Oszd meg vélem könnyedet FÁJDALMAS SZÛZANYA XVIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM. - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja - Medugorje

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 1

2013. FÁJDALMAS SZÛZANYA XVIII. ÉVFOLYAM | 3. SZÁM

- A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja -

„...Oszd meg vélem könnyedet”

Medugorje

Beszélgetés Leopod atyával

fotó: Hegede László

A gumicsizmások

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 2

XVIII. évfolyam 3. szám - 2013. õsze

...A szerk.

Köszöntõ jainkkal. Mikor kérdeztük meg a másiktól, hogy vagy, de nemcsak azért, hogy mondjunk valamit, hanem mert valóban érdekel a válasz? Sokszor egy haláleset kapcsán döbbenünk arra, mit jelentett a másik. Nem mondtuk eleget, hogy szerettük. Nem éreztettük tettekkel a szeretetünket. Önzõek voltunk, csak arra figyeltünk, ha nekünk így jó, akkor neki is. Könnyebb azt mondani, hogy majd holnap meglátogatom. Holnap felhívom. Holnap találkozunk. És aztán jön a holnap, a Gondolkozzunk el azon, mikor töltöttünk el holnapután, a következõ hét, és nem tudjuk utoljára minõségi idõt az édesanyánkkal, a belesûríteni még a gondolatát sem az állandó gyermekünkkel, a párunkkal, a családtag- programjaink-ba. Utólag nagyon bánjuk az „Szûzanyánk Fia életét kezdettõl fogva kísérte. Mi sem természetesebb, mint hogy a kereszt alatt is ott találjuk. Fájdalma határtalan, de az igent, amelyet az angyalnak kimondott, és azóta újra és újra kimondta, itt újra kimondja. A fájdalmas anya fájdalmán átszûrõdik a feltámadás fénye, hogy minden fájdalmunk enyhülést találhasson a szenvedõ Jézusnál, és az Õ fájdalmas édesanyjánál.” (Katolikus Rádió)

elszalasztott alkalmakat. Hogy rányissunk a már nehezen mozgó dédire, hogy felhívjuk a ritkán látott rokonokat, barátokat egy jó szóra, keressünk alkalmat a találkozásra, hogy levelet írjunk a külföldön élõ bará-tainknak, hogy megölelgessük a szülein-ket, ha még olyan szerencsések vagyunk, hogy élnek. Hogy több idõt tölthessünk együtt a párunkkal és a gyerekeinkkel. Az egyik barátom azt mondta, hogy az embernek mindig arra van ideje, amit akar. És ez tényleg így van. Hegede Márta

beszámolók

Zarándoklat

Ha jól számolom, negyedszer vagy ötödször vettem részt, a gyalogos zarándoklaton. Igazság az, hogy lelkileg nem igazán voltam felkészülve, mert péntek este (zarándoklat elõtti napon) 8 órákor döntöttem el, hogy idén megint megteszem ezt a 40km-es távot. De 40 km? Biztos ez? Mostani zarándok utam alkalmával több embertõl más-más távot

2

hallottam. Volt, aki 36 km-re esküszik, de hallottam olyat is, aki 52km-t említ. A lényeg, hogy most is sok erõre és kitartásra volt szükség. Tehát, ha lelkileg teljesen nem is voltam felkészülve, de tudom, hogy megteszem az utat a szeretõ családomért, és hogy lélekben fel tudjak töltõdni.

Augusztus 17-én az elõzõ évekhez hasonlóan fél 4kor volt a bepakolás. 4 órakor József atya imádsága és áldása még jobban megerõsítette lelkünket, és útnak indultunk. Kellemes friss reggel volt, és többen is említették, hogy 82en vágtunk az útnak. Többségében fiatal. Az út elsõ negyedét öcsémmel, a Máriás fiatalok oszlopos tagjával tettem meg. Jó volt vele lenni és beszélgetni, mert a rohanó hétköznapokban sajnos nincs erre lehetõség. Továbbá jó volt régi ismerõs arcokat látni, és velük is válltani néhány kedves szót. Az út most is, mint mindig, hosszú és fárasztó volt, de öröm minden évben látni, hogy milyen kitartással gyalogolja mindenki végig az utat. Úgy gondolom, hogy Jézus ilyenkor is velünk van, hiszen egyikünk sincs hozzászokva ehhez a különleges „sétához”. Noha lelkileg elõkészülni nem volt idõ, de a zarándoklat remek alkalmat szolgáltat arra, hogy ezt bepótoljam, gondolataimat összeszedjem és Jézussal való kapcsolatomat megerõsítsem. Remélem, hogy jövõre is részt tudok venni ezen a különleges zarándoklaton, hogy többedmagammal hálát adhassunk Jézusnak, amiért a mindennapokban vigyáz ránk és családjainkra. Kiss Péter

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 3


Cserkésznapló

A harmadik cserkésztáborom Nekem ugyanúgy, mint a többi, ez a tábor is nagyon tetszett. Fõként azért, mert jó barátokkal voltam körülvéve, akikkel jól lehetett szórakozni. Ebbe a táborba rendszeresen járok. Tetszenek a szokások, mint például az, hogy kürtszóra ébredünk, igaz, kicsit fáradt vagyok ilyenkor, de az azt követõ reggeli torna során mindig felébredek. Utána sietnünk kellett a sátorba, hogy sikerüljön a maximális pontszámot elérni a sátorszemlénél. Az azt követõ zászlófelvonás után következett a reggeli, az ebéd és a vacsora, amik rendkívül finomak voltak. Az evések közti programokon sohasem lehetett unatkozni. A legjobb az egészben az esti tábortûz és az éjjeli õrség volt. Nagyon hangulatos volt a tábortûz, ahol együtt énekeltünk és az elõre megtervezett elõadásokat néztük végig, amik nagyon humorosak voltak. Az egész tábor legizgalmasabb eseménye mégis az éjjeli õrség volt. Sosem mertünk ketten menni, mindig kellett egy harmadik ember, hogy kibírjuk azt a két órát a sötétben. Ilyenkor mindig lázasan figyeltük, hogy a furcsa hangok vajon milyen állat-

hoz köthetõk. Pl: a pelék visító hangja és az avar csörgése a bokrokon túl, ahová nem láttunk be, de én igazából nem is akartam belátni oda. Két óra után lejárt az õrségünk, és a következõ embereket kellett felébresztenünk, akik átvették a helyünket. Ezek voltak azok a dolgok, amelyek érdekessé tették ezt a tökéletes tábort. Kazella Eszter Anna

Tábori élet Mint minden évben, idén is megszervezésre került a 789-es számú Kapisztrán Szent János cserkészcsapat tábora. Az elõzõ két évben a Bacsó-réten voltunk, most jött egy kis újítás. Egy cserkésztestvérünknek köszönhetõen a Gömöri-réten lehettünk. Ebben az évben a

zászló ceremóniákon már négy, három fiú és egy lány õrs sorakozott föl. Természetesen az idén is fokozott figyelemmel kellett az õröknek eljárnia, elsõsorban a tábor, illetve a zászló védelmében, egy nagyobb cserkésznek sajnos most is sikerült ellopnia a zászlót. A zászlólopás egy játék, amiben a cserkészcsapatok ellopják egymástól a zászlókat a szabályok szerint, hogy gyakorolják az „éles” helyzetekben való intézkedést is. A tábortûz is nagy élmény mindenki számára. Sokat dalolunk és mókás elõadásokkal készülünk õrsönként egy-egy megadott témából. A komolytalanság és az improvizálás is megengedett. A táboréletet sem szabad elfelejteni. Természetesen a tûzrakás, az étel felszolgálása, a fagyûjtés és a vízforralás is a mi feladatunk. A hatszemélyes sátrakat is mi húzzuk fel, természetesen ezekben aludtunk. A vezetõk is, mint mindenki, fokozottan figyelnek a tisztaságunkra és a személyi higiéniánkra. Minden este van kullancsvizsgálat, esetleg, ha valaki több napig hordana egy pólót, arra is rászólnak. Én személy szerint mindig élvezem a tábort. Nagy a vidámság, sokat túrázunk, izgalmas dolgokat tanulunk, de természetesen Istenrõl sem feledkezünk meg. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Kiss Norisz

