek és a művészet e l l e n í o r d u l , egy lényegében embertelenül a s z k é t i k u s és a r i s z t o k r a t i k u s m a g a t a r t á s t , a " l é l e k megformálását" bálványozva. Balázs koncepciója emberibb és jobban m e g f e l e l a r e á l i s ségeknek, amikor bázisként t é t e l e z i a s z u b s z t a n c i á l i s

lehető-

pillana-

t o k a t , melyek s e g i t s é g é v e l az é l e t e l v i s e l h e t ő v é v á l i k . t á s a v i s z o n t abban á l l , hogy a b s z o l ú t , mindenek f e l e t t

Naivivaló

é r t é k e t t u l a j d o n i t nekik és emiatt néha nem t u d j a a valóságnak megfelelően m e g i t é l n i a t á r s a d a l m i problémákat. E r r e vonatkozhat több é v t i z e d d e l később az Álmodó i f j ú s á g r e z i g n á l t

megálla-

p í t á s a : "Gyakran próbáltam f e s t e t t k u l c s o k k a l valóságos z á r a kinyitni."21

kat

Ha emlékezetünkbe idézzük ezek u t á n azt a három motívumot, melyeket Balázs l i r a - e l m é l e t é b e n a modern k ö l t é s z e t

jellemzői-

nek t a r t , remélhetőleg egészen más összefüggésben v i l á g i t ó d i k meg j e l e n t ő s é g ü k . Ezt i r j a : "három u j motívumot l á t u n k ,

mely

az ú j k o r i l i r a alaphangját adja meg, a modern k ö l t é s z e t

táplá-

l ó gyökerévé l e s z ,

és amely három motívum a r é g i l í r á b a n e g y á l -

t a l á n nem f o r d u l e l ő . Ez a három motívum: a magány, a vágy és a p i l l a n a t . " "Ezeket a r é g i l i r a nem i s m e r t e , mert csak egy 22 v a l l á s a v e s z t e t t k u l t u r á b a n lehetséges motívumok." Most már t e h á t v i l á g o s e három jellemvonás k ö z ö t t i

összefüggés és en-

nek szerepe Balázs világképében. Az alapvető és az é l e t b e n a legállandóbb magányérzés v á l t j a k i az á l l a n d ó vágyakozást a l e l k e k egyesülése / t e h á t

a magány f e l o l d á s a / irányában, mely

megvalósulhat ugyan, de csak

p i l l a n a t o k r a , í g y mindegyik

ál-

landóan meghatározza az én l e l k é n e k viszonyát a k ü l s ő v i l á g hoz, á l l a n d ó mozgásban t a r t j a és ebben a mozgásban mindig ugyanazok a f á z i s o k v á l t a k o z n a k . A v a l l á s a v e s z t e t t k u l t u r á r a v a l ó u t a l á s t fentebb a homogen e i t á s vágyának neveztük, hiszen a v a l í á s f u n k c i ó j a a z , hogy egységes képbe rendezze a szubjektum v i l á g á t , t e n n i e , hogy s a j á t v i l á g á n a k érezze 264

lehetővé k e l l

és é r t e l m é t

lássa a s z á -

inára k i j e l ö l t szerep eljátszásának*.' Az i s t e n t ő l elhagyott v i lág n i e t z s c h e i eszméje alapvető h e l y e t f o g l a l e l mind Balázs, mind Lukács gondolkodásában. Jellemző, hogy a körükbe11 s z o cializmust éppen ezen a ponton nem t a l á l j á k k i e l é g í t ő n e k : hogy eszmerendszere nem ér f e l a v a l l á s o s eszmék n y ú j t o t t a é l ményvalósággal. Balázs számára tulajdonképpen minden k ö z ö s s é g i élmény v a l l á s o s j e l l e g ű és j e l e n t ő s é g ű . Nemcsak a legszemélyesebb egymásratalálás misztikus közösségére á l l e z , hanem az e s z t é t i k a i élményre i s , különösen a l e g k o l í e k t i v a b b műfaj: a szinház vonatkozásában. A szinházi nyilvánosságot "nem e s z t é t i k a i , hanem v a l l á s o s élménynek" t e k i n t i . J ó v a l később az Álmodó ifjúságban a nemzeti é r z é s s e l kapcsolatban fogalmaz hasonlóan. Mint l e p l e z e t l e n ö n i r ó n i á v a l i r j a , számára ugy tűnt f e l ifjúkorában a magyarság, mint "valamilyen f e l e k e z e t s z e r ü közösség, mely valamilyen helyen együtt van és arra v á r , hogy pA

én egyszer ünnepélyesen belépjek körükbe." Balázs világképének három fentebb l e i r t p i l l é r e a modern kulturában é l ő ember l e h e t ő s é g e i r e és gyötrelmeire v i l á g i t rá. Akárcsak Lukácsnál, az ő világában i s vannak olyan embertípusok, melyeknél az eldologiasodásnak ez a mechanizmusa nem f e j l ő d ö t t k i , tehát másképpen, a j e l e n t transzcendáló módon érzékelik az objektiv v i l á g o t . Ezek: a gyermek és a p r i m i t i v ember. J e l l e g z e t e s e n s z á z a d e l e j i gondolatok, melyek ugyancsak össz-európai méretekben hatottak és a dolgozatban már e m i i t e t t kulturpesszimizmus k i h í v á s á r a k i s é r e l t é k meg a v á l a s z a d á s t . Balázsnál a művészetnek önmagában van egy bizonyos gyermeki és primitiv j e l l e g e , mint ahogy a művész mindenkór egyes í t i magában ezeket a vonásokat. A gyermekiség és a romlatlan p r i m i t í v s é g egyaránt egy t u d á s - e l ő t t i stádiumot j e l ö l , melynek éppen k o r l á t a i válnak e r e j é v é . Mindkét t i p u s v i l á g a r e n delkezik azokkal a vonásokkal, melyekkel az Öntudatra ébredt l é l e k nem rendelkezhet, csupán sóvároghat f e l é j e : az e g y s z e rűséggel, az á t l á t h a t ó s á g g a l , a homogeneitással. Az Álmodó i f j ú s á g b a n azért t a r t j a olyan fontosnak a gyermekkort, mert ebben az életkorban összekeverhetően k ö z e l van egymáshoz a j e l e n és annak transzcendálása, v a g y i s a k é p z e l e t vagy az 265

álom. Nincs még j e l e n az idő múlásának e l i d e g e n í t ő . be h a l á l f é l e l m e t és á l l a n d ó k i e l é g i t e t l e n s é g e t

és a s z i v -

csöpögtető é r -

zése. A l i r a - t a n u l m á n y döntő fontosságú megállapítása

szerint

az i d ő b e l i elidegenedés lényege az, hogy "nemcsak környezetemmel, hanem s a j á t magammal, s a j á t elmúlt és eljövendő magammal szemben j e l e n t

i d e g e n s é g e t . " 2 ^ A j e l e n az az i d ő s i k ,

az egyén mérleget k é s z i t h e t ,

amikor

f e l m é r h e t i életének a d d i g i

folyá-

s á t , eredményeit, amikor é l e t e az övé. Ez azonban csak p i l l a natokra a d a t i k meg a modern l é l e k n e k . Belevetve az é l e t r á b a , a megállás

valóságos paradicsomnak t ű n i k f e l

sod-

előtte,

h i s z e n a mindig-tovább-rohanás t e s z i képtelenné a r r a , hogy az adott v i l á g g a l egy anyagúnak érezhesse magát: ezek a v i l á g o k állandóan v á l t o z n a k , ből. I t t

egyik a másik után csúszik k i a kezünk-

h e l y e t t e s i t h e t e t l e n az e s z t é t i k a i élmény. "A művészet

» egyik legmélyebb f o r r á s a a j e l e n u t á n i vágy, hogy megállhas26 sunk és eszmélhessünk." És i t t ragadható meg a gyermeki l é t fontossága a művészet számára. "Ez a gyermeki ő s á l l a p o t

elmú-

l i k . De ha emléke i s elmúlnék, soha a művészet belső érzést k ü l s ő képpé k i v e t i t e n i , soha külső valóságot belső képpé f e l 27 é r e z n i nem tudna." A magaramaradt l é l e k r e a t a r s a d a l m i konvenciók maszkot k é n y s z e r i t e n e k . Mindenki á l a r c o t hord és egymásból mi, emberek először e z t az á l a r c o t é r z é k e l j ü k . Nem könnyen l e v e t h e t ő maskara ez: mélyen gyökerezik a l é l e k b e n , mely persze a z é r t nem azonos v e l e t e l j e s mértékben. A nagy f e l a d a t : b e h a t o l n i az á l a r c mögé. Balázs sok müvében, e l m é l e t i Írásában u t a l a r r a , hogy ezt csak a s z e r e t e t képes végreh a j t a n i és leginkább a szerelem. "Szavakért és t e t t e k é r t szer e t a b a r á t , Suryakanta k i r á l y . Szavak és t e t t e k mögé asszony 28 tud s z e r e t n i . "

Az egyénnek v i s z o n t törekednie k e l l e k e t t ő s -

ség megszüntetésére. A gyermeknél és a p r i m i t i v embernél a k é t o l d a l e r e d e t i egysége adva van. De csak náluk van adva. "A természet és a l é l e k csak egész p r i m i t i v embereknél van összhangban" - mondja a L e h e t e t l e n emberek egyik

29

szereplője.

A modern é l e t é r z é s b o n y o l u l t s á g á t ó l v a l ó iszonyodás r e j l i k az egyszerűségnek eme d i c s é r e t é b e n ,

melyet mind Lukács, mind

Balázs egyedül t a r t Összeférhetőnek a jósággal és a s z e r e t e t 266

t e l . Va :yis ebben a gondolatban a modern l é l e k bonyolultsága egyértelműen n e g a t i v aspektusból j e l e n i k meg, mint a k á o s s z a l , a f o r m á t l a n s á g g a l rokon mozzanat. "A léleknek egyszerű és egyértelmű a t t i t ű d ö t k e l l a d n i , mert különben f o r m á t l a n l e s z " i r j a B a l á z s , Lukáccsal e g y e t é r t ő l e g egy 1916-os n a p l ó j e g y z e tében. A művészetek számára egy g y a k o r l a t i követelmény származó z i k ebből: a f o r m a p r i m i t i v i t á s . het eggyé magával a gyermekkel

A művész azonban sohasem l e vagy a p r i m i t i v

emberrel.

szen éppen a z á l t a l tud egészen u j érzéseket k i f e j e z é s r e tatni,

Hijut-

hogy tudatában van a l é l e k mélységes hazátlanságának.

É l benne v i s z o n t a képesség, hogy legalább p i l l a n a t o k r a t é r h e t az "őseredetiség" á l l a p o t á b a és

á l l a p o t n a k a d i s t a n c i á j a hozza l é t r e a modern az l e h e t nagy művész, a k i f e l n ő t t képes m e g i t é l n i ,

vissza-

éppen e k é t nagy

lét-

m ű a l k o t á s t . Csak

é l e t é t a gyermek szemével i s

s ami még több, e l i s fogadja ezt az

Ítéletet.

Az é l e t n e k eme k r i t i k á j á r a azonban csak az képes, a k i bizonyos mértékig k i v ü l á l l az e l i d e g e n e d e t t valóságon, a k i n é l az arc mögül "nem tünt e l az a r c " . A p r i m i t i v i t á s

ál-

dicséretéhez

szervesen h o z z á t a r t o z i k a primér é r z é k e l é s i módok l é n y e g é r z é keléssé n y i l v á n i t á s a , irracionális, itt

a m i r ő l már fentebb s z ó l o t t u n k . Nem az

a megmagyarázhatatlan i r á n t i vonzalom j á t s s z a

a f ő s z e r e p e t . A művészet i t t

á t v e s z i a korrumpálódott em-

b e r i é r i n t k e z é s i eszközök f e l a d a t á t , ki,

illetve

érzékeltetve,

olyan t a r t a l m a k a t

mondva

melyek más módon nem o b j e k t i v á l ó d -

h a t n a k . És most ismét egyik kiindulópontunkhoz térhetünk sza, h i s z e n ez a f e l f o g á s magyarázza meg igazán a l i r a

visz-

szere-

pét és j e l e n t ő s é g é t Balázs Béla gondolkodásában. Már 1909-ben megfogalmazza e v v e l kapcsolatos á l l á s p o n t j á t a Nyugatban. Kifejti itt,

hogy a z s e n i számára mindig az egyén és közös-

ség, közösség és természet e r e d e t i , r o m l a t l a n egységét k é p v i s e l i , hozza t a p i n t h a t ó közelségbe.

"Hiszen az u j

ha egy nagy k u l t u r a végső f o k á r ó l esnek i s , való,

szemtől szembe á l l á s o k a

meglátások,

előzmény n é l k ü l

nyers, még d e f i n i á l a t l a n

é-

l e t t e l . És ezeknek az ó r i á s gyermekeknek az uj fogalmat és gondolatot megelőző, első eszmélése." Nem v é l e t l e n , hogy egy l í r i k u s , Ady Endre f e l l é p é s e é b r e s z t i benne ezeket a gondola267

t o k á t . A későbbiek során konkrétabban és az egész műfajra v o natkozóan f e j t i ki ezt az Összefüggést. A vers s z e r i n t e : "primärebb és primitivebb k i f e j e z é s e a léleknek az egyszerű prózán á l . " A műfajok f e j l ő d é s t ö r t é n e t é v e l indokolja e z t . "A vers Öregebb a p r ó z á n á l . . . á s az egyén f e j l ő d é s é b e n i s , amely e l i s m é t l i a f a j é t , előbb j e l e n i k meg a v e r s . " ^ 1 A prózával szemben, melynek elsőrendű sajátossága a logika, a vers lényege szerint " e l ő t t e és a l a t t a van a logikának", a vers azt f e j e z i k i , "ami már é l e t , de még nem gondolat". Már i t t megjelenik a lira-tanulmány fejlődéskoncepciójának c s i r á j a . Az uj é l e t t a r talmak k i f e j e z é s i eszköze mindig a l i r a , olyan élettartalmaké, melyek e s e t l e g csak tübb száz év múlva "kövülnek prózává", kö— z e l i t h e t ő k meg a logika számára. Balázsnak mély meggyőződése, hogy a r á c i ó a léleknek érthető okokból előtérbe t o l t tartománya ugyan, de semmiképpen sem azonositható az emberi bensőség lényegi r e s z e v e 1 . Sokkal több az, mint amit az ész meg tud ragadni. E szférákat csupán a legalanyibb művészetek, a l i r a és a zene képesek igazán megközelíteni és birtokba venni. Az emberi öntudat f e j l ő d é s e szempontjából tehát ez a l i r a szerepe: mindig elsőnek t a l á l k o z i k a lélek t ö r t é n e l m i l e g l é t rejövő, uj és uj formáival, Könnyen belátható, hogy az e l i d e genedett polgári társadalomban, i l l e t ő l e g kulturában e f e j l ő d é s t ö r t é n e t i szemponton k i v ü l i s ó r i á s i j e l e n t ő s é g r e t e s z s z e r t , erre u t a l p l . az ő s i s é g állandó hangsúlyozása. Oly korban - és i t t már a nagy lira-tanulmány gondolatait idézzük f e l - , amikor a r a c i o n á l i s kalkulálhatóság egyeduralomra t ö r , ahol l á t szólag csupán a bensőségnek olyan r é s z e i rendelkeznek valódi e g z i s z t e n c i á v a l , melyet ez a gondolkodásmód f e l t é r k é p e z n i k é pes, a l i r a l é t e szimbolikus értelművé v á l i k . Az e l d o l o g i a s o dást nem ismerő, homogén múltbeli közösségi formák jelképe l e s z , ahol az emberek k ö z t i kommunikáció a l i r a á l t a l megragadott "primär" életközegből merítette anyagát. A modern l i r a igy örök sóvárgás az e l v e s z t e t t közösség után, fejlődésének t ö r t é n e t e egybeesik az emberi magány t ö r t é n e t é v e l . Az "adekvát" é l e t visszahúzódik a l é l e k ráció á l t a l megközelíthetetlen t e r ü l e t e i r e . I t t utalnék ismét Balázs gondolkodásának arra a na268

i v i t á s á r a , hogy azt h i t t e : a "primär" é r i n t k e z é s i formák bünt e t l e n ü l e l e r e s z t h e t i k az e l l e n s é g e s s é v á l t r a c i o n a l i t á s k e z é t . Nem a r r ó l van szó, mintha ő nem s z e r e n c s é t l e n s é g k é n t é l t e volna át / a bensőség szempontjából i s / az e f f a j t a t u d a t o s ság e l é g t e l e n s é g é t . Például a modern léleknek egyik a l a p é r z é s e , hogy "hazája másvalahol van", de ez a hely nem meghatározható, nála i s a boldogtalanság f o r r á s a . Hiszen azt már a középk o r i keresztény i s t u d t a , hogy lelkének nem i g a z i otthona ez a siralomvölgy, és benne s a j á t porhüvelye, de tudta azt i s , méghozzá bizonyossággal és megingathatatlanul, hogy övé l e s z a mennyeknek országa, ahol valóban h a z a t a l á l majd. A v a l l á s a v e s z t e t t modernség é l e t é r z é s e természetes módon a b i z o n y t a l a n ság, a meghatározhatatlan c é l ú elvágyódás. Balázsnál azonban e gyötrődésből végső soron p o z i t i v fejlemény származikt a l é lek é r z ő f e l ü l e t e nő, d i f f e r e n c i á l t a b b és e z á l t a l gazdagabb l e s z . Ha kimondatlanul i s , mintha az lenne a meggyőződése, hogy e gazdagabb l e l k i v i l á g f e g y v e r t i s adott az egyén kezébe az e l d o l o g i a s o d á s e l l e n i küzdelemben. "Márpedig mondottuk: a l i ra f e j l ő d é s e a l é l e k f e j l ő d é s e a magány f e l é , ami ugy t ö r t é n i k , hogy egyre több r é t e g e t hántva le magáról, mint i d e g e n t , mint i r r e á l i s á t , a l é l e k egyre valóságosabb é s e s s z e n c i á l i s a b b l e s z . " ^ Balázs megoldása t e h á t , l e e g y s z e r ű s í t v e , igy hangzik: na magányosak vagyunk a társadalomban /már pedig minél többet .iudunk meg r ó l a , annál magányosabbak l e s z ü n k / , akkor nem lehet aás utunk, mint a magány k ö v e t k e z e t e s v á l l a l á s a . Ezért h e l y e z i f e j t e g e t é s e i középpontjába Goethe k ö l t é s z e t é t , mely s z e r i n te megfelel ennek a modellnek. A magány v á l l a l á s a azonban nem a g y f a j t a pántragizmushoz vezet nála, ami logikus lenne, hanem éppen e l l e n k e z ő l e g : annak az individuumnak a d i c s é r e t e , mely képes mindent f e l o l d a n i és s a j á t v i l á g á v á o l v a s z t a n i az objekt i v i t á s b ó l . Tehát / ú j r a a lukácsi aforizmát i d é z v e / a végsőkig v i t t i n d i v i d u a l i t á s , mely éppen e z á l t a l megy t u l minden i n d i v i d u a l i t á s o n . Ha szigorúak akarnánk l e n n i , azt mondhatnánk, hogy nem más ez, mint egy kozmikus méretű önzés, h i s z e n a l é leknek e t i p u s a számára csak az l é t e z i k a k ü l s ő v i l á g b ó l , mel y e t s a j á t j á v á f e l d o l g o z n i képes.

269

A c é l : a társadalomból száműzött homogeneitás belső megxeremtése, az "áldozatok" nem számitanak. Legyünk azonban k i s s é igazságosabbak: Balázs f e l t é t e l e z i , távolságra került

lélek,

hogy a d o l g o k t ó l termékeny

ó r i á s i mértékben msrnövekedett

fel-

vevőképességével, valóban mindent be tud fogadni és otthonossá tud t e n n i " h á z t á j i " univerzumában. Balázs teorémája márcsak azért

sem i r r a c i o n á l i s hajlandóságú, mert e g y f a j t a

tudatosság-

t ó l v á r j a a megváltást: a magány t u d a t o s s á g á t ó l és végérvényesként v á l l a l á s á t ó l . A n e m - r a c i o n á l i s é r i n t k e z é s i formák

iránti

vonzódás e z z e l j ó l megfér, s ő t , éppen ennek következtében hangsúlyozódik k i o l y a n e r ő t e l j e s e n . E megqldást r e á l i s n a k k e l l t e k i n t e n ü n k , és nem csupán e l k é p z e l t ,

mint ahogy r e á l i s

t á r s a d a l m i l a g kimutatható élményből

i n d u l k i , vagyis mindenfajta emberi kapcsolat válságából és v e s z é l y e z t e t e t t s é g é b ő l . A mérleg n y e r e s é g - o l d a l a ,

melyet az

imént k i s s é csúfondárosan a " h á z t á j i " univerzumba v e t e t t

hit-

nek neveztünk, természetesen u t ó p i a , bár s z i n t é n j ó l megragad o t t t é n y r e , a modern ember d i f f e r e n c i á l t

érzelemvilágára

Mert a magány elfogadása és l e h e t ő l e g emberséges

épül.

életvitellé

a l a k i t á s a / m e l y e g y ü t t j á r minden, akár c s i r á n y i á l l a p o t b a n

lé-

vő közösségi lehetőség megragadásával/ joga mindenkinek, a k i a magányosságot f e l o l d a n i képes t á r s a d a l m i mozgás hiányát

fájdal-

masan á t é r z i . És akinek o b j e k t i v i t á s - é r z é s e erősebb annál,

mint

hogy a Don Q u i j o t e - i z m u s , vagy valamely szent ő r ü l e t nevében meg tudna r ó l a " f e l e d k e z n i " . ' Egy komoly hátránya mindennek

el-

lenére mégis szemére v e t h e t ő Balázs világképének, méghozzá az, hogy túlságosan i s h a t á r o z o t t a n és végérvényesen d e k l a r á l j a a magányt,' O l y a n n y i r a , hogy s a j á t f e l f o g á s a z á r j a e l bizonyos t i p u s u közösségi élmények l e h e t ő s é g é t ő l . Ez a h a t á r o z o t t s á g és végérvényesség - mint már rámutattunk - a v i l á g k é p

homo-

geneitásának mint mindenek f e l e t t v a l ó értéknek a t é t e l e z é s é b ő l adódik. Az egynemüvé, egyértelműen megformálttá l é l e k v i s z o n t már olyan negativ

szerepet j á t s z h a t ,

alakitott mint ami-

l y e n é r t / z s e n i á l i s megérzéssel/ a j e l l e m e t e l i t é l t e egy 1 9 1 5 - ö s naplójegyzetében.

"Mert azt érzem, hogy a j e l l e m a l é l e k

r u h á j a , nem a husa. A j e l l e m e g y s z e r ű s í t é s : metódus az é l e t

270

könnyebb v i s e l é s é r e . Mikor az embernek már kezében van saját j e l l e m e . . . akkor maga h e l y e t t automatikusan c s e l e k e d t e t i . Félő, hogy a homogeneitás igénye a b a l á z s i " l e l k e t " i s ebbe az irányba t a s z i t j a . A már k i a l a k u l t homogeneitás-meghatározások önkényesen megszűrik a l é l e k i g jutó valóságot és öntudatra csak az jut az énben, amit ezen e l ő f e l t e v é s e k alapján be tud é p i t e n i magába. Balázs teorémája tehát - ha buktatókkal i s - diadalra j u t t a t j a a k á l v á r i á j á t járó l e l k e t , anélkül azonban, hogy a t á r sadalmi valóságot át akarná a l a k i t a n i ehhez. Amennyiben a transzcendencia - ha csak p i l l a n a t o k r a i s i n d i v i d u á l i s uton e l é r h e t ő , az egyén törekvése t e r m é s z e t s z e r ű leg a " s z u b s z t a n c i á l i s p i l l a n a t o k " megsokszorozására i r á n y u l . A társadalmi berendezkedés, mint a szubjektiv gyötrelmek oka, az "ott k i v ü l a magyarázat"-tipusu é r v e l é s ö s s z e e g y e z t e t h e t ő ugyan e z z e l a gondolatmenettel, de t a r t ó s szimbiózisuk nehezen képzelhető e l . A Történelem és osztálytudat v é g k ö v e t k e z t e t é s e , nem ezen a módon megfogalmazva, igy hangzik: a d i a l e k t i k u s ész képes a l é l e k megváltására. Balázs lira-tanulmánya nem v e h e t i át ezt a koncepciót. Nála a l i r a t ö r t é n e t e egyenlő az emberi magány t ö r t é n e t é v e l . A l i r a f e j l ő d é s e tehát "a l é l e k és a t e r mészet /szubjektum és objektum/ közé hasadt d u a l i t á s t á g u l á sát m é r i . " ^ Olyan Individuum, melynek számára e hasadás nem l é t e z i k , a par e x c e l l e n c e l i r a i s á g o t nem i s m e r h e t i . Ha a szubjektum v i l á g a ismét homogén t o t a l i t á s s á rendeződik, akkor Bal á z s koncepciója s z e r i n t a l i r a meghal. Nagyon érdekes ebből a szempontból, amit az avantgarde-ról mond. /Még ha f e l f o g á s a nem i s mindenkor elfogadható számunkra Az i g a z i e l d o l o g i a s o d á s t v é l i f ö l f e d e z n i az izmusok k ö l t é s z e t é ben, nagyon jellemző i n d o k l á s s a l . Az avantgarde kozmikusság-igényét, amellyel nem egy emberről, hanem az emberről akar b e s z é l n i , Lukács nyomán az atomizáltság e l l e n i absztrakt l á z a dásnak f o g j a f e l . A t i s z t a absztrakciók világában pedig ugyanugy nem l é t e z i k v a l ó d i l i r a , mint a homogén v i l á g á l l á p o t b a n . A kozmikusság "az objektiv v i l á g o t , a természetet olyan t á v o l ságba t o l t a e l a l é l e k t ő l , hogy t e l j e s e n szem e l ő l v e s z e t t , 271

megszűnt és az öntudat a t i s z t a absztrakciók világában végleg magára maradt." Végső soron természetesen téved, amikor a kapitalizmus k v a l i t á s o k a t k v a n t i t á s s á absztraháló hatalmát éppen i t t v é l i f e l f e d e z n i , nem é r t i az avantgardisták közösség utáni vágyát, igy nem é r t é k e l h e t i kellőképpen a nagy avantgarde k ö l tőket sem. Számunkra azonban csupán az a f e l f o g á s a lényeges, amellyel a lukácsi tévutat s i k e r ü l t e l k e r ü l n i e , v a g y i s , hogy a l é l e k pusztán t u d a t i - a b s z t r a k c i ó s szinten megválthatatlan. Az avantgarde k ö l t é s z e t l i r a i szubjektuma már megszűnik Balázs szemében értelmezhető lenni. Ezen a fokon a magánynak i s vége van, mert "nincsen egységes, egyértelmű, erős kontúrral határolt l é l e k , amely hordja". "Amiről i t t szó van, az már nem a magány, hanem a semmi." Persze: a mai á t l a g o s befogadói tudatban a semmit kimondani akaró művészetről nem elsősorban az avantgarde a s s z o c i á l ó d i k , melynek a l a p i n t e n c i ó i általában egészen mások v o l t a k . Balázs i t t öntudatlanul i s próféta l e t t : a huszadik század második felének művészetét jellemezte valójában. Ugyanakkor egy másik dolog i s következik koncepciójából. Nála az "erős kontúrral határolt lélek" és a magány k o r r e l a t i v fogalmak. Ezért t a r t j a a l i r a - és az emberi l é l e k - t ö r t é n e t e l e g j e l e n t ő s e b b alakjának Goethét, akinek k ö l t é s z e t é b e n a "természet i s én l e s z " . Az e l l e n k e z ő megoldás ugyanis - "ha én i s természet leszek" - Balázs f e l f o g á s a s z e r i n t a l i r a conditio sine qua nonjaként f e l l é p ő i n d i v i d u a l i t á s f e l o l d ó d á sát j e l e n t e n é . Balázsnál pedig ez egyértelmű az abszolút determinizmussal, vagyis a viszonyoknak való t e l j e s k i s z o l g á l t a t o t t s á g g a l . ő a szabadságot i s a magánnyal korrelativként fogja f e l . Magány, "megformált" individuum, szabadság - e l v á l a s z t h a tatlanok egymástól. Ezért nem i s hihet Balázs igazán a megváltásban. l e g a l á b b i s képtelen arra, hogy bármilyen utópia formájában t é t e l e z z e , h i s z e n számára a f e n t i kategóriák világképének e r t e k - p i l l e r e i i s . ^ Lukácsnál e z z e l szemben a polgári é r t e lemben v e t t i n d i v i d u a l i t á s megsemmisülése - bár nála jobban senki sem ismerte f e l az á l t a l a létrehozott értékeket - nem drága ár a megváltásért. Ebben egyetértünk v e l e . De a probléma, 272

mint fentebb k i f e j t e t t ü k , o t t j e l e n t k e z i k , hogy Lukács s z e r i n t a megváltás k u l c s a : a h e l y e s tudat k i a l a k i t á s a a kezünkben van. Lesznai Anna Kezdetben v o l t a kert cimü regényének Lukács után formázott a l a k j a , Aranyossy László rendkivül p l a s z t i k u s a n fejt i k i ezt a n é z e t e t . "Mindig v a l l o t t a m , hogy semmi sem á l l k ö zelebb a metafizikához, mint a köznapi empiria. Hát most hozzáteszem, hogy egy é l ő v i l á g n é z e t , az öntudatossá megváltott ember teremti meg az empiriát. A teremtő meggyőződés és az empiriában é l ő emberiség a valóságban e g y e k . V i s s z a t é r v e Balázs Goethe-felfogásához: a német k ö l t ő v e l bekövetkező "nagy modern fordulat" azt j e l e n t i , hogy a szubjektum-objektum k e t t ő s s é g e megszűnik, "és a l é l e k most már t e l j e s e n egyedül maradt, mert '

'

37

többé f ü g g e t l e n é l e t ű , objektiv valóságot nem ismer." Megjegyzendő, hogy Balázst i t t cserbenhagyja a d i a l e k t i k a , h i s z e n ha ez a "mitikus monizmus" va-lóban megvalósitható lenne /mint ahogy a legnagyobb k ö l t ő esetében sem a z / , akkor megszűnne a magány i s , mert mivel szemben érezné magányát a l é l e k ? Márpedig a magány nemhogy megszűnne Goethénél, hanem a legvégső határoki g k i t e l j e s e d i k , ez lesz az a bizonyos " v á l l a l t " magány, melyet a dolgozat e l s ő részében elemeztünk. E magánynak megfelelő vágyódás v i s z o n t természetszerűleg csak meghatározhatatlan i r á nyú l e h e t . "Ennek a vágynak már nincs3Rneve - és nincs tárgya. Ez a végső magány öntudatba sajgása."^ Utolsó megjegyzésünk egy / t a l á n önkényesen f e l t é t e l e z e t t / párhuzamosságra vonatkozik Lukács és Balázs t e ó r i á j a k ö z ö t t . T u d n i i l l i k nemcsak e l l e n t é t e k e t lehet i t t f e l f e d e z n i , hanem egy alapvető hasonlatosságot i s . Goethe minden tárgyiasságot magába o l v a s z t ó "mitikus monizmusa" Balázsnál és a p r o l e t a r i átus álláspontjának a v i l á g o t homogén t o t a l i t á s s á rendező ereje Lukácsnál ugyanarról a t ő r ő l fakadó g e s z t u s . Ennek l é nyege az egyén azonnali megsegítésére irányuló i n t e n c i ó a t e l j e s bűnösség korában. Bár Lukácsnál az egyén szempontja, mint l á t t u k , több Ízben kemény kritikában r é s z e s ü l , és l á t s z ó l a g a háttérbe s z o r u l , a k i f e j t é s l o g i k á j á t i l l e t ő e n e müvében még meghatározó erővel rendelkezik. Nem v é l e t l e n ü l ünnepelték és ünneplik - néhány é v t i z e d d e l később Nyugaton a Történelem 273

és o s z t á l y t u d a t o t , mint olyan marxista o r i e n t á c i ó j ú f i l o z ó f i á t , mely méltó h e l y é r e á l l i t j a a szubjektum szerepét a történelemben és meghatározza a történelmi s z u b j e k t i v i t á s fogalmát. Részben - ami az e l m é l e t - g y a k o r l a t r e l á c i ó újrafogalmazását i l l e t i - e f e l t é t e l e z é s meg i s f e l e l a valóságnak. Egy v a l ó d i szubjektumelmélet azonban nem fogadhatja e l lukács d i a l e k t i k u s észre alapozott É n - f e l f o g á s á t . És az i s b e l á t h a t ó : nem lehet megalapozása egy etikának vagy esztétikának sem. Balázs Béla esetében v i s z o n t az a furcsaság á l l e l ő , hogy nála a l i r a i k ö l t é s z e t f e j l ő d é s e Goethénél megáll. Ami utána jön, abból semmit sem tud e l f o g a d n i , noha dominánsnak é r z i , tehát egy p i l l a n a t i g sem h i s z a g o e t h e i modell f e l h a s z n á l h a tóságában - tudja, hogy az már a múlté. " I t t már valami egészen másnak k e l l jönnie, aminek t a l á n már régóta c s i r á z ó k e z d e t e i t majd akkor fogjuk észrevenni, ha már t e r e b é l y e s e n nő f e l k ö zöttünk.'" Felvetődik a kérdés: mire u t a l h a t o t t i t t Balázs? Vajon t é n y l e g e s e n érezte valami újnak a c s i r á i t , egy uj szubjektum-felfogásnak talán, mely a l i r á r ó l a l k o t o t t képünket i s gyökeresen megváltoztatja? Ezt természetesen nem tudhatjuk e gészen bizonyosan - de a magunk r é s z é r ő l nem h i s s z ü k , hogy ez lenne a h e l y z e t . Balázsnak a valóságérzéke s z ó l a l meg i t t , annak a minden e l m é l e t t e l szembeszálló h i t e , hogy a v i l á g t o vább "történik", akármi szűnik i s meg benne. A goethei heroikus magány szép emlék marad, melyhez nosztalgikusán lehet f o r d u l n i , a l i r a ujabb - avantgarde - f e j l ő d é s e pedig a semmit j e l e n t i k i újra és újra. Balázs Béla jobban h i t t az é l e t b e n , mint az észben. Az ész azt mondta neki, hogy a l é l e k meghal és v e l e a l i r a . Az é l e t v a l ó s z i n ü l e g nem mondott semmit, de b e l é o l t o t t a a másra várás elfojthatatlan szükségletét.

JEGYZETEK 1 . Balázs B é l a : Álmodó i f j ú s á g , Magyar H e l i k o n , Bp. 46. o.' 2 . Álmodó i f j ú s á g ,

34-35.

1967.

o.

3. Balázs B é l a ; Álmok köntöse, Magyar H e l i k o n , Bp. 256. o.

1975.

