Biblia-kör 10. alkalom

Biblia-kör 10. alkalom – 2016.01.26. Téma: Nagyböjt – szentgyónás 1. Nagyböjt kezdete: hamvazószerda. a. Elnevezése: hamuval megjelöljük a hívek homlokát. b. A szertartás eredete, értelmezése: I. A hamu az előző évi virágvasárnap szentelt barka elégetéséből keletkező hamu. II. A hamu az elmúlást, a halált, a semmisséget jelképezi. III. Ősidőktől fogva a bűnbánat jelképe is. Az ószövetségi ember hamut hintett, és szőrzsákot öltött – a bűnbánat jeleként. Az Egyházéletében is régente ekkor kezdődött a súlyos bűnt elkövetők bűnbánati, vezeklő ideje. Ennek maradványa, hogy mindannyian megvalljuk bűnösségünket, és jelképesen hamut hintünk a fejünkre. c. Időtartama: 40 nap, a vasárnapokat nem számítva. d. Liturgikus változások: I. lila szín, mint a bűnbánat jele – utal Jézus bíbor palástjára, melyet szenvedésekor adtak rá. II. Nincs virágdísz. III. Az orgona csak mértékkel szól, és nem éneklünk Dicsőséget és alleluját. IV. Péntekenként keresztutat végzünk. e. A böjt: I. Hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjt: nem lehet húst enni, csak háromszor lehet étkezni, egyszer jól lakni. Mindez minden felnőtt emberre vonatkozik, a gyerekekre és az idősekre nem. 2. A szentgyónásról I. Mi a szentgyónás és miért van rá szükség? 1. A szentgyónás bocsánat kérés, kiengesztelődés Istennel. ahogyan a mindennapokban bocsánatot kell kérnünk valakitől, akit megbántottunk, ugyanígy bocsánatot kell kérnünk Istentől is, akit a bűneinkkel bántunk meg. 2. A szentgyónásra azért van szükség, mert vétkeztünk Isten ellen, amikor bűnöket követtünk el. II. Milyen bűnök vannak? 1. Áteredő, vagy eredendő bűn: ez visszavisz minket Ádámig és Éváig, akik – mint első emberpár – először voltak engedetlenek Istennel szemben. Először szegték meg Isten parancsát, és annak a bűnnek egyik következménye az lett, hogy onnantól kezdve minden ember bűnösen születik, azaz mint akik maguk is elkövették az első bűnt. Az áteredő bűn nem tőlünk függ, velünk születik, viszont éppen úgy súlyos bűnnek számít, mint a többi súlyos bűn, ami azt jelenti, hogy ezzel a bűnnel nem lehet üdvözülni. Ezt a bűnt pedig csak a keresztség szentsége képes eltörölni. Tehát, keresztség nélkül nincs üdvösség. Felmerül persze a kérdés, hogy mi a helyzet például a nem megkeresztelt gyermekekkel. Róluk ma az

