2012. KARÁCSONY XVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM. - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja - Avatott cserkészeink. Úton... Amit feloldasz a földön

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 1

2012. KARÁCSONY XVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

- A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja -

Avatott cserkészeink

Amit feloldasz a földön...

fotó: Hegede Márta

Úton...

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 2

XVII. évfolyam 3. szám - 2012. Karácsony

...A szerk.

Nehéz úgy karácsonyi gondolatokat írni, hogy a szívem és a fejem tele van füstölgõ mondatokkal. Odakint süt a nap, bár egyre kevesebb levél van az ágakon, még várat a tél magára. Állítólag hétvégén havazni fog. Várom. Kezdõdik az advent, vasárnap meggyújtjuk az elsõ gyertyát. Össze kellene szednem magam, kellene egy kis nyugalom. Csak egy óra, amikor elmerülök háborgó gondolataimban és megnyugszom. Jót tenne egy kis séta. Most el is indulok. Az út elején még nagyon hideg van, reszketve húzom fel a kesztyûmet. Súlyos lépteim nyomán szanaszét röppennek a száraz falevelek. Arcomba csap a hideg szél, szemembe por száll. Hunyorgok. De nem állok meg, és nem for-

dulok vissza. Senki nem mondta, hogy egyszerû lesz elindulni. Ahogy haladok felfelé az emelkedõn, már nem érzem a hideget. Utam során számotvetek múltbéli tett cselekedeteimmel: mi és hogyan történt? És hogyan kellett volna történnie? Bocsánatot kérek azoktól, akiket megbántottam. Már nem fázom, már nem kell a kesztyû. Közben besötétedik, csak egy csillag világít. A legfényesebb. Megérkezem. Utam magányos volt, egyedül tettem meg. A végéhez érve látom, hogy milyen sokan vannak körülöttem. Senki nem szól semmit, kimondatlanul is tudjuk, mindenki a saját útját járva jutott el idáig. Letérdepelünk, és felhangzik az ének: Fel nagy örömre… Hegede Márta

fotó: Hegede László

Köszöntõ

beszámoló Idén ismét 10 jelölt cserkész tehette le elsõ fogadalmát és a már felavatottak megújíthatták ezt. Az avatást mindig a csapatunk védõszentjének (Kapisztrán Szent János) napján szoktuk tartani, ahol „hivatalosan” is befogadjuk a cserkésztestvéreinket, akik már a cserkészévben és a tábor alatt megmutatták, hogy méltán lehetnek a csapat tagjai. Idén a hagyományoktól eltérve a november 23-a elõtti vasárnapon, a Ferences Plébánián a 9.00 órai szentmise keretében mondhattuk el ismét azokat a cserkésztörvényeket, melyeket fontosnak és követendõnek tartunk. A misén nemcsak az avatás volt a célpontban, hanem azon cserkészek kitüntetése, akikre az egész éves program során büszkék lehetünk a csapatért és a tagjaiért tett szolgálatukért. Ahogy a cserkészek fõcserkésze Bi-Pi mondta régen: „A cserkész nem úgy tesz, mintha jó volna, hanem teszi magát a jót.” Kis Gábor

2

fotó: Hegede László

A Cserkészfogadalom egy életre szól!

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 3


.elmélkedés „…leszállott a mennybõl, megtestesült a Szentlélek erejébõl…” (Credo) Jelenlegi Szentatyánk, XVI. Benedek pápa 1972 decemberében tartott adventi lelkigyakorlatot Freiburgban. E lelkigyakorlat, és több különbözõ elõadás elmélkedéseit az elõadó egységbe foglalta és könyv alakban is megjelentette. Ez a kötet, magyar nyelven is elérhetõ: „Jézus Krisztus Istene Elmélkedések a Szentháromság titkáról” címmel. Számomra mély lelki-szellemi élményt jelentenek a kötet gondolatai. Ezek alapján hívom az olvasókat közös elmélkedésre, majd Urunk Születése napján a megtestesülés misztériumának ünneplésére! A nicea-konstantinápolyi hitvallás - amelyet gyakran csak „a hosszú vagy nagy hitvallásnak mondunk” - szövegét olvasva, imádkozva láthatjuk, hogy az apostoli hitvallás szövegéhez képest részletesebben mondja ki a legfontosabb hittitkokat. Álljon itt a Hitvallás (Credo) megtestesülésre vonatkozó részének szövege: „…Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idõ kezdete elõtt. Isten az Istentõl, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentõl. Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegû és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennybõl. Megtestesült a Szentlélek erejébõl Szûz Máriától és emberré lett…” (részlet a nicea-konstantinápolyi hitvallásból) Gyakran hallani keresztények szájából azt a panaszt: „…a világ, a társadalom, a piac ellopta tõlünk a Karácsonyt!…” Való igaz, hogy a Karácsonynak van egy teljesen átértelmezett vagy ha úgy tetszik kilúgozott arculata, amely - úgy tûnhet - nyomokban sem tartalmaz semmiféle természetfeletti dimenziót. Ez a valóság a kesergésen túl azért arra is késztethet

minket, hogy a Megtestesülés misztériumát rekért, a mi üdvösségünkért alászállt a menny(és a többi hittitkokat is természetesen) ala- bõl.” Egyes német nyelvû hitvallás fordítások, a magyar nyelvben használt „alászállt” vagy posabban átelmélkedjük. „leszállott” kifejezések helyett egy magyarra csak nehezen átültethetõ kifejezést használnak Mi is a Karácsony elsõdleges pld. „közénk jött a mennybõl”… stb. A Szentatya szerint az új német fordítás tartalma az Egyház hitében? azért kerüli az „alászáll, leereszkedik” szót, S mi számomra - aki magam mert abból indul ki, hogy a mai ember számára komoly nehézséget jelenthet a kifejezés is az Egyház tagja vagyok megértése. a jelentése? Az elsõ megütközés a pápa szerint abból fakadhat, hogy a hagyományos szóhasználattal a mítoszok világának háromszintû világképe bukkan elõ. Isten valahol odafent, a felhõk között lakik, az ember azonban idelent, a Föld a teremtés mélye, ahová Istennek alá kell ereszkednie, hogy itt mindent újra rendbe hozzon. A második megütközés amely valószínûleg gyakoribb mint az elõzõ -, hogy nem szeretjük azt a gondolatot, hogy valaki „leereszkedik” a másikhoz. Nem akarjuk, hogy „leereszkedjenek” hozzánk, mi egyenrangúak szeretnénk lenni! Tapasztaljuk, hogy a legjobban kezdõdõ párbeszéd is megtorpanhat, „lefagyhat”, amikor az egyik beszélgetõpartner úgy érzi, hogy a másik most éppen „leereszkedik hozzá” vagy „idõt áldoz rá”. Nekünk szimpatikusabbak az olyan kijelentések, mint amilyeneAzt hiszem, hogy amilyen mértékben magun- ket pld az esti zsolozsma Magnificat-jában kévá tesszük Krisztus életének misztériumait, éneklünk: „a hatalmasokat letaszítja a trónról”, olyan mértékben leszünk képesek õrizni és bár éppen a közénk leszálló Isten ûzi el trónjukról a hatalmasokat, amikor a kicsitovábbadni Karácsony örömhírét. Most azonban térjünk vissza a Hitvallás nyeket és azokat, akik nemrég még utolsók fentebb idézett szövegrészletére. A fenti voltak az elsõk közé emeli. Csakhogy az kijelentésekben a szöveg azt veszi sorra, ami a ember ezt maga szeretné intézni Isten helyett. világ teremtése elõtt történt. Van azonban a Ezért van készülõben egy olyan világ, amelyet fenti szövegben egy összekötõ híd, amely már már nem a „fent és lent”, hanem (legalább is Krisztus földi életéhez vezet: „Értünk embe- elviekben) a mindenben teljesen egyenlõk

3

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 4

XVII. évfolyam 3. szám - 2012. Karácsony biztos vonatkozási pont (Isten) nélküli akarata ural. Ennek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy amikor Isten „alászáll”, tehát „lent van”, akkor a „lent” egyszerre „fentté” változik. Így semmivé foszlik a fent említett õsi mitikus világkép a határozottan elkülönített szintekkel együtt. Ezt a gyökeres változást azonban maga Isten kezdeményezi és valósítja meg, aki „alászállott a mennybõl”. Bár történnek próbálkozások (lásd német fordítások), mégis azt kell mondanunk, hogy az „alászállott” kifejezés mégis csak jogos marad továbbra is, hiszen Isten az „alászállásban”, megalázottságban, ismeretlenségben is valóságos Isten maradt. A Szentatya azt ajánlja, hogy mielõtt az üdvösségtörténetérõl elkezdünk elmélkedni, idézzük fel az alap-hitvallást: „VAN Isten”. Idézzük emlékezetünkbe Isten megközelíthetetlen fényességét, hiszen minden más ebbõl következik. Ha ezt nem látjuk világosan, akkor Isten „közénk jövetele” elveszíti a nagyságát. Ha ezt nem látjuk világosan, akkor a történelem fenséges drámája sikkad el és az emberi lét is elveszíti minden feszültségét. Aki Isten közénk szállását meg akarja érteni, annak elõször a magasság titkát kell megsejtenie,

