XVIII. évfolyam 2. szám 2002. december A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Tartalom: Köszöntő 2. oldal Leg leg leg 3. oldal Táncsicsos fogalomtár 4 – 9. oldal Emlékeink: Bartha Ferenc 1969-72. 10 – 11. oldal Gevicser Péter 1988-90. 11 – 12. oldal Tóth Gábor 1991-95. 13 – 14. oldal Klág Dávid 1998-2002. 14 – 15. oldal A hónap kérdése
16. oldal
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
KÖSZÖNTŐ Kedves jelenlegi, egykori, sőt lelkünkben sokan örökös táncsicsosok! Jeles nap ez a mai. No, nem azért, mert annak idején, az újonnan alakult kollégiumban, amely csak később kapta a Táncsics nevet, 35 éve és három napja tartották meg az első Árpád napi ünnepséget, amely a maga részéről ugyancsak később kapta a Honfoglaló nevet. A 35 év szép kor ugyan egy ilyesfajta kollégium életében, de nem kerek évforduló. A negyed századon már rég túl vagyunk, a fél század pedig még odébb van. Azért jeles nap a mai, mert ekkora energiát még soha nem fektettünk Honfoglaló szervezésébe, és soha korábban nem sikerült előkerítenünk ilyen sok öregdiákot. Nincs értelme hosszú, a kollégiumot méltató, történetét taglaló beszédeknek, hiszen a jelenlévők túlnyomó többsége táncsicsos lévén jól ismeri a részleteket. De talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mi késztette ilyen sok egykori diákunkat, hogy válaszoljon hívásunkra, és eljöjjön a mai találkozóra. A Táncsics elvégre nem a Sorbonne, amely évszázados múltjával és presztízsével tartja össze egykori diákjait. A mi létezésünkről a tudatlan külvilágnak jószerivel fogalma sincs. Sőt, a rendszerváltás folyamán elfogyott alólunk a kollégium alapításához vezető ideológia is. A genius loci, a hely szelleme sem állhat e jelenség mögött, hiszen viharos történelmünk során ez már a harmadik épületünk. A Táncsics jellegét nem külső, formai hatások alakították ki, hanem a közös cél, a közösen végzett munka és egy sor emberi tényező. Az, hogy a kezdő diákcsapat tudatában volt a kapott lehetőség értékének, és örömmel vetette bele magát a tanulásba. Az, hogy szoros közösséget tudtak kialakítani, és ennek szellemét át tudták örökíteni fiatalabb társaikra. Az, hogy az utódok ápolták, és gazdagították a hagyományokat. És végül az, hogy a tanárok egy része szokatlanul hűséges, és így már személyükben is a folyamatosságot képviselik. Gondoljunk csak Pásztor és Gudenus tanár úrra, akik átfogják a kollégium egész történetét. Az immár XVIII. évfolyamánál tartó Táncsics Tükör ünnepi számában találtok egy táncsicsos fogalomtárat, amelyben számtalan hagyományról olvashattok. Hadd emeljek ki ezek közül kettőt: a legrégebbit, a Honfoglaló ünnepséget, amelyből ez a mostani már a harmincötödik, valamint a legújabbat, és egyúttal az egyik leglátványosabbat, az Ősfelállást. Ez utóbbi 1997 körül keletkezett, és lényege, hogy az ebédlőben a Spec diákjai egy nagy, közös asztalhoz ülnek, és ahelyett, hogy külön-külön kezdenének el enni, megvárják az utolsó érkezőt is, majd valaki „Ősfelállás”-t vezényel, és csak újabb vezényszóra ülnek le. Befejezésképpen Ősfelállásra kérlek fel Benneteket. Szenteljük azoknak, akik már nem lehetnek velünk. Hadd említsek néhány nevet a sajnos bővülő listáról: Egervári Zoli, Varkoly Csaba, Materényi Jenő, a direktor úr, Mizsei Misi, Cserne Tibor tanár úr, a spanyolos Papp János, Miller Béla. 2
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
eg Leg
L
Leg Le
2002. december
g Leg Leg Leg
Leg Leg
A Guinness rekordok könyvéhez hasonlóan úgy gondoltuk, mi is összeállítjuk a kollégiumi Legek listáját. Bár igyekeztünk nagyon körültekintően eljárni, bizonyosan lesznek olyan területek, amelyek kimaradtak a felsorolásból. Ezúton is megkérünk, Tisztelt Olvasó, hogy ötleteiddel, észrevételeiddel járulj hozzá a kép teljesebbé tételéhez! A legelső igazgató: Materényi Jenő A legelső Diáktanács titkár: Czitán Gábor (jelenleg a TÜV vezérigazgatója) A legelső beosztott nevelőtanár: dr. M. Pásztor József A legtöbb minőségben előforduló táncsicsos figura: Csefkó Zoltán (ld. Fogalomtár) A leghosszabb ideje a kollégiumban dolgozó tanár: Gudenus László (26 év) A legelső nagy közös ünnepség: Honfoglaló, 1967. december 11. A legelső öregdiákunk, akinek a fia szintén diákunk volt: Az agg Bartha (fia Sándor) A legelső öregdiákunk, akinek a lánya szintén diákunk volt: Bari Árpád (lánya Erci) Az legelső lány, aki a Táncsics diákjaként végzett: Molárovits Tímea (1998) A legelső gyermek, aki a kollégiumban fogant: …? A legelső gyermek, aki két Táncsicsos házasságából született: Czimmermann Péterke (szül.: 2001. október 1., 3.8 kg, 54 cm) Kulcsár Andrea és Czimmermann Péter gyermeke A leghosszabb ideig a Táncsics Kollégiumnak helyet adó épület: II. ker. Keleti Károly u. 37/b 1967-1986 (Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium egyik szárnya) A legrövidebb ideig a Táncsics Kollégiumnak helyet adó épület: V. ker. Dienes László (jelenleg Ötpacsirta) utca 4. (Jelenleg a Szabó Ervin Könyvtár Zenei Könyvtára) A legelső igazgatónő: Raiz Ivánné (1983-1986) A legtöbb tanulmányi százalékkal rendelkező tanuló: Boros Hanga 140% (100 tanulmányi %, egy felsőfokú és két középfokú nyelvvizsga, plusz jó közösségi munka) A legtöbb pontot szerzett az értékelési rendszer szerint: Simon András 136 pont A legelső törp (14 éves kora előtt hozzánk került gyerek) Bartha László (1991-92-es tanév) A legnagyobb kollégiumi buli: Kétnapos vetélkedő, amit a tanárok csapata, a BorSörs megdöbbentő fölénnyel nyert meg, maga mögé utasítva többek között a Yunyai-t és a Rühes Qtyák együttesét is. (1991. október) A legtöbb Bré-díjat kiérdemlő diák: Szengofszky Richárd (az összes fokozat + Életmű díj)
