Az Országos Rádió és Televízió Testület 1084/2008. (VI. 11.) sz. Határozata Az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Rttv.) 112. §-ban biztosított jogkörében az Magyar Televízió Zrt. (1810 Budapest, Szabadság tér 17.) Műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi határozatot: A Testület megállapítja, hogy a Műsorszolgáltató az m2 adóján 2008. március 16-án 8 óra 53 perctől sugárzott „Miért épp a demokrácia?” című műsorszámmal megsértette az Rttv. 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdésében foglaltakat, ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján felhívja a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel. Indokolás A Testülethez 2008. március 16-án panasz érkezett a Magyar Televízió Zrt. Műsorszolgáltató m1 adóján 2008. március 16-án 8 óra 53 pertől sugárzott „Miért épp a demokrácia?” című dokumentumfilm korhatár-besorolását kifogásolta, mert állítása szerint a műsorszámban bemutatott fogolykínzások képi és verbális illusztrálása túllépte a 12-es korhatár megjelölést, s mindez vasárnap délelőtt volt látható, amikor a kiskorú gyermekek többsége tévézik. A Testület az 588/2007. (III. 26.) számú határozatával rendelte el a műsorszám hatósági ellenőrzését. A Testület a kifogásolt műsorszám tekintetében vizsgálta az Rttv. kiskorúak védelméről rendelkező 1/A címében foglalt előírások teljesülését. A Testület a vizsgált műsorszám részletes tartalmi elemzését követően – többek között – az alábbiakat állapította meg: A műsorszám címe: Az epizód címe: Sugárzás dátuma: Sugárzás időpontja: Csatorna neve: Hossz: A műsorszolgáltató besorolása: Jelzett korhatár:
Miért épp a demokrácia? Taxival a sötét oldalra 2008. március 16. 8:53:34 MTV1 52 perc II. kategória 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Eredeti cím: Eredeti hossz: Műfaj: Származási ország: Gyártási év: Rendező: Fesztivál-íjak:
Why democracy? (Taxi to the dark side) 106 perc dokumentumfilm USA 2007 Alex Gibney Academy Awards, Oscar-díj, USA (2008), Writers Guild of America, USA (2008), Ojai Film Festival (2007), Chicago International Film Festival (2007)
A film tartalma: A tízrészes dokumentumfilm-sorozat epizódjait független filmrendezők készítették tíz különböző országban, Bolíviától az Egyesült Államokon át Pakisztánig. Az alkotások a rendezők személyes tapasztalatait, élményeit közvetítik a demokráciáról, vagy épp annak hiányáról. A „Taxival a sötét oldalra” című 2007-ben készült epizódban Alex Gibney az afganisztáni konfliktus egyik áldozatának sorsán keresztül ábrázolja a terror elleni háború visszásságait. A film az amerikai hadsereg hadifoglyokkal szemben tanúsított magatartását mutatja be (2008-ban a 80. Oscar gálán elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját). Dilawar, a fiatal afgán taxisofőr, 2002. december 1-jén három utast vett fel. Soha nem tért haza. Afganisztán lerohanása után az amerikai hadsereg elfoglalta Bagramot, a volt szovjet légitámaszpontot. Itt gyűjtötték össze a Pakisztánban és Afganisztánban elfogott emberek ezreit. 2002. december 5-én Dilawart, a taxist is Bagramba hozták. Megfigyelt személynek nyilvánították, és a 421-es nyilvántartási számot kapta. Megérkezése után öt nappal meghalt. A filmkészítők a halálesetet követően nyilvánosságra került tényeket, fotókat és videofelvételeket felhasználva, szakértőket megszólaltatva dolgozták fel a témát. A vizsgálat eredménye: A műsorszolgáltató a filmet a II. korhatári kategóriába sorolta, ily módon „tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott” minősítést kapott. A 106 perces dokumentumfilm az IMDB (Internet Movie Database) adatai szerint az USA-ban az MPAA (Motion Picture Association of America) rating rendszere alapján az „R” (Restriced, 17 éven aluliak számára szülői felügyelettel) jelölést kapta a műsorban megjelenő felkavaró jelenetek, a kínzások, valamint a nyílt meztelenséget bemutató képsorok miatt. 2007-ben elkészült a film 53 perces televíziós változata is, a műsorszolgáltató ezt mutatta be ezúttal. A film az alábbi tartalmak, illetve elemek miatt magasabb korhatári kategóriába sorolandó: A műsorszám műfajilag dokumentumfilm, az alkotás az oknyomozó, tényfeltáró riport jegyeit viseli magán. A vizsgált alkotás az amerikai hadsereg által Afganisztánban bebörtönzött foglyokkal szemben tanúsított túlkapásait mutatja be. A műsorszám több olyan megrázó, felnőtt témával foglalkozott (politikai terror, kínzások, gyilkosságok), amelyeket a 16 év alatti korosztály még nem képes feldolgozni. Az erőszakos képek többsége a gyermekekben elsősorban félelmet kelthetett, miután a fenyegetéseket magukra vonatkoztathatták. Amennyiben az ijesztő szituációk a gyermekek hétköznapi helyzetére, környezetére vonatkoztathatók, úgy különösen elbizonytalanodnak.