1

Egyház azt tanítja, hogy gyermekségüknél fogva ők Isten irgalmából bejutnak a mennyországba, nem élvezhetik Isten színe látását olyan mérték, mint akik meg lettek keresztelve. Régen ezért volt fontos a minél előbbi keresztség. Mára ez elveszett. a. Az áteredő bűn, pontosabban az ősbűn következménye a bűnre való hajlam is, ami kiemelt szerepet játszik a bűnelkövetéseinkben. Ezt a hajlamot nem tudjuk kiiktatni és a keresztség szentsége sem törli el. 2. A bűnök másik csoportja két alcsoportra oszlik. Ezek már azok a bűnök, amiket az ember maga állít elő akarattal vagy akaratlanul. Bár meg kell, jegyezzük, a bűn fogalma azt jelenti, hogy tudva és akarva engedetlenkedek Istennel szemben. De jó, ha tudjuk, hogy attól, hogy nem tudom mi a jó és rossz, a tettem ugyanúgy jó vagy rossz. Legfeljebb a megítélésem lesz más. Ha nem tudtam, könnyebben elnézik nekem, viszont ha tudtam mit teszek, már más ítélet alá fogok esni. a. Bocsánatos bűn: ezek azok a kisebb bűnök, amik éppen úgy számítanak az életünkben, de nem járnak súlyos következményekkel. A bűnök nem feltétlen ott rombolnak, ahol gondolnánk. Olyanok, mint a különféle vírusok. Gondoljunk az influenza, amely nem közvetlenül öli meg az embert, hanem úgy, hogy megtámadja a légutakat és az olykor ártatlannak tűnő tüneteknek komoly, akár halálos szövődményei is lehetnek. A bűn rendszere ugyanilyen. Nem csupán az a tett számít, ami látható, sokkal inkább, ami a háttérben, láthatatlanul zajlik. A bűnök a kapcsolatainkat rombolják. Minden tettünk, még a gondolataink is kapcsolódnak valakihez: egy másik emberhez, az Istenhez, a világhoz, vagy végső soron önmagamhoz. Így amikor gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással vétkezem, akkor megsértem a valakivel való kapcsolatomat. Megsértem látványosan és / vagy láthatatlanul. A bocsánatos bűnök nem mélyen sértik fel a kapcsolatainkat, de felsértik. Olyan, mint mikor kicsit megvágjuk az ujjunkat. Csak kicsit fáj, kicsit vérzik, nem vágtuk le az ujjunkat, és nem fog elfertőződni. Könnyen begyógyulnak a bocsánatos bűnök okozta sebek. De azt azért tudjuk, hogy minden nap nem vagdoshatjuk össze magunkat. Minden nap lehetünk csak kicsit betegek. Minden nap nem követhetünk el ezerféle kis bűnt, mert ez már nem egészséges. Tehát összefoglalva, a bocsánatos bűneink csak a felszínen roncsolják a kapcsolatainkat, de roncsolják. Komolyan kell ezt vennünk, mert különben súlyosabb bűnök forrásai lesznek. b. A súlyos bűnök azok a bűnök, amik nagyban roncsolják a kapcsolatainkat. Ezeknek a bűnöknek komoly következményei lehetnek, olykor nem visszafordítható következményekről is beszélünk. Érvényesül itt is, hogy nem csak az számít a súlyos bűnök következtében, ami látványos, hanem ami a mélyben zajlik. A látványos elem már sokszor csak a következménye, látható jele a mélyben régebb óta zajló súlyos eseményeknek. Utalok vissza a megnevezett akár halásos betegségre is az influenzára, amely észrevétlenül lappang az ember szervezetébe a fertőzöttségtől kezdve. Az ember nem is tud róla. Viszont amikor a vírus látható jeleket kezd produkálni, akkor már igazából vége a dalnak. Ugyanígy működik tulajdonképpen minden betegség. Csak hogy amíg a náthából meggyógyulunk, addig az influenza bizonyos fajtájából nem. Amíg a bocsánatos bűnökből könnyen lábra állunk lelkileg, addig a súlyos bűnökből nem minden esetben. És amikor az a kérdés, hogy melyik tett, vagy mulasztás számít bocsánatosnak vagy súlyosnak, akkor önmagunkra nézve önvizsgálatot kell tartanunk. Vonultassuk fel magunk előtt a tetteinket, mulasztásainkat, és kérdezzünk rájuk úgy, hogy melyikek azok, amik csak éppen roncsolták a kapcsolatainkat, és melyek azok, amik súlyosan pusztították, tönkretették, súlyos vagy visszafordíthatatlan következményekkel? Ha megtörtént az önvizsgálatunk, akkor rögtön kiderül számunkra, hogy melyik tettünk, mulasztásunk milyen fajsúlyú. Természetesen vannak listák, amik tartalmazzák a súlyos bűnöket. De 2