3

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 4


MiTaKu Amikor elõször hallottam ezt a szót, õszintén megmondom, azt gondoltam, hogy bizonyára valamilyen távol keleti harcmûvészeti ág lehet, de mindenképp valamilyen karatés cucc. Elõször csak a srácoktól hallottam a ministráns foglalkozások elõtti összejöveteleken, hogy idén lesz e mitaku?, de ebbõl nem igazán vontam le messzemenõ következtetéseket a mitaku tárgyát illetõen. Akkor kezdett azért gyanús lenni a dolog, amikor sekrestyés Laci (alias Hegede) is elkezdett beszélni róla. Mondta a srácoknak, hogy ne aggódjanak, igen idén is lesz mitaku, persze, csak ha jól viselkednek, és naná miért is ne viselkednének jól. Majd eljött a nap, amikor Laci az egyik reggel a mise után nekem szegezte a kérdést, miszerint nekem is jönnöm (mennem) kellene a mitakura. - Elvégre te is ministráns vagy! Nagy segítség volna, ha tudnál jönni, mert ketten csak jobban tudnánk figyelni a srácokra. - vigyorgott sokat sejtetõen. - Na ja - mondom, - de õszintén mi ez a mitaku? - Ferences plébániák ministráns találkozója és foci kupája - hivatalosan fogalmazva, azaz foci egyszerûbben mondva! - mosolygott Laci - Hát nem is tudom, Laci, csak nézz rám. Egy öt perces mozgás engem biztosan kikészít, könnyen az életembe is kerülhet. - Neked nem kell focizni, annál is inkább, mert csak tizennyolc éven aluliak játszhatnak, hanem kísérõ lennél. Nekem segítenél kordában tartani az ifjakat. - és ezzel el is dõlt a sorsom, mert természetesen nem tudtam nemet mondani. Azt azért tudni kell rólam, hogy nem igazán rajongok a fociért. De

4

mindezek ellenére szívesen segítek, ha tudok bármiben is segíteni - mondtam, és nyújtottam kezet az én Laci barátomnak. Na de ennyit az elõzményekrõl és most jöjjön az beszámoló. Vasárnap: Egy kis kitérõ után érkeztünk az esztergomi „Frankába”. A frissítõ kipakolás után azonnal edzésbe lendültek volna fiaink a közeli „szigeten”, ha nem lett volna pár hete az árvíz alatt a fent említett sziget teljes egésze. Így csak könnyed bemelegítõ futást ejtettünk meg az igazán vérszomjas szúnyogfalka elõl. Csalódottan sétált hát fel a csapat a bazilikához, majd vacsora és igen lassú lefekvés. Hétfõ: Elsõ mérkõzésünk GyöngyösPasarét. A pasarétiek erõs csapat, de a gyöngyösi fiatalok azért nem ijedtek meg tõlük. Jó összjátékkal igyekeztek támadó játékot játszani, de a tudásbéli különbség a fiúkat a saját térfelükre szorította vissza. Mindezek ellenére jó megvillanási is voltak a gyöngyösi csatársornak és végig fegyelmezetten játszottak. Eredmény: 2:3 a Pasarét javára. Pihenõ után az újabb mérkõzés GyöngyösSzécsény. Kiegyenlített küzdelemben maradtak alul. Noha végig jól játszottunk, a tudásbéli különbség és az összeszokottság sajnos ezen a mérkõzésen is megmutatkozott. Ennek ellenére a fiúk jó kedvvel és szívvel lélekkel kergették a játékszert. Eredmény: 2:4 a Zöldek javára. Újabb pihenõ után: Gyöngyös-Szombathely. A vélhetõen legerõsebb csapat ellen sem omlott össze a gyöngyösi gárda. A nyomás ellenére is sikerült a fiúknak egy-egy kitûnõ megvillanással örömet okozni a szurkolóknak. Habár a meccset elvesztettük, korántsem megnyerõ volt a sárgák fölénye. A második félidõben kis közjáték: az ellenfél csúnyán támadta a kapusunkat, mely közjáték követ-

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 5

XVIII. évfolyam 3. szám - 2013. õsze ellenére mégis ötletesen játszottak fiaink. Sajnos ez nem segített a végeredményben. Nem sokkal ugyan, de kikaptunk. Gyöngyös Buda I. 1:2 a Buda I. javára. A nap végén már a szálláson levezetésképpen szkander, gólyavisziafiát, kukacverseny, únó, majd ismételten igen-igen lassú lefekvés. Kedd: Pihenõnap. Autóbusz kirándulás és közös imádság Márianosztrán a kegytemplomban. Megismerkedtünk a Pálosok és Boldog Özséb történetével. Lélek simogatás és feltöltõdés a holnapi napra. Szerda: Körmérkõzések, elsõként Gyöngyös és Buda I. csapott össze. A torna legerõsebb csapata mind erõben mind technikában sajnos fölénk kerekedett és gyors átlövõ játékkal stabilan hozta a mérkõzést. Fiaink a második félidõben azért szépítettek az eredményen. Eredmény: Gyöngyös-Buda I. 1:4 Kis pihenõ után Pasaréttel játszottunk. Az elõzõ napi pihenõnap mind testileg mind lelkileg hasznosnak bizonyult, mert kiegyensúlyozott remek játékkal a rendes játékidõ alatt döntetlent értünk el. A hosszabbítás sem hozott eredményt ezért büntetõkkel kellet eldönteni a mérkõzést, amelyben fiaink bizonyultak fejben erõsebbnek. Eredmény:

Gyöngyös-Pasarét a rendes játékrészben 1:1, büntetõkkel 5:3 Hajrá Gyöngyös! A harmadik helyért játszhattunk Szécsénynyel, azonban a szécsényiek lövõ ereje és testi fölénye feldarálta a csapatot. Gyöngyös-Szécsény 2:4. A bajnokság befejezõ meccse, örömjáték, a játékosok összevont csapata a kísérõk és szervezõk ellen. Az végeredmény lényegtelen, felszabadult örömfoci húsz percben. Délután eredményhirdetés és az oklevelek, kupák kiosztása közös áhítat és öröm a nyerteseknek, este pizzavacsora. Tabella: MiTaKu 2013. A torna gyõztese Buda I. csapata, a képzeletbeli dobogó második fokára a Szombathely csapat álhatott, míg a bronzérmet a Szécsény csapata kapta. Fiaink negyedikként végeztek a tornán. Különdíjban részesül a legnagyobb szívvel játszó csapat: Buda II. és végezetül, de nem utolsó sorban a torna Fair Play-díját kapta Gyöngyös csapata, teljesen megérdemelten. Epilógus: Mint mondottam, tényleg nem értek a focihoz egy fikarcnyit sem. Sõt. Õszinte leszek: e négy nap alatt sem sikerült megkedvelnem a játéknak ezen formáját és valószínûleg ez így lesz a jövõben is. De e elhanyagolható aprócska tény mellet is meg kell vallanom, hogy igazán jól éreztem magam Esztergomban. Most is mosolyogva emlékszem vissza a tablónézegetésre, ahogy keresgettük majd megtaláltuk kisdiákként Kázmér atyát, József testvért, Bélát, a kántort, kántor Lacikát, meg még egy jó pár kedves ismerõs arcot. És végezetül: igazán megszerettem ezeket a fiúkat. És ami a sporton és a teljesítményen is túl mutat - és azt hiszem talán ez volt Isten legnagyobb ajándéka ezen tornán - hogy ezek a fiúk: Ricsi, Zsolti, Palkó, Norisz, Viktor, Matyi, Domi és Bálint -, egy igazán jó közösségé, egy igazán kivételes csapattá váltak. Együtt örültünk, együtt keseregtünk, amikor úgy hozta a sors, és ha a foci ugyan nem is lesz a kedvencem ez után sem, de összejönni, együtt lenni, együtt szolgálni, mindenképp kitüntetés nekem eme hõsies ifjakkal. Czímer Tamás a délelõttös ministráns

keztében rövid ápolás után folytatódhatott csak a mérkõzés. Eredmény Gyöngyös-Szombathely: 1:3 Az újabb mérkõzés Gyöngyös-Buda II. Felszabadult lehengerlõ játékkal már az elsõ félidõben vezettek a gyöngyösi ifjak, amit sikerül fegyelmezett jó játékkal tovább növelni a mérkõzés végéig. Eredmény: 3:0 Gyöngyös javára. Hajrá Gyöngyös! És végül a nap utolsó mérkõzése: Gyöngyös-Buda I. Mindkét csapat játékán érezhetõ volt az egész napi hajtás. Fáradtan, ám ennek

5

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 6


Hálát kell adnom a Szûz Anyának életem minden napjáért Felbolydult világunk zaklatott embereként indultunk el valamennyien a zarándoklatra 2013. július 8-án Kázmér testvér vezetõnket követve. A felkelõ nap elsõ sugarai jelezték a pirkadatot és arra bíztattak bennünket, hogy legyünk nyitottak a Szentlélek útmutatásaira. Az elsõ rózsafüzér elimádkozása után „felkészülve”, feszült figyelemmel és várakozással tekintettünk egymásra és a mellettünk elsuhanó szemet gyönyörködtetõ tájra. Valamennyien érezhetõen vártunk valamire, amit ki-ki saját lelkében elképzelt, megfogalmazott, és mégsem tudtuk szavakkal leírni a várakozás perceit. A csodára nem kellett sokáig várni, mert vendéglátóink tekintetébõl sugárzott ránk a Szûz Anya hívogató szeretete. Mindjárt az elsõ este a Jelenések hegyén megtapasztalhattuk több ezer ember szájából, több nyelven felhangzó imádságok, könyörgések összetartó, felemelõ ugyanakkor megrázó erejét. Több zarándok zokogva, térdre borulva öntötte ki lelkébõl e földi élet okozta terhek özönét, mit sem törõdve a körülöttük állók csodálkozásával, gyógyírt keresve a felszaggatott lelki sebekre. Még ebben a késõ esti-éjszakai órában nem érintett meg teljesen a lelki megtisztulás szele, csak mélyen elmerülve gondolataimban próbáltam választ keresni arra, hogy miért is vagyok valójában Medugorje-ban. De a következõ napok eseményei meghozták a felmerülõ kérdésekre a választ, amikor azt láttam, hogy egyetlen zarándok társunk sem volt mentes lelki terhek súlya alól. Némelyek a lelki megtisztulás teljessége érdekében mezítelen lábbal vágtak neki a keresztútnak. A zarándoklaton résztvevõ „Máriás” fiatalok imádságukkal, könyörgéseikkel erõsítették a gyöngyösi zarándokokban a hitet, hogy kortól függetlenül érdemes legyõzni félelmeinket, szorongásainkat és bizalommal, alázattal kérni a Szûz Anyától a lelki megtisztulás kegyelmét. Engem személy szerint a zarándoklat megerõsített abban, hogy hálát kell adnom a Szûz Anyának életem minden napjáért, a felismerésért, hogy szeretõ családban élhetek férjem és két gyermekem oldalán, akiket az Õ oltalmában ajánlottam imádságos lélekkel. Lángné Varga Erika

6

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 7


A gumicsizmás A Gumicsizmás egy a fiatalok számára szervezett 5 napos lelkigyakorlat, ahol idén 80 ember vett részt. Voltak tapasztaltabbak és voltak olyanok, mint én, akik „kisgólyákként” érkeztünk. A lelkigyakorlat Mátraházán volt, így az elsõ nap reggelén, a pályaudvaron egy álmos kis csoport várt, nagy csomagokkal felszerelkezve a mátraházai buszra. Valószínûleg a buszsofõr és az utasok is örültek nekünk,

mikor megláttak minket a sok hátizsákkal és egy-egy pár gumicsizmával a kezünkben. Mi ettõl nagyobb örömmel indultunk és foglaltuk el a szállásunkat. Ahogy ez megtörtént, még nagyobb örömmel köszöntek egymásnak a régi és az új ismerõsök. Ezután részt vettünk a Kázmér atya által tartott vasárnapi szentmisén, majd gumicsizmát húzva a lábunkra nekiindultunk egy embert és lábat próbáló patakos kirándulásnak. Néhányan próbálták kerülni a vizet, de volt, aki gondoskodott arról, hogy senki ne maradjon szárazon. Két lépés között megálltunk egy félórára pihenni, hogy mindenki kapjon levegõt és egy párt, akivel félóráig beszélgethet. Majd újabb 40 millió lépés után, kissé elfáradva érkeztünk vissza a szállásra. Mivel nem csak a patakban fürdésrõl gondoskodtak, így a kirándulást követõen ebéd formájában is feltöltõdhettünk energiával. Az ebédet követte egy énekléssel egybekötött mosogatás és a beosztott csapatok bemutatkozása. Ezzel végezve utcabál és tánc volt napirenden, majd a nap végét elcsöndesedve egy esti imádsággal nyugtáztuk.

Másnap Böjte Csaba atya tartott nekünk elõadást arról, hogy a "Kicsi örömök naggyá tesznek". Mindenki nagy figyelemmel kísérte Csaba atya szavait, akitõl megtudhattuk, hogy a kis Jézustól megtanulhatjuk, nem szabad panaszkodnunk, észre kell vennünk a mindennapi örömöket, és szeretettel kell fordulnunk mindenki iránt. Tanulhatunk tõle türelmet, engedelmességet, alázatot és gyermeki lelkületet, jókedvet is. A gyermeki

lelkületre és vidámságra kitérve Csaba atya elõadása viccmesélésekkel végzõdött. A viccek után még hallgathattuk prédikációját a szentmisén, majd elbúcsúztunk tõle. Délután egy fél óra erdei csöndben gondolkodhattunk Csaba atya szavain. Este pedig énekléssel, játékkal és imádsággal zártuk a napot. Harmadik nap egy rövid reggeli mise után, az Adrenalin Park dolgozóit örvendeztette meg 80 Gumicsizmás (céges) pólóba bújt fiatal. Miután felpumpáltuk az adrenalin szintünket, ismét játékkal és esti imádsággal a hátunk mögött feküdhettünk le aludni. A negyedik nap délelõttjét hegynek felfelé egy kirándulással kezdtük, fél óra szusszanással és beszélgetéssel, majd erdei misével folytattuk. Ezután hegyrõl való leereszkedéssel a szállás és

az ebéd illata felé vettük az irányt. Délután Felföldi Brigitta tartott elõadást. Elmesélte nekünk, hogy milyen nehézségeken segítette át Isten és milyen ajándékokat kapott tõle. Este színházat, majd utcabált rendeztünk, a napunkat pedig éjszakai imaórával fejeztük be. Az utolsó nap délelõttje játékkal, beszélgetéssel és összepakolással rohant el. Ebéd után sajnos el kellett köszönnünk régi és új barátainktól. Sokan maradtunk volna még szívesen pár napot. A lelkigyakorlat mottója ez volt: „Örvendjetek mindig az Úrban. Az Úr közel van!” Nálunk az Úr nem csak közel volt, hanem jelen volt, akkor is, amikor táncoltunk, akkor is, amikor imádkoztunk és talán gumicsizmát húzva kirándult is velünk. Ettõl volt olyan jó ez a Gumicsizmás lelkigyakorlat.

Ozsvárt Georgina

7

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 8


.elmélkedés

A kereszt tövében A keresztény ember életében a kereszt gyakran használt szimbólum, amely kifejezi az égi és a földi világ találkozását; az önmagát is odaajándékozó Isten, és az irigy, hatalmát féltõ, kicsinyes emberi önzés találkozását. Szûz Mária a kereszt tövében állva az elképzelhetõ legnagyobb szenvedést éli át, látva Szent Fiának egész életét, jóságát, hallva szavait, melyek még az utolsó órában is megbocsátást hirdettek; és látva mellette az önigazolásból kiáltozó elvakult embereket, hallva az õ gúnyolódó ordításaikat. A lelkileg megkínzott Istenanya pedig csöndben áll Szent Fia lábánál. Nem fenyegetõzik, nem kezd el intézkedni, nem okoskodik, hogy „mi lett volna ha...”. Csak áll, és nézi Gyermekét. Nem kér Tõle magyarázatot, hanem vele együtt szenvedi el a kínzásokat és a megalázásokat. Csodálatos évrõl évre Mária szemével átelmélkedni megváltásunk titkait, és elgondolkozni a szenvedés nehéz kérdésérõl. 2012-ben Palánki Ferenc egri segédpüspök a Fájdalmas Szûzanya búcsú homíliájában a következõket mondotta: „Mi nem szenvedni szeretünk, hanem kimondjuk Isten szavára az Igent, és ehhez az Igenhez akarunk ragaszkodni, még áldozatok árán is. Ezt tanuljuk Máriától, aki számunkra nagy jel és példakép. A mindent odaadó szeretettet tanuljuk Tõle... Hétköznapi keresztjeinket fogadjuk alázattal, szenvedéseinkben ne a problémát, hanem a lehetõséget lássuk arra, hogy kimutassuk Isten iránti szeretetünket.” 2010-ben Székely János esztergomi segédpüspök atya pedig a következõ gondolatokkal ajándékozott meg: „A Szûzanya földi életében látszólag semmi rendkívülien nagyot nem tett. Nem volt hithirdetõ, mint Szent Pál apostol, aki városokat és országokat járt be és emberek ezreit nyerte meg Krisztusnak. Nem lett vértanú. Nem osztotta szét a vagyonát a szegények között, mint Szent Ferenc, nem is lett volna mit. És mégis az emberi történelem legnagyobb emberi cselekedetét a Szûzanya hajtotta végre. A Mindenható várta azt, hogy lesz valaki, aki egész lényével igent mond neki, aki ajtót nyit neki és beengedi Õt a szívébe, beengedi Õt ebbe a világba. Mária volt az ajtó, kin keresztül Isten testet ölthetett. A Szûzanyát tisztelni, a Szûzanyát ünnepelni elsõsorban azt jelenti, hogy mi is a magunk éle-

8

tének igenjét, hasonló nagylelkûséggel megpróbáljuk kimondani, mint ahogy Mária tette... Igent mondani azt is jelenti, hogy újra és újra igent mondunk az életünk nehéz embereire. Hiszünk a szeretet különleges hatalmában!”

bevásárlóközpontok akcióinál kívánunk összegyûlni, nem is a fesztiválok tombolása vonz, hanem hogy Édesanyánkkal közösséget alkothassunk Megváltónk lábánál, ahol a fiatal János apostol személyben fölismeri az ifjúság, hogy Krisztus értük szenvedett, Mária Magdolnában a keresõ, küzdõ emberek, Szalóméban (Jakab és János apostolok édesanyjában) pedig a szülõk találják meg énük igazi helyét, életük valódi minõségét.

A Szentírás tanúsága szerint Mária mellett volt néhány együttérzõ ember (János apostol, Mária Magdolna, Szalóme, stb.), hasonlóképpen mi is megtapasztalhatjuk a gyöngyösi Fájdalmas Szûzanya búcsúján, hogy vannak Emeljük tekintetünket a keresztre, hogy ne segítõink a szervezésben, lebonyolításban, és igen szép számmal jönnek zarándokok is az csak az emberi bûnöket lássuk meg, hanem ország minden részérõl, sõt a határon túli Isten végtelen szeretetét is megismerjük! területekrõl is, hogy a Szûzanyával együtt Fr. Kázmér OFM álljunk Jézus keresztjének tövében. Mi nem a

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 9


vers JACOPO DA TODI:

Himnusz a fájdalmas anyáról Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia.

Óh szentséges anya, tedd meg, a Keresztrefeszítettnek nyomd szívembe sebeit! Oszd meg, kérem, kínját vélem, kinek érdem nélkül értem tetszett annyit tûrni itt!

Óh mily búsan, sujtva állt ott amaz asszonyok-közt-áldott, ki Téged szûlt, Egyszülött! Mily nagy gyásza volt sírása mikor látta szent Fiát a szívtépõ kínok között!

Jámborul hadd sírjak véled és szenvedjek mígcsak élek Avval, ki keresztre szállt! Álljak a kereszt tövében! Szívem szíved keservében társad lenni úgy sovárg!

Van-e oly szem, mely nem sírna Krisztus anyjával s e kínra hidegen pillantana? aki könnyek nélkül nézze, hogy merûl a szenvedésbe fia mellett az anya?

Szûzek szûze! Légy szívedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add hogy sírván Krisztus sírján sebeit szívembe írnám s bánatodban részt vegyek!

Látta Jézust, hogy fajtája vétkéért mit vett magára és korbáccsal vereték. S látta édes fiát végül haldokolni vigasz nélkül, míg kiadta életét.

Fiad sebe sebesítsen! Szent keresztje részegítsen és vérének itala. hogy pokol tüzén ne égjek! S az ítélet napján, kérlek, te légy védõm, Szûzanya!

Kútja égi szeretetnek, engedd éreznem sebednek mérgét: hadd sírjak veled! Engedd, hogy a szívem égjen Krisztus isten szerelmében, s õ szeressen engemet!

Ha majd el kell mennem innen, engedj gyõzelemre mennem anyád által, Krisztusom! És ha testem meghal, adjad hogy lelkem dicsõn fogadja a pálmás paradicsom! Babits Mihály fordítása

Ének (dallama: Nyújtsd ki mennybõl...)

Ó, gyöngyösi Fájdalmas Szûz Mária! Kérünk, hallgass tieid imáira. Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

Eléd hoztuk szenvedésünk, bánatunk. Imáinkkal hódoló alázatunk. Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

Gazdagságunk s reménységünk csak te vagy. Most is úgy, mint réges régen, el ne hagyj. Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

Távoztass el háborút és rossz idõt! Kérj nékünk bõ termést és jó esztendõt. Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

Áldd meg küzdõ egyházunkat: Kér imánk! Áldd meg papjainkat s álld meg szép hazánk! Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

Gyûjtsd újra össze szerzeteseidet! Szétszóródott rendi testvéreinket. Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

Hazánknak is légy örökre õrzõje! Akit nem ért soha a bûn szeplõje. Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

Fogadj minket fiaidnak, jó anyánk! Házainkra legyen gondod, esd imánk. Mária, Mária! Fájdalmas Szûzanya!

9

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 10


interjú „Más övez fel téged, és oda visz,ahová nem akarod. ...Kövess engem!” Jn21,18-19 Régi-új Testvérünket köszönthetjük újra plébániánkon Szikszay Leopold atya személyében: augusztustól ismét nálunk teljesít szolgálatot, ebbõl az alkalomból kértem meg, meséljen azokról az évekrõl, amelyek a gyöngyösi tartózkodása óta elteltek. Fogadalomtétele óta - amelyet nemrég ünnepeltek Budán egy közös szentmise keretében - idestova huszonöt esztendõ telt el. Kezdeti éveit nem kell külön bemutatnom a gyöngyösi híveknek, hiszen többen ismerik Õt, 1997-ben már szolgált Gyöngyösön. Az Életünk akkori száma interjút közölt vele: (Leopold atya elsõ mondatai után megdöbbenten néztem fel jegyzeteimbõl, bevallom nem számítottam ennyire nyílt válaszokra. A Jakab levelet juttatta eszembe: „Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem, nehogy ítélet alá essetek.”- a cikkíró jegyzete) - Gyöngyös után Szentkútra kerültem, hat évet töltöttem ott. Igazából Szentkút nem volt az én világom, városi környezetbõl származom. Nekem nehézséget jelentett, hogy Szentkúton olyan búcsúsokkal is találkoztam, akik nagyon sokat szenvednek a tudatlanságuk miatt és valójában felnõtt katekézisre lenne szükségük, ehelyett megmaradnak ebben az állapotban. Emiatt megmaradnak a problémáik is. Egyfajta „ösztönös vallásosság” is jellemezi õket, amibõl csak az Evangélium ismerete és a megtérés tudná õket kiemelni. Sokszor ez az „ösztönös vallásosság” babonát súroló elemekkel is vegyül. A Jóisten kiszabadított ebbõl, elvezérelt a pesti ferencesekhez: itt egy olyan világot találtam, amit eddigi életemben a leginkább rám szabottnak éreztem. Sokat gyóntattam, de másfajta gyónókkal, mint Szentkúton. Volt ifjúsági csoportom, akiket be lehetett vezetni a Szentírás ismeretébe, a komoly, felnõtt hit világába és nyitottak is voltak erre. Emellett rengeteg idõm volt imádkozni és olvasni. Nagyon szerettem Pestet. Azonkívül ott volt az igehirdetés, nagyon szomjazták az Isten igéjét és a tanítást. A szerzetes közösségünk is szeretetteljes, kiegyensúlyozott volt. Ez két évig tartott, utána átkerültem Budára, ahol káplán voltam. Itt ugyan kevesebb gyónó volt, mint Pesten, de azért komoly