4 . Balázs B é l a : Lélek a háborúban, Gyoma 1916. 11. o. 5 . Álmok köntöse, 27.

o.

6 . Lélek a háborúban, 133. o. 7. Valóság, 8 . Valóság, háború.

1974/11. 1974/11, Lukács György: A német é r t e l m i s é g és a

9. Válasz az E f f o r t L i b r e k ö r k é r d é s é r e , Valóság, 10. Lélek a háborúban, 48.

1974/11.

o.

1 1 . Lukács György: E s z t é t i k a i k u l t u r a , Athenaeum, Bp. 2 2 . o.

1912.

12i Balázs Béla Naplója, K r i t i k a , 1975. 13. Balázs B é l a : Halálos f i a t a l s á g , Magyar H e l i k o n , Bp. 1974. 333-334. o; 14. M á t r a i L á s z l ó : Élmény és mü, Gondolat, Bp. 1973. 2 6 - 2 7 . o. 15. Lélek a háborúban, 92.

o.

16. Balázs Béla N a p l ó j a , K r i t i k a , 17. Lélek a háborúban, 42.

1975.

o.

18. Balázs B é l a : A s z í n j á t é k e l m é l e t e , Wien 1922.

5.

19. E s z t é t i k a i k u l t u r a , 27. o. 20. Radnóti Sándor előszava Balázs B é l a : A vándor énekel c . k ö t e t é h e z , Magyar H e l i k o n , Bp. 1975. 2 1 . Álmodó i f j ú s á g , 56. o . 22. Halálos f i a t a l s á g ,

339.

23. A s z i n j á t é k e l m é l e t e , 8. 24. Álmodó i f j ú s á g , 294. 25. H a l á l o s f i a t a l s á g ,

o.

o.

341.

26. Álmodó i f j ú s á g , 27.

o.

27. Álmodó i f j ú s á g , 29.

o.

28. Álmok köntöse,

o.

o.

31. o.

29. Balázs Béla: Tfcehetetlen emberek, Szépirodalmi, Bp. 1965. 184. o. 30. vö. Radnóti Sándor, i . m ; 21.

o.

275

31« Balázs B é l a : V á l o g a t o t t cikkek és tanulmányok, Kossuth Bp. 1968. 1 3 - 1 4 . o . 32. V á l o g a t o t t cikkek és tanulmányok, 182. o. 33. K r i t i k a ,

1975.

34. Halálos f i a t a l s á g ,

351. o .

35. Ez az á l l á s p o n t j e l e n i k meg Lesznai Anna Kezdetben v o l t a k e r t c. regényének egy rövid párbeszédében. L á s z l ó : Lukács György, L i z ó : Lesznai Anna, György: Balázs B é l a . Mire i s szolgálna a k ö l t é s z e t , a művészet, a szerelem egy megváltott v i l á g b a n - mondta L á s z l ó . - Ezek a vágy gyermekei és megszűnnek a t e l j e s e d é s b e n . - Nem! - f e l e l t e L i z ó h a t á r o z o t t a n . - I s t e n nem ö l h e t i meg, ami e l s ő s z ü l ö t t j é b ő l fakad. - L i z ó v a l t a r t o k - s z ó l a l t meg György. - A mágia megmarad.tt / I I . k ö t e t , 462. o . / 36. uo. 37. Halálos f i a t a l s á g ,

349. o.

38. Halálos f i a t a l s á g ,

350.

276

o.

Lenkei J u l i a BALÁZS BÉLA SZÍNHÁZESZTÉTIKÁJA Balázs Béla a 20.

századi magyar irodalom és művészetelmé-

l e t t ö r t é n e t é n e k r e n d k i v l i l izgalmas és sokoldalú f i g u r á j a . t a l k o r i és k é s ő i drámái, m i s z t é r i u m a i , b á b j á t é k a i ,

meséi, több k ö t e t költeménye, de még nevezetes l i b r e t t ó i szépiróként t e t t é k i s m e r t t é n e v é t . A f i l m e s z t é t i k a egyik első és a legkiemelkedőbbek k ö z ü l v a l ó

Fia-

gyönyörű is

tudománya

teoretikusaként

t a r t j a számon. Az u t ó b b i években pedig e r ő t e l j e s e n

ráirányi-

t ó d o t t a f i g y e l e m - f i a t a l k o r a - e l m é l e t i és szépirodalmi munkásságára. Az e l s ő v i l á g h á b o r ú k ö r ü l i években, Lukács György szövetségeseként, a Vasárnapi Kör h á z i g a z d á j a k é n t , tudományok

Szabad i s k o l á j a e l ő a d ó j a k é n t ,

saság a k t i v k u l t u r p o l i t i k u s a k é n t

részese v o l t

egy nagyszabású

s z e l l e m i f e l l e n d ü l é s n e k . Ez a sokoldalúság bizonyos k i f e j e z e t t e n ellentétességet

a Szellem-

majd a Tanácsköztárszempontból

j e l e n t ; első l á t á s r a nehéz kapcso-

l a t o t t a l á l n i / é s e z é r t könnyen f e l ü l e t e s válaszokhoz i s v e z e t het a kérdés f e l v e t é s e / a H a l á l e s z t é t i k a

és a háborús Napló Ba-

l á z s B é l á j a és a marxista i g é n n y e l f e l l é p ő ,

bár ennek k ö v e t k e -

zetesen m e g f e l e l n i már nem tudó k é s ő b b i , é r e t t Balázs Béla k ö z ö t t ; ugy t ű n i k ,

az életmű kát

szakasza annyira

szembenáll,

hogy k i z á r j a egymást, de az egyik érvényessége l e g a l á b b i s nem é r i n t i a másikat. Nagymértékben igaz a z , hogy az e l s ő k o r s z a k ban k é p v i s e l t

j e l e n t ő s é g e e l h a l a Lukáccsal v a l ó szövetség,

l e t ő l e g ennek o b j e k t i v okainak megszűntével,

o r e t i k u s és g y a k o r l a t i tevékenységére á l l : k ö l t ő i , tevékenysége i s h a t á r o z o t t a n megfeneklik, zik,

a filmelmélet

il-

és ez nemcsak t e szépirói

ami ezután k ö v e t k e -

és a nagy ö n é l e t r a j z i regény

kivételével

már csak másodlagos u t ó j á t é k . Tény, a k é s ő i évek e l m é l e t i

277

t a l nem tesz mást, mint szervesen formájába v e s z i - és nem megf o r m á l j a , vagy formába ö n t i - a t a r t a l m a t , vele azonosként l e n i k meg. Az tot,

je-

i r o d a l o m t ó l t á v o l i t e r ü l e t r ő l véve a magyaráza-

amely azonban j ó l j e l l e m z i az irodalom h e l y z e t é t

no igy i r a z e n e i formanyelv megváltozásáról, újdonságával kapcsolatban: " V i l á g f á j d a l o m ,

Mahler

is,

Ador-

zenéjének

az e s z t é t i k a i

szub-

jektum és a valóság k ö z ö t t i t ö r é s j e l l e m z i Schubert éta a z e nealkotó szellemet i s .

A

formanyelv e l ő f e l t é t e l e i t

v i l á g f á j d a l o m nem támadta meg.

s

izben. Az önmagába v i s s z a t a s z í t o t t honosnak v e l e s z ü l e t e t t

azonban a

r r e Mahlernél k e r ü l t sor első l é l e k immáron nem é r z i

ott-

i d i ó m á j á t , Üzöttnek é r z i magát benne, a

f o g l a l a t k i n á l t a lehetőségek nem mérhetők szenvedésének

tény-

leges súlyához. . . . A z e n e i nyelv inadekvátsága a t a r t a l o m k i f e j e z ő j é v é l e s z . " 1 Lényegében ez a v á l t o z á s j e l l e m z i az i r o d a lomban i s a romantika és a 20.

századi művészet v i s z o n y á t .

Vagy ahogy ugyancsak Adorno fogalmazza meg a másik nagy zenei újítóval,

Schönberggel kapcsolatban: "A gadagság és a bőség

a zene lényege legyen, nem merő d í s z í t é s , nem a zene á l t a l k ö r ü l ö l e l t

a.lényegnek azonban

merev v á z k é n t , hanem konkrétan és

a zene l e g s z u b t i l i s e b b vonásaiban i s megnyilvánul ók ént k e l l megjelennie. . . . A belső k í v ü l r e

lép."

/ k i e m e l é s tőlem - L .

A művészet formanyelvének e z t a 20. században l e z a j l ó c i o n á l i s v á l t o z á s á t egyrészt a z é r t e m i i t e t t ü k ,

J./

funk-

mert a k ö r ü l ö t -

t e z a j l ó v i t á k b a n Balázs i s h a l l a t j a h a n g j á t , egy b i z o n y o s f a j t a k e t t ő s s é g jegyében, amint azt majd megpróbáljuk

kifejteni.

Másrészt v i s z o n t a formának ez a v á l t o z á s a ellenpontként r e p e l egy m á s i k f a j t a formaváltozáshoz,

sze-

amely l á t s z ó l a g ennek

következetes v é g i g v i t e l e , v a l ó j á b a n azonban p o l á r i s

ellentéte.

A művészi forma b e l ü l r ő l k i i n d u l ó bomlásáról van szó, amelyre ugyancsak t a l á l u n k számos p é l d á t a 20.

század művészetében.

Ez a b e l ü l r ő l k i i n d u l ó formabontás a z é r t e l l e n t é t e az e l ő z ő nek, mert t o t á l i s j e l l e g é n é l fogva lényegében a műalkotás éa a művészet - önállóságára t ö r ,

-

azt k é r d ő j e l e z i meg. Ez a

f a j t a formabontás a mü belső s z e r k e z e t é t ó h a j t j a megnyitni a befogadó számára, e z z e l a mü és az őt körülvevő v i l á g egybeo l v a d , a mü autonóm j e l l e g e f e l s z á m o l ó d i k . Balázs Béla 280

évtize-

deken k e r e s z t ü l k e r e s i azt a - az ő fogalmazásában: immanens - művészetet, ahol a befogadó maga i s beléphet a kompozícióba, ahol tehát a műalkotás b e l s ő formája e l v i l e g n y i t o t t . Nem v é l e t l e n , hogy egyebek között a munkásszínházban, és e z z e l ö s s z e függésben a drámavázlatban, tandrámában t a l á l j a meg - egyik korszakában - ezt a t i p u s u , egyébként egyedül forradalminak t a r t o t t művészetet, ^nnek az e s z t é t i k a i igénynek a hátterében egy olyan a k t i v i s t a magatartás á l l , amely többek között azt a németországi munkásmozgalmat i s j e l l e m e z t e , amely fontos n e v e l é s i - h a r c i eszközének t e k i n t e t t e a murikásszinházat. A formának ez a b e l ü l r ő l k i i n d u l ó felbontására v a l ó t ö r e k vés az, ami Balázs Bélát a húszas évektől kezdve s z e m b e á l l í t ja - az e s z t é t i k a alapelveinek t e k i n t e t é b e n - f i a t a l k o r i önmagával. A szembenállás gyökere, egyben a pólusokat összekötő alapvető egység pedig az a v i l á g n é z e t , amely egyén és tömeg mítosza között ingadozik, a t o t a l i t á s t sohasem s i k e r ü l megragadnia, az egyént e l i m i n á l ó , a közösséget minden kritérium n é l k ü l , az egyén tagadásával a középpontba á l l i t ó állásponton i s egy s z u b j e k t i v i s z t i k u s j e l l e g uralkodik. Egyén és közösség mindkét állásponton antinomikusan állnak szemben egymással, csak Balázs v á l a s z t á s a más. Mindkét korszaknak, mindkét s z é l sőséges álláspontnak azonban közös vonása Balázs v i l á g n é z e t é ben, a társadalommal kapcsolatos á l l á s f o g l a l á s á b a n a szubjektum dominanciája a szubjektum-objektum viszonyon b e l ü l . Tulajdonképpen a szubjektív oldalnak ez a - több, s z é l s ő s é g e s e n e l l e n t é t e s formában i s megjelenő - a b s z o l u t i z á l á s a az, ami az e g y s é g e t , a k o n t i n u i t á s t adja az életműben. Ennek a folyamatnak az állomásait k í s é r e l j ü k meg a következőkben j e l l e m e z n i , mégpedig nem i d ő b e l i egymásutániságukban, hanem különböző olyan kategóriák k i e m e l é s é v e l , amelyek Balázs művészetelmélet i Írásaiban centrálisakként szerepelnek és igy v i z s g á l a t i - r e n d szerező szempontul kínálkoznak.

281

Ii

l í A forma szerepe Balázs f i a t a l k o r i e l m é l e t i munkásságában és a Vasárnapi Kör t a g j a i n á l Balázs f i a t a l k o r i e s z t é t i k a i Írásainak többségében a forma kategóriájának döntő j e l e n t ő s é g e van. Az ezekben az Írásokban uralkodó formafogalom azonban nem pusztán az e s z t é t i k a t e r ü l e t é n érvényes, annál j ó v a l tágabb i l l e t ő s é g ű . Másrészt ez a formafogalom nem Balázs s a j á t j a , középpontba á l l í t á s a v i s z o n y lag egységesen j e l l e m z i a Vasárnapi Kört, azt az é l e t f i l o z ó f i a i , részben ujkantiánus alapon á l l ó romantikus a n t i k a p i t a l i s t a é r t e l m i s é g i c s o p o r t o s u l á s t , amely az I . világháború e l ő t t és a l a t t ellenzékben á l l t a r e n d s z e r r e l , de p o l i t i k a i a k t i v i t á s t nem f e j t e t t k i , a társadalom égető problémáit a kultura v á l s á gaként fogalmazta meg, és ebben az e r k ö l c s i - s z e l l e m i irányban kívánta megoldani i s . V á l a s z t o t t s z e l l e m i ő s e i t Mannheim Károly s o r o l j a f e l Lélek és kultura c. előadásában, amely a Szellemtudományok Szabad i s k o l á j a programjának t e k i n t h e t ő : v i l á g n é z e t ben és é l e t é r z é s b e n D o s z t o j e v s z k i j , etikában Kierkegaard, f i l o z ó f i á b a n a Logos, a Szellem, Lask és Zalai, esztétikában Paul Ernst, R i e g l , művészi kulturában Cézanne, az uj f r a n c i a l i r a /Nouvelle Revue F r a n f a i s e / , Bartók, Ady és a Thália. A Vasárnapi Kör t a g j a i 1 9 1 5 - t ő l kezdve gyűltek össze vasárnap d é l u t á nonként Balázs lakásán, hogy valamilyen f i l o z ó f i a i témáról, e t i k a i k é r d é s r ő l , egy-egy élményükről, olvasmányukról b e s z é l gessenek, többnyire Lukács i r á n y í t á s a a l a t t . A Szellemtudományok Szabadiskoláját 1917-ben i n d í t j á k , ahol "egy uj s p i r i t u a lizmus, uj idealizmus v i l á g s z e m l é l e t é t " kívánják t e r j e s z t e n i , hozzájárulni az uj kultura hordozójának, egy uj embertípusnak a k i a l a k í t á s á h o z , amely "a múlóban levő materializmussal szemben a transzcendencia problémáinak f o n t o s s á g á t , a r e l a t i v i s t a ímpresszinizmussal szemben a princípiumok egyértelmű érvényess é g é t , az anarchisztikus v i l á g n é z e t t e l szemben a normativ e t i ka pátoszát h i r d e t i . " 1 Ebben a tevékenységükben nem számítottak sok r é s z t v e v ő r e , a csoportosulás határozottan a r i s z t o k r a t i k u s j e l l e g e t v i s e l t , ami azonban nem akadályozta meg, hogy 282

többen közülük a Tanácsköztársaság a k t i v p o l i t i k u s a i v á

válja-

nak. Balázs f i a t a l k o r i e l m é l e t i tevékenysége, formafogalmának ekkor u n i v e r z á l i s , az e s z t é t i k á n messze tulmutató, sőt az e s z t é t i k á n k i v ü l r ő l származó j e l l e g e csak ebben a gondolatközösségben bontakozik k i , ezért ebben az összefüggésben gyakran fogjuk é r i n t e n i Balázs kortársainak müveit, valamint Balázsnak nem k i f e j e z e t t e n az e s z t é t i k a t e r ü l e t é r e tartozó megjegyzéseit. A forma fogalma Balázsnál mindjárt e l s ő é s z t é t i k a i d o l g o z a tában, a Halálesztétikában középponti helyre k e r ü l . A h a l á l fogalma egyszerű szinonima-sorral vezet a formához: a h a l á l mindig valaminek a lezárását j e l e n t i , tehát h a t á r t , azaz kont ú r t , v a g y i s formát. "A művészet az é l e t transzcendenciájának é r z é s e . Más s z ó v a l : a művészet az é l e t öntudata. . . . A z é l e t öntudatának f e l t é t e l e a h a l á l , vagyis a művészetnek f e l t é t e l e a h a l á l . A h a l á l az é l e t formája. A vége, mint a kontúr a r a j z é , o

a határa az alaknak, amely a formáját adja." A Dramaturgiában ugyanezt igy fogalmazza meg: "A h a l á l véget és határt j e l e n t , tehát h a t á r o l á s t , tehát kontúrt, tehát formát. A h a l á l az é l e t formája, egyáltalában való láthatóságának l e h e t ő s é g e . Ha örökké élnénk, nem tudnók, hogy élünk. A h a l á l eszméltet az é l e t r e . A h a l á l ama s ö t é t h á t t é r , melyben az é l ő l é l e k l á t h a t ó formát kap. Ezért a h a l á l minden művészet f e l t é t e l e , és l e g mélyebb e l ő i d é z ő j e , i n s p i r á l ó j a , mert ő ad formalehetőséget az életnek."^ A h a l á l - é l e t e l l e n t é t analógja az á l o m - r e a l i t á s pár, amely s z i n t é n megjelenik a H a l á l e s z t é t i k á b a n . A gondolat o t igy f e j t i ki a Naplóban: "Az álom fogalma és érzése csak egy r e a l i t á s s a l szemben l e h e t s é g e s . "Fa nem volna r e a l i t á s é r zékünk, nem ismernők. Végigsimiturik a homlokunkon, és ugy érezzük, mintha mindez álom volna, ez az é l e t , v i l á g k ö r ü l ö t tünk, ez mindig azt j e l e n t i , hogy valami szokatlan erős r e a l i t á s é r z é s támadt bennünk, avval szemben higul álommá minden. Mindig azt j e l e n t i . Ha é l e t t é l e s z az álom, akkorra v á l i k álommá az é l e t . A h a l á l - e s z t é t i k a egész tágul ö n t u d a t - e s z t é tikává."4 A formának, e l k ü l ö n í t é s n e k , halálnak ez a hangsúlyozása k l 283

f e j t e t l e n ü l , de gondolati következménye iben mégis tartalmazza annak hangsúlyozását, hogy az o b j e k t i v á c i ó már nem az embert körülvevő, e l l e n s é g e s , elidegendett valóság r é s z e , hanem azon t ú l l é p v e ufo önálló valóságot a l k o t , éppen zártsága f o l y t á n , mégis s p e c i á l i s módon annak tükre, tehát meghaladásának l e h e t ő sége. "A forma hasonlata az egésznek, mely sajátközpontu, e l ő z mény és f o l y t a t á s nélkül v a l ó , csukott keretű, csak a nemlét c

van körülötte."^ A műalkotás külön é l e t é t a Naplóban igy f o g a l mazza meg: "Az egyik értelme a művészetnek: megfog egy érzést, hangulatot és kiemeli az i d ő b ő l . Nemcsak u t ó i z . Meg lehet mell e t t e á l l n i , v i s s z a t é r n i hozzá. Körültapogatni, k i s z i v n i . Rá lehet eszmélni. De a ráeszmélés nem különszakadás? Nem á l l i t t i s háttérnek a halál?"^ Ennek a vizsgálódásnák szubjektiv i n d i t ó o k á r ó l , élményalapjáról i r j a ugyancsak a Naplóban: "Ha v a lami festményt, drámát, akármit nézek, a v á l t o z h a t a t l a n kész v o l t a hat rám oly csodálatos fájdalmas magasztosan. Kész! Vált o z h a t a t l a n , b e f e j e z e t t ! A l e g b e l s ő nevezhetetlen vágyaimat érinti."7 Másrészt ez a koncepció az egész m ű v é s z e t i - e s z t é t i k a i s z f é ra z á r t s á g á t , e l k ü l ö n ü l t s é g é t t é t e l e z i a többi emberi o b j e k t i v á c i ó s s z f é r á t ó l . Mindez azonban nem akadályozza meg, hogy részben már az i d é z e t t müvekben i s összemosódjanak az i t t v i lágosan e l k ü l ö n í t e t t o b j e k t i v á c i ó s szférák, hol a v a l l á s t r a n s z cendens élményével azonosítva, hol pedig a hétköznapok immanens részévé téve a művészetet. A formának ebből az e l v i hangsúlyozásából egy konzekvens gondolatmenetben a tragédia elemzésének k e l l következnie. Ez történik lukácsnál már a drámakönyvben, majd A tragédia metaf i z i k á j a c. cikkben: Nem tudni, ezeknek közvetlenül milyen hatásuk v o l t Balázsra - a gondolatközösség f e l t ű n ő . Balázsnál ennek legkövetkezetesebb k i f e j t é s e a Dramaturgiában t a l á l h a t ó . A Dramaturgiában ezt i r j a : "És ez a formával adott h a l á l a tragédiában mint kontúr j e l e n i k meg. A h a l á l a tragédiában a lezáró forma szimbóluma. Mert ahol a lélek é l e t e mint t e l j e s s é g , mint forma, mint l e z á r t és nem f o l y t a t h a t ó valami van ábrázolva, ott a h a l á l i s adva van, mint egyedüli adekvát f o r 284

maprincipium. 8

v

agy másutt: "A t r a g i k u s l é l e k : a formát

a magár» eszmélt, az i g a z i k a r a k t e r r é v á l t -fogalom összekapcsolása a formával i t t

lélek."

9

kapottr

A lélek-

már a dolog e t i k a i

s z i n e z e t é r e i s u t a l . A t r a g é d i a mint l e g t ö k é l e t e s e b b forma önálló fejezetet

a l k o t a Dramaturgiában,

és a z á r t formának ez a

szimbóluma a Dramaturgia második kiadásában, A s z i n j á t é k letében i s v á l t o z a t l a n u l s z e r e p e l ,

elmé-

1922-ben, vagyis akkor,

mikor Balázs á l l á s p o n t j a már sok t e k i n t e t b e n ennek

a-

ellentété-

vé v á l t o z o t t . A t r a g i k u s koncepció legszélsőségesebb v á l t o z a t a a p á n t r a g é d i a . Ellentmondásmentesen i l l e s z k e d i k a pályaképbe Balázs e z z e l kapcsolatos d o k t o r i d o l g o z a t a , amely Hebbel munkásságát dolgozza f e l .

Ő az, akinek drámáiban "mindenkinek igaza van".

"Hebbel a l a k j a i jók és s z e r e t i k egymást - i r j a - , meg k e l l ö l n i ö k egymást. Ez t ö l t

és mégis

e l t i t o k z a t o s szent borzalom-

m a l . " 1 0 Ennek a helyzetnek természetesen messzire nyúló

alap-

j a i vannak, és j e l l e g z e t e s , hogy nem Balázs az e g y e t l e n ,

aki

ebben az időben Hebbelhez f o r d u l : lukács a modern dráma egyik hőseként elemzi munkásságát a drámakönyvben . Balázs

filozófia-

t ö r t é n e t i l e g f e l t á r j a annak a v i l á g n é z e t n e k a h á t t e r é t ,

amely

a h e b b e l i tragédiához v e z e t e t t . Á l l á s p o n t j a s z e r i n t a 19. zad f i l o z ó f i á j á n a k alapkérdése,

amely minden i r á n y z a t o t

szá-

pozi-

t í v vagy n e g a t i v irányban meghatároz, a Mind és az Egy, az egész és az individuum egymáshoz v a l ó v i s z o n y a . K ö z v e t i t ő n i n c s , és mindkét v i l á g n é z e t misztikus j e l l e g ű ,

t e h á t az egyik

ző mindenképpen a l á r e n d e l ő d i k a másiknak, abból nő k i . világ,

ténye"Egy a

az én t ő l e nem k ü l ö n b ö z ő . " 1 1 Ebből a p a n t e i s z t i k u s - m o -

nisztikus kiindulópontból k é t f é l e következtetés "Ha én egy vagyok i s t e n n e l ,

lehetséges:

akkor hozzá v a l ó viszonyomnak csak

ez a két formája lehetséges: I s t e n én bennem, vagy én I s t e n b e n . Az első az i n d i v i d u a l i s z t i k u s , a második az a n t i i n d i v i d u a l i a z 12 tikua álláspont." Ez az alapséma a 19. század valamennyi filozófiáját

meghatározza, és Hebbel a z , a k i a k e t t ő t a pán-

tragizmusban e g y e s í t i . Ebben a koncepcióban egyén és i s t e n , r é s z és egész összeütközése abból származik, hogy a k e t t ő egy. Az I n d i v i d u a l i z á c i ó ,

az egyéniség, a s a j á t akarat k i v á l á s a a 285

szellem e g é s z é b ő l , az ősakaratból szükségszerű, ugyanakkor l e h e t e t l e n . Ez a folyamat dualizmust hoz l é t r e , amely azonban t e l j e s e n nem f e j l ő d h e t k i - az i t t l é t r e j ö v ő harc teremti az államokat, v a l l á s o k a t . "Az é l e t tehát a résznek elszakadása az e g é s z t ő l . Egészen e l nem szabadulhat, de saját valóságának öntudatára ébred, önállóságra t ö r e k s z i k , és szembe fordul az e g é s s z e l " - i r j a Hebbel. "Ez a vakmerő feltámadás és a kényszerű e l k e r ü l h e t e t l e n harc a bűn. Abból fakad minden fájdalma és szenvedése az é l e t n e k . " - kommentálja B a l á z s . 1 ^ Ennek a koncepciónak, ahol a h a l á l , az individuum megsemmisülése nem büntet é s , csak korrekció, "immanens magakorrektiva", amely h e l y r e á l l í t j a aa e r e d e t i á l l a p o t harmóniáját, az örök egységet, s művészi megformálásai Hebbel t r a g é d i á i . Hőseinek k o n f l i k t u s á ban ez az alapvétő világtörvény tükröződik. "Ha a különszakadás az é l e t , a bűn az é l e t t e l j á r , a tragikum az é l e t t e l a d o t t . " 1 ^ Ennek a következménye a "mindenkinek igaza van" benyomása. A bűnhöz v a l ó i l y e n f a j t a viszony Balázs kortársainak e t i k á ját alapvetően meghatározza. Hebbellei kapcsolatban ez azért f o n t o s , mert a vasárnapiak egy részének forradalomhoz való közeledésének f o n t o s lépcsőfoka l e s z az e r r ő l az á l l á s p o n t r ó l v á - . l a s z t o t t magatartás. Az ő formához v a l ó viszonyukban éppen az a legdöntőbb, hogy ez számiikra nemcsak esztétikai, hanem minden d i s z c i p l í n á t á t f o g ó , u n i v e r z á l i s kategória, amelynek éppen ezért erős e t i k a i szerepé i s van. Ez részben k ö z v e t l e n ü l az é l e t és a l é l e k megformálásának igényében j e l e n t k e z i k , de közv e t e t t e b b módon erre megy v i s s z a hebbeli bünfelfogásuk i s . Szinte legendává v á l t már, és minden visszaemlékezőben e r ő t e l j e s nyomot hagyott Hebbel Judjthjának az a r é s z l e t e , amellyel Lukács i l l u s z t r á l j a ezt az á l l á s f o g l a l á s t . Igy ir a Taktika é3 etikában: "Az e t i k a i öneszmélet rámutat arra, hogy vannak h e l y zetek, tragikus h e l y z e t e k , amelyekben l e h e t e t l e n ugy c s e l e k e d n i , hogy bünt ne kövessünk e l , de e g y ú t t a l megtanit arra i s , hogy még ha két bün között k e l l i s választanunk, akkor i s van még mértéke a h e l y e s és nem h e l y e s cselekvésnek. Ez a mérték: az á l d o z a t . . . Csak ama g y i l k o s t e t t e tragikusan e r k ö l c s i , aki 286

Lv tudja,

m e g i n g a t h a t a t l a n u l és minden k é t s é g e t k i z á r ó a n t u d j a ,

hogy g y i l k o l n i semmi körülmények k ö z ö t t nem szabad. Vagy hogy Hebbel J u d i t h j á n a k - u t o l é r h e t e t l e n

szépségű s z a v a i v a l f e j e z z ü k

k i a végső emberi tragédiának ezt a g o n d o l a t á t : "ás ha I s t e n közém és a nekem r e n d e l t t e t t közé a bünt h e l y e z t e v o l n a ,

ki

vagyok én, hogy ez a l ó l magamat kivonhatnám?" 1 - 5 Ennek az á l l á s pontnak - lényegesen elvontabb - személyes megfogalmazása Bal á z s Naplójában: "A bűnök adva vannak. E l k e r ü l h e t e t l e n e k . választani,

ez a szabadságunk. Ez a nagy e t i k a i

Bünt

cselekedet."1^

Nem t u d n i , hogy Balázs H e b b e l - i n t e r p r e t á c i ó j á n a k

kialakulá-

sában milyen szerepe v o l t Georg Sjmme1 hatásának, e r r e v o n a t kozóan a napló nem s z o l g á l f e l v i l á g o s i t á s s a l ,

az adott

időszak-

ban csak f u t ó l a g é r i n t i "a doktorátus" ügyét, mindenféle t a l m i u t a l á s n é l k ü l . Hebbel pántragédia-koncepciójának

tar-

Balázs

á l t a l bemutatott alapsémája, egész és r é s z , i s t e n és individuum, élet

és egyéniség szükségszerű, e l k e r ü l h e t e t l e n és ugyanakkor

e l k e r ü l h e t e t l e n ü l tragikus különválása, ca Simmel k u l t u r k r i z i s - e l m é l e t é n e k

szembefordulása és h a r -

s z e r k e z e t é v e l azonos.

k é p z e l h e t ő , hogy ő h i v t a f e l Hebbelre Balázs

K u l t u r k r i z i s - k o n c e p c i ó j á b a n Simmel a v i l á g o b j e k t i v az é l e t

tárgyiasulásaként

fogja f e l ,

/El-

figyelmét./ létét

amely annak önmagától ön-

magához v i v ő u t j á n k e l e t k e z i k . Az alaptermészete s z e r i n t

ele-

ven é l e t ú j r a meg ú j r a formát p r ó b á l t a l á l n i önmrgának, amint azonban egy formába b e ö l t ö z ö t t ,

az máris idegenné v á l i k

szá-

mára, az adott p i l l a n a t r a j e l l e m z ő törvények á l l a n d ó s u l v a kodni kezdenek r a j t a ,

a forma e l i d e g e n e d i k a s z e l l e m t ő l ,

igy k é n y t e l e n e l h a g y n i a z t . Az é l e t jektivációk

sorozatát,

uralamely

igy megteremti a k u l t u r o b -

minduntalan formát keres magának, mert

forma n é l k ü l nem l é t e z h e t , v i s z o n t nincs olyan forma, l é t e z h e t . Ez a k u l t u r a á l t a l á n o s t r a g é d i á j a ,

amelyben

s a világot

lemző eme örök és u n i v e r z á l i s e l i d e g e n ü l é s i folyamatnak

jelegyik

a l e s e t e , megnyilvánulási formája a gazdasági e l i d e g e n ü l é s

is.

A legszembetűnőbb különbség a két alapséma k ö z ö t t abban á l l , hogy Simmelnél - a 20. század megmerevedett, e l i d e g e n e d e t t lapotait

i r j a le - nem á l l h e l y r e semmiféle

ál-

"magakorrektivával"

az e r e d e t i harmónia, az ő s i egység k i i n d u l ó h e l y z e t e . A s z e l 287

lemből, az eleven é l e t b ő l k i v á l t egység o b j e k t i v á l ó d i k , megmerevedik egy formában, s a j á t t ö r v é n y e i v e l ö n á l l ó é l e t e t kezd, e z z e l gátat vet az é l e t f o l y a m a t e r e d e t i mozgékonyságának, amely e formába k é n y s z e r í t v e meghal. Simmel f e j l ő d é s k o n c e p c i ó j a és a k u l t u r k r i z i s tragikuma nemcsak B a l á z s r a , hanem egész körére h a t o t t . A kör t a g j a i k ö z ü l r a j t a k i v ü l i s , többen növendékei v o l t a k B e r l i n b e n . Ennek megf e l e l ő e n többé-kevésbé egységesen fogták f e l a társadalom f e j l ő d é s é t . A k i i n d u l ó p o n t és a v é g c é l minden esetben a k u l t u r a . "Mert ha helyesen ragadjuk meg valamely kor k u l t u r á j á t , abban az i l l e t ő kor Ssszfejlődésének gyökerét ragadtuk meg, és ugyanoda érkeztünk, mintha a gazdasági viszonyok t a g l a l á s á b ó l i n -

17 dultunk volna k i . " ' Lényegében a k u l t u r a fejlődésének és t r a gédiájának ez a simmeli f e l f o g á s a kapcsolja össze k ö z v e t l e n ü l a Vasárnapi Kör t a g j a i t , és programot, s z e r k e s z t é s i e l v e t ad számukra a Szellemtudományok Szabad i s k o l á j a megindításakor. Mannheim előadása, amelyet a 2 . f é l é v e l e j é n t a r t o t t , r é s z l e tesen elemzi e z t a közösséget felfogásukban. "Én azt az immár többször k i e m e l t egységet abban látom, hogy a k u l t u r o b j e k t i vációk mindegyikével szemben, v a l l á s s a l , f i l o z ó f i á v a l , e t i k á v a l , művészettel, t á r s a d a l m i é l e t t e l , történelemmel szemben egységes álláspontunk van, r ó l u k hasonló meglátásaink vannak, azoknak s z e r k e z e t é t és j e l e n t ő s é g é t egy különös módon p r ó b á l juk m e g k ö z e l i t e n i . . . . O b j e k t i v k u l t u r á n a szellem összes obj e k t i v á c i ó i t é r t j ü k , amint azok t ö r t é n e t i fejlődésükben az emberi nem örökségeként ránk maradnak: é r t j ü k azon a v a l l á s t , a tudományt, a művészetet, az á l l a m o t , s az é l e t f o r m á k a t . Szubjektiv k u l t u r á r ó l pedig akkor beszélünk - mint ahogy ezt Simmel igen helyesen l á t t a meg - , midőn a l é l e k a maga t e l j e sedését, t ö k é l e t e s e d é s é t nem Önmagán k e r e s z t ü l , k i z á r ó l a g o s b e f e l é f o r d u l á s s a l a k a r j a e l é r n i , hanem éppen ezeknek a k u l t u r ob j e k t i v á c i ó k n a k k e r ü l ő u t j á n á t , magáévá tevén bizonyos mér18 tékben a z o k a t . "

Ezen a szerkezeten k e r e s z t ü l f i g y e l i k az

emberiség fejlődésének t ö r t é n e t é t ,

amely a modern k o r r a l k ü -

lönös fázisához é r k e z e t t : "A k u l t u r a minden ágában a f e j l ő d é s folyamán e l k é s z ü l egy elidegenedés, mely az egyes számára a k 288

kor v á l i k egészen é r e z h e t ő v é , mikor már i t t - o t t

u j élmények, a

léleknek u j ő s t é n y e i rázkódtatnak meg bennünket. I l y e n k o r

vá-

l i k először v i l á g o s s á , hogy a r é g i t a r t a l m a k már nem j e l e n l e vők, s a r é g i formák számunkra idegenek. Mi ugy érezzük, hogy mostan egy i l y e n t ö r t é n e t f i l o z ó f i a i stádiumban é l ü n k , s j e lentkező u j t a r t a l m a k megformálatlanul i s ,

felcsillanó

jelen-

19 l e t ü k k e l sok r é g i t

inaktuálissá tesznek."

