2013. HÚSVÉT XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja - Mint kamilla a réten. kéz a kézben

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:24

Page 1

2013. HÚSVÉT XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

- A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja -

Mint kamilla a réten

Elismerés

fotó: Hegede László

kéz a kézben...

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:24

Page 2

XVIII. évfolyam 1. szám - 2013. Húsvét

...A szerk.

Köszöntõ Gyere, kicsi lepke, szállj le az ágra, ragyogj föl, csillag, világíts az ágra, hullj, esõ cseppje, lágyan az ágra hadd dajkáljon száz kis bimbót hajnal hasadtára. Beney Zsuzsa Tavasz címû versével köszöntöm az olvasókat. Tavasz van, végre. Bár még pillangót nem láttam, méhecskét viszont igen. A cirógató napsugarak nem engedik, hogy sokáig idõzzünk otthonunkban, ami ebben a

csodálatos évszakban kissé megkopottnak, megfakultnak tûnik. Mágnesként vonzanak az új színek, illatok és hangok. Már kipattantak az elsõ rügyek, éjszaka megérkeztek a vadludak, akik a néma sötétséget megtörték hangos köszönésükkel. A hóvirág szerényen megbújik a kertekben, nem kell sokáig várnia, az ibolya is nyílik. Bár most még az otthon díszeként illatozik a jácint és a tulipán és a kis krókusz, de nemsokára a kertekben is fog. Az embernek kedve lenne egy napsütötte parkban tölteni a délutánt, hallgatni a madárdalt, pihenni, elmerengni. Egy kicsit jó elgondolkodni. Így várni a Húsvét örömét.

De hirtelen újból lecsap a tél! Hóval, faggyal, jeges széllel érkezik. Erõs keze lesújt, megrángatja a zsenge virágok levelét, friss rügyeket tép. Mit gondoltatok, csak úgy elfeledhettek engem? Ellenállhattok nekem? Legyõzhettek engem? Igen. Bár az a kis gyenge hajtás nem éli túl a pusztítást, viszont mi legyõzhetjük a gonoszt. A kísértés nemcsak a nagyböjtben nehezíti meg a lelkünket, hanem egész életünk során, de ilyenkor, nagyböjtben, úgy érezzük, mintha megsokszorozódna. Imádkozzunk, hogy tiszta szívvel és lélekkel várjuk Húsvét ünnepét! Hegede Márta

beszámoló Keresztény pedagógus-találkozó Mindig örömmel teljesítem a plébánia meghívását arra a szentmisére, amit a gyöngyösi pedagógusokért mutatnak be. Ilyenkor összegyûlnek a helybeli és a városunkban tanító pedagógusok - óvodától az egyetemig -, hogy a szentmisén értük és velük imádkozzanak a hívek, majd egy beszélgetés erejéig tapasztalatot cseréljenek egymással. Az eddigi találkozókról mindig élményben gazdagon tértem haza, vártam tehát a január 19-t is, hiszen ez alkalommal a lelki töltekezés mellett aktualitása is volt a találkozónak. Idõszerûvé az tette a beszélgetést, hogy január elsejétõl a köznevelési intézmények állami fenntartás alá kerültek, ami 19-én még számtalan kérdést vetett fel. A pedagógustalálkozó meghívott vendége, Kaposi József úr, az országos Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet tudományos és szakmai fõigazgatója válaszolt a feléje záporozó kérdésekre. Igyekezett az átmenetileg bizonytalan helyzetben megnyugtató feleletekkel szolgálni azon kollégák számára, akik a mindennapjaikban tapasztalták az átalakítás nehézségeit. Az aktuális kérdések után azonban a közösen töltött este második felében tartalmas beszélgetés indult el a jelen lévõ pedagógusok között. Attól volt pezsdítõ és továbbgondolkodásra ösztönzõ, valamint erõt adó a

2

párbeszéd, hogy éreztük, ugyanazon gondokkal küzdünk mindenhol, legyen az általános vagy középiskola, gimnázium vagy szakiskola, állami vagy egyházi fenntartású intézmény. És tulajdonképpen az is mindegy, hogy mikor töltjük be feladatunkat ezen a pályán, hiszen megszólalt a nyugdíjas iskolaigazgató és az egyetemi hallgató, a tudományos munkát folytató kolléga és a „csupán” a tanári pályán tevékenykedõ szakember, a többgenerációs tanárdinasztia sarja, és az elsõgenerációs tanító. Mindenki a pedagógushivatás egy sajátos szeletét tette a többiek elé. Közös volt bennük

a hivatástudat, a gyermek szeretete, az ösztönzõ, javító szándék. A megszólalások kételyeit, kérdéseit, kijelentéseit, tanácsait, a bizalom és bizakodás szavait hallgatva fogalmazódott meg számomra az est tanulsága: a keresztény pedagógus sajátja, hogy sokszínûsége mellett hitelesen képviselje az Evangéliumot, mert csak akkor tudja „mélyrõl szólva” formálni azokat, akiket Isten rábízott. Vargáné Tomcsik Erika Vak Bottyán János Katolikus Mûszaki és Közgazdasági Középiskola

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:24

Page 3


.elmélkedés

Húsvéti megálló Úgy sejtem, nem vagyok egyedül az érzéssel, mikor olybá tûnik nekem, mintha csak nemrég ért volna véget a Karácsony. Persze nem az ünnep hangulata vészelte át az azóta eltelt hónapokat. Az már rég elhalványult, megkopott.

kimászunk a mókuskerékbõl, idõt szánunk a családunkra, a felismerésekre, a barátainkra és nem utolsó sorban az Istenre, akinek az életünket és egymást is köszönhetjük. A mai világot, a mai embert szinte minden szempontból kárhoztatják, pedig az emberiség,

Raffaelino del Garbo: Feltámadás (1510)

Inkább arra gondolok, hogy a sok határidõ annyira kerget mindannyiunkat, hogy amikor egy kis lélegzetvételhez jutunk, már csak a csodálkozás marad: egy negyedévnyit szaladtunk. Hogy mennyire jó ez a rohanás vagy sem, arra nem akarok most kitérni. Igazából mindenki tudja rá a választ, s ha nem, hát idõvel biztosan át fogja érezni. Sokkal inkább a fentebb jelzett lélegzetvételnél idõznék el kicsit. Éspedig azoknál a momentumoknál, amikor a sok rohangálás közepette, minõségi idõt is kapunk ajándékba az élettõl; pontosabban fogalmazva: amikor minõségi idõt ajándékozunk az életünknek. Mitõl lesz minõségi? Elsõsorban attól, hogy

akár csak vágyait is tekintve, mit sem változott az évezredek folyamán. Mi is ugyanolyan vágyakozással keressük az igazi boldogságot, mint a letûnt századok gyermekei, legfeljebb több örömpótlékkal kábíthatjuk magunkat, mint eleink, amikor elveszítjük a kedvünket vagy a reményünket a megszerzésére. Az olcsó és értéktelen boldogsággal persze elõdeink is kacérkodtak, de ugyanúgy keresték az értelmes élet forrását is, akárcsak mi. Hozzájuk viszonyítva mi igazából nem rosszabbak vagyunk, csupán itt-ott szegényebbek. Amit manapság különösen is hiányolni lehet a kor emberébõl a régiekhez képest, az valahol a szimbólumok értése. Ez a jelnélküliség ráadásul láthatatlanul, alattomosan szûkíti be

örömérzékünket. A régiek még tudtak ünnepelni és a jelekbõl olvasni, a mai kor viszont ezen a téren szinte analfabéta. És ennek felszámolására hiába a hatalmas technikai elõretörésünk, akár a világûr meghódítása is, mert az orvosság erre a bajra más irányban keresendõ. Szinte közös tapasztalatunkká kezd ugyanis válni, hogy érzelmeink, vágyaink szintjén, igazából még a „szomszédig” sem sikerül sok esetben eljutnunk. Így történhet meg, hogy az Istenhez vezetõ utat sem ismerik fel sokan; vagy a létét is tagadva azt mondják, majd ha sikerül kimutatni, bebizonyítani Isten létezését, akkor talán… Talán?! Ez legalább olyan kérés, mint azt elvárni, hogy egy tudós a könnycsepp analízisébõl kimutassa egy anya fájdalmát, aki mondjuk, elveszítette gyermekét. Pedig abban a könnycseppben aztán igazán és tagadhatatlanul benne van az egész édesanya: minden keserû fájdalmával és minden ragaszkodó szeretetével együtt. Akár segítségül is hívhatjuk a fenti képet, mert valahogyan Isten jelenléte is ilyen rejtett, ha úgy tetszik sûrített a világunkban, mint egy könnycsepp; egy kép, ami talán segíthet Húsvét titkához is megtalálni a kulcsot. Ez pedig nem más, mint a Végtelen Nagyság beletestesülése a végesbe, az egészen kicsibe, ha úgy tetszik egyetlen könnycseppbe -, amilyenek mi magunk is vagyunk. És mindez „pusztán” azért, hogy aztán a szívünkre beszélhessen és átalakíthasson. Talán így a megváltás gyümölcse is érthetõbb, mert pontosan arra akar ráébreszteni minket, hogy a fájdalom, a bûn, az elszakítottság, a kiábrándultság vagy az értelmetlenség rabságba ejtõ könnye, Istennek köszönhetõen átalakulhat örömkönnyé. Látszólag valami ugyanaz marad, és mégis egészen más jelentést kap. Ezért aztán az életünkben igazából semmi sem fölösleges: sem öröm, sem bánat, egyetlen ránc sem; ugyanakkor életünk minden rezdülése megváltásra szorul, azaz átalakulásra, átlényegülésre, amiben megtaláljuk a dolgok végsõ, azaz igazi értelmét. Kicsit úgy, mint a hernyó, amelyik kész pillangóvá alakulni. Nem pusztán pillangóvá növi ki magát, ahogyan az önmegváltók hirdetik, mert egy kritikus ponton szükséges egy kihagyhatatlan állomás, amit halálnak nevezünk. Nem elpusztulásnak,

3

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:24

Page 4

XVIII. évfolyam 1. szám - 2013. Húsvét hanem halálnak. A hernyó ugyanis miközben a bábban eltemetve lemond magáról, meghalva a hernyó létnek, az átalakulás révén minõségileg többé válik, miközben önmaga marad. Ha ezt nem vállalná, esetleg még nagyobbra nõhetne egy ideig, de sohasem repülhetne. A hasonlatnak az emberi halálra vonatkoztatva kétségtelenül vannak gyenge pontjai, de hadd tegyem még hozzá: a hernyó lét minden állomása a pillangó irányába mutat mindaddig, amíg ettõl a vágytól ez a kis lény nem szakad el, például azzal, hogy késznek, beteljesültnek érzi magát; vagy azzal, hogy el sem hiszi, hogy képes pillangóvá válni. Mi emberek szintén igazi átalakulásra vagyunk meghívva, feltéve, hogy nem szaladunk el a Szeretet elõl, Aki azt akarja, hogy aki én vagyok, az örökké legyen, és maradéktalanul boldoggá váljék. Jézus, amikor újjászületésrõl beszél, valahol erre gondol. Az újjászületésben így a megszületés képe nagyon is kifejezõ. Hiszen a kisbaba is úgy ad lehetõséget magának arra, hogy kiteljesedjen, hogy viszont szeressen, ha megszületik. Bár elõször kétségbeesetten felsír, de ezzel együtt számára egy teljesebb élet is elkezdõdik. Mint ahogyan a mienk is elkezdõdik, mihelyst elsõ lépésként végre kimerészkedünk önmagunkból, és elkezdjük emberibbé formálni nem csak önmagunkat, hanem magunkon keresztül a környezetünket is. Mi keresztények ezért akarjuk humanizálni a világunkat, mert Isten igaz(i) emberként hív meg minket az örök életre. Nem arról van szó, hogy elõbb angyallá kell válnunk, hanem arról, hogy elfogadunk-e egy hallatlan és ingyenes ajándékot vagy sem. Az ajándékot, hogy Isten minden mélyen emberi vonásunkkal együtt, bele akar helyezni minket az õ saját életébe. Urunk feltámadása ezért pontosan azt jelzi számunkra, hogy Húsvét titka révén, ez az ajándék most már a mienk lehet, ha Õt választjuk. Ha mindig kicsit közelebb engedjük magunkhoz a húsvéti eseményeket, lassan rádöbbenünk, hogy az Atya értünk megtestesült Fiának tulajdonképpen ebbe a szeretetaktusba kellett belehalnia. Igen kellett. De nem büntetésbõl, hanem azért, mert mi bûn-sebzett emberek sajnos képesek vagyunk akár életünk legnagyobb ajándékozóját is visszautasítani, vagy megbüntetni, amikor sebzettségünkben már képtelenek vagyunk elhinni, hogy van ekkora szeretet. Hívõ emberként így mi ne azért törekedjünk a jóságra, az emberségre, hogy kiérdemeljük az örök életet, mert az örök élet kiérdemelhetetlen ajándék marad még a legnagyobb szentnek is. Hanem azért, mert végre át mertük érezni, hogy Isten jobban szeret

4

minket bárkinél és arra hív, hogy mi is ugyanezt tegyük, vagyis szeressünk végre. Sajnos még mindig akadnak hívõ emberek is, akiknek a hit nem válik tapasztalattá, életté, csupán egy felvételi pontversenyt jelent a mennyei karra. Õk azok, akik az életükkel igazából nem az öröm vallásaként hirdetik a kereszténységet. Nem attól „indulnak be”, hogy az Isten szeretete mit visz végbe az életükben, hanem attól, ha valami megecetesedett bort kínálva azon sopánkodhatnak, hogy senki sem táncol. Mondhatni nem látnak túl sem a hernyón, sem a magzatvízen. Igazi keresz-tényként azonban nem válhatunk ilyenné, csak ha valamit nagyon félreértettünk Krisztus üzenetébõl. A kereszténység ugyanis tapasztalat, és errõl

a tapasztalatról való tanúság. Nem okoskodás, hanem felismerés, életté vált találkozás. Az igaz kereszténység ezért mindig meri vallani, hogy a halál nem pusztulás, semmiképp sem végállomás. És ebben mindig hinni fog, mert Jézus Krisztus az értünk emberré lett Isten Fia feltámadt. Nem újraélesztõdött, hanem feltámadt! Számomra ezért a Húsvét annak a mély igazságnak a kinyilvánítása, hogy a szeretet erõsebb a halálnál, sõt az egyetlen erõ vele szemben. Valahogy úgy képzelem, hogy mindaz, amit igazi szeretettel illetve igazi emberséggel teszünk az életünkben, az apránként azt a teljes, megtisztult arcunkat rajzolja ki odaát.

REMÉNYIK SÁNDOR

Kegyelem Elõször sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erõd. Akarsz, egetostromló akarattal S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bûn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyû szürkeség Tömlöcébõl nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erõ, akarat, kétségbeesés, Bûnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szûnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.

Czibere Zsolt

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:24

Page 5


Minden liturgia anyja a Húsvéti Vigília „A mennyek méltóképpen örvendezzenek, a föld pedig vigadjon, ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ, mert feltámadt Krisztus, az örökkévaló örvendezés.” (Keleti rítusú feltámadási szertartás) Örökkévaló örvendezés: de jó is volna! A bánatunk helyét átvehetné már egy kis öröm. Gyakran apró örömmel is beérnénk, és minden vágyunk az lenne, ha boldogok lennénk végre; igazán boldogok, minden gondtól mentesek. Az Úr Jézus számára viszont nem volt gondoktól és szenvedésektõl mentes az a bizonyos Húsvét. Mi tehát az igazi öröm, az örökkévaló örvendezés forrása? A kérdésre adott válaszhoz próbáljuk meg egy picit segítségül hívni minden liturgia anyját: Húsvét Vigíliáját. Gondoljunk erre az estére, éjszakára, amelyet teljesen átjár az öröm. Emlékezzünk vissza az elmúlt húsvétokra, a korábbi Vigíliákra! Mit jelentett az számunkra, mit éltünk meg akkor? Talán nem túl nagy merészség azt állítani, hogy ez az éjszaka egész keresztény életünknek kiindulásához kapcsolódik, nem csupán történelmi, hanem lelki értelemben is. Néhány éve egy nagyböjti vasárnap esti miséjén Nikodémus atya arról beszélt, hogy az a nap, mikor bennünket megkereszteltek történt az bármikor is - ehhez az éjszakához vezet vissza, sõt csodálatos módon valahogy ezen az éjjelen történt. Az õsegyház ideje óta Húsvét Vigíliáján keresztelték meg a felnõtt megtérõket, a katekumeneket, Ezért van különleges szerepe ekkor a keresztség liturgiájának, ha van ke-resztelendõ, ha nincs (!!!). Kezdetben az egész Vigília valójában a katekumenekért volt. A mi keresztségünk is ide kapcsol minket ehhez az estéhez, ami pedig elröpít a legszentebb éjszakához, amikor Krisztus a halottaiból feltámadt. Ha Õ nem támad fel, nincs mit ünnepelni, nincs húsvét, nincs keresztség, nincs semmiféle szentség, mert nincs Megváltás sem. Jézus meghalt, sírba tették, a tanítványok elsiratták, jó ember volt, de jobb, ha elfelejtjük az egészet. Az Atya igazolta Egyszülöttjét, elfogadta alázatosságát, keresztáldozatát és kihozta õt a sírból, és Vele az egész emberiséget. A Fiú pedig válaszol: „Feltámadtam, és újból veled vagyok. Reám tetted a kezedet, Alleluja!”(Húsvétvasárnap kezdõéneke) Ezért már érdemes örülni. Emlékezzünk a Vigília kezdetére, amikor a sötét éjszakában állunk a templom elõtt rakott tûz körül, a pap megszenteli azt, és meggyújtja róla a húsvéti gyertyát. (Itt érdemes megjegyezni néhány szempontot. Jézus Krisztus feltámadása éjjel történt, pontosabban hajnalban, a sötétség és világosság pillanatnyi határán, és nem elõzõ nap délután. Igen téves az a gyakorlat, hogy ezt a liturgiát szombat délután

Münnerstadt kereszetelõkút

vagy kora este kezdjük. Igazi helye éjfél után lenne! A másik szempont a helyszínre hívja fel a figyelmet: a templom elõtt. Az lenne a kívánatos, ha a gyülekezet minden tagja körülvenné a tûzoltárt.) A tûzszentelés és a húsvéti gyertya meggyújtása a feltámadás képi megjelenítése, mintegy szimbóluma annak, amit senki nem láthatott. Két szép mozzanat,

amellyel szemléletessé teszi az Egyház a világtörténelem legnagyobb csodáját. Mi ez, ha nem oka az örömnek. A gyertya maga is a Feltámadott jelképe, a pap ezzel a kezében vonul be a sötét (megváltás elõtti állapotunk) templomba, innen kapják a hívek gyertyái is a csöppnyi lángot. Több mint megható látni a sok kis lángocskát a templomhajóban. Erre mindenki így gondol vissza, ezt mindenki így érezheti. És felcsendül a Húsvéti örömének, az Exultet, ez az õsi himnusz, ami költõien dicséri a Megváltót, a szent éjszakát, a húsvéti gyertyát, felidézve Isten csodálatos mûveit, melyet a választott néppel tett, és egyben meghirdeti Húsvét örömét. A neve Exultet, ami azt jelenti: ujjongjon. Ismét az örömhöz, egy felfokozott örömhöz jutottunk. Az igeliturgiában, az olvasmányok után visszakapjuk az egész nagyböjtben nélkülözött Dicsõséget csengetés, harangzúgás és orgonajáték kíséretében, majd az Alleluját énekelhetjük újból. Az evangéliumban különleges módon jelenik meg a feltámadás eseménye, pontosabban Jézus üres sírjának felfedezése. A Dicsõséget a korai idõktõl énekli az Egyház a Szentháromság dicsõítésére. Az Alleluja héber szó, jelentése: dicsérjétek az Urat! Az öröm és hála felkiáltása ez évezredek óta. Az evangéliumok hírt adnak a tanítványok és a sírt felkeresõ asszonyok félelemmel vegyes örömérõl. A szentmisében az oltáriszentségben valóban megjelenik elõttünk Krisztus és mondja, mint egykor a bezárkózott apostoloknak: Békesség nektek! Én vagyok, ne féljetek! A Szentáldozásban különleges módon mindenki találkozhat a Feltámadottal, aki szeretetével körülvesz, boldogságában részesít. Mindezek után körmenet indul a szentsírtól, ahol újra megjelenik a megdicsõült Úr az Eucharisztiában, és vele járhatunk az esti utcán. (Különösen fontos szerepe van ennek a résznek is, hiszen a tavaszi idõszakban nem csak a természet ébredezik, hanem a város fiatalsága is, fõként szombat esténként.) Tehát van miért örülnünk, ha már az év során el is felejtettük volna, hogyan is kell. A feltámadt Jézusra kell tekintenünk, és arra, amit Õ szenvedésével, halálával, feltámadásával, mennybemenetelével és Szentlelkének elküldésével megszerzett nekünk: az örökkévaló örvendezést. Hegede László

5

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 6


A kegyelem elsõbbségérõl a kisebb testvéri életformában Ahogyan azt már az egyik tavalyi írásban elkezdtük tárgyalni, az Evangélium nemcsak a „dolgoktól” teszi függetlenné Ferencet, hanem önmagától is. Ahogyan egyre nagyobb teret enged életében az Evangéliumnak, annál szabaddá lesz az önmagával való foglalkozástól. Elsõsorban Istent látja mûködni a saját életében. Õ vezeti a nyomorultak legnyomorultabbjai, a leprások közé. Õ alakítja személyiségét egészen addig, hogy bátran állíthatja magáról a Végrendeletben: „Az Úr a következõ módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bûnbánattartást: míg bûnökben éltem, na-

áll. Aki az Evangéliumból él, mint ahogyan Ferenc, az nem esik áldozatul valamilyen komor és szeretetlen aszkétaságnak, mert nem hiszi azt, hogy a világon minden problémát egyedül neki kell megoldania. Egy alkalommal Ferencnek figyelmeztetnie kell néhány testvért, hogy ne járjanak-keljenek fancsali képpel a világban. Annyira fontosnak tartják ezt, hogy még a Regulában is kitér rá. Persze a helyes megkülönböztetés itt is nagyon fontos, mert van olyan „jópofaság” is, amely alapvetõen szétszórtságból, szeretetlenségbõl, felületességbõl és a csendtõl való menekülésbõl ered. Alapvetõ keresztény derûrõl van szó, amely ma-

Giotto: Assisi Szent Ferenc Legenda 17. képe: Szent Ferenc III. Honoriusz pápa elõtt prédikál

gyon keserû volt számomra a leprások látása. És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tõlük, az, ami elõbb keserû volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére.”(Végr1.) Ugyanígy az Úr az, aki határtalan bizalommal tölti el a szívét az Egyház iránt, aki testvéreket ad neki, és aki megbízza õt a békesség hirdetésével. Végül is Isten az, aki írja a történelmet és nem Ferenc. Ferenc írásaiban egy felszabadult, önmagától eloldódott embert ismerünk meg, aki nem görcsöl bele a saját tevékenységébe, hanem alkotó erejét és kezdeményezéseit Isten erejébõl származtatja elsõsorban. Az evangélium, ahogyan a nevében is benne van, örvendetes üzenet, Örömhír, amelynek a középpontjában Isten kegyelme

6

radjon meg a legkellemetlenebb helyzetekben is. Hiszen ez az öröm nem a mi tetteinkbõl fakad. Az „igaz és tökéletes boldogságról szóló tanításban”, Ferenc olyan örömrõl beszél, amely a világ szelleméhez képest, egy feje tetejére állított értékrendrõl tanúskodik. Ferenc nem törekszik arra, hogy a párizsi egyetem teológus professzorai belépjenek a rendbe, vagy, hogy a fõpapok és püspökök kövessék õket. Még attól sem „esne hasra”, ha Franciaország és Anglia királya jönne, vagy, hogy minden hitetlen megtérne. Az viszont a tökéletes öröm lenne a számára, ha - miután az ítéletidõ ellenére saját testvérei kizárják a kolostorból - megõrizné a lelke békéjét. Hisszük, hogy Ferenc megismerte ezt az örömet. Apostoli tevékenységében is az örömhír és

Isten irgalmának hirdetése dominál. Õ és tanítványi is mindig Isten jóságáról beszélnek, énekelnek elsõként, így felébresztve a hallgatók szívében a bizalmat az Úr iránt. Természetesen mindig szólnak a szükséges megtérésrõl is, de nem a korabeli eretnekek módján. Az isteni kegyelem elsõbbségérõl vallott nézete tükrözõdik a búcsúkról szóló tanításában. Tudni érdemes, hogy akkoriban az Egyház meghatározott teljesítmények fejében búcsút engedélyezett. Ilyen teljesítmény volt pl. a jeruzsálemi vagy a Santiago de Compostelába való zarándoklat, részvétel keresztes háborúban… stb. Ferenc szerint ez a gyakorlat nem evangéliumi és a Porciunkula-búcsú kérelmével, fel is borítja ezt a gyakorlatot. Ferenc elmegy néhány testvérrel Rómába és magának a pápának adja elõ az akkoriban forradalmi kérését: „Szentséges Atya, nemrégen helyreállítottam egy kis templomot Szûz Mária, Jézus krisztus anyja tiszteletére. Most kérem Szentségedet, hogy a templom felszentelésének évfordulójára engedélyezzen búcsút, méghozzá anélkül, hogy valami ellenszolgáltatást kellene adni érte.” A pápa így válaszolt: „Ez nem illõ, mert aki búcsút kér, annak ki kell azt érdemelnie. De mondd meg, hány évi búcsút engedélyezzek annak a helynek? Egy évet? Vagy három évet akarsz?” Ferenc nem válaszol. A pápa folytatja: „négy, öt vagy hét évet?” Mire Ferenc így válaszol: „Szentséges Atya, nem éveket kérek, hanem lelkeket!”. Mire a pápa: „Mit értesz te lelkeken?” Ferenc válasza: „Ha Szentségednek is úgy tetszik, a jótéteményekért, amelyeket az Úr ezen a helyen adott, szeretném, hogy mindaz, aki bûneit megbánja, és õszintén megvallja - ha szükséges feloldozást is kapjon a paptól - a templom meglátogatásakor szabadulást nyerjen minden bûnétõl a mennyben és a földön egyaránt.” „Sokat kérsz, Ferenc, és nem felel meg a Szentszék szokásainak, hogy ilyen búcsút engedélyezzen.” „Uram, amit kérek, nem magamtól kérem, hanem annak nevében, aki engem küldött: Urunk, Jézus Krisztus nevében.” Erre a prófétai tekintélyû kijelentésre a pápa engedélyezi neki azt a búcsút, ami még ma is érvényben van a ferences templomokban. A. Rotzetter OFMCap. írása alapján összeállította: Fr. Zsombor OFM

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 7


kamilla

Mint kamilla a réten A kamilla kicsiny, egyszerû virág. Megbújik szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felhasználása, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben. Rovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét erõsítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségünkért, mégis a háttérben maradnak, szinte láthatatlanul, egyszerûen, akár a kamilla. Hendrik Andrea egy igazi kamilla. Lupis Miklóst helyettesítette októbertõl egészen újévig. Szinte minden nap itt volt, hallottuk csodálatosan énekelni és orgonálni a miséken. Közben persze nem hanyagolhatta el a családját, férjének és két kisgyermekének próbált megfelelni, mint ahogyan azelõtt is. Én csak csodáltam a szorgalmát, a fáradhatatlanságát és az alázatát. Többszöri egyeztetés után lemondtunk a „hozzuk össze a gyerekeket, és közben beszéljük meg az interjút” tervrõl. Nálunk valaki mindig beteg volt, Andi helyettesített, szabad hétvégét kerestünk, amikor a két család összes tagja ráér. Mivel ez nem jött össze, gondoltunk egyet, leléptünk egy kicsit otthonról, és kettesben elmentünk pizzázni. A gyerekeket máskor is összeereszthetjük. Ránk fért egy kis lazítás. - Andi, az elmúlt hónapokban gyakrabban hallottunk Téged, mint láttunk. Megbújtál a kóruson, mint egy igazi kamilla. Miklós bácsit helyettesítetted egészen az újévig. Milyen volt ez a pár hónap? - Ez volt a legszebb karácsonyom. Igaz, hogy a végére már nagyon fáradt voltam, de nagyon tartalmas volt ez az idõszak. A gyermekvállaláshoz tudom hasonlítani, amely lemondásokkal jár, de csodálatos dolog miatt hozunk áldozatot. - Hogyan lettél kántor? - A gyerekkori barátnõm zongorázni tanult, csodáltam õt. A református kántornõ javasolta a szüleimnek, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után irassanak be a kántorképzõbe. A vizsgák után szerettem volna kántorként elhelyezkedni, de falakba ütköztem. Nem a szakmai hozzáértésemmel volt baj, hanem pusztán azzal, hogy nõ vagyok, és az ebbõl fakadó gyakorlati problémákkal, mint például mi lesz, amikor gyermeket várok, ha betegek a gyerekek stb. Hét évig tanultam, elvégeztem a kántortovábbképzõt is.

Nem éreztem elvesztegetett idõnek a tanulást, rengeteg sikerélményem volt. - Mióta vagy itt a plébánián? - 1997 óta, Ágoston atyát is ekkor helyezték ide. Miklós bácsit kellett helyettesítenem a szabadsága alatt. Hitoktatói végzettségem is van, a mûemlék könyvtárban is számítottak rám, hát itt maradtam, pedig Pesten már volt állásom. Jól érzem itt magam. Püspökiben 2000 óta kántorkodom, úgy érzem, ott is elfogadtak a hívek. - Úgy tudom, néhány új dolog is a nevedhez köthetõ itt a Plébánián, mint például a Baba-Mama klub és a Kiskórus. - A baba-mama klub Kázmér testvér kezdeményezéseként jött létre. A kiskórus ötletét Miklós bácsi vetette fel még 1989-ben. Szóltam a barátnõimnek, akiknek tényleg jó hangjuk volt, és együtt énekeltünk 1994-ig. Kamill és Donát testvér ittléte alatt felvetõdött a kórus folytatása. Szent Mihály napjához köthetõ a Kiskórus születése, ennek a kórusnak a vezetését vette át tõlem Lupis Gabi. - Mindannyian látjuk, hogy nagyon családcentrikus vagy. Hogy néz ki egy otthon közösen eltöltött nap? - Együtt reggelizünk. Reggeli után a fiúk

tanulnak. Télen sokat nézünk mesét, ha jön a jó idõ, gyakran megyünk a szabadba. Egyik kedvenc idõtöltésünk a geoláda keresés. Ez egy olyan játék, ahol ládákba vannak elrejtve a kincsek, azt GPS-sel kell megtalálni. A kincs a miénk, viszont helyette másik kincset teszünk a ládába. És közben felfedezzük a kincslelõhely környékét. - Izgalmasan hangzik. - Igen, az is. Szeretünk utazni, és még szeretünk a szabadban sátorozni is. - Péter, a férjed, partner a közös programokban? - Teljes mértékben. - Hogyan szoktál feltöltõdni? - Nagyon szeretem a zenét. A jó zenét. Ami persze lehet klasszikus is, akár rock, a lényeg, hogy jó legyen és kikapcsoljon. Akár takarítás közben. És a tánc is ilyen… - Igen? A jó zenét és a táncot én is szeretem. Külön - külön is, de jobb együtt. - És persze az orgonálás, ami a leginkább kikapcsol. Akkor tényleg megszûnik a külvilág. Az egyik szombat esti misén szintén õ orgonált. Gyönyörû volt a hangja és a játéka. Nemcsak neki szûnt meg a külvilág. Hegede Márta

7

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 8


ASK Lõrinc diakonus legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta. Mikor letartóztatták, a bíró elsõ kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lõrinc a kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy Valeriánus császár keresztényüldözése idején II. Szixtusz pápát 258. augusztus 6-án elfogták, amikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lõrinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a kiszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: „Íme, itt vannak az Egyház kincsei!”. Ez a történet járt a fejemben miközben a Gyöngyösi Autista Központ felé igyekeztem. Telefonon beszéltem ismeretlenül az intézmény vezetõjével, Kis Erzsébettel, aki készségesen bejött még szombaton is, hogy megmutassa… az egyház kincseit. Összes ismeretemet eddig az autizmusról Barry Levinson rendezõ és Dustin Hoffman Oscar díjas filmjébõl, az Esõemberbõl merítettem. Vártam a fal mellett ácsorgó, megérinthetetlen embereket, és helyette, amint beléptünk három kisgyermekkel találtam szembe magam, akik egy kanapén hancúroztak. Erzsébet körbevezetett a ferences rendház épületének fél szárnyát elfoglaló Autista Segítõ Központ (a továbbiakban: ASK) területén. Mesélt a kezdetekrõl: - Az intézmény 1999-ben alakult meg, de 2001-ben kezdte valós mûködését. Ébner Gyula és Ébner Magdolna házaspárt erre saját autista gyermekük indította. Õk keresték meg a ferences rendtartományt, tudnak-e segítséget nyújtani, és megkapták az épületegyüttes egy szárnyát. Gyermekotthon jött létre 10 fõvel. Olyan gyermekek voltak, akiket Magyarországon a szülõk sehol sem tudtak elhelyezni, senki sem vette fel õket. Utána alakult meg az iskola, majd a fogyatékos személyek gondozó háza. 2008-2009-ben Karácsondon létesült 10 fõvel a fogyatékos személyek lakóotthona. Az volt az álom, hogy hat éves kortól itt nevelkedõ gyermekek felnõtt korában Karácsondon megoldódjon a foglalkoztatásuk. A föl-

8

fotók: ASK

Az egyház kincsei

deken a Boróka Majorságban termelõmunkát végeznek, és a termés a zöldségfeldolgozó üzemben feldolgozásra, majd értékesítésre kerül. Jelenleg a lakóotthonban a Rendtartomány a fenntartó, de sajnos a majorságban megszûntek a vállalkozások, és a FÕKEFE vette át a foglalkoztatást. A szakmai segítséget továbbra is az ASK adja. Magyarországon és egész Kelet-Európában nincs ilyen több célú komplex intézmény. Van több, de csak bentlakással, vagy csak tanítással foglalkoznak. A majorságra a példa Írországban volt, ott farmok vannak kialakítva. Karácsondot a termelõmunka által önfenntartóvá lehetne tenni. Van igényük az autista fiataloknak is az önállóságra, saját munkára, önálló életre. Hogy miért fontos az autista fiataloknak a munka? Amiért nekünk is. Amit dolgozunk, az értékteremtõ munka legyen, hogy a társadalomnak hasznos tagja lehessen. Nagyon változó a gyermekek igényei. Speciális szükségleteik vannak, vizuális segítség, segítõ emberek, eszközök, tárgyak, minden, amivel ebben a világban el tudnak boldogulni. Az igazgatónõ az iskola termeiben megmu-

tatta azt a rengeteg eszközt, amelyet a tanárok maguk készítenek külön minden egyes gyermekre szabva. Közben sikerült egy kis konfliktust is megoldani egy igen-igen rendszeretõ fiú és egy másik, számára teljesen szabálytalanul egy LEGO-s dobozzal szaladgáló gyermek között. Mesélt az itt folyó szakmai munkáról is: - A módszer, amit alkalmazunk, az egész intézményben jelen van, hogy mindenben érthetõ legyen ez az egység. Protetikus környezet: Biztonságos, érthetõ, bejósolható, mindennek meglegyen a helye, úgy legyen felépítve, hogy számukra teljesen érthetõ legyen. Az oktatási program egyénre szabott, napirendi kártyákkal folyik, vizuális segítségnyújtást használunk. Képcserés kommunikációt alkalmazunk, hogy az autizmussal élõ gyerek is tudja közölni a környezetével, hogy mit szeretne kérni. Speciális fejlesztési módszer az alaplapok alkalmazása (pl: lábnyomok a folyosón, tányér és pohár jele az asztalon). Strukturált, kódos munka, ami az önálló munkavégzés megtanítása, hogy a kis képeket elvegye a gyermek, és egyedül végezze el a feladatot. Folyamatábrákat használunk

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 9

XVIII. évfolyam 1. szám - 2013. Húsvét mindent apró lépésekre lebontva, képekkel, számokkal, például tojásfõzés folyamata, vagy akár a fogmosás. Itt hirtelen meglepõdtem, mert egy pillanatra felvillantak bennem a modern nagyvállalatok folyamatábrái, alaplapjai. De ez messze vivõ gondolat lenne… - Mozgásfejlesztés, tornaóra, kézmûves foglalkozások, zeneterápia van délelõtt és délután a gyerekeknek. Nem vagyunk hívei a túlzott gyógyszeres terápiának, csak azokat a gyógyszereket adjuk, ami az gyermek egészségügyi állapotában szükséges. Inkább pedagógiai módszerekkel, egyénre szabott programmal oldjuk meg a problémákat. Tavaly nyáron volt az elsõ csapat, aki kikerült az intézménybõl. A szülõket is képezni kell, hogy tudják otthon használni az eszközöket. Van is olyan család, aki tudja használni és e szerint élnek. Bármilyen jó képességû is egy gyermek, nagyon fontos, hogy legyen vizuális segítsége, mert nem véletlenül lett autista. A kapcsolattartás jó a szülõkkel. Programokat szervezünk a szülõkkel együtt, például karácsonykor a gyerekek mûsort adnak elõ. Minden gyermek megmutatja, hogy mit tud, melyiket mire tudjuk bevonni. Akár szavalásra, vagy körtáncba. Anyák napi ünnepséget is tartunk, a nyílt héten a szülõk és érdeklõdök betekintést kaphatnak az intézmény mindennapi életébe. (itt is aludhatnak is az anyukák.) Így látják, hogyan zajlik a gyermekek élete. Mi mindent megszervezünk, mert az a legfontosabb, hogy az autizmussal élõ tudja, mi fog történni, állandó, kiszámítható, biztonságos programok legyenek. A gyerekeknek elõre lehet jelezni, hogy pl. ma vendég jön. Amikor az autista fiatal bejön, akkor látja vizuálisan, hogy van egy vendég, és számára nem lesz meglepetés. Egy különleges szobához, a Snoozelen-szobához értünk el sétánkban, ahogy beléptünk néhány kisfiú csúszkált nagy boldogan az apró színes labdákkal megtöltött medencékben. A belsõ terem egy hófehér szoba, felszerelve kényelmes fotelokkal, heverõvel, gyöngyözõ buborékokkal teli lámpákkal miközben halk zene szólt. - Német módszer, a szobát relaxációra használjuk, az autista gyerekek sokkal érzékenyebbek, más az észlelésük, és akár hiperérzékenyek is lehetnek. A szoba minden fényhatástól mentes, azért hogy csak a számukra kellemes érzéseket kapják meg. Fejlesztés szempontjából is hasznos, ha tudjuk, hogy egy gyermek nagyon érzékeny a hangra, akkor elõször teljes csendet teremtünk, majd késõbb halkan szól a zene, addig, amíg számára kellemes. Van olyan gyerek, aki eddig dührohamot

kapott például piros lámpától. Akkor a kivetítõn piros dolgokat jelenítünk meg. Vagy az érintést nem szeretik. Akkor ebben a helyiségben tüsilabdákkal kezdjük masszírozni, majd késõbb krémekkel, hogy megtanulják a másik érintésének elfogadását. Érdekelt, hogy miben másabb az életük azazl, hogy egyházi intézményként, egy kolostor falai között élnek. - A Ferences Rend jelenléte? Ez nehéz kérdés, mert mindig itt voltam, ezért nem tudom összehasonlítani más intézményekkel. Azzal már másabb, hogy van lelki igazgató, már ez is egy kuriózum. Mi imával kezdjük a napot, szívesen mennek be a gyerekek a kápolnába, gitárral együtt énekelünk. Étkezés elõtt és után is imádkozunk. Ez jelenti a gyerekeknek a nap rendjét, keretét. Van tanévnyitó és tanévzáró szentmise is a szülõkkel együtt. Nagyon jó volt az adventi idõszakban, hogy az elsõ gyertyagyújtásnál itt voltak a rendtartományból a vendégek, és József atyával közö-

helyet. Megláttam, hogy nyílt napjuk van, és ismeretlenül becsöngettem. Ezután mindvégig kapcsolatban maradtam az intézménnyel, nyári önkéntesként is, késõbb az a megtiszteltetés ért, hogy már itt dolgozhattam, elõször fejlesztõ pedagógusként, majd vezetõ gondozónõként, otthonvezetõként. 2012 óta az intézmény vezetõje vagyok. Magyar Gergely ferences tartományfõnök kért fel a feladatra. Ez számomra nagyon megtisztelõ dolog, hálás lehetek a sorsnak, hogy Magyarországon egy egyedülálló intézmény vezetõje lehetek. Nagy felelõsség ez nekem, mert az emberekért és az itt lévõ gyermekekért vagyunk felelõsséggel. Az intézményvezetõ itt nincs magára hagyva, a részlegvezetõktõl, Szabó József atyától, és a Ferences Rendtõl is nagy segítséget kapok. Ez a jó benne, hogy a munkatársak szívvel lélekkel az intézmény mellett vannak, lelkesedéssel végzik a munkájukat. Még a konyhás néni is mindenkit ismer, gyermekeket és munkatársakat egy-

sen ünnepeltünk. Fenntartásban is más, nem léteznénk a Ferences Rend segítsége nélkül. A Rend missziónak tekinti az intézmény fenntartását. Lehet látni, hogy mennyire ember és eszközigényes az intézmény. Adományok nélkül az állami finanszírozásból nem tudnánk létezni. A Rend nem csak az ötvenöt gyereknek, fiatalnak nevelését, gondozását segíti, hanem a hozzájuk kapcsolódó családok is segítõ kezet kapnak. Ha ezek a gyermekek nem lennének ebben az intézetben, hanem otthon lennének, ezekben a családokban lévõk nem is tudnának dolgozni. Így kapnak egy kis levegõt, tudnak dolgozni, kikapcsolódni is. Erzsébet nagy lelkesedéssel mesélt az intézményrõl, az itt folyó munkáról, miközben egy nyakába csimpaszkodó gyermek derekát átkarolva sétáltunk tovább. Saját magáról csak kérésre mesélt: - 2005-ben keveredtem ide, a fõiskolás szakmai gyakorlatomhoz kerestem gyakorlati

aránt. De József atya is ismeri név szerint a gyerekeket, dolgozókat. Egy hihetetlen közösség a gyerekekkel, a munkatársakkal és a családokkal. Engem a gyerekek fogtak meg, amikor bejövök, és megölelnek, vagy egy gyerek sikere, amikor már kanállal eszik, vagy szobatiszta lesz. Ezek az élmények tartanak itt, és csináljuk jól vagy rosszul, de tesszük. Nem mindig vagyunk fönn, vannak mélpontok is. A munkatársak hihetetlen erõvel és hozzáértéssel dolgoznak. Nemcsak a pénzért, hanem mert szeretik a gyerekeket. Olyan dolgokat tudnak megtanítani az autista fiatalok nekem, hogy mennyire lehet örülni egy sárga virágnak, vagy akár egy papírgalacsinnak is. Egy gyermek akár egy órán keresztül is örül, olyannak, ami mellett én el megyek. Egy más világot képesek megmutatni azoknak, akik erre kíváncsiak, és nyitottak. Török Julianna

9

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 10


párban

Jegyes kurzus

fotó: Hegede Márti

nem felbontható, hacsak valami különleges indok nincs rá. „A házasságkötés által a férfi és a nõ már nem két test többé, hanem egy testté válik. A válás - ilyen egyesülést követõen - öngyilkosságot jelent, önmagunk széthasítását. Ez maga a halál. Csak a szeretet eggyé olvasztó áramlása képes a házastársak egységét megõrizni: az a szeretet, amely Isten szeretetébõl ered, és amely felette áll a természet változásának és az ember hangulatainak. Az a férj és feleség, aki csak vesztegeti idejét, ahelyett, hogy Szeretné egymást, két olyan teremtmény, aki a halálra pazarolja életét. Ha ellenben szeretik egymást, Isten eljön közéjük, és így otthonuk az öröm otthonává válik, még a legsúlyosabb megpróbáltatások közepette is” (Igino Giordani) Isten végig jelen van a házasságkötésnél és a házasságban is. Nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy minden zökkenõmentesen fog menni. Jönnek a hétköznapok, a veszekedések, ami az együttélés velejárói. Jobb esetben. Sajnos a ki nem mondott szavak, a sértõdések csak mélyítik a szakadékot, és fizikailag is tönkreteszik az embert. De a Jóisten átsegít a nehézségeken, bátran forduljunk hozzá! Együtt kell mûködnünk a párunkkal minden tekintetben. Valahogy így képzelem el másoknál is, mint ahogyan velem megtörtént: kézen fogott a Jóisten, megfogta a párom kezét is, és egymásba kulcsolta a kezünket. Urunk, mennyei Atyánk, tudjuk, hogy a házasságban nagy feladat vár ránk, s kezünkbe van letéve a jövõ nemzedék áldása vagy romlása. Világosíts meg és erõsíts meg bennünket, hogy gyakoroljuk azokat az erényeket, amelyek egy neked tetszõ házasságban elengedhetetlenek: az istenfélelmet, az áldozatkészséget, az õszinteséget és a tisztalelkûséget. Add, hogy együtt növekedjünk szeretetedben: hogy szeressük mindazt, amelyben megcsillan valami a Te fenséges arcodból. Engedd, hogy tiszta szerelemmel szeressük egymást és ezzel méltók legyünk áldásodra, Krisztus Urunk által. Ámen.

„El-elmegyek mellette némán, Én nem nézek rá, õ se néz rám, Hanem azért halkan, titokban, A szívünk mégis összedobban.” Heltai Jenõ Találkozás címû versének elsõ versszakát idézem a kedves olvasóknak. Nem véletlenül. A jegyesoktatáson kaptam kezembe egy kettéhajtott papírt, azon olvastam. Persze most joggal kérdezhetik tõlem, mit kerestem ott, milyen papír, egyáltalán mirõl beszélek? Megnyugtatásképpen, házasként cikket írni mentem oda, kíváncsi voltam, idén milyen lesz a jegyesoktatás? Bár nem most volt, élénken emlékszem a sajátomra. Érdekes beszélgetések, viták, otthon kitöltött tesztek és átbeszélések. És új dolgok. Vagyis azt gondoljuk, ismerjük annyira a párunkat, hogy már nem okozhat meglepetést. Meglepetést tényleg nem okoz. Vagy, ha igen, akkor kellemeset. De a jó meglepetések a házasságon belül is kellenek, színesítik a szürke hétköznapokat. De térjünk vissza a jelenbe. Az idei jegyes kurzus nekem is meglepetést okozott. Méghozzá igen kellemeset. Amikor azt hallja az ember, hogy egyre kevesebben házasodnak, egy éven belül többen válnak el, mint kötik össze az életüket, hajtott a kíváncsiság: vajon most idén hogyan döntenek az emberek? Tizenhat házasulandó párral találkoztam az elsõ összejövetelen! És azóta növekedett a számuk, most húsz pár szeretné összekötni az életét! Sokan összegyûltünk a Tanácsteremben. Az oktatást idén Joe atya elhívatott vezetésével

10

Kis Károlyné, Juditka és férje segítik. Az elsõ alkalommal három, már házaspár is eljött, hogy tanúságot tegyen. A tavalyi kurzuson vettek részt, elmondták a tapasztalataikat. Az egyik pár gyermekáldás elé néz, Húsvétra várják kisfiukat. A võlegények és a menyasszonyok egymást mutatták be. Elmondták a nevüket, életkorukat, foglalkozásukat, vallásgyakorlók-e. Többnyire 20 és 30 év közöttiek a fiatalok, fõként értelmiségiek. A párok egyik vagy másik tagja komolyan gondolja a kereszténységet, és gyakorolja is a vallást. És ez megint egy nagyon kellemes meglepetés. Keresztényi kázasságot fognak kötni, tehát valóban komolyan gondolják az elhatározásukat, és nemcsak azért esküdnek templomban, mert az milyen szép. És, ha már az esküvõnél tartunk: a bemutatkozás után a fiatalok az eskü szövegével ismerkedtek. Juditka és Karcsi arra a tényre hívták föl a figyelmet, hogy az egyházi esküvõ abban különbözik a polgáritól, hogy a házasulandó párok esküt tesznek egymásnak és Istennek. És ezzel a ténnyel rávilágítottak arra, milyen súlya van az egyházi esküvõnek. Ne azért jöjjenek a templomba, mert milyen szép, amikor a menyasszony végigvonul a hófehér ruhájában, az édesapjával karöltve. Milyen szépen beszél a pap, énekel a kántor. Milyen szépen feldíszítette Dérné Julika a templomot. Milyen szép fényképeket készítenek a felkért fotósok. És még sorolhatnám. Hanem azért kössenek egyházi esküvõt, mert valóban komolyan gondolják egymással a közös életet. Ahogy már írtam is, esküt tesznek egymásnak és Istennek is. És ez

Hegede Márta

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 11


injerjú

A 34 éves ferences szerzetest, Alessandro Brustenghit az utóbbi idõben az új tenorként emlegetik. Alessandro atya Voice from Assisi (Hang Assisibõl) címû CD-je néhány hónapja jelent meg az Egyesült Királyságban. A lemez producere Mike Hedges volt, aki már olyan nagy nevekkel dolgozott együtt korábban, mint a U2. A felvételeken a csodálatos tónusú, szárnyaló hang egyházi mûveket, opera áriákat és modern dalfeldolgozásokat énekel, repertoárjában szerepel többek közt Vincenzo Bellini újonnan felfedezett O Tantum Ergo Sacramentum címû elõször felvett mûve, Assisi Szent Ferenc imájának feldolgozása, az Ave Maria Schubert változatai, a népszerû Sancta Maria ária Pietro Mascagni operájából, a Parasztbecsületbõl és Donovan dala az 1960-as évekbõl. Az alábbiakban az Ancora Online oldalán vele készült interjúból fordítottam egy részletet. Le tudnád írni annak az útnak a fõbb állomásait, ami Perugiából, szülõvárosodból a londoni stúdióba vezettek, ahol a Beatles albumait és az „Assisi hangok” címû albumodat rögzítették? Mi jött elõször, a szerzetesi hivatás, vagy a zenei? Elõször a zenei hivatás jött, vagy inkább már korábban megnyilvánult, mert a valóságban együtt született. Az Úrnak mindig van egy terve az emberrel és együtt írja történetét az emberrel, miközben haladnak az úton. Az Isten ugyanakkor szabadon hagy, beszél hozzád, látja, hogy mi történik az életedben, a történetedben, és fokozatosan visz egyenesen elõre, amíg nem teljesíted a küldetésed. Kilenc évesen kezdtem el zenét tanulni. Szolfézst tanultam két évig. Aztán, amikor tizenöt lettem, beiratkoztam orgonára a konzervatóriumba. A zene iránti szenvedélyem két nagy mesternek köszönhetõ: Bachnak és Michael Jacksonnak. Az õ zenéjüket hallgattam és orgonista akartam lenni. Aztán elkezdtem énekelni, amikor 18 éves voltam, egy kicsit poénból, egy kicsit játékból. Közben, amikor tizenhat voltam, egy nagy átalakuláson mentem keresztül, ami segített kilábalni egy mély válság által keltett lelki feszültségbõl. Rögtön ezután oda akartam adni életemet Istennek, mert azt mondtam, hogy ha Isten adott neked mindent, én is neki akarok adni mindent. 19 évesen úgy döntöttem, hogy bele-

fotó: www.italymag.co.uk

Interjú Alessandro Brustenghi ferences szerzetessel, „Assisi hangjával”

vágok: elmentem Assisibe, ahol segítséget kértem egy testvértõl, aki két évig követte az életem. Ennek az útnak az elején úgy döntöttem, hogy abbahagyom az orgona tanulmányaimat, amolyan gesztusképpen, mondván: „Íme, most csak rád gondolok, kedves Istenem.” Nem tudom, igazán jól tettem-e ekkor, de azt határozottan mondom, hogy kellett ahhoz, hogy megértsem, mit is akarok valójában. Miután beléptem a rendbe, folytattam az éneklést, bár eleinte nem ment nagyon jól. A felfedezõm egy perugiai énekes volt, aki hallott engem énekelni az egyik kisebb koncerten, és ragaszkodott hozzá, hogy menjek el egy meghallgatásra, annak ellenére is, hogy nagyon ellenkeztem. Nála találkoztam egy menedzserrel, ezt követte egy újabb meghallgatás a Decca stúdióval, aminek a végén felajánlották a CD felvételt. A lehetõséget az evangelizációra nem én kerestem, hanem rám talált. II. János Pál és XVI Benedek pápa is hangsúlyozta a „via pulchritudinis”-t, azaz a Szépség útját. Mit gondolsz, a zene közelebb visz Istenhez? A zene Isten hangja, közel visz hozzá, mert közvetlenül éri el a szívünket, belép és újrateremti, s mert az Isten hangja teremtette a

világot, akkor, amikor az Isten újra megszólal a zene hangján, újrateremti azt. A zene Istenhez így „veleszületett” módon kapcsolódik: a zenei élmény Isten-élmény, a szépség megtapasztalása az Isten megtapasztalása, mert Isten a Szépség. Közvetlen, azonnali, nem szorul magyarázatra, egyszerû! -Említetted, hogy a profán szerzõk közül különösen csodálod Michael Jacksont. Mi tetszik benne? Michael Jackson mindig is elbûvölt a zenéjével és különösen a tanúságtételével: felismerte, hogy a zene és a tánc isteni eredetû. Abban a mûvészetben, amit csinált, mindig azt mondta: „Nem az enyém ez a dolog, ez a valami Istentõl jön, és nem az enyém, én csak közvetítem.” Különösen érdekes ez egy nem keresztény ember szájából. Visszatérve az egyházi zenére, melyik az a darab, amit a legjobban ajánlanál a közönség, amelyik a legjobban feltölt, és amit ha elõadsz, beleremegsz? Nagyon tetszik Mascagni Ave Mariája. Számomra ez mély tartalommal bír és minden alkalommal nagyon magával ragad, amikor eléneklem. Nicola Rosetti, ford. Lehotai Kata

11

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 12


felhívás Ne engedjük becsapni és félrevezetni önmagunkat, és védjük meg egymást! Felhívás rászedett idõs magányos emberek védelmében! A Ferences Plébánián mûködõ Karitász csoporthoz fordultak olyan idõs - a mai világ vámszedõit nem ismerõ - becsületes, kisnyugdíjas emberek, akiket telefonon mindenféle nyeremény reményében meghívtak Gyöngyösön egy-egy közösségi helyre árubemutatóra, vagy ingyenes egészségügyi állapotfelmérésre. Akik elmentek, vagy elmennek, azok bizony nagyon pórul járnak. Olyan termékekkel tértek haza, amire semmi szükségük nincs, vagy ami semmire sem jó, és a nagy kedvezmény reményében aláirt hitelszerzõdéssel évekig fizethetik a hiteltörlesztést olyan termékekért, amik semmire sem jók, vagy nincs is rá szükségük. Egy ilyen telefonos invitálást elfogadó idõs magányos ember e területen szerzett szomorú tapasztalatát szeretnénk megosztani tanúságul mindenkivel, hogy ne hagyják magukat félrevezetni., ne menjenek el semmilyen árubemutató címen hirdetett vacsorára, vagy ajándékosztásra, sem hõkamerás ingyenes egészségügyi állapot felmérésre, mert túlságosan nagy árat fizetnek érte. A panaszt tevõ idõs embert ilyen árubemutatókon olyan felesleges termékek megvételére beszélték rá, melyre semmi szüksége nem volt. Pl. Nagyothalló

készüléket vett 160 ezer forintért, de mivel hitelre vette, 2 év után 360. 000 Ft volt a nyugdíjából levont részlet, melyet, ha szüksége lett volna rá, 80 ezer forintért tudott volna vásárolni támogatással, de nem is volt nagyothalló. Így nincs rá szüksége. Másik termék a bioptron- lámpa, melyre szintén rábeszélték, itt is 320. 000 forintot fizetett ki a nyugdíjából részletekben, mely semmire sem volt használható, nem beszélve arról, hogy 80 ezer forintért az üzletben is megvehette volna. A nyugdíja hitel terhelésénél újabb áruvásárlási szerzõdés került elõ, mely 350. 000 forintértékû egyébáruról volt kiállítva, havi 12. 800Ft részlettel 4 évre 2016-ig több, mint 600. 000 forintot kell neki megfizetni, de ennek fejében semmi árut nem kapott, csak a bank bizonysága szerint aláirt egy hitelszerzõdést, (mikor és hol nem emlékszik) melyrõl nem világosították fel. Így most 4 évig vonják a nyugdíjából a 17. 800 forintos részletet a kamattal együtt, és mindezeket az akkor 84.000 Ft-os nyugdíjából. Ezt követõen keresett meg bennünket segítséget kérve, mivel a nyugdíjából levont hitelek, és a rezsi részletek, a gáz, a villany, a közös költség levonása után a megélhetése is veszélybe került. Élelmiszer segéllyel és a részletek kiváltásával tudtunk segíteni, adományokból, hogy 82 éves korára

ne kelljen éheznie, és a gáz, villany kikapcsolása ne okozzon újabb kiadásokat. Kérjük, hogy akinek a környezetében vannak idõs magányos emberek, figyelmeztessék õket az árubemutatók, egészségügyi felmérésék címmel szervezett burkolt áruvásárlási kötelezettségekre, áruhitelekre. Nagyon nehéz az áruvásárlásból visszalépni, de aki a szerzõdés aláírását követõ 8 napon belül bizonyíthatóan visszaküldi a cégnek terméket, az talán megmenekül a hiteltörlesztéstõl. Senki ne higgyen a telefonon történõ csábító ígéretekkel teli ingyenes meghívásoknak, mert a fenti eset is mutatja, ezek az üzletek csak a szervezõ cégek zsebét gazdagítják a hiszékeny emberek pénzébõl, kis nyugdíjából, és egy életen át nélkülözhetnek ezek a rászedett emberek a kis ajándékért, mosóporért cserébe. Vigyázzunk a környezetünkben élõ idõs, magányos emberekre, és figyelmeztessük õket hogy ha elmennek, vásárlás nélkül nem igen ússzák meg, és veszélyeztetik a megélhetésüket is. Akinek hasonló szomorú tapasztalata van, jelentse fel a rendõrségen az árubemutatót tartó céget. Reméljük, segíthetünk elkerülni a nagyobb bajt, melyet ezek az árubemutatók, és egyéb rendezvények rejtenek magukban. Karitasz csoport

köszöntõ

„A hit és a hímzés életem vígaszai” Gyöngyösön a Magyar Kultúra Napja alkalmából Bordás Ottó hímzõ is megkapta a Gyöngyös Város Kultúrájáért díjat. Bordás Ottó hímzõ, népi iparmûvész Gyöngyösön született 1932-ben. A Gyöngyös melletti Csókás tanyán egy szõlészetben, úgynevezett mintagazdaságban töltötte gyermekkorát öt testvérével együtt A családi értékrendben az összetartás, a szeretet és a hit voltak a meghatározóak. Vincellér édesapjától megtanulta a munka becsületét és tisztességét. 1945 után azután minden megváltozott. Ebben az idõszakban egy olyan trauma érte, mely meghatározta életének további folyását. Szívgyulladással évekig ágyhoz volt kötve,

12

édesanyja próbálta benne tartani a lelket, aki recski lány volt, és bár ismerte a gyönyörû recski hímzést, de maga nem tudott hímezni. Az õ biztatására kezdte el ezt a mesterséget hiszen ezt ágyban fekve is lehetett mûvelni teljesen autodidakta módon. Befejezve a hat osztályt, szakérettségit tett munka mellett, utána sokáig nem vett kezébe tût. Irodavezetõ lett a Borforgalmi Vállalatnál, majd az SZTK jogtanácsosaként ment nyugdíjba. Pedagógus feleségével példás házaséletet élt. Karácsondra költözésük után szülei hirtelen

elvesztése csak fokozta lelki terheit. 35 évesen a hímzés lett az altatója, nyugtatója. Nem tanulta senkitõl, õ maga dolgozott meg a mintákért, amiket saját elképzelése szerint továbbfejlesztett. Sok értetlenkedõvel találta szembe magát, akik nem értették, miért végez egy férfi nõi munkát. Az, ahogyan õ készíti a mintákat, az matematika. Nem rajzolja elõ a mintát, hanem megtervezetten a vászon szálán halad az elképzelése szerint. Szálhúzásos, vagdalásos technikájú munkákat készít, tárgyféleségek széles skáláját. Sok-

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 13


elmélkedés

Idõ Istennek „Megadatott a kegyelem: miközben minden áll és hallgat, egyedül az öröklét mûködik.” (Pilinszky János)

sok terítõt, díszzsebkendõt, kötényeket, gallérokat, oltárterítõket, misekendõt készített otthonra, illetve az Egyháznak. Legszebb darabjai a gyöngyösi Ferences Templomban találhatók. Olyan egyedi mintát sikerült megalkotnia, amiben öt motívum rejtezik egyszerre. Mára már 40 önálló kiállításán számtalan „B” kategóriás és 42 db „A” kategóriás - ami a legmagasabb minõsítés zsûrizett, mûvészi alkotását mutatta be a közönségnek. Többek között Borbély Jolán is nagy elismeréssel szólt a hímzéseirõl. Közben megkapta a Népi Iparmûvész címet is - ehhez 5 db „A” kategóriás alkotás szükséges. Tevékenysége, minden szabadidejét lekötötte. A mindennapi munkájában keletkezõ feszültségek feloldására a legtökéletesebb módszernek bizonyult. Családi körülményei, fia és felesége folytonos elismerései, buzdításai tették lehetõvé e szint elérését. A hímzés öröme minden fizikai, szellemi és lelki krízisen átsegítette, életértelmet jelentett. Õ maga így vall errõl: „Nagyon drága az ár, amit fizetnem kellett, hogy ezek az alkotások megszülessenek. A hímzés azonban olyan lelkiállapotot hoz létre bennem, amit semmi más nem tud helyettesíteni. Életem vigaszai a hit, édesanyám, a családom, a fiam és a hímzés voltak. Mára csak a hit és a hímzés maradtak.” 46 éves hímzõi életmûve nemzeti kulturális örökségünk része, mellyel felbecsülhetetlen eszmei, mûvészi, anyagi értékkel gyarapította városunk, hazánk kultúráját. Kívánjuk, hogy még sok új alkotás kerüljön ki a kezei közül, és találjon támogatóra gyûjteménye kiadásához is! BPM

Szent az, ami Istené. Neki lefoglalt, neki fenntartott, neki átadott - az ÖVÉ. Lehet szent egy tárgy, amely különleges helyrõl származik. Lehet szent maga a hely, mely átitatódott az évszázadok során emberek imáival, sóhajával és a Lélek gyümölcseivel. Lehet szent egy ember, kinek arcán, mosolyán, tettein átsugárzik a Teremtõ és Megváltó Isten gondoskodó keze nyoma. Lehet szent az idõ, amelyrõl azt hisszük, hogy a miénk, hogy mi rendelkezünk felette. De az idõ Istené! Nekem adja, hogy tegyem azt, aminek ideje van. A végtelen idõfolyamban újra és újra hív, hogy olykor csak Õrá nézzek, Õt hallgassam, hogy tekintete és szavai megerõsítsenek abban az Egyben, amely igazán szükséges. Ezek a pillanatok a keresztény ember számára a vasárnapok. Isten maga kötött szövetséget az Õ népével, és törvényeket adott neki. Bár Mindenható és bármit megtehet, mégis arra kéri az embert: Az Úr napját szenteld meg! Törvény, a tízparancsolat része a vasárnap megszentelése, de az ember Istentõl kapott szabad akaratával szabadon rendelkezhet. Isten kegyelmébõl vasárnaponként részese lehetek az Õ üdvösségszerzõ mûvének, és van valami, amit én (!) szentelhetek meg. Az én imáimtól, szeretetben végzett szolgálataimtól, pihenésemtõl lesz szent az Úr napja, és Õ jutalmul velem marad. Van, amikor erõnket megfeszítve kell dolgozni, és van, amikor le kell ülni Máriaként a Mester lábaihoz, és semmit sem tenni. Természetesen ez a semmittevés Jézus mellett szinte lehetetlen. Mert ilyenkor is tartom a kezem, hogy befogadjam ajándékait, melyeket nem von meg tõlem. Sõt, küld, hogy adjam tovább másoknak, mert a nekem adott idõben dolgozik bennem és általam. Mikor tizenévesként megbérmáltak, nem fogadtam kitörõ lelkesedéssel azt, hogy keresztanyám után Szent Márta lett a védõszentem. Azt hittem, hogy én is olyan leszek, mint Márta, aki Jézus mellett volt, de nem Vele. Évek teltek el, míg be kellett látnom, hogy amit Jézus neki mond, nekem is szól: Márta, Márta! Sok mindennel törõdsz, sok minden

nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges! Az Úr szava, azt hiszem, ma különösen minden emberhez kiált. Vajon mennyit teszünk le a terheinkbõl az Úr lábai elé? Vajon abbahagyjuk-e néha rohanásunkat, odaadjuk-e neki aggodalmainkat, megpihenünk-e munkánkban? Legyünk végre szabadok minden kötöttségtõl, és örvendezve töltsünk idõt Isten jelenlétében! „Megadatott a kegyelem: miközben minden áll és hallgat, egyedül az öröklét mûködik.” (Pilinszky János) Én hálát adok Istennek, hogy a családommal ünnepelhetem a vasárnapot! Soha nem volt kérdés, hogy szentmisével szenteljük meg az Úr napját. Gyermekeink néhány napos koruk óta ringatóztak, sétálgattak, szaladgáltak, olykor kiabáltak és lefeküdtek az oltár közelében, de azt hiszem, egy keresztény család számára természetes, hogy a gyermekek belenõnek szüleik hitébe. Ezen a napon másként is dolgozunk. A legszükségesebb házimunkák napunk része, de talán nem ez uralkodik a vasárnapon. Igyekszünk keresni a kapcsolatot családtagjainkkal, hiszen a szeretet kötelékeinek erõsítésére is használhatjuk ezt a napot. Számunkra a vasárnap Ünnep, amikor megtapasztalunk valami jót, szépet, ami közelebb visz minket Istenhez. Miközben egy befejezõ gondolatot kerestem az elmélkedésem végére, a Szentlélek kegyelmét is megtapasztalhattam. „Isten ujja” irányt mutatott, biztatott, megerõsített. Boldog II. János Pál pápa alábbi mondatait „kaptam ajándékba” egy kiadvány lapjain: „A vasárnap a keresztény élet középpontjában álló nap. Pápaságom kezdete óta fáradhatatlanul ismétlem: Ne féljetek! Nyissátok ki, sõt, tárjátok ki a kapukat Krisztus elõtt! Most ugyanebben a szellemben határozottan hívlak mindnyájatokat, hogy fedezzétek föl újra a vasárnapot: Ne féljetek idõtöket Krisztusnak szentelni! Igen, tárjuk ki Krisztus elõtt az idõnket, hogy megvilágíthassa és értelmessé tehesse. Egyedül Õ ismeri az idõ titkát és az örökkévalóság titkát, és az „õ napját” úgy adja nekünk, mint szeretetének mindig új ajándékát… A Krisztusnak adott idõ soha nem elveszett, hanem inkább életünk és kapcsolataink mély humanizálására nyert idõ.” Martonné Kóródi Andrea

13

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 14


visszatekintõ

Húsvéti népszokások avagy hogyan ünnepeltek nagyanyáink?

Garay János:

A szenteltvíztartó „Templomba hogyha mégysz velem,

A farsangi idõszak vége a nagyböjt kezdetét jelezte. A hívõ emberek komolyan vették a böjtöt. Az addig használt edényeket eltették, és a hústilalom mellet még zsírral sem fõztek, csak olajjal vagy vajjal. Az emberek öltözködése is megváltozott nagyböjtben. A lányok nem vehettek fel fehér vagy színes ruhákat, csak barnát, a legények pedig nem tûzhették kalapjukra a kedvesüktõl kapott virágot. Ha a legény farsangkor nem táncoltatott meg egy lányt, akkor húsvétkor nem illett beállítani a lányos házhoz locsolkodás címen. Gyakran megesett, hogy maga az apa tessékelte ki a házból, hogy ha farsangkor nem kellett neki a lánya, akkor meg se öntözze. (Néha még a mosogatóvízét is utána zúdították.) Bár sok lánynak okozott bosszúságot a kiadós öntözés, ám mégis azt mutatja a szokás, hogy na-

gyon örültek a locsolkodóknak. Néhányan még a ruhájukat is kiakasztgatták a kapujukra, hogy azt a látszatot keltsék milyen sok legény locsolta már meg õket. Délután már nem volt szerencsés, ha a legény a lányos ház elõtt sétált, mert a lányok jó pár vödör vizet készítettek el a kapuba, amit a gyanútlan legények nyakába zúdítottak. Az estét vidám mulatságok, bálok színesítették. A fiatalok között, ha akadt is, aki még orrolt egy-egy legényre a kiadós öntözés miatt, ekkora már megbékélt.Irigylésre méltó emlékek! Hogy miért? Mert elõdeink megragadták az élet pillanatnyi örömeit, és rájöttek arra a bölcsességre, hogy aki nem tudja vidáman és meghitten megélni az ünnepnapokat, az nem tudja megbecsülni a hétköznapokat sem. Elõházi Rita

