Északi Tájakon A BORSOD- ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG KIADVÁNYA 2008. március
ITT A TAVASZ !!!
TARTALOM • VERS A TAVASZRÓL • NÉPEK TAVASZA • NÉPEK TAVASZA ANNO… • 2007. ÉVI MINŐSÍTÉSEK • AZ ÉV SPORTOLÓJA • ÁPRILIS A VITÉZEK HÓNAPJA • HOL ADJÁK A VITÉZSÉGET ? • A TSC BEMUTATKOZIK • A TÚRAVERSENYZÉS MINT OLYAN…. • MEGYEI SÍTÁBOR • KALANDOZÓ MAGYAROK PÁRIZSBAN • KOCSONYA FESZTIVÁL • BAKANCSOS VETÉLKEDŐ • HÚSVÉT
Északi Tájakon
A tavasz A tavasz kopogtat nagyon, Nem szólok, hagyom. Nesztelenül, ravaszul, mint a róka, Mint aki nincs itthon tán napok óta, Pedig a tavasz kopogtat nagyon ... Hagyom ... Hiába áll ott csokorral, S bódító borral, Szól még csendesen néha-néha újra, S hogy senki nem nyit ajtót, csak megunja, S elmegy, hisz hiába áll ott csokorral, S borral ... Az ajtót sarkig kitártam! Bódultan vártam! Esőt idéztem, langyos szeleket, Láttam varjút kéknek, s tarkának verebet! Régen az ajtót sarkig kitártam! S vártam! Izgatottan elébe mentem! Jöttét kilestem! Nem lapultam ajtók mögé bújva, Azt se vártam, hogy rám köszönjön újra, Akkor izgatottan elébe mentem! S lestem! … Barna az idő, hajában szalag ... Csendesen halad ... Utána nézek, elébe nézek, Mindenütt halvány, közömbös képek. Szürkésbarna az idő, hajában szalag, Halad ... S a tavasz kopogtat nagyon, Nem szólok, hagyom ... Nesztelenül, ravaszul, mint a róka, Mint aki nincs itthon tán napok óta, Pedig a tavasz kopogtat nagyon ... Hagyom ... 2
Északi Tájakon NÉPEK TAVASZA 1848. tavasza, a népek tavasza, hiszen Anglia és a cári Oroszország kivételével forradalmi hullám söpört végig egész Európán. A párizsi földindulás híre március 1-én érkezett Pozsonyba, ahol Kossuth az alsótábla ülésén fölirati javaslatában követelte a kötelező örökváltságot, a közteherviselést és a Habsburg Monarchia valamennyi népe számára az alkotmányosságot. Az udvar az országgyűlés föloszlatását mérlegelte, de a március 13-án kitört bécsi forradalom új helyzetet teremtett. Március 14-én Kossuth indítványára, a 12 ponttal összecsengő továbbfejlesztett javaslatot - Batthyány miniszterelnöki kinevezése, és a nádori jogkör visszaállítása a főrendek elfogadták, melyet másnap reggel fényes küldöttség vitt fel Bécsbe. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. A "márciusi ifjak", Petőfi Sándor, Vidats János, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór félresöpörtek minden óvatoskodást, és elhatározták, hogy a követeléseknek másnap utcai tüntetéssel adnak hangot. 1848. március 15-én reggel a forradalmi vezérkör összegyűlt Jókainál, majd innen a Pilvax kávéházba mentek. A forradalmi csarnokból kilépve legfeljebb tizenöten voltak. Végigjárták az oktatási intézményeket, ahol szónoklatokat tartottak. A diákok csatlakoztak hozzájuk. Néhány óra múlva Pest utcáin soha nem látott, húszezres tömeg hömpölygött végig. Ezt követően a Landerer-Heckenast nyomdához mentek Lefoglalták a nyomdát, kinyomtatták a 12 pontot és a Talpra magyar!-t. Délután a Nemzeti Múzeumhoz vonultak, ahova megérkeztek Pest vármegye reformkövetei is. Nyáry Pálék felajánlották az összefogást. Felkeresték a helytartótanácsot, hogy elfogadtassák a 12 pontot. Nyáry Pál tárgyalt velük. Ezután Budára vonultak, ahol a helytartótanács közreműködésével kiszabadult börtönéből Táncsics Mihály is. Történelmi érdekesség, hogy a Nemzeti Színház aznap este ünnepi előadásként Katona József drámáját, a Bánk bánt tűzte műsorára. Jókai, hogy Táncsics távolmaradását bejelentse, a színpadra lépett, mire a Gertrúd királynőt játszó Laborfalvi Róza ekkor magához ölelte az ifjú forradalmárt. Ez a cselekedete még inkább fokozta a nemzeti érzelmeket, hiszen jelzés értékű volt: a jelen és a múlt kibékülése, egymásra találása. A magyarországi és az itáliai események hatására Bécs végül engedményekre kényszerült. Az uralkodó, V. Ferdinánd, április 11-én szentesítette a törvényeket, Batthyány Lajos pedig megalakíthatta nagykoalíciós kormányát. 1848 tavasza egy hosszú átalakulási folyamatot zárt le: a polgári átalakulásét. Ehhez kellettek a felvilágosodás eszméi, a reformkori országgyűlések szenvedélyes vitái, a "márciusi ifjak" bátor fellépése, az európai események kedvező alakulásai, Széchenyi gyakorlati kezdeményezései és alkotásai, valamint Kossuth elszántsága.1848. március 15. a magyarság életében egy olyan nap volt, amely bebizonyította, hogy a nemzet képes összefogni, hiszen 1849 októberéig egy olyan társadalmi összefogás jött létre Magyarországon, amire sem előtte, sem az elkövetkező időszakban nem volt példa. 3
Északi Tájakon "...Hass, alkoss, gyarapíts, s a Haza fényre derül
A B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség, 2008-ban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója tiszteletére rendezi a Népek Tavasza megemlékező teljesítménytúrát a Bükk-hegység csodálatos tájain. Az emléktúrára mindenkit szeretettel hívnak és várnak a rendezők:
XI. NÉPEK TAVASZA teljesítménytúra Időpont: 2008. március 15. szombat Táv: 30 km, 15 km és 10 km teljesítménytúra. A 10 km-es távot kis-iskolásoknak ajánljuk (10 éves korig) csoportonként 1-2 kísér_vel, de másoknak is. 42 km EXTRÉM ! hegyi maraton (csak futva teljesíthet_). Rajt / Cél: Miskolc, Herman Ottó Emlékpark ( Majális-park.) A 15 km-es táv Ómassán fejezi be a túrát, _k a 15-ös autóbusszal utazzanakvissza a Herman Ottó emlékparkba. Itt vehetik át a kitűzőt és az emléklapot. Indítás: Minden távon 7 00 - 9 00 között. Szintidők: 30 km-en 8 óra, 15 és 10 km-en 5 óra.42 km Hegyi maraton: 6 óra. (az időjárás függvényében változhat!) Nevezési díj: 42 km-es távra: 800.-Ft. 30 km-es távra: 500.-Ft.15 km-es távra: 400.-Ft. 10 km-es távra: 300.-Ft. 2008. évre érvényesített MTSz, TTT, és MSTSZ igazolvány esetén100 Ft kedvezményt adunk. (Ellenőrizzük!) A túrát szintidőn belül teljesítő a célban kitűzőt és emléklapot, valamint minden résztvevő forró teát és zsíros kenyeret kap. A 30 és 42 km-es távon indulók Garadnán (DTSK pihenő) is kapnak teát, zsíros kenyeret. A maratoni távot szintidőn belül teljesítők a fentieken kívül tárgyjutalmat is kapnak. Az ezen távon indulók részére az ellenőrző pontokon (4-7km) ásványvizet biztosítunk. Higiéniás feltételek miatt teát csak saját edénybe szolgálunk ki. Kérünk minden résztvevőt, hogy viseljen kokárdát. A 48-as hősök emlékezetére Örvénykőn a Jókai emlékműnél megemlékezést lehet tartani. A helyszíni nevezési lap, a rajtolás gyorsítása érdekében előzetesen letölthető honlapunkról. A legtöbb 18 év alatti tanulót mozgósító iskolának a B.- A.- Z.- Megyei Természetjáró Szövetség Hollóházán lévő „Fehér Holló” kulcsos házában, 18 fő-ig 2 éjszakára ingyenes szállást biztosítunk.(15-30 kmes távon) A rajt megközelíthető: a Tiszai pályaudvarról induló 1.-es számú autóbusszal. A célból ugyancsak az 1.-es számú autóbusszal lehet a városba (pályaudvarra) bejutni Információ: Balogh Sándor 30 903 32 33, Balkányi Ferenc 70 540 38 76 mobiltelefonon. Érdeklődni személyesen a B.-A.-Z. megyei Természetjáró Szövetségben (3527 Miskolc, Selyemrét út 1.) valamint a 46/504-778-as telefonon. lehet keddi napokon 16-18 óra között. Email:
[email protected] Web lap: www.eszaktura.hu B.-A.-Z. MEGYEI TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG
4
Északi Tájakon NÉPEK TAVASZA ANNO …. (AHOGY QVIC LÁTTA A TTT HONLAPON …tavaly) ni, hogy maradjon időnk a végére. Onnan már jól lehetett haladni, hamar el is értük rész-célunkat Felsőforrást. Akkor még le kellett menni a Forrás-völgybe, és ott kellett végigmenni a Majálisparkig, de mielőtt lementünk volna a lejtőn, tettünk egy kitérőt a Felsőforrási barlanghoz. A kitérő nem volt nagy, de annál több időt töltöttünk ott el. Volt még bőven időnk a 8 órás szintidőből, így nem kellett sietni. Gyűjtöttünk rőzsét és száraz ágakat a tűzrakáshoz, előkerültek a sütnivalók is, aztán hajrá, ott a barlang bejáratánál csaptunk egy kis lakomát. :)) Ezért siettünk annyira addig. Utána meg szépen besétáltunk a célba, ahol egy oklevél várt ránk a szintidőn belüli teljesítésért. Abban az évben még nem volt kitűző, csak oklevél. Így történt, hogy az első kitűzőm nem az első túrámon szereztem utána a Hanák Koloson, és a túra után pár napra alig bírtam lábra állni a tempó miatt, amihez nem voltam hozzászokva. Örök emlék marad az első és egyetlen szalonnasütős teljesítménytúrám. Azóta nem csináltam akkora hülyeséget újra. :)
1997 Nekem 1997 márciusában kezdődött ez a történet. Bátyám egyik akkori munkatársa hívott el minket erre a teljesítménytúrára. Izgalmasan hangzott, így belevágtunk. Kirándulások alkalmával sokszor készültünk úgy, hogy egy jó helyen majd letáborozunk és szalonnát sütünk. Most (mármint akkor) sem volt ez másképp. :) Bár akkor még nem sejtettem, hogy ténylegesen mire is vállalkozok... Természetesen a hosszabb távot választottuk, ami 30km volt. Mikor elindultunk Jani az élre állt, és úgy repesztett felfelé a Gulicska irányába, mintha kötélen húznák. A bratyó nevében nem beszélek, de én majd kiköptem a belem az iramban. Nesze neked kirándulós tempó. :)) Így ment ez egészen Fehérkőlápáig (útközben azért a gyönyörű kilátóhelyen szusszantunk egyet), ahonnan továbbra is nagy iramban ereszkedni kezdtünk a bokatörően köves lejtőn. Az 5-ös végállomásától aztán újból kezdődött a kapaszkodás a Vesszős völgyben. Menet közben forrásvízzel frissítettünk, akkoriban azt hiszem még ki volt téve rá a "nem ivóvíz" tábla. A vize ma is ugyanolyan finom. Ahogy felértünk a tetőre, az út kanyarogni kezdett, és nemsokára találtunk egy cseles leágazást is, akkor még az erdőben. Ma már hatalmas tarvágáson át. Vadregényes utak vezettek el a Sebesvízi üdülő felé, ahonnan aztán irdatlan lejtő vitt le minket Garadnáig. Tele keresztbe dőlt fákkal, és a jeges úton alig bírtunk megmaradni a lábunkon. A garadnai ponton nagyon jól esett a zsíros-kenyér és a forró tea, itt aztán jól kifújtuk magunkat. Egy nagy emelkedő volt még hátra, az Aranylépcsőn fel a Bánkúti útig, majd onnan fel Örvénykőre. Ez igen kemény volt, és már nehezen ment, de próbáltunk lendületesek marad-
Elmentem viszont minden évben erre a túrára, 2001-ig a 30-as távon, utána a 15-ösön párommal. Tavaly ugye kimaradt a túra, mivel nem volt megrendezve, így lett az idei pont a 10. rendezés is.
