kórház
A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja
lapunk támogatója:
2013/1–2.
Tartalom Kórházügyeink 2 Kórház-hírek KÓRHÁZSZÖVETSÉG 4 Ágazati mentességet kérünk nyugdíjas kollégáinknak Aktuális 6 Kényszernyugdíj homályos feltételekkel 8
EGVE: béremelést a műszaki-gazdasági dolgozóknak is
9
Bértárgyalások kezdődnek
46 31 Egy éve várnak a terápiára 33 Ketyeg a maláriabomba?
10 Háromszoros fizetésért hagyják ott az egészségügyet
Konferencia 22 Bérhelyzet és nemzetközi kapcsolatok
13 Felfüggesztették Budapest és Pest megye új beutalási rendjét
24 Merev szabályrendszerben, szoros finanszírozási keretek között
14 Mire kell Önnek mindkét veséje?
26 A jóléti rendszerek kihívásai a gazdasági válság időszakában
16 Nem a szankcionálás az OEP-ellenőrzések célja 18 Szolgáltatásaink alkalmazkodnak az igényekhez 21 „Egyedül nem megy”
28 Ha megkapargatjuk a tetejét… 30 Lehetőségek korlátok között Orvosszakma 36 Bélbetegségek nyomában BETEGBIZTONSÁG 38 Biztonságosabb ágyak az EN 60601-2-52 szabvánnyal Informatika 40 A jövő útja PARAGRAFUS 42 Változások a munkavállalói kártérítési felelősség szabályozásában BERUHÁZÁS 45 Mérnök-tanácsadók – szakértő segítség az uniós projektekhez
10
KÓRHÁZI VIZIT 46 Kórház a főváros szívében
A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Golub Iván
Tisztelt Olvasóink!
Tagok: Dr. Varga Ferenc, Dr. Rácz Jenő, Dr. Budaházy Emil, Dr. Velkey György, Grenitzer Judit Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter
Új
esztendő – új remények! 2012 a magyar kórházügy elmúlt évtizedeinek legbonyolultabb, és talán legnehezebb esztendeje volt. Ilyen méretű tulajdonosváltás a rendszerváltozás óta nem történt. Ilyen hatalmas változás az intézmények menedzsmentjében, igazgatásában, irányításában sem. Ekkora erőfeszítésnek kell, hogy legyen hozadéka. Mindenesetre a rendszer működőképes maradt. Pedig az átalakítás közben nem lehetett kirakni az intézményekre a „Zárva” táblát. Köszönet érte mindenkinek, akik tettek ezért. Pedig a finanszírozás mes�sze nem volt optimális, az év végén jelentős adósság-konszolidációra is szükség volt. Ez nem volt teljes körű, a problémák nem kis része erre az évre is áthúzódik. Orvosi és szakdolgozói területekről évek óta folyik a szakemberek elvándorlása, és ez egyre több gondot okoz. Ezt is kezelendő 10 év óta először történt rendszerszerű béremelés az egészségügyben. Ennek folytatása a szó szoros értelmében létkérdés. És nem csak az egészségügyi dolgozóknak, a betegeknek is. Ezek az erőfeszítések elismerést érdemelnek, különösen akkor, ha a gazdasági környezetet is figyelembe vesszük. Közben meg kell küzdeni egy olyan nyugdíjazási szabályrendszerrel, ami nem az egészségügy miatt született, és hatásai az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlatot felülírják. Nem láthatjuk még a folyamatok végét, eredményét, és illetlenség lenne az évet aggodalmas jóslásokkal kezdeni. Reménykedünk, hogy az irányítók kezében elegendő eszköz van arra, hogy a betegek ne szenvedjék meg a kieső szakemberek hiányát – mi pedig megtaláljuk a módját, hogy mindaz a tudás, szellemi kapacitás, amire szükségünk van, a rendszerben maradjon. Tennivaló is van bőven. A legtöbb kórházban már vagy menedzselnek, vagy terveznek uniós fejlesztési programokat. Ez az év még
Rovatvezetők Európai Unió: Dr. Jakab Ferencné Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Informatika: Dr. Édes István Infekciókontroll: Dr. Orosi Piroska Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Transzfúzió: Dr. Vezendi Klára Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Rehabilitáció: Dr. Vekerdy Zsuzsanna Tanácsadó testület: Dr. Ajtay András, Dr. Baráth Lajos, Dr. Blaskó György, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Elek Attila, Dr. Kiss József, Dr. Kásler Miklós, Perényi László, Dr. Varga Piroska
számos fejlesztési lehetőséget hozhat, az új menedzsmentek kemény munkával még igen sok forrást szerezhetnek intézetüknek. Megújított lapunk 10. évfolyamát kezdjük ezzel a számmal. Környezetünk válságjelei minket is sújtanak, hirdetőink is nehéz helyzetben vannak. Köszönjük mindazok támogatását, akik a nehéz idők ellenére segítenek fenntartani ezt a 81 éves múltra visszatekintő lapot, a magyar kórházügy kitartó, hűséges krónikását. Szerkesztőségünk, munkatársaink a szigorú takarékossági intézkedések közepette is elkötelezetten végzik dolgukat, ahogy ez a lapszám is mutatja. Megújítottuk, felfrissítettük a lap külső megjelenését, hogy az új köntös is jelezze az évfordulót és tükrözze bizakodásunkat a közeli és távolabbi jövő felé. Köszöntjük kórházaink új vezetőit, a megújult menedzsmenteket! Munkájukhoz sok erőt, friss energiát és sikereket kívánunk mind a magyar kórházügy, mind betegeink érdekében! Dr. Szepesi András
kórház
A M a g y a r K ó r h á z s z ö v e t s é g h i vata l o s l a pj a
Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: dr. Rácz Jenő elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715 E-mail:
[email protected] Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap aktuális tartalma a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül, terjeszti a Feibra Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (postacím: 1900 Budapest, e-mail:
[email protected], zöld szám: 06-80/444-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail:
[email protected] Szaklapunk 2012. év II. félévében átlagosan 4200 példányban jelent meg.
Kórházügyeink Ellátásszervezés helyett aprómunkára kényszerül a GYEMSZI Nem a tulajdonváltásra, hanem a hiányzó egészségszervezés megvalósítására akart megoldást keresni a Semmelweis-terv, fogalmazott az IME konferenciáján Gaál Péter, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezetője, aki részese volt a tervet készítő csapatnak. Egyelőre túl nagy hangsúly van az államosításon, aminek ugyanakkor kevés kézzel fogható eredménye mutatkozik. Nem sikerült kiszűrni a helyi érdekeket, mint mondta: „a tulajdonosváltás nem szigetelte le a rendszert”, vagyis a helyi lobbik ereje továbbra is megmaradt a centralizált rendszerben. Mindezen túl az állami tulajdonlás sem garantálja, hogy a kórházak élére hozzáértő vezetők kerüljenek, tette hozzá. Hiába dolgozik sokat a GYEMSZI a rendszer egységesítése érdekében, ami rengeteg időrabló aprómunkával jár, nem tudnak látványos javulást, eredményeket elérni, a túlzott centralizáció pedig rugalmatlanná teszi a rendszert. Gaál arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs az a modern információs technika, amely a helyi szintű döntéseket pótolni tudná, s hogy mennyivel veszélyesebb a szervezeti integráció a visszafordíthatatlan károkozás miatt, mint a funkcionális integráció, amelyet bármikor vissza lehet vonni különösebb károk nélkül. A járóbeteg-ellátás nem kapott kellő hangsúlyt eddig, pedig meglehetősen nagy hatékonysági potenciál rejlik az ellátásban, miközben jelenleg a finanszírozási ösztönzők indokolatlanul a magasabb szintű ellátás felé tolják a rendszert. Könnyebb lenne az átalakítások megvalósítása is, ugyanis sokkal kevesebb pénzből javulhatna a hozzáférés lehetősége a bete-
2013. január 31-ig megvalósult Szervkivételi riadó: . . . . . . . . . . . . . . 10 Veseátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Májátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Szívátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 Bécsben tüdőtranszplantáción átesett magyar recipiens: . . . . . . . . . . 1
2
Kórház-hírek
gek számára. Ha az egészségszervezés kapna hangsúlyt, akkor a szűkös források ellenére is eredményeket tudna felmutatni a járószakellátás. Ráadásul van még fejlesztési forrás az uniós támogatásoknak köszönhetően, és a járóellátás menekülő út lehet a kiskórházak számára, amire még nincs vonzó példa. Szerencsésnek tartotta, hogy nem tették kötelezővé az államosítást, s ezzel együtt az önálló rendelők kórházakba való integrálását. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy az egyébként kórházban dolgozó, de szakrendelést is folytató orvos abban lesz érdekelt, hogy a beteg definitív ellátását ne a járó-, hanem a fekvőbeteg-ellátásban végezze el. (Weborvos) Uniós támogatással bővült a kecskeméti kórház patológiai részlege A Póluskórház projekt keretében épülő Kecskeméti Gyógyintézeti Központ fejlesztésének részeként átadták a patológia épületét. A 10,6 milliárd forintos beruházással készülő új hotelépület alapkövét 2011 áprilisában tették le, a tervek szerint 2013 júniusában készült volna el, de az informatikai rendszer közbeszerzésének elhúzódása miatt az átadás néhány hónapot késni fog. Az új orvosi gépeket először tesztelni kell, ehhez szükséges az informatikai háttér. A beruházás részeként 100 millió forintos költséggel, a diagnosztikai épület belső átalakításával elkészült az új patológia, amelyben a 80 rekeszes tetemhűtő mellett az új boncterem is kiépült. A teljes beruházás uniós támogatással, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. A beruházás révén a 30 éve, két telephellyel működő megyei kórház egy helyen, a legmodernebb műszerezettséggel fogadja majd a betegeket. A fejlesztési projekt során egy új, 15 ezer négyzetméteres kórházi szárny épül, amelyben anya-gyermek központ, valamint szív- és érrendszeri centrum fog működni. Emellett összesen mintegy hárommilliárd forint értékben 454 új orvosi gépet, illetve műszert vásárolnak. (MTI) Ezrek reményét veszi el az onkológiai fejlesztések akadozása „Akit február elején utaltam be sugárkezelésre, azt április közepén tudják fogadni az Uzsoki Utcai Kórházban. A 9-10 hetes várakozás orvosi szempontból elfogadhatatlanul hosszú” – állítja Ungár László, a nőgyógy-
ászati daganatok nemzetközi tekintélyű sebésze. De nem csak a sugárterápia a szűk keresztmetszet, a szövettani leletre is 1-1,5 hónapig kell várni, s többhetes előjegyzéssel zajlanak a képalkotó vizsgálatok, így a CT és az MR is. Nem ritka, hogy a jól ellátottnak gondolt fővárosban több mint fél év is eltelik, amíg a bajt diagnosztizálják, és a megoperált beteg megkaphatja a szükséges sugárdózist. A sugárkezelés nem szerepel azon a várólistán, amelyről a kórházak jelentése alapján naprakész kimutatást vezet a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőségés Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), így statisztikák helyett tapasztalati számok keringenek az onkológus orvosok és a betegek között. „Nálunk három héten belül mindenkit elkezdenek kezelni” – mondta Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója. A kivétel itt is erősítheti a szabályt, mert akadt olyan is, akinek december végén nyolc héttel későbbi időpontot adtak – osztotta meg egy beteg saját tapasztalatát a HVG-vel. Valójában nincsen szabály arra, hogy milyen hosszú várakozás tekinthető még elfogadhatónak, de egy onkológiai szakfolyóiratban hét évvel ezelőtt megjelent, az európai sugárterápiás helyzetet körüljáró elemzésben elrettentő példaként szerepelt Csehország, ahol „négy-öt hetet is várni kell, ezért sok beteg fel sem kerül a listára, orvosa a hosszú késlekedés miatt meg sem említi kezelési lehetőségként a besugarazást”. A magyarországi szakmai konszenzusnak ennél sokkal könnyebb megfelelni, hiszen az csak annyit javasol, hogy a szükséges kezeléseket a lehető leghamarabb kell elvégezni. (HVG) Nem könyörögnek a dolgozók Úgy tűnik, sokan visszautasítják a „lehetőséget”, azaz nem kérik Orbán Viktor engedélyét ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése után is foglalkoztassák őket a közszférában. Eddig mindössze 2073 egészségügyi dolgozó nyilatkozata érkezett meg az egészségügyi államtitkársághoz ezzel kapcsolatban, de ezek között sem mindegyik a munka melletti döntés. Idén a kötelező nyugdíjazás szabálya 6500 egészségügyi dolgozót, illetve státuszt érint, az eddig megérkezett 2073 nyilatkozatból pedig mindössze 1555-en választották a munkát a nyugdíjuk helyett, míg 518 esetben a dolgozó nem kért mentességet, csak a munkáltatója kérvényezte az álláshely KÓRHÁZ 2013/1–2.
Az Obama-kormány arra készül, hogy tízéves projektet hirdessen meg az agyműködés kutatására és átfogó feltérképezésére. Az Agyi Tevékenység Térképe (Brain Activity Map – BAM) elnevezésű projekt, amelyet márciusban szándékoznak útjára indítani, ugyanazt célozza az agykutatás terén, mint amit a Humán Genom Projekt (1990-2003) elért a genetikában.
megtartását – nyilatkozta Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár tegnap a tárcájánál gyűlő kérvényekről. A február 9-én lejárt nyilatkozattételi határidő összesen 3036 egészségügyi dolgozót, köztük 1140 orvost és több mint 880 szakdolgozót érintett. Közülük 963 szakember szándékai tehát még ismeretlenek – rendkívül vészjósló lenne, ha ők egyáltalán nem nyilatkoznának, hiszen ha csak néhány százan nemet mondanak a kabinetnek, az a betegellátás összeomlásával fenyeget. Ráadásul az év során még 1316-an betöltik a nyugdíjkorhatárt, további – legalább – 2150 orvos és szakdolgozó pedig a járóbeteg-szakellátók államosítása és a kórházak társasági formájának kötelező átalakítása révén kerülhet a szabály hatálya alá – emeli ki a portál. (Népszava)
Alapításának századik évfordulóján Magyar országon egyedülálló tudo mányos és technológiai központot avatott budapesti székhelyén az Egis Gyógyszergyár Nyrt. Az Egis 21. századi környezetet varázsolva, világszínvonalú interaktív eszközökkel mutathatja be a jövőben az orvosoknak és a gyógyszerészeknek a gyógyszeripari kutatásfejlesztést, a hatóanyag- és késztermékgyártás gyakorlatát. Újabb vegyesvállalatot alapított Kíná ban a Richter Gedeon Nyrt. 51 százalékos többségi tulajdoni részesedéssel. Az új vegyesvállalat a Richter számára közvetlen jelenlétet biztosít Kínában hét regionális irodájával és több mint 200 fős értékesítési hálózatával.
Bérrendezés a szakmával közösen Szócska Miklós elmondta, az államtitkárságnak konkrét, számszerű ajánlata nincs, a szakmai szervezetekkel közösen fogják kidolgozni azt, hogy milyen ösztönzők jelenjenek meg a rendszerben. Ezek között az államtitkár a képzési keretszámokat, az ösztöndíjat és a finanszírozás emelését említette. Az idei béremelés forrása az alkohol- és a dohánytermékeket terhelő jövedékiadó-emelés lesz – tette hozzá. A hét elején jelentette be Szócska Miklós, hogy március 7-én kezdődnek az idei bértárgyalások az egészségügyben. Mint mondta, a tárgyalások keretében az államtitkárság „célzottan oda fog figyelni azokra, akik kimaradtak vagy arányaiban nem megfelelően részesültek a tavalyi bérfejlesztésből”. Az Országgyűlés tavaly június 18-án fogadta el azt az egészségügyi törvénycsomagot, amelynek legfőbb elemeként rögzítették az egészségügyi dolgozók visszamenőleges, illetve beépülő béremelését. Az egészségügyi béremelés megvalósulását szinte mindenki üdvözölte, de többen nehezményezték, hogy az emelés nem érintett mindenkit. Szócska Miklós többször is elmondta, hogy a bérrendezés következő lépcsőjében a háziorvosok, a gyermek-háziorvosok, a területi ellátásra kötelezett fogorvosok és védőnők kerülnek sorra. Ennek nyomán tavaly novemberben 14 százalékkal növelték az egészségügyi alapellátás alapfinanszírozását is. (MTI)
A legfrissebb felmérések szerint a felnőtt lakosság csaknem 90%-a véli úgy, hogy jó intézkedés volt a zárt légterű közforgalmú helyeken a dohányzás korlátozása. Szegeden egy kétéves kislányból operáltak ki egy fél hasát elfoglaló vesedaganatot, amely már a szívét is átszőtte. Hasonló esettel még nem találkoztak a szakemberek. Talán március közepére eldől, hogy ki építheti meg a Bajai Szent Rókus Kórház új épületét. Közel két és fél éve csúszik a beruházás, az építkezés kivitelezőjének kiválasztására kiírt közbeszerzések eddig nem vezettek eredményre. Mintegy 10 milliárd forintból fejlődhet a következő két-három évben a Markusovszky kórház. Márciusban elkezdődhet a régi belgyógyászati tömb lebontása, és pályázati források segítségével javulhat a koraszülöttek, a pszichiátriai, az onkológiai, valamint a krónikus szív-és tüdőbetegek ellátása.
