5.3.1 Munkaköri alkalmassági vizsgálatok

4 – 5.3

5 Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók és munkáltatók a munkavédelemben

5.3 Foglalkozás-egészségügyi alapellátási feladatok, jogok és kötelezettségek

5.3.1 Munkaköri alkalmassági vizsgálatok A munkaköri alkalmasság vizsgálatát és véleményezését első fokon, szervezett munkavégzés1 keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében, a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosult orvos végzi a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alapján. 2013. január 1-jétől a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése tekintetében ez a rendelet nemcsak valamennyi munkáltatóra és – belföldön munkát végző – munkavállalóra vonatkozik szervezett munkavégzés esetében, hanem ‒ a szakképző intézményre2, ‒ a tanulóra, a 11. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a hallgatóra,

1

Az Mvt. módosult 87. § 9) pontja szerint szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban – ide nem értve a természetes személy munkáltató háztartásában egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő munkavégzést –, a közfoglalkoztatási, a kormányzati szolgálati, közszolgálati, a közalkalmazotti jogviszonyban, a bíró szolgálati viszonyában, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyában, az ügyészségi szolgálati viszonyban, szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban, a szakképző iskolákban a tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények teljesülése során, továbbá a tanulószerződés alapján, a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, a büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat, a szabálysértési határozat alapján a Magyar Honvédségnél, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál, a rendvédelmi szerveknél, az Országgyűlési Őrségnél, az önkormányzati tűzoltóságoknál szolgálati jogviszonyban végzett munka, valamint a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény szerinti közérdekű önkéntes tevékenység, és a munkáltató által szervezett (kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott) társadalmi munka. 2 Szakképző intézmény: a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti intézmény

2013. január

Munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi kötelezettségek...


5.3 – 5


‒ a munkaügyi központra1, valamint a munkaügyi kirendeltségre2, ‒ az álláskeresőkre. A foglalkoztathatóság szakvéleményezése tekintetében a munkaügyi központra, valamint a munkaügyi kirendeltségre és a megváltozott munkaképességű álláskeresőre, a közfoglalkoztatható személyre és a közfoglalkoztatottra (a továbbiakban: közfoglalkoztatott), a közfoglalkoztatást felajánlóra, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunkára vagy alkalmi munkára munkaviszonyt létesítő munkáltatóra és elhelyezkedni kívánó személyre, valamint a személyi higiénés alkalmasság vizsgálata és véleményezése tekintetében a munkát végző személyre is vonatkozik ez a rendelet. Az Mvt. 49. § (1) bekezdése alapján „a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha – annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, – foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, – foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára, – mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult”. Az új munka törvénykönyv3 (a továbbiakban: Mt.) 51. § (3)– (4) bekezdéseiben is egyértelműen kimondja, hogy a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi 1

Munkaügyi központ: a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve 2 Munkaügyi kirendeltség: a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatal munkaügyi kirendeltsége 3 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről


2013. január

6 – 5.3



alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. Ugyanakkor köteles ingyenesen biztosítani a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát. Az egészségügyi megfelelőségről előzetes orvosi vizsgálat alapján kell dönteni, és a rákkeltő expozícióban foglalkoztatott munkavállaló1 pedig köteles évenként a foglalkozásegészségügyi szolgálat által elvégzett időszakos orvosi alkalmassági vizsgálaton részt venni. Rákkeltő expozícióban csak a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa által egészségileg alkalmasnak véleményezett munkavállaló foglalkoztatható. Az orvosi vizsgálatért felelős foglalkozás-egészségügyi orvos, a vizsgálatot követően, feljegyzést2 készít az egyes munkavállalókra vonatkozóan előírt védő vagy megelőző intézkedésekről. Az intézkedésekről készített feljegyzést a foglalkozás-egészségügyi orvos a munkavédelmi felügyelőség felügyelőjének – kérelemre – bemutatja. Amennyiben rákkeltő expozícióban foglalkoztatott munkavállaló esetében az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat a rákkeltő expozícióval összefüggésbe hozható egészségkárosodást

1

26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről 2 Ezt az orvosi feljegyzést és – vizsgálatokra vonatkozó – dokumentációt a foglalkozás-egészségügyi szolgálat az expozíció utolsó napját követő 50 évig köteles megőrizni.