2
A műsorszámban direkt módon kerültek bemutatásra olyan erőszaktípusok (pl. robbantás, kínzás, emberölés), amelyek a műsorszolgáltató által feltüntetett korhatári kategóriában nem fordulhatnának elő. Az alkotás a közel-keleti hadszíntéren zajló különböző amerikai egységek kínzási módszereit (pl. alvásmegvonás, fény- és zajinger, vízpróba, napi 20 óra vallatás) ismertette. A fizikai erőszakkal történő fenyegetés bemutatása halmozottan fordult elő. A problematikus részek egyrészt eredeti videofelvételeken, másrészt illusztrációként, megrendezett jelenetek formájában kerültek beszerkesztésre. „Az elfogatás sokkja” (Shock of Capture) című részben (9:07:00–9:07:15 között) az elfogatási sokk módszereiről (a frissen túszul ejtett áldozatokat stressz alá helyezik) maguk a technikák gyakorlói, az elítélt amerikai katonák beszéltek, miközben dokumentumfotókkal és megrendezett szekvenciákkal illusztrálták az interjúkban elhangzottakat. A műsorban megjelenített erőszakos cselekményeket különösen intenzív módon ábrázolták: különböző világítási módszerekkel, illusztrációs anyagokkal, valamint a drámai hatást fokozó zenei aláfestéssel fokozták a felvételek erejét. A katonákkal készített riportok során a kínzásokat – feletteseik hallgatólagos beleegyezésével és sugallatára – végrehajtó katonai rendőrök részletesen beszámoltak az általuk alkalmazott praktikákról és azok hatásairól. A beszámolók alatt a műsor készítői eredeti fotókkal és megrendezett jelenetekkel tették kézzelfoghatóvá a „vallomások” által feltárt rémtetteket. A történet szerint az amerikai katonák közönyösen, az emberi életet semmibe véve követték el a később hivatalosan is gyilkosságoknak minősített bűncselekményeket. A film a kínzások mellett a háború borzalmait is megjelenítette, több szekvenciát szentelt az Afganisztánban lezajlott fegyveres harcoknak. A dokumentumfilm nyíltan, brutális részletességgel ábrázolta az afgán taxison ejtett sérüléseket, nyomon követhettük Dilawar halálának a stációit. Thomas Curtis, a bagrami katonai rendőrség munkatársa, részletesen beszámolt a végzetes kínzás körülményeiről. A történet különböző szakaszaiban újra és újra előkerültek az amerikai hadsereg által fogva tartott emberek halálra rémült arcáról készült felvételek. A műsorszám problematikus voltát erősítette, hogy a történetben bemutatott afgán taxisofőr (Dilawar) halálának ügyében hivatalos felelősségre vonás nem történt, a kegyetlenségeket elkövető szakasz parancsnoka és felettesei soha nem kerültek felelősségvonásra, annak ellenére sem, hogy a szóban forgó szakasz iraki tevékenysége, az Abu Ghraib-i rémtettek a nyilvánosság előtt is ismeretesek. (A műsorszám egyik interjúalanya, Scott Horton ügyvéd elmondása szerint a legfelsőbb vezetés ezzel azt akarta üzenni, hogy nem szünteti meg a kínzásokat, azok tovább folytatódnak.) Összefoglalva, a műsorszámban a kínvallatás módszereinek vizuális és verbális ismertetése halmozottan, intenzíven és részletezően fordult elő, oly módon, hogy azok az utánzásra is alkalmat teremthettek, ezért a program II. korhatári kategóriában történő közzététele indokolatlan. A kifogásolt jelenetek: 8:56:47–8:57:04 Az afgán taxisofőr, Dilawar holttestét pásztázza a kamera. Narrátor: „Megérkezése után öt nappal halott volt. (…) Az előzetes vizsgálatokról készült jelentés megállapítja, hogy a testét bevérzések borították…” A szöveg alatt Dilawar összevert nyakát és véraláfutásos lábszárát közeli képeken láthattuk.
