Biblia-kör 1. alkalom – 2015.09.29. Téma: János evangéliuma 1,1-18 (szöveget lásd a MELLÉKLETBEN!) 1. János evangélista személye a. A 12 apostol egyike, a legfiatalabb és szeretett tanítvány. A hagyomány szerint ő írta a három levelet és a Jelenések könyvét. Ő az egyetlen az apostolok között, aki nem lett vértanú, bár – a hagyomány szerint – megpróbálták olajban megölni. b. Meghívásának története – két verzió van: I. Mt 4,18-22: 18Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. 19Azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!« 20Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. 21Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. 22Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. 1. Hal, hajó az ókeresztény egyház nagyon fontos jelképei: HAL görögül Ichthüsz (ΙΧΘΥΣ) = Jézus (I) Krisztus (X) Isten (TH) Fia (HÜ) Megváltó (SZ). A hajó pedig az egyházat jelképezi, ami az élet tengerén próbál eljutni a mennyei kikötőbe. A halászat pedig már evangéliumban is az emberhalászatot jelenti. 2. Rögtön otthagyták apjukat és a munkájukat. a. Hogyan voltak képesek első szóra követni egy idegent? Esetleg már ismerhették Jézust? b. Jézus feltétlen követést vár, és nem vár ránk örökké. Példák: Lk 9,59-62; Elizeus 1Kir 19,19-21 II. Jn 1,35-40: 35Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. 36Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: »Íme, az Isten Báránya.« 37A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust. 38Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« 39Ő azt mondta nekik: »Gyertek és meglátjátok.« Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. 40A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. 1. János: Keresztelő János. János evangélista először Keresztelő János tanítványa volt.
1
2. A két tanítvány: kik ők? Az egyik András, a másik pedig az apostolevangélista János. Honnan tudjuk, hogy őróla van szó? János evangélista mindig ehhez hasonlóan fogalmaz önmagával kapcsolatban: a. Jn 19,26: Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Aszszony, íme, a te fiad!« b. Jn 13,23: Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézushoz egészen közel foglalt helyet. c. Jn 20,2: Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: »Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!« d. Jn 21,7: Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: »Az Úr az!« Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát. e. Jn 21,20: Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán közel hajolt Jézushoz, és megkérdezte: »Uram, ki az, aki téged elárul?« 2. Evangélium, mint fogalom magyarázata a. Előfordulása: János evangéliumában egyszer sem fordul elő ez a szó. A Jelenések könyvében is csak egyszer. Vajon miért nem használja János ezt a szót? I. Pál apostol sokszor használja. II. Márk evangélium: keret: 1. Mk 1,1: Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. 2. Mk 1,14-15: Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: »Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.« 3. Mk 16, 15-16: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. 4. Mit is jelent az evangélium, mint fogalom? Jó hír / örömhír. Minek a jó híre? Mt 11,5: „A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” Ezek elhangzottak a múlt vasárnapi evangéliumban is (Mk 9,37-42.44.46-47). Mert örül a vakságból kigyógyuló ember, vagy aki újra tud járni. Boldog az aki, egészséges lesz a lepra után, és újra hall. A feltámadás után pedig az örök boldogság vár ránk, aminek a lényege, hogy a mennyben csak öröm lesz, semmi nyoma ott a bánatnak, sírásnak. És ezek a fogalmak, hogy vakság, 2
bénaság stb. nemcsak a szó szoros értelmében értendők, mint fizikális betegségek, hanem lelki értelemben. Vak, aki nem látja be, hogy hibázik. Béna, aki képtelen cselekedni. Leprás, akit a szenvedélyek megfertőztek. Süket, aki nem hallja meg az igazságot. Halott, akit eltipornak az erősek. Szegény, aki önhibáján kívül hátrányos helyzetű. A legnagyobb örömhír, amit Jézus a nyolc boldogágban is hirdet például a szegényeknek, hogy bármi is érjen szenvedésként minket itt a földön, a mennyben Isten mindenért kárpótolni fog bennünket, s ez örömteli. És ha belegondolunk ma is ezt kellene hirdetnünk. Hiszen sokak bűnös cselekedeteit az idézi elő, hogy nem hisznek a halál utáni életben, számonkérésben, örömben, és ezért csak azt tartják fontosnak, amit itt a földön meg tudnak szerezni. 