ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET
692/2010. (IV. 14.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében az Echo Hungária Televízió Zrt. (1145 Budapest, Törökőr u. 78.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t . A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató 2009. szeptember 11-én megsértette az Rttv. 3. § (2), (3) bekezdésében foglalt rendelkezést. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének c) pontja alapján 120 percre felfüggeszti a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását, melyet a műsorszolgáltató a határozat kézhezvételét követő hétköznap 20 óra 30 perctől 22 óra 30 percig köteles végrehajtani. A műsorszolgáltató a műsorszolgáltatási jogosultságának felfüggesztése előtt köteles tájékoztatni a nézőket arról, hogy a műsorszolgáltatás nem műszaki hiba miatt szünetel. Köteles továbbá a felfüggesztés idejére a következő feliratot közzétenni: „Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: ORTT) határozata értelmében az Echo Hungária Televízió Zrt. műsorszolgáltató, az általa üzemeltett Echo TV csatornán sugárzott „Korrektúra” című műsorszámmal megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi 1 törvény (a továbbiakban Rttv.) 3. § (2), (3) bekezdésének rendelkezését azzal, hogy műsorszolgáltatása gyűlöletkeltésre és kisebbségek megsértésére alkalmas volt. E törvénysértés miatt az ORTT a mai napon 20 óra 30 perctől 22 óra 30 percig felfüggesztette az Echo Hungária Televízió Zrt. műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. A felfüggesztés időtartamának lejárta után folytatjuk műsorunkat.” A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató 2009. szeptember 11-én megsértette az Rttv. 10.§ (5) bekezdésében foglaltakat. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás
A Testület az Rttv. 41. § (1) bekezdés b) pontjának felhatalmazása alapján, a 215/2010. (II. 3.) számú határozatában foglaltaknak megfelelően vizsgálta az Echo Hungária Televízió Zrt. által üzemeltetett Echo TV által 2009. szeptember 11-én sugárzott „Korrektúra” című műsorszámot. A vizsgált műsorszámban a műsorvezető Bayer Zsolt mellett Szajlai Csaba (Magyar Hírlap) és Bencsik András (Magyar Demokrata) újságírók, valamint Csath Magdolna és Bogár László közgazdászok szerepeltek. A műsor témái a szlovák-magyar viszony (elsősorban a szlovák nyelvtörvény, a Szécsényben tartott szlovák-magyar miniszterelnöki találkozó, valamint az, hogy a szlovák hatóságok nem engedték belépni Sólyom Lászlót Szlovákia területére), a hazai „cigánykérdés” és a homoszexuális kisebbség rendezvényei voltak. A hatósági ellenőrzés megállapításai I. A szlovákokkal való konfliktus kapcsán felütésként Bogár László kifejtette, hogy a térségben élő népek mindannyian egy titkos és titokzatos „pusztító világerő” áldozatai: „Én egy csendre hívnám fel a figyelmet. Arra a csendre, amellyel az úgynevezett Nyugat, a fejlett Nyugat [a szlovák-magyar konfliktust] kíséri. Sőt, az az elhatárolódás, amivel jelzi is, hogy ez itt valami, ennek a balkáni pocsolyának a belügye. Körülbelül ezt jelzik azok, akik egyébként – mert azért ezzel kellene szembesülni (…), hogy nekünk nem a szlovákok, a szerbek, a románok, az ukránok az ellenfeleink ebben a kérdésben. Ugyanis nem ők darabolták fel Magyarországot. Hanem az a bizonyos, nevezzük pusztító világerőnek – nem szabad néven nevezni, mert betiltotta az önmagáról szóló diskurzust –, amiről azóta is szigorúan tilos beszélni. És az nekik pontosan kapóra jön, hogy azok tépik egymást itt ebben a térségben, akik egyébként mind áldozatok (20:37:15).” A Kárpát-medence népeit tönkretevő, azokat egymás ellen uszító világhatalomra a továbbiakban Bogár László szinte minden téma kapcsán visszatért. Amikor a műsorvezető kijelentette, hogy az SZDSZ-nek nem a szegénységgel van problémája, „hanem minket akarnak szégyenpadra ültetni”, Bogár a magyarországi cigányság életkörülményeinek tudatos lerontásával, sőt tudatos népirtással