1
Felnőtt hittan 2. alkalom – Az imádságról. Ima: 119. zsoltár 9-16 (bét) BEVEZETÉS: első hallásra mi jut eszünkbe az imádság szóról? Otthoni személyes benyomásom a következő: aki imádkozik, az csak üldögél, olvasgat, mormolgat valamit vagy éppen nem csinál semmit. Mindezek után leszögezzük, hogy nem az az imádság, hogy magamban mormolok valamit megállás nélkül, reggeltől estig, AZAZ NEM BESZÉD, HANEM BESZÉLGETÉS. Felolvasni: Mt 6,5-15 – a helytelen és helyes imádságról. Nézzük csak meg, hogy egy kívülálló – nem hívő ember – számára mit is jelent például a szentségimádás: lát a templom túlsó végében egy díszes oltárt, melynek a csúcsán vagy két lámpa, mely megvilágít egy fém tárgyat, amelynek a közepében egy ostya van. A hívő ember számára mindez nem csak egy fémeszköz ostyával, hanem Krisztus valóságos testének a megjelenítése. Hasonlóképpen láthatja ez a nem hívő ember, a padban térdeplő embertársát. Valaki térdel tőle két lépésre. Ennyiből ülhetne a tévé előtt, vagy éppen sétálhatna a parkban is. Ugyanakkor számunkra a padban térdeplő ember, imádkozik. Ebből következik az is, hogy nem csak a szánkkal imádkozunk, hanem az egész testünkkel is. Pillantsunk még egyszer vissza a beszéd és a beszélgetés közti különbségre: Beszéd: a tévében a riporter mond valamit, de én nem tudok ahhoz hozzászólni. Ő nem reagál arra, amit kiabálok felé akkor, ha nem tetszik a műsor. Beszélgetés: a barátom közöl valamit számomra, amire én válaszolok. Mind a ketten bekapcsolódunk oda-vissza a beszélgetésbe. Az imádságban én szólok az Istenhez, aki válaszol, vagy éppen ő szólít meg engem és én adok választ neki. TÉMA KIFEJTÉSE: Miért van szükség az imára? Miért van szükség arra, hogy az emberek beszélgessenek egymással? • Mert a beszélgetés, a társas viselkedésünk egyik nagyon fontos eleme. • Mert igényünk van arra, hogy... ◦ megkérdezzék, hogyan érezzük éppen magunkat, amire természetesen válaszolunk; ◦ szabadon beszédbe elegyedhessünk másokkal; ◦ elmondhassuk örömeinket és bánatainkat. ▪ Hiszen az örömünket el kell mondanunk, nem tudunk hallgatni róla. • ApCsel 4,19-20 – Péter és János tanúságtétele; • Lk 15,8-10 – az elveszett drachma; ▪ A bánatunkat pedig jól esik megosztani megértő embertársainkkal. Ha a problémáimat meg tudom osztani másokkal, akkor a lelki gyógyulás is sokkal hamarabb bekövetkezik. Aki átélte már ezt a fajta gyógyulást, az tudja, hogy mekkora ajándék az, ha ki tudjuk adni a rosszat magunkból. A gyónásban pedig ez a fajta gyógyulás megy végbe. A beszélgetés pedig nem csak a keresztényeké. De a beszélgetés nem csak beszéddel lehetséges, hanem hallgatással is. Gondoljunk a bűnös aszszonyra, aki megjelenik a farizeus házában. (Lk 7,36-50).
2 • • • •
nincs beszéd, mindenki hallgat, miközben az asszony cselekszik; az asszony tettei önmaguktól beszélnek, felsír bennünk a nő Istenhez; vajon ki ez az asszony; miért lett prostituált; hányan használták ki és dobták el; miért veti meg őt a társadalom stb? Ez az asszony szavakkal nem tudja elmondani azt, amit a tetteivel viszont igen. Azt, hogy Uram, irgalmazz nekem bűnösnek.