10

igény volt a gyónásra és lelki vezetésre. Emellett több felnõtt hittancsoportom volt. Itt kezdtem el életemben elõször katekumenekkel foglalkozni, bár elõször tartottam tõle, késõbb nagyon megszerettem: két csoportot elvezettem a szentségekig, a harmadikat sajnos át kellett adnom félidõben, amiért vérzett a szívem. A katekumenátus másfajta mûfaj, mint egy szokásos hitoktatás. Itt nem egy személyben történik a munka a csoporttal, hanem segítõkkel együttmûködve. Nagyon jó segítõket találtam, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Gyöngyösön még kialakulóban van, hogy mit is fogok végezni. Kázmér testvér rám bízta a betegellátást. Zsombor testvértõl átvettem a katekumen csoportot - itt is félidõben - ezt

fogom folytatni. Ezenkívül felnõtt katekézist és lelkigyakorlatokat szeretnék tartani csoportoknak. Most fejeztem be a Ferences Világi Rend csoport lelkigyakorlatát. Úgy látom, hogy Mátraháza alkalmas hely arra, hogy csoportoknak lelkigyakorlatot adjak. - Az elsõ szentmise, ahol Önt hallottam, Mária Mennybevétele alkalmával volt. Rendkívüli módon megfogott az a mód, ahogy róla beszélt. Mint felnõtt megtérõ, nekem nehéz elfogadnom a „rajongó, túlzó” Mária-tiszteletet, de ugyanolyan elfogadhatatlannak érzem a protestáns, erõsen távolságtartó megközelítést is. Az Ön szentbeszéde alatt értettem meg Mária szerepét, helyes tiszteletét. Mit jelent Önnek Mária, mit gondol róla? - Máriát amikor égi édesanyánknak tartjuk, akkor elsõsorban ezt kell látnunk, hogy a hit tetteire akar elvezetni bennünket. Jézus a Szentlélek által bennünk tudja folytatni a földi mûködését, egészen a világ végéig, és Mária ebben segít bennünket. Mária végtelenül alázatos, amikor az angyal hírül adja neki a megtestesülést „Lk 1,38 Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” ez a végtelen nyitottság, bizalom Isten terveivel kapcsolatosan, ez csodálatos számomra. Hittel szemléli ott a kereszt alatt, hogy mi történik Jézussal, õ aki az Úr legkiválóbb tanítványa. Már a Kánai menyegzõ alatt is Jézusra, és nem magára irányítja a figyelmet: „Jn 2,5 - Erre anyja szólt a szolgáknak: Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”. Az egyház anyjaként hitre szüli a gyermekeit, vajúdik. : „Jel 12,1-2 - Az égen nagy jel

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 11

XVIII. évfolyam 3. szám - 2013. õsze tûnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.” Az Apostolok cselekedeteiben is, Mária a hitén keresztül, a közösségben a kovász, aki lelkesíti az apostolokat, akik így megérnek a Pünkösdre. Mária igazi nõ: a nõi lélek lényege

a szeretet befogadása. Mária nem akar a középpontban lenni, hanem valami olyan légkört teremt, ami az élet talaja tud lenni. Mint egy szeretõ édesanya egy családban. Nem õ irányít, hanem életet közvetít. Abban a szeretettel teli légkörben felnövünk a felnõtt szeretetre. Hasonlóképpen egy édesanyának nagyon fontos szerepe van abban, hogy egy

gyermekbõl egészséges felnõtt váljon. Ez egy félelmetes misztérium: az Atya Máriára bízta az Istenember emberségét, fejlõdését és Márián keresztül ez meg tudott valósulni. - Nagyon köszönöm Leopold atya megtisztelõ bizalmát, hogy megosztotta velünk gondolatait! Török Julianna

Leopold atya életútja - Interjú P. Szikszay Leopold atyával Vallásos nevelésben részesültem és most is Isten-keresõ vagyok. Nagy tiszteletben tartom és csodálom a papokat, szerzeteseket, hogy életüket - mindenüket - odaadják és pásztorkodnak a Nyáj felett. - Leopold, atya, beszélne-e az életérõl, az útról, amely végül ehhez a szép hivatáshoz vezetett? - Elmondhatom, hogy boldog harmonikus családban születtem és nevelkedtem. Szüleim példás szép élete, ahogyan neveltek bennünket fivéremmel, az Isten és embertársaik szeretete volt az, amibõl sokat merítetem. Házasságuk nem mindennapi házasság. Édesapám 18 éves korában megvakult. Isten különös módon vezette õt. Az alkotás vágya, a teljes emberi élet elérése nagy megpróbáltatások elé állította. Jogot, majd zeneakadémiát végzett, végül oklevél nélkül, de gyakorlatilag mérnöki feladatokat látott el egy gyárban. Hitéért vállalta a hátrányos helyzetet. A házasságban édesanyámat az önfeláldozás, áldozatkészség jellemzi. Ehhez erõt a napi szentáldozásból merítette és meríti ma is. A példamutató élet volt a kéz, amely engem erre a szép útra vezetett. Szavakkal soha nem inspiráltak. Azt, hogy édesanyám csecsemõkoromban gondolt erre, azt csak szentelésem után mondta el. - Beszélne róla az atya, hogyan lett szerzetes? Isten hívását mikor érezte? Ez egy pillanat alatt történt, vagy hosszabb folyamat volt? Úgy tudom, építészmérnöki diplomát szerzett, mégis szerzetes lett! - Így igaz. Visszatérve az életemre, a hittan az átlagosnál jobban érdekelt, de papságra vagy szerzetességre nem gondoltam. A fordulópontot az jelentett az életemben, amikor KISZ-tagnak akartak beszervezni az egyetemen. Azt válaszoltam, hogy én hívõ katolikus vagyok, és ezzel nem tudom összeegyeztetni az ateizmust. Ekkor egy társam meghívott a hittanos közösségükbe, ahol egy dinamikus számomra új egyházzal

találkoztam, amely nem hódolt be a hatalomnak. Az atya, akit ott megismertem - a világ háta mögötti falujában - üldözött pap volt, nem mondott le az ifjúság és a felnõttek nevelésérõl. Rengetegen jártak hozzá Budapestrõl és Székesfehérvárról. Õ volt az a pap, aki arra nyitotta ki a szememet, hogy Jézus Krisztusért önfeláldozóan élve lehet igazán boldog az ember. Jézus Krisztus az Õ erejével és hatalmával jelen van az Egyházban. Az Egyháznak van egyedül jövõje. Jézus felszólít arra, hogy hirdessük az Õ örömhírét. A Szentlélek ugyanúgy át tudja alakítani az életünket, mint az apostolokét. Egyre inkább kezdett elõttem kirajzolódni, hogy én nem a szép épületek építésében lennék boldog, hanem a lelkek építésében, az Egyház építésében, amelyet valójában Jézus Krisztus épít, én csak a munkatársa vagyok. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy pap leszek! Ettõl meg is ijedtem. A következõ lépés volt a szerzetesség felé, amikor eljutottam az Athosz félszigeten lévõ kolostorokba. Mély benyomást tett rám az itt lévõ hamisítatlan szerzetesi élet. Persze nem ezért az élményért mentem oda, hanem a legkedvesebb építésztörténeti korok nagy remekeit látogattam. A bizánci építészet iránt különös vonzalmat éreztem. Ami még sokat jelentett nekem, az az elsõ kerékpárral megtett zarándoklatom volt Medjugorjébe, egy jó barátommal. Ez az út megerõsített hivatásomban és végleg elhatároztam, hogy pap leszek. Elõször egyházmegyés papságra gondoltam, de a lelkivezetõ atyám figyelmeztette, hogy a helyem a szerzetességben van. Ezt akkor még nem tudtam megérteni. - Minden ember, akár tudatosan akár tudat alatt önmagát keresi. Jól mondom? Ön megtalálta-e magát? - Nem mondanám. Minden ember Istent keresi, akár bevallja akár nem. Ezen belül megtalálja önmaga helyét a teremtett világban.

