4. A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja lapunk támogatója:

kórház

A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja

lapunk támogatója:

2013/4.

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Golub Iván

Tisztelt Olvasóink!

Tagok: Dr. Varga Ferenc Dr. Rácz Jenő, Dr. Budaházy Emil, Dr. Velkey György, Grenitzer Judit

Köszöntjük a Magyar Kórházszövetség XXV. kongresszusát!

J

ubileumi kongresszus – válságosan nehéz időszakban. Az elmúlt évben több történt a kórházügyben, mint az előző évtizedben. Hatalmas átalakulás, személycserék a menedzsmentekben, állami kezelésbe vétel, béremelés, részleges adósságkonszolidáció, rengeteg jogszabályváltozás, induló, folytatódó, befejeződő uniós fejlesztések, sok helyen szakemberhiány, elvándorlás – sorolhatnám hosszasan. Po­zi­tív és problémás dolgok hatalmas egyvelege. Gondjainknak, a válság jeleinek és a nemzetközi tapasztalatoknak szenteltük az Egészségügyi Gazdasági Szemle kongres�szus idejére megjelenő számát, érdemes alaposan átolvasni minden vezetőnek! Most, amikor a kórházak vezetése kicserélődött, rengeteg új vezető lépett a rendszerbe, szeretném javasolni, hogy gondolkodjunk el magunkról, szövetségünkről, feladatainkról, lehetőségeinkről. A kórház, mint hatalmas, bonyolult üzem sok szakma, rengeteg szakember munkájának ad keretet. Sok település legnagyobb munkáltatója, számtalan egzisztenciális, szakmai, politikai, gazdasági, szervezeti érdek gyújtópontjában működik. Technológiai oldalon a fejlődés állandó és viharos, pénzügyi oldalon ez szinte követhetetlen. Történelmi okokból rettenetesen alacsony bérek mellett működünk. Ezeket a feszültségeket a hatalomért vetélkedő pártok szívesen használják fegyvernek az egymással folytatott harcukban, s ezzel gyakran többet ártanak, mint használnak. Évtizedek óta nem tud elkészülni egy olyan modern törvény, amelyik a kórházügyet korszerűen és távlatosan szabályozná. Most, a teljessé vált állami tulajdon és irányítás megvalósulásával ennek új esélye keletkezett. Mire való a Magyar Kórházszövetség? Néhány új vezető halkan megkérdezte, hogy egy homogén állami struktúrában van-e erre egyáltalán szükség? Szeretnék erre a kérdésre, történelmileg is beágyazott, világos választ megfogalmazni. 81 évvel ezelőtt elődeink, egy teljesen állami rendszerben azért hozták létre, hogy a különféle feladatok szorításában a kórházi vezetők kicserélhessék tapasztalataikat, kövessék a

Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter Rovatvezetők Európai Unió: Dr. Jakab Ferencné Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Informatika: Dr. Édes István Infekciókontroll: Dr. Orosi Piroska Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Transzfúzió: Dr. Vezendi Klára Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Rehabilitáció: Dr. Vekerdy Zsuzsanna Tanácsadó testület: Dr. Ajtay András, Dr. Baráth Lajos, Dr. Blaskó György, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Elek Attila, Dr. Kiss József, Dr. Kásler Miklós, Perényi László, Dr. Varga Piroska Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: dr. Rácz Jenő elnök

fejlődés nemzetközi trendjeit. S hogy ez a bonyolult szakmai világ áttekinthető és reprodukálható legyen, megalapították szaklapunkat is. Mind a világháború, mind a forradalom cezúrát jelentett a szövetség történetében, de a szakmai szükséglet rövid szünet után ismét létrehozta. Úgy vélem, a mai nehéz és bonyolult helyzetben ugyanúgy szükség van a szövetségre, mint a korábbi évtizedekben. Szakterületünk információs fóruma, különleges problémáink megbeszélésének szakértői színtere, az egészségügyet finanszírozó és irányító intézményeknek megalapozott partnere kell, hogy legyen. Remélem, hogy a jubileumi kongresszuson az új szereplők, a megújuló vezetés meggyőződik ennek fontosságáról, és a magyar kórházügyet a változó körülmények között fejleszti tovább, betegeink javára és a benne dolgozók megelégedésére. Sikeres tanácskozást, hasznos és kellemes eszmecserét kívánok! Dr. Szepesi András

kórház

A M a g y a r K ó r h á z s z ö v e t s é g h i vata l o s l a pj a

Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715 E-mail: [email protected] Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap aktuális tartalma a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül, terjeszti a Feibra Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (postacím: 1900 Budapest, e-mail: [email protected], zöld szám: 06-80/444-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail: [email protected] Szaklapunk 2012. év II. félévében átlagosan 4200 példányban jelent meg.

Tartalom Kórház-hírek 4 Kórházügyeink KÓRHÁZSZÖVETSÉG 6 Tudás és esendőség AKTUÁLIS 8 Az egészségpolitika „gépházában” 10 Év végéig megújulnak a szakmai irányelvek 12 Szétválasztják az elválaszthatatlant? 14 Mesekórház projekt a Heim Pálban 16 Számvetés 18 Az akkreditációhoz támogatást kaphat a kórházak fele

8

20 Mi kerül az asztalra? 46 TBC-veszély!

49 Miért jó a gyártói szerviz?

Kórháztervezés 22 Kórházépítészet

51 Komoly gondokkal küzdenek a beszállítók

28 A kórháztervezés esszenciája

32 Gazdasági társaságok költségvetési szervezetté való átalakításának munkajogi szabályai

ORVOSTECHNIKA 30 Éthosz és szemlélet

PARAGRAFUS

Informatika 35 Ápolási dokumentáció mobil eszközökön 36 Valódi érték születik 38 SAP, felhőből, megfizethető áron 40 Az ágyak mellett is megjelenik az informatika 42 Integráció a medikai és gazdasági rendszerben 44 Európai színvonalú, felelősségteljes betegellátás Pakson GYÓGYSZER 48 Hatékony a betegnek, hasznos az országnak

48

KÓRHÁZI VIZIT 54 Nyitás előtt a Nyírőben az OPAI?

Kórházügyeink Önkormányzati feladat marad a járóbeteg-szakellátás Az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amelynek értelmében továbbra is önkormányzati feladat marad a járóbeteg-szakellátás. Az előterjesztésre 255 képviselő szavazott igennel, 62 nemmel, ketten pedig tartózkodtak. A jogszabály szerint az önkormányzatoknak kötelességük gondoskodni a tulajdonukban és fenntartásukban lévő szakellátók működtetéséről, az ellátásról és a feladat biztosításához szolgáló vagyonról. Az állam azonban nem vonul ki teljesen a szakellátásból, a törvény ugyanis meghatározza: ha az önkormányzat nem látja el a feladatot, az állam köteles gondoskodni a szolgáltatásról. A törvény erre az esetre részletes eljárási szabályokat határoz meg a feladat és a hozzá kapcsolódó önkormányzati vagyon átadására. Ez először ideiglenes állami feladatellátást jelent három hónapra, és csak a negyedik hónaptól válik véglegessé. Egy korábbi rendelet értelmében az önkormányzatoknak 2013. február 15-éig kellett nyilatkozniuk arról, hogy megtartják-e a járóbeteg-szakellátókat, vagy átadják őket az államnak. A helyhatóságok nagy többsége, mintegy 80 százaléka a szakellátók megtartása és üzemeltetése mellett döntött. A kormány erre is hivatkozva kezdeményezte a törvénymódosítást. (MTI) A kormány rendezi a korábban gazdasági társaságként működő kórházak adósságait Az egységes, jól szervezett, kiszámítható és költséghatékony egészségügyi ellátórendszer kialakítása érdekében, a gazdasági társaságoktól átszállt adósság rendezésére 9,5

2013. március 31-ig megvalósult Szervkivételi riadó: . . . . . . . . . . . . . . 33 Veseátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Májátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Szívátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Bécsben tüdőtranszplantáción átesett magyar recipiens: . . . . . . . . . . 1

4

Kórház-hírek

milliárd forinttal egészül ki az egészségügy ágazati költségvetése. A felhasználható ös�szeget egyebek mellett a 2013. április 1-jén fennálló hitel, kölcsön, faktorszerződések, kezességek, garanciavállalások, illetve a szerződésben kapott, legalább háromszázhatvanöt nap időtartamú halasztott fizetés, részletfizetés, és a még ki nem fizetett ellenérték rendezésére, váltó, továbbá hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kiváltására, valamint pénzügyi lízing fedezeteként kell biztosítani. Mint ismeretes, a 2012. évi átvétel után kizárólagos állami tulajdonba került, de még gazdasági társasági formában működő kórházak 2013. április 1-jétől költségvetési intézményként működnek tovább. A 2013 áprilisától költségvetési intézményként működő kórházak stabilitást jelentenek mind a betegek, mind a munkavállalók számára. Az átalakulást megelőzően a GYEMSZI a zökkenőmentes átállás és a dolgozók érdekében az elmúlt hetekben folyamatosan egyeztetett az érintett társszervezetekkel és a felettes szerv képviselőivel, valamint az érintett kórházak főigazgatóival, HR- és gazdasági vezetőivel. Ennek köszönhetően az átalakulás eddig a részletesen kidolgozott forgatókönyv szerint, a jogszabályoknak megfelelően zajlott. Az elmúlt évben történt állami átvétel után felmért adatok szerint a gazdasági társaság mint működtetési forma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az intézmények működését nagymértékben nehezítette a korábbi időszakban keletkezett adósságok törlesztése, amely probléma végleges megoldása a költségvetési törvény e módosítása által lehetővé válik. (Weborvos) Ki fizet a végén? A meglehetősen durván elnagyolt tulajdonosváltás alaposan összekavarta az intézmények és a gyógyítást segítő beszállítók kapcsolatát. Van, ahol valamilyen felújítás szakadt félbe, és van, ahol ügyvédek írják már a számlát, hogy hosszú bírósági harcban rendezzék a kifizetetlen számlákat. Csak gép- és műszerbeszerzés címén úgy 800 millió forint elköltésére vállalt kötelezettséget a gyógyító intézményeknek a kormányváltás előtti hónapokban a főváros, de ezen kívül egyes kórházak még kaptak engedélyt az elektromos hálózataik, fűtési rendszereik felújítására – idézik a 2010 előtti

időszakot szakértők. A váltás előtt az új gépek, illetve a felújítások finanszírozása úgy működött, hogy a tulajdonos engedélyokirata alapján az intézmény lefolytatta a közbeszerzési eljárást, majd szerződtek a pályázati nyertessel, és amikor a munka elkészült vagy a szóban forgó gép a helyére került, a számlamásolat alapján a főváros fizetett. A tulajdonosváltás ezt a rendszert írta fölül. A kórházi főigazgatók egyszer csak azzal szembesültek, hogy azon beruházások vagy felújítási munkálatok számlái, amelyek befejezése átcsúszott az államosítás utáni időszakra, a nyakukon maradtak. Hiába küldözgetik azokat a volt vagy az új tulajdonosnak, egyikük sem fizet. A főváros azzal érvel, hogy a számla rendezése már nem nála teremt értéket, és ha így adna pénzt, akkor a város vagyonát prédálná, az új tulajdonosnak meg nincs rá forrása, s ehhez ideológiát is szab: fizessen a megrendelő. A patthelyzet miatt működik kifizetetlenül immár egy éve egy 81 millió forintos CT az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban. Az intézmény hasonló cipőben járt a fűtési rendszer korszerűsítésével is. A Péterfy Sándor utcai kórházban 60 milliót kényszerültek a gyógyításra kapott pénzből odaadni az elektromos strang cseréjét végző vállalkozásnak. A Szent János kórháznak 140 milliós úgynevezett „engedélyokiratos” támogatása lóg a levegőben. (Népszabadság) Leváltották dr. Mártai Istvánt, az OMSZ főigazgatóját Szócska Miklós április 8-án bejelentette, hogy a jövőben Burány Béla megbízott főigazgató irányítja az Országos Mentőszolgálatot. Az államtitkár indoklása szerint ez a váltás egyfajta sebességváltást, gyorsítást jelent a mentőszolgálat fejlesztésében. Az Országos Mentőszolgálat új, megbízott vezetőségében az operatív működésért felelős vezető Czirner József, a szakmai munka, képzések felelőse Temesvári Péter, a stratégiai ügyek felelőse Berki Zoltán, az uniós fejlesztési programok felelőse Gyöngyösi Péter lesz, a gazdasági területet pedig Sepsey György vezeti. Az érintett korábbi szakmai felsővezetők munkájára, tapasztalatára és tudására a jövőben is csapattagként számítanak a mentőszolgálatnál. (MTI) KÓRHÁZ 2013/4.

2013. július 1-jétől dr. Fülesdi Béla egyetemi tanár, klinikaicentrum-elnök-­ helyettes, az Aneszteziológiai és In­ ten­zív Terápiás Tanszék vezetője tölti be a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DE OEC) elnöki tisztségét. A megbízás négy évre szól. Az új centrumelnök Paragh György professzort váltja, aki két elnöki periódust követően távozik a Cent­ rum éléről.

Bedönthetik az ellátórendszereket Alig több mint 3000 nyugdíjast szeretnének megtartani a minisztériumok a közszféra új nyugdíjszabályainak életbe lépése nyomán – tudta meg a Világgazdaság. A legtöbb egyéni mentességi kérelmet, több mint 2500-at az intézkedésekkel leginkább sújtott oktatás és egészségügy területét irányító Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) továbbította a Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak. Arról továbbra sem született döntés, hogy végül hányan mentesülnek majd valóban a kormányzati intézkedések alól – olvasható a Népszava-online oldalán. A meg nem nevezett forrásból a Világgazdaság birtokába került számok azt jelzik, hogy az idén érintett 6500 egészségügyi dolgozó kétharmada inkább a nyugdíjat választotta. Ez a gazdasági lapnak nyilatkozó szakértők szerint már a közeljövőben komoly létszámgondokat okozhat. A nyugdíjas korú orvosok nem pótolhatók – írja a portál, megjegyezve azt is, a ma Magyarországon tevékenykedő 29 ezer orvos közül majdnem ötezren már betöltötték a hatvankettőt, egyes szakterületeken – gyerekgyógyászat, neurológia – különösen magas az orvosok átlagéletkora, így a következő években újabb súlyos veszteségek várnak az ágazatra. Csak 2011-ben hétnyolcszáz orvos ment nyugdíjba, míg az ös�szes orvosi egyetemről körülbelül nyolcszáz friss diplomás került ki, akik közül csak minden negyedik lépett be a magyar szakorvosképzésbe. (Népszava Online)

2013. július 1-jétől dr. Mátyus László egyetemi tanár, a Biofizikai és Sejt­ biológiai Intézet Biomatematikai Tan­ székének vezetője tölti be a DE OEC Általános Orvostudományi Karának dékáni tisztségét. A megbízás négy évre szól. Az új dékán Csernoch László professzort váltja, aki két dékáni periódust követően távozik a Kar éléről. A jövő klinikája épül Szegeden: környezetbarát technológiát és megújuló energiaforrásokat is hasznosít majd a most épülő új klinikai tömb, ahol a jelenleg elérhető leghatékonyabb energiatakarékos technológiákat építik be. Új időszak kezdődik a súlyos, invazív bainfekcióban szenvedő betegek gom­ gyó­gyításában a Magyarországon el­ ső­­­ként a DE OEC Mikrobiológiai Inté­­ zetében alkalmazott PNA FISH ké­ szülékkel. A jövőben bűncselekménynek számít, ha a német betegellátásban résztvevők hálapénzt, ajándékot, szívességet fogadnak el betegektől vagy cégektől. Az érintettek magas pénzbüntetéseket kaphatnak, és 3 évig terjedő börtönre is ítélhetik őket.

Maradhat a nyugdíjas dolgozók egy része Szócska Miklós egészségügyi államtitkár nyilatkozatban cáfolta, hogy jelentős számban utasították el a nyugdíjkorhatárt elért egészségügyi dolgozók továbbfoglalkoztatási kérelmeit. Sajtóhírek szerint csak az érintett dolgozók fele kapta meg az egyedi mentességet. Az államtitkár azonban elmondta, hogy a kérelmek elbírálása folyamatos, és a kórházakban nem kell működési zavarokra számítani. Folyamatosan postázzák az egészségügyi intézményekben dolgozók számára a kötelező nyugdíjazás alóli felmentésekről szóló határozatokat. A nyugdíjtörvény korábbi módosítása miatt júliustól az egészségügyi ágazatban is megszűnik a bér és a nyugdíj együttes folyósí-

Az egy évvel korábbihoz képest 2012-ben 188-ról 132-re csökkent ugyan a kórházi fertőzések száma, de így is tizenhat beteg halt meg ezek következtében. Összesen több mint kétezren fertőződtek meg, 1881 beteg mellett 158 egészségügyi dolgozó is. Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztató hetilapjának közlése szerint egyes multirezisztens kórokozók továbbra is súlyos fertőzéseket okoznak az egészségügyi intézményekben. A kórházakban előforduló járványok száma nem változott.

tása, és egy januári kormányhatározat értelmében a 62 év feletti közalkalmazottaknak június 30-ig kell dönteniük, hogy tovább dolgoznak-e az új feltételek mellett. – Egy szándékos félretájékoztatás terjedt, megkezdtük a kiértesítést, mindazoknak a kérelmét, akiknek feldolgozták, folyamatosan fogjuk továbbítani az információt – fogalmazott az államtitkár, hozzátéve azt is: mindenki nyugodjon meg, a munka zajlik, és rövid időn belül mindenkit tájékoztatunk. Jóval nagyobb részben vannak a pozitív elbírálások ebben a folyamatban. (Magyar Nemzet) Várkonyi Katalin kiszállt a versenyből Tavaly márciusban írt ki pályázatot az ország számos gyógyintézményének vezetésére a GYEMSZI. Szentesen egyetlen induló mérette meg magát, a jelenlegi főigazgató, Várkonyi Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériuma – több más intézménnyel együtt – mégis eredménytelennek nyilvánította a szentesi pályázatot. Nyáron ismét meghirdették a vezetői posztot. Várkonyi Katalin újra beadta pályázatát, mellette az akkoriban még szentesi orvosigazgatóként tevékenykedő, azóta az orosházi kórházba átigazolt Gyenes Ágota, az abban az időszakban a makói kórházat vezető Baráth Lajos, valamint Buchholcz Gyula, a bajai kórház főgyógyszerésze. A tárca a négy jelölt között nem találta meg a legalkalmasabbat. A legújabb kiírás márciusban jelent meg, 30 napos döntési határidővel. Noha a jelentkezők személyéről információt sem az országos intézet, sem a minisztérium nem ad, a Délmagyar. hu úgy értesült: Várkonyi Katalin mellett az orosházi kórház jelenlegi főigazgatója, Kalmár Mihály és egy vámospércsi háziorvos, Suba László indult. A jelöltek meghallgatásán Várkonyi Katalin nem jelent meg. Kalmár Mihály érdeklődésünkre levélben azt válaszolta, hogy a személyével kapcsolatos híreket „sem megerősíteni, sem cáfolni nem áll módjában”. Róla an�nyit sikerült megtudni, hogy tavaly indult Orosházán. Ott is eredmény nélkül zárult a pályázat, most jelenlegi munkahelyén és Szentesen is megméretteti magát. Az ügyben Suba László sem kívánt nyilatkozni. A döntést április 20-áig kellene meghozni. (Délmagyar.hu) Kórház-hírek

5

Dr. Velkey Györggyel, a Magyar Kórházszövetség hivatalba lépő elnökével következő hároméves ciklusa céljairól beszélgettünk.

Tudás és esendőség – Elnök úr, három évvel ezelőtti, jelölt elnöknek történő megválasztása óta jelentős mértékben megváltozott az egészségügyi ellátórendszer szerkezete. Mennyire módosult a Magyar Kórházszövetség helyzete? – Szervezetünk helyzete valóban megváltozott azzal, hogy tagjaink kevesebb fenntartóhoz tartoznak, hiszen a tagkórházak többségének az állam lett a tulajdonosa és fenntartója. Ennek eredményeként szerepünk is megváltozik. A Magyar Kórházszövetségnek konzultatív fórummá kell válnia az intézmények és az egészségpolitika vezetői között. Ez a törekvés egyébként megjelenik idei kongresszusunk programszerkezetében is: minden szekcióra egy-egy állami egészségügyi vezetőt is hívtunk, ezzel is erősítendő közvetítői szerepvállalásunkat. – A megújult egészségpolitikai környezet­ ben milyen szerepet szán a Kórház­szö­vet­ ségnek? – Arra törekszünk, hogy a tagkórházakkal egyeztetve megfogalmazzuk a kórházak legfőbb gondjait. Szakértői fórummá válva intenzívebb kapcsolatokat szándékozunk kialakítani a tagkórházak és az elnökség között. Szeretnénk rendszeresen javaslatokat tenni az ágazat vezetésének a gondok enyhítésére, a problémák megoldására. Fontos, hogy pontosan definiáljuk a magyar kórházi szektor szerepét. Fekvőbeteg-ellátási feladataik mellett ugyanis a kórházak végzik a magyar járóbeteg-ellátás 70 százalékát, így egyértelmű, hogy az alap- és a járóbeteg-ellátást is a meglévő kórházakhoz szükséges igazítani. Ki kell mondanunk, hogy a kórházi ellátórendszer az egészségügy központi intézményhálózata, azaz a kórházak megkerülhetetlen szervező erőt képviselnek. Emellett fel szeretnénk hívni a figyelmet a mai magyar egészségügy két legégetőbb problémájára: a kórházak adósságállományára és az emberi erőforrás-krízisre. Mindkettő záros határidőn belül kritikussá válhat. – Sok szakember vitatkozna azzal az állításával, hogy az alap- és a járóbeteg-ellátást is a meglévő kórházakhoz szükséges igazítani. – Abban mindenki egyetért, hogy egy jól működő egészségügyi rendszerben az alap-

6

KÓRHÁZSZÖVETSÉG

ellátáson keresztül kell elérni az embereket. Az is tény, hogy a kórházak jelentik az egészségügyben a legnagyobb integrációs erőt. Nem jó, ha az a benyomás, hogy a kórház csak fogyasztja a forrásokat, nem hatékony és nem eredményes. Akkor lehetünk együtt sikeresek, ha a kórházak helyi sajátosságainak ismeretében hozzájuk igazítjuk a környékbeli járóbeteg-ellátásokat és azokon keresztül az alapellátást is: legyen rendszerszerű és személyes a kapcsolat egy-egy kórház és a vonzáskörébe tartozó alap- és járóbeteg-ellátás között. Ez megfogalmazható az alapellátás irányából is a kistérségi egészségszervezéssel, de abból az irányból is a kórház a legfontosabb kiinduló pont. – De a mai magyar kórházi ellátórendszer meglehetősen túlsúlyos. – Ha megnézzük a kórházakra fordított forrásokat, nem tűnik túlsúlyosnak a rendszer. Ám az kétségtelen, hogy rendszerszerűbb ellátásszervezésre van szükség a hatékonyabb betegút-menedzsmenthez. Az alapellátás szerepének erősítése, forrásainak növelése a kórházak számára is előny, mert a kórházak ezt követően azokkal az esetekkel tudnak foglalkozni, amelyek oda valók. Szerintem az lett volna a legelőnyösebb, ha a járóbeteg-ellátás a kórházakhoz integrálva fejlődött volna tovább, de ezen a vitán már túl vagyunk. Ám ez csak a saját szakmai véleményem, a Kórházszövetségben szeretném ezeket az egészségpolitikai kérdéseket az elnökségben megvitatni, hogy szakmai érvek alapján alakítsuk ki közös álláspontunkat. – Ez lenne a konzultatív tér? – Olyan szakmai fórummá szeretnénk tenni a Kórházszövetséget, ahol egymással és a jellegéből adódóan merevnek látszó, ám komoly szakmai tudást képviselő fenntartói apparátussal, a GYEMSZI-vel, valamint az OEP-pel, az Egészségügyi Államtitkársággal, de akár az OBDK-val vagy a szakmai kollégiummal is lehet beszélgetni. – Főigazgatói megbízatása mellett az államtitkári kabinet tagja, a Fővárosi Ön­kor­ mányzat Egészségpolitikai és Szociális Bi­ zottságának elnöke, mostantól a Magyar

Kórházszövetség elnöke is. Hogyan erősíti az egyik poszt a másikat? – Sajátos helyzet, hogy az elmúlt években ennyi feladattal bíztak meg. A legfrissebb az MKSZ elnöki tisztsége. Ez az integráló, de az egészségpolitika felé kritikus, ugyanakkor konzultatív szakértői megjelenés nem idegen tőlem, képes leszek őszintén végezni ezt a feladatot. Érdekes módon sokszor kerültem olyan helyzetbe a szakmai pályámon, hogy közvetítő szereplővé váltam máshogy gondolkozó csoportok között: gyermekaneszteziológusként a gyermekgyógyászok, gyermeksebészek és aneszteziológusok között, szakmai társaságok vezetőjeként a klinikai gyakorlatot és a tudományos szemléletet képviselők között, szakmából jött kórházigazgatóként az orvosok-ápolók és a menedzsment között, katolikusként református kórház élére választott igazgatóként a katolikus és református közösség között kerestem az összhangot. Mostanában elsősorban az egészségpolitikusok, kórházvezetők, a helyi politika és a nagypolitika között próbáltam megtalálni a közös pontokat. Ebben a most induló új szerepben is az szeretném elérni, hogy megértsük egymást. Azt hiszem, hogy sokszor megértettem az egyes közösségek eltérő gondolkodását, a helyzetükből adódó kényszereket, érdekeket, értékeket, de szorongásaikat és véleményformálásuk mechanizmusát is. Nem ritkán rám hárult, hogy hidat építsek az eltérő, de egyformán értékes gondolkodásmódok közé, ezt most is vállalom. – Milyen tapasztalatokat szerzett? – Például izgalmas feladat katolikusként elkötelezett református diakóniai identitással beszélgetni katolikus püspökökkel az egészségügyről, vagy megérteni a Fővárosi Önkormányzat működését, a merev struktúrákban élők gondolkodását, és ilyen tapasztalatokkal megoldásokat keresni a fennálló problémákra. Feladataimból adódóan sok helyre van bejárásom, ezt igyekszem jó célok szolgálatába állítani. Az érvrendszereket nem tudom feketén-fehéren értékelni, nem vagyok képes arra, hogy pl. az egyik politikai oldalon állókat ördögnek, a másik oldalon lévőket angyalnak lássam. Látom, hogy KÓRHÁZ 2013/4.

az ember esendő és relatív a tudása. De ezzel együtt is: vannak igazságok és azok megkereshetők. – Ebből az ars poeticából kiindulva, milyen stratégiát szeretne megvalósítani a Kórházszövetségben? – A mindenkori egészségpolitikai gondolkodás és a szakmai szakértői gondolkodás között kellene megpróbálni minél nagyobb harmóniát kialakítani. Kórházszövetségi oldalról: le kell tudnunk fordítani a szakmai érvrendszerünket, és meg kell értenünk a politika működését. Be kell látnunk, hogy a politikát rövid távon a voksok érdeklik. Rá kell jönnünk, hogyan lehet a mi szakmai céljainkat politikai voksra váltani, és ezt megfelelő érvrendszerrel alá is kell tudnunk támasztani. A másik oldalról: meg kell értetni a szakmával a politika és az egészségpolitika gondolkodását, és azt, hogy a forrásokban szűkösség van, amit persze tágítani szükséges. Jó, ha a menedzsmentek és az orvosszakma képviselői is értik a gazdaságpolitika és a nagypolitika érveit, és szerencsés lenne, ha még szélesebb körben, szakmai erényként tudnánk elfogadtatni a takarékos, de eredményes megoldásokat. – Melyek a következő egy év legfajsúlyosabb szakmai kérdései? – A kórházügy leginkább húsbavágó kérdései: a forráskérdés, a finanszírozás, a struktúraváltás következetes megvalósítása, az emberierőforrás-helyzet kezelése, a népegészségügy és az informatikai háttér fejlesztése. – Érdemes őket részletesebben is megvizsgálni. – A forráskérdés lényege, hogy ennyi pénzből tisztességes egészségügyi ellátást üzemeltetni nem lehet. Ahhoz, hogy becsületes és fenntartható egészségügy működhessen ebben az országban, és a kórházak el tudják látni a feladataikat, GDP-arányosan és nominálisan is jelentősen több pénzt kell tenni az egészségügyi rendszerbe a napi működés fedezésére. Értem én a szűkösséget és a gazdasági válság okozta kényszereket is, de a prioritási listán feljebb kell kerülnünk. Nem szeretnék a szakmai sovinizmus hibájába esni, nem gondolom, hogy kizárólag az egészségügynek lenne szüksége jóval több forrásra: a humán szférára és az oktatásra is többet kellene költeni. Reálisan nézve a helyzetet, nem számítok arra, hogy ebben a kormányzati ciklusban áttörés következhet be, de a változás érdekében kórházszövetségi elnökként ezt a célt folyamatosan ismételgetni fogom. Megkerülhetetlen a 2014-2020 közötti uniós költségvetési időszak forrásKÓRHÁZ 2013/4.

tenni. Persze ez sok érdeket sért, és nagyon következetesnek kell lenni a megvalósításban. Ez se látványos, inkább bosszantó aprómunka, amit nem szokott szeretni a politika.

Dr. Velkey György

teremtésével összefüggő ellentmondás is. A központi régió kivételével ugyanis jelentős fejlesztések valósultak meg országszerte, ám a fővárosi ellátórendszer infrastrukturális állapota néhány kivételtől eltekintve kritikán aluli. Ezt a problémát az elkövetkező évtizedben kezelni kell, csakúgy, mint az egyházi kórházak beruházási és amortizációpótló forrásteremtésének gondját. – Mi a helyzet a struktúraváltással és finanszírozással? – A struktúra átalakítása szerintem jó irányba indult el. Adatokból kiindulva, racionális meggondolások, és tavaly júliusban sosem látott mértékű konzultációk után radikális változásokig jutottunk, amelyekben talán vállalható kompromisszumok maradtak. A struktúrát többé-kevésbé a spontán betegmozgásokhoz, a közlekedési infrastruktúrához és szakmai standardokhoz lehetett igazítani. Ezt a rendszert most minél inkább életszerűvé kell tenni, a térségi beosztást szakmai munkával megtölteni, kialakítani a szolgáltatói együttműködéseket és helyi betegutakat. A közös beszerzések és a gazdasági hatékonyságnövelő intézkedések csak az első lépéseket jelenthetik. Akkor nyer értelmet a megkezdett munka, ha nem marad el a szakmai finomhangolás, ami sokkal időigényesebb és kevésbé látványos, mint az eddig történtek. A finanszírozásban igazodni kell az új struktúrához. A HBCS-alapú finanszírozás megtartása teljesen egyértelmű, ugyanakkor elkerülhetetlen a HBCS-revízió. El kell fogadnunk a kapacitáskorlátot is, de szükséges a TVK-allokáció újragondolása. A HBCS-t ugyanis a szakmai lobbi, a TVK-t a menedzsment-lobbi torzította, és mindehhez jött még a politika kapacitástorzító hatása. Ezeket a szabályzókat népegészségügyi korrekciókkal tisztán feladat- és teljesítményarányossá kell

– Hogyan lehet eredményesen kezelni az emberierőforrás-helyzetet? – Nagy tiszteletet érdemelnek az eddig megvalósult intézkedések. Közelről láttam, hogy mennyi vér és verejték kellett ahhoz, hogy ebben a gazdasági krízisben elinduljanak az ágazati béremelések és az ösztöndíj-programok. Ezeket az elmúlt időszak talán legnagyobb eredményének tartom, de nagyon fontos, hogy itt nem szabad megállni! Más kérdés, hogy a béremelés körüli eszmecserékben, de különösen az igazgatók kinevezésének vagy a nyugdíjasok megtartásának kérdésében empatikusabban, árnyaltabban és érzékenyebben kellett volna hozzányúlni az ügyekhez. Az igazgatóváltások és a nyugdíjas kérdés elhúzódása és az állandó korrekciós és magyarázkodási kényszer feleslegesen rontotta a hangulatot a kórházainkban. Az egészségpolitika és a menedzsmentek szereplőit jó szándék vezette, de helyenként úgy mozogtunk, mint elefánt a porcelánboltban. Teljesen értelmetlen és elkerülhető sérüléseket szenvedtünk és okoztunk. Közben népegészségügyi területen kiváló intézkedések történtek. Úgy vélem, hogy a népegészségügyi termékdíj és a nemdohányzók védelméről szóló törvény elfogadtatásához szükség volt Szócska Miklós vagányságára. Ezeknek az eredménye sok-sok élet megvédésében mérhető, szerintem erre az egészségpolitikai kurzusra e miatt fogunk hosszútávon leginkább emlékezni. A népegészségügyi termékdíj egyúttal kiváló alapot teremtett az előbb említett bérfejlesztésre az egészségügyi forrásteremtés bővítésén keresztül. – Hogyan segíthet a változásokban az informatikai háttér fejlesztése? – Alapvető fontosságú mind a betegek mind az ellátók számára, hogy szélesen integrált, felhasználóbarát informatikai rendszer épüljön ki. Ez jelentősen javítaná az egészségügy belső működését és „külső” használatát, és a benne való lét minőségét. Betegként, orvosként, szakdolgozóként, adminisztrátorként vagy kórházmenedzserként is sokkal jobban éreznénk magunkat egy, a jelenlegi bankrendszerben megszokott minőségű informatikai háttérrel. Tudom, hogy ennek kiépítése az egészségügyért felelős államtitkárság eltökélt szándéka is. Rengeteg projekt indult ezen a területen, de az érdemi megvalósuláshoz még jelentős forrásokra lesz szükség a következő kormányzati ciklusban is. Zöldi Péter KÓRHÁZSZÖVETSÉG

7

Dr. Cserháti Péter helyettes államtitkárral beszélgettünk. Az interjút 2013. április 8-án készítettük.

Az egészségpolitika „gépházában” – Helyettes államtitkár úr, hogyan kezdődött közigazgatási pályafutása? – Tegnap múlt 34 hónapja, hogy 2010. június 7-én szolgálatba álltam. Akkor is őszintén elmondtam, hogy nem a közigazgatásban való helytállásra irányult eredeti pályaválasztásom. Sok szempontból érdekes folyamatok mentén kerültem mégis ebbe a helyzetbe. Szakmai megfontolásból, manuális klinikus szakorvosként, fekvőbeteg-szakellátási ismeretekkel vettem részt a kormányváltást megelőző előkészítő munkában. Ehhez képest kinevezésemet követően a H1N1 járvány lecsengése mellett azonnal a 3 éves oltóanyag-ellátás ügyébe, majd a gyógyszertámogatási szabályozás és patikatulajdonlás komplex világába, vagy a pszichiátriai fekvőbeteg és közösségi ellátás fejlesztésébe kellett beásnom magam. Azóta is minden nap nagy része a szerteágazó szakmai és közigazgatási egyeztetésekre való felkészüléssel telik. – Milyen eredménnyel? – Általában azt érzem, hogy az egészségügy a rendszerváltás óta nem tudja a súlyának megfelelő helyet elérni a közgondolkodásban. Ez sok mindennel függhet össze, oka lehet az, hogy igen drága szektorról van szó, ezért a politikai hasznok elérése érdekében nagyobb beruházásokra van szükség, mint más területeken, illetve a „megtérülési idő” is sokkal hosszabb. Meg kell értenünk azt is, hogy a társadalmi közeg eleve bizonyos tartózkodással, idegenkedéssel tekint ránk, hiszen az egészségügy nagyon komplex, nehezen megérthető világ. Aki nem ebben a közegben nő fel, annak kényelmetlen lehet, hogy magasan képzett, szélsőséges élethelyzetekben felelős, ismeretlen nyelvezetet használó fehér köpenyes szakemberekkel kell vitatkoznia. Ugyanakkor véleményem szerint az ágazat is jobban „marketingelhetné” magát, hiszen ha például a versenypiaci érdek rossz eszközökkel hatol be a rendszerbe, és a szereplőket egymással szembefordítja, az ronthatja hitelünket és ezzel végül az üzenet átütőerejét. – Helyettes államtitkárként mit tudott tenni a helyzet kezelésére?