^ A keletkezésnek

ez a r a j t a k a p á s a Balázs e s z t é t i k a i koncepciójában k ö z v e t l e n ü l i s m e g f i g y e l h e t ő . Ez az o b j e k t i v és s z u b j e k t í v

szempontból

egyaránt szigorúan k ö r ü l h a t á r o l t közös p o z i c i ó s z e r v e z i szoros egységbe a Szellemtudományok Szabadiskolája p r o g r a m j á t , m a t i k a i l a g egymástól l á t s z ó l a g t á v o l e s ő előadásokat.

a te-

/Balázs

az első f é l é v b e n a Dramaturgiát a d j a e l ő , a későbbiekben pedig l í r a t ö r t é n e t i és p o é t i k a i problémákról b e s z é l . / A simmeli f e j l ő d é s i 3éma nemcsak a társadalom f e j l ő d é s é t j e l l e m z i nagy vonalakban, hanem l e i r h á t ók v e l e az ember és ember k ö z ö t t i mindennapi e l i d e g e n e d e t t viszonyok i s . I t t

lép

be koncepciójukba a k ö z é p k o r i m i s z t i k u s o k t ó l k ö l c s ö n z ö t t

Werk-

- f o g a l o m , amely az emberek k ö z ö t t h i d a t képezvén, képes l e h e t az elidegenedés legyőzésére. A Werk fogalma e l e i n t e cselekedetet

vallásos

j e l e n t , később a l é l e k minden o b j e k t i v á c i ó j á t ,

"midőn a l é l e k egy t ő l e idegen matérián k e r e s z t ü l k i v á n önma20 gához j u t n i " . Ez az idegenség az emberiség örök problémája. "Mert ha v a l a k i azt kérdezné tőlem - i r j a Mannheim - , hogy mi j e l l e m z i embervoltunkat leglényegesebben, ugy azt mondanám, hogy mi magunkat a másikkal, sőt magunkat önmagunkkal i s csak ugy i s m e r t e t h e t j ü k meg, ha egy tőlünk t e l j e s e n idegen anyagb ó l l e v ő t , a Werket á l l í t j u k magunk és a másik, magunk és ma21 gunk k ö z é . "

Ez azután k é t s z e r e s e l s z i g e t e l t s é g e t ,

ismeretlenséget

kétszeres

és k é t s z e r e s megismerésvágyat eredményez. Mégi

ez az e l i d e g e n ü l t Werk az e g y e t l e n lehetőség az

elszigetelt-

n e s e n h i d a t az j e l eönmagát n t emberÖnmagáért és ember t e l kség ö z ölegyőzésére: t t " , tehát " e "r ieddeei tgil eküldetésében 22 j e s i t e n i akaró l e i e k n e k a megnyilvánulása." A k u l t u r k r i z i s e l m é l e t t e l kapcsolatban t e h á t a forma egy alapvetően e t i k a i j e l e n t ő s é g e t hordoz. "Mert a forma, az

iga289

z i forma uralkodás a dolgok f e l e t t , de a dolgok f e l e t t • uralkodás - i r j a Lukács. - A l á v e t e t t s é g e

való

mindennek, de eleven

a z , ami le van i g á z v a , eleven csakúgy, mint ami uralkodik.! Ez a forma é l e t e r e j e ,

mert ez az e t i k á j a . " 2 - ^ A forma ebben az é r -

telemben maga a megváltás, összekapcsolja az e t i k á t , a művészetet

és a v a l l á s t . " |"A művészet lényege a f o r m á l á s ,

lások leküzdése, ellenséges erők igába t ö r é s e ,

elíentál-

egy'ségettexemtés

minden széthuzóból, egymásnak addig és r a j t a k i v ü l örökre mélyen idegenből. A formálás az u t o l s ó i t é l e t olyan utolsó i t é l e t ,

a dolgok

felett,

amely megvált minden megválthatót,

és i s -

t e n i e r ő s z a k k a l k é n y s z e r í t i r á mindenre a megváltást. A forma: egy adott h e l y z e t adott

lehetőségei k ö z ö t t a maximális erőleio

f e j t é s : ez az i g a z i e t i k á j a a formáknak."

/

Az elsődleges prob-

léma t e h á t az élet," a l é l e k megformálhat óságának, egy i g a z i é l e t megteremtésének, az ember és ember k ö z ö t t i idegenség győzhetőségének k é r d é s e . Ezen b e l ü l az é l e t e s z t é t i k a i megformálása egy lehetőséget k é p v i s e l ,

le-

jellegű

amellyel t a l á n legyőz-

hető az embert körülvevő idegenség, " . . . a f e l o l d á s - a forma megváltó hatalma - minden utaknak és minden kinokn&k a l e g végén van csak, abban a minden b i z o n y í t é k o n t u l eleven,

semmi-

v e l sem b i z o n y í t h a t ó h i t b e n , hogy a l é l e k s z é t v i v ő u t j a i végükön mégis t a l á l k o z n a k ,

találkozniuk k e l l ,

pontból i n d u l t e l valamennyi, ás a forma ennek a h i t n e k l e n bizonysága, mert e g y e t l e n ,

az é l e t r e ; az e s z t é t i k a i k u l t u r a a l é l e k

alkalmazza

25

megformálása."

Balázs számára az elidegenedés és legyőzhetősége, az nek ez a megformálhatósága személyes problémaként mind á l t a l á b a n , -

egyet-

minden é l e t n é l elevenebb meg-

v a l ó s u l á s a . Ismétlem: az e s z t é t a a forma fogalmát

Naplójában gyakran f o g l a l k o z i k

leg-

mert egy közép-

az adekvát é l e t

élet-

jelentkezett.

lehetőségével,

mind pedig s a j á t sorsát i l l e t ő e n .

"Azt hiszem

i r j a P á r i z s b a n 1907-ben - , hogy az életemnek a forma-részét

ú j b ó l kezdem. I l l e t v e kezdem - mert eddig valami büszkeséggel n e g l i g á l t a m . "

csudálatos

Majd 1914-ben: "Sokat

foglalkoz-

t a t mostanában karakterem formája, kontúrossága. Annával gyakr a n beszélünk r ó l a . Minden kontúr e l v á l a s z t á s ,

distanciatartás,

idegenség, ^ehát egy é r d e k l ő d é s r ő l , egy r é s z t v e v é s r ő l v a l ó 290

le-

mondás. Bizonyos irányok f e l é v a l ó idegenség. törik

le k a r a k t e r ü k korit ur hat ár a i t ,

tenek k i l á t a t l a n b a n .

Sokan t u l hamar

és igen sok dolgot

rekesz-

Vagy o l y a n nagyon kevés dologhoz van k ö -

zük. Ezeknél a k a r a k t e r - szegénység, és

'saját világuk'

-

rö-

v i d l á t á s u k z á r t t e r ü l e t e . Ke ha az embert k i f e l é f e s z i t i a s z e retet

és é r t e n i , kapcsolódni akarás,

akkor sokáig t a r t , 27 '

az ember m e g t a l á l j a a végérvényesen i d e g e n t . " igyekszik a l a k i t a n i .

mig

Eletét

műként

"A világprocesszus e l ő r e megy, és é l n i

k e l l tudni.Nem az életmüvészet ronda értelmezés s z e r i n t i ,

ha-

nem szó s z e r i n t . Az é l e t nem v é l e t l e n faktum, hanem képesség,» tehetség,

mü." 2 8

Az é l e t f o r m á l á s , háborús kalandjának .•.Kaland

az önmegvalósítás az egyik r u g ó j a Balázs is.

"Kivánja lelkem a háború k a l a n d j á t

az olyan é l e t s z c é n a ,

is.

melyben egészen szabadon esé-

szen én l e h e t e k , A normális p o l g á r i é l e t b e n s z i n t e

soha." 1- ^

"Ha elmegyek a háborúba, négyszemközé k e r ü l ö k a sorsommal,"^0 A háborúba menés másik indoka, az é l e t f o r m á l á s s a l ,

szoros kapcsolatban az

elsővel,

a meztelen s o r s s a l v a l ó t a l á l k o z á s s a l ,

kiismeretfurdalása addigi individualizmusa

miatt,

lel-

Zoszima

s z t a r e c és Meister Eckehardt szellemében: Menj és szenvedj t e i s ! E r r ő l a közösség f e l é t e t t

f o r d u l a t r ó l 3alázs

fejlődési

ú t j á v a l kapcsolatban még lesz szó. Háborúba menésének harmadik indoka v i s s z a v e z e t a k u l t u r k r i z i s - e l m é l é t h e z ,

a vasárnapiak k ö -

zös á l l á s p o n t j á h o z . Ez az á l l á s p o n t azt i s magában f o g l a l t a , hogy a j e l e n l e g i á l l a p o t

csak u j közösségek

megteremtésével

győzhető l e , ennek olyan eszközeként é r t e l m e z t é k a h á b u r t , melynek lehetőségei és e r é n y e i f e l é r n e k az áldozatok Lukács v o l t az e g y e t l e n ,

a-

életével.

a k i e z z e l az i n t e r p r e t á c i ó v a l az első

p i l l a n a t t ó l kezdve s z e m b e s z á l l t ,

Igy j e l l e m z i a h e l y z e t e t A n é -

met é r t e l m i s é g és a háború c. tanulmányában: " . . . a k u l t u r a és a k u l t u r a hordozóinak i z o l á l t s á g a ,

amit a háború e l ő t t

valameny-

n y i e n olyan nyomasztónak é r e z t e k , e l k e l l , hogy t ű n j é k ,

létre

k e l l hogy j ö j j ö n mindenki közössége. Vagy még határozottabban / é s még erősebben, az i n t e l l i g e n c i a n a t k o z t a t v a / : annak a t u l f e s z i t e t t

specifikus helyzetére individualizmusnak,

vo-

amelyik

nemcsak az é r t e l m i s é g e t mint r é t e g e t v á l a s z t o t t a e l a t ö b b i 291

c s o p o r t t ó l , hanem benne minden egyes i g a z i személyiséget i s o lyan élesen e l v á l a s z t o t t és i z o l á l t mindenki mástól, meg k e l l sziinnie, és szabaddá k e l l hogy tegye az u t a t egy u j , t e s t v é r i közösség számára. Ennek a közösségnek az ö s s z e t a r t ó e r e j e a háborúban a d o t t : a közösen á t é l t és leküzdött veszélyben k i a l a k u l o b a j t á r s i a s s á g b a n . S hogy Lukács j ó l elemezte a h e l y z e t e t , azt éppen közös t a n í t ó j u k , a most a háború m e l l e t t á l l á s t f o g l a l ó Simmel s z a v a i b i z o n y i t j á k : "Éppen ez az ö s s z e h a s o n l í t h a t a t l a n korunkban, hogy végre egyszer a nap követelménye és az eszme követelménye egy és ugyanaz. Ezt természetesen csak » i n t u i t i v e » , vagy inkább a g y a k o r l a t i élményben l e h e t f e l f o g n i , és ha Lukács nem r e n d e l k e z i k e z z e l az élménnyel, akkor nem lehet számára demonstrálni. Akkor k é t s é g k í v ü l t e l j e s e n k ö v e t k e z e t e s , ha » m i l i t a r i z m u s t * l á t mindabban, ami számára éppen minden m i l i t a r i z m u s t ó l v a l ó megszabadulást j e l e n t , mert ennek öncéluságát / m e l y f e l t é t e l e z h e t ő e n éppen békében f e n y e g e t / l e v e t k ő z t e , és az é l e t á l t a l á n o s felemelkedésének formájává és

%

32 eszközévé v á l t . " ^

Ennek a k e g y e t l e n és emberellenes téveszmé-

nek a jegyében aent e l Balázs i s a háborúba, és adta a s a j á t maga á l t a l i s később k i c s i t

exhibicionistának t a r t o t t

naplójának m o t t ó j á u l : Menj és szenvedj t e A kulturkrizis-elmélet

azonban, éppen

háborús

is! m i v e l a jelenségeket

nem mint elsődlegesen t á r s a d a l m i l a g - g a z d a s á g i l a g

meghatározotta-

k a t , nem t i s z t á n mint k u l t u r á l i s a k a t

m á s f a j t a cse-

tekintette,

l e k v é s i lehetőséget i s t e r e m t e t t . A Vasárnapi Kör egyes t a g j a i számára ez a Tanácsköztársaságban v a l ó r é s z v é t e l t Az a meglepetés, amely Lukácsnak a párthoz v a l ó

jelentette.

csatlakozása-

kor a kör t a g j a i t annyira e l t ö l t ö t t e , hogy s a u l u s - p a u l u s i dulatot

l á t t a k ebben a lépésben, csak részben é r t h e t ő ,

nyiben a Vasárnapi Kör tevékenysége k i f e j e z e t t e n

for-

ameny-

politikamentes

v o l t . Ha azonban figyelembe vesszük, hogy egész gondolatkörük k ö z p o n t i magvát a k u l t u r a problémája a l k o t t a ,

s hogy néhányan

közülük már a háborúban i s megváltást l á t t a k , v i l á g o s s á v á l i k , hogy Lukács számára, és ugyanugy még néhányuk számára, akik vezetőként vesznek r é s z t a Tanácsköztársaságban, a forradalom i s az elidegenedés meghaladásaként, a k u l t u r a válságának egyik 292

megoldási lehetőségeként j e l e n i k meg. Igen j ó l mutat rá a f o r dulat mögött r e j l ő e t i k a i k ö v e t k e z e t e s s é g r e Balázs b é c s i napl ó j a ; "az i n d i v i d u á l i s e t i k a / K i e r k e g a a r d / , a mi e d d i g i f e j l ő d é s i vonalunk, v i t t minket oda, hogy átadjuk magunkat egy mozgalomnak, amely ezt az i n d i v i d u á l i s e t i k á t k i z á r j a . n J J Ennyiben tehát az akkori s z ö v e t s é g e s , Ernst Bloch i s t é v e d , amikor igy emlékezik: "Mikor Lukács kommunista l e t t , megtagadta mind*2 A

a z t , amit addig c s o d á l t , K i e r k e g a a r d - t

és D o s z t o j e v s z k i j t , "

h i s z e n éppen nem ezen eszmények e l l e n é r e , hanem ezek jegyében lett

Lukács kommunista. J J A közösség m e g t a l á l á s a , a magány

le-V

győzése a f ő motivum Balázs esetében, a döntésnek az a h a t á r o zott

s z o c i o l ó g i a i f a k t o r a , amely Lukácsnál a f i l o z ó f i a i

hoz c s a t l a k o z o t t ,

faktor-

és amelynek értelmében ő a k u l t u r á n a k az

i d e g e n ü l t , önmagáért v a l ó v á v á l t ,

saját törvényeibe

gazdasági é l e t a l ó l v a l ó f e l s z a b a d u l á s á t v á r t a

J

el-

merevedett

- az

érzel-

mibb b e á l l í t o t t s á g ú B a l á z s n á l h i á n y z i k . Az ő számára a f o r r a dalom i n t e l l e k t u á l i s és morális a k t u s , a szocializmus pedig még nagyon sokáig - v a l l á s .

"Uj probléma - Í r j a 1916-ban

-

-

forradalomban r é s z t vennék-e. Nem vennék r é s z t . Nem az én é l e t munkám. /A l é l e k forradalmában r é s z t v e n n é k . / . . . A morális radalmat k e l l e l ő k é s z i t e n i ,

for-

melyre nagyobb szükség van, mint •xn

minden s z o c i á l i s forradalomra."^' A bukás után pedig igy vonja le a tanulságot "...nem akarok soha többé p o l i t i k á b a n r é s z t v e n n i . ...Nekem a kommunizmus i s vallásom, nem p o l i t i k á m . " Balázs számára tehát a forradalom az o b j e k t i v szférában a k u l tura ú j j á s z ü l e t é s é n e k l e h e t ő s é g é t , a szubjektiv szférában az é l e t megformálásának l e h e t ő s é g é t k é p v i s e l i ekkor. A ,tragédia pedig azért v á l i k számára - és Lukács számára i s - az irodalom csúcsává, a l e g t ö k é l e t e s e b b művészetté, mert a l e g t ö k é l e t e s e b b művészi fcrma a l e g t ö k é l e t e s e b b e t i k a i formával t a l á l k o z i k benne. Amikor majd Balázs a későbbiekben a n y i l t forma e l m é l e t é hez k ö z e l e d i k , e z z e l az é l e t megformálhatóságának problémáját ó l i s távolodni f o g .

293

2 ; Az ambivalencia megjelenése Baláza koncepciójában; Simmel kettős

értelmezhetősége

A z , hogy Baláza e s z t é t i k a i koncepciója már ebben a k o r a i korszakban nem t e l j e s e n egyértelmű, t a r t a l m a z bizonyos

ellent-

mondásokat, az v a l ó s z i n ü l e g annak köazönhető, hogy Simmel dönt ő hatáau elmélete maga i s t ö b b f a j t a é r t e l m e z é s r e ,

többfajta

k i b o n t a k o z t a t á s r a teremt l e h e t ő s é g e t ; Az a k é t szempont, amely mindegyike gyümölcsöző Balázs munkásságára nézve, két szembenálló m ű v é s z e t f i l o z ó f i a i á l l á s p o n t

teljesen

kibontakoztatására

teremt l e h e t ő s é g e t . Nagyon l e e g y s z e r ű s í t v e : az egyik v á l t o z a t ban az objektum, a mü k é p v i s e l i az é r t é k e t , t e h á t az a u t e n t i k u s a i minden mással szemben, a másik v á l t o z a t b a n pedig éppen f o r d i t v a ; az é l e t e l e v e n f o l y a m a t a . Simmelnél a k e t t ő k i e g é s z í t i egymást, de azembeforduláauk

lehetőaége már a d o t t .

Egyrészt

t e h á t a k ö v e t k e z ő r ő l van szó: "Az ember e l m é l e t i vagy gyakorl a t i a l k o t á a a á l t a l a l e l k i termékeket vagy t a r t a l m a k a t az objektivált

azellemnek egy bizonyoa értelemben ö n á l l ó kozmoaza-

ként h e l y e z i magával szembe és p i l l a n t j a meg. A külső vagy imm a t e r i á l i s müvet, melyben a l e l k i é l e t lecsapódik, különös t á j ú értéknek érezzük; bármennyire i s zsákutcába téved, beáramolva, az é l e t , vagy bármennyire i s t o v á b b g ö r d i t i sait,

faj-

ide áramlá-

soraára hagyva a k i v e t e t t képződményt, mégiscsak az

l e n t i a s p e c i á l i s a n emberi gazdagságot, hogy a s z u b j e k t i v

jeélet

termékei egyben az értékek nem-cseppfolyós, t á r g y i rendjébe t a r t o z n a k , az é r t é k e k l o g i k a i vagy e r k ö l c s i , v a l l á s i vagy müv é a z i , t e c h n i k a i vagy j o g i r e n d j é b e . Ha i l y e n értékek hordozói n a k , i l y e n sorok t a g j a i n a k bizonyulnak, nemcaak hogy közös öaazeszövődéaük éa azisztematizálódáauk á l t a l megmenekülnek a merev i z o l á l t s á g t ó l ,

m e l l y e l az é l e t f o l y a m a t r i t m i k á j á t ó l

távolodnak, hanem a folyamat maga i a olyan jelentőséghez ezek á l t a l ,

amelyet a puszta l e f o l y á s

eljut

feltartóztathatatlanaá-

g á t ó l nem n y e r h e t e t t v o l n a . A szellem t á r g y i a s u l á s á r a

érték-

hangsúly e s i k , mely ugyan a s z u b j e k t i v t u d a t b ó l f a k a d , de a m e l l y e l ez a tudat valami olyasmire u t a l , ami r a j t a k i v ü l f e k s z i k , " 1 / k i e m e l é s tőlem - L. J . / K u l t u r a tehát e g y á l t a l á n csak ezekben a képződményekben l é t e z i k , t r a g é d i á j a azonban a b 294

.

ban van, hogy ezek az objektivációk mégis, értékakcentusuk e l l e n é r e , állandó harcban állnak a szubjektum e l e v e n s é g é v e l . "A teremtő é l e t otthonai ezek, amelyeket újból elhagy, és otthonai az utána következőknek, amely azonban végű l i s nem keres s z á l l á s t bennük. Saját logikát és törvényszerűséget mutatnak f e l , s a j á t értelmet és e l l e n á l l ó e r ő t , egy bizonyos leold ottságban és önállóságban a z z a l a l e l k i dinamikával szemben, amely mega l k o t t a őket; ennek a megalkotásnak a p i l l a n a t á b a n t a l á n megf e l e l n e k az é l e t n e k , de ennek további kibontakozása mértékében merev idegenségbe, sőt ellentmondásba jutnak v e l e . . . . a z é l e t , lényegének következtében, amely nyugtalanság, f e j l ő d é s , t o v a áramlás, állandó harcban á l l saját megszilárdult teremtményeiv e l , amelyek nem követik ő t ; de mivel s a j á t külső l é t e z é s é t nem t a l á l h a t j a meg másban, mint éppen valamilyen formában, ugy ez a folyamat láthatóan és megnevezhetően ugy ábrázolódik, mint a r é g i formák e l ő z é s e az ujak á l t a l . . . . ' / d e / az é l e t a formát mint olyan érzi valami ráerőszakoltnak, nemcsak ezt vagy azt a formát, hanem a formát e g y á l t a l á n akarja á t t ö r n i és f e l s z i v n i a maga közvetlenségébe, hogy magát é l t e s s e a h e l y é r e , hogy a s a j á t gazdagságát és e r e j é t ugy ás csak ugy hagyja áramlani, ahogy az éppen a maga forrásából k i t ö r , mig minden megismerés, érték és képződmény már csak mint az ő kerülőút n é l k ü l i k i n y i 2

l a t k o z t a t a s a lehet érvényes." Ennek az ambivalenciának az e s z t é t i k a i m e g f e l e l ő j é t Balázsnál már a Halálesztétikában megt a l á l h a t j u k , két frappánsan e l l e n t é t e s aforizmaszerü megfogalmazással i l l u s z t r á l v a : egyrészt "A forma hasonlata az egésznek, y mely sajátközpontu, előzmény és f o l y t a t á s nélkül v a l ó , és c s u kott keretű, csak a nemlet van k ö r ü l ö t t e , " i l l e t v e : "Ha a hal á l az, ami a formát adja, akkor megölök mindent, amit formál o k . " 4 Simmel a maga ellentmondásosságában részben meg i s haladja az é l e t f i l o z ó f i á t , amennyiben i t t az e l s ő á l l á s p o n t k i bontakoztatásával egy értékhordozó-forma, végső soron egy e l idegened ést-meghaladó-forma i n t e r p r e t á c i ó r a teremt l e h e t ő s é g e t . Tisztán azt az utat f o l y t a t j a majd Lukács. Annyiban azonban Simmel i s még " é l e t " - f i l o z ó f i a , hogy a formáknak ez a k i v á l á s a és szembefordulása az eleven é l e t t e l egy öröknek t e k i n t e t t t r a 295

gikumot hordoz. Ha az elevenség az alapvető értékhordozó, ugy ez éppen az ellenkezője az előző Interpretációnak.' A H a l á l e s z t é t i k a , mint l á t t u k , mindkét v á l t o z a t c s i r á j á t tartalmazza, mégis az e l s ő v á l i k benne k i í e j t v e uralkodóvá, meghatározóvá. Ugyanakkor Balázs egész e l m é l e t i munkássága egyetlen nagy v i askodás e z z e l az a l t e r n a t í v á v a l , maga a két lehetőség harca, és hosszú távon ebből a harcból a második v á l t o z a t fog győzt e s e n k i k e r ü l n i . Véleményünk s z e r i n t , ami koncepciójuk e s z t é t i k a i t e r ü l e t é t i l l e t i , i t t van Balázs Lukáccsal való szembefordulásának gyökere. Lukács számára ugyanis - rövid k i t é r ő k t ő l e l t e k i n t v e - a szubjektum á l t a l k i a l a k í t o t t , értelemadó forma á l t a l k ö r ü l ö l e l t önállóvá v á l t v i l á g s z e l e t , a mü alapvetően értéket k é p v i s e l mindazzal szemben, amit nem t e k i n t értéknek. Balázs számára a forma nem j e l e n t i olyan módon az elidegenedés meghaladását és uj értékek teremtésének l e h e t ő s é g é t a f e n n á l l ó nem-autentikusokkal szemben, mint Lukácsnál. Inkább e l v á l a s z t , ez benne az e l v i l e g döntő, a kapcsolatteremtés másodlagos. Korábban i d é z tünk már egy n a p l ó r é s z l e t e t : "Rá lehet eszmélni. De a ráeszmél é s nem különszakadás?"^ A Dialógus a d i a l ó g u s r ó l c. párbeszédben még pregnánsabb példáját t a l á l j u k ennek. I t t nem elsősorban e s z t é t i k a i formáról van szó, a lelkek találkozásának, egymás elérésének lehetősége a kérdés. Ebből i s k i t ű n i k , milyen s z o rosan kapcsolódik a forma e s z t é t i k a i és e t i k a i fogalma. n . . . a dialógus tragikus valami. Leikeink egyesülésének egyetlen módj a , és az v á l a s z t külön. . . . a legbenső, legszentebb közösségnek titkosnak k e l l l e n n i e , a r r ó l nem szabad b e s z é l n i . Mert abban a pillanatban nem közösség többé. A dialógus két f é l b e h a s i t ja.'"^ Képzeljük e l , hogy s z i n e s golyókból kirakunk magunk e l é egy több alakot ábrázoló k é p e t . w . . . a z alakok rajza t i s z t a és h a t á r o z o t t . Mégis közeik szubsztanciája nem különböző az ö v é k t ő l , sőt külön, határozott formájuk van, melyet k é t - k é t a lak k é t f e l ő l határolva határoz meg. Valamint minden jó ornamentum közeinek külön, egyenrangú ornamentális értelme van. Igy rajzolódik kettőnk l é t e z é s e közé egyenrangú szubsztanciáb ó l v a l ó külön l é t e z é s , kettőnk l e l k e közé a l á t h a t a t l a n l é l e k , 296

melynek kontúrját k é t f e l ő l kettőnk kontúrja r a j z o l j a j " 7 A i 0 ® « léa tőlem - L. J . / Látszik, hogy i t t a forma - mint határ elsősorban e l v á l a s z t és csak másodsorban teremt, a megformált t e h á t , ha hordoz i s értékhangsulyt, nem, vagy l e g a l á b b i s nem egyértelműen autentikus, értékteremtő meghaladása az é l e t n e k , e l i d e g e n e d e t t , hanem puszta tagadása, amit mi sem b i z o n y í t job-i ban, mint hogy k i v e z e t az é l e t b ő l . /"Ha a h a l á l az, ami a f o r mát adja, akkor megölök mindent, amit formálok."/

II* 1. A formátlan A formából k i i n d u l ó és azt végcélként i s k i t ű z ő koncepció mellett - részben Simmel k e t t ő s é r t e l m e z é s i lehetőségének megf e l e l ő e n - ugyanebben az időben j e l e n van Balázsnál egy olyan koncepció i s , amelyik a műalkotás formálatlan, k o n t u r n é l k ü l i , töredékes t i p u s á v a l f o g l a l k o z i k . Ha a Halálesztétikában vagy a tragédiaelméletben a forma k é p v i s e l é r t é k e t , i t t az a soha-meg-nem-formálható, ami a formák és töredékek között sugárzik á t . A párbeszéd problémájával kapcsolatban a d i a l o g i z á l ó k arra az eredményre jutnak, hogy az emberek k ö z ö t t i viszonyokban nem a fogalmiaág, hanem - mai szóval - a metakommunikáció a döntő. "De hát téma, téma - sóhajt f e l az egyik b e s z é l g e t ő örökké valami megnevezett, középre á l l i t o t t témáról beszélünk. . . . A z tán az i l y e n megformulázva f e l v e t e t t téma mindig valami, amit maguk közé á l l i t a n a k a b e s z é l g e t ő k , hogy e l k e r ü l j é k egymást, néha szeméremből, néha t e h e t e t l e n s é g b ő l . " 1 A nem e l ő r e , t u d a tosan meghatározott témáról f o l y ó b e s z é l g e t é s e s e t é n a téma nem á l l mint l á t h a t a t l a n l é l e k a d i a l o g i z á l ó k közé - "mert o lyankor a szó súlypontja nem fogalmi tartalmában van, hanem abban a hangulatban, amely a csengéséből, az ajkam mozdulatáb ó l , abból, hogy éppen mikor mondtam, azövődik és mint fénypára vesz körül." Ugyanigy a művészetben i s az az élmény a döntő, ami a forma mögött, a megformált, vagy akár megformálatlan e l e mek között é s e g y á l t a l á n nem szükségképpen á l t a l u k s z ü l e t i k 297

az emberi l é l e k b e n . A fogalom i s forma, méghozzá l e e g y s z e r ü s i %

tés, ha t e h á t a f o g a l m i l a g megismerhetetlent akarom á t é l n i ,

ennek é r z é k e l t e t é s é r e

a formálatlan,

masabb, mint az az á b r á z o l á s , ami:

a töredékes sokkal a l k a l -

olyan formába k é n y s z e r i t i

a megérzékitendőt, ami t ő l e úgyis idegen; Egy a H a l á l e s z t é t i k á n á l a l i g később s z ü l e t e t t

cikkben, amely M a e t e r l i n c k munkássá-

gát elemzi egy r ó l a szóló könyv kapcsán, z e n e i h a s o n l a t t a l " f e l h a n g t e c h n i k á r ó l " b e s z é l , a h o l : "két szó közé s z o r i t v a n y ú j t j a felém a z t , aminek még nincsen neve."^ Ez a gyakorlatban a meghatározások t e l j e s hiányát k e l l hogy j e l e n t s e / " N i n c s v a l a h o l , hogy mindenütt

lehessen"Vi

és M a e t e r l i n c k d a r a b j a i b a n a

külső események valóban nem szerepelnek: "az események m e l l e t t j á r ó szomszédos szcénákat l á t j u k , a t ö r t é n e t e t

csak k ö z v e t v e ,

amint bennünk r e z o n á l , ás bizony nem p i l l a n t h a t j u k meg olyan meztelenül t i t k o s a n az é r z é s t , mikor magával t u d a t o s ,

akármi-

l y e n szépen i s b e s z é l r ó l a a k i r á l y f i - mint olyankor, ha nem i s gondol v e l e , és szabadjára hagyva ö n t u d a t l a n ,

ösztönszerű-

en megmozog, és b e l e l i h e g a beszédbe, mikor a r r ó l van szó, hogy az erdő milyen nagy és milyen messze van a szomszéd v á r o s . Ez a felhangok t e c h n i k á j a . M a e t e r l i n c k é . ás ez u j

lehetősége

a k i f e j e z é s n e k , u j akna a l é l e k f e l é . " ^ Végül Balázs M a e t e r l i n c k művészetét i l l e t ő e n a következő konzekvenciára j u t : melyik drámaíró csak éles kontúrokat r a j z o l , o l y i k a kontúron* b e l ü l , hogy i n d i v i d u á l i s a b b a k

"Né-

részletez

legyenek az a l a k j a i .

M a e t e r l i n c k csak a legbelső r é s z l e t e k e t r a j z o l j a . A kontúr

el-

marad: belevész a misztikus k ö d b e . " 6 A kontúr elmarad - a f o r maelv, a h a l á l e s z t é t i k a tagadásához j u t o t t u n k

el.

Nem v é l e t l e n a felhangtechnika zenei h a s o n l a t a . Az 1909-es M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i töredékekben i g y i r Schopenhauer nyomán a z e n é r ő l : "A zene, úgymond, a transzcendens l é t e z é s t / a z

akara-

t o t / a j e l e n s é g v i l á g közbensője n é l k ü l d i r e k t f e j e z i k i ,

és e l -

ső o b j e k t i v á c i ó , mint maga a j e l e n s é g v i l á g : elgondolható n é l küle i s ; . . . A z é l e t é r z é s i l y e n k ö z v e t l e n k i f e j e z é s e ,

első

o b j e k t i v á c i ó j a * a t e r m é s z e t i jelenségek közbensője n é l k ü l a tánc n

i s . /Talán

zenének és ornamentikának közös ősanyja?/"

Ennek

megfelelően a művészetek t ö r t é n e t é b e n a legutolsó f á z i s t 298

kép-

v i s e l i k a lassan íogalmivá v á l ó művészetek, 3 az igazán modern az i s , seli.

a k i az e l s ő , fogalom- és f o r m a n é l k ü l i á l l a p o t o t

képvi-

"Kulturánk e v o l ú c i ó j á b a n k o n s t a t á l h a t ó , hogy l e g e l ő i

a zene és az ornamentika, aztán jön a f e s t é s z e t ,

s t b . , csak azután jön a k ö l t é s z e t és legvégül a f i l o z ó f i a tudomány. A

mi

jár

szobrászat és a

k u l t ú r á n k b a n i s k o n s t a t á l h a t j u k , hogy azok,

'modernek*, akik ebben az evolúcióban e l ő l járnak / a k á r dő, akár süllyedő i r á n y b a n / ,

több é r z é k k e l vannak zene,

mentika / a kevésbé fogalmi és inkább d e k o r a t i v d o l g o k / mint az 'öregebbek*. Akik tudatosan modernek a mi modernségünkkel van i g y / ,

akik

emelkeornairánt,

/ é s ez nemcsak

azoknak é r z é s e i t r i t k á n Q

elégi-

t i k i és f e j e z i k i a fogalom." Sz a mü a töredéknek,

a meg-nem-formáltnak, azaz a még-meg-

-nem-formáltnak az a p o l ó g i á j a . Utaltunk már az eleven é l e t j e k t i v á l ó d á s i folyamatára; i t t dékkel kapcsolatban.

"Az épület e s z t é t i k á j á n a k . . . a l a p e l v e

anyagnak és az anyagi erőknek /keménység, nehézség, erők s t b . / k i f e j e z é s e ,

ob-

i s Simmelre h i v a t k o z i k a t ö r e -

megéreztetése.

