2005. szeptember 22. A konferenciát megnyitó Wilfried Schlüter bevezetőjében kifejtette, hogy miért az "Otthon vezetője, mint kötéltáncos" mottó jegyében rendezik meg az ez évi kongresszust. A kötéltáncos mesterségre tett kitérő után kifejtette, hogy az idősek otthonainak vezetői egyre komolyabb szakmai követelményekkel kénytelenek szembenézni. A lakók egyre inkább kliensekké válnak, miközben a területet anyagi korlátozások sújtják. A korábbi kongresszus provokatív mottójára -,,Az idősek otthonának vezetője halott" - utalva megjegyezte, hogy a szakma nem halt meg, de csak gyakorlással és fejlődéssel van létjogosultsága. Ez utóbbit a szolgáltatások terjedelmének és a személyzet felkészültségének fejlesztése jelentheti. A szolgáltatások spektrumának terjedelmét meghatározza, hogy Európa-szerte hosszútávon nő az idősek száma, a meglévő intézmények pedig elégtelenek lesznek befogadásukhoz. Dániában személyre szabott költségvetés működik, az otthon egyes lakói pedig maguk választhatják meg, milyen szolgáltatásban kívánnak részesülni. A kereslet nő, az otthonlakók igényei egyre magasabbak lesznek. Egyre több a választható szolgáltatás. Az ellátás nem szabványos, rétegződik, alap és szakellátásra tagolódik. Az otthonoknak célcsoport specifikus ajánlatokkal kell élniük. Ma a bentlakók után az intézmények általános normatívát kapnak, ami nem jó. A személyzet szakmai fejlesztésével kapcsolatban elmondta, hogy egy nemrégiben végzett németországi felmérés szerint a bentlakásos intézményben dolgozó megkérdezettek 53%-a elégedetlen a munkahelyével. Az elégedetlenek között nagyobb a nők aránya. A dolgozók 16%-a lelkesen végzi a munkáját, 69%-a nem, 15%-uk pedig aktívan szabotál. A strukturális változások leginkább a vadevezéshez hasonlíthatók, a jogi előírások nehézségekbe ütköznek, a legfontosabb pedig a munkában a jó közérzet volna. A vezetőkkel szemben nem csak a hagyományos vezetői tulajdonságok tekinthetők elvárásnak, hanem a kreativitás, az intuíció és a humor is. A vezetőknek motivációjukkal példát kell mutatniuk, pénzeszközöket kell szerezniük az általuk irányított intézmények részére, vagyis olyannak kell lenniük, amilyen nem sok akad közöttük. Szükséges az intézményekben a minőségbiztosítási rendszer bevezetése, és a vezetői utánpótlás szervezeti kereteinek megteremtése. Szakmai tapasztalatra, a pályázatokhoz pedig élettapasztalatra van szükség. A vezetőnek felül kell vizsgálnia az intézményben működő munkahelyeket, szükség esetén pedig áthelyezéssel kell javítania a működésen. Olyan irányítókra van szükség az egyes intézmények élén, akik kalkulált kockázatot vállalnak és akarják a változást. Előadását az alábbi paradoxonnal zárta: „A jövőt nem ismerjük fel, hanem alakítjuk." A szlovén kormány szociális minisztere köszöntőjében kitért arra, hogy Szlovéniában minőségi szempontból bővítik az idősek otthonait, és előkészületben van a tartós ápolással kapcsolatos törvény. Reiner Gronemeyer professzor előadása kezdetén kifejtette, hogy az idősek a társadalom peremére kerültek. Központi problémává vált, hogyan bánnak az öregekkel. A piacgazdaság állandóan a teljesítmény fokozásáról, sikerességről, folytonos tanulásról van szó, mely az idősek számára gyakran megoldhatatlan feladat. Az európai társadalmak válaszúthoz érkeztek: „vállalják-e a nemzedékek közötti konfliktust. Összehasonlításként Afrika déli részére hivatkozott, ahol naponta 6600 ember hal meg AIDS-ben, ugyanakkor minden második lakos 15 évnél fiatalabb. Európa ezzel szemben egyre inkább
