Biblia-kör 6. alkalom

Biblia-kör 6. alkalom – 2015.11.24. Téma: Az adventi idő 1. Szembeötlő külső változások a templomban, liturgiában: a. A zöld színt felváltja a lila. Miért? I. A lila szín a bűnbánat színe. De ne elégedjünk meg ennyivel, hanem próbáljunk meg választ adni arra, hogy miként is alakult ki az a szokás, hogy például a liturgiában a lila a bűnbánat színét hivatott jelképezni. Éppen így érdekes lehet az összes többi liturgikus szín kialakulásának a története is. az első dolog, amit tudunk – fizikailag – a lila színről, hogy a kék és a vörös színek keverékéből adódó tört szín. Egy másik szálon is elindulva érdekes felfedezésekre juthatunk még. A középkorban a lila színt bíbornak nevezték. Számunkra a bíbor a pirosat, vöröset jelenti, pedig színskálája a finom kéktől a lilás-vörösön át az ébenfa feketéig terjed. Tehát nem kimondottan a piros színről van szó. Majd pedig emlékezzünk Jézus szenvedéstörténetére! Bíbor színű palástot adnak rá a római katonák (Mt 27,28). S így már eljutunk oda, hogy ha Jézus – szenvedésekor – bíbor, azaz lila színű palástot viselt – egy darabig – vezeklésképpen a bűneinkért, akkor érthető már, hogy miért is lett a bíbor (lila) a bűnbánat, szenvedés színe. A lila a középkorban a vértanúk színe is a vörös mellett, s a vöröshöz hasonlóan a passiót és Krisztus vérét is jelképezi. A 13. század óta liturgikus szín (advent, nagyböjt), a bűnbánat jelképe. A bíbor előállítása: puhatestű tengeri állatokból nyert ókori festékfajta. A lila színt (la: purpura) a Murex nemzetségbeli bíborcsigák testéből nyerték ki. Maradandóbb a többi festékeknél, de előállításának módja miatt nagyon drága volt. A csigákat illetve kagylókat földarabolva besózták, majd főzték. A kifőzött nedv a napon, ill. a levegővel érintkezve kapta meg színét. Híres volt a föníciai Türosz városában előállított festék. Amikor a 7. században Tyrt az arabok foglalták el, a gyártás Bizáncban folytatódott, ahonnan az uralkodói udvarokat és az egyházat festett selyem és gyapjúkelmékkel látták el. Konstantinápoly 1453-as eleste után ez megszűnt és 1456-ban a pápa elrendelte a helyettesítését a bíbortetűvel a bíborosok és érsekek ruházatának elkészítésénél. Úgy tűnik, hogy a bíbor jelentése ekkoriban változott kárminvörös árnyalatú színről vérvörös árnyalattá, míg a modern bíbor a vörös és a kék keveréke. II. A másik adventi és nagyböjti szín a rózsaszín. Az örömet, vidámságot jelenti. Advent harmadik vasárnapján annak örülünk, hogy már nagyon közel van Krisztus születésének ünnepe, a hangulat fokozódik. Egyéb magyarázatot nem találtam arra nézve, hogy miért is ez a szín jelképezi az örömet. Egyébként a vörös és fehér keverékéből állítják elő. A fehér a tökéletesség, a természetfölötti, az istenség színe, s ebből következően a tisztaság, a győzelem és a béke jelképe. A 4 elem közül a föld színe. Az ókori népeknél a hatalom (uralkodó és a papság öltözetének) kifejezője.

