2008. sz

Békéscsabai Regionális Képz Központ 5600 Békéscsaba Kétegyházi út 1.

SZÜL FÖLD ALAP Oktatási és Szakképzési Kollégium 4142/2008. sz. pályázat

VADTAKARMÁNYOZÁS Modulfüzet Verzió: 1.0.

Összeállította: Fodor József-Tamás A modul címe: Vadtakarmányozás Képzés megnevezése: Vadgazdálkodó

Kizárólag a BRKK és a Pannon Forrás által szervezett képzéseken használható! Másolni és alkalmazni csak a BRKK el zetes írásbeli hozzájárulásával lehet!

Felel s kiadó: Molnár György igazgató Székelykeresztúr, 2008

KÉPZÉSI PROGRAM NEVE: VADGAZDÁLKODÓ Szervezet neve: Békéscsabai Regionális Képz Központ Szervezet címe: 5600 Békéscsaba, Kétegyházi út 1.

TARTALOMJEGYZÉK Bevezet ............................................................................................................................5 1. A takarmányok kémiai összetétele és a táplálóanyagok sorsa az állati szervezetben5 1.2. A fehérjék ...............................................................................................................5 1.2.1. A N-tartalmú anyagok csoportosítása................................................................5 1.3. A zsírok...................................................................................................................6 1.4. A nyersrost..............................................................................................................7 1.5. N-mentes kivonható anyagok ..................................................................................8 1.6. Ásványi anyagok.....................................................................................................9 1.6.1. Makroelemek....................................................................................................9 1.6.2. A mikroelemek...............................................................................................10 1.7. A vitaminok ..........................................................................................................11 1.7.1. Zsírban oldódó vitaminok ...............................................................................12 1.7.2. A vízben oldódó vitaminok.............................................................................14 1.8. A takarmányok egyéb hatóanyagai ........................................................................17 2. Az állatok emésztésének sajátosságai ........................................................................19 2.1. A kér dz k emésztésének takarmányozás-élettani jelent sége...............................19 2.2. A sertés emésztésének sajátosságai........................................................................21 2.3. A nyúl emésztésének sajátosságai..........................................................................21 2.4. A baromfifajok emésztésének sajátosságai ............................................................21 2.5. A takarmányok emészthet sége.............................................................................22 3. Intermedier anyagforgalom.......................................................................................22 3.1. Energiaforgalom....................................................................................................22 3.2. A szénforgalom .....................................................................................................23 3.3. N-forgalom............................................................................................................24 3.4. A vízforgalom .......................................................................................................24 4. A takarmányok táplálóértékének mérése .................................................................26 4.1. A takarmányok táplálóértékének mérése a nyúl és a sertés takarmányozásában .....26 4.2. A takarmányok táplálóértékének mérése a szárnyas fajoknál .................................27 4.3. A takarmányok táplálóértékének mérése kér dz knél............................................27 5. A termelés táplálóanyag szükséglete .........................................................................28 5.1. A takarmányfelvételt befolyásoló tényez k ...........................................................28 5.2. Az életfenntartás táplálóanyag igénye....................................................................30

3. oldal


5.3. A növekedés táplálóanyag-szükséglete.................................................................. 31 5.4. A szaporodás táplálóanyag-sziikséglete................................................................. 32 5.5. A tej termelés táplálóanyag-szükséglete ................................................................ 33 5.6. A tojástermelés táplálóanyag-szükséglete.............................................................. 33 5.7. Az izommunka táplálóanyag-szükséglete .............................................................. 34 6. Takarmányismeretek ................................................................................................ 35 6.1. Zöldtakarmányok.................................................................................................. 35 6.1.1. A vadlegel k.................................................................................................. 36 6.1.2. A vadföldön termeszthet és ajánlott zöldtakarmányok .................................. 37 6.1.2.1. F féle zöldtakarmányok .......................................................................... 38 6.1.2.2. Pillangós virágú zöldtakarmányok ........................................................... 38 6.1.2.3. Leveles zöldtakarmányok ........................................................................ 40 6.1.2.4. Zöldtakarmány-keverékek ....................................................................... 40 6.2. Tartósított takarmányok ........................................................................................ 41 6.2.1. Silózott takarmányok ..................................................................................... 41 6.2.2. Szénák ........................................................................................................... 41 6.3. Gyökér- és gumós takarmányok ............................................................................ 42 6.4. Mez gazdasági és ipari melléktermékek ............................................................... 43 6.5. Magvak................................................................................................................. 44 6.5.1. Gabonamagvak .............................................................................................. 44 6.5.2. hüvelyes magvak............................................................................................ 45 6.5.3. Olajos magvak ............................................................................................... 46 6.6. Állati eredet takarmányok ................................................................................... 46 6.6.1. Tejipari takarmányok ..................................................................................... 46 6.6.2. Húsipari takarmányok .................................................................................... 47 6.6.3. Egyéb állati eredet takarmányok................................................................... 47 6.7. Takarmánykiegészít k .......................................................................................... 48 7. A takarmányok tartósítása........................................................................................ 48 7.1. A szénakészítés..................................................................................................... 49 7.2. Silózás .................................................................................................................. 50 8. Az ipari abrakkeverékek készítése............................................................................ 50

4. oldal


Bevezet A takarmányozástani ismeretek sokkal szélesebb kör ek, mint amit ez a jegyzet tartalmaz. Ezért mindenképpen szükséges a javasolt irodalmi anyag használata, ugyanis a jegyzet lerövidített anyaga sok esetben a megértéshez is kiegészítésre szorul, azonban a vadtakarmányozáshoz szükséges alapokat tartalmazza, amelyek a gyakorlatban is adoptáltak. A takarmány mint anyagköltség a vadgazdálkodásban is jelent s tényez , ezért ismernünk kell a takarmányok kémiai felépítését és ezen anyagok hasznosulását az állati szervezetben. Megismerkedhetünk a különböz takarmányféleségekkel és azok csoportosításával. 1. A takarmányok kémiai összetétele és a táplálóanyagok sorsa az állati szervezetben 1.1. A szárazanyag és a víz Laborvizsgálattal határozzuk meg: szárítószekrényben 105 C°-on tömegállandóság eléréséig végzett számítással. A takarmányok víztartalma befolyásolja a takarmány értékét (akár pénzben kifejezett értékét is), szállíthatóságát és raktározhatóságát. A szárazanyag-tartalom fontos paraméter az állatok takarmányfelvétele szempontjából. A vegetációs (szöveti, kötött) víz jó étrendi hatású. A víztartalmat befolyásoló tényez k: a növény faja, fejlettségi állapota, a talaj, az id járás, a feldolgozás módja stb. A raktározásnál kívánt víztartalom gabona magvaknál 14%‚ daráknál 12%‚ ipari eredet rleményeknél 10 % és a szénaféléknél 16-18%. 1.2. A fehérjék Fontossága: Az állat fehérjét csak fehérjéb l tud felépíteni; A takarmányok biológiai értékét fehérjetartalmuk felszívódó aminosav összetétele határozza meg; A fehérje a takarmány legdrágább táplálóanyaga. 1.2.1. A N-tartalmú anyagok csoportosítása A takarmányozástanban az alábbi fogalmak használatosak: Nyersfehérje: A takarmány minden N-tartalmú anyagát magában foglalja. Meghatározása: a takarmány N-tartalma x 6,25-dal, ugyanis a fehérjék 16 % N-t tartalmaznak. Emészthet nyersfehérje: A nyersfehérje emészthet hányada Valódi (igazi) fehérje: A kémiai értelemben is fehérje anyagok Emészthet valódi fehérje: A valódi fehérje emészthet hányada Amidok: nyersfehérje tart. - valódi fehérjetart. (NPN = non protein nitrogen) Két csoportra oszthatók: 1. A növény fehérjeszintézisének és fehérjebontásának átmeneti termékei (peptidek, polipeptidek, peptonok stb.) 2. a fehérjeszintézishez az állat nem tudja felhasználni (ammóniumsók, nitrátok, kolin, betain stb.). Az aminosavak jelent sége: A takarmányfehérje biológiai értékét az aminosavak határozzák meg (több mint 20). Esszenciális (nélkülözhetetlen) aminosavak: amelyet az állat nem, vagy nem kielégít

5. oldal


mennyiségben tud felépíteni, tehát a táplálékból készen kell kapnia. Nem esszenciális (nélkülözhet ) aminosavak: transzformáció révén az állati szervezet is el tudja állítani. (A kér dz k az el gyomorban /bend ben/ a mikroorganizmusok segítségével biológiailag értékes fehérjét állítanak el ). Az állat aminosav igényének kielégítése függ: - a takarmány abszolút aminosav tartalmától és - az aminosavak arányától. Limitáló aminosav: A legkisebb mennyiségben el forduló esszenciális aminosav. Ez határozza meg a többi aminosav beépülésének mértékét. Az állat a fehérjeszintézishez az esszenciális aminosavakon kívül nem esszenciális aminosavakat is felhasznál, éspedig a felépítend fehérjemolekulára jellemz mennyiségben és arányban. A fehérjék beépüléséhez meghatározott energiára van szükség, ezt a P/E (P = protein, g, E = energia, MJ 1 kg takarmányban) arány fejezi ki. 1.3. A zsírok A takarmányozásban nyerszsír tartalomról van szó (lipidek). Legnagyobb az energiatartalmuk. A takarmány nyerszsírtartalma: a) egyszer gliceridek (zsírok és olajok) b) összetett gliceridek (élettani jelent ség ek) c) glicerin nélküli lipidek, p1. viaszok.

a) a glicerinnek (3 érték alkohol) zsírsavakkal alkotott észterei (valódi zsírok és olajok) b) glicerin + zsírsav + egyéb komponens (foszfoglicerid, leticinek, kefalinok, glikolipidek) c) változatos összetétel ek, de nem tartalmaznak glicerint. A szteroidok: hormonok, provitaminok (élettani jelent ségük nagy) A terpének: A-, E és K vitamin és koenzimek (az állatok oxido-redukációs folyamataiban vesznek részt) A növényi színanyagok: karotinoidok, xantofillok, klorofillok Az illóolajok; kémiailag változatosak, a takarmányok ízletességét adják A szerves savak: f ként a szilázsokban fordulnak el . Az emészthet séget befolyásoló tényez k: A zsírsavak hossza és telítettsége, az epetermelés, a zsír emulgáltsága, a zsír mennyisége El segítik a fehérjebeépülést (opt. 2-3%-a Sza-nak), a csontképz dést, a vitaminok felszívódását, javítják a takarmányok ízletességét. Sok zsír hasmenést okoz. Hiánytünetei: degeneratív b relváltozás, zavarok a növekedésben, szaporodásban, tej- és tojástermelésben.

6. oldal


A zsírok avasodása: hidrolitikus és oxidációs elváltozás. A hidrolízis révén zsírsav szabadul fel, az oxidáció folytán a telítetlen zsírsavak autooxidációja következik be. A folyamatot gyorsítják: h , fény, nehézfémsók és egyes mikroelemek (Cu, Fe, Mn). Az avas takarmány a szervezet oxidációra érzékeny hatóanyagait (A-, D- és E-vitamin) inaktiválja. A folyamat antioxidáns anyagokkal gátolható meg. 1.4. A nyersrost Nyersrost: a növényi sejtfalat alkotó anyagok összessége. Ide tartoznak a pektinanyagok, amelyek kollodiális természet ek, kocsonyás, kedvez étrendi hatásúak. A növények vízszállításában játszanak szerepet. A hemicellulóz 5 szénatom-számú ún. pentózok (ribóz, xilóz, arabinóz), illetve hat szénatomszámú cukrok (galaktóz, mannóz) polimerjei. A pektinek és a hemicellulózok baktériumtevékenység során válnak alkalmassá az emésztésre. A növényi sejtfal további alkotórészei: Cellulóz: sz l cukorból (10-15 ezer glükóz) kondenzálódott poliszacharid (a baktériumok vagy gombák termelte cellulózenzimet tartalmazó készítményekkel a kér dz állatok takarmányadagja kiegészíthet ). Lignin: f ként heterociklikus vegyületek, rontják az emészthet séget. Kutin és a szuberin: szintén rontják az emészthet séget. Kovasav, a mézgák: takarmányozási szempontból nem jelent sek. A nyersrost azzal fejti ki táplálkozás-élettani hatását, hogy az emészt apparátus tevékenységének befolyásolása útján az összes táplálóanyag sorsát érinti. A kér dz kben (gímszarvas, dám, muflon és az z) és a monogasztrikus állatokban (vaddisznó, nyúl és szárnyasok) játszott szerepe, illetve hatásmechanizmusa eltér egymástól. A rostdús takarmány rágásra és kér dzésre, s ezzel több nyál képzésére készteti az állatokat. A nyersrosttartalom befolyásolja a takarmány áthaladásának ütemét az emészt csatornán. Kedvez en hat a bend mozgásokra. Fokozza a béltartalom kiürülési sebességét. Meghatározza a bend fermentáció lefolyását, mindenekel tt a szénhidrát anyagcserét. A bend erjedés központi vegyülete a pirosz l sav a bend mikrobák hatására ecetsavvá - propionsavvá és vajsavvá alakul. A kér dz k számára a legfontosabb energiaforrás az így keletkezett ecetsav. A propionsav fiziológiai szerepe a szénhidrátképzésben van (máj), közvetve támogatja a fehérjeszintézist is. A vajsav kisebb mértékben termel dik, amely egyrészt energiaforrás, másrészt serkenti a bend hámsejtek növekedését. A kevesebb nyersrost, a több abrak etetése, a gabonadarával bevitt keményít gyorsabb erjedése révén a bend folyadék pH-jának savi irányú eltolódását idézi el . Az abraketetés állandó velejárója, hogy tejsav is termel dik a bend ben. A fokozatos átmenet betartása nélküli abraketetés tejsav-toxikózis kialakulásához vezethet (Pl. Dénesfai zes kert esete).

7. oldal


Kisebb fokú mérgezés esetén gyengül az állat ellenálló-képessége, csökken a testsúlya, a termelése, az ivari életben zavar állhat be, s t, el is hullhat. A következ kben a nyersrost szerepét, a monogasztrikus állatok esetében tárgyaljuk. Jóllehet a sertés emészt nedveinek Saját enzimgarnitúrájából hiányzik a celluláz (Schmidt J. vizsgálatai), a vakbelében és a vastagbélben lév baktériumok segítségével emészti a nyersrostot. A nyersrost mint energiaforrás a sertés esetében azonban elhanyagolható, hiszen takarmányában néhány % jelenléte az optimális. A magas nyersrosttartalom gátolja más táplálóanyagok emészthet ségét (“bagózás’). A nyersrost csökkenti a takarmány koncentráltságát, növeli teriméjét és tölt hatását, rontja az ízletességét. Az állatok korától függ en 3-8 % az optimális rosttartalom. A takarmány optimális rosttartalmának biztosítására a vaddisznós kertekben kell odafigyelnünk, ugyanis a szabad területen él kkel nincs ilyen problémánk. A szárnyasok rostemésztése igen korlátozott. Ennek oka, hogy a rövid emészt traktuson a takarmány gyorsan halad át. Optimális takarmányrost-tartalom a fiatal állatok esetében 34%‚az id sebbek esetében 4-6 %. Itt szintén a zárttéri tartásra hívnám fel a figyelmet! A nyúl nyersrost hasznosítása mintegy 1/3-a a kér dz kének. Ennek ellenére a takarmány szárazanyagának 12 %-át kitev nyersrostra van szüksége, az emészt traktus optimális m ködéséhez. 1.5. N-mentes kivonható anyagok A takarmány szervesanyag-tartalmának a nyersfehérje, a nyerszsír és nyersrost nélküli része. Sokféle vegyület tartozik ide, amelyek közül a legfontosabbak: szénhidrátok, szerves savak, alkaloidok, glükozidok. A szénhidrátok olcsó energiahordozók, könnyen emészthet k: A monoszacharidok (egyszer cukrok) kis mennyiségben találhatók a takarmányban. A diszacharidok (kett s cukrok) egyes takarmányokban igen nagy mennyiségben fordulnak el . Ide tartozik a szacharóz (répacukor, nádcukor), amely a répafélék, a zöld kukorica, a cirokfélék és a gyümölcsök édes ízét adja. A laktóz a tej szénhidrátja, jó táptalaja az emészt csatornában a tejsavtermel baktériumoknak. A maltóz a keményít szintézise, illetve bomlása során keletkezik. A cellobióz a cellulózlánc alapegysége. A triszacharidok közül a raffinóz a leggyakoribb. A poliszacharidokhoz a keményít , az inulin és a glikogén tartozik. A keményít jó energiaforrás, az állatok Saját enzimeikkel is jól tudják emészteni. Vízben nem oldódik. A gabona magvak 50-70 %-ot, a burgonyagumó 14-18 %-ot tartalmaz. Az inulin a csicsóka gumójában halmozódik fel, vadfajaink kedvelik. A glikogén az állati szervezetben fordul el , gyorsan mobilizálható energiatartalék szerepét tölti be. A szerves savaknak étrendi szerepük van. El segítik a bél mikroorganizmusok kedvez

8. oldal


populációinak kialakulását, meggátolják a káros baktériumok elszaporodását. Felszívódva, mint energiahordozó szerepel. Idetartozók: oxál-, alma-, citrom- stb. savak. Az alkaloidok és glikozidok a takarmányok íz-, szag- és étrendi hatásában játszanak szerepet. Túlnyomó részük mérgez vagy antinutritív hatású (szolanin, lupinin). 1.6. Ásványi anyagok Funkcióik: a vázrendszer (a csontok) alkotóelemei, a fogak alkotóelemei, szerves vegyületek (fehérjék, lipidek) részei, el segítik az enzimaktivitást és mint oldott sók a vérben és más testfolyadékokban is el fordulnak. Szerepet játszanak az ozmózisos viszonyok és a sav-bázis egyensúly fenntartásában és hatással vannak az izmok és az idegek ingerületvezetési folyamataira. Az állati szervezetben g/kg nagyságrendben el fordulóak a makroelemek, míg a mg/kg és µg/kg nagyságrend eket mikroelemeknek nevezzük. 1.6.1. Makroelemek A kalcium és a foszfor A két elem hatása, funkcióik összefüggenek. Az állati szervezet hamutartalmának több mint 70 %-át alkotják. F ként a csontokban vannak jelen. A Ca és P-ellátottság tényez i: - mennyiségi ellátottság, - Kalcium és foszfor aránya (Ca : P) - D vitamin jelenléte. Hiányuk növekedési és csontképz dési zavarokat okoz (rachtitis, osteomalacia). A növények szemtermésében a foszfor nagy része fitinkötésben fordul el . A nátrium, a kálium és a klór Élettanilag fontos elemek, a Na az extracelluláris tér, míg a K az intracelliláris tér legfontosabb elektrolitja. A Cl mindkét térben megtalálható. A szervezetb l történ kiválasztásuk a vesén keresztül történik. A Na szükséglet a napi szárazanyag-fogyasztás 0,15-0,2 %. Ennek alapján kell a takarmányt konyhasóval kiegészíteni. A K-t a növényi részek tartalmazzák, hiánya nem fordul el . A magnézium 70 %-a csontokban, a többi a lágy szövetekben, intracellulárisan van jelen. A vérplazma Mg-tartalmának csökkenése súlyos görcsöket okoz, jelent s növekedése pedig bódulatot. Számos enzim aktivátora. Mg hiány a legeltetési idény elején a nagy f termés, b séges csapadék és az intenzív

9. oldal


m trágyázás hatására fordulhat el (f tetánia). A kén A köt szövet, a szaruképletek, valamint néhány enzim, hormon alkotóeleme. Általában kéntartalmú aminosavak formájában szívódik fel (metionin, cisztin). A talajban és a bend ben néhány mikroelemmel (Se, Cu, Mo) szemben antagonista hatású. 1.6.2. A mikroelemek A vas A legnagyobb mennyiségben fordul el a szervezetben, szerepe is sokrét . A hemoglobin és a mioglobin alkotórésze, az oxigén szállításban játszik fontos szerepet. Néhány enzim is tartalmaz vasat. A kifejlett állatok vasszükségletét a táplálék fedezi. A szervezet Fe ürítése korlátozott, hasznosítása jól szabályozott. A cink Számos enzim alkotórészeként fontos a szénhidrát- és a fehérje anyagcserében. Hiánya b rbántalmakat és szaporodásbiológiai zavarokat okoz. Hiányának pótlása premixekkel jól megoldható. A jód A szervezet jódkészletének 75 %-a a pajzsmirigyhormonok alkotórésze (tiroxin, trijódtironin). Ezek a hormonok az anyagcsere aktivitását szabályozzák. A mangán Els sorban a májban található, de el fordul a b rben, az izmokban és a csontokban is. Hiánya fejl dési-, csontképz dési és szaporodásbiológiai zavarokat okoz. Hazánkban jelent s számú mangánhiányos terület található. A takarmány Ca és Fe tartalma akadályozza a Mn felszívódását. A réz Szükséges a hemoglobinképzéshez. Hiánya gátolja a vas felszívódását. Néhány enzim alkotórésze. A homoktalajokon termelt takarmányok gyakran rézhiányosak. A kobalt Létfontosságú mikroelem, mivel a B12-vitamin (kobalamin) központi része. A bend , illetve a bélcsatorna mikroorganizmusai szintetizálják a B2-vitamint, de ehhez a Co-ra is szükség. A takarmány kobalt tartalma els sorban a talajadottságtól függ. A szelén A glutation-peroxidáz enzim alkotórésze. Túladagolása toxikózishoz vezet, amely májkárosodást és szaporodásbiológiai zavart okoz. Hazánkban több szelénhiányos terület van.