vádolta meg az SZDSZ-t, hangsúlyozva, hogy a liberális párt a korábban már említett „pusztító világerőnek” magyarországi képviselőjeként végzi a káros tevékenységét. Elmondta továbbá, hogy az „SZDSZ – pusztító világerő” a cigányságot az általa szintén tudatosan elnyomorított magyarság ellen uszítja: „Teszi ezt az az SZDSZ, aki ezt megkonstruálta. Aki ezt kitalálta (…), ne álljunk meg a jelenség technikai felszínénél, mert az iszonyatos jelenségek alatt, azokban a tektonikai rétegekben gyakorlatilag pontosan ez a tudatos népirtás zajlik. Mert ez zajlik Magyarországon, ezt minden épelméjű ember tudja, és addig ez fog zajlani, amíg ez a nemzet hagyja, amíg nem ismeri fel. Hát persze, tetszett volna ’90-ben egy kicsit másképpen szavazni, és nem kis híján a legerősebb párttá tenni azt a pusztító világerőt, illetve ennek a pusztító világerőnek a képviselőjét, amit ’88 óta SZDSZként ismerünk, ami mindezt kitalálta, legyártotta és folyamatosan megvalósítja. Majd amikor ennek nyomán a cigányság ilyen iszonyatos helyzetbe jut, akkor ráadásul az általuk
2
kifosztott cigányságot uszítja az egyébként szintén elnyomorított magyarság ellen. És valószínűleg a hasát fogja röhögtébe, hogy az általunk kifosztott két nyomorult most szépen majd kiirtja egymást, (…) ha ezt is képtelen felismerni a magyarság, akkor (…) valóban komolyan felmerül annak kérdése, hogy egyáltalán képes-e még ez a nemzet (…) arra, hogy a végveszélytől, a teljes összeomlástól, a fizikai megsemmisüléstől megmentse saját magát.” A későbbiekben Bogár az ún. uzsoramaffiás ügyeket is a „pusztító világerő” számlájára írta, kiemelve módszerei kegyetlenségét, majd felhívta a figyelmet arra, hogy nem a felszínnel kell foglalkozni, hanem a jelenségek mögött meghúzódó „világerővel” szemben kell fellépni, mert e nélkül nem lehet megoldani a problémákat: „Egy iparág alakult ki, amit (…) uzsorásmaffiának neveznek, ami arra szerveződött rá, hogy azt a körülbelül 60 milliárd forintot (…) szívja el ezeket az erőforrásokat. A gyerekre csak annyit hagy, hogy éppen életben maradjon, mert akkor ugye nem dől a pénz. A szülőnek annyit ad belőle, hogy állandó kómában legyenek, hogy valahogy elviselhető legyen számukra az élet, és a döntő többsége ezeknek az állami támogatásoknak ehhez a maffiához. Ezzel kellene szembenézni, hogy itt egy tudatosan szervezett, és nem lennék meglepve, hogy ha ezt a maffiát ugyanaz a bizonyos világerő, illetve annak helyi képviselői szervezték volna, nem volna igazán meglepő. És ezzel kellene inkább szembesülni (…), addig ezt a felszínt nem lesz soha senki képes megoldani, amíg azok ott épségben maradnak, amelyek megszervezik ezt az egészet. És hülyét csinálnak mindannyiunkból egyébként.” A műsorvezető (Bayer Zsolt) a fentieket minden kritikai észrevétel nélkül fogadta, mi több, egyetértően nyugtázta: „Teljesen igazad van.” A szlovák-magyar viszony értékelése során Bencsik András a szlovák államiságot és történelmet lekicsinylő megállapításokat tett. Először felmutatott egy pólót, amelyen az „Idősebb vagyok, mint Szlovákia. 16.” felirat volt látható, majd reményét fejezte ki, hogy Magyarországon minél többen hordják majd azt, valamint elmondta: „Ezzel a pólóval harcolunk (…) Bele kell verni a szlovákok orrát a történelembe. Vegyék tudomásul, hogy 16 évre ne ugrabugráljanak.” A beszélgetés magyarországi cigányokról szóló része elsősorban a romák által elkövetett bűncselekmények körül forgott, és két konkrét eset került szóba. Az elsőt Bencsik András ismertette: „Húsz rúgással agyonrúgtak egy embert. Két cigány agyonrúgott egy pesterzsébeti közértben egy embert. (…) Húsz rúgással agyonrugdosták a fejét. Csak a fejét, hússzor. Majd elszaladtak. Sajnos lassan ez hétköznapi történet. Tehát bocsássanak meg nekem a cigány embertársaim, de ha én egy cigányt meglátok, mondjuk a villamosmegállóban, arrébb húzódok, mert elkezdek félni. És szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Itt tartunk. Tudom, hogy a többség tisztességes, de