Ha megnézzük a Szentírásban a boldogságokat, akkor ezek az önfeláldozó szeretetre vonatkoznak. Olyan lépések, amelyek igazi kiteljesedésüket az eljövendõ világban fogják megmutatni. Úgy látom, hogy amennyiben megtartom a szerzetesi fogadalmaimat, megvalósul a válasz, amit az elöljáró mond az örökfogadalmat tevõ testvérnek: "Ha ezeket megtartod, ígérem neked az örök életet." Tehát ez egyszerre célba érés is és állandó küzdelem. Célba érés azért, mert Jézus Krisztussal közösséget jelent, küzdelem, mert ez még nincsen kész. - Egyre nagyobb lépésekkel haladt azon az úton, amit Isten jelölt ki számára. Szerzetes lett. - Igen olvasmányaimban találkoztam Ferenc életével, ami tovább vezetett ezen az úton. Problémát az jelentett, hogy hogyan lehet Õt ma követni? Nagy kihívás ma az Õ szellemében élni! - Leopold atya élete bizonyítja, hogy ezt a kihívást alázattal elfogadta. Nem könnyû a mai szekularizált világunkban Isten szolgájának lenni! - Azt hiszem, hogy semmikor sem volt könnyû, mivel Jézus Krisztus mindig teljes odaadást kér tõlünk, hogy befogadhassuk az õ boldogságát. Én hiszek abban, hogy Jézus Krisztus, Aki hûséges az Õ szavához, megtartja ígéretét, hogy nagyobb kísértést nem ad, mint amit hittel el tudunk viselni. Õ már legyõzte a Sátánt! Örök fogadalmat 1992-ben tettem, majd szentelésem 1993 februárjában volt. 1997 augusztusától vagyok Gyöngyösön. - Kedves Leopold atya, én még hozzátenném, hogy a gyöngyösi hívek nagy örömére, akik nevében is kérem az Ön életére Isten áldását és azt, hogy az Ön kis Nyája egykor megállhasson Isten ítélõszéke elõtt! W.M. Megjelent: Életünk (1999. IV. évfolyam 1. szám, 2-3 oldal

11

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 12


búcsú

A Máriás fiatalok országos találkozója Erre az ünnepre az ország minden tájáról jöttek emberek, sõt még a határon túlról is Zalától Erdélyig, Szegedtõl a Felvidékig. A közös imádság, a közös ünneplés nagyon összefogja az embereket. Ezzel egy kicsit magyarságunk összetartozását és értékes néphagyományaink õrzését is tudjuk segíteni. Sok olyan település volt, ahonnan hosszú évtizedek megszakítása után elevenítették fel újra a hordozható Mária-szobrokkal való részvétel hagyományát. Dr. Ternyák Csaba egri érsek atya, aki 10 évig volt a Vatikánban a Papi Kongregáció titkára, arról beszélt az ünnepi szentmise prédikációjában, hogy „Máriában a mi Urunk, Jézus Krisztus édesanyját tiszteljük, aki világító példa számunkra a legkülönfélébb élethelyzetekben.” A mai ünnepen, mint Fájdalmas Anya áll elõttünk, a szenvedõ ember társaként. Vagyis a fájdalmat nem kerülni kell, hanem méltósággal elviselni, ahogy azt az õ példája mutatja. A fájdalmat, ami próbára tesz minket, soha nem tudjuk teljesen kiiktatni az életünkbõl. De mindez érlel, egyszerûbbé, alázatosabbá tesz minket. Ha a saját szenvedésünket Szûz Máriáéhoz mérjük, belátjuk, Isten soha nem hagy minket erõnkön felül szenvedni, hiszen nincs nagyobb fájdalom, mint amikor egy anya elveszíti egyetlen fiát. Az ünnep célja volt az is, hogy megerõsítsük a fiatalságban: érdemes búcsúkra járni, de még inkább kötelességünk a hétköznapokban becsületes keresztény emberként élni. A máriás lányok-akik a hordozható Máriaszobrot viszik-kifejezik a házasságig megõrzött tisztaság értékét, hiszen ez a komoly kritériuma annak, hogy valaki vállalhassa ezt a szent szolgálatot! A búcsúról készült fényképek, valamint a különbözõ televíziós és rádiós riportok megtekinthetõk, meghallgathatók a www.gyongyos.ofm.hu weboldalon.

Ez az ünnep egy nagy-nagy családnak az összejövetele, ahova messzi vidékekrõl, mindenféle életkorú emberek elzarándokolnak, hogy egymással, Krisztussal, és az Égi Édesanyával találkozhassanak. Ahogy egy nagy családi ünnepre (pl. esküvõre) nem „munkás szerkóban” megy el az ember, hanem

más-más élmények õrzõdnek meg a gyerekekben is a szülõk szeretetérõl, úgy nagyon sok esetben egy-egy konkrét esemény áll a szobrok hátterében. Csak néhány települést említve: A csányi templomot 1944-ben felrobbantották. Ledõlt, és szinte semmivé lett a 44

a ruhatárának legszebb öltözetét választja ki, úgy van ez a Krisztusban hívõk nagy találkozásának eseményekor is: a fiatalok a legdíszesebb ruhába, a helyi népviseletbe öltöznek. Az a mozzanat, hogy egy Mária-szobrot visznek a vállukon, kifejezésre juttatja azt, hogy a szeretetünket mindenképpen (különösen a jeles alkalmakkor) láthatóvá is kell tenni. Nem elég, hogy valaki azt mondja, hogy szereti az édesanyját. de még arra sem veszi a fáradságot, hogy szüleinek aranylakodalmára elmenjen, mert „annyi” más feladata van. Hasonló módon szereti a vallásos ember is láthatóvá tenni az Isten iránti szeretetét. Egyegy település hordozható Mária -szobra arról tanúskodik, hogy Isten gondviselését és Mária közbenjáró imáját a helyi közösség hogyan tapasztalta meg a történelem során. Ahogy

méter magas torony, de a hordozható Máriakép, amely a templomban a torony közelében volt, teljesen sértetlen maradt. Egy másik faluban, Rimócon, 1956-ban kegyetlenül meghurcoltak egy férfit. Fogadalomból vállalta, ha megmenekül ebbõl a bajból, készített egy Mária-szobrot. Így is történt, és egy évvel késõbb teljesítette is az ígéretét, és azóta folyamatosan (a legvallástalanabb idõket is beleértve) beszédes jelként veszik a vállukra a máriás lányok. Gyöngyöstarjánban 1918-ban, a I. világháború végén készítették a halott Krisztus karjaiban tartó Mária-szobrot. Az Istenszülõ Fr. Kárpáti Kázmér OFM, fájdalmas arcán felismerhetõ, hogy az a mûferences szerzetes vész, aki a szobrot faragta, sok olyan anya A cikk a Gyöngyösi Kalendárium 2009-es szenvedõ arcát látta, aki elveszítette gyerszámában jelent meg. mekét.