2007 Úgy gondoltam, hogy a napra pontos tíz éves évfordulóra vagy az eredeti 30-ast járom újra végig (persze szalonnasütés nélkül), vagy valami különlegessel ünneplem ezt a szép jubileumot.
5
Északi Tájakon Ez utóbbi persze a 42km-es maratoni futás volt, amit 6 órán belül kell teljesíteni, és végül ezt választottam. Az idő most gyönyörű szép tavaszi volt. Túlöltözni nem kellett volna, de nekem mégis sikerült. Részben tudatosan, mert nem tudtam csak a felsőmbe rakni a dolgaimat. Több futó rövidnadrág pólóban indult, kicsit aggódtam is, hogy nagyon megdobja majd a pulzusomat a sok gönc. ;) A nevezés gyorsan ment, a 42-es indítóasztalnál senki nem volt, míg a 30-asnál hosszú sor kígyózott. 8:10-kor vágtam neki a távnak. A terep kiváló volt, nem volt sár egyáltalán. A terepen már sokan kint voltak, így felfelé menet máris megkezdődött az előzgetés. Jól mentek a szintek, haladtak a méterek. A Gulicskára érve most tényleg csak egy pillantásra álltam meg szétnézni. Jó volt újra ott lenni. Az első pontnál finom teával kínáltak, amiből kértem is egy-két kortyot. Innen szintben futhattam tovább Fehérkőig, ahonnan zúzás le. A második nagy mászás is jól ment a Vesszős völgyben, útközben frissítés a forrásból. Felérve utólértem két sporttársat, akiktől megtudtam, hogy Ők is a maratont nyomják, csak nehezen tudtak visszaváltani futásra a nagy mászás után. Nem sokkal utána már futottak utánam. Csak rossz irányba, mert benéztem azt a bizonyos elágazást, ahol most nagy tarvágás volt erdő helyett és rengeteg ág és fa rejtette maga alatt az utat. Így egy darabon rossz irányban nyomtuk felfelé
egy hegyre. Nekem nagyon gyanús lett, hogy rossz irányba kezdett kanyarodni az út, így még időben visszafordultam. A sporiknak fogalmuk sem volt hol voltak, nekik az az út is megfelelt volna, de aztán ők is visszafordultak utánam. Végül meglett a jelzés is, és nyomhattam tovább. Szép szakasz jött, a következő pontnál vált ketté a 30-as és a maratoni táv. Itt ásványvízzel kínáltak, de passzoltam. Tovább a piroson Jávorkúton át, ahol vizet vettem a mindíg szuper hozamú és minőségű forrásból. Kis mosdás, aztán tovább még mindíg folyamatosan emelkedve. Jávorkút után még egy kicsit ráerősített a hegy, de jól ment, nem volt gond. Bánkútnál már felüdülés volt azért végre átbukni rajta és száguldani lefelé. Viszont az is feltűnt egyből, hogy jó idő ide, jó idő oda, itt bizony hideg van. Igyekeztem gyorsan továbbállni. A kéken, amelyeken a Dédesi vár felé sokat mentem már régen, csak most a romjelzést elérve nem balra hanem jobbra kellett fordulni Nyírkő felé. A kilátás az ágak mögött most is pazar volt a vár és a lenti falvak felé. Ez az út már emelkedett. először csak kicsit, aztán bekezdett. A pontnál most nem hagytam ki a kínált ásványvizet. Megtudtam, hogy előttem !fél órával! volt ott valaki. Ez kicsit szíven ütött. Így lemaradtam volna? Bár tudtam, hogy 8 előtt is indultak futók, de 18-as rajtszámom volt, és akiről úgy tudtam hogy a maratont csinálják és megelőztem őket, az csak az a két spori volt még ott a Vesszős tetejénél. Az út egy darabon most szintben ment, aztán viszont iszonyú emelkedőbe kezdett újra vissza a Bánkúti műútra. Itt ettem meg a második és utolsó müzli szeletemet. A műút másik oldalán viszont ugyanolyan intenzíven lejteni kezdett az út és már száguldottam is Ómassa felé. Útközben újabb forrás, újabb fürdés és vízvétel. A faluba leérve beton egészen Garadnáig. Ez nem esett jól, nem szeretek betonon futni. Odaérve hatalmas embertömeg
6
Északi Tájakon A kínált ásványvizet itt már kihagytam, bár a félliteres üvegemben már csak 1-2 korty lötyögött az alján. 4 kili volt hátra, ami elég szépen pörgött, és végül 13:25-kor 5:15-tel értem be a Majális parkba. Az utolsó pár száz méteren már mélyebb tartalékokhoz kellett nyúlnom, hogy szépen menjen még a vége, de eredetileg is úgy terveztem, hogy ezen a túrán kicsit kihajtom magam. Ez teljes mértékben sikerült, a végére eléhezve, elfáradva értem a célba, ahol kellett egy kis idő és kaja, mire helyrerázódtam. A hely és idő erre ideális volt, a helyhez illő majálisi hangulat volt, gyönyörű napsütés, kifeküdtem a fűre és pihiztem. A szép jubileumomhoz méltó teljesítés volt ez, nagyon örültem, hogy ilyen flottul ment minden. Köszönöm a szervezőknek mind a 10 eddigi NTt! :) És köszönöm Janónak és Ricsinek, hogy annó belerángattak ebbe az egészbe. (qvic))
fogadott. Én nem álldogáltam, még a teából sem ittam, csak egy pecsétet vittem magammal az igazolófüzetemen. Az időmből itt úgy saccoltam, hogy 5:20 lesz a vége. Az Aranylépcső újabb nagy emelkedője már nagyon megfogott. Egy helyen meg is álltam nyújtani és kifújni magam. Itt egy 30-as távon lévő sráccal jót beszélgettem Örvénykőig a hátralevő szakaszon. Kiderült, hogy ez az első teljesítménytúrája. Elmeséltek neki, hogy nekem is az volt pont tíz évvel ezelőtt. Jól bírta a szinteket, ezúton is köszi a társaságot, így nekem is könynyebb volt felérni. A ponthoz érve aztán elbúcsúztam tőle és megiramodtam lefelé. Innen nagyon hosszan remekül futható kényelmes lejtők jöttek, kész felüdülés volt. A Felsőforrásnál gondoltam a barlangra, de nem látogattam meg. :) Az utolsó emelkedő egyike az utolsó pontnál volt. Itt is rengeteg túratárs pihengetett, de mondanom sem kell, hogy én is igyekeztem minél gyorsabban átsuhanni.
2008. február 29-én rendezték meg a Megyeházán 2007. év B.A.Z. Megye Legeredményesebb Sportolója díjátadó ünnepségünket. Hagyomány, hogy év elején számba veszik az elmúlt év sporteredményeit. A felkészülési, alapozási időszakban megállunk egy kicsit a tavalyi év sikereinek felelevenítésére. Sportvezetők, sportbarátok örülni, sportolók talán erőt meríteni az újabb versenyek előtt. Az ünnepség nyitásaként és zárásaként a kazincbarcikai Kodály Művészeti Iskola diákjainak előadásában hallhattunk zeneműveket. Dr. Ódor Ferenc elnök úr köszöntője után Prof. Dr. Besenyei Lajos elnök úr értékelte az elmúlt év sporteredményeit, aztán következhetett a díjátadás. A díjra a megyében működő szövetségek javasolják sportáguk 2007. évi eredménye alapján a legjobb sportolót, valamint a nyilvános felhívásra szövetséggel nem rendelkező egyesületek is tehettek javaslatot.