10. oldal


A molibdén A xanthui-oxidáz enzim alkotórésze, a szükségletet meghaladó Mo- adagolás hasmenést okoz. Adagolása esetén a réz és a molibdén kívánatos aránya 10:1. A fluor A csontok és a fogak alkotórésze. A szervezetben akkumulálódik, és toxikus tüneteket okozhat. Hiánya ritkán fordul el , mert a takarmányok elegend mennyiségben tartalmazzák. A nikkel Hiánya májkárosodást okoz a baromfiféléknél. Az ureáz enzim aktivátora a bend ben. Hiányával csak széls séges viszonyok között lehet találkozni. A króm A tripszin (hasnyálmirigyben termel d , fehérjebontó enzim) aktivátorakénti szerepe fontos a fehérjeemésztésben. Befolyásolja továbbá az inzulin m ködését. Az átlagos adagok elegend krómot tartalmaznak. Az arzén Hiánya esetén a szaruképletek fejl dése szenved zavart. Hiányával nem kell számolnunk. Az ón Az esszenciális mikroelemek közé sorolandó. Hiánya esetén a növekedésben visszamaradás következik be. Feltehet en néhány enzim alkotórésze. A szilicium Nélkülözhetetlen mikroelem, amely a köt szövet és a porcállomány képz désében vesz részt. Hiánya csontképz dési zavarokat okoz. Az ólom Jelenleg az ólom hatása csak toxikológiai szempontból ismert, és mint környezetszennyez anyag egyre többet hallunk róla. Különösen a gépjárm vek kipufogó gáza veszélyes a leveg , a növény, s így a vadon él állatok számára. 1.7. A vitaminok A takarmányokban kis mennyiségben el forduló, biológiailag aktív anyagok. A szervezet normális anyagcsere-folyamataihoz elengedhetetlenek. Többségük el állítására az állatok képtelenek, ezért felvételük a takarmánnyal nélkülözhetetlen. Részleges hiányuk (hipovitaminózis) a növekedés, a termelés, az ellenálló képesség csökkenését, teljes hiányuk (avitaminózis) klinikai tünetekben is megnyilvánuló megbetegedést okoz. F ként a zárttéri vadtartás esetén kell a vitaminellátásra odafigyelnünk, mert - természetellenes életkörülmények között tartott állatok a takarmányokkal rendszerint csak elégtelen mennyiségben jutnak hozzá a legtöbb vitaminhoz

11. oldal


-

a takarmányok a betakarítás, a tartósítás és a tárolás következtében sok vitamint veszítenek.

Csoportosításuk oldhatóságuk alapján történhet: - zsírban- és - vízben oldódó vitaminok. 1.7.1. Zsírban oldódó vitaminok Az A-vitamin (axeroftol, retinol) és a karotin Az A-vitamin és provitaminjai, a karotinok a szervezet életfolyamataiban sokirányú szerepet töltenek be. Kett s kötéseket tartalmaznak, ezért igen érzékenyek az oxidációval és a napfény ibolyántúli sugaraival szemben. Ugyanakkor h állóak, a forralás és a fagyasztás sem károsítja ket. Növényi színez anyagokat is tartalmaznak. A növényi eredet takarmányokban az A-vitamin nem, csak annak provitaminjai, a karotinok találhatók meg. Ezekb l képz dik az állatok bélfalában és a májában az Avitamin. A zöld növények karotinjai közül legfontosabb a béta-karotin, míg az alfa- és a gamma karotin fele akkora biológiai aktivitású. A béta-karotin A-vitaminná alakulásának hatékonyságát az állat faja, s t fajtája mellett számos tényez befolyásolja. Leghatékonyabb a baromfiban (kb. 50 %)‚ a juh és a sertés esetében 20 % (feltehet en így alakul a muflon, illetve a vaddisznó esetében is). Legrosszabb a szarvasmarhában, ahol 5-15 % csupán. Rontja a karotin hasznosulását az Avitamin hiány, de a takarmány nagy karotintartalma is. A felszívódást és a transzformációt csökkenti a fehérje- és a foszforhiány, valamint a takarmány N03-tartalma. A karotinból képz dött A-vitamin a hámsejtekb l a nyirokáram közvetítésével a véráramba jut, amelyet a máj raktároz. Szükség esetén Innen jut ismét vissza a keringésbe. Ha az állat a vehemépítés utolsó szakaszában nem jut elegend A-vitaminhoz vagy karotinhoz, akkor az utód A-vitamin hiányosan jön a világra. A szervezetben az A-vitamin el vitaminjaiból keletkez retinol az A-vitamin összes ismert élettani funkcióját betölti. Így fontos szerepet játszik a látásban, a növekedésben a hámszövet normális m ködésében, a csontszövet felépítésében, valamint a magzatburok kialakulásában. A petefészek zavartalan m ködéséhez egyes állatfajokban a szervezet nem nélkülözheti a karotint sem. Hiányakor a bél-és légz szervek nyálkahártyájának ellenálló-képessége csökken. Fontos szerepe van az immunglobulinok, a szteroidok és a C-vitamin szintézisében, valamint a mellékvesekéreg m ködésében. A szabad természeti viszonyok között minden bizonnyal nem kell számolnunk vitaminhiánnyal, azonban a zárttéri tartás esetében nagy figyelmet kell fordítanunk az állatok igényeinek kielégítésére. A karotin legfontosabb forrásai a sárga, a sárgászöld és zöld vegetatív növényi részek és termések. Sok karotin van a sárgarépában, a frissen kaszált zöldtakarmányokban és a süt tökben. A lekaszált zöldlucerna karotinja is bomlik. A lebomlásban a leveg oxigénje, a növényi sejtek elhalása során kiszabaduló karotináz enzim játssza a f szerepet. Ilyenformán 30-80 % veszteség is el fordulhat. Hosszabb tárolás után is sok karotin marad a bimbózáskor vágott lucernából készített 12. oldal


zöldlisztekben, f ként, ha szárítás után antioxidánssal keverik, granulálják vagy pogácsázzák. Csak kevés karotin van és az is rosszul hasznosul a jó min ség silókukorica-szilázsban. A kukorica karotintartalma 5-6 hónapos tárolás után kb. a felére csökken. Az állatok karotin ellátottságát a legmegbízhatóbban a vérplazma karotintartalmának vizsgálatával ellen rzik. D-vitamin (kalciferol) A növények ergoszterinjéb l és a nem pigmentált b r faggyúmirigyeiben lév 7- dehidrokoleszterolból képz dik az UV-sugarak hatására. Az állati szervezetben a májban és a vesében tárolódik. Az oxidációval szemben jól ellenáll, savanyú közegben és premixekben a fémek katalizáló hatására gyorsan elbomlik. Mindezt a takarmányok tárolásakor figyelembe kell venni. Az anyagforgalom során a D-vitamin többször átalakul. Élettani hatásai közül els sorban ki kell emelni, hogy segíti és szabályozza a Ca-nak és Pnak a bélb l való felszívódását. Közrem ködik a Ca-nak és a P-nak a csontból való mobilizálásában is. Hiánya a kóros Ca és P anyagforgalom miatt fiatal állatokban angolkór (rachitis), feln ttekben csontlágyulás (oszteomalácia) kifejl désére vezet. A továbbiakban megemlítend , hogy hiánya esetén a tojáshéj elvékonyodik és törékeny lesz. Zavarok jelentkezhetnek az ivarzásban, a vemhesülésben, n a fejl dési rendellenességgel született, életképtelen utódok száma. Természetes körülmények között a legel f vel felvett és az állatok szervezetében keletkezett D-vitamin fedezi az igényt. Zárttartás esetén e vitamin ellátásáról gondoskodni kell. Erre a célra megfelel a jó min ség lucerna vagy réti széna, illetve az ezekb l készült lisztek, azonban a helytelen tárolás következtében jelent sen csökkenhet D-vitamin tartalmuk. A silókukorica-szilázs D-vitamin tartalma minimális. A hipervitaminózis veszélye ennél a vitaminnál a legnagyobb. E-vitamin (tokoferol) Legjelent sebb képvisel je az alfa-tokoferol. Olajszer , viszkózus folyadék, amely a molekula kett s kötései révén gyorsan oxidálódik és sötét szín vé válik. Jellemz , hogy a kett s kötés felbomlása során hidrogént ad le és oxidálódik. Ezzel biológiai hatékonyságát elveszíti és mint antioxidáns a környezetében lév , oxidációra érzékeny anyagokat védi. El fordul a zöld növények leveleiben és a magtermések csíraolajában. Biológiai aktivitásuk a szénakészítés során éppúgy csökken, mint a tört szemek csiraolajában. Az állati szervezetben f leg az alfa-tokoferol fordul el . Élettani szerepe sokirányú. Korábban a szaporodási folyamatok zavartalan lejátszódásában tulajdonítottak neki nagy szerepet. Ma inkább, mint biológiai antioxidáns jelent s a sejthártya normális élettani funkciójának fenntartásában. Hiánya változatos és általában idült formában jelentkez megbetegedéseket okoz, Pl. magzatburok visszatartás, szív- és vázizom-elfajulás, “táplálkozási agylágyulás” (encefalomalácia). Az állatok E-vitamin igénye - a takarmányok hiányos E-vitamin tartalma miatt - nagyobb, mint amit a takarmánytáblázatok mutatnak. A pillangós növények és a gabona magvak csíraolaja sok E-vitamint tartalmaz, de a betakarítás, a szárítás és a tárolás közben egy része tönkremegy.

13. oldal


A keveréktakarmányokhoz (iparilag el állított) a kötelez antioxidáns mellett szintetikus E-vitamint is kell adagolni. K-vitamin (fillokinon, menakinon, menadion) Különféle enzimekben szerepl vegyületek. Három formája ismert: a növényekben el forduló K1 (fillokinon), az emészt cs mikroorganizmusai által termelt K2 (menakinon) és a szintetikusan is el állítható K3 (menadion). A K-vitamin f élettani szerepe a véralvadásban van, ugyanis a protrombint aktiváló enzimben szerepel. Hiánya esetén csökken a vér alvadási képessége, továbbá részt vesz több elem transzportjában. Mivel az egészséges szervezet a takarmányokból és a bélflóra tevékenysége által elegend K-vitaminhoz jut, els dleges hiánya ritkán fordul el . Gyakoribb a másodlagos K-vitamin hiány, amikor a K-vitamin a bend ben elbomlik, a felszívódása akadályozott, vagy ha valamilyen K-vitamin ellen ható anyag gátolja biológiai hatásának kifejtésében. A leggyakoribb ilyen anyag a somkóró kumarinja, amely kumarollá alakulva fejti ki hatását (bels vérzés). Szintén ilyen hatást válthat ki néhány gyógyszer tartós adagolása, amelyek a bélbaktériumok K- vitamin termelését gátolják, mint mellékhatás. K-vitamint b ven tartalmazó növényi takarmányok etetésével hiánya pótolható. 1.7.2. A vízben oldódó vitaminok A B1-vitamin (tiamin, aneurin) A takarmányokban fehérjéhez kötve fordul el . Stabil vegyület, fél éves raktározást is kibír. A premixekben, keveréktakarmányokban lév szintetikus tiamin-hidroklorid azonban egy-két hónap alatt tönkremegy. A sasharaszt, a páfrány- és zsurlófélék tartalmaznak tiamin ellenes anyagot. Élettani szerepét a szénhidrát anyagcserében nélkülözhetetlen enzimekben fejti ki. B 1-vitamin legnagyobb mennyiségben a gabona magvakban (f ként a korpában), továbbá az éleszt ben található. A bélflórához tartozó számos baktérium is képes a szintetizálására, de a vastagbél lúgos kémhatása nem kedvez a felszívódásának. F ként az együreg gyomrú állatok szorulnak B1-vitamin pótlásra. Hiánytüneteivel zárttéri tartás esetén akkor találkozunk, ha a fiatal kér dz k egy hirtelen takarmányváltást követ en sok abrakot és kevés tömegtakarmányt fogyasztanak (testtömeg csökkenés, idegrendszeri megbetegedés) A B2-vitamin (riboflavin, laktoflavin) Narancssárga, keser íz és az éleszt re emlékeztet szagú, vízben rosszul oldódó vegyület. H re alig érzékeny, a lúgos közeg és a napfény UV-sugarai gyorsan elbontják, így szénaszárításkor tönkremegy. Sok enzimben szerepel, így élettani jelent sége nagy. Legjelent sebb szerepe a sejtlégzésben és a biológiai oxidációban betöltött H-átviv funkciója. Továbbá részt vesz az aminosavak és a zsírsavak szintézisében és lebontásában, valamint a húgysavszintézisében. Kisebb mennyiségben valamennyi növényi és állati sejt tartalmazza. Az emészt cs mikroorganizmusai is szintetizálják. Hiánytünetei: étvágycsökkenés, növekedésben való visszamaradás, vérképzési zavarok. A 14. oldal


sertés és a baromfifajok takarmányozásában kell nagy figyelmet fordítani a riboflavin ellátottságra. A nikotinsav, a nikotinsavamid (B3—vitamin, niacin, PP-faktor) Oxigénnel és fénnyel szemben ellenálló, nedves környezetben és f zéskor csökken az aktivitása. Élettani szerepét számos enzim koenzimjeként fejti ki (Koenzim: Az adott enzim aktivitásához feltétlenül szükséges nem fehérje természet vegyület.). Ezek a szénhidrátok, a zsírok és a fehérje anyagforgalmában játszanak szerepet. A B3-vitamin nélkülözhetetlen a Fiatal állatok normális testtömeg-gyarapodásához, az idegrendszer, a b r- és szaruképletek, a petefészek és a here m ködéséhez. Az állati és növényi eredet takarmányokban változó mennyiségben fordul el . Rendszerint fehérjéhez kötött. A tápcsatorna mikroorganizmusai is szintetizálják. A kér dz k bend jében elegend nikotinsav képz dik. Hiánytünetei: lassú növekedés, b relváltozás, tollasodási zavar stb. A B5-vitamin (pantoténsav, pantotein) Olajszer folyadék, ezért takarmányozásban stabilabb, kristályos Ca- és Na-sóit használják. Nedves közegben h érzékeny és könnyen bomlik. Az intermedier anyagcsere központi vegyülete. Részt vesz a szteroidok (mellékvese-kéreg és a nemi hormonok) az epesavak, a foszfatidok, az ellenanyagok stb. képzésében. Segíti a mikroelemek intermedier forgalmát. Valamennyi növényi és állati sejtben el fordul. Hiánytünetei a monogasztrikus állatok étvágytalanságában, hasmenésben, súlyosabb esetben idegrendszeri megbetegedésben mutatkozik meg. A B6-vitamin (pirodoxin, adermin) Vízben oldódó, fehér, kristályos vegyület a h nek és az oxidációnak jól ellenáll, fény hatására, lúgos közegben könnyen károsodik. Fontos szerepet tölt be többek között a fehérje-, a szénhidrát- és a zsírforgalomban, a vér kálium- és nátrium szintjének szabályozásában. Szinte minden takarmányban megtalálható. B ségesen tartalmazzák a növények levelei és magvai, a zöld lisztek és az olajos magvak darái. A bend és a bél baktériumai is szintetizálják. Hiánytünetei: b relváltozások, szemhéj ödémája, sz rhullás, idegrendszeri zavarok, csökken tojástermelés, és rossz keltethet ség. A H-vitamin (biotin) H vel és fénnyel szemben ellenálló vegyület. Több enzimrendszer részeként szerepe van a zsírszintézisben. Mivel a b r normális m ködéséhez elengedhetetlen, „b rvéd ” vitaminnak is nevezik. A biotin részben szabadon, részben fehérjéhez kötve a legtöbb növényi takarmányban megtalálható. Hiánytüneteként korábban a b relváltozást jelölték meg, újabban a termelést limitáló szerepér l és természetes hiánytüneteir l beszámol a szakirodalom. Az állatok igényét a jó min ség takarmányokban lév biotin általában

15. oldal


fedezi. Avas zsírral dúsított takarmányok biotinja lebomlik, értékesülése romlik. A folsav (folacin, pteroil-glutaminsav, Bc-vitamin) A folsav kristályos formája leveg n és nem túl magas h mérsékleten eléggé stabil, de forró leveg s szárításkor és az UV-sugarak hatására károsodik. Élettani hatásaként megemlítend , hogy az intermedier anyagcserében vesz részt a legkülönfélébb vegyületek (glicerin, hisztidin stb.) forgalmában. Külön kiemelend a nukleinsavak szintézisében betöltött szerepe. A legtöbb növényi és állati eredet takarmányban el fordul. Sok van az éleszt ben, a lucernaszénában és a szójadarában, viszont kevés van a kukoricában. A bélcsatorna mikroorganizmusai el állítják. Hiányával nemcsak az elégtelen hatóanyag-ellátás esetén lehet találkozni, hanem a bélbaktériumok tevékenységét zavaró gyógyszerekkel (antibiotikumokkal), vagy a folsavanalóg gyógyszerekkel történ kezelés során is lehet számolni. Hiánytüneteit a baromfiféléknél tapasztalták (tollak fénytelensége, fejl désben való visszamaradás, idegrendszeri rendellenességek, csontképz dési zavarok stb.). A B12-vitamin (kobalamin) Bonyolult kémiai felépítés vegyület. Vörös szín kristályos anyag, amely vízben jól oldódik, az UV sugarakra érzékeny. Élettani hatásai közül a legfontosabbak a vér- és hámképzésben, a nukleinsavak szintézisében, a szénhidrátok és a zsírok anyagcseréjében, az idegrostok m ködésében és a kollégaképzésben kifejtett hatása. Hiánya esetén a nukleinsav-képz dés zavara miatt a sejtek élettartama rövidül, majd pusztulásuk következik be. A növényi takarmányokban legfeljebb nyomokban kimutatható B12-vitamin a talajbaktériumok tevékenységének eredménye lehet. Az állati szervezetben él baktériumok és sarjadzó gombák képesek szintetizálni. A kér dz k önellátóak. A monogasztikus állatok csak kaprofágia (kaprofá = ürülékev ) útján képesek felvenni. Mivel raktározódik, az állati szervek jelent s mennyiségben tartalmazzák. A nem megfelel ellátáskor romlik a takarmányértékülés, lelassul a fejl dés, sz r- és b relváltozások fordulnak el , súlyosabb esetekben idegrendszeri és reprodukciós zavarok s megfigyelhet k. Kér dz knél, amíg az el gyomrok m ködése nem alakul ki, addig nem képesek e vitamin el állítására, így takarmánnyal kell bejuttatni az állati szervezetbe. Továbbiakban hiánya akkor is mutatkozik, ha nem áll elegend kobalt rendelkezésre. A B4-vitamin (kolin) A szervezetben szerves kötésben fordul el , a zsírok forgalmában játszik Szerepet. Vízben jól oldódik, fehér, kristályos anyag. Hiányakor gátolt a foszfolipidek és a lecitin képzése, ennek következtében a zsíroknak a májból a zsírdepóba történ továbbítása, ami a máj elzsírosodásához vezethet. A vadfaj oknál nem fordult el ez eddig ez a hiánytünet. A takarmányokban a kolin részben szabadon, részben kötött formában fordul el . Sok található a hallisztben, a szójadarában, kevesebb a kukoricában. Az állati szervezet által el állított kolin is jelent s. Vadfajok esetében a zárttéri tartásnál kell tekintettel lennünk e vitaminigény kielégítésére, hiszen csontképz dési zavarokat is okozhat a hiánya.