ki kell ezt egészítenünk azzal, hogy ami nekem nem bűn, az a másiknak az lehet. Én nem vagyok alkoholbeteg, így meginnom egy deci bort, nem bűn. De aki alkoholbeteg, annak bűn, sőt súlyos bűn meginni a fél deci bort is, vagy akár csak beleszagolni is. III. A bűnök megítélése. Az imént már tárgyaltuk valamelyest, hogy miként tudjuk megítélni a bocsánatos és súlyos bűnöket. De még ki kell egészítenünk mindezt azzal is, hogy nem csak a kapcsolataink alapján kell ezt vizsgálnunk, mert könnyen tévútra juthatunk. Sokan vannak, akik azzal kezdik a szentgyónásukat, hogy nekik nincs nagy bűnük. Ítéletet, téves ítéletet alkottak önmagukról. Valószínűleg a kapcsolatrendszerüket sem vizsgálták fel, mert aki ezt becsületesen és hívő lélekként megteszi, az sohasem mondaná azt, hogy nincs nagy bűne. A hívő ember tudja, hogy bűnös. Minden bűn zsoldja a halál, a kárhozat. És nem vagyunk feljogosítva arra, hogy felmentsük magunkat. Tehát a cselekedeteink megítélésében fontos szerepet játszik a lelkiismeret és a hit. A hitünk hat a lelkiismeretre. A lelkiismeretünk eligazít bennünket a mindennapokban, és ha figyelünk rá, szemléljük, akkor tudni fogjuk, hogy mit teszünk jól, vagy nem jól. Ugyanakkor van egy bökkenő a lelkiismerettel, mégpedig az, hogy tévedhet. Azaz elbagatellizálhat súlyos dolgokat, és súlyossá tehet bagatell dolgokat. Éppen ezért a lelkiismeretünket nevelnünk kell az Egyház tanítása szerint. Sokféle másképpen is nevelhetnénk, ez sem mindegy. Isten tudja igazán megmondani, mi a jó és mi a rossz. Istenen kívül mindenki más, már a saját érdeke alapján állítja, hogy mi a jó, mi a rossz. Gondoljunk arra, hogy az állami törvények szerint nem minden rossz, ami Isten szemében az. Példaként az abortuszt vagy az eutanáziát hozhatjuk fel. Tehát amikor megítélem önmagam, akkor kérdés, hogy milyen eszközzel mérem magam? Milyen szempontok alapján vizsgálom magam. Ha csak a magam kitalált rendszere alapján, akkor könnyen rossz útra tévedhetek, és jónak tarthatom a rosszat s fordítva. Fontos, hogy Isten tanítása alapján tartsak lelkiismeret vizsgálatot. Csak ez lehet helyes. Ehhez pedig az kell, hogy szemléljem Isten tanítását a Szentíráson és az Egyház tanításán keresztül. Ha ez megtörténik, akkor biztosan haladok az üdvösség felé, persze csak ha jót cselekszem, és a bűneimet meggyónom. IV. Miért kell gyónnom? Miért nem elég csak megbánnom? Azért kell gyónni, mert a bűnbánatunkat, bocsánatkérésünket ki kell, mutassuk a megbocsátáshoz. Ahogy a bűneinket kimutatjuk, ugyanúgy ki kell, mutassuk a bocsánatkérésünket. És sokszor ezt igényeljük is megbántóként, és megbántottként is. Ha nem tárom fel betegség esetén a testemet, akkor nem lehet majd engem meggyógyítani. Ha nem kérek bocsánatot, nem bocsáthatnak meg – természetesen vannak kivételek. Nem is beszélve arról, hogy olykor megpróbálunk könnyen átlépni tetteken, mintha semmisem történt volna. Ezt vagy félelemből, vagy önzőségből tesszük. Ha pedig nem veszem észre, hogy a másik embernek, vagy akár önmagamnak is súlyos fájdalmat okoztam, akkor az azt jelenti, hogy élő halott vagyok magam is és a kapcsolatom is. bocsánatot kérni azt jelenti, hogy észreveszem, amit tettem, és megpróbálom minél előbb helyrehozni, nehogy késő és menthetetlen legyen az adott kapcsolat. Aki nem kép bocsánatot, azt nem érdekli az adott kapcsolat. És azt is hozzá kell tennünk mindehhez, hogy Isten kötelez minket a bűnbánatra, bocsánatkérésre, gyónásra. Ezt feltételül szabta az üdvösségünkhöz. Ahogy sok mindennek feltétele van a világban, éppen úgy a megbocsátásnak, az üdvösségnek is. Aki ezt nem akarja elfogadni, máris ellent mond Isten parancsának és bűnt követ el. V. Lelki síkon mi történik velünk a szentgyónásban? A gyónás nem a fizikai szem működési területén zajlik, hanem a lelkünkben, amely nem látható fizikálisan. A keresztségünkkor a megszentelő kegyelem állapotába kerülünk, azaz olyan állapotba, hogy 3