Több kórháznak is át kell alakulnia Nem működhetnek tovább gazdasági társaságként azok a kórházak, melyek állami fenntartásba kerültek. A tervek szerint tavaszra vissza kell alakulniuk költségvetési intézménnyé. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a jászberényi Erzsébet Kórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Köz hasznú Kft.-t és a Mezőtúr Városi KórházRendelőintézet Nonprofit Kft.-t érinti a mostani döntés. Dr. Csellár Zsuzsanna, a mezőtúri kórház ügyvezetője számára nem jelentett újdonságot a hír. Mint mondta, az utóbbi hetekben már beszélgettek erről a lehetőségről, így nem érte őket teljesen váratlanul az átalakítás: „… nyilvánvaló, hogy ez nem érinti kedvezőtlenül a dolgozóinkat, hiszen megkapják azt a közalkalmazotti biztonságot, amelyet a korábbi változások idején hiányoltak. A béreket már korábban a közalkalmazotti szintre emeltük, ez tehát nem jelent további terhet számunkra”. Dr. Csiki Zoltán, a Szent Erzsébet Kórház Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft. igazgatója ugyanakkor elmondta, hivatalos forrásból egyelőre csak az átalakítás szándékáról értesülhettek. Annak módjáról és menetéről egyelőre nem kaptak bővebb tájékoztatást. Azt követően, hogy ez megtörténik, a kórház sajtótájékoztató keretében ismerteti, mindez milyen szinten érinti az intézményt. (szoljon.hu) A kormányfő szerint az egészségügy is jobban teljesített Magyarország ma jobban teljesít, mint korábban, és eredményesebb a válság kezelésében, mint a legtöbb európai ország – mondta Orbán Viktor pénteki évértékelő beszédében. A miniszterelnök számos területet felsorolt, ahol véleménye szerint javult a helyzet, idesorolta az egészségügyi ágazatot is. Az egészségügyről szólva azt mondta: az elmúlt másfél évben 90 ezer egészségügyi dolgozó bérét emelték meg, folyik 439 egészségügyi beruházás, szolgálatba állítottak 120 új mentőautót, és 82 mentőállomás épül, vagy újul meg. „Itt is jobban teljesítünk, de még mindig nem elég jól”: szükség van még 200 mentőautóra, több mint hatezer új ápolóra és egy pénzügyi csomagra a háziorvosok helyzetének javítására, a várólisták rövidítésére. (MTI) Kórház-hírek
3
A Magyar Kórházszövetség Elnökségének 2013. február 5-ei ülésén született fontosabb határozatait ismertetjük.
Ágazati mentességet kérünk nyugdíjas kollégáinknak A
tanácskozást megelőzően dr. Rácz Jenő köszöntötte az Elnökség jelenlévő tagjait és a meghívott vendégeket: dr. Molnár Attilát, az EGVE elnökét, dr. Sinkó Esztert, a Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozat elnökét, dr. Papp Magort, a Magyar Rezidens Szövetség elnökét, akik az ülés első napirendi pontjának témájához, az 1700/2012 (XII.29.) Kormányhatározat megvitatásához csatlakoztak. A Magyar Kórházszövetség Elnöksége már előző ülésén, több szervezet képviselőivel tárgyalta ezt a témát, és a szervezetekkel közösen írtak dr. Szócska Miklós államtitkár részére levelet, ismertetve a probléma mélységét, kérve az intézkedést, és a személyes találkozóra ezzel a közös állásfoglalás képviseletét biztosítva. Az államtitkárral való találkozás alkalmával már látható volt, hogy az ágazat teljes mentessége nem akceptálható, így megegyeztek abban, hogy a dolgozók egyéni kérelmének benyújtására és az engedélyeztetésre az Államtitkárság rövid időn belül kidolgoz egy eljárásrendet. A közös levélre hivatalosan is érkezett egy válaszlevél, melyben az Államtitkárság 6481 főre becsüli a kormányhatározat szerint érintettek számát, és az egyéni mentességi kérelmek közös eljárásrendje is körvonalazódott: egységes formanyomtatványt kell a dolgozóknak kitölteni, az intézmény ezeket összesítve küldi meg az Államtitkárságnak, ahol az összes intézmény összes dolgozójának kérelmét egy előterjesztésben készítik elő a Kormány felé. A levél arról is tájékoztatott, hogy amennyiben az adott státusz dolgozója nem kéri a mentességet, úgy az intézménynek lehetősége van a státusz mentességét kérni, így az adott státusz nem szűnik meg. Szintén ebben a levélben szerepel az is, hogy megkezdték annak a jogszabálynak a kidolgozását, mely a továbbfoglalkoztatás esetén a nyugdíj és a bér közötti különbözet kompenzálását szabályozná. Ami aggasztó, hogy sajnos a mai napig nem lehet tudni ennek a tervezett jogszabálynak a részleteit, így a dolgozók a nyilatkozat aláírásának határidejéig nem ismerik a men-
4
KÓRHÁZSZÖVETSÉG
tességet követően a bérviszonyaik alakulását. Ezért úgy vélte az MKSZ elnöksége a meghívott vendégekkel együtt, hogy sürgősen tenni kell valamit. Az elhangzott vélemények alapján, a levél kiküldésével mindenki egyetértett, annak tartalmáról a Magyar Kórházszövetségnek az alábbi aláíró szervezetekkel kell megegyezésre jutni: EGVE, Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség, Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület, Egyetemi Klinikák Szövetsége, Magyar Orvosok Szövetsége, Magyar Rezidens Szövetség, Magyar Orvosi Kamara, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Független Egészségügyi Szervezet, Ápolási Szakmai Kollégium, Magyar Ápolási Egyesület, Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozat, Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság, Egyházi Intézmények Szövetsége. A vendégek és dr. Rácz Jenő közösen megfogalmazták a miniszterelnök részére küldendő levél konkrét szövegét, majd az elnök felolvasta azt az Elnökségnek, a testület és a jelenlévő szervezetek pedig jóváhagyták. Az Elnökség úgy döntött, hogy a levelet még az ülés napján szükséges továbbítani minden szervezet számára, másnap délig kell begyűjteni az aláírásokat – aki nem küldi meg eddig az időpontig, azt a listáról ki kell hagyni –, ezt követően kell elküldeni a miniszterelnöknek, majd rövid időt múltán sajtónyilvánosságra bocsátani (MTI, napilapok és egészségügyi szaklapok). Dr. Velkey György vezetésével a kongresszusi napirendi pontokkal folytatták a megbeszélést. Sorra vették a bizottságok összeállítását, a jelölési folyamatot, a szakmai programokat és egyéb más döntési feladatokat. Az Elnökség véleménye alapján az alábbi döntések születnek. 1. A bizottságok tagjai: Jelölő bizottság: dr. Varga Ferenc, dr. Golub Iván, dr. Fülöp Rudolf, dr. Budaházy Emil, dr. Vadász Mária. Mandátumvizsgáló és Szavazatszámláló Bizottság: dr. Harmat György, dr. Kullmann Lajos és dr. Elek Attila. Ajkay-díjat bírá-
ló bizottság: dr. Antal Gabriella, dr. Kullmann Lajos és dr. Ari Lajos. 2. Nem választható és nem választhat az az intézmény, amely nem fizetett tagdíjat. 3. Jelenleg a tagdíj kiszámlázása azért várat magára, mert az OEP eddig nem válaszolt az MKSZ kérelmére, nem küldték meg a finanszírozási adatokat. A Kórházszövetség telefonon történő érdeklődésre azt a tájékoztatást kapta, hogy az adatbázis elérhető az egészségbiztosító honlapján. A Szövetség az ottani adatok alapján kiszámolja a teljesítményadatokat, és a tagdíjakat mielőbb kiszámlázza. 4. Az OEP-finanszírozással nem rendelkező, többségében magánszolgáltatók tagdíja: ágyszám x 250 Ft, mely aránytalanul kevés a többi intézmény tagdíjával szemben, ezért az Elnökség javasolja, hogy a többi intézmény teljesítményadata alapján az 1 ágyszámra jutó átlagos tagdíjat kell kiszámolni, és ezt kell szorozni az adott intézmény ágyszámával. Ezt a számítási módot Közgyűlés elé kell terjeszteni. 5. A jegyzőkönyvvezető Szlovákné Bandula Ilona, a jegyzőkönyv-hitelesítők dr. Antal Gabriella és dr. Csidei Irén lesznek. 6. A Közgyűlés levezető elnöke dr. Varga Ferenc, akadályoztatása esetén dr. Golub Iván. 7. A Jelölő Bizottság feladata a beérkezett jelölések alapján a jelölő lista elkészítése. Az on-line szavazásnál a jelölhetőket az alábbiak szerint kell összeállítani: – Jelölt elnök: főigazgatók teljes listája. – Elnökségi tagok: 1 fő gazdasági igazgatók teljes listája, 1 fő ápolási igazgatók teljes listája, a további 9 fő esetében pedig a főigazgatók listája. – Ellenőrzési Bizottság: 3 fő a főigazgatók, gazdasági igazgatók és ápolási igazgatók teljes listája. 8. A Jelölő Bizottság a beérkezett javaslatokból úgy állítja össze a jelöltlistát, KÓRHÁZ 2013/1–2.
hogy jelölt elnökre a legtöbb szavazatot kapott 2-3 fő, az elnökségi tagokra a legtöbb érkezett szavazatot kapottakból 9 státuszra főigazgatói, 1-1 fő státuszra pedig gazdasági és ápolási igazgatói jelöltet, Ellenőrző Bizottsági tagokra a legtöbb szavazatot kapottakból legalább 1 fő gazdasági igazgatói jelöltet állít. 9. A szakmai program tekintetében az Elnökség az alábbiakat határozta el: – Minden plenáris témához igyekszik legalább 1-1 felkért előadót meghívni. – A közgyűlés napjára nem tervez előadást. – A szakmai fórumot péntekre tervezi, ez dr. Szócska Miklós államtitkár úr elfoglaltsága esetén változtathat. – E fórum felkért tagjai: dr. Szócska Miklós, dr. Sélleiné Márki Mária, dr. Török Krisztina, dr. Paller Judit. – Az előadásokat a Kongresszusi és Kommunikációs Bizottság sorolja be a plenáris témákhoz, javaslatot készít a következő elnökségi ülésre a teljes szakmai programot illetően. 10. Az Elnökség a beérkezett kérelmek alapján Közgyűlés döntése elé javasolta: – A Budai Irgalmasrendi Kórház és a Szent Margit Kórház „rendes tag” felvételét,
– Schmidt Ottó (Meditest Kft.) és Patakiné Balogh Györgyi (Dél-pesti Kórház vezető asszisztense) „egyéni tag” felvételi kérelmét. 11. Az Elnökség támogatta a Kórház lap szerkesztőségének javaslatát, mely szerint a Kongresszusi Magazinban a jubileumi kongresszusra tekintettel, a volt elnökökkel készüljön 1-1 visszaemlékező interjú, melyből kivonatok a Kórház lapban is jelenjenek meg. Egyéb elnökségi döntések 12. Az Elnökség jóváhagyja a Kórház lap benyújtott új tipográfiáját. 13. Az Elnökség dr. Harmat György által beterjesztett HOPE-költségvetésből a kongresszusig terjedő európai üléseken való részvételt támogatja, az azt követő időszakra a döntést a következő megválasztott Elnökségre bízza. A Magyar Kórházszövetség 2013. évi költségvetésében a teljes évi tervekkel számolni kell. 14. Az Elnökség az IHF- és a HOPEtagdíjak tekintetében a következő ülésre halasztja a döntést. 15. A Gasztroenterológiai Egyesület által írt, a vérző betegek ellátásáról szóló levelet a Magyar Kórházszövetség
részéről támogathatónak találta az Elnökség. 16. A Független Egészségügyi Szakszervezet együttműködést ajánlott a Szövetség számára. Az Elnökség úgy gondolja, hogy eddigi gyakorlatát követi, mely szerint külön megállapodást nem szükséges kötnie a különböző egészségügyi szervezetekkel, hanem aktuálisan, a felmerült témák tekintetében kell az érintett szervezeteket közös gondolkodásra, esetleg fellépésre biztatni. 17. Az intézmények részéről jelentős problémaként merül fel az illetményfizetéssel kapcsolatban, hogy a MÁK programmódosítása mindeddig nem történt meg a garantált bérminimum kiegészítésére vonatkozóan. 18. Továbbra sincs megoldás a közbeszerzés útján a BVSZ-től vásárolandó termékek vonatkozásában. 19. Dr. Antal Gabriella a járóbeteg-ellátásra kiadott új TEK-el kapcsolatban jelezte az intézményében tapasztalt problémákat, melyekre ez idáig az ÁNTSZ sem tudott hivatalosan megnyugtató válaszokat adni. Magyar Kórházszövetség Elnöksége
A szakdolgozók mintegy 70 százaléka kér mentességet A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) felmérése szerint a szakdolgozók 67,7 százaléka kért mentességet a kötelező nyugdíjazás szabálya alól. A tájékoztatás szerint a MESZK a kérelmekkel kapcsolatban országos vizsgálatot végzett. A tizenhárom megyéből és a fővárosból visszaérkezett adatok alapján megállapították, hogy 65 fekvőbeteg-ellátó intézményben az 1478 érintett munkavállaló 67,7 százaléka nyújtott be mentességi kérelmet. A közleményben beszámoltak arról, hogy Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a napokban látogatást tett a kamaránál. A megbeszélésen Balogh Zoltán kamarai elnök jelezte, hogy az ápolóhiányt tovább súlyosbítja a negyven év munkaviszony után nyugdíjba vonulók kiesése, tetézi a helyzetet a szakdolgozók elvándorlása, amely már a kisebb kórházakat is súlyosan érinti. A tájékoztatás szerint a megbeszélés során az államtitkár azt valószínűsítette, hogy a március elején induló bértárgyalások várhatóan szeptemberben hoznak eredményt. A kamara jelezte Szócska Miklósnak, hogy haladéktalanul rendezni kell a védőnői béreket, felülvizsgálatra szorul a gyógyszertári asszisztensek képzése, illetve felhívta a figyelmet az otthoni szakápolás ellehetetlenülésére. A testület szükségesnek tartja a nővérszállók korszerűsítését és a kihasznáDr. Balogh Zoltán latlanul álló kórházépületek hasznosítását is. A tárgyaláson Balogh Zoltán kiemelte, hogy a köztestület kezdeményező, együttműködő szerepre törekszik a kormányzattal. Jelezte továbbá, hogy a MESZK maradéktalanul ellátja a kamarai törvényben előírt feladatait, ugyanakkor szükségük lenne a megállapodás alapján járó állami támogatásra, amelyet 2012-ben nem kaptak meg. Szócska Miklós – a kamara közlése szerint – ígéretet tett a pénzügyi támogatásra, és kijelentette: a kormány továbbra is nyitott a hasznos javaslatokra. (MTI)
KÓRHÁZ 2013/1–2.
KÓRHÁZSZÖVETSÉG
5
Annak ellenére, hogy mostanában több hír is napvilágot látott, miszerint a kormány esetleg változtatna az orvosok és az ágazat minden dolgozóját érintő kényszernyugdíjaztatási elképzelésein, lapzártánkig ez nem történt meg. Több forrás tudni vélte, hogy a február 13-i kormányülésen a 62. életévet, mint a kötelező nyugállományba vonulás időpontját 65-re módosítják, de erre nem került sor.
Kényszernyugdíj homályos feltételekkel Az
ágazat számos szakmai szervezete, élén a Magyar Kórházszövetséggel nyílt levélben kérte Orbán miniszterelnököt, hogy adjon mentességet az egészségügyi dolgozók számára a közszférára vonatkozó kényszernyugdíjaztatási elvek betartása alól. A szövetség elnöke Rácz Jenő mellett a levelet aláírták többek között: Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke, Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Cser Ágnes, a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demok ratikus Szakszervezetének elnöke, valamint Sinkó Eszter, a Szakmai Kollégium Menedzs ment és Egészség-gazdaságtan Tagozatának elnöke. A levél megfogalmazói többek között arra figyelmeztettek, hogy csak ebben az évben közel 6500, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, jól képzett munkavállalót veszíthet ezzel a rendelkezéssel az egészségügy. (Ehhez a létszámveszteséghez számítandó még az az évente elvándorló 1000-2000 szakember, akik külföldön keresik a boldogulásukat. Velük együtt 8-9 ezres létszámveszteség érné ágazatot.) Aminek egyenes következménye, a már ma is csak nehezen (némely intézménynél egyáltalán nem) realizálható minimumfeltételek teljesíthetetlensége, az amúgy is hosszú várólisták növekedése, egy szóval a szolgáltatás minőségének a romlása lesz. Ráadásul a nyugdíjrendelkezések nem illeszkednek a Semmelweis-terv irányelveihez, és az egész életüket gyógyításnak szentelő, évtizedeket tisztességgel végigszolgáló orvosok, szakdolgozók önérzetét is súlyosan sértik. Helyben ismerik az igényeket Az intézményvezetők többsége (érthető okok miatt) nem szívesen nyilatkozik a saját kórházában, szakrendelő intézetében várható létszámgondokról, de néhány szakmai szervezet vezetője szívesen elmondta a véleményét. A tavalyi év végén született egészségügyi salátatörvény, illetve egy idén januári kormányhatározat szerint az orvosoknak kétféle nyilatkozatot kell tenniük aszerint, hogy
6
AKTUÁLIS
éppen melyik rendelkezés vonatkozik rájuk. Némelyeknek, akik idén töltik be a 62. életévüket, tehát a jelenleg érvényes nyugdíjkorhatárt, arról kell nyilatkozniuk, hogy kívánnak-e tovább dolgozni az állami egészségügyi rendszerben, másoknak pedig, akik már nyugdíjas munkavállalóként teljesítenek szolgálatot, arról, hogy a jövőben (lemondva eddigi nyugdíjukról) szándékukban áll-e tovább dolgozni – magyarázza a lehetőségeket dr. Bélteczki János, a MOSZ elnöke. A továbbra is szolgálatot teljesíteni kívánók intézményvezetőjük ajánlásával nyújthatják be kérvényüket az EMMI Egészségügyi államtitkárságához, amely azt a Miniszterelnöki Hivatalhoz továbbítja. Elmondta továbbá, hogy eddigi tapasztalataik szerint az érintett szakdolgozók többségükben a nyugdíjba vonulást választják. Velük ellentétben az orvosok a határidő lejárta előtti napokig kitartanak, és legtöbbjük egyelőre nem hozott döntést, reménykedve abban, hogy az egészségpolitikusok időközben pozitív irányba változtatnak a jelenlegi, az orvosok szempontjából is rendkívül hátrányos és megalázó szabályozáson. A közalkalmazotti törvény világosan rendelkezik a munkáltató és a munkavállaló közötti, nyugdíjazásra vonatkozó szabályokról, amelyek a mindkét fél által egybehangzóan elfogadott megállapodáson alapulnak. Ebből pedig az következik, hogy a munkáltató intézmény vezetője maximálisan tisztában van a helyi igényekkel, a saját intézménye működtetéséhez szükséges humánerő-kapacitás mértékével, vagyis azzal, hogy az adott dolgozó munkájára a továbbiakban szüksége lesz-e, vagy sem. Éppen ezért nehezen magyarázható, hogy miért kell egy magasabb, a helyi igényeket aligha ismerő hivatali szintre emelni a döntés jogát. Az elnök szerint az említett két rendelkezés csak ebben az évben 6480 ágazati dolgozót (orvosokat és szakápolókat egyaránt) érint, akiknek a hiányát képtelen lesz tolerálni az évek óta amúgy is krónikus létszámhiánnyal küszködő ellátórendszer. Ismerve a hazai intézmények súlyos létszámgondjait, a külföldre vándorlás tendenciáit, egyértelműen kijelenthető, hogy a kényszernyugdíj-intézkedések hatását az ellátórendszer képtelen lesz elviselni, és későb-
bi következményként helyrehozhatatlan károk mutatkozhatnak. Az egészségügyi ellátás egészét tragikusan érintő intézkedések bizonyos gyógyító szakmákat teljes mértékben ellehetetlenítenek, mert azokban jelenleg is jórészt idős, tapasztalt, nyugdíjas vagy nyugdíjkorhatáron túli, de még aktív orvosok teljesítenek szolgálatot. Ilyenek például a radiológia, a patológia, a gyermeksebészet, a pszichiátria. Újabban több vidéki kórházból is olyan hírek érkeznek, amelyek szerint már a korábban „sztárszakmaként” emlegetett szülész-nőgyógyászból is létszámhiányuk van, mert szinte megszűnt a fiatal orvosok utánpótlása. Biankó szerződés konkrétumok nélkül A miniszterelnök és az államtitkárság képviselői által is többször emlegetett, de a mai napig homályos ígéretek szerint azok az orvosok akik, lemondva szerzett jogukról (a saját nyugdíjukról) továbbra is közalkalmazottként kívánnak dolgozni, valamiféle „kárpótlást” kapnának. Orbán Viktor kijelentette: „senki sem járhat rosszabbul”, Szócska Miklós pedig „szenior ösztöndíjról” beszélt, mint a nyugdíjukról lemondó orvosokat érő kár kompenzációs eszközéről. E tárgyban Bélteczki János információi sem teljesek, de rendkívül aggasztónak látja a körvonalazódó képet. Értesülései szerint valószínűsíthető, hogy a kompenzáció összegét az eleve forráshiányos kórházaknak a saját költségvetésükből kellene kifizetniük, ráadásul az érintett orvosok sem kapnának teljes (vagyis az elvesztett nyugdíjukkal azonos összegű) kompenzációt. Mindezzel az állami költségvetés 30 milliárd forintot szándékszik megtakarítani. Azok az orvosok tehát, akik a közalkalmazotti bérük, illetve a nyugdíjuk között kellene válasszanak, pillanatnyilag nincsenek birtokában a döntéshez szükséges információknak, vagyis olyan biankó megállapodásokat kellene aláírniuk, amelyek feltételeit az állam majd csak egy későbbi időpontban hozza a tudtukra. Éppen ezért a Magyar Orvosi Kamara körlevélben hívta fel tagjai figyelmét arra, hogy kizárólag olyan szerződést írjanak alá, amelynek záradékában szerepel: az információhiányra való tekintettel az orvos bármikor visszavonhatja az általa aláírtakat. KÓRHÁZ 2013/1–2.