2013. január


5 Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók … a munkavédelemben

5.3 – 7/1


állapít meg, abban az esetben a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa vagy a munkavédelmi felügyelőség felügyelője valamennyi hasonló expozícióban foglalkoztatott munkavállalóra kiterjedő, soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatot rendelhet el. Indokolt esetben a munkavédelmi felügyelőség kezdeményezésére a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóságának vezetője valamennyi hasonló expozícióban foglalkoztatott munkavállalóra elrendelheti a soron kívüli vizsgálatot. A soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálat a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának javaslatára bővíthető – a nem megengedhető expozíció, megterhelés kimutatására vagy a daganatos megbetegedés korai diagnosztizálására alkalmas – biológiai vizsgálatokkal. Az Mvt. 49. § (3–4) bekezdéseinek megfelelően a munkarendje szerint rendszeresen vagy az éves munkaidejének legalább egynegyedében éjszakai munkát (Mt. 89. §) végző munkavállaló részére a munkáltató ‒ a munkába lépést megelőzően, illetve ‒ a munkaviszony fennállása alatt a munkaviszonyra vonatkozó szabályban előírt időszakonként köteles biztosítani az orvosi alkalmassági vizsgálatot. A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas. Ha az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy az éjszakai munkavégzés a munkavállaló egészségi állapotát veszélyezteti, vagy megbetegedése az éjszakai munkavégzéssel áll okozati összefüggésben, akkor a munkavállalót nappali munkavégzésre kell beosztani. A sérülékeny csoportba tartozó munkavállalókat a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 8. sz. mellékletében felsorolt, a sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan károsító, tiltást


2013. január

7/2 – 5.3



igénylő megterhelések figyelembevételével óvni kell az őket különösen érintő egészségkárosító kockázatoktól. Alkalmasság orvosi vizsgálata, véleményezése A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet az alábbi alkalmassági orvosi vizsgálattípusokat különbözteti meg: ‒ munkaköri, ‒ szakmai és ‒ személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata. E vizsgálatok célja: ‒ a munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni; ‒ szakmai alkalmassági vizsgálat: a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat; ‒ személyi higiénés alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy a járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen munkát végző személy fertőző megbetegedése mások egészségét nem veszélyezteti, illetve meghatározott esetekben kórokozó hordozása mások egészségét nem veszélyezteti. A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálata, valamint a foglalkoztathatóság szakvéleményezése nem terjed ki a munkaképesség-változás mértékének, a rokkantság fokának meghatározására, valamint a szellemi képesség és az elmeállapot véleményezésére.

2013. január



5.3 – 7/3


A következő esetekben a munkáltató kezdeményezésére záróvizsgálatot kell végezni: ‒ a vonatkozó jogszabályban szereplő emberi rákkeltő hatású anyagok tízéves, benzol, illetve ionizáló sugárzás négyéves expozícióját követően a tevékenység, illetve a munkaviszony megszűnésekor; ‒ idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkavégzés, illetve munkakörnyezet megszűnésekor, továbbá ha a foglalkoztatott korkedvezményre jogosító munkakörben legalább négy évet dolgozott; ‒ külföldi munkavégzés esetén a munkavállaló végleges hazatérését követően. [33/1998. (VI. 24.) NM rendelet, 8. §] Az alkalmasság véleményezése: ‒ a munkaköri alkalmasság esetében a munkáltató által megjelölt munkakörre, ‒ a szakmai alkalmasság esetében az adott szakmára, illetve szakmai jellegű képzésre; az álláskereső esetében szakmai jellegű képzésre, átképzésre, az adott személy számára ellátható foglalkozási csoportokra vagy szakmák megjelölésére, ‒ a személyi higiénés alkalmasság esetében a járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű munkaterületen folytatott tevékenységre történik. A munkaköri és a szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata lehet előzetes, időszakos és soron kívüli. A munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése a 8. §-ban meghatározott esetekben záróvizsgálattal egészül ki. A munkaköri és a szakmai alkalmasság vizsgálatának céljait a Rendelet 3. § (4) bekezdése sorolja fel.


2013. január

7/4 – 5.3



Ki kell emelni az előzetes szakmai alkalmassági vizsgálatok közül a Rendelet 4. § (3) bekezdés alábbi b) és c) pontjait, mivel azok 2013. január 1-jétől hatályosak: ‒ a szakmaválasztást megelőzően – pályaválasztási tanácsadás céljából – a pedagógus, az iskolaorvos, a szülő vagy a munkaügyi központ és a munkaügyi kirendeltség kérésére azon képzésben részt vevő esetében, akinél a szakmai jellegű képzésben való részvétel egészségi állapota miatt korlátozott; ‒ álláskeresők esetében a munkaügyi központ és a munkaügyi kirendeltség kezdeményezésére, továbbá a munkaügyi központ és a munkaügyi kirendeltség által támogatott foglalkozást elősegítő képzésben részt vevő személy esetén a munkaügyi központ és a munkaügyi kirendeltség vagy önköltséges szakmai felkészítésre jelentkezők esetében a szakképző intézmény kezdeményezésére. Az időszakos munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálat érintettjeit és gyakoriságát a Rendelet 6. §-a egyértelműen felsorolja. A soron kívüli vizsgálat eseteit a rendelet 7. §-a adja meg, amely (3) bekezdése az f) ponttal bővült a következők szerint: (Soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet) d) a fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerve munkavédelmi felügyelősége felügyelője; f) a munkaügyi központ és a munkaügyi kirendeltség.

