12. A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja lapunk támogatója:

kórház

A Magyar Kórházszövetség hivatalos lapja

lapunk támogatója:

2013/12.

Tartalom Aktuális 2 Új szakmai minimumfeltételek: nem eszik olyan forrón a kását 3

Ha jó az irány, ha nem, a kapkodás többet árt

4

Elosztották a 2014-es forrásokat

5

Elfogadták az új egészségügyi salátatörvényt

6

Hol lesznek a kórházak ötven év múlva?

7

Az Euromedic Dent és a KaVo stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá

8

Uniós forrásból fejlődik Csorna is

9

Nem csitul a kivándorlási kedv

12 Fél évszázados adatgyűjtés 13 Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? 15 Lapozzunk! Újabb siker a SE Urológiai Klinikán 16 Karácsony mindenütt Évértékelés melléklet 17 A karácsonyi szeretet az orvos-beteg viszonyban és a munkatársi közösségben is megélhető 20 Technológiaintenzív gondolkodás 21 Közös gyógyír a problémákra

6 23 Kiskarácsony – az ajándékok egy része a mesebeli lányéhoz hasonlít 24 Értékálló technológia 26 3D mammográfia Hódmezővásárhelyen 28 A józan ész egészségügye 30 Folyamatosan fejlődő megoldások 32 Mozgalmas év 34 Itt nincs várólista 36 Élhető együttműködést! 38 Nyitottan a legújabb trendekre Kongresszus 40 EANM kongresszus Lyonban Paragrafus 42 Szabadság kiadásának szabályai GYÓGYSZER 44 A GYEMSZI és a klinikai kutatások: einstand vagy segítség?

16

Kórházi vizit 46 Felújításra vár a patinás kórház

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Rácz Jenő

Tisztelt Olvasóink!

Tagok: Dr. Svébis Mihály, Dr. Antal Gabriella Torda Júlia Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter

T

élelő hava meghozta a tartós hideget. Szent András napját követő vasárnap fellobbant az adventi első gyertya lángja, pu­ ha fénye jelezte, hogy eljött a várakozás, a reménykedés ideje. Még mai, felgyorsult, technikától zajos, néha dübörgő, vibráló éle­ tünkbe is elhozva egy csendes, időtlenül nyu­ galmas hangulatot. Az idősebbeknek régi emlékek, meghitt pillanatok tűnnek elő, a gyermekek pedig a maguk módján várják az elkövetkező ünnepek örömeit. Bárcsak mindenkinek jutna a Karácsony fényéből, békességéből, melegségéből, em­ be­ ri szeretetéből. Az egészségügyben, a kórházakban nagyon fontos a Karácsony. Ilyenkor csak az marad bent, akit a munká­ ja ideköt, és ilyenkor bizony hiányzik a csa­ lád meghitt hangulata. De ez a sorsunk. Gon­doskodni kell azokról, akik betegségük miatt nem mehetnek haza, szeretteik köré­ be. Gyógyítani kell a sérülteket, a sürgős el­ látásra szorulókat, és közben figyelni a lelkek fájdalmára, akik nem itt és nem így szeret­ tek volna ünnepelni. A kórházi osztályok kö­ zösségi terei ilyenkor, kicsit átlépve a célsze­ rű rend falanszterét, megtelnek díszekkel, kis fenyőfákkal, csillogó színes fényekkel, hogy pótolják az otthonok hangulatát, melegét. Akármilyen fáradtak, elcsigázottak vagyunk, kell, hogy jusson betegeinknek egy mosoly, egy jó szó, egy emberi érintés. Nem könnyű évet hagyunk magunk mö­ gött. A Kórházszövetség elnöke karácsonyi be­ szélgetésünk folyamán részletesen sorra veszi a problémáinkat, gondjainkat, de beszél re­ ménységeinkről, lehetőségeinkről. Hatalmas, bonyolult rendszerünk bírta a megpróbálta­ tásokat, igyekezett legjobb tudása szerint tel­ jesíteni küldetését. Csak remélni tudjuk, hogy a külvilág is észreveszi ezt, és ha bővülnek erő­ forrásai, abból az egészségügy teljesítményé­ nek, és valódi követelményeinek megfelelően részesül ebből. És ez nem öncél, hanem nagy­ számú, segítségre szoruló betegeink prioritást

Rovatvezetők Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Tanácsadó testület Dr. Velkey György, Dr. Csidei Irén, Dr. Ficzere Andrea, Prof. dr. Gál János, Dr. Rudner Ervin, Dr. Sásdi Antal, Dr. Szabó Géza, Dr. Tóth Gábor, Hegedűs Iván, Mészáros Magdolna, Zsarnay István, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Nagy Anikó

követelő szükséglete, érdeke. A társadalom, annak vezetői kicsit visszaélnek azzal a tén�­ nyel, hogy az egészségügyben végzett munka elemi erejű hivatástudattal járó foglalkozás. Nagyon erős motiváció, kitartás, embersze­ retet kell a műveléséhez. Ha látott már vala­ ki éjszakás nővért a hajnal fényénél egy perc­ re megpihenni, ha látott traumatológust az ügyelet utáni napon szürkén, éveket öreged­ ve, ha látott mentőst egy melegfront vagy ónos eső éjszakáján a sokadik hordágyra szo­ ruló beteget cipelve, az tudja, miről beszélek. És meg kell értsék a döntéseket hozó vezetők, hogy milyen fontos, milyen nagy érték a tudá­ sunk, a tenni akarásunk. Kórházaink, orvosaink, nővéreink, mentő­ seink és még sok ezer szakember, mint min­ dig, ezen az ünnepen is teszi a dolgát ellátva betegeit, és rendelkezésre állva minden rászo­ ruló embertársunknak. Őket köszöntöm most és mondok köszönetet áldozatos munkájukért. Kívánjuk egymásnak szeretetteljes, békés Karácsonyt! Kívánjunk egymásnak reménysé­ get, egészséget és boldog új esztendőt! Dr. Szepesi András

kórház

A M a g y a r K ó r h á z s z ö v e t s é g h i vata l o s l a pj a

Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: Dr. Velkey György elnök Lapmenedzsment: Weborvos.hu 2009 Kft. Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715 E-mail: [email protected] Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap előző lapszámai a www.weborvos.hu portálon tekinthetők meg. A támogatott oldalakat n jelöli. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül, terjeszti a Feibra Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (postacím: 1900 Budapest, e-mail: [email protected], zöld szám: 06-80/644-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail: [email protected] Szaklapunk 2013. év I. félévében átlagosan 4310 példányban jelent meg.

A Kórházszövetség szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a fenntartáson kívül szükség van a rendszerszintű amortizációpótló beruházási források növelésére a minimumfeltételeket tartalmazó jogsza­ bály életbe lépése után.

Új szakmai minimumfeltételek: nem eszik olyan forrón a kását M

egjelent a szakmai minimumfelté­ teleket is újraszabályozó 73/2013. EMMI rendelet – amely a 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet módosítása –, négyszáz ol­ dalnyi melléklettel december 2-án a Magyar Közlönyben. Általánosan elmondható, hogy a szak­ mákat egyenként, szakmakód szerint sorolja fel a 2. melléklet. Komoly gond volt a szak­ mai nevezéktannal, amit igyekeztek egy­ ségesíteni, hogy a koherencia javuljon, de ugyanígy előfordult, hogy egyes ellátások­ nál más minimum tárgyi és személyi felté­ teleket határozott meg a közfinanszírozott, illetve magánellátásokra vonatkozóan a ko­ rábbi jogszabály. Szakmai változás történt, ugyanis megosztották a kardiológia III-as progresszivitási szintjét is. A IIIb. progresszi­ vitási szintnél eleve kötelező a szívsebészeti háttér, míg a IIIa. besorolású hemodinamikai központoknál négy olyan eljárást határoz­ tak meg, amelyek elvégzéséhez 30 percen belül biztosítani kell szívsebészeti hátte­ ret. Ez utóbbi négy-öt centrumot érint or­ szágosan, a többi ugyanis IIb. besorolású hemodinamikai központ maradt. A kézsebészet szakmakód hosszú vita után megmaradt, I. progresszivitási szinten a traumatológia részeként lehet az ellátást vé­ gezni, II-III. szinten pedig már önálló osztály is lehet a traumatológia mellett. Neurológia: I. szinten a jövőben nem lehet strokethrombolysist végezni, és maximum 20 ágy lehet egy I. besorolású osztályon. Onkológiai ellátásban is eldőlt, hogy a járóbeteg-szak­ rendelésnek szerződéssel kell rendelkeznie a területi onkológiai osztállyal, de nem kell vele integrálódnia. Egyes szakmáknál kissé csökkennek a szakdolgozói létszámok (pél­ dául arc-/állcsont-/szájsebészet, bőr- és ne­ mibeteg-ellátás, szemészet, felnőtt és gyer­ mek ITO, PIC, sürgősségi ellátás), ugyanakkor a kiemelt (3,8-as) szorzójú rehabilitáció ese­ tében a gyógytornászlétszám nő. Az egészségügyi ellátóknak a jogszabály hatályba lépésétől számítva két hónapjuk van arra, hogy eleget tegyenek jelentési kö­

2

AKTUÁLIS

telezettségüknek az ÁNTSZ (hatóság) felé: megfelelnek-e vagy sem az elvárásoknak. Ha a szolgáltató elmulasztja a bejelentési köte­ lezettségét, akkor a hatóság figyelmeztető végzést ad ki, és maximum 30 napos határ­ idővel lehetőséget ad a bejelentés pótlására. Ha ennek sem tesz eleget a szolgáltató, akkor a hatóság helyszíni ellenőrzést végez az adott szolgáltatónál, és ennek keretében győződik meg a feltételek teljesítéséről. Ha a szolgáltató nem teljesíti a mini­ mumfeltételeket, akkor a jogszabályban rög­ zítettek alapján tesz lépéseket a hatóság. Így például ha progresszivitási szintet érint a hi­ ányosság, akkor alacsonyabb szintre sorol­ hatják, azaz visszaminősítik a szolgáltatót. Ugyanakkor kötelező határozatot is kiadhat az ÁNTSZ a hiányosságok pótlására, vagy fel­ függesztheti az adott osztály, szakrendelés működését. A lényeg: megpróbálják kikény­

szeríteni a jogszabályban előírt minimumkö­ vetelmények teljesítését. Ha a minimumfeltételek módosítása a működési engedély módosítását is maga után vonja, akkor a szolgáltatónak szükséges ezt elvégeznie. A hatóság hatvan napon belül módosítani fogja kérelmére az engedélyt. Ha nem felelnek meg valamely feltételnek, akkor sem kerül sor első körben a működési enge­ dély visszavonására, hanem megadott határ­ idővel felszólítják a szolgáltatót a hiányos­ ság pótlására. Ha a határidő lejár, és nem kér határidő-módosítást a szolgáltató, de nem is teljesíti a hiányosságok pótlását, akkor von­ ják vissza a működési engedélyét. (A Kórház szaklap információi szerint az ÁNTSZ az ön­ álló járóbeteg-ellátó intézmények ellenőrzé­ sével foglalkozik kiemelten.) Sándor Judit

Dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke nyilatkozott a Kórház lapnak a jogszabály életbe lépése kapcsán. „A megújult minimumfeltételek garantálnak egyfajta minőséget, de legalábbis megte­ remtik annak lehetőségét. A rendszer igyekszik egyenszilárdságot biztosítani. Az erőforrá­ sok szűkössége, így a kevés pénz, illetve az orvos-, valamint szakápolóhiány rendezése nem a minimumfeltételeken keresztül oldható meg. Ezért az ellátási érdek továbbra is fontos rendszerszervező kell, maradjon, akár a minimumfeltételeket helyenként felülírva. Ha va­ lamely intézmény egy adott ellátásban nem tudja biztosítani a jogszabályba foglalt el­ várásokat, akkor a fenntartójához fordulhat: a GYEMSZI fogja eldönteni, hogy a meglévő progresszivitási szinten akarja-e tovább működtetni az ellátást, vagy alacsonyabb szintre kerül, amelyhez a kórház már tudja biztosítani a feltételeket. Ha ez a gond az alsó szinten vetődik fel, akkor az ellátás léte válik kérdésessé. Ez pedig többszereplős konzultációsoro­ zatot fog igényelni, hiszen az ellátásszervezést, a kapacitások elosztását is érinteni fogja. Az uniós beruházások a tárgyi feltételek javítását is szolgálják, ám az is tény, hogy a fővá­ ros jórészt kimaradt ezekből a fejlesztésekből, így itt több gond vetődhet fel. Mégis úgy látom, józan irányba halad a változtatás, akár a szakdolgozói létszámokra, akár a szakmai feltételekre gondolok, mert közelebb állnak a realitásokhoz. A feltételeket a minimálisan elvárthoz próbálta igazítani a szakma és az egészségpolitika. A Kórházszövetség szakmai érdekvédelmi szervezetként szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy a fenn­ tartáson kívül szükség van a rendszerszintű amortizációpótló beruházási források növelé­ sére a minimumfeltételeket tartalmazó jogszabály életbe lépése után.”

KÓRHÁZ 2013/12.

Szócska Miklós szerint paradigmaváltás zajlott le az egészségügyben, Velkey György szerint olyan mértékű a kór­ házak eladósodottsága, ami súlyos gondot okoz, Mikola István szerint az egészségügy jó ideig nem lesz prioritás.

Ha jó az irány, ha nem, a kapkodás többet árt N

agy egészségpolitikai iránykeresés zajlott le 2010 óta a Magyar Kórház­ szövetség elnöke, dr. Velkey György szerint, aki a Nézőpont Intézet által szervezett dec­ ember 6-i szakkonferencián az ágazat hely­ zetét értékelte. A Kórházszövetség adatai szerint már nem egyhavi finanszírozás hiányzik az el­ látásból, ugyanis a kórházak éves költ­ ségvetésének tíz százalékára tehető az intézmények lejárt szállítói állományá­ nak nagysága, ami közel hetvenmilliárd forint, s ennek csupán a felét sikerült a konszolidáció során rendezni – legalább­ is ezt mutatja a saját körben, 91 intéz­ mény bevonásával készült felmérés. Jelezte, folyamatos számháború zaj­ lik a források körül, ugyanis a gazdasági tárca szerint nőnek az ágazatra fordított kiadások, ugyanakkor ennél árnyaltabb a kép, ha mélyebben vizsgálják az adatokat. A szakellátásra fordított kiadások való­ ban nőttek nominálisan a személyi jelle­ gű tételekben: a béremelést fontosnak és rendszerstabilizáló lépésként értékelte az elnök. A dologi kiadások esetében ugyan­ akkor a 2010-es 223 milliárd forintról 2012-ben 194 milliárdra csökkent a köl­ tés, ami százalékos arányban azt jelenti, hogy a korábbi 40 százalékról 31 száza­ lékra esett vissza kasszaszinten. Ezt a kü­ lönbséget érzékelik a mindennapokban a kórházak és a beszállítók – az utóbbiak fe­ lé tartozásként jelenik meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy alap­ vető tévedések mutatkoznak a kórházi tevékenység megítélésében. Ilyen pél­ dául az, hogy a hotelszolgáltatás általá­ ban alacsony nívóját összemossák az el­ látás – forrásokhoz képest – kifejezetten jó színvonalával, vagy az, hogy a magas adósságállományt csakis a rossz gazdál­ kodással teszik egyenlővé. Súlyosan forráshiányos az egészség­ ügy, ezt bizonyítja Orosz Éva professzor egészségügyi közkiadásokra vonatkozó elemzése, vagy az Állami Számvevőszék vizsgálata is, mutatott rá. Ugyanakkor fokozódnak a terhek, beleértve az inflá­ ciót, a minimálbért, a garantált bérmi­ nimumot, ami az elmúlt időszakban 103 KÓRHÁZ 2013/12.

milliárd forintot emésztett fel. A HBCS jelentősen elmarad az infláció követésé­ ről, sőt visszanormálására is volt példa. Mindez igazolja, hogy a működési forrá­ sok bővítése elodázhatatlan. A 2010 óta végrehajtott beavatkozások, beleértve a konszolidációt, az emberi erőforrás krí­ zis kezelését, segítették a rendszer fenn­ tartását, pozitívumként említette még a hatékonyság javítását célzó intézkedése­ ket, a népegészségügyi mozgósítást. Úgy vélte, nem szabad megállni a béreme­ léssel, de legalább ilyen fontos, hogy a mozgó béreket is növeljék, mert előbbutóbb nem tudnak ügyeletet szervezni az ellátók. Velkey úgy vélte, nem szabad a nagy erőfeszítésekkel életre hívott új rendszert felrúgni, nem helyeselte Imre Lászlóval, a GYEMSZI főigazgató-helyettesével és dr. Boncz Imre egyetemi tanárral együtt azt, hogy a területi ellátásszervező köz­ pontokat (TESZK) a kormányhivatalokhoz integrálják – ahogy ez az elképzelés már kormányzati előterjesztésben megfogal­ mazódott. Szintén a rendszer stabilitását tartot­ ta fontosnak dr. Mikola István, az OECD nagykövete, mondván, reméli, marad az irány, akár jó, akár nem, ugyanis a leg­ többet a kapkodás árt egy olyan ágazat­ nak, mint a hagyományosan konzervatív egészségügy. Úgy vélte, az orvosok szerepe felér­ tékelődött, ám ha a gyógyító nem ér­ zi magát biztonságban, nincs társadalmi presztízse, akkor elbizonytalanodik és de­ fenzívába szorul, ami számos negatív kö­ vetkezménnyel jár a gyógyításban is. Azt is elmondta, hogy rendezni kell az orvo­ sok jogállását, illetve hogy magánforrá­ sok bevonása nélkül nem lehet modern egészségügyet működtetni hazánkban. Az egészségügy egyelőre nem lesz pri­ oritás, de nemcsak nálunk, hanem a ha­ zánknál gazdagabb országokban sem a volt szaktárcavezető szerint. A vál­ ság következtében ugyanis a pénzeket a kormányok oda irányítják, ahol a leg­ gyorsabban várható növekedés. Ez pedig azzal jár, hogy az egészségügyi és szociá­

lis területekről elvonnak, és ez egyelőre nem is fog javulni, hiszen nincs vége az egyre komplexebbé váló válságnak. A szívós válságkezelésre esküdött fel, állította Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, aki szerint párbeszédre alapozott, tudatos egészségügyi paradig­ maváltás zajlott le 2010 óta. Bár hallotta az előtte szólók problémafelvetését, ezek­ re érdemben nem reagált. Kezdeményezte ugyanakkor az „Egészségügyi Nagy Adat Szövetség” megalakítását, és ezúttal is arról beszélt, hogy hazánk adatnagyhata­ lommá válhat az egészségügyi rendszer­ ben keletkezett adatbázisoknak köszön­ hetően. Többször hangsúlyozta, hogy a struktúra építése után a szervezés korsza­ ka jön, ami vonatkozik a nemzeti egészség­ ügyi szolgálat fejlesztésére, a kapacitások menedzsmentjére, arra, hogy megfelelő el­ látási modalitások legyenek a megfelelő szükségletekre. Felsorolásában a betegút hatékonysá­ gát is említette, hozzátéve, hogy minő­ ségi ellátáshoz jusson a beteg, s nélkü­ lözhetetlennek tartja a betegközpontú kultúra fejlesztését, ami kapcsolódik az egészségturizmus minőségének javításá­ hoz is. Megemlítette még a népegészség­ ügyi mozgósítást, a feladatokat követő fi­ nanszírozást, és a további optimalizálást, amelynek álláspontja szerint ki kell ter­ jednie az országos és térségi munkameg­ osztásra, mert nem lehet minden gondot egy központból látni. A Kórház lap információi szerint a szaktárcánál remélik, hogy az E. Alapban mutatkozó 30 milliárd forint többle­ tet nem zárolják, illetve nem vonják el az ágazattól – kormányrendelet fog er­ ről rendelkezni. A többletből 2014-ben a szolgáltatók számára hátrányos járóellá­ tás degresszióját szeretnék visszaállíta­ ni a 2012-es szintre, illetve TVK-mente­ sítenék például a vérzéses, valamint a vérrög okozta elzáródásos stroke-ellá­ tást, a kiterjedt égés ellátását, a PICellátást – tárgyalások folynak jelenleg a pénz szétosztásáról. Sándor Judit AKTUÁLIS

3

Bár a 2014-es állami költségvetés sarokszámait a parlamenti képviselők novemberben már elfogadták, így a ke­ retként szolgáló főösszegek a továbbiakban (valószínűleg) változatlanok maradnak, a büdzsé fejezeteiben viszont még alapos változtatások következhetnek be. Az eredeti tervekhez képest év végéig még jelentős változáson es­ hetnek át a különböző költségvetési tételek: némelyeket kurtítanak, másokat növelnek az éppen érvényes lobbierőviszonyoknak megfelelően.

Elosztották a 2014-es forrásokat A

büdzsé rendelkezésére álló források tételes szétosztásáról szóló első ma­ ratoni vitanapot a honatyák december ele­ jén tartották, amit feltehetően továbbiak követnek majd. Annak ellenére, hogy a vi­ ta tárgyát képező 2014-es állami büdzsé alappillérei már ismertek, azokat a parla­ ment megszavazta, az egyes költségveté­ si fejezeteken belüli számok még alaposan megváltozhatnak. Jelenleg annyi biztos, hogy a jövő évi költségvetés 15 983 mil­ liárd 668,7 millió forint bevétellel és 16 968 milliárd 306,1 millió forintos kiadás­ sal számol. A kormány által tervezett hiány 984 milliárd 637,4 millió forint, ami a ter­ vezett GDP 2,9 százalékát jelenti. Az ere­ detileg tervezett bevételi főösszegnél vé­ gül 25 milliárd forinttal több, kiadásként pedig 85 milliárddal több került a végle­ ges költségvetési keretszámokban feltün­ tetésre. Ebből az következik, hogy a kor­

teljesít majd, ami lehetőséget kínál arra, hogy az ideinél „kicsivel többet” lehessen fordítani az egészségügyre, az oktatásra vagy a közbiztonságra. „Kicsivel több” pénz lesz? Az, hogy számszerűen mit jelenthet pél­ dául az egészségügy esetében a „kicsivel több” megfogalmazás, azt Varga minisz­ ter bővebben nem fejtette ki. Helyette az egyik esti tévéműsorban Giró-Szász András kormányszóvivő mondta el a saját verzió­ ját, amelyben többek között az egészség­ ügyi költségvetésről is szót ejtett. Eszerint „nagyjából, hozzávetőlegesen lehet tud­ ni, hogy a költségvetési sorokon mik sze­ repelnek”. Szerinte 2013-hoz képest pél­ dául az egészségügy 10,6 százalékkal, az oktatás 12,6 százalékkal, a közbizton­ ság 3 százalékkal kap jövőre több forrást. Felzárkóztatásra – amit Giró-Szász nagyon

A „kicsivel több“ forrás elegendő lesz 2014-ben?

mány által eredetileg tervezett hiánynál már a kezdetekkor eleve 60 milliárd forint­ tal nagyobb összeggel számoltak. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az ál­ tala benyújtott, 2014-es költségvetésről szóló törvénytervezetről többek között el­ mondta: szerinte jövőre a gazdaság jobban

4

AKTUÁLIS

fontos feladatként jelölt meg – 9,6 száza­ lékkal lesz több pénz, államkorszerűsítésre 17 százalékkal, gazdaságfejlesztésre 8 szá­ zalékkal jut több forrás. A költségvetési törvényjavaslat kü­ lönféle fejezeteire és alcsoportjaira szánt források mértékéről és elosztásuk pontos

céljáról számtalan hír látott már napvilá­ got, amelyek olykor megegyeznek, máskor egyenes ellentétei egymásnak. Közös jel­ lemzőjük, hogy szinte napról-napra változ­ nak. A kormánytól, illetve a szakállamtit­ kárságtól származó információk szerint az E. Alap jövőre körülbelül annyiból gazdál­ kodik majd, mint 2013-ban: az idei 1804 millió forinthoz képest jövőre 1884 mil­ lióból. Valamivel több pénzre számíthat­ nak (87 milliárd helyett 101-re) a házior­ vosok. A gyógyszerkassza támogatására 222 milliárd forintot irányozott elő az ál­ lam (ebben az összegben már benne van a támogatásra szoruló patikák 1,2 milliár­ dos finanszírozási előlegkerete is). A gyár­ tóktól/forgalmazóktól különböző címeken beszedendő adók/hozzájárulások terve­ zett bevétele jövőre az ideinél 9 milliárd­ dal többet tesz majd ki, (összességében 56 milliárdra emelkedik). A népegészség­ ügyi termékadóból 19 milliárdos, a balese­ ti adóból 23 milliárd forintos bevételt re­ mélnek realizálni. Az EMMI tervezett költségvetési adatai között a felsoroltak mellett még szerepel például a légi mentésre szánt 1,5 milliárd forint, a kisforgalmú patikák 700 milliós tá­ mogatásának összege, illetve a patika-hitel­ program kamatainak támogatására szánt 370 millió. A fekvőbeteg-ellátó rendszer működtetésére 1612 milliárd forint a terve­ zett forrás, összevont szakellátásra az idei 630 milliárd helyett jövőre ennél 15 milli­ árddal kevesebbet szánnak. Az EMMI az ál­ lami tulajdonba vett kórházaknak (mint jó gazda) 5,5 milliárdos külön költségvetési keretet tervezett az intézmények „rendkí­ vüli támogatása” címén. Ebből fedeznék a kórházi eszközpark javítását, felújítását, se­ gítenék felzárkózni a gyengébben gazdálko­ dókat. A tervek szerint az ÁNTSz jövőre 15 milliárdos keretből, az Országos Vérellátó Szolgálat 13,2 milliárdból, a GYEMSzI pe­ dig 7,5 milliárd forintból gazdálkodhat majd. Az OEP évek óta elmaradt egyik be­ vételi forrását, a szociális hozzájárulási adó­ ba olvasztott munkaadói egészségügyi já­ KÓRHÁZ 2013/12.

rulékot, illetve annak 3,7 százalékát jövőre ismét megkapja, amiből 78,1 milliárd forin­ tos bevétele származik majd. Ehhez az álla­ mi költségvetés 922,7 milliárd forintot, a népegészségügyi termékadó pedig 19 milli­ árdot tesz még hozzá. Az összes módosító indítvány elbukott A kormány költségvetési törvényjavasla­ tát, illetve a különféle pártok ahhoz benyúj­ tandó módosító javaslatait november ele­ jén a parlament egészségügyi bizottsága is megtárgyalta. A bizottság ülésén jelen volt Tóbiás Tamás, a nemzetgazdasági tárca fő­ osztályvezetője is, aki (kormánydöntés hí­ ján) a minisztérium részéről véleményezte a benyújtott módosító indítványokat. A bi­ zottság kormánypárti tagjai mind a 30 el­ lenzéki módosítót leszavazták anélkül, hogy bármilyen észrevételt fűztek volna a javas­ latokhoz. Azok között szerepelt például a kiskőrösi járóbeteg-szakellátó rendelő lét­ rehozása, Újkígyóson egészségház építése,

új kórház építése az észak-pesti térségben, a Sportkórház fejlesztése II. ütemének a meg­ kezdése, a Szent János kórház teljes rekonst­ rukciója. Az ellenzéki indítványok mindezek megvalósítási költségforrásaként a nemzet főterére, a budapesti Kossuth tér átépíté­ sére szánt milliárdokat jelölték meg. A fel­ sorolt módosító indítványok véleménye­ zés nélküli kormánypárti elutasítása után Gyenes Géza ellenzéki képviselő javaslata­ it vették napirendre. Ezek között szerepelt a szakellátásban megkezdett bérfejlesztés 2014-es folytatása, a béremelésekből eddig kimaradt dolgozók, technikai személyzet fi­ zetésének az emelése, a kórházak adósságál­ lományának a kiegyenlítéséhez való hozzá­ járulás összegének a felemelése. Továbbá a háziorvosok és szakasszisztenciájuk bérezé­ sének a javítása. A módosítás beterjesztője közölte: ezeknek a fontos céloknak az elérése érdekében a jövő évi egészségügyi költség­ vetést hozzávetőleg 161 milliárd forinttal kellene kiegészíteni. A javaslatot sem a bi­

zottság, sem a nemzetgazdasági tárca nem támogatta, ellenvéleményt nem fogalmaz­ tak meg. Szintén elutasította a kormány­ többség Horváth András Tibor indítványát, amely a jövő évi kormányfői protokollkiadá­ sok terhére épített volna Pusztaszabolcson egészségközpontot. Kiss Sándor ellenzéki képviselő azt javasolta, hogy a költségve­ tésben a patikák támogatására idén elkü­ lönített 3,6 milliárd forintos keretet jövőre is meg kellene tartani. Ebből lehetne finan­ szírozni és támogatni a generikus progra­ mot. Az közismert tény, hogy a program kö­ vetkezményeként a gyógyszertárak komoly árrés-veszteséget kénytelenek elviselni. Ennek a hatásnak az enyhítésére, a veszte­ ségek kompenzálására kellene fenntartani az említett keretösszeget. A bizottság tag­ jai, illetve a gazdasági tárca képviselője ezt a javaslatot is elutasította, így megtárgya­ lásra sem kerül a honatyák elé. Lóránth Ida

Az Országgyűlés elfogadta az újabb egészségügyi törvénycsomagot. A módosítás bővíti az úgynevezett preferált referenciaár-sávba tartozó, vagyis legkedvezőbb árú gyógyszerek körét, rögzíti a támogatási szabályokat, bővíti a betegek által igénybe vett ellátások lekérdezési lehetőségét és az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) feladatait is.

Elfogadták az új egészségügyi salátatörvényt A

biológiai gyógyszerek esetében mó­ dosul a társadalombiztosítási támo­ gatásból való kizárás feltétele, így a támo­ gatott gyógyszerek köre szélesebbé válik, ami a betegek és az orvosok számára vá­ lasztékbővülést jelent. A törvény a kevesebb mint 30 millió forint éves forgalmú, a terápiában nélkü­lözhetetlen gyógyszereknél bevezeti kedvez­ ményezetti státuszú gyógyszer fogalmát. Ennek meg­ ítéléséről az Országos Egészségbiztosítási Pénztár dönt, a státusz öt évre adható meg, de felülvizsgálat után meghosszabbítható.
A jogszabály rendelkezik arról, hogy e termékek forgalomba hozatali engedélyének jogosult­ jai mentesülnek az igazgatási szolgáltatási díjak megfizetése alól. Az előterjesztő emberierőforrás-miniszter szerint a területileg egyenletesebb gyógy­ szerellátás érdekében szükséges, hogy új gyógyszertár létesítésére kiírt pályázat elbí­ rálásakor előnyt élvezzen, aki olyan telepü­ lésrészen kíván patikát működtetni, amelytől KÓRHÁZ 2013/12.

másfél kilométernél messzebb van a legköze­ lebbi gyógyszertár. A „salátatörvény” lehetőséget teremt arra, hogy a háziorvoson kívül a beteg más kezelőorvosa is megismerhesse a páciens által a társadalombiztosítás terhére igény­ be vett egészségügyi ellátásokat. Az orvos­ nak tájékoztatnia kell a beteget arról, hogy megtilthatja a betekintést. Az OMSZ 2014. január 1-jével átveszi a sürgősségi betegellátást koordináló te­ vékenységet és a sürgősségi ügyeleti ellá­ tás hatékonyságának növelése érdekében integrálja működő mentésirányítási rend­ szerébe. A mentőszolgálat nemcsak elké­ szíti és kiadja az ügyeleti rendet, hanem a sürgősségi ügyeleti ellátást koordinálja, irányítja és felügyeli is. A jövőben az a magyar állampolgár, aki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy életvi­ telszerűen külföldön tartózkodik vagy él, és ott rendelkezik biztosítással, visszame­ nőleges hatállyal mentesülhet az egész­

ségbiztosítási járulék megfizetése alól. Aki mégis úgy vesz igénybe magyarországi egészségügyi szolgáltatást, hogy nincs ér­ vényes taj-kártyája, és már nem itt fizeti a járulékot, köteles a szolgáltatás árát meg­ fizetni az egészségbiztosítónak. Fideszes képviselők módosító indítvá­ nyának elfogadásával a Ház lehetővé tette, hogy – egy későbbi miniszteri rendeletben foglaltak szerint – működési engedélyt kapjanak azok a hagyományos kínai gyó­ gyítók, akik legalább ötéves felsőfokú kép­ zés után kaptak oklevelet. Az engedélyhez nincs szükség az oklevél hazai elismerésé­ re, mivel az indoklás szerint hasonló ma­ gyarországi képzés hiányában ez nem is le­ hetséges. Az engedély kiadásának feltétele, hogy a hagyományos kínai orvoslást végző kérelme­ ző indokolja, hogy hazájában (vagy ahol leg­ utóbb dolgozott) nem tiltották el a tevékeny­ ség végzésétől. Az engedélyt az Egészségügyi Tudományos Tanács adja ki. (MTI) AKTUÁLIS

5

A kérdésre a legautentikusabb szakember, az orvosi jövőt kutató dr. Meskó Bertalan, a genetikus és geek ad választ, és persze mond még néhány nagyon érdekes dolgot a betegellátás változásáról, az orvosok digitálissá válásáról.

Hol lesznek a kórházak ötven év múlva? Ö

tven év múlva szerinte nem lesz szük­ ség kórházra, a beteg otthon min­dent meg tud mérni magáról, legyen szó laborról, rákbiomarkerről vagy akár genetikai kódról. A vizsgálati eredményekkel megy majd or­ voshoz, hiszen a személyes találkozó ak­ kor sem maradhat el – ez félszáz év múlva is fontos lesz. Az otthon készült vizsgálati eredményeit és adatait egy chipkártyán vi­ szi magával vagy viseli magán. Betegségére olyan gyógyszert kap, ami genetikai hátte­ rének a legmegfelelőbb, s még az is elkép­ zelhető, hogy azonnal és helyben gyártják le egy 3D-s nyomtatóval. Az orvosi diagnó­ zist olyan szkennerek segítik, amelyek teljes egészében mutatják az emberi testet. Lesz olyan alkalmazás, amely a bőrhöz téve ad diagnózist, számítógép fogja ellenőrizni és kiszűrni az esetleges emberi hibákat, és ki is javítja azokat az ember segítségével – gon­ dolja dr. Meskó Bertalan. Az orvosi jövőkutató feladatának tekin­ ti, hogy felkészítse az egészségügy résztve­ vőit a jövő kommunikációjára, technológiá­ ira, ugyanis szerinte az orvoslás gyorsabban fog változni, mint ahogy most elképzeljük. Példaként említi a nyáron megjelent EKGtokot, amely az első okostelefonnal hasz­ nálható, klinikailag bevizsgált készülék. Augusztusban jelent meg a Social Media in Clinical Practice című kézikönyve, de neki köszönhetően volt része a curriculumnak a közösségi média 2008-ban Debrecenben. Most a Semmelweis Egyetemen folyik a kurzusa telt házzal, magyarul és an­ golul. Tanítványairól beszélve úgy látja, hogy a technológiák használata nem kor­ függő, minden egyéni preferencián mú­ lik: ki mennyire szeretne jobban, gyorsab­ ban dolgozni, hatékonyabb lenni, kevesebb időt szánni felesleges dolgokra. Szerinte, aki ma az orvoslásban naprakész szeretne maradni, az internet nélkül erre nem ké­ pes. A digitális technológia ismerete az orvosi tudás részévé vált. Számára elkép­ zelhetetlen, hogy egy orvos ne beszéljen angolul és ne használja az online eszközö­ ket. De nem elég ott lenni, tudni kell hasz­ nálni a világhálót, különben eltékozolt idő minden ráfordított perc. Ezért az oktatás

6

AKTUÁLIS

Dr. Meskó Bertalan

Pályakép Dr. Meskó Bertalan, PhD, orvosi jövőkutató, Weszprémy-díjas, személyre szabott genomika területén szerez PhD fokozatot. Emellett nemzetközi díjnyertes blogger (Scienceroll.com és MedIQ.blog.hu), a világ első közösségi médiáról és orvoslásról szóló egyetemi kurzu­ sának oktatója (thecourse.webicina.com) a Semmelweis Egyetemen, a Wall Streeten is kiállított Webicina.com orvosi online szolgáltatás alapítója. Rendszeresen tart előadá­ sokat nemzetközi konferenciákon beleértve a Yale, Harvard, Stanford Egyetemeket, és a WHO központját is. A Healthspottr.com beválasztotta a Future Health Top 100 listájába. A Singularity University által a NASA központjában szervezett exkluzív Futuremed kur­ zus előadója. Számos sajtómegjelenése volt már, beleértve a Nature Medicine-t, a The New York Times-t, az Al Jazeera-t, a British Medical Journal-t és a Wired Science lapjait is. A Mensa HungarIQa tagja.

során megtanítja, hogyan lehet gyorsan és hatékonyan keresni online szakmai infor­ mációkat. Már hatévesen orvosgenetikus akart lenni, és azért jelentkezett orvosira, hogy kutathasson humán területeken a geno­ mikában. Ugyanakkor azt is érezte, hogy a társadalmat jobban is tudná szolgálni, ha nemcsak a genetika megszállottjaként, ha­

nem a technológiákért rajongó geek-ként is tevékenykedne. Így lett medical futurist. Jövőkutatóként optimista, a forrásel­ osztásban hisz: ahol most kevesebb pénz, szakember van, ott fognak a leghatalma­ sabb innovációk megvalósulni, hogy jobb legyen az egészségügyi ellátás. Sándor Judit KÓRHÁZ 2013/12.