amit a Hitvallás a „menny, mennyország” szóval fejez ki. XVI. Benedek egy nagyon fontos ószövetségi szöveget idéz, amelyek különbözõ módon, de mégis Isten „alászállásáról” beszél. A szöveg az égõ csipkebokorról szóló, (Kiv 3,1-21) amikor is Mózes találkozik a mély tiszteletet parancsoló Hatalommal. Ez a Hatalom azonban, nem közömbös az ember iránt,

hiszen azt mondja: „Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelõk kegyetlensége miatt, és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezébõl…”. Persze itt egyáltalán nem földrajzi értelemben vett leereszkedésrõl van szó. Isten nem a harmadik szintrõl lép le egy alacsonyabb szintre, hanem valami sokkal mélyebbre kell gondolnunk: az isteni létezés „elindul” világ feletti hatalmából az emberi létezés felé. Krisztus születése ünnepén éppen azt ünnepeljük, hogy Isten nemcsak „elindult” az emberek világa felé, hanem meg is érkezett a történelem egy adott pontján, és a júdeai Betlehemben a Názáreti Jézus Krisztusban magára vette a valóságos emberi természetet s közben nem szûnt meg valóságos isten lenni. Az ünnepi készülõdés sürgés-forgásában gyakran megfeledkezünk arról, hogy elmélkedjünk annak tartalmáról. Az adventi szent idõszak utolsó napjaiban vagy óráiban még mindig van lehetõségünk, hogy megálljunk Szentírással a kezünkben egy kis idõre, és a Szent Szûzhöz hasonlóan „szívünkben elelgondolkodjunk” a megtestesülés titkán.

Pilinszky János:

Karácsonyi gondolatok (részlet) A karácsony úgy érkezik meg minden esztendõben, mint maga a decemberi hónap, havával és téli gondjaival, költészetével. Akár a telet, mintha az ünnepeket is elegendõ volna rábíznunk a csillagok járására, hogy a nagy égi mechanizmus engedelmesen, évrõl évre meghozza számunkra. De ez nem így van. Az ünnep nem csak „ránk köszönt”, az ünnepet ki is kell érdemelnünk. Annak, akinek az ünnepet már csak az idõ körforgása hozza meg, annak számára lassan kihûl a karácsony melege, kiürül jelentése, míg végül kínos teherré válik. Az ember kivételes lény. Pillanatról pillanatra rászabott életét, azt, amitõl percre se tud megszabadulni, kell pillanatról pillanatra kiérdemelnie, megtalálnia. Életünk e terhes és fölemelõ ellentmondásának egyik legszebb diadala, értékmérõje: a valóban megtalált ünnep. Azt jelenti, hogy a gépieset, a közönyöset, a mereven ránk szabottat sikerült szabadsággá, értelemmé, szépséggé emelnünk. A valódi ün-

4

nep: az idõ és az öröklét érintkezése. Igaz, csak pillanatra tarthat, órákra vagy pillanatokra, de enélkül a „pillanat” nélkül puszta körforgásba merül vissza naptárunk. Amikor kimarad az ünnepbõl a megemelõ többlet, ebben valami mélyebb és alapvetõbb baj árulja el magát. Egész hitünket, annak mélységét, forrását kell megvizsgálnunk. Harcba kell szállnunk azért, ami elveszett, hogy a járulékos elemek nyomasztó romhalmaza alól ismét kiszabadítsuk a lényeget: emberi idõnk isteni jelentését. De ehhez ismét egész hit kell, s nemcsak az adott egy-két nap, hanem az egész esztendõ erõfeszítése, istenkeresése. A tét nem kevesebb: vissza tudunk-e találni a valódi evangéliumi hit és szeretet vonzásába, vagy mind kilátástalanabbul messze sodródunk tõle. Életünk monoton körforgását számunkra egyedül ez a tengely emelheti az öröklét jelképévé, a mennyei körök elõképévé.

(fr. Szász Zsombor ofm)

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 5


„Siessünk mi is Betlehembe” Kedves Olvasók! Urunk születésének ünnepéhez közeledve, most legfõbb rendi elöljárónk, fr. José Rodríguez Carballo OFM miniszter generális egyik karácsonyi levelébõl osztunk meg veletek néhány gondolatot:

Minden testvéremnek és nõvéremnek: Az Úr adjon nektek békét! Jézus születésének szent éjszakáján az Úr angyala örömhírt hoz, amely mindenkinek szól: „ma megszületett Megváltótok, az Úr Krisztus” (Lk 2,11) Ezen a napon az Isten és ember közös történelme a csúcspontjához érkezett, mert Isten igéje, aki mindenkit megvilágosít, testté lett és közöttünk ütötte fel sátrát (vö. Jn 1,14). Benne felkelt a Fény, amely soha nem lát alkonyt, az Igazság Napja, az Üdvösség alkal-

mas ideje. Krisztusban ma megjelent nekünk Isten emberszeretete (vö. Tit 3,4), az irgalom elébe sietett az irgalomra szorulóknak, a tisztaság felkínálta magát a tisztátalanoknak, a kegyelem megnyílt a bûnösök elõtt. Krisztusban ma egymásra talált az irgalom és a hûség, csókot váltott az igazságosság és a béke, kisarjadt a hûség a földbõl és az égbõl elhintette sugarát az igazságosság (vö. 84.zs.) Megszületik Jézus, és eljön Istenünk uralma; gyermek születik nekünk, és eljött hozzánk az öröm; fiú adatott nékünk, és õ lett a mi békénk, gazdagságunk, üdvösségünk (vö. Iz 9,5-6). Krisztusban ma megmutatta szabadító

erejét az Úr, és meglátta a föld minden határa a szabadulást (vö. 98.zs.) Ma mi is szemléljük a testté lett Ige misztériumát, az Atya örök Igéjét, aki Istennél volt és közénk jött; láttuk dicsõségét, az Atya egyszülöttjének dicsõségét, akit kegyelem és igazság tölt be (vö. Jn 1,14). Minden, amit az ember a maga véges mivoltában kérni tudott imádságaival, és minden, amit Isten a maga pazarló bõségében adhatott neki, minden beteljesül most az Isten Fiának megtestesülésével, mert a megígért üdvösség, amit hittel reméltünk, immár megvalósult üdvösség, amit a hit befogadhat.

Karácsony misztériumában feltárul Isten arca Az ember számára a gõgbõl fakadó állandó kísértés, hogy bálványokat fabrikáljon magának Isten helyett, és azokra kivetítse a nagyzolás vágyálmait. Kikerülhetetlen, hogy ez a kezünk alkotta bálványisten - aki mindent tud, amit mi szeretnénk tudni, és mindenre képes, amit mi szeretnénk megtenni - a vetélytársunkká ne váljon, hiszen egyedül õ tölti be egészen azt a posztot, ami után mi sóvárgunk. Miközben pedig leborulunk e vetélytársunk elõtt, és imádóiként viselkedünk, rájövünk, hogy az utánzói is vagyunk, hiszen magunk alkottuk meg ezt az alakot képünkre és hasonlatosságunkra. Ettõl kezdve a bálványimádás logikája alapján mi is „vetélytársak” leszünk, nemcsak ennek a bálványképnek a vetélytársai, hanem egymásnak is, azt a posztot igyekezvén elfoglalni, amelyet a bálványképnek szabtunk. Gyöngeségünkben segítségünkre siet az Úr kegyelme. Az a misztérium, amelyet a szent karácsony liturgikus ünneplése során szemlélhetünk, a „lelki megkülönböztetés” mûveletével közelebb visz minket Isten igazi arcához. Elõttünk semmi más, csak egy kisgyermek. Törékeny, mint a kisgyermekek mindnyájan. Az igazság felé vezet, ahogyan egy kisgyermek. Pillantásunk szinte betakarja õt. Benne tárul elénk Isten igazsága, hitünk számára õ „az örök dicsõség kisugárzása és szeplõtelen tükre”… „Kinek szépségét az összes mennyei karok vég nélkül csodálják„ …és „kinek dicsõséges színelátása a mennyei Jeruzsálem minden polgárát a boldogság mámorával tölti el” (Szent Klára 4. levele Prágai Ágneshez, 10-14).

5

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 6

XVII. évfolyam 3. szám - 2012. Karácsony A szent éjszakában az Úr angyala így szólt a pásztorokhoz: „találtok majd egy pólyába göngyölt kisdedet, aki jászolban fekszik” (Lk 2,12). Mi pedig, a pásztorokhoz hasonlóan egy gyermeket találunk, ember gyermekét, emberi szót, amely egyelõre hallgat, csak néha felsír. Hitünk szemével nézve kétség kívül õ „Isten Igéje, Isten Fia, Isten”. (Nagy Szent Leó: Tractatus XXI,2) Szemünk elõtt az emberi gyermek embersége, hitünk pedig isten fölségét szemléli. Nem látunk mást, mint a kisded gyöngeségét, a hitben viszont Isten erejét szemléljük. Ebben a gyermekben a szeretet összekapcsolta az idõt az örökkévalósággal, Isten változhatatlan természetét az ember változékony természetével (vö. Nagy Szent Leó: Tractatus XXI,2). Isten, a mi Istenünk nem úgy lép elénk, mint vetélytárs, akitõl félnünk kellene, hanem mint kisgyermek, aki gondoznunk kell, és mint testvér, akit szeretnünk kell.