...a

az

támasztó

romokon ezek az

erők még nyilvánvalóbbakká lesznek. Hiszen ezeknek a természet i erőknek az érvényesülését okozta, hogy az épület

rombadőlt.

A nyersanyag természetét és t ö r v é n y e i t a rom /ugyancsak

frag-

mer^tui^/ nyilvánvalóbbá t e s z i a legművészibb é p ü l e t n é l . " ^ Ebből b o n t j a k i Balázs a töredék h e l y é t meghatározó k o n c e p c i ó j á t , " . . . a z o k a töredékek, amelyek nagynak a k a r t koncepció e l s ő k e z d e t e i , nagy, homályos, k a o t i k u s anyag először

jegecesedett,

először megmarkolt e l e m e i . . . . A komoly töredék nem egyszerűen abbahagyott u t , jutott

elfelejtett

gondolat. Az egész, melyhez nem

e l a t a r t a l o m , valahogy benne van a töredék formájában.

És e z é r t jogosult m ű f a j . " 1 0 Végül n a g y j á b ó l egységbe é p i t i az inkább a kész formában, i l l e t v e a folyamatban magában é r t é k e t t a l á l ó k é t e l l e n t é t e s koncepciót: "Formálni annyit j e l e n t ,

mint

t ö r n i . Csak a természet nem t ö r e d é k , mert h a t á r - s k o n t u r t a l a n , és minden eleme egymásba olvadva v é g t e l e n . Be a művészet értelmű a . k o n t u r v á g á s s a l ,

a letördeléssel,

egy-

és csak töredékek

összessége ad f o r m á t . " 1 1 Ez a fogalomelleneaség k e t t ő s módon v á l i k k o n s t r u k t í v v á Ba299

láza műnká33ágában. Egyrészt lehetőséget teremt a r r a , hogy az i t t s z u b j e k t i v e é r z e t t , de e tudományterületen valóban fenn á l l ó hiányokat k i h a s z n á l v a - l é t r e j ö j j ö n egy olyan l i r a - , i l l e t v e h a s o n l a t e l m é l e t , amely azóta i s p á r a t l a n a magyar i r o d a 12 lomelmeletben. Másodszor pedig - és ez lesz Balázs f e j l ő d é sének fővonala - a láthatóság problémájához v e z e t i e l , döntő tényező lesz a f i l m e l m é l e t

ami

megszületésekor.

2 . Az avantgarde Itt,

a formához v a l ó viszony é r t é k e l é s é n é l k e l l

vennünk Balázs vélekedését az a v a n t g a r d e - r ó i .

szemügyre

Ez annál é r d e -

kesebb, minthogy bizonyos szempontból ő i s b e l e t a r t o z i k az avantgarde-ba, nemcsak mint a l k o t ó , hanem mint

müvészetteore-

t i k u s i s . Röviden igy f o g l a l h a t j u k össze az avantgarde-hoz ződő v i s z o n y á t : ü d v ö z l i a s t a t i k u s formák, a l á t s z a t o k tását,

fű-

felbon-

a mozgás á b r á z o l á s á t , de a forma t e l j e s lerombolása

len t i l t a k o z i k .

el-

Mindez az idők folyamán különböző e l m é l e t i a -

l a p o k r ó l t ö r t é n i k . Első idevonatkoztatható cikke 1912-ben ródott a futurizmusról,

i-

amikor egy többé-kevésbé h i á n y t a l a n be

f e l é f o r d u l á s j e l l e m e z t e Balázst mint művészt és mint művészetteoretikust

egyaránt, amikor az i g a z i valóságnak a dolgok v a l ó

ságával szemben a l é l e k valóságát t e k i n t e t t e .

A futurizmust

u j a t akarásán és lendületén t u l a z é r t ü d v ö z l i , mert azokat a mozdulatlannak l á t s z ó formákat, melyek ezt a nem-autentikus k ü l s ő v i l á g o t a l k o t j á k , s z é t t ö r i : "A mozdulatlannak l á t o t t gyak üres a b s z t r a k c i ó k . Sem a valóságnak,

sem a lelkünk

tár

álla-

potának nem f e l e l n e k meg. Eivülünk és bennünk csak mozgás van. Minden v o n a l csak erők i r á n y a , ni,

melyet a festőnek f e l k e l l

fed-

s z é t t ö r v é n a mozdulatlannak l á t s z ó dolgok f o r m á i t . A másik

nagy elv pedig, hogy

a lélekben egyszerre és együtt

dolgokat együtt k e l l f e s t e n i . Nem az a f o n t o s , amit

jelenlévő látunk,

hanem az a s s z o c i á c i ó k , mert azok a mi i g a z i belső élményünk.'" 1 ás ugyanerről a k i i n d u l á s p o n t r ó l azért nem t e k i n t i i g a z i művészetnek, mert mégis a dolgokkal f o g l a l k o z i k , lek á l l a p o t á r ó l mond / t i .

i g a z . Csakhogy ez a l e l k i á l l a p o t 300

"...amit a lé-

a futurizmus elmélete - L. J . /

-

láthatatlan.' A láthatatlant

f e s t e n i akarni pedig l e g a l á b b i s magával ellentmondó szándéké ..;Nem a dolgokat a lelkünkben, hanem a lelkünket a dolgokban * 2

akarjuk l á t n i , éppen a z é r t , mert nem a dolgok f o n t o s a k . " Akár egy e x p r e s s z i o n i s t a programnyilatkozatban i s s z e r e p e l hetnének ezek a szavak. Ez e g y á l t a l á n nem v é l e t l e n , h i s z e n g y a k o r l a t i l a g ugyanarról az é l e t f i l o z ó f i a i fogantatású v i l á g n é z e t i a l a p r ó l hangzanak e l , amelyből az expresszionizmus t ö r t é n e t i l e g származik. Ennek következtében nemsokára Balázs i s e l j u t az expresszionizmushoz, amely gondolkodását é s művészets z e m l é l e t é t még akkor i s meghatározza majd, amikor t é t e l e s e n már e l i t é l i . B e r l i n i emigrációjának éveiben aktivan r é s z t vesz a munkásszinjátszó mozgalomban, drámavázlatokat i r számukra. Többször i s k i f e j t i véleményét az i t t s z ü l e t ő művészetről. A Munkásszinház c . olkkben például elmondja, hogy ez a f a j t a szinház nem ábrázol, hanem a társadalmi f e j l ő d é s o k a i t , f o l y a matát k u t a t j a , ezért nincs i s szüksége m i l i e u - és jellemábráz o l á s r a . A naturalizmussal szemben ez a szinház nem f e l ü l r ő l , hanem b e l ü l r ő l nézi a népet, nem ábrázol, hanem - lévén f o r r a dalmi - maga i s beavatkozik a valóságba. /A munkásszinházban/ " s z o c i á l i s tipusok, p o l i t i k a i fogalmak szimbólumai szerepelnek. A mindennap p o l i t i k a i erői lesznek j á t s z v a , a l l e g o r i k u s á n , maszkákkal, plakátokkal, jelmezekkel s címerekkel m e g j e l e n í t v e . Ezek a különleges szimbolikus és a l l e g o r i k u s játékok, melyeket csak ő s i pantomimekből és bábjátékokból Ismerünk: ezek már az uj műfajai a munkásszinháznak. . . . I t t nem az ember l e s z jellemezve. I t t a ' p o l i t i k a i személy' l e s z támadva. Természet e s e n , hiszen ez nem ' s z o c i á l i s * , hanem forradalmi s z i n j á t szási"^

Érdekes adalék Balázsnak az avantgarde-hoz v a l ó bonyolult viszonyához a harmincas évek e l e j é n a Neue S a c h l i c h k e i t r ő l a l k o t o t t véleménye. Éppen a Munkásszinházban k i f e j t e t t e k , a mindennapi valóságba v a l ó konkrét beavatkozás igénye alapján t á madja ezt az i r á n y z a t o t , az h á b o r i t j a f e l benne B a l á z s t , hogy nem akar beavatkozni a valóságba, nem elemez, nem tár f e l okokat és Összefüggéseket - csak ábrázol. Igen irgalmas, ahogy jogosult és t ú l z ó elemek keverednek ebben az á l l á s f o g l a l á s b a n . 301

Hiszen Balázsnak a tények é r t e Inezésének követelésében igaza van / " A tények magtik nem adnak k i semmiféle v a l ó s á g o t . A v a lóság csak az értelmezendő tények értelmében j e l e n i k meg, s ezeket a tényeket a forradalmár és osztályöntudatos

proletár

sokkal inkább, mint b á r k i más, é r t e l m e z n i t a r t o z i k ,

miután a

p r o l e t a r i á t u s n a k a p o l g á r i a l a k u l a t o k maszkjai mögül a v a l ó s á gos értelmet még külön k i k e l l v á j n i . " V »

bár erős kapcsolódás

l á t s z i k ahhoz a f i a t a l k o r i á l l á s p o n t j á h o z , a m e l y r ő l még szó l e s z , hogy t i ; a külső valóság / a tények v i l á g a / nem valóság, csak a belső / a z

é r t e l e m / a z . Ugyanakkor a z t i s tudjuk - a mun-

kásszinház-koncepcióból - , hogy Balázs az e m i i t e t t művészeten k i v ü l i és

értelmezést

á b r á z o l á s e l l e n e s eszközökkel és művésze-

t e n k i v ü l i , k ö z w t l e n p o l i t i k a i célok v é g r e h a j t á s a érdekében i g é n y l i . És közben már a r r a i s f e l k e l l f i g y e l n i , hogy k e z d e nek v i s s z a t é r n i a murikásszinház elemző, nem-ábrázoló r a c i o n a lizmusával szemben a n e m - a l l e g o r i k u s , ideál j e l e i is.

érzelemgazdag művészi

"A p r o l e t á r önmagát a k a r j a é r e z n i ,

s emiatt az

érzés m i a t t nem szégyenkezik. Nincs semmiféle érzéke az ö n i r ó n i á r a . Annál több benne a szenvedély és a pátosz. Ez az é r z é s v i l á g a . Nála mindig n y i l t

á l l á s f o g l a l á s o k r ó l van szó.

...Jel-

lemző, hogy az u j orosz p r o l e t á r irodalom t e l e van ugyan a j e l e n n e l és a v a l ó s á g g a l , e z é r t azonban e g y á l t a l á n nem szárazon tárgyilagos.

Sem a s t i l u s á b a n ,

sem az é l e t é r z é s é b e n . T e l i van

e l l e n b e n s z i n n e l , finom h a n g u l a t t a l és a t m o s z f é r á v a l , t e l i

ér-

z é s s e l és melegséggel. 11 ^ Abban a cikkében, amelyet a Das Wort 1938-as

expresszioniz-

mus-vitájához v a l ó hozzászólásaként, á l l á s f o g l a l á s k é n t

közölt,

e l i s m e r i az expresszionizmus h a l l a t l a n u l gazdag hatását a f i l m i kifejezés,

a filmnyelv fejlődésére,

azonban t i l t a k o z i k ; " . " . . . a z absurdum v i t t é k ,

ad absurdum v i t e l e

ellen

expresszionizmust igen hamar ad

és o l y a n , művészettől idegen tendenciává v á l -

t o z t a t t á k , amely nemcsak hogy a k i f e j e z é s f e l f o k o z á s á t nem h o z t a magával, hanem éppenséggel mindenféle valóságos k i f e j e z é s i lehetőséget s z é t r o m b o l t . Mert egy k i f e j e z é s csak addig marad k i f e j e z é s , amig l é t e z i k v a l a m i ,

ami a k i f e j e z é s t hordozza: a

mimika e l t o r z í t j a az a r c o t , de a t o r z i t á s mértékét és j e l e n 302

t ő s é g é t csak akkor tudom f e l m é r n i , ha mégis felismerhetők az arc e r e d e t i alapformái. Hogy mennyire tolódtak e l az arconások, csak akkor tudom m e g i t é l n i , ha tudom, h o l i s voltak e r e d e t i l e g ; a k i f e j e z é s éppen ebben a látható megváltozásban r e j l i k . Ha azonban már nem látom magam e l ő t t az e r e d e t i arcvonásokat, ha az e r e d e t i , normális forma t e l j e s e n f e l b o m l o t t , akkor a kép, amelyet most megpillantok, már nem t o r z i t á s , hanem valami e gészen más forma - mert akkor már nem l é t e z i k a t o r z i t á s mért é k e , a k i f e j e z é s f e s z ü l t s é g e ebben a p i l l a n a t b a n e l v é s z . A k i f e s z i t e t t ijban éreznem k e l l a bot e r e d e t i e g y e n e s s é g é t . Ha e r e d e t i á l l a p o t a többé nincs j e l e n , ha a h a j l i t á s t csak mint görbületet ismerjük f e l , akkor nem fogjuk érezni azt az e r ő t , amely szükséges v o l t ahhoz, hogy az i j megfeszüljön. Igy az expresszionizmust i s ad absurdum v i t t é k : a t á r g y i a s s á g formal i s t a f e l l a z í t á s á v á , sőt f e l o l d á s á v á . " J e l l e g z e t e s e n mutatja ez az á l l á s f o g l a l á s az ezután következő évek ö s s z e s b i z o n y t a lanságát és ingadozását. Balázs a Hunkásszinháeban szembeszállt az ábrázolás e l v é v e l - a túlzásba v i t t expresszionizmus e l i t é lésekor éppen e f e l é k a c s i n t g a t . Nagyjából ugyanez az ambivalencia j e l l e m z i ebben a korszakban Balázsnak a szinházi expresszionizmushoz v a l ó v i s z o n y á t . Mejerhold tevékenységével kapcsolatban hasonló á l l á s p o n t o t f e j t k i , mint a filmexpresszionizmussal kapcsolatban. Mivel a Mejerholdot é r i n t ő két cikkre más szempontból még v i s s z a t é r ü n k , most csak a forma felbontására vonatkozó r é s z t idézzük. Mejerhold t ö r t é n e t i l e g j e l e n t ő s érdemeinek hangsúlyozása m e l l e t t ezt i r ja: "Az e x p r e s s z i o n i s t a e l l e n z é k i művészet egyik i s m e r t e t ő j e gye v o l t az emocionális k ö t e t l e n s é g . Forradalmi tartalmainak meghatározatlanságaival függött ö s s z e , hogy a forradalom v i haros pátoszát a t a g l e j t é s k ü l s ő d l e g e s , vad mozgatottságával és egy extatikus s t í l u s s a l v é l t é k ábrázóIhatónak. . . . A z é r z e lem mozgatja és e l t o l j a az arcvonásokat; de csak amennyire az anatómia, az arc f e l é p i t é s e megengedi - ez azonban g á t o l j a a k i f e j e z é s t a maga t e l j e s kibontakozásában, és ezért csak a maszk k i t e l j e s e d e t t e x p r e s s z i é . Ez a l á t s z ó l a g kompromisszummentes következetesség nem nélkülözte a vonzerőt, bár formá303

l i s , d i a l e k t i k á t l a n l o g i k á j a nagyon hamar ad absurdum v e z e t e t t az üres f or malizmusho z . Mert a mimika /ahogy ezt rövidd® 1 előtt

az-

ezen a helyen hasonló alkalomból k i f e j t e t t e m / csak ad-

dig k i f e j e z é s t e l j e s ,

amig egy meghatározott, konkrét arc

j e z é s e ; ha az a r c o t ' f e l r o b b a n t j a ' ,

megszűnik k i f e j e z é s

kifelenni,

A t a g l e j t é s n e k i s csak akkor van j e l e n t é s e , ha egy meghatároz o t t t e s t t a g l e j t é s e ; ha s z é t t é p i a számurkra megszokott mákat, azonnal megszűnik t a g l e j t é s individuumtól, lik,

for-

l e n n i . Ha a b s z t r a h á l j u k az

mind a mimika, mind a t a g l e j t é s ornamenssé v á -

a szinpadon mozgatott ornamenssé. E l v e s z t i k a k i f e j e z é s

feszültségét,

mert személytelenné v á l n a k . Ide vezet az expresz n

szionizmus szükségszerűen M e j e r h o l d n á l

is."

Ahhoz, hogy Balázsnak az expresszionizmushoz v a l ó viszonyát értelmezhessük, k i k e l l tekintenünk

erre a v i t á r a . A v i t a

konkrét t ö r t é n e l m i kérdése a művészetnek a fasizmushoz v a l ó viszonya v o l t . zeledéssel,

Mindkét szembenálló f é l a fasizmushoz v a l ó k ö -

a p o l o g e t i k á v a l v á d o l t a a másikat, egyrészt a mü-

vészeteszményben megjelenő n e o k l a s s z i c i z m u s - i g é n y ,

illetőleg

másrészt a f e n n á l l ó n a k a formabontásban r e j l ő ö n t u d a t l a n i g e n lése m i a t t . Ez a k é r d é s , a formának az é r t é k e l é s e t e s z i a konk r é t t ö r t é n e l m i p i l l a n a t b a n n y e r t fontosságán t u l ,

általános

e s z t é t i k a i értelemben i s j e l e n t ő s s é a v i t á t . A k é t szembenálló á l l á s p o n t o t

l e g r e p r e z e n t a t i v a b b a n és l e g -

színvonalasabb an lukács és Bloch k é p v i s e l i . Lukács

szerint,

amikor az e x p r e s s z i o n i s t a montázstechnika s z é t d a r a b o l j a a műa l k o t á s k ü l s ő f o r m á j á t , e z z e l a valóság t ö r e d e z e t t megmerevedett, örök lényegként t é t e l e z i ,

látszatát

a h e l y e t t , hogy művé-

s z i l e g tulmutatna n a j t a és le győz he tők ént á b r á z o l n á , igy

akar-

va a k a r a t l a n u l a p o l o g é t á j á v á v á l i k ennek a rossz valóságnak, azoknak az erőknek, amelyek ezt a t ö r e d e z e t t

látszatot

lét-

rehozzák. A valóság l é n y e g i l e g egységes és törvényszerű,és a művészet f e l a d a t a éppen ennek t u d a t o s i t á s a minden l á t s z a t l e n é r e , a társadalomban

el-

e l v e s z e t t harmónia l é t r e h o z á s a művé-

s z i u t o n . 8 Bloch á l l á s p o n t j a a r r a a t é n y r e é p ü l , hogy a 2 0 . századi ember a l a p v e t ő élménye az elidegenedés, a v i l á g b a n v a ló eligazodás k é p t e l e n s é g e ,

304

magának a v i l á g n a k a t e l j e s

irra-

clonali^tása, az ember t e l j e s , á t t ö r h e t e t l e n magáramaradottsága. A v a l ó s á g ö s s z e t ö r e d e z e t t s é g é t nem l á t s z a t n a k , k ö v e t k e z ménynek, mint Lukács, hanem alapvető l é n y e g i jellemzőnek t e k i n t v e igy i r az expresszionizmus k i s é r l é t é i r ő l : "Lukács mindenütt z á r t , összefüggő valóságot t é t e l e z f e l , méghozzá o l y a t , amelyben ugyan az idealizmus objektiv tényezőjének n i n c s h e l y e , de van a megszakíthatatlan ' t o t a l i t á s n a k * , amely i d e a l i s t a rendszerekben, igy a k l a s s z i k u s német f i l o z ó f i a rendszereiben t e n y é s z e t t leginkább. Az a kérdés: r e a l i t á s b a ez; ha az, akkor az e x p r e s s z i o n i s t a s z é t t ö r é s l és i n t e r p o l á c i ó s k í s é r l e t e k v a lóban üres játékok, / k i e m e l é s tőlem - L. J . / Ámde t a l á n Lukács realitása, a végtelen közvetített totalitásösszefüggés r e a l i tása nem i s annyira o b j e k t i v ; t a l á n Lukács r e a l i t á s f o g a l m a maga i s k l a s s z i k u s r e n d s z e r - j e l l e g ű vonásokat hordoz magában; l e h e t , hogy az i g a z i valóság megszakítás i s . " Lukács tehát a p o l g á r i hanyatlás j e l é n e k , bomlásterméknek, dekadenciának í t é l i az expresszionizmust, Bloch pedig a v a l ó s á g e l l e n v a l ó lázadás megnyilvánulásának, szembenállásuk alapja azonban l é n y e g i l e g nem a művészet megítélésében, hanem a valóságéban van. A kiemelt mondatból j ó l l á t s z i k , hogy Bloch nem a művészet, hanem a valóság értékelésében v i t á z i k Lukáccsal, amikor a v a lóság t o t á l i s j e l l e g é t k é r d ő j e l e z i meg, e t t ő l a p o n t t ó l kezdve azután lényegében egy ugyanolyan tükrözés j e l l e g ű művészetet k ö v e t e l meg, mint Lukács. Kettejük művészeteszményének nem az e l v e , csak a tárgya különbözik, amennyiben ez a tárgy Lukácsnál egy t o t á l i s , Blochnál egy ö s s z e t ö r t v a l ó s á g , az elv pedig ennek a lényegnek az é r z é k e l t e t é s e a művészi formában. Bloch műalkotásészménye igy végső soron sokkal közelebb á l l a Lukácséhoz, mint e l s ő p i l l a n a t r a l á t s z i k , és az a koncepció, amelyet Balázs f e j t ki a művészetről és az expresszionizmusról ebben a vitában és a v i t á n k i v ü l i s , bár l á t s z a t r a k ö z v e t l e n k ö z e l ségben á l l a Lukácséval, l é n y e g i l e g sokkal távolabb á l l t ő l e , sokkal e r ő t e l j e s e b b e n szemben á l l v e l e , mint akár B l o c h é . Persze, Balázs e l m é l e t i l e g nem h a t o l olyan mélységekig a probléma lényegébe, mint Lukács vagy Bloch. Álláspontján v i szont az alapkérdés, a formához v a l ó viszony t e k i n t e t é b e n egy 305

C

érdekes k e t t ő s s é g vonul v é g i g . Ez abban á l l , hogy mig ingadozn i l á t s z i k az expresszionizmus e l f o g a d á s a é s e l u t a s í t á s a köz ö t t , é s v é g ü l egy középső á l l á s p o n t o t f o g l a l e l , mint l á t t u k , a formát annyiban t e k i n t i felbonthatónak, amennyiben még emlék e z t e t valamikori önmagára; koncepciója mélyebb r é t e g e i b e n e l v i l e g tagadja a forma, a b e l s ő forma döntő j e l e n t ő s é g é t . Amikor a forma f e l b o n t á s á r ó l , a v i s z o n y í t ó alap fenntartásának szüks é g e s s é g é r ő l b e s z é l , ezen a k ü l s ő formát é r t i . Mejerhold művés z e t é v e l , a tömeg mítoszát h i r d e t ő forradalmár é r t e l m i s é g műv é s z e t k o n c e p c i ó j á v a l kapcsolatban igy i r : "A csömörnek ez az a a forradalmi é r t e l m i s é g egy r é s z é t egy pszeudov u l g á r s z o c i a l i s t a eszméhez v e z e t t e : a s z e m é l y i s é g semmi, a tömeg, a k o l l e k t i v i t á s minden. A művészetben ez a puszta mechanikus o p p o z i c i ó h ó l s z ü l e t e t t t é v e d é s ama t e n d e c i á ként l é p e t t f e l , hogy az összkép_ kompozícióját az egyes a l a kok k a r a k t e r i s z t i k á j a f e l e t t uralkodni hagyták: / k i e m e l é s t ő lem - L. J . / az individuum kontúrjainak f e l k e l l e t t oldódniuk a kompozíció ö s s z e k ö t ő vonalaiban, ahogy a k e l e t i szőnyeg f i gurái feloldódnak a közös o r n a m e n t i k á b a n . A r r ó l , hogy Balázs é l e t e különböző korszakaiban hogyan v é l e k e d e t t az egyén-tömeg- v i s z o n y r ó l , hogy a f e n t i mejerholdi á l l á s p o n t o t korábban ő i s k é p v i s e l t e , még szó lesz." Az a k ö z v e t l e n k a p c s o l a t , amit ő i t t a s z e m é l y i s é g ábrázolása és az egyes alakok k a r a k t e r i s z t i k á j a , i l l e t v e a tömeg és a kompozíció k ö z ö t t f e l t é t e l e z , v a l ó s z í n ű l e g nem i l y e n egyszerűen á l l fenn. Ami azonban a lényeg: e g y r é s z t a forma i t t a k o n t ú r o z o t t s á g g a l azonosul, tehát v i l á g o san a k ü l s ő formát j e l e n t i , másrészt pedig k i f e j e z e t t e n az össz-kompozició e l l e n é h e n v e t ő d i k f e l . Mindezek m e l l e t t láttuk már, hogyan s z á l l sikra korábban a munkásszinházzal k a p c s o l a t ban egy nem-ábrázoló művészet m e l l e t t , ahol a néző és az e l ő adó a k t i v i t á s a azonos minőséget k é p v i s e l , é s azt i s l á t n i f o g juk még, hogy a 20-as, 30-as években folyamatosan k e r e s i egy olyan művészet l e h e t ő s é g é t , ahol a forma b e l s ő l e g n y i t o t t , a műalkotás n i n c s e l v i l e g , kompozicionálisan e l z á r v a a környező v a l ó s á g t ó l . Egyrészt tehát Balázs e l i t é l i az expresszionizmust a forma felbontása m i a t t , másrészt v i s z o n t ő maga a forma s o k 306

k a i mélyebb és lényegibb megbontása m e l l e t t

s z á l l s i k r a , még-

pedig nem a B l o c h - k é p v i s e l t e módon, ahol lényegében nem t ö r t é n i k más, mint hogy a művészi élmény mint t a r t a l o m a z i l á l t külsőben t ö k é l e t e s e n formaként j e l e n i k meg, de a műalkotás e m e l l e t t megőrzi

ö n á l l ó s á g á t , k i z á r ó l a g önmagára u t a l t s á g á t ,

hanem sokkal r a d i k á l i s a b b a n , helyesebben épp e l l e n k e z ő módon: a műalkotás belső megnyitásával annak egy mástól v a l ó f ü g g é s é t , másnak a s z o l g á l a t á b a á l l i t á s á t ső soron művészetellenes tendenciát

t é t e l e z i , vagyis egy v é g képvisel.

Ez a koncepció, amely a művészetet művészeten k i v ü l i konkr é t célok s z o l g á l a t á b a n eszközként k i v á n j a á l l í t a n i , illeszkedhetett

kiválóan

nemcsak Balázs emigrációjának második

színhe-

l y é n , a m e s s i a n i s z t i k u s - s z e k t a r i á n u s vonásokat hordozó németo r s z á g i munkásmozgalom mindennapjaiba / é s ezekhez a messian i s z t i k u s vonásokhoz Balázs a maga magyar

tanácsköztársasági

m ú l t j á v a l és a f i a t a l Lukács közelében s z e r z e t t ségével könnyedén c s a t l a k o z h a t o t t / , évekbeli k u l t ú r p o l i t i k á j á h o z

is,

szellemi örök-

hanem a S z o v j e t u n i ó 30-as

amelyen egyre inkább

kodott a pragmatizmus, és egy e r ő t e l j e s ,

elural-

bár á t t é t e l e s e n

l e n t k e z ő , az o b j e k t i v i t á s l á t s z a t á b a ö l t ö z ö t t

je-

szubjektivizmus.'

A külső formának ez a v i s z o n y í t ó alap megszűnésével j á r ó felbomlása á l l a n d ó érv marad a továbbiakban Balázs működése f o lyamán az expresszionizmus megítélésében.' Érdekes azonban, hogy ezen a - most már megszilárdultnak tűnő - á l l á s p o n t o n b e l ü l t a l á l k o z u n k még ingadozással. Utolsó nagy

is

e l m é l e t i munkájában?,

a F i l m k u l t ú r á b a n bizonyos f o k i g v i s s z a n y e r i j o g a i t az avantr? garde. Ez a mü több szempontból p r o b l e m a t i k u s , zisnek t e k i n t e n i ,

lehet

szinté-

lényegében azonban alapvetően e k l e k t i k u 3 . '

Nem a z é r t , mert több esetben ismét m e l l é á l l annak, arait egyszer már e l i t é l t ,

hanem mert a minden t o v á b b i lépést

l a n u l meghatározó á l t a l á n o s , lematikus. Épp

hiányta-

e l v i , egységes megalapozás p r o b -

s m ű v é s z e t f i l o z ó f i a i alapban támadnak olyan

r é s e k , amelyek számos ellentmondást

és nem-világo3

állásfog-

l a l á s t eredményeznek. Mert ebben az alapban nem tudnak egységgé v á l n i Balázs különböző

gondolkodói korszakainak

eredményei,

mindegyikből átvesz egy k e v e s e t , de nem g y ú r j a őket egységes 307

anyaggá. Az avantgarde m e g í t é l é s é v e l kapcsolatban k i k e l l i t t .emelni, hogy a Filmkultúrában több helyen k i f e j e z e t t e n hangsúl y o z z a : i g a z , hogy az avantgárdé egy v é g l e t e s s z u b j e k t i v i z m u s nak, a v a l ó s á g t ó l v a l ó menekülésnek, tehát egy dekadenciának a k i f e j e z ő d é s e , de ez nem e s z t é t i k a i k é r d é s . P é l d á u l v i s s z a h e l y e z i jogaiba a M e j e r h o l d n á l e l i t é l t ornamentikát. Az a b s z t r a k t h a n g o s f i l m r ő l / a m e l y e t az Iszkussztvo Kinóban, a F i l m k u l t u r a elődjében éppen szubjektivizmusa miatt még kategorikusan e l _ i t é l t / , i t t ezt i r j a : "Mozgó ornamentika ez, melynek r e n d k í v ü l i e s z t é t i k a i értéke l e h e t . Miért ne lehessen i l y e n műfaj i s ? Sok embernek t e l h e t i k öröme b e n n e . " A se nem t é n y e k e t , se nem t á r g y a k a t , hanem k é p e k e t , belső élményeket, nem a le licet a dolgokban, hanem a dolgokat a lélekben ábrázoló abszolút f i l m r ő l igy i r az . Iszkussztvo Kinóban; "Ezek az abszolút f i l m e k / b á r csak tárgyakat á b r á z o l n a k / abszolút s z u b j e k t i v i z m u s t mut a t n a k a művészetben. Bz a valóság e l ő l v a l ó i d e o l ó g i a i mene12 k ü l e s egy f o r m á j a . "

Ugyanez a F i l m k u l t ú r á b a n : "Az abszolút

filmnek ezt a s t i l u a á t k é t s é g k i v ü l egy v é g l e t e s

szubjektiviz-

mus i r á n y i t j a , mely n y i l v á n v a l ó a n egyik f o r m á j a a valóság e l ő l v a l ó i d e o l ó g i a i menekülésnek, és az úgynevezett hanyatló művészetekre j e l l e m z ő i r á n y . S z azonban lehet V3 k u l t u r h i s t ó r i a i megV é g ü l i s éppen ebben

á l l a p i t á s - de nem e s z t é t i k a i é r t é k e l é s . "

az i r r a c i o n á l i s belső képeket és r a c i o n á l i s szavakat

egyszerre,

kontrapunktikusan alkalmazó abszolút filmben l á t j a ekkor Balázs a f i l m u j , harmadik korszakának nagy l e h e t ő s é g é t . / M i n d e z t gyébként Az avantgarde formalizmusa c.

e-

fejezetben./

Ez azonban még mindig nem j e l e n t i a z t , hogy Balázs végre talált

alkotói világnézet

rá-

és művészi kifejezésmód gyakran e l -

lentmondásos viszonyának türelmes m e g í t é l é s é r e . I t t nem puszt á n merev s z e m b e á l l í t á s r ó l és e l i t é l é s r ő l ,

vagy l i b e r á l i s

f o g a d á s r ó l van szó, hiszen a formabontáshoz, a l k o t ó i t i v i t á s h o z , dekadenciához v a l ó viszony megítélése

be-

szubjek-

mindenképpen,

sőt alapvetően e s z t é t i k a i k é r d é s . Ennek a nem t i s z t á z o t t

állás-

foglalásnak köszönhető, hogy Balázs egy 1949-es előadásában, a«ely ebben a t e k i n t e t b e n már valóban u t o l s ó megnyilvánulása, a F i l m k u l t ú r á é t ó l megint e l t é r ő á l l á s f o g l a l á s s a l 308

találkozha-

tunk. Ekkor az avantgarde-ot, az ö s s z e s e r é n y e i v e l e g y ü t t , l é nyegében zsákutcának t e k i n t i a művészet f e j l ő d é s é n e k ö a s z f o lyamatában. "A h e l l e n i s z t i k u s művészet, az u j p l a t o n i s t a i r o dalom k é t s é g k í v ü l a legkifinomultabb, legkulturáltabb v o l t , amit az antik irodalom produkált. Ma mégsem é r t i s e n k i . A k u l tura más irányban h a l a d t . Mint ahogy a f o l y ó addig kanyarog, amig u j , egyenes medret nem t a l á l . Akkor a h o l t ágban a h a j dan t i s z t a és f r i s s v i z maradéka megposhad, pocsolyává l e s z . Az avantgardizmus sem v o l t művészileg é r t é k t e l e n , de az ember i kultura más irányban h a l a d t . " 1 ^ Ez a f a j t a m e g í t é l é s h a l l a t l a n u l , meg nem engedhető módon e g y s z e r ű s í t i l e a művészet / é s a történelem/ f e j l ő d é s i folyamatát; a zsákutcák k i k ü s z ö b ö l é s é v e l v é g ü l i s egy ellentmondásmentes egyenesvonalu f e j l ő d é s t kapunk. Ez a harmonikus, egy c é l f e l é haladó mozgást e l k é p z e lő t ö r t é n e t s z e m l é l e t v i l á g o s a n mutatja a korszakban á l t a l á n o s sematizált marxizmus nyomait, de f o n t o s tényezőként k e l l f i gyelembe venni, hogy e nézet asszimilálásának lehetősége már Balázs f i a t a l k o r i v i l á g n é z e t é v e l adott v o l t . Ez a séma ugyanis határozott szerkezeti rokonságot mutat a simmeli k u l t u r f e j l ő dés-koncepcióval, az eleven é l e t és a sorsukra hagyott objekt i v á c i ó k sémájával. Tartalmilag semmi közük egymáshoz, mégis éppen ebben a s z e r k e z e t i hasonlóságban és az ehhez hasonlókban derül k i , hogy milyen mély nyomot hagyott Balázsban a f i a t a l k o r i s z e l l e m i k ö r n y e z e t , milyen szorosan kötődik f i a t a l k o r i v i l á g n é z e t é h e z . Csak igy c s i n á l h a t t a v é g i g szubjektive b e c s ü l e t e s e n azt a s z á mos f o r d u l a t o t , amelyet é l e t e során b e j á r t . A nehéz p i l l a n a tokban mindig ide nyúlt v i s s z a . Végülis ennek a pályának az a legnagyobb tanulsága, hogy a forradalomhoz többféleképpen l e het e l j u t n i , a gyakorlati c s e l e k v é s s o k f é l e i n d í t t a t á s , s z e l lemi alap keveredését t e s z i l e h e t ő v é , de ez a keveredés az elméletben nem l e h e t s é g e s . Ott csak következetesen lehet haladni - bármilyen a l a p r ó l , mert az a l a p t ó l idegen alkatrészek sohasem fognak s z e r v e s ü l n i , ha e l i s fedik azt egy i d ő r e , az alap újra meg újra kibukkan. Balázs a forradalom után o t t t u dott é r t é k e s e t a l k o t n i az elméletben, ahol a legmeghatározób309

ban érvényre j u t h a t o t t

ez a v i l á g n é z e t i a l a p r é t e g : a f i l m e l m é -

l e t t e r ü l e t é n . Később az ellentmondások i t t

is

jelentkeztek,

mert a f i l m e l m é l e t n e k e t t ő l az e r e d e t i e l m é l e t i a l a p j á t ó l gen követelményeknek a k a r t

ide-

megfelelni;

