ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1637/2009. (VIII. 26.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ban biztosított jogkörében a Viasat Hungária Zrt. (1139 Budapest, Váci út 99. 8. ép.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t . A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató a 2007. szeptember 15-én megsértette az Rttv. 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének e) pontja alapján 1.000.000-, Ft, azaz egymillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezi a műsorszolgáltatót. A kiszabott bírságot nyolc napon belül kell megfizetni az ORTT MNB 10032000-0140084300000000 számú számlájára. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás 1.Testületi határozat: A Testület a 237/2008. (I. 30.) számú határozatában megállapította, hogy a műsorszolgáltató 2007. szeptember 15-én megsértette az Rttv. 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés c) pontja alapján 3 órára felfüggesztette a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságát. 2. A Fővárosi Bíróság ítélete: A műsorszolgáltató (Viasat Hungária Zrt.) bírósági felülvizsgálat iránt pert indított.
A Főváros Bíróság a 26.K.31.017/2008/6. számú ítéletében a 237/2008. (I. 30.) számú ORTT határozatot az Rttv. 8. § (2) bekezdése vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás — többek között — a következőket tartalmazza: „(..) A megismételt eljárásban az alperesnek a felperesi műsorszámokat értékelve kell megállapításait részletes bontásban kimunkálnia, minden egyes tételt magyarázattal, okfejtéssel az Rttv. 2. § 19. pontjának rendelkezéseivel ütköztetve kell ellátnia, és ezek eredményeképpen határozni az esetleges jogsértésről, és arról, hogy alkalmaz-e vagy sem szankciót a felperessel szemben. Az alperesnek tehát meg kell határoznia az egyes műsorszámok közszolgálatiságát, vagy annak hiányát, és az Rttv. 8. § (2) bekezdése szerint fel kell sorolnia, melyik, mikor sugárzott műsorszám mely része nem volt figyelembe vehető a közszolgálati műsorszámok szolgáltatásának kötelezettsége szempontjából. (…)” 3. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete: A Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kf.27.715/2008/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. 4. A Testület jelen döntésének indokai Az Rttv. 8. § (2) bekezdése értelmében: „Közszolgálati műsorszámokat a főműsoridőben legalább huszonöt percben kell szolgáltatni. Ha a műsorszolgáltató a főműsoridőben nem ad műsort, 7.00 és 18.30 közt kell közszolgálati műsorszámokat szolgáltatnia legalább huszonöt percnyi műsoridőben.” Az Rttv. vonatkozó rendelkezései szerint: „2. § 19. Közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében élő (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen: a) a művészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés, b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, c) tudományos tevékenység és eredmények ismertetése, d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató műsorok, e) a gyermek- és ifjúságvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztő, felvilágosító műsorok, f) a mindennapi életvitelt segítő, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elősegítő ismeretek terjesztése, g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorszám, h) a hírszolgáltatás.”
„2. § 7. Főműsoridő: rádióban a 6 óra 30 perc és 9 óra 30 perc, televízióban a 18 óra 30 perc és 21 óra 30 perc közötti időszak.”