Karácsony misztériumában feltárul az ember igazi arca Kezdettõl fogva erõs kísértés az ember számára, hogy „olyan legyen, mint az Isten”, nem annyira mint a Teremtõ Isten, aki mindig szeretet és az élet forrása, hanem mint Isten bálványutánzata, az ember alkotása, szeszélyes uralkodó, aki a halál forrása. Kezdettõl fogva tornyokat emelünk, hogy az eget meghódítsuk. Kezdettõl fogva menekülünk önmagunktól. Karácsony misztériuma most egy új ember arcát, egy új teremtés képét állítja elénk. Az Úr angyala parancsának engedelmeskedve a pásztorokkal mi is Betlehembe megyünk, megtaláljuk Máriát és Józsefet a jászolba fektetett kisdeddel (vö. Lk 2,16). Itt tanuljuk meg Krisztus lelkületét: itt vége minden hiúságnak és eltûnik minden vetélkedés; itt a szegénységben újjászületik az alázat, az alázatban az öröm, az örömben a dicsõítés; itt betér házunkba a szeretet vigasztalása, az õszinte együttérzés, Lélek közössége. Sietünk mi is Betlehembe, és megtaláljuk Üdvözítõnket, a Messiást, az Urat, és érezzük, hogy a földet isteni béke borítja be az égbõl. Az isteni bölcsesség kimondhatatlan misztériuma ez! Eljött az Úr, hogy szolgáljon; a Messiás megkapta a Szentlélek kenetét, hogy gyógyítson és szabadulást hozzon; az Üdvözítõ gyermekké lett, hogy magához vonzzon minket, és kiengesztelõdhessünk saját kicsinységünkkel. Az Isten igéje emberré lett, hogy mi, emberek, Teremtõnk felé forduljunk, és tiszteletet adjunk annak, aki minket életre hívott, hogy szabadok legyünk mi, akik engedetlenségünk miatt távol kerültünk az õ

6

házanépétõl (vö. Nagy Szent Leó: Tract. XXV,5). A szent éjszakában mi is Betlehembe megyünk, a kegyelem által megnyílik a lelki szemünk, s bepillantunk az új születés misztériumába: azt az emberséget, amely távol került Istentõl az ember gõgje által, Krisztusban Isten magához ölelte az ember iránti szeretetében (vö. Fil 2,6-7). A Karácsony szent éjszakájában megtanuljuk, hogyan kell õt felismerni minden kicsiny és szegény emberben. A betlehemi gyermek iránti gyöngéd érzelmeinkbõl így lesz konkrét szeretet: kenyér az éhezõknek, ruha a ruhátlanoknak, közelség a betegek számára, részvét a foglyok iránt, segítség a rászorulóknak…

Kedves Testvérek! A karácsonyi ünnepi szentmisében, és minden szentmisében amelyet a világon bemutatnak, a hirdetett és hittel hallgatott ige jelenti az Úrral való közösségünk elsõ, alapvetõ és elengedhetetlen formáját. Nem tudnánk részesülni az Úr Testébõl, ha elõtte hittel nem részesülnénk az Úr Igéjébõl: nem vágyakoznánk Testének vételére, ha nem vágyakoznánk Igéje után. Az Úr Testébõl való szentségi részesedést (szentáldozás) kísérje bennünk Isten befogadott Igéje, a szívünket örömmel eltöltõ Ige, a dicsérõ énekre indító Ige, a bennünk igazsággá válni akaró Ige. Ez az Ige, amelyben Isten átadja nekünk önmagát, magában hordozza az Isten fölkentjérõl, a Messiás Jézusról szóló örömhírt is, hiszen õ szólal meg a Szentírás minden lapján, róla van szó mindig, és õ az az Ige, aki Istennél volt, testté lett és közöttünk lakozott. Nemcsak a hirdetett Ige szólít meg minket, hanem a szemlélt és átelmélkedett Ige, amelyben a megtestesült Ige titkait keressük. Karácsony kegyelmi idején ezért szögezzük hitünk tekintetét a gyermekre, aki értünk született, nekünk adatott, Szûz Mária példáját követve, aki szívébe zárta a hallott és látott dolgokat, és gyakran elgondolkodott rajtuk (vö Lk 2,19)… Krisztus világossága ragyogja be mindnyájunk szívét, és áldása legyen velünk mindenkor. Boldog Karácsonyt! Kelt Rómában, 2005. december 8-án, a Szeplõtelenül Fogantatott Szûz Mária, Rendünk Királynõje ünnepén. (fr. José Rodríguez Carballo OFM) szerk: Fr. Zsombor, OFM

Csákváry Zoltán:

Újévi imádság Ki jelen vagy a tûzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylõ napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén. Ki igazgatod sorsok fordulását, Romokból építsz boldog holnapot, Hozzád küldjük ma szívünk imádságát Uram, ne hagyd el árva magyarod! Ne hagyd el õket, akik téged hívnak A mélységbõl kiáltva szent neved. Megváltást váró rongyos rabjaidnak Add meg, Uram, a napi kenyeret. Segítsd õket, kik mindig másnak vetnek, Kiknél az éhség elsõnek kopog, Mert áldásodból csak akkor ehetnek, Ha a zsarnok vérebje jóllakott. Takard be õket tél hidege ellen! Hozz sebeikre enyhe gyógyulást! Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel Bõ szüretet és gazdag aratást! Légy velük, akik verejtékben ázva Az új Bábelhez hordják a követ, S mentse meg õket irgalmad csodája, Amikor a torony mindent eltemet. Minden áldásod, amit nékünk szántál Oszd ki közöttünk az újév során, Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán Élõket köszöntsön a napsugár. Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek, Keresztre verték, adj hozzá erõt. Adj nekik, Uram, száz kísértõ fénynél Fénylõbb csillagot, égi vezetõt. Vezesd õket, hogy soha, soha többé El ne tévelyedjen a mi nemzetünk. Légy velük, Uram, most és mindörökké, Akkor is, mikor mi már nem leszünk. Akkor is, mikor jõ a boldog holnap, S parányi sorsunk emléke sem él, Sárga csontvázunk felett zöld fû sarjad, Szívünk porával messze szállt a szél. Ki jelen vagy a tûzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylõ napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén, Ki igazgatod sorsok fordulását, Uram, ne hagyd el árva magyarod, Hallgasd meg szívünk újévi imáját, És legyen minden úgy, amint akarod.

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 7


útinapló

„…A szentkúti templomban kivirágoztál” A szentkúti zarándoklatról faggattam két máriás fiatalt, Hevér Tímeát és Hóber Orsolyát.

A szentkúti zarándoklat 2007 óta különleges helyet foglal el az életemben. Nagy megtiszteltetés, hogy felkért annak idején Kázmér atya máriás lánynak. Minden zarándokút egy lelki feltöltõdést jelent, amibõl nagyon sokáig táplálkozni tudok a mindennapok teendõi melyek az évek múlásával csak szaporodnak, közben. A közösséggel együtt zarándokolni, énekelni, a feszületet a csoport élén vinni - s közben imádságba mélyedni -, mind-mind az út velejárója, s olyan pillanatok, melyek könynyebbé teszik az út megtételét. Ez egyúttal megfelelõ elõkészítése annak a következõ feladatnak, amikor máriás lányként a máriás viseletet magunkra öltjük. Ehhez idõ szükséges, ami miatt sajnos egy évben sem tudjuk a teljes távot a csoporttal együtt megtenni. De hisz még utána jön a mi idõnk! Istennek, Szûz Máriának tisztelegni megfelelõ méltósággal, kisugárzással illik, ezért mind a zarándoklatot megelõzõ lelki készülõdés, mind a gyalogos út, mind pedig a további másfél nap szentmiséi, körmenetei, esti beszélgetései, a szobor melletti „õrködés” teljes embert, odafigyelést kíván. Jó érzés újra és újra találkozni a többi máriás lánnyal, a zarándokokkal (évrõl évre egyre több az ismerõs arc). A szentkúti zarándoklat napjai nem múlhatnak el esõ nélkül, amiben természetesen idén is részesültünk, mégpedig a mátraverebélyi templomtól való indulásunkkor. Sajnos több tényezõ miatt idén nem tudtuk a Máriaszobrot a Mátraverebély-Szentkút szakaszon vinni, csupán Szentkút határától. Kicsit speciális helyzetben vagyok a lányok között. Nemcsak azért, mert a legidõsebb vagyok köztük, s egyúttal pátyolgatom is õket, ha szükséges, hanem azért is, mert orvosként többször elõfordult, hogy az orvosi hivatásom került elõtérbe, s a segítségre szorulókhoz siettem - hiszen például a Lourdes-i barlang elõl nagyszerûen lehet látni a híveket, s a bajba jutottakat is. Idén az egyik ilyen évekkel ezelõtt megbetegedett kedves nõ keresett meg, hálával emlékezve a történtekre. Leírhatatlan, elmondhatatlan érzés! Orvosként

fotók: cété

Hevér Tímea

Hóber Orsolya Hajnalka

máriás lánynak lenni, máriás lányként orvosnak lenni - elválaszthatatlan a kettõ egymástól, életemet formálják Az út nagyon szép volt! Rengetegen eljöttek erre a zarándoklatra, és ezért én csak hálát adok a Jóistennek! Mióta máriás lány vagyok, engem is (mint a többi máriás fiatalt) Keresztesnél felvettek kocsival, és elvittek Tarig, hogy egy kicsit nagyobb figyelmet fordítsunk a szép ruhába való beöltözésnek. Itt fontuk be egymás haját is. Aztán, mikor a többiek is megérkeztek, minket továbbvittek autóval Mátraverebélyre, ahol felvettük az ünnepi ruhát. Innentõl mi is gyalog mentünk tovább. Nekem mit jelentett a zarándoklat? Feltöltõdést.