Leg Leg Leg Leg Leg Leg 3
Leg Leg eg L
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
Kollégiumi hagyományaink Táncsicsos fogalomtár Azt hiszem, a hagyományok fontosságáról, arculatformáló szerepéről, közösségmegtartó erejéről senkit sem kell meggyőznöm. A hosszú idők során kialakult szokásrendszer nem csak a nagy egységek életének meghatározó eleme. Fokozott jelentőséggel bír a mikroszerveződések (!!!) esetében is. Egy intézmény arculata annál színesebb, karakteresebb, minél összetettebb, strukturáltabb és elevenebb a hagyományrendszere. A Táncsics Kollégium (ezen a jelenleg Speciális részleg néven működő szervezeti egységet értem) már létrejöttekor is bizonyos értelemben hagyományteremtő szerepet játszott. Olyan új formában alakult meg, amelynek nem volt előképe a magyar oktatási-nevelési rendszerben. Természetes dolog volt tehát, hogy úttörő szerepet kellett vállalnia saját működési területén. A kialakult gazdag hagyománytár az idők során – magától értetődően – átalakult. A maga egyéni módján követte a gazdasági, szociális, környezeti folyamatok változásait. Megőrizte a hagyományrendszer értékes, működőképes elemeit, és megszüntette vagy átalakította azokat, amelyek időszerűtlennek esetleg kevésbé értékesnek bizonyultak. Most, az intézmény fennállásának 35. évfordulóján fontosnak tartjuk, hogy ebből a gazdag kincseskamrából felmutassunk néhány értékes darabot, a teljesség igénye nélkül. Íme rövid – és bizonnyal hiányos – fogalomtárunk. Auguszt A város egyik legjobb, évszázados hagyományú cukrászdája, a Fény utcában. Sajnos az 1986-os költözéskor nem követett minket új helyünkre. Rossznyelvek szerint Cimbi, az ételosztók gyöngye ide hordta eladni a kollégisták fejadagjából kispórolt vajkészleteket. Beton A Keleti Károly utca tőszomszédságában lévő, Marczibányi téri Ganz sportpálya betonból épült, a kollégisták – és tanáraik – körében közkedvelt büféjének kedveskedő elnevezése. Ez a becsületes becsületsüllyesztő egyúttal az interinstitucionális kapcsolatok helyszíne is volt, itt találkozott ugyanis egymással a Táncsics Kollégium és a Rákóczi Gimnázium színe-virága. Rossznyelvek szerint Cimbi, az ételosztók gyöngye ide hordta eladni a kollégisták fejadagjából kispórolt, az Auguszt által át nem vett vajkészleteket. Csaló A Betonnal ellentétben kizárólag a diákság látogatta a ’80-as években ezt a Csalogány utcai műintézményt, de bizony annál sűrűbben. Éljenek a Mórteknősök! A ’86-ban érettségizett Takács Zoltán egyik kedvenc csatakiáltása. Kiáltásait előszeretettel hallatta éjjel, amikor titokzatos útjairól visszatért a kollégiumba. A környéken lakók nem mindig voltak érte hálásak. Fent nevezett azóta világ-szerte elismert herpetológus lett; a New York-i Columbia egyete-men tanít. (Ld. még az M.P.J. címszót)
4
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
A hónap kérdése a Táncsics Tükör utolsó lapján közölt, állandó rovat, mely a kollégisták véleményét firtató kérdés mellett közli a kollégisták által adott számtalan, szigorúan hiteles választ is… Árverés Csonka tanár úr jutányos áron a tudatlan Táncsicson kívüliek által értéktelennek tekintett holmikon ad túl ☺ Bors Örs 1990 táján egy kollégiumi vetélkedőre alakult, és ott nagy sikerrel szereplő tanárcsapat. Bré-díj Az 1984-ben alapított díjat a tantestület ítéli oda azoknak a kollégistáknak, akik valami nem mindennapi balfékséget művelnek. Az első kitüntetettek közé tartozott Zubor Lajos és Soós Attila. Csefi A kollégium története egyik gyújtópontjának tekinthető; államilag elismert hivatalos álneve Csefkó Zoltán. Eddig leélt 32 évének éppen a felét töltötte közöttünk különböző posztokon. Volt diák, DT-tag majd DT-titkár és tanár, így egyeseknek szinte fia, míg mások már-már atyjukként tisztelik. Volt éjszakás és nappalos, ezért egyaránt tekinthetjük a Fény és a Sötétség urának. Eddig leginkább beosztott volt, de mivel beosztó természetű, a jövőben kilátás van promóciójára. Egykori tanárait megszégyenítve ő a tantestület egyetlen majdnem négydiplomása. A diplomasorozat megszerzése kis híján kudarcba fulladt, ugyanis Cs.Z. életét beárnyékolja egy szörnyű botlás, és az erre válaszként őt ért csapás. Történt ugyanis, hogy Demjén orosz szakkörén rendetlenkedett, és a tanár úr kitiltotta. Így szegény Csefkó egy életre megutálta az oroszt, az orosztanárokat és kóros szövődményként az idegen nyelveket általában. Így tehát nem csoda, hogy egyetlen nyelvből sincs középfokú nyelvvizsgája. (Még vásárolni sem sikerült neki, pedig nagyon sajnálta rá a pénzt!) A Táncsics nyelvi fejlődésének letéteményeseként olyan örökbecsű szavak fűződnek nevéhez, mint „rüszügyík” és „gyurmaki”. Az általa létrehozott „Táncsicsszkij Nyelvgyurmázó Bizottmaki” tagjai erőt (a sajátjukat) és ideget (a másokét) nem kímélve gazdagítanak bennünket naponta szavakat univerzálissá, vagy éppen értelmetlenné tevő elő- és utótagokkal, névképzőkkel, és egyéb nyelvi leleményekkel – köszönet érte, Herr Csefkengoró! CseTA Fent nevezett személy által létrehozott szervezet. A mozaikszó feloldása: Csefkót Támogató Alap (a név magáért beszél, hát még a kitalálója!). Bár anyagi eredményei csekélyek, erkölcsileg nagy tekintélyt vívott ki magának. Diákbank A közmunkából és egyéb forrásokból származó diákpénzek kezelésére hivatott intézmény. Kezelője a diákbankár, köztiszteletnek örvendő személy, a Diáktanács tagja. Sok egykori diákbankárunkból lett azóta pénzügyi szakember.