12

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 13


kamilla

Mint kamilla a réten „…szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1) A kamilla kicsiny, egyszerû virág. Megbújik szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felhasználása, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben. Rovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét erõsítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségünkért, mégis a háttérben maradnak, szinte láthatatlanul, egyszerûen, akár a kamilla. Krizsó Lászlóné Marika nénivel, a Szent Mónika Közösség vezetõjével beszélgettem egy késõ nyári délutánon. A Közösség történetérõl, megalakulásáról, tevékenységérõl mesélt. - Madridban az Aktio Katholica gyûlésén egy édesanya felvetette, hogy mit tehetnének azért, hogy a gyermekeik ne veszítsék el a hitüket. Válaszul többen elhatározták, hogy naponta imádkoznak minden édesanya gyermekének hitéért, és a hét egy napján pedig a templomban is elmondják imájukat. Szent Mónikát, Szent Ágoston édesanyját választották eszményképül. Lorenzo atya, aki a lelki vezetõjük volt, támogatta elhatározásukat. 1987-ben megkapták a madridi bíboros érsektõl az egyház jóváhagyását. Az ima a világ más országaiba is eljutott, hazánkba Róna Gábor jezsuita atya hozta el. 1992. augusztus 27-én alakult meg Kalocsán az elsõ közösség. Az országos Szent Mónika Közösségnek lelki vezetõje és világi elnöke is van. A lelki vezetõje Róna Gábor S. J. A világi elnök Bartal Józsefné Veronka. Az egyik barátnõnk hallotta a Veronkával készült rádiós riportot, felvette vele a kapcsolatot. Veronka örömmel fogadta, és küldött imalapot Gyöngyösre. 2001. március 27-én pár emberrel megtartottuk az elsõ imaórát. 2009. május 27-én fogadta el országosan a Szent Mónika Közösséget Erdõ Péter Esztergom-budapesti érsek, az ország prímása. Gyöngyösön havonta kb 15-25-en jövünk össze. Lelki vezetõnk Kázmér testvér. - Kik lehetnek a tagjai a közösségnek? - Minden olyan katolikus édesanya, asszony vagy leány csatlakozhat, aki a Közösség Szabályzatát, mûködési elveit, lelkiségét elfogadja, és vállalja a napi imádság elvégzését, illetve a heti egyszeri templomban elmondott imát. A Közösség tagjai lehetnek a tagokkal szentségi házasságban élõ férjek is. - Hogyan zajlik egy közösségi összejövetel?

- Havonta egyszer, hónap 27-én jövünk össze a Tanácsteremben. Elõször a Szentlelket hívjuk segítségül. Utána felköszöntjük az adott hónapban ünneplõ születés- és névnaposokat. Kázmér atyával beszélgetünk a Plébánia életérõl. Ha valakinek van olyan tapasztalata, amit szívesen megosztana a többiekkel, hirdetnivalója, illetve, kiért imádkozzunk külön, figyelemmel hallgatjuk. Elimádkozzuk az Irgalmasság rózsafüzért, imádkozunk a papokért, a családokért. Ha az adott hónapban olvastam valamilyen lelki olvasmányt vagy újságcikket, ami felkeltette a figyelmemet, megosztom a többiekkel. - Hogyan tartják a kapcsolatot más magyarországi Szent Mónika Közösségekkel? - Veronka évente háromszor küld körlevelet, melyben Róna Gábor atya lelki útravalói is megtalálhatók. Évente két nagy találkozónk van, egy regionális és egy budapesti. A legutóbb augusztus 27-én találkoztunk Budapesten a Szent Gellért templomban. Kb 800-an voltunk. - Mikor lesz a következõ összejövetel? - Szeptember 27-én fél 5-kor találkozunk a Tanácsteremben. Szeretettel várjuk a Közösség már meglévõ és a csatlakozó édesanyáit, leányait, gyermekre váró asszonyait!

teremtõ az anyaságra állította be. Ez a teremtõtõl kapott hivatásuk. A legtöbben házasságon belül valósítják meg hivatásaikat. Gyermekeket szülnek, nevelnek a földi és az örök haza számára. Eddig a legtöbb édesanya magányosan harcolta meg édesanyai életét. Egyszer csak megjelenik egy közösség, amely elismeri és kiemeli az édesanyai hivatás nagyságát és nyújt egy Közösséget, hogy közösek a céljaik, közösek a nehézségek, egy azonos a hivatásuk: férjeik, gyermekeik, unokáik révbe vezetése, elvezetése a végsõ boldog együttlétbe Istennél… Képzeljük el, ahogy sokan viszik egy szentnek a szobrát. Mindig akadnak, akik elfáradtak, pihentetnek, de tudják, hogy a többiek viszik a szobrot, és a menet halad… Az édesanyákra alkalmazva, ha egy édesanya bele is fáradna az imádkozásba, tudja, hogy amint õ imádkozott mások gyermekeiért, úgy vannak most mások, akik imádkoznak az õ gyermekeiért is. A Szent Mónika Közösség nem tartalmaz kötelezettségeket azon kívül, hogy naponta elimádkozza minden édesanya, amikor épp idõt tud szakítani, a Közösség imáját, és hetente egyszer megteszi ugyanazt a templomban az Oltáriszentség elõtt. Nincs ellenõrzött tagság, az égben tartják õket nyilván. Nincs semmilyen befizetési kötelezettség. Nincsenek alkalmazottak, mégis minden szépen megy. Folytonosan új hajtásokkal gazdagodik, és mindenütt megtalálható az öröm, a Szentlélek mûködésének jele. SZÛZ MÁRIA, égi Édesanyánk, Eszközöld ki számunkra is azt az örömet, Amiben Szent Mónikának volt része, amikor Láthatta fia életében a hit diadalát.

ÚR JÉZUS, kérünk add meg nekünk szülõknek És gyermekeinknek azt a nagy kegyelmet, hogy Majd együtt örvendezhessünk a Te dicsõségedben Az egész örökkévalóságon át. Róna Gábor atya néhány gondolata közös- Ámen ségünk fontosságáról: HM A nõk egész lénye, testi-lelki alkatát a

13

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 14


Eseménynaptár Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30 és 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30

Állandó programok:

események:

tül minden szentmisében imádkozunk értük. Elhunytjaink nevét írjuk fel a templomban Szept. 19-20.: (csütörtök-péntek): 18.00 található lapocskákra, és helyezzük el a Szent szentmise keretében a búcsúra való felkészítõ Ferenc oltár elõtti gyûjtõládában! szentbeszéd - Szikszay Leopold ferences atya Nov. 1. péntek: Mindenszentek ünnepe Szept. 21. (szombat): Fájdalmas Szûzanya búcsú Az idei évtõl Mindenszentek ünnepe 16.30 gyóntatás (november 1.) és Vízkereszt (január 6.) 18.00 ünnepi szentmise - fõcelebráns: P. SzikPARANCSOLT ÜNNEP szay Leopold OFM, gyertyás körmenet 19.30 énekes Mária köszöntõ 20.30 ünnepi zsolozsma 21.30 csendes imaóra (a templom egész éjjel nyitva) 24.00 szentmise az elhunytakért

minden hétköznap 6.30-kor és 18.30-kor Szept. 22. vasárnap: Fájdalmas Szûzanya énekes zsolozsma a szerzetesekkel a temp- búcsú - a máriás fiatalok országos talállomban (kiv. elsõpéntek reggel, és szomba- kozója 6.00 reggeli zsolozsma tonként este) 6.30 szentmise Görög katolikus szentmise: minden hónap 8.30 a máriás csoportok beköszöntése a kegytemplomba második és utolsó szombatján 9.45-tõl. 10.00 ünnepi szentmise a szabadtéri oltárnál fõcelebráns: Urbán Erik ferences atya, a Minden hónap elsõ vasárnapján a templomban csíksomlyói kegyhely igazgatója majd délután fél 4-tõl 5 óráig elimádkozzuk a körmenet Gyöngyös belvárosában teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. 12.30 Gyöngyösi Úrangyala 17.30 Loretói litánia A hónap többi vasárnapján délután 4-tõl fél 6- 18.00 búcsúzáró szentmise ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána Okt. 1-3. kedd-csütörtök: Szent Ferenc atyánk litániát tartunk. ünnepére felkészítõ szentbeszéd sorozat Minden elsõ csütörtökön 16.30-kor szent- (Triduum) az esti szentmisék keretében ségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Okt. 3. csütörtök: az esti szentmise után megemlékezünk Szent Ferenc atyánk boldog Minden elsõ pénteken a reggeli szentmise után haláláról, tranzitusáról. elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap Okt. 6. vasárnap, 10.30: Mátraházai kápolna folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. búcsúja Okt. 8. kedd, 17.00: Magyarok Nagyasszonya Minden hónap elsõ szombatján a reggeli ünnepe - Mátraházai kápolna búcsúja szentmise után papi és szerzetesi hivatá- Okt. 12. szombat: Barangolás a Mátrában (plébániai kirándulás) sokért imádkozunk. Okt. 13. vasárnap 8-12 óráig: bolhapiac A Ferences Világi Rend Közössége imaórát Okt. 16. szerda: 20.00 „Kiáltás” - imádság tart minden hónap elsõ kedden 16.30 órától a Magyarország lelki megújulásáért templomban; illetve rendi gyûlést tart a Okt. 26. szombat 19.00: Kodály koncert (Miller Lajos Kossuth díjas operaénekes hónap harmadik keddjén 16.00 órától. szervezésében) A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben. November hónapban az esti szentmiséket A baba-mama klub kedden és pénteken 10-tõl elhunyt szeretteinkért mutatjuk be. Használjuk ki a lehetõséget, hogy 30 napon kereszvárja az érdeklõdõket.