Bizonytalanság és információhiány uralkodik a szakmában a nyugdíjazással megszűnő státuszok sorsát illetően is. Némelyek szerint ezek az álláshelyek automatikusan megszűnnek, vagyis nem tölthetők be, mások viszont úgy vélik, hogy fiatal munkaerővel pótolhatók lesznek a nyugdíjba vonulók. Az elnök úgy informálódott, hogy a jelenlegi álláspont szerint nem automatikusan szűnnének meg a megüresedő státuszok, hanem a helyi igények mérlegelése után döntenének a sorsukról. Más kérdés, hogy a jelenleg is erősen létszámhiányos egészségügyből vajon honnan lehetne pótolni a kieső munkaerőt. A kényszernyugdíjazással kapcsolatos összes változtatás kizárólag politikai döntés volt, amely ellen a szakma minden szereplője, mind a munkaadók, mind a munkavállalók tiltakoznak és elutasítják azt. Kétségtelen tény, hogy a döntéshozóknak joga van ilyen méltatlan és megalázó, értelmetlen presztízsintézkedéseket elrendelni, de azok következményei is kizárólag őket terhelik majd – fogalmazta meg véleményét a MOSZ elnöke. Mi lesz a megüresedő státuszokkal? Arra, hogy a kényszernyugdíjazásban az ágazat dolgozói közül ténylegesen hányan lehetnek érintettek, és közülük hány fő az orvos és mennyi a szakápoló, csak közvetett források alapján lehet következtetni. Pontos felmérési adatokkal csupán az egészségügyi államtitkárság, illetve a GYEMSZI rendelkezik, ám azokat egyelőre nem hozták nyilvánosságra – vázolja kétségeiket a Magyar Ápolási Egyesület elnöke, Bugarszki Miklós. A szakmai szervezetek a körülbelül 6500 fős létszámot tartják mérvadónak, amelyben hozzávetőleg fele-fele lehet az arány az orvosok és a szakdolgozók között. Az elnök szerint a szakdolgozói kör is két csoportra osztható: egyrészt az ágy mellett, közvetlenül a betegekkel foglalkozó munkavállalókra, másrészt az egyéb egyműszakos területen működő szakdolgozói létszámra. Utóbbiak – akiknek a napi tevékenysége fizikailag kevésbé megterhelő, mint a három műszakban betegeket emelgető nővéreké – azok, akik között arányait tekintve több a kényszernyugdíjazásban érintett munkavállaló. Az ápolónőkre, éppen a rendkívül fárasztó, kimerítő munkatempó miatt az a jellemző, hogy a korhatárt elérve azonnal nyugállományba vonulnak, de kivétel azért itt is van. A tovább dolgozók nagyobb része a diagnosztikában, a járóbeteg-ellátásban, vagy középvezetői, vezetői munkakörben a fizikailag kevésbé megterhelő területeken szolgálnak. Ezek alapján Bugarszki Miklós, ellentétben Bélteczki Jánossal, úgy véli, az orvosok között sokkal több lehet az érintett, mint a szakdolgozók körében. Saját információi szerint van olyan vidéki kórház, ahol az orvosok egyharmada érintett a kényszernyugKÓRHÁZ 2013/1–2.
díjaztatásban. Különösen nagy gondot jelenthet a 62 évesnél idősebb orvosok hiánya a járóbeteg-szakrendelőkben, ahol számos olyan szakmában szolgáltatnak, amelyben szinte kizárólag nyugdíjasokat foglalkoztatnak. Ilyenek például a neurológia, a reumatológia, ahová alig jelentkeznek fiatal orvosok járóbetegszakellátónak, ez azonban régiónként jelentős eltérést mutathat. A nyugdíjba küldött szakdolgozóknál a leginkább érintett területeken szintén súlyos problémát okozhat az utánpótlás kérdése. A kényszernyugdíjaztatást elrendelő kormányhatározat arról, hogy a véglegesen megüresedő státuszok újra betölthetők lennének, nem rendelkezik. Kósza hírek terjednek ugyan a szakmában, amelyek szerint bizonyos feltételek mellett megtarthatók, illetve újra betölthetők lennének ezek a munkahelyek, a konkrét feltételek viszont, amelyek alapján realizálható volna a státuszbetöltés, jelenleg ismeretlenek. Így teljes a bizonytalanság nem csak az érintett munkavállalók, hanem a munkáltatóik körében is. Meglehet, a jövőben a szakállamtitkárság és a szakmai szervezetek erre a kérdésre valamilyen ésszerű megoldást találnak, ám az ilyen egyezségeket egy miniszteri vagy kormányrendelet egyetlen vonással felülírhatja, és a valóságban az eredeti elképzelések nem valósulnak meg. A döntéshozók részéről óriási hiba lenne azt feltételezni, hogy a megüresedő státuszokra nincs szükség, nélkülük olcsóbban volna működtethető a rendszer. A 2007 óta tartó folyamatos kapacitáscsökkentéssel, létszámleépítéssel a gyógyító intézmények döntő többsége mára elérte azt a létszámszintet, amely alatt képtelen volna teljesíteni a szakmai minimumfeltételeket, vagyis bezárásra ítéltetne. Éppen ezért égető szükség van minden felszabaduló státusz betöltésére. Az elnök szerint a szakma csak reménykedhet benne, hogy a jövőben nem kerül napvilágra egy esetleges burkolt döntéshozói szándék, miszerint a létszámhiány miatt a minimumfeltételeknek megfelelni képtelen intézmények működési engedélyét visszavonják, vagyis felszámolják őket. (Ily módon csökkentve a jelenlegi ellátórendszer méreteit.) Ezeket a gondokat, kockázatokat nyilvánvalóan az államtitkárság szakértői is világosan látják. A szakma abban reménykedik, hogy ők erejükhöz mérten mindent megtesznek majd azért, hogy a kizárólag fiskális szempontokat követő döntéshozók káros intézkedéseitől megóvják az ellátórendszert. Az elbocsájtottak nem pótolhatók Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egye sületének elnöke is számos gondról számolt be, amelyek a kényszernyugdíjaztatással tovább súlyosbodhatnak. Bár a védőnői ellátásban dolgozókat sokféle munkáltatási formá-
ban alkalmazzák – vannak, akik önkormányzati alkalmazottak, mások, mivel a helyhatóság az általa fenntartott intézményt átadta egy új tulajdonosnak (pl. egyháznak, magánvállalkozásnak stb.) automatikusan ennek a foglalkoztatottjai lettek, és vannak megbízási szerződéssel bt.-ben, kft.-ben dolgozók is – a védőnők zöme önkormányzati, vagy valamilyen intézményi alkalmazásban áll. Bőven akad példa arra is, hogy a helyhatóság által átadott intézményt egy szociális szolgáltató vette át, amely már az átvétel pillanatában megszüntette a nyugdíj mellett munkát vállaló védőnők munkaviszonyát. Az elbocsájtottak helyére a mai napig nem találtak új munkaerőt, így folyamatos helyettesítéssel kénytelenek pótolni a hiányukat. Van olyan körzet, amelyet már két éve helyettesként (azaz miután a saját területén végzett) lát el a védőnő, ami az illető teljes fizikai és pszichés kimerültségéhez vezetett. A védőnők túlterhelése ma is általános: a jogszabályban 250 főben maximált ellátotti létszám helyett a többség 300– 350 főt, némelyek 600 gondozottat látnak el. Ha a saját körzethez hozzászámoljuk a helyettesítési körzetek ellátottait is, az azt jelenti, hogy egyetlen védőnőnek nem ritka, hogy 6–700 főről is gondoskodnia kellene. Ami önmagában is fizikai képtelenség, mert en�nyi ember ellátása nem fér bele a munkaidejükbe. Ráadásul a helyettesítésért némelyek kisebb díjazást kapnak, mint a saját körzetük ellátásáért, mások pedig ennél is rosszabbul járnak, hiszen egyetlen fillér sem jár a pluszmunkájukért. Az egyesület statisztikái szerint a tervezett kényszernyugdíjazási intézkedések akár 150 fő védőnőt is érinthetnek, akiknek a hiánya tovább ronthat a már ma is csak nagy erőfeszítések árán működtethető rendszeren. Számos területről kapott jelzést az egyesület, hogy a védőnők közül – akár önkormányzati, akár más intézményekhez tartoznak – sokaknak az is problémát okoz, hogy a kormány által tavaly bejelentett 25 ezer forintos béremelést a munkáltatók nem hajlandók kifizetni. Ráadásul idén januártól több településen megszűntek a pótlékaik, a pluszjuttatásaik, vagyis csökkent a fizetésük, mert részükre pusztán az aktuális alapbért számfejtették. Ennek következményeként a védőnők között akadnak olyanok is, akik (az amúgy is alacsony bérükből) havi 20–40 ezer forinttal kevesebb fizetést visznek haza. Jelenleg a védőnői hálózatból tartósan 200 fő hiányzik, amennyiben tehát a kényszernyugdíjazás miatt a szakmából továbbiakat is elküldenek, a maradóknak olyannyira megnő a munkaterhe, hogy az már teljesíthetetlen lesz. Így minden bizon�nyal számítani lehet az ellátás színvonalának a csökkenésére – figyelmeztet az MVE elnöke. Lóránth Ida AKTUÁLIS
7
Legalább tízszázalékos, központi forrásból megvalósítandó béremelést tart szükségesnek az egészségügyi ellátás műszaki-gazdasági területén dolgozók számára az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE).
EGVE: béremelést a műszaki-gazdasági dolgozóknak is É
vek óta folyamatosan növekszik a gazdasági-műszaki területen dolgozók elvándorlása, derül ki az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) 2009–2011es éveket vizsgáló reprezentatív felméréséből, amelyet a közelmúltban publikáltak. Az adatokból megállapítható, hogy a tendencia 2011-ben felerősödött, s az egyesületnél további növekedést prognosztizálnak, ugyanis 2012-ben nem történ olyan intézkedés, amely a folyamatra pozitívan hatott volna. A jelentős létszámcsökkenés (a GYEMSZI létszámstatisztikája szerint a három év alatt kétezer, elég bántóan „egyéb” kategóriába sorolt dolgozó hagyta el az egészségügyet) hátterében az anyagi megbecsülés hiányával összefüggő okok, megélhetési problémák állnak, ugyanakkor a versenyszférában szívesen foglalkoztatják a szakterület munkavállalóit. A legnagyobb elvándorlás a kórházak humánpolitikai, munkaügyi és bérszámfejtési, valamint jogi igazgatási feladatokat végző munkavállalói körében mutatkozik. Itt a vizsgált három év alatt tíz százalékkal nőtt a fluktuáció. Bár érkezik utánpótlás, ám az ágazati munkaügyi szabályok rendkívül bonyolultak, így egy új szakember betanulása hónapokat vehet igénybe. Az EGVE szerint a Központi Illetményszámfejtési Rendszer (KIR) használatba vétele miatt
nemhogy felszabadult volna munkaerő, de még létszámbővítésre volt szükség, ugyanis a KIR-rendszer adatszolgáltatási lehetőségei jóval szerényebbek, mint amit egy kórház vezetése, illetve a GYEMSZI elvár. A pénzügyi, számviteli szakterületen dolgozóknak a létszámcsökkenés dacára jelentős többletmunkát kellett végezniük az államosítással járó adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése miatt. Magas arányú munkaerőmozgás jellemzi az anyagazdálkodás területét, ahol nélkülözhetetlen a magas szintű egészségügyi anyagismeret megléte. Az elvándoroltak helyét nem töltik be az érkezők, ezért ezen a szakterületen jelentős a munkaerőhiány. Az informatika, kontrolling területén foglalkoztatott munkavállalók keresettek az ágazaton kívül is, a jobb anyagi kondíciók pedig fokozzák az elvándorlást. Itt is gond a szakemberek pótlása, mivel legalább 3–6 hónap képzési idő kell a munkába álláshoz. A műszergazdálkodás a korszerű egészségügyi szolgáltatások szempontjából stratégiai jelentőségű, ugyanakkor 2011-ben több mint 20 százalékos elvándorlást mutatnak az adatok. A megmaradó szakembereknek rendkívül szélsőséges helyzetben kell dolgozniuk, ugyanis a jelenleg működő orvosi technológia átlagos életkora több mint tíz év, miközben főként pályázatoknak köszön-
Kilépések és felvételek aránya a látszámhoz viszonyítva, százalékban (teljes minta) 25
hetően magas technológiai szintet képviselő eszközök kerülnek be az intézményekbe. Az épület-üzemeltetésben dolgozók körében hasonló elvándorlási arányok jellemzőek, mint a műszergazdálkodásnál, ugyanakkor itt viszonylag könnyebb az elvándorló munkaerő pótlása. Természetesen itt is nélkülözhetetlenek a speciális egészségügyi ismeretek, mivel az üzemeltetéssel és karbantartással kapcsolatos feladatokat általában olyan munkaterületeken is el kell végezni, ahol folyamatos betegellátás zajlik. Az élelmezés, textilellátás, őrzés-védelem, takarítás olyan területek, amelyeket nagy arányban kiszerveztek már az intézmények. Az egészségügy komplex terület, amelyben a gazdasági-műszaki dolgozóknak nélkülözhetetlen szerepük van. A speciális szakmai ismeretek miatt a szakértelemmel bíró munkavállalók elvesztése jelentősen hátráltatja a napi munkavégzést, és végső soron betegellátási kockázatot is jelent az EGVE szerint. A kedvezőtlen folyamatok megállítása érdekében legalább tízszázalékos, központi forrásból megvalósítandó béremelést tart szükségesnek az Egyesület, amely mind a felmérésről, mind a béremelési javaslatáról tájékoztatta a szakállamtitkárságot és a GYEMSZI-t is. Sándor Judit
Fluktuáció alakulása (humánpolitika, jog) 30
kilépés
felvétel
25
20
20
15
15 10
10
5
5 0
0 2009
8
AKTUÁLIS
2010
2011
2009
2010
2011
KÓRHÁZ 2013/1–2.
Levelet írt Szócska Miklós államtitkár egy, az EGVE által készített felmérésre, illetve az Egyesület béremelési javaslatára reagálva. Az államtitkár először is megköszönte a gazdasági és műszaki területen mutatkozó elvándorlásról készített felmérést, jelezve, mindig örömmel veszi az ilyen típusú szakmai együttműködéseket, hiszen az adatokkal alátámasztott háttér-információk nagymértékben elősegítik a szakmai fejlesztéseket.