8

AKTUÁLIS

Tanulságos volt koordinálni a Széll –  Kálmán folyamatot, aminek a 2012. év végi alakulása egyértelműen sikernek tekinthető. Nagyszámú, érdekellentéttől feszített szereplő rossz együttműködése jellemezte a gyógyszerpiacot. Először tavaly ősszel, a Figyelő c. lap egyik-kongresszusán kezdtem el arról beszélni, hogy az egyéni érdek- és haszon-érvényesítésnek nem lesz jó vége, mert ha még további 70-90 milliárd forintot ki kell vonni a gyógyszertámogatási rendszerből, annak súlyos következményei lehetnek. Összesen kilenc alkalommal tettünk le a kormány elé a helyzet megoldására irányuló javaslatokat, hetente konzultálva a gyógyszergyártói vezérkarral és a gyógyszerész szakmai szervezetekkel. Ennek egyértelmű gyümölcse, hogy a bevezetett szabályozás és a szereplők önkorlátozása eredményeként 2012-ben nem szaladt el a gyógyszerkassza, lényegében tarthatók maradtak az előirányzatok, és a politika ezt úgy „honorálta”, hogy idén mentesültünk további 63 milliárdnyi egyenlegcsökkenés alól. Ez a folyamat jól mutatta, hogy ha a szereplők megértik, hogy az érdekellentétek mellett bizonyos mértékig együtt kell dolgoznunk, az ágazat igenis képes pozitív irányban hatni a döntéshozatali környezetre. – Milyen ars poeticával lehet egy ilyen feladatot elvégezni? – Nem könnyű felismerni azt, hogy az egészségügy még jó ideig nem lesz sikerágazat. Nem lehet sikerágazat, mert nagymértékben be van szorítva a gazdaságpolitikai csapdahelyzetekbe, nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is. Ezzel tudni kell együtt élni, ami azért nem könnyű, mert mindannyian sikerorientáltak vagyunk. E realitáson belül kell elérni a pozitívumot, a „fejlődő fenntarthatóságot”. Az elmúlt három évben bizony voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy a rendszer életben tartása a feladatom, és nem a fejlesztése. – Hogyan osztják meg a feladatokat? – 34 hónappal ezelőtt egy komplex, és még komplexebbé váló minisztérium fogadott bennünket, úgy, hogy a vezetés és apparátus létszáma egyidejűleg lecsökkent. Jelenleg is lényegében egy állam-

titkár és két helyettes államtitkár, illetve az államtitkári kabinet főnöke irányítja az ágazatot. Ez nemcsak az erőforrások, hanem a napi munkamegosztás szintjén is probléma (reprezentáció, külföldi utak, Parlament, eü. bizottság, tárcaegyeztetések, stb.). Szócska Miklós államtitkár úr irányítja a teljes ágazatot, Páva Hanna helyettes államtitkár asszony viszi a nemzetközi ügyeket, a humánerőforrás-képzési és bérfejlesztési kérdéseket, az öt szakmai főosztály irányítása pedig az én feladatom. Ez önmagában megszabja a tevékenységi pályát. – Mit tudna sikerként kiemelni az elmúlt 34 hónap tevékenységéből? – Népegészségügyi területen most már sikeresnek és általában elfogadottnak mondható, hogy a dohányzás kérdését sikerült nyugat-európai szigorral szabályozni. Hasonló tilalom életbe léptetése után az Egyesült Királyságban és Írországban kimutatható volt az infarktusok számának csökkenése. Sikeresnek mondható a népegészségügyi termékadó bevezetése is, ami amellett, hogy javít a táplálkozási szokásokon, többletforráshoz juttatja az ágazatot. Itt a következő lépés a transzzsírsavak szabályozása és a közétkeztetési rendelet kiadása lehet. Az ágazat jövője szempontjából alapvető eredmény, hogy az egészségterhelést jelentő lakossági magatartásokon hogyan tudunk változtatni, a nagy népbetegségek területén hogyan tudunk ezzel a módszerrel csökkenést elérni. Azt a logikát igyekszünk érvényre juttatni, hogy aki részt vesz a lakossági egészségkár okozásában, legalább vegyen részt a károk elhárításában is. Ennek eredményeként idén 51 milliárd Ft forrás érkezik az egészségügybe. A gyógyszerészeti és orvostechnikai területen sikeresnek mondható a gyógyszertárak versenypiaci érdekeltségeit módosító folyamat a szakmai szolgáltatói attitűd irányába; a gyógyszertámogatás bizonyos terheinek szakmai eszközökkel történő megosztása a generikus és az innovatív terület között (orvoslátogatói díj emelése, ún. vaklicit, átsorolás a fekvőbeteg-finanszírozásba, bioszimilárisszabályozás, spanyol befizetési modell, stb.) A segédeszköz-ellátás területén csak KÓRHÁZ 2013/4.

kisebb, bár nem jelentéktelen a generikus árverseny, illetve a beelőrelépés volt tavaly a 90-98 tegszállítás átszervezésének vagy %-os támogatotti kör beemelése egy-egy sikeres OEP-es volumena kedvezményes 5 %-os Áfa-kulcs korlát-tárgyalásnak az eredménye alá, vagy az ún. „szűrőbuszok” teis, amelyek nagyságrendje nem vékenységének korlátozása. A fejegyszer jócskán meghaladja a 600 lesztéspolitika területén a legrezidens kolléga itthon tartására nagyobb uniós infrastrukturális szánt 720 M Ft éves összeget… beruházási volument érintő döntések a kormányváltás előtt meg– Milyen készségekkel kell renszülettek. Ugyanakkor a projektek delkeznie egy modern ágazatvetúlnyomó többségének közvetlen zetés helyettes államtitkárának? menedzselése az állami kézbe vé–  Óriási mennyiségű és igen tel után ugyancsak a GYEMSZI és szerteágazó problémahalmazaz EMMI apparátusának a feladazal kell folyamatosan és egyszerta lett. „Nekünk maradt” viszont re foglalkozni, nagyon turbulens a 6 rehabilitációs ROP konzorciközegben, szünet nélkül gyors és ális pályázat valamint a mostahelyes döntések tömegét megnában egymás után megjelenő hozni. A 20 éves traumatolóTÁMOP kiírások (képzés, foggus múlt ezért kifejezetten solalkoztatás, egészségfejlesztés, kat segít e feladat ellátásában. szűrés, prevenció) előkészítése. Szükséges feltétel az is, hogy Az egészségbiztosítás területén az ember mögött jó család álla mindenkori költségvetési tervejon, amely tolerálja az elvégzett zés jelentett nagy kihívást, ezen munka miatt őket érő hátrányobelül sikert a szakmai fejlesztések kat. Négy gyermekem van: a leg(szakmaspecifikus őrzők, kardio­ nehezebb előttük tükröt tartani magunk elé, és elérni azt, hogy ló­giai-neurológiai TVK-men­te­sí­ mindezek ellenére ne ellenség tés, várólista-csökkentés, egynalegyen számukra a közügyekben pos ellátás bővítése, béremelés Dr. Cserháti Péter fotó: botár gergely, kormany.hu való részvétel. stb.) forrásainak a biztosítása, illetve az E. Alap egyensúlyának a – Mennyit segít a feladat elvégmegőrzése – gyakran nem vagy lában nem könnyű a szociális és egészségzésében a három szakvizsga, a PhD-fokozat, nehezen befolyásolható hatások (táppénz, ügyi ágazat krónikus határterületi kérdéa SE EMK-diploma? rokkantnyugdíj, járadékcsökkentés) elleseire komplex megoldást találni. A tavaly – Nem elsősorban a diplomák, szakvizsgák nére. Ez utóbbi volumene mindig összeés a PhD segítenek, sokkal inkább azok a nyáron elért, a korábbi súlyponti kórházak függött az év végi egyenleg alakulásával, személyek, akikkel közben megismerkedhelyett létrehozott progresszivitási rendamit több esetben sikerült jelentős adóstem, azok a tapasztalatok, amelyeket közszerre való áttérés nem kis előrelépés, már ságcsökkentésre, és ezzel egyéb krízisek ben megszereztem. Az egyetemen nagyon ma is élvezhetjük ennek gyümölcseit. A (pl. 2012. januári tömeges szerződésbonjó évfolyamunk volt, 1988-ban, a rendszerkórházak állami kézbe vétele szintén jelentás) elkerülésére „konvertálni”. Az egésztős eredmény, amely a rendszer szereplőiváltás pillanatában végeztünk. Egyetemista ségpolitika területén pozitív a mentőszolnek aktív kooperációja mellett, különösebb koromban oktatóm majd TDK témavezetőm gálat négy évig elmaradt járműpótlásának volt Szél Ágoston, aki ma a Semmelweis negatív felhangok nélkül valósult meg. Az megindítása, a betegszállítás irányításáEgyetem rektora. Az általa irányított anautóbbi hónapokban az átvétel során felnak központosítása, az Eurotransplanttómiai tudományos munka megalapotárt problémák (megörökölt hitelek, kezescsatlakozás folyamatának felgyorsítása, ségek, lízingek, uniós forráshiányok, stb.) zottsága és módszeressége volt az alap. A a designer-drogokra vonatkozó, ún. C lisBaleseti Intézetben nagyon sokat tanultam konszolidációjára, illetve a méretgazdasátás szabályozás bevezetése, az otthonszüa klinikai szakma és kutatás, illetve a betegosság és transzparencia révén feltárható lés szabályozása, és nem utolsósorban a hatékonyságnövelésre koncentrálunk. gek tiszteletéről Manninger Jenőtől is, aki 2012. évi fekvőbeteg-struktúra, progres�szivitás, TEK- és minimumfeltétel-átalakímellett 20 éven keresztül dolgozhattam. tás lebonyolítása, a megyei, budapesti és – Sok olyan példát lehet említeni, ahol Karl-Göran Thorngren, a Lundi Egyetem városi kórházak egyidejű állami kézbe vénem optimális a forrásfelhasználás… professzora annak a combnyaktörés kuta– Különösen elkeserít az, ha már rendelketele közben. tásával foglalkozó nemzetközi projektnek a zésünkre álló forrás felhasználása bizonyul vezetője volt, amiből a PhD-dolgozatomat elégtelennek, hibásnak. Számos olyan jelzés – Mi a véleménye a tavalyi struktúra-átírtam. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi alakítási folyamatról? érkezik például hozzám, hogy a járóbetegMenedzserképző Központja azért adott so– Sokat dolgoztunk rajta, de az eddig látszakellátó intézmények uniós fejlesztésének kat, mert ott éltem meg először a demokható eredményt még nem élem meg teljes területén nem minden volt optimálisan előrácia lehetőségét az egészségügyben. Aki a győzelemként. A struktúra mérete és szerkészítve. Hasonló a helyzet a sürgősségi oszszigorú hierarchikus világba nőtt bele, ankezete véleményem szerint még mindig tályok megteremtése, humánerőforrás-felnak nagy élmény volt kórházigazgatókkal a nem optimális, talán azért is, mert áltatételei kapcsán. Elgondolkodtató ugyanakkor hálapénzről vitatkozni­harmincadmagával. KÓRHÁZ 2013/4.

AKTUÁLIS

9

Nagy meglepetésemre én lettem az évfolyamelső, elsősorban annak köszönhetően, hogy szerettem az epidemiológiát, és Vokó Zoltán óráin, akitől rettegett mindenki, kifejezetten jól szerepeltem. Ezt követően megmaradt a kapcsolat a menedzserképző csapatával. – Hogyan fog kinézni 2020-ban a magyar egészségügy? – A jövő szempontjából a legizgalmasabb kérdés, hogy a szakmapolitika és a nagypolitika interferenciájában az egészségügy meg-

találja-e a maga helyét. Úgy érzem, az ilyen mértékben versenyszférának kitett ágazatot nagyon nehéz deszenzibilizálni, de nem lehetetlen. Struktúra tekintetében el tudnék képzelni egy jóval kisebb méretű, fenntarthatóbb, zöldebb rendszert, azzal, hogy nagyon sok feladatot kell a helyére tenni, mas�szív prevenciós tevékenységet kell létrehozni, sok dogmát kell átgondolni. Az egészségügy olyan komplex közegben létezik, ahol a társadalmi környezetnek is fejlődnie kell ahhoz, hogy az egészségügy értékei is a helyükre kerüljenek. A szociális, oktatási és egyéb

humán területek nélkül nem lehetünk sikeresek. Nemcsak erkölcsi érvekkel, hanem kemény számokkal is bebizonyítható, hogy a legelesettebb társadalmi csoportok betegeinek elégtelen ellátása és ezért szövődménybe zuhanása irgalmatlan többletköltséggel terheli meg az egészségügyi ellátórendszert, és közvetve az egész társadalmat. Ezért kell odafigyelni az egészségügy minőségének fenntartására. Mert a gazdaság jó egészségügy nélkül nem lesz képes száguldani. Zöldi Péter

A finanszírozási és érdekeltségi torzulások korrekcióját várja többek között a szakállamtitkárság a megújuló szakmai protokollok és az egyre bővülő finanszírozási eljárásrendek kidolgozásától. A tételes finanszírozási technika olcsóbb beszerzési lehetőségeket hozott, és egyenlőbb hozzáférést nyújt a betegek számára – derült ki egy szakmai konferencián.

Év végéig megújulnak a szakmai irányelvek K

özel félezer szakmai irányelvet kell kidolgozni 2013 végéig a március elején kiadott 18/2013. EMMI rendelet értelmében. A jogszabály szerint 2013. június végéig 140, év végéig pedig 347 szakmai irányelvet kell elkészíteni a jelenleg hatályos 498 helyett. Bár a szakmai irányelvek adaptációval is készülhetnek, ám ettől függetlenül hatalmas munka vár a szakmai a tagozatokra, amelyek maguk kezdeményezték a protokollok megújítását. Minderről dr. Cserháti Péter helyettes államtitkár beszélt a Medical Tribune gyógyszerpiaci szakmai konferenciáján márciusban. A hatályos egészségügyi szakmai irányelvek a GYEMSZI honlapján lekérdezhetőek, s ide fognak felkerülni a kidolgozott és elfogadott új irányelvek. A jogszabály először is meghatározza az egészségügyi szakmai irányelv fogalmát, miszerint „olyan szisztematikusan kifejlesztett ajánlássorozat, amely meghatározott ellátási körülmények között az ellátandók jól körülhatárolt körére vonatkozik, ajánlásai jól azonosíthatók, tudományos bizonyítékokra, illetve valamennyi érintett szakterület szakértőinek véleményére támaszkodva, a betegek szempontjainak fi-

10

AKTUÁLIS

gyelembevételével az ellátók és ellátandók adott egészségügyi ellátással kapcsolatos megfelelő döntéseit segíti elő”. A jogszabály kimondja: az egészségügyi ellátás az egészségügyi szakmai irányelv ajánlásainak figyelembevételével történik, az irányelv képezi az alapját az egészségügyi szolgáltatások szervezésének és szakmai ellenőrzésének. A szakmai irányelv készülhet adaptáció vagy saját fejlesztés alapján. Új irányelvek készítését kezdeményezheti maga a miniszter, a szakmai kollégium, illetve a GYEMSZI, az OTH, az OEP, sőt: az OBDK (Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ) és a Nemzeti Betegfórum. Az irányelvekre vonatkozó kezdeményezésekről a GYEMSZI-nek legalább negyedévente tájékoztatást kell adnia a minisztériumnak. A döntés joga a miniszteré, vagyis ő határozza meg, szükséges-e adott irányelv megalkotása. A finanszírozási lehetőségekkel való összehasonlításban pedig az OEP-nek van kulcsszerepe. A szakmai irányelv-fejlesztési folyamat rendkívül bonyolult, érzékeltette dr. Cserháti Péter. Emellett izgalmas kérdés-

nek ígérkezik az ellátás hátterét biztosító jogszabályok közötti hierarchia: a megújuló szakmai irányelveket várhatóan ugyanis miniszteri utasítások tartalmazzák majd, míg a költségvetési lehetőséget figyelembe vevő finanszírozási eljárásrendeket miniszteri rendeletek. Cserháti Péter elmondta azt is, hogy nyolc finanszírozási eljárásrend módosítása van folyamatban, egy eljárásrendet, méghozzá a hepatitis C-jét újraírják. Mint ismeretes, a betegek ellátására szolgáló két új készítményt nemrég fogadta be az OEP, így elérhetővé vált az úgynevezett hármas kombinációs kezelés, amely jelentős előrelépés a terápiásan leginkább rászoruló betegek gyógyításában: négyszáz érintettről van szó. Mint kiderült, a két termék finanszírozását nem a tételesbe – hiszen az már így is feszített –, hanem egy külön keretbe sorolták. A szakmai irányelv és finanszírozási eljárásrend egységes keretrendszere lehetővé teszi, hogy valós adatok álljanak rendelkezésre, és ezzel megindulhasson a szakmai finanszírozási és érdekeltségi torzulások korrekciója, tette hozzá a helyettes államtitkár. KÓRHÁZ 2013/4.

Tételes: többen hozzájutnak a nagy értékű terápiákhoz? A tételes finanszírozás a kórházak anyagi helyzetétől függetlenül biztosítja a betegek ellátását, mutatott rá Cserháti a már korábban is alkalmazott, de 2012-től szélesebb körben bevezetett finanszírozási technika előnyeire. Az IMS Health Hungary munkatársa, Szabó Csenge előadásából kiderült, hogy folyamatosan nő a tételes finanszírozásba sorolt termékek forgalma, ám nem tudni, hogy ezt pontosan mi okozza: a jobb beteg-együttműködés, vagy az, hogy többen hozzáférnek azokhoz a gyógyszeres terápiákhoz, amelyeket eddig a kórházi ellátásban finanszíroztak. Egyelőre nincs hivatalos válasz az OEP részéről a tendenciára, derült ki dr. Gajdácsi József, a Pénztár főigazgató-helyettesének tájékoztatásából. Az okokról elmondta, hogy az informatikai jelentési rendszer egy évvel ezelőtti bevezetése nem volt zökkenőmentes, így igazából csak szeptembertől vannak megfelelően összevethető adataik. Mindenképpen a nyilvánosság elé kívánják tárni az eredményeket, szögezte le Gajdácsi, jelezve azt is, hogy több szakma igényli a hozzáférést a nyers (de anonim) adatokban való kutatáshoz. Erre is adnak majd lehetőséget, méghozzá intézményeket is átfogva különböző szakterületek szerint. 2013-ban a nagy értékű gyógyszerekre 34,7 milliárd forintot terveztek, a nagy értékű eszközökkel (például pacemaker, beültethető defibrillátor, műszív, műbillentyű) és eljárásokkal (például transzplantációk, az aferezis) együtt összesen 67,5 milliárd forintot. A tételes elszámolást zárt kasszában alkalmazzák, de igyekeznek a kvótákat nemcsak fiskális, hanem klinikai igényeknek megfelelően is alakítani, illetve mindig hagynak tartalékot. Költségviselés, költségmegosztás 2013. február 1-jével változtak a meta­szta­ tikus kolorektális karcinómával kapcsolatos szabályok. Az új finanszírozási rendelet a Magyar Közlöny 16. számában jelent meg, amelynek értelmében a kolorektális daganatoknál a bevacizumab, a panitumumab és a cetuximab hatóanyagoknál az OEP azon betegek esetében finanszírozza a gyógyszert, „akiknél a megkezdett terápia 3 ciklust követően képalkotó eljárással dokumentált módon hatásosnak bizonyult” – tájékoztatta a Kórház szaklapot az OEP. A felsorolt hatóanyagoknál csak bizonyos esetekben kell a gyártóknak átvállalniuk a finanszírozást. A nemzetközi szakirodalomban az elmúlt évek tapasztalatai KÓRHÁZ 2013/4.

alapján meghatározták azt a betegkört, amelynél eredmény várható a kolorektális daganatok biológiai szerekkel történő kezeléstől. Ezek azok az esetek, ahol a beteg nagy valószínűséggel műthető állapotba hozható. Az erre vonatkozó pontos leírást tartalmazzák a 9/93-as NM rendelet 1/a mellékletének 8/e2.1; 8/e2.2; 8/ e2.3 pontjai. Ezekben az esetekben a kezelés teljes költségét az OEP fizeti, tehát már az első ciklusokat is – hangsúlyozza a Pénztár. Van azonban a betegeknek egy olyan köre, akiknél a biológiai gyógyszeres kezelést sehol a világon nem finanszírozzák a biztosítók. Ezek azok a betegek, akiknek már nagyon sok áttétjük van, és a korábbi kezelések már hatástalannak bizonyultak. Az egészségügyi kormányzat azonban úgy döntött, hogy ezeket a betegek sem vágja el teljesen a terápiától, azonban a 4-56 millió forintos kezelési költség kockázatát megosztja a gyártókkal. Ha ezeknél a betegeknél igazolható, hogy a kezeléssel stabilizálható az állapotuk (tehát nem következik be romlás, javulásról ugyanis sajnos egyáltalán nem lehet beszélni), akkor az OEP a hatásosság igazolását követően (ezt általában három kezelési ciklus után szokták vizsgálni) átvállalja a finanszírozást. Addig azonban a gyártóknak kell ezt vállalniuk. Új hatóanyagok, új indikációk, eszközök a tételes körben 2013. február 1-jével öt, már tételes elszámolás alá tartozó hatóanyag esetében módosult vagy bővült az indikációs, azaz betegségkör. Új hatóanyagként került a tételes körbe a palivizumab, az erlotinib, a klofarabine, a plerixafor és a panitumumab. A készítmények beszerzése nyílt közbeszerzési eljárás keretében folyamatban van, eredményes lezárását követően 2013. május 1-jétől a betegek a kezelő centrumokban juthatnak hozzá az adott terápia készítményeihez. Tételes elszámolású körbe kerültek az úgynevezett humán normál immunglobulinok, amelyeket az OEP a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően 2013. május 1-jétől számol el a tételes finanszírozású gyógyszerek között. 2013. január 1-jével számos változás történt az NM rendelet 1. számú melléklete szerinti tételes elszámolás alá eső, egyszer használatos eszközök és implantátumok, valamint a 8. számú melléklete szerinti nagy értékű, országosan még nem elterjedt műtéti eljárások, beavatkozások vonatkozásában. Új tételek: a sűrűfonatú öntáguló intracranialis stent, a beültethető

szívmonitor, a caphosol szájöblítő, az albumin-dialízisen alapuló szupportív májpótló kezelés, a transzkatéteres szívbillentyűbeültetés, szívbillentyűvel együtt. 2013. március 18-án fogadta el az Országgyűlés a 2013. évi XXV. törvényt, amely a tételes elszámolás alá eső gyógyszerek, eszközök és eljárások elszámolására jogosult centrumok egy részét is érintette, de a finanszírozott kört nem, fűzte hozzá az OEP. Jelenleg 26 nagy értékű készítmény szolgálja több mint harmincezer beteg ellátását a tételes finanszírozással, a jelentő rendszerben 2145 regisztrált orvos és 190 intézmény van, eddig 105 ezer adatlapot rögzítettek Gajdácsi József tájékoztatása szerint. Forrás, vagyis pénz kérdése, hogy mi kerül be a továbbiakban a tételes elszámolású körbe. Tervezik például az ízületi felszínpótló protézisek beemelését, ugyanis most inkább olcsóbb és gyengébb minőségű implantátumokat ültetnek be spórolásból a betegeknek az intézmények, ám ezek a speciális problémájú pácienseknek nem nyújtanak hathatós segítséget. Cserháti szerint a tételes finanszírozás bevezetése – a 35 milliárd forint finanszírozás átcsoportosítása – javította a járóbeteg-gyógyszerkasszát, így ha a Széll Kálmán-tervek előtt lépik meg, talán nem kerül sor drasztikus lépésekre, amelyeket azzal indokoltak, hogy nemzetközi összevetésben magas a hazai gyógyszerköltés. Ráadásul az OEP által levezényelt egységes közbeszerzéseknek árcsökkentő hatása volt. Összhang lehetőség és igény között A szakmai és finanszírozási protokollokat összehangolni nem egyszerű feladat, jelezte Gajdácsi, utalva arra, hogy például a „liberális” ajánlás szerint évente 25 ezer defibrillátort kellene beültetni a betegeknek, amit persze még a leggazdagabb államok sem engedhetnek meg maguknak, hiszen egy ilyen készülék 1,5-2 millió forint. Ezért olyan indikációt határoznak meg, amely nemzetközileg is elfogadott és alkalmazott, tehát nem is túl engedékeny, de nem is túl szigorú. Az OEP honlapon elérhetők a finanszírozási protokollok tervezetei, algoritmusok ábrái, szöveges összefoglalói, a jogszabályi hivatkozások. Megjelent a finanszírozási eljárásrendekről szóló módosított jogszabály, mely lehetővé teszi, hogy végre valódi finanszírozási protokollok készüljenek. Sándor Judit AKTUÁLIS

11

Konkrét kormányzati döntés (lapzártánkig) ugyan még nem született, de az előjelekből, a háttérben folyó előkészítő munkából arra lehet következtetni, hogy hamarosan megvalósulhat az elméleti orvosképzés és az egyetemi klinikák működésének a szétválasztása. Az ehhez vezető úton az egészségpolitika már megtette az első, rendele­ tileg szabályozott lépéseket.

Szétválasztják az elválaszthatatlant? A

parlament őszi ülésszakának végén, december közepén került a T. Ház elé az, a Balog Zoltán miniszter nevével fémjelzett T-9065. számú törvényjavaslat, amelyet a köznyelv egészségügyi salátatörvényként emleget. A jogszabály sok egyéb mellett az egyetemi klinikák fenntartói jogkörének a megváltoztatásáról is rendelkezik, azt teljes egészében az egészségügyért felelős miniszterre ruházza. Aki annak gyakorlójaként jogosult a következőkre: a) az egészségügyi szolgáltató szakmai felügyelete, b) az egészségügyi szolgáltató által kötendő egészségügyi ellátási szerződés jóváhagyása, c) az egészségügyi szolgáltató kapacitásainak tartós kihasználatlanság miatti csökkentése, szakmai összetételének megváltoztatása, d) az egészségügyi szolgáltató ellátási területének módosítása, e) az egészségügyi szolgáltató szakellátási kapacitásainak átcsoportosítása, f) váratlan esemény vagy előre nem látható módon bekövetkező ellátási szükséglet miatt szükséges többletkapacitásra kötendő finanszírozási szerződés kezdeményezése, g) az egészségügyi szolgáltató finanszírozási szerződése megkötésének, az egészségügyi szolgáltató által kezdeményezett módosításának, illetve az egészségügyi szolgáltató általi felmondásának jóváhagyása, h) az egészségügyi szolgáltatónak az Egészségbiztosítási Alapból származó bevételeit tartalmazó számla megterheléséhez való hozzájárulás a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény, valamint az ennek végrehajtására kiadott kormányrendelet szerint meghatározott esetben, i) az egészségügyi szolgáltató működését szabályozó dokumentumok jóváhagyása, j) az egészségügyi szolgáltató működési engedélyének módosítása iránti kérelem előzetes jóváhagyása az

12

AKTUÁLIS

egészségügyi szolgáltató által végezhető szakmák, az ellátás progresszivitási szintje és formája, az ágyszám és a heti rendelési idő tekintetében, valamint k) az egészségügyi szolgáltató működési engedélyében szereplő egészségügyi szolgáltatás szüneteltetéséhez és annak meghosszabbításához való hozzájárulás. A b)–k) pont szerinti jogkörök a szakmai fenntartói jogok részét képezik. A jogszabályból világosan látszik, hogy az alaposan megnyirbálja, mondhatni megszünteti az eddig relatíve önállóan működő egyetemi klinikák autonómiáját. Bár abból szó szerint nem olvasható ki, de tartalmának egyenes következménye lehet az, hogy a jövőben a klinikák is „beállnak” az állami kórházak sorába és ugyanúgy, ugyanolyan központi vezérlés alatt működnek majd, mint a többi fekvőbeteg-intézmény. Nyitott kérdés egyelőre, hogy jelenleg a fenntartói jogokat gyakorló miniszter azokat (mert megteheti) a jövőben vajon átruházza-e majd a GYEMSZIre, továbbá, hogy ő lesz-e a hadrendbe álló egyetemi kancellárok irányítója, vagy helyette a nemzetgazdasági tárca? A szakma élénken tiltakozik Az oktatás és a klinikum szétválasztására irányuló központi törekvések ellen még tavaly december elején, nyílt közleményben tiltakozott a Magyar Egészségügyi Társaság (MET). Abban többek között hivatkozott arra, hogy az orvosi és egészségtudományi egyetemek egyben kutatási központok is, klinikáik pedig csúcsintézményként nagymértékben hozzájárulnak az adott térség progresszív, minőségi betegellátásának a megvalósulásához. Emellett gondoskodnak a jelen és a jövő orvosgenerációinak a gyakorlati oktatásáról, továbbképzéséről. „Önálló orvostudományi-egészségtudományi egyetemek, egyetemi központok és a hozzájuk kapcsolt kórházi hálózat nélkül egyetlen országban

sem biztosítható se az igazságos betegellátás, se a szükséges képzés” – figyelmeztetett a nyilatkozatot a társaság elnökeként aláíró prof. Kellermayer Miklós, majd leszögezte: a MET elnöksége egyhangú határozatot hozott. Abban tiltakozott a klinikák és az elméleti oktatás szétválasztási szándéka, továbbá az egyetemek önállóságának az elvétele ellen. A társaság vezetőségének álláspontja szerint az oktatás és a gyógyítás szétválasztása működésképtelenné tenné az intézményeket és „beláthatatlan tragédiát eredményezne”. E témában, még tavaly december elején Szél Ágoston professzor, a Semmelweis Egyetem rektora is elmondta a véleményét egy vele készült interjúban (Medical Tribune). Abban utalt többek között az elméleti orvosképzés és a klinikum szoros összefonódásának évszázados tradícióira, az egyetem gyakorlati oktatást erősítő, néhány éve végrehajtott képzési reformjaira. Leszögezte, hogy szerinte katasztrófaként érné az oktatást, ha a gyakorlati munka különválna, önállósulna az elmélettől. Ugyanakkor, az akkoriban még csupán tervezet szintjén létező jogszabály pozitívumaként említette a fenntartói jog koncentrációját, mert ezzel megszüntethető lehet az a korábbi dis�szonáns állapot, amely a különféle területeken fenntartóként, irányítóként vagy az oktatásért, az egészségügyért felelős államtitkárságokat, vagy a GYEMSZI-t, esetleg a gazdasági és a fejlesztési minisztériumokat jelölte meg. Talán vihar előttinek is mondható az a csend, ami ma, legalábbis a felszínen körülveszi az oktatás és a klinikum szétválasztási törekvéseit. Logikusnak látszik, hogy az egészségpolitika, az arra irányuló első fontos lépés (a jogkörátruházás) törvénybe iktatása után előbb a „kisebb falatokra”, a gazdasági társaságként működő kórházak államosítására, a járóbeteg-ellátás átalakításának utolsó simításaira koncentrál, majd ezt követhetik a feltételezhetően nagy port felkavaró szétválasztó lépések. Megkérdeztük egy egyetem orvosi karának (PTE) vezeKÓRHÁZ 2013/4.

tőjének a véleményét, ők jelenleg vajon miként látják a helyzetet? – Az ágazatban közismert tény, hogy 1993 óta (az egészségügy más területeivel együtt) az orvosképzés is – gyakran ellentétes irányú, ám folyamatos reformkísérletek terepe volt – sorolja a tényeket dr. Miseta Attila, a PTE ÁOK dékánja. Például 1993-ban az orvosi egyetemek az oktatásügyi tárcától átkerültek az Egészségügyi Minisztériumhoz, 2000-ben pedig, az akkori integrációs törekvések folytán számos intézményt összevontak, illetve átszerveztek. A hazai négy nagy egyetem közül ebben az időszakban alakult ki a két egészségügyi centrum (Debrecen és Budapest). A szegedi és a pécsi egyetem az egészségügyi centrumok kialakítása helyett a karokra alapozó rendszert valósította meg. (A pécsi egyetemen létrejöttek ugyan egymást váltó különböző orvos-egészségügyi centrumok, de ezek nem voltak jogosultak az önálló gazdálkodásra, így valódi eredményeket sem produkálhattak. Később Pécsett is Klinikai Központ alakult ki az egészségügyi ellátás koordinálására.) Bár a szegedi és pécsi klinikai központok nem váltak az egyetemek önálló karává, mégis a döntéshozatali mechanizmusok tekintetében a karokhoz hasonló helyzetbe kerültek. Ennek következtében mind Pécsett, mind Szegeden hamar megmutatkoztak negatív hatások. Az említett struktúra ugyanis elsősorban két dologra volt kiválóan alkalmas: a döntési felelősség szétaprózására, és a döntési képesség lefojtására. Nem számolható fel az autonómia! Úgy vélem – folytatja a dékán – a valódi egyetemi autonómia az, amelyben az intézmények maguk dönthetnek arról, hogy milyen formában kívánnak tovább működni. Ennek a lehetőségét kellene biztosítania most is az egészségügyi kormányzatnak. Alapfeltétel volna többek között például az egyetem gazdálkodásában, a továbbiakban is, az oktatási és az egészségbiztosítási források elkülönítése, anélkül azonban, hogy ez szervezeti szétválást is jelentene. További feltétel lenne a jelenlegi rendkívül bonyolult bürokratikus rendszer egyszerűsítése, aminek az első lépése az eljárásrend racionalizálása lehetne. Nem tagadom, hogy számos kifogásolható pont található az intézmények eddigi gazdasági működtetésében. Mint például az oktatási portfólió indokoltnál szélesebb kiterjesztése. Tény, hogy gyakran megtörtént; az egyetemek több olyan szak oktatását is elindították, amelyekről előre sejthető volt, hogy azok nem lesznek renKÓRHÁZ 2013/4.

tábilisak. Bár ez a törekvés az adott időben megegyezett az akkori kormánytörekvésekkel, ám mára világossá vált, hogy zsákutca. Helyes a reáltudományok képzését megerősíteni, ami azonban elképzelhetetlen az alap- és középiskolai képzések átgondolt átalakítása nélkül! Ma az évek alatt hatalmasra duzzadt intézmények azzal küszködnek, hogy valamilyen módon megszabaduljanak az időközben teherré vált ráfizetéses szakoktól. Persze ez önmagában is rettentően nehéz feladat, de nem gondolom, hogy a felsorolt problémák megoldásának az egyetemi autonómia feladása volna az útja. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában igen erős, sok éves kulturális tradíció az egyetemek autonómiája, amit nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni és az intézményeket felülről irányítani. Természetesen ez önmagában nem zárja ki a különböző közös egyezmények létrejöttét (lásd finanszírozás), és azok konszenzusokon alapuló megvalósítását. Jelenleg tény, hogy a központi költségvetésből a klinikák működtetésére szánt OEP-forrás kevés, sőt 2007-óta reálértéken számítva egyre kevesebb, holott már a rendszerváltás óta éppen ezek a fekvőbeteg intézmények szolgáltatnak a legmagasabb szakmai színvonalon. Náluk vannak a legbonyolultabb, gyakran szövődményes esetek. Náluk működnek a legkorszerűbb (éppen ezért legdrágább) diagnosztikai és terápiás eszközök, itt foglalkoztatják a legjobban képzett orvosokat, szakszemélyzetet. Az egyetemi intézményeknek a legmagasabb ellátási szinten akkor is folyamatosan rendelkezésre kell állniuk, ha egy adott időszakban nem érkezik a legbonyolultabb kórképben szenvedő beteg. Például az Idegsebészeti Klinikának akkor is hétvégi szolgálatban kell tartania a legsúlyosabb koponyasérülés ellátására alkalmas orvoscsoportot, ha azon a hétvégén szerencsére nem történik súlyos koponyasérülést eredményező baleset a Dél-Dunántúlon. Korábban az egyetemek egyfajta rendelkezésre állási díjat kaptak ennek a tevékenységüknek a fedezetére, ma ilyen támogatás nincs. Ráadásul ezeknek a klinikáknak a legnagyobbak közé sorolható a mindennapos ellátási területe is. A folyamatos forráshiány és az azzal párhuzamosan, csak éppen ellenkező irányban növekvő ellátási igény kettős terhe miatt orvosaink közül számosan inkább a külföldi munkavállalást választották. A közelmúltban a mindenkori egészségpolitika a források bővítését a belső tartalékok feltárásában kereste, amik mára olyannyira összezsugorodtak, hogy at-

tól már nem lehet érdemi pozitív változásokat várni. Vagyis, a belső tartalékokból már nem nyerhetők jelentős pluszforrások. Jelenleg felszabadítható forrást rejthet még magában a túlbonyolított adminisztrációs rendszer lebontása, az eljárásrendek egyszerűsítése. A parlament által tavaly decemberben elfogadott, napainkban már hatályos egészségügyi salátatörvény számos olyan pontot rejt magában, amelynek gyakorlati alkalmazása veszélyeztetheti az egyetemi autonómiát. Például az egészségügyért felelős miniszter egy személyben gyakorolja nemcsak a szakmai felügyeletet, de ő hagyja jóvá a klinikák ellátási szerződését, hajtja végre kapacitásaik szakmai változtatásait, módosíthatja az ellátási területüket, írja alá az intézmény működtetését szabályzó dokumentumokat is, stb. Önmagában az a tény, hogy az említett jogszabály az egészségügyi államtitkárság fenntartói jogkörébe helyezte az orvosegyetemeket és velük együtt a klinikáikat, még nem jelentene gondot, azt akár helyeselhetem is. Ugyanakkor szerintem ezzel egy időben azt sem ártott volna deklarálni, hogy hiba volt korábban a más szaktárca felügyelete alá való áthelyezés, ezért vált szükségessé most a változtatás. A saját szakmai tapasztalatom szerint a klinikák legeredményesebben és leghatékonyabban a regionális együttműködés keretében működhetnek, amelyben folyamatosan kooperálnak a megyei kórházakkal és az ellátórendszer más intézményeivel is. Együtt mérik fel a szakember-utánpótlás szükségleteit, a betegigényeket és segítik egymás munkáját. Noha akad külföldi példa, amelyben az adott ország egészségügyi rendszere egymástól elválasztva, külön-külön működteti az egyetemeket és a klinikákat, nem hiszem, hogy ez Magyarországon járható út volna. Bár az itteni konkrét elképzelések egyelőre még ismeretlenek, az előre prognosztizálható, hogy az intézményrendszer mesterséges szétválasztása rendkívül erős feszültségeket indukálna. Mindenekelőtt megszűnne az az évszázados hagyomány, hogy egy adott orvosi szakma vezető szakemberének egyszerre kell kiválónak lennie a betegellátásban és annak oktatásában. Úgy vélem, hogy erre a szétválasztásra nincs szükség. A hazai orvostudományi képzőhelyek a felsőoktatásunk legnagyobb erősségei közé tartoznak, a klinikák minden nehézség ellenére jó, sok esetben nemzetközileg is kiváló színvonalon dolgoznak – summázta véleményét Miseta Attila. Lóránth Ida AKTUÁLIS

13

„A budapesti Heim Pál Gyermekkórháznak Európa legnagyobb, gyermekeket ellátó fekvőbeteg-intézményeként speciális feladatoknak kell megfelelnie. A speciális szakemberek, azoknak a felnőtt ellátásnál szükséges nagyobb létszáma, és a költséges műszerek teszik a gyermekellátást a felnőtt ellátásnál költségesebbé” – jellemezte feladataikat a kórház tavaly augusztusban kinevezett új főigazgató főorvosa, dr. Nagy Anikó.

Mesekórház projekt a Heim Pálban – A hazai egészségügyi ellátórendszerben 2006 óta számos átalakítás történt. Sok kórháznak megváltozott az ellátási területe, a profilja, némelyeket egy nagyobb intézménybe integráltak. A Heim Pál Gyermekkórházban, mint a főváros és bizonyos esetekben a hazai gyermekellátás csúcsintézményében, a Madarász utcai gyermekkórház 2006-os integrálása óta történt-e más, jelentős változás? – A Heim Pál Gyermekkórház TVK-ja a Madarász utcai kórházzal történt összevonás után nem növekedett az összevonással arányosan, így az összevonás jelentős forráshiányt eredményezett. Az egészségügyi ellátórendszerben történt 2006-os átalakítások érzékenyen érintették a gyermekellátást és a Heim Pál Gyermekkórházat. Akkor közel 400 betegséget töröltek a fekvőbeteg-ellátásból, ezzel arányosan csökkentették az intézmények TVK-ját. A törölt betegségek között sok olyan volt, amit a gyermekellátásban fekvőbeteg-ellátás keretében gyógyítanak, az akkori TVKcsökkentés tovább rontotta a működés finanszírozottságát. A két kórház összevont forráshiánya pedig a gyermekellátás relatív alulfinanszírozása miatt idővel jelentősen növekedett, miközben a párhuzamosságok megszüntetését célzó kezdeti kísérletek megtorpantak, a kórház struktúrája bemerevedett, profilja, ellátási feladata gyakorlatilag nem változott. – Mekkora a kórház ellátási területe, mely szakmákban nyújt legmagasabb progres�szivitási szintű szolgáltatást? – A kórház valamennyi fekvőbeteg-osztálya a legmagasabb, 3. szintű progres�szivitási besorolást kapott, ellátási területe sajátosan szakmánként változó. Érdekességként elmondható, hogy Európa legnagyobb gyermekkórházának általános gyermekgyógyászati ellátó területe három budapesti kerületre és egy főváros melletti kisvárosra zsugorodott, míg a szubspecialitások területén szinte minden területen országos, vagy csaknem országos területeket kapott. Itt működik az

14

AKTUÁLIS

ország egyetlen gyermek-bőrgyógyászati, gyermek-toxikológiai osztálya, országos hatáskörrel látunk el betegeket a gyermekortopédia, gyermek fül-orr-gé-

dr. Nagy Anikó

gészet, gyermekpulmonológia területén, sokmilliós ellátási területe van a gyermekgasztro­enterológiának, -neurológiának, gyer­ meksebészetnek. Az összes közép-magyarországi térségből részesítünk sürgősségi ellátásban gyermekpácienseket. – A kórházak felszereltségében, a szakemberek létszámban szigorú követelményeket támasztó (számos intézményvezető szerint a saját adottságaik alapján teljesíthetetlennek tartott), jelenleg érvényes szakmai minimumfeltétel-rendszernek sikerült az ellátás minden területén megfelelniük? – A gyermekgyógyászatot és annak számos szubspecialitását is hiányszakmaként kell tekinteni. Országosan jelentős hiány mutatkozik gyermekgyógyászokból. Kórházunknak egyelőre sikerült kellő számú és felkészültségű szakembert alkalmazni, bár e szakemberek jó része idősebb korú. Tervezetten különös gondot fordítunk a szakember-utánpótlásra. A legnagyobb gondot a középkorú gene-

ráció eltűnése okozza, a több szakvizsgás szakembereket a legnehezebb pótolni, hiszen az ő képzésükhöz akár egy évtizedre is szükség lehet. Bár a kisebb, gyorsan elhasználódó eszközök pótlását jelentős civil adományozó háttér is segíti, a gyermekellátásban kiemelkedően fontos a kis méretekhez igazodó, minimál-beavatkozást lehetővé tevő, gyors, modern eszközök használata, amelyek természetesen nagyon drágák. A speciális szakemberek, azoknak a felnőtt ellátásnál szükséges nagyobb létszáma, és a költséges műszerek teszik a gyermekellátást a felnőtt ellátásnál költségesebbé. A gyermekgyógyászatot érintő területek minimumfeltételei elsősorban a személyzeti feltételekben túlzóak, ezek újragondolását egy-egy területen mi is kezdeményeztük. – Közismert, hogy a gyermekgyógyászat bizonyos szakmáiban még nagyobb az orvoshiány, mint a felnőtt orvoslásban. Az önök intézményében vannak kritikus területek? Tapasztalható orvoselvándorlás? – Elsősorban a szubspecialitások, például a gyermek-gasztroenterológia, gyermek-en­do­ krinológia, gyermek-immunológia, gyer­meksebészet, gyermek-radiológia, bőr­gyógyászat területén szeretnénk több szakembert látni. Sajnos mi sem tudjuk minden frissen szakvizsgázott orvosunkat hazánkban tartani, a pályakezdő fiatalok életviteléhez szükséges források korlátozottak, bár ezen némiképp segített az erre vonatkozó minisztériumi ösztöndíjrendszer. Tapasztalataink szerint az elvándorlás nemcsak külföldre jellemző, hanem a belföldi elszívó erő is jelentős egy-egy szakterületen. – Április 1-je után a Madarász utcai kórházban megszűnik a gyermeksebészeti és traumatológiai ügyelet. Az MTI-nek erről ön azt nyilatkozta, hogy ez az intézkedés a működés racionalizálásának, a reorganizációs megújulási programnak a része. Ebben a programban milyen szerepet szánnak a Madarász utcai intézménynek? KÓRHÁZ 2013/4.