2007. év Legeredményesebb természetjárója: BALABÁS LÁSZLÓ a Miskolci Vasutas Sport Club versenyzője. 2007. évi legjobb eredményei: Északi Zöld túraútvonalat végigjárta Teljesítménytúra csapatbajnokság 1. hely Vitézlő 35 teljesítménytúra 1. hely
A sportoló edzője: CSARNAI BÉLA
7
Északi Tájakon
Balabás László Az elmúlt évben az olimpiai ötpróba keretén belül gyaloglás, kerékpározás, futás és duatlon sportágakban 36 pontot gyűjtöttem össze. Balassagyarmattól Sátoraljaújhelyig gyalogvégigjártam az országhatár melletti utat. Több teljesítménytúrán indultam, a Vitézlő 35-ön első lettem. Az MVTE csapattal a teljesítménytúra bajnokságban csapatbajnokok vagyunk. Másodszor lettem Kiváló turista. Eddig sikerült az Országos kék, Alföldi kék és a Déldunántúli kékturát bejárnom, ami azt jelenti, hogy körüljártam az országot. A Magyar Címer aranyjelvényes turista címet az országban elsőként szereztem meg. Ez magában foglalja, hogy végig kerékpároztam a Tisza, Duna és a Dráva mellett, megkerültem a Balatont, keresztül gyalogoltam a Fátrát, a Magas Tátrát valamint a Mátrát. Az MSTSZ aranyjelvényes vándora vagyok (500 km-en felüli folyamatos vándorlásértadják).Most csak ennyit soroltam fel. Nem tudom, hogy megemlítsem-e, de nagyon sok kilométerturistajelzést pingáltam fel.
MIKULÁS „Azt szeretném elmesélni Nektek, hogy milyen érdekes Mikulásunk van nekünk. Nem olyan komoly meglett Télapó-Mikulás , hanem lendületes , mókás turista Mikulás. Nem komolytalan, csak olyan vicces. Nem ám simán megjelenik és bevonul a segéderőkkel . Nem először részt vesz előmunkálatokban ( lufi fúvás egyebek) aztán egy óvatlan pillanatban eltűnik. A helyszínen jelenlévő gyerkőcök és a manócska beosztásban közreműködő segéderők, egyszer csak azt látják, hogy valami piros színű tűnik fel a hegyoldalon. Integet egy kicsit, aztán eltűnik. Komolyan gondolkodóba esik az ember, hogy látott-e valamit ? A jelenlevő kiskorúak mindenesetre nekimennek a hegyoldalnak, de mire felérnek sehol semmi L((. Illetve most a másik oldalon tűnik fel valami piros alak. Most arra szaladnak, közben faggatják a manócskákat , mert ugye ők nyílván tudnak valamit ! Hát nem nagyon….. Eközben rendezkedők tájékán ismét megjelenik egy illető aki ki tudja hol járt eddig és lelkesen segít keresni a télapót (!) . Közben azért telik az idő, és amikor megjelennek a túrázó gyerekek is a Mikulás valahonnan szemből a hegyoldalból közelít ( ki tudja hol járt eddig ? ) . Szerencsére ekkor már nem tűnik el. Leül a kijelölt helyére , meghallgatja a produkciókat , a maga keresetlen módján értékel is ( pl. egy feketeszakállú Mikulás rajzra rácsodálkozik : ez lennék én ??? hát biztosan csak tudod az én szakállam fehér ) ajándékot osztogat . Közben maga is dalra fakad. Előadja a „Hull a pelyhes fehér ló” című opuszt .A gyereksereg kórusban és élvezettel javítja ki a hibát. Nála nem baj ha valaki szopja az ujját, sőt Ő is slukkol egyet a sajátjából J)) És alig fárad a nagy ostromban. A palánták meg jönnek és jönnek végül a zárórakor is érkezik tizes adag. De a mi mókás télapónk még ezt hősiesen állja.. Lassan elfogynak a kiskorúak ekkor még pózol egy-két fotóhoz ….aztán már tényleg vége. Készülődik hazafelé….egyszercsak eltűnik. Lehet hogy még most is ott bóklászik valahol a hegyoldalon ? Még az is lehet mi vicces Mikulásunktól még ez kitelik”. BartókJulianna 2008.12.05.
8
Északi Tájakon 2007. évi minőítések EGYESÜLET
BRONZ
EZÜST
ARANY
ÉRDEMES
KIVÁLÓ
Tiszaújvárosi SC
31
14
1
2
-
Diósgyőri TSK
10
4
4
-
1
Helyiipari TE
4
3
1
-
1
Kazincbarcikai TE
7
8
4
-
-
Miskolci Vasutas SC
2
-
1
-
1
Bánrévei TBK
1
-
2
-
-
Felsővadászi DSK
7
4
1
-
-
CsalEádi TB
-
1
1
-
-
B.A.Z. MTSZ
2
1
-
-
-
ÖSSZESEN
64
35
15
2
3
KIVÁLÓ Diósgyőri TSK
Jenet Barnabás
Miskolci Vasutas SC
Balabás László
Helyipari TE
Váradi Zsófia (V. telj
EZÜST Tóth Éva Mártha Virág Rusznyák Róbert Bartók Adrienn Vincze István Bálint Tibor Bánrévi Tamás Tiszaújvárosi SC Dobos Tamás Nagyné Pontér Edit Potvaros János Sugár Anita Vajóczki Tibor Szemenyei Zsuzsa Simon Péter Váradi Jolán Venczel Lajos Diósgyőri TSK Török Ildikó Tóth Károly Németh Judit Helyiipari TE Rétlaki Tivadarné Szabó Etelka Szilágyiné Szabó Katalin Szécsy Vilma Bibliák Gábor Kiszel Gyuláné Kazincbarcikai TE Rezsuné Murinkó Erzsébet Kollár Magdolna Hegedűs Ágnes Tinschmidt Krisztina Hoskó Roland Kovács Máté Felsővadászi DSK Lakatos Dávid Fehér Ernő CSTBE Hegedűs Zoltán
ÉRDEMES Tiszaújvárosi SC
Szalai Zita Farkas János ARANY
Tiszaújvárosi SC
Felsővadászi DSK
Nagy Lajos Szűcs József Szilágyi Lászlóné Fodor Gyula Huszár Sándor Kesik László Barnáné Priegl Elvira Pogány Mária Tinschmidt Krisztina Pokó József Bialkó Gyuláné Özv. Balla Lászlóné Kolozsvári Ágnes Hoskó Roland
CSTBE
Dobozy László
Diósgyőri TSK Helyiipari TE Kazincbarcikai TE Miskolci Vasutas SC Bánrévei TBK
B.A.Z. MTSZ
9
Budai Renáta
ÁPRILIS A „VITÉZEK HÓNAPJA” SZENDRŐBEN 2008. április 12-én immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Vitézlő elnevezésű teljesítménytúra a Szendrő Városi Sport- és Szabadidő Klub Természetjáró Szakosztályának szervezésében. Az gyalogtúra útvonalai a kirándulók által kevéssé ismert Cserehát, Aggteleki karszt és Rudabányai-hegység szelíd tájait érintik, olyan természeti látványosságokat felkeresve, mint a titokzatos Ördög-gát vagy a festői szépségű Rakaca-víztározó.
A
A
hagyományosan meghirdetett négy gyalogtáv (15, 25, 35, 50km) mellett az idén a szervezők újításként 50 kilométerre kiírt kerékpáros és futótávon is lehetőséget adnak az indulóknak, hogy próbára tegyék erejüket és kitartásukat.
A
z útvonalak eldugott vendégszerető falvakat is érintenek, mint Abod, és Galvács, valamint építészeti és történelmi emlékeket is felkeresnek, mint Szalonna középkori református temploma fa harangtornyával, vagy a sűrű erdőkkel körülvett impozáns pálos kolostorrom Martonyi felett.
A
szervező gárda sok visszatérő túrázóra is számít, ebben az évben minden táv útvonala változik új ellenőrzőpontokkal és látnivalókkal bővülve.
A
tavalyi kínálatot színesítik a Szuhogy melletti Csorbakő vár romjai, a hangulatos Égerszög falucska, valamint a Rudapihecus Hungaricus lelőhelye, Rudabánya is.
A
rendezők a túra lebonyolítása során felidézik a középkori vitézi élet hangulatát, az útbaigazító táblák és molinók gót betűi, a vitézi palástba bújt szervezők, az olykor felcsendülő korabeli zene által. Szálláslehetőség a túrát megelőző és követő éjszaka is van a helyi általános iskola tornacsarnokában, illetve korlátozottan apartman házakban is.
A
kora esti órákat sem kell tétlenül eltölteni, mert élőzenés „bárhelyiség” kínál szórakozást, illetve a szakosztály eddigi életét, túráit, egyéb rendezvényeit bemutató fotókiállítás és diavetítés vár az érdeklődőkre.
A
túrázókat rengeteg meglepetés várja útjuk során, minden ellenőrző ponton kapnak valamit a barátságos pontőröktől a megérdemelt pecsét mellé, pl. csokit, ásványvizet. A két legrövidebb távon játékos vetélkedő is van.
A
célba érkezve tombolahúzás, személyre szóló oklevél, kitűző és zsíros kenyér várja meleg teával a teljesítőket. A legügyesebbek értékes tárgynyeremények birtokosai lehetnek. A tavaly alapított 4 vándorserlegért is érdemes harcba szállni a csapatban túrázóknak. Van még valaki, aki ezek után nem érez magában kedvet ahhoz, hogy Szendrőben „vitézzé” avassák?
A A
z eddigi szervezés elismeréseként a Magyar Sportturisztikai Szövetség a Vitézlő teljesítménytúrát 2008-ban beemelte az általa kiírt Nemzeti Bajnokságba. z évente megrendezett több száz teljesítménytúra közül csak 20 túra kap rendezési felkérést. A szervezők ezért még nagyobb örömmel és gondossággal készülnek az idei túrára.
10
Északi Tájakon
A
szakosztály szeretettel várja a fiatalokat, de az idősebb korosztályt is, a diákokat tanáraik kíséretében, valamint a felsőoktatási intézmények hallgatóit is az idei Vitézlőn egy jó hangulatú tartalmas hétvégi kikapcsolódást ígérve. természetbarátok népes táborának már nem kell dicsérni a környék érintetlen tájainak szépségét, a szervezők remélik, hogy a kerékpárosok és a futók is megszeretik e csodálatos vidéket, és visszatérő vendégei lesznek a Vitézlőnek. túrakiírás részletei, bővebb információ a szakosztály honlapján, a www.szendroitura.uw.hu oldalon található.