A személyi higiénés alkalmassági vizsgálat is lehet előzetes, időszakos és soron kívüli. Fontos! Az a munkavállaló, tanuló, hallgató, álláskereső, aki az előzetes, időszakos, soron kívüli munkaköri, szakmai, illetve az a munkát végző személy, aki az előzetes, soron kívüli személyi higiénés alkalmassági vizsgálaton nem vett részt, vagy nem alkalmas minősítést kapott, az adott munkakörben nem foglalkoztatható, szakmai képzésben nem részesíthető,

2013. január



5.3 – 7/5


a munkaterületen nem foglalkoztatható, tevékenységet nem folytathat. (Rendelet 16. §) A munkaügyi központ vagy a munkaügyi kirendeltség – jogszabályban meghatározott esetekben – ‒ a megváltozott munkaképességű álláskeresőt foglalkoztathatósági szakvéleményezésre, a többi álláskeresőt szakmai alkalmassági vizsgálatra, ‒ önkormányzati közfoglalkoztatás esetén a munkaügyi központ vagy a munkaügyi kirendeltség, egyéb közfoglalkoztatás esetén a közfoglalkoztató a közfoglalkoztatottat foglalkoztathatóság szakvéleményezésére küldi. A foglalkoztathatóság szakvéleményezése: annak megállapítása, hogy az álláskereső vizsgált személy megváltozott munkaképessége mennyiben befolyásolja a munkavégzést különböző foglalkozásokban, vagy annak megállapítása, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka és alkalmi munka, továbbá a közfoglalkoztatás esetében a munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet. Az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka vagy alkalmi munka esetén a munkavállaló foglalkoztathatósági vizsgálatára ‒ a munkáltató vagy ‒ az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka vagy alkalmi munka keretében elhelyezkedni kívánó természetes személy kezdeményezésére kerül sor. A vizsgálatokat végző személyek, illetve szervek A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági véleményben meg kell határozni, hogy a vizsgált személy az


2013. január

7/6 – 5.3



adott munkakörre, tevékenységre, a tanuló és hallgató esetében az adott szakmára, az álláskereső esetében az adott szakmára, ellátható foglalkozási csoportokra alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas vagy nem alkalmas. A személyi higiénés alkalmassági vizsgálatot a munkát végző személyek esetében a háziorvos végzi, alkalmatlanság esetén a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatal járási (fővárosi kerületi) népegészségügyi intézeténél – járványügyi érdekből – a tevékenységtől eltiltást kezdeményezi. Ha a munkavállaló vagy a munkáltató a munkaköri alkalmasság, illetve a tanuló és a hallgató vagy a szakképző és felsőoktatási intézmény, a munkaügyi központ, a munkaügyi kirendeltség és az álláskereső a szakmai alkalmasság első fokú véleményével nem ért egyet, az orvosi vélemény kézhezvételétől számított 15 napon belül a Rendelet 10. számú melléklete szerinti „Beutalás másodfokú munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra” elnevezésű nyomtatványon kérheti a munkaköri, illetve szakmai alkalmasság másodfokon történő orvosi elbírálását az első fokon eljáró szervnél. A munkaköri alkalmasság másodfokú vizsgálatát és véleményezését az álláskereső, a tanuló és a hallgató lakóhelye, a szakképző és felsőoktatási intézmény székhelye, a munkaügyi központ, a munkaügyi kirendeltség és a munkáltató telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely végzi. A véleményt a 11. számú melléklet szerinti „Másodfokú munkaköri orvosi alkalmassági vélemény” elnevezésű nyomtatványon közli a kérelmezővel. Amennyiben a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatára az első fokon eljárt szakellátó hely lenne illetékes, a munkaköri alkalmasság másodfokú vizsgálatát a telephely szerinti megyében (fővárosban) működő erre kijelölt szakellátó hely végzi.

2013. január



5.3 – 7/7


A szakmai alkalmasság másodfokú véleményezését tanulók, hallgatók esetében országosan a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szerv, az álláskeresőknél a munkaügyi központ és a munkaügyi kirendeltség telephelye szerint foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely végzi, figyelemmel az előző bekezdésben foglaltakra. A véleményt és a Rendelet 13. § (2) bekezdésben szereplő korlátozásokat, a munkaköri, illetve szakmai alkalmasságot véleményező szerv a 12. számú melléklet szerinti, az „Elsőfokú munkaköri orvosi alkalmassági vélemény” elnevezésű nyomtatványon közli a munkáltatóval, a szakképző és felsőoktatási intézménnyel, a munkaügyi központtal és a munkaügyi kirendeltséggel. Az álláskereső szakmai alkalmasságáról ‒ a Rendelet 15. számú melléklet szerinti (bemutatott) nyomtatványon, ‒ a foglalkoztathatóságról a Rendelet 16. számú melléklet szerinti nyomtatványon készíti el szakvéleményét a foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely. A 15. sz. melléklet tartalma Foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely megnevezése: ........................... Szakmai alkalmassági orvosi vélemény A vizsgálat eredménye alapján .............................................. ügyfél (név, TAJ szám, születési hely, idő) ................................................ szakmában minősítése: ALKALMAS, IDEIGLENESEN NEM ALKALMAS, NEM ALKALMAS. Nevezett szakmai alkalmasságát érintő korlátozás: ................................... ...........................................................................................................


