Biblia-kör 2. alkalom

Biblia-kör 2. alkalom – 2015.10.06. Téma: János evangéliuma 1,1-18 (szöveget lásd a MELLÉKLETBEN!). Azon belül is Jn 1,6-8. 15. 1. János volt a neve. Ki ez a János? Keresztelő János. Ebben a 15. vers segít nekünk eligazodni, mely egyértelművé teszi számunkra János személyét. Lássuk Keresztelő János élettörténetét! a. Szülei: Zakariás és Erzsébet. Fogantatásának és születésének történetét Lukács evangéliumában találjuk. MELLÉKLET! I. Mindketten igazak voltak. Betartották a mózesi törvényeket. II. Magtalan volt. Ez isteni átoknak minősült (Lk 1,25), hiszen amikor Isten megteremtette a világot, megáldotta, aminek a jele a szaporodás volt. Itt azért meg kell jegyeznünk azt az ellentmondást, hogy miközben Erzsébeték betartották a törvényt, azaz Istennek tetszően éltek, mégis Istentől megátkozottnak tűntek. Miért átkozta meg őket Isten? Ismerve a pátriárkák történetét, elmondhatjuk, hogy nem voltak megátkozottak ezek az asszonyok. Sokkal inkább az érvényesül az életükben, amit Jézus mond a Jn 9,3: „Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.” Azaz Isten meg akarja mutatni azt, hogy mindenható, idézve itt, amit üzen Gábor angyalon keresztül Máriának (Lk 1,37). Továbbá azt is gondolhatjuk, hogy Isten a végsőkig kivár. Várja a kedvező alkalmat, mint ahogy ezt Jézus is mondja: „Még nem jött el az én órám!” (Jn 2,4) De az is igaz, hogy az összes „kései” „csodagyermek” különleges küldetéssel bír az üdvösségtörténetben. Ilyen gyermek: Izsák, József, Sámson, Sámuel és Keresztelő János. Ezek közül némelyik annyira fontos személy volt, hogy Isten le is foglalta őket magának: Sámson, Sámuel, János. Nazírok voltak, amint az kiderül a Lk 1,15-ből. Alkoholt nem ihattak, s a hajukat, körmüket sem vágták, vághatták le. Sámsonnak a hajában volt az ereje. János meg a pusztában élt, és teveszőr ruházata volt, valószínűleg egy torzom borz hajzattal párosulva. Számunkra milyen üzenetet hordozhatnak ezek a tények? Egyrészt manapság is sok olyan házaspár van, akiknek nem lehet gyermeke. Hogy miért? Nem tudjuk. Lehet azért, mert tényleg büntetés, de lehet azért, mert Isten később, valami nagyobb ajándékkal akarja őket megjutalmazni. Zakariásék ha nehezen is, de elfogadták a helyzetet. Ábrahám nem fogadta el, s inkább a szolgálójától „préselt ki” magának egy gyermeket, aki aztán feszültség forrása lett neki is, és mind a mai napig nekünk is, hiszen az Iszlám Izmaeltől eredezteti magát. Tudunk-e várni, ha valamit, valakit rögtön nem kaphatunk meg? Mennyire türelmetlenek tudunk lenni. És nem gondolunk bele abba, hogy amit szeretnénk, az nem biztos, hogy a hasznunkra válik. A másik mozzanat, hogy mennyire vagyunk igaz emberek Isten szemében? A Szentírás Zakariásékról és Józsefről nem akárhogyan nyilatkozik. Nem tartottak közvélemény kutatást, hanem Isten szemszögéből írják le az eseményeket. Jézus egyszer mondja csak valakiről – Natanaelről – hogy „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” (Jn 1,47). A mi esetünkben sem az a legfontosabb, hogy a környezetünk mit nyilatkozik. Fontos, de sokkal fontosabb, hogy Isten – aki a rejtekben is lát minket (Vö. Mt 6,18) – milyen véleménnyel van rólunk. 1

