jobb és baloldali csoportosításnak, mellyel az oszd meg és uralkodj elv alkalmazásával,

A TARTALOMBÓL: Állítsátok meg a viszályt, szítókat!!! . . . . 2 Magyarország Részvénytársaság 3 . . . . . . 3 Amerika ébred? Figyeljünk oda . . . . . . . . 5 mi törtenik ott! Meddig lesz egypólusú a világ?. . . . . . . . . 6 Úgy látszik, durvulnak a dolgok. . . . . . . 10

Belterjes jövõtervezés. . . . . . . . . . . . . . . 12 posztkommunista módra Az elit és a gondolatrendõrség. . . . . . . . 13 Mítosz vagy valóság?!. . . . . . . . . . . . . . . 17 Milyen erõs az immunrendszerünk?. . . . 18 Az eü. ellátási biznisz cégfilozófiája . . . . 20

A „gyurcsányi”miniszterelnökizmusról . 21 Nem fordulhat elõ, hogy nincs mit tenni . 22 Vihar elõtti csend. . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 A rossz tulajdonos . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 A felkínált zsákutca . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Gõg, hiúság, Hübrisz . . . . . . . . . . . . . . . 28

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Nincs egy józan felelõsséggel bíró hang ennek az eszement politikai gyûlöletkeltésnek a megállítására?! Az ország szinte minden területen tragikus helyzetbe került a felelõtlen és hozzá nem értõ irányítás miatt, amit még a természeti csapások is csak fokoztak. Ez komoly veszélyt jelent a hatalmon lévõkre. Erõsödik az elégedetlenség, forrnak az indulatok. Jó lenne a magyar lakosságnak végre meglátnia, hogy valójában mi is folyik az országban. Véget kellene vetni a hamis és félrevezetõ jobb és baloldali csoportosításnak, mellyel az oszd meg és uralkodj elv alkalmazásával, egymással állítanak szembe bennünket. Olyan súlyos helyzetbe került az ország, hogy félre kell tenni mindazt, ami elválaszt. Most az ország tragikus sorsának jobbításán kell munkálkodnunk. Hazánkban ma egy törpe párt irányit szinte mindent, és terrorizálja a lakosságot, és a többi pártot is. Ma valóban létezik egy szélsõséges kis párt hazánkban, de az, sajnos hatalmon van. Mindent gyûlöl, gyaláz, és elpusztít, ami magyar, legyen az, gazdaság, erkölcsi értékrend, oktatás- vagy egészségügy. S mindent támogat, ami ezt segíti elõ. Minden tevékenységével a magyar népirtást segíti elõ. A farok csóválja a kutyát, s ezzel lehetetlen helyzetbe hozzák, a nagyobbik „kormányzó“ párt józanabb felét is. Nemzeti elkötelezettségû gondolkodóként nem hiszem el, hogy akár az MSZP, akár a Fidesz, akár a KDNP, akár a Jobbik párt tagjai sorában többségében ne tisztességes, rendes emberek lennének, akik, ha összefognának, az ország sorsának rendbetételéért, azt rendbe is tudnák tenni. Természetesen ezzel megzavarva, megzabolázva a megélhetési politikusok, idegen érdekeket kiszolgálók céljait. Akik, hogy a súlyos, valós problémákról eltereljék a figyelmet, rendszeresen és folyamatosan gerjesztett cirkuszokat, hangulatkeltést idéznek elõ, sõt, mi több gyûlöletkeltést, megosztva az ország lakosságát. Rájuk nem vonatkozik a törvény, õk, mentességet élveznek. Tragikomikus, eszement hisztériakeltés, nyilatkozatháború zajlik, figyelemelterelés a valós problémákról, a hatalmon maradás érdekében. Erre most éppen a Magyar Gárda megalakulása szolgált számukra ürügyül. Még a magyar történelemben is egyedül álló az, ahogy a világ elõtt mocskolják, gyalázzák egyes politikusok annak az országnak a népét, mely fölött a hatalmat gyakorolják. A legsötétebb Rákosi-idõkben nem tették ezt „jobban“, mint most. Szégyellnivaló, vazallus szolgákká züllöttek a politikusok – tisztelet a kivételnek 2

pártállástól függetlenül a „bûnös nemzet” képzetét engedik újra feltámasztani? Egy kifosztott, elprivatizált ország, nemzeti vagyonától megfosztott, megélhetésében közbiztonságában, az alkotmányban lefektetett jogaitól egyre inkább megfosztott lakosságából 56 ember fel mert esküdni, nyílt téren, a köztársasági elnöki palota elõtt, hazájának szolgálatára ünnepélyes keretek között, szeretettõl körülvéve. Ez olyan félelemkeltõ?! Ez az 56 ember fogja veszélyeztetni a világ békét? Nem inkább azoktól az õrzõ-védõ fegyveres testületektõl kellene félni, akikrõl nem tudni, hogy milyen jogszabályi háttér alapján tevékenykedhetnek az országban, kik állnak mögöttük, milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, s bármikor a lakosság ellen fordíthatóak? A magyar törvények alapján alakult egy egyesület, törvényes keretek között bejegyezték. Még nem csináltak semmit, de idejön a minden lében kanál, magát túlértékelõ, köztudottan, magyarokat nem szeretõ Tom Lantos, és utasítgat, majd az European Jewish Congress és a World Jewish Congress vezetõi írnak és szólítanak fel elhatárolódásra. Mitõl? Ez követõen tragikomikus módon utasítgatják egymást a pártok az elhatárolódásra. Tiszta Hárs-hegy. Teljes bolondok háza. Megzavarva a még mérsékelten, józanul gondolkodó lakosságot is. Hol élünk? Független szuverén államban? Vagy... S a vazallusok, szolgai módon igyekeznek megfelelni. Biztosítják az õket felszólító más állambelieket, hogy garantálják, nem engedik megtörténni azt, ami még meg se történt, ami másoknak még eszébe se jutott. Támadást indítanak az avatáson felszólaló Wittner Mária ellen, a hiteles, 56-os halálraítélt ellen, azok, akiknek a politikai és rokoni felmenõik 1956-ban és azt követõen levezényelték a sortüzeket, megalkották a megtorlás jogi hátterét, melynek alapján kiskorúakat lehetett felakasztani, statáriálisan nekik nem tetszõ embereket bárhol agyonlõni? Koncepciós perek keretében százakat felakasztani közel 25.000 embert bebörtönözni, ítélet nélkül 16-18 ezer embert koncentrációs táborba tartani? 200.000 fõt elmenekülésre késztetni? Ennyire félnek még ma is ‘56 eszméitõl? Egy szabad és független Magyarországtól? Wittner Mária, szimbólummá válása ennyire félelmet kelt bennük, ennyire az útjukban van? Ki akarják záratni a Fideszbõl? Wittner Mária a maga nevében szólt. Meg sem említette a Fideszt, mely büszke lehet arra, hogy ilyen képviselõ is van a soraiban. Parancsolgatnak a történelmi egyházaknak, mint a Rákosi-korszakban?

A kalapos hölgy nemzetközi sajtótájékoztatóra invitálja elhatárolódás végett a nagy pártokat? Azok meg komolyan veszik? S megszületnek a kellõen át nem gondolt ígéretek? Hát itt minden politikusnak végképp elment a józan ítélõképessége? Ágyúval lõnek, háborúznak egy most született gyermek miatt? Tisztázzunk valamit józanul, higgadtan, és tisztességesen. A Magyar Gárdának ez a hisztériakeltés igen nagy reklámot csinált. Ha nem foglalkoznak ilyen intenzíven a témával, megalakulását sokkal kisebb érdeklõdés övezte volna. A hisztéria keltése elsõsorban a hatalmon lévõknek lehet az érdeke, mert megint nem arra figyel a lakosság, amire kellene: az életszínvonal romlására, az iskola bezárásokra, az egészségügyi reform tragikus kimenetelére, a még meglévõ nemzeti vagyon privatizálására, a magyar föld elvesztésére. Pedig erre kellene! Ha fenn állt volna – a Magyar Gárda megalakulásával – az a veszély, ami nem, akkor is az, magyar belügy, amit nem való a világ elé kivinni, és az országot a világ elõtt valótlanságokkal, fasizálódással, antiszemitizmussal felcímkézve, lejáratni jól bevált módszerként. A Fidesznek pedig nem vazallusi nyilatkozatokat kellett volna tenni, hanem felszólítani a Külügyminisztert, hogy udvariasan, a diplomáciai vonalnak, hangvételnek megfelelõen, utasítsa el Magyarország belügyeibe történõ beleszólásokat. S egyáltalán a majdani cselekedetei alapján megítélni a most alakult Magyar Gárdát. De mára már az SZDSZ olyan mértékben vetette el a sulykot, hogy Magyar Bálint augusztus 28-án következetesen „nyilas gárda“ -nak nevezte a Magyar Gárdát. Ez nagyon veszélyes játék. Ezt már nem engedheti meg egyetlen józanul gondolkodó, felelõsséget érzõ gondolkodó ember se. Az SZDSZ-t meg kell állítani! Tõlük kell elhatárolódni! A jószándékú, tisztességes mszp-seknek is! És össze kell fogni, hogy az általuk elõidézett ország és nemzetvesztést megállítsuk. Morvai Krisztina mögé kell felsorakoznunk! Össze kell fogni azoknak, akik felelõsséget éreznek Magyarország sorsáért, ha szeretnék, hogy hazánk gyermekeinknek és unokáinknak megmaradjon. Orbán Éva

jó ha figyelünk

– avagy A globális szenvedés lokális kivetülései – MOHÓSÁG ÉS KÖZÖNY Ha visszatekintünk Magyarország Részvénytársaság rövid fennállására megállapíthatjuk, hogy az üzleti élet két legfõbb jellemzõje a mohóság és a közöny. A hatalom mohósága párosul a kisemmizettek közönyével. De vajon meddig még? A profitmaximalizálás érdekében minden megengedett, a cél szentesíti az eszközt. Mindenki emlékszik még a werberi idõk instrukciójára: „A számlát majd utólag kifizetjük!” Nem véletlen tehát, hogy a társaságok menedzsmentje, s ugyanez áll Magyarország Részvénytársaságra is, a jogi személy által biztosított védettség és arctalanság következtében: – Felelõtlen – Manipulatív (sokszor megtévesztõ, lásd a mûminiszterelnök bõdületes hazugságait!) – Öntelt – Önimádó (Lásd Francisco: „Majd én megváltom Magyarországot!”) Példának okáért a mûminiszterelnök meg van gyõzõdve arról, hogy õ és csakis õ tudja asztat, hogy mi a jó ennek a (figyelem! autentikus kormányfõi szóhasználat következik!) qrva országnak. E helyt említsük meg még azt is, hogy a világ elsõ számú vezetõjének szerepében tetszelgõ Bushman névre hallgató majomember is váltig azt állította, hogy õ bizony az Úr sugallatára támadta meg Irakot, magától a Nagyfõnöktõl (The Big Boss) kapta a felhatalmazást, és az ellen ugyebár nincs apelláta, még az Amerikai Egyesült Államok elnöke számára sem. ELLENÉRDEKELT FELEK A magyar társadalom és Magyarország Részvénytársaság egymás ellenérdekeltjei. Mivel a korporáció menedzsmentjének úgy kell mûködtetni a társaságot, hogy a részvényesek (értsd: Magyarország Rt. hitelezõi) a maximális profitot zsebelhessék be, ezért a cég mûködtetése során az esetlegesen fellépõ erkölcsi, morális, vagy etikai gátaknak, illetve szabályozásoknak nem engedhetnek teret. Ennek folyományaképpen megállapíthatjuk, hogy Magyarország Részvénytársaságot, valamint a hozzá hasonlóan részvénytársasági formán és szemléletmódon alapuló sajátos véd- és dacszövetségeket semmi sem gátolja meg abban, hogy az adott nemzetállamot alkotó társadalomnak ártsanak. Ez a társadalomnak való ártás hazánkban most már kézzel foghatóan érzékelhetõvé vált, a fizikai létezésben való fenyegetettségben is megnyilvánul. Egyszerûbben fogalmazva: emberéletekbe is kerülhet. Elég, ha csak az egészségügy bizonyos területein kialakult több éves hosszúságúra nyúlt várólistákra gondolunk, ahol bizonyos betegek meg is halhatnak, miközben évekig várnak a mûtétre. És akkor a saját jogaiért az utcára vonuló polgárok ellen az állam által erõszakszervezet útján történt tömeges fizikai bántalmazásra még egy árva szó nem sok, de annyit sem vesztegettünk! Jó Ha Figyelünk! A SZENVEDÕ HARMADIK Ahogyan arról már az elején ejtettünk néhány keresetlen szót, Magyarország Részvénytársaság vonatkozásában nekünk, a magyar nemzetet alkotó lakosságnak semmi keresnivalónk nincs, még azok a bizonyos sokat emlegetett kisrészvényesek sem mi vagyunk. Nem bizony. A kisrészvényesek ebben az esetben azok az amerikai vagy egyéb más tõsgyökeres kapitalista országok nyugdíjasai, akik pénzüjó ha figyelünk

ket a különbözõ nyugdíj- és biztosítási alapokba helyezték el. Mi pedig az ún. kívülálló fél, a bosszankodó harmadik szerepére vagyunk kárhoztatva. Ismét Milton Friedmannt hívjuk segítségül. „A külsõ gazdasági hatás egy ügylet harmadik, a konkrét üzletben semmiféle szerepet nem játszó félre gyakorolt hatás.” Ez magyarra lefordítva körülbelül annyit tesz, hogy a károkozásért utólag kirótt cehhet is nekünk kell megfizetni, nem pedig annak, aki a kárt ténylegesen okozta. S mindezt többek között azért, mert a jogi személy nevû törvényi absztrakció arctalanságot és védettséget biztosít a rosszul gazdálkodó menedzsment tagjai számára. Többek között ezért mondhatjuk ki azt is, hogy a verseny, mint objektív értékmérõ és sorrend teremtõ dolog a piaccal egyetemben, mint olyan, ma már nem létezik, hiszen nem tudnak mit kezdeni a harmadik félre, a kívülállóra áthárított költségekkel. Ráadásul, hogy a bajt tetézzük, az ún. „külsõ gazdasági hatás” – tehát az adott üzletben semmiféle szerepet nem játszó félre gyakorolt (rendszerint káros) hatás – mértéke a mai gazdasági és üzleti világban egyre csak növekszik. Ez az a momentum, amely igazán veszélyessé teszi a részvénytársasági mûködési formát, s ezt a szemléletmódot, különös tekintettel arra, ha azt nem egy gazdasági társaságra, hanem egy nemzetállamot alkotó emberi közösség által létrehozott jogi és szabályozási keretrendszerre próbálják ráerõltetni. Arról nem is beszélve, hogy ez egyúttal felveti a jogállamiság megszûnésének lehetõségét is, hiszen a közjó és a jogszerûség helyett a profitabilitás kerül elõtérbe, a mérlegelés egyetlen kritériumát az fogja jelenteni, hogy kifizetõdõ-e ez a részvénytársaság számára, vagy pedig nem. AZ EMBERÉLET MAXIMUM CSAK A 2. HELYRE ELÉG Amint arról már volt szó a korábbiakban, az Amerikai Egyesült Államok jogi esetei között szép számmal találunk olyanokat, ahol egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a korporációk számára a költséghatékonyság, vagyis a maximális profit elérésére való törekvés még az emberéletnél is elõbbre való. És mielõtt még valaki megdöbbenésének adna hangot, ragadjuk meg az alkalmat, hogy e helyt is elmondjuk, példának okáért jogi procedúrák alkalmával (lásd a Patricia Anderson kontra General Motorts ügyet) az Amerikai Kereskedelmi Kamara – szemben az amerikai polgárok életével – érvelése során a cégek ún. költség-elõny elemzését részesítette elõnyben, mondván teljesen helyénvaló gyakorlat – mármint a részvénytársaság és a részvényesek hasznának szemszögébõl – ha a baleset (vagy életveszélyes) megoldást választja a cég, amennyiben a bírságra kifizetett összeg jóval alatta marad annak a költségnek, amennyibe az adott hiba elhárítása vagy kiküszöbölése kerül. (Patricia Anderson esetében ez azt jelentette, hogy a GM-nek még így is kifizetõdõbb (értsd olcsóbb) volt rossz helyre szerelni az ütközés során nagy valószínûséggel felrobbanó üzemanyagtankokat az általuk gyártott Chevrolet Malibukon, mint hogy autónként kb. 9 dolláros többletköltséggel orvosolják ezt a veszélyforrást. A cég embere kiszámolta, hogy a felrobbanó üzemanyagtankok következtében évente körülbelül 500 ember hal meg. A kifizetett kártérítések átlagos összege mintegy kétszázezer dollárra rúgott, amit elosztott az Amerikában forgalomban lévõ, a GM által gyártott autók számával (41 millió), így kijött a végeredmény, azaz egy-egy haláleset a General Motorsnak eladott gépkocsinként cirka 2 dollár 40 centjébe került, ami ugye jóval (több mint 6 dollárral) alatta maradt az üzemanyagtank biztonságosabb helyre történõ szerelésének 9 dolláros többletköltségével szemben. Ezért mondhatta azt tehát az Amerikai Kereskedelmi Kamara érvelése során, hogy a részvénytársaság és a részvényesek haszna 3

szempontjából az autógyár helyesen cselekedett, amikor nem építette biztonságosabbra a Chevrolet Malibukat. Ilyenkor persze feltehetjük magunknak a költõi kérdést: Vajon mit ér az a jogrendszer, ahol nem az emberi élet és annak szentsége áll mindenek felett? Vajon mennyire lehet igazságos és méltányos egy olyan jogrendszer, amely nem az emberért, hanem a pénzért van? Vajon mennyire lehet pártatlan, objektív és megbízható egy olyan jogrendszer, amely színes papír darabokat, bizonyos módon sajtolt fémdarabokat többre tart, mint az Isten képmására teremtett gondolkodó lényt? Vajon mennyit ér egy olyan jogrendszer, ahol egy kitalált jogi csûrcsavar, egy absztrakció – és az azt megilletõ haszon – több jogot élvez, elõbbre való, mint a valódi, ténylegesen élõ és létezõ hús-vér ember? Mondjuk ezen azért nem ártana elgondolkodni mindannyiunknak! ELSZÁMOLTATÁS, ELSZÁMOLTATHATÓSÁG Hegedûs Zsuzsa a mostanság kétlaki életet élõ francia-magyar szociológus hölgy egyik állandó vesszõparipája az elszámoltathatóság. De vajon a részvénytársaságok, a korporációk esetében kit lehet felelõsségre vonni, ki az, aki elszámoltatható? Még azok is, akik nincsenek tisztában a korporációk szervezeti felépítésébõl fakadó sajátosságokkal, de itt élnek ebben az országban, nos, még õk is azonnal rávágják, senki nem akad majd, akit felelõsségre lehet vonni, akit el lehet majd számoltatni a Magyarország Részvénytársaság élén elkövetett meggondolatlanságokért.

Kit vonjunk felelõsségre? A részvényest? Akarom mondani a hitelezõt? Hiszen õt védi a korlátolt felelõsség. Igaz, a korrektség kedvéért azért tegyük hozzá rögtön, találkoztunk már olyannal – nem is egyszer –, hogy jó módú hitelezõk felelõtlenül öntötték be a pénzt olyan helyekre, ahol aztán a befolyt összegeket kutyaütõk vezényletével fenemód rosszul költötték el. Mégsem történt semmi, legfeljebb vállat vontak, és onnantól kicskét drágábban adták a pénzeket. A fõmuftik is biztonságban érezhetik magukat, hiszen közvetlenül nem õk a felelõsek a kialakult helyzetért, ugyebár az adott szakterület fõ hallja kendje tartja kézben a konkrét szálakat és hát mindannyian láthattuk, hogy a „felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával folyamatban van” címû eljárás gyakorlatilag szintén a hungarikum kategóriájába sorolható. Marad tehát megint csak a jó öreg a jogi személy, azaz maga a társaság. Nincs is mit csodálkozni tehát azon, ha Edward Thurlow, az angol parlament felsõházának elnöke már a tizennyolcadik században azon kesergett, hogy a „társaságoknak nincs lelke, amit kárhoztatni, és nincs teste, amit fenyíteni lehetne”. A korporációk tehát lelketlenek, arctalanok, ezért nem érzik kötelességüknek a törvények betartását. Az elkövetett tettekhez szinte soha sem párosul létezõ, természetes személy, élõ ember, akit nevesíteni lehetne, akit felelõsségre lehetne vonni. Ráadásul, ha mindez egy olyan országban történik, ahol jogalkotás címén a meghozott törvények és rendelkezések amellett, hogy számtalan kiskaput tartalmaznak, megsértésük esetére még szankciókat sem írnak elõ, nos akkor bele sem merek gondolni, mi minden történhet még! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára (folytatjuk)

RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A részvénytársaság, röviden rt. egy tõkebefektetõ társaság, alapítható és mûködtethetõ zártkörben és nyilvánosan. A hitelezõkkel szemben a részvénytársaság részvényeseinek felelõssége csupán a saját részvényeik értékéig terjed, ellentétben pl. a betéti társasággal, ezért csak jelentõs alaptõkével alapítható. A cégnek rendelkeznie kell egy bizonyos alaptõkével, amely valójában az összes részvény névértékének összege. Az alaptõke összege (2005. január 1-je óta) nem lehet kevesebb 20 millió forintnál. A gazdasági társaságokról szóló törvény (1997. évi CXLIV. tv.) értelmében az alapításnál kötelezõ minden tulajdonos/részvényes vagyoni hozzájárulása, amely 2005. január 1-jétõl lehet pénzbeli, illetve nem pénzbeli (ún. apport) hozzájárulás. Az utóbbi lehet bármilyen vagyoni értékkel rendelkezõ dolog, szellemi termék, valamint vagyoni értékû jog, és apportálható az adós által elismert, vagy jogerõs bírósági határozaton alapuló követelés is. ZÁRTKÖRÛEN MÛKÖDÕ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A zártkörûen mûködõ részvénytársaság, röviden zrt., a cégek azon formája, amely részvénytársaság ugyan, de a tulajdonosok köre zárt, a részvények nem kerülhetnek nyilvános forgalomba. Magyarul, sem tõzsdén, sem másutt nem lehet részvényeket venni csak a tulajdonosi körtõl magától. Õk meghatározhatják például azt, hogy azok kiknek adhatók el, vagy hogy a részvényeseknek elõvásárlási joguk van kívülállókkal szemben. A zártkörûen mûködõ részvénytársaságok meghatározhatják, korlátozhatják a részvények elidegenítését. Ez a forma fõleg a kisebb cégekre jellemzõ, illetve a nagy multinacionális cégek országos leányvállalataira, ahol nem szeretnék még azt sem, ha a tulajdonosi kör egy kis része cserélõdne bizonyos idõközönként. A részvénytársaság elnevezésének tükröznie kell mûködési formáját. NYILVÁNOSAN MÛKÖDÕ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG: A nyilvánosan mûködõ részvénytársaság, röviden nyrt., olyan céget jelöl, amelynek részvényei (egészben vagy részben) az értékpapírokra vonatkozó szabályok betartásával nyilvánosan kerülnek forgalomba. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a részvényeket a piacnak kínálják, a nyomtatott sajtóban megjelentetett csatlakozási felhívás formájában. Az ott megjelölt idõben és helyen bárki jegyezheti, megvásárolhatja õket. Az egész nyilvánosan történik, amint a részvénytársaság elnevezése is tükrözi ezt a mûködési formát. Cégek részvényei általában jegyezhetõk a különbözõ tõzsdéken. Tulajdonoskörük a tõzsde alakulása folytán kis mértékben folyamatosan változik. OLVASÓ: Jaj, volt egy mulasztásom! Ugyanis nem ÍRTAM ARRÓL AZONNAL, hogy Bayer azt mondta: „...polgári engedetlenségbõl nem kell kifizetni a közüzemi díjakat“, meg ehhez hasonlókat!!! S.O.S.!!!! Ezt nem szabad megtenni!!!! Ugyanis, a „nyomor vámszedõi“ ott állnak lesben és el fogják árverezni minden vagyonukat ezeknek az embereknek!!! 1991-ben jöttem el a Fõvárosi Számítástechnikai és Díjbeszedõ Vállalat Jogi Osztályáról, mert azt nem lehetett elviselni, amit ott mûveltek!!! A közüzemi díjak hátralékosait tartottuk nyílván és aki nem fizetett, annak elsõre leplombálták a mérõóráját, majd ha ezután sem fizette ki a felhalmozott tartozását, akkor a Közjegyzõi Hivatalhoz terjesztettük föl kérve KH-t, hogy végrehajtás útján hajtsa be az összegnek megfelelõ tartozást. Ekkoriban kínálták föl a volt tanácsi bérlakások megvásárlását a bérlõknek, akik máról holnapra élõ kispénzû emberek voltak. Hát, bizony, elõfordult, hogy a villanyszámlás ki sem ment hónapokig, de még a mérõóra állását sem jegyezte föl senki. Szegény gyanútlan tulaj meg örült, hogy nem kell fizetnie. Csak akkor döbbent meg, amikor kikapcsolták az áramot és lezárták a mérõórát egy plobával. Ezután következett a végrehajtás és aki nemcsak áramtartozással, hanem gáz- víz- és csatornadíjjal, meg lakbérrel is tartozott, seperc alatt az utcára kelült, mert pillanatok alatt elárvetrezték a fejük fölül a lakást. Már ott álltak a vevõk sorban ezekért az olcsó ingatlanokért, akiknek módjukban állt a szocializmus nevezetû rendszerben tõkét felhalmozni, mert a kedvezményezett népréteghez tartoztak... Most ugyanez a sors vár a panellakókra!!! S.O.S.!!!! Bayer Zsolt a legrosszabb tanácsot adta az embereknek 2007. szept. 15-én a Várban megtartott nagygyûlésen!!! 4

jó ha figyelünk

Örök nyugalomra tért korunk egyik igen figyelemre méltó szabadságharcosa, Aaron Russo filmrendezõ. Magyarország és az Egyesült Államok talán a világ a két legjobban eladósodott állama. Bármennyire is hihetetlennek tûnik, eladósodottságunknak közös gyökerei vannak. Éppen ezért végzetes tévedés lenne, ha mellõznénk odafigyelni a történésekre máshol is. Aaron Russo az a szabadságot tisztelõ ember, aki nemet tudott mondani a globális elitnek és az elitek klubja helyett az igazság keresését választotta. Az újabb nemzedékek nem tudják, hogy egy olyan csapdába kerültek, amibõl nem tudnak elmenekülni. A középosztályt módszeresen és szándékosan felszámolják és a lakosság a szolgai függés szélére kerül. A dollár vásárlóértékét tervszerûen aláássák és a hátramaradó megélhetési költségeket csak azok engedhetik meg maguknak, akik ebbõl a rendszerbõl hasznot tudnak húzni. A szolgai alávetést segíti elõ az a közelmúltban elfogadott törvény, amely megnehezíti a csõd bejelentését, miközben a bankok óriási kamatokat számítanak fel. Mindkét nagy politikai párt együttmûködik a bankhatalommal és jogszabályokkal is elõsegíti a nemzet szolgasorsba taszítását. Az amerikai népnek elege van az elitbõl és abból, hogy élve falják fel õket, úgy hogy ezt alig érzékelik. Ez a tökéletes bûncselekmény, a bûnözõ kapitalizmus tetõpontja. Aaron Russo tehát tisztában van az igazi Big Brother, a globális elit világuralmi stratégiájával. Amit ma ez az elit és a tulajdonában lévõ pénzimpérium elad a z amerikai népnek patriotizmusként, Russo szerint valójában fasizmus és annak az átfogó programnak a része, amelynek lényege a lakosság pénzügyi, spirituális és mentális megerõszakolása. írja Drábik János a Leleplezõ 2007 IX/2 számának 68.-ik oldalán az amerikai nép helyzetérõl. A kommunista kísérletbõl éppen kiszabaduló népek számára nem kicsi gondot okoz annak a helyzetnek a felismerése, hogy a szabadulás helyett egy újabb szolgaságba kerültek. Amíg Magyarországon az antifasiszta mozgalmak és a jelenlegi kormány meggondolatlanul lefasisztázzák saját nemzettársaikat a globális elit egyet füttyentõ vezényletére, addig a világban a fasizmus tovább fejlõdött és egészen új formákat is öltött. Aaron Russo készített egy megdöbbentõ filmet, amelynek témája nem más, mint Amerika hogyan jutott el a szabadságból a fasizmusba. A film feltárja az eladósodás igazi okait, melyet Magyarországon is csak nagyon kevesen ismernek. A hitelpénz-fasizmus világrendjének megértésébe és annak kialakulásáról kaphatunk betekintést az America – Freedom to Fascism címû filmbõl. A film megtekinthetõ teljes terjedelmében a video.google-n is. http://www.youtube.com/v/OPiF7bne70Y A film sokat segített annak a hatalmas méreteket öltõ forradalmi szervezkedésnek, ami Amerikában látszik kibontakozni. – Ugye jó ha figyelünk

Magyarországon ebbõl semmit sem mutatott be a média? Nem véletlen! – Az alapító honatyák idejében vívott szabadságharc újra feléledését láthatjuk napjainkban. Tudni kell, hogy Amerikában is két erõ áll egymással szemben, miképpen Magyarországon is. Az alapító honatyák még ismerték az eladósítás fegyverét és ádáz küzdelmet folytattak ellene, olyan alkotmányt alkottak, ami kizárná a pénzrendszeren keresztül történõ manipulációt, mely eladósítja a független nemzeteket. A Magyar Népnek már régebbrõl van egy ilyen alkotmánya és az a Szent Korona Eszmében gyökerezik. Amíg Magyarországon a Szent Korona Eszmére támaszkodó alkotmány jogfolytonosságát sem ismerik el, addig az egykoron a szabadság hazájának nevezett földön, mind a mai napig érvényben van az alapító honatyák által tervezett alkotmány, ám így is sikerült megkerülni azt és most ugyanúgy küzdeni kell az amerikai népnek, mint annak idején az alkotmányozó honatyáknak. Russo filmje megpróbálja bemutatni, miként sikerült a nemzetközi pénzügyi közösség globális elitjének felülkerekedni az alkotmányon és olyan világrendet kialakítani, amiben elkerülhetetlen az eladósodás és végérvényes kamatfüggõségbe vezetõ stratégia. 2008-ban az Egyesült Államokban elnökválasztás lesz. Az egyik igen figyelemre méltó elnökjelölt Ron Paul nyíltan felvállalja az alapító honatyák alkotmányának érvényre juttatását. Russo felvállalta Ron Paul elnökjelöltnek a maximális támogatását, így az említett filmben központi szerepet kap õ is. Ron Paul nyíltan mer beszélni a legfõbb problémák igazi okairól és a tennivalókról is. http://www.youtube.com/v/ji_G0MqAqq8 Russo támogatása nélkül Ron Paul ma nem arathatna sikereket a választási kampány küzdelmeiben. Kedves szabadságszeretõ Magyar testvéreink. 56-ban a világ megismerhette a szabadság iránt érzett õszinte küzdelmét e népnek. Sajnos akkor még az emberiség nem értette a tét jelentõségét, de mára már a világ elérkezett ahhoz a fordulóponthoz, ahol el fog dõlni az emberiség sorsa. Ne tekintsétek ellenségnek az amerikai népet, mert nem a nép az, aki leigázza a nemzeteket. A globalizálódott nemzetközi pénzügyi elit ugyanúgy igába taszítja az amerikai népet is, mint bármely más népet. A politikai sárdobálás helyett tanulmányozzuk a világ felszín alatt zajló mûködését, mert rövidesen olyan változások lépnek érvénybe világszerte, amelyet késõbb többé nem lehet visszafordítani. A megoldás létezik, de mindaddig nem alkalmazható, amíg a többség nem érti a mechanizmust. Éppen ezért ma nincs más fontosabb dolog a világon, mint a problémák igazi okait kutatni és a tudást elterjeszteni minél szélesebb körben. Aaron Russo emlékére, Tisztelettel a szabadságszeretõ Magyar Népnek.