16. oldal


A C-vitamin (aszkorbinsav) Sárgásfehér, kristályos vegyület, oldata er sen savas jelleg . Lúgos kémhatású környezetben és egyes nehézfémek jelenlétében gyorsan oxidálódik. Az eml sök májában és a madarak veséjében szintetizálódik. Élettani szerepe sokirányú. Mint a redoxrendszer tagja, reverzibilis H-felvev és leadó. Fontos szerepe van egyes szövetek képzésében, a mellékvesekéreg hormonjának termelésében, egyes enzimek és a májsejtek védelmében, részt vesz a Szervezet általános védekezési mechanizmusában. Valamennyi állati és növényi sejtben megtalálható. A szántás, a granulálás és a tárolás során mennyisége lényegesen csökken. Hiánya esetén a hám-, csont- és a porcsejtek képzésében áll be zavar. Az U-vitamin (gyomorfekély-ellenes vitamin) Kristályos anyag, h hatásnak és savnak ellenáll, de lúgos közegben gyorsan bomlik. Élettani hatását az intermedier anyagforgalomban fejti ki, a hámsejtek anyagcseréjére gyakorolt kedvez hatásánál fogva el segíti a gyomor-nyálkahártya regenerálódását. Sokat tartalmaznak az egyes zöld növények. 1.8. A takarmányok egyéb hatóanyagai A takarmányok olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyek egyrészt korlátozzák azok felhasználását, másrészt javítják a hasznosulást. Néhány esetben olyan kedvez élettani hatást tulajdonítanak egy-egy takarmányféleségnek, hogy élénkíti az állatok vérmérsékletét, a nemi aktivitást, növeli a tojástermelést, vagy a fiatal állatok növekedését. Kísérletekkel e feltevések, illetve megfigyelések eddig még nem bizonyítottak. ide tartoznak az “Ismeretlen Növekedési Faktor” és az “Állati Protein Faktor”, amelyek hatása Csupán szintetikus diéták esetén bizonyított. Így jelent ségük is egyre csökken. Az antinutritív anyagok rontják a takarmányok emészthet ségét, vagy ízletességét, tehát korlátozzák azok rendeltetésszer felhasználását. A glikozidok a mérgez hatású növényi anyagok közé tartoznak. A glikozidot tartalmazó növény akkor válik mérgez vé, amikor egy speciális enzim a hatóanyagot is tartalmazó glikánrészt a glikozid-kötést l felszabadítja. H kezeléssel az enzim inaktiválható, így a mérgez hatás csökkenthet . A ciánglikozidokhoz tartoznak a csonthéjasok magvában található amigdalin, a lenmagban található linamarin, a babfajtákban lév faseolunatin. Az éretlen köles szemtermésében, a 60 cm-nél nem magasabb szudáni f ben, az édes cirokban az ún. durrin okozhat mérgezést az állatokban. E körbe sorolhatók a keresztes virágúak antinutritív anyagai is. A repce, az olaj retek és a káposztafélék szemtermése és vegetatív részei is kéntartalmú, jellegzetes szagú glükozinolátokat tartalmaznak. Valamennyi glükozinolát gátolja a jód beépítését a tiroxinba. A tiroxin hiányát a szervezet a pajzsmirigy túltengésével (golyvaképz déssel) igyekszik kompenzálni. Ennek ellenére az anyagcsere hanyatlik, ami els sorban a fiatal állatok növekedésének lemaradásában mutatkozik meg. Jódkiegészítéssel a tünet ellensúlyozható. 17. oldal


A repce és az olajretek magja erukasavat tartalmaz, amely a koleszterin anyagforgalomra gyakorolt hatásával szívérrendszeri megbetegedéseket idézhet el . A növénynemesít k ezért olyan fajták el állítására törekszenek, amelyek alacsony erukasav- és glükozinolátot tartalmaznak. A takarmánykáposzta, a repce és más keresztesvirágú zöldtakarmány tartós legeltetése a Fiatal kér dz knél vérfesték-vizelést okoz és esetenként elhullást idéz el . Ennek oka egy aminosav-származék, ami a bend ben redukálódik és ez gátolja a hemoglobin képz dését. A 00-ás repcefajták nagymértékben fokozzák a veszélyt, mert az állatok a glükozinolátokban szegény, ízletes zöldrepcét szívesebben fogyasztják és többet is fogyasztanak bel le, mint a magas glükozinolát tartalmú fajtákból. Ezt bizonyítják a zöld repcetáblákra kijáró zek nagyszámú, helyenként tömeges méret , anémiára visszavezethet elhullása. E körbe tartozóak az ún. toxikus fehérjék, amelyek közül legismertebbek a szójababban lév tripszin inhibitorok. Ezek h érzékenyek, s így 10-20 perces, 110 °C-os nedves kezeléssel inaktiválhatók. A lektinek közül a szójában található szojin, és a babban lév fazin említend , amelyek szintén h hatására inaktiválhatók. Az alkaloidák alkalikus hatású N-tartalmú anyagok, amelyek savakkal sókat képeznek. Legismertebb képvisel je a burgonyában található szolanin. F zéssel a szolanin nagy része kioldódik, s így csökken a mérgez hatás. A csillagfürt szemtermésében lév lupanin, lupinin, lupinidin májelfajulással és sárgasággal járó lupinózist okozhat. A szeges borsó és a szegletes lednek alkaloidája a központi idegrendszerre hat, bénulást okozhat. A szaponinok (ugyancsak glükozidok) habzást okozhatnak, erélyesen kapcsolódnak a fehérjékhez ás gátolják azok felszívódását, továbbá a bélmirigyek szekrécióját. A felszívódott szaponin hemolízist (hemolizin = a vörösvérsejteket feloldó, s így a hemoglobint felszabadító anyag) idéz el . A lucernában lév szaponin a bend ben habos erjedést indít meg, a bend receptorokra bénító hatással van, ami együttesen felfúvódáshoz vezethet. A növények szemtermésében, így a lóbab vastag héjában, a cirok ás a repce magjában található tannin monogasztrikus állatoknál gátolja a fehérje emészthet ségét és az endospermium hasznosíthatóságát. Szelekciós úton mind a cirok, mind a repce tannintartalmának csökkentésére törekszenek. A fotoszenzibilizáló anyagok (pohánka v. hajdina tartalmazza) b rgyulladást, savós hólyagképz dést okoznak, amely f ként a szem környékén, a szutyakon, a túrókarimán és lábvégeken jelentkezik (fagopyrizmus). A növényi ösztrogének álivarzást idéznek el . Elvétve nálunk is megfigyeltek tömeges álivarzást zöldlucernát legel üsz k között. A somkórómérgezést a befülledt vagy rosszul erjedt somkóró kumarinjából képz d kumarol okozza. A kumarin átható szaga miatt ezt a növényt nem szívesen fogyasztják az állatok, ezért a jelenség nem gyakori. Az antivitaminok gátolják a vitaminok hatását. Hatásmódjuk alapján három csoportba sorolhatók: amelyik beépül a vitamin helyett, amelyik elbontja ás amelyik megköti a

18. oldal


vitaminokat. Itt kell említést tenni a takarmányok nitrát- és nitrittartalmáról. A nitrát bizonyos határértékig nem káros, de ha a bend baktériumok nitritté redukálják, akkor a bélb l felszívódó nitrit hemoglobin két vegyérték vasát három vegyérték vé oxidálja, amely így alkalmatlanná válik az oxigénszállításra (nem adja le az oxigén) s ezáltal fejti ki toxikus hatását.

2. Az állatok emésztésének sajátosságai A háziállatfajokhoz hasonlóan, az egyes vadfajok emésztése és anyagcseréje anatómiai és takarmányozás-élettani okok miatt eltér . Tekintettel arra, hogy a vadfajok emésztési sajátosságairól nem állnak pontos vizsgálati eredmények rendelkezésre, a háziállatokra vonatkozó ismereteket vesszük át, kiegészítve a rendelkezésre álló, vadfajokra vonatkozó szakirodalmi adatokkal 2.1. A kér dz k emésztésének takarmányozás-élettani jelent sége Vadfajaink közül ide tartozik az z, a gímszarvas, a dám és a muflon. A kér dz kre jellemz , hogy nagy mennyiség , rostdús takarmány felvételére és emésztésére képesek, ami az er sen differenciált el gyomrok kifejl désének (anatómiai sajátosság), valamint a bennük megtelepedett, a gazdaállattal szoros szimbiózisban él mikroflóra és -fauna tevékenységének köszönhet , Az ide vonatkozó adatokat, amelyb l a kér dz vadfajok közötti különbség is kit nik, a következ táblázatok (2. - 3 táblázat) mutatják. 2. táblázat: A szarvas, a dám és az z bend jében lév protozoák összes száma és fajmegoszlása (Prins és Geelen nyomán) Szarvas Dám z Az állatok száma 10 16 6 A protozoák össz. száma (x 105/ml) 4,22 5,91 1,64 (1,62-9,50) (1,06-22,30) (0-2,60) %-os megoszlás Dasytricha 0 - 1,6 nincs nincs Isotricha 0- 1,6 nincs nincs Entodinium 84,0 - 99,3 84,5 - 100 0 - 100 Diplodimium 0 - 3,5 0 - 5,5 nincs Endiplodinium 0 - 8,0 0 - 15,5 nincs Elytroplastrom 0 - 0,05 nincs nincs Epidinium 0-6,5 nincs nincs 3. táblázat: Mikroorganizmusok az z, a dám és a mufion bend jében (Drescher-Kaden és

19. oldal


Seifelnars nyomán) Az állatok száma Protozoa nélküli állatok A gyomortartalom protozoa száma (x I 05/ml) A gyomortartalom baktériumainak száma(x 1010/g)

z 13 9 62

Dám 10 0 1325 ± 263

Muflon 7 0 730 ± 208

3,0 ± 1,5

1,8 ± 1,3

1,9 ±0,8

Mind az anatómiai, mind pedig az emésztésélettani sajátosságok a fiatal állatok életének els heteiben alakulnak ki és fejl désük során válnak kér dz kké. A fejl dés folyamán megváltozik az összetett gyomor egyes részei közötti arányok. A tejtáplálás idején az oltógyomornak van kiemelked szerepe. A nagyobb rosttartalmú vadtakarmányra való fokozatos áttérésnél a bend szerepe kerül el térbe. A bend nyálkahártya is fokozatosan alakul ki, amely fontos Szerepet játszik a fermentációs termékek és egyes ásványi anyagok felszívódásában. A bend ben történik a takarmányok lebontása és az új szerves vegyületek felépítése. A takarmányok min ségét l és a mikroorganizmus tevékenységét l függ en a táplálóanyagok egy része megkerülve az el gyomor-emésztést, közvetlenül az oltógyomorba és a belekbe jut. A bend ben él mikroorganizmus populációk a környezeti viszonyoktól és a takarmány min ségét l függ en az állatok 8-12 hetes korára alakul ki. A takarmány hirtelen mennyiségi és min ségi változása megzavarja a mikroorganizmuspopuláció stabilitását (pl. a szabadterületi viszonyok közül zárt kertbe való helyezés esetén) és a fermentációs tevékenység rendellenessé válik. A mikroorganizmusok tevékenységét befolyásolja a bend pH- értéke (6,4 -7,6), amely függ: - a képz dött nyál mennyiségét l (pH 8,1) - a takarmány alkáli-tartalmától, valamint - az illó zsírsavak felszívódásának ütemét l és mértékét l. A bend tartalom kémhatásának változása kihat az ott él mikroorganizmusok tevékenységére, létfeltételeire. A kér dz k takarmányának f tömegét adó szénhidrátok a mikrobás bend fermentáció során nagyrészt illó zsírsavakra és tejsavra bomlanak. Az el gyomrokban le nem bomlott szénhidrátok az oltógyomron át a belekbe kerülnek és ott bomlanak le. A keményít lebontása lassúbb, mint az oldható szénhidrátoké. A cellulóz bontása is jó hatásfokkal történik a mikroorganizmusok által termelt celluláz enzim segítségével. A bend ben zajlik a fehérjebontás és az ezzel együtt járó ammóniatermelés, valamint az aminosav- és fehérjeszintézis. A bend be jutott takarmányfehérjék 30-40 %-a azonban lebomlás nélkül jut az oltógyomorba és a vékonybélben szívódik fel. A kér dz k a bend baktériumok segítségével a nem fehérje természet N-tartalmú anyagokból (karbamid, szalmiákszesz) is tudnak fehérjét szintetizálni. Hasznosítják a mikroorganizmus-fehérjéket is. Borjúban a zsír emésztése a nyálban és a pankreász-nedvben lév lipáz enzim segítségével, a mikrobapopuláció kialakulása után a bend mikroorganizmusok által termelt lipolitikus enzimek segítségével történik.

20. oldal


2.2. A sertés emésztésének sajátosságai A sertés mindenev (omnivora), emésztése során a gyomor nyel cs i részében folyó szénhidráterjedéssel és a vastagbélben végbemen cellulózbontással egyesíti a kér dz és a nem kér dz állatfajok emésztésének f bb jellemz it. Emésztése korával fejl dik. Kezdetben csupán az anyatej emésztésére rendezkedik be. F energiaforrás ekkor a tejcukor, amelyb l enzimek hatására tejsav keletkezik. A másik energiahordozó a tejzsír, amelynek emésztése a zsír emulgeáltsága következtében igen hatékony. Kifejlett korban kezd dik a szénhidrátok, f ként a keményít enzimes emésztése. A gyomorban lév savtermel baktériumok és éleszt gombák a könnyen oldódó szénhidrátokat erjesztik, és azokból szerves savakat termelnek. A nyersrost emésztése a mikroorganizmusok segítségével a remese-bélben történik, amelyekb l szerves savak keletkeznek. A fehérjék emésztése a gyomorban kezd dik, melyek polipeptidekre bomlanak. Ezt követ en a vékonybélben enzimek segítségével további bomlási folyamatok játszódnak le, peptidek és aminosavak keletkeznek. A mikrobiális enzimhatás következtében a fehérjeemésztés folytatódik a vastagbelekben. Ezek az aminosavak azonban már nem hasznosulnak, hanem kiürülnek. A malac gyomrában élete els heteiben a sósavas-pepszin termelése hiányzik, így a tejcukorból képz d tejsavnak van szerepe a gyomornedv aciditásának kialakításában. A tejjel a gyomorba kerül kazeint a remiin emészti, majd fokozatosan termel dik a kimotripszin. A zsírok emésztése enzim és epesav segítségével a vékonybélben történik (zsírsavak és glicerin). Az így keletkezett emulzió az éhbél bolyhai segítségében a nyirokrendszerbe és a vérkeringésbe jut. 2.3. A nyúl emésztésének sajátosságai Az emésztés folyamatai a gyomorban és a vakbélben zajlanak. E fajra jellemz az ún. lágybélsár-evés, a cökotrófia. A nyúl a takarmányt alapos megrágás (120 rágómozgás percenként) után, míg a cökotrófot rágás nélkül nyeli le. Ez utóbbi fogyasztásával fehérjéhez, vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz jut. A lágybérsár-evés 3 hetes kortól fokozatosan alakul ki a szilárd takarmányra való rátéréssel párhuzamosan. A cökotróf kisebb szárazanyag-tartalmú, sok B-vitamint, és kétszer annyi fehérjét tartalmaz, mint a valódi bélsár. Az állat fehérjeigényének 1/3-a ebb l származik. A cökotróf mikrobás fermentációja során keletkez illó zsírsavak a gyomor nyálkahártyáján át szívódnak fel. A vékonybélben és a vastagbélben zajló nyersrostlebontás ellenére e táplálóanyag hasznosítása szerény, Csupán 1/3-a a kér dz kének. 2.4. A baromfifajok emésztésének sajátosságai Valamennyi szárnyasvadfaj (fácán, fogoly, vadkacsa, vadliba, túzok stb.) emésztésére jellemz , hogy emészt csövük a testtömegükhöz képest rövidebb és egyszer bb felépítés az eml sökénél. M ködésük fajonként is eltér , amit a tartás és a takarmányozás során messzemen en figyelembe kell venni. 21. oldal


Íz- és szagérzékük elhanyagolható, a szín és forma megítélése játssza a f szerepet a takarmányválogatásban. A nyál és a mucinváladék által sikamlóssá vált táplálék a szájból a begybe jut. A begy szerepe a felvett takarmány tárolásában és felpuhításában van. A begyb l a táplálék a mirigyes gyomorba kerül, amely pepszint és sósavat is termel. Az izmos falú zúzmó gyomorban a takarmány darabokra rl dik, amelyet az ott található kavicsok is el segítenek. A vékonybél m ködése az eml sökéhez hasonló. A vakbélnek kett s szerepe van: a bakteriális emésztés mellett annak elüls részéb l jelent s a felszívódás. A bélbaktériumok már a begyben is jelen vannak, de különösen sok mikroorganizmus található a vakbélben. Ezek egy része a szénhidrátok lebontásában vesz részt, illetve aktív szerepet játszanak a fehérjék, az aminosavak és a vitaminok felépítésében. Kisebb mérv cellulózemésztés a vakbélben történik. A rosttartalom rontja a fehérjék emészthet ségét. A zsírt igen jól emésztik. 2.5. A takarmányok emészthet sége Emészthet nek a táplálóanyagoknak azt a részét nevezzük, amely az emészt traktusban olyan mértékben bomlik le, hogy elvileg fel is szívódhat az állati szervezetbe. Megállapítás legpontosabban állatkísérletekkel ún. anyagcsereketrecekben lehetséges, de alkalmazzák az in vitro (él szervezeten kívüli) módszert is. A takarmányok táplálóanyagainak emészthet sége nem állandó érték, hanem több tényez t l függ. Ilyen befolyásoló tényez az állatfaja, amint az már az el z ekb l is kiderült. A faj befolyásoló szerepe azok eltér anatómiai felépítésével és élettani m ködésével van összefüggésben. Az egyes fajok fajtáinak emésztése között nincs különbség, de az egyedi eltérések számottev ek lehetnek. Befolyásoló tényez továbbá az állat kora (Szintén történt rá utalás korábban), az emészt traktus mikrobapopulációja. A takarmányok kémiai összetétele (nyersrost, fehérjetartalom, zsírtartalom stb.) Szintén ide tartozó tényez . Az etetett takarmányadag nagysága, illetve az ezzel össze függ takarmány áthaladás ideje az emészt csatornán befolyásolja a takarmányok emészthet ségét. Javítják a táplálóanyagok emészthet ségét a különböz takarmányel készít eljárások, pl: rlés, pépesítés, granulálás stb. 3. Intermedier anyagforgalom 3.1. Energiaforgalom Az állatok energiaforrását a környezetb l felvett takarmányok táplálóanyagainak (szénhidrátok, fehérjék, zsírok) az energiája szolgáltatja. A takarmány energiája részben az állati szervezet h háztartásának fenntartására, az állati termékek el állítására és a reprodukcióra használódik fel, a másik része pedig kihasználatlanul távozik a szervezetb l. A felvett és a szervezetb l távozó energia mérése és összevetése adja az energiamérleget. Az energiafelvétel, és leadás között bonyolult biokémiai folyamatok, energiaváltozások zajlanak le. Az energia mérésére szolgáló egység a joule (J), korábban pedig a kalóriát használták. 22. oldal


a takarmánnyal felvett energia =bruttó energia (BE) Átszámítása az alábbiak szerint lehetséges: 1 cal = 4,184 3 I 3 = 0,239 cal 1 kcal4,I84kJ 1 k30,239kca1 1 Mcal = 4,184 MJ 1 MJ = 0,239 Mcal (1 kJ = i03 J; I MJ = kJ; I GJ (gigajoule) MI) A takarmányok táplálóanyagainak oxidációja az él szervezetben h termelést eredményez. A h energián túl kémiai és fizikai munkavégzésre alkalmas szabad energiára is szüksége van a szervezetnek. Erre szolgálhatnak az energiatároló és közvetít vegyületek (energiamediátorok). Ezek közül legjelent sebb az ATP (adenozintrifoszfát). Az ATP formájában történ energiatárolás korlátozott. A felesleges energia glikogén vagy zsír formájában tárolódik. Az izmokban raktározott kreatinfoszfát a leggyorsabban mobilizálható energiaforrás. A takarmány szénhidrát-, zsír- és fehérje molekuláiból képz d energia disszimilációs (lebontó), katabolitikus és asszimilációs (épít , tároló), anabolitikus folyamatok révén keletkezik. Az állati szervezet energiaszükségletét legnagyobb mértékben a növények legfontosabb tartalék-táplálóanyagaiból, a szénhidrátokból fedezi. Az energiaforgalom szempontjából a citrátkör az a biokémiai centrum, ahol a szénhidrátok mellett a fehérjék és a zsírok is belépnek az energiatermel folyamatokban. A bend ben a szénhidrátok a mikrobás tevékenység során illó zsírsavakra (ecetsav, propionsav, vajsav) bomlanak, majd felszívódnak, ezáltal fontos Szerepet játszanak a kér dz állatok energiaforgalmában. A szénhidrátok disszimilációjának végterméke a glükóz, amely az állati szervezet legfontosabb energiaforrása. Az energiaszükséglet jelent s hányadát a zsírok fedezik, amelyek származhatnak a takarmányból, vagy az állat tartalékzsírjából. A köt szöveti zsírt a lipáz mobilizálja, melynek során zsírsavak és a glicerin keletkezik. Az így keletkezett zsírsavak és a glicerin a vérárammal a májba kerülnek és értékesülnek. A takarmánnyal felvett zsírokból és a szénhidrátok transzformációiból az állati szervezetben zsírképz dés (szintézis) történik. Az intermedier anyagcserében a takarmány fehérjék alapvet szerepe az állatok fehérjeilletve aminosav szükségletének kielégítése. Amennyiben felesleg áll rendelkezésre, az állat energiaforrásként is képes az aminosavakat hasznosítani (transzaminálás, dezaminálás). A sejtek regenerálódása a fehérjeszintézis révén történik. Ennek alapja f ként a takarmánnyal felvett aminosavak. Másrészt a nem esszenciális aminosavak az állatok szervezetében is képz dhetnek. Az aminosavak képz désében, az aminocsoport felvételében, tárolásában és továbbításában legfontosabb szerepet a glutaminsav játssza. Az aminosavak peptidkötéssel kapcsolódnak. A fehérjeszintézis energetikai hatékonysága állatfajonként eltér , valamint az állat korától és hasznosítási típusától is függ. 3.2. A szénforgalom Szenet valamennyi szerves anyag tartalmaz, ezért a szénforgalom vizsgálatkor a közbüls anyagforgalom széles területére nyerünk betekintést. Ehhez ismernünk kell a táplálóanyagokkal felvett szén, illetve a táplálóanyagok elégetéséhez szükséges oxigén mennyiségét, a vizelettel, a bélsárral, az állati termékekkel (tej, tojás) távozó szén