2
A Testület a hatósági ellenőrzés megállapításairól a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően ismételten tájékoztatta a műsorszolgáltatót, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A 2009. június 23-án kézbesített felhívásnak a műsorszolgáltató a megadott határidőben nem tett eleget. A Testület a rendelkezésére álló dokumentumok alapján az alábbi álláspontot alakította ki. „A rádiózásban közszolgálati műsorszolgáltatásnak hagyományosan bizonyos műsortípusok hírek és vitaműsorok, kulturális és oktatóprogramok - rendszeres sugárzását tekintik.” (Bajomi-Lázár Péter: Közszolgálati rádiózás Nyugat-Európában) Maga a közszolgálat, mint fogalom, olyannyira brit jelenség, hogy a szigetlakók szerint nem is lehet definiálni. A koncepciót a British Broadcasting Corporation (BBC) dolgozta ki, John Reith (vezérigazgató) nevével fémjelzett periódus alatt, amely a rádió engedélyezésétől (1922) a II. Világháború végéig tartott. A „credo” a hallgatók oktatását és „felemelését” tűzte ki célul, a közízlés és a közerkölcs nevelését, vagyis olyan műsorok készítését, amelyek tudatosan túlszárnyalják a befogadók igényeit. Az adó műsorstruktúrája tervezetten kiszámíthatatlan volt, vegyes szerkezettel rendelkezett, a könnyed szórakoztató műsorokat előre nem látható periodicitással követték az ismeretterjesztő, tudományos, kulturális programok. A tájékoztatás, nevelés, szórakoztatás hármas normatíváját kiváló angolsággal beszélő, szmokingos, Cambridge-ben és Oxfordban tanult bemondók és szerkesztők próbálták átültetni a gyakorlatba. A BBC 1926-ban került állami felügyelet alá, közösségi tulajdonba. Az 1926 májusában kitört sztrájk alatt a nyomtatott sajtó termékei sem jelentek meg, a helyzet egyedülálló pozícióba hozta a rádiót, mivel az említett időpontig a hírek forrásai elsősorban az újságok voltak, a csatorna engedélyezésének egyik feltétele a sajtóorgánumok piaci státuszának megőrzése volt. A BBC mindössze naponta egyszer, 7 óra után (miután minden újság elkelt) közölt híreket, amelyeket a napilapok információiból állítottak össze. A kormány a munkabeszüntetés alatt nem vonta ellenőrzése alá a rádióadót (Winston Churchill tanácsa ellenére). Sem a konzervatív kabinet, sem az ellenzék (Munkáspárt) képviselői, sem a Canterbury-i érsek nem mondhatott beszédet a rádióban, nem befolyásolhatta a hallgatókat. A BBC a válsághelyzet alatt tényszerű hírekkel jelentkezett naponta öt alkalommal. Az említett precedens vált az alkotmányos renden belül működő kiegyensúlyozottság normatívájává. A rádió megőrizte ellenőrző funkcióját, a negyedik hatalmi ág - a nyilvánosság - nem került állami ellenőrzés alá, s nem szolgált ki egyetlen politikai tábort sem. Az angol példa egyedülálló, hiszen az USA-ban a kezdetektől magántulajdonban lévő médiumok határozták meg a tömegkommunikáció fejlődését, míg Európa más országaiban az adók születésüktől fogva állami irányítás alatt álltak. A közszolgálatiság normatívája egy speciális történelmi szituáció és az angol demokratikus hagyományok produktuma volt. A kifinomult ízlés, a tökéletes nyelvhasználat és a magas színvonal etalonjával (a William Haley nevével fémjelzett periódusban) a BBC-nek is szakítania kellett, a 60-as évek társadalma új igényeket fogalmazott meg a médiumokkal szemben (amelyek elsősorban a kalózrádiók létrejöttében öltöttek testet). Ugyanakkor a médiakutatók és a törvényhozók a mai napig ezt az ideáltípust hívják segítségül a műsorszámok és a műsorszolgáltatók meghatározásánál. Az említett elvárások mellett a közszolgálatiság reithi definíciójába beletartozott a földrajzi
3