5

A Kínai Népköztársaság jelenleg a világ 3. katonai, második gazdasági potenciálja, 1,3 milliárd lakosával a föld legnépesebb országa és a közeljövõ szuperhatalma. Kína a világ egyik legõsibb civilizációja, amely már az ókorban is önálló kulturális egységet alkotott. Számos olyan találmánnyal, mint a porcelán, a könyvnyomtatás, a selyem, a puskapor messze megelõzte Európát is. Kína hosszú ideig bezárkózott a Nagy Fal mögé. Az egységes „Mennyei Birodalom“ ie. 221-ben történõ megalakulása óta ez az elzárt fejlõdés a különbözõ dinasztiák vezetésével a XIX. századig tartott. Ekkor a Brit Birodalom félgyarmati sorba taszította az ázsiai országot. Egészen a XX. század közepéig különbözõ nagy és középhatalmakkal küzdött, hol több, hol kevesebb sikerrel. 1949-ben megalakult a Kínai Népköztársaság. Mao halála után Kínában kétéves hatalmi harc következett. A hatalmi harc befejezésével Teng Hsziao-ping került hatalomra az ortodox marxistákkal szemben. A Teng által vezetett csoport meghirdette a nyitás politikáját. Teng és követõi felismerték a változtatások szükségességét. Az osztályharc hangsúlyozása helyett a gazdaság fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, valamint a bezárkózás helyett meghirdették a külvilág felé történõ nyitást, bekapcsolódást a világgazdaság vérkeringésébe. A gazdasági reformot a mezõgazdaság átalakításával kezdték. Ez szerencsés és igen indokolt lépés volt. Hiszen az 1958-61 között végrehajtott „nagy ugrás“ programja gazdasági katasztrófához, éhínséghez és kb. 30 millió ember halálához vezetett. Nem is beszélve a „kulturális forradalom“ okozta károkról. A mezõgazdasági reform indítása azért is volt jó választás, mert már akkor is a több mint egy milliárd ember ellátása, táplálása komoly probléma volt. Teng jól érzett rá, hogy ez hatalmi-politikai kérdés is. Gazdasági, társadalmi hatásait tekintve a reformokkal azonos jelentõségû volt a nyitási politika, az ismételt bekapcsolódás a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe. Gyors ütemben nõtt Kína külkereskedelmi forgalma, változott exportjának és importjának struktúrája. (Az 1980-as években fontos bevételi forrás volt a fegyvereladás is.) Számos intézkedést tettek a külföldi mûködõtöke minél nagyobb arányú bevonására: különleges gazdasági övezeteket hoztak létre, tengerparti városokat, területeket nyitottak meg, új törvényeket hoztak. Az 1990-es évek elejéig azonban nem sikerült számottevõ külföldi mûködõtökét „becsalogatni.“ Nem tudták megvalósítani azt az elképzelést sem, hogy a 6

nyitás folyamatát ne kísérje a nyugati hatások, eszmék, ideológiák beáramlása, ezért vissza-visszatérõ kampányokat indítottak a „burzsoá liberalizmus“ és a „szellemi szennyezõdés“ ellen. A reformok lefékezõdése, 1989-1992 között érezhetõ volt, ugyanis az 1980-as évek végére komoly feszültségek és válságjelenségek jelentkeztek a reformálódó új, és a még vele együtt élõ régi gazdasági, társadalmi viszonyok közötti ellentmondások nyomán. Az infláció megugrott, óriási méreteket öltött a korrupció, a hivatalnoki nyerészkedés és a társadalom tûrõképességét erõsen próbára tevõ mértékben megnõttek a jövedelemkülönbségek. Széles tömegek rohamosan vesztették el hitüket a kommunista eszmékben. A feszültségekre legérzékenyebben az értelmiség, a diákság reagált A hivatalosan máig ellenforradalmi lázadásnak minõsített a június 4-ei Tienanmen-téri megmozdulás kizárólag városi jelenség volt, a kínai társadalom elenyészõ kisebbségét érintette. Jelentõs társadalmi visszhangja ellenére leszögezhetjük, hogy Kína nem állt egy rendszerváltás küszöbén, a véres leszámolás nem ennek veszélyét hárította el. Kínát – viszonylag rövid ideig életben tartott – szankciókkal sújtották, a reformok üteme a jelentõs konzervatív nyomás hatására is lefékezõdött. A reformok visszavonására azonban nem került sor. A reformok

1992-tõl vettek újabb lendületet, amikor – a szocialista rendszerek összeomlása által is ösztönözve – Teng Hsziao-ping a reformpolitika minél gyorsabb ütemû folytatását ígérte. Reformálható rendszer? Az ország mára óriási változásokon ment át, nemcsak a gazdaság teljesítményét, hanem az emberek gondolkodását, magatartását tekintve is. A legkevesebb változás a politikai rendszer területén következett be: a kezdettõl fogva hangoztatott politikai reformok messze elmaradtak a gazdaságiak mögött. A gazdaság jelentõs része már piacgazdasági, lényegében kapitalista elvek szerint mûködik – autoritárius irányítás mellett. Amíg a gazdaság prosperál, az emberek nem foglalkoznak a politikával, a vezetés feltételezi, hogy támogatni fogják (a vezetés sugallja is az apolitikus magatartást) a „szocializmust“. Nemcsak az ideológia szerepe értékelõdött le, hanem a szocializmusba, a marxizmus-leninizmusba vetett hit is megrendült. (Ennek ellensúlyozására alkalmazza a vezetés egyre intenzívebben a nacionalizmust.) A kommunista rendszer reformálhatóságát, a kínai rendszer sorsát, fejlõdési perspektíváját illetõen néhányan a reformokat pesszimistán ítélik meg, és azt állítják, hogy az igazi nehéz, nagy feladatok (az állami vállalatok problémái, a gazdasági struktúra átalakítása, foglalkoztatás stb.) még hátravannak. A túlnyomó többség inkább arra utal, hogy Kína jó úton halad és egyre inkább felesleges és kiüresedett díszítõ elemmé válik a piacgazdaság elé illesztett szocialista jelzõ. Optimális esetben Kína azonos utat járhat be gazdaságilag, mint sikeres szomszédjai, a „kis tigrisek“. (Azok is jórészt autoritárius politikai hatalom mellett érték el eredményeiket, és egy fejlõdési szakasz után következett be bizonyos demokratizálódás.) Kínában is a folyamat kísérõje lehet a párt hatalmának leépülése, egy – ázsiai sajátosságokkal rendelkezõ – demokratikusabb rendszer létrejötte. Vagyis Kína sem szolgál példaként a szocialista rendszer reformálhatóságára, hanem – kedvezõ esetben – a folyamat elvezethet a rendszer lassú,(reméljük) békés átalakulásához. A mai Kína megítélésében két végletet figyelhetünk meg. Az egyik véglet az úgynevezett „Marco Polo-effektust.“ Ez az a hatás, amivel az utazó akkor találkozik, amikor elõször lép kínai földre, és „leesik az álla“ attól a szédületes tempójú fejlõdéstõl, mozgalmas átalakulástól, amelyet tapasztal. A másik véglet a „kínai fenyegetés“ teóriája, melynek történelmi gyökere az úgynevezett „sárga veszedelem“ víziója. Mára Kína a világ egyik leggyorsabban fejlõdõ gazdasága, tíz éve folyamatosan 10 százalék körüli, esetenként a fölötti gazdasági jó ha figyelünk

növekedéssel. Kína fejlõdése egy igen komplex, soktényezõs folyamat. A hagyományos (nyugati) módszertani megközelítések elsõsorban gazdasági, technológiai,és katonai összetevõkre vezethetõ vissza a kínai helyzet megítélésében, amelyet mennyiségi és statisztikai elemzésekkel támasztanak alá. Ebbõl köveztetnek a feltételezett kínai szándékokra, és tesznek ajánlásokat a „kínai terjeszkedés“ korlátozására, vagy éppenséggel a kihasználására. Kevesebb figyelmet szentelnek a kulturális, lélektani és egyéb minõségi tényezõk kutatására. Holott a globalizációs feltételrendszernek ez is igen fontos részét képezik. A kínai fejlõdés útjának vizsgálatát három kérdés köré csoportosítottam: 1. kínai oktatás helyzete, eredményei; 2. Kína geostratégiája, kûl-és biztonságpolitikája; 3. Kína stratégiája, valamint a hadsereg helyzete. 1.A kínai oktatás helyzete Az oktatás a kínai kormányzati programok egyik sarokköve. Kína a 2006-ban beindított új ötéves tervidõszakban a GDP 4%-át fordítja oktatásra. Liu Quansheng a Marylandi egyetem kínai származású professzora szerint az évszázad közepére a világ elit egyetemeinek legalább egyharmada Ázsiában lesz, és azok fele Kínában. Középjó ha figyelünk

távon a világnak tehát nem egyszerûen sok kínaival kell számolnia, hanem nagyon sok magasan képzett, mûvelt, alkotó munkára kész kínaival is. Kína a több mint egymilliárd lakosával a világ legnépesebb országa. Ez a nagy lélekszám sokféleséget is jelent, a sokféleség pedig a gyorsan változó körülményekhez való alkalmazkodási készséget alapozza meg. 2005-ben 442 ezer mérnök kapott diplomát Kínában, és 8 ezer mûszaki doktort avattak. Ezek lenyûgözõ számok. De ez nem csupán egy nagy szám, hanem azt is jelenti, hogy a kínaiak a kiemelt kutatási területekre (ilyenek szép számmal vannak), ha kell egyszerre sok tízezer mérnököt, mûszaki értelmiségit tudnak egy feladat végrehajtásába bevonni. Ezzel a probléma-megoldási idõt hallatlanul le tudják rövidíteni! A mai modern, információs társadalom kialakulásának és továbbfejlõdésének a motorja a kommunikációs lehetõségek hihetetlen bõvülése, élén az Internettel és a mobiltelefonokkal. Kínában több mint 111 millió regisztrált internet-felhasználó van, ezzel az USA után a második a világon. Az Interneten ma már a második legelterjedtebb tartalomszolgáltató nyelv: a kínai. A nemzeti tudásbázis program keretében az összes, valaha is megjelent szépirodalmi és tudományos folyóiratot, könyvet digitali-

zálják, és az Interneten hozzáférhetõvé teszik. Kína a külvilág felé szóló kommunikációjában sikerrel alkalmazza a hagyományos vallási, filozófiai és kulturális áramlatok vonzerejét. Világszerte „Konfucius Intézetek“alakulnak a kínai nyelv és kultúra terjesztésére, és népszerûsítésére. Kína több száz nyelvi lektort küld a vezetõ amerikai egyetemekre. Kínában több mint 90 ezren tanulnak kínaiul, szerte a világon pedig több száz millióan. Az Egyesült Államokban a spanyol után a kínai a legelterjedtebb idegen nyelv. 2. Kína geostratégiája kûl-és biztonságpolitikája Mielõtt ezt a témát megvizsgálnánk, néhány kulcskérdés megkerülhetetlen. Tudomásul veszi-e az USA és Japán, hogy Kína szuperhatalom lesz? Megelégszik-e Kína a „másodhegedûs“ szereppel? Milyen hatással lehet egy Kína és Tajvan között egy kiélezett konfliktus helyzet a transzatlanti kapcsolatokra? Peking igyekszik megbízható partnernek tûnni, és eloszlatni a „kínai fenyegetés“ szerinte megalapozatlan mítoszát. Kína érzékenyen, és kiemelten kezeli a tajvani kérdést. Tajvan függetlenségi törekvései is riadalmat váltottak ki a pekingi vezetésben. A függetlenség kikiáltása „casus belli“ lenne. Mivel Kína lakossága kb.66-szorosa Tajvanénak, és területe is több százszorosa, 7

így ez nem Kína és Tajvan közötti kérdés. Sokkal inkább az Egyesült Államok és Kína közötti erõviszonyok stratégiai jelentõségû eleme. Kína felemelkedése Japán szempontjából „tragédiának“ tûnik. Kína tudatában van Japán gazdasági erejének, technológiai színvonalának, kereskedelmi kapacitásának. Viszont kínai szakemberek elõszeretettel hangoztatják, hogy Japán területe mindössze 4%-a, a lakossága egytizede a kínainak. A kínai szakértõk hatásosan érvelnek amellett, hogy Kelet-Ázsia (beleértve Japánt is) történelmileg a „kínai kultúrkör“ része. Ugyanakkor Japánon még mindig ott a II. világháborús bélyeg. Kínai szakértõk szerint, ezért Japánnak nincs joga regionális vezetõ szerepre igényt támasztani. Japán viszont tisztában van azzal a ténnyel, hogy a kínai támogatás nélkül nem válhat az ENSZ BT állandó tagjává. Az a tény súlyosan nyomasztja a japán vezetést, hogy a magas feldolgozottságú termékek világpiacán kemény, és kíméletlen versenyre kényszerül Kínával. Ráadásul a „felkelõ nap országa“ egyre inkább gazdasági-kereskedelmi függõségbe kerül Kínával szemben. A kialakult helyzetre a japán vezetõk néha igen amatõr módon reagálnak. Lebontják a „békealkotmányt“ a szigetország egyre nagyobb nemzetközi szerepvállalásával, az amerikai-japán katonai szövetség átértelmezésével. Japán beavatkozása a tajvani kérdésbe-Kína potenciális katonai fenyegetésére való hivatkozással-valamint a japán haderõ tevékenységi körzetének kiterjesztése, területi viták kezdeményezése, ugyan csak szerencsétlen lépésnek minõsíthetõ. Ezen tények hatására Japán politikai mozgástere még inkább beszûkült, megromlottak Tokió Pekinggel és Szöullal fenntartott kapcsolatai, megrendült az amerikai-japán-délkoreai hármas szövetség. A legutóbbi ASEAN 3 értekezlet Kína bevonásával a délkelet-ázsiai szabad kereskedelmi övezet létrehozásáról határozott. Ebbõl a határozatból az USA és Japán kimaradt. Dél-Korea viszont regionális külpolitikai, és katonapolitikai kérdésekben is a kínaihoz egyre közelebb álló nézeteket képvisel, és nem kis Japán elleni éllel. A kínai -japán ellentét megosztja a térség országait, a szövetségi és partneri viszonyok jelentõs átrendezõdését eredményezi. Kína a világ számos térségében következetes külpolitikával, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésével erõsíti befolyását. Az ázsiai gazdasági integráció és centrum az USA és Japán minden igyekezetének ellenére Kína centrummal szervezõdik. Kína hihetetlen gyors felemelkedése döntõ tényezõ abban a folyamatban, hogy a II. világháború után kialakult globális erõcentrum az euró-atlanti térségbõl a XXI. 8

század elsõ harmadára, a Csendes-óceán medencéjére tevõdik át. Ezt az áthelyezõdést erõsíti a térség másik igen gyorsan fejlõdõ országa India. Az „indiai szubkontinens“ Kínához hasonlóan gyorsan fejlõdõ ország, szintén feltörekvõ nagyhatalom, „demográfiai óriás“, rohamosan bõvülõ piaccal, nukleáris képességekkel, valamint jelentõs hagyományos fegyveres erõvel.(Pakisztánt sem felejtsük el!) Kína számos területen mintaként szolgál India számára, például, ûrkutatás, kereskedelem, nukleáris fegyverkezés. A két ország között igen erõs a kulturális kötõdés, ennek alapját az indiai civilizáció egykori kisugárzása teremtette meg, elsõsorban a buddhizmus kínai átvétele. Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy Peking európai, orosz és indiai, valamint több, elsõsorban fejlõdõ világbeli szövetségest keres az „egypólusú világ“ felszámolására, határozott külpolitikát folytat, erõsíti mindenoldalú együttmûködését a világ távolabbi térségeivel is. 3. Kína stratégiája, valamint a hadsereg helyzete A kínai fegyveres erõk nem vesztették el a tömeghadsereg jellegüket, a „szovjet típusú“ nehéz fegyverzetre alapozott csapásmérõ képességüket. Vezetésük túlcentralizált, fegyverzetük részben elavult, manõverezési képességeik jelenleg korlátozott. A korszerû, csúcstechnikai viszonyok közötti háborúban való bevethetõségük, különösen a határoktól távol, jelen pillanatban kétséges. Folyamatban van a létszámcsökkentés, a technikai korszerûsítés, a szervezetek átalakítása, a gyors reagálású erõk bõvítése. A közelmúlt helyi háború tapasztalatainak(Jugoszlávia. Afganisztán,Irak)feldolgozása, az elektronikai képességek növelé-

se,az aszimmetrikus hadviselés elveinek kimunkálása. A kínai haderõ és az alkalmazására kidolgozott elgondolások alapvetõen védelmi jellegû,egyes irányokban (Tajvan, Észak-Korea) korlátozott mélységû hadászati-hadmûveleti támadás lehetõségét is magába foglalja. Kína katonai értelemben nem jelent fenyegetést az Egyesült Államokra, Oroszországra. Viszont a világon a legnagyobb létszámú hagyományos fegyveres erejével, és interkontinentális nukleáris képességének köszönhetõen megfelelõ elrettentõ erõt tud felmutatni bárkivel szemben. Ugyanakkor jelen pillanatban még korszerûtlen,merev, és csak fokozatosan átalakítható haderõstruktúrája miatt, katonai erõt érdekérvényesítésre,csak határaihoz közel, létérdekeinek veszélyeztetése esetén alkalmazna. Ez a tény magyarázza, a kínai biztonságpolitika kooperatív jellegét. Különösen nagy figyelmet érdemel a katonai költségvetés alakulása, és a hadiipar helyzete, illetve alakulása. Természetesen ezen adatokról nincsenek megbízható információk, csak becslések állnak rendelkezésre. A „Négy modernizálás“ programjának prioritásai között a hadsereg fejlesztése eleinte nem kapott elsõséget. Újabban a felhasználható költségek látványosan növekednek. Ez a ráta összhangban van a gazdaság teljesítményével, növekedésével, amely az utóbbi 10 évben lenyûgözõ. A védelmi költségeket a kínai védelmi Fehér Könyvek alapján, azon védelmi szükségletek határozzák meg, amelyek Kína nagyhatalmi státuszából, földrajzi elhelyezkedésébõl, biztonságpolitikai környezetébõl vezethetõek le. Néhány szót feltétlenül szólni kell, a NATO és Kína viszonyáról. Kína a nemzetközi, és globális problémák kezelését a „kojó ha figyelünk

ACZÉL ÉS OROSZ ELTÛNIK A NAP-KELTÉBÕL JÖVÕ HÉTEN A jövõ héten sem Orosz József, sem Aczél Endre nem vezeti majd a Napkelte mûsorát, mivel nem tették meg összeférhetetlenségi nyilatkozatukat – közölte Prónay-Zakar Gina, a Magyar Televízió (MTV) sajtószóvivõje az MTI érdeklõdésére pénteken.

operatív biztonsági stratégia“keretében tartja megoldhatónak, ami a békés egymás mellett élés továbbfejlesztett változata. Ezen elv kulcselemei: az egyenjogúság, a kölcsönös elõnyök, a szuverenitás, és területi sértethetetlenség, valamint a be nem avatkozás. A kooperatív biztonsági stratégia szembeállítható a NATO „kollektív biztonság“ elvével. Kína manapság a NATO-t fenyegetésnek tekintheti. Gondoljunk csak az 1999-es Jugoszlávia elleni, NATO légicsapásokra, amikor is az USA és a NATO az emberi jogokra való hivatkozással semmibe vette egy független ENSZ tagállam szuverenitását. Ezt még súlyosbította a belgrádi kínai nagykövetség elleni légicsapás is. Attól kezdve Kína számára reálisnak tételezhetõ fel, hogy az USA, és NATO szövetségesei, adott esetben ellene is hasonló módszereket alkalmazna. Valószínûnek tartom, hogy azóta a NATO szerepel a kínai térképeken. Kína felemelkedése regionális hatalomból globális nagyhatalommá válása visszafordíthatatlan folyamat, és gyökeresen átalakítja a nemzetközi kapcsolatokat. Kína hihetetlen fejlõdése olyan „ történelmi“ helyzetben megy végbe amikor az USA erejét tekintve

hanyatlóban van, míg Kína felemelkedõben. Az Egyesült Államok tekintélyét alaposan aláásta az iraki fiaskó, és a terrorizmus elleni „keresztes háború“ kudarca. Kína számára ez hatalmas, és vissza nem térõ lehetõség, az USA szempontjából pedig hihetetlen egzisztenciális, és presztízsveszteség. Kína szédületes fejlõdése az államközi kapcsolatok(gazdasági, politikai, katonai, és kulturális) erõviszonyok eltolódásával, sõt átbillenésével, kockázatokat is hordozó geostratégiai méretû változás, amelyet a világnak, és magának Pekingnek is, kezelnie kell. Méghozzá egy bonyolult, veszélyekkel és kihívásokkal, terhelt világban, Nincs sok idõnk, kb. húsz év. Nagy kérdés, hogy utána hány pólusú lesz a világ? Valószínûbbnek tartom, hogy az Egyesült Államok elveszti szuperhatalmi státuszát. Nincs sok idõnk, készülni kell rá. Lõrincz Miklós

Felhasznált irodalom: Brzezinski Zbigniew:A geostrategy for Eurasia CIA: World Factbook 2006. Johnson Chalmers: The real China threat. Kenichi Omae: Response to the Chinese Challenge.

A Nap-kelte három mûsorvezetõjének: Aczél Endrének, Bakács Tibornak és Orosz Józsefnek péntekig kellett nyilatkoznia arról, hogy esetükben fennáll-e összeférhetetlenség, vagyis van-e a köztévés szereplésükkel az MTV szabályzata szerint összeegyeztethetetlen tevékenységük. (Bakács Tibor már korábban jelezte: távozik a Tilos Rádiótól.) „A sajtóban kibontakozott vita ellenére az együttmûködési szándék mindkét fél részérõl erõs. Ezt bizonyítja az is, hogy a Nap-Kelte producere szerint foglalkoznak a kérdéssel, és mivel összeférhetetlenségi nyilatkozatukat még nem tették meg, jövõ héten sem Orosz József, sem Aczél Endre nem vezeti majd a Nap-Kelte mûsorát” – írja közleményében a sajtószóvivõ. A kommünikében emlékeztet arra, hogy amennyiben felmerül az összeférhetetlenség gyanúja, az MTV etikai bizottsága vizsgálja az esetet, és minden kollégánál az összes körülményt mérlegelve, a vizsgálat eredményét javaslattal kiegészítve adja át a vezetõnek. Mint a sajtószóvivõ írja, ha a nyilatkozattétel után felmerül az összeférhetetlenség, az egyedi vizsgálatok folyamatosan zajlanak. Prónay-Zakar Gina közleményében kitér arra is, hogy az összeférhetetlenséget korábban csak a konkurens televíziós társaságokra vonatkoztatták, de most kiterjesztették minden más mûsorszolgáltatóra. „Ez az oka annak, hogy a korábban egyes esetekre korlátozódó észrevételek megvizsgálása után augusztusban átfogó, mindenkire kiterjedo vizsgálat indult“ – zárul az MTV közleménye. Forrás: MTI

MEARSHEIMER ÉS WALT Két olyan ember, akinek ismernünk kell a nevét nekünk európaiaknak is, de kiváltképpen ismerni illene õket az amerikaiaknak, ugyanis ha egyáltalán menthetõ még az USA becsülete – a világ által egyre jobban gyûlölt háborús agresszor, a „világcsendõr” becsülete, amely semmi mást figyelembe nem vesz valóságos vagy vélt érdekein kívül, és úgy gázol át évezredes kultúrákon, nemzeteken, hagyományokon, mint tank a mezõ virágain, és amelynek elnöke oly bunkó-buta, hogy jobb európai országban a külügyminisztérium portása sem lehetne –, akkor csakis e két embernek köszönhetõen lesz menthetõ. A két tudós még tavaly tavasszal került a világmédia érdeklõdésének középpontjába, miután megjelentették a Harvard Egyetem Kennedy Intézetének kiadásában Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika címû tanulmányukat. A tanulmányból óriási botrány lett, a professzorokat megbélyegezték, kirekesztették, antiszemitává nyilvánították, kollegáik elkerülték, felkért elõadásaikat lemondták, és ott járatták le õket, ahol tudták. Hogy másfél év elteltével újból róluk beszél a világ, annak tulajdonítható, hogy fenti tanulmányuk könyvméretûvé bõvített változata e napokban jelent meg angol, német és francia nyelven. (Részletek a következõ számban) jó ha figyelünk

9

Lehet, hogy a Talmudnak csak nagyon kis része van lefordítva magyarra, de angolul többször is kiadták, méghozzá rabbik fordításában. (Az un. Soncino kiadás.) Van egy amerikai honlap (http://www.come- andhear.com/index-2.html, azaz „jöjj és hallj”), amelyen a kb. 5,5 millió szóból álló Talmudból kb, 3,5 millió szavas részlet elolvasható a követekzõ címen: http://www. come-and-hear.com/talmud/index.html a fordítást végzõ rabbik magyarázataival együtt. Amikor a Gede Testvérek kiadta a Duke könyvet, akkor bejelentették, hogy Israel Shahaknak a „Zsidó Történelem, Zsidó Vallás” c. könyvét is ki fogják adni, én azonban még nem hallottam róla. Nem kell a Talmudot olvasni: egy hétköznapi ember számára ez a könyv is elegendõ, vagy akár Duke-é. Ez utóbbival csak az a baj, hogy nem zsidó, ezért meg lehet bélyegezni antiszemitaként, sõt, ahogy bemutatják: volt Ku-Klux-Klanosként. A honlap levezeti, hogy az amerikai törvényhozás hogyan vezeti be lépésenként a talmudista jogot. Az amerikai kongresszus törvénybe iktatta a zsidók által a goyokra vonatkozóan összeállított noahida (Noé féle) hétparancsolatot. Bõvebben foglalkozik a kérdéssel Shamir a PARDES c. könyvében. Döbbenetes! Csak az embernek nincs már kedve és ereje, hogy foglalkozzék vele, vagy terjessze, pedig lehet, hogy ez mulasztásos halálos bûn. Pedig talán érdemes foglalkozni a dolgokkal, csak bírni kell kivárni az eredményt. Nagyon élveztem, hogy amikor elolvastam, hogy „(Javaslom ezt a honlapot megtekintésre. – http://www.israelshamir.net/ Hungarian/Hungarian.htm)” és miután rákattintottam, az én fordításaim jelentek meg. Shamir többször írta nekem, hogy a honlapjának nincsenek magyarországi látogatói. Gondolom, ezután lesznek. Egyébként az is benne van a Talmudban, hogyha egy goyt az olvasásán kapnak, ki kell végezni, a keresztényeket egy hithû zsidónak pedig saját kezûleg kell megölnie. Ennyit a Talmudról, a zsidó szenvedésrõl és ártatlanságról. Az Internet hatalma a zsidó pánikon mérhetõ le: amíg nem volt Internet, mindent le lehetett tagadni. Shahak írja le, hogy milyen módszerrel tartották titokban a Talmud kényes pontjait. Ez már nem mûködik. Két okból: egyszer az információk szinte határtalanul tudnak terjedni. Honnan a pokolból tudott volna az ember pl. egy Talmudot beszerezni. A másik, hogy a hatalomtól megrészegedve a zsidók már elvesztették a szokott óvatosságukat, és nyíltan a színra lépnek. Erre utalva írta a zsidó származású Gilad Atzmon: „Hogyha a szadista öntetszelgés felfedi álarcát, közel van a vég. Izrael napjai meg vannak számlálva.” Õk ezt érzik és félnek. Innen az õrjöngõ pánik. Sajnos nincs kizárva, hogy még az atombombát is képesek lesznek bevetni. Iránban él 25 ezer zsidó. Izrael hatalmas pénzügyi ajánlatot tett nekik a célból, hogy települjenek át Izraelbe. Azok meg nem akarják otthagyni a „mullahokrata, iszlamofasiszta új Hitler” által vezetett országot. Félreértés ne essék: semmiféle mozgáskorlátozottságuk nincs. Szabadon utazgathatnak Izraelbe és vissza. Nem tudom, igazam van-e, de arra gyanakszom, hogy azért csábítják õket, hogy 10

Irán zsidómentes legyen, és így ne akadályozza õket az ottlétük az atombomba bevetésében. Mert ezek tényleg azt vallják, de azt babonásan, hogy zsidót ölni bûn, és hogy egy zsidót nem szabad goy mellét emetni, mert akkor a zsidó „beszennyezõdik” és nem támad föl a végítéletkor. Elképesztõ ez a sötétség. És ezek vezetnek minket. Nagyon jó az alábbi kép: Bush a Talmuddal. Marxnak igaza volt: Amerika nem keresztény, hanem zsidó ország. Szervusz, Csöröge, aki olykor Röcsöge

Ezek már annyira durva dolgok, hogy szinte hihetetlennek tûnnek. Bár a jelenkor igazolni látszik mindazt, amit errõl a rettenetrõl említenek. Kuruc megint tálal, a már ismert sajátos nyers stílusban. Cionista pánik Talmud-idézetek miatt – a TV2 elhatárolódik a gyûlöletkeltõ könyvtõl, olvasói levéllel és a videók linkjeivel 2007-08-29. 14:33:06 A legfõbb ügyészhez fordult a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége a Tel aViv2 keddi Mokka címû mûsora miatt, amelyben Tomcat a Talmudból idézett (tehát nem kitalált) felháborodást keltõ mondatokat arról, hogy például egy nemzsidó megölése, becsapása, megerõszakolása a zsidó hittételek szerint nem bûn. 2001-ben a Mazsihisz-közeli SZDSZ- csürhe a Népszabadságban arra vetemedett, hogy a keresztény egyházakat felszólította „antiszemita“ hittételei visszavonására*. Akkor nem volt ajvékolás és nem volt szó antikeresztény akcióról. A zsidó Tilos Rádió pedig büntetlenül megjó ha figyelünk

úszta azt is, hogy a kereszt mocskolása mellett nyíltan uszított a keresztények kiirtására. A Mokka fõszerkesztõje a Talmud-ügy kapcsán elmondta: legközelebb körültekintõbbek lesznek (s feltételezhetõen megkérdezik majdani vendégeiket: ugye nem szeretnének a Talmud gyûlölködõ passzusaiból idézni?). A Tv2 kedd reggeli Mokka címû mûsorában olyan kijelentések hangoztak el, „amelyek alkalmasak voltak (...) a magyarországi zsidóság elleni – akár tettleges – gyûlölet felkorbácsolására“ – olvasható a magyarság ellen gyûlöletet zsidó körökben meglehetõsen felkorbácsoló Mazsihisz Kovács Tamás legfõbb ügyésznek címzett, a szerdán elküldött levelében. A szervezet arra kéri a legfõbb ügyészt, hogy tegyen meg mindent azért, hogy kivizsgálja, történt-e bûncselekmény a kedd reggeli mûsorban. (Szerkesztõségünk gratulál az MTI-nek, amiért sikerült neki ilyen ártatlanul megfogalmazni, hogy a cionista lobbi helyi képviselõje õrjöngve követelte a talmudista bosszút és szörnyûséges „szent“ írásukból való idézések azonnali betiltását.) Polgár Tamás többek között azt hangoztatta a mûsorban, hogy a zsidóság egyik szent könyve, a Talmud erõszakos cselekményre buzdítja a zsidókat a keresztényekkel szemben. „A Talmudban is szerepel, hogy a gójokkal szemben minden eszköz megengedett, (...) Egy gój megölése nem bûn, de benne vannak ilyen érdekességek is például, hogy egy három év alatti kislányt nyugodtan meg lehet ..., mert ugye visszanõ a szûzhártyája“ – idézte a nagy felháborodást kiváltó mondatokat a szerdai Népszava, és részben a szerdai Népszabadság is. (Szerk. megj: A felháborodás természetesen nem azért tombol, mert a kereszténygyûlölõ zsidóság a mai napig erre a könyvre alapozza „értékrendjét“, melynek következtében ellenünk folytonos háborút viselve él köztünk, hanem azért, mert valaki erre fel merészelte hívni a figyelmet.) Szörényi Péter arra a felvetésre, hogy utólag megbánták-e a blogger szerepeltetését, azt mondta, hogy „ez a TV2 hatásköre, akár csak az is, hogy a jövõben szerepel-e még Tomcat a Mokkában“. „Sajnálatosnak tartjuk a történteket, és elhatárolódunk a szélsõséges kijelentésektõl (tehát a Talmudtól, hogy egyértelmû legyen – a szerk.). Minden erõnkkel azon leszünk, hogy a jövõben ne fordulhasson elõ még egyszer hasonló eset“ – mondta az MTI-nek Lóránt Gergely, a TV2 szóvivõje. „A kijelentések minden alapot nélkülöznek“ – hazudta Verõ Tamás, a budapesti Frankel Leó utcai zsinagóga rabbija (elvégre keresztényeknek nem kell igazat mondani). Hozzátette: a több ezer oldalas, 64 kötetes Talmud teljes egészében kizárólag héber nyelven olvasható. (Ez is hazugság, hiszen ezzel nem cáfolta, hogy például a héberül is kiválóan beszélõ Luzsénszky Alfonz XX. század eleji Talmud-fordításai és magyarul való kiadásuk hiteles. Ugyanez mondható el az anticionista Israel Sahak Talmuddal és judaizmussal kapcsolatos feltáró munkájáról. Verõ kijelentése magyarul: annak értelmét csak és kizárólag zsidók magyarázhatják, melyre ugyebár nem hajlandók, hiszen nem kívánják jó ha figyelünk

a gazdanép felháborodását kiváltani. Inkább csendben gyûlölködnek és a háttérben fonogatják a szálakat. A Talmudot a Talmud parancsa szerint egyébként tilos oktatni nemzsidóknak. És, minõ véletlen, a faji alapon mûködõ zsidó iskolákban nincsenek is keresztények. Képzeljük el, ha a keresztény egyházak elõírnák, hogy tilos Újszövetséget, vagy bármely keresztyén iratot zsidókkal ismertetni, valamint nem vennének fel zsidókat papnak. Egyébként e gyengeségnek köszönhetõ, hogy míg a fajvldõ rabbik közt keresztény nincs és nem is lehet, a zsidók tudatosan épülnek be és fertõzik meg keresztény és keresztyén közösségeinket, egyre több a zsidó, cionista püspök. A magyar katolikus püspöki kar feje például a munkásõr és besúgó vezette Mazsihisz legjobb szövetségese, a holokausztista Erdõ Péter. Franciaországban most patkolt el a zsidó érsek, Lustiger, akinek temetésén zsidó liturgia folyt! Eközben egy rabbit kirúgtak és mindenütt a világon kirúgják, ha kereszténnyel köt házasságot – a szerk) „Magyarul mindössze körülbelül 0,01 százaléknyi szövegrész található kivonat formájában“ – tette hozzá, megjegyezve, hogy vannak olyan antiszemita kiadványok, amelyekben a Talmudra hivatkozva szerepelnek „bizonyos félreértelmezett, félremagyarázott, rossz szándékú, uszító tartalmú megjegyzések“. (Ki-ki döntse el magának, mennyire lehet jó- vagy rosszindulatúan magyarázni a fent vagy az alábbi linken elérhetõ kijelentéseket...) A TV2 – nyilván megrettenve a talmudista zsidó bosszútól – gyorsan hivatásos kimagyarázkodót hívott a stúdióba. A produkció itt (http://www.tv2video.hu/popup/index_player.php?images=mokka §ion=41&date=20070829&video=36668) tekinthetõ meg (érdemes külön figyelmet fordítani az itt is szembeszökõen megjelenõ zsidó felsõbbrendûségi érzésbõl fakadó pökhendiségre). (Jéney – MTI – az olvasók tájékozódását szolgáló magyarázatokkal ellátva és magyarítva)