3. A láthatóság Korábban u t a l t u n k a r r a , hogy a k o n t u r n é l k ü l i ,

a töredékes,

a f o r m á l a t l a n fokozódó t i s z t e l e t e B a l á z s n á l bensőséges kapcsol a t b a n van egy fogalomellenességgel. Első f i l m e s z t é t i k a i munk á j á b a n , amelynek már a cime i s j e l z i ezt a t é n y á l l á s t /A

lát-

ható ember/, a következőképpen j e l l e m z i a v i z u a l i t á s h o z v a l ó v i s z o n y á t : az emberiség tulajdonképpeni anyanyelve, és a később kialakult

fogalmi nyelvnek i s k ö z v e t l e n megteremtője az az e l -

sődleges l á t h a t ó mozdulatkultura v o l t ,

amelynek eltűnése -

sze-

r i n t e - a könyvnyomtatásnak köszönhető, de amely személyesebben és i g a z a b b u l , természetesebben,

és őszintébben,

korlátlanabbul

és nemzetközi érvénnyel f e j e z i k i és k a p c s o l j a össze az emberek e t . Ezt a v i z u á l i s k u l t u r á t , ahol a szellem k ö z v e t l e n ü l , a szavak mankója n é l k ü l v á l i k t e s t t é , kulturája,

sokáig elnyomta a szavak

s e z á l t a l a l é l e k l á t h a t a t l a n n á v á l t . A szó k o r l á t o z

és gúzsba k ö t , v i l á g a t ö k é l e t e s és h é z a g t a l a n r e n d s z e r , m e l l e t t l é t e z i k egy s z i n t é n t ö k é l e t e s és h i á n y t a l a n rendszer i s .

amely

gesztus-

"Gondolatok n é l k ü l gondolkodunk legerősebben" 1

2 i r t a 1908-ban. " E l k é p z e l h e t ő emberi k u l t u r a beszéd n é l k ü l i s "

-

szögezi l e 1924-ben. " V é l e t l e n - e - i r j a ennek megfelelően - ,

hogy éppen a f i l m megszületésével egy időben, az elmúlt

évti-

zedekben a táncművészet i s az emberek á l t a l á n o s k u l t u r á l i s

szük-

ségletévé v á l t ? N y i l v á n sok mindent szeretnénk egymással k ö z ö l ni,

amit szavakkal nem lehet k i f e j e z n i . Visszatérünk az e r e d e -

ti,

elfelejtett

mozdulatkifejezéshez,

amelynek másodlagos és l e -

v e z e t e t t f o r m á l k u l t u r á n k a t ugy l á t s z i k , utcákba v e z e t t é k . A szó erőszakot t e t t

a legkülönfélébb

az emberen.

zsák-

Aiemelés

tőlem - L. J . / A p r o k r u s z t e s z i fogalmak k é n y s z e r i t e t t e k

bennün-

k e t , hogy sok mindent b a l l a s z t k é n t kidobjunk h a j ó n k b ó l , ami most már h i á n y z i k . A zene egyedül nem p ó t o l h a t j a , s z í t e t t ü n k . A szavak k u l t u r á j a anyagtalan, e l v o n t , 310

amit

elve-

intellektu-

á l i a k u l t u r a , amely az emberi t e s t e t közönséges b i o l ó g i a i g é p e z e t t é b é l y e g e z t e . Az u j , az eljövendő mozdulatbeszéd abból a fájdalmas vágyakozásból s z ü l e t i k , hogy t e t ő t ő l t a l p i g , egész testünkkel / é s ne csak szavainkkal/ emberek lehessünk, ne k e l l jen testünket többé mint valami idegen tárgyat praktikus, h a s z nálható, de l é l e k t e l e n szerszámot magunkkal hordoznunk; az e l némult, e l f e l e j t e t t , láthatatlanná v á l t emberi t e s t f e l é b r e s z "Z

t é s e i r á n t i vágyakozásból."^ Ennek a koncepciónak megfelelően a kultura történelmi f e j l ő d é s é r ő l a M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i t ö r e d é kekben v á z o l t t a l l á t s z a t r a éppen e l l e n t é t e s , valójában azt pontosan k i e g é s z í t ő utat r a j z o l f e l . Ha o t t a t á n c , a t e s t i k i f e j e z é s v o l t minden kultura ősanyja, és a fogalom a végeredmény, i t t visszaérkezünk a t e s t i k i f e j e z é s h e z . "A kultura f e j l ő d é s é nek iránya nagy általánosságban az elvont g o n d o l a t t ó l a l á t h a t ó anyag f e l é t a r t . Hiszen l á t h a t j u k , mint t e s t e s ü l meg e g y e sek finom, v á l a s z t é k o s mozdulataiban, szép kezében őseink s z e l leme! Az apák gondolatai a gyermekben ösztönné, Í z l é s s é , é r z é kenységgé válnak. A tudatos gondolat öntudatlan hajlammá a l a kul: a kultura a testben ö l t formát. A kulturák f e j l ő d é s é n e k végső, é r e t t gyümölcse mindig a t e s t fokozott k i f e j e z ő k é p e s s é ge. És ha a f i l m ma még k e z d e t l e g e s és barbár dadogásnak tűnik i s az irodalomhoz k é p e s t , mégis a kultura előrehaladásának j e l e , mert benne az emberi szellem k ö z v e t l e n ü l ö l t t e s t e t . " ^ A f e n t i e k n é l k é t s é g b e e s e t t e b b k i á l t á s s a l az emberiség e l i d e g e n e dett á l l a p o t a i e l l e n szépirodalmi műben i s ritkán találkozunk. Balázsnál nem r i t k a az e f f a j t a pátosz t e o r e t i k u s dolgozataiban. Nagy vonalakban ez az az e l m é l e t i alap, amelyre Balázs, most már szakmai r é s z l e t k é r d é s e k r e c s o p o r t o s í t v a , f e l é p i t i f i l m e l méletét A látható emberben. J e l l e g z e t e s e n k ö z v e t l e n , szubjekt í v reagálás ez az e l i d e g e n e d e t t v a l ó s á g r a , e z á l t a l maga i s az elidegenedés j e l l e g z e t e s megjelenése. Z s e n i á l i s a n ismeri f e l és megkapóan f e s t i le az elidegenedés egyik legfontosabb mozzanatát: az ember e l i d e g e n e d é s é t önmagától. Ha azonban a megoldást v i s s z a f e l é k e r e s i , ha " t e t ő t ő l t a l p i g " embernek lenni éppen a legemberibbtől, a szavak v i l á g á t ó l v a l ó f e l s z a b a d u l á s t k ö v e t e l i meg, amely v i l á g egyébként ebben a f e l f o g á s b a n csupán 311

melléktermékként

jött

l é t r e a gesztusok n y e l v é b ő l , ennek az á l -

láspontnak k ö z v e t l e n , e l i d e g e n ü l t és romantikus j e l l e g é n nem v á l t o z t a t az sem, hogy ebben az esetben r e n d k i v ü l termékennyé vált.

Mert v é g ü l i s e r r ő l van szó. Balázsnak a f i l m e l m é l e t

meg-

írásához többek k ö z ö t t az t e r e m t e t t e meg az a l a p o t , hogy a fogalmak világának ezt a k i nem e l é g i t ő v o l t á t é l t e á t .

Kellett

a f i l m b e n , a l á t h a t ó s á g uj művészetében r e j l ő t ö r t é n e l m i

lehe-

tőség felismeréséhez egy bizonyos h i á n y é r z e t , egy érzékenység, amit csakis ezek a lehetőségek e l é g í t h e t n e k k i .

Ez a h i á n y é r z e t

pedig az embernek - egyebek között - a fogalmak v i l á g á t ó l v a ló eltávolodása,

a bizalom hiánya ebben a v i l á g b a n , amely

az

amugyis k a o t i k u s valóságot nem t u d j a többé adekvátan k ö z v e t í t e ni,

sem pedig egy a u t e n t i k u s k i u t a t ,

akár menekülési

lehetősé-

get mutatni b e l ő l e , u t a t az embernek v i s s z a önmagához. Az a v i l á g n é z e t , amely a szavak v i l á g á t

az embert l e a l a c s o n y í t ó ,

erőszakot tevő hatalomnak t e k i n t i ,

e l u r a l k o d á s á t , az

rajta

ősi v i z u á -

l i s k u l t u r a h á t t é r b e s z o r i t á s á t pedig még ezen a rendszeren b e l ü l i s k i s s é szegényes magyarázatként egy egyszerű / e g y s z e r i / t e c h n i k a i a k t u s r a , a könyvnyomtatás tényére v e z e t i v i s s z a , ; t á v o l á l l a marxizmus e l i d e g e n e d é s - é r t e l m e z é s é t ő l . De figyelembe k e l l v e n n i , hogy a valóság s z e l l e m i b i r t o k b a v é t e l é n e k

területén,

s tudományok t e k i n t e t é b e n i s van egy egyenlőtlen f e j l ő d é s , és t a l á n éppen ez a fogalmak e l ő l v a l ó menekülés v o l t

szükséges

ahhoz, hogy a f i l m n e k e r r e az egyébként valóban alapvető

for-

máló elvére r á i r á n y i t s a a f i g y e l m e t . Annak, hogy egyes k o r s z a kokban milyen művészeti ág k e r ü l az e s z t é t i k a i érdeklődés k ö zéppontjába, hogy az egyes művészeti ágak elmélete mikor, lyen körülmények k ö z ö t t

lendül f e l ,

esztétikán k i v ü l i ,

mi-

törté-

n e t f i l o z ó f i a i o k a i / i s / vannak. A k i a huszadik század első harmadában megközelithetőnek, e g y á l t a l á n létezőnek l á t t a a v a lóságot szabályozó törvényszerűségeket, a k i a fogalmak v i l á g á t adekvátnak és emberinek t e k i n t e t t e ,

elidegenedését pedig i d e i g -

lenesnek és magyarázhatónak, más jelenségek következményének, annak nem v o l t szüksége a r r a , hogy más szférában keressen k i u t a t . I l y e n értelemben tehát bizonyos f o k i g szükségszerű, hogy az olaő f i l m e l m é l e t e k nem marxisták t o l l á b ó l s z ü l e t t e k , de á l 312

talánosabb értelemben i s , hogy sokan f o r d u l t a k a f i l m

mellett

még a képzőművészetek, t e h á t a l á t h a t ó s á g birodalma f e l é . Ami nem azt j e l e n t i , hogy nem s z ü l e t h e t e t t

marxista f i l m e l m é l e t .

/ A z a nagyjelentőségű dokumentum, amely, bár egészen más megközelítésben,

t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i s t a szeirpontból használható

k u l c s o t adhat a dologhoz, Marx p á r i z s i k é z i r a t a az emberi zékek t ö r t é n e t i s é g é r ő l ,

ér-

csak később v á l t k ö z i s m e r t t é . / Balázs

sem k é s l e k e d i k ezt b e é p í t e n i

filmelméletébe.'

Harmadik nagy f i l m e s z t é t i k a i munkájában t ö r t é n i k ez meg. A második, A f i l m szelleme, e s z t é t i k a i értelemben nem hoz még akkor sem, ha nem kisebb f e l a d a t r a v á l l a l k o z i k ,

ujat,

mint a k ö -

zegében ú j j á s z ü l e t e t t / s z í n e s s é és hangossá v á l t / f i l m elemzés é r e . A harmadik nagy összefoglaló mü, a F i l m k u l t u r a azonban az idő e l t e l t é v e l már alaposabb marxista ismeretekre é p i t . Az érdekes ebben az esetben éppen az a k e t t ő s s é g , amely a r é g i és az u j e l m é l e t i alapok együttélésében j e l e n t k e z i k . tehát b e é p i t i a

frilmkulturába

Marxnak az érzékek

műtárgy és közönség egymásra h a t á s á r ó l szóló

Balázs

fejlődéséről,

fejtegetéseit.

E z z e l első l á t á s r a gyökeresen megváltozott az e l m é l e t i

alap,

a m e l y r ő l k i i n d u l v a még a f i a t a l k o r i f i l m e l m é l e t é p ü l t . A l á t h a tóságnak ez a bizonyos értelemben é r z e l m i l e g meghatározott

apo-

l ó g i á j a azonban nem h i á n y z i k ebből a több mint 20 é v v e l később i műből sem: Balázs jónak l á t j a , hogy A l á t h a t ó ember egész bevezető f e j e z e t é t ,

éppen a z t , amelyből a f e n t i i d é z e t e k

maznak, ahol tehát a szavak v i l á g á n a k p r o k r u s z t é s z i

szár-

uralmával

szemben az elnyomott mozgásvilág ú j r a é l e d é s é r ő l b e s z é l ,

teljes

egészében átemelje ebbe a műbe. "Ez a f e j e z e t , mely a némafilm á l t a l f e j l ő d ő v i z u á l i s k u l t u r á r ó l s z ó l , Der s i c h t b a r e Mensch- b ő l van á t v é v e . A némafilmet a k u l t u r h i s t ó r i a nagy f o r d u l ó j a ként üdvözöltem benne, nem s e j t v é n , hogy a beszélő f i l m nemsok á r a b e l e s z ó l . Az igazság, mely akkor egy a k k o r i valóságot lapított

meg és k i e l e m e z t e j e l e n t ő s é g é t ,

ság azonban t o v á b b f e j l ő d ö t t u j értelmezésekre v o l t

ál-

igaz maradt. A v a l ó -

a l ó l a : azóta u j

megállapításokra,

szűkség. De a z é r t ez a f e j e z e t nemcsak

mint az elmélet t ö r t é n e t é n e k egy f e j e z e t e

lesz érdekes. Nem

i s csak a z é r t , mert a f i l m lényege és v i z u á l i s t a r t a l m a a kép 313

maradt. A f e j l ő d é s v o n a l a i nem mereven egy irányúak.

Gyakran

d i a l e k t i k u s v i s s z a h a j l á s s á l haladva szerpentinformában

régi

megismerések v i l á g o s s á g á t v e t i k u j u t a k r a . M i v e l ugy látom, hogy éppen ez időben i l y e n részben v i s s z a h a j l ó f o r d u l ó j a van a film.

fejlődésének,

melyen a némafilm már egyszer e l é r t

és

közben e l v e s z t e t t eredményeit k é s z ü l ú j r a é r t é k e s í t e n i , hadd álljon itt

a némafilm megjelenésének az az apoteózisa, melyet c 1923-ban irtam."-^ M i v e l azonban az e l m é l e t i alap többé-kevésbé

mégiscsak m e g v á l t o z o t t , - B a l á z s ebben a törekvésében nem l e h e t konzekvens, az i d é z e t t

j e l l e g e l l e n é r e v á l t o z t a t /nem j e l e z v e /

az e r e d e t i f e j e z e t e n . Egy t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i s t a

meghatáro-

z o t t s á g ú e l m é l e t i szövegben nem szerepelhetnek az e l s ő koncepció s z u b j e k t i v i s t a , bizonyos közvetlenségeket meghaladni nem képes r é s z l e t e i . Hogy mégis helyesnek t a l á l j a az á t v é t e l t ,

ez

a r r a u t a l , hogy r e n d k í v ü l szoros k ö t ö t t s é g f ű z i az e r e d e t i koncepcióhoz. Ez a k ö t ö t t s é g azután a v á l t o z t a t á s o k e l l e n é r e

is

megnyilvánul, az u j szövegen i s átcseng az első koncepció t r a g i k u s pátosza, a l á t h a t ó ember megnyomoritása f e l e t t z e t t keserűség, a f o g a l m a k t ó l v a l ó a k k o r i f é l e l e m .

ér-

Elsősorban

k i h a g y á s s a l dolgozik a v á l t o z t a t á s során: az á l t a l u n k f e n t

idé-

z e t t két t e l j e s bekezdésből - az i d é z ő j e l e n b e l ü l - semmit nem t a l á l u n k az u j szövegben; e z e n k í v ü l p ó t l á s o k , ujabb

szövegré-

szek alkalmazása m e l l e t t o l y a n f a j t a apró, egy-két szót módosít ó , csaknem s t i l i s z t i k a i v á l t o z t a t á s o k r ó l van szó, hogy v a l ó ban nehéz r a j t a k a p n i - a hasonló szöveg mögött h o l

jelentkezik

az u j , h o l t ö r á t a r é g i koncepció, ^zekből a v á l t o z t a t á s o k b ó l v é g ü l i s egy olyan á l l á s p o n t kerekedik k i ,

amely már nem á l l i t -

j a t ét ele se n a v i z u á l i s v i l á g a u t e n t i c i t á s á t a f o g a l m i v a l szemben, de a l á t h a t ó s á g i g a z i , ő s i , a szellemet k ö z v e t l e n ü l megj e l e n í t ő státuszén nem v á l t o z t a t .

M i v e l á t v é t e l r ő l és k i i g a -

z í t á s r ó l van szó, nem pedig egy uj koncepció

megfogalmazásáról,

az e r e d e t i é r z e l m i k ö t ö t t s é g - az anyag d i a l e k t i k u s

materia-

l i s t á v á formálása e l l e n é r e - sok helyen j e l e n t k e z i k / p l .

azok-

ban a r é s z l e t e k b e n , ahol a k ö z v e t l e n ü l l á t h a t ó szellemnek, az emberiség - i t t

i s ezt a k i f e j e z é s t h a s z n á l j a -

"ősanyanyelvé-

nek" h a l l h a t ó v á a l a k u l á s á t , vagy a mimika nyelvének egyéni és 314

bensőséges j e l l e g é t e l e m z i / í Éppen e z é r t e k é s ő i ,

reprezenta-

t í v - és v i l á g h i r e s « miiben i s j e l l e m z ő marad - és ezen semmif é l e v á l t o z t a t á s , kihagyás vagy k i e g é s z í t é s nem s e g i t e t t - a két v i l á g ,

a l á t h a t ó és h a l l h a t ó , a v i z u á l i s és a f o g a l m i

elvi

k ü l ö n á l l á s a . A l á t h a t ó és h a l l h a t ó / g o n d o l a t i / s z f é r a ebben a környezetben végső soron nem ugyanannak a t o t á l i s emberi v i l á g nak az e l k ü l ö n ü l t n é z ő p o n t j a i , hangsúlyozottan semmi közük nincs egymáshoz, tulajdonképpen k é t különböző v i l á g o t

is közvetíte-

nek. És ez a szembenállás v é g ü l i s mélyen őré'i az e r e d e t i pokat, a valóság összetört, tának összetört

e l k ü l ö n ü l t r é s z e k r e bomlott

lényegként v a l ó

alalátsza-

felfogását.

A r r ó l van tehát szó, hogy először gyökeresen megváltozik az e s z t é t i k a i elmélet v i l á g n é z e t i h á t t e r e / i l l e t ő l e g , l á t n i f o g j u k : annak f e l s z i n e / .

mint még

Másodszor a szerző ennek

elle-

nére helyesnek l á t j a , hogy ennek legérzékenyebb p o n t j á n egy k o r á b b i müvére, a meghaladott á l l á s p o n t r a h i v a t k o z z o n .

Harmad-

szor azonban ezt nem t e h e t i , - tehát a d e k l a r á l t idézés e l l e n é r e az i d é z e t e t ugy a l a k í t j a , hogy az u j koncepció bontakozzék b e l ő l e , amelyben azonban - negyedszer - módszertani ban

ki

alapjai-

j e l e n t k e z i k a r é g i k i i n d u l ó p o n t , és l é t r e j ö n egy e r ő t e l -

jesen ellentmondásos u j szöveg. Amikor Balázs a f i l m e l m é l e t végső v á l t o z a t á b a n megpróbálja ö s s z e é p í t e n i a fogalmak

elől

v a l ó f i a t a l k o r i menekülés i d e o l ó g i á j á t , bizonyos Marxból k i induló f e j t e g e t é s e k k e l ,

ebből nem s i k e r ü l koherens e l m é l e t e t

k i a l a k í t a n i a , nem ú j r a f e l d o l g o z z a az egész k o n c e p c i ó t , hanem bizonyos értelemben külsődlegesen f o r d u l hozzá. A f i l m e l m é l e t nemcsak az ember i g a z i lényegét e l t a k a r ó , megismerését k o r l á t o z ó f o g a l o m v i l á g g a l v a l ó szembenállása m i a t t k e r ü l Balázs érdeklődésének középpontjába. Egyéb kompozicion á l i s tulajdonságai i s erre predesztinálják. A f i a t a l k o r i mélet c e n t r á l i s t á r g y á v a l , a z á r t formát k é p v i s e l ő szemben a filmben t a l á l j a meg azt a n y i t o t t

el-

tragédiával

szerkezetű,

ideális

művészetet., amely - nagyon l e e g y s z e r ű s í t v e a k ö z v e t í t é s e k e t a 2 0 - a s - 3 0 - a s években v a l l o t t v i l á g n é z e t é n e k

-

megfelel. 5

315

maradt. A f e j l ő d é s v o n a l a i nem mereven egy irányúak.

Gyakran

d i a l e k t i k u s v i s s z a h a j l á s s á l haladva szerpentinformában r é g i megismerések világosságát v e t i k u j u t a k r a . M i v e l ugy látom, hogy éppen ez időben i l y e n részben v i s s z a h a j l ó f o r d u l ó j a van a film.

f e j l ő d é s é n e k , melyen a némafilm már egyszer e l é r t

és

közben e l v e s z t e t t eredményeit k é s z ü l ú j r a é r t é k e s í t e n i , hadd álljon itt

a némafilm megjelenésének az az apoteózisa,

melyet

1923-ban irtam."" 5 M i v e l azonban az e l m é l e t i alap többé-kevésbé mégiscsak megváltozott,--Balázs ebben a törekvésében nem l e h e t konzekvens, az i d é z e t t

j e l l e g e l l e n é r e v á l t o z t a t /nem j e l e z v e /

az e r e d e t i f e j e z e t e n . Egy t ö r t é n e l m i m a t e r i a l i s t a

meghatáro-

z o t t s á g ú e l m é l e t i szövegben nem szerepelhetnek az e l s ő koncepció s z u b j e k t i v i s t a , bizonyos közvetlenségeket meghaladni nem képes r é s z l e t e i . Hogy mégis helyesnek t a l á l j a az á t v é t e l t ,

ez

a r r a u t a l , hogy r e n d k í v ü l szoros k ö t ö t t s é g f ű z i az e r e d e t i koncepcióhoz. Ez a k ö t ö t t s é g azután a v á l t o z t a t á s o k e l l e n é r e

is

megnyilvánul, az u j szövegen i s átcseng az első koncepció t r a g i k u s p á t o s z a , a l á t h a t ó ember megnyomoritása f e l e t t z e t t keserűség, a f o g a l m a k t ó l v a l ó a k k o r i f é l e l e m .

ér-

Elsősorban

k i h a g y á s s a l dolgozik a v á l t o z t a t á s során: az á l t a l u n k f e n t

idé-

z e t t két t e l j e s bekezdésből - az i d é z ő j e l e n b e l ü l - semmit nem t a l á l u n k az u j szövegben; e z e n k í v ü l p ó t l á s o k , ujabb szövegrészek alkalmazása m e l l e t t o l y a n f a j t a apró, egy-két szót módosít ó , csaknem s t i l i s z t i k a i v á l t o z t a t á s o k r ó l van szó, hogy v a l ó ban nehéz r a j t a k a p n i - a hasonló szöveg mögött h o l

jelentkezik

az u j , h o l t ö r á t a r é g i koncepció. E z e k b ő l a v á l t o z t a t á s o k b ó l v é g ü l i s egy olyan á l l á s p o n t kerekedik k i , amely már nem á l l í t j a t ét ele se n a v i z u á l i s v i l á g a u t e n t i c i t á s á t a f o g a l m i v a l szemben, de a l á t h a t ó s á g i g a z i , ő s i , a szellemet k ö z v e t l e n ü l megj e l e n í t ő státuszán nem v á l t o z t a t .

M i v e l á t v é t e l r ő l és k i i g a -

z í t á s r ó l van szó, nem pedig egy uj koncepció megfogalmazásáról, az e r e d e t i é r z e l m i k ö t ö t t s é g - az anyag d i a l e k t i k u s

materia-

l i s t á v á formálása e l l e n é r e - sok helyen j e l e n t k e z i k / p l .

azok-

ban á r é s z l e t e k b e n , ahol a k ö z v e t l e n ü l l á t h a t ó szellemnek, az emberiség - i t t

i s ezt a k i f e j e z é s t h a s z n á l j a -

"ősanyanyelvé-

nek" h a l l h a t ó v á a l a k u l á s á t , vagy a mimika nyelvének egyéni és

314

b e n s ő s é g e s j e l l e g é t e l e m z i / í Éppen e z é r t e k é s ő i , r e p r e z e n t a t í v - és v i l á g h í r e s műben i s j e l l e m z ő marad - é s ezen semmif é l e v á l t o z t a t á s , k i h a g y á s vagy k i e g é s z í t é s nem s e g i t e t t . - a k é t v i l á g , a l á t h a t ó é s h a l l h a t ó , a v i z u á l i s és a f o g a l m i e l v i k ü l ö n á l l á s a . A l á t h a t ó é s h a l l h a t ó / g o n d o l a t i / s z f é r a ebben a környezetben végső soron nem ugyanannak a t o t á l i s emberi v i l á g nak az e l k ü l ö n ü l t n é z ő p o n t j a i , hangsúlyozottan semmi közük n i n c s egymáshoz, tulajdonképpen két különböző v i l á g o t i s k ö z v e t í t e nek. És ez a szembenállás v é g ü l i s mélyen őrÉ'4 az e r e d e t i alapokat., a v a l ó s á g ö s s z e t ö r t , e l k ü l ö n ü l t r é s z e k r e bomlott l á t s z a tának ö s s z e t ö r t lényegként v a l ó f e l f o g á s á t . Arról van tehát s z ó , hogy e l ő s z ö r gyökeresen megváltozik az e s z t é t i k a i e l m é l e t v i l á g n é z e t i h á t t e r e / i l l e t ő l e g , mint még l á t n i f o g j u k : annak f e l s z í n e / . Másodszor a s z e r z ő ennek e l l e nére helyesnek l á t j a , hogy ennek legérzékenyebb pontján egy k o rábbi müvére, a meghaladott á l l á s p o n t r a h i v a t k o z z o n . Harmadszor azonban ezt nem t e h e t i , • tehát a d e k l a r á l t i d é z é s e l l e n é r e az i d é z e t e t ugy a l a k í t j a , hogy az uj koncepció bontakozzék k i b e l ő l e , amelyben azonban - negyedszer - módszertani a l a p j a i ban j e l e n t k e z i k a r é g i k i i n d u l ó p o n t , és l é t r e j ö n egy e r ő t e l j e s e n ellentmondásos uj s z ö v e g . Amikor B a l á z s a f i l m e l m é l e t végső v á l t o z a t á b a n megpróbálja ö s s z e é p í t e n i a fogalmak e l ő l v a l ó f i a t a l k o r i menekülés i d e o l ó g i á j á t , bizonyos Marxból k i induló f e j t e g e t é s e k k e l , ebből nem s i k e r ü l koherens e l m é l e t e t k i a l a k í t a n i a , nem újra f e l d o l g o z z a az e g é s z k o n c e p c i ó t , hanem bizonyos értelemben k ü l s ő d l e g e s e n f o r d u l hozzá. A f i l m e l m é l e t nemcsak az ember i g a z i l é n y e g é t e l t a k a r ó , megismerését k o r l á t o z ó f o g a l o m v i l á g g a l v a l ó szembenállása miatt k e r ü l Balázs érdeklődésének középpontjába. Egyéb kompozicion á l i s t u l a j d o n s á g a i i s erre p r e d e s z t i n á l j á k . A f i a t a l k o r i e l mélet c e n t r á l i s t á r g y á v a l , a zárt formát k é p v i s e l ő t r a g é d i á v a l szemben a filmben t a l á l j a meg azt a n y i t o t t s z e r k e z e t ű , i d e á l i s művészetet, amely - nagyon l e e g y s z e r ű s í t v e a k ö z v e t í t é s e k e t a 2 0 - a s - 3 0 - a s években v a l l o t t v i l á g n é z e t é n e k megfelel.'

315

ni? Transzcendencia és immanencia Balázs első nagyobb e l m é l e t i munkájának, a H a l á l e s z t é t i k á nak a l a p t é t e l e a következő: "A művészet a m e t a f i z i k a i ösztön megnyilvánulása és transzcendens jelentőségű."' 1 ' Kissé közelebbről:

"A művészet az é l e t transzcendenciájának

v a l : a művészet az é l e t ö n t u d a t a . "

érzése. Más szó-

A művészetet az

érzékfe-

l e t t i magánvaló l é n y e g v i l á g megérzékitéseként t e k i n t i , rülhatárolt, vá v á l t

az é l e t b ő l e l v i l e g k i s z a k í t o t t ,

egy k ö -

szervesen ö n á l l ó -

mikrokozmoszban megtestesülve. A művészet tehát

ebben

a f e l f o g á s b a n - a német i s k o l á z o t t s á g n a k megfelelően - a l e g tökéletesebb megismerés szervévé v á l i k . Nem v é l e t l e n és nagyon j e l l e g z e t e s ebben a t e k i n t e t b e n a F i c h t é r e , i l l e t v e

Schiller-

re t ö r t é n ő hivatkozás a HebbeJ.-dolgozatban: "A művészet a t r a n s z c e n d e n t á l i s szempontot közönségessé t e s z i " ; i l l e t v e : "A művészét végső c é l j a az é r z é k f e l e t t i _ m e g é r z é k i t é s e . " k i i n d u l ó p o n t r a , vagyis a művészet transzcendenciát

Erre a

megérzéki-

t ő f e l a d a t á r a épülnek az összes i f j ú k o r i müvek, egészen a szinjátékelmélet

forradalom u t á n i v á l t o z a t á i g .

1914-ben azonban f o g l a l k o z n i kezd a k e l e t - á z s i a i tel,

művészet-

előadást t a r t r ó l a a Népművelő Társaságban. Ragyogó p r e -

c i z i t á s s a l elemzi mind az e u r ó p a i , mind a k e l e t - á z s i a i művés z e t e t , a k e t t ő szembenállását,

a n é l k ü l azonban, hogy ennek

az e l l e n t é t n e k az ő á l l á s p o n t j a számára egyelőre bármilyen hatása lenne. Az e m i i t e t t művészet transzcendens,

szembenállás a l a p j a pedig éppen a

i l l e t v e immanens j e l l e g e . I g y

jellem-

z i az európai művészetet: "A művészet á b r á z o l t a modern v a l ó ság a l é t e z é s t

és minden elevenség az é l e t e t

é r e z t e t i velünk.

I g y mondják a mi f i l o z ó f u s a i n k . Ami s t i l u s , r i t m u s , kompozíc i ó , harmónia az európai művészetben van, az törvényszerűséget és rendet j e l e n t , is ki,

mely a v i l á g bármely k i s zugából v á g t a t o t t

az egészet i l l e t i ,

a r r a v o n a t k o z i k , azt é r e z t e t i . E

törvényszerűség s a j á t centrumu mikrokozmoszt c s i n á l minden műalkotásból, melyet nemcsak k e r e t e , hanem belső organizmusa izolál a világtól.