5
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
Direktor Úr Materényi Jenő, a kollégium alapító igazgatója. Emeletfőnök A Keleti Károly utcai korszak egyik nagyhatalmú tisztségviselője. A személyeken, sőt szobákon is (!!!) túlmutató, nagy horderejű ügyekben járt el. Értékelés A kollégium alapvető pedagógiai eszköze. Immár évtizedek óta negyedévenként ízekre szedjük minden diákunk összes tevékenységét: iskolai és kollégiumi tanulmányi eredményét, viselkedését, önművelődési hajlandóságát, tisztasághoz való viszonyát, és megannyi mást. Mindezt egyetlen átlagba vagy arányszámba sűrítjük, és ettől tesszük függővé a kedvezményeket, a kimenőt és az ösztöndíjat. Etele Szocreál szórakozóhely a Fehérvári út és az Etele (egykori Szakasits Árpád) út sarkán. Manapság Jäger néven ismert. FelFesz (Felületi Feszültség) A kollégium hard rock bandája, mely 1997 táján alakult, és azóta rendszeresen fellép a kollégium bulijain. Koncerteznek még a Jäger-ben és egyéb kocsmákban. Tagjai: Barna Tamás, Erős András, Lőrincz Henrik, Márhoffer Péter. Gumikilyukadás kettős 1993 táján alakult kéttagú (Gyöngyösi Zsolt és Földesi Tibor) énekegyüttes elnevezése. Kölcsönzött dallamokat saját, kollégiumi tárgyú szövegekkel énekelnek, a közönség ovációja közepette. Honfoglaló Fő ünnepünk, amelyen évente december 11., Árpád napja körül megemlékezünk az első beköltözőkről, és végeredményben a kollégium 1967-ben történt alapításáról. Jäger (ld. Etele és FelFesz címszó alatt) Juniális A táncsicsos öregdiákok rendes évi összejövetele június első szombatján. E hagyományt Pásztor tanár úrnak köszönhetjük, aki sok éven át volt egyedüli szervezője, és aki kamaraerdei telkén helyet is adott a találkozónak. A kilencvenes évek közepétől a kollégium kertje a helyszíne. KÁOSZ (-kassza) Káromkodás-ellenes és Anti-Obszcén Szövetség, alakult 1985-ben, egy parádi parkolóban. Tagjai az erény útjára térni szándékozó, habár néha még tétova léptű ifjak, és hasonló szándékú tanáraik. A zárójelben említett kassza a hibás lépések (=óvatlan elszólások) büntetését gyűjtötte mindaddig, amíg Takács Zoltán (ld. az Éljenek a Mórteknősök címszót) 1989. szeptember 8-án a KAOSz teljes vagyonát, azaz 1500 forintot hosszúlejáratú, mind a mai napig tartó kényszerkölcsön tárgyává nem tette. Karaktervers Végzőseinktől kezdetektől fogva versekkel köszönünk el. Eddig kb. 400 végzősnek jutott karaktervers. Időnként a diákok is meglepik tanáraikat karakterverssel. A szerzők közül kiemelkedik Demjén tanár úr, aki 1985-től 2002-ig egymaga 17 évfolyamnak írta meg összes versét. Kategória Az értékelési rendszer ősidőktől fontos eleme. A diákok sokszor nevezik kasztnak. A jelenlegi 4 (piros, sárga, kék ill. zöld kimenőkártyások) kategória az egykori összetettebb, nyolc kategóriás értékelési rendszer csenevész utóda. Kékfrankos A Csalóval ellentétben nem kizárólag a diákság látogatta a ’80-as években ezt a Keleti Károly utcai műintézményt, de bizony annál sűrűbben. Kimenőfüzet A negyedéves értékelés eredményét tükröző fényképes dokumentum. Hát igen… Kártya, avagy füzet, az alacsonyabb kategóriások átkozták eleget. 6
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
Kimenőkártya A negyedéves értékelés eredményét tükröző fényképes dokumentum. Négyféle színben (és több méretben) lehet kapni, úgymint zöld, kék, sárga, és piros. (Zöld = szinte korlátlan szabadság. Piros = határtalan rabság.) Kirándulás Az első 15 évben alig, utána 15 évig évente többször is. Mostanában olyan, mint a kutya vacsorája… Kollégiumi álnévsor: Mókás névsor, mely a diákok nevének értelmes szavakká, illetve szójátékká történő bővítésével jön létre. Pl.: három daraBarabás Zoltán. (Legtöbbször a Táncsics Tükörben közöljük, néha önálló műsorszámként adjuk elő.) Kommuna Önszabályozó közösség, mely önkéntesen jött létre, szerződést kötött a Direktor úrral, és amely kiemelkedő teljesítményért cserébe előjogokat kapott. Közmunka Az 1986-os költözésig (a Kulich Kollégiummal történt összevonásig) a diákok nyáron munkát vállaltak, és igazolt bérük egy részét befizették a Diákbankba. Az összegyűlt pénzt a Diáktanács kezelte, és sok olyan célt sikerült megvalósítani általa, amire a kollégium költségvetéséből nem tellett volna. dr. M. P. J.: A kollégium egyik alapító tanárának, dr. M. Pásztor Józsefnak a monogramja. M. P. J. ejtsd [empidzsiiii] Az 1986-ban érettségizett Takács Zoltán egyik kedvenc csatakiáltása. (Ld. még az Éljenek a mórteknősök címszót) Metróztatás: Az elsősavatás egyik formája. Az áldozatnak az ágyneműtartóban kucorogva végig kell sorolnia valamelyik metróvonal állomásait. Műköröm A Táncsics Tükör egyik legsikeresebb, és legtöbb számot megélt ellenfele. Unatkozó kollégistáink készítették 1999-ben és 2000-ben. Szerkesztői és szerzői: Germán András, Grépály András, Kiss Zsolt, Tichy-Rács Bence. Nagytakarítás A diákok és időnként a szüleik bosszantására kitalált szabadidős tevékenység. Az első kb. 20 évben két változata létezett. A kisebb horderejű a heti nagytakarítás volt, rendszerint csütörtök esténként, a szoba minden tagjának részvételével. A másik, lényegesen nagyobb volumenű – félévkor és év végén – a diákság szüleinek a bevonásával, és a szobán kívül a kollégium egész területére kiterjedt. Bár lehet, hogy népszerűsége nem volt túl nagy, de általában jó buli volt, és még jobban összekovácsolta a társaságot. Negyedikes búcsúztató Végzős diákjaink tiszteletére a tanév vége táján szervezett standard program. A tanárok által az utolsó utáni pillanatban a „Majd a majré összerántja” mottó jegyében vidám hangvételű műsort készítenek, melynek záróakkordja a negyedikesekről gyártott Karakterversek felolvasása és az azt követő féktelen dorbézolás.(Minden végzős kap 2 deci szódát, TISZTÁN!) Önképzőkör A kollégium indulása óta létező, a diákok érdeklődési köre szerint kialakított önművelési forma. Az idők során számtalan válfaja jött létre a CSÖKtől kezdve a TÖKön, a BÖKön és a RŐKön át a PÖKig szinte mindenféle. (a gyengébbek kedvéért: Csillagász