szeretném már hallani a cigány szervezetek képviselőit, ahol föllépnek és azt mondják, hogy na, ennek legyen vége, senki senkit nem terrorizálhat (…) Olaszliszka ismétlődött meg. Simon Wiesenthal Központ nyilatkozatot adott ki, hogy Magyarországon elszabadult a pokol, a rasszizmus, mert ugye a roma gyilkosságsorozat. Várom Simon Wiesenthal újabb nyilatkozatát, hogy bocsánat, törölve, újraírjuk a szöveget.” A műsorvezető erre azt vetette közbe: „Elharapózott a cigányerőszak.” A szünet után Bayer Zsolt elismételte a Bencsik által ismertetett bűncselekményt, felszólítva a nézőket, hogy tudatosítsák magukban és terjesszék környezetükben a történetet. Hangsúlyozta, hogy cigány gyilkolt meg magyart, különleges fontosságot adva ezzel az elkövető etnikai hovatartozásának: „Mindenki tudatosítsa és adja tovább – mert erről a média ugye nem szeret beszélni – két cigány agyonrugdosott egy magyar középkorú férfit, mert az kifogásolni merészelte, hogy hogy viselkednek a boltban. (…) tartok tőle egyébként, hogy – te is mondtad – ez már napi rutin lesz lassan. Csak azért van csönd, ilyenkor azért kussol a
3
média, mert a mindennapos esetek, amellyel cigányok terrorizálják, puszta létében fenyegetik a nem cigány lakosságot, ez zavarja azt az összképet, amelyet itt a média meg a Simon Wiesenthal Központ igyekszik kialakítani a magyarországi rasszizmusról.” Ezután Bayer egy évekkel korábbi bűncselekményt is szóba hozott: „Emlékeztek még arra a nem kicsit brutális gyilkosságra, amikor egy cigány kölök egy 88 éves asszonyt megcsonkított, megerőszakolt, majd ezt követően bestiálisan lemészárolta (…) körülbelül fél év múlva otthon van az elkövető, ugyanis kitalálták, hogy bolond. Nem büntethető. (…) az ott élőknek majd nyilván a másság és a tolerancia jegyében mosolyogva kell fogadni ezt az állatot.” II. A műsorvezető egy alkalommal megemlített egy, a Magyar Hírlap c. napilap másnapi számában megjelenő cikket: „Holnap egyébként a Magyar Hírlapban – muszáj egy kis reklámot csináljak – tényleg egy zseniális riport fog megjelenni a holnapi szám negyedikötödik oldalán, mert Sándor Csilla kolléganőm fogta magát, vette a fáradtságot, oszt elment Borsod-Abaúj-Zemplénbe, oda a kérdéses körzetbe, és beszélgetett helyi cigányokkal.” A műsorszolgáltató nyilatkozata A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a Testület 2010. március 1-jén kézbesített levelében tájékoztatta a műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításáról, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A felhívásnak a műsorszolgáltató a 2010. március 3-án érkezett levelében tett eleget, és az alábbiakat nyilatkozta: A műsorszolgáltató megjegyezte, hogy a műsorszám sérelmezett részében olyan széles körben felháborodást keltett, nagy port felkavart bűncselekmények kerültek szóba, amelyek vonatkozásában a műsorszolgáltató valótlan tényt nem állított, ehhez képest jogsértés gyanúja nem merülhet fel. A magyar-szlovák viszony feszültsége szintén közismert tény, mint ahogy az is, hogy Szlovákia, mint önálló állam mióta létezik. A szlovák államiság rövid időszakán való viccelődés önmagában jogsértést nem valósít meg. A műsorszolgáltató úgy véli, jogilag súlyosan téves álláspont az uzsorával kapcsolatos jogellenes cselekmények társadalmi veszélyességére történő figyelemfelhívást és az ebből levont következtetéseket antiszemitizmusként és cigányellenes kijelentésként értékelni. A műsorszolgáltató levelében hivatkozik az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) számú határozatára. A műsorszolgáltató továbbá megjegyzi, hogy megítélése szerint egy hatósági jogkörben keletkezett, a jogalkalmazó hatóság megállapításait tartalmazó irat nem tartalmazhat olyan eltúlzott publicisztikai elemeket, amelyeket a megküldött hatósági ellenőrzés megállapításai tartalmaz. Jogsérelem és a Testület álláspontja A Testület a hatósági ellenőrzés megállapításai és a műsorszolgáltató nyilatkozata alapján a következő álláspontot alakította ki.