S végül azt gondoljuk át, hogy mi mennyire bírunk különleges szolgálattal? De talán nem is a különlegesség a lényeg, hanem hogy egyáltalán mivel bízott meg minket Isten? Mire hívott meg bennünket? S azt a feladatot hogyan látjuk el? III. Illatáldozat (Lk 1,9-10). Ejtsünk néhány szót a jelentéktelennek tűnő tömjénről és illatáldozatról! 1. A tömjén szemcsés, halványsárga–vöröses, kevés illóolajat is tartalmazó anyag. Tűzparázson elégve szépen gomolygó, egyenesen fölfelé szálló és kellemes illatú füstöt ad. Őshazája a mai Jemen, Szaúd-Arábia és Etiópia K–ÉK-i sávjában honos fás növény. Az Ószövetségi kultuszban az illatáldozat anyaga (Kiv 30,34), az ételáldozathoz is hozzátartozott (Lev 2,1.15; 6,8), a kitett kenyereket is meghintették vele. A Kiv 30,34–38 a tömjén használatát részletes törvényekkel íratja elő a Sinai-hegyen Mózes előtt megnyilatkozó Isten; lényege, hogy csak istentiszteleti célra szabad használni, élvezeti célokra nem. Az Újszövetségben a napkeleti bölcsek tömjént hoztak a gyermek Jézusnak (Mt 2,11). Az Egyházban az ima és az áldozati cselekmények jelképe (füstölés). 2. Sajnos manapság a katolikus egyházból kiveszni látszik a füstölés cselekménye. Tény, hogy apparátus is kell hozzá, ami sajnos nem mindig adott. Ugyanakkor az emberek egy része képtelen elviselni a füstöt. Az ortodox egyházban mind a mai napig fontos liturgikus cselekmény a füstölés, s érdekes, hogy ott nem prüszkölnek ez miatt az emberek. Magyarán elszoktunk a liturgikus füstöléstől. Ami nem csak azt jelenti, hogy kevésbé szép a liturgiánk, hanem azt is jelenti, hogy nem értettük a füstölés lényegét. Az illatos füst az Istennek magának szól. A tisztelet jele. Mint már valahol említettem, egyre több szimbólumot távolítunk el az Egyház liturgiájából, ami negatívan hat az Istentiszteletre. Lényegtelenné, üressé, misztikátlanná válik. Jó lenne visszahozni a szimbólumainkat, és megmagyarázni a lényegüket. Az illatáldozat füstje pedig az Úrhoz szálló ima jelképe is, amint azt szépen megfogalmazza a zsoltár: „Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.” (Zsolt 141,2) IV. Az Úr angyala. Aki Gábor – derül ki a Lk 1,19-ből. ugyancsak ő jelenik meg Máriának is (Lk 1,26). Az angyal szó küldöttet jelent. Isten elküldi e szellemi lényt valamilyen feladat végrehajtására. Jelen esetben hírvivésről van szó. Örömhírt visz Zakariáséknak, miszerint imáik hosszú idő után meghallgatásra találtak. b. Neve János. A név jelentése: Jahve megkegyelmezett. Ez a név teljes mértékben összeegyeztethető Keresztelő János személyével, hiszen születésével Isten kegyet gyakorolt Zakariással és Erzsébettel. Meghallgatta könyörgésüket, teljesítette kívánságukat. Mint ahogy a tömjén kapcsán említettük, hogy a szimbólumaink elfelejtetődnek mára, éppen így igaz ez a névválasztásainkra is. régen nem csak úgy a semmiből választottak nevet a gyermeknek, hanem meghatározta a névválasztást egy esemény, a szülők vagy a gyermek viselkedése, jelleme. Tegyük hozzá, hogy a fiúk 8 napos korukban kapták meg a nevüket. Addig pedig történhetett egy s más velük. Mi ismerjük-e a nevünk jelentését? Mennyire egy az életünk a nevünkkel? c. Sokan örülnek majd születésén. Ki ez a sokaság? Ez a sokaság a Messiást váró nép. Amikor János megkezdi működését, szinte tapintható a feszültség az akkori társadalomban. Érződik a Messiás eljövetelének közelsége. Jézus születésekor ez még annyira nem érzékelhető, legalábbis kevés az információnk róla, legfeljebb Heródes ámokfutása utal erre. De 2