3
8:59:22–8:59:42 A dokumentumfilm „Néhány rohadt alma” (A Few Bad Apples) című részében az Abu Ghraib-i börtön kínzási módszereit ismertették. Számos eredeti fotó volt látható három csuklyás fogolyról, akik hátrakötött kezekkel a földön feküdtek. A következő fotón egy elgyötört fogoly volt látható, akit a széken ülő amerikai katona kényszerített a folyamatos állásra, a fogoly a hátsó felével nekidőlt a rácsnak, hogy a fáradtságát enyhítse. Ezután négy meztelen fogoly és az amerikai hadseregben nőként szolgálatot teljesítő személy képe következett. A meztelen foglyok közül az első a saját nemi szervét fogva állt csuklyában, a nő magabiztos, öntelt tekintettel nézett a rab péniszére mutatva. A következő eredeti, helyszínen készített fényképen hét meztelen fogva tartottat követhetett figyelemmel a néző, amint egymásra kuporodva, a fényképezőgépnek háttal, a hátsó felüket fotózták. Az eredeti fotókra történő ráközelítés és eltávolítás, valamint a képek alatt hallható csak zene tovább fokozta a drámaiságot. 9:01:41–9:01:59 Több mint tíz másodperc hosszúságban állókép került adásba, amelyen az Abu Ghraib-i börtön folyosóján meztelenre vetkőztetett, összebilincselt, földön fekvő rabok voltak láthatóak amerikai katonák kíséretében. 9:03:46–9:04:10 Colonel Lawrence Wilkerson a közel-keleti hadművelet kínzási módszereiről: „Néhányan azt mondják, hogy ezek nem igazi kínzások. Szerintem a gyilkosság kínzás. A legsúlyosabb kínzás. Vitathatatlan, hogy Dilawart különös kegyetlenséggel büntették meg, és végül is megkínozták, hiszen belehalt.” A kamera közben egy régi, Dilawarról készült fotót mutatott, amire ráközelített. 9:07:27–09:07:37 Moazzam Begg brit állampolgár 2002-2005 között Bagramban és Guantanamón volt fogoly: „Nem elbizonytalanítottak, megfélemlítettek. Az volt a cél, hogy félelmünkben kikotyogjunk valamit. Ütöttek, szidalmaztak, kutyákkal fenyegettek, az arcunkba villantottak.” 9:08:27–9:08:52 Moazzam Begg: „A foglyokat szögesdróttal körülvett ketrecekben tartották lent, számukat a ketrec ajtajára írták.” Bemutatták az egyik szögesdrótos ketrecet, és ráközelítettek a rabok számát tartalmazó táblára is. Begg: „A rabokat feltartott kézzel a ketrechez láncolták. A számukat tintával a hátukra írták, elől is viselniük kellett.” A mondatok közben egy fekete-fehér fotó volt látható, melyen a rab háttal ült, ruháján hátul jól olvasható volt a száma. 9:09:20–9:09:24 Egy csuklyás, a kezénél fogva kikötözött ember megbilincselt kezére közelített a kamera, miközben izgalomfokozó zenei aláfestés hallatszott. 9:09:38–9:09:57 „A halál oka” (Cause of death) című részben Dilawar halálának körülményeit ismertették. Narrátor: „A halottkém, aki megvizsgálta Dilawart, a lábán súlyos szövetkárosodást állapított meg. Vallomásában elmondta, hogy szétzúzták a lábait.” A narráció közben Dilawarról voltak láthatóak eredeti fotók, melyeket közvetlenül a halála után készítettek.