23. oldal


mennyiségét, a kilélegzett leveg C02-tartalmát, továbbá a bend gázzal távozó metán gázmennyiségét. A szénforgalom méréséhez ún. respirációs berendezésre van szükség. A respirációs kísérlet adatai a szervezet szén- és energiaforgalmának nyomon követésére csak akkor használhatók fel, ha a kísérletet N forgalmi vizsgálatokkal kapcsoljuk össze. A respirációs vizsgálatok nagy pontosságot igényelnek. 3.3. N-forgalom A fehérjék lebontásával, az aminosavak dezaminálásával, az új fehérjék szintézisével, valamint a lebontott fehérjék reszintézisével kapcsolatos folyamatok tartoznak ide. Az állat a takarmány Útján juthat nitrogénhez, míg a nitrogén az állati termékekkel, a bélsárral, a vizelettel, az elhulló sz rökkel, tollal és a b r hámsejtjeinek kopása útján távozik a szervezetb l. A N-felvétel és a N-leadás különbsége adja a N-mérleget. A pozitív N-mérleg az épít , míg a negatív a lebontó folyamatok túlsúlyát mutatja. A vizelet és a bélsár endogén nitrogéntartalma együtt adják az állat életfenntartó nitrogénszükségletét. Az endogén nitrogénürítés megállapítása nem könny feladat. A N-mérleget többek között az etetett fehérje aminosav-összetétele is befolyásolja. A fehérjék biológiai értékét a felszívódó aminosav összetétele határozza meg. Az aminosavak felszívódását viszont számtalan tényez befolyásolja. Az aminosavak felszívódásáról pontosabb eredmények az izomzat szabad aminosav-tartalmának vizsgálatával nyerhet k. A fehérjék takarmányozási értékét a biológiai értékkel fejezzük ki. Ezt az értéket a fehérje felszívódó aminosav-összetétele határozza meg. Minél közelebb áll valamely fehérje aminosav-összetétele az állatok aminosav-szükségletéhez, annál nagyobb a biológiai értéke. A biológiai érték megállapítására sok módszer van. 3.4. A vízforgalom A Víz nagyon fontos szerepet tölt be az állati szervezetben. 10 %-os vízveszteség súlyos anyagforgalmi zavart okozhat, 15 %-os veszteség pusztuláshoz vezethet. Több életfunkció nélkülözhetetlen résztvev je. Közege annak a bels környezetnek, amely a sejtek m ködéséhez nélkülözhetetlen. A szervezet vízkészlete az extra-és intracelluláris tér között oszlik meg, amelyeket a sejtmembránok határolnak el egymástól. Szerepe van a h háztartás fenntartásában, elvezeti a szervezetben lejátszódó kémiai reakciók során keletkezett h t. Az elpárologtatott víz h ti a szervezetet. Fontos szerepet játszik a savbázis egyensúly fenntartásában és az elektrolit háztartásban. Az állati szervezet vízhez jutásának több forrása van: - vegetációs víz (a takarmányokban lév víz) - ivóvíz és - az anyagcsere víz (az intermedier anyagcsere során keletkezik). Az állati szervezet a vizet a bélsárral, a vizelettel, a termékekkel (tej, tojás) az izzadtsággal és a kilégzéssel adja le. Az állatok vízszükségletét számtalan tényez befolyásolja (4.

24. oldal


táblázat). Pl.: az elfogyasztott takarmány szárazanyag mennyisége és min sége, a környezet h mérséklete és páratartalma, a termelés mértéke és a takarmányok víztartalma. 4. táblázat: Vadjaink vízigénye (Tölgyesi, 1970 nyomán) Vadfaj Vízmennyiség 1/nap 1/takarmány-szárazanyag kg Szarvas 10-15 5 z 6-8 3 Dám 8-10 4 Mufion 2-3 2 Vaddisznó 5-7 3 Nyúl 0,2-0,3 I Fácán 0,2-0,3 1,5 Háziállataink vízfelvételének jelent s hányadát az ivóvíz adja. Az ivóvíz min ségét kémiai összetétele és h foka egyaránt meghatározza. A túl hideg víz egészségkárosító (hasmenést, vetélést okozhat), a meleg ivóvíz pedig elveszti üdít hatását. Az üde ivóvíz 10-15 C° h mérséklet , tiszta, átlátszó, szagtalan, idegen ízeket és szerves alkotókat nem tartalmaz, ásványianyag-tartalma mérsékelt (30 német keménységi fok alatt). A WHO az ivóvíz kémiai összetételét az alábbiak szerint írja el (fels értékek): pH 6,5-9,0 kálium-permanganát szám 12,0 mg/l ammónia 0,5 mg/l nitrit (NO2) nyomokban nitrát (NO3) 40 mg/l detergensek I mg/l fenolok 0,001 mg/l oxigénfogyasztás <5,0 mg/l klorid(C1) 350 mg/I szulfát (S04) 250 mg/l vas 0,1 mg/l mangán 0,1 mg/l ólom 0,1 mg/1 réz 0,05 mg/l arzén 0,2 mg/1 króm 0,05 mg/l fluor 1,5 mg/l Ilyen min ség vizet többnyire csak mélyfúrású kutakból és forrásokból nyerhetünk. Napjainkban azonban gyakran kénytelenek vagyunk a felszíni vizeket is felhasználni itatásra. A felszíni vizekkel szembeni min ségi követelmény: pH 4-9 kálium-permanganát szám 30 mg/l ammónia max. 1 mg/l nitrit (NO2) max. 0,5 mg/l nitrát (NO3) max. 100 mg/1 detergensek max. 2 mg/l 25. oldal


fenolok max. 0,1 mg/l oxigénfogyasztás max. 3 mg/l Toxikus anyagokat és patogén mikrobákat nem tartalmazhat. A fenti ivóvíz min séget a zárttéri tartás esetén tudjuk biztosítani. A szabadon él állatoknál pedig a természetes vizek védelmére hívom fel a figyelmet. 4. A takarmányok táplálóértékének mérése Az okszer takarmányozás alapfeltétele, hogy ismerjük takarmányaink táplálóértékét. Az évtizedek során a takarmányok táplálóértékének meghatározására, mérésére több módszer alakult ki. Ilyen volt a szénaérték, amely megbízhatatlan volt, mivel a széna táplálóértéke sok tényez t l (botanikai összetétel, a betakarítás id pontja, módja stb.) függ. Megbízhatóbbnak bizonyult az ún. abrakegység, amely az árpa és a zab egyenl arányú keverékének a tehenek tejtermelésére gyakorolt hatásán alapul.. Megbízható értékelést azonban csak olyan módszert l várhatunk, amely a takarmányok pontos táplálóanyagtartalmának ismeretére épül és tekintettel van a különböz táplálék hasznosulásának törvényszer ségeire az egyes hasznosítása területeken (tejtermelés, hústermelés stb.). A takarmányok pontos kémiai összetételének megállapítására Németországban, a weendei mez gazdasági kutató állomáson dolgoztak ki módszereket. Lavoisier (1744-1795) nevéhez f z dik az a korszakalkotó megállapítás, hogy az emberi és az állati szervezet életm ködéséhez az energiát az elfogyasztott táplálék energiája szolgáltatja, amihez a szervezet a táplálóanyagok elbontásával jut. Ennek révén a takarmányok táplálóértékét a kalometriás úton mért vagy a kémiai beltartalmuk alapján Számított égésh jükkel jellemezhetjük. 4.1. A takarmányok táplálóértékének mérése a nyúl és a sertés takarmányozásában A takarmányok bruttó energiájának hasznosulása els sorban az emészthet ségt l, a bélsárral kihasználatlanul ürül veszteség mértékét l függ. Az emészthet energia (DE) jó tájékoztatást nyújt a takarmányok táplálóértékér l. A nyúl- és a sertés takarmányok energiatartalmát emészthet energiában fejezzük ki. Schiemann és munkatársai igen nagy számú, eltér összetétel takarmányadag etetésekor, a takarmányadag egyes táplálóanyagai, valamint a bélsár bombakalometriás vizsgálatával nyert emészthet energia értékek közötti összefüggés vizsgálatával megállapították azokat a regressziós egyenleteket, amelyekkel az emészthet táplálóanyagok mennyiségének ismeretében a takarmány emészthet energiatartalma kiszámítható. A vizsgálatokat valamennyi gazdasági állatfajjal elvégezte és a következ összefüggéseket kapta: DE (szarvasmarha) kJ/kg = 24,2 x1 + 34,1 x2 + 18,5 x3 + 17,0 x4 DE(juh) kJ/kg=23,9x1+37,9x2+ 18,3 x3+ 17,0x4 DE (sertés) kJ/kg = 24,2 x1 + 39,4 x2+ 18,4 x3+ 17,0 x4 DE (baromfi) kJ/kg = 23,9 x1+ 39,8 x2± 17,3 x3+ 17,7 x4 DE (nyúl) kJ/kg 22,1 x1 + 39,8 x2 + 17,6 x3 + 17,6 x4 ,

26. oldal


ahol x1 = em. nyersfehérje, x2 = cm, nyerszsír, x3 = em. nyersrost, x4 = em. N mentes kiv. anyag. 4.2. A takarmányok táplálóértékének mérése a szárnyas fajoknál Az emészthet energiának a vizelet és a bélgázok energiájának a levonása után fennmaradó hányadát nevezzük hasznosítható vagy átalakítható energiának. Ez az energiahányad vesz részt az állat anyagforgalmában, metabolizmusában, ezért metabolizálható energiáról beszélünk. A melabolizálható energia fogalmát el ször a baromfitakarmányozásban vezették be a gyakorlatban. E fajok esetében Ugyanis a klasszikus emésztés kísérlet nem alkalmazható, mert a bélsár és a vizelet együtt ürül a kloakán át. A metabolizálható energia mérése esetén nincs szükség az urinális N mennyiség ismeretére, mivel a takarmány és az ürülék bombakalometriás úton megállapított energiatartalmának különbségéb l a metabolizálható energia kiszámítható. Az id k folyamán a metabolizálható energia értelmezése, meghatározása többszöri finomításon, pontosításon ment át. A különböz korú állatok eltér en hasznosítják a fehérjét. Emellett azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a bélsár a takarmány emészthetetlen hányada mellett a szervezetb l származó endogén anyagokat is tartalmazza. Az így kapott eredményt csak mint látszólagos (A - aparent látszólagos) metabolizálható energiát (AME) vehetjük számításba. Az AME-értékkel történ számítás világszerte elterjedt, így nálunk is. A baromfi takarmányok metabolizálható energiatartalmát a takarmánygyárak az állatkísérletek eredményein alapuló táblázati értékek segítségével számolják ki, és adják meg. Ezt az energiatartalmat azonban laboratóriumi módszerek segítségével kontrollálni lehet. 4.3. A takarmányok táplálóértékének mérése kér dz knél 1986 óta hazánkban az USA-ban kidolgozott nettóenergia-rendszer adaptált változata az elfogadott. Említést kell tennünk azonban a sokáig érvényben lév keményít érték-számítás rendszerér l, amelyet Kellner Oszkár dolgozott ki. A módszer az értékelés modelljéül a kifejlett ökör zsír-termel képességét választotta. Ugyanis minden táplálóanyagból képz dhet zsír ás már kifejlett állat a létfenntartási igényét meghaladó energiát zsír formájában raktározza. A folyamat emésztési és N-forgalmi kísérlettel egybekötött respirációs vizsgálattal jól mérhet . Kellner alapul a keményít zsírtermel hatását vette és ehhez hasonlította a többi takarmány-összetev (fehérje, rost, zsír stb.) zsírtermel képességét ás számította ki a keményít érték faktort. A hízóökrökön megállapított keményít érték faktorok használata más állatfajok esetében jelent s pontatlanságot okozott. További hiba volt, hogy nem kielégít számú kísérleti mérésen alapult. Pontatlanságot okozott, hogy a keményít érték nincs tekintettel arra, hogy a táplálóanyagok hasznosulásának mértéke attól is függ, hogy azokat az állat milyen célra használja fel. Így p1. a fehérje zsírtermelése a keményít höz viszonyítva 0,94, míg a tejtermelésben a hasznosulása 1,43. A nettóenergia-rendszer kidolgozása respirációs méréssel egybekötött tejtermelés, takarmányhasznosítás és kondícióváltozás vizsgálatával történt. Differenciakísérletekben különböz összetétel és eltér energiaszint takarmányadagokat 27. oldal


etettek és vágópróbákat végeztek. Ennek során megállapították a testállomány pontos kémiai összetételét, energiatartalmát ás ebb l számították ki az egy napra es energiabeépítést. A takarmány testtömeg-gyarapodási nettó energiája megegyezik a mért energiabeépítéssel. Külön kell ismerni a takarmányok életfenntartási ás testtömeg-gyarapodási nettó energiatartalmát ás külön kell számolni az állatok életfenntartásra és testtömeggyarapodásra szolgáló energiaigényével is. A mindennapi gyakorlatban részletes táblázatok állnak rendelkezésre, melyek segítségével a szükséges számítások elvégezhet k. Ezen alapelveket kell figyelembe venni a kér dz vadfajok (gím, z, dám, muflon) esetében. Az egyes vadfajok takarmányigénye valószín leg a bend jükben lév protozoák számától és azok fajmegoszlásától is függ, amint azt a 2. táblázat adatai is mutatják. 1986-tól hazánkban is elfogadott USA nettóenergia-rendszer szerint a tejtermelési nettó energiatartalmának kifejezésére az alábbi képletet használják: NE1 Mcal/kg sza. = 0,0266 TDN % - 0,12; R2 = 0,79 NE1 Mcal/kg sza. = 0,703 ME (Mcal/kg sza.) — 0,19; R2 = 0,88 Növendék és hízómarháknál életfenntartást (NEm) és testtömeg-gyarapodási (NEg) nettóenergia kiszámítására szolgáló képletek az alábbiak: NEm MJ/kg sza. = 1,37 ME — 0,033 ME2 + 0,0006 ME3 — 4,686 NEg MJ/kg sza. = 1,42 ME — 0,042 ME2 + 0,0007 ME3 — 6,904 ME 0,82 DE MJ/kg sza. A mindennapi életben nincs szükség a fenti képletek használatára, mert a részletes táblázatokban a szükséges adatok rendelkezésre állnak. 5. A termelés táplálóanyag szükséglete 5.1. A takarmányfelvételt befolyásoló tényez k A takarmányfelvétel (az evés) célja az életfenntartásra és az állati produktum (hús, tojás stb.) képzésére felhasznált táplálóanyagok pótlása. Az éhség érzetet bizonyos élettani folyamatok váltják ki. Így a glükóz, az aminosavak, a zsírsavak stb. koncentrációjának csökkenése, a vér adrenalinszintjének emelkedése, a csökken emészt nedv elválasztása, az emészt cs perisztaltikájának lanyhulása stb. Az étvágy jeleiként fokozódik az emészt cs vérellátása, az emészt nedvek termelése és intenzívebbé válik a perisztaltika. A jóllakottság érzetének kialakulásával abbamarad a takarmányfelvétel. Fizikai jóllakottság esetén az emészt cs megtelt, a kémiai jóllakottság pedig a táplálóanyag szükséglet fedezését jelenti. Az étvágytalanságnak több oka (betegség, kedvez tlen környezeti tényez stb.) lehet. A takarmányfelvétel idegrendszeri szabályozás alatt áll. Az éhség és a jóllakottság központja a hipotalamuszban (a köztiagyban a harmadik agykamra alsó részén elhelyezked önálló magcsoport) van. Az étvágyérzetet kialakító jelzések (látás, ízlelés, tapintás) jórészt a küls környezetb l érkeznek. A takarmányfelvételt befolyásoló tényez k különböz sége miatt a monogasztrikus állatok

28. oldal


és a kér dz k takarmányfelvételét elkülönítve célszer tárgyalni. A monogasztrikus állatok takarmányfelvételének szabályozása E szabályozás lehet: - kémiai és - fizikai. A kémiai szabályozás: A csökken vércukorszint éhségérzetet vált ki, a meginduló zsírlebontás következményeként növekszik a vérben a szabad zsírsavak és az aktivált ecetsav mennyisége, ami szintén éhségérzetet okoz. A kiegyensúlyozatlan aminosavösszetétel takarmány csökkenti az állat éhségét. A kémiai szabályozáshoz tartozik a termoreguláció. Az ivóvíz-ellátás szintén a takarmányfelvételt befolyásoló tényez . A takarmányfelvétel szabályozásának az alapját az energiaszükséglet adja. A takarmányok energiakoncentrációja változtatható, növelhet zsírkiegészítéssel, csökkenthet nagy ballaszttartalmú (szalma, korpa) takarmányok hozzáadásával, amelyek alacsony energiakoncentrációval rendelkeznek. A takarmányfelvételt - f ként a szárnyasok esetében - a fehérjetartalom is befolyásolja. A fizikai szabályozás akkor lép m ködésbe, amikor az emészt traktus (begy, gyomor) meghatározott teltségi állapotba jut. Ezt a nyomásérzékeny receptorok érzékelik és az inger a bolygóideg (n. vagus) segítségével a jóllakottsági központba jut. A kér dz k takarmányfelvételének szabályozása A szénhidrátok a bend ben a mikrobás erjedés eredményeként illó zsírsavakká alakulnak, s így ezeknek van els dleges szerepe a kémiai szabályozásban. Az illó zsírsavak koncentrációjának növekedését a bend falában lév receptorok érzékelik (ecetsavérzékel k, propionsavra érzékeny receptorok). A vajsav nem befolyásolja a takarmányfelvételt. A termosztatikus szabályozásnak nagyobb szerepe van, mint a monogasztrikus állatok esetében, mivel a kér dz k anyagforgalmában nagyobb mennyiség h termel dik. A h re érzékeny receptorok a b rben, az agyban és a bend falában helyezkednek el. A kér dz k takarmányfelvételében a fizikai szabályozás dominál. Ez mindenekel tt a két állatcsoport takarmánybázisának eltér energiakoncentrációjával áll összefüggésben. A fizikai szabályozásnál alapvet fontosságú a takarmány emészt traktuson való áthaladásának ideje. A kér dz k esetében a takarmány aprítottságának mértéke határozza meg‚ hogy az mikor hagyja el a bend t. Az áthaladáshoz szükséges részecskeméret az el készítés, a rágás, a kér dzés és a bend emésztés eredményeként alakul ki. Minél nagyobb a takarmány nyersrosttartalma (f ként a lignin!), annál hosszabban id zik a bend ben, csökkentve ezzel a takarmányfelvételt. A fehérje- és a könnyen emészthet szénhidráttartalom szintén jelent s e tekintetben. A bend ben zajló fermentációs folyamatok szempontjából az a kedvez , ha az etetett takarmány szárazanyagának az emészthet sége 67-70 % között van. Az etetések számának növelésével a bend pH-ja kiegyenlítettebbé válik, javul a mikrobam ködés feltétele, n a takarmányfelvétel. Befolyásoló tényez még a bend befogadóképessége, amelyre csökkent leg hat a vehem és az elhízás.