– A Heim Pál Gyermekkórház reorganizációs programjának az a lényege, hogy minden működő egységét a valós szakmai szükségesség, igény és jövedelmezőség alapján veszi lajstromba, és azokat a területeket, ahol költséges és nem feltétlenül fenntartandó szakmai párhuzamosság vagy bizonytalanság van, racionalizálja. Ez nemcsak gazdasági, de szakmai kérdés is. Véleményünk szerint azokon a területeken, ahol kevés számú és idős szakember dolgozik, hatékonyabb, azaz minőségileg biztosabb, gyorsabb és kevésbé költséges ellátást lehet nyújtani, ha az ellátást centralizáljuk. Ilyen terület a Madarász utcai sebészeti ügyelet megszüntetése is, ahol a keddi, csütörtöki és vasárnapi ügyeletek kerültek át másik kórházhoz, mert az ott dolgozó öt szakorvost, akik közül hárman nyugdíjas korúak, ketten pedig 70 év felettiek, nem lehet éjszakai ügyeletben is foglalkoztatni, ez előbb-utóbb az ellátás biztonságát csökkentené. Ezen felül a gyermeksebészet és -traumatológia speciálisan az a szakma, ahol az ellátás gyorsasága és biztonsága növekszik a központosítással. Ezzel együtt, hogy az észak-pesti területnek kedvezzünk, a korábbiaktól eltérően minden nap – estig – sebészeti ambulanciát működtetünk Madarász utcai kórházrészünkben. A Madarász utcai telephelyen továbbra is gyermekgyógyászati tevékenységet kívánunk ellátni, nincsen szó annak a telephelynek a csonkításáról vagy a bezárásáról. – A Magyar Államkincstár legfrissebb adatai szerint az immár egységes tulajdonú, állami irányítás alá vont kórházak adósságállománya a korábbi évekhez képest nem csökkent, inkább több lett. A Heim Pál kórházé összesen 849 millió fo-

Mit hozott a nyuszi? A húsvéti ünnepet Mága Zoltán ajándéka tette teljessé

rint, amiből 621 millió hatvan napon túli tartozás. Igaz, ez kevesebb, mint a tavaly novemberben kimutatott 1,08 milliárdos teljes adósság. Pár hónap alatt hogyan sikerült több százmillióval csökkenteni az adósságállományt? – A számok nem pontosak. 2012 augusztusa óta válságmenedzsmentet működtetünk a kórházban, amivel az eladósodás mértékét sikerült csökkentenünk, de a rendelkezésre álló fedezet a működéshez még mindig nem elegendő, a tetemes örökölt, lejárt adósságállomány jelentősen nehezíti a gazdálkodást. Az eddigi költséghatékonysági intézkedéseken, a tulajdonostól

Pályakép Dr. Nagy Anikó csecsemő- és gyermekgyógyász, valamint gasztroenterológus szakorvos, orvos-közgazdász, egészségügyi menedzser, Európa-szakértő. A Heim Pál Gyermekkórház főigazgató főorvosa, az Endoszkópos Központ vezetője. 1987ben végzett a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Szakorvosi képesítéseit 1992-ben és 2001-ben a Heim Pál Gyermekkórház orvosaként, közgazdászdiplomáját a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán 2003-ban és 2005-ben szerezte. Szakmai érdeklődési területei a gyomor-bélrendszeri betegségek, az endoszkópos vizsgálatok. Szakmai pályáját jellemezve úgy véli, hogy munkáját alapvetően a gyermekek gyógyítása, a gyógyítás feltételeinek és a gyermek-egészségügy helyzetének a javítása határozza meg. Különösen fontosnak tartja a krónikus beteg gyermekek rehabilitációjával, fejlesztésével és társadalmi beilleszkedésével való foglalkozást, valamint a hátrányos helyzetben élő és szegény sorsú gyermekek esélyegyenlőségével kapcsolatos tevékenységek felkarolását.

KÓRHÁZ 2013/4.

kapott konszolidációs támogatáson túl további belső strukturális átszervezések, és a gyermekgyógyászati esetek finanszírozásának jelentős javítása is szükségesek ahhoz, hogy a gyermekkórház pénzügyi egyensúlya helyre álljon. – Tavaly novemberi az a hír, amelyben bejelentették: névadójuk dédunokája (Heim Pál) segítségével útjára indítják a 6 milliárd forintot igénylő Mesekórház projektet, amelynek célja, hogy intézményük a világ legjobb gyermekkórházává váljék. Fél év elteltével mára milyen eredményekről számolhatnak be? Sikerült-e további támogatókat találni, készültek-e konkrét tervek a megújulásra? A reorganizációt állami forrás is támogatja, vagy pusztán adományokból képzelik el a kórház megújulását? – A Heim Pál nevéhez (– aki egyben kórházunk jószolgálati nagykövete is –) fűződő Mesekórház projektben kiemelkedő szakemberekből és igaz emberekből álló önkéntes segítő csapat alakult ki az elmúlt hónapokban, tagjai előkészítették és megteremtették a projekt működéséhez szükséges technikai feltételeket. Számos konkrét terv is elkészült, amiket reményeik szerint a későbbiekben állami forrással is sikerül majd összekapcsolni. A Heim Pál Gyermekkórház következő gyermeknapján már láthatók lesznek az első eredmények is. Lóránth Ida AKTUÁLIS

15

Dr. Török Krisztinával, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet főigazgatójával az elmúlt két és fél évről beszélgettünk.

Számvetés – Főigazgató asszony, hol kezdték a GYEMSZIvel és hova jutottak el? – 2010-ben egy olyan módszertani központ létrehozását kezdtük el a minisztérium bázisán, amely mindazokat a módszertani támogatásokat, amelyek a Semmelweis-terv megvalósításához szükségesek, elvégzi. Emellett alapfeladatainkon – a gyógyszerhatósági tevékenységen, a szakképzési, oktatási és informatikai feladatainkon – túl lettünk módszertani központ, majd tekintettel a módszertani központ szerteágazó tevékenységére, egyszer csak állami intézményfenntartóvá váltunk. Ma, 2013-ban a közfinanszírozott szakellátás, vagyis a fekvőbeteg- és integrált járóbeteg-ellátás 96 százalékának, és az önálló járóbeteg-ellátás 75 százalékának vagyunk fenntartói, és ez viszi el napjaink 90 százalékát. – Ezek szerint nem erre szerződött, amikor belevágott. Hogyan érinti a főigazgatót, hogy az eredeti elképzeléseknél jóval nagyobb szervezetet irányít? – Rapszodikusan. Maga a feladat, a Sem­ melweis-terv megvalósítása, nagyon szép cél. Az ehhez szükséges erőforrások megteremtése pedig heroikus küzdelem, amelyben vannak jobb hetek és jobb hónapok, meg persze nehezebbek is. – Mennyire érzi sikeresnek a szervezet működését? – Amit az elmúlt hónapokban elértünk, annak eredményeként nagyon jól átlátjuk a magyar egészségügy működését. Nagyon fontos érték az a belső transzparencia, amit az elmúlt időszakban kialakítottunk. Úgy érzem, nagyon sokat tettünk ennek érdekében, de van még mit fejlődnünk. Intézmény-fenntartási tevékenységünkben egyértelmű siker, hogy a kórházak önkormányzati tulajdoni formából állami tulajdonba vétele teljes mértékben zökkenőmentesen zajlott. A betegellátásban sehol semmilyen probléma nem merült fel. Ez a tavalyi év egyik legjelentősebb sikere. Ezzel párhuzamosan olyan szervezetfejlesztési tevékenység indult el, amely a menedzsmentszemlélet kapcsán egységes gazdasági rendszer kiépítésére

16

AKTUÁLIS

törekszik, és növelheti a hatékonyságot. Siker az is, hogy a gázzal, az elektromos árammal, egyes hiánygyógyszerekkel elindultak az egységes közbeszerzéseink, és ezen a területen megtakarítást érünk el. Siker az, hogy amennyire az anyagi erőforrásaink engedték, eredményeket tudtunk elérni például a megmentett ingatlanok terén, és a jó gazda szemléletével végeztük feladatainkat. Siker az, hogy egy

Dr. Török Krisztina

fotó: horváth péter gyula

olyan egységes szerződés-nyilvántartás jött létre, ami korábban nem létezett, és siker az, hogy a transzparens elveket a kórházak felé is közvetíteni tudjuk. Nagyon nagy siker az új akkreditációs rendszer kiépítése, – néhány héttel ezelőtt írtuk alá a támogatási szerződést – amely egy olyan rendszer kiépítését teszi lehetővé, ami alapvetően és nagymértékben javítja a biztonságos betegellátást. Számos uniós pályázatban projektmenedzseri és szakmai feladatokat látunk el, és óriási siker, hogy több kórházi infrastrukturális pályázatot is „visszahoztunk”, amelynek a megvalósulása korábban veszélyben volt. Elindult a védőnői pályázat és a TIOP 6.2.3., a KATÉTER és MÓNIKA informatikai pályázat is. Nagyon nagy siker az, hogy a korábbi ETI, ma Egészségügyi Emberi Erőforrásfejlesztési Főigazgatóság már nem csupán szakképzéssel foglalkozik, hanem humánerőforrás-központtá válik, természetesen együttműködve az

Egészségügyi Államtitkárság szakfőosztályával. Siker az, hogy idén létrejön az országos főápolói státusz, (tehát a szakdolgozói közösség is megfelelően képviselteti magát,) csakúgy, mint a hamarosan megjelenő országos főgyógyszerészi. – Milyen nehézségekkel, problémákkal kellett megküzdeniük? – Az, hogy egy középirányító szervezetnek az adott jogszabályok és források adta lehetőségek mellett kell fenntartania intézményeit, nagyon nehéz feladat elé állít bennünket, és természetesen sok bürokráciával jár. Nehézséget jelent az is, hogy nagyon gyorsan épül a GYEMSZI feladatköre, sok feladatot kaptunk és kapunk még a mai napig is a kormányzat részéről, ezeket pedig ilyen gyorsan a szükséges jogszabályi változások nem képesek követni. A GYEMSZI megalakult, tulajdonosi joggyakorló ugyanúgy, ahogyan az MNV Zrt., de ez még nem kellőképpen jelenik meg a jogszabályokban, ami nehezíti a zökkenőmentes működésünket. Problémát jelent a nehéz gazdasági környezet, amely takarékoskodási intézkedésekre sarkall bennünket is. Úgy kaptuk meg a feladatokat, hogy jóval többrétű munkát kell ellátnunk, mint a korábbi fenntartóknak, hiszen 102 intézményi rendszert kell transzparensen, egységes elvek mellett működtetnünk. Például, a kórházak számára is kötelezően előírt közbeszerzéseket szakmai szinten vizsgáljuk az NFM engedélyezés előtt, szerződés-nyilvántartást vezetünk, közös közbeszerzéseket végzünk, számtalan olyan többletfeladatot kaptunk, amely az önkormányzatoknál nem létezett, és sajnos nem tudtuk ennek megfelelő ütemben bővíteni apparátusunkat. Mellesleg nagyon alacsony létszámmal működünk: 610 fő a GYEMSZI munkatársainak száma, költségvetésünk pedig eléri a 12,5 milliárd forintot. Tavaly külön nehézséget okozott az is, hogy saját megtakarításainkból kellett átcsoportosítanunk az intézmények fenntartására. A jó gazda elvét nagyon nehéz volt érvényesíteni, és idén sem sokkal jobb a helyzetünk. A kormány mindent megtett, de az intézményfenntartásra allokált évi KÓRHÁZ 2013/4.

2,5 milliárd forint, azaz havi nettó 208 millió forint komoly korlátokat szab. – Hogyan élték meg tavaly a fenntartóváltást? – Az átadás-átvételről készített GYEMSZIjelentés, amelyen egyébként több hónapot dolgoztunk, a legapróbb részletességgel összefoglalja a fekvőbeteg-ellátás problémáit. Ilyen komplex anyag eddig még nem született. A fenntartásban okoz némi nehézséget, hogy csupán 65 ember foglalkozik intézményfenntartással, ez nagyon alacsony szám. Ezért humánerőforrás-bővítésre lenne szükségünk. Kissé túl van terhelve a kórházak uniós pályázataival foglalkozó monitoring osztályunk is, amelyen két főállású szakember foglalkozik 460 projekttel. Aki nálunk dolgozik, az 12-14 órában teszi ezt. Azóta, hogy kialakult konkrét funkciónk, fél év sem telt el. Július óta azzal foglalkozunk, hogy a GYEMSZI szervezetének ütőképes vezetői információs rendszere legyen, ám forrásunk egyelőre nincs rá. Ehhez is uniós forrásokat kell felhasználnunk, hiszen ha marad forrásunk, akkor azt a kórházaink vis maior alapjába helyezzük. – Ha adott a belső transzparencia, az Önök számára az is látszik, hogy létezik-e jól működő kórház Magyarországon. – Vannak olyan kórházaink, amelyek egyes területeken nagyon jól működnek. Vannak olyan kórházak, amelyek általában jól működnek, de működhetnének még jobban, és vannak nem túl jól működő intézmények is. A 102 kórházra az is igaz, hogy mindegyiknek van valamilyen erénye. Gazdálkodás szempontjából nagyon eltérő okai vannak annak, hogy egy intézmény miért van jó, vagy nagyon rossz helyzetben. Úgy látom, azok a nagyobb kórházak, megyei intézményrendszerek működnek jobban, ahol ott marad a rezidens, ahol foglalkoznak a humánerőforrással, ahol szeretnek dolgozni a kollégák, ahol jó a légkör és a hangulat. Van olyan kórház, amely azért működik sikeresen, mert a menedzsment nagyon szigorú gazdálkodást folytat, és képes lenyomni a költségeket annak érdekében, hogy ne menjen csődbe az intézmény. Ám számításainkból kiderül, finanszírozási szempontból nagyjából egyhavi forrás hiányzik a rendszerből, ebből fakadóan nem lehet könnyű a menedzsmenteknek olyan teljesítményt felmutatni, amellyel mindenki elégedett. – Van még hatékonysági tartalék a kórházügyben? – Van. Ahogy jelentésünkben le is írtuk, két évre összesen 10 milliárd forintos tartalékot látunk még a rendszerben. Erre naKÓRHÁZ 2013/4.

gyon jó példa az integráció. Vannak olyan, nagyon jól integrálódó intézményeink, ahol már most, az egyeztetések során látszik, hogy a csatlakozó intézmény szerződéskötési vagy fizetési fegyelme messze nem volt olyan jó, mint a nagy kórházé. A nagyobb, integrálódott kórház viszont a beszállítókkal előnyösebb pozícióból tud tárgyalni, hiszen nagyobb volument vásárol. Az említett 10 milliárdból 3-4 milliárdra becsüljük az ilyen típusú integrációs racionalizálást. Nagyon jó példa erre Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kalocsa ügye, amelynek integrációját kiválóan levezényelte a menedzsment. A közös munka során kiderült, hol voltak előnytelenek a szerződések, hol van lehetőség a takarékoskodásra. Nagyon jó példa ez az integráció arra, hogyan nem kell elsorvasztani egy tagkórházat, hanem, ha kell, ki kell vinni autóval szakembereket, mert például levehet bizonyos ellátási terhet a nagy megyei kórház válláról egy jól működő kalocsai sebészet. De hogy legyen még jó példa, ugyanez a pozitív kimenetelű integráció jellemző Szombathely és Körmend esetében is. – Hol vannak további hatékonyságnövelési lehetőségek? – Például a képalkotó diagnosztika, a labordiagnosztika, a patológia, a központi sterilizálás racionalizálásában. E területeken a most már egy fenntartóhoz tartozó intézmények kapacitásának hatékonyabb munkaszervezésében látunk komoly lehetőségeket. Ráadásul nagyon komoly elkö-

A labordiagnosztika racionalizálásában még vannak költséghatékonyság-növelő lehetőségek

telezettségünk, hogy minden egyes megtakarított forintot a humán erőforrásra, a munkaerő megtartására és fejlesztésére forgassunk vissza. Egy jól működő intézményben ugyanis, ahol van jövőkép, ott

marad a rezidens, ott könnyebb megtartani az ápolószemélyzetet, onnan nem megy el az orvos sem külföldre. – A szakmai közönség a GYEMSZI kinyújtott karjának tekinti a Térségi Ellátás­szervezési Központokat, a TESZK-eket. Valós ez a percepció? – A Térségi Ellátásszervezési Központoknak alapvetően az a feladata, hogy az intézményekhez egészen közel állva kommunikálja azokat a stratégiai célokat, amelyeknek érvényesülniük kell. Sokat dolgoznak, szerveznek és közvetítenek, ám nincsen olyan jogkörük, ami dominálna. El kell fogadnia mindenkinek, hogy egy középirányító szervezetben egyetlen embernek, a főigazgatónak van jogköre és felelőssége jogszabály szerint. A TESZK-ek feladata az egészségszervezés, a betegút-szervezés és a fejlesztéspolitika egyeztetése. Amikor a közvetlen állami tulajdonlás előtérbe került, egyértelmű volt, hogy az összes regionális szintű egyeztetést, a második körös integrációt ők vezénylik le. Létrejöttüket követően azt tapasztaltuk, a kórházigazgatók nehezen szokták meg, hogy a regionális TESZK vezetőjéhez kell menni, és nem kell elutazni Budapestre. Ennek köszönhető, hogy nagyon sok problémát helyben lehet megoldani. A TESZK-ek vezetőinek kell a helyi szereplőkkel, helyi önkormányzatokkal folyamatosan egyeztetni, igényeiket, problémáikat felmérni, de a jövőben – amint említettem – egy nagy projekt keretében megvalósuló betegút-szervezés lesz az elsődleges feladatuk. – Beszéltünk sikerekről, kudarcokról, lehetőségekről, de arról még nem, hogy milyen, eddig meg nem valósult tervek várnak a GYEMSZI-re? – Az előbb említett betegút-szervezés mellett a GYEMSZI vezetői információs rendszerének kialakítása a legfontosabb. Ami a mi feladatunk volt a saját magunk professzionális útra terelése kapcsán, azt nagyjából elvégeztük, a jövőben a forráselosztás Semmelweis-tervnek megfelelő megvalósulásában kell szerepet játszanunk. Talán a legfontosabb feladatunk a következő uniós költségvetési ciklusra való felkészülés, a 2020-ig tartó fejlesztési koncepció kialakítása. A kórházak infrastrukturális fejlesztésében nem állunk rosszul, ugyanis két éven belül – a középmagyarországi régió kivételével – európai színvonalú kórházi hálózat jön létre Magyarországon. A következő évek legfontosabb kérdése a rendszer fenntarthatóságának stabilizálása lesz. Zöldi Péter AKTUÁLIS

17

Egységes, a nemzetközi követelményeknek megfelelő külső felülvizsgálati rendszer épül ki a hazai egészségügyben egy uniós projektnek köszönhetően. A TÁMOP-6.2.5.A/12/1 pályázat keretében megvalósuló akkreditációs rendszer mind az uniós betegbiztonsági ajánlás, mind a határokon átívelő egészségügyi ellátásra vonatkozó direktíva teljesítését nagymértékben elősegíti. Az egészségügyben eddig egyedülálló akkreditációról, vagyis arról, mire jó az akkreditáció, milyen hozadéka lehet az intézmények számára, illetve mire jó a dolgozók és a betegek szempontjából dr. Belicza Éva szakmai vezető tájékoztatta a Kórház szaklapot.

Az akkreditációhoz támogatást kaphat a kórházak fele – Két irányból lehet az akkreditáció fontosságát megközelíteni: az egészségpolitika oldaláról, illetve az intézményi dolgozók és a betegek felől. Az egészségpolitika vonalán maradva tudjuk, hogy a betegellátás biztonsága központi téma az Európai Unióban és az egészségügy fejlesztésével,

szövődmény miatt. A betegeket felesleges szenvedéssel terheli, míg az intézményeknél romlik az ellátás eredményessége, hatékonysága. Az unió ezért létrehozott egy betegbiztonsággal foglalkozó bizottságot, amely kidolgozta az elvárásokat a tagállamok számára. Többek között javasolják,

letve az intézmény működése. Mint már kutatásokra hivatkozva említettem, a betegek jelentős része elszenved olyan káros következményt, amit megfelelő szervezéssel, menedzseri döntésekkel, azok betartásával meg lehetett volna előzni. Tehát van teendő ezen a téren, ezért célszerű megtalálni azokat a szabályozókat, amelyek támogatják az intézményeket abban, hogy a betegbiztonsági kockázatokat kezeljék, és lehetőség szerint megelőzzék. A dolgozóknak pedig azért fontos, mert könnyebben ki tudják védeni azokat a hibákat, amelyekkel a betegeknek kárt okozhatnak. Mindez javítja a dolgozók biztonságérzetét és közérzetét. – Hogyan jön össze a betegbiztonság és az akkreditáció? – Maga az akkreditáció standardokon alapul, kialakítjuk az intézmények működésében alkalmazandó belső szabályozókat, és ehhez kapcsoljuk az egységes külső felülvizsgálati rendszert, vagyis annak vizsgálatát, hogy a kórházak, szakrendelők e standardok szerint működnek-e.

Dr. Belicza Éva

értékelésével foglalkozó nemzetközi szervezetek munkájában, gondolok a WHO-ra, OECD-re. Különböző kutatások ugyanis azt mutatják, hogy magas az egészségi kockázat az ellátás során, tudjuk, hogy minden 10. beteget ér olyan, az ellátással összefüggő károsodás, ami nem a kezelt betegségének szövődménye. Ennek jelentős költségkihatása lehet az ideiglenes vagy tartós állapotromlás, későbbi gyógyulás,

18

AKTUÁLIS

hogy a tagállamok vezessenek be a betegbiztonság javítását szolgáló intézkedéseket, kockázatkezelési módszereket, szervezzék meg a betegbiztonságra vonatkozó oktatást, vonják be a betegeket az oktatásba, és hogy a tagállamok támogassák a betegbiztonságra vonatkozó kutatásokat. Az unió által megfogalmazott elvárásoknak pedig nekünk is eleget kell tennünk. A másik terület a beteg és a dolgozó szintje, il-

– Vannak már az egészségügyben standardok. Ezek mennyiben mások, mint az eddigiek? – A jelenlegi standardok nagyon szűk fókuszban foglalkoznak a betegbiztonsággal, ez az egyik gyengeségük, másrészt pedig árulkodó egy néhány éve végzett felmérésünk a standardokat alkalmazók körében. Ebből kiderült, hogy nem tudják igazán egységesen értelmezni a szabályozókat, illetve az sem egészen világos számukra, hogy mit is kell tenni a megvalósulásuk érdekében. Éppen ezért olyan standardokat szeretnénk kialakítani az intézmények számára, amelyek a betegbiztonságra fókuszálnak, de nemcsak ilyen jellegű standardok lesznek, szeretKÓRHÁZ 2013/4.

ném hozzátenni. Másrészt azzal szeretnénk sokkal többet adni az intézményeknek, hogy a gyakorlati megvalósíthatóság kérdéseivel is foglalkozunk. Tehát nem egyszerűen egy standardgyűjteményt fogunk kidolgozni és átadni, hanem nagyon sok mögöttes szakmai anyag kidolgozását is tervezzük, ami segíti az intézményvezetőket. Iránymutatást kapnak ugyanis arra vonatkozóan, hogyan valósulhatnak meg az ellátásban, egyes osztályokon, részlegeken a standardok, hogyan értelmezendőek a betegek esetében, mit kell megtanítani a dolgozóknak, betegeknek ahhoz, hogy a standardok szerinti működjön az ellátás. Javaslatot teszünk a folyamatok szabályozására, amivel a szabályozók szerinti működést képesek elérni. – Mi garantálja, hogy ne olyan standardok szülessenek, amelyek kvázi értelmetlenek, életszerűtlenek? – A fejlesztés a betegbiztonsági kockázatokból indul ki és gyakorló szakemberek fogalmazzák meg a standardokat, vagyis olyanok, akik abban a munkahelyi közegben dolgoznak, amelyre vonatkoznak a belső szabályozók. Ez az egyik biztosítéka, hogy gyakorlati problémákra épüljenek. A másik része a fejlesztésnek, hogy egy pilotprogram részeként intézményekben fogjuk tesztelni a standardok bevezethetőségét, gyakorlati alkalmazhatóságát. A pilotprogram során szerzett tapasztalatok alapján fogjuk a végső standardrendszert kialakítani. Ez hosszú folyamat lesz, egy évre tervezzük a tesztelés időszakát, ahol kiderül például, hogy azt értik-e a követelmények alatt az egészségügyi dolgozók, amit megfogalmaztunk, hogy egyáltalán a gyakorlatban megvalósíthatók-e az elvárások. A kipróbálási időszak során átfogalmazzuk a standardokat, vagy akár némelyik bevezetését el is halasztjuk, ha indokoltnak látjuk.

Mindenképpen egy fokozatos bevezetést, a követelmények fokozatos fejlesztését kívánjuk elérni. Reményeink szerint, ha ezek megvalósulnak, akkor csökkenni fog az úgynevezett nemkívánatos események előfordulása, vagyis olyan szövődményeknek, káros következményeknek a gyakorisága, ami ellátási hibából ered, s amelyek a szabályozók alkalmazásával megelőzhetőek. Ha pedig kevesebb lesz a nemkívánatos esemény, amelynek hátterében ellátási hiba azonosítható, akkor várhatóan csökkenni fog a jogi esetek előfordulása. Nemcsak a szövődményekből eredő költségeket lehet visszafogni, hanem a műhibaperek következtében kifizetendő összegek is mérsékelhetőek. Angliában például az akkreditált intézményeknek kevesebb felelősségbiztosítást kell fizetniük. Mi is gondolkodunk ilyesmiben, de ez csak hosszabb távon valósulhat meg. – Mikor fordul gyakorlati szakaszába a projekt? – Az akkreditációs rendszer tesztelése idén november-december környékén indul hat intézményben, amelyből valószínűleg öt kórház és egy önálló járóbeteg-szakellátó intézmény lesz. Nyílt pályázat keretében lehet jelentkezni a pilotprogramba, méghozzá a közép-magyarországi régióból várunk intézményeket. A standardfejlesztés ez év január közepén hivatalosan elindult, nagyon szépen dolgoznak a kollégák, hat hónap áll rendelkezésre ehhez a munkához, tehát június 30-án kell zárni a projekt első szakaszát. Ekkorra még egy nyers standardrendszer készül el a szakmai irányítótestület útmutatásával, és utána néhány hónapig azon dolgozunk, hogy a standardok gyakorlati megvalósításának lépéseit, illetve a felülvizsgálati módszereket meghatározzuk. Tehát ez lesz a finomítás időszaka.

– A többi intézmény számára mikor lesz lehetőség pályázni? – Ez a pályázati periódus 2014 végén fog zárulni a hat intézménnyel. Addigra kell a rendszert úgy kialakítani, hogy a folyamatos működést biztosítani lehessen. Lesz azonban egy újabb pályázati rész, ahol el van különítve egy keretösszeg, amely véleményünk szerint 40–50 kórháznak lesz elegendő arra, hogy anyagi támogatást kapjon az akkreditációra való felkészüléshez. Gyakorlatilag ugyanazt a támogatást kapják, mint a pilotprogramban részt vevő intézmények. A kórházaknak így majdnem a fele kaphat támogatást a felkészüléshez az akkreditációra. Az esélyegyenlőséget azzal biztosítjuk a közép-magyarországi kórházaknak, hogy a pilotprogramban be tudnak jönni nyílt pályázattal, várhatóan szeptember-október környékén jelenik meg a felhívás, a többiek pedig majd a pilot lezárása után szintén nyílt pályázattal vehetnek részt a projektben. –  Miért fontos az akkreditáció? – Ez egy nagyon betegközpontú rendszer. A betegbiztonság érdekében az intézményeknek mindent meg kell tenniük, ám az elvárásokat nem teherként akarjuk rájuk rakni, hanem segítségük érdekében alakítjuk ki. A dolgozóknak is segítséget jelent az akkreditáció megvalósulása, hiszen biztonságosabbá teszi az ellátást, csökkenti a betegbiztonsági kockázatot, a gyógyszercserét, a szövődmények előfordulását, ami minden dolgozó célja. Mindig hangsúlyozom, hogy nem adminisztratív terhet, forrásokat felemésztő rendszert akarunk kialakítani, hanem olyan gyakorlati ajánlásokat akarunk adni, amelyek egyszerűsítik és segítik a folyamatokat annak érdekében, hogy biztonságosabb legyen az ellátás. Sándor Judit

A program speciális eleme a gyógyszerészi gondozás, amely a közvetlen lakossági gyógyszerellátás rendszerén keresztül segíti a beteg- és gyógyszerbiztonságot. Mai egészségügyi ellátórendszerünk egyik legjelentősebb hatékonysági problémája, hogy a gyógyszeres terápiák eredményessége nem éri el a kívánatos szintet. Két fő okra vezethető ez vissza, egyrészt a gyógyszerek nem megfelelő alkalmazására, másrészt a beteg-együttműködés hiányára. Ez utóbbi – sajnos – egyes krónikus betegségek kezelésénél az 50 százalékot is elérheti. Évente 60 millió gyógyszerész-beteg találkozás történik. Ennek jelentőségét felismerve a Semmelweis-terv célként fogalmazza meg a gyógyszeres terápia eredményességének, biztonságosságának, időbeniségének javítását, a gyógyszerészi gondozási szolgáltatások fejlesztését. A pályázat keretében arra is lehetőség nyílik, hogy a gyógyszerészi gondozáshoz kapcsolódó standardok, illetve gyógyszerészi gondozási szakmai irányelvek fejlesztése megtörténjen, mind a vény nélküli és vényköteles gyógyszerkiváltásokhoz, mind pedig nagy népegészségügyi jelentőségű betegségekhez kapcsolódva. Az új akkreditációs rendszer gyógyszertárakra vonatkozó része ahhoz segíti hozzá a betegeket, hogy gyógyszeres terápiájuk biztonsága és eredményessége javuljon. A kétéves uniós projekt gazdája a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), a programot konzorciumi együttműködésben valósítja meg a Semmelweis Egyetemmel, a Debreceni Egyetemmel és a „Gyógyszerészi Gondozásért” Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társasággal, amely tagokat nyílt pályázat keretében választotta ki. A projekt 2014 végén zárul, a rendelkezésre álló forrás 950 millió forint.

KÓRHÁZ 2013/4.

AKTUÁLIS

19

Miközben a kormány népegészségügyi termékadóval (chipsadó), a dehidrogénezett zsírokkal, olajokkal készülő ételek kilátásba helyezett visszaszorításával, betiltásával igyekszik óvni a magyar lakosság egészségét, addig a mostanság szinte hetente lábra kelő hírek szerint újra és újra a boltok polcára, a piacokra, vagyis az asztalunkra kerülnek olyan élelmiszerek, amelyek a fentebb megjelölt termékcsoportoknál talán sokkalta nagyobb egészségügyi kockázatot is hordozhatnak.

Mi kerül az asztalra? A

napvilágra került esetek (a színező anyaggal marhahúsnak álcázott sertéshús, a lóhússal összekevert darált készételek, a beteg baromfi bőrével töltött párizsi, vagy az aflatoxinnal szennyezett tej, illetve az abból készült tejtermékek stb.) többségére az volt jellemző, hogy azokra általában nem az itthoni állat/élelmiszer egészségügyi ellenőrzések vizsgálatai derítettek fényt, hanem vagy külföldről jött a hír, vagy hazai magánkezdeményezések (média) laboratóriumi eredményei mutattak rá a veszélyre, majd ennek nyomán intézkedett a hatóság. Amiből azt a következtetést is levonhatná egy nem szakmabéli, egyszerű állampolgár, hogy ha véletlenül nem robbant volna ki a botrány, talán még hónapokig, vagy legalábbis egy szúrópróbaszerű hatósági ellenőrzésig a polcokon maradhattak volna a kritikus élelmiszerek. Mint ahogyan ez megtörtént még a nyári hónapokban egy ismeretlen eredetű (szerencsére csak kis mennyiségű) lóhússzállítmánnyal, melyet az azt fogadó étterem vendégei még tavaly jóízűen elfogyasztottak, a hatóság pedig idén szerzett csak tudomást róla. Az előbbi feltevést látszik igazolni a penészgombával fertőzött tej esete is. Február 21-én a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igaz­ gatósága (NÉBIH) MTI-közleményben tudatta: Szerbiával ellentétben nálunk a hatósági vizsgálatok nem találtak afla­ toxinnal fertőzött tejet. Köszönhetően annak, hogy a tejfeldolgozó vállalkozások jelentős része – a hatóság figyelemfelhívó tájékoztatását követően – önellenőrzés keretében, még a feldolgozás előtt megvizsgálta vagy vizsgáltatta a nyerstej aflatoxin-tartalmát. Alig néhány nap elteltével, március 4-én, egy televíziós csatorna fogyasztóvédelmi műsora bemutatott egy saját kezdeményezésükre készült laborvizsgálati eredményt, ami szerint az egészségügyi határérték duplája volt annak a tejnek az aflatoxin-tartalma, ame-

20

AKTUÁLIS

lyet Budapesten és környékén 14 üzletben (ki tudja mióta?) folyamatosan árusított egy vállalkozás. Ismét eltelt pár nap, amikor a hivatal (NÉBIH) több szakértője is úgy nyilatkozott: tudnak a problémáról, rendszeresen ellenőrzik a hazai tejkínálatot, és az aflatoxin-szennyeződés okaként a tavalyi rendkívüli időjárást jelölték meg. Mint mondták, kereskedelmi forgalomba nem került a fertőzött tejből, így a fogyasztóknak nem kell tartaniuk a boltok kínálatától. Felvetődik a kérdés: ha tudtak a fertőzött termékről, mert rendszeresen vizsgálódtak, vajon miért csak az ominózus tévés vizsgálat után szedették le a polcokról a fertőzött tejet és kezdték tízezer liter számra (pl. Tolnában) megsemmisíttetni a termelők tejét. Továbbá vizsgálták-e a tejen kívül az abból készített tejtermékeket, leállították-e a fertőzött telepeken az (aflatoxinos húsú) állatok esetleges vágását, illetve felelősségre vonták-e a gazdákat, akik penészes takarmánnyal etették az állataikat, ezzel közveszélyt okozva az élelmiszerláncban? Lassú és esetleges kontroll A hazai élelmiszer-előállító és -feldolgozóipar problémáit belülről ismerők közül a közelmúltban többen is megszólaltak és hangsúlyozták: a nyilvánosság elé került problémák csupán a jéghegy csúcsát mutatják meg, azoknál sokkal mélyebb és súlyosabb gondok sújtják az ágazatot, amelyek közvetve, vagy közvetlenül akár a lakosság egészségét is veszélyeztethetik. Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke az ágazat súlyos válságával kapcsolatban többek között például a termékek nyomon követhetőségét (a termelőtől a fogyasztó asztaláig) hiányolta. Elmondta, bár a 2004-es keltezésű uniós élelmiszer-biztonsági rendelet, illetve az annak nyomán született hazai jogszabály a lakosság asztalára kerülő élelmiszerek szigorú és alapos nyomon követését rendeli el, egy 2010-es FVM-rendelet azt „felpuhította, elsorvasztotta”. A kor-

mánynak áldoznia kellene ennek a rendszernek az aktivizálására és szigorú rend szerinti működtetésére, annál is inkább, mert az ágazat súlyos nyersanyag-utánpótlási gondjai miatt nőhet a kockázata a különféle gyanús eredetű tőkehús rendszerbe kerülésének. Számolni kell a húshiány tényével, hiszen a statisztikák szerint a korábbi 6–10 millió sertés helyett ma már csupán 2,5–2,8 milliót tartanak a magyar gazdaságokban és számuk a folyamatosan növekvő költségek miatt feltehetően tovább csökken majd. Egy ATV-nek nyilatkozó, korábban lótenyésztéssel foglalkozó gazda éppen ezzel a húshiánnyal magyarázta, hogy tudomása szerint a hazai vágóhidakon számos szabálytalanság előfordul. A saját tapasztalatai szerint a feldolgozásra váró, szabályosan levágott állatok tőkehúsa közé gyakran került feketevágásból, vagy illegális importból származó ellenőrizetlen hús is. Olykor akár annak árán is, hogy a vágóhidat ellenőrző állatorvost korrumpálták. Egy másik nyilatkozó (közelmúltban bezárt húsfeldolgozó üzem igazgatója) szintén a saját tapasztalataira alapozva állította: a különféle töltelékárukba, párizsiba, disznósajtba, kolbászba gyakran, egyébként önmagukban emberi fogyasztásra alkalmatlan, olykor fertőzött és/vagy hulladék alapanyagok kerülnek. A költséghatékony feldolgozás érdekében sok gyártó a szabványnál nagyságrendekkel több adalékanyagot (pl. foszfátokat, nitrátokat, nitriteket stb.) használ, hogy elfedje velük a nem kívánt mellékízeket, illetve fogyasztható állagúvá „varázsolja” a készítményeit. Az élelmiszer-ellenőrzés hiányosságaira, lassú és esetleges működésére ő is rámutatott. A nyilatkozókat Kardeván Endre államtitkár sértett embereknek nevezte, akik csúsztatásaik árán próbálnak elégtételt venni az őket ért sérelmekért. Helik Ferenc a NÉBIH Kiemelt Igazgatóságának a vezetője a fenti két riportban elhangzottakat kommentálva a stúdióbeszélgetésben elmondta: a korrupciós vádakat mind a saját, mind a kollégái nevében visszautasítja. KÓRHÁZ 2013/4.