1

A vörös a háború, a vér, a tűz és a szeretet, Krisztus és mint liturgikus szín a vértanúk színe. A Vatikánban a gyász színe. A piros szegfű az igaz és tiszta szeretetet, a piros rózsa a vértanúságot jelenti. A késő középkorban a fehérrel és kékkel együtt Szűz Mária színe lett. És ha az előbb említett módon összekeverjük a vöröset a fehérrel, akkor megkapjuk, hogy advent 3. vasárnapja után egy héttel megünnepelhetjük a – fehér – tökéletes, tiszta Isten Fiának születését, aki egyben vörös is, hiszen szeretetből vérét ontotta értünk, bűnös emberekért. János apostol pedig így fogalmaz levelében: „Isten szeretet” (1Jn 4,16), azaz Isten (aki fehér) egyben a szeretet (vörös) is. És még egy szentírási szakasz kívánkozik ide: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.” (Jel 7,14) Gyönyörű szimbólum, fehérre mosni lelkünket Krisztus szeretettel teljes vörös vére által. b. Az oltáron nincs virágdísz. I. Miért is díszítjük az oltárt és a templomot virággal? S ha jobban belegondolunk ősidőktől fogva az emberi kultúra fontos részei a virágok, melyeket fontos alkalmakkor elhelyezünk, átadunk. De miért is? 1. A virág az ifjú élet, a szerelem szimbóluma, de a szirmok többnyire csillag alakú szerkezete miatt gyakran a Nap, a földkerekség vagy a közép jelképe is. Kifejezi a négy elem együttes hatását: A Földből növekszik az Ég felé, a fejlődéséhez Vízre és Tűzre (a Nap fényére, melegére) van szüksége. A virágok általában az életerőt, életörömöt, a tél végét, a halálon való diadalt jelképezik. A virág kelyhe a jövő gyümölcsének reménye, a bimbó a rejtett lehetőség. 2. A Bibliában egyrészt találkozunk a teremtéskor a növényekkel, melyekre éppen úgy vonatkozik Isten parancsa – a szaporodás – mint az állatokra, és ebből adódóan a sok növény, a bőséges termés egyben Isten áldásának a kézzel fogható valósága. Másrészt sok más bibliai szakaszban találkozunk növényekkel. A legfontosabb növény, fa, az a fa, melyre Jézust felfeszítették. Noha már élettelen, csúnya fa volt, mégis életet adott örökre az emberiségnek. 3. A virágzás isten tetszésére utal; ezt bizonyítja Áron kivirágzó botja, egyes mondákban és legendákban is a kivirágzó száraz bot az isteni tetszésnyilvánítás vagy a remény szimbóluma. Jézust Jeruzsálembe érkeztekor pálmaággal köszöntötték, ebből származik a „virágvasárnap” elnevezésünk. Tehát amikor a templomot, az oltárt, vagy otthonunkat virággal díszítjük, jó lenne gondolnunk arra, hogy mi is úgy törekedjünk az ég felé, ahogy a virágok nőnek. Vagy, hogy ne adjuk fel életünk küzdelmeit, mert igen is kihajthatunk a nagy metszéseket követően. Magunkban hordozzuk a feltámadást, ahogy a virágok is elszáradnak, és újra kihajtanak. S fontos, hogy szépek legyünk, jó illatúak, és élvezhető gyümölcsöt teremjünk. Legyünk díszei a világnak. És ahogy ajándékba, vagy részvétnyilvánításként adunk virágot, úgy mi magunk is hadd lehessünk mások számára ajándékok, vagy éppen a részvét, a jelenlét megnyilvánulásai. II. Miért marad el a virágdísz? Azért mert az advent mintegy visszavesz a mindennapokból és felkészít egy nagyobb visszatérésre. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy akkor értékeljük igazán a javainkat, amikor azok eltűnnek az életünkből. Sokkal jobb lenne, ha télen nem vennénk vágott virágot a templomba, hogy tavasszal, nyáron és ősszel jobban tudjunk 2