29. oldal


A kér dz k önkéntes takarmányfelvételének szabályozását a 6. ábra mutatja be. 5.2. Az életfenntartás táplálóanyag igénye Az elfogyasztott takarmány táplálóanyag-tartalmának jelent s hányadát az állat az életfenntartására használja fel. Életfenntartó energiaszükségleten azt az energiamennyiséget értjük, amelyre a nem termel , munkát nem végz , nem koplaló, h közömbös környezetben lév állatnak a legfontosabb életjelenségek (keringés, légzés, idegrendszer m ködés, izomtónus fenntartás stb.) fenntartásához — alapanyagcsere -‚ továbbá az életfenntartást szolgáló takarmányok elfogyasztásához és asszimilálásához, valamint a minimális mozgáshoz szüksége van. Gazdasági állatok esetében az alapanyagcsere helyett az éhezés vagy minimális h termelést szokás megállapítani. Az életfenntartására felhasznált energia h energiává alakul és sugárzás vezetés, áramlás és párologtatás útján hagyja el a szervezetet. Az életfenntartó energiaszükségletet az alábbi tényez k befolyásolják: - Az állatok testtömege. Az állatok éhezési h termelése a testtömeg növekedésével n , de az egységnyi testtömegre jutó h termelés azonban csökken. Ismert az a törvényszer ség is, hogy az egységnyi térfogatra es felület a térfogat növekedésével csökken. Ezek következménye, hogy az állatok éhezési h termelése nem a testtömegükkel, hanem a testfelületükkel arányosan változik (Rubner-féle testfelületi törvény). - Az állatok életkora, ivara és termelése. A növekedésben lév fiatal állatok éhezési h termelése nagyobb, mint a kifejlett állatoké. A hímek éhezési h termelése, nagyobb növekedési erélyük következtében mintegy 10-15%-kal nagyobb, mint a n ivarúaké. - A környezet h mérséklete. Az állatok állandó h egyensúly fenntartására törekednek, ezért a környezet h mérséklete a legjelent sebb befolyásoló tényez . A környezeti h mérséklet csökkenésekor a vérerek összehúzódnak, a b r pórusai záródnak, a sz rzet és a tollazat felborzolódik. Ellenkez esetben (h mérséklet növekedésekor) a vérerek tágításával, a b r pórusainak nyitásával igyekszik az állat a h leadást növelni, ezáltal a testh mérsékletét állandó szinten tartani. A termelés szempontjából a legkedvez bb h mérsékletet komfortzónának nevezzük, e h mérsékleten a legkisebb az energiafelhasználás. - A takarmányozás. A takarmány felvétele, rágása, emészt cs ben történ továbbítása, az enzimtermelés, a táplálóanyagok felszívódása energiafelhasználással jár. A többlet h termelés a táplálóanyagok intermedier anyagforgalomban történ felhasználásával is kapcsolatban van. A táplálóanyagok közül a cukrok termogén hatása a legkisebb, ehhez képest a zsíroké 5 %kal, míg a fehérjéké 10-20 %-kal nagyobb. - A mozgás. Jelent sen növeli az energiafelhasználást. Az állás az eml sök energiafogyasztását 15 %-kal, a baromfifélékét 30 %-kal növeli meg a fekv állapothoz képest. A legel állatok életfenntartó energiaszükséglete 3 0-50 %-kal is meghaladhatja az istállózott állatokét. Nyilvánvaló, hogy a szabad területen él vadfajok mozgásával együtt járó energiafelhasználás még fokozottabb. - Állatfaji sajátosságok. A juhok életfenntartó energiaszükséglete a szarvasmarhához hasonlóan 15 %-kal nagyobb az éhezési h termelésnél, a legeltetés 10 %-kal növeli az életfenntartó szükségletet. A malac termoregulációja nem m ködik, a süld k h szabályozása sem fejlett. Ezért él csoportosan.

30. oldal


A baromfifajok éhezési h termelése jelent s mértékben függ a tollazat fejlettségét l. A vízi szárnyasoknak intenzívebb az anyagcseréjük, és a b r alatti szigetel zsírréteg következtében alacsonyabb a kritikus h mérsékletük. A baromfifajoknak kifejlett korban nincs pontos h mérsékleti határokkal jellemezhet komfortzónájuk. Takarmányfogyasztásuk és ennek következtében h termelésük a környezet h mérsékletének emelkedésével csökken. A baromfifajoknak nincsenek izzadságmirigyeik és ezt a tüd páraleadó képessége az igen nagy percenkénti légvételi szám ellenére sem képes kompenzálni. Az életfenntartás fehérjeszükséglet megállapításánál különbséget kell tenni a monogasztrikus és a kér dz állatok között. A monogasztrikus állatoknál a vizelet-, a bélsár-, a sz r- és b rkopásból származó N-, illetve fehérje veszteségnél több fehérjét kell biztosítani, mert nem emészt dnek meg maradék nélkül és biológiai értékük sem 100 %os. A szükségleti táblázatok összeállításához 70-80 %-os nyersfehérje emészthet séggel és 75 %-os biológiai értékkel szokás számolni. A kér dz knél nehezíti a N-forgalom pontos nyomonkövetését a mikrobiális emésztés. Ebben az esetben is az USA-tól átvett számítási módot használjuk. Endogén urinális veszteség 2,75 g nyersfehérje/kg0,5 B r- és sz rkopás 0,20 g nyersfehérje/kg0,6 Endogén fekális veszteség 17,00 g nyersfehérje/kg szárazanyag. Az így nyert értékeket is a megfelel szorzótényez vel kell beszorozni, hiszen itt sem 100 %-os az értékesülés ugyanúgy, mint a monogasztrikusaknál. Az életfenntartás ásványanyag-szükségletét nehéz pontosan megállapítani. Az ásványi anyagok kihasználására a legjobban megközelít pontossággal, izotóptechnikával végzett vizsgálatokból lehet következtetni. Amíg az életfenntartás Ca, P, Na, Cl, Mg és K igényét az ásványi anyag szükségleti ajánlások tartalmazzák, addig a mikroelem-igényr l kevés adat áll rendelkezésre. Az életfenntartás vitaminszükségletér l keveset tudunk. Ezért a szükségletet az életfenntartáshoz és a termeléshez együtt adják meg. 5.3. A növekedés táplálóanyag-szükséglete Az állati szervezetnél a növekedés és a fejl dés (mennyiségi és min ségi változás) egymástól elválaszthatatlan folyamat. A fejl dési szakaszok határkövei: a megszületés, a tejtáplálás megsz nése, az ivarérés és a teljes kifejlettség elérése. Ennek során nemcsak a test arányaiban, de a test összetételében is (fehérje-, víz-, zsír arány) változás megy végbe. Nem kielégít táplálóanyag-ellátás esetén csökken a testtömeg gyarapodás és a fejl dési folyamathoz a szervezet tartalékait mozgósítja. A hosszú ideig tartó táplálóanyag-hiány csökköttséghez vezet. Különösen veszélyes a szükséglet alatti fehérje-, ásványi anyag- és a vitaminellátás. A tömeggyarapodás szárazanyagának mintegy 40-50 %-át a fehérje teszi ki. A növekedés energiaszükségletét a testtömeg-gyarapodás nagysága és annak összetétele dönt en a fehérje- és zsírtartalma határozza meg. A táplálóanyag-szükségleti ajánlások készítésekor 45-50 %-os transzformációs hatásfokkal számolunk.

31. oldal


A napi testtömeg-gyarapodás fehérje: zsír aránya az életkorral változik (a fehérje csökken, a zsír részaránya fokozatosan n ). A zsírtermelés növekedése a testtömeg-gyarapodás csökkentésével rontja a takarmányhasznosítást. A genetikai képesség kibontakozásához biztosítani kell az állat számára a növekedés fehérjeszükségletét. Ez az igény a monogasztrikus és a kér dz k esetében eltér , valamint az állat kora is meghatározó tényez . A nettó fehérje igény testtömeg-kategóriánként testanalízissel, vagy N-forgalmi vizsgálatokkal állapítható meg. A növeked állatok különösen igényesek az ásványianyag-ellátással szemben. A fiatalkori testtömeg-gyarapodás 8-10 %-át az ásványi anyagok teszik ki. A növekedésnek csak a Caés P-igénye ismert, a többi ásványi anyagra vonatkozóan az életfenntartás és a növekedés együttes szükségletét adják meg. I kg testtömeg-gyarapodáshoz mind a monogasztrikus, mind a kér dz állatok számára átlagosan 20 g Ca-ra és 10 g P-ra van szükség. Az életkor el rehaladásával az ásványi anyag kihasználása csökken. 5.4. A szaporodás táplálóanyag-sziikséglete Ide tartozó folyamatok a n ivarú állatoknál a petesejttermelés, a vehemépítés és az utódok felnevelését szolgáló tejtermelés, a hímivarúaknál pedig a spermatermelés. Az ivarérettség és a tenyészérettség a vadonél állatoknál egybeesik. A b séges, jó min ség takarmányozás gyorsítja a fejl dést és ezzel együtt sietteti az ivarérést. A takarmányozás nemcsak a petefészek kifejl dését, hanem annak folyamatos m ködését is befolyásolja. A hatás a hipotalamusz hormontermelésére gyakorolt befolyáson keresztül érvényesül. Fontos a petefészek m ködéséhez az állatok energiaellátása. Az elhízás azonban káros lehet a szaporodási folyamatokra. A magzat fejl dése a méhen belüli élet során nem egyenletes. Az els id szakban az embrió növekedése csak kismérték . Az utolsó harmadban megközelít leg annyit gyarapszik, mint a vemhesség els kétharmadában együttvéve. Eközben gyarapszik a méh, a magzatburok és a magzatvíz mennyisége. Az anya szervezete felkészül a tej termelésére is, miközben energiai- és fehérjetartalékot halmoz fel. Megnövekszik a tejmirigy állománya is. A vehemépítés táplálóanyag-szükségletének megállapításához ismerni kell a vemhesség egyes szakaszaiban beépül táplálóanyagok mennyiségét, valamint a táplálóanyagok hasznosulását. Fontos a vemhesség alatti kifogástalan ásványi anyagellátás is. Mindezekre a szempontokra f ként a zárttéri tartás esetén kell különösen figyelni, illetve ügyelni. A spermatermelés érdemlegesen nem növeli a hímek energia- és fehérjeszükségletét. A takarmányozás ennek ellenére sokoldalúan befolyásolja a hím állatok ivari életét. A nemi aktivitásra a hiányos takarmányozás hatása csak átmeneti, de a túltáplálás negatív hatásai tartósabbak lehetnek. A hím állatok anyagforgalma élénkebb a n stényekénél. A szezonálisan ivarzó állatok hímjeinél (vadfajok esetében ez áll fenn!) a többletigény az ivarzási id szakban akár 20-30 %-os is lehet. A hímek életfenntartó energia- és fehérjeszükséglete is több a n ivarú állatokénál. A hím állatok A-vitamin ellátása befolyást gyakorol a sperma min ségére. Hiánya esetén megn a spermában a mozgásképtelen, rendellenes spermiumok aránya, romlik a sperma termékenyít képessége. A C-vitamin javítja a sperma min ségét. Az E-vitamin hiánya a gazdasági állatok közül csak a baromfifajok esetében vezet szaporodási zavarokhoz. A

32. oldal


hímek ivari folyamatiban a mikroelemek közül a cinket kell kiemelni. 5.5. A tej termelés táplálóanyag-szükséglete Sajnos, az eml s vadfajaink tejének összetétele nem ismert, így csak a háziállatoknál rendelkezésre álló adatok ismertetésére és esetleges következtetésekre szorítkozhatunk. A háziállatok és a humán anyatej összetétele az 5. táblázatban látható. 5. táblázat: A háziállatok tejének és a humán anyatej összetétele (Schmidt, 1993) Szárazanyag % Humán anyatej 12,2 Ló 11,2 Tehén 12,7 Tehénföcstej 22,8 Kecske 13,2 Bivaly 17,0 Juh 18,4 Sertés 18,4 Kutya 23,5 Házinyúl 31,5

Zsír % 3,8 1,2 3,7 4,9 4,5 7,5 7,4 6,2 12,9 14,4

Fehérje % 1,2 2,3 3,4 13,6 2,9 3,8 5,5 5,8 7,9 13,6

Ebb l kazein % 0,4 1,3 2,8 5,2 2,5 2,9 4,6 3,1 5,8 9,6

Tejcukor % 7,0 6,2 4,8 3,2 4,1 4,8 4,8 5,2 3,1 1,5

Hamu % 0,2 0,5 0,7 1,1 0,8 0,9 0,8 0,9 1,2 2,0

Energia MJ/kg 2,90 2,16 3,04 5,37 3,10 4,58 4,96 4,68 7,38 8,70

A tej energiájának legalább 50 %-át a zsír adja. Kedvez zsírsav-összetétele és fizikai formája (0,1-10 µm átmér j fehérjeburokkal körülvett zsírcseppecskék) tartalmánál fogva kiválóan emészthet . A zsírsav-összetétel tekintetében a kér dz k és a monogasztrikus állatok tejének zsírja eltér . A tejzsír szintézise a t gy mirigyhámsejtjeiben megy végbe. A tejcukor diszacharid, amely csak az eml s állatok tejében fordul el , mennyisége viszonylag állandóan. A tejcukor-szintézis energetikai hatékonysága a monogasztrikus állatoknál 94 %‚ míg a kér dz knél 60-83 %. A tej N-tartalmú anyagainak 94-95 %-a valódi fehérje és 4-6 % az amid-anyag. A valódi fehérjefrakciónak 60-85 %-át a kazein adja. Ki kell emelni a föcstej immunglobulin tartalmát, amely az újszülöttek ellenálló-képességéhez nélkülözhetetlen. A tej fehérjéinek szintézise a vér aminosavaiból a t gy mirigysejtjeiben zajlik le. A tejfehérjét az állatok 70 %-os energetikai hatásfokkal állítják el . A tej fehérjetartalmát a genetikai tényez k mellett a takarmányozás is befolyásolja. 5.6. A tojástermelés táplálóanyag-szükséglete Az intenzív szárnyasvad-tenyésztés különösen fontossá teszi, hogy ismerjük a tojástermelés táplálóanyag szükségletét. A tojástermelés energiaszükségletének megállapításához ismernünk kell a tojás összetételét, valamint a tojástermelés energetikai hatásfokát. Egy 60 g-os tyúktojás kémiai összetétele a következ : szárazanyag 31,1 % (nyersfehérje 11,2 %‚ nyerszsír 10,2 %‚ N-mentes kivonat 0,5 %‚ nyershamu 9,2 %)‚ víztartalom 68,9

33. oldal


%. Az energiahasznosítás csupán 60 %-os, hiszen a tojáshéj felépítése is jelent s energiaráfordítással jár. A tojástermelés fehérjeszükségletét a termelt tojások mennyisége, az etetett takarmányfehérje emészthet sége és biológiai értéke határozza meg. Mindenekel tt az esszenciális aminosav-igény biztosítása szükséges. A tojótápok nyersfehérjéjének emészthet sége átlagosan 85 %-ra tehet . A tojástermelés f ként a tojáshéj képz dés - az ásványianyag-szükséglete jelent s. A tojástermeléshez szükséges kalciumot az uterusz mirigysejtjei választják ki. A Ca hiányt az állat a tartalékaiból fedezi (csöves csontok, laposcsontok, csigolyák szivacsos állományának felületén raktározott kollodiális kalciumból). Ebb l származik a tojás héjának 40 %-a. A tartalékok csökkenését a tojáshéj elvékonyodása jelzi. A tartalékok kimerülésekor a petefészek m ködését (a további petetermelést, leválást) a szervezet hormonális úton leállítja, és megkezd dik a kalciumtartalék feltöltése. Mivel a kalciumionok szállításához fontos a D-vitamin, ennek pótlásáról gondoskodni kell. A tojótáp Ca-tartalmának 55 %-a hasznosul. Takarmánymészb l 7-8 %-ot célszer a tojótáphoz keverni. A foszforszükségletet - amely lényegesen kisebb, mint a Ca-szükséglet - akkor fedezzük, ha a tojótáp 0,6 % összes foszfort tartalmaz. A Na- igényt 0,4 % konyhasó adagolásával fedezhetjük. Hiányos energia- és fehérjeellátás esetén csökken a tojás tömege. A tojáshéj elvékonyodását nemcsak a hiányos mész vagy a rossz D-vitamin ellátás okozhatja, hanem a sav-bázis egyensúly megbomlása, vagy egyes vírusos megbetegedések is. Az esszenciális zsírsavak hiányakor csökken a szik tömege. A tojások keltethet ségét a vitamin- és a mikroelem ellátottság befolyásolja. E hatóanyagokat premix adagolásával biztosítjuk.