7
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
Önképző Kör, Történész Önképző Kör, Biológus Önképző Kör, Rádiós Önképző Kör, Pascal Önképző Kör) Ősfelállás Hagyományaink közül a legújabb, és egyúttal az egyik leglátványosabb. 1997 körül keletkezett, és lényege, hogy az ebédlőben a Spec diákjai egy nagy, közös asztalhoz ülnek, és ahelyett, hogy külön-külön kezdenének el enni, megvárják az utolsó érkezőt is, majd valaki „Ősfelállás”-t vezényel, és csak újabb vezényszóra ülnek le. Pályázat A kolesz történetének első két évtizedében általában két pályázat volt, egy őszi, szaktudományos, és egy tavaszi, irodalmi. Formális pályázat volt, díjakkal. Újabban csak a neve pályázat, valójában nagyobb lélegzetű szaktárgyi dolgozat, és „díjazása” az értékelési rendszeren belül, ösztöndíjszázalékkal történik. Papkert A Keleti Károly utcai épület és a mellette álló templom közötti keskeny kert, amely nagy, kőkeretes kovácsoltvas kapuval záródott az utca felé. Diákjaink számára biztosította a napi megfelelő testmozgást, hogy az illegálisan kint tartózkodónak előbb be kellett mászniuk a kapun, utána föl a kertből a Rákóczi Gimnázium ablakába, onnan ki a kolesz és a gimi közös belső udvarába, majd a kolesz nyitva hagyott lépcsőházi ablakán át be a koleszba. Pénteki randevú 1983-tól 1986-ig péntek délutánonként egy-két órás programot kínált a kollégium a diákoknak, ahol a város valamely szép pontját, érdekes intézményét néztük meg. (Például a Gellért-hegyi víztározót belülről.) PK A Keleti Károly utcai épületben az ablaktalan, szűk Padlásklub beceneve. Tartalmas, viharos klubélet folyt benne. Itt volt a TV, itt tartottuk a vetítettképes előadásokat. Pontrendszer A szobafüzet melléklete, az ebben foglaltak határozták meg egy-egy tanár vagy szobafőnök bosszújának határait. Eredményhirdetés negyedévente volt, nem kevés anyagi vonzattal. Prékommuna A kommuna „előszobája”, általában a 2. emeletről. Szerződést ők is kötöttek a Direktor Úrral, de ebben általában fogadalmakról volt szó. Az ellentételezés a kollégium részéről is általában csak ígéret maradt. Prytanneia A kommuna és a prékommuna mintájára létrejött nagyobb közösség, amely közvetlenül a Direktor Úr fennhatósága alá tartozott. Tanárt tilos volt a közelébe engedni! Rizikó és MoRE a kollégium egyik legsikeresebb játéka. Eleinte csak a boltban kapható kis táblán játszották, később (1996 táján) már több négyzetméteres táblán folyt a csata Európa történelmi területeiért. Rühes Qtyák 1990 táján kollégiumi versenyekre és bulikra alakult diákcsapat. Alapítók: Ács Gábor és Cieger András. Slicc A 80-as évek elején alapított, 1983-ig illegalitásban működött kollégiumi együttes. Tagok: Sélley Sándor, Obora Miklós, Gyurik „Satya” László. Spec 1986-os költözésünk, és a Kulich Kollégiummal történt egybeszervezés után a Dienes László utcai (jelenleg Ötpacsirta utca) épületre a Táncsics Mihály Középiskolai Speciális Fiúkollégium föliratot függesztették ki, és ettől a jelzőtől azóta sem sikerült megszabadulnunk. 8
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
Szaktárgyi felelősök Azok a – zömmel felsőbb éves – diákok, akik kollégiumi kötelességként, nem egyszer kötött órarendi beosztás szerint fogadták tanulmányi téren nem túlzottan jeleskedő társaikat, hogy segíthessenek nekik. Szerdai séta Program a kizárólag a hagyományos kollégiumi értékek iránt fogékony igazgató igényeinek kielégítésére, egy-egy városrész utcai látnivalóinak megtekintésére. Szobafőnök/parancsnok Az Atyaúristen helyi képviselője. Általában az idősebbek közül került ki, és élvezte a Direktor Úr bizalmát. Néhol árnyék-szobafőnökök is ügyködtek, akik nem egyszer a fizikai fölény alapján választódtak ki. Szobafüzet A Keleti Károly utcai évek egyik legfontosabb dokumentuma. Nem csupán a tanárok firkáltak bele kényük-kedvük szerint mínuszpontokat, hanem még a különböző szintű szívatóbiztosok (DT-funkcik, önképzőköri madarak, no meg a fentebb említett emelet- és szobafőnökök) is ennek segítségével élték ki mindenféle hajlamaikat. SZU-szobák A (nem tévedés!) 70-ről 80 fősre bővítés során az egykori Ónodi-lakás helyén kialakított 26-os és 27-es szoba. Lakóinak a kivételesen komfortos körülményekért cserébe csak egyetlen fogadalmat kellett tenniük: a Szovjetunióban tanulnak tovább. Táncsics Tükör A kollégium újságja, 1986-ban jelent meg az első szám. Azóta több mint 50 számot élt meg, és még ma is virágzik. Alapította, és azóta is abajgatja: Demjén József. Táncsicsolás Az elsősavatás egyik formája: Az emeletes ágy alsó fekhelyén összepasszírozzuk a neveletlen elsőst. Már ez is a múlté… (csupán az emeletes ágy hiánya miatt). T-Boys 1987 táján alapított kollégiumi együttes. Tagjai: Tóth Pál Zoltán, Gátmezei Zoltán, Barbaró Attila (manapság a Junkies együttes frontembere), és Lugosi Károly. Tetemnéző A Rátz László utcai épület egyik régi mosókonyhája, melyből a Speciális részleg (értsd: a régi Táncsics) tanári szobája lett. A fehér csempé-vel borított szobában eleinte csak egy óriási asztal volt bent, innen a név, amely – sok más hasonló szellemes megnyilvánuláshoz hasonlóan – Cserne Tibor tanár úrtól ered. Yunyai A mostani gépterem „keresztapja”, egyébiránt egy 1990 táján alakult vetélkedői csapat. Alapítók: Gyöngyösi T-boy Zsolt, Dornbach Péter, Mészáros Mézga Gábor, Lipka Balázs, Horváth Drool Péter, Kormos András, Prohászka Zoltán, Berg Krisztián, Hussami Husi Péter, Karsai Árpa Árpád. Zodiac A Rózsadombról a füstös Belvárosba költözés megrázkódtatásának enyhítésére létesült műintézmény a Múzeum körúton, legfőbb funkciója a Beton, a Csaló és a Kékfrankos hiányának pótlása, majd a későbbiekben – bár akkor ezt még senki sem tudta – az Etele iránti igény megalapozása. Szorgos gyűjtők nyomán 9