4
9:10:33–9:11:12 A narrátor közléséből értesülhetett a néző Dilawar utolsó órájának eseményeiről: „Több tanú is emlékszik a halálát megelőző éjszakára (…) ezen az egy éjszakán is vagy tízszer ütlegelték a lábát. Több katona is elmondta, hogy azért ütlegelték a lábát, hogy elhallgasson, mert ordított. Amikor végre felvitték az elkülönítő zárkába, a teste már egészen ernyedt lehetett. Szerintem azért ütlegelték tovább, mert azt hitték, csak tetteti magát. Ott állt a ketrecben csuklyával a fején, kinyújtott kezénél fogva kiláncolva, és nyöszörgött.” 9:11:33–9:12:46 A Dilawar kínzójával készített interjúban a következő hangzott el: „Ellenállást tanúsított ott a ketrecben, aminek első és hátsó ajtaja volt, de mindkettőt szögesdrót védte. Egyikünk se akart fönnakadni a szögesdróton, ezért kihúztuk a ketrecből, a földre fektettük, majd a zárkába vittük.” A közlés alatt a szögesdrótos ketrecről készült képek voltak láthatóak. Riporter: „Milyen kényszerítő erőt alkalmaztak?” A Dilawart kínzó katona: „Fizikai erőt. Vertük.” Narrátor: „Dilawart az elkülönítő zárkába vitték, ahol tovább ütötték a térdét. A bíróságon a kórboncnok elmondta, hogy az alsó végtagok úgy néztek ki, mintha busz ütötte volna el. Ha túlélte volna, amputálni kellett volna a lábait.” Ez alatt látható volt egy, a kezeinél fogva megbilincselt személy. A kamera folyamatosan távolodott a személytől, majd elsötétült a képernyő. Később a halott Dilawar meztelen felsőteste és feje vált láthatóvá. 9:22:36–9:22:38 A pár másodpercig mutatott eredeti fotón a fogoly nyakába nyakörvet kötöttek, kutyát kellett játszania. A rab meztelenül feküdt a földön. (A reprezentáció még egyszer megjelent 9:24:559:25:07 között, amikor a kamera ráközelített a földön fekvő szenvedő férfi arcára.) 9:28:58–9:29:32 Moazzam Begg brit állampolgár a fogva tartásának körülményeiről, a fogolyszállításról számolt be, miközben videofelvételen volt nyomon követhető, amint csuklyás, egymáshoz kötözött embereket terelnek amerikai katonák, továbbá a repülőgép belsejében megkötözött férfiakról készült fotókat is bemutattak: „Az iszlamabadi házamból hurcoltak el. Csuklyát húztak a fejemre, a kezemet és a lábamat megbilincselték, és beraktak egy kocsiba. A családomat ezután nem láttam. Amikor bezsuppoltak a Guantanamóba tartó gépre, már mindenhol volt rajtam valami takaró, arcmaszk, fülvédő, sötét szemtakaró. És hogy biztosan ne lássak semmit, az egészet csuklyával borították. Az út a repülőgépen kibírhatatlan szenvedés volt. Ott már a derekunkra is egy bilincs került, amit hátul lelakatoltak. Nem tudtam mozogni, rendesen lélegezni, nem hallottam semmit. Csak ordítani tudtam, és könyörögtem az őrnek, hogy adjon egy injekciót, hogy meghaljak.” 9:34:14–9:34:34 Scott Horton ügyvéd: „Egy dolgot biztosan tudunk a kínvallatásról. Az, akit megkínoznak, azt fogja vallani, amiről úgy gondolja, hogy hallani akarják tőle. Ahogy Allibit vízpróbának vetették alá, beszélni kezdett.” A néző az ügyvéd közlése közben illusztrációként láthatta az eseményeket. 9:36:52–9:37:02 Kínvallatásokról készített fotókat sorjáztak a műsorkészítők: az első képen egy ládára állított, csuklyás, meztelen férfi látszódott, majd egy rab véres fenekéről készült felvétel, végül pedig egy megkínzott férfi feje felett mosolygó amerikai katona tűnt fel.