Bértárgyalások kezdődnek A
béremelés kapcsán az államtitkár emlékeztet arra, hogy a szolgáltatók az illetmény- és béremelés fedezetét külön előirányzatból, tételes igénylés és elszámolás alapján, nem pedig súlyszám- és pontszámemelés formájában kapják. „A bérelemelés fedezetére betervezett előirányzat év közben várhatóan megemelkedik a béremelés második lépcsőjének fedezetéül szolgáló forrás összegével” – fogalmaz az idei feltételek előteremtésének lehetőségét ismertetve. Az államtitkár hangsúlyozza, hogy folyamatosan és kiemelten kezelik a humánerőforrás kérdést, tisztában vannak az ágazatban dolgozók jövedelmi viszonyaival, a rájuk nehezedő fokozott felelősséggel, és igyekeznek a lehető legtöbbet tenni azért, hogy mind az egészségügyi, mind az egészségügyben dolgozók jövedelme növekedjen, munkakörülménye javuljon. Mindez hosszan tartó, folyamatos konzultáción alapuló folyamat. Első körben a
rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségekből a közvetlen betegellátásban dolgozók, illetve a migráció által leginkább érintettek körében igyekeztek javítani a jövedelmi viszonyokon, ami nem jelenti azt, hogy a más szakterületeken dolgozók munkája ne lenne ugyanolyan fontos és elengedhetetlen, de a rendelkezésre álló források miatt szükséges volt prioritást meghatározni. Tervezik, hogy a rendelkezésre álló források függvényében a jövőben valamen�nyi egészségügyi, illetve egészségügyben dolgozóra kiterjesztik a béremelést, ennek részleteit a 2013. éve elején kezdődő bértárgyalások során határozzák meg, áll a január végén született államtitkári levélben Szócska Miklós tájékoztatást ad arról is, hogy az aktív fekvőbeteg-szakellátás TVK mennyiségének meghatározására alkalmazott „történeti” TVK-rendszer helyett fokozatosan vezetik be a feladatarányos
TVK-rendszert. Első lépésként részleges korrekciót hajtottak végre az aktív fekvőbeteg-ellátás TVK mennyiségei területén az elvégzendő feladatok figyelembevételével. Nőtt a kiosztott országos TVK men�nyisége az előző évi struktúraátalakítást követően korrigált, országos TVK mennyiségéhez képest, így az elszámolható teljesítmények növekedtek. Az államtitkár beszámol arról, hogy 2013ben milyen uniós forrásokat lehet felhasználni intézményfejlesztési célokra. Megemlíti a nemrégiben meghirdetett, struktúraváltást támogató (onkológiai centrumok fejlesztésére tízmilliárd forint; járó- és fekvőbetegellátás fejlesztésére 35,5 milliárd forint) pályázatokat. Levelében ír arról is, hogy a közeljövőben hirdetik meg az energetikai hatékonyságnövelést biztosító újabb KEOPpályázatokat, amelyeken a közép-magyarországi régió intézményei is indulhatnak. Sándor Judit
E. Alap: 47 milliárdos mínusszal zárt tavaly Az OEP napokban közzétett adatai szerint 2012-ben 47 milliárd forintos hiánnyal zárt az Egészségbiztosítási Alap, miután az év során összesen 1.744 milliárd forint bevételt, illetve 1,791 milliárd forint kiadást könyvelhetett el a Pénztár. A legnagyobb segítséget az egyenleg megtartásához természetesen és szokásosan a központi költségvetési hozzájárulás jelentette, amely szerint az állam 594,5 milliárd forinttal egészítette ki az E. Alap bevételét. Az államot követik a gyógyszergyártók és -forgalmazók, amelyek terven (52 milliárd forint) felül valójában 75 milliárd forintot fizettek be különféle címeken forgalmuk után. A költségvetési egyensúly megtartásához jelentősen hozzájárult néhány kifizetés csökkenése a tervezetthez képest. Ilyen az ös�szevont szakellátás, amelyre eredetileg 617,7 milliárd forintot terveztek, majd módosították az előirányzatot 603,3 milliárd forintra, s végül ehhez képest is 27 milliárd forinttal kevesebbet fizettek ki a költségvetési szemléletű kimutatás szerint. A részletezés szerint a járóellátás 6,2 milliárd, az aktív fekvőellátás 17,5 milliárd, a krónikus ellátás pedig 3,3 milliárd forinttal kisebb támogatást kapott az egyébként is csökkentett módosított előirányzathoz képest. „Szorgos hangyaként” a táppénzkifizetésekkel sokat spóroltak meg az Alapnak az állampolgárok, egész pontosan 16,5 milliárd forintot. Az előirányzathoz képest ugyanis, ami 73 milliárd forint volt, csupán 56,5 milliárd forintot vettek igénybe betegségük idejére a jogosultak. A gyógyászatisegédeszköz-kasszát végül is úgy sikerült tartani, hogy az eredeti előirányzatot – 43,3 milliárd forint – megemelték 51,4 milliárd forintra, ami így már elegendőnek bizonyult, sőt 60 milliós megtakarítás is mutatkozott. A járulékbevételek, amelyekre 856,9 milliárd forintot terveztek, összességében teljesültek, ám nagy szórás mutatkozik az egyes bevételfajtáknál. Közel 15 százalékkal kisebb volt a munkáltatói táppénz-hozzájárulás. A baleseti adó közel öt százalékkal „teljesített” jobban a tervezettnél: 24 milliárd forint helyett 25,1 milliárd folyt be, míg a 20 milliárdosra tervezett egészségügyi termékadó hasonló mértékben csökkent. (Sándor Judit – Weborvos)
KÓRHÁZ 2013/1–2.
AKTUÁLIS
9
Két évtizednél régebb óta gazdasági vezető különböző egészségügyi intézményekben. Dolgozott kerületi szakrendelőben, fővárosi „kiskórházban” és országos intézetben. Miként korábban, úgy ma is gazdasági igazgató Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) új elnöke, főállásban pedig a Zala Megyei Kórház gazdasági igazgatója.
Háromszoros fizetésért hagyják ott az egészségügyet – Meglehetősen nagy tevékenységi kör tartozott Önhöz. Nem volt nagyon megterhelő a munkája az OEP-ben? – 2003. és 2011. között az Országos Egész ségbiztosítási Pénztár Finanszírozási Fő osztályán főosztályvezető-helyettesként dolgoztam. A fekvő- és a járóbeteg-szakellátás finanszírozásának bonyolítása, azaz a teljesítmények elszámolása, a havi utalások végrehajtása, és a finanszírozással kapcsolatos jogszabály előkészítések és a jogszabály-tervezetek várható hatásait előrejelző modellszámítások voltak a feladataim. Nézőpont és terhelhetőség kérdése, hogy mi a sok, illetve mi a kevés. Mindenesetre nyolcévnyi egészségbiztosítós munka után éreztem, hogy váltanom kell. Olyannyira így volt, hogy már a távozás dátumaként, az elmúlt év utolsó napját jelöltem ki magamnak. A másfajta élet utáni vágy olyan erős volt bennem, hogy a munkahelyváltással együtt a fővárosból is el kívántam költözni. – Ha jól tudom, erre végül is nem önszántából, s nem az óhajtott időben, hanem hamarabb került sor? – 2011 májusában az OEP vezetése a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozása terén gyökeres személyi átalakításokat hajtott végre. Noha korábban felajánlottam, hogy amennyiben van kijelölt utódom, akkor őt egy ideig nagyon szívesen segítem, a tapasztalataimat átadom… Hát, hogy finoman fogalmazzak, erre fogadókészség nem volt. Sőt, ahogy megtudtam, cseppet sem szerették volna, ha az utódom az én szemléletemet magáévá teszi. – A Zalaegerszegi Megyei Kórház gazdasági igazgatói posztját a közelmúltban pályázat útján nyerte el. Mit ígért, hogy nem másokat, hanem Önt választották? Nem ijedt meg, amikor megtudta, hogy győztes pályamunkát adott be? Azt hiszem egy dolog valamit akarni, és más azt meg is kapni…
10
AKTUÁLIS
– Nézze, ígérni semmit nem ígértem a pályázatomban. Pontosabban, annyit mindenképpen, hogy egy jól vezetett kórházban a nyugdíjazás miatt megüresedett gazdasági igazgatói poszton a működő dolgokat, folyamatokat továbbviszem, valamint amin szükséges változtatni, azt megteszem. Azt nyilván ígértem, hogy az egészségbiztosítóban összegyűjtött, megélt tapasztalataimat Zalaegerszegen is hasznosítom majd. Természetesen ezzel szigorúan a tudásra és nem a személyes kapcsolatokra gondolok… – Egyébként a pályázatokról nem ígéretek, hanem szakmai előélet, hozzáértés és vezetői tapasztalat alapján döntöttek. – A szakmai programom és a motivációs levelem bőséggel tartalmazott ilyen elemeket. Ami pedig az eredmény kihirdetése utáni órákat illeti, hát bizony nem ijedtem meg, ugyanis nem volt okom arra. A Zalaegerszegi Megyei Kórházat – miként az összes magyar kórházat – jól ismertem, vagyis jól tudtam, hogy mire vállalkozom a jelentkezéssel. – Ön majd egy évtizedet az egészségbiztosítónál, vagyis a kifizetői oldalon dolgozott és más szögből látta a dolgokat, mint gazdasági igazgatóként. A két pozíciójában milyen marginális eltéréseket tapasztalt meg? – Nézze, a válaszadásnál az életemben történt két váltásról kell beszélnem. Az egyik még korábban történt, amikor az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet gazdasági igazgatói posztját hagytam ott az OEP „kedvéért”. Az egészségbiztosítónál igen hasznos volt, hogy a folyamatokat képes voltam „kórházi szemmel” látni. A másik váltásom a mostani gazdasági igazgatói állásom. A mindennapokban óriási segítséget jelent, hogy a finanszírozó nézőpontját nem csak ismerem, hanem értem is. A finanszírozónak és a kórháznak egyaránt közös érdeke a megfelelő színvonalú betegellátás feltételeinek megteremtése. Ennek
hiányában ugyanis nem lehet olyan finanszírozási szabályokat sikerre vinni, amelyek a kórházakat, a szakrendelőket nem ösztönzi a hatékony működésre, vagy éppen ellehetetleníti. – Végül mégis, mi az igazi különbség a két lehetőség között? – Az, hogy finanszírozóként a rendelkezésre álló finanszírozási forrásokkal kell valamen�nyi betegellátó intézmény érdekeit egyeztetni, gazdasági igazgatóként viszont a saját intézmény érdekeit fontos előtérbe helyezni. – Az egzisztenciális váltása közben zajlott az EGVE elnök-jelöltállítási procedúra… – Többen megkerestek, hogy ha már így alakult körülöttem az élet, a jelölt elnöki posztot nem vállalnám-e el? – Mielőtt a felkérésre igent mondott, sokat kellett a válaszon gondolkodnia? – Őszintén bevallom, nem azonnal, hanem csak hosszas gondolkodás után mondtam ki, hogy megmérettetem magam… 2011 októberében az egyesület tagsága több mint kétharmados többséggel szavazott bizalmat nekem. – Azon a tanácskozáson döntöttek a hármas – jelölt, elnök és leköszönő – elnöki rendszerről? – Igen. Feltétlenül el kell mondjam, hogy az addig regnáló Ari Lajos EGVE elnökkel korrektül együtt dolgoztunk. A teendőket egy esztendőn át szoros kötelékben láttuk el. – Mivel a jelölt-állítás időszakában a gazdasági igazgatói pályázatok még nem zárultak le, az EGVE a teljes tisztújítást egy évvel „elodázta”... – Ari Lajos nyugdíjba vonulva egyben az EGVE elnöki posztjáról is lemondott. Az alapszabály értelmében jelölt elnökként – egy évvel korábban, mint ahogy kellett volna – a helyére kerültem. Jelenleg egy elnöke és egy leköszönő elnöke van KÓRHÁZ 2013/1–2.
az EGVE-nek, mi pedig az idei elhalasztott tisztújításhoz új jelölt elnököt keresünk. – Ön milyen elképzelésekkel fogadta el a posztot, illetve megválasztása esetén a tagságnak mit ígért? – A választásra készülvén, a szavazás előtt a szakmai programjukat és elképzeléseiket a jelölteknek ismertetniük kellett. Én röviden vázoltam, hogy milyen EGVE-t szeretnék. Az eredményből úgy tűnik, hogy a szavazókat meggyőztem. A programbeszédemben jeleztem, hogy a gazdasági-műszaki terület érdekérvényesítését kívánom erősíteni. Az egyesületet korszerűsíteni szükséges. Természetesen a napjaink adta infokommunikációs lehetőségekkel az eddigieknél jobban kell élnünk. Továbbá nagyon fontos, elérendő célnak tartom – nem a tapasztalt, idősebb kollégák kárára, hanem mellettük (!) – a fiatalok, a pályakezdők, az úgynevezett második-harmadik vonalban lévők aktivizálását. Szeretném elérni, hogy az ifjabbak a jelenleginél nagyobb teret és szerepet kapjanak az egyesület munkájában. Ami a fiatalok aktivizálását illeti, annak első jelentős állomása az EGVE tavaszi közgyűlésén lesz. Ott a tanácskozás szakmai programjának gerincét az ifjú tagtársak bemutatkozó szakmai előadásai alkotják. Rájuk – nem titkoltan – úgy tekintünk, hogy ők lesznek, lehetnek a tisztújítást követően az EGVE vezető testületeinek új tagjai.
előd utódjának lenni. De azt is tudni kell, hogy az idők és a tárgyalópartnerek változnak, a helyzetek, a szereplők cserélődnek. A „forgások” esetenként az eddigiektől eltérő módszereket, megközelítéseket igényelnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a problémák állandóak, mondhatni változatlanok… Bármilyen furcsa, de mifelénk ez a folyamatosságot jelenti. Meggyőződésem, hogy attól nem lesz eredmény, ha mindig csak támadunk, a másik érveire meg sem próbálunk szakmailag megalapozott érvekkel válaszolni. Márpedig e nélkül nincs, nem lehetséges kompromisszum. Tudni kell, adott esetben nem a szakmai érdekérvényesítés győzele-
szítettünk, a helyzetet elemeztük, a béremelés szükségességét indokoló érveinket pedig soroltuk. Szócska Miklós egészségügyi államtitkár az információkat válaszlevélben köszönte meg és jelezte, a 2013. évi, a béremelésekkel kapcsolatos egyeztetéseken napirendre kerül a gazdasági- műszaki területen dolgozók fizetésemelése. Azt hiszem, a méltányos kompromisszum felé tett első lépésként ez nem rossz irány... – A média folyamatosan arról tudósít, hogy az egészségügyből az ellátást veszélyeztetve külföldre távoznak a szakemberek. Meg hogy soha ilyen mérvű orvos és ápolóhiány
– Miután megválasztották, az elképzelései és a valóság között tapasztalt különbséget? – Látom mosolyog, pedig az álom és a valóság közötti eltérés nem nagy. Kérem, lehet itt dolgokat elérni. Például az EGVE honlapja máris megújult, tartalmasabb, frissebb, informatívabb lett, mint amilyen korábban volt. Azután ott van a legfontosabb, az érdekérvényesítés, amihez az első lépéseken már túl is vagyunk. – Mi volt a „belépő”? – A gazdasági-műszaki területen dolgozók béremeléséért kampányba fogtunk. – Amíg hallgatom, azon gondolkodom, hogy azért nemcsak bátor, de érdekes „vállalkozás” az Öné. Részint elődjét, Ari Lajost elnökként a tagság érdekeinek harcos, rámenős képviselőjeként ismerték, részint pedig mostanság „frontharcos” időket élünk. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát, s dicséretes, ha mindenek ellenére eredményeket produkál. A „Lenni vagy nem lenni?” Shakespeare-i kérdésre gyakorta kell választ kapni és adni. – Ari Lajos EGVE-béli elnöki munkásságát nagyra becsülöm, valóban kihívás egy ilyen KÓRHÁZ 2013/1–2.
Molnár Attila
méről vagy vereségéről van szó, mint inkább arról, hogy valamennyi résztvevő számára elfogadható, méltányos kompromisszum születik. Hadd mondjak erre egy közelmúltbéli példát. Mint fentebb említettem, a gazdasági, műszaki területen dolgozó kollégák béremelése elodázhatatlan. Mi nem azzal kezdtük, hogy követeltünk, hanem a jelenlegi helyzetről reprezentatív felmérést ké-
nem lehetetlenítette el a gyógyító munkát. Ugyanakkor alig hallani arról, hogy men�nyire fogy a szakdolgozói, a gazdasági-műszaki szolgálat, az üzembiztonság stb. területekről a hozzáértő szakember. Sokan, sokfelé távoznak. A kialakult helyzetet tovább bonyolítja, hogy itt is drámaian sok az egy bizonyos jogszabályalapján kötelezően nyugdíjba küldendő dolgozó. Azt hiszem, AKTUÁLIS
11
az egészségügyben dolgozó gazdasági vezető rémálma, hogy egyik percről a másikra veszélybe kerülhet a betegellátás. Ön az EGVE-ben betöltött pozíciójában, illetve a hétköznapi munkájában hogyan látja ezt a kérdést? – Az egészségügyi ágazat humánerőforráskríziséről régóta beszélünk, ugyanis tényleg létező, nagyon komoly problémáról van szó. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az ilyen krízishelyzetek nem oldhatók meg egyik napról a másikra. Gondoljon csak bele, az utánpótlás az iskolákból, az egyetemekről és a főiskolákról érkezik, mindegyiknél természetesen a képzési idővel is számolni kell. Ha a végzettek „lemorzsolódnak”, ágazaton kívülre, vagy külföldre távoznak, akkor még több utánpótlás szükséges. Eközben a pályaválasztók mást sem hallanak, olvasnak a médiában, minthogy létszám- és jövedelemproblémák sújtják az ágazatban dolgozókat. Hát természetes, hogy akkor nem ebbe az irányba, hanem valamely másik, problémamentesebb terület felé igyekeznek. Nálunk meg lassan már nem is álmodhatunk utánpótlásról. Tehát mindenekelőtt ezt a negatív folyamatot kell megállítani, és a fiatalok számára az egészségügyi szakterületeket a jelenlegi legsúlyosabb dolgaink rendezésével vonzóvá tenni. – Az egészségügyben a nyugdíjazással kapcsolatos szabályozás éppen azért okoz komoly gondokat, mert a humán erőforrás krízisének idejét éljük. – Nincsenek az idősebbek helyébe lépő fiatalok, akik beállhatnának abba a sorba, aminek végéről a nyugdíjasok távoznak. Vannak viszont szakmai és személyi minimumfeltételek, amelyeknek eleget kell tenni, különben veszélybe kerül adott intézmény működési engedélye. Ezért ahol a pótlás sikertelen, ott a nyugdíjasok továbbfoglalkoztatása kifejezetten kényszer, hiszen e nélkül nem lehet szolgáltatni. – A kérdéssel foglalkozó kormányhatározat egyik legérdekesebb eleme a nyugdíjba vonulás kötelezővé tétele, mondván, jöjjenek a fiatalok… Közben a nyugdíjasok által betöltött álláshelyek megszüntetését írja elő. – Az ügy, ha nem is a legegyszerűbb megoldással, de rendeződni látszik. Működik az egyedi mentesség iránti kérelmek rendszere, továbbá az álláshelyek megtartását kérelmezni lehet. Azzal viszont számolni kell, hogy ez a szabály a gyógyításra, ápolásra felesküdötteket is érinti, akik a pályájuk vége felé kapott „lehetőséget” okkal megalázónak érzik.