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
EMLÉKEINK Táncsics Kollégium 1969-1972 Bartha Ferenc Diáktanács titkár, Diáktanács elnök visszaemlékezése Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba jártam, Pásztor Miklóssal egy osztályba. Miklós beszélt rá második elején, hogy próbáljam meg a Középiskolai Fiúdiákotthont, amelyet budapesti fizikai dolgozók tehetséges fiai számára hoztak létre, mint egyetemi előkészítő kollégiumot. Úgy tudtam, azzal a céllal alapították, hogy a proligyerekek az egyetemre ne a proletárdiktatúra eszközeivel kerüljenek be, hanem tudásuk alapján. Ez volt a hivatalos szöveg, de később tapasztaltam, hogy nemcsak munkásgyerekeket fogadott be a kolesz, voltak ott bajba került tehetségek, akik ebben a környezetben legalább nem kallódtak el. Felvettek a kollégiumba, gyorsan beilleszkedtem. A kollégisták egy jó csapatot alkottak. Szabad, nyílt volt a légkör, sok mindenről beszélgettünk egymással, a nevelő tanárokkal. Mindig voltak idősebbek, akikre felnéztünk. A tanulmányi eredményemmel azonnal megkaptam az állandó kimenőt este kilencig, csak a szakkörökre kellett bejárnom. A tanulmányaimat végig ezen a szinten folytattam, de nem hagytam ott a kollégiumot, mert vonzott. Vállaltam, hogy reggel hat körül felkelek minden nap, és a 84-es busszal kikacskaringózok Újpestre. Miklóssal együtt mentünk minden reggel, ő sokszor elaludt a buszon, mert éjszakánként is bújta a könyveket. Én éreztem, hogy hiányos a műveltségem, sokszor nem tudtam követni a srácok eszmefuttatásait. Szokásommá vált, hogy a Szabó Ervin Könyvtárból a maximális hat könyvet kölcsönöztem ki, három szépirodalmit és három ismeretterjesztőt. A könyveket párhuzamosan olvastam, könyvjelző nélkül. Így próbáltam behozni a lemaradásomat. A kollégiumot boldogult Materényi direktor úr és Pásztor tanár úr lelkesedése vitte előre, mint egy kétütemű motor. Kívül-belül bizonyítani kellett a rendhagyónak számító ötlet létjogosultságát. Folyt a küzdelem a felvételi arányért, a száz százalék megközelítéséért. Számomra közvetve meghatározó lett az a felvételi tréning, amire Pásztor tanár úr beszélt rá, sokadmagammal. 1972 januárjában voltak a felvételi vizsgák a külföldi, főleg Szovjetunió-beli ösztöndíjra pályázók számára. Ezt úgy tekintettük, mint egy tréninget az igazi hazai felvételire az érettségi után. Nem volt kötelező kimenni külföldre, még ha sikerült is a vizsga. Az elért pontokat, ha jól emlékszem, át lehetett vinni a belföldi főiskolára, egyetemre. Nekem kéthetes intenzív felkészülés után a vizsgákon sikerült a maximális pontszámot elérnem. Ez – Pásztor tanár úrnak hála – kiszivárgott a minisztériumból, így a felvételi interjúra (politikai?) nyugodtabban mentem. Ott le akartak beszélni az „elektronikus számítógépek” szakról, amit az első helyre írtam be (lelkiismeretesen kitöltöttem a maradék öt helyet is!). Tizenkétszeres volt a túljelentkezés, erős volt a nyomás a bizottságon. Nem közölték a pontszámokat, de én mindenképpen ragaszkodtam az első helyen kiválasztott szakhoz. Az orosztanárnőm lebeszélt, hogy kiutazzak, 10
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
talán ezért is belevágtam. A mai napig nem bántam meg a döntésem, se szakmailag, se magánéletileg. A SzU-ból hoztam feleséget, aki három fiút szült. Két nagyfiam már elvégezte az egyetemet. Egy alkalommal a Magyar Televízió riportot készített a kollégiumban folyó tevékenységről, életről, abban én is szerepeltem. Nem láttam a műsort, nagyon örülnék, ha elő lehetne venni az archívumból. A felvételt a padlásklubban készítették, ha jól emlékszem. A padlásklubot a kollégisták közösen alakították ki egy lerobbant helyiségből. A mai napig szeretettel őrzöm a szívemben a kollégiumi évek emlékét, lehetőség szerint tartom a kapcsolatot az öreg kollégistákkal. Itt kell még egyszer köszönetet mondanom Pásztor tanár úrnak, aki később is összetartotta a régi diákokat. Próbált kapcsolati tőkét biztosítani számunkra, ha ezt igényeltük. Tulajdonképpen a mostani munkahelyem kiválasztásában is Tanár úr segített, mivel összehozott Talián Lacival, aki 1992-ben a TKI vezérigazgatója volt. Amikor 1992-ben hazatértem a 4-éves moszkvai kiküldetésből, a GE-Tungsram cégtől feleségemmel együtt elbocsátottak. Három gyerek, két munkanélküli szülővel. Eléggé a mélyponton voltunk, a sokadik sikertelen interjú után felhívtam Talián Lacit, aki már korábban, még a kiküldetésem alatt ajánlott egy állást, de nem vezetői beosztást. Úgy gondoltam, elfogadok bármilyen feltételt. Ezzel szemben főosztályvezetői állásba kerültem, mert éppen akkor volt egy üresedés. Később felküzdöttem magam a kereskedelmi igazgatói és vezérigazgató helyettesi posztig. Talián Lacinak is köszönöm ezúton a segítséget, úgy érzem, megszolgáltam a bizalmát. Bartha Ferenc
A 23-as szoba története Gevicser Péter emlékei 1988-1990 Számomra a 23-as története 1988-ban kezdődött, amikor másodikos gimisként, osztályfőnököm közbenjárásával, bekerültem a Táncsics koleszba. Legkorábbi emlékeim szobatársaimról a következők: Csonka úr bemutatott egy kétméteres langalétának (Pertu), aki elég udvariasan fogadta a hírt, hogy új szobatársuk érkezett. A szobában először Vadász úrral kerültem közelebbi kapcsolatba, aki jobb híján megkérdezte melyik focicsapatnak drukkolok. Én visszakérdeztem: És te? Kirobbanva azt válaszolta: Itt én kérdezek! Ebből arra következtettem, hogy valószínűleg a zárt osztályra kerültem. Lassanként befolytak a többiek is: Koszev úr, a csendes óriás (akibe még én se mertem belekötni, se Lajos barátunk ☺), Szabolcs, aki egy hétig azzal piszkált, hogy miért vagyok kopasz és kedvesen Kopaszkutyának becézett (ezt többször levertem rajta, amíg nem járt aikidora), és Lajos, aki a nyers erőt képviselte a nyeszlett értelmiségiek között (2 méter, 80 kiló és SZTK szemüveg).
11
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
Lajos kollégánk később kikopott a csapatból, ami talán összefügg azzal a szokásával, hogy minden problémás kérdést a Brute Force technikával oldjon meg. Így szépen összejött a kis csapat, akikkel a következő két örömteli évet együtt tölthettem. Nem is sejtettem, hogy mennyire fontos szerepet kapnak későbbi életemben. A két év során sokat dumcsiztunk, éjszaka elalvás előtt megvitattuk a csajokat, és a világ egyéb és kevésbé fontos dolgait. Mindenki elkezdett más-más irányba fejlődni, volt, aki bicepszre gyúrt, volt, aki agyra. Sose felejtem Vadász úr eszmefuttatásait, és a szőke nők iránt érzett imádatát (aminek ellenére fekete, elnézést: sötétbarna hajú a neje ☺), Pertu könyörgését az életéért, amikor a nála jóval alacsonyabb Pénzes Robi kidolgozott felsőtestével megjelent a szobánkban; Koszev úr megingathatatlan nyugalmát és Szabolcs örök küzdőszellemét. Amikor először volt hétfőnként jó műsor a tévében, szereztünk egy kistévét, vízforralót, és teázgatós esti mozizást szerveztünk. Egyszer valami névnapot ünnepeltünk a koleszon kívül, és Vadász úr hajnali háromig öklendezett hangosan, amíg ki nem jött a róka. Ezt természetesen mindannyian végighallgathattuk dolby surroundban. Pertu felejthetetlen látványt nyújtott a konditeremben, ahol megpróbáltuk az idősebb és kisportoltabb társainkat utolérni test(fel)építésben. Ennek érdekében Vadász úrral egymást cipeltük fel a negyedik emeletre a hátsó lépcsőn, hátha iszonyatos lábizmaink lesznek, de a fáradtságon és az izzadtságszagon kívül mást nem nagyon sikerült kitermelnünk. Aztán 1990-ben szétszéledtünk, mivel hárman elértük a középiskola végét és meglepő sikerrel leérettségiztünk (mármint meglepő volt számunkra, hogy sikerült leérettségizni). Viszont a későbbi években is próbáltunk összejárni, tartottuk a kapcsolatot. Vadi anyukája még 23-as számmal hímzett egyen-zsebkendőt is adott a csapat minden tagjának. Amíg éjszakai ügyeletes voltam egy cégnél, Vadász úrral többször hajnalig játszottunk az irodában, az akkor csúcsgépnek számító 286-os gépeken a közkedvelt Digger játékkal. Persze az is előfordult, hogy én látogattam meg őt a munkahelyén, ahonnan mindig hajnalban kellett távozni, mielőtt az első kollégák betoppantak. Pertu barátunk egy évet külföldön töltött és jókat röhögtünk, mikor hazatérve cseh vagy szlovák nyelvtudását fitogtatta; persze a Deli csokiknak jobban örültünk. Néha visszajártunk a koleszba, ahol ifjabb barátaink új társakat kaptak és törtek be. Miután Zuglóban egy kis kertes házban kaptam albérletet, rendszeresek lettek a szobatalálkozók, sok, helyben elkészített ingadozó minőségű, de jelentős mennyiségű kajával, maratoni kártyapartikkal, és egyre több nővel. Ugyanis, ahogy sorban becsajoztunk, VÉGRE, igyekeztünk a lányokat is bevonni a csapatba, és ez szerencsére elég jól ment, így elkezdtünk létszámban gyarapodni. Elsőként az én Évám csatlakozott a csapathoz, aztán Vadi fejét kötötte be egy másik Éva, aztán Szabolcs fejét Edit, és legutóbb Pertu fogadott örök hűséget Aliznak. Később mindenféle lakásavatók, és lakásfelújító bulik alkalmával jöttünk össze, nem mindig teljes létszámmal. Aztán jöttek a gyerekek szép sorjában: Vadiéknál megszületett Andriska és Anna, Szabolcséknál pedig Viki. Nagyjából ennyi. Mostanság is próbálunk összejárogatni, habár a sok meló meg gyerek mellett egyre nehezebb, de mindig öröm együtt látni ezt a díszes társaságot. Gevicser Péter
12
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
A „Közösségi” élet (egy alapszabálya) avagy egy cápa visszaemlékezései 1991-1995 Koleszos életem előtt nem sokat tudtam a „Közösségi” élet mibenlétéről. Sokan nem tudtunk róla, akikkel azután együtt csöppentem bele ebbe az életformába. Nem voltunk „Közösségi” emberek. Azt sem igazából tudtuk, hogy mire vállalkozunk, hogy mi fog történni velünk a négy év alatt – kinek mi jutott belőle. Azt gondoltuk, lesz benne rossz, és esetleg jó is. Később rájöttünk, hogy a koleszos életben vannak jó dolgok és vannak még jobb dolgok. Természetesen mind a jó dolgokért, mind a még jobb dolgokért néha meg kellett küzdeni. A Kolesz mindenesetre olyan közeg volt, aminek történéseit nem lehet egy-két oldalban lejegyezni. Álljon itt egy-két szemelvény az ínyencek részére: Azt, hogy milyen érzés volt újoncként megtapasztalni, amint szilencium alatt a legelmélyültebb tanulás közepette a szomszéd szobából valaki az ablakpárkányon keresztül jön át tiszteletét tenni, és legjobb szándékkal tanulási segítséget kérni, nem dacolva az Ötpacsirta utca háromemeletnyi mélységével. A magyarázat eme tettre vonatkozólag nyilvánvaló: akit bezárnak a szobájába, annak ez az egy lehetősége marad a szobából való kijutásra. Megtanultam azt is, hogy a Koleszban nagyon jókat lehet dumálni és beszélgetni, akár hajnalba nyúlóan is, de ezt követően a tanulásra is kell egy kis időt tartalékolni a pirkadat korai