www.gyongyos.ofm.hu
ÉLETÜNK Fájdalmas Szűzanya XIV. évf. 3. szám 2009. szeptember
A Gyöngyös Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja
„Miért ölték meg a fiacskámat?” Ámosz testvér
Ferences napok
Szentkúti zarándoklat
Mint kamilla a réten
1209-2009 Köszöntő Valamelyik nap a házunk előtt a járdán heverő száraz levelekre figyeltem fel. Bár nagyon meleg volt, szinte elviselhetetlen, mégis az volt az első gondolatom: itt az ősz. Itt a szeptember, egy új kezdet, egy új indulás az életünkben. Gyermekeink óvodába, iskolába mennek, elérkeztünk egy újabb lépcsőfokhoz. Olyan nehéz elengedni Őket, a reggelenkénti könnytől maszatos arcra egy puszit adni, majd elsietni gombóccal a torkunkban. De tudjuk, hogy hamar eltelik a nap, rohanunk értük, kik nevető hangjukkal, kicsiny kezükkel átkarolva meghálálják a szeretetet. Mária szeretete Jézus iránt olyan érzelem-megnyilvánulásra vall, ami minden édesanya előtt példaként áll. Mária, mint fiatal nő, aki Igent mond az Úr Gábriel arkangyal által küldött szavaira, miszerint a Szentlélek száll rá, és fiút szül. Mária, az állapotos kismama, aki meglátogatja unokatestvérét, Erzsébetet, ki Keresztelő Szent Jánossal várandós. Mária, az édesanya, aki méltatlan körülmények között megszüli a Kisdedet. Mária, aki végigkíséri a fiát a keresztúton, ahová meghalni viszik. Mária, a Fájdalmas Szűz, aki segítséggel leveszi gyermekét a keresztről, és mielőtt eltemetné, még egyszer, utoljára magához öleli. A szeretet, amit Mária az Úr iránt érez, segíti Őt abban, hogy alázattal elfogadja az Úr akaratát. A tökéletes szeretet, amit az Anya a Fiú iránt táplál, mindenki számára példaértékű. Szeressünk úgy, hogy ne legyünk terhükre kicsinyeinknek, de mikor szükségük van ránk, mindig mellettük legyünk! Hegede Márta Nyitvatartás: Plébánia Iroda: Hétfő-Péntek 8.00-12.00; 16.00-18.00 Porta: Hétfő-Vasárnap 7.00 - 19.00 Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30
2.
Ferences Jubileum Keres zt s ég s zen t s égéb en rés zes ü lt ek : Annus Boróka Luca, Baksa Rozália, Balla Csenge, Banka Regina, Bárdos Nimród, Bárdos Vivien, Berecz Hanna Barbara, Bognár Linda, Csajka Liza Zsófia, Deme Noémi, Ducsai Melani, Dudás Dorka, Eperjesi Mirtill Zsuzsa, Erdős Dzsenni Virág, Érsek Anna, Etienvre Márk, Etienvre Olívia, Etienvre Patrik, Farkas Imre Márton, Fehér Marcell, Futó Eszter, Gál Enikő, Gambár Milán Norbert, Gonda Márk, Gulyás Bálint, Gulyás Gábor, Gyurics Zoé, Hegedűs Richárd, Ivády Jázmin Anna, Ivanics Dominika, Joó Attila, Kanalas Kevin, Kanalas Krisztián Benjámin, Kocsis Ádám Hunor, Kulcsár Milán, Lengyel Kamilla, Lévai Rózsa, Lőrincz Roland, Medvenicz Gabriella, Menyhárt Lóránt, Misi Anna, Misóczi Miklós Álmos, Molnár Levente Péter, Mozsár Boglárka Mercédesz, Nagy Flóra, Nyiri Fruzsina, Osztafin Olívia Zsüliett, Petró Szófia, Polonyi Stefánia, Rigó János, Szabó Anett Lilla, Szabó Kata Dóra, Szécsi Koppány Szilárd, Tamás Marcell, Tóth Kiara Stella, Tóth Kira, Tóth Sára, Trubin Lilien, TugyiPatócs Levente, Vári Viktória, Vernyik Dániel, Vincze Csongor, Zavarkó Noémi, Zeltner Zsófia Andrea.
Házasság szentségében részesültek: Csernák Attila – Demeter Katalin, Hajdú Attila – Markovics Bea, Jogg Károly – Dr. Mészáros Enikő, Racs Róbert – Szántó Melinda, Barkóczy Csongor – Farkas Bernadett, Sőti Zoltán – Pári Adrienn, Kontos Gábor – Morvai Ágnes, Juhász Domonkos Béla – Brátovics Beatrix, Kajzinger József – Berecz Katalin, Gulyás István – Mezei Zsuzsanna Erika, Menyhárt Károly – Erdélyi Judit Magdolna, Kiss Márton – Gyetvai Éva, Lassú Gábor Zsolt – Balázs Mariann, Varga Domonkos – Pásztor Diána,
Hegede László – Benedek Márta, Kiss Roland – Medve Anita, Kaló István – Szelei Mónika, Szajcz Tamás – Éder Tímea
Akik megtértek az Úrhoz: Almásy István gróf, Andrikó Ferenc, Bárdos Ferenc, Barna Géza, Berecz Árpádné Komjáti Erzsébet, Cseh Ferencné Simon Erzsébet, Csiszár Imréné Dredor Katalin, Domoszlai Béla Mihály, Erdélyi Józsefné Szabó Ilona, Fábián Sándor, Fehér János, Fehér
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
Józsefné Blazsek Julianna, Gorda Lajos, Hám Béla, Hlavács Lajosné Farkas Ilona, Homonnai László, Ivanits József, Kiss Ferenc dr., Kiss Ferencné Margit, Kovács György József, Kovács Pálné Szatmári Valéria, Kozaróczy Tivadar dr., Máté Zoltánné Balogh Irén, Milkovics Éva, Oláh Miklós, Pavlenka Károly, Perneki Szabolcs, Pócs Jánosné Kereszturi Julianna, Snakóczki Béla, Sóti László dr., Szalay József, Szilágyi Györgyné Varga Julianna, Szollár György, Szűcs Józsefné Nagypál Erzsébet, Udvari Ernőné Pásztori Lenke.
Állandó programok: minden hétköznap 6.30-kor és 18.30kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsőpéntek reggel, és szombatonként este) Bizánci liturgia: minden hónap második és utolsó szombatján 9.45-től Minden hónap első vasárnapján a templomban délután fél 4-től 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4-től fél 6-ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden hó első keddjén 16.30-kor nyugdíjas összejövetel a Karitász csoport vezetésével. Minden hó első csütörtökén 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden hó első péntekén a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap első szombatján a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Minden hónap 13-án Fatimai engesztelő imaóra az esti szentmisével kezdődően. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap első hétfőjén 17.00 órától a templomban; illetve rendi gyűlést tart a hónap harmadik hétfőjén 15.00 órától. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben. A Szentlélek imacsoport imaórája minden hónap első szombatján 16.30-kor.
2009./03.
1209-2009
S
zeptember 13. vasárnap: 9.00: V e n i S a n c t e Mátraháza 10.30: szentmise Ányos atyáért (halálának 4. évf. alkalmából) Szept. 17. csütörtök: Szent Ferenc atyánk stigmatizációjának ünnepe (szentmisék 7.00 és 18.00) Szept. 24-29 (csütörtök-kedd): Ami a látványosság mögött van - Egy helyi zarándok ünnep és a hordozó körmeneti szobrok találkozója (IX. Nemzetközi Néprajzi Diákszeminárium a szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke szervezésében) Szept. 24-26 csütörtök-szombat: a Fájdalmas Szűzanya búcsújára előkészítő szentbeszédek (Triduum) az esti szentmise keretében. A beszédeket Reisz Pál gyöngyösi születésű ferences atya tartja
Ferences Jubileum
O
któber hónapban minden este 17.30-tól a rózsafüzért imádkozzuk Okt. 1-3 csütörtök-szombat: Szent Ferenc atyánk ünnepére felkészítő szentbeszéd sorozat (Triduum) az esti szentmisék keretében okt. 4. csütörtök: az esti szentmise után megemlékezünk Szent Ferenc atyánk boldog haláláról, tranzitusáról. okt. 8. csütörtök, 17.00: Magyarok Nagyasszony ünnepe – Mátraházai kápolna búcsúja okt. 17. szombat: Barangolás a Mátrában Szent Ferenc nyomán (plébániai kirándulás) okt. 23. péntek: Kapisztrán Szent János ferences áldozópap ünnepe (szentmise: 7.00 és 18.00)
N
zeptember 26 - 27 szombat vasárnap: F á j d a l m a s Szűzanya búcsúja – hordozható Mária-szobrok országos találkozója szombat: 16.30 gyóntatás 18.00 ünnepi szentmise (P. Reisz Pál OFM), majd gyertyás körmenet 19.30 hívek imaórája 20.30 ünnepi zsolozsma a ferences szerzetesekkel 21.30 csendes imaóra (a templom egész éjjel nyitva lesz) 24.00 szentmise az elhunytakért, vasárnap 6.00 reggeli zsolozsma a ferences szerzetesekkel 6.30 gyóntatás 7.00 szentmise a búcsúsokért 8.00 máriás fiatalok gyülekezője a templom előtti téren 8.30 „beköszöntés” a hordozható Mária-szobrokkal 10.00 ünnepi szentmise, amelyet Dr. Várnai Jakab ferences atya celebrál a szabadtéri oltárnál, utána körmenet, majd Gyöngyösi Úrangyala 17.30 Loretói litánia 18.00 búcsúzáró szentmise Szept. 27-én vasárnap sem Gyöngyöspüspökiben sem Mátraházán nem lesz szentmise Szept. 29. kedd: Bottyán János emléktábla megkoszorúzása, temetésének 300. évfordulója alkalmából, akit a templom kriptájába temettek
ovember 1. vasárnap: 15.00 Közös imádság és sírkőmegáldás az Alsóvárosi és a Gyöngyöspüspöki temetőben 17.00 Püspökiben: szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera 18.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera nov. 2. hétfő: 7.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera okt. 14. szombat: Barangolás a Mátrában Szent Ferenc nyomán (plébániai kirándulás) nov. 19. csütörtök: Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 18.00 szentmise elhunyt jótevőkért 19.00 jótékonysági hangverseny (Máltai Szeretetszolgálat) nov. 22. vasárnap: Szent Cecília, az egyházzene védőszentje 18.00 megemlékezés az énekkar elhunyt tagjairól (latin nyelvű szentmise a nagykórus közreműködésével) nov. 24. kedd: Ferences halottak napja 7.00 megemlékezés a ferences rend elhunytjairól nov. 28. szombat 9-12 óráig ádventi koszorú készítés, lelkinap a gyerekeknek nov. 29. Advent első vasárnapja, az egyházi év kezdete Az adventi időben a rorate szentmisék reggel 7 órakor kezdődnek, előtte 6.30-tól imádkozzuk a zsolozsmát.