316

Saját k i s v i l á g ,

tehát az Egésznek a h a -

s o n l a t a . . . Az európai művészet lényeges kritériuma tehát az európai m ű v é s z e t i i l o z ó í i a s z e r i n t , hogy az: az öntudat szembefordulása a t e r m é s z e t t e l az ábrázolásban, mely szimbolikus és transzcendens jelentőségű."^ Ezzel szemben a k e l e t - á z s i a i műalkotás nem transzcendens j e l e n t ő s é g ű , tehát nem körülhat á r o l t v i l á g , nem szimbólum, nem ábrázolás, hanem maga a v a lóság, a valóság f o l y t a t á s a , tehát immanens. "Nem az öntudat szembefordulása ez a t e r m é s z e t t e l az ábrázolásban, ők f o l y t a t j á k , a l a k í t j á k a természetet magát. Tehát az a gyönyörűség melyet müveik okoznak, nyilván nem 'művészi* / a mi európai értelmünkben^ hanem természeti."" Tájképeik nem a t á j a t ábráz o l j á k , hanem ők maguk a t á j . "Tehát p s z i c h o l ó g i a i és metaf i z i k a i alapja más az ő művészetüknek. Nem az öntudat i z o l á l t szembefordulása, nem ráeszmélése a természetre, hanem annak i n t e l l e k t u á l i s uton v a l ó továbbprodukálása. Tehát nem i s műv é s z e t , hanem természet."^ Nincs szó a k e l e t - á z s i a i művészetnek az európai f ö l é b e v a ló h e l y e z é s é r ő l . Sőt, a transzcendens művészetet emberibbnek, az emberre jellemzőbbnek t e k i n t i /ami egyébként a k l a s s z i k u s művészeti f e j l ő d é s tipikusságának z s e n i á l i s megérzése/: "A transzcendencia élménye természeténél fogva nem i s á l l h a t a f e j l ő d é s l é t r á j á n s e h o l . Az más s z f é r á b ó l j ö t t h i r t e l e n megv i l á g o s o d á s , mely, teszem, az áriákkal egész alacsony f e j l ő désfokon megtörtént, és a japánokkal rendkivül magas f e j l ő désfokon sem /ami nemcsak művészetükből és irodalmukból, h a nem v a l l á s u k b ó l , moráljukból ás f i l o z ó f i á j u k b ó l i s k i v i l á g l i k / . Mégis talán ez az áthághatatlan és á t f e j l ő d h e t e t l e n kün

lönbség á l l a t és ember k ö z ö t t . " ' Tehát i t t még nincs szó a r r ó l , hogy a modern művészet ú t ja a k e l e t - á z s i a i tipusu immanencia lenne. Csak j e l e n van egy másik koncepció, amelyhez majd - már a Dramaturgiában - i s lehet kapcsolódni. Ez a koncepció a Dramaturgiában érdekes módon fonódik össze a dráma, i l l e t v e a szinjáték t r a n s z c e n denciát megérzékitő f e l a d a t á v a l . Ami i t t l e h e t ő s é g e t ad az immanencia-koncepció b e v e z e t é s é r e , az a s z i n j á t é k valóban fontos tulajdonsága, melyet Lukács i s drámakönyve k i i n d u l ó 317

p o n t j á u l tesz meg: a nyilvánosság, i l l e t v e a j e l e n v a l ó s á g . Bár .a színházi élményt Balázs h a t á r o z o t t a n a v a l l á s i élménnyel a -

Í

z o n o s i t j a , tehát egy "más", egy transzcendens dolog á t é l é s é -

v e l ; bár a t r a g é d i a k o n f l i k t u s á r ó l k i f e j e z e t t e n azt i r j a , hogy " d i s z k v a l i f i k á l j a az empirikus é l e t t é n y e i t és i r r e á l i s i l l u Q r z i o v o l t u k a t b i z o n y í t j a és é r e z t e t i " - a s z í n j á t é k o t mégis mint k e l e t - á s z i a i t i p u s u immanens művészetet é r t é k e l i : 1"A s z í n pad legmélyebb misztériuma, hogy nem á b r á z o l á s , hanem valóság:

\

j e l e n v a l ó s á g . . . A s z í n j á t é k hatása ugy különbözik minden más művészetétől, mint a k i n a i művészet hatása a k í n a i a k r a a mi műé l v e z e t e i n k t ő l . Apellesz s z ő l ő j é r e r á r e p ü l t e k a madarak, mert annyira h a s o n l í t o t t a valóságos szőlőhöz. R á r e p ü l t e k , de éhen maradtak, mert bármily megtévesztő v o l t i s , v o l t . A kínaiaknak

csak

ábrázolás

i s van egy i l y e n f e s t ő l e g e n d á j u k . Az 5

Apelleszük egy t á j k é p e t f e s t e t t ,

egy völgyet s z é p ú t t a l ,

és az

neki annyira t e t s z e t t , hogy e l i n d u l t azon az..utón, bement a képbe, és soha többé nem t é r t v i s s z a . Pedig n i n c s

feljegyezve,

hogy a kép megtévesztően h a s o n l í t o t t volna a s z e n t

birodalom

v ö l g y e i h e z . Egy másik k i n a i pedig olyan j ó l f e s t e t t

egy s á r -

k á n y t , hogy az e l r e p ü l t , bár semmiféle valóságos sárkányhoz nem h a s o n l í t o t t . Ha Apellesz mondája k i n a i f e s t ő r ő l szólt

vol-

n a , a verebek a szőlőt meg is e t t é k volna. Mert a k i n a i nem é r z i az ábrázolásnak a művészetét, hanem j e l e n v a l ó , primér

rea-

l i t á s n a k me ly et t e r e m t . Ugyanez a f i k c i ó n k nekünk a színpaddal szemben, ezt a hatást v á r j u k t ő l e . . . Amit mi a színpadon

lá-

tunk /hogy a valóságban mit csinálnak, az mindegy/, ami bennünket magával ragad, az nem ábrázolás, hanem transzszubsztanciáció."9 i t t

a nem-hanem k i z á r ó szembeállítás a f o n t o s . Az

ábrázolás, mint az előzőekből v i l á g o s , Balázs számára a szimbolikus j e l l e g g e l ,

az Egész é r z é k e l t e t é s é v e l és transzcendens

j e l e n t ő s é g é v e l azonos, ami egyértelműen az európai művészet lemzője. Az ábrázolás tehát s z i m b o l i z á l ,

jel-

és bár ugyanebben a

műben másutt a t r a g é d i á t , a színházat i s a transzcendencia megérzékitésének eszközeként,

"szimbólumaként", a drámát "szim-

b o l i k u s mikrokozmoszként", és az egész s z í n h á z i élményt valliÍ3os élményként j e l l e m z i 318

- itt,

az előzőekből következően

mindennek e l l e n t é t é t

szögezi l e ,

és levonja a s z i n j á t é k és a

valóság egyneműségét kimondó v é g k ö v e t k e z t e t é s t . Ebben a szakasz ban tehát már j e l e n t k e z i k egy bizonyos igény Balázsban az immanens, t e r m é s z e t i j e l l e g ű , valóságot f o l y t a t ó művészeti" i d e á l r a , és ezt először a szinházban t a l á l j a

meg. I t t

az több szempont-

b ó l problematikus, elsősorban a z é r t , mert a dráma kompozicio n á l i s s a j á t o s s á g a i ellentmondanak ennek az i d e á l n a k ,

másrészt

pedig a z é r t ,

kifeje-

mert ebben az időszakban még a szinházat

z e t t e n ünnepnek, azaz

Ä valóságos i d ő f o l y a m á t b ó l k i e m e l t

ménynek t e k i n t i . / A p é t e r v á r i f o r r a d a l m i t ö m e g j á t é k o k r ó l

eseirja:

" . . . a z oszlopcsarnok e l ő t t i u t , melyen autókon f e l v o n u l t a k , ugyanazon ut v o l t ,

melyen a forradalom napján b e s z á g u l d o t t a k .

Játékká ismétlődő v a l ó s á g , ismételhető formává dermedt v a l ó s á g , melyet az ismétlés k i e m e l t az idő mulasztó á r j á b ó l .

Ismétlés,

t e h á t j á t é k . I s m é t l é s , tehát megállás. Megállás, t e h á t Az immanenciához, azaz a k e l e t - á z s i a i művészeti v a l ó fokozatos közeledés következő f á z i s á t képviseli,

ünnep." 1 *

ideálhoz

a munkásszinház

amely a maga r é s z é r ő l már a k t i v a n bele akar

avat-

k o z n i a valóságba, a p o l i t i k a i é l e t b e . A szinház azonban, mennyire i s p r ó b á l j a meghaladni a n a t u r a l i z m u s t

bár-

egy a l l e g o r i k u s

j á t é k irányában, ahogy Balázs a már i d é z e t t Munkásszinház c . cikkében e l e m z i , az alapanyag, a - mégoly v á z l a t o s - dráma, z á r t belső formája miatt nem lehet egy v a l ó s á g k é n t , a k e l e t - á z s i a i művészethez hasonlóan természetként f e l l é p ő művészeti Ideál

megtestesitője.

Az immanens, valóságot f o l y t a t ó n y i t o t t

forma, a t i s z t a

vl-

z u a l i t á s s a l összefonódva majd a f i l m e l m é l e t b e n j u t döntő szerephez.

14

h i t e l é t v e s z t e t t , korrumpálódott n y e l v i

kifejezés-

s e l szemben a látás-mozgásvilág f e l é v a l ó f o r d u l á s az egyik komponense Balázs f i l m f e l é f o r d u l á s á n a k . Másik gyökerét

itt,

a műnek, mint n y i t o t t , a valóságot f o l y t a t ó immanens j e l e n s é g nek az igényét t a l á l j u k .

1938-ban igy i r

e r r ő l a k é r d é s r ő l egy

p á t o s z t e l j e s romantikus a n t i k a p i t a l i z m u s k i s é r e t é b e n , A f i l m müvészet f i l o z ó f i á j á h o z c. cikkben: "Az ember és a műalkotás k ö z ö t t i t á v o l s á g az európai e s z t é t i k a és m ű v é s z e t f i l o z ó f i a a l a p e l v e v o l t a görög a n t i k v i t á s t ó l egészen a mai n a p i g . Ez

319

az e l v kimondja, hogy minden alkotás magában zárt t o t a l i t á s , egy magáért v a l ó v i l á g , egy 'mikrokozmosz', amelynek saját t ö r v é n y e i , s a j á t homogeneitása van. E s z e r i n t az elv s z e r i n t a művészet lehet ugyan a v a l ó s á g ábrázolása, de nincs k ö z v e t len kontaktusa a v a l ó s á g g a l . A műalkotás be van k e r e t e z v e , mégpedig nemcsak a kép külső kerete á l t a l , i z o l á l v a van a néz ő t ő l , a szobor a talapzat révén, s éppigy a szinmü a szinpad k e r e t e i és a szinpadot a n é z ő t ő l e l v á l a s z t ó r i v a l d a révén. A műalkotásnak b e l s ő kerete van, a maga zárt kompozíciója, és különös világának különös 'ad hoc' tövényei révén. Az igy k e letkező t á v o l s á g nemcsak t á r b e l i . Inkább a néző tudatában lévő t á v o l s á g . Egy festmény v i l á g a m e g k ö z e l i t h e t e t l e n , és bejárat n é l k ü l i , még akkor i s , ha a képet a kezemben tartom, ás a s z i n i j e l e n e t v i l á g a ugyanugy zárt és m e g k ö z e l í t h e t e t l e n , még akkor i s , ha a színpadon van az ülőhelyem, vagy ha a színpad b e l e nyúlik a nézőtérbe. Mert a t u d a t b e l i i z o l á l t s á g és távolság abban á l l , hogy a cselekmény terébe nem léphetek be, nem v e g y ü l hetek e l a s z i n j á t é k a l a k j a i közé, nem jelenhetek meg a műalkotás kompozícióján b e l ü l . Bármily közel vagyok a színpadhoz, mégiscsak k e r í t é s e n át nézek a kertbe, amely egy. s a j á t o s v i l á g . A f i l m megszüntette a régi t é r b e l i művészetnek ezt az e l v é t - a műalkotás távolságát és elkülönült z á r t s á g á t . A mozgó kamera magával v i s z i a szememet, és e z á l t a l a tudatomat: a kép közepébe, a cselekmény j á t é k t e r é b e . Semmit se k i v ü l r ő l l á t o k . Mindent ugy látok, ahogyan a cselekvő személyeknek l á t niok k e l l . Körülvesznek a f i l m a l a k j a i , és e z á l t a l belebonyolódom a cselekvésükbe. Velük negyek, velük utazom, j ó l l e h e t t e s t i l e g ugyanazon a helyen ülök, ugyanott maradok. A néző kapc s o l a t a a filmmel egészen más, mint a többi művészettel, s ez abból ered, hogy a többi művészet formai a l a p e l v e i a prekapit a l i s t a korokból származnak, p r e k a p i t a l i s t a ideológiákból erednek - a xilm v i s z o n t az e g y e t l e n művészet, amely a k a p i t a l i z musban s z ü l e t e t t . . . . A ' t á v o l s á g ' és a ' z á r t mikrokozmosz' műv é s z e t f i l o z ó f i á j a a f e u d á l i s v a l l á s o s ideológiában gyökerezik. A f i l m á l t a l teremtett művészeti forradalom v i s z o n t Amerika i f j ú és hagyománytalan forradalmi ideológiájában. Az ő s i 320

s z a k r á l i s művészet ünnepélyes zártságának e z t az á t t ö r é s é t

eset-

l e g egy f o r r a d a l m i demokratikus i d e o l ó g i a k i f e j e z é s é n e k i s

te-

kinthetjük."11 Minden későbbi f i l m r ő l v a l ó megnyilatkozásában

fenntartja

már ezt az á l l á s p o n t j á t ; még a gondolatmenetek i s azonosak, akár az Uj Hang 1938-as c i k k é t ,

akár a F i l m k u l t ú r á t ,

akár a

F i l m e s z t é t i k a i gondolatokat nézzük.' A hagyományos európai müvészetszemléletnek a z á r t kompozícióra vonatkozó

szabályai

abból származnak, hogy "a polgárság, az a n t i k művészetet, nem az ő társadalmából és nem az ő i d e o l ó g i á j á b ó l

mely

született,

e g y e t l e n normává és abszolút mércévé emelte. Ezt h i r d e t t e

min-

den e s z t é t i k u s . Ezt az á l l á s p o n t o t f o g l a l t a e l minden Akadémia és h i v a t a l o s k u l t u r s z e r v e z e t . Európa k u l t ú r á j á n a k ez a művésze t s z e m l é l e t e nem v o l t alkalmas a r r a az átmenet n é l k ü l i ,

hir-

t e l e n u g r á s r a , egy merőben u j , p o l g á r i művészetbe, amelyet a 12 hagyomány n é l k ü l i , e l f o g u l a t l a n amerikaiak m e g t e t t e k . " Ez a hagyományos és h i v a t a l o s művészetelmélet a belső k e r e t t e l d e l k e z ő , z á r t forma, a mikrokozmosz, a k o n t e m p l a t i v esztétikáját

jelentette,

cirkusz-szinpad,

ren-

befogadás

amin semmiféle külsődleges tényező -

a szobor k ö r ü l j á r h a t ó s á g a s t b . - nem v á l t o z t a t .

E z z e l a hagyománnyal s z á l l szembe a hagyomány t a l á n Amerikában k i a l a k u l t filmművészet, amely a z z a l , hogy az öntudatomat a kép közepébe v e z e t i ,

megszünteti a műalkotás belső z á r t s á g á t , a mü

és befogadó kényszerű t á v o l s á g á t , folytatásává t e s z i , hoz k a p c s o l ó d i k ,

a müvet a valóság r é s z é v é ,

és e z z e l ahhoz a - még régebbi hagyomány-

amit a k e l e t - á z s i a i művészetek k é p v i s e l n e k .

Ebben az elméletben t e h á t az immanencia, az e v i l á g i s á g e l v e a z á r t kompozició,

a mikrokozmosz, az ábrázolás t a g a d á s á v a l , a

valósággá, a t e r m é s z e t t é v á l ó n y i l t formával azonosul. Balázs tulajdonképpen r e v i d e á l v a s a j á t k o r á b b i n é z e t e i t a színházművészetről,

itt

tehát a r r a i s r á m u t a t , hogy az e g y ü t -

tes - helyesebben az egymás m e l l e t t v a l ó - j e l e n l é t még nem f e l t é t l e n ü l j e l e n t r é s z v é t e l t , közösséget, hogy a dráma és a azinház e l k ü l ö n ü l t s é g é t meghatározottsága t e s z i ,

és z á r t s á g á t a dréma belső formájának éa nem a r i v a l d a ,

minek f o l y t á n a r i -

valda puszta megszüntetés éve 1 lényegea v á l t o z t a t á a nem t ö r t é 321

n i k . Az immanencia-koncepciónak nem b i z o n y u l t megfelelő anyagul >a azinházmüvészét, ezért e l k e l l e t t

fordulnia tőle

elméletében.

Hogy a n y i l t forma koncepciója mennyire á l l valóban a f i l m r e , annak eldöntése a f i l m e s z t é t i k a t e r ü l e t é r e t a r t o z i k . Nagyon v a l ó s z i n ü , hogy Balázsnak i t t

nincs igaza, hogy egy rész-szem-

pontot emelt á l t a l á n o s s á . Ebben a f e j l ő d é s i metszetben a n y i l t forma szakadatlan k e r e s é s é t , a forma megbontásának ú j r a meg ú j r a j e l e n t k e z ő igényét igyekszünk k i m u t a t n i . Ebből a szempontb ó l a lényeg a z , hogy pontosan ugyanazokkal az é r v e k k e l indok o l j a , egészen az A p e l l e s z - l e g e n d á i g , t a i r a való hivatkozásig. ján t a l á l t

és ennek k i n a i

változa-

Tehát ugyanannak a szükségletnek

alap-

a filmművészetre, mint korábban a színházművészetre,

amelyet azonban a z é r t k é n y s z e r ü l t e l h a g y n i , mert a n y i t o t t s á g f e l é mutató lehetőségek m e l l e t t ,

éppen a drámai alapanyag m i a t t

az t u l z á r t n a k , t u l harmonikusnak b i z o n y u l t egy olyan v i l á g képhez, mint B a l á z s é , amelynek müvészetigénye egy n y i t o t t a b b , e l v i l e g és elsősorban v i z u á l i s / m e r t é r z e l m i - i r r a c i o n á l i s / művészet f e l é f o r d u l t » Ehhez a v i l á g k é p h e z ,

ennek ellentmondá-

sosságához kapcsolódik az a naiv-romantikus amely a d i s z k o n t i n u i t á s t ,

müvészetfelfogás,

a hagyománytalanságot,

a radikális

s z a k í t á s t t a r t j a az u j , f o r r a d a l m i művészet döntő s a j á t o s s á g á nak, a z t a t u l a j d o n s á g á t ,

hogy a k t i v i s t a módon k ö z v e t l e n ü l

al-

kalmas a valóság m e g v á l t o z t a t á s á r a , h i s z e n azonos v e l e . Ami a diszkontinuitásnak,

a hagyománytalanságnak ezt a r a d i k á l i s

hangsúlyozását i l l e t i ,

Balázs á l l á s p o n t j á n a k

eklekticizmusát

m u t a t j a , hogy ugyanabban az évben, mikor ennek az á l l á s p o n t nak e l s ő összefüggő k i f e j t é s e megtörténik / 1 9 3 8 - b a n M e j e r h o l d r ó l szóló c i k k e i / ,

épp e l l e n k e z ő l e g ,

születnek

a hagyományokhoz

v a l ó e r ő t e l j e s kapcsolódást hangsúlyozza. Ha a M e j e r h o l d - c i k kekben, és A f i l m m ü v é s z é t f i l o z ó f i á j á h o z - b a n i s , e l i t é l i

az

expresszionizmust,

a

forma

l e g a l á b b i s annak ad absurdum v i t e l é t ,

megbontása m i a t t , a f i l m m e l kapcsolatos f e n t i

foglalásban,

állás-

a v a l ó s á g g a l v a l ó összeolvadás, a n y i l t forma, a

hagyománytalanság hangsúlyozásával maga i s egy e x p r e s s z i o n i s t a j e l l e g ű tendenciát k é p v i s e l . I t t van éppen a gyökere annak a jelenségnek, hogy csak " f é l i g " , 322

ingadozva fogadja e l az e x -

p r e a s z i o n i z m u s t . Ezek a n á l a fennmaradt e x p r e s s z i o n i s t a

jel-

legű tendenciák a maguk r é s z é r ő l egyértelműen j e l z i k v i s s z a a z t az é l e t f i l o z ó f i a á l t a l meghatározott f i a t a l k o r i amely Balázst indulásakor

világnézetet,

jellemezte.

A 30-as é v e k t ő l kezdve egyértelműen az immanens, azaz v a lósággá, t e r m é s z e t t é v á l ó műalkotás j e l z i Balázs számára a modern művészet ú t j á t . Ez egyet j e l e n t a z z a l , hogy a művészi mény a hétköznapi élménnyel azonosul, ami nem más, mint hatás a v a l l á s i élménnyel v a l ó f i a t a l k o r i

él-

ellen-

azonositáara.

IV. V a l l á s i és hétköznapi élmény Balázs f i a t a l k o r i művészetelméleti e l k é p z e l é s e i

egyértel-

műen élményközpontuak, és ez - a fogalmakkal v a l ó k i f e j e z h e t e t lenségben, az á t é l é s szükségességében, t á r o z o t t s á g b a n - e r ő t e l j e s e n j e l z i az A H a l á l e s z t é t i k á b a n ezt i r j a : tártalant

jelenti,

az é r z e l m i megha-

életfilozófiai

"Létünk h a t á r á t ,

hatást.

és a v v a l a h a -

és m e g s e j t e t i velünk az »egészet», a szub-

s z t a n c i á t - nevezzük I s t e n n e k , mert nem é r t j ü k . " 1 A Dramaturgiában pedig misére, u r f e l m u t a t á s r a h i v a t k o z i k . Ugyanott ir

az élmény meghatározottságáról:

"...az

igy

aréna hatásának

tük-

r e a közös megrendülés, a mindnyájunknak egyszerre szóló közöa sors érzése. Ez az, ami minden más művészi megrendüléstől k ü lönbözik, tlkaj,

ami a szinpad legbelső t e r m é s z e t e . És ez nem e s z t é 2 hanem v a l l á s o s élmény." Annak e l l e n é r e , hogy i t t a

szinház a tömegélmény, a s z e r t a r t á s j e l l e g m i a t t döntően e l van h a t á r o l v a a t ö b b i m ű v é s z e t t ő l , és hogy ezután éppen a v a l l á s j e l l e m z ő i b ő l és p a r a d o x i á i b ó l v e z e t i l e a szinház

jellemzőit

és p a r a d o x i á i t ; ha t e h á t mindennek e l l e n é r e a r r a gondulunk, hogy egyrészt a v a l l á s nem azonos a misével, ez csak egyik meg-, n y i l v á n u l á s i formája annak, aminek i n t i m formái i s

lehetsége-

sek, sőt az " E i n f ü h l u n g " , a transzcendencia i g a z i á t é l é s e

csak-

i s b e l ü l r ő l jöhet l é t r e ; ha másrészt ezek utan figyelembe v e s z szük, hogy a H a l á l e s z t é t i k á b a n - és később i s ,

ós ez minden

művészeti ágra érvényes n á l a - a művészet a m e t a f i z i k a i

ösztön 323

megnyilvánulása és transzcendens j e l e n t ő s é g ű ,

akkor n y i l v á n -

v a l ó v á v á l i k , hogy Balázs számára a szinházban és a szinházon k i v ű l egyaránt a művészet sokáig egyértelműen v a l l á s . Balázs maga i s megfogalmazza ezt az azonosságot a Művészetf i l o z ó f i a i töredékekben; a művészet lényege a transzcendencia megérzése, "amit a f i l o z ó f i á k szubsztanciának, a v a l l á s o k

is-

3

1

tennek neveznek /. Azt i s k i f e j t i u g y a n i t t , hogy miért van szükség e r r e a v a l l á s p ó t l é k r a . A v a l l á s o k kezdik h i t e l ü k e t v e s z í t e n i , mivel ellenkeznek a modern ember p o z i t i v i s m e r e t e i v e l . Ebben a h e l y z e t b e n megnő a müvészetvallás f u n k c i ó j a . "A müvés z e t v a l l á s nem i s e l l e n k e z h e t i k soha semmi p o z i t i v ismeretünkk e l . Hiszen a művészet mindennél p o z i t i v a b b , mert minden anal i z i s n é l k ü l á b r á z o l j a , amit l á t és é r e z . És a művészetnek, mint életformának, az a l k o t á s n é l k ü l v a l ó művészetnek k u l t u s z á b ó l támadhat a modern emberben a v a l l á s n a k megfelelő v i l á g é r z é s , mely nem spekulálva és mitoszok s e g i t s é g é v e l , hanem a j e l e n s é gek k ö z v e t l e n érzékiségében é r z i és á b r á z o l j a az é l e t m i s z t é r i 4 umot."

Most e l t e k i n t v e a z o k t o l a k i f e j e z e t t e n

tünő m e g á l l a p í t á s o k t ó l ,

zsenialisnak

amelyek ebben a bekezdésben és az egész

tanulmányban t a l á l h a t ó k a j e l e n s é g és lényeg s p e c i á l i s a n művészi viszonyáról, itt

a művészet és tudomány k ü l ö n b s é g e i r ő l

az az érdekes, hogy ugyanakkor éppen ö n á l l ó s á g á t ó l

j a meg a művészetet a z á l t a l , hogy a v a l l á s találja

stb.,

foszt-

helyettesítésére

alkalmazandónak.

Utaltunk már Balázsnak a munkásszinházról a l k o t o t t

vélemé-

nyére. "Munkásszinpadaink t e l j e s í t m é n y é t nem rangsorolhatjuk e s z t é t i k a i értékmérőkkel. - n y i l a t k o z z a 1931-ben - A népművés z e t i alkotásokat nem hivatásos mesterek hozzák l é t r e , mégsem v o n h a t j a kétségbe értéküket és jelentőségüket

semmiféle e s z t é -

t i k a . A munkásszinjátázás pedig népi m ű v é s z e t . a ház c. cikk a p o l g á r i színház n a t u r a l i s t a

Munkásszín-

proletárábrázolásá-

* a l szemben a munkásszinház uj a l l e g o r i k u s m ű f a j a i m e l l e t t s z á l l s i k r a , ahol a p r o l e t á r s á g o t nem á b r á z o l j á k , hanem önmaga s z e r e p e l - azt a p r o l e t á r s á g o t ,

amely közösség lévén, az

ú j f a j t a közönséget, a műhöz v a l ó ú j f a j t a viszonyt i s egyben l é t r e h o z z a . A k i i n d u l á s ugyanaz a közösség-tömeg-koncepció, 324

amely, « i n t még szó lesz r ó l a , r a hivatkozó elméletében,

a 20-aa évek p é t e r v á r i

játékok-

a végeredmény azonban már nem v a l l á a ,

hanem a művészetnek egy másik s z f é r á b a , a mindennapokba v a l ó olvasása. A p o l g á r i n a t u r a l i z m u a t u l h a l a d á a á t

a tudományos elem-

zéat megközelitő, oknyomozó, a p o l i t i k a i é l e t b e a k t i v a n b e l e azólni kivánó,

tehát az e a z t é t i k u m t e r ü l e t é r ő l l e t é r ő müvészet"A munkásazinpadon a mindennapi p o -

t e l " t a r t j a megoldhatónak. litika

szimbolizált

a l a k j a i szerepelnek - mondja egy e z z e l k a p -

csolatos i n t e r j ú b a n . - I t t

az egyéni sorsok nem f o n t o s a k . Nem

a j e l l e m á b r á z o l á s o n van a hangsúly, hanem a p o l i t i k a

megteste-

s í t ő i t támadják. É r t h e t ő , hogy ez nem s z o c i á l i s t á r g y ú , hanem f o r r a d a l m i színművészet."

Ami f o r r a d a l m i ,

az ebben a t e r m i n o -

l ó g i a i rendszerben egybeesik a z z a l , hogy b e a v a t k o z i k az é l e t b e . A művészet önállósága t e k i n t e t é b e n ez ugyanolyan szélsőség, mint a v a l l á s p ó t l á s , p o l i t i k a i - v i l á g n é z e t i

értelemben e s e t l e g ,

e l m é l e t i l e g azonban nem különbözik a t t ó l az á l l á s p o n t t ó l ,

amely

v a l l á s s á t e a z i a müvéazetet. Baláza kéaőbbi müveiben lényegében ugyanezzel az t a l találkozunk, kissé finomított változatban. M e j e r h o l d d a l kapcsolatos á l l á s f o g l a l á s á r a ,

álláspont-

Hivatkoztunk

amely sok t e k i n t e t -

ben szembenáll k o r á b b i , a 30-as évek e l e j i á l l á s p o n t j á v a l . Ugy tűnhet, a aztanyiazlavazkiji

szinház-ideál előtérbe kerülése

megint a z á r t formára, az ö n á l l ó müvéazi v i l á g

jelentőaégére

h í v h a t j a f e l a f i g y e l m é t , M e j e r h o l d - c i k k e i b ő l azonban az d e r ü l k i , hogy ez e g y á l t a l á n nem egyértelmű. A valóaághoz v a l ó viazony t e k i n t e t é b e n i t t

i a egy bizonyoa k ö z v e t l e n a é g

jelenik

meg, bár k é t a é g t e l e n ü l egy ö s s z e t e t t e b b , bonyolultabb mechanizmus f e l t é t e l e z é s é v e l ,

mint a munkásszinház esetében.

az u j közönaég maga i a olyan nagy mértékben é p i t i , a valóaágot,

"Ez

formálja át

éa az é l e t e t , hogy a művészetben i s csak az é l e t

k ö z v e t l e n ábrázolása / k i e m e l é s tőlem - L. J . / , formáláaa i r á n t

a r e a l i t á a meg-

é r d e k l ő d i k . " 7 Ez a mindennapok k ö z v e t l e n a é g é -

hez v a l ó azoros e l v i kötődéa r e n d k i v ü l benaőaégeaen k a p c a o l ó d i k a művészetet v a l l á s n a k t e k i n t ő ,

funkcionáliaan ia v a l l á a -

pótlékként f e l h a a z n á l ó koncepcióhoz, egyréazt mint p o l á r i a l e n t é t e , másrészt mint v e l e egyformán a művészet s a j á t

el-

szfé-

325

jának, önállóságának megszüntetésére v a l ó törekvés. A k ö z v e t i .tések persze r e n d k í v ü l bonyolultak. A 30-as - 40-es évek b a l á z s i koncepciójába az i s b e l e j á t s z i k , hogy mint a k o r a b e l i szovj e t művészetben - a valóság e s z t á t i z á l á s á v a l , j e l e n és jövő azonosításával, egyén és tömeg viszonyának s z u b j e k t i v i s t a f e l fogásával - bizonyos v a l l á s s z e r ü vonásokat e r ő s i t , és ez csak l á t s z ó l a g mond e l l e n t annak a mindennapok közvetlenségéhez v a l ó kötődésnek, amely a s z t a n y i s z l a v s z k i j i előadási s t i l u s egyedül üdvözítővé s t i l i z á l á s á b a n j e l e n t meg. Másrészt ami a f i l m e l m é l e t e t i l l e t i , mint l á t t u k , ennek az uj művészetnek a forradalmiságát i s éppen nyitottságában, a valósággal való összemosódásában, abban a tényben l á t j a , hogy a mü s a j á t közege és a néző közege egymással egynemű, a két v i l á g egymás számára k ö z v e t l e n ü l á t j á r h a t ó . Munkásságán v é g i g vonul az, hogy az e s z t é t i k a i élmény mindig valami mássá v á l i k , ebből a szempontból t e l j e s e n mindegy, hogy v a l l á s s á vagy h é t köznapi élménnyé-e. Paradoxul megfogalmazva a végeredményt, Bal á z s számára a művészet mindig transzcendens, akkor i s , ha immanens, tehát f ö l d i célokat s z o l g á l , mert á l t a l á b a n hozzá k é pest külsődleges célokat s z o l g á l .

V. 1. Egyén és tömeg Az eddigiekben több o l d a l r ó l próbáltuk f e l m é r n i azt a f o lyamatot, amelynek során Balázs e l m é l e t i igénye, művészeti i d e á l j a a z á r t f e l ő l a n y i l t formába, a transzcendens művészetb ő l egy a valósággal egyneműként é r t e l m e z e t t immanens művészetbe, a v a l l á s o s élményből a hétköznapi élménybe f o r d u l á t , és a z t , hogy ennek az igénynek a kielégítéseképpen előbb a s z i n ház, majd a f i l m e l m é l e t é v e l f o g l a l k o z i k , mert ezekben t a l á l j a meg a v á l a s z t k é r d é s e i r e , i l l e t ő l e g ugy i n t e r p r e t á l j a őket, ugy mutatja be e l v i s a j á t o s s á g a i k a t , hogy ezek megfeleljenek ennek az igénynek. A három e m i i t e t t sikon l é t r e j ö t t v á l t o z á s r e n d k í v ü l szoros összefüggésben van egymással, és mélyebb f o r d u l a t o t gyaníthatunk mögötte. Ezt támasztja a l á az i s , ha meg• •

326

v i z s g á l j u k Balázsnak azokat a n é z e t e i t , lóság,

amelyeket l é l e k és v a -

szubjektum és objektum, egyéniség és tömeg v i s z o n y á r ó l

fejt ki.

Itt

először a befogadás, majd néhány é v v e l később az

ábrázolás t e k i n t e t é b e n i s k i m u t a t h a t ó az a

fordulat,

amely

Balázs szépirodalmi Í r á s a i b a n még sokkal közvetlenebb módon j e l e n t k e z i k * a r r ó l a f o l y a m a t r ó l van szó, amely a l é l e k

egyedüli

valóságának v a l l á s a f e l ő l az egyéniség tagadásához, a tömeg mitoszához Mielőtt

vezette. a művészetelméleti Írásokban v a l ó j e l e n t k e z é s é t

ku-

t a t n á n k , egy szépirodalmi példán i l l u s z t r á l j u k ezt a v á l t o z á s t . Balázs L e h e t e t l e n emberek c . regénye 1930-ban, b e r l i n i j a idején jelent

emigráció-

meg, az 1918-as I s t e n tenyerén c. könyv k i b ő -

v í t e t t változataként.

A regény k ö z p o n t i p r o b l e m a t i k á j a egyén

és közösség, személyiség ás k ü l v i l á g viszonya k ö r ü l f o r o g ,

és

az e l s ő r é s z , az 1930-ban i s többé-kevésbé v á l t o z a t l a n u l megő r z ö t t , de 1918-ból származó v á l t o z a t a k ö r n y e z e t t ő l tesen e l s z i g e t e l t , ságát,

magányos egyén k i z á r ó l a g b e l s ő ,

tökéle-

lelki

sőt valóságosságát h i r d e t i minden k ü l v i l á g g a l

A másik /már 1930-as f o l y t a t á s / pedig ennek gyökeres

igaz-

szemben. ellentét-

é t , az egyén ellentmondásmentes beolvaéását a közösségbe, a személyiség megszűnését. A l e l k ü k után induló főhősök megtal á l j á k a közösséget, miután megtanulják, hogy a l é l e k maga a betegség, a gyógyulás p e d i g , Komlós Aladár N y u g a t - b e l i

inter-

p r e t á c i ó j á n a k s z a v a i v a l : " f e l s z í v ó d n i a t á r s a d a l m i közösségbe. Az egyes ember nem valóság, csak a közösség az. a k i a v a l ó ságot k e r e s i , á l l j o n be az egészbe."

Azt i s j ó l l á t j a Komlos

A l a d á r , hogy a két főhős közösséghez kapcsolódása v é l e t l e n s z e rű, motiválatlan.

Miért épp

a munkásmozgalom-alkotta közössé-

get v á l a s z t j á k ? Ugyanigy c s a t l a k o z h a t t a k v o l n a a n a c i o n a l i s t a , háborút é l t e t ő táborhoz i s . A lényeg a közösség elvont

fogal-

mán van. Érdekes azonban, hogy még ebben a f i a t a l k o r i t ó l meszsze e l t á v o l o d o t t koncepcióban i s visszacseng a simmeli séma,, amikor Balázs így fogalmazza meg a t a n i t ó k a r a t a j e v i jának szavaiban á l l á s f o g l a l á s á t :

figurá-

"Csak a közösségből k i s z a k a d t

egyes embereknek vannak megoldhatatlan t r a g é d i á i .

Tragédiák:

ezek a h o l t o l d a l á g a k . Az egésznek eleven folyama azonban t o -

327

vább hömpölyög. Mert a valóság csak az egészben v a n . "

2

Az u j á l l á s p o n t tehát közvetve r e n d k í v ü l szoros kapcsolatban van a f i a t a l k o r i koncepcióval, ugyanakkor a f o r d u l a t

gyökeres.