Az Euromedic Dent és a KaVo stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá

A

már több mint 20 éve az állami egészségügyben vezető szerepet játszó Euromedic csoport új „Euromedic Dent” divíziója a fogászati szakma egy igazi óriásával, a KaVo-val ös�­ szekapcsolódva kíván meghatározó szerepet betölteni a piacon. A stratégiai, együttműködési megállapodásra október 29-én került sor, melyet Gis­man Katarzyna, a KaVo Kelet-Európai igaz­ gatója és Aaron Levi, az Euromedic Dent ügy­vezető igazgatója szentesítettek aláírásukkal. A jelentős eseményen a fogászati képzőhelyek vezetőin kívül az OTP és Me­rk­ an­til Bankok ügyve­ zető igazgatói is részt vettek. Aaron Levi hangsúlyozta: „az Euromedic és a KaVo együtt­ működésének kiemelt célja a magánpiac teljes körű kiszolgálá­

sa mellett az állami (egyetemi és kórházi) fogászati ellátás támo­ gatása, mely a következő évekre az állami fogászati betegellátás minőségének javulásában nyilvánulhat majd meg.” A tervek is­ mertetését a cég új jelmondatával zárta: „Az Euromedic Dent Az Ön partnere a komplett fogászati ellátásban!” Euromedic Dent Kft. 1051 Budapest, Dorottya u. 1. Tel: (+36-1) 815-3100 E-mail: [email protected]

Új termék a betegség-biztosítás piacán A Posta Biztosító 2014 januárjától új csoportos betegség-biztosítási termékkel lép piacra. A FŐNIX CARE balesetés betegség-biztosítás a vállalati ügyfelek igényei szerint lett kialakítva. A Posta Biztosító eddigi biztosítási és a Főnix-MED Zrt. egészségügyi szolgáltatási tapasztalataira építve kialakított egy új vállalati csoportos biztosítási terméket. A két cég piaci múltja jelent garanciát a termék megbízhatóságára és kiváló minő­ ségére. A FŐNIX CARE baleset- és betegség-biztosítás a vállalati biztosítási piac igényeire ad megoldást, egy magas színvo­ nalú, széles ellátási spektrummal rendelkező járóbeteg-ellátási és diagnosztikai kapacitást kínálva. A FŐNIX CARE biztosítás számos előnye közé tartozik, hogy a munkáltató adó- és járulékmentes juttatásként adhatja azt munkavállalója számára és a biztosítás éves díja a vállalkozás számára költségként elszámolható. Ez a juttatási forma a töb­ bi cafetéria elemmel összehasonlítva az egyik legkedvezőbb megoldást jelentheti a munkáltatók és munkavállalóik számára. Az egészséges munkavállaló a munkáltató legnagyobb értéke. A munkavállaló számára adott – magánegészségügyi ellá­ tást biztosító – betegség-biztosítás kereteiben gyorsan, hatékonyan, várólistáktól mentesen és tervezhető módon szervez­ hető az ellátás. Ez elősegíti a gyógyulás folyamatát, lecsökkenti a betegségben töltött napok számát, és ezáltal a munká­ ba visszatérés idejét. A termék központi eleme egy, az ügyfelek számára a nap 24 órájában elérhető call center szolgáltatás, mely a vállala­ ti biztosítottak hívásait fogadja és az egészségügyi szaktanácsadást végzi, valamint az ellátás szervezői feladatokat látja el. Különlegessége ennek a betegség-biztosítási terméknek, hogy baleset-biztosítással egészül ki, mely baleseti halál esetén fél millió forintot fizet a biztosított kezdeményezettjének. n

KÓRHÁZ 2013/12.

AKTUÁLIS

7

Az EMMI egészségügyi államtitkársága a közelmúltban közölte, hogy több más, a Rábaközben megvalósítandó uniós projekttel párhuzamosan a csornai Margit Kórház is részt vesz két programban. Új szakrendelő épül, és fel­ újítják a mentőállomást is.

Uniós forrásból fejlődik Csorna is A

Margit Kórház új járóbeteg-szakren­ delőjének építkezésére 1,3 milliárd fo­ rintos uniós támogatás áll rendelkezésre. A pályázati tervek szerint ebből valósul meg a sürgősségi betegellátó funkciókat is teljesí­ tő járóbeteg-komplexum, amit központi di­ agnosztikai résszel is bővítenek. Ezzel meg­ oldódik az intézmény fekvőbeteg-részlegein kezelt páciensek teljes körű diagnosztikai kiszolgálása is. Az új épületrészben megva­ lósuló tömbösítés által korszerűbb, haté­ konyabb lesz az ellátás, mert így közvetlen összeköttetés jön létre a kórház korábban elkülönülten tevékenykedő részlegeivel. A szakrendelőknek korábban helyet adó épü­ let az építkezésnek köszönhetően felszaba­ dul. Odatelepülhet a központi raktár és a műszaki ellátóhely; ezek korábban szintén szétszórtan, kisebb helyiségekben, mellék­ épületekben működtek a kórház területén. A feleslegessé váló és rossz műszaki álla­ potban lévő épületek lebonthatók, meg­ szüntethetők lesznek. A projekt az építke­ zésen kívül lehetőséget ad a kardiológia, a gasztroenterológia, a röntgen- és labor di­ agnosztika eszközeinek felújítására, illet­ ve az informatikai hálózat kiterjesztésére, valamint szükség szerint bútorbeszerzés­ re. A program befejezésének tervezett ha­ tárideje 2015. május 31. Támogatott szakmai továbbképzések A csornai kórház további uniós pályázatoknak is kedvezményezettje, ezek azonban többsé­ gükben nem eszköz- és épületfelújításokat támogatnak, hanem az intézmény dolgozó­ inak képzését, illetve az általánosan tapasz­ talható munkaerőhiány helyi kríziskezelését célozzák. A több évig tartó képzési program uniós támogatásának teljes összege 90,4 millió forint, befejezésének határideje 2014. december 31. Ebből a forrásból a kórház olyan képzési programokat támogat, amelyek meg­ felelő minőségű szakmai kompetenciát biz­ tosítanak mind a közép-, mind a felsőfokú szakirányú képzésben résztvevő kórházi dol­ gozóknak. A képzésre vállalkozók a szakmai fejlődést kínáló oktatás széles spektrumából, több lehetőség közül választhatnak. A kép­ zetlenek egészségügyi szakképesítést szerez­

8

AKTUÁLIS

hetnek, akik pedig rendelkeznek ilyennel, új szakma megszerzéséhez is támogatást kap­ nak a pályázati forrásból. A magasabb képzé­ si szintek hozzájárulnak az adott szakember kompetenciájának és hatáskörének a bővíté­ séhez, és ez által teljesülhetnek azok az elvá­ rások, amelyek az orvostudomány és a tech­ nológia folyamatos fejlődése megkövetel. A program végére a kórház 19 szakdolgozója – siker esetén – további szakképesítést szerez majd például diabetológiai, epidemiológiai, fizioterápiás, geriátriai, hospice, pulmono­ lógiai, sürgősségi és pszichiátriai szakápo­ lóként, illetve kémiai laborasszisztensként. A pályázati periódus végére a kórház orvo­ sai közül ketten rehabilitációs szakorvosi ké­ pesítést szereznek. Egy rezidens ugyancsak további szakismeretekre tehet szert, illetve a projekt támogatását igénybe véve ketten nappali oktatásban vehetnek részt az ápoló­ képzésben. A dolgozók közül többen valami­ lyen menedzseri jellegű továbbképzésben ré­ szesülnek. A kórházban tavaly indult az a három év­ re szóló program, amely az országosan is­ mert és regisztrált krónikus szakemberhiány hátrányait igyekszik csökkenteni. A támo­ gatás Margit Kórházra jutó része csaknem 50 millió forint. Az országos projekt leg­ főbb célja a pályázati kiírás szerint az, hogy a benne részt vevő kórházak anyagi és egyéb eszközökkel igyekezzenek megakadályozni náluk dolgozó szakemberek elvándorlását, illetve új munkaerőt próbáljanak szerződ­ tetni a krónikusan üresen álló munkahe­ lyekre. A célt a pályázat kiírójának útmuta­ tása szerint egy középtávú, foglalkoztatást támogató program elindításával lehetne elérni. Ebben az adott intézmény átmene­ ti bértámogatásban részesül annak érdeké­ ben, hogy a hiányzó, vagy az új funkciókhoz illeszkedő orvosi, szakdolgozói kapacitáso­ kat biztosítani tudja. A csornai kórház a pá­ lyázati kiírásnak megfelelően saját célja­ ként olyan, a nemzetközi gyakorlatban már jól ismert és bevált szakmai team megszer­ vezését, és szolgáltatásaiknak kórházban való bevezetését jelölte meg, amellyel nem­ csak a betegcentrikus orvoslás, hanem a ha­ tékonyabb gyógyító tevékenység is meg­

valósulhat. A tavaly szeptemberben útjára indított, és a jövő szeptemberben véget érő programba az idén januártól a kórház két új teamje is bekapcsolódik. Ezek a pszichiátri­ ai és a klinikai táplálási szakmai csoportok. Rehabilitációs team a minőségi ellátásért A rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésé­ re kiírt pályázatot a győri Petz Aladár kór­ házzal közösen nyerte meg a Margit kórház. Az 1,88 milliárd forint összértékű projekt ta­ valy indult, és tervezett befejezési ideje 2014 februárja lesz. A program Csornát érintő ré­ sze célként jelölte meg a neurorehabilitációs ambulancia fejlesztését. A rehabilitációs el­ látást olyan szakmai teamek szolgáltatják, amelyeknek a neurológus és rehabi­li­tációs szakorvoson kívül pszichológus, logopédus, gyógytornász, fizioterapeuta, illetve elektro­ fiziológiai asszisztens is tagja. A team a tra­ dicionális rehabilitációs eszközök, a gyógy­ torna és a fizioterápia mellett újdonságnak számító modern fiziológiai eljárásokat (TMSkezelés, biofeedback stb.) is alkalmaz a beteg gyógyu­lása, állapotának javulása érdekében. Komp­lex szolgáltatást nyújtanak továbbá a szédüléssel járó kórképek vizsgálatában, keze­ lésében és rehabilitációjában. A csornai intézményben a rehabilitációs tevékenység másik fontos területe a moz­ gásszervi rehabilitáció. A kórházban ke­ zelt betegek többségénél különféle okok (stroke, túlsúly miatti károsodás stb.) mi­ att előálló járászavar mutatkozik. Ezeknek a kórképeknek az intézményben elvégzett részletes, képalkotó diagnosztikája és az azt követő járáselemzés után részleteiben feltárhatók a fiziológiás eltérések. Az ered­ mények alapján eldönthető, hogy az elvál­ tozások milyen mértékben gyógyíthatók, illetve mekkora a valószínűsége, hogy a betegnél csupán állapotjavulás érhető el. Mindezek ismeretében utóbb kidolgozha­ tó a személyre szabott rehabilitációs prog­ ram, amelynek végrehajtói a team tagjai. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társ­ finanszírozásával valósul meg. Lóránth Ida KÓRHÁZ 2013/12.

Az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal (EEKH) a napokban tette közzé ágazati humánerőforrás-elemzését. A be­ számolóban a 2012-es adatok elemzése alapján vont le következtetéseket. Eszerint a rendszerből ezres nagyság­ rendű nemcsak a szakszemélyzet, de az orvosok létszámhiánya is, ami a közeljövőben súlyos hatással lehet a teljes rendszer működésére. A hivatal beszámolója még nem tartalmazza az idén életbe léptetett kényszernyugdíjazás miatt keletkező létszámhiány adatait.

Nem csitul a kivándorlási kedv A

beszámoló kezdő mondatai, utalva a Semmelweis-tervben deklaráltakra, egyértelműen és lényegre törően megfogal­ mazzák a magyar egészségügytől (pártoktól és aktuális politikai kurzusoktól független) elvárt feladatokat és az azok teljesítésé­ hez elengedhetetlenül szükséges feltétele­ ket. Eszerint „Magyarország társadalmi és gazdasági felzárkóztatása elképzelhetet­ len rossz egészségi állapotú, beteg embe­ rekkel. A jó egészségi állapot, valamint en­ nek a megőrzésében és javításában kiemelt szerepet játszó folyamatos és biztonságos betegellátás biztosításának egyik alapfel­ tétele, hogy a magyar egészségügyi ellátó­ rendszerben a szükséges számú és végzett­ ségű egészségügyi szakember dolgozzon. Mindezek feltételeinek megteremtése érde­ kében nélkülözhetetlen, hogy az egészség­ ügy mindenkori helyzetével kapcsolatban rendelkezésre álljanak az ágazati humán­ erőforrás jellemzői, pontos statisztikái. Az egészségügyi szakemberhiány már a közeljövő komoly kockázati tényezője” – állapítja meg a jelentés. Vitathatatlan tény, hogy (sok egyéb tényező mellett) az Európai Unió túlzott munkaterhelést til­ tó szabályozása az új tagországok egészség­ ügyi rendszereiben azzal a következménnyel járt, hogy ebből a szektorból is megindult a dolgozók elvándorlása a kedvezőbb fel­ tételeket kínáló régebbi tagországok ellá­ tórendszere felé. Ez önmagában növelhe­ ti (Magyarországon is) a munkaerőhiányt. Ennek egyenes következménye, hogy az érintett országok egészségügyi rendszereit, még akkor is, ha az elvándorlás nem emelke­ dik tömeges szintre, érzékenyen érinti a ré­ gi tagországok munkaerő-„elszívó” hatása. A krónikus munkaerőválság megelőzése végett feltétlen szükség van egy olyan rend­ szer működtetésére, amely folyamatosan monitorozza az ágazati munkaerő helyze­ tét, a vándorlás irányát, tendenciáit. A jövő­ ben kiemelt figyelmet kell fordítani nem­ csak a válságkezelésre, hanem az erőforrást koncentráló lépésekre, illetve azok hatása­ inak folyamatos elemzésére. Az így nyert KÓRHÁZ 2013/12.

információk alapján kerülhet sor az ütőké­ pes egészségügyi humánerőforrás-stratégia megtervezésére. Részletes információk a nyilvántartásban Magyarországon egy 2009-es keltű minisz­ teri rendelet alapján az EEKH folyamatosan, már negyedik éve készít beszámolókat az egészségügyben dolgozók aktuális létszám­ helyzetéről. A 2012-es évről készült beszá­ moló nemcsak az egészségpolitikusoknak kínál fontos információkat az ágazati hu­ mánerőforrás jelenlegi helyzetéről, hanem hasznos tájékoztatást nyújt az egészségügyi képzésért felelős intézményeknek, a szak­ mai szervezeteknek, az egészségügyi kama­ ráknak és szövetségeknek, továbbá a társa­ dalomkutatóknak is. Az EEKH 2009-óta minden évben nyilvá­ nosságra hozza, hogy az adott esztendő utol­

só napján hány orvos, gyógyszerész, szak­ dolgozó stb. szerepelt a nyilvántartásában. Ezekből az adatokból világosan kiolvashatók a munkaerő-vándorlás tendenciái. Az alap­ regiszter azoknak az egészségügyben dolgo­ zó személyeknek a létszámát mutatja meg, akik Magyarországon szereztek egészségügyi szakképesítést, továbbá Magyarországon ho­ nosították, illetve ismertették el egészség­ ügyi szakképesítésüket. 2009-ben például 46 914 orvost regisztrált a rendszer, tavaly pedig 46 609 főt. Az alapnyilvántartás ada­ tai szerint az itthon, vagy külföldön orvo­ si diplomát szerzett, vagyis Magyarországon elismert szakképesítéssel rendelkező orvosok létszáma folyamatosan nő. A 2009-es évhez képest 467 fővel, 2011-es évhez képest tavaly 232 fővel több orvost vett alapnyilvántartás­ ba az EEKH. A klinikai végzettséggel rendelkező egész­ ségügyi dolgozók (pl. szakpszichológusok,

Színes akváriummal gazdagodott a Jósa András Oktatókórház Gyermekosztálya A karácsonyi ünnepek közeledtével egy hangulatjavító és vidám ajándékkal gaz­ dagodott a Jósa András Oktatókórház Gyermekosztálya. A Noé Bárkája Dísz­ állat és Terrarisztikai Szaküzletnek kö­ szönhetően, ezentúl egy látványos, 500 literes akvárium is azt szolgálja, hogy a kicsik számára barátságosabb legyen a kórházi környezet, és elviselhetőbb az in­ tézmény falai között eltöltött idő. Az ak­ váriumban többféle színben pompázó édesvízi díszhal és dísznövény kapott he­ lyet, amelyek a kicsik és nagyok számá­ ra is szereznek egy cseppnyi örömöt. Az akváriumot a cég képviseletében Dodó Ferenc adta át Pap Juditnak, a gyermek­ osztály főnővérének. Az akvárium élő­ világának teljes körű rendben tartását minden hónapban a szaküzlet munkatár­ sai végzik el.

Pap Judit és Dodó Ferenc

AKTUÁLIS

9

sugárfizikusok, mikrobiológusok, biokémiku­ sok, molekuláris biológiai diagnoszták stb.) nyilvántartásba vételi létszáma folyamatos ingadozást mutat. A rendszer regisztrálja a halálesetek miatt fogyatkozó létszámadato­ kat is. Elhalálozás miatt 2009-ben például 152 orvos került ki a nyilvántartási rendszer­ ből, 2012-ben pedig 64. Az alapnyilvántartás mellett a hivatal a működési engedélyek alapján is vezet nyil­ vántartást. 2009-ben érvényes működési engedéllyel rendelkezett Magyarországon 33 272 orvos, 2012-ben pedig 30 529 fő, továbbá 88 223 fő egészségügyi szakdolgo­ zó, akiknek a létszáma tavaly 93 997 fő volt.

„A korábbi években készült HMR beszámo­ lók nem tartalmaztak adatokat az adott év­ ben a működési nyilvántartásban szereplő személyek számáról. Ezek a számok minden esetben meghaladják az érvényes működési nyilvántartási ciklussal rendelkezők számát, és rámutatnak arra, hogy hozzávetőlegesen hányan végeznek felügyelet mellett egész­ ségügyi tevékenységet. Ezek a számok szin­ tén fontos mutatói lehetnek az ágazati hu­ mánerőforrás helyzetnek” – jegyzik meg a beszámoló készítői. A nyilvántartás kor szerint is regisztrál­ ja a dolgozókat. A tavalyi évben érvényes működési engedéllyel rendelkező egész­

Egy csapatban az SZSZBMK és a Nyíregyháza Spartacus A jövőben a Jósa András Oktatókórházban végzik el a nyíregyházi focisták szűrővizsgá­ latait, egészségfelmérését, sérülés esetén pedig a diagnosztikát és a baleseti ellátást. Az egészségügyi együttműködésről szóló megállapodást ünnepélyes keretek között, hétfőn reggel szentesítették aláírásukkal a felek, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház részéről Mangol Csilla főigazgató és dr. Adorján Gusztáv főigazgató-helyettes, míg a Spartacus FC részéről dr. Barczi Róbert ügyvezető. Mangol Csilla főigazgató elmondta, az intézmény életében rendkívül fontos a prevenció és a rehabilitációs programok erősítése. Ezzel a példával a megelőzésre, az egészségmegőrzésre, a sport támogatására szeretnék felhívni a lakosság figyelmét. A Jósa András Oktatókórház felkészült a sportolók ellátására – ismertette Dr. Adorján Gusztáv, a déli pólus főigazgató-helyettese. Hozzátette: a nyíregyházi intéz­ ményben van az ország legnagyobb orvosi laborja, megfelelő képalkotási eszközök és szakemberek állnak rendelkezésre, így minden adott a közös munkához. A Szpari focistái korábban gyakran Budapestre vagy a Dunántúlra utaztak orvosi vizsgálatra – erről már dr. Barczi Róbert, a futballklub ügyvezetője beszélt. A megál­ lapodás számukra azért is fontos, mert szeretnék, hogy ha a csapattagok közül valaki megsérül, még aznap kapjon orvosi segítséget, és lehetőleg helyben végezzék el a ke­ zelést. A helyben végzett vizsgálatok abban is segítenek, hogy folyamatosan nyomon követhessék a sportolók állapotváltozását. Az együttműködési megállapodás meg­ kötése után, a csapatmunka jegyében a Nyíregyháza Spartacus Football Club egy, a focisták által dedikált labdával és mezzel ajándékozta meg a kórházat.

Dr. Adorján Gusztáv, Mangol Csilla és dr. Barczi Róbert

10

AKTUÁLIS

ségügyi dolgozók létszáma az egy évvel ko­ rábbihoz képest a következőképpen válto­ zott: az orvosok döntő többségének 2010. március 31-én járt le a működési engedé­ lye. Közülük az engedély megújítását sokan nem kérték, illetve az ahhoz szükséges fel­ tételeket nem teljesítették. Ennek következ­ ményeként 2010-ben az előző évben nyil­ vántartott orvoslétszámhoz képest jelentős visszaesést regisztrált a rendszer. A nyilván­ tartottak életkori megosztását illetően a 2010–2012 közötti időszakot tekintve meg­ állapítható, hogy a vizsgált periódusban, a regiszterben szembetűnően több lett az 55– 59 éves korcsoportba tartozó orvos. Míg ko­ rábban az orvostársadalmat legnagyobb lét­ számarányban az 50–54 évesek képviselték, addig tavalyra ez az arány áttevődött az idő­ sebb korosztályokra. 2010-ben az 50–54 éve­ sek létszáma 3921 fő volt, tavaly pedig 3872. Az 55–59 éveseknél így változott az arány: 2010-ben 3954 orvos regisztráltak a műkö­ dési nyilvántartásban, tavaly pedig 4371 főt. (Ez pedig azt jelentheti, hogy a fiatalabbak eltűntek a rendszerből). Önmagában ez a je­ lenség is figyelmeztethet egy kialakulóban lévő humánerőforrás-problémára. Az emlí­ tett negatív trend mellett a hivatal elemzői szerint némi optimizmusra adhat okot, hogy vele párhuzamosan a rendszerben megnőtt a regisztrált 25–29 éves orvosok létszáma, 1900 főről 2380 főre. Leggyakoribb szakma a háziorvos Az EEKH pontos statisztikát vezet arról is, hogy az ágazat dolgozói milyen szakképesí­ téssel rendelkeznek, illetve az évek folyamán milyen szakvizsgákat abszolváltak. Ezekből az információkból persze nem vonható le olyan következtetés, hogy Magyarországon éppen hány belgyógyász, szülész, vagy on­ kológus tevékenykedik, hiszen egyetlen sze­ mélynek többféle szakképesítése is lehet. Az adatokból viszont következtetni lehet arra, hogy mely szakmák azok, amelyeket a leg­ többen sikeresen elsajátítottak, és feltehe­ tően a gyakorlatban is művelnek. A statisztikák szerint Magyarországon a 15 leggyakoribb szakma közül például a leg­ több orvosnak (5205 fő) háziorvosi szakké­ pesítése van, 5047 főnek van belgyógyász szakképesítése, 3065-nek csecsemő- és gyer­ mekgyógyász, 1552-nek sebész, 1437 szülésznőgyógyász, 956-nak szemész, 725-nek pe­ dig pulmonológus szakképesítése. A klinikai végzettségű egészségügyi dolgozók közül a legtöbbnek (480 főnek) klinikai és mentál­ higiéniai szakpszichológus képesítése van, a legkevesebb (1 fő) pedig klinikai sugárfizikus képesítéssel rendelkezik. A szakdolgozók kö­ zül a legtöbben (40 187 fő) felnőttápolás és -gondozás szakképesítéssel rendelkeznek. KÓRHÁZ 2013/12.

Külön nyilvántartás rögzíti az egészség­ ügyi rendszerben dolgozók létszámának me­ gyénkénti megosztását is. Az adatok a járá­ si rendszer helyett még a korábbi, kistérségi területelosztás adatait veszik figyelembe. A korábbi időszakhoz hasonlóan az ágazatban dolgozók munkahelye tekintetében a fővá­ rosban nem történt sok változás. Vidéken a munkahelyek területi elosztásánál az elem­ zők a megyék méretét, az ellátandók lét­ számát is figyelembe vették. A munkahely szerinti megoszlás és a tízezer lakosra (klini­ kai végzettségű dolgozóknál százezer lakos­ ra) jutó egészségügyi dolgozók létszámának összehasonlításából kitűnik, hogy a munka­ helymegoszlás szerinti adatok emelkedése vagy csökkenése követi a lakosság számához viszonyított arányokat. Megyei adatok (Budapest kivételével): Pest megyében tavaly összesen 1854 orvos teljesített szolgálatot. Legtöbben a Gödöllői kistérségben (334 fő). A legkevesebb (398 fő) érvényes működési engedéllyel rendel­ kező orvos Nógrád megyében dolgozik. E két szélsőség között ingadozik az országos átlag. A legtöbb orvos az egyetemi központokban dolgozik. Baranyában például 1510 főt re­ gisztráltak, ezzel szemben a klinikával nem rendelkező Tolnában csupán 533 főt. Bár a munkahelyek által közölt létszámadatok sze­ rint a legtöbb orvos Pest megyében dolgo­ zott, a tízezer lakosra jutó orvoslétszám még­ sem ott, hanem Csongrád megyében volt a legnagyobb. Figyelembe véve a lakosságszá­ mot is elmondható, hogy Nógrád megyében a legkisebb a praktizáló orvosok létszáma, arányaiban viszont Pest megyében jut a leg­ kevesebb orvos 10 ezer lakosra. Arányait te­ kintve 10 ezer betegenként Budapesten dol­ gozik a legtöbb orvos (56,71 fő), az átlagosnál jobb az arány Baranyában és Csongrádban. Az országos átlag szerint 29,09 orvos jut 10 ezer lakosra. A számokból egyértelműen lát­ szik, hogy Budapesten minden szakmában magas az egészségügyi dolgozók létszáma mind az orvosoknál, fogorvosoknál, klinikai végzettségű dolgozóknál, mind az egészség­ ügyi szakdolgozóknál. Így kijelenthető, hogy az ágazat minden területén kiemelkedő a fő­ város egészségügyi munkaerővel való ellá­ tottsága. A 2012 júliusában hatályba lépett tör­ vénymódosítás szerint az egységes hu­ mán­e rőforrás-moni­t oringrendszernek tartalmaznia kell a szolgáltatási szintek fog­ lal­koztatottjainak részletes adatait is. Ezek alapján az alapellátásban 15 százalékos az or­ vosok aránya, a járóbeteg-ellátásban 32 szá­ zalékos, a fekvőbeteg-ellátásban 47 száza­ lékos, egyéb gyógyító területeken pedig 6 százalékos. A klinikai végzettségű egészség­ ügyi dolgozók közül 1 százalék tevékenyke­ KÓRHÁZ 2013/12.

dik az alapellátásban, 51 százalékuk a járó­ beteg-szakrendeléseken, 44 százalékuk a kórházakban, 4 százalékuk pedig egyéb te­ rületen teljesít szolgálatot. A szakdolgo­ zóknál ez az arány: alapellátás:10 százalék, járóbeteg-ellátás: 23 százalék, fekvőbetegintézmények: 51 százalék, egyéb: 9 száza­ lék. Az ápolók 11 százaléka dolgozik az alap­ ellátásban, 19 százaléka a szakrendelőkben, 67 százaléka a kórházakban és 3 százalékuk egyéb területen. Baranyából távoznak a legtöbben Az ágazatban dolgozók nyelvismeretét ele­ mezve a jelentés megállapítja: „az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai vég­ zettségű egészségügyi dolgozók között az angol nyelvből középfokon szerzett nyelv­ vizsgával, míg az egészségügyi szakdolgo­ zók esetében az angol nyelvből alapfokon megszerzett nyelvvizsgával rendelkezők sze­ repelnek. Az orvosok közül szakmai felső­ fokú nyelvvizsgával 912 fő, szakmai közép­ fokú nyelvvizsgával 2027 fő, míg szakmai alapfokú nyelvvizsgával 383 fő rendelkezik. A fogorvosok közül 36 fő rendelkezik szak­ mai felsőfokú nyelvvizsgával, míg szakmai középfokú nyelvvizsgával 264 fő, szakmai alapfokú nyelvvizsgával 93 fő rendelkezik. A gyógyszerészek közül 50 fő szakmai fel­ sőfokú nyelvvizsgával, szakmai középfokú nyelvvizsgával 215 fő, míg szakmai alapfokú nyelvvizsgával 36 fő rendelkezik. A klinikai végzettségű egészségügyi dolgozók közül 22 fő rendelkezik szakmai felsőfokú nyelv­ vizsgával, míg szakmai középfokú nyelvvizs­ gával 17 fő, szakmai alapfokú nyelvvizsgával 7 fő rendelkezik. Az egészségügyi szakdol­ gozók közül szakmai felsőfokú nyelvvizsgá­ val 39 fő, szakmai középfokú nyelvvizsgával 489fő, míg szakmai alapfokú nyelvvizsgával 1054 fő rendelkezik. A fenti számok a szak­ mai nyelvvizsgára vonatkoznak, amely nem feltétlenül orvosi szaknyelvi vizsgának felel meg” – részletezi a dolgozók nyelvismereté­ nek adatait az elemzés. 2012-ben az előző évihez képest 20 szá­ zalékkal többen szereztek külföldön szakké­ pesítést, mégpedig 55 orvos, 25 fogorvos, 4 gyógyszerész, 67 klinikai szakdolgozó, és 47 ápoló szakdolgozó. A legtöbbjük a szomszé­ dos országokban szerezte a szakképesítését, jellemzően magyar nemzetiségűek, több­ ségük már állampolgársággal is rendelke­ zik. A hazai diplomával rendelkező, külföl­ dön munkát vállalni kívánó egészségügyi dolgozók számára az EEKH állítja ki a kü­ lönböző hatósági bizonyítványokat. Bár ilyen bizonyítványokat azok a magyar egye­ temeken diplomát szerzett szakemberek is igénylik, akik szeretnének visszatérni a sa­ ját hazájukba, többségében mégis a magyar

állampolgárok a kérelmezők. Közülük nem­ csak azok kérvényeznek ilyen dokumentu­ mokat, akik tartósan külföldön szándékoz­ nak munkát vállalni, hanem azok is, akik, megtartva hazai állásukat időnként (he­ lyettesítésre, ügyeleti munkára) külföldi intézménynél vállalnának munkát. Ennek ismeretében kijelenthető, hogy a hivatal által kiadott hatósági bizonyítványok szá­ ma nem azonos a migrációs folyamat ada­ taival. A hivatal megállapítása szerint „az elmúlt években folyamatosan emelkedett a külföldön munkát vállalni kívánó egész­ ségügyi dolgozók száma. Ami leginkább az uniós szinten mérve alacsonyabb fizeté­ seknek, valamint az esetlegesen kedvezőt­ lenebb munkakörülményeknek a következ­ ménye, de ezt a helyzetet tovább árnyalja az a tény, hogy a híradások közismertté tették a külföldi munkavállalás lehetőségét – az­ az szinte „divattá” vált – és egyre több kül­ földi egészségügyi szolgáltató toboroz szak­ embereket Magyarországon mind a képző-, mind az ellátóintézményekben. Ezen felül lényegesen egyszerűbbé vált a külföldön történő elhelyezkedés is, hiszen jelenleg a már számos külföldön dolgozó magyar szakember is segítséget jelent a be­ rendezkedés és a beilleszkedés során, vala­ mint a külföldi munkáltatók is igyekeznek megkönnyíteni ezt pl. ingyenes vagy ked­ vezményes lakhatás, illetve a teljes fizetés melletti nyelvtanfolyamok biztosításával”. Az orvosok közül 2010-ben 1111 fő, 2011ben 1200 fő, tavaly pedig 1108 fő kért a hi­ vataltól hatósági bizonyítványt. A dolgo­ zók migrációs szándéka a fővárosban és Pest megyében a legeltökéltebb. A lakosság­ szám arányait véve alapul viszont Baranya megyéből távozott a legtöbb orvos, illetve szakdolgozó. Azt követi Zala, Győr-MosonSopron, Hajdú-Bihar és Csongrád megye. Migrációban a legkevésbé érintett Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye. A szakmák tekintetében a korábbi ten­ denciákhoz hasonlóan továbbra is a bel­gyó­ gyá­szok vezetik a migrációs listát, közöttük jellemzően sok a háziorvostan, anesz­tezio­ lógia, se­bészet, intenzívterápia, or­to­pédtrau­ma­to­lógia szakképesítéssel is rendel­ kező. Trend­ szerű növekedés észlelhető a sebészeknél is, különösen az ortopéd-tra­ umatológiai képesítéssel rendelkezők kö­ rében. A külföldön munkát vállalni kívá­ nók többsége célországként az Egyesült Királyságot, vagy Németországot jelöli meg. Előbbi mostanában inkább csökkenő tendenciát mutat, az utóbbi viszont növek­ vőt. Népszerű célállomások még Svédország és Ausztria is. Lóránth Ida AKTUÁLIS

11

A veleszületett rendellenességek szervezett és országos nyilvántartása (VRONY) a magyar egészségügyben fél év­ százados múltra tekint vissza. Idén szakmai konferencián is megemlékeztek erről az évfordulóról. Az ott elhang­ zott előadások anyagából számos szakmai értekezés is napvilágot látott, amelyek többféle szemszögből elemzik a veleszületett rendellenességek okait, előfordulásuk gyakoriságát stb.