2013. január

7/8 – 5.3



„Ideiglenesen nem alkalmas” minősítés esetén a legközelebbi vizsgálat …… hét múlva. …………………… 201... év ………… hónap …… nap. P. H.

................................................... foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely orvosa

A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság vizsgálatát végző az alkalmatlanság okát a munkavállalóval, tanulóval, hallgatóval, álláskeresővel, illetve a munkát végző személlyel ismerteti; a munkáltatóval, illetve a szakképző és felsőoktatási intézménnyel, a munkaügyi központtal és a munkaügyi kirendeltséggel csak a vizsgált személy írásbeli hozzájárulásával közölheti. Az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó, foglalkoztathatósági vizsgálatról ‒ a munkáltatóval foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatásra szerződött foglalkozás-egészségügyi szolgáltató, ‒ a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást vagy foglalkozás-egészségügyi szakellátást nyújtó szolgáltató, vagy ‒ az elhelyezkedni kívánó személy által választott – foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkező – háziorvos foglalkoztathatósági szakvéleményt állít ki a 16. számú mellékletben meghatározott nyomtatványon. Teljesen új előírások hatályosak ugyancsak 2013. január 1-jétől, a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó foglalkoztathatósági szakvéleményre1 vonatkozóan a Rendelet 16/B. §-ának megfelelően. A szakvélemény a közfoglalkoztatás megkezdésének kötelező feltétele. 1

A szakvélemény kiadására a Rendelet 16/A. § (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni.

2013. január



5.3 – 7/9


E szerint: „16/B. § (1) A foglalkoztathatóság szakvéleményezését önkormányzati közfoglalkoztatás esetén a munkaügyi központ, más közfoglalkoztatás esetén a közfoglalkoztató kezdeményezi a közfoglalkoztatás megkezdése előtt. (2) A (3) bekezdésben meghatározott kivétellel a foglalkoztathatósági vizsgálatról a szakvéleményt a) a közfoglalkoztatásban résztvevő személy által választott, foglalkozásegészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkező szakorvos, ideértve a foglalkozás-egészségügyi szakvizsgával rendelkező háziorvost is, vagy b) önkormányzati közfoglalkoztatás esetén a munkaügyi központ telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely, más közfoglalkoztatás esetében a foglalkoztatás helye szerint illetékes szakellátó hely orvosa állítja ki a 16. számú mellékletben meghatározott nyomtatványon. (3) A fegyveres szerveknél alkalmazott közfoglalkoztatottak esetében a foglalkoztathatósági szakvéleményezést a fegyveres szervek egészségügyi hatóság által kiadott működési engedéllyel rendelkező alapellátó egységei végzik.”

Munkáltatói feladatok A munkáltatónak írásban kell meghatároznia a munkaköri alkalmassági vizsgálatok rendjét, valamint a vizsgálatokkal kapcsolatos feladatait, beleértve az időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok irányát és gyakoriságát is, kitérve a sérülékeny csoportra is, illetve azokra a munkakörökre, amelyekben a Rendelet 8. számú melléklete szerinti megterhelések miatt a nők, fiatalkorúak és idősödő munkavállalók nem foglalkoztathatók. Ugyancsak figyelembe kell vennie a Rendelet 3. sz. mellékletében foglaltakat, amely melléklet tartalmazza mindazon fizikai, kémiai kóroki tényezőket, amelyek expozíciója időszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatot tesz szükségessé. A szabályozás kidolgozásához foglalkozás-egészségügyi orvos véleményét ki kell kérni.


2013. január

8 – 5.3



Az a munkáltató, aki a fentiekben ismertetett előírásokat megszegi, súlyosan veszélyezteti munkavállalóját, és a 2012. január 1-jétől hatályos 273/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 1 alapján nem kerülheti el a megemelt munkavédelmi bírság kiszabását. A munkavédelmi bírság alapösszege a súlyosan veszélyeztetett munkavállalónként ötvenezer forint.

1

273/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet a munkavédelmi bírság mértékére és kiszabására vonatkozó részletes szabályokról

2013. január


5.3.1 Munkaköri alkalmassági vizsgálatok

Recommend Documents