A másik ember megismerése is elsősorban a beszélgetéssel válik valóra. Miért is kell beszélgetnem Istennel? Mert... • Ő is személy → a társas viselkedés bizonyos elemei rá is vonatkoznak; • megosztom vele s Ő velem az örömöt, bánatot; • ismerni akarom Őt; e közben Ő feltárja magát nekem, illetve feltár Ő engem önmagam számára. Mindezek meghatározzák az ima fajtáját is, azaz azt, hogy miről is szól a beszélgetésünk. • • • •
Hálaadó ima – az öröm kifejezése. Kérő-hálaadó ima – bánatunkban. ◦ Kérlek hallgass meg... ◦ köszönöm, hogy meghallgattál... Közbenjáró ima – amikor másokért imádkozunk. Dicsőítő ima – magasztaljuk Isten az Ő istenségéért. ◦ Magnifikat Lk 1,46-55; ◦ amikor Jézus betegeket gyógyít.
Imamódok: •
beszéd forma: ◦ kötött szövegű ima (le van írva pl.: miatyánk); ◦ spontán (ott akkor helyben találom ki); • testtartás: ◦ térdelés → megalázkodás; ◦ állás → tisztelet; ◦ keresztvetés → katolikus hit megvallása; • ének; • olvasás: ◦ lelkiolvasmány; ◦ Szentírás; • elmélkedés (meditáció): ◦ szöveg ima közben elgondolkodom, megvilágosodik egy probléma; ◦ mehet zenére, mely zene megmozgat bennem valamit; ◦ elgondolkodom arról, amit olvasok; ◦ történhet kép segítségével is, amikor a képből kiolvasok számomra valamit. Mindezek hatására bárki felismerheti Isten érintését, igen mondhat Rá még akkor is, ha nem hívő az ember. Feladat: a fénymásolt imádságok kiosztása. • Ezek az alapvető imádságok, melyeket tudni kell;
3 • • • •
minden egyes alkalommal gyakoroljuk is valamelyiket; meg kell bizonyosodnunk afelől, hogy ezek az imádságok nem elavult dolgok, hanem ma is élő kapcsolatot eredményezhetnek Istennel. Fel kell fedeznünk bennük az Egyház kincseit, amelyek közelebb visznek Istenhez. Gyakran azért tartjuk elavultnak vagy nagymamásnak a litániát és a rózsafüzért, mert roszszul imádkozzuk azokat. Unalmas, mert unalmasan végezzük. Pál is azt mondja, hogy a Lélek tanít meg minket imádkozni, mert mi magunktól még azt sem tudunk (Róm 8,26). MEG KELL TANULNUNK IMÁDKOZNI!
Az ima kultúrája Nem mindegy, hogy hol, hogyan, kivel, mivel, mikor, miért imádkozom. • •
• •
•
Hol: ◦ elfogadható helyszínek: otthon, templomban, erdőben sétálva stb. ◦ kevésbé elfogadható: Tescoban, wcben stb. Hogyan: ◦ elfogadható: állva, ülve, térdelve stb. ◦ kevésbé elfogadható: fetrengve vagy olyan testhelyzetben, amely egy hétköznapi beszélgetéshez is méltatlan lenne. Kivel: egyedül vagy közösen. Mikor: ◦ elfogadható: bármikor, ha lehetséges. ◦ Nem elfogadható akkor, ha elvonja a figyelmemet a kötelességem teljesítéséről. pl.: autóvezetés közben, amikor figyelnem kell a veszélyes útszakaszra. Miért: ◦ elfogadható:
Taizéi ima bemutatása (kiscsoportos beszélgetés után). • • •
Áldás.
Közösség létrejötte; imamód rövid ismertetése; ima: ◦ 1. ének: elhelyezkedés, megnyugvás (Laudate Dominum) ◦ 2. ének: hálaadás, a nap pozitív eseményei (Alleluja) ◦ 3. ének: bűnbánat, miért kérünk ma bocsánatot Istentől (Kyrie) ◦ 4. ének: kérés (Dona nobis pacem) ◦ 5. ének: visszatérés a meditációból (Magnificat)
4
MELLÉKLET 1. Szentírási szakaszok. 2. Kiscsoportos kérdések. 3. Taizéi közösségről. 1. Szentírási szakaszok. Mt 6, 5-15: Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. ApCsel 4,19-20: Péter és János azonban így válaszoltak...Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Lk 15,8-10: Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat! - Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek. Lk 7,36-50: Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: "Mester! Hát mondd el!" „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet elengedett” - felelte Simon. „Helyesen feleltél” - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.” A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj békével!” 1 Kor 2,9-16: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az
5 Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki. „Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak. 2. Kiscsoportos kérdések •
A nagy világvallások hívei hogy (és mit) imádkoznak?