Fél évszázados adatgyűjtés A

veleszületett rendellenességek or­ szágos adatainak az összegyűjté­ se és tárolása világszerte 1962-ben kez­ dődött. Nálunk legelőször a Heim Pál Gyermekkórház gyűjtött adatokat, majd 1970-től ezt a feladatot átvette az Országos Közegészségügyi Intézet, ahol már, az idő­ közben megszületett jogszabály értelmé­ ben, az országos adatokat nemcsak tárol­ ták, hanem azokat részletesen elemezték is idő- és térbeli megjelenésük alapján. Az OKI 1997 végéig gyűjtötte, őrizte, elemez­ te ezeket az információkat. 1998-tól nyolc éven keresztül ugyanezt tette az Országos Epidemiológiai Központ, 2006 januárja után pedig az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ. Jelenleg – 2011 áp­ rilisa óta – az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) hatáskörébe tartozik ez a te­ vékenység. Az elmúlt ötven év alatt ös�­ szegyűjtött adatbázis a népegészségügyi kutatások és az epidemiológia terüle­ tén világszerte elismertnek számít. Az in­ tézet elemzői (Béres Judit és Métneki Júlia) által készített szakmai összefoglaló (Veleszületett rendellenességek nyilván­ tartásának jelenlegi helyzete) információi szerint a világ gazdaságilag fejlettebb or­ szágaiban a veleszületett rendellenesség­ gel világra jött csecsemők aránya körül­ belül 6 százalék, közülük minden második állapota súlyosnak mondható. Szaporodó rendellenességek Az Egyesült Államokban például az új­ szülöttek között vezető halálok a születé­ si rendellenesség. Egy 2009-es statisztika szerint az USA-ban százezer élve születésre 136,4 születési rendellenesség miatt bekö­ vetkező haláleset jutott. Az életben mar­ adott rendellenességgel születettek élet­ hosszig tartó kezelése, illetve a betegségük által megengedett legjobb stádium meg­ őrzése jelentős kiadásokkal terheli az ame­ rikai egészségügyi kasszát. A tizenhét leggyakrabban előforduló rendellenesség kezelése, a betegek álla­ potának szinten tartása évente nyolcmil­ liárd dollárt emészt fel. Egy-egy születési

12

AKTUÁLIS

rendellenességgel életben tartott páciens­ re élete során átlagosan félmillió dollárt költ a rendszer. A hazai adatok szerint a nyilvántartás kezdeti éve (1962) és 2010 között összesen 211 697 veleszületett rendellenességet je­ lentettek a kórházak. Megvizsgálva az ezer élve születésre vetített adatokat megálla­ pítható, hogy a veleszületett rendellenes­ ségek gyakorisága periodikusan változó: 1962-ben körülbelül 15 ezrelék volt, 1982ben majdnem 50 ezrelék, 1997-ben 17 ezre­ lék, 2010-ben pedig 52 ezrelék. A szakértők szerint a számok emelkedése nem feltétle­ nül azt jelenti, hogy a nyilvántartás kez­ detei óta ennyivel gyakoribbak volnának a születési rendellenességek. Kézenfekvő okai lehetnek például a kórházak jelenté­ si fegyelmének a megszilárdulása, a ponto­ sabb regisztráció és adatnyilvántartás, va­ lamint a prenatális diagnosztika fejlődése. A különbségek nemcsak időarányosan, de a regionális bejelentések számát ille­ tően is jelentős különbségeket mutatnak. 2010-ben például a legtöbb születési rend­ ellenességet (117,4 ezrelék) Bács-Kiskun megyéből, a legkevesebbet (24,7 ezrelék) a fővárosból jelentették. Feltételezhető, hogy ez a szignifikáns különbség nem a va­ lódi esetszámokból, hanem a rendellenes­ ségek méhen belüli diagnosztizálási gya­ koriságának az eltéréseiből adódik. Valószínűsíthető, hogy a fővárosi kórhá­ zakban rendelkezésre álló magasabb szín­ vonalú diagnosztikai háttér, a jobb szakem­ ber-ellátottság azok a tényezők, amelyek miatt Budapesten lényegesen kevesebb szü­ letési rendellenességgel világra jött cse­ csemőt regisztráltak, mint például ÉszakMagyarországon, vagy a Dél-Dunántúlon. A prenatális diagnosztika fejlődését a statisztika számai is egyértelműen jelzik: míg 2000-ben az összes fejlődési rendel­ lenesség 6,7 százalékát sikerült ultrahangdiagnosztikával kiszűrni, addig 2009-ben a 17,2 százalékát. Down-kórnál ez az arány: 33–69 százalék volt, az idegcső-záródásnál pedig 58–74 százalék. Mindebből jól lát­ szik, hogy a korszerű diagnosztika segít­

ségével kilenc év alatt bizonyos kórképek­ nél a háromszorosát, másoknál legalább a dupláját sikerült már a méhen belüli idő­ szakban felfedezni. Idősebb anya – több kockázat A rendelkezésre álló adatok szerint, 1970ben a magzati időszak alatt szinte ugyan­ annyi Down-szindrómás esetet diagnoszti­ záltak, mint ahányan később megszülettek (kb. 7-8 ezrelék), 2010-ben pedig már lát­ ványosan szétváltak ezek az adatok. Ebben az évben a méhen belüli időszakban 2,1 ezreléket regisztráltak, ebből a megszü­ letettek aránya 0,75 ezrelék volt. A kór­ kép regisztrált gyakorisága, illetve az az­ zal megszületettek száma a nyolcvanas évek vége felé kezdett szétválni és egyre nagyobb lett a két adat közti különbség. A legnagyobb különbséget 2009-ben mér­ ték, 2010-ben valamennyit csökkent a mé­ hen belül regisztrált esetek és a megszüle­ tett Down-kóros csecsemők száma közötti különbség. Az adatokból az is világosan látszik, hogy 1980-óta folyamatosan nő a Down-szindrómás esetek száma. Ezt a je­ lenséget a szakértők a szülő nők életkorá­ nak folyamatos növekedésével magyaráz­ zák. 2010-ben sokkal nagyobb volt az első gyermekét a 35. életéve után szülő nők aránya. A Down-kór, mint az egyik leggyak­ rabban előforduló születési rendellenes­ ség idő- és térbeli halmozódását, illetve adatainak országos különbségeit a kuta­ tók önálló vizsgálat keretében elemezték. A vizsgálatra 1991-ben került sor egy 456 fős lélekszámú kis délnyugat-magyaror­ szági faluban, ahol akkoriban extrém hal­ mozódást mutatott a Down-kóros csecse­ mők száma. A vizsgálatot megelőző két évben 15 újszülött jött világra a faluban és közülük tizenegynél valamilyen születé­ si rendellenességet állapítottak meg, ami akkoriban az országos átlag 12-szeresének számított. A csecsemők 40 százaléka iker­ terhesség volt. A rendellenességgel világra jöttek között diagnosztizáltak ajakhasadé­ kot, Robin-szindrómát, veleszületett szív­ KÓRHÁZ 2013/12.

betegséget (ventricularis septumdefektus pulmonaris atresiával), hátsó orrnyíláselzáródást (choanalis atresia), végbél­ elzáródást, a bal tüdő rendellenességét (bronchus-stenosis), hasfali, illetve lágyék­ sérvet (congenitalis inguinalis hernia), illetve Down-kórt. A tizenegy újszülött közül négynél állapították meg a Downszindrómát. Arányuk az adott település új­ szülött-populációjában 223-szorosa volt az országos átlagnak. A születési rendelle­ nességgel világra jött csecsemők anyjának életkora 36 év, vagy afelett volt. A labora­ tóriumi vizsgálatok minden anyánál sejt­ osztódási zavarokat mutattak ki. A halmo­ zottan megjelenő születési rendellenesség okainak a kiderítése végett a kutatók a helyszínen folytatták a vizsgálataikat. Megvizsgálták az adott időszakban szüle­ tett valamennyi csecsemő családtagjait is, valamint azt is, hogy korábban, esetleg az idősebb gyermekeknél előfordul-e már rendellenesség. Sem a szülőknél, sem az idősebb testvéreknél nem találtak rendel­ lenességet. A vérrokonok közötti házassá­ got is kizárták. Semmilyen, a rendellenes­ ségeket előidéző környezeti ártalmat (pl. sugárzás, vírusfertőzés, gyógyszerszedés) nem találtak. Egyetlen tényező maradt, amellyel a kutatást tovább folytathatták. A tizenegy betegen született gyermek kö­ zül kilencnek az édesanyja arról számolt be, hogy terhessége korai szakaszában va­ lamilyen „beteg” halat fogyasztottak. A Down-kóros gyerekek anyjának mindegyike fogyasztott halat. A vizsgálatok fényt de­ rítettek arra, hogy 1987-ben a falu mellett

lévő halgazdaságban új vegyszert vezettek be, amellyel a kifogott halakat fertőtlení­ tették. A paraziták elpusztítása végett a halakat 5-10 percre szabálytalanul, az elő­ írásnál töményebb trichlorfon oldatban fürdették (ami rovarlőszerként használt organikus foszforszármazék), majd az ál­ latokat visszaengedték a tóba. A kezelése­ ket 1988 májusa és 1990 márciusa között többször is megismételték. A kezelés ha­ tására számos hal elpusztult, a tó partjára vetődött, vagy a víz felszínén lebegett. Bár gazdaság dolgozóinak a halászatot megtil­ tották, a falu lakosságát erről nem tájékoz­ tatták. Később, 1991-ben megvizsgálták a tóban tenyésztett pontyok, amurok tes­ tében lévő méregkoncentrációt, és még ekkor is 0,15–0,26 mg/kg volt az érték. A helyiek rendszeresen fogyasztottak a tó halaiból, azokat hosszabb időn át le­ fagyasztva is tárolták. Így a halak mér­ géből folyamatos utánpótlás került a szervezetükbe. A laboratóriumi állatvizs­ gálatok bizonyították, a méreg a placen­ tán keresztül a magzat testébe is bejut. Nem csak környezetszennyezés A négy Down-szindrómás csecsemőn kívül a többi hét, más rendellenességgel szü­ letett gyereknél a kutatók nehezen tud­ ták megmagyarázni a méreg elváltozáso­ kat okozó hatását, mert ismereteik szerint a teratogének specifikus elváltozásokat okoznak, nem általános érvényű a hatá­ suk. Azt viszont tényként állapíthatták meg, hogy a hét, rendellenességgel szüle­ tett csecsemő közül ötnek, éppen a terhes­

ség kritikus időszakában az anyja bizonyo­ san evett a halból. A feltételezések szerint a nagyszámú ikerterhesség is összefüggés­ ben lehet az ártó környezeti tényezővel, mivel minden ikerpár fogamzási dátuma egybe esett a trichlorfon expozíciós ide­ jével. A mérgezett halak fogyasztása és a születési rendellenességek arányának rob­ banásszerű növekedése közötti összefüg­ gést az a tény is alátámasztotta, hogy az 1991–96 között a faluban született 42 cse­ csemő között mindössze egyetlen születési rendellenességet diagnosztizáltak. A töb­ biek egészségesen jöttek a világra. A mé­ reg alkalmazását a falu halgazdaságában 1991-ben tiltották be. Az 1970–2010 közötti időszak vizsgála­ ta szerint folyamatosan nő a húgycsőhasa­ dékkal született csecsemők száma is. A ku­ tatók részletesen analizálták az okokat. Feltételezésük szerint a rendellenesség gya­ ko­riságának a növekedésében szerepe lehet az apák nemzőképessége romlásának, illet­ ve az emiatt alkalmazott mesterséges meg­ termékenyítésnek. „A férfiak reprodukciójá­ ban észlelt más negatív jelenségek, például az ondósejtek számának drasztikus csökke­ nése, és a hererák gyakoriságának a jelen­ tős emelkedése, az úgynevezett testicularis dysgenesis szindróma is részjelensége le­ het, amelynek hátterében az évezredes rep­ rodukciós szelekció gyengülése állhat, és oka a meddőségek kezelésében alkalmazott újabb orvosi módszerek kontraszelektív ha­ tása” – állapítják meg a kutatók. Lóránth Ida

Feleslegesnek tűnő, és a rákos beteg életének utolsó időszakában inkább ártó kemoterápiás kezelésekre fordít­ sák a rendelkezésre álló szűkös forrásokat, vagy szűrésre, prevencióra, illetve palliatív ellátásra juttassanak több pénzt? És egyáltalán: fel lehet-e tenni ezt a kérdést?

Lehet-e a finanszírozást a túléléshez szabni? M

inden negyedik ember rákban hal meg, és ha az elkerülhető életévveszteségeket nézzük, ez a betegségteher nagyobb, mint a kardiovaszkuláris beteg­ ségek esetében, fogalmazott Dózsa Csaba, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság alelnöke a Napi.hu portál szakkonferenci­ áján november 21-én. Az egészségügyi el­ látás hatékonyságát az onkológiai ellátá­ KÓRHÁZ 2013/12.

son keresztül bemutató panelbeszélgetés bevezetéseként elmondta, hogy az onko­ lógiai terápiák vezetik ma a törzsköny­ vezéseket mindenhol a világban, ami azt mutatja, hogy óriási a nyomás a közfinan­ szírozáson. Több szempontból lehet vizsgálni, van-e lemaradásunk, s kérdés, hogy a nagyon drága gyógyszeres technológiákat miként

lehet finanszírozni. Számításai szerint 2011ben 50-70 milliárd forint fordítódott kü­ lönböző csatornákon a daganatos betegek kezelésére, gyógyítására. Jelenleg legin­ kább a tételes elszámolásban zajlik a fi­ nanszírozás, amit pedig ez a keret nem bír, az a méltányossági kasszában csapódik le. Úgy vélte, ha lassan is, de haladunk elő­ re, a vesedaganat és tüdőrák gyógyítására­ AKTUÁLIS

13

alkalmas gyógyszereknél új befogadások vannak folyamatban. Lehet-e a támogatást a túléléshez szab­ ni, hónapokban mérve? – tette fel a kérdést. Nagyon súlyos állapotban ugyanis akár mil­ liókat költünk néhány hónapos túlélés érde­ kében, ugyanakkor más országokban a túl­ élés jóval kedvezőbb arányú. Dózsa Csaba szerint hatékonysági tartalék mutatkozik a rendszerben, amellyel évente 5-6 ezer em­ ber életét lehetne megmenteni. Jól látható, hogy hazánkban szigorúb­ bak a befogadási, támogatási feltételek a korábbiakhoz képest, kialakult egy kezde­ ti költségmegosztási technika az OEP és a gyártók között. Ha van igazolt egészségnye­ reség, akkor van támogatás és jobb a hoz­ záférés a terápiához, ha nem igazolódik az egészségnyereség, akkor kikerül a támoga­ tásból a gyógyszer, már nem mérvadó, me­ lyik cég terméke. Kemények a végpontok, nem lehet mellébeszélni Dózsa Csaba úgy vélte, hogyha a makroszin­ tű allokációt nem sikerül a programok, meg­ oldások között meghatározni, akkor ugyan­ ebben a körben fogunk forogni tíz-tizenöt év múlva is. Hiába ölünk milliárdokat az el­ látásba, nem fogunk eredményeket elérni. A daganatos betegek ellátásában az ada­ tok pontosan mutatják, hányan betegedtek meg, hányan haltak meg, a betegséget mi­ lyen stádiumban fedezték fel, a terápia mi­ kor kezdődött – vagyis kemények a végpon­ tok, nem lehet mellébeszélni, fogalmazott Dózsa Csaba. Vannak-e adatok arra vonatkozóan az OEP-nél, hogy milyen források mellett mi­ lyen eredmények mutatkoznak, látnak-e változást a túlélési adatokban? – tette fel a kérdést a beszélgetést moderáló dr. Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője. Dr. Gajdácsi József, az OEP egészségügyi főigazgató-helyettesének válaszából kide­ rült, folyamatosan végeznek vizsgálato­ kat, most is készülőfélben van egy elemzés, amely például megmutatja, hogy a 20082010-es gyógyszerportfólióhoz képest má­ ra teljesen megváltozott a felosztási rend. Akkor a topgyógyszert a kardiológiában használták, és volt még 7-8 készítmény er­ re a betegségcsoportra. Mára jelentős az átrendeződés az onkológia javára: az 1-20. gyógyszer onkológiai termék, ami azt is mu­ tatja, jelentős források allokálódtak az on­ kológiai gyógyszerekre. A mortalitásra vonatkozóan nehéznek minősítette a válaszadást: míg a kardioló­ giában már társadalmi szinten megjelent az egészségnyereség az elmúlt tíz év fej­

14

AKTUÁLIS

lesztéseinek köszönhetően, addig az onko­ lógiában egyelőre nincs ilyen adat. Egy szű­ kebb adatsoruk van, amelyből nem akarnak messzemenő következtetéseket levonni, de mégis elgondolkodtatóak a számok. 2013. november végi adataik szerint – TAJ-szám alapján vizsgálva – már nem élt azoknak a betegeknek a 85 százaléka, akik 2011 és 2012 között tételes finanszírozásban nagy értékű onkológiai gyógyszert kaptak. Úgy vélte, végig kell gondolni, hogy a korlátozott forrásokból mire összpontosít­ sunk: fizessünk például hat nap alatt két­ millió forintot egy beteg néhány hónapos túlélése érdekében, vagy juttassunk több pénzt a szűrésre, megelőzésre, a gyógyítha­ tatlan betegek hospiceellátására. Úgy érzi, a súlypontok eltolódtak, és nem akar pallost tartani az emberek feje fölé, de elgondol­ kodtatóak az adatok. A sebészetet is értékén kellene kezelni A befogadásban elmaradást mutat a ma­ gyar rendszer, ismerte el, de rögtön hoz­ zátette: nincs olyan készítmény viszont, amihez más formában, például egyedi mél­ tányosság keretében ne juthatna hozzá a beteg. Gajdácsi elmondta azt is, hogy hiányt érez a finanszírozói oldal részéről: a sebésze­ ti területek alulfinanszírozottak, nincsenek annyira a fókuszban, pedig értékén kellene kezelni a manuális szakmákat is a gyógysze­ rekkel együtt. A mortalitási mutatók ingadoznak, de nincs rosszabbodás, sőt valami kis javulás mutatkozik, ugyanakkor a morbiditás egyér­ telműen növekszik, sokkal több beteget di­ agnosztizálnak, mondta dr. Mangel László, a Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetének vezetője. A hátteret kutatva az életmód, egészségtudatosság mellett a ko­ moly, egyre intenzívebben jelentkező bizal­ mi válságot említette: a betegek nem fo­ gadják el a kezeléseket. Az ellátórendszernek több területen is fejlődnie kellene, hiszen például az onko­ lógiai éberség nem mindig tökéletes, de a finanszírozással, a technológiai ellátással sem lehetünk teljesen elégedettek, ugyan­ akkor a kezelések ma már szabályozot­ tabbak, mint 15 éve. Azonban bármilyen összevetést nézünk, nincs nagyon nagy kü­ lönbség a visegrádi és a nyugat-balkáni or­ szágokhoz képest, tette hozzá. „Az onkológiai ellátás során alapvetően két dolgot csinálunk: gyógyítunk és keze­ lünk” – fogalmazott Mangel László, jelezve, a kettő között óriási a különbség. A kezelé­ sekkel a gyógyíthatatlan betegeknél csak időt lehet nyerni, egyre többet. A korábban egy év alatt lezajló betegségekkel szemben ma négy-öt évet tudnak adni a betegeknek.

Ezeknek a nagyon drága biológiai készítmé­ nyeknek a kilencven százalékát a kezelések során alkalmazzák, és nem a gyógyító „olda­ lon”, tette hozzá azzal, hogy nem várhatóak alkalmazásuktól döbbenetesen jó eredmé­ nyek mortalitás szempontjából. Sokkal fon­ tosabb, hogy egyre több olyan daganatos, előrehaladott állapotú beteg van, akiknek évekkel tudják meghosszabbítani az életét. Véleménye szerint másképp kell a kérdés­ kört felfogni, és a nemzetközi befogadási trendeket megfelelő racionalitással hazánk­ nak is követnie kell. Mire kondicionálódtak az onkológusok? Mindenki megfelelő körülmények között, emberi méltóságban szeretné eltölte­ ni a hátralévő idejét gyógyíthatatlan be­ tegként, nem pedig úgy, hogy felesleges kezeléseknek vessék alá. Az életvégi ke­ moterápiák generális orvosi, onkológiai gondolkodásból adódnak véleménye sze­ rint. Nem egyszerű kérdés, hiszen nehéz megmondani a betegnek, hozzátartozónak, hogy nincs tovább kezelés, mert nincs ér­ telme. Mangel László szerint az orvosok­ nak ezt a felelősséget és döntést fel kell vállalniuk. Az elmúlt 10-20 évben azon­ ban arra lettek kondicionálva az onkoló­ gusok, hogy igenis meg kell próbálni gyó­ gyítani vagy legalábbis kezelni a beteget, és most nagyon nehéz a váltás. Tudomásul kell venni azonban, hogy az életvégi kemo­ terápiáknak nincs egészségnyeresége, csak káros hatása, és megrövidíthetik a beteg életét. Dr. Kissné dr. Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészség­ poli­ tikai Főosztályának vezetője szerint nem szabad nagyon általánosan értékelni az on­ kológiai ellátást, ugyanis az időskorban ki­ alakuló daganatos esetektől „fejnehéz” a rendszer. Úgy vélte, azt kell szűrni, ami­ vel a mortalitást lehet csökkenteni. Ennek kapcsán bejelentette, hogy a Korányi inté­ zetben szűrőprojekt indul a magas kocká­ zatú betegek körében: 1000 beteget fog­ nak alacsony dózisú CT-vel szűrni kísérleti jelleggel. Klinikai adatok szerint ez a típu­ sú vizsgálat tüdőmortalitásban 25 százalé­ kos eredményt tud elérni. Tehát jóval hatá­ sosabb, mint a tüdőszűrés, amelynek során évente találnak 300 tbc-st és 1500 tüdő­ rákost, miközben évente tízezer tüdőrákos hal meg Magyarországon. Fontosnak tartot­ ta a prevenció részeként a dohányzáselle­ nes törvényeket, a dohánytermékek adótar­ talmának a megemelését, ami évek múlva látszódni fog a tüdőrákos esetek számának csökkenésében. Sándor Judit KÓRHÁZ 2013/12.

Nem sokkal az Uroonkológiai Osztály felújítása után a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikán újabb sikert köny­ velhetett el prof. dr. Nyirády Péter igazgató munkatársaival együtt – átadták a katalogizált, 500 új kötetnek is he­ lyet adó könyvtárat, ahová ezek után szeretettel várnak a Klinikán kívülről is minden érdeklődőt. Az átadó ünnep­ séget az Inkontinencia c. könyv 2., bővített kiadásának bemutatójával tették színesebbé. A kiadvány két részből áll, mert a szerzők külön fejezeteket szenteltek „Az inkontinens betegek ápolása” témakörnek is.

Lapozzunk! Újabb siker a SE Urológiai Klinikán A

Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Könyvtára a szakterület legnagyobb irodalmi gyűjtőhelye, több mint 90 éve hal­ mozzák itt a szakkönyveket – tudtuk meg Nyirády professzortól. A teremben a legfris­ sebb irodalomtól a csaknem 100 éves, muze­ ális értéket képviselő kötetekig számos kincs található. Az Intézmény igazgatója ünne­ pélyesen is megköszönte prof. dr. Kelemen Zsolt, a klinika megbecsült munkatársa, és Magyaródi Ágnes könyvtáros (és szakfordító) mintegy fél éves munkáját, melynek során tematizálták a papírra vetett tudásanyagot. „A szakirodalom nyomtatott hordozóit ed­ dig nem megfelelő gyakorisággal használták a kollégák – mondta Nyirády professzor – hi­ szen nehéz volt itt bármit is megtalálni. Mára felgyorsult az élet, könnyebb a számítógé­ pen irodalmat keresni, de emellett köteles­ ségünk és felelősségünk emlékezni elődeink­ re is. Különösen, hogy amint belelapozunk az itt található, több évtizede született kiadvá­ nyokba, láthatjuk, hogy nincs sok újdonság a nap alatt, csak az a kérdés, hogy ki men�­ nyire tudta érvényre juttatni felfedezését. Az orvostudomány egyéb területein sem ritka, hogy bizonyos felfedezésekre már akár fél év­ századdal ezelőtt is rájött egy-egy orvos, csak abban az időben nem kapott elég figyelmet az adott találmány.” Az immár áttekinthető könyvtár azt a célt is szolgálja a jövőben, hogy a klinika munkatársai előadásaik során a hazai és a nemzetközi irodalom szélesebb spektru­ mát mutathassák be. A kötetekről, amelyek a magyar mel­ lett francia, német, angol és más nyelve­ ken egyaránt szép számmal fellelhetőek a klinikán, prof. dr. Kelemen Zsolt beszélt az egybegyűlteknek, néhány darabot le is emelve a polcról, hogy valamennyien meg­ csodálhassuk pl. azokat a precíz rajzokat, amelyekkel a tegnap urológusprofesszorai tankönyveiket illusztrálták. Ezek az ábrák ma is pótolhatatlanok az oktatásban. Az KÓRHÁZ 2013/12.

urológián belül a diagnosztikai elemek­ től (radiológiai vizsgálatok, ultrahang stb.) kezdve az általános urológia és annak kü­ lönböző részterületei – mint pl. a gyermek­ urológia, az anesztézia vagy a műtéttan té­ májában született művek – nyelv szerinti bontásban kerültek helyükre. Az inkontinencia teljes témakörét felölelő kiadvány Az inkontinencia és annak különböző for­ mái napjainkban nagy hangsúlyt kapnak az urológián belül – a poszterek 20%-át te­ szi ki ez a téma a nemzetközi kongresszu­ sokon is. A Medicina gondozásában megje­ lent szakkönyveket prof. dr. Katona Ferenc, dr. Hamvas Antal és dr. Klauber András szer­ kesztették. Az „Inkontinencia” c. könyv alcí­ me: Diagnosztika, terápia, rehabilitáció. „Az inkontinens beteg ápolása” a kórházi, illetve az otthoni ápolás megkönnyítésére szolgál. Az ellátás interdiszciplináris tudást igényel A vizelet- és székletinkontinencia a magyar lakosság mintegy 5%-át érinti – hangzott el a könyvbemutatón. Ez a probléma sú­ lyosan befolyásolja a mindennapi életmi­ nőséget és adott esetben a munkaképessé­ get is, a társadalom idősödésével fokozódó egészségügyi szociális és gazdasági problé­ mát okoz. A tünetek az idősebb korosztályt rész­ ben a korral járó természetszerű egészség­ gyengülés és/vagy a fokozódóan szaporodó betegségek folytán külön érintik, de a fi­ atalabb emberek is hasonló problémáknak lehetnek kitéve, mert a vizeletinkontinen­ cia a terhesség, illetve a szülés utáni álla­ potot is károsan befolyásolhatja. A megjelentetett könyvek részletesen be­ mutatják az ellátás összetettségét, a külön­ böző szakterületek egymásra utaltságát. Az urológia, a szülészet-nőgyógyászat, az ideg­ gyógyászat, a gyermekgyógyászat, a rehabi­

litáció, a geriátria, a gyógytorna, valamint a fizioterápia egyformán szerepet játszhat a vi­ zelet- és széklettartási problémák ellátásá­ ban. A bemutatott kötetben az egyes szak­ területek prominens képviselői fűzik hozzá tudásukat a teljes anyaghoz. Kezdve az in­ kontinencia különböző formáival, a húgyutak anatómiájával és a vizelettartási zavarok terminológiájával, a neurológiai hátteren, a gyermekkori inkontinenciák lehetséges okain és kezelési lehetőségein át az idősko­ ri inkontinencia kivizsgálásáig és terápiájá­ ig – a rehabilitációt is beleértve – az oldala­ kon minden fontos információ megjelenik. Külön fejezetet kapott az urodinamikai vizs­ gálat többlépcsős procedúrája, valamint a fizioterápia és a gyógytorna nyújtotta lehe­ tőségek köre. Az ápolóknak szóló kiadvány fejezeteit szintén a szakma vezetői írták, ismertetve az olvasókkal az inkontinens beteg egész­ ségügyi és szociális problémáinak sokféle­ ségét, a vizelettartás és -ürítés élettanát, az inkontinencia különböző típusait, a kü­ lönböző nemek és korosztályok jellemző tüneteit és igényeit, valamint az ellátás lé­ péseit a fizioterápiától a pácienseknek szó­ ló tanácsadásig. A rendezvényen mindenki egyetértett abban, milyen fontos volt ebben a témá­ ban az ápoló szakembereket is tájékoztatni a korszerű tudásanyagról, hiszen az inkon­ tinencia ellátásának jelentős része rájuk há­ rul. Mivel ez a teher sokszor nagy, az ápolók akár rossz néven is vehetik ezt a problémát, ha azonban ismerik a tünetek hátterét és a terápiás lehetőségeket, többet és könnyebb szívvel tudnak segíteni. A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika felújított könyv­ tárában az 1920-as kiadású példányok mel­ lett 2013 novemberétől természetesen ezt a két kötetet is megtalálhatják a téma iránt érdeklődő orvosok és szakdolgozók. Radnai Anna AKTUÁLIS

15

Ezt az eseményt az ember jó esetben családja körében tölti, ám ez nem mindenkinek adatik meg – van, aki egye­ dül vagy barátokkal üli körül az ünnepi asztalt, és mint tudjuk, a kórházak sem ürülnek ki a december 24-én.

Karácsony mindenütt Az

intézmények menedzsmentjei kettős rendezői szerepet töltenek be ilyen­ kor, amennyiben sok helyen a pácienseknek is igyekeznek kedveskedni valamivel, és mun­ káltatóként a dolgozók számára is összejöve­ telt rendeznek. Vezetői döntés, hogy ki mit valósít meg mindebből. Mi két jó példával szolgálunk.

A Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórházban régi hagyomány a „kliensek karácsonya.” „A karácsony napjait is szakkórházunk­ ban töltő kliensek számára rendezett ünnep­ séget elődöm, dr. Bors Katalin vezette be, én pedig örömmel folytatom e hagyományt” – mondta dr. Huszár Sándor főigazgató. A Dunakanyarban meghúzódó, csodás park­ kal körülvett intézmény amúgy is fenséges hangulatot árasztó berkein belül Csengődi Beáta szociális munkás szervezi meg minden évben az 1-2 órás összejövetelt. Meghívását olyan híres művészek fogadták már el az elő­ ző években, mint a Rajkó Zenekar vagy Pitti Katalin, ám itt nem a sztárság a lényeg. A műsorszámok között kivétel nélkül szerepel a kórház orvosaiból álló énekkórus, az ápolók

16

AKTUÁLIS

szintén énekelnek vagy szavalnak, a beteg­ hordozó szakember fuvolázik, és az orvosok közül az erre legméltóbb személy „karácso­ nyi gondolatok” címen pár mondatban közö­ sen elmélkedik az egybegyűltekkel az ünnep lényegéről. Az örömszerzésben részt vesz­ nek a gyerekek is – hol a visegrádi óvodások, hol a dolgozók kiskorú csemetéi. A visegrá­ di várjátékokon is szereplő mazsorettcsoport szintén be­ mutatót tart művészetéből, a rehabilitációban részesülő páciensek örömére. Az ünne­ pi délután zenei színvonalát meghatározza Balogh Anikó kiemelkedő művészi kvalitása, aki hosszú éveken át igazgat­ ta a Farkas Ferenc Zeneiskolát, s aki barátaival és kollégáival – zongoraművész és énekesek részvételével – több produkci­ óval is színesíti a műsort. Ezek közül kiragyog az évről-év­ re előadott Ave Maria. „A té­ mát szinte minden nagy zene­ szerző feldolgozta” – mondja Balogh Anikó – ő pedig a szak­ kórház iránti nagyrabecsülése jeleként évről-évre más-más zenei géniusz verzióját interp­ retálja a közönségnek. Mindezeken túl és első­ sorban a kliensek maguk sin­ csenek a nézőtérre „kényszerítve” – Csengődi Beátával való előzetes egyeztetés alapján bárki előadhatja a többieknek azt a verset, dalt, gondolatot, amivel úgy érzi, szívesen hozzájárulna az ünnephez. Magát a szerve­ zőt is különleges zenei tehetséggel áldotta meg a Teremtő, így ha nem is minden évben, de amikor sikerül rávennie magát, ő is eléne­ kel egyet-egyet saját karácsonyi témájú alko­ tásaiból. A rendezvény minőségét híven tük­ rözi, hogy a Pilis TV minden évben leközli azt elejétől a végéig. A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban dr. Bodnár Attila főigazgató a dolgozók számára szer­ vezett hangulatos ünnepet, azzal a mögöt­ tes szándékkal, hogy az emberfeletti telje­ sítményt nyújtó orvosok és szakdolgozók érezzék, egy közösséget alkotnak, és a veze­

tőség megbecsüli munkájukat. A december 17-én tartott ünnepségnek a Kórház étter­ me szolgált otthonul. Bodnár Attila ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy hivatali idejének kezdetekor nem volt könnyű dolga, munkatársai hathatós és készséges segítsé­ gével azonban az intézmény helyzetének sta­ bilizálása mellett különböző fejlesztésekre is sor kerülhetett. A Lehel téri Árpád-házi Szent Margit Plébánia gitáros énekkarának tagjai karácsonyi dalokat játszottak a főigazgató beszéde után, majd a kórház menedzsment­ je üdítőre és szendvicsre hívta meg a munka­ társakat, valamint a meghívott vendégeket. De nem csak a Kórház központi telep­ helyén ünnepelték a karácsonyt – a BajcsyZsilinszky Kórház Stroke Klub­jának szerve­ zésében is egy nagyszabású rendezvényre kerülhetett sor december 20-án 11.00–16.00 óra között a Kőbányai Szabadidőközpont (KÖSZI). Színháztermében. A betegszerve­ zet 2010 decembere óta működik, mára ők a legnagyobb lélekszámú egyesület ebben a betegkörben. Rendezvényeikre időről-idő­ re különleges vendégeket is hívnak. Céljuk, hogy a betegek felvállalják és elfogadják ál­ lapotukat, valamint felismerjék, hogy a sze­ mélyes motiváció megőrzése által sok ne­ hézségből van kiút. Karácsonyi műsorukban megköszönték a betegek egész éves részvéte­ lét, a többi köszöntőt és az éves beszámolót követően pedig egy meglepetésparti színe­ sítette az ünneplést. A rendezvényen fellé­ pett a Gördülő Tánccsoport és a Szent László Gimnázium Énekkara. Az általános profilú intézmény egyes osz­ tályain is szerveznek a páciensek számára ki­ sebb-nagyobb ünnepséget, igaz ez nem kö­ telező, így nem is minden részlegen valósul meg. Arról azonban minden évben gondos­ kodik a vezetőség, hogy valamennyi osztá­ lyon szépen feldíszített karácsonyfa hirdes­ se: ezek a napok kicsit mások, mint az év más időszakában. A dolgozók maguk között szin­ tén régi hagyományt követve a mindenki@ bajcsy.hu e-mail címen kívánnak egymásnak boldog ünnepeket. A cikk szerzője ezúton kívánja ugyanezt valamennyi olvasónknak! Radnai Anna KÓRHÁZ 2013/12.

A közelgő ünnepek a spirituális gondolatok megbeszélésére, az év vége és egy új esztendő kezdete pedig az összeg­ zésre, tervezésre teremtenek alkalmat. A Magyar Kórházszövetség elnökével, egyben a Bethesda Gyermekkórház fő­ igazgatójával, dr. Velkey Györggyel beszélgettünk.