I g y i r e r r ő l Komlós A l a d á r : "Ne v i t a t k o z z u n k : meddő lenne, mert h i t v i t a lenne. S ha Balázsnak nem f á j t d e z a v u á l n i

saját

hőseinek p r o b l é m á i t , amelyek a m e l l e t t a t u l a j d o n r é g i p r o b l é mái i s , mi i s e l i s m e r h e t j ü k , hogy az a f e l f o g á s , amely s z e r i n t csak az 'egész*

a valóság, éppoly jogos, mint a z , amely csak

az egyént t a r t j a r e a l i t á s n a k . Egyéniség dolga, hogy melyiket v á l a s z t j a az ember. Balázs u t o l s ó verseskönyvében, a F é r f i é n e k ben f e j e z t e k i e l ő s z ö r , hogy e l akar f o r d u l n i az egyéni d o l g a i t ó l : az Unmögliche

Menschen

lélek

regény formájában á b r á z o l -

j a ugyanezt a p r ó b á l k o z á s t . Az a v á l t o z á s , amelyet ez a regény i s r e p r e z e n t á l ,

egyrészt

gyökere azoknak az e s z t é t i k a t e r ü l e t é n t e t t f o r d u l a t o k n a k , melyekről i d á i g szó v o l t ,

a-

másrészt nemcsak á t t é t e l e s e n , hanem

k ö z v e t l e n ü l i s megnyilvánul Balázs művészetre vonatkozó n é z e t e i n e k megváltozásában, mind az á b r á z o l á s , mind pedig a b e f o gadás szempontjából. A f o r d u l a t első j e l é v e l a Dramaturgiában t a l á l k o z u n k , ahol a befogadás t i p u s a é l e s e l v á l a s z t ó v á v á l i k a művészeti ágak k ö z ö t t ,

igy a l k o t a szinház,

a z á r t , csak a

r é s z t vevő nézők és az ég f e l é n y i t o t t arénában játszódó

szin-

j á t é k ö n á l l ó t i p u s t az összes t ö b b i befogadóval szemben.

"Min-

den más művészi é l v e z e t magányos. Minden más művészet

izolált

l e l k e k i n t i m élménye, sőt végső hatása éppen az, hogy a művészet egyértelművé f o r m á l t v i l á g o t

szembesítvén velem,

egyértel-

műségre k é n y s z e r i t engem i s , és arisztokratikus-magányos magamra ébreszt.

. . . a z aréna hatásának t i t k a : a közös megrendülés,

a mindnyájunknak egyszerre szóló közös sors érzése. Ez a z , ami minden más művészi megrendüléstől k ü l ö n b ö z i k , belső

ami a szinpad

leg-

t e r m é s z e t e . " ^ A szinház a n e m - a r i s z t o k r a t i k u s művészet

megtestesítőjévé v á l i k , ez i t t döntően v a l l á s i

meghatározott-

ságot j e l e n t , de a t i z e s évek végén p o l i t i k a i s z í n e z e t e t

is

kap, és e két meghatározás r e n d k í v ü l érdekes e g y ü t t é l é s t

pro-

d u k á l . Az a r i s z t o k r a t i k u s befogadás egyébként ekkor nem j e l e n t p e j o r a t i v meghatározottságot n á l a

328

/ h i s z e n még 1918-ban, a

Dramaturgia után ia l í r a e l m é l e t t e l f o g l a l k o z i k / , korábban p e dig k i f e j e z e t t e n a művészet mélységét j e l e n t i , eszközt a t r a n s z cendencia á t é l é s é h e z , lényegében ugyanugy v a l l á s o s j e l l e g e t , mint a tömegélmény i s . Igy ir e r r ő l a kérdésről a t r a n s z c e n dencia e l é r é s é v e l kapcsolatban / a transzcendencia tudományosan nem l e v e z e t h e t ő , csak annak s z ó l , aki é r z i / : "Ez a különbség a művészet és a tudomány k ö z ö t t , és ezért rokon még a f i l o z ó f i a a müveszettel: a r i s z t o k r a t i k u s a k . " J Ugyanezen az alapon, ?. transzcendencia misztikumára v a l ó h i v a t k o z á s s a l v e t i e l a művészetben a humort: "A t r é f a , a v i c c hatásának lanyege a r e a l i t á s . . . Minden t r é f a és n e v e t é s csak az egyes Jelenségekre, azok egymáshoz való viszonyára v o n a t k o z h a t i k . . . ha bárhrl, bárhogy az egészet érezzük, o t t t r é f a és nevetés e l v e s z t i k értelmüket, e l f o g a d h a t a t l a n o k . . . A t r é f á l ó s z e l l e m e s s é g lényegében művésziét len Aiemelés tőlem - L. J . / . A művészet meghatottság, csodálkozás és alázat."^ Érdekesen szól" v i s s z a ez a t é t e l két évtized múlva, éppen a v a l ó s á g g a l , a r e a l i t á s s a l v a l ó k ö z v e t len kapcsolat alapján, az Uj Tárgyilagosság c. cikk egy más i d é z e t t r é s z l e t é b e n / a p r o l e t á r n a k / : "Nincs semmiféle érzéke ,

7

az öniróniára. Annál több benne a szenvedély és a p á t o s z . " A t i z e s évek végén ezt az e l v i b e f e l é f o r d u l á s t egy egyre e r ő t e l j e s e b b k i f e l é f o r d u l á s v á l t j a f e l , ekkor a szinmüvészetben t a l á l j a meg Balázs a nem-arisztokratikus, tehát demokratikus művészet p r o t o t í p u s á t . A demokrácia i t t az egyéniség t e l j e s f e l o l v a d á s á t a tömegben, a lelkek "egymásbaszünését" j e l e n t i , igy v á l i k a szinház a tömeglélek ünnepévé. A Tanácsköztársaságban aztán, amikor a köznapi szóhasználatban ez a t e r minológia inkább közvetlen p o l i t i k a i j e l e n t é s é b e n s z e r e p e l , Balázs koncepciója e z z e l egybeolvad. Ez a n y e l v i egybeolvadás tükre annak a folyamatnak, amelynek során a " b a l o l d a l i , r a d i k á l i s forradalomra Irányuló" e t i k á j u , de "hagyományőrző-konvenc i o n á l i s világmagyarázatot" v a l l ó értelmiség r é s z t vesz a f o r r a Q dalom mindennapjaiban. Igy kerül sor arra, hogy Balázs számára a demokratikus szinház egyszerre lesz az o l c s ó jegyek éa az egybeolvadt néplélek ünnepévé, " . . . n y i l v á n v a l ó , hogy a kommun i s t a kultura színháza újra a nép szinháza k e l l , hogy legyen. 329

Nemcsak abban az értelemben, hogy olcsó jegyeket j u t t a t a munkásoknak, hanem hogy ú j r a az egy l é l e k k é olvadt n é p l é l e k ünnepévé a v a t j a a s z í n j á t é k o t . 0 9 Ebben a cikkben g y a k o r l a t i l a g a z t mondja e l népszerű formában, amit a Dramaturgiában f e j t k i ,

hi-

v a t k o z á s i a l a p j a - a R e i n h a r d t - f é l e aréna-szinház i s ugyanaz. A szinház a tömeglélek ünnepe, amelynek legfontosabb f o r r á s a a j e l e n v a l ó s á g , néző és j á t s z ó vonatkozásában egyaránt,

egyben

az elidegenedés f e l o l d á s á n a k i s eszköze. j " I m e , a s z i n j á t é k a tömeglélek s z ü l ö t t e , az olyan tömegé, amely nem összeverődött egyének i z o l á l t

atomjainak sokasága, de olyan, mely a dionysikus

l e l k e s ü l t s é g b e n valóban egy egységes ö n t u d a t t á , egy l é l e k k é vad össze. Az i g y s z ü l e t e t t nepe v o l t . Ünnepélyes

ol-

s z i n j á t é k valóban a nép szent ün-

ceremóniád, harsonás megnyilatkozása a

tömegléleknek. És mi l e t t b e l ő l e ? A tömegek ünnepéből i n t i m hangulatok r a f f i n á l t vegyikonyhája. A mai színpadtechnika minden szándéka, hogy a kényszerű nyilvánosság e l l e n é r e i s azt a hatást k e l t s e ,

'mintha egyedül volnánk'

az e l s ö t é t í t e t t

né-

z ő t é r e n , és mintha magányos álomként lebegne e l e l ő t t ü n k a s z i n j á t é k v i z i ó j a . A mai szinpad e l a k a r j a f e l e d t e t n i v e l ü n k , hogy tömegben vagyunk, h o l o t t ez a tömeg a l e l k e és értelme a színjátéknak.Husz az e l s S t é t i t e t t

é v v e l később jön r á , mint l á t t u k , hogy

nézőtér végső soron a dráma belső k e r e t é t ,

j á t z á r t f o r m á j á t f e j e z i k i . Két d o l o g r ó l van tehát

p a d i naturalizmus nem a z z a l mond e l l e n t a szinház e l v i gainak, hogy o d a k é p z e l i a

negyedik f a l a t ,

sa-

szó. A s z i n sajátsá-

sötétben t a r t j a a

n é z ő t . Másrészt v i s z o n t ez t e l j e s e n j o g o s u l t - bár ekkor már e g y á l t a l á n nem u j - r e a g á l á s a századvég-századelő megszokott s z i n h á z i formái e l l e n ,

és ennyiben j e l l e g z e t e s

sa a s z i n h á z i avantgarde i d e o l ó g i á j á n a k i s . I t t

megnyilvánuláa naturalizmus

jogos k r i t i k á j a a közönség l á t h a t ó v á t é t e l é n e k ás a szinpad megnyitásának eszméjében egy meglehetősen f o r m á l i s

túllépési

lehetőséget kap. Érdekes azonban, hogy ugyanakkor t a l á l u n k a cikkben o l y a n f a j t a u t a l á s t

i s , amely - persze r e n d k i v ü l elvon-

t a n - a t a r t a l m i meghaladás lehetőségét v i l l a n t j a f e l . j a a n é p l é l e k ünnepévé v á l ó s z i n j á t é k r ó l :

"Ennek első

l e , hogy az i n t i m i t á s helyébe a monumentalitás, az

330

Ezt

ir-

feltéte-

illuzioniz-

mus helyébe a szimbolikus r e a l i t á s k e r ü l j ö n . De mások lesznek a drámák i s ,

melyeket az e g y l e l k ü népnek az arénák ünnepén mu-

t a t n a k . A mindnyájunkhoz egyszerre szóló j á t é k b a n csak o l y a s v a l a m i r ő l l e h e t szó, ami az egyéni szubjektumon t u l egy közös gyökér centrumában f á j . E z é r t nem l e h e t majd az empirikus másolata,

'naturalisztikus'.

élet

Mert a centrum a hétköznapok p e -

r i f é r i á j á n nem l á t h a t ó sehol. A gyökereket csak k i á s n i

lehet,

m e g f i g y e l n i és e l l e s n i n e m . " ^ V k i e m e l é s tőlem - L. J . /

Balázs

művészetelmélete szempontjából a z é r t j e l l e g z e t e s e n á t m e n e t i k o r szak a magyarországi forradalmak k o r a , mert - a benne

lezaj-

l o t t folyamatot nagyon sematizálva - az ábrázolás e l v e i t e t é b e n még többé-kevésbé h i á n y t a l a n u l a " b e f e l é azaz a s z i m b o l i k u s - á b r á z o l ó ,

tekin-

fordulást",

mikrokozmosz-szerü művészi

k é p v i s e l i . A befogadás t e k i n t e t é b e n pedig h a t á r o z o t t a n

ideált lezaj-

l o t t a k i f e l é f o r d u l á s , amely a t ö b b i t e r ü l e t e n majd a huszas-harmincas években fog k i b o n t a k o z n i . És a szinház a z é r t kap különösen hangsúlyos szerepet ebben a korszakban Balázs művészetelméletében, re,

mert módot ad mindkét tendencia

képviseleté-

l á t s z ó l a g ellentmondás n é l k ü l , e z t t e s z i lehetővé a dráma

z á r t belső formája e g y r é s z t , az előadás j e l e n v a l ó s á g a és n y i l vánossága másrészt. A Drematargla u j k i a d á s a ,

A s z í n j á t é k e l m é l e t e már nemcsak

a R e i n h a r d t - f é l e c i r k u s z - s z i n h á z r a , hanem a p é t e r v á r i

forradal-

mi tömegjátékokra h i v a t k o z i k a szinház ő s i j e l l e g é n e k , ratizmusának f e l t á m a s z t á s á v a l kapcsolatban,

demok-

"Ezerkilencszáz-

huszban P é t e r v á r o n , a kommunista forradalom é v f o r d u l ó j á n nagy szinjátékot

adtak e l ő , a forradalmat

s z i m b o l i z á l ó nagy néma-

j á t é k o t , Szabad ég a l a t t n y i t o t t oszlopcsarnok v o l t melyen ezrekre menő tömeg j á t s z o t t . Pétervár

a szinpad,

legnagyobb

r ő l pedig Pétervár egész népe n é z t e . . . Az oszlopcsarnok u t c a , melynek egyik j á r d á j á n j á t s z o t t a k , megtelt a f e l v o n u l ó matrózokkal,

teréelőtti

másik j á r d á j á n n é z t é k ,

és megszűnt a h a t á r

és publikum k ö z ö t t . A t t ó l a p e r c t ő l fogva l é t r e j ö t t

színész konflik-

tus magával ragadta a néző tömeget a j á t é k b a . A színdarabból a l e l k e s ü l t p é t e r v á r i népnek v a l a m i l y e n ünnepi ceremóniája 12 lett." Egy 1924-es cikke pedig már nemcsak tömeges j e l e n l é t -

331

r ő l , hanem k i f e j e z e t t e n e x t á z i s r ó l b e s z é l . Ekkor már egy

lé-

p é s s e l t u l van azon, hogy az arénaszinház megteremtésének puszt a ténye l é t r e h o z z a az u j ,

üdvözlendő a k t i v v i s z o n y t néző

és

j á t s z ó k ö z ö t t . Ugy v é l i , hogy a s z i n h á z i közösségteremtés csak a szinházon k i v ü l i közösség megteremtésével következhet - a sorrend megfordult. A végeredmény azonban, a tömeges e x t á z i s , néző és j á t s z ó egybeolvadása ugyanaz, mint a néhány é v v e l k o r á b b i koncepcióban,!

Ekkor ezt i r j a a p é t e r v á r i f o r r a d a l m i

tö-

megjátékokról: / A z z a l , hogy e l t ű n t a h a t á r tömeg és szinészek k ö z ö t t / " e l t ű n t a határ a j e l e n és a mult, a valóság és a s z i n ház, a szinész és a közönség k ö z ö t t i s . Olyan kapcsolat

kelet-

k e z e t t , mely az egész tömeget valóságos dionysosi e x t á z i s b a n belesodorta a j á t é k b a . A j e l e n e t egy nép hatalmas,

rögtönzött

ünnepi j á t é k á v á a l a k u l t á t . I g e n , uraim, e megtörtént eseményt nem e l ő z t e meg semmilyen művészeti reform. Csak éppen a közönség közösséggé l e t t - és nem e l ő s z ö r - a t é r s z i n h á z révén. Ez t ö r t é n t a r é g i görögöknél i s , és ez a k a t o l i k u s

misztériumok

mélyen v a l l á s o s közönségével. Az é r z é s v i l á g mély közösségének k e l l meglennie, hogy a szinház felvehesse a kapcsolatot a t ö megekkel.

/ k i e m e l é s tőlem - L.' J . /

Az á b r á z o l á s s a l szemben támasztott

követelményrendszerben

ez a k i f e l é f o r d u l á s csak később j e l e n i k meg. Már idéztük v é leményét a munkássziniházak p r o l e t á r művészetével kapcsolatban, l á t t u k , hogy rokonszenvvel i r t az o t t e l ő a d o t t

maszkos-jelme-

z e s - a l l e g o r i k u s j á t é k o k r ó l , amelyeknek s z e r e p l ő i k i f e j e z e t t e n s z o c i á l i s t i p u s o k , p o l i t i k a i fogalmak m e g t e s t e s i t ő i . Balázs ebben az összefüggésben h a t á r o z o t t a n e l z á r k ó z i k az egyéni v o nások bemutatásától,

a j e l l e m és az egyéni sors bemutatása

ebben az összefüggésben a p o l g á r i e s z t é t i k a

munkásszínházra

nem érvényes szabályának minősül. "A munkásszinpadon a mindennapi p o l i t i k a s z i m b o l i z á l t a l a k j a i szerepelnek - mondja L a d i s lav Novomesky i n t e r j ú j á b a n . - I t t sak. 11

/ k i e m e l é s tőlem - L.

az egyéni sorsok nem f o n t o -

J./

Ez a k i f e l é f o r d u l á s azonban maga i s ellentmondásos mat. Balázs nehezen szabadul f i a t a l k o r i i d e á l j a i t ó l ,

folya-

és sok

ponton megőrződik, i l l e t v e v i s s z a t é r az egyén belső v i l á g a , a 332

személyes s z u b j e k t i v i t á s i r á n t i n o s z t a l g i a . Ez azután a t e o r e t i k u s á l l á s f o g l a l á s b a n k e t t ő s s é g e t , ingadozást hoz l é t r e . Egyr é s z t a r r ó l van i t t szó, hogy - mint a Dramaturgia egy r é s z é b ő l kiderül - a tömegben j e l e n l e v ő befogadónak i s elsősorban szubj e k t i v meghatározottságai, hangoltsága s t b . a döntőek. Másrészt ez az arctalan tömeg f e l é fordulás a húszas-harmincas években d i f f e r e n c i á l ó d i k , részben v i s s z a n y e r i j o g a i t az individuum, i l l e t v e a tömegfelfogás elvontsága némileg k o z v e t i t e t t e b b l e s z . Ami az e l s ő problémakört, a tömegfelfogás magában v a l ó e l l e n t mondásosságát i l l e t i , a Dramaturgiában ezt i r j a ; "A szinpadon, ugy érezzük, t r a n s z s z u b s z t a n c i á c i ó t ö r t é n i k , mint a misében. Az urfelmutatást, aki nem h i s z i , azért ' é l v e z h e t i * mint e S Z t é TC

_

t a i s , de akkor semmi köze hozzá." Bármennyire döntő i s t e hát a s z i n j á t é k j e l e n l é t é b e n a tömeg e g y ü t t e s j e l e n l é t e , a b e fogadás alapvető meghatározója mégis az egyéni h o z z á á l l á s , a szubjektiv i n d í t t a t á s . Ez pedig a befogadást ugyanolyan intim módon határozza meg, mint a többi a r i s z t o k r a t i k u s művészeti ágakban. A másik tényező pedig az, hogy már a húszas é v e k t ő l kezdve t a p a s z t a l h a t ó egy tendencia, amely ismét az individuumhoz k ö z e l i t . Ez k e t t ő s j e l e n s é g . Az egyik ö s s z e t e v ő j e az a t é n y , hogy a f i l m , amellyel ekkor kezd f o g l a l k o z n i , ismét emberközelbe hozza, "láthatóvá" t e s z i az emberi a r c o t . Abban a folyamatban, amelyben f e l f e d e z i a láthatóság l e h e t ő s é g e i t a világban és a művészetben i s magára maradt l á t h a t a t l a n l é l e k számára, f e l tárulkozik az egyéni arc. "Az arcjáték érzéseket f e j e z k i , műf a j i l a g tehát a lirához sorolható. Az arcjáték l i r a i k ö l t é s z e tének k i f e j e z é s i eszközei azonban ö s s z e h a s o n l í t h a t a t l a n u l gazdagabbak és változatosabbak, mint az irodalom bármelyik műfaj á é . Mennyivel több a r c k i f e j e z é s t ismerünk, mint emberi s z ó t ! Mennyivel pontosabban f e j e z i k i az érzelmek legfinomabb árnyal a t a i t , mint a l e i r á s ! Mennyivel személyesebb az a r c k i f e j e z é s , mint a beszéd, amelyet a többi ember már elnyűtt és e l c s é p e l t ! Mennyivel konkrétabb és egyértelműbb az a r c j á t é k , mint az e l vont és á l t a l á n o s fogalmak!" 1 6 A szinpadi játékkal v a l ó ö s s z e hasonlításban igy j e l l e m z i a f i l m i l y e n irányú l e h e t ő s é g e i t : 333

"Ahhoz, hogy valóban olvashassunk az arc vonásaiban, az szükség e s , hogy az arcjátékot egészen k ö z e l r ő l , a környezet zavaró r é s z l e t e i t ő l elhatárolva / a színpadon ez már csak t e c h n i k a i l a g l e h e t e t l e n / , hosszú i d e i g zavartalanul f i g y e l h e s s ü k . A f i l m az arcmozdulatoknak olyan nagyfokú k i c s i s z o l t s á g á t és biztonságát k ö v e t e l i meg, amiről a csak-szinpadi színész nem i s álmodhat. Mert a közelképen az arc minden egyes apró ránca döntő j e l l e m vonássá v á l i k . Az arcizmok minden futó rezdülése megragadó pát o s s z a l j e l z i a lé lekben-lejátszódó i n d u l a t o k a t . . . A színpadon a legkifejezőbb arc i s a dráma egészének csupán apró r é s z e , alkotó eleme. Amikor azonban a f i l m vásznának egész k é p f e l ü l e t é t egy . emberi arc t ö l t i be, olyankor percekig ez az e g y e t l e n 17 arc j e l k é p e z i az egész drámát." ' A láthatóság élményének f e l f e d e z é s e á l t a l k i v á l t o t t k ö z e l e dés az egyénhez aztán, ugyanugy, ahogy a f i l m e s z t é t i k a a l a p j a inak átrétegeződése i s , más tényezőkkel t a l á l k o z i k , és a harmincas évek s z o c i a l i s t a realizmus-koncepciójának részévé v á l i k . A f i l m szelleme S z o c i a l i s t a r e a l i z m u s - f e j e z e t é b e n egyén és t ö meg viszonyának a művészetben kívánatos ábrázolását a következő aforizmaszerü megfogalmazással j e l z i : "Ne az embert ábrázoljuk a tömegben /mert ez csak e l v o n t , mechanikus képet a 1d8h a t<•/ , hanem a tömeget az emberben, pszichikumának tükrében." Látható, hogy az egyénhez, i l l e t v e a tömeghez v a l ó viszony milyenségében helyesen ismerte f e l a kapcsolódást az ábrázolási mód milyenségéhez, s igy ez azt i s mutatja, hogy Balázs 1935-hen e l i t é l i az "elvont, mechanikus" á b r á z o l á s t . Többször hivatkoztunk már Mejerholdról szóló í r á s a i r a . Mejerhold expresszionizmusának Balázs á l t a l kiemelt és e l i t é l t , i l l e t v e túlhaladottnak i t é l t másik vonása, az individuum ábrázolásának elhanyagolása. Ez a k é t , 1938-as cikk sok szempontból saját önkritikájának i s t e k i n t h e t ő , ami nem j e l e n t i a z t , hogy maga nem tartalmaz ellentmondásokat. Az individuum kérdésében Balázs igy j e l l e m z i Mejerhold avantgarde koncepcióját: "Még egy tévedését k e l l megtárgyalnunk a Mejerhold-képviselte művészeti iránynak: ez a személyiség ábrázolása és hangsúlyozása i r á n t i e l l e n s z e n v . Ez i s a polgári s z í n j á t s z á s p r i v á t 334

- p s z i c h o l ó g i a i szatóc3kodása, a l k ó v - i n t i m i t á s a e l l e n i d i k á l i s oppozició következménye. A csömörnek ez az

tul-ra-

oppoziciója

a f o r r a d a l m i é r t e l m i s é g egy r é s z é t egy pszeudomarxista,

vulgár-

s z o c i a l i s t a eszméhez v e z e t t e : a személyiség semmi, a tömeg, a k o l l e k t i v i t á s minden. A művészetben ez a puszta mechanikus opp o z i c i ó b ó l s z ü l e t e t t tévedés ama tendenciaként

l é p e t t f e l « hogy

az összkép kom-pozícióját az egyes alakok k a r a k t e r i s z t i k á j a lett

u r a l k o d n i hagyták: az individuum k o n t ú r j a i n a k f e l

oldódniuk a komoozició összekötővonalaiban,

fe-

kellett

ahogy a k e l e t i

19

szőnyeg f i g u r á i feloldódnak a közös ornamentikaban."

A

/kieme-

lés tőlem - L. J . / L á t t u k , hogy Balázs ebben a korszakban már h a t á r o z o t t a n a művészi forma n y i t o t t s á g a ,

a kompozició v a l ó s á g -

ba v a l ó átmenése m e l l e t t f o g l a l á l l á s t . Az individuum á b r á z o lásának fontossága i t t ugy j e l e n i k meg,

mint o l y a n e l l e n e r ő

az összkép k o m p o z i c i ó j á v a i szemben, amelynek fontossága nagy, hogy akár f e l i s b o m l a s z t h a t j a a z t . A n y i l t

oly

forma elmé-

letébe tehát - bár a munkássziház-koncepcióban Balázs még szembeszáll az ábrázolás e l v é v e l a f o r r a d a l m i művészet nevében - i t t

már b e l e f é r

a személyiség ábrázolásának követelménye

i s . Balázs hangsúlyozza: "A személyiség ó r i á s i j e l e n t ő s é g e a s z o c i a l i s t a társadalomban a s z o v j e t tömegek e l ő t t n a p r ó l napr a világosabb l e s z , és ennek megfelelően egyre nagyobb pet j á t s z i k a művészetben. A ' s z e m é l y i s é g20 ieletti* ábrázolásának m e j e r h o l d i eszméje h a l o t t . "

szere-

kollektiva

Ezen az alapon

je-

l ö l i k i a s z t a n y i s z l a v s z k i j i színművészet h e l y é t i s : / a z ő műv é s z e t e / "nemcsak általánosságban é l ő , hanem ma különös a l i t á s a van. Az emberábrázolásról van szó. A személyiség k i i s m e r e t e s e n pontos á b r á z o l á s á r ó l . A bensőségről,

aktulel-

a tudatta-

lan i n t i m i t á s i g süllyedő p s z i c h o l ó g i á r ó l / k i e m e l é s tőlem -

L«J./

a hanghordozás és gesztus tanulmányozásában. De mindez mindig i s S z t a n y i s z l a v s z k i j nagy művészete v o l t ,

és éppen ez a z , ami 21 lett."

a mai szovjetmüvészetben uralkodó áramlat - » j e l s z ó * Nagyon f o n t o s , hogy ne t e k i n t s ü k ezt a c i k k e t

eltévelyedés-

nek; sem abban az értelemben, hogy Balázs ellentmondás n é l k ü l 11

le csat l a k o z o t t " volna egy szektás, szub j e k t i v i s t a ,

r a t í v eszközökhöz egyre e r ő t e l j e s e b b e n f o r d u l ó

adminiszt-

kulturpolitiká335

hoz; sem abban, hogy nem c s a t l a k o z o t t

l e , ez egy k i r i v ó

r i e s e t . Éppenséggel j e l l e m z ő darabja ez Balázs A sokat emlegetett a l a p v e t ő antinómia i t t pólusán n y i l a t k o z h a t

ismét egyik

tiszta

meg, a s z o v j e t művészetelmélet és - p o l i t i -

ka a k t u á l i s h e l y z e t e módot adott Balázsnak ahhoz, hogy k o r i vágyai értelmében i t t zolása mellett

egysze-

fejlődésének.

ifjú-

ismét a személyiség i n t e n z i v

ábrá-

szavazzon. A formához, vagy az avantgarde-hoz

v a l ó viszonyának v i z s g á l a t a k o r

l á t t u k , hogy v i l á g n é z e t é n e k

r é t e g e i mennyire ellentmondásosan kapcsolódnak egymáshoz. Bal á z s nem v o l t konzekvens gondolkodó, és semmiképpen sem könyn y i t h e t t e meg h e l y z e t é t ,

a marxizmus e l s a j á t í t á s á t ,

beépitését

egy már ellentmondásos alapba egy olyan s z e l l e m i k ö r n y e z e t , melyben v u l g a r i z á l ó , az a k t u á l i s p o l i t i k á t

a-

f i l o z ó f i a i elemzés h e l y e t t az i d e o l ó g i á t , e l ő t é r b e helyező tendenciák v á l t a k

kodóvá. A harmincas évek s z o v j e t k u l t ú r p o l i t i k á j a

ural-

sokkal bonyo-

l u l t a b b j e l e n s é g a n n á l , hogy érdemben hozzászólhatnánk. Amit azonban - mint a témánkat képező j e l e n s é g gyökerét - le

kell

szögeznünk, az a z , hogy h i á b a i t é l i e l i t t Balázs az e x p r e s z szionizmus orosz v á l t o z a t á n a k nevezett P r o l e t k u l t g é t , ez a k u l t ú r p o l i t i k a ,

tevékenysé-

és ő maga i s személyesen,

lényegében

ugyanazt a v u l g á r s z o c i o l ó g i a i k i i n d u l ó p o n t o t k é p v i s e l i k , melyre a P r o l e t k u l t e l v e i i s é p ü l t e k ,

csak ez egy k i s s é

aátté-

telesebben n y i l a t k o z i k meg. És Balázs ebben a vonatkozásban igen lényeges é s z r e v é t e l e k e t t e s z ,

amennyiben a f o r r a d a l m a t

k ö z v e t l e n ü l követő időszak és a j e l e n k o r t ö r t é n e l m i nak különbségéről b e s z é l , a személyiség szerepének s á r ó l az uj h e l y z e t b e n . .

szituációimegváltozá-

Annak f e l i s m e r é s e , hogy a S z o v j e t u n i ó -

ban a f e j l ő d é s a 30-as évek közepén uj szakaszába

érkezett,

hogy ez már egy uj t á r s a d a l m i k ö r n y e z e t , amelynek müvészetigénye i s más, igen f o n t o s . Balázs i t t nem egyszerűen Mejerholdot i t é l i e l mint f o r m a l i s t á t , hanem a megváltozott t ö r t é n e l m i k ö rülmények t e r e m t e t t e uj

h e l y z e t r ő l b e s z é l , akkor i s , ha f o -

galmazása igen l e k e z e l ő .

"Mejerhold nem v á l t o z o t t ,

és éppen ez

a h i b a . Mert k ö r ü l ö t t e husz év a l a t t nagyon megváltozott mind e n . . . A nagy u j i t ó egyszerűen e l a v u l t . Lemaradt^ mikor ebben a? országban a t a l p a a l a t t megváltozott a f ö l d . "

336

Másrészt

p e r s z e , éppen mivel Balázs nem konzekvens gondolkodó, ezt a gondolatát sem f e j t i k i , hanem a cikk másik részéhen aztán mintegy h i s t o r i z á l j a a . t ö r t é n e l m i l e g korábban j ó l j e l l e m z e t t p i l lanatnyi h e l y z e t e t , Mejerhold formalizmusát és az e l l e n e f o l y t a t o t t harcot, és a történelem "normális" haladásához s z i n t e eleve hozzárendelt alkotómódszerként j e l ö l i meg S z t a n y i s z l a v s z k i j p s z i c h o l ó g i a i r e a l i z m u s á t . "Voltak már az e l ő z ő e s z t e n 21

dőkben i s e l l e n z ő i Mejerhold művészetének. / P l i maga Lenin./" Ez az á l l á s f o g l a l á s egyszerre r e p r e z e n t á l j a ä korszak és Balázs t é v e d é s e i t . De ez azért nem é r t h e t e t l e n p i l l a n a t n y i k i s i k l á s , mert a személyiség intimitásának k ö z e l i - egészen a t u d a t t a l a n i g lenyúló ábrázolásának f i a t a l k o r á b a n jellemző - igénye akkor i s j e l e n v o l t n á l a , amikor egyszerűen az e l l e n t é t é b e , s a j á t felszámolásába csapott át az á l l á s f o g l a l á s o k b a n . Ugyanúgy a t ö meg elvont f e l f o g á s a i s , annak e l l e n é r e , hogy e l i t é l i a s z e m é l y i s é g f e l e t t i kultura mejerholdi eszméjét, amelyet t i z é v v e l korábban maga i s k é p v i s e l t , tovább é l Balázsnál ebben a korszakban i s , csak közvetettebb módon nyilvánul meg. A túlhangsúlyozott és elvont s z e m é l y i s é g f e l f o g á s n a k c s a k i s egy s z i n t é n e l vont tömegfelfogás f e l e l h e t meg, a k e t t ő mintegy k i e g é s z i t i egymást, és közös gyökerük a szubjektum-objektum-viszony arányt a l a n f e l f o g á s a . Igy b e s z é l Balázs - éppen az individuumcentr i k u s művészet érdekében - a szocializmust é p i t ő tömegről: "Ez az uj é r t e l m i s é g , a mejerholdi szinpadművészetet egyszerűen nem é r t i . É r t i Shakespeare-t és Goethét, Puskint és T o l s z t o j t . . . Ez az uj közönség maga i s olyan mértékben é p i t i , f o r málja át a valóságot és az é l e t e t , hogy a művészetben i s csak az é l e t k ö z v e t l e n ábrázolása a r e a l i t á s megformálása iránt épr -j deklődik, nem pedig absztrakt ornamensek és ritmusok i r á n t i " Vagy másutt: "Mejerholdot, i l l e t v e az ő s t i l u s t d i k t á l ó s z í n házi d i k t a t ú r á j á t - a közönség i t é l t e h a l á l r a . Mert tudni k e l l , hogy a Szovjetunióban, ahol minden szinház k i v é t e l n é l k ü l z s ú f o l v a van, a nem hiresek i s - a h i r e s Mejerhold-szinház f é l i g Urea minden e s t e . És tudni k e l l , hogy a szovjetközönség - másképp, mint a k a p i t a l i s t a művészeti üzemek közössége - nem anyag i , hanem eszményi szempontból irányadó. I t t a k r i t i k a i s csak 337

napokkal, sőt néha h e t e k k e l a premier után j e l e n i k meg, hogy .ne befolyásolhassa a publikumot, amely véleményét mindjárt a helyszinen,

az előadás után r e n d e z e t t v i t a ü l é s e k e n r é s z l e t e s e n

k i i s í e j t i . És a k r i t i k a nagyon i s számba v e s z i a tömegek i t é pc letét." Ezek a hivatkozások a tömegre, a t t ó l e l t e k i n t v e , hogy nem i s b i z t o s , hogy i g a z a k ,

lényegében ugyanazzal az a b s z t r a k t

tömegfogalommal operálnak, mint ami Balázs r é g i , sőséget r e p r e z e n t á l ó á l l á s p o n t j á t

jellemzi,

a másik

és amit i t t

szélMejer-

hold tevékenységével kapcsolatban b i r á l . Tehát a " k i f e l é f o r d u l á s " egyrészt nera a közösség d i a l e k t i kus f e l f o g á s á t j e l e n t e t t e . Balázs e s z t é t i k a i n é z e t e i n mind az á b r á z o l á s , mind a befogadás t e k i n t e t é b e n egy meglehetősen e l vont tömegfelfogás u r a l k o d i k ,

és ez megőrződik akkor i s ,

ami-

kor figyelme már ú j r a k i t e r j e d a személyiségre i s . Másrészt ez a személyiség f e l é f o r d u l á s /amely maga i s fokozatosan l e / , nagyon erős igényként

v o l t j e l e n még akkor i s ,

játszódik amikor

azonban az adott körülmények h a t á s á r a bizonyos más tényezők mintegy elnyomták, f e l ü l k e r e k e d t e k

rajta.