2009./03.
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
S
D
ecember. 1 (kedd) 17.00 P. Szász Zsombor OFM Ikonkiállítása a gyöngyösi Fő Tér Galériában. A kiállítás megtekinthető dec. 31-ig hétköznap 9-17 óráig. dec. 8. kedd: Szeplőtelen Fogantatás ünnepe szentmisék: 7.00; 10.30; 18.00 dec. 15. kedd 16.00 karácsonyi műsor és agapé a Családok Átmeneti Otthonában (Gyöngyös, Menház u. 33.) dec. 16. szerda 16.00: hajléktalanok karácsonyi ünnepe és agapé a Hajléktalan Szállón (Gyöngyös, Gyöngyös-patak u.) dec. 15-23 Szállást keres a Szent Család kilenced ájtatosság dec. 17. csütörtök 14.00: Idősek, magányosak, egyedül élők karácsonya (gyóntatás, szentmise, karácsonyi műsor, agapé) dec. 19. szo. 19 óra Karácsonyi kóruskoncert (Cantare Városi Vegyeskar és gyöngyösi származású zenészek közreműködésével) Vezényelnek: Kalocsainé Csillik Mária és Kalocsai Mária dec. 22. kedd 10.00: betlehemes játék a gyöngyösi Idősek Otthonában dec. 24. csütörtök 15.00 Betlehemes játék (az esti mise elmarad) 23.00 olvasmányos imaóra (matutinum), a kis Jézus jászolba helyezése (martirologium) 24.00 Barátok Templomában, Püspökiben és Mátraházán éjféli mise dec. 25. Karácsony: Ünnepi miserend (7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30) dec. 26. Szent István vértanú ünnepe 10.30 a Szent István vértanúról elnevezett Társulat miséje dec. 27. vasárnap: Szent János apostol ünnepe: borszentelés a reggel 7 órai szentmise végén dec. 28. hétfő: Aprószentek ünnepe: 18.00 szentmise a megölt magzatokért dec. 31. csütörtök: év végi hálaadás Püspökiben 17.00; Barátok templomában: 18.00-kor
3.
1209-2009 „SZERETLEK, MINDENKOR ÉDES SZŰZANYÁM…!”
A
drága édesanyám és az áldott emlékű édesapám példája és tanítása nyomán őszinte ragaszkodás, gyermeki szeretet köt a Szűzanyához már gyermekkorom óta. Szívemben hordozom a közös imák, az együtt végzett rózsafüzérek emlékét és a családi zarándoklatok titokzatos varázsát. A jó szülői példa indított el a Mária-zarándoklatokra. Sok-sok zarándokutat tettem meg a Máriát minden évben oda- és visszaúton is gyalogosan meglátogató adácsi hívekkel, akik emberemlékezet óta megtisztelik a Nagyboldogasszonyt, és a hordozható Mária-szobrunkat végig kezeikben s vállaikon viszik a hosszú gyalogúton. 2005-ben Kázmér testvér vezetésével a Ferences Plébánia hívei felélesztették a régi szép hagyományt, és gyalogos zarándoklatot hirdettek Mátraverebély – Szentkútra, amelyre én is meghívást kaptam. A meghívást örömmel elfogadtam. Azóta a ferences plébánia és Gyöngyös Mária-tisztelőivel zarándokolok a Boldogasszonyhoz. Így volt ez idén is immáron ötödik alkalommal. A kezdeti lelkesedés az évek múlásával sem veszített erejéből. Ugyanaz a komoly, megfontolt, összehangolt szervezőmunka előzte meg a zarándoklatot, mint a kezdetek kezdetén. A lelkiismeretes előkészítésnek köszönhetően Istentől áldott, kegyelmekben és lelki örömökben gazdag zarándokúttal örvendeztettük meg a Szűzanyát. Zarándoklatunk hajnali négy órakor imádsággal vette kezdetét, és Ágoston atya úti áldása erősítette lelkünket – testünket a közel 40 km-es útra. Az áldás hatalmas erejét egész úton tapasztalta a 81 fős lelkes közösség, melyben új tagokat is köszönthettünk, s néhány régebbi zarándoktársunk pedig otthoni imákkal járt közben értünk az Égieknél. A már megszokott útvonalon gyönyörű időben imádkozva, énekelve, Mária iránti szeretettől hevülve tempósan haladtunk célunk felé. Bizonyára sokunkban megfogant az az érzés, hogy Kázmér testvér ferences habitusában, s szelíd, szeretetteljes, derűs, Mária szere-
4.
Ferences Jubileum tetét sugárzó egyéniségével szinte kézzelfoghatóan jelenvalóvá tette a ma is élő, a köztünk járó, életünk zarándokútját segítő Jézus Krisztust, és az Assissi Szentet: Ferencet. Úgy gondolom, a zarándokutunkat szemlélőkben is megfogalmazódott hasonló gondolat, hiszen nem egyszer megtapasztaltuk az út során a felénk áradó szeretetet és örömet. A mátreverebélyi ősi templomhoz idejében megérkeztünk, ahol már vártak szépséges lányaink gyönyörű népviseletbe öltözve, s fiaink a fekete-fehér összeállítású öltözet eleganciáját magukra öltve. A Magyarok Nagyasszonya hordozható szobrunk is a Boldogságos Szűzanya kimondhatatlan szépségét, Szeplőtelen Szíve túláradó anyai szeretetét idézte. A templomlátogatás és a Szentségi Jézus köszöntése után rövid pihenő
következett, majd folytattuk utunkat Mátraverebély – Szentkútig. A menet elején Ági, Csenge és Orsi a kereszttel, a Gyöngyös táblával és az angyalos zászlóval vezette a csoportot. Ők már a Szűzanya jövőbeni szolgálatára készülnek. Mindannyiunkat büszkeséggel töltött el a Szűzanyát jelenleg szolgáló lányok és fiúk hűsége, elszántsága, örömtől ragyogó tekintete. Ők vállaikon vitték a Szűzanya hordozható szobrát. Mögöttük énekelve, imádkozva haladtunk a kegytemplomhoz. Sok-sok elismerő tekintet, könnyes pillantás, ránkfigyelő szeretet közepette vonultunk a Kegyhelyre, ahol Kálmán Peregrin testvér köszöntő szavai melengették Mária szeretetétől izzó lelkünket. A Szűzanya színeibe (fehér, kék) öltözött adácsi
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
máriás lányok „máriás” köszöntéssel fogadták gyöngyösi társaikat. Kázmér atyát az adácsi egyházközség részéről Bencsik Laci bácsi zarándoklatvezető és Kis Balázs ministráns kézfogással üdvözölte sok adácsi Mária-tisztelő nevében, akik a gyöngyösiek előtt érkeztek a Boldogasszonyhoz. Ezt követően TE DEUM-ot zengtünk a Fölséges Istennek, majd Kázmér atya szavai örvendeztették és tisztelték meg a Nagyboldogasszonyt a szentkúti Kegyszobor „lábainál”. Kivonuláskor hangos énekszóval hirdettük: „Szűz Mária, mennynek GYÖNGYÖS ékessége. Tiszta szeretetnek aranya, szépsége. Szeretlek és áldlak, én szívembe zárlak. Mária, Mária, bűnösök szószólója.” Az esti szentmisén boldogan vettünk részt, és örvendeztünk a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepén. A nagykátai harmonikások zenés áhítata után bekapcsolódtunk a szentségimádási órába. Később a gyertyás keresztúton elmélkedtünk Jézus kínszenvedéséről és feltámadásáról. Az éjféli szentmisében pedig elhunytjainkért könyörögtünk. Többen is virrasztottunk a csoportunkból. Kiki ereje szerint. Volt olyan zarándoktársunk, aki egész éjjel virrasztott, imádkozott, elmélkedett a több száz hívővel együtt. A vasárnapi ünnepi szentmisét Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök celebrálta. Homíliájában arról beszélt, hogy Mária mennybevétele, az egyház egyik fő ünnepe különösen kedves a magyarok számára, hiszen Szent István királyunk e napon ajánlotta országát és koronáját Máriának. A Boldogasszony oltalma őrizte és tartotta meg a magyarságot sok megpróbáltatása, viharos történelme során a Kárpát - medencében és a nemzetek sorában. Isten gazdagon árasztja ránk kegyelmét Mária által. A Mennybefelvett Boldogasszony, a Magyarok Nagyasszonya pedig imádkozik értünk életünk minden pillanatában: most és halálunk óráján, hogy Máriának átadott életünket hűségesen tudjuk járni, s utunk végén Istenhez érkezzünk. Nemzeti Kegyhelyünkön több ezer ember ünnepelte Máriát határainkon
2009./03.
1209-2009 innen és túlról. A szeretet, az öröm, a hála szinte eggyé kovácsolta az ünneplőket. Bár külsőségekben, szokásokban szivárványszínű volt az ünneplés, ezer és ezer módon szállt fel imánk és énekünk Isten trónusához, s a Nagyboldogasszony zsámolyához, mégis egy nyelvet beszéltünk: az Istenszeretetnek és Mária szeretetének nyelvét. Csodálatos volt! A Boldogasszony bizonyára gyönyörködött gyermekeiben és reméljük a Legszentebb Szentháromság előtt is kedves volt hódolatunk. A litánia után indult haza zarándokcsoportunk. Máriás fiataljaink „máriás”
Ferences Jubileum köszöntéssel elbúcsúztak többek között a nagykátai, nagyrédei fiataloktól. Szeretettel hívták őket a gyöngyösi Fájdalmas Anya búcsújára és a hordozható Mária-szobrok országos találkozójára szeptember végére. Majd Kázmér testvér vezetésével búcsút vettünk a Nagyboldogasszonytól, és hangos énekszóval útra keltünk. Kegyelmekben gazdag, boldog órákat töltöttünk imába, éneklésbe merülve. Az Atya szeretetében, a Szentlélek erejével, Jézussal egyesülve Máriánál Máriával időztünk… Máriát dicsérte lelkünk, Máriát dicsérte szánk! HÁLA ÉRTE Ondrésik Júlia
Természetesen az ötlet gazdáját, Kázmér testvért is górcső alá vettük: Hogyan jött az ötlet, hogy felelevenítsd a gyalogos zarándoklatot? A gyöngyösiek és gyöngyöspüspökiek nagyon sokat beszéltek arról, hogy számukra milyen maradandó élmény volt az, amikor gyerekként, fiatalként gyalogosan mentek Szentkútra. Az ő bátorításuknak és az első bátor résztvevők lelkesedésének köszönhető, hogy újra hagyománnyá vált. Gyöngyösre érkezésed előtt voltál-e gyalogosan Szentkúton?Ha igen, honnan indultál, mikor, kikkel voltál? Korábbiakban soha sem voltam gyalogosan Szentkúton. Mit jelent ez a szentkúti zarándoklat számodra? -Találkozást! Találkozást az Úrral, találkozást az Égi Édesanyával, aki nagyon megértő, és találkozást sok-sok elkötelezett magyar kereszténnyel, akik kölcsönösen megerősíthetik egymást. Milyen tapasztalatokkal érkeztél most haza Szentkútról? Elcsodálkoztam, hogy az idei 80 gyalogos zarándok átlagéletkora kb. 30 év, annak ellenére, hogy volt közöttünk, aki 68 évesen jött végig. Ez azért nagy öröm, mert azt fejezi ki, hogy a felnőtteknek és a „korábban születetteknek” sikerült hitelesen továbbadnia a következő generációnak az Istenbe vetett hitet és a zarándoklás örömét. A másik nagy örömöm a máriás fiataljaink figyelmessége volt. Felnőttségük jele, hogy maguktól észrevették, hogy valaki segítségre szorult. Amikor a szentáldozásnál felfigyeltek arra, hogy két hatalmas zászlót tartó szombathelyi zarándok nem tud lejutni az áldoztató paphoz, mert akkora lobogó volt a kezükben. Így a gyöngyösi fiatalok közül mentek oda hozzájuk, hogy átvegyék addig, amíg szentáldozáshoz járulnak. Vagy egy másik apróság, amikor a szabadtéri oltár fölötti Lourdes-i barlangtól a mi orvos-máriás-lányunk előbb ért oda a rosszul lett hívőhöz, mint bárki más szakember. Mindezt olyan természetességgel és alázattal tette, hogy azt tanítani lehetne. Vagy az egyik gyöngyösi legény észrevette, hogy a körmenet után a rimóciaknak nincs mire letenniük a hordozható Mária-szobrot. Amikor odavitte hozzájuk, látni lehetett, hogy még a felnőtt asszonyok is elérzékenyültek, hogy olyan távolságból is valaki észrevette fáradtságukat, és szavak nélkül kitalálta gondolatukat. Továbbá szívet melengető érzés volt az is, amikor a busszal érkező gyöngyösiek gyarapították az otthonról jövők közösségét, és mindig volt egy-egy kedves szavuk, mosolyuk egymáshoz. Hogyan ajánlanád azoknak a hívőknek, akik még soha nem voltak? Ez itt a kampány helye? Akkor így: „Ha nehezen megy az összeszedett imádság, ha találkozni akarsz Azzal, aki téged pótolhatatlan személynek teremtett meg, ha van miért hálát adnod, vagy szeretnél valami nagyon személyeset kérni Istentől, és ha képes vagy legyőzni a kényelmességedet és a lustaságodat, zarándokolj velünk, imádkozzunk együtt!”
2009./03.
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
Gondolatok a gyalogos zarándoklatról…
A
középkorban keresztülszelték a zarándokutak Európát és országunkat is. Mi, késői utódok busszal, autóval járjuk be e zarándokhelyeket. Szentkúti zarándoklaton is így vettem először részt. Mi mindenre emlékszem? A forgatagra, a kirakodóvásár csillogó-villogó csecsebecséire, a Szentmise alatt Mártaként sürgő-forgó, falatkákat kínálgató asszonykákra. Nem való nekem – gondoltam - túlságosan kívülálló vagyok, csak bosszankodom, egyáltalán nem éreztem jól magam. Hogyan kerülök mégis újra és újra Szentkútra? Először talán a teljesítmény fogott meg: 40 km…..gyalog…..na, ez igen. Igaz, hogy túrázó ismerőseim is elhűltek:” ennyit egy nap alatt, és mennyit edzettél előtte?” Semmit, de barátnőmet meggyőztem, a gyereknek meg előírtam és elindultunk. Minden szokatlan volt: éjszakai ébredés, hajnali áldás, gyaloglás órákon keresztül, eső, sár, vízhólyagok, ólmos fáradság; közel voltam ahhoz, hogy feladjam, mert ez sem való nekem….Mégis, vitt tovább a közös ének, a sártengerben mondott olvasó és új erőt adott az elcsendesült pihenő a Mátraverebélyi templomban. Amikor teljesen kimerülve térdre rogytam Szentkúton, nem gondoltam semmi másra, csak arra, hogy megérkeztem. Soha többé! - fogalmazódott meg bennem, barátnőmet látva, őt se veszem rá újra.(A gyereknek bezzeg meg se kottyant.) Mégis, annak ellenére, hogy túrának indult: igazi zarándoklat lett belőle, változást hozott az életemben. Látom ugyan még a kirakodóvásárt, felboszszant a kegyhely környékén ártatlan ligetecskének álcázott sámánista imahely létesítése, de nem ez a fontos, csak az a fontos, hogy mire odaérek, lemállik rólam a külsőség és közel kerülök az Úrhoz. Most, hogy harmadik alkalommal vettem részt - egyre több barátommal együtt- a zarándoklaton, most már tudom, hogy ez való nekem. Török Julianna
5.
