1
Biblia-kor 2011-2012
BB
28. alkalom (nyári) 2012. július 26. Nabot szőleje (1Kir 21,1-29)
21
Nabot vonakodása
1Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett. 2Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: „Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben.” 3Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!” Acháb és Izebel 4Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: „Nem engedem át neked atyáim örökségét!” Leheveredett, befordult, és nem evett semmit. 5Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: „Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?” 6„Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!” 7Felesége, Izebel erre azt mondta neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.” Nabot meggyilkolása 8Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek. 9Ezt írta a levelekben: „Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfőre, az emberek közé. 10Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!” 11S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt. 12Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé. 13Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanú-
2
ságot tettek és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé és agyonkövezték. 14Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.” 15Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: „Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott.” 16Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe és birtokba vette. Illés Isten büntetését helyezi kilátásba 17Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek: 18 „Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye. 19És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!” 20Acháb azt mondta: „Hát rám találtál, ellenségem?” „Rád találtam” – felelte. „Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében. 21Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb (házából) mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben. 22Úgy bánok házaddal, mint Nebat fiának, Jerobeámnak a házával bántam; vagy Achija fiának, Básának a házával, haragomban, amit fölkeltettél bennem, s mert bűnbe vitted Izraelt. 23[Izebelre pedig ezt mondja az Úr: A kutyák falják fel Izebelt Jiszreel mezején.] 24Aki Acháb (házából) a városban hal meg, felfalják a kutyák, s aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka.” 25Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte. 26Egészen gyalázatos dolgot művelt, amikor a bálványokhoz szegődött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elűzött Izrael elől. Acháb megbánja bűnét 27Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött mezítelen testére és böjtölt. Aludni is vezeklőruhában tért és kedvetlenül járt-kelt. 28Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez: 29 „Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással.”
3
MAGYARÁZAT 1. vs.: Nábot név jelentése: sarj. Jiszreelita jelentése: Isten vet. o Palesztina nagy belső síksága, Józs 17,16; Bír 6,33: a K-i szélén elterülő, hasonló nevű városról kapta nevét. A 2Krón 35,22 és Zak 12,11 Megiddó síkságaként szerepelteti. Háromszög alakban a Kármel, Gilboa hegye és a galileai hegyvidék közt terül el; termékeny talaját a Kison és mellékfolyói öntözik. Ősidőktől fogva fontos közlekedési útvonalnak számított, Ny-Palesztinából K-Palesztina felé, melyet erődök sora biztosított (Megiddó, Tanach, Jibleám, Sunem, Bet-Seán). Ebből következően Jiszreel lett Palesztina klasszikus csatatere (Bír 4,12-5,31: Debora és Bárák; 2Kir 23,29: Jozija). o Város a róla elnevezett síkság K-i szélén. Eredetileg talán nem volt egyéb, csak Sunem „leányvárosa”, de amikor Acháb király palotát épített ott magának (1Kir 21,1), önálló szerephez jutott. Ez volt a színhelye Nabot meggyilkolásának (21,1-16) és Acháb családja kiirtásának (2Kir 9,16-10,11). Szamária királya. Ehhez előbb nézzük meg, a korabeli Izrael országot. o Dávid és Salamon királysága (kb. 1010-931), a tizenkét törzs országa. Salamon halála után kettészakadt: az É-i rész neve maradt Izrael, a D-i rész Júda lett. A 12 törzsből 10 Izraelben maradt. o Kr. e. 721: Izraelt az asszírok elfoglalták (2Kir 17,5-6). o