12
AKTUÁLIS
– Három-négy éve nem került sor az ágazat műszaki és gazdasági dolgozóinak bérrendezésére. Mekkora bérfeszültségeket okoz, hogy csak a közvetlen betegellátásban dolgozó egészségügyi alkalmazottak kaptak béremelést? Önök is hangoztatják, hogy az egészségügy komplex terület, amiben nem lehet büntetlenül, vagyis következmények nélkül a béremelésben részesülők körét megosztani. Ha a mostani állapoton nem változtatnak, akkor a „feledékenységnek” milyen következményei lehetnek? – Ezt a már a fentebb említett felmérésünk plasztikusan bemutatta. Egyre gyorsuló ütemben nő a gazdasági-műszaki területen az elvándorlás, és lehetetlen a távozók pótlása. A betegellátáshoz szükség van azokra, akik a gyógyító tevékenység gazdasági, műszaki és adminisztrációs feltételeit nyújtják. A kórház egy olyan komplex üzem, amely ezeket a szakembereket nem nélkülözheti, nélkülük nem képzelhető el a folyamatos és biztonságos működés. Például a kórházunkban azt a csaknem 20 éves berendezést, aminek pótlására pénz hiányában nem volt módunk, gépmeghibásodás miatt kénytelen-kelletlen leállítottuk. Drámai „magyarázata” volt a dolognak. Az egyetlen, ehhez a berendezéshez értő nyugdíjas szakemberünk 79 évesen meghalt… Azt hiszem, ez a szomorú történet sok érdekes összefüggésre rávilágíthat… – Még visszatérnék a szakember-elvándorlásra, melynek nyilvánvaló oka az is, hogy negyedik éve nem emeltek bért ezen a területen. – A migránsok összetétele jelentősen változott az utóbbi öt-tíz évben. A 2000-es évek közepén főleg a szakmával rendelkezők mentek Észak- és Nyugat-Európába dolgozni, s néhány hónap alatt megkeresték az éves megélhetésükhöz szükséges jövedelmet. Ezen a területen azonban egyre nagyobb a verseny, hiszen az Unió már a dél-európaiak előtt is nyitva áll. Új jelenség, hogy az elmúlt két-három évben nagyobb a kitelepülni szándékozók száma, a fiatalok közül minden második-harmadik, az idősebb korosztálynak pedig harmada, ötöde tervezi, hogy rövidebb-hosszabb ideig külföldön dolgozna. Ezzel nem lehet nem számolni! Ezt a folyamatot erősíti a jelenlegi kényszernyugdíjazási, és egyéni kérelmekre alapuló gyakorlat. Ha egy pályakezdő vagy pályája derekán lévő – Európában egyébként versenyképes szakmai ismerettel rendelkező – szakember azt tapasztalja, hogy a pályafutása
vége felé megalázó „könyörögvényeket” kell benyújtania ahhoz, hogy a megélhetése és – egyébként az ellátó rendszernek nélkülözhetetlen – további foglalkoztatása biztosított legyen, még kevesebbet fog gondolkodni azon, hogy maradjon-e. – A 2012. évi egyoldalú béremelés pedig még jobban kiélezte az amúgy is meglévő bérfeszültséget… – Nőtt a mieink elkeseredése. A kollégák az ágazaton kívüli ajánlatokra egyre nyitottabbak, és ez is fontos értékmérő. Bár nem készült, nem is készülhetett erről felmérés, de mi a gazdasági igazgató kollégáimmal halljuk, hogy a távozók kétszeres, háromszoros fizetésért hagyják ott az egészségügyet. A piac igen jó értékmérő. Ha egy gyakorlott egészségügyi szakembert magasan értékel, akkor vagy a bérek alacsonyak, vagy az értékrend hibádzik. – Mi történik, ha a szakemberhiány miatt az ellátásbiztonság borul, annak színvonala romlik? – Nos, ez az a pont, ahol nincs, nem lehet kompromisszumot kötni! A gyógyításra szorulóknak megfelelő színvonalú ellátásra van joguk. Ha ezt egyik vagy másik egészségügyi szolgáltató nem tudja biztosítani, akkor ott az adott szolgáltatást meg kell szüntetni. A kórház-üzemeltetéssel összefüggő speciális szakterületi szabályozások – minimumfeltételeknek nevezhetjük ezeket is – műszaki, biztonsági és technológiai szempontból jól körülhatároltak, és az esetek jelentős többségében EU-normákon alapulnak. Ezeken csak azért, mert a magyar egészségügy finanszírozási helyzete olyan, amilyen, nem lehet és nem szabad változtatni. A felépülésükhöz szükséges ellátást a betegek máshol, lakóhelyüktől távolabb tudják csak igénybe venni. De meggyőződésem, hogy nem ez a szakmapolitika célja. A témával kapcsolatosan az EGVE álláspontja az, hogy az egészségügy komplex területén a gazdasági-műszaki dolgozóknak fontos szerepük van. – Az EGVE nevében mit vár el – a betegellátáshoz nélkülözhetetlen speciális tudású szakembergárdával intézményesen hogyan foglalkozzanak? Hiszen ezeket az embereket másutt, például a versenyszférában tárt karokkal várják. – A válasz egyszerű: munkájuk ellenértékeként ugyanolyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesüljenek, mint amilyet az ágazaton kívül kapnának. Krasznai Éva KÓRHÁZ 2013/1–2.
Tíz napig élt az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) által január 21-én kiadott határozat, amely a Budapest és Pest megye területén működő járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók ellátási területét rajzolta újra. A szakmai és lakossági felzúdulás hatására Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár kérésére február 1-jén felfüggesztették a határozatot, így továbbra is a 2013. január 21-ét megelőző ellátási területek érvényesek.
Felfüggesztették Budapest és Pest megye új beutalási rendjét Az
OTH az inkriminált határozatot azzal az indokolta, hogy a fővárosban és Pest megyében a területi ellátási kötelezettség eddig nem volt pontosan meghatározva, most azonban egyértelműen kijelölték, milyen betegséggel hová kell küldenie szakorvoshoz a beteget háziorvosának. A területi ellátási kötelezettségek megállapításakor az OTH – az MTI tudósítása szerint – figyelmet fordított arra, hogy az adott területen élőket lehetőség szerint a hozzájuk legközelebbi szolgáltatóhoz sorolja be, valamint arra is, hogy az önkormányzatok által fenntartott járóbeteg-ellátók az általuk működtetett szakrendelésekkel az adott települést, illetve kerületet elláthassák. Az OTH azt állította, hogy az új betegirányítási rendszer „egyértelmű, átlátható, átfedés- és hézagmentes”. Ezzel szemben alighogy megjelent a határozat, az első döbbenetből felocsúdva máris szakmailag támadni kezdték az érintett szolgáltatók az új rendszert, mert egészen másként értékelték az OTH reguláját.
Nagy volt a sajtóvisszhang is: számos értelmetlen beutalást kifogásoltak a lapok, emlékezetes volt például a XII. kerületi kismamák esete, akiknek az érdi rendelőbe kellett volna utazniuk ultrahangos vizsgálatra (HVG). Az érintett szolgáltatók hiányolták az egyeztetéseket, de azt is kifogásolták, hogy a még korábban lefolytatott megbeszélések eredményeit sem használta az OTH, ezért nem is csodálták, hogy ilyen sok hiba csúszott a rendszerbe. Kiderült, hogy az új TEK (területi ellátási kötelezettség) alapján megállapított terület nincs kapcsolatban a szerződött kapacitásokkal, még kevésbé a finanszírozással, vagyis az új TEK nem alkalmas arra, hogy az új finanszírozási szerződések alapjául szolgáljon. A legdöbbenetesebb hiba a kapacitások közötti eltérés miatt mutatkozott: az ÁNTSZ által közhitelesen nyilvántartott kapacitások ugyanis nem egyeztek az OEP által lekötött kapacitásokkal. Számokra lefordítva: a szakorvosi órák esetében közel 5700 óra volt az eltérés pluszban az OEP
által finanszírozott órákhoz képest, s nem derült ki, hogy vajon ki és miből állja a hiányzó kétmilliárd forintot. Átfedéseket okozott, sőt egyes esetekben teljesen összekuszálta a rendszert az ÁNTSZ azzal, hogy a szakmakódok bontása miatt azonos szakmai tevékenységeket különböző kódszámon párhuzamosan osztott fel a különböző intézmények között területi ellátási kötelezettségként. A szolgáltatók a tengernyi gond miatt kérték a határozatok felfüggesztését, jelezve, hogyha ez nem történik meg, bírósági jogorvoslatok sora várható, nem beszélve a betegellátást érintő esetleges hátrányokról. A hatalmas nyomásra Szócska kérésére felfüggesztette az OTH a beutalási rend végrehajtását. Szakmai sikerként és időnyeréséként könyvelték el az ellátók a lépést, de valóban megnyugtató megoldást a rendelet eltörlése jelentene álláspontjuk szerint. Sándor Judit
A szülészet a celldömölki kórház „sikerágazata’” A titok a Kemenesaljai Egyesített Kórház szülészetén keresendő. Bár a celldömölki Kemenesaljai Egyesített Kórházat már nem a helyi önkormányzat, hanem az állam működteti, a város számára most is fontos az intézmény, amely évek óta komoly identitásképző szereppel bír: a celliek büszkék a kórházukra, amelynek funkcióit a legutóbbi átszervezés jelentősen tovább nyirbálta. A szülészeti osztály azonban megmaradt, sőt, sikerágazatnak számít: a polgármesteri hivatal bocsátotta rendelkezésünkre azokat az adatokat, amelyek szerint az egy évre jutó szülések-születések száma folyamatosan növekszik. A Brennerné Gorza Mária anyakönyvvezető által összeállított statisztika azt mutatja, hogy a növekedés 2005 óta gyakorlatilag (majdnem) töretlen: 2005-ben 291, 2006-ban 354, 2007-ben 373, 2008-ban 432, 2009-ben 464, 2010-ben 413, 2011-ben 433, 2012-ben pedig 547 újszülött látta meg itt a napvilágot. – Már az idén is 92 szülés volt a celli kórházban – teszi hozzá ezt a friss (kedd esti) adatot dr. Kovács Antal szülész-nőgyógyász, a kórház szülészeti osztályának vezető főorvosa egy nehéz nap után, amely nemcsak az ügyelet miatt megerőltető: a kedd egyrészt a műtéti ellenőrzés egyik napja, másrészt a terhestanácsadásé, ilyenkor 20-30 terhes kismama érkezik ide vidékről. A védőnők által megszervezett terhesgondozási rendszer ma már nem létezik: a terhes nők vagy a magánpraxisokat választják – amennyiben persze megtehetik –, vagy eljönnek a rendelésre. – Akinek nincs senkije, annak ellátása az én feladatom: 250-300 kismama sorsát kell figyelemmel kísérnem – fűzi hozzá a szakember. (Vas Népe Online)
KÓRHÁZ 2013/1–2.
AKTUÁLIS
13
Ötven évvel ezelőtt végezték az első vesetranszplantációt Magyarországon: ez alkalomból dr. Szenohradszky Pál, a Szegedi Transzplantációs Centrum sebész főorvosa a hőskor felidézésén túl jövőképet is felvillant. Bízik abban, hogy tovább növekedhet az élődonoros veseátültetések száma, és Szeged egyre erősebb pillére lehet a hazai szervátültetéseknek.
Mire kell Önnek mindkét veséje? – Emlékszik az elsőre? – Egy Szegeden dializált békéscsabai férfinak és egy Veszprémben művesekezelt nőnek ültettünk be vesét itt a klinikán, egy agydaganatban elhunyt fiatalember volt a donor. Akkoriban még nem a vese utazott, hanem a recipiensek, így mindkét műtétre itt a szegedi klinikán került sor, 1979. október 29-én. – Hogyan lett a vesetranszplantáció a szakterülete? – A városi kórház urológiáján kezdtem a pályafutásomat, majd 1977-ben Petri Gábor professzor hívott át dolgozni a klinikára. Korábbi sebész kollégám, Csajbók Ernő akkor már egy éve itt dolgozott, az intézetvezető kettőnket küldött ki külföldre: őt Hannoverbe, engem Berlinbe, hogy tanuljunk meg vesét transzplantálni, szerezzünk rutint a betegek előkészítésében, utókezelésében is. Mielőtt emberi vesét foghattam volna, Németországban ötven farkaskutyán végeztem transzplantációt: kivettem, vis�szaültettem, átültettem veséket egyrészt a műtéti technika, másrészt a vesefunkció megőrzésének gyakorlása érdekében. Amikor hazajöttünk, sorra jártuk a dél-alföldi régió kórházait, továbbképzéseket tartottunk, igyekeztünk a transzplantációs szemléletet átadni minél több kollégának. – Mennyire voltak erre nyitottak? – Egy új szakterület születése mindig kettős reakciót vált ki: az orvosok egy része kíváncsisággal és lelkesedéssel, más része szkepticizmussal figyeli a próbálkozásokat. Az első élődonoros veseátültetést egyébként 1954-ben Bostonban végezték, igaz, egypetéjű ikerpárok között, így ott nem volt immunológiai probléma. A hetvenes évek végén Magyarországon sem számított már úttörőnek a kezdeményezés, hiszen Budapesten 1973-tól szervezett formában zajlott vesetranszplantáció, s ekkora már idehaza is törvény szabályozta a szervátültetést. Az 1979-es szegedi indulást több mint egy évtized kihagyással, 1991-ben követte Debrecen, majd 1993-ban Pécs.
14
AKTUÁLIS
– A szegediek elsősége viszont elvitathatatlan, hiszen a Tisza-parti sebészeti klinikán kapott beteg először új vesét Magyarországon. Németh András profes�szor épp fél évszázada, 1962 decemberében elvégzett operációját nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudománytörténet is jegyzi. – Akkoriban Franciaországban, Egyesült Államokban és Angliában végeztek veseátültetést élő donorból származó vesével. Miután Petri professzor mindent elkövetett, hogy orvosai a legjobb sebészektől tanuljanak, kiküldte Németh Andrást Londonba, hogy sajátítsa el a technikát. Bár a párt az eredetileg tervezett egyéves tanulmányút helyett Németh András 1956-os aktív szerepvállalása miatt csak fél évet engedélyezett, ám ő 1962 tavaszán így is már első asszisztensként vett részt Angliában az ottani negyedik veseátültetésben. Ahogyan ősszel hazatért, néhány hónapon belül Magyarországon is sikeres műtétet hajtottak végre. Egy 21 éves fiatalember ajánlotta fel 26 éves urémiás bátyjának a veséjét. Az operáció technikailag tökéletes volt, a beteg vizelete is rendeződött. Néhány nap elteltével már külföldi lap is beszámolt arról, hogy Magyarország a negyedik ország, ahol sikeres vesetranszplantációt végeztek, Németh András pedig a hetedik sebész a világon, akinek ez sikerült. Sajnos a veseátültetés eredményeit a recipiens nem élvezhette sokáig: a 40–45. napon kilökődési reakciók jelentkeztek, aminek következtében a 79. napon meghalt. – Ez meg is akasztotta a veseprogramot Szegeden. – Még büntetőpert is akartak indítani Németh András ellen. Szerencsére Petri professzornak volt akkora befolyása, hogy nem indult eljárás, a vesét egyébként is ő maga vette ki a donorból. A támadások is közrejátszottak abban, hogy utána csak 1968-ban, majd 1973-ban végeztek veseátültetést Szegeden, utóbbi évben transzplantált már Pintér József Miskolcon is ve-
sét. Meggyőződésem, hogy ha az elején nagyobb támogatottságot élvez a szegedi klinika, akár európai transzplantációs centrummá is lehetett volna fejleszteni. – A veseelégtelenség szegedi kezelése még 1962-nél is korábbra nyúlik vissza, hiszen idehaza Szegeden raktak össze először dializáló készüléket. – Németh Andrást pályája kezdetétől foglalkoztatta az akut veseelégtelenség gyógyításának lehetősége. Akkoriban még nagyon kezdetleges művese-készülékek léteztek a világban: Európában Hollandiában, Svédországban, Spanyolországban zajlottak kísérletek művesekezelésre alkalmas eszköz kifejlesztésére. Németh tanár úr egy francia szaklapban olvasott cikk alapján szerkesztett egy kis művese-készüléket, amit 1954-ben Szegeden már használni is kezdtek, így a klinikán zajlott az ország első dialízise. A 6 órás kezelés alatt a betegből egyszerre fél liter vért engedtek le celofánrétegek közé, majd a lapokat 1-2 órára dializáló oldatba mártották, ahol a félig áteresztő hártyán keresztül kivonódtak a salakanyagok, majd visszajuttatták a vért a szervezetbe. Az eljárással 1-2 gramm mérget tudtak kivonni, ma egy kezelés tízszer ennyire képes. A berendezést a mai napig őrizzük. A készüléket egy svédországi tanulmányutat követően egy hódmezővásárhelyi fémipari technikussal továbbfejlesztették, így javítottak a hatásfokon. Szakmai berkekben nem volt egyértelmű e próbálkozások fogadtatása, akadt elismert akadémikus, aki gyerekjátéknak nevezte a szegedi eszközt. A változásokat elősegítette, hogy a fővárosban egy magas rangú pártfunkcionárius húgánál császármetszést követően akut veseelégtelenség lépett fel, s már lemondtak az életéről, amikor végül elhozták a beteget Szegedre, művesekezelésre. A fiatalasszony meggyógyult. Rövid idő alatt az akut veseelégtelenség 95 százalékos halálozási rátája a művesekezelések révén 2530 százalékra csökkent, ami óriási fejlődés volt abban az időben. KÓRHÁZ 2013/1–2.
