AZ EVANGÉLIUM EREDMÉNYES ÉLET TANULÓI KÉZIKÖNYV ÉS AZ. Hittan 150

AZ EVANGÉLIUM ÉS AZ

EREDMÉNYES ÉLET TANULÓI KÉZIKÖNYV Hittan 150

AZ EVANGÉLIUM ÉS AZ EREDMÉNYES ÉLET TANULÓI KÉZIKÖNYV Hittan 150

Készítette az Egyházi Oktatási Szervezet Kiadja: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Salt Lake City, Utah

Kérjük, észrevételeit és javítási javaslatait (ideértve a gépelési hibákat is) a következŒ címre küldje: CES Curriculum, 50 E. North Temple Street, Floor 8, Salt Lake City, UT 84150-2722 USA. E-mail: [email protected]

© 2004 Intellectual Reserve, Inc. Minden jog fenntartva. Nyomtatva Németországban Az angol eredeti jóváhagyva: 8/03 A fordítás jóváhagyva: 8/03. A The Gospel and the Productive Life Student Manual fordítása. Hungarian

TARTALOM BevezetŒ a Tanulói kézikönyvhöz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IV 1. Fejezet

A szabadulás terve Mennyei Atya gyermekei számára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

2. Fejezet

A Lélek útmutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

3. Fejezet

Célok kitızése és az idŒvel való gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

4. Fejezet

A pénzügyi források bölcs kezelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

5. Fejezet

A Jézus Krisztusba vetett hit erŒt ad ahhoz, hogy gondoskodni tudjunk magunkról és másokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

6. Fejezet

A magunkról, a családról és a másokról való gondoskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

7. Fejezet

A tehetségek és a képességek felismerése és fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

8. Fejezet

Mindannyian segíthetünk Isten királyságát építeni a földön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

9. Fejezet

Önellátóvá válni az Úr módján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

10. Fejezet

Ismeretek szerzése tanulás és hit által . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

11. Fejezet

Örökkévaló társat választani és azzá válni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

12. Fejezet

A fizikai egészség törvényeinek betartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

13. Fejezet

„Mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

14. Fejezet

A szövetségek tiszteletben tartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102

15. Fejezet

Egymás szolgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110

A család: Kiáltvány a világhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

IV

BEVEZETÃ A TANULÓI KÉZIKÖNYVHÖZ Amikor alkalmazzuk az evangéliumi tantételeket az életünkben, sokkal eredményesebbé válhatunk mind lelkileg, mind pedig világi szempontból. Az evangélium arra tanít bennünket, hogy minden tŒlünk telhetŒt megtegyünk egy sikeres jövŒre való felkészülés érdekében, miközben élvezzük a jelent. Arra tanít minket, hogy Mennyei Atyánk segítségét kérjük ahhoz, hogy ki tudjuk fejleszteni a bennünk rejlŒ lehetŒségeket, hogy segíteni tudjuk mások életét, és hogy példamutató hithı utolsó napi szentek lehessünk. Ez azonban részünkrŒl Istenbe vetett hitet és erŒfeszítéseket igényel. A Szabadító azt tanította, hogy Ã a Jó Pásztor, és Ã ismeri a nyáját. Tanúságot tett: „Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bŒvölködjenek” (János 10:10). A „bŒvölköd[éssel]” teli élet maga az örök élet, vagyis az, hogy családokként örökké Isten jelenlétében élünk (lásd T&Sz 132:19–20, 24, 55). Az örök életet az engesztelés tette lehetŒvé. A Szabadító engesztelése a halandó életünket is bŒségessé teheti. Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, így magyarázta: „Jézus Krisztus engesztelése megadta a Szabadítónak azt a hatalmat, hogy segítsen azzá az [emberré] fejlŒdnötök, akivé tudja, hogy válhattok” (Conference Report, Oct. 1999, 51; vagy lásd Liahóna, 2000. jan., 48). Lelki fejlŒdésünket ki kell egészítenie a világi értelemben vett fejlŒdésünknek. Fontos, hogy mıveld és képezd magad, hogy jobban tudj gondoskodni a családodról, és jobban tudj szolgálni otthon, az egyházban és a közösségben. Az evangélium és az eredményes élet tanfolyamot azért tervezték, hogy segítsen neked megérteni a

lelki és a világi dolgok közötti kapcsolatokat. A visszaállított evangélium nem csak lelki igazságokkal foglalkozik. Sok lelki tantételnek van világi vonatkozása, és a világi életünk gyakran hatással van a lelki fejlŒdésre való képességünkre. James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja ezt tanította: „Ami az egyéni életmódunkat illeti, törekedjünk elŒrelátóan élni. ElŒrelátóan élni azt jelenti, hogy ne lépjük túl az anyagi erŒforrásainkat, és készüljünk fel a jövŒbeli szükségletekre és eseményekre. […] Törekedjünk arra, hogy ügyeinket úgy intézzük, hogy képesebbek legyünk elfogadni azokat az elhívásokat, amelyeket most vagy a jövŒben kapunk” (Conference Report, Apr. 1997, 59; vagy Ensign, May 1997, 43). Ennek a kézikönyvnek az a célja, hogy segítsen neked megérteni és alkalmazni azokat a tantételeket, amelyeket Az evangélium és az eredményes élet tanfolyamon tanítanak. Minden egyes fejezet egy „Bevezetéssel” kezdŒdik, amit a „MegértendŒ tantételek” címı rész követ, ami felsorolja a fejezetben tanított összes tantételt. Ezeknek a leckéknek a tantételeit a „Támogató szentírások és nyilatkozatok” rész követi. A nyilatkozatok utolsó napi próféták, apostolok és más egyházi vezetŒk tanításaiból származnak. Miközben olvasod és elgondolkodsz az inspirált tanításaikon, megtanulod, hogy az életedben hogyan alkalmazhatod jobban az evangéliumi tantételeket. A következŒ rész az „Alkalmazás és példák”, ami feltételezett helyzeteket és ezekkel kapcsolatos kérdéseket nyújt. Az „Elgondolkodtató pontok” rész olyan további kérdéseket tartalmaz, amelyek segítenek neked megérteni és alkalmazni a tanult tantételeket. Minden egyes fejezet végén található egy „Jegyzetek és benyomások” rész, ami lehetŒvé teszi, hogy leírhasd saját meglátásaidat, valamint az órán feladott kérdésekre adott válaszaidat.

A Z E VA N G É L I U M É S A Z E R E D M É N Y E S É L E T T A N U L Ó I K É Z I K Ö N Y V

1

1. FEJEZET

A SZABADULÁS TERVE MENNYEI ATYA GYERMEKEI SZÁMÁRA BEVEZETÉS Mennyei Atyánk öröme teljes. Ã szereti a gyermekeit, és azt akarja, hogy olyanná váljunk, mint Ã. Elkészítette a szabadulás tervét, melyet a boldogság tervének is hívnak, hogy lehetŒvé tegye számunkra, hogy mi is megtapasztaljuk ugyanezt az örömöt. Ahogy egyre jobban megértjük Mennyei Atya tervét, és betartjuk az Ã parancsolatait, egyre inkább hasonlóvá válunk Ãhozzá.

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK

Mennyei Atyánk elmagyarázza a szabadulás tervét. „Isten beszélgetett az emberekkel, és megismertette velük a megváltás tervét, mely a világ megalapítása óta el volt készítve; és ezt hitük, és bınbánatuk és szent cselekedeteik szerint ismertette meg velük” (lásd Alma 12:30).

„Mert íme, ez munkám és dicsŒségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39 [Szentírás-memoriter]).”

• Mennyei Atya készített egy tervet a szabadulásra. Ez megtanítja nekünk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és hová megyünk a halandóság után. • A szabadulás tervében elfoglalt helyünk megértése segít nekünk kifejleszteni a hitünket, és örömet találni egy olyan világban, ami tele van gonoszsággal. • A szabadulás tervével kapcsolatos tudásunkat felhasználhatjuk arra, hogy segítsen nekünk a földi kihívásainkban.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK Mennyei Atya készített egy tervet a szabadulásra. Ez megtanítja nekünk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és hová megyünk a halandóság után. „És veszünk ezekbŒl az anyagokból, és alkotunk egy földet, amelyen ezek lakhatnak;

És próbára tesszük Œket ezzel, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az Œ Istenük megparancsol nekik; És akik megtartják elsŒ állapotukat, azoknak több adatik; és akik nem tartják meg elsŒ állapotukat, azoknak nem lesz dicsŒsége ugyanabban a királyságban azokkal, akik megtartják elsŒ állapotukat; és akik megtartják második állapotukat, azoknak dicsŒség adatik fejükre örökkön örökké” (Ábrahám 3:24–26).

Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Habár nem emlékezünk rá, de mielŒtt erre a földre jöttünk, Isten, az Örökkévaló Atyánk, és Fia, Jézus Krisztus jelenlétében éltünk. Örömünkben ujjongtunk, amikor megkaptuk azt a kiváltságot, hogy erre a földre jöjjünk, hogy testet kapjunk, és elŒre haladjunk Isten tervében, melyet a boldogságunkért készített. Tudtuk, hogy itt próbára leszünk téve. Elhatároztuk, hogy engedelmesen fogunk élni, hogy vissza tudjunk térni, és Atyánkkal lehessünk mindörökre. Ez a próba részben abból áll, hogy olyan sok érdekesnek tınŒ dologgal foglalkozhatunk, hogy közben elfelejthetjük ittlétünk fŒ céljait. Sátán nagyon keményen munkálkodik azon, hogy a létfontosságú dolgok ne történjenek meg” (Conference Report, Apr. 1997, 78; vagy Ensign, May 1997, 53–54).

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A halandóság elŒtti tanácskozás alkalmával – amelyen mindannyian jelen voltunk – [Jézus Krisztus] elfogadta Atyánk, gyermekei számára készített nagyszerı boldogság tervét, és az Atya kiválasztotta, hogy hajtsa végre a tervet. A jók seregét vezette a sátán és annak követŒi ellen az emberek lelkéért vívott csatában, ami még e világ megalkotása elŒtt kezdŒdött. Ez a harc a mai napig folytatódik. Akkor mindannyian Jézus oldalán álltunk. Ma is Jézus oldalán állunk” (Conference Report, Oct. 1996, 96; vagy Ensign, Nov. 1996, 71.)


2

A S Z A B A D U L Á S T E R V E M E N N Y E I A T YA G Y E R M E K E I S Z Á M Á R A

Az ElsŒ Elnökség és a Tizenkét Apostol Tanácsa: Miután mindenkivel egyformán bántak, sor kerül „A családot Isten rendelte el. A férfi és a nŒ közötti az ítéletre (lásd Móziás 3:18; lásd még Teachings, házasság nélkülözhetetlen eleme az Ã örökkévaló 218–19). Mindenki a maga rendje szerint fog feltátervének” („A család: Kiáltvány a vimadni (lásd 1 Korinthusbeliek lághoz”, Liahóna, 1998. okt., 24). 15:21–23). Az illetŒ által elnyert di„A halandóság csŒség azonban Atyánk tervének tör Joseph B. Wirthlin elder: bár nagyon rövid, vényei és szertartásai iránt tanúsított mérhetetlen „Tudjuk, hogy lesz egy örökké tartó engedelmességen múlik majd (lásd jelentŒséggel bír.” halandóság utáni életünk, és hogy a 1 Korinthusbeliek 15:40–42). halandóságban táplált gondolataink Akik a bınbánat által megtisztultak, és végrehajtott cselekedeteink határozazok örök életet nyernek, és visszatérnek Isten színe zák majd meg az ottani életünket. A halandóság bár elé. Felmagasztosulnak, mint »örökösei Istennek, nagyon rövid, mérhetetlen jelentŒségı... örököstársai pedig Krisztusnak« (Rómabeliek 8:17; Tudjuk, hogy a halál egy szükséges átmenet. ElŒbb lásd még T&Sz 76:94–95; 84:35; 132:19–20; lásd vagy utóbb mindannyiunkat utolér. Halandó testünk még Teachings, 374)” (The Play and the Plan [CES visszatér a földbe, lelkünk pedig visszatér a lélekvifireside for young adults, May 7, 1995], 3). lágba. A Szabadító engesztelŒ áldozatának érdeme által mindannyian fel fogunk támadni. Mindannyian A szabadulás tervében elfoglalt helyünk a nagy Jehova ítélŒszéke elé állunk majd, és a halanmegértése segít nekünk kifejleszteni a hidóságban véghezvitt cselekedeteink szerint leszünk tünket, és örömet találni egy olyan világmegjutalmazva. ban, ami tele van gonoszsággal.

Amennyiben minden földi döntést eme ítéletet szem elŒtt tartva hozunk meg, akkor halandó próbaidŒnket bölcsen fogjuk felhasználni, annak napjai pedig békét hoznak számunkra ebben az életben, és örök életet az eljövendŒ világban” (Conference Report, Apr. 1998, 15, 18; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 14, 17). L. Tom Perry elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Az Úr biztosított számunkra egy engesztelést Jézus Krisztuson keresztül, hogy legyŒzzük a bukás következményeit. Az engesztelés az, ami lehetŒvé teszi, hogy a tökéletlen ember megbékéljen egy tökéletes Istennel. Az engesztelés feltámadást biztosít mindazok számára, akik a halandóságban éltek, és visszajuttatja Œket Isten színe elé, hogy megítéltessenek. Továbbá azok, akik elfogadják és alkalmazzák az evangélium tantételeit, valamint Krisztus érdemeire és irgalmára támaszkodnak, örökre legyŒzik a lelki halált, és felmagasztosulást nyernek a celesztiális királyságban” („Give Heed unto the Word of the Lord,” Ensign, Jun. 2000, 25).

Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezetŒ elnöke:

„És Éva, az Œ felesége, hallotta mindezen dolgokat, és örült, mondván: Ha nem lett volna vétkünk, soha nem lett volna magunk, és soha nem ismertük volna a jót és a gonoszt, valamint megváltásunk örömét, és az örök életet, amelyet Isten ad mind az engedelmeseknek” (Mózes 5:11).

„Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:25 [szentírás-memoriter]).

„Amikor meghalunk, bevezetnek bennünket a lélekvilágba [lásd Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith (1976), 310–11]. Ez az igazlelkıek számára boldogságot, egy Paradicsomot jelent, a gonoszoknak pedig gyötrelmet (lásd 2 Nefi 9:10–16; Alma 40:7–14). Mindkét esetben folytatjuk a tanulást, és felelŒsek vagyunk a cselekedeteinkért (lásd T&Sz 138:10–22).

M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Jézus Krisztus evangéliumának megértése, valamint az Ã követése Szabadítónkként és Megváltónkként, az életünk minden területére, többek között az összes személyes döntésünkre hatással lesz. Azok, akik Mennyei Atya örökkévaló terve szerint élnek, nem akarnak majd semmilyen tiltott vagy kellemetlen információt befogadni, és nem



3

pusztítják el lelki érzékenységüket erképességed szerint” (Conference „Jézus Krisztus kölcstelen cselekedetek vagy káros Report, Oct. 1996, 102; vagy Ensign, evangéliumának anyagok fogyasztása által. Nem fognak Nov. 1996, 75). továbbá tanbéli kiskapukat keresni, megértése, valamint A szabadulás tervével kapcsohogy okot találjanak az egyház elrenaz Ã követése latos tudásunkat felhasználdelt vezetŒségének a kétségbe vonásáSzabadítónkként és hatjuk arra, hogy segítsen ra, és nem fogják az evangélium Megváltónkként, az nekünk földi kihívásainkban. egyszerı igazságait elferdíteni. Nem életünk minden fognak megpróbálni igazolni egyetlen „Gyengeséget adok az embereknek, területére… olyan életformát sem, ami ellentétben hogy alázatosak legyenek; és kegyelhatással lesz.” áll a boldogság tervével. Ha e dolgok mem elegendŒ minden olyan emberközül bármelyiket is megteszik, soha nek, aki megalázkodik elŒttem; mert ha nem fogják megtapasztalni azt a belsŒ megalázkodnak elŒttem és hisznek bennem, akkor békét és örömet, ami az evangélium szerinti életbŒl erŒssé teszem számukra a gyenge dolgokat” (Ether fakad. Atyánk minden gyermeke törekedhet arra 12:27 [szentírás-memoriter]). imádságos lélekkel, hogy megtudja, ki Œ, és valódi „JŒjjetek én hozzám boldogságra lelhet, ha engedelmeskedik Isten pamindnyájan, a kik rancsolatainak, és mindvégig kitart” (Conference megfáradtatok és megReport, Apr. 1995, 31; vagy Ensign, May 1995, 24). terheltettetek, és én Boyd K. Packer elnök: „Valamilyen okból úgy gonmegnyugosztlak titeket. doljuk, Krisztus engesztelése egyedül halandó életünk Vegyétek föl magatokra az végén lép életbe a bukástól, a lelki haláltól való én igámat, és tanuljátok megváltásért. Ennél azonban sokkal többrŒl van meg tŒlem, hogy én szelid szó. Ez egy állandóan jelen levŒ hatalom, amelyre a és alázatos szívı vagyok: mindennapi életben számíthatunk. Amikor kínoz, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. szaggat vagy gyötör a bıntudat, illetve nyomaszt a fájdalom, Ã meggyógyíthat minket. Bár nem teljesen értjük, hogyan Krisztus engesztelése hogyan történt, megtapasztalhatjuk »Istennek békesség[ét], mely minden értelmet felül halad« [Filippibeliek 4:7]” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 28; vagy lásd Liahóna, 2001. júl., 26). Richard G. Scott elder: „Megígérem nektek, hogy az engedelmességeteken, a Jézus Krisztusba vetett szüntelen hiteteken, valamint a boldogság egész tervének megértésén keresztül a terv egésze a tiétek lesz az Úr idejében, még akkor is, ha annak néhány fontos része még nem teljesedett be az életetekben. Azt is megígérem nektek, hogy már most, jelenlegi körülményeitek között is jelentŒs fejlŒdésre és boldogságra tehettek szert. Isten leányaként vagy fiaként bármely részét is éld a tervnek, tedd a legjobb

Mert az én igám gyönyörıséges, és az én terhem könnyı” (Máté 11:28–30). Bruce R. McConkie elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Függetlenné kell válnunk a világtól, folyamatosan az Úrra támaszkodva. Önellátóknak kell lennünk. Az IstentŒl kapott önrendelkezést felhasználva saját magunknak kell megoldanunk a gazdasági és világi problémáinkat. Azért vagyunk itt a földön, hogy dolgozzunk: hogy hosszú, kemény, fáradságos órákat dolgozzunk, hogy addig dolgozzunk, míg a hátunk nem fáj, és míg megfáradt izmaink be nem görcsölnek, hogy minden napunkat munkával töltsük. E halandó próbatétel


4


során arcunk verejtékével kell ennünk a kenyerünket, míg vissza nem térünk a porba, melybŒl jöttünk. A munka az élet törvénye; ez a szentek életének uralkodó tantétele. Nem tehetjük meg, hogy önként másokra hárítjuk az önmagunkról való gondoskodás terhét, miközben fizikailag képesek vagyunk arra. A segélyek sok gonoszsághoz vezetnek. A szorgalom, a takarékosság és az önbecsülés elengedhetetlen a szabaduláshoz. Nekünk kell megŒriznünk a saját egészségünket, megmıvelnünk a saját kertünket, elraktároznunk a saját élelmiszerünket, oktatnunk és képeznünk saját magunkat, hogy kezelni tudjuk az élet mindennapi ügyeit. Senki nem tudja helyettünk véghezvinni a szabadulásunkat, sem fizikailag, sem pedig lelkileg. Azért vagyunk itt a földön, hogy gondoskodjunk a családtagjaink szükségleteirŒl. A feleségek férjüktŒl, a gyermekek szüleiktŒl, a szülŒk gyermekeiktŒl, a testvérek egymástól, a rokonok pedig saját családjuktól joggal követelik, hogy azok gondoskodjanak róluk” (Conference Report, Mar.–Apr. 1979, 132; vagy Ensign, May 1979, 93). Richard G. Scott elder: „Ó, mennyire szeretnélek benneteket arra biztatni, hogy szŒjétek bele mélyen lelketek szövetébe azt a felismerést, hogy mostani életetek egy sokkal nagyobb terv része, amit az Úr készített számotokra. Ennek egy részét már leéltétek a halandóság elŒtti létben. Ott bátrak voltatok, és azért jöttetek ide, mert fejlŒdni akartatok, és nagyobb boldogságot akartatok élvezni. Az, ahogyan most döntötök, hatással lesz arra, hogy mennyire jól tesztek majd eleget annak az isteni tervnek, amelyet Ã elkészített számotokra” (Conference Report, Oct. 1999, 112; vagy lásd Liahóna, 2000. jan., 105).

Richard G. Scott elder: „Mennyei Atyátok kijelölte, hogy egy meghatározott származási ágba szülessetek, amelybŒl a faj, a kultúra és a hagyományok örökségét kaptátok. E származás gazdag örökséget nyújthat, és nagyszerı okot az örvendezésre. Mégis, a ti felelŒsségetek, hogy eldöntsétek, van-e olyan része ennek az örökségnek, amellyel fel kell hagyni azért, mert az az Úr boldogságterve ellen dolgozik” (Conference Report, Apr. 1998, 112; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 97).

fontosságáról. Nagyobb lehetŒségek kapuját nyitja meg elŒttetek. Felkészít benneteket arra, hogy valami érdemeset vigyetek véghez a lehetŒségek e nagyszerı világában, ami elŒttetek áll. Ha lehetŒségetek van egyetemre menni, és ez a kívánságotok, akkor tegyétek meg. Ha nem kívántok egyetemre járni, akkor végezzetek el egy képzést vagy egy üzleti iskolát, hogy fejlesszétek a képességeiteket, és bŒvítsétek a szakértelmeteket” (Conference Report, Apr. 1997, 70; vagy Ensign, May 1997, 49–50).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Marion G. Romney elnök, az ElsŒ Elnökség tagja ezt mondta: „Néhány hónappal ezelŒtt a repülŒgépen egy távol-keleti úriember mellett ültem. Pár udvarias megjegyzés után az érdeklŒdésemre válaszolva, mesélt nekem az üzleti tevékenységeirŒl. Ezután Œ is kérdezett az enyémrŒl. Ez természetesen egy evangéliumi beszélgetéshez vezetett. Ã nem volt vallásos, bár elmondása szerint az édesanyja keresztény volt. Nem volt elképzelése IstenrŒl, nem tudta, hogy volt-e földi élet elŒtti létezés, illetve hogy élni fog-e a halál után. A kemény munkán és egy »elfogadható életszínvonal« megteremtésén kívül más célja nem volt az életben. Miután megvitattunk néhány alapvetŒ evangéliumi igazságot, így válaszolt: »Egy ilyesfajta elképzelés bizonyosan célt adna az ember életének«” (Conference Report, Apr. 1976, 117; vagy Ensign, May 1976, 79). • Mennyei Atyánk szabadulásunkra készített tervének ismerete miként adhat célt és kilátást a halandóság kihívásainak?

Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke: „Hatalmas kihívások állnak még elŒttetek. Egy kíméletlenül versenyzŒ világ felé haladtok. Annyi oktatásban kell részesülnötök, amennyiben csak tudtok. Az Úr tanított bennünket az iskolázottság

Az élet sok ember számára nehéz abban a közösségben, ahol Carlos él. Az egyház új megtértjeként nagyon lelkes az újonnan talált vallással kapcsolatban. Az élet oly sok kérdésére találta meg a választ. Egy dolog azonban még mindig nyugtalanítja. Világszerte, sŒt még a saját országában is, számos embernek sokkal több anyagi java van, mint azoknak az embereknek, akiket ismer. Azon tınŒdik, vajon ez miért van így. Miért engedi Isten, hogy oly sok ember



5

küzdjön a megélhetésért, annak ellenére, hogy mindannyian az Ã tervét választottuk, mielŒtt a földre jöttünk? • Hogyan válaszolnál Carlos kérdésére?

• Milyen tanácsot adnál Carlosnak?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • A szabadulás tervének arra vonatkozó leírása, hogy kik vagyunk, miben különbözik más vallásokétól vagy filozófiákétól? • A szabadulás tervének ismerete miként segíthet nekünk a megpróbáltatásokkal és igazságtalanságokkal való megbirkózásban? • Hogyan változna meg a világ, ha mindenki megértené, hogy mi Mennyei Atyánk fiai és leányai vagyunk?

JEGYZETEK ÉS BENYOMÁSOK:


6




7


8

2. FEJEZET

A LÉLEK ÚTMUTATÁSA BEVEZETÉS Az életünk során sok fontos döntést hozunk. Néhány döntés mindennapi ügyeket érint, melynek során nem feltétlenül minden részletben van szükségünk az Úr irányítására. Ennek ellenére az Úr megígérte, hogy fordulhatunk hozzá segítségért és útmutatásért. A Szentlélek különleges feladatot tölt be a szabadulás tervében azáltal, hogy megáldja és inspirálja a Mennyei Atya gyermekeit. Megígérték számunkra, hogy „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetŒen tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:5).

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK A Szentlélek vigaszt, békét és útmutatást hozhat az életünkbe. „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, …mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek” (János 14:26).

„Az igazság Lelke világosított fel téged…

Nem szóltam-e békét elmédhez…? Mily nagyobb tanúbizonyságot kaphatsz, mint IstentŒl valót?” (T&Sz 6:15, 23) „Mert íme, ismét azt mondom nektek, hogy ha ezen az úton léptek be, és elnyeritek a Szentlelket, az minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:5).

Ezra Taft Benson elnök, az egyház tizenharmadik elnöke így magyarázta: „A Szentlélek… Mennyei Atyánk ajándéka. A Szentlélek segít nektek a jót választani. A Szentlélek „Állandó társként meg fog védeni benneteket a gonoszszükségünk van a tól. Ã szelíd, halk hangon azt súgja Szentlélekre, hogy nektek, hogy a jót cselekedjétek. segítsen nekünk Amikor jót cselekedtek, akkor jól is érzijobb döntéseket tek magatokat, és a Szentlélek az, aki hozni azon válaszszól hozzátok. A Szentlélek csodálatos társ. Ã mindig ott van, hogy segítsen tások során, melyeknektek” (Conference Report, Apr. 1989, kel nap mint nap 103; vagy Ensign, May 1989, 82). szembenézünk.” E lelki irányítás az életünk minden területén rendelkezésünkre áll, beleértve az oktatást, a munkát és a házasságot is.

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • A Szentlélek vigaszt, békét és útmutatást hozhat az életünkbe. • A Szentlélek útmutatása az egyház minden érdemes tagjának a rendelkezésére áll. • Az ima egyike azon eszközöknek, amely által elnyerjük a Lélek útmutatását.

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Állandó társként szükségünk van a Szentlélekre, hogy segítsen nekünk jobb döntéseket hozni, azon választások során, melyekkel nap mint nap szembesülünk. A fiatal férfiakat és nŒket bombázzák a világ mocskos dolgai. A Lélek társasága erŒt ad majd nekik ahhoz, hogy ellenálljanak a gonosznak, és ha szükséges, megbánják a bıneiket, és visszatérjenek a szoros és keskeny ösvényre. Egyikünk sem védett az ellenség kísértései ellen. Mindannyiunknak szüksége van arra a megerŒsítésre, mely a Szentlelken keresztül érhetŒ el. Az anyák és az apák hívják meg imádságos lélekkel a Szent Lelket, hogy felszentelt otthonaikban lakozzék. A Szentlélek ajándéka segít a család tagjainak bölcs döntéseket hozni – olyan döntéseket, melyek segítenek nekik családjaikkal együtt visszatérni Mennyei Atyjukhoz, valamint az Ã Fiához, Jézus Krisztushoz, hogy örökre Velük éljenek” (Conference Report, Oct. 2000, 6; vagy lásd Liahóna, 2001. jan., 8).


A L É L E K Ú T M U TAT Á S A

9

„Isten [rá]ruházza [a Szentlelket] azokra, akik szeretik Œt, és megtisztítják magukat ŒelŒtte” (T&Sz 76:116).

Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Ahhoz, hogy a Szentlélek társatok lehessen, érdemesnek kell lennetek, megtisztítva Jézus Krisztus engesztelése által. Így a parancsolatoknak való engedelmességetek, az arra irányuló vágyatok, hogy az akaratát cselekedjétek, valamint hittel történŒ kérésetek fogja meghatározni, hogy a Mester mennyire érthetŒen tud titeket vezetni” (Conference Report, Oct. 2002, 81; vagy lásd Liahóna, 2002. nov., 76).

James E. Faust elder, aki akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt: „A Szentlélek Lelke biztosítja leginkább a bensŒ békességet bizonytalan világunkban. Sokkal jobban kitágítja elménket, és nagyobb elégedettséggel tud eltölteni minket, mint bármilyen vegyi vagy egyéb földi anyag. Megnyugtatja az idegeket; békét lehel a lelkünkbe. Ez a Vigasztaló velünk lehet, miközben arra törekszünk, hogy jobbá váljunk. A kinyilatkoztatás forrásaként szolgálhat számunkra a közelgŒ veszélyre figyelmeztetve, és segíthet elkerülnünk a hibákat. Fokozhatja a természetes érzékeinket, hogy tisztábban láthassunk, élesebben hallhassunk, és emlékezzünk arra, amire emlékeznünk kell. Ezáltal érhetjük el a legnagyobb boldogságot” (Conference Report, Apr. 1989, 41; vagy Ensign, May 1989, 32–33).

James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „Ha érdemesek, az ezzel a lelki ajándékkal bírók az élet minden tevékenységében nagyobb értelmet, gazdagodást és útmutatást élvezhetnek, lelkileg és fizikailag egyaránt. A Szentlélek bizonyságot tesz nekünk az igazságról, és lelkünkbe szövi Istennek, az Atyának, és az Ã Fiának, Jézus Krisztusnak a valóságát, oly biztosan, hogy semmilyen földi erŒ vagy hatalom sem tud elválasztani minket attól a tudástól. Tulajdonképpen a Szentlélek ajándékának hiánya olyan, mintha testünknek nem lenne immunrendszere” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 73; vagy lásd Liahóna, 2001. júl., 70).

A Szentlélek útmutatása az egyház minden érdemes tagjának rendelkezésére áll. „Aki az én nevemben megkeresztelkedik, annak fogja megadni az Atya a Szentlelket” (2 Nefi 31:12).

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„A Szentlélek a segítségetekre lehet bármilyen helyes törekvésben, amiben részt vesztek, beleértve az iskolai életet és a barátságot is. Ugyanakkor a Szentlélek legfontosabb küldetése az, hogy Mennyei Atyánkról és szeretett Fiáról, Jézus Krisztusról tanúskodjon. Ha figyeltek arra, hogy betartsátok a parancsolatokat, a Szentlélek segíteni fog nektek, hogy többet tanuljatok Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról. Megvilágosítja majd az elméteket, miközben minden nap tanulmányozzátok a szentírásokat, és elgondolkodtok rajtuk. A Szentlélek sugalmazásai halk, szelíd hangon érkezhetnek hozzátok. Nem nŒhettek azzá [az emberré], akivé válnotok kell, anélkül, hogy felül ne kerekednétek a világ azon dolgain, melyek elvonják a figyelmeteket. Például, némely világi zene lealacsonyító, közönséges és helytelen, és elfojtja a Szentlélek sugalmazásait. Ha az Úr által a Bölcsesség szavában megnevezett tiltott anyagokkal éltek, az megakadályoz benneteket abban, hogy megérezzétek és felismerjétek a Szentlélek sugalmazásait. Ha nem éltek tiszta és erkölcsös életet, az legyengíti a Lélek sugalmazásait. Gondolataitokat emeljétek a közönségesnél és erkölcstelennél magasabb szintre. Kerüljétek el a kifogásolható televíziós programokat és mozifilmeket, a gonosz internet oldalakat, és minden olyan szórakozást, amelyek erkölcstelenséget


10


vagy erŒszakot mutatnak, illetve arra buzdítanak. Kerüljétek a pornográfiát, mint egy halálos, fertŒzŒ bınt és betegséget. Nem engedhetitek meg, hogy annak kötelékébe és rabszolgaságába kerüljetek. El fogja ızni életetekbŒl a Szentlelket és az Ã befolyását” (Conference Report, Oct. 1999, 52; vagy lásd Liahóna, 2000. jan., 48).

kapcsolatban, vagy minden cselekedetünkben irányítana bennünket. Következtetéseket kell levonnunk, döntéseket kell hoznunk, és meg kell tapasztalnunk a következményeket ahhoz, hogy önállóságot és hitet fejlesszünk ki.

Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Az által válunk fogékonnyá az inspirációra és a kinyilatkoztatásra, hogy engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, imádkozunk és odafigyelünk az élŒ próféták tanításaira” („Scripture Reading and Revelation,” Ensign, Jan. 1995, 7).

Az ima egyike azon eszközöknek, amely által elnyerjük a Lélek útmutatását. „Kérjétek az Atyát az én nevemben, hittel, híve abban, hogy kapni fogtok, és akkor veletek lesz a Szentlélek, amely minden dolgot kinyilvánít, amely célszerı” (T&Sz 18:18).

„Ima által kapjátok meg a Lelket” (T&Sz 63:64).

James E. Faust elnök: „Néhány irányelv és szabály szükséges ahhoz, hogy valaki kinyilatkoztatást és sugalmazást kaphasson. Ezek közé tartozik, hogy (1) becsületesen és Œszintén próbálja betartani Isten parancsolatait; (2) lelkileg rá legyen hangolva arra, hogy befogadja az isteni üzenetet; (3) Istent alázatos, buzgó imában kérje; és (4) rendületlen hittel törekedjen a válaszokra” („Communion with the Holy Spirit,” Ensign, Mar. 2002, 5).

Néha még az olyan döntésekben sem kapunk választ az imáinkra, melyekrŒl úgy gondoljuk, hogy nagyon fontosak. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatták meg az imáinkat. Csupán azt jelenti, hogy egy olyan döntésrŒl imádkoztunk, amelyet – ilyenolyan okból kifolyólag – kinyilatkoztatás általi útmutatás nélkül kell meghoznunk.

Henry B. Eyring elder: „Kaptam válaszokat az imáimra. Azok a válaszok akkor voltak a legtisztábTalán olyan döntésnél kértünk útmutatást, ahol bak, amikor azt, amit én akartam, elcsendesítette az mindkét választási lehetŒség egyformán elfogadható az ellenállhatatlan igény, hogy megtudjam, Isten vagy egyformán elfogadhatatlan. Nem minden kérmit akar. Ezután van az, hogy egy szeretŒ Mennyei désre van egy jó és egy rossz válasz. Számos olyan Atya válasza az elméhez szólhat a szekérdés van, amelyre csak két rossz líd, halk hang által, és az a szívre íródvagy két jó válasz létezik… „Nem erŒltethetjük hat” (Conference Report, Oct. 2000, Nem valószínı, hogy választ fog kap111; vagy Liahóna, 2001. jan., 100). a lelki dolgokat.” ni az az ember, aki útmutatást szeret Dallin H. Oaks elder: ne kérni két olyan választási lehetŒség „Nem mindig kapunk sugalmazást vagy kinyilatközötti döntéshez, amelyek az Úr számára egyformán koztatást, amikor kérjük. Néha késleltetve kapunk elfogadhatóak. Tehát vannak olyan alkalmak, kinyilatkoztatást, néha pedig a saját, tanulmányoamikor eredményesen tudunk szolgálni két különzáson és érvelésen alapuló ítélŒképességünkre és érbözŒ munkaterületen is. Bármelyik válasz helyes. telmünkre kell hagyatkoznunk. Nem erŒltethetjük a Hasonlóképpen, nem valószínı, hogy az Úr Lelke lelki dolgokat. Ennek így kell lennie. Az életünk azon kinyilatkoztatást fog adni nekünk hétköznapi célja, hogy tapasztalatot szerezzünk és hitet fejügyekben… Hiszem, hogy az Úr elvárja tŒlünk, lesszünk ki, meghiúsulna, ha Mennyei Atyánk azonhogy a legtöbb döntésünket mi hozzuk meg a TŒle nal felvilágosítást adna nekünk minden kérdéssel kapott intelligenciát és tapasztalatot felhasználva.



Amikor valaki tanácsot kért Joseph Smith prófétától egy bizonyos üggyel kapcsolatban, a próféta kijelentette: »Hatalmas dolog Isten kezétŒl kérni, illetve az Ã színe elé járulni: és félünk olyan dolgokkal megkeresni Ãt, amelyek kis vagy semmilyen következménnyel sem járnak« [Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith (1976), 22]” (The Lord’s Way [1991], 36–38). Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

1. Mikor válaszol Isten az imáinkra? „Zokogó nŒ ült velem szemben. Könnyes szemmel ezt mondta nekem: – Többé már nem tudom, miben higgyek. Elmondta, hogyan küszködött és imádkozott sikertelenül sok napon át, hogy tudja, hogyan hozzon meg egy nagyon fontos döntést az életében. GyötrŒdve azt mondta: – Nem tudom, mit tegyek. Ha megmondja, mit tegyek, megteszem. Kezeit a szentírásokon tartva így szólt: – Isten azt mondta, segíteni fog nekünk. Mindenki más imájára válaszol. Az enyémre miért nem? Amikor valakit elkap az érzelmek örvénye, nehéz egyedül megtalálni a kivezetŒ utat. Azért imádkozom, hogy segítsek azoknak, akikben hasonló érzések vannak.

jelentŒs erŒfeszítéseket követelnek tŒlünk. Az is igaz, hogy idŒnként olyankor is érkeznek benyomások, amikor konkrétan nem kértük azokat. Ezek általában olyan dolgokkal kapcsolatosak, amiket tudnunk kell, és másként nem jöhetnénk rájuk. Azért vagyunk itt a földön, hogy olyan tapasztalatokat nyerjünk, melyekre másként nem tehetünk szert. LehetŒséget kaptunk a növekedésre, a fejlŒdésre és a lelki érettség elnyerésére. Ehhez meg kell tanulnunk alkalmazni az igazságot. Boldogságunk tekintetében döntŒ fontossággal bír az, hogy miként nézünk szembe a kihívásokkal, és hogyan oldjuk meg a nehéz problémákat.” 2. Hogyan imádkozzunk? „Az ima alaposabb megértése érdekében odafigyeltem mások tanácsaira, elgondolkoztam a szentírásokon, és tanulmányoztam a próféták és mások életét. Mégis úgy tınik, az segít legjobban, ha magam elé képzelek egy gyermeket, amint bizalommal közeledik egy szeretŒ, kedves, bölcs, megértŒ Atyához, aki azt akarja, hogy sikerrel járjunk.

„Mennyei Atyánk nem azért helyezett minket ide a földre, hogy kudarcot valljunk.”

Amikor úgy tınik, nem érkezik válasz a sürgŒs imára, elŒfordulhat, hogy nem értünk meg bizonyos igazságokat az imáról, vagy nem ismerjük fel az érkezŒ válaszokat.

Mennyei Atyánk nem azért helyezett minket ide a földre, hogy kudarcot valljunk, hanem azért, hogy dicsŒséges sikert arassunk. Ez ellentmondásnak tınhet, ám ezért van az, hogy idŒnként nagyon nehéz felismerni az imára érkezŒ válaszokat. Egyesek úgy néznek szembe az élettel, hogy csak saját tapasztalataik és képességeik segítségére számítanak. Mások ima által isteni sugalmazást keresnek, hogy tudják, mit tegyenek. Ha szükség van rá, jogosultak a saját képességeiket meghaladó hatalomra. A Mennyei Atyánkkal való kommunikáció nem egy jelentéktelen dolog. Ez egy szent kiváltság. Örök érvényı tantételeken alapszik. Amikor segítséget kapunk Mennyei Atyánktól, az a hitre, az engedelmességre, valamint az önrendelkezés megfelelŒ használatára adott válaszként érkezik. Tévedés azt feltételezni, hogy minden általunk elmondott ima azonnal válaszra talál. Egyes imák

11

Ne aggódjatok az esetlenül kifejezett érzéseitek miatt! Egyszerıen csak beszélgessetek Atyátokkal. Ã minden imát hall, és a maga módján válaszol is rájuk.

Amikor elmagyarázunk egy problémát és egy javasolt megoldást, idŒnként igennel válaszol, idŒnként pedig nemmel. Gyakran visszatartja a választ, nem azért, mert nem törŒdik velünk, hanem azért, mert Ã szeret minket – tökéletesen szeret bennünket. Azt akarja, hogy alkalmazzuk a TŒle kapott igazságokat. A fejlŒdésünkhöz szükség van arra, hogy bízzunk abban a képességünkben, hogy tudunk helyes döntéseket hozni. Azt kell tennünk, amit helyesnek érzünk. IdŒvel aztán válaszolni fog. Nem hagy cserben minket. Leírtam, valójában milyen kapcsolatban állunk Atyánkkal. Nincs olyan dolog, amit ne tudna rólunk. Minden szükségletünkrŒl tudomása van, és minden választ megadhatna nekünk. Mégis, mivel a mi örök boldogságunk a célja, arra biztat minket, hogy mi magunk hozzuk meg a helyes döntéseket. IdŒnként, akár egy gyermek, rosszalkodunk, balgán cselekszünk, és úgy érezzük, nem járulhatunk Atyánk elé egy bizonyos problémával. Amikor feszült a kapcsolat, milyen csodálatos az, hogy van egy Közbenjáró, aki elintézi a dolgokat, ha hallgatunk


12


a tanácsára, és bınbánatot tartunk! Ilyen a mi Bátyánk, a Szabadító.” 3. Hogyan tudjuk felismerni, hogy az imáink válaszra találtak? „Talán nekünk lettek feljegyezve Oliver Cowdery élményei, hogy megértsük, hogyan imádkozzunk, és hogyan ismerjük fel az imára kapott választ. Olivernek megmondatott: »Amilyen biztosan él az Úr…, éppen olyan biztosan tudást szerzel majd azon dolgokról, amiket hittel, Œszinte szívvel kérsz, híve abban, hogy [megkapod]… elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által« (T&Sz 8:1–2; kiemelés hozzáadva). Amikor benyomás éri a szívünket, akkor elménket használva vagy kimagyarázzuk, vagy végrehajtjuk azt. Vigyázzatok, hogy mihez kezdtek az Úrtól kapott benyomással!”

5. Hogyan jutnak el a válaszok a szívhez és az elméhez? „Annak érdekében, hogy mindannyiunknak segítsen a kapott válaszok felismerésében, az Úr ezt mondta: »Ha további tanúbizonyságot kívánsz, vesd rá elméd arra az éjszakára, amikor szívedben hozzám fohászkodtál, hogy tudhass ezen dolgok igaz voltáról. Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetŒen?« (T&Sz 6:22–23; kiemelés hozzáadva) Az Úr további bepillantásokat nyújt, amikor azt tanácsolja, hogy elŒször tanulmányozzuk elménkben a kérdést, majd kérdezzük meg, hogy helyes-e: »Ha helyes, akkor tebenned égŒvé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes. De ha nem helyes, akkor nem lesznek ilyen érzéseid, hanem gondolataid megdermednek” (T&Sz 8–9; kiemelés hozzáadva).”

4. Milyen szerepet játszik a hit abban, hogy választ kapjunk az imáinkra?

6. Mi van akkor, ha az általunk keresett válasz lassan érkezik?

„Olivernek továbbá ezt tanították: »Emlékezz rá, hogy hit nélkül semmit sem tehetsz; hittel kérjél tehát! Ne ızz tréfát ezekbŒl a dolgokból; ne kérd azt, amit nem kellene…

„DöntŒ fontosságú annak felismerése, hogy az Úr még egy harmadik módon is válaszolhat az imára: azáltal, hogy az ima elhangzása idején visszatartja a választ. Miért tenné ezt?

hited szerint lesz megtéve neked« (T&Sz 8:10–11; kiemelés hozzáadva).