óráira. Ha valaki föladja, és elalszik, míg a többiek szorgosan építik tudásbázisukat (mellékhatásként csillapítva tudásszomjukat és tudáséhségüket), előfordul, hogy egyesek álmukban kígyókat keresgélnek, majd az egész szobát félálomban a kígyó üldözésére buzdítják. Persze, amint az álomvilág szertefoszlik, és hősünk (a rémálom lázában égő szobatársunk) felébred, kígyóütlegelés közben fekhelyén, mély megnyugvással tapasztalja, hogy ez nem az édeni kísértés Madách-jelenete, és az Ember tragédiája még közel sem érkezett el – majd talán holnap felelés közben a suliban. Megtanultam, hogy természetesen nemcsak rossz álmok gyötörhetik a Koleszost, hanem jövőbe mutató álmok is megszállhatják szobatársunk édesded álmát. A „Hegyet” imitáló szobatárs álmában szívesen gondolt fényes kendo-jövőjére – megálmodva életének későbbi küldetését –, s hogy a külső szemlélőt megnyugtassa eme karrier sikerességéről és majdani gyümölcsözéséről, az ellenfeleket megsemmisítő „Szegényke” leszólással nyugtázta, hogy megint ő a győztes a kendo-csatában. Persze az is lehet, hogy csak egy ifjú, épp belépett táncsicsos szocializációs folyamatára gondolt. A gyötrő álmok kiküszöbölésére nem kellett mindig figyelni, gondoskodtak róla mások: a minden új évfolyam számára tanár-diák közös szervezésben megrendezett Honfoglaló és a beavatási szertartások hajnali eseményei voltak azok, amelyek elindítottak minket a „Közösségi” élet elsajátításának útvesztőjén. A Kolesz megtanította az embert a hatósággal való közreműködés és kommunikáció magas fokon történő művelésére is. Ez leggyakrabban kirándulások alkalmával esett meg, amikor a
13
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
Kolesz falainak anyai gondviselése oly messzinek és távolinak tűnt. Gondoljunk csak viszsza: egy-egy ilyen rendőrségi afférnál hányszor vágytunk vissza a Kolesz otthonába a rendőrőrs rideg falai közül! És megtanulhattuk a fiziológiai túlélés alapvető szabályait is, ami az étkezésekkel kapcsolatosan a felsőbb éves társak szenioritási elven működő bizonyos szempontú előjogait illeti. Számtalan élmény, amit nem lehet itt elmondani. Ezt igazából bent érzi az ember. Közhelyek garmadáját, pedig nem érdemes itt elcsépelni… - annál méltóbb helyet foglal el e korszak a „Közösségi” életet megtapasztalt ember életében. Végezetül csupán annyit, hogy amikor elhomályosuló tekintettel a múlt eme szép emlékeiben nosztalgiázom, akkor huncut mosoly járja át arcom, és torokszorító érzés fog el az élmények felelevenedésekor: Amíg nem voltunk koleszosok, nem tudtuk… – amíg koleszosok voltunk, csak sejtettük. De az idő múlásával egyre inkább bizonyosak leszünk benne: „Közösségi” lényekké lettünk, örök életünkre. Tóth „Cápa” Gábor (Koncz úr)
Így volt… Klág Dávid visszaemlékezései 1998-2002.
Táskáimmal együtt 1999 februárjában érkeztem meg a 204es szobába, Kiss Árpi és Boczy mellé harmadiknak. Illetve amint a belépés pillanata után kiderült, negyediknek, mert későbbi kedves jóbarátom a jóságos, ámbár csendes Kulich Gyula is a szobalétszámba tartozott. Félévet a Zalka Máté koleszban húztam le, és aztán el onnan, mert tanulni abszolút nem lehetett. Egy hét eltelt, és rájöttem, hogy itt meg csak azt lehet. Az első hét. Boczy síszüneten, Árpi meg kórházban a törött bokájával. Én meg nyakig a szószban, mert a tanárok állandóan százalékokról, pályázatokról meg szakkörökről hablatyoltak. A folyosókon éjszakánként Jimmy rohangált a Spec többi lakójával, más napokon meg Kalincsák, hogy leoltsa a hangoskodókat. Jimmyről sajnos nem sok emlékem van, az első hetem az ő hattyúdala volt. Amin először meglepődtem, az az volt, hogy az ebédlőben a társaság mindig egy, vagy legfeljebb két kupacban ült le. Nem volt akadály, hogy össze kellett tolni akár három asztalt, a lényeg a közös ebéd/vacsora volt. Én persze külön ültem egy távoli helyre, így aztán alaposan megilletődtem azon, hogy valaki bőszen integet nekem (épp borsófőzelék volt a vacsi…hogy én mikre emlékszem!), hogy csatlakozzak hozzájuk. Ahogy Lusta Dick mondta a Macskafogóban,
14
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
„egy picit megijedtem”, amikor kirajzolódott előttem Monoki Sanya alakja, és nyájas hangon hellyel kínált. Aztán persze semmi gond nem volt, a modora ugyanolyan volt, mint a rekedtes hangja. Amin meg másodszor meglepődtem, az a szobák létszáma volt. A Zalkában nyolcan-tízen voltunk begyúrva egy szobába, itt meg a négy férőhelyes szobák csak félig voltak kihasználva. Nem úgy, mint manapság, ahol már lassan a szekrényben is emberek lesznek. Aztán jött a második év, az alternatív Máté Levivel, és „viccet mondok csakazértis” Csoma Petivel. Boczy is tartotta magát, de csak egy hónapig bírt a rendszerrel, így magamra maradtam a két elsősömmel, de nemigen bírtam velük, bár erre Csoma Peti biztos jobban emlékszik. Megjelent Topolyai tanár úr, aki sajnos csak egy évig maradt, pedig az egyik legkorrektebb tanárnak tartottuk