Dr. Szenohradszky Pál
– Ugorjunk közelebb a mához: hányan kapnak manapság új vesét Szegeden? – Hat éve szerveztük újjá programszerűen az élődonoros transzplantációkat. Eddig 2010-ben volt a legjobb évünk, akkor 66 műtétet végeztünk, amiben nagy szerepet játszott, hogy egy mintaprogram keretében donorkoordinátorként alkalmazott orvosok dolgoztak a kórházak egy részében, ezért kevesebb vese veszett el, mert volt, aki odafigyeljen a potenciális donorokra. Miután erre 2011-ben nem volt lehetőség, érezhető is volt a visszaesés. 2012-ben közelítünk a hatvan operációhoz. Bízunk abban, hogy az intézményi donorfelelősi posztok a jövőben stabil, finanszírozott részeivé válnak a rendszernek. – A donorok mekkora aránya adja élve, tehát saját elhatározásból a veséjét? – Az élődonoros veseátültetések aránya 20-25 százalék körül mozog. Az optimális legalább 30-40 százalék lenne, ami nem irreális elvárás, hiszen több országban is meg tudták ezt haladni: az Egyesült Államokban és Norvégiában ma már minden második transzplantáció élődonoros. Folyamatos kommunikáKÓRHÁZ 2013/1–2.
ciót és állandó médiajelenlétet igényel, hogy a közvélemény szemléletét formálni tudjuk, s megértessük az emberekkel, hogy a donáció biztonságos. Saját donorjaink közül például senkivel sem adódott még probléma, sőt egy nemzetközi tanulmány kimutatta, hogy átlagosan hosszabb életet megérnek a donorok a rendszeres orvosi kontroll miatt. A művesekezelés, az immunszupresszió, a donorgondozás fejlődésével ki lehetett terjeszteni a kritériumokat is: amíg régen 45 év volt a felső határ, ma már 70 éves ember is lehet donor. – Az Eurotransplanthoz való csatlakozás mennyiben változtat a munkájukon? – A mindennapok nem változnak, mert a hazai protokoll, a laboratóriumok akkreditációja már megfelel a feltételeknek. Az Eurotransplanthoz való tartozásnak nem az a lényege, hogy több transzplantáció történhet, hiszen a kapott szervekért cserébe nekünk is adnunk kell. Viszont akut esetekben sokkal nagyobb esély lesz arra, hogy tudunk szívet, májat, tüdőt, vesét szerezni a betegeinknek, hiszen ehhez nem egy 10 milliós, hanem egy 120 milliós populációs bázis áll rendelkezésre. A na-
gyobb merítésből adódik az is, hogy nőhet az immunológiai egyezőségek átlagértéke, illetve a magas antitestszinttel bíró betegeknek is nagyobb esélyük lehet arra, hogy szervet kapnak. – Épül az új, 265 ágyas klinikai tömb innen néhány száz méterre, belátható időn belül költözik a transzplantációs centrum is. Miben vár változást? – Javulnak a munkafeltételek, hiszen a közép-kelet európai régió egyik legkorszerűbb műtőbázisán dolgozhatunk majd, s az eszközeinkre is ráfér már a megújulás. Bízom abban, hogy az oktatás is jobb körülmények közé kerül, hiszen ma az osztályunkon nincs olyan hely, ahol a hallgatóknak demonstrációt tarthatnánk, röntgenképeket, angiográfiás felvételeket elemezhetnénk. Az új tömb infrastruktúrája és a Szegeden meglévő szakemberháttér, felkészültség és szakmai gyakorlat jó alapot adhat ahhoz is, hogy az ágazat szereplőivel közösen elgondolkodjunk a veseátültetés mellett a máj, a szív vagy akár a tüdőtranszplantáció szervezett keretek között történő szegedi meghonosításán is. B. Papp László AKTUÁLIS
15
A kórházi fekvőbeteg-ellátási adatokat Szekszárdon dolgozza fel az OEP, itt készülnek a havi kimutatások, amelyekben konkrétan megnevezik azokat a szolgáltatókat, ellátási, jelentési témákat, ahol meghatározott indikátorok vagy mutatószámok alapján ellenőrzés lefolytatását javasolják.
Nem a szankcionálás az OEP-ellenőrzések célja É
vente 63 milliárd forint folyhat el az Egészségbiztosítási Alapból az úgynevezett „vatta”, „és” HBCS-k finanszírozására Ónodi-Szűcs Zoltán TESZK-vezető szerint, aki minderről az IME november 7-i, Kihívások a centralizáció alatt címmel rendezett szakmai konferenciáján beszélt. Ezzel a módszerrel az alulfinanszírozott kórházak igyekeznek pótlólagos forráshoz jutni, lényegében életben maradni, miközben jelentős létszámú – a konferencián egy GYEMSZI-s vezető részéről hatvanfősre taksált – OEP-ellenőrcsapat foglalkozik a szabálytalanságok kiszűrésével, míg az állami intézmények fenntartójának két ellenőre van ilyen jellegű feladatokra. Az ellenőrzésekkel kapcsolatban a Kórház szaklap mindkét szervezetet, a GYEMSZI-t és az OEP-et is megkereste. A GYEMSZI-től annyit tudtunk meg, hogy mint intézményfenntartónak van ellenőrzési jogosultsága, amelyet a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011 (XII.31.) kormányrendelet előírásai szerint végez. Az ellenőrzéseket előre elkészített terv alapján, illetve rendkívüli esetekben főigazgatói felkérésre folytatja le. A honlapjukon olvasható erre vonatkozóan az SZMSZ. Finanszírozási kérdésekben a GYEMSZI az OEP-pel stratégiai szinten működik együtt az Egészségszervezési és Finanszírozási Főigazgatóság révén, elsősorban elemzések készítésével, amikor is statisztikai módszerekkel azonosítják a jellemző ellátási profilokat. Idén 67 szolgáltatót ellenőrzött az OEP Az OEP-nél érdeklődve megtudtuk, hogy 2011-ben közel nyolcmilliárd E. Alapból kiutalt forintösszeghez kapcsolódó ellátás áttekintésére és elemzésére került sor. Ugyanakkor nem tudnak olyan számításokról, miszerint 63 milliárd forint „elfolyik”, álláspontjuk szerint, aki ilyet állít, arra gondolhatott, hogy bizonyos kódolási sémákkal a kórházak az ellátások jelentését igyekeznek úgy optimalizálni, hogy a
16
AKTUÁLIS
lehető legtöbb finanszírozást hozzák ki az ellátásokból. A kórházi fekvőbeteg-ellátási adatok feldolgozása elsődlegesen Szekszárdon történik, ahol havi kimutatások készülnek, konkrétan megnevezve azokat a szolgáltatókat, ellátási, jelentési témákat, ahol meghatározott indikátorok vagy mutatószámok alapján az ellenőrzés lefolytatását javasolják. 2011-ben 102 intézményben végeztek fekvőbeteg-ellátás ellenőrzést, 2012. évben ez a szám eddig 84 volt. Az ellenőrzéseik tapasztalata alapján elmondható, hogy vannak olyan szolgáltatók, melyeknek a működését nagyobb figyelemmel kell kísérni. Eltérő súllyal kezelik a szabálytalanságokat Az OEP kiemeli, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet 2011 januárjától már lehetőséget ad arra, hogy az ellenőrzés eltérő súllyal kezelje és szankcionálja a feltárt szabálytalanságokat, különbséget téve az enyhébb, adminisztrációs jellegű hiányosságok, illetve az el nem végzett, fiktív teljesítések között. Minderre a differenciált szankciórendszer bevezetése ad lehetőséget, amely megalkotásában az OEP szakértőként közreműködött, a vonatkozó jogszabály megváltoztatásának igénye is az ellenőrzéseik megállapításai alapján merült fel. Az OEP a rendelkezésére álló adatállományt egyébként folyamatos kontroll alatt tartja. Egy részét folyamatba épített ellenőrzés keretében, még kifizetés előtt automatikusan ellenőrzi (például férfi biztosított esetében szülést nem finanszíroznak, illetve az ártámogatott termékek/szolgáltatások esetében az elszámoló rendszerbe beépített algoritmusok automatikusan kiszűrik a szabálytalan jelentéseket). Az adatok nagyobb részét a kifizetést követően ellenőrzi. Ilyenkor ellátástípusonként mutatószámok mentén értékeli egy adott
szolgáltató adott időszakának a teljesítményét. Az adatelemzés az ellátórendszer valamennyi szintjére, a gyógyító-megelőző ellátások egészére kiterjed. Az elemző munkába az OEP-központon kívül a területi hivatalok munkatársai is bekapcsolódnak. A teljes országos apparátus 300 fős: nemcsak a helyszíni ellenőrzést végzik a szolgáltatóknál (alapellátás, szakellátás, gyógyszertárak, gyógyfürdők, gyógyászati segédeszköz forgalmazók, betegszállítók, otthoni szakápolók stb.), hanem számos más, jogszabályban meghatározott (orvos) szakértői feladatot is ellátnak. A szankció a legvégső eszköz Az egészségügyi szakmai ellenőrzés legfontosabb célja az E. Alapból finanszírozott egészségügyi ellátások nyújtásával és igénybevételével kapcsolatos eltérések, valamint a jogalap nélkül igénybevett ellátások és támogatások megállapítása, továbbá az ellátórendszerben részt vevő egészségügyi szolgáltatók a szolgáltatás nyújtására kötött finanszírozási, ártámogatási, vényírási szerződéseiben foglaltak teljesítésének ellenőrzése. A jobb és hatékonyabb ellátás biztosítása egy olyan ellenőrzés mellett garantálható az OEP szerint, amely az ellátórendszerből az anomáliákat a teljesség igényére törekedve valóban kiszűri, és tükör módjára az érintettek felé visszamutatja. A feltárt szabálytalanság kapcsán alkalmazott szankció többféle lehet, ám függetlenül a kezdeményező szervtől, nem térhet el a mindenkori hatályos vonatkozó jogszabályokban rögzítettektől. A szankciós döntés lehetőségei: figyelmeztetés, finanszírozási összeg visszavonása/társadalombiztosítási támogatás megtéríttetése, biztosított által fizetett térítési díj megtéríttetése, utóellenőrzés, korrekció, szerződés felmondása/ felfüggesztése, büntető feljelentés kezdeményezése. Az ellenőrzéseknek azonban nem a szankció az alapvető célja, szögezik le, KÓRHÁZ 2013/1–2.
az csak a legvégső esetben alkalmazott, jogszabály által meghatározott eszköze. Számos újraszabályozási folyamat indult el az ellenőrzések megállapításai kapcsán, vagy azok tapasztalatainak felhasználásával. Az ellenőrzések indítását minden esetben részletes adatelemzés előzi meg. Az adatelemzés eredményeképpen, mutatószámok mentén választják ki az ellenőrzendő egységet. Több esetben utóellenőrzés keretében győződnek meg arról, hogy a feltárt szabálytalan gyakorlat fennáll-e még, esetleg változott-e (és miként) a jelentési gyakorlat, vagyis a helyes gyakorlat kialakításának sikerességét tudják így megítélni. Finanszírozási protokollok a „kifehérítésre” A „kifehérítés” irányába tett legnagyobb előrelépést az OEP részéről a finanszírozási protokollok készítésének 2009. évi megkezdése jelentette. Az egészségügyi technológiák fejlődésével párhuzamosan megjelenő egészségügyi költségrobbanás miatt a társadalombiztosítási finanszírozás tervezhetősége érdekében elengedhetetlen a kórképek és az alkalmazható diagnosztikai, valamint terápiás eljárások helyének világos és egyértelmű definiálása. A bővülő indikációs lehetőségek, diagnosztikai eljárások s a folyamatosan és egyre nagyobb ütemben megjelenő új terápiás területek felvetik azt az igényt, hogy az egyidejűleg jelenlévő, különböző támogatási megoldások az átláthatóság érdekében egységes finanszírozási protokollba rendeződjenek. Eddig 19, OEP által megalkotott finanszírozási protokoll vált hatályossá, és további húszat nyújtott be a szervezet a szaktárcához. Az OEP ellenőrzéseit az Elemzési, Orvos szakértői és Szakmai Ellenőrzési Főosztály koordinálja. Minden évben a területi hivatalokkal előre egyeztetett ellenőrzési terv készül. Az éves országos ellenőrzési terv kialakítása során a kiemelt fontosságú egészségügyi szolgáltatások, kórképek, diagnosztikai eljárások és kezelési lehetőségek strukturált formában történő ellenőrzésére helyezik a hangsúlyt. 2009 óta ehhez előre elkészített, országosan egységes, az adott ellenőrzési témához igazodó ellenőrzési adatlapokat is használnak. Ahhoz, hogy hatékony ellenőrzésre kerüljön sor, jól előkészített, módszertanilag megalapozott elemzés szükséges. 2009-ben bevezették a bázisellenőrzés fogalmát, amely szolgáltató típusonként meghatározza az érintett kör éves elvárt „átellenőrzöttségi” arányát. A bázisszintű ellenőrzési kategóKÓRHÁZ 2013/1–2.
ria bevezetésének elsődleges célja a finanszírozott egészségügyi szolgálatok ellenőrzése során a folyamatos, „optikai” jelenlét biztosítása, mely lehetőséget teremt a szolgáltató és ellenőrző apparátus közötti fokozottabb, interaktív együttműködésre. Önállóan ellenőriznek A helyszíni ellenőrzéseket elsősorban az illetékes területi hivatal ellenőrző főorvos, főgyógyszerész, szakellenőr munkatársai végzik. Időnként felmerülhet más területi hivatal vagy az OEP központi szakfőosztály munkatársainak operatív bevonása, ha a célszerűség ezt kívánja. Az ellenőrzéseiket önállóan végzik, amennyiben olyan jellegű szabálytalanságot tárnak fel, amely indokolttá teszi más szerv vagy hatóság bevonását, azt minden esetben megteszik. Ilyenek lehetnek nyomozati jogkörrel rendelkező szervek (NAV, NNI, ORFK), vagy
minden biztosított megnézheti a saját TAJ-hoz kapcsolódó közfinanszírozott ellátásait, és részese lehet a közfinanszírozott ellátórendszer ellenőrzésének. Tapasztalataik alapján a biztosítottak ezzel a lehetőséggel egyre tudatosabban élnek, és voltak az elmúlt években olyan jelentős visszaélések, amelyek sikeres feltárását lakossági bejelentés nyomán tudták elvégezni. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII törvény 36. § (6) bekezdése szerint a nem valós elszámolást az alábbiak szerint jelentik: Az egészségbiztosító az ellenőrzés megállapításairól és javaslatairól tájékoztatja a szolgáltatót és a közszolgáltatásért felelős szervet, továbbá az egészségügyi szolgáltató fenntartóját, ha az nem a közszolgáltatásért felelős szerv. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv egy példánya az ellenőrzött szolgáltatót illeti meg. A szakmai előírások be nem tartá-
Az OEP székháza
szakmai hatóságok (GYEMSZI, OTH). Fordított esetre is volt már példa, amikor más szerv vagy hatóság kereste meg a Pénztárt, és kért segítséget OEP hatáskörébe tartozó kérdés megválaszolásához. Lakossági bejelentésre is ellenőriznek. Az Ügyfélkapun keresztül ma már
sára visszavezethető hiányosságok esetén a megállapításokat tartalmazó jegyzőkönyv másolatát a Finanszírozó megküldi a Magyar Orvosi Kamarának, valamint az illetékes Népegészségügyi Szakigazgatási Szervnek. Sándor Judit AKTUÁLIS
17
A vérellátás mint interdiszciplináris szakma egy kiemelten fontos stratégiai ágazat. Ma már nem kizárólag a vérkészítmények előállítását jelenti, hanem több modern szolgáltatást is, az immunológiától a transzplantációig. Dr. Miskovits Eszterrel, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) főigazgatójával a regionális intézményrendszer irányításában eltöltött évtizedéről beszélgettünk.
Szolgáltatásaink alkalmazkodnak az igényekhez – Milyen szerepet tölt be Európában és a hazai egészségügyi rendszerben a vérellátás? – Európában mindenütt közvetlen minisztériumi irányítással működik a vérellátás és meghagyták állami – ha nem is tulajdonban, hiszen van, ahol a Vöröskereszt tulajdonolja – ellenőrzés és vezérlés alatt. Európa többi országában tehát stratégiai ágazatként tekintenek rá, Magyarországon azonban mintha az ágazatban nem vennék eléggé komolyan a vérellátást – pedig e nélkül nincs klinikum. Egyfajta félelem érzékelhető a vérellátással kapcsolatban, amikor nincs elégséges vér, vagy ennek rossz a sajtója. Miután ez a tevékenység emberekre – önkéntes donorokra – épül, a három lépés távolság mindig érezhető volt az egészségügyi kormányzatok részéről. A véradás klasszikus nagy bázisai – a sorkatonaság, a nagy ipari üzemek – átalakultak, illetve megszűntek, emiatt még kényesebb lett a véradó helyzete. – Elegendő jól képzett orvos szakemberrel rendelkeznek-e a feladatuk ellátásához, és ők kitartanak-e a pályán? – Örömmel mondhatom, hogy igen. Nálunk nem jellemző, hogy aki egyszer szakvizsgázott és a rendszerbe került, az elmenne tőlünk. A probléma inkább az, hogy kevés a jelentkező rezidens, és ha akad is, akkor szinte mindenki nyugat-magyarországi területen kíván dolgozni. Győr, Sopron és persze Budapest rendkívül vonzó számukra, s még elfogadható számú jelentkező akad Debrecenben. A személyi állomány összetétele kedvező, nincsen túlságosan sok idős dolgozónk. A munkatársak első hulláma – akik még a régi vérellátási rendszerből maradtak, amikor még hatórás munkaidőben működött a szakma –, többnyire az orvosfeleségek közül kerültek ki. Ők a kétezres év környékén vonultak nyugdíjba. Ekkor lépett előre a második generáció, akik még nagyon fiatalok voltak – a korábbi főorvosi garnitúra ugyanis vigyázott
18
MENEDZSMENT
arra, hogy ne legyen kinevelt középgeneráció. A kezdetekben a véradás és maga a feldolgozás is elég egyszerű művelet volt – akkoriban teljes vért adtunk. A csúcson volt néhány kiemelkedő személyiség, például István Lajos, Hollán Zsuzsa. – Hogyan fejlődött tovább az intézmény? – István Lajos főigazgató – külföldi példák alapján kialakított – koncepcióját későbbi utóda, Mikola István is követte: egyetlen nagy Országos Vérellátó Szolgálatot hoztak létre, régiós elosztásban. Ez az elképzelés akkor már jól működött a finneknél, a hollandoknál és a németeknél. A vérkészítmény technológiája rendkívül drága, és nem érdemes 5–10 ezer vérkészítményt több helyen előállítani, ezért a gyártást centralizálni kell. Az lenne a legszerencsésebb, ha országonként egyetlen központi gyár lenne, de Magyarországon egyszerre nincs annyi vér, hogy gondtalanul oda lehessen tenni a perifériára a készleteket, és az működjön. Továbbá ez egy érzékeny ter-
– Vannak elmaradásaink. Két regionális vérellátó felépítése a célunk, ugyanis Szeged és Pécs olyan kubatúrával és műszerezettséggel rendelkezik, amely Európában már szégyennek számít. A felújításukat elődeim még 1996-ban elkezdték tervezni, amikor a pécsi vérellátó már teljességgel alkalmatlanná vált tevékenységeinek elvégzésére. Tehát nem azért mert csúnya, kicsi stb. volt, hanem mert létezik egy követendő technológiai sorrend, amit az uniós direktíva meghatároz a vérellátás számára, és ezt muszáj teljesíteni. Pécsett jelenleg is egy iskolaépületben működik a szolgálat. Éppen beszélgetésünk előtt kaptam a hírt, hogy az egykori iskola – amely egyébként 1873ban épült – oromzatáról hatalmas men�nyiségű vakolat omlott le, emiatt le kellett zárni az utcát. Annak idején biztosan jól megépítették azt a házat, azonban az idő vasfoga nyomot hagyott rajta. Az aktuális egészségügyi vezetés 1996 óta vagy politikai kérdést csinált a rekonstrukció-
Pályakép A budapesti orvostudományi egyetem elvégzése után az Orvostovábbképző Intézet IV. Belgyógyászati Klinikáján tesz 1978-ban belgyógyászatból szakvizsgát. Ezt követően 1979-től a László Kórházban folytatja munkáját, ahol infektológiából, majd trópusi betegségekből szerzett szakképesítést. Tíz évig a kórház – újonnan alakult – immunológiai részlegén dolgozott, HIV-fertőzött betegekkel. Rövid, két éves kitérő után, – amit az ÁNTSZ Fővárosi Intézetében tölt és ezalatt a SE Menedzserképző Központban egészségügyi menedzseri diplomát szerzett – 1999-től főigazgató-helyettesként, majd 2003-tól főigazgatóként irányítja az Országos Vérellátó Szolgálatot.