A A
Hol adják az igaz vitézséget? – Hírmondó alahol a Cserehát peremén, az Aggteleki
VNemzeti Park és a Rakaca-víztároló szom-
szédságában, messze északon van egy kisváros a kanyargó Bódva folyó partján, neve Szendrő. Április utolsó hétvégéjén, egy igazán szép, verőfényes tavaszi napon, több száz elszánt ember kerekedett fel az ország minden tájáról, hogy próbára tegye erejét, kitartását az itt meghirdetett, II. Vitézlő elnevezésű túrabajnokságon. itéz gúnyába öltözött szervezők, gót betűs útbaigazító táblák terelgették a jámbor népet a középkori múlttal büszkélkedő város utcáin, a megmérettetés helyszínére. megfontoltabbak a 15 és 25 kilométeres távokat, a vakmerőbbek a komoly kihívást jelentő 35 és 50 kilométeres távokat választhatták próbatételként. modern számítógépes regisztrációt és nevezést követően, a túrázók girbegurba vonalakkal pontosan megrajzolt térképpel kezükben, és egy utolsó pillantást vetve a menedéket jelentő iskola épületére elindultak az ismeretlenbe. kkor még nem tudták, hogy mire vállalkoztak, hogy minden útvonalnak megvannak a maga buktatói. Volt, kinek Lipóc végeláthatatlan mezőivel kellett szembe néznie, volt, kinek Szendrő Felső várát kellett bevennie az előrejutás érdekében. Volt, kinek egy szeszélyes búvó patakot kellett követnie a meseszép völgyön keresztül a nevében nem sok jót ígérő Ördöggáthoz. A Boszorkány-völgyben pedig bárkivel furcsa dolog történhetett, ha nem vigyázott. A csodaszép természeti környezet is minduntalan megállásra és bámészkodásra késztette az embereket. szervezők joggal aggódtak mindenkiért, aki elindult, hogy vajon visszatér-e. Az utak mentén ezért előrelátóan segélypontokat állítottak fel, ahol a fáradt vándorok felfrissülhettek, csokit, gyümölcsöt, vizet és bíztató szavakat kaphattak a kedves pontőröktől. Minden elővigyázatosság ellenére voltak páran, akiket megtréfált a természet, és nem az általuk választott, hanem egy rövidebb távon fejezték be útjukat. De mire lement a nap, minden benevezett résztvevő visszatalált az iskolához. A sokat próbált vitézeket gratuláló felirat, meleg kézszorítás és zsíros kenyér hegyek várták a célban. Megérkezéskor mindenki megkapta az elismerő névre szóló oklevelet, és a VITÉZSÉGET tanúsító kitűzőt a sok egyéb meglepetés mellett. A vitézek és a szervezők ugyanazt érezték, boldog elégedettséget, hogy egy igazi próbatételnek feleltek meg.
V
A A A A
11
Északi Tájakon BEPILLANTÁS A SZAKOSZTÁLYOK ÉLETÉBE Tiszaújvárosi Sport Club Természetjáró Szakosztály A szakosztály január 12-én tartotta évzáróévnyitó összejövetelét, amely egyúttal tisztújító közgyűlés is volt. A vezetőség négy éves mandátuma lejárt, nevükben is Hegedűs Csaba szakosztályvezető tartotta meg a ciklusról szóló beszámolót. A vezetőség, megalakulásakor számbavette a személyi, tárgyi és anyagi feltételeket, kitűzte a célokat, hosszabb távú fejlesztési koncepciót dolgozott ki. A meghatározott feladatokat a vezetőség jó hatásfokkal hajtotta végre. A szisztematikusmunka következtében szakosztály mindentekintetben dinamikusan fejlődött. A vonzó programok hatására a létszám69 főről 205-re nőtt, amelyből 57 fő diák, 114 főfelnőtt és 34 fő nyugdíjas. Ebből látszik, hogy az egészséges életmód, a szabad levegőn végzett mozgás népszerűsítésével minden korosztályt sikerült bevonni programjainkba. Legnépesebb a Kun Albertné, Hédi vezette gyalogtúra szakág. Rendszeressé vált,hogy az autóbuszos kirándulásokon két-három különböző nehézségű túrát bonyolítottunk le,így mindenki megtalálhatta a korának, egészségi állapotának, erőnlétének megfelelőt. Egyre többen kezdtek érdeklődni az emberpróbáló teljesítménytúrázás iránt, így a ciklus végére ez Nagy Lajos vezetésével önálló szakágunkká vált. A Farkas János által vezetett túraverseny szakágunk létszáma az első évben átigazolásokkal, a továbbiakban tudatos utánpótlás-neveléssel 12 főről 31-re nőtt. Az eredmények végig magas színvonalúak voltak. Az országos versenyeken minden évben 25-30érmet szereztünk. 2005-ben a Farkas János vezette csapatunk megnyerte az „A 36”kategóriás Magyar Bajnokságot és a többi évben is mindig éremszerző volt. Női élversenyzőnk, Szalai Zita ugyanitt egyéniben egy bronz- és két ezüstérem után a férfiak között tette próbára tudását, de megfelelően tudtuk pótolni őt, mert 2007-ben Tóth Éva bronzérmet nyert egyéniben a Magyar Bajnokságon. Tizenéveseink is ígéretesen szerepeltek korosztályuk versenyein. Felnőtt versenyeken a tapasztaltabb csapattagok mellett versenyeztetve , saját rendezésű versenyen a pályakitűzésbe bevonva képezzük őket. Kerékpártúra szakágunkat a tetszhalott állapotból Mártha Virág vezetésével sikerült újjáélesztenünk. Szervezőmunkájának eredményeképpen évente több mint 150 tagunk száll nyeregbe, hogy végigkerekezzék túráink útvonalát, nemcsak az Alföldön, hanem a hegyekben is. Minden évben sorkerül hosszabb, többnapos kerékpártúrára is (pl.: a Szeged – Tiszaújváros közötti 512 km-es távon 9túrázónk taposta végig a pedálokat. 2008-ban – egyebek mellett – a Balaton körbetekerését tervezzük Vízitúra szakágunk a sok gátló körülményellenére is sikeresen tevékenykedett. Sajnos csónakházunk minden évben ki van téve az árvízveszélynek, amely tavaly különösen sok kártokozott. A megfelelő személyt is nehezen találtuk meg a szakág vezetésére. Két év eredményes tevékenység után Kazsik János is lemondott, helyét jelenleg Simon Péter vette át, remélhetőleg hosszú időre. Évente így is 70-80 tagunk lapátol a kajakokban-kenukban. Nagy teljesítmény volt 2006-ban az első nemzetközi vízitúránk megrendezése, amely a szlovákiai Zempléni-tóról elindulva Tokajig tartott, 20 főrészvételével. Nem önálló szakágak, de a programkínálatunkban szerepel kalandtúra, éjszakai- és barlangtúra, továbbá sí- és szánkótúrák, külföldi autós és buszos kirándulások. Megoldottuk a túrajelentések számítógépes összesítését, feldolgozását, a túranapló kelkészítését. A precíz adminisztrációnak köszönhetően ugrásszerűen emelkedett a minősített sportolóink száma. 2004-ben 3 fő, 2007-ben már 34 tagunk szerzett minősítést. 21 fő bronzjelvényes, 10 fő ezüstjelvényes minősítést ért el. Nagy Lajos az aranyjelvényes, Farkas János és Szalai Zita pedig az Érdemes Természetjáró fokozatot szerezte meg. Nagy figyelmet fordítunk a szakmai képzésre. Fiatal versenyzőink oktatásáról már voltszó. A ciklus során 11 tagunk a gyalogos szakágban tett sikeresen bronzjelvényes túravezetői vizsgát, 2008-ban pedig vízitúra-vezetői tanfolyamot szervezünk, amelyre már 17 tagunk jelentkezett. 12
Északi Tájakon Szakosztályunknak minden évben több országos rendezvénye is van: 2007-ben már XXII. alkalommal rendeztük meg az Országos Egyéni Túrabajnokságot, amelyet mi alapítottunk meg. Ma már Hollós Kupa néven csak egyfordulót képez, mert más szakosztályok is vállalkoztak a rendezésre.Ugyancsak hagyományos rendezvényeink „A Bükk 900-as csúcsai” és a „TiszaGátak” elnevezésű közismert teljesítménytúráink.2007-ben pedig szintén a hagyományteremtés szándékával útjára indítottuk a„Tiszaújvárosi Turista Triatlont”. Ez az országban egyedülálló, gyalogos-, vízi- és kerékpáros szakaszokból álló kombinált teljesítménytúra, amely a város kiemelt sportprogramjának, a Triatlon Nagyhétnek a nyitó rendezvénye. Több túramozgalomnak is elindítói, „gazdái” vagyunk. Ilyenek: 500 km Borsod-Abaúj-Zemplén megye vízi útjain, amely nevében hordja lényegét, Magyarország körtúra, amelynek során a határok mentén kell körbejárni az országot. Gondot fordítunk a természetjárás népszerűsítésére is. Programunk elérhető Tiszaújváros és a Megyei Szövetség honlapján, a helyi TV képújságján, a városi vállalatok,intézmények hirdetőtábláin. Jó kapcsolatot ápolunk a médiával. Ennek eredményeképpen a Tiszaújvárosi Krónika, a Rádió 35 és a Tisza TV rendszeresen hírt ad szakosztályunk tevékenységéről. (Mindhárom médiumbeszámolt erről a köz gyűlésünkről is.) Népszerű rendezvényünk a „Nyáridéző”összefoglaló című, 2001-ben elkezdett, vetített képes ismeretterjesztő előadás-sorozat a Városi Könyvtárban. Ezeken nagy részben saját tagjaink, néha meghívott előadók ismertetik úti élményeiket Izlandtól Szíriáig,Szentpétervártól Las Vegasig. Ugyancsak aktív a kapcsolatunk a Megyei- és a Regionális Természetjáró Szövetséggel, a város más civil szervezeteivel (pl.: Nyugdíjas Egyesület), és többi tiszaújvárosi vállalattal. Ennek köszönhetően tudtunk szert tenni olyan szponzorokra, amelyek fontosnak tartják céljaink, és tevékenységünk támogatását. Megpróbáltuk kihasználni a pályázati lehetőségeket is, ami több esetben sikeresnek bizonyult. Bevételeink növelésének reményében igyekszünk bekapcsolódni a város bejövő idegenforgalmának kiszolgálásába is. Ezért együttműködünk a Tisza-tavi Regionális Turisztikai Projekt Irodával, az Önkormányzat Idegenforgalmi Bizottságával és a RegionálisTúraközpont minősítést elnyert városi szálláshelyekkel (TiszaSzolg 2004 Kft, Cívis PhőnixKft.). Eredményeinket több helyen is elismerik. Bár a szakosztályok közötti megyei pontverseny már megszűnt, a fentebb vázolt fejlődésünk alapján valószínűleg joggal tartjuk magunkat a megye legeredményesebb szakosztályának. Gyalogtúra-szakágvezetőnk, Kun Albertné a Természetjárás Fejlesztéséért bronz fokozatú, Tislerics Endre ezüst fokozatú kitüntetését kapta a Magyar Természetbarát Szövetségtől. Tiszaújváros várossá válásának40. évfordulóján munkánkat és eredményeinket az önkormányzat a „TiszaújvárosSportjáért” kitüntetéssel honorálta, melyet a március 15-i ünnepségen a Polgármester Úradott át szakosztályunk vezetőjének. Természetesen az eredmények nem maguktól jöttek. Nálunk sincs kolbászból a kerítés, tevékenységünk pénzügyi fedezetének előteremtése kemény munkát kíván. Hibákat is elkövettünk, de igyekeztünk tanulni belőlük. A vezetőségi tagok személye is elég sokat változott a ciklus során, mire a mai csapat kialakult. Büszkeséggel tölt el azonban bennünket,hogy a tagság valamennyiünket újraválasztotta. Ez további jó munkára ösztönöz és reméljük,hogy a jövőben még szebb sikerekről számolhatunkbe. Tiszaújváros, 2008. január 29. Hegedős Csaba szakosztályvezető.