•
Szerintetek hol, hogyan, kivel, mikor, miért lehet / nem lehet imádkozni?
3. Taizéi közösségről Egy kis történelem – A kezdetek Minden 1940-ben kezdődött, amikor 25 éves korában Roger testvér elhagyta szülőhazáját, Svájcot, és Franciaországban, édesanyja hazájában telepedett le. Korábban éveken keresztül tüdőbaj kötötte ágyhoz. Ez alatt a hosszú betegség alatt érett meg benne a hivatás, hogy közösséget alapítson. Amikor a második világháború elkezdődött, bizonyos volt afelől, hogy segítséget kell nyújtania a nehéz helyzetben levőknek, éppen úgy, ahogyan nagymamája tette az első világháborúban. A kicsiny falu, Taizé, ahol letelepedett, egészen közel volt a Franciaországot kettészelő demarkációs vonalhoz, így megfelelőnek bizonyult háborús menekültek befogadására. Lyoni barátai egyre több menedéket keresőnek adták meg Taizé címét. Egy szerény kölcsönnek köszönhetően Roger testvér megvásárolt Taizében egy házat a hozzátartozó melléképületekkel együtt, amelyben évek óta nem lakott senki. Azt javasolta egyik nővérének, Geneviève-nek, hogy jöjjön, és segítsen a menekültek befogadásában, akik között zsidók is voltak. Igen egyszerű körülmények között éltek. Nem volt folyóvizük, ezért a falu forrásához jártak ivóvízért. Ételeik is egyszerűek voltak, mint például az a leves, amit a közeli malomban vásárolt kukoricalisztből készítettek. A befogadottakkal szembeni tapintatból Roger testvér egyedül imádkozott. Azért, hogy a menekültek, akik között zsidók és agnosztikusok is voltak, kevésbé legyenek feszélyezve, gyakran a közeli erdőbe ment énekelni. Geneviève kérte, hogy azok, akik imádkozni szeretnének, a szobájukban tegyék egyedül. Roger testvér szülei tudták, hogy fiúk és lányuk veszélyben vannak, ezért megkérték a család egy barátját, egy nyugalmazott francia hivatalnokot, hogy figyeljen rájuk. 1942 őszén szólt, hogy fény derült tevékenységükre, és azonnal el kell menniük. A háború végéig tehát Roger testvér Genfben élt és a leendő testvéreivel ott kezdte el lerakni a közös élet alapjait. 1944-ben térhettek vissza Taizébe. Első testvérek elköteleződése 1945-ben egy környékbeli fiatal jogász létrehozott egy egyesületet azzal a céllal, hogy gondoskodjanak a háborúban árván maradt gyerekekről. Amikor javasolta a testvéreknek, hogy fogadjanak be néhányat közülük, Roger testvér megkérte Geneviève nővérét, hogy jöjjön és foglalkozzon velük. Ő lett az anyjuk. Vasárnaponként a testvérek egy közeli tábor német hadifoglyait is vendégül látták.
6 Az eredeti csoporthoz folyamatosan újabb fiatal férfiak csatlakoztak, majd 1949 húsvétján az első hét testvér örökfogadalmat tett a cölibátusra, a közös életre, valamint a teljes egyszerűségre. 1952–1953 telén egy hosszú visszavonulás során a közösség alapítója megírja a Taizéi regulát, amiben testvérei számára megfogalmazza a „leglényegesebb dolgokat, amik lehetővé teszik a közösségi életet”. (Forrás: http://www.taize.fr/hu_article6645.html)
