Csökkentsd és oszd meg! Ha szeretnénk megfogalmazni, hogy emberként mi a célunk, mit kívánunk elérni az életben, akkor az lenne a legáltalánosabb válasz, hogy hosszú, boldog életet szeretnénk élni. Persze az nem kérdés, hogy a szeretet és a béke előkelő helyet foglal el azon okok között, amiktől boldogok lehetünk. Ezt a gondolatot már Arisztotelész is megfogalmazta az i.e. IV. században: „A boldogság az, amire minden ember egyaránt törekszik, függetlenül mesterségétől. Mindenki egyetért abban, hogy boldogság a legkiválóbb az emberi javak közül.” Amennyiben a fenti állítást igaznak fogadjuk el, és megegyezünk abban, hogy az embereket az motiválja, hogy boldogak legyenek, akkor egyben azt is sikerült megfogalmaznunk, hogy mi a célja a fejlődésnek. Ha tehát az szeretnénk megmutatni, hogy mi a helyes irány, illetve megmérni, hogy milyen messze vagyunk a céltól, akkor azt kell megszemlélnünk, hogy mekkora a szakadék a jelenlegi élet(ünk) és a „boldog” élet között. Természetesen, ha úgy találjuk, hogy a jelenlegi életünk nem boldog, akkor nem csak a cél eléréséhez szükséges távolság meghatározása lenne fontos, hanem az irány bemérése is. Amikor többes szám első személyben írok, akkor szeretném azt is hangsúlyozni, hogy nem csupán magunkra kell gondolnunk (mivel mi, magyarok is a világ népességének abban a 20%-ában vagyunk, amely jólétben és bőségben él), hanem általánosságban az emberekre, a világon bárhol.
Jólét Ráfordítás
Eszköz
Cél
Természeti erőforrások
Közösség Technológia Egészségügy Gazdaság Értékek Család és barátok Képzés Kormányzat Foglalkoztatás Fogyasztás Szabadidő
Boldog és hosszú élet
http://www.happyplanetindex.org alapján
Mint azt az ábráról is láthatjuk, nem túlzás azt állítani, hogy a boldogságunk függ a természet adományaitól. Ez nem csupán abban a tekintetben igaz, hogy mindazon javak előállításához szükség van erőforrásokra, amelyek nélkül nem tudnánk létezni, de olyan, kevésbé kézzelfogható értelemben is, hogy a természet létezése már önmagában is boldogság és gyönyörűség forrása lehet. Mi, emberek szeretnénk boldogok lenni, mégis mi, emberek vagyunk ennek a legnagyobb gátjai. Nézzük meg, hogy mit mond erről a pszichológia: mi az, ami az embereket motiválja? A következő ábra tanulmányozásakor nem csak arra kaphatunk választ, hogy miért fontos a természet önmagában való szépsége, de azt is megérthetjük, hogy miért van annyi szkeptikus és fásult ember. Miért nehéz átlépni az ingerküszöböt olyan fontos vészharangok kongatásával, hogy „globális felmelegedés”, „energiaválság”, „biodiverzitás csökkenése” stb. Maslow szükségletpiramisa azt mutatja, hogy az emberi motívumok hierarchikus felépítésűek. Azt a két fontos törvényszerűséget is megfogalmazta, hogy: • •
a magasabb szintű szükséglet csak akkor hat a viselkedésre, ha az alapvetőbbek legalább részben ki vannak elégítve (hierarchia törvény); felfelé haladva a magasabb rendű motívumok egyre sérülékenyebbek (potencia törvény).
Fontos még az is, hogy az első négy deficit vagy hiányszükséglet: kielégülésük után nem motiválják tovább a személyt, míg a tudás, esztétikai és önmegvalósítási szükséglet növekedési szükségletek, melyeknek nincs végállapotuk, a cél itt az előrehaladás, a fejlődés. Ugyanakkor a legtöbb viselkedést egyszerre több szükséglet is motiválhatja.
Önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy Szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat Biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság
Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás Amikor arról beszélünk, hogy miként óvhatjuk meg a természetet, illetve hogyan mérhetjük az általunk okozott károkat, szem előtt kell tartanunk, hogy ezt ne „éhes” embereknek mondjuk. Amikor a napi fennmaradásért folytatott küzdelem lefoglalja energiáink jelentős részét, akkor nem marad erőnk arra, hogy Föld pusztulása miatt aggódjunk. Célszerűbb lenne úgy megfogalmazni a célokat, hogy mindenki megértse, hogy a környezet védelme nem különálló ügy, amiért szabad időnkben harcolhatunk, hanem az élet szerves része, mely annak is eszköze, hogy legyen mivel kielégíteni a szükségleteinket a piramis aljától egészen a tetejéig. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk! Ez az egyetlen módja annak, hogy – képletesen szólva – a piramis csúcsáig juthassunk. Amíg folytatjuk olyan civilizáció (technokrata társadalom) építgetését, foltozgatását, ami mind jobban igyekszik elszakadni a természettől, addig saját magunk vagyunk a gátjai a csúcsra vezető útnak. Jólét a természet adta határokon belül Amikor globális csökkenést akarunk elérni valamilyen kedvezőtlen folyamatban, nem lehet azt elvárni, hogy akár számszerűen, akár arányaiban mindenki ugyanolyan részt vállaljon a végrehajtás során. Kevesek által vitatott tény, hogy emberként ugyanazok a jogok illetnek, illetnének meg bennünket. Természetesen az is köztudott, hogy távolról sem élvezünk azonos jogokat és lehetőségeket még egy országon belül sem, nem hogy
„Egy komplex társadalmat egyetlen mutató alapján működtetni – mint pl. a nemzeti össztermék – olyan, mintha egy 747-est akarnánk irányítani, miközben a műszerfalon egyetlen adat szerepel... képzeld el, hogy az orvosod úgy diagnosztizál, hogy nem képes egyébre, mint megmérni a vérnyomásodat.” Hazel Henderson, Paradigms of Progress
világszinten. Az elmaradott technológiának és a fejlődésbeli lemaradásnak köszönhetően a fejlődő országok CO 2 -kibocsátása nem hogy csökkenne, hanem növekszik. Mi több: ki is kérik maguknak, hogy a fejlett országok korlátozni akarják őket. Az ábrára pillantva látható, hogy az egy főre eső CO 2 -kibocsátást tekintve a fejlődő országok még mindig messze elmaradnak a fejlettektől.
tonna CO2/fő
[http://en.wikipedia.org/wiki/CO2_emission#Greenhouse_gas_emissions] Rövid magyarázat ahhoz, hogy miért olyan lényeges a CO 2 -kibocsátás. Az ipari forradalom óta két olyan jelentős változás történt, ami negatívan befolyásolta a természethez fűződő viszonyunkat. A fejlődés következménye, számos pozitív hatása mellett (orvos- és egyéb tudományok fejlődése, információhoz való hozzáférés stb.) vagy éppen ezeknek köszönhetően a Föld népessége rohamos növekedése, ezzel együtt nőtt az egy főre eső CO 2 -kibocsátás is. Az alábbi ábrán az ökológiai lábnyom növekedését követhetjük nyomon komponensenként. Világosan látszik, hogy a legtöbb komponens elenyésző növekedést mutat, és a túllövésért főképp a karbon összetevő a felelős. Az egyszerűség kedvéért az ábrán a biokapacitást „Föld”-ben mérjük. Ebből 1 áll a rendelkezésünkre. Ez nem változott az idők során.
Ökológiai lábnyom növekedése földosztályonként, 1961-2005.
http://www.globalfootprintnetwork.com/ A következő ábra kicsit árnyaltabban mutatja az 1960-as évek óta bekövetkezett változást. Ez egy kis kiegészítést jelent az előző ábrához, mert azt is megmutatja, hogy miként változott a Föld népessége az említett több mint 40 év alatt:
http://www.happyplanetindex.org Az ábrák jól mutatják, hogy kétfelől égetjük a gyertyát, mivel egyrészt növeljük a lábnyomunkat, másrészt pedig tevékenységünk eredményeként csökken a biokapacitás. Ez a két hatás egymást erősíti, hiszen a mérleg egyik serpenyőjébe folyamatosan plusz terheket rakunk, míg a másikból pedig csak elveszünk. Amikor azt a célt tűzzük magunk elé, hogy csökkentsük az antropogén eredetű karbonkibocsátást, akkor célszerű az ehhez vezető utat úgy kijelölni, hogy az a fejlődő országok helyzetét ne súlyosbítsa. Talán az lenne egy szemléletes megközelítése a lehetséges
megoldásnak, ha nem a pillanatnyi helyzetet elemeznénk, és vennénk alapul, hanem az elmúlt 40 év összkibocsátást. Justin Kitzes és munkatársai 2008 februárjában publikált cikkükben az „oszd meg és csökkentsd” (shrink and share) jelszót javasolja a zászlónkra tűzni. Az általuk javasolt megoldás megengedné az elmaradott régióknak, hogy növeljék a lábnyomukat, míg a fejlett világnak határozott intézkedéseket sürget a lábnyomuk csökkentése érdekében. A cél az, hogy a teljes népesség lábnyoma csökkenjen, mégpedig olyan módon, hogy a biokapacitás mértékét végül ne haladja meg. Itt természetesen az is jelentős feladatokat ró ránk (illetve a megfelelő szakemberekre), hogy az emberiséget nyersanyaggal és energiával ellátó, de már degradálódott élővilág további romlását megállítsa, illetve erőfeszítéseket tegyen a biodiverzitás helyreállításáért. Besenyei Mónika / KÖVET Megjelent a Lépések a fenntarthatóság felé c. szaklap 43. számában
Hogyan csökkentheti a lábnyomát? Ellenőrizze, mit tehet! Egyénileg és csoportosan is kitűzhetünk célokat. Érdemes egy kis ellenőrző listát készíteni, hogy nyomon követhessük, amit már sikerült megvalósítanunk és szeretnénk folytatni a „jó gyakorlatot”. Így azt is kitalálhatjuk, hogy milyen további lépéseket szeretnénk megtenni, és milyen határidővel. Senkinek nem ígérjük, hogy nem kell lemondania semmiről! Áldozatokra biztosan szükség lesz! Közlekedés • • • • • • • • • •
Autózz és utazz kevesebbet! Gyalogolj, és kerékpározz! Autómegosztás – jót tesz a közösségi szellemnek. Tervezd meg a napod, hogy ne utazz feleslegesen! Használd a tömegközlekedést, amikor csak lehetséges! Otthon, vagy a lakóhelyedhez közel dolgozz! Tartsd karban az autódat, és fújd ideális nyomásúra a kereked! Energiatakarékos autót válassz! Kölcsönözz autót, ha szükséges! Az otthonodhoz közel vakációzz!
Energia- és vízfogyasztás • • • • • • • • • •
Öltözz föl és tekerd le a fűtést! Csukd be az ajtót, hogy ne szökjön ki a meleg! Energiatakarékos berendezéseket válassz! Amit nem használsz, azt kapcsold ki! Ne nyitogasd gyakran a hűtőszekrényt! Hideg vízben moss! Nem használj szárítógépet! Gyűjtsd az esővizet! Hazai és szárazságtűrő növényeket ültess! Használj talajtakarást, és komposztálj, hogy csökkentsd a vízfelhasználást és tápláld a földet!
Étkezés • • • • • • •
Friss, helyi élelmiszer. Ha lehet, biót válassz! Készíts otthon ételt magadnak! Csökkentsd a húsfogyasztást! Friss zöldséget rágcsálj! Kerüld az üres kalóriákat! Étkezz közösen a barátaiddal!
Fogyasztási cikkek • • • • • • • • •
Kevesebbet vásárolj, kevesebbet fogyassz! Helyi terméket válassz! Vegyszermentes terméket válassz! Csökkents, használj újra, hasznosíts újra és osztozz! Komposztálj, tedd próbára a férgeket! Töltsd újra a vizespalackot (üveg vagy rozsdamentes acél)! Nagy tételben vásárolj – minimalizáld a csomagolást! Használj újratölthetőt, kerüld az egyszer használatosat! Járj könyvtárba könyvekért és filmekért, bérelj felszerelést, ha szükség van rá, ahelyett, hogy megvennéd!