univerzalitás, a változatosság és sokféleség, a befogadók védelme az agresszív és szexuális tartalmakkal szemben, valamint a személyiségi jogok tiszteletben tartása (a válasz joga stb.) is. Eme ajánlások mind a mai napig meghatározzák a fogalomról kialakított képünket és tükröződnek az európai médiaszabályozásokban. 1994-ben, Prágában rendezték meg - az Európa Tanács égisze alatt - a kommunikációs miniszterek IV. európai konferenciáját. Az alkalomra az ET információkat kért a tagállamoktól a közszolgálati műsorszórás jogi értelmezéséről, szabályozási elveiről (Jakab: 1995, 59-59. old.). 24 országból érkeztek válaszok, melyek által a megfogalmazott tartalmi kötelezettségeket az alábbi pontokban foglaltuk össze: Tartalmi kötelezettségek (általánosságban): ⎯ a műsorok magas minőségi szintje, bármilyen műfajban, ⎯ a műsorok összkínálatának sokfélesége, változatossága, ⎯ a nézők, hallgatók társadalmi, kulturális, spirituális igényeinek kielégítése, ⎯ a politikai életben való részvétel előmozdítása, ⎯ a kulturális örökség ápolása, a nemzeti és kisebbségi kulturális identitás erősítése. Tartalmi kötelezettségek (konkrétabban): ⎯ tájékoztatás, hírközlés (átfogó, objektív, pártatlan, tárgyszerű), ⎯ a vélemények sokféleségének bemutatása, ⎯ a kormány által kiadott közlemények ingyenes közzététele, ⎯ a parlament üléseinek közvetítése (avagy tárgyszerű beszámoló a parlament üléseiről), ⎯ oktató jellegű, illetve az iskolai oktatást, felnőttoktatást, a speciális helyzetű társadalmi csoportok továbbképzését szolgáló műsorok sugárzása, ⎯ az anyanyelv, hivatalos nyelv ápolása, nemzeti, etnikai kisebbségek nyelvén készített műsorok sugárzása, ⎯ vallási műsorok, az egyházak működését bemutató műsorok közzététele, ⎯ gyermekeknek, fiatalkorúaknak szóló műsorok sugárzása, e korcsoporthoz tartozók személyiségfejlődésének előmozdítása, védelme, ⎯ művészeti és tudományos tartalmú műsorok közzététele, ⎯ igényes szórakoztató műsorok közlése, ⎯ közérdekű információk (például közlekedésbiztonság), a fogyasztók érdekvédelmét szolgáló műsorok sugárzása. A bíróság gyakorlatában a fent említett prágai konferencia anyaga nem minősül jogforrásnak, illetve jogértelmezési iránymutatásnak, különösképpen azért nem, mert az Rttv. megalkotására ezt követően került sor (ám a felsorolt normatívák az Rttv. ide vonatkozó rendelkezéseit szinte kivétel nélkül szerepeltetik). A vizsgálat legfontosabb szempontrendszerét az Rttv. 2. § 19. pontja jelentette, amelynek felvezető rendelkezése szerint: „közszolgálati műsorszám: a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám, így különösen:…” Ezt követik az a)-h) pontok, amelyek azokat a lehetőségeket sorolják fel, amelyek speciálisan is kielégítik a közszolgálatiság kritériumait. (Itt jegyezzük meg, hogy mivel ez a felsorolás példálózó, álláspontunk szerint nem zárható ki, hogy az a) –h) pontokon túlmenően is megvalósulhat közszolgálati műsorszám.)
4
Az idézett törvényi megfogalmazás és az ajánlások magukban foglalják mind a közszolgálatiság klasszikus definícióit, mind az új igények kihívásait. A közszolgálati műsoroknak kapcsolatban kell lenniük a közcélokkal, a közcélok megvalósítását tekinthetjük közszolgálatnak. A közszolgálati műsor az a műsor, melyben a közszolgálati műsorszámok meghatározó szerepet játszanak, és amely a műsorszolgáltató vételkörzetében élő hallgatókat, nézőket rendszeresen tájékoztatja közérdeklődésre számot tartó kérdésekről, vagyis a közt tájékoztatja a közérdekű dolgokról érthető formában. A közszolgálatiságnak egyben a nemzeti és egyetemes kulturális értékek őrzőjeként is funkcionálnia kell, folyamatosan felmutatni azokat a hagyományokat, normákat, amelyeket egy nép, egy nemzet, egy ország, egy demokratikus társadalmi-politikai berendezkedés fontosnak, mértékadónak tart. 1. Szívek szállodája A tévésorozat (eredeti címén Gilmore Girls) a dráma és komédia stílusjegyeit elegyítve szórakoztatja