3. Keletkezési ideje: Kr.u. 90 körül 4. Szerkezeti érdekessége: különbözik a másik három evangéliumtól. A Jn 1,1-18 szakasz magyarázata a. Kezdetben o Melyik könyv kezdődik így? A teremtés könyve a teremtéssel (LÁSD A MELLÉKLETBEN!) o Először is vegyük észre, hogy a Bibliában nem egy, hanem két teremtéstörténet van. Általában a kettőt összemosva csak egy teremtéstörténetről tudunk, a hatnaposról, amiben Ádám és Éva szerepel. De a hat napos történetben nincs szó Ádámról és Éváról, mert ők a második teremtéstörténetben szerepelnek. o Az is érdekesség, hogy a második teremtéstörténet a régebbi. Kr.e. X. században keletkezik, míg az első – a hat napos – Kr.e. VI. századi. o A kezdetben szó, ha a mondat tartalmát nézzük, akkor valóban azt az „időt” jelenti, amikor még ez a világ nem létezett. Az idő szót ugye idézőjelbe tettük, hiszen a teremtés előtt nincs tér és idő, de ezzel nehezen tudunk mit kezdeni éppen úgy, mint az író is. o Nagyon szép kép, hogy Isten lelke lebegett a vizek felett. Szinte elképzelni sem tudjuk ezt. Fontos megjegyezni, hogy az ókori ember még nem tudott a Szentháromságról. Azaz Isten lelke itt, magát a teremtő Istent jelenti, nem pedig az Atyától különböző Szentlelket. o „Legyen világosság!” Isten szavának akkora ereje van, hogy képes létrehozni valamit a semmiből. Kimond valamit, és az lesz. Ez a teremtő szó jelenik meg a Jn 1,1-5-ben, ami tulajdonképpen a teremtés történetének újszövetségi leírása. A teremtő szó Istennél volt, hiszen Istenből lép ki ez a szó. Istent nem lehet elválasztani a teremtő szótól. És kezdetben volt, hiszen a kezdet az idő és tér előtti állapotot jelöli, amikor még semmi sem létezett csak az Isten s benne a teremtő szava. Minden Isten teremtő szava által lett. Nélküle semmi sem létezhet, azaz minden, ami van, az azért van, mert Isten teremtette. Hozzá kell rögtön tennünk, hogy a rosszat nem Isten teremtette. Isten a tökéletesség nem teremthet rosszat, rögtön önmagával hasonlana meg. A világban levő rossz az ember, és a szellemi lények (angyalok) szabad akaratából következnek. Hogy miként romolhattak el az angyalok? Miért akarhatunk rosszat? Ez titok, nem érthetjük. Pál ekként fogalmaz a Róm 7. fejezetben (LÁSD MELLÉKLET!). Maradva a Jn 1,1-5-nél, azt olvassuk, hogy „benne élet volt”. Elgondolkodtató, hogy a világban létező dolgok egy része élő, és nem élettelen. Az is érdekes, hogy ellentétben sok gondolkodóval és szektával, Isten nem élettelen fény, vagy energia, hanem élő valóság. És valljuk be 3
őszintén, hogy a Földünk az élettől szép. S az egyik legtitokzatosabb esemény az univerzum életében pontosan az életnek a létrejötte. Hogyan, s mikor keletkezett a Földön az első élőlény? Az első teremtéstörténetben kerül említésre az, hogy Isten az embert a maga képére teremtette. A legnagyobb hasonlóság köztünk és Isten között az, hogy élünk. Az örök Élet megosztja velünk önmagát, az életet. S érdekes, hogy a hatalmas nagy univerzumban még nem találtuk életet a Földön kívül. o A Jn 1,5-ben megjeleni a világosság és a sötétség, mint az első teremtéstörténetben is legelsőkként. A vallási élet két legalapvetőbb szimbóluma a világosság és a sötétség. Ellentétben állnak egymással, mint a jó-rossz, csúnya-szép stb. Ősidőktől fogva a sötétség mindig a negatívumot, az ördögöt jelképezi ellentétben a fénnyel, mely mindig s jóra, Istenre utal. Kezdetben – nem tudjuk mikor – a fő ördög is fényes angyal volt, olyannyira fényes, hogy maga a fény hordozója volt. Ő volt Lucifer. S egyszer csak megtagadta az örök Világosságot, és sötétségbe száműzte önmagát. S mindmáig harc van a fény és a sötétség közt, azaz Isten és az ördög közt. Az Egyház legnagyobb ünnepei (karácsony, húsvét), pontosan a fény és sötétség szimbolikáját hordozzák magukban. A sötétség nem fogta fel a világosságot. Valóban hány ember nem képes felfogni Istent. Hányan nem tudunk nemet mondani a bűneinkre, holott Ismerjük Istent. Az ördög, aki látta, szolgálta az Istent, hogyan tudott elszakadni tőle? Felfoghatatlan. Jézus mennyit küzdött a farizeusokkal, hogy értsék már meg Őt, de sötétek voltak. o Folytatva a teremtés történetének magyarázatát, azt mondja az író, hogy amit Isten alkotott, az jó. Isten nem tud nem jót alkotni. Továbbá voltak, vannak irányzatok, amik a földi anyagot, a világot, a testet