Cáfolta annak ágazatot átszövő mértékét, de nem zárta ki egy-egy kirívó eset előfordulását. Szerinte, ha tömeges jelenség lenne a rossz minőségű húsáru gyártása, attól minden bizonnyal országszerte sokkal

Nemcsak azért, mert nem tudhatják, hogy a húst, tejet, tojást adó állatot milyen takarmánnyal etették, hanem azért is, mert a feldolgozott élelmiszerek jelentős részében kisebb-nagyobb mennyiségben talál-

Nem árt vigyázni, mit akarnak megetetni velünk!

többen megbetegedtek volna. Az említett visszaéléseket azért sem tartja reálisnak, mert szerinte a vágóhidakon, feldolgozó üzemekben dolgozó alkalmazottak közül valaki, mint „jó állampolgár” és egy személyben fogyasztó biztosan feljelentést tenne a munkáltatója ellen. Észrevétlenül lopakodó GM-növények Bár Magyarország több mint egy évtizede kitartóan ellenáll a főként multinacionális vegyipari cégek által géntechnológiával előállított növények nagyüzemi termesztésére tett itthoni kísérleteknek, a hazai fogyasztók korántsem lehetnek biztosak benne, hogy garantáltan génmódosítás-mentes élelmiszer kerül az asztalukra. KÓRHÁZ 2013/4.

ható szója. Amelynek közismerten legnagyobb termelői az észak- és dél-amerikai gazdaságok, ahol előszeretettel használnak génmódosított szaporító anyagot. Bár évekkel ezelőtt már nálunk is felmerült az igény, hogy minden, génmódosított (GM) alkotóelemeket is tartalmazó élelmiszeren a forgalmazónak/kereskedőnek kötelessége legyen jól látható, feltűnő módon e tényt feltüntetni, a mai napig ez nem történt meg. Sőt, a tapasztalatok szerint ezt inkább palástolni próbálják az érintettek. A Greenpeace magyar tagozata a közelmúltban kéréssel fordult az élelmiszergyártókhoz, kereskedőkhöz, amiben önkéntes nyilatkozatra kérte őket. Eszerint árucikkeik GM-mentességét garantáló, csak

a saját gyártású termékeikre garanciát vállaló, továbbá GM-mentességet nem garantáló csoportokra osztotta őket. A kereskedők között teljes körű garanciát vállalt a GM-mentes árura többek között az Aldi, a Coop Hungary, a Lidl, a Penny Market és a Spar. A Tesco csupán a saját márkás termékeire vállalt garanciát, az Auchan, a CBA, a Mach, a Metro, a G’Roby, és a Reál pedig egyikre sem. A gyártók közül garantálja a GM-mentességet többek között az Alföldi Tej, a Cserepes, a Danone, a Sole-Mizo, a Zott, a Meggle, a Pannontej, az Unilever, a Pápai Hús, a Pick Szeged, a Sága. Nem garantálja: a Her-Csi-Hús, a Hungary Meat, a Podravka, a Szegedi Paprika, a Fővárosi Ásványvíz és Üdítőital, a Szobi Italgyártó. A felsoroltakon kívül számos csokoládé-, édesség-, fagylalt- és jégkrémgyártó, mélyhűtött termékeket, száraztésztákat, pékárut, cukrászsüteményeket, konzerveket, szószokat, levesporokat és bébiételeket előállító vállalkozás. Bár a világ tudósai évtizede vitatkoznak a GM-növények emberre gyakorolt hatásairól, mind a mai napig nem született közöttük megegyezés. A két felfogás közötti markáns különbségeket az is meghatározza, hogy egy adott tudós kutatásait szponzorálja-e vajon valamelyik nagy, GM-növényekkel foglalkozó vegyipari konszern, vagy sem. Az a néhány kutatási eredmény azonban, amelyet független teamek végeztek, okot adhat némi aggodalomra. A WHO és az Európai Gyógyszerügynökség közös megállapításai szerint például 2010 elején az Európai Bizottság által termesztésre engedélyezett, Amflora nevű génmódosított burgonya olyan gént tartalmaz, amelynek hatására bizonyos embereknél rezisztencia alakulhat ki egyes antibiotikumokkal szemben. A génmódosított növények potenciális veszélyeként említik továbbá, hogy azok ismeretlen fehérjéket, mérgező, allergizáló anyagokat termelhetnek. Ennek tényét több kutató eredményei is igazolták. Így például a Skóciában élő Pusztai Árpád biokémikuséi, aki GMburgonyával etette a kísérleti patkányait. Bizonyos idő után különféle elváltozásokat, májkárosodást, szaporodási problémákat észlelt rajtuk. Más kutató allergiás reakciókat, vastagbélrák kialakulását tapasztalta a kísérleti állatokon, továbbá kóros máj-, vese- és hasnyálmirigy-működést. A francia Séralini professzor két évnél tovább tartó kutatása kimutatta: az EU-ban élelmiszerként és takarmányként egyaránt engedélyezett génmódosított kukorica megrövidítette a patkányok életét és fokozta a rákos daganatokra való hajlandóságát. Lóránth Ida AKTUÁLIS

21

„Boni futuri spes malorum est remedium.” – A bajok orvossága a jobb jövő reménye.

Kórházépítészet Kórháztörténet

Az

Építészet

Tartószerkezetek

utóbbi években több előadásomat is kezdtem Caecilius Balbus idézetével, és meggyőződésem, hogy a kórházak infrastukturális fejlesztése, a szakmai ellátási célokon alapuló építészeti-funkcionális gondolkodásmód, a szakági és energetikai fejlesztési lehetőségek átgondolása, a kórházépítészeti innováció, mind az alapvető célt, a betegek gyógyítását, gyógyulását szolgálja. Kórház Építészeti Kultúránkat a Köz­ érzeti Esztétikai Komfort lehetőség szerint többletköltség nélküli növelésével és környezetünk megvédése érdekében, annak további terhelése nélkül, a fenntarthatóság növelésével kell elképzelnünk. Kórházaink jó esetben a jelenlegi igényeknek megfelelő állapotban vannak. Az átalakítások, bővítések a meglehetősen nagy alapterületű épületállomány miatt egyre nagyobb jelentőséget kapnak. Új épület építése esetén, vagy nagymértékű felújítás esetén különösen fontos a hos�szú élettartamra alkalmas szerkezet biztosítása, hiszen a leggyakrabban a bútorozás, a berendezés változik, kisebb belső funkcionális átalakítás történik, de az épület élettartama során gyakori a technológiai, vagy épületgépészeti megújulás is. Nagyobb projektek esetén a technológiai és funkcionális átrendezés akár többször is szükségessé válik. Emiatt a flexibilitás, mint tervezési követelmény biztosítja a jövőbeli változtatási igények megvalósításának lehetőségét. Kórháztervezésnél az építész általában generáltervezőként működik közre. Az építészethez alapvetően kapcsolódó területek: belsőépítészet, orvostechnológia, tartószerkezet, épületgépészet, épületvillamosság, de szinte minden esetben szükség van a csatlakozó út kialakítására, tereprendezésre és kertépítészetre valamint közműtervezésre is. A tervezési szakágakkal kapcsolatban KÓRHÁZ 2013/3. számában velem készült interjú mellett található a szakági spektrumot bemutató ábra. Kórházépítészetünk jelentős történeti múlttal rendelkezik. Szívesen egészítem ki az ugyancsak az előző számban a kórházépítészet történetével kapcsolatban megjelent néhány gondolatomat.A görög iatriék, a római valetudi­ná­ri­umok,

22

Kórháztervezés

Épületgépészet

Épületvillamosság

és az első keresztény xeno­docheio­nok főleg a környezet hatásai ellen biztosítottak védelmet. Ivóvíz tárolást, ellátást és fűtési lehetőséget nyújtottak, elsősorban a járványok idején szolgáltak betegek elhelyezésére. A különböző korszakok orvostudományának fejlettsége, az adott építési anyagok és módok, illetve a társadalmi berendezkedés elvárásai segítették a kórházak kialakítását. Az iszlám világban is különös figyelmet fordítottak a betegek gyógyítására. Az oktatási feladatokat is ellátó gyógyító intézményeinek középkori arab neve (marisztán) a perzsa bimarisztán szóból ered, melynek jelentése: „a betegség helye”. Az UNESCO világörökségi listáján álló szeldzsuk-török építészet egyik remekműve az 1228-1229 között Divrigiben alapított, imaházat és kórházat is tartalmazó Nagymecset és Kórház komplexum, melynek főbejárata felett a következő felirat olvasható: „Ennek a nagymecsetnek az épületét Allah iránti szeretetből a használóinak szánjuk, akik rászorulnak Allah irgalmasságára. Ahmed sah, Szlejmán sah

Orvostechnológia

Belsőépítészet

fia. Allah örökkévaló.” Miközben az iszlám ország kórházaiban többnyire a mecsetek melletti egészségügyi létesítményekről beszélhetünk, Európában a középkori monostorok mellett, azok területén, de funkciójában elkülönítve láthatunk kiváló példákat. A középkori kórházak kórtermei általában nagyméretű, téglalap alakú, osztatlan, egy vagy kéthajós, dongaboltozatos vagy nyitott fedélszékes terek voltak. A betegágyak a hosszanti falak mentén általában egymástól deszkával elválasztott rekeszekben álltak. Ezek a rekeszek egy vagy kétágyasak voltak. Az épület egyik hos�szanti oldalán többnyire a férfiakat, a másik oldalán a nőket helyezték el. Az ablakok a cellák felett magasan nyíltak, azokat az itt végigfutó galériáról lehetett elérni, amely a lábadozó betegek, illetve a rekeszekben fekvő betegeket megfigyelő személyzet számára szolgált. Fontos elem volt az oltár, amelyet istentiszteletek céljára a kórtermek végéből választottak le, sokszor kápolnát építettek a terem felé nyitott előcsarnokként, vagy a kórteremre merőlege-

Pendlebury, pavilonos gyermekkórház

KÓRHÁZ 2013/4.

sen, úgy, hogy az oltár a teremből látható legyen. A XV. század közepén Itáliában kifejlődött reneszánsz kórháztípus alaprajzi kialakítása általában kereszt alak volt, ezek az épületek akár több száz ágyasak is voltak, de járvány idején több ezer beteget is elláttak. Brunelleschi az Ártatlanok Kórháza (Ospedale degli Innocenti) nevű lelencházának építésével, mely Európa első korszerű gyermekotthona és kórháza volt, a kor elvárásainak megfelelő funkcionális megoldását tükrözte. Nagyjából ezzel egyidőben terveztette meg Francesco Sforza Filaretevel az Ospedale Maggioret, a hatalmas milánói kórházat. Az Ospedale San Spiritot, a Szentlélek kórházat IV. Sixtus pápa állíttatta helyre 1477-ben. A mai korunkra lejellemzőbb áttörést a Francia Tudományos Akadémia javaslatára a Hotel Dieukban kialakult állapotok megszűntetésére a „Memoires sur les Hopitaux de Paris” című művében J.R. Tenon doktor javasolta, ez volt a pavilonos kórház, melynek első változatát mintegy hatvan évvel később Gauthier tervezte meg, ez volt a 905 ágyas Lariboisiere-i kórház. Ez a rendszer a XIX. századi háborúk során nagymértékben elterjedt és Magyarországon is több példája van. Ebben a rendszerben épült és bővült Budán a Szent János Kórház, Pesten a Szent István Kórház, de számos vidéki kórházunk is. Ennek a rendszernek létezésével minden előnyével és hátrányával együtt számolnunk kell, több ilyen kórházunk, vagy azok egyes épületei műemléki vagy helyi védelem alatt állnak. A XIX. század végén Pasteur, Koch és Semmelweis felfedezései, a diagnosztikai és terápia egyes felszereléseinek megjelenése is szemléletváltozást idézett elő és lassan bár, de megindult a pavilonrendszer centrális rendszerrel (tömbkórház) történő felváltása. Ha valaki ma kórházat szeretne építeni, ezt zöldmezős beruházás, rekonstrukció keretében teheti meg, vagy adott alapterület átalakításával, esetleg annak bővítésével. Zöldmezős beruházás jelen gazdasági helyzetben nálunk nem várható, bár kétségtelen annak előnye. A kórházakat korábban a városok külső részén, a bővíthetőség figyelembe vételével tervezték, ezekhez meg kellett oldani a közlekedési kapcsolatokat is. Több európai példa mutatja a törekvést ebbe az irányba korunkban is. Ugyancsak jellemző koncepció volt és még ma sem elvetett, hogy a kórház a városszerkezet szoros része, annak alsó szintje szinte mindenki számára nyitott, passzázs jellegű, és csak a felsőbb KÓRHÁZ 2013/4.

Oslo Rikshospitalet, építész: MEDPLAN AS Arkitekter – Fontos a fény

szinteket különítik el a funkcionális igényeknek megfelelően. Nálunk a realitást a meglévő kórházak területeinek átgondolt fejlesztése, azokon belüli tömbösített épületstruktúrák és szakmai alapokon álló integráció képviseli. Az utóbbi években Európai Uniós támogatással jelentős kórházfejlesztések történtek Magyarországon a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programok keretében, például: – TIOP-2.1.2.: A járóbeteg szakellátási központok fejlesztése, – TIOP-2.2.1.: A földi és légi mentés fejlesztése, – TIOP-2.2.2.: A sürgősségi ellátás fejlesztése, – TIOP-2.2.3.: A vérellátó központok fejlesztése, – TIOP-2.2.4.: A fekvőbeteg ellátás infrastruktúra fejlesztése,

– TIOP-2.2.5.: A korszerű regionális onkológia hálózatok fejlesztése. Jelenleg pályázati stádiumban van a TIOP-2.2.6.: Sruktúraváltás támogatása az onkológia centrumok, és a járó- és fekvőbeteg ellátás fejlesztésével, illetve már épülnek az Egészségpólusok fejlesztései a TIOP-2.2.7. konstrukció keretében több helyen. Ugyancsak elkészült jó néhány járóbeteg ellátó központ, sürgősségi osztály és több TIOP-2.2.4-es fejlesztés is kivitelezés alatt áll. Bármilyen beruházás jelentős időt vesz igénybe, a pályázatokat azok előzetes megjelenése után társadalmi egyeztetés majd a pályázat végleges kiírása követi. A tervező végleges kiválasztása a nagyságrend függvényében tervpályázattal, vagy közbeszerzéssel történik, mindegyiknek több hónapos időigénye van. Az ideális forma Kórháztervezés

23

a tervpályázat­lenne, de ennek sem időbeli, sem finanszírozási keretei nem álltak rendelkezésre az utóbbi időben. Ugyancsak időigényes a nyílt közbeszerzési eljárás, ahol az előzetes minősítés után szinte csak az ár és a vállalt, sokszor irreálisan rövid határidő számít. Ez a helyzet valóban „versenybarát”, de sokszor nem az építészeti minőség irányában hat. A pályázat beadásához célszerű olyan léptékű tervdokumentációt készíttetni, melyből­már nagy valószínűséggel becsülhetők a költségek is. Az engedélyezési tervek elkészíttetésének időszaka értelemszerűen a feladat nagyságrendjének figyelembe vételével több hónapos folyamat, számtalan hatósági és szakhatósági egyeztetés szükséges. Egy megalapozott műszaki-kiviteli tervdokumentáció elkészítése akár fél évet is igénybe vehet. A kivitelezést műszaki ellenőrzés és tervezői művezetés kíséri, de figyelemmel kell lenni a műszaki átadás-átvétel, illetve a beüzemelés időigényére is. Ez a komplikált épületgépészeti és épületfelügyeleti rendszereknél, de a korszerű orvostechnológiai berendezéseknél is több hét lehet. A műszaki átadás-átvételi eljárás, a sokszor óhatatlanul felmerülő hibajavítás és a projekt elszámolása is hónapokig tarthat. Központban mindig az ember van, legyen az a kórházba bejáró beteg, a kórházban fekvő beteg, a kórházban dolgozó orvos, nővér, kisegítő ápoló, technikai, gazdasági, vagy adminisztratív dolgozó vagy akár látogató. Az ő fizikális méreteik, mozgásuk és mozgatásuk adja meg az alapvető berendezések és így a terek helyigényét is. Már Vitruvius az időszámításunk előtti I. században is részletesen foglalkozott az emberi test harmóniájával, az ujj, a tenyér,

Magkórház

24

Kórháztervezés

Kommunikáció

a láb, a könyök és a magasság méreteit hasonlította össze: „4 ujj tesz ki 1 tenyeret, és 4 tenyér tesz ki 1 lábat, 6 tenyér tesz ki 1 könyököt; 4 könyök teszi ki egy ember magasságát. Ezen túl 4 könyök tesz ki egy lépést, és 24 tenyér tesz ki egy embert. Az ember kinyújtott karjainak hossza megegyezik a magasságával.” Többek között Vitruvius ihlette az olasz reneszánsz kiváló festőjét, tudósát, polihisztorát, Leonardo da Vincit is az emberi test arányainak vizsgálatára másfél évezreddel később, aki több ezer oldalnyi rajzot készített ebben a témakörben. 1948ban hozta nyilvánosságra Le Corbusier Modulorját, amely az építészettörténet egyik legizgalmasabb kísérlete talán az emberi arányrendszer objektív leírására. Először 175 cm-ben, majd 183 cm-ben határozta meg a testmagasságot és az aranymetszés szabályait alkalmazta. Az emberi

testmagasság természetesen változik nem csak az történelmi idővel, korral, de földrajzilag is. Csupán érdekességként említem, hogy a korszerű kórházi ágyak tervezésénél a betegbiztonságra figyelve a ma legkisebbnek számító Sri Lanka-i nők és a legnagyobbnak számító holland férfiak méreteit veszik figyelembe a becsípődések, beszorulások elkerülésére. A helyiségekben folyó tevékenység adja azok kapcsolatrendszerét, a funkcionális felépítést és az építészeti térstruktúrákat mindig vízszintes és függőleges térbeli modellként kell elképzelni. A tömbkórházak terjedésével, a technológiák fejlődésével a szintbeli és szintenkénti kapcsolatok egyre bonyolultabbá válnak, ebben kell elsősorban áttekinthető közlekedőkkel, világos és szükség szerint elkülönített betegutakkal rendet teremteni. Gyakori megoldás, hogy a műtő-diagnosztikai épületek elvállnak a hotelszárnyaktól, az is előfordul, hogy többszintes épületben a higiéniai követelmények (Hügieia az egészség és tisztaság görög mitológiai istennője, Aszklépiosz és Épioné leánya volt) messzemenő figyelembe vételével az alsó szinteken a járóbeteg ellátás, felsőbb szinteken fekvőbeteg ellátás, még fölsőbb szinteken a még kisebb forgalmat igénylő intenzív osztályok, illetve műtőblokkok kialakítása történik. A kórházak létesítése során a tervezésfenntartás környezettudatos szempontrendszerét kell figyelembe vennünk, melynek a teljesség igénye nélkül sorolom fel néhány elemét: – Telek megfelelő beépítése. – Az épület megfelelő tájolása. – A benapozás biztosítása. – Külső és belső zajforrások csökkentése. – Környezetrendezéssel és árnyékoló szerkezetekkel a nyári túlmelegedés megelőzése. KÓRHÁZ 2013/4.

– Természetes megvilágítás előnyben részesítése minden helyiségben. – A természetes szellőzés előnyben résesítése. – Hulladékkezelés, különös tekintettel a szelektív és a veszélyes hulladék gyűjtésére. – Zöldfelületi fejlesztéssel a ház környezetbe illesztése. – A megfelelő épületenergetikai igényeknek megfelelő épületszerkezetek, többek között nyílászárók megválasztása. – Alacsony energiájú ház tervezési alapelveinek megjelenítése az építészeti kialakításban. – Alternatív energiák használatának vizsgálata. – Környezetbarát hűtő-fűtőközeg alkalmazása. – Csapadékvíz felhasználás, például öntözésre, bár ez éghajlati viszonyaink mellett nehézkes. – Energiatakarékos fényforrások tervezése. – Többszörösen felhasználható anyagok alkalmazása. – Megvilágítási szintek helyiségtípusok és azok funkciója szerinti méretezése. – Külső megvilágítás függő működtetés. – Fényszennyezés csökkentése vagy elkerülése. – Hűtés-fűtés, szellőzés vezérlő automatikák logikai együttfuttatása. – Integrált épületautomatika tervezése. Mindezek mellett véleményem szerint kórházaink további fejlesztési koncepcióinak

Speciális ajtóvasalat

KÓRHÁZ 2013/4.

alakításánál a következő alapvető szempontoké a főszerep: – beépítés, – városépítészeti és forgalmi kapcsolatok, – alaprajzi-funkcionális kialakítás,

– KÉK (Közérzeti Esztétikai Komfort), – akadálymentesítés. Az „egyetemes tervezés” és az élet minőségének javítása céljaiban szinte azonos, nyitottságunk a komplex akadály-

Egyedi ütköző

– pavilonoktól a tömbkórházig elv, – betegutak, – flexibilitás, – fesztávok és méretrendek, – fejleszthetőség térben és időben, – gazdaságosság hosszú távon is, – humánus kialakítás,

mentesítésre egyre nő, ezt hazai jogi szabályozás is kötelezővé teszi. A témával számos segédlet foglalkozik, ezek az eddigi infrastrukturális fejlesztéseknek is elemei voltak. Fontos, hogy az akadálymentesítésnél nem csak a mozgáskorlátozottakra, hanem a látás- és halláskárosodottakra vagy mentálisan sérültekre is gondoljunk. A tervezési irányelvek betartása mellett mindig gondoljunk a részletekre és a finomságokra is. Nem vitatom, hogy ezek sokszor költséges elemeknek tűnnek, de ha a közlekedő szélességét kell teljes hosszon akár csak húsz centiméterrel növelni egy-egy benyíló ajtószárny miatt, már nem kérdéses, hogy a speciális ajtóvasalat gazdaságos. Számtalan gondot okoznak a falhoz ütődő ajtók, lehulló vakolatok, sérülő burkolatok. Egyszerűnek tűnik a padlóba lefúrt ütköző, csak takarítani nem lehet tőle, mutatom tehát képen a megoldást: az érkező ajtószárny nyitásakor mágnes emeli ki az ütközőt. Az egész tervezési folyamat során az egyik legfontosabb elem a kommunikáció. Gondoljuk végig a folyamatot. Megjelenik a pályázati kiírás, ami önmagában is sok információt tartalmaz. A pályázati kiírásnak számos melléklete van, amelyeket a pályázat résztvevőinek szinte mind ismerniük­ Kórháztervezés

25

kell. Az orvosszakma értelemszerűen a lehető legtöbbet szeretné szakmai ellátási céljainak biztosítására, ugyanakkor­a feladat megoldására végtelen mennyiségű előírás vonatkozik. Gondoljuk csak az Országos Településrendezési és Építési Követelményekre, az Országos Tűzvédelmi Szabályzatra, a Minimumrendeltre, a Helyi építési szabályzatra és Szabályozási tervre. A finanszírozási feltételek persze általában szűkösek, tehát a pályázat gyakorlatilag egy iterációs folyamat. Több bizonytalanságot okoz, hogy a bírálóval nem vagy nem mindig lehet közben egyezetni, a határidők többnyire nagyon rövidek. Az adminisztrációs terhek folyamatosan nőnek. A megrendelőknek illetve a projektmenedzsereknek bizony jelentős szervezési képességekről kell tanúbizonyosságot tenni. Meggyőződésem szerint a jövőbeni fejlesztéseknél kiemelt figyelmet kell fordítani a következőkre: – Jelenlegi infrastrukturális állomány rögzítése elsősorban a telek és épületállomány vonatkozásában. – Egészségpolitikai célok meghatározása, aktualizálása. – A céloknak megfelelő regionális-területi szakmai program kidolgozása, karbantartása. – A szakmai programoknak megfelelő helyi orvosszakmai koncepciók kidolgozása. – A koncepcióknak megfelelő fejlesztési tervek kidolgozása. – A fejlesztési tervek során az egymásnak ellentmondó részszempontok lehetőség szerinti feloldása. – Megfelelő kommunikáció az érintett szervezetek között. A minőségi kivitelezés néhány szempontját említem meg. – Az ár fontos, de a minőség igenis számít. – Kivitelezői ajánlatadás során az árképzés legyen racionális és biztosítani kell elég időt az árajánlat megalapozott elkészítésére. – A pótmunka nem többletköltség a kivitelezésre, de számolni kell vele, különösen meglévő épületek átalakításánál, elsősorban a tervezés során nem feltárható, eltakart szerkezetek esetében. Tartalékot kell erre biztosítani. – Hiba mindig van, de ki kell javítani, erre is kell tartalékot biztosítani. – Az alvállalkozó alvállalkozójánál is legyen minden olyan terv, amiből építeni tud. – A részlet az részlet, és a végén látszik, akkor is, ha kell hozzá burkoló, asztalos, villanyszerelő, festő, etc. A részle-

26

Kórháztervezés

tek finomsága adja sokszor a megfelelő megoldást. – A sarkoknál többnyire sarokidomok vannak, kétségtelenül drágább, mintha kihagyják azokat, de ha vannak, nem akad be semmi, lehet takarítani és még szép is. – Fele vastagságú anyag előbb-utóbb reped, hajlik, törik, a csere után csak drágul a ház. 2012. július 7-én Dr. Hennu Kjisik, az University of Oulu (Finnország) professzora tartott egy érdekes előadást Magyarországon az Egészségügyi Menedzserképző Központban az Építészet a gyógyulásért kiállításhoz kapcsolódóan. Tapasztalatai szerint amennyiben az épület létrehozásának tőkeigényét 1 egységre becsüljük, akkora tervezési díj 0,1 egység, az első 25 évre vonatkozó üzemeltetési költség 100 egység, az első 25 évre vonatkozó teljes működési költség 400 egység. Meggondolandó, van-e értelme takarékoskodni a tervezési díjjal, van-e értelme olcsóbb kivitelezés miatt olcsóbb, de gyengébb minőségű, kevésbé tartós, kisebb hőszigetelési értékű anyagokat, termékeket alkalmazni, hiszen épület élettartamra tervezünk. Ugyancsak az ő tapasztalatai szerint az Utrechti Bouwcollege forrásadatai alapján az európai kórházaknál általában 13% ipari terület (fűtés, hűtés, szellőzés-légtechnika, épületfelügyelet, épületautomatika, villamos berendezések, ellátás, karbantartás területei), 36% irodaterület (igazgatás, adminisztráció területei), 27% hotelszárny és 24% gyógyítási terület. Láthatjuk tehát, hogy egy kórház egy komplett egészségügyi-, ipari-, köz- és lakóépületként definiálható. Mire is koncentráltunk az elmúlt húsz évben? Az 1990-es években az ágyszámok, az osztályok, a műtők és a diagnosztikai fejlesztés játszotta a legfontosabb szerepet. A 2000-es években a városépítészeti és forgalmi kapcsolatok valamint a komfort jelentette a kihívást. A 2010-es években Magyarországon a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programok keretében a racionális olcsó üzemeltetés illetve a mátrix rendszer irányába mozdultunk el. 2012-től, illetve 2013-tól komplex szemlélettel figyelünk az üzemeltetési költségekre, a környezettudatosságra, és a kórházépítészeti kultúránkra. Láthatók tehát a paradigmaváltás nyomai. Túl kell lépnünk a rövidtávú gondolkodáson, életciklus költségeket kell számolnunk, nem szabad a specifikációkat

misztifikálnunk, és tudomásul kell vennünk, hogy magasabb minőségű, de költségtakarékosabb építészeti-műszaki megoldásokra van szükség. Care-cure-core, azaz gondoskodás-gyó­ gyítás-gondolkodás folyamatát kell állandóan szem előtt tartanunk. További kórházaink tervezésénél, a TIOP programok lezárulása után, a 2014-2020. években remélhetőleg újabb fejlesztési periódus következik, az említett paradigmaváltás figyelembevételével. Óhatatlanul számolnunk kell részben már tömbösített, de jellemzően pavilonos kórházaink megmaradásával, hiszen számos budapesti és vidéki kórházunk és klinikánk is ebben a rendszerben készült, egy részük műemléki vagy helyi védelem alatt áll. Lehetőség szerint, de ésszerű mérethatárok között a tömbkórház vagy a magkórház irányába kell elmozdulni. Számos kutatás foglalkozik a kórházak ideális nagyságával, nálunk az 500-1000 ágyas lehet véleményem szerint az indokolt maximum, ez illeszkedik meglévő állományunkhoz is. Sok külföldi országban, de már itthon is találkozunk robot szállító berendezésekkel és néha előfordul a rollerező nővér látványa. A cikkem elején említett flexibilitásnak megfelelő raszterrendeket kell biztosítani. Hotelszárnyaknál a betegágyak méretéből, a betegágyak mozgatási helyigényéből adódóan a betegszobák méretrendjéből kell kiindulni, ez illeszthető a kezelők, vizsgálók, orvosi szobák méreteihez. A fektetők, radiológiák, laborok, intenzív osztályok, műtők méretrendje az ott folyó tevékenységből származtatható. Nemzetközi kutatások és saját tapasztalataim szerint a flexibilitást általában a 7,50×7,50 m illetve a 9,00×9,00 m körüli raszterméret tudja a legjobban és még megfelelő gazdaságossággal biztosítani, de előfordul külföldön a 10,80×10,80 m-es pillérosztás is. A szükséges hasznos terhelés általában 300-500 kg/m2 (3-5 kN/m2) körüli érték, de minden esetben vizsgálni kell, hogy az épület élettartama alatt milyen funkcionális átalakítás várható. Ne feledjük: budai és pesti klinikák, vidéki kórházak számos épülete több mint száz éves! Mai szerkezeteink akár monolit, akár előregyártással készülnek, könnyen illeszkednek a helyszíni eltérésekhez, de a hazai ipari előregyártás korszakában készített, például jellemzően 6,00×6,00 m-es raszterű UNIVÁZ házaknál át kell gondolni alaposan az átalakítás lehetőségét. Még rosszabb a helyzet az alagútzsalus épületeknél, ahol néha a bontást is meg kell fontolni. A hosszfőfalas szélső folyosós épületekből lehet középfolyosósat kialakítani, néha újabb traktust KÓRHÁZ 2013/4.

hozzáépíteni, de a fenti elveket mindig célszerű figyelembe venni. Míg Európában a vita arról folyik, hogy a betegszobák egy, vagy kétágyasak legyenek, az egyágyas betegszobákhoz külön nappalidolgozó tér vagy a látogató számára külön hálószoba tartozzék, addig lehetőségeink figyelembevételével nálunk továbbra is számolni kell többágyas, megítélésem szerint maximálisan háromágyas betegszobák tervezésével. Természetesen az egy és kétágyas szobák növelése céljaink közé tartozik. A be-

dákat láttam Svájcban és Luxemburgban is. Megemlítem a volt keletnémet terület kórházainak koncepcionális fejlesztésével és integrációjával kapcsolatos céltervezési (Zielplanung) folyamatot, melynek alapvető célja a kórházfenntartó stratégiai tervezése (5-15 évre tervezett időtartamra hozott funkcionális és építészeti beruházási döntések előkészítése) minden érintett egyetértésével. A jelentősebb tervezési koncepciók a meglévő állomány üzemeltetés szempontjából optimális működte-

Ennek a cél-, illetve koncepciótervezési folyamatnak Magyarországon is készült egy változata a GYEMSZI Gyógy­ sze­ ré­ szeti és Egészségügyi Minőség- és Szer­vezetfejlesztési Intézet megbízására. A TIOP-2.2.6. pályázati konstrukció részvevőinél már elindult a 2014-20-ig tartó fejlesztési programok koncepcióalkotási folyamata, várhatóan ez a lehetőség rövidesen a többi kórház számára is elérhetővé válik, így bízvást remélhetjük a címben jelzett jobb jövőt az egészségügy infrastruktúra esetében is.

Basel Rehabilitációs centrum, építész: Herzog & de Meuron

tegek fizikai gyógyítása mellett jelentős az épített környezet. A színek, az anyagok, a felületek, a kertépítészet elemei, a falakra elhelyezett képek, a természetes megvilágítás mind hatást gyakorol a lélekre, segíti annak épülését, felépülését, a kiszolgáltatottsággal, nagy megterheléssel járó hos�szú kezelési-ápolási időszak elviselését és nem utolsó sorban könnyíti a sokszor 24 órát munkahelyükön töltő orvosok, személyzet kitartását, koncentráló képességének megtartását. Nem véletlenül forrt ös�sze évszázadok során a kórház és kápolna, a tudás és a hit, a remény és a szeretet nem elválasztható egymástól. Európában a kórházépítészet fejlesztésére több törekvés történt. Kiemelkedő szerepet játszottak a hollandok és svédek, a norvégek és finnek, de kiváló pélKÓRHÁZ 2013/4.

tésére és új kórházi létesítmények létrehozására, a meglévők felújítására, bővítésére irányultak. Orvosi-szakellátási és építészeti-műszaki szempontok alapján felállított prioritási lista segítségével a stratégiailag hibás döntések kiküszöbölésére törekedtek. Kórháztervező teamet, mint független moderátort alkalmaztak a teljes dokumentáció készítése során. A Céltervezés 2005 körül indult és 2020-ig tartó tervezési folyamat Németországban. Nagy figyelmet fordított a népesség nemenkénti, korcsoportonkénti és betegségcsoportonkénti mérésére, a kórházak külső és belső feltárásának, közlekedésének, forgalmi kapcsolatainak elemzésére, a belső épületállomány felmérésére, és ennek figyelembevételével tett javaslatot ütemezett fejlesztésre.

Örömmel üdvözlöm a Kórháztervezés ro­va­tot, remélem, hogy építészetelméletikórháztörténeti-kórháztervezési fejtegetéseim felkeltik az olvasók érdeklődését, mivel alig ismerek olyan kórházat, ahol hasonló kérdések nem merültek fel. Célunk szerint az építészeti nyitó cikket orvostechnológiai, belsőépítészeti, tartószerkezeti, épületgépészeti és épületvillamos szakági kérdésekkel foglalkozó értekezések követik a további számokban, melyek tartalma jelentősen bővített formában és illusztrációkkal a kö­ zel­jövőben a témakörről szóló könyv formájában, hiánypótló műként is megjelenik. dr. Kiss Zsolt István építész vezető tervező Magyar Építőművészek Szövetsége Egészségügyi Munkabizottság vezetője Kórháztervezés

27

Marosi Miklós Széchenyi- és Ybl-díjas építésszel beszélgettünk.

A kórháztervezés esszenciája Kórháztörténet

Építészet

Tartószerkezetek

– Több jelentős magyar kórház tervezőjeként hogyan látja, mitől lesz jó egy kórházi épület? – Szinte a diplomám megszerzése óta foglalkozom középület-tervezéssel. Elsőd­ le­ ges, koncepcionális célom a kórházak középületi rangjának visszaállítása. Ez sajnos az 1970-es években silányodott le, nem elsősorban a panel- és épített szerkezetek iparosítása miatt, hanem a gondolkodás következtében. Ezért én elsősorban abba az irányba próbáltam lépni – és ez megvalósult, jelentősebbnek ítélhető kórházi munkáimnál fel is lelhető –, hogy az ősi építészeti diszciplínákat, a terek és harmadik dimenzió tudatos alkalmazását a kórházaknál is megvalósítsuk. Az iránytervek korszakában, a hetvenes-nyolcvanas években, kaptunk olyan tervezési megbízásokat, amelyek meghatározták, hogy a kórház előcsarnokának 320 négyzetméternek kell lennie, a belmagassága pedig 3 méter legyen. Ebből azonban nem lehetett megfelelő teret, kultúrált előcsarnokot, pláne nem középületi rangú előcsarnokot létrehozni. Ki kellett hát valamit találni ahhoz, hogy a helyiségeket térré alakítsuk, és az ablakok ritmusán, valamint az ablakok arányán túl a kórházakba belopjuk az elkötelezett építészetet. – Mit ért a tér alatt? – A középület-tervezésben ezt úgy tanítottam, hogy vegyünk egy 12 négyzetméteres alapterületet, ami lehet egy 2x6 méter méretű helyiség, de egy 3x4 méteres szoba is. Az egyiknél egészen más belmagasság lesz a térérzet, mint a másiknál. A terek arányaihoz kell a belmagasságot hozzárendelni. Ez a gyógyászati helyiségekre nem igaz, mert ott a technológia megszabja a kötelező magasságot. Ahol viszont a betegek, látogatók mozognak, azokat a tereket kell olyanná formálni, hogy ott ne legyen félelemérzet, barátságos legyen a kórház, és ha bejön oda egyébként is összeszorított szájjal, izgalommal, szorongva a beteg, a tér arányaival, a dizájnnal, színekkel fel tudjuk oldani a feszültséget. Meggyőződésem, hogy a gyógyítást is segítjük ezzel, nem csak a félelemérzetet szüntetjük meg. Nemzetközi tapasztalatok alapján pszichológusok igazolják: a helyiség, a tér, a gyógyítás olyan

28

Kórháztervezés

Épületgépészet

Épületvillamosság

Marosi Miklós

tudatalatti segítője a gyógyításnak, amit nem is lehet pontosan indokolni, megmagyarázni. De ugyanez vonatkozik a kísérőre, a látogatóra. Sokszor az ember azt tapasztalta, hogy a beteg nyugodtabb, mint a hisztérikus látogatója. – Milyen megoldást talált a térérzet létrehozására? – Visszaállítottam a klasszikus, történelmi példák alapján a légteret, az aulás tereket. Az Uzsoki utcai kórházban sikerült egy felülvilágított aulát létrehozni, ami azon kívül, hogy építészeti látványosság és közlekedési térszervező szerepe van, többletköltséget sem jelent, mert ezeket a nagy légterű tereket a hulladéklevegő felhasználásával sikerül hűteni és fűteni. Ezt a többletet úgy lehetett elérni, hogy a kis belmagasságú helyiségekre nem kényszerítettem rá a belmagasság növelését, hanem több szint összefogásával lehetett egy nagyobb légterű előcsarnokot létrehozni. Ugyanez volt a megoldás a 410 ágyas szegedi klinika épületénél, kicsiben pedig a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai-neurológiai területén is. Úgy gondolom, ezek mindenképpen segítettek a ház belső hangulatánál azon szempontok megteremtésében, hogy szinte 4-5 csillagos szállodába érkeztetjük a beteget, a látogatót, ami a kórház imázsában is jelentős pozitív tényező. Ugyanígy a sokkból ébredő beteg számára sem mindegy, hogy milyen kórteremben látja meg a fényt, ezért a betegszobákkal is sokat kell foglalkozni.