13
Északi Tájakon SOKAN ISMERJÜK A MONDÁST KÉTFÉLE EMBER VAN : A NORMÁLIS ÉS A TURISTA. A TURISTÁK KÖZÖTT IS VAN AZONBAN EGY CSOPORT AMELY MÉG A TURISTÁNÁL IS TÚRISTÁBB !!!!!!! Ő A TÚRAVERSENYZŐ ….
SPORT – TÚRÁZÁS – TÁJÉKOZÓDÁSI VERSENY - TÁJFUTÁS Hajdanában az Ember sokat mozgott, gyalogolt vagy futott. A helyzettől függően menekült a mamut elől, vagy esetleg épen kergette. Mert akkoriban még nem a sarki ABC-ben, vagy valamelyik hipermarketben szerezte be a napi húsadagját. De gyűjtögetés közben is, mellékesen megtett olyan távokat, hogy attól némely mai, magát sportolónak tekintő turista kifeküdne. Ekkoriban senkinek eszébe nem jutott volna, hogy sportoljon, netán túrázzon. Fel se fogták volna, hogy mi az. Minden értelmes cél nélkül mozogni, hát az meg mire jó?
nagyrészt elvesztette igazi értelmét. Egyrészt az eredmény centrikusság következtében, az egészséges mozgás helyett, gyakran túlhajtott, az egészséget károsító tevékenységgé vált. Másrészt a társadalmi munkamegosztás következtében a sporttal járó strapa jelentős részét átvállalta egy viszonylag szűk csoport, s a többség csak nézi, hogy a kis számú kiválasztott hogyan “sportol”. Már amennyiben ez még egyáltalán sportnak tekinthető. Félreértés ne essék, nem ítélem feleslegesnek, sőt károsnak a versenyt. Mindaddig hasznos, amíg az egészséges mozgást serkentő illetve azt érdekesebbé tévő eszköz. Na de ha eszközből céllá válik, akkor megette a fene az egészet.
De az Ember természeténél fogva lusta. Ami egyébként nagyon hasznos dolog. Tévedett Marx Úr, nem a munka tette Emberré az embert, hanem a lustaság. Ugyanis a lustaság a fejlődés legfőbb hajtóereje. Mert ha nem lennénk rá lusták, még ma is kőbaltával kergetnénk a mamutot. S ez egyúttal megoldaná a világ túlnépesedését is, mert a mamut vadászat tudvalevőleg három esélyes. De ezt csak zárójelben jegyeztem meg.
Szóval a sport létrejöttének legfőbb oka, a mozgásigény kielégítése, persze voltak más racionális okok is, ilyen fontos ok a háborúra, vagy más fontos tevékenységre való felkészítés. Közben a sport fejlődése eléggé torz irányba haladt. Manapság legtöbb sportágban illetve sportkörben jó esetben csak kinézik, rosszabb esetben elzavarják azokat, akik a sportot annak alapvető céljából űznék.
De mint mondtam az Ember természeténél fogva lusta. Ezért feltalálta a csemege pultot, a műanyag ruhába öltöztetett baromfit, a polcon termő kenyeret, s a papírzacskóban érő lisztet, a lila színű Milki tehenet, és még sok más hasznos találmányt. S ráadásul a társadalmi munkamegosztást. Ennek következtében egyre több ember szabadult meg a mozgás kényszerétől.
Ez alól az egészségtelen tendencia alól üdítő kivétel a természetjárás. Bár itt is fel-felüti a fejét a teljesítménykényszer és a versenyszellem, de az alapcélokat eddig nem sikerült háttérbe szorítania. Részben ez a teljesítmény igény hozta létre a tájékozódási versenyeket is. Itt a versengés iránti igénnyel párosult az a racionális igény, hogy az igényesebb túrázók és főleg a túravezetők tájékozódási képességét fejlesszék. A versenyszellem kiváltotta a turisták egy részének ellenállását. Szerintük a természetjárásban nincs helye a versenynek. Na de szép elvek ide vagy oda, versenyszellem majdnem olyan alapvető emberi tulajdonság, mint a lustaság, Az emberek többsége, s ez vonatkozik a turistákra is, vágyik a sikerre vagy a siker látszatára. Egyesek szerint ugyan a természetjárástól idegen a versenyzés, de a valóság az, hogy a hagyományos szervezett túrázást is teljesen átitatja a versenyzés. (Minősítési rendszerek, pontozás, rangsor felállítása, túramozgalmak, stb.)
Milyen jó! Nem kell verejtékezve dolgozni, sőt ha el akarunk jutni valahová, akkor is alig kell már a saját lábunkat használni, mert feltaláltuk a tömegközlekedést és főleg az autót. Van aki, ha tehetné, még a WC-re is autóval menne. Ha így fejlődünk, lassan már a hátunkat is a hátvakaró gép fogja vakarni. Eredetileg más testrészt akartam írni, de az egyrészt illetlen, másrészt .... Vagy mégsem olyan jó? Hát igen, mellékesen feltaláltuk az elhízást, a keringési zavarokat, s még sok-sok civilizációs nyavalyát. Hiába az Ember szervezete a biológiai fejlődés során alakult ki, a létért folyó küzdelem során, s megszokta a strapát, s azt, legalábbis bizonyos mértékben igényli. De mindenre van megoldás. Ha kell a mozgás, hát kell. Miután a társadalom jelentős része nagy nehezen megszabadult a “hasznos” mozgás kényszerétől, feltalálta a “haszontalan” mozgást. Ezt úgy hívják, hogy sport. Tulajdonképpen a sport majdnem egyidős a társadalmi munkamegosztással, mintegy annak mellékterméke, de igazán tömegesé csak akkor vált, amikor a technológiai fejlődés egyre nagyobb csoportokat egyre nagyobb mértékben mentesített a fizikai megterhelés alól.
Minden elvi fenntartás ellenére a hazai tájakon kifejlődött túraversenyzés élt és virult. Bár belső ellentététek feszültek a hagyományos értékek és a versenyszellem közt, a szakadást mégsem ez, hanem külső hatás okozta. A világban kifejlődött egy új sportág, a Tájékozódási futás, s az egyre sikeresebb lett. Sok hasonlóság volt de voltak lényegi különbségek is. Dönteni kellett, vagy alkalmazkodnak a nemzetközi gyakorlathoz, új értékeket vállalnak fel, vagy megőrzik a hagyományokat és a régi értékeket és ezzel elszigetelődnek. A külső hasonlóság ellenére az ellentétek alapvetők voltak, így valakinek engedni kellett, ehelyett bekövetkezett a szakadás. Kialakult két „hasonló” „sportág”. A hasonlóság nagy, mégis alapvető különbségek, mondhatnám ellentétek feszülnek köztük. Más a szemléletük, más a deklarált céljuk. A tájfutás sikeres, büszke sportág, tipikus versenysport és
A sport nagyon jó találmány. Kellemes körülmények közt, szórakoztatva, a szükséges mértékben pótolja azt a mozgást, amitől nagy nehezen megszabadultunk. Legalábbis elvben ez lenne a célja. De hát társadalomban élünk. Ennek okán a sportban is megjelentek a társadalom legfőbb rákfenéi, a túlzott eredmény centrikusság és a túlzott társadalmi munkamegosztás. A sport így
14
Északi Tájakon A tájékozódási versenyek szervezői, kivételes esetektől eltekintve, nem vesznek részt a térképek készítésében és karbantartásában, hanem a tájfutók számára készített térképeket használják. Ez
tipikus élsport. Jelentős tömegeket mozgat meg, s nem jelentéktelen pénz áll mögötte. A túraverseny szerény rokon. Nem mozgat meg hatalmas tömegeket, azt hiszem pár száz szereplőnél többet akkor sem számlál, ha figyelembe vesszük azokat is akik évente egyszer versenyeznek. (Tegyük hozzá, egy részük nem is rosszul.) Anyagi lehetőségeik meglehetősen szerények. A résztvevők mindegyike részben vagy egészben saját költségén versenyez.
több szempontból sem szerencsés. Hát először is a tájékozódási versenyzők, éppen a finomabb tájékozódási igények következtében, magasabb igényeket támasztanak a térképpel szemben, mint a tájfutók. Állandó viták vannak a térképek pontosságával kapcsolatban. Másodszor, a tájfutók, részben érthető okokból, nem szívesen adják ki a kezükből a legfrissebb térképeket. A térképek általában egy adott versenyre készülnek, így azok megrendezéséig titkosak. Az ellentéteknek van egy erősen szubjektív vetülete is. A tájfutók egy része lenézi a túraversenyeket és a azok résztvevőit, ennek eklatáns megnyilvánulását tapasztaltuk az Északi tájakon előző számában. De bármennyire is meglepő, ennek fordítottja is tapasztalható.