évek óta széles rajongói táborát. A történet középpontjában egy egyedülálló anya, Lorelai Victorie Gilmore, valamint lánya, Lorelai Leigh Gilmore életének eseményei állnak, a helyszín pedig egy kitalált connecticuti város, Stars Hollow. Ebben a részben Lorelai Leigh édesapját súlyos szívproblémák miatt megműtötték. A férje életéért aggódó feleség és az édesapja életéért aggódó lány, aki szintén újdonsült feleség, a házastársi szerepek lelki és gyakorlati oldaláról vitatkoztak. A tévéfilm közszolgálati besorolása indokolatlan. A Testület álláspontja szerint a filmsorozat olyan új ismeretekhez nem juttatta a nézőket, amely ismeretek a közszolgálati kategóriákba tartoznának. A szappanopera kategória nem képviseli a műsorszámok azon csoportját, amelyek a közszolgálatiság azon feltételeinek eleget tennének, amelyek szolgálnák a nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári életviteli szükségleteinek, igényeinek. A műsorszámban elhangzott információk, közlések mértéke és irányultsága nem a közszolgálati tartalmat célozta meg. A szappanopera műfajába tartozó műsorszámok nem minősíthetők közszolgálati műsorszámoknak, hiszen elképzelt helyszíneken játszódik, kitalált szereplőkkel és történettel. (Itt jelezzük, hogy az eddigi bírói és hatósági gyakorlat szerint a különböző televíziós sorozatok nem tartoznak a közszolgálati műsorszámok közé. Lásd 4.Kf.27.219/2008/4. (Helyszínelők (am.) és Linda (magyar)); 23.K.35.111/2007/4. (Szívek szállodája (am.), New York-i helyszínelők (am.)); 3.Kf.27.522/2006./8. (Família Kft. (magyar); 23.K.35.856/2006./8. (Miami helyszínelők (am.)) stb. bírósági határozatok.) 2. Rejtélyes igazságok A műsor felépítése nagy szakértelemre vall mind a rejtvények, mind a megfejthetetlen furcsaságok bemutatása terén, melyek mindegyike folyamatosan fenntartja a nézők kíváncsi érdeklődését. Olyan történeteket mutat be, amelyek az emberek hitrendszerétől függően hamisnak tűnnek, illetve a rugalmasabb látásmóddal rendelkezők számára akár igazként is felfoghatók, tehát a néző realitásérzékére bízza, mi igaz, mi hamis. Közben a narrátor, aki mágikus tudást sugall furcsa mosolyával, gyakorta tesz fel a már kialakulni látszó álláspontot elbizonytalanító kérdéseket. Időnként hátborzongatóan figyelmeztet, mindenki tartsa észben, a
5
látottak bárkivel megtörténhetnek. Miután mind az öt rejtvényt feladta, mindenki megtette a maga tippjét, felfedi a történtek várva-várt igazságtartalmát. Ekkor fény derül arra, kinek mennyire megbízható az ítéletalkotása, illetve, hogy az élet mennyire elképesztő eseményeket tud produkálni. Régen tudott dolog, hogy a legizgalmasabb forgatókönyveket mindig az élet írja. Az elemzett epizód első történetének főszereplője kétszer is megkapta a sorstól azt a lehetőséget, hogy korán elhunyt, hőn szeretett felesége helyét egy szinte azonos tulajdonságokkal bíró hölgy tölthette be, mintha az ég küldte volna. A második feladványban egy újságírót olyan bűntett elkövetéséért tartóztattak le, amelyet el sem követett. A nyomozás során megismerhette hasonmását, tulajdonképpeni ikertestvérét, akiről előzőleg nem is tudott. A harmadik alkalommal egy, az idegenek jó szándékában bízó stoppos fiút az országút széléről egy idős kamionos szedte fel, akivel később egy szerelőműhelyben balesetet szenvedett férfi életét közösen mentették meg. A furcsaság csupán az volt, hogy az idős férfit régóta halottnak hitték. Öt évvel azelőtt az életét adta egy „busznyi” gyermek életéért. A negyedik titokzatos esemény egy családi grill party-n történt, amikor ismeretlen okokból felgyulladt az ebédre szánt étel, melyről később kiderült, mérgezett marhahúsból készült. Utolsóként egy olyan ház bemutatása borzolta a kedélyeket, ahol a várt biztonság csupán illúzió volt. Majdnem megismétlődött egy korábbi tragédia, ezúttal az édesanya ki tudta menteni a lángokból kislányát, nem úgy, mint az előző lakó, aki álmában figyelmeztette a szülőket a veszélyre. Végül a leleplezésből kiderült, hogy mely sztorikat inspirálták reális események és melyek voltak az alkotók fantáziájának szüleményei. Ezek sorrendben a következők voltak: koholmány, igaz, helyi legenda, megtörtént, valós. A műsor készítőinek nemes szándéka ellenére, mely szerint figyelmeztetnek minket, hogy ítélőképességünk becsapható, hogy próbáljunk meg a látszat függönye mögé látni, bátran használva intuíciónkat, a műsorszám közszolgálati besorolása indokolatlan. A műsorszám műfaját tekintve kijelenthető, hogy a látott epizód nem sorolható a közszolgálati műsorszámok közé, hiszen a műsorszámban szereplő tartalom és megjelenítés nem az állampolgárok életviteléhez nyújtott tájékozódást segítette elő, valamint a fejlődésükre szolgáló egyéb tudományos, kulturális ismereteket sem közölt. A műsorszám célja kizárólag a szórakoztatás volt, mindenféle közszolgálati tartalom közvetítésére való törekvés nélkül. A műsorszám titokzatos eseteket dolgoz fel okfejtéssel vegyítve, mégis műfaját tekintve inkább közelebb áll a sorozatokhoz. Mindegyik kis történet akár egy hosszabb film részlete is lehetne. A levont konklúziók, tanúságok sem járulnak hozzá ahhoz, hogy az állampolgárok az életviteli szükségleteikhez ötleteket merítsenek. 3. Emberi történetek A megrázó sorsokat, kegyetlen tragédiákat bemutató sorozatban ismét különleges élettörténeteket kísérhettünk figyelemmel. Ezúttal a legnehezebben gyógyítható szenvedélybetegségben, az evéskényszerben szenvedő fiatalok hősies küzdelmének lehettünk szemtanúi. A harc a kalóriák ellen egyben harc az életükért, hiszen ebben a súlycsoportban már mindannyian közvetlen életveszélyben vannak. A legegyszerűbb napi rutin is óriási erőfeszítéssel jár a számukra, a hatalmas zsírrétegek még a levegővételt is megnehezítik. A legtöbben nem képesek tartani a vizeletüket, így pelenkára van szükségük, hatalmas pelenkára. Számukra a gyomorszűkítő műtét sem jöhet szóba, amihez sem a sebészek, sem a pszichológusok nem járulnak hozzá. Egyikük elfelejtette éjszakára feltenni az oxigénmaszkot,
6
kómába esett, és nem tudták megmenteni az életét. A legtöbben már csak tolószékben tudnak közlekedni, a külvilág sértő megjegyzései közepette. A reality műfajába tartozó („shockumentary”-ként is emlegetett) sorozatot speciális magazinként tartják számon. Az amerikai sorozat epizódjai általában ritkán elforduló betegségeket, alig ismert testi és/vagy szellemi fogyatékosságot, deviáns viselkedésformákat mutatnak be általában szenzációhajhász módon, legtöbbször sokkolva a nézőket. A vizsgált epizód tökéletesen megfelelt a meghökkentő „emberi történeteket” felvonultató sorozat szellemiségének, hiszen kielégíti az embereknek azon igényét, amelyeket pszichológiai kutatások is alátámasztottak, miszerint mindenkiben különböző mértékben létezik, hogy valami „undorítót és véreset” nézzen, másrészt a nézők mesebeli hősök iránti sóvárgását is csillapítják. A Testület álláspontja szerint a jelen műsorszámban felvonultatott szenvedélybetegségről szóló információk nem tartalmaztak az emberek hétköznapi életére nézve jól konvertálható elemeket, ráadásul a műsorszámot a bulvár jellegű információközlés jellemezte, ezért annak közszolgálati besorolása indokolatlan. A bemutatott betegséggel kapcsolatos információkat feldolgozó műsorszám nem a társadalmi együttélés szükségleteire koncentrálva elemezte a problémakört, nem a köz egésze számára fontos, mindenki számára elérhető és érthető tartalmat közvetített. 