Orvostechnológia

Belsőépítészet

– Meddig nyújtózkodhat az építész az esztétika megteremtésében? – A világon mindenütt, ahol az adófizetők pénzéből zajlik a gyógykezelés és az államilag finanszírozott kórházi betegellátás, természetesen az építésznek tudnia kell minden mozdulatát indokolni. Nem szabad megmagyarázhatatlan építészeti bravúrokkal, dizájnelemekkel felöltöztetni a műszeres tereket. Nem szabad odáig jutni, hogy olyan megjegyzések jelenjenek meg, hogy ha nincs az extravagáns épület, akkor több tucat új inkubátort lehetett volna vásárolni. Ezt a labdát nem szabad feldobni, hanem visszafogottság mellett kell építészetileg magasabb igényszintre emelni az épületet. Az állami működtetésű kórházaknál a praktikum és gazdaságosság alapvető szempont, mint ahogyan a tartósság, az időtállóság is az. Ezt idehaza még inkább érzékelhetjük, hogy ha egy kórház jelentős állami beruházás révén kap egy komoly épületet, nagy valószínűséggel, 30-40 évig biztosan egy fillért nem fog az adott régió, város, megye kapni. Nekünk olyan anyagokat és szerkezeteket kell alkalmaznunk, amely ezeket az időszakokat átvészeli, és kibírja azt a strapát, amit a kórház nagy tömegű betegforgalma és látogatottsága előidéz, és vonatkozik ez nem csak a belső anyaghasználatra, hanem a homlokzatokra is. – Meddig kell kitartania a belső anyagoknak vagy a homlokzatnak? – Érdekes példa, hogy Budapesten és az ország több nagyvárosában a XIX-XX. század fordulóján tömegesen épültek piros téglás kórházak. Budapesten mindenki számára ismert a Szent János, Szent Margit, Szent László és Szent István Kórház, amelyek nem csak azért készültek téglahomlokzattal, mert az volt a kor divatja, hanem azért is, mert akkor felismerték, hogy ez egy időt álló, tartós homlokzat. A sumérok által kitalált tégla a mai napig időt álló, és éveken keresztül semmit sem kell vele tenni, mert az eső lemossa. Sőt, a téglahomlokzat létjogosultságát a háborúk és forradalmak is igazolták, a golyónyomok helyét egyegy tégla kicserélésével lehetett javítani. Sajnos az ablakok és nyílászárók nem voltak ennyire tartósak, ezért ma az energiaKÓRHÁZ 2013/4.

veszteség csökkentése országosan is fontos kérdéssé válik. Ezeknél a régi, egyébként alaprajzilag ma is jól működtethető kórházaknál a felújítás során fontos a homlokzatokat olyan megoldással körbezárni, amely a továbbiakban minimális fűtő-hűtő energia felhasználását igényli. – Mekkora gondot okoz ma a meglévő épületek elavultsága? – Meglévő épületállományunk 80-90 százaléka igényli energiahatékonysága fejlesztését. Ezeknél mérnöki bravúrokkal lehet megoldani, hogy a korszerű energiaellátás eredményeként az üzemeltetési költségeket is csökkenteni lehessen. Meggyőződésem, hogy a megoldás nem feltétlenül az évszázados épületek lebontása és újjáépítése lehet, hanem az a következő időszak legnagyobb problémája, hogy miként lehet majd szellemesen, olcsón és praktikusan felújítani és átépíteni ezeket az épületeket, hogy közben az energiatakarékosságra is maximális mértékben koncentrálhassunk. – Hogyan befolyásolja az orvosi technológia fejlődése az építészeti célokat? – Elsősorban a képalkotó diagnosztika fejlődése formálja át nagymértékben az épületekkel kapcsolatos elvárásokat. A modern diagnosztika számtalan olyan lehetőséget teremt a betegségek felismerésére, ami évszázadokon keresztül nem létezett. Ezek a nagydiagnosztikai eszközök nagyon drága gépek, elterjedésük rendkívül lassú, hiszen nagy tőkét és szaktudást igényelnek. Nem véletlen, hogy ezeket a klinikai központokba, vagy kiemelt gyógyászati központokba telepíti az állam. Ebből az is következik, hogy a magyar betegnek számítania kell arra, hogy egyre kevésbé kap meg minden ellátást a lakóhelyén. Az alapellátáson és az

Az Uzsoki utcai kórház épülete a levegőből

KÓRHÁZ 2013/4.

Tágas, világos és elegáns belső tér

egyszerű szakellátáson túl komplexebb esetekben, a modern diagnosztikai iránti elvárások miatt csak nagyobb kórházi centrumokban lehet teljes körű ellátást nyújtani. Ennek a fejlődésnek az az egyenes következménye, hogy az egészségügy, annak országos szintű megszervezése már nemcsak egy egészségügyi szakértői csapat belügye, hanem az egész ország infrastruktúráját érintő és befolyásoló tényező. A betegellátás ezért nem csak annak az egy tárcának a hatáskörébe tartozik, amely ténylegesen ezzel foglalkozik, hiszen ma már minden ágazatra kiterjedő feladatokat és költségeket jelent, hogy a magyar betegellátás korrekt módon, közmegelégedésre működhessen.

csak a fővárosban, hanem a vidéki városokban is – megépítették kórházaikat, általában a város külső kerületeiben próbálták a helyüket megtalálni, s ez úgy tűnt, lehetőséget ad a hosszú távú fejlesztésre, bővítésre. Ám ezeket a területeket körülnőtte a város. Ma ott tartunk, hogy ha egy telephelyen belül modernizálni akarunk, és a betegellátást nem akarjuk hosszabb időre szüneteltetni, nincs más lehetőségünk, mint a minimális zöldterület felélése, illetve olyan belső korszerűsítés megvalósítása, amelynél egy-egy értéktelen épület feláldozásával nyerhető területen építünk újat és korszerűt. Így valójában az ugyanazon a telephelyen már meglévő infrastruktúrát tudjuk korszerűsíteni.

– De a kórházakat nem nagyon lehet odébb költöztetni. – Valóban, Magyarországon a kórházi hálózat kialakult. Akkor, amikor a városaink – nem-

– Mi jellemző a mai modern kórházakra? – Nyugat-Európában a nagy kórház sok esetben jellemzően rendkívül tömör, tömbösített, gazdaságos, rövid belső forgalmakkal rendelkező épület, óriási, gyárszerű telephely, ahol mintha a humánum gondolata háttérbe szorulna. Ezek olyan gyárak, ahol az ember megszületik, élete során behozzák „szervizbe”, aztán itt is végzi. Az építész feladata, hogy az épület ellátási hatékonyságát megtartva ezt a gondolatot a kórházba járó ember tudatából kiiktassa, és vonzó környezetet hozzon létre. Az elvárásokkal, a hosszú távú fejlesztések lehetőségeivel a megrendelői oldalnak is tisztában kell lennie, ezért szimpatikus számomra, hogy a Wochna Hospital Kft. kezdeményezésére a Kórház szaklap hasábjain végre elindult egy olyan együttműködés, amely a kórháztervezési szakágakat átfogóan bemutatja, az intézményi döntéshozók számára pedig híd szerepet tölt be az építésztervezők, orvostechnológiai szakemberek és a kórházi menedzsment között. Kórháztervezés

29

Innovatív technológiákra koncentrál az újonnan megalakult Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ). Céljaikról Csató András elnököt és Holchacker Péter igazgatót kérdeztük.

Éthosz és szemlélet – „Vagyunk, létezünk, megalakultunk” – hang­zott el április 10-én megtartott sajtóbeszélgetésükön. Milyen céllal? Csató András: Kiemelt célunk, hogy olyan jogi, szabályozási és finanszírozási környezet alakuljon ki, amely lehetővé teszi a magyar betegellátás részére is a környező országokéhoz hasonló, magas színvonalú diagnosztikai és terápiás eljárások elérését. Transzparensen szeretnénk minél szorosabban együttműködni az egészségügyi döntéshozókkal, a kórházak vezetőivel, és az innovatív technológiákhoz kapcsolódó diagnosztikai és terápiás szakmák aktív támogatására is számítunk. – Honnan gyűjtik a tagságot? Holchacker Péter: Azokat a meghatározó hazai egészségügyi technológiai szolgáltatókat, orvostechnikai szállítókat tömörítjük, akik az egészségügyi beavatkozásokhoz, kezelésekhez szükséges legmodernebb technikát biztosítják. Elsősorban kutatás-fejlesztés vezérelt, bizonyítottan bevált technológiák napi szintű alkalmazására koncentráló cégekről van szó. Tagságunk és pártoló tagjaink az innovatív kórháztechnikai eszközök magyarországi forgalmának mintegy 80 százalékát fedik le, de ha az összesített kórháztechnikai forgalmat tekintjük, akkor is a teljes forgalomnak több mint fele a részesedésünk. Cs.A.: Másképp fogalmazva, tipikus tagvállalatunknak az a célja, hogy az implantátum hosszabb ideig maradhasson a betegben, a jobb radiológiai diagnózis alacsonyabb sugárzás mellett valósuljon meg, az adott berendezés az orvos számára könnyebben legyen kezelhető, vagy az egészségügyi szakdolgozók sérülései csökkenjenek. Tagvállalataink holisztikusan szemlélik az egészségügyi ellátás folyamatát, és jelentős erőforrásokat kötnek le annak érdekében, hogy a teljes ellátási spektrum gyorsabbá, olcsóbbá, biztonságosabbá váljon. Emellett van elképzelésünk arról is, hogy a finanszírozásban, közbeszerzésben és terápiában mit lehetne jobban, hatékonyabban, célszerűbben megvalósítani. – Miért éppen most alakultak meg? Cs.A.: Történelmi pillanat a magyar egészségügy számára, hogy a kórházak irányítása egy kézben összpontosul. Korábban, amikor több

30

ORVOSTECHNIKA

tulajdonosi kör kezében voltak a kórházak, a beszerzések teljesen eltérő módszertan szerint valósultak meg, sok esetben az innovatív technológia megtakarításai nem ott keletkeztek, ahol a költségek felmerültek, ezért nem volt érdeke senkinek a bevezetés. Ma viszont olyan menedzsment-szemlélet kezd egységessé válni az összes, a GYEMSZI által fenntartott intézményben, hogy a szűkebb érdekrendszerek helyett előtérbe kerülhetnek a magasabb rendű egészségpolitikai és társadalmi célok. H.P.: Az ellátórendszer mindenkori működési modellje számunkra adottság. Ám a most körvonalazódó egységes irányítás – és az így rendelkezésre álló adattömeg – megteremti annak a lehetőségét is, hogy számtalan évtizedes mítoszt egységes szemlélettel, a teljes egészségügyi ellátórendszerre kiterjedően vizsgáljunk meg. Nem lennénk meglepve, ha sok ilyen mítosz dőlne meg, például arról, hogy tényleg van-e szabad kapacitás a rendszerben, vagy éppenséggel elegendő-e az érdemben elérhető, minőségi képalkotó diagnosztikai eszköz a tényleges szükségletekhez képest. – Akkor Önök lobbisták vagy filozófusok? Cs.A.: Legfontosabb stratégiai célunk a szemléletformálás, amely az egészségügy különböző szereplőiben tudatosítja, hogy egy irányba kell haladnunk, közösek az érdekeink. Nem egymással szembenálló, hanem egymást kiegészítő, kooperáló szereplők tehetik sikeressé az ágazatot. Az innovatív egészségügyi

Holchacker Péter

Csató András

technológiák elterjesztése csak látszólag a beszállítók érdeke, a legnagyobb nyertes a magyar állam lehet. A méltó jövedelem mellett a modern technológia kiemelkedő jelentőséggel bírhat a Nyugat-Európában is versenyképes munkaerő itthon tartásában, nemzetközi szinten is számon tartott magyar szakmai közösségek kialakításában, de akár a globális környezetben versenyképes egészségturizmus megvalósításában is – amelynek már vannak gyöngyszemei itthon. Arról se feledkezzünk meg, hogy orvosi egyetemeink akkor lehetnek versenyképesek, akkor érkezik még több külföldi hallgató, ha az innovatív technológiák minél szélesebb körben elérhetőek itthon is. – Milyen együttműködést képzelnek el az Or­ vos­technikai Szövetséggel? H.P.: Az egészségügyi ágazatban több olyan érdekképviseleti szervezet dolgozik, amely egyes részterületeket bizonyítottan jól tud képviselni. Az OSZ szerepe tökéletesen körvonalazódott, feladatukat kiválóan végzik, ezért a mi részünkről az összefogást helyezzünk előtérbe. Olyannyira, hogy tagvállalataink között több olyan cég is van, amely a gyógyá­szati segédeszközök területén is érdekelt, akik jellemzően megtartották tagságukat az Orvostechnikai Szövetségben is. Ettől függetlenül szoros együttműködést szeretnénk megvalósítani minden szakmai szervezettel, így a Szakmai Kollégium Tagozataival és a kamarákkal, illetve nem utolsó sorban a Magyar Kórházszövetséggel. Hiszen a teljes ellátórendszer csak akkor lehet sikeres, ha az intézmények jól és kiszámíthatóan tudnak működni: az intézményi környezet fenntarthatóvá válik, és az intézményvezetők sem szorulnak bele felesleges, egyébként rendkívül frusztráló helyzetekbe. Ezen szeretnénk minden rendelkezésre álló erőforrásunkkal segíteni. KÓRHÁZ 2013/4.

A 2013. évi XXV. törvény szabályozza a fekvőbeteg-szakellátást, és az ehhez kapcsolódó háttérszolgáltatást nyújtó gazdasági társaságok 2013. 04. 01-jétől költségvetési szervekké történő átalakulását. A gazdasági társaságok feladatát a költségvetési szervként működő befogadó intézmény veszi át, a jogalkotó a működési engedély megszerzésének, a finanszírozási szerződés elkészítésének, a bankszámla vezetésének a módját szabályozta, és egyértelműen kimondta, hogy a befogadó intézmény az európai uniós pályázati konstrukciókban, a közbeszerzési eljárásokban a gazdasági társaság helyébe lép.

Gazdasági társaságok költségvetési szervezetté való átalakításának munkajogi szabályai A

gazdasági társaságok a törvény erejénél fogva szűnnek meg. Ez az átalakulás szükségessé tette, hogy az átalakulással összefüggésben a társaságokkal munkaviszonyban álló dolgozók munkajogi státusza is rendezésre kerüljön. A törvény speciális szabályokat fogalmazott meg e körben, azaz nem a Munka törvénykönyve és nem a közalkalmazotti törvény úgymond munkaviszonyból közalkalmazotti jogviszonyba történő átalakulásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, hanem kifejezetten az e tárgykörben megjelent törvényi rendelkezéseket. Munkaviszony közalkalmazotti jogviszonnyá történő átalakulása A gazdasági társaság megszűnését követően a befogadó intézmény munkaviszonyban veszi át a dolgozókat azzal, hogy egy 30 napos határidő áll rendelkezésre, hogy ezen munkaviszony átalakuljon közalkalmazotti jogviszonnyá vagy megszűnjön. Azaz, a befogadó intézmény 2013. 04. 01-jétől számított 14 napon belül köteles egy kinevezési okmányt adni a gazdasági társasággal jogviszonyban álló, és hozzá átkerülő munkavállalók részére. A kinevezési okmány dolgozók által történő átvételét követően a törvény erejénél fogva alakul át a munkaviszony közalkalmazotti jogviszonnyá, méghozzá az átvételt követő hónap 1. napjától, azaz 2013. 05. 01-jétől. E főszabály alól akkor van kivétel, ha egyrészt a munkavállaló ezen kinevezési okmány átvételét követő 15 napon belül úgy nyilatkozik, hogy nem járul hozzá a befogadó intézménynél történő közalkalmazotti jogviszonyban való továbbfoglalkoztatásához, vagy pedig jogszabályi akadálya van

32

PARAGRAFUS

annak, hogy közalkalmazotti jogviszonyt létesítsenek az érintett munkavállalóval. Ha az érintett dolgozó úgy nyilatkozik, hogy a továbbfoglalkoztatásához nem járul hozzá, akkor a kinevezés kézhezvételét követő hónap, azaz 2013. 05. 01-jével fog a munkaviszonya megszűnni, az Mt. 63. § (1) bek. e. pontja, azaz a törvény erejénél fogva. Ezen megszüntetési jogcím esetén a dolgozó nem kap semminemű juttatást. Abban az esetben, ha jogszabályi feltételek képeznek akadályt, az átvételtől számított 15 napon belül tájékoztatni kell a dolgozót, hogy munkaviszonya nem alakulhat át közalkalmazotti jogviszonnyá, a befogadó intézmény az Mt. általános szabályai szerint felmondja a munkaviszonyt. Azaz a befogadó intézménnyel a gazdasági társaság volt munkavállalója a felmondási időtartam alatt is munkaviszonyban áll, és a Munka törvénykönyve szabályai szerint kerül megállapításra a felmondási idő, és az esetleges végkielégítés. Jól látható tehát ezen jogi szabályozás alapján, hogy a befogadó intézmény, amely költségvetési intézmény, átmenetileg munkaviszonyban is foglalkoztathatja a dolgozót. A kinevezési okmány tartalma A bér vonatkozásában került megfogalmazásra garanciális szabály a befogadó intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyba kerülő dolgozók esetében, de sem a munkakör, sem a vezetői beosztás, sem pedig a munkavégzés helye tekintetében nem találunk e körben szabályokat. Azaz a kinevezési okmány kötelező tartalmi elemeit a befogadó intézmény saját maga állapítja meg, nem köti a munkaszerződés. A közalkalmazotti illetmény vonatkozásában

került megfogalmazásra olyan garanciális szabály, hogy a Kjt. szerint megállapított alapilletmény, illetménykiegészítés és rendszeres pótlékok összege nem lehet kevesebb annál, amelyet az érintett munkavállaló a gazdasági társaságnál 2013. 01. 01-jén munkaszerződés, kollektív szerződés, vagy jogszabály alapján kapott. Azaz, ha a munkaszerződésben az alapbéren túl rendszeres pótlékot kapott a dolgozó, vagy maga a kollektív szerződés állapított meg pótlékokat, akkor ezek együttes összege meg kell feleljen a Kjt. alapján történő kinevezési okmányában szereplő alapilletmény, illetménykiegészítés és rendszeres illetménypótlékok együttes összegének. Erre figyelemmel a kinevezés elkészítésénél a Kjt. vagy a 2003. évi LXXXIV. törvény (jogállási törvény) szerinti ágazati előmeneteli táblában meghatározott fizetésiosztály-fokozathoz kapcsolódó illetményt kell az érintett dolgozónak megállapítani közalkalmazotti illetményként, azonban ez semmiféleképpen nem lehet alacsonyabb mértékű, mint amelyet 2013. 01. 01-jén a gazdasági társaságnál kapott a dolgozó. Nagyon fontos azonban, hogy nem az alapilletménynek kell megfelelnie a korábbi munkaviszonyban kapott bér, rendszeres bérpótlékok együttes összegének, hanem az alapilletményen túl, ha illetménypótlék vagy illetménykiegészítés kerül megállapításra, akkor ezek együttes összegénél kell vizsgálni a fentiekben ismertetett garanciális szabályt. A kinevezési okmány mellé, a vezetői feladatot ellátó közalkalmazottaknak vezetői megbízást is kell adni, azaz a közalkalmazotti jogviszonyban már el kell választani a munkakört a vezetői beosztástól. Vélhetően a befogadó intézKÓRHÁZ 2013/4.

mény Szervezeti és Működési Szabályzata határozza meg a vezetői munkaköröket, és ez alapján kell a vezetői megbízásokat elkészíteni a Kjt. szabályai alapján. Nagyon fontos, hogy a kinevező okmányban meghatározott illetménynél figyelembe kell venni a jogállási törvénynek a szabályait, amely egyes munkakörökben, így a szakdolgozói munkakörben már 2012. 07. 01-jétől, az orvosi munkakörben a 2013. 01. 01. után jogviszonyt létesítők esetében az ágazati előmeneteli illetménytáblát határozott meg. Azoknál, akik ezt megelőzően létesítettek az egészségügyi szolgáltató gazdasági társasággal munkaviszonyt, a jogállási törvénynek az egyösszegű bérnövelési összegére vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azaz a Kjt. szerinti illetmény összegén túl egyösszegű bérnövelési összeget is meg kell állapítani a részükre. A munkavállalónak a kinevezési okmányban foglaltak megismerését követően van módja arra, hogy 15 napon belül nyilatkozzon, eldöntve, hogy a továbbfoglalkoztatást úgymond elfogadja vagy sem. Főszabály

KÓRHÁZ 2013/4.

szerint, amennyiben nem nyilatkozik, a kinevezési okmányt elfogadottnak kell tekinteni azzal, hogy természetesen szükséges a kinevezési okmány érvényességéhez, hogy a dolgozó azt aláírja. Közalkalmazotti jogviszony elismerése A 2013. évi XXV. törvény egyértelműen szabályozza, hogy amikor a volt társaság munkavállalóit a kinevezés szempontjából fizetési fokozatba sorolják, akkor a Kjt. 87/A. §-ban foglaltakat kell figyelembe venni azzal, hogy közalkalmazotti jogviszonynak kell tekinteni 1992. 06. 30-át követően minden olyan munkaviszonyban töltött időt is, amelyet az érintett személy az átalakult társaságnál, valamint közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál szerzett. Tehát ezen időtartamok alapján kerül a fizetési fokozat megállapításra. Ezen túlmenően a jubileumi jutalom, a felmentési idő, végkielégítés szempontjából az általános Kjt.-szabályokon túl a társaságban az átadást megelőzően megszakítás nélküli munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni, sőt azt az időt is,

amelyet az átalakult társaság jogelődjénél töltöttek munkaviszonyban, illetőleg a Kjt. 25/A. szerinti átadást megelőzően fennálló közalkalmazotti jogviszonyt is. Így azon dolgozónál, aki korábban költségvetési intézményben dolgozott, de ez a költségvetési intézmény átalakult egy gazdasági társasággá, illetve ez a gazdasági társaság is egy másik gazdasági társasággá alakult át, mind a költségvetési szervnél, mind pedig a gazdasági társaságnál és jogutódjánál lévő munkaviszonyt, illetve közalkalmazotti jogviszonyát figyelembe kell venni a felmentési idő, illetőleg a végkielégítési összeg figyelembevételénél és a jubileumi jutalomnál. A befogadó intézmény által elkészített kinevezési okmányokban itt is szükséges lesz majd a jubileumi jutalom, a felmentés, illetőleg a végkielégítés szempontjából a munkáltató által elismert közalkalmazotti időket feltüntetni, ezen szabályok alkalmazásával megállapítva azt. Szabadság A társaságnak a megszűnésekor nem kell elszámolni a vele munkaviszonyban álló

PARAGRAFUS

33

dolgozók szabadságával, hanem úgymond, amikor a munkaviszony közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át, akkor a befogadó intézmény fogja a szabadságot a közalkalmazottá részére kiadni. A törvény rendelkezései szerint egészen a közalkalmazotti jogviszony létrejöttéig a Munka törvénykönyve szerint kell a szabadságot kiszámolni, azaz 2013. 04. 30-ig az Mt. szerint és majd a közalkalmazotti jogviszony létesítése után kell a Kjt. rendelkezései szerint a szabadságot megállapítani. Célszerű erről a közalkalmazottakat a befogadó intézménynek értesítenie. Ha a munkavállalóval nem lehet közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni, akkor a jogviszony megszűnéséig értelemszerűen az Mt. szabályai szerint kell a szabadságot kiszámítani, ideértve a felmondási időt is. Próbaidő-munkaidőkeret A közalkalmazotti jogviszony létesítésénél főszabály szerint kötelező a próbaidő kikötése. Ha a társaságnál munkaviszonyban álló dolgozónak próbaidőt kötöttek ki, azzal, hogy közalkalmazottá válik, a próbaidő mértékét ez nem befolyásolja. Azaz, a kinevezési okmányában is a még fennmaradó próbaidő kikötésre kerül. Abban az esetben, ha a továbbfoglalkoztatást elfogadó közalkalmazottnak a társaságnál és az új befogadó intézménynél együttesen nincs legalább 3 hónapot elérő jogviszonya, akkor a társaságnál létesített munkaviszony kezdő időpontjától három hónapos mértékig kötelező kikötnie azt a befogadó intézménynek. Így, ha az adott dolgozót a társaságnál 2013. 03. 15-én felvették, és vállalta a közalkalmazotti továbbfoglalkoztatást, ebben az esetben a kinevezésében még próbaidőt kell kikötni 2013. 06. 15-ig. Azaz beleszámítódik a társaságnál eltöltött időszak, illetőleg a befo-

gadó intézménynél még munkaviszonyban töltött 30 nap, és a kinevezési okmányban 2013. 05. 01-jétől kell 2013. 06. 15-ig kikötni a próbaidőt. A munkaidőkeret vonatkozásában is szabályozást találunk a törvényben, amely kimondja, hogy a társaságnál megkezdett munkaidőkeret az irányadó. Azaz, ha a társaság 4 havi munkaidőkeretet állapított meg, amelynek kezdő időpontja 2013. 03. 01., akkor a 2013. 05. 01-je utáni közalkalmazotti jogviszonyban is marad ez a 4 hónapos munkaidőkeret, és még további két hónap fennáll a megkezdett munkaidőkeretből. Azaz, önmagában az átalakulás a munkaidőkeretet nem érinti. Kollektív szerződés, Üzemi Tanács A törvény egyértelművé teszi, hogy az átalakulással a kollektív szerződés hatályát veszti, az üzemi tanács pedig közalkalmazotti tanácsként működik tovább. A kollektív szerződés hatályának megszűnése több problémát is felvethet a befogadó intézménynél. Egyrészt, ha a kollektív szerződés határozott meg bizonyos pótlékokat, akkor mindaddig, amíg új kollektív szerződés nem kerül megkötésre, új dolgozók esetében pótlék megállapítására nem kerülhet sor. Sokkal nagyobb gond, ha az ügyeleti díjtételt az átalakult társaság kollektív szerződésben állapította meg. Hiszen a jogállási törvény alapján a felek megállapodása mellett a kollektív szerződésben is lehet rendezni az ügyeleti díjat, ennek hiányában automatikusan a törvényben nevesített garantált ügyeleti díjakat kell fizetni, vagy külön kell minden egyes, ügyeletet ellátó dolgozóval megállapodni. Így, ha a kollektív szerződés a 2013. 04. 01-jén hatályát vesztette, akkor ettől az időponttól kezdve vagy a garantált ügyeleti díjat fi-

Költségvetési szervvé alakult át a szabolcsi Egészségügy Holding Zrt. Április elsejével költségvetési intézménnyé alakult át a szabolcsi kórházat irányító Egészségügyi Holding Zrt. – jelentette be Mangol Csilla, az új szervezet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója. A lakosság és a betegek számára ez nem jelent változást. Az irányítási struktúrában megmarad a korábbi szerkezet: az úgynevezett északi pólushoz a vásárosnaményi-fehérgyarmati és a mátészalkai kórházak, valamint a nyírbátori szakrendelő tartoznak, a déli pólus pedig a nyíregyházi gyógyintézményből és a speciális ellátást nyújtó nagykállói pszichiátriai szakkórházból áll. Az átalakulás nem jár létszámleépítéssel, az összesen 4200 dolgozó közalkalmazotti jogviszonyban folytatja munkáját. A dolgozók kiértesítése megtörtént, nekik 15 napjuk van arra, hogy nyilatkozzanak, vállalják-e ezt a státust. A törvény azt is garantálja, hogy a dolgozói jövedelmek nem lehetnek alacsonyabbak az eddigieknél – tette hozzá a főigazgató. A fenntartó minden munkavállalót átvesz az átalakult intézményekbe

34

PARAGRAFUS

zeti a befogadó intézmény, vagy pedig valamennyi ügyeletet ellátóval külön állapodik meg e tárgyban, vagy pedig rögtön hozzákezd a kollektív szerződéses tárgyalásokhoz, de itt is hosszabb idő telik el, mire hatályos kollektív szerződés megkötésére sor kerülhet, hiszen ehhez a tulajdonosi jogokat gyakorló jóváhagyása is szükséges. Magasabb vezetők közalkalmazotti jogviszonya A törvény rendezi a gazdasági társaságoknál munkavállalói minőségben intézményvezetői, ápolási igazgatói, gazdasági vezetői munkakört betöltők további sorsát. Egyrészt az esetükben is vagy külön közalkalmazotti kinevezést, és mellé magasabb vezetői megbízást kell adni, vagy, ha a jogszabályi feltételek fennállnak, akkor munkaviszonyt kell a befogadó intézménynek létesíteni a főigazgató és a gazdasági igazgatói munkakört betöltőkkel. Az úgynevezett menedzserszerződések vonatkozásában nincs előírás, hogy az milyen időtartamú, (azaz határozott vagy határozatlan), egyedül a magasabb vezetői megbízás esetén írja elő a törvény, hogy annak határozott időtartamúnak kell lennie, de legfeljebb 5 éves időtartam lehet ennek a mértéke. Az 5 éves időtartam mértékébe azonban már bele kell számolni a gazdasági társaságnál magasabb vezetői munkakörben eltöltött időtartamot is. A törvény a tekintetben nem ad előírást, hogy milyen munkakörben kell azokat kinevezni, akik magasabb vezetői megbízással látják el a vezetői feladatot, az ő esetükben álláspontom szerint a végzettségnek, képzettségnek megfelelő munkakört kell meghatározni. Egy sajátos felelősségi szabályt is megfogalmazott a törvény az átadás-átvétellel összefüggésben, hiszen teljes körű felelősséget kell viselnie az átadás-átvétel szempontjából kijelölt vezetőnek az általa tett nyilatkozatokért, átadott információkért, okiratokért, dokumentumok valóságtartalmáért, teljes körűségéért. Azaz, a Munka törvénykönyve általános kártérítési felelősségére vonatkozó szabályaival ellentétben, itt kvázi 100%-os kártérítési felelősséget állapít meg a törvény, a tekintetben, hogy amennyiben az átadás-átvételre kijelölt vezető tisztségviselő a törvényben előírtaknak nem tesz eleget, és ebből kár keletkezik, akkor ezért teljes mértékben felelősség terheli őt. A kártérítési igényt a befogadó intézmény érvényesítheti a társaság megszűnése után a kijelölt átadásátvételt lebonyolító vezető tisztségviselővel szemben. Dr. Kőszegfalvi Edit KÓRHÁZ 2013/4.

A kórházi gazdasági informatikai rendszerek piacvezető fejlesztője, a CompuTREND 2000 Kft. üzleti partnerével, az OnlineTér Kft.-vel karöltve új, mobil eszközökön is futtatható ápolási dokumentációs rendszerrel lepte meg a piacot, amely alkalmas a korábbi papíralapú dokumentáció kiváltására.

Ápolási dokumentáció mobil eszközökön Az

egészségügy dokumentációs kötelezettsége napjainkban az egyik legtöbbet vitatott kérdés. Mindenki számára ismert és elfogadott tény, hogy mennyire szükséges a pontos és időbeli dokumentálás. Az már viszont komoly problémákat vet fel, hogy mindez mennyi időt vesz el az ápolásra, gyógyításra fordítható időből. A jövő mindenképpen az, hogy a kórházak egy általánosan használható és minden felhasználó számára elfogadott egységes rendszert alkalmazzanak, amely számos egyéb előnye mellett képes a dokumentálásra szánt időt lerövidíteni.

Teljesen kiváltja a papírt A CompuTREND által bemutatott új termék egy mobil eszközön is futtatható ápolási dokumentációs rendszer, mely ennek, az eddig mostohagyermekként kezelt területnek a dokumentációs kötelezettségében hathatós segítséget biztosít azáltal, hogy teljesen kiváltja a jelenlegi papír alapú dokumentációt. A rendszer szorosan követi az ápolási dokumentációval szembeni jogszabályi előírásokat, azok tartalmi elemeit. A mai napig a fekvőbeteg intézeti ellátásban központilag még nem szabályozott a dokumentáció formája, kizárólag a kötelező tartalmi elemei kerültek rögzítésre. A dokumentációkat formailag intézményenként változó, intézeti belső szabályozások alapján alakítják ki. A dokumentáció vezetése a legtöbb hazai kórházban hagyományosan, papíralapon történik, annak ellenére, hogy a legtöbb klinikai szoftver rendelkezik ápolási dokumentációkkal. Miután az ápolási munka feladat ellátása az ágy mellett történik, ennek megfelelően a mai dokumentációs rendszerekben a tevékenység és a dokumentálás időben elkülönül egymástól, mely magába hordozza a hiba lehetőségét. A szoftver egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy ezt a két folyamatot közel hozza egymáshoz. A mobil eszközök segítségével lehetőséget adunk arra, hogy a szakdolgozók a beteg ágya mellett képesek legyenek a legfontosabb ápolási folyamatokat dokuKÓRHÁZ 2013/4.

Az Ápolási Adattár nyitóképernyője

mentálni. A program költségérzékeny, azáltal, hogy lehetőséget teremt arra, hogy a betegek számára felhasznált szakmaianyagokat rögzítsék a szakdolgozók, ezáltal követhetővé válik az egészségügyi ellátás ápolási szegmensének költségoldala. Mindez pontosabb kontrolling kimutatásokat eredményez az intézményi döntéshozók számára. Rugalmas kapcsolódás az informatikai rendszerekhez A fejlesztések révén létrejött termék olyan innováció az egészségügyben, mely eddig az egészségipar területén nem volt jelen. Az információtechnológia fejlődése megteremtette azt a lehetőséget, hogy segítségével eddig a gyakorlatban nem használt eljárás mára már a gyakorlatban is bevezetésre kerüljön. Az ápolási dokumentációs rendszer egy különálló program, melyben a fejlesztés során elsődleges szempont volt az intézményeknél lévő informatikai rendszerek adatbázisaihoz történő rugalmas kapcsolódás. A szoftver fejlesztésénél azt az általános elvárást követtük, mely a felhasználók részéről minden informatikai program esetében

megfogalmazódik: hogy első­sorban felhasználóbarát, használata egyszerű és könnyen elsajátítható legyen. A program mindezt megvalósította, mai formájában korszerűbb, egyszerűbb, áttekinthetőbb, mint a jelenleg használt asztali gépeken futó programok. Korszerűsége megmutatkozik abban is, hogy a mobil vagy vezeték nélküli hálózatra kifejlesztett változatán keresztül akár a beteg ágya mellett teremti meg a lehetőséget a diagnosztikák on-line értékelésére valamint az ápolási tevékenység melletti közvetlen használatára, és közelebb viszi a dokumentációt az ápolási feladatok ellátáshoz is. A mobil eszközön történő dokumentáció magába hordozza a jövőt azáltal is, hogy az egyes intézmények sajátos és egyéni igényei szerint lehet továbbfejleszteni az egységes szerkezet megőrzése mellett. Jelen fázisában az általánosan előírt adattartalmat jeleníti meg, de természetesen az intézmények szakma specifikus igényeit is képes lesz kielégíteni. Kiknek hasznos? A mobil ápolási dokumentáció használata több csoport számára is nagy jelentőséggel bír: – Elsősorban az ápoló személyzet adminisztrációs terheit képes csökkenteni. – Főnővérek, gazdasági nővérek szakmai anyag igénylési feladataihoz kapcsolódóan széles körű információt szolgáltat. – Az orvosok számára, betegágy melletti feladatok elvégzésének rögzítésében nyújt nagy segítséget. – A menedzsment számára a naprakész adatszolgáltatás lehetősége segít a döntéshozatal folyamatában. A fentieket összefoglalva, kijelenthetjük, hogy ez a mobil eszközökre kifejlesztett dokumentáció egy olyan teljesen új, költséghatékony adminisztrációs rendszer, mely egyszerűsíti, gyorsítja, pontosan követhetővé teszi a betegágy melletti tevékenység adminisztrációját és alkalmas a korábbi papíralapú dokumentáció kiváltására.

Mobil eszközről minden elérhető

Zöldi Péter Informatika

35

Bende Richárddal, a T-Systems Magyarország Zrt. Egészségügyi Ágazatának értékesítési igazgatójával beszélgettünk.

Valódi érték születik – Fél éve működik a megújult T-Systems Magyarország Kft. A magyar egészségügy szempontjából az ISH Informatika Kft. beolvadása volt a legérdekesebb esemény. Ma már látszik, mit nyújt az új cég? – A kórházak szempontjából alapvető előrelépés, hogy az ISH Informatika portfoliója mellett megjelent a mobiltelefon-szolgáltatás, az adatszolgáltatás, valamint a hardvereladás: hálózati elemek, notebookok, laptopok. A T-Systems Magyarországba beolvadó cégek közös jövőjének lényege az volt, hogy kiegészítsék egymás tudását, és közös megoldásokat nyújtsanak a partnereknek. – Milyen előnyöket nyújt az integrált megközelítés a kórházak számára? – Az integráció rengeteg előnyt eredményezett, de hátránya is van. Kezdetben okozott némi tanácstalanságot partnereinknél, hogy a korábban KFKI-hoz, IQSYShez vagy ISH-hoz tartozó ügyekben kihez forduljanak, de mára megszokták azt a legnagyobb előnyt, hogy tényleg egy kézből intéződik minden. Csupán egyetlen telefonszámot kell felhívni, akkor is, ha gond van az internet-kapcsolattal, de akkor is, ha valamilyen funkcióval bővíteni szeretnék a betegirányítási rendszer funkcionalitását. Ugyanakkor az ilyen széles körű integráció jelentős hátrányt is okoz, hiszen a kórházi szektor óriási adósságállományát mi is érezzük saját bőrünkön. Korábbi pozíciómban azért voltam felelős, ha nem fizették ki a medikai informatikai rendszerre vonatkozó havi számlát. Ma egyetlen soron jelenik meg az összes általunk nyújtott szolgáltatásra vonatkozó adósságállomány, és van olyan eset, amikor azért nem tudunk azonnal teljesíteni egy öt SIM-kártyára vonatkozó rendelést, mert a kórházi informatikai rendszerek fenntartási díjából adósság halmozódott fel. Ezt a problémát az is mutatja, hogy egy év alatt megduplázódott az Egészségügyi Ágazatunk kintlévőségének mértéke. – A nagyobb üzemméret azonban jobb finanszírozási lehetőség is jelent.