örülni a friss kerti virágainknak. Már nem örülünk nekik úgy, mint lehetne, hiszen megszoktuk már, hogy mindig vannak. S éppen így vagyunk manapság sok más növénnyel, zöldséggel és gyümölccsel. Már nincs az, hogy évszakhoz kötötten eszünk növényeket, mert télen is megkaphatjuk a nyárit. S így már elveszett az étkezés varázsa is, mely arról szólt, hogy milyen türelmetlenül várjuk már az első, friss kerti zöldségünket, gyümölcsünket, hogy beléjük haraphassunk, és elmondhassuk, hogy ismét itt van valaminek az ideje, ami szép és jó, és ami az életet adja számunkra. Ezt a varázst szeretné az advent előidézni számunkra. Tudjuk, hogy a karácsony fontos jelképe a karácsonyfa, ami az élet fája. Kicsit száműzzük az életet a templomból, hogy aztán hatalmas mértékben visszatérhessen közénk, és ünnepelhessük. c. Vasárnap nem éneklünk Dicsőséget. Ez megint csak arra akar utalni, hogy jobban átélhessük az angyalok kórusának dicsőítését, melyet a betlehemi éjszakában adtak a Megváltó születésnek tiszteletére. d. Reggel rorate misén vehetünk részt. A rorate annyit jelent, mint harmatozzatok. Utal az izajási jövendölésre: Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt. (Iz 45,8) Tudom, hogy sokaknak nem könnyű eljönni ezekre a misékre. De aki eljön, jöhet azzal az „igénnyel”, hogy kívánja ő is az igazságot ebben a világban. Igent akar mondani a rendre, és szeretné tudatosan beengedi az Üdvözítőt az életében. Eljönni a korai misére annyi, mint igent mondani az életre, a megújult életre. e. Többen állnak a gyóntatószék előtt. A lelki megújulás része, első lépése, hogy felmérem, miben is kellene megújulnom. Majd aztán számba veszem, hogy mi a régiség az életemben, azaz az olyan dolgok, amelyek akadályai, feleslegességei a megújulásomnak. Mik bennünk az elavult dolgok? Mennyi ránk rakódott szenny van, amit ideje kisöpörni. S ha már beszéltünk a virágokról, s egyéb növényekről, akkor el kell mondanunk azt is, hogy a növények virágzása, termőképessége, szépsége kíván ezt-azt. Ásást, ültetést, gyomlálást, metszést stb. Ha mi is jó gyümölcsöket szeretnénk teremni, akkor le kell metszeni magunkról a felesleges, elszáradt vagy beteg ágakat, ahogy mondja ezt Jézus az utolsó vacsorán is (Jn 15,1-11). A lelki megújulásunk egyik helyszíne a gyóntatószék, ahol lemetszettjük a felesleges ágainkat, ahol tápanyagot kapunk a növekedéshez, terméshez. 2. Az advent szó jelentése. ADVENTUS = ELJÖVETEL. Általában mindig a várakozásról beszélünk, ami valahol érthető, hiszen várunk valamit, valakit. Jézus születését. De igazából az advent Krisztus második eljövetelét akarja hangsúlyozni. Az első eljövetelének (születésének) a célja a megváltás megvalósítása. Már megváltottak vagyunk. Ugyanakkor még nincs beteljesítve ez. Majd csak a feltámadást, és az utolsó ítéletet követően teljesül be véglegesen a megváltottságunk. Tehát arra készülünk most fokozottabban, hogy Jézus újra eljön, eljöhet és készen kell állnunk a megváltottságunk beteljesülésére. Azon érzésvilágnak, vagy vágyakozásnak kellene bennünk „tombolni”, mint amit a zöldségekkel kapcsolatban említettünk. Azaz, hogy mikor ehetjük végre! Már mióta nincs részünk benne! Szeretnénk élvezni a fenségeset! Milyen nagyszerű lenne, ha a mennyországgal kapcsolatban is ilyen vágyaink támadnának. Mikor láthatjuk már Istent színről színre? Mikor lesz vége a sok földi nehézségnek? Mikor élvezhetjük a mennyország örömeit?