Izrael fővárosa Szichem, Tirca, majd Szamaria. o Izrael királyai Szichem székhellyel: I. Jerobeám (ur. Kr. e. 931-10), székhelye Szichem (1Kir 11,26-15,20); Nadab (910-909, 1Kir 14,20; 15,25-31); o Izrael királyai Tirca székhellyel: Bása (909-889), székhelye Tirca (1Kir 15,21-16,7); Ela (883-882; 1Kir 16,8-14); Zimri (ur. 7 napig; 1Kir 16,15-18); o Izrael királyai Szamária székhellyel: Omri (885-874): 6 év után új székhelyet választott, Tircából az újonnan épült Szamariába költözött (1Kir 16,23-24); Acháb (874-853; 1Kir 16,29-34); Achaszja (853-852; 1Kir 22,52-54); Jorám (852-841; 2Kir 3,1-3; 10,22-26); Jehu (841-814; 2Kir 9,11-21; 11,28-36);
4
Joacház (814-798; 2Kir 13,1-8); Joás (798-783; 2Kir 14,10-13); II. Jerobeám (783-743; 2Kir 14,23-29); Zakariás (743; 2Kir 15,8-12); Sallum (743; 2Kir 15,13-15); Menachem (743-738; 2Kir 15,17-21); Pekachja (738-737; 2Kir 15,23-26); Pekach (737-732; 2Kir 15,27-31); Hósea (732-724, 2Kir 17,1-4). o Izrael prófétái: Illés (Acháb kir. idejében) és Elizeus (Achaszja és Jorám kir. idejében). Szamária: o Város Palesztina nyugati részének közepén. Izrael királya, Omri Kr. e. 870 körül Szemertől vette meg azt a hegyet, melyre Tirca helyett új fővárost épített (1Kir 16,24). A hely rendkívül kedvező volt stratégiai és kereskedelmi szempontból. A szír ostromot is kiállta (2Kir 6), és az asszíroknak is csak 3 évi ostrom után sikerült elfoglalniuk (Kr. e. 721, Szalmanasszár). 30.000 lakosát elhurcolták, és idegen telepesekkel népesítették be, megmaradt tartományi székhelynek. o A rómaiak idején nevét Szebasztéra (Augusta) változtatták; ez él tovább a város mai nevében: Szebasztije. o Fülöp diákonus itt hirdette az evangéliumot; később Péter és János is ellátogatott ide (ApCsel 8,5-25). A hagyomány szerint itt temették el Abdiás prófétát és Keresztelő Jánost. o Tartomány Galilea és Júdea között Palesztinában. Az asszírok szervezték meg és az elhurcolt izraelita lakosság helyébe telepesekkel népesítették be, szamaritánusok. Szamaritánusok, szamariaiak: o Szamaria asszír meghódítása (Kr. e. 721) után az eredeti lakosságot elhurcolták, a szamariai városokat pedig asszír telepesekkel népesítették be. Így keletkezett az ország É-i részén egy idegen elemekből és Izrael fiainak el nem hurcolt maradékából összetevődő vegyes népesség. Jahve kultusza mellett azonban saját isteneik (így pl. Nergal) kultuszát is ápolták (17,29-34). 538 u. a szamaritánusoknak az volt a szándékuk, hogy csatlakoznak a fogságból hazatértekhez, de elutasították őket (Ezd 4,2). Az elidegenedés végül ellenségeskedéssé fajult, sőt elkeseredett harcba csapott át. Saját templomot építettek a Gerizim hegyén. E tp-ot később I. Johannesz Hürkánosz lerombolta (1Mak 3,10). De a Gerizim a szamaritánusok kultikus helye maradt (Jn 4,20).
5
A szamaritánusok és a zsidók közt az ellenségeskedés kölcsönös volt, és idők folyamán csak fokozódott. Krisztus idejében a szamaritánus lekicsinylő, rosszalló kifejezésnek számított (Jn 8,48); a zsidók nem érintkeztek velük (4,9), ők viszont szidalmazták a Jeruzsálembe zarándokoló zsidókat (Lk 9,52-54; ZsidTört 20,6,1). o Jézus a megvetett szamaritánusok közül veszi az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet (Lk 10,30-37). A szamariai asszonnyal való találkozása nagy kinyilatkoztatás volt, amit a Szamaria-beliek hite követett (Jn 4,4-42). Amikor először bízta meg a tanítványokat az igehirdetéssel, a szamáriakat éppúgy kizárta mint pogányokat (Mt 10,5), de mennybemenetele előtt azt mondta nekik, hogy legyenek tanúi egész Júdeában és Szamariában (ApCsel 1,8). Elsőként Fülöp diakónus hirdette az evangéliumot Szamariában (8,5-8). o A szamáriaiak vártak egy messiást, akit „visszatérőnek” neveztek; úgy hitték, hogy ez a messiás pap lesz és király, s az igazságot fogja tanítani, terjeszteni (Jn 4,25). Az Írásokból csak Mózes 5 könyvét ismerték el. Acháb Kr.e. 873-854 közt uralkodott. Az asszírok majd csak Kr.e. 721ben hódítják meg Izraelt, Szamária fővárosával. o
2. vs.: „egész közel fekszik házamhoz”
Acháb király palotát épített Sunem városában, amelynek „leányvárosa” volt jiszreel, ahol élt Nábot, s ahol volt az ő szőleje. Ezért kelhetett Achábnak annyira Nábot szőleje.