36

Informatika

– Valóban pozitív előrelépés, hogy az ISH Informatika sokkal nehezebben tudta kezelni az adósságállományt. Ma a T-Systems jóval egyszerűbben és olcsóbban tudja finanszírozni magát. Ám ez nem jelenti azt, hogy a ki nem fizetett számlák tőkeköltségét bárki megtérítené. Tudomásul kell venni, hogy az adósságban való vergődés a fejlesztések elől veszi el a forrásokat. Nem titkoljuk, új medikai informatikai termékben gondolkodunk, ennek fejlesztése folyik, de megújító törekvéseinket azért korlátoztuk, mert kórházi partnereink finanszírozási erőforrásai meglehetősen korlátozottak. A logika egyszerű: ha nem képesek meglévő medikai informatikai rendszerük fenntartását finanszírozni, nagyon nehéz új termékben előre gondolkozni. Megerősödött hátterünket a piac is visszaigazolta, helyzetünk a négy egyetemnél, mint meghatározó partnerünknél, stabilizálódott. A következő időszakban ezért az e-MedSol fejlesztésére és frissítésére törekszünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy az új termékkel nem foglakozunk, de korántsem azzal az elánnal, mint korábban terveztük. Határozott stratégiai célunk, hogy új rendszerünket egy izgalmas projekthez kapcsolódóan fogjuk a szakmai a nagyközönség elé tárni az év második felében. – Milyen lehetőség mutatkozik az üzletfejlesztésre? – Az új piaci szegmentációból adódóan árbevételi előírásunk a duplájára növekedett. Ebben a piaci helyzetben, amikor negatív trend érvényesül, ugyanakkor valamit ki kellett találnunk. Nagy örömömre szolgált, hogy az anyavállalat és a T-Systems vezetése is elfogadta azt a stratégiai javaslatomat, hogy a T-Systems a fő tevékenységéhez közel álló, ám attól markánsan különböző fejlesztéssel tegye hatékonyabbá erőforrásai felhasználását. Ennek köszönhető, hogy elkezdtünk foglalkozni a nagy értékű orvostechnikai eszközök szállításával és rendszerintegrációjával is. E rendszerintegrációs kompetenciából kiindulva elindultunk a PIC-pályázatokon, és Veszprémben sikeresen szerepeltünk: meg-

nyertük a pályázatot, a szerződés aláírásra került, és úgy látjuk, jelentős esélyeink vannak másutt is, ahol szintén pályáztunk. – Mitől versenyképesek ezen a területen? – Finanszírozási készségünk nagyon sokat számít, hiszen ezek a beruházások egyrészt nagy árfolyamkockázattal járnak, másrészt a beszállítóknak nagyon stabil fővállalkozókra van szükségük, akik képesek áthidalni az uniós projektek finanszírozásából eredő fizetési késedelmet. Úgy látom, az orvostechnikai eszközszállítók a szó szoros értelmében kivéreztek, a kórházak adósságállománya szinte megbénítja őket. Ám a T-Systems nem egy egyszerű, a néhány százalékos fővállalkozói haszonért dolgozó szereplő szeretne lenni, hanem szeretnénk kihasználni azt a fantasztikus adottságot, hogy ezeket a projekteket – mivel országos kommunikációs hálózattal rendelkezünk – meg tudjuk tartalommal is tölteni. Erre szükség is van, hiszen egyre nagyobb problémát okoz az orvoshiány, ezért egyre nagyobb az igény a telemedicina-megoldásokra, illetve az intézményközi összeköttetést megvalósító informatikai megoldásokra. – E tekintetben céljaik azonosak az Egész­ ségügyi Államtitkársággal. – Mi minden esetben arra a hozzáadott értékre koncentrálunk, ami piaci jelenlétünk és szaktudásunk alapján jellemez bennünket. Az érdekek közösek, minden erőnkkel támogatjuk a GYEMSZI most futó közhiteles nyilvántartásokra és intézményközi kommunikációra vonatkozó projektjeit. Természetesen az is egyértelmű, hogy a hozzáadott értékek megteremtése mellett a fő tevékenységünkben rejlő értékek kihasználásában látjuk az igazi piaci sikert. Itt tudjuk megmutatni, hogy a modern diagnosztikai eszközök és rendszerek hogyan képesek ésszerűen, az orvosokat támogatva kapcsolódni a medikai informatikai rendszerhez – amennyiben az átláthatóság a cél. – Miért ne lenne cél? – Fontos leszögeznünk azt a tényt, hogy az egészségügyi informatikának nem az KÓRHÁZ 2013/4.

a problémája, hogy nem tud megoldani valamit, hanem az, hogy nem mindig van rá igény. A modern informatikai alkalmazásához alapfeltétel, hogy a menedzsment meg akarja tudni, a szakma pedig meg akarja osztani az információkat. Fontos kérdés, hogy hiszünk-e az interoperatibilitásban, a területi alapon történő ellátásban vagy az intézményközi kommunikációban. Amennyiben hiszünk, a szükséges technikai megoldásokat már könnyű a rendszer mögé helyezni. Az intézményközi kommunikációs projekteknek az volna a lényege, hogy a 2000 OEPszerződéses intézményt, minimum a metaadatok szintjén össze kellene kötni, hiszen hihetetlen költségmegtakarítást jelenthet, hogy a vizsgálatokat nem kell kétszer-háromszor elvégezni, és minden szakember egyszerűen, nagy pontossággal és gyorsan tudja elérni az adatokat, függetlenül attól, hogy milyen rendszereket használnak. – Mikor fogjuk azt elérni, hogy a betegek is megtekinthessék saját adataikat? – Mobil-HIS megoldásunkat egyre többen használják orvosi körökben, hiszen egy okostelefonnal kiválóan el lehet érni medikai informatikai rendszereinket. Léteznek megoldásaink arra is, hogy a betegek megtekinthessék saját adataikat, illetve gyógyulásuk folyamatát saját mobiltelefonjukról tudják nyomon követni. Egyértelmű, hogy az okostelefon mind az orvos, mind a beteg számára az egészségügyi kommunikáció alapvető csatornája lesz, már a nagyon közeli jövőben.

Bende Richárd

– Hogyan fogadták a partnerek a T-Systems bővülő lehetőségeit és szerepét az elmúlt fél évben? – Az első időszakban volt némi bizonytalanság arról, hogy mi hova tartozik, ez kisés közepes kórházi partnereinkben némi távolságtartást szült, de a T-Systems menedzsmentjében világosan kikristályosodott, hogy egészségügyi tevékenységünket egységes irányítás alatt kell kezelni. Partnereink ettől megnyugodtak, és egyértelműen pozitívnak tekinthető az integráció hatása. Mára elérkeztünk abba a helyzetbe, hogy az ISH-s múltra pontot tehetünk, arra az időszakra felemelt fővel gondolhatunk vissza és lehetünk büszKÓRHÁZ 2013/4.

kék. Most nagy izgalommal azt várjuk, hogy a szakma számára is kiderüljön: mi mindent nyújthat a T-Systems a magyar egészségügy számára. Ennek egyik hangsúlyos eleme, hogy a Deutsche Telekom április 1-jétől beindított Magyarországon egy olyan kompetencia-központot, amely az én irányításom alatt működik, és a kelet-közép-európai régióban értékesíti a mi fejlesztéseinket, a T-Systems nemzetközi hálózatán keresztül, mind telemedicina-,

mind laborrendszerek, mind medikai rendszerek területén. A magyar egészségügyi informatikai know-how már eddig is erősen exportképes volt, de a T-Systems nemzetközi hálózatában valós üzleti lehetőségek nyílnak meg földrajzi régiónkban. – Hogyan folynak a meglévő nemzetközi projektek? – A korábban, még az ISH Informatika által beindított nemzetközi projektek természetesen folytatódnak, kifejezetten sikeresek, és még nagyobb sikerek várnak ránk Romániában és Németországban. Nagy öröm, hogy a magyar egészségügy számára áttörést jelentő projekt valósult meg, amely a határokon átnyúlva kapcsolja ös�-

sze a gyulai megyei kórházat az aradi kórházzal. HISCOM megoldásunkkal biztosítjuk a gyulai és az aradi kórház közötti összeköttetést, ami nemcsak kiváló referencia a jelenlegi európai egészségpolitikai környezetben, hanem Erdélyt is közelebb hozza Magyarországhoz. – Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a T-Sys­ tems egészségügyi stratégiája és a magyar egészségpolitikai elképzelések? – A Semmelweis-tervből világosan kiolvasható, hogy az egészségpolitika fő csapásiránya az alapellátás és a sürgősségi ellátás fejlesztése. Üdvözlendőnek találjuk azt a filozófiát, hogy az állampolgárt a kompetenciáján kívül eső történésekért nem lehet felelőssé tenni, és az államnak gondoskodnia kell az alapellátás és a sürgősségi ellátás fejlesztéséről. Ennek elengedhetetlen eszköze az informatika, és bebizonyosodott, hogy a modern telekommunikáció alapfeltétele a fejlesztésnek. Jól működő rendszerekhez azonban professzionális rendszerintegrációra van szükség, hogy a sok egyedi szaktudást értékes egészet alkothasson. A T-Systems tevékenységét elsősorban az különbözteti meg más globális piaci szereplőkétől, hogy mi előremutató és befogadó gondolkodásúak vagyunk. Ezért keres meg sok szállító bennünket saját egészségügyi vertikumának értékesítésével. – Hogyan látja, merre fog fejlődni az egészségügyi informatika a következő években? – Helyzetünkből adódóan a lakosságot elérő egészségügyi informatikai szolgáltatásokat szeretnénk a piacon megjelentetni, hiszen az egészségügy elengedhetetlen szereplője a beteg. Eddig business-to-business rendszerekkel foglalkoztunk, de működik nálunk egy nagyon erős business-tocustomer alkalmazás-fejlesztési és kutató csapat. Ma már a business-to-businessto-customer megoldásokat keressük, mert számunkra a beteg ma már legalább olyan fontos tényező, mint az orvos. Ez a két szereplő képviseli a teljes ellátási egységet, amelyet nem szeretnénk elemeire bontani, hanem teljességében szeretnénk kiszolgálni azt. Ehhez erőforrásaink és szaktudásunk minden alapot megadnak. Zöldi Péter Informatika

37

Vitális Péterrel, a T-Systems Magyarország Zrt. vállalatirányítási rendszerek ágazatigazgatójával a cég új gazdasági informatikai megoldásáról beszélgettünk.

SAP, felhőből, megfizethető áron – Igazgató úr, mi jut az eszébe, ha a felhő fogalma szóba kerül? – Manapság már egyre kevésbé az időjárási jelenség, hiszen a felhő informatikai fogalommá vált. A felhő lényege, hogy a vállalat nem vásárolja meg, és nem is birtokolja az adott informatikai rendszert, hanem díjat fizet a használatáért, többnyire havidíjas alapon. A szolgáltató, amelynek több céggel van szerződése az adott szoftver használatára, saját telephelyén és saját infrastruktúráján üzemelteti azt. A költségek így megoszlanak, a méretgazdaságosság pénzügyi haszonná konvertálható minden szereplő számára. A felhő alapú informatikai szolgáltatás ma már egy üzleti modell, amely a mi esetünkben arról szól, hogy kis- és közepes méretű kórházak olcsóbban juthatnak a nagyobb méretű kórházak hatékonyságát biztosító, azok rendszereivel azonos platformon működő megoldásokhoz. – Hogyan kapcsolódik össze a T-Systems, a kórházak és a felhők? A T-Systems egyik elődvállalata, az –  IQSYS már tavaly kifejlesztett egy olyan megoldást a kis- és középvállalatok számára, amely különböző szoftvercsomagok esetében felhő alapú szolgáltatást nyújt. Tavaly októberben több jelentős informatikai kompetencia egyesült a T-Systemsben, így ez a szolgáltatás az egészségügy szereplői számára is elérhető vált, első lépésként a SAP Business One kis- és közepes szervezetekre kifejlesztett gazdálkodási rendszeren keresztül. Az egészségügyi szereplők számára talán ez az első olyan, a T-Systems integrációját követő fejlesztés, amelyben több elődvállalat informatikai tudása többletet eredményez. – Az összes orvosi egyetem és több jelentős kórház használja az SAP gazdasági informatikai megoldását az egészségügyben. A széles körű funkcionalitás a felhő alapú rendszert használó kisebb intézmények részére is rendelkezésre fog állni? – Ami a nagy SAP rendszerben megvalósítható, azt megvalósítottuk SAP Business One alatt is. A kórházi template megoldá-

38

Informatika

sokat teljes mértékben integráltuk a felhő alapú rendszerbe, és a T-Systems instantIT rendszerén keresztül egy olyan költségha-

zás hardver-, hálózati és szoftverköltségét. A szakorvosi rendelőintézet vagy a kórház csak akkor fizet, amikor az éles indulás megvalósult. – A szakorvosi rendelőintézeteknek és kórházaknak kínált SAP Business One csak így érhető el, vagy hagyományos konstrukcióban is? – Ez a rendszer természetesen a hagyományos, megvásárolható konstrukcióban is elérhető, nemcsak felhő alapon. De tapasztalataink azt mutatják, hogy a kis- és közepes vállalatok és a hasonló méretű betegellátó intézmények számára óriási előny, ha szolgáltatási alapon tudunk nekik hardvert és infrastruktúrát nyújtani, és napi 24 órában, hetente hét napon lehetnek biztosak abban a felhasználók, hogy kockázatmentesen, nagy adat- és működési biztonsággal használhatnák rendszereiket.

Vitális Péter

tékony megoldással tudunk előrukkolni, hogy sem az infrastruktúrát, sem a terméket nem kell megvásárolni, hanem üzemeltetési díj fejében tudjuk a szolgáltatást biztosítani. – Milyen földrajzi helyszínen valósul meg a konkrét szolgáltatás? – InstantIT rendszerünk győri székhellyel, jelentős infrastruktúrával, komoly hálózati eszközökkel indult útjára 2012-ben. A szolgáltatás bárhol elérhető, ahol van internetkapcsolat, az ügyfélnek sem hardvert, sem szoftvert nem kell beszereznie, hanem a dinamikus hűségidő függvényében havi üzemeltetési díjat fizet. – Mikortól? – A megoldás másik nagy előnye, hogy ügyfeleink fizetési kötelezettségei csak onnan indulnak, amikor produktív üzemként átadjuk a rendszert. A felhasználóknak így nincs kockázata, amellett, hogy nem kell finanszírozni a kezdeti beruhá-

– Milyen intézménytípusok számára lehet előnyös ez a megoldás? – Azokat a kis és közepes méretű kórházakat, kisebb szakorvosi rendelőintézeteket célozzuk meg, amelyek nagyon költségérzékenyek bármilyen beruházásra, nincsenek jelentős forrásaik, de fontos nekik, hogy megbízható adatokat tudjanak SAP minőségben produkálni, esetleg a medikai rendszerrel szorosabb együttműködésben. Nem tiktolt célunk, hogy ahol saját medikai rendszerünk, a MedSol és az e-MedSol terjedt el, és ahol korábban nem volt optimális megoldás az SAP, mert túlságosan magas volt a költsége és időigényes lett volna a bevezetése, ott az SAP Business One megoldását ajánljuk. Ezeknek az intézményeknek ugyanis pontosan ez a felhő alapú szolgáltatás biztosítja a magasabb hatékonyságú munkafolyamatokat. Korábban az SAP méretgazdaságossági problémáját felismerve más gazdasági informatikai rendszerszállítók megoldásait ajánlottuk azoknak a partnereknek, akik MedSol vagy e-MedSol medikai rendszerünket választották, most viszont olyan rendszert sikerült bevezetni a piacra, amellyel a korábbi üzemeltetési díjjal azonos vagy anKÓRHÁZ 2013/4.

nál kedvezőbb költségszinten, költséghatékonyabban tudjuk kiszolgálni őket, SAPminőség mellett. – Mi jelent az SAP-minőség a menedzsment számára? – Sokkal kiforrottabb, megbízhatóbb, több szállító által támogatott terméket. Azt a funkcionalitást, amit az SAP biztosít, a logikai összefüggéseket, a konzekvens működést, a széles körű integrációt. Az egymásra épültséget, de ezzel párhuzamosan az egyszeres nyilvántartást, a redundancia-mentesség ígéretét, az üzleti-ellátási folyamatok analízisét, folyamat-optimalizást és Business Process Reengineering módszertant. Az SAP-ra egyébként is jellemző, hogy a bevezetést követően a technológiai ugrás, a know-how nagymértékben segíti az intézmények munkafolyamatainak optimálissá tételét. A rendszer komplett kórházi interfészmegoldást is tartalmaz, és minden olyan tapasztalat, amely a T-Systems jogelőd cégeiben megvolt, a

másfél évtizedes egészségügyi informatikai múlt, beépült a rendszerbe. – Mikortól szállítják az új SAP Business One felhő alapú rendszert? – Akár már májustól. Most folyik a termék certifikálása, és az SAP termékportfóliójában hamarosan önálló entitású, copyright alatti, certifikált termékké fog válni, valamint SAP által ajánlott egészségügyi megoldás lesz közeljövőben. Azoknál a betegellátó helyeknél, ahol nagy SAP-rendszert használnak, de vannak kisebb kórházaik, szakrendelőik, nagyon nagy előny, hogy ugyanazzal az SAP-technológiával, de költséghatékonyabb módon lehet megoldani a gazdasági informatikai tevékenységet, és a csoportszintű kimutatások sokkal hatékonyabban valósíthatóak meg. Az egymással nem tökéletesen integrált, szigetszerű informatikai rendszereket párhuzamos adattartalom jellemzi, többszörös feldolgozást igényelnek, és bizonyos fokú adatvesztési lehetőségek állnak fenn, de az SAP Business

One megoldással ezek a problémák mind kiküszöbölhetők. A rendszer jellemzően saját medikai rendszerünk mellett nyújt majd optimális megoldást, de a közeljövőben tervezzük azt is, hogy minden más medikai rendszerrel is integrálttá tesszük. – Ha már ennyi mindent nyújt a rendszer, érdemes megismerkedni azzal a ténnyel, hogy ez a megoldás mekkora költségszintet jelent egy intézménynek. – Az árazás számtalan intézményi paramétertől függ. Terveink szerint a felhasználónkénti ár 30-50 ezer Ft lesz, amely természetesen a felvállalt dinamikus hűségidő és a rendszer komplexitásának függ­­vénye. Egy jellemző nagy szakrendelői vagy kisebb kórházas környezetben, öt felhasználó esetében ez olyan nagyságrendet jelent, ami különösen kedvező, hiszen tudjuk: a havidíjon kívül valóban semmilyen más költséggel nem kell számolni. Zöldi Péter

A Honvédkórház védelmében Dr. Borbíró Zoltán interjúja a Honvédkórház működési problémáiról sajnálatosan számos téves megállapítást, adatot, helytelen következtetést tartalmaz, emellett elhallgat lényeges tényeket – írja dr. Sepsey György a Honvédkórház volt, az OMSZ jelenlegi gazdasági igazgatója nyílt levelében a Népszabadság cikkére reagálva. A Honvédkórházként ismert egészségügyi intézmény az orvosegyetemek után a magyar civil (!) egészségügy legnagyobb intézményei közé tartozik. A gyógyító tevékenységét tekintve nem katonai intézmény, bár egy korábbi országgyűlési döntés „hadrendi elemmé” minősítette. Némi bátorság kellene egy rossznak bizonyult döntés helyreigazítására. A Honvédkórház (Állami Egészségügyi Központ) nem szocialista nagyvállalatként működött. „Csak” az orvosi eskühöz igazodva, ellátták az ott dolgozók a hozzájuk forduló betegeket, akik „mellesleg” érvényes társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkeztek. A 2007 óta veszteséges gazdálkodás összetevői sokrétűek, az egészségügyi finanszírozás elégtelensége ennek egyik meghatározó, de nem kizárólagos eleme, hasonlóan más kórházakéhoz. A Semmelweis-terv kiugrást jelenthet a csapdahelyzetből, ha nem csupán szavakban kívánná a honvédelmi tárca ennek végrehajtását. A honvédelmi tárca már 2010-ben sem pótolta a finanszírozási hiányt, az 2011-ben folyamatosan nőtt, és őszre működésképtelen lett a kórház. 2011 decemberében 6 milliárd Ft egyszeri központi támogatást kapott a Honvédkórház, amelyet az egészségügyi tárca 1,1 milliárd Ft-tal megnövelt. Mindezek ellenére az év végén még 3 milliárd Ft fedezetlen tartozás maradt. A menedzsment nem tétlenkedett, az intézkedési tervet komolyan vette, 2012 első hat hónapjában a működési költségeit 1 milliárd forinttal mérsékelte, miközben a betegellátás színvonala nem csökkent! A menedzsmentkritika helyett tudomásul kellett volna venni a fenntartónak, hogy egy ekkora gazdálkodó szervezet reorganizációja nem „jobbra át, lépés állj” módon működik. Ráadásul jelentős menedzsmentenergiákat kötött le a Honvéd Egészségügyi Központ 2011. november közepére időzített beolvasztásának lebonyolítása is. Gigantikus tér, érdekes fényáteresztés – árnyékot vet a kórházra (Népszabadság)

KÓRHÁZ 2013/4.

Informatika

39

Intelligens, ágy melletti terminál-rendszert mutatott be a Béker-Soft Informatika Kft. a siófoki kórházszövetségi kongresszuson. A fejlesztés céljairól Szőke N. István ügyvezető igazgatót kérdeztük.

Az ágyak mellett is megjelenik az informatika – A nyugat-európai és távol-keleti példák alapján a betegellátás során egy napi rendszerhasználatért jellemzően 4-5 eurót számolnak fel a kórházak. Persze ez nagyban függ az üzleti modelltől is, hiszen a VIP ellátás általában beépítve tartalmazza ezt a fajta szolgáltatást.

A SmartBed rendszer képernyője – mindent tud

– Elsősorban medikai és radiológiai informatikai rendszerek fejlesztésével foglalkoznak. Mi késztette Önöket arra, hogy egy önálló, integrált hardver-szoftvermegoldást hozzanak létre? – Korábban is foglalkoztunk rendszerintegrációval, de a SmartBed az első saját márkanév alatt futó munkánk. Olyan intelligens betegágy melletti rendszert fejlesztettünk ki, amely mind a betegek szórakoztatási és kommunikációs, mind az egészségügyi személyzet információs igényeit kielégíti. – Miért fogtak bele önálló rendszer fejlesztésébe? – Megfigyeltük, hogy az intelligens, ágy melletti terminálok egyre jobban elterjednek a nyugat-európai és amerikai intézményekben. Mi alapvetően szoftverrel foglakozunk, az egészségügy teljes spektrumát lefedjük, és tisztában voltam azzal, hogy a magyar piac igényli az ilyen modern és komplex megoldást. Viszont bármelyik intézmény részéről csak akkor van értelme a beszerzésnek, ha a piacon lévő többi, medikai, gazdasági, radiológiai és egyéb rend-

40

Informatika

szerrel integrált megoldást képes működtetni az intézmény. – Mit tudnak ezek a nemzetközi környezetben kapható rendszerek? – A nyugat-európai rendszerek mind a betegszórakoztatást helyezik előtérbe. Úgy is hívják őket, hogy Patient Infotainment System. A magyar kórházaknak viszont kettős funkcionalitásra van szüksége. Egyrészt, a beteg komfortérzetét kell növelnie az ágy mellett lévő terminálnak, másrészt arra is használni kell, hogy az orvosok és a szakdolgozók a terápiás skála különböző funkcióit el tudják érni. A SmartBed-terminált úgy alakítottuk ki, hogy az összes medikai háttérrendszer integrált módon elérhető legyen rajta, de a betegszórakoztató és beteginformációs rendszerekből a VIP-ellátás során az intézmények számára többletbevétel is keletkezzen, ami a rendszer megtérülése szempontjából nem elhanyagolható kérdés. – Mennyibe kerül külföldön egy hasonló szolgáltatás?

– Miért nem elég egy egyszerű tablet PC vagy laptop az ágy mellé? – A SmartBed-terminál a tablet PC fixen telepített alternatívája. Pontosan annyi kell belőle, ahány ágy van az osztályon. Az ápoló- és gyógyító személyzet számára elegendő lehet egy speciális medikai tablet PC, amely megfelelően strapabíró, és van rajta csipkártyaolvasó, vonalkódolvasó és fertőtleníthető. A mobileszközökhöz képest az ágy melletti terminálok óriási előnye, hogy sem a betegtől nem lopják el a mobil eszközét, sem az orvos eszköze nem tűnik el, mert oda van rögzítve a falhoz. – Izgalmas megoldás a SmartBed-terminál, de kicsit utópisztikusnak tűnik. – Lehet, hogy elsőre Magyarországon kis túlzásnak tűnik egy ilyen rendszer használata, mégis biztos vagyok benne, hogy tíz év múlva általános lesz, és mire a mi generációnk oda kerül, hogy nyugdíjasként vegye igénybe az egészségügyet, szeretném, ha olyan helyre tudnék betegként menni, ahol a megfelelő infokommunikációs technológia az ágy mellett is rendelkezésre áll. – A beteg számára milyen többletet nyújt a rendszer? – Bár egyre több betegnek van mobileszköze, egy mobiltelefon mégiscsak eltűnhet a kórházból. A mi berendezésünkön a beteg mindazt eléri, amit elérhet egy saját mobileszközén, csak kényelmesebben és nagyobb méretben. Például a szülőnek a legnagyobb traumák egyike, ha a gyerekét bent kell hagynia a kórházban. Ilyenkor biztosan nagyon sokat jelent az, hogy Skype-on keresztül tarthatja a kapcsolatot vele. A gyerek neki való rajzfilmeket nézhet, hiszen a KÓRHÁZ 2013/4.

rendszer mögé videotárat lehet telepíteni, számítógépes játékokkal játszhat, vagy akár tájékoztató anyagokat nézhet a betegségéről. A kezelői interfész szabadon konfigurálható, amelyet igyekszünk úgy fejleszteni, hogy az intézményben lévő, erre a feladatra kijelölt személy tudja testre szabni. Ő mondja meg, hogy milyen játékok, milyen videó-tartalom, vagy épp hangoskönyv szerepeljen a kínálatban. A rendszer lehetőséget ad arra, hogy a beteg újságot, könyvet rendeljen magának: mindazt, ami a kórházban már amúgy is ott lévő kereskedelmi egységben kapható lenne. A felhasználási lehetőségek tárháza korlátlan, az első verzióban az alapvető fontosságú funkciókat valósítottuk meg: multimédiás szolgáltatások, tévécsatornák, rádióhallgatás, internetelérés, Skype, hangoskönyvek, videotár, játékok mind elérhetőek. Van olyan modul, amely az elektronikus vásárlást támogatja, egy másik modulban a beteg meg tudja nézni, hogy ki az ápolószemélyzete, megtanulhatja a nevüket, az intézményről szabadon feltölthető tájékoztatóanyagot olvashat, betegelégedettségi kérdőívet tölthet ki, ami intézményenként és szakmánként is változhat, segítségével minden betegtől lehet véleményt kérni – de van beépített ételrendelési modul is, amennyiben az intézményben lehetőség van az à la carte étkeztetésre. De olyan funkcióról is beszélhetünk, hogy a rendszer figyelmeztesse a beteget a gyógyszer beszedésére – ehhez a medikai rendszerrel való integrációra is szükség van. – A betegellátási oldalon, a szakszemélyzet számára mit nyújt a SmartBed? – A beépített kamerán keresztül az adott ágyat a nővérpulttól akár meg is lehet figyelni, így a SmartBed a megfigyelő rendszert is helyettesítheti. Mindegyik terminál tartal-

maz IP telefont is, amellyel a külső telefonálás mellett a nővérhívó funkciókat is el lehet látni. Fejlesztettünk egy saját felhasználói felületet, amit kimondottan az érintőképernyős felhasználásra terveztünk. Ez a szabványos interfészeken keresztül a betegápolással kapcsolatos összes adatot megjeleníti, gyakorlatilag mindegy, hogy milyen medikai rendszerből érkezik. A rendszer a szabványos HL7 és DICOM interfészekkel oldja meg a kommunikációt a medikai és radiológiai rendszerekkel. Másik lehetőség, mivel szabványos operációs rendszerrel ellátott terminálról van szó, hogy a medikai rendszert vagy a kórházi ápolási rendszert feltelepítsék a terminálra, és ha az orvos azonosítja magát, annak funkcionalitását teljes mértékben eléri. – A betegszoba tervezésekor igényel-e különösebb odafigyelést a SmartBed? – Mindent meg lehet oldani utólagosan, de az új beruházásoknál már a tervezéskor is érdemes számítani a betegágy melletti terminálokra, hiszen a leghatékonyabb fali felfüggesztés speciális megoldást igényelhet. Ezért lenne fontos, hogy a kórháztervezők az ágy melletti terminálokat már a statikai tervezésnél figyelembe vegyék, a gyengeáramú tervezők minden ágy mellé hálózati végpontot létesítsenek. Amennyiben ezek a körülmények adottak, a SmartBed terminál gyorsan és egyszerűen felszerelhető a kórházi ágyak mellé. – A fejlesztési időszakban milyen visszajelzéseket kaptak intézményi partnereiktől? Elsősorban VIP-kórtermekre, magánin–  tézményekre, dialízis központokra koncentrálunk. Több partnerünket kerestük meg és tudtuk meg véleményüket a megoldásról. Miután elkészült, a rendszer bemutatása nagyon jól sikerült, a reakciók egyértelmű-

en pozitívak voltak. Mindenki azt mondta, hogy ez a jövő megoldása, nagyon tetszett a rendszer mindenkinek. De a legnagyobb elismerés az volt, hogy többen gondolták úgy, nagy nemzetközi szállítótól vásároljuk a rendszert – pedig a magyar tapasztalatok alapján, a magyar kórházak igényeire gondolva, magyar fejlesztők készítették el. A projekt saját vállalkozásunkban, európai uniós támogatás segítségével valósult meg. – Milyen eszközparkot használnak a megfelelő hardverháttér kialakításához? – Olyan speciális cégekkel tartjuk a kapcsolatot, és működünk hazai disztribútorukként, amelyek egészségügyi informatikai hardvereszközöket gyártanak. Ők nem hagyományos PC-gyárak, hanem kimondottan strapabíró, fertőtleníthető hardvereket gyártanak, és olyan azonosító eszközökkel látják el őket, amelyek a betegek és az egészségügyi személyzet azonosításához szükségesek: vonalkód-olvasó, RFID-olvasó, mágneskártyaolvasó, akár két csipkártyaolvasó is lehet a terminálon. Az eszközökön egészségügyi alkalmazásra megfelelő, ergonomikus funkcióbillentyűk találhatók, fertőtleníthető vezeték nélküli billentyűzet vagy a mozgásukban korlátozottak számára head mouse csatlakoztatható hozzájuk, de a szoftver kialakítása a mi feladatunk. A SmartBed-rendszer egyébként annyira jól sikerült, olyan pozitív visszajelzések érkeztek a környező országokból, amelyek alapján mi egészen biztosak vagyunk, hogy a helyi viszonyokra specializált, román, szlovák, szerb és cseh rendszereket a közeljövőben kifejlesztjük. De a rendszer alkalmas arra is, hogy a magyar kórházakban lévő külföldi betegek számára a kórház által igényelt nyelven szólaljon meg, sőt, a beépített IPTV-technológia lehetővé teszi, hogy a külföldi betegek az általuk preferált angol, német, szerb vagy orosz tévéadókat nézhessék. Fel vagyunk készülve az egészségturizmus kihívásaira is. – Szimpatikus a rendszer, de milyen költségek kapcsolódnak megvalósításához? – A nagyobb SmartBed-rendszerek állami tulajdonú intézményben való megjelenésének esélyét egyértelműen az európai uniós forrásból megvalósuló kórházi fejlesztésekben látjuk. Az egynapos sebészeti ellátást nyújtó szakrendelők kiváló partnernek tűnnek ezen a területen, és a közeljövőben egészen biztosan lesz olyan kórházi partnerünk, amely néhány ágyas VIP-osztályán szereltet fel SmartBed-rendszert, amely egyértelműen maximális komfortérzetet biztosít majd a VIP-szobák betegeinek.

Így fog kinézni a SmartBed rendszer egy VIP-kórteremben

KÓRHÁZ 2013/4.

Zöldi Péter Informatika

41

Dr. Kázmér Tiborral, a Szent János kórház főigazgatójával beszélgettünk.

Integráció a medikai és gazdasági rendszerben – Főigazgató úr, milyen érzés volt tavaly ős-János kórházasként visszatérni az intézmény élére? – Mióta elmentem a János kórházból, mellékállásban, a fenntartó engedélyével, közalkalmazottként gazdasági elemzésekkel és kontrollinggal foglalkoztam. Aztán 2012 nyarán megpályáztam a főigazgatói posztot, hiszen az intézményt kívülről-belülről ismerem, és szívem csücske a János kórház. Itt voltam pályakezdő, 1998-ban innen mentem az Egészségügyi Minisztériumba, és azon három év kivételével, amikor helyettes államtitkár voltam, foglalkozásszerűen is folyamatosan kötődtem a János kórházhoz. A gazdasági hátteret jól ismertem, az már korábban is látható volt, hogy a János kórház olyan helyzetbe kerül, hogy havi 100 milliós veszteséggel végzi tevékenységét. – Milyen célokat határozott meg kinevezésekor? – 2012. augusztus 1-jétől lettem főigazgató, az elsődleges cél a havi 100 milliós veszteség jelentős csökkentése volt. A János kórház már régebben, a Margit Kórházzal való egyesülés előtt nehéz helyzetbe került az alacsony TVK miatt. Aztán 2008. január 1-jén, még az én főigazgatóságom alatt egyesült a két intézmény. Érdekes módon az én feladatom volt tavaly ősszel a Szent Margit Kórház leválásának menedzselése, amely december 31-én be is következett. Így a korábbi évekhez hasonló méretben működik ma a János kórház, azzal a többlettel, hogy hozzánk került a Budai Gyerekkórház és külső részlegei: az Ali utcában található 25 ágyas rehabilitációs osztály és a Baba utcai légzésrehabilitációs osztály. Ez utóbbi egyébként nagyon jelentős veszteséget termelő osztály, amelyen úgy lehetne javítani, ha meg tudnánk egyezni az ágazatvezetéssel, több légzésbénult beteg kezelését és tartós ellátását tudnánk felvállalni. – Milyen különbséget lát az intézmény 2008-as és 2013-as helyzete között? – Akkor jelentős tartalékunk volt, ám 201112-ben ez elfogyott. 2013 áprilisában összes

42

Informatika

szállítói állományunk 979 millió Ft, a lejárt számlákat igyekszünk minél hamarabb utalni, ám ezt az ütemet mostanáig tudtuk tartani. A hónap utolsó napján jellemzően 100 millió Ft alatti pénzeszközzel rendelkezünk. Egyértelmű, hogy 3200 többletsúlyszámra és 80-90 millió német pontra lenne szükségünk, hogy a kórház feladatait nagyobb várólista keletkezése nélkül tudja ellátni. – Mennyire feszes a gazdálkodás? – Ennek kapcsán érdekes adat, hogy 2007hez, az utolsó Margit Kórház előtti évhez képest a bevételek csupán 18%-kal emelkedtek, míg a bérköltségek, a vállalkozókat is beleértve, 41%-kal nőttek, a közszolgáltatási és energiaköltségek pedig 70%-kal emelkedtek. Márpedig nálunk a gázszámla a téli hónapokban több mint 100 millió Ft. Energiaellátási rendszerünk kevéssé hatékony. – Milyen lehetőséget lát a kilábalásra? – Annak örülnénk a legjobban, ha a helyzetet a bevétel-növekedéssel lehetne kezelni, ha a feladatainkkal arányos és megfelelő TVK-t kapnánk, ezen kívül pedig még feszesebb bérgazdálkodást valósítanánk meg az energetikai költségek racionalizálása mellett. Ám ez utóbbi nagyon komoly beruházásokat, legalább 1,5-2 milliárd Ftot igényel, amit igyekszünk pályázatokkal, illetve a fenntartó támogatására számítva fejleszteni. – Hogyan kormányozza megfelelő irányba a János kórházat? – A munkaerőköltségeket úgy próbáljuk optimalizálni, hogy a tényleges munkaerő-szükségletet vásároljuk meg. Ebben nehézséget okoz, hogy a minimumfeltételeknek való megfelelést a kapacitásokhoz kell igazítani, amit tovább nehezít a kórház széttagoltsága miatti alacsony munkaerő-kihasználtság, hiszen a pavilonok között nem tudjuk szabadon mozgatni a munkaerőt. A hosszú távú egyensúlyi állapothoz jelentős fejlesztéseket kellene megvalósítani.