Ã a mi tökéletes Atyánk. Annyira szeret minket, hogy azt mi nem is tudjuk felfogni. Tudja, mi a legjobb számunkra. KezdettŒl fogva látja a véget. Azt akarja, hogy cselekedjünk, hogy szert tegyünk a szükséges tapasztalatokra.

A »hittel kérjél« azt jelenti: a mi szent Atyánkba vetett bizalommal kérjünk. Mint közülünk oly sokan, Oliver sem ismerte fel az imákra kapott válaszok bizonyítékát, amelyeket már megadott az Úr. Szemeinek – és a mi szemeinknek – a felnyitására a következŒ kinyilatkoztatás adatott Joseph Smithen keresztül: »Áldott vagy azért, amit tettél; mert kérdeztél engem, és íme, amilyen gyakran kérdeztél, utasítást kaptál a LelkemtŒl. Ha nem így lett volna, nem jutottál volna el oda, ahol most vagy. Íme, te tudod, hogy kérdeztél engem, és én felvilágosítottam az elmédet; és most azért mondom el neked ezeket a dolgokat, hogy tudhasd, hogy az igazság Lelke világosított fel téged« (T&Sz 6:14–15; kiemelés hozzáadva). Ha úgy érzitek, hogy Isten még nem válaszolta meg a ti imáitokat, gondolkodjatok el ezeken a szentírásokon – majd gondosan keressetek bizonyítékot az életetekben arra, hogy már válaszolt nektek.”

Ha igennel válaszol, azért teszi, hogy magabiztosságot adjon. Ha nemmel válaszol, az egy hiba megelŒzésére szolgál. Ha visszatartja a választ, akkor azt akarja, hogy fejlŒdjünk a Belé vetett hit, a parancsolatai iránti engedelmesség, és az igazság értelmében történŒ cselekvés iránti hajlandóság által. Elvárja tŒlünk, hogy elŒzetes megerŒsítés nélkül, felelŒsséget vállaljunk azáltal, hogy egy olyan döntés szerint cselekszünk, amely összhangban van az Ã tanításaival. Nem az a dolgunk, hogy tétlenül várjunk, vagy zúgolódjunk amiatt, hogy nem szólt az Úr. Cselekednünk kell. Az esetek nagy többségében azt választjuk, ami helyes. A maga módján meg fogja erŒsíteni döntéseink helyességét. Ez a megerŒsítés általában az út során kapott segélycsomagok formájában érkezik. Azáltal fedezzük fel Œket, hogy lelkileg fogékonyak vagyunk. Olyanok ezek, mint egy szeretŒ Atyától érkezŒ, jóváhagyását bizonyító üzenetek. Ha a Belé vetett



bizalommal olyan valamibe kezdünk, ami nem helyes, akkor azt tudatni fogja velünk, még mielŒtt túl messzire jutnánk. Gondterhelt vagy kényelmetlen érzések felismerése által érezzük ezt a fajta segítséget.” 7. Hogyan válhatunk lelkileg fogékonyabbá a Lélek sugalmazásaira?

13

Úr valami mást vár el tŒlünk. Vigyázzunk arra, hogy az Ã akaratát keressük! Bevallom, nem tudom, hogyan lehet helyes döntést hozni, hacsak nem igazlelkıséggel és egy Mennyei Atyába vetett bizalommal. A tantételek egyszerıen nem fognak mıködni, ha az önrendelkezést szándékosan Isten akaratával ellentétben használjuk. Ha van meg nem bánt bın, akkor saját eszközeinkre vagyunk hagyva, hogy egyedül vergŒdjünk és küszködjünk. Megmenekülhetünk, ha megbánjuk a bıneinket.”

„Nefinek a rézlemezek megszerzésére irányuló erŒfeszítései megmutatják, hogyan mıködnek ezek a tantételek. Mikor bátyjait arra kérték, hogy menjenek, Œk zúgolódtak, és nem kaptak segítséget. Nefi a következŒkrŒl lett biztosítva: »jóindulattal lesz irántad az Úr, mert te nem zúgolódtál« (1 Nefi 3:6). 9. Milyen módon érkeznek leggyakrabban a Nefi szavai, »megyek és megteszem«, pozitív elköteválaszok? lezettséget mutatnak a cselekvés, illetve „Amikor sugalmazást keresünk, hogy amellett, hogy lelki törvényt használva „Amikor sugalmasegítsen döntéseket hozni, az Úr gyensikerrel járjon (1 Nefi 3:7). géd késztetéseket ad. Ezek megkövete-

zást keresünk, hogy

Két sikertelen próbálkozás után Nefi lik tŒlünk, hogy gondolkozzunk, hitet segítsen döntéseket magabiztos maradt. Belopózott a vágyakoroljunk, munkálkodjunk, idŒnhozni, az Úr rosba, Lábán háza felé, anélkül, hogy ként küszködjünk, és cselekedjünk. gyengéd késztetésebirtokában lett volna az összes válaszSzinte soha nem érkezik egy döntŒ ket ad.” nak. Megjegyezte: »Engem akkor a fontosságú dologra vagy összetett Lélek vezetett, nem tudván elŒre a problémára egész válasz. Gyakrabban dolgokat, amiket tennem kell«, majd figyelemre érkezik részekre bontva anélkül, hogy a vége elŒtméltóan hozzáfızte: »mindazonáltal mentem elŒre« tünk lenne.” (1 Nefi 4:6–7; kiemelés hozzáadva). 10. Milyen szerepet játszik az Úr iránti hálánk Nefi hajlandó volt újra és újra próbálkozni, minden az imáinkban? tŒle telhetŒt megtéve. Kifejezte abbéli hitét, hogy „Utoljára hagytam az imát illetŒ legfontosabb részt. segítséget kap. Nem volt hajlandó elkeseredni. Ez pedig a hála! Arra irányuló Œszinte erŒfeszítéseink, Mivel cselekedett, bízott az Úrban, engedelmes hogy köszönetet mondjunk szeretett Atyánknak, volt, és megfelelŒen használta az önrendelkezését, a békesség, az önbecsülés és a szeretet csodálatos útmutatást kapott. LépésrŒl lépésre sugalmazást érzéseit eredményezik. Nem számít, milyen kihívákapott, hogy sikerrel járjon, és édesanyja szavaival sokat rejtenek a körülményeink, az Œszinte méltáélve, »hatalmat [kapott], [hogy] végrehajt[sa] azt a nyolás túláradó hálával tölti el az elménket. dolgot, amit az Úr parancsolt« (1 Nefi 5:8; kiemelés Miért tınik úgy, hogy a legszegényebbek tudják hozzáadva). leginkább, hogyan mondjanak köszönetet az Úrnak? Nefi tudta, hogy bíznia kell Istenben, hitet kell gyaGuatemala felvidékein az egyháztagok éppen hogy korolnia, és cselekednie kell ahhoz, hogy lépésrŒl csak megélnek. Hatalmas áldozathozatalt követel lépésre segítséget kaphasson. Nem zúgolódott, se az, hogy elmenjenek a templomba. Egy-egy látogatás nem kért teljes magyarázatot. Ám különösen azt fiegy éves felkészülést igényel. Keményen dolgoznak, gyeljétek meg, hogy nem várt tétlenül a segítségre. áldozatot hoznak, hogy pénzt és élelelmet tudjanak Cselekedett! Lelki törvényt követve sugalmazást megtakarítani, és fonnak, festenek, és új ruhákat kapott, és hatalmat a cselekvésre.” szŒnek. ElŒttük áll a hosszú, mezítláb megtett út ki a hegyekbŒl, az Isabel-tavon történŒ átkelés, a kevés 8. Hogyan tudjuk megakadályozni, hogy a személyes vágyaink megzavarják a Lélek élelemmel megtett buszutazások. Fáradtan és kimebefolyását? rülve érkeznek meg a templomhoz. Addig mosakszanak, míg nem ragyognak, felöltöznek az új „IdŒnként azért nem ismerjük fel az imára kapott ruhájukba, és belépnek az Úr házába. válaszokat, mert túlságosan is a saját vágyainkra várunk megerŒsítést. Nem ismerjük fel azt, hogy az

Átöltözvén fehérbe, a Lélek tanítja Œket, szertartásokban részesülnek, és szövetségeket kötnek. Az egyik


14


felvidéki nŒ lelkét nagyon megérintette a felruházás lelkisége és jelentése. A celesztiális szobába lépve látta, amint mások tisztelettudóan, lehajtott fejjel ülnek. Ártatlanul, megfeledkezve másokról, letérdelt a szoba bejáratánál. Lehajtotta a fejét, zokogott, és húsz percen át öntötte ki szívét Mennyei Atyja elŒtt. Végül könnyekkel áztatott ruhájában felemelte a fejét. A templomelnök figyelmes felesége megkérdezte tŒle: – Segíthetek? Azt válaszolta: – Ó, megtenné? A problémám a következŒ: Megpróbáltam elmondani Mennyei Atyámnak, milyen hálás vagyok minden áldásomért, ám nem érzem, hogy közölni tudtam vele. Segítene nekem elmondani Neki, hogy milyen hálás vagyok?

• A Tan és a szövetségek 6:15, 23 alapján sorolj fel két módot arra, ahogyan a kinyilatkoztatások érkeznek, amelyeket talán nem ismerünk fel!

Az imával kapcsolatos tanács igaz. Alapos próbának vetettem alá saját életem laboratóriumában. Rájöttem, hogy ami idŒnként a kapcsolatteremtés áthatolhatatlan akadályának tınik, az egy hatalmas lépés, amit bizalommal kell megtenni. Ha keresitek az Ã segítségét, gyŒzŒdjetek meg arról, hogy életetek tiszta, indítékaitok érdemesek, és készen álltok megtenni, amit kér, mert válaszolni fog az imáitokra. Ã a ti szeretŒ Atyátok; ti az Ã szeretett gyermekei vagytok. Tökéletesen szeret benneteket, és segíteni akar nektek.

• Magyarázd el, hogyan válhatsz érzékenyebbé a Lélekre, amikor a tanulmányaidról vagy a munkádról imádkozol!

Jézus Krisztus nevében, ámen” (Conference Report, Sept.–Oct. 1989, 38–41; vagy Ensign, Nov. 1989, 30–32).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Oliver Cowdery iskolai tanító volt a New York állambeli Palmyrában, amikor Joseph Smith próféta a Mormon könyve fordításán dolgozott a Pennsylvania állambeli Harmonyban. Oliver hallott a próféta munkájáról, és az a benyomása támadt, hogy segítenie kell. Elutazott Pennsylvaniába, és elkezdett Joseph Smith írnokaként szolgálni. Néhány nappal késŒbb Oliver megkérte Josephet, hogy kérdezze meg az Úrtól, Oliver helyesen cselekszik-e. Az Úr ezt a választ adta: „Áldott vagy azért, amit tettél; mert kérdeztél engem, és íme, amilyen gyakran kérdeztél, utasítást kaptál a LelkemtŒl. Ha nem így lett volna, nem jutottál volna el oda, ahol most vagy” (T&Sz 6:14). Az Úr megdicsérte Oliver Cowderyt a személyes imáiért, és azt tanította neki, hogy a Lelken keresztül már választ kapott az imáira. • Miért nem ismerjük fel néha a Szentlélek útmutatását?

Emeka egy hónap múlva befejezi a középiskolát. Nem sokat gondolkodott még azon, hogy mihez kezd majd az érettségi után. Eddig mindig csak a tanulmányaira, a sportra és a barátaira összpontosított. Emeka családja korlátozott forrásokkal rendelkezik, így nem tudják Œt anyagilag támogatni, ha egyetemre vagy technikumba megy. Úgy érzi, keresztút elé érkezett, és hogy a döntése drámai hatással lesz egész hátralevŒ életére. Mindig hitt abban, hogy ha keményen dolgozik, és pozitív hozzáállással rendelkezik, akkor bármiben sikeres lehet, amihez hozzáfog. Most számos olyan életbevágó döntéssel néz szembe, amihez hasonlóval korábban még soha nem találkozott. • Emeka hová fordulhat segítségért?



15

• Mit tehet lelkileg, mielŒtt meghozza ezeket a döntéseket?

• Hogyan tud a Szentlélek segíteni Emekának, miután Œ elhatározta, hogy minden tŒle telhetŒt megtesz?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Milyen igazságokról tett a Szentlélek bizonyságot neked? • Hogyan ismerheted fel, amikor a Lélek hatással van rád? • Mit tehetsz naponta annak érdekében, hogy növeld a Szentlélek hatását az életedben?



16




17


18

3. FEJEZET

„Ne lustálkodd el az idŒdet, se ne temesd el tálentumodat, hogy ne tudhassanak arról” (T&Sz 60:13).

CÉLOK KITÙZÉSE ÉS AZ IDÃVEL VALÓ GAZDÁLKODÁS BEVEZETÉS A célok segíthetnek nekünk megfelelŒ irányt adni az életünknek, és érdemes dolgokra koncentrálnunk, hogy ne „hajt[son] [bennünket] a tanításnak akármi szele” (Efézusbeliek 4:14). Marvin J. Ashton elder, aki a Tizenkét Apostol Kvórumának volt a tagja, ezt mondta: „Az irány, amelyben haladunk, sokkal fontosabb, mint az, hogy jelenleg hol tartunk az úton. A célkitızésnek az a célja, hogy próbára tegye erŒfeszítéseinket, miközben elŒre haladunk” (Conference Report, Oct. 1983, 87; vagy Ensign, Nov. 1983, 61).

„Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, nemde elŒször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?” (Lukács 14:28)

John H. Vandenberg püspök, az egyház korábbi elnöklŒ püspöke: „Úgy érzem, a célkitızés feltétlenül Miután kitıztük a céljainkat, fontos, hogy bölcsen szükséges a boldog élethez. A cél azonban csupán használjuk fel az idŒnket. Ahogyan a himnusz egy része azon dolgoknak, melyeket meg kell tenkijelenti: nünk annak eléréséért. Tudnunk kell, mely utakra lépjünk rá, hogy elérjük a célt. Sok esetben távoli IdŒnk hamar elmúlik, célokat tızünk ki, miközben elhanyagoljuk a rövid Nem hívhatjuk vissza, távúakat. Az ilyen rövid távú terveknél Elszáll majd, mint a villám tudnunk kell fegyelmezni a cselekedeAz útján haladva. „Mérlegeljétek teinket – tanuljunk, amikor itt a tanuHa nem figyelünk oda a céljaitokat!” lás ideje, aludjunk, amikor itt az alvás És elszalasztjuk azt, ideje, olvassunk, amikor itt az olvasás Az élet úgy elrepül, ideje, és így tovább – nem megengedvén egy nemMint egyetlenegy nap. kívánatos átfedést, hanem megszerezvén az adott [„Improve the Shining Moments,” Hymns, no. 226] tevékenységbe belevetett idŒért járó összes jutalmat Amikor megtervezzük az életünket, és bölcsen és áldást” (Conference Report, Apr. 1966, 94). beosztjuk az idŒnket, az Úr megáld bennünket, M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol és képessé tesz minket arra, hogy jobban tudjunk Kvórumának tagja: szolgálni az Ã királyságában.

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • Az érdemes célok kitızése irányt ad az életünknek. • Számos különbözŒ területen kell célokat kitıznünk. • Az idŒnkkel való gazdálkodás segít kézben tartanunk az életünket, hogy hatékonyabban tudjunk szolgálni.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK Az érdemes célok kitızése irányt ad az életünknek.

„ElŒször gondolkodjatok el az életeteken, és határozzátok meg a prioritásaitokat. Rendszeresen találjatok egy kis idŒt arra, hogy mélyen elgondolkodjatok azon, hogy merre haladtok, és mit kell tennetek azért, hogy eljussatok oda. Jézus, a mi példaképünk, gyakran »félrevonula a pusztákba, és imádkozék« (Lukács 5:16). Nekünk is ugyanezt kell tennünk idŒnként, hogy lelkileg felfrissítsük magunkat, ahogyan a Szabadító tette. Írjátok le, hogy aznap milyen feladatokat szeretnétek elvégezni. ElsŒsorban az Úrral kötött szent szövetségeiteket tartsátok szem elŒtt, amikor megtervezitek a napi beosztásotokat. Másodszor, tızzetek ki rövidtávú célokat, melyeket el tudtok érni. Mérlegeljétek a céljaitokat: ne legyen


C É L O K K I T Ù Z É S E É S A Z I D Ã V E L VA L Ó G A Z D Á L K O D Á S

túl sok belŒlük, sem pedig túl kevés, ne legyenek túl magasak, sem pedig túl alacsonyak. Írjátok le az elérhetŒ céljaitokat, és a fontosságuknak megfelelŒen dolgozzatok rajtuk. Céljaitok kitızésekor imádkozzatok isteni útmutatásért ” (Conference Report, Apr. 1987, 15–16; vagy Ensign, May 1987, 14).

19

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A maratoni futók egyértelmı célokat tıznek ki maguk elé. Most kell elŒre tekintenetek és eldöntenetek, hogy mihez szeretnétek kezdeni az életetekkel. Világosan határozzátok meg az elmétekben, hogy kivé szeretnétek válni egy év múlva, öt év múlva, tíz év múlva és azon túl. Részesüljetek a pátriárkai áldásotokban, és törekedjetek arra, hogy érdemesen éljetek annak ígéreteire. A pátriárkai áldás az egyik legjelentŒsebb útmutatás az életben, amit az egyház tagjai élveznek. Írjátok le a céljaitokat, és nézzétek át azokat rendszeresen. Állandóan tartsátok Œket szem elŒtt, jegyezzétek fel a fejlŒdéseteket, és dolgozzátok át Œket a körülményeiteknek megfelelŒen. A legfŒbb célotok az örök élet kell, hogy legyen: az élet, amit Isten él, Isten minden ajándéka közül a legnagyobb” (Conference Report, Sept.–Oct. 1989, 92; vagy Ensign, Nov. 1989, 73).

Ben B. Banks elder, a Hetvenek elnökségének korábbi tagja, egy családi biciklitúráról mesélt: „Utunk harmadik napján megtanultam, hogy bár életünkben néha meredek emelkedŒkön kell felküzdenünk magunkat, a hozzáállásunk határozza meg azt, miként nézünk szembe velük. Aznap háromszor keltünk át a kontinentális vízválasztón, 1463 méterrŒl 2530-ra emelkedve. A meredek hegyszorosok megmászása biciklin megköveteli a megfelelŒ hozzáállást, hogy elérjünk a megfelelŒ magasságra. Ugyanígy van ez az élettel is. Ha érdemes célokat tıztök ki, és szem elŒtt tartjátok Œket, akkor elsajátítjátok az ön Marvin J. Ashton elder: „Vessük bele magunkat fegyelmet, és sok mindent elérhettek. Igen, voltak az evangélium központú célok kitızésébe, tudván, olyan idŒszakok, amikor a meredek hegyoldal emelhogyha használjuk tehetségeinket – kedŒje épp annyi volt, amennyit én ha segítünk másokon, békére törekkibírtam, de nem adtam fel, mert el„Most kell elŒre szünk, nem vagyunk túl érzékenyek tökélt voltam” (Conference Report, tekintenetek és vagy túl kritikusak –, akkor egyre több Apr. 2002, 50; vagy lásd Liahóna, eldöntenetek, hogy és több erŒ adatik a saját képességeink2002. júl., 47). mihez szeretnétek hez, és egyenesen a nagyobb fejlŒdés, Ezra Taft Benson elnök, az egyház kezdeni az boldogság és örökkévaló örömök útjátizenharmadik elnöke: „Isten minden életetekkel.” ra lépünk” (Conference Report, Apr. felelŒsségre vonható gyermekének kell 1983, 44; vagy Ensign, May 1983, 32). kitıznie célokat, rövid és hosszú távú

célokat egyaránt. Az az ember, aki érdemes célok elérésére törekszik, hamarosan legyŒzi a kétségbeesést, és mihelyst elér egy bizonyos célt, újabbakat tızhet ki. Lesznek folyamatos célok is. Minden héten, amikor részesülünk az úrvacsorából, elkötelezzük magunkat azon célok mellett, hogy magunkra vesszük Krisztus nevét, mindig emlékszünk rá, és betartjuk a parancsolatait. A szentírások kijelentik, hogy miközben Jézus a küldetésére készült, »gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elŒtt való kedvességben« (Lukács 2:52). Ez a célok négy fŒ területét öleli fel. lelki, szellemi, fizikai és társadalmi. »Milyen embereknek kell hát lennetek? – kérdezte a Mester, majd így válaszolt – Bizony mondom nektek, hogy éppen olyannak, amilyen én vagyok« (3 Nefi 27:27). Így hát van egy élethossziglan tartó cél: az Ã nyomdokaiban járni, magunkat minden erényben tökéletesíteni, ahogyan Ã tette, az Ã arcát keresni, és azon dolgozni, hogy biztosítsuk az elhívásunkat és választottságunkat” („Do Not Despair,” Ensign, Oct. 1986, 5).

Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke: „Már most tızzetek ki magatok elé olyan célokat, amelyek boldogságot hoznak: oktatást az általatok választott készség vagy szakmai tudás területén, bármi legyen is az; egy missziót, amelyben teljes egészében alá rendelitek magatokat az Úrnak, hogy az Ã munkáját fogjátok végezni; egy jövŒbeli házasságot az Úr házában egy csodálatos és elragadó társsal, akire érdemesek lesztek, mert olyan életet éltetek” (Conference Report, Apr. 1997, 71; vagy Ensign, May 1997, 50).

Számos különbözŒ területen kell célokat kitıznünk. „Tökéletesebb oktatásban részesül[jetek]… az égben és a földön lévŒ, és a föld alatt lévŒ dolgokról is; azon dolgokról, amelyek voltak, azon dolgokról, amelyek vannak, azon dolgokról, amelyek rövidesen bekövetkeznek; otthon lévŒ dolgokról, külhonban lévŒ dolgokról; a nemzetek háborúiról és bonyodalmairól, valamint az ezen a földön lévŒ ítéletekrŒl;


20


és országokat és királyságokat érintŒ ismeretekrŒl” (T&Sz 88:78–79).

hogy leírta azt a 17 elhatározást, amely ezután irányítani fogja az életét. »Elhatároztam, hogy: 1. A vallás, a tudományok tudománya, foglalja majd el a legfŒbb helyet az életemben. 2. Minden nap titkon imádkozni fogok Istenhez. 3. Naponta elgondolkodom Istenen és az Ã jellemvonásain, és megpróbálok olyanná válni, mint Ã. 4. Világosságot, bölcsességet és tudást fogok szerezni, akárhol és akárhogyan is nyújtsák azt számomra. 5. Soha nem fogom szégyellni elismerni a tantételeimet, a hitelveimet és a vallásomat, miután tökéletesen meggyŒzŒdtem azok helyességérŒl.

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Teljesítsetek személyes célokat az alábbi négy kategória mindegyikében…: lelki fejlŒdés; testi fejlŒdés; iskolai, személyes és hivatásbeli fejlŒdés; valamint állampolgársági és közösségi fejlŒdés” (Conference Report, Oct. 2001, 48; vagy lásd Liahóna, 2002. jan., 44).

G. Homer Durham elder a HetvenektŒl:

„1891. január 2-án egy 19 éves norvég bevándorló leült a Utah tartománybeli Cache megye Logan városában lévŒ otthonában, és a következŒ sorokat írta egy vonalas lapra: »Amint teljes mértékben felismertem, hogy én csakolyan gyenge vagyok, mint minden más halandó – talán gyengébb is, mint sokan közülük; és felismerve, hogy az életben csupán tiszta szívvel és tiszta lelkiismerettel lehet elnyerni a boldogságot; az Urat félve, és betartva az Ã parancsolatait; továbbá azt is felismerve, hogy a boldogság idŒs korban abból áll, hogy visszatekintünk a nagy bınöktŒl mentes életünkre, valamint abból a megelégedettségbŒl, mely a nemes vágyak bátor véghezvitelébŒl származik; és úgy találván, hogy az eddigi életem nem olyan volt, amilyen szerettem volna, hogy legyen: a következŒ szabályokat fektetem le, amelyek szerint ezután megpróbálom irányítani az életemet; amely célomban a Mindenható Úr, az én TeremtŒm, segítsen meg engemet!« Ezután leírt 17 fogadalmat. Közel nyolc hónappal késŒbb, 1891. augusztus 25-én, kedden, átmásolta Œket egy keményfedelı naplóba. Ebben tervezte lejegyezni küzdelmes éveit a Utah tartományból érkezett idegen diákként a Massachusetts állambeli Cambridge város Harvard Egyetemén. Azzal kezdte,

6. Minden pillanatot arra fogok használni, hogy fejlesszem magam. 7. Szigorú mértéket tartok az evésben és az ivásban. 8. Soha nem teszek semmi olyat, amit nem tennék meg életem utolsó órájában. 9. Naponta olvasom Isten szavát, hogy megismerjem az Ã akaratát, és hogy vigaszt, erŒt, valamint bátorítást nyerjek ezáltal. 10. Beszédemben kizárólag a tiszta és egyszerı igazságot szólom. 11. Mindig azt teszem, amirŒl úgy gondolom, hogy a feladatom, és felebarátaim javára válik. 12. Amíg élek, teljes erŒmmel fogok élni, hogy ne váljak élŒ halottá. 13. Sem szóban, sem viselkedésben nem próbálom meg másokra ráerŒltetni a véleményemet, hanem egyszerıen kijelentem Œket, és felajánlom érveléseimet mások ellen! 14. Törekszem rá, hogy legyŒzzem a lobbanékony természet, a hangos beszéd, a türelmetlen indulatok szokását, és bármit, ami megsértheti felebarátaimat, illetve megsebezhet engem. 15. Egyetlen pillanatra sem felejtem el az édesanyám iránti kötelességemet, Œiránta, akinek köszönhetem azt, aki vagyok, és akinek köszönhetem majd azt, akivé válni fogok, Œiránta, aki élete legnagyobb részét az én érdekemben töltötte, és akinek minden tŒlem telhetŒ megbecsüléssel, tisztelettel és szeretettel tartozom; továbbá mindig emlékezni fogok a fivérem, valamint minden barátom és kapcsolatom iránti kötelességemre.



16. Minden feladatot befejezek, amihez hozzákezdek; továbbá bármilyen kötelesség felvállalása elŒtt gondosan megvizsgálom célomat és annak következményeit. 17. Emlékezni fogok arra, hogy minden férfi és nŒ, akivel találkozom, a fivérem és a nŒvérem, és mielŒtt megpróbálnám társam szemébŒl kivenni a szálkát, a saját szememben keresem meg a gerendát.« Jó volna, ha ma minden fiatal férfi és nŒ hasonló módon kiértékelné helyzetét az életben… A fiatalember, aki e sorokat írta… John Andreas Widtsoe volt… 1921 márciusában Heber J. Grant elnök elhívta Œt az apostoli hivatalba, és e pozícióban szolgált egy hosszú és eseménydús életen át” („Faith, the Greater Knowledge,” New Era, Aug. 1978, 4–6).

Az idŒnkkel való gazdálkodás segít kézben tartanunk az életünket, hogy hatékonyabban tudjunk szolgálni. „És figyeljetek rá, hogy mindezen dolgokat bölcsen és rendben tegyétek; mert nem szükséges, hogy egy ember gyorsabban fusson, mint ahogy azt ereje engedi. Továbbá szükséges, hogy szorgalmas legyen, hogy ezáltal elnyerhesse a díjat; minden dolgot rendben kell tehát megtenni” (Móziás 4:27).

21

az Úr munkájának felelŒsségét. Negyedszer: felelŒsséggel tartozunk önmagunknak. ElsŒként: semmiképpen se hanyagoljátok el a családotokat! Nincs semmitek, ami becsesebb lenne náluk. Feleségetek és gyermekeitek megérdemlik férjük és édesapjuk figyelmét. VégsŒ soron ez a családi kapcsolat az, amelyet magunkkal viszünk a síron túli életbe. A szentírás szavaival élve: »Mert mit használ az embernek, ha hithıen szolgálja is az egyházat, de elveszti a saját családját?« (Lásd Márk 8:36.) Velük együtt határozzátok el, mennyi idŒt töltötök velük, és mikor! Aztán ragaszkodjatok ehhez! Ne hagyjátok, hogy bármi is közbeszóljon! Tekintsétek ezt szentnek. Tekintsétek kötelezŒ érvényınek. Tekintsétek az öröm megérdemelt idŒszakának. A hétfŒ estét tartsátok szentnek a családi est számára! Legyen egy est, amit egyedül a feleségetekkel töltötök! Szervezzetek nyaralást az egész családnak! Másodszor: kötelezettségetek van vállalkozásotok vagy munkaadótok iránt. Legyetek becsületesek a munkáltatótokkal! Ne végezzetek egyházi munkát az Œ idejébŒl! Legyetek hıek hozzá! Ã fizetést ad nektek, és ennek fejében eredményeket vár tŒletek. Szükségetek van a munkára, hogy gondoskodhassatok a családotokról. Enélkül nem lehettek hatékonyak az egyházi munkában.

Harmadszor: az Úr és az Ã munkája iránt. Úgy osszátok be idŒtöket, hogy eleget tudjatok tenni egyházi kötelezettségeiteknek! ElŒször is ismerjétek fel, hogy minden tisztségviselŒnek sok segítŒ áll a rendelkezésére, ahogy arra ma is emlékeztettek bennünket! A cövekelnöknek két rátermett tanácsosa van. Az elnökség rendelkezésére áll az odaadó és rátermett férfiakból álló fŒtanács. Szükség szerint vannak írnokaik is. Minden püspöknek vannak ta Thomas S. Monson elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: nácsosai, hogy levegyék válláról hivatalának terheit. Van egyházközségi tanácsa, és rajtuk kívül másokat „Házunknak a rend házának kell lennie… Biztosítsunk is megbízhat, és meg is kell bíznia feladatok elvégidŒt a családunk számára, a munka számára, a tazésével. Ott vannak az egyházközség tagjai, és minél nulás számára, a szolgálat számára, a kikapcsolódás többet tud átruházni rájuk, annál számára, önmagunk számára – de könnyebb lesz a terhe, az Œ hitük mindenekfelett Krisztus számára. „IdŒt kell szakítani pedig annál erŒsebbé válik. Akkor lesz házunk a rend háza” a szellemi és Minden papsági kvórum elnöké(„Building Your Eternal Home,” lelki fejlŒdésre nek vannak tanácsosai, és ott van a Ensign, Oct. 1999, 5). csakúgy, mint a kvórum tagsága is. Így van ez a Gordon B. Hinckley elnök: kikapcsolódásra.” SegítŒegylettel is. Egy püspök sem vár„Mindannyiunknak négyrétı felelŒsséhatja el, hogy a SegítŒegylet elnökége van. ElŒször is: felelŒsek vagyunk a nek a cipŒjébe bújva eleget tehet az egyházközség családunkért. Másodszor: felelŒsséggel tartozunk tagjai szükségleteinek. munkáltatónknak. Harmadszor: magunkon viseljük „Hagyjatok fel a tétlenkedéssel; hagyjatok fel azzal, hogy tisztátalanok vagytok; hagyjatok fel azzal, hogy egymásban hibát találjatok; hagyjatok fel azzal, hogy tovább aludjatok, mint szükséges; korán térjetek ágyatokba, hogy ne legyetek fáradtak; keljetek fel korán, hogy testetek és elmétek erŒre kaphasson” (T&Sz 88:124 [szentírás-memoriter, T&Sz 88:123–124]).


22


Negyedszer: minden egyházi vezetŒnek kötelezettsége van saját maga iránt. Meg kell kapnia a szükséges pihenést és testedzést. Szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Kell, hogy legyen ideje tanulni. Az egyház minden tisztségviselŒjének olvasnia kell a szentírásokat! Kell, hogy legyen ideje magában eltınŒdni, elmélkedni és gondolkodni. Ahol ez lehetséges, és alkalom nyílik rá, el kell mennie a templomba a feleségével” (lásd „Örvendezni a szolgálat kiváltságában”, Világméretı vezetŒképzŒ gyılés, 2003. jún., 22–23). Neal A. Maxwell elder, akkor a Tizenkettek segédje: „Megköszönöm Jézusnak, hogy nem törŒdött a népszerıséggel, továbbá hogy elviselte a megbecsülés hiányát, és mindig az igazat szólta, elŒre tudván, hogy azt félreértés és félremagyarázás fogja követni. Megköszönöm neki, hogy idejével csodálatosan gazdálkodott, és soha nem használt helytelenül egyetlen pillanatot sem, még az elmélkedés pillanatait sem. Még a másodpercei is az Ã sáfárkodásáról tanúskodnak” (Conference Report, Apr. 1976, 41; vagy Ensign, May 1976, 27).

5. Használd az idŒdet bölcsen, hogy el tudd végezni a legfontosabb dolgokat.

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Mi a tíz legfontosabb dolog az életedben? • Hogyan segítenek az érdemleges célok az örök élet elnyerésében? • Hogyan tudnál jobban gazdálkodni az idŒddel? • Melyek azok a kevésbé fontos tevékenységek, amelyek túl sokat vesznek el az idŒdbŒl? • Miért örökkévaló jelentŒségı az idŒ bölcs használata?


John Longden elder, a Tizenkettek segédje: „Az »elfoglaltság« önmagában még nem bizonyíték az idŒ bölcs felhasználására. IdŒt kell szakítani a szellemi és lelki fejlŒdésre csakúgy, mint a kikapcsolódásra: ideje van a hódolatnak, és ideje van annak, hogy kifejezzük hálánkat a munkára való képességünkért, ideje van a gondolkodásnak, az imának, az olvasásnak, a segítségnek, az álmodozásnak, a nevetésnek, a tervezésnek és a tanulásnak” (Conference Report, Apr. 1966, 38).

Spencer W. Kimball elnök, az egyház tizenkettedik elnöke: „Jézus… megtanította nekünk, milyen fontos bölcsen használni az idŒnket. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem pihenhetünk, mert idŒt kell szakítanunk az elmélkedésre és a megújulásra, de nem szabad elfecsérelni az idŒt. […] Az idŒvel való bölcs gazdálkodás tulajdonképpen önmagunk bölcs irányítása” (The Teachings of Spencer W. Kimball, ed. Edward L. Kimball [1982], 482).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Javaslatok egy nap megtervezéséhez: 1. Minden reggel szánj idŒt a csendes, imádságos tervezésre. 2. Koncentrálj arra, mit kell elvégezned aznap. 3. Készíts egy listát az elvégzendŒ feladatokról. 4. Állítsd a felírtakat fontossági sorrendbe.



23


24



25

tizedet fizet, az nem égettetik meg az Œ eljövetelekor” (T&Sz 64:23 [szentírás-memoriter]).

4. FEJEZET

A PÉNZÜGYI FORRÁSOK BÖLCS KEZELÉSE BEVEZETÉS Az Úr számos forrást biztosított számunkra, és megáld bennünket, miközben bölcsen használjuk azokat. Jó ítélŒképességet kell gyakorolnunk azon források felhasználásában és újra feltöltésében, melyekkel az Úr megáldott bennünket (lásd T&Sz 104:13–18). A becsületes tized fizetése és a becsületes pénzügyek folyamatosan biztosítják számunkra az Úr áldásait.


Tizedrendezés Gordon B. Hinckley elnök, akkor második tanácsos az ElsŒ Elnökségben: „A tény az, hogy a tized az Úr pénzügyi törvénye. Kinyilatkoztatás által érkezett TŒle. Mennyei törvény egy nagy és csodálatos ígérettel. Alkalmazható az egyház minden olyan tagjára, aki jövedelemmel rendelkezik. Vonatkozik az özvegyre szegénységében csakúgy, mint a jómódú emberre annak gazdagságában” („The Widow’s Mite,” Brigham Young University 1985–86 Devotional and Fireside Speeches [1986], 9).

• A tized és a felajánlások fizetése áldásokat hoz. • A szükségtelen adósságok elkerülése, valamint a jövŒre történŒ megtakarítás függetlenné tesz minket az anyagi kötöttségektŒl. • Az anyagi ügyeinkben való becsületesség személyes feddhetetlenségünkrŒl tanúskodik. • A családi tanácskozás segítséget nyújt annak eldöntésében, hogy miként használjuk fel a forrásainkat.

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK A tized és a felajánlások fizetése áldásokat hoz.

„Az Úr bŒséges áldásokat ígér azoknak, akik hithıen és becsületesen betartják a tized törvényét. Ezek között vannak olyanok, amelyek fizikai áldások, ahogyan maga a tized is egy fizikai dolog. De a keresztelkedés és az úrvacsora külsŒdleges fizikai szertartásaihoz hasonlóan a tizedfizetés parancsolata is fizikai áldozathozatalt kíván, amit végül hatalmas lelki áldások fognak követni. […]

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok re„Becsületesnek kell átok áldást bŒségesen.

A tized fizikai és lelki áldásai különösen ránk és a családunkra vannak lennünk az Úrral, szabva az Úr akarata szerint. De ahhoz, És megdorgálom érettetek a kártevŒt, amikor a tizedünhogy elnyerjük azokat, engedelmeskedés nem veszti el földetek gyümölcsét, ket fizetjük.” nünk kell annak a törvénynek, melyen és nem lesz a szŒlŒtök meddŒ a mealapszanak [lásd T&Sz 130:20–21]” zŒn, azt mondja a Seregeknek Ura. (Conference Report, Oct. 2002, 28; vagy lásd És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; Liahóna, 2002. nov., 27). mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Rondald E. Poelman elder a HetvenektŒl: „Lehet Seregeknek Ura” (Malakiás 3:10–12 [szentírás-meáldozatnak tekinteni a tizedet? Igen, fŒleg akkor, ha moriter, Malakiás 3:8–10]). megértjük annak a két latin szónak a jelentését, „Íme, a most mának neveztetik az Ember Fiának amelybŒl az angol sacrifice (áldozat) szó származik. eljöveteléig, és bizony, ez az áldozathozatal napja, Ez a két szó, sacer és facere, együtt annyit jelent: valamint népem tizedfizetésének napja; mert aki »szentté tenni«. Az, amit tizedként visszaadunk az


26

A PÉNZÜGYI FORRÁSOK BÖLCS KEZELÉSE

Úrnak, valóban meg van szentelve, és az engedelmes ember okul belŒle” (Conference Report, Apr. 1998, 103; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 89). Gordon B. Hinckley elnök, akkor elsŒ tanácsos az ElsŒ Elnökségben: „Nem azt mondom, hogy ha becsületesen fizetitek a tizedet, akkor valóra válik egy gyönyörı házról, egy Rolls Royce-ról és egy hawaii nyaralóról alkotott álmotok. Az Úr szükségleteink, nem pedig mohóságunk szerint nyitja majd meg az egek csatornáit. Ha azért fizetjük a tizedet, hogy meggazdagodjunk, akkor rossz célbŒl tesszük. A tized alapvetŒ célja az, hogy biztosítsa az egyház számára az Úr munkájának elŒmozdításához szükséges eszközöket. Az adományozó áldása egy másodlagos jelentŒségı visszatérítés, és ez az áldás nem feltétlenül mindig anyagi vagy fizikai természetı” („The Sacred Law of Tithing,” Ensign, Dec. 1989, 4).

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Becsületesnek kell lennünk az Úrral, amikor a tizedünket fizetjük. A hithı szentek megtanulták, hogy Ã megnyitja az egek csatornáit, és annyi áldást áraszt ki rájuk, hogy nem lesz hova begyıjteniük (lásd Malakiás 3:10). A tizedfizetés nem annyira a pénzrŒl, mint inkább a hitrŒl szól. Adjuk vissza jövedelmünk egytized részét az Úrnak (lásd T&Sz 119:4), és soha ne csaljuk meg Ãt azáltal, hogy nem fizetjük a tizedünket. Ezután meg kell emlékeznünk a szükséget látókról is, és nagylelkıen kell böjti felajánlást tennünk az Œ megsegítésükre” (Conference Report, Mar.–Apr. 1990, 41; vagy Ensign, May 1990, 32).

„Fizesd ki az adósságot, amire a nyomdásszal szerzŒdtél! Szabadulj a rabságból!” (T&Sz 19:35)

„Továbbá, bizony mondom nektek, adósságaitokat illetŒen – íme, az én akaratom az, hogy fizessétek meg minden adósságotokat” (T&Sz 104:78).

J. Reuben Clark elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „Mihelyst adósságba keveredünk, a kamat lesz társunk a nappalok és éjszakák minden percében; nem kerülhetjük ki, és nem szökhetünk el elŒle; nem söpörhetjük félre, hiszen nem enged sem a könyörgésnek, sem a követelésnek, sem a rendeleteknek; és bármikor, ha útjába állunk, keresztezzük pályáját, vagy elmulasztunk követelésének eleget tenni, összezúz minket” (Conference Report, Apr. 1938, 103).

James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „A tizedfizetés törvénye egyszerı: befizetjük évi gyarapodásunk egy tizedét [lásd T&Sz 119:4]. Az ElsŒ Elnökség magyarázata szerint a gyarapodást jövedelemként kell érteni. Hogy mekkora összeg saját bevételünk tíz százaléka, az csak ránk és Alkotónkra tartozik. Nincsenek jogi szabályok. Ahogyan egyszer egy koreai megtért mondta: »A tizednél nem számít, hogy gazdag vagy szegény vagy. Befizeted a 10 százalékot, és nem kell szégyenkezned, ha nem kerestél valami sokat. Ha sokat keresel, 10 százalékot fizetsz. Ha keveset keresel, akkor is 10 százalékot fizetsz. Mennyei Atyánk szeretni fog téged érte. Büszkén felemelheted a fejed«” (Conference Report, Oct. 1998, 73; vagy lásd Liahóna, 1999. jan., 67).

A szükségtelen adósságok elkerülése, valamint a jövŒre történŒ megtakarítás függetlenné tesz minket az anyagi kötöttségektŒl.

Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke:

„Egyházszerte az önállóság üzenetét terjesztjük. Nem tudunk önellátókká válni, ha a háztartás felett súlyos adósság függ. Egy ember nem lehet független, és nem rázhatja le a szolgaság láncait, ha le van kötelezve másoknak. […] Faust elnök saját maga nem mesélné el a következŒ történetet. Én talán elmesélhetem, Œ pedig utána számon kérheti rajtam. Volt egy jelzáloghitel az otthonán, amire 4 százalék kamatot kellett fizetnie. Sokan azt mondták volna neki, hogy bolond lenne visszafizetni a jelzálog összegét, amikor az ilyen alacsony kamattal jár. Az elsŒ adandó alkalommal azonban, amikor egy kis pénzhez jutott, Œ és a felesége úgy döntöttek, hogy kiváltják a jelzáloghitelt. Azóta soha nem vett fel kölcsönt. Ezért mosolyog mindig, és ezért fütyörészik, amikor dolgozik. Arra buzdítalak benneteket…, hogy vizsgáljátok meg pénzügyeiteket. Buzdítalak benneteket, hogy legyetek mértékletesek kiadásaitokban; fegyelmezzétek



magatokat vásárlásaitok során, hogy elkerüljétek az adósságot, amennyire csak lehetséges. Fizessétek ki adósságotokat, amilyen gyorsan csak tudjátok, és szabadítsátok ki magatokat a rabságból! […] Ha kifizettétek adósságotokat, ha van tartalékotok, még akkor is, ha kevés, akkor szélviharok süvíthetnek fejetek körül, menedéket találtok feleségeteknek és gyermekeiteknek, és békét a szívetekben. Ez minden, amit mondanom kell errŒl, de szeretném ezt akkora nyomatékkal tenni, amekkorával csak képes vagyok” (Conference Report, Oct. 1998, 71–72; vagy lásd Liahóna, 1999. jan., 65–66). James E. Faust elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A kedvezŒ részletfizetésre történŒ vásárlás számos jó szándékú embert olyan helyzetbe csalt, amit nem láttak elŒre, és amelybe nem szándékoztak belekerülni. A hitelkártyákat, fizetŒkártyákat és fogyasztói hitel megoldásokat ritkán és bölcsen kell használni. A készpénzzel történŒ vásárlás még mindig a józan eljárás jó és rossz idŒkben egyaránt, hiszen a hitelekre magas kamatot számolnak” („Doing the Best Things in the Worst Times,” Ensign, Aug. 1984, 43).