anno. A másodikból nem maradt meg sok a fejemben. Illetve mégis, volt egy társaság, akiket nagyon kedveltem, ők voltak a 202. szoba, Horák Balázzsal, Horváth Szabolccsal, Belicza Andrással és Turai Balázzsal. A hangulatból sajna nem sokat érzékelhettem, mert nem ott laktam, de Turai később mesélt pár anekdotát Szabolcsról. A legjobb az volt, amikor Szasza végigpoénkodta az estét, és a többiek már nem tudtak elképzelni már viccet, amikor megkérték egy utolsóra, hátha még futja az energiájából. Szasza sztoikus nyugalommal a mogyorókrémes üvegre mutatott, és azt suttogta: ”Gute Nuss…” A harmadik. Összejött életem egyik legjobb társasága Belicza Andrással, Turai Balázzsal és a friss hús Lukács Zsolttal. Eszméletlenül jól megvoltunk, talán az volt a legjobb évem itt a Táncsicsban. Ha ehhez az alaptársasághoz hozzávesszük a Kiss Zsolti-féle banda legjobb éveit, megkapjuk a Korhej Klub (Hej, hej, korhej!) megalapítását és aktív működését. A Korhej Klub alapelveit és működési szabályzatát inkább szóban szeretném tudatni az érdeklődőkkel, bár ha szerencséje van, hétvégén láthatta/láthatja az alapelvek érvényesülését. Emlékszem (még jó, hogy emlékszem, másfél éve volt!), a Spec akkor teljesen heterogén társaság volt, ha gáz volt a helyzet nyelvtanból, történelemből vagy akár spanyolból (itt jött a képbe Turai) mindig volt egy specialista. Ismét a mával kell példálóznom, amikor vagy matekos vagy, vagy mat-fizes… Azért felsorolok pár nevet a gengből, akikkel remélem találkozom: Kiss Zsolti (néha Böndöly László néven fut… hiába, igazi betyár), Germán Andris, Horák Balázs és Bari Erci. Velük egy életen keresztül ellennék. Negyedikre sajnos elkopott a banda. Az ötödikesek értelemszerűen elmentek, némely negyedikesek is. Én itt maradtam Lukyval és az eddig még nem említett Mendli Bálinttal (ezért biztos meg fog ütni), meg fél évig Kiss Ferivel, aki csak azért maradt januárig, mert egyik szívünknek kedves éjszakásunkat erjedt itallal kínálta. Enyje, na. A Korhej Klub is csak a mi kis triászunkra terjedt ki, mivel új tagok nem jelentkeztek, hiába próbáltuk Mosolygó Gyurit beszervezni, ő csak nem adta be a derekát. Valahogy a társaság is egyre szürkült, vagy csak én lettem öregebb és zsémbesebb 18 éves koromra. Jött az érettségim, magam mögött volt a sok szakkör (először magyar-töri, majd megjött a józan eszem, és angol-töri lett belőle), egy, azaz egy darab pályázat, rengeteg felírás, annál kevesebb takarítás, pár finom kaja, és temérdek rossz, és mivel tudom, hogy ez az egész a közhelyek irányába kezd eltolódni, inkább be is fejezem itt. Klág Dávid
15
Táncsics Tükör XVIII. évf. 2. szám
2002. december
A Hónap kérdése (A holnap kérdése?) Mi lesz a Táncsics kollégium sorsa az elkövetkezendő következő 35 évben? − 150 szobás luxusbordélyt alakítanak ki az épületben, szaunával, úszómedencével, tetőkerttel. A madam személye még kérdéses. − Az épületet buldózerekkel eltolják, helyét felszántják, bevetik sóval, hogy kollégista soha többé ne teremjen meg benne. − Demjén megveszi a teniszpálya tartozékaként, és 2016-ban ez lesz a magyar Roland Gaross. − 10 év múlva a diákok fellázadnak, elkergetik a tanárokat, és önálló miniállamot hoznak létre. − Ugyan mi lenne, megy minden a Maga útján, és 2037-ben a 70. évfordulót ünnepeljük. − Kísértet kastély lesz, éjjelente kirúgott kollégisták szellemei fognak benne kísérteni. − A 2020-as választásokon a kisgazdák elérik a 0,79 %-ot, és megveszik székháznak. − Én olyan rózsaszínben látom a jövőjét, hogy nem is szeretnék róla nyilatkozni. − Nekem még nincs semmi konkrét elképzelésem, de majd gondolkodom rajta. − A Spec tantestülete megnyeri a lottó ötöst, és az egészet kiveszik gebinbe. − Én olyan sötéten látom a jövőjét, hogy nem is szeretnék róla nyilatkozni. − Akkorra már aggastyán lesz, és végelgyengülésben feldobja a pacskert. − Ki volt az az okos ember, akinek eszébe jutott ez a frappáns kérdés? − Pszt! Ne kiabálj! A következő pályázatomnak ez a témája! − Ki volt az az agyas, akinek eszébe jutott ez a buta kérdés? − Kérdezd a zöld kártyásokat, nekem csak 38 pontom van. − Az épületet átalakítják traktor összeszerelő üzemmé. − A Táncsics élt, a Táncsics él, a Táncsics élni fog! − Várjál egy kicsit, mindjárt kirakom pasziánszon. − Akkor is sok gyurmaki fog itt tevékenykedni. − Kérdezzé’ mást, ehhez én túl fáradt vagyok! − Gudenus mit nyilatkozott erről a kérdésről? − Ki Maga? Miért faggatózik? Feljelentsem? − Hát vagy valami, vagy meg a franc tudja. − Most is volt egy üres oldal a TT-ben? − Én tudom, de nem árulom el nektek. − Ez most valós vagy álprobléma? − Kérdezd meg az illetékeseket! − Semmi közöd hozzá! − Próbálkozzál másnál! Főszerkesztő: − Mennyé’ má! Demjén József Korrektúra: − Kit érdekel? Csonka János − Én tudjam? Juhász Gabriella − Fontos ez? Rajzok: − Anyád! Varga 8. Balázs − Csak. Bunth István − Mi? Tördelés: Csefkó Zoltán Szkennelés: Csefkó Zoltán 16 Gudenus László