Szombaton a 18 órai mise után a nagykátai harmonikás fiatalok tartottak egy imaestet, melyen (a tavalyiról lemaradva) idén mindenképp szerettem volna ott lenni! Sikerült is, bár nem úgy, ahogy én azt elképzeltem. Ugyanis a nagykátai máriás lányok vezetõje „elkapott” és megkért, hogy majd az imán olvassak. Én kicsit féltem, de végül beleegyeztem. A harmonikások az oltár elõtt foglaltak helyet, mi pedig József atyával és a nagykátai máriás lányok vezetõjével az ambónál álltunk. Felváltva olvastuk a szebbnél szebb könyörgéseket, melyeket hol egy „Üdvözlégy Mária”, hol egy „Mi Atyánk” követett. Ezután pedig a harmonikások zendítettek rá egy-egy ismert dalra, amit a hívekkel együtt énekeltünk. Mindez olyan hirtelen jött, hogy a könyörgéseket át se tudtam nézni, ezért, amikor olvastam, sokkal inkább tudtam a szövegre koncentrálni, mint arra, hogy x fõ ott ül szemtõl szembe velem és várja az okos szavakat. Az imákat és az énekeket már tudtuk kívülrõl, így sokkal könnyebb volt szívbõl mondani, énekelni! Számomra ez koronázta meg a búcsú egész hangulatát. Ez lelkileg nagyon feltöltött. Az elején, amikor meghallottam, hogy kb. 1 órás lesz az ima, kicsit megijedtem, de a végén szívesen folytattam volna még! lejegyezte: Hegede Márta

7

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 8


Fájdalmas Szûzanya búcsú

„Amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva”

fotók: cété

Mi a búcsú

Honnan fakad, mi ez a nagy felhõtlen öröm, ami eltölti a búcsúsokat? Ezt próbáltuk kideríteni barátnõmmel, Várkonyiné Marcsival együtt. A várakozó csoportokat szólítottuk meg, apró riportokat készítettünk, hiszen folyamatosan haladtak a beköszönésekre. Elsõk között a Nyíregyházától tizenhárom kilométerre lévõ Napkorról érkezõkkel beszélgettünk. Elmondták, hogy harmadszorra vannak itt, s egyénenként gondolják végig, és ajánlják fel a búcsút önmagukért, vagy családjukért. Érdeklõdtünk szép Mária-szobrukról. Helyeseltek, pont azt beszéltek õk is, hogy nagyon régi a szobruk. Az egyházközség 250 éve mûködik, amikor a svábok betelepültek, azóta viszik a máriás lányok ezt a szobrot. Ekkor gyorsan keresni kezdték Klári nénit, aki a legidõsebb volt közöttük. - Klári néni, kérdezhetjük errõl a máriáscsoportról? - Tessék, mondom, amit tudok! - Hány évesen lett máriás lány? - Tizennégy évesen, most hetvenhat éves vagyok. - Azóta ez a máriás-csoport mindig volt? - Igen, még ide nem jártunk, csak Máriapócsra. - A máriás lányok miket csináltak, amikor nem búcsúra jártak?

8

- Letettük a képet és akkor általában mehetett mindenki oda a misére. Ez a Mária búcsú kettõ napos volt, szombaton mentünk és ott megszálltunk. Mindig meg volt a falunak, hogy melyik hodályban, mert akkor régen még hodályban, szalmán aludtunk a szülõkkel együtt. Éjszaka virrasztottunk a templomban, és amikor elengedtek a szülõk, elmentünk egy kicsit szórakozni. Ringlispíl meg ilyenek voltak, ott a fiatalokkal összejöttünk, de másnap nagyon komolyan vettük a búcsút, mert reggel már korán a templomudvaron voltunk, gyónás, bemutatkozás, misén részvétel. A templom körül ott is volt körmenet. Elköszöntünk a Szûzanyától és úgy mentünk gyalog haza vasárnap este. Amikor beértünk a falu végébe a kereszthez ott volt az egész falu, akik itthon maradtak. Vártak bennünket. Majd a máriás-csoporthoz csatlakoztak, együtt mentünk a templomba, gyertyával világítva a szentmisére, és mindenki onnan ment haza. - A mostani máriás lányok milyen szolgálatot vállalnak? - Mind szolgálnak ezek a lányok, sokan felolvasnak a szentmisén, vagy felvivõsök esetleg, mert nálunk az is megvan, hogy milyen felvivõs, hogy az áldozatot hátulról a templom ajtótól visszük fel. - Köszönjük szépen! ****

Mindannyian tudjuk, hogy a búcsú csak a katolikus egyház gyakorlata, az ortodox egyházak nem ismerik el, a protestáns egyházak pedig tagadják. Magyar Katolikus Lexikon szószedetébõl egy rész: „búcsú (lat. indulgentia) a bûnbánat szentségében már föloldozást nyert bûnért járó, ideig tartó büntetés elengedése... az egész ember bûnös voltának leküzdése valójában tartós folyamat... A bûnnek mindig lehetnek következményei, s ezeket a megtérés nem tudja megakadályozni. Így a bûnbánat komolyságához hozzátartozik annak az ítéletnek az alázatos elfogadása is, amely elõl az ember nem térhet ki.” Ahhoz hogy elnyerjük ideig tartó büntetéseink elengedését, szükséges: - a búcsú elnyerésének vágya, - szentgyónáson, szentáldozáson részvétel - imádság végezése a pápa szándékára.

Ismerõs táblát láttunk meg „Markaz” felirattal, mosolyogva fogadtak bennünket. Szekrényes Józsefet, a világi tanács elnökét megismertük, õt kérdezgettük felváltva: - Markazról mióta járnak ide a gyöngyösi búcsúra? - Úgy tudom, hogy nagyon régen, még a nagyszülõk is jártak a régebbi idõben, de hogy pontosan évszám szerint mikor kezdték, azt nem tudom megmondani. - Látom a templomban, és mindig nagyon csodálom, hogy Markazon olyan nagy összefogás van, hogy érik el, hogy ilyen egységben van a falu? - Jó szervezõnek kell lenni. Elõzõ atyánk is jó szervezõ képességgel bírt, a mostani plébánosunk is már kezd belejönni a dologba.

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 9

XVII. évfolyam 3. szám - 2012. Karácsony Tegnap pont ilyen egyházi kirándulást szerveztünk, 25 kilométert gyalogoltunk a pisztrángos tóhoz. - Az igen, gratulálunk! - Jól éreztük magunkat, egy picit elfáradtunk, de hát ez vele jár. Ennyi a titka, csak össze kell fogni. Jó cél érdekében meg lehet mozdítani embereket. Sokan járnak olyanok templomba, akik a baloldalon álltak, érzelmileg odatartoztak, de az egyházat nem hagyják

A Nagyrédeiek már a szabadtéri oltár mellett várakoztak, amikor hozzájuk értünk, ismerõsként köszöntöttük õket, vezetõjüket kérdezgettük: - Három Mária-szoborral érkeztünk. Most vannak éppen beköszönni a templomban. - Nektek több máriás-csoportotok is van, Mária anya is? - Van mindegyiknél. Tehát mind a három Máriánál van Mária-anya. Õk is most épp a templomban vannak bent.

el. Mindenki fizeti az egyházi hozzájárulását rendszeresen. Még olyanok is, akik soha nem jönnek el a templomba. - Van kapcsolódásuk és kötõdésük, nincs szétszakadás ebben a faluban. - Nincs, és amikor van valamilyen kis munka a plébánia körül, vagy a templom körül, akkor szólunk és jönnek. - Szívesen adakoznak? Szívesen mennek még most is ebben a nehéz idõben? - Igen, lassan olyan lesz, mint az özvegyasszony két fillérje, hogy az utolsót is odaadják, de megmozdul a csoport és adakoznak szívesen. - Szeretném megkérdezni, hogy ettõl a búcsútól várnak valamit, vagy személy szerint vár valamit? - Azt hiszem, hogy minden ember életében van mit felajánlani valamiért, valamilyen célért, az enyémben is, a többiekében is, feltöltõdést ad, amikor együtt van több ezer ember, ez egy csodálatos érzés. - Felajánlották valakiért vagy valamiért a búcsút? - Valakiért, valamiért igen. Most a fiatalokért lett ez a mai zarándoklat felajánlva. - Nagyon szépen köszönjük! ***

- Hogy mûködik ez a Mária-anya csoport? Mit tesztek? - A Mária anya csoport úgy mûködik, hogy mindig megvan évente, hogy melyik zarándoklatra mennek el és akkor elõtte átbeszélik, gyakorolják, hogy öltözzenek föl, és úgy mennek a Szentmisére és a zarándoklatra. - Nektek szép népviseletetek van. Ezt ki gondozza? - Igen, az a kislányoknak van, a fiatal lányoknak, épp itt van egy anyuka, akinek a kislánya benne van a máriás-csoportban, úgy hogy ezt inkább õ tudná elmondani. - Megkérdezhetjük tõled, hogy hogyan gondozzátok ezeket a gyönyörû szép népviseleti ruhákat? Varratjátok, vagy régi ruhák? - A régi népviseletnek megfelelõen varratódott, de most ezek vadonatúj ruhák, ami van a lányoknak. Hosszú ujjú és rövid ujjú változata is van, de a koszorú az eredeti gyöngyös tükrös, az nagyon régi. Mi édesanyánknál tároljuk a ruhát, 3-4 alsószoknyával. Kifejezetten úgy van elhelyezve, hogy ne gyûrõdjön, nagyon ki van keményítve. - A lányok nem húzódzkodnak? Szívesen jönnek? - Nem, egyáltalán nem. Nagyon szívesen jönnek.