mondhatni szentek, tökéletesek vagyunk, méltóak a mennyországra. Ezt a megszentelő kegyelem állapotát veszítjük el akkor, amikor súlyos bűnöket követünk el. A súlyos bűn következménye, hogy elveszítjük a mennyországot. A szentgyónásban Krisztus megváltói műve eltörli a bűnös állapotunkat és visszaadja a megszentelő kegyelem állapotát. Ismét méltóvá válunk a mennyországra. És ezt a méltóságunkat mindaddig megőrizzük, amíg súlyos bűnt nem követünk el újra. Tehát, gyónás nélkül nincs üdvösség. VI. Milyen gyakran kell gyónni? Olyan kérdés ez, mintha arra lennénk kíváncsiak, hogy milyen gyakran kell takarítanunk a lakásunkat. A kosz határozza meg a takarítás gyakoriságát, és mértékét. Ugyanígy a gyónásban is, a gyónás gyakoriságát mélységét az elkövetett bűneink száma, és minősége határozza meg. Ha csak keveset és kicsiket vétkeztem, nem szükséges órákig és naponta gyónnom. Ha viszont súlyosat tettem, akárcsak egyet is, akkor azonnal és alaposan. De mindenképpen szükséges adott idő elteltével gyónni. Ha nincs is komolyabb bűnünk, akkor is gyónnunk kell, mert a sok apró bűn is egészségtelen. Olyan mint a por. Lehet nincs sártenger a lakásban, de ha mindenhol centi vastag por áll, az nagy probléma, és egészségtelen. Tehát a látszólagos tisztaság mögött lehetnek csúnya dolgok is, a bocsánatos bűnök terén is. A javaslatom, hogy havonta, kéthavonta, de negyedévente mindenképpen, és a nagy ünnepek előtt is, hiszen a szentgyónásunkkal még ünnepélyesebbé tesszük a lelkünket, sokkal több isteni ajándékban lesz részünk, és mutatja azt is, hogy komolyan veszszük Istent, mint ahogy komolyan vesszük a vendégeket is, akik érkezése előtt a lakásunkat megtisztítjuk még a legapróbb szennyeződéstől is. A gyónás gyakoriságánál találkozunk az „ejj ráérünk arra még” helyzettel. Ez is a téves megítélésünk következménye, illetve, hogy nem veszem komolyan Istent, és a vele való kapcsolatomat. Ha szeretek valakit, és megbántottam, akkor nem halogatom fél évig a bocsánatkérést, hanem megteszem, amint tudom. VII. Mi a helyzet a visszatérő bűnökkel? Sokan úgy gondolkodnak, hogy ezek miatt nincs is értelme meggyónniuk, hiszen úgy is visszaesnek beléjük. Egyrészt nem mindig esünk vissza. Kérdés, hogy komolyan küzdök-e ezek ellen, vagy csak sodródom az árral. Amikor gyónunk, megígérjük, hogy küzdeni fogunk a bűneink ellen. Másrészt pedig a lelki nagyságunk, erősségünk, tökéletességünk egy folyamat. Nem rögtön leszünk tökéletesek. Gondoljunk bele, hogy mennyi ideig kell iskolába járnia valakinek ahhoz, hogy tapasztalt, jó dolgozó, vezető, mérnök stb. legyen. Sőt az iskola után mennyi gyakorlat is kell még. Tehát ha a világi életben ennyit kell tanulnunk, akkor a lelki életben is. 20 évesen még nagyon nem tökéletes az ember. 40-50 évesen azért már jó embernek kellene lennünk, és a halálunk előtt pedig már nem feltétlen fejlődnünk, hanem összegeznünk kell. Amit addig megtanultuk, hogyan alkalmaztuk. Tehát bűneinktől való szabadulás egy folyamat, de ehhez képeznünk kell magunkat. Ezért imádkozunk és olvassuk a Szentírást. És azt is hozzá kell, tennünk, hogy van egy személyiségünk is, ami végig kísér minket az életutunkon. És ebből fakad sok minden. A személyiségünket nem tudjuk visszacserélni, legfeljebb kicsit alakítani, de inkább kordában tartani. Amikor a bűneimet összegzem, akkor a személyiségemet is vizsgálom. Ha a bűneimtől szabadulnék, akkor kutassam a személyiségemet, és alakítsak rajta, amennyit csak tudok. Azzal pedig ne törődjünk, hogy a pap majd leszid a „már megint ezek a bűneid” miatt. Legfeljebb az nem tetszik a papnak, hogy nem küzdünk mindhalálig. Minden embernek – a papoknak – is vannak visszatérő bűneik, így semmi okunk az ettől való félelmekre. VIII. Kinél gyónjunk? Fontos a szimpátia, ha ismerhetem az atyát. Fontos, hogy megértsen, tudjon segíteni. Egy hullámhosszon legyünk, ami a megértéshez kell. Megbízzak benne. Lehet ismerős, akinek könnyebben el merem mondani a bűneimet és aki ismeri az életem, tehát megért, tud segíteni kimászni a bajomból. Lehet idegen, aki előtt nem szégyellem 4

bevallani, amiket tettem. Viszont az idegen nem ismer, nem feltétlen ítéli meg jól a helyzetemet, nem biztos, hogy ki tud vezetni a mélyből. De mindenképpen keressük meg a magunkhoz passzoló gyóntatót. IX. A gyónásra való felkészülés menete. Alapos lelkiismeret vizsgálat a már taglalt szempontok szerint. De imakönyvekben találhatunk lelki tükröket. Fontos a bánat. E nélkül nem érvényes a gyónás. Ha nem bánom, amit tettem, nem igazán tudok bocsánatot kérni. Mindezek után elmegyek a paphoz. Szóban elmondom a bűneimet. Nem kertelek, nem virágnyelven, hogy egyértelmű legyen az atya számára, mit is tettem. Elmondom a bánatimát, az atya feloldoz, és ha ad elégtételt, akkor azt elvégzem. X. A gyónás helye. Lehet a templomi gyóntatószék is, de ha komolyabb mondanivalónk lenne, vagy beszélgetni szeretnénk, akkor az atyától kérjünk időpontot, és a plébánián is megoldható a gyónás-beszélgetés nyugodt, kényelmesebb keretek között.

5