rossznak tartják. Ez helytelen következtetés, hiszen a világot Isten alkotta és azért, hogy legyen. Ebből adódóan nem szabad kimondanunk Isten alkotására hogy rossz, megvetendő. o Érdekesség, hogy a teremtés legelején az ég és föld teremtésekor nem olvasunk a víz teremtéséről, ugyanakkor a föld megjelenésével már a vizek is adottak. A víz is nagyon fontos szimbólum, hiszen az életet jelképezi. A tudósuk is azt vallják, hogy víz nélkül nincs élet, s hogy az első élet a vizekben keletkezett. A vallásokban is gyakori szereplő a víz, és a kereszténységben, a húsvéti ünnepkörben első számú szimbólum. A víz, mely tisztít, éltet, s mely által – a keresztségben – újjászületünk az isteni életre. o Másik érdekesség az égboltozat, mely elválasztja az alsó vizeket a felsőktől. Az ókori ember felfogását tükrözni, aki úgy gondolta, hogy a kék ég – lévén, hogy a lenti kék víztömegre hasonlít – nem más, mint a felső víztömeg. És amikor esik az eső, akkor abból a fenti vizekből hullik alá valamennyi víz a lyukacsos égboltozaton keresztül a földre. o S amiről még szót kell ejtenünk, az a hat napos teremtés beosztás. Miért is így íródott, hiszen már tudjuk, hogy ez „lehetetlen”? Bár tegyük hozzá, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Egy összetett problémával állunk szemben. Egyrészt, amit majd mg látni fogunk, hogy a Bibliában sok minden van, ami nem zsidó találmány, hanem csak átvették a környező népek szokásaiból, kultúrájából, gondolkodásmódjukból. Érvényes ez a naptárra is, amit nem a zsidók fejlesztettek ki, hanem a mezopotámiai népek. Tőlük származik a hét napos hét. Továbbá a kutatások kimutatták, hogy kezdetben ez az első teremtéstörténet nem volt napokra 4
osztva, hanem csak később bontották e részekre, s érzékelhetjük is ennek itt-ott a szövegben az erőltetettségét. No, de miért bontották szét a korábbi egységet napokra? Ennek a magyarázata a zsidó nép későbbi történetében található. Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy például Mózes könyvei leginkább azok az írások, melyeket csúnya szóval a későbbi korokban bizonyos részeiben manipuláltak. Mit is akar ezt jelenteni? Azt, hogy Mózes idején sok minden nem létezett még azokból a zsidó törvényekből és szokásokból, amik aztán később kötelező érvénnyel bírtak. De ahhoz, hogy a „mai kor embere” elfogadja a papság, a farizeusok és egyéb tekintélyes emberek parancsait, meg kellett ideologizálni, azaz valaki nagy tekintély nevéhez kellet kapcsolni. Mózes a legnagyobb tekintély a zsidók számára. Amit Mózes mond, az úgy van. Tehát ha a későbbi korok papsága el akart fogadtatni valamit a néppel, Mózesre hivatkozva tették. Visszatérve a teremtés történethez, vajon mit akartak elfogadtatni a papok a hat napos teremtéstörténet napokra osztásával? A válasz: a hetedik napot, a szombatot. Miért? Nem volt egyértelmű a szombat parancsának megtartása? Nem. És ehhez elég megnéznünk az Ószövetség bizonyos részeit. Mózes idején, a pusztai vándorlás során adja Isten parancsba a hetedik nap megszentelését. De az ígéret földjének elfoglalása után, a történeti könyvekben már szinte nem is hallunk sem a szombatról, sem áldozatbemutatásokról, még papságról sem. Próféták azok vannak, létezik a szövetség ládája és a szent sátor, de semmi más. Dávid király sem beszél a szombatról. Salamon felépíti az első kőtemplomot, de rituálékat, törvényeket, alig-alig tartanak meg. Majd a királyság későbbi időszakában egyszer csak megtalálják a mózesi törvényeket egy felújítási munkálat során, s mint valami újdonságot, bevezettetik a megtartását. S a babiloni fogság időszakában (Kr.e. VI. szd) jelenik meg a szombat „elfogadtatása” is. Ebbe az időszakban dolgozik az akkori Szentíráson egy papi szerző, aki betold bizonyos papi szövegeket a már meglévő szövegekbe azzal a céllal, hogy elfogadtassa azokat a korabeli és későbbi társadalommal. S ilyen papi betoldás a hat-hét nap említése a teremtés történetben. El akarták fogadtatni a kötelező hetedik napot, tehát átírták a történelmet. Tekintélyt szereztek a céljuknak. A mai kor hittudósai pedig alaposan átvizsgálták a szövegeket és meg tudták állapítani, hogy mely szövegrészek mikor keletkeztek. S így tudhatjuk azt, hogy Mózes öt könyvének bizonyos részletei bizony nem Mózes idejében keletkeztek, hanem sokkal később. De ne ütközzünk meg ezen – bár nem mindig volt ez tisztességes – hiszen