5
A dokumentumfilm hitelesen szemléltette az Afganisztánban 2001-2004 között lezajlott eseményeket, valamint részletesen bemutatta az amerikai hadsereg kínvallatási módszereit, a tortúra következményeit – kiemelve egy afgán taxisofőr tragikus sorsát. A Testület a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében biztosított ügyféli jogok gyakorlása érdekében az előterjesztéshez melléklet, 2008. április 17-én kelt és 21-én postázott levelében küldte meg a Műsorszolgáltató részére a hatósági ellenőrzés megállapításait, melynek kapcsán a Műsorszolgáltató 2008. április 28-án kelt és május 6-án érkezett nyilatkozatában fejtette ki álláspontját a valószínűsített törvénysértéssel kapcsolatban. A Műsorszolgáltató képviseletében dr. Dóra Andrea jogtanácsos nyilatkozott, s leveléhez mellélelte meghatalmazását. A Műsorszolgáltató jogi képviselőjének válasza az alábbiak szerint foglalható össze. A Műsorszolgáltató a 10 részes dokumentumfilm-sorozatot – a törvényi rendelkezéseknek megfelelően – II. korhatári kategóriába sorolta, és a sorozat adásait azonos műsorhelyen, vasárnap reggel 8 óra 55 perckor sugározta. A jogtanácsos álláspontja szerint a sorozat „Taxival a sötét oldalra” című epizódjának magasabb korhatári kategóriába történő sorolása nem indokolt, az alábbiak okán. A Műsorszolgáltató a dokumentumfilmnek nem a 106 perces, hanem az igazán durva jeleneteket elhagyó 52 perces változatát sugározta. A műsorszám műfajilag dokumentumfilm, amely az oknyomozó, tényfeltáró riport jegyeit viseli magán. Ennek a műfajnak követelménye, hogy a műsorszám által bemutatni kívánt történéseket tényszerűen, hitelesen adja vissza. A műsorszámban ennek a követelménynek eleget téve jelentek meg és kerültek szemléltetésre képekkel, hang- és fényeffektusokkal a háború borzalmai, illetve a kínzási módszerek, amelyekkel a nézők nap, mint nap szembesülhetnek a sajtón, s a nap bármely szakában sugározható hírműsorokon keresztül is. A Műsorszolgáltató jogi képviselője kijelenti, hogy a műsorszámra nem jellemzőek az Rttv-ben, illetve az ORTTnek a klasszifikációról szóló 1494/2002. (X. 17.) sz. határozatában a III. kategóriába sorolás alapfeltételeként rögzítettek, úgy, mint az erőszak dicsőítése, társadalmilag káros üzenetek közvetítése, ugyanis abban kizárólag a háborúra jellemző sajnálatos erőszakos történések hiteles, tényszerű bemutatására került sor. A műsorszámban látható „ijesztő szituációk” a jogász álláspontja szerint nem vonatkoztathatók a gyermekek hétköznapi helyzetére, környezetére, tekintettel arra, hogy azok a közel-keleti hadszíntéren, háborús övezetben és időszakban megtörtént eseményekről tájékoztattak. A kínvallatási módszerek ismertetése nem teremthet alkalmat utánzásra, figyelemmel a korhatári besorolásra. A Műsorszolgáltató jogtanácsosa előadja továbbá, hogy a műsorszám sugárzására vasárnap reggel 8 óra 53 perckor került sor, azonban ez az időszak a műsorszolgáltatónál nem minősül gyereksávnak, hiszen a gyermekeknek szóló műsorszámok szombat reggel kerülnek sugárzásra, vasárnap a reggeli órákban a kifogásolt műsorszám környezetében közéleti-politikai műsor (Nap-kelte), Magyarország vidéki településeit bemutató sorozat (Főtér) és vallási műsor volt látható. A Műsorszolgáltató jogi képviselője előadja, hogy a műsorszám besorolása teljes mértékben megfelel a II. korhatári kategóriába sorolás jellemzőinek, hiszen azt általános nézőközönségnek szánták, a nézőket, a fiatalokat is érdeklő kérdéseket, problémákat vet fel és próbál ezekre magyarázatot találni. Mivel szülői felügyelet melletti megtekintésre ajánlotta a Műsorszolgáltató a műsorszámot, ez kizárja, hogy a fiatalok a látottakat helytelenül értelmezzék, vagy, értékrendjüket ártalmasan befolyásolja, így az megfelel a 12-16 év közötti korosztály érettségi szintjének.