A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Áldott Húsvéti ünnepeket kíván olvasóinak az Életünk szerkesztõsége

köszöntõ

Habemus Papam Adjunk hálát XVI. Benedek emeritus pápáért és az õ áldásos egyházfõi tevékenységéért, melyet nyolc éven keresztül áldozatosan végzett. És kérjük az Úr áldását új pápánkra Ferencre, „ki õt kiválasztva a püspökök rendjébe emelte, tartsa is meg jó erõben és épségben szent Egyháza számára, és Isten szent népének kormányzására.” (nagypénteki könyörgés)

14

Szerette jó anyám! Szentelt vizet miért locsolsz Keresztet vetve rám?” Az ember, édes gyermekem, Ha Istenhez megyen, Isten dicsõ színe elõtt Mint a galamb legyen. Mózes csak úgy bocsáttaték A csipke-láng felé, Hogy saruját a küszöbön Elõbb levetkezé. Az egyház ennyit nem kiván; Helyébe más jelelt: Szent vízben a keresztvetést, Mint tisztulási jelt. „Templomból hogyha indulunk S elhangzik énekünk: A szenteltvíztartó felé Megint miért megyünk? Miért mártod be ujjadat, Meg’ újra, jó anyám? Vizet miért locsolsz megint Keresztet hintve rám?” E szent jel, édes gyermekem, Ismét mélyet jelel, Az ember mintegy úti részt Viszen magával el. Isten közelébõl a szív Nyer úti kenetet, Mely szent malasztúl hull reá Bú és öröm felett. Megszentesûlnek általa A munka és dolog; Istenhez a szív mindenütt S mindig közelb dobog. Már most tudod, jó gyermekem Mit magyaráz e jel: A jó keresztény mindenütt Jó istenére lel.

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 15


eseménynaptár 2013. Virágvasárnaptól - szeptemberig Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30 és 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30 Állandó programok: minden hétköznap 6.30-kor és 18.30-kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsõpéntek reggel, és szombatonként este) Bizánci liturgia: minden hónap második és utolsó szombatján 9.45-tõl Minden hónap elsõ vasárnapján a templomban délután fél 4-tõl 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4-tõl fél 6ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden elsõ kedden 16.30-kor nyugdíjas összejövetel a Karitász csoport vezetésével. Minden elsõ csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden elsõ pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap elsõ szombatján a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap elsõ keddjén 17.00 órától a templomban; illetve rendi gyûlést tart a hónap harmadik keddjén 15.00 órától. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben. A baba-mama klub kedden és pénteken 10.00 órától várja az érdeklõdõket. Minden páros hét péntek katekézist tartunk felnõttek számára a Tanácsteremben 19 órai kezdettel. Programok: MÁRC. 28. NAGYCSÜTÖRTÖK reggel nincsen szentmise, de 6.30-tól gyóntatás, 8.00 lamentáció (Jeremiás siralmai), 9.00 olajszentelési mise az Egri Székesegyházban, 16.30tól gyóntatás, 18.00 Mise az utolsó vacsora emlékére (nincs gyóntatás) utána Búcsúbeszéd, 21 óráig virrasztás, végén Kompletórium. Gyöngyöspüspökiben és Mátraházán nincs szentmise. MÁRC. 29. NAGYPÉNTEK reggel nincs szentmise, de 6.30-tól gyóntatás, 8.00 lamentáció (Jeremiás siralmai), 15.00 Keresztút, gyóntatás, 16.30-tól gyóntatás, 18.00 Urunk szenvedésének ünneplése, „csonka

mise” (nincs gyóntatás) utána 21 óráig csöndes virrasztás, végén Kompletórium. MÁRC. 30. NAGYSZOMBAT 6.30-tól gyóntatás, 8.00 Jeremiás siralmai. Egész nap szentsír-látogatás. Húsvéti vigília Mátraházán: 20.00-kor, Püspökiben: 20.00-kor, templomunkban: 20.00-kor (tûzszentelés, körmenet). MÁRC. 31. HÚSVÉTVASÁRNAP vasárnapi miserend (7.00, 9.00, 10.30; 18.00; Gyöngyöspüspökiben 9.00; Mátraházán 10.30), 9.00 szentmise keretében az elsõáldozásra készülõ gyermekek keresztelése, 19.00 Come Prima koncertje. ÁPR. 1. HÚSVÉTHÉTFÕ szentmisék: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00, Gyöngyöspüspökiben és Mátraházán nem lesz mise. ápr. 3. szerda 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért ápr. 6. szombat: Az esti (18.00) szentmise keretében Mozart Koronázási miséje kerül elõadásra. A szentmise után jótékonysági koncert. ápr. 7. Isteni Irgalmasság vasárnapja 11.30 Jézus Szíve Család szentségimádása. ápr. 8. hétfõ Gyümölcsoltó Boldogasszony fõünnepe. Szentmisék: 7.00; 10.30 és 18.00 ápr. 10. szerda 19.00 Egyházközségi képviselõtestületi gyûlés. ápr. 14. vasárnap bolhapiac ápr. 20. szombat Barangolás a Mátrában plébániai kirándulás kicsiknek és nagyoknak. ápr. 21. vasárnap, Hivatások vasárnapja ápr. 27. szombat: Ministráns találkozó az Egri Bazilikában ápr. 28. vasárnap Búzaszentelés a fél 11-es szentmise után. 19.00: Megemlékezés P. Kiss Szaléz OFM elhurcolásáról, és közös imádság a ferences vértanúk boldoggá avatásáért Májusban minden nap 17.45-kor Loretoi litánia május 1. szerda 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért május 5. vasárnap: Püspöki templom búcsúja május 6-8. hétfõ-szerda: keresztjáró napok (Hétfõn a Barátok templomában, kedden a Szent Urbán, szerdán a Szent Erzsébet templomban. A szentmise mindhárom nap reggel 7 órakor kezdõdik) május 10. péntek 17.00 Az elsõáldozásra készülõ gyermekek elsõ gyónása, és szüleik gyónási lehetõsége. május 12. vasárnap: elsõ áldozás a 9 órai szentmise keretében május 19-20. Pünkösdvasárnap, pünkösdhétfõ 7.00, 9.00 szentmise, 10.30-kor kezdõdõ mise

után szentségkitétel, Gyöngyösi Úrangyala egész napos szentségimádás, 16.00 Felsõvárosi hívek imaórája, 17.00 Alsóvárosi hívek imaórája, litánia, Oltáriszentség eltétele, 18.00 szentmise. Mátraházán pünkösdvasárnap van szentmise 10.30kor, Gyöngyöspüskökiben pünkösdvasárnap és pünkösdhétfõ nincs szentmise május 21. kedd: harangozással emlékezünk meg 16.30-16.45-ig a nagy gyöngyösi tûzvész 96. évfordulójáról (1917.évben). május 29. szerda 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért Júniusban minden nap 17.45-kor Jézus Szíve litánia jún. 2. vasárnap Úrnapján a 9 órai szentmise elmarad. Reggel 5 órától „sátrak” felállítása. Az ünnepi körmenetet a 10 órai mise után tartjuk az Eucharisztia elõtt az elsõáldozó gyermekek hintik a virágszirmokat. Püspökiben fél 11 órakor lesz a mise, után körmenet. TE DEUM - hálaadás a tanév kegyelmeiért. Bérmálás a Szent Bertalan templomban. Jún. 9 vasárnap Bolhapiac jún. 24-28. Hittanos tábor (ált. isk. 3. osztályos kortól) Mátraházán. jún. 26. szerda: 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért júl. 7. vasárnap 10:30, Sarlós Boldogasszony ünnepe, Templombúcsú, mise után körmenet, Püspökiben nincs mise. júl. 8-12 Plébániai zarándoklat Medugorjeba júl. 3-7. szerda-vasárnap: 30. Ifjúsági Találkozó Egerszalókon. júl. 24. szerda: 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért. júl. 28 - aug. 1 (vasárnap - csütörtök): gumicsizmás lelkigyakorlat - lelkigyakorlat kamaszoknak júl. 25 - aug. 2. (csütörtök-péntek): Cserkésztábor aug. 2. péntek: Angyalos Boldogasszony (Porciunkula) ünnepe - a ferences templomokban teljes búcsú nyerhetõ aug. 15. csütörtök: Nagyboldogasszony, parancsolt ünnep aug. 16. péntek A Rókus kápolna búcsúja (az esti 6 órai szentmise a Rókus kápolnánál). aug. 17-18 szombat, vasárnap: gyalogos zarándoklat Mátraverebély-Szentkútra. aug. 20. kedd: Szent István király ünnepe aug. 21. szerda: 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért aug. 22 csütörtök: (1904-ben) este égett le a ferences templom és a kolostor Gyöngyös déli részével együtt - az esti mise után harangozás.

15

eletunk_2013_1x.qxd

2013.03.22.

9:25

Page 16

Farsangi mulatság

KIADÓ: Gyöngyösi-Alsóvárosi Ferences Egyházközség (Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2., Telefon/Fax: (37) 311-971, e-mail: [email protected], honlap: www.gyongyos.ofm.hu) • FELELÕS KIADÓ: fr. Kárpáti Kázmér ofm • FELELÕS SZERKESZTÕ: Hegede Márta • MUNKATÁRSAK: fr. Szász Zsombor ofm, Lehotai Katalin, Török Julianna, Lehotai Gusztáv • SZERKESZTÕSÉG: [email protected] • FOTÓK és KÉPSZERKESZTÕ: Hegede László • Tördelés és nyomdai elõkészítés: Garamond Grafikai Mûhely Bt. • Megjelenik évente 4 alkalommal, 600 példányban. 2013/1. szám

2013. HÚSVÉT XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja - Mint kamilla a réten. kéz a kézben

Recommend Documents