Jézus felnőtt megjelenésekor már izzik a levegő. S tudta mindenki, hogy a Messiás előszele Illés próféta lesz, akiről szintén említést tesz Gábor angyal Zakariásnak: „Illés szellemével és erejével fog előtte járni” (Lk 1,17). Zakariás nagyon jól tudta, hogy mit jelent Illés szellemével cselekedni. Rögtön tudta, hogy elérkezett a Messiás. Csak még azt nem tudta, hogy ki is a Messiás. De nemsokára kiderül, hiszen Erzsébet felismeri Mária magzatában a Messiást. Viszszatérve picit Illésre, az evangéliumok világosan elbeszélik, hogy az emberek sokáig találgatták azt, hogy ki is lehet az „új” Illés. János vagy Jézus? I. „Kinek mondanak engem az emberek?” Ők így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.” (Mk 8,27-28) II. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« (Zsolt 22,2) Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.« (Mt 27,46-47) III. S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. (Mt 11,14) Tehát a Mt 11,14 alapján Jézus felfedi Keresztelő János küldetésének okát, miszerint Ő a képletesen visszatérő Illés, a Messiás előfutára. De ki és mikor mondta azt, hogy Illés lesz a Messiás előfutára? Erre a választ Malakiás könyvében kapjuk meg (3,23-24): „Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.” S milyen érdekes, hogy pontosan ezt az idézetet látjuk visszaköszönni a Zakariásnak mondottakban. S valóban, János ezt is teszi. Bűnbánatot hirdet a nép körében. d. Hogyan? …, Nem hittél… Ez a legvitatottabb rész a két gyermek fogantatásának történetében. Miként lehet az, hogy Zakariás hitetlen volt – a kérdése kapcsán, Mária pedig nem, holott ő is visszakérdezett (Lk 1,34)? Nem tudjuk azt, hogy Zakariás hogyan kérdezett vissza. Lehetséges, hogy túlzottan is hitetlen volt, vagy erőteljesen kért isteni bizonyítékot. A bizonyíték kéréssel óvatosnak kell lennünk. Meg kell tudnunk találni a határokat, hogy meddig kell – szó szerint kell – isteni jelet kérnünk, és mi az a határ, amit már nem szabad átlépnünk. Álljon itt néhány példa a bizonyíték kérésre: I. Bír 6,36-40: „Azt mondta ekkor Gedeon az Úrnak: »Ha csakugyan meg akarod szabadítani kezem által Izraelt, amint mondtad: leteszem a gyapjúfürtöt a szérűre, s ha csak magán a gyapjún lesz harmat, de a föld teljesen száraz marad, tudni fogom, hogy megszabadítod kezem által Izraelt, amint mondtad.« Úgy is lett. Amikor ugyanis reggelre kelve kifacsarta a gyapjút, egy csészét töltött meg a harmattal. Azt mondta erre Istennek: »Ne gerjedjen fel haragod ellenem, ha még egy próbát teszek, s jelet keresek a gyapjún. Kérlek, maradjon maga a gyapjú száraz, az egész föld pedig legyen harmattól nedves.« Úgy is cselekedett Isten azon az éjszakán, ahogy ő kívánta: maga a gyapjú száraz maradt, az egész föld pedig harmatos lett.” II. Iz 7,10-17: „Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: »Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!« De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.« Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét 3