6
A Testület a hatósági ellenőrzés megállapításainak, valamint a Műsorszolgáltató jogi képviselőjének nyilatkozata alapján az alábbi álláspontot alakította ki. Az Rttv. 5/B. § (3) bekezdése az alábbiakat tartalmazza: „Azt a műsorszámot, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, a III. kategóriába kell sorolni. Az ilyen műsorszám minősítése: tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.” Az Rttv. 5/C. § (2) bekezdése kimondja: „A III. kategóriába sorolt műsorszám megfelelő jelzéssel ellátva 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé.” A Testület a médiatörvény jogharmonizációs célú módosításával kapcsolatos testületi teendőkről – klasszifikációról szóló 1494/2002. (X 17.) számú ORTT határozata a következőképpen pontosította a II. és a III. kategóriába tartozó műsorszámokra vonatkozó tartalmi előírásokat: „A II kategóriába sorolt műsorszámokat az általános nézőközönség részére szánták, azonban a tizenkét éven aluliak számára megtekintésük nagykorú felügyelete mellett ajánlott, miután tartalmazhatnak olyan elemeket, amelyek számukra nehézséget jelenthetnek a látottak önálló értelmi és érzelmi feldolgozásában. Ugyanakkor a műsorszolgáltatónak különös gonddal szükséges eljárni annak kapcsán, hogy az ebbe a kategóriába sorolt műsorszámok témaválasztása, továbbá feldolgozásának módja a 12 és 16 év közötti korosztály érettségi szintjének megfelelő legyen. A műsorszámok minősítésénél a műsorszolgáltatónak szem előtt kell tartania, hogy a gyermek fejlődésében meghatározó jelentőséget tulajdonítanak a tizenkettő és tizenhat év közötti életkornak, miután erre az időszakra tehető a gyermek világképének és értékrendszerének kialakulása. Az ifjúság eszményképeket keres, amely számára követendő példa lehet, a televíziós hősök pedig azonosulási igényt ébreszthetnek. Ebből következően az ilyen módon besorolt műsorszámok nem csábíthatnak olyan hősökkel való identifikációra, akiket antiszociális, destruktív vagy erőszakos viselkedésformák jellemeznek, valamint nem sugallhatnak kettős értékrendet, amely a gyermekekben identitászavart, morális bizonytalanságot keltenek. Fontos továbbá, hogy a főhős által alkalmazott erőszak, akivel a néző azonosul, erkölcsileg igazolható legyen. A műsorszámok besorolásánál további irányadó szempont, hogy az egyes, erőszakot tartalmazó jelenetek - az előfordulás és az ábrázolás módját tekintve - visszafogottak legyenek az erőszakkal szembeni magatartásbeli elfásulás elkerülése érdekében. (…)” A III. kategóriát érintően a közlemény így fogalmaz: „A 16 és 18 év közötti korosztály már komoly médiatapasztalattal rendelkezik, többnyire könnyen felismeri azokat a műfajokat, amelyeknek meghatározó eleme az erőszakosan megoldott konfliktus (…), így azokat annak megfelelően, azaz a hétköznapi valóságtól távol eső fikcióként, egyfajta modern meseként kezeli. Nem megengedhetők azonban az erőszak nyersebb, direktebb formái realitás-közelib kontextusban, amelyek feldolgozása nem annyira a médiatapasztalatoktól, sokkal inkább a befogadó élettapasztalataitól függ. Mindenekelőtt a társadalmilag káros üzenetek közvetítése jelent e korosztály szempontjából gondot.”