A Talmud népirtásra uszít, és ma is a legfõbb zsidó törvény *Akinek megvan a 2001 körüli néphazugságos cikk, amelyben ún. hívõ értelmiségiek – véletlenül 90%-ban zsidók és SZDSZ-esek – a keresztény egyházak antiszemita tankönyveirõl és tanairól ugatnak, kérjük, küldje be. Ugyancsak szívesen várunk egy jó recenziót a Luzsénszky-féle Talmudfordításról. Tisztelt embernek látszó tárgyak! Kérlek, gondolkodjatok el azon, hogy a zsidóság által hazugnak minõsített Talmud-fordítás mégiscsak igaz. Miért? A filozófus szerint “szeretet” teológiáját képviselõ zsidók követték és követik el ezeket is: A világ elsõ terroristái éppen a zsidók voltak, amikor annak idején az 1945 körüli idõkben sorozatos robbantásos merényletekkel akarták meggyõzni a Nyugatot (egyébként sikerrel), hogy ismerjék el izrael létrejöttét. Gondolom a felebaráti szeretet jegyében ölnek, gyilkolnak palesztinokat, és akármilyen más nemzet lányai, fiait, ha azoknak éppen arra van dolguk, vagy fel merik emelni a szavukat a zsidóság fajirtó politikája (mentalitása) ellen.\fs24line (Javaslom a http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian. htm honlapot megtekintésre.) Jelenlegi hazánkban is folyamatosan mérgeznek minket (lásd kálisó is), és milyen érdekes, azon emberek, akik ez ellen tehetnének (ha akarnának, de nem), azok mind-mind zsidók. Végig lehet tekinteni a világon, és aki nem csak néz, hanem lát is (utánajár a dolgoknak), és nem hagyja magát becsapni a tv (a tv2 és az összes hazai csatornától) által, akkor egyértelmû lesz, hogy a zsidók, azok a mézes-mázas önsajnáló, öntömjénezõ, embernek hazudott tárgyak milyenek is valójában. Azt hiszem, elég is lesz nekem is egy Újszövetségbeli idézettel zárnom: „Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentõl származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem õ küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.” Jn 8. 42-44 – Károli Gáspás féle fordítás.(Kuruc.info: a tetûhintások vélhetõen ennek hitelességét is kétségbe vonják, mondván, a Hit Gyülekezetének nyilván más fordítása van) M. László 11

– avagy Amikor a nemzetben van a hiba – Valamikor régebben az egyik televíziós mûsorban láttam Bayer Zsocát, amint azon kesergett, hogy árvíz idején élelmiszert és egyéb, a létfenntartáshoz alapvetõ cikkeket kellett kivinnie a Magyar Néphadseregnek falura. A zsurnaliszta sehogy sem értette, hogyan jutottunk el odáig, hogy a falu nem tudja eltartani önmagát. Mert hát nem nagyon lehet mást mondani arra, amikor falun az emberek nem képesek megsütni maguknak a kenyeret. És láss csodát, most esik le a tantusz, most kezd csak igazán összeállni a kép, most értem meg csak igazán ennek a Zsolti gyereknek az aggodalmát, valamint annak jogosságát. Mert mirõl is van szó? Ez az ostoba, birkatürelmû, konzumidióta bagázs már kétszer adta tanúbizonyságát annak, hogy a jelenleg regnáló, s egyben érdekházasságként funkcionáló koalíció Butapest hiszékeny népe nélkül aligha kerülhetne és maradhatna meg a hatalomban. Kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra, mint a kutyaszaros világváros frekventált helyeken lévõ nevezetességeirõl, így könnyen elõfordulhat, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára – mondjuk alulinformáltsága, vagy netalán kellõ jártasság hiányában minden objektivitást nélkülözve – esetleg tévedésbe esik. Vagy mégsem? A másság iránti tolerancia jelzésértékû zászlóvivõinek egyik prominens alakja szerint nincs szükség a falura. Mer’ ez kérem szépen a XXI. századi Európában elavult létezési és lakhatási forma. A butapesti törpeminoritás ostobaságát hallva egyáltalán nincs okunk a meglepõdésre. Miért is lenne, hiszen máshonnan, mint Degesz uram kutyaszaros világvárosából, szavazatra ugyan nemigen számíthatnak. Mégis egy pillanatra meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk azon, amit a magukat liberálisnak valló szabadosan félresikerült hatalommániások belerecsegtek az éterbe. Azt szokták mondani, hogy a városi ember, függõségben él. Semmilyen, a létezéshez nélkülözhetetlen életfeltételt – víz, élelmiszer, energia – nem tud önmaga számára elõállítani, mindent meg kell vásárolnia. Mindenért fizetnie kell. Ennek következtében kiszolgáltatottá és a végletekig eladósíthatóvá, vagyis kizsigerelhetõvé válik. Azaz tartósan függõségben tartható. De talán – eltérõen a többi volt szocialista országtól, ahol velünk ellentétben az eftársak moszkovita helyett inkább nemzeti érzelmûek voltak –, mostanra már a magyarországi falvak legtöbbje is erre a sorsara jutott. 12

Függõség és kiszolgáltatottság az elrabolt vasútvonal helyébe lépõ ritkított – s elõbbutóbb a veszteség miatt megszüntetésre ítélt – buszjárat miatt. Függõség és kiszolgáltatottság a megszüntetett kisposták miatt. Függõség és kiszolgáltatottság a megszüntetésre ítélt patikák miatt? Ha jól emlékszem Stockholm-szindrómának nevezik azt az állapotot, amikor a túsz a hosszadalmas raboskodás után megkedveli fogva tartóját. Kicsit olyan ez a mai Magyarország is, mintha egy gigantikus Stockholm-szindróma bontakozna ki a szemünk elõtt, ráadásul mindez a szolgalelkületû ölebmédia hathatós közremûködésével. A kufárlelkületû államhatalom a vagyontalanná tett bérrabszolgák nyomorúságán tobzódik, utóbbiaknak pedig mindehhez még jó képet is kellene vágniuk. Mindezek ellenére a rendszer, ha egyre jobban recseg is meg ropog is, egyelõre még kitart. Degesz uram, Butapest kutyaszaros világváros teljhatalmú ura már a következõ erõfelmérõre készül. A két gyökértelen kaszt által kollektíve meghülyített tömeg még idejében megkapja majd ajándékba a metrót. Aztán, hogy ez elég lesz-e a kedélyek lecsillapítására, azt ma még senki sem tudja megmondani. A projekt pofon egyszerû. A majd’ hatszázmillió forint apránkénti szétosztogatása – gondosan ügyelve arra, hogy a lóvé a versenyeztetés kiírásához szükséges alatt maradjon – már ízelítõt adott abból a központilag levezénylésre kerülõ „kinek mennyi jut a tortából?” címû posztkommunista vircsaftból, ami még csak eztán vár ránk. Gondoljunk csak bele! Valami nyolcezer milliárd forintnyi uniós pénz, mely felett szabadon garázdálkodhatunk. Mert mi történik azzal a pénzzel, miután megérkezett Magyarországra? Hogy netalán tán vissza kell majd fizetni, mert nem jól használták fel? Mit gondolnak, ki fogja visszafizetni majd ezeket a pénzeket? Õk? Kötve hiszem. Mielõtt még valaki a népi naivitás hibájába esne, annak felhívnám a figyelmét arra az apró, ám annál jelentõségteljesebb momentumra, hogy ezt egyszer már eljátszották velünk, csak akkor a külhonból érkezett lóvét úgy hítták, hogy államadósság. Ez ugyanez, csak másként pántlikázták a zsét. Fogd a pénzt és fuss! Ha elérkezik az a pillanat, amikor a lóvé mán biztonságban pihen, teszem azt valamelyik svájci kanton megfelelõ pénzintézetének trezorjaiban és bankszámláin, higgyék el, önként és dalolva válnak majd meg a hatalom-

tól, a kormányzástól és rekord sebességgel húznak el innen, még az sincs kizárva, hogy netalán valamelyik off-shore paradicsomba. Ki van ez találva. Kicsit olyan ez a belterjes jövõtervezés, mint a Zsiguli, újkori nevén a Lada. Már vagy fél évszázada gyártják az autót, az alapok ugyanazok – ne kelljen nagyon hozzányúlni a gyártósorhoz –, idõnként variálunk egy kicsit itt, módosítgatunk egy kicsit ott, új nevet adunk a gyereknek, de a lényeg nagyjából egészébõl változatlan marad, a szalag végén ugyanúgy a „kocka Lada” gördül majd le, mint évtizedekkel ezelõtt. No, hát itt sem változott semmi. Begyün a külföldi lóvé, csókosok közt leosztjuk – most mán a Nagy Testvérnek se köll juttatni belõle –, oszt amikó’ mán rettentõ módon elbaltáztunk mindent, no akkó’ hátrahagyunk egy bûnbakot, valami strómant – utána beprotezsáljuk a Világbankhoz ajtónállónak –, a cehhet meg majd csak kifizeti az a tízmillió barom. No itt van az a pillanat Istenben szeretett felebarátim, amikó’ föláll az egyszeri embör, mögragadja a tiszta szobába kikészített és külön erre az alkalmora élre húzatott szamurájkardját, oszt neki az ellennek. Ha gyün a magyar gárda, ha nem gyün. Mert ha engedjük, hogy ez megtörténjen, mert ha engedjük, hogy ez újra megtörténjen, hogy ezt az aljasságot és megaláztatást újra elkövessék velünk szemben, ráadásul azok ideológiai leszármazottai, akik ezt az országot egyszer már tévútra vezették, nos akkor barátaim bizonyosak lehetünk abban, hogy a nemzetben van a hiba. Mert az ilyen nemzet vagy aljas, vagy mûveletlen. A szocialista nagyváros öntudatos polgára magyarnak – s nemcsak magyar állampolgárnak! – tartja magát. Éppen ezért nemzetemrõl, a magyar társadalomról sem gondolom azt, hogy aljas lenne. Inkább, hogy mûveletlen. Ilyen helyzetekben szokták azt mondani a népmesékben: „Hacsak ennyi a baj, azon könnyen segíthetünk!” Hát segítsünk! Még akkor is, ha a népmesékkel ellentétben, a való világban kicsikét nehezebben megy a dolog. Van, amikor a segítõ szándék ellenére ellökik az ember kezét, de emiatt ne csüggedjünk. Menjünk tovább a következõ megtévesztett honfitársunkhoz. Talán a legjobb az lesz, ha nem feledkezünk el a cserkészek: „Légy résen!” jelszaváról. Aztán, ha kedvezõ alkalom kínálkozik, ahogyan azt annak idején az úttörõk mondták: „Elõre!” (Bátrabbak kombinálhatják is a két szlogent: „Elõre, a résen át!”) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Alig akad igényes ember Magyarországon, aki ne bírálná a rendszerváltás módját, hatékonyságát, sõt, némelyek még a tényét is kétségbe vonják. Keserûen emlegetik, hogy minden átalakult azért, hogy ami lényeges, az maradjon a régiben. Három kérdést ajánlok figyelmükbe: lehetséges-e rendszerváltás elitváltás nélkül? Lehetséges-e elitváltás a nép nélkül? Fönnmaradhat-e a nép elit nélkül? Ha a nép nem csõcselék, akkor nem zúzalék, hanem szervezet, különféle rendû-rangú emberek együttmûködése. Az egyik ebben bõvelkedik, a másik abban gazdag, s látja el a többit. A csõcselék a hasonszõrûeket állítja elõre, ellenben a nép bölcsessége abban áll, hogy a kiválókat állítja élre. Azért, hogy õk szabják meg a közös élet stratégiáját, rendelkezzenek az erõforrásokkal, mivelhogy képesek õrizni a hagyományt és megalkotni az újat. Az élet minõsége sokban függ attól, hogy õk milyenek: semmirekellõk, önzõk, közömbösek, zsenik, hõsök, szentek. Elit akkor is van, ha látszólag nincsen, ha tagadják a létét, sõt olyankor mûködik legerõteljesebben. Az antielitisták valójában a tehetségtelenek szálláscsinálói. Azok pedig a csúcsra jutva diktatúrára kényszerülnek, mert helyzetük – mindenki látja – jogtalan. Az elit mûködésének lényege egyetlen szóval kifejezhetõ: példa. A csúcson állók messzire látszanak. Akarva-akaratlan mutatják a többieknek, miként gondolkodnak õk, hogyan élnek. A legrégibb szakrális társadalmak igazi mértékadói – a kínai császár vagy a magyar kündü – ennek okáért sosem kormányoztak, csak éltek, mégpedig úgy, ahogy az istenség tenné a földön jártában. A késõbbi idõk elöljárói már markolták a kormányrudat, személyesen ítélkeztek, a csatasor élén harcoltak. Ha nem is az ég rendjét, de azt az ideát igyekeztek megtestesíteni, amit szerintük népüknek követnie kell, ha nem kíván tökéletlen és silány lenni. A középkori világi elit, a lovagok és királyuk ideálja a hõs volt: föntrõl nézve a vitéz, lentrõl a halott, aki életét áldozta. A magyar nemesség minden romlottsága ellenére, vagy még azzal együtt is, példásan meghalt a mohácsi csatatéren a hazáért 1526-ban. Vele a fõpapok színe-java. Fontos megemlíteni, hogy az õ ideáljuk és idolumuk, a szent, ikertestvére a hõsnek: õ is szellemi célért adja életét. A mártír egyszerre, a többi szent apránként. Vagyis a kiválók csoportját a vallási társadalomban elég pontosan meghatározható eszme, szellemi tényezõ vezette, és egyúttal szelektálta is. A hõsök és a szentek közé Kinizsi Pál vagy Jeanne D’Arc módjára úgyszólván bárki fölemelkedhetett, s közülük a méltatlanok kihullottak, mint Orseolo Péter vagy XXII. János pápa. Elfogadhatjuk Bibó István véleményét, aki szerint a magyar nemesség gazdasági és politikai súlya Mohács után megmaradt, de erkölcsi példát egyre kevésbé tudott mutatni. Vitatkozhatnánk azon, hogy miként volt ez a reformkorban és ‘48-ban, de nem tesszük. Féja Géza egy megfigyelése azonban idekívánkozik: Mohács után a magyarság állandó elitvesztésbe került. A nemzet eleje mindegyre forgácsolódott a három részre szakadt ország viszontagságai között. A reformációban és ellenreformációban, a hadjáratokban. A bukott szabadságharcok után rendszerint a legjava kényszerült emigrációba a kuruc mozgalmaktól ‘48-on és a két világháborún át ‘56-ig. Nyilvánvalóan a rendkívül viharos történelem is oka annak, hogy a második világháború végéig a magyar elit értékrendje zömmel konzervatívnak mondható. A nemesség honvédõ hagyományideálja élénk maradt, noha egyre több polgári származású ember került a legmagasabb rendû példaképek közé. Elég talán a 19. század két ikercsillagát, Petõfit és Aranyt említeni. A nevelésben a hõs és a szent kultuszának emlékeként középpontban állt a hazafiság és a kereszténység. Démokritosz gondolatát idézve: ha a jót nem tudod tenni, legalább utánozd. A polgárság hozománya volt talán a mûveltség eszménye, az arányok eszménye, valamint a mûvészet tisztelete, ami bizonyára egészséges sznobizmusból is táplálkozott. A szépség iránti vonzalomról bárki meggyõzõdhet, ha tanulmányozza a 19-20. század fordulóján épült villákat, síremlékeket jó ha figyelünk

Klebelsberg Kuno vagy akár bérházakat. Rögtön kínálkozik a mai gazdagok szépészeti lenyomatának összevetése a száz év elõtti osztályos társakéval – de ne szaladjunk elõre. Ékesen szól a tényleges kiválóság megbecsülésérõl az a múlt század húszas éveibõl való történet, miszerint gróf Klebelsberg Kuno kultuszminisztert Szegeden, a kávéházban fölkereste valaki Juhász Gyula érdekében. Ugyanis a költõtõl megvonták a nyugdíját a kommün alatt viselt dolgai miatt. A miniszter azt válaszolta: hogyne, természetesen, bármikor, akár most, helyben is fogadja Juhászt. A közbenjáró elsietett a kávéház másik termébe, ahonnan azzal tért vissza, hogy pártfogoltja nem hajlandó a miniszter elé járulni. Klebelsberg elgondolkodott, majd így válaszolt: -Helyes, valóban úgy illõ, hogy én menjek õhozzá. – S ment. Az 1945 utáni években zajlott le a magyar – s tegyük hozzá: a kelet-közép-európai – történelem legradikálisabb elitváltása. Az elsõ évek demokratikus földindulását megtöbbszörözõ és megfordító következményekkel. S nem csupán fönt, hanem a vidéken, a legkisebb falvakban is. A – verd el a pásztort, szétzüllik a nyáj – elv könyörtelen alkalmazásával megsemmisítetté k a települések és egyéb közösségek természetes struktúráit. Végül erõvel föloszlattak minden civil szervezõdést a dalárdákig lemenõen. A régi vezetõréteg kezébõl kivették a társadalom erõforrásaival való rendelkezés lehetõségét, s az osztályharc jegyében aljas bitangnak minõsítettek mindenkit, aki korábban példaképnek számított, és a közös életstratégia meghatározásában szerepet játszott. Az alkotó 13

értelmiség java külsõ vagy belsõ emigrációba került. Hogy csak néhány nevet említsünk, szakmánként egyet-egyet a legnagyobbak közül: Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Bay Béla, Weöres Sándor, Hamvas Béla, Páger Antal. A történelmi osztályoknak még azok a tagjai is süllyesztõbe kerültek, ha éppen nem börtönbe, akik életüket kockáztatták németellenességükkel, emberségükkel, demokrata mivoltukkal – már halljuk is a pikírt megjegyzést: éppen azért. Mi tagadás. Mohácsnál elesett a nemesség és a fölsõpapság krémje, de a nemzeti és lovagi eszme meg a kereszténység maradt. Hamarosan teremtek új vitézek és szentek. Épültek iskolák, a tehetséges fiatalok járták a külhoni egyetemeket, mohón szívták magukba az új gondolatokat, s hordtak haza nyomdát és tudományokat. A szocialista fordulat viszont e tekintetben is gyökeres akart lenni. A marxi-lenini doktrína alapján proletárdiktatúrát hozott létre, aminek lényege, hogy az ország szovjet gyarmat voltát intézményesítette, a valósággal a kapcsolatot az utópikus ideológia jegyében megszakította, a tényeket minden vonalon tagadta. Ebbõl következõen a Népköztársaság bûnállammá lett: olyan gaztetteket követett el, alkotmányosított, s kényszerített ki alattvalóitól, amelyek mindenkor gyalázatnak számítottak – a gyilkosságtól a hazaáruláson át a rablásig. Nos, ez a hatalomképlet teremtett magának elitet. Mégpedig a korábbi elit három alapértéke: a mûveltség, a kereszténység és a hazafiság nélkül. Sõt, azok ellenében. A mûveltség kapásból töröltetett, lévén az új elõkelõségek elsöprõ többsége iskolázatlan. Aki véletlenül érettségizett, eltagadta, amit tanult, mivel az összes tudomány helyettesítõje a marxizmus lett, ami természetébõl következõen összeférhetetlennek bizonyult egyrészt az ún. klasszikus mûveltséggel, másfelõl pedig a legkorszerûbb ismeretekkel: a genetikával, a valószínûség-számítással, az atomelmélettel vagy akár Bartók zenéjével, Joyce írásmûvészetével stb. A nyelvtudás ténye potenciális bizonyíték lehetett egy bármikor bekövetkezhetõ kémperben. Megsemmisítették a kétkezi emberek sokgenerációs munkakultúráját is. A téeszcsék, a sztahanovizmus, a liszenkói agrárszélhámosság rendszerében a munkások és a parasztok régi elitjének tekintélye összeomlott, tisztessége, tudása, szorgalma nevetségessé lett. A helyzet a szó szoros értelmében alig leírhatóvá vált, mert olyan – eufém – nyelvet vezettek be, ami egyrészt a marxista zsargon ostobaságaiból, másrészt megszépítõ hazugságokból építkezett, s megakadályozta a józan, paraszti ész járását. Kiesett a mûveltségbõl a természetes erkölcsi érzék ápolásának és csiszolásának igénye is, hiszen az új vezetõk egy része például a nyilaskeresztes mozgalomból jött, ugyanakkor õk is, a többiek is minden gondolatukat alá kellett rendeljék a Párt gyakran változó érdekeinek, s rendszeresen el kellett árulniuk barátaikat, rokonaikat. Jellemzõ, hogy az elitképzõben, a pártiskolákon, majd a marxista esti egyetemen – népszerû nevén a foxi-maxin, – mely a káderek számára osztott diplomát – kizárólag ideológiát oktattak, azt is csak évi egyetlenegy tantárgy erejéig! Sõt, a legfõbb pártfõiskolákon sem tanítottak nyelveket, vagy olyan tudományokat, melyeknek lett volna tárgyuk! Aminek pedig – ellentétben a tudományos szocializmussal – volt, például a filozófiatörténetnek, abból pontosan a tárgyat dobták ki: nem Szent Tamást vagy Nietzschét olvastatták – ha egyáltalán! –, hanem a róluk összehordott marxista hablatyot. A kereszténység a szocialisták természetes fõ ellensége kellett legyen. A marxizmus eleve ateista, politikai gyakorlata pedig olyannyira ideologikus és kizárólagosságra törekvõ, hogy kiirt maga mellõl minden más eszmét. Harmadrészt pedig a kommunizmus gyökeresen új világot akart teremteni, vadonatúj embert formálni. Ilyen demiurgoszi igyekezet hogyan is férhetne meg más istennel? Hát még azzal az erkölcsi függetlenséggel, amire a keresztény – a szent! – törekszik, hogy csak Istennek szolgáljon, lelkét másnak ne adja. Nos, az új hatalom éppen a lelkeket követelte, hogy engedelmes, a taktikai fordulatokat aggálytalanul követõ, kis fogyasztású, 14

igénytelen, de harcias súdrákat gyúrjon belõlük, akik olyan buták, hogy a Vezért képesek összetéveszteni Istennel. A nevelésbõl kiiktatták a lélekképzést, az erkölcsi és esztétikai célokat. A szocialista új ember lehetett volna-e más, mint gyökértelen osztályharcos? Aki följelenti osztályellenség szüleit, ha azok hátráltatják a szocializmus építését, mint Pavlik Morozov? Ez a gyerek volt az összes úttörõk példaképe, a Szovjetunió hõse. S lecke korosztályom oroszkönyvében. Morozov – a köréje szõtt legenda szerint – apját koncentrációs táborba juttatta, mert a papa állítólag akadályozta a kolhozszervezést. A történelem során elõször tiszteltek tettéért egy apagyilkost. A hazafiság, a harmadik hajdani alapérték szintén antagonisztikus ellentétben állt a szocializmus érdekeivel, hiszen az ország a Szovjetunió gyarmata volt. Ezt magyarul nem mondták csak eufémül: minden fontosabb jogszabályban, vezércikkben, tankönyvben szakadatlanul hangsúlyozták a Szovjetunió vezetõ szerepét, a szovjet vezérek, pártjuk, tudományuk, sportjuk példakép mivoltát. A legfõbb állami ünnepnek az ország oroszok általi elfoglalásának napját tették meg. A káderutánpótlás szovjet egyetemeken nevelõdött, függetlenül attól, hogy azok többségének színvonala meg sem közelítette a magyar felsõoktatásét. Az elit kiválasztásában az elsõ szempont a Moszkvához való hûség volt. A legfontosabb fõnököket – a pártfõtitkárt, a Politikai Bizottság tisztségviselõit – egyenesen a Kremlben jelölték ki. Természetesen akadtak kivételek, de a Magyar Szocialista Munkáspárt, mint az ország tényleges és formalizált élcsapata, hazaszeretet helyett hazaárulásra szocializálta kádereit, leginkább azokat, akik karriert akartak csinálni. A párt szerepébõl következõen a demokratikus társadalmakban megkülönböztethetõ gazdasági, politikai, ideológiai, sajtó, mûvészeti stb. elitrõl nemigen beszélhetünk, hiszen a fõnökök és élen állók mindenütt a megfelelõ szintû pártvezetés – hatásköri listájáról – kerültek ki, és abszolút dzsoli-dzsókerként szökkentek szakmáról szakmára. Az apparátusi káder egyszer az ávónál serénykedett, máskor a nehéziparban, hogy aztán nagykövetként tûnjék föl Koppenhágában vagy fõszerkesztõként Budapesten. Sokukról derült ki, hogy köztörvényes bûnözõ, ámde a bûnállamban csak a politikai hibák számítottak véteknek, ezért a tolvajok, a szadisták, a garázdák nem pottyantak ki a kasztból, csak olykor-olykor s átmenetileg lejjebb csusszantak. A szellemi elitet is a politikai bizottság próbálta összebütykölni a rendelkezésére álló anyagból. Rendszeresen neveztek ki írókat, mûvészeket és akadémikusokat, majd gazdagon dekorálták õket Kossuth-díjjal és mindenféle csillagokkal. Ugyanakkor Fülep Lajos, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor életmûve a fiókban porosodott, Kerényi Károly, Márai Sándor könyvei a határon túl rekedtek. Még Papp Lacinak is megtiltották, hogy megmérkõzzék a profi világbajnoki övért. Az akkori köznyelv kontraszelekciónak nevezte az elithamisítást, melynek során a hitvány került fölülre, a jó alulra. Ez tette szükségessé a terrort. A valóságos elit ugyanis a maga természetes – helyesebben: normális – értékhierarchiá jával összetartja a társadalmat. Erõszak nélkül. Hiszen a komoly ember komoly életre törekszik, számára a példakép mester, akit önként követ, még ha az út áldozatokkal jár is, mert mindenképpen tanulni, emelkedni szeretne. A hamis elit abnormális. Ma már nevetségesnek hat, de a hatvanas években tényleg egy suszter volt az igazságügy-miniszter, és õ oktatta a professzorokat jogtudományra. Ettõl lett olyan az oktatás, mint a jogrend. A példakép-pozíciónál semmi sem hat erõteljesebben a reá fölnézni kényszerülõkre. Az aljanép meg a bámész tanácstalan látta a susztert odafönt, s azt mondta: ez hajszálra olyan, akárcsak én, nosza, lessük el a trükkjét! A csõcselékmentalitás országszerte elhatalmasodott. Az enyveskezû, suksükölõ, munkáját nem értõ igazgatók és tanácselnökök körül hasonszõrûek sündörögtek. Már diplomások ugyan, de együtt züllöttek és káromkodtak gazdáikkal – a hajdani kocsisok szégyellték volna a társaságukat. A hagyomány jó ha figyelünk

megõrzésérõl és az új megalkotásáról rengeteg szó esett, de a valóságban az történt, hogy az államosítással, a téeszesítéssel, a terv- és békekölcsönökkel, a külföldi hitelekkel összezabrált mérhetetlen vagyon a suszterek, a bukott segédszínészek meg a szakmájukból kikopott varrógépmûszerészek kezén sárrá vált. A Magyarország és Ausztria közti, háború elõtti különbség szakadékká mélyült, s az ország szinte minden modern mutató tekintetében elmaradt azoktól az országoktól, melyeket annak elõtte megelõzött Európában. A lumpenértelmiség környezetében megtorpant az alacsonyabb rétegek szociális-morális asszimilációja. Vajon miért tanuljon, vagy dolgozzon a putrilakó, ha bármi mással elõbbre juthat? Legfürgébben úgy, ha utánozza az elõkelõk disznóságait. S ugyan miért gyógyuljon meg a beteg, ha a táppénz többet hoz? Valaha virágzó falvak lakói lettek alkoholistává, kertjeiket azóta is fölveri a gaz, segélybõl veszik a zöldséget, és nem szedik föl a hullott körtét sem. A forradalom utáni terrorban az ország ismét elvesztette lehetséges elitjének színe-virágát. A negyedmillió menekült és bebörtönzött túlnyomó része diák volt, fiatal értelmiségi, vállalkozó kedvû munkás. Mondani sem kell, hogy tündököltek a három említett alaperényben. A megtorlás velejárója volt, hogy a restauráció után élre került fönnforgóknak kötelezõ volt valamilyen módon – például az ellenforradalom szó kimondásával – meggyalázni a 20. századi magyar történelem legdicsõségesebb eseményét. A kádári konszolidáció lényege így a korrupció lett. ‘56 és általában a hazafiúi érzés elfeledése fejében a lakosság engedélyt kapott a korlátlan önkizsákmányolásra, a szocialista összeköttetések kiépítésére, valamint a mértékletes lopásra és más bûntények elkövetésére. Az ilyesféle bûnözést eufém nyelven ügyességnek nevezték. A jelenséget tökéletes elõrelátással rajzolta meg Dosztojevszkij 1880-81-ben, a Karamazov testvérek Nagy Inkvizítor-poémájában. A következõ évtizedekben a vezetés lassacskán föltöltõdött szakismeretekkel s némi általánosnak mondható mûveltséggel is. Hála az idõnek, amely új generációkat vetett fölszínre, és a viszontagságok ellenére is remek iskolarendszerünknek. Hazafiság és általában morál tekintetében azonban hasonló elõrelépés nem mutatható ki. Mindenkor léteztek természetesen farkasbõrbe bújt bárányok, ám a gyarmati helyzet, a bûnállam struktúrája változatlan maradt; a rendszer továbbra is a hazugságra épült. Ahogy Hamvas mondja: a szocializmus egyetlen ponton sem érintkezett a valósággal. Az elithez tartozóknak pedig állandóan példát kellett mutatniuk. Folyamatosan liturgikus hazudozásra kényszerültek, ugyanakkor munkájuk megfelelõ elvégzéséhez be kellett kapcsolódniuk a szocialista összeköttetésnek nevezett korrupciós hálózatba, ami nélkül a társadalmi erõforrások elérhetetlenek maradtak volna számukra és a rájuk bízott emberek vagy vállalat részére. Az örökös hazudozás vagy elbutítja, vagy cinikussá teszi az elkövetõt. Az elit mindenkor gyanúsnak tartotta – ha éppen nem üldözte – a mûvészi, a tudományos, a technikai újításokat. A kor nehéz embereknek nevezte azokat, akik ilyesmire vetemedtek. Ahelyett, hogy támogatta és maga köré vonta volna õket. A nyolcvanas évek elejére már nem akadt épeszû ember, aki hitt volna a szocializmusban. A nómenklatúra élelmesebb tagjai Rosztov helyett már Santa Barbarában próbálták iskoláztatni gyermekeiket, és pozíciójuk vagyonra váltásán mesterkedtek. Sikerrel. Meg is kaparintották az ország belföldi tulajdonban maradt vagyonának túlnyomó részét s a vele járó kapcsolati tõkét. A szocialista összeköttetés hálózatát ügyesen megerõsítették a nyugati beruházóknak tett szolgálatokkal szerzett friss kötelékekkel. Olykor bizony az ország kárára. Ezen talán nem is gondolkodtak igazán, mert egész életükben idegen érdekek kiszolgálására szocializálódtak. Mindehhez bírják a zömmel az õ soraikból kikerült és az õ támogatásukból élõ médiokrácia rokonszenvét. Más szóval rendelkeznek az erõforrásokkal, s megszabják az életstratégiát a tõlük függõk számára. Sõt, a huncut, fürge fordulattal az elit harmadik fõ ismérvét, az újat-alkotást is megvalósítják a lomha nép szemében. jó ha figyelünk