5.7. Az izommunka táplálóanyag-szükséglete Az izommunka a harántcsíkolt izmok összehúzódása, amelynek során az izomrostok eredeti hosszának felére, harmadára húzódnak össze. A folyamathoz szükséges energiát az ATP adja, miközben ADP-vé alakul. Az izom elernyedésekor az ellenkez folyamat megy végbe. Az energiaforrást ezekhez a folyamatokhoz els sorban a Vér által az izmokban szállított glükóz adja. Az izmok glikogénje enzimes úton glükózzá alakul és ATP képz dik. Az állat energiaforrásként rövid- és hosszúláncú zsírsavakat is felhasznál. A vér feladata a keletkezett CO2 és a h elszállítása. Meger ltet munka esetén, amikor a vér nem tud elegend oxigént szállítani, anaerob glikolízis megy végbe. Ennek során tejsav szaporodik fel az izomban és izomlázat okoz. Az állat a takarmány metabolizálható energiáját az izommunka er sségét l függ en hasznosítja (28-3 2 %). Az izomm ködés energiaigényének fedezésére fehérjét csak akkor használ fel, ha sem glükóz, sem zsírsavak nem állnak rendelkezésre kielégít mennyiségben. A munkát végz állatnak az életfenntartó szintnél több fehérjére van szüksége. A takarmányadagban egységnyi emészthet energiára, az életfenntartáshoz I MJ emészthet energiára igényelt fehérjemennyiség 85-90 %-át kell biztosítani. A munkát végz lovak Ca és P szükségletét fedezzük, ha az etetett takarmányadag

34. oldal


szárazanyaga 0,28 % Ca-ot és 0,21 P-t tartalmaz. A verejtékkel távozó Na-ot konyhasó adagolásával pótoljuk. E fejezethez tartozik a trófea felépítéséhez szükséges táplálóanyag-igény ismertetése. Sajnos, adatok híján erre nem kerülhetett sor, ami remélhet leg kés bb pótolható. 6. Takarmányismeretek Mindazon anyagokat, amelyeket az állatok energia-, fehérje-, ásványi anyag- és hatóanyagszükségleteinek kielégítése céljából etetünk, takarmányoknak nevezzük. Ezek eredetük szerint lehetnek: növényi-, állati-, mikrobális - és ásványi eredet anyagok. Élettani szempontból fontosak a takarmány-kiegészít k, amelyek lehetnek ásványi anyagok, vitaminok és hozamfokozók. Vadtakarmányozási vonatkozásban ezen legutóbbi anyagok alkalmazására Csupán a zárttéri tartás esetén kerül sor. A takarmány-kiegészít ket premix-formájában 0,5-2,0 %-os arányban szokásos az állatok takarmányához keverni. A takarmányok csoportosítása többféle szempont alapján történhet, amelyek közül a gyakorlatban lényegeseket említjük meg. Energia- és rosttartalmuk alapján megkülönböztetünk koncentrált- és terimés takarmányokat. A koncentrált takarmányok energiában gazdagok, rostban szegények (Pl. abraktakarmányok), míg a terimés takarmányok energiaszegények és nyersrostban gazdagok. Ide tartoznak a kér dz nagyvadfajok számára legfontosabb tömegtakarmányok, amelyek közé tartoznak a szálastakarmányok (zöldtakarmányok, szilázsok, szenázsok, szénák és szalmák), leveles takarmányok, valamint gyökér- és gumós (répa, burgonya) takarmányok. A csoportosítás történhet a takarmányok víztartalma alapján is, amely szerint kis víztartalmú és lédús takarmányokról lehet szó. A lédús takarmányoknak a vadfajok téli vízigényének kielégítésében nagy jelent sége van. A takarmányokat eredetük, kémiai összetételük és dietétikai hatásuk alapján a következ csoportokba sorolhatjuk: - zöldtakarmányok - gyökér- és gumós takarmányok - silózott takarmányok - szénák - forró leveg vel szárított takarmányok lisztjei - cséplési melléktermékek - magvak - ipari melléktermékek és hulladékok - állati eredet takarmányok - takarmány-kiegészít k 6.1. Zöldtakarmányok A zöldtakarmányok nemcsak a gazdasági állataink, hanem az apró- és nagyvadfajok számára is a legtermészetesebb takarmányféleségek, amelyek áprilistól októberig állnak rendelkezésre. A téli id szakban — f ként a kér dz nagyvadfajok számára — a különböz fa- és cserjefajok rügyei és gallyai alkalmasak takarmányként, amelyek 35. oldal


beltartalmi értékei jó közepesnek mondható a szántóföldi takarmánynövényekhez viszonyítva (K halmy, 1995). A zöldtakarmányok vegetációs víztartalma a 70-8 5 %-ot is elérheti. A fehérjetartalmuk a növényfajtól függ en változó. A pillangósok nyersfehérje-tartalma a legnagyobb, általában 18-25 %-a a szárazanyagnak. Ebb l az amid N-tartalom — a trágyázás mértékét l és a fenológiai fázistól függ en — elérheti a 40-45 %-ot. Szénhidráttartalom tekintetében p1. a silókukorica és a cukorcirok gazdag, a pázsitfüvek közepesnek számítanak, míg a pillangósok szegények. A növények e tulajdonsága a silózhatóságuk meghatározója. A zöldtakarmányok nyersrosttartalma a vegetáció el rehaladtával n , s általában a szárazanyag 15-45 %-a között változik. A rosttartalom nagymértékben befolyásolja az emészthet séget. Ásványianyag-tartalmuk a növényfajoktól, az alkalmazott agrotechnikától, a talaj és éghajlati viszonyoktól függ en nagymértékben változik. Foszfortartalmuk a szükségesnél kevesebb, míg Bainther (1966) vizsgálata szerint a lomb- és gallyas takarmányok tekintélyes foszfortartalmuk mellett eléggé nagy mészfelesleggel rendelkeznek. Nyilvánvalóan e tulajdonságaik adják nagy jelent ségüket az agancsos vadfajaink táplálkozásában. A fontosabb lombtakarmányok makro- és mikroelem tartalmát vizsgálva Bencze (1970) is végzett összehasonlítást más takarmánynövényekkel. A vizsgálat eredményei alapján azonban rámutatott arra, hogy, egyetlen lombtakarmány sem képes egymagában az Összes ásványi anyagot a kér dz vadfajok számára biztosítani. Az e szempontból legjobbnak bizonyult kecskef z levélb l is 3,2 kg szárazanyagot kellene naponta elfogyasztani (100 kg él súlyra vonatkoztatva), hogy az állat az ásványianyagszükségletét fedezni tudja. Véleménye szerint vadfajaink makro- és mikroelem ásványianyag-szükségletét fedezni tudja. Véleménye szerint vadfajaink makro- és mikroelem ellátása csakis vegyes botanikai összetétel növényzettel oldható meg, amelyben a vadfajok válogató ösztöne is nagymérték szerepet játszik. A pillangósok Ca-ban és K-bari gazdagok, de Na-ból és Mg-ból kevesebbet tartalmaznak, míg Fe- és Mn- tartalmuk kielégít . Cu-ból és Co-ból a kér dz knek szükségesnél kevesebbet tartalmaznak. Egyes zöldtakarmányok több-kevesebb mennyiségben az egészségre káros anyagokat (kumarin, glikozidok, szaponin és ösztrogén hatású anyagok) is tartalmaznak. Ezen „mérgez ” növényeket azonban a vadfajok kifinomult válogatóképességükkel elkerülik, illetve nem fogyasztják. 6.1.1. A vadlegel k A legel min ségét a rajta található növényfajok száma határozza meg. A pázsitf félékkel, pillangósokkal, kisebb mértékben savanyúfüvekkel és gyomokkal tartósan ben tt területek tartoznak e körbe. Sok füves területük van (nyiladékok, tisztások, árokpartok, stb.), melyek a vadfajaink számára legel ként hasznosíthatók. E területek is azonban gondozásra szorulnak. A pázsitf félék (Gramineae) aránya a természetes sgyepekben elérheti az 5 0-70 %ot, ami kedvez en befolyásolja a gyep táplálóanyag-tartalmát. Nyersfehérje-tartalmuk kisebb a pillangósoknál, de megfelel N-trágyázással a szárazanyagnak akár a 15 %-ára is növelhet . A legértékesebb pázsitfüvek: a fehér tippan, a réti ecsetpázsit, a francia perje, a taréjos 36. oldal


cincor, a csomós ebír, a réti- és a magyar csenkesz, az angol-, az olasz és a réti perje. A pillangósvirágúak (Fabaceae) mennyisége, illetve aránya lényeges meghatározója a legel nyersfehérje- és ásványi elem tartalmának. Legalább 20 %-os arányuk számottev en javítja a gyep takarmányértékét. Leggyakoribb képvisel jük a vörös-, a korcs- és fehérhere, valamint a baltacin és a szarvaskerep. A felsoroltak közül még egyszer a fehérherét emelném ki, amely a taposást és a rágást is leginkább t ri, jó sarjadzó-képesség . Az esetlegesen sorra kerül legel javítás esetén is a fehérherét célszer alkalmazni felülvetésre. A túlzott mérték N-m trágyázás csökkenti a pillangósok arányát, az adagolással óvatosnak kell lennünk. A savanyúfüvek csekély takarmányérték ek. Fehérjében szegények, nagy a rost és a kovasav-tartalmuk, Ca- és P- kiegészítésre szorulnak. Mn- és Zn- tartalmuk kielégít , Cutartalmuk szerény. A legel kön a gyomok 15-30 %-ban fordulnak el . Ilyen el fordulási arány esetén érdemben részt vehetnek az állatok mikroelem-szükségletének kielégítésében. Természetesen el fordulnak takarmányozásra alkalmatlan, szúrós kórós szárú, s t mérgez gyomok is, amelyek rontják a legel min ségét. A különböz típusú legel kön fontosabb növényeket Barcsák és mtsai (1978) az alábbiak szerint foglalták össze (6. táblázat). 6. táblázat: A különböz típusú legel k fontosabb növényei (Barcsák és mtsa, 1978) A legel fekvése Vizeny s Nedves Üde Száraz Aszályos

Szálfüvek

Aljfüvek

Pillangósok

zöld pántlikaf réti csenkesz réti csenkesz csomós ebír csomós ebír magyar rozsnok tarackos búzaf

tarackos tippan tarackos tippan réti perje réti perje angol perje vörös csenkesz vörös csenkesz taréjos búzaf csillagpázsit sziki mészpázsit barázdált csenkesz vörösnadrág csenkesz

mocsári kerep eperhere fehér here fehér here szarvaskerep komlós lucerna eperhere

sudár rozsnok

fehér here szarvaskerep keskenylevel kerep keskenylevel kerep

A természetes sgyepeken kívül - a teljesség kedvéért - meg kell említeni a mesterséges vagy telepített gyepeket (legel ket) is. Ebben az esetben a szakirodalom 20 % szálfüvet, 60 % aljfüvet és 20 % pillangóst javasolt keverékbe. Alkalmi legel ként említend meg a betakarítás utáni szántóföldi növények területe, ami vadgazdálkodási szempontból igen jelent s. Ide sorolandók a gabona-, a burgonya, a répatarló, valamint a borsó, a lóbab- és a csillagfürt-tarló. Mind az apróvad, mind pedig a nagyvadfajok számára sszel és a hómentes téli id szakokban, valamint tavasszal, az ével pillangósok az szi vetés gabonafélék, valamint a repce és a téli takarmánykáposzták nyújtanak zöld legelési lehet séget. 6.1.2. A vadföldön termeszthet és ajánlott zöldtakarmányok A vadföld fogalmával, jelent ségével, valamint az azon termesztett növények

37. oldal


termesztéstechnológiájával már megismerkedtünk. E fejezetben ezen növények takarmányozási jelent ségét értékeljük. 6.1.2.1. F féle zöldtakarmányok A f féle zöldtakarmányok körébe tartozó növények kevés fehérjét, jelent s mennyiség szénhidrátot tartalmaznak. Szerves anyaguk zöme N-mentes kivonható anyagokból és nyersrostból áll. Legfontosabb képvisel jük a kukorica (Zea mays) kiváló takarmány. Táplálóanyag-tartalma Szorosan összefügg a vegetációs stádiumával. A vegetáció el rehaladtával a cs részaránya jelent sen megn . A zöld kukoricanövény 35-40 %-os szárazanyag-tartalomnál éri el a maximális táplálóanyag-hozamot. Ekkor van a viaszérés stádiumában és ekkor a legalkalmasabb a szilázs készítésére is. A cirokfélék közül a szudáni cirokf nek (Sorgum vulgare var. sudanense) és a cukorciroknak (Sorgum vulgare var. saccharatum) van takarmányozási jelent sége. A szudáni cirokf jól t ri a szárazságot. Fehérjetartalma nagyobb a zöld kukoricanövénynél, vetekszik a pázsitfüvekével. Rosttartalma a vegetáció el rehaladásával gyakran növekszik. 70-80 cm magasság elérésig, azaz virágzásig jó eredménnyel etethet . Ez az id szak június végére, július elejére esik. Sarjútermése is jó vadlegel , silózással is tartósítható. A cukorcirok-hibridek jó szárazságt r képességük és magas cukortartalmuk (a szárazanyag 25 %-át is meghaladó) miatt jelent sek. Zölden történ etetésre a tejesérés végén, a viaszérés elején alkalmas, silózásra viaszérésben célszer vágni. Kedvez id ben betakarítva nyersrosttartalma a szárazanyag 25-30 %-át nem haladja meg. Az elvénült növény nyersrosttartalma a 40 %-ot is elérheti, ami miatt a táplálóanyagainak emészthet sége jelent sen csökken. Újabban kukoricával vegyesen vetik és együtt silózzák. A zsenge cukorcirok annyi ciánglikozidot tartalmaz, ami mérgezéshez vezethet. A muhar vagy mohar (Setaria italica) egyéves, szárazságt r , szinte minden talajon sikeresen termeszthet növény. Rövid tenyészidej , ezért f ként másodvetésben alkalmazzák. Szárát és levelét s r sz rök borítják, valamint kesernyés íze miatt az állatok nem szívesen fogyasztják. A köles (Panicum miliaceum) szintén igénytelen, szárazságt r , rövid tenyészidej , ezért másodvetésre alkalmas növény. Finom, kés n fásodó szára, dús levélzete miatt az állatok kedvelik. A rozs (Secale cereale) a h vös, csapadékos területek növénye. Kalászolás el tt a szárazanyagának a 10-12 %-a fehérje. Kés bb hamar elvénül, a rosttartalma 40-45 %-ra is növekedhet, karotin-tartalma jelent sen lecsökken. Bükkönnyel vagy borsóval keverten vetve nagyobb tömeget és jobb min séget (magasabb fehérjetartalom!) ad. A b séges Ntrágyázás hatására a zöld rozs etetésekor növekszik a nitrát-nitrit mérgezés veszélye. A zab (Avena saliva) önmagában vagy bükkönnyel vethet . Bugahányástól tejesérésig értékes zöldtakarmány, kés bb hamar vénül és nyersrosttartalma gyorsan növekszik, karotintartalma pedig jelent sen csökken. 6.1.2.2. Pillangós virágú zöldtakarmányok A pillangós virágú zöldtakarmányok körébe tartozó növények takarmányozási értékét az adja meg, hogy a fehérjében, karotinban és ásványi elemek közül kalciumban és vasban 38. oldal


gazdagok. A nagyvadfajok és az apróvadfajok számára értékes zöldtakarmányt nyújtanak, jóformán az egész év folyamán. A lucerna (Medicago sativa) a legelterjedtebb ével (3-5 év) pillangós takarmánynövény. Évente többször (3-4) kaszálható. Egységnyi területr l a legnagyobb nyersfehérje-hozamot adó szálastakarmányunk. Hazánk talaj- és éghajlati viszonyai kedveznek termesztésének. Táplálóanyag-tartalma a vegetáció el rehaladásával gyorsan és jelent sen változik. Nyersfehérje-tartalma bimbózáskor 27 %‚ virágzáskor már csak I 8-20 %‚ miközben a szárazanyag nyersrost-tartalma 30-34 %-ra n . Az ásványi elemek közül Ca-ból és a vasból tartalmaz sokat, karotin-tartalma zsenge állapotban a legmagasabb. A lucernában szaponin és ösztrogén hatású anyagok is találhatók. Az ösztrogén anyagok különösen akkor okoznak szaporodási zavarokat, ha a lábon álló lucernát speciális szaprofita gombák támadják meg. Szénává szárítás közben elveszíti az ösztrogén hatását, míg silózva megtartja. Itt említend meg a komlós lucerna (Medicago lupulina), amely részben gazdag talajú gyepeken díszlik, és egyaránt jól bírja a tiprást és a rágást. A sárkerep lucerna (Medicago falcata) kiváló szárazságt r , legel n díszl növény. A tarkavirágú lucerna (Medicago varia) a homoktalajú legel k növénye. A baltacim (Onobrichis viciaefolia) gyengébb min ség talajok pillangós takarmánynövénye, sgyepeken is gyakran el forduló növény. Nagy el nye, hogy a rágást és a tiprást bírja. Szántóföldön tisztán vagy takarónövénnyel együtt is termesztik. Nagy fehérje-és karotin-tartalmú zöldtakarmány, ízletes, laktató hatású, felfúvódást nem okozó növény. Korán indul sarjadzásnak, ezért jó vadlegel t biztosít. A fehérhere (Trifolium repens) a hazai gyepek leggyakoribb pillangós növénye, de vadföldeken tiszta vetésben is szokásos telepíteni. Kúszó szárú, a szárazságot és a fagyot jól t r , a talaj iránt kevésbé igényes növény. A vörös herénél kisebb mértékben puffasztó hatású pillangós. Nagy level változata a lódi here, amely jobb talajokon díszlik és évente 5 növedéket is képes adni. Jó sarjadzó-képesség , a rágást és a tiprást jól bírja. A vöröshere (Trifolium pratense) gyorsabban fásodik mint a lucerna, hozama kisebb, de talajjal szemben kevésbé érzékeny. Táplálóértéke megközelíti a lucernáét, de nélkülözhetetlen aminósav-tartalma kevesebb a lucernáénál. Ca-ban szegényebb, viszont P-ból többet tartalmaz a lucernánál. Karotintartalma hasonló a lucernáéhoz, puffasztó hatású, és a vörös here is tartalmaz ösztrogén anyagokat. A vadtiprást kevésbé bírja. A szarvaskerep (Lotus corniculatus) el fordul a gyenge min ség legel kön is, bár inkább az ország csapadékosabb nyugati részein jellemz . Fagyálló növény. Tápanyagokban gazdag, de ciánglikozid (linamarin) tartalma miatt az állatok csak kisebb mennyiségben fogyasztják a legel n. A fehérvirágú somkóró (Melilotus albus) meglehet sen igénytelen, csapadékban Szegény körülmények között, homoktalajokon is elfogadható termést ad. Gyorsan vénül. Hátránya, hogy kumarintartalmú glikozid található benne. Kumarintartalmát silózás vagy szántás után is meg rzi. A kumarin enzimhatásra válik szabaddá a glikozidtól. Nagyobb mennyiségben a kumarin is káros a szervezetre, de az oxidáció útján keletkez dikumarol aktívabb a kumarinnál. K-antivitamin hatású, tágítja a kapillárisokat, akadályozza a máj protombin és fibrinogén képzését is. E tulajdonságai okozzák az állatok bels vérzését, ami pusztulásukhoz is vezethet. A korcshere (Trifolium hybridum) alacsony fekvés , vizes gyepek pillangós növénye. Dús levélzet , üreges szárú, magasra növ , lassan vénül növény, a rágást és a tiprást nem bírja. Réti komócsinnal vagy más szálf vel társítják, hogy ne d ljön meg. Er sen puffasztó hatású. A csillagfürt (Lupinus luteus és albus) gyenge min ség , mészben szegény

39. oldal


homoktalajokon is megterem. Esetenként mérgez alkaloidákat (lupinin, lupanin, lupinidin, lupinotoxin, vernin) tartalmaz, amelyek tartós fogyasztás során súlyos megbetegedést (lupinózist) okozhat, különösen a fiatal állatoknál. E növények alkaloidtartalmát nemesít munkával próbálják csökkenteni. A nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria) nem igényes a talajjal szemben. Keser ízanyagot tartalmaz, ami miatt csak fokozatosan szoknak hozzá az állatok. A mezei borsó (Pisum arvense) takarmánykeverékekben alkalmazott növény, viszonylag korai legel t biztosít a vadfajok számára. A szegletes lednek (Lathyrus sativus) karotinban gazdag, jóformán az éréséig zölden etethet növény. Takarmányozási értékét magas fehérjetartalma adja. Nagy el nye, hogy szárazságt r . 6.1.2.3. Leveles zöldtakarmányok E növénycsoportba tartozóknak az a nagy el nyük, hogy nagy tömeget adnak, dús levélzet , lédús takarmányok. Különösen terjed ben vannak a repcefélék, amelyek mind az apróvad-, mind a nagyvadfajok számára fontos takarmánynövények. Másodvetésként is nagy zöldtömeget adnak. A réparepce (Brassica rapa var. oliefera) és a káposztarepce (B. napus var. oleifera) egységnyi területr l nagy zöldtömeget adnak, kedvelt vadlegel k. Virágzásig kevés mustárolajat tartalmaznak. A kora tavaszi id szakban különösen jelent s takarmánynövények mind az apróvad-, mind pedig a kér dz nagyvadfajok számára. Fejl désük el rehaladtával fásodnak, mustárolaj-tartalmuk jelent sen megn . A takarmánykáposztának (Brassica oleaceae var. acephala) óriás, torzsás és ezerfej változata ismert. Vetésükkel akár januárig is meghosszabbítható a zöldtakarmányozás. Hátránya e növénycsoportnak, hogy mustárolajából goitrin képz dik, amely akadályozza a pajzsmirigy jódfelvételét, illetve a tiroxinképz dést, a karotin felszívódását. Üde term helyeken, vagy öntözött viszonyok között adnak b termést. A leveles cukorrépafej betakarítási melléktermék. Nyersfehérjéjének túlnyomó részét NPN-anyagok, f ként betain és giutaminsav adják. Szárazanyagtartalma 21 %‚ amelynek 8-10 %-a nyersfehérje, ugyanennyi a nyersrost és mintegy 18-20 % nyershamu tartalma van. Oxálsav tartalma 5-10 % lehet. A napraforgó (Helianthus annuus) is kedvelt zöldtakarmány, amíg rosttartalma csekély, tehát a virágzás kezdetéig. Mezei borsóval társítva szárazanyaghozamának fehérjetartalma eredményesen növelhet . E növények körében említend meg még a t/m, a leveles olajretek, a pohánka, a fehér mustár és a csibehúr is.