7
A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében megállapította, hogy a kiskorú különös védettségét az indokolja, hogy nem lehet kiindulni a befogadó reális értékítéletéből, abból, hogy a látottakat megfelelő módon, megfelelő értékrend alapján elemzi és értékeli, hiszen a kiemelt védettséget éppen az indokolja, hogy a kiskorúak a végleges értékrend kialakításának folyamatában vannak. Ez adja személyiségfejlődésük sérülékenységét, egyúttal ez indokolja fokozott védelmüket is. Jelen esetben tehát nem önmagában a nyers és durva erőszakot, emberek megalázását ábrázoló és a valóságot hitelesen bemutató képek azok, amelyek a kategorizálást befolyásolják, hanem az is, hogy a fenti mérlegelési szempontok tükrében a távolságtartás, a megfelelő és aggálytalan befogadás biztosan megvalósul-e a védett korcsoportba tartozó kiskorúak esetében. A Műsorszolgáltató jogi képviselője helyesen ítéli meg a műsorszám műfaját, s mint ilyet, az azzal szemben támasztott dramaturgiai követelményeket. A sorozat a valóság, az eddig elhallgatott, eltitkolt tények feltárását és minél szélesebb körben való bemutatását tűzte ki célul, s ezzel nincs is semmi baj, hiszen az ilyen típusú műsorokra szükség van, s azoknak ez a rendeltetése, feladata. A dokumentumfilm-sorozat kifogásolt és vizsgált epizódja azonban sok esetben sokkoló képekkel mutatta be a közel-keleti háború borzalmait, az okkal vagy ok nélkül fogva tartott helyi lakosokkal szembeni embertelen bánásmódot. A néző számára érthetetlen, hogyan maradhatott oly hosszú ideig mindez titokban, annak ellenére, hogy a műsorszám utalásokat tesz az ügy/ügyek politikai vonatkozására, a magasabb katonai és politikai körök összefogására, érintettségére. A foglyok kínzásában, fizikai és pszichikai megalázásában tevékenyen részt vevő amerikai katonák nyilatkozataiból az derül ki, hogy ők egy már addig is jól működő rendszerbe léptek bele, az addig bevett és a legfelsőbb katonai vezetők által is hallgatólagosan jóváhagyott „módszerek” alkalmazására tulajdonképpen felhatalmazást kaptak, annak érdekében, hogy az Egyesült Államok ellenségeit kiszűrjék, és egyszer s mindenkorra ártalmatlanná tegyék. A „Taxival a sötét oldalra” című epizód erkölcsi szempontból talán legrombolóbb és leginkább a kettős értékrendet sugalló része az, amikor az USA elnökéről olyan képet fest, amely a következő üzenetet hordozza: aki politikailag elég magasra kerül, bármit megtehet, bárkit következmények nélkül irányíthat, utasíthat, a törvényeket az éppen aktuális politikai akaratnak megfelelően alakíthatja, felelősségre vonás nem érheti, hiszen azt is csak ő tehetné meg. A műsorszám legnagyobb erénye azonban szintén ebből következik: rávilágít erre a tényre és elítélően szól róla. Álláspontunk szerint jelen esetben nem a műsorszám témája jelenti a problémát – bár már maga a téma is megfelelő érettségi szintet, a feldolgozására való felkészültséget, megfelelő képességet feltételez és igényel – hanem a feldolgozás módja, a műsorszámban megjelenő képek, hangés fényeffektusok, megnyilatkozások, ezek összességében teszik alkalmatlanná a műsorszámot a II. kategóriába tartozónak. A bíróság a Legfelsőbb Bíróság fokozott védelemre utaló megállapításaiból – több ítéletében is – arra a következtetésre jutott, hogy a minősítésnél a műsorszolgáltatóknak mindig megszorítóan – és nem megengedően – kell eljárniuk. Továbbá több esetben kifejtette a bíróság, hogy amennyiben valamely műsorszám olyan elemeket tartalmaz, amelyeket besorolásuk esetén magasabb kategóriának megfelelően lehetne csak sugározni – éppen a minősítésnél való megszorító eljárásra, továbbá a védendő korosztályra tekintettel – az egész műsorszámot eggyel magasabb kategóriába kell sorolni és annak megfelelően sugározni.