elöregedik. Afrikában egyáltalán nincsenek árvaházak, (és hasonló szociális intézmények sem) amelyek a fokozódó számú magára maradt gyermeket befogadnák, ám a szociális háló hiányát a családi összetartás pótolja. Olyan, európai fogalmak szerint intézeti elhelyezésre szoruló, rossz egészségi állapotú nagyanyák gondoskodnak akár15-20 unokáról, akik nyugdíja az 50 eurót sem éri el.Európában csökken a családi összetartás, az otthonokba élő öregek pedig otthonukként tekintenek az intézetekre. Európa lakosságának 10%-a 2050-ben 80 évesnél idősebb lesz. Egyelőre nem tudjuk, mit jelent az öregedő társadalom. Németországban ebben az időben minden második választójoggal bíró állampolgár 60 évesnél idősebb lesz. Még becslések sincsenek arra nézve, milyen hatást gyakorol ez a politikai életre, hiszen az idős szavazóknak döntő beleszólásuk lehet a választások eredményébe. A német társadalomban egyre inkább megfigyelhető az idősek és fiatalok, szegények és gazdagok szembenállása. Fokozatosan nő a gazdagok és a szegények száma. A generációs konfliktus oly módon jelentkezik, hogy a legtöbb idős rendelkezik szakmai múlttal, míg a fiataloknak nem. A jelen gazdasági helyzetben illúzió a teljes foglalkoztatottság. Nem igényel bővebb kifejtést, miért nem engedhető meg a munkanélküli fiatalok "felesleges" rétegének kialakulása. Az idősek helyzetét illetően döntő kérdéssé válik, ki milyen egészségügyi ellátásban részesül. Eljutottunk oda, hogy a 80 év felettieknél már nem automatikusan végeznek műízület beültetést, bypass-műtétet és dialízist. Az orvosi ellátás egyre megfizethetetlenebbé válik. Gyakran az életkor és a pénz alapján dől el, ki milyen kezelésben részesül. Ez a humanitárius társadalomtói való búcsút is jelenti, hiszen Nagy-Britanniában 60 éves kor felett dialízist már csak térítés fejében végeznek. Az idősek 80%-a szeretne otthonában elhunyni, ezzel szemben sajnálatos módon 80%-uk intézetben hal el. A norvégiai idősek otthonaiban végzett felmérések szerint a bentlakók átlagos életkora 85 év felett van, nagy részük nő és dementálódott. Ha Európában bevezetnék a holland eutanáziamodellt, akkor ez évente 250000 esetet jelentene, amelyből 60000-et a betegek beleegyezése nélkül hajtanának végre. Egy jogerős németországi bírósági ítélet szerint a mesterséges táplálásáról a gondozó dönt. Az életkor növekedése miatt Európa-szerte jelenleg 13 millió a dementálódott személyek száma, viszont ez a szám 2050-re 28 millióra növekszik. Miközben a társadalom folyton azt hajtogatja, hogy az idősek semmit sem érnek, az öregség és a halálozás nagy üzlet. Ugyanez az öregek ápolására is érvényes. Kérdés, lesz-e "aggturizmus" az alacsonyabb átlagjövedelemmel rendelkező országokba? Gronemeyer egy USA-beli hasonlattal élt az idősek gondozásával kapcsolatban:„A földek a műtrágyázás és a nagyüzemi művelés következtében már nem annyira termékenyek, mint korábban. A földművelésügyi minisztérium „Tender, love, care” (gyengédség, szeretet, gondoskodás) mottóval farmereknek szervez tanfolyamokat arról, hogyan kell bánni a földdel. Mindezt Európában az idősek gondozásával kapcsolatban is be kellene vezetni.” Az előadó fejtegetéseit azzal a pozitív kicsengéssel zárta, miszerint az utolsó 20000 évben Európában elég jól elboldogultak az emberek az öregek gondozásával. 2005. szeptember 23. Ute Wiegrand brüsszeli lobbysta előadását Siim Kallas, az Európai Bizottság tagjától való idézettel kezdte: ,,A lobbyzás normális, hasznos és törvényes tevékenység." Washington után Brüsszel a világ második számú lobby-fővárosa, ahol 15000 ember foglalkozik ezzel a munkával. Az európai munkaadók, környezetvédők, szociális szervezetek és fogyasztóvédelmi szövetségek mellett 200-nál több multinacionális cég, valamint több régió is fenntart lobbyzással foglalkozó irodát. Ezek célja a politikusok döntéseinek befolyásolása. Érdekeket képviselnek, ami által a demokrácia szervei. Tevékenységüknek megvan a maga határa, a parlamenti döntés. Ezt tájékozódás, mérlegelés és a közjót figyelembe vevő döntés előzi meg.