1209-2009 „Ne féljetek!” - Gondolatok a gyöngyösi ferences napokról
Ferences Jubileum
009. május 29-31. között, a jubileumi ferences év keretében kerültek megrendezésre plébániánkon a ferences napok. Az eseményt nagyon nagy érdeklődés kísérte nemcsak városi és megyei, hanem országos szinten is. Ebben a cikkben nem a programok és az események kronologikus sorrendjéről szeretnék beszámolni, hanem azokról az érzésekről, amelyek a ferences napok után megfogalmazódtak bennem. Ami elsőre feltűnő lehet a kedves olvasó számára az a cikk címe. Nos, nem véletlenül választottam ezt a nagyon egyszerű, de vallásos emberek számára nagyon mély tartalommal rendelkező mondatot. Sokszor ugyanis az az érzésünk, hogy a mai világban az emberek kicsit „félnek” azoktól az embertársaiktól, akik rendszeresen templomba járnak, és valljuk be őszintén, mi sem mindig vállaljuk fel vallásunkat olyan emberek előtt, akikről tudjuk, hogy nem vallásosak. Úgy gondolom ezt a nem mindig tudatos, sokszor csak felszín alatti reflexekben létező egymástól való „félelmet” is oldani tudta ez az esemény. Rengeteg ember látogatott el pusztán kikapcsolódásképpen, vagy, mert olyan kérdésekre kereste a választ, amelyekre a ferences napok egy-egy programjától feleletet várt. Ilyen lehetett például a kolostor látogatása. Vajon mennyi embertársunk szerette volna már régóta megtudni, hogyan élnek a ferences szerzetesek, vagy hogyan is nézhet ki a kolostor belülről? Ez még a templomot heti rendszerességgel látogató hívek számára is különleges program volt, hiszen a klauzúrába még ők sem juthatnak be egy átlagos napon. Vagy a gyerekek számára mekkora élményt jelenthetett egy olyan akadályverseny, ahol a ferences szellemiséggel ismerkedhettek játékos keretek között? Milyen meghittek voltak a közös imádságok, zsol o z s m á k ? M e k k o r a élményt jelentett
a plébániánk alkalmi színtársulata által előadott színdarab? Sok-sok ember munkája és szorgalma kellett hozzá, hogy ezek megvalósuljanak. Mindez miért? A kérdést meg lehet szavakkal is válaszolni, de talán sokkal jobb választ adott az a jókedv és önfeledt hangulat, ami ezt a három napot jellemezte. Ebben a nehézségekkel és problémákkal elhalmozott világban sem szabad elfelejtenünk a Szeretet parancsát. Ezt nem csak nekünk, vallásos embereknek kell egymás között gyakorolnunk. A ferences napok jó alkalom volt arra, hogy megmutassuk plébániánkat, a közösségeinket, de legfőképpen, hogy jó példával szolgáljunk az embereknek. Sokszor az a tapasztalatunk, hogy az emberek vágynak arra, amit egy keresztény családban vagy egy közösségben látnak: a tagok közötti összhangot, érzik az egymáshoz való kötődést, egymás megértését és az egymás iránti szeretetet. De egyvalamit nem tudnak. Hogyan induljanak el az úton, hogyan kerüljenek közelebb Krisztushoz és az Ő tanításához. Úgy gondolom, és ezt plébániai közösségünk minden tagja nevében mondhatom, ha a ferences napok láttán eggyel több család vagy eggyel több ember határozza el, hogy rálép arra az útra, amelyet Krisztus mutat, akkor már megérte közösségünk azon erőfeszítése, hogy ezt az eseményt megszervezze. Milyen tapasztalatokkal gazdagíthatott minket ez a három nap? Bevallom, mikor először szembesültem a ferences napok ötletével, kicsit azt éreztem, hogy túl nagy falat egy ekkora rendezvény egy kisvárosi plébániának. De ahogy teltek a hetek és körvonalazódtak a programok és az egész esemény menete, akkor már nem tartottam olyan lehetetlen feladatnak. Ehhez azonban kellett a plébániai közösség minden tagja, valamint az a sok-sok odaadás és önzetlen segítség, amit a szervezők kaptak. Ennek a három napnak mindannyian részesei voltunk, mindenki magáénak érezhette és rengeteget tanulhattunk belőle. A Fájdalmas Búcsú után egy másik rendezvényen is megtapasztalhattuk, hogy mennyire jó örömet okozni az embereknek. Mert szerintem ez volt a legfontosabb ezen a három napon: örömet szerezni másoknak és persze magunknak is. Hiszen mi
6.
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
2
is örültünk, amikor „bezsebeltük” a dicséreteket és valahol azt éreztük, hogy ez a mi érdemünk is. Őszintén remélem, hogy a ferences napok minden évben megrendezésre kerül a ferences jubileumi év keretein kívül is, mert szükség és igény is van egy vallásos, családi rendezvényre, amelyen bárki részt vehet. Sólyomvári Tamás
Kedves Ágoston Testvér! „Úr Jézus Krisztus! Köszönjük Neked Ágoston testvért! Imádunk és áldunk hálás szívvel most érte is.Köszönjük, hogy ide küldted. Jó munkást adtál gyöngyösi szőlődbe.” Ágnes nővér em is olyan rég még e szavakkal köszöntött Ágnes nővér, amikor a hatvanadikat töltötted. Szomorúsággal töltött el bennünket a hír áthelyezésedről a budapesti Belvárosi Ferences Templomba, bár tudtuk, nem tehetünk ellene semmit. Hála a Te gondos kezeidnek, bizony volt látszata a gyöngyösi munkádnak, sokat tettél a közösség megújításáért: az általad létrehívott közösségek, imaórák, közös zsolozsma csak néhány példa, ami ezt igazolja. Jó szőlőmunkásként fáradhatatlanul gondoztad a Rád bízott kertet: a terméketlen ágakat lemetszetted, a termőket megtisztítottad, hogy még többet teremjen; nemcsak kívülről gondoztad, de belülről is életre keltetted munkáddal. Imádkozunk érted, hogy abban a szőlőben, ahová a Jóisten most vezérelt, hasonlóképpen lásd el feladatodat, és bőségesen teremjen gyümölcsöt kezed alatt. Kívánunk neked ehhez erőt, kitartást, kívánjuk, hogy a Jóisten áldása kísérjen végig utadon, és gondolj azért még néha a gyöngyösi szőlőskertre is! L.K
N
2009./03.
1209-2009 „Miért ölték meg a fiacskámat?” „Amikor Vaszilij atya édesanyja megérkezett Optyinába, a fia koporsója elé vitték. Nem sírt, csak halkan kérdezgette az embereket:»Miért ölték meg a fiacskámat? Valakit megbántott? Képes lett volna megbántani valakit?«” (NINA PAVLOVA: Vérvörös húsvét , Nyíregyháza, 2008.)
A
z orosz Optyinai Remeteségben 1993 Húsvétján három szerzetes esett áldozatul egy sátánista késének. Mindhárman szentéletű emberek voltak, felnőtt megtérők, akik egészen Istennek adták magukat. Trofim és Ferapont szerzetest és Vaszilij szerzetespapot az ortodox egyház szent mártírként tiszteli azóta. A fent említett idézet életrajzukból való. Megdöbbentő mondatok hangzottak el a meggyilkolt szerzetes édesanyjának szájából. Mintha a Fájdalmak Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának le nem jegyzett szavai csengenének vissza. Nem tudjuk, mit mondott Mária Fiának a keresztúton, azt sem, miként sírt a Golgotán. Ám nem szükséges kutatnunk annak okát, hogy miért nem kerültek be ezek a szavak, tettek az evangéliumokba. Pontosan kiszámítható és átélhető, érezhető és sajnos megtapasztalható az a fájdalom, amit anya érez gyermeke elvesztésekor. Szívszorító még a gondolata is annak, hogy mennyi nagyon idős ember van környezetünkben, akik már az unokájukat is eltemették. Mit mondhat, érezhet egy anya szülötte sírja felett? Misztérium. Az anyaság is az. Felcserélhetetlen, semmi máshoz nem hasonló kapcsolat ez, ami már az anyaméhben kezdődik. Az Istenszülő és Jézus Krisztus kapcsolata. Milyen magasztos címmel illetjük Őket. Mennyire egyszerű és mindennapos viszony van köztük. A szeplőtelen, a kiválasztott anya és az ő Egyszülöttje van szorosan egymás karjában a barlangistálló hidegében. Mária Istenét öleli, Isten pedig az ő édesanyját. A Golgotán is. Ha a piétára figyelünk, gondoljunk egy picit a karácsonyra is.
2009./03.
Ferences Jubileum Megható ezt a két titkot együtt látni, és ide nem hiányoznak a szavak. Miért ölték meg? Valakit megbántott? Biztos ezt gondolta az Anya is Jézus keresztje alatt. Nem a jajveszékelés szavai ezek, és nem is a halál értelmét vitató kérdések. Csupán az emberi miértek, melyek mindenki szívében megfogannak, és amelyre valóban választ keresnek, olykor kapnak is. De Mária nem amiatt lett a Fájdalmak Anyja, mert szinte szótlanul tűrte, ahogy Szent Fiát legyilkolják, hanem azért, mert ahogy egész élete IGEN volt Istennek, úgy a legnehezebb helyzetben is IGEN tudott lenni. Nem csak igent mondott, hanem élete lett IGENNÉ. Engedte, hogy megvalósuljon benne az Atya akarata. (Ez nem csak a dicsőségbe öltözött Istenszülőnek sikerülhet, hanem bizony a mi feladatunk is; ettől leszünk keresztények.) Ezért lehet társ Jézus mellett a Megváltásban. Folyamatosan esedezik értünk Krisztusnál. A misztikus kapcsolat anya és gyermek közt megmaradt, holott Jézus tanításából tudjuk, hogy az örök életben még a házastársi kapcsolat sem számít. Talán ez a kapcsolat nem szükségtelen. Vaszilij atya édesanyja később megtért – fia közbenjárására – és most ő kéri gyermeke esedezéseit maga és mások számára. És csodálatos imameghallgatásokról számolnak be a hívek, akik a vértanúk közbenjárását kérték. A Szűzanya sem tesz mást, egyszerűen az Istennel KOMMUNIKÁL. Így lesz első számú pártfogónk a mennyben. Merjünk imádkozni a Fájdalmas Szűzanyához minden megpróbáltatásban és örömben is. Nem csak szeretteink halálakor, hanem gyermekeink szeretetlenségét, eltévelyedését, butaságát látva is. Nem a halál döntheti romba a világot, azt már Krisztus legyőzte, hanem a gyűlölet. Fájdalmak Anyja esedezz érettünk Krisztusnál! Hegede László
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
Magyar fiatalok zarándoklata Santiago de Compostelába, az Európai Ferences Találkozóra
A
ugusztus 1-jén négyen indultunk Gyöngyösről, hogy mi is részt vegyünk ezen a zarándoklaton a magyar fiatalokkal együtt. Az előtalálkozókon már összeismerkedtünk a többi magyarral, így egy nagyon jó csapat alakult ki. Első megállónk Franciaország tengerpartján volt, majd másnap reggel megérkeztünk Lourdesba, ahol egyénileg járhattuk körbe a barlangot és imádkozhattunk. Másnap indultunk is tovább, hogy gyalog átkelhessünk a Pireneusokon. A következő 3 napra a csapatunk kettévált; egyesek biciklivel mentek tovább Leonig, mások pedig busszal. Sok szép középkori templomot néztünk meg. Legtöbbször tornatermekben, vagy zarándokszálláson aludtunk. Leonba megérkezve a spanyolok szívélyesen fogadtak minket, este pedig részt vettünk a találkozó megnyitóján. Az országokat 4 csapatra osztották, mi az olaszokkal, lengyelekkel és spanyolokkal voltunk együtt. Két napig zarándokoltunk az el caminon, délutánonként minden ország katekézisen vett részt, nekünk Didák testvér tartott előadást, majd rövid elmélkedés után kiscsoportokban beszélgettünk tovább. Monte Gozoban találkozott a négy csapat, és együtt vonultunk be Santiago de Compostelába. Este közös vigílián vettünk részt a katedrálisban, ahol a püspök tartott beszédet. Másnap tanúságtételeket hallgattunk egy sportcsarnokban, és Maradiaga püspök tartott előadást, este pedig minden ország bemutatkozott valamilyen egyéni produkcióval. Az utolsó nap az óceánparton, Muxiánál fürödtünk, lehetőség volt gyónásra is, és még utoljára egy zenés, táncos fesztiválon mulattunk együtt. Másnap egy közös záró misével búcsúztak az országok egymástól, és mi is útnak indultunk, majd 17-én érkeztünk haza. Maradandó élményekkel tértünk haza. Nekünk legjobban a magyar csapat tetszett, nagyon jól éreztük együtt magunkat és maradandó kapcsolatok is kialakultak köztünk. Várallyay Zsófi és Hugli Veronika
7.
1209-2009
“...építsd újjá Egyházamat!”
Ferences Jubileum
a végignézünk Ferenc azon életszakaszán, amely kisiskolás évei és megtérése közé esik, elmondhatjuk, hogy Isten több különféle megrendítő esemény közben fokozatosan tágította Ferenc szívét és lelkét, hogy az alkalmas pillanatban megérinthesse őt az Evangélium üzenete. Melyek ezek az események Ferenc életében? Ezen írásomban csak nagyon tömör ismertetésre törekszem, ezzel is buzdítva a testvéreket, hogy maguk is vegyék kezükbe a korabeli életrajzok egyikét. A felhőtlen és felelőtlen évek után, amely alatt Francesco az Assisi gazdag ifjak életét élte, betör életébe a háború, amely gyakori jelenség volt az egymással rivalizáló városok életében. Ferenc tizenhét éves, amikor elkapja a harci hév. A köznép elűzi a városból a nemeseket, és házaikat felgyújtja. A hontalanná vált nemesek a rivalizáló városba Perugiába menekülnek, és a várossal szövetkezve akarják Assisi sorsát is megváltoztatni. Húsz évesen az egyik ütközetben fogságba esik ,és egy évet kell eltöltenie Perugia egyik tömlöcében, betegen és lélekben összetörve, amíg apja ki nem válthatja onnan. Hazakerül, de betegsége hónapokra az ágyhoz köti. Ez az az állapot, amikor lelkében egy megmagyarázhatatlan félelem lesz úrrá. Úgy érzi, hogy a semmi fenyegeti, amely igyekszik őt a halálba taszítani. Ez az esemény azonban nem tántorítja el az újabb harci lelkesedéstől. Huszonhárom éves, amikor megint útnak indul, hogy a lovagi dicsőséget keresse. Brienne-i Walter seregének tagjaként, fényes katonai karrierről álmodozik. De csak Spoleto városáig jut, ahol egy újabb belső hatás éri érzékeny lelkét. Egy benső hang szólítja meg, amely párbeszédbe kezd Ferenccel. A benső hang kérdőre vonja Ferencet, hogy vajon kitől várhat többet és jobbat, a szolgától-e vagy az Úrtól. Ferenc magától értetődően válaszol:Természetesen az Úrtól. Akkor viszont miért tartja Brienne-i Waltert úrnak, hiszen valójában ő is csak szolga?
Csak egy valaki Úr, és Ő minden teremtmény felett él, Hozzá mérten mindenki csak szolga lehet. Csak Ő tarthat feltétlen igényt az ember szolgálatára. A hang azt mondja neki, hogy térjen vissza Assisibe, ahol újból jelentkezni fog. Ferenc számára nincs visszaút, és nem is akar többé hátratekinteni. Lelke egyre inkább kész megnyílni az Úr akarata számára. Magatartása befelé forduló lesz, igyekszik távol tartani magát a város zajától. Barlangok, üregek, elhagyatott templomok lesznek kedvelt helyei, ahol immár tudatosan az Úr akaratát keresi, könnyek és sóhajok közepette. Várja az újabb indítást az Úrtól. És itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen ezen a ponton Isten gyermekeinek imádságához érkeztünk. A megtérés kezdete, amikor kilépünk abból az ördögi körből, miszerint Istennek folyamatosan a mi kívánságainkat kellene teljesíteni. A megtért ember imádságában a hangsúly Isten akaratának keresésén van. Azért könyörög, azért virraszt és böjtöl, mert szeretné megtudni Istennek reá vonatkozó tervét, hogy azt megvalósíthassa. Ennek érdekében kész feláldozni saját akaratát, és a jövőre vonatkozó terveit. Mennyire fontos lenne, hogy mi is elsajátítsuk azt az Isten akaratára odafigyelő magatartást. Ezt az életformát, amelyben már nem a saját akaratunkat keressük, hanem Istenét. Ferenc amúgy is érzékeny lelke megnyílik a szegények felé. Kezdi észrevenni őket. Ő, a „gazdag ifjú” szeretné megtapasztalni, hogy milyen a koldusok közé tartozni. Ezért elzarándokol Rómába, hisz ott a nagyvárosban feltűnés nélkül vetheti le finom ruháját és cserélheti fel a koldusgúnyával. Természetesen nem hagyhatja ki, hogy elzarándokoljon az apostolok sírjához. Ott azonban bosszantó, szűkmarkú kereszténységgel találkozik, és Ferenc számára – akinek a kereszténység a totális nagylelkűséget jelenti- ez jel egy prófétai tett számára. Nagy zajjal, feltűnést keltve az összes pénzét bedobja az apostolsírba, és tüntetőleg elhagyja a templomot. Felölti egy koldus ruháját, hogy szegény legyen a szegények között. S aztán a leprások: Abban az időben az egészséges polgárok és a leprások között teljes szakítás következett. Mihelyt egy szerencsétlenen a betegség első jelei mutatkoznak, a
templomba cipelik, hogy ott a pap, földet szórva a beteg fejére elvégezze rajta a temetési és feloldozási szertartást. Kap egy speciális öltözetet, amely a beteget már messziről felismerteti, kereplőt kap, amelyet állandóan ráznia kell, hogy az egészségeseket már messziről óva intse. A leprás számára tiltott dolog inni a folyókból, forrásokból és kutakból, kesztyű nélkül semmit sem érinthet. Végül minden birtokáról le kell mondania, és a városon kívülre száműzik. Megtérése kezdetén Ferenc is undort érez, amikor egy ilyen szerencsétlennel találkozik. Befogja az orrát, elfordítja a fejét, amikor a leprások közelébe jut. Egy alkalommal mégis erőt vesz magán, leszáll a lováról, pénzt ad a leprásnak, majd kezet csókol neki. Később is előszeretettel tartózkodik közöttük, és új testvéri közösségének összes jelöltjét az alázatosságnak és a szeretetnek ebbe az iskolájába járatja. Csak az tartozhat közösségéhez, akinek erről az embertelen emberi ínségről van tapasztalata. Amint látjuk, Ferenc fokozatosan jut el önmagához. Mély benyomásokat szerez a hitről, a vallásról, az emberi nyomorúság mélységeiről, s közben saját élete is elmélyül, formálódik Isten tervei szerint. Közben folyamatosan imádkozik: „ Fölséges és dicsőséges Isten, világosítsd meg szívem homályait, adj nekem igaz hitet, biztos reményt, tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat!” Huszonhárom éves, amikor atyja birtokán járva belép a romos San Damiano templomocska ajtaján. Letérdelve imádságba merül, s közben a nagy, festett keresztet szemléli. Ebben a festett keresztben tapasztalja meg Ferenc, hogy Istennek arca van, vagyis személyes Isten, aki Krisztusban emberré lett „értünk, a mi üdvösségünkért”(Credo). Itt hallja újra a spoletói hangot, amely megígérte, hogy újra szólni fog hozzá. Ez a hang azt kívánja, hogy építse fel Isten házát, amely szemmelláthatóan omladozik. Innentől kezdve Ferenc három éven át templomokat renovál, mígnem megnyílik számára az utasítás mélyebb értelme: az Egyház épületét kell megerősítenie.
8.
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
2009./03.
H
1209-2009 Az Úr hangja arra indítja, hogy a hitet, a reményt és a szeretetet radikális módon élje meg. Most azonban egyelőre még templomrestauráláshoz gyűjti a követ, ami persze pénzbe kerül. Apja pénzkidobásnak tartja a San Damiano építésébe fektetett pénzt, ezért Ferenc összetűzésbe kerül apjával. Az apa egy ideig házi fogságban tartja fiát, majd amikor ez hasztalannak bizonyul, odáig fajul a dolog, hogy a városi bíróság elé viszi az ügyet. Azt követeli, hogy fia térítse meg jogtalanul eltékozolt vagyonát, vagy pedig a bíróság szentesítse a hivatalos kitagadást. Így került sor az emlékezetes bírósági tárgyalásra a püspöki palota előtti téren. Ott Ferenc a még megmaradt pénzt és minden ruháját az apja lába elé teszi, lemond az örökségről és a névről is, ezzel véglegesen szakít a családdal és a világgal. Ő most már valóban Isten gyermeke, aki kizárólag a Mennyei Atya gondviselésére akar hagyatkozni. A tisztes Assisi polgárok attól tartanak, hogy Ferenc „őrülete” átragad majd saját fiacskáikra is, ezért minden eszközt megragadnak, hogy távol tartsák városuktól. Kicsúfolják, kutyákat uszítanak rá, kövekkel és sárral dobálják meg. Ő azonban szilárd marad elhatározásában és befejezi a templomocska restaurálását. Huszonhét éves, amikor egy hosszú keresés végén Isten megnyilatkozik Ferenc számára. Szent Mátyás apostol ünnepén a templomban az apostolok szétküldéséről szóló evangéliumi szakaszt olvasta föl a pap (Lk. 10,1-12). Az ige, amit Ferenc eddig már rengetegszer hallhatott, az most lelkében Isten személyesen hozzá szóló üzenetévé vált. Ezzel együtt Ferencben megszületett a „halló szív”, ahogyan a Biblia nevezi az Isten Szavának engedelmes emberi „szervet”.
2009./03.
Ferences Jubileum Ferenc úgy érzi, hogy az igazgyöngyöt találta meg, amiért érdemes odaáldozni mindent, amit addig jelentősnek tartott. Ettől kezdve minden törekvése arra irányul, hogy Isten kegyelmének semmit útjába ne állítson, hogy élete a megvalósult Evangélium lehessen. Fr. Szász Zsombor OFM
Gyön gy ös re k erü lt em 2009. augusztus 9-től új testvért, köszönthetünk plébániánkon. Megkértük, meséljen kicsit magáról. Polgári nevem Hajas László, szerzetesi nevem Ámosz. Új nevünkön először a szerzetesi ruhánk felöltésekor szólítanak minket. Ezt a nevet magunk választhatjuk, de én a beöltözés előtti napig nem tudtam eldönteni, hogy mi legyek. Végül magiszterem megelégedve a várakozást, átadott egy könyvet, mely a szóba jöhető nevek listáját tartalmazta, és felszólított, hogy egy órán belül válasszak. Ekkor elhatároztam, hogy azt a nevet választom, amelyik először megtetszik, – és elkezdtem előröl lapozni a könyvet. Budapesten, Pestszentlőrincen születtem 1966-ban. Szüleim a közeli lelkészségre jártak, melyet a mariánus ferencesek alapítottak. Templomot nem építettek, egy családi ház emeleti termében tartották a szentmiséket. Itt lakott és szolgált Kalliszt atya, ő keresztelt, majd tanított kiskoromban hittanra. Ferences atyák szívesen jártak ide kisegíteni. Így megismerhettem Teodóz, Márk, Péter és Tamás atyákat, akik a rend gimnáziumában tanítottak. Természetesen adódott, hogy a középiskolát az ő intézményükben végezzem. Így 14 éves koromban az esztergomi ferencesek gimnáziumába és kollégiumába kerültem. Az itt dolgozó szerzetesek élete hamarosan megtetszett, az érettségi évében jelentkeztem a rendbe, hogy én is pap-tanár lehessek. Mélyen hívő édesapám örült döntésemnek, régóta imádkozott a hivatásomért. Édesanyám sírva fakadt, ő családosként képzelte el életemet, és unokákat szeretett volna. Ezután elvittek katonának. A lakta-
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
nyában eltöltött időszak után a tanulmányok évei következtek a teológián és az ELTE-én. Előbb tanári diplomát szereztem. Szentendrén és Esztergomban tanítottam matematikát és fizikát. Pappá Esztergomban szenteltek. Miután ott a harmadik osztályom is leérettségizett, engedélyt kaptam egy „remete” évre. Ekkor jó néhány hónapot töltöttem Mátraházán. A kis templom lelkipásztori teendőit láttam el. (A gyöngyösi hívek ebből az időből ismerhetnek…) Ezután kértem elöljárómat, hogy olyan feladatot adjon, amelyben inkább papként, mint tanárként dolgozhatok. Ekkor Szécsénybe kerültem káplánnak, ahonnan három év múlva ide, Gyöngyösre kaptam helyezést. Érzem, hogy jelenleg fontosabb lelkipásztorként szolgálnom, mint matematika-fizika tanárként, és sok fiatalt láttam a templomban. Remélem, hamarosan összebarátkozunk. Ez életem röviden. Visszanézve látom, hogy Isten építette és védte hivatásomat. Olyan embereket küldött hozzám, akik példaképemmé váltak, és olyan lelkiségeket ismerhettem meg, melyek erőt adtak. Mikor kamaszként legjobban lázadtam gyermekkorom hite és a felületesnek tűnő egyház ellen, Balázs atya segített. Erőteljes prédikációi lenyűgöztek. Éjszakába nyúló beszélgetéseink alatt minden kérdésemet megválaszolta. E beszélgetések nélkül biztos nem lettem volna szerzetes. Most Varga László atya, kaposvári plébános a lelki vezetőm. Őt könyvein és rádióműsorán keresztül ismerhetik a gyöngyösi hívek. A ferences lelkiségen kívül sok indíttatást kaptam és kapok a Fokoláré Mozgalomtól és a Katolikus Karizmatikus Megújulástól. Visszanézve az elmúlt életemre (amelyből 25-öt szerzetesként töltöttem), elégedett vagyok, örömmel adok érte hálát Istennek. Fr. Hajas Ámosz OFM
Karolj fel egy papot! A Pápai Missziós Művek „lelki kampánya”. A Szentatya a 2009-2010évet a papság évének nyilvánította. Testvéreink, fordítsuk figyelmünket pásztorainkra azzal, hogy mindennapi imánkba foglalunk a szerzeteseink közül egyet. A szerkesztőség
9.