8
A fentiekben leírtak alapján megállapítható, hogy a Műsorszolgáltató a „Miért épp a demokrácia?” című dokumentumfilm-sorozat „Taxival a sötét oldalra” című részének II. kategóriába sorolásával megsértette az Rttv. 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdéseit. A szankcionálás alapját az Rttv. 5/.§ (3) és 5/C. § (2) bekezdéseinek tekintetében Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja képezi, mely az alábbiakat tartalmazza: „112. § (1)
Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, (…) valamint a műsorszolgáltatási szerződésben (…) előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti (…), a Testület a) felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére.”
A Műsorszolgáltatót 2007-ben a Testület 13 alkalommal szankcionálta az Rttv. kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek a megsértése miatt. Ebből négy eset még a Műsorszolgáltató által 2006-ban elkövetett törvénysértésekre vonatkozott. A többi esetben a Testület az 1270/2007. (V. 30.) – [5/B. § (3) megsértése], az 1476/2007. (VI. 27.) és az 1477/2007. (VI. 27.) – [5/B.§ (2) megsértése], az 1968/2007. (VIII. 29.) – [5/A. § (2) megsértése], és 2012/2007. (IX. 5.) – [5/B.§ (3) 5/C.§ (2) megsértése] számú határozataiban az Rttv. 112.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján felhívta a Műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az 1890/2007. (VIII. 23.) számú határozatában [5/B.§ (3) 5/A.§ (2) megsértése] az Rttv. 112. § (1) c) pontja alapján 10 percre felfüggesztette a Műsorszolgáltató műsorszolgáltatását, valamint 1401/2007. (VI. 13.) számú határozatában 500.000-Ft, az 1406/2007. (VI. 13.) számú határozatában [5/A. § (2) megsértése] 150.000-Ft, az 2475/2007. (XI. 7.) számú határozatában [5/B.§ (3), 5/C. (2), 5/A.§ (2) megsértése] 200.000-Ft, a 2589/2007. (XI. 14.) számú határozatában [5/B.§ (3), 5/C. (2), 5/A.§ (2) megsértése] 100.000-Ft és 200.000-Ft, valamint a 2729/2007. (XII. 6.) számú határozatában [5/A. § (2) megsértése] 200.000-Ft összegű bírság megfizetésére kötelezte a műsorszolgáltatót az Rttv. 112.§ (1) bekezdésének e) pontja és 135.§-a alapján. A Testület 2008-ban eddig egy határozatában, a 804/2008. (IV.29.) számúban [5/B.§ (3), 5/C. (2), 5/A.§ (2) megsértése] 480.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte a Műsorszolgáltatót. Megállapítható tehát, hogy a Műsorszolgáltató rendszeresen követi el a kiskorúak védelmét célzó törvényi előírások megsértését, azon belül is gyakorta fordul elő a jelen ügyben is megállapítható Rttv. 5/B. § (3) és 5/A. § (2) bekezdéseiben foglaltak megsértése. Tekintettel azonban arra, hogy a Műsorszolgáltató a vizsgált filmalkotást nem az ún. gyereksávban tette közzé, azaz a műsorszám környezetében nem fordultak elő gyermekeknek készült műsorszámok, és 2008-ban a Testület eddig egyetlen alkalommal állapította meg és szankcionálta a jelenleg is tapasztalható jogsértések elkövetését, a Testület az Rttv. 5/B. § (3) és 5/C. § (2) bekezdéseinek megsértése miatt az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján szankcionálja a Műsorszolgáltatót. A fentebb kifejtettek okán a Testület a rendelkező rész szerint határozott. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerint eljárási költség nem merült fel.
9
Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) biztosítja. Budapest, 2008. június 11.
Az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Majtényi László elnök
10