4
I. Az Rttv. 3. § (1)-(3) bekezdések alapján: ,,(1) A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között – szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. (2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. (3)A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.” Az Alkotmány 61. § (1), (2) bekezdése szerint: ,, 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy az Rttv. 3. § (1) bekezdése az Alkotmány 61. §-ával összhangban elsőként a műsorszolgáltatás – törvényi keretek közötti – szabadságát, az információk és a vélemények továbbításának szabadságát rögzíti. A műsorszolgáltatás szabadságának előírását követően ugyanakkor az Rttv. alapelvi szinten szabályozza azokat a követelményeket is, amelyek a műsorszolgáltatás gyakorlásának – ugyancsak alkotmányos jelentőségű – korlátját jelentik. E rendelkezések közé tartozik az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdése is, amely tehát a műsorszolgáltatás szabadságának, ezen keresztül pedig a véleménynyilvánítás szabadságának médiajogi határát jelöli ki oly módon, hogy a benne foglalt követelményeknek a műsorszolgáltató tevékenysége során mindvégig teljesülniük kell. Az Alkotmánybíróság 1006/B/2001. számú határozatában kifejtette azt, miszerint „az Alkotmánybíróság az alapvető jogok korlátozásának vizsgálatánál - figyelemmel az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére - meghatározó jelentőségűnek tekinti azokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket Magyarország nemzetközi egyezményekben vállalt [23/1990. (X. 31.) AB határozat, ABH 1990, 88, 93.]. A rasszizmust, a gyűlöletkeltést (gyűlöletbeszédet), a kirekesztést és a személyekkel, valamint az egyes társadalmi csoportokkal szembeni diszkriminációt - és az arra való felhívást - számos nemzetközi dokumentum ítéli el. Nemzetközi dokumentumok azt is rögzítik, hogy az államoknak hatékony intézkedéseket kell tenniük a jogsértések megakadályozására, illetve kifejezetten kimondják azt is, hogy a személyek jogai - így adott esetben a véleménynyilvánítási szabadság is - mások jogainak, szabadságainak, becsületének a védelmében bizonyos korlátozásoknak vethetők alá.” Az Alkotmánybíróság fenti határozatában az Rttv. 3. § (2) bekezdése kapcsán rámutatott arra, hogy „a gyűlöletkeltésnek – vagyis a gyűlöletre uszításnak – még a büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása sem minősül a véleménynyilvánítás szabadsága szükségtelen és aránytalan korlátozásának. (…) A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben a végső eszköz. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valamely, társadalmilag káros magatartás – jelen esetben a gyűlöletre uszítás, gyűlöletkeltés – vonatkozásában a büntetőjogi felelősség sem eltúlzott, nem alkotmányellenes, úgy az adott magatartásra vonatkozó, esetlegesen más jogágakban megfogalmazott enyhébb tilalmak sem lehetnek azok.” Az Alkotmánybíróság többször
5
kifejtette, hogy a büntetőjoginál enyhébb, így például vagyoni szankciók alkalmazhatóságának mércéi alkotmányosan eltérhetnek a büntetőjog eszközeinek határt szabó, igen szigorú alapjog-korlátozási követelményektől. Ide kell sorolnunk a médiajog közigazgatási jogkörben alkalmazott joghátrányait is. Ez felel meg egyébként is a jogrendszer belső logikájának a büntetőjogilag nem értékelt, de jogsértő magatartások esetén. A fentiek értelmében tehát az Rttv. 3. § (2) bekezdésének gyűlöletkeltést tilalmazó fordulata is azok közé a törvényi előírások közé illeszkedik, amelyekkel a jogalkotó az emberi méltóságnak és az Alkotmánybíróság gyakorlatában abból levezetett „közösségek méltóságának” védelmét teremti meg. Az emberi méltóság és a „közösségek méltósága” pedig az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátját jelenthetik. Az Rttv. 3. § (2) bekezdését érintő jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza a Testület, hogy az idézett alkotmánybírósági határozat az Rttv. 3. § (3) bekezdését annak ellenére alkotmányosnak találta, hogy az "a gyűlöletre uszítás szintjét el nem érő" vélemények közlése esetén is médiajogi szankciókat helyez kilátásba. Indoklása szerint a médiajogi rendelkezés "az Alkotmány értékrendjével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető". Ezért nem találta aggályosnak az Rttv. 3. § (2) bekezdése "alkalmas" kifejezését sem, ami a büntetőjogi „uszítás” kifejezéssel leírt magatartásnál kétségkívül tágabb tényállásokat foglal magában. Ezek alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatáskörben alkalmazott médiajogi beavatkozás lehetőségét a büntetőjogi szankciónál alacsonyabb mérce esetén is alkotmányosan elfogadhatónak tartja. A Testület megjegyzi továbbá, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdése szóban forgó tilalmának alkalmazhatóságát a Legfelsőbb Bíróság is akként értelmezte, hogy arra a büntetőjogi tilalomnál szélesebb körben nyílik lehetőség: „A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs jogszabályi alapja azon felperesi érvelésnek, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését csak kirívó és ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmas tényállás alapján lehetne megállapítani. Ez a túlzó, felfokozó értelmezés sem a jogszabályhely megfogalmazásából, sem a törvény egyéb rendelkezéseinek értelmezéséből nem vezethető le.” (BH2006.270) Az alkotmánybírósági és legfelsőbb bírósági gyakorlat alapján a Testület azt az értelmezést követi, amely szerint az Rttv. 3. § (2) bekezdése médiajogi szankció kiszabását akkor is lehetővé teszi, ha a vizsgált magatartás egyébként a közösség elleni izgatás büntetőjogi tényállását nem meríti ki. Az 1006/B/2001. számú határozat az Rttv. 3. § (3) bekezdése kapcsán pedig a következőket mondja ki: „A szabad véleménynyilvánítás a személyiség kifejezésének legközvetlenebb módja, ezért annak védelemben részesítése a demokrácia alapköve. A véleménynyilvánítási szabadság és az ezzel szorosan összefüggő sajtószabadság azonban (…) nem korlátlan és nem korlátozhatatlan.” Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Rttv. támadott 3. § (3) bekezdése nem azt jelenti, hogy a rádió- és a televízió- műsorokban ne lenne helye vitának, kritikának, ne jelenhetne meg a társadalmat jellemző véleménypluralizmus. „A rendelkezés célja annak a megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértő, faji alapon elítélő, kirekesztésre, diszkriminációra felhívó gyűlölködők „hangerősítője” legyen (…) Ennek a tilalomnak a médiajogban alapelvi szinten történő rögzítése, illetve az előírás megszegése esetére
6
meghatározott szankciók alkalmazásának a kilátásba helyezése az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány értékrendjével, annak erősítésével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető. A véleménynyilvánítási és a sajtószabadság (illetve az annak részét képező szerkesztési szabadság) nem abszolút érték, és nem terjed ki a jogsértő műsorok készítésére és sugárzására. A közérdekű kérdések vitája terén a szólásszabadság tág körű ugyan, viszont a közösségek és egyes tagjaik méltóságát durván sértő műsorok tilalma és szankcionálása ezeket is behatárolja. Azáltal, hogy a média a legszélesebb nyilvánosságot biztosítja a legkülönfélébb vélemények számára, és napjainkban ez képezi a legfontosabb információforrást, a szólásszabadság egyéb megnyilvánulási formáihoz képest a médiában megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek gondolkodására, a közvélemény formálására. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megfogalmazta: általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élő tudósítások meggyőző ereje sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének. A média tehát alapvető jelentőségű a véleménypluralizmus megjelenítésében, a közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb színtere, ezzel egyidejűleg azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy a személyeket, egyes társadalmi csoportokat (a kisebbségeket vagy adott esetben a többséget) sértő, kirekesztésre, diszkriminációra irányuló műsorszolgáltatásnak ugyanilyen súlyú negatív, beláthatatlanul káros hatása is lehet.(…) Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által védett személyhez fűződő jogok a törvény 75. § (2) bekezdése alapján magánszemélyeket - és szűkebb körben jogi személyeket - illethetnek meg. A Médiatörvény 3. § (2) és (3) bekezdései a személyek mellett a közösségeket is védelem alá helyezik. (...) A Médiatörvény azonban lehetőséget ad arra, hogy a társadalmilag káros tartalmakat közvetítő műsorszolgáltatók ellen - esetleg erre irányuló egyéni panasz hiányában is - a médiahatóság fellépjen.” A Testület álláspontja szerint a gyűlöletkeltés médiajogi tilalma, a maga jogkövetkezményeivel, a véleménynyilvánítás szabadságának olyan határát jelöli ki, amely az egyenlő emberi méltóság alkotmányos követelményéből következően minden személlyel összefüggésben - ha nem is azonos mértékkel, de - korlátozza a jogszerűnek minősülő megnyilvánulások körét. A gyűlöletkeltés tartalmának meghatározásakor a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban megfogalmazottak közül az alábbiakat tekintetjük irányadónak: „Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A demokrácia rendkívül összetett fogalom. A vizsgált kérdés szempontjából azonban lényeges, hogy tartalmilag jelenti a különbözőséghez való jogot, a kisebbségek védelmét, az erőszakról és az erőszakkal fenyegetésről, mint a konfliktusmegoldás eszközeiről való lemondást. A gyűlöletkeltés a fenti tartalmi jegyek tagadása, az erőszak érzelmi előkészítése. Visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával, az emberek meghatározott csoportjának, egy kollektivitásnak olyan intoleráns minősítése, amely nem a demokrácia, hanem a diktatúra jellemzője.” A gyűlöletkeltés alatt nem valamely kedvezőtlen és sértő vélemény kinyilvánítása, hanem olyan megnyilatkozások, „lázongó kifakadások értendők, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsák, amelyből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet”.
7
A kifogásolt műsorszámban, Bogár László közgazdász közvetlenül ki nem mondottan, de a „pusztító világerő” említésekor a zsidóságra próbált meg utalni, amelyet az uzsoramaffiára és az SZDSZ-re tett utalásaival erősített meg. Az általa levezetett gondolatmenetből a nézők arra következtethettek, hogy a magyarság bajainak forrása egyrészt a zsidó nép, hiszen az általuk kidolgozott és működtetett rendszer odáig fajult, hogy a magyarországi cigányság szegénysorban tengődésének okát is többek között ebben látja. A Bogár László által kifejtett elmélet alkalmas lehetett a zsidóság elleni gyűlöletkeltésre. A szlovák-magyar viszonyról folytatott értékelés sérthette a szlovák emberek nemzeti identitását, beleértve a magyarországi szlovák kisebbséget is, hiszen a beszélgetés folyamán súlyosan sértő megjegyzésekkel illették a szlovák nemzetet. A cigánysággal összefüggésben megemlített bűncselekmények elkövetőinek etnikai hovatartozása célzottan hangzott el. A Magyarországon uralkodó társadalmi felfogás jelen körülményei között az elhangzottak felerősíthették a cigányellenes előítéleteket, mivel a cigánybűnözés hétköznapi fogalomként van jelen. A beszélgetés résztvevői mindkét esetnél kifejezetten hangsúlyozták, hogy az elkövetők romák voltak. Annak ellenére tették ezt, hogy alapesetben a bűncselekményeknél az elkövetők és a sértettek nemzetiségi-etnikai hovatartozása semmilyen relevanciával nem bír, kivéve, ha az indíték valamilyen nemzetiségi-etnikai ellentétre vezethető vissza, és kizárólag az utóbbi esetben indokolt az etnikai identifikáció. A bűncselekmények ismertetésénél ilyen ellentétre utaló adalék nem merült fel, így az elkövetők roma voltának említése és kifejezett hangsúlyozása csakis azt a célt szolgálhatta, hogy a műsor résztvevői valamilyen esszenciális fontosságot tulajdonítsanak az elkövetők származásának, illetve összefüggést láttassanak az etnikai hovatartozás és a bűnelkövetés között, és ezt tudatosítsák a közönségükben. Mindez az ún. cigánybűnözés narratívába illeszkedett, épp úgy, mint ahogy az a műsorvezetői megjegyzés is, miszerint mindennapos esetnek számít, hogy a cigányok terrorizálják a nem cigány lakosságot (ugyanezt más szavakkal Bencsik is elmondta: „Sajnos lassan ez hétköznapi történet”). Ezt erősítette a kijelentés, miszerint „Olaszliszka ismétlődött meg”, valamint az olyan kifejezés használata, mint pl. a „cigányerőszak.” A bűncselekmények brutalitásának plasztikus, szinte kéjes részletezése, ismételgetése egyértelműen a nézők izgalmi szintjének emelését szolgálta, amely rutinszerű, gondolkodást nélkülöző, automatikus információfeldolgozást vált ki a befogadóból, illetve gátolja az elhangzottak tényszerű feldolgozását, amely oda vezet, hogy a hírfogyasztó a befogadásnál az előítéleteire fog hagyatkozni. A fentiek alapján a műsor vonatkozó részei alkalmasak voltak a magyarországi cigány kisebbség elleni gyűlöletkeltésre. A Testület kifogásolta továbbá azt is, hogy a fent részletezett gondolatmenetekkel kapcsolatban műsorvezetői ellenvetés, kérdés nem hangzott el, Bayer Zsoltnak kizárólag helyeslő, megerősítő reakciói voltak. A Testület álláspontja szerint a műsorszámban elhangzottak alkalmasak voltak a szlovák nemzet, valamint a magyarországi szlovák kisebbség megsértésére, illetve a zsidóság és a magyarországi cigány kisebbség elleni gyűlölet keltésére. Tekintettel a fent kifejtettekre, a Testület úgy véli, a műsorszolgáltató a 2009. szeptember 11én sugárzott „Korrektúra” című műsorszám sugárzásával megsértette az Rttv. 3. § (2), (3) bekezdésében foglalt rendelkezést.
8
II. Az Rttv. vonatkozó rendelkezései szerint: „10. § (5) Burkolt, illetve tudatosan nem észlelhető reklám nem közölhető.” „2. § 4. Burkolt reklám: az a műsorszám vagy műsorszámon belüli tájékoztatás, amely semleges információ látszatát keltve ösztönöz áru vásárlására, vagy szolgáltatás igénybevételére, vagy bármely más üzleti magatartásra.” A burkolt reklám megállapításához 3 konjunktív feltételnek kell teljesülnie: 1) műsorszám, vagy műsorszámon belüli tájékoztatás, amely 2) semleges látszatot keltve, 3) ösztönöz áruvásárlásra, vagy szolgáltatás igénybevételére, vagy bármely más üzleti magatartásra. A Testület 247/1997. (X.30.) elvi döntésének 1.2. pontja szerint „semleges információ látszatának minősül minden olyan közlés akár képben, akár hangban, akár írásban, amellyel szerzője illetve közreadója gazdasági, személyes vagy csoportérdeket jelenít meg az objektivitás érzését keltő eszközökkel”. Kimondta továbbá azt is, hogy "burkolt reklámnak minősül az adott műsorszámban vagy műsorfolyam egészében az alapinformáció lényeges tartalmához képest indokolatlan módon és mértékben megjelenő gazdasági elem. A burkolt reklám lehet szándékos és gondatlan." A műsorszámban éppen a hazai „cigánykérdés” megoldására kerestek választ a beszélgetés résztvevői, amikor a műsorvezető figyelemfelkeltő közbevetéssel említette meg a másnap megjelenni tervezett Magyar Hírlap című napilap Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányokkal készült riportját. A műsorszámban jelen esetben az alapinformáció a cigányok magyarországi helyzete, valamint az általuk elkövetett, illetve elkövetni vélt bűncselekmények voltak. A műsorvezető által megemlített napilap cikkére tett utalás többletinformációként értékelhető, hiszen a műsorszámban szereplő téma nem a cigánykérdés irodalmát járta körül, így nem volt indokolt a nyomtatatott sajtó egy példányának másnap megjelenő