- Ez nagyon meglepõ, mert nem olyan általános ez, hogy ennyire engedékenyek ezek a lányok. Hány évesek? - 15 évesek. Ministráns lányok, meg hát ezt is vállalták, ezt a szolgálatot. Fiúk segítenek be nekik, hogy ha a hosszú körmenetben elfáradnak, máriás fiúk is vannak. Õk átveszik egy darabon, hogy õk vigyék a Mária-szobrot, de volt már olyan például, hogy meg is sértõdtek a lányok, hogy nem vihették eleget. Úgyhogy nagyon szívesen vesznek részt benne. Ennek nagyon örülünk, hogy ezek a lányok mindannyian templomba járók és ott szolgálatot is teljesítenek. - Isten áldjon benneteket! *** A Gyöngyöstarjániak csoportját kerestük, hiszen kedves ismerõsök. - Dicsértessék a Jézus Krisztus! A tarjániakat keressük! - A Mária-szobrokról Szecskõ Ferencné mesél nekünk. - Tarjánban hagyomány, hogy az egyik az örvendetes, a másik a fájdalmas Szûzanya. Búcsúkor és a körmeneteken, például húsvétkor az örvendetes megy elõl, utána a fájdalmas. De a fájdalmas búcsún a temetõben a fájdalmas Mária megy elõl, utána az örvendetes, mert akkor annak az ünnepe van. A piéta forma az 1918-ból van, akkor hozták Bécsbõl, a háború után. - Akkor itt nagy hagyománya van Tarjánban a máriás lányoknak. Te voltál máriás lány? - Nagy hagyománya van. Voltam, de nem lány koromban, mert ugye az az igazság, hogy ez a szobor azért súlyra nagyon nehéz. Otthon még a templom körül valamikor, nagymamáink korában, olyan edzett lányok voltak, azoknak még nem számított 16 évesen, hogy milyen súlyt visznek, de már nekünk, azért ez már lényegesen megterhelõ lett volna, így már én is asszony koromban voltam. Hát itt, amikor kezdõdött a máriás találkozó, akkor már mi is voltunk többször. Ezelõtt 3-4 évvel, amikor sikerült a fiatalokat beszervezni, akkor mondta is Kázmér atya, hogy csoda történt Tarjánban, ötven évet fiatalodtak a máriás lányok. *** Közben a diktafonunkon a kis piros villogó gomb jelezte, hogy megtelt a memória. Marcsi még elvállalta, hogy fotókat is készítenek Kispálné Hauk Melindával együtt, így kettéváltunk. Vágy volt a szívemben a búcsú elnyerésére, ezért leültem a gyóntatófolyosón várakozók közé, a padra... Török Julianna és Várkonyi Lászlóné Képes összeállításunk a 16. oldalon

9

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 10


interjú

A száguldó gvárdián Változás történt a rendházban: augusztus 1-jén a rendházfõnöki szolgálatot Szabó József testvér vette át. Nem könnyû vele találkozni, idõpontot egyeztetni, sokfelé szólítják dolgai. Még kinevezésérõl is egy Pécs Gyöngyös autóút közepette értesült. Errõl is beszélgettünk, hiszen ha ideje engedi, kötetlen, közvetlen és szívesen mesél.

Mit jelent maga a gvárdián kifejezés? Hogyan szólítják? Szent Ferenc rendjében másak az elnevezések, mint a monasztikus rendekben, ahol apát és prior az elöljáró. Nálunk miniszter provinciális, miniszter generális az általános fõnök, nem olyan joghatóságok, kitüntetett hatalmak ezek, mint inkább szolgálat. A legkisebb rendi közösség a rendház, ennek a vezetõje a gvárdián felelõse és vezetõje. Régen házfõnök atyának szólították, ma már keresztnéven. A testvérek életkörülményeinek biztosítása a feladata, hogy a szerzetesi fogadalmat meg tudják tartani. A testi-lelki egészségükkel törõdjön.Szerzetesi életükben elõre haladjanak, folyamatos képzésben részesüljenek, és az adott helyen a szolgálatukat is elvégezhessék. Például nem azért kell bejelenteni,hogy ha valaki elmegy valahová, hogy egy külsõ szem lássa, hanem hogy a fogadalommal egybe esik-e?

Hogyan lehet szétválasztani a plébánia és a rendház ügyét? Nagyon egyszerûen, minden, ami a szerzetesek belsõ dolgaira tartozik, az a rendház ügye, mint mosás, fõzés, lelkigyakorlatok, vagyis a belsõ élet a rendház ügye. A kifelé végzett tevékenység, az a plébánia. fotó: cété

Eddig sem voltam én teljesen Gyöngyösé, eleve hol voltam, hol nem. Pécsre, Piliscsabára, Szentkútra járok szolgálni, esketésekre hívnak. Mert nemcsak a rendházban és a plébániában volt és van szerepem,hanem a provincia más vállalásaiban, vagy kötelezettségeiben is. Így például a piliscsabai Szent Páter Pio FVR (Ferences Világi Rend) testvéri közösség asszisztense vagyok, a Collegium Seraphicum lelkipásztori szolgálatát is ellátom Pécsett. Ott is van egy tagközössége a piliscsabai világi közösségnek. Kinevezésem szerint sem a plébániához, hanem az Autista Segítõ Központhoz tartozom.

ton és Kázmér testvérek egy személyben töltötték be mindkét posztot. Ez egyszerûsítette a megoldásokat, most meg kell tanulnunk, hogy hogyan kezeljük az új helyzetet, Továbbra is vallom, hogy nekem nincs beleszólásom a plébánia ügyébe.

Isten elé vinni õket, és a másik oldala,hogy merhetek is szólni.

Hogyan történik a kiválasztás? Ez a Rendtartomány káptalani kongresszusának feladata. A tartományfõnök javaslatára megválasztják a házfõnököt, a helyettesét, és a gazdasági felelõst, vikáriust és ökonómust. Ez titkos szavazással, „babozással” történik. Bármilyen fórum, akár növendékekre teszünk javaslatot akár házfõnökre, a megfelelõ testület tagjai egy szem babot bedobnak a gyûjtõbe, úgy, hogy se aki gyûjti, se más ne lássa, milyen színû babot dob be a testvér. Minden testvér elõtt van egy csomó bab, a szavazáskor csak egyet tesz be. Csak a testület számának megfelelõ bab lehet, ha valaki tartózkodik, meg kell mondania, vagyis kevesebb lehet, de több nem. Ezt a rendi jog megengedi, majd jegyzõkönyvben rögzítik az eredményt. Nem kell elõre egyeztetni, de Mit tesz akkor, ha egy testvér valamely dolga utólag megkérdezik az illetõt, hogy vállalja-e. A gyöngyösi helyzet ebbõl a szempontból nem esik egybe a fogadalommal? Akkor összeszedem minden bátorságom, és történelmi, mert 1994-tõl a házfõnök és a szólok. Az Úr elé viszem magamban. Elsõ az plébános személye azonos volt. Teofil, Ágos-

10

Ha egy világi vezetõvel beszélgetnék, azt kérdezném végezetül, hogy milyen tervei vannak a jövõre nézve, a gvárdiántól lehet, érdemes ilyet kérdezni? Nem kell tervnek lennie, mert a rendi konstitúciók és statútumok megszabják, hogy mit kell tenni. Van regulánk az 1200-as évekbõl, ennek hivatalos magyarázata a konstitúció, amit a pápa ad ki, értelmezi a regulát. A statútum, ami pedig elõírásokat tartalmaz az életünkre, amit szintén a pápa ad ki. Vannak olyan dolgok is, amit a helyi közösségekre bíznak. Nem túl gyakran változnak az elõírások, minden hat évben egy picit. A nagy elõírások évszázadokon keresztül azonosak. Például a 91-es káptalanban nem volt semmi a számítógépekrõl, de 2003-ban már igen, a mobiltelefonok használatát is szabályozták. A szabályozás elõírja, hogy mindenki munkaeszközként használja, hogy a modern kornak megfelelõen tudjuk használni. Nagyon köszönöm a beszélgetést, örülök, hogy ennyi dolgot ismerhettem meg a szerzetes közösség világáról. Isten áldása kísérje életüket! Török Julianna