A karácsonyi szeretet az orvosbeteg viszonyban és a munkatársi közösségben is megélhető – Áprilisban lépett hivatalba, mint a Magyar Kórházszövetség elnöke. Hogyan érzi magát ebben a szerepkörben? – Az elnökséggel együtt már azt hiszem „felvettük a kesztyűt”. Csapatban dolgo­ zunk, megosztjuk egymás között a tenni­ valókat. A kórházszövetség elnökségében nagyon jó társakra találtam ehhez. Ebből adódóan a kórházak problémáit át tudjuk beszélni, árnyalt gondolkozást tudunk ki­ alakítani, melyet igyekszem elnöktársaim­ mal együtt képviselni. Lényegesnek tartom – a többi elnökségi taggal együtt – a tónus megfelelő beállítását, vagyis azt, hogy ré­ szint szakmai hangon fogalmazzunk, másfe­ lől pedig valóban próbáljuk megérteni mé­ lyebben a kérdéseket és ezt kommunikáljuk is. Gondolok itt arra, hogy a pro és a kont­ ra érvek hangozzanak el, még ha ettől bo­ nyolultabb, nehezebben érthető is a beszé­ dünk, vagyis ne legyen egysíkú és ne váljon „jelszószerűvé” a véleményalkotásunk, s en­ nek megfelelően a kommunikációnk sem. Hibának tartanám, hogyha „elkennénk” a problémákat, azt hiszem, hogy mindenkinek – a hatóságoknak, az egészségpolitikának és a fenntartóknak is – az az érdeke, hogy a kórházszövetség valódi „életképet fessen” a kórházi világról. – Erre az évre nagyjából befejeződött a rendszer állami tulajdonba vétele. Hogy ér­ tékeli a kialakult helyzetet? – Az állami tulajdonba vétel egy eszköz­ rendszer, ami célként nem értelmezhető – akik ezt létrehozták, azoknak sem célként jelent meg a szemük előtt. Egy ilyen folya­ mat, éppen a kitűzött célok sikeres eléré­ sének függvényében valószínűleg évtize­ des távlatban lesz értékelhető, illetve sok év után ér el „egyensúlyi helyzetet” is. Az el­ múlt években leginkább az őrületes admi­ nisztratív terheket cipelte az, aki ebben a folyamatban részt vett – úgy a GYEMSZI ve­ KÓRHÁZ 2013/12.

zetése, mint az egészségpolitika, az intéz­ ményvezetők, vagy az önkormányzatok. Be kellett állni egy új működési rendnek. Új munkatársaknak kellett megtanulni telje­ sen új feladatokat, ki kellett alakítani egy új szervezeti kultúrát. Most mondhatjuk és mondjuk is, hogy ez nagyon sok gonddal és nehézséggel járt. De végre kezdenek letisz­ tulni a folyamatok, és a pozitív hozadékok is megjelentek: pl. a közbeszerzések tech­ nikailag jobban mennek, és látszik a gázbe­ szerzésnél, de talán a legszembetűnőbben a gyógyszertendernél, hogy ez működőképes modell, a központi közbeszerzési rendszer valóban előnyöket is jelent. A kórházfenn­ tartói napi ügyintézésben is gördüléke­ nyebbek a folyamatok. Mindamellett még sok mindennek kell jó irányba mozdulni. Az erős központosítást egy decentralizációs, térségi jellegű megerősödésnek kell követ­ nie, illetve világossá kell tenni a kórházve­ zetés, a térségi menedzsment és a központ kompetenciáit. Hozzátennék még egy dol­ got, amit kevésbé szoktak emlegetni. A saját bőrünkön érezzük, hogy a GYEMSZI kétféle funkciója sokszor öntudatlanul összekeve­ redik. Egyrészt a GYEMSZI egy nagy háttér­ szakértői bázis, ezért a korábbi Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) és a jelenle­ gi, különböző stratégiaalkotó műhelyek je­ lentik az egyik lábat, a másikat pedig az érthetően felduzzadt feladatokkal rendel­ kező fenntartói jellegű gondolkodás struk­ túrái alkotják. Néha ezek összekeverednek, ugyanis az időfaktor, vagyis a gyors döntés kényszere miatt a GYEMSZI által felügyelt intézményi kör adatait, a fenntartói jellegű információkat használják fel a stratégiaal­ kotási folyamatokban is. Pedig a GYEMSZIkörön kívül a honvédségnek, az egyházaknak és az egyetemeknek is vannak nagy egész­ ségügyi intézményei. A térségi központok közül mindösszesen két-három központ van GYEMSZI fenntartás alatt. (Azért bizonyta­

lan ez, mert a Nyugat-Közép-Magyarországi Térségi Központ még mindig nem egé­ szen definiált.) Ebből is adódik, hogy időn­ ként kiesnek a látótérből azon intézmények, amelyek nem „GYEMSZI-sták.” – Történelmi esélyt ad az állami kézbevétel ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozottabb, igaz­ ságosabb, hozzáférhetőbb struktúra alakul­ jon ki Magyarországon. – Ennek kialakításában már most is na­ gyon sok munka van, kár hogy ez nem lát­ szik eléggé a gyakorlatban. Az a tisztázó fo­ lyamat, mely a kapacitások definiálásával, a progresszivitási szintekhez sorolt terüle­ ti ellátási kötelezettségek megnevezésével és az ezekhez társított minimumfeltételrendszer rögzítésével megtörtént, remek alapot jelent a további munkához, első­ sorban az életszerű betegút-menedzsment megalkotásához, ami a rendszerszintű ha­ tékonyságjavítás kulcskérdése. E mellett a GYEMSZI–OEP–ÁNTSZ hatásköreinek tisz­ tázása, harmo­ nikus együttműködésének kidolgozása kell, legyen a következő rend­ szerszervező lépés. Én nem tartanám sze­ rencsésnek ezek összevonását, bár erről szóló hangokat is lehet hallani. – Az ellátóintézmények nem mindegyike került állami tulajdonba. Nem nehezíti-e az egységes működtetést, ha nem teljesen ho­ mogén a rendszer? – Nyilván számos szubjektív elem is közre­ játszott ebben – például az önkormányza­ ti integrált járóbeteg-rendelők kimaradásá­ ban is. Nem baj, hogy így alakult. Egy ilyen széles körű és gyors állami tulajdonba vétel – beleértve a gazdasági társasági formában működő intézményeket is – nagy feladat volt. Ha jobban ráértünk volna, akár évtize­ dekig is eltarthatott volna. Elsősorban nem látványos, hanem adminisztratív munkát adott, aminek a betegek által közvetlenül Évértékelés Melléklet

17

érezhető pozitív tartalma ebben a fázisban nem volt. Ráadásul olyan mértékben kime­ rítette a rendszert, hogy józannak tartottam és tartom azt, hogy nem lépett még tovább az állami fenntartás területén a rendszeral­ kotás. Először jól fel kell építeni a jelenle­ gi keretekben az állami rendszert, és majd egy következő kérdésként kell feltenni azt, hogy vajon ez a folyamat menjen-e tovább, s ha igen, milyen irányba, vagy pedig ma­ radjon meg a köztes megoldás, aminél je­ len pillanatban tartunk. Nagyon fontos azonban, hogy a most következő átalakítá­ soknál ne a pillanatnyi tulajdonviszonyok mentén gondolkozzunk. Én azt tartom sze­ rencsésnek – és ezt lényeges rendszerszerve­ ző kérdésnek is tekintem, hogy az egészség­ ügyi struktúraalkotásban a kórházakat kell alapegységként kezelni. A járóbeteg-szakel­ látók működését funkcionálisan integrálni kell a kórházakhoz, de nem tartom szüksé­ gesnek, hogy ez egy erős szervezeti integ­ ráció is legyen. Úgy fedjük le az országot egészségügyi ellátással, hogy a kórházaknak a most létrehozott módon világosan megle­ gyen a területi ellátási kötelezettsége, ami­ nek mentén a kórházi szintnél a lakosság­ hoz közelebb levő ellátások – beleértve az önálló járóbeteg-szakrendelőket, a közös­ ségi egészségházakat és az alapellátás min­ denféle elemét – a kórházi egységekhez in­ tegrálhatók szakmailag. A háziorvosi ellátás számára is szükséges egy olyan tudásköz­ pont, amihez szakmailag igazodik, és ezt a szerepet a kórházak tudják betölteni. Jelen pillanatban nem ez az elfogadott egészség­ politikai gondolkodás. Számosan máshogy gondolkodnak erről, például hogy a létre­ hozandó csoportpraxisok kistérségi egész­ ségszervező központokká álljanak össze, il­ letve a járóbeteg-ellátás és a kórházi szint között legyen egy éles határ, aminek men­ tén szerintem egymás mellett „ketyegne” a rendszer – így magam ezt nem érzem orga­ nikusnak. Úgy gondolom, hogy a kórházak hálózata az országot szépen, egyenletesen lefedi. Természetesen nem patologizálni kell, és függőlegesből vízszintes helyzetbe hozni a beteget – téves kép, amennyiben a kórházakra így tekintenek. Megfelelő ösz­ tönzőkkel tegyük inkább egészségházzá a kórházat, ahol rengeteg prevenciós munka, és döntően járóbeteg- és egynapos ellátás (is) folyik. Ne feledjük, hogy a járóbetegek ellátása ma is csaknem háromnegyed rész­ ben a kórházakhoz kötött! – Beszéljünk egy kicsit a pénzügyekről! A kórházon belüli forráselosztásban a dolo­ gi kiadások kritikus szintre csökkentek. – Nincs ember, aki vitatná, hogy szükség volt a béremelésekre. Valóban nagyon kel­

18

Évértékelés Melléklet

lett, sőt sajnos még mindig kevés volt. Ám a magunk intézményi szintjén mindunta­ lan azt is számolgatjuk, hogy a személyi és a dologi költségek között milyen arányt tudunk fenntartani. Természetesen ezen a szinten is igyekszünk a munkatársainkat minél jobban megfizetni, de tudjuk, hogy gyógyszerre, vegyszerre, eszközökre is mu­ száj költeni. Ha rendszerszinten is kiszámol­ juk ugyanezt, azt látjuk, hogy a béremelésre nagyon nagy áldozatokat hozott a kormány. (Hangsúlyozom közben, hogy ez még min­ dig nem tudta stabilizálni a rendszert, és ha összemérjük a magyarországi béreket a kör­ nyező országok béreivel, akkor is alacsony szinten vagyunk. De ez mégis egy nemes, és fontos lépés volt!) Sajnos nem volt ele­ gendő az a forrás, amit eredetileg erre szán­ tak, a népegészségügyi termékdíj és egyéb, hasonló bevételek. Ebből adódóan a szak­ ellátási kasszából kellett a bérekre többet áldozni, így körülbelül 30%-ra csökkent a dologi kiadásokra fordítható összeg, ami nominálisan és arányaiban is kevés. Ezt a do­ logiforrás-kiesést, vagy szebben fogalmazva forrás-átcsoportosítást valakinek meg kel­ lett hiteleznie, és valahol a rendszerben meg kellett jelennie a dologi kiadások va­ lós fedezetének. A dologi kiadások ugyan­ is nem csökkenhetnek az infláció és a jo­ gos szakmai igények miatt. Tulajdonképpen a beszállítók fizették – mondjuk így – „köl­ csönözték” ezt a pénzt, nagyobb mértékben, mint amit megszoktak. Ezért vált őszre a rendszerünk labilissá. A döntéshozók meg­ értették ezt a problémát, és a szokottnál ha­ marabb tettek a rendszerbe plusz forrást, és ezt a számlát részben kifizették a kórháza­ kon keresztül a beszállítóknak (bár a köztar­ tozások ellenértékeként egy kis része vissza is jutott az államhoz). Először jutottunk el oda (köszönet érte!), hogy jóval az év végi, utolsó napok előtt előbb elérte a kórháza­ kat a konszolidációs pénz. A folyamat érté­ kelésekor világosan kell fogalmazni: a jelen­ leg rendelkezésre álló forrás nem elegendő ahhoz, hogy problémamentesen működés­ ben tartsa a kórházi rendszert. Egyébként az ország stratégiai kérdése az is, hogy az sta­ bilak legyenek a kis- és középvállalkozások, amelyeknek leginkább tartoznak a kórházak, tehát van egy fontos gazdaságpolitikai ol­ dala is ennek. – Van-e esély a nagyon közeli jövőben to­ vábbi konszolidációra? – Az az érzésem, hogy a döntéshozók tisztá­ ban vannak azzal, hogy lépni kell, mert to­ vábbra is rendkívül nehéz helyzetben van az ágazat. Azt remélem, hogy az elkövetke­ ző hetekben a költségvetés finomhangolá­ sánál és az év végi zárásnál még elérhető­

vé válik valamilyen forrás. Ez a pénz, ami most a rendszerbe került, csak az adósságál­ lomány felére volt elegendő, miközben rö­ vid távon kihasználható hatékonysági tar­ talék biztosan nincsen. Havonta körülbelül 4 milliárd forinttal nő a lejárt adósságállo­ mány. Ezzel mindenképpen kell kezdeni va­ lamit. Jó volna „tisztán” kezdeni a követke­ ző esztendőt. Másfelől pedig a mozgóbérek emelése nagyon hiányozik a rendszerből. Ennek hiánya olyan alacsony ügyeleti bére­ ket tart fent, ami miatt az ügyeletek nehe­ zen állíthatók ki, ami az ellátásbiztonságot rontja. Ennek éves szinten mintegy 17 milli­ árd forint lenne a fedezete. Tehát amikor a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban rész­ letesebb tervezés folyik, és talán még szóba jöhet a tartalékok mobilizálása, akkor erre is gondolni kell. – Az előbbiekben már érintettük az ágazat további súlyos gondját, még pedig a humán­ erőforrás helyzetét. – A krízist sikerült erőteljes és odafigye­ lő, jókor jövő kormányzati ösztönzéssel – a béremeléssel és a különböző szakképzéssel kapcsolatos intézkedésekkel, ösztöndíjak­ kal – elodázni, de valójában feloldani még nem. Talán jó páran elhalasztották a kül­ földre mozdulásukat, mert érezték a kedve­ ző trendeket, de nem dőlt el végleg az, hogy tartósan Magyarországon folytatják-e pá­ lyafutásukat, és hogy ebből adódóan stabi­ lizálódik-e hazánkban az orvosi és szakdol­ gozói gárda. Minduntalan megerősítéseket kapok komoly külföldi helyekről, hogy jól képzett a magyar szakembergárda – ebből adódóan a vonzás is nagyon erős a külföl­ di intézetek részéről. Magyarországnak ér­ demes lenne invesztálnia az egészségügybe, mert ez gazdasági hozadékot is eredményez­ ne. Az egyébként jelentős uniós forrásokból megvalósuló infrastrukturális beruházások­ kal és tudatosan megerősített emberi erő­ forrással komoly esély nyílhatna arra, hogy itt kialakuljon egy határokon átnyúló, jelen­ tős egészségügyi tudásbázis. Érdemes lenne még inkább gazdasági-befektetői szemlé­ lettel is tekinteni az ágazatra. Bár nyilván­ való, hogy az európai bérek nem elérhetők, de legalább olyan szintig emelni kellene a fizetéseket, hogy az orvosok és a szakápo­ lók személyes megfontolásában nagy biz­ tonsággal az itthon maradás vagy hazaté­ rés felé billenjen a mérleg nyelve. Azt még hozzátenném, hogy a képzést is jelentősen dinamizálni kell. Érdemes volna az orvos­ egyetemeken és a szakdolgozói képzőhe­ lyeken is a finanszírozott kvótahelyeket nö­ velni. Továbbá hangsúlyosnak tartom azt, hogy a szakorvos- és szakápoló-képzésben is gyakorlatorientált, a pillanatnyi szakem­ KÓRHÁZ 2013/12.

berhiányt figyelembe vevő, a jelenleginél rövidebb idejű képzéseket kellene megva­ lósítani. Lehetetlenség az, hogy manapság (mivel már szubdiszciplinákra képzünk em­ bereket) a két szakvizsgás elvárások idején egy évtizedig tartson az orvosi egyetem el­ végzése után egy-egy szakember teljes ki­ képzése. – Rengeteg modern módszer, technika tud­ ja gyorsítani ezt a tanulási folyamatot. Bizonyos szakmák – képalkotó diagnosztika, idegsebészet, invazív sebészet stb. – terü­ letén azonban olyan gyors fejlődés mutat­ kozik, amelynek követésére még a jelenlegi képzési idő sem elegendő. – Az orvoskamara az orvosi életpályamodell bevezetését szorgalmazza – ezzel egyetértek. Az életpályamodell részint pénzügyi stabi­ litást jelent, de a felvetett kérdésekre is vá­ laszt kell találni, vagyis arra, hogy a kultúra átalakult, és ennek megfelelően a gondol­ kodásnak is át kell alakulnia. Az a gondol­ kodás, ami az intézményeinkben és a klini­ kákon még számos esetben jelen van – sőt helyenként domináns –, ma már nem élet­ képes. El kell jutni ahhoz, hogy egy szak­ orvos kompetens, felelősségteljes, számos értelemben a jelenleginél önállóbb mun­ kát tudjon végezni. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy egy osztályvezetői, vagy egy klinikaigazgatói hatáskörnek ne len­ ne tartalma, de ezt újra kell értelmezni. A tapasztalat átadását új formákba kell ön­ teni. Vagyis a tapasztalt, de a gyakorlati munkától már eltávolodó, vagy akár a gya­ korlati munkát még végző, de már fizikai­ lag kisebb teljesítményre képes szakembe­ rek meg tudják tartani a presztízsüket úgy, hogy valóban azt az elsősorban oktatói, to­ vábbképző munkát végezzék, ami a felhal­ mozott tapasztalat és bölcsesség okán tő­ lük elvárható. – Milyen lehetőséget nyújt az ágazat szá­ mára a következő hét éves uniós beruházá­ si ciklus? – Az új uniós ciklusban másként nevezzük a különböző beruházási – energetikai, gaz­ daságélénkítő – programokat. Ezen elneve­ zések alatt megjelenhetnek jó tartalommal megtölthető és Magyarország prioritásaira figyelő programok, de az egészségügynek ezek mindegyikében nagyon nagy szere­ pet, jelentős helyet kell kapnia. Nem mu­ száj itt az egészségügyet külön nagy prog­ ramként megfogalmazni, de az lényeges elem, hogy a programok mindegyikében az egészségügy, az egészségipar, az ezzel kap­ csolatos innovációk, a kórházak energeti­ kai fejlesztése megjelenjen. Hiszen példá­ ul az energiafogyasztásból jelentős hányad KÓRHÁZ 2013/12.

kötődik a kórházakhoz, ahol éjjel-nappa­ li üzem van – az iskolákkal és az irodák­ kal szemben –, ezért kiemelt jelentőségű, hogy az ilyen épületeknek az energetikai hatékonyságát javítsuk. Másfelől az egész egészségügy szervezésénél, ezen belül a ka­ pacitásátrendezéseknél, az orvos- és embe­ rierőforrás-képzésnél és az uniós beruházá­

Dr. Velkey György

soknál is a szemünk előtt kell tartani, hogy a Ratkó-korszak gyerekei most érik el azt az időszakot, amikor az egészségügyi ellátást intenzíven igénybe fogják venni, és ehhez újabb emberek, energia, épületek kellenek. Szükség lesz a szociális ellátás bővítésére is. A szociális ellátás és az egészségügy ha­ tárterületén világos elvek kellenek, mert az súlyosan hatékonyságrontó, ha az egész­ ségügynek kell megoldania a szociális problémákat. Ezért is nagyon fontos most józanul gondolkodni az uniós beruházások tervezésekor, mert ha Magyarország való­ di problémáit szeretnénk megoldani, ak­ kor oda kell figyelni a rohamosan elörege­ dő társadalom igényeire. – Milyen üzenete van 2013 végén a debre­ ceni egészségügyi integrációnak? – Én a debreceni egyetemen és a gyermek­ klinikán nőttem fel és váltam „nagykorú orvossá”. Szeretem a várost és az egyete­ met, sokat köszönhetek neki, és sok taní­ tómesterem és barátom dolgozik ott. Ezért kissé aggódva figyelem a folyamatokat: jó lenne, ha az a gyönyörű és értékes nagyer­ dei zöld sziget fejlődési pályán maradna. Fontos, hogy az értékek mentén állítsák be az irányt, ne a középszerűség győzzön. Ehhez eszköz lehet a Kenézy Kórházzal va­ ló egyesülés, mindkét intézmény beletehe­

ti az új egységbe az értékeit. Hatékonyabb és dinamikusabb lehet a gyógyítás, a pár­ huzamosságok megszüntethetők, ráadá­ sul az egyesült intézményben már tényleg minden elérhetővé válhat. Az infrastruktú­ ra talán itt fejlődött az országban a legtöb­ bet az elmúlt két évtizedben. Most ez lesz a legnagyobb egészségügyi intézmény is. Fontos, hogy megmaradjon a kutatás és az oktatás rangja, tudja kihasználni az intéz­ mény a hatalmas elméleti tudásbázist, de legyen emberközpontú, gyakorlatias gyó­ gyító hely. Sose látott, egyszeri esély ez egy mintaszerű egészségügyi struktúra és kultúra kialakítására, a térségi egészség­ ügyi szervezés is új lendületet kaphat itt – finom kézzel és érzékenyen kell benne min­ den elemet összerakni. – Egyházi tulajdonú gyermekkórház veze­ tőjeként az ünnep és a betegek spirituális összefüggéséről szeretnénk Öntől néhány szép gondolatot hallani. – A közelgő ünnephez kapcsolódóan egy tapasztalatomat szeretném elmondani ar­ ról, hogyan változik az ünnepre készülő­ dés. Mostanában nem jutok el boltokba és plázákba, de az egyik hivatalból a másik­ ba járva elég sokat vagyok kénytelen jön­ ni-menni a belvárosban. Általában gyalog szoktam közlekedni, mert így gazdaságos, és egy kicsit mozgok is. Gyakran botlom be­ le karácsonyi vásárokba, melyek már egyre több helyszínen megjelentek. Azt látom – az elmúlt évek tapasztalataival összevetve –, hogy egy olyan trend alakult ki, ami en­ gem jó érzéssel tölt el, hogy nem annyira a vásári dolgok zajlanak ezeken a karácso­ nyi vásárokon, hanem az emberek egymást keresik, több és több az evős-ivós pult. Az emberek karácsonyra készülődve összejön­ nek, szeretnek együtt beszélgetni. Úgy lá­ tom, hogy az országban egyre jobban meg­ fogalmazódik a közösségre vágyás igénye. És a karácsonyi vásár az emberekben egy­ re inkább közösségi együttlétté kezd ala­ kulni, nem a tárgyak habzsolása látszik már annyira. A karácsony fontos monda­ nivalója is ez: a szeretet, ami egymás kö­ zött tud megvalósulni. Ez a fajta közös­ ségképzés nagyon erős igény lett az egész világon. Magunknak is ugyanezt kívánom: szeretetben próbáljuk megélni az együtt­ létet a saját munkatársi közösségeinkben, a betegekkel való közösségben a minden­ napi gyógyításban, az egészségügyi mikroés makroközösségeinkben és – túllépve a munkahelyi, kórházi körökön – a különbö­ ző családi, társadalmi, civil és egyházi kap­ csolatainkban is. Dr. Szepesi András, Bene Zsolt Évértékelés Melléklet

19

Wochna Tiborral, a Wochna Medical Kft. ügyvezető igazgatójával értékeltük az idei évet.

Technológiaintenzív gondolkodás –  Idén kórháztervezési rovatot indítot­ – Hogyan telt 2013 a Wochna-csoport tunk. A szakmai anyagok összeállítását a számára? Wochna-cégcsoport munkatársai tették le­ – Egyértelmű előrelépés, hogy mind a szer­ hetővé. Miért fontos az Önök számára az viztevékenység területén, mind a tervezési egészségügyi döntéshozói kör kórházterve­ oldalon nagyon komolyan megerősödött zési szakismereteinek bővítése? a Wochna-cégcsoport. A Wochna Medical – Leginkább azért, mert 2006-tól egy szervizcsapatánál számos olyan szakem­ markáns irányba tart a világ. Erről meg­ ber kezdett el dolgozni, akik korábban ne­ lehetősen sokat lehetett olvasni, vannak, ves gyártók berendezéseit szervizelték, és akik a Porter-féle stratégiával azonosítják, ezért nagymértékben bővült szervizüzlet­ vannak, akik mással, de a világban ezen változásokban a technológia­ fejlesztés új irányai is megvalósul­ tak, és ez az egészségügyi fejleszté­ sek megközelítését is befolyásolja. Elkerülhetetlen, hogy a technoló­ gia, konkrétan az orvosi techno­ lógia is kövesse ezeket a változá­ sokat. Példát kell mutatni abban, hogy újszerű megoldásokat mu­ tassunk be. Ezért segítjük szak­ mailag a kórháztervezési rovatot. A fentiek előkészítéseként a kol­ légák idén szakáganként mutatták be, hol tartunk. Erre épül rá a jövő évi számokban az orvostechnológia részletesen, másrészt ez az a pont, ahonnan a fejlődés elindul. Kicsit stílusosabban kiegészíteném az ismert mondást azzal, hogy a je­ len ismerete pedig szükséges a jö­ vő építéséhez. Harmadrészt, ahogy már a korábbi számokban is olvas­ ható volt, úgy gondolom, hogy a rovat egyfajta hidat képez az intéz­ ményvezetők és a műszaki kollégák szakmai nyelvezete között. Végülis Wochna Tibor ez az orvostechnológusok egyik fontos feladata. – Mi a technológiaintenzív fejlesztések célja? – A fejlődés célja, hogy a hatékonyabb egészségügyi ellátást a technológia is kö­ vesse. Ez a tervezésről való gondolkodás alapjainál kezdődik, és kicsúcsosodik azok­ ban a részletekben, amelyekről 2014-ben, a kórháztervezés rovat fejezeteiben tu­ dunk beszámolni. Reményeink szerint a jö­ vő év projektjei lehetőséget teremtenek a technológiaintenzív gondolkodás előny­ ben részesítésére, és akár a gyakorlati élet­ ben történő bemutatására.

20

Évértékelés Melléklet

águnk. Bár a magyar egészségügy nehéz­ ségei nem csökkentek, a cégcsoporton be­ lül alkalmazotti körünk már megközelíti a félszáz főt, árbevétele alapján pedig már a magyar egészségügy meghatározó szol­ gáltatói körébe tartozik cégcsoportunk. Technológiaintenzív tevékenységünk kul­ csa, hogy úgy tudunk a teljes szervizfolya­ matban részt venni, a pályázatokban részt vállalni, hogy nem szorulunk külső alvál­ lalkozó segítségére, saját termékeket for­ galmazunk, gyakran nincs szükség fő- vagy alvállalkozó bevonására. Széles vertikumot

tudunk lefedni, ami a magyar egészségügy beszállítói környezetében nagy előnyt je­ lent számunkra – ügyfeleink számára pe­ dig megfelelő árazást. Ennek egyik fon­ tos részlete, hogy jövő évben elkezdjük az egyik legnevesebb, lengyel bútorgyártó cégcsoport, a Nowy Styl bútorainak ma­ gyarországi egészségügyi piacra történő bevezetését. – Idén milyen fejlesztési projektek­ ben értek el sikereket? – Egyértelműen sikeres a világ egyik legnagyobb kórháziágy-gyártója, a LINET magyarországi piaci meg­ jelenése. Több uniós finanszírozá­ sú pályázatban nyertünk az inten­ zív ágyak területén. Ezek a sikerek összecsengenek a nemzetközi tren­ dekkel, és azt bizonyítják, hogy a legmagasabb szakmai minőséget is lehet elérhető árszínvonal mel­ lett nyújtani – természetesen eh­ hez fontos méretgazdaságossá­ gi előny, hogy a LINET évente közel százezer kórházi ágyat gyárt. Sőt, a LINET átütő nemzetközi sikert ért el az elmúlt években az antidecubitusmat­racok terén is, e termékkör meg­ jelenése a következő hónapokban várható Magyarországon. – A cégcsoport nézőpontjából ho­ gyan szemléli a következő évet? – Teljes mértékben hiszek a jövő kórházában. Fontos, hogy tudjuk, melyek azok a részletek, amelyek a beteg közérzetét meghatároz­ zák. Belsőépítész kollégáink vall­ ják, partnereink is visszaigazolják, hogy az ergonomikus kórházi környezet­ nek is gyógyító hatása van. A világ jobbik felén, ha bemegy az ember egy egészség­ ügyi létesítménybe, csodálatos környe­ zettel találkozik. Amelyet kellő odafi­ gyeléssel itthon is meg lehet valósítani. Kis túlzással csupán elhatározás kérdése, hogy ergonomikus gyógyító környezet jöjjön létre a magyar gyógyító intézmé­ nyekben. A mi feladatunk, hogy ebben a célban támogassuk a magyar egész­ ségügyet, termékeinkkel, eszközeinkkel, szolgáltatásainkkal. n KÓRHÁZ 2013/12.

2013 a hazai gyógyszeripar szereplőinek kihívásokkal teli esztendő volt. Mégis akadt számos olyan siker, eredmény, amelyre jó visszatekinteni. Ezekről beszélgettünk dr. Szabó Lászlóval, a Teva Magyarország vezérigazgatójával.

Közös gyógyír a problémákra – Hamarosan vége a 2013-as évnek. Milyen megoldandó feladatokat, kihívásokat ho­ zott ez az esztendő a Teva számára? – 2013 ismét egy kemény év volt a gyógyí­ tásért dolgozó minden szakembernek és vál­ lalatnak. Bár a gyógyszerkassza nem csök­ kent tovább, a gyógyszerárak csökkentését célzó intézkedések hatását, mint amilyen a vaklicit, mindannyian súlyosan megéreztük. A nagy hazai gyógyszergyártók azáltal, hogy árbevételük jelentősen csökkent, az orvos­ társadalom pedig azért, mert a korábbinál is kevesebb forrás állt rendelkezésre a folya­ matos szakmai fejlődéshez szükséges konfe­ renciák, továbbképzések támogatására, de sokszor a gyógyításra is. Vállalatunk árbe­ vétele annak ellenére csökkent, hogy több gyógyszert tudtunk a betegekhez eljuttat­ ni, mint 2012-ben. Ennek következtében át kellett gondolnunk működési struktúrán­ kat, meg kellett nézni, hol tudunk megta­ karítani, valamint hogyan tudjuk a lehető legjobban felhasználni a rendelkezésünk­ re álló erőforrásokat. Az árbevétel-csökke­ nés mellett komoly gondot okozott a hatal­ mas kintlévőségek kezelése is. Elsősorban az egészségügyi intézmények halmoztak fel je­ lentős tartozást. Feladat tehát bőven akadt, azonban számos olyan sikert is el tudunk érni, amely miatt büszkén gondolhatunk majd vissza erre az évre. – Melyek voltak ezek? – Elsőként említeném, hogy továbbra is meghatározó partnerei tudtunk lenni a ma­ gyar orvosoknak, a magyar betegeknek és az ország gazdaságának. Büszkék vagyunk ar­ ra, hogy a hazai orvostársadalom partner­ ként tekint ránk, elismeri azokat az erőfeszí­ téseket, amelyeket a hazai betegellátásért és az országért teszünk. Továbbra is Tevakészítmény segítségével gyógyulnak a leg­ többen Magyarországon, minden hetedik betegnek mi biztosítjuk a szükséges terá­ piát. A kórházi ellátásban ez az arány még magasabb, ott átlagosan minden harma­ dik-negyedik felhasznált készítményt a Teva gyártja. A nehéz piaci körülmények ellené­ re is tudtunk új készítményeket bevezetni, biztosítva ezáltal, hogy újabb megfizethető árú, de kiváló minőségű készítmények segít­ KÓRHÁZ 2013/12.

Szabó László

sék az orvosok gyógyító munkáját. Ha pedig már a minőségnél tartunk, fontos elmon­ dani, hogy a gazdasági nehézségek, a vakli­ cit okozta árcsökkenések ellenére kitartóan ragaszkodunk gyógyszereink világszínvo­ nalú minőségéhez! 2013-ban sem érkezett egyetlen minőségi kifogás Teva gyógyszer­ hez kötődően. Sajnos a csökkenő árbevétel miatt dolgozói létszámunkat is csökkente­ ni kellett, azonban a minőségbiztosítást ez nem érintette, sőt ott tovább erősödtünk. Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben egy orvos kolléga Teva-készítményt ír fel a be­ tegnek, biztos lehet abban, hogy világ­ színvonalú minőségű gyógyszerrel segíti a gyógyulását. Tovább tudtuk növelni magyar gyártási kapacitásainkat és exportunkat is. A tavaly átadott gödöllői, steril készít­ ményeket gyártó üzemünkben folyamato­

san fut fel a termelés. Vállalatunk mellett az egész magyar gyógyszergyártás sikere­ ire is büszkék lehetünk. Nemzetgazdasági szinten tovább erősödött ugyanis a ha­ zai gyógyszergyártók szerepe. Érdemes el­ mondani, hogy 2012-ben a négy nagy ha­ zai gyógyszergyár termelte meg a nemzeti hozzáadott érték közel 5 százalékát, és ez az iparág adja a hazai ipari kutatás-fejlesz­ tés mintegy felét. Kiemelten magas a mun­ kahelyteremtő képessége is. Minden egyes, a gyógyszeriparban létrehozott munkahely átlagosan további három embernek is mun­ kát ad a beszállítókon, szolgáltatókon ke­ resztül. Ugyan a 2013-as adatok még nem állnak rendelkezésre, de az előzetes eredmé­ nyekből úgy tűnik, nemzetgazdasági hozzá­ adott értékünk tovább növekedett. Nem le­ het eleget hangsúlyozni, hogy amennyiben Évértékelés Melléklet

21

Varga Mihály átnyújtja Szabó Lászlónak a a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét

az orvos kollégák hazai gyártó készítményét írják fel a betegnek egy importgyógyszer he­ lyett, nem csupán a beteg jut megbízható, kiváló minőségű készítményhez, hanem az ország is jobban jár. Ugyanis a hazai gyógy­ szer nemzetgazdasági hozzáadott értéke több mint négyszerese az import készítmé­ nyének. Konkrét számokra lefordítva, ez azt jelenti, hogy amennyiben az OEP 1000 fo­ rint támogatást ad egy importgyógyszerhez, abból mindössze 350 forint folyik be az ál­ lamkasszába adók és járulékok formájában, míg hazai készítmény esetén ez 1430 forint! Többek között ezt a hozzáadott értéket is­ merte el a kormányzat ősszel azáltal, hogy vállalatunknak elsőként ítélte oda az akkor alapított „Díj a sikeres vállalkozásokért” el­ ismerést. – A betegellátás mellett jól ismert a Teva társadalmi elkötelezettsége. – A gyógyításban és az ország gazdaságá­ ban betöltött szerepünk mellett van még egy terület, amire büszkék vagyunk, és a ne­ hézségek ellenére – ha szerényebb mérték­ ben is – igyekszünk fenntartani. A Teva ne­ ve mára összeforrt a magyar sport, a kultúra és az oktatás támogatásával. Hiszünk abban, hogy a gyógyítás nem ér véget a világszín­ vonalú gyógyszergyártással, az egészségügy szereplőivel történő partneri együttműkö­ déssel. Célunk, hogy hosszú távon tegyünk az emberek egészségének javításáért. A pre­ venció egyik leghatékonyabb módja az ak­ tív sportolás. Ha akár egyetlen olyan fiatal

22

Évértékelés Melléklet

is akad, aki éppen a Teva-Vasas vízilabdázói­ nak, a DVSC-Teva labdarúgóinak, vagy a GRCTeva női röplabdázóinak példája miatt kezd el aktívan sportolni, s ezáltal egészségeseb­ ben élni, már megérte. Ezért is igyekszünk az általunk támogatott sportolókat bevon­ ni prevenciós programjainkba. Például a szívérrendszeri felvilágosítást segítő „Érte vagy!” programunkban a Teva-Vasas olimpiai és vi­ lágbajnok vízilabdázóinak közreműködésével több, mint kétezren vállalták, hogy változtat­ nak életmódjukon, egészségesebben fognak élni. A test mellett a lélek ápolását, a kul­ túra egészségmegőrző szerepét is fontosnak tartjuk. Az az évente mintegy 400 000 em­ ber, akik ellátogatnak az általunk támogatott Pesti, illetve Vígszínház előadásaira, biztosan maradandó élménnyel távoznak. Végül, de nem utolsó sorban évek óta kiváló az együtt­ működésünk a Debreceni Egyetemmel. Európában elsőként indítottuk el a gyógy­ szergyárunk által azt a kihelyezett tanszéket, ahol a vegyész- és gyógyszerészhallgatók va­ lódi gyógyszergyártási gyakorlati tudtást sa­ játíthatnak el. Ösztöndíj-programjainkkal pedig a tehetséges vegyész, illetve gyógy­ szerészhallgatókat segítjük. Célunk olyan élet­pályamodellt ajánlani a fiatal tehetsé­ geknek, amelynek segítségével tudásukat re­ mélhetőleg Magyarországon kamatoztatják majd. Sikerből, elismerésből az év végére is jutott. A minap vehettem át az egyik legma­ gasabb rangú állami kitüntetést, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, amely elismerése annak a munkának, amit vállala­

tunk a betegellátásban és a társadalmi sze­ repvállalásban tesz. – Milyen elvárásokkal vágnak neki a 2014-es évnek? – Az iparág nehézségei nem szűnnek meg 2014-ben sem, de mindenképp egy kiszá­ míthatóbb, tervezhetőbb üzleti környezet­ re számítok. Bízom benne, hogy még több magyar beteg számára tudjuk biztosítani a gyógyulást segítő terápiát. Hazai működé­ sünk szempontjából nagyon fontos, hogy kutatási-fejlesztési költségeink egy részét továbbra is vissza tudjuk igényelni az ága­ zati különadókból. Számítok arra is, hogy minden korábbinál jobban felértékelődik a „magyar gyógyszer” szerepe a hazai betegel­ látásban. A magyar orvosok, gyógyszerészek és a hazai gyógyszergyártók összefogásával olyan népegészségügyi, nemzetgazdasági értéket teremthetünk, amire korábban nem volt példa. Várakozással tekintek az elkövet­ kező esztendőre. Remélem, hogy jövő ilyen­ kor egy hasonló interjúban sok szép ered­ ményről számolhatok majd be az Kórház szaklap olvasóinak. Egyúttal hadd ragadjam meg a lehetőséget és köszönjem meg vala­ mennyi magyar kórházvezetőnek, orvosnak és egészségügyi szakdolgozónak azt az áldo­ zatos munkát, amelyet nap mint nap végez­ nek valamennyiünk gyógyulásáért, és hadd kívánjak az eljövendő ünnepekhez békessé­ get, az új esztendőhöz pedig minden jót! n Radnai Anna KÓRHÁZ 2013/12.

Kicsi gyerekkorom óta minden karácsonykor kíváncsian lesem az ablakokon kiszűrődő színes fényeket, és megpróbá­ lom elképzelni, vajon mi lehet a fal túloldalán, a fűtött szobákban, a feldíszített karácsonyfák alatt. Ám nem a pén­ zért vett tárgyak, az ajándékok érdekelnek, hanem az, hogy embertársaim hogyan élik meg a karácsonyt, tudnak-e örülni az ünnepnek, egymásnak, függetlenül attól, hogy mijük van anyagiakban.

Kiskarácsony – az ajándékok egy része a mesebeli lányéhoz hasonlít R

ásky László vagyok, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára. Amióta az OSZ-ben dolgozom, már nem csak az álta­ lános kíváncsiság van bennem ilyenkor, ka­ rácsony táján. Meghatározó élmény, hogy az egyes években mit kap az egészségügy, de ugyanígy az is, hogy az egészségügy ma­ ga mit ad azoknak, akikért van, létezik, dolgo­ zik: a betegeknek. Az egészségügyben, annak közvetlen közelében dolgozni, nem könnyű, a felada­ tok, a munka megedzik az embert. Mégis, a nehézségek ellenére is fontos, hogy a de­ rű, a humorérzék ne hagyjon el bennünket. Éppen ezért is kérem, nézzék el nekem, ha a következő írás nem annyira a karácsony­ kor szokásos áhítattal, sokkal inkább a szil­ veszterre jellemző könnyedebb, ám néha vitriolos éllel íródott. A magyar emberek képzeletbeli ka­ rácsonyfája alá a kormány az idei évben rendkívül sok szép, csillogó ajándékot tett. Gazdasági növekedést, alacsony inflációt, rezsicsökkentést, számtalan beruházást, de legfőképpen és mindenekelőtt: egy szebb és jobb jövő ígéretét. Ez utóbbit nem is kellett megvenni, újonnan beszerezni, hi­ szen régi ajándékról van szó. Talán nem is ajándék ez, sokkal inkább egy évről év­ re előkerülő betlehemre hasonlít, a szent családdal és a jászol körül jámboran szem­ lélődő marhákkal, szamarakkal. Az ajándékosztásból az egészségügyi kormányzat sem akart kimaradni. Ám sa­ ját pénze nem lévén, kénytelen volt idegen tollakkal ékeskedni, illetve részben egy kis trükkel megoldani az ajándékozás problé­ máját. Ígéretekből itt sem volt hiány, és az egészségügyi államtitkár nem is apróz­ ta el az erkölcsi ajándékot, hiszen – szerin­ te – nem mást, mint paradigmaváltást ka­ pott az egészségügy. Ezzel ugyan egy kissé úgy vannak az érintettek, mint jó harminc évvel ezelőtt édesanyám, aki testvéremtől és tőlem AC/DC-lemezt kapott karácsony­ ra, azaz nem is vágytak rá, nem is értik, de KÓRHÁZ 2013/12.