A tájfutóknál elsődleges szempont az idő, azaz a sebesség. Természetesen szükség van magas fokú tájékozódási képességre, de a versenyt az dönti el, ki a gyorsabb, ennek következtében elsődleges szerepe a fizikai teljesítőképességnek van, amit csak kis mértékben árnyal az ügyesség. A tájékozódási versenyek elvben, és bizonyos fokig a gyakorlatban, is megőrizték azt, hogy a verseny célja a túravezetők továbbképzése. Bizonyos fokig ennek rendelték alá az alapvető szabályokat. Ellentétben a tájfutással itt igen szigorúan ügyelnek arra, hogy a fizikai erőnlét szerepe ne szorítsa háttérbe a tájékozódási képesség szerepét. Sőt bizonyos fokú túlsúlyt is biztosítanak az ügyességnek az erőnléttel szemben. Erről gondoskodnak egyes, a tájfutók által furának tartott szabályok, ezek közül is elsődlegesen a kötött menetsebesség. A tájékozódási versenyeken kissé másféle tájékozódási képességre van szükség, mint a tájfutóknál. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy bizonyos szempontból igényesebb tájékozódás szükséges. Itt gyakran olyan finom megkülönböztetésekre van szükség, amire a tájfutásnál nincs. Ehhez járulnak még a speciális feladatok. Amelyet gyakran mi is elégé vitatunk, a kívülállóknak, vagy közénk tévedt tájfutóknak meg végképp furák.
Kétségtelen egy-két dolog furcsa a tájfutók számára a tájékozódási versenyeken, van amit „értelmetlennek” tartanak. Na de más sport, más célok más eszközt igényelnek. Természetesen más sportágak szempontjából a tájfutásban is vannak furcsa dolgok. Például: - Össze-vissza rohangálnak az erdőben a versenyzők, nem azonos útvonalon mozognak, sőt a megtett távolság sem azonos. Hogy lehet így objektív összehasonlítást tenni? Sokkal célszerűbb lenne, ha pontosan kijelölnék az útvonalat, sőt még jobb lenne, ha egy stadionban a futballpálya körüli szabályos pályán versenyeznének. Ott legalább szem előtt lennének. (Egy középtávfutó) - Össze-vissza rohangálnak és sehol egy labda. Mi értelme így azz egésznek? (Egy futballista) Javaslom az előbbiekben hivatkozott cikk szerzőjének, hogy tekintse jó szórakozásnak, esetleg edzésnek a tájékozódási versenyen való részvételt. Szerintem valamit még fejlődhet is a „speciális” feladatok teljesítése közben, ha meg végképp nem tetszik, hát igaza van, maradjon távol, de ehhez nem feltétlen szükséges negatív megjegyzéseket fűzni az eltérő szabályokhoz és gyakorlathoz. Nekünk, esetleges belső vitáink ellenére, alapjában véve jó ez a sport, így ahogy van. Nem érünk el nemzetközi sikereket, nem szerzünk dicsősége MO-nak, de túl sok pénzébe sem kerülünk az adófizetőknek, s ami a lényeg, jól szórakozunk.
A tájfutás és a túraversenyek közt, részint a hasonlóság miatt is, több kapcsolódási pont van. Előfordul, hogy egymás versenyein elindulnak, sőt arra is van néhány példa, hogy egyesek viszonylag rendszeresen versenyeznek mindkettőben. De legfontosabb kapcsolódási pont, egyben jelentős vitatéma is a Térkép. Mert a Térkép igen fontos mindkét „sportágban”. Méghozzá nem is akármilyen térkép. A tájfutók a katonai térképekből kifejlesztették a maguk térképét, s a személyi és anyagi feltételeik is adottak hozzá, hogy rendszeresen új térképeket hozzanak létre, illetve a térképeket rendszeresen felújítsák. Mert ezek a térképek bizony gyorsan elavulnak.
KrónikáS, egy az amatőrökhöz képest is amatőr tájékozódási túraversenyző.
A NŐK ELTÉVEDÉSE Miért tévednek el a nők ? A legtöbb férfi könnyebben kiigazodik a térképen és az utakon is, mint a nők, Tudósok kimutatták, hogy ennek oka a követett stratégiák közötti eltérésben van. Már régebben ismert, hogy a férfiak egy út leírásánál égtájakra és távolságokra, a nők kizárólag a markáns pontokra koncentrálnak, ezeket jegyzik meg. Nem volt azonban világos, hogy miért különbözik ennyire a megközelítési mód: azért, mert a férfiak és a nők különböző információkat értékelnek ki, vagy azért, mert a nők valóban gyöngébben emlékeznek a térbeli összefüggésekre. Kutatások során tesztfeladatokat adtak férfiaknak és nőknek és ezek közül néhány kizárólag a térbeli információk segítségével volt megoldható, másokat csak a vizuális utalásokkal lehetett megfejteni. Az derült ki, hogy a nők sokkal rosszabb eredménnyel oldották meg a térbeli feladatokat, mint a férfiak, míg az optikai jelzőknél gyakorlatilag azonos volt a teljesítmény .Immár tudományosan is megerősítették azt, amit eddig csak tapasztaltak. A férfiak jobban kiigazodnak a térképen mint a nők . forrás :MTI-
15
Északi Tájakon Megyei sítábor – Szlovákia Az idén csak négyen indultunk északnak, havas leejtők után kutatva. A tábor Korompára/Krompachy-ba volt kiírva. Miskolcról verőfényes napsütésben – rossz jel, gondoltuk - jó tempóban haladtunk Kassa felé. Jahodnán megálltunk, de nem igazán tetszett a sípályája. Ugyanakkor az erős napsugárzás hatására, fagypont alatti volt a hőmérséklet ropogott a hó. Irány Krompachy. Havat vajmi keveset láttunk az út mellett, de bizakodóak voltunk. Ahogy beláttunk a Krompachy vrchy oldalába, megnyugodtunk. Irány a jegypénztár és már csúszhattunk is. Plejsy a síterep neve, egy ülőszékes nagy felvonóval, hat kisebb tányéros felvonóval rendelkezik. Van ezenkívül három gyerekek, ill. kezdők számára létesített kisebb felvonó is. A pályák mind üzemeltek, az alsó rész kivételével fekete és piros nehézségűek. A pályák teljes hossza 8 km. A pálya legmagasabb pontja csak 920 m, de az alsó pontja is csak 470m magasan van, komoly szintkülönbséget kell a síelőnek „leküzdeni”. Szombaton kezdtük a csúszkálást, és bizony délutánra ill. vasárnap délutánra meglehetősen össze volt már a pályán lévő hó túrva, kisseb-nagyobb buckákat kellett kerülgetni. Hétfőn viszont kezelték a pályát az óriási gépekkel, és kedden egész jó körülmények között síelhettünk. A hó minősége – bár zömében műhó volt – jónak volt mondható. Nem volt vizes és csak kisebb jegesedés volt tapasztalható a pályán imitt-amott. Szombaton és vasárnap meglehetősen elfáradt a kis csapat, ezért hétfőre csak egy délutáni síelést terveztünk. És hogy az is változatosabb legyen, elmentünk egy másik helyre, a közeli Lőcsére. Délelőtt a belvárossal ismerkedtünk – pedig jó párszor jártunk már ott. Megnéztük a városházát, a szégyenketrecet, a Szt. Jakab templomot, a Thurzó-házat és a Minorita templomot. A közeli - Lőcséhez tartozó - Lőcsei-völgyben/Levocka dolinában hódoltunk délután a szenvedélyünknek. Nagyon ízléses a fogadóépület, meglehetősen ütős sípálya várt minket. Hétfő lévén vagy harmincnegyven síelő cikázott a pályákon csak. Egy felvonó járt és több variációt alkalmazva lehetett lesiklani. Ezen a napon is kellemesen elfáradtunk. A keddi napon ismét Korompát – Plejsy síközpontot - választottuk. A szállásunk egy közeli kis falu – Slovinky panziójában volt. Kedves házigazda vezette az intézményt, egyszerű, kétágyas szobáiban zuhanyzó és mellékhelyiség volt. Mindez elfogadható áron, 280 koronáért. A vendéglő addig volt nyitva, míg kedvünk tartotta, úgyhogy az ott tartózkodó lengyelekkel hamar barátságba keveredtünk. Utolsó napunkon úgy gondoltuk hazafelé vesszük az irányt és egy - Miskolchoz talán legközelebb eső - sípályát nézünk meg, fedezünk föl, a kavecsányit. Kassára beértünk majd ismét vissza, északnak fordultunk és kb. 10 km autózás után el is értük a sípályákat. Kicsit furcsa és nem túl logikus elrendezése volt a felvonóknak. A legnagyobb pályán nem járt a felvonó, egy közepes pályán csúszkáltunk ill. működött egy kisseb pálya is. A hó minősége itt sem volt rossz, de zavaró volt a latyak a felvonó legalján, és körülöttünk a kopár, hómentes táj, ami a pályára érkezőt fogadta. Erőnk alig volt, ezért itt is csak egy négyórás jegybe ruháztunk be. Kora délutáni órákban hazaindultunk és még a sötétség beállta előtt Miskolcra érkeztünk. Néhány tanulság, ill. jó tanács: - Hát biz nekünk problémánk volt az erőnlétünkkel. Pedig voltunk már az idén síelni három napot. Ez a jelek szerint egy öt napos tábor előtt bemelegítésnek kevés. - Ha ezt érezzük, tartsunk félnapos pihenőt. Iktassunk be városnézést, kulturális programot, uszodát. Fáradtan elgyötörten ne síeljünk, könnyen figyelmetlenséghez, az pedig balesethez vezethet. - A tudásunktól csak egy picikét nehezebb pályát válasszunk (elvégre tanulni is kell…) - Óvatosan az esti vacsorákkal, sörökkel, ismerkedésekkel. Nagyon fárasztó egy hosszú este után a másnapi síelés. Lejegyezte a túravezető: Tóth Ferenc Attila 16