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 11


halottak napjára

Fájó szívvel gyekbe, oda ahol a hideg az úr és tiszta fehér az élet. Mert félek e szomorú helyen õszintének lenni és imádkozni kitárt karral. Azt mondja Pál, a térítõ, hogy lám, átlát rajtam, mint a karcos üvegen. Jól tudja, hogy megváltására gyúrok. Vigyorog rám, amire válaszul vicsorgok én itt legbelül, mert talán igaza is van. Az ember gyarló, én meg pláne, és bár hittel élek, önzõ is vagyok, mert a

immár a mûkõ repedésein. A gravírozott aranyfüstben, az oszló tölgyfaágon, a sárga szirmokon, melyeket rég tovahordott a tél, az idõ és a feledés. Nincs már semmi sem és nem is kell, hogy legyen - azt hiszem -, mert aki teremtett, az tudja jól a nevetek, más meg nem számít. Ha itt az idõ, szólít majd. Annak, hogy itt a fájdalom kertjében mi esendõk mit vésünk a sárba, annak persze semmi haszna, csak

szenvedés fájdalommal és fogcsikorgatással jár, amitõl félek. Hogyan viselné el ezt a lusta, puha húsból gyúrt esendõ teremtés. Mormogom azért a gyöngyözõ szavakat, és agyamat kényszerítem, hogy megváltásom átszálljon a pihenõ szentekre. A fekete bazalt alatt nyugvó apró testre vagy apámra, a kicsike öregre. Ide-oda keringek, mint a szemetet kavargató nyári szellõ. Közben felém nyúlnak a vézna ujjak, amikben rég szétporlottak már az olvasó magvai, és csak a kis fénytelen kereszt bújik meg a szürke csontok közt. Lerogyok egy padra vagy egy sír szélére és hagyom, hogy öleljenek. - Értetek vagyok itt, ti minden szentek! Értetek vagyok itt? - szakad fel mellembõl a sóhaj. Nincs nevetek már rég és mindegy is, mert csak megfakult táncoló árnyak vagytok

karcolgatjuk tükrünk homályos felületét. - De ne féljetek! Vigyázunk azért rátok - azt hiszem. Eltelt hát az idõ. A tiétek is és az enyém is. Kifelé osonok, a rozsdás rácson túlra, az élõk közé, ahova tartozom. Visszanézek még egyszer, hogy feledjem, vagy ne feledjem õket: a barátaimat - az aszott szenteket. Add Uram, hogy imám mégiscsak célba érjen, úgy ahogy imádkoztam itt e bánatos kertben, és szívemet ne uralja ostoba önzésem. Mégse hagyd, hogy elszálljon a szélben ez a pár reszketõ szó. Mert mi mindannyian, élõ és holt itt várunk rád. És hazafelé összeszorított foggal a sziszegem az élõknek: A gyõzelem - lám elnyelte a halált.

fotó: cété

Itt bóklászok a csendes halmok között, és bár nincs különösebb okom rá, mégis hagyom, hogy magába szívjon a szürke párás környezet. Szemben a nagy suliban volt dolgom - a tudományt ünnepelõk arcát vasaltam merevlemezre, de eluntam az ócska világi fecsegést és a holtakhoz vágytam. Bár még ildomos lett volna maradnom, de a csillagász végleg eluntatott. Mondta, hogy a légbõl jött e világra az élet és az értelem, és bár még az is lehet, hogy igaza van - de ma ez engem valahogy nem érdekel. Átosontam hát a szürke cuppogós kertbe és a magam vigaszát kergetve egy csöppnyi boldogtalanságot szívtam a hamuszín ködbõl. Megérezni itt a lusta fák alatt a rothadás édes leheletét, magamba gyûjtve a titkot, amit e néma vázak hordoznak rég beroskadt mellkasukban. Még ugyan csak a kapuban állok, de térdem már megrogy, ahogy köszönti õket a szótlan testeket. Ahogy az írás is mondja: hajoljon meg minden térd a mennyben a földön és itt lenn az alvilágban. Krisztus vár tehát ideát és békésen szendereg. Talán egy ilyen kert lehetett az a kert is, telve olajfákkal, még elfutó élettel, kétségekkel. Megértem azt a pillanatot, amint Jézus, a haldokló, feltekint Atyja sötét fellegére, és tíz körmével kapaszkodik a lelkébe, majd rádöbben: nincs más út. És a kert csak csendben figyel. Csendes ez a nap is. A lombok most nem suhognak, csak a néma õsz dalol altatót a nagy vörösbe borult öreg fák felõl. Úszok együtt az árnyakkal, szívemben fájó kismadaraimmal, és megszállottan keresem Istenem. Szólongatom, halkan hívom imádkozva. Félve botorkálok a kicsorbult kövek közt. Félve, hogy talán mégis meghallgat engem, és imám megfogan. Mert kétkedek õszinteségemben. Talán az volna jó, ha imám egyszerûen széllé válna és elröppenne fel a magasba, fel a he-

Czímer Tamás

11

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 12


kamilla

Mint kamilla a réten A kamilla kicsiny, egyszerû virág. Megbújik szerényen a többi közt, nem hivalkodó. De üres lenne a rét nélküle. Sokoldalú a felhasználása, nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben.

Czímerné Vas-Borosi Csilla és párja, Czímer Tamás a katekumenátus elvégzése után idén bérmálkoztak, Tamás az elsõáldozás szentségében is most részesült. Úrnapján sátrat állítanak Püspökiben, elõször voltak gyalogosan Szentkúton, Csilla segítõ volt a Fájdalmas Búcsún, Tamás ministrál és immár újságunk szerkesztõségét is erõsítik. Felnõttként kapták meg a szentségeket. A lelkesedésük és a szorgalmuk példaértékû mindannyiunk számára. Szeretettel köszöntelek Benneteket! Egy évvel ezelõtt, a karácsonyi számban már megismerhettek Benneteket a hívek, mint katekumeneket. Csilla, írtad, hogy úgy kezdõdött az útkeresésetek, hogy elmentetek a püspöki templomba.

fotó: cété

Rovatunkban olyan virágszálakat, egyéniségeket mutatunk be, akik templomunk közösségét erõsítik. Akik dolgoznak értünk, a közösségünkért, mégis a háttérben maradnak, szinte láthatatlanul, egyszerûen, akár a kamilla.

T: A templomokat mindig is szerettem, valahogy éreztem, hogy ott különleges dolgok történnek. Szentestén az éjféli misére elmentünk. Mindkettõnket megkereszteltek, és a házasságunk is rendezve van, ez akkor nem is volt kérdés. Jártunk a jegyes oktatásra is, így visszagondolva már akkor közelítettünk a hit felé.

megérkezünk, ahogy fogadtak bennünket, semmihez sem fogható. Zsomborral beszéltük, hogy tulajdonképpen a mi életünk is egy viszontagságos út, és végén megérkezünk mindannyian.

Hogy érzitek, változtatok az elmúlt hónapok alatt? T: Valamit biztosan változtunk. MegbeszéAzóta aktív tagjai vagytok a közösségnek. CS és T: Igazán még nem ismerjük ezt a lem a dolgaimat a Jóistennel. És úgy érzem, közösséget. A vasárnapi misére Püspökibe hogy mélyebb a kommunikációm, a felszínes járunk, én (olvasok), Tamás ministrál. Tavaly dolgok felett átsiklok. segítettünk Boriska néninek Úrnapján a sátorépítésben, idén már mi állítottuk egyedül. A gyerekeitek hogyan fogadták a megtéréRendeltünk is virágot, de amellett szedtünk is seteket? T: Elfogadták. Tiszteletben tartják, de ez jó nagy csokorral. Nem a feladatot láttuk benne. Ahogy ott bóklásztunk, nevetgéltünk a ha- még a mi kettõnk útja, nem szólnak bele. Az, tárban, a virágszedés, mint feladat értékesebb hogy változik valami, hogy Õk is befogadó emberek lesznek, ez csak rajtuk és a Jóistenen lett, mintha készen kaptuk volna. Most érezzük, hogy kezdünk bekapcso- múlik, ebbe mi sem szólunk bele, nem is erõltetünk semmit. Tudom, hogy Õk is meg lódni a közösségbe. fogják ezt tapasztalni. Meghívott minket az Isten, és a válaszunk Milyen volt a számotokra a szentkúti zapedig ez a fajta élet. Nagy kegyelem ez az út rándoklat? Cs: Mivel az elsõ volt, így nem tudtuk, nekünk. Azért gondolom, hogy kegyelem, hogy mire számítsunk. Arra figyeltem, hogy mert olyan dolgokat teszünk, amit eddig nem. kibírjam, ne panaszkodjak, így az aszfaltos út Az, hogy jól csináljuk, hogy keresztény A bérmálkozás elõtt gyakoroltátok-e valami- elején kezdtem el odafigyelni arra, hogy miért értékeket képviselünk, ezt igazán csak akkor lyen formában a vallást? Tehát jártatok-e is jöttem el. Persze, fárasztó, de nem lenne ér- tudjuk meg, ha majd lecsukódik a szemünk. hm telme, ha nem lenne az. De az az érzés, ahogy templomba, misére? Miért választottátok ezt a templomot? Cs és T: Ez a templom mindig is kedves volt a számunkra, mindig is érdekelt minket, milyen belülrõl. A kíváncsiságunk elsõsorban a mûemléknek szólt még ekkor. Mindig ott mentünk el elõtte, figyeltük, hogy nyitva van az ajtó? Egyszer nyitva volt! Egy téli nap elmentünk misére, Ámosz testvér misézett. Természetesnek éreztük, hogy ott vagyunk, éreztük, hogy ez nekünk szól, anélkül, hogy megbeszéltük volna, mentünk a következõ héten; Virágvasárnap az egyik néni hátrafordult a misén, látva, hogy nincs barkánk, adott. Befogadott a közösség. Én (Csilla) olvasok vasárnaponként, Tamás ministrál. Látták rajtunk, hogy lelkesek vagyunk, és mi is igényeltük, hogy bekapcsolódjunk tevékenyen a közösség életébe. Éreztük, hogy a Jóisten szólított meg bennünket akkor a Szentlélek ereje által.