melési rendszer – ha valami baj történne az egyetlen gyárral, akkor azonnal szükség lenne egy-két alternatív előállítóra. – Milyen feltétel- és eszközrendszerrel rendelkeznek a tevékenységeik ellátásához?
ból, vagy szemrevételezés nélkül kijelentette, hogy erre nincs forrás. Nagy nehezen mégis sikerült e célra telket szerezni, és forrást allokálni a Baranya megyei önkormányzattól. A TIOP 2.2.3 pályázat 2004-ben indult el, de csak 2012-ben siKÓRHÁZ 2013/1–2.
került aláírnunk a szerződést – rólunk tehát nem állíthatják, hogy nem vagyunk elég kitartóak, hogy ezt a folyamatot végigvittük. Akkor még lehetett önkormányzati telekre építkezni, amikor azonban kész lett a terv, és érvényes építési engedélyt is szereztünk, az a döntés született, hogy mostantól európai uniós beruházás csak állami telekre valósítható meg. Ezért mindent újra kellett kezdeni, telekért „fohászkodni” az egyetemtől, a vagyonkezelőtől. Amikor az állami telek és az építési engedélyünk meglett, akkor azt a Baranya megyei kórház államosításának keretében tulajdonba vette az állam. – Milyen állapotban van az említett másik, a szegedi vérellátónak otthont adó épület? – Szegeden az egyetem telkén belül van az intézetünk. Az a fő gond vele, hogy amikor építették, akkor még kézi technológiával készítették a vércsoport-sze-
Dr. Miskovits Eszter
rológiát, amelyhez az volt az ideális elosztás, hogy a munkatársak legyenek egymástól elhatárolva kis falakkal és ajtókkal, hogy ne tévesszenek. Tehát csemKÓRHÁZ 2013/1–2.
pén pipecöltek, és figyelni kellett a munkára, nem volt szerencsés hallgatni a többieket. Ma viszont már más a technológia: nagy automaták dolgoznak, bár a folyamat végén a kollégáink azért ös�szeolvasással ellenőriznek. Ezekben a kis „sufnikban” viszont nem férnek el az automaták. Szerettük volna eltávolítani a közfalakat, de kiderült, hogy azok anyaga nem tégla, hanem öntött beton. Elkészíttettük a beruházási tervet, hogy mennyibe kerülne, ha a kis közfalakat elbontanánk és arrébb tennénk: majdnem többe, mint egy zöldmezős beruházás, miközben egy átalakításból sosem lehetne olyan minőséget teremteni, mint amilyet eleve erre az adott funkcionális célra hoznánk létre. Ezért egy foghíjbeépítésre kerül sor Szegeden, amit a vagyonkezelőtől kellett igényelni, mert az egyetem nem tudott helyet biztosítani a saját területén. Először ugyan felajánlották a jelenlegi műveseállomás helyét, de végül az más célra kellett. Az egyetemnek bizonyára hátrányára válik, hogy nem sikerült „házon belül” megoldani a vérellátó elhelyezését. A mai informatikai rendszerek világában a kommunikációval nem lesz probléma, csak a szállítás nehezebb: nem helyben lesznek, hanem el kell menni a vérkészítményekért, a csöveket pedig elhozni. A véradás nem csak egy szolgáltatás, hanem egyben egy szakmai konzílium is – gondoljunk csak a hematológiára, a daganatellátásra vagy a transzplantációra. – A vérellátás hatalmas lendületet kapott a 80as években – kezdetben a hepatitisszel, majd később az AIDS keltette világméretű izgalommal. Ráirányította figyelmet a vérkészítményekre, innentől kezdve szigorodtak a protokollok, fontos szerepet kapott a minőségbiztosítás és a szűrés. – Magyarország első országok között volt Európában, ahol bevezették a HIV-szűrést a vérellátásban. Ez a biztonság hatalmas pénzbe került az országnak.
– Önnek széles rálátása van erre a területre, hiszen korábbi munkahelyén foglalkozott AIDS-betegekkel. – Valóban, dolgoztam a László Kórház AIDS-osztályán. Akkor még nem állt rendelkezésünkre gyógyszer, és halálig kísértük a betegeket, ráadásul az első időkben több gyereket is. Hemofíliás kis betegünkből 28 volt, a többiek felnőttek voltak – akkor nehezen viseltem, és még ma is az emlékeimben élnek. Tíz év után, főorvosként éreztem a kiégés-szindróma jegyeit, de sokáig nem láttam a kivezető utat. – Végül hogyan és mely irányban váltott? – Elhatároztam, hogy beiratkozom a menedzserképzésre. Akkor indult a Sem mel weis Egyetemen a kísérleti első év folyamot követő – még világbankos – második évfolyam. Ezzel párhuzamosan állást változtattam, elmentem az ÁNTSZbe osztályvezető-helyettesnek. A tisztiorvosi szolgálatnál részt vettem a háziorvosok, járványügyi szakemberek képzésében. Rengeteg infektológiai tanfolyamot vállaltam: minden héten többször volt egész napos oktatás. – Ki vezette abban az időben a vérellátót? – Szabó János, őt pedig 1999-ben Mikola István váltotta, akit 2011. január 1-jével kineveztek egészségügyi miniszternek. – Ön ekkor már itt dolgozott? – Igen, 1999-ben hívtak el az ÁNTSZ-től, általános főigazgató-helyettesnek. – Az elmúlt évtizedben mi valósult meg az Ön irányítása alatt az Országos Vérellátó Szolgálatnál? – Az intézet egyik nagy pozitívuma – ami nem engem dicsér, hanem az itt dolgozó munkatársak kitartásának és talán a kedvező körülményeknek köszönhető –, hogy volt egy stratégiája a centralizációról, a regionális ellátás megszervezéséről, ami 1999-re nagyrészt meg is valósult. Az elmúlt évtizedben is ehhez az eredeti, időtállónak bizonyult koncepcióhoz tartottuk magunkat, és nem végeztünk olyan átalakítást, amely ne ennek szellemében született volna meg. Az eszközöket is mindig hozzárendeltük – és itt nem a műszerekre gondolok, hanem a szervezési feladatokra, hogy a munkatársakat miként lehet beosztani három műszakba, hogyan valósíthatók meg a feladatok ellátásához a csúsztatott műszakok stb. Az elmúlt tíz év alatt nem volt éles váltás, hanem hol gyorsabban, hol lassabban végigvittük a folyamatokat, ahogyan az aktuális MENEDZSMENT
19
pénzügyihelyzet és az egyéb körülmények ezt megengedték. Most, 2013-ban már racionális regionalitás jellemzi a vérellátást. Korábban előfordultak irracionális elemek is, ezeket azonban kiküszöböltük; például régióból kisebb egységgé történő átminősítéssel. A folyamatos, 24 órás ellátás komoly teher a kollégáinknak. Nem három 8 órás vagy két 12 órás műszakban dolgoznak, mert a kórházak a munka dandárját délután igénylik. A viziteket követően, 23 órától éjfélig, hajnal 2-ig csúcsosodik ki a munka, és ehhez alkalmazkodva alakítottuk ki a műszakokat. Van, aki délelőtt 11-re vagy délre jön be, mások 14re, és van, aki 18 órára és hajnalig dolgozik. A szolgáltatás tehát alkalmazkodott az igényhez. – Milyen területi felosztás kristályosodott ki tehát az elmúlt években, melyek lettek a régióközpontok? – A közép-magyarországi központ maga az OVSZ. Hatalmas területet lát el, az ország több mint egyharmadát. Ide tartozik egész Pest, Heves, Nógrád, Komárom-Esztergom és Fejér megye, összesen mintegy 3–3,5 millió ember. Budapesten van két alközpontunk, amelyeket szeretnénk megszüntetni, de a kubatúra miatt nem tudjuk, mert a központban többen már nem férünk el. A 400 négyzetméter alapterület nem elegendő ahhoz, hogy behozzuk a külső funkciókat. Pedig a vérgazdálkodás szempontjából szerencsésebb lenne, ha egyetlen épületben működnénk, de erre jelenleg semmilyen lehetőség nincs. A további regionális központjaink: Győr, Debrecen, Pécs és Szeged. – A regionális központok laboratóriumait fejlett informatikai rendszerrel kell ös�szekapcsolni. – Olyan informatikai rendszer épült 2004 és 2008 között, amely a világ 42 országában is működik. Ez egy adaptált francia rendszer, amelyet akkor már működtettek, mi pedig évekig figyeltük. Azért követtük, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy elérte-e már azt a fejlettségi szintet, hogy érdemes legyen megvásárolni, és továbbfejleszteni. Három emberünk 2004ben kiment Franciaországba a szoftveren dolgozni, majd azzal jöttek haza, hogy most már meg szabad venni. Az algoritmusainkat elölről felépítettük, és elkészítettük a szoftver vázát. Így sikerült kialakítani Nyíregyházától Győrig az egységes informatikát. Azért is tartott ennyi ideig az implementálás, mert az összes beruházási forrásunkat erre költöttük. A szoftver licencét négyéves részletre vettük, és úgy
20
MENEDZSMENT
kötöttünk szerződést a franciákkal, hogy a fenntartást csak négy év elteltével fogjuk fizetni, tehát addig az elkészült modulok fenntartását ingyen vállalták. Előnyös volt számunkra, hogy előre tudtunk kalkulálni a költségvetésünkben.
rültem, még 1600 dolgozónk volt, most 1200-an sem vagyunk. A létszámcsökkentés folyamatosan, csendben zajlott, nem elbocsátásokkal; egyszerűen nem pótoltuk a nyugdíjba vonulókat.
– Mennyi jelenleg az OVSZ kintlévősége? – Mintegy 700 millió forint.
– Milyen tendenciákat lát a kórházak vérfelhasználásában? – Tavaly óta egy furcsa jelenség tapasztalható: elharapódzott a roborálás. Vérszegény idős embereknek drága gyógyszerek helyett vért adnak – függetlenül az alapbetegségüktől –, ők pedig a vértől akár azonnal jobban érzik magukat. Mindez szakmai értelemben minimum sok-sok kérdőjelet vet fel. Reméljük, hogy a vért csak megfelelő indikálást követően adják a betegeknek. A tevékenység hátterében az állhat, hogy a vér a legolcsóbb „gyógyszer”. Amíg a generikus termékek árában az utóbbi időben csökkenés, a többi gyógyszer esetében viszont jelentős áremelkedés történt, addig a vér hatósági ára 2005 óta változatlan. Ugyanakkor a vérkészítmény-előállításon és -forgalmazáson évente 1,5 milliárd forint az OVSZ vesztesége.
– Mekkora összegből gazdálkodhat az Országos Vérellátó Szolgálat? – Ugyanannyiból, mint 2003-ban. Ráadásul mi az euró- és dollárpiacokról vásárolunk, mert vérzsákokat, teszteket, szerológiai reagenseket Magyarország nem, vagy csak minimális mennyiségben gyárt.
– Miből pótolják ezt? – Működési költségből és OEP-bevételből, illetve abból a forrásból csoportosítunk át, amit nem használunk fel beruházásra, felújításra, személyi bérekre. A maradék kis pénzeinket is kénytelenek vagyunk ide rakni.
– Mit vonhat mindez magával: hatékonyságnövelést és érezhető elszegényedést… – A legutóbbi években a beruházásokban tudtunk spórolni. Ez a műszerek igen jelentős elöregedését jelenti, és az épületekbe tíz év alatt semmit sem voltunk képesek invesztálni. Az volt a célunk, hogy mindenképpen szükséges fedeznünk a működést és mindig ki kell fizetnünk a béreket. Amíg lehetőségünk adódott, a kétezres év közepéig-második feléig igyekeztünk rendezni a fizetéseket. Már csak amiatt is – amit nem győzök hangsúlyozni –, hogy ennek az intézetnek az alapköve a nyolcszáz fős as�szisztencia. Ha őket – akik délután, éjszaka, csúsztatott műszakokban dolgoznak–, nem becsüljük, és nem fizetjük meg, akkor nem működhet tovább az intézet. A korábbi emelések értéke sajnos már devalválódott, újabb béremelésre pedig remény sincs.
– Mit hozhat a jövő a vérellátásban? – Ez a szakterület modernizálva továbbra is fennmarad, hiszen a közeljövőben nem lesz művér. Minél több vérkímélő terápiát kell bevezetni, mert a magyar lakosság egyre betegebb, csökken az egészséges donorok száma. Az a kiszűrési arány, ami évekkel ezelőtt 9-10-11% volt a magukat egészségesnek tartó véradók között, jelenleg helyenként 16% – tehát mérhetően növekszik azok száma, akik nem alkalmasak donornak. Ezért a kórházaknak is jobban oda kell figyelni a gazdálkodásra. NyugatEurópában olyan magasra emelték a vérkészítmények árát, hogy ez a menedzsmentet még inkább rákényszeríti a spórolásra. Azt is figyelembe kell venni, hogy bármennyire szűrünk is, ennek a terápiának megvannak a veszélyei. A lehetőségek korlátozottak: be lehet ugyan vezetni még ötféle szűrést, ami kb. egy százalékkal emelné a biztonságot, viszont éves szinten egymilliárd forintba kerülne – ezért ez nem lenne racionális lépés. Hatékonyabban gazdálkodni a felhasználásnál lehetne.
– Mire képes a rendszer? – Ha bárhol az országban levesznek egy adag vért, azt itt, a központban látható. Az automaták online kapcsolatban vannak egymással. Le tudtuk képezni a folyamatot, ami a technológia miatt lényeges. A vérkészítmény előállítás során az időfaktor fontos. Attól a pillanattól kezdve, hogy valakitől leveszik a vért, a plazmájának 24 órán belül mínusz 30 fokon kell állnia a hűtőben. Amennyiben ezt a technológiai sort nem tartjuk be, akkor az online rendszer selejtként kidobja az adott vért. Ügyelni kell arra, hogy ne akadjanak meg a folyamatok. Ez biztosítja a tervezhetőséget, a készletek mozgathatóságát.
– Félő, hogy máshonnan esetleg jobb ajánlatot kapnak. – Kapnak is, és el is mennek. A nagyobb baj, hogy nagyon nehéz motiválni őket. Amikor a donoroktól vért vesznek, már nem tudnak mosolyogni. 2003-ban, amikor ideke-
Dr. Szepesi András, Bene Zsolt KÓRHÁZ 2013/1–2.
Élesben március 1-jén indul a Bács-Kiskun megyei integráció, tehát ezután derül ki, hogy működőképes-e a három kórház, a kecskeméti, a kalocsai és a kiskunfélegyházi intézmény egybeolvadása után az ellátás. Dr. Svébis Mihály, a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója szerint kissé magukra maradtak az integrációval kapcsolatos problémákkal. Pedig amikor az egészségügyért felelős államtitkárság kiadta a feladatot, azt ígérte, a két városi kórház úgy olvadhat bele a nagy egészbe, hogy a központ konszolidálja a körülbelül 1,5 milliárd forintos adósságállományukat. Ehhez képest eddig ez ügyben semmi nem történt.