Rásky László

úgy tesznek, mint akik respektálják a dol­ got. (Pontosítok: a „pará”-t mindenki érti belőle, főleg mostanában, sokan paráznak is a para-paráztatástól.) Az ajándékok egy része a mesebeli lá­ nyéhoz hasonlít. A kórházfejlesztések cso­ dálatosak, de ha nincs hozzájuk finanszíro­ zás, akkor olyanok csupán, mint a hógömb: látványosak, de végeredményben haszon­ talanok. A sok háttérmunka gyümölcse pe­ dig csak akkor tudna beérni, ha megérkezne az igazi ajándék: az átgondoltan kialakí­ tott, hatékony és fenntartható intézmény­ rendszer. No, de ne legyünk telhetetlenek! A szakdolgozók idén is megkapták a bérfejlesztés soha nem elégséges, de elen­ gedhetetlenül szükséges ajándékát. A mű­ szaki-gazdasági területen dolgozók pedig egy nagy tanítást kaptak, mely szerint, aki közülük tanult, az is fölöslegesen tette, hiszen – egy képzavarral élve – a jóságos Mikulás azt mondta, az ő munkájuk elvég­ zéséhez jórészt elegendő az alapfokú ké­ pesítés. A kórházi beszállítók külön is örülhetnek az egészségügyi bérfejlesztésnek, hiszen az általuk szállított eszközök, illetve nyújtott

szolgáltatások ellenértékéből kapták meg az emelést a dolgozók. Így, hiába büszke az egészségügyi kormányzat a béremelések­ re, az erkölcsi diadal a beszállítóké, hiszen ezért az ajándékért ők fizettek. De ne legyünk igazságtalanok, hiszen maguk a beszállítók is kaptak ajándékot: hozzájuthattak a követeléseik egy részé­ hez. Illetve, még mielőtt kibonthatták vol­ na az ajándékdobozt, az ajándékozó ki­ vette a kezükből, kinyitotta, és elkezdett alkudozni, hogy ő akkor mégis inkább ki­ venne néhány dolgot az ajándékok közül. Leginkább a késedelmi kamatokat, de le­ hetségesnek tartotta azt is, hogy a meg­ ajándékozott önszántából még lemond er­ ről-arról. Már csak a saját maga érdekében is. Ha szeretne egyáltalán bármilyen aján­ dékot is kapni. A lényeg a lényeg, idén karácsonykor a kórházi beszállítóknak nem a csengettyű szólt, hanem egy távoli hang egy régi vicc­ ből: „Há’ járni jár, csak nem jut”. S hogy mit kaptak a betegek? Sokan kaptak gyógyulást, egészséget, nem keve­ sen életet. Még úgy is, hogy a gyógyszert, a kötszert, a pelenkát, nem egy esetben a kanalat is nekik vagy hozzátartozóik­ nak kellett vinni a gyógyító intézmények­ be. Szerencse viszont, hogy a 3D nyomta­ tók korában sem kellett senkinek magán elvégeznie a műtétet, a szükséges beavat­ kozást. Persze mindig eljön a pillanat, amikor félre kell tenni a viccet. Úgyhogy a cikk végén teljesen komolyan csak annyit kí­ vánok, hogy a jövő év legyen könnyebb mindannyiunknak: kormánynak, egészség­ ügyi intézményeknek és dolgozóiknak, a betegeknek és nem utolsósorban az ellá­ tást eszközökkel és szolgáltatásokkal el­ látó vállalkozásoknak! Az sem lesz baj, ha a javulás ajándékait már jóval jövő kará­ csony előtt megkapjuk. n Lejegyezte: Krasznai Éva Évértékelés Melléklet

23

„Az informatika nem kívánság, hanem kényszer” – a Carestream rendszereket Magyarországon képviselő Medimat Kft. idei teljesítményéről és kihívásairól kérdeztük Gémes Lászlót, a cég ügyvezető igazgatóját.

Értékálló technológia – Igazgató úr, milyen tevékenységek jelle­ mezték az idei évet? – Elsősorban a komplexebb projektek meg­ valósítása. Erre már tavaly is volt egy szép példa Budapesten, a XI. kerületi szakren­ delőben, amikor szárnyainkat próbálgat­ tuk, és kipróbáltuk magunkat a nagyobb projektek megvalósításában. Annak sike­ rén felbuzdulva ma már be merünk és be tudunk vállalni olyan projekteket is, ahol jelentős építészeti munkára van szükség, ahol más alvállalkozókat is be kell vonni, és összetettebb kooperációt kell megvaló­ sítani. Ez a tevékenység más szakmai meg­ közelítést igényel, hiszen komplexen kell látni a szakmák egymáshoz kapcsolódását, az ütemezéseket, a technológiai hátteret, ismerni kell a különböző gyártók különbö­ ző röntgengépeinek eltérő technológiáját,

latnak, amit ez idő alatt összegyűjtöttünk, a kollégák és jómagam, minden egyes projekt­ ben megjelenik. Elsősorban az előregondol­ kodás, a tervezési fázis a hangsúlyos, ami­ ben igyekszünk nagyon gondosan eljárni. Próbálunk minden részletre gondolni, min­ dent lemodellezni, összeállítani az ütemter­ veket, hogy minden tökéletesen illeszkedjen. Idén minden projektünket határidőre vagy határidő előtt be tudtuk fejezni. Ebben per­ sze az is támogat bennünket, hogy kiforrott termékekkel dolgozunk. Vevőink is megér­ tették, hogy Magyarországon csak olyan cég­ től érdemes vásárolni, amelynek komoly ipari háttere és múltja van itthon is, és emiatt mi­ nimális improvizációra van szükség a beren­ dezések telepítésekor. Nálunk ugyanis telepí­ téskor nagyon ritka az olyan váratlan helyzet, ami a berendezéseink esetleges problémái­

Gémes László

a telepítési igényeket, az építészeti és épü­ letgépészeti elvárásokkal kiegészítve. Az idei év sikeres projektjei is megmutatták, hogy képesek vagyunk ilyen, jelentősebb projektek megvalósítására is. – Miben nyújt többet, mást a Medimat? – Idén ünnepeltük 15. születésnapunkat. Ez nem csak egy szép szám, hanem szimbólu­ ma annak a rengeteg munkának és tapaszta­

24

Évértékelés Melléklet

ból adódik. Jól kipróbált és kiforrott techno­ lógiát nyújtunk, és ezt várjuk el alvállalkozó partnereinktől is. – Melyek voltak az idei legjelentősebb sikerek? – A Vasútegészségügyi Nonprofit Kft.-vel tavaly elkezdett együttműködésünk idén is folytatódott. Az ország különböző pont­ jain lévő rendelőintézeteiket digitalizál­

tuk, idén összesen három rendelőintézetet. Ráadásul Magyarországon elsőként náluk, a budapesti központi szakrendelőjükben helyeztük üzembe a passzívdetektoros, tű­ kristályos digitális mammográfiás rendsze­ rünket. A nyári uborkaszezon csak látszóla­ gos volt, hiszen sok projekt előkésztésén dolgoztunk, amelyek őszre, illetve az év vé­ gére értek be, és van olyan folyamatban lévő fejlesztés, ami a 2014-re húzódik át. Idén összesen hét DRX-rendszert adtunk el, így több mint húsz DRX-rendszer mű­ ködik az országban, de jövőre ez a szám je­ lentősen bővül. – Miért szereti a szakma ezeket a rend­ szereket? – A szakma bízik abban a technológiában, amit mi évek óta forgalmazunk. A Kodak és a Carestream nagyon komoly múlttal rendel­ kező cég, ezek a technológiák sosem hagy­ ták cserben a felhasználót. A Carestream mögé sikerült egy olyan szakmai csapa­ tot építeni itthon, ami méltó ehhez tech­ nológiában és vevői kiszolgálásban. Mind a berendezések, mind a PACS területén na­ gyon fontos, hogy ne hagyjuk magára a fel­ használót. A berendezéseinkkel és szoft­ vereinkkel naponta dolgoznak, sok kérdés merülhet fel, amivel ha magára marad a felhasználó, egy idő után legyint, és nem faggatózik, de mi azonnal reagálunk az el­ ső megkeresésre, segítjük és bíztatjuk ab­ ban, hogy mélységében ismerje ki rendsze­ rünket, tanulja meg alaposan, és használja ki összes lehetőségét. Ez nekünk is jó, hi­ szen rendszerünk nem süllyed bele az át­ lagba. Amikor felhasználóinkkal beszélge­ tünk rendszereinkről, érezzük a tudást és a tapasztalatot, ami annak köszönhető, hogy foglalkoznak a rendszereinkkel, mi pedig foglalkozunk velük, és fejlesztjük tudásu­ kat. Ez lehet a siker egyik kulcsa, ugyanis a jó termék még nem elég. Megfelelő szol­ gáltatási háttér és terméktámogatás is kell a sikerhez. – Miért szereti a menedzsment a Carestream rendszereket? – Talán azért, mert a szakma lelkesedik értük, és a szakma akkor tud hatékonyan, KÓRHÁZ 2013/12.

magas minőségben dolgozni, ha ilyen esz­ közökkel teheti. A menedzsment termé­ szetes igénye, hogy a csúcstechnológia kedvező áron legyen elérhető – e tekin­ tetben idén tudtunk előre lépni, sikerült árainkat mérsékelni. A Carestream beve­ zetése óta világszerte több mint 10 ezer vezeték nélküli DRX detektort adott el, és ma már tömeggyártásban végzi a techno­ lógia előállítását, ezért is tudjuk kedve­ zőbb áron szállítani a DRX rendszereket. Másrészt mérnök létemre elsajátítottam néhány olyan pénzügyi és devizaművele­ ti fogást, ami segíti áraink stabilan tartá­ sát. Ez egyébként legalább olyan izgalmas terület, mint az orvosi képalkotás, és ügy­ feleink ennek pozitív hatását is bőrükön érezhetik. – Hogyan érintik Önöket a magyar egész­ ségügyben zajló változások, átalakulások? – Továbbra is várjuk a magyar egészség­ ügy átalakulását, az égető strukturális és finanszírozási problémákra a megol­ dást. Ebben áttörő változást nem nagyon érzékelek. A döntéshozatal lehet, hogy adminisztratív oldalról alaposabb, viszont nehézkesebb lett, sok esetben a szakmai szempontok továbbra sincsenek a helyükön kezelve. A kórházak mozgástere szemmel lát­ hatóan szűkült, ugyanakkor az önkormány­ zati működtetésben lévő rendelőintézetek sokkal innovatívabbak, rugalmasabbak és na­ gyobb készséggel lépnek az új technológiák felé, akár saját, akár önkormányzati áldozat­ vállalással. – Kialakítás alatt az Elektronikus Egészség­ ügyi Szolgáltatási Tér. A Carestream rend­ szerek is hozzá fognak kapcsolódni az EESZT-hez? – Jelenleg éppen az első olyan nagy projekt szülési fájdalmait éljük át, amelyben szol­ gáltatásként nyújtunk PACS-rendszert. Ez a legkorszerűbb koncepciót és technoló­ giákat követeli meg. A szolgáltatás persze még nem a felhők, a cloud-rendszerek vilá­ ga, de mondjuk a Mount Everest teteje. Az informatikai eszközök még a helyszínen ta­ lálhatóak, de nem az intézmény, hanem mi működtetjük azokat. Mi teljes körű PACSszolgáltatást nyújtunk az intézmény szá­ mára, a rendszer költsége annak felhasz­ nálási mértékétől függ, és az intézménytől csupán a digitális képalkotó modalitáso­ kat és minimális kezdeti beruházást igé­ nyel. Ha ez a modell megvalósul, és jól mű­ ködik, akár regionális és országos szinten is meg lehet valósítani ilyen rendszereket, amelyek természetesen egyszerűen kap­ csolhatóak az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térhez is. KÓRHÁZ 2013/12.

December 13-án ünnepélyes keretek között adták át a budapesti XIII. kerületi szakrendelő radiológiai fejlesztését. – A XIII. kerületi szakrendelő Szegedi úti központjában korábban is digitális röntgen­ technológia dolgozott, a Kodak foszforlemezes kiolvasó rendszerét egy hazai fejlesztésű PACS-rendszer egészítette ki. Örömteli azt látni, hogy Magyarországon is a generáció­ váltás tanúi lehetünk a technológiában és az informatikában. Eddig irigykedve néztük a skandináv és fejlett nyugati országokat azért, mert régebbi PACS-rendszereiket lecseré­ lik, és elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ez Magyarországon megtörténik. Ma már vi­ szont több magyarországi projektnél is előfordul, hogy generációváltás miatt cserélnek régebbi digitális rendszereket.

Az új Carestream DRX Ascend röntgen, háttérben az Európában másodikként installált Philips MicroDose direkt digitális mammográf

– Miről szólt a fejlesztés? – Egy csúcsmodellnek számító, legkorszerűbb fejlesztésű Carestream DRX Ascend di­ rekt digitális röntgenrendszert szállítottunk, és két meglévő, jó állapotban lévő ana­ lóg röntgenberendezést digitalizáltuk Carestream DRX-technológiával. A fejlesztés része a Philips egyik legújabb, MicroDose típusú direkt digitális mammográfja, és a hozzá kapcsolódó mammográfiai leletező munkaállomás is. A Szegedi útra telepítet­ ték Európában a második Philips MicroDose berendezést, annyira új modellről van szó. A teljes képalkotó technológiát nagy megbízhatóságú és korszerű Carestream PACSrendszerre építettük rá, természetesen a röntgennek és mammográfiának is megfelelő dedikált munkaállomással és leletezői szoftverkészlettel, hosszú távú képarchívummal, megfelelő biztonsági háttérrel, és gondoskodtunk arról is, hogy a korábban felépített digitális képarchívum az új rendszerben is elérhető legyen. A XIII. kerület biztos lehet abban, hogy hosszú távon korszerű, folyamatosan frissített verziójú szoftverrel fog ren­ delkezni. A projektre azért is büszkék vagyunk, mert a fejlesztést rekordidő, a szerződés aláírásától számított 45 nap alatt végeztük el úgy, hogy a betegforgalom egy percig sem szünetelt, a munkák folyamatos röntgenellátás biztosítása mellett, szinte a szín­ falak mögött zajlottak. – Meddig tart az egészségügyi informati­ ka fejlődése? – Az informatikai az egészségügy legdi­ namikusabban fejlődő ágazata, amelynek fejlődési tempója még mindig egyre nő. Ez persze a Medimat és partnerei számá­ ra nagy öröm, mert hosszú távon biztosí­ tottnak látjuk piaci lehetőségeinket és je­

lenlétünket. Sőt, mivel az informatika nem kívánság, hanem kényszer, muszáj, hogy a források is rendelkezésre álljanak hozzá. Ha pedig a felhasználói oldalon is van fo­ gadókészség arra, hogy komoly cégek ko­ moly termékeit vásárolják, akkor nekünk hosszú távon lesz helyünk a magyar egész­ ségügyben. n Évértékelés Melléklet

25

Az új Siemens digitális mammográf képes kimutatni a fedésben levő daganatokat is, ezzel a felismerés pontos­ ságát növeli.

3D mammográfia Hódmezővásárhelyen Á

tadták az ország első háromdimen­ziós mammográfiás készülékét Hódmező­ vásárhelyen. A készüléket egy magyar-ro­ mán határon átnyúló program keretében tudta beszerezni a dél-alföldi város kórhá­ za - mondta az intézmény főigazgatója az ünnepélyes átadón 2013. december 6-án. Kallai Árpád közölte, az új készülék más eljárásokkal szemben képes a fedésben le­ vő daganatok kimutatására is, ezáltal növe­ li a felismerés pontosságát. A mammográfi­ ás berendezést a kórház Emlődiagnosztikai Központjának átfogó fejlesztésének kereté­ ben szerezték be: a több mint 660 ezer eurós, mintegy 200 millió forintos fejlesztés kere­ tében – az új mammográfiás berendezés mel­ lett – új ultrahang készüléket szereztek be, új leletező és archiváló rendszert alakítottak ki, valamint a mammográfiás központot is át­ építették. A fejlesztésre azért volt szükség, mert az EVP 2008-ban útjára indított em­ lőszűrési programjának köszönhetően egyre több nő vesz részt a szűréseken, és a jelentő­ sen megnövekedett igényekhez a szűrőkapa­ citásokat is fejleszteni kellett. Egészséges Vásárhely A főigazgató szerint a város már eddig is nagy eredményeket ért el a szűrési prog­ ramjának köszönhetően. 2013-ra a kistér­

Mellis Mónika mammográfiai asszisztens, a leletező munkaállomás és a Siemens Mammomat Inspiration mammográf fotó: Rosta Tibor, MTI

ségben a csaknem hatezer, veszélyeztetett korosztályba tartozó – 45-65 év közötti – nő majdnem 70 százaléka vett részt szűré­ sen, ami országos viszonylatban is kiemel­ kedő eredmény - mondta Kallai Árpád. A fejlesztés egy Araddal és Szentessel kö­ zös, határon átnyúló program keretében va­ lósulhatott meg. A projektben 1,8 millió eu­ ró fordítható a három város emlőrákellenes programjára. A projekt során mindhárom városban új digitális mammográf- és ultra­ hangkészülékeket szereztek be, fejlesztik a

Az ország első, 3D tomoszintézisre alkalmas mammográfiás berendezése

leletező és archiválási rendszert, valamint a vizsgálatok pontosságát segítő szoftvereket. 3D tomoszintézis A Siemens által szállított Mammomat Inspiration berendezés az ország első, 3D tomo­ szintézisre alkalmas mammográfi­ ás berendezése. Az ország egyik legmo­ dernebb ilyen berendezésének számító di­ rekt digitális mammográf a tomoszintézis technológiával képes kimutatni a fedés­ ben levő daganatokat is, ezzel a felisme­ rés pontosságát növeli – mindez nagyban segíti a korai stádiumú emlődaganatok felismerését, így a nők gyógyulási és túl­ élési esélyeit.

Dr. Kallai Árpád, a Csongrád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ Hódmezővásárhely-Makó főigazgatója

26

Évértékelés Melléklet

A szűrés valóban életet menthet Az emlőrák napjaink egyik leggyakoribb halálos daganatos betegsége: hazánkban KÓRHÁZ 2013/12.

Az EVP emlőszűrési programjának története 2008. április: az EVP emlőszűrési programja a kezdetektől kiemelt részét képezi az egészségprogram tevékenységének – a vásárhelyi kórház 2008 áprilisában, az el­ ső szűrőnapon vette át a Magyar Rákellenes Liga 60 millió forint értékű szűrőbu­ szát. A szűrőbusz segítségével a kis lélekszámú települések lakói is a saját telepü­ lésükön vehetnek részt emlőszűrő programokon. Az elmúlt öt évben 4700 szűrést végeztek el a busszal. 2008. július: útjára indult az EVP és az ÁNTSZ együttműködése, így a kórház és a programhoz csatlakozó háziorvosi praxisok tevékenyen is részt vállaltak abban, hogy minél több nő vegyen részt a nemzeti emlőszűrő programban. 2008 óta a kórház mammográfiáján összesen 14 800 szűrővizsgálatot végeztek el. 2009. május: az EVP emlőszűrő programjához mind a 24 vásárhelyi háziorvosi praxis csatlakozott. 2009. október: a Bristol-Myers Squibb Alapítvány támogatásával, a Magyar Rákellenes Ligával és a vásárhelyi Kapcsolat Központtal együttműködve egy új szű­ résszervezési modellt vezettek be, melynek eredményeként két év alatt 43 százalék­ ról 69 százalékra sikerült növelni a szűrésen részt vevő nők arányát a városban. Az ak­ tív emlőszűrés szervezési tevékenység hatására a 45-65 év közötti hölgyek körében az átszűrtség közel 70%, mely hazai viszonylatban kiemelkedő eredmény. A program­ mal összefüggésben minden év októberében megrendezik az emlőrák ellenes küzde­ lem jegyében az egészségkerékpározást, amelyen több ezren hívják fel a figyelmet a szűrések fontosságára. 2013. január: a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásával útjára indult az EVP Araddal és Szentessel közös emlőrák-ellenes programja. Forrás: Egészséges Vásárhely Program (evp.hu) az emlőrák évente mintegy 2300 halál­ esetet és 6000-7000 új megbetegedést okoz. 2010-ben Csongrád megyében 318 főnél diagnosztizáltak új rosszindula­ tú daganatot, míg országosan 6.711 ese­ tet jelentettek. Az EVP által szervezett szűréseken öt év alatt összesen 66 főnél állapítottak meg rosszindulatú dagana­ tot, 48 esetben a központban, 18 eset­

Ünnepélyes szalagátvágás

KÓRHÁZ 2013/12.

ben a szűrőbusz által vizsgált kistelepü­ léseken. Az időben felismert mellrák ma már jól gyógyítható. Ehhez azonban az kell, hogy az érintett nők rendszeresen eljárja­ nak szűrővizsgálatokra, és hogy a megfe­ lelő infrastruktúra rendelkezésre álljon – csakis így lehet eséllyel felvenni a harcot az emlőrák ellen.

A 70 százalékos átszűrtség országosan kiemelkedő

Határon átnyúló együttműködés A Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 HURO/­ 1101/­189/2.4.1 (DIMS) Rendszeres mam­mog­ ráfiás szűrés infrastruktúrájának fejlesztése Hód­mező­vásárhelyen, Szentesen és Aradon projektje keretében megvalósuló fejlesz­ tésnek köszönhetően mostantól a legmo­ dernebb ultrahang- és mammográfiás be­ rendezésekkel vizsgálhatják a kórházba érkező pácienseket. Emellett teljesen új helyiségeket alakítottak ki, a korszerű be­ rendezések beszerzésével együtt pedig ki­ építették a PACS-rendszert is, és az új, digitális rendszerben lehetőség lesz távle­ letezésre. Az épület átalakításának, illetve felújításának keretében megújult a váróhe­ lyiség, valamint egy konzultációs helyisé­ get is kialakítottak a szakemberek részére, ahol modern technikai eszközök segítségé­ vel tudnak a leletekről egyeztetni. A mammográfiás berendezés mellett az új ultrahang-készülék is a jelenlegi csúcstechno­ lógiát képviseli: magas szintű képminőségé­ vel a legapróbb hibák, normálistól eltérő kép­ letek már a korai szakaszban is kimutathatók – ezzel növelve a gyógyítás hatásfokát. Az új ultrahanggal pontosabban felismerhetők az áramlási problémák; egyedülálló tumor diag­ nosztikai megoldásaival jelentős mértékben hozzájárul a mammográfiás, máj- és vese tu­ morok észleléséhez – így a szűrések káros su­ gárterhelés nélkül, hatékonyan, kis költséggel elvégezhetők; valamint a digitális adatkeze­ lés mellett tökéletesen integrálható a kórház nagysebességű informatikai rendszerébe. n

A ma elérhető legmodernebb technológia

Évértékelés Melléklet

27

Horn Pétert, a B. Braun magyarországi cégcsoportjának vezérigazgatóját kértük az idei év értékelésére.

A józan ész egészségügye – Vezérigazgató úr, mi történt a B. Braun cégcsoportnál 2013-ban? – A gyártási tevékenységet 2013-ban is dinamikus bővülés jellemezte, hiszen idén kezdtük igazán aktívan működtetni új, megduplázódott gyártókapacitásun­ kat. Ennek megfelelően jelentős mérték­ ben tudtuk bővíteni gyöngyösi exporttevé­ kenységünket. Fontos fejlemény volt az is, hogy a tulajdonosok további jelentős be­ ruházásokról döntöttek a gyöngyösi gyár kapcsán, ami új technológiai folyamatok meghonosítását jelenti Magyarországon. Ezzel a teljes, 2012-2014 között felhaszná­ lásra kerülő beruházási keretünk megha­ ladja a hatmilliárd forintot. Ez is mutatja a nemzetközi B. Braun cégcsoport tulajdo­ nosainak töretlen elkötelezettségét a ma­ gyarországi fejlesztések iránt. A bővítés­ nek köszönhetően munkatársaink létszáma megközelíti a 2000 főt, sőt további 1000 alvállalkozói munkahely kötődik tevékeny­ ségünkhöz. Úgy érezzük, hogy a cégcsoport magyarországi jelenléte szempontjából a legnagyobb fejlődéssel bíró terület a gyár­ tásunk és az itteni tudás és tapasztalat el­ ismeréseként reális esélye van annak, hogy több termék vonatkozásában váljunk nem­ zetközi kompetenciaközponttá. Ez a gyár­ tói tevékenységen túl a termékfejlesztői szaktudás Magyarországra történő telepí­ tését is jelenti. – A termékfejlesztői szaktudás már jelen van más területen: dialízisgépeik szoftver­ fejlesztését Budapesten végzik.

– 2013-ban nagyon sikeres volt szoftver­ fejlesztői tevékenységünk bővülése, ezen a területen mind a munkatársak létszáma, mind árbevételünk 20%-ot meghaladó mértékben emelkedett. Büszkék vagyunk arra, hogy mind a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, mind az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Főiskolai Karával szoros együttműködést alakítot­ tunk ki. Ennek keretén belül munkatársaim az orvosmérnök-képzési területen választ­ ható tantárgyként az orvosi szoftverfej­ lesztést oktatják. Hisszük, hogy a magyar mérnöki tudás – és az ezen a területen ma­ gas színvonalú képzési rendszer – jó lehe­ tőséget biztosít arra, hogy Magyarország az orvostechnológiai eszközök fejlesztése területén az eddigieknél is nagyobb súl�­ lyal jelenjen meg a világpiacon. – Mekkora export várható idén a gyöngyö­ si gyárból? –  2013-ban exporttevékenységünk mér­ téke meghaladja a 15 milliárd forintot, és a következő öt évben ennek a számnak a megduplázása a minimális célkitűzésünk. – Miért szeretik a központban Magyar­or­ szágot, a gyöngyösi gyárat? – A gyöngyösi gyárunkat a cégcsoporton belül úgy pozícionáljuk, hogy rövid határ­ idővel, a legmagasabb minőségi elvárások­ nak megfelelő termékek gyártását vagyunk képesek teljesíteni, ezért is történhet meg az, hogy ma Gyöngyösön 800 féle konfigu­ rációt gyártunk négy termékcsoporton be­

lül. Ez az elmúlt 20 év gyártási tapaszta­ latának, a hazai mérnöki szaktudásnak és a munkatársak elkötelezettségének közös eredménye. A cégcsoport a tömeggyártást a Távol-Keleten végzi, mi ehhez képest ala­ csonyabb szériás, viszont magas minőségi követelményeket igénylő termékeket állí­ tunk elő. A bővítést megelőzően a teljes gyártási kapacitás 50 millió darab volt, a következő években várható bővülés ered­ ményeként 100 millió darabos gyártási ka­ pacitása lesz a gyöngyösi üzemnek. – Felmerül a kérdés, hogy ilyen sikeres gyár­ tási és K+F tevékenység mellett a B. Braun miért koncentrál Magyarországon az egész­ ségügyi ellátásra is, például a dialízis-szol­ gáltatásra? – Egy jövőre 175 éves családi vállalkozás mindig hosszú távon tervez. Természetesen, ha ebben a pillanatban pusztán gazdasági alapon kellene értékelnem a cégcsoport ha­ zai lehetőségeit, akkor az abszolút rövid tá­ vú stratégia alapján a racionális döntés az lenne, hogy minden erőforrást a gyártás­ ra és a szoftverfejlesztésre koncentráljunk. Ugyanakkor, Magyarországon élve, több mint 20 éve a magyar egészségügy aktív részese­ ként dolgozva hiszem azt, hogy előbb-utóbb kialakul a „józan ész egészségügye”, meg­ történik a hazai egészségügyi ellátórendszer konszolidációja, és akkor megjelenik a valós értéket teremtő tevékenységek és termékek valódi súlya. Ebben a világban egy nemzet­ közi minőségi díjakkal elismert, 150 szak­ mai indikátorral folyamatosan monitorozott, Európa legalacsonyabb térítési díján finan­ szírozott egészségügyi szolgáltatás jelen­ tősége a valós vásárlói tevékenységet végző egészségbiztosítás számára felértékelődik, és ebben az általam vizionált egészségügyben azon termékek, amelyek valós életévnyere­ séget hoznak a finanszírozó számára, még in­ kább megjelennek és teret is nyernek. – Hogyan próbálják túlélni, hogy 2007 óta nem nő a dialíziskassza? – A dialízis területén mi is egyre súlyo­ sabb kihívásokkal szembesülünk. Az el­ múlt években az egyik legnehezebben kezelhető paradigmaváltás a szektorsem­ legesség fogalmának eltűnése. A hazai egészségügy részeként az elmúlt húsz év­

28

Évértékelés Melléklet

KÓRHÁZ 2013/12.

ben tudtuk azt, hogy nem kérhetünk töb­ bet és nem várhatunk többet, mint amit az egészségügyi finanszírozás általános helyzete lehetővé tesz. Mindig jeleztük, hogy amennyiben a dialíziskassza válto­ zik, az olyan mértékben történjen, ahogy például a gyógyító-megelőző ellátások kasszanövekménye alakul. A mindenko­ ri egészségügyi kormányzatok irányunkba többször jelezték, hogy bár tudják, nem­ zetközi összevetésben a magyar dialízisfinanszírozás mértéke kirívóan alacsony, de legyünk tekintettel az ország teherbíró képességére, és ha majd az egészségügy­ re fordítható források bővülnek, úgy fog javulni a dialíziskassza helyzete. Az el­ múlt években azt tapasztaljuk, hogy ez az egyensúlyi állapot megbomlott, és füg­ getlenül attól, hogy több esetben történt forrásbővülés a gyógyító-megelőző kas�­ sza keretein belül, a dialízis ebből minden esetben kimaradt. A legutóbbi példa er­ re az egészségügyi szakdolgozók bérren­ dezése, amelyből számunkra nehezen ér­ telmezhető módon a magán egészségügyi szolgáltatók munkatársai nem részesed­ hettek. A forrás nem bővül, a költségek növekednek, egyre nagyobb gondok vár­ hatóak a humán erőforrás területén, és egyre nehezebb a helyzetünk. – Meddig tűrhető ez a prés? – Ameddig a tulajdonos engedi. Abban az esetben, ha nem lenne mögöttünk gyártói háttér, a dialízishez használt eszközök jelen­ tős részét nem mi magunk állítanánk elő, va­ lamint a B. Braun cégcsoport kiterjedt egyéb hazai tevékenységének köszönhetően nem lenne nagyfokú működési hatékonyság a dialízisellátást támogató területeken, úgy a dialízis-ellátás fenntartása nehezen lenne in­ dokolható a tulajdonosok felé. Az a mi sze­ rencsénk, hogy egy 175 éves családi vállalko­ zásnál el tudnak fogadni egy-két nehezebb évet. Ám hosszabb távon nem tartható fenn az az irány, hogy a finanszírozás bármilyen bővüléséből a dialízisszektor már évek óta ki­ marad, ugyanakkor növekvő számú beteget látunk el, haladunk a technológia fejlődésé­ vel, közben megpróbáljuk kezelni az általunk is egyre nehezebben megélt szakember-el­ vándorlás kérdéseit. – Egy november végi konferencián Magyar­ országon járt prof. dr. Ludwig Georg Braun úr, a B. Braun cégcsoport felügyelőbizott­ ságának elnöke. Legfontosabb mondata így hangzott: „az innováció dialógust igényel”. Önök milyen dialógusban vannak a magyar egészségüggyel? – A B. Braun márka fő üzenete a Sharing Expertise – a tudás és a tapasztalat meg­ KÓRHÁZ 2013/12.

Horn Péter

osztásán alapuló együttműködés. Őszintén hisszük, hogy innovatív termékek kizárólag a szakmával folytatott folyamatos kommu­ nikáción és együttműködésen keresztül szü­ lethetnek, és ezért is törekszünk arra, hogy olyan termékekkel szolgáljuk az egészség­ ügyet, amelyek tényleges előnyt jelente­ nek, mind a betegek, mind az orvosok, mind a finanszírozó számára. A B. Braun Medical Kft-n keresztül végzett kereskedelmi tevé­ kenységünkben az látszik, hogy ott lehe­ tünk sikeresek, ahol a termékek esetében be tudjuk mutatni, hogy a modern technológia milyen kompetitív előnyt jelent a betegel­ látás folyamatában, és ahol a szakmának le­ hetősége volt arra, hogy ezeket az előnyöket a döntéshozatali folyamatban megjeleníté­ se és érvényesítse. Ugyanakkor továbbra is azt látjuk, hogy a döntéseknél az elsődleges szempont a termék ára, amely számos eset­ ben az alacsonyabb minőségi szintnek kö­ szönhetően az intézmény számára valójá­ ban többletköltséget jelent. De visszautalva korábbi gondolataimra, ez egyáltalán nem az az egészségügyi megközelítés, amely kö­ zéptávon a betegnek, akár a szakmának, akár a finanszírozónak előnyös lenne. – A jelenlegi helyzetből merre látja a kilá­ balást?

– Az egészségügy jelenlegi helyzete ebben a formában nehezen tartható fenn. Ezt már jó pár éve mondjuk, de igazából az egészség­ ügy még mindig működik valahogyan. Ezért is tudja oly nehezen érvényesíteni érdeke­ it a többi tárca között. Ám ha azt szeret­ nénk, hogy a magyar egészségügyi ellátó­ rendszer ténylegesen javuljon, előbb-utóbb el kell dönteni, hogy a három lehetséges irány közül melyiket választjuk: ez lehet az aktív ellátást végző intézmények számának jelentős szűkítése, a biztosítási alapcsomag meghatározása, ily módon a kiegészítő biz­ tosítások valós piacának megteremetése, valamint a közfinanszírozás kiadásainak je­ lentős bővítése, ami európai összevetésben az egyik legalacsonyabb. – Mit vár 2014-től? – 2014-ben tovább bővítjük hazai tevékeny­ ségünket és termékeink egyre szélesebb kö­ rével szolgálhatjuk a magyar betegeket és az egészségügyet. Ezúton is megköszönöm partereink ez évi bizalmát és azon fogunk dolgozni, hogy ezt a megtisztelő partneri vi­ szonyt a 2014. évben is kiérdemeljük a hazai egészségügyi ellátórendszer szereplőitől. Végezetül valamennyi olvasónak kívánok ál­ dott békés Karácsonyt és egészségben, sike­ rekben gazdag új esztendőt! n Évértékelés Melléklet

29

Szőke N. Istvánnal, a Béker-Soft Informatika Kft. ügyvezető igazgatójával értékeltük az évet.

Folyamatosan fejlődő megoldások – Igazgató úr, hogyan alakult 2013 a Béker– A kormányzati elképzelések egyértelműen Soft Informatika számára? az Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási – Az elmúlt évek dinamikus növekedése után Tér koncepciója köré csoportosulnak, amit idén stabilizálódott forgalmunk. Piaci hely­ mi minden eszközünkkel támogatunk. A ko­ zetünk nem változott, a magyar egészségügy rábbi kezdeményezéseknek, amelyek még meghatározó medikai rendszerszállítói va­ pilotként léteztek, részesei voltunk, ko­ gyunk. Cégünk megalakulása óta folyamato­ moly tapasztalatokkal rendelkezünk a kom­ san arra törekszünk, hogy szélesítsük szolgál­ munikációs alkalmazások és elosztott al­ tatási palettánkat. A DIVAS PACS-rendszer, kalmazások területén, és egyre bővülő majd a TERASY teleradiológiai rendszer kifejlesztése után a SmartBed betegágy melletti in­ formatikai rendszert is kifejlesz­ tettük, és idén elkezdtük piaci bevezetését. Úgy tűnik, nagyon nagy esély van arra, hogy 2014 első negyedévében egy nagy múltú kórház VIP-részlegében telepítsük első SmartBedrendszerünket. A cégünk zász­ lóshajójának számító Főnix-PRO medikai informatikai rendsze­ rünk ügyfélköre 23 egység­ gel bővült: ma már a Fresenius Medical Care magyarországi di­ alízis központjaiban is a FőnixPRO működik, így partneri kö­ rünk már jóval több, mint száz egészségügyi ellátóhelyre terjed ki. Idén jelentős bővülést értünk el a PACS-rendszerek területén, és ehhez kiegészítő szolgálta­ tásként kapcsolódó röntgendi­ gitalizálásban. Idén több mint 10 intézményben installáltuk DIVAS PACS rendszerünket, és 3 helyen valósítottuk meg a ko­ rábbi filmes röntgendiagnoszti­ ka helyett a digitális radiológi­ át. Van olyan partnerünk, akinek direkt digitális radiológiai rend­ szert, és van olyan, akinek fosz­ forlemezes kiolvasó berende­ Szőke N. István zést szállítottunk. Kiteljesedett a Vasútegészségügyi Nonprofit Kft.-vel fennálló partnerségünk, jelen­ teleradiológiai alkalmazásunk miatt is ko­ leg hét telephelyükön működik digitális moly tapasztalatot halmoztunk fel. röntgentechnológia, amelyeket a TERASY teleradiológiai rendszer köt össze. – Az Önök felfogásában miről szól Egészség­ ügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér? – A magyar egészségügy egyik meghatározó – A EESzT lényege, hogy az egészségügyben informatikai szolgáltatójaként hogyan tud­ használt minden elektronikus adat keresz­ ják támogatni a kormányzati elképzeléseket? tül áramoljon rajta, így minden informatikai

30

Évértékelés Melléklet

szállító rendszerének alkalmasnak kell len­ nie, hogy kommunikáljon vele. Ez az elvárás természetesen hozhat kisebb piaci átrende­ ződést is, hiszen vannak még – kis számban – olyan intézmények, ahol elavult rendsze­ rek működnek. Azokat a közeljövőben cserél­ ni, korszerűsíteni kell, hogy az EESzT-vel való együttműködésben részt tudjanak venni. A szolgáltatási tér megvalósítása 2014 má­ sodik felében fog kicsúcsosod­ ni, hiszen akkor jutunk el az érdemi megvalósítás szakaszá­ ba, ám nálunk a szaktudás már rendelkezésre áll a rendszer megvalósításában való közre­ működéshez. Az együttmű­ ködés az Egészségügyi Infor­ matikai Programiroda részéről adott, folyamatos a konzultá­ ció a piac jelentősebb szállító­ ival. Nagyon pozitívnak tartom ezt az együttműködést, és va­ lóban látok arra reményt, hogy végre megvalósul, amire már hosszú évek óta várunk. – Mi az elérendő cél? – Egyértelmű cél, hogy a külön­ böző helyen keletkező ellátási adatok egy másik ellátóhelyen nagyon rövid idő alatt ren­ delkezésre álljanak, legyen szó a mentőautóról, sürgős­ ségi esetről vagy a progres�­ szivitás magasabb szintjén ál­ ló intézményről. Ehhez egy olyan homogén kommunikáci­ ós felületre van szükség, amely minden intézményben lehető­ vé teszi a betegadatok gyors el­ érését. De van egy adatvédel­ mi probléma is: jelenleg csak a háziorvos férhet hozzá betege adataihoz. A jövőben viszont a tervek szerint, megfelelő adat­ védelmi szűrőkön keresztül, a szakorvosok is hozzáférhetnek, megfelelő jogosultság mel­ lett a releváns betegadatokhoz. Ezzel az a régóta hangoztatott cél is megvalósulhat, hogy kevesebb legyen az ismételt labordi­ agnosztikai és képalkotó diagnosztikai vizs­ gálat, ezáltal költséghatékonyabbá váljon az egészségügy működése. KÓRHÁZ 2013/12.