3

3. Advent liturgikus ünneplése két időszakra különül el: a. December 16-ig: eszkatológikus várakozás – „amikor újra eljön dicsőséges fényben…” b. December 17-től 24-ig: Jézus születésére készít elő. 4. Advent kialakulásának története. a. Első nyomait Galliában (Franciaország) és Spanyolországban találjuk a 4-5. században. b. Rómában az 5-6. században jelent meg. Nagy Szent Gergely pápa 4 adventi vasárnapot ír elő a pápai liturgiában. c. Mivel Galliában Jézus világ végi eljövetele állt előtérben, ezért így az advent bűnbánati idő lett. A 12. században veszi át ezt a gyakorlatot Róma. 5. Adventi szokások. a. Adventi koszorú. I. Története: 1840-ben J. H. Wichern evangélikus lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, s rajta minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg, és a falakat fenyőgallyal díszítette. Később a kereket koszorúvá alakították a köréje font fenyőgallyakkal. 1930-40-től katolikus körökben is terjedni kezdett. II. A kör alakú koszorú az örök életet jelképezi, illetve a végtelen Istent. III. A fenyő a koszorún megint csak az örök életet jelképezi. IV. A négy gyertya advent négy hetét jelképezi a már említett lila és rózsaszín színekkel. b. Régebben még szokás volt az adventi naptár a várakozás fokozására, de annak vallási jelentése nem volt. c. Böjti idő volt. Csak hús- és tejterméktilalom volt. 1956-ig 24-e, karácsony vigíliája volt szigorú böjti nap (ezért eszünk halat). A legutóbbi évtizedekig kerülték az adventi időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak. 6. Főünnep az adventben Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-án. Arra emlékezünk, azt ünnepeljük, hogy Isten megóvta Máriát – fogantatásától kezdve – az áteredő bűntől és minden más bűntől. S e naptól számítva kilenc hónap múlva – szeptember 8-án – ünnepeljük Mária születésnapját (Kisboldogasszony). Az advent legyen a bűntől való mentesség kívánása. Vágyakozzunk a bűn nélküli életre! 7. Egyéb megemlékezések adventben: a. December 6. Szent Miklós. A karitatív és alázatos szeretet gyakorlója. A karitatív tevékenység során nagyon fontos az alázat, azaz hogy önmagáért segítek valakinek, és nem azért, hogy felhívjam magamra a figyelmet, és ünnepeltessem magam. S jó lenne, ha mi magunk válhatnánk ajándékká! b. December 13. Szent Lúcia. Diocletianus idejében (Kr. u. IV. szd) szenvedett vértanúhalált, valószínűleg Syracusában. Tisztelete régtől fogva szinte az egész Egyházban elterjedt. Neve a világossággal függ össze. A december a legsötétebb hónapunk. Vigyünk minél több fényt a világba egyrészt önmagunkkal, ahogy szeretjük a körülöttünk létező világot, másrészt pedig gyújtsunk otthon s másfele minél több gyertyát, mécsest, és élvezzük a világosság hangulatát! 4

Biblia-kör 8. alkalom – 2015.12.15. Téma: A karácsonyi idő 1. Az ünnep eredete. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Ennek tényét megtaláljuk Máté (1,18-25) és Lukács (2,1-20) evangéliumában. Érdekes hogy Márk evangélista egyáltalán nem beszéli el Jézus születésének történetét, illetve János is csak utalást tesz rá – elvont módon. Mindebből arra is következtethetünk – mint majd látjuk az ünnep kialakulásának történetéből – hogy a Krisztus feltámadása utáni időben és még pár évszázaddal később is, nem igazán volt hangsúly Jézus földi születésén. Ennek oka abban keresendő, hogy a bűntől való megváltottságunk eszköze Jézus halála és feltámadása. Ezért csak a húsvétra helyezték a hangsúlyt. Jézus születése pedig csak egy közbülső állomás a megváltás művében, ami éppenséggel történhetett volna másképp is. Tehát a korabeli embereknek inkább Jézus feltámadása volt a hangsúlyosabb, mint a születése. Érdekes lenne tudni azt is, hogy vajon Jézus mesélt-e bármit is az apostoloknak a saját születésével kapcsolatban? Mivel Máté nevű apostola ír az eseményről, így biztos hallhatott ezt azt akár Jézustól, akár Máriától, bár ez korántsem biztos. 2. Hasonlítsuk össze Máté és Lukács születés elbeszélését! Máté Röviden tömören kifejezi, hogy Mária jegyese volt Józsefnek, és hogy a Szentlélektől fogant Jézus. Nincs részletezve a fogantatás eseménye (Gábor angyal stb.) József viselkedése, álma.