cikkére felhívni a figyelmet. A bírói gyakorlat szerint az ,,ösztönző” hatás kiváltásához elegendő a figyelemfelkeltés ténye, hiszen ez tekinthető a vásárlást megelőző releváns mozzanatnak, továbbá az az információközlés minősül burkolt reklámnak, amely anélkül kelt vásárlási, szolgáltatás igénybevételi késztetést, hogy ezt a szándékát nyíltan vállalná. A Testület álláspontja szerint a műsorvezető azzal, hogy a műsorszolgáltató egy esti műsorszámában egy másnap megjelenő napilap, a Magyar Hírlap egyik cikkére hívta fel a figyelmet, érdeklődést keltett a termék iránt, ezzel annak megvásárlására ösztönözhette a nézőket. A Fővárosi Bíróság 3.K.33761/2005/7. sz. ítéletében megállapította, hogy: „Az áru vagy szolgáltatás iránti figyelem felkeltése a vásárlás, vagy szolgáltatás igénybevételének egy igen lényeges előmozzanata, amely a legtöbb esetben a vásárlást, vagy szolgáltatás igénybevételét megelőzi. Ezért a figyelemfelkeltés egyértelműen ösztönző hatással lehet a hallgatókra - mint potenciális vásárlókra – adott esetben.” A Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.445/2006/5.számú döntésében pedig kimondta, hogy „a burkolt reklámozás megvalósulása szempontjából nem releváns az érintett műsorblokk célja, nem
9
szükséges az Rttv. tudatos megsértése sem. A burkolt reklámozása műsorszolgáltató szándékától függetlenül valósulhat meg”. Jelen esetben a műsorvezető szájából elhangzott dicsérő szavak, valamint a cikk nehéz és fáradságos munkával történő megalkotására utalás a nézőkben azt az érzetet kelthette, hogy a cikk elolvasásával kuriózumban részesülnek, és amelyben csupán a Magyar Hírlap megvásárlása által osztozhatnak. A műsorszolgáltató a műsorvezető napilapra tett utalásával megvalósította a burkolt reklám tényállását, tehát megsértette az Rttv. 10. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezést.
Jogkövetkezmény I. A Testület a 2009. évben három [1009/2009. (V. 20.), 1010/2009. (V. 20.) és 2500/2009. (XII. 16.) számú ORTT határozat] határozatában szankcionálta a műsorszolgáltatót az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértése miatt, amikor is mindegyik esetben az Rttv. 112. § (1) bekezdés c) pontja alapján kiszabható szankciót alkalmazta, vagyis 60-60-90 percre felfüggesztette a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. A Testület jelen esetben is ugyanezen szankció kiszabása mellett döntött, a felfüggesztés időtartamának 120 percre növelésével, tekintettel a műsorszolgáltató által visszatérően elkövetett jelen normaszegésre. A Testület véleménye szerint a jogkövető magatartás előirányozás érdekében szükséges ugyanazon jogkövetkezmény kiszabása, tartamának növelésével, figyelemmel a fokozatosságra. II. A Testület legutóbb a 2268/2007. (X. 2.) számú határozatában szankcionálta a műsorszolgáltatót az Rttv. 10. § (5) bekezdésnek megsértése miatt. A Testület az Rttv. 10. § (5) bekezdésének utolsó megsértése óta eltelt időtartamra tekintettel a jelen normaszegés kapcsán az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján kiszabható legenyhébb szankció mellett döntött. A fentiekre tekintettel a Testület az Rttv. 3. § (2), (3) és 10. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés jelen esetben történt megsértése miatt az Rttv. 112. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása mellett és a rendelkező rész szerint döntött. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdése a) és c) pontja jelenti, amely szerint: „Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, c) meghatározott időre, de legfeljebb harminc napra felfüggeszti a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását,…” Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel.
10
Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2010. április 14. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Gyuricza Péter az ülést vezető soros elnök
11