– Milyen súlypontokkal? – Például, ha a széttagolt műtői kapacitás helyett központi műtőblokk lenne, sokkal jobban tudnánk gazdálkodni a kapacitásokkal. Az elmúlt másfél évtizedben számtalan kisebb, közepes és nagyobb strukturális átalakítási terv készült a János kórházra. Most is letettünk a fenntartó asztalára egy ambiciózus tervet, a sürgősségi ellátás, azon belül a traumatológiai és mozgásszervi sebészet fejlesztésére. A másik nagy projekt a Budai Gyerekcentrum koncepciója, amely egyetlen ingatlanon valósítana meg egységes budai gyermekellátást. Egyébként kiválóan dolgozó kollégáink abba a korba kerültek, amikor szükséges kiegészíteni őket fiatalabb szakemberekkel. A fejlesztés első lépéseként április 1-jétől Mona Tamás főorvos urat neveztem ki a gyermeksebészeti és traumatológiai osztály vezetőjének, és az orvosi hátteret szeretnénk a közeljövőben még tovább fejleszteni. A harmadik nagy fejlesztés az energetikai racionalizálás, a szakértői becslések szerint minimum 250-300 millió Ft-tal tudnánk csökkenteni az éves energiaköltségeket. A negyedik fejlesztési lehetőség a korábban fennálló szakmai elismertség visszaszerzése. Bizonyos szakmáknál célul tűztük ki, hogy a terület legjobb magyar képviselőivel egészítsük ki saját specialistáinkat. Ilyen urológiai osztályunkon a laparoszkópiás ellátás, vagy az idegsebészet, ahol bővítjük a szakmai tevékenységet és a műtéti repertoárt, ennek érdekében elismert kollégákkal fűzzük szorosabbra kapcsolatunkat. – Környezetükben nagyjából egy négyzetkilométeres területen helyezkedik el a Sem­ melweis Egyetem Kardiológiai Köz­pont­jának tömbje, az SE Kútvölgyi Klinikai Tömb és a Szent János kórház. Most, hogy mindenkinek az állam a gazdája, nem terveznek együttműködést? – Őket társkórházaknak hívjuk. Több területen is lenne ebben racionalitás. Például a Kútvölgyi tömbből a patológiai metszeteket az Üllői útra szállítja egy mentőautó, amely a mi patológiánk bejáratától 30 méKÓRHÁZ 2013/4.

ternyire indul félórás útra. Hasonló együttműködési lehetőség lehetne a képalkotó diagnosztika is. Mi ezen a területen lépéshátrányban vagyunk, egy régebbi, 4 szeletes CT-berendezést működtetünk. Viszont pár száz méterre, a Határőr úton található az ország legmodernebb noninvazív kardiológiai diagnosztikai eszközparkja, 1,5T térerejű MR-berendezéssel, 256 szeletes CT-vel. A mi PACS-rendszerünk elavult, viszont a Semmelweis Egyetem PACS-rendszere körülölel bennünket. A közös tulajdonos számára sokkal olcsóbb a Semmelweis Egyetem és János kórház közötti együttműködés megvalósítása, a két intézményben rendelkezésre álló legmodernebb technológia, mint saját rendszerek kifejlesztése. Szeretnénk elérni a Kútvölgyi tömbbel közös diagnosztikai kapacitásfejlesztést, illetve indokoltnak tartanánk egy nagyobb teljesítményű CT-berendezés és egy általános célú MRberendezés telepítését, valamint a röntgenek digitalizálását. Ugyanakkor át kell gondolnunk az évszázados hagyományokat is, például központi röntgendiagnosztikánk szülészet-nőgyógyászat alatti sok évtizedes elhelyezésének értelmét. – Hasonló az elképzelésük informatikai területen? – A képalkotó diagnosztikáról elmondottak már előrevetítik, hogy az informatikai rendszereknek még nagyobb szerepük lesz a társkórházakkal való együttműködésben. Két alapvető probléma van, az egyik az intézményekben lévő különböző rendszerek, ami a PACS-rendszereknél kezelni kell, és ezek jól is kezelhetőek, ám ennek is akadálya az egyes intézmények bezártsága, ezt érezzük az egyetem által ezzel kapcsolatban felvetett problémáktól. Az alapvető és elsődleges álláspontunk az, hogy a betegadatok nem a kórházakéi, hanem a betegekéi, és nekünk az a dolgunk, hogy akármelyik kórházban, akármelyik informatikai rendszerrel dolgozunk, egyre szélesebb körben biztosítsuk, hogy a beteg megfelelő autentikációval, a lehető legegyszerűbb módon, mind a szöveges, mind a képi adatokhoz hozzá tudjon férni. – Hogyan határozza meg informatikai fejlesztési koncepcióját? – Van egy másik, régi vesszőparipám, ami azzal kapcsolatos, hogy az egészségügyben külön fejlődtek a költségvetési szervekre jellemző gazdasági informatikai rendszerek, és külön a medikai informatikai rendszerek. Ezek teljes körű összekapcsolása még nem valósult meg úgy, mint más iparágakban. Erre egy egyszerű példa, hogy ha elKÓRHÁZ 2013/4.

megyek egy hotelbe és a szobapincértől vacsorát rendelek, a szakmai rendszer azonnal megjeleníti a gazdasági rendszerben az eseményt, a számlázórendszer a számlámhoz írja, és a készletgazdálkodási és könyvelési rendszer is megkapja az adatokat. Ehhez képest, ha befekszem a János kórházba, és csöngetek, mert valamilyen bajom van, és behoznak egy olyan gyógyszert, ami a vacsora árának százszorosa, ez ugyan pontosan megjelenik az egészségügyi dokumentá-

előbb befejeződnek, és a gyakorlati hasznokat hamarosan érezhetjük is. – Milyen előnyök várhatóak ettől az integrációtól? – A két rendszer teljes integrációja elsősorban kontrolling-szempontból lehet a kórházi menedzsment számára hasznos. Az országban több helyütt történt kísérlet esetszintű költségelemzésre, amely több kórházban eredményes is volt, ám éppen az

Dr. Kázmér Tibor

cióban, ám a gazdasági rendszer eddig nem szerzett róla tudomást. – Mi a megoldás? – Ha azt akarom, hogy a felhasznált anyag, gyógyszer, szolgáltatás a beteg számlájára kerüljön, ezek tételes számlázását a két rendszer összekapcsolásával egy „közös” rendszernek kell biztosítania. A kórházak betegellátáshoz kapcsolódó számlái a legritkább esetben tartalmaznak olyan részletes anyagi és eszközlistát, mint amit egy autószervizben minden ügyfél megkap a javítás után. Ezért örültem annak, hogy a mi MedWorkS medikai rendszerünket fejlesztő GlobeNet Zrt., valamint CT-EcoSTAT gazdasági rendszerünket szállító, ezen a területen a kórházak körében domináns CompuTREND 2000 Kft. jelezte, hogy stratégiai szövetséget kötöttek a rendszereik együttműködésének érdekében, és nálunk szeretnék a két rendszer nagyfokú integrációját elsőként megvalósítani, és ezt a munkát már el is kezdték. Nagyon remélem, hogy a folyamatban lévő munkák, fejlesztések mi-

informatikai rendszerek teljes integráltságának hiánya miatt jelentős dokumentációs többleterőforrást igényelt. Ezek a projektek kezdeti lendületüket elvesztették. Ma az a meggyőződésem, hogy ha ez a rendszerintegráció megvalósul, akkor a költségelemzés ugyanúgy automatikussá válik, mint egy autószervizben vagy szállodában. – Mit nyertek ezáltal a kórházak? – Ha költségek és szakmai tevékenységek összefüggései közvetlenül követhetőek, akkor a nyereség a menedzsment számára nem kérdés. Gondoljunk csak arra, hogy egy HBCS költségeinek kiszámolását ma külön rendszerek végzik. Ha rögzítjük a felhasznált anyagokat, eszközöket, az általános költségeket megfelelően vetítjük, a kalkuláció szinte automatikussá válik. E tekintetben nem állunk rosszul Magyarországon, a kórházi tevékenység mi­ nél mélyebb szintű átláthatóságában egy komplex és integrált informatikai rend­szer nagyon sokat tud segíteni. Zöldi Péter Informatika

43

Interjú dr. Bodnár Imrével, Paks Város Rendelőintézetének igazgató főorvosával az intézmény új integrált medikai rendszere, az Enterprise Multi Medikai Alkalmazás (EMMA) bevezetésének tapasztalatairól.

Európai színvonalú, felelősségteljes betegellátás Pakson – Paks Város Rendelőintézete nem az átlagos magyar színvonalat képviseli az egészségügyi ellátó intézmények sorában. Mesélne röviden arról milyen fejlesztéseket valósítottak meg az elmúlt időszakban? – A közelmúltban több új fejlesztés is megvalósult Paks Város Rendelőinté­zetében, köszönhetően a fenntartó Önkor­ mányzatnak és támogatóinknak. A legjelentősebbek többek között egy új tüdő­szűrő berendezés egy új szemészeti vizsgálóeszköz, egy un. nonkontakt tonométer, egy futószalagos terhelőrendszer, új EKG készülékek és egy új radiológiai ultrahang készülék, melyeket mindenképpen megemlítenék, hiszen ezek az eszközök már most emelik a betegellátás színvonalát intézetünkben. Folyamatban van, és nagy várakozás kíséri egy új épületszárny megépítését, melyben gyógyfürdői kezeléseket is tervezünk. Az idei év legjelentősebb és egyik legsikeresebb beruházása az intézmény informatikai rendszerének megújítása, pontosabban a medikai szoftver cseréje volt. Év elején új integrált egészségügyi szoftverrendszert vezettünk be. – Miért döntöttek az intézmény informatikai rendszerének cseréje mellett? – Az ok egyszerű: a korábbi informatikai szállító nem felelt meg az elvárásainak. Ra­ gasz­kodtunk a minőségi és szakmai célkitűzéseinkhez. Szakrendelőnk működésére jellemző, hogy nálunk a cél nem a minimális szintű betegellátás, hanem a hatékony gyó­ gyítás és folyamatosan magas színvonalú, és emberközpontú szolgáltatás biztosítása. Ehhez kerestünk tehát megfelelő megoldást és partnert. – Hogyan kerestek új partnert, illetve melyek voltak az új szállító kiválasztásnál a legfontosabb szempontok? – Nem volt könnyű a feladat, mivel azt gondoltuk, hogy a piacon működő szállítókat már mind jól ismerjük. Természetesen már az előző medikai rendszer kiválasztásánál is arra törekedtünk, hogy a legmegfelelőbb megoldást és partnert válasszuk ki. Viszonylag hosszú

44

Informatika

mégiscsak volt: az EMMA teljesen új fejlesztésű rendszerként még nem rendelkezett referenciákkal. Nem voltunk meggyőződve arról, hogy a gyakorlatban, a mindennapi mű­kö­ désben is képes lesz bizonyítani. Emiatt kezdetben kissé bizalmatlanok is voltunk.

Dr. Bodnár Imre, Paks Város Rendelőintézetének igazgató főorvosa

ideig úgy láttuk, hogy a meglévő rendszerünket nem tudjuk jobbra cserélni, ezért a váltás gondolata csak terv maradt. Tervünk ugyanis egy olyan rendszer bevezetése volt, amely mind technológiájában és szakmaiságában, mind megjelenésében, és kezelhetőségében megfelel az elvárásainknak. E négyes szűrőnek megfelelő szállítót és medikai rendszert azonban évekig nem találtunk. – Ezek szerint igen nagy körültekintéssel választották ki az új szállítót. Hogy találtak rá végül az új partnerre? – Így van. Végül az MKSZ konferencián tavaly megjelenő Enterprise Group és a vállalat saját fejlesztésű Enterprise Multi Medikai Alkalmazása (EMMA) került a látóterünkbe. Ez az új, a szakmában akkor még kevésbé ismert medikai szoftverrendszer egyből felkeltette az érdeklődésünket, mivel már első látásra olyannak tűnt, amely képes lehet a mi elvárásainknak is megfelelni. Az Enterprise Group szakmai bemutatóján olyan új medikai szoftvert ismerhettünk meg, amely mind megjelenésében, mind szakmaiságában a mai igényeknek megfelelő képet mutatott. Egyszóval meggyőző volt és megfelelőnek tűnt számunkra. Egy aggályunk azonban

– Mi az, ami végül mégis meggyőzte Önöket arról, hogy az EMMA-t válasszák? – Az MKSZ Kongresszusát követően találkoztunk az Enterprise Group-pal és az EMMA-t fejlesztő szakemberek részletesebb és átfogóbb, illetve személyre szabott szoftverbemutatót tartottak nekünk, valamint további kérdéseket tettek fel az elvárásainkra és az intézmény speciális igényeire vonatkozóan. A bemutató és az Enterprise Group szakembereinek szaktudása és szakmai tapasztalata imponáló volt, azonban látni szerettük volna azt is, hogy a gyakorlatban milyen eredménnyel és hatékonysággal alkalmazható a rendszer. Ezért megállapodtunk, hogy a konkrét tárgyalásokat akkor kezdjük el, ha a munkatársaink és az intézmény által támasztott pontos követelményeknek megfelelő, kész megoldásokat is bemutatják nekünk, illetve azokat mi magunk is kipróbálhatjuk. Összegyűjtöttük tehát ezeket a követelményeket és kitűztük a határidőt az újabb bemutatóra. Az Enterprise Group és az EMMA sikeresen vette az akadályokat, ráadásul időközben egy másik intézményben is bevezették a rendszert, amely tovább erősítette a bizalmat a cég és az általa kínált megoldás és szolgáltatások iránt. – Beszélne arról hogyan történt a rendszer bevezetése? Nem volt nehéz az átállás? – Korábban már megéltünk egy hosszúra nyúlt és kevésbé sikeres rendszer bevezetést, ezért tartottunk tőle. A félelmünk alaptalannak bizonyult, mert már a munka előkészítésének első percétől kezdve azt tapasztaltuk, hogy az Enterprise Group szakemberei rendkívül felkészültek. A projektet nagy tapasztalattal és hozzáértéssel kezelték figyelmük minden egyes részletre kiterjedt. Mindez természetesen megnyugtatott KÓRHÁZ 2013/4.

minket. Ajánlásaik alapján közösen megterveztük és ütemeztük a bevezetési folyamat minden egyes mozzanatát. Ez a konzultatív, felelősségteljes partneri hozzáállás és transzparencia a kollégáimnak is kiszámíthatóságot és megbízhatóságot jelentett. A projekt minden szakaszában tudtuk hol tart a folyamat, végigkövethettük, hogy milyen feladatokat végeztünk el és melyek vannak még hátra. Nagyon fontosnak tartom, hogy a projektben résztvevő kollégáink a napi munkájuk mellett nem érezték vállalhatatlan tehernek azokat a feladatokat, amelyeket el kellett végezniük. A rendszerhasználati készségek megszerzésére épülő gyakorlati oktatások hatékonyak voltak. Minden kollégánk részt vett a képzéseken, az egyéni és a csoportos konzultációkon. Ezek a normál rendelőintézeti munkavégzést nem zavarták, nem hátráltatták jelentősen.

vezetése. Ennek köszönhetően már az átállás első hete után úgy éreztük, biztosabb alapokon és nagyobb hatásfokon használjuk az új medikai szoftver lehetőségeit, mint az előző rendszerátállás után hónapokkal. – Nem jelent gondot a régi adatokhoz történő hozzáférés az új rendszerben? – Abszolút nem. Az adatmigráció magas hatásfokon, és kiemelkedő minőségben készült el. Valamennyi régi adatunkhoz, rendszerben tárolt dokumentumhoz, diagnosztikus lelethez hozzáférnek a kollégák az új rendszerben, sőt ezekből lekérdezéseket, statisztikákat is készíthetnek. – Már-már úgy tűnik, hogy minden tökéletes. – Igaz, hogy elégedettek vagyunk mind az EMMA rendszerrel, mind pedig a bevezetéshez és üzemeltetéshez kapcsolódó szolgáltatatással, azonban általában az egészségügyi intézmények esetében nincs olyan, hogy egy informatikai rendszer teljesen kész legyen, és ne kelljen változtatni rajta. Amióta elkezdtük használni az alkalmazást, folyamatosan igazított a szolgáltató rajta, hiszen a kollégáim a napi gyakorlat közben számos, a rendszer működését gyorsító javaslatot tesznek. Az erre kapott válaszok és megoldások azok, amelyek alapvetően meghatározzák a szolgáltatás minőségét. Azt kell mondanom, hogy az Enterprise Group professzionális szolgáltatóként viselkedik ezen a téren is: igényeinket, kéréseinket minden esetben figyelembe veszik. Azokat a javaslatainkat, amelyek és�szerűek, a rendszer működését javítják és az EMMA használati értékét emelik, beépítik a fejlesztési tervbe. Több fejlesztés készült már el egy-egy ilyen kezdeményezés után.

– Hogyan fogadták a kollégák az új rendszert? – Mint minden újat, némi félelemmel, de érdeklődéssel és várakozással fogadták EMMA-t. A munkatársak nagy része jellemzően gördülékenyen és probléma nélkül tért át az új rendszer használatára, de természetesen akadt néhány olyan kolléga is, akinek ez valamelyest nehezebben ment. Az Enterprise Group azonban erre a helyzetre is felkészült. Az átállás első hetében hat konzulens kollégájuk volt folyamatosan jelen a telephelyeinken és szükség esetén azonnali segítséget nyújtottak, kérdéseinket a nap bármely szakaszában megválaszolták. Emberi és szakmai hozzáállásuk még a kétkedő, az átállással szemben tartózkodó kollégáimat is meggyőzték arról, hogy jó választás volt az EMMA be-

KONTROLLING FACTUM FUNKCIÓCSOPORT teljesítményjelentés

OPERÁCIÓ FUNKCIÓCSOPORT FAMILIÁRIS ALRENDSZER Alapellátás

AMBULANCIA ALRENDSZER

HOSPITALIZÁCIÓ ALRENDSZER

Jaróbeteg szakellátás

Fekvőbeteg szakellátás

KONZULTÁCIÓ FUNKCIÓCSOPORT Vizsgáltakérés- és leletkommunikáció, diagnosztika, konzílium CURATOR FUNKCIÓCSOPORT Gondozói ellátás

TRIAGE

Sürgősségi ellátás

AGENDA FUNKCIÓCSOPORT Előjegyzés RECEPCIÓ FUNKCIÓCSOPORT Központi betegirányítás EPR ELEKTRONIKUS PÁCIENSREKORD Életútkövetés PÁCIENS CENTRUM Páciens törzsadatok kezelése

Az Enterprise Multimedikai Alkalmazás felépítése

KÓRHÁZ 2013/4.

– Hogyan jellemezé az Enterprise Group szolgáltatásait? – Látható és érezhető, hogy a valódi igényeinknek megfelelő szolgáltatást kapunk: nemcsak egy távkapcsolatról van szó, amelyben esetleg zaklatásnak tekinti a szolgáltató, ha kéréssel fodulnak hozzá. Minden hónapban konzultációs napot tart nálunk az Enterprise Group, amikor is a kollégáik körbejárják a telephelyeket, egyeztetnek munkatársainkkal. Vezetői szinten is rendszeresen értékeljük az elmúlt időszak tapasztalatait, megbeszéljük az esetleges igényeket, az együttműködés további lehetőségeit. A rendszer verziófrissítései kiszámítható módon történnek, tudjuk előre, hogy mikor kerül új verzió a tesztrendszerre, így a napi munkát zavartalanul végezhetjük és tesztelhetjük a módosításokat, fejlesztéseket. A szoftververziók tartalmáról az aktuális, ábrákkal és képernyőképekkel ellátott verzióleírásokból is értesülünk, és felkészülünk azok használatára. Miután kollégáim jóváhagyták az új verziót, az EMMA éles rendszerű frissítése az előre megbeszélt napon és időben történik. Ez a gyakorlat az intézmény működésében, és a kollégáim munkájában kiszámíthatóságot, illetve megbízhatóságot jelent. A gyakorlat azt mutatja, hogy minden ilyen esetben nyugodtak lehetünk afelől, hogy a betegek ellátása hatékonyan és zavartalanul történik. – Mindezek alapján tehát hosszú távon számol a szolgáltatóval? – Egészségügyi informatikai rendszerrel nem rövidtávon tervez egyetlen intézmény sem, azonban a hosszú távú együttműködés feltétele a rendszerrel és a szolgáltatóval való elégedettség elsősorban a betegek, illetve a mi részünkről. Az Enterprise Group innovatív és szakértő szállító. Nem csak stabil és a hazai egészségügyi rendszer sajátosságai alapján fejlesztett egészségügyi informatikai rendszert kínál, hanem komplex szolgáltatásokat is nyújt, ráadásul jövőbemutató szakmai víziókkal rendelkezik. Ezek között van olyan is, amelyet mi is szeretnénk hasznosítani, de erről egyelőre részleteket nem mondhatok. Paks Város és annak Rendelőintézete jó táptalaj a fejlesztést célzó elképzelések megvalósításához, hiszen itt az ellátásban vannak olyan területek, a páciensek kezelésének vonatkozásában, ahol már felzárkózunk a nyugati egészségügyi ellátás példáihoz. Ha mindezt technikai eszközökkel és informatikai rendszerrel is támogatni lehet, ez a folyamat még gyorsabb lesz. Így reményeim szerint Paks városa már nem csak az atomerőművel dicsekedhet, hanem azzal is, hogy a szakrendelőjében európai színvonalú, felelősségteljes munka és példaértékű betegellátás történik, mindez az EMMA rendszer segítségével.  Informatika

45

A március 24-én tartott Tuberkulózis Világnapon sajnos újra aktuális problémákra hívták fel a szakemberek a figyelmet. A WHO kiemelten foglalkozik a témával, a világnap kapcsán az ECDC-vel közösen új jelentést adtak közre.

TBC-veszély! A

WHO/ECDC jelentésből kiderül, hogy jelenleg Európában naponta mintegy 1000 ember betegszik meg tuberkulózisban, vagyis évente 380 000 az új betegek száma. A Világszervezet ezért azonnali beavatkozásokat sürget mind a megelőzés, mind az ellátás minőségének fejlesztése terén. A WHO Európai Regionális Irodája és az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) a tuberkulózis világnapja alkalmából ismertette legfrissebb, 2011-re vonatkozó összesítését. Felmérésükből kiderül, hogy a TBC-s esetek száma összességében évente hozzávetőleg 5%-kal csökken. Az Európai Unió, ill. az Európai Gazdasági Térség országai több mint 72 000 TBC-s esetről számoltak be, amely 4%-os csökkenést jelent 2010-hez képest. Pont nekünk azonban nincs okunk örülni: a megbetegedések 87 %-át az európai régió keleti részében regisztrálják. A TBC miatt 2011-ben meghalt emberek (számuk 44 000!) 40 %-a ezekben az országokban élt. A régióban csaknem 8-szor több TBC-s megbetegedést jelentenek, mint a kontinens többi államában. „A jobb diagnosztikai eljárásoknak köszönhetően több TBC-s esetet tudunk felderíteni, de ehhez az is kell, hogy az egészségügyi rendszerek lépést tartsanak és teljes körű ellátást biztosítsanak az újonnan diagnosztizált betegek számára. Ez még mindig nem optimális az Európai Régióban, ahol háromból egy beteg nem gyógyul meg” – hangsúlyozta Jakab Zsuzsanna, a WHO Európai Regionális Iroda Igazgatója, majd hozzáfűzte, hogy a TBC gyógyítható, ha megvalósulnak az ehhez szükséges feltételek, melyek a következők lennének: a betegek ingyenes, igényeikhez igazodó ellátása, a teljes felgyógyulásukig kitartó orvosi gondozás – elengedhetetlen, hogy a betegek megfelelő ideig részesüljenek a kórházi-, majd tüdőgondozói hálózaton keresztül történő kontrollált kezelésben – és a tökéletes orvos-beteg együttműködés megvalósítása. A baktérium rezisztenssé válhat attól is, hogy a beteg rendszertelenül és nem kellő ideig folytatja a gyógyszeres terápiát. Az

46

AKTUÁLIS

a páciens, akinek szervezetében a rendszertelen gyógyszerszedés miatt rezisztenssé válik a baktérium, adott esetben már ezzel a gyógyszerre nem reagáló kórokozóval fertőzi meg a többi embert. A minimális gyógyszeres kezelési idő (enyhe, kis kiterjedésű TBC esetén) fél év, multidrogrezisztens baktériummal fertőzött betegnél egy-két évet is igénybe vesz az esetleges gyógyulás. Mint azt egy korábbi riportunkban prof. dr. Losonczy Györgytől megtudtuk, a multidrog-rezisztens TBC-kórokozók a két leghatásosabb tuberkulózis elleni hatóanyag, a rifampicin és az izonicid ellen fejlesztették ki ellenálló képességüket. Az ún. polirezisztens kórokozók még ennél is veszélyesebbek: további első és/vagy másodvonalbeli TBC-ellenes gyógyszerekkel szemben is ellenállást tanúsítanak. Magyarországon viszonylag ritkák a multirezisztens típusok, a több gyógyszerre sem reagáló betegek aránya 2011-ben 2,8% volt. Az ilyen esetek egy részében néhány, mellékhatás-profilját tekintve kevésbé előnyös gyógyszerrel még biztosítható a gyógyulás, ám az XDRrezisztenciás (extensive drug resistance) baktériumot hordozó pácienseknek sokszor már semmilyen gyógyszert nem tudnak adni az orvosok. Amennyiben a kór kiterjedése ugyanakkor jól körülhatárolható, sebészeti megoldás is alkalmazható, melynek során az operatőr kiveszi a beteg tüdőrészt. Az egyes baktériumok gyógyszer elleni rezisztenciája a főbb készítmények vonatkozásában molekuláris biológiai tesztekkel mutatható ki. Ezzel a módszerrel egy-két nap alatt megállapítható, hogy az adott baktérium mely hatóanyaggal szemben rezisztens, míg a tenyésztéses vizsgálattal hónapokba telik mindez.

TBC a tüdőn kívül – sok a fel nem ismert beteg Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) igazgatója, Marc Sprenger hangsúlyozta: „Nem feledkezhetünk meg az extrapulmonáris TBC-s betegekről sem, akik a test egyéb szerveit érintő TBC-től szenvednek. Ennél a betegségnél a diagnózis különösen nagy kihívást jelent mind az orvosok, mind a betegek számára. Ezt a csoportot gyakran elhanyagolják a TBC-stratégiákban, pedig 2011ben az összes bejelentett beteg közül több mint 16 000 extrapulmonáris TBC-vel fertőződött az EU-ban. 2002 és 2012 között az extrapulmonáris TBC-s betegek aránya, 16%-ról (2002) 22%-ra (2011) nőtt. Európa-szerte terjed a gyógyszerrezisztens tuberkulózis Tonio Borg, az Európai Bizottság egészségügyi biztosa aggodalmát fejezte ki a néhány EU tagállamban lévő kritikus helyzet és a gyógyszerrezisztens tuberkulózis okozta kihívások miatt, melyek olyan országokban jelentkeztek, ahol eddig sikerrel kontrollálták a helyzetet. Az adatok jelentős egészség-egyenlőtlenségeket mutatnak, a kór a társadalom legsérülékenyebb részét érinti leginkább. „Meg kell erősíteni az egészségügyi rendszereket annak érdekében, hogy az összes TBC-s beteg megfelelő kezelést kapjon az EU-ban” – hívta fel a kormányzatok figyelmét a szakértő. A becslések szerint az európai régióban évente körülbelül 78 000 személy fertőződik gyógyszerrezisztens tuberkulózissal (M/XDR-TB). A világon a legnagyobb százalékban előforduló M/XDR-TB eseteket regisztráló országok több mint a fele az európai régióban található. Bár

A Tuberkulózis Világnapról minden évben március 24-én emlékeznek meg szerte a világon. A szervezők célja, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a tuberkulózis okozta teherre és tájékoztatást adjanak a betegség megelőzésében és leküzdésében tett erőfeszítésekről. 2013 a második éve az „Állítsuk meg a TBC-t még az én életemben!” („Stop TB in My Lifetime”) kétéves kampánynak.

KÓRHÁZ 2013/4.

A TBC nem csak a tüdőt támadhatja meg

az EU-ban a gyógyszerrezisztens M/XDRTB esetek száma kis mértékben csökken, azért – különösen a három balti tagállamban – a kórokozó továbbra is markánsan jelen van. Az MDR-TB-s betegek kevesebb, mint 50%-ánál sikeres a kezelés. A fertőzés e formája a hagyományos TBCnél súlyosabb tünetegyüttessel jár, terápiája sokkal költségesebb. (A multirezisztens baktériumokkal fertőzött páciensek terápiája viszonylag hosszú ideig tart, és fontos az is, hogy a többi betegtől elkülönített helyiségben tartózkodjanak.) Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a kórmegállapításhoz korlátozott a hozzáférés, pedig egy kezelésben nem részesülő TBC-s személy 10–15 másik embert képes megfertőzni évente. A fertőzött emberek 10%-ánál alakul ki a betegség későbbi élete során. A TBC-megbetegedés lappangási ideje függ a beteg ellenállóképességétől és attól, hogy az adott kórokozó milyen mértékben virulens, mennyire életképes és alkalmas az invazivitásra. Tíz fertőzés közül egynél alakul ki betegség, vagy azért, mert egy egészséges szervezetet túlzott mennyiségű és rendkívül életképes baktérium támad meg, vagy, mert egy legyengült ember szervezete találkozik TBC-kórokozóval. A tuberkulózis AIDS miatt, vagy egyéb okból immunkárosodott embereknél a leggyakoribb, de rizikófaktornak számít az alkoholizmus, valamint a rossz, szervezetet gyengítő életminőség is. Nem kizárólag, de elsősorban a legszegényebbeket sújtja Ez a betegség mindenkit utolérhet, mégis a társadalom legrászorultabb rétegét KÓRHÁZ 2013/4.

érinti elsősorban. A szociális tényezők fontos rizikófaktornak tekinthetőek, így különösen veszélyeztetettek a rossz anyagi körülmények között élő emberek, valamint bevándorlás, bebörtönzés vagy társadalmi marginalizálódás miatt nyomorúságos körülmények között tengődő társaink. Közülük a gyerekek éppúgy veszélyeztetettek, mint a felnőttek: NyugatEurópában a TBC-ben megbetegedő gyermekek mintegy 40%-a ötéves kor alatti, és 11 000 tizenötödik életévét még nem betöltött gyermeket regisztrálnak tuberkulózissal minden évben, annak ellenére, hogy a TBC a gyermekeknél különösen nehezen ismerhető fel. A jelenleg TBC kezelésére alkalmazott, több évtizede forgalomban levő gyógyszerek, diagnosztikai lehetőségek és vakcinák nem alkalmasak arra, hogy 2050-re a TBC-t – különösen gyógyszerrezisztens formáját – teljesen száműzni lehessen a lakosság köréből. További gyógyszerkutatásokra van szükség, melyek rövidebb ideig tartó és jobban tolerálható kezelést biztosítanak – hangsúlyozzák a WHO szakértői. A TBC elleni küzdelem része lenne persze a megelőzés is, melynek legfontosabb eszköze a betegség korai felismerése – a veszélyeztetett emberek kiszűrése mellett ugyanakkor a betegek környezetében élő kontaktszemélyeket is kezelni kell. WHO cselekvési terv A Világszervezet Európai Regionális Iro­ dája kidolgozott egy M/XDR-TB-re vonatkozó konszolidált cselekvési tervet a sikeres kezelés és az egyenlő hozzáférés

biztosítása érdekében. Az öt évre szóló tervet a régió összes tagállama elfogadta 2011-ben. A célkitűzés része, hogy ebben az időintervallumban legalább 225 000 beteget – ami hozzávetőleg a becsült eseteszám 85%-a – ismerjenek fel a rendelőkben, és a diagnosztizált páciensek legalább 75%-át gyógyítsák is meg az orvosok. A tervben hangsúlyozzák, hogy az ellátás a kórházakból az ambuláns ellátás felé terelődjön, ezzel csökkentve a kórházban szerzett fertőzések kockázatát és a pszichológiai terhet. Ha mindez sikerül, 120 000 ember menekül meg a TBC miatt bekövetkező haláltól, és akinek a pénz szava világosabb beszéd: 12 milliárd USD takarítható meg. Tuberkulózis Világnap Magyarországon A TBC-világnap alkalmából Magyar­ országon is voltak megmozdulások, többek között március 27-én az Emberi Erőforrás Minisztériumának Egészségügyért Felelős Állam­ titkársága tartott szakmai fórumot a WHO Regionális és Magyarországi Irodájának képviselői jelenlétében. Ma­ gyar­országon a betegség kötelező szűrését beszüntették, már csupán az ÁNTSZ által elrendelt területeken valósul meg, ahol magas – 25 százezrelék – az éves előfordulási gyakoriság, pedig a rizikófaktor a lakóhelyre jellemző inci­dencián túl korhoz is kötött. Harminc éven felül érdemes a szűrést elkezdeni – tájékoztatott prof. dr. Losonczy György – kisiskolás gyerekeknél már csak a BCG oltás miatt sem érdemes. Radnai Anna AKTUÁLIS

47

2012 rendkívül nehéz év volt a hazai egészségügy számára. A piaci kihívásokról, az összefogás fontosságáról, az előttünk álló esztendő lehetőségeiről és a magyar gyógyszeripar egészségügyön messze túlmutató szerepéről beszélgettünk dr. Szabó Lászlóval, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatójával.

Hatékony a betegnek, hasznos az országnak – 2012 a hazai gyógyszeripar legnehezebb éve volt. Hogyan érintette mindez a Tevát? – Érzékenyen érintett bennünket. Jelen­ tősen csökkent árbevételünk a vaklicit miatt, ugyanakkor kiadásaink pedig nőttek. Támogatott készítményeink után 20 százalék különadót, orvoslátogatóink után pedig fejenként 10 millió forintos évi „regisztrációs díjat” kell fizetnünk. Mindezek következtében újra kellett gondolni működési struktúránkat, átszervezni működésünket. Jelentősen csökkentenünk kellett működési költségeinket, ez pedig együtt járt azzal, hogy az értékesítés területéről el kellett bocsátani munkatársakat. – A vállalat a magyar kórházak fontos partnere készítményeit tekintve, illetve nagykereskedelmi üzletágán keresztül is. A nehéz helyzetben hogyan változott, illetve változott-e a vállalat és a kórházak közötti együttműködés? – A nehézségek természetesen erősen korlátozták lehetőségeinket, sokkal kevesebbet tudtunk fordítani továbbképzésekre, készítmény-adományozásra. Azonban továbbra is legfontosabb célunk volt, hogy a magyar kórházak partnerei legyünk a nehéz helyzetben. Igyekeztünk rugalmas, testre szabott konstrukciókkal segíteni a kórházak működését. Azoknak a partnereinknek, akik jelentős lejárt adósságállománnyal rendelkeztek lehetővé tettük, hogy amennyiben ezt január elejéig kiegyenlítették, a felhalmozódott késedelmi kamat 75 százalékát elengedtük. A tavalyi évben folyamatosan fejlesztettük nagykereskedelmi szolgáltatásainkat, ügyfélszolgálatunkat is. Célunk, hogy a kórházak számára nyújtott szolgáltatásaink is olyan világszínvonalúak legyenek, mint gyógyszereink. – Melyek voltak a 2012-es év legfontosabb eredményei a Teva számára? – A nehéz körülmények között meg tudtuk őrizni piaci pozícióinkat, minden hetedik magyar beteg Teva-készítmény segítségével gyógyul. A kórházakban ez az arány

48

GYÓGYSZER

még magasabb, ott átlagosan minden harmadik készítményt mi biztosítjuk a betegeknek. Tovább erősítettük hazai gyártásunkat. 2012 októberében átadtuk Gödöllőn a világ legmodernebb, steril készítményeket gyártó üzemét. A 22 milliárd forint beru-

gyünk. Törekszünk arra, hogy folyamatosan biztosítani tudjuk a hatékony, világszínvonalú készítményeket a betegek ellátásához, valamint tovább bővítjük készítményeink körét és fejlesztjük nagykereskedelmi szolgáltatásainkat is.

Dr. Szabó László

házással megvalósuló gyáregység 263 új munkahelyet biztosít, és a 6 modul gyártósorain évente 200 millió egység injekciós készítmény készülhet. Az új üzem mellett folyamatosan fejlesztjük debreceni és sajóbábonyi gyártóközpontjainkat is. A nehéz piaci helyzetben nagyon fontos eredmény, hogy a korábbiaknál kisebb nagyságrendben, de meg tudtuk őrizni társadalmi szerepvállalásunkat, támogattuk a sportot, oktatást, kultúrát, valamint legfontosabb szakmai partnereink, így a Magyar Kórházszövetség eseményeit is. – Milyen célokkal vágtak neki 2013-nak? – Legfontosabb célunk, hogy a magyar orvosok és kórházak stratégiai partnerei le-

– A vállalat jelentős hangsúlyt fektet magyarországi gyártásának folyamatos fejlesztésére. Várható-e az idei évben újabb beruházás? – Igen. Folyamatosan fejlesztjük, korszerűsítjük a magyarországi gyártásunkat. A 2013-as év fontos eredménye, hogy még korszerűbbé tesszük sajóbábonyi alapanyaggyártó üzemünket. – A hazai gyártás fejlesztése együtt jár a biztonságosabb betegellátással, az orvos biztos lehet abban, hogy pontos minőségbiztosításon átesett, megbízható készítménnyel gyógyíthatja betegét. Az ellátásbiztonságon túl milyen további előnyökkel jár az erős hazai gyógyszeripar? KÓRHÁZ 2013/4.

– A hazai gyógyszeripar a magyar betegek ellátása mellett a hazai nemzetgazdaságot is gyógyítja, munkahelyeket tart fent, és újakat hoz létre, beruházásokat hoz az országba. A négy nagy hazai gyógyszergyártó adja a magyar GDP 4%-át. A Teva önmagában az elmúlt tíz év során 255 milliárd forintot fordított beruházásra és kutatásfejlesztésre, közvetlenül 3500, közvetve, hazai beszállítóinkat is figyelembe véve pedig mintegy 10 000 ember megélhetését biztosítjuk. Az ország versenyképességének szempontjából is különösen fontos, hogy a gyógyszeripar az egyik leginnovatívabb magyar iparág, 2011-ben a teljes ipari kutatás és fejlesztés mintegy fele ehhez a hazai gyógyszeriparhoz kötődik. Ennek a folyamatos fejlesztésnek is köszönhető, hogy az itt gyártott készítményeket világszerte szívesen alkalmazzák a betegek gyógyítására, ezáltal jelentős exportbevételt biztosítunk. Mindezeket figyelembe véve

nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a magyar gyógyszer nemzetgazdasági hozzáadott értéke négyszerese az import készítményekének. Amennyiben a tb 1000 forint finanszírozást ad egy importkészítményre, akkor adók, járulékok formájában 350 forint folyik be az államkasszába, míg hazai gyártó terméke esetén a jelentős beruházás, foglalkoztatás miatt ez 1430 forint. – Hogyan „profitálhatnak” ebből a jelentős hozzáadott értékből a magyar kórházak? – Elsősorban úgy, hogy stabil partnerként számíthatnak a hazai gyártókra. Biztosak lehetnek abban, hogy hosszú távon is itt leszünk, és ahogy az elmúlt 100 évben, a jövőben is mellettük állunk, segítjük orvosaik gyógyító munkáját. Számíthatnak továbbá arra is, hogy a hazai gyártás stabilabb ellátásbiztonságot eredményez és a készítmények valóban világszínvonalúak.

– Végül, mit hoz a jövő a hazai gyógyszeripar és a kórházak számára? Milyen változásokra számít a következő 3–5 évben a betegellátás területén? – Várhatóan továbbra is nehéz, de kiszámíthatóbb gyógyszerpiaci körülményekre számítok. Azok a vállalatok lesznek sikeresek, akik hatékony, de finanszírozható terápiás megoldásokat tudnak kínálni a betegeknek, valamint portfóliójukban egyaránt támaszkodhatnak ge­ner­ikus és innovatív készítményekre is. A betegellátásban a terápia mellett egyre fontosabbá válik a betegekkel történő kommunikáció, a beteg-együttműködés és az adherencia javítása. Fontos, hogy fenntartható egészségügyi intézményrendszer legyen, amely a betegek számára színvonalas egészségügyi szolgáltatást nyújt. Radnai Anna

Romhányi Zoltánnal és Stefán Zoltánnal, a Dräger Medical Magyarország Kft. értékesítési-szerviz igazgatójával , illetve szervizvezetőjével beszélgettünk.

Miért jó a gyártói szerviz? – Mekkora feladatot jelent a magyarországi Dräger eszközpark karbantartása? – Országszerte közel 1500 Dräger gyártmányú orvostechnikai eszközt felügyelünk. Koncepciónk szerint hat regionális hatáskörű területi szervizt tartunk fenn országszerte, amelyekben összesen 15 szervizmérnökünk dolgozik. Munkatársaink mindegyike anyavállalatunk által kiképzett és ellenőrzött, a megfelelő engedélyekkel, oklevelekkel rendelkező szakember. Szigorú minőségbiztosítási rendszerünk szerint akár csak egy csavart is az húzhat meg a gépeken, akinek az adott berendezés karbantartására megfelelő jogosítványa van. A mi kötelességünk az, hogy stabil szerviz-szolgáltatást nyújtsunk partnereinknek, hogy olyan Dräger eszközök álljanak az orvosszakma rendelkezésére, amelyek folyamatosan és megbízhatóan végzik feladatukat. – Milyen képzésben részesülnek a szervizmérnökök? KÓRHÁZ 2013/4.