27

nevét! A következŒ oszlop tetejére írd fel annak a hitelezŒnek a nevét, akit elŒször szeretnél kifizetni! Ide kerülhet az a hitel, amelynek legmagasabb a kamata, vagy amelyiknek legelŒször jár le a visszafizetési határideje. Az ábrának megfelelŒen jegyezd fel sorban a hitelezŒnek fizetett havi összeget addig, amíg a kölcsön le nem jár… A következŒ oszlop tetejére írd annak a hitelezŒnek a nevét, akinek másodikként szeretnéd visszafizetni a pénzt, s készíts feljegyzést az egyes hónapokban esedékes összegekrŒl! Miután kifizetted az elsŒ hitelezŒt, annak a havi törlesztésnek az összegét add hozzá a második hitelezŒnek fizetendŒ összeghez! Addig folytasd ezt az eljárást, amíg minden kölcsönt ki nem egyenlítettél!” (Lásd „Útmutatás a család pénzügyeihez”, Liahóna, 2000. ápr., 45.) ADÓSSÁGRENDEZÃ KIKÜSZÖBÖLÃ NAPTÁR 1. 2. 3. 4. adósság adósság adósság adósság Összesen április május

10 10

20 20

30

40

100

30

40

100

100 június L. Tom Perry elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Kerüljük a túlzott adósságot! Elkerülhetetlen 40 100 10 20 30 július adósságnak kizárólag alapos, átgondolt imádkozás, 40 100 30 30 augusztus valamint a lehetŒ legjobb tanács kikérése után te40 100 30 30 szeptember gyük ki magunkat. Önfegyelemre van szükségünk 40 100 30 30 október ahhoz, hogy jóval fizetési képességünk keretein belül maradjunk. Bölcsen azt tanácsolták nekünk, hogy 40 100 60 november úgy kerüljük az adósságot, mint a pestist. J. Reuben 40 100 60 december Clark elnök bátran és ismételten azt tanácsolta az 40 100 60 január egyház tagjainak, hogy cselekedjenek: »Éljetek anyagi 100 100 február forrásaitok keretein belül! Kerüljetek ki az adósságból! Maradjatok ki az adósságból! Tegyetek félre a 100 100 március nehéz napokra, melyek mindig voltak, és mindig is április lesznek. Gyakoroljátok és fejlesszétek a takarékosság, a szorgalom, a gazdaságosság és a mértékletesség szokásait!« [Conference Report, Oct. 1937, 107]” Az anyagi ügyeinkben való be(Living with Enthusiasm [1996], 24; csületesség személyes feddhelásd „If Ye Are Prepared Ye Shall Not „Önfegyelemre van tetlenségünkrŒl tanúskodik. Fear,” Ensign, Nov. 1995, 36). szükségünk ahhoz, „Senkinek gonoszért gonoszszal ne Marvin J. Ashton elder, a Tizenkét hogy jóval fizetési fizessetek. A tisztességre gondotok Apostol Kvórumának tagja: képességünk legyen minden ember elŒtt” „Egy adósságrendezŒ naptár keretein belül (Rómabeliek 12:17). segítségedre lehet abban, hogy csökmaradjunk.” „És Isten, valamint az emberek iránt kentsd, illetve kiküszöböld a felesleges tanúsított buzgóságuk is megkülönbözadósságot. Egy papírlapon rajzolj fel tette Œket; mert minden dologban tökéletesen tisznéhány oszlopot. A bal oldalon lévŒ elsŒ oszlopba tességesek és egyenes derekúak voltak; és szilárdak a következŒ hónappal kezdve írd fel a hónapok

10

20

30

40


28


a Krisztusba vetett hitben, méghozzá mindvégig” (Alma 27:27). Thomas S. Monson elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A Nation’s Business (A nemzet üzlete) címı folyóirat egyik számában megjelent egy átfogó beszámoló, »What It Takes to Be Succesful« (Mi kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk) címmel. A beszámolót a folyóirat szerkesztŒi készítették néhány alapos felmérést követŒen, hogy meghatározzák azon jellemvonásokat, amelyek – ha elsajátítják Œket, és azok szerint élnek – biztosítják egy vezetŒ sikerességét. Üzleti vezetŒk, pedagógusok és szaktanácsadók értékelték ki azon tulajdonságokat, amelyekre egy vezetŒnek leginkább szüksége van; a végeredmény pedig kimutatta, hogy a felmérésben résztvevŒk közül jóformán mindenki a feddhetetlenséget, valamint annak különbözŒ formáit, mint például a becsületességet vagy az erkölcsi megbízhatóságot helyezte az elsŒ helyre. A feddhetetlen vezetŒnek, aki példa által irányít, soha nem kell szembenéznie a csalódott fiatalság megvetésével, akik ezt mondják: »Az emberek mindig megmondják, mit tegyünk, de Œk maguk nem cselekszik azt«” (Be Your Best Self [1979], 116).

Joseph B. Wirthlin elder:

„Az édesapám… tökéletesen becsületes volt. Nagyszerı példát mutatott az egész család számára. Egy alkalommal, amikor körülbelül hétéves voltam, az édesapám elküldött a vaskereskedésbe, hogy vásároljak számára valamit. Öt dollárt adott, ami akkor nagy pénz volt. Amikor hazaértem, és elszámoltam a vásárlással, édesapám megszámolta a visszajárót, és észrevette, hogy az eladó tévedett, és egy dollárral többet adott nekem vissza. Az üzlet mintegy másfél kilométerre volt az otthonunktól, de Œ ragaszkodott hozzá, hogy ismét elgyalogoljak odáig, és visszaadjam a pénzt. Ez jó lecke volt… Ehhez hasonló leckéket tanított nekünk, gyermekeknek a becsületességrŒl egész gyermekkorunk és ifjúkori éveink alatt” (Finding Peace in Our Lives [1995], 141–42).

A családi tanácskozás segítséget nyújt annak eldöntésében, hogy miként használjuk fel a forrásainkat. „Továbbá, bizony mondom nektek, hogy minden ember, aki kötelezve van, hogy gondoskodjon a családjáról, gondoskodjon róluk, és semmiképpen nem veszíti el koronáját; és dolgozzon az egyházban” (T&Sz 75:28).

James E. Faust elder: „A költségvetés közös vezetése, valamint a családi tanácsok megtartása különleges egységet eredményez. Együtt kell dolgoznunk azért, hogy egyéves tartalékot tudjunk elraktározni élelmiszerbŒl, ruházatból és egyéb szükségletekbŒl. A nehézség idején különösen szükség van kedves cselekedetekre, és fölöttébb nagyra értékelik azokat. Amikor korlátozott pénzforrás áll rendelkezésünkre, könnyebb megtanítani a gyermekeknek a pénz bölcs beosztását, beleértve a jövŒre történŒ megtakarítás szükségességét. Emlékeztetni lehet a családot arra, hogy ne a világi javakra és gazdagságra koncentráljanak, hanem tartsanak fenn egy örökkévaló távlatot. A családi szervezetek segíthetnek megadni a szükséges egyéni segítséget. Azt is fontos megtanulni, hogy miként fogadjuk szívesen a család segítségét” (Conference Report, Oct. 1982, 130; vagy Ensign, Nov. 1982, 90).

Gene R. Cook elder, a Hetvenek tagja: „A családi tanácsok alkalmával rendszeresen átnéztük a családi költségvetés részeit, amely kiadásokban a gyermekeknek is valamelyest részük volt. Ide tartoztak például a közmıdíjak, az élelmiszer, a zeneórák költségei, valamint az iskolai kiadások, és így tovább. Ez segített nekik felismerni, hogy nem kaphatnak meg mindent, amit akarnak az életben, hanem egy bizonyos költségvetési kereten belül kell élniük. Amint látták, hogy a családjuk hónapról hónapra ezt teszi, értelemszerıen Œk is így akartak cselekedni. Így könnyebb volt számukra ezt tenni, amikor elköltöztek, és családot alapítottak” (Raising Up a Family to the Lord [1993], 252).

Spencer W. Kimball elnök, az egyház tizenkettedik elnöke: „Ahhoz, hogy két ember együtt alakítsa ki a házasságát, a férj és a feleség által gondosan kidolgozott költségvetésre, valamint annak pontos betartására van szükség. Számos házasság a piactéren megy tönkre, amikor be nem tervezett vásárlásokat tesznek. Emlékezzetek, hogy a házasság társas viszony, és nem valószínı, hogy bármely más módon sikeres lehet. A családot közösen kell megtervezni, és közösen is kell fegyelmezni” (Conference Report, Oct. 1975, 6; vagy Ensign, Nov. 1975, 6).



Spencer W. Kimball elnök: „Minden családnak költségvetést kellene vezetnie. Hiszen eszünkbe sem jutna, hogy ez az egyház vagy az üzletünk akár egy napra is költségvetés nélkül mıködjön. Tudnunk kell, hogy körülbelül mennyi lesz a bevételünk, és természetesen azt is tudnunk kell, hogy mennyit fogunk költeni! És az egyház sikerének egyik oka az, hogy a fivérek nagyon körültekintŒen kezelik ezeket az ügyeket, és nem költjük el azt, amivel nem rendelkezünk” (Conference Report, Apr. 1975, 167).

29

ElŒfordulhat, hogy még a legtakarékosabb költekezési szokások és a legszorgalmasabb munkakeresés sem biztosítják a sikert, ám elegendŒek lehetnek ahhoz, hogy megadják nektek azt a békét, amely abból származik, hogy tudjátok, minden tŒletek telhetŒt megtettetek annak érdekében, hogy gondoskodjatok családotokról, és eltartsátok Œket” (The Family [EOSZ esti beszélgetés fŒiskolás korú fiatal felnŒttek számára, 1995. nov. 5.], 4–5).

Marvin J. Ashton elder:

L. Tom Perry elder: „Ugyanazzal a rendszerességgel, amivel fizetitek a tizedeteket, tegyetek félre egy bizonyos összeget a család jövŒbeli szükségleteinek a kielégítésére” (Conference Report, Sept.–Oct. 1995, 46; vagy Ensign, Nov. 1995, 36).

Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Minden családnak elŒre tudnia kell azt, hogy mennyi pénz áll majd a rendelkezésére az egyes hónapokban, és mekkora összeget költhet a családi költségvetés egy-egy kategóriájában. A csekkfüzetek megkönnyítik a család pénzügyeinek kezelését és nyilvántartását. Kitöltéskor gondosan jegyezzetek fel minden egyes csekket, „Minden családnak s a csekkfüzetet vessétek össze a havi költségvetést banki számlalevéllel!

„Egy házvásárlás költségei, úgy tınik, egyre növekszenek az átlagkeresethez kellene vezetnie.” viszonyítva, a munkahelyeket pedig Egy ház vásárlása, az oktatás költségeiegyre nehezebb megtartani. Egy fiatal nek fedezése, illetve más létfontosságú férfi és egy fiatal nŒ azonban mást is kitalálhat arra, beruházás kivételével tartózkodjatok az adósságtól és […] hogy felkészüljenek a jövŒbeli családjukról való az abból származó anyagi terhektŒl! Készpénzzel vágondoskodásra. A jövedelem csupán egy része ennek. sároljatok tartós fogyasztási cikkeket, és készpénzzel Láttatok már olyan férjeket és feleségeket, akik úgy fizessetek a nyaralásokon! Tartózkodjatok a részletérzik, hogy pénzhiányban szenvednek, majd olyan fizetéstŒl, s körültekintŒen használjátok hitelkárlehetŒségek mellett döntenek, amellyel egyre növelik tyátokat! Ezek elsŒsorban kényelmi és azonosítási a család bevételét, és mégis úgy találják, bármekkora szempontokat szolgálnak, és nem azért vannak, is a bevételük, még mindig szıkösnek érzik? Létezik hogy gondatlanul, illetve felelŒtlenül bánjunk egy régi mondás, amelyet már biztosan hallottatok. velük. Több hitelkártya használata jelentŒsen Valahogy így hangzik: Ha a kereset öt dollár, a kiahozzájárul a mértéktelen adósság kockázatához. dás pedig hat dollár: gyötrelem. Ha a kereset négy Vásároljatok használt termékeket addig, amíg eledollár, a kiadás pedig három dollár: boldogság. get nem spóroltatok ahhoz, hogy új és minŒségi árucikkeket vegyetek! A rossz minŒségı áru megváAz, hogy a fiatal férfi gondoskodni tudjon a családsárlása a végén csaknem mindig nagyon költséges. járól, és otthon is tudjon idŒt tölteni, illetve az, hogy a fiatal nŒ otthon maradhasson gyermeket nevelni, legalább annyira függ attól, hogy hogyan tanulnak meg költeni, mint attól, hogy hogyan tanulnak meg pénzt keresni… Alaposan gondoljátok át, milyen autóra, ruházatra, szórakozásra, házra és nyaralásra van valójában szükségetek, illetve, hogy mit szeretnétek majd egy nap a gyermekeitek számára biztosítani… Az a költségbeli különbség, amely a világ által felállított szükségletek, valamint gyermekeitek valódi szükségleteinek eltérésébŒl származik, biztosíthatja számotokra azt az idŒtöbbletet, amelyre egy édesapának és édesanyának szüksége lehet a gyermekeivel ahhoz, hogy hazavigye Œket az Œ Mennyei Atyjukhoz.

Tegyétek félre… jövedelmetek egy meghatározott részét!” (One for the Money: Guide to Family Finance [füzet, 1992], 6).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Marvin J. Ashton elder azt mondta: „Nemrég lehetŒségem volt elbeszélgetni egy csodálatos fiatal párral. Arra a hétre volt kitızve az esküvŒjük. Szemük ragyogott a fontos esemény elŒtti várakozástól és az egymás iránti szeretetük bizonyítékául. MindkettŒjük élvezte a fŒiskolai oktatás, a jó otthon és a kulturális élmények elŒnyeit. Öröm volt Œket hallgatni, amint megosztották velem személyiségüket, terveiket és lehetŒségeiket. Úgy tınt,


30


randevúzásuk helyénvaló módon egy örökkévaló alapról indult. Interjúnk során csak egyetlen kérdésre adott válaszuk nyugtalanított. Remélem, aggodalmaim és javaslataim hatására átértékelték közelgŒ partneri kapcsolatukat. Arra a kérdésre, hogy »házasságotok során ki kezeli majd a pénzügyeket?«, a lány így válaszolt: – Azt hiszem, Œ. A fiú pedig így felelt: – ErrŒl még nem beszélgettünk. Ezek a megjegyzések megleptek, és megdöbbentettek. A házasságban és a családi ügyekben milyen fontos szerepet játszik a pénz kezelése és a pénzügyek? Hadd válaszoljak: Borzasztóan nagy szerepet!” (One for the Money, 1; vagy Ensign, July 1975, 72). • Mit gondolsz, miért rémítette meg Ashton eldert, hogy ez a pár még nem beszélt a pénzügyek kezelésérŒl?

Joe J. Christensen elder, aki akkoriban a Hetvenek elnökségének a tagja volt, ezt mondta: „Édesapámnak évekig az volt a szokása, hogy autónkat minden évben lecserélte egy újra. Majd röviddel a második világháború végét követŒen, mikor a gabonaárak a magasba szöktek, egy nap meglepŒdtünk, amikor apa egy drágább autóval jött haza. Egy reggel édesanyám megkérdezte: – Mennyivel került többe az új autó, mint a másik? Amikor apa elárulta neki, anyám azt mondta: – Nos, a másik autó mindig el tudott vinni oda, ahová mennem kellett. Úgy gondolom, olyasvalakinek kell adnunk a különbözetet, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekünk. Úgy is lett. A következŒ évben apa visszatért a kevésbé drága autókhoz, és folytatták nagylelkı szokásukat. Ha nem vagyunk óvatosak, akkor igényeink könnyen szükségleteinkké válhatnak” (Conference Report, Apr. 1999, 8–9; vagy lásd Liahóna, 1999. júl., 10).

• Korábban ugyanebben a fejezetben Spencer W. Kimball elnök kifejtette, hogy az egyház egyetlen napig sem mıködik költségvetés nélkül. A személyes és a családi pénzügyek kezelése miért legalább akkora jelentŒségı, mint az egyház pénzügyeinek kezelése?

• Milyen pénzügyi leckéket tanult Christensen elder a szüleitŒl e példán keresztül?

• Mi a különbség az igények és a szükségletek között?

• Miért fontos a pénz kezelése a házassági és a családi ügyekben?



• Mi segíthet nekünk megtanulni a kettŒ közötti különbséget?

31

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Miként áld meg minket a tized és a felajánlások fizetése lelkileg? Fizikailag? • Hogyan biztosít lelki nyugalmat számunkra a szükségtelen adósságok elkerülése? • Miért fontos becsületesnek lenned az üzleti ügyeidben? • Hogyan növeli az egységet a pénzügyek családi kezelése?

Serge és Nadine sokáig vártak a házassággal. Mindketten befejezték a tanulmányaikat, és jelenleg közepes kategóriájú munkahelyen dolgoznak. Hozzá voltak szokva, hogy szıkös költségvetésbŒl gazdálkodnak. Most azonban, hogy több pénzük van, mindketten elkezdenek olyan cikkeket vásárolni, amelyre úgy érzik, szükségük van, és amit mindig is szerettek volna megvenni. Észreveszik, hogy a vásárolt termékek gyakran drágábbak, mint amire számítottak. Gyakorta elŒfordul, hogy amikor valamelyikük vásárol valamit, a másik kötelességének érzi, hogy neki is vásárolnia kell valamit. Elkezdik fokozatosan felhalmozni az adósságaikat. Nadine múlt héten megtudta, hogy gyermeket vár. Mindig azt tervezte, hogy egy nap teljes idejı édesanya lesz.


• Milyen tanácsot adnál a párnak?

• Mit kell tenniük ahhoz, hogy szembenézzenek az elŒttük álló kihívásokkal?


32




33


34


20

.

BEVÉTEL

-i KÖLTSÉGVETÉS Tervezett

Tényleges

Tervezett

Tényleges

Fizetések vagy bérek (az adók levonása után) Egyéb bevétel Teljes bevétel KIADÁSOK Egyházi adományok Megtakarítások Élelmiszer Lakás/ház törlesztŒ részlete vagy lakbér Közmıdíjak Közlekedés Adósságok kifizetése Biztosítás Orvosi ellátás, gyógyszerek Ruházkodás Egyéb

Teljes kiadás Bevétel mínusz kiadások

A költségvetés segít kiadásaid megtervezésében és kiértékelésében. A költségvetés fizetésed ütemezésétŒl függŒen egy meghatározott idŒre szóljon (például egy hétre, két hétre, egy hónapra). Bevételed hangold össze a kiadásaiddal, és költs kevesebbet, mint amennyit keresel!


35

5. FEJEZET

A JÉZUS KRISZTUSBA VETETT HIT ERÃT AD AHHOZ, HOGY GONDOSKODNI TUDJUNK MAGUNKRÓL ÉS MÁSOKRÓL

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK A Jézus Krisztusba vetett hit erŒt ad ahhoz, hogy lelkileg fejlŒdjünk és világi ügyekkel foglalkozzunk. „Szorgalmatok, és hitetek és türelmetek miatt az igével szemben annak táplálása során…, hamarosan szedhettek annak gyümölcsébŒl, ami a legértékesebb” (Alma 32:42).

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbŒl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

BEVEZETÉS Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit az evangélium elsŒ tantétele (lásd Hittételek 1:4). Amikor bízunk az Úrban, és a segítségét kérjük mind a lelki, mind pedig a világi dolgokban, akkor támogatást és áldásokat kapunk TŒle. A Jézus Krisztusba vetett hit mellett minden tŒlünk telhetŒt meg kell tennünk azért, hogy elérjük az igazlelkı céljainkat. Ez néha hosszú, hithı életvitelt és hatalmas erŒfeszítéseket kíván a részünkrŒl. Moróni azt tanította, hogy „hit[ünk] próbatétele elŒtt nem kap[unk] tanúbizonyságot” (Ether 12:6). Ha dolgozunk, imádkozunk, és a Jézus Krisztusba vetett hittel továbbra is törekszünk arra, hogy javítsunk a körülményeinken, akkor az Úr segíteni fog nekünk.

Minden te útaidban megismered Œt; akkor Œ igazgatja a te útaidat” (Példabeszédek 3:5–6 [szentírásmemoriter]). Henry D. Taylor elder, a Tizenkettek segédje: „Szeretett fivéreim és nŒvéreim, az Úr betartja az ígéreteit. Ã valóban megnyitja a menny ablakait, és kiárasztja áldásait azokra, akik hithıek, és akik engedelmeskednek a parancsolatainak, ám ezt a maga módján teszi. Ezek az áldások érkezhetnek anyagi vagy fizikai úton, de az is lehet, hogy lelki kiáradásokban nyilvánulnak meg, erŒt, békét és vigaszt hozva. Az áldásai szokatlan és váratlan módon érkezhetnek, így abban a pillanatban elŒfordulhat, hogy nem is áldásként fogjuk fel Œket; de az Úr betartja ígéreteit” (Conference Report, Apr. 1974, 158; vagy Ensign, May 1974, 108).

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Nagy hitre és bátorságra van szükség ahhoz, hogy így imádkozzunk Mennyei Atyánkhoz: »Ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.« Az Úrba vetett hit és a kitartás nagy MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK erŒt ad. Néhányan talán azt mondják, ha van elég hitünk, olykor meg tudjuk változtatni azokat a • A Jézus Krisztusba vetett hit erŒt ad ahhoz, hogy körülményeket, amelyek megpróbáltatásaink és lelkileg fejlŒdjünk, és világi ügyekkel foglalszenvedéseink okozói. Vajon hitünk arra való, hogy kozzunk. körülményeket változtasson meg, vagy pedig arra, • Az Úr megígérte, hogy segíteni fog nekünk gonhogy elviseljük a körülményeket? Mondhatunk hitdoskodni magunkról. hı imákat életünk eseményeinek megváltoztatásáért vagy könnyítéséért, de mindig emlékeznünk kell • Az Úr nem fog minden dologban parancsolni nearra, hogy amikor befejezünk egy imát, értsük meg, künk. Buzgón munkálkodnunk kell azon, hogy mit jelent az, hogy »legyen meg a te sok jót tegyünk. akaratod« (Máté 26:42). Az Úrba vetett • Amikor hithıen az Úrhoz fordulunk, „Az Úrba vetett hit magába foglalja az Úrba vetett biÃ segíteni fog nekünk megérteni, hit és a kitartás zalmat is. A kitartáshoz szükséges hit hogy miként tudunk javítani az nagy erŒt ad.” azon alapszik, hogy elfogadjuk az Úr életünkön és segíteni másokon. akaratát, valamint azokat a leckéket, amelyeket a megtörtént eseményekbŒl


36


tanultunk” (Conference Report, Apr. 1998, 101; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 87).

Howard W. Hunter elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Tanulmányoznunk kell a Mester által tanított igazságok egyszerı alapjait, és mellŒznünk kell azok ellenkezŒit. Az Istenbe vetett hitünknek valóságosnak kell lennie, nem pedig elméletinek. Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma lendületes, mozgató hatás lehet… A hit napi gondolkodásba, illetve viselkedésbe történŒ átültetése jelenti a mormon vallás egyik nagyszerı erejét” (Conference Report, Oct. 1970, 131–32).

Az Úr megígérte, hogy segíteni fog nekünk gondoskodni magunkról. „Én, az Úr, elrendeltem, hogy gondoskodjam szentjeimrŒl…

Thomas S. Monson elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „Ha van valaki, aki túl gyengének érzi magát ahhoz, hogy változtasson egyre romló életén, vagy ha van valaki, akinek nem sikerül elhatároznia azt, hogy jobbá váljon, a félelmek leghatalmasabbika, a kudarctól való félelem miatt, akkor nincsen megnyugtatóbb biztosíték az Úr szavainál: »az én kegyelmem elegendŒ minden olyan embernek, aki megalázkodik elŒttem; mert ha megalázkodnak elŒttem és hisznek bennem, akkor erŒssé teszem számukra a gyenge dolgokat« [Ether 12:27]” (Conference Report, Apr. 2000, 61–62; vagy lásd Liahóna, 2000. júl., 58–59).

Spencer W. Kimball elnök, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke: „Hitre — vak hitre — van szüksége fiataljainknak ahhoz, hogy pénzügyi bizonytalanság ellenére azonnal hozzálássanak családi kötelezettségeik teljesítéséhez. Hitre van szüksége a fiatal asszonynak ahhoz, hogy inkább gyermekeket szüljön, mintsem dolgozni menjen, különösen akkor, ha az ifjú férj még nem fejezte be a tanulmányait. Hitre van szükség ahhoz, hogy megtartsuk a sabbat napját, amikor másfélszeres fizetést kaphat az, aki dolgozik, amikor nyereség termelhetŒ, s amikor árukat lehet eladni. Nagy hitre van szükség a tized fizetéséhez akkor, amikor a pénz kevés, a követelés pedig sok. Hitre van szükség a böjtöléshez, a családi imákhoz és a Bölcsesség szavának betartásához. Hitre van szükség a házitanításhoz, a cövek misszionáriusi munkához és az egyéb szolgálathoz, amikor az áldozathozatalt igényel. Hitre van szükség a teljes idejı misszionáriusi szolgálathoz. De legyetek tudatában ennek: mindez csupán a vetés. Az aratást hithı, elkötelezett családok, lelki biztonság, béke és örök élet jelenti” (Faith Precedes the Miracle [1972], 11; lásd Conference Report, Oct. 1952, 50–51).

„Mert tele van a föld, és van elég, még marad is” (T&Sz 104:16–17). „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Máté 7:7).

Brigham Young elnök, az egyház második elnöke: „A hitem nem visz rá arra a gondolatra, hogy az Úr el fog látni minket roston sült malacokkal, megvajazott kenyérrel stb.; meg fogja adni nekünk a képességet, hogy megtermeljük a gabonát, hogy hozzájussunk a föld gyümölcseihez, hogy lakhelyet építsünk, hogy egy pár deszkát beszerezve ládát készítsünk, és amikor eljön az aratás ideje, megadja nekünk a gabonát, és rajtunk áll annak elraktározása – hogy addig raktározzuk a búzát, míg fel nem halmozunk egy-, két-, öt- vagy hétévnyi tartalékot, míg az emberek össze nem gyıjtenek annyit az élet fŒ táplálékából, hogy meglegyen a saját kenyerük, és azoknak is adhassanak, akik biztonságot keresve jönnek ide” (Discourses of Brigham Young, sel. John A. Widtsoe [1941], 291–92).

Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Tanúságomat teszem arról, hogy személyes tevékenységi és feladatkörünkön belül az Úr megadja… a segítséget. Amikor szükség van rá, és kiérdemeltétek, isteni sugalmazásban lehet részetek, hogy megtudjátok, mit kell tennetek, és amikor szükséges, erŒt vagy képességet kaptok ahhoz, hogy azt elvégezhessétek. Joseph Smith gyakorolt önfegyelemmel tanulta meg, hogyan tökéletesítse azon képességét, hogy az Úr útmutatását



kövesse. Nem engedte, hogy saját vágyai, kényelme vagy az emberek rábeszélése meghiúsítsa az engedelmességét, miközben fejlŒdött, és az Úr arra tanította, hogy miként vigye véghez a kapott feladatokat. Kövessük példáját!” (Conference Report, Oct. 1999, 114; vagy lásd Liahóna, 2000. jan., 107).

Az Úr nem fog minden dologban parancsolni. Buzgón munkálkodnunk kell azon, hogy sok jót tegyünk. „Mert íme, nincs rendjén, hogy minden dologban parancsoljak; mert aki minden dologban kényszerítve van, az rest és nem bölcs szolga; tehát nem kap jutalmat.

Bizony mondom, az emberek buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkıséget; Mert bennük van a hatalom, ami által önrendelkezŒk. És amennyiben jót tesznek az emberek, semmiképpen nem veszítik el a jutalmukat” (T&Sz 58:26–28 [szentírás-memoriter, T&Sz 58:26–27]).

37

…A hittel való kérésbe magától értetŒdŒen beletartozik az az elsŒdleges követelmény is, hogy megtegyünk mindent, ami a hatalmunkban áll, hogy elérjük a kívánt célt. Azt az önrendelkezést használjuk, amellyel felruháztak bennünket. Minden birtokunkban lévŒ adottságot, tehetséget és képességet arra használjunk, hogy elŒidézzük a bennük rejlŒ lehetŒséget. […] Elvárják tŒlünk, hogy megtegyünk mindent, ami a hatalmunkban áll, majd azután törekedjünk az Úr válaszára, egy jóváhagyó pecsétre, hogy elértük a megfelelŒ eredményt” („Agency or Inspiration – Which?” Speeches of the Year: BYU Devotional Addresses, 1972–73 [1973], 109–10, 113). Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Az egyház mindegyik elnöke, a Szentlélek állandó kíséretével, hatalmas mennyiségı munkát örököl egy olyan életkorban, amikor a legtöbb ember már nyugdíjas. Hinckley elnök példátlan tempót diktál. […] KimerítŒ munkatervét azon elhatározása vezeti, hogy »buzgón munkálkodjon« Isten királyságának felépítésén. Gyakran hallottam tŒle: »Nem tudom, hogy lehet valamit elvégezni, hacsak nem úgy, hogy letérdelek, és segítségért esedezem, aztán felállok, és munkához látok.« Prófétánk a megingathatatlan hit, a kemény munka és a ragályos optimizmus mintapéldája” (Conference Report, Oct. 1997, 18; vagy lásd Liahóna, 1998. jan., 16).

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Nem lehetünk kétarcúak a férjünkkel vagy feleségünkkel, szüleinkkel vagy gyermekeinkkel való kapcsolatainkban. Vajon gyönyörködni fogunk-e gyermekeinkben, amikor egy kicsit idŒsebbek, és mi már nem vagyunk annyira elfoglaltak? Mi történik az értékes barátságokkal, amelyek elhalványulnak azok miatt a figyelmes, hosszú levelek miatt, amelyeket meg akarunk írni, de soha nem fejezünk be, és nem küldjük el Œket? Állhatatosak vagyunk-e a rendszeres templomlátogatás terén? Gondoljunk a könyvekre, amelyeket el fogunk olvasni, a kedvesség azon benyomásaira, melyek alapján cselekedni fogunk, és a jó célokra, amelyeket támogatni fogunk. Telepakoljuk-e táskáinkat azokkal a holmikkal, amiket a legértékesebbnek tartunk az életben, de soha nem utazunk el? Soha nem jön el a holnap? Határozzuk el, hogy elkezdünk ma élni – nem holnap, hanem ma –, még ebben az órában, amíg még van idŒnk” (Conference Report, Apr. 1998, 18; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 17).

Bruce R. McConkie elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Két feladattal nézünk szembe. Az egyik, hogy a sugalmazás és a kinyilatkoztatás lelke kell, hogy vezessen bennünket. A másik, hogy olyan utasítás alatt állunk itt [a földön], hogy használjuk az önrendelkezésünket, hogy meghatározzuk, hogy magunktól mit kellene tennünk; és e kettŒ között finom egyensúlyt kell teremtenünk…


38


Marvin J. Ashton elder, a Tizenkét Apostol James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „A hit cselekvést igényel. Ha felkészültök arra, hogy az Kvórumának tagja: „Tudnunk kell, hogyan, mit, élet ösvényén járjatok, álmaitokat és hol és miért változtassunk meg. Jézus elvárásaitokat felülmúló jutalomban Krisztus evangéliuma segíthet nekünk „A hit cselekvést lehet részetek. Ennek eléréséhez azonrövidtávú, közvetett és hosszútávú céigényel.” ban nagyon keményen kell dolgoznolok kitızésében azáltal, hogy megtatok, spórolnotok, továbbá bölcsnek és nítja nekünk, kik vagyunk, honnan ébernek kell lennetek. Meg kell tanulnotok megtajöttünk, miért vagyunk itt, és hová tartunk. E tudás gadni magatoktól a világi kedvtelést. Hithınek kell birtokában az embernek nagyobb ereje lesz ahhoz, lennetek a tizedfizetésben; be kell tartanotok a hogy fejlŒdjön” (Conference Report, Oct. 1979, 89; Bölcsesség szavát; mentesnek kell lennetek egyéb vagy Ensign, Nov. 1979, 62). káros szenvedélyektŒl. Erkölcsileg tisztának kell Gordon B. Hinckley elnök: lennetek minden tekintetben. Fogadjatok el min„Ez a mi komoly kötelességünk, a mi biztos felelŒsden elhívást, amit kaptok, és szolgáljatok hithıen ségünk, fivéreim, hogy segítsük a gyengéket, felebennük.. A kitartás és a munka nagyobb hasznomeljük a lecsüggesztett kezeket, és megerŒsítsük az tokra fog válni, mint az éles elme” (Conference ellankadt térdeket (lásd T&Sz 81:5). Segítenünk kell Report, Oct. 1997, 59; vagy lásd Liahóna, 1998. nekik, hogy önellátóvá és sikeressé váljanak. jan., 44–45).

Amikor hithıen az Úrhoz fordulunk, Ã segíteni fog nekünk megérteni, hogy miként tudunk javítani az életünkön és segíteni másokon. „És ha hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket… Mert ha megalázkodnak elŒttem és hisznek bennem, akkor erŒssé teszem számukra a gyenge dolgokat” (Ether 12:27 [szentírás-memoriter]).

„Legyél tehát hıséges…; segítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erŒsítsd meg az ellankadt térdeket” (T&Sz 81:5).


Hiszem, hogy az Úr nem kívánja népét arra ítélve látni, hogy szegénységben éljenek. Hiszem, hogy Ã azt szeretné, ha a hithıek élveznék a föld javait. Azt szeretné, ha megtennénk e dolgokat, hogy segítsünk rajtuk. Ã pedig meg fog minket áldani, amikor ezt tesszük. E vállalkozás sikeréért imádkozom alázatosan, a ti érdeklŒdéseteket, hiteteket, imáitokat és törŒdéseteket kérve mindezekért” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 69–70; vagy lásd Liahóna, 2001. júl., 67).

Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol „Jó munkavállalói készségekkel… a fiatal férfiak és nŒk kiemelkedhetnek a szegénységbŒl, melyet Œk Kvórumának tagja: „Izráel pásztorait a szeretetnek és az Œket megelŒzŒ nemzedékek ismertek. Jobban kell motiválnia. Ez kezdetben nehéznek tınhet, tudnak majd gondoskodni családjukról. Szolgálnak mert talán nem is ismerjük jól az Urat. De ha még majd az egyházban, és növekednek vezetŒi képessécsak egy kis szemcse nagyságú beléje vetett hittel is gekben és felelŒsségben. […] Az egykezdünk neki, a juhok szolgálata az ház hithı tagjaiként fizetni fogják iránta valamint az Œirántuk érzett sze„Nem gyújthattok tizedüket és felajánlásaikat, és az egyretetünket is növelni fogja. Egyszerı tüzet egy másik ház sokkal erŒsebb lesz jelenlétük midolgokból áll minden pásztor dolga. lélekben addig, míg att azon a területen, ahol élnek. […] Imádkozunk a juhokért, mindenkiért, az a saját lelketekakiért felelŒsséggel tartozunk. Ha felNagyon nagy annak a valószínısége, tesszük a kérdést: »Kérlek, mondd meg ben nem ég.” hogy hithıségük és tevékenységük nekem, kinek van rám szüksége?«, a megmarad életük végéig” (Conference válasz jönni fog. Egy arc vagy egy név Report, Mar.–Apr. 2001, 68–69; vagy lásd Liahóna, fog eszünkbe jutni. Vagy véletlenül találkozunk va2001. júl., 62). lakivel, amit nem érzünk véletlennek. Azokban a pillanatokban érezni fogjuk a Szabadító irántuk és



irántunk érzett szeretetét. Amint juhaira vigyáztok, Iránta érzett szeretetek növekedni fog. És ez növelni fogja önbizalmatokat és bátorságotokat” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 51; vagy lásd Liahóna, 2001. júl., 47). Harold B. Lee elnök, az egyház tizenegyedik elnöke: „Addig nem emelhettek fel egy másik lelket, amíg magasabban nem álltok, mint ahol Œ áll. Ha meg szeretnétek menteni valakit, akkor meg kell gyŒzŒdnötök arról, hogy ti magatok példát mutattok arra, amilyenné szeretnétek, hogy Œ váljon. Nem gyújthattok tüzet egy másik lélekben addig, míg az a saját lelketekben nem ég… Ki az közülünk, akinek – bármilyen körülmények között voltunk is – ne lett volna szüksége erŒsítésre?” (Conference Report, Apr. 1973, 178–79; vagy Ensign, July 1973, 123)

39

tanulás abban, hogy lelkileg és világi szempontból is fejlŒdjön?

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Fernando családja már sok éve ugyanabban a városban él. Az élet viszonylag keveset változott a nemzedékek során. Amikor Fernando tizenhét éves volt, családja megismerte az evangéliumot, és csatlakoztak az egyházhoz. Fernando szeretné tudni, hogy mit tehet azért, hogy jobban felkészüljön a jövŒre.

Mary egész életében tevékeny volt az egyházban. ErŒs bizonysága van az evangéliumról, és már számos alkalommal érezte, hogy az imái válaszra találtak. ErŒs bizalma és hite van az Úrban. Az elmúlt két évben arról imádkozott, hogy milyen munkát keressen magának. Egyre nagyobb adósságot halmoz fel, miközben a válaszra vár. • Milyen áldásokban részesülhet Mary, ha alkalmazza a Szabadító intését, miszerint „nincs rendjén, hogy minden dologban parancsoljak” (T&Sz 58:26), valamint „az emberek buzgón munkálkodjanak” (27. v.)?

• Milyen tanácsot adnál Fernandónak?

• Milyen tanácsot adnál Marynek?

• Milyen szerepet játszhat a hit a jövŒre történŒ felkészülésünkben?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK

• Hogyan segíthet Fernandónak a napi szentírástanulmányozás, egy misszió, valamint a tovább-

• A Szabadító másoknak nyújtott szolgálatáról való ismereted milyen hatással van a hitedre, hogy Ã neked is segíteni fog?


40


• Milyen konkrét szükségletekben kellene segítséget kérned az imáidban? • MibŒl ismered fel, amikor az Úr arra ösztönöz téged, hogy másoknak segíts?




41


42

6. FEJEZET

A MAGUNKRÓL, A CSALÁDRÓL ÉS A MÁSOKRÓL VALÓ GONDOSKODÁS BEVEZETÉS A magunkról, a családunkról, illetve másokról való fizikai gondoskodás elengedhetetlen az evangéliumban való fejlŒdésünkhöz és boldogságunkhoz. Ez fontos részét képezi azon küldetésünknek, hogy magunkat és másokat Krisztushoz vezessünk (lásd 1 Timótheus 5:8; T&Sz 75:28).

Ezért bizony, azt mondom nektek, hogy számomra minden dolog lelki, és soha nem adtam nektek olyan törvényt, amely idŒleges lett volna; sem bármely embernek, sem az emberek gyermekeinek; sem Ádámnak, a ti atyátoknak, akit én teremtettem” (T&Sz 29:31–32, 34). „És íme, minden dolognak megvan a hasonlatossága, és minden dolog úgy lett megteremtve és megalkotva, hogy bizonyságot tegyen rólam, a fizikai dolgok és a lelki dolgok is; fent a mennyekben lévŒ dolgok, és a földön lévŒ dolgok, és a földben lévŒ dolgok, és a föld alatt lévŒ dolgok, fent is és odalent is: minden dolog rólam tesz bizonyságot” (Mózes 6:63).

Howard W. Hunter elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Az ember különbséget tesz a fizikai és a lelki között, valószínıleg azért, mert a halandóságban élve – a lelki földi élet elŒtti lét, valamint az ezután következŒ lelki élet között – nem ismeri fel a földön töltött évei során végzett cselekedetei teljes jelentŒségét. Az Úr számára minden egyaránt lelki és fizikai, következésképpen a törvények is, melyeket ad, lelkiek, mert lelki lényekre vonatkoznak.

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • Kapcsolat van a fizikai és a lelki dolgok között. • A prioritásainknak evangéliumi tantételeket kell tükrözniük. • Az apák felelŒssége, hogy gondoskodjanak családjuk létszükségleteirŒl és védelmérŒl. Az anyák elsŒsorban gyermekeik gondozásáért felelŒsek.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK Kapcsolat van a fizikai és a lelki dolgok között. „Mert Lelkem hatalma által teremtettem Œket; igen, minden dolgot, a lelkit és a fizikait is –

ElŒször a lelkieket, másodszor a fizikaiakat, amely munkámnak kezdete; továbbá elŒször fizikaiakat, másodszor lelkieket, amely munkámnak vége…

Így hát életünk minden szakasza érinti az egyházat. Az egyház nagyszerı jóléti programja e tantételt bizonyítja. Az egyház törŒdik a társadalmi és pihenési szükségleteinkkel, az iskolai és családi életünkkel, a munkánkkal, és mindennel, amit teszünk. Semmiképpen sem tudjuk különválasztani a sabbat napi hódolat tevékenységeit a hétköznapok számos elfoglaltságától azáltal, hogy az egyiket vallási, a másikat pedig világi dolgoknak hívjuk. MindkettŒ lelki. Isten rendelte Œket így, hiszen mindkettŒ a gondolatainkból és a cselekedeteinkbŒl áll, amint az örökkévalóság eme szakaszát járjuk. Így hát az üzleti ügyeink, a mindennapi munkánk, a szakmánk vagy a hivatásunk, illetve bármi, amit teszünk, az


A M A G U N K R Ó L , A C S A L Á D R Ó L É S A M Á S O K R Ó L VA L Ó G O N D O S K O D Á S

evangélium szerinti élet részévé válik” (Conference Report, Oct. 1961, 109). Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A fizikai és a lelki dolgok elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Amikor adunk az idŒnkbŒl, a tehetségeinkbŒl és a forrásainkból azért, hogy eleget tegyünk a betegek igényeinek, hogy étellel kínáljuk az éhezŒket, és megtanítsuk a másoktól függŒket arra, hogy önállóak legyenek, akkor fel sem tudjuk fogni, milyen mértékben gazdagítjuk saját magunkat lelkileg” (Conference Report, Apr. 1999, 99; vagy lásd Liahóna, 1999. júl., 89–90).

Spencer W. Kimball elnök, az egyház tizenkettedik elnöke: „Számos olyan dolog vesz minket körül, amelyrŒl úgy gondolják, nem annyira lelkiek; az Úrnál azonban minden dolog lelki, és Ã elvárja tŒlünk, hogy figyeljünk, engedelmeskedjünk, és kövessük a parancsolatokat” (Conference Report, Apr. 1977, 8; vagy Ensign, May 1977, 7).

Joe J. Christensen, késŒbb a Hetvenek tagja: „Nagyszerı sugalmazásokat kaptam a fizika óráimon, és további tiszteletet fedeztem fel a teremtés iránt a geológia órán. Soha nem fogom elfelejteni azt, amit én vallási oktatási élménynek tekintek, melyet a Brigham Young Egyetemen spanyol nyelvtan, fogalmazás és irodalom órákon szereztem az általam ismert egyik leghatékonyabb és legnagyobb elvárásokat támasztó tanártól. Rájöttem, hogy a pszichológiai és filozófiai tapasztalataim hitem erŒsségének forrásává váltak, ahelyett, hogy lerombolták volna azt. És szégyenkezés nélkül bevallhatom, hogy idŒnként elŒfordult, hogy elérzékenyültem a mesterek által alkotott néhány kiváló vers, irodalmi mı és zene szépségének hatására, melyeket én mind lelki élménynek jellemeznék” („True Education – True Religion,” Ensign, Jan. 1980, 74).

A prioritásainknak evangéliumi tantételeket kell tükrözniük. „Ne gazdagságra törekedj, hanem bölcsességre; és íme, Isten rejtelmei feltárulnak elŒtted, és akkor tétetsz gazdaggá. Íme, akinek örök élete van, az gazdag” (T&Sz 11:7).

43

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbŒl, teljes lelkedbŒl és teljes elmédbŒl. Ez az elsŒ és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:35–39). Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Jézus a fontossági sorrendrŒl tanított, amikor ezt mondta: »Ne e világ dolgaira törekedjetek tehát, hanem elŒször Isten királyságának a felépítésére törekedjetek, és az Œ igazlelkıségének a megalapozására, és mindezen dolgok is megadatnak nektek« (Joseph Smith fordítása, Máté 6:38; lábjegyzet a). Az a kifejezés, hogy »elŒször Isten királyságának a felépítésére törekedjetek«, azt jelenti, hogy tulajdonítsunk elsŒdleges fontosságot Istennek és az Ã munkájának. Isten mıve az, hogy véghezvigye gyermekei örök életét (lásd Mózes 1:39), valamint mindaz, amivel ez együtt jár Mennyei Atyánk gyermekeinek születése, nevelése, tanítása és összepecsételése során. Minden egyéb csak ezután jön a fontossági sorrendben. […] Valaki egyszer azt mondta: ha nem Isten királyságát tesszük az elsŒ helyre, hosszú távon nem nagyon számít majd, mit választottunk helyette. […] Prioritásaink idŒnk felhasználásában mutatkoznak meg a leginkább. Valaki egyszer azt mondta, hogy »három dolog soha nem tér vissza: a kilŒtt nyílvesszŒ, a kimondott szó, és az elveszített lehetŒség«. Nem tudjuk újra felhasználni vagy eltenni az egyes napokra kiszabott idŒnket. Az idŒ esetében csak egy választási lehetŒségünk van, utána örökre elszáll. […] Az egyes nagy döntések fontossági sorrendjét illetŒen (mint például a tanulmányok, a munkahely, a lakóhely, a házasság, a gyermekvállalás) fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi lesz ennek a döntésnek az örökkévaló hatása? Néhány döntés, ami a halandóság alatt kívánatosnak tınik, az örökkévalóság tekintetében elfogadhatatlan következményekkel jár. Minden ilyen választásban sugalmazott prioritásokkal kell rendelkeznünk, és azokat olyan módon kell alkalmazni, hogy örökkévaló áldásokat eredményezzenek számunkra és családtagjaink számára” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 108–10; vagy lásd Liahóna 2001. júl., 101–102).

„És megkérdé Œt közülök egy…:


44


Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Az elmélkedés csendes pillanataiban gondolkodjatok el azon, hogy Mennyei Atyánk és az Ã Szeretett Fia mit határoztak meg az élet legfontosabb prioritásaiként! Vizsgáljátok meg saját életeteket, hogy meggyŒzŒdjetek arról, hogy az minden tekintetben összhangban van-e ezekkel. […] Amikor saját országomon átutazom, illetve eljutok a világ más részeire is, látom a létezŒ kultúrák különbözŒségébŒl származó csodálatos elŒnyöket. Mégis, ezeket az elŒnyöket gyakran beárnyékolják azok a negatív hatások, amelyek a Mester tanításaival ellenkezŒ hagyományokból származnak” (Conference Report, Apr. 1998, 114; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 99).

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Amikor prioritásaink helyesek, megnövekszik a kitartáshoz szükséges erŒ. Amikor pedig részünkké válnak, ezek a prioritások segítenek visszatartani minket attól, hogy »leessünk a fedélzetrŒl«. Megóvnak minket a becstelenségtŒl – a házasságban, az egyházban és az életben” (Conference Report, Apr. 1997, 99; vagy Ensign, May 1997, 72).

e kérést minden édesapa számára. Tiétek az az alapvetŒ és elkerülhetetlen felelŒsség, hogy a család élén álljatok. Ez semmiféle diktatúrára vagy igazságtalan uralomra való célzást nem foglal magába. Olyan megbízással jár, amely szerint az apáknak gondoskodniuk kell családjuk szükségleteirŒl. Ezek a szükségletek többet jelentenek az ételnél, a ruházatnál és a lakóhelynél. E szükségletek közé tartozik az igazlelkı irányítás és a példamutatással, valamint szavakkal történŒ tanítás, a becsületesség, a feddhetetlenség, a szolgálat, a mások jogai iránti tisztelet tantétele, valamint annak megértése, hogy nemcsak egymásnak tartozunk felelŒsséggel azért, amit ebben az életben teszünk, hanem a mennyek Istenének is, aki a mi Örökkévaló Atyánk. Minden édesanya ismerje fel, hogy nincs nagyobb áldása azon gyermekeknél, akik a Mindenható ajándékaként érkeztek hozzá; nincs nagyszerıbb küldetése annál, hogy világosságban és igazságban, megértésben és szeretetben nevelje fel Œket; soha semmi nem fog számára nagyobb boldogságot jelenteni, mint az, hogy látja Œket olyan fiatal férfiakká és nŒkké nevelkedni, akik tisztelik az erény alapelveit, s akik nem mocskolják be magukat erkölcstelenséggel, illetve a bın szégyenével” (Conference Report, Oct. 1993, 78–79; vagy Ensign, Nov. 1993, 59–60).

Az apák felelŒssége, hogy gondoskodjanak családjuk létszükségleteirŒl és védelmérŒl. Az anyák elsŒsorban gyermekeik gondozásáért felelŒsek. „Ha pedig valaki az övéirŒl és fŒképen az Œ házanépérŒl gondot nem visel: a hitet megtagadta, és roszszabb a hitetlennél” (1 Timótheus 5:8).

„Továbbá, bizony mondom nektek, hogy minden ember, aki kötelezve van, hogy gondoskodjon a családjáról, gondoskodjon róluk, és semmiképpen nem veszíti el koronáját; és dolgozzon az egyházban” (T&Sz 75:28).

Gordon B. Hinckley elnök, akkor elsŒ tanácsos az ElsŒ Elnökségben:

„Sok évvel ezelŒtt Stephen L. Richards elnök, aki akkor tanácsosként szolgált az ElsŒ Elnökségben, e pulpitus mögül beszélve, ékesszólóan kérte, hogy helyezzük vissza az apát a család élére (lásd Conference Report, Apr. 1958, p. 94). Megismétlem

Az ElsŒ Elnökség és a Tizenkét Apostol Tanácsa: „Isten terve szerint az apáknak szeretetben és igaz módon kell családjuk felett elnökölniük, valamint gondoskodniuk kell családjuk létszükségleteirŒl és védelmérŒl. Az anyák elsŒsorban gyermekeik neveléséért felelŒsek. Ezekben a szent kötelezettségekben az apák és az anyák egyenlŒ partnerekként kell, hogy segítsék egymást. Rokkantság, halál vagy más körülmények szükségessé tehetik ezen szerepek



egyéni átalakítását. Szükség esetén a tágabb család nyújtson segítséget” (lásd „A család: Kiáltvány a világhoz”, Liahóna, 1998. okt., 24).

„A munka az élet törvénye.”

Spencer W. Kimball elnök: „Mennyei Atyánk a szülŒkre helyezte annak felelŒsségét, hogy gondoskodjanak arról, hogy gyermekeik jól tápláltak, ápoltak és jól öltözöttek, jól neveltek legyenek, és jó tanításban részesüljenek. A legtöbb szülŒ menedékkel oltalmazza gyermekeit: gondjukat viselik és ápolják Œket betegség idején, ruházatot biztosítanak számukra biztonságuk és kényelmük érdekében, és táplálják Œket, hogy egészségesek legyenek, és növekedjenek. De mit tesznek a lelkükért?” (The Teachings of Spencer W. Kimball, ed. Edward L. Kimball [1982], 332; lásd „Train Up a Child,” Ensign, Apr. 1978, 2)

Bruce R. McConkie elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„A munka az élet törvénye; ez a szentek életének uralkodó tantétele. Nem tehetjük meg, hogy míg fizikai erŒnk teljében vagyunk, önként áthárítsuk másokra a magunkról való gondoskodás terhét. Az alamizsna bŒvelkedik a gonoszságban. A szorgalom, takarékosság és önbecsülés elengedhetetlen a szabaduláshoz.

45

elŒtt soha nem gondolta volna, hogy lehetséges. Most, hogy hazatért a missziójáról, nem tız ki többé célokat, és nem biztos benne, hogy mihez kezdjen a jövŒben.

• Milyen tanácsot adnál Hansnak?

Néhány szomszédod elkezdi kritizálni az egyházat, mert úgy érzik, hogy az túl sok korlátot szab, és túl sokat követel a tagjaitól. Úgy gondolják, a vallásnak vasárnapi eseménynek kellene lennie, és az nem fontos a hétköznapok során. Elvégre hétköznap az embereknek a világban kell élniük, és nem kellene lelki dolgok miatt aggódniuk. • Mit mondanál szomszédaidnak a „világi” és „lelki” dolgok közötti kapcsolatról?

Nekünk kell megŒriznünk a saját egészségünket, megmıvelnünk a saját kertünket, elraktároznunk a saját élelmiszerünket, iskoláztatni és képezni magunkat, hogy kezelni tudjuk az élet mindennapi dolgait. Senki nem tud helyettünk megdolgozni a szabadulásunkért, sem fizikailag, sem pedig lelkileg. Azért vagyunk itt a földön, hogy gondoskodjunk a családtagjaink szükségleteirŒl. A feleségek férjüktŒl, a gyermekek szüleiktŒl, a szülŒk gyermekeiktŒl, a testvérek egymástól, a rokonok pedig saját családjuktól joggal elvárhatják, hogy azok gondoskodjanak róluk. Az egyháznak az a célja, hogy segítsen a szenteknek önmagukról gondoskodni, és – ahol szükséges – élelmet, ruházatot és egyéb rendelkezésre álló szükségleti cikket biztosítson számukra, nehogy a szentek Babilon alamizsnájához és gonoszságaihoz folyamodjanak” (Conference Report, Mar.–Apr. 1979, 132; vagy Ensign, May 1979, 93).

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Sorold fel az öt legfontosabb dolgot az életedben! • E fontossági sorrendben mely prioritások tınnek világinak? Hogyan tekinthetŒek ezek lelkinek? • Miként segítene neked ezek betartásában az, ha lelki dolgokként tekintenél rájuk? • Miért fontos Istennek, hogy fizikailag gondoskodjunk magunkról, a családunkról és másokról?


ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Hans, amíg missziót szolgált, közelebb érezte magát a Lélekhez, mint valaha életében. Keményen dolgozott, és olyan dolgokat ért el, melyekrŒl missziója


46




47


48

7. FEJEZET

A TEHETSÉGEK ÉS A KÉPESSÉGEK FELISMERÉSE ÉS FEJLESZTÉSE

nagy hitet gyakoroltak, szent elhívással hívják el Œket, igen, azzal a szent elhívással, mely ilyenekért volt elkészítve egy már elkészített megváltással együtt és a szerint” (Alma 13:3).

BEVEZETÉS Az Úr arra buzdít minket, hogy fejlesszük a tehetségeinket és a képességeinket. Ez gyakran türelmet, önfegyelmet és szorgalmas erŒfeszítést követel. A fejlŒdésünk során még teljesebben felismerjük a bennünk rejlŒ lehetŒségeket, és jobban tudunk másoknak segíteni.

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • A halandóság elŒtti életben történt fejlŒdésünknek köszönhetŒen mindannyian tehetségek és képességek egyedülálló összetételével érkezünk a földre. • Ha a Lélekre támaszkodunk, az Úr segíteni fog nekünk felismerni és kifejleszteni a tehetségeinket és a képességeinket. • Az Úr segíteni fog nekünk leküzdeni a kételyeinket és a félelmeinket, miközben az Ã segítségét kérjük tehetségeink és képességeink kifejlesztésében. • A tehetségek és a képességek kifejlesztése egyéni munkát igényel.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK

„Megfigyeltem, hogy Œk is ott voltak azon nemesek és nagyok között, akik kezdetben kiválasztattak arra, hogy uralkodók legyenek Isten egyházában.

Még mielŒtt megszülettek volna, sokan másokkal együtt részesültek elsŒ oktatásukban a lelkek világában, és felkészültek arra, hogy elŒjöjjenek az Úr által jónak látott idŒben, és dolgozzanak szŒlŒskertjében az emberek lelkének megszabadulásáért” (T&Sz 138:55–56). Bruce R. McConkie elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Minden emberi lélek fejlesztett ki adottságokat, tehetségeket, teljesítŒképességet és képességeket mindenféle formában és mértékben, míg az Örökkévaló Jelenlétben tartózkodtak. Az ott töltött hosszú élet során a tehetségek és képességek végtelen választéka alakult ki. A korok múlásával nem volt két olyan lélek, akik egyformák maradtak volna. Mozart zenész lett; Einsteint a matematika érdekelte; Michelangelo a festésnek szentelte figyelmét… Ábrahám, Mózes és az összes próféta lelki tehetségekre törekedett, és el is nyerték azokat…

A halandóság elŒtti életben történt fejlŒdésünknek köszönhetŒen mindannyian tehetségek és „Amikor a földi képességek egyedülálló összetéélet elŒtti létbŒl telével érkezünk a földre. átlépünk a „És ez az a mód, mely szerint elrenhalandóságba, delték Œket – rendkívüli hitük és jó magunkkal hozzuk cselekedeteik folytán a világ megalapíaz ott kifejlesztett tása óta elhívták és elŒkészítették Œket, jellemvonásainkat Isten elŒrelátása szerint; elŒször hagyés tehetségeinket.” ták, hogy válasszák a jót vagy a rosszat; és mivel a jót választották és rendkívül


Amikor a földi élet elŒtti létbŒl átlépünk a halandóságba, magunkkal hozzuk az ott kifejlesztett jellemvonásainkat és tehetségeinket. Igaz, hogy elfelejtjük, mi történt azelŒtt, hiszen azért vagyunk itt, hogy próbára tétessünk, de még mindig rendelkezünk azokkal a tehetségekkel és képességekkel, melyek akkor a mieink voltak.


Mozart még mindig zenész; Einstein megŒrizte a matematikai képességeit; Michelangelo a mıvészi tehetségeit; Ábrahám, Mózes és a próféták pedig a lelki tehetségeiket és képességeiket… És minden ember, a végtelenül sokoldalú tehetségeivel és személyiségével, ott folytatja a fejlŒdését, ahol abbahagyta, amikor elhagyta a mennyei birodalmat” (The Mortal Messiah, 4 vols. [1979–81], 1:23, 25). Bruce R. McConkie elder, akkor a Hetvenek tagja: „E korábbi életben, e halandóság elŒtti létben, e földi élet elŒtti létben számos képességet és tehetséget fejlesztettünk ki. Mindenki más-más területen fejlesztette ki azokat. Mindezen területek közül azonban a legfontosabb a lelkiség területe volt: az igazság felismerésének képessége, érzéke és tehetsége” (Making Our Calling and Election Sure, Brigham Young University Speeches of the Year [Mar. 25, 1969], 5–6).

Joseph Fielding Smith elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A halandóság elŒtti állapotunkban töltött éveink alatt nem csupán különbözŒ jellemvonásainkat fejlesztettük ki, és nem csupán érdemességünket és képességünket mutattuk meg – vagy azok hiányát –, hanem olyan helyen voltunk, ahol az ilyesfajta fejlŒdés megfigyelhetŒ volt. […] Ilyen feltételek mellett könnyı volt Atyánknak észrevenni és kiválasztani azokat, akik a legérdemesebbek, és felbecsülni minden egyén tehetségeit” (The Way to Perfection [1970], 50–51).

49

Egyeseknek ez adatik, másoknak pedig az, hogy ezáltal mindannyiuk javára váljanak” (T&Sz 46:11–12). „Továbbá arra buzdítalak benneteket, testvéreim, hogy ne tagadjátok Isten ajándékait, mert sok van ezekbŒl; és ugyanattól az IstentŒl erednek. És különbözŒképpen adatnak ezek az ajándékok; de mindegyikben ugyanaz az Isten munkálkodik; és Isten lelkének megnyilatkozásai által adatnak ezek az embereknek, hogy a javukra szolgáljanak” (Moróni 10:8).

Marvin J. Ashton elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Úgy tınik számomra, hogy az élet egyik nagy tragédiája az, amikor valaki olyannak minŒsíti magát, mint akinek nincsenek tehetségei vagy ajándékai. Amikor undorral vagy elcsüggedve megengedjük magunknak, hogy lekicsinylŒ önbecsülésünk miatt elérjük a kétségbeesés nyomasztó szintjeit, akkor az egy szomorú nap a számunkra, és szomorú nap Isten szemében is. Arra a következtetésre jutnunk, hogy nincsenek ajándékaink, L. Tom Perry elder, a Tizenkét amikor a termetünk, intelligenciánk, „Isten mindegyiApostol Kvórumának tagja: „A halantanulmányi átlagunk, vagyonunk, künknek adott egy dóság elŒtti világban megtanították hatalmunk, pozíciónk vagy külsŒ vagy több különlenekünk Atyánk megváltásunkra vomegjelenésünk alapján ítéljük meg ges képességet.” natkozó tervét, és erkölcsi önrendelmagunkat, nemcsak hogy igazságtakezést élveztünk. Eme önrendelkezés lan, hanem ésszerıtlen is. […] alkalmazása által a férfiak és nŒk idŒvel különbözŒ Isten mindegyikünknek adott egy vagy több különvágyakat, tehetségeket és képességeket fejlesztettek leges képességet. […] A mi feladatunk, hogy megkeki, és nem volt két olyan lélek, aki egyforma maressük azokat a tehetségeket, amiket Isten adott, és radt volna” (Give Heed unto the Word of the Lord építsünk azokra. Emlékeznünk kell arra, hogy mind[CES fireside for young adults, May 2, 1999], 2). annyian Isten képmására teremtettünk, s hogy nincsenek jelentéktelen emberek. Mindenki számít Istennek és az embertársainak. […]

Ha a Lélekre támaszkodunk, az Úr segíteni fog nekünk felismerni és kifejleszteni a tehetségeinket és a képességeinket.

Hadd említsek pár ajándékot találomra, melyek nem mindig nyilvánvalóak vagy említésre méltók, azonban nagyon fontosak…:

„Mert mindenkinek nem adatik meg az összes ajándék; mert sok ajándék van, és minden embernek adatik ajándék Isten Lelke által.

…A kérdezés ajándéka; a hallgatás ajándéka; a kis halk hang meghallásának és használatának ajándéka; a sírás képességének ajándéka; a vitatkozás elkerülésének ajándéka; a barátságosság ajándéka; a hiábavaló ismétlések elkerülésének ajándéka; az igazlelkıségre törekvés ajándéka; az ítélkezés


50


elkerülésének ajándéka; az Isten vezetésére történŒ törekvés ajándéka; a tanítványság ajándéka; a másokról való gondoskodás ajándéka; az elmélkedés képességének az ajándéka; az imádkozás ajándéka; a hatalmas bizonyság tevésének ajándéka; és a Szentlélek elnyerésének ajándéka. Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden embernek adatott egy ajándék Isten Lelke által. Jogunk és felelŒsségünk, hogy elfogadjuk eme ajándékokat, és megosszuk azokat” (Conference Report, Oct. 1987, 23; vagy Ensign, Nov. 1987, 20). James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „Fel kell ismernünk, hogy természetes ajándékaink és képességeink korlátozottak, ám ha a Szentlélek sugalmazása és irányítása fokozza Œket, lehetŒségeink sokszorosára növekednek. A saját erŒtökön felül álló erŒre van szükségetek ahhoz, hogy valami rendkívül hasznosat tehessetek. Nektek, [fiataloknak], olyan lehetŒségeitek és áldásaitok lehetnek, amelyek felülmúlják legmerészebb álmaitokat és várakozásaitokat is. Lehet, hogy jövŒtök nem tartogat hírnevet vagy vagyont, de lehet benne valami, ami sokkal tartósabb és kielégítŒbb. Ne feledjétek, hogy amit ebben az életben teszünk, azt az örökkévalóság visszhangozza” (Conference Report, Apr. 2002, 56; vagy lásd Liahóna, 2002. júl., 52).

Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Helyezzétek a Szabadítót, az Ã tanításait és az Ã egyházát életetek középpontjába! GyŒzŒdjetek meg róla, hogy minden döntésetek eleget tesz e kívánalomnak!

Rejtett tehetségekre és ismeretlen képességekre leltek. Az egész életetek megváltozhat a boldogságotok és az Úr céljainak érdekében” (Conference Report, Apr. 1991, 43; vagy Ensign, May 1991, 34).

Az Úr segíteni fog nekünk leküzdeni a kételyeinket és a félelmeinket, miközben az Ã segítségét kérjük tehetségeink és képességeink kifejlesztésében. „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerŒsítelek, sŒt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ésaiás 41:10).

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbŒl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Példabeszédek 3:5 [szentírásmemoriter, Példabeszédek 3:5–6]).

Richard G. Scott elder:

„A világ sok szempontból olyan, mint egy dzsungel, tele veszélyekkel, melyek károsíthatják vagy megcsonkíthatják testedet, leigázhatják vagy elpusztíthatják az elmédet, il„Amit ebben az letve megtizedelhetik az erkölcsödet. életben teszünk, Az életet a kihívások idejének szánták, azt az örökkévalónem azért, hogy elbukjatok, hanem hogy sikerrel járjatok azok legyŒzése ság visszhangozza.” által. Mindenhol nehéz, ám alapvetŒ fontosságú döntésekkel néztek szembe. A kísértések, pusztító hatások és álcázott veszélyek olyan sorával találkoztok, amelyekhez hasonlóval még egyetlen korábbi nemzedéknek sem kellett szembenéznie. MeggyŒzŒdésem, hogy ma egyetlen ember sem képes az Úr segítségére való törekvés nélkül elkerülni a súlyos problémákat, akármilyen tehetséges, erŒs vagy intelligens is legyen. Megismétlem: Ne szálljatok szembe a világgal egyedül! Bízzatok az Úrban!” (Conference Report, Apr. 1989, 47; vagy Ensign, May 1989, 36).

E tantétel átsegít majd benneteket a próbatétel és fejlŒdés idŒszakain. Az egyre növekvŒ fejlŒdés körforgásokban történik, melyek a képesség és megértés felfelé haladó spiráljában épülnek egymásra. Ezek nem mindig könnyıek, de mindig hasznosak. Miközben az igazlelkıség ösvényét járjátok, növekedni fogtok erŒben, megértésben és önbecsülésben.


„Valamikor régen, nagyon régen, annyi idŒs voltam, mint ti. […] Aggódtam az iskola miatt, és hogy az hová fog vezetni. A rettenetes gazdasági válság idŒszaka volt ez. Azon aggódtam, hogyan keresem majd meg a kenyeremet. […]



Most itt álltok felnŒtt életetek küszöbén. Ti is aggódtok az iskola miatt. Aggódtok a házasság miatt. Sok dolog miatt aggódtok. Megígérem nektek, hogy Isten nem hagy el titeket, ha az Ã útjain jártok, és az Ã parancsolatai irányítanak titeket.

51

Mert bennük van a hatalom, ami által önrendelkezŒk. És amennyiben jót tesznek az emberek, semmiképpen nem veszítik el a jutalmukat” (T&Sz 58:27–28 [szentírás-memoriter, T&Sz 58:26–27]).

Joseph Smith próféta: „Amikor a Szabadító sáfárokról szóló példázatában a mester magához hívatta szolgáit, számos tálentumot adott nekik, hogy gyarapítsák azokat, míg Œ elmegy messzire egy kis idŒre, és amikor visszatért, elszámolásra hívta Œket. Így van ez most is. Mesterünk csak egy kis idŒre van távol, és a végén mindenkit M. Russell Ballard elder, a Tizenkét „Ne szálljatok elszámolásra fog hívni; és ahová öt táApostol Kvórumának tagja: „Kérjétek szembe a világgal lentumot adományozott, ott tizet fog Mennyei Atyátokat, hogy áldjon meg kérni; és az, aki nem gyarapította azt, egyedül! Bízzatok benneteket hittel és bátorsággal, és Ã ki lesz vetve, mint a haszontalan szolga, az Úrban!” segíteni fog nektek leküzdeni bármimiközben a hithıeknek örökre szóló lyen kihívást, amivel szembe kell nézmegbecsülésben lesz részük” (Teachings netek. Segíteni fog nektek legyŒzni a of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding magányt, a kétségbeesés és a reménytelenség érzését, Smith [1976], 68). a személyes, érzelmi, anyagi, sŒt lelki természet ku-

Nagy lehetŒségek kora ez. Nagyon szerencsések vagytok, hogy most éltek. Az emberiség történelme során soha nem rejtett még ilyen sok lehetŒséget és kihívást az élet” („Egy próféta tanácsa és fiatalokért mondott imája”, Liahóna, 2001. ápr. 30; vagy New Era, Jan. 2001, 6–7).

darcait; illetve meg fog erŒsíteni benneteket, amikor egyszerıen úgy érzitek, túl sok dolog követeli az idŒtöket és a figyelmeteket. Meg fogja adni nektek azt a képességet, hogy hithıen szolgáljatok minden olyan megbízásban, melyet a helyi egyházi vezetŒitektŒl kaptok. Hitetek, valamint az evangélium visszaállításáról való tudásotok megerŒsít majd benneteket, hogy hıek és igazak legyetek az Úrral kötött szövetségeitekhez, és hogy örömmel megosszátok erŒsségeiteket és tehetségeiteket Isten királyságának felépítésében itt a földön! Fivérek és nŒtestvérek, a Jézus Krisztusról való bizonyságotok a legfontosabb horgony, mellyel rendelkezhettek, hogy szilárdan és rendíthetetlenül megtartson benneteket az igazlelkıség tantételeiben, akármilyen kihívással és kísértéssel is kelljen szembenéznetek a jövŒben” (Anchor to the Soul [CES fireside for young adults, Sept. 6, 1992], 4; lásd „Steadfast in Christ,” Ensign, Dec. 1993, 51–52).

A tehetségek és képességek kifejlesztése egyéni munkát igényel. „Bizony mondom, az emberek buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkıséget;

James E. Faust elnök: „Néhányan talán azt gondoljátok, hogy úgy fedezitek majd fel erŒsségeiteket és képességeiteket, hogy a szakadék szélén táncoltok. Talán azt is gondoljátok, hogy ez a módja identitásotok és férfiasságotok meglelésének. Az identitásotokra azonban nem lelhettek izgalmak keresése közben, például amikor szándékosan és szükségtelenül veszélynek – fizikainak vagy erkölcsinek – teszitek ki az életeteket vagy a lelketeket. Mindig lesz elég kockázat, amelyek természetes úton érnek majd titeket anélkül, hogy külön keresnetek kellene azokat. ErŒtök és identitásotok abból fakad majd, hogy tisztelitek a papságot, kifejlesztitek a tehetségeiteket, és szolgáljátok az Urat. Mindannyiótoknak nagyon


52


keményen kell majd dolgoznia azért, hogy érdemesek legyetek az örökkévaló lehetŒségeitekre. Nem lesz könnyı. Valódi identitásotok meglelése jobban igénybe veszi képességeteket annál, mint egy veszélyes sziklafal megmászása, illetve egy autó vagy motor gyors hajtása. Ez megköveteli majd minden erŒtöket, kitartásotokat, intelligenciátokat és bátorságotokat” (Conference Report, Sept.–Oct. 1995, 61; vagy Ensign, Nov. 1995, 46).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Olvasd el a tálentomokról szóló példázatot a Máté 25:14–30-as versekben! Magyarázd el, mi történt az egyes szolgákkal, és miért!

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Hogyan segíti tehetségeid és képességeid fejlesztése az önbizalmadat? • Hogyan tudod használni tehetségeidet a foglalkozásodban? • Milyen képességet vagy tehetséget szeretnél kifejleszteni magadban, mellyel jelenleg nem rendelkezel? • Miként segíthet a pátriárkai áldásod tehetségeid felismerésében?


• Mi történhet a tehetségeinkkel, ha nem fejlesztjük Œket folyamatosan, és nem osztjuk meg azokat másokkal?

Yiának nehéz hete volt. Nem megy jól az iskola. A családja nem örül annak, hogy néhány hónapja csatlakozott az egyházhoz. A munkahelyi barátai elkerülik Œt, amióta csatlakozott az egyházhoz, mert már nem tesz olyan dolgokat, amelyek kompromittálják a normáit. Azt fontolgatja, hogy munkahelyet vált, de úgy érzi, nem elég jó hozzá a képzettsége. Fél a jövŒtŒl. • Hogyan segítenél neki és bátorítanád Œt abban, hogy felismerje a benne rejlŒ lehetŒséget?



53


54



55

„Keressétek elŒször Istennek országát, és az Œ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33).

8. FEJEZET

MINDANNYIAN SEGÍTHETÜNK ISTEN KIRÁLYSÁGÁT ÉPÍTENI A FÖLDÖN BEVEZETÉS Isten földi királyságának megalapítása volt minden evangéliumi adományozási korszak célja. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Isten királysága a földön. A királyság mindenhol létezik, ahol egyháztagok vannak. Azáltal segítünk megalapítani a királyságot, hogy törekszünk tisztaszívıvé válni (lásd T&Sz 97:21), engedelmeskedni Isten parancsolatainak, valamint odaadással szolgálni. Az Úr a következŒ tanácsot adta: „Ne e világ dolgaira törekedjetek…, hanem elŒször Isten királyságának a felépítésére törekedjetek, és az Œ igazlelkıségének a megalapozására” (JSF, Máté 6:38).

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • Azáltal segítünk Isten királyságát építeni, hogy igazlelkıen élünk.

• Áldásokat kapunk, amikor Isten királyságában szolgálunk.

Íme, hozzád szólok, és mindazokhoz, akik elŒ akarják hozni és meg akarják alapozni ezt a munkát” (T&Sz 12:6–7). Ezra Taft Benson elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Fivéreim, Izráel eldereiként készüljünk fel arra, hogy segítsünk kiszélesíteni és megerŒsíteni Sion határait, kiterjeszteni annak cövekeit, és felépíteni a királyságot. Isten elvárja tŒlünk, hogy felkeljünk és ragyogjunk, hiszen mi vagyunk a föld sója, a világ világossága, és hiszem, hogy a világ reménysége is, mert mi vagyunk Isten kinyilatkoztatott igazságának a sáfárai” (Conference Report, Apr. 1955, 49).

Bruce D. Porter elder a HetvenektŒl: „A személyes ima, a tanulás és az elmélkedés elengedhetetlenek a királyság saját lelkünkben történŒ felépítésében. Az elmélkedés és a „Isten elvárja Mindenhatóval való kapcsolattartás tŒlünk, hogy csendes pillanataiban ismerjük és felkeljünk és szeretjük meg Ãt, mint Atyánkat” ragyogjunk.” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 105; vagy lásd Liahóna, 2001. júl., 98).

• Az egyének és a családok megerŒsödnek az egyházban végzett tevékenység által. • Hajlandónak kell lennünk a szolgálatra, bárhol is legyünk.

„Tartsd be parancsolataimat és törekedj Sion ügyét napvilágra hozni és megalapozni.


Azáltal segítünk Isten királyságát építeni, hogy igazlelkıen élünk.

Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Ha megértjük keresztelési szövetségünket és a Szentlélek ajándékát, az megváltoztatja az életünket, és megalapozza teljes elkötelezettségünket Isten királysága mellett. Amikor kísértések érnek, de figyelünk, a Szentlélek emlékeztet minket arra, hogy megígértük: emlékezni fogunk a Szabadítóra, és be fogjuk tartani Isten parancsolatait” (Conference Report, Oct. 2000, 5; vagy lásd Liahóna, 2001. jan., 7).

Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke: „A személyes bizonyság az a tényezŒ, amely teljesen átformálja az emberek életét, amikor ebbe az egyházba jönnek. Ez az az alkotóelem, amely arra motiválja az egyháztagságot, hogy mondjanak le


56

M I N D A N N Y I A N S E G Í T H E T Ü N K I S T E N K I R Á LY S Á G Á T É P Í T E N I A F Ö L D Ö N

mindenrŒl az Úr szolgálatában. Ez a halk, bátorító hang, amely szünet nélkül erŒsíti azokat, akik hitben járnak egészen életük utolsó napjáig” (Conference Report, Apr. 1998, 90; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 78).

Az egyének és a családok megerŒsödnek az egyházban végzett tevékenység által. „És a gyülekezet gyakran találkozott, hogy böjtöljenek és imádkozzanak, és hogy lelkük jólétérŒl beszélgessenek egymással.

És gyakorta találkoztak, hogy az Úr Jézus emlékezetére vegyenek a kenyérbŒl és a borból. És szigorúan ügyeltek arra, hogy ne legyen közöttük gonoszság” (Moróni 6:5–7). Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Az évek során az egyházban való tevékeny részvételem lehetŒséget nyújtott arra, hogy hozzáférjek egyházi vezetŒk sugalmazásaihoz és tanácsaihoz olyan dolgokban, amelyeket férjként, apaként és a családom vezetŒjeként kell megtennem. Cövek- és általános konferenciák, papsági kvórumok és a Vasárnapi Iskola órái alkalmával csodálatos és tapasztalt édesapák, édesanyák és nagyszülŒk tanítottak és inspiráltak újra meg újra.

Mindig arra törekedtem, hogy kövessem e tanításokat, és fejlesszem azokban a kapcsolatokban való részvételemet, melyek örök életre szólnak” (Conference Report, Apr. 2002, 40; vagy lásd Liahóna 2002. júl., 38).

A tız melegébŒl kivett parázshoz hasonlóan, amikor eltávolodnak a tevékeny egyháztagság által sugárzott lelki erŒtŒl, elveszítik azt a melegséget és lelket«” (Conference Report, Oct. 1997, 66; vagy lásd Liahóna, 1998. jan., 49). Robert L. Backman elder a HetvenektŒl azt tanácsolta, tızzük ki célul, hogy mindig tevékenyek maradunk az egyházban:

„[Az egyházi tevékenység] olyan horgonyt biztosít majd számodra, mint semmi más a földön, mert megadja neked a lehetŒséget, hogy magadtól felfedezd a boldogság valódi jelentését. Biztosítani fog téged arról, hogy bárhol is légy, tartozol valahová – hiszen vannak fivéreid és nŒvéreid, akik szeretnek és támogatnak téged. Meg fogsz tudni valamit Jézus Krisztus evangéliumának testvériségérŒl: megismered Ãt mint a Szabadítódat; a bizonyságod pedig továbbra is fényesen ragyog. Gondold végig, milyen hatással lesz rád egy ilyen [cél]. Amikor kísértésekkel nézel szembe – mert lesznek kísértések –, akkor fel leszel készülve. Már elŒre meghoztad a döntést… »Mindig tevékeny leszek Isten egyházában!« […] Gondold végig, hány egyéb döntést hoztál meg azzal, amikor elŒre meghozod [ezt az alapvetŒ döntést]: elhatározod, hogy a Bölcsesség szava szerinti élsz, erkölcsileg tisztán tartod magad, részt veszel a gyıléseiden, fizeted a tizedet, tanulmányozod az evangéliumot stb. Nem kötsz kompromisszumot egyetlen fontos tantételben sem. Te irányítod majd az életed, és élvezni fogod azt a békét és nyugalmat, amely Isten parancsolatainak a megtartásából fakad” (Conference Report, Oct. 1980, 62; vagy Ensign, Nov., 1980, 42).

Thomas S. Monson elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „Hosszú évekkel ezelŒtt a Salt Lake City-beli Joseph Lyon elmesélte nekem egy más hitı lelkész elŒadá Ezra Taft Benson elnök, sának a tanulságát… [Elmesélte] azt, amit én a »forró az egyház tizenharmadik szén«-történetnek hívok. Egy meleg tızhelyet írt le, elnöke: „Legyetek példák ahol a fadarabok élénken világítottak, a parázs még az egyházi tevékenységeizzott, meleget adva. Aztán megjegyezte, hogy réztekben: tiszteljétek a sabbat fogóval a kezében ki tudott emelni egy izzó parázsnapját, vegyetek részt a darabkát. Annak a parázsnak a fénye azután lassan gyıléseiteken, tartsátok be a elhalványodott, míg fekete nem lett. Többé már nem Bölcsesség szavát, fizessétek izzott. Többé már nem volt meleg. Aztán kihangsúa tizedeteket és a felajánlásaitokat, támogassátok a lyozta, hogy visszatéve a fekete, kihılt parazsat az vezetŒiteket, és minden más formában tartsátok be eleven szén közé, a kihunyt parázs ismét izzani, raa parancsolatokat! Vidáman és hálásan szolgáljatok gyogni és melegedni kezdett. Majd erre minden elhívásban, amit kaptok! a következtetésre jutott: »Az emberek Éljetek érdemesen a templomi ajánlásra, „Vidáman és hálánémiképpen hasonlatosak a tızben léés élvezzétek azt az édes, szent lelkisésan szolgáljatok vŒ szénhez. Ha eltávolodnak a tevékeny get, amely a gyakori templomlátogaminden elhívásban, egyháztagság melegétŒl és lelkétŒl, nem tásból fakad!” (Conference Report, Apr. járulnak hozzá az egészhez, hanem elamit kaptok.” 1988, 57; vagy Ensign, May 1988, 51) különült állapotukban megváltoznak.



David O. McKay elnök, az egyház kilencedik elnöke: „Az egyházban az egyházi tevékenységekben való fokozott részvétel azon vágy megnyilvánulását jelenti, hogy az ember részesüljön a lelkiségben, a lélek legmagasabb állapotában, és a fiatalok vágynak erre” (Conference Report, Apr. 1961, 7).

Hajlandónak kell lennünk a szolgálatra, bárhol is legyünk. „És íme, azért mondom el nektek ezeket a dolgokat, hogy bölcsességet tanulhassatok; hogy megtanulhassátok, hogy amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17, [szentírás-memoriter]).

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Megdicsérem azon utolsó napi szentek erŒfeszítéseit világszerte, akik hajlandóak szolgálni Isten királyságának a felépítésében. Hasonlóképpen tisztelem azokat, akik csendesen végzik feladatukat annak ellenére, hogy egyre nehezebb megpróbáltatásokkal kell szembenézniük” (Conference Report, Apr. 1988, 37; vagy Ensign, May 1988, 33).

Marvin J. Ashton elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Néhány elhívás és feladat az egyházban jelentéktelennek és lényegtelennek tınhet az adott pillanatban, azonban minden készségesen teljesített feladattal növekszik az Úr iránt érzett szeretet. Megtanuljuk Istent szeretni, miközben szolgáljuk és megismerjük Ãt” (Conference Report, Apr. 1981, 31; vagy Ensign, May 1981, 24).

Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezetŒ elnöke: „Meglátásom szerint a szolgálatnak két fajtája van: az egyik, amelyet akkor teszünk, amikor egyházi szolgálatra hívnak el bennünket; a másik az a szolgálat, amelyet önként teszünk a körülöttünk lévŒknek, mivel arra tanítanak minket, hogy törŒdjünk másokkal” (Conference Report, Oct. 1997, 5; vagy lásd Liahóna, 1998. jan., 6).

M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Minden egyháztag szabadon felajánlhatja idejét és tehetségeit Isten királyságá-

57

nak felépítéséhez a földön. Egyetlen egyháztagnak sem szabad kihagyni a lehetŒséget arra, hogy hitet gyakoroljon, és érezze azt a lelkiséget, amely az alázatos áldozathozatalból fakad. Látva azt a sok jót, amit a dél-amerikai szentek szıkös forrásaikkal véghez visznek, segít nekem felismerni, mennyivel többet tudnának sokan közülünk véghez vinni, akik a világ más területein élünk. Soha nem szabad elfelejtenünk a Szabadító tanítását: »Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tŒle« (Lukács 12:48). Ã bŒségesen megáldott bennünket” (Conference Report, Oct. 1987, 99; vagy Ensign, Nov. 1987, 81).

Áldásokat kapunk, amikor Isten királyságában szolgálunk. „Ha tehát Istent kívánjátok szolgálni, el vagytok hívva a munkára.

Mert íme, a mezŒ fehér, készen az aratásra; és lássátok, aki szívvel-lélekkel belevágja sarlóját, az raktárba gyıjt, és nem vész el, hanem szabadulást hoz a lelkének” (T&Sz 4:3–4). „Mert így szól az Úr: Én, az Úr, irgalmas és könyörületes vagyok azokkal szemben, akik félnek engem, és örömöt lelek azok megtisztelésében, akik mindvégig igazlelkıségben és igazságban szolgálnak engem.

Nagy lesz az Œ jutalmuk, és örök lesz az Œ dicsŒségük” (T&Sz 76:5–6). Dale E. Miller elder a HetvenektŒl: „Amikor idŒnket, tehetségeinket és eszközeinket Sion építésére fordítjuk, szívünk megtisztul, bölcsességünk növekszik, celesztiális szokások kezdenek kialakulni, és a Szentlélek felkészít minket arra, hogy elnyerjük az Atya és a Fiú jelenlétét. Sarlónkkal hozzálátva duplán aratunk: magunknak és a királyságnak” (Conference Report, Apr. 1998, 37; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 32).

Marion G. Romney elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „Emlékszem, nagyon régen, valójában több mint 60 évvel ezelŒtt, amikor Melvin J. Ballard elder fejemre helyezte a kezét, és elválasztott arra, hogy misszióba menjek, azt mondta az áldásban, melyet adott nekem, hogy az ember nem tud egy kenyérhéjat adni az Úrnak anélkül, hogy Ã ne egy egész cipót adna cserébe. És én ezt is tapasztaltam” („The Blessings of the Fast,” Ensign, July 1982, 2).


58


„Fivérek és nŒtestvérek! Legyen életünk elsŒdleges célja, hogy sarlónkkal hozzáfogunk, és segítünk az Úr királyságának felépítésében! Indokoltnak tınik megemlíteni, hogy mi mind beleegyeztünk ebbe a halandóság elŒtti életünkben. A tanulmányokra, a karrierre, a házasságra, az idŒnk, tehetségünk és eszközeink felhasználására vonatkozó kulcsfontosságú elhatározásoknak imádságos lélekkel a körül kell forogniuk, hogy miként szolgáljuk legjobban a Mestert, az Ã királyságát építve, és tökéletesebbé válva Ãbenne.

Derek A. Cuthbert elder a HetvenektŒl:

„A szolgálat megváltoztatja az embereket. Finomít, megtisztít bennünket, tisztább szemléletet biztosít, és a legjobbat hozza ki mindannyiunkból. Segít nekünk kifelé tekinteni, ahelyett, hogy befelé fordulnánk. Arra ösztönöz minket, hogy mások szükségleteit a sajátunk elé helyezzük. Az igazlelkı szolgálat a valódi jószívıség kifejezése, olyané, amelyet a Szabadító mutatott. […] A szolgálat segít nekünk az igaz értékek és prioritások megteremtésében azáltal, hogy különbséget teszünk a múlandó anyagi dolgok értéke, valamint a maradandó, sŒt örökkévaló értékkel bíró dolgok között. […] A szolgálat segít egy igazlelkı hagyományt kialakítanunk. […]

Sion építésére fordított munkánk többféle formát ölt. Egyik értelemben Sion egy földrajzi hely, van egy központja, miközben határait kiterjeszti, hogy végül betöltse a földet. Tovább szélesítjük Sion határait, amikor megosztjuk másokkal az evangéliumot. Ez itteni munkánk egyik része. Más összefüggésben úgy tınik fel Sion, mint egy szervezet, amelyben azon fáradozunk, hogy az elhívásainkon keresztül megerŒsítsük cövekeit. Sorjában mindegyik cövek mélyen az evangélium talajába fúródik, védelmet és menedéket biztosítva, így Krisztus követŒi magabiztosan állhatnak az ellenség csapdáival szemben. A cövekek megteremtik az alapkultúrát Isten népének tökéletesítéséhez a földön” (Conference Report, Apr. 1998, 37; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 32).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK

A szolgálat segít legyŒznünk az önzést és a bınt. […]

Frank keményen dolgozott a misszióján, és úgy érezte, jól képviselte az Urat szolgálata, valamint a missziós szabályok betartására vonatkozó elkötelezettsége által. A missziója óta nem érzett akkora késztetést a parancsolatok betartására, és már egy ideje nem érezte az Úr A szolgálat a Szabadító iránti hálánk „A szolgálat… a Lelkét sem. Azt szeretné tudni, vajon kimutatásának legfŒbb módja. […] legjobbat hozza ki miért tınik úgy, hogy az Úr befolyása A szolgálat igazlelkı tevékenységekre mindannyiunkból.” oly erŒs volt a missziója alatt, most fordítja a vágyainkat és az energiápedig oly távoli. Elvégre a misszionáinkat. […] riusi tevékenységével az Úr királyságának építéséA szolgálat segít megtisztítani magunkat, valamint ben segédkezett. Úgy érzi, most más van soron a szeplŒtlenné és megszenteltté válnunk. […] szolgálatban, neki pedig csupán meg kell házasodnia, és tovább kell folytatnia az életét. Az igazlelkı szolgálat közelebb visz minket A szolgálat segít szeretetet és elismerést kialakítanunk. Azáltal ismerjük meg az embereket, a körülményeiket, a kihívásaikat, a reményeiket és a vágyaikat, hogy szolgáljuk Œket. […]

Krisztushoz, növeli a lelkiségünket, és másokat is hasonlóképpen befolyásol. Az ilyesfajta szolgálat segít felkészíteni az embereket arra, hogy az Úr megfelelŒ idejében érdemesek legyenek Sion megváltására” (Conference Report, Mar.–Apr. 1990, 12–14; vagy Ensign, May 1990, 12–13).