14

15.00 Közös imádság és sírkõmegáldás az Alsóvárosi és a Gyöngyöspüspöki temetõben 17.00 Püspökiben: szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera 18.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera Nov. 2. szombat: 7.00 szentmise elhunyt szeretteinkért, a szentmise végén nagy Libera Nov. 13. szerda: 20.00 „Kiáltás” - imádság Magyarország lelki megújulásáért Nov. 16. szombat: Barangolás a Mátrában (plébániai kirándulás) Nov. 19. kedd: Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 18.00 szentmise elhunyt jótevõkért 19.00 jótékonysági hangverseny (Máltai Szeretetszolgálat) Nov. 24. vasárnap: Szent Cecília, az egyházzene védõszentje 18.00 megemlékezés az énekkar elhunyt tagjairól (szentmise a nagykórus közremûködésével) Nov. 30. szombat 9-12 óráig adventi koszorú készítés, lelkinap a gyerekeknek Dec. 1. Advent elsõ vasárnapja, az egyházi év kezdete

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 15


ajánló PÁL FERENC: FILMAJÁNLÓ

Teréz – A szeretet kis Útja

A Lisieuxi-i Szent Teréz életérõl szóló film Leonardo Defilippis filmrendezõ alkotása, melyet a mozik 2004. október 1-jén mutattak be. Hazánkba majd 10 év elteltével érkezett meg. Az õsbemutató október 1-jén, Budapesten, az Uránia Filmszínház dísztermében lesz 19 órakor, az Etalon Filmkiadó Kft. szervezésében. A film érdekessége, hogy a Terézt alakító színésznõ (Lindsay Younce) Teréz gyermekkorától, egészen felnõtté válásáig és haláláig játssza el a szerepet, a filmrendezõ pedig Louis Martint, Teréz édesapját alakítja. A film zenéje gyönyörû, magával ragadja a nézõt, segít, hogy részesei lehessünk Teréz életének. A filmet korábban a hamarosan szentként tisztelt Boldog II. János Pál is megnézte, s azonnal vatikáni ajánlást is kapott. A magyar szinkron Benvin Sebastian atya jóvoltából a Pápai Missziós Mûvek és a magyarországi Sarutlan Kármelita testvérek és nõvérek támogatásával készült, hûen ragaszkodva Teréz Egy lélek története címû önéletrajzi mûvének szövegeihez. Magyar Kurír

A szorongástól az önbecsülésig Kulcslyuk Kiadó, 2012 „Egy kedves pszichológus ismerõsömtõl õrzök egy fontos mondatot. Ha valaki már huszonötödször mondta el neki, hogy mennyire szerencsétlen, és mennyire beleragadt egy helyzetbe, amibõl nem tud kikeveredni, akkor is végighallgatta, majd azt kérdezte tõle: „Mondd csak, és ez jó neked?” Ez egy nagyon egyszerû és fontos kérdés, mert általa ráláthatsz, hogy ezt a kört már tucatszor lefutottad, ezért érdemes lenne valamit kezdeni magaddal - nem a másikkal, nem a világgal! -, különben egy életen át toporoghatsz egy helyben.” Pál Ferenc, közismert nevén „Pálferi” (Budapest, 1966) katolikus pap, 2011 augusztusa óta az angyalföldi Szent Mihály-plébánián teljesít szolgálatot, végzettsége szerint mentálhigiénés szakember. Fiatalkorában aktív sportoló volt a Budapesti Vasasnál. 1987ben felnõtt magyar magasugró bajnok lett. 1996-ban szentelték pappá. 2005-tõl a SOTE Mentálhigiéné Intézet munkatársa. 2011. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Ebben a könyvében azokról a szorongásokról, gyengeségekrõl, aggodalmakról ír, amelyeknek sikerül megkeseríteni életünket, és amelyek hátterében mindig valami mély sebzettség rejlik. Sebzettségünk akadályoz bennünket a munkánkban, kapcsolatainkban, gátolja a növekedésünket, fejlõdésünket, megbénítja boldogságra való készségünket. Mit kezdjünk a szorongásainkkal, hogyan nézzünk szembe félelmeinkkel? Hogyan jutunk el az önbecsülésig? „Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.” A legtöbben ugyanis a lelkünk mélyén nem hiszünk abban, hogy értékesek és szerethetõk vagyunk. Márpedig helyes önértékelés, önbecsülés nélkül képtelenek vagyunk normális emberi kapcsolatokra, hiteltelenek vagyunk és kiszolgáltatottak: a másoknak való megfelelés kényszere, a kisebbrendûségi érzés miatt folyton bizonygatnunk kell, birtokolnunk, ahelyett, hogy el tudnánk fogadni az ajándékokat, hogy felismernénk a szépet és valódi értékeket. Jó

hír azonban, hogy van járható út, amely, még ha rögös is, de elvezet önmagunk jobb megismeréséig - már csak azért is, mert az alacsony önbecsüléssel rendelkezõ ember minden esetben sokkal értékesebb, mint ahogyan önmagát látja. Érdekes példával él: egy tizenegy fejû sárkányhoz hasonlítja azokat a nehézségeket, amikkel találkozni fogunk a gyógyulás útján haladva. A sárkány fejeit nem lehet levágni, se elpusztítani, sokkal inkább szót kell velük érteni. Ha a személyiségünknek eléggé szilárdan a részévé tud válni az a meggyõzõdés, hogy alkalmasak vagyunk az életre, képesek vagyunk szeretni, és biztos, hogy az élet jó dolgokat is tartogat számunkra, akkor ez minden helyzetben hihetetlenül sokat segíthet nekünk. Azért tartom hiánypótlónak és ajánlom szeretettel Pál Feri atya írásait, mert a legmélyebb spirituális összefüggéseket is képes a legegyszerûbb szavakkal világossá tenni, anélkül, hogy olcsó, vagy közhelyes lenne. Magunkra ismerve egyik-másik történetében - „sírjak, vagy nevessek?” hatást kiváltva - megnyugszunk, hogy problémánk nem túl egyedi. Ám nem mondja meg a „tutit” és nem oldja meg helyettünk az életünket. Nem mondja azt, hogy ha elolvassuk a könyvét, hiszünk Istenben, utána nem fognak nehézségek érni az életben, de segít sok mindent megérteni és helyretenni. Amit esetleg tudtunk, vele most tudatosíthatjuk magunkban. Az életünk nem foggyökerestõl, egyik pillanatról a másikra megváltozni, viszont megmutatja az utat saját válaszaink felé. Jó utat kívánok mindenkinek Pál Ferivel! Lehotai Kata

15

eletunk_2013_3.qxd

2013.09.16.

9:59

Page 16

Medugorje

Medugorje után

fotók: Kárpáti Kázmér

Gumicsizmás lelkigyakorlat

KIADÓ: Gyöngyösi-Alsóvárosi Ferences Egyházközség (Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2., Telefon/Fax: (37) 311-971, e-mail: [email protected], honlap: www.gyongyos.ofm.hu) • FELELÕS KIADÓ: fr. Kárpáti Kázmér ofm • FELELÕS SZERKESZTÕ: Hegede Márta • MUNKATÁRSAK: fr. Szász Zsombor ofm, Lehotai Katalin, Török Julianna, Elõházi Rita, Lehotai Gusztáv • SZERKESZTÕSÉG: [email protected] • FOTÓK és KÉPSZERKESZTÕ: Hegede László • Tördelés és nyomdai elõkészítés: Garamond Grafikai Mûhely Bt. • Megjelenik évente 4 alkalommal, 600 példányban. 2013/1. szám

Oszd meg vélem könnyedet FÁJDALMAS SZÛZANYA XVIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM. - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja - Medugorje

Recommend Documents