Lukács Mária bemutatása és az angyali üdvözlet. Részletesen olvashatjuk Jézus megfoganásának történetét.

Történelmi időpontok megjelölése. József alig hangsúlyos szereplő. Kicsit a Utalás a próféciára származását megismerjük. Jézus születési helyének megjelölése (BetleMindenféle részletezés nélkül Jézus megszühem). Tudjuk, hogy a népszámlálás miatt letik. mentek oda Józsefék. Rövid tömör leírás Jézus születéséről és arHeródes és a napkeleti bölcsek ról, hogy miért jászolba fektetik. Menekülés Egyiptomba. Ekkor is József a A pásztorok és angyalok említése. hangsúlyos szereplő. Betlehemi gyermekgyilkosság. Jézus körülmetélésének említése. Jézus bemutatása a templomban. Simeon és Visszatérés Egyiptomból Názáretbe. Anna tanúsága. Mária a hangsúlyos szereplő. A bemutatás után minden gond nélkül hazatérnek Názáretbe. 3. Lukács evangéliuma szerint nézzük meg Jézus születésének történetét! a. Történelmi időszak meghatározása: Augusztus császár uralkodásának idején. De Máté elbeszéléséből kiegészítve – tudjuk –, hogy Nagy Heródes volt akkor Palesztina királya. b. A népszámlálás mely kiváltó oka a Betlehembe való indulásnak. TÉRKÉP. A kiindulási helyszín Názáret. 5

Megtudjuk, hogy József Dávid házából származik. I. Ki volt Dávid király? Kr.e. 1000-től uralkodott 40 éven keresztül. Az ő uralkodása alatt volt a legnagyobb kiterjedésű Izrael. Életéről a következő szentírási könyvekben olvashatunk: 1-2Sám, 1Kir, 1Krón. Sok szempontból fontos Dávid élete, működése. Érdemes elolvasni a róla szóló történeteket. 1. KÉRDÉS: A 40-es szám szimbolikája: vízözön, pusztai vándorlás, Jézus böjtje. II. Mi köze Dávidnak Betlehemhez? A helységnév annyit jelent, mint Kenyérháza. Itt született Dávid, és Sámuel az Úr parancsára itt kente föl Dávidot királlyá. Így lett Betlehem Dávid városa (1Sám 16). III. Jézus felnőtt korában előjön ez a mozzanat, amikor a jerikói vak Jézust Dávid fiának nevezi (Mk 10,47). És igaz a vak kijelentése. Továbbá Dávid király idején a prófécia megemlíti azt, hogy utóda nagy király lesz (2Sám 7,12-től). d. Mária áldott állapotban volt. A gyermekvárás különféle kifejezései: áldott állapot, terhesség. I. KÉRDÉS: Aki már szült, milyennek élte meg a gyermekvárás időszakát? Áldott állapot volt, vagy „teher”? e. Jézus születése egy barlang istállóban. Arról nem olvasunk az evangéliumokban, hogy házról házra jártak volna Máriáék. Valószínűbb az a feltevés, hogy ahova érkeztek, az a ház már tele volt. Így választották inkább az istállót. Azt is meg kell, hogy jegyezzük, hogy a korabeli lakásviszonyok sem voltak sokkal különbek a mi régebbi korszakunkénál. Az emberi szállás is nagyon egyszerű volt, többen laktak egy helyiségben, elég közel az állatokhoz. És mint a mi kultúránkból is láthatjuk, bizony olykor az istálló jobb állapotú volt, mint egy lakóház, mivel az állatoknak nagy értéke volt a család számára. De azt is látnunk kell, hogy már most megelevenedik az, amit Jézus később tanít: „Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” (Mk 6,11), illetve „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” (Mt 8,20) I. KÉRDÉS: Ki milyen lakáskörülmények között nőtt fel? Hogyan befolyásolta a gyermekkori környezet a személyiségünket, vagy akár életünk egészét? II. KÉRDÉS: Szoktunk-e vendégeket fogadni itt alvásra is? Mi kiknél szoktunk aludni? III. KÉRDÉS: Jelen külpolitikai események kapcsán befogadnánk-e menekült családot a házunkba? Fel tudjuk-e, fel lehet-e fedezni bennük Krisztust? IV. KÉRDÉS: Régi népszokás a betlehemezés. Ki vett ebben részt? Milyen benyomásokat kaptunk ezen keresztül? c.

Most nézzük karácsony ünnepének a kialakulását. 4. Miért december 25-én van Jézus születésének ünnepe? A keleti egyházban a Megváltó születésnapját már a niceai zsinat (325) előtt ünnepelték, de ennek a megemlékezésnek még ott sem volt egyértelműen meghatározott napja. A niceai zsinat 325-ben tette erre a napra a születés ünnepét, hogy az ariánusokkal szemben, akik tagadták Jézus istenségét, ezzel 6

is az emberré vált Istent magasztalja. A napot nem véletlenül választották ki: a Mithrasz-kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját és sötétség fölötti győzelmét (Natalis Solis invicti). Ősi hagyomány szerint Jézus éjjel született, mint ahogy éjjel is támadt föl. Ettől a gondolattól indítva az őskeresztények karácsony egész éjszakáját térden állva, imádsággal töltötték. I. KÉRDÉS: Hogyan töltjük a szentestét, karácsonyt? Van-e szokásunk ekkortájt? 5. A karácsonyi szentmisék kialakulása. a. Az éjféli mise a Szentföldön Betlehemben a 4. század végén már szokásban volt. Róma az 5. század közepén vette át. A leghosszabb éjszaka közepén jelzi, hogy a Megváltó elűzi a sötétség hatalmait, születése megújítja a világot. b. A pásztorok miséje. A Jézus születésének örömhírét elsőként halló és a betlehemi jászolhoz siető pásztorok emlékezetét őrzi. S egyben a feltámadásra való emlékezet is, hiszen hajnalban tartották éppen a feltámadás megünneplése végett. c. Ünnepi mise karácsony napján. I. KÉRDÉS: Szoktunk-e éjféli misére menni? Milyen benyomásaink vannak ezzel a misével kapcsolatban? II. KÉRDÉS: Manapság az éjféli mise is eltűnőben van. miért lehet ez? Szükség van-e még rá? 6. Ünnepek karácsony nyolcadában: a. December 26. Szent István első vértanú ünnepe b. December 27. Szent János apostol ünnepe c. December 28. Aprószentek d. December 31. Szent I. Szilveszter pápa (nem ünnep) e. Január 1. Mária Istenanyaságának ünnepe I. KÉRDÉS: Melyikhez kötődünk inkább, és hogyan ünnepeljük? 7. A karácsonyfa. a. A karácsonyfa szimbóluma az élet fája, mely a Paradicsom közepén a jó és rossz tudásának fája mellett állt (Ter 2,9), s melyet a bűnbeesés után tüzes kard és kerubok zártak el az ember elől (vö. Ter 3,24). A karácsony visszafogadja az embert a Paradicsomba: a karácsonyfa ennek jelképe. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra, ill. az emberi élet céljára, fölfelé (Istenre) irányulására utal. A karácsonyfa díszei ősi, egyetemes emberi, kultikus szimbólumok (gömbdíszek = alma, füzérek, szalagok = kígyó). A karácsonyfa fényei (karácsonyi gyertya) a született Világosságnak jelei. A karácsonyfa tetején a karácsonyi csillag az újszülött Jézusra mutató csillag. b. Története. A karácsonyfa állításának szokása protestáns, evangélikus gyakorlatból ered. A hagyományőrző nép a paradicsomjátékból az élet fáját átmentette, szokásaiban megőrizte. A hasonló jelképtartalmú életfát, illetve termőágat asztalára állította, és családi közösségben előtte énekelte örökölt, ősi énekeit. Németországból protestáns művészek, főúri családok származtatták a karácsonyfát Bécs arisztokrata köreibe s innen hazánkba (legelőször 1824-ben Brunswick Teréz által). I. KÉRDÉS: Gyermekként, felnőttként hogyan éltük / éljük meg a karácsonyfa felállítását? 7