a történelemben még nagyon sokáig alkalmaztak ezt a „hamisítási” eljárást. S mivel nem voltak olyan technikai eszközök a dokumentumok vizsgálatára, mint manapság, így az adott kor embere könnyedén elhitte, amit mondtak nekik. Manapság már nehezen oldanánk meg ilyen utólagos szövegbetoldásokat. Ugyanakkor most is előfordul, hogy csak úgy tudunk eladni termékeket, programokat, hogy meghamisítjuk a nehezen bizonyítható történelmi igazságokat. Öszszefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy az első teremtés történetet egy papi szerző, a törvény elfogadása céljából meghamisította, kiegészítette. S mivel Isten megpihent a hetedik napon, így minden embernek is kötelező lett a hetedik nap megtartása. o A 26. verstől kezdődik az ember teremtése. Ezen a ponton is nagyon eltér a két teremtés történet. Ebben az elsőben nem derül ki, hogy miből készült az ember, csak megalkotta Isten. Bár az alkossunk szó a kézzel való cselekvésre utal, tehát mintegy kézművesként jelenik meg Isten, és ez már azonos a föld porából gyúrt ember megalkotásával. 5
Az istenképmásiságot részben már érintettük. Még kiegészítjük annyival, hogy minden jó, ami bennünk van, az Istentől származik. Tehát annyira vagyunk Isten képmásai, amennyire jók vagyunk. Isten uralkodással bízza meg az embert. De az uralkodás nem kizsákmányolást és önkényességet engedélyez, hanem felelősség vállalást a világban található dolgokért, élőlényekért. Ezt mára sajnos elfelejtette az ember. Ebben a történetben nincs részletezve, hogy ki lett előbb, a férfi-e vagy a nő. Egyszerre jönnek létre, és nevük sincs. Ez megfelel a természet rendjének, hiszen akár a növényeket, akár az állatokat nézzük, egyszerre jön létre e két nem, és nem egyik a másik után. Isten megáldja az ember, mely áldásnak a jele a szaporodás. Ez is visszatér többször a Bibliában. Akinek nem lehet gyermeke, az átkozottnak tűnt. Ilyen volt például Erzsébet és Zakariás, Keresztelő János szülei. De utólagosa tudjuk, hogy nem csak átok lehet a nem szülés, hanem Isten megdicsőülésének eszköze is. o A Teremtés könyve 2. fejezetének első versei befejezik az első fejezetbeli teremtés történetet a hetedik nap említésével. Mint korábban már kifejtettük, ezeknek a soroknak a célja a szombat legalizálása. Meg kell okolni, hogy miért is kell a szombatot megtartania minden embernek. Továbbá az itt megjelenő megnyugodni, pihenni szó azért többet jelent puszta láblógatásnál. Az eredeti héber szó ünneplést jelent. Isten ünnepelte, amit alkotott. Ünnepelte, azaz gyönyörködött az alkotásában, mint az ember, amikor elkészült az alkotásával és csak nézi. Hányszor gyönyörködünk mi is a kezünk alkotásaiban, a gyermekeinkben, tanítványainkban, a világ szépségeiben. A mi életünkben is a hetedik nap – a vasárnap – erről kellene, hogy szóljon, kiegészítve azzal, hogy a feltámadásban is gyönyörködnünk kellene. De sajnos rohanunk és dolgozunk szüntelen, és elmarad a gyönyörködés. Ezért kiégünk, unott, megfáradt és szürke emberekké válunk, s a világ ugyanilyenné számunkra. o A Ter 2,4-ben pedig egy érdekességre hívnám fel a figyelmünket. S azért érdekes ez a 4. vers, mert itt találkozik össze a két teremtés történet. Ez a vers 2 mondatból áll. Az első mondat még az első teremtés történethez tartozik, azt összefoglalja, míg a második mondat bevezeti a második teremtéstörténetet. Ebben a mondatban jól látszik, hogy réges-régen valaki összeillesztette, egybe dolgozta a már meglévő szövegeket. Ha Mózes könyveit olvassuk, sok ilyen összedolgozásnak lehetünk észrevételezői. A történetek ismétlődnek, vagy kicsit összevissza módon forrnak egybe. o A második teremtés történet számomra izgalmasabb, mert új, érdekesebb részekkel bír, mint az első. Egyrészt érdekes módon a földből feltörő víz hozza létre az életet, ami megegyezik a korábban mondottakkal, miszerint az élet a víz által keletkezik. Ne felejtsük el azt, hogy a teremtés történetek a mai Közel-Keleten születtek, ahol a víz nagy kincs, magát az életet jelenti. Tehát a sivatagi nép felfogásában az élet a vízzel kezdődik. Ha megöntözik a sivatagot, akkor az ki fog zöldülni. S ebben a történetben jelenik meg az Éden név, a folyók neveivel. Az éden nem más, mint olyan terület, ahol sok-sok víz van, s burjánzik az élet. A sivatagi ember mindig is ilyenre vágyik. o S rögtön a megöntözött földből összegyúrja Isten az első embert. A föld porából gyúrt ember sem zsidó találmány, mivel megtalálható a mezopotámiai teremtéstörténetekben is. sőt, azok előbb keletkeztek. A Biblia „írója” ismerhette a pogány teremtéstörténeteket és 6