12

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 13


térkép

Nagyszalontai élmények

Egyszerû kíváncsisággal indultam el Dettivel augusztus végén Nagyszalontára. Az elmúlt 1-2 évben a vallási és hitéletem eléggé „elvilágiasodott”: a vasárnapi és néha egy-egy hétköznapi szentmisén kívül nem sok mindennel próbáltam az Úr közelében lenni. Már a nagyon szeretett természetjárást is leredukáltam, pedig az is mindig kiváló alkalom volt az elmélkedésre. Közösségbe sem nagyon jártam: vagy mert „kiöregedtem”, vagy egyéb okok (pl. családi állapotom) miatt nem illetem sehova. Csak a munka, jövés-menés, semmi lelki élet. Vagy csak minimális. Idézhetném Dante Isteni színjátékának is elsõ sorait: „Életem közepén eltévedtem a sûrûben…” Tavaszon kezdõdött az „ébredésem”: elhatároztam, hogy ismét rendszeressé teszem a természetjárást, és keresem azokat a lehetõségeket, amelyek által a hitéletem is megújul. Többek között ilyen lehetõségnek kínálkozott Kristó Ági e-mailje, amelyben Detti levelét továbbította, hogy ki szeretne/tudna vele menni augusztus végén Romániába. Jelentkeztem és mehettem, mentem. Nem tudtam, mit kell vinni, mit kell ott csinálni, de Detti megnyugtatott, hogy az egyik legfontosabb, amit viszünk, saját magunk. Ott lenni a gyerekekkel, részt venni az életükben. Így is történt, de nyilván azért

családi házakban élnek: egy-egy nevelõ 10-12 kis lakóról gondoskodik. Az udvarban egy külön épületben található a konyha és az étkezõ, amit tavaly szeptemberben adtak át. Itt töltöttünk el 4 napot a hét család egyikénél, ahol egy fiatal nevelõnõ gondoskodott kilenc - 6-16 év közötti - lányról és egy 2 és fél éves kisfiúról. Rövid ott tartózkodásom alatt is nagyon megkedveltem a gyerekeket, ezért elhatároztam, hogy minden évben meglátogatom õket. Az idén Horváth Évivel költöztünk ki pár napra augusztus végén. Nyáron sok gyerek tölti otthon a szünidõt, emiatt sajnos a tavaly megismert gyerekek közül nem sokkal találkoztam. Az ott maradt lakókra 4 nevelõ vigyázott. Ott segítettünk, ahol szükség volt ránk. A legtöbb idõt talán az egyik anyuka családjánál töltöttük. Õ két saját fián kívül további tíz - 3-13 év közötti - kisfiúról gondos-

fotó: Horváth Éva

Tavaly Pünkösd elõtt pár héttel hallottam, hogy önkénteseket keresnek a Csíksomlyói Búcsú idejére, akik szívesen vigyáznának a nagyszalontai gyermekotthon lakóira, amíg nevelõik a búcsúban vannak. Korábban még sosem jártam a Böjte Csaba testvér által alapított otthonok egyikében sem, de már évek óta terveztem, hogy jelentkezek pár napra segítõnek Dévára, Szovátára… Itt volt a nagy lehetõség. Mivel kevés idõ volt az indulásig, nem nagyon akadt senki, aki el tudott volna jönni velem (nem kaptak szabadságot, más programot szerveztek, illetve sokan Csíksomlyóra utaztak). Végül Prokainé Ilikében nagyszerû útitársra találtam. Nagyszalontán kilenc családban közel 100 gyermeket nevelnek. A belvárosban él a házvezetõ: István, aki feleségével 3 saját (1 még pocakban) gyermekükön kívül 10 fiút nevel; valamint még egy család lakik itt. A többiek a város szélén, egy hatalmas udvarban, kisebb

vittünk sok játékot, ruhát, élelmiszert. Nagyon jó érzés volt, ahogy a gyerekek rögtön befogadtak, mintha örökké velük lettünk volna. Mint Detti is írta, egy „fiús” csapathoz kerültünk, bár a lányokat is meglátogattuk, játszottunk velük is. Nagyon tetszik, ahogyan foglalkoznak a gyerekekkel, ahogyan fegyelemre, rendre, munkára, felelõsségtudatra nevelik õket, de ugyanakkor játszhatnak, zenét hallgathatnak, filmet nézhetnek, netezhetnek, stb. Tehát, mint egy nagycsaládban, vagy talán még jobban, mint néhány modern családban, ahol nincs idõ a gyerekre, azt csinálhatnak, amit akarnak, semmi kötelességre nem nevelik õket. Ezek a kis lurkók annak ellenére, hogy milyen családokból, milyen helyzetekbõl kerültek a nevelõkhöz, nagyon fegyelmezettek, de ugyanakkor játékosak és vidámak is. A nevelõknek nincs könnyû fela-

kodik. Sokszor szó szerint 3-4 kicsi lógott a nyakunkban. Rendkívül szeretetéhesek, megható volt a ragaszkodásuk. Minden segítséget szívesen fogadtak: krumplit pucoltunk, fürdettük a gyerekeket, misére kísértük õket, meséltünk, énekeltünk nekik, vagy csak hagytuk, hogy csüngjenek rajtunk. A családok minden vasárnap délelõtt 10 órától szentmisén vesznek részt a városközpontban levõ katolikus templomban. Felemelõ érzés volt a 100 gyermeket látni és éneküket hallgatni a kis templomban. Tavaly Pünkösdkor 10 - az otthonban lakó - kisgyerek keresztelõjén vehettünk részt az ünnepi szentmise után. Idén pedig a plébános búcsúmiséjébe csöppentünk, akitõl az Otthon lakói külön verssel, énekkel köszöntek el. Nagyon megható pillanatok voltak. Lélekben feltöltõdve, nagyon szép élményekkel a szívünkben tértünk haza. Dávid Bernadett

datuk, de sokszor a nagyobb gyerekek sokat segítenek akár a fizikai munkában, akár a kisebbek nevelésében, tanulásban. Sok élmény közül az egyik legmeghatóbb volt, hogy Marika nevelõ szombat este teljes természetességgel mondta, hogy „ma este a kicsiket Éva önkéntes fürdeti”. Nagy élmény volt, én is csurom víz lettem! A vasárnapi szentmise is különleges tapasztalat volt, fõleg egy aprócska fiú, aki még nem volt elsõáldozó és azt mondta, nem is jön ki áldást kérni, mert fél a paptól. Ennek ellenére amikor az áldozáshoz járuló sorban haladtam elõre, egyszerre csak ott termett mellettem, megfogta a kezem és végül is kapott áldást. Vasárnap az indulás elõtt még sokat beszélgettünk a nevelõkkel az életükrõl, lehetõségeikrõl, és miután saját magamról is beszéltem Marika nevelõnek, õ Csaba testvér szavait idézve nyugtatott meg: azt mondta, ha valahol egy nõ gyermekre vágyik, biztos van valahol egy gyerek, aki anyára vágyik. Ez a gondolat azóta is többször jár a fejemben a jövõmet illetõen. Nem szaporítom a szót, minden másodpercet külön le lehetne írni, de összefoglalva: a szívem egy darabkája ott maradt, és várom a következõ lehetõséget, hogy újra elmehessek oda, vagy valami hasonló helyre, családba. Horváth Éva

13

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 14


anyakönyv Anyakönyvi változások 2012. augusztus 1-tõl 2012 december 1-ig

A Keresztség szentségében részesültek: Bagi István Róbert, Baksa Máté, Barta Dávid, Beri Jázmin Virág, Csonka Anasztázia, Dér Maja, Ébel Zsófia Tamara, Gause Zalán, Gephardt Levente, Gortva Lara, Hegede Kornélia, Hegedûs Flóra, Hegedûs Vivien, Horváth Hunor, Hucka Natália, Jankovics Boglárka, Kádas Áron, Kádas Zalán, Kakukk Máté, Kárpáti Viktória, Kis Márk, Kiss Gellért Barnabás, Kóbor Zoltán Gergely, Kuhn Máté Tamás, Major Benjámin, Menyhért-Vitay Alex, Minczér Bence Zalán, Morvay Béla, Morvay László, Nagy Jázmin, Nagy Zsolt, Nagy-Ádám Borbála, Palotai Mátyás, Reinelt Noé Richárd, Salamon László, Sándor Gergely, Simonyák Hunor, Suha Martin, Szabó Bendegúz, Szívós Nikolett, Takács Balázs István, Tóth Fanni Rita, Tóth Lilla, Tóth-Erbeszkorn Linda Viktória, Tuza Liliána, Varga Árpád, Vidák Dzsenifer, Vojtek Léna, Zámborszky Imola

Házasságot kötöttek: Bõgér András - Péntek Kitti Linda, Tihanyi Gábor - Takács Tünde, Oldal Gergely - Juhász Dorottya, Harsányi Máté - Baksa Henrietta, Keresztúri Ákos - Lászka Szandra, Horváth Hubert - Petrény Tímea, Szigethy Tamás - Tóth Gabriella, Kilián Pomberg - Eperjesi Viktória, Tóth Gábor - Bodócs Nikoletta, Vági Szabolcs - Szatmári Andrea, Pintér Gábor - Juhász Orsolya, Bozó István - Lõrincz Éva, Hegedûs Fanni - Veres Adorján, Pallagi András - Persely Katalin