1209-2009 M
i
n
Ferences Jubileum t
k
a
m
i
l
“Valób an m élt ó d ics érn i Tég ed , I s t en s zü lő .. . ”
okan ismerik templomunk kántorát, mégis keveset tudunk arról, milyen ember is ő valójában. L u p i s Miklóssal, Miklós bácsival vagy egyszerűen „csak” Kántor Úrral beszélgettem. - Miklós bácsi, hogyan jött a zeneszeretet? - Füzérről, egy kis Zemplén megyei településről származom. Kisgyermekkoromban sokat ministráltam a templomban. Édesapám tudott harmonikázni, orgonálni is megpróbált, kisegítőkántor lett, mellette énekeltem. Füzérre került Szathmári László kántortanító, nagyon meghatározó volt személyisége számomra, megszerette velünk a zenét. Először bőgőztem. A gimnázium után, édesapám halála után a kántorképző következett. Zenei alapom már volt. Pályázat útján kántorként kerültem Tarnaleleszre. A plébános úr zeneileg magasan képzett volt. Sok mindenre megtanított. Onnan jártam be az egri főiskolára, szolfézst és karvezetést is tanultam. Tarnaleleszen volt egy szép énekkarom is, többnyire Ózdra járó munkásokból állt. Az egyik bérmálás alkalmával a püspök úr felfigyelt az énekkarunkra, és engem Gyöngyösre ajánlott Császti Gyula prépost úrnak. Végülis 1978-ban kerültem Gyöngyösre. Valamikor volt énekkar, próbáltuk újra összehozni, sikerült is. Ma már negyvenen vagyunk. Kezdetben amatőr szinten tevékenykedtünk, de két-három éven belül több városban szerepeltünk. Pedagógusok is szép számmal kerültek a kórusba. Elindult a zenei élet. Amíg a Jóisten segít, addig szeretném is folytatni
l a a r é t e n - Hogyan sikerült beilleszkedni a közösségbe? - Először nehezen ment, de a zenei képzettségem sokat segített. A ferences testvérek érkezése után sokat változott a plébániai élet, a barátok sok szép dolgot hoztak magukkal. Ágoston atyával együtt jártunk kántorképzőbe. Harmincnégy év után itt, a templom ajtajánál találkoztunk újra, alig ismerve meg egymást. Az orgonát is ő tetette rendbe. - Vannak-e érdekes történetei, amit megosztana az olvasókkal? - Van egy történetem, ami félig inkább tragikus. Orgonáltam a misén. Mögöttem volt egy hősugárzó… Begyulladt a nagykabátom mise közben, pont a Miatyánk alatt. Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, ledobtam magamról. „Rágyújtott a gonosz.” Volt, hogy ketten is megégtünk. A búcsúk, a szép műsorok mindig emlékezetesek maradnak. Volt egy-két koncertünk, nekem is volt orgonakoncertem. A Katolikus Rádióban is énekeltünk. A görög liturgia is közel áll a szívemhez, a miséken elhangzó énekeket orgonával kísérem. Elindult a Kiskórus négy lánynyal, ma már tizenhatan vannak. A lányom, Gabriella vezeti, előtte Andrea volt a vezetőjük. - Jól érzi itt magát? - Igen - Ha visszamenne az időben, ismét kántor lenne? - Igen. Hivatásomnak érzem ezt a tevékenységet. A Jóisten készített fel erre az útra. Voltunk nehéz helyzetben is, de túlvészeltünk mindent. - A magánéletben milyen Miklós bácsi? - A kántorkodás az életem. Sajnos, olyan időtöltés, ami a család rovására megy. Rengeteg gyakorlás, próba, sokszor a családtól veszi el az időt. Aki erre az útra lép, hivatásának kell, hogy tekintse. Kikapcsolódni a hobbikertben szoktam, és ez mindig megnyugtat. Egy tó is van mellette Új darabok, dallamok is születtek, születnek ebben a környezetben. Csodálatos a világ, csak észre kell venni. A Jóisten mindig mellettem van. Hegede Márta
gy bodrogközi apró faluban működik egy kicsiny görög katolikus monostor, melynek két szerzetese éli az evangéliumot: szüntelen imával és munkával. Fülöp testvért 2008-ban a hajdúdorogi megyéspüspökké szentelték és lett Miskolci Apostoli Kormányzó. Atanáz testvér pedig maradt a monostorban, és a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola tanáraként is tevékenykedik. Egyik látogatásom alkalmával Orosz Atanáz atyát faggattam néhány, Szűz Máriát érintő régi és új kérdésről. Ennek apropója és értelme a beszélgetésből kiderül. A keleti egyházban szinte mindig Istenszülőnek nevezzük a Szűzanyát. Miért van ez? Hogyan alakult ki ez a megtisztelő cím? A dogmatörténetben a keleti egyháznál meghatározó szerepet játszottak az eretnekségek. Talán nem mondanánk ennyire gyakran ezt a megnevezést, ha nem lett volna Nesztoriosz eretneksége, tehát az Istenszülő cím nyílt és világos tagadása. Minthogy ez annak idején, több mint 1500 éve megtörtént, a jámbor keletiek kötelességüknek érzik, hogy ezzel a legmagasabb címmel illessék Szűz Máriát. Az eretnekség provokatív volt, és a tisztázás rákényszeríttette őket arra, hogy lássák, a Szűzanya nem csak egy embert, hanem a kis Jézus megszülésekor a Szentháromság második személyét hozta világra itt, ezen a Földön. Ezt a szempontot fejezi ki az Istenszülő megnevezés. Milyen szerepet kap, kell kapnia Szűz Mária személyének mind a nyugati mind a keleti egyház litugiájában? Nekem úgy általában nincs jogom ítéletet alkotni az egyházak liturgiájáról, főként, hogy nyugaton az egyházszakadás utáni protestáns irányzatokat látva azt tudjuk megállapítani, hogy mi a végképp helytelen és mi a puszta tagadás az ő álláspontjukban. Azt, hogy mit, hogyan kellene tenniük, nekem keleti szerzetespapként nincs jogom meghatározni. A keleti egyházban az Istenszülő tisztelete szorosan kapcsolódik a mi Urunk Jézus Krisztus tiszteletéhez. Ezért szükséges az, hogy minden istentiszteleten,
10.
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
2009./03.
A kamilla kicsiny, egyszerű virág. Megbújik szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felhasználása, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben. Új rovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét erősítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségünkért, mégis a háttérben maradnak, szinte láthatatlanul, egyszerűen, akár a kamilla.
S
E
1209-2009
Ferences Jubileum
minden időben még Pünkösdkor és Húsvétkor is szóljon valamilyen módon Máriáról is a liturgia. Ez a keleti egyházban liturgikus szükségszerűség lett. Nincs olyan kánon, nincs olyan sztihírasor, mely ne az Istenszülő dicséretével végződne. Érzel esetleg valamiféle túlzást ezzel kapcsolatban? Persze! Nálunk is vannak olyan hangok, hogy most már el lehetne hagyni azt a liturgikus akklamációt, segélykiáltást, hogy „legszentebb Istenszülő üdvözíts minket!” Mivel ez a keleti egyháznak egy ősi szokása, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusra vonatkozó felségcímeket Szűz Máriára is alkalmazza, én nem akadok fenn ezen. Igyekszem értelmezni, jól érteni ezt az imádságot. Ma nagy divat tudományosan is kifogásolni a Biblia tanítását és a keresztény értékeket. Sőt felütötték fejüket azok a nézetek is, melyek megkérdőjelezik Jézus tényleges halálát, Júdás szerepét, Mária Magdolna és Jézus házasságáról és utódairól beszélnek, a Szűzanya személyét illető alapvető katolikus tanításokat igyekeznek cáfolni. A gnószticizmus újraéled? Hogyan védekezhet ez ellen egy mai keresztény? Nagyon tudatosan kell elmélyítenünk és rögzítenünk a hitünk alapjait, mert ugyanonnan indultak. Valahol a gnósztikusok is ugyanazt a Krisztus-eseményt kapták a kérügmában, az igehirdetés során, csak téves spekulációkra vetemedtek. Vissza kell menünk oda, ahol ők eltévedtek, és ott megfogni az embereket. Nagyon fontos a történeti hitelesség is, hogy itt és most rádöbbentsük az embereket, hogy ez egy 1800 éve szajkózott és nagyon sokakat félrevezetett téveszme. Olykor a történeti helyreigazítás is jót tesz, mert aki belátja, hogy ariánus (Krisztus istenségét tagadó) vagy gnósztikus (egy dualista, titkos tudáson alapuló eretnekség) eszméket hangoztat az talán vissza fogja magát egy picit. Aki belátja, hogy egy mindenki által elítélt tanrendszer foglya lett, az elgondolkodik rajta, hogy jó úton jár-e. Mi lehet vonzó ebben? A rendkívüliség. Ma, mint Szent Pál idejében az Areopagoszon, az athéniak csak arra buktak, ami valamiféle újdonságot jelentett. Az embereket az vonzza, ami eltér a korábban meghirdetett tanoktól. Látsz mindebben nyílt keresztényüldözést?
Burkoltat. Nem nyílt ,de olykor tudatos. Bár vannak, akik tudtukon kívül lettek behálózva, és még mindig nem tudatosítják, hogy egy téveszme szolgái lettek. Mindezek a régi-új eretnek tanok alapjaiban érintik a Szűzanyáról vallott tanításunkat is. Mik lehetnek a mai kor kihívásai? Nekünk mit kell, lehet tennünk ez ellen? Kétféle kihívásunk van. Nyilván meg kell tisztítanunk magunkat a túlbuzgóság olyasfajta burjánzásaitól, melyek esetleg méltán botránkoztattak meg, vagy háborítottak fel egyes kritikusokat. S miután ez megtörtént, nagyon keményen fel kell vennünk a harcot minden olyan redukció ellen, amely az Istenszülő Szűz Mária üdvtörténeti szerepét mérsékelni, csökkenteni igyekszik. Az Egyház újragondolja ezzel kapcsolatos tanítását? Újragondolja, de mindig ugyanaz marad a kérügma, az igehirdetés. Hegede László
Milyen a jó házasság? Egyáltalán van jó házasság? Állandóan azt halljuk a környezetünkben, ki saját tapasztalata alapján, ki a médiából értesül, a válások száma egyre nő. Miért van ez? Régen nem így volt. Ennyire változtak az emberek? Talán igen. Vagyis nem az emberek változtak, hanem a körülmények. Az állandó munka, az állandó feszültség, megfelelni mindenkinek. És egymásnak? Otthon ki kellene kapcsolni minden munkahelyi problémát, szeretettel közelíteni a párunkhoz, beszélgetni, kivenni a részünket a közös munkából, szeretettel nevelni gyermekeinket. Ennyi lenne? Meg lehet ezt oldani? Nehéz. Jönnek a hullámvölgyek, de együtt kell végigmenni ezen az úton. A Jóisten fogja, vezeti kezünket, merre, hogyan tovább. Ha mindketten akarják, jó lehet a házasság, és nem jut el a megszokásig, legrosszabb esetben a válásig. Közhelynek, és elcsépeltnek tűnnek ezek a gondolatok? Tegyünk ellene!
M e g k é rd e z tü k o lv a s ó in k a t, s z er intük m i a jó há z a s s ág titka Lengyel Gyula és Gere Szonja A keresztény házasságban a házastársak örökre összefűzik az életüket, visszavonhatatlanul és kizárólagosan egymásnak ajándékozzák magukat. Ez nem magától értetődő, nem egyszerű, sőt emberileg lehetetlennek tűnő vállalkozás. A keresztény házasság nem nevezhető természetes dolognak, sokkal inkább természetfölötti. Alapja nem csupán emberi vágy, érzelem, elhatározás – hanem az Atya örök terve, és szerető, gondviselő jelenléte. A házasok minden örömüket, minden nehézségüket Istennel egységben, vele közösségben élik meg. Sőt, szeretetükben, hűségükben, önátadásukban Isten jelenvalóvá válik, szinte beletestesül az életükbe. Így a keresztény házasság Isten jelenlétének helyévé válik. Az, hogy egy házasság mennyire „jó”, azt hiszem nagyban függ attól, hogy a házastársak mennyire vannak mindennek tudatában. Ha Isten jelenlétében élik az életüket, ha örömüket Isten teszi még mélyebbé, ha bíznak abban, hogy az Élet Forrása naponta új frissességgel, elevenséggel, lendülettel ajándékozza meg őket akkor is, ha elfáradtak és kimerültek, ha tudják, hogy akkor is van kire számítaniuk, ha emberi erőik, kitartásuk, türelmük, bátorságuk elfogyni látszik – akkor a házasságnak olyan gazdagságát, szépségét tapasztalhatják meg, és olyan békét adó szilárdságot, ami Isten nélkül elképzelhetetlen. Kissné Antal Ágnes és Kiss Péter Házaséletünk nem is olyan rég kezdődött, közös utunk elején járunk. A házasságunk alappillére az Istenbe vetett közös hitünk, tudjuk, hogy vigyáz ránk és támogat döntéseinkben. Fontos számunkra a kompromisszumra való törekvés, az őszinteség és a feltétlen szeretet. Ha valami gondunk, problémánk van, nem szabad magunkba fojtani, hanem meg kell osztani a másikkal, ha nem is tudjuk megoldani, könnyebb a terhet közösen viselni. Csermák József és Csermák Józsefné Ladik Mária („Kicsinéni és Kicsibácsi”) Május 4-én ünnepeltük az 50 éves házassági évfordulónkat. Azt valljuk, mindkét embernek jónak kell lennie.
2009./03.
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
11.
Gondolatok ahogyan az olvasók látják
1209-2009 Meg kell beszélni mindent szépen, csendben, békességben. Minden este elalvás előtt a drága férjem megpuszilja a kezemet, így alszunk el. Én pedig minden reggel végigsimítok a karján, hálát adva, egy újabb együtt töltött napért. Dér Béláné Julika és Dér Béla Nagyon fontos a türelem két ember között. A szerelem az idők során átalakul szeretetté. Soha nem szabad lefeküdni haraggal. Alkalmazkodni kell a másik személyiségéhez. Hagyni kell kibontakozni a másikat. Nagyon fontos a gyerekek iránti feltétlen szeretet. A gyermekek előtt nem szabad veszekedni, ne lássák a másik iránti haragot. Bencze Gyula és Bencze Gyuláné Kertész Eszter A boldog házasság alapja a megértés. Mindent meg kell beszélni, közösnevezőre kell jutni. Amikor jönnek a gondok, problémák, megoldást kell találni rájuk. Ha beteg a feleségem, minden erőmmel segítek neki. Ezt kívánom minden házasságot kötőnek! Hegede Márta I s k olak ezd és , avagy egy gyön gyös i cs alá d an ya rem én ye „…az ország visszasüllyedt az 1970es évek reménytelenségébe…” (Pósa Zoltán) -olvasom és azért imádkozom, arra kérem az Urat, hogy adjon már végre újra reményt… árosunkban három katolikus közoktatási intézmény működik a Szent Erzsébet Római Katolikus Óvoda, a Kolping Katolikus Szakiskola és az Autista Segítő Központ Általános Iskola. Ezeknek az intézményeknek a működése szép példa arra, hogyan veszik ki a részüket és vállalják az oktató-nevelő munkát az egyes fenntartók: az óvoda fenntartója az Egri Főegyházmegye, a szakiskoláé a Magyar Kolping Szövetség, a Segítő Központé pedig a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány. Ne felejtsük el, mindez nem örök idők
V
Ferences Jubileum óta van így. Amíg ma „a teljes magyar közoktatásban a katolikus intézmények aránya mintegy 4%”*, addig az államosítás előtt „az óvodák 15%-a, az általános iskolák 41%-a, a polgári iskolák 24%-a, a gimnáziumok 28%-a, a szakképző intézetek 17%-a, a tanító és óvónőképzők 56%-a működött a katolikus egyház fenntartásában”*. Az államosítás után, rendszerváltásnak köszönhető újraalapításig terjedő időszakban mindösszesen „8 katolikus gimnázium működött 4 szerzetesrend – a bencések, a piaristák, a ferencesek és az iskolanővérek – fenntartásában”*. Mondhatni ennél azért jobb a mai arány. A gond csupán annyi, hogy a rendszerváltás óta már eltelt húsz esztendő, de a helyzet sajnos- Pósa Zoltán szavait idézve - az, hogy „…az ország visszasüllyedt az 1970-es évek reménytelenségébe…”. Mi is ezen intézményeknek a feladata? „Az egyháznak, a keresztény embernek természeténél fogva az a küldetése, hogy hirdesse az üdvösség örömhírét, tegyen tanúságot a megváltó szeretetről, reményt és távlatot adjon a keresőnek. A katolikus iskola része ennek az egyetemes küldetésnek, különösen a hitre, emberségre nevelés kötelességének vonalán.”* Amiben városunk hiányt szenved, az egy katolikus általános iskola. Hiszen pont ez az a hiányzó láncszem, ami a képzési folyamatban lehetőséget biztosítana a város és vonzáskörzetében élő, katolikus keresztény értékrendet magáénak valló emberek számára, hogy gyermekük olyan oktatási intézményben tanulhasson, ahol egyetlen gyerekről sem mondanak le, hanem cselekvő szeretettel, személyes példaadással nevelik Jézus tanításának megismer-
ÉLETÜNK 2009/3. szám Kiadja, szerkeszti és tördeli: G y ö n g y ö s i F e r e n c e s Te m p l o m Felelős kiadó: fr. Kárpáti Kázmér ofm Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2. Telefon/Fax: (37) 311-971 E-mail:
[email protected] Honlap: www.gyongyos.ofm.hu Szerkesztői e-mail:
[email protected]
12.
tetése által. Segítik, közreműködnek abban, hogy olyan személyiséggé váljanak, amely számára a hit és az erkölcs, vagy a kötelességtudat és a becsületes munkával elért eredmény nem kiüresedett fogalmak, hanem tartást adó erő, mindennapi gyakorlat: az életet, magyarságukat, hazájukat becsülő emberekké. Arra buzdítok minden édesanyát, édesapát, nagyszülőt, aki hasonlóképpen érzi ezt a hiányosságot, hogy imájában kérje az Úrtól, hogy megadja gyermekeink számára mielőbb ezt a lehetőséget. Mert nem csak arról van szó, hogy a város oktatási színvonalát emelné egy ilyen intézmény létrejötte. Arról, hogy kicsi gyermekeink, amíg közelünkben vannak, ne csak a hittanórákon, hanem elsőtől nyolcadik osztályig megtapasztalhassanak egy olyan szellemiséget, amely ebben a mai, teljes egészében pénzre épülő világban nem a semmire alapoz, hanem kétezer éves értékrendre. Ahol nem a liberalizmus rossz válaszát kapják, hanem megtanulják a rossz, és a jó közötti különbséget, megtanulják, hogy „nagyon sok rossz válasz van, jó viszont csak egy van, egyetlen Egy” (Ákos) És amelyikünk tud: tegyen is érte meg mindent, nem feledkezve meg a társadalmi szerepvállalás jelentőségéről sem. * Bajzák Erzsébet M. Eszter SSND, a KPSZTI vezetőjének tanulmánya Forrás: Magyar Kurír (A szerző hozzászólásaitokat, ötleteiteket várja a szerkesztőség címére.) L.K.
SZERKESZTŐSÉG: Főszerkesztő: Hegede Márta; Tördelő-szerkesztő: Lehotai Gusztáv; Fotó-szerkesztő: Hegede László Szerkesztők: fr.Szász Zsombor ofm, Hendrik Andrea; Lehotai Katalin, Hegedűs Ádám. Nyomdai munkák: Konturs Nyomdaipari Kft. Megjeleneik évente 4 alkalommal, 600 példányban. A Gyöngyösi Ferences Egyházközség támogatásával
Életünk-Fájdalmas Szűzanya
2009./03.