• Milyen lehetséges problémákkal kell majd Franknek szembenéznie ezzel a hozzáállással?

Dale E. Miller elder:



59

• Sorolj fel néhányat azon áldások közül, melyeket az egyházban való tevékenységednek köszönhetŒen kaptál! • Mit javasolsz neki, mit tegyen, hogy visszaszerezze a Lélek befolyását az életében?

• Miként fejlesztheted ki és erŒsítheted a királyságban való szolgálat iránti szeretetet?


Cindy egy vasárnap a gyülekezetben ülve az emelvényen ülŒ püspökét nézi. A püspök számos éve szorgalmasan szolgált. Cindy azon tınŒdik, vajon a püspök miért hajlandó oly sokat áldozni az életébŒl e szolgálatban. • Mit gondolsz, Cindy püspöke miért teszi azt, amit tesz?

• Mit mutat másoknak a hitünkrŒl a szolgálatra való hajlandóságunk?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Mit gondolsz, mi a te legfontosabb szereped Isten királyságának építésében? • Miként bocsátod az Úr rendelkezésére tehetségeidet az Ã királyságának felépítésében?


60




61


62

9. FEJEZET

ÖNELLÁTÓVÁ VÁLNI AZ ÚR MÓDJÁN

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbŒl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Minden te útaidban megismered Œt; akkor Œ igazgatja a te útaidat” (Példabeszédek 3:5–6 [szentírásmemoriter]).

Bruce R. McConkie elder, akkor a Hetvenek tagja:

BEVEZETÉS

„A helyesen értelmezett és alkalmazott önellátás kívánatos, szenthez illŒ erény; amikor azonban ki„Krisztus tanítványaiként adnunk kell magunkból – hagyják belŒle az Urat, olyan bınné válik, amely az idŒnkbŒl, a tehetségeinkbŒl és az anyagi forrásaletéríti az embereket az igaz ösvényrŒl. A szentekinkból –, hogy gondoskodjunk a szıkölködŒkrŒl. nek például bízniuk kell a saját képességeikben, Jobban eleget tudunk tenni ennek a felelŒsségnek, erŒfeszítéseikben és ítéleteikben, hogy eltartsák maha arra törekszünk, hogy önellátóak legyünk, hiszen gukat, növekedjenek a hitben és az isteni jellemvonem adhatunk abból, amivel nem rendelkezünk. násokban, megdolgozzanak saját szabadulásukért, Ha bölcsen használjuk azokat a dolgokat, amelyeket valamint átmenjenek e halandó élet próbatételein. az Úr megad nekünk, mindinkább képesek leszünk Tudniuk kell, hogy az Úr nem helyezi olyan körülarra, hogy áldozzunk az Úr munkájámények közé a gyermekeit, amely ra, és gondoskodjunk másokról” (lásd meghaladná a képességeiket, és hogy Az Úr módján történŒ gondoskodás: „Tegyetek meg minaz élet szokásos megpróbáltatásai és VezetŒi útmutató a jóléti programhoz den tŒletek telhetŒt, gyötrelmei egy örökkévaló rendszer [1990], 3). a többit pedig részét képezik. Az egyház tagjainak Mennyei Atya segítségével önbizalombízzátok az Úrra!” rendszerint maguknak kell személyes mal és lelki nyugalommal tudunk döntéseiket meghozniuk, felhasználva szembenézni halandó életünk kihíváaz önrendelkezést, melyet a Mindenhasaival, és önellátókká tudunk válni az Úr módján. tó adományozott nekik, anélkül, hogy püspökükEz magában foglalja annak felismerését, hogy minhöz vagy másokhoz szaladnának útmutatásért. den dologban szükségünk van az Úr segítségére. Mindent összevetve azonban az ember önmagában nem teljesen önellátó. Nem bízhat kizárólag a saját MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK erejében, vagy a testi erŒben. Az Úr az Œ Tanácsadója • Az igazlelkı önellátás magában foglalja a és Megszabadítója, akinek útmutatására, irányítására Szabadítóba vetett hitet és bizalmat. és sugalmazására támaszkodnia kell. Ha a nagy TeremtŒ nem lépett volna elŒre, hogy megváltsa • Az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk alkotása teremtményeit, a szabadulás egész terve fizikailag önellátóak, fejlŒdjünk lelkileg, és segíthiábavaló lenne, és az önellátás legtökéletesebb sünk másoknak ugyanezt tenni. megnyilvánulásai is értéktelenek lennének” • FelelŒsséggel tartozunk azért, hogy fejlesszük (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 701–2). magunkat. • Az önellátás magában foglalja a készségek és a tehetségek számos különbözŒ területen történŒ fejlesztését.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK Az igazlelkı önellátás magában foglalja a Szabadítóba vetett hitet és bizalmat. „Ó Uram, tebenned bíztam, és tebenned bízom mindörökre. […]

Igen, én tudom, hogy Isten készségesen ad annak, aki kér” (2 Nefi 4:34–35).



M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Kérjétek Mennyei Atyátokat, hogy áldjon meg benneteket hittel és bátorsággal, és Ã segíteni fog nektek kitartani bármilyen kihívásban, amivel szembe kell néznetek. Segíteni fog nektek legyŒzni a magányt, a kétségbeesés és reménytelenség érzését, a személyes, az érzelmi, az anyagi, sŒt a lelki természetı kudarcokat; illetve meg fog erŒsíteni benneteket, amikor egyszerıen úgy érzitek, túl sok dolog igényli az idŒtöket és a figyelmeteket. Meg fog áldani benneteket azzal a képességgel, hogy hithıen szolgáljatok minden olyan megbízásban, melyet a helyi egyházi vezetŒitektŒl kaptok. Hitetek, valamint az evangélium visszaállításáról való tudásotok megerŒsít majd benneteket, hogy hıek és igazak legyetek az Úrral kötött szövetségeitekhez, és hogy örömmel megosszátok erŒsségeiteket és tehetségeiteket Isten királyságának felépítésében itt a földön! Fivérek és nŒtestvérek, a Jézus Krisztusról való bizonyságotok a legfontosabb horgony, mellyel rendelkezhettek, hogy szilárdan és rendíthetetlenül megtartson benneteket az igazlelkıség tantételeiben, akármilyen kihívással és kísértéssel is kelljen szembenéznetek a jövŒben” (Anchor to the Soul [CES fireside for young adults, Sept. 6, 1992], 4).

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Kihívásaitok megoldásánál használjátok a leleményességeteket, a kitartásotokat és az erŒtöket! Tegyetek meg minden tŒletek telhetŒt, a többit pedig bízzátok az Úrra! Howard W. Hunter elnök ezt mondta: »Ha Jézus Krisztus és az Ã visszaállított evangéliuma áll életünk és hitünk középpontjában, akkor semmi nem mehet tartósan rosszul. Ha azonban nem a Szabadítóra és az Ã tanításaira összpontosít az életünk, akkor nincs más siker, mely valaha is tartósan jó lehet« [The Teachings of Howard W. Hunter, ed. Clyde J. Williams (1997), 40]” (Conference Report, Apr. 2000, 74–75; vagy lásd Liahóna, 2000. júl., 73).

63

kijelentette: »Semmi nem rombolja le egy férfi, nŒ vagy gyermek egyéniségét annyira, mint az önellátás terén vallott kudarc« („Address,” Relief Society Magazine, Oct. 1937, p. 627)” (Conference Report, Oct. 1991, 88; vagy Ensign, Nov. 1991, 64–65).

Az evangélium arra tanít bennünket, hogy legyünk fizikailag önellátóak, fejlŒdjünk lelkileg, és segítsünk másoknak ugyanezt tenni. „A nemzsidók között az evangéliumomat magukévá tevŒk javaiból felajánlok népem szegényeinek, akik Izráel házából valók” (T&Sz 42:39).

Spencer W. Kimball elnök, az egyház tizenkettedik elnöke: „A munka boldogságot, önbecsülést és jólétet hoz. Ez minden teljesítmény eszköze; ez a semmittevés ellentéte. Megparancsolták nekünk, hogy dolgozzunk. (Lásd 1 Mózes 3:19.) Annak megkísérlése, hogy fizikai, társadalmi, érzelmi vagy lelki jólétünket segélyeken keresztül szerezzük meg, megsérti azt az isteni utasítást, hogy dolgozzunk meg a javainkért. A munka legyen az egyház minden tagja életében az uralkodó tantétel. (Lásd T&Sz 42:42; 75:29; 68:30–32; 56:87.)” (Conference Report, Oct. 1977, 124; vagy Ensign, Nov. 1977, 77; lásd „The Lord Called His People Zion,” Ensign, Aug. 1984, 4).

L. Tom Perry elder, a Tizenkét „A függetlenség Spencer W. Kimball elnök: Apostol Kvórumának tagja: „A függetés az önellátás „Minden egyén társadalmi, érzelmi, lenség és az önellátás nélkülözhetetlenélkülözhetetlenek lelki, fizikai vagy gazdasági jóléte elsŒnek a lelki és fizikai fejlŒdésünkhöz. a lelki és fizikai sorban önmaga felelŒssége, aztán a csaHa bármikor olyan helyzetbe kerülünk, fejlŒdésünkhöz.” ládjáé, majd harmadsorban az egyházé, amely veszélyezteti önállóságunkat, amennyiben az illetŒ hithı egyháztag. rájövünk, hogy szabadságunk is veszélyben van. Amennyiben növeljük függŒségünket Egyetlen igaz utolsó napi szent sem fogja szándékobármely, az Úrtól független dologtól vagy személysan valaki másra helyezni a saját vagy családja jólétŒl, azonnali hanyatlást tapasztalunk cselekvésünk tének terhét, míg fizikailag vagy érzelmileg képes szabadságában. Ahogyan Heber J. Grant elnök annak ellátására. Így amíg képes rá, az Úr sugalmazása


64


és a saját munkája által biztosítani fogja családja számára az élet fizikai és lelki szükségleteit. (Lásd 1 Timótheus 5:8.)” (Conference Report, Oct. 1977, 124; vagy Ensign, Nov. 1977, 77–78). Harold B Lee elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Ha áldást akartok, akkor ne csak annyit tegyetek, hogy letérdeltek és imádkoztok. Készítsétek fel magatokat minden elképzelhetŒ módon, hogy érdemessé váljatok az áldásra, melyet kerestek.

Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke: „Egyházszerte azt az üzenetet terjesztjük, hogy önellátónak kell lennünk. Nem tudunk önellátóak lenni, amikor a háztartás fölött súlyos adósság függ. Senki sem független, s nem szabadul a kötöttségbŒl, amikor el van kötelezve másoknak” (Conference Report, Oct. 1998, 71; vagy lásd Liahóna, 1999. jan., 65–66).

Boyd K. Packer elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

Brigham Young jól szemléltette ezt, amikor azt mondta: »ElŒfordulhat, hogy odamentek néhány itteni emberhez, és megkérdezitek tŒlük, hogy mi bajuk van, mire Œk ezt felelik: – Nem tudom, de borzalmasan fáj a gyomrunk és a hátunk, és érezzük, hogy valami nincs rendben velünk. Bárcsak reánk helyeznéd a kezed! Majd ezt mondta ezeknek az embereknek: – Vettetek már be valamilyen orvosságot? – értve ezalatt azokat a gyógyfüveket vagy egyéb orvosságokat, mellyel a pionírok rendelkeztek. – Nem – válaszolták –, azt szeretnénk, hogy az elderek reánk helyezzék a kezüket; van hitünk ahhoz, hogy meggyógyuljunk. Young elnök így folytatta: Nos, ez egyáltalán nem egyezik meg az én hitemmel. Ha betegek vagyunk, és arra kérjük az Urat, hogy gyógyítson meg minket, és tegyen meg értünk minden szükséges dolgot, akkor a szabadulás evangéliumáról alkotott ismereteim szerint akár arra is kérhetném az Urat, hogy segítsen a búzám és a kukoricám növekedésében, anélkül, hogy én felszántanám a földet és elvetném benne a magot. Nekem az tınik következetesnek, ha alkalmazok minden általam ismert gyógymódot, majd Jézus Krisztus nevében arra kérem Mennyei Atyámat, hogy szentelje meg azt testem gyógyulására.

„Úgy tınik, kezd elterjedni közöttünk a »tanácskérés« járványa, amely lelki erŒt szív el az egyháztól, ahogyan a hétköznapi megfázás is több erŒt szív ki az emberbŒl, mint bármely más betegség.

Tegyük fel azonban – folytatta –, hogy a hegyekben utazunk, és táplálékul csupán egy kevés vadhús áll rendelkezésünkre, és egy-két ember beteg lesz, és nincs a világon semmi a kezünk ügyében, ami orvosság lehetne. Mi a teendŒ? Hitem szerint arra kérni a Mindenható Urat, hogy küldjön le egy angyalt, hogy gyógyítsa meg a betegeket. Megvan ez a kiváltságunk.«

Elkezdett aggasztani bennünket az az óriási mennyiségı tanácsadás, melyre úgy látszik, szükségünk van az egyházban. Egyháztagjaink kezdenek függŒvé válni.

Amikor olyan helyzetben vagyunk, hogy semmi nem áll rendelkezésünkre, amivel segíthetnénk magunkon, akkor szólíthatjuk az Urat és a szolgáit, akik mindent meg tudnak tenni. A mi feladatunk azonban, hogy megtegyünk mindent, ami saját erŒnkbŒl telik” („How to Receive a Blessing from God,” Improvement Era, Oct. 1966, 896).

Néhányan talán azt feltételezik, hogy ez nem komoly, pedig nagyon is az! Egy részrŒl azt tanácsoljuk a püspököknek, hogy kerüljék a jóléti segítségnyújtással való visszaéléseket. MásrészrŒl néhány püspök csak úgy osztogatja a tanácsokat és javaslatokat anélkül, hogy figyelembe venné, hogy az egyháztagnak magának kellene megoldania az adott problémát. Számos krónikus eset létezik: olyan egyének, akik vég nélkül kérik a tanácsokat, ám nem fogadják meg a kapott útmutatást. IdŒnként én a következŒ kérdést is feltettem egy-egy interjú alkalmával: – Tanácsért fordultál hozzám. Miután alaposan átgondoltuk a problémádat, szándékozol követni azt a tanácsot, amit adni fogok neked? Ez hatalmas meglepetésként éri Œket. Erre még soha nem gondoltak. Ekkor általában elkötelezik magukat, hogy megfogadják a tanácsot…

Nem szabad felállítanunk egy tanácsadói hálózatot anélkül, hogy egyidejıleg ki ne hangsúlyoznánk az érzelmi önállóság és az egyéni függetlenség



tantételét” (Conference Report, Apr. 1978, 137; vagy Ensign, May 1978, 91–92).

FelelŒsséggel tartozunk azért, hogy fejlesszük magunkat.

65

képesek megmaradni Isten jelenlétében…; tartsatok ki tehát türelmesen, míg tökéletesekké nem lesztek« [T&Sz 67:13]” (Conference Report, Sept.–Oct. 1995, 117–18; vagy Ensign, Nov. 1995, 88).

Joseph B. Wirthlin elder: „Alkalmanként, amikor imádkozol, tarts személyes önvizsgálatot, hogy megnézd, mennyire felelsz meg az igazlelkıségedben a Mert bennük van a hatalom, ami által önrendelkeJézus Krisztus evangéliuma zŒk. És amennyiben jót tesznek az emberek, semáltal felállított normáknak. miképpen nem veszítik el a jutalmukat” (T&Sz Mindannyian tudhatjuk, 58:27–28 [szentírás-memoriter, T&Sz 58:26–27]). ahogyan az Úr is tudja, hogy miben kell még fej Joseph Smith próféta: „Úgy gondoljuk, hogy Isten lŒdnünk. Ragaszkodnunk kell a normákhoz. Ha fejaz embert utasítás felfogására képes elmével teremlŒdtünk anyagi, külsŒ dolgokban, miként állunk a tette meg, és olyan képességgel, amely a mennybŒl belsŒkkel? Életünk vajon elfogadható az Úr szeméaz értelem felé közvetített világosságben? Hajlandóak vagyunk beismerni a nak tanúsított figyelem és szorgalom bıneinket, majd erŒfeszítést tenni an„Tegyük meg a tŒarányában növekedhet, és minél közenak érdekében, hogy elhagyjuk, meglünk telhetŒ legtöblebb jut az ember a tökéletességhez, bánjuk, és elkezdjük helyrehozni bet, és próbáljunk annál világosabban lát, és annál naazokat, ami végül visszavezet bennüngyobb örömben van része, míg le nem meg fejlŒdni minket a szık és keskeny ösvényre?” gyŒzi élete gonoszságait, és el nem veden egyes nap.” (Conference Report, Oct. 1990, 83; szít minden vágyat arra, hogy bınt vagy Ensign, Nov. 1990, 66) kövessen el; és az Œsi idŒkben élŒkhöz hasonlóan elérkezik a hitnek ahhoz a pontjához, Az önellátás magában foglalja a készségek ahol TeremtŒjének hatalma és dicsŒsége betakarja, és és tehetségek számos különbözŒ területen felvétetik, hogy Vele éljen. Úgy gondoljuk azonban, történŒ fejlesztését. hogy ez egy olyan állomás, amelyet még soha senki nem ért el egy pillanat alatt” (Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith [1976], 51).

„Bizony mondom, az emberek buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkıséget;

Robert D. Hales püspök, akkor az egyház elnöklŒ püspöke: „Ma arra kérnek bennünket, hogy tanítsuk és gyakoroljuk a munka, az önellátás, az elŒrelátó életmód, az adományozás, illetve a szegényekrŒl való gondoskodás tanát; hogy növeljük nagylelkı böjti felajánlásainkat, hogy segítsünk a szükséget látóknak; hogy növeljük könyörületes szolgálatunkat, belevonva a családot az egymás felé, valamint szomszédaink felé nyújtott jószívı cselekedetekbe” (Conference Report, Apr. 1986, 38; vagy Ensign, May 1986, 30).

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Tegyük meg a tŒlünk telhetŒ legtöbbet, és próbáljunk meg fejlŒdni minden egyes nap. Amikor megjelennek a tökéletlenségeink, tovább próbálkozhatunk azok helyreigazításával. Lehetünk megbocsátóbbak a magunk és a szeretteink hibáival szemben. Vigaszra találhatunk, és türelmesek lehetünk. Az Úr azt tanította: »Most nem vagytok

„Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elŒtt való kedvességben” (Lukács 2:52).

Oktatás „Ha tudással és bölcsességgel rendelkezünk, meg tudjuk különböztetni az igazságot a tévedéstŒl, és jobb döntéseket tudunk hozni. Jobban meg tudjuk érteni Istent és az embertársainkat, és mélyebb


66


szeretetet érzünk irántuk. Az Úr megparancsolta nekünk, hogy szerezzünk tudást (lásd T&Sz 88:77–80, 118; 93:53; 130:18–19; 131:6). A következŒ dolgokat kell megtennünk ahhoz, hogy önellátókká váljunk: • Fejlesszük az olvasásra, az írásra és az alapvetŒ matematikai feladatok megoldására irányuló képességeinket. • Tanulmányozzuk a szentírásokat és más jó könyveket. • Tanuljunk meg másokkal hatékonyan kommunikálni. • Használjuk ki az adódó lehetŒségeket, hogy több tudást szerezzünk.” (Lásd Az Úr módján történŒ gondoskodás: VezetŒi útmutató a jóléti programhoz, 6.) Egészség „Földre jövetelünk egyik célja az volt, hogy testet kapjunk, mely szükséges lépés ahhoz, hogy hasonlóvá válhassunk Mennyei Atyánkhoz. Az Úr megparancsolta nekünk, hogy Œrizzük meg a testünk és az elménk egészségét (lásd 1 Korinthusbeliek 3:16–17; T&Sz 88:124; 89). Ha ezt megtesszük, jobban el tudjuk látni a saját szükségleteinket, és méginkább képesek vagyunk másokat szolgálni. A következŒ dolgokat kell megtennünk ahhoz, hogy önellátókká váljunk: • Engedelmeskedjünk a Bölcsesség szavának. • Mozogjunk rendszeresen. • Gondoskodjunk megfelelŒ orvosi és fogorvosi ellátásról, beleértve ebbe a megfelelŒ biztosításokat is, ahol erre lehetŒség van. • Tartsuk tisztán és higiénikusan az otthonunkat és a környezetünket. • Kerüljük azokat az anyagokat vagy tevékenységeket, melyek káros hatással vannak a testünkre vagy az elménkre.” (Lásd Az Úr módján történŒ gondoskodás, 6.) Munkavállalás „Ha tisztességes állással rendelkezünk, akkor gondoskodni tudunk magunkról, a családunkról és másokról azáltal, hogy dolgozunk, amint azt az Úr megparancsolta. A megfelelŒ állás arra is lehetŒséget nyújt, hogy fejlesszük a tehetségeinket, és kifejlesszük a bennünk lévŒ isteni tulajdonságokat. Boldogabbak vagyunk, ha állásunk megfelel

az érdeklŒdési körünknek és a képességeinknek, továbbá kielégíti a szükségleteinket. Az Úr megparancsolta nekünk, hogy dolgozzunk, és gondoskodjunk saját magunk és családunk szükségleteirŒl (lásd 1 Mózes 3:17–19; 1 Timótheus 5:8; T&Sz 42:42; 56:17). A következŒ dolgokat kell megtennünk ahhoz, hogy önellátókká váljunk: • Készüljünk fel, és megfontoltan válasszunk egy számunkra megfelelŒ foglalkozást. • Fejlesszük a szaktudásunkat azáltal, hogy képzésben veszünk részt, és gyakorlatra teszünk szert. • Legyünk szorgalmasak, megbízhatóak, és dolgozzunk keményen. • Becsületesen dolgozzunk meg a fizetésünkért és a kapott kedvezményekért.” (Lásd Az Úr módján történŒ gondoskodás, 6–7.) Gordon B. Hinckley elnök: „Tanításunk szerint az embernek meg kell tennie minden tŒle telhetŒt saját magáért. Miután kiapasztott minden forrást, forduljon a családjához segítségért. Ha a család nem tud segíteni, az egyház veszi át ezt a szerepet. Amikor pedig az egyház veszi át ezt a szerepet, arra törekszünk, hogy elŒször kielégítsük a legsürgetŒbb szükségleteit, és addig segítsük Œt, amíg szüksége van segítségre, ám a folyamat során támogassuk Œt képzéssel, egy biztos állás elnyerésében, valamint abban, hogy megtalálja a módját, hogy ismét talpra álljon. Ez a célja e nagyszerı jóléti programnak” (Conference Report, Oct. 1996, 70; vagy Ensign, Nov. 1996, 50). A források kezelése „Bölcs sáfároknak kell lennünk azáltal, hogy okosan megfontolva döntjük el, miként kezeljük és egészítsük ki azon forrásokat, melyekkel az Úr megáldott bennünket (lásd Máté 25:14–30; 2 Nefi 9:51; T&Sz 59:16–21; 104:11–18, 78–79; 119). A következŒ dolgokat kell megtennünk ahhoz, hogy önellátókká váljunk: • Fizessük a tizedet és a felajánlásokat. • Kerüljük a szükségtelen adósságot, és spóroljunk a jövŒre. • Tegyünk eleget minden ígért kötelezettségünknek. • Bánjunk takarékosan a készleteinkkel, és kerüljük a pazarlást. • Bölcsen osszuk be az idŒnket.



• Készségesen szolgáljuk a szükséget látókat azáltal, hogy megosztjuk velük az idŒnket, a képességeinket, valamint az anyagi forrásainkat.” (Lásd Az Úr módján történŒ gondoskodás, 7.) Joseph B. Wirthlin elder: „Bölcsen gazdálkodunk saját pénzünkkel? Kevesebbet költünk, mint amennyit keresünk? Elkerüljük a szükségtelen adósságot? Követjük a Fivérek tanácsát, miszerint »tároljunk legalább egy évre elegendŒ élelmiszert, ruhát, és ahol lehetséges, üzemanyagot« [ElsŒ elnökségi levél, 1988. június 24]? Tanítjuk-e arra gyermekeinket, hogy értékeljék és ne pazarolják azt, amivel rendelkeznek? Megtanítjuk Œket dolgozni? Megértik a tized szent törvényének fontosságát? Rendelkezünk megfelelŒ iskolázottsággal és kielégítŒ foglalkozással? Gondoskodunk-e jó egészségünkrŒl azáltal, hogy a Bölcsesség szava szerint élünk? Mentesek vagyunk az ártalmas anyagok káros hatásaitól?” (Conference Report, Apr. 1999, 101; vagy lásd Liahóna, 1999. júl., 91)

67

hogy változtassunk rajtuk, és hogy átvészeljük azokat.” (Lásd Az Úr módján történŒ gondoskodás, 7.)

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Yussuf nemrég tért vissza a missziójából, ahol becsülettel szolgált. El van csüggedve, mert nincs munkája, és még be kell fejeznie a tanulmányait is. • Milyen tanácsot adnál Yussufnak?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Életed mely területein kellene önellátóbbá válnod? Mit kell tenned annak érdekében, hogy önellátóbbá válj ezeken a területeken? • Ismersz valakit, akinek segíthetsz valahogyan önellátóbbá válni? Hogyan?

Társas, érzelmi és lelki erŒ „Törekednünk kell arra, hogy igaz életet éljünk, jó kapcsolatokat alakítsunk ki a családtagjainkkal és másokkal, és jó véleménnyel legyünk magunkról (lásd Máté 7:1–2, 12; Lukács 10:27; T&Sz 64:9–10). A következŒ dolgokat kell megtennünk ahhoz, hogy önellátókká váljunk:


• Tanulmányozzuk a szentírásokat és az élŒ próféták tanításait. • Engedelmeskedjünk Isten parancsolatainak, és hallgassunk az egyházi vezetŒk tanácsaira. • Gyakoroljunk hitet Krisztusban, és fejlesszük az alázatosságunkat. • Gyakran és buzgón imádkozzunk. • ErŒsítsük meg kapcsolatunkat a családtagjainkkal, a szomszédainkkal és a barátainkkal. • Kerüljük az erkölcsileg vagy lelkileg romboló hatású dolgokat. • Dolgozzunk érdemes célokért. • Tegyünk meg minden tŒlünk telhetŒt azért, hogy alkalmazkodjunk a szerencsétlenségekhez,


68




69


70

10. FEJEZET

ISMERETEK SZERZÉSE TANULÁS ÉS HIT ÁLTAL BEVEZETÉS Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, a megtérésrŒl beszélt: „A bennünk végbemenŒ változás egy vágy lesz: vágy arra, hogy jobbak legyünk, hogy több világosságot kapjunk, és hogy még jobban szolgáljunk másokat. E vágyak mindig tudásszomjhoz vezetnek, hogy megtanuljuk, mi igaz, mi hasznos és mi szép” (Education for Real Life [EOSZ esti beszélgetés fiatal felnŒttek számára, 2001. máj. 6], 1).

amelyek vannak, azon dolgokról, amelyek rövidesen bekövetkeznek; otthon lévŒ dolgokról, külhonban lévŒ dolgokról; a nemzetek háborúiról és bonyodalmairól, valamint az ezen a földön lévŒ ítéletekrŒl; és országokat és királyságokat érintŒ ismeretekrŒl – Hogy minden dologban fel lehessetek készülve, amikor újra elküldelek titeket, hogy felmagasztaljátok az elhívást, amelyre elhívtalak benneteket, és a küldetést, amellyel megbíztalak titeket” (T&Sz 88:78–80).

Egész életünkben törekednünk kell tudásra és bölcsességre, mind az osztályteremben, mind pedig azon kívül. A tanulás segít gazdagabbá tenni az életünket, és segít nekünk jobban szolgálni Istent és másokat.


• Törekednünk kell tudásra és bölcsességre. • A lelki tudás fontosabb a világi tudásnál. • Az iskolázottság a lehetŒségek kulcsa. • Az Úr el fog vezetni bennünket olyan tanulási területekre, amelyek segíteni fognak nekünk jobban szolgálni másokat. • A tanulás egy egész életen át tartó törekvés.

Henry B. Eyring elder:

„Az Úr és az Ã egyháza mindig is arra ösztönzött bennünket, hogy tanuljunk, hogy növeljük azon képességünket, hogy Ãt és Mennyei Atyánk gyermekeit szolgáljuk. Bármilyen tehetséggel is rendelkezzünk, Ã mindannyiunk számára tartogat szolgálati lehetŒséget. A jó szolgálat pedig mindenkor tanulást igényel: nem egyszeri, korlátozott idŒtartamú tanulást, hanem folyamatosat…

A tragédia egy része, amelyet el kellene kerülnötök, abból adódik, hogy túl késŒn veszitek észre, hogy elmulasztottátok egy olyan jövŒre való felkészülés lehetŒségét, melyet csak Isten láthatott a számotokra. Törekednünk kell tudásra és bölcsességre. Egy másik nyelv megtanulásának a lehetŒsége fájdalmas példa a számomra. Az édesapám Mexikóban „Keressétek ki a legjobb könyvekbŒl a bölcsesség született. Úgy nŒtt fel, hogy a spanyol volt az anyaszavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulnyelve. Több mint húsz évig éltem az otthonában. mányozás és hit által is” (T&Sz 88:118). Sajnos soha nem kértem arra, hogy akár egy szót is „Tanítsatok szorgalmasan, és kegyelmem veletek megtanítson nekem spanyolul. Jelenleg a Tizenkét lesz, hogy tökéletesebb oktatásban részesülhessetek Apostol Kvórumából én vagyok az elsŒdleges kapcsoelmélet, tantétel, tan, az evangélium lat az egyházzal Mexikóban, Középtörvénye, minden olyan dolog terén, Amerikában, valamint Columbiában, „Az oktatás megamely Isten királyságához tartozik, és Venezuelában és Ecuadorban. Nem amit szükséges, hogy megértsetek; szerzését vallási véletlenül születtem egy spanyolul kötelezettségnek Az égben és a földön lévŒ, és a föld beszélŒ édesapa otthonába. tartjuk.” alatt lévŒ dolgokról is; azon dolgokVolt azonban egy másik lehetŒség is ról, amelyek voltak, azon dolgokról, elŒttem. Az édesapám nagyszerı tanár



I S M E R E T E K S Z E R Z É S E TA N U L Á S É S H I T Á LTA L

volt. Vegyészként végzett az egyetemen. Még az alagsorban is tartott egy táblát a gyermekei számára. Nagyon szeretett nekem matematikát tanítani. Órákat töltött azzal, hogy segítsen nekem problémákat megoldani a fizika óráimra. Könyörgött nekem, hogy gyakrabban gondolkodjam olyan dolgokon, melyek akkor annyira unalmasnak és jelentéktelennek tıntek. Évekkel késŒbb az Úr elhívott az egyház ElnöklŒ Püspökségébe, és én lettem felelŒs a számítástechnikai és kommunikációs rendszerért. Milyen áldás lett volna számomra, ha megfogadtam volna azt a tanácsot, amelyet most nektek adok” (Education for Real Life, 2–3). Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke: „Hatalmas kihívások állnak még elŒttetek. Egy vadul versengŒ világ felé tartotok. Annyi oktatásban kell részesülnötök, amennyiben csak tudtok. Az Úr is tanított bennünket az iskolázottság fontosságáról. Nagyobb lehetŒségek kapuját nyitja meg elŒttetek. Felkészít benneteket arra, hogy valami érdemeset vigyetek véghez a lehetŒségek e nagyszerı világában, ami elŒttetek áll. Ha lehetŒségetek van egyetemre menni, és ez a kívánságotok, akkor tegyétek meg. Ha nem kívántok egyetemre járni, akkor végezzetek el egy szakképzést vagy egy üzleti iskolát, hogy fejlesszétek a képességeiteket, és bŒvítsétek a szakértelmeteket” (Conference Report, Apr. 1997, 70; vagy Ensign, May 1997, 49–50).

71

mint egy tanári kar” (Conference Report, Oct. 1992, 5; vagy Ensign, Nov. 1992, 6). Russell M. Nelson elder: „Mindig szükség van energiára ahhoz, hogy az ellentétes erŒkkel szemben fel tudjunk emelni valamit. Ugyanezek a törvények uralkodnak a személyes életünkben. Amikor valamibe belekezdünk, mind az energia, mind pedig a kitartáshoz szükséges akarat elengedhetetlen fontosságú. Az öt kilométeres futás gyŒztesét nem egy vagy két kilométer után, hanem az öt kilométeres szakasz végén hirdetik ki. Ha Bostonba tartasz egy busszal, akkor nem szállsz le Burlingtonnál. Ha oktatásban szeretnél részesülni, akkor nem hagyod ott az iskolát menet közben – nem fizeted ki a vacsorát egy elegáns étteremben és hagyod ott az asztalt már az elŒétel megkóstolása után” (Conference Report, Apr. 1997, 97; vagy Ensign, May 1997, 71).

A lelki tudás fontosabb a világi tudásnál. „Jó tanultnak lenni, ha hallgatnak Isten tanácsaira” (2 Nefi 9:29 [szentírás-memoriter, 2 Nefi 9:28–29]).

James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „Ne feledjétek, hogy a modern tudomány és technika csodái nem fognak felmagasztalni minket. A jövŒre való felkészülésünk során a nagy kihívás valójában az, hogy lelkileg felvilágosultabbak legyünk. Mindezen új, egyre gyarapodó szellemi javakat va Henry B. Eyring elder: „Nem szükséges modern lóban nagy erŒfeszítések és sok tanulás árán kell eltechnológia, sem pedig sok pénz ahhoz, hogy tanusajátítani. A technikai tudás azonban nem teljesen lásra használjuk a jelenleg elvesztegetett idŒnket. hasznos, ha nincs lelki célja és jelentése. Biztos vaElég, ha van nálatok egy könyv, egy darab papír és gyok benne, hogy az Úr elvárja tŒlünk, hogy ezt a egy ceruza. Ennyi elég is lesz. De el kell határoznotok tudást az Ã céljainak elŒmozdítására és az emberiség magatokat, hogy kihasználjátok az eddig elvesztegejavára használjuk fel, de mielŒtt a technikát ilyen tett szabad pillanatokat” (Education for célokra fordítanánk, ezeket a magaszReal Life, 4). tos eszményeket személyes célunkká és „A lelki tudás elsŒ vágyunkká kell tennünk” (Conference Russell M. Nelson elder, a Tizenkét helyre történŒ Report, Apr. 1999, 22; vagy Ensign, Apostol Kvórumának tagja: „Mivel mi helyezése nem May 1999, 19). szentként tekintünk minden emberi ment fel bennünket értelemre, az oktatás megszerzését Henry B. Eyring elder: vallási kötelezettségnek tartjuk. a világi dolgok „Világos, hogy a lelki tanulás elsŒ LehetŒségeink és képességeink azontanulása alól.” helyre történŒ helyezése nem ment ban különböznek. Hiszem, hogy az fel bennünket a világi dolgok tanulása iskolázottságra való törekvésben az alól. EllenkezŒleg, célt ad a világi mıveltségünk egyéni vágy sokkal nagyobb befolyással bír, mint megszerzésének, és arra ösztönöz bennünket, hogy egy intézmény, a személyes hit pedig erŒteljesebb,


72


keményebben dolgozzunk érte. Ha lelki tanulásunkat az annak megfelelŒ helyen tartjuk, akkor néha nehéz döntéseket kell majd hoznunk azzal kapcsolatban, hogy miként osszuk be az idŒnket. Általában tudjuk, mikorra kell leadni egy házi dolgozatot, mikor vannak vizsgáink, és mikorra kell teljesítenünk egy projektet. És azt is tudjuk, mikor van sabbat. Tudjuk, mikor tartanak felsŒfokú hitoktatást. Tudjuk, mikor kellene imát mondani a nap elején és végén. Tudjuk, meddig kell olvasnunk a szentírásokat ahhoz, hogy elkezdjük érezni a Szentlelket. Tudjuk, hány órát vesz igénybe, hogy felkészüljünk az egyházi szolgálatunkra, és elvégezzük azt.

melyrŒl azelŒtt álmodni sem mertünk volna” (Enter to Learn – Go Forth to Serve [CES esti beszélgetés fiatal felnŒttek számára, 1995. márc. 5.), 4; lásd még „Learning to Serve,” Ensign, Aug. 1996, 13).

Az iskolázottság a lehetŒségek kulcsa. „Isten dicsŒsége az intelligencia, vagyis más szavakkal, a világosság és az igazság” (T&Sz 93:36).

„Ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni” (T&Sz 38:30).

Gordon B. Hinckley elnök: „Tegyetek szert minden lehetséges oktatásra, ezt akarom mondani a fiataloknak. Csiszoljátok az elme és a kéz jártasságát! Az oktatás a lehetŒségek kulcsa. Egyháza tagjaiként az Úr rátok helyezte a tanulás és a lelki dolgok megismerésének a kötelességét, igen, még a világi dolgokét is. Tegyetek szert minden lehetséges oktatásra, még ha fiatal korotokban ez nagy áldozatot jelent is! Meg fogjátok áldani gyermekeitek életét. Meg fogjátok áldani az egyházat, mert megbecsülést hoztok ennek a munkának” (Teachings of Gordon B. Hinckley [1997], 172).

Gordon B. Hinckley elnök:

„A legversengŒbb korba értek, amelyet valaha is ismert a világ. Mindenhol versengés vesz körül benAmikor úgy látjuk az életet, amilyen valójában, neteket. Minden elérhetŒ képzésre szükségetek van. akkor mindezen dolgoknak megtervezzük az idejét Áldozzátok fel az autót, áldozzatok fel minden ahés a helyét. Lesznek kritikus pillanatok, amikor úgy hoz szükséges dolgot, hogy kiképezzétek magatokat tınik, nincs elég idŒ mindenre. Lesznek alkalmak, a világi munkára! Ez a világ nagymértékben meg amikor az egyik dolog kiszorítja a másikat. Soha fogja fizetni nektek azt, amit szerinte nem szabad azonban engedni, hogy értek, és értéketek nŒ, ha képzitek maakár egyetlen tudatos döntésünk is gatokat, és gyakorlatot szereztek a vá„A képzés a második helyre tegye a lelki dolgokat lasztott területeteken. lehetŒségek az életünkben. Soha. Az tragédiához Olyan egyházhoz tartoztok, amely az kulcsa.” fog vezetni. A tragédia talán nem lesz oktatás fontosságát tanítja. Az Úr bízott elŒször nyilvánvaló, vagy soha nem meg azzal, hogy képezzétek az elmételesz világos a halandó életünk során. De ne feledjéket, a szíveteket és a kezeteket. Az Úr azt mondta: tek: ti nem csupán az életre, hanem az örök életre »Tanítsatok szorgalmasan… az égben és a földön létanultok. Amikor lelki szemekkel, világosan látjátok vŒ, és a föld alatt lévŒ dolgokról is; azon dolgokról, ezt a valóságot, akkor elsŒ helyre teszitek a lelki taamelyek voltak, azon dolgokról, amelyek vannak, nulást, és nem hanyagoljátok el a világi tanulást azon dolgokról, amelyek rövidesen bekövetkeznek; sem. SŒt, szorgalmasabban tanuljátok majd a világi otthon lévŒ dolgokról, külhonban lévŒ dolgokról; a dolgokat, mint azt e lelki látásmód nélkül tennénemzetek háborúiról és bonyodalmairól, valamint tek” (Education for Real Life, 3). az ezen a földön lévŒ ítéletekrŒl; és országokat és L. Tom Perry elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának királyságokat érintŒ ismeretekrŒl – hogy minden tagja: „Ha lelki alapokra helyezzük a világi tanuládologban fel lehessetek készülve« (T&Sz 88:78–80). sunkat, nem csupán a természet törvényeit fogjuk jobban érteni, hanem a mıvészetek, a nyelvek, a technológia, az orvostudomány, a jog és az emberi természet olyan rejtelmeit is megismerhetjük,



73

Ne felejtsétek el, hogy ezek nem az én szavaim! Ezek az Úr szavai, aki szeret titeket! Azt akarja, hogy elmétek és kezetek képzésével jó hatást gyakoroljatok a világra az életetek során. És miközben ezt teszitek, és tiszteletreméltóan és kiválóan teljesítetek, dicsŒséget hoztok az egyházra, mert feddhetetlen, képzett és lelkiismeretesen dolgozó embernek tartanak majd titeket. […] Legyetek okosak! Az Úr azt akarja, hogy képezzétek az elméteket és a kezeteket, bármi is legyen az általatok kiválasztott terület. Javítsatok akár hıtŒket, vagy végezzétek a képzett sebész munkáját, képeznetek kell magatokat! Törekedjetek az általatok elérhetŒ legjobb iskolázottságra! Legyetek feddhetetlen munkások az elŒttetek álló világban! Elismétlem, dicsŒséget hoztok az egyháznak, és bŒséges áldásokban részesültök majd, ha képzitek magatokat.

Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Ámulattal tölt el, hogy Mennyei Atyánk és az Ã Szeretett Fia készek, sŒt türelmetlenül várják, hogy tanuljunk tŒlük. […] A lelki tudás megszerzése nem egy gépies folyamat, Az égvilágon semmi kétség afelŒl, hogy az iskoláhanem egy lelki törvényen alapuló szent kiváltság. zottság kifizetŒdik. Ne zárjátok rövidre az életeteket! Bizonyságomat teszem, hogy kaphattok sugalmazott Ha így tesztek, akkor újra és újra fizetni fogtok ezért!” segítséget. Kérjétek alázatosan Örökkévaló Atyátoktól. („Egy próféta tanácsa és fiatalokért mondott imája”, Törekedjetek az isteni világosságra. Gyakoroljátok a lásd Liahóna, 2001. ápr., 34–35). Szabadítóba vetett hitet. Igyekezzetek az Ã tanácsára hallgatni és engedelmesAz Úr el fog vezetni bennünket „Az Úr azt akarja, kedni parancsolatainak. Ã meg fog álolyan tanulási területekre, hogy képezzétek az dani, és át fog vezetni benneteket ezen amelyek segíteni fognak elméteket és a a néha álnok világon” (Conference nekünk jobban szolgálni kezeteket.” Report, Oct. 1993, 120; vagy Ensign, másokat. Nov. 1993, 88). „A Szent[lélek]… minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tenneA tanulás egy egész életen át tartó törekvés. tek” (2 Nefi 32:5). „Az intelligenciának bármely tantételét magunkévá Howard W. Hunter elnök, az egyház tizennegyedik tesszük ebben az életben, velünk ébred az a feltáelnöke: „Szeretnék mondani nektek valamit, amit madáskor. nagyon fontosnak tartok. Az életetek során számos És ha valaki több tudásra és intelligenciára tesz döntéssel kerültök majd szembe. Az fogja meghatászert ebben az életben, szorgalom és engedelmesség rozni az életben a sikereteket és a boldogságotokat, által, mint valaki más, akkor annyi elŒnye lesz az hogy milyen jól választotok a lehetŒségek közül. eljövendŒ világban” (T&Sz 130:18–19 [szentírásNéhány döntés, melyet hoztok, döntŒ jelentŒséggel memoriter]). fog bírni, és életetek egész menetére hatással lehet. Henry B. Eyring elder: Kérlek benneteket, hogy ezeket a választási lehetŒségeket Jézus Krisztus tanításaihoz mérjétek! Ahhoz, „Senki sem tud jelentŒs szolgálatot nyújtani egy élehogy ezt meg tudjátok tenni, ismernetek és értenetek ten át, ha abbahagyja a tanulást. A jó tanár mindig kell az Ã tanításait. Ha hitet gyakoroltok, és érdemetanul. Egy ápolónŒnek mindig szembe kell néznie sen éltek a sugalmazásokra, akkor útmutatást kaptok az új felszerelések vagy módszerek megismerésének majd a fontos döntések meghozatalában” (Prepare kihívásával. A különbözŒ iparágakban folyó munka Yourself [füzet, 1996], 1–2).