– A Dräger nemzetközi szervizhálózatát megközelítőleg 1600 okleveles orvostechnikai műszerész alkotja. Ez biztosítja, hogy szükség esetén a lehető legrövidebb időn belül ott legyen egy szervizmérnök a kórházban, valamint, hogy az intézmény orvostechnikai eszköze amilyen gyorsan csak lehet, rendelkezésre álljon. A Drägernél minden szervizmérnök készülék specifikus képzést kap az ellenőrzések és más szervizmunkák elvégzésére. Ez a kiemelkedően magas tudás kiterjed minden, közvetlenül a terméken végzendő karbantartási és javítási munkára. Szakembereink minden olyan képességgel rendelkeznek, amely egy kitűnő szervizmérnöktől elvárható. – A berendezéseken végzett munkákat nyilvántartják? – Szervizmérnökeink hozzáférnek az összes Dräger készülék minden szervizdokumentumához, például a szervizkézikönyvéhez is. Így szakembereink másoknál hozzáértőbben és hatékonyabban képesek elvégezni a ja-

vításokat. Minden egyes készülékünkön elvégzett munka dokumentálásra kerül, így azok bármikor visszakereshetőek, pontosan tudjuk, hogy mit végeztünk el, ki végezte el a munkát illetve milyen alkatrészeket használtunk fel. Számunkra magától értetődő, hogy a Dräger mérnökei a rendszeres ellenőrzésnél és karbantartásnál többet is vállalnak. Kérésre ügyfeleink rendelkezésére bocsátják a szervizjelentést is. – Fontos kérdésként merülhet fel az alkatrészek utánpótlása és azok minősége. – Természetesen a karbantartás és javítás alkalmával a Dräger szervizmérnökei kizárólag eredeti, ellenőrzött alkatrészeket szerelnek be. Az alkatrészek azonnal a partnereink és mérnökeink rendelkezésére állnak. Kiemelt figyelmet fordítunk a megfelelő logisztikai háttér biztosítására, minden egyes munkatársunk rendelkezik egy ún. „mobil alkatrészraktárral”, amely azt a célt szolgálja, hogy az altató- és lélegeztető gépeink, inkubátoraink, monitoraink­ ORVOSTECHNIKA

49

Romhányi Zoltán értékesítési-szerviz igazgató és Stefán Zoltán szervizvezető

alkatrészellátása­mindig és mindenhol biztosítva legyen. – Hogyan segít a nemzetközi szervizháttér? – Nagy nemzetközi tapasztalatunknak és az anyacégünk több mint 120 éves múltjának köszönhető, hogy bármilyen probléma adódik, a teljes Dräger infrastruktúra mögöttünk áll, legyen szó alkatrészről, hotline szolgáltatásról vagy szakmai támogatásról. Amennyiben egy mérnök nem tudja a prob-

Dräger szervizmérnökök munka közben

50

ORVOSTECHNIKA

lémát az intézmény telephelyén megoldani, tanácsot kérhet a cég budapesti, de akár a németországi szervizközpontjától is, így a lehető leghamarabb tesszük ismét működőképessé a berendezést. – Miként tudnak megfelelni a különböző szabályozói követelményeknek? –  A Dräger orvostechnikai eszközeinek nemcsak fejlesztője, hanem gyártója is. Ezért alaposan ismerjük jellemzőiket, sajá-

tos formatervezésüket és minden műszaki részleteiket, így képesek vagyunk gyors, lényegre törő és megbízható megoldást nyújtani. Partnereink biztosak lehetnek abban, hogy a Dräger minden kötelező minőségi szabványnak megfelel. Minőségirányítási rendszerünk ISO 9000 és ISO 13485, míg környezetvédelmi irányítási rendszerünk ISO 14001 tanúsítvánnyal rendelkezik. Az orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályozói követelmények (az orvostechnikai eszközökre vonatkozó német törvény és az EU orvostechnikai eszközök irányelve) teljesítésén túlmenően a Dräger készülékek egyéb belső Dräger minőségi útmutatásoknak is megfelelnek. – Hogyan képesek ezt a szervizszínvonalat költséghatékonyan biztosítani? – Függetlenül attól, hogy partnereink a berendezéseik vizsgálatát, karbantartását vagy szervizelését kérik, a Dräger szervizzel ezt mindig teljes biztonságban tehetik. Olyan együttműködést, szerződést kínálunk, amely megfelel minden igényszintnek, legyen az ellenőrzés, kiterjesztett karbantartás vagy teljes karbantartás, olyan szerviz-szolgáltatást nyújtunk, amire csak egy gyártó képes. Ez biztosítja a költségek átláthatóságát és tervezhetőségét – talán erre van leginkább szüksége ma a magyar kórházaknak. KÓRHÁZ 2013/4.

Az Orvostechnikai Szövetség április 11-i közgyűlésén átfogó helyzetkép vázolódott fel a tagvállalatok képviselőinek az elnökség, a titkárság, a szekciók és az etikai bizottság beszámolójából, az OSZ elmúlt évi munkájáról, továbbá az idei és a jövő esztendőre tervezett tevékenységéről.

Komoly gondokkal küzdenek a beszállítók T

öbbek között elhangzott, hogy a tagvállalatok munkájára és gazdálkodására a mögöttünk maradt esztendő gazdasági folyamataiból továbbra is az egészségügy állami finanszírozásának szűkössége hatott leginkább. A fekvőbetegintézmények állami fenntartásba vétele a beszállítók és az érintett intézmények gazdasági kapcsolataiban több szempontból is új helyzetet teremtett. Az általános fizetési késedelmet súlyosbította, hogy az év elejétől közvetlen állami irányítás alá került egészségügyi intézményekben a szállítói tartozásokkal kapcsolatosan 2011. október 1-től fizetési moratóriumot rendeltek el, s az év végi, majd a tavaly év eleji pluszfinanszírozás csak részben mérsékelte a kintlévőségeket. A bizonytalanságot viszont növelte, hogy az új közbeszerzési pályázatok kiírását korlátozták. Tudni kell azt is, hogy a sorozatgyártású gyógyászati segédeszközök ellátásában 9. éve szinte változatlan árak miatt a költséginfláció és az árfolyamveszteségek kompenzációja sem történhetett meg.

A járó- és a fekvőbeteg-ellátó intézményekbe szállító tagvállalatok gazdálkodása a gyógyító intézmények finanszírozásának rendjétől és mértékétől nagyban függ. A 2011 végén juttatott mintegy 46 milliárd forint pluszforrás lélegzethez juttatta az intézményeket és ennek révén csökkentek a cégek kintlévőségei. Sajnos az azt követő hónapokban a szükségleteket csak részben fedező havi finanszírozás és a „nem megfelelő helyre utalt” 12 milliárd forint visszautalásának kötelezettsége 2012 második felére újra meggyorsította az intézmények eladósodását. A beszállítókat terhelő, nagymértékű, lejárt határidejű tartozásállomány különösen az orvostechnikai eszközök beszállítóit sújtja. Miközben részesedésük az intézmények dologi kiadásaiból mindössze 14%, a feléjük fennálló tartozásállomány hosszú ideje csaknem ennek a részesedésnek a duplája. Az Egészségügyi Államtitkárság és a szövetség között 2012 januárja és márciusa között a kintlévőségek, az adósságok problémaköréről folyt egyeztetés. Ezeken a tárgyalásokon

olyan „stratégiai partneri együttműködésre” vonatkozó írásos ajánlatot kaptak, amelyet a 2012. évi tavaszi közgyűlésük el is fogadott. A szövetség – különösen a beszállító, illetve alvállalkozó kis- és közepes vállalkozások kirívóan nehéz finanszírozási helyzete miatt – új megoldásokra tett javaslatot. Ennek lényege, hogy meg kell teremteni a vonatkozó európai uniós direktíva végrehajtásának finanszírozási feltételeit és módszereit, azaz maximum 60 napon belül ki kell egyenlíteni az igazolt teljesítésű áruszállítások és szolgáltatások ellenértékét. Részletesen kidolgozott jogi és közgazdasági, valamint megvalósítási tanulmányukban új módszerként az úgynevezett nettó finanszírozás megvalósítását javasolták. Azaz, hogy a beszállítók az adófizetési kötelezettségeik „terhére”, azokkal ös�szevezetve juthassanak az őket megillető árbevételhez. Kezdeményezésük aktualitását sajnos a 2012. év végi folyamatok is igazolták. A fekvőbeteg-intézmények adósságállománya az előző évi szinten alakult (1. ábra), miközben az év végi kiegészítő finanszírozás – az úgynevezett maradvány – kórházakra

50 Határidőn belüli szállítói állomány Lejárt határidejű szállítói állomány

47,44 45,65

45 42,33

41,29

40

45,40 43,21

43,37

42,9

39,55 38,79

38,54

37,04

45,00

41,89 40,19

38,69 35,75

35 33,83

33,09

32,41 30,49

30 27,00

25 2010. jún. 30.

2010. szept. 30.

2010. dec. 31.

2011. márc. 31.

2011. jún. 30.

2011. szept. 30.

2011. dec. 31.

2012. márc. 31.

2012. jún. 30.

2012. szept. 30.

2012. dec. 31.

1. ábra: Fekvőbeteg intézmények szállítói állományának alakulása (2010. június – 2012. december, milliárd Ft)

KÓRHÁZ 2013/4.

ORVOSTECHNIKA

51

120 000 2012. év havi értékei 2012- ávi időarányos előirányzat

112 989,91

100 000 103 074,73

80 000

82 589,74 64 024,70

64 022,53

60 000 62 478,97

65 667,08

65 403,50

62 391,20

63 402,03

61 423,53

40 000 34 589,00

20 000 1. hó

2. hó

3. hó

4. hó

5. hó

6. hó

7. hó

8. hó

9. hó

10. hó

11. hó

12. hó

2. ábra: Gyógyító-megelőző ellátások kiadásainak alakulása (2012, millió Ft)

eső 24-25 milliárdos mértéke jóval elmarad az előző év végén folyósítottól. A gyógyító-megelőző intézmények finanszírozási rendszerében az úgynevezett degresszív teljesítményvolumen-korlát (TVK) szerinti rend érvényesül. Ezzel lényegében olyan helyzet alakult ki, hogy az egészségügyi ellátó intézmények 2003-as súlyszámban mért teljesítményének csupán mintegy 85%-át finanszírozták. A fekvőbeteg-ellátó intézményekben a várólisták megnövekedése, egyes egészségügyi humán és infrastrukturális kapacitások kihasználatlansága mellett az ellátáshoz szükséges eszközök mennyiségét, és ezen belül a legkorszerűbb eszközök felhasználását úgynevezett keretgazdálkodással korlátozzák. A korlátozások közepette elvégzett beavatkozásokhoz felhasznált eszközöket az intézmények hosszú határidőre és késve fizetik ki. Sokszor fordulnak olyan kéréssel a beszállítókhoz, hogy a szerződéses kedvezmények mellett további engedményeket tegyenek, például engedjék el a késedelmi kamatot vagy a tőketartozás egy részét, és növeljék az intézményekben elhelyezett úgynevezett konszignációs raktárkészleteket. Természetesen ezek egy részét a beszállítók nem tudják teljesíteni, hiszen ez a gazdálkodásuk rentábilitását veszélyeztetné. A fekvőbeteg-ellátási formáról az egynapos sebészeti vagy járóbeteg-ellátási formára történő áttérés növelése csak korlátozott eredményeket hozott, többek között azért, mert a beavatkozások elvégzéséhez szükséges költségesebb technológiák árát nem fedezték az ellátás díjtételei. Nem biztosított méretgazdaságosság Továbbra is alapvető, hogy az orvostechnikai eszközök, az emberi testbe beültethető implantátumok költségeit – hasonlóan a humán és más erőforrásokéhoz – az ellátás úgynevezett HBCS-súlyszámban és forintér-

52

ORVOSTECHNIKA

tékben mért díjtételei csak részben fedezik. A szigorú teljesítménykorlátok miatt az ellátó intézmények méretgazdaságos működése nem biztosítható. Az egészségügyi ellátásban alkalmazott új eszközök és technológiák egészségbiztosítási finanszírozásba történő befogadásának szabályozására a 2010. év közepén sor került, de az e jogszabály alapján kérelmezett új technológiák nem kerültek be az ellátásba. Továbbra is gond, hogy az ellátórendszerben alkalmazott eszközök nyilvántartása csak részben megoldott, a fogyóanyagok, az egyszer használatos eszközök és az implantátumok esetében nem egységes, s így az sem ismert, hogy a HBCS-díjtételeken keresztül milyen egyszer használatos orvostechnikai eszközöket és implantátumokat finanszíroznak. A képalkotó diagnosztikai, telemedikai és információtechnológiai vállalkozások piaci keresletét továbbra is a vevők szűkös finanszírozási lehetőségei határozták meg. A címzett és céltámogatások megszűnése, a finanszírozásban az amortizáció hiánya változatlanul alapvetően hat ki az intézményi keresletre. A feltételezetten ezeket is kiváltó európai uniós beruházási-fejlesztési források részben potenciális lehetőségeket teremtettek, de alapvetően nem változtattak az értékesítés nehézségein, illetve korlátain. Az év nagy részében is jellemző volt az európai uniós pályázati támogatások kifizetésének elhúzódása. Az eszközbeszállító cégeknek nagy gondot jelentett az ezek nyomán kialakult, az esedékességtől számított több hónapos fizetési késedelem. Ez különösen a kisebb vállalkozások pénzügyi stabilitását veszélyeztette, ami a későbbi nagyobb, a struktúraváltást segítő projektek ellehetetlenülését is okozhatja. A Semmelweis-terv végrehajtásának keretében 2012. január 1-jétől a megyei és a fővárosi kórházak központi államigazgatási irá-

nyítás alá kerültek, s a folyamat teljes körűen folytatódott ez évben, a gazdasági társasági formában működő kórházak költségvetési intézményi formába történő visszavételével. A központi államigazgatási intézményirányítás és állami tulajdongyakorlás számos tekintetben eredményezhet olyan változtatásokat, amelyek alapvetően érintik, illetve megváltoztathatják az egészségügyi intézmények és a beszállító vállalkozások viszonyrendszerét. Az egyik e körbe tartozó legfontosabb változás az úgynevezett központosított közbeszerzés arányának növelése. A szövetség jelezte, hogy az ellátás színvonalát, a gyógyító munkát veszélyeztető differenciálatlan megoldások és a közvetlen beszállítói-kórházi kapcsolatok megszűnése, valamint a többféle áttételen keresztül történő kapcsolatok kiépülése az elképzeltekkel ellentétes hatásokat eredményezhetnek. A központosított közbeszerzés elhúzódó bővülése az orvostechnikai termékkörben a beszállítók rugalmassága miatt, a lejárt szerződések ellenére nem okozott nagyobb ellátási zavarokat. A szakmai kollégiumi tagozatok a központi beszerzésű termékekre vonatkozó javaslataikat széles termékkörben és részben a szövetség szakértőivel történt konzultáció nyomán készítették el. Ezért is kezdeményezett a szövetség a GYEMSZI illetékeseinél tárgyalást és egyeztetést a megfelelő termékkör és specifikációk kimunkálása érdekében, mely kezdeményezés felelősségteljes fogadtatását tapasztalták. A gyógyászati segédeszköz-ellátás problematikája A gyógyászati segédeszköz-ellátásban részt vevő tagvállalatok gazdálkodását egyrészt a gazdasági és költségvetési feltételrendszer (infláció, forintárfolyam-változás, betegekrászorulók fizetési képessége, a támogatási előirányzat változatlansága), másrészt a támogatást és az eszközfelhasználást megKÓRHÁZ 2013/4.

határozó jogszabályok és OEP-döntések alakítják. Az új egészségügyi kormányzat a 2010es évben csak kisebb, rendeleti szintű korrekciót­valósított meg, amely az érdekképviseletekkel történt őszi egyeztetéseken javasolt, és részben elfogadott változtatásoknak is csak kisebb körére terjedt ki. Pozitív változás volt az egyedi méretvételre egyedileg gyártott termékekre vonatkozó befogadási szabályok életszerű változtatása. Örvendetes, hogy sor került az egyedileg gyártott ortézisek, végtagprotézisek javítási rezsi-óradíjának és árszintjének mintegy 20%-os növelésére, amely csak kisebb mértékben kompenzálta a hét éve változatlan árakat. Az ortopéd cipők támogatási rendszerét és árait új szakmai tartalommal és árkalkulációk alapján átalakították. Más termékkörökben sajnos ilyenre nem került sor. Fontos előrelépés volt az internetes betegtájékoztatás engedélyezése a támogatott segédeszközöknél is. A 2011. évi költségvetésben gyógyászati segédeszköz támogatási kiadásokra az előző évinél mintegy egymilliárd forinttal kevesebbet, 44,5 milliárd forintot terveztek. Ez sem az egyedileg gyártott eszközök említett áremelésének 4-5 milliárd forintos fedezetére, sem a segédeszköz-ellátási forrásszükségletek természetes emelkedéséből eredő, mintegy 1,4-2,2 milliárd forintnyi növekményre nem teremtett fedezetet. A 2010. évi tényadathoz, vagyis 44,2 milliárd forinthoz képest 2011-ben 50,8 milliárd forint lett a támogatás-felhasználás. Lényegében ez a tendencia folytatódott 2012-ben is, az éves támogatás 51,3 milliárd forint lett, ami a gazdasági és egészségügyi kormányzat, valamint az OEP felelős döntéseit tükrözi, melyek alapmotívuma a betegterhelési díjak növelésének elkerülé-

se, és a segédeszköz-ellátás szintjének megőrzése volt. Az Orvostechnikai Szövetség gyógyászati segédeszköz szakágazatának vezetői a 2011. év végén javaslatot dolgoztak ki és juttattak el az egészségügyi és a nemzetgazdasági kormányzathoz a gyógyászati segédeszközök általános forgalmi adójának csökkentésére. Kezdeményezésükre példaértékű, koncepció-teremtő szakmai egyeztetések történtek a 2012. év első negyedévében, a gyógyászati segédeszköz-ellátás feltételeinek biztosítására. Ennek legfontosabb eredménye, hogy 2013. január 1-jétől a 98 és 90%-os támogatású termékkörben az általános forgalmi adó 5%-ra csökkent. Ez, a költségvetési bevételek érdemi csökkenése nélkül, mintegy 9,5 milliárd forintos támogatotti termékkörre vonatkozik, és a támogatási forrás reálértékét csaknem 1,7 milliárd forinttal növeli. A 9. éve lényegében változatlan fogyasztói árakon folyó gyógyászati segédeszköz-ellátás támogatás meghatározási és finanszírozási rendje nem biztosítja a jó minőségű és korszerű termékellátáshoz és szolgáltatásokhoz szükséges ráfordításokat. Nincs megoldva az árak inflációhoz kötött karbantartása. Ez egyrészt hosszú távon a termékminőség romlásához, a visszaélések fokozódásához vezethet, másrészt az innovatív – nagyobb egészségnyereséget hozó – termékek támogatotti körbe kerülésének elmaradását okozza. Meg kell teremteni a gyógyászati segédeszközök közfinanszírozás alapjául szolgáló árak évenkénti, rendszeres emelésének jogszabályi feltételeit. Hasonlóan az is jogszabály-módosítást igényel, hogy a rendkívüli forintárfolyam- vagy pl. az alapanyagár-változás miatti termelőiár-változások hatásai akár csak időlegesen és meghatározott mértékig is, de érvényesíthetők legyenek a fogyasztói árakban. Sajnos

végrehajtási rendelet hiányában az az új törvényi lehetőség is kihasználatlan maradt, hogy a forgalmazók legfeljebb 5%-kal emelhessék a termékárakat. A társadalombiztosítási támogatási rendszerbe történő befogadási eljárás egyszerűsítésére lenne szükség. A befogadáskor a hivatalos szervek nem vizsgálják és mérlegelik a segédeszköz-kiadásokon kívüli hatásokat. Nincsenek lefektetett egészségpolitikai elvek az ár/hatásosság tekintetében, így az OEP saját hatáskörben kényszerül dönteni, nem kellően optimalizálva a termékköröket és a betegellátást. A gyógyászati segédeszköz-ellátás termékszerkezeti, támogatáspolitikai fejlesztése ugyancsak szükséges: ez a korszerű eszközalkalmazással elérhető optimális egészségnyereségen alapulva határozza meg a forrásokat és az alkalmazásuk költséghatékony rendjét. Szükség lenne arra, hogy az egészségügyi kormányzat (az orvosszakmai kollégium tagozatai, a betegszervezetek és az orvostechnikai szakmai érdekképviseletek bevonásával) kidolgozza a gyógyászati segédeszköz-alkalmazás, -támogatás és -finanszírozás fejlesztésének stratégiáját. Olyan, a gyógyászati segédeszközök forgalomba hozását és forgalmazását támogató, preferenciákra épülő stratégiai terv összeállítása szükséges, amely a demográfiai adatok és az ellátás tényei illetve hiányai figyelembevételével, a következő öt évre foglalkozik a gyógyászati segédeszköz-ellátással, természetesen a gyógyszerellátástól és annak szabályozásától elkülönítve. Mindezekkel egyidejűleg gyors intézkedésekre van szükség, elsősorban az ellátás rentabilitásának fenntartása és javítása, valamint a részleges áfacsökkentés bővítése érdekében. Krasznai Éva

5 000

4 979,1

2011 tényleges

2011 előirányzat

2012 tényleges

2012 előirányzat

4 750 4 563,6

4 500

4 467,6

4 255,9

4 250

4 098,7

3 993,2

4 000

4 379,3

4 352,7

4 324,9

4 273,1

4 216,9

4 054,7

4 404,8

4 407,0

4 350,8

4 513,1

4 475,4

4 432,0

4 219,1 4 050,2

3 980,7 3 857,5

3 818,0

3 750

3 661,6

3500 január

február

március

április

május

június

július

augusztus

szeptember

október

november

december

3. ábra: Az E. Alap gyógyászati segédeszköz támogatási adatai (2011–2012, millió Ft)

KÓRHÁZ 2013/4.

ORVOSTECHNIKA

53

Napjainkra világossá vált az OPNI 2007-es bezárásának szakmai kudarca. Bebizonyosodott, hogy szükség van egy országos, magas minőségben szolgáltató pszichiátriai és addiktológiai intézetre. Az egészségpolitika tervei szerint a budapesti Nyírő Gyula kórház alakul majd át országos intézménnyé. Németh Attilával, a kórház főigazgató főorvosával a várható változásokról, a szenvedélybetegek kezeléséről, a szakma gondjairól beszélgettünk.

Nyitás előtt a Nyírőben az OPAI? – A Nyírő Gyula kórházban hogyan érzékelhetők az ágazat szerkezetátalakításának szándékai? – Az egészségpolitika struktúraátalakítási törekvései a többi kórházhoz képest nálunk még erősebb hangsúlyt kaptak, hiszen markáns és egyértelmű a szándék: a Nyírő Gyula kórházban domináns módon kell, hogy megjelenjék a legmagasabb progresszivitási szintű pszichiátriai és addiktológiai ellátás. A jelenlegi struktúra olyan átalakítást igényel, amely mindenben megfelelő alapot kínál egy új Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet létrehozásához. – Ez a terv már az ön tavaly nyári, főigazgatói posztra benyújtott pályázatában is szerepelt. A cél megvalósítása értekében az azóta eltelt fél év alatt mit sikerült realizálni? – Ezen a ponton teljes összhang volt a pályázatom és a központi tervek elképzelései között. Eredménynek tekintem, hogy a szakmai színvonal javításában sikerült előre lépnünk. Míg korábban egyetlen osztályvezető főorvosunk rendelkezett tudományos minősítéssel, fél év alatt a nyugdíjba vonulók helyére, további három főorvosi állásba PhD fokozattal rendelkező szakember lépett. A pszichiátriai, az aktív belgyógyászati és az addiktológiai osztály kapott tudományos fokozattal rendelkező vezetőt. Az eddig tartósan betöltetlen pszichiáteri állásokra is sikerült fiatal, tehetséges orvosokat szerződtetnünk. A napokban, a Magyar Pszichiátriai Társaság megfogalmazta és közzétette a korszerű hazai pszichiátriai ellátás kialakítására vonatkozó szakmai javaslatait. Ebben szerepel az, hogy a progresszív ellátási rendszerben haladéktalanul létre kell hozni azokat a hiánypótló szolgáltatásokat (pl. pszichiátriai belosztály, magas biztonságú osztály, pszichoonkológia, szexuálmedicina szakrendelés), amelyek az ellátórendszerből évek óta hiányoznak, és ezek egy része már most elérhető a Nyírő Gyula Kórházban. Az MPT állásfoglalása szerint

54

KÓRHÁZI VIZIT

a Nyírő Gyula Kórházban a feltételek adottak ahhoz, hogy megkezdje működését az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI). – Az új munkatársak szerződtetése, illetve a státuszban lévők megtartása figyelemre méltó siker, hiszen országszerte közismert a krónikus pszichiáterhiány. – Mi is így értékeljük, annál is inkább, mert nálunk túljelentkezés volt. Csak a legkiválóbbakat alkalmaztuk, a többi jelentkezőt más intézményekhez irányítottuk. Mindez bizonyítja, hogy ha az intézmény a megfelelő szakmai körülményeket biztosítja, akkor szívesen jönnek még a hiányszakmák művelői is. Volt olyan pályázónk is, aki a magánpraxisából tért vissza az állami egészségügybe. Örömmel mondhatom, hogy a kórházunkban tapasztalt pozitívumok, az orvosaink előtt megnyíló kutatási lehetőségek miatt nálunk a kivándorlás veszélye sem fenyeget. – A struktúraváltás, az országos intézetté alakulás szándéka a kórház szerkezetében milyen tényleges változtatásokat igényel? – Megmarad a kórház alapszerkezete. 2007ben megszüntették a szülészeti és a sebészeti osztályt, és maradt a belgyógyászati, a neurológiai, az intenzív, a pszichiátriai és az addiktológiai osztály. A felsorolt öt

szakma egymás működését tökéletesen kiegészíti, így garanciát jelentenek arra, hogy ideális együttműködést feltételezve nyújthatunk ellátást. Mégpedig nemcsak a pszichiátriai betegek részére, hanem a pszichoszomatikus panaszokkal jelentkező pácienseknek is. A szomatikus osztályok változatlanul ellátják a XIII. kerület lakosságát, és ezen nem is szeretnénk változtatni. Rezidens orvosaink a kórházunk osztályain megszerezhetik a szakvizsgához szükséges tapasztalatokat. – A felsorolt osztályok mindegyike a legmagasabb progresszivitási szintű besorolást kapja majd? – Nem, csak a pszichiátria és az addiktológia kapta meg a harmadik progresszivitási szintet. A neurológia bizonyos szakterületen (pl. Parkinson-kór) biztosítja a legmagasabb szintű ellátást, és a belgyógyászatunk gasztroenterológiai részlege kapott még 2A-szintű besorolást. – A változásokat ma már a betegek is tapasztalják? – Az eltelt idő rövidsége miatt ezt még nehéz objektíven megítélni, az eredmények csak hosszabb távon lesznek mérhetőek. Az viszont tény, hogy a kórházban már működik CT, és speciális profilok, terápiás teamek alakultak, amelyek egyénre

Pályakép Németh Attila 1978-ban végez a Semmelweis Egyetemen. Pszichiátriai, neurológiai, addiktológiai, pszichoterápiás és klinikai farmakológai szakvizsgával rendelkezik. 1994ben védi meg a kandidátusi disszertációját. Több évig dolgozik az OPNI-ban és a HIETE Pszichiátriai Tanszékén. 1998-2006 között a Nyírő Gyula Kórház II. sz. Pszichiátria osztályvezető főorvosa, majd ezt követően a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikáján egyetemi docensként dolgozik hat éven keresztül. 2009 óta az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója, és 2012. augusztus 1-jén nevezik ki a Nyírő Gyula kórház főigazgatójának. Kb. száz tudományos közleménye, könyvfejezete jelent meg. Érdeklődési területe a szorongásos kórképek, ezen belül a kényszerbetegség, valamint a művészet és pszichiátria kapcsolata. E témákban több könyvet írt.

KÓRHÁZ 2013/4.

vagy illegális szerencsejátékot játszik, de válthat szenvedélyt is. Ennek a törvénynek elsősorban a prevencióban látom a jelentőségét, illetve az elért absztinencia megtartásában.

Dr. Németh Attila

szabott, célzott kezelést végeznek. Ilyen a játékszenvedélyes betegek terápiája, akiket egy felépülésen alapuló szisztémával, a Minnesota Modell alapján kezel a pszichiáterből, pszichológusból, addiktológus konzulensből és már felépült betegből álló team. Az absztinencia eléréséhez napjainkban ez az egyik leghatékonyabb módszer. Eredményeit a nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják. – Kifejtené bővebben is ennek a kezelési eljárásnak a lényegét? – A szerencsejáték-függőség gyakorisága – mind a nemzetközi statisztikák, mind a Szerencsejáték Rt. felmérése szerint – a lakosság körében eléri a két százalékot, ám kezelésükhöz jelenleg nem áll rendelkezésre olyan hatékony terápiás eljárás, amelyet az OEP is támogatna. A Minnesota Modellre épülő, felépülés-központú rehabilitációs program hiánypótló lenne. A kezelés célja a teljes absztinencia, ugyanis valamennyi program, amely a szociális mértékű játékra akarta megtanítani a beteget, eredménytelen volt. Csak a teljes absztinencia vezethet sikerre. Az intenzív kezelési program fő elemei a különböző csoportterápiák, amelyek során a páciensek új gondolkodást és új cselekvési formákat építhetnek be önmagukba. A pszichoedukációs célú előadások, amelyek a betegségtudat megerősítését szolgálják. A már tartósan absztinens – felépülőben levő – játékszenvedélyesek részvétele a teamben azzal az előnnyel jár, hogy a KÓRHÁZ 2013/4.

segítséget kérő beteg (részben megalapozott) „maga nem értheti meg az én problémámat!” típusú védekezése okafogyottá válik. A terápia része a családi tanácsadás: a betegek családja is sérült, ezért külön foglalkozik velük a modell – a betegek kezelésével párhuzamosan csoportos kereteket biztosítva. A módszert alkoholistáknál alkalmazták először sikerrel. Sajnos az addikciók gyakran kombinálódnak egymással, és egy betegnek több szenvedélybetegsége lehet egyidejűleg. A kezelés három hónapig tart, ebből egy hónapot kórházi körülmények között töltenek el. A terápia célja a szermentes, pótcselekvésmentes életre való felkészülés, amelynek alapját a gondolkodásmódban és a viselkedésben történő pozitív változások képezik („Másképp beszélünk, másképp gondolkodunk, másképp cselekszünk”). Csak erre specializálódott, felkészült team képes hatékonyan kezelni e betegcsoportot. – Gondolom a játékgépek központi betiltásával csökkent a játékszenvedélyes betegek létszáma is, hiszen éppen ez volt a jogalkotó egyik deklarált célja. Könnyen elképzelhető persze, hogy a játékszenvedélyes páciens lehetőség híján átváltott valamely más, helyettesítő szenvedélyre. – Bár hosszú távú tapasztalataink nincsenek még, az már ma is kijelenthető, hogy a függőségben szenvedő beteg egy jogszabály hatására képtelen egyik napról a másikra lemondani a szenvedélyéről. Ha nincs játékgép, online fogadásokon vesz részt,

– Úgy tűnik, hogy az egészségmegőrzést szolgáló központi intézkedések, a dohányzás, drog, alkohol elleni kampányok, vagy éppen a játékgépek betiltása aligha hozott pozitív, számokkal alátámasztható eredményeket. Ennyi és ilyen sokféle függőség aligha volt húsz, harminc évvel ezelőtt. A klasszikusnak számító szenvedélyek mellett a társadalomban mára tömegesen megjelent a számítógép/internet, a telefonfüggőség, a vásárlás iránti olthatatlan szenvedély, vagy a kényszeres gyűjtögetés, a beteges szorongás, a különböző fóbiák. Felkészültek a pszichiátriával foglalkozó szakemberek erre a sokféle, az élet szinte minden területét behálózó függőség gyógyítására? – Vannak felkészült kollégák, de nem elegen. A különböző és nagyon sokféle, ma már tömegeket érintő viselkedési addikciók kezelésére tervezzük létrehozni azt a speciális szakambulanciát, amely kifejezetten ezeket a pácienseket fogadná. Az ambulancia megnyitásának az lenne az alapfeltétele, hogy az ott folyó gyógyító munkához megfelelő mértékű finanszírozási keret is társuljon. Jelenleg ez a szolgáltatásunk, éppen a szűkre szabott keretek miatt csak keveseknek kínálhat a problémáira megoldást. – Nyilvánvaló, hogy a szolgáltatás szűk keretek közé szorítása nem megoldás, attól nem lesz kevesebb a beteg, nem csökken a viselkedési problémákkal küszködők száma. Sőt, a közvetlen környezetük, a családtagjaik pszichés terhei miatt még növekedhet is. Így az eredeti betegség finanszírozásának megtakarítása évek múlva nagyságrendekkel magasabb kiadásokat generálhat majd az egészségügynek. – Abban reménykedünk, hogy a Nyírő Gyula kórházban belátható időn belül létrejön az országos intézet, amelynek működtetéséhez megkapjuk a megfelelő mértékű finanszírozási keretet is. Abból pedig az említett speciális feladatok ellátását is végre tudjuk majd hajtani. – Persze, az ígéret szép szó… – mondják, de konkrét dátumot, amikor a betegellátás számára valóban megnyílhat az OPAI, kimondott már a főhatóság? – Mi azt reméljük, hogy már áprilisban realizálódik az ígéret, de még nem tudunk konkrét dátumot. Lehetséges, hogy az interjú­megjelenésekor már ez bejelentésre­ KÓRHÁZI VIZIT

55

kerül. A kórházunk már készen áll az országos intézetté alakulásra. – A szenvedélybetegek két legnagyobb, ma már klasszikusnak számító tömege az alkoholistáké és a drogosoké. Mindkét csoport létszámáról csupán becslések születtek, leginkább a kezelésbe vettek számából következtetnek a valódi adatokra. A napi gyakorlat mit mutat: több lett az alkoholista, vagy kevesebb, esetleg stagnált a létszámuk Magyarországon? – Az alkoholizmusnál inkább a stagnálás jellemző. Az a becslés, miszerint egymillió alkoholista országában élünk szerintem túlzás, de annak van realitása, hogy körülbelül félmillióan lehetnek azok a honfitársaink, akik alkoholproblémáik miatt kezelésre szorulnának. Az alkoholbetegek egy része nem pszichiáterhez fordul, hanem a szenvedélye szövődményeként kialakult betegségekkel (máj, keringési, neurológiai stb.) keresi fel a különböző szakrendeléseket, vagy fekvőbeteg-ellátókat. A sikeres pszichiátriai kezeléshez az is szükséges, hogy legyen betegségtudata, és akarjon megszabadulni a szervezetét tönkretevő szenvedélyétől. A pszichiátriai kezeléssel tisztességesen együttműködő szenvedélybetegek között is 1–5 éven belül magas a visszaesők száma. Ezt a kockázatot a hos�szú távú, egyénre szabott gondozás csökkenti. – Régebben számos civil szervezet foglalkozott az alkoholisták utógondozásával. Mostanában, a radikális állami forrásmegvonás miatt nagyon sok civil kezdeményezés abbahagyta a tevékenységét. Az alkoholistákat segítő szervezetek talpon maradtak, léteznek még? – Működik az Anonim Alkoholisták országos hálózata. Nemcsak Budapesten, de minden nagyvárosban. Tevékenységüknek köszönhető, hogy sok beteg állapotát (igaz, az alkoholisták létszámarányát tekintve nem nagy százalékát) tartósan egyensúlyban tartja. A szervezet szakemberei kórházunkba heti rendszerességgel bejárnak, a személyzettel megbeszélhetik az aktuális problémáikat, és osztályainkról leszokó félben lévő alkoholista pácienseket tagnak „toboroznak”. – Évekkel ezelőtt megszüntették a detoxi­ káló állomásokat. Az ellátórendszerben lehet érzékelni ezek hiányát, vagy bebizonyosodott, hogy tényleg feleslegesek voltak? – A detoxikálás fokozatosan átkerült a sürgősségi osztályokra, azért, mert az alkoholmérgezett egyén (hasonlóan más mérgezési esetekhez) ebben az állapotban nem

56

KÓRHÁZI VIZIT

megfelelő intézményi háttér, nem áll rendelkezésre megfelelő létszámú és minőségű szakembergárda, elégtelen a finanszírozás, addig csupán „tűzoltásról”, a legsürgősebb feladatok ellátásáról beszélhetünk. Lehet szép elveket, elgondolásokat, okos terveket megfogalmazni a stratégiákban, azok csupán papíron léteznek, ha nincsenek mögöttük a véghezvitelükhöz szükséges szakembergárda, speciális háttérintézmények, megfelelő források és a tiszta, egyértelmű betegutak. Klinikusként nem hiszek abban, hogy pusztán prevenciós tevékenységgel csökkenthető volna a szenvedélybetegek létszáma.

Az új épületben tükröződik a régi. Felsejlik az OPAI?

pszichiátriai vagy addiktológiai, hanem toxikológiai ellátást igényel, ki kell zárni a különböző traumás vagy kardiovaszkuláris szövődményeket. Idén január 1-je óta már Budapesten is a kórházi sürgősségi osztályok fogadják ezeket a pácienseket, ahol maximum 24 órás megfigyelés után elengedik őket. Hangsúlyozom, hogy a súlyosan intoxikált alkoholbetegekről beszélek. Az utcán randalírozó, garázda részegek „kezelése” nem egészségügyi, hanem rendészeti feladat. – Az alkoholistákhoz hasonlóan a drogfogyasztók létszáma sem csökken, náluk még stagnálásról sem beszélhetünk, mert évről évre több a szert kipróbáló, majd használó fiatal. Nem beszélve a kínálat egyre intenzívebb szélesedéséről. – Ismerve a nyugat-európai statisztikákat kijelenthető, hogy sajnos, a drogfogyasztók létszámát illetően még további emelkedésre számítanunk. Óriási gondot jelent a kínálat számottevő mértékű gyarapodása. Kórházunkban, az ambuláns ellátás mellett szükség szerint fekvőbeteg-osztályon is kezeljük a drogfogyasztókat, ahol a szerről való leszoktatás fizikai tüneteket is okozó kezdeti fázisát vállaljuk. Itt készítjük fel a beteget a hosszabb időt igénylő, az ország különböző régióiban működő rehabilitációs centrumokban való életre. Cél, hogy oda a beteg már drogmentesen érkezzen, felkészülve a rehabilitációs intézmény pszichoterápiás alapokon nyugvó, leszoktató terápiájára. – A legújabb, (ki tudja hányadik) drogstratégiáról önnek, mint szakembernek mi a véleménye? – Akár alkohol, akár drogstratégiáról beszélünk egyértelmű a tény: ameddig nincs

– Jó pár évvel ezelőtt a szenvedélybetegeket kezelő intézmények egyik legnagyobb gondja tevékenységük alulfinanszírozása volt. Beavatkozásaikért lényegesen kevesebb OEP-támogatást kaptak, mint a szomatikus osztályok. Megváltozott mára a helyzet? – Nem állítanám. Nézzük például a gyógyszertámogatást: míg a pszichiátriai betegségek gyógyszereinek többsége 90–100 százalékos tb-támogatásban részesül, addig az addiktológiai betegek leszoktatásához alkalmazható gyógyszereknek egy része nagyon alacsony támogatást kap, másik felét pedig egyáltalán nem támogatja az Egészségbiztosító, emiatt sok beteg számára már-már elérhetetlenek. A gyógyszerek mellett az addiktológiai ellátás is alulfinanszírozott. A szenvedélybetegek komplex ellátása a normál kórházi kezeléseknél nagyobb létszámú szakembergárdát igényel, aminek következtében magasak a bérköltségek. Mind az addiktológiában, mind a pszichiátriában a szokásos kötszerés eszközfelhasználás helyett az „élőmunkát” kellene finanszírozni. – Tavaly ősszel önök molekuláris biológiai kutatólaboratóriumot hoztak létre. Milyen szolgáltatásokat nyújt ez a laboratórium? –  A kórház biztosította a helyiségeket Kéri Szabolcs professzornak, az Országos Pszichiátriai Központ tudományos referensének, és alapítványi, illetve pályázati pénzekből hoztuk létre a nemzetközi színvonalú laboratóriumot, ahol fiatal kutatók, PhDjelöltek számára nyílik lehetőség molekuláris biológiai, valamint neuropszichológiai kutatásokra. Szoros együttműködés van az Országos Klinikai Idegtudományok Inté­ zetével és a MTA Pszichológiai Tanszékével. Erre a laboratóriumra már nyugodtan lehet úgy tekinteni, mint a leendő OPAI kutatási bázisára. Lóránth Ida KÓRHÁZ 2013/4.