Isten segítségével beépíthette azokat ilyen formában a Bibliába. Hiszen az embert ősidőktől fogva érdekelte önmaga léte. Vajon a mai kor emberét érdekli, hogy miért is létezik? A katekizmus a következő kérdéssel kezdődik: Miért létezünk? Ki az, aki manapság „babrál” ezzel a kérdéssel? Ha a világ ember boncolgatná önmaga létének okait, akkor nem pusztítaná anynyira ezt a világot, amit ráadásul nem is ő teremtett, hanem Isten. Azt is meg kell, jegyezzük, hogy az akkori író nem bírt olyan tudományos eszközökkel és információkkal a világ és önmaga keletkezéséről, mint a mai kor embere. Így csak ötletelni tudott, és figyelte a környezetét. És összességében nem is feltétlen a „hogyan” érdekelte az akkori embert, hanem csak az, hogy „ki által” is lett ő. Hogy az életének az eredet nem a véletlen, hanem Isten, aki szándékosan, teremtette őt. Miért is ilyennek képzelte az ember önmaga teremtését? Miért földből? Talán mert – utalva megint a sivatagra – azt tapasztalta, hogy a meghalt ember elporlad, olyan lesz mint a föld. Orrába lehelte Isten az életet. Miért is így? Régen a halált úgy állapították meg otthon a házaknál, hogy egy tükröt tartottak a halottnak vélt személy orra elé. Ha bepárásodott, akkor még élt az illető. De ha a magyar szavainkat nézzük, a lehelet, lélegzet, lélek szinte egy tőről fakadnak. Aki lélegzik, az él. o Majd az általánosságban megteremtett ember után rögtön egy figyelemfelkeltő teremtés következik, mégpedig két fának az élet fájának és a jó és rossz tudás fájának megteremtése. Ezekkel a fákkal is ugyanaz a probléma, mint a két teremtés történettel. Összemossuk őket. Hol élet fájának, hol jó és rossz tudás fájának mondjuk azt az egy fát, ami valójában két fa. A szöveg – a 2,9 – alapján az élet fája van a kert közepén. De ha a 3,3-5-öt nézzük, ott már a jó és rossz tudás fája van a kert közepén. Nos, aki mi az igazság? Az igazság ugyanaz, mint a teremtés történetekkel. Először csak egy történet volt, majd később „színesedett”. Először csak az élet fája létezett, s csak később „hozták létre” a jó és rossz tudás fáját. Az élet fája más kultúrkörökben is létezik. S előbb létezik, mint a tudás fája, hiszen élet nélkül nincs tudás. A hittudósok szerint ez a fa biztosította volna a meg nem halás lehetőségét addig, míg Isten át nem emeli az embert az ő világába. A jó és rossz tudás fája átvitt értelemben használatos itt. Annyit jelent, mint tudni mindent. Viszont onnantól kezdve, hogy az első emberpár evett e fa gyümölcséből, már szó szerinti beteljesedést nyert. Rögtön megtudták mi volt az a jó, amit elveszítettek, és a mi rossz, ami elkövettek, és ami ezután rájuk vár. A fák gyümölcsfajtái nem ismertek, azaz nem alma vagy más gyümölcs volt. De akkor miért almával szimbolizáljuk a bűnbeesést? Erre a latin nyelv ad nekünk választ. A jó és rossz tudás fája latinul így hangzik: lignum scientiae boni et mali. A rossz latinul malus. Az alma, mint gyümölcs pedig malum. Egy betű az eltérés. S mindkét szó birtokos esete mali. Ezért keveredett össze a rossz az almával, s mondjuk azt, hogy alma volt az a bizonyos gyümölcs.
7
MELLÉKLETEK Jn 1,1-18 1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ő volt kezdetben Istennél. 3Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. 6Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. 7Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. 10A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. 11A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. 12Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. 14Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. 15János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.« 16Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. 18Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Teremtés könyve 1. fejezet 1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. 3És Isten szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság. 4Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, 5és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap. 6Azután újra szólt Isten: »Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!« 7Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. 8Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap. 9Azt mondta ezután Isten: »Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az 8
ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!« Úgy is lett. 10Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. 11Majd azt mondta Isten: »Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!« Úgy is lett. 12A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. 13És lett este és reggel: a harmadik nap. 14Azt mondta ezután Isten: »Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, 15ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!« Úgy is lett. 16Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat. 17Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, 18s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. 19És lett este és reggel: a negyedik nap. 20Azt mondta ezután Isten: »Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!« 21Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. 22És megáldotta őket Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!« 23És lett este és reggel: az ötödik nap. 24Azt mondta ezután Isten: »Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszómászót és szárazföldi vadat, faja szerint.« Úgy is lett. 25Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszómászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. 26Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!« 27Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. 28Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!« 29Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, 9
hogy legyen ennivalótok, 30a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!« Úgy is lett. 31És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap. Teremtés könyve 2. fejezet 1Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. 2A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. 3Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten. 4Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet, 5még semmiféle mezei bokor nem hajtott a földön, és semmilyen fű nem sarjadt, ugyanis még nem hullatott az Úr Isten esőt a földre, és ember sem volt, aki művelje a földet. 6Akkor forrás fakadt a földből, és megöntözte a föld egész színét. 7Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. 8Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. 9S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó – az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. 10Folyóvíz jött ki Édenből, hogy öntözze a kertet, utána pedig négy ágra szakadt. 11Az egyiknek a neve Píson: ez az, amelyik körüljárja Hevilának egész földjét, ahol az arany terem – 12annak a földnek az aranya igen jó, s ott található a bdellium és az ónixkő. – 13A második folyó neve Gihon: ez az, amelyik körüljárja Etiópia egész földjét. 14A harmadik folyó neve Tigris: ez folyik az asszírok felé; a negyedik folyó pedig az Eufrátesz. 15Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. 16Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz, 17de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!« 18Azt mondta továbbá az Úr Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!« 19Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. – 20Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld 10
minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. 21Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. 22Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. 23Az ember ekkor azt mondta: »Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!« 24Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek. 25Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat. Róm 7,14-25 „14Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. 15Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 16De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. 17Így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. 19Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. 20Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. 21Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; 22mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, 23de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. 24Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? 25Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.”
11