74


pedig oly gyorsan változik, hogy tudjuk, a ma nem lesz elég a holnaphoz.

nagyszerı kijelentésekkel: »Isten dicsŒsége az intelligencia, vagyis más szavakkal, a világosság és az igazság« (T&Sz 93:36); »ha valaki több tudásra és intelligenciára tesz szert ebben az életben, szorgalom és engedelmesség által, mint valaki más, akkor annyi elŒnye lesz az eljövendŒ világban« (T&Sz 130:19); és »az intelligenciának bármely tantételét magunkévá tesszük ebben az életben, velünk ébred az a feltámadáskor« (T&Sz 130:18).

Soha nem hagyhatjuk abba a tanulást! Ha képzésünk befejezŒdik az iskola elvégzésével, akkor kudarcot fogunk vallani. És mivel nehéz megállapítani, hogy milyen ismeretekre lesz szükségünk, a menny segítségét kell kérnünk ahhoz, hogy tudjuk, a számtalan dolog közül mit tanulhatnánk, mit lenne a legbölcsebb megismerni. Ez azt is jelenti, hogy nem vesztegethetjük az idŒt szórakozásra, amikor lehetŒMilyen jelentŒs kihívás rejlik e csodálatos kijelentéségünk van olvasni, figyelni, vagy bármi olyat tensekben! Továbbra is fejlŒdnünk kell! Folyamatosan ni, ami segít nekünk megtanulni tanulnunk kell! MennybŒl jövŒ mindazt, ami igaz és hasznos. A kieléparancs, hogy növelnünk kell az isme„Soha nem gíthetetlen kíváncsiság lesz a fémjereteinket” (Teachings of Gordon B. hagyhatjuk abba lünk” (Education for Real Life, 4). Hinckley, 303; lásd „A Conversation a tanulást!” with Single Adults,” Ensign, Mar. L. Tom Perry elder: „E gyorsan vál1997, 61–62). tozó világ elavulást szül, és megköveteli, hogy folyamatosan készen álljunk a jövŒre. Könnyen régimódivá válhatunk a hivatásunkban, ha nem maradunk naprakészek. Csak gondoljatok bele, hány betege lenne annak a fogorvosnak, aki továbbra is azokat az eszközöket és technikákat alkalmazná, mint tíz évvel ezelŒtt. És mi lenne azzal az üzletemberrel, aki megpróbálna számítógép nélkül boldogulni? Vagy az építésszel, aki nem értesült a legújabb rendelkezésre álló alapanyagokról és eljárásokról? A tanulás szükségképpen élethosszig tartó törekvéssé vált. Az idŒbeosztásunkban muszáj elegendŒ idŒt szánnunk arra, hogy képezzük magunkat a jelenre és a jövŒre egyaránt” (Conference Report, Sept.–Oct. 1995, 46; vagy Ensign, Nov. 1995, 36).


„Nagyszerı lehetŒség rejlik mindannyiunkban a tanulás terén. Kortól függetlenül – kivéve, ha súlyos betegségben szenvedünk – képesek vagyunk olvasni, tanulni, csodálatos férfiak és nŒk írásait magunkba szívni… Eme egyház tagjaiként csodálatos ígéretet kaptunk magától az Úrtól. Azt mondta: »Ami IstentŒl való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben, még több világosságot kap; és ez a világosság mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig« (T&Sz 50:24). Milyen rendkívüli kijelentés is ez! Ez az egyik kedvenc szentírásversem. NövekedésrŒl, fejlŒdésrŒl és arról a menetrŒl beszél, amely istenséghez vezet. Kéz a kézben jár a következŒ


„A tanulási folyamat végtelen. El kell olvasnunk, meg kell figyelnünk, be kell építenünk, és át kell gondolnunk mindazt, aminek kitesszük az elménket. Hiszek az emberiség elméjének, szívének és lelkének evolúciójában. Hiszek a fejlŒdésben. Hiszek a növekedésben. Semmi sem olyan felpezsdítŒ, mint az a képesség, hogy fel tudunk mérni és meg tudunk oldani egy bonyolult problémát, hogy viaskodunk valamivel, ami szinte megoldhatatlannak tınik, majd pedig megtaláljuk a megoldást. Ezen okok miatt, és azért, mert az élet üteme és összetettsége megkívánja, nem engedhetjük meg magunknak, hogy abbahagyjuk a tanulást, a növekedést és a fejlŒdést. Nem pihenhetünk meg a személyes fejlŒdésünkben: abban a fejlŒdésben, amely mind érzelmi, mind lelki, mind pedig szellemi. Oly sok minden van, amit meg kell tanulnunk, és oly kevés az idŒ a tanulásra!” (Standing for Something [2000], 62).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Russell M. Nelson elder azt tanította: „Azok, akik meggondolatlanul »lemorzsolódnak« és véget vetnek a tanulmányaiknak… megakadályozzák a bennük rejlŒ lehetŒség megvalósulását. Emlékszem arra a napra, amikor sok évvel ezelŒtt meghoztam a saját elhatározásomat e téren. Képzetlen kamaszként ideiglenes munkát vállaltam a karácsonyi szünidŒben. A munka egyhangú volt. Lassan telt minden egyes óra és minden egyes nap. Akkor és ott megfogadtam, hogy olyan képzettséget



75

fogok szerezni, ami jobban felkészít engem az életre. Elhatároztam, hogy tovább tanulok, és olyan keményen küzdök az iskolában, mintha az életem múlna rajta. KésŒbb, amikor cövekelnökként szolgáltam, számos fiatal megkeresett engem a saját továbbtanulásával kapcsolatos kérdésekkel. Néhányan megkérdezték, hány évig kellett tanulnom ahhoz, hogy orvos legyek. – Általában négy év az egyetemen, melyet négy év orvosi egyetem követ – feleltem. – Ha pedig szakorvos szeretnél lenni, akkor akár további öt évet vagy még többet is igénybe vehetnek a tanulmányaid, attól függŒen, hogy mit szeretnél elérni.

Temzie nemrég tért vissza a missziójáról. Számos olyan képességet használ az új munkájában, amit a missziós területen tanult. Eleget keres ahhoz, hogy eltartsa magát, de ez a munka nem lesz elég ahhoz, hogy eltartsa majd a saját családját, ha egyszer megnŒsül. Mivel jelenleg nem tervezi a házasságot, úgy döntött, egyelŒre nem folytatja a tanulmányait. Mivel nem kell tanulnia, több szabad ideje marad. • Milyen tanácsot adnál Temzie-nek?

Ez idŒnként a következŒ reakciót váltotta ki: – Az tizenhárom év! És lehet, hogy több? Az túl sok nekem! – Attól függ – feleltem. A karrieredre való felkészülés soha nem túl sok, ha tudod, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel. Hány éves leszel tizenhárom év múlva, hogy ha nem folytatod a tanulmányaidat? Ugyanannyi idŒs, akár azzá válsz, ami szeretnél lenni, akár nem! Így hát a tanácsom most is ugyanaz, mint akkor volt: folytassátok a tanulmányaitokat, akárhol is legyetek, akármi érdekel is benneteket, akármilyenek is a lehetŒségeitek, akármi is az elképzelésetek arról, hogy miként tudjátok a legjobban szolgálni a családotokat és a társadalmat” (Conference Report, Oct. 1992, 5; vagy Ensign, Nov. 1992, 6). • Mit jelent számodra Nelson elder azon kijelentése, hogy „a karrieredre való felkészülés soha nem túl sok, ha tudod, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel”?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Mi köze a tanulásnak a boldogsághoz? • Mit jelent, amikor azt mondjuk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy abbahagyjuk a tanulást? • Mennyiben befolyásolja a tanulásra való vágyadat annak ismerete, hogy az ebben az életben megszerzett tudás velünk ébred majd a következŒ életben (lásd T&Sz 130:18)? • Életed mely területei fejlŒdnek majd, ha több oktatásban részesülsz?


• Milyen elŒnyöd származik a karrieredre történŒ jobb felkészülésbŒl?


76




77


78

11. FEJEZET

ÖRÖKKÉVALÓ TÁRSAT VÁLASZTANI ÉS AZZÁ VÁLNI BEVEZETÉS Ha a templomban kötünk házasságot, és érdemes életet élünk, házasságunk örökre össze lesz pecsételve. Így a házastárs kiválasztása során nem csupán a halandóságra, hanem az örökkévalóságra választunk valakit. A házastársunkkal való kapcsolatunk egész életünkön át hatással lesz ránk és az utódainkra, és örökkévaló jelentŒségı.

• Fel kell készülnünk arra, hogy a tŒlünk telhetŒ legjobb társak legyünk. • Házastársunk kiválasztásakor törekednünk kell az Úr általi megerŒsítésre. • A családról szóló kiáltvány útmutatást nyújt abban, hogy felmérjük a saját, illetve a jövŒbeli házastársunk jellemvonásait. • Mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessége, hogy szeressék egymást és törŒdjenek egymással, valamint gyermekeikkel.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK A házasság erŒsebbé válik, amikor a férjnek és a feleségnek hasonlóak az értékeik és az érdeklŒdési körük. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában” (2 Korinthusbeliek 6:14).

Spencer W. Kimball elnök:

„Óva intettem a fiatalokat a vegyes házasságok veszélyeitŒl, és minden erŒmmel figyelmeztettem Œket, hogy kerüljék el a fájdalmakat és a csalódásokat, amelyek az egyházon kívüli házasságokból származnak, és azokat a szomorú helyzeteket, amelyek majdnem mindig bekövetkeznek, amikor egy hívŒ egy hitetlen társsal házasodik össze. Felhívtam a figyelmet az egyház által támasztott követelményekre, ami a tagok idejét, energiáját és pénzügyeit Spencer W. Kimball elnök, az egyház tizenkettedik illeti; a lelki kötelékek mélységére, amelyek szoroelnöke ezt tanította: „Kétségtelen, hogy amikor az sabbá válnak a házasságot és a gyermekek jövetelét életre és az örökkévalóságra választunk követŒen; azokra az ellentétekre, ametársat, a legkörültekintŒbben kell tervezlyek az ilyen jellegı rossz párválasztás „Egy igazi nünk, gondolkodnunk, imádkoznunk természetes következményei. A tény, házasságban az és böjtölnünk, hogy biztosak legyünk hogy ezek és sok más indok az egyháelméknek és benne, hogy valamennyi döntésünk zon belüli házasság mellett szólnak, szíveknek egyeknek között ez az egy nem lehet hibás. Egy ahol a férj és a feleség közös háttérrel igazi házasságban az elméknek és szíkell lenniük.” rendelkezik, közös elveik és normáik veknek egyeknek kell lenniük. Nem vannak, közös hitük, reményeik és szabad, hogy teljes mértékben az érzelcéljaik vannak, és ahol mindezeken mek határozzák meg a döntéseket, hanem a böjtölés, felül a házasság örökre szól, ha igazlelkıen lépnek az ima és a komoly gondolkodás által megerŒsített be a szent templomba. […] elme és szív adja a maximális esélyt a házasság bolAzt javasoljuk, hogy az emberek… némileg azonos dogságához” („Oneness in Marriage,” Ensign, Mar. gazdasági, társadalmi és mıveltségi háttérrel ren1977, 3). delkezŒkkel (ez nem minden esetben feltétlenül szükséges, de ajánlatos), és mindenek elŒtt azonos MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK vallási háttérrel rendelkezŒ személlyel kössenek házasságot” („Marriage and Divorce,” 1976 Devotional • A házasság erŒsebbé válik, amikor a férjnek és a Speeches of the Year [1977], 142–44). feleségnek hasonlóak az értékeik és az érdeklŒdési körük. A Z E VA N G É L I U M É S A Z E R E D M É N Y E S É L E T T A N U L Ó I K É Z I K Ö N Y V

Ö R Ö K K É VA L Ó T Á R S A T V Á L A S Z T A N I É S A Z Z Á V Á L N I

N. Eldon Tanner elnök az ElsŒ ElnökségbŒl:

„Amikor a fiatalok tanácsot kérnek tŒlem az udvarlással és a házassággal kapcsolatban, általában azt javaslom nekik, hogy tegyék fel maguknak a következŒ kérdéseket:

79

társatokat, olyasvalakit keressetek, aki folyamatosan fejleszti a boldogsághoz szükséges tulajdonságokat: mély szeretetet az Úr és az Ã parancsolatai iránt; elkötelezettséget, hogy azok szerint él; olyan valakit, aki kedvesen megértŒ, másoknak megbocsátó, és aki kész adni magából; akiben él az a vágy, hogy családja legyen, melyet gyönyörı gyermekek koronáznak meg, valamint az az elkötelezettség, hogy megtanítja nekik otthon az igazság tantételeit. Egy leendŒ feleség elengedhetetlen prioritása az a vágy, hogy feleség és anya legyen. Fejlesztenie kell azon szent tulajdonságait, melyeket Isten adott az Ã leányainak, hogy kiváló feleségek és édesanyák legyenek: a türelmet, a kedvességet, a gyermekek szeretetét és vágyat arra, hogy gondoskodjon róluk, ahelyett, hogy a karriertörekvéseivel foglalkozna. Tegyen szert jó képzettségre, hogy felkészüljön az anyaság követelményeire.

Mit szeretnék, milyen édesanyja vagy édesapja legyen a gyermekeimnek? Milyen szülŒ válna belŒlem a jelenlegi felkészültségem alapján? Csupán a népszerısége miatt szeretnék valakivel együtt lenni, vagy mélyebbre tekintek, és lelki és erkölcsi tulajdonságokat keresek? Megvizsgálom a háttérbeli, kulturális és értelmi hasonlóságainkat és különbségeinket? Fel vagyok készülve arra, hogy alkalmazkodjak e különbségekhez? Felismerem, hogy az efféle alkalmazkodást már házasság elŒtt meg kell tenni?

Egy leendŒ férjnek tisztelnie kell a papságát is, és mások szolgálatába kell azt állítania. Keressetek egy férfit, aki elfogadja létfenntartóként betöltendŒ szerepét, akinek megvan rá a képessége, hogy meg is tegye azt, és aki minden erejével azon van, hogy felkészüljön ezen kötelezettségek teljesítésére. Azt javaslom, hogy ne hagyjatok figyelmen kívül sok olyan lehetséges jelöltet, akik még mindig fejlŒdnek ezekben a tulajdonságokban, olyat keresve, aki már tökéletesítette azokat. Nem valószínı, hogy rá fogtok találni arra a tökéletes emberre… Ezek a tulajdonságok együtt csiszolódnak a legjobban, férjként és feleségként” (Conference Report, Apr. 1999, 31; vagy lásd Liahóna, 1999. júl., 29).

Fel kell készülnünk arra, hogy a tŒlünk Ezek átgondolása bizonyosan segíteni fog abban, telhetŒ legjobb társ legyünk. hogy megfelelŒ társat válasszunk, akivel készek vagyunk az örökkévalóságot eltölteni. Majd a házasság „A házasságot Isten rendelte el az embernek” kötés után számos olyan kötelesség van, amit nem (T&Sz 49:15). lehet könnyedén venni; ám ha mindkét szerzŒdŒ Richard G. Scott elder: „Derék jellem leginkább a fél felvállalja a kötelesség teljes, rá esŒ részét, semmi Mester tanításaira összpontosító, következetesen sincs ebben az életben, ami nagyobb megelégedést helyes döntésekbŒl álló életben kovácsolódik. Egy és boldogságot eredményezne” pillanatra azokhoz szólok, akik most (Conference Report, Apr. 1980, 21; készülnek az örökkévaló házassághoz „Azok a helyes dönvagy Ensign, May 1980, 17). vezetŒ, udvarlásként ismert édes, felfetések, amelyeket Richard G. Scott elder, a Tizenkét dezŒ idŒszakra. Ez a fejlŒdés és együttmost hozol, segíteni Apostol Kvórumának tagja: lét gyönyörı ideje lehet, egy olyan fognak neked felkéidŒszak, amikor gondolataidat, csele„Az örökkévaló házasság alapjaihoz szülni arra, hogy a kedeteidet és terveidet két személyre több szükséges, mint csupán egy bájos templomban… kell összpontosítanod: majdani gyerarc, vagy egy vonzó alak. Nem csak a mekeid szüleire. Úgy készülj fel a sikeösszepecsételjenek.” népszerıség vagy az erŒs kisugárzás res szülŒi létre, hogy az udvarlás alatt számít. Amikor keresitek örökkévaló A Z E VA N G É L I U M É S A Z E R E D M É N Y E S É L E T T A N U L Ó I K É Z I K Ö N Y V

80


minden gondolatodban és tettedben teljesen mértékben érdemes légy rá!” (Conference Report, Apr. 1999, 31; vagy lásd Liahóna, 1999. júl., 29). Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Vannak dolgok, melyeket már most megtehetünk. Ezek összefüggésben vannak a család lelki és fizikai szükségleteirŒl való gondoskodással. Vannak dolgok, melyeket már most megtehetünk, hogy felkészüljünk, jóval a szükség órája elŒtt, hogy megnyugodjunk, tudván, minden tŒlünk telhetŒt megtettünk” (The Family [EOSZ esti beszélgetés fiatal felnŒttek számára, 1995. nov. 5.], 4).

Richard G. Scott elder: „Az örök igazsággal összhangban lévŒ döntések meghozatalával erényes jellemet fogsz kialakítani, s fokozódó erŒt, hogy ellenállj a kísértéseknek. Isten biztosan segít neked, hogy véghezvidd érdemes döntéseidet. Kiérdemled, hogy a Lélek vezessen a helyes út kiválasztában. Figyelmeztetni fog azokra a kísértésekre, amelyeket máskülönben talán nem ismernél fel. Azok a helyes döntések, amelyeket most hozol, segíteni fognak felkészülni arra, hogy a templomban egy érdemes társsal összepecsételjenek, és hogy megalapítsd és felneveld saját örökkévaló családodat. Mindazok, akik érdemesek ezekre az áldásokra, az Úr megfelelŒ idejében el is nyerik azokat itt vagy a következŒ életben” (Conference Report, Oct. 1998, 88; vagy lásd Liahóna, 1999. jan., 80–81).

Házastársunk kiválasztásakor törekednünk kell az Úr megerŒsítésére. „De íme, én azt mondom neked, hogy tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tŒlem, hogy helyes-e, és ha helyes, akkor tebenned égŒvé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.

De ha nem helyes, akkor nem lesznek ilyen érzéseid, hanem gondolataid megdermednek, ami miatt elfelejted azt, ami helytelen” (T&Sz 9:8–9).

A papsági vezetŒk azt tanácsolják a visszatért misszionáriusoknak, hogy tevékenyen vegyenek részt az egyházban, folytassák a tanulmányaikat vagy munkájukat, fizessék a tizedet és a felajánlásokat, iratkozzanak be a felsŒfokú hitoktatásra, és készüljenek fel a templomi házasságra. Nem határoznak meg konkrét idŒtartamot arra, hogy mikorra kellene megházasodniuk. A házasság olyan fontos döntés, hogy azt csak alapos és imádságos megfontolás után szabad meghozni.

Richard G. Scott elder: „Ha egyedülálló vagy, és még nem találtad meg azt az embert, aki alkalmas a celesztiális házasságra, legyen ez az életed célja! Imádkozz érte! Számíts arra, hogy az Úr a maga idejében megadja azt! Semmiképpen ne kompromittáld a normáidat, hogy az megfosszon ettŒl az áldástól a fátyolnak ezen vagy a túlsó oldalán! Az Úr ismeri szíved szándékát! Prófétái kijelentették, hogy el fogod nyerni azt az áldást, ha következetesen úgy élsz, hogy kiérdemeld azt. Nem tudjuk, hogy erre a fátyolnak ezen vagy a túlsó oldalán kerül-e sor. De ez legyen életed célja! Imádkozz érte!” (Conference Report, Apr. 1999, 33; vagy lásd Liahóna, 1999. júl., 31).

Gerald N. Lund elder a HetvenektŒl: „Amikor 16 éves voltam, és korántsem tudtam sokat a világ dolgairól, a Lélek megérintette a szívemet, és felismertem, milyen fontos annak a nŒnek a személye, akivel az ember házasságot köt. EttŒl az idŒtŒl kezdve elkezdtem imádkozni azért, hogy az Úr megtalálja nekem azt a nŒt, aki az örökkévaló társam lesz. Ezek az imák válaszra találtak, és minden, amit most élvezünk a családunkban a gyermekekkel és unokákkal, nagymértékben Neki köszönhetŒ” (Conference Report, Apr. 2002, 101; vagy lásd Liahóna, 2002. júl., 96).

A családról szóló kiáltvány útmutatást nyújt abban, hogy felmérjük a saját, illetve a jövŒbeli házastársunk jellemvonásait. „Amit én, az Úr mondtam, azt megmondtam…, akár saját hangom, akár szolgáim hangja által, az ugyanaz” (T&Sz 1:38 [szentírás-memoriter, T&Sz 1:37–38]).

„Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az Œ szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7 [szentírás-memoriter]).

Henry B. Eyring elder:

„Mivel Atyánk szereti gyermekeit, nem hagyja, hogy csak találgassunk olyan dogokkal kapcsolatban, amelyek leginkább számítanak az életben, ahol



figyelmünk boldogságot, közönyösségünk szomorúságot hozhat. Néha sugalmazás által közvetlenül szól az emberhez. Mindemellett azonban a szolgáin keresztül is szól hozzánk… Azért teszi ezt, hogy még azok is, akik nem képesek sugalmazást kapni, tudhassák – amennyiben megteszik, hogy hallgatnak rájuk –, hogy az igazat mondták nekik, és figyelmeztették Œket. A kiáltvány címe így hangzik: »A család: Kiáltvány a világhoz – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza ElsŒ Elnöksége és a Tizenkét Apostol Tanácsa« (lásd Liahóna, 2004. okt., 49).

81

L. Aldin Porter elder a Hetvenek elnökségébŒl: „Teljes komolysággal és ünnepélyességgel állítom, hogy e kiáltvány gondos tanulmányozása nagy mértékben segítségetekre lesz, mikor megkezditek otthonotok és családotok építését. Most pedig egy figyelmeztetés következik. Ha a jövendŒbeli házastársatok nincs összhangban az ott tanított tanokkal, tudjátok azt, hogy veszélyes elköteleznetek életeteket mellette!” (Search the Prophets [EOSZ esti beszélgetés fiatal felnŒttek számára, 2001. febr. 4.], 1).

Mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessége, hogy szeressék egymást és törŒdjenek egymással, valamint gyermekeikkel.

Három olyan dolog is található a címben, „A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaraamelyen érdemes tot; hasonlóképen a feleség is a férjének” alaposan elgondolkod(1 Korinthusbeliek 7:3). nunk. ElŒször, a kiált „Mindazáltal sem férfiú nincs asszony vány tárgya: a család. nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban” Másodszor, a közönség, (1 Korinthusbeliek 11:11). ami az egész világ. Harmadszor pedig: Gordon B. Hinckley elnök, akkor elsŒ tanácsos azokat, akik ezt kijeaz ElsŒ Elnökségben: lentik, prófétákként, „Mily gyönyörı egy fiatal férfi és egy fiatal nŒ hálátnokokként és kinyizassága, akik az Úr házában, az oltár elŒtt térdelve latkoztatókként támokezdik el közös életüket, az idŒre és az örökkévalógatjuk. Ez azt jelenti, ságra elkötelezve egymás iránti szerelmüket és hıhogy a családnak fonségüket. Amikor otthonukba gyermekek születnek, tosabbnak kell lennie számunkra, mint bármi, amit táplálják, gondozzák és szeretik Œket, és az az áldott el tudunk képzelni, hogy a kiáltványban foglaltak érzés tölti el Œket, hogy édesapjuk szereti az édesbárkinek segítséget nyújthatnak a világon, és hogy a anyjukat. Ebben a környezetben békére, kiáltvány összhangban van az Úr azon erŒre és biztonságra lelnek. Édesapjukat ígéretével, miszerint: »akár saját han„A családnak figyelve, tiszteletet alakítanak ki a nŒk gom, akár szolgáim hangja által, az fontosabbnak kell iránt. Önuralmat és önfegyelmet taugyanaz« (T&Sz 1:38)” (The Family lennie számunkra, nulnak, amely megadja nekik az erŒt [EOSZ esti beszélgetés fŒiskolás korú fiamint bármi, amit el késŒbbi tragédiák elkerüléséhez. tal felnŒttek számára, 1995. nov. 5.], 1). tudunk képzelni.” Az évek múlnak. A gyermekek végül Robert D. Hales elder, a Tizenkét egyenként kirepülnek otthonról. Apostol Kvórumának tagja: „Ahhoz, Az édesapa és az édesanya újra egyedül van. hogy ismerjük és betartsuk a parancsolatokat, ismerAzonban ott vannak egymásnak, hogy beszélgessenünk és követnünk kell a Szabadítót és Isten prófének, hogy egymásra támaszkodjanak, hogy ápolják, táit. Nemrégiben abban az áldásban részesültünk, bátorítsák és megáldják egymást. Ekkor jön el az hogy egy fontos üzenetet kaptunk az újkori prófétákélet alkonya, valamint a megelégedéssel és hálával tól, melynek címe: »A család: Kiáltvány a világhoz« történŒ visszatekintés. Mindvégig hıségesek voltak (lásd Liahóna, 2004. okt., 49). E kiáltvány figyelegymáshoz. Tisztelettel és udvariasan bántak egymeztet bennünket, mi fog történni akkor, ha nem mással. Nos, van egy bizonyos érettség, megenyhüerŒsítjük a családi egységet az otthonunkban, a kölés, összhatás, mely egy megszentelt kapcsolat részét zösségünkben és a nemzetünkben. Minden papságképezi. Felismerik, hogy a halál bármelyik pillanatviselŒnek és polgárnak alaposan tanulmányoznia ban elérkezhet hozzájuk, általában elŒször csak kell a kiáltványt!” (Conference Report, Apr. 1996, egyikŒjükhöz, melyet rövidebb vagy hosszabb elválás 52; vagy Ensign, May 1996, 37). követ. Azt is tudják azonban, hogy mivel kapcsolatuk


82


az örökkévaló papság felhatalmazása által lett megpecsételve, és az áldásokra érdemesen éltek, el fog jönni az édes és biztos találkozás” (Conference Report, Oct. 1991, 73; vagy Ensign, Nov. 1991, 52).

melyet a halandó szülŒk családjuk minden egyes tagja életének eme nagyszerı örökkévaló tervében játszanak” (Conference Report, Sept.–Oct. 1978, 99; vagy Ensign, Nov. 1978, 66).

Neal A. Maxwell elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Nyilvánvaló, hogy a családi értékek a személyes prioritásainkat tükrözik. Vajon a jelenlegi súlyos körülmények között a szülŒk hajlandóak lennének feladni csupán egyetlen külsŒ dolgot, és azt az idŒt és tehetséget a családra fordítani? SzülŒk és nagyszülŒk, kérlek benneteket, nézzétek át a napi beosztásotokat és prioritásaitokat, hogy gondoskodhassatok arról, hogy az élet legfontosabb kapcsolatai elsŒbbséget élvezzenek! Még a magát a családjának szentelŒ és elkötelezett Brigham Youngnak is egyszer ezt mondta az Úr: »viselj különleges gondot családodra« (T&Sz 126:3). Néha a leglelkiismeretesebbek azok, akiknek a legnagyobb szükségük van erre az üzenetre!” (Conference Report, Apr. 1994, 121; vagy Ensign, May 1994, 90)

Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke: „Hiszem, hogy minden gyermeknek részesülnie kellene abban az áldásban, hogy egy olyan otthonba szülessen, ahol szívesen fogadják, nevelik, szeretik azt a gyermeket, és ahol olyan szülŒkkel – édesapával és édesanyával – van megáldva, akik hıségesek egymáshoz és a gyermekeikhez… Szilárdan álljatok ellen a világ csábításainak! A szórakoztatóipar megteremtŒi, a legtöbb irodalmi munka szerzŒi azt szeretnék, ha ezt másképp gondolnátok. Az évszázadok alatt felhalmozódott bölcsesség világosan és biztosan kijelenti, hogy nagyobb boldogságot, nagyobb biztonságot, nagyobb lelki nyugalmat, valamint a szeretet mélyebb forrását csupán azok tapasztalják meg, akik az erénynek az idŒ próbáit kiálló normái szerint élnek a házasság elŒtt, és tökéletesen hıségesek maradnak egymáshoz a házasság után” („Stand Strong against the Wiles of the World,” Ensign, Nov. 1995, 99).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK

Ifj. M. Russell Ballard elder, akkor a Hetvenek tagja: „Ámulattal tölt el, amikor elgondolkodom azon a hatalmas bizalmon, melyet a Mennyei Atya belétek és belém helyezett, amikor megadta számunkra azt a kiváltságot, hogy mi legyünk az Ã örökkévaló lélekgyermekei halandó édesapái és édesanyái. Soha ne feledjük, hogy mindannyian különleges jelentŒségıek vagyunk számára, és fel kell ismernünk, milyen fontos minden emberi lélek Isten örökkévaló tervében. Amikor megértjük minden lélek jelentŒségét, magabiztosan tudunk elé járulni imában, hogy útmutatás és irányítást kérjünk tŒle szent szülŒi feladatunkhoz. Azt mondta: »Ez munkám és dicsŒségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét« (Mózes 1:39). Úgy tınik számomra, hogy ez foglalja össze legjobban azt a fontos szerepet,

Sylvie majd kiugrott a bŒrébŒl, amikor Marc megkérdezte, hogy eljöhetne-e hozzá meglátogatni Œt. A fiú oly sokban hasonlított az édesapjára: jóképı, kisportolt és népszerı volt. Habár nem volt az egyház tagja, Sylvie biztos volt benne, hogy jó benyomást fog tenni az édesanyjára. Marc udvarias volt, és Sylvie sokkal érdekesebbnek találta Œt, mint bármelyik utolsó napi fiatal férfit, akit ismert. Sylvie édesanyja emlékezett rá, hogy hasonló érzései voltak a férje iránt, amikor elŒször találkoztak. A leánya szemébe nézett, és ezt mondta: „Szeretném, ha tudnád, hogy az édesapádnak az evangélium iránti elkötelezettsége sokkal fontosabb volt számomra, mint a csinos külseje vagy bármelyik más jellemvonása.” Sylvie így válaszolt: „Egyszerıen tudom, hogy Marc irántam érzett szeretete el fogja vezetni Œt az evangéliumhoz, és csatlakozni fog az egyházhoz.” • Milyen tanácsot adnál Sylvie-nek erre a kapcsolatra vonatkozóan?



83


Bill és Elizabeth közel egy éve randevúznak komolyabban. Mindketten a húszas éveik vége felé járnak. Mindketten visszatért misszionáriusok, és teljesen tevékenyek az egyházban. Szeretnek együtt lenni, és gyakran beszélgetnek annak lehetŒségérŒl, hogy összeházasodnak. EgyikŒjük sem érzi azonban, hogy a Lélek tudatta volna velük, hogy össze kellene házasodniuk. Így gondolkodnak: „Miért nem kapok sugalmazást a LélektŒl arra vonatkozóan, hogy kivel házasodjak össze? Nem szeretnék hibázni egy ilyen fontos döntésben.” • Lehetséges az, hogy a Lélek irányít minket, de mi nem vesszük észre? Hogyan tudjuk felismerni?

• Milyen tanácsot adnál Billnek és Elizabethnek?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Melyek azok a legfontosabb prioritások, melyeket meg kell alapoznod a házasságra történŒ felkészülés során? • Sorold fel azokat a jellemvonásokat, amelyeket fontosnak tartasz, hogy te és a házastársad rendelkezzetek velük! • Milyen szerepet játszik a hit abban, hogy segítsen neked jobb házastárssá és szülŒvé válni?


84




85


86

12. FEJEZET

A FIZIKAI EGÉSZSÉG TÖRVÉNYEINEK BETARTÁSA

csakúgy, ahogyan a rendszeres szentírás-tanulmányozás és imádkozás is megerŒsíti az elmét és a lelket” (Conference Report, Oct. 1990, 60; vagy Ensign, Nov. 1990, 46). David O. McKay elnök, az egyház kilencedik elnöke:

„Az egészséges embernek, aki gondot fordít fizikai lényére, van ereje és életkedve, és temploma megfelelŒ hely a lelke ott-tartózkodására. […]

BEVEZETÉS Mindannyian Isten lélekfiai vagy -leányai vagyunk, és azért léptünk át a halandóságba, hogy fizikai testet kapjunk. A fizikai testünk Isten ajándéka, és egy nap majd feltámadott testté válik. Pál apostol a testet Isten templomaként jellemzi (lásd 1 Korinthusbeliek 3:16–17; 6:19–20; lásd még T&Sz 93:33–35). Mindannyiunknak meg kellene próbálnunk egészségesen tartani a testünket azáltal, hogy helyesen táplálkozunk, rendszeresen mozgunk, megfelelŒ orvosi ellátásban részesülünk, és a Bölcsesség szava szerint élünk. Ez segítségünkre lesz a munkánkban, a családunkban és az egyházi szolgálatunkban.

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • Az egészséges szokások elengedhetetlenek az evangélium szerinti élethez. • A Bölcsesség szava fontos részét képezi az Úr egészségre vonatkozó törvényének. • A megfelelŒ diéta, pihenés és mozgás jelentŒsen javítja az egészségünket. • El kell kerülnünk azokat az anyagokat és szokásokat, amelyek károsak a testünkre és az elménkre.


A testi betegségek megfosztanak minket attól, hogy teljes egészében gyakorolni tudjuk a képességeinket és kiváltságainkat, és néha magát az életet. Szükséges tehát, hogy gondozzuk fizikai testünket, és betartsuk a fizikai egészség és boldogság törvényeit” („The ’Whole’ Man,” Improvement Era, Apr. 1952, 221). Gordon B. Hinckley elnök, az egyház tizenötödik elnöke: „A test a lélek temploma. A test szent. Isten képmására lett teremtve. Gondoskodnunk kell róla, és jó célokra kell felhasználnunk. Vigyáznunk kell rá, és ebben az a dolog lehet legnagyobb segítségünkre, amit mi a Bölcsesség szavának hívunk, és ami az egészség törvénye” (Conference Report, Oct. 1996, 68; vagy Ensign, Nov. 1996, 49).

Patricia T. Holland, a Fiatal NŒk általános elnökségének korábbi tanácsosa:

„Bárkinek, aki újságot vagy magazint olvas, folyamatosan felhívják a figyelmét arra, hogy a helyes Az egészséges szokások elengedhetetlenek táplálkozás, a megfelelŒ testmozgás és az elegendŒ az evangélium szerinti élethez. pihenés növeli a napi teherbíró képességünket, va „Az ember Isten hajléka, méghozzá temploma; és lamint az élettartamunkat. Ám túl sokan halogatják amelyik templom megrontatik, Isten elpusztítja azt közülünk még ezt a minimális erŒfeszítést is, gona templomot” (T&Sz 93:35). dolván, hogy a családunk, a szomszé Thomas S. Monson elnök, az ElsŒ daink és sok más kötelezettségünk „A test a lélek elŒbbre való annál. Ezáltal azonban Elnökség tagja: „Pál apostol kijelentette: temploma.” pont azokat a dolgokat tesszük kocká»Nem tudjátok-é, hogy ti Isten tempra, amelyekre ezeknek az embereknek loma vagytok, és az Isten Lelke lakozik a legnagyobb szükségük van: a legegészségesebb, bennetek? …az Istennek temploma szent, ezek legboldogabb, legéleterŒsebb énünket… vagytok ti« (1 Korinthusbeliek 3:16–17). A tápláló ételek, a rendszeres testmozgás és a megfelelŒ alvás Így hát ebbŒl én azt a következtetést vonom le, szükségesek ahhoz, hogy erŒs legyen a testünk, hogy megérjük az idŒt és fáradságot, hogy teljes


A F I Z I K A I E G É S Z S É G T Ö RV É N Y E I N E K B E TA R T Á S A

mértékben betöltsük teremtésünk célját, és ne higgyük azt, hogy ez önzŒ, helytelen vagy gonosz dolog. Valójában elengedhetetlen a lelki fejlŒdésünkhöz. A legidŒsebb gyermekem már évekkel ezelŒtt megpróbálta megtanítani nekem ezt a tantételt. Nem éreztem jól magam azon a napon, amikorra megígértem az akkor hároméves kisfiamnak, hogy elviszem az állatkertbe. Mivel egyre nagyobbak voltak a fájdalmaim, végül ezt mondtam neki elkeseredve: – Matthew, nem tudom, mi lenne jobb: ha elmennénk az állatkertbe, és rólad gondoskodnánk, vagy ha itthon maradnánk, és anyáról gondoskodnánk. Felnézett rám egy pillanatra azokkal a hatalmas barna szemeivel, majd nyomatékosan kijelentette: – Anyu, szerintem neked kellene gondoskodnod magadról, hogy utána te tudj gondoskodni rólam. Már annyi idŒsen is elég bölcs volt ahhoz, hogy tudja, legjobb érdekeit végsŒ soron mi szolgálta. Ha nem vigyázunk magunkra, gyakorlatilag lehetetlen megfelelŒen vigyáznunk másokra” („The Many Faces of Eve,” Jeffrey R. Holland és Patricia T. Holland, On Earth As It Is in Heaven [1989], 66–67).

A Bölcsesség szava fontos részét képezi az Úr egészségre vonatkozó törvényének.

„A Bölcsesség szava… [a szentek] javára –

…megmutatja Isten rendjét és akaratát a szentek összességének idŒleges szabadulásáért az utolsó napokban – Ígérettel járó tantételként adva” (T&Sz 89:1–3). „És mindazok a szentek, akik emlékeznek az itt elmondottak betartására és megtételére, a parancsolatok iránti engedelmességben járva, egészséget kapnak a köldökükbe és velŒt a csontjaikba;

87

próféta, amikor még viszonylag keveset tudtak a táplálkozással összefüggŒ dolgokról. Most minél nagyobb területet ölel fel a tudományos kutatás, annál megalapozottabbá válik a Bölcsesség szava tantételeinek bizonyítéka” (Conference Report, Apr. 1998, 67; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 56).

Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezetŒ elnöke:

„A Bölcsesség szava korlátokat szab az egyház tagjai számára. E szabályok a mai napig érvényesek minden egyes egyháztagra, és mindenkire, aki csatlakozni szeretne az egyházhoz. Oly fontosak, hogy senki sem keresztelkedhet meg az egyházba anélkül, hogy elŒször ne egyezne bele abba, hogy ezek szerint fog élni. Senkit sem hívnak el arra, hogy tanítson vagy vezessen anélkül, hogy ne fogadná el Œket. Amikor el szeretnétek menni a templomba, meg fogják kérdezni tŒletek, hogy betartjátok-e a Bölcsesség szavát. Amennyiben ezt nem teszitek, nem mehettek be az Úr házába, míg teljesen érdemesek nem vagytok. Tudjuk, hogy a fiatalok általában nem szeretik a korlátokat. Akár hiszitek, akár nem, mi is voltunk egyszer fiatalok, és emlékszünk is rá.

És bölcsességre, és a tudás nagyszerı kincseire találnak rá, méghozzá rejtett kincsekre;

A bármiféle, viselkedésre vonatkozó korlátozásokkal szembeni ellenállás szinte teljesen uralkodóvá És futnak és nem lesznek fáradtak, és járnak és nem vált a társadalomban. Az egész társadalmi rendünk lankadnak el. önpusztítóvá válhat azon megszállottságában, hogy a szabadságot elválasztÉs én, az Úr, ígéretet teszek nekik, hogy „A Bölcsesség ja a felelŒsségtŒl, és ahol úgy képzelik, a pusztító angyal elhalad mellettük, szava egyik hogy a választásoknak valahogyan miként Izráel gyermekei mellett, és alapvetŒ célja a nincsenek következményei… nem öli meg Œket” (T&Sz 89:18–21 kinyilatkoztatáshoz [szentírás-memoriter]). A Bölcsesség szava »ígérettel járó tankapcsolódik.” tételként ad[atott]« (T&Sz 89:3). A ki Gordon B. Hinckley elnök: „A nyilatkoztatásban szereplŒ tantétel szó Bölcsesség szavát tartsd többre egy egy nagyon fontos szó. A tantétel egy hosszantartó hétköznapi dolognál! Az általam ismert egészségrŒl igazság, egy törvény és egy elŒírás, melyet magunszóló dokumentumok közül én ezt tartom a legkévá tehetünk, hogy segítsen a döntéshozatalban. nagyszerıbbnek. 1833-ban kapta meg Joseph Smith A Z E VA N G É L I U M É S A Z E R E D M É N Y E S É L E T T A N U L Ó I K É Z I K Ö N Y V

88


A tantételek általában nincsenek részletesen kifejtve. Ez lehetŒvé teszi, hogy szabadon megtaláljuk az utunkat egy-egy tartós igazsággal és tantétellel, amely a horgonyunkká válik” (Conference Report, Apr. 1996, 22; vagy Ensign, May 1996, 17). Boyd K. Packer elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Hagyjatok fel a tétlenkedéssel; hagyjatok fel azzal, hogy tisztátalanok vagytok; hagyjatok fel azzal, hogy egymásban hibát találjatok; hagyjatok fel azzal, hogy tovább aludjatok, mint szükséges; korán térjetek ágyatokba, hogy ne legyetek fáradtak; keljetek fel korán, hogy testetek és elmétek erŒre kaphasson” (T&Sz 88:124 [szentírás-memoriter, T&Sz 88:123–124]).

„Felismertem…, hogy a Bölcsesség szava egyik alapvetŒ célja a kinyilatkoztatásról szól.

Kicsi korotok óta azt tanítjuk nektek, hogy kerüljétek a teát, a kávét, az alkoholos italokat, a dohányt, a kábítószereket és minden olyan dolgot, ami káros az egészségetekre.

És tudjátok, hogy nagyon aggódunk, amikor látjuk, hogy akár egyikŒtök is ilyen szerekhez nyúl.

„A megfelelŒ fizikai kondíciót rendszeres testmozgással lehet elŒsegíteni, ám ezt az egyén képességeihez és kívánalmaihoz kell igazítani…

Ha valaki »befolyásolt állapotban« alig érti meg az emberi beszédet, hogyan reagálhatna azon lelki késztetésekre, melyek a leggyengédebb érzések húrjait pendítik meg? Bármilyen értékes is a Bölcsesség szava az egészség törvényeként, sokkal értékesebb lehet számotokra lelkileg, mint fizikailag” (Conference Report, Oct. 1979, 28–29; vagy Ensign, Nov. 1979, 20).

A gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék és gyógynövények jók a számunkra. Húst csak mértékkel szabad ennünk. (Lásd T&Sz 89:10–17.) Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

Sok más jó dologhoz hasonlóan a testmozgásnak jó hatása van, amikor bölcsen és mértékkel végzik azt. De hadd figyelmeztesselek benneteket a mértéktelenséggel kapcsolatban. „A megfelelŒ fizikai Ostobaság azt feltételezni, hogy ha kondíciót rendszevalamibŒl jó egy kevés, akkor ugyanres testmozgással abból a sok még jobb” (Twenty Questions [elŒadás vallási oktatók lehet elŒsegíteni.” részére, Sept. 13, 1985], 4).

Gordon B. Hinckley elnök, akkor elsŒ tanácsos az ElsŒ Elnökségben:

„Szükséges a Bölcsesség szavának betartása? A Fivérek már régóta érzik, hogy bizonyosan annak kell lennie. A Bölcsesség szavának betartása a testünkrŒl való gondoskodásra vonatkozik, amely – ahogyan az Úr megerŒsítette – maga is egy templom, a lélek hajléka. Ezt mondta: »Az ember Isten hajléka, méghozzá temploma; és amelyik templom megrontatik, Isten elpusztítja azt a templomot« (T&Sz 93:35). Emlékszem egy püspökre, aki mesélt nekem egy asszonyról, aki elment hozzá, hogy templomi ajánlást kérjen. Amikor a püspök megkérdezte tŒle, hogy betartja-e a Bölcsesség szavát, azt mondta, hogy alkalmanként megiszik egy csésze kávét. Majd így folytatta: – Püspök úr, ugye nem fogod hagyni, hogy emiatt ne tudjak elmenni a templomba? Mire a püspök így felelt: – Kedves nŒtestvér, te biztosan nem fogod engedni, hogy egy csésze kávé közéd és az Úr háza közé álljon” (Conference Report, Mar.–Apr. 1990, 67; vagy Ensign, May 1990, 51).

A megfelelŒ diéta, pihenés és mozgás jelentŒsen javítja az egészségünket.

Joe J. Christensen elder, akkor a Hetvenek elnökségének tagja:

„Válasszatok egy sportágat vagy bármilyen élénk fizikai testmozgást, ami megfelel az adott körülményeiteknek és fizikai állapototoknak, és rendszeresen végezzétek azt. Serkentsétek a vérkeringéseteket, és mozgassátok meg az fŒbb izmaitokat. Ha megfelelŒ idŒt és energiát fordítotok a testmozgásra, az segíteni fog nektek abban, hogy hatékonyabbak legyetek az életetek minden más területén. Nem tudom, mit fogtok választani. Én személy szerint a fallabdát vagy a sétálást jobban szeretem, mint a kocogást… Természetesen nektek kell ebben döntést hoznotok, de határozzátok el, hogy rendszeresen fogtok végezni valamilyen fizikai mozgást… Néhányan közületek nem pihennek eleget. Néhányan hozzászoktatok, hogy késŒn fekszetek le, és sokkal tovább alszotok, mint amennyire a



szervezeteteknek valójában szüksége van, így kimaradtok néhány olyan személyes sugalmazásból, amelyben részesülhetnétek. Ha kellŒen kipihentétek magatokat, hatalmas értékké válhat, ha korán keltek. Évekkel ezelŒtt Barbarát és engem megkértek arra, hogy Provóból vigyük haza kocsival Marion G. Romney elnököt és feleségét a Salt Lake City-beli otthonukba. Az út során Romney elnök megosztotta néhány személyes élményét arról, amikor 1941-ben elŒször hívták el Œt arra, hogy általános felhatalmazottként szolgáljon. Akkor éppen cövekelnökként szolgált, és amikor részt vett az általános konferencián, minden elŒzetes figyelmeztetés nélkül, elhívták általános felhatalmazottnak. Megdöbbent, és nagyon ideges volt. Úgy érezte, szüksége van tanácsra, így hát felkereste Harold B. Lee eldert, akit nemrégiben hívtak el a Tizenkettek Kvórumába, és akivel korábban cövekelnökként kapcsolatban állt. Tanácsot kért tŒle, hogy miként lehet sikeres általános felhatalmazottként. Lee elder így felelt: – Ha sikeres szeretnél lenni általános felhatalmazottként, akkor csupán egyetlen tanácsom van a számodra: Korán feküdj le, és korán kelj fel! Ha ezt megteszed, a tested és az elméd kipihent lesz, és a kora reggeli órák csendjében több sugalmazásban és meglátásban fogsz részesülni, mint a nap bármely más szakaszában. Romney elnök így folytatta: Attól a naptól fogva e tanácsot átültettem a gyakorlatban, és tudom, hogy mıködik. Bármikor, amikor súlyos problémával nézek szembe, vagy valamilyen kreatív természetı feladat elŒtt állok, amelyre remélem, hogy elnyerem a Lélek befolyását, mindig több segítséget kapok a kora reggeli órákban, mint a nap bármely más szakaszában. E tanács követése óriási segítséget nyújtott számomra az évek során. (Lásd Joe J. Christensen, To Grow in Spirit [Salt Lake City: Deseret Book Co., 1983], pp. 27–28.) Nektek is hasonló élményben lehet részetek a saját életetekben. Meg tudtok változni, még akkor is, ha »éjjeli bagolynak« tartjátok magatokat. Alakítsátok ki e szokást 21 nap alatt. Amikor oda kerültök, akkor csupán egy erŒs elhatározásra és lélekerŒre lesz szükségetek” (Resolutions [CES esti beszélgetés fŒiskolás korú fiatal felnŒttek számára, Jan. 9, 1994], 5).

El kell kerülnünk azokat az anyagokat és szokásokat, amelyek károsak a testünkre és az elménkre.

89

„Íme, bizony, így szól hozzátok az Úr: Olyan gonoszságok és tervek miatt, amelyek ármánykodó emberek szívében vannak és lesznek az utolsó napokban, figyelmeztettelek titeket, és elŒre figyelmeztetlek titeket azzal, hogy kinyilatkoztatás által megadom nektek a bölcsesség e szavát” (T&Sz 89:4).


„Vannak, akik kifogásként hozzák fel azt, hogy a kábítószerekrŒl nem tesz említést a Bölcsesség szava. Milyen siralmas kifogás! Hasonlóképpen nincs említés azon veszélyekrŒl, hogy fejest ugorjunk egy üres medencébe vagy az autópályára ugorjunk egy felüljáróról. De ki kérdŒjelezi meg az ilyen dolgok halálos következményeit? A józan ész az ilyen viselkedés ellen szól. A Bölcsesség szavától függetlenül létezik egy menny által adott indok arra, hogy miért kerüljük el az ilyen tiltott anyagokat. MeggyŒzŒdésem, hogy a használatuk Istent gyalázza. Ã a mi TeremtŒnk. Az Ã képmására teremtettünk. E rendkívüli és csodálatos testek az Ã kezének munkái. Tényleg azt gondolja bárki is, hogy szándékosan megrongálhatja, és kárt okozhat e testben anélkül, hogy azzal meg ne sértené annak TeremtŒjét? Újra és újra elmondják nekünk, hogy a test a lélek hajléka. Elmondják nekünk, hogy ez egy templom, amely szent az Úr számára. Azt olvassuk, hogy a nefiták és a lámániták közötti szörnyı viszály idején a nefiták, akik korábban erŒsek voltak, »gyengék lettek, mint testvéreik, a lámániták, és hogy az Úr Lelke már nem Œrzi meg Œket; igen, visszahúzódott tŒlük, mert az Úr Lelke nem lakik szentségtelen templomokban« (Hélamán 4:24). Alma a következŒket tanította Zarahemla népének: Az Úr »nem lakik szentségtelen templomokban; és Isten királyságába sem fogadhatnak be tisztátalanságot, vagy bármit, ami tisztátalan« (Alma 7:21). Tagadhatja-e bárki is, hogy ezeknek az elme- és testpusztító kábítószereknek a használata szentségtelen cselekedet? Gondolja-e bárki is, hogy Isten Lelke lakozhat egy olyan test templomában, amelyet bemocskoltak ezek a pusztító anyagok? Ha bárki közületek kapcsolatba került ilyen dolgokkal, azonnal határozza el, a tŒle telhetŒ legerŒsebb elkötelezettséggel, hogy soha többé nem érinti azt újra!” („A Plague ont he World,” New Era, July 1990, 6; lásd Conference Report, Oct. 1989, 65; vagy Ensign, Nov. 1989, 50.)

Boyd K. Packer elder:


90


„A narkotikus függŒség a sötétség fejedelmének ter(Conference Report, Oct. 1988, 5, 7; vagy Ensign, vét szolgálja, mert megszakítja az igazság Szent Nov. 1988, 6–8). Lelkéhez vezetŒ csatornát. Az ellenség Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét most igazságtalan elŒnyt élvez. A füg„Az akaraterŒtök Apostol Kvórumának tagja: gŒség képes kiiktatni az emberi akaraerŒsebbé válik, „Néhány évvel ezelŒtt az egyik fiunk tot, és megsemmisítheti az erkölcsi amikor az Úr megkérdezte tŒlem, miért nem jó ötlet önrendelkezést. Elrabolhatja az emakaratával kipróbálni az alkoholt és a dohányzást, bertŒl a döntés hatalmát. Az önrenhogy megtudjuk, milyen is az. Tudott egyesítitek.” delkezés túl alapvetŒ tan ahhoz, hogy a Bölcsesség szaváról, és ismerte ezekilyen veszélynek maradjon kitéve. […] nek az anyagoknak az egészségre gyaMindegyikŒtöknek könyörgök, imádkozzatok korolt hatásait is, de megkérdŒjelezte azt, hogy Œszintén, hogy valahol, valahogy felfedezzék a miért nem szabad saját magának kipróbálnia? Azt módot a függŒség eltörlésére az emberi testben! feleltem, hogy ha szeretne valamit kipróbálni, akNem csupán az emberi szenvedés, sŒt az emberi élet kor csak menjen ki az istállóba, és egyen egy kis az, ami veszélyben van; ez az összes olyan személyes, trágyát. Szörnyülködve hŒkölt hátra. – Fúj, gusztustársadalmi, politikai és lelki szabadságra jelent vetalan! – válaszolta. szélyt, melyekért az emberiség sokáig küzdött. – Örülök, hogy így gondolod – mondtam –, de miKockáztatjuk mindazt, amit mártírok vére váltott ért nem próbálod ki, hogy magadtól is meggyŒzŒdj meg. Maga az erkölcsi önrendelkezés van veszélyben! róla? Miközben azt javaslod, hogy ki kellene próbálHa mindannyian hŒn imádkozunk, az Úr biztosan nod valamit, amirŒl tudod, hogy nem jó a számodsegíteni fog. Ezen imák mellett tanítsátok gyermera, miért nem alkalmazod ugyanazt az alapelvet keiteket, hogy engedelmeskedjenek a Bölcsesség más dolgokra is? A »tapasztald meg magad« gondoszavának! Ez az Œ fegyverzetük, és megvédi Œket a lat ostobaságának szemléltetése elég meggyŒzŒnek személyes kinyilatkoztatás csatornáját akadályozó bizonyult egy tizenhat éves számára” (Sins, Crimes, szokásoktól” (Conference Report, Sept.–Oct. 1989, and Atonement [elŒadás vallási oktatók számára, 16–17; vagy Ensign, Nov. 1989, 14). 1992. febr. 7.], 7).

Russell M. Nelson elder:

„Egy veszélytelennek gondolt elsŒ kísérletezést gonosz körforgás követhet. A szokás a kipróbálásból ered. A szokásból függŒség következik. A függŒségbŒl szenvedély alakul ki. Ilyen fokozatosan kezd magához láncolni. A szokás rabul ejtŒ béklyója túl kicsi ahhoz, hogy észrevegyük, egészen addig, míg olyan erŒssé nem válik, hogy nem lehet elszakítani. A drogok ténylegesen a modern »tál lencse«, melyért a lelkeket eladják. Egy család sem mentes a kockázattól. […]

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Perryt meghívták egy buliba az érettségi után. Jó bulinak ígérkezik, de nem tudja, hogy szolgálnak-e majd fel alkoholt. Nagyon szeretne aznap este a barátaival lenni. • Mit tegyen Perry?

Szabadon választhatunk, hogy használunk-e kábítószert vagy sem. Ám ha egyszer úgy döntünk, hogy szokásformáló kábítószert veszünk magunkhoz, hozzá vagyunk kötve ama döntés következményeihez… »A lélek és a test az ember lénye« (T&Sz 88:15). Mind a léleknek, mind pedig a testnek vannak vágyai. Az élet egyik hatalmas kihívása, hogy kifejlesszük, hogy a lelki vágyaink uralkodjanak fizikai vágyaink felett. Az akaraterŒtök erŒsebbé válik, amikor az Úr akaratával egyesítitek. Bármilyen anyagtól való függŒség nem csupán a fizikai testet, hanem a lelket is rabságba hajtja”

Ngozi-nak a következŒ kérdést teszi fel a húga: – Miért ne próbáljam ki legalább egyszer az alkoholt és a dohányzást, csak hogy tudjam, milyen az? Soha többet nem fogom újra megtenni. Mi baj származhat abból, ha csak egyszer teszem meg? • Mit javasolsz, mit mondjon Ngozi a húgának?



91

José családtagjai nem egyháztagok. Nem igazán helyeselték, amikor csatlakozott az egyházhoz, most pedig úgy érzik, hogy José lenézi Œket. Gyakran megpróbálják rávenni Œt arra, hogy igyon és dohányozzon. Ez nagyon zavarja Œt, de eltökélten ragaszkodik a normáihoz. Nem akarja elítélni a szüleit, de szeretné, ha jobban vigyáznának magukra. • Milyen tanácsot adnál Josénak?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Mit teszel azért, hogy egészséges maradj? Kell javítanod bármilyen egészséggel kapcsolatos szokásodon? Ha igen, mit kell tenned azért, hogy sikeresen véghezvidd ezt a változást? • Miként befolyásolhatja a fizikai egészséged a lelki egészségedet? • Hogyan tudod meghatározni, mennyi alvásra van szükséged? • Miként tekinthetŒ a tested Isten templomának (lásd 1 Korinthusbeliek 3:16)? Mit tehetsz azért, hogy tiszteld e templomot, és vigyázz rá?



92




93


94

13. FEJEZET

„MINDEZEN DOLGOK TAPASZTALATOT ADNAK NEKED” BEVEZETÉS Az Úr gyermekei számára készített terve magában foglalja, hogy halandó környezetben éljenek, ahol minden dolognak megvan az ellentéte (lásd 2 Nefi 2:11). Tudván, hogy az ellentét és a csapás az élet természetes velejárói, szembe tudunk nézni e kihívásokkal, és le tudjuk gyŒzni azokat, ha hıek maradunk az Úrhoz, és bízunk az Ã segítségében. Amikor felülkerekedünk a nehézségeken, a gyengeségeink erŒsségekké változnak (lásd Ether 12:27 [szentírásmemoriter]).

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • A nehézség halandó tapasztalatszerzésünk része. • A halandóság kihívásai segíthetnek nekünk fejlŒdni. • A Jézus Krisztusba vetett hitünk megtartása segít nekünk megoldani a problémákat és legyŒzni a nehézségeket. • Ki kell tartanunk mindvégig.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK A nehézség halandó tapasztalatszerzésünk része. „Mert szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie. Ha nem lenne – én vadonbeli elsŒszülöttem – akkor nem lehetnek igazlelkıséget véghezvinni, sem gonoszságot, sem szentséget sem nyomorúságot, sem jót sem rosszat” (2 Nefi 2:11).

„Népemet minden dologban próbára kell tenni, hogy felkészülhessenek azon dicsŒség elnyerésére, amit nekik tartogatok” (T&Sz 136:31).

Richard C. Edgley püspök, az ElnöklŒ PüspökségbŒl: „Úgy hiszem, mindannyian megértettük, hogy amikor a földre jövünk, ki leszünk téve a földi élet tapasztalatainak, beleértve a fájdalom, a szenvedés, a reménytelenség, a bın és a halál nem túl tetszetŒs megpróbáltatásait is. Lesznek ellentétek

és csapások” (Conference Report, Apr. 2002, 75; vagy lásd Liahóna, 2002. júl., 72). Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Tudva, hogy azért vagyunk a halandóságban, hogy tanuljunk és fejlesszük a hitünket, meg kell értenünk, kell, hogy minden dolognak legyen ellentéte. A saját otthonomban egy családi tanács alkalmával azt mondta a feleségem: – Amikor esetleg azt hiszed, hogy valakinek tökéletes családja van, akkor egyszerıen nem ismered Œket elég jól” (Conference Report, Apr. 1999, 44; vagy lásd Liahóna, 1999. júl., 40).

Neal A. Maxwell elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A halandóság számos lehetŒséget kínál számunkra ahhoz, hogy Krisztushoz hasonlóbbá váljunk: elŒször is azáltal, hogy sikeresen megküzdhetünk az élet kihívásaival, amelyek »emberi kísértés[ek]« (1 Korinthusbeliek 10:13). Ott vannak továbbá személyre szabott megpróbáltatásaink is, mint például a betegség, a magány, az üldöztetés, a cserbenhagyás, a gúny, a szegénység, a hamis tanúság, a viszonzatlan szeretet és a többi megtapasztalása” (Conference Report, Oct. 1997, 28; vagy lásd Liahóna, 1998. jan., 23).

M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Sok csapás emberek által létrehozott balszerencse. Az emberek szíve hideggé válik, és a sátán lelke irányítja cselekedeteiket. ElŒre látva a napjainkban bekövetkezŒ szenvedést, a Szabadító ezt mondta: »Meghidegül az emberek szeretete, és megsokasodik a gonoszság« (T&Sz 45:27). Az erŒszak, az erkölcstelenség és más gonoszságok futótızként terjednek szét a földön. A legtöbb csapás az önrendelkezés tantételébŒl ered” (Conference Report, Apr. 1995, 30; vagy Ensign, May 1995, 23).

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Az Úr nagyon is tudatában van a mi halandóságunknak. Ismeri gyengeségeinket. Megérti mindennapi életünk kihívásait. Nagyon is át tudja érezni a földi vágyak és szenvedélyek kísértéseit. Pál apostol azt írta a zsidókhoz intézett levelében, hogy a Szabadító »[megindul] gyarlóságainkon«, ugyanis Ã »megkísértetett mindenekben, hozzánk


„ M I N D E Z E N D O L G O K TA PA S Z TA L AT O T A D N A K N E K E D ”

hasonlóan« [Zsidók 4:15]” (Conference Report, Apr. 1996, 46; vagy Ensign, May 1996, 34).

A halandóság kihívásai segíthetnek nekünk fejlŒdni. „Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet” (Zsidók 5:8).

95

„Az élet fájdalmában, gyötrelmében és hŒsi törekvéseiben egy finomító tızön megyünk át, és életünk lényegtelen és jelentéktelen dolgai salakként elolvadnak, hitünket fényessé, sértetlenné és erŒssé téve. […] Ez a változás egy finomító folyamaton keresztül történik, amely gyakran kegyetlennek és ridegnek tınik. Ily módon a lélek olyanná válhat, mint a puha agyag a Mester kezében, aki hittel, hasznossággal, szépséggel és erŒvel teli életeket épít” (Conference Report, Apr. 1979, 77; vagy Ensign, May 1979, 53).

John B. Dickson elder a HetvenektŒl: „A kihívásaink lehetnek akár fizikaiak, lelkiek, gazdaságiak vagy érzelmiek, ám ha úgy tekintünk rájuk mint lehetŒ Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol ségekre és fejlŒdésünk lépcsŒfokaira, nem pedig mint akadályokra és buktatókra, akkor az életünk és a Kvórumának tagja: fejlŒdésünk csodálatos lesz. Megtanultam, hogy a „Szükséges megtérésünk gyakran könnyebben érhekihívások közötti idŒszak nagyon pihentetŒ, ám tŒ el szenvedés és csapások által, mint kényelem és minden valódi fejlŒdés, amit valaha is nyugalom által [lásd 2 Nefi 2:2; T&Sz megtapasztaltam, kihívással együtt 121:7–8]. „Minden valódi fejérkezett” (Conference Report, Oct. Legtöbben valamilyen mértékben lŒdés, amit valaha 1992, 63; vagy Ensign, Nov. 1992, 45). megtapasztaljuk azt, amit a szentírások is megtapasztaltam, Richard G. Scott elder, a Tizenkét a »nyomor kemencéjének« neveznek kihívással együtt Apostol Kvórumának tagja: „Pont, (lásd Ésaiás 48:10; 1 Nefi 20:10). érkezett.” amikor úgy tınik, hogy minden jól Egyesek teljesen lemerülnek egy hátmegy, akkor a kihívások gyakran törányos helyzetı családtag szolgálatámegével és egyszerre érkeznek. Ha ban. Mások elszenvedik egy szerettük halálát, vagy ezek a megpróbáltatások nem az engedetlenségetek egy igazlelkı cél – mint a házasság vagy a gyermekkövetkezményei, akkor azt bizonyítják, hogy az Úr vállalás – elvesztését, illetve késŒbbre tolódását. úgy érzi, felkészültek vagytok további fejlŒdésre Megint mások személyes fogyatékosságokkal küsz(lásd Példabeszédek 3:11–12). Ezért olyan tapasztaködnek, vagy a visszautasítás, az alkalmatlanság, illatokat ad nektek, amelyek elŒsegítik a növekedést, letve a levertség érzéseivel. Egy szeretŒ Mennyei a megértést és a könyörületet, melyek úgy alakítaAtya igazságossága és irgalma által a nemesedés és nak benneteket, hogy az egy örökkévalóságra a jaa megszentelŒdés, melyet ezek a tapasztalatok teszvatokra válik. Sok megfeszítést kíván az, hogy nek lehetŒvé, segíthet nekünk elérni azt, amivé eljussunk jelenlegi állapotunkból oda, ahová Isten Isten szeretné, hogy váljunk” (Conference Report, szeretné, hogy jussunk, és ez általában nagy kéOct. 2000, 43; vagy lásd Liahóna, 2001. jan., 42). nyelmetlenséggel és fájdalommal jár” (Conference Mary Ellen W. Smoot nŒtestvér, akkor a SegítŒReport, Sept.–Oct. 1995, 18; vagy Ensign, Nov. egylet általános elnöke: „Nem kell hosszú élet ah1995, 16–17). hoz, hogy felismerjük: az élet soha nem úgy alakul, Neal A. Maxwell elder, akkor a Hetvenek elnöksémint ahogy azt mi tervezzük. A nehézség és a szengének tagja: „A megpróbáltatások képesek arra, hogy vedés mindenkit utolér. Ismertek olyan embert, aki megenyhítsenek és megédesítsenek bennünket, és nem szeretne valamit megváltoztatni önmagában dorgáló hatással lehetnek ránk. (Alma 62:41) Gyakran vagy a körülményeiben? De biztos vagyok abban, úgy gondolunk a dorgálásra, mint valami olyan dohogy sok olyan embert ismertek, aki hittel megy logra, ami azért van, hogy megbüntessen minket, elŒre. Közelebb szeretnétek kerülni ezekhez az emmint ahogy egy halandó tanító teszi, aki mérges berekhez, hogy sugalmazzon és megerŒsítsen benránk és ingerült. Az isteni dorgálás azonban a tanuneteket az Œ példájuk” (Conference Report, Apr. lás egyik formája, mivel egy szeretŒ Atya kezeitŒl 2002, 13; vagy lásd Liahóna, 2002. júl., 13). érkezik. (Hélamán 12:3)” (All These Things Shall Give Thee Experience [1979], 39).

James E. Faust elder, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:


96


bánattal. Ahogy azt szeretett Éva mondta, ha nem kellene szembenéznünk egy bukott világ nehézségeivel, sem Œ, sem Ádám, sŒt, egyikünk sem ismerhette volna meg soha a »megváltásunk örömét, és az örök életet, amelyet Isten ad mind az engedelmeseknek« [Mózes 5:11]” (Conference Report, Oct. 1996, 115; vagy Ensign, Nov. 1996, 84).

A Jézus Krisztusba vetett hitünk megtartása segít nekünk megoldani a problémákat és legyŒzni a nehézségeket. „És most, fiaim, emlékezzetek rá, hogy Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az alapotokat; hogy amikor az ördög elküldi erŒs szeleit, igen, nyilait a forgószélben, igen, amikor minden jégesŒje és hatalmas zivatara benneteket ver majd, akkor nem lesz hatalma felettetek, hogy lehurcoljon a nyomorúság és a végtelen jaj szakadékába, mert a szikla melyre építettetek – mely biztos alap – egy olyan alap, melyrŒl nem bukhat le az ember, ha arra épít” (Hélamán 5:12 [szentírás-memoriter]).

Joseph B. Wirthlin elder:

„Bizonyságot teszek arról, hogy a Férfi, aki szenvedett az emberiségért, aki a betegek meggyógyításának és az elkeseredettek megvigasztalásának szentelte életét, odafigyel a szenvedéseitekre, a kétségeitekre és a szívfájdalmaitokra. – Akkor – kérdezné a világ – miért alszik, amikor tombol körülöttem a vihar? Miért nem csendesíti le ezt a vihart, vagy miért hagy szenvedni?

„A kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyık, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésaiás 40:31)

Válaszra lelhettek, ha elgondolkoztok egy pillangón. Joseph B. Wirthlin elder: „Még ha a balsors vihara Szorosan selyemgubójába zárva a fejlŒdŒ lepkebábtombol is, Atyánk reményünkhöz horgonyoz bennak minden erejét összeszedve kell küszködnie azért, nünket. Az Úr megígérte, hogy »nem hogy széttörje azt, ami fogva tartja. A hagylak titeket árvákul« [János 14:18], pillangó talán arra gondol: – Miért „Ahhoz, hogy és Ã »[javunkra] fogja szentelni megkell így szenvednem? Miért nem válelnyerjük az Úr próbáltatásai[nkat]« [2 Nefi 2:2]. hatok egyszerıen, egy szempillantás vigasztalását, Amikor úgy tınik, hogy megpróbáltaalatt pillangóvá? gyakorolnunk kell tásaink erŒt vesznek rajtunk, erŒt és Az ilyen gondolatok ellenkeznének a hitünket.” reményt meríthetünk az Úr biztos ígéTeremtŒ tervével. A selyemgubóból retébŒl: »ne féljetek és ne rettegjetek…; történŒ kitörés küzdelme segít a pilmert nem ti harczoltok velök, hanem langónak kifejlŒdni, hogy repülni tudjon. Eme az Isten« [2 Krónikák 20:15]” (Conference Report, megpróbáltatás hiányában a pillangónak soha nem Oct. 1998, 33; vagy lásd Liahóna, 1999. jan., 30). lenne elég ereje ahhoz, hogy valóra váltsa rendelte M. Russell Ballard elder: „Miközben ellátogattam tését. Soha nem tenne szert az ahhoz szükséges erŒre, a világ különbözŒ pontjain élŒ egyháztagokhoz, hogy valami rendkívüli váljon belŒle” (Conference láttam olyan tagokat, akiket a csapás olvasztótégeReport, Apr. 2000, 73; vagy lásd Liahóna, 2000. júl., lyében tettek próbára. Láttam egyháztagokat, akiket 71–72). legyöngítettek a különbözŒ egészségi problémák. Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Láttam férjeket, feleségeket és szülŒket olyan próKvórumának tagja: „Az élet problémák, korlátok bára tevŒ körülmények között élni, amit nem tudvagy kihívások nélkül – az élet, ahogy Lehi mondta, nak megváltoztatni a házastársuk vagy gyermekeik ellentétek nélkül [lásd 2 Nefi 2:11] – paradox módon, számára. IdŒnként mindannyian szembesülünk ám nagyon is valóságosan, kevésbé lenne eredméolyan kellemetlen helyzetekkel, nehézségekkel és nyes, és kevésbé lenne nemesítŒ hatással ránk, mint csapásokkal, amelyeken nem tudunk változtatni. az, amely szembeállít minket – még ha gyakran Sok ilyen körülményt csupán idŒvel, könnyekkel, állít is szembe minket – nehézséggel, csalódással és



imával és hittel lehet kezelni. Hyrumhoz hasonlóan mi is csak úgy lelünk békére, ha ezt tudjuk mondani: »De mit is tehetek én? […] Legyen meg a Te akaratod, Ó, Uram!«” (Conference Report, Sept.–Oct. 1995, 7; vagy Ensign, Nov. 1995, 9). Robert D. Hales elder: „Megértettem, mennyire felesleges azzal foglalkozni, hogy miért, mi lenne, ha és bárcsak, melyekre valószínıleg nem fogunk választ kapni a halandóságban. Ahhoz, hogy elnyerjük az Úr vigaszát, gyakorolnunk kell hitünket. Ezek a kérdések: »Miért én?« »Miért a mi családunk?« »Miért most?« többnyire megválaszolhatatlan kérdések. Ezek a kérdések elvonnak a lelkiségünkbŒl, és lerombolhatják a hitünket. IdŒt és energiát kell fektetnünk hitünk építésébe úgy, hogy az Úrhoz fordulunk, és erŒt kérünk tŒle evilági fájdalmaink és megpróbáltatásaink legyŒzéséhez, valamint ahhoz, hogy mindvégig kitartsunk, mígnem jobban megértjük hitünket” (Conference Report, Oct. 1998, 16; vagy lásd Liahóna, 1999. jan., 16).

Richard G. Scott elder: „Amikor nehézségekkel néztek szembe, sok kérdés merülhet fel bennetek. Ezek között vannak, amik hasznos kérdések, és vannak, amik nem. Az ilyen kérdések, mint »Miért kell ennek megtörténnie velem?«, »Miért kell ezt most elszenvednem?« »Mit tettem, amivel kiérdemeltem ezt?«, zsákutcába vezetnek. Valóban semmi jóra nem vezetnek azok a kérdések, amik az Isten akaratával való szembekerülést sugallják. Inkább azt kérdezzétek, hogy »MitévŒ legyek?«, »Milyen tanulságot kell levonnom ebbŒl a tapasztalatból?«, »Mit kell megváltoztatnom?«, »Kit kell segítenem?«, »Hogyan tarthatom emlékezetemben a sok áldásomat megpróbáltatásaim idején?«. Nagyon nehéz a szívünk mélyén Œrizgetett személyes vágyakat önként feláldozni Isten akaratának érvényesülése érdekében. Mégis, amikor Œszinte meggyŒzŒdéssel így imádkozunk, »Kérlek, engedd, hogy ismerjem az akaratod!« és »Legyen meg a Te akaratod!«, a legjobb helyzetben vagy ahhoz, hogy a lehetŒ legtöbb segítséget megkapd a te szeretŒ Atyádtól” (Conference Report, Sept.–Oct. 1995, 18; vagy Ensign, Nov. 1995, 17).

Jeffrey R. Holland elder: „Kezeinek, lábainak és oldalának sebei azt jelzik, hogy a halandóságban még a tisztákkal és a tökéletesekkel is történnek fájdalmas dolgok, és azt is, hogy a megpróbáltatás nem annak bizonyítéka, hogy Isten nem szeret minket. Lényeges és reményteli az a tény, hogy a megsebzett Krisztus az, aki a segítségünkre siet. Ã, aki viseli az áldozathozatal hegeit, a szeretet horzsolásait, az alázatosság

97

és a megbocsátás emblémáit, Œ Lelkünk Kapitánya. A halandóságban elszenvedett fájdalom bizonyítéka minden bizonnyal arra szolgál, hogy bátorságot adjon másoknak, akiket szintén megbántott és megsebzett az élet, sŒt talán barátaik házában is” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 259). Spencer W. Kimball elnök, az egyház tizenkettedik elnöke: „Hadd emlékeztessem mindannyiunkat arra, hogy ha az evangélium szerint élünk, és követjük az egyház vezetŒinek tanácsát, akkor abban az áldásban lesz részünk, hogy elkerülhetünk számos olyan problémát, amely a világot sújtja. Az Úr tudja, milyen kihívásokkal nézünk szembe. Amennyiben betartjuk a parancsolatait, jogosultak leszünk a menny bölcsességére és áldásaira azok megoldása során” (Conference Report, Apr. 1980, 128; vagy Ensign, May 1980, 92).

Howard W. Hunter elnök, akkor a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke: „Miért néznénk szembe az élet terheivel egyedül, teszi fel a kérdést Krisztus, vagy miért néznénk szembe velük olyan világi támasszal, amely gyorsan meginog? A megterheltetteknek Krisztus igája, valamint annak hatalma és békéje, hogy egymás mellett állnak egy Istennel – ez fog támaszt, egyensúlyt és erŒt nyújtani ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a kihívásainkkal, és ki tudjunk tartani a halandóság rögös mezején” (Conference Report, Oct. 1990, 20; vagy Ensign, Nov. 1990, 18).

Ki kell tartanunk mindvégig. „Gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak;

És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban; és gyŒzedelmeskedni fogsz minden ellenséged felett” (T&Sz 121:7–8). „Legyél türelmes a sanyargattatásokban, mert sokban lesz részed; ám viseld el Œket, mert lásd, én veled vagyok, egészen napjaid végéig!” (T&Sz 24:8)

Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Amikor tragédia sújt minket, vagy amikor még csak gyülekeznek a felhŒk felettünk, a családunknak lehetŒsége lesz belelátni a szívünkbe, és meggyŒzŒdni róla, hogy valóban tudjuk-e azt, amirŒl azt


98


mondtuk, hogy tudjuk. A gyermekeink figyelni fognak minket, érezni fogják, amint a Lélek megerŒsíti bennük, hogy úgy éltünk, ahogyan azt prédikáltuk, emlékezni fognak e megerŒsítésre, és tovább fogják adni a történetet nemzedékeken át. Én is ismerek egy ilyen történetet a családomban. Eyring nagymama az orvosa rendelŒjében tudta meg, hogy meg fog halni gyomorrákban. Az édesapám, az Œ legidŒsebb fia vitte el Œt az orvoshoz, és megvárta ott. Elmondta nekem, hogy hazafelé édesanyám ezt mondta neki: – Nos, Henry, legyünk vidámak! Énekeljünk el egy himnuszt! Elénekelték az »Égi Atyám« (Egyházi énekek, 71) és a »Fel, szentek, fel!« címı himnuszt, amelynek utolsó versszaka így kezdŒdik: »Ha meghalunk a vágyott cél elŒtt« (Egyházi énekek, 4).

élünk, azzal a vággyal és elhatározással, hogy minden dolgot eltırünk, örökkévaló távlatokkal rendelkezvén. Az örökkévaló távlatok lehetŒvé teszik számunkra, hogy fizikai állapotunkban legyŒzzük az ellenkezést, s végül elnyerjük az ígért jutalmakat, valamint az örök élet áldásait” (Conference Report, Apr. 1998, 100; vagy lásd Liahóna, 1998. júl., 86). Joseph B. Wirthlin elder: „Miközben az evangéliumnak való engedelmességben építitek az életeteket, és arra törekszetek, hogy elérjétek a céljaitokat, ne bátortalanítsanak el benneteket az ideiglenes kudarcok és csalódások. Ne feledjétek, hogy »szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie« [2 Nefi 2:11]. FejlŒdni és tanulni fogtok az akadályok leküzdése által. Az Úr mindannyiunkat arra intett, hogy tartsuk be a parancsolatait, és tartsunk ki mindvégig [lásd T&Sz 14:7]” (Conference Report, Apr., 1994, 54; vagy Ensign, May 1994, 40).

Nem voltam ugyan ott, de úgy képzelem, hangosan énekeltek – nem volt nagyon dallamos hangjuk –, Neal A. Maxwell elder: „A helyes kitartás részben hittel, könnyek nélkül. Élete utolsó hónapjainak egy azt jelenti, hogy szenvedésünk közepette eléggé részét legidŒsebb gyermeke, a lánya otthonában szelídek vagyunk ahhoz, hogy tanultöltötte. Camilla nagynéni elmondta, junk az adott tapasztalatainkból. hogy a nagymama csupán egyetlen „Az örökkévaló Ahelyett, hogy egyszerıen átéljük e egyszer panaszkodott, és az sem volt távlatok lehetŒvé dolgokat, úgy kell megélnünk a megvalódi panaszkodás, hanem csak elteszik számunkra, próbáltatásokat, hogy azok a javunkra mondta, hogy fájdalmai vannak” szenteljék meg tapasztalatainkat. (Conference Report, Apr. 1996, 87; hogy… legyŒzzük Hasonlóképpen, együttérzésünk is vagy Ensign, May 1996, 64). az ellenkezést.” folyamatosan gazdagodik, miközben Joseph B. Wirthlin elder: „Az egyház vigaszt és segítséget nyújtunk »mindtagjainak olyannak kellene lenniük, ezen dolgok« elszenvedŒinek, amelyek tapasztalatot mint a tölgyfák, és mély gyökereket kellene ereszteadnak nekünk, és a javunkra válnak (T&Sz 122:7)” niük az evangélium alapvetŒ tantételeinek termé(The Neal A. Maxwell Quote Book [1997], 101). keny talajában. Meg kell értenünk az egyszerı alapigazságokat, és azok szerint kell élnünk, nem pedig túlbonyolítani Œket. Alapjainknak szilárdnak és mélyre gyökerezŒnek kell lenniük, hogy ellen tudjunk állni a kísértés, a hamis tan, a csapás szeleinek, valamint az ellenség támadásának anélkül, hogy meginognánk, vagy kitépnék a gyökereinket. Azoknak az egyháztagoknak, akiknek gyökerei csupán az evangélium felszínén futnak, mélyebbre kell ereszteniük azokat, míg el nem érik a puha felszíni rétegek alatti kŒzetet” (Conference Report, Oct. 1994, 98; vagy Ensign, Nov. 1994, 75). Robert D. Hales elder: „A mindvégig való kitartás alapvetŒ követelménye magában foglalja azt, hogy tudjuk, kik vagyunk – Isten gyermekei, akik arra vágynak, hogy a halandóság után visszatérjenek az Ã színe elé. Magában foglalja az élet céljának megértését, mely szerint ki kell tartanunk, és örök életet kell nyernünk; továbbá azt, hogy engedelmesen

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK James E. Talmage elder, a Tizenkettek Kvórumának tagja, elmesélte egy élményét, amelyben egy félreesŒ szobában volt része, ahová gyakran vonult félre, hogy ott írjon: „Egyszer egy vadméh repült be a szobába a szomszédos dombokról, és a következŒ egy órában idŒnként elkaptam repte kellemes döngicsélését. A kis teremtmény rájött, hogy rabságba esett, ám minden arra irányuló erŒfeszítése, hogy kijusson a résnyire nyitott ablakon, kudarcba fulladt. Amikor készen álltam rá, hogy elhagyjam a szobát, és bezárjam annak ajtaját, szélesre tártam az ablakot, és elŒször megpróbáltam kihessegetni, majd pedig kikergetni a méhet a szabadságba és a biztonságba, nagyon jól tudván, hogy ha a szobában hagyom, a többi bent rekedt rovarhoz hasonlóan Œ is elpusztul a zárt helyiség



száraz levegŒjén. Minél jobban próbáltam kihajtani Œt, annál eltökéltebben ellenkezett és szegült szembe az erŒfeszítéseimmel. A korábbi békés zümmögése dühös morajjá változott; lendületes repülése pedig ellenségessé és fenyegetŒvé vált. Majd egy óvatlan pillanatban megcsípte a kezemet: a kezet, amely kivezette volna Œt a szabadba. Végül rászállt egy, a mennyezetre erŒsített dísztárgyra, ahol már nem tudtam sem segíteni neki, sem pedig bántani Œt. A barátságtalan csípésének éles fájdalma inkább szánalmat, mintsem haragot keltett bennem. Ismertem a hibás ellenkezését és szembeszegülését követŒ elkerülhetetlen büntetést, így hát sorsára kellett hagynom a teremtményt. Három nappal késŒbb visszatértem a szobába, és megtaláltam a méh kiszáradt, élettelen testét az íróasztalomon. Az életével fizetett makacsságáért” („Three Parables – The Unwise Bee, the Owl Express, and Two Lamps,” Ensign, Feb. 2003, 8–9). • Miként hasonlítható a méh segítség iránt tanúsított ellenállása ahhoz, ahogyan néha mi reagálunk a csapásokra!

• Mondj olyan áldásokat, amelyek olyan megpróbáltatásokból származhatnak, mint a vagyon elvesztése, a betegség, a magány és az elutasítás!

99

• Milyen nehézségekkel fog John szembenézni?

• Mit tegyen?

• Kihez fordulhat segítségért?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • A csapások miért elengedhetetlen részei a próbatételünknek? • Az élet kihívásai miként nyújthatnak lehetŒséget a személyes fejlŒdésre? • Mit jelent az Úrhoz fordulni a megpróbáltatás idején?


John hat hónapja dolgozik egy gyárban. Egy nap a fŒnöke bejelenti, hogy pénzügyi nehézségek miatt a gyár alkalmazottainak felét el kell bocsátaniuk. Tájékoztatja Johnt, hogy Œ is azok közé tartozik, akiket el fognak bocsátani.


100




101


102

14. FEJEZET

A SZÖVETSÉGEK TISZTELETBEN TARTÁSA BEVEZETÉS A szertartások elnyerése, valamint a szövetségek betartása nélkülözhetetlenek Mennyei Atyánk tervében. A szentírások gyakran „szövetséges népként” utalnak az Ã népére. Az Úr áldásai minden halandó várakozásunkat felülmúlják. Ahhoz, hogy Mennyei Atyánk jelenlétében élhessünk, részesülnünk kell minden szükséges szertartásban, és be kell tartanunk minden elŒírt szövetséget.

zonyos áldásokat ígér az embereknek az engedelmességükért. Szövetség által kapunk tantételeket és részesülünk szertartásokban. Az egyház azon tagjai, akik ilyen szövetségeket kötnek, megígérik azok tiszteletben tartását. Például az egyház tagjai a keresztelkedéskor szövetséget kötnek az Úrral, és az úrvacsoravétel által megújítják ezeket a szövetségeket. A templomban további szövetségeket köthetnek. Az Úr népe egy szövetséges nép, és nagyon áldott, amint betartja az Úrral kötött szövetségeit” (Kalauz a szentírásokhoz, „szövetség”, 197).

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • A szövetség egy szent ígéret Isten és az Ã gyermekei között. • Szövetségeink tiszteletben tartása által képesek vagyunk betölteni isteni lehetŒségeinket. • A papsági felhatalmazás elengedhetetlen ahhoz, hogy elnyerjük a szabadulás szövetségeit és szertartásait. • A szövetségeink tiszteletben tartása felkészít bennünket az örök élet elnyerésére.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK A szövetség egy szent ígéret Isten és az Ã gyermekei között. „Minden olyan ember, aki ehhez, Krisztusnak az egyházához tartozik, legyen azon, hogy az egyház minden parancsolatát és szövetségét betartsa” (T&Sz 42:78).

Ifj. Jack H. Goaslind elder, akkor a Hetvenek tagja: „A szövetség egy szerzŒdés vagy megegyezés két vagy több fél között, amelyben mindegyik fél elkötelezi magát bizonyos elv vagy elvek mellett. Az egyházban megállapodásként gondolunk a szövetségre, melyet az egyház tagjaiként kötünk azon áldásokért cserébe, melyeket Mennyei Atyánk ígért mindazok számára, akik önként úgy döntenek, hogy a parancsolatai szerint élnek. A szövetségekrŒl gyakran a templom kapcsán beszélünk, ám az egyház minden tagja szövetséget köt a keresztelŒkor is, amelyet minden héten megújítanak, amikor érdemesen vesznek az úrvacsorából” („Covenants,” Church News, Feb. 13, 1993, 8).