„Engedd át nekem…!” Milyen stílusban kérhette a szőlő átengedését a király? Elképzeléseim szerint higgadtan, az üzlet sikerének reményében erőszakmentesen. Ezt erősíti az a tény, hogy a király elszontyolodik s a királyné lép ellentámadásba. Ha a történetet a jó-rossz harcaként fogjuk fel, akkor mondhatjuk, hogy a kísértő ördög először szépen, finoman kér minket valaminek az elhagyására, vagy éppen megtételére.
6
„Adok érte egy jobb szőlőskertet.” Maradva a jó-rossz harcánál, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit ajánl az ördög cserébe azért, ha bűnt követünk el? Általában csábító ajánlatokkal környékez meg bennünket. 3. vs.: Nábot válasza: NEM. Lehetséges talán az, hogy Nábot fafejű volt és túlzottan, lehet értelmetlenül ragaszkodott az örökségéhez. Előfordul, hogy mi sem gondolkodunk ésszerűen olyan dolgokkal kapcsolatban, melyekhez például emlékek vagy más dolog kötődik. S ezek a kötődések olykor már tényleg haszontalanok. Pl.: nem adom el a lakatlan házat, mert a nagyszüleimé volt és sokat játszottam ott. Viszont közben meg összedől, holott lenne még vevő is, aki megvenné. Ez egy értelmet ragaszkodás az örökséghez. Ugyanakkor látnunk kell Nábot határozott döntését. Fontos számára az öröksége és nem akar lemondani róla. Kitart még a nagy hatalommal szemben is abban, ami az övé. Visszatérve a jó-rossz harcára, mi mennyire vagyunk kitartóak akkor, amikor az ördög hízeleg? Lehet mi is keményen kitartunk, mint Nábot, de lehet, hogy pont ellenkezőleg, rögtön rossz üzletet kötünk és lemondunk a jóról. o Ide kívánkozik először Péter és János tanúságtétele amelyet a főtanács előtt tettek: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20) Itt a csábító ajánlat a szabadság és megverés elkerülése volt. De az apostolok inkább kitartanak a kapott örökségük – Krisztus – mellett, mintsem előnytelen, rossz üzletet kössenek. o A galatákhoz írt levelében pedig Pál egy rossz üzletkötésről tesz említést: „Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? … Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?” (Gal 3,1. 3)
7
4-7. vs.: Acháb és Izebel személye Acháb gyengekezű uralkodó. Nincs tekintélye, és a vesztes csata után kardjába dől. Izebel határozott jellem. Eléri a célját bármi áron. Férjét – a királyt - kioktatja, szemrehányást tesz neki. Nem bíztatja az ügy megoldására. könynyen elragadja a hatalmat. Mi milyen emberek vagyok? Illenek-e ránk vagy éppen ismerőseinkre Acháb-Izebel személyiségi vonásai? 9. vs.: hamis tanúk Gyakori mozzanat a Szentírásban a hamis tanúk alkalmazása a célok elérésére. Példák: o Ezekben a példákban nem hamis tanúk vannak, hanem hamis tanúvallomások, amelyek akkor születettek, amikor a vádló - korábban – nem érte el célját a vádlott esetében: József és Putifár felesége: Ter 39. fejezet. Zsuzsanna és a két vén: Dániel 13. fejezet. o Ezekben pedig a hamis tanúk jönnek elő: Jézus pere: Mt 26,60-61; ApCsel 6,13. István elítélése: ApCsel 6,11. A hamis tanúzást a zsidó törvény nagyon szigorúan bünteti, és elég gyakran hivatkozik e tett súlyosságára a Szentírás: o „Ne tégy hamis tanúságot!”: Kiv 20,16; 23,1; Mtörv 5,20. o A hamis tanúskodásról: Mtörv 19,16-21. o Hamis tanú: Zsolt 27,12. o Példázatok a hamis tanúról: Péld 6,19; 12,17; 14,5; 19,5.9. o Jézus is kitér a hamis tanúskodás súlyosságára: Mt 15,19. Mi okból tettek hamis tanúvallomást a felkért emberek? Egyetértettek Izebelle. Lehetséges, hogy féltek tőle, hiszen elég határozott uralkodó, aki mindenre képes. Aki nem vele, az ellen, tehát megöli. Gondoljunk csak az igaz prófétákra, akik nem voltak hajlandók részt venni Izebel bálványimádó kultuszába. És azt sem árt végig gondolni, hogy ezek a hamis emberek mennyire vették komolyan a zsidó törvényeket, mennyire voltak Isten követői? Mi hogyan állunk a hazugsággal, hamis tanúskodással?