A rendszerváltozást, vele a Nyugat elementáris erejû gazdasági, kulturális, gasztronómiai – ne kerteljünk: az ötven év elõtti szovjet behatoláshoz hasonlóan totális – rohamát ezzel az elittel fogadta az ország. Mi tagadás, ez a társaság sem képzettsége, sem nemzeti elkötelezettsége, sem erkölcsi igényessége alapján – tisztelet a farkasbõrbe bújt bárányoknak – nem állt a helyzet magaslatán. A vázolt okok miatt aligha is állhatott. A ‘90-es választás során a volt nómenklatúra sokat veszített politikai hatalmából, s vele az erõforrások egy részét is át kellett adnia az új kormánynak – de nem többet! Az anyagi-hatalmi veszteségeket azonnal pótolni kezdte a hû médiokrácia kezében lévõ sajtó, mint a posztmodern – szellemi – elitgyártás elsõ számú mûhelye. És persze a pénz. Továbbá a pénz. S hogy ki ne feledjük, a pénz. Futószalagon készültek világhírû írók, filozófusok, közgazdászok, pénzügyi zsenik. Finom erkölcsi tekintélyek, akik azonnal készséges eszközei lettek átöltözött, régi kenyéradó zsarnokaiknak. Elég utalni az elsõ fél év hadmûveleteire: a – kommunisták pedig nincsenek – kampányra, valamint a – keresztény kurzusra –, a – neonáci veszélyre – zúdított össztûzre meg a taxisblokádra. Ezzel egy idõben a demokratikusan választott kormány oldalán álló értelmiséget minden eszközzel diszkreditálni, vagyis elithelyzetébõl kiszorítani igyekeztek. Akit lehetett, antiszemitának minõsítettek, fasisztának, mucsainak, s mûveiket, gondolataikat kicenzúrázták a nekik alárendelt fórumokról. Gyakorlatilag mindenünnen. E kettõs mûvelettel elérték, hogy hamarosan a véleményformáló értelmiség hatalmas kórusa fújta az õ nótájukat néhány kósza hang ellenében. A rendszerváltozás miniszterelnöke, Antall József szellemileg a történelmi elitbõl érkezett. Keresztény Magyarországot akart, feddhetetlen hazafi volt, s hozzá roppant mûvelt. Valamennyi tulajdonsága nyílt kihívást jelentett politikai ellenfelei számára. Államférfit az ország történetében még nem gyûlöltek, gyaláztak és rágalmaztak úgy, mint õt. Sorsában jelképi erõvel mutatkozik meg az elitváltás kísérletének tragédiája. Ami persze nem a rangtalan maradt írók és zeneköltõk tragédiája, hanem a nemzeté, a lumpenizálódó népé... Milyen példaképekig tud föllátni? A szellemi elit pótléka Gazdaságkorban az értelmiség. Már a múlt század elsõ felében csalódnunk kellett benne. Az okokat részletesen elemezte Julien Benda híres könyvében, Az írástudók árulásában. Babits írta ezzel kapcsolatban: Az írástudó nem azzal lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a Csillag felé, amelyre az ujja mutat, hanem azzal, ha már nem is mutat többé a Csillagra. A babitsi leírásnak iskolapéldái azok a nyugati értelmiségiek, akik turistautakat tettek a Szovjetunióban, majd dicshimnuszokat zengtek róla. Készségesen cáfolták, hogy éhínség volna Ukrajnában, amikor ott éppen milliók haltak éhen; hogy létezne a Gulag; hogy a kirakatperek vádlottjai hamis vádak áldozatai. Ma már tudjuk a KGB s elõdei irataiból, hogy Bernard Shaw-t, Louis Aragont és a többieket a szovjet propagandisták belsõ följegyzéseikben alkalmazható idiótáknak nevezték. A típus két korszerû, hazai alakja Konrád György író és Lengyel László közgazdász. Mindketten a rendszerváltozás kísérletének kezdete, tehát bõ évtizede futószalagon bocsátanak ki jóslatokat a régi elit érdekeinek szolgálatában. Próféciáik azonnal rendkívüli nyilvánosságot kapnak. Egyik lap adja a másiknak, mindenütt vitatják, fölerõsítik, hírlelik. Társutas kollégáik lihegnek. Egészen a határidõ leteltéig. Akkor kiderül, hogy nem vált valóra. Sebaj, máris itt a következõ jövõbe látás, és még egy és még egy. Hogy mind hamis? Hogy a valósággal egyetlen ponton sem érintkeznek? Ez nem számít. Ugyanazon lapok ugyanazon olvasói ismét és ismét hisznek, s nem röhögnek. Sõt, alig várják, hogy a következõ prófécia ismét a bolondját járassa velük. Gazdaságkor egyik bázisa a valóság leválthatósága. A hamis elit azért tud a helyén maradni, mert képes a valóságot leváltani, éppenséggel ez a napi munkája. A tömeg éppen azért tömeg, mert nem hisz a tulajdon szemének. Humorérzéke pedig fikarcnyi sincs. 15

Aki szemét nyitva tartja, az világosan látja, hogy a Föld és az élet, az ember és kultúrája semmivel sincs kisebb veszélyben, mint a hidegháború idején, amikor atombombákkal megrakott gépek röpködtek fölöttünk. Azzal is tisztában van, hogy a világelit tagjai – mármint akik ma a Föld erõforrásaival rendelkeznek, és a globális életrendet diktálják – többségükben nem a bolygó és lényei javára mûködnek. Máskülönben rég leszorultak volna a csúcsról; az egyre szédítõbb iramú verseny hamar kiszuperálja a szerényeket, a tiszta szívûeket, a méltó életre törekvõket. Kiszuperálja a hagyomány õrzõit is. A tudomány és a technika újítóit viszont ünnepli, és magasba emeli, a csúcsfogyasztók közé. Igen, az elitnek új ismérve jelent meg: a világelfogyasztó társadalomban a legelsõ vonalba kell tartozzanak a legmohóbbak, a legpazarlóbbak. A mértéktelenségnek és a legszodébbaknak a kultuszáról szól a glóbusz elsöprõ lendülettel fejlõdõ csúcsüzletága, a szórakoztatóipar. Aki komolyan veszi az életet, az ebbe egy pillanatig sem törõdik bele, hanem keresi-kutatja a rejtõzködõ elitet. Hol van a hiteles ember, aki tudja, hogy miért és hogyan kell élni? A hatvanas-hetvenes évek házibuli-szubkultúrája nagyrészt errõl az elitkeresésrõl szólt. Ma sem másért szerelmesek a diáklányok a tanárukba, és a kamasz is azért csápol a koncerteken: hátha igazi csillag dalol ott fönn, a pódiumon. A szellemi ember elsõ tulajdonsága, hogy tudja: Isten közelebb van õhozzá, mint õ saját magához, ezért világos számára, hogy hogyan és miért éljünk. Gazdaságtársadalmakban valódi szellemi életrõl szólni fogalmi képtelenség, hiszen a nyilvánosság elõtt fölmerülõ kérdések elsõsorban anyagi természetûek, másodsorban érdek által vezéreltek, harmadsorban pénzügyiek, negyedsorban altestiek, a többiekre pedig kizárólag materialista válaszok adhatók. Másmilyen megközelítésük zavarosnak, tudománytalannak, meghaladottnak stb. minõsül. A szellem emberei ennélfogva semelyik elitbe sem tartoznak. Mindazonáltal természetesen léteznek, csakhogy illegalitásban. Az egyik csavargónak álcázza magát, a másik úriszabónak, a harmadik bábszínésznõnek, a negyedik akadémikusnak, az ötödik örökös káplánnak vagy más elõléptethetetlennek. Gondolataik, mûveik búvópatakként csordogálnak, s kivétel nélkül minden esetben eljutnak a keresõkhöz, ám rivaldafénybe csak véletlenül kerülnek. S ezt az esetleges véletlent haladéktalanul korrigálja a gondolatrendõrségként buzgólkodó médiaértelmiség. Ha a tradicionális magyar elit értékeit összevetjük az ezredforduló idején reájuk adott korválaszokkal, akkor erõs polarizációt figyelhetünk meg. A szociológiailag vizsgálható szinten két válaszcsoport és hozzá két elit számolható össze. A szocialista nómenklatúra elit játszi könnyedséggel gazdát váltott. Számára – és a körülötte csoportosulók számára – a hazaszeretet régóta kimenõben van a divatból. Értékrendjükben a szocialista internacionalizmus helyét a globalizmus foglalta el, a Szovjetunióhoz és a párthoz való hûséget fölváltotta Amerika majmolása meg a törzsvásárlói és márkaklubtagság. Ez a jövõ útja, vélik, és a magyarok szabadsága fölismerni e történelmi szükségszerûséget, különben õk is kimennek a divatból. Komikus példát adnak a gazdaváltásra a sportújságírók. Annak elõtte a szovjet sportéletrõl lihegtek, közölték még a szovjet jéglabdabajnokság eredményeit is. A rendszerváltás óta Amerika a szívük csücske, naprakészen tudósítanak a floridai baseball-bajnokságról. Ami az erkölcsöt illeti – lásd még kereszténység, vallásosság stb. –, a csoport eleve morális vákuumból érkezett, hiszen szocialista erkölcs nem létezett. Nos, az õ számukra természetes szövetségesnek bizonyult a libertarizmus a maga kényelmes relativizmusával és pragmatizmusával. A Mandeville-morál szerint pedig az önzés visz elõre; az egyéni hiúság, mohóság, törtetés összeadódik szépen, és a fejlõdés pompás gyümölcsét termi. Amíg haladás létezik, addig az erkölcsi aggályokat félre kell tenni. Sõt, a jogot is át kell alakítani – különösen aggatnak például a természetvédelmi, kábítószer- és korrupcióellenes rendelkezések. 16

Keresztények természetesen köztük is akadnak. A legszámosabban az úgynevezett instant- vagy prosperitás-szekták hívei, akik azonnali megtérésben részesülnek, miáltal hamarosan a pénz is föl fogja vetni õket. Legvonzóbb hittételük, hogy Jézus a szegénységbõl is megváltotta a világot, a vagyonosság tehát a hit minõségének fokmérõje. Nem mellékes, mert morális tekintetben megosztó tényezõ, hogy ez a réteg jelszavait illetõen baloldali, ugyanakkor tagjai, az õ saját szavukkal, – kizsákmányolók. Tudniillik szinte kivétel nélkül a fölsõ tízezerhez – vagy tán csak ezerhez – tartoznak: nagybirtokosok, nagytõkések, gyárosok. Mûveltség tekintetében a liberális-szocialista elit a globalizációra és a hozzá való alkalmazkodáshoz szükséges tájékozottságra koncentrál. Az új eszközök és technikák mûködtetésére, nyelvismeretre, szorosan vett szakmai s hozzá számítástechnikai fölkészültségre. A másik póluson az ún. nemzeti-konzervatív élvonal vérszegényebb és megosztottabb. Gyöngébb, mert az erõforrások fölötti rendelkezés tekintetében akkor is erõtlenebb, amikor éppen kormányra jut, megosztottabb, mert kisebbségi helyzete frusztrálja, némelyikük egyszerre kapaszkodna a régi értékekbe és a globalizáció örvényének peremébe, mások pedig behunyják szemüket, és visszamerengnek a régi múlt árnya felé. E két belsõ irányzat mindegyike ferde szemmel nézi azokat, akik a járható középutat keresik. Hajlamosak struccpolitikát folytatni a permanens technikai forradalom kihívásaival szemben és kételkedni ismerõinek hazafiságában. A szinte általános gyanakvás hol innen, hol onnan rombolja a nemzeti-konzervatív elit erkölcsi tekintélyét. A korszak túlpolitizáltságában az értelmiség színe-java szétszóródott a pártok holdudvarában, ami azzal a következménnyel járt, hogy az ellenpártok hívei nem fölnéznek rájuk, hanem köpködik õket – függetlenül értékeiktõl. A rendszerváltozás elsõ évtizede világossá tette azt is, hogy a tényleges szellemi elit túlságosan merev a taktikai játszmákhoz, s még csak a zászlón lobogásra sem kapható. Némi körülpillantgatás után visszatért a gazdaságkori fordulat óta jól belakott illegalitásba. Világszerte megfigyelhetõ, hogy az elitek kivonják magukat a nemzeti keretek közül. Az erõforrások fölött egyre inkább olyan intézmények és személyek rendelkeznek – multik menedzserei, tõzsdecápák, médiamogulok –, akik önmagukat világpolgárnak tekintik. Egyrészt hasznaikat éppen a globalizáció nyitotta keretek között szedik, másrészt nem közvetlenül gazdasági céljaikat is nemzetközi méretekben akarják megvalósítani. Lásd például Soros György programját a lágy drogok engedélyezése a – nyitott társadalom – érdekében. Jó tudni, hogy azt a társadalmat minõsítik – nyitottnak –, amelyik nem tanúsít ellenállást a globalista támadásokkal szemben (Vass Csaba megfigyelése). A sztárértelmiség mûködése is kozmopolita. Ahogy az autógyártásban, úgy a mûvészeti iparban is megkerülhetetlenek a nemzetközi szabványok. E kátékat izmusoknak nevezik, követésük az érvényesülni szándékozók számára kötelezõ. Tudniillik a kritikusok, a galériások, a kiadók és társaik az éppen aktuális kánonhoz mérik az árut. Nem író és nem mûvész az, akinek az ismertsége csak hazájára tejed ki. Éppen ezért gondosan megválogatják, hogy ki terjedhet túl nemzete határain. A sztárkészítés-technikára talán fölösleges kitérni, az eredmény minden érdeklõdõ számára megmutatja, mibõl készülnek a média kultúrcsillagai. Tündöklésük módja, pályájuk íve is világos, nemkülönben valódiságuk. A nemzetközi elitek és a helyiek, különösen a világsztárok és a kisebb közösségek saját példaképei között éles az ellentét. Ez számos ponton mutatkozik meg. Általános, hogy a helyi csillag nem akarja fényét odahaza elpocsékolni, minél elõbb meg akar méretkezni a világpiacon. Már csak azért is, mert szeretne átalakulni adakozóból fogyasztóelitté . Az országos politikai élgárdák – ha nemzeti, vagyis saját célok mozgatják õket – egykettõre szembekerülnek a globalista érdekkel, és számolhatnak a gondolatrendõrség sajtócsapásaival. Elég világos példa a helyi és nemzetközi -értelmiségiekjó ha figyelünk

támadása Jörg Haider ellen, aki hangsúlyozni merészelt osztrák érdekeket, ezzel fölkeltette a gyanút, hátha védekezésre vetemedne a globalista behatolással szemben – vö. nyitott társadalom. A legkevesebb, hogy neonácinak bélyegezték. A mostanában hatalomra került új jugoszláv vezetés azonnal megnyitotta piacait a világ elõtt, amely rögtön demokratikus kebelére ölelte. A gondolatrendõrség véletlenül sem firtatja Belgrád változatlan sovinizmusát és rasszizmusát, amihez képest az osztrák Szabadságpárt szende, kozmopolita operettjelenség. Mondhatnánk, hogy a magyar elit újjáalkotásához évtizedek szükségeltetnek. Nemzedékeknek kell elmúlniuk, hogy a vagyonhoz csatlakozzék a tudás, az ízlés, az erény meg az alkotásvágy. Ha egyáltalán kedvez az ilyesminek a hazai és a globális klíma meg a nép. Ha például a csúcsfogyasztó nem szorítja ki az alkotót a nép példaképei közül. Mert mi tagadás, elõbbit könnyebb, sõt ajánlatosabb követni egy olyan közegben, amely a mind alacsonyabb igé-

nyek egyre leleményesebb kielégítését tekinti fejlõdésnek (Buji Ferenc definíciója). Igen, talán itt, a néppel kellene kezdeni. A szellemi elit képességeit Istentõl kapja. Ajándékba, ezért ingyen is adja tovább. Már ebbõl is kitetszik, hogy aki táltostanfolyamot tart pénzért, az lehetetlen hogy táltos legyen; aki tizedet kér, korbát, perselypénzt, külön adományt, az nem Isten pásztora, hanem Mammoné. Aki hatalmát szerzésre használja, ahelyett hogy bõkezûen adna, az tolvaj, és elõbb-utóbb zsarnok lesz belõle. A szellemi ember nem társadalmi, hanem spirituális tünemény, megjelenéséhez történelmi vagy politikai események nem társulnak. Sztárrá nem alakítható, de el sem homályosítható. Mindössze annyi történhet vele, hogy a leváltott valóságban bolyongó nép nem veszi észre. Mert van szeme, de nem lát, van füle, de nem ért. Ezért kell a néppel kezdeni. Kortárs – Ll – ‘88

Államháztartási megújulás – BOGÁR LÁSZLÓ javaslata a július 17-i Pénztár témájára A megszorítások pusztító hatásukat közvetlenül a következõ 2 évben fejtik ki, és ez után a következõ választások megnyerése érdekében egy-másfél éves „jóvátétel“ következik. Az okokról és a következményekrõl már többször szóltunk, ezért arra gondoltam, hogy most a megszorításoknál is veszélyesebb „államháztartási megújulásról“ kellene beszélni. Ezek ugyanis sokkal hosszabb távra szólnak, és míg a „csomag“ elvileg megváltoztatható, az „újítás csapásai már sokkal kevésbé. A szabadelvû nyelvezet a nemzetközi szövegekben „szerkezeti megújulásnak“, a hazai kormánypártiak nyelve inkább „államháztartási megújulásnak“ nevezi azt a sajátos kérdéskört, amelyrõl természetesen mind máig semmiféle tisztességes párbeszéd nem alakult ki. Ezért aztán a különbözõ „vélemény-hatalmak“ tetszés szerint értelmezik okait, céljait, belsõ tartalmait. Érdemes lenne tehát elkezdeni egy tisztességes és õszinte párbeszédet a kérdésrõl, mert, akár csak a többi alapkérdést illetõen, a magát jobboldalnak nevezõk is megosztottak ezen a téren (is) Talán azzal lehetne indítani, hogy aligha véletlen, hogy nálunk is, de Nyugat Európában még inkább, a közvélemény a lehetõ legnagyobb gyanakvással fogad mindent, ami a „megújulással“ kapcsolatos. A fõáramlatú értelmezõ-hatalom meg állandóan arról gyõzködi a közvéleményt, hogy ezek „bár fájdalmasak, de kikerülhetetlenek, és végül is mindenki jól jár(na) vele“. 1. Kérdés: A gyanakvás indokolt! Az ugyanis, amit a nemzetközi fõhatalom „megújulásnak“ nevez, az nem egyéb, mint átfogó kísérlet arra, hogy az emberi lét költségeit az eddiginél is nagyobb mértékben hárítsák át a „család-üzemre“, magyarul a „munkaerõ“ legyen szíves „felelõsen ön-gondosjó ha figyelünk

kodni“, és nem ám csak úgy bele-élvezkedni a világba. Nem véletlen, hogy a „megújulás“ fõ célpontjai az oktatási-kulturális, az egészségügyi-szociális és a nyugdíj rendszer, hiszen fõként ezekben a terekben zajlik egy társadalom összetett újratermelése. Az alapkérdés a kapitalizmus létrejötte óta mindig is az, hogy a tõke-tulajdonos, vagy a munkaerõ-tulajdonos fedezze-e ennek költségeit, illetve, hogy milyen költség-elemeket fizessen az egyik és a másik. Az államnak elvileg nem volna szerepe, mert hiszen õ nem önálló jövedelem-tulajdonos, de...! 2. Kérdés:...de, akkor miért látszik úgy az egész, mintha itt az állam lenne a fõszereplõ? („Államháztartási megújulás“) Azért, mert a tõke-tulajdonos „magától“ egyáltalán nem járulna hozzá a munkaerõ újratermeléséhez, mert azt õ közvetlenül csak felesleges költségként éli át, ami csökkenti a hasznát. Az állam tehát kénytelen az „össz-tõkés“ érdekeket képviselve adókat és járulékokat kivetni, hogy a munkaerõ- újratermelés feltételeit biztosítsa. Az amerikai New Deal és a nyugati jóléti állam alap-bölcselete és sikeres gyakorlata arra a felismerésre épült, hogy így hosszú távom mindenki jól jár. 3. Kérdés: Akkor most miért van „válságban“ a „jóléti állam“, miért kell „megújulás“? A válságot, az önmagát „globalizációnak“ nevezõ világ-méretû hatalom-gazdasági parancsuralom okozza. Ez ugyanis lehetõvé teszi, hogy a világ, mint egyetlen piaci-tér legyen értelmezhetõ. Vagyis a tõke bármilyen pusztításba belemegy, mert a következmények úgysem õt érintik. A kis közösségekben megjelenõ világgyarmatosítása mindenütt elrendeli az alacsony adókat és alacsony béreket, és persze

azt is, hogy rá ne vonatkozzanak semmilyen ökológiai vagy jóléti szabályok. Ezt azért teheti meg, mert tehetetlenség nélkül mozog a világtérben, és pénzt, nyersanyagot, munkaerõt a világ bármely pontján, bármely változatban összerakhat, míg a peremvidék szereplõi (munkaerõ-tulajdonosok és kisvállalkozók) csak igen korlátozottan mozgékonyak, így kénytelenek elfogadni a parancsokat. Ezzel viszont tudomásul veszik, hogy az emberi újratermelési esélyeik egyre romlanak, népesedési és egészségi folyamatai lepusztulnak. 4. Kérdés: Miért van az, hogy a nyugati ember azonnal polgárháborús helyzetet teremt, ha a világgyarmatosítás elõnytelen irányba akarja terelni, míg a kelet európai és fõként magyar meg csendes beletörõdéssel mindent elfogad? Azért mert gyenge és megvesztegethetõ az állam és a közösségi érdek-képviselet egyaránt. Itt tehát éppen jelentõsen erõsíteni kellene a felelõs nemzet-államot és a felelõs szakszervezeteket, illetve minden olyan emberi közösséget, amely képes a munkaerõ-tulajdonos oldaláról is „érdeket-érvényesíteni“ és ezzel enyhíteni a nemzetközi tõke helyi uralmának pusztító hatását. 5. Ezt követõen részben a mostani adásban, részben késõbb, „folytatásokban“ végig vehetnénk, hogy hogyan tükrözõdik ez a rejtett „világháború“ a magyar oktatási, egészségügyi és nyugdíj „megújulásokban“. Hogy illeszkedik ebbe a pusztításba a tandíj, a vizsgálati-díj, tehát az újabb „hozzájárulások“, a nyugdíj korhatár felemelése. Hogyan szivattyúz majd ki az eddiginél is nagyobb forrás-tömeget a magyar társadalomból a Gyurcsány „globalizált neo-sztálinizmusa“ 17

Az elszemetesedés az immunrendszer gyengülését jelzi. Nem, most nem a nálunk lerakott német szemétbálákról akarok írni. Bár ennek kapcsán is fel lehetne vetni azt a kérdést, hogy mi lett volna, ha mindez fordítva történik. Biztosan tele lenne az európai sajtó azzal, hogy már megint mit tettek a barbár magyarok. Lehet, hogy egészen Attiláig és a kalandozásokig mennének vissza, bizonyítandó, hogy mi soha nem leszünk képesek „európai módon viselkedni“ és „felzárkózni a mûvelt Nyugathoz“. Hasonló reakciókat váltana ki, ha mondjuk mi szennyeznénk Ausztria folyóit és nem fordítva. Az az Ausztria viszont, amely valamennyi hiteles nemzetközi kutatás szerint az egyik, a környezetére legérzékenyebb, a fenntartható fejlõdést a legkomolyabban vevõ ország, gyakorlatilag semmit nem tesz az osztrák cégek magyar vizeket szennyezõ tevékenysége ellen. Hozzátehetjük, hogy a magyar hatóságok tevékenysége is csak értekezletek egymás utáni megrendezésében merül ki. Úgy tûnik tehát, hogy velünk mindent meg lehet tenni, nem védjük meg elemi érdekeinket sem. Vagyis: gyengülõben van nemzeti immunrendszerünk. De mint mondtam, most nem errõl akarok írni. Nem a fizikai, hanem a lelki szennyezés az, amire a figyelmet fel szeretném hívni. Ugyanis a lelki szennyezés még mélyebbre hatol, és ezért sokkal rombolóbb lehet. A Balatonon nyaralva sok ilyen történetet hallottam. Egy hölgy elmesélte, hogy a szabad strandon pihent párjával, aki a parton ülve halkan gitározott. Népdalokat játszott. Ez azonban nem tetszett a közelben hangoskodó, sörözõ német fiataloknak, és közölték vele, hogy ha nem hagyja azonnal abba, akkor széttörik a gitárját. Vagyis lassan már nem kell vajdasági magyarnak lenni ahhoz, hogy valaki, magyarságáért verést kapjon. Egyébként a vajdasági magyar-verések ügyében sem tesz túl sokat a kormány. El tudják képzelni, mi történne, ha mondjuk Magyarországon magyar emberek rendszeresen vernék valamelyik etnikum képviselõit? Elõször is óriási botrányt kerekítene köré a hazai liberális csapat felhasználva a liberális médiát, mint hûséges kiszolgáló szócsövét. De a nemzetközi sajtó is tele lenne a hírrel, hogy milyen rasszisták és kirekesztõk és ki tudja még mi mások is a magyarok, fellépést, büntetést követelve a hatóságoktól. Mindezt viszont egyik említett csapat sem tette meg az október 23-ki magyar veréssel, szemkilövéssel és b rutalitással kapcsolatban. Sõt a fõliberális fõpolgármester mélységes magyargyûlölete kifejezéseként kitüntette a magyarverõk vezérét, akirõl hamarosan kiderülhet, hogy nemcsak magyarverõ, de anyagi ügyekben sem feddhetetlen. Demszky Gábor azonban még nem kért bocsánatot a magyaroktól. Még nem jelentette 18

be, hogy visszavonja a kitüntetést. De visszatérve balatoni élményeimre, az egyik déli parti faluról az a hír járja, hogy egyik szórakozóhelyére hollandok vették be magukat, magyar pedig oda többé be nem teheti a lábát. Aki megpróbálja, azt megverik. Magyarországon! De Sopron is tele van hasonló történetekkel: a határon mulatni, a hámból kirúgni átjövõ, magukból kivetkõzõ külföldiek rémtetteivel. Mi történik itt? Miért feledkeznek meg az emberi viselkedés minimális normáiról és követnek el olyan képtelenségeket külföldiek, amelyek otthon eszükbe sem jutnának? És mindezt miért tehetik meg? Ezek az események – szerintem – egyet jeleznek: hazánk folyamatos leértékelõdését a külföld szemében. Olyan ország-kép – imázs – kialakulását, amely szerint nálunk mindent lehet: szemetelni, hangoskodni, részegeskedni, verekedni, rendezvényeken hátsórészt mutogatni. A neoliberális értékrombolás, a társadalom lelki erejének, belsõ moráljának folyamatos támadása pedig oda vezetett, hogy az emberek alig lépnek fel, alig tiltakoznak ezek ellen az egyre sokasodó jelenségek ellen. Európa bármely, magára valamit is adó országában, beleértve a volt szocialista országokat is, legalábbis jól megvernék az ilyen kellemetlenkedõket. De nagyon valószínû az is, hogy az igazságszolgáltatás is eljárna velük szemben. Nálunk az emberek kikerülik õket, és legfeljebb magukban méltatlankodnak, dohognak, éppenúgy, mint az utak mentén sokasodó szeméthegyek láttán. A neoliberális rombolás a gazdaságban a legnyilvánvalóbb, de a legnagyobb tartós sebeket a lelkeken üti, ezzel a társadalom immunrend szerét gyengíti le, és az egészséges önvédelem igényét öli ki az emberekbõl. Ehhez a hatáshoz sorolnám azt is, hogy az üdülõben, ahol már több nyáron is eltöltöttem néhány napot, ko-

rábban minden augusztus 20-án „nemzeti sült“ volt az ebéd: ami egy piros-fehér-zöld körítéssel tálalt hússzelet volt. Ezen kívül az étteremben kitették a nemzeti zászlót és a nemzeti színû szalaggal átkötött új kenyeret. Két éve azonban ez a szokás eltûnt. A zászló kikerült az utcára, a nemzeti sült pedig lekerült az étlapról. Liberális nyomásra, mondják az alkalmazottak. Valakiknek – állítólag – nem tetszett ez a „magyarkodás“. Tudna valaki említeni egyetlen olyan országot, ahol az egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – nemzeti ünnep tisztességes megünneplése a társadalom bármely csoportját idegesítené? Nálunk azonban ez is egyre általánosabb jelenség, mégpedig lélekromboló, belsõ „szemetesedést“ okozó jelenség. Ha pedig a belsõ szemetesedés terjed, akkor miért csodálkozunk azon, ha a külföldiek is természetesnek tartják nálunk a fizikai és lelki szemetelést? Magyarország a legutóbbi nemzetközi elemzések szerint a vizsgált országok között a sor végén kullog nemcsak a gazdasági teljesítmények de az etikai normák, a társadalmi felelõsségérzet, a vezetõk hitelessége és a társadalmi bizalom szintje tekintetében egyaránt. Ez általános gazdasági, társadalmi és morális leépülést érzékeltet. Fejlõdés helyett lemaradást sõt visszafejlõdést. Felzárkózás helyett partvonalra szorulást, gyarmati, perifériális sorsot. Gazdasági növekedésünk mutatója folyamatosan romlik. Az egy évvel ezelõtti 4% feletti gazdasági növekedés mára 1,7%-ra mérséklõdött. Társadalmi mutatóink romlása azonban még ennél is nagyobb és hosszabb távú veszélyt jelez. Egy ország fejlõdését a GDP – a bruttó hazai termék – növekedési üteme ugyanis nem írja le tökéletesen. A társadalomtudósok szerint egy ország akkor fejlõdik, ha a gazdasági növekedés mellett csökken a szegények és a gazdagok közötti szakadék, csökken a létminimumon, illetve az alatt élõk száma, mérséklõdik az infláció, javul a lakosság tudásszintje és egészségi állapota, erõsödik a társadalmon belül a bizalom, javul az értékrend, csökken a korrupció, és egyre jobban mûködik a társadalom valamennyi intézményrendszere, beleértve a rendõrséget, a minisztériumokat, az iskolákat, és a kórházakat is. Hiába nõ a GDP, ha a többi területen nincs elõrehaladás, akkor nincs fejlõdés. Ha pedig nincs fejlõdés, akkor az visszahat a gazdaságra, és elõbb-utóbb a gazdasági növekedés is lelassul. A gyenge gazdaságú és társadalmú országok pedig lemaradnak, másoktól függõ, kiszolgáltatott országokká válnak. Mi már jelentõsen elõrehaladtunk ezen az úton, és lefelé csúszásunk egyre gyorsabb. Nem véletlenül mondta Nagyszeben polgármestere egy interjúban: természetes, hogy csak német nyelvû feliratjó ha figyelünk

ok vannak mindenütt kirakva, és magyarok nem, ugyanis egy gazdaságilag és társadalmilag gyenge „anyaország“ nem jelent támaszt a határon túli magyaroknak. És most itt van a Magyar Gárda megalakulása. Nem ismerem céljaikat, nem beszéltem közülük senkivel. Az viszont feltünt, hogy hogyan ugrott rájuk a neoliberális csapat. Nem tudom mi zavarja igazán õket? Talán a név, hogy valami „magyarról“ van szó? Azt sem értem, hogy a homoszexuálisok miért tartották fontosnak, hogy tüntessenek ellene? Miért, csak az õ másságukat kell tiszteletben tartani? Azt sem értem, hogy a másság tiszteletére olyan sokat adó SZDSZ most miért nem állt ki egy, a másságát, esetünkben magyarságát vállaló csoport mellett? Talán éppen azért nem, amiért a katolikusokat ért mocskolódások, a magyar koronával szembeni tiszteletlenség és az októberi magyar verés ellen sem emelt szót? Vagyis a neoliberálisok számára a jogok csak az „egyesekre“, a kötelezettségek meg csak a „kettesekre“ vonatkoznak? Ez a helyzet, mint tudjuk, nem a demokráciákra, hanem a diktatúrákra jellemzõ állapot. A kivételeken alapuló, a kettõs mércét természetesnek tartó vezetés pedig csak csõdbe vihet egy országot. Ez ma már egyre nyilvánvalóbban látszik a gazdasági eredmények, a versenyképesség és az életszinvonal romlásában egyaránt. A gazdaságot, a társadalmat és a lelkeket egyaránt romboló, elszemetesítõ útról sürgõsen le kellene térnünk. Egy idõn túl ugyanis a romlási folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Úgy tûnik a jelekbõl és az adatokkal alátámasztható tényekbõl is, hogy közel vagyunk ehhez a ponthoz. Ezért sürgõsen gazdasági irányváltásra és erkölcsi megújulásra lenne szükség. Ehhez pedig szükség van a nemzeti immunrendszer megerõsítésére, az önvédelem képességének és akarásának feltámasztására is. Dr.Csath Magdolna Közgazdász, egyetemi tanár