6.1.2.4. Zöldtakarmány-keverékek Nagy el nyük, hogy kedvez az energia-fehérje arányuk, az aminosavak, a vitaminok és az ásványi anyagok kedvez en egészítik ki egymást. Ízletes takarmányt nyújtanak. A növénykomponensekt l függ en vethet k sszel és tavasszal. Az szi keverékkel jól kihasználható a talaj szi- és téli vízkészlete, valamint hosszú tenyészidejük biztonságossá teszi termesztésüket. Kora-tavaszi betakarításuk után a terület 40. oldal


másodvetéssel is hasznosítható. A fontosabb szi keverékek a felhasználhatóságuk sorrendjében: keszthelyi keverék (rozs és káposztarepce), rozsos szöszösbükköny, szi búzás pannonbükköny, Legány-féle keverék (pannon- vagy szöszösbükkönyt, rozsot, búzát vagy árpát és bíborherét tartalmaz), szi borsó búzával, árpával vagy rozzsal keverve. A tavaszi takarmánykeverékek: zabos bükköny, zabos borsó, borsós kukoricacsalamádé, szójás silókukorica, füves lucerna és füves here. A füves keverékeknél a pázsitf komponenseként az angol perje,a francia perje, a tarackos tippan és réti komócsin szerepelhet. 6.2. Tartósított takarmányok E takarmányféleségeknek els sorban télen és kora tavasszal van nagy jelent ségük a vadfajok táplálásában. Okszer téli takarmányozással mérsékelhet az erdei- és a mez gazdasági vadkár, amely érzékenyen érinti a gazdálkodókat. A tartósítás történhet silózással és szárítással (szénakészítés). 6.2.1. Silózott takarmányok A silózás lényegében tejsavas erjesztéssel történ tartósítás. Ha a zöldtakarmányokat silózás el tt fonnyasztjuk, akkor az ebb l nyert erjesztett takarmányt szenázsnak nevezzük. Az erjedés során a zöldtakarmányban beállt változások: - szénhidráttartalmából 2-4 % szerves sav (tejsav, ecetsav stb.) keletkezik, - csökken a nyersfehérjetartalom, amely 10 %-nál nem lehet nagyobb, - növekszik a nyerszsír mennyisége, - növekszik a nyersrost mennyisége, - csökken a karotintartalom, valamint - a szervesanyag emészthet sége szintén csökken. A szilázsok min ségét nagymértékben meghatározza a növény betakarításkori fenológiai stádiuma, illetve szárazanyag-tartalma. A szilázsok min sítésekor el ször érzékszervi vizsgálattal bíráljuk el, a színét, a szagát és a konzisztenciáját. A jó min ség szilázs sárgástól az olajzöldig terjed szín , enyhén savanykás illatú, nyirkos, de nem ken d . Kémiai vizsgálattal határozzuk meg a szilázs szárazanyagtartalmát, a szerves savak mennyiségét és arányát, a kémhatását, az energia- és a fehérjekoncentrációját.

6.2.2. Szénák E tartósítási mód takarmány víztartalmának csökkentésén alapul. A szénáknak nemcsak a táplálóértéke fontos, de az élettani szerepük is jelent s a kérd z vadfajok esetében. A jó széna az állatokat karotinhoz, zsírban és vízben oldódó vitaminokhoz és fontos ásványi anyagokhoz (Ca, Mg, K, Cl, S) valamint íz-, és 41. oldal


zamatanyagokhoz juttatja. A széna min ségét a növényzet botanikai összetétele, valamint a szárítás technológiája jelent sen befolyásolja. A f félék szénái nálunk vadgazdálkodási szempontból nem jelent sek, ezért Csupán a pillangósok szénáiról teszünk említést. A lucernaszéna a legismertebb, leggyakrabban készített pillangós széna. Bimbózáskor betakarítva kb. 15-17 % nyersfehérjét, 30-60 mg/kg karotint és 400-500 NE/kg D-vitamint tartalmaz. E fenológiai stádiumban a lucerna 18-20 % rostot tartalmazó, dús levélzet , kellemes illatú, értékes takarmányt ad. Mivel takarmányozási szempontból legértékesebb a levél, a lehet legkisebb levélpergéssel kell betakarítani. A baltacimszéna ízletes, a lucernaszénával csaknem azonos mennyiség fehérjét tartalmazó jó étrendi hatású takarmány. Az édes csillagfürt szénája fehérjében gazdag, azonban Ca-ban szegényebb, mint a többi pillangós növény szénája. A vörösheréb l ritkán sikerül jó min ség szénát készíteni, levele könnyebben lepereg, szára vastagabb, mint a lucernáé, kevésbé ízletes és az étrendi hatása is gyengébb. Még talán a füveshere szénákat említeném meg, amelyek téli takarmányként szóba jöhetnek. Min ségüket a pillangósok aránya és a betakarítás id pontja határozza meg. 6.3. Gyökér- és gumós takarmányok Könnyen emészthet , viszont magas víztartalmuk (70-90 %) miatt nehezen tárolhatók. Zsírban, fehérjében, rostban és ásványi elemekben szegények. Fehérjéjük nagy részét (csaknem 50 %-át) amidok adják. Sok keményít t vagy cukrot tartalmaznak. Kis rosttartalmuk miatt nagyobb mennyiségben történ etetésük esetén gondoskodni kell a kielégít , rostban gazdag szálastakarmány ellátásról. A csicsóka (Helianthus tuberosus) gumó szárazanyag-tartalmának 75-80 %-át a fruktóz molekulákból felépül inulin, az inulidin, valamint a szabad glükóz és fruktóz teszi ki. Igen kedveli a vaddisznó, de a szarvasfélék is szívesen kikaparják. Csírázáskor mérgez anyagot tartalmaz. A takarmányrépa (Beta vulgaris var. crassa) értékes, nagy hozamú, jó dietétikus hatású, ízletes takarmány. Szárazanyagtartalmának 15 %-át kitev nyersfehérjéjéhez 50 % körüli a nem fehérjetermészet nitrogéntartalmú anyagok aránya. Szárazanyagának 35-40 %-a szacharóz. Els sorban a kér dz nagyvadfajoknak ajánlható, de szívesen eszi a nyúl és a szárnyas apróvad, valamint a vaddisznó is. A cukorrépa (Beta vulgaris var. sacharifera) szintén felhasználható takarmányozásra. Jelent s mennyiség (kb. 18 %) jól oldódó és könnyen erjed cukrot (szacharózt) tartalmaz. A murokrépa vagy sárgarépa (Daucus carota) ízletes, jó étrendi hatású, nagy karotintartalmú takarmány. A tarlórépa (Brassica raa var. rapifera) jelent ségét az adja, hogy a gabonák lekerülése után is vethet . Magas víztartalmú, így sokáig nem tartható el, jó étrendi hatású. A burgonyát (Solanum tuberosum) els sorban emberi táplálkozásra termesztjük, de a nagyvadfajok is szívesen fogyasztják. Energiatartalmának 75-90 %-át a keményít adja. Fehérjetartalma kevés, de kedvez aminosav összetétel takarmány C-vitaminban gazdag.

42. oldal


6.4. Mez gazdasági és ipari melléktermékek A mez gazdasági melléktermékek körébe tartoznak a szalmafélék, pelyva- és törekfélék, valamint az egyéb növényi maradványok. Takarmányozási szempontból alacsony beltartalmú takarmányfélékr l van Szó, vadtakarmányozási szempontból nem jelent sek. Nagy rosttartalom és kicsi fehérjetartalom, zsír- és vitamintartalom jellemzi ket. Szorult helyzetben esetleg a hüvelyesek szalmája (p1. borsó szalmája) jöhet szóba a kér dz vadfajok esetében, amelynek - más szalmákhoz képest - jelent s lehet a Ca- és fehérjetartalma. Még a kukoricaszár említhet meg, amelynek táplálóértékét nagymértékben a betakarítás ideje határozza meg. Közvetlen cséplés után a napraforgó tányér is alkalmas a kér dz vadfajok etetésére nedvdús takarmányokkal, esetleg szilázs készíthet bel le. Az ipari melléktermékek körébe a malomipari-, a növényolajipari-, a cukoripari és a konzervgyári melléktermékek sorolhatók. Ezek közül több vadtakarmányként is szóba jöhet. Az ide tartozó takarmányok nemcsak sokfélék, hanem összetételük is nagyon változó a nyersanyag min ségét l, a gépi feldolgozás módjától, és a további kezelés jellegét l függ en. A magtisztítási hulladékok részben szorult és törött szem gabonából, részben pedig idegen (p1. gyom-) magvakból állnak. Energia- és fehérjetartalma esetenként nagyobb is a gabonáénál, változatossága folytán a fehérje biológiai értéke is jobb. F ként a szárnyas vadfajokkal etetjük, amelyek az esetleges káros (mérgez ) gyom magvakat nem veszik fel. Az rlési melléktermékek körébe tartoznak a különböz korpák (búza-, rozs-, árpa-, kukorica- és rozskorpa), valamint a különböz takarmánylisztek. Vadtakarmányozási szempontból a granulált takarmányok alkotórészét képezheti. A növényolajipari melléktermékeket korábban préseléssel nyerték az olajmagvakból. Ezek igen értékes, de könnyen avasodó takarmányok voltak. Napjainkban viszont a préselésen kívül zsíroldószerekkel extrakciót is végeznek. Az így nyert extrahált olajmagdarák 35-50 % fehérjét és Csupán 1-2 % nyerszsírt tartalmaznak. Nyersrosttartalmuk függ az alapanyagtól és a gyártási eljárástól, de általában számottev . Hazánkban ezek közül a leggyakoribb az extrahált napraforgódara. A jó min ség napraforgódara fehérjetartalma 44 %‚ nyersrosttartalma nem nagyobb 12 %-nál. Az extrahált szójadara import takarmány, amely magas biológiai érték fehérjét tartalmaz. Nagy területen termesztünk repcét, így extrahált darájából is sok áll rendelkezésre. A szakirodalom Csupán a kér dz k takarmányozására ajánlja az abraktakarmány 7 %-áig. Fehérjében közepesen gazdag. E közé tartozik még az extrahált lenmagdara, az extrahált gyapotmagdara és az extrahált pálmamagdara. Az extrahált darák a granulált vadtakarmányok alkotórészei lehetnek, amelyekkel azok fehérjetartalma növelhet . A cukoripari melléktermékekhez tartoznak a nedves cukorrépaszelet, a szárított cukorrépaszelet és a melasz. A nedves cukorrépaszelet magas víztartalmú, 5-6 % szárazanyag-tartalmú tömegtakarmány. Vadtakarmányozási célra szilázsként jöhet számításba. A melasz, amely átlagosan 22 % vizet és 48 % cukrot, valamint 10-12 % nyersfehérjét tartalmaz (melynek zöme amid), igen sokoldalúan használható fel a takarmányozásban. A melasz kit n granulálási segédanyag. A szeszipari melléktermékek (szeszmoslékok) származhatnak gabonákból, burgonyából, cukorrépából, gyümölcsb l, melaszból vagy cellulóztartalmú hulladékokból. Nálunk a 43. oldal


kukorica szeszmoslék a legjelent sebb. A szeszgyártásnál kis mennyiségben keletkezik, de biológiailag értékes fehérjét tartalmazó melléktermék a szeszéleszt . Folyékony, préselt vagy szárított alakban hozzák forgalomba. A sörgyári melléktermékek alapanyagául a tavaszi (sör) árpa szolgál. A malátacsíra a kicsírázott árpának a cérnavékonyságúvá száradt gyökere. Nyersfehérjetartalma 25 %-ra tehet , amelynek egyharmada amid. A cefre lesz rése során visszamaradt melléktermék a sörtörköly. Szárazanyag- tartalma 24 %‚ a nyersfehérje tartalom 24 % a szárazanyagban. Szintén itt keletkezik a söréleszt ami szárított formában kerül forgalomba. Rendkívül értékes takarmány, szárazanyagának 60 %-át teszi ki a lizinben gazdag fehérje. A B-vitaminoknak is gazdag forrása, abrakkeverékbe 3-5 %-ban ajánlott felhasználásra. Csupán a teljesség kedvéért említem meg a keményít ipari melléktermékeket, amelyek természetesen alkalmasak a vadonél takarmányozására is. Keményít gyártásra a burgonya és a gabonafélék alkalmasak. A keményít t kimossák és a visszamaradt anyagot törkölynek, az ülepít asztalról elfolyt anyagot mosléknak nevezzük, amelyek feletetésre kerülnek. Ezek a takarmányok magas víztartalmuk miatt frissen etethet k, mert romléko nyak. Gyakoribb talán a konzervgyári melléktermékek hasznosítása a vadtakarmányozásban, f ként ha a gyár közel van és nem terheli túl sok szállítási költség a takarmányt. Az itt keletkezett takarmányok az alapanyaguktól függ en igen sokfélék lehetnek. Évenként nagy tételekben keletkeznek paradicsomtörkölyb l, amelynek szárazanyagában közel 20 % fehérje van. Gyorsan romlik, ezért a frissen meg nem etetett mennyiséget erjesztéssel vagy szárítással célszer tartósítani. Egyéb melléktermékként szóba jöhet még zöldborsó, karalábé, káposzta, tök stb., valamint bef ttek, lekvárok, szörpök készítésénél visszamaradt, takarmányozásra alkalmas anyagokkal. 6.5. Magvak Az abraktakarmányok legjelent sebb csoportját képezik. Táplálóanyagokban gazdag, könnyen emészthet , rostszegény, koncentrált takarmányok. Nem olcsók, mert termelési költésük is jelent s, másrészt az áruk kialakításában az is közrejátszik, hogy emberi táplálékul és ipari nyersanyagul is szolgálnak. Hazai éghajlati viszonyaink és term helyi adottságaink kedveznek termesztésüknek, mint azt már a „Szántóföldi növénytermesztés és gyepgazdálkodás vadföldeken” c. tantárgy keretében megismerhettük. A jó min ség abraktakarmány (más néven szemestakarmány) tiszta (idegen anyagoktól mentes), kellemes szagú (nem dohos vagy penészes) és nem tartalmaz ártalmas anyagokat (mérgez gyommagvakat, anyagokat stb.). Légszáraz állapotban — ahogy tárolásra is alkalmasak— 13-16 % a nedvességtartalmuk. Különféle vitaminokat — f ként a Bcsoportba tartozókat (kivéve a B12-vitamint) és E-vitamint — tartalmaznak. 6.5.1. Gabonamagvak Nyersfehérje tartalmuk közepes, 10 % körüli, ez azt jelenti, hogy az abrakfogyasztó állatok fehérjeigénye kizárólag gabonamagvak etetésével nem elégíthet ki. Emellett a bennük

44. oldal


lév fehérje kifejezetten lizinszegény. Kéntartalmú aminosavakból és tripofánból a lizintartalomhoz képest fölösleggel rendelkeznek. Amidokban szegények. Energiatartalmuk nagy, amelynek forrása a gabonamagvak endospermiumában raktározott keményít . Zsírtartalmuk kicsi, 2-4 %. A legtöbb gabonamag nyersrost-tartalma 2-3 %‚ az árpa rosttartalma sem haladja meg a 6 %-ot, míg a köles és a zab rosttartalma elérheti a 810 %-ot. A hamutartalom Csupán 1-3 %‚ amelyben sok a foszfor, a kálium, a magnézium és kevés a kalcium. A vitaminok közül leggazdagabb E-vitaminban és a B-csoport tagjaiban (kivéve a B12-vitamint). C- és D-vitamint nem tartalmaznak. A kukoricát (Zea mays) a nyúl kivételével minden állatfaj jól emészti. A hazai abraktakarmány-bázisban a legjelent sebb helyet foglalja el. Vadföldjeinken is az egyik legkedveltebb növény, akár helyben feleltetve, akár pedig téli takarmányként betakarítva jól hasznosítható. A gabonamagvak közül a kukoricának van a legnagyobb energiatartalma. Ennek oka, hogy keményít ben gazdag és a gabonamagvak közül a kukorica tartalmazza a legtöbb nyerszsírt. A kukoricaolaj biológiailag igen értékes. Fehérjekoncentrációja a gabonamagvak közül a legkisebb. Fehérjéje lizinben szegény, a kéntartalmú aminosavak mennyisége másfélszerese a lizinnek. A kukorica nyersrosttartalma 2-2,5 %. A kukoricaszem Sárga Színét a karotinoid festékek adják, amelynek egy része az A-vitamin provitaminja, a karotin. Az árpa (Hordeum sativum) fehérjéje a kukoricáéhoz viszonyítva lényegesen gazdagabb lizinben, kéntartalmú aminosavakból pedig a lizinhez képest kevesebbet tartalmaz. Ízletes, kit n étrendi hatásához kedvez arányú és struktúrájú rosttartalma is hozzájárul. Zsírtartalma mérsékelt. A búza (Triticum vulgare) Csupán a háború óta használt takarmánynövényként. Biztosan term fajták állnak rendelkezésre. Az árpa és a kukorica helyett szerepelhet az abrakkeverékben. A búzának némileg még az árpáénál is nagyobb a fehérjetartalma, Viszont a fehérjéjének a lizintartalma alig nagyobb, mint a kukoricáé. A kéntartalmú aminosavak vonatkozásában is a kukoricához hasonlít. Rosttartalma csak a „szorult szemekben” (nem kitelt) haladja meg a 2,5 %-ot. Ízletes takarmány, a szárnyas vadfajok szívesen fogyasztják. A rozs (Secale cereale) 20-30 %-os arányban ajánlott az abrakkeverékekben Fehérjetartalma és a fehérjéjében a lizin aránya megközelít leg akkora, mint a búzában. A kéntartalmú aminosavakból viszont jóval kevesebbet tartalmaz. A zab (Avena sativa) kit n íz és diétás hatású abraktakarmány. Fehérjetartalma és azok min sége hasonlít az árpáéhoz. A biológiailag értékes zsírtartalma 5 % körüli. A nagy rosttartalma miatt energiatartalma a többi gabonáéhoz képest kicsi. A cirok (Sorgum vulgare) felhasználható mint abraktakarmány, kukorica és árpa helyett. Tannin tartalma rontja a fehéijék emészthet ségét. A köles (Panicum miliaceum) nagy rosttartalmú abraktakarmány, f ként a fácán és a fogoly kedvelt elesége. 6.5.2. hüvelyes magvak Fehérjetartalmuk kétszer-háromszor nagyobb, mint a gabonamagvaké, és az esszenciális aminosavak aránya is alapvet en eltér azokétól. Fehérjéjük ugyanis gazdag lizinben, a lizintartalomhoz viszonyítva pedig kifejezetten szegény metoninban és cisztinben. Így a gabonamagvak és a hüvelyesek el nyösen kiegészítik egymás aminosav garnitúráját. A 45. oldal


hüvelyes magok energiatartalma megegyezik a gabonamagvakéval, kivételt képeznek azok, amelyek jelent s zsírtartalommal is rendelkeznek. Foszforban gazdagok és kalciumtartalmuk is meghaladja a gabonamagvakét. A borsó (Pisum arvense) a legelterjedtebb abrakhüvelyes, a nemesített fajtái 25 % fehérjét is tartalmaznak. Zsírtartalma kicsi, nyersrosttartalma közepes (5-6 %). Kissé dugító hatású. Abrakkeverékbe 15-20 %-os arányban bekeverhet . Édes csillagfürt (Lupinus sp) jelent ségét fokozza, hogy fehérjetartalma majdnem kétszerese a borsóénak. Nyersrosttartalma átlagosan 13 %. Az abrakkeverékek 15 %-ig tartalmazhatják, els sorban az import szójadara helyettesítésére alkalmazzák. Lóbab (Vicia faba) az abrakkeverékekben 15-20 %-os részarányban használható fel. Takarmányozási értéke leginkább a borsóéhoz hasonlít. Szójabab (Glycina soja) 15-20 %-nyi nagy biológiai érték zsírt (olaj) tartalmaz. 35 % körüli, lizinben gazdag fehérjét tartalmaz. Az olajat kivonva, a visszamaradó darát használják fel takarmánykeverékekben. 6.5.3. Olajos magvak Amint azt a nevük is mutatja, összetételükre a 25-40 %-os olajtartalom a jellemz . Erre vezethet vissza a nagy energiatartalmuk is, fehérjekoncentrációjuk közepes vagy kicsi. Fehérjéjük lizinszegény, a kéntartalmú aminosavakból többet tartalmaznak, mint a hüvelyes magvak. Napraforgó (Helianthus annuus) magas olajtartalma kedvez hatást gyakorol az állatok fehérje- és ásványianyag forgalmára. A baromfiféléknél a vedléskor észlelték kedvez hatását. Itt említhet k meg még a lenmag (Linum usitatissimum), amely kit n étrendi hatású, a gyomor- és a bélgyulladás tüneteit enyhíti. A repcemag (Brassica napus var. arvensis), a kendermag (Cannabis sativa) és a tökmag (Cucurbita pepo) még idetartozó növények, de magas áruk miatt vadtakarmányozási jelent ségük nincs. 6.6. Állati eredet takarmányok Fiatal állatok nevelésére szolgáló abrakkeverékekben szokásos a felhasználásuk. Jellemz jük, hogy sok és nagy biológiai érték fehérjét tartalmaznak. A fehérjéjük kedvez biológiai értéke abból adódik, hogy legtöbbjük lizinben gazdag. Így a növényi eredet és az állati eredet takarmányok esszenciális aminosav garnitúrája egymást jól kiegészítik. Jellemz jük továbbá, hogy jól hozzáférhet alakban, tekintélye mennyiség meszet és foszfort tartalmaznak, valamint A-, D- és B12 vitamintartalmuk is magas. Nyersrostot csak akkor tartalmaznak, ha növényi részek is el fordulnak bennük. 6.6.1. Tejipari takarmányok Elöljáróban az anyatej fontosságára hívnám fel itt a figyelmet. Sajnos a vadonél eml sök tejériek összetételér l nem állnak rendelkezésre vizsgálati eredmények. Mindenképpen születésük utáni kezdeti szakaszban az ivadékoknak az egyedüli táplálékuk, tehát teljes 46. oldal