Északi Tájakon KALANDOZÓ MAGYAROK KALANDJAI PÁRIZSBAN 2007. 04. 28.-05. 04. 1. nap, április 28. szombat A késés következménye viszont a programok csúszását jelentette. A busz megérkezése után kilenc óráig állt, „pihent” az új rendelet szerint. S innen kezdődtek a keserű párizsi kalandjaink. Kilenc óra felé kezdtünk bepakolni a buszba Strasbourgban, és fájó szívvel számolgattuk mikor érkezünk a fővárosba, ami ötszáz kilométerre várogatott bennünket. E hosszú út alatt megismerkedhettünk Párizs rövid történetével, mely szorosan összefügg az egész ország eseményeivel. Párizs alapítói valószínű a gallok voltak, akik a Szajna bal partján építettek ki egy kis városközpontot. Hamarosan eljutottak ideáig a rómaiak is, Julius Caesar vezetésével. A barbár hordák állandó betörésének kitett városkát a Szajna kis szigetére telepítették át, így alakult ki az Ile-de-la-Cité. A Merovingok és a Karolingok királyi családjának korában egyszerű székhely volt. Capet Hugo,- aki 987-ben dinasztiát alapított- emeli fővárossá. Párizs, Franciaország történelme során ezt a rangját nem veszítette el soha. 1200-tól híres épületeket emeltek, a Louvré-t, az Egyetemet, a Sainte Chapelle-t, a Notre Dame-t. 1358-ban készült el a később híressé és hírhedté vált Bastille. 1430-ban VI Henrik angol uralkodó foglalta el a várost és francia királlyá koronáztatta magát. 1437-ben sikerült visszafoglalni a várost, de a lázongások, a véres polgárháborúk sora, végül a szörnyű pestisjárvány erősen megtizedelte a lakosságot. Ezekben a véres századokban az egymást követő francia királyi családok szívesebben éltek a Loire-menti kastélyaikban. Belviszályok, vallásháborúk, váltogatták egymást, mégis fejlődött a város, főleg Rishelieu bíboros idejében, majd az új uralkodóház, a Bourbonok alatt. 1715-ben, XIV. Lajos királyságakor már félmillió lakost számláltak össze. 1789-ben kirobbant a Nagy Francia Forradalom, a nép elfoglalta és lerombolta az önkény-uralom és az erőszak jelképét a Bastille-t. Kikiáltották az Első Köztársaságot. Óriási emberáldozatot követelt a forradalom, de pótolhatatlan veszteség lett a művészi értékek pusztulása is. 1804-ben Napóleon megkoronáztatta magát a Notre Dameban és ezzel létre jött az Első Császárság. A következő tíz évben folyamatosan épült, szépült a város. A császárságot a Második Köztársaság megszületése söpörte el, átmenetileg. Ezután III. Napóleon lépett a trónra. Uralkodása alatt Haussmann báróval városrendezési tervet készíttetett. Létrehozták a nagy sugárutakat, a pompás parkokat, felépíttették az óriási Vásárcsarnokot, a Les Halles-t és az Operát. 1870-ben vereséget szenvedtek a poroszoktól, ekkor újabb felkelés tört ki, amely létrehozta a Kommünt (1871. március 18.-tól, május 28.-ig tartott). Sajnos ez idő alatt, ismét sok szép épület semmisült meg.A 20. század kezdetétől
Hosszas szervezés és átszervezés után vágtunk neki az útnak. Az indulás se volt szokványos, éjszaka egy órára tűzték ki a rajtot. Hát ez néhány útitársunkat úgy megzavart, hogy többszöri telefon váltás után nyugodtak csak meg. Le se feküdtünk, így már éjfél után gyülekeztek a résztvevők. Megtörtént az elhelyezkedés az előre kijelölt helyeken, ez és az összes szervezés Gombár Valcsira hárult, aki dicséretesen megoldott minden dolgot, sok-sok gyomor hullámzás kíséretében. Tempósan, jó ütemben hagytuk el kis országunkat. Hajnali hat órakor ellenőrzés nélkül léptük át a határt Hegyeshalomnál. Ezt a nyugati stílust is szokni kell, de kellemes élményként könyveltük el, félálomban. Ausztriát is átbuszoztuk, majd következett Dél-Németország átszelése. Az autópályán haladva teljesen mindegy volt milyen nevezetes település mellett robogtunk el, mert alig-alig láttunk belőlük egy-két tornyot, magasabb épületet, ha a zajvédő palánkok egyáltalán kitekintést engedtek. A szokásos négyóránkénti pihenők egyformán zajlottak, megrohantuk a mellékhelységeket, ittunk valami friss üdítőt, kávét, leginkább a saját buszunk büféjéből és hajrá tovább.Délután két óra felé már ábrándozni kezdtünk, hogy a kora esti órák valamelyikében a szállásunkra érünk és színezgettük az ezzel járó, földhöz ragadt örömöket. Ekkor csapott le az első villám, autópálya építés képében, melyet követett dugó, elterelés és araszolás. Ez a tortúra másodszor is megismétlődött. Próbáltuk a jobbik oldalát megragadni, most legalább látjuk a kedves virágos kis településeket és ráadásként az országút úgy hullámzott, mint a hullámvasút pályája, le majd fel, órákon keresztül. Természetesen ez nem mindenkit töltött el angyali nyugalommal. A megérkezés helyett ránk sötétedett, aminek csak dicsérhettük jótékony hatását, mert olyan hegyes-völgyes mély szakadékos úton jártunk, hogy jobb volt ki se nézni. 2. nap, április 29. vasárnap Végre egy óra tájban megérkeztünk első éjszakai pihenő helyünkre, Strasbourg térségébe. Formula 1 turista pihenőhelyeken aludtunk, melyek tökéletesen egyformán néztek ki, kívül, belül egyaránt. Akárhová érkeztünk olyannak tűnt, mintha minden este ugyanoda tértünk volna vissza. A szobák, a fürdők elhelyezése, a bútorok, a huzatok és a szőnyegek színe mind-mind egyezett.
Formula 1 szálló
17
Északi Tájakon Párizs újabb fénykorszakát élte, nemzetközi-és világkiállításokat rendeztek, valamint a művészek gyülekező helyévé vált a város. A két világháború hosszú és véres évei nem múltak el nyomtalanul, a várost bombázták, és romba döntötték. Az újra épült főváros máig őrzi élő, lüktető helyét az emberiség, a történelem és a kultúra világában.
Párizs egyik jelképéhez igyekeztünk a Notre Dame-hoz, amit minden utazó fel kíván keresni. A templom mintegy kétszáz évig épült, 1345-ben tekinthetjük befejezettnek. A Szajna nagyobbacska szigetén korábbi templom romjára emelték. Legismertebb a homlokzati rész, a három gótikus kapuval, a középső a Végítélet kapuja, a jobb oldali bejárat a Szent Anna nevet kapta. A bal oldalit tartják a legszebbnek, ahol az íveken, Madonna a kisdeddel és Mária életének jeleneteit faragták kőbe. A hatalmas rózsaablak, a befejezetlen tornyok, a királyszobrok sokasága állít meg hosszú percekre. Ismét hálásak lehetünk a sorsnak, megengedte és hozzásegített, hogy részesei lehessünk ennek az elénk táruló szépségnek. A belső teret a hatalmas méretek jellemzik és megdöbbentenek, 130 méter hosszú, 50 méter széles, 35 méter magas és kilencezer ember befogadására alkalmas.
A Pompidou központ Párizsi első városnéző sétánk a Pompidou központba vezetett, amelyet 1969-ben az akkori elnök Georges Pompidou álmodott meg, kulturális központnak. 1977-ben nyitották meg a „városi gépezetnek” is nevezett építményt. A külsejét behálózó színes csövek látványa más-más érzést vált ki a nézelődőkben, kinek-kinek az ízlése szerint. Három felső emeletén a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma helyezkedik el. Különleges erkélyekkel díszített épületek karéjában jutottunk el a hatalmas Gréve térre, ahol a fellobogózott Városházát, csodálhattuk meg. Az ország elnökválasztás előtt állt és mi büszkén gondoltunk arra, az egyik jelölt a magyar származású Nicolas Sárközy. Hazatérve hallottuk a hírt: ő lett Franciaország elnöke. Ezen a téren, öt évszázadon át, folytak a népünnepélyek és a kivégzések. A mai épület helyén álló reneszánsz stílusú palota 1871-ben pusztult el a kommünárok gyújtotta tűzvészben. A mai épület az elveszett régi stílusából ihletődött, melyet 1882-re készítettek el. Szobrok díszlenek minden elképzelhető helyen, csak a homlokzaton százharminchatot számolhatunk meg.
A Notre Dame homlokzata
Esőben a Notre Dame előtt
A Városháza
18
Északi Tájakon A nézelődésre szánt időnk letelt, a gyülekezéskor szemerkélni kezdett az eső, de szerencsénkre, pár perc múlva elállt. Elhagytuk a kicsiny szigetet, elsétáltunk a város legrégebbi temploma mellett és elénk tárult a híres Sorbonne Egyetem. A széles utca mindkét oldalán sorakoznak az épületek, díszes kapuikkal, ablakaikkal. Egyetlen hallgatóval se találkoztunk, mert náluk is tanítási szünetet tartottak, május elseje alkalmából.
A távolban a Pantheon Borongós alkonyatban sétáltunk keresztül a Luxemburg Parkon.1612-ben Medici Mária királyné megözvegyült és ide vonult vissza. Itt építtette fel, szülővárosának, Firenze palotáinak mintájára a kastélyt.
A kastély látképe
Képek a Sorbone-ról Elhagyva az egyetem utcáját, a Panthéon-hoz jutottunk. Az épület homlokzatán ez áll: Nagy férfiainak a hálás haza. Híres francia személyiségek nyughelye, itt pihen többek között Viktor Hugo, Émile Zola, Voltaire, maga az építész Soufflot is.
A Luxemburg park A kastélyt övező hatalmas terület ma nyilvános park, szobrokkal, szökőkutakkal és rengeteg növénnyel. Magasra nőtt fák árnyékában húzódik meg a pompás Medici kút.
19
Északi Tájakon „
ÁLOM……. Álom,mit nem láttak még, És győzni,hol nem győztek még. A bánatot eltűrni némán, Ott járni,hol nem jártak még. A vágyad nem elérthető,
A Medici-kút
De látod a távoli célt.
Sétánk annál a szökőkútnál ért véget, amit a „világ négy sarkának” is hívnak. A kút szomszédságában vacsoráztunk az egyetem menzáján. A bőséges falatozás után indultunk kifelé, de olyan zápor fogadott bennünket, ami bőrig áztatott volna, ha nincs esernyőnk. Akár akartuk, akár nem, buszunkba menekültünk és irány a következő Formula 1 szálló.
A lélek,csak az segít tovább. Megnyílik a csillagos éj. Törvényem ez,ezt követem én, Ha nincsen már remény, A hitem az él,az vezet tovább. Mert ki előre néz, Annak bármilyen göröngyös útja van nem lesz nehéz. Bízom hát,mert ki céljához hű, Tudja,hogy merre lép. Arra Glória nem vár talán, Csak egy csöpp békesség. Ha talán jobb lesz így a világ, Nem volt értelem nélkül a lét. A vére sem hiába hullott,
A „világ négy sarka” szökőkút
Eléri a távoli célt. “ (LA MANCHA LOVAGJA)
20
KOCSONYA FESZTIVÁL SZÖVETSÉGÜNK IS KÉPVISELTETTE MAGÁT AZ IDEI KOCSONYAFESZTIVÁLON !!!