8
13. vs.: rögtön agyonkövezték Nábotot. Egy rögtönítélő bíróságot látunk. Nábot védekezéséről semmit nem tudunk. Valószínűleg esélye sem volt a védekezésre. Egy előre kitervelt koncepciós per zajlott le. Ugyanez történik Jézusnál. Szándékosan történik ilyen gyorsan, nehogy meghiúsuljon a végcél, ami Nábot esetében a szőlejének megszerzése volt, Jézus esetében pedig a felforgató eltűntetése, és hogy a főpapság megőrizhesse hatalmát, vagyonát. Tapasztalataink a rögtönítélő bírósággal kapcsolatban? Mostanában előszedik a múlt eseményeit, pl.: Mansfeld Péter perét. 15. vs.: Izebel hozza a jóhírt. Élvezettel újságolhatja Izebel, hogy terve sikerült, Achábé a szőlő. De lehet benne némi lenézés is, hogy „Na látod? Megszereztem! Itt van, tied!” 16. vs.: Nábot birtokba veszi a szőlőt. Érdekes, hogy Acháb nem lepődik meg, nem ütközik meg Izebel híradásán. Lehet tudott az akcióról, de lehet nem. Bár elképzelhető, hogy olyan gyorsan történt Nábot megkövezése, hogy Acháb sehonnan sem hallhatott róla. Nyoma sincs annak, hogy Acháb felelősségre vonná Izebelt a tettéért. Bár nehezen képzelhető ez el azok után, hogy Nábottal még csak nem is vitatkozott. És az sem zavarja, hogy meghalt Nábot, egy ártatlan ember az ő kívánsága miatt. o Itt gondolhatunk Dávidra is, aki ha nem is lazán, de mindenképpen félreállítja – megöleti – a hetita Uriját, hogy annak feleségét megszerezhesse. Dávid és Batseba vétke két ártatlan ember életébe került. Az egyik ember Batseba férje, a másik pedig Dávid és Batseba közös fia, aki meghal a születést követően büntetésből. (2Sám 11. fejezet) o És gondoljunk önmagunkra is, hogy mikor veszélyeztetjük mások életét olyankor, amikor a magunk kicsinyes vagy éppen komoly céljait megpróbáljuk elérni?
9
17-19. 21-24. vs.: Isten elküldi Illés prófétát a büntetés kihirdetésére Dávid király esetében Nátán próféta érkezik a büntetés hírével. (2Sám 12,1-15). Dávid esetében Nátán egy példázaton keresztül szemlélteti a bűntényt. A szegény ember báránya és a gazdag mohósága. Achábnál nincs példabeszéd, viszont a Dávidnak szóló történet egy az egyben ráillik Acháb, Izebel ténykedésére, mert ők a mohó gazdagok, akik elveszik a keveset a szegénytől, illetve Nábot esetében a szegény embert meg is ölik. A prófétán keresztül az Úr visszaidézi Acháb elődeinek vétkét és rendelkezik Acháb és Izebel halálos ítéletének végrehajtásáról is. Mondhatjuk, elég félelmetes isteni döntésnek vagyunk tanúi, mely egyensúlyban van ezen emberek gonosz tetteinek sokaságával. Az Izebelt sújtó ítélet valóban ilyen drasztikusan meg is történik: 2Kir 9,30-37. Dávid is megkapta a büntetést részben gyermeke halálával részben pedig az utódaira nézve: 2 Sám 12,10-12. és Dávid egyik utódja Acháb, így beteljesült a prófécia. 20. vs.: „Hát rám találtál, ellenségem?” „Rád találtam” – felelte. Mintha meg sem lepődne Acháb. Lehet benne némi csüggedés is, mint mikor a játék véget ér és vereséget szenved a játékos. Mint mikor kiderül valamit, amit megpróbáltunk titkolni. Lehetne tiltakozni s erővel fenntartani az ártatlanságot, de nem teszük és Acháb sem teszi. Nem hadakozik, beismerő vallomást tesz rögtön, úgy ahogy azt Dávid is tette Nátán felé. Mi hogyan viselkedünk egy ilyen helyzetben? „Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében.” Ez a mondat hangzik el Dávid felé is a 2Sám 12,9-ben. Valóban, miért is tette Dávid és Acháb azt, amit tett? Önzőségből, kicsinyességből, stb. de valójában itt elhangzik a próféták szájából az a feltételezés, hogy ezek az emberek tudták, hogy rossz az, amit tesznek, és mégis megteszik. De miért? És mi miért tesszük meg ezen férfiak mintájára ugyanúgy azt, ami gonosznak számít Isten szemében? Olykor nem tudunk erre választ találni. Az is érdekes, hogy Illés csak Achábbal beszél, Izebellel nem. Végül is a király a lényeg, és az Acháb. Mindenesetre Illés Izebelnek is üzen. Az is figyelemreméltó, hogy az Izebel által üldözött Illés bemegy az oroszlánbarlangba a királyhoz. Illés nem fél attól, hogy elfogják és a ki-
10
rály és Izebel bosszút állna a korábban történtekért vagy éppen az isteni ítélet kihirdetéséért. Elvégre Acháb kisöpörhette, vagy megölethette volna Illést, de nem tette. Legyinthetett volna az isteni ítéletre, de nem tette. Miért? Itt tér vissza Acháb elpogányosodott hite. Nem kérdőjelezi meg a próféta kijelentését. Hiszi, tudja, hogy meg fog történni mindaz, amit Illés jövendöl. 25-26. vs.: az eddigi események rövid összegzése. A tanulság levonása. 27. vs.: Acháb bűnbánata A gyenge uralkodó, aki idegen istenek szolgálatára adta fejét és közvetve gyilkolt is, bűnbánatot tart. Ennek a bűnbánatnak akkor van értelme, ha az egy igaz élő Istenben hisz, mivel a pogány istenségek nem kívánták ezt. Egyértelműen Acháb hitvallását látjuk cselekedetekkel kifejezve. Achábhoz hasonlóan cselekedett Dávid is. Rögtön bűnbánatot tartott először szavakkal: „Vétkeztem az Úr ellen.” (2Sám 12,13) Aztán tettekkel is, mikor Batseba szült és gyermekük haldoklott. Figyelemreméltó, hogy sem Acháb, sem Dávid nem lázad fel Isten ellen, nem fordítanak neki hátat, nem üzennek hadat neki. És mi hogyan viseljük tetteink következményeit? 28-29. vs.: Isten módosít Acháb büntetésén. Nagyon érdekes az, hogy Istennel lehet tárgyalni és kész, képes módosítani a döntésein. De ehhez Acháb és Dávid esetében elengedhetetlen volt, a bűnbánat. Isten csak kettejük bűnbánata után módosított az ítéleten. S azt látjuk, hogy mind a kettőnek megbocsát és életüket meghagyja. Az is jó, hogy Isten mintha gyönyörködne Acháb megtérésében és „nem hagyja”, hogy bekövetkezzen a legrosszabb, amit kapott a háza büntetésül. Dávidnál Isten megbocsátó szeretete és jósága abban nyilvánult meg, hogy az Úr kedvét találta következő fiában – Salamonban, aki megint csak Batsebától született. Mi megtapasztaltuk már azt, hogy Isten ránk nézve kedvezően változtatott a ránk kiszabott ítéleten?