„Egyedül nem megy” M
indez az IME VIII. Regionális Egészség ügyi Konferenciáján hangzott el, ahol a főigazgató beszámolt az integráció folyamatáról. Elhangzott, hogy csak a tavalyi év végén kezdődhettek meg a három kórház között az egyeztető tárgyalások, miközben a szervezeti integráció határidejének a központ 2012. december 31-ét jelölte ki. A késedelmes kezdés oka az volt, hogy a két városi kórház vezetése – érthetően – ragaszkodott ahhoz, hogy megkapják az államtitkárság leiratát, azonban ez a levél csak november közepén érkezett meg. A menetrend a továbbiakban: idén januárban és februárban előkészítették a szakmai együttműködést, február 1-jén aláírták az alapító okiratot, március 1-jén elindul a gyógyító munka, és várhatóan szeptember és december között teljes körűvé válik az integráció. A szakmai előkészítés, átvilágítás során számos problémára fény derült – mondta Svébis Mihály. Például megdöbbenve tapasztalták, Kalocsán úgy működött szülészet-nőgyógyászat, hogy nem volt mellette gyermekgyógyászati osztály. A mostani integráció során ezt a hiányt pótolják, bár egyelőre Kecskemétről szállítják a gyermekorvosokat Kalocsára és vissza. Egyébként is a szakemberhiány az egyik legnagyobb gond, amit az új nyugdíjtörvény csak tetézhet. Kalocsán ugyanis a 65 orvos közül 18 jóval a nyugdíjkorhatáron túl dolgozik, és ha ők a nyugellátást választva elmennek, működés-
képtelenné válhat az ellátás. Ennek ellenére szeretnék elérni, hogy mindkét városban megteremtődjön többek között a sürgősségi ellátás és az egynapos sebészet, sőt Kalocsán a diagnosztikus részleg, amelyekre a TIOP 2.2.6.B fejlesztésnek köszönhetően esély is van. A főigazgató hangsúlyozta: Kiskunfélegyházán az integráció után is megmarad az ágyszám (199), Kalocsán sem sokkal csökken: 447-ről 389-re. A három kórház egybeolvadásától azt remélik, hogy megszűnnek a párhuzamosságok, egységessé válik az informatika, az adminisztráció, a beszerzések, racionálisabban lehet megszervezni a kiszolgáló tevékenységeket, például a raktározást, a sterilizálást, a mosodát. A betegek mozgatása is ésszerűbb lehet: a nagyobb, bonyolultabb beavatkozásokat a kecskeméti kórházban végeznék el, az egyszerűbbeket decentralizálják: a városi kórházakban végzik el. Az integráció lehetőséget ad arra is, hogy az egészségügyi dolgozókat is az aktuális igények szerint mozgassák, szállítsák. Szintén szeretnének kialakítani olyan módszereket, felügyeletet, amelyek a korszerű gyógyító munkát támogatják. Ilyen módszer például a távdiagnosztika, az internetes e-konzultáció. Mindezen célok eléréséhez fontos az igényekhez alakítani a betegellátó személyzet státuszát. Svébis Mihály példaként említette, hogy a szerződések átnézé-
sekor megdöbbentő dolgokat tapasztaltak. Például az egyik kórház rendelésénél 8500 forintos óradíjat fizettek, holott a statisztikák alapján túl nagy munkavégzés nem is történhetett: a betegek többségét ellátás helyett a megyei központba irányították. A főigazgató hangsúlyozta: ilyen helyzetekre az integráció után nem kerülhet sor. Az integrált intézmény sikeres működéséhez szükség lenne egy HR-bázisra, tehát a gyógyító-ápoló személyzet regionális adatbázisára. Szintén szükség van informatikai megoldásokra, amelyek segítik a betegek, a gyógyítók biztonságát, de olyanra is, amely a vállalati menedzsmentet támogatná. Fontos lenne összekapcsolni a három kórházból létrejött integrált intézményt az alapellátó rendszerrel is. A főigazgató megjegyezte: sajnos elég reménytelennek látszik támogatást szerezni ezekre az informatikai fejlesztésekre. A legeslegfontosabb, elengedhetetlen feltétele a sikeres működésnek szerinte az, hogy az integrálódó intézmények adósságállományát konszolidálják. Ez ebben az esetben 1,5 milliárd forint lenne. A tavaly novemberi államtitkársági levél óta azonban, mondja Svébis Mihály, „teljesen egyedül vagyunk, nem kapunk segítséget”. Pedig az eddigi tapasztalatok is azt mutatják: egyedül nem megy!” Bernáth Bea
A három intézmény adatai (2012) Kiskunfélegyházi Városi Kórház és Rendelőintézet, Gyógyfürdő és Rehabilitációs Központ Kalocsai Szent Kereszt Kórház Kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Kórház, a Szegedi Tudományegyetem Oktató Kórháza
ágyszám
orvosok száma
2012-es költségvetés
199 447
74,2 64,8
1,3 milliárd Ft 2,3 milliárd Ft
1172
289,1
15,8 milliárd Ft
A három kórház összes foglalkoztatottjának száma: 2497
KÓRHÁZ 2013/1–2.
MENEDZSMENT
21
A teljes munkaidőben alkalmazott orvosok bruttó átlagkeresete 362 743 forint, ami 247 550 forint alapbérből és 115 200 forintnyi bérkiegészítési elemekből – munkahelyi illetménykiegészítés, ügyeleti díj, pótlék stb. – tevődik össze. Dr. Bélteczki Jánostól, a Magyar Orvosok Szövetségének elnökétől hangzottak el a fenti adatok a januári Önkormányzati Egészségügyi Napok rendezvényén.
Bérhelyzet és nemzetközi kapcsolatok H
azánkban az orvosok átlagos munkaterhelése 234 óra/hó. Nemzetközi összevetésben a fenti orvosi jövedelem az Európai Unió sereghajtói közé tartozik, Bulgáriát és Romániát megelőzve az utolsó előtti 3. helyen áll. A visegrádi országok orvosbéreitől, 34%-kal a szlovák, 87%-kal a cseh, és hasonló mértékben a lengyel bérektől jelentősen elmarad. A népszerű migrációs célországok – NagyBritannia, Németország, skandináv országok, Ausztria – orvosbérei 6–12-szer magasabbak, mint a magyarországiak. A bértárgyalások eredményeként 2012. augusztus 1-jétől január 1-ig visszamenőleges hatállyal 15 290 alkalmazott orvos kapott 10–60 000 forint bérkiegészítést, döntő többségük 40–65 820 forint közötti összeget. A 350 000 forintot nem meghaladó munkabérnél a bérkiegészítés 65 826 forint volt, míg a felsőfokú végzettségűként nevesített, nem orvos diplomás foglalkoztatottak 31 431 forint illetményemelést kaptak. Továbbá a betegellátásban közvetlenül résztvevő 67 978 szakdolgozó és más egészségügyi dolgozó részesült még béremelésben. A kimaradt lemaradt A hiányszakmákban dolgozók jelentős része önfoglalkoztató, megbízási szerződés alapján vállal munkát. Ők valamennyien kimaradtak a bérfejlesztésből, csakúgy, mint a működtetésre átadott, de közszolgáltatást végző kórházak – jelenleg 4 ilyen van – dolgozói. A MOSZ becslése szerint mintegy 6000 dolgozót jelent ez az „érintetlenség”. De a hendikepes sort folytatva: kimaradtak a béremelésből a büntetés-végrehajtási intézmények és rendőrségi állományban egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók, illetve a bentlakásos szociális intézmények egészségügyi dolgozói is. „A bértárgyalások kapcsán mindvégig alapbéremelésről volt szó, ennek ellenére bérkiegészítésként kapták meg az érdekeltek a béremelést, ennek korrekciója mindenképpen szükséges. A rendelkezésre álló ös�szeg elosztásánál figyelembe vettük korábbi felmérésünk eredményét, amit egy kérdő-
22
KONFERENCIA
íves vizsgálatunk nyomán állapítottunk meg. A kollégák 2012-re prognosztizált 20003000 főre becsült külföldi munkavállalási szándékát mintegy 100 000 forint nettó béremelés jelentősen csökkenthetné. Ennek megfelelően arra törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló összeget úgy használjuk fel, hogy az minél magasabb alapbéremelésre adjon lehetőséget. Ezért kompromisszumos megoldásként felajánlottuk, hogy szigorúan 2012. évben a megemelt alapbér nem képezi a mozgóbérszámítások alapját. Erre majd a következő lépcsőben végrehajtható bérfejlesztésnél kiigazító intézkedésként kerülhet sor. Sajnos, úgy tűnik, hogy a kormány 2013ban is befagyasztja a mozgóbérek, ügyeletek számításánál a béreket, így azok nem a magasabb jövedelem alapján kerülnek kiszámításra. Tekintettel arra, hogy az orvosi jövedelmek egyharmadát ezen mozgóbérek adják, ez a munkavállalóknál komoly veszteséget jelent. A bevezetett kormányzati intézkedések döntően a kezdő orvosok visszatartására irányultak” – mondotta a szakember. 2011-ben a Markusovszky-ösztöndíjat (100 000 forint nettó/fő/hó) mintegy 600 rezidens nyerte el, míg 2012-ben újabb 650 belépőre számítottak; ezen orvosok szakvizsgájukig havi nettó 100 000 forintos ösztöndíjban részesülnek. Tehát, miközben a kezdő orvosok közül 20%-kal többen helyezkednek el a rezidensképzésben, ugyanakkor elkeserítő mértékben, már-már az ellátás biztonságát veszélyeztetve a képzett szakorvosok kivándorlása drámaian megnőtt. A MOSZ elnöke az alapellátásban uralkodó munkaerő- és bérhelyzetet is elemezte. Elmondta, hogy ma Magyarországon 6801 házi-, gyermek-, illetve fogorvosi praxis működik, melyből 150 tartósan betöltetlen. Az itt dolgozó orvosok döntően önfoglalkoztatóak, ugyanakkor 9000-nél több szakdolgozó munkavállalóként alkalmazott a praxisokban tevékenykedik. Tragikus korfa Az orvosok korfája rendkívül kedvezőtlen: 27,4% 60 év feletti, 66,3% 50 esztendősnél idősebb.
Az állami számvevőszéki vizsgálat megállapította, hogy a jelenlegi praxisfinanszírozás a fenntartás költségeit nem fedezi. Alapvetően ez az oka az alapellátásban a generációváltás elmaradásának is. Az itt dolgozó orvosok a közalkalmazotti bértáblának megfelelő bért képtelenek maguknak biztosítani, miközben alkalmazottjaik nagyrészt a besorolásuknak megfelelő bérminimumot kapják. Az alapellátás dolgozói a bérfejlesztésből kimaradtak! Az alapellátás praxisai 2011 decemberében félhavi pluszfinanszírozást kaptak, majd 2012 novemberétől 14%kal emelték a praxisok kártyapénzét, ami betegszámtól függően 40–80 ezer forint finanszírozási többletet jelent. „A vállalkozások egy része adataink alapján az említett pluszfinanszírozást 10–15 ezer forint nettó béremelésre fordítja, míg más vállalkozások elsősorban azok fenntartásának megnövekedett terheit fedezik ebből. Az eltelt rövid idő miatt objektív adatok még nem állnak rendelkezésre” – volt hallható Bélteczki doktortól. A járóbeteg-szakellátásban dolgozók 70%-a fekvőbeteg-ellátással integrált járóbeteg-intézményben, s csak 30%-uk önálló szakrendelésen dolgozik. Ez utóbbi munkavállalóknak korábban 36 órás munkaszerződése volt, majd a Munkatörvénykönyv változását követően a többi orvos által kapott illetménypótlék és bérkiegészítés 90%-át kapják csak meg. Ez esetükben kifejezetten hátrányos változást jelent, ráadásul a területen dolgozók 64%-a 63 évnél idősebb. A mentőszolgálatnál a béremelés kapcsán érdekes helyzet alakult ki. A mentőknél a diplomás, gyakorlott mentőtisztek alig kaptak béremelést, miközben a más munkakörben dolgozóknak nagyobb mértékben nőtt a fizetésük. A mentőápolóké mintegy 5400 forinttal, a gépkocsivezetőké csaknem 5960 forinttal lett magasabb. Az orvosok béremelése az ágazatban dolgozó orvosok fizetésével megegyezett. A szakképzett, gyakorlott mentőápolók bére pedig 20 000 forinttal emelkedett. Igen ám, de a mentőtisztek havi jövedelme 1900–3900 forinttal növekedett. Ezen a területen 448 orvos és 6721 szakdolKÓRHÁZ 2013/1–2.
gozó kapott ágazati béremelést. Egyébként az azóta már korrigált adminisztrációs hiba miatt a légi mentők dolgozói kimaradtak... Élen a fő halálokokban Dr. Bélteczki a meglehetősen mostoha bérezés mellett – de nem azért – nemzetközi ös�szehasonlításban, mint fő halálokról a daganatos megbetegedések alakulásáról is szólt. Ahogy mondta, a standardizált halálozási arányszám főbb halálokok szerint 2010-ben 100 000 lakosra vetítve Magyarországon 243,0; az EU 27 országát nézve átlag 171; Horvátország 215,14; Csehország 198,8; Lettország pedig 196,6. További döbbenetes adatokat is említett, a keringési rendszer betegségeinél standardizált halálozási arányszám 2010-ben 100 000 lakosra vetítve a következőként alakult. Magyarország 417,4 az európai uniós átlag 209,9; Oroszország 692,2; Románia 540,0; Litvánia 494,1 és Lettország 477,6. Az öngyilkosság terén a standardizált halálozási arányszám 100 000 lakosra számítva 2010es összehasonlításban Magyarországon 21,6; az EU-s átlag 10,2; Litvánia 28,2; Oroszország 21,4; Japán 21,2. A közös problémák A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) a kormány, a közalkalmazottakat képviselő szakszervezetek és a közalkalmazottakat foglalkoztató intézményeket fenntartó önkormányzatok megbízott képviselőinek országos, ágazatközi egyeztető fóruma. A KOMT intézményes keretet teremt – a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó intézményi körben – a közalkalmazottak összességét érintő munkaügyi kérdésekben az országos szintű szociális párbeszéd működéséhez, továbbá a jogalkotásról szóló törvényben foglalt véleményezési jogok érvényesítéséhez. Az Országos Közszolgálati Érdekegyez tető Tanács (OKÉT) a valamennyi közszolgálati alkalmazottat – közalkalmazottakat, köztisztviselőket, fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjait, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit – érintő bérpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozik. Alakulásának dátuma: 2002. december 20. E grémiumok nemzetközi testvérszervezeteikkel (ezek az AEMH és az FEMS) Várnában közös nyilatkozatot tettek. Ebben az EU tagállamok kormányainak figyelmét a következőre hívták fel. Biztosítsák az egészségügyi rendszerek további támogatását olyan színvonalon, amely összehasonlítható a jelenlegi átlaggal az EU országokon belül ahhoz, hogy elérhessék az KÓRHÁZ 2013/1–2.
tás lehetősége. Mind a társadalom, mind az egészségügy terén jelentős a korrupció. A hálapénz rombolja az emberi kapcsolatokat és rontja a gyógyításra fordított közpénz hatékonyságát. Az ágazat költségvetése jelentős csábítást jelent különböző üzleti csoportok számára, melyek privatizációs kísérletei országainkban időről-időre teret nyernek.
Dr. Bélteczki János
Unió gazdasági megújulásának első faktorát. Garantálják a fizetésért dolgozó orvosok jövedelmét szakképesítésüknek megfelelően, legalább az országos átlagfizetés két-háromszorosával, de minimumcélként a fizetésért dolgozó európai orvosok átlagbérét érje el. Nemzeti alaptörvényeikbe iktassák be azonnal és teljes mértékben a munkaidő-direktíváról szóló 2003/88-as törvényt. Fejlesszék a szakmai és technikai feltételeket a kórházakban, hogy az elfogadott, nemzetközi tudományosan kidolgozott színvonalat elérhessék. Segítsék az orvosok szakmai és magánélete közötti kiegyensúlyozottabb viszony kialakulását. Garantálják a kórházak szakmai autonómiáját és önrendelkezését. A Visegrádi Charta jelszava, a „Mentsük meg az egészségügyet” lett. Az egészségügyi kiadások aránya jelentősen elmarad az európai átlagtól. Az egyes gyógyító beavatkozások térítése messze elmarad azok reális értékétől, így az intézmények súlyos adósságokkal küzdenek. Az ágazatban dolgozók bére megalázóan alacsony, életkörülményeik folyamatosan romlanak. Egyes országokban, sor került bérkorrekcióra, ám az sem teljes körű, sem elegendő mértékű nem volt, s az első szakaszát a béremelésnek nem követte a megállapodás szerinti következő szakasz. Mindezek hatására a képzett munkaerő nagy számban hagyta el hazáját, s keresi a boldogulást az unió gazdagabb országaiban, ahol 10–15-ször magasabb fizetésért dolgozhat. A rendszerben maradók munkaterheltsége jelentősen megnőtt, a privát és munkahelyi szféra összehangolása egyre nehezebbé vált. Az egészségüggyel kapcsolatba hozható költségek terheit döntően a munkavállalók viselik, a gazdaság egyéb résztvevői kevésbé járulnak ehhez hozzá. Evvel együtt egyre romlik a szolgáltatáshoz való hozzáju-
Követelések – A közfinanszírozott egészségügyi ellátás keretein belül járó szolgáltatáscsomag pontos meghatározása, annak reális értéken történő finanszírozása. – Egészségügyi életpályamodell kidolgozása, az orvosi bérek a nemzetgazdasági átlagbér 1,5-3 szorosát érjék el, s ehhez igazítsák e szakdolgozók bérét. – A munkaterhelés összhangba hozatala a dolgozók privát szférájával, az európai munkaidő-direktíva korrekt betartása. – A szakmai autonómia korlátozásának felfüggesztése. – A hatástanulmányok és előkészítés nélkül végzett privatizáció felfüggesztése. A fenti célok érdekében a visegrádi országok orvos-szakszervezetei szorosan együttműködnek, és a következő akciókat vállalják: 1. Felmondási akció: ilyen jellegű akció, amelyet 2010-ben a cseh orvosok is szerveztek, és hasonló kezdeményezést vittek végbe egyes kórházak Lengyelországban, sikeresen zárult. Jelenleg a szlovák és magyar kollégák követik ezt a példát. Szükség esetén a felmondási akció mind a négy országban párhuzamosan fog futni. 2. Work to rule (WTR-) akciók szervezése: országainkban számos olyan a munkánkra vonatkozó, azt a finanszírozás oldaláról korlátozó és akadályozó előírás van érvényben – pl. a szakrendeléseken a napi betegszám limitáltan finanszírozott –, melyet a zökkenőmentes ellátás érdekében figyelmen kívül hagyunk. Ezeknek a precíz betartása sok területen rendkívüli módon leszűkítené a kapacitásunkat, sokkal kevesebb beteget tudnánk ellátni. Nyomásgyakorlás okán ezen előírások aprólékos betartását szervezett és kiterjedt formában javasoljuk alkalmazni. 3. Orvossztrájk: Bár a sztrájk nem tartozik az egészségügyi dolgozók leggyakoribb eszközei közé, nem zárkózunk el szükség esetén az alkalmazásától megvizsgálva, hogyan tudjuk azt közösen a leghatékonyabbá tenni. 4. Közös jogi tevékenység: ez magába foglalja egy jogi iroda működtetését. Így jogsértés esetén hatékonyabban tudjuk képviseletünket ellátni az Európai Unió szervei, illetve az Európai Bíróság vonatkozásában. Krasznai Éva KONFERENCIA
23