Emmánuelnek fogja hívni. Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani. Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz. Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.” III. Jn 2,18: „A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: »Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?” (A templom megtisztítása.) IV. Mk 15,32: „A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!” V. Mt 16,1.4: „Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. … A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment.” 1. Mt 12,40: „Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.” 2. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról. … János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” a. János első tanúsága (Jn 1,19-28): I. Ki vagy te? Nem a Messiás, sem Illés. Mint már említettük korábban, a nép a feszült Messiásvárásban figyel a jelekre, és János jel volt. Időszerű a kérdésük. De igazán János nem ad egyértelmű választ a vezetők kérdéseire. Tény, hogy nem ő a Krisztus. Nem is Illés, hiszen nincs reinkarnáció. Illés csak egy jelképes személy, pontosabban az ő eljövetelét jelképesen kellett érteni. János csak annyit mond, hogy ő a pusztába kiáltó szó. Ezzel azt erősíti meg, amit az angyal mondott Zakariásnak, miszerint az Úr előtt fog járni, és felkészíti a népet az Úr érkezésére. Ezt el is kezdte a bűnbánat hirdetésével, mely egy jelképes cselekedetben, a vízben való alámerüléssel fejeződött ki. János, bár tagadta, de mégis próféta volt. Az Úr előtt járt, és ugyanúgy bűnbánatot hirdetett, mint Jézus. Ugyanúgy keresztel, mint majd Jézus tanítványai. És még azt is leszögezhetjük, hogy Jánosban is volt bizonytalanság Jézus személyével kapcsolatban, amikor már a börtönben felteszi a nagy kérdést, hogy Jézus-e az, akit várniuk kell, vagy mást (Vö. Lk 7,20). II. Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? 1. Volt valami elvárás az eljövendő Messiással szemben? Gondolták, hogy ő majd keresztel? Illés keresztelt? Nem. A próféták kereszteltek? Nem. Mintha némi zagyvaság lenne itt összehordva a múlttal-jövővel kapcsolatban. Viszont senki sem kérdezi meg Jánostól, hogy mit is csinál a vízben. Magyarán maga a keresztelés tevékenysége nem volt idegen a zsidó nép körében. Ismerték már. De mi is volt tulajdonképpen ez a keresztelés, ott, akkor Jánosnál?

4

MELLÉKLETEK Keresztelő János születésének hírüladása Lk 1, 5-25 5Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. 6Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. 7De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak. 8Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, 9s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, 10miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. 11Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. 12Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. 13Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. (Ter 17,19) 14Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. 15Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. (Szám 6,3; Bír 13,4) 16Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. 17Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.« (Mal 3,23-24) 18Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« 19Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. 20De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.« 21Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. 23Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. 24E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: 25»Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.« Keresztelő János születése Lk 1,57-79 57Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. 58Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele. 59Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.« 61Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.« 62Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. 63Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak. 64Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. 65Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. 66Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« 5

Keresztelő János vallomása Jn 1,19-28 19Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: »Ki vagy te?« 20Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: »Nem én vagyok a Krisztus.« 21Erre megkérdezték tőle: »Mi vagy tehát? Illés vagy?« Ő azt válaszolta: »Nem vagyok.« »A próféta vagy?« Azt felelte: »Nem.« 22Akkor azt mondták neki: »Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?« 23Ő azt felelte: »A pusztában kiáltó szava vagyok: ‘Tegyétek egyenessé az Úr útját’,, amint Izajás próféta mondta.« (Iz 40,3) 24A küldöttek a farizeusok közül voltak. 25Ezért tovább kérdezték: »Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?« 26János ezt felelte nekik: »Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. 27Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.« 28Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Keresztelő János tanúságtétele Jn 1,29-34 29Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: »Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. 31Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.« 32János tanúságot tett és azt mondta: »Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. 33Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ‘Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.’ 34Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.« Jézus megkeresztelkedése Mt 3,13-17 13Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. 14De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?« 15Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki. 16Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. 17És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik«. (Iz 42,1)

6