A MISKOLCI KOCSONYA LEGENDÁJÁRÓL ... avagy a béka és a kocsonya. A Miskolc városához kötődő mondások közül a legismertebb így hangzik: "Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka". Noha a mondás alapjául szolgáló történet számos formában fennmaradt a 19.-20. század fordulójáról, keletkezése mégis a homályba vész. Az sem derült ki mindmáig, hogy pislogott-e a béka a miskolci kocsonyában vagy sem. A szólás alapjául szolgáló ételt azonban magához emelte az irodalom, s idén is rendeznek e gasztronómiai kuriózum köré márciusig tartó Téli Fesztivált "szülővárosában". Eszi valaki vagy sem: a miskolci kocsonya története beírta magát a honi kultúrhistóriába. A fogalom elsődleges jelentése azonban nem gasztronómiai, hanem a félelem emberi tulajdonságának leírására alkalmazzák. Ekként használják az irodalmárok is. Páskándi Géza a Piláfból kibégetés című versében így fogalmaz: "A szimbólumokat nem lehet nyersen lefordítani / a történelmi - hétköznapok nyelvére. / Midőn birka voltam Piláfban. / Nem, nem miskolci kocsonya (...)" Sorok Varga József Létforgácsok című regényéből: "Miért remeg úgy, mint a miskolci kocsonya? - kérdezte kárörvendően a betyár. - Lesz még ott több is, ahol ez termett, csak okosnak kell lenni. (...) " Ballai László: A kitagadott című regényében pedig ez áll: "Hát még szólni sem mertem hozzá, ha nem kérdezett. Ha a közelembe ért, remegtem, mint a miskolci kocsonya (...)" A miskolci kocsonyatörténet eredetijét Dobrossy István történész A miskolci fogadók és a vendéglátás történte című könyvében írja le. Eszerint: a vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. A fuvarosok általában a Szentpéteri kapuban lévő "Szarvas", "Törökfő" és a "Magyar huszár" nevű vendégfogadókban szálltak meg éjszakára. Egy felső-gömöri tót fuvaros is a "Magyar huszárba" tért be napszálltakor. Vacsorát kért a kocsmárosnétól, mégpedig kocsonyát. Az asszonyka, akit a nép fantáziája bizonyos Potyka Katiként őrzött meg, a ház alatti pincéből fel is hozott egy tányérral és a vendég elé tette. A tót atyafi nekilátott, és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarta megenni. Egyszerre azonban ijedten elejtette a villát és felkiáltott: Jaj, jaj, kocsmárosné, ennek a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felém! Potyka Kati asszony elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég: valóban egy béka volt a kocsonyába fagyva. Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadójában és pincéjében történt hasonló, az "áldozatok" között pedig volt fuvaros, hétköznapi polgár, országgyűlési képviselő. Az eset előfordult a 18.-19.században éppúgy, mint a 20.század Korona Szállójában. A történetek sokszínűségét azonban meglepően egységessé teszi, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik... Álljon azért itt, miből is áll - négy személyre számítva - egy valódi miskolci kocsonya: 1 kg kocsonyahús (fej, láb, csülök, bőrke, farok, nyelv), 2 db vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2 db sárgarépa, 2 db petrezselyem gyökér, 20 szem egész bors, ízlés szerint só, pirospaprika...
21
Északi Tájakon BAKANCSOS VETÉLKEDŐ 2008. FEBRUÁR Szubjektív beszámoló………. A negyedik feladat . Fafajták fel ismerése , termések virágok csoportosítása nem könnyű !!!!! Utána mindenki kedvence az aktivity következik. Fáradunk …. Fagyöngy elmutogatása nem megy …. A csillagfényt nagy nehezen leterítjük….könyörgöm hogy lehet egy kucsmagombát elrímelni ???
Nem is akár hányadik. A TIZEDIK !. Ez kérem egy szép kerek szám. És egy rendezvény sorozat életében nem is olyan kevés. Számvetésre , emlékezésre késztető. A számokat adatokat , én a szervezőkre bíznám , ők majd leírják hányan és mikor és hogyan ? Én maradok az érzelmeknél. Mikor megkaptuk a kiírást és „rádöbbentünk” hogy ez immár a tizedik rögtön beindult a gépezet ! Hogy is volt ? Sorra előjönnek a kedves és kevésbé kedves emlékek ! Pl. a kerékpáros lassússági verseny , vagy amikor kihajtottak bennünket a városba és magassarkú cipellőben másztuk meg az Avast, ….amikor fülig agyagoztuk magunkat…. amikor kézzel festettünk, mert nem volt elég az ecset…..amikor oroszlánra vadásztunk a lőtéren….amikor gólyalábakon botladoztunk…..mocsarat jártunk…sífutóváltón vettünk részt ….madárhangokat ismertünk fel…elsősegélyt nyújtottunk…. táncoltunk…. csasztuskáztunk…bort és teát kóstoltunk .mindenféléket felismertünk ..horribile dictu alig használt vasúti jegyeket gyűjtöttünk a tiszain..
Ezek után jön az övön aluli ütés…… gomba felismerés !!!!!Könyvünk is van , értünk is hozzá ! valahogy mégsem megy !!!! Hát igen nagyon ravaszak a kérdések . Ehető-nem ehető ??? Ki hiszi azt el, hogy mind bolondgomba ??? . És másik csavar ? Attól, hogy valami ehető még nem biztos , hogy árusítható is !!!! Na itt kezd rohamosan fogyni a vetélkedő elején szerzett előnyünk L(((( Pedig még nincs vége ! Karaoke L((( Jól belehúzunk!!!! . Hogy tudna intonálni négy fahangú egyén egy lassú Presser számot ? Fáradtnak tűnsz …. Hát azok is vagyunk. Azért nem semmi már negyedik órája vetélkedünk ! A többieknek könnyebb … pattogós turista nóták . A végén a műsorvezető bónusz pontokat ígér a „maradék” elénekléséért .Végül is megegyezünk …az egész mezőny dalra fakad csak úgy saját örömére J)) Jó kedvünk van !!!! Ezután már csak a levezető izgalmak jönnek . …értékelés
Rengeteg élmény , dal móka kacagás és ahogy reméltük az idén sem volt másként. E sorok írója a rendezvénnyel együtt jubilált ( minden vetélkedőn részvettem) , és hát ugye ez már kötelez !
Így utólag (is) dicséret illeti a zsűrit , tárgyilagossáért, naprakészségért és nem utolsó sorban kitartásáért . Nem könnyű zsűrinek lenni J))))
Az első feladat bemelegítő totó . Általános kérdések. És nini egy ismerős kérdéskör ! A totók kb. 60 %-ban szerepel az ide-oda növögető cseppkövek problémája . Soha nem fogom megjegyezni melyik a felfelé, melyik a lefelé, melyik az összefelé ??….. komoly belső harc folyik az első magyar természetvédelmi terület kérdésében ( én tudom hogy a Debreceni Nagyerdő !!!! de erről meg győznöm a többieket !!!! )
Köszönet a lelkes segítő brigádnak !! Mindig volt, pogi, ásványvíz és jó szó J)))) És végül de nem utolsó sorban dicséret annak aki az egészet megálmodta, kitalálta, megszervezte, levezette egyáltalán mindenütt ott volt !
A második feladat madárfelismerés . nagyon jól megy nekünk, egyedül a vörösbegy fog ki rajtunk de itt (is) akad egyéni sérelmem . Nincs poszáta. Az én kedvenc madaraim. Akiknek a képét már évek óta bámulom a szemközi falon az irodámban.!!! Harmadik feladat ( összetett ) : rajzolt egy kabala állatot , írj róla jelenetet. Mondjuk az állat az adott . Még az elején némi töprenkedés után a „Nyuszifül” nevet vettük fel , tekintettel arra hogy a másik MVSCés csapat az „Ugrifülest”. Tehát legyen nyúl. Örökös képzőművészünk ( ECS) aki minden évben kiválóan rajzol, szobor és gyurmagyúr máris nekilát egy tájolóval és térképpel felszerelt nyúl lerajzolásának. A kellékekre a jelenet szempontjából van szükség . Hőseink ui. egy turista csapat akik mecsoda véletlen egy tájékozódási nyúllal találkoznak túra közben. Közben milyen jó szervező az élet, elmegy az áram. Szerencsére a jelenetek előadását nem gátolja a romantikus félhomály. Nagyon jó kis dolgok születtek. A hangulat oldott .Ki hitte volna, hogy ennyi a rejtett „tehetség” a verseny résztvevői között.
Hogy is tudnám befejezni ? Jöjjön a TIZENEGYEDIK !!!!!!!!!!!!!!!!! tt
22
Húsvét A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, melyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus – nagypénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettes áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héberül pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. A húsvét időpontja : A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap, húsvét hétfő legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum A név eredete Húsvét, az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét – fehérvasárnapig tart. A húsvét héber neve a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidók, bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkményságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés. Az angol Easter a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. A római katolikus egyház húsvéti szertartásai] Virágvasárnap Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat. Nagycsütörtök Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eukarisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise. A székesegyházban délelőtt van az úgynevezett Krizmaszentelési mise. Ezen a misén az adott egyházmegye összes papjának rész kell vennie. Itt megújítják papi fogadalmunkat, valamint a püspök megáldja és megszenteli az azt követő évben használt szent olajokat és a krizmát. Három féle szent olaj van, amit meghatározott szertartásban használnak: 1. Keresztelendők olaja 2. Betegek kenete 3. Krizma (Balzsammal kevert faolaj, kereszteléskor, bérmáláskor, papszenteléskor és templomszenteléskor használják.) A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek... kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. („A harangok Rómába mentek...”) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után (ahol megtartják) a lábmosás szertartása jön. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, mondván Jézus tanítványai elaludtak.
Északi Tájakon Nagypéntek Ezen a napon nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás. Nagyszombat Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a nagyszombati liturgia kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigiliájának nevezik. Húsvét vigiliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi. 1. Fényliturgia Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket. 2. Igeliturgia Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az ószövetségből, egy szentlecke, és az evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi ígék megújítása következik. 3. Keresztségi liturgia Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is ősi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigiliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet. 4. Eukarisztia liturgiája Innen a mise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben. 5. Körmenet Ez nem tartozik szervesen a vigiliához. Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy feltámadt Krisztus. Húsvétvasárnap Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.[1]
A B.A.Z. MEGYEI TERMÉSZTJÁRÓ SZÖVETSÉG MEGBÍZÁSÁBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTTA BARTÓK JULIANNA
24