2 . Balázs f e j l ő d é s e ; a szubjektum-objektum-viszony Azt a 10-es évek közepén megindult f o r d u l a t o t , e g y é n t ő l az / e l v o n t / közösség f e l é f o r d l t j a Balázs

amely az érdeklődé-

s é t , a vele f o g l a l k o z ó tanulmányok az é l e t p á l y a döntő mozzanatának szokták t e k i n t e n i , intellektuelt

mint ami a magányos a r i s z t o k r a t i k u s

a társadalmi feladatok vállalására i n d i t j a .

Balázs önmagáról, b e j á r t ú t j á r ó l adott elemzése i s tani látszik,

Ezt

alátámasz-

ahol a magányos, b e f e l é f o r d u l ó i n t e l l e k t u e l

lődésének legfontosabb p o n t j á t ,

a fordulatot,

fej-

a második nagy

életszakasz e l s ő megnyilvánulását a mások szenvedésében v a l ó osztozás akarásában, a háborúban v a l ó önkéntes r é s z v é t e l b e n t a l á l j a meg, és s z e r i n t e e minőségi f o r d u l a t után már csak menyn y i s é g i változások k ö v e t k e z t e k : "Akármilyen ostobaság v o l t hát az én háborúba menésem akkor, mégis az v o l t az első amely egy alapvető tévedésből k i f e l é v e z e t e t t . első f e l ü t k ö z é s e bennem az emberi s z o l i d a r i t á s ,

Mert az v o l t az a társadalmi

f e l e l ő s közösség érzésének. Ezután már nem k e l l e t t 338

is

lépés,

egyéb, mint

megtudnom, és megértenem, mi a h e l y e s emberi s z o l i d a r i t á s , és mi az i g a z i társadalmi k ö z ö s s é g . A második lépéshez csak t ö b bet k e l l e t t tudnom és megértenem. Az e l s ő l é p é s egész b e l s ő attitűdöm, világnézetem megváltozása v o l t . " 1 Nem b i z t o s azonban, hogy az önmegitélés mindig a u t e n t i k u s . Balázs háborús r é s z v é t e l é t valóban egy közösséghez t a r t o z á s i g é n y e , egy absztrakt módon é r t e l m e z e t t "szenvedés"-ben v a l ó r é s z v é t e l s z u b j e k t i v e t e l j e s e n ő s z i n t e vágya alapozza meg, valamint az a k u l t u r f e l f o g á s , amely ebben l á t j a az i g a z i közösség megteremt é s é n e k , az emberek k ö z ö t t i idegenség leküzdésénei: l e h e t ő s é g é t . Ugyanigy, i g a z , hogy rendkivül aktiv és l e l k e s p o l i t i k u s a Tanácsköztársaságban, é s az emigrációban ugyancsak r é s z t v e s z a mozgalomban, Berlinben v é g ü l a kommunista pártba i s b e l é p . A v i l á g n é z e t i , sőt f i l o z ó f i a i h á t t é r t i s z t á z á s a azonban a p o l i t i k a i magatartás a l a k u l á s á t lényegesen lassabban k ö v e t i . Szerintünk a háborúban v a l ó r é s z v é t e l még elvontan sem j e l e annak a mozgásnak, ami majd a marxizmushoz v e z e t i , é s nem i g a z , hogy csak a k ö z ö s s é g e t k e l l e t t , amelyhez c s a t l a k o z n i k i v á n t , mintegy f e l v á l t a n i , k i c s e r é l n i egy másikkal. Arról nem i s b e s z é l v e , hogy a "menj é s szenvedj t e i s ! " követelménye csak önmagáv a l szemben t e k i n t h e t ő "ostobaság"-nak, másokkal szemben g y i l kos r e a k c i ó s k ö v e t é l é s e z f Ez a v á l a s z t á s nagyon i s b e l e i l l i k abba a Meister Eckehard, Kierkegaard, Doaatojevszkij n e v é v e l f é m j e l z e t t e s z m e i - e t i k a i légkörbe, amely ekkor B a l á z s t k ö r ü l v e t t e és t á p l á l t a . Szerintünk Balázs eszmei u t j a * amely nem azonos a p o l i t i k a i cselekvésekben megnyilvánuló ú t t a l , e g y r é s z t nem egy, hanem több f o r d u l a t o t t a r t a l m a z , másrészt a s z é l s ő s é ges fordulatok mélyén j e l e n van egy nagyon h a t á r o z o t t k o n t i n u i t á s , Arról van s z ó , hogy a b e l s ő v i l á g , a l é l e k k i z á r ó l a g o s valóságának mitoszát B a l á z s n á l p o l á r i s e l l e n t é t e , az e l v o n t k ö z ö s s é g , az a r c t a l a n tömeg mitosza k ö v e t i , majd a k e t t ő k ö z ö t t i állandó ingadozások következnek. K i i n d u l á s az e l i d e g e n e dés mint é l e t t é n y , i l l e t v e egy s z u b j e k t i v vágyakozás ennek megh a l a d á s é r a . Ennek jegyében következik be a háborúba v a l ó j e l e n t k e z é s , sőt a tanácsköztársaságban v a l ó r é s z v é t e l t , a Bal á z s n á l i s l e z a j l o t t " S 8 u l u s - P a u l u s " - f o r d u l a t o t i s részben ez

339

határozza meg; ennek tükre a Lehetetlen emberek cimü regény és Balázs e s z t é t i k a i i r á s a i . A Tanácsköztársaságban v a l ó r é s z v é t e l tehát nem azért nem p á l f o r d u l á s , mert Balázs már régóta r é s z t v e t t bizonyos közösségi megmozdulásokban, és mert a t á r 2

sad almi nyomorúság látványa k ö v e t e l t e k i b e l ő l e ezt a l é p é s t , sokkal inkább az eszmei háttér e m i i t e t t folytonossága miatt. Ebből a f á z i s b ó l aztán ujabb fordulatnak k e l l következnie, és sok tekintetben az e l s ő korszakhoz nyúlik majd v i s s z a , amikor k i a l a k u l benne - már a moszkvai emigrációban - ggy közösség és egyén intimebb egységét kereső á l l á s p o n t . /Hangsúlyozzuk: csak k e r e s é s r ő l van szó, b e t e l j e s í t e n i e nem s i k e r ü l t , éppen ebből fakadnak az ingadozások, c i k k e i , tanulmányai ellentmond á s a i . / Ezért h e l y t e l e n szerintünk a b e r l i n i és moszkvai éveket egy korszakként e m l i t e n i , h i s z e n a Berlinben é l ő Balázs Béla sok t e k i n t e t b e n közelebb á l l világháborús önmagához, akkor i s , ha már t a g j a a kommunista pártnak, mint a néhány évvel k é sőbb Moszkvában é l ő , majd a f e l s z a b a d u l á s után hazatérő önma•z gához. Hiszen a közösség v á l l a l á s a önmagában üres g e s z t u s , poz i t i v vagy negativ tartalmát, j e l e n t ő s é g é t a v á l a s z t o t t közösség, a v á l l a l t feladatok:-je Hege adja. A közösség konkrét emberi viszonylatokat j e l e n t , közösség általában nincsen, csak i l y e n vagy olyan közösség van. Balázs tehát p o l i t i k a i . fejlődésének v i l á g n é z e t i konzekvenciáit már nem tudja levonni, s z i n t é z i s t nem tud l é t r e h o z n i , nem é p i t i magába harmonikusan, i n kább csak egymás mellett- tartalmazza az előző korszakok á l l á s f o g l a l á s a i t . Egyén és tömeg mitikus f e l f o g á s a , bármennyire i s e l l e n t é t e s egymással, lényegében egy egyformán egyoldalúan f e l f o g o t t szubjektum-objektum konstrukciót j e l e n t . Ebben a v i szonyban Balázs számára mindenkor a szubjektum az e l s ő d l e g e s , az e l v i l e g domináns, akár az e l s z i g e t e l t egyén, annak b e l s ő v i lága, akár a mindenható egynemű tömeg abszolutizálásában n y i l vánul meg. A kommunista mozgalommal való t a l á l k o z á s Balázs számára o lyan problémák sorozatát hozta, amelyek egy r é s z é t minden t o vábbi nélkül meg tudta o l d a n i , más részük azonban - éppen a 1-ígsfcgengeaztelhetetlenebb következetességet igénylő szférában, 340

az elmélet t e r ü l e t é n - megoldhatatlannak bizonyult szánára. F i a t a l k o r i e l m é l e t e i a l a p j a i n nem akarta f o l y t a t n i , szándéka s z e r i n t meg i s haladta őket, de a gyökeres s z a k i t á s r a - mint Lukács - nem v o l t képes. Ez magyarázza azt i s , hogy ahol az uj bizonyos deformációi / s z u b j e k t i v i z m u s s t b . / l e h e t ő s é g e t teremt e t t e k , f e l t ű n ő a f f i n i t á s s a l nyúlt v i s s z a a f i a t a l k o r i koncepciókhoz. Koherens e l m é l e t e t , ahol t e h e t t e v o l n a , a r é g i a l a pon, már nem akart, az uj e l k ö t e l e z e t t s é g s z e r i n t nem tudott l é t rehozni. Ez Balázs t e o r e t i k u s pályájának tragikuma.

Összefoglalás Ha Balázs f e j l ő d é s é n e k fő vonalát megvizsgáljuk, v i l á g o s a n k i t ű n i k , milyen döntő és v i s z o n y l a g k ö z v e t l e n ü l megnyilvánuló szerepe van a szubjektum á l t a l á n o s felfogásának az e s z t é t i k a szűkebb t e r ü l e t é n e k elméletében. Balázs f e j l ő d é s é n e k e l s ő s z a kaszán, az egyén mitikus felfogásának időszakában a művészi i d e á l a z á r t , pontszerű, saját v i l á g ú műalkotás, amely ebben a pontszerű zártságában elkülönül a v i l á g t ó l . A befogadóra gyak o r o l t hatásának lényege az élményszerüség, amely semmi mással nem h e l y e t t e s i t h e t ő , nem magyarázható, i r r a c i o n á l i s , az élmény tárgya, szubsztanciája pedig maga a transzcendencia. Ugyanakkor éppen az élmény t i s z t á n i r r a c i o n á l i s j e l l e g e és a t r a n s z cendencia megéreztetésének f e l a d a t a miatt j e l e n van a formálatlannak, a folyamatban lévőnek e g y f a j t a t i s z t e l e t e , a m e l l e t t , hogy középpontban, a döntő ideálnak megfelelően a t r a g é d i a á l l . ' Azzal a f o r d u l a t t a l , amely Balázs v i l á g n é z e t é b e n az egyén helyére az ugyancsak mitikusán f e l f o g o t t tömeget á l l i t j a a középpontba, a másik p o l á r i s tagadásával, a művészeti eszményben i s megindul egy k i f e l é f o r d u l á s . Ezt először a befogadás t e k i n t e t é b e n t a l á l j u k , de hamarosan á t t e r j e d a műalkotás v a lamennyi legáltalánosabb és legfontosabb kompoziciós e l v é r e . Igy a zárt formát, amely már az e l s ő korszakban i s tartalmazta a simmeli koncepció értelmében az érzelmi e l i t é l é s egy é r z é keny hangsúlyát, végképp f e l v á l t j a az é l e t h e z idomulni képes, v e l e egynemű, azonban pontosan e z é r t , ennek e l i d e g e n e d e t t s é 341

gét valójában meghaladni nem tudó n y i l t forma. Műalkotás és a környező v i l á g határa e l t ű n i k , és ez az egynemüsödés végül ugyanugy transzcendálja a művészetet, mint v a l l á s p ó t l é k k á t é t e l e . A valóságra való közvetlen ráhatás akarása alapvetően t o vábbra i s a valóság és a művészet i r r a c i o n á l i s f e l f o g á s á b ó l ered, amelynek közvetlen megnyilvánulása a fogalom tagadása, a láthatóság világának egyedül autentikusként v a l ó elfogadása. Mindez a szubjektumnak azt a k ö z v e t l e n viszonyát tükrözi a v a lósághoz,, amilyen közvet lenságben oldódik f e l , tűnik e l az egyén a tömegben. A forma relevanciájának ez az e l v e t é s e a s z i n t é z i s r e t ö r e k vő korszakban i s alapvetően jellemző marad, csak visszatérnek az e l s ő korszak bizonyos vonásai. Elsősorban az egyéniség, az egyes ember j e l e n l é t é r ő l van szó, és hogy a s z i n t é z i s nem tud végül l é t r e j ö n n i , annak nem utolsósorban az az oka, hogy az egyéniségnek ez a hangsúlyozása k i f e j e z e t t e n a forma, a komp o z i c i ó e l v é v e l szemben, annak ellenében vetődik f e l . A n y i l t műalkotás eszménye alapvetően meghatározó marad, és ebben a korszakban i s megérződik az egyesnek, az egyénnek a környező r e a l i t á s h o z , i l l e t v e a tömeghez v a l ó viszonyában egy e r ő t e l j e s közvetlenség. A műalkotásnak a többi o b j e k t i v á c i ó s szférához v a l ó viszonya lényegében i t t sem t i s z t á z ó d i k , igy aztán a műalkotás immanenciája, bár l á t s z ó l a g r a d i k á l i s a n megteremtődött az elméletben, nem nyeri e l valóságos j e l e n t ő s é g é t , valójában s z i n t é n egy transzcendenciát k é p v i s e l . Ebben a sematikusan f e l v á z o l t e l m é l e t i útban a szinház v i z s gálatának egy nagyon szorosan meghatározott helye van. Ennek a szigorú kötöttségnek a k u l c s a a szinház s p e c i f i k u s t u l a j d o n s á gaiban r e j l i k . Annak, hogy Balázs é l e t e különböző szakaszaiban e l t é r ő e l m é l e t i koncepciók k i f e j t é s é b e n egyaránt a szinházra támaszkodhatott, a dráma k e t t ő s létformája az a l a p j a . A szövegszerű, csak a nyelvben l é t e z ő irodalmi, és a szinpadi o b j e k t i v á l t a l a k z a t r ó l van szó, amelyek f e l t é t e l e z i k egymást, de legal á b b i s az egymásrahatást, ugyanakkor - nemcsak teoretikusan, de ennek az egymásrahatásnak folyamatos f i g y e l e m b e v é t e l é v e l &1 Í3 választhatók egymástól. "A k e t t ő s létforma f e s z ü l t s é g e 342

és egysége maga a s z í n j á t é k é l e t e . " Valóban: az egység mozzanatán t u l van i t t egy f e s z ü l t s é g , amely a szinház történelmi életében rendkívül termékeny, h i s z e n éppen ez teremti meg a szinház folyamatosságának, drámai müvek újra meg újra történő színpadi feldolgozásánál: l e h e t ő s é g é t . Ugyanakkor ez a f e s z ü l t ség problémaként, s z é l s ő s é g e s á l l á s f o g l a l á s o k forrásaként j e lentkezik az elmélet számára. A két pólus t u l a j d o n s á g a i , amelyek egymással találkozva létrehozzák a s z i n j á t é k o t , e l m é l e t i leg s z é t v á l a s z t v a k i f e j e z e t t e n e l l e n t é t e s e k egymással. Ezek egy része persze csak l á t s z ó l a g e l l e n t é t - ezt ismerte f e l Lukács, amikor a f i a t a l k o r i drámakönyvben sorra v i z s g á l t a a dráma és a szinház paradoxonjait. Paradoxonok kimutatásával Balázs dramaturgiájában i s találkozunk, ő azonban nem v e z e t i v i s s z a őket t é n y l e g e s alapjukra, és végül életmüve folyamán mindkét pólust s z é l s ő s é g e s s é g é b e n r ö g z i t i . A k e t t ő s létforma mindkét összetevőjének vannak olyan jellemző t u l a j d o n s á g a i , amelyek a másik komponensnek az össz-komplexusban b e t ö l t ö t t ugyanolyan fontosságú t u l a j d o n s á g a i r ó l l e v á l a s z t v a i g a z o l n i , vagy inkább k i e l é g i t e n i látszanak a két gyökeresen e l l e n t é t e s művészetkonc e p c i ó t . J e l e n esetben a dráma b e f e j e z e t t formájáról, immanens z á r t s á g á r ó l és a központi hős formáltságáról, i l l e t ő l e g a s z i n i előadás j e l e n v a l ó s á g á r ó l és nyilvánosságáról van s z ó . A k e t t ő összefügg és f e l t é t e l e z i egymást, és mechanikus s z é t v á l a s z t á suk alkalmat ad a f e n t i két e l l e n t é t e s koncepció m e g t e s t e s i t é sére. Ahogy a f e j l ő d é s szakaszai, ugy az i s kimutatható Balázsnál, hogy milyen p i l l a n a t n y i igény alapján fordul ebben a f e j l ő d é s ben a szinházhoz. Az e l s ő szakaszban t e l j e s e n egyértelmű a h e l y z e t , mivel a zárt forma l e g t ö k é l e t e s e b b művészi megtestes í t ő j e a tragédia / H a l á l e s z t é t i k a , Hebbel Frigyes pántragizmusa/ A r i s z t o t e l é s z t ő l Hegelen át Lukácsig erre épülnek a formaelvü e s z t é t i k á k . A színházzal való f o g l a l k o z á s Balázs esetében o t t kezd j e l l e g z e t e s s é v á l n i , ahol az átmenet j e l e i kezdenek mutatkozni a v i l á g n é z e t b e n és az e s z t é t i k a i elméletben. Ennek az átmenetnek a tükre a Dramaturgia, ahol - mint láttuk - j e l e n van egyrészt a l é l e k megformálásának egyedül adekvát p r i n c i p i -

urnaként, egyben a l e g t ö k é l e t e s e b b művészi formaként t e k i n t e t t t r a g é d i a , másrészt v i s z o n t a tömegben v a l ó t e l j e s f e l o l v a d á s igényének megfelelően r e n d k í v ü l i hangsúlyt kap a n y i l v á n o s s á g , az e g y ü t t e s r é s z v é t e l , a j e l e n i d ő . A Dramaturgia második k i a dása, A s z i n j á t é k e l m é l e t e egy l é p é s s e l továbbmegy: a Dramat u r g i a t e l j e s szövegének, tehát a t r a g é d i a apológiájának megt a r t á s a m e l l e t t a p é t e r v á r i forradalmi tömegjátékok mintaként v a l ó e m l e g e t é s é v e l m e g k i s é r l i k i i k t a t n i a formáló elvek közül a zárt kompozicióju alapanyagot, ugyanakkor bizonyos f o k i g mégis f e n n t a r t j a a s z i n h á z i műalkotás autonóm j e l l e g é t , amenynyiben a v a l ó s á g o t megismétlő c s e l e k v é s által k i e m e l i az i d ő mindennapi f o l y a m a t á b ó l . A Dramaturgia és A s z i n j á t é k e l m é l e t e a z é r t j e l l e g z e t e s e n átmeneti mü Balázs e s z t é t i k a i n é z e t e i n e k v á l t o z á s i folyamatában, mert a dráma és a szinház t u l a j d o n s á g a i nem egységként, hanem egymás m e l l e t t , egymás szomszédságában j e l e n t k e z n e k . A v i l á g n é z e t i átmenet tükörképeként egy e k l e k t i k u s á n átmeneti e s z t é t i k a i á l l á s p o n t fogalmazódik meg / n y i l t és z á r t forma egymást k i z á r ó hangsúlyozása e g y s z e r r e / , és - semmiképpen nem k ö z v e t l e n ü l , tudatosan, de - Balázs azért f o r d u l t ekkor másodszor a szinház intézményéhez, mert a s z í n játéknak, a dráma k e t t ő s létformájának elemzésében akkori v i lágnézetének k e t t ő s s é g e n y i l v á n u l h a t o t t meg. A következő l é p c s ő f o k o t a v a l ó s á g g a l v a l ó egyre e r ő t e l j e s e b b ö s s z e f o n ó d á s k i f e j e z é s e k é p p e n a munkásszinház k é p v i s e l i , ahol már a t á r s a d a l mi a k t i v i t á s a lényeg, és a drámai alapanyag z á r t s á g a , v i l á g s z e r ű s é g e , egyénekre épülő j e l l e g e a p o l g á r i e s z t é t i k a k ö v e telményének, naturalizmusnak minősitve végképp k i i k t a t ó d i k a formáló e l v e k k ö z ü l . A szinháznak azonban mai formájában olyan l é n y e g e s , k i i k t a t h a t a t l a n a l k o t ó r é s z e a dráma, a maga zárt b e l ső formájával, hogy e t t ő l Balázs i s csak i d e i g l e n e s e n t e k i n t het e l , és a n y i l t , képlékeny forma t ö k é l e t e s m e g t e s t e s ü l é s é t v é g ü l a filmben t a l á l j a meg, a m e l l y e l részben más indokok a l a p ján ekkor már e l m é l y ü l t e n f o g l a l k o z i k . Ezért k e l l e t t Balázs ««iaházeaztétikája v i z s g á l a t á n a k a f i l m e s z t é t i k á r a i s k i t e r j e d n i e . A későbbiekben B a l á z s , e l m é l e t i munkásságában, már nem i s tr'r v i s s z a k o n c e p c i o n á l i s a n a s z í n h á z e s z t é t i k á h o z , mégkevásbá

344

a drámához, nincs már olyan v i l á g n é z e t i igény, amelyet a művészetelméletben csakis a dráma és a szinház e l é g í t h e t n e

ki.

JEGYZETEK Bevezető 1. Theodor W. Adorno: Zene, f i l o z ó f i a , 1970. 63. p .

társadalom,

Gondolat

2. uo. 131. p.

1/1. 1. Mannheim K á r o l y : Lélek és k u l t u r a . Előadások a s z e l l e m i tudományok k ö r é b ő l , Budapest 1918. 39. p. 2 . Balázs B é l a : H a l á l e s z t é t i k a . I n : H a l á l o s f i a t a l s á g , Magyar Helikon 1974. 2 9 3 - 4 . p . 3. Balázs Béla? Dramaturgia. Előadások a s z e l l e m i tudományok k ö r é b ő l , Budapest 1918. 35. p . 4 . Napló, 1907.

március.

5. H a l á l e s z t é t i k a , 6 . Napló,

1907.

302. p.

május.

7 . Napló, 1906. november. 8. d r a m a t u r g i a ,

36. p .

9. uo. 38. p . 10. Bauer H e r b e r t : Hebbel F r i g y e s pántragizmusa, P h i l o l o g i a i Közlöny 1 9 0 9 / 1 - I I .

Egyetemes

11. uo. 12. uo. 13. uo. 14. uo.

15. Lukács György: Taktika és e t i k a , in; utam Marxhoz, Magvető 1971. I . 196-97. p. Vö. továbbá Sinkó E r v i n Optimisták / N o v i Sad, Forum 1 9 6 5 / , Lengyel J ó z s e f : V i s e g r á d i utca / S z é p i r o d a l m i 1962/ és Prenn Ferenc h á n y a t o t t é l e t e /Magvető 1969/ c. müveit. 16. Napló, 1914. j u l i u s . 17. Lukács György: Régi k u l t u r a és u j k u l t u r a , i n : Történelem és o s z t á l y t u d a t , Magvető 1971. 29. p . A k u l t u r k r i z i s - e l m é l e t r é s z l e t e s értelmezésében természetesen v o l t a k e l t é r é s e k a kör t a g j a i k ö z ö t t . Nemcsak Balázs általában is jellemző e r ő t e l j e s érzelmi b e á l l í t o t t s á g á r a gondolunk i t t , hanem a r r a , hogy a szociológiai és gazdasá345

g i f a k t o r egyikük g o n d o l a t m e n e t é b e n sem k é p v i s e l t o l y a n j e l e n t ő s é g e t , mint L u k á c s n á l . Ez e g y b e n már az utak k é s ő b b i e l v á l á s á n a k c s i r á j á t i s t a r t a l m a z t a . Mannheim é s Lukács k o n c e p c i ó j á n a k k ü l ö n b s é g e i h e z v ö . David K e t t l e r : Marxismus und K u l t u r / L u c h t e r h a n d 1967/ c . müvének i d e v o n a t k o z ó e l e m zéseit. 18. Mannheim: i .

mi 9. p .

19. uo. 16. p . 20.' uo.1 10.' p . 2 1 . uo.' 10. p ; 2 2 . uo. 10; p . 2 3 . Lukács György: E s z t é t i k a i k u l t u r a , dalom, Gondolat 1969. 75. p.

i n : Művészet és t á r s a -

2 4 . uo. 82. p . 25. uo. 83. p.' 26. Napló,

1907.

27. Napló,

1914. május.

28. Napló, 1915.

április. március.

29. Napló,

1914.

augusztus.

30. Napló,

1914.

augusztus.

31. Lukács György: A német é r t e l m i s é g ás a háború, Valóság 1974/11. 32. Símmel l e v e l e Marianne V/eberhez, Valóság 1974/11. 33. Napló, 1921. á p r i l i s . 34. La traversée du s i e c l e d ' E r n s t Bloch - Jean-Michel Palmier i n t e r j ú j a , Les Nouvelles L i t t é r a i r e s 1976L á p r i l i s 2 9 . , május 6 . 35. Vö. az Optimistákban a L u k á c s - k u l c s f i g u r a a főhősnek: Olvass K i e r k e g a a r d - t ! 36. Vö. Lukács: Hégi k u l t u r a és uj k u l t u r a . 37. Napló, 1916. 38. Napló,

figyelmeztetését

március-május.

1919. december.

1/2. 1. Georg Simmel: Der 3 e g r i f f und d i e Tragödie der K u l t u r , i n : Das i n d i v i d u e l l e Gesetz, F r a n k f u r t am Main Suhrkamp 1968. 122-123. p . 2 . Der K o n f l i k t der modernen K u l t u r , uo. 148-151. p. 3. Balázs: H a l á l e s z t é t i k a , 4. uo. 310. p . 5 . Napló, 1907. május. 304

i.

m. 302. p.

ó. Balázs B é l a : Dialógus a d i a l ó g u s r ó l , Athenaeum R t .

9. p.

7 . uo. 42. p . 1/1. ' 1. uo. 20-21. p . 2 . uo. 24. p .

*

3. Balázs B é l a : M a e t e r l i n c k , Nyugat

1908/8.

4. uo. 5. uo. 6. uo. 7. Balázs B é l a : M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i töredékek, Nyugat -15-16. 8. uo.

1909/14-

9. uo. 10. uo. 11. uo. 12. Vö. A hasonlat m e t a f i z i k á j a /Nyugat 1 9 1 9 / 6 . / , i l l e t v e A l i r a i érzékenységről / B . B . : Válogatott cikkek és tanulmányok, Kossuth, 196,p./ c. tanulmányait. II/2. 1. Balázs B é l a : F u t u r i s t á k , Nyugat 2. uo.

1912/7.

3. B a l á z s B é l a : Munkásszinház, Az Ut 1931/2. 4. Balázs Béla: Az u j tárgyilagosság és a szocializmus, Korunk 1930/1. 5. uo.' 6. Balázs B é l a : A filmművészet f i l o z ó f i á j á h o z , Uj Symposion 1975. j u n i u s - j u l i u s . 7. Mejerhold és S z t a n y i s z l a v s z k i j , Das V/ort 1938/5. 8. VÖ. Lukács György: Az expresszionizmus tündöklése és bukása / i n : Német r e a l i s t á k , Szépirodalmi 1955/, A - r e a l i z m u s r ó l van szó / i n : A realizmus problémái, Athenaeum/, Korunk öröksége / V i l á g o s s á g , 1 9 7 7 / 6 J s t b . tanulmányait. 9. Brnst Bloch: V i t á k az expresszionizmusról, Uj Symposion 1975. j u n i u s - j u l i u s . 10. Balázs: Mejerhold.és S z t a n y i s z l a v s z k i j , 11. Balázs B é l a : F i l m k u l t ú r a , Szikra 1948. 158. p. 12. Iszkussztvo Kino, Toszkinoizdat, Moszkra, 1945. 97. p. 13. Balázs: Filmkultura*

153. p.

347

14« Balázs B é l a : Hárogt előadás, i n : V á l o g a t o t t cikkek és t a nulmányok, 310. p . II/3. 1. B a l á z s : M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i

töredékek,

2 ; Balázs B é l a : A l á t h a t ó ember, B i b l i o t h e c a 1958. 23. p . 3 . uo. 2 1 - 2 2 .

p.

4 . uo. 24.- p.' 5 . F i l m k u l t ura

2 9 . p.'

m i

i : Halálesztétika,

tf

m. 289. p?

2 . uo. 293. p . 3 . Hebbel Frigyes pántragizmusa. 4 . Balázs B é l a ; A k e l e t - á z s i a i művészet f i l o z ó f i á j á h o z , É l e t 1914.

Uj

5. uo.' 6 . uo". 7.

uo.

8. Dramaturgia, 42.

p.

9. uo. 9 - 1 0 . p. 10. Balázs B é l a : A s z i n j á t é k e l m é l e t e , V/ien 1922. 3 . p . 11; A filmművészet f i l o z ó f i á j á h o z , 12. Balázs B é l a : F i l m e s z t é t i k a i gondolatok, Filmtudományi t é z e t , Budapest 1948. 10. p .

In-

ív; 1. Halálesztétika, i .

m. 328. p ;

2 . Dramaturgia, 6 . p . 3. M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i 4.

töredékek,

uo;

5 ; B a l á z s B é l á v a l f i l m r ő l , s z i n h á z r ó l , i n : L a d i s l a v Nowomesky Művészet é s p o l i t i k a , K o s s u t h 1973. 257. p . ó. uo; 7 . Mejerhold é3

Sztanyiszlavszkij,

V/l. 1 . Komlós A l a d á r : Unmögliche Menschen, Nyugat

1930/1.

2 . Balázs B é l a : L e h e t e t l e n emberek, Szépirodalmi 1965. 446. p Komlós Aladár i ; m. 348

4 . Dramaturgia, 5 - 6 . p.

5. M ű v é s z e t f i l o z ó f i a i töredékek, 6 . uo. 7 . Az u j t á r g y i l a g o s s á g és a s z o c i a l i z m u s , 8 . Vö. Lukács György: Előszó A regény e l m é l e t é h e z ; H e i d e l b e r g i m ű v é s z e t f i l o z ó f i a és e s z t é t i k a ; A regény e l m é l e t e , Magvető 1976. 487. p . 9. Balázs B é l a : A nép szinháza, i n : Mindenki u j a k r a k é s z ü l , Akadémiai 1967. 219. p.'

IV.

10. uo. 11. uo. 12. A s z i n j á t é k e l m é l e t e ,

3. p .

13. Balázs B é l a : V i s s z a t é r é s a közönséghez, F i l m Szinház Muzsika 1974. augusztus 3 . 14. Nowomesky: i .

m. 257.

p.

15. Dramaturgia, 10. p. 16. A l á t h a t ó ember, 52. p . 17. uo. 56. p . 18. V á l o g a t o t t cikkek és tanulmányok, 222.

p.

19. Mejerhold és S z t a n y i s z l a v s z k i j # 2 0 . uo. 2 1 . uo. 2 2 . Balázs B é l a : Levelek a t á v o l b ó l ,

Uj Hang 1 9 3 8 / 2 .

2 3 . uo.' 2 4 . Mejerhold és

Sztanyiszlavszkij,

2 5 . Levelek a t á v o l b ó l , V/2. 1. V á l o g a t o t t cikkek és tanulmányok, 120. 2 . Vö. B. Nagy Ernő: Balázs

B

p.

é l a u t j a , Borsodi Szemle 1 9 6 4 / 3 .

3. Ezért mond r e n d k i v ü l keveset Balázs ú t j á r ó l a hat k ö t e t e i akadémiai i r o d a l o m t ö r t é n e t B a l á z s - f e j e z e t é n e k / a h o l a k é t korszak összevonását t a l á l t u k / mottó-igényü főcime: Ut a magánytól a közösségig. Vö: A magyar irodalom t ö r t é n e t e , V I . Akadémiai 1966. / S z a b o l c s i M i k l ó s : / 2 4 5 - 2 6 2 . p .

Az I d é z e t t e k e n k i v ü l a következő müvek s z o l g á l t a k f i l o l ó g i a i és e l m é l e t i t á j é k o z ó d á s u l Balázs életmüvével kapcsolatban

K. Nagy Magda: Balázs Béla v i l á g a , Kossut 1973. 349

Fehér Ferenc: Balázs Béla és Lukács György szövetsége a f o r r a dalomig, I T 1 9 6 9 / 2 - 3 . Y Fehér Ferenc: B a l á z s B é l a m e s é i é s m i s z t é r i u m a i , k ö n t ö s e , Magyar H e l i k o n 1973. Fehér Ferenc: Nárcisszusz drámái és t e ó r i á i , t a l s á g , Magyar H e l i k o n 1974.

i n : Az álmok

i n : Halálos

Radnóti Sándor: A sorsát kereső l é l e k k ö l t é s z e t e , énekel, Magyar Helikon 1975.

fia-

i n : A vándor

Lee Congdon: The Way of a Hungarian R e v o l u t i o n a r y : The unpubl i s h e d D i a r y of B e l a B a l a z s , J o u r n a l of Contemporary H i s t o r y , London . J u l y 1973."^ Lee Congdon: The Unexpected R e v o l u t i o n a r y : Lukács's Road to Marx Survay, London 1974. 2 - 3 . Márkus György: A l é l e k és az élet.: A f i a t a l Lukács és a " k u l t u r a " problémája, MFSZ 1 9 7 3 / 5 - 6 .

Mogyr- S ^ Í V T !

350

!-tézcí

TARTALOM Előszó. IÍ

5

ÁLTALÁNOS MEGKÖZELÍTÉS F ő i d é n y i F . L á s z l ó : A f i a t a l Lukács /Egy gondolatkör r e k o n s t r u k c i ó j á n a k k i s é r l e t e / . . . .

II.

21

A DRÁMA ELMÉLETE Orosz I s t v á n : A l u c i f e r i mü és a s z f é r i k u s Lukács /Partikuláris

megjegyzések A modern dráma f e j l ő d é -

sének t ö r t é n e t é r ő l / .

107

Ungár J u l i a ; A forma küzdelme az é l e t

ellenében

/Lukács György: A modern dráma f e j l ő d é s é n e k

tör-

ténete/ III.

126

A FORMA ESZTÉTIKÁJA Kardos András: Forma és közösség Könczöl Csaba: A "formát akaró l é l e k "

157 dialektusa

/Lukács György: A l é l e k és a formák s t i l u s á r ó l . .

197

Bacsó B é l a : A forma u t ó p i á j á t ó l az u t ó p i a formáj á i g /Lukács György f i a t a l k o r i

művészetfilozó-

fiájáról/

218

I V . BAIÁZS BÉLA ÉS LUKÁCS GYÖRGY Angyalosi Gergely: A l é l e k k á l v á r i á j a és d i a d a l a / A f i a t a l Lukács György és Balázs Béla

elképzelé-

s e i a "belső é l e t " és a l i r a ö s s z e f ü g g é s e i r ő l . .

251

Lenkei J u l i a : Balázs Béla s z í n h á z e s z t é t i k á j a / . . .

277

351

-0 \ .

R/2003

>

,t

1 •

• •

, • at

" A :

v .- . |

v