– Milyen problémákat lát a szolgáltatási tér jelenlegi kialakításával kapcsolatban? – Gondolnunk kell a magán egészségüg�­ gyel való együttműködés későbbi kiala­ kítására is, mert tény, hogy az emberek egyre jelentősebb része magánintézmé­ nyekben gyógyul. Figyelni kell az ott kelet­ kező adatok integrációjára is. Ez olyan fon­ tos szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mint ahogy azt sem, hogy az elmúlt években a piaci szereplők maguk is kifejlesztettek országos felhasználásra is alkalmas kommunikációs rendszereket, amelyeken nagyon komoly szakértelem keletkezett. Kérdés, hogy mi lesz a sorsuk ezeknek a kezdeményezéseknek.

helyre juttatja a felvételeket. A rendszer­ ben naponta több mint 30 gigabájt adat keletkezik, a megjelenítéshez, amikor egy orvos percenként több beteg képeit szű­ ri le, jelentős informatikai kapacitásra van szükség. Az adatmozgatás előkészítése, az adatküldés és a megjelenítés jelentős in­ formatikai kihívást jelentett számunkra. Külön érdekesség, hogy az egyik digitá­ lis szűrőegység mobil, ennek stabil inter­ net kapcsolaton keresztül történő feltöl­ tését is pontosan meg kell tervezni. Óriási eredmény, hogy jövőre akár a teljes magyar mammográfiai ellátás számára rendelke­ zésre áll tele-mammográfiai technológi­ ánk, a TERASY-MAMMO.

– Szükség van-e a medikai informatikai rend­szerekre, vagy egyszer eljön majd egy nagy, központi rendszer ideje? – Nyilvánvaló, hogy a piaci verseny min­ dig jót tesz a vevőknek. Az elmúlt években az egészségügyi informatikai ipar nagyon komoly mértékben járult hozzá a magyar egészségügy folyamatainak fejlődéséhez. Ha egyetlen szereplő kerülne helyzetbe, egészen biztos, hogy a teljes rendszer ha­ tékonysága csorbulna. Az Egészségügyi Államtitkárság és a GYEMSZI is deklarálta, hogy a piac működésébe nem kívánnak be­ leszólni, hanem egy akkreditációs folyama­ tot fognak felállítani, amelynek része lesz az EESzT-hez való integrációs képesség tesztelése is. Másrészt, az egészségügyben nagyon sok szakmai informatikai rendszert alkalmaznak, amelyek speciális funkció­ it egy „nagy” medikai rendszer soha nem lesz képes lefedni. Ilyenek mindig is létezni fognak, és esetükben a medikai rendszer­ hez való integráció jelenti az egyetlen le­ hetséges megoldást.

– Meghatározó szereplői a röntgen tele­ radiológiai ellátásnak, hiszen a Vasút­ egész­ségügyi Nonprofit Kft, az Iconomix Kft, valamint egy HU-RO projekt is az Önök TERASY-rendszerét használja. Hogyan fej­ lődik ez a terület, és mit ad hozzá az egész­ ségügyi ellátórendszer fenntartásához a TERASY? – Tapasztalataink azt mutatják, hogy ha­ vonta legalább egy új belépővel bővül a teleradiológiai hálózat. A leletezési igé­ nyeket és a rendelkezésre álló radioló­ gusi kapacitásokat kiválóan össze tud­ ja hangolni a rendszer. Ma már nem csak a kis intézmények, hanem jelentős városi vagy megyei kórházak is a rendszer igény­ bevevői, hiszen ott is lehetnek csúcs­ időszakok, vagy radiológushiány, és a teleradiológiai munkafolyamat sokkal ter­ vezhetőbbé és megbízhatóbbá teszi az el­ látást. Teleradiológiával sem a betegnek,

sem a vizsgálatkérő orvosnak nem kell 15-20 percnél tovább várnia. Érdekes mó­ don, a teleradiológiai rendszer csúcsterhe­ lésekor, napi 250-300 vizsgálatnál a leg­ alacsonyabb az átlagos megfordulási idő, amely ilyenkor csupán 8-9 perc. Ám azt is lehet látni, hogy a mobiltechnológia egy­ re aktívabban jelenik meg az egészségügy­ ben. Andorid, iOS és Windows alapú eszkö­ zök már vannak bőven, csupán megfelelő alkalmazásokra van szükség. Az a tapasz­ talat, hogy a funkcionalitás azon részét ér­ demes ilyen eszközökre terelni, amire va­ lóban mozgás közben van szükség, mert ilyen eszközökön kényelmetlen az inten­ zív adatbevitel, de például egy röntgen­ kép áttekintése akár ágy mellett, akár sür­ gős esetben, kényelmesen megvalósítható. Erre léteznek is megfelelő alkalmazások, és reményeink szerint az EESzT is fejlődni fog ebben az irányban, illetve a felhő alapú képmegtekintés megvalósításában. – Milyen feladatok, kihívások várják Önöket 2014-ben? – A jövő évben mindenképpen az Egész­ ség­ ügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér meg­ valósulására és az ehhez kapcsoló­ dó integrációra koncentrálunk, hogy ös�­ szes partnerintézményünk zökkenőmente­ sen tudjon csatlakozni a rendszerhez. Ezzel párhuzamosan tovább igyekszünk új meg­ oldásainkat is eljuttatni. De természetesen bármelyik egészségügyi intézmény számá­ ra rendelkezésre állunk, ha úgy gondolják, hogy elavuló rendszerük helyett a BékerSoft bizonyított és folyamatosan fejlődő megoldásait választják. n

– Elég speciális szakmai modul a Béker-Soft Informatika által idén kifejlesztett TERASYMAMMO tele-mammográfiai rendszer. Ezen a területen milyen kihívásokkal kellett szembenézni? – Idén az egyik legérdekesebb projektünk volt a Mamma Egészségügyi Zrt.-vel kö­ zösen megvalósított tele-mammográfiai projekt, ami 2014 januárjától immár éles­ ben is indul. A tesztelések már idén meg­ történtek. Egyelőre három digitális szűrési telephely és ugyancsak három leletezőhely vesz részt a rendszerben, ahol a mammo­ gráfiai szűréseket leletezik kettős leolva­ sással. A rendszer leletezési terv alapján működik, amely meghatározza, hogy mely szűrőközpont képeit melyik leletezőhelyen fogják elsődlegesen és másodlagosan le­ olvasni, és a rendszer ezek ismeretében a megfelelő leletezési időpontra a megfelelő KÓRHÁZ 2013/12.

Évértékelés Melléklet

31

Dr. Szokodi Csabával, a Mölnlycke Health Care Kft. ügyvezető igazgatójával értékeltük az idei évet.

Mozgalmas év – Igazgató úr, közel két éve dolgozik a Möln­ lycke kötelékében. Hogyan telt el 2013? – Mozgalmas év volt az idei, sok-sok ka­ landdal, ám a körülményekhez képest min­ denképpen sikeres évet zártunk. Ennek egyik metszete az üzleti siker, hiszen kö­ zel 10 százalékos növekedést értünk el. Ha a kötszer területet is vizsgálom, bonyolul­ tabb a kép, mert a kötszer piacon idén év elején két meghatározó forgalmazói part­ nerünk jelentett csődöt, és a közelmúlt­ ban bevezetett szabályozás változások is rányomták bélyegüket tevékenységükre. Ma már hál’ Istennek kijelenthető, hogy sikerült stabilizálni helyzetünket a köt­ szer fronton, új kereskedelmi partnerek bevonásával az év első felének izgalmai után ma már ott is pozitív a trend. A mű­ téti terület dinamikus növekedése főként az egyedi tálcarendszerek folytatódó pi­ aci bevezetésének, ill. az egyszer haszná­ latos zsilipruhák növekvő értékesítésének köszönhető. – Mitől sikeresek az egyedi műtéti tálca­ rendszerek? – Egyre több kórház igényli az egyedi tál­ cás rendszereket, amelyek első ránézésre drágának tűnnek, de utánaszámolva egyér­ telműen megbizonyosodnak róla a kórhá­ zi vezetők és döntésért felelős személyek, hogy megéri ezeket a rendszereket üzemel­ tetni. Hiszen a Mölnlycke nagy tételben jobb áron vásárolja meg a műtétek során rutinszerűen használt egyéb anyagokat, mint egy kórház, illetve az előre csomagolt és az egyedi igények szerint összeállított tálcákkal a műtő üzemeltetése sokkal ha­ tékonyabb, mert időegység alatt nagyobb műtétszámot lehet elérni. Az egyre feszí­ tettebb kórházi finanszírozási és gazdálko­ dási helyzetben a vezetők belátják, hogy ezekkel a rendszerekkel valóban növelni le­ het a műtéti és gazdasági hatékonyságot, és ez meggyőzi őket. – Mennyire kedvelik a magyar kórházak az egyszer használatos műtői textíliákat? – A folyamatos gazdasági nyomás miatt a kórházi menedzsmentek a számok alapján egyre inkább elfogadják, hogy az egyszer használatos textíliák alkalmazása adott esetben nem drágítja, hanem gazdaságo­

32

Évértékelés Melléklet

Dr. Szokodi Csaba

sabbá, hatékonyabbá teszi az üzemelte­ tést. Sok helyen a mosodák és a kapcsolt logisztika is egyre több költséggel jár, ill. komoly problémát jelent a kopás, a lopás, a rendszer kontrollja, ezért pl. megjelen­ tünk a piacon egy új technológiával: zsilip­ ruha adagoló automatát ajánlunk azoknak a partnereinknek, akiknél ezt a műtéti da­ rabszám igényli, ill. lehetővé teszi. – Mikor lesz igazán elterjedt itthon ezen technológia alkalmazása? – Az egyszer használatos textíliák külön­ böző kategóriáiban az arányok jelentő­ sen eltérnek. A műtéti izolációknál jóval magasabb, átlagosan 50% körüli, míg pl. a zsilipruházatnál ez az arány viszonylag alacsony, 20% alatt marad. A jelenlegi fel­ használás duplájára lenne szükség ahhoz, hogy a penetráció a fejlett egészségügyi rendszereket jellemző, arányokat elérje. – Mekkora többletköltséget jelentene ez? – Éppen az az érdekes és lényeges, hogy nem jelentene többletköltséget. Inkább az a nagy kérdés, hogyan változik a költség­ struktúra, mennyire befolyásolja a kórhá­ zak döntéshozóinak gondolkodását, hogy adott esetben az egyszer használatos tech­ nológiával gördülékenyebbé, biztonságo­ sabbá válik az ellátás, gyorsabbá teszi a sa­

ját működő tőkéjének kihasználtságát, a raktározást, az adagolást. Egy korrekt, pon­ tos zsilipruha adagoló rendszer pl. akár 30-40%-os megtakarítást is eredményez­ het. A tálcarendszer, a műtői kihasználtság és a betegcserék extrém módon történő le­ rövidítése miatt akár harmadával növelhe­ ti a hatékonyságot. Persze, ezek a techno­ lógiák akkor válnak igazán ütőképessé, ha maga a kórházi infrastruktúra is lehető­ vé teszi ezek megfelelő szintű alkalmazá­ sát. A szétszórt műtők esetében nem csak az üzemeltetés és logisztika nehéz, hanem ezen új technológiák bevezetése is proble­ matikusabb. Az uniós beruházásokban lét­ rejövő, felújított vagy új műtőblokkokban szignifikánsan jobb lehetőség adódik arra, hogy ezek a technológiák teret nyerjenek, és a hatékonyságot nagyságrendekkel javí­ tani tudják. – Mit tart az idei év legnagyobb sikerének? – Összességében az év legfontosabb ered­ ménye számorma az, hogy ütőképes és na­ gyon motivált csapatot sikerült építeni. Ki merem jelenteni, hogy az építkezés mos­ tanra lezárult, nagyon jó hangulatú és len­ dületes társaság dolgozik a Mölnlyckénél, ezt partnereink is érzik és értékelik. Minden egyében túl, számunkra az a leg­ fontosabb, hogy partnereink hogyan lát­ KÓRHÁZ 2013/12.

nak bennünket, de egy nemzetközi cégnél annak is jelentősége van, hogy a nemzet­ közi menedzsment hogyan ítéli meg a ha­ zai leányvállalt működését. E szempontból is jelentős volt ez az év, hiszen jómagam és a kollégáim is több olyan programban vettünk részt, ahol tudtuk azt bizonyíta­ ni, hogy a magyar szervezett érett, tele van ötletekkel és ezek megvalósításához szük­ séges tehetséges emberekkel. Erre ők fel is figyeltek, pl. két kollégánk bekerült a válla­ lat nemzetközi tehetséggondozó program­ jába, sőt egyikük januártól nemzetközi po­ zícióban folytatja karrierjét. Ez számunkra egyrészt büszkeség, másrészt pedig an­ nak bizonyítéka, ha megfelelően dolgo­ zunk, észre is vesznek bennünket, azaz Magyarországról is van lehetőség kilépni a nemzetközi porondra. – Mégis hogyan sikerült ilyen piaci környe­ zetben növekedést elérni? – Bár változatlanul érzékeljük, hogy a kor­ szerű technológiák bevezetése az alulfinan­ szírozottság miatt nehézségekbe ütközik, és még mindig nehéz meggyőzni sok egészség­ ügyi döntéshozót arról, hogy a számszakilag drágának tűnő technológia összességében gazdaságosabbá, hatékonyabbá és olcsóbbá tudja tenni az üzemeltetést, a piac fejlődik. Ugyanis pontosan az említett finanszírozá­ si nehézségek miatt a hatékonysági elvárás és nyomás egyre nagyobb a rendszeren, az egészségügyi vezetők egyre tapasztaltabbak és képzettebbek, és egyre inkább osztják azt a nemzetközi nézetet, hogy a modern tech­ nológiák bevezetése és térnyerése nem „lu­ xus”, hanem a gazdaságos működés szük­ ségszerű velejárója. – Hasonlóan nő a modern kötszerek nép­ szerűsége is? – A kötszerek területén azt látom proble­ matikusnak, hogy pontosan az egészség­ ügyi ellátórendszer csúcsán, a kórházakban nincs keret a fejlett és hatékony kötsze­ rek megfelelő mértékű alkalmazására. Ellentmondásos helyzetet hoz létre, hogy a kórházakban dolgozó szakemberek sokszor kénytelenek mellőzni a modern kötszere­ ket, illetve a rendszer előírásai és lehetősé­ gei szerint a betegek a kórházon kívüli ellá­ tásban tudják elérni azokat a kötszereket, amelyek a gyorsabb és hatékonyabb gyógy­ uláshoz szükségesek. Ha egy olyan általános minőségbiztosítási szisztéma terjedne el az egészségügyben, ami egzakt módon tudná mérni a sebgyógyítás különböző módszere­ inek és eszközeinek hatékonyságát, nagyon egyszerűen bizonyítható lenne, hogy érde­ mes invesztálni a fejlett sebkezelési tech­ nológiákba. Bár van néhány nagyon hatéko­ KÓRHÁZ 2013/12.

nyan és eredményesen működő decubitus centrum az országban, ám messze nem an�­ nyi, amennyire igény lenne. Ennek fő oka, hogy az intézmények nem tudják megfizetni a korszerű sebkezelés eszközeit. Emiatt a ke­ zelés sokszor elhúzódóvá válik, a betegellá­ tás minősége nem éri el az elvárható szintet és az egészségbiztosítónak a végén az adott ellátás még többe is kerül. – Hogyan szemlélik Magyarországot a Mölnl­ycke világából? – A nemzetközi menedzsment pozitív meg­ ítélését azért is volt a szokásosnál nehe­ zebb elnyerni, mert az utóbbi években elég rossz volt az ország gazdasági sajtója kül­ földön. Kockázatos piacnak látnak bennün­ ket. A forint volatilitása sem segít, az pe­ dig szinte már közhely a cégvilágban, hogy a jogszabályi környezet gyakori és hirtelen változása szinte értelmezhetetlen a szá­ mukra. Ám ezen a területen is sikerült elő­ re lépnünk: meggyőztük őket, hogy mind­ ezen nehézségek ellenére a magyar piac figyelmet érdemel, az ország gazdasága stabil és nincs krízishelyzet. A közelmúlt cég- és kórházcsődjei, a forint ingadozása és a csillagászati lejárt kintlévőségek elle­ nére sikerült elérnünk, hogy a problémás piacok kategóriájából a magyar az elfogad­ hatóan működő piacon körébe kerüljön át. Ez természetesen a cégünknél dolgozó kol­ légák mindennapi, hathatós tevékenységé­ nek is köszönhető. – Milyen fő nehézségekkel kellett az idén szembenézniük? – Az elmúlt évekre rányomta a bélyegét, és idén is igaz, hogy sajnálatos módon az egészségügy, mint rendszer, nem tarto­ zik a stratégiai ágazatok közé. Ezt abból lehet megítélni, hogy évek-évtizedek óta nem sikerül olyan állapotot létrehozni, ami fenntartható helyzetet teremtene az szektorban. Bár az elmúlt évek egészség­ ügyi strukturális változásai, a központosí­ tás, a GYEMSZI létrehozása kapcsán arra számítottam, hogy miután a nagypolitika azt a struktúrát alakítja ki, amit szeretne, megszűnik az egészségügy alulfinanszíro­ zott állapota. Az volt a várakozásom, hogy a fenntartható állapotnak megfelelő ellát­ mányt megkapja a rendszer. Sajnos, ez a mai napig sem történt meg és számunkra az egyik, ha nem a legnagyobb gond, az ál­ landóan jelen lévő és növekvő kintlévőségállomány kezelése, amely jelentős kockáza­ ti tényezőt is jelent. Korábban említettem, hogy az év elején két privát partnerünk je­ lentett csődöt, a cég számára jelentős vesz­ teséget, a magyarországi leányvállalat szá­ mára nem túl jó megítélést eredményezve.

A most megvalósult újabb konszolidáció­ val ugyan javult kintlévőségeink mértéke, de tisztában vagyunk azzal, hogy az ága­ zat a további hónapokban nem számíthat ilyen jellegű pénzügyi injekcióra, azaz az intézmények adóssága újra fog termelőd­ ni. Tényleg nem értem, hogy a nemzetgaz­ daság felelős vezetői miért nem látják már be végre, hogy GDP arányos 4% alatti ös�­ szegből „europaner” állami egészségügyet nem lehet működtetni. – Miről fog szólni 2014 az egészségügyben? – Jövőre az egészségpolitikai cselekvések­ re a választási év rányomja bélyegét. Úgy hiszem, májusig semmi sem fog történni – a rendszer lendületből elgurul odáig. Az a nagy kérdés, hogy mi lesz a választások után, milyen koncepcióval áll elő a nagy­ politika. Én azt várom a jövő évtől, hogy a választások után a nagypolitika belát­ ja: fenntartható és európai finanszírozású egészségügyre van szüksége az országnak, mert az alulfinanszírozott, különféle kon­ szolidációkkal életben tartott, vegetáló egészségügy sehová sem vezet. A jelenlegi helyzet mindenkinek rossz. Rossz a nagy­ politikának, mert ők ugyan azt gondolják, hogy itt pazarlás folyik, ami persze nem igaz, de számukra is frusztráló az ismétlő­ dő elégedetlenség és a csőd közeli állapot. Rossz a szállítóknak, mert állandóan kint­ lévőség kezelési krízishelyzetet kell mene­ dzselni, de leginkább rossz a betegnek és a betegellátásban dolgozóknak, mert az el­ látás színvonala nem úgy alakul, mint ami elvárható lenne az egyébként jól képzett és lelkiismeretesen tevékenykedő egészség­ ügyi személyzettől. – És miről fog szólni 2014 a Mölnlycke számára? – A Mölnlycke világában azok a belső fej­ lesztések, amelyek a közelmúltban elin­ dultak, tovább fognak folyni, ezek egy ré­ sze termékfejlesztés, de sokat teszünk saját belső hatékonyságunk javítása érde­ kében is. Olyan belső logisztikai, ügyfélke­ zelési és saját emberi erőforrást menedzse­ lő újabb programokat indítunk, amelyek lényeges változásokat hoznak a mi éle­ tünkben is. Bízom benne, hogy ezek a vál­ tozások segítenek nekünk, hogy a nem túl bőséges helyi saját erőforrásainkat még jobban ki tudjuk használni. Számomra ve­ zetőként jövőre az a cél, hogy az elmúlt két évében újjászerveződött magyar csapata lendületét tovább fokozza, ezáltal partne­ reink még elégedettebbek legyenek velünk, és ha egyszer használatos műtéti textíliára vagy kötszerre van szükségük, az első gon­ dolatuk a Mölnlycke legyen! n Évértékelés Melléklet

33

Évértékelő sorozatunkban Berkes Attilát, az FMC Magyarország Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük 2013 eseményeiről.

Itt nincs várólista –Önök tartják fenn Magyarországon a leg­ több, 23 dialízis központot. Ezért kérdez­ zük meg Önöktől: a vesebetegek ellátása területén szükség van-e beruházásokra? Érdemes-e beruházni? – Ahhoz, hogy középtávon ne kerüljön krí­ zisbe a magyar dialízis ellátás, további be­ ruházásokra van szükség, már most. De minden egyes beruházás számára jövőké­ pet kell felmutatni. Talán az a legfonto­ sabb, hogy az egészségügyi kormányzat­ tal közösen tudjuk felvázolni a jövőképet. Csak így tudjuk megtervezni, hogy mi­ re van szükség, és ehhez kinek kellene be­ ruháznia. Amennyiben létrejön egy ilyen pozitív együttműködés, a mi részünkről minden szükséges energiát és többletet biztosítunk, a nemzetgazdaságilag fontos, szükséges befektetéseket meg tudjuk való­ sítani, viszont a jövőkép része az is, hogy megpróbálunk közösen választ találni arra a kérdésre, hogy a finanszírozási szint ho­ gyan igazítható a betegellátás nagyság­ rendjéhez és színvonalához.

látás. Fenn tudja-e tartani az ország a saját egészségügyét? Jelenleg ezekre a kérdések­ re az a válasz, hogy ezekből a forrásokból ezt a világszínvonalú egészségügyi ellá­ tást csak nagyon nagy áldozatok árán le­ het fenntartani. Ezeket az áldozatokat pe­ dig az egészségügyi dolgozók és a betegek hozzák.

– Van erre a kérdésre helyes válasz? – Alapvető kérdés, hogy el merjük-e dön­ teni, hogy a rendelkezésre álló forrásokból fenntartható-e ez a szintű egészségügyi el­

– Hogyan lehet ezt a rendelkezésre álló forrásokból megvalósítani? –  Jelenleg Magyarországon a legalacso­ nyabbak a beszerzési árak a tevékenységhez

– Világszínvonalú a magyar egészségügyi ellátás? – A Fresenius Medical Care magyarorszá­ gi betegei ugyanazt vagy jobb ellátást kapnak, mint egy nyugat-európai beteg. Magyarországi dialízis központjainkban a kezelések túlnyomó többségét az úgy­ nevezett High Volume HDF kezelési mo­ dalitással végezzük, amely a tudomány jelenlegi állása szerint a lehető legjobb túlélést és életminőséget biztosítja bete­ gink számára. Bebizonyosodott, hogy ez a kezelési mód 30%-kal képes csökkenteni a dializált betegek bármilyen okból bekö­ vetkezett halálozását.

szükséges technológia és fogyóanyag tekin­ tetében, azonban ezeket az árakat már nem lehet tovább faragni, hiszen senki sem tud a gyártási költség alá menni. Számolni kell ugyanis az uniós direktívákkal, melyek sze­ rint egy gyártó az általa tulajdonolt szolgál­ tatónak csak világpiaci áron tudja eladni a terméket. Ma Magyarországon a világpia­ ci ár legalján vagyunk, a nemzetközi transz­ ferárak kötött pályán mozognak. Emiatt na­ gyon nagy gondot jelent a forint ingadozó árfolyama, főleg akkor, ha a forint gyen­ ge. Tisztában kell azzal lenni, hogy a ma­ gyar egészségügy döntő mértékben, 80-90 százalékban import anyagokkal dolgozik. Minden egyes forintnyi euróval szembe­ ni forintgyengülés milliárdos összeget vesz el a gyógyító-megelőző kasszából. Ennek is köszönhető, hogy a magyar egészségügynek ma is sok tízmilliárdos lejárt tartozása van a beszállítók felé. A Magyarországon tevé­ kenykedő egészségügyi beszállítók profita­ bilitásról már nem is beszélnek, energiájuk nagy része azzal megy el, hogy lejárt kintlé­ vőségeiket kezelik. – Milyen az együttműködésük az egészség­ ügyi ellátórendszer többi szereplőjével? – Szoros együttműködésben dolgozunk a betegellátást végző intézményekkel, mint az egészségügy rendszerének szerves részét képező szolgáltató. Fontos az intézmények számára, hogy nagyon magas színvonalú, folyamatos ellátási biztonságot nyújtunk egy kritikus és krónikus, nagy biztonságot igénylő ellátási területen, amely nem csak a dialízis kezelésre szoruló betegek számá­ ra jelent segítséget, hanem a kórházak in­ tenzív osztályaira bekerült akut veseelég­ telenséggel küzdő betegeknek is az életük múlhat a kezelések minőségén. – Hogyan szemlélik betegeik ellátórend­ szeren belüli helyzetét? – Itt nem arról van szó, hogy a dializált beteg a Fresenius Medical Care betege. Mi speciális járóbeteg szakellátást vég­ zünk, a magyar egészségügy által ellá­ tott krónikus betegen. Ez egy olyan terü­ let, ahol nincs várólista. Akinek szüksége van a szervpótló kezelésre, azonnali ellá­

34

Évértékelés Melléklet

KÓRHÁZ 2013/12.

tos összefüggéseket, trendeket felvetíteni, gazdálkodási célokat meghatározni, idő­ ben beavatkozni, és akár grafikusan is meg tudjuk jeleníteni az orvos-szakmai, gazda­ sági és humán erőforrás gazdálkodási ös�­ szefüggéseket és információkat. – Hogyan segít ez a technológia a döntés­ hozatalban? – Például meg tudjuk jeleníteni a bete­ gek orvos-szakmai paramétereit, a gyógy­ szerezést, az egy kezelésre jutó gazdasá­ gi-, minőségi-, orvos-szakmai adatokat. Ez nagyon sokat segít a vezetői döntéstámo­ gatásban, a tervezésben és a változtatások modellezésében. De sokkal fontosabb mel­ lékhatása, hogy megtanítja azonos nyelven beszélni és gondolkodni a rendszer szerep­ lőit. Például érdekes alapfogalom, amikor a költségekről beszélgetünk, a dolgozók létszáma. Van, amikor „headcount”-ban, azaz főben, illetve van, amikor FTE-ben, az­ az teljes munkaidejű munkavállaló ekviva­ lensben számolunk. Fontos, hogy a cégen belül tudjuk, hány munkavállalóról, illet­ ve mekkora munkavállalói teljesítményről beszélünk, amikor döntést hozunk, ebben sokat segít a közös nyelvet méginkább ki­ kényszerítő adattárház technológia. Az or­ vos-szakmai alapfogalmakkal nincs prob­ léma, azokkal a cégen belül mindenki tisztában van. Az adattárház technológia abban is segít, hogy tudjuk: hogyan kell kérdezni, hogyan kell egyértelmű kérdé­ seket megfogalmazni. Ezek a részletek is nagymértékben hozzájárulnak a hatékony­ ság javításához.

Berkes Attila

tást kap, legyen az egy intenzív osztályra bekerült, kritikus állapotú beteg, vagy akár a nefrológiai szakrendelési keretek között évek óta jól nyomon követett páciens ami­ kor dialízis programba kerül. Nagyon fon­ tos a betegekkel való együttműködés és az úgynevezett beteg „compliance”. Az or­ vosoknak komoly erőfeszítésébe került je­ lentős számú krónikus beteget szoros te­ rápiás együttműködésre rábírni, mert még mindig nincs benne a magyar társadalom­ ban az egészségtudatosság, illetve sokan úgy érzik, hogy majd az orvosok úgyis meg­ oldják a problémát, ezzel jelentős többlet­ költséget generálva az ellátórendszernek. Mi nagyon kényes terület gondját vesszük le az egészségügyi ellátórendszerről, azál­ tal, hogy nemzetközi szinten is jól szabá­ lyozott és jól szervezett keretek között vé­ gezzük a dialízis ellátást. – Hogyan tud hatékonyabban működni egy egészségügyi szolgáltató cég? – Nekünk nincsenek lejárt tartozásaink, KÓRHÁZ 2013/12.

nálunk nem megengedett a tartozás fel­ halmozása és konszolidálni sem konszoli­ dálnak bennünket. Se beszállítói, se adó­ tartozás nem lehetséges cégünknél. Ebből következik az, hogy a beszerzéseknél egy nagyon fontos alaptézist tudunk érvénye­ síteni: mi időben fizetünk és kiszámítha­ tó a viselkedésünk. Állandóan kutatjuk a hatékonyság javításának módjait, tisz­ tában vagyunk vele, hogy a pontos fize­ téssel is csökkenteni tudjuk költségein­ ket. Az elmúlt években minden beszállítói szerződésünket, az összes folyamatunkat felülvizsgáltuk, technológiai fejlesztést va­ lósítottunk meg, az informatikai hátteret korszerűsítettük, nagyon sokat segített a most már működő, komplex online válla­ latirányítási rendszer kiépítése, amely adat­ tárház technológián alapszik. A Fresenius Medical Care nemzetközi világán belül is egyedülálló online rendszereket, olyan adatkapcsolatokat és folyamatokat hoz­ tunk létre, amellyel a központi adattárház koncepción alapulva képesek vagyunk pon­

– Mire számít 2014 kapcsán? – Engedjék meg nekem a gazdasági meg­ közelítést. Az elmúlt években az egészség­ ügy minden dolgozója nagyon sokat tett azért, hogy a betegellátás biztonsága fo­ lyamatos maradhasson egy nagyon nehéz gazdasági környezetben. Bízunk benne, hogy sikerül az országot növekedési pá­ lyára állítani, ez a mi fejlődésünk és túl­ élésünk alapja. Ezzel együtt fontos, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk egy egészséges társadalom kinevelésére, de nem szabad elfeledkeznünk az ellátórend­ szer valós költségeinek finanszírozásáról, a már beteg emberek megfelelő színvo­ nalú ellátásáról sem. Fontos a prevenci­ ós tevékenység folytatása és aktivitásának növelése, de még fontosabb a gazdasági növekedésből hangsúlyos többletforráso­ kat allokálni az egészségügyi ellátórend­ szerbe. Elengedhetetlen, hogy az orszá­ gos GDP arányában mérve is fejlődjünk, az egészségügyre fordított közkiadások mér­ tékét illetően is. n Évértékelés Melléklet

35

Kulifai Gáborral, a Diaverum Hungary Kft. ügyvezető igazgatójáról az idei év problémáiról beszélgettünk.

Élhető együttműködést! – Milyen filozófia alapján végzi működését a Diaverum dialízis hálózat? – A Diaverum létrejöttének nagyon fontos üzenete, hogy gyártótól független szolgál­ tatóként nyújtunk dialízis szolgáltatást

künk semmilyen szakmai kompromisszumot nem kell kötnünk, mindig azt a szolgálta­ tót tudjuk kiválasztani, amely a Diaverum misszióját, a betegek életminőségének ja­ vítását a legjobban szolgálja. A cél az or­

külföldi szakemberek látogatnak meg ben­ nünket, hogy megértsék a a nálunk alkal­ mazott működési mechanizmust. Korábbi ügyvezető igazgatónk, dr. Széchenyi Kornél idén nyáron vette át a német leányválla­ lat vezetését, orvos-igazgatónk rendszere­ sen vesz részt más országok szakmai mun­ kájában, operatív igazgatónk több ország minőségirányítási rendszerének bevezeté­ sében működött közre. A hálózat informa­ tikai központja is Budapesten található. Ez a csapat biztosítja mind a 18 ország infor­ matikai rendszerének napi működését, új szoftverek bevezetését, fejlesztését. – Milyen eredmények alapján számít tudás­ központnak a magyar Diaverum hálózat? – Magyarországon azért tudunk vizsgála­ tonként 71 euróból dialízist üzemeltet­ ni, mert egyrészt érvényesülnek a nem­ zetközi beszállítói szerződésekből adódó kedvezményes árak, másrészt a munka­ erő költsége még mindig alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. De ez már nem lesz sokáig így. Egyrészt, az állami szféra egészségügyi béremelése miatt, másrészt a nyugat-európai munkaerőpiac elszívó ha­ tása miatt kialakult erőforráshiány ered­ ményeként, amelyet elsősorban béreme­ léssel lehet kezelni.

Kulifai Gábor

világszerte. Az egyik évben az egyik nagy gyártó berendezéseivel, vagy egyszer hasz­ nálatos eszközeivel dolgozunk, a követke­ ző évben válthatunk egy másik cég termé­ keire. Évről évre újratárgyaljuk az összes beszállítói szerződésünket. 2007 előtt a Gambro cég képviselői voltunk, így érte­ lemszerűen Gambro gépeket használtunk, ma már a cég 18 országában többen más gépekkel, eszközökkel dolgoznak. Itthon még mindig Gambro gépeket használunk, de egy másik cég szerelékeit választot­ tuk. A függetlenségnek köszönhetően ne­

36

Évértékelés Melléklet

vos-szakmai eredmények javítása és a gaz­ dasági hatékonyság megtartása. E kettős egyensúly fenntartása egy gyártótól füg­ getlen szolgáltató legnagyobb kihívása. – Hogyan szemlélik ebben a Diaverum vi­ lágban Magyarországot? – A Diaverum világában hazánkat tudás­ központként kezelik. Az országban fel­ halmozódott több mint 20 éves tapasz­ talatot a Diaverum hálózat napi szinten hasznosítja. Vagy a kollégáink járnak más országokba átadni tapasztalataikat, vagy

– Önök hogyan viselik a dialízis kassza évek óta változatlan méretét? – A dialízis kassza évek óta tartó változat­ lansága nap, mint nap rákényszerít ben­ nünket arra, hogy a költségcsökkentési le­ hetőségeken dolgozzunk. Meg kell találni azt az optimális pontot, amely még bizto­ sítja a megfelelő működést. A költségek folyamatos növekedésből az is követke­ zik, hogy ma már egyre közelebb vagyunk ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs tovább: a fenntartható működést csak a betegek­ nek nyújtott szolgáltatások csökkentésé­ vel tudjuk elérni. Idén is ugyanazzal a zárt kasszával kellett dolgoznunk, mint az el­ múlt években, úgy, hogy továbbra is or­ ganikus növekedés tapasztalható a vese­ betegek számában. A december közepén elfogadott költségvetésből látszik, hogy 2014-ben is azonos összeggel működik a dialízis kassza, ami óriási terhet ró a szol­ gáltatókra. KÓRHÁZ 2013/12.