SZOCIÁLIS VÁLSÁGBAN A CSALÁDOK A szociális válság nem más, mint egy társadalmi, közösségi válság. Semelyik kormánynak semmilyen körülmények között nincs joga az emberek felhatalmazása nélkül pénzt kivenni a zsebükbõl, családokat, emberi sorsokat tönkretenni, egyáltalán kockára tenni a társadalom jövõjét; szétverni a szociális biztonságot – szögezte le Pelczné Gáll Ildikó. Hozzátette: ehhez az MSZP-SZDSZ kormánynak sincs joga. Tarthatatlan állapotba kerültek a családok, felélték tartalékaikat, létfenntartásuk biztosítására eladósodtak, és ez tovább fog növekedni - figyelmeztetett Pelczné Gáll Ildikó

A kuruc.info szélsõjobboldali portálon csütörtök hajnalban jelent meg a botrányt kavart Szeteykarikatúra állítólagos készítõjének közleménye. „Én készítettem Szetey Gábor államtitkár úrról azt a bizonyos fotómontázst, ami tegnap délelõtt a Lánchíd Rádió weblapjára kikerülve valóságos lavinát indított el kormánykörökben, és a sajtóban“ – ezekkel a szavakkal kezdõdik a kuruc.info oldalon olvasható közlemény. A közleményíró szerint Gyurcsány Ferenc és kormánya „egyértelmûvé tette“, hogy az általa készített montázst „a Magyar Gárda Kulturális Egyesület lejáratására kívánja felhasználni“ – mely szervezethez egyébként neki „semmi köze nincs“. „Az ominózus képet az internetes naplóm Paródia rovatában helyeztem el, mellyel egyértelmûen jeleztem, hogy nem célom az államtitkár urat személyében megsérteni, csupán közszereplõi minõségében kívántam gúny tárgyává tenni õt. A témaválasztás mögött semmiféle mögöttes politikai megfontolás, vagy célzatosság nem volt. Mindez csupán egy szándékosan provokatív, hatásvadász elemnek lett szánva. Vallom ugyanis, hogy egyes közszereplõk esetén még a polgárpukkasztó eszköztárak használata is indokolt. Éppen ezért, ebbõl a szempontból a mai napig sem tartom vállalhatatlannak a rózsaszín háromszöggel, és a táborkapu képével operáló munkámat“ – írja a levélíró, aki Kiss Endre Farkasként írja alá közleményét. „Jómagam személyesen elhatárolódom a kirekesztéstõl, a faji megkülönböztetés minden formájától, valamint a homofóbiától, és a neonáci szervezetektõl. Éppen ezért, akár a személyemet, akár a munkásságomat összemosni ezen szélsõséges ideológiák bármelyikével, mindössze szerencsétlen félreértés“ – írja. A montázs készítõje szerint „Magyarország miniszterelnöke saját inkompetenciáját igyekszik takargatni azzal, hogy légbõl kapott veszélyekkel riogatja a magyar társadalmat. Inogva érzi a székét, ezért szétzúzza az emberek biztonságérzetét, hogy ne a reformoknak hazudott megszorító intézkedések miatt széthulló egzisztenciájuk járjon az eszükben. A cél teljesen világos: el akarják hitetni mindenkivel, hogy bár az õ irányításuk alatt valóban romba dõl a magyar gazdaság, azonban még mindig õk azok, akik képesek megvédeni a békés polgárokat egyes kitalált rémképektõl“. „Szeretnék mindenkitõl elnézést kérni, akit az általam készített kép esetleg megsértett volna. Kivéve természetesen Szetey Gábor államtitkár urat, ugyanis sziklaszilárd meggyõzõdésem, hogy a kamerák elõtt megjátszott sértõdöttsége csupán a kormány kommunikációs stratégiájának a része“ – zárul a közlemény. Forrás: Hírszerzõ/KurucInfo

jó ha figyelünk

19

Nemrég, egy különféle szakterületeket képviselõ, Kanada különbözõ részeirõl érkezett 40 üzletember és üzletasszony részvételével tartott megbeszélésen az egyik résztvevõ közönyösen ejtette ki a szavakat: „mi, a nyersanyag“, általánosságban utalva az emberekre. Amint a szavak elhagyták a száját, a teremben lévõk fele felhördült, amiért valaki „nyersanyagnak“ nevezte õket. A társaság másik fele erre megkérdezte, hogy mi bosszantotta õket. A nõ ezek után folytatta az iparvállalati filozófia részletes kifejtését, és teljesen természetesnek találta, hogy az embereket nyersanyagnak tekintse. Az iparvállalati filozófiában a „NYERSANYAG“ szó mindenre értelmezhetõ, amit a maximális profit érdekében ki lehet zsákmányolni. Ez magában foglalja az embereket, az egészségüket, szerveiket, vérüket, életüket, stb. Semmit sem kímélnek, nincsenek határok. A szervkereskedelem nagyon jövedelmezõ iparág néhány országban. Mexikóban állítólag teljesen egészséges gyerekek szemét távolitják el, hogy eladják az USA-ban, s ebben a hatóságok hallgatólagos bünrészességet vállalnak. A vérkereskedelem szintén jövedelmezõ üzlet. A hatóságok nem haboznak engedélyezni a fertõzött vér használatát azért, hogy védjék az üzlet pénzügyi érdekeit. Mi több, ezeket az üzletembereket is védik, és velünk, a nagyközönséggel fizettetik meg a kártalanítás költségeit. Azokat a költségeket, amiket teljes mértékben a felelõsöknek kellene viselniük, azoknak, akik a csalásból hasznot húztak. A MINDENT SZABAD „IPARVÁLLALATI FILOZÓFIÁJA“ Ez a filozófia kiterjed az iskolákra, fõiskolákra, egyetemekre, ahol úgy tanítják, mint egy vallást. Hõsöket csinálunk azokból az emberekbõl, akik sikert értek el e filozófia által. A sikertörténetek mindanyiunkat izgalomba hoznak, és reményt adnak, hátha mi is olyanná válhatunk, mint õk. Jó amerikai módra, az establishment képes fenntartani az uralmát és folytatni a kizsákmányolást a profit érdekében. Ez még a kórházakra is kiterjed. Miért látnak „szívesen“ bizonyos betegségeket a kórházakban? Mert pénzt hoznak. Másokat viszont éppen visszautasítanak. Mert azok nem hoznak pénzt. Elég csak a jövedelmezõség ismérveit ráhúznunk a kórházakra, hogy meghatározhassuk, melyik betegséget kezelik, s melyiket nem. Kit kezelnek, s kit nem. Ha már a jövedelmezõségrõl beszélünk, mindegy, hogy milyen területen, ez nem jelent mást, mint hogy a profitot az ügyfél szükségletei elé rangsoroljuk. Az egészségügyben ez a többség egészségének feláldozását jelenti a kiválasztott kisebbség zsebének kibélelése érdekében. „Az állampolgárok egészsége egy ofyan áru, amelyet meg lehet venni, majd eladni.“ – Francois Mitterand

az iparnak. Ezért nem nyúlnak hozzá. Mi több, a meddõség kaput nyit egy másik jövedelmezõ üzlet elõtt. A lombikban történõ megtermékenyítés elõtt. 3. Mellrák A rák a reménytelenség és a tehetetlenség érzésének eredménye. A hatóságok mégis mindenhol azt hirdetik, hogy minden harmadik... negyedik... kilencedik nõnek mellrákja lesz. Folyamatosan ezt vésik az elménkbe, így az ténylegesen be is fog következni. Emellett a mammográfiát is erõltetik, ami felkelti a ráktól való félelmet, és ki is váltja azt. Ami bizony jó üzlet. 4. Koleszterin Ez nem betegség. Csak egy szám. Egy olyan szám, ami pirulákat ad el nekünk, amik meg-betegítenek, ami aztán még több pirulát ad el nekünk. 5. Depresszió Ez egy normális állapot fejlõdésünkben. Egy völgy két hegy között. Depressziósnak lenni annyi, mint lefelé haladni a lejtõn; leltározni, mielõtt megmászunk egy másik csúcsot. Ahhoz, hogy kimásszunk belõle, legkevésbé gyógyszerekre van szükség. A gyógyszer a völgyben tartja az embert, drog-függõségben. Bombaüzlet. Minél inkább az estabilishment érdekében áll valami, annál kevésbé áll a mi érdekünkben. Minél inkább javasolnak valamit a hatóságok, annál nagyobb veszélyben van az egészségünk. Olyan korban élünk, amelyben szemtanúi lehetünk tudatossági szintünk átalakulásának, ami bizarr fizikai és viselkedésbeli jelenségekkel járhat. Ezek a jelenségek tudományos szempontból gyakran megmagyarazhatatlanok. De nem kell aggódni. Éld át õket. És mindenek elõtt hagyd abba a pirulák és drogok szedését, amik zombikká változtatnak bennünket. AZ „IPARVÁLLALATI FILOZÓFIA“ KONTRA JÓZAN ÉSZ • Az iparvállalati filozófiát az iskolában tanuljuk. Ez egy gondolkodásmód, amit a hatóságok ültetnek belénk. Ez külsõ hatalom. • A józan észt nem az iskolában tanuljuk. Ellenkezõleg, a józan észt ott elnyomják. A józan ész a lelkiismeretünk, ami megmondja, hogy összhangban vagyunk-e magunkkal, vagy sem. Ez a mi belsõ hatalmunk, ami megnyilvánul. Ez velünk született. MINÉL TOVÁBB JÁRUNK ISKOLÁBA, ANNÁL KEVESEBB A JÓZAN ESZÜNK.

ÁLLAMI MONOPÓLIUM = MAGÁN MONOPÓLIUM A „JÓ ÜZLET” NÉHÁNY PÉLDÁJA 1. Elhízás Mint tudjuk, az elhízás többnyire egy mögöttes érzelmi probléma eredménye. De az elhízás kifizetõdõ. Óriási pénzösszegeket eredményez az iparnak. Alárendeltség állapotában tartani az embereket, és éreztetni velük, hogy abnormálisak és bûnösek – nos, ez jó üzlet. 2. Meddõség Ez nagy részben a vizekben, a levegõben és az elfogyasztott ételekben lévõ szennyezés következménye, de ez a szennyezés pénzt hoz

20

IPARVÁLLALATI FILOZÓFIA Szemben áll a természettel Szerzett Racionális Hatóságilag belénk nevelt Külsõ hatalom Intézményesített REND(ELLENESSÉG) Ha újra fel akarod fedezni a józan eszedet, felejtsd el az értelmedet, és hallgass a szívedre, ahogy gyermekként is tetted. Bízz önmagádban. Isteni lény vagy.

Ghishlaine Lanctot

jó ha figyelünk

„Nem szeretek semmiféle “izmust". Ez alól csak a mûvészet a kivétel!" „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus! Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fûtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. “ (Igaz részlet az õszödi beszédbõl.)

A Miniszterelnök intézmény. Nem a baloldal vagy a jobboldal miniszterelnöke, hanem a Hazáé, az országé. Mindannyiunké. Ha miniszterelnök úr kijelenti, hogy Õ a baloldal miniszterelnöke, akkor igencsak kirekesztõ politikát folytat. A baloldalra a 2006-os országgyûlési választásokon nem szavaztak 3 millióan a 8 millió szavazásra jogosult magyar választópolgár körébõl. Max Weber mondta a politikáról: „a politika démonikus erõkkel való játék, mert a hatalomról, meg erõszakról szól.“ Lehet, hogy fantasztikus dolog egy országot vezetni. Szerintem meg felelõsségteljes, és igen nehéz is. A nagyobb hatalom nagyobb felelõsséggel jár! Meg SZOLGÁLAT is. Szolgálni: ez a legnehezebb! Önzetlenül szolgálni. Ez szerénységet tételez fel. („Õszintén hiszem, hogy amit teszek, az jó, és hasznos ennek az országnak!“) Igencsak szerénységre vall a miniszterelnök úr nélkülözhetetlenségi mítosza. Hiszen ezt a programot csak Õ, egyedül Õ képes végrehajtani. Tudjuk. Látjuk. A mindenkori miniszterelnöknek akarnia kell szolgálni a hazáját, az embereket. Az igazi miniszterelnök felelõsségben él. Csendességben. Szolgálni akar. De csak igaz ügyet, és nem hamis „prófétákat.“ Védeni az ország érdekeit. Ez nem gondolható el az értékek ismerete nélkül. Védeni: ezt csak az tudja, aki tud szeretni! Szeretni hazáját, népét, és ESKÜJÉHEZ híven véd és szolgál. Tehát erõsen elgondolkodtató, hogy 3 millió szegény országában tényleg olyan fantasztikus egy országot vezetni. Az újranyert választások után történtek sem azt bizonyítják, hogy ez fantasztikus. Aki ezt úgy gondolja, annak valami baj lehet az értékítéletével. A megnyert országgyûlési választások nemcsak felhatalmazást adnak a kormányzásra, hanem kijelölik annak korlátait is. Tehát aki mást mond a választási kampányban, és teljesen másként cselekszik a parlamenti eskü letétele után, annak a felelõsségérzetével is komoly bajok vannak. A miniszterelnök a kiszivárogtatott õszödi beszéd kapcsán elvesztette hitelét. Ebbõl látszik,hogy Õ tényleg a baloldal mijó ha figyelünk

niszterelnöke. Hiszen tõlük sem kért bocsánatot. Meg az ország nagyobbik felétõl sem. Meg két szék közé is esett. A választásokig pénzosztással, dübörgõ gazdasággal, adócsökkentéssel kábította a népet. A választások után a hitelezõké, a konvergenciaprogram és az adóemelés széke mellé. Afganisztánban az ópium mákból készül. Nemigazországban dumákból. Duma miniszterelnök, duma-kormány. Hiába, Õ egy korszerûen felépített médiamarketing-politikus. De minden igyekezet, trükkök százainak ellenére a hit, hitel, bizalom eljátszva. Minden kommunikációs dömping ellenére is. Debreceni József, a méltán népszerû „udvari“ közíró már szinte államférfiúi képességekkel ruházza fel miniszterelnök urat az Új Miniszterelnök címû könyvében (450.oldal). Az államférfi és egy szimpla kis politikus között egy lényeges különbség van. Az államférfi népben, nemzetben és 15-20 évben gondolkodik, nincs szüksége trükkök százaira. Az egyszerû és átlagpolitikus pedig legfeljebb 4 évben. Valamint trükkökben. Csak egy példa a közelmúltból. A nemzetközi sajtótájékoztató a magyarországi fasiszta veszélyrõl. Miniszterelnök úr 20 percen keresztül ecsetelte, hogy milyen valós veszély ez ma Magyarországon. Ugyanakkor a koalíciós partner frakcióvezetõje meg kijelentette, hogy nincs fasiszta veszély. Tehát vagy egyeztessünk a koalíciós partnerral, vagy vegyük el tõle a kötõtût, hogy ne szúrja ki a kommunikációs lufinkat! Meg ez a mini államférfi belegondolt-e, hogy ennek a sajtótájékoztatónak mi a következménye Hazánkra nézve? Tudjuk, hogy mennyire fontos az idegenforgalom. De ki az az õrült turista, aki egy olyan országba kíván utazni ahol ennyire nagy veszély a fasizmus? Az ilyen „felelõs“ államférfiúi magatartásra azt hiszem, Deák Ferenc – a haza bölcse – egy idevágó idézete a megfelelõ válasz: „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatni nem szabad!“ A Századvég Õszöd Árnyékában címû tanulmánykötetében miniszterelnök urat menedzser-fejedelemhez hasonlítják. Szegény jó öreg Machiavelli! Szerintem forog a sírjában. Nézzük meg úgy machiavellis stílusban, mit jelent miniszterelnöknek lenni: „Sohasem fogod megérteni, mit jelent miniszterelnöknek lenni, amíg magad is meg nem próbálod. Nincs ennél magányosabb hivatás a világon. Valóságos lidércnyomás, hacsak nem vagy érzéketlen ember. Állandó kötéltánc a helyes elhatározások és a jószerencse között. Nem kell, hogy a polgárok szeressenek, de tiszteljenek. Ne kelljen minden nap rettegniük igaztalan, meggondolatlan cselekedeteidért, mert a tisztelet

könnyen átválthat gyûlöletté. És visszaút nincsen.“ Azt hiszem, valamit sejtett a XVI. század eleji, nagy olasz politikai gondolkodója. Minden sorából a felelõsség érzõdik ki. Tehát szó sincs semmiféle jóérzésrõl, mert a hatalomgyakorlás felelõsség. Idéztem már a hírhedt beszédbõl, most is ezt teszem:""Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelõzõ hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben elõkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy õriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási gyõzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt." Ez is fontos, de keveset idézet része a hírhedt beszédnek. Sajnos csak a trágárabb részek forognak a köztudatban. Demokráciában titkolózás? Furcsa, vagy Furcsányi? Ezért csináltuk a módszerváltást? Ez a gyurcsányi miniszterelnökizmus lényege. Reformokra szükség van. Lehetnek bármilyen jók, átgondoltak a reformok, de ezek után hogyan hihetünk benne? Hátha még rosszak is? Mert egyelõre csak reformkapkodás, meg reformszegénység van! Mi sem bizonyítja jobban a kapkodást,mint az a tény, hogy 4 év alatt hatszor hirdet programot. A száz lépéstõl eljutottunk 48-ig. Devalválódunk! Vajon elgondolkodott-e azon a Nagy Õ, hogy a hatalom mindenképpen való megtartása érdekében a súlyosan megsértett politikai normák által okozott morális kárért milyen árat kell majd fizetni? Vajon mennyi idõt fog igénybe venni az egész politikába, a demokráciába vetett hit helyreállítása? Miközben sokkal súlyosabb problémákkal kell szembe néznünk! Például globális felmelegedés, öregedõ társadalom. (Nem az öregeskedõ feleségek!) Mindenesetre látjuk a politika, és a politikusok megítélését. Végezetül egy Wass Albert idézettel szeretném befejezni ezt az írásomat. Ha már olyan nagy a fasiszta veszély. Mert a bal-lib média a nevezett írót gyakran illeti fasiszta jelzõvel. Akár a mindenkori miniszterelnök hitvallása is lehet: „ Legyünk végre egy cél és akarat. Tegyük félre ellenszenveinket, sértõdéseinket, személyi súrlódásainkat s fogjunk össze, mielõtt késõ. Ne a magunk érdekében, hanem az utánunk következõ jövõ nemzedék miatt, akikkel szemben felelõsséggel tartozunk. Az apáinktól átvett magyar örökséget nem csupán meg kell õriznünk, és tovább adnunk kell, de gondoskodnunk kell arról is, hogy legyen, akinek tovább adhassuk azt.“ (Józan magyar szemmel.) Lõrincz Miklós

21

Az ország a harmadik világ felé tart, és eközben a kormány az uniós milliárdokat nem a leszakadó régiók felzárkózatására, nem az oktatásra, hanem autósztrádákra költi. A közvagyont igyekszik kisajátítani és privatizálni. Hegedûs Zsuzsa szociológus, aki a társadalmi mozgalmak szakértõjeként is ismert, tiltakozó levelek írására buzdítja a polgárokat. – Mit tehet a civil társadalom, ha azzal szembesül, hogy a kormány politikája az ország jövõjét teszi tönkre? – A modern demokráciában, mint amilyen a miénk is, az állampolgároknak elõbb-utóbb rá kell jönniük, hogy nincs jó hatalom. A társadalom tagjai csak úgy tudják elérni, hogy a hatalmat gyakorlók ne éljenek vissza jogosítványaikkal, ne sajátítsák ki a jövõnket hosszú távon meghatározó döntéseket, ha naponta gyakorolják a számonkérés jogát. Õsztõl minden azon múlik, hogy az emberek hajlandók lesznek-e élni azokkal a jogokkal és lehetõségekkel, amelyeket a demokrácia lehetõvé tesz számukra ahhoz, hogy két választás között is, ha kell, beleszóljanak a jövõjüket meghatározó döntésekbe. Az ellenzék teszi a dolgát, de csak korlátozott eszközei vannak arra, hogy felhívja a figyelmet, ha a kormány nem jó irányba vezeti az országot. Ha ez nem jár eredménnyel, az állampolgárokon a sor, hiszen az õ jövõjükrõl van szó. Magyarországon ma a közfeladatokat ellátó rendszerek lebontása folyik. Az emberek elõbb-utóbb rá fognak kényszerülni arra, hogy saját kezükbe vegyék a jövõjüket meghatároz ó iskolák, kórházak ügyét. Az elmúlt hónapokban is láttuk, a társadalom milyen aktívan képes kifejezni ellenvéleményét. – De a megszorítások mellett impozáns beruházások indulnak. – Az uborkaszezonban fontos kormányzati intézkedések történtek, ezek tízmillió embernek nemcsak a jelenét, hanem a jövõjét is hosszú távon meghatározza. Egyikhez sem volt joga. Az elsõ, az augusztusban közzétett Bajnai Gordon nevéhez fûzõdõ nemzeti fejlesztési terv. Ez azért kulcsfontosságú, mert ettõl függ, milyen fejlõdési pályára áll az ország, hogy bekapcsolódik-e a tudásalapú világba, hogy a gyerekeinknek öt-tíz-tizenöt év múlva ugyanolyan lehetõségei lesznek-e, mint a tõlünk Nyugatra élõ társaiknak. Ne feledjük: az uniós polgárok adójából felállított strukturális és kohéziós alapok célja, hogy a volt szovjet országokban élõ emberek behozhassák hátrányaikat. Ezeket a szolidaritási alapokat azért hozták létre, hogy megteremtsék az itt élõ emberek felzárkózásának feltételeit a tudásalapú világhoz. Ezeket a pénzeket nem lehet akár22

Torkos Matild – Magyar Hírlap mire felhasználni. A tudásalapú világhoz való felzárkózás és az autópálya-építések ügye ma már ellentétes. Az autópálya-építés az ipari társadalmakban a hetvenes évekig jelentette a jövõt. Ez ma már nem így van. A Bajnai-tervben az uniós pénzek nagy részét autópályákra költenék, azon belül is az M4-esre. Ez fõként a Romániába befektetõk érdekét szolgálja, akik egyébként használhatnák a vasutat is, ami elsõséget élvez az unióban. Az autópálya zsákutcába vezet. Az új autóút is elegendõ volna, ráadásul harmincnegyven százalékkal olcsóbb is. Ha tranzitországgá teszik Magyarországot, rajtunk keresztül fog átjárni az a rengeteg kamion, amelyet Ausztriából már igyekeznek kitiltani, ez a mi környezetünket szennyezi, ettõl a mi gyerekeink lesznek betegek. Ráadásul a mi adóforintjainkból végzik majd az útfelújításokat is, és ami még nagyobb baj, ez nem hoz semmiféle hozzáadott szellemi termékre alapuló termelõ tevékenységet. Még munkahelyet sem teremt, mert Keleten a munkaerõ azért egy kicsit mindig olcsóbb lesz. De ha mindenáron vállalni akarja a kormány a Romániába vezetõ autósztráda megépítését, akkor sem költhet rá arán yaiban ennyit, mert ez ellentétes az unió által elfogadott prioritásokkal, a környezetvédelemmel és a vasúti közlekedés fejlesztésével. Ezzel szemben a kormány éppen most szünteti meg a vasúti mellékvonalakat. A budapesti metró pedig elvisz egy csomó pénzt, miközben semmi sem jut az elõvárosi vasútfejlesztésre.

Vajon miért nem oldották meg már réges-régen az uniós támogatásokból a Duna budai és pesti oldalán száz-száz kilométeren a leggazdaságosabb és leginkább környezetkímélõ hajóközlekedést? Vagy legalább a HÉV-et, amellyel Tatabányáról is be lehetne járni Pestre. – A tandíj bevezetése miatt egyre kevesebben gondolhatnak a továbbtanulásra is. – Ez a jövõnket, a következõ generációk esélyeit hosszú távon leginkább romboló döntés. Miközben a fejlett világban állandóan növelik az oktatásra-kutatásra fordított költségvetési hányadot, a Gyurcsány-kormány húszmilliárd forintot von ki az oktatásból, pedagógusok sokaságát bocsátja el. Holott a tudásalapú társadalom feltétele a minél több kimûvelt ember. Alapkérdés, hogy a bölcsõde, az óvoda, az általános és a középiskola, az egyetem szavatolni tudja-e az esélyek kiegyenlítését elsõsorban azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei már leszakadtak vagy leszakadóban vannak, és nem képesek otthon megadni a szükséges tudást, kultúrát, sõt – szomorúan teszem hozzá évek óta – sokszor már a létfeltételeket sem. Ne feledjük, Magyarországon ma több százezer gyermek éhezik. Ez a Bajnai-féle terv pontosan ezeket a gyerekeket fosztja meg a kitörési lehetõségnek még az esélyétõl is. A végsõ döntést az unió hozza. Még van lehetõség arra, hogy mindannyian felemeljük a szavunkat. Az uniós t agságból következik, hogy a magyar választókat nemcsak a magyar Országgyûlés, hanem az Európai Parlament is közvetlenül képviseli. Ha nem lehet megakadályozni itthon, hogy visszafordíthatalanul rossz irányba vezetõ döntések szülessenek, és erre felhasználják azokat a forrásokat is, amelyeket a jó irányba való felzárkózásra szánt az unió, el lehet menni az Európai Parlamenthez is. Tessék tollat, papírt fogni, és tessék megírni az EP összes magyar képviselõjének: tiltakozom ez ellen, és kérem, hogy interpelláljon. Az Európai Bizottsághoz közvetlenül is lehet fordulni. Barsiné Pataky Etelka, az uniós közlekedéspolitikáért felelõs fideszes EP-képviselõ egyetlenegy állampolgár tiltakozása ügyében is köteles eljárni. Demokráciában nincs olyan, hogy nincs mit tenni. Ezt a fejlesztési tervet társadalmi vita lefolytatása nélkül állította össze a kormány, ez ellentétes az unió szabályaival. Jól kimutatható: a pénzek nyolcvan százalékát nem az itt élõk, az itt vállalkozók felzárkóztatására szánják. Ez is ellentétes az unió prioritásaival. Ha minden állampolgár, civilszervezet és önkormányzat ír egy tiltakozó levelet az Európai Bizottságnak, kérve, hogy vizsgálja felül ezt az úgynevezett nemzeti fejlesztési jó ha figyelünk

VIHAR ELÕTTI CSEND

Hegedûs Zsuzsa: az autópálya zsákutcába vezet (Fotó: Hegedûs Márta) tervet, mert nincs összhangban az unió prioritásaival, és a magyar emberek érdekeit sem szolgálja, akkor ezzel megvétózhatják a kormány tervét, és megakadályozhatjuk, hogy Magyarország olyan fejlõdési pályára álljon, ahonnan nem a tudásalapú világ centrumába, hanem a perifériájára vezet az út. Az Európai Parlament képviseli az unió összes állampolgárát, önkormányzatát, civilszervezetét, ennél közvetlenebb népképviselet nincs is a földön. Tehát amikor itthon azt tapasztaljuk, hogy a tüntetések nem vezetnek eredményre, akkor a tiltakozás más formáját, például tilatkozó levelek küldését kell választani. Országunk ma a harmadik világ felé tart, és ezért tízmillión vagyunk felelõsek, ha megengedjük a kormánynak, hogy ezt tegye hazánkkal. A társadalmi leszaka dás regionálisan is iszonyú méreteket öltött nálunk. Most már nemcsak a keleti országrész van Ukrajna szintjén, hanem a Dunántúl jelentõs része, sõt Északnyugat-Dunántúlon is most már csak szigetekben találunk fejlett részeket. Iszonyatos léptékkel haladunk regionális szinten is a harmadik világbeli struktúra felé. A strukturális és a kohéziós alapot kifejezetten ezeknek a régióknak a társadalmi felzárkózásáért hozták létre. Rajtunk múlik, hogy valóban erre szolgál-e. jó ha figyelünk

– Ön volt az egyik kezdeményezõje annak a levélnek, amelyet a köztársasági elnöknek írtak a közvagyon védelme érdekében. Lett valamilyen eredménye az akciójuknak? – Azt kértük a köztársasági elnök úrtól, hogy ne írja alá azt a törvényt, amely a kormány hatáskörébe utalná a maradék közvagyon kiárusításának jogát. Szeptember 8-án délután tüntetés is lesz. Arra kérünk mindenkit, segítsenek megakadályozni, hogy a közvagyont, illetve a közfeladatot ellátó intézményeink épületeit a kormány kisajátítsa és privatizálja. Írjon mindenki levelet képviselõjének, szólítsa fel, hogy az újra benyújtott törvényjavaslatot szavazza le. Az akciónk nemcsak a közvagyon védelme szempontjából fontos, hanem annak próbája is, hogy Magyarországon mûködik-e a parlamenti demokrácia, vagy megyünk a kínai típusú reformdiktatúra felé. Ha két-hárommillió levelet kap az Országgyûlés és az Európai Parlament a közvagyon, illetve a nemzeti fejlesztési terv ügyében, a kormány kénytelen lesz meghátrálni mindkét ügyben. ennél még fontosabb, hogy mindenki meg fogja tapasztalni: demokráciában valóban rajtunk múlik, hogy szenvedõ alanyai vagy cselekvõ alkotói leszünk-e jövõnknek. Torkos Matild – Magyar Hírlap

Figyelem indulásától kezdve a FIDESZ-t. Sok változáson átment ez a párt. A vezetõk is. Úgy látom, megfogadták a tapasztalt, régi politikusok tanácsait. Szépen megnõttek. Most, õk nyernék a választásokat. Egyetlen bajom van velük, hogy kivárnak. Azt mondják, hogy így demokratikus. Lehet, hogy igazuk van. Roppant türelmes ember vagyok. Ezt, a környezetem is bizonyíthatja. Tudok én is várni, és kivárni, akár évtizedekig is, ha látom várakozásomnak az értelmét. Bizonyára a FIDESZ is látja a mostani kivárási taktikájának az értelmét. Ezt az „értelmet” mégsem közli az egyszerû emberek nyelvezetére lefordítva. Tenni kell – mondta Orbán Viktor. Majd, el kell menni népszavazni. A nép ezen tevékenysége meghatározó LEHET ennek, a nem demokratikus elemket produkáló kormánynak a lemondatására. Jóbarátok módjára megengedi – és falaz - nekik a FIDESZ addig, hogy eladhassák még a szemüket csiklandozó, maradék népvagyont. Jóbarátok? Csupán érdekbarátok, ami nagyon erõs kötelék a politikában. Nekem nem tetszik a FIDESZ cinkossága. Azért nem tetszik, mert átlátszó és egyértelmû. A célja: hatalomban maradni. Esetleg följebb lépni még idõ közben az európai ranglétrán. Ez sem lehet számukra egy utolsó szempont, amikor új szelek kezdenek fújdogálni az EU-ban is. De milyen szellõk lengedeznek? Persze, hogy helyezkedni kell minden megélhetési politikusnak. Érthetõ és még meg is érthetõ. Sõt! Rafináltak! Mégsem diplomatikusak. Pedig, ide-oda kacsintgatnak. Mert a kacsintás olyan szemhéjmozzanat, hogy egy-egy pillanatra be is kell csukni az egyik szemet. Az sem tetszik, hogy a FIDESZ nem tanult meg rendesen kacsintani. Néha becsukja mind a kettõ szemét, mert valamit nem akar meglátni. Mert tudom, hogy az átverés a szándéka. Megéri? Mármint az, hogy átverje a FIDESZT a kormányzó párt? Lehet, hogy a FIDESZ-nek, igen. Latolgassuk csak tovább a tényeket! 2002-ben a nép nem választotta meg kormányzó pártnak a FIDESZ-t. Nem volt tragédia a dolog a FIDESZ számára. Ez, látszott Orbán Viktor mosolygós arcán a választást követõ elsõ beszédekor. Mintha elégedett lett volna és e tényt elfogadta volna azonnal. Annak ellenére, hogy a tömeg szomorú volt. Õszintén leírom, milyen gyanum támadt akkor: Orbán Viktor térigényének kicsi a mi hazánk és itt nem akar népvezér lenni. Még akkor sem, ha minden adottsága megvan hozzá. Sõt, arra a gondolatra vetemedtem, hogy Orbán Viktor ugródeszkának használja a magyar népet. Erre az ugródeszkára nem enged fel új pártot, mert õ akar nagyot ugrani. Csakhogy, az ugródeszkáról elrugaszkodva, ritka esetben fordulhat elõ az, hogy éppen odapottyan az ember, ahova tervezte, vagy tervezi; mert a széljárás az adott pillanatban a tervezettõl eltérõ lehet. Manapság a széljárást kishazánkban kezdi befolyásolni a nép. És a szelet parancsokkal, vízágyúkkal, rendõrökkel sem lehet megállítani, mert olyankor tomboló vihar lehet belõle. Lehet, hogy ezerszer szétvernek kisebb tömegeket, de ezeregyszerre megtanulja a tömeg elfoglalni az eszközöket és a vízágyúkkal lemosni, kimosni minden szennyet ebbõl az országból. Ugyanis, ha nem tudnák, akkor közlöm, hogy minden, de minden eszköz, ami itt van az országban, az a nép vagyona: a tankok, repülõk és minden egyéb fegyver is. Kedves FIDESZ! Van kedvük még mosolyogni? Érzik a vihar elõtti csendet? Én, forgószelet érzek, de nagyot! Söt, mindent elsöprõ tornádót. Lehet, hogy csak tavaszra, a népszavazás után ér ide. Szõnyi Bartalos Mária

23

Õsztõl tavaszig, az Országos Civil Fórum vitaestjein bebizonyosodott, szakpolitikai kérdésekben nincs elvi ellentét a jobb- és a baloldali – valamint az egyoldalúságot elutasító – gondolkodók között. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy az államháztartás kritikus állapota szorosan összefügg a magyar demokrácia hiányosságaival. Kissé leegyszerûsítve a dolgot: autonóm közösségek, független nyilvánosság és hatékony társadalmi ellenõrzés híján minden hatalom korrumpálódik. Magyarországon a Kádár-korban konszolidált feudálszocialista struktúrák zökkenõmentesen szervezõdtek át feudálkapitalista oligopóliumokká. Eközben a halmozódó hátrányok és veszteségek, a bizalomvesztés, a szolidaritás látványos hiánya a társadalmat egyre nehezebben kezelhetõ válságba sodorták. A három alapelv, amelyre a készülõ civil fórumos ajánlások és állásfoglalások szerzõi stratégiát építenének: közösségelvû társadalompolitika, patrióta gazdaságpolitika, továbbá a helyi, munkahelyi és szakmai közösségek önrendelkezésének megerõsítése. Ezek az elvek a szocialista, a konzervatív és – minden ellenkezõ híresztelés dacára – a liberális világnézet alapján egyaránt jól védhetõk. A mostani kormány politikájával ellenben, úgy tûnik, összeférhetetlenek. Gyurcsány és koaliciós partnere olyan gazdaság- és társadalompolitika mellett kötelezték el magukat, amit a nemzetközi pénzügyi szervezetek igyekeztek ráerõltetni a harmadik világ országaira a nyolcvanas-kilencvenes években. Nem vált be. Sem az államtalanítás, sem a multik útjának akadálymentesítése a hazai piacokhoz. A sikeresnek mondott országok, éppen ellenkezõleg, az elmúlt kétszáz évben a növekedés, illetve a válságból való kilábalás kritikus korszakaiban nem csökkentették, hanem növelték az állam mozgásterét, é s változatos, olykor kíméletlen eszközökkel juttatták elõnyhöz a hazai gazdaságot. Magyarország beszorult az adósságcsapdába. Ezt a szellemes szerkezetet az áldozat mûködteti: egyre szûkülõ nyíláson próbál keresztülpréselõdni, miközben önmagát nyúzza meg. Elõbb a szõrét, aztán a bõrét, végül a zsírját áldozza fel, hogy átférjen, s mire rájön tévedésére, mozdulni se tud többé. A „karcsúsítás“ ma egyre fájdalmasabb áldozatokkal jár. Az állam a betegellátásban nélkülözhetetlen – de értékes ingatlant használó – kórházakat zár be. Fokozatosan szûkíti a kötelezõ egységes társadalombiztosítás keretében nyújtott szolgáltatások körét. Az egyetemeket és más kulturális intézményeket rászorítja, hogy reprezentatív ingatlanjaik értékesítése révén teremtsék elõ költségvetésük hiányzó fedezetét. Dobra veri a patinás 24

középületeket. Az ország biztonsága, az emberi egészség és a természet védelme szempontjából nélkülözhetetlen, alapvetõ közszolgáltatásokat bénít meg a közalkalmazottak elbocsátása, nevetséges bérezése. A nagy ellátóhálózatok (közmûvek, villamos energia) üzleti vállalkozások kezébe kerülnek, ami az ellátásra kötelezett államot (és polgárait) mérhetetlenül kiszolgáltatottá teszi. A közvagyon kiárusítása, a közszolgáltatások korlátozása az utánunk jövõket jogos örökségüktõl fosztja meg. Ha a kormányzat az állam tartozásait a jövõ nemzedékek rovására próbálja kiegyenlíteni, ez a válságot csak elodázza és elmélyíti. A vitatott intézkedéseket kétféleképpen szokták igazolni. Egyrészt arra hivatkoznak, hogy a fülig adósodott költségvetés kiadásait muszáj csökkenteni. Ebben, úgy tûnik, valamennyi parlamenti párt egyetért. Pedig az érvelés roppant sebezhetõ. Az adók és járulékok fejében várható szolgáltatások körének korlátozása növekvõ terhet ró az emberekre, akiknek többsége nem rendelkezik tartalékkal, ez tehát piacszûkítõ hatással jár, nem is beszélve azokról a közvetett következményekrõl, amelyeket az élet minõségének romlása, a társadalmi feszültségek növekedése idéz elõ. Nem csökkennek ugyanakkor a nemzetközi befektetõknek nyújtott kedvezmények, sem azok a közkiadások, amelyek infrastruktúra-fejlesztés címén juttatnak mesés jövedelemhez kormány- vagy önkormányzat-közeli cégeket. Nem csökken az igazgatótanácsi és felügyelõbizottsági tagok szaporítására és javadalmazására, a végkielégítésre, a háttértanulmányokra, „kommunikációs költségekre“, beszéljünk magyarul: a

pártklientúrák fel tõkésítésére fordított összeg. Ráadásul az elkótyavetyélt közvagyon nevetséges áron talál új gazdára, aki gyakran a vételár sokszorosáért adja azt hamarosan tovább. Lásd az Antenna Hungária vagy a Balettintézet esetét. A közfeladatok ellátásán takarékoskodó kormányzat az elszegényedéssel járó bevételkiesés s az ebbõl következõ további eladósodás körkörös folyamatát erõsíti. Az államháztartás válságából kiút csak a bevételi oldalon kínálkozik. Az elszegényedõ országban hatalmas adózatlan vagy nem idehaza adózó jövedelmek halmozódnak fel, melyekhez a költségvetésnek hozzá kellene férnie. A közjavak (pl. a természeti környezet) ingyenes használatát, terhelését is a közvagyon õrének, az államnak kell megakadályoznia. Állami feladat az adóalanyok körének szélesítése: a gazdasági vállalkozást és a foglalkoztatást ösztönzõ eszközök mûködtetése. A felnõtt lakosságnak alig több mint a fele rendelkezik legális (adóztatható) jövedelemmel – ez az arány egész Európában nálunk a legkedvezõtlenebb. Magyarországon nincs közteherviselés, a köz ezért szegény. A közvagyon magánosításával kapcsolatos vitákban az az érv is elõkerül, hogy az állam rossz tulajdonos, ezért kell elvenni a vagyonát és magánszemélyekre bízni, akik üzleti elvek szerint hatékonyabban tudják mûködtetni. Ezzel szemben számos ország példája mutatja: kormányformától és társadalmi berendezkedéstõl függetlenül az alapvetõ közszolgáltatások ellátására rendelt vagyon az állam kezében van jó helyen. E szolgáltatások fenntartása ugyanis nem függhet jövedelmezõségüktõl. És nincs, mert nem lehet szerepe a piacnak ott, ahol természetes monopóliumok akadályozzák a tényleges versenyhelyzet kialakulását. Ahol az ellátásra kötelezett költségvetés megzsarolható. Ahol könnyû visszaélni az ellátottak rászorultságával vagy tudatlanságával. Ahol különféle okokból nem tartanánk méltányosnak, ha a vevõ árán fizetné meg a szolgáltatást. A szükség azonban törvényt bont. Vagy hoz. Néha a kettõ egy és ugyanaz. Mint például az állami vagyonról szóló törvény esetében. A kormány jónak látta, hogy elébe vágjon az állami tulajdon privatizációját illetõ alkotmányos aggályoknak. Akadtak ugyanis, akik úgy találták, hogy a végrehajtó hatalom visszaél idõleges és korlátozott felhatalmazásával, amikor a nemzeti vagyon tartós és maradandó elemeit bocsátja áruba, pillanatnyi gazdasági érdekektõl vezetve. Az új vagyontörvény az állami tulajdon teljes egésze felett kizárólagos rendelkezési jogot biztosít egy új hivatalnak, melynek vezetõit a miniszterelnök nevezi ki. Nem is az eddigi gyakorlattal, jó ha figyelünk

Meghalgattattam. Hála érte, és köszönet Néked! Így kell ezt Uram! Tanulják meg ezek végre, hogy erõiddel senki halandó nem dacolhat. De Uram, ugye ez csak az elõszele volt? A tüzijáték árából Budapest összes hajléktalanját tisztességgel át lehet teleltetni. Napi egy tál meleg étel, reggel-este hideg étel, mosási, tisztálkodási lehetõség, 20 fokra fûtött épületekben, biztonsági léhûtõkkel együtt. De ezeknek a tetveknek kell az a nyavajás villogás! Panem et circenses! Amit persze nem tudnak megadni, mert kenyér az nincs, csak adó, sarc, rablás, hivatali útonállás, játék a pecséttel, euzás. Máshoz sem értenek, mint mutogatni a másikra. Akkor mi a jó fészkes fenének terpesztik ott a hízott alfelüket a drága bársonyszékekben? Hé, fejenagyok, ott a vén falak rejtekén, vagy a kacsalábon forgó viskóitokban! Hallottátok az ég dörgõ szavát? Nektek szól! Nem elõször szól, nem is utoljára. Kaptok ti még onnan olyat a szemetek közé, mintha gumilövedék volna, vagy rosszabb. Mert nem érdemeltek mást. Lesz még nektek fél szemetek, fél fületek, sebek az egész testen a jégveréstõl. Vér azért az nem kell, az tapadt már így is elég a melsõ lábaitokhoz. Mocskos bagázs! Az egyik veretett tonfával, kardlappal, a másik vinnyogott. Az egyik gyilkosként lövetett, a másik meg befogta a pofáját. UNDORÍTÓ MÛANYAG PARLAMENT! Nem halljátok két dörgés között a korgó gyomrokat? Nem halljátok a túlfeszített inak és idegek millióinak pengését? Akkor halljátok majd a kaszák pendülését az utcakövön. Szerintetek mit fog aratni az egyenes kasza? Süketek vagytok? Annak született a lelketek a hozzátok kiáltó milliók nyomora felett süketnek maradni a hatalom megragadásáért és megtartásáért. Nem érdemeltek semmit. Egy falat kenyer, egy korty vizet sem. Egyáltalán semmit sem érdemeltek. Állampolgárságot sem! Fõleg 2005 decembere óta. Nemzeten kívüli élõsködõk vagytok. Piócák, nemzet vámpírjai. Egyik sem képes közületek másra, csak a kenyérpusztítótok hatalmas, pedig majdnem megfeszül, hogy úgy lássék, mintha tennétek valamit. Pedig valójában nem is akartatok tenni semmit, ti herék. Közben meg nem csináltok semmit. Semmit. Böszmék? Ez így rossz, mert az legalább nem tudja, hogy böszme. De ti mind, egytõl egyig zsigerbõl gonoszok, végtelenül önzõ, kegyetlen zsarnokok vagytok. Valamennyi egy kicsi mû Napoleon. OPNI szökevényei a zártosztályokról. Nem Parlamentünk van nekünk, hanem tébolyda. „csupán“ az alkotmány 10§(1) bekezdésével áll ellentmondásban ez a megoldás. Ott ugyanis az áll, hogy az állam tulajdona nemzeti vagyon, amit a 89-es alkotmánymódosítás elõterjesztõjének indoklása szerint úgy kell érteni, hogy azzal csak a társadalom egészét képviselõ testület rendelkezhet. A középületek, közmûvek, stratégiai vállalatok, a nemzeti földalaphoz tartozó termõföldek, erdeink és egyéb természeti kincseink jogállását nem lehet és ne is lehessen megváltoztatni a parlament megkerülésével. A „nemzet egészének képviselete“ akár kétharmados törvényt is követelhet, hiszen a pillanatnyi többség sosem a nemzet egészét képviseli. jó ha figyelünk

Igen, mindenki jól értette! Közveszélyesek vagytok, akár a veszett kutyák. Ugattok reggel, éjjel, meg este mûhevülettõl tajtékos acsarkodással. Mindenkinek mindent ígértek, de soha egy betût meg nem tartotok. Négy éve, vagy már több. Mihasznák. Ahhoz értetek, hogy miként kell elherdálni a hatalmas pénzeket, vagy éppen ellopni. Igen loptatok valamennyien, szervezetten, aljas indokból, különösen hatalmas anyagi hátralékkal tetézve. Tõlünk loptatok. A kenyéradó gazdáitoktól loptatok! Belõlünk éltek nyûvesek! Közbûntényes banda, rács mögött a helyetek. Ott emésszen el titeket a tetû, meg a sötét magány! Ti paragrafusbetyárok! Az egyik jobban hülyíti a sajátjait, mint a másik, s közben tönkremegy belé az ország a néppel együtt. Szégyentelen fattyjai a bizalom elorzásának, tönkrehazudozásának. És erre nincs bocsánat! Már egy éve lassan, ti is tudjátok. HALLJÁTOK? MÛANYAG PARLAMENT! Az éhes szájak, a röghöz kötött földmûves, a hitelért kuncsorgók megalkuvása, az ép ésszel való túlélésért imát mondók sokasága mind a számlátokon van. Írjuk mi mind ezt a számlát, és alig van már hely a lap alján. Ez az utolsó lap. Ha ez betelik, szerintetek mi fog történni? Úgy van! Dehogy vagytok böszmék, csak gonoszok. Benyújtja nektek a milliónyi éhes száj, a tönkretett, megsarcolt, több nemzedékre elõre eladósított ország. HÉ, MÛANYAG PARLAMENT! EZ A VÉG! Egyszerû szavakkal írtam, hogy az agyrohasztó nemináriumokról a gengszterváltás kiválóan spontán elõolajozott idõgépének jóvoltából nyakunkba ideragasztottak, a vén vörös trottyosok, meg az ivadékaik is megértsék. EZ A VÉG! Ennyi volt. Egy lépésetek maradt. HÁTRA ARC, LÉPÉS INDULJ! A határon túlról se nézzetek vissza, amikor az itt maradó, és a külföldrõl a körözésetek alapján visszaszolgáltatott, általatok ellopott pénzeket visszakapja ez az ország. Lassan mondom, hogy megértse minden fröccsöntött országvezetõ. Nem lesz visszautatok! Soha. Értitek? Soha. Budapest, 2007. augusztus 20., 20.00

Ha a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvényt a parlament az õsszel lényegi változtatás nélkül ismét elfogadja, az bizonyosan az Alkotmánybíróságon végzi. Mire azonban a bírák kimondják esetleges érvénytelenségét, nehezen viszszafordítható folyamatok kezdõdnek el. A jogszerûen és jóhiszemûen állami vagyont vásárló befektetõkkel nehéz lesz elfogadtatni, hogy az adásvétel érvénytelen. Ezért óriási felelõsség nehezedik a parlamenti többségre. Július 3-án hatvan közéleti szereplõ (a listát lásd alább – a szerk.) arra kérte a köztársaság elnökét, hogy a törvényt elõzetes alkotmányossági kontroll céljából utalja a taláros testület elé. Az elnök más eljárást választott.

Lengyel Károly

Az aláírók – köztük több volt vezetõ köztisztviselõ, a köztársaság korábbi elnöke, számos akadémikus, polgármester, országgyûlési képviselõ, mûvész, egyetemi tanár – nem adják fel. Még az új ülésszak kezdete elõtt levélben fordulnak az országgyûlési képviselõkhöz, a vagyontörvény gyökeres felülvizsgálatát sürgetik, s azon lesznek, hogy a közvagyon sorsát érintõ döntés történelmi jelentõségére felhívják a közönség figyelmét. Jogállamban a kincstár kulcsa – érthetõ okokból – nem a miniszterelnök zsebében van. Lányi András Forrás: nol

25

Molnár Tamás vitaindítója a Magyar Gárda létrejötte kapcsán A nacionalista gyökerû nemzeti mozgalmak végsõ annektálása. Avagy a háttéralkukra épülõ, mesterségesen fenntartott polgárháború. Mottó: „A média-demokráciák korában nem kell már nácinak lenni, elég csak annak látszani. Nem kell már radikálisnak lenni sem, csak annak tetszeni. Jobb és baloldalinak sem kell lenni már, csak úgy tenni, mintha…” A NEGATÍV UTÓÉRZET. Joggal lehetünk szkeptikusok. Napjainkban Magyarországon az elhazudott rendszerváltás utáni évtizedek legnagyobb válsága bontakozik ki. Soha nem látott nemzetközi méretû politikai lejárató kampány indult el a gyökeres változásokat sürgetõ, parlamenten kívüli nemzeti mozgalmakkal szemben. A hatalmát féltõ, morálisan végleg megbukott politikai „elit”, az elhúzódó polgárháborúban érdekelt politikai pártok, valamint a hátuk mögött megbúvó korrupt gazdasági oligarchák -a figyelemelterelés céljából-, nívótlan nemzetközi mûbalhék és növekvõ belsõ félelmek irányába terelik az országot. Egyre duzzad a lakosság köreiben a gyûlölet és megosztottság, amely kedvezõ táptalajt nyújt, az oszd meg és uralkodj elvének. A fokozódó gazdasági összeomlás megoldása helyett a balliberális oldal, most az antiszemita és náci-kártya kijátszásával, a rablógazdálkodás utcákra tett, megvert és elnyomorított veszteseit kiáltja ki fõbûnösnek. Az ezerszer elátkozott magyar nemzeti radikalizmus -amelynek ideológiai gyökerei sohasem a nemzeti szocializmusból, hanem Trianon okán és a megsértett magyar identitás kapcsán egy egészséges nacionalizmusból fakadtak-, nem tud védekezni az egyívású parlamenti pártok globális támadása ellen. A Magyar Gárda ügye a kétpártrendszer végsõ kialakítása során csupán ócska politikai eszközzé silányult, melynek kapcsán az ellenzék legnagyobb pártjába lehet majd annektálni a megtört és megfélemlített nemzeti érzelmû szavazókat. A Magyar Gárda akaratán kívül megsértette az uralmon lévõk erõszak-monopóliumát, amiért nyilván vesznie kell! A tudatosan felépített média-hadjárat legfõbb célja, hogy örökre összemossa a radikalizmust a szélsõséggel, majd ellehetetlenítse /az antikommunista, nacionalista, unió-ellenes, hagyományõrzõ, félkatonai csoportokat/, és a Fidesz irányába terelje az eddig önálló és sokszínû, változásokat követelõ alternatív civil kezdeményezéseket. Szinte biztos, hogy a negatív hatású médiatõkét már nem lehet átváltoztatni pozitív irányú politikai tõkére! A Jobbik, jó szándékú integrációs törekvései ellenére nagy kommunikációs szívességet tett a kormánykoalíciónak és a radikális szavazókra áhítozó Fidesznek, miközben politikailag teljesen lenullázta a nemzeti oldal szétágazó és színes önszervezõdéseit. Ez a Fideszhez közelítõ elhibázott stratégia és taktika most felszámolt minden akadályt az eljövendõ, civil kontrol nélkül mûködõ kétpártrendszer elõtt. Ilyen lejárató kampány után szinte bizonyos, hogy a két szembenálló vezérnek, Gyurcsánynak és Orbánnak együttes politikai legitimitást és kormányzóképességet biztosító hazai és nemzetközi erõk, nem engednek majd felállni, és a parlamentbe bekerülni semmiféle nemzeti érdekeket védelmezõ új, ám jó elõre megbélyegzett, bûnös stigmával ellátott formációt, amely alternatívaként meghaladhatná a jelenlegi értelmetlen és álságos MSZPFIDESZ szembenállást. A kormányfõ egy vérprofi provokátor, aki beteges perverzitással benzint locsol a parázsló politikai vitákra. Nyíltan 26

elõidézi a konfliktust, hogy aztán kiélvezze az eldurvuló konfrontációt. Gyurcsány az erõszak területén nem tud veszíteni, hiszen ez igazi lételeme. JOBBOLDALI FONDORLAT. Miközben már egy szerencsétlen verebet sem látni az iszonyatos kartácstûzben, mindenki elfeledkezik arról, hogy mindkét szembenálló nagy politikai tömörülésnek régóta van már saját õrzõ-védõ magánhadserege, és az ellenfél titkait kikémlelõ titkosszolgálata. /Õk persze sokkal okosabban csinálták, nem kötötték be közvetlenül semmiféle párthierarchiába a háttérben megbúvó fegyvereseiket!/ Arról is mindenki megfeledkezik, hogy a jelenlegi kormányzat saját párt-milíciaként kezeli, a brutalitásra szakosodott állami rendõrséget és a félelemkeltõ provokációkat kitervelõ titkosszolgálatokat. Az elõzményekrõl sem beszél senki szívesen, pedig nem ok nélkül tört ki a jelenleg dúló gárda-láz. Az eredeti ötlet Simicskó Istváné, akinek Nemzetõrséget vizionáló elképzeléseivel még a nagyokat blöffölõ Orbán is azonosult a 2002-es választási kampányban. Aztán jöttek a Kossuth téri drámai események, amelyek ismét aktualizálták az önvédelmi gárdák felállításának fontosságát. Az alternatív szervezõdések láttán azonban –azért, hogy kifogják a szelet a vitorlából-, a felpuhult Fidesz ebben az évben már nem merte a nemzeti szót felvállalni, inkább rászervezte a Magyar Gárdára a HM keretein belül létrehozandó, Szekeres által irányított Honi Gárda ötletét. A folyamat mára megállíthatatlan lett, de nem csak Gyurcsány Ferenc és kormánya elleni fokozódó gyûlölet miatt. A félkatonai civil szervezõdések igényéhez sok megalapozott indok is elvezetett. Elsõsorban a hazug és brutális hatalomgyakorlás, az alkotmányos és emberi jogok folyamatos lábbal tiprása, a leépített és szétzüllesztett hadsereg, a közvetlen pártirányítás alá került karhatalom és titkosszolgálat, az iskolákból számûzött hazafias nevelés, és nem utolsó sorban a gyenge, gyáva és megalkuvó parlamenti ellenzék. Nem véletlenül gyorsult fel a szervezett és hierarchikus közösségek építése a szó szerint összevert nemzeti radikálisok csoportjaiban. Nagy volt az elkeseredés és az útkeresés utáni vágyakozás, hiszen ezek a körön kívülre szorított nemzeti mozgalmak már minden lehetséges békés eszközt kipróbáltak, sikertelenül. Próbálkoztak vallási, kulturális, ideológiai, politikai közösségépítéssel, de a cinikus hatalom minden erõfeszítésüket lesöpörte. Próbálkoztak a Szent Korona tanra felépülõ alkotmányozással, õstörténettel, valláskritikával, elit és rendszerváltás kritikával, fogyasztóvédelemmel és ökológiai tudatossággal, még a választási rendszer átalakításának (demokratizálásának) ötletével is, ám a népképviselettel megbízott öntelt hatalom néma maradt. A békés, jó szándékú civil kezdeményezések sorra elfáradtak és kimerültek. A sikertelenségnek azonban volt még egy fontos oka, ami a jelenlegi hatalommal szembeni ellenzék háromfelé tagoltságában keresendõ. A jelenlegi hatalommal szembenállók elsõ körét az elvakult orbánisták alkotják, akik magukon viselik a szemellenzõs személyi kultusz minden ismérvét. Ez a csoport már nem politikai, sokkal inkább vallási kategória, egyfajta bezárkózó és belterjes fanklubként mûködõ, hálaadó intézmény. Két elbukott országgyûlési választás után, az „egy a tábor, egy a zászló” elvén kívül, nem hat rájuk semmiféle racionális politikai érvelés. A második lényegesebb szélesebb kört az átlag jobboldaliak alkotják, akiknek elsõdleges politikai mozjó ha figyelünk

gatórugója a jelenlegi hatalom és Gyurcsány Ferenc elleni személyes gyûlölet. A harmadik szintén kisebb tábort a nemzeti érzelmûek alkotják, akik a rendszerváltás megkérdõjelezése mellett, egyszerre elítélik a Gyurcsány-Orbán jelenséget és a jelenlegi hatalmi paktumot, valamint határozott és önálló nemzeti érdekvédelmet akarnak. A nemzetiek és az elõzõ két tábor között azonban van egy lényeges törésvonal. Amíg egy átlagos jobboldali konzervatív minden esetben elítéli a nagy társadalmi traumákkal és megrázkódtatásokkal együtt járó forradalmi változásokat, addig az erõsen nemzeti érzelmû, nacionalista állampolgár naiv és idealista lelkesedéssel hisz az alulról szervezõdõ, minden rosszat megváltoztatni képes népi forradalmakban. A nacionalista nemzeti radikális embertípus tökéletes ellentétpárja az örök reformokban vergõdõ, „haladó” és világmegváltó, balliberális internacionalista radikálisnak, ám a sors tragédiájaként minduntalan meg kell tapasztalnia, hogy saját jobboldali szövetségese árulja el és szúrja hátba leginkább. Ez történt most is, amikor az egész Fideszes vezérkar a történelmi egyházakkal karöltve –immár sokadik alkalommal-, elárulta a felkínálkozó nemzetieket. VESZÉLYES VIZEKEN. Nincs min csodálkozni, hiszen lelke mélyén minden politikai szereplõ saját érdekei szempontjából akarta és vágyta ezt a most megszületõ Magyar Gárdát! Akarták a Jobbik-osok, akik nyílván nem számítottak ilyen hatalmas arányú és nagyságú nyilvánosságra. Nyilván nem hitték, hogy ilyen elemi erõvel áttörhetik az elhallgatás nyomasztó falait és kiléphetnek a bezárt gettóból. Akarták a Fideszesek is, hiszen nem véletlenül építettek már a kezdet kezdetén fékeket a rendszerbe. Nem véletlenül rakták oda a forradalmi radikalizmust valójában gyûlölõ, simulékony és képlékeny Bencsiket, és a honvédelmi koordinációval /?/ megbízott (a polgári köröket tökéletesen szétverõ) Hende Csabát. (A leggyengébb kezû, ám jó szándékú honvédelmi miniszterrõl, Für Lajosról most ne is beszéljünk!) A Fidesz ellenõrzést és közvetett irányítást akart, hiszen számára a pragmatikus végsõ cél, a nemzeti szavazók minél nagyobb arányú bekebelezése volt. Akarta ezt a gárdát a kormánykoalíció is, hiszen általa fedésben tudja tartani további népnyúzó „reformjait”. A kormány ezzel nemcsak hisztérikus szekérvárakat építhet maga köré, nemcsak újabb legitimitást szerezhet ellenõrzõ és rendõrállami ötleteihez, hanem lejárathatja az egész ellene tömörülõ jobboldalt, miközben megújult nemzetközi támogatást szerezhet õrült terveihez. De akarta ezt a félkatonai szervezõdést az uborkaszezonban végtelenül unatkozó, prédára váró média is. Az MDF mesterséges felépítése után, most ismét jó alkalom kínálkozott a nemzet elleni megosztó, irracionális gyûlöletkeltésre. (Érdekes, hogy most miért nem alkalmazták az évtizedek óta bevált elhallgatás taktikáját és módszerét? A némasággal, amellyel örökre tönkretették a parlamenten kívül rekedt pártokat, most nem operáltak, de nem szóltak az amerikai, svájci, izraeli pozitív gárdaalapítási példákról sem!) Az õszödi beszéd és az októberi forradalom közelgõ évfordulója szinte megkövetelte tõlük az elõzetes hisztériát. Az SZDSZ-hez közel álló körök most megint megmutathatták, hogy mire képesek az ország nemzetközi lejáratása során. /Annak ellenére, hogy az összes környezõ országban vannak hasonlatos kezdeményezések, a szerencsétlen sorsú Magyar Gárda veszélyességében ma már az SS-hez, az SA-hoz, és az iráni Forradalmi Gárdistákhoz hasonlatos. Egyszerre!/ Aztán jött a külpolitikai csapás annak, aki talán még kételkedett az elnyomó, apartheid típusú, globális gyarmatosító politikában. Tom Lantos a világbirodalom központjából a gárda kapcsán üzent a Likud magyar testvérpártjának, akik aztán gyorsan vették a lapot és Orbánnal az élen azonnali védelmet ígértek a Zsidó Világtanács elnökségének. Késõbb Pokorni (mi mást tehetett volna?) a Kossuth tériek után megint bátran lecsõcselékezte a frissen felavatott ifjakat. Aztán az eltervezett játék felborult, mindenki szaladt az események után. A Fidesznek hirtelen büdös lett, az MSZP-nek meg ellenkezõleg, létérdeke lett a Jobbik médianyilvánossága. Fontos lett számára, hogy a lassan már lámpással sem látható MIÉP-mumusa után, legyen ismét jó ha figyelünk

valami tetszetõs rettegni való a félelemben tartott lakosság köreiben. Nem csak a kormányrúd várható csapódása ütött vissza. Visszaütött a jobboldalra, az egy a tábor, húzd meg, erezd meg, beteges kettõs kommunikációja is. Visszaütött ez a nagy álszent, mindent bekebelezni akaró, össznépi összefogás! Beszakadt megint a vékony jég a vezénylõ tábornok egyhelyben toporgó talpai alatt. Elszabadult a médiában az eddig gyeplõn tartott, szeplõtlen radikalizmus. Ellenzéki asszisztálással bejöttek Fletó népszerûségnövelõ tervei. Aztán a rend kedvéért a polgárháborús mûellenfelek a kamerák elõtt kényszeredetten összeölelkeztek. Mintha minden megoldódott volna, nemzetközi sajtótájékoztató keretében csókot dobtak a nagyvilágnak. A romok között igyekeztek elhessegetni saját politikai felelõsségüket. MIT HOZ A JÖVÕ? A nemzeti mozgalmakra irányuló veszély azonban nem múlt el. Sõt, most már minkét irányból nyíltan a parlamenten kívüli civil erõk felszámolására törekednek. Az egyik oldalon ott áll a nacionalista politika ellen összezáródó nemzetközi /globális/ politikai erõtér, amelyet teljesen elképesztõ módon a pöttömnyi Magyar Gárda generált és hozott mûködésbe. Ott az egyre agresszívabb kormányzati kommunikáció és félelemkeltõ agymosás. Ott vannak a kíméletlen karhatalmi provokációk és titkosszolgálati beépülések. (A kommunisták mindig híresek voltak a belsõ bomlasztás technikáiban!) Végül, ott a népnevelõ média és maga az elhülyített tömeg. Emellett ott a másik, baráti /?/ és saját oldal indulatosan romboló szándéka is! Elindulhat egy áldatlan, egymást gyötrõ és kifárasztó politikai versengés. Felerõsödhet a megosztottság. A kevés okos és irányító képességû karizmatikus-vezetõ mellett, megjelenhetnek majd az öntörvényû és önjáró egoisták, a küldetéstudatos utcai harcosok (már azt is tudjuk, hogy ki küldte õket!) és a nagyhangú vezéregyéniségek. A szervezeti, vezetési és emberi hiányosságokra, és a fegyelmezetlenségre a Fidesz is rájátszik majd. Eljátssza a szokásos forgatókönyvet: Elõször beépül és segít, aztán kihátrál, késõbb megtagad, legvégül megtört tékozló fiúként keblére ölel és befogad. Ennek a mostani tragikomikus történetnek a nemzeti radikalizmus szempontjából két olvasata van. (Sajnos tudnunk kell, hogy minden hasonló esetben a rosszabbik forgatókönyv érvényesül!) Az elsõ szerint elnémul, kivérzik, és beolvad a felszalámizott nemzeti /nacionalista/ érdekvédelem. A második szerint a nyomás ellenére megerõsödik és felmelegíti a jelenlegi lejegelt polgárháborút. Igazából egyik megoldás sem tökéletes. Most a Magyar Gárda kapcsán úgy tûnik, mintha belefaroltunk volna egy egyirányú zsákutcába. A történek ellenére mégis meg kell próbálnunk modellezni a parlamenten kívül maradott erõk lehetõségeit. Mi várható tehát? 1. A kormányoldal továbbra is minden nemtelen eszközt bevet a propagandaháborúba, és továbbra is irányítani fogja a közbeszédet. 2. Megújult nemzetközi /külsõ/ legitimációt szerez magának, és népszerûségét részben visszaszerezi a balliberális kormánytöbbség. Létrejönnek és megerõsödnek a féllegális és radikális /marxista/ baloldali képzõdmények. 3. Felerõsödõ Fideszes kontroll és felügyelet mellett a legnagyobb ellenzéki párt folytatja a „Barikád-effektust”, amely szerint csak az lehet autentikus jobboldali, aki elismeri a legnagyobb polgári párt örökös hegemóniáját. 4. Politikailag, ideológiailag és gazdaságilag bezáródik a tér a parlamenten kívül rekedt nemzeti érzelmû, érdekvédõ mozgalmak körül. 5. Nemzetközi és hazai nyomásra a Fidesz kiegyezési kényszere felerõsödik a kormányoldal irányába. 6. A kormánytöbbség megpróbálja rátolni a radikálisokat a Fideszre, aminek hatására elgyengülnek a nemzeti ellenállás keretei. 7. Tovább erõsödik a kétpártrendszeri struktúra, mindkét oldal kihasználja a konfrontációból adódó lehetõségeket. 27

8. Folytatódik és fokozódik a harmadik köztársaság válsága Ez nyílván egy igen borús elõrejelzés, amely mellett indokolt egy kevésbé valószínû pozitív lehetõség felvázolása is. Ennek eshetõsége azonban igen csekély. Lássuk tehát: 1.A Fidesz önként feladja eddigi hibás stratégiáját és ellép a nemzeti radikálisok mögül, hagyja õket önállóan kibontakozni. 2. Az emberek egyre inkább átlátnak a szitán, kihat rájuk a kormányfõ eszelõs gyûlölete, amelynek hatására mind nagyobb tömegek sodródnak a nemzeti radikálisok táborába. 3. Kiszakad a Fideszbõl a nemzeti radikalizmus politikai képviselete. 4. Feladja megalkuvó, áruló és konformista magatartását a magyar értelmiség jobbik oldala és egyöntetûen csatlakozik egy új rendszerváltáshoz, a negyedik köztársaság álmához. 5. Kirobban egy össznépi elégedetlenség hatására fellángoló lázadás, amely elûzi a jelenlegi politikai elitet. 6. Létrejön az új, megtisztult erkölcsi rendre épülõ köztársaság. A Magyar Gárda megalakulása kapcsán sajnos azt gondolom, hogy ez utóbbi folyamat jelenleg teljesen elképzelhetetlen. A FELKÍNÁLT ZSÁKUTCA. Végezetül szólni kell néhány szót a Jobbikról, amely hosszú elhallgattatás után bátran kártyát húzott a 19-re. Szólni kell arról a teljesen érthetõ politikai magatartásról, amely új radikalizmust ígért és új szövetségi viszonyt alakított ki a Fidesz mellett. Beszélni kell errõl, hiszen a történelmi pártok, a Miép, a Harmadik Út, a polgári körök és a Kossuth téri tüntetõk szétverése és cserbenhagyása rádöbbentette a Jobbik vezetését arra, hogy csak a Fidesz felé fordulva törhetnek ki a számukra felállított politikai karanténból. Azt gondolták, hogy az ellenoldali SZDSZ mintájára, parazitaként behatolhatnak a nagy gyûjtõpárt testébe, és ott szép lassan elfogadtathatják radikálisan nemzeti nézeteiket. Volt is ennek némi alapja, hiszen a polgári párt már számos egykori kollaboráns radikális értelmiségit befogadott saját sorai közé. A Jobbik azonban a kínálkozó analógia kapcsán két dolgot elfelejtett. A közeledés során, messze nem volt akkora saját gazdasági, politikai és média potenciálja és tömegtámogatottsága, mint az ellenérdekelt szadesznek. Ráadásul elfelejtette azt is, hogy ez idáig még senki nem jött ki épp bõrrel, a Fidesszel történõ politikai fúzió kísérleteibõl. Ennek ellenére az ötlet az önkormányzati választásokon fényesen bevált, hiszen a helyi érdekek sok helyen messze át- és felülírták az országos érdekeket. Ezek után sokan azt gondolták, hogy a Jobbik

majd egyfajta nemzeti szubkulturális egyesületként Horthyzva, Turulmadarazva, Árpádsávot lobogtatva, cigányozva és buzizva elvergõdik a választásokig, és ott ismét alkalmi szövetségkötések eredményeként a Fidesz gyámkodása alatt, néhány vezetõt becipel a parlamentbe. Arra senki sem gondolt, hogy ezt az igen pragmatikus megfontolást megzavarja valami. A Jobbik azonban egy váratlan húzással, a Magyar Gárda ötletével hirtelen messze túllépett a csurkizmus elöregedõ és haldokló, verbális radikalizmusán. (Szegény MIÉP, minõ képtelenség, most a Lámpás-program keretében feltartott kézzel akar a Fidesz alá bevonulni!) A Jobbik kihasználva az egyre népszerûbb Gyurcsány ellenes radikalizmus hullámait, buta Fideszes segédlettel és körítéssel félkatonai szervezett milíciába öntötte az eddig parttalan és szétesett nemzeti radikalizmust. Ezt az új szervezetet lényegében a gyurcsányi önhittség és az orbáni telhetetlenség emelte magasba. A Jobbik nem tett mást, mint felismerte a kínálkozó történelmi lehetõséget. Szembesítette önmagával a szétrohadt politikai elitet. A Magyar Gárda azonban a nyilvánosságnak köszönhetõen messze túllépett eredeti funkcióján. Virtuálisan ugyan, de megkérdõjelezte a kialakuló kétpártrendszer hatalmi monopóliumait. Felvetette ebben a hatalmas rendetlenségben a rend lehetõségét. Ezért van az, hogy az egyre mélyülõ magyar társadalmi válság minden félelmével, hazugságával és hisztériájával együtt felbugyog a gárda körül. Most nem az lesz a kérdés, hogy mit tesznek a pojáca politikusok, hanem az, hogy miként reagálnak erre az ötletre a hétköznapi emberek. Ha a hatalmas nyomás és félelemkeltés ellenére lesz kellõ tömegtámogatottsága az elképzelésnek, az átírhatja a magyar pártpalettát, szétrobbanthatja a korrupt kétpártrendszert. Ha nem, akkor lehet, hogy az egész megbélyegzett magyar nemzeti érdekvédelem örökre sírba kerül. A jelenlegi körülményeket és jeleket ismerve azonban, szkeptikus vagyok. Mindig jobban hittem a kultúra közösségépítõ erejében, mint a fegyverekében. Sokan azt gondolják, hogy az igazság olyan, mint egy pénzérme. Mindössze két oldala van. Elfeledkeznek arról a vékonyka pengérõl, amely az érme vastagságát jelenti. Sõt, elmennek a leglényegesebb dolog mellett is, hiszen nem veszik figyelembe, hogy melyik uralkodót ábrázolja az érmén lévõ dombormû. Ezért van talán az, hogy az igazság sohasem egyezik a bölcsességgel. Szeretettel ajánlom ezt az írást Vona Gábornak, a Jobbik elnökének. Molnár Tamás publicista

„Gyurcsány Ferenc rövid tündöklése és hosszú bukása vezetett oda, hogy a miniszterelnök ma már nem az ország vezetõje, hanem bûnbak.“ Tamás Gáspár Miklós esszéjét az õszödi beszéd kiszivárogtatásának egyéves apropójára közöljük. Valamelyik lapban láttam a fényképet Gyurcsány Ferenc miniszterelnökrõl, a Magyar Szocialista Párt elnökérõl. A háta mögött Bibó István és Kassák Lajos fotója látszott. A mindenségit – gondoltam -, ezt megírom. A kitûnõ újságíró, akinek ezt megemlítettem, kinyomozta, hogy Gyurcsány Ferenc pártelnöki dolgozószobájának falán nemcsak ez a kettõ található, hanem összesen nyolc, azaz: Kossuth Lajos, Ady Endre, Szabó Ervin, Kassák Lajos, József Attila, Bibó István, Kéthly Anna, Nagy Imre. A liberális Kossuth mellett hét szocialista, ebbõl öt marxista, kettõ – Ady és Bibó – nem. Ilyen gyönyörû arcképgaléria még nem ékesítette magyar kormányfõ dolgozószobáját. 28

jó ha figyelünk

Orbán ismét szembeköpte a parlamenten kívüli pártokat és a nemzeti radikalizmust! A Jobbiknak és a Magyar Gárdának selyemzsinórt küldött. (A Fidesz vezér Le Monde-nak adott interjúja nyomán.) Miközben a Magyarországon tartózkodó Sárközy a nemzetközi diplomáciában szokatlan módon szinte lekezelte lelkes magyar hódolóját, árulkodó interjú jelent meg Orbánnal az egyik legnagyobb francia napilapban. A Le Monde-nak nyilatkozó vezér szinte megismételte Kövér László minapi nyilatkozatát, miszerint nincs szükség új pártra a jobboldalon. Az elégedetlenkedõ és radikalizálódó pártszimpatizánsok ellenére, blokkolni kell minden ilyen irányú politikai szervezkedést. Az interjú során, az ex-kormányfõ teljes visszavonulót hirdetett. Tavaly õszhöz képest már nem nevezte illegitimnek a Gyurcsány kabinetet. Kijelentette viszont, hogy Magyarországon a demokrácia egyetlen reménysége (nem a magyar társadalom), hanem a jelenlegi a parlamenti ellenzék. Orbán szerint (az utcán nem), csak a közelgõ népszavazással lehet kormányt buktatni, hiszen gyõzelem esetén alapvetõen meg fog változni a helyzet az országban. A Fideszes kezdeményezés népszerûsítésén túl, Orbán árulkodó megnyilvánulásokat tett saját politikai krédóját illetõen is. Azt állította, hogy a referendum sikere érdekében ki kell használni/!/ a növekvõ radikalizmust, és fenn kell tartani/!/ ennek érdekében az utcai nyomásgyakorlást. A Magyar Gárdával kapcsolatban kijelentette, hogy ezt az ügyet is a Fidesz álláspontjának bemutatására használják fel. Orbán végül k ifejtette, hogy: -Az általunk képviselt demokratikus jobbközéptõl jobbra nincs jelentõs szervezet és NEM IS LESZ! Mindenesetre, ez része a személyes stratégiámnak. -nyilatkozta a volt miniszterelnök. Kommentár: Az interjúból jól kikövetkeztethetõ, hogy Orbán már régen nem meggyõzõdéses demokrata, hiszen nem szívleli az esélyegyenlõséget és a demokratikus politikai versengést. Nincs kétség, Orbán már túl van Csurka István találó jellemzésén. Nem egy -a külsõ körülmények fogságában vergõdõ-, szánalmas politikus, hanem a nemzetáruló „elit“-hez tartozó, kollaboráns irányító, akinek elsõdleges feladata a hatalom fenntartásán túl, az úgynevezett jobboldal teljes lefedése és kézben tartása. Nem véletlen, hogy évtizedek óta nem tud életképes, a választásokon gyõztes nemzeti-jobboldali politikai struktúra kialakulni és megszervezõdni. Orbán beteges rögeszméjévé vált az „egy a tábor, egy a zászló“ gondolata. Az események fényében ma már jól látható, hogy a Fideszes fõvezér hogyan törte tudatosan darabokra az antikommunista nemzeti ellenállást, és hogyan osztotta meg véglegesen a nemzeti radikalizmust. Nem járunk messze a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy a Fidesz segítségével létrehozott Jobbik a Miépes törzsbázis megtörésére szervezõdött, majd miután ez sikerült (A mór megtette kötelességét, a mór mehet!), a szintén Fideszes támogatással megszületett Magyar Gárda megtagadásával Orbán, most politikailag lenullázta a Jobbikot is. (Sajnálni való az a kézben tartott szalon radikalizmus, amely még rendezõként sem képes megjelenni a Gyurcsány kormány elleni tüntetéseken!) Orbán saját túlélése érdekében, szimpla eszközként használja a tõle függõ pártokat és civil szervezeteket, nagy szívességet téve ezzel a jelenlegi balliberális kormánykoalíciónak. A valódi népképviselet érdekében, ideje lenne már ez ellen is fellázadni!

AZ ANTIFASISZTA VESZÉLY Ezzel a nagy antifasiszta viselkedéssel sem kellene kérkedni. Az elvtársaknak eddig az volt a szerencséje, hogy csak igen szûrve kerültek be alapmûvek a Gulagról és a táborokról. Ma már bõven olvashatunk baloldali szerzõktõl is vadonatúj információkat, amelyek nem vágnak egybe az egyoldalú – nácik és áldozataik – szovjet blokkban honos paradigmával. Eddig csak szóbeszédbõl hallottuk, hogy a koncentrációs táborokban a kommunisták igyekeztek minden tisztséget megszerezni maguknak. Ez egyfelõl dicséretes volt, mert adott a túlélésre némi esélyt, másfelõl a táborlakók rettegtek a sztálinista kommunistáktól, akik habozás nélkül küldték halálba trockista vagy jobboldali elhajló elvtársaikat, de adott esetben elvtársaik mentésére vétlen áldozatok nevét írták a halállistákra. Felhívott engem egy idõs úr és következõket mondta: „Az összes elhatárolódást követelõ antifasisztának üzenem: Elõször el kellett határolódnom Schlachta Margittól. Aztán Kovács Bélától, aztán Kéthly Annától, Nagy Ferenctõl. Késõbb Tildy Zoltántól, Mindszenty Józseftõl és Grõsz Józseftõl. Majd Nagy Imrétõl és bandájától, Tóth Ilonától. Minden alkalommal kiderült, hogy hazudtak nekem, mert ezek az emberek nem voltak sem bûnösök, sem hazaárulók, sem gazemberek. Hát ezért nem határolódok el Wittner Máriától.“ Mit mondhatnánk erre? Az Ifjú Gárdát szegény Alekszander Fagyejev hatszor írta át, mert Sztálinnak nem voltak eléggé antifasiszták a szereplõk. Végül a szerzõ öngyilkos lett. Többek közt nem bírta regényeinek nyomasztó hazugságait. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet

Molnár Tamás Nemzeti Radikális Platform – ÚDK

*** Tamás Gáspár Miklós esszéje elsõként az Élet és Irodalom hetilap idei 32. számában jelent meg augusztus 24.-én. A mostani közlésben a szövegközi alcímezés a szerkesztõség munkája. Kossuth és Nagy Imre kivételével egyiküknek se volt soha valóságos hatalma. E két nagy államférfi kivételével egyikük politikai preferenciái se érvényesültek soha. Csak Nagy Imre volt közöttük a szó történeti értelmében végig „kommunista“ – József Attila csak egy darabig, aztán baloldali szociáldemokrata lett -, de ezt Nagy Imre „kommunisták“ általi meggyilkoltatása, azt hiszem, semlegesíti. Egymással se könnyen férnek össze. A legnehezebben persze Kossuth illik ide, akit a forradalom elsinkófálásával vádolt fõmûvében Szabó Ervin (és – implicite – Ady). Szám szerint a legtöbben – négyen – álltak a szociáldemokrácia baloldalán: Szabó, Kassák, József, Kéthly. Bibó és Nagy Imre politikai írásainak terjedelmes korpuszában errõl a hagyományról szó sem esik. KÖZÖS BENNÜK: mind a nyolcan forradalmárok voltak. Még Kossuth Lajost se véve egészen ki, mindannyiuknak súlyos kételyeik voltak a polgári liberalizmussal és a polgári demokráciával szemben – Szabó Ervin és Kassák egyenesen gyûlölte az effélét -, természetesen mind a hét szocialista esküdt ellensége volt a kapitalizmusnak. A nyolcból hét – itt Kéthly Anna a jó ha figyelünk

kivétel – ellenfele volt az ún. „nyugati orientációnak“, híve viszont a kelet-európai népek összefogásának, kezdve az idõs Kossuth Lajossal. Gyönyörû arcképcsarnok, írtam az imént, ám persze az üzenete éppen az ellenkezõje Gyurcsány Ferenc politikájának, érzülete az ellenkezõje a forradalmat (mint olyant) lebecsülõ, március 15-ei Gyurcsány-beszédnek, nem beszélve arról a Gyurcsányról, akinek a politikai eszményképe – egyik meghökkentõ nyilatkozata szerint – bethleni gróf Bethlen István, aki a fölsorolt nyolc ember eszméinek hatásos és ügyes eltiprója volt a maga idején, s aki épp úgy a „hazugság“ ideáltipikus megtestesítõje volt Bibó életmunkájában, mint dr. szegedi és borosjenõi gróf Tisza István az Adyéban. (Kettejük „ideáját“ persze Szekfû köti össze és teszi eggyé.) Mi az ördögöt gondolhatott Gyurcsány Ferenc, amikor ezt a nyolc fényképet fölaggatta (vagy fölaggattatta) a falára? A válasz erre Gyurcsány Ferenc egész pályafutásának elemzésében rejlik. Ez a pályafutás a kívülálló, a föltörekvõ plebejus dacreakcióinak, önmagát vállaló gõgjének és a följebbvalókhoz, elöljárókhoz való asszimilációs vágyának az egyedülálló keveréke. Gyurcsány elõször is bebizonyította, hogy a majdnem lumpenproletár sorból föl tud törni, diplomát és fontos tisztséget szerez. Másodszor: bebizonyította, hogy a sikerét lehetõvé tévõ rendszernek és az õt fölemelõ politikai szervezetnek (a Kommunista Ifjúsági Szövet29

ségnek) a ballasztjától megszabadulva, ismét a semmibõl elindulva az új rendszer jelképei – a sikeres, dúsgazdag üzletemberek – közé, megint az élre tud kerülni. Harmadszor: bebizonyította, hogy a közélettõl távol álló nagytõkésként, újra csak kívülrõl, be tud törni a politikába, s megszédítve és elszédítve vetélytársait, képes – csellel, furfanggal, okossággal – szert tenni a fõhatalomra, a végrehajtó hatalom feje lesz és a legnagyobb, legbonyolultabb, a legtöbb s zenvedélyt kiváltó magyarországi párt elnöke. DE EZ NEM ELÉG: a többszörös osztályárulás közben hûségét is bizonyítani akarja. A KISZ-ben reformer, következetlen, lojális lázadó: sikerember, de megzabolázhatatlan proligyerek, nem holmi apparatcsik. A rendszerváltás – felõle nézve: a rendszer bukása – után apolitikus újgazdagnak látszik, de közben beházasodik a régi bolsevik fõnemességbe. A tõkés rendszer magyarországi vezetõje lesz, de közben ad rá, hogy baloldaliságát hangsúlyozza, hogy nem felejti el „a pápai gyerek“ nyomorát, megalázottságát, zavarát, sértõdöttségét. Balra viszi a szocialista pártot, viszonylagosan „baloldali“, „népbarát“ választási kampány után szerzi meg újra a miniszterelnöki tisztséget. Be akarja bizonyítani, hogy volt KISZ-funkcionárius létére igaz modern demokrata tud lenni, s evvel azt is, hogy a pártállam volt apparátusa nem áll gazemberekbõl, mai teljesítménye alapján igenis rehabilitálható. Ne horgasszuk le a fejünket, elég a szégyenbõl, elég a bûntudatból – üzeni Gyurcsány körülbelül egymillió embernek. A Gyurcsány üstökösszerû fölemelkedésével és hullócsillagszerû zuhanásával kapcsolatos népi mítoszok középponti eleme „a hazugság“. Ennek a merituma bizonytalan. Az tény, hogy a politikájában beállott változást eltitkolta a választók (sõt: a saját pártja) elõl (s ennyiben aktívan és tudatosan megtévesztette õket), de hogy ezt sokkal elõre kitervelte volna, abban kételkedem. Sokkal valószínûbb, hogy ez az egyszerre gõgös és hiú (ez a két tulajdonság általában ellentétes) pávakakas egyszerûen kénytelen volt megváltoztatni a politikáját, de mivel azt nem bírná elismerni, hogy olyasmit tett, ami ellenkezik a szabad akaratával, hogy valaki vagy valami rákényszerítette valamire, inkább azt hazudja, hogy mindig is ezt akarta, tehát azt hazudja, hogy hazudott. Márpedig – akár „tudta“ elõre, akár nem – politikája megváltoztatására, a pénzügyi ortodoxia dogmáihoz való visszakanyarodásra, a dolgozók (ide tartoznak a volt és a jövendõ dolgozók, a nyugdíjasok és a diákok is) életszínvonala elleni támadásra, a szociális ellátórendszerek és a honpolgárok önfönntartását és kommunikációját (vasút, posta, energia, egészségügy, szociális intézmények, iskolák) biztosító állami intézmények szétbontására kényszerítette a Gyurcsány-kormányt a nemzetközi tõke intézményrendszere – nyílt és nyilvános nyomásgyakorlással – teljes összhangban a nemzeti tõke érdekképviseleteivel. Utódait épp így fogja majd kényszeríteni – csak ezeket az utódokat már nem fogják nyomasztani az elviselhetetlen politikai válság tehertételei. Szemben vetélytársaival, van annyi történeti-társadalmi intuíciója, hogy megérezze, melyik is voltaképpen a kései modernség igazi arisztokráciája. Ez – elsõ renden persze a huszadik században, s már nem sokáig! – a baloldali értelmiség. Arisztokráciát mondok, és nem uralkodó osztályt. A korai kapitalizmusban is a burzsoázia volt az uralkodó osztály, de a szimbolikus szférában sokáig a fõrendeké volt a fõség. A burzsoázia politikai hatalma soha nem volt szilárd a történelemben. Gondoljuk meg: 1944-ben a Chorinokat, báró Kornfeldeket, báró Ullmannokat, a honi kapitalizmus legfontosabb alakjait, látszólag a politikai rendszernek is tartópilléreit, Horthy és Bethlen támogatóit a legsimábban ki lehetett forgatni a vagyonukból és kizsuppolni az országból anélkül, hogy a rendszer megrezdült volna. Próbálták volna meg ugyanezt a hitbizományokkal, a holtkézi vagy káptalani birtokokkal. 30

Jókó Csaba karikatúrája A MODERN NYUGATI KAPITALIZMUSBAN a szimbolikus szféra majdnem annyira fontos, mint a közjogi-politikai és a gazdasági hatalom vagy befolyás, hiszen a kapitalizmust (a minden osztálytársadalomra jellemzõ intézményes kényszernek a piaci szabadság miatti csökkenése folytán) elsõsorban a tág értelemben vett kultúra tartja össze mint „társadalmat“. Amint ezt a konzervatívok is elismerik, a kapitalizmus kultúrája mindig „az ellenfél kultúrája“ (adversary culture: Lionel Trilling, Daniel Bell fogalma), lényege szerint szocialista – csak 1989 után lett mindenütt túlnyomórészt rendszerhû (liberális), ezért lassan el is veszti a jelentõségét. Az ellenfél kultúrája nélkülözhetetlen volt a tõkés rendszerben, kiirtása – mint a fasiszta, náci és a rokon „szellemiségû“, tekintélyelvû rendszerekben – katasztrófához vezetett, nem utolsósorban a rendszer számára. Mivel a volt szovjet tömb országaiban az arisztokrácia befolyását (már ahol volt) szétzúzták, az antikapitalista ellenkultúra nem nagyon alakulhatott ki (természetesen), a baloldali értelmiség habitusa és pozíciója kétértelmûbb és bizonytalanabb volt, establishment- és rendszerellenes mivolta 1989 után rendszertámogató, „államfönntartó“, staastragend vonásokkal dúsult föl. Így lehet a nálunk – pontatlanul – liberálisnak nevezett értelmiség egyszerre a többség által (tegyük hozzá, tévesen) „deviáns“-nak tartott ilyen-olyan kisebbségek támogatója, védelmezõje és az „improduktív“ csoportok, enklávék, szubkultúrák kirekesztését okozó kései kapitalizmus híve. Egyszerre. Az ancien régime, a „bolsevista“ ci-devant nómenklatúra szociokulturális stigmáitól megszabadult Gyurcsány, elsõként az „utódpárt“ vezetõi közül, megszerezte „az ellenfél kultúrájának“, az újbaloldaliból és ellenzéki ellenállóból, az ancien régime hipermodernista, majd posztmodernista ellenzékébõl nagyrészt polgári liberálissá vált értelmiségnek a bizalmát. Ez elképesztõ fegyvertény – hiszen közben ennek az értelmiségnek „az adekvát osztálypártja“, az SZDSZ ugyanezt a támogatást elvesztette, illetve csak mint Gyurcsány „másik pártja“ tartotta meg (annyira, amennyire). A korábbi kormányoknak lehetett hatalmuk, de – mivel a kapitalista társadalmak összetartó ereje a „kék vér“ és az államegyház tekintélye nélkül csak a kultúra lehet – nem volt legitimációs erejük és fényük. (Ez nem tévesztendõ össze a népszerûséggel: a legitimációs erõ több és kevesebb ennél.) Nagyon sajnálom, de már elõre meg kell vonnom tõle ezt a glóriát. Hiszen éppen õ volt az, aki a baloldaliságot kisajátítva a jó ha figyelünk

neoliberális-neokonzervatív offenzívával szembeni ellenállás dicsõségét átengedte a szélsõjobboldalnak. Az, hogy ma Magyarországon a „baloldali“ azt jelenti, hogy „kétes hírû, Amerika-barát milliárdos“, nem kizárólag a gátlástalan és lelkiismeretlen jobboldali propagandának köszönhetõ, bár ebbõl aztán igazán nincs hiány.

ember gõgje váltotta ki az eget rengetõ fölháborodást és a súlyos összecsapásokba torkolló zavargásokat. A hazugokat, akik azt hazudják, hogy nem hazudtak, nem bünteti a közvélemény, hi szen ez triviális, mindenki ezt teszi szüntelen – ám azt, hogy valaki azt állítja (vagy azt hazudja), hogy hazudott, már nem bocsátja meg.

ÁMDE HIÁBA RENDSZERTÁMOGATÓ ÚJABBAN A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI, EXBALOLDALI ÉRTELMISÉG (ez regionális sajátosság, legalábbis ebben a hihetetlen mértékben), a múltja és a habitusa establishment- és rendszerellenes, tekintélyellenes, államellenes. (Ezért vált ez a habitus e tartalmak összelappadásával együtt rémületesen üressé.) Ezért kell a mai magyarországi tõkés rendszer legfõbb vezetõjének hét szocialista, ebbõl öt engesztelhetetlen marxista arcképét kifüggesztenie a dolgozószobájában, hiszen „az ellenfél kultúrája“ által kisugárzott legitimációs erõt, fényt, ragyogást, „aurát“ nem nélkülözheti – miközben tudnia kell (bár soha ne becsüljük alá Gyurcsány bámulatos öncsalási képességeit), hogy a hét szocialista, az öt marxista gyûlölné, mai követõik pedig gyûlölik is azt a rendszert, amelyet irányít s amelynek õ a legfõbb reprezentánsa. Így aztán Gyurcsány bukásával – hiszen Gyurcsány az õszödi beszéd kiszivárogtatása és a 2006. õszi tüntetések brutális szétverése óta már bukott ember – az ún. balliberális értelmiség is megbukott, mert a rendszertámogató valóság és a zendülõ, antiautoritárius (ideológiai) gesztusrendszer párhuzamos fönntartása nem volt többé lehetséges. Ez az értelmiség most pártjára kelt a mindenkori hatalom mindenkori fõ eszközeinek – a megtévesztésnek és az erõszaknak -, ezért a történelem fölöttivé stilizált „ellenzéki“ imázs (legalábbis Magyarországon) egyszer s mindenkorra szertefoszlott. A Gyurcsány üstökösszerû fölemelkedésével és hullócsillagszerû zuhanásával kapcsolatos népi mítoszok középponti eleme „a hazugság“. Ennek a merituma bizonytalan. Az tény, hogy a politikájában beállott változást eltitkolta a választók (sõt: a saját pártja) elõl (s ennyiben aktívan és tudatosan megtévesztette õket), de hogy ezt sokkal elõre kitervelte volna, abban kételkedem. Sokkal valószínûbb, hogy ez az egyszerre gõgös és hiú (ez a két tulajdonság általában ellentétes) pávakakas egyszerûen kénytelen volt megváltoztatni a politikáját, de mivel azt nem bírná elismerni, hogy olyasmit tett, ami ellenkezik a szabad akaratával, hogy valaki vagy valami rákényszerítette valamire, inkább azt hazudja, hogy mindig is ezt akarta, tehát azt hazudja, hogy hazudott.

EBBEN VAN MÉLTÁNYOLHATÓ ELEM. Az, aki azt mondja, hogy hazudott és mégis azt várja el, hogy úgy bánjanak vele, mintha õszinte lett volna, az nem veti alá magát – még képmutató módon se – az ún. erkölcsi világrendnek, amellyel mindenki kiegyezik, tehát azt sugallja (vö. minden nagy dráma összes bukásra ítélt tragikus hõsével), hogy neki szabad, ami másnak nem, hogy neki meg kell bocsátani azt, amit másnak nem, sõt. Õt meg kell dicsérni azért, amiért másokat elmarasztalnak (ez utóbbi szolgálatot a „balliberális“ értelmiség – õszinte vonzalomból, nem hatalmi vagy anyagi érdekbõl, mint a Magyar Nemzet értetlen publicistái állítják olykor – megtette). Ezt az egyenlõk demokráciája nem fogadhatja el. A képmutató („én álszent olvasóm [hypocrite lecteur], képmásom, bús fivérem“ – írta Baudelaire) olyan, mint mindenki. Én soha nem hazudtam – mondja Orbán Viktor, akár minden átlagember. Ez ismerõs. Mindenki ezt mondja, tehát az összes hazug is. Talán nem tudunk fölnõni az ún. erkölcsi világrendhez, de elismerjük. Mint mindenki. Ha meg hát – esendõ emberek lévén – vétkezünk, akkor majd meggyónjuk (titokban!), oszt’ jó napot. Nem a hazugság ellen tiltakoznak az emberek – mindenki folyton hazudik –, hanem a hübrisz ellen. Ez még akkor is bántaná a közvéleményt, ha a vétkét pimaszul az arcukba vágó vezetõ politikája nem volna ellentétes a nép érdekeivel, eszméivel és érzékenységével. De hát az.

MÁRPEDIG – AKÁR „TUDTA“ ELÕRE, AKÁR NEM – politikája megváltoztatására, a pénzügyi ortodoxia dogmáihoz való visszakanyarodásra, a dolgozók (ide tartoznak a volt és a jövendõ dolgozók, a nyugdíjasok és a diákok is) életszínvonala elleni támadásra, a szociális ellátórendszerek és a honpolgárok önfönntartását és kommunikációját (vasút, posta, energia, egészségügy, szociális intézmények, iskolák) biztosító állami intézmények szétbontására kényszerítette a Gyurcsány-kormányt a nemzetközi tõke intézményrendszere – nyílt és nyilvános nyomásgyakorlással – teljes összhangban a nemzeti tõke érdekképviseleteivel. Utódait épp így fogja majd kényszeríteni – csak ezeket az utódokat már nem fogják nyomasztani az elviselhetetlen politikai válság tehertételei. Mindennek láthatólag semmi köze Gyurcsány személyes preferenciáihoz; Gyurcsány számára – igazi modern polgári politikus módjára – a szimbolikus szféra a fontos (ennek a mély megértése tette lehetõvé elsõ, ma már persze feledett sikereit, diadalait), és pont ebben a szférában érte a tragikus fordulat. Az a fordulat ugyanis, amely nem annak köszönhetõ, hogy hatalomra kerülve megszegte választási ígéreteit – ez sajnos banális és mindennapos mindenütt, habár vannak ritka kivételek, igaz, Magyarországon ilyen kivételek még soha nem voltak -, hanem annak, hogy beismerte: hazudott. Az ebben a beismerésben (vagy mérhetetlen retorikai túlzásban, amelynek a valószínû oka a személyes autonómia illúziójának a megõrzési szándéka, a valóság elhessegetése) rejlõ hübrisz, a magát a többieknél többre tartó jó ha figyelünk

GYURCSÁNY FERENC – kétségkívül a legérdekesebb vezetõ magyar politikus az utóbbi félévszázadban, aki még ma is, rettenetes bûnei ellenére, többet ér, mint politikus ellenfelei együttvéve – rövid tündöklése és hosszú bukása vezetett oda, hogy a miniszterelnök ma már nem az ország vezetõje, hanem bûnbak. Míg alapjában már megunt riválisa, Orbán – nem saját magának, hanem Gyurcsánynak köszönhetõen – fürdik a nép szeretetében, ostobácska könyve meg a bestseller-listák élén szerepel, Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke, a kormány vezetõje a közvélemény többségének szemében minden rossz kútfeje. A többség úgy érzi, hogy avégett, hogy bûneinktõl – önzés, igazságtalanság, egyenlõtlenség, hamisság – megszabaduljunk, Gyurcsányt el kell pusztítani. Ezt kevesen gondolják szó szerint, bár nem is tudom. Ilyen gyûlölet soha nem volt még politikai vezetõ ellen, pláne ilyen hosszan – nincs nyoma, hogy Szálasit vagy Rákosit ennyire és ennyien gyûlölték volna, pedig hát Gyurcsány nem diktátor és nem tömeggyilkos, hanem gyönge kezû, következetlen és balszerencsés, ám alapvetõen liberális politikus. Különösnek tetszhet, pedig logikus, hogy éppen kiátkozottságából merít most erõt. Gyurcsány – minden elképesztõ mutatványa és hihetetlen személyes teljesítménye ellenére – bizonytalan ember, aki a bámulatos önhittség és a gyötrõ önbizalomhiány végletei között hányódik, innen (is) az emésztõ szeretetvágy (ebben Bill Clintonra, egy másik „sokra vittem“ szegény fiúra hasonlít föltûnõen), az elapadhatatlan szükséglet a dicséretre, elismerésre, helyeslésre. (Ez nincs meg Orbánban, ezért is érzi mindenki, még azok is, akik kedvelik vagy tisztelik, hogy Orbán hideg ember. Mindegy neki, mit gondolnak róla. Oderint, dum metuant, gyûlölhetnek, csak féljenek.) Gyurcsánynál ennek az elismerésnek a démoni visszája a csaknem össznépi gyûlölet, amelyet magára vont. EZ AZ Õ NAGY – ÉS A LEGUTOLSÓ – ESÉLYE. Ugyanis a politikája (de voltaképpen a hübrisze) elleni tömeges tiltakozást a kezébe vette a posztfasiszta szélsõjobboldal, amelyet Orbán 31

Viktor már nem szelídíthet meg és törhet össze olyan könnyen, ahogyan tönkretette a kisgazdákat, a MIÉP-et (de a régi MDF-et és a régi, a voltaképpeni KDNP-t is), már csak élettani okokból sem: a mostani szélsõjobboldal irányítói nem vénülõ cinikusok, hanem fanatikus, könyörtelen és tudatlan fiatalok. A posztfasiszta, kriptohungarista stb. szélsõjobboldal önmagában is épp elég undorító, de ez nem minden. Amit a tesztoszterontól és adrenalintól begõzölt (stilizált) keretlegények és pártszolgálatosok mûvelnek, föltár valamit, ami csakugyan ijesztõ. Gyurcsány Ferencnek – pl. „a száz lépés“ programjában – módja nyílott volna arra, hogy ennek a viszonylag „haladó“ programnak érvényt szerezzen, persze így szembe kellett volna szállnia az Európai Unióval, a hitelminõsítõ intézetekkel, a közgazdászszakmával, a hazai „munkaadói“ érdekképviseletekkel, s ha õszintén beszél, elveszíthette volna a választásokat. (Ha lett volna türelme – tehetsége lett volna bõven! – és elegendõ befolyása, ellenzékben a maga képére formálhatta volna a pártját és fölkészülhetett volna tartósabb gyõzelmekre. A vereség nem mindig ártalmas a politikában.) Mindez külön-külön, de együttesen se lett volna akkora baj, mint a szociális ügy elválasztása a történelmi „baloldal“ maradékától és kiszolgáltatása a szélsõjobboldalnak, amellyel azért nem száll szembe – többek között – a közvéleménynek a jelenlegi koalíciós többséget alig egy éve hatalomra juttató része, mert a társadalmi igazságosság elve és a társadalmi igazságérzet (vagy az, amit Bibó „szociális érzéknek“ nevezett valaha) nem áll a kormánytábor mellett, amelyet az antifasizmussal azonosítanak. Nem szívesen rémítgetem az olvasót, s adja Isten, hogy tévedjek, de az a benyomás keletkezhetik, hogy hiába erõszakoskodott, ölt és cenzúrázott az 1989 elõtti, ún. „kommunista“ rendszer, hiába teremtett egyéni szabadságjogokat, pluralizmust, világi államot és „nyitottságot“ a rendszerváltás, a fölszín alól változatlanul bukkannak föl a Horthy-korszak – a maga idejében, ne feledjük, fölöttébb népszerûtlen Horthy-rendszer – „uralkodó eszméi“ (összefoglalásuk megtalálható a néhai dr. Juhász Gyula akadémikus sajnálatosan elfeledett remekmûvében), mintha ez volna Magyarország „természetes“ világnézete. Sovinizmus, irredentizmus, antiszemitizmus, idegengyûlölet, nõgyûlölet, tekintélyelvûség, klerikalizmus, paranoid „történeti“ legendák, politikai passzivitás, szolgalelkûség – párosulva a finomabb lelkeket sikolyra késztetõ rossz ízléssel, a Gyóni Gézákkal, Pekár Gyulákkal, Mécs Lászlókkal, Stróbl Alajosokkal, Wass Albertekkel, svábhegyi székely himnuszokkal, pruszlikokkal, vité zekkel, leventékkel, álmáltai állovagokkal, címzetes kanonokokkal, nemesi bálokkal és zászlóanyákkal. Igazolva érezhetik magukat a régi sztálinisták. 1988-ban, a nagy tüntetések idején állított meg az utcán egy galambõsz régi elvtárs, aki azt mondta nekem: „fiatalember, maguk azt hiszik, mint mi is 1945-ben, hogy itt demokrácia lesz; hát egy nagy frászt lesz; vagy maguk is bevezetik a diktatúrát, vagy jön a fasizmus“. Ezek a régi elvtársak most persze triumfálnak, aminél keserûbb élményem aligha lehet. HA EGYSZER MÁR GYURCSÁNY FERENCNEK AZ NEM SIKERÜLT, hogy õ legyen az összmagyarság imádott Fletója, ha már soha többé ebben az életben nem sétálhat az utcán testõrök nélkül, ha ad valamit a testi épségére, akkor még mindig lehet az antifasiszta kisebbségnek, a „progresszió“ kicsiny, modernista elitcsapatának a mártíromságra fölkészült vezére – itt a Gyurcsánnyal együtt megbukott 32

szociálliberális értelmiség is új föladatra, új küldetésre lelhet, s még a látszatokat is megmentheti -, és a politikai polarizáció beteges módszertanát követve legalább a nemes ügy nemesen vesztes hõsének a szerepében vonulhat be a történelemkönyvekbe. Nagyon sajnálom, de már elõre meg kell vonnom tõle ezt a glóriát. Hiszen éppen õ volt az, aki a baloldaliságot kisajátítva a neoliberálisneokonzervatív offenzívával szembeni ellenállás dicsõségét átengedte a szélsõjobboldalnak. Az, hogy ma Magyarországon a „baloldali“ azt jelenti, hogy „kétes hírû, Amerika-barát milliárdos“, nem kizárólag a gátlástalan és lelkiismeretlen jobboldali propagandának köszönhetõ, bár ebbõl aztán igazán nincs hiány. Az, hogy ma – az önsorsrontó szociálliberális sajtónak is köszönhetõen – Orbán Viktor tûnhet föl holmi „baloldali“ törekvések autentikus, hiteles képviselõjének (avval talán, hogy meghirdette a milliomosok osztályharcát a milliárdosok ellen?), bizony mindenekelõtt a Magyar Szocialista Párt vezérkarának (amelyet Gyurcsánynak, a várakozások ellenére, egyáltalán nem sikerült átalakítania) köszönhetõ, amely Gyurcsány I és Gyurcsány II – egymással szögesen, sarkosan ellenkezõ – politikáját ugyanavval a lelkesedéssel követte, ma pedig már (félelmében) egyre gyakrabban kifelé kacsingat. AZ, HOGY A FORDISTA KAPITALIZMUS („jóléti állam“, „a bõség társadalma“, „fogyasztói társadalom“, „ipari társadalom“, „újraelosztó etatizmus“, „a kereslet serkentése“, „hosszú távon mind meghalunk“, „kurtább munkanap/munkahét“, „magasabb fizetés“, „ingyenes közszolgáltatások“, „beleszólási jog a munkahelyeken“, „szociális bérlakás“) és a posztfordista kapitalizmus („kínálati oldal“, „monetarizmus“, „neokonzervatív [ellen]forradalom“, „immateriális munka“, „tudásalapú társadalom“, „információs korszak“, „államtalanítás“, „globalizáció“, outsourcing, downsizing, „ingatlantulajdon, családi ház elterjesztése jelzálogkölcsönnel“, „tömegközlekedés helyett személygépkocsi“) pusztán történeti szekvenciája (idõbeli egymásra következése) mint a Szocializmus és a Kapitalizmus ellentéte tûnik föl a „tucatliberális“ publicisztikában – és az ezt szolgaian követõ jobboldali-szélsõjobboldali közírászatban -, semmit nem változtat azon, hogy erõsödik a munka tõkének való formális alávetése, hogy a profit növelésének fõ mód ja továbbra is egyrészt a technika fejlesztése révén a munkaintenzitás fokozása, másrészt az egy fõre esõ munkaidõ növelése. Egyre kevesebb ember dolgozik egyre többet. Az embert nyomorító munkából való kirekesztettséget pedig többé nem enyhítik állami beavatkozással, hanem büntetik, mint a dologházak régi szép korában. Azon itt senki se akar változtatni, hogy a harmóniára és stabilitásra törekvõ régi kapitalizmustól haladunk a teljesen destruktív, öngyilkos kapitalizmus felé. jó ha figyelünk

A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA A FORDISTA KORSZAK RÉGIMÓDI KAPITALIZMUSÁNAK A HUMANIZÁLÁSÁT AKARTA. EZT MÁR MARX LÁTTA MÁSFÉL ÉVSZÁZADDAL EZELÕTT: „A szociáldemokrácia sajátságos jellege abban foglalható össze, hogy demokratikus-republikánus intézményeket követel eszközként, nem ahhoz, hogy a két végletet, a tõkét és a bérmunkát megszüntesse, hanem ahhoz, hogy ellentétüket letompítsa és összhanggá változtassa. Bármily különbözõ rendszabályokat javasolnak is e cél elérésére, bármennyire fölcicomázza is magát ez a cél többé-kevésbé forradalmi képzetekkel, a tartalom ugyanaz marad. Ez a tartalom pedig a társadalom megváltoztatása demokratikus úton, de a kispolgáriasság határain belül való megváltoztatása. Csak nem kell korlátolt módon azt képzelni, hogy a kispolgárság elvileg önzõ osztályérdeket akar keresztülvinni. Ellenkezõleg, azt hiszi, hogy fölszabadulásának különös föltételei azok az általános föltételek, amelyek egyedül teszik lehetõvé a modern társadalom megmentését és az osztályharc elkerülését.“ (MEM, 8, 1962, 131.) Nem a hazugság ellen tiltakoznak az emberek – mindenki folyton hazudik –, hanem a hübrisz ellen. Ez még akkor is bántaná a közvéleményt, ha a vétkét pimaszul az arcukba vágó vezetõ politikája nem volna ellentétes a nép érdekeivel, eszméivel és érzékenységével. De hát az. Gyurcsány Ferenc – kétségkívül a legérdekesebb vezetõ magyar politikus az utóbbi fél évszázadban, aki még ma is, rettenetes bûnei ellenére, többet ér, mint politikus ellenfelei együttvéve – rövid tündöklése és hosszú bukása vezetett oda, hogy a miniszterelnök ma már nem az ország vezetõje, hanem bûnbak. (...) A többség úgy érzi, hogy avégett, hogy bûneinktõl – önzés, igazságtalanság, egyenlõtlenség, hamisság – megszabaduljunk, Gyurcsányt el kell pusztítani. Ezt kevesen gondolják szó szerint, bár nem is tudom. Ilyen gyûlölet soha nem volt még politikai vezetõ ellen, pláne ilyen hosszan – nincs nyoma, hogy Szálasit vagy Rákosit ennyire és ennyien gyûlölték volna, pedig hát Gyurcsány nem diktátor és nem jó ha figyelünk

tömeggyilkos, hanem gyönge kezû, következetlen és balszerencsés, ám alapvetõen liberális politikus. EZ A HAGYOMÁNYOS SZOCIÁLDEMOKRÁCIA – egyáltalán nem gonoszságból vagy elvei szubjektíve átérzett föladása miatt – már 1914 augusztusától nyíltan (és jóval elõbb burkoltan és ténylegesen) az „osztályárulás“ útjára lépett. (Amint Karl Korsch kifejtette: Rosa Luxemburg naiv volt, és Eduard Bernstein írta le helyesen és pontosan azt, ami a szociáldemokrácia valójában, és nem azt, aminek a szociáldemokráciának lennie kellene; ezt, nota bene, Lenin és Kautsky késõbbi konfliktusáról is elmondhatjuk.) Ezen az úton követték a „kommunista“ pártok, és most azok a szervezetek is, amelyek romjaikon létrejöttek – mint pl. a Rifondazione Comunista vagy a két indiai KP -, mondhatni elkerülhetetlenül. Elkerülhetetlenül, mert a különféle neveken (szocialista, kommunista, „munkás“ stb.) mûködõ szociáldemokrata pártok a fordista nagyipar és jóléti állam eszközei voltak. Ez ellen (a „jóléti“ kapitalizmus ellen) csak az új baloldal harcolt, különösen tudatosabb mozgalmai (a szituacionisták vagy az Automia Operaia). Ámde miután az intelligens tõke fölszámolta a hagyományos nagyipart, a jóléti államot s evvel együtt (pontosabban: ennek elõföltételeként) a szakszervezeteket, s így szétzúzta az SZDP-k és KP-k bázisát, a hagyományos szociáldemokrácia létjogosultsága megszûnt. Ez igaz, bár én nem nézem le azt a tiszteletet parancsoló utóvédharcot, amelyet a németországi „Die Linke.“ folytat a fordista jóléti állam vívmányainak megõrzéséért – emellett persze újabb és korszerûbb céljai is vannak, de nem velük aratja a sikereit. Blair, Brown, Giddens, Kwaœniewski vagy Gyurcsány azt jól értette meg, hogy a hagyományos szociáldemokráciának (és bolsevizmusnak) a fordista világkorszak elmúltával végérvényesen befellegzett: de erre lényegében teljes kapitulációval válaszolt valahány. Lényegében ma abban különböznek „a polgári baloldal“ volt szocialista pártjai, hogy melyikük mennyire hajlandó a jóléti állam maradékai tekintetében kompromisszumért harcolni a nemzetközi 33

transznacionális multinacionális tõkével. Ha inkább: ezt nevezik „haladónak“ ma. Egyébként egyáltalán nem kizárt, hogy a neokonzervatív, „globalista“ hullám elapad a válságjelenségek hatására – a boom and bust analógiájára van némi ritmikussága az államtalanító és az államosító korszakoknak -, mert a jelenlegi ortodox egyensúlyi politika köztudomásúlag elborzasztó és elviselhetetlen szociális, környezeti, kulturális és politikai következményekhez vezet. A parányit egyenlõbb, igazságosabb és biztonságosabb társadalomra törekvõ „haladó“ politika se szocialista, még csak nem is szociáldemokrata (hiszen klasszikus szociáldemokrácia nem létezhetik a munkásosztály #i kapitalizmuson belüli ellenhatalma#/i nélkül), de megelõzheti (vagy enyhítheti) a civilizációs káoszt, amelynek Magyarországon félreismerhetetlen jele mind a szélsõjobboldal szimbolikus dominanciája, mind pedig – s ez utóbbi már nem csak hunniai jelenség – az elnöki és/vagy plebeszcitárius „demokrácia“ felé hanyatlása (vö. T. G. M.: „Kelet-Európa új válsága“, Népszabadság, 2007. július 25.). GYURCSÁNY FERENCNEK – PL. „A SZÁZ LÉPÉS” PROGRAMJÁBAN – módja nyílott volna arra, hogy ennek a viszonylag „haladó“ programnak érvényt szerezzen, persze így szembe kellett volna szállnia az Európai Unióval, a hitelminõsítõ intézetekkel, a közgazdászszakmával, a hazai „munkaadói“ érdekképviseletekkel, s ha õszintén beszél,

elveszíthette volna a választásokat. (Ha lett volna türelme - tehetsége lett volna bõven! - és elegendõ befolyása, ellenzékben a maga képére formálhatta volna a pártját és fölkészülhetett volna tartósabb gyõzelmekre. A vereség nem mindig ártalmas a politikában.) Mindez külön-külön, de együttesen se lett volna akkora baj, mint a szociális ügy elválasztása a történelmi „baloldal“ maradékától és kiszolgáltatása a szélsõjobboldalnak, amellyel azért nem száll szembe - többek között - a közvéleménynek a jelenlegi koalíciós többséget alig egy éve hatalomra juttató része, mert a társadalmi igazságosság elve és a társadalmi igazságérzet (vagy az, amit Bibó „szociális érzéknek“ nevezett valaha) nem áll a kormánytábor mellett, amelyet az antifasizmussal azonosítanak. Mármost az az antifasizmus, amely egylényegû a fokozott kizsákmányolással és a törvénytelen rendõri erõszakkal - finoman szólva -, nem lehet sikeres. Ha ez így megy tovább, sokan azt fogják érezni - habár persze csalatkozni fognak -, hogy az árpádsávos zászló a szociális méltányosság és az egyenlõség lobogója. Én nem akarom ebbõl levonni a kínálkozó politikai következtetéseket. Ezeket azoknak kell levonniuk, akiknek hatalmuk van. Kár Gyurcsányért. De még nagyobb kár Magyarországért. Tamás Gáspár Miklós Forrás: Transindex

Új alkotmányra is szükség van, hogy ne folytatódjék a késhegyre menõ, piszkos pártharc. Fontos politikai bejelentésre készül augusztus 20-i nagygyûlésén Csurka István MIÉP-elnök. A Hõsök terén ismerteti a kilábalás forgatókönyvét, és tervei szerint a szeptember végi lakiteleki találkozóra is magával viszi. Úgy érzi, õt és pártját információs karanténban tartja a sajtó, ennek ellenére Szent István napján meghirdeti a valószínûleg még sok vitát kiváltó szerzõdéses rendszerváltás programját. – A lakiteleki mozgalom alapítói közül a rendszerváltás elmaradása miatt már mindenki megkongatta a vészharangot, csak ön hallgat. Miért? – Az elhallgatás fala vesz körül a MIÉP-pel együtt, legfeljebb a velünk kapcsolatos negatív híreket teszi közzé a sajtó. Hiába tartunk sajtótájékoztatót, még a közszolgálati MTI sem jön el, holott ez kötelezõ volna. Minden mozdulatunkat elhallgatják, nekünk pedig nincs eszközünk a tájékoztatásra. Volt rádiónk, de kitépték az antennáját. – Lehet, hogy ezért a MIÉP is felelõs. Orbán Viktoron kívül ön az egyetlen, aki képes százezres tömeg mozgatásra, de mintha megfogyatkozott volna a nagygyûlések és az azokon részt vevõk száma. Lehet, hogy igazuk lesz azoknak, akik szerint a MIÉP is egyszemélyes párt? – Amióta létezik a MIÉP, én vagyok az elnöke, de attól még nem egyszemélyes a párt. Azért keletkezik az a látszat, hogy jelentõsen 34

csökken a gyûléseimen részt vevõk száma, mert nem adnak hírt a valóságról. Március 15-én nagyon sokan voltak a Hõsök terén, remélem, augusztus 20-án is meg tudjuk mutatni, hogy élünk. – A hallgatás falát pártdiplomáciával, a kapcsolatok ápolásával is át lehet törni. Miért nem áll gyakrabban a MIÉP a legnagyobb ellenzéki párt mögé? – Megtettük, ennek sem volt nagy visszhangja, sõt néhányszor visszautasításban volt részünk. Amikor a Fidesz Orbán vezetésével végbevitte a kordonbontást, Szép volt, fiúk! címmel írást jelentettem meg a Magyar Fórumban, röplapot is nyomattunk ebbõl alkalomból, én magam osztottam szét sok ezret az utcán. Tehát amikor tettet észleltünk, nyomban nyugtáztuk. Sajnos a Fidesz nem folytatta a polgári engedetlenségi jellegû fellépést, most meg tart a népszavazás kioltásának folyamata. Egyetlenként, határozottan támogatásunkról biztosítottuk a népszavazási kezdeményezés minden pontját, és üdvözöl-

tük mint kormánybuktató alkotmányos lehetõséget. – Mintha nem lenne állandó a kapcsolat a Fidesz és a MIÉP között. Talán a tavalyi országgyûlési választások elõtti MIÉP-es ultimátum túlzottan megterhelte a viszonyt. Jó döntés volt elõre kérni a Fidesz hûségfogadalmát cserébe a támogatásért? – Okultunk a 2002-es esetbõl, így legutóbb már nem ajánlottuk fel az együttmûködésünket mindaddig, amíg ki nem derült, hogy van-e rá fogadókészség. A bûn tehát 2002-ben lett elkövetve, amikor a felajánlott segítséget a Fidesz visszautasította, majd szétkürtölte, örül, hogy nem jutottunk be a parlamentbe. De 2006-ban már sokkal drámaibb volt a helyzet, mert szerencsétlen, számunkra hátrányos együttmûködést kötöttünk a Jobbikkal. – Milyen szempontból volt hátrányos? – Szélhámosság az egész Jobbik, mert semmi ereje nincs, a vállalt feladatot sem teljesítette. – Miért látja elérkezettnek az idõt a tanulmányírásra? – Mert komolyra fordul a helyzet, ezért augusztus 20-án meg akarom hirdetni a kilábalás programját, amelybõl kiderül, miként lehetne átalakítani a magyar életet annak érdekében, hogy megmaradjon a magyarság. Ha egyszer a Fidesz nem képes forradalmat csinálni, ha a hazugság mindent elfojt, ellenállás nincs, a nemzet öregszik és borzasztóan jó ha figyelünk

fogyatkozik, miközben kilopják a szemét a kormányon lévõ gazemberek, akkor valamit tenni kell. Van egy tervem arra, hogy a Lámpás programmal, embertõl emberig tartó felvilágosítással és össznemzeti szerzõdéskötéssel miként egyesíthetjük a nemzet erejét. A cél, hogy akár elõre hozott választáson, akár 2010-ben, de kétharmados gyõzelmet arassunk, hogy végre megtörténjék a rendszerváltás. Ehhez azonban olyan politikai szerzõdést kell kötni mindenkivel, amely szerint a gyõztesnek -ez nyilvánvalóan a Fidesz lesz -vállalnia kell, hogy hatalomra kerülve új választási rendszert dolgoz ki, és nem pártkatonákra bízza a jövõt, hanem tudományos felké szültségû szakemberekre. Ha pedig a gyõztes párt nem tartja be vállalt programját, akkor a szerzõdés alapján kész lemondani a hatalomról, és új választást kell kiírni. Ez a 21. századhoz méltó program, kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatása. – Nem utópia, amit remél? – Akadt erre már példa a magyar történelemben, amikor a 19. század elsõ felének reformnemzedéke lemondott nemesi elõjogairól, felszabadította a jobbágyokat, és amennyire tudta, földhöz juttatta õket. A hatalomról való lemondásával tiszteletre méltó gesztust gyakorolt, hiába verték le a szabadságharcot, ez az eredmény megmaradt. – Talán tizenhét évvel ezelõtt jobban hangzottak volna ezek a gondolatok, akkor a baloldalon még voltak valódi reformerek. – Nekünk, akik akkor a rendszerváltásért a legtöbbet tettük, egyik nagy hibánk volt, hogy a becsületes magyar reformkommunistákkal nem szövetkeztünk. Megakadályozta az SZDSZ, pontosan átlátva a helyzetet, miközben maga szövetkezett a kommunistáknak azzal a ma liberálisnak nevezett Aczélszárnyával, amelytõl soha el sem vált. Az SZDSZ ezzel a szövetséggel azóta mindenre rátelepedett. Ezt kellett volna tennünk nekünk is, mert vannak helyzetek a történelemben, amikor igazi változást csak belülrõl lehet elérni. – Nem volt-e legalább ekkora hiba nem megkeresni Németh Miklóst a 2002-es országgyûlési választások elõtt? – A MIÉP nem volt ehhez eléggé erõs, de a Fidesz megkereshette volna. Úgy látszik, a magyar a kései felismerések nemzete. – Ön már néhányszor bizonyította, hogy tanulmányával képes felzaklatni a politikai közéletet. Mire számít most? – Szétküldöm a tanulmányt, és elvárom, hogy elgondolkodjanak a Lámpás programon az emberek. A helyzet nem reménytelen, még felállhatunk, de ezt a garnitúrát, amely most rabolja ki az országot, el kell takarítani. Mert mi történik most: azok, akik a jogállamot bitorolják, és a rendszerváltást meghiúsították, akik csalás útján ragadták magukhoz a hatalmat, most a jogállamot és a demokráciát védik magától a néptõl. jó ha figyelünk

Ezért kell összefogni, és minden erõt megmozgatni, mert ilyen képtelenség még sohasem történt a magyar történelemben. – Szeretné, ha a tanulmányról szót váltana önnel Orbán Viktor? – Volt rá alkalom többször is, hogy beszéltünk egymással. Most pedig biztos vagyok benne, hogy létrejön köztünk a találkozó, ha elküldöm neki is a tanulmányt. De félreértés ne essék, nem a MIÉP-pel kell ezt a szerzõdést megkötni, ezt a pártoknak egymás között és a nemzet színe elõtt kell aláírniuk, én csak az ötletadó vagyok. A pártoknak, a civil szervezeteknek és az egyházaknak kell végrehajtaniuk a rendszerváltást, mert új alkotmányra is szükség van, hogy a következõ évtizedekben ne folytatódjon a késhegyig menõ, értelmetlen, piszkos pártharc. Következzék a megmaradási programok versenye, a választók becsapásának végérvényesen véget kell vetni. – A Fidesz vezetésével sikerülhet legyõzni a baloldalt? – Ha a választás tiszta, a gyõzelem a jelenlegi népszerûségi mutatók mellett nem nagy ügy. A kétharmados gyõzelemért azonban nagyon sokat kell dolgozni, hiszen nincs polgári ellenállás, nincs forradalmi akarat, és az értelmiséget kiüldözik az országból, állandóan fogyatkozunk. Emiatt van szükség arra, hogy átálljunk a szerzõdéses rendszerváltásra. – Lesz-e szerzõdés az MDF és a MIÉP között? – Nekik el sem küldöm a tanulmányt, semmilyen módon nem jönnek számításba. Úgyis beolvadnak majd az MSZP-be vagy az SZDSZ-be, ilyen árulást a rendszerváltás óta egyetlen párt sem követett el. – Thürmer Gyulával kötne megállapodást? A Munkáspárt és a MIÉP néha meghökkentõen hasonlókat mond. – Vele kötnék, és el is fogom küldeni a tanulmányomat. Az pedig, hogy sok mindenrõl azonos az álláspontunk, engem inkább örömmel tölt el. Természetesen a Kádár-korszak megítélése és a pártok politikai irányvonala nagyban különbözik egymásétól, de hát kinek ártott Thürmer Gyula? Egyáltalán, volt-e módjában ártani valakinek? – Szinte valamennyi pártban feszegetik a fiatalítás szükségességét. A MIÉP-ben várható-e generációváltás? – Ameddig úgy érzem, hogy én tudom legjobban csinálni, akárhány éves vagyok, addig maradok. Látok magam mellett olyan embereket, akik fiatalok, és hasonló szellemben folytathatják a munkát, mint én, de pusztán azért, mert ez a divat, mert más pártokban is kampánytéma a fiatalítás, nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Nagyon sokan akarták már az idõk során, hogy menjek a fenébe, de engem nem lehet csak úgy elküldeni. Varjú Frigyes

Különbség a polgári és a nemzeti oldal között Sokan megkérdezik mostanában, hogy mi a különbség a nemzeti és polgári oldal között. A teljesség igénye nélkül engedjék meg, hogy néhány példával érzékeltessem a szembetûnõ különbséget: A nemzeti oldal önálló, független országot akar, akár Ausztria, Svájc vagy Horvátország, míg a polgári oldal egyértelmûen erõs euró-atlanti kötõdésû. A nemzeti oldal EU-ellenes, kritikus és szkeptikus, míg a polgári oldal teljes mértékben uniópárti. A nemzeti oldal nem tekinti véglegesnek és jónak a jelenlegi alkotmányt, szeretné egy nemzetgyûlés keretében visszaállítani a tradicionális történelmi jogokat, míg a polgári oldal szerint jó a mostani alaptörvény. A nemzeti oldal megkérdõjelezi a rendszerváltást, felveti az elit felelõsségét. A polgári oldal hallani sem akar ezekrõl a témákról. A nemzeti oldal teljes mértékben feltárná a kommunista ügynökmúltat, és ország-leltárt készítene. A polgári oldal eddig minden esetben megakadályozta ennek létrejöttét. A nemzeti oldal elsõ pillanattól követeli az államelnök közvetlen nép általi megválasztását, a kétkamarás parlamentet és a honatyák visszahívhatóságát és vagyoni elszámoltatását. A polgári oldal ezt a kérést soha sem támogatta. A nemzeti oldalnak nagyon fontos a határon túli magyarság érdekeinek védelme, ezért követeli a kettõs állampolgárság megadását és a MVSZ állami támogatását. A polgári oldal inkább megosztja a kinti magyarságot. A nemzeti oldal számára fontosak a történelmi szimbólumok, míg a polgári oldal nem tulajdonít ennek nagy jelentõséget. A nemzeti oldal visszaállamosítaná a stratégiai fontosságú nemzetkincseket és gazdasági intézményeket. A polgári oldal ezzel szemben a globalizáció és a kiárusítás feltétlen híve. A nemzeti oldal semmi pénzért nem adná el idegeneknek a földtulajdont. A polgári oldal eladta azt. A nemzeti oldal erõs, gondoskodó, szociálisan érzékeny államot szeretne, míg a polgári oldal nem minden esetben, vagy csak szavakban támogatja ezeket az elképzeléseket. A nemzeti oldal ingyenessé tenné az oktatást és az egészségügyi ellátást, míg a polgári oldal nem lát erre lehetõséget. A nemzeti oldal szigorítaná a külföldiek letelepedését és bevándorlását. A polgári oldal teljesen nyitott ebben a kérdésben. A nemzeti oldal határozottan felszámolná a bûnözést, míg a polgári oldal liberálisabb ebben a tekintetben. A nemzeti oldal önálló és erõs, sorozott hadsereget akar. A polgári oldal nem akarja ezt, sõt határozottan ellenzi. Hirtelen ennyi alapvetõ különbség jutott eszembe, amely teljes mértékben indokolja, hogy a nemzeti és polgári oldal ne legyen egy táborba összezárva! Molnár Tamás

Forrás: magyarhirlap.hu

35