„És hajlandóak vagyunk Istenünkkel szövetségre lépni, hogy hátralévŒ napjaink mindegyikén Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol Kvóruaz Œ akaratát tesszük és minden olyan dologmának tagja: „Az utolsó napi szentek egy szövetban engedelmeskedünk a parancsolataséges nép. A keresztelés napjától inak, melyet megparancsol nekünk” életünk lelki mérföldkövein át ígérete(Móziás 5:5). „Az utolsó napi ket teszünk Istennek, és Ã ígéreteket „[A szövetség] megállapodás Isten szentek egy tesz nekünk. Ã mindig megtartja és ember között, a megállapodásban szövetséges nép.” azon ígéreteit, melyeket felhatalmaazonban nem egyenlŒ félként cselekzott szolgáin keresztül ad, ám szenek. Isten szabja meg a szövetség életünk sorsdöntŒ próbája az, hogy az Úr megfeltételeit, az emberek pedig beleegyeznek annak lássa, megkötjük-e és betartjuk-e a Vele való megtételébe, amire kéri Œket. Ezt követŒen Isten bi


A S Z Ö V E T S É G E K T I S Z T E L E T B E N TA R T Á S A

szövetségeinket” (Conference Report, Oct. 1996, 40; vagy Ensign, Nov. 1996, 30). L. Tom Perry elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Mennyei Atyánk tudta, hogy a gyermekeit emlékeztetni kell azokra az ígéretekre, melyeket számunkra adott, amennyiben engedelmeskedünk a törvényeinek. Az ilyesfajta szövetségek megkötésével az Úr áldásokat ajánlott cserébe azért, ha engedelmeskedünk bizonyos parancsolatoknak. A tervet már a kezdet kezdetén elénk tárták. Az Ã szabadulás tervének központi alakja a mi Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus” (Conference Report, Apr. 1996, 77; vagy Ensign, May 1996, 53).

103

káros tartalmát. Az isteni szövetségek segítenek kiszırnünk elménkbŒl azokat a tisztátalanságokat, amelyek károsak lehetnek a számunkra. Amikor azt választjuk, hogy megtartóztatjuk magunkat minden istentelenségtŒl [lásd Moróni 10:32], nem veszítünk el semmi értékeset, és elnyerjük az örök élet dicsŒségét. A szövetségek nem lekötnek, hanem saját erŒnk és látószögünk korlátai fölé emelnek minket” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 42; vagy lásd Liahóna, 2001. júl., 38–39).

Joseph B. Wirthlin elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Isten valóban a mi Atyánk, minden ember lelkének Atyja. Mi szó szerint az Œ leszármazottai vagyunk, akik az Ã képmására te M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol remtettek. Isteni tulajdonságokat örököltünk TŒle. Kvórumának tagja: „Az Úrral kötött szövetségek A Mennyei Atyánkkal való kapcsolatunk ismerete idŒszakos áttekintése segíteni fog segít nekünk megérteni azt az isteni nekünk a prioritásaink, valamint az természetet, ami bennünk és a lehetŒ„Az Istennel kötött életünkben lévŒ egyensúly kialakításáségeinkben rejlik. Isten apai voltának ban. Ez az áttekintés segíteni fog neszövetség nem tana szilárd alapot vet az önbecsüléskünk meglátni, mikor kell bınbánatot korlátoz, hanem nek. Az „Úr gyermeke vagyok” címı tartanunk és változtatnunk az életünoltalmaz.” himnusz (Egyházi énekek, 96) egyszerı kön ahhoz, hogy biztosítsuk, érdemeszavakkal jelenti ki e tant. Lehet önbesek vagyunk azokra az ígéretekre, csülés hiánya annak az embernek, aki megérti az melyek szövetségeinkkel és szent szertartásainkkal Ã isteni szülŒi voltát? Ismerek olyan embereket, járnak. A saját szabadulásunkon való munkálkodás akiknek mély, megingathatatlan meggyŒzŒdésük gondos tervezést és átgondolt, bátor erŒfeszítést van eme igazságról, és olyanokat is, akik csupán kíván” (Conference Report, Apr. 1987, 15; vagy felszínesen és intellektuálisan értik azt. A viselkedéEnsign, May 1987, 14). sükben, valamint e viselkedésformák életükre gyakorolt hatásában megmutatkozó különbség rendkívül Szövetségeink tiszteletben tartása által nyilvánvaló” (Conference Report, Oct. 1991, 18; képesek leszünk betölteni isteni lehetŒsévagy Ensign, Nov. 1991, 15). geinket. „[Krisztus dicsŒsége és erénye által] nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek” (2 Péter 1:4).

„Áldott vagy, mert befogadtad örök szövetségemet, méghozzá evangéliumom teljességét, amely elküldetett az emberek gyermekeinek, hogy életük lehessen, és részeseivé válhassanak a dicsŒségeknek, amelyek az utolsó napokban kerülnek kinyilatkoztatásra, amint azt megírták a próféták és az apostolok a régi napokban” (T&Sz 66:2).

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Minden szertartáshoz kapcsolódik egy szövetség – egy ígéret. Az Istennel kötött szövetség nem korlátoz, hanem oltalmaz. Ez az elgondolás nem újkeletı. Például, ha a vízkészletünk nem tiszta, megszırjük a vizet, hogy kiszırjük a

Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „Az érdeklŒdŒk nem csupán a Krisztusról szóló bizonyságunkat hallják, de más, korábbi bizonyságok visszhangját is, beleértve a saját bizonyságukat Ãróla, mert Œk azon hithıek oldalán voltak, akik megtartották elsŒ állapotukat, és kiérdemelték egy második állapot kiváltságát. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy ezek az érdeklŒdŒk – minden férfi, nŒ és gyermek – azon bátrak között voltak, akik Krisztusról való bizonyságuk erejével egyszer legyŒzték a sátánt! Így, amikor hallják mások tanúbizonyságát Krisztus szabadító küldetésérŒl, az ismerŒs érzést kelt bennük. Azt az igazságot visszhangozza, amit már Œk maguk is tudnak” („Missionary Work and the Atonement,” Ensign, Mar. 2001, 11–12).


104


Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja: „A földre született számtalan halandó mind az Atya tervét választotta, és harcolt érte. Sokan közülünk szövetséget is kötöttünk az Atyával arra vonatkozóan, hogy mit fogunk elvégezni itt a halandóságban” (Conference Report, Oct. 1993, 97; vagy Ensign, Nov. 1993, 72).

Joseph Smith próféta: „Mindenki, akit elhívtak arra, hogy a világ lakosait szolgálja, el lett rendelve erre a célra a menny nagy tanácsában a világ kezdete elŒtt. Feltételezem, hogy abban a nagy tanácsban rendeltek el engem erre a hivatalra” (Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith [1976], 365).

„És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Máté 16:19 [szentírás-memoriter, Máté 16:15–19]).

„Ez a magasabb papság irányítja az evangélium dolgait, és rendelkezik a királyság rejtelmeinek kulcsával, méghozzá Isten ismeretének kulcsával.

Ezért annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma. És annak szertartásai, valamint a papság felhatalmazása nélkül nem mutatkozik meg az istenség hatalma a testben lévŒ embereknek” (T&Sz 84:19–21).

Robert D. Hales elder: „Gondoljatok bele, fivérek és nŒtestvérek: a papság visszaállíttatott! Itt van ma a földön. […] Az ElsŒ Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma az Úr Jézus Krisztus modern kori apostolai. E próféták, látnokok és kinyilatkoztatók irányítása alatt, akik eme adományozási korszak kulcsait viselik, az egyház mai papságviselŒinek törvényes joga, Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol hogy Isten nevében cselekedjenek. Az Ã felhatalmaKvórumának tagja: „Egy örökkévaló kötelék nem zott képviselŒiként meg vannak bízva, hogy kimencsupán a templomban kötött pecsételŒ szövetségek jenek, és megáldjanak másokat a eredményeképpen jön létre. Ebben az papság hatalma és felhatalmazása áléletben tanúsított viselkedésünk fogja „A papság a tal, elérhetŒvé téve ma minden papsámeghatározni, kik leszünk az eljövenlegnagyobb gi szövetséget, szertartást és áldást” dŒ örökkévalóságban. Ahhoz, hogy hatalom a földön.” (Conference Report, Sept.–Oct. 1995, elnyerjük a Mennyei Atyánk által szá42; vagy Ensign, Nov. 1995, 33). munkra biztosított pecsételés áldásait, be kell tartanunk a parancsolatokat, és úgy kell élnünk, hogy családunk velünk akarjon majd élni az örökkévalóságban” (Conference Report, Oct. 1996, 87; vagy Ensign, Nov. 1996, 65).

James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja:

„LehetŒségeitek beteljesítése érdekében életetek során tiszteletben kell tartanotok négy szent tantételt. Ezek a következŒk: 1. Az istenség tisztelete. 2. A családi kapcsolatok megbecsülése és tisztelete. 3. A szent papság szertartásai és szövetségei iránti tisztelet és engedelmesség. 4. Saját magatok, mint Isten gyermekei iránt tanúsított tisztelet” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 59; vagy Liahóna, 2001. júl., 53).

A papsági felhatalmazás elengedhetetlen ahhoz, hogy elnyerjük a szabadulás szövetségeit és szertartásait.

James E. Faust elnök: „A papság a legnagyobb hatalom a földön. Világok teremtettek a papság által és azon keresztül. Ahhoz, hogy megŒrizzük e szent hatalmat, minden papságviselŒ azok irányítása alatt cselekszik, akik a papság kulcsait viselik. E kulcsok rendet hoznak az életünkbe, valamint az egyház szervezetébe. Számunkra a papsági hatalom IstentŒl kapott hatalom és felhatalmazás, hogy az Ã nevében cselekedjünk gyermekei szabadulásáért. A másokkal való törŒdés a papsági felelŒsség igazi lényege. Ez az áldásra, gyógyításra és az evangélium szabadító szertartásainak elvégzésére szolgáló hatalom. Igazlelkı papsági felhatalmazottra nagy szükség van otthonaink falain belül. Nagy szeretettel kell ezt gyakorolni. Igaz ez minden papságviselŒre – diakónusra, tanítóra, papra, elderre, fŒpapra, pátriárkára, hetvenesre és apostolra” (Conference Report, Apr. 1997, 56–57; vagy Ensign, May 1997, 41).



David B. Haight elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja:

„Ugyanazok a mennyei lények, akik a hegyen megjelentek a Szabadítónak és az Ã három apostolának, 1836. április 3-án megjelentek Joseph Smith prófétának és Oliver Cowderynek a Kirtland templomban, és további papsági felhatalmazásokat és kulcsokat ruháztak rájuk az egyház felépítéséhez Krisztus eljövetelének elŒkészítéseként, hogy örökké kormányozzon és uralkodjon a földön. Megjelent Mózes, és rájuk ruházta Izráel összegyıjtésének a kulcsait. Éliás visszaállította az Ábrahámnak adott szövetségeket és felhatalmazást. Illés átadta nekik azon kulcsokat és hatalmat, amelyek az atyák szívét a gyermekek felé, a gyermekekét pedig az atyák felé fordítják. (Lásd T&Sz 110:11–16.) A királyság ugyanezen kulcsait, melyeket Péter, Jakab és János birtokolt, akik az ElsŒ Elnökségben szolgáltak az idŒk delének adományozási korszakában, ráruházták Joseph Smithre, valamint Œt követŒen az egyház minden elnökére” (Conference Report, Oct. 1980, 107–8; vagy Ensign, Nov. 1980, 74).

A szövetségeink tiszteletben tartása felkészít bennünket az örök élet elnyerésére. „Legyetek hıségesek, tartsátok be a parancsolataimat, és örökölni fogjátok a menny királyságát” (T&Sz 6:37).

„Az én szolgám vagy, és én szövetséget kötök veled, hogy örök életed lesz” (Móziás 26:20).

„Szívleld meg… ezeket a dolgokat, és legyél szorgalmas parancsolataim betartásában, és akkor megáldatsz az örök élettel” (T&Sz 30:8).

105

Isten él” (Conference Report, Mar.–Apr. 2001, 40; vagy lásd Liahóna, 2001. júl., 37). Joseph B. Wirthlin elder: „A szent templomok képviselik legnyilvánvalóbban a hit, a remény és a jószívıség eszméit. Ott tanuljuk meg az élet célját, megerŒsítjük elkötelezettségünket Krisztus tanítványaiként azáltal, hogy szent szövetségeket kötünk Vele, és családunk nemzedékeit összepecsételjük az örökkévalóságra. Amikor egy templomban a saját felruházásunkban részesülünk, és gyakran visszatérünk oda, hogy szent szertartásokat végezzünk elhunyt rokonainkért, az növeli a hitünket, erŒsíti a reményünket, és elmélyíti a jószívıségünket. Saját felruházásunkat azzal a hittel és reménnyel nyerjük el, hogy meg fogjuk érteni az Úr gyermekei számára készített tervét, fel fogjuk ismerni a Mennyei Atyánk gyermekeiként bennünk rejlŒ isteni lehetŒségeket, és mindvégig hithıen megtartjuk a megkötött szövetségeinket” (Conference Report, Oct. 1998, 33; vagy lásd Liahóna, 1999. jan., 31).

Henry B. Eyring elder: „Tudom, hogy a melkisédeki papság kulcsait azok állították vissza, akik a Szabadítótól kapták Œket… Ünnepélyes bizonyságomat teszem, hogy ez Jézus Krisztus igaz egyháza, amelyben felkínálják a szertartásokat és a szövetségeket, melyek – ha elfogadjuk és tiszteletben tartjuk azokat – békét hoznak ebben az életben, és örök életet biztosítanak számunkra az eljövendŒ világban” (Conference Report, Oct. 1996, 44; vagy Ensign, Nov. 1996, 33).

Russell M. Nelson elder: „A halhatatlanság ajándékát mindenki megkapja a Szabadítótól, aki valaha Russell M. Nelson elder: „A templomi szertartások, is élt. Az örök élet ajándékához azonban bınbánatot kell tartani, és engedelmeskedni kell bizonyos szerszövetségek, felruházások és pecsételések lehetŒvé tartásoknak és szövetségeknek. Az teszik az ember számára, hogy megbéevangélium elengedhetetlen szertartákéljen az Úrral, valamint a családok „A templomban sai az engesztelést szimbolizálják. Az számára, hogy a halál fátyolán túl is kötött szent szövetalámerítéssel történŒ keresztelkedés a össze legyenek pecsételve. A templomi ségeknek való Megváltó halálát, eltemetését és feltászövetségeknek való engedelmesség engedelmesség almadását szimbolizálja. Az úrvacsora alkalmassá tesz minket az örök életre kalmassá tesz minvételével megújítjuk keresztelési szö– mely Isten legnagyobb ajándéka az ket az örök életre.” vetségeinket, és megemlékezünk a embernek [lásd T&Sz 14:7]. Az örök Szabadító megtört testérŒl és értünk élet többet jelent a halhatatlanságnál. ontott vérérŒl. A templomi szertartások az Úrral való Az örök élet a legmagasabb mennyben való felmamegbékélésünket jelképezik, és örökre összepecsételik gasztosulást jelenti – az olyanfajta életet, melyet


106


a családokat. A templomban kötött szent szövetségeknek való engedelmesség alkalmassá tesz minket az örök életre – mely Isten legnagyobb ajándéka az embernek [lásd T&Sz 14:7]” (Conference Report, Oct. 1996, 47; vagy Ensign, Nov. 1996, 35).

• Az úrvacsoraima melyik szakaszát tudnád átbeszélni Edsonnal, hogy segíts neki jobban megérteni e szent szertartást? (Lásd T&Sz 20:77, 79.)

Bonnie D. Parkin nŒtestvér, a SegítŒegylet általános elnöke:

„A szövetségek – vagyis a a köztünk és a Mennyei Atyánk között lévŒ kötelezŒ érvényı ígéretek – nélkülözhetetlenek örökkévaló fejlŒdésünkhöz. Ã lépésrŒl lépésre arra tanít, hogy munkájában való részvételünkkel Hozzá hasonlóvá váljunk. […] Hányszor jut eszünkbe, hogy szövetségeink a halandóságon túlmutatnak, és a mennyekkel kapcsolnak minket össze? A szövetségkötés egy készséges szív kifejezése; a szövetségek megtartása egy hithı szív kifejezése. […]

• Mit tanítanál, hogy segíts neki betartani a szövetségeit anélkül, hogy elcsüggedne?

A cselekedeteink azok, amik bizonyítják, hogy kik is vagyunk valójában. Így minden alkalommal, amikor szeretettel, türelemmel, kedvességgel és nagylelkıséggel fordulunk valaki felé, akkor a szövetségeinket tisztelve így szólunk: – Itt vagyok, küldj engem! […] Az ahhoz szükséges lelki feddhetetlenség, hogy megtartsuk szövetségeinket, onnan származik, hogy folyamatosan tanulmányozzuk a szentírásokat, imádkozunk, szolgálunk, és áldozatokat hozunk. A szövetségeink megtartásához szükséges lelki feddhetetlenség a következetes szentírás-tanulmányozásból, az imából, a szolgálatból és az áldozathozatalból ered. Az ilyen egyszerı lépések táplálják a lelkünket, hogy így szólhassunk: – Küldj engem, hogy segíthessek egy nŒtestvérnek és az Œ újszülöttjének! Küldj engem, hogy korrepetálhassak egy tanulmányaival küszködŒ diákot! Küldj engem, hogy szeressek egy nem egyháztagot! Küldj oda, ahol szükséged van rám, és amikor szükséged van rám!” (lásd Liahóna, 2002. nov., 103–105).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Edson egy újonnan megkeresztelt egyháztag. Nagyon örül az egyházban szerzett barátságoknak, és alig várja, hogy minden vasárnap részt vehessen a gyıléseken. Nagyon szorgalmasan próbálja betartani a kereszteléskor kötött szövetségeket. Még mindig dolgozik néhány kisebb rossz szokás megváltoztatásán, melyet az evangélium megismerése elŒtti évek során alakított ki. E tökéletlenségek miatt Edson gyakran úgy érzi, nem érdemes arra, hogy vegyen az úrvacsorából.

• Mennyiben számítanak az Úrnak a vágyaink, miközben arra törekszünk, hogy betartsuk a parancsolatait? (Lásd Móziás 4:27; T&Sz 137:9).

Moua nemrég ment el a templomba, hogy részesüljön a saját felruházásában. Nagyon izgatott volt, és hálás egy ilyen áldásért. Az élmény teljesen magával ragadta, és elmondták neki, hogy ne várja el, hogy mindent megértsen az elsŒ látogatás alkalmával. Egy erŒs érzés töltötte el, bizonyságot téve arról, hogy a szövetségek, melyeket aznap kötött, igazak. Most azon gondolkodik, mit tehetne, hogy még teljesebben megértse, mi történt, és hogyan tanulhatna róla még többet. • Milyen tanácsot adnál Mouának?



107

• Miként válhat életed jelentŒsebb részévé a szövetségek tiszteletben tartása?


Boyd K. Packer elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja ezt mondta: „A ElsŒ Elnökség gyakran számol be arról a Tizenkettek Kvórumának, hogy amikor behívnak egy férfit és a feleségét, hogy tanácskozzanak velük arról, hogy elfogadnak-e vagy sem egy missziós elhívást, az azonnali válaszuk az, hogy »Voltunk a templomban!«. Azt értve ezalatt, hogy »szövetség alatt vagyunk«. A szövetség szó erŒteljes és motiváló szó” (The Holy Temple [1980], 166). • Mit gondolsz, a szövetség szó miért hat oly ösztönzŒleg az utolsó napi szentekre?

• Miként befolyásolták életedet az általad kötött szövetségek?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • Milyen szertartásokban részesültél már? Milyen konkrét szövetséget kötöttél az egyes szertartások alkalmával? • Miért olyan fontos a szövetségek megkötése és betartása a felmagasztosulás elnyeréséhez? • Mi a különbség az Úrral kötött szövetségek, valamint az emberek közötti szerzŒdések között?


108




109


110

Tudván, hogy a szolgálat az, mely beteljesülést ad Mennyei Atyánknak, és tudván azt, hogy oda akarunk kerülni, ahol Ã van, és olyanok akarunk lenni, amilyen Ã, miért kell parancsot adni nekünk arra, hogy szolgáljuk egymást? Ó, mily dicsŒséges lesz az BEVEZETÉS a nap, amikor mindezen dolgok természetesen, szívünk tisztasága folytán történnek majd meg! Azon a Jézus Krisztus tanítványai felismerik mások szükségnapon nem lesz szükség parancsolatra, mert már leteit, és arra törekszenek, hogy szolgálják Œket. megtapasztaltuk, hogy csak akkor vaSzámos olyan ember él körülöttünk, gyunk igazán boldogok, ha önzetlenül akinek megáldhatjuk az életét. „A szolgálat egy szolgálunk. Használjuk hát fel a szaGazdagíthatjuk az életüket azáltal, hogy szövetségbeli badságot, melyet az odaadásban és a megosztjuk velük a tehetségeinket. kötelezettség az szolgálatban található önállóság ad. Vigasztalhatjuk és bátoríthatjuk Œket egyház minden bánat idején. Pusztán bizonyságunk Látjuk már, milyen döntŒ fontosságútagja számára.” vagy evangéliumi látószögünk megvá válik az önállóság, amikor a szolgáosztásával segíthetünk valakinek meglat elŒfeltételeként tekintünk rá, s oldani egy problémát, vagy átvészelni amikor azt is tudjuk, hogy a szolgálatról szól az isteegy nehéz helyzetet. Az Úr a mi erŒfeszítéseinken ni mivolt? Önállóság nélkül az ember nem gyakorolkeresztül áldja meg gyermekeit. hatja a szolgálatra ösztönzŒ, veleszületett vágyait.

15. FEJEZET

EGYMÁS SZOLGÁLATA

MEGÉRTENDÃ TANTÉTELEK • Az Úr szolgái és a szentírások arra tanítanak bennünket, hogy szolgáljuk egymást. • IdŒnként mindenkinek szüksége van segítségre. • Számos különbözŒ módon szolgálhatjuk egymást. • Egy életen át kell törekednünk egymás szolgálatára.

TÁMOGATÓ SZENTÍRÁSOK ÉS NYILATKOZATOK Az Úr szolgái és a szentírások arra tanítanak bennünket, hogy szolgáljuk egymást. „Tanít[sátok] [gyermekeiteket], hogy szeressék egymást és szolgálják egymást” (Móziás 4:15).

„Legyél tehát hıséges; állj meg a hivatalban, amelyet kijelöltem neked; segítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erŒsítsd meg az ellankadt térdeket” (T&Sz 81:5).

Marion G. Romney elnök, az ElsŒ Elnökség tagja:

Hogyan is adhatnánk, ha nincs mit adnunk? Az éhezŒk eledele nem vehetŒ le az üres polcról. A rászorulók megsegítését szolgáló pénz nem vehetŒ ki egy üres pénztárcából. Nem nyújthat támaszt és megértést az, aki érzelmileg maga is éhezik. A tanulatlantól nem jöhet tanítás. És, ami a legfontosabb, nem kaphatunk lelki útmutatást attól, aki lelkileg gyenge. Kölcsönösen függnek egymástól azok, akiknek van és azok, akiknek nincs. […] Amint egy ember rendbe jön, vagy önállóvá válik, kezét kinyújtja mások felé, és a körforgás megismétli önmagát. Egyes területeken önállóak vagyunk, más területeken pedig másoktól függünk. Ezért mindannyiunknak törekedni kell arra, hogy segítsünk másoknak azokon a területeken, amelyeken erŒsek vagyunk. Ugyanakkor a büszkeségünk ne akadályozza azt meg, hogy udvariasan elfogadjuk mások segítségét, amikor valóban szükségünk van rá. Ha ezt tesszük, akkor megfosztunk egy másik embert attól a lehetŒségtŒl, hogy része legyen egy megszentelŒ élményben” (Conference Report, Oct. 1982, 135–36; vagy Ensign, Nov. 1982, 93).

„Az Úr azt mondta: »A ki megtalálja az Œ életét, elveszti azt; és a ki elveszti az Œ életét én érettem, megtalálja azt« (Máté 10:39). Mások szolgálata és felemelése által veszítjük el az életünket. Így tapasztaljuk meg az egyetlen igaz és tartós boldogságot. A szolgálat nem olyan valami, amit azért viselünk el ezen a földön, hogy jogot nyerjünk arra, hogy a celesztiális királyságban élhessünk. A szolgálat maga az az anyag, amely a felmagasztosult életet alkotja a celesztiális királyságban. A Z E VA N G É L I U M É S A Z E R E D M É N Y E S É L E T T A N U L Ó I K É Z I K Ö N Y V

Gordon B. Hinckley elnök, akkor elsŒ tanácsos az ElsŒ Elnökségben: „Ez egy, a menny által ránk helyezett felelŒsség, hogy mindannyian viseljük egymás terheit, erŒsítsük egymást, bátorítsuk egymást, emeljük fel egymást, a jót keressük egymásban,

E G Y M Á S S Z O L G Á L ATA

és hangsúlyozzuk ki azt a jót” (Let Faith Replace Our Fears [EOSZ esti beszélgetés fiatal felnŒttek részére, 1994. márc. 6.], 7).

111

felebarátját” (Conference Report, Oct. 1997, 12; vagy lásd Liahóna, 1998. jan., 12).

IdŒnként mindenkinek szüksége van

Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórusegítségre. mának tagja: „Egy utolsó napi kinyilatkoztatásban Az ElsŒ Elnökség és a Tizenkét Apostol Tanácsa: az Úr megparancsolta, hogy »segíts[ük] a gyengéket, emel[jük] fel a lecsüggesztett kezeket, és erŒ„Mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessíts[ük] meg az ellankadt térdeket« (T&Sz 81:5). A sége, hogy szeressék egymást és törŒdjenek egymásTan és a szövetségek egy másik szakaszában azt az sal, valamint gyermekeikkel. […] A szülŒk szent utasítást adta, hogy »buzgón munkálkötelessége, hogy gyermekeiket szerekod[junk] a jó ügyben, és tegy[ünk] tetben és igazságban neveljék, gondos„Minden koroszmeg sok dolgot saját szabad kodjanak fizikai és lelki szükségleteikrŒl, tályban vannak akaratu[n]kból, és vigy[ünk] véghez arra tanítsák Œket, hogy szeressék és olyanok, akik segítsok igazlelkıséget« (T&Sz 58:27). […] szolgálják egymást” („A család: ségre szorulnak.” A szolgálat valóban egy szövetségbeli Kiáltvány a világhoz”, Liahóna, 2004. kötelezettség Jézus Krisztus egyházának okt., 49). minden tagja számára” (Conference Harold B. Lee elnök, az egyház tizenegyedik elnöke: Report, Oct. 1984, 13; vagy Ensign, Nov., 1984, 12). „Ki az közülünk, akinek – bármilyen körülmények Henry B. Eyring elder, a Tizenkét Apostol között is voltunk – ne lett volna szüksége erŒsítésre?” Kvórumának tagja: „Az engedelmesség mindig (Conference Report, Apr. 1973, 179; vagy Ensign, magában foglalja mások szolgálatát. Isten munJuly 1973, 123) kájában végzett szolgálatunk lehetŒvé teszi, hogy Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol részben érezzük, amit Ã érez, és megismerjük Ãt” Kvórumának tagja: „Az élet a mai világban idŒnként (Conference Report, Oct. 2001, 18; vagy Liahóna, oly bonyolult, a kihívások pedid oly nyomasztóak 2002. jan., 18). tudnak lenni, mintha azok megoldása felülmúlná M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol minden egyéni képességünket. Mindannyiunknak Kvórumának tagja: „A zsidók és szamaritánusok szüksége van segítségre az Úrtól” (Conference Report, példájának szándékos felhasználásával Jézus világoOct. 1991, 115; vagy Ensign, Nov. 1991, 84). san azt tanítja, hogy mindannyian felebarátok va Russell M. Nelson gyunk, és hogy szeretnünk, becsülnünk, tisztelnünk elder, a Tizenkét Apostol és szolgálnunk kell egymást a legmélyrehatóbb küKvórumából, Gordon B. lönbségeink ellenére – beleértve a vallási, politikai és Hinckley elnök fiatal kulturális különbözŒségeket is” (Conference Report, misszionáriuskori élméOct. 2001, 43; vagy lásd Liahóna, 2002. jan., 40). nyérŒl beszélt: „Röviddel Henry B. Eyring elder: „[A Szabadító] elhívott azután, hogy Hinckley minket mások szolgálatára, hogy az övékével együtt elder munkája megkezdŒa saját hitünket is megerŒsíthessük. Tudja, hogy Ãt dött Angliában, elcsüggedt, szolgálva megismerjük Ãt” (Conference Report, Apr. és írt az édesapjának. 2000, 81; vagy Liahóna, 2000. júl., 79). Édesapja miután elolvasta azt, válaszlevelét bölcsen Carl B. Pratt elder a HetvenektŒl: „Elég jól boldoígy zárta: »Feledkezz el önmagadról, és menj dolgulunk az elhívások teljesítésével, a gyıléseken való gozni!« [Sheri L. Dew, Go Forward with Faith: The részvétellel, tizedünk fizetésével; de megtanultunk-e Biography of Gordon B. Hinckley (1996), 64] Nemes leligazán a második nagy parancsolat szerint élni: kı szüleinek, és annak a fontos döntésnek köszönhe»Szeresd felebarátodat, mint magadat« (Máté tŒen, hogy marad, Hinckley elder becsülettel fejezte 22:39)? Ez nem egy olyan dolog, amivel megbízbe a misszióját. Mostanában gyakran elmondja, hogy hatjuk az elderek kvórumát vagy a látogató tanítóa jó dolgok, amelyek azóta vele történtek, mind azon kat; ennek Krisztus minden igaz tanítványának a a döntésen múlottak, hogy ott maradt. A misszióján szívébŒl kell jönnie, egy olyan emberébŒl, aki anélkifejlesztette többek között a tanulás, a munka, kül, hogy megkérnék rá, magától keresi a lehetŒséa kommunikáció, a pénz- és az idŒbeosztás jó geket a szolgálatra, hogy felemelje és erŒsítse


112


szokását, és sok másikat. Ott megtanulta, hogy semmi sem túl nehéz az Úrnak [lásd Jeremiás 32:17; Lukács 1:37]” (Conference Report, Oct. 1997, 17; vagy lásd Liahóna, 1998. jan., 15).

Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. […] És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Máté 25:35–36, 40 [szentírásmemoriter, Máté 25:40]).

James E. Faust elnök, az ElsŒ Elnökség tagja:

„Ahogyan maga a Szabadító mondta: »Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az Œ barátaiért« [János 15:13]. Legtöbben közülünk nem ilyen drámai módon fejezzük ki önzetlenségünket, de az önzetlenség mindannyiónk számára jelentheti azt, hogy mi vagyunk a megfelelŒ ember a megfelelŒ helyen és a megfelelŒ idŒben, hogy szolgáljunk. Majdnem Marvin J. Ashton elder, a Tizenkét Apostol minden nap van lehetŒségünk arra, hogy önzetlen Kvórumának tagja: „Minden korosztályban vannak cselekedeteket tegyünk másokért. Az ilyen cselekeolyanok, akik segítségre szorulnak. Az detek korlátlanok, és akár olyan egyÚr bárányai között néhányan fiatalok, szerıek is lehetnek, mint egy kedves „Az Utolsó Napok magányosak és elveszettek. Néhányan szó, egy segítŒ kéz, vagy egy bátorító Szentjeinek megfáradtak, lesújtottak és megviselte mosoly. […] Œket a kor. Néhányan a saját családunk Jézus Krisztus Tanúbizonyságomat szeretném tenni tagjai, néhányan a saját szomszédaink, Egyházában nagy arról, hogy a leggyümölcsözŒbb szolnéhányan pedig a világ másik végében hagyományai gálat, melyet bárki is végezhet, a élnek, akiknek böjti felajánlásainkkal Mester szolgálata. Életem számtalan vannak az önzetlen segíthetünk. Néhányan élelem után tevékenysége során semmi sem volt szolgálatnak.” sóvárognak. Néhányan pedig szeretetolyan hasznos vagy kifizetŒdŒ, mint re és törŒdésre vágynak” (Conference az, amikor az egyházban kínálkozó Report, Oct. 1981, 129; vagy Ensign, Nov. 1981, 91). szolgálatra való hívásnak engedelmeskedtem. Dallin H. Oaks elder: „Amikor a szentek letelepedtek a hegyek völgyeiben, nyomban megalapították az Állandó Kivándorlási Alapot, hogy segítsenek a szegény szenteknek Winter Quarters-bŒl, majd késŒbb Európa nemzeteibŒl továbbköltözni. A szentekhez csatlakozóknak legalább a fele nem boldogult volna olyan vezetŒk és egyháztagok segítsége nélkül, akik eltökélték, hogy mindenkit bevesznek, aki Sionba akar gyülekezni” (Conference Report, Oct. 1997, 101; vagy lásd Liahóna, 1998. jan., 76).

Számos különbözŒ módon szolgálhatjuk egymást. „Tiszta és szeplŒ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elŒtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az Œ nyomorúságukban” (Jakab 1:27).

Mindegyik más volt. Mindegyik külön áldással járt” (Conference Report, Oct. 2002, 21; vagy lásd Liahóna, 2002. nov., 21–22).

Dallin H. Oaks elder:

„Sok millió ember szolgál otthon egyházi szolgálat formájában. Így van ez a püspökségek és gyülekezeti elnökségek [ezreivel], továbbá a SegítŒegylet, az Elemi, a Fiatal NŒk hithı elnökségeivel is, akik az Œ irányításuk alatt velük szolgálnak. De így van ez még sok millió más emberrel is: a hithı tanárokkal az egyházközségekben, cövekekben és kerületekben. Vagy gondoljatok arra a sok százezer házi- és látogató tanítóra, akik eleget tesznek az Úr parancsolatának, miszerint »mindig Œrköd[jenek] az egyház felett, és velük legyen[ek] és erŒsíts[ék] Œket« (T&Sz 20:53). […]

„Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;



Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában nagy hagyományai vannak az önzetlen szolgálatnak. Valóban, ennek az egyháznak az egyik jellegzetessége az a tény, hogy nincsen fizetett vagy hivatásos papságunk ebben a sok ezer helyi gyülekezetben, sem az azokat felügyelŒ regionális cövekekben, kerületekben és missziókban. Isten gyermekei számára készített tervének nélkülözhetetlen része az, hogy az irányítást és a munkát az Ã egyházában a gyermekei végzik, akik idejüket önként felajánlják Isten és a felebarátaik szolgálatára” (Conference Report, Oct. 2002, 73; vagy lásd Liahóna, 2002. nov., 69). James M. Paramore elder a Hetvenek elnökségébŒl: „Az egyház segít nekünk legyŒzni az önzést és bizonytalanságot azáltal, hogy számos különbözŒ módon szolgáljuk egymást egy életen át. Legkedvesebb emlékeink némelyike azon kapcsolatokra nyúlik vissza, melyeket a közös szolgálat során alakítottunk ki” (Conference Report, Apr. 1998, 11; vagy Ensign, May 1988, 11).

Betty Jo N. Jepsen nŒtestvér, az Elemi általános elnökségének tagja: „Mások bármilyen módon történŒ szolgálata azon vágyunkat jelzi, hogy válaszolni kívánunk a Szabadító hívására, miszerint jöjjünk Ãhozzá. Mi lenne, ha ellenŒriznénk a másoknak nyújtott szolgálatunkat? Kérdezzük meg magunktól: Meg fogom látogatni az ágyhoz kötött barátomat? Kinyitom a számat, hogy megvédjem az igazságot, és tanúságot tegyek róla? Adni fogok a világi javaimból? Az üde, hasznos idŒm egy részét a gyermekeimmel töltöm? Örömmel szolgálok az egyházi elhívásomban?” (Conference Report, Oct. 1992, 108; vagy Ensign, Nov. 1992, 77)

Thomas S. Monson elnök, az ElsŒ Elnökség tagja: „A másoknak nyújtott szolgálatunk… támogathatja az emberi lelkeket, felruházhatja a hideg testeket, táplálhatja az éhezŒ embereket, megvigasztalhatja a búsuló szíveket, és új magasságokba emelheti az értékes lelkeket” (Conference Report, Apr. 1990, 62; vagy Ensign, May 1990, 47).

113

Egy életen át kell törekednünk egymás szolgálatára. „Mert azt mondtam nektek, hogy napjaimat a ti szolgálatotokban töltöttem, azzal nem dicsekedni szeretnék, mert én is csak Isten szolgálatában voltam.

És íme, azért mondom el nektek ezeket a dolgokat, hogy bölcsességet tanulhassatok; hogy megtanulhassátok, hogy amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:16–17, [szentírás-memoriter, Móziás 2:17]). „Ezért, Ó ti, akik Isten szolgálatába léptek, ügyeljetek, hogy teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erŒtökkel szolgáljátok Œt, hogy ártatlanul állhassatok majd Isten elŒtt az utolsó napon” (T&Sz 4:2).

Russell C. Taylor elder a HetvenektŒl:

„Éljetek szolgálattal teli életet! […] A szolgálat ablakokat nyit meg az életedben, nem csupán tükröket mutat, melyek mindig önmagadat tükrözik vissza” (Conference Report, Apr. 1989, 54; vagy Ensign, May 1989, 42). Robert L. Backman elder a HetvenektŒl: „Kívánom, hogy ismerjétek fel, hogy ez a ti világotok: egy gyönyörı világ, amely korlátlan lehetŒséget rejt a fejlŒdésre, a tanulásra és a szolgálatra. Tegyétek egy jobb világgá a jelenlegi elŒkészületeitek, valamint azon nemes szolgálat által, amelyet az életetek során nyújtani fogtok a Mennyei Atyátok és az Ã Fia iránti szeretetetek jeléül” (Conference Report, Oct. 1980, 62; vagy Ensign, Nov. 1980, 42).

M. Russell Ballard elder: „Attól a pillanattól kezdve, hogy valakit elrendelnek a papság valamely hivatalába, el kell köteleznie magát, hogy egy életen át szolgálni fog Isten királyságában. A szeretŒ és érzékeny édesapák, a püspökök és a papsági tanácsadók tanítsák meg a fiatal férfiaknak, hogy a papság szolgálatot jelent” („The Greater Priesthood: Giving a Lifetime of Service in the Kingdom,” Ensign, Sept. 1992, 72).

Richard G. Scott elder, akkor a Hetvenek elnökségének tagja: „Tudom, hogy [Isten] él. Teljes szívembŒl szeretem Ãt. Veletek együtt az életemet az Ã szolgálatában, valamint az Atya gyermekeinek


114


felemelésével kívánom tölteni” („Four Fundamentals for Those Who Teach and Inspire Youth,” Old Testament Symposium Speeches, 1987 [1988], 6).

ALKALMAZÁS ÉS PÉLDÁK Manuel, Marta és a családjuk három évig egy idegen országban éltek, amíg Manuel misszióelnökként szolgált. Ez idŒ alatt hithıen szolgáltak másokat. Mivel eladták az otthonukat, hogy missziót szolgálhassanak, hazatértükkor kibéreltek egy kis házat. Amikor beléptek az új otthonukba, meglepŒdve tapasztalták, hogy a bútorok a helyükön voltak, az ágyak meg voltak vetve, az edények a szekrénybe kerültek, az étel pedig a polcokra. Manuel és Marta szeretteikkel körülvéve leültek a nappaliban, és sírtak. Oly sokáig nyújtottak szolgálatot másoknak, most pedig mások szolgálták Œket. Letérdeltek a családjukkal, és elmondtak egy hálatelt imát. • Milyen jelei mutatkozhatnak meg annak, hogy a szomszédainknak szükségük lehet a szolgálatunkra?

vissza Œérte is. „Apám hazahozta Kennethet, készített neki egy koporsót az asztalosmıhelyében, majd… [a fivéremmel] Franz-cal, és két segítŒkész szomszéddal [kiásták] a sírt. […] Az emberek alig tértek vissza a temetŒbŒl, amikor ismét megszólalt a telefon.” Megtudták, hogy Charles meghalt, és a kisgyermekei közül négyen szintén megbetegedtek. Charles testét vonattal Lehiba küldték, ám másnap George-nak vissza kellett mennie Ogdenbe, hogy elhozza egyik unokáját, a hétéves Vestát, aki szintén elhunyt. MielŒtt visszatért volna Vestával Lehiba, ismét hívás érkezett, hogy a kislány egyik húga, az ötéves Elaine is belehalt a betegségbe. Így történt, hogy George „egy újabb szívet tépŒ utazást tett, hogy hazahozza és eltemesse családja negyedik tagját, mindezt egyetlen hét alatt”. Másnap George ezt mondta fiának, Francisnek: „– Nos, fiam, legjobb lesz, ha lemegyünk a mezŒre és utánanézünk, vajon ki tudunk-e szedni a földbŒl egy újabb rakomány cukorrépát, mielŒtt még keményebbre fagynak! [...] Miközben a Saratoga úton hajtottak, szekér szekér után haladt el mellettük, megrakva cukorrépával, amiket a gyárba szállítottak, és amiket a szomszédos farmerek hajtottak. […] Az utolsó szekéren… Jasper Rolfe ült. Vidáman integetett, és azt kiáltotta: – Mind itt van, George bácsi! Édesapám odafordult Francishez, és azt mondta: – Bárcsak az mind a miénk lenne!

Vaughn J. Featherstone püspök, akkor az ElnöklŒ Püspökség tagja, a következŒ történetet mesélte el Les Goates testvérrŒl. Goates testvér édesapja, George, cukorrépát termesztett a Utah állambeli Lehi-ban. 1918-ban, amikor az említett esemény történt, világszerte több mint 20 millió ember halt meg a spanyolnátha járványban. „Abban az évben korán beköszöntött a tél, és a cukorrépatermés nagy része megfagyott a földben – írja Goates testvér. – Apám és Francis fivérem elszántan próbált kihúzgálni a fagyott földbŒl minden nap egy rakomány cukorrépát.” Egy nap telefonhívást kaptak, hogy George kilenc éves unokája, Kenneth „megbetegedett a rettegett »influenzában«, és csupán néhány órás heves rosszullét után elhunyt”. Arra kérték George-ot, hogy menjen Ogdenbe, és hozza el a fiút Lehi-ba, hogy ott temessék el.

Amikor odaértek a farm kapujához… az egész mezŒn nem volt egyetlen cukorrépa sem. Akkor ráébredt, mit értett Jasper Rolfe azon, amikor azt kiáltotta: – Mind itt van, George bácsi! [...] Akkor apa leült egy halom répaszárra – ez a férfi, aki szerettei közül csupán hat nap leforgása alatt négyet vitt haza, hogy eltemesse Œket; koporsókat készített, sírokat ásott, és még a halottak felöltöztetésénél is segített – …úgy zokogott, mint egy kisgyermek. Majd felállt, megtörölte szemét nagy, vörös selyemkendŒjével, felnézett az égre, és azt mondta: – Köszönöm az egyházközségünk eldereit, Atyám!” (Conference Report, Apr. 1973, 46–48; vagy Ensign, July 1973, 36–37) • Mit gondolsz, miért érintette meg Goates testvért annyira a másoktól kapott szolgálat?

Amikor George megérkezett az otthonukba, azt látta, hogy fia, Charles is beteg. Charles megkérte az apját, hogy vigye el a fiút, majd másnap jöjjön



115

• Mit tanulhatsz abból, hogy az elderek nem vártak arra, hogy a Goates család segítséget kérjen a cukorrépatermés betakarításához?

ELGONDOLKODTATÓ PONTOK • A megértés és az együttérzés miként tekinthetŒ a szolgálat egy formájának? • Milyen szolgálati lehetŒségek állnak az egyháztagok rendelkezésére? • Milyen szolgálatot végezhetsz az egyház szervezetén kívül? • Hogyan tudod eldönteni, hogy kit szolgálj?



116




117


118

HUNGARIAN

4

02365 99135 36599 135

9

AZ EVANGÉLIUM EREDMÉNYES ÉLET TANULÓI KÉZIKÖNYV ÉS AZ. Hittan 150

Recommend Documents