– Meddig fedezheti a költségeket ez a keze­ lésenként 71 eurós szint? – A dialízishez szükséges termékeket a szabadpiacról szerezzük be. Költségstruk­ túránkból világosan látszik, hogy ez a fi­ nanszírozási összeg a határérték. Ebből az is következik, ha a jelenlegi finanszí­ rozás maradna hosszú távon, akkor már kidolgozható lehetne egy olyan modell, amely a növekvő betegszám mellett a rendszer fenntarthatóságát is figyelem­ be veszi. A kormányzattal folytatott tár­ gyalások alapján látunk esélyt az orvos szakma, az egészség politika és a politi­ ka közötti kommunikáció kialakulására. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a három dialízis szolgáltató cég nemzetkö­ zi tapasztalataira is lehet építeni, amikor a finanszírozás szakmai fókuszú fejlesz­ tése a cél. Úgy látom, kezd kialakulni egy olyan közeg, ahol a finanszírozó OEP-pel, valamint a szakpolitikával egyeztetve le­ hetőség nyílik javaslataink bemutatásá­ ra. Azt látjuk, hogy több pénz nem lesz a rendszerben, ezért mindenkinek olyan javaslatokkal kell előállni amely minden szereplő számára megfelelő helyzetet eredményez, az egészségbiztosító számá­ ra nem generál többletköltséget, ugyan­ akkor a szolgáltatás minősége változat­ lanul biztosítható. – Vannak egyéb nehézségek is? – Kormányzati és szakpolitikai szinten is oda kell figyelni a mi problémáinkra is. Ez pedig nem a finanszírozás, hanem az orvosi és szakdolgozói hiány kialakulá­ sa, ami már elérte a nefrológia világát is. Mindegyik szolgáltatónál szakorvoshiány alakult ki, és egyre erőteljesebben érint bennünket az ápolószemélyzet hiánya is. A külföldi migráció mellett az állami szek­ torban végrehajtott kétlépcsős béremelés hatása is erőteljesen érintett bennünket. Mi is ugyanabból a zsebből kapjuk a fi­ nanszírozást, mint a kórházak, de nem vol­ tunk benne a bérkompenzációban, így sa­ ját eredményünk terhére kell találni olyan megoldásokat, amivel fenn tudjuk tartani versenyképességünket a munkaerőpiacon. Igaz, a magánszolgáltatóknak megvan az a nagy előnye, hogy nem kötnek bennünket a közalkalmazotti besoroláshoz kapcsoló­ dó kategóriák, így rugalmas módon tudjuk a bér- és kompenzációs elemeket a munka­ vállalók számára biztosítani.

díj ekkora mértékben csökken, ami még na­ gyobb kihívásokat jelent számunkra. Ez ar­ ra sarkall bennünket, hogy beszállítói szer­ ződéseinket folyamatosan újratárgyaljuk, annak érdekében, hogy az optimális mű­ ködést fenn tudjuk tartani. Mindezek kö­ zéppontjában pedig a minőségi betegel­ látás áll, amely nem szenvedhet csorbát. 2014-ben erősíteni szeretnénk a szakma, az egészségpolitika és a politika felé irányuló kommunikációt, hogy megértsék álláspon­ tunkat és érveinket. Egy olyan együttmű­ ködési platformot szeretnénk kialakítani, amelyen meghallgathatják javaslatainkat, és azt, amit az egészségügyi ellátórendszer szempontjából hasznosnak tart a kormány­ zat, beépíthetik a rendszerbe, hogy mind­ egyik fél számára élhető együttműködést tudjunk kialakítani. – Hogyan fejlődik a szakma a következő években? – Fontos lenne a dialízisben nemzetközi szinten megjelenő, innovatív irányokat: az otthoni hemodialízist, a peritoneális dialí­ zist itthon is fejleszteni. A fejlett országok­ ban olyan kezeléstípusok jelennek meg, amelyek jobban alkalmazkodnak az ak­ tív betegek napi életritmusához. Például, Ausztráliában elindították az éjszakai di­ alízist, és a tradicionális, hetente három alkalommal, négy órában alkalmazott di­ alízis helyett hetente háromszor, viszont éjszakánként nyolc órán át dializálnak, ami nem befolyásolja a napi aktivitást és

a krónikus vesebetegek részt tudnak venni a mindennapokban. Ugyanez vonatkozik az otthoni hemodialízisre is: a gépekkel meg­ valósuló vértisztítás már nem csak kórházi környezetben, hanem akár otthon is meg­ valósítható. – És Önök milyen irányba fejlődnek? – A Diaverum a jövőt a teljesen integrált egészségügyi ellátásban látja, amelynek a középpontjában a beteg áll. Szerintünk úgy kell szervezni az egészségügyet, hogy annak teljes spektrumát átfogjuk: a króni­ kus veseelégtelenség kialakulásáért leg­ gyakrabban a magas vérnyomás és a cu­ korbetegség a felelős. A cél, hogy a lehető leghamarabb fedezzük fel a krónikus vese­ elégtelenséget, és ha ebben az integrált el­ látási folyamatban az első pillanattól nyo­ mon tudjuk követni a beteget, lassítható a vesefunkció romlása. Ha, fenntartható a beteg aktivitása azzal mindenki nyer: a be­ teg, a társadalom, az ország. E filozófiának is köszönhető, hogy a Diaverum ma már nem csak dialízis szolgáltató. Több ország­ ban, így itthon is, foglalkozunk nefrológiai ambulanciával, vannak olyan országok, ahol kórházi nefrológiai osztályt üzemel­ tetünk, és van olyan ország is, ahol transz­ plantációt is végzünk. Szerintünk az a he­ lyes irány, ha a beteg áll a középpontban, és minden, a vesefunkciójával kapcsola­ tos szolgáltatás köré van szervezve, hiszen így kaphatja meg mindenki a tökéletes el­ látást.

– Milyen év lesz az Önök számára 2014? – A dialízis kassza a korábbi évekkel azonos mértéke mellett 2–3 százalékos organikus betegszám-növekedés várható. Ez azt je­ lenti, hogy az egy kezelésre jutó térítési KÓRHÁZ 2013/12.

Évértékelés Melléklet

37

Bende Richárdot, a T-Systems Magyarország Zrt. egészségügyi értékesítési ágazatigazgatóját az idei év tapasz­ talatairól kérdeztük.

Nyitottan a legújabb trendekre – Igazgató úr, hogyan alakult a T-Systems számára 2013? – A két évvel ezelőtt, a korábbi vállalatok egyesülésekor kijelölt útban következete­ sek voltunk. Akkor nagy tudatossággal ter­ veztük meg jövőnket, az elmúlt két évben mind gazdasági céljaink, mind piacon való mozgásunk a terveinknek megfelelően ala­ kult. Tevékenységünkben természetesen fontos a látható visszacsatolás. Az egyik ilyen eredmény egyetemi pozícióink meg­ tartása volt. Idei tevékenységeink közül ki­ emelkedik a Szegedi Tudományegyetemen az e-MedSol medikai rendszer bevezetése, de kórházi partnereinknek és cégünknek egyaránt nagy kihívást jelentett, hogy a kórházak egyre szűkülő anyagi lehetőségei ellenére megtartsuk a működtetési színvo­ nalat és az üzembiztonságot. Úgy gondo­ lom messzemenőkig sikerült megfelelnünk annak az elvárásnak, hogy ár és teljesít­ mény tekintetében is megfelelő szolgálta­ tást nyújtsunk. – Túlélés vagy szerves fejlődés jellemzi te­ vékenységüket? – Célkitűzéseink között három fontos irány­ vonal szerepel. Az egyik a fő tevékenysé­ günket kiegészítő, „near-core-business” tevékenység. Esetünkben ez azt jelen­ ti, hogy éltünk a T-Systems rendszerin­ tegrációs készségével és finanszírozási kapacitásával, így vállalkoztunk nagy ér­ tékű orvostechnikai eszközök szállításá­ ra is. Kivételes módon, az idei év összes Perinatális Intezív Centrum szállítását sike­ rült elnyernünk. Ebben nyilvánvalóan nagy segítségre voltak alvállalkozóink, akik e pi­ ac tradicionális beszállítói, de az integrá­ ciós tevékenységet mi valósítottuk meg. Több milliárd forint értékben nyertünk el ilyen rendszerintegrációs feladatokat, pél­ dául Pécsett, Szombathelyen, Debrecenben és Tatabányán. A fejlesztés következő nagy lépését a PIC központok szakmai úton, in­ formatikai eszközökkel országos hálózattá történő összekapcsolása jelentheti. A másik fontos törekvés a nemzetközi tevékenység kiterjesztése. Nemzetközi üzletágunk jócs­ kán a tervek felett teljesített, és megjelen­ tünk olyan kelet-közép-európai országok­

38

Évértékelés Melléklet

ban, mint Románia, Bosznia-Hercegovina vagy Szerbia. A harmadik jelentős siker, hogy kutatás-fejlesztési programjaink a le­ záró, üzemeltetési fázisba érkeztek. Az egyik ilyen program a HISCOM-rendszer, amely­ ben már büszkélkedhetünk referencia érté­

– Az egységes szemléletű kooperatív tér fejlesztéséhez a GYEMSZI-nek és az álla­ mi feladatokat ellátó szerveknek rendel­ kezésére állnak a szükséges infrastruk­ turális alapok, hiszen a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. köz­

Bende Richárd

kű értékesítéssel, még ha a valódi áttörés egyelőre várat is magára. – Milyen kapcsolódási pontjuk van a kiala­ kítás alatt álló Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Térhez?

ponti szerverállományára és a kormányza­ ti gerinchálózatra csatlakozva létrejöhet­ nek a kooperatív tér sarokpontjai. Ahhoz azonban, hogy az állam megfelelő módon tudja kiszolgálni a kórházait, alkalmazás­ szinten igen magas szintű szaktudásra és KÓRHÁZ 2013/12.

erőforrásokra lesz szüksége. Ez a szaktu­ dás és erőforrás a legmagasabb nívón ren­ delkezésre áll a piacon, ezért a T-Systems Magyarország – ahogyan a piacon műkö­ dő versenytársai is – nyitott arra, hogy akár felhő-, akár ASP-szolgáltatásként meglévő fejlesztéseit az Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér rendelke­ zésére bocsássa. – Hatékonyabbá válhat ettől az egészség­ ügyi informatika? – Egyedülálló a helyzet, abból a szem­ pontból, hogy egyetlen tulajdonosnak több mint száz kórházi intézménye van. Fel kell ismerni annak előnyét, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer gerincét képző intézményekben keletkező óriási mennyi­ ségű adatot a GYEMSZI mint tulajdonos, átlátható struktúrában akarja elhelyezni. Nem ördögtől való, és néhány nyugat-eu­ rópai régióra jellemző, hogy egy ekkora el­ látórendszert vagy területet egyetlen in­ formatikai szolgáltató szolgál ki. – Milyen fejlesztéseket terveznek medikai rendszerükön? – A T-Systems Magyarországnál minden kompetencia megvan ahhoz, hogy a leg­ korszerűbb informatikai megoldásokkal tudjuk segíteni az egészségügyben dolgo­ zók munkáját. A gazdaság jelenlegi helyze­ te természetesen behatárolja a keresletet, ezért számos innováció csak a jövőben ta­ lálja meg a helyét. – Ha lehetne, milyen irányba mennének? – Továbbra is a mobilkommunikációs irány és a mobil eszközök elterjedése a fő cél. Affinitást és fogadókészséget látunk rá, a technológiák pedig már elég érettek ah­ hoz, hogy használatukat szeressék a ma­ gyar egészségügyben dolgozók. Mellesleg, a Debreceni Egyetemnél várunk e területen nagyobb aktivitást, tekintettel arra, hogy Debrecenben 2014-ben jár le szerződésünk, és az egyetem teljesen új megközelítésben tervezi az informatikai szolgáltatás meg­ újítását. Ráadásul, jelentős integrációs fo­ lyamat indul el a Kenézy Kórházzal, amely a magyar piacon jelen lévő bármelyik in­ formatikai szolgáltatót jelentős kihívá­ sok elé állítja. Megjegyzem, ekkora mére­ tű kórházi integrációs feladatot eddig csak mi végeztünk, a Pécsi Tudományegyetem és a Baranya Megyei Kórház, valamint a Szegedi Tudományegyetem és a szegedi fekvőbeteg-ellátás kapcsán. – Hogyan futnak külföldi projektjeik? – Németországi telemedicina projektjeink tovább folytatódnak Brandenburg tarto­ KÓRHÁZ 2013/12.

mányban, Cottbus városában. 2014-re már megvannak azok a feladataink, ame­ lyek idén is megvoltak, a projektek mind társadalmilag, mind üzletileg nagyon si­ keresek, és jövőre a feladatok bővítése várható. Jövőre is folytatódik az a németmagyar közös finanszírozású projekt, ame­ lyet német anyavállalatunkkal közösen szponzorálunk. Budapesti központunkban dolgozik egy nemzetközi K+F csapat, ami a vezetésem alatt a T-Systems külföldi le­ ányvállalatainak értékesítési és projekt­ támogatásával foglalkozik. Amennyiben olyan eredményeket érünk el, mint az el­ múlt évben, ez a tevékenységünk is to­ vább folytatódik, és elmondhatjuk, hogy német forrásokból fejlesztünk magyar ter­ mékeket, és megteremtjük a magyar knowhow transzfert. – Hogyan mélyült el a T-Systems és a ma­ gyar egészségügy kapcsolata az elmúlt két évben? – Az elődvállalat ISH Informatikai Kft. különleges tudással került a Magyar Telekom és a T-Systems Magyarország vi­ lágába, és eleinte tartottunk attól, hogy az egészségügyi informatika egyedi jazzszólama feloldódik majd a rendszerin­ tegráció, a hardverszállítás és az egye­ di alkalmazásfejlesztés rengetegében. Ám sikerült megtalálnunk a kitörési pon­ tokat, például near-core-business tevé­ kenységünkkel, és ma ott tartunk, hogy a T-Systems számára az egyik leginkább ki­ számítható üzleti fejlődési pályát és az

egyik legerősebb image-et az egészség­ ügyi ágazat hordozza. Ezt mi sem mutat­ ja jobban, mint az a tény, hogy amikor a T-Systemsről általánosan, mint márkáról beszélünk, a menedzsment tagjai kivétel nélkül minden esetben megemlékeznek a nálunk meglévő, speciális egészségügyi informatikai tudásról, legyen az a saját, egész napos Symposiumunk, vagy bármi­ lyen szakmai fórum. Számomra az az igazi siker, hogy ezt a kompetenciát úgy integ­ ráltuk a T-Systems világába, hogy az üz­ leti eredményeinkre nem volt negatív ha­ tással, azokat ugyanis megdupláztuk, és személyes büszkeségem az is, hogy meg­ határozó kollégáinkat kivétel nélkül sike­ rült megtartanunk. – Hogyan látja, jövőre milyen szerepet játszik az informatika a magyar egészség­ ügy életében? – Úgy gondolom, hogy 2014-ben – külö­ nösen az év második felében – jelentős egészségügyi informatikai fellendülés vár­ ható. A T-Systems Magyarorszás messze­ menőkig felkészült az e-Health rendsze­ rek megvalósítására, egészen konkrétan az intézményközi és közhiteles projektekre, amelyek akár az e-recept, akár más elektro­ nikus megoldások bölcsőjét jelentik. Ezek eredményeit mind az orvosok, mind a be­ tegek oldalán érezni lehet majd a követke­ ző évek magyar egészségügyében. n A mellékelt szerzői: Bene Zsolt, Krasznai Éva, dr. Szepesi András, Zöldi Péter Évértékelés Melléklet

39

A Nukleáris Medicina Európai Egyesülete (EANM – European Association of Nuclear Medicine) 26. kongresszusát tartotta 2013 októberében Lyonban. A rendezvényre 5 ezer szakember akkreditálta magát Európából, sőt néhány Európán kívüli országból is.

EANM kongresszus Lyonban A

kongresszus megnyitóját a lyoni nem­ zetközi kongresszusi központ impo­ záns színháztermében tartották, ahol az összes akkreditált szakember leülhetett vol­ na. A megnyitón mintegy 3 ezer szakember vett részt. A házigazdák nevében Dominique Le Guludec doktornő, a 2013. évi kongres�­ szus elnöke, a francia szervező bizottság ve­ zetője köszöntötte a résztvevőket. A nukle­ áris medicina francia szervezetének elnöke megnyitó beszédében megidézte a szakma alapjaihoz hozzájáruló Nobel díjas francia tudósokat. Emlékeztetett Henry Becquerel, Marie Curie, Pierre Curie, Frédéric JoliotCurie, Iréne Joliot-Curie tevékenységére. Antoine Henri Becquerel (1852–1908) fi­ zikus 1903-ban megosztva kapott fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás felfedezéséért. Maria Skłodowska-Curie (1867–1934) len­ gyel származású francia fizikus és kémikus, a radioaktivitás úttörő kutatója. Ő volt a pári­ zsi egyetem első női professzora, elsőnek ka­ pott kétszer Nobel-díjat, a fizika, illetve a ké­ mia területein végzett munkájáért. 1903-ban Henri Becquerellel és férjével Pierre Curie-vel megosztva kapta meg a fizikai, majd 1911-ben (egyedüliként) a kémiai Nobel-díjat. Pierre Cienter Curie (1859–1906) fizikai Nobel-díjas (1903). 1898-ban feleségével, Marie Curievel felfedezték a polóniumot, később pedig a rádiumot. Jean Fréderic Joliot, későbbi fel­ vett nevén Fréderic Joliot-Curie (1900–1958) Nobel-díjas kémikus és világhíres atomfizi­ kus. Irène Joliot-Curie (1897–1956) Nobeldíjas atomfizikus, fizikokémikus. Férjével együtt az „új elemek előállításának radioak­ tív kémiájában végzett munkájukért” 1935ben kapták meg a kémiai Nobel-díjat. A megnyitó plenáris ülésen a 39 ország nukleárismedicina-társasága és 9 jelentős vállalkozást tömörítő európai szervezet elnö­ ke a nukleáris medicina helyzetéről és várha­ tó jövőjéről beszélt. J. F. Verzijlbergen holland szakember megítélése szerint – amivel a je­ lenlévők egyetértettek – a betegek érdeke is, hogy a nem invazív megoldások teret nyerje­ nek a diagnosztikában és a terápiában. Ehhez jelentős hozzájárulást adhat ez a szakterület. Ez indokolja ütemes fejlődését, amit számos országban egyértelműen tapasztalni lehet.

40

Kongresszus

A radioaktív izotópokkal végzett orvosi tevékenység (diagnosztikai, terápiás és ku­ tató munka), röviden szólva a nukleáris me­ dicina önálló orvosi, klinikai szakterület. Alapját a Nobel-díjas Hevesy György által ki­ dolgozott nyomjelzés jelenti. Módszerei ma már a korszerű betegellátásban nélkülözhe­ tetlenek. Magyarországon a szakma helyze­ te elkeserítő, ami közvetlenül érinti a bete­ geket, akik erről nem is tudnak. A műszerpark elavult, az ország mintegy száz kórházának csak mintegy harmadában van izotóp alkal­ mazására alkalmas munkahely, és ezek egy részében még az alapműszer, a SPECT is hi­ ányzik. Korszerű SPECT: a SPECT-CT csak néhány munkahelyen működik. Egy megye lakosságának ellátásában pedig nem is szere­ pel ez a korszerű diagnosztikai lehetőség! A szükséges szakorvosi létszámnak csak mint­ egy a fele van meg. Kevés a nem-orvos dip­ lomás (radiofarmakológus, radiovegyész, fi­ zikus, mérnök). Az elmaradottság alapvető oka az, hogy ennek a szakterületnek a finan­ szírozása az ország gazdasági helyzetéhez, sőt még az egészségügy általános finanszírozá­ sához képest is nagyon rossz. Az alkalmazott módszerek a jelenlegi finanszírozás mellett nagyrészt a „ráfizetéses” eljárások között sze­ repelnek. Ezért a szakma távolról sem nyújt­ ja azt a magyar betegellátás részére, amit az egészségügy általános helyzetét is figye­

lembe véve nyújthatna – nyilatkozta Szilvási professzor. Ez azért is veszélyes, mert a gaz­ daságosságra hivatkozva a mai finanszírozá­ si modell mellett a nyereséges módszereket fogják preferálni, a „veszteséges” eljárásokat pedig – legyenek azok a betegek számára bár­ mennyire szükségesek és kívánatosak – kiha­ lásra ítélni. Ennek elsősorban a magyar be­ tegellátás, a betegek látnák kárát. Kár, hogy a jelenlegi OEP-finanszírozás mellett ezen el­ járásokat sokkal ritkábban alkalmazzák, mint ahányszor szükség lenne rájuk. Pedig például az ambuláns izotópterápiás eljárások elterje­ dése nemcsak a betegeknek lenne előnyös, hanem az OEP számára is jelentős költség­ megtakarítással járna! Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy ne egy-egy kezelés árát, hanem a beteg meggyógyításának összkölt­ ségét számolja ki valaki! A molekuláris bio­ lógia fejlődése a nukleáris medicinában is új lehetőségeket nyújt. Különböző, radioizotóp­ pal jelzett új molekulákkal a különböző be­ tegségek molekuláris szintű vizsgálata (mo­ lekuláris képalkotás) és célzott – személyre szabott – radioizotópos sugárterápiája válik lehetővé. Az EANM két évtizede kiemelkedően fon­ tosnak tartja a szakmai továbbképzést. A nemzetközi szervezet magyar kezdemé­ nyezésre hozta létre a fiatal szakemberek fo­ lyamatos továbbképzését elősegítő oktatá­ KÓRHÁZ 2013/12.

si rendszerét, a European School of Nuclear Medicine-t (ESNM). Az EANM megválasztott elnöke Arturo Chiti professzor a megnyitó­ ünnepségen a folyamatos továbbképzés, az oktatás jelentőségéről beszélt. Különösen felemelő érzés volt minden magyar résztve­ vő számára, hogy beszédében korunk egyet­ len szakemberének nevét említette: dr. Szilvási István professzorét. Nem is akárho­ gyan. Szilvási István ugyanis még 1993-ban javasolta, hogy a nemzetközi szervezet fog­ lalkozzon a fiatal szakemberek képzésével, mert ez az egész szakma számára is előnyös. Javaslatára 1994-ben Budapesten szervezték meg a volt szocialista országok fiataljai szá­ mára az első kelet-közép-európai továbbkép­ ző kurzust. Nagy sikerrel. Ez volt a European School of Nuclear Medicine (ESNM) kezde­ te. Szilvási István professzor ezt követően 18 éven keresztül volt lelkes szervezője ezek­ nek a továbbképzéseknek. Évente 3 alkalom­ mal mintegy 50–60 fiatal kelet-közép-euró­ pai szakember (a régi szocialista országokból) kapott kétnapos intenzív továbbképzést a legnagyobb tapasztalattal rendelkező euró­ pai előadóktól. Eddig összesen 55 szeminá­ riumot tartottak. Ez egyedülálló az európai orvostudományi társaságok oktatási tevé­ kenységében. Szilvási professzor elérte, hogy a fiatal résztvevők csak névleges részvéte­ li díjat fizessenek, és részvételük költségeit (a 3 napos teljes ellátást is) az EANM fede­ zi. Néhány évvel ezelőtt elindította az izo­ tóp-asszisztensek regionális továbbképző kurzusait, majd 2011-ben elkezdte a nukleá­ ris medicinában dolgozó kelet-közép-európai fizikusok továbbképző kurzusait is. A képzési programokat az EANM bizottságaival szoros együttműködésben alakítják ki. A tárgyalt té­ mák a nukleáris medicina széles körét fedik le. Már tavaly bejelentette, hogy keresi utód­ ját, akit jó szívvel ajánlhat az EANM vezető­ ségének. Minden vállalásának eleget téve az idén elköszönt ettől a feladattól, és átadta

helyét utódjának. A konferencián meleg sza­ vakkal köszönték meg Szilvási professzor két évtizedes áldozatos és nagyon sikeres mun­ káját. Az EANM elnökségétől elismerő okle­ velet és ajándékot kapott. A kelet-közép eu­ rópai szemináriumok, az asszisztensek és a fizikusok továbbképző kurzusai az EANM ok­ tatási tevékenységének lényeges eleme lett és marad. A Kongresszuson 10 különböző nagysá­ gú előadóterem állt rendelkezésre. Csúcs­ időben egyszerre mind a tíz helyszínen hangzottak el előadások. Három nagy ple­ náris ülést tartottak. A 135 szekcióban mintegy 500 előadás hangzott el. A posz­ terek száma meghaladta az ezret. A nem­ zetközi szervezet ülésén a tagszervezetek a legmagasabb szinten képviselték magukat. Magyarországról a Hevesy György Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaságot az idén megválasztott elnök, Varga József, és a leköszönt elnök, Zámbó Katalin professzo­ rok képviselték. Ezek a számok és tények ön­ magában is mutatják az érdeklődés nagysá­ gát, a rendezvény jelentőségét.

F. M. Bengel, a hannoveri orvosi egye­ tem nukleáris medicina részlegének vezetője és S. Fanti a bolognai egyetem Sant’OrsolaMalpighi poliklinikájának radiológiai és nuk­ leáris medicina részlegének vezetője tartotta a mindig nagy érdeklődéssel várt Highlightsot. A rendezvény legérdekesebb előadásait, legjelentősebb eredményeit, a legnagyobb szakmai érdeklődést kiváltó posztereket be­ mutató program valódi csúcspontja az ös�­ szejövetelnek. Komoly szakmai elismerésnek számít, ha valakit, vagy valakinek a munká­ ját megemlítik, érdemesnek tartják szerepel­ tetni a mindössze egyórás összefoglalóban. Több magyar szakember is szerepelt előadó­ ként, poszteren bemutatkozóként a rendez­ vényen. Közülük is megemlítettek néhány szakembert. Külön is kiemelték dr. Szentesi Margit főorvos poszterelőadását, aki a jelen­ tős szakmai érdeklődést kiváltó poszterét ve­ tített képekkel is színesítette. A kongresszus kísérőrendezvénye a kiál­ lítás. Ebben az évben 133 vállalkozás mutat­ kozott be és kínálta termékeit, szolgáltatása­ it. A kiállítók között magyar vállalkozások is voltak. Jelentős területet bérelt a Mediso Kft., az Izotóp Intézet Kft., és a Medi-Radiopharma Kft.. Mindhárom magyar vállalkozás jelentős exportot bonyolít le. A rendezvény számuk­ ra is kiváló alkalmat teremtett a partnerekkel üzleti tárgyalások folytatására, és nem utolsó sorban új üzletek előkészítésére, megkötésé­ re. A kiállítások jól jelzik egy szakma fejlődésé­ nek állomásait, a fejlődés irányait azok számá­ ra, akik rendszeres látogatói a rendezvénynek. Nem véletlen, hogy számos magyar szakem­ ber, közöttük sok gyógyító orvos is a helyszí­ nen kísérte figyelemmel a történéseket. A jövő évi rendezvényt szintén október­ ben, Svédországban rendezik. Göteborg várja a nukleáris medicina szakembereit. Fekete Tibor

KÓRHÁZ 2013/12.

Kongresszus

41

Közeleg az év vége és sok munkáltatónál gondot jelent az esedékességi évi szabadság kiadása, segítséget nyújthat, ha alkalmazzák a szabadság következő évi átvitelére lehetőséget adó munkajogi szabályokat. Jelen cikkünkkel ezen sza­ bályokat kívánjuk ismertetni a munkáltatók szabadságkiadási, illetőleg következő évi szabadság kiadásának tervezé­ si feladatait segítve ezzel.

Szabadság kiadásának szabályai Szabadság kiadására vonatkozó általános rendelkezések A munkaviszonyban, illetve a közalkalmazot­ ti jogviszonyban állók esetében az alapsza­ badság és ehhez kapcsolódó pótszabadság kerül megállapításra a 2012. évi I. törvény, azaz a Munka törvénykönyv szabályai alap­ ján. Az esedékességi évben a dolgozó részére megállapított alapszabadság és a pótszabad­ ság kiadásáról a munkáltatónak kell gondos­ kodnia, figyelembe véve az erre vonatkozó munkajogi szabályokat. Ugyanakkor a dolgo­ zót előzetesen meg kell hallgatnia a szabad­ ság kiadása kapcsán. Azaz a munkáltatónak, amikor a szabadság kiadásáról dönt, figye­ lembe kell vennie a dolgozó előzetes meg­ hallgatása során elhangzottakat. A szabad­ ság kiadásának két korlátozó szabálya van, az egyik, amikor a dolgozónak lehetősége van megmondania, hogy a szabadság kiadá­ sát mikor kéri, illetőleg a másik, amikor bi­ zonyos időtartamú szabadság egybefüggő ki­ adását teszi kötelezővé a munkajogi szabály. Az adott évben megállapított szabadság­ ból a dolgozó évente 7 munkanap szabadság kiadásának időtartamát meghatározhatja az­ zal, hogy legfeljebb két részletben kérheti ezen 7 munkanap szabadságnak a kiadását. A dolgozónak előzetesen jeleznie kell, hogy a 7 munkanapot mikor kívánja kivenni. Az előze­ tes bejelentésre határidőt állapít meg a tör­ vény, azaz legalább a szabadság kiadását meg­ előző 15 nappal kell a munkáltató irányába jelezni, hogy a dolgozó ezen szabadság kiadá­ sára vonatkozó lehetőséggel mikor kíván élni. Fontos, hogy a 7 munkanap tekintetében legfeljebb két részletben történő kiadására ad lehetőséget a munkajogi szabály, azaz nincs arra mód, hogy a dolgozó ezt a 7 munkana­ pot úgymond naponként vegye ki, hiszen a jogszabály a két részletben történő korláto­ zó szabályt határozza meg. Megszűnt az a ko­ rábbi szabály, amely lehetőséget nyújtott ar­ ra, hogy a dolgozó 3 munkanapot úgy vegyen ki, hogy ne előzetesen jelentse be, hanem akár a szabadság kivétele napján jelezze a munkál­ tatónak, hogy nem dolgozik. Az új munkajo­ gi szabályok alapján csak arra van lehetőség, hogy 15 nappal korábban jelezze, hogy igény­

42

paragrafus

be kíván venni szabadságot, és ennek a mérté­ ke a 7 munkanapot nem haladhatja meg. Fontos szabály még, hogy a dolgozó a jog­ viszonyt létesítését követő 3 hónapon belül nem kérheti a 7 munkanap általa megjelölt időtartamban történő kiadását. Azaz, ebben az esetben 3 hónapot jogviszonyban kell töl­ tenie, és utána élhet ezzel a lehetőséggel. A másik korlátozó szabály, hogy a szabad­ ságot az esedékesség évében úgy kell kiadni, hogy egybefüggően legalább 14 naptári na­ pon elérje a szabadság mértéke. Nagyon fon­ tos, hogy a 14 nap az naptári napot jelent, és ebbe a 14 napba bele kell tudni mind a pi­ henőidőt, mind a munkaszüneti napot, illet­ ve egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén a szabadnapokat. Ugyanakkor a feleknek le­ hetősége van ettől eltérően megállapodni. Azaz, ha a dolgozó és a munkáltató megál­ lapodik abban, hogy ne kerüljön a 14 naptári nap egybefüggően kiadásra, akkor a megálla­ podás alapján mentesülnek ezen szabály be­ tartása alól. A szabadság kiadására vonatko­ zó előírás a munkáltató számára az is, hogy azt legalább 15 nappal előtte közölni kell a dolgozóval. A szabadság kiadásánál nagyon fontos szabály, hogyha a dolgozó a felmentési ide­ jét tölti, a felmentési időre is jár szabadság, ugyanakkor a felmentési idő alatti munka­ végzés alóli mentesítésére a szabadság nem adható ki. Úgyszintén a dolgozó keresőkép­ telensége időtartamára sem adható ki a sza­ badság, kivéve, ha a dolgozó kéri, hogy a kere­ sőképtelenség időtartamára részére adják ki a szabadságot. Amennyiben a dolgozó már a szabadságát tölti, de közben keresőképtelenné válik, és bejelenti ezt a munkáltatónak, akkor a kere­ sőképtelenség időtartamától a szabadságot meg kell szakítani, kivéve, ha a dolgozó maga szeretné, hogy a keresőképtelenség időtarta­ mára részére szabadságot adjanak. Esedékesség évében való kiadási rendelkezések Főszabályként az esedékességi időben kell a szabadságot kiadni, de részben a felek vagy a kollektív szerződés ettől eltérő sza­

bályt állapíthat meg, illetőleg, ha a munka­ viszony vagy közalkalmazotti jogviszony év végén jön létre, akkor a törvény lehetőséget ad, hogy az esedékesség évében lévő sza­ badság a következő évre átvigyék. Azaz, ha a közalkalmazotti vagy munkaviszony adott év október 1-je után jön létre, akkor az adott év 3 hónapjára jutó szabadságot a követke­ ző év március 31-ig a munkáltató jogszerű­ en kiadhatja. Bizonyos esetekben lehetőség van arra is, hogy az esedékesség évében meglévő sza­ badság a következő évben kerüljön kiadásra. Részben maga a Munka törvénykönyve sza­ bályozza úgy, hogy amennyiben az esedékes­ ség évében meglévő szabadság megszakítás nélkül átnyúlik a következő évbe, és ennek mértéke a következő évben az 5 munkana­ pot nem haladja meg, akkor ezt úgy kell te­ kinteni, mintha az adott évben kerülne a sza­ badság kiadásra. Azaz, az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni a következő évben kiadott szabadságot. A másik eset, amikor a munkáltató a szakszervezettel megállapodva a kollek­ tív szerződésben szabályozza, hogy az ese­ dékességet követő év március 31-ig adható ki szabadság. Itt azonban korlát, hogy csak a szabadság egynegyede szabályozható ily módon. Azaz, ha a kollektív szerződés tar­ talmazza azon rendelkezést, hogy a követke­ ző év március 31-ig a szabadság egynegyede átvihető, akkor jogszerűen történik a sza­ badság ezen időtartamig való kiadása kö­ vetkező évben. Végezetül arra is lehetőség van, hogy a munkáltató a dolgozóval egyedileg megálla­ podjon a szabadság egyharmadának a követ­ kező év végéig történő kiadásában. Nagyon fontos, hogy egyedi megállapodásnak kell születnie, és kizárólag a szabadság egyhar­ mada tekintetében állapodhat meg a dolgo­ zó a munkáltatóval, hogy annak kiadása a kö­ vetkező év végéig valósul meg. Fontos, hogy ebben az esetben az egyedi megállapodást a szabadság-nyilvántartás mellé kell tenni an­ nak érdekében, hogy a szabadság kiadásának az ellenőrzésekor a munkáltatónak igazolni lehessen, hogy egyedi dolgozói megállapo­ KÓRHÁZ 2013/12.

dás alapján került sor arra, hogy a szabadság egyharmadrésze a következő év végéig kerül kiadásra. Szükséges kiemelni, hogy mind a kollektív szerződéses rendelkezés, mind pedig a dolgo­ zóval való megállapodás esetén a szabadság alatt mind az alap-, mind pedig a pótszabad­ ság együttes mértékét kell figyelembe venni, azaz nem csupán az alapszabadság, hanem az alap- és a pótszabadság együttes mérté­ kénél van lehetőség, hogy kollektív szerző­ désben az egynegyede, egyedi megállapodás esetén pedig az egyharmada a következő év­ re átvihető legyen, és jogszerűen kiadásra ke­ rülhessen. A szabadság napokban, illetve órákban történő kiadására vonatkozó rendelkezések A szabadság kiadásánál különbséget kell tennünk, hogy a dolgozó egyenlőtlen vagy egyenlő munkarendben, illetőleg az általá­ nos munkarendben végzi-e a tevékenységét. Ha általános munkarendben dolgozik, akkor hétfőtől péntekig kell a napokat munkanap­ nak tekinteni, és ezeken a napokon kerülhet a dolgozó részére a szabadság kiadásra. Ha egyenlő munkaidő-beosztásban dolgozik, ak­ kor azonos időtartamban, azaz napokban ke­ rül a szabadság kiadásra. Ezzel ellentétben, ha a dolgozó egyenlőtlen munkaidő-beosz­ tásban dolgozik, azaz például 12 órás mű­ szakban, ebben az esetben a hét minden napja munkanap, értelemszerűen a munka­ idő-beosztása szerinti heti pihenőnapok és szabadnapok nem, illetőleg nem minősül an­ nak a munkaszüneti nap. Egyenlőtlen mun­ kaidő-beosztás esetén arra is lehetőség van, hogy órában kerüljön a szabadság kiadásra, azaz, ha a munkaidő-beosztás szerint adott napon 12 órát kellene a dolgozónak dolgozni, akkor arra a napra, amikor szabadságon van, 12 óra szabadság kerül részére kiadásra, ez valójában 1,5 napot jelent. Azaz, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a dolgozó olyan időtartamra mentesül a munkavégzés alól, amilyen időtartamban neki dolgoznia kell, és akkor ezen munkavégzés alóli mentesítési időtartamával egyezik a szabadsága is. Ebben az esetben órában kerülhet nyilvántartásra a szabadság kiadása. Ha azonban nincs munka­ idő-beosztás, az egyenlőtlen munkaidő be­ osztásba. Azaz hétfőtől péntekig azonos 8 órás időtartamban kerül a szabadság kiadás­ ra, ha teljes munkaidőben van foglalkoztatva a dolgozó. Értelemszerűen, ha a dolgozó rész­ munkaidőben végzi a munkáját, akkor a rész­ munkaidőnek megfelelő mértékű szabadság illeti meg, azaz részmunkaidő esetén is, ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgo­ zik a dolgozó, akkor órában nyilvántartható a részére kiadott szabadság, vagy ha részmun­ KÓRHÁZ 2013/12.

kaidőben azonos munkaidő-beosztásban dol­ gozik, például napi 4 órát, akkor naponta 4 órának megfelelő mértékű munkavégzés aló­ li mentesülést jelent számára a szabadság ki­ adása. A szabadság módosítása, megszakítása Amennyiben a munkáltató működését köz­ vetlenül és súlyosan érintő olyan ok me­ rül fel, amely a már megkezdett vagy ter­ vezett szabadságot érinti, akkor lehetőség van a szabadság kiadásának időpontját mó­ dosítani vagy akár a megkezdett szabadsá­ got megszakítani. Fontos azonban, hogy ez a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok nem származhat munkaszervezési okból, azaz nem lehet indok a szabadság megszakí­ tására és módosítására az, hogy a munkálta­ tó nem rendelkezik megfelelő létszámmal. A működési körben rendkívüli indok akkor merülhet fel, ha például egy járvány mi­ att szükséges, hogy több dolgozó végezze a munkáját, mint az eredeti beosztás szerint. A már megkezdett szabadság megszakítá­ sa és a tervezett időpontjának módosítá­ sa kapcsán, ha a dolgozót kár éri, akkor ezt a kárt a munkáltatónak meg kell térítenie. Ha a szabadság megszakításra kerül, a mun­ káltató telephelyére utazás, és majd a vis�­ szautazás költségét meg kell téríteni a mun­ káltatónak. Ezen túlmenően, ha a dolgozó igazolni tudja, hogy a szabadság időpont­ jának módosítása miatt nem tudja a lefog­ lalt üdülést igénybe venni és elveszíti ezál­ tal a befizetett díjat, vagy ennek módosítása többletköltséggel jár, ezt is meg kell részé­ re a munkáltatónak fizetni. Természetesen a munkahelyre való oda- és visszautazás, ille­ tőleg a munkában töltött idő nem minősül szabadságnak, ha a szabadság megszakítás­ ra kerül. A szabadság nyilvántartása, megváltása A munkáltatónak a szabadság kiadását nyil­ ván kell tartania. Amennyiben a dolgozóval egyedi megállapodás születik arra vonatko­ zóan, hogy a következő évben év végéig kerül­ het sor a szabadság egyharmad részének ki­ adására, akkor a nyilvántartás részeként kell ezt a megállapodást is tartania. Amennyiben a dolgozónak az esedékességi időben nem kerül kiadásra a szabadsága, ez a szabadság nem veszik el, a szabadság-nyilvántartásban rögzíteni kell, azaz az esedékesség évére meg­ állapított szabadság mellett még nyilván kell tartani az előző évben ki nem adott szabad­ ságot. Általános szabály, hogy a jogviszony fennállása alatt a szabadság nem évül el, il­ letőleg a jogviszony megszűnését követően 3 éven belül nyújthatja be igényét a dolgo­ zó a részére ki nem adott szabadság pénzbe­ li megváltására.