4. Helyszínelők Az igényesen elkészített krimisorozat ezen epizódjából fél óra volt látható a vizsgált időintervallumban. Ezúttal egy „habparty-n” meghalt férfi gyilkosa után kutatott a profi csapat. Igen nehéz dolguk volt a nyomkeresőknek, mivel a sok-sok hab nem csak a nyomokat tüntette el, de az esetleges szemtanúk szeme elől is eltakart mindent. A Testület egyetlen estben sem fogadott el ebbe a műfajba tartozó műsorszámot közszolgálatiként, besorolása ezúttal is indokolatlan, hiszen a krimisorozat a zömében látványos képi és hangelemek segítségével elsősorban a nézők szórakoztatását szolgálta az egyedi bűneset csavaros megoldással történő feltárásával. A Testület álláspontja szerint, amelyet a fent részletezettekkel támasztott alá, a műsorszolgáltató 2007. szeptember 15-én nem tett eleget az Rttv. 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek, hiszen az aznap, főműsoridőben sugárzott műsorszámok nem sorolhatók az Rttv. 2. § 19. pontja szerint bemutatott közszolgálati műsorszámok kategóriájába. A törvényi definíció egyértelmű irányt mutat a közszolgálatiság jellemzőinek értelmezéséhez. Az Rttv. 2. § 19. pontja alatt a)-h) pontban rögzített, célzott elemek a közszolgálatiságnak tartalmat adó értékeket képviselik. Ezeket együttesen vizsgálva megállapítható, hogy a kifogásolt, sugárzott műsorszámok céljuk és tartalmuk vizsgálata alapján, nem felelnek meg a közszolgálati műsorszámokkal szemben támasztott követelményeknek. A Testület a 2007. évben tíz határozatában [183/2007. (I. 24.), 534/2007. (II. 28.), 578/2007. (III. 7.), 674/2007. (III. 21.), 894/2007. (IV. 11.), 1095/2007. (V. 9.), 1482/2007. (VI. 27.), 1490/2007. (VI. 27.), 2265/2007. (X. 2.), 2629/2007. (XI. 21.) számú ORTT határozatok] szankcionálta a műsorszolgáltatót az Rttv. 8. § (2) bekezdésének sérelme miatt, amikor is
7
majdnem minden esetben bírságot szabott ki, egy esetben pedig felfüggesztette a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságát. A Testület véleménye szerint a műsorszolgáltató rendszeresen sérti meg az Rttv. 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, valamint visszatérően szegi meg az Rttv. egyes normáit (kiskorúakról szóló rendelkezések; 16. § (2); 18. § (1), (4) bekezdések). A Testület szinte valamennyi esetben bírság megfizetésére kötelezte a műsorszolgáltatót. A Testület jelen esetben is az Rttv. 112. § (1) bekezdés e) pontja alapján kiszabható bírság alkalmazása mellett döntött, és az Rttv. 135. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatár maximumával, 1.000.000-, Ft, azaz egymillió forint összegű szankcióval sújtja a műsorszolgáltatót. A fentiekre tekintettel a Testület az Rttv. 8. § (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezés jelen esetben történt megsértése miatt az Rttv. 112. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása mellett és a rendelkező rész szerint döntött. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdése e) pontja jelenti, amely szerint: „Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület e) a közszolgálati műsorszolgáltatóval, a bejelentés alapján műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatóval szemben, illetve a Panaszbizottság kezdeményezésére bírságot szab ki a 135. § szerinti összeghatárok között, …” Az Rttv. 135. § (1) bekezdése értelmében: „Jogosulatlanul végzett műsorszolgáltatás, illetve az e törvényben előírt bejelentés nélkül vagy attól eltérő módon végzett műsorelosztás és műsorszétosztás esetén a felelőssel szemben a Testület a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő, vagy ha ez nem állapítható meg, tízezer forinttól egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki, amelyet az Alapba kell befizetni.” Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2009. augusztus 26. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Majtényi László elnök
8