érték takarmány. A tej ipar melléktermékei táplálóanyagokban gazdag, könnyen emészthet takarmányok. Vadtakarmányozásban a felhasználásuk nem jellemz , legfeljebb abraktakarmányok alkotórésze lehet. A lefölözött tej a zsírtartalmától megfosztott teljes tej, amelyet ún. „ipari zsírral” pótolnak. A lefölözött tej takarmányozási értékét a fehérjekoncentrációjának, a fehérje kit n min ségének, gazdag hatóanyag-tartalmának és ásványi anyagainak köszönheti. Beszárításával — ami igen költséges — állítják el a Sovány tejport, amely abrakkeverékekben, tápszerek készítésénél használható fel. A vaj gyártás mellékterméke az író, amely a lefölözött tejnél több zsírt tartalmaz, másban ahhoz hasonló takarmány. A sajt- és túrókészítés mellékterméke a savó, melynek a zsír- és a fehérjetartalma is kicsi. Ezekb l is készülhet író- illetve savópor, amelyek igen drágák az energiaigényes el állításuk miatt. 6.6.2. Húsipari takarmányok Széles skálájuk ismert, takarmányozási értékük függ az el állítási módjuktól, az alapanyagoktól, valamint a konzerválásuknál felhasznált kemikáliák min ségét l és az esetleges szennyezettségükt l. A nyersvér: csupán az egészséges állatból származót lehet felhasználni felf zve, vagy savas konzerválás után. A vérliszt az el bbinek a szárított változata. Jellemz jük, hogy lizinben gazdagok. A vér etetésének egy sajátos aminosav-antagonizmus (leucintartalma az izoleucinhoz viszonyítva kb. tízszer akkora, mint az állat szükséglete) szab határt. Ezért e termékekkel nyújtott fehérje ne haladja meg az állat fehérjeszükségletének 15-20 %-át. A vegyes állatfehérje-liszt vágóhídi melléktermékekb l és állati tetemekb l túlnyomáson történ f zéssel készül. Az így nyert anyagot szárítják és rlik, nyersfehérje tartalma 50-60 %. Zsírtartalma minimum 15 % lehet. Ásványianyag-tartalma a bedarált csont mennyiségét l függ, ami kb. a tömeg egyharmada lehet. A baromfi állatifehérje-liszt és a tollat is tartalmazó baromfi vegyes állatifehérje-liszt összetétele különbözik a vegyes állatifehérje-lisztét l, felhasználásának módja viszont hasonlít hozzá. A költséges beszárítást elkerülve gyakori a húspép el állítása. Természetesen ezek konzerválására feltétlen szükség van. A sertészsír-olvasztás mellékterméke a tepert , amelyet préselnek vagy extrahálnak és darálva hoznak forgalomba. Fehérjetartalmának legnagyobb része b r- és köt szövetb l tev dik össze, így a húslisztnél sokkal gyengébb érték . A húsipari melléktermékek a kutyák eleségeinek fontos alkotórészei. 6.6.3. Egyéb állati eredet takarmányok Az abrakfogyasztó állatfajok fölnevelésében szívesen használt takarmány a halliszt. Lizinben gazdag, valamint a triptofán és a metionin tartalmuk is tekintélyes. A vitaminok közül az A- és D-vitamin mellett különösen a D-vitamincsoport tagjai fordulnak el nagy mennyiségben a B I 2-vel együtt. Konyhasó tartalmuk 2-3 % lehet. Az abrakkeverék 3-5 %-nál ne tartalmazzon több hallisztet. 47. oldal


A terméketlen és befulladt tojások, mint a keltet k melléktermékei szintén értékes takarmány. A tojás fehérjetartalma Ugyanis kiváló és az egész tojás Ca-tartalma 4 %‚ a Ptartalma pedig 0,2 % körüli. Itt említend meg a ketreces baromfitartás során keletkezett baron?jürülék, amely szárítva és lisztté örölve használható fel. 6.7. Takarmánykiegészít k Az ide tartozók közül röviden azokra térünk ki, amelyek a vadtakarmányozásban is el fordulnak. M antibiotikumok, amelyek gyógyszerek, de mérsékelt adagban hozamfokozók lehetnek. A ‘70-es évekt l az egész világon érvényesül az a törekvés, hogy csak olyan antibiotikumok használhatók fel az állatok takarmányaiban, amelyeket humán gyógyászatban egyáltalán nem használnak (bacitracin, flavomycin, virginiamycin). Antibiotikumok adagolásánál Ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a bélflóra tagjai rezisztenssé válnak, amelyek veszélyeztetik az ember egészségét. Újabban az antibiotikumok helyett javasolt a probiotikumok használata, amelyek olyan él csírás készítmények, amelyek az állatok bélflórájának stabilitását fokozzák. Ezek az anyagok gátolják a hurutos, gyulladásos elváltozások kialakulását, ezáltal el segítik a táplálóanyagok felszívódását, ami a jobb takarmányhasznosításhoz vezet. A takarmányfelvételt mindenképpen jelent sen javítja a takarmány íze. Ezen ismeret vezetett ahhoz, hogy a mesterségesen el állított takarmányokat is célszer az állatok által kedvelt ízanyagokkal kiegészíteni. Arra azonban mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy csak az egészséges, gondosan tárolt keveréktakarmányokkal érhetünk el ilyen módon eredményt. Takarmányízesít ként felhasználhatók: cukrok, mesterséges édesít k, aromás anyagok, így pl. fahéjaldehid, vanilin stb. A szintetikus aminosavak felhasználásával jobban hasznosulhatnak a növényi eredet fehérjék. Ide tartozóak a lizin és a metionin, amelyeket a vegyipar, illetve a fermentációs ipar nagyüzemi méretekben, elfogadható áron állít el . Az antioxidánsok adagolásával védjük meg a keveréktakarmányaink oxidációra érzékeny vitaminjait, valamint a zsírokat az avasodástól. A különböz tartósítószerekkel védjük meg a keveréktakarmányokat a penészedést l, vagy a dohosodástól. Ezek közül a leggyakoribb a propionsav, valamint a Ca- illetve a Na-propionát. Itt kell említést tenni az ún. pelletköt anyagokról, amelyeknek jelent sége abban áll, hogy szállítás és tárolás közben a pelletált takarmányok ne porladjanak, ne essenek szét. A leggyakoribban használt pelletköt anyag a már ismertetett cukoripari melléktermék, a melasz, amely egyben ízesít és magas cukortartalmánál fogva energiahordozó is. 7. A takarmányok tartósítása A tartósított takarmányokra - amelyek els sorban szálastakarmányok - a téli id szakban feltétlen szükség van. A tartósítással a takarmányokat a növényi légzés táplálóanyag-veszteségét l, valamint a mikrobás romlástól kell megóvni. Erre a vadtakarmányozásban kétféle módot alkalmaznak: - a takarmány víztartalmának csökkentése szárítással olyan értékig, amely sem a növényi légzést, sem a mikrobam ködést nem teszi már lehet vé. Szálastakarmányoknál a 48. oldal


tartósításnak ez a módja a szénakészítés. - Anaerob körülmények teremtése a tárolóban azzal a céllal, hogy a növényi légzést leállítsuk, és azon mikroorganizmusoknak az elszaporodásához teremtsük meg a feltételeket, amelyek szerves sav - dönt en a tejsav - termelésükkel olyai szintre csökkentik a takarmány pH-értékét, amelyen a káros mikrobák, s t maguk a tejsavtermel baktériumok sem tudnak már tevékenykedni. A konzerválásnak ez a módja az erjesztés, amely a gyakorlatban silózás néven vált ismertté és széles körben alkalmazott eljárássá. 7.1. A szénakészítés A szálastakarmányok tartósításának a legrégibb, hagyományos módszere. A nagytáblás gazdálkodás során sok munkam veletet gépesítettek, de a kisebb parcellákon, s így a vadföldeken is inkább a kézi er vel történ betakarítás még ma is az elterjedtebb módszer. Szénakészítésre a vékonyabb szárú, kisebb szárcsomójú növények, mindenekel tt a f - és pillangós zöldtakarmányok alkalmasak. A növények kaszálására általában a virágzás kezdetén kerüljön sor. Ekkor már viszonylag nagy tömeget ad és az emészthet táplálóanyag-hozama is jó. Azonban, ha a növény alsó levelei száradni kezdenek, a virágzástól függetlenül, azonnal kezdjük meg a kaszálást. A takarmányt szárítás közben tetemes veszteség éri, amely a legjobb esetben a 20- 40 %-ot is elérheti. E veszteségek a következ k: - Légzési és enzimatikus veszteség: Kaszálás után a növény egy darabig még tovább él, sejtjeiben az oxidációs tevékenység folytatódik. Minthogy kapcsolata a talajjal már megsz nt, táplálóanyag utánpótlásra, szintézisre már nem képes. Anyagcsere- folyamatai disszimilatív jelleg ek. A növény élettevékenysége addig tart, amíg nedvességtartalma meg nem közelíti a légszáraz állapotot, bár a légzés intenzitása 35- 40 % nedvességtartalom alatt jelent sen csökken. A légzési és az enzimatikus táplálóanyag veszteség 10-15 %-ra tehet . A karotint ennél is jóval nagyobb veszteség éri, ami 25-40 % is lehet. - Kilúgzási és rothadási veszteség: Ha kaszálás után egy csapadékos id szakot sikerült kifognunk, a rend többször is megázhat, kilúgozódhat. A csapadék a fehérjék (szabad aminosavak) 15-20 %-át, a szénhidrátok 3 0-40 %-át, az ásványi anyagok 40-70 %-át is kioldhatja, ami jelent s veszteség. - Levélpergési veszteség: a különböz munkam veletek során (forgatás, felszedés, kazlazás) lép fel. Különösen a pillangósoknál gyakori a levélpergés. A teljes táplálóanyagkészlet 70-80 %-a a levelekben található, így törekedni kell azok maradéktalan megmentésére. A levélpergési veszteség 10-20 %-ra tehet . - Erjedési veszteség: A kazalban a széna erjedési folyamatokon esik át. Ennek mértékét a víztartalom határozza meg. A nagyobb nedvességtartalommal kazlazott széna jó táptalaja a mikroorganizmusoknak. Gyakran szaporodnak rajta, táplálóanyagainak egy részét elbontják. Az erjedési veszteség 3-7 %-os lehet még optimális. feltételek között is. - Az emészthet ség csökkenése: Ennek els dleges oka a vízveszteséggel együttjáró denaturálódási folyamat. A másik ok lehet, hogy a széna bemelegszik a kazalban, és ennek következtében a széna megbarnul. Ez a takarmányban lév cukrok karamelizálódásának következménye. A hosszú ideig tartó bemelegedés a legnagyobb veszteséget a fehérje denaturálódásával idézi el . Hatására a fehérje emészthet sége 30-50 %-kal is csökkenhet.

49. oldal


A széna így összességében 10-15 %-kal kevesebb emészthet táplálóanyagot tartalmaz egységnyi szárazanyagban, mint az eredeti zöldtakarmány. 7.2. Silózás A silózás lényegében a takarmányok erjesztéssel történ tartósítása. Ez a módszer már a történelem el tti id kb l ismert. Valószín leg a véletlen vezette rá az embert, hogy a növényi termékek meghatározott körülmények között erjedésen mennek át, amelynek eredményeként hosszú id n át tárolhatók. Pasteur munkássága során vált ismertté, hogy a tejsavas erjedést baktériumok okozzák. E tartósítási módnak nagyon sok el nye van, amelyek a következ k: - viszonylag kevés veszteséggel állíthatunk el (optimális esetben 15 %-nál alacsonyabb) jó min ség takarmányt, - etetésével a téli takarmányozási gondok áthidalhatók, - a karotin nagyobb része rizhet meg vele, mint a szénaszárítási eljárásokkal, - olyan növényi részeket is alkalmassá tehetünk takarmányozásra, amelyeket silózás nélkül nem vesz fel a vad, - a silózás során a takarmány ízletes, jó étrendi hatású lesz, - a silózott takarmány veszteség nélkül több éven át eltartható, - e tartósítási mód kevésbé kötött az id járáshoz, ellentétben a szénakészítéssel, - a szilázs kiosztása egyszer bben gépesíthet , mint a szénáé, - az így tartósított takarmányt a tárolás folyamán a t zveszély nem fenyegeti. Hátrányként hozható fel, hogy D vitamin tartalma kisebb, mint a szénáé. 8. Az ipari abrakkeverékek készítése Az ipari abrakkeverék-gyártás hazánkban viszonylag kés n, az 1960-as években indult fejl désnek. Célja, hogy a gazdasági szemestakarmányokból, az ipari melléktermékekb l és hulladékokból készült növényi- és állati eredet takarmányokból, takarmány-kiegészít anyagok felhasználásával teljes érték takarmányokat, valamint különböz peremixeket és koncentrátumokat állítson el . Az abrakkeverék-gyártó ipar termékei: Teljes érték abrakkeverékek (tápok) a takarmányozandó állatok táplálóanyag- és hatóanyag-szükségletét teljes egészében kielégítik. A gyógytápok a fentieken kívül valamilyen állatgyógyszert is tartalmaznak. Vitamin premixek az illet fajnak, hasznosításnak, illetve korcsoportnak szükséges vitaminokat tartalmazzák. A mikroelem-premixek az illet állatcsoportnak, illetve korcsoportnak szükséges mikroelemeket tartalmazzák. Az egységes premixek mind vitaminokat, mind pedig a mikroelemeket tartalmazzák. A komplett premixekben a vitamin- és mikroelem összetev k mellett makroelemeket (Ca, P, Mg, Na, Cl, S, stb.) is vannak. A koncentrátumok a vitaminokon, a mikro- és makroelemeken túl fehérjetakarmányokat is tartalmaznak, így csak a gazdasági abrakféléket kell hozzákeverni, hogy teljes érték abrakkeveréket kapjunk. A keveréktakarmányok alapanyagainak nagyobbik részét a hazai termesztésb l származó

50. oldal


növényi termékek teszik ki, míg a fehérje alapanyag jelent s hányadát importáljuk. Az import fehérjetakarmányok közül legnagyobb mennyiséget az extrahált szójadara adja, aztán a halliszt, extrudált gyapotmagdara, tejpor, stb. A vitaminkiegészít k teljes mennyisége, az ásványi kiegészít k nagyobb hányada Szintén importból származik. A hazai keveréktakarmányaink min ségével kapcsolatos leggyakoribb kifogások az alábbiak: - A tápok fehérje- illetve legfontosabb aminosav-tartalma nem elégíti ki az állatok szükségletét; - Energiatartalmuk kevesebb a kívánatosnál; - A durva szemcséj só használata miatt a sótartalom igen kiegyenlítetlen. A jó min ség keveréktakarmány-el állításának feltételei a következ k: - Kifogástalan min ség alapanyag felhasználása. A szemestermények min ségét az agrotechnika, a fajtamegválasztás, a növényvédelem, a betakarítási id és technika valamint a szántás határozza meg; - Az állatok szükségletéhez igazodó, jól értéksül kiegészít anyagok használata; - A felhasználandó alap- és kiegészít anyagok romlás- és veszteségmentes tárolása; - Az állat igényét kielégít receptúra; - Az alapanyagok megfelel el készítése; - Az alapanyagok és kiegészít k pontos mérése; - A homogén keverés biztosítása; - A késztermék szükség szerinti granulálása, megfelel tárolása; - A min ség folyamatos ellen rzése a gyártó és a felhasználó részér l egyaránt. A vadtakarmányozásban is elterjedt a granulátumok etetése, amelyeknek mérete attól függ, hogy milyen vadfajjal etetjük. A gyári abrakkeverék vadtakarmányozásra való alkalmazásánál az alábbi el nyök hozhatók fel: - Gyártásánál olyan anyagok is felhasználhatók, amelyeket természetes állapotban nem vesz fel a vad. Ezek az anyagok általában olcsók is. Pl. a pelletált (granulált) takarmányokhoz gabonaszalmát, kukoricaszárat is felhasználnak aprított formában. - A fehérjetartalmat az illet vadfaj igényének megfelel en pontosan be lehet állítani, ugyanis ez a legdrágább komponens, amivel takarékosan kell bármi. - Az ízletesség, az étrendi hatás különböz adalékanyagokkal befolyásolható. A higiéniai szempontokat betartva, az ilyen módon el állított takarmány fert z - és mérgez anyagoktól mentes. - A homogenitás és az alkotórészek szemcsemérete a megfelel vadfaj szerint alakítható. - Alacsony víztartalmuknál fogva jól tárolhatók és jól adagolhatók. - A szükséges ásványianyagot kielégít mennyiségben és összetételben tudjuk biztosítani. A granulált takarmányhoz nem keverhet hozzá a gyógyszer. Értékét fizikai állapota (a pellett szilárdsága, a porlás mértéke) is meghatározza. A nem kielégít szilárdság esetén elveszti azoknak az el nyöknek a jelent s részét, amelyekkel a jó min ség pelletált takarmány a dercés keverékkel szemben rendelkezik.

51. oldal


IRODALOMJEGYZÉK Baintner, K. (1966): Gazdasági állatok takarmányozása. Mez gazdasági Kiadó, Budapest Barcsák, Z. — Baskay Tóth, B. — Priegler, K. (1978): Gyeptermesztés- és hasznosítás. Mez gazdasági Kiadó, Budapest Bencze, L. (1979): A vadállomány fenntartásának lehet ségei. Akadémiai Kiadó, Budapest Bubenik, A. (1959): Grundlagen der Wildernährung. Deutscher Bauerverlag, Berlin GATE Vadgazda Szakmérnöki jegyzet: A zárttéri vadtakarmányozás, Gödöll Kakuk, T., Schmidt, J. (1988): Takarmányozástan. Mez gazdasági Kiadó, Budapest K halmy, T. (1991): A faállománytípus csoportok cserjeszintjéb l felvehet téli vadtakarmány korosztályok szerinti dinamikája. Doktori értekezés, EFE Sopron Kölüs, G. (1979): Vadföldgazdálkodás és vadtakarmányozás. Mez gazdasági Kiadó, Budapest Missbach, K. (1993): Ernahrung und Fütterung der jagdbaren Wildarten. Deutscher Landwirtschaftverlag, Berlin Nagy Gy. Cs. (1973): Korszer vadtakarmányozás. Mez gazdasági Kiadó Vállalat, Budapest Schmidt, J. (szerk.)(1993): Takarmányozástan. Mez gazda Kiadó, Budapest Tölgyesi, Gy. (1970): Vadtakarmányozás, különös tekintettel az ásványi anyagokra. MAVOSZ Fels fokú Vadgazdálkodási Tanfolyam jegyzete, Soproni Ueckermann, E. (1986): Die Fütterung des Schalenwildes. Paul Parey 3. Auflage, Hamburg und Berlin Walterné, Illés V. (1982): Fás-növény apríték felhasználásának lehet ségei a vadtakarmányozásban. Agrártudományi Közlemények 3-4. sz. p. 703-706. Walterné, Illés V. (1983): Erdei melléktermékek vadtakarmányozási felhasználása. EFE Tudományos Közlemények 2. sz. p. 239-241. Walterné, Illés V. (1985): A vadkár csökkentésének módszere a lombszéna etetése. Nimród Fórum 4. sz. p. 25-27.

52. oldal

2008. sz

Recommend Documents