A szabadságot pénzben nem lehet meg­ váltani, azt ki kell adni, kivéve, ha az adott dolgozó jogviszonya megszűnik. Csak ebben az egy esetben van lehetőség a szabadság pénzbeli megváltására. Az is előfordulhat, hogy a dolgozó részére nagyobb mértékű sza­ badság került kiadásra, mint amilyen mérté­ kű szabadság őt időarányosan megillette vol­ na. Ebben az esetben a munkáltató a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó Munka tör­ vénykönyv 164. §-ban foglalt szabályokat al­ kalmazhatja. Azaz, a jogalkotó úgy tekinti az esedékesség évében járó szabadsághoz kép­ esti többletszabadság kiadását a jogviszony megszűnésekor, mintha a dolgozó tudtával történt volna a munkabér téves kifizetése. Ebben az esetben a munkáltató fizetési fel­ szólítással élhet a dolgozó irányába, hogy fi­ zesse meg – úgymond – a többletként részé­ re kiadott szabadságra jutó távolléti díjat. Amennyiben a dolgozó ennek önként nem tesz eleget, akkor bírósági eljárás keretében van lehetőség e többletmunkabér kifizetésé­ nek visszakövetelésére. Arra nincs lehetősége a munkáltatónak, hogy egyoldalúan levonja ezen összeget a dolgozó munkabéréből, azaz csak fizetési felszólítással, vagy munkaügyi jogvita keretében van lehetőség ezen össze­ gek visszakövetelésére. A szabadság kiadása kapcsán fontos, hogy a munkáltató szabadságolási ütemterveket készítsen, hogy az esedékességi időben járó szabadságot ki tudja adni, figyelembe véve a 14 naptári napos egybefüggő kiadási korlátot, illetőleg, a dolgozó 7 munkanap fölötti ren­ delkezési lehetőségével. Célszerű átgondol­ ni a munkáltatónak, hogy esetlegesen egyes dolgozók esetében él-e a szabadság egyhar­ mad részének következő évi átvitele érdeké­ ben az egyedi megállapodás megkötésével, amely vonatkozásában nincs korlátozó sza­ bály, azaz nem mondja ki a Munka törvény­ könyve, hogy év elején kellene az egyedi meg­ állapodást megkötni. Ez pedig azt is jelenti, hogy amennyiben év vége felé már látható, hogy a munkáltató nem tudja az esedékesség évében kiadni a szabadságot, akár év vége fe­ lé is megkötheti ezt az egyedi megállapodást. Fontos azonban, hogy a dolgozó szabadságá­ nak egyharmad része az, ami a következő év végéig kiadható. Kollektív szerződés megkö­ tésénél is a munkáltató javasolhatja a szak­ szervezetnek, hogy a szabadság egynegyed része vonatkozásában általános rendelkezés­ ként szabályozzák, hogy az átvihető a követ­ kező év március 31-ig. Ezek a jogi lehetőségek segítséget nyújtanak a munkáltató számára, hogy esetleges létszámhiány esetén is a meg­ felelő módon, jogszerűen kerüljön sor a sza­ badságnak a kiadására. Dr. Kőszegfalvi Edit paragrafus

43

Több kórházat szeretne bevonni a klinikai kutatási lehetőségekbe a fenntartó, amely módszertani központként segítséget ígér az eredményesebb szerződéskötések érdekében, s nem kíván sem a vizsgálóhelyek kiválasztásá­ ba, sem a díjak szétosztásába beleszólni – legalábbis ezt állította a GYEMSZI projektvezetője egy szakmai kon­ ferencián.

A GYEMSZI és a klinikai kutatások: einstand vagy segítség? K

öztudott, hogy a magyar orvosok kli­ nikai kutatási munkájával elégedet­ tek a gyógyszercégek, szívesen választják a magyar kórházak egy részét vizsgálóhely­ ként. Az intézmények többségében az osz­ tályok önállóan szervezik az ezzel kapcso­ latos feladatokat, de van, ahol létrehozták saját kutatási egységeiket. A legtöbb gon­ dot a szerződéskötések lassúsága okozza, ezért a GYEMSZI mint fenntartó úgy lát­ ja, koordinátorként, módszertani központ­ ként segítenie kell a folyamatot. Nagy feladatra vállalkozunk, fogalma­ zott Dorkó Adrián, a GYEMSZI projektveze­ tője a Medical Tribune szakkonferenciáján november végén, s próbálta megnyugtat­ ni a résztvevőket, hogy felejtsék el az ed­ dig keringő pletykákat, ugyanis a fenntartó módszertani központként segíteni kívánja a kórházakban folyó klinikai vizsgálatokat, nem pedig durván beleavatkozni. Az intézmények forráshiánnyal küsz­ ködnek, amelyre részben megoldást je­ lenthetnek a kutatásokból befolyó pén­ zek, ezek segíthetik a menedzsmentet a munkaerő megtartásában is. Szeretnék, ha a kisebb intézmények is be tudnának kapcsolódni a kutatási tevékenységbe, il­ letve azt is, ha a betegek szélesebb kör­ ben férnének hozzá a legmodernebb te­ rápiákhoz. Ezért egyszerűsítenék, s ezzel gyorsítanák, illetve koordinálnák folya­ matokat, hogy még több kutatási vizsgá­ latot végezhessenek a hozzájuk tartozó intézmények. Dorkó Adrián hangsúlyoz­ ta, hogy semmiképpen nem szándékoznak a vizsgálatokból befolyó pénzek elosztá­ sába beleszólni. A GYEMSZI létrehozta a Klinikai Kutatási Koordinációs Központot – amely­ nek nincsenek hatósági jogkörei, azt to­ vábbra is az OGYI gyakorolja –, és a fázis II-IV. klinikai vizsgálatok szervezését se­ gítenék. Ritka és unikális lehetőség van a GYEMSZI kezében, ugyanis fenntartó­ ként 104 intézményre vonatkozóan tudnak

44

GYÓGYSZER

keretmegállapodást kötni. Ezzel kicsit kö­ zelebb kerülnek a célkitűzéshez: az OGYIés az ETT-engedély napjára aláírt szerződé­ sekkel rendelkezzenek a kórházak. A nem GYEMSZI fenntartású intézmények is je­ lentkezhetnek, például a négy egyetem kö­ zül egy már megkereste a szervezetet, és bejelentette csatlakozási szándékát Dorkó Adrián tájékoztatása szerint. Szerződésmintákat dolgoz ki a GYEMSZI – a szándékról már értesülhettek a kórházi vezetők is, ugyanis a GYEMSZI főigazgató­ ja levélben tájékoztatta az intézményeket és az ipar szereplőit, illetve azt kérte tőlük, hogy vázolják a szerződéskötéskor jelent­ kező problémákat. Jövő áprilisra saját in­

tézményi szerződésmintával akar előállni a GYEMSZI, ám mint Dorkó Adrián jelezte, nem akarnak merev rendszert, ezért a még formálódó elképzelések szerint az intéz­ ményi eseti megállapodásoknak is teret adnának. Igaz, tette hozzá, eddigi tapasz­ talataik szerint az intézményi szerződések tartalmának 90 százaléka azonos, hiszen általános szerződési feltételeket tartal­ maz. A lényeg: legyen egy olyan template a konszenzusos megállapodást követően, amelyet a fenntartó intézményei elfogad­ nak, és alkalmazni tudnak. A GYEMSZI ugyanakkor nem kíván bele­ avatkozni a díjazás elosztásába, nem kíván­ ja elvonni a pénzeket, mert a legfőbb cél az,

Nemzeti iparpolitika – védelem és félelem A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) igazgatója, dr. Ilku Lívia előadásából néhány adat a hazai gyógyszerpiacról. Négy nagy, magyarországi gyártóhellyel rendelkező tagvállalatuk, a TEVA, a Sanofi, az Egis és a Richter 2012-ben a teljes hazai hozzáadott érték (GVA) 4,8 százalékát adta, azaz 2.703,9 milliárd forint hozzáadott érték megteremtésével járultak hoz­ zá a nemzetgazdasághoz a Századvég kutatása szerint. 2000 óta az MAGYOSZ tagvállalatainak exportteljesítménye fokozatosan nö­ vekszik, ugyanakkor a belföldi árbevételük csökkent. A Századvég kutatása szerint az elmúlt négy év alatt 61,4 százalékkal nőtt a legnagyobb hazai gyártók esetében az exportbevétel, míg 7,1 százalékkal csökkent a belföldi árbevétel. Ennek a „szaka­ déknak” két oka lehet: a gyógyszerkassza 61,7 milliárd forintos megvágása, más­ részt a vaklicit következtében elszenvedett árerózió. Míg az összes foglalkoztatottságban növekedés, úgy a K+F területén visszaesés mutatkozik: 2011-ben 13 500 dolgozó közül 2171, míg 2012-ben 13 635 munkavál­ laló közül 2046 dolgozott ezen a speciális területen. A nemzetgazdasági átlag nyolcszorosát, 62 milliárd forintot fordított kutatásifejlesztési tevékenységre 2012-ben a MAGYOSZ 39 tagvállalata. 2011-ben és 2012-ben 80-80 milliárd forintot fordítottak beruházásra, 2012 volt az első év, amikor nem mutatott növekedést a beruházás. A nagyobb fejlesz­ tések az alábbi helyeken valósultak meg: Richter Biotechnológiai Üzem, Debrecen, 2012; Sanofi és Veresegyház Önkormányzatának termálvíz-projektje 2012; Teva Gödöllői Steril Centrum, 2012; Meditop, Pilisborosjenő, 2014.

KÓRHÁZ 2013/12.

hogy a forrás azokhoz jusson el, akik a mun­ kában részt vesznek. Dorkó Adrián ígérte, hogy az eddigi gyakorlat megmarad, vagy­ is az intézményi menedzsment dönthet. Fontos ugyanis, hogy motiváltak legyenek a közreműködő orvosok, egészségügyi szak­ dolgozók, akik így jövedelemkiegészítéshez jutnak. Ugyanakkor fenntartói oldalról nem megengedhető az, hogy egy klini­ kai vizsgálat az intézménynek veszteséget okozzon, tette hozzá. Pontszerző és terveik szerint ingyenes képzéseket szerveznek majd a kutatások­ ban részt vevő, vagy bekapcsolódni kívá­ nó kollégák részére. Elengedhetetlennek tartják, hogy a vizsgálóhelyeken képzett, felkészült, minőségbiztosítási szemlélet­ tel rendelkező, angolul tudó koordináto­ rok támogassák a munkát, legyen gazdája a kutatásoknak. Az intézményi szabály­ rendszer kidolgozását szintén konzultá­ ció után, szakmai konszenzussal kívánják kialakítani. Ennek lennének kötelező, il­ letve opcionális elemei (például ajánlá­ sok a vizsgálati stáb összetételére vonat­ kozóan). Hogy a központ fenntartására honnan lesz pénz, arra Dorkó Adrián röviden azt vá­ laszolta: a fenntartó biztosítja a megfelelő szervezeti hátteret és a szükséges forráso­ kat – így a „miből”-re nem sikerült érdemi választ kapniuk az érdeklődőknek. Hangsúlyozta: semmi nincs kőbe vésve, semmilyen drámai változás nem fog tör­ ténni, nincs tervbe véve jogszabályi vál­ tozás sem. Egy koncepció készül, s lehet egyeztetni, nyitottak a javaslatokra. Nehogy a jó szándék ártalomba forduljon Dr. Pozsgay Csilla, az Innovatív Gyógyszer­ gyártók Egyesületének képviselője nagyon ambiciózusnak minősítette a GYEMSZI el­ képzeléseit, és megjegyezte: nyitott ka­ pukat dönget a fenntartó, ugyanis a gyógyszeripar részéről is eltökéltség mu­ tatkozik abban, hogy ne csak megtartsák a hazai klinikai vizsgálatokat, de ha lehet, minden szempontból fejlesszék is azokat. A részleteket alaposan ki kell dolgozni, nehogy a jó szándék ártalomba forduljon, hívta fel a figyelmet. Nagyon szenzitív ez a terület, éppen ezért a partnerek sza­ bad választásának lehetőségét fenn kell tartani, biztosítani kell a transzparenci­ át, különben a megingó bizalom jelentős veszteségeket okozhat Magyarországnak, amely a kutatási piacon egyelőre tartani tudja magát. A vizsgálati adatokra vonatkozóan el­ mondta, hogy az Európai Unióban éven­ te 4400 klinikai vizsgálati kérelmet nyúj­ KÓRHÁZ 2013/12.

Fázisok a klinikai vizsgálatokban az OGYI tájékoztatása alapján Az I-es fázis: a vizsgálati készítmény tűrhetőségének, farmakokinetikájának, farma­ kodinámiás hatásának vizsgálata egészséges önkénteseken, vagy a relatív ártal­ matlanság szempontjából kedvezőtlen vizsgálati készítmény esetében a készít­ ményre feltehetőleg jól reagáló betegeken. II-es fázis: a vizsgálati készítménynek a farmakológiai hatás alapján kiválasz­ tott indikációban végzett vizsgálata, amelynek célja a vizsgálati készítmény terá­ piás hatásának igazolása, a dózis/hatás összefüggés megállapítása, az optimális­ nak tartható egyszeri és napi dózis meghatározása, a mellékhatások megfigyelése. III-as fázis: a vizsgálati készítmény biztonságos alkalmazhatóságának igazolásá­ ra, nagyobb számú betegen, kontrollált, randomizált vizsgálati elrendezésben vég­ zett vizsgálat; törzskönyvezett, hasonló indikációban alkalmazott gyógyszerekkel történő összehasonlító vizsgálat. IV-es fázis: a már törzskönyvezett, forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszert az elfogadott indikációban, az elfogadott dózistartományban, az elfo­ gadott alkalmazási előírásnak megfelelően felhasználó vizsgálat, amelynek célja a kockázat/haszon arányának további vizsgálata, az adagolás pontosítása, a ritkáb­ ban előforduló mellékhatások felismerése.

tanak be, ennek 60 százaléka klasszikus klinikai kutatás, a többi az úgynevezett invesztigátorok által kezdeményezett study, az akadémiai, egyetemi vizsgálat. A kutatá­ sok 24 százaléka több országban zajlik és a betegek 67 százalékát érinti. A gazdasági válság rányomta bélyegét erre az időszakra, ugyanis 2007 és 2011 kö­ zött a kérelmek száma 25 százalékkal csök­ kent az EU-ban, ugyanakkor örvendetes tény, hogy Magyarországon nem csökkent, sőt 2012-ben csúcsot döntött a kérelmek száma. Idén azonban szignifikáns vissza­ esés mutatkozik a november végi adatok szerint, ez is igazolja, hogy szenzitív terü­ letről van szó, bármilyen bizonytalanság elriaszthatja a megrendelőket. Az utóbbi öt évben a klinikai vizsgála­ tok során 90 ezer magyar beteget láttak el elsősorban onkológiai, illetve orphan terá­ piákban. A betegek ingyen juthattak a leg­ modernebb és legdrágább gyógyszerekhez úgy, hogy ellátásuk nem terhelte az OEPkasszát. Dr. Pozsgay Csilla szerint a bete­ gek motiváltak, hiszen a vizsgálatok során fontosnak érezhetik magukat, a legkorsze­ rűbb diagnosztikához jutnak hozzá szoros ellenőrzés mellett. A klinikai kutatások nemcsak az orvosok megtartását, hanem szakmai fejlődésüket is segíti, hiszen lehetőségük van arra, hogy a legújabb gyógyszerekről még a törzs­ könyvezés előtt tapasztalatot szerezzenek. A legnagyobb klinikai kutatást vég­ ző intézményeket is felsorolta csökke­ nő sorrendben: Semmelweis Egyetem, DEOEC, Szegedi Tudo­mány­egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Békés Megyei Pándy

Kálmán Kórház, Fejér Megyei Szent György Kórház, győri Petz Aladár Megyei Oktató­ kór­ház, nyíregyházi Jósa András Okta­tó­kór­ ház, ÁEK, Zala Megyei Kórház. Fontos lenne ösztönözni a gyógyszer­ ipari szereplőket is, hogy nálunk kérelmez­ zék a klinikai kutatási vizsgálatokat, azon­ ban ehhez befektetőbarát jogszabályokra, környezetre, az innovatív terápiák befoga­ dására, a restriktív árszabályozás felülvizs­ gálatára lenne szükség, s nem ártana a ki­ számítható jogi, engedélyezési környezetet fejleszteni, tette hozzá dr. Pozsgay Csilla. A vizsgálatokra a gyógyszercégek 10– 15 milliárd forintot fizettek ki, összességé­ ben pedig, beleértve a terápiás kiadásokat is, körülbelül 40–50 milliárd forintot for­ dítottak klinikai kutatásokra. A teljes hoz­ záadott érték (GVA) pedig 107,1 milliárd forintra tehető az innovatívok számításai szerint. Sándor Judit

2013. november 30-ig megvalósult Szervkivételi riadó: . . . . . . . . . . . . . 140 Veseátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 Májátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Szívátültetés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés: . . . . . . . . . . . . . . . 13 Bécsben tüdőtranszplantáción átesett magyar recipiens: . . . . . . . . . 9

GYÓGYSZER

45

A főváros budai oldalán a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak ellátási területe óriási. Méreteiből adódóan a feladatai is szerteágazók. Fejlesztésére az utóbbi 30 évben az átlagosnál kevesebb forrás jutott, pedig mo­ dernizálására számos szép terv született már. Dr. Kázmér Tiborral, az intézmény főigazgató főorvosával a szerkezeti átalakítások hatásairól, a járóbeteg-ellátás zökkenőiről, fejlesztési terveikről beszélgettünk.

Felújításra vár a patinás kórház A

Szent János kórház a főváros egyik legrégebben működő patinás gyó­ gyító intézménye. Jogelődjét egykor, a 17. század elején, a nagy pestisjárvány idején alapították a mai Margit körúton. Mivel a város lakossága lélekszámának növeke­ désével párhuzamosan nőtt a gyógyításra szorulók létszáma is, a kórház a 19. század utolsó éveiben új helyre költözött, ahol – azóta természetesen alaposan kibővítve – ma is működik. A Diósárokhoz telepített kórház kezdetben öt pavilonban fogadta a betegeket, majd idővel folyamatosan újab­ bakkal bővítették. A pavilonos rendszer máig fennmaradt, ami a modern gyógyítás szempontjából számos hátránnyal jár, ám városépítészetileg értékes. Ezt mi sem bi­ zonyít jobban, mint az a tény, hogy a tel­ jes komplexum, a parkkal együtt műemléki védelem alatt áll. Hosszú történelme so­ rán a Szent János kórház szinte megszám­ lálhatatlan változást, átszervezést élt már át, amelyek azonban alapvetően nem sok nyomot hagytak abban, hogy eredeti funk­ cióját, a betegek nagy tömegének az ellátá­ sát ma is betöltse. Ha csak az elmúlt röpke tíz év történéseit vizsgáljuk, már azokban is markánsan megmutatkoznak a különféle átszervezéseket jelző intézkedések: ellátási területváltozások, intézményintegrálások, majd leválasztások. – 2006-óta, az éppen regnáló különféle kormányok egészségpolitikusai a gyógyí­ tó munka halaszthatatlan reformjára, ha­ tékonyabbá tételére számos intézkedést hoztak. Ágyszámot csökkentettek, kapaci­ tást faragtak le, ellátási területeket szab­ tak át, tulajdonost, fenntartót váltottak. Milyen hatással voltak ezek a Szent János kórház működésére, a mindennapi betegel­ látó munkára? – A kórház ellátási területe az elmúlt 6-7 évben jelentősen megváltozott. 2008-ban az akko­ ri döntéshozók intézményünkbe integrálták a Budai Gyermekkórház-Rendelőintézetet és a Szent Margit Kór­házat, majd az utób­ bit idén január 1-jén újfent leválasztották, azóta önállóan működik. Tavaly év eleje

46

Kórházi vizit

Dr. Kázmér Tibor

Pályakép Dr. Kázmér Tibor 1983-ban a budapesti SOTE-n általános orvosi diplomát, öt év múlva pedig urológus szakorvosi képesítést szerez. 2000-ben közigazgatá­ si szakvizsgát tesz, majd a rá következő évben az Egészségügyi Menedzserképző Közgazdasági Továbbképző Intézetének oklevelét szerzi meg. 2009-ben a BCE Közgazdasági Továbbképző Intézetében biztosítási és egészségügyi biztosí­ tási szakértői minősítést, a Széchenyi István Egyetemen pedig közgazdász fő­ iskolai diplomát kap. Orvosi pályáját 1983-ban a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza Urológiai Osztályán urológus szakorvosként kezdi. 1998tól az Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkára. 2001-ben kerül az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet főigazgatói posztjára. 2005-től kineve­ zik a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza főigazgatójának. 2008-tól a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai finanszírozási és kontrolling-szaktanácsadójaként tevékenykedik. 2009-ben debreceni Egészségügyi Holding Zrt. kontrollere. 2011-ig a váci Jávorszky Ödön Kórház főigazgatói posztját tölti be. 2012-ben ismét kinevezik a Szent János kór­ ház főigazgatójának. A Magyar Urológus Társaság tagja.

óta a főváros kezeléséből állami tulajdon­ ba kerültünk, a fenntartói feladatokat a GYEMSZI látja el. Jelenleg (a gyermekkór­ házzal együtt) 744 aktív, 427 krónikus és rehabilitációs ágyon gyógyítjuk a betege­ ket. Ebből a gyermekeket 70 ágyon kezel­

jük. Ezzel a kapacitással évente körülbelül 39 ezer aktív, 2900 krónikus fekvőbete­ get, és csaknem 800 ezer járóbeteget lá­ tunk el a nyugat-közép-magyarországi régióból. Az összevont kórházkomple­ xum több telephelyen működik. Például KÓRHÁZ 2013/12.

Pesthidegkúton a pszichiátriai otthon, a Baba utcában a tartós lélegeztetésre szo­ ruló betegeket ellátó intézmény, vagy a Szemlőhegyi Barlangkórház, ahol a légző­ szervi betegek ellátását végezzük. Ellátási területünk mérete természetesen szak­ mánként változó: vannak olyanok, amely­ ben fél Buda, másokban számos agglo­ merációs település lakosságát is ellátjuk. A szakmák közül a legnagyobb tömeget érintő ellátási kötelezettségünk az ideg­ sebészet, az endokrinológia, a gyermek­ sebészet, a szájsebészet területén mu­ tatkozik – a traumatológia sem sokkal kevesebb –, habár a legújabb átszervezés­ nek köszönhetően valamelyest csökkent az ellátandó betegek száma. Egy részük átkerült a Honvédkórházhoz. Eddig az új rendszerben sem sikerült teljes egészé­ ben megszabadulni a párhuzamosságok­ tól, az átfedésektől. Különösen helytálló ez a megállapítás a járóbeteg-ellátásra. Ezek a zökkenőmentes betegellátást gát­ ló tényezők már az új rendszer elindulása­ kor láthatók voltak, sok kórház, így mi is jeleztük a várható problémákat. Ígéretet kaptunk a korrekcióra, vagyis elsősorban a járóbeteg-ellátás területeinek az igények­ hez alkalmazkodó kiigazítására. – Idén januárban, az új járóbeteg-ellátá­ si rend olyan botrányosra sikeredett, hogy Szócska Miklós államtitkár felfüggesztet­ te annak hatályba léptetését. Akkor ígé­ ret született a gyors és a realitásokat figye­ lembe vevő korrekcióra. Kilenc hónap alatt semmi sem történt? – Feltételezem, még folyamatosan for­ málódik a rendszer. Persze, nem lehet gyors változásra számítani, hiszen a hibák egyik napról a másikra nem korrigálhatók. Remélem, egyre nagyobb hangsúlyt kap majd a rendszerben a nagytérségi szemlé­ let. Az ellátásban még most is fellelhetők kisebb átfedések, különös tekintettel az ügyeleti rendszer működésére. Az új rend­ szer nem tekinthető még kiforrottnak, vég­ legesnek. – Korábban említette a Honvédkórházat, mint önöktől feladatot átvállaló intéz­ ményt. A két kórház méreteit, ellátási kö­ telezettségeit tekintve nagyjából hason­ ló helyzetben lehet, csak az egyik Budán, a másik Pesten fogadja a betegeket. A pes­ ti intézményt, többek között a feladat mér­ tékéből, és a teljesítésért kapott szűkös forrásokból eredő problémáit jól ismeri a szakma. Nyilvánvaló, hogy egymilliós, vagy annál még nagyobb ellátási területhez óri­ ási tulajdonosi/fenntartói forrásnak kelle­ ne társulnia. A valóságban ez évről-évre KÓRHÁZ 2013/12.

csökkenő tendenciát mutat. A János kór­ ház hogyan tud úrrá lenni ezen az ellent­ mondáson? – Kórházunk a feladatellátás tekintetében már hosszú évek óta területvezető­ ként funk­cionál, így mondhatjuk azt is, hogy mi már hozzászoktunk a különösen nagy beteg­forgalom kiszolgálásához. Nálunk, a legutóbbi ellátási területváltozások révén inkább minimális beteglétszám-csökkenés történt. Bár korábban a különböző intéz­ ményi struktúraátalakítások (pl. Rókus kór­ ház) miatt egyes szakmákban ideiglenesen felduzzadt az ellátandó beteglétszám. Mára kiegyensúlyozottabbá vált a helyzetünk. Feladataink ellátását nagymértékben segí­ ti, hogy a János kórház környezetében, kön�­ nyen megközelíthető távolságon belül, szá­ mos intézmény (pl. SE Szív- és Érsebészeti Klinika, Kútvölgyi Klinikai Tömb) műkö­ dik, amelyekkel szoros és kiváló szakmai

– Az egészségügy egészét tekintve az idei hiányszámok eddig nem tapasztalt mérté­ ket mutatnak. Egyes pesszimista egészség­ ügyi közgazdászok nem tartják kizárnak, hogy év végére a kórházak tartozásának mértéke elérheti majd akár a 90–100 mil­ liárd forintot is. Naponta hallhatunk milli­ ós nagyságrendű, hónapok óta kifizetetlen eszközbeszállítói, takarítói és egyéb szám­ lákról. A Szent János kórház idei mérlege hogyan alakul? – Mind a szállítói tartozások összegét, mind a struktúráját tekintve megálla­ pítható, hogy idén rosszabb a helyze­ tünk, mint tavaly volt. Jelenleg mintegy 800 millió forint a lejárt tartozásunk. Körülbelül 2–2,5 éve tapasztaljuk azt, hogy romlik kórházunk gazdasági helyzete. Korábban közel egymilliárd forintos tarta­ lékunk volt, de az eltelt idő alatt mind el­ fogyott, és a mérlegünk deficitbe fordult.

Patinás főbejárat

kapcsolatokat ápolunk. Ez az együttműkö­ dés elvben az SE Kútvölgyi úti klinikájá­ val is létrejött, a gyakorlaton még csiszol­ nunk kell. A gyógyító munka minőségének, hatékonyságának további javítása érdeké­ ben kézenfekvő volna ezzel a kórházzal is a napi együttműködésünk. A közös kapaci­ tás-kihasználással mind a betegek, mind a gyógyító intézmények csak nyerhetnének. Létrejöhetne egy funkcionális integráció, amely lehetővé tenné az igényeknek megfe­ lelő osztályméretek kialakítását. Ezzel elke­ rülhetnénk a párhuzamosságokat, az ellátás átfedéseit. Az együttműködésre mindkét intézmény nyitott, ám annak mikéntjét, azt, hogy ez milyen szerkezeti struktúrában tör­ ténjék még nem döntöttük el.

Anyagi veszteségeink gyarapodásában je­ lentős szerepe volt a Szent Margit kór­ ház egykori integrálásának, majd idei ön­ állósításának. Mindkét esetben ráfizetett a Szent János kórház. 2007-ben az integrá­ ciókor tetemes adósságállományt voltunk kénytelenek átvállalni. Az integrációt kö­ vetően, mint általános jogutód saját esz­ közeinkből voltunk kénytelenek helytállni a Margit kórház 300 milliós tartozásállo­ mányért, amit 2008. február 28-áig ki is fizettünk. Most pedig, a Margit kórház ön­ állósításakor átstrukturálták a feladato­ kat és ezzel együtt a bevételeinket is. Úgy tűnik, hogy a szétválasztáskor a bevéte­ li lehetőségek, a TVK, a munkaerő nem a két intézmény méreteihez és feladataihoz­ Kórházi vizit

47

A sebészeti tömb – nem ma épült...

arányosan­került elosztásra. Korábban 700 súlyszámmal kapott többet a kórházunk, a szétváláskor viszont mintegy 900 súly­ számot „vitt” magával a Margit kórház. Egyszóval ez az intézkedés lényeges be­ vételkiesést okozott a Szent János kór­ háznak. – Az egészségügy legtöbb intézménye vala­ milyen mértékű szakemberhiánnyal kényte­ len szembesülni. Az önök kórházában mek­ kora ez a hiány? – A trend mára valamelyest megváltozott: korábban inkább a fiatal, pályakezdő rezi­ densek létszámában volt hiány, mára pedig a „derékhad”, a jól képzett, szakmai rutin­ nal már rendelkező 35–45 éves korosztály tagjai lesznek egyre kevesebben. Ők a leg­ inkább vállalkozó kedvűek, akik külföldön vállalnak munkát. Némelyek pedig, a mi­ énknél kedvezőbb szakmai és infrastruktu­ rális háttér, illetve a kecsegtetőbb anyagi lehetőségek miatt kisebb vidéki kórházak­ hoz szerződtek. A szakdolgozók létszáma te­ kintetében nagyobb a lemaradásunk, mint az orvosoknál. Mintegy 150 szakdol­gozó hi­ ányzik a rendszerünkből ahhoz, hogy hiány­ talanul teljesítsük a minimumfeltételeket. Ahhoz, hogy helytállhassunk a feladatok teljesítésében, időnként házon belüli szak­ dolgozói átcsoportosítást kell végrehajta­ nunk. Jelenleg megfelelő létszámú a rezi­ densállományunk, krónikus szakorvoshiány néhány területen (pl. neurológia) tapasz­ talható. A kórház dolgozóinak teljes létszá­ ma 1550 fő, az orvoslétszámunk 320 fő. Az orvosi gárda létszáma már hosszú évek óta ugyanennyi. Dolgozóink közül 150–200 fő szabadfoglalkozásúként, illetve vállalkozó­ ként teljesít szolgálatot.

48

Kórházi vizit

– A kórházak állami kezelésbe vételekor a döntéshozók egyik fő célként jelölték meg a közös energia- és szolgáltatás-beszerzése­ ket, ettől milliárdos megtakarítást reméltek. A közös gázbeszerzés több kórházigazgató szerint inkább ráfizetést hozott, az elektro­ mos áram közbeszerzési eljárásának ismételt meghiúsulásáról a GYEMSZI éppen a közel­ múltban értesítette a kórházvezetőket. Majd ezzel egy időben fel is szólította őket arra, hogy az új eljárás lefolytatásáig, vagyis idén december végéig oldják meg maguk saját kórházuk árambeszerzését. Az önök intézmé­ nyére milyen hatással volt a közös beszerzés? – Nálunk a változások eredője 0-szaldós volt, vagyis nem veszítettünk a közös energia-be­ szerzésen. Az egyéb beszerzések (mosoda, eszközök, gyógyszer stb.) tekintetében még nem alakultak végleges szabályok és felté­ telek, így azok eredményéről sem számolha­ tok be. – Az elmúlt több mint két évtized alatt az or­ szágban, leginkább uniós forrásból, nagyon sok kórházat felújítottak. Ha csupán a fővá­ ros kórházait, klinikáit vesszük számba, ak­ kor is jól látszik, hogy közülük számtalan tel­ jes modernizáláson, gépparkcserén esett át. Ezzel szemben a Szent János kórház esetében nincsenek feltűnő jelei a korszerűsítésnek. Vajon miért „mostohagyermeke” az egész­ ségügynek ez a centrális feladatokat ellátó intézmény? – A kórház felépítése óta, vagyis több mint száz éve pavilonos rendszerben működik, épületei ma már kivétel nélkül műemlé­ ki védettséget élveznek. Több mint harminc éve nem történt nagyobb volumenű felújítá­ si munka nálunk, bár kisebb korszerűsítése­ ket azért sikerült végrehajtanunk. Így például­

2007-ben a szülőszoba 70 millió forintba ke­ rülő rekonstrukcióját. Az évek során, így az utóbbi húsz évben is számtalan nagyon ko­ moly, részletesen kidolgozott korszerűsítési, bővítési terv született már, sajnos egyik sem vált valóra. Legfőbb akadályai éppen a komp­ lexum legnagyobb értékei, a hatalmas mére­ te, illetve a műemléki védettség, hiszen ez a minősítés csak nagyon szigorú, körültekintő és speciális építészeti megoldásokat enge­ délyez. Az újabb tervek között szerepel olyan is, amelyik részben a föld felszíne alatt ter­ jeszkedne, lehetőség szerint megkímélve ez­ zel a jelenlegi arculatot. Úgy tervezzük, hogy a jelenleg a pszichiátriának is otthont adó, a középső teraszon lévő épület egészét a gyer­ mekellátás foglalná el. A kórház területének alsó szintjén önálló sürgősségi centrum ki­ alakítása is szerepel a tervekben. Jelenleg eszkzbeszerzésre pályázunk: annak 80–100 millió forintos támogatásából inkubátoro­ kat szeretnénk vásárolni, de nagy szükségünk van egyéb, a gyógyítás szempontjából fontos berendezésekre is. A kórházban működő CT-, röntgenkészülék megérett már a cserére, hi­ szen 20 éve teljesítenek nálunk szolgálatot. Mindent összevéve, a beszerzendő eszközök

Kerti idill

legalább félmilliárd forint forrást igényelnek. Nagy reményeket fűzünk a nagytérségi rend­ szer végleges kialakulásához és megszilárdu­ lásához, hiszen kórházunk környékén számos olyan intézmény működik, amelyekkel közö­ sen sikerülne kialakítanunk olyan, racioná­ lis feladatmegosztáson alapuló betegellátó centrumot, amely sokat javíthat a szolgálta­ tás minőségén, segíthet a hatékonyabb gyó­ gyító munka megvalósításában. Lóránth Ida KÓRHÁZ 2013/12.