A döntéseket az Európai Bizottság kezdeményezésével, az Európai Parlament (továbbiakban EP) és az Európai Tanács (továbbiakban ET) hozza, a sajtó pedig a közvélemény hangját képviseli. A nemzeti és európai szintű érdekképviseleti szövetségek tényeket tárnak fel. A 20 állandó bizottsággal rendelkező Európai Parlament a Bizottság előterjesztéseit véleményezi; ennek során kulcsfontosságú funkció jut az EP jelentéstevőjének. A jogszabályok alkotását az EP az Európai Tanáccsal megosztva végzi. Az Európai Bizottság 25 tagja közül a konferencia tárgyához tartozó szociális ügyekért a cseh Vladimír Spidia felelős. Az Európai Tanácsban a megfelelő szakminiszterek foglalnak helyet. A törvényhozás folyamata a maastrichti szerződés szerint történik. Ha az Európai Parlament második olvasatban nem egyezik meg a javaslatról, úgy az egy paritásos bizottság elé kerül. A döntések 90%-át egyébként közös döntéssel hozzák. A jogszabályok, pl. a közlekedésre, a belső piacra, a környezet védelmére, az esélyegyenlőségre, az oktatásra, az egészségügyre és a fogyasztóvédelemre terjednek ki. Az Európai Konvent által kidolgozott és a franciaországi és hollandiai népszavazás által elutasított alkotmány, az alapjogok chartája és így minden törvénykezés kiindulási pontja lett volna. Rögzítette az aláírásgyűjtés útján történő népi kezdeményezést és több hatáskört juttatott volna az Európai Parlamentnek. A szociális területen a civil szervezeteket jogos képviselőnek ismerte volna el, és kikérte volna a véleményüket. Hangsúlyt kapott benne a nemzeti önállóság védelme. Az előadó szerint, ha szerződés, nem pedig alkotmány lett volna a neve, akkor átment volna a népszavazáson. Az elutasítás után újrafogalmazzák a szöveget, és 2009-ig újra szavazásra bocsátják. A francia és holland szavazók által elutasított alkotmányt több új EU tagállam, pl. Magyarország, Litvánia és Szlovénia ratifikálta. Mi veszett el az európai alkotmány elutasításával? Az alkotmány magában foglalt egy úgynevezett Zöld Könyvet. Ez az európai szociális modellt valósította volna meg, 25 különféle modell közös struktúrába való összefoglalásával. A szociális modell célja a közös megoldások lettek volna, a törvényhozás és a társadalombiztosítási rendszerek koordinációja révén. Az előadó ezután a befolyásolási lehetőségekre tért ki. Fontos szempont, lehet-e kompromisszum többfajta érdekcsoport álláspontja között. A felmérések szerint az üzenetek kommunikálásának leghatásosabb útja a személyes találkozás és az e-mail. A jó lobbystának a kiváló tájékozottság mellett tudnia kell idejében abbahagynia a mondanivalóját, igazat kell mondania és tudnia kell, kivel beszél. Urs Baumgartner svájci gazdasági tanácsadó előadása címéül az alábbi mottót választotta: "Aldi, OBI, Carrefour: Lehet-e minőség nyomott árakon?" A címben említett három nagy üzletlánc európaszerte tevékenykedik, kedvező áron kínál minőségi termékeket. Sikereik nyitja az egyszerű folyamatokban és a költségek optimalizálásában rejlik. A konferencia tárgyára térve az idősgondozás költségei nőnek, miközben a politika kedvezőbb árakat követel. Ugyanakkor a kiemelkedő minőségű ellátás alapvető követelmény. Az előadó egyszerű példával mutatta be, milyen alapon történik a döntés, nevezetesen, vett két üveg, számára teljesen ismeretlen szlovén bort, amelyet megkóstolt. Abból vesz újra nagyobb mennyiséget, amelyik jobban ízlik neki. Az otthonba bevonuló idősek is hasonló ismérvek szerint döntik el, melyik otthont preferálják. Az otthon vezetőjének a piaci és stratégiai követelményeket egyaránt ismernie kell. Egyszerre kell vállalkozónak, de az etika őrének is lennie. Ma alapvető követelmény, hogy az otthon lakója ne veszítse el individualitását. Az öntudatos otthonlakó vendégnek tekinti magát, aki addigi anyagi helyzete, lakterülete és kulturális igényei szerint óhajt az intézményben is élni. Gasztronómiai igényei miatt leginkább az otthon konyhájának egy jó szálloda minőségén kell lennie, továbbá ő is szeretne beleszólni annak eldöntésébe, csupán
kíséretre, avagy ápolásra is szorul-e. Az "otthonszálló" vendégeinek követelményeire szabványokat kell kidolgozni. Ez annál is sürgetőbb feladat, mert Svájcban is egyre nő az idősek száma, előrejelzések szerint pedig 2060-ra a lakosság 8%-a otthonban élő személy lesz, akiknek folyamatosan növekszik a helyigénye. Svájcban jelenleg 54 négyzetméter lakótér jut egy főre, míg az otthonokban ugyanez az adat 25-30 négyzetméter. Az otthonok lakóinak átlagos életkora 85 felett van; haláluk előtt átlagban 2 évet töltenek intézetben. A gondozási költségek növekedésévei egyértelmű kimutatásra van szükség arról, mi miért kerül annyiba, mint amennyibe kerül. Az egyes otthonok vezetőinek a piacon kell elhelyezniük a maguk intézményét. Megfelelő kínálatot kell teremteniük, ugyanakkor gerontopszichológiai ismeretekkel is rendelkezniük kell. Az otthon gazdasági szakembereinek felül kell vizsgálniuk az intézmény éves stratégiáját. A vizsgálatok szerint egy intézmény 40 bentlakótól fedezi a költségeket. Kérdéses, milyen szolgáltatást adjon ki külső vállalkozónak az otthon, de ugyanilyen fontos, hogy az intézmény bevételeket szerezzen, pl. a mosoda, a konyha szolgáltatásaival, vagy egyes helyiségek kiadásával. Feltétlenül figyelemmel kell kísérni más regionális intézmények működését, mert a szomszédoktól lehet tanulni. Az otthon vezetőjének tudnia kell, milyen teljesítményekre képes a piacon. Az előadó ezzel kapcsolatban középkori példát hozott fel: „a bankok elődjeinek tekinthető pénzkölcsönzők a piacon padjukra rótt krétajelekkel mutatták be az arrajáróknak, mennyi kölcsönözhető pénz áll rendelkezésre. Az otthonoknak regionális csapatokat kell alkotniuk, összehasonlítva pénzügyeiket, személyzetüket és szolgáltatásaikat. Ám az összehasonlításra csak akkor van megfelelő alap, ha ismeretesek az egyes intézmények költségei. így akadt példa arra, hogy az egyik intézmény kétféle, a másik pedig ötféle menüt kínált azonos költségen.” A kiadások elemzésével fény derült az okra. Az intézményeknek a páciensek, és a hozzátartozók körében elégedettségi vizsgálatokat kell tartania, és a vezetőknek a folyamatos javítást szem előtt tartva ismerniük kell más intézmények összehasonlító adatait. Az ARJO cég rövