FERENCES KÖRLEVÉL „Áldott légy Uram, minden emberért...”
2012/13.Tél
A Hit Éve ferences szemmel 2012. október 11-én a katolikus egyházban megkezdődött a Hit Éve. Mit is jelent ez számunkra, akiknek Szent Ferenc és az ő lelkisége valamiképpen meghatározta kibontakozó életünket a gimnáziumban, és talán továbbra is számolunk azzal a magatartással, akár hétköznapi döntéseinkben is, amely a ferences rend alapítójára volt jellemző. Az Assisiben kereken 830 éve, 1182-ben született Francesco egy lelki válságot követő megtérése után 21 évesen indult el azon az úton, amelyről későbbi élete során soha nem tért le, és hűséges maradt választott eszményéhez, a szegény Krisztus követéséhez. Szakított korának kikapcsolódási formáival, hátat fordított az akkor divatos lovagi eszményeknek és a kisvárosok egymás elleni harci cselekményeinek. Minden külső eszközt, egész örökségét és még saját ruháját is hátrahagyva bátran rálépett a hit szűk ösvényére, melyen mindvégig ragaszkodott az evangéliumi nyolc boldogság eszményéhez. Egyszerűség és alázat jellemezte az önmagát „kisebb testvérnek” elnevező fiatalembert, akinek a hatása - mely végső soron a megélt evangélium ereje volt - társak sokaságát vonzotta magához, és átívelve majdnem kilenc évszázadot, továbbra is példát ad Isten szeretetére, a Krisztushoz való hűségre és a hit bátorságára. Számunkra, jelenlegi és „öreg” ferences diákoknak Szent Ferenc élete a megélt hit példája. XVI. Benedek pápa is nem véletlenül hirdette meg az október 11-én elkezdődött, és a 2013. november 24-ig tartó Hit Évét, mert a ma társadalma, és voltaképpen egész Európa, úgy tűnik, gyökeresen eltávolodott a hittől és mindattól, ami természetfölötti érték. Tulajdonképpen minden nemzedéknek meg kell
küzdenie a saját hitéért, és a Hit Éve egy jó alkalom lehet annak a tudatosítására, hogy újra megvalljuk, hogy kié vagyunk és kihez tartozunk. Nem csekély a tét, mert vagy a világ mellett döntünk, vagy Jézus Krisztus személye mellett. Szent Ferenc is ezt érezte, amikor számot vetett sorsával és jövőjével. Nem csüggedt el, amikor még egyedül volt, mert hitéért egy belső megerősítést és egy külső látomást is kapott, amikor San Damiano templomában a keresztre feszített Krisztus képe szólt hozzá, hogy induljon el az egyház építésére. Amikor már követőivel többen voltak, 1209-ben III. Ince pápától kért engedélyt közösségének szerzetesrendi megalapításához. Mi sem élhetjük meg magányban a hitünket, vállalnunk kell, sőt mi több örömmel vállaljuk az egyház nagy családját, amelynek földi vezetője a szentatya, jelenleg XVI. Benedek pápa. Szent Pál apostol azt tanítja, hogy mindenki Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesül a kegyelemben (Efezusi-levél, 4,7). Ez azt jelenti, hogy mindenki a saját életállapota szerint meg tudja valósítani a hitben való életet, és a maga eszközeivel hirdetni tudja az evangéliumot. Talán ezért is oly színes a ferences rend, amelyben vannak minoriták, kapucinusok, klarisszák és a harmadik rendhez tartozó világiak. Ma mi vagyunk Krisztus apostolai, és éljünk a sajátos ferences lelkiség eszközeivel, mely igazi emberséget, Krisztusnak, a Megváltónak való feltétlen önátadást, az evangélium tudatos szolgálatát, külsőben egyszerűséget, de lélekben gazdagságot, a közösség és a természet szeretetét, valamint az imádság lelkületét jelenti. A „pápa úr”, ahogy Szent Ferenc Krisztus helytartóját nevezte, a Hit Éve helyes megélésének érdekében egy aposfolytatás a 4.oldalon
Szentendrei Ferences Gimnázium Öregdiákjainak Országos Egyesülete, 2000.Szentendre, Áprily L. tér 2. Felelős kiadó: Vörös Balázs elnök Számlaszám: OTP 11742087-200022851
2
FERENCES KÖRLEVÉL
2012/13 TÉL
SZENTENDREI FERENCES ÖREGDIÁKOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÉVES BESZÁMOLÓJA 2012. (ELŐZETES)
2012. FEBRUÁR 18. KÖZGYÜLÉS ÉS FARSANGI BÁL A FERBÁL-t magunkénak érezzük, de igazából ez az aktív diákok eseménye, melyet Egyesületünk anyagilag is támogat. Ennek ellenére tudom, hogy sokan részt veszünk rajta, hiszen az egyesületen keresztül évről-évre több mint száz meghívó jut el öregdiákokhoz. A támogatásért cserébe kapott meghívókkal azok léphettek be, akik előre jelezték igényüket. A bált megelőző kora délutáni órákban tartotta meg az Egyesület a szokásos évi Közgyűlését. A közgyűlésen többek között két fontos téma kapott hangsúlyt. Egyik az egyesület működésének újragondolása. A megváltozott jogszabályi környezet miatt az Alapszabályzat módosítása került szóba, és egészen odáig vitt bennünket a gondolkodásban, hogy hasznos volna az aktív diákságot is bevonni az egyesület életébe. Ez természetesen a névváltozástól kezdve sok-sok következményt jelentene. A téma csak ötletelés szintjén maradt, mert ilyen jelentős lépés csak megfelelő döntés-előkészítő anyag alapján vitatható meg eredményesen. Másik súlyos téma az egyesület romló anyagi helyzete volt. Évek óta érzékelhető a bevételek csökkenése, de a tavalyi év rávilágított, hogyha a bevételek és kiadások továbbra is így alakulnak, az idei év veszteséges lesz. A közgyűlést követően részt vettünk a Gimnázium végzős diákjainak színházi előadásán, majd az ezt követő osztálytáncok bemutatóján. 2012. MÁRCIUS 31. ÖREGDIÁK LELKINAP Idén öregdiák társunkat, dr Kránitz Mihály atyát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanárát hívtuk meg. Mihály atyát többször próbáltam „beszervezni”, de mindig későn kerestem. Húsvéti gondolatai mellett gimnáziumi élményeiből is megosztott velünk néhányat. Ez természetes, hiszen Ő is itt végzett Szentendrén 1977-ben Márk atya osztályában. Idén nemcsak Kiss György atya, hanem Kálmán József atya, budakalászi plébános úr is gyóntatott. A közös ebéd után Czakó Gábor előadását hallgathattuk meg. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy ez az előadás itt hangzott el először, mint maga is mondta ez volt a „főpróba” a pár nappal későbbi nyilvános televíziós felvétel előtt. A húsvét misztériumáról ilyen felkészültségű tiszta mély gondolatokat ritkán lehet laikustól hallani. Nem véletlen, hogy sokak nem titkolt vágya volt, hogy Ő legyen a meghívott vendég. 2012. ÁPRILIS 14. TAVASZI KONCERT Sok éves hagyomány már, hogy a tavaszi koncertet a Fe-
rences és a Református Gimnázium közösen rendezi. Idén ismét a mi gimnáziumunkon volt a sor, hogy házigazda legyen. Az utóbbi években megszokott módon a két gimnázium kórusa adta a műsor gerincét Varga Zsuzsanna és Tardy Gergely vezényletével. A koncerten gyűjtött adományokból a két gimnázium egyenlőképpen részesült. 2012. ÁPRILIS 21. SZEFER FOCIKUPA Idén először került megrendezésre a focikupa. Év elején még nem bíztunk benne, hogy összejön. Azt reméltük titkon, elkészül az új sportpálya, aminek persze kevés esélye volt. A teremben köztudottan nem kedvelik a testnevelő tanárok a focit. Ennek ellenére szívesen felajánlották, berendezték, így valóra vált sokak kérése. Hat csapat nevezett. A kosárlabda kupához hasonlóan körmérkőzéses rendszerben mindenki mindenkivel játszott. A tervek messzebb mutatnak. Talán jövőre már az új kétpályás sporttelepen lehet megrendezni a kupát, így több lehet a pályán töltött idő. De nem ez az igazi cél. Szeretnénk egy olyan rendezvényt kialakítani, ahol a fiatalabb generáció családostól vehet részt, ahol programok várják a gyerekeket is, és az anyukák is jól érezhetik magukat, ha eljönnek. Ha két pályán játszunk több csapat is nevezhet, hívhatunk vendégeket is más egyházi iskolákból. 2012. MÁJUS 05. BALLAGÁS Évről-évre az a megtisztelő feladat jut nekünk, Öregdiákoknak, hogy egy pár szóval mi is köszönthetjük a ballagó diákokat. Ez az alkalom egy lehetőség, ahol hitet vallhatunk örökös ferences diák mivoltunkról. Húsz-harmincnegyven év távlatából mondhatjuk el az iskolából kilépő diákoknak, milyen értéket visznek magukkal, mit jelenthet majd az éltükben az a többlet amit egy szerzetesi iskola adhat. Prószéky Annamari – egyesületünk vezetőségi tagja – szolidan invitált mindenkit az egyesületünkbe, de a hangsúlyt egyértelműen arra helyezte, igazából az évek hozzák meg a felismerést: nemcsak a megszokott arcok hiányoznak, hanem a szellemiség, Szent Ferenc tiszta derűje és hite, amiben részük lehetett minden nap, amit a szerzetes atyák és odaadó világi tanárok hol jobban, hol roszszabbul, de mindig szeretettel közvetítettek. Évek múlva felértékelődik az érzés: tudni, hogy tartozunk valahová, tartozunk a ferences közösségbe. 2012. OKTÓBER 20. NYÁRBÚCSÚZTATÓ (ŐSZ DEREKÁN) A „Duna-parti találkozó”, idén elmaradt, mert a helyszínen más, idegen rendezvénnyel ütközött volna. Ez hozta az új helyszín gondolatát: a budakalászi Cserkészházban minden adott egy ilyen rendezvényhez. Kivilágított röplab-
FERENCES KÖRLEVÉL da pálya, rosszidő esetére jól felszerelt épület sok lehetőséggel. Konyha, nagyterem, pingpongasztalok, teremhoki pálya és minden, ami a higiéniát szolgálja. De a dátum itt sem volt már megfelelő. Ezért került át október közepére, már az új helyszínre meghirdetve. Természetesen az időpont jövőre visszakerül szeptember elejére, az évnyitót követő első szombatra, de a helyszín várhatóan marad Budakalászon. Attól eltekintve, hogy a hűvös idővel és a korai sötétedéssel szemben a fűtött ház alkalmasabb helyszínnek bizonyult, másban nem volt érzékelhető, hogy a nyárbúcsúztató erősen megkésett. A paprikáskrumpli, a sör és a hangulat most is jó volt. 2012. JÚNIUS 28-JÚLIUS 01. NYÁRI ZARÁNDOKÚT A tavalyi csíksomlyói zarándoklaton született gondolat szellemében Mária kegyhelyek a célpontok. Idén a szokásos több napos út Mariazellbe vezetett. A tartalmas programnak része volt egy bécsi városismertető séta Mindszenty-emlékkiállítás megtekintésével egybekötve, és a Melki apátság meglátogatása is. A Duna osztrák szakaszát számos gyönyörű helyről megcsodálhattuk útközben. Mariazellben szeretettel fogadták kicsiny zarándokcsoportunkat. A 10 órás szentmisén külön köszöntöttek bennünket és együtt imádkoztunk egy 50 éves papi jubileumát ünneplő atyával és plébániai közösségével. 2012. SZEPTEMBER 15. CSALÁDI KIRÁNDULÁS A családi kirándulások elsősorban ferences kötődésű helyekre vezetnek. Idén Mátraverebély-Szentkutat vettük célba. De előtte, ha már a Mátra felé tartottunk, meglátogattuk Ányos atyát. Kis kerülővel útbaejtettük Mátraházát, a Naphimnusz-parkot. József atya várt minket fent és emlékezett meg velünk Ányos atyáról a sírját körülálló öregdiákok körében. Továbbindulva spontán szervezésben betértünk Gyöngyösön a rendházba, mert sokunk nem látta még a közelmúltban előkerült felbecsülhetetlen értékű könyveket, melyeket két társával együtt éppen Ányos atya falazott be, menekítve az idegen hatalmak elől. Ez kicsit felborította az időrendet, de mégis sikerült időben odaérni a katolikus iskolák közös zarándoklattal egybekötött évnyitó miséjére, melyet Veres András püspök úr koncelebrált. Hazafelé egy kis borkóstolóra is futotta az időből, így a buszon dalos jókedvünk kerekedett. 2012. OKTÓBER 06. SZENT FERENC NAP András atya, mint az öregdiákok patrónusa, most is szívesen vállalta a szentmisét és a házigazda szerepét. A misén vehették át idén is az aranyoklevelet azok az iskolatársaink, akik 50 éve érettségiztek. Ezután a már kialakult rendnek megfelelően megemlékeztünk az elhunyt diákokról és tanárokról illetve az aradi vértanúkról. Az ebédet követően Balczó András volt vendégünk, aki vallomást tett hitéről. Fontosak és lélekemelőek ezek a ta-
2012/13 Tél
3
lálkozások, ahol olyan személyekkel teremthetünk kapcsolatot, akik mindig és minden körülmények között vállalták hitüket, akiket a siker, a hírnév nem tántorított meg. 2012. NOVEMBER 17. REQUIEM AZ ÖSSZES RENDEK ELHUNYT TANÁRAIÉRT ÉS DIÁKJAIÉRT Az Egyesület a Pax Hungarica Diákszövetséggel közösen szervezi meg minden évben az összes keresztény iskolák elhunyt tanáraira és diákjaira emlékező közös requiemét a Margit körúti Ferences Plébániatemplomban. Ennek az eseménynek a házigazdája mindig a mi egyesületünk. Ismét találkozhattunk dr Kránitz Mihály atyával, aki a szentmise főcelebránsa volt. A szentmisét követően számos öregdiák szervezet számtalan képviselőjét láttuk vendégül a Tamás Alajos Közösségi Házban a szokásos agapéra. Köszönettel tartozunk azoknak a kitartó öregdiák társainknak, akik évről-évre gondosan előkészítik ezt az eseményt, minden apró részletre odafigyelve. 2012.DECEMBER 08. CZÁJA MÁTYÁS KOSÁRLABDA EMLÉKKUPA Idén az időpont eltért a megszokott advent előtti utolsó szombattól, mert egy iskolai rendezvény miatt Milán atya kérésére áttettük másik időpontra. A hétvégi munkanapok miatt így két hetet csúszott a rendezvény. Talán ennek is köszönhető, hogy csak hat csapat nevezett, és a testnevelő tanárok sem tudtak jelen lenni. Sajnáljuk, mert jó érzés velük nemcsak tanárokként, hanem csapattagokként, sporttársakként találkozni és együtt játszani. A korábbi forgatókönyvnek megfelelően teljes körmérkőzést játszottunk. A 2004/C osztály győzelmi sorozatát megállító tavalyi győztes DRINKTEAM idén is verhetetlennek bizonyult. EGYÉB ESEMÉNYEK Három alkalommal tartottunk vezetőségi ülést. Két alkalommal jelent meg a Ferences Körlevél rendes száma, közel 2500 példányban, a lehetőségeinkhez mérten minden egyesületi tagunknak kipostázva. Idén még kísérletként, jövőre már valóságosan is elkezdünk áttérni a körlevelek elektronikus terjesztésére. Az átállásról megkértük minden öregdiáktársunkat, nyilatkozzanak, hogy elektronikus vagy hagyományos postai terjesztésben szeretnék megkapni a körlevelet. Az arányokat nézve még mindig a hagyományos postai út a domináns, ami sajnos igen komoly anyagi teher az egyesületnek. Folyamatosan szűkülnek a bevételi lehetőségek, de a már hagyományokkal rendelkező, sokunk által szeretett és várt programokról nem szeretnénk lemondani.
Itt kell köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették egyesületünk munkáját. Vezetőségi tagoknak, bizottságokban feladatot vállaló tagoknak, és mindazoknak, akik rang és cím nélkül sok-sok munkával és odaadással éltetik egy-egy régi programunkat.
Vörös Balázs elnök
4
FERENCES KÖRLEVÉL
folytatás az 1. oldalról
toli levelet intézett hozzánk A hit kapuja (Porta fidei) címmel, melyben azt kéri, hogy legyen biztos iránytűnk a XX. század nagy egyházi összejövetelének, a II. Vatikáni Zsinatnak a tanítása és A katolikus egyház katekizmusa. Mindkettő beszerezhető a Szent István Társulat könyvesboltjában, és útmutató lehet személyes és közösségi hitünk számára egyaránt. Emellett igyekezzünk rendszeresen szentmisére járni, és legalább a nagy ünnepekre elvégezni szentgyónásunkat, hogy ne legyünk híján annak a kegyelemnek, amelyet a feltámadt Jézus nekünk, jelenlegi és volt ferences diákoknak akar adni. Sürgessen minket Krisztus szeretete, mely pontosan arra késztet bennünket, hogy az evangélium szerint éljünk, ahogy ezt Ferenc tette, és keresztényi életstílusunkkal vagy akár szóval, ha egy-egy beszélgetésben egy komolyabb kérdés felmerül, hirdessük az evangéliumot! Össze kell fognunk annak érdekében, hogy megmaradjunk hitünkben, s hogyha kell, vissza tudjunk térni erre a biztos útra, melyet Szent Ferenc számunkra már századokkal ezelőtt kitaposott, hogy legyen termékeny ne csak bennünk, hanem egész hazánkban és voltaképp mindenütt a világban életadó tanúságtételünk. Tekintsük magunkénak a Hit Évét mint a kegyelem esztendejét, mely felszólít arra, hogy a katolikus hitet a maga teljességében valljuk meg, és a szentmisében ünnepeljük, mert ott fedezzük fel életünk örökre megmaradó célját, lelkünk üdvösségét, a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ferenc testvér magatartását követve törekedjünk mindig a jóra, s arra, hogy amit kaptunk lelkiekben a gimnáziumi évek alatt, azt szellemiségében őrizzük, és ha lehet, adjuk is tovább környezetünknek. A mai világnak olyan emberekre van szüksége, akiknek szívét-lelkét, mint Szent Ferencnek, megvilágosította az Úr szava, és képesek ők is sokak szívét és értelmét megnyitni, hogy vágyódjanak Isten után, a vég nélküli igaz élet után. Ez legyen a mi programunk a Hit Évében. Egy „öregdiák” szeretetével: Kránitz Mihály (1977A)
2012/13 TÉL
Czája Mátyás Sporttelep Elkészült a Czája Mátyás Sporttelep elrendezési vázlata. Két szabályos méretű kézilabda pálya kialakítására van lehetőség, a lenti vázlaton két normál méretű (20*40m) pályát jelöltünk. Az 1 méter széles futósáv hossza ebben az állapotban a tengelyén mérve valamivel több, mint 200 méter. Az egyik műfüves borítással, a másik a helyi rendezési szabályok szerint a zöldfelületi arány megtartása miatt normál füves pályaként készülhet csak. A tervek megvalósítására 2013. tavaszán már van esély. Minden segítséget szívesen fogad az iskola. Anyagi támogatást az egyesület számlaszámára való befizetéssel is meg lehet tenni. az Egyesület OTP-nél vezetett 11742087-20022851-000000 sz. egyszámlájára. Kérjük a közleménybe beírni: Czája Mátyás Sporttelep céljára.
SZENT FERENC NAP AZ ISKOLÁBAN
Egyesületünk október 6-án tartotta megemlékezését a rendalapító Szent Ferenc atyáról, mely idén egybeesett az aradi vértanúk emléknapjával is. A délelőtt házigazdája András atya volt. Beszédében külön pontokba szedve mutatott rá az emlékezés és együttlét fontosságára. A szentmise végén került sor az 50 éve érettségizett diáktársaink hagyományos aranydiploma kiosztójára, melyet Lindner Monika András atya közreműködésével adott át a megjelenteknek, vagy azok családtagjainak. Sajnos minden évben torokszorongató érzéssel hallgatjuk a sok elhunyt nevét a névsorolvasás során, akik már megtértek a Teremtőhöz. Vidám színfolt is okozott derűt a padsorok között. Többen mosolyogva, mások akik még nem láttak ilyet, némi csodálkozással nyugtázták Ollé Tibor (62R) oklevél átvételét, aki az illő ünnepi öltözéket egykori diáksapkájával egészítette ki. Fiatalabb öregdiákok ilyet nem láthattak, csak hallomásból tudhattak róla, most pedig végre láthattunk is ilyet. Az aradi vértanúkról az elhunyt tanáraink és diáktársaink kerti emlékhelyénél emlékeztünk, melynek végén elhelyeztük az emlékezés kis mécseseit. Délután, az ebédet követően egy rendhagyó iskolai óra keretén belül Balczó András tett vallomást hitéről. Fontosak és lélekemelőek ezek a találkozások, ahol olyan személyekkel teremthetünk kapcsolatot, akik mindig és minden körülmények között vállalták hitüket, akiket a siker ,a hírnév nem tántorított meg.
2012/13 Tél
5
Mátraverebély-Szentkút családi kirándulás képei
Képek az öregdiákos Szent Ferenc napról
6
Beszámoló a Kézfogás 2012.évi rendezvényéről A Kézfogás honlapja (www.kezfogastihany.hu) az alábbiak szerint mutatja be a rendezvényt: A szerzetesi egyházi iskolákban végzett diákok és a keresztény értékrend mellett elkötelezett pedagógusok ünnepi találkozója Tihanyban. Egykor tanáraink tekintete, hangja a hétköznapjaink része volt - mára becses emlékké vált mindaz, ami róluk nekünk szólt. Rájuk gondolva összegyűlünk hát évente egy kézfogásra Tihanyban, remélve: ünnepünk által újra hatni tudnak majd a mindennapjainkra. „S odafönt az Isten talán ránk nevet: - Milyen különleges lett az a félsziget, nemcsak szárazföldet kapcsol össze és vizet, hanem idősíkokat és a jövőjéért a múlttal fizet. Uram, tanárainkkal együtt fogadj tanítványaiddá minket!” (Bálint Bánk) Egyesületünk vezetősége évről-évre képviselteti magát az összejövetelen Vörös Balázs elnök személyében. Idén más elfoglaltsága miatt erre nem nyílt alkalma, azonban Golarits Miklós öregdiáktársunk jelen volt az eseményen. Az 2012. év díszvendégének elhangzott előadásának gondolatait így foglalta össze számunkra: Az idei találkozó is nagyon fontos témákról szólt. Az ország és lakói mai helyzetének vizsgálatával és a problémák megoldásának lehetőségeivel foglalkozott. Náray-Szabó Gábor (kémikus, egyetemi tanár, az
„SÁRGA CSEKK HELYETT” Idén a tagdíj befizetéshez nem nyomtat tunk sárga csekket. Évről-évre tapasztaljuk, hogy a hatékonysága igen alacsony, relatív költsége magas. Ezért a sárga csekk helyett, az alábbi banki átutalásos befizetési módozatok közül lehet választani:
1. Leghagyományosabb:
OTP bankfiókban, egyszeri átutalási megbízás a SZEFER OTP-nél vezetett 11742087-20022851-000000 sz. egyszámlájára. A bankfiókban az ügyintéző minden segítséget megad, csak a számlaszámot kell megadni, és egyszeri átutalást kérni.
2. Elektronikus úton való átutalás:
A ma használatos bankszámla-csomagok és bankkártyák – a számlatulajdonos igényének megfelelően – gyakran rendelkeznek online ügyintézési lehetőséggel. Ebben az esetben is egyszeri átutalást kell kérni, és az online ügyintézés menetrendje szerint a SZEFER OTP 11742087-20022851-000000 bankszámlaszámra, mint kedvezményezettre átutalási megbízást adni.
3. Honlapról internetes kártyaelfogadással:
Ennek lehetősége várhatóan 2013. februárban nyílik meg, az OTP-vel való kapcsolatfelvétel megtörtént. A honlapunkon a Webáruházak (vagy pl NEPTUN rend
MTA Könyvtáránk főigazgatója) már megszólalása előtt is hitet tett előadásának címével. „Merre tart a magyar nemzet? 2012: jó irányba.” Előadását a történelmi deficitek említésével kezdte, de nem ragadt bele a súlyos örökségbe, hanem sorolta azokat a tényezőket, amelyek mégis esélyt adnak a kilábalásnak. A következő előadó, Antal Z. László (kutató, MTA TK Szociológiai Int.) felkavaró előadását hallgattuk a környezetünk állapotának helyzetéről, amelyet a „Mit tehetek én, és mit tehetünk mi a természet védelméért? címmel tartott. Adatokkal és a káros tendenciákkal ismertetett meg minket. Hangsúlyozta a kialakult helyzet tarthatatlanságát, és azonnali megoldást sürgetett és ajánlott. A két előadásban felsorolt adatok és lehetőségek serkentsenek minket, mert nehéz helyzetünk ellenére sem kaptunk felmentést az okosan cselekvő ember felelőssége alól. A jelenlévők közös ismeretének tudatában hivatkozom a jézusi álláspontra: Nincs új törvény, hanem a félremagyarázás után vissza kell térni az eredetihez. Isten ismeretében, az Ő iránymutatásai által úgy élni ezen a földön, hogy embertársainkkal együtt valósíthassuk meg az emberen túlmutató isteni tervet. Köszönjük a zenei szolgálatot a közreműködő művészeknek! Isten áldását kérem a Kézfogás rendezvényre, hogy szándékaink szerint bővelkedjen a Mindenható szeretetében és jóváhagyó támogatásában. Golarits Miklós 81/B
szer) fizetési felületéhez hasonló ablakot fogunk létrehozni, amin keresztül az arra alkalmas kártyákkal meg lehet tenni a befizetést.
4. Külföldről:
BIC (SWIFT) kód: OTPVHUHB IBAN kód: HU75 1174 2087 2002 2851 0000 0000 Természetesen a sárga csekk nem szűnik meg teljesen. Minden rendezvényünkre viszünk csekket, és akinek ez a megoldás a legszimpatikusabb, így is be tudja fizetni a tagdíjat. Ugyanezen módozatokat javasoljuk az Egyesületnek szánt adományok befizetésére is, és a Pax et Bonum Alapítványnak szánt befizetésekhez is. Pax et Bonum számlaszáma: 10403112-31114587-00000000 Nagyon sokat segítene az Egyesület életében, ha volnának olyan egyesületi tagok akik vállalnának havi rendszeres (természetesen nem nagy összegű) átutalást. Ez a családi, vagy személyes havi költségvetést talán nem terheli meg észrevehető módon, de az Egyesület bevételében és működőképességében igen sokat segíthet, és tudnánk rá számítani. A tagdíj mértéke: 2500.- Ft/év, diákoknak és nyugdíjasoknak 1500.- Ft/év
2012/13 Tél
MEGHÍVÓ A Szentendrei Ferences Gimnázium
Öregdiákjainak Országos Egyesülete 2013. január 18-án (pénteken) tartandó ÉVES KÖZGYŰLÉSÉRE. Helyszín: Ferences Gimnázium (2000 Szentendre, Ápriliy Lajos tér 2.) Kezdési idő: 17.30 óra Napirendi pontok: 1. Elnöki beszámoló a 2012. évről 2. Pénzügyi és közhasznúsági beszámoló a 2012. évről 3. Ellenőrző bizottsági beszámoló a 2012. évről 4. Pax et Bonum Alapítvány beszámolója 5. 2013. évi költségvetési terv elfogadása 6. Alapszabály módosítás 7. Aktuális tervek, kérdések megbeszélése Minden kedves egyesületi tagot szeretettel várunk! Pax et bonum! Vörös Balázs elnök
Amennyiben a közgyűlés nem határozatképes, a megismételt közgyűlést, előreláthatóan 2013. február 9-én, (14.00 óra) tervezzük megtartani, az eredetivel azonos, napirenddel. Ekkor a Közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes. A megismételt Közgyűlés pontos idejéről honlapunkon (www.szefer.hu) és a SZEFER levelezőlistán adunk tájékoztatást. A Közgyűlés ilymódon történő meghirdetését és az alapszabály változtatását a 2011. évi CLXXV törvény (civil törvény) teszi szükségessé.
7
„Költő, aki nem szavakkal ír költeményt, hanem ecsettel” Angyal Júlia
1959-ben érettségizett Elek atya osztályában. Festészeti és grafikai tanulmányokat Budapesten folytatott. Tanulmányutakat tett Spanyolországban, Peruban, Mexikóban, Franciaországban, Németországban. Magyarországon 1993 óta láhatók önálló kiállításai. Képei több hazai és külfödi magángyűjteményben megtalálhatóak. Munkáit láthatjuk többek között Mezőhegyesen, Szent György templomban, (Szt György kép), Pusztataskonyban, a Szent Kereszt kápolnában (Feszület), Budapesten, a Fenyvesliget Kulturális Központban, (üvegablakok és oltárkép), Vácott, a Törökhegyi Szent Antal kápolnában (Szt Antal kép), Szentendrén, a Gimnáziumban (Szent Ferenc). Legutóbbi képeit 2012.december 09-én szentelték fel a XI., Tétényi úton lévő Szent Imre Kórház Szent Kozma és Damjánról elnevezett kápolnájában. Oltárképet és keresztutat készített. A kápolna egész nap nyitva áll, látogatható. Ajánljuk kedves öregdiák társainknak, ha bármilyen okból arra visz az útjuk, térjenek be! RÉSZLETEK KRITIKÁKBÓL „Angyal Júlia a maga útját járó művész. Mindig érzékenyen megújuló élményvilágának mondanivalóival, erőteljes kifejezőkészségével, a helyi sajátosságok újabb és újabb kibontásával maradandó élményt nyújt látogatóinak. Csak saját gazdag alkotóvágyából, erejéből építkezik. Finom eleganciájának sokszínűségével minden képén találkozunk, melyeken a látható és láthatatlan dolgok hangulatának kiemelésére és megfogalmazására képes. Lényére utaló színvarázsaival szimbolikus jelentésűvé válik szerkezetes, egymásra rétegzett képépítése.” (Kratochwill Mimi)
8
FERENCES KÖRLEVÉL
2012/13 TÉL
Requiem az összes egyházi gimnázium elhunyt tanárjaiért és diákjaiért A Pax Hungarica Diákszövetség és a Szentendrei Öregdiák Egyesület ebben az évben is – immár 23. alkalommal – november harmadik szombatján, 2012. november 17-én emlékezett meg szentmise keretében az Országúti Ferences templomban a szerzetesi iskolák elhunyt tanárairól és diákjairól. A szentmise kezdetén a házigazda András atya, majd a főcelebráns, dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára, a Szentendrei Ferences Gimnázium egykori diákja köszöntötte a résztvevőket, az oltárt körülvevő koncelebráló atyákat. Az női tanító szerzetesnővéreket az Isteni Megváltóról Nevezett rendből képviselte Faustina nővér. A hívek könyörgésében a hagyományok szerint öregdiák társaink megköszönték a Jóistennek, hogy utunk annak idején a szerzetesi, felekezeti iskolákba vezetett, és kiváló tanárok tanítottak és neveltek minket. A felolvasók sorrendben: a ciszterci (Albecker István), női ciszterci (Perjés Imréné), Sacré Coeur (Kovácsné Balogh Erzsébet), Szegény Iskolanővérek (Koháry Erzsébet), piarista (Csapody Béla), premontrei (Mayer László), evangélikus (Sólyom Éva), esztergomi ferences (Nyéky Kálmán) öregdiákok mondták és a Pax Hungarica alelnöke (Dr. Lipták József), a soproni evangélikus diákok nevében zárta. Jó érzéssel volt megállapítható, hogy a szentmisén, a megemlékezésen résztvevők számának az előző évekhez képest nem csökkent. Sajnos,a fiatalabb öregdiák társainkat ez évben is csak igen kis mértékben sikerült megszólítani Az ünnepi szentmisét követően a szentendrei ferences öregdiákok szeretet vendégséget adtak a résztvevőknek a Tamás Alajos Közösségi Házban. A vendégségre való felkészülés a nagy összefogás jegyében valósult meg, mert a 100 – 120 fő fogadásának előkészítésében a Miasszonyunk Szegény Iskolanővérek három lelkes öregdiák tagja is részt vett a számos szentendrei ferences öregdiák mellett. Hosszú idő után most fordult elő, hogy Olofsson Placid atya nem tudott a szentmisén részt venni. Különösen a szentmisét követő agapén hiányoltuk a vidám, jókedvű megjegyzéseit. (Almási Miklós 1959R)
Kránitz Mihály atya beszéde
Főtisztelendő atyák, tisztelt tanárnők és tanár urak, kedves jelenlegi és volt egyházi iskolás diáktársaim! A szülői otthon után egy fiatal a legtöbb idejét az iskolában tölti. Ez lehet öt-hat óra, de néha több is. Így azonnal érzékelhető, hogy a növekvő és kibontakozó élet menynyire elsődleges hatásként éli meg az egyházi iskolában eltöltött éveket. Mint már felnőttek és saját gimnáziumi időnkre visszatekintő tapasztalt személyek, nagyon jól tudjuk, hogy mennyire fontosak voltak azok az évek, amelyeket valamelyik egyházi intézményben töltöttünk el. A tanulás, az ismeretek átadása növelte tudásunk tágasságát, és az egyházi iskolára jellemző többlet, amely a keresztény hit átadásában, az evangéliumi lelkület kialakításában és egy hívő magatartás elsajátításában állt, továbbra is része lehet személyiségünknek. Nincsenek véletlenek, és nem volt üresjárat sem az egyházi iskolában eltöltött idő, mert végső soron minden beépül magatartásunkba, és életvitelünk része lesz akár a legapróbb élmény, mely meghatározta fejlődésünket. A II. világháborút követő évtizedekben csak nagyon szűkre szabott módon mindössze nyolc egyházi iskola létezhetett négy szerzetesrend fenntartásában, ami minimális lehetőséget biztosított a keresztény elkötelezett életre való neveléshez országos viszonylatban. Egy diktatórikus politikai elnyomás idején a szülők nem kis bátorságról tettek tanúságot, amikor gyermekeiket egyházi iskolába íratták, de már a tizennégy éves ifjúság is számolhatott azzal, hogy továbbtanulási esélyei nem kismértékben csökkennek, ha személyi igazolványában a „munkahely” rovatba az egyházi iskola lesz feltüntetve. 1950-től mintegy negyvenéves babiloni fogságban sokszor megbéklyózva kellett „táncolni”, és szigorúan diktált feltételek mellett következetes oktatást és nevelést kialakítani. Hála és köszönet azoknak a szerzetestanároknak és szerzetestanárnőknek, tanár uraknak és tanárnőknek, akik rendi vagy állapotbeli kötelességeik mellett vállalták a kamaszok tanítását és személyiségük formálását. Egy gyermek az iskolában egy új világba kerül, és gyakran megszeppenve, megilletődve lépi át az intézmény kapuját; a régi fényképek erről tanúskodnak. A hit és az értelem egyszerre találkozik az elkötelezetten vallásos nevelésben, és a tanári kar, mely köztudottan hívő magatartással fordul az alakuló és formálódó fiatalokhoz, a szellem világát is megnyitja az emberi ész számára. Több szinten kellett és kell tehát az egyházi iskoláknak megfelelni, s ezért a fáradozásért az oktatók minden elismerést megérdemelnek. A szívünkben és a lelkünkben most idézzük fel a bennünket tanítókat: szerzeteseket, szerzetesnőket, világi tanárokat és tanárnőket, akik már nincsenek közöttünk, de mégis különös módon bennünk vannak. Ezt nem tagadhatjuk le, ahogy szüleinket sem. Most lélekben idéz-
FERENCES KÖRLEVÉL zük fel azon diáktársainkat is akik fiatalon vagy idejekorán távoztak el a földi életből. Mennyire megrendítő akár néhány évvel vagy évtizeddel az érettségi után egy sírt körülállni, vagy egy olyan gyászmisén részt venni, ahol gyakorlatilag a fél templom ismeri egymást, mert közös szál kötötte össze a résztvevőket a fiatalon vagy a felnőtt korban elhunythoz. Az ő életük felidézésekor mindig megemlítésre kerül, hogy hova jártak iskolába, hol érettségiztek. Ez szinte olyan jellemvonás, mely meghatározza egy egyházi iskolásnak a múltját. Mi most nemcsak azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk és felidézzük kedves tanárainkat, hanem azért is, hogy abból a tényből tanuljunk – és aki él, az valójában mindig diák –, hogy elhunyt tanáraink a munkájukat hivatásként végezték. Erejüket, idejüket, minden energiájukat „az iskola és a templom” ügyének szentelték. 2013-ra XVI. Benedek pápa a Hit Évét hirdette meg, amely már október 11-én elkezdődött. Ma nekünk kell átvenni a stafétát, és a kapott útravalót kamatoztatva továbbadni. Az egyház ma az új evangelizáció idejét éli, melyben minden egyes hívőre szükség van. Ez egy olyan sürgető missziós program, amelyben mindenki megtalálhatja a saját egyéniségéhez szabott keresztényi feladatot. A név kötelez. Egyházi iskolába jártunk, nagyobbrészt egyházi személyek és elkötelezett hívő tanárok oktattak bennünket. Az egyházi iskola nagyobb esélyt adott arra, hogy a felnövekvő fiatalnak a hit támasza lesz, és életét a vallásos meggyőződés szerint fogja irányítani. Ma kortársaink nagy része eme támasz nélkül él, és sokszor nem találja az élet értelmét sem. A kábítószer, az alkohol, a felelőtlen testi kapcsolat, a szórakozás különböző formái legyengítik és korlátozzák a mai fiatalokat, hogy felismerjék saját rendeltetésüket és emberhez méltó útjukat: hivatást, áldozatot, házaspárt, családot és gyermeket vállaljanak. Aki többet kapott, attól többet kérnek majd számon – tanította Urunk, Jézus Krisztus. Az egyházi iskolában a tanárainktól kapott többletet úgy használjuk fel, hogy érezzük át azt a felelősséget, amely a hit átadásában rajtunk van. Elhunyt diáktársainkért és tanárainkért mondott engesztelő szentmisének a kegyelmi ereje pedig adjon számunkra is hívő kitartást a további bátor keresztény tanúságtételre. S magam, mint aki az oktatásban is tevékeny, hadd fejezzem ki mindannyiunk köszöntését és elismerését a bennünket tanítókért a régi mondással:
„Éljen az iskola és éljenek a tanáraink!” „Vivat academia, vivant professores!” Amen.
BÚCSÚZUNK...
2012/13 Tél
9
„Elveszett” öregdiákok Körlevelünket mintegy 2500 címre szoktuk postázni (100-nál kicsit több megy külföldre), és ebből 20-30 darabot rendre visszahoz a posta „ismeretlen címzett” felirattal. Hosszas utánjárással - többnyire az osztálytitkárok segítségével -, ezek egy részét sikerül javítani, a többi évről évre gyűlik. Mára megközelítette az 550-et az „elveszett” címek listája, ezért most közvetlenül Hozzátok fordulunk segítségért. A levelezőlistán és honlapon közzétett listát átnézve (a címeket adatvédelmi okból csonkoltuk) kérjük, küldjétek meg, ha tudjátok, a jó címét, elérhetőségét az osztálytársaknak, hozzátartozóknak, avagy talán hogy megtért Teremtőjéhez. Előre is elnézést kérünk mindazoktól, akik már korábban jelezték elhunyt hozzátartozójuk, vagy osztálytársuk nevét, és most mégis a listában találják őket. Ennek oka, hogy nem került megjelölésre, hogy milyen okból kerültek ki a címlistából, ismeretlen címük miatt, vagy mert elhunytak. Szerepel a listában sok olyan név, főleg a végzett lányok között, akik még leánykori nevükön is nyilván vannak tartva, őket is kérjük szeretettel, javítsanak, nem figyelmetlenségből történt a dupla nyilvántartás, csak nem könnyű beazonosítani az asszonyneveket, ha a személyazonosságot nem jelezték külön nekünk annak idején. A válaszok fogadására - valamint a Körlevelek elektronikus küldésére - létrehoztunk egy villámposta címet:
[email protected] Ide várjuk ezután a címváltozások, hibás címek, elektronikus körlevélfogadás bejelentését is. Az érettségi találkozós évfolyamokat külön kérjük, hogy a találkozó után mindenképpen küldjék meg számunkra az aktualizált címlistát. Ezúton biztatunk mindenkit, a Körlevelek elektronikus fogadására: mintegy 170 öregdiák társunk már megtette! Hogy hasonló lista ne alakuljon ki a későbbiekben, arra kérünk mindenkit, hogy már most adja meg telefonszámát, villámposta címét a neve és postai címe feltüntetésével, hogy ne kelljen sokat keresni, amikor mégis visszajön a Körlevél. (Az is előfordult többször, hogy a Posta tévedéséből jött vissza levelünk.) Még egyszer a cím, amin bejelentéseket várunk:
[email protected]
ILYÉSNÉ NAGY ZSUZSANNA (74B)
Köszönjük!
DR BERECZ LÓRÁNTNÉ
Helyszűke miatt a teljes névsor a szefer levelezőlistán vagy a honlapon böngészhető!.
Golarits Imre (80B), a lista karbantartója
10
FERENCES KÖRLEVÉL
2012/13 TÉL
A ferencesek és a foci - a foci és én Gondolatok a fociról
Kedves Öregdiákok! Szerettem futballozni, szerettem játszani. No nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem szenvedéllyel, odaadóan, elszántan. Még álmomban is játszottam, gólt rúgtam. Élveztem a játékot! Néha még most is arra riadok fel, hogy cselezek-cselezek, aztán hirtelen kiugrom a labdával és már csak a kapussal állok szemben, majd lövésem következtében ott táncol a hálóban a labda. Góól! Góól! Ezt nagyon szerettem hallani a nézőktől. Ebbe a játékba nem tudtam belefáradni. Szinte minden ponton játszhattam, legtöbbször azonban csatár voltam. Szerettem gólt, gólokat rúgni. Szenvedélyem lett a foci. Hogy hol kezdődött ez a rajongásom a foci iránt? Markazon! Ide kerültünk Budafokról, ebbe a Mátra lábánál fekvő faluba. Édesapám származott innen. Hogy szerettem focizni, az biztos! De nemcsak szerettem, tudtam is! Álljon itt három történet. Az ötvenes években szinte kötelező volt úttörőnek lenni. Szüleim, főleg Édesapám volt nagyon ellene, így engem nem avattak fel. Ennek az Általános Iskolának volt egy focicsapata, amely azonban az úttörő csapat nevet viselte, így én nem lehettem a csapat tagja. De mit ad Isten, ez a csapat egyre-másra csak veszített. Ekkor az iskola tornatanára elérte, hogy a csapat nevet változtasson, és így iskolacsapat lett úttörőcsapat helyett – így már én is játszhattam. Büszke voltam, hogy miattam változott meg a csapat neve. Másik eset. Gimnáziumban (Temesvári Pelbárt Ált. Gimnázium, Esztergom) a legfőbb kikapcsolódási lehetőség a foci volt, természetesen én is a csapat tagja voltam, melynek edzője Aurél atya volt. Mikor beléptem a ferences közösségbe, kihívtuk játszani a Gimnázium válogatott focicsapatát. Ebben az évben (1964) 14 fős volt a ferences növendékkeret. Akkoriban több jó játékos is volt benne, és – meglepetésre – megvertük a gimnázium válogatottat 2:1-re. Ilyen eset se előbb, se utóbb nem fordult elő. Harmadik eset. Pasaréten ministránsokkal foglalkoztam. A Nagyréten játszottunk velük vasárnaponként a mise után. Az egyik alkalommal nagy rúgást kaptam, mint később kiderült, eltörött a bokám. De annyira szerettem volna, ha győzünk, a másik csapat ellen, hogy törött bokával játszottam végig a meccset. Természetesen győztünk! Mostanában is szorítok, szurkolok a kedvenc csapatomnak. Sokszor ülök le BL meccsek alkalmával a képernyő elé. Nagyon szeretném, ha a magyar csapatok túlélnék a selejtezőket, de sajnos ez csak ritkán fordul elő. Sokat
foglalkoztat, mi lehet ennek az oka. Egyik fiatal ferences rendtársam, Rockenbauer Barnabás is ezen elmélkedett a vele készült Új Ember interjúban. Arra a következtetésre jutott, hogy „lélekből kell játszani” (meg persze az sem árt, ha tehetsége is van a focistának). Tetszett a meglátása. Persze lehet erre azt mondani, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Hát nem! Álljon itt bizonyítékként a rendtársammal készült interjú egy bővebb részlete!
FOCIZNI LÉLEKBŐL KELL – Honnan a ti szenvedélye?
labdarúgás
irán-
– Beleszülettem, édesanyám ölétől fogva megvan. Anyám futballszerető asszony, még a fekete pulinkat is Ronaldóról nevezte el. Gyerekkoromban ő volt a falu focicsapatának szertárosa. Vasárnaponként korán felkeltünk, feltettük az ebédet, elmentünk a misére, majd ki a futballpályára. Felraktuk a hálót, becsíkoztuk a pályát, kikészítettük a mezeket. Ezután hazamentünk ebédelni, majd pedig vissza a meccsre. Amikor véget ért a találkozó, visszapakoltuk a szereket, és kimostuk a mezeket. Ezt láttam, ebben nőttem fel, de meghatározó élmény volt az is, hogy kissrácként csapatokba verődve jártunk focizni a falunk szélére. Ágakból kaput varázsoltunk magunknak, s egy óriási eperfa árnyékában rúgtuk a bőrt. Az utca végén lakott egy néni, akinek a kútjából vizet merítettünk, azzal frissítettük magunkat. Az asszonyok pedig kiültek a padra, és nézték a mecscset. No, nem mintha annyira érdekelte volna őket, csak tetszett nekik, hogy végre történik valami körülöttük. – Mi indította arra, hogy szerzetesként is játsszon? – Voltaképpen a labdarúgásnak köszönhetem, hogy szerzetes lettem. Kezdetben kapusként játszottam, és ha nagy lövést sikerült hárítanom, nem tulajdonítottam másnak, mint Isten gondviselésének. Először szülőhelyem csapatában játszottam, később azonban máshova igazoltam; nem sokkal ezután a falum csapata meg is szűnt. Amikor beléptem a rendbe, egy időre felhagytam a játékkal, ám két évvel ezelőtt Zalaapáti polgármestere azzal keresett meg, hogy vállaljam el a rendkívül rosszul szereplő helyi futballcsapat edzését. Végül nem edzőként, hanem játékosként kerültem a csapatba, ahol eleinte csak csereként szerepeltem, ám ennek ellenére szorgalmasan edzettem. Előfordult, hogy senki sem jött el az edzésre, holott ott laktak a pályától tíz percre, én viszont közel egy órát utaztam miatta. Ilyenkor csak sétáltam a pályán, és elképzeltem, hogyan játszanék. Azért csináltam az egészet, mert
FERENCES KÖRLEVÉL bántott, hogy annak idején, a távozásom után felszámolták a szülőfalum focicsapatát. Jóvá akartam tenni a dolgot. 10–1-es vereség után szálltam be a csapatba, azóta zsinórban nyerünk. No, nem azért, mert sztárok vagyunk, hanem azért, mert összhang alakult ki közöttünk. A társaim látták az elszántságomat, s lassanként elfogadtak. – Szóba kerül Isten és a hit az edzéseken, meccseken? – Nem, esetleg csak „poénként”. Mérkőzés előtt a többiek megkérnek, áldjam meg őket, nehogy alulmaradjunk, vagy ha tizenegyest kapunk, azt mondják: „Barnabás, imádkozz, hogy hagyják ki!” Ilyenkor veszem az adást, és áldást osztok, vagy elmondok egy fohászt. Ám edzéseken ki-kiderül, hogy valamikor ezek a hóhányók is jártak szentmisére, sőt még ministráltak is. Nem akarom mindenáron megtéríteni a csapatot, csupán jelként mozgok közöttük, a hozzáállásommal mutatok utat nekik. Ha feldühítenek, nem káromkodom, ha sárga lapot kapok, alázattal elfogadom. Úgy érzem, a labdarúgás iránti szenvedélyemet és tehetségemet ajándékba kaptam Istentől. Vannak, akik szónokolni tudnak – hát én focizni tudok. Nem lettem profi játékos, de nem is akartam az lenni. Számomra mindig is a játék volt a fontos. Ha adtak egy focilabdát otthon, órákig elvoltam vele az udvarban; a tyúkokat futballsztároknak néztem, és mindet kicseleztem. Szerzetesként eleinte azt gondoltam: nem szép dolog, hogy ennyire benne vagyok a sportban, ezért próbáltam elszakadni tőle, de mindig utánam jött. Zalaegerszegen hét évig laktam együtt egy idős atyával, aki korábban futballbíró volt. Amikor meghalt, egyedül maradtam, ám a labda nemsokára ismét begurult az életembe. Lassanként meggyőződtem arról, hogy nekem bizony a labdarúgás segítségével kell hirdetnem az igét. Ez a hivatásom, Isten nevében ezt kell csinálnom. – Ön szerint manapság milyen szerepet tölt be a labdarúgás, a sport az emberek, de különösképpen a fiatalok életében? – Azt veszem észre, hogy rengeteg fiatal elzárja magát attól az örömtől, amelyet a sport adhat. Játék helyett leülnek a számítógép vagy a televízió elé, elmennek bulizni, és részegre isszák magukat. Nem bántani akarom őket, hanem épp ellenkezőleg: az a célom, hogy megmutassam nekik, milyen jó örülni, játszani, együtt lenni. Merthogy a játék, a sport, a labdarúgás megtartó erő lehet egy közösség számára. Olyan eszköz, amely képes kapcsolatokat teremteni, vagy a már meglévő barátságokat megerősíteni, és emellett lehetővé teszi a mindennapokból való kizökkenést, a kikapcsolódást, a pihenést is. Egy falusi közösség életében pedig kiemelt jelentősége van. Jól emlékszem rá: szülőfalumban az idős férfiak egész héten át arra készültek, hogy vasárnap meccs lesz. Reggel elmentek a misére, délután pedig a meccsre. Nem volt ott parádé, de játszott a csapat, hát megnézték. Találkoztak, együtt voltak, megbeszélték a látottakat. Ez tartotta össze őket. Fontos lenne, hogy a fiatalok felismerjék: ők is a közösség részei, rajtuk is múlik, sőt elsősorban tőlük függ a közösség sorsa. Úgy vélem, a futball kiváló lehetőség arra, hogy az ifjúság megvallja: a faluhoz tartozik. Hiszem, hogy ez meg is valósulhat. Zala-
2012/13 Tél
11
egerszegen gimnazista lányok és fiúk edzésével is foglalkozom, akik képesek iskolakezdés előtt bejönni a suliba, csak hogy focizhassanak egy kicsit.. – Nem lehet, hogy a magyar focival is ez a baj? – Sok hiányossága van a magyar focinak, de én ezek ellenére is odavagyok érte, mert a miénk, nem veszi el tőlünk senki – no persze nem is akarja... Nálunk valóban nem mindig lélekből játszanak a csapatok, de úgy gondolom, a magyar futball legnagyobb hibája az, hogy felülről akarják felépíteni. Számos labdarúgó-akadémia létesül, amelyben mesterséges körülmények között teremtenek lehetőséget a játék elsajátításához. Szükség van rájuk, ám kizárólag csak akkor képesek eredményt elérni, ha ott van mögöttük az amatőr labdarúgás. Abban hiszek, hogy csakis alulról változhat meg a világ. A magyar focit is elsősorban alulról kellene megtámogatni, hisz a grundok világa mindennél többet ad. A sztárfocisták egyedül nem tudják megváltani a magyar labdarúgást, hiába kerülnek milliárdokba. Annyi tehetség van az országban, csak észre kell venni őket, s engedni kell nekik, hogy játsszanak, de úgy igazán – együtt és lélekből. AZ ÚJ EMBER 2012.JANUÁR 29-I SZÁMÁBAN A TELJES INTERJÚ AZ ÚJ EMBER 2012. JANUÁR 29-I SZÁMÁBAN OLVASHATÓ
Kedves Öregdiákok! Ezeket a gondolatokat szerettem volna megosztani Veletek, hogy kísérjenek Titeket az Újesztendőben, és alkalmazni persze nemcsak a foci területén lehet! Szeretettel kívánok boldog Újévet Mindnyájotoknak:
Kolos atya
Szent Ferenc szobra
Nagyatád a Ferences templom előtti téren állították a nagyatádiak közadakozásból a mártírhalált halt ferences gvardián, Hajnal Zénó emlékére. A bronz szobor Orr Lajos szobrászművész alkotása
FERENCES KÖRLEVÉL
12
22001133.. ÉÉVVII É ÉRREETTTTSSÉÉG GII T TA AL LÁ ÁL LK KO OZ ZÓ ÓK K Kérek mindenkit, hogy akik még nem tették, minél előbb jelezzék és egyeztessék a találkozók tervezett időpontját. Jelentkezni továbbra is minden alábbi elérhetőségen lehet. A jelentkezést írásban is meg kell majd erősíteni a találkozó időpontja előtt legkésőbb két héttel, amiben meg kell jelölni, hogy az iskolában lesz-e a találkozó, hány főre kérnek ebédet, és ki tartja az osztálymisét. Az ehhez tartozó jelentkezési lapot és minden információt az időpontegyeztetés során megküldöm a szervezőknek. Prószéky Annamária (78) www.szefer.hu
[email protected] mobil: 06 209729144 levél: 1012.Bp. Attila út 123.
Érettségi éve/Osztályfőnök
Időpont
Osztálytitkár
51. P.Dr Hein Jenő 64H-R 53. Horváth Kálmán
Czibulka Gyula Czibolya Gabriella
május 11. május 11.
58R P.Szántó Konrád 58H P.Nagymányoki Gilbert 63R P.Szendi Flórián 63H P.Galicz Töhötöm 68A P.Sall Elek 68B P.dr.Soós Ányos 73A P.Beney György 73B dr Vajda Ferenc 78 P.Szendi Flórián 83A P.dr.Frajka Félix 83B Szakál Antalné 88A P.Kiss Menyhért 88B P.Hegedüs Kolos 93A P.Tömördi Viktor
Udvardy László Lacza András Dr Jeney János Frészné Gergácz Zsófia Dr Benkő András Székely Árpádné Pál Katalin Iványiné Somlai Klára Herczogné Csanády Judit Prószéky Annamária Horváth Zsolt, Lindner Monika Vidákovits István Újvári Csaba Selmeci Attila Regös Beatrix, Békefiné dr Lengyel Zsófia Molnár Péter Subai Klára Hetényi Gábor Tarnóczy Emese Bogsch Boglárka Gere Villő
április 27. április 27. május 25.(?) május 25. június 01. június 01. május 25. május 25. szeptember
93B Luchterhand Irén 98A P.Lukovits Milán 98B P.Tóth Damján 03A Kamp Alfréd 03B P.Lukovits Milán 03C Luchterhand Irén 08A,B,C
Győryné Fiala Borbála, Szakálné Varsányi Viola
június 08. június 08. szeptember 15. szeptember 15.
2013.évi egyesületi programok Esemény
Időpont
Megismételt Éves Közgyűlés
február 09.
FERBÁL
helyszín
14.00
Gimnázium
február 09.
16.00 óra
Gimnázium
Lelkinap
március 23.
10.00 óra
Gimnázium
Tavaszi koncert
április 06.
18.00 óra
Gimnázium
SZEFER Foci Kupa
május 11.
(várhatóan)
Gimnázium
Ifjúsági gyalogos zarándoklat
augusztus 15– 20.
Esztergom - MátraverebélySzentkút
Nyárbúcsúztató
szeptember 07.
Budakalász - Cserkészház
Családi kirándulás
szeptember 21.
7.30 Szentendre 8.00 Budapest
Szeged, Ferences Rendház
Szent Ferenc nap
október 05.
10.00 óra
Gimnázium
Requiem az elhunyt tanárokért és diákokért
november 16.
16.30 óra
Margit körút
Czája Mátyás-emlékkupa november 23.
Gimnázium
2012/13 TÉL Az embertársakkal való találkozás és szívünk megnyitása szükségleteik felé alkalom az üdvösségre és a boldogságra XVI. Benedek
NYÁRI ZARÁNDOKÚT Máriavölgybe, a pálosok egykori (XVI-XVII.sz.) központjának Mária kegyhelyére Nyári zarándokutunkat még csak tervezgetjük. Felvidékre tervezzünk 3 napos utat, melynek fő célpontjául Máriavölgyet tűztük ki. Tervezzük még, hogy legalább 1 napot Érsekújváron töltünk el, ahol Gimnáziumunk tanára, Cirill atya végez szolgálatot. A program még szervezés alatt áll, levelezőlistánkon, honlapunkon és a tavaszi programjainkon tájékoztatni fogunk minden érdeklődőt. Máriavölgy (vagy ahogy sok pozsonyi ma is nevezi: Mariathal, szlovákul: Marianka), ez az ősi, kedvelt búcsújáró hely a Kis-Kárpátok nyugati nyúlványainál, Pozsonytól néhány kilométerre fekszik. A szűk völgyben, festői környezetben található Mária-kegyhely története a távoli múltba nyúlik vissza. A legenda szerint már első szent királyunk uralkodása idején remeték húzódtak meg a völgyben lévő erdőben, hogy teljesen Istennek szenteljék életüket. Egyikük fából egy Szűz Mária-szobrot faragott, s az előtt végezte imáit. Nagy Lajos király alapította a pálos kolostort, és építtette a templomát 1377-ben, valószínűleg a királyi alapítás tudatában a kegyszobor mint Patrona Regni Hungariae szerepelt. I. Lipót császár 1687-ben a pozsonyi országgyűlés alkalmából Máriavölgybe zarándokolt, ahol a már nagyrészt felszabadult országot Magyarok Nagyaszszonyának ajánlotta fel. Három lángnyelven a Salve Regina népszerű Mária-antifona befejező fohászai olvashatók: O clemens, o pia, o dulcis Virgo Mária - Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária.