Elhunyt testvéreink: Adorján Imréné Czakó Erzsébet, Bacsó Józsefné Tóth Klotild Anna, Badacsonyi Miklós Ferenc, Bejó Béláné Bencsik Erzsébet, Csécsei Irén, Csépány Györgyné Gambár Anna, Csiba József, Csomor Istvánné Kovács Margit, Csomor Pál, Csomor Pálné, Dréher Tibor, Farkas István, Farkas Zoltánné Kökény Irma, Fehér Gyuláné Möntõr Gizella, Füleki Ferenc, Gulyás Lajos, Gyarmati Gyula, Hanák Lajosné Janovecz Mária, Harman Ferencné Kiss Katalin, Homonnay Katalin, Horváth Károly, Jákó Sándorné György Terézia, Kanalas János, Kiss Józsefné Markos Edit, Kozmári Józsefné Szalmási Ilona, Molnár Árpádné Bodrogi Mária, Molnár Zoltán, Munkácsi Józsefné Tóth Erzsébet, Nékám Alajos, Pampuk György, Perlaki Ernõné Daruka Ilona, Pintér Jánosné Szekeres Anna, Sand Ferencné Miklós Julianna, Soltész János, Tari Istvánné Varga Klára, Tóth Mihályné Endrey Mária, Törcsvári Istvánné Alföldi Judit

Hatvan éve egymás és a közösség szolgálatában

fotó: cété

Rendszeres felnõtt katekézis a plébánián

2012. november 25-én Gambár Lajos és Farkas Ilona házasságkötésük hatvanadik évfordulóján ünnepélyes szentmise keretében újra megerõsítették házastársi fogadalmukat a gyöngyöspüspöki hívek elõtt, mely örömteli alkalomból a misét celebráló Lengyel Donát és Kárpáti Kázmér atyák XVI Benedek pápa áldását tolmácsolták az „örökifjú” párnak. A jeles eseményen, gyermekei, unokái, barátai és tisztelõi köszöntötték a meghatódott párt.

14

Kedves Testvérek! Rendszeres katekézist indítunk plébániánkon, elsõsorban felnõttek részére. Remélt célunk, hogy a nemrég meghiretett Hit-évében a Szentírás és a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) alapján közösen mélyítsük el hitünket és hitbéli ismereteinket. Természetesen szívesen várunk és látunk minden kedves érdeklõdõt is, akik ismerkedni szeretnének a Katolikus Egyház tanításával. Az elõadások minden páros héten, pénteken este 19.00-kor kedõdnek a Tanácsteremben. Fr. Zsombor

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 15


eseménynaptár 2012. decemberétõl 2013. Virágvasárnapig Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; 10.30 és 18.00 hétköznap: 7.00 és 18.00 Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: 10.30 Állandó programok: minden hétköznap 6.30-kor és 18.30-kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsõpéntek reggel, és szombatonként este) Bizánci liturgia: minden hónap második és utolsó szombatján 9.45-tõl Minden hónap elsõ vasárnapján a templomban délután fél 4-tõl 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4-tõl fél 6ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden elsõ csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden elsõ pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap elsõ szombatján a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Idõpontváltozás! A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap elsõ keddjén 16.30 órától a templomban; illetve rendi gyûlést tart a hónap harmadik keddjén 15.30 órától. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én 16.30-kor a tanácsteremben. Minden páros hét péntekjén katekézist tartunk felnõttek számára a Tanácsteremben 19 órai kezdettel. Programok: dec. 17. hétfõ: a betegek karácsonyi gyóntatása, áldoztatása dec. 17-22-ig és dec. 24. egész napos gyóntatási ügyelet dec. 14-tõl 23-ig hétköznapokon 15.00-16.30 Szállást keres a Szent Család imakilenced a Szent Ferenc teremben. dec. 20. csütörtök 14.00: Idõsek, magányosok, egyedül élõk karácsonya (gyóntatás, szentmise, karácsonyi mûsor, agapé) dec. 22. szombat 16.00: A Cantare kórus városi karácsonyi hangversenye dec. 23. vasárnap 10.00 A Kiskórus karácso-

nyi koncertje, 19.00 A Szállást keres a Szent Családot végzõ csoportok közös imádsága a templomban dec. 24. hétfõ: 15.00 Betlehemes játék (az esti mise elmarad), 22.30 gyóntatás, 23.00 olvasmányos imaóra (matutinum), a kis Jézus jászolba helyezése (martirologium), 24.00 Barátok templomában, Püspökiben és Mátraházán éjféli mise dec. 25. kedd: Karácsony, ünnepi miserend (7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30) dec. 27. csütörtök: Szent János apostol ünnepe, 18.00 borszentelés a szentmise végén dec. 28. péntek: Aprószentek ünnepe, 18.00 szentmise a megölt magzatokért dec. 31. hétfõ: Ifjúsági Nap (Hóbakancsos Szilveszter) dec. 31. hétfõ: év végi hálaadás Püspökiben 17.00; Barátok templomában: 18.00kor jan. 1. kedd: Szûz Mária, Isten Anyja (újév) - parancsolt ünnep, a béke világnapja. Szentmisék: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30 jan. 6. vasárnap: Vízkereszt - délután házszentelés Püspökiben azoknál, akik jelentkeztek. A következõ 1-2 héten azoknál, akik a portán feliratkoznak. jan. 19. szombat 18.00 Szentmise a keresztény pedagógusokért, majd beszélgetés a nevelés lehetõségeirõl, nehézségeirõl jan. 20. vasárnap 9.00: Imádságok átadása az elsõáldozásra készülõk részére, 10.30: Exorcizmus szertartása a bérmálásra készülõknek jan. 20-27 Ökumenikus imahét jan. 26. szombat 16.00: ökumenikus imaóra a protestáns testvérekkel jan. 27. vasárnap: Gyöngyöspüspökiben egész napos szentségimádás: 9.00 szentmise, majd ünnepélyes szentségkitétel. 17.00-kor közös szentségimádás, litánia jan. 21-febr. 8 Lourdes-i ájtatosságokat január 21-én, hétfõn kezdjük és február 8án szombaton körmenettel fejezzük be. Minden hétköznap a Szent Ferenc teremben délután 3 órától 5ig tartjuk.

febr. 2.

szombat Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepe gyertyaszentelés és körmenet a 10.30-kor kezdõdõ szentmise elején, 18.00 szerzetesi fogadalom megújítása, 19.00 Keresztény Farsangi Bál - Kolping Ház febr. 3. vasárnap szentmisék után Balázsáldás febr. 9. szombat 15.00 fargangi bál gyerekeknek febr. 10-12. (vasárnap, hétfõn és kedden) a Szent Bertalan Fõtemplomban farsangi szentségimádás és lelkigyakorlat. Délelõtt 9 és 11 órakor, valamint 17 órakor szentmisék. Mindhárom nap délután 16-17 óráig az alsóvárosi hívek imaórája. Ezért templomunkban vasárnap elmarad a délutáni rózsafüzér és a litánia. febr. 13. hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. A szentmisék után és a következõ vasárnap hamvazkodás. Hamvazószerda napján hétköznapi miserend. Nagyböjtben minden pénteken 17.00 keresztút febr. 15. péntek 18.00: bérmálásra készülõk hitük megvallásának szertartása (reddíció, effata) febr. 16. szombat: jegyes-suli kezdete - jegyesoktatás. Barangolás a Mátrában febr. 17. vasárnap 9.00 Az elsõáldozásra készülõk kiválasztási szertartása márc. 2. szombat: egész napos egyháztanács gyûlés márc. 10. vasárnap 9.00: bérmálásra készülõk, felnõtt katekumenek kiválasztási szertartása márc. 15-17. (csütörtök, péntek, szombat) az esti miséken lelkigyakorlatos szentbeszédek márc. 16. szombat 9.00-12.00 lelki nap gyermekek számára márc. 17. Nagyböjt 5. vasárnapja, 10.30: Betegek szentmiséje, utána a szent kenet feladása, melynek feltételei: szentgyónás, szentáldozás. márc. 18 hétfõ A betegek felkeresése otthonaikban. Jelentkezés a portán. márc. 24. Virágvasárnap Szentmisék: 7.00; 10.00; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30. 10.00-kor ünnepélyes virágvasárnapi barkaszentelés és körmenet a templom elõtti keresztnél.

15

eletunk_2012_4.qxd

2012.12.12.

11:28

Page 16

Fájdalmas Szûzanya búcsú 2012.

KIADÓ: Gyöngyösi-Alsóvárosi Ferences Egyházközség (Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2., Telefon/Fax: (37) 311-971, e-mail: [email protected], honlap: www.gyongyos.ofm.hu) • FELELÕS KIADÓ: fr. Kárpáti Kázmér ofm • FELELÕS SZERKESZTÕ: Hegede Márta • MUNKATÁRSAK: fr. Szász Zsombor ofm, Lehotai Katalin, Török Julianna, Lehotai Gusztáv • SZERKESZTÕSÉG: [email protected] • FOTÓK és KÉPSZERKESZTÕ: Hegede László • Tördelés és nyomdai elõkészítés: Garamond Grafikai Mûhely Bt. • Megjelenik évente 4 alkalommal, 600 példányban. 2012/3. szám

2012. KARÁCSONY XVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM. - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja - Avatott cserkészeink. Úton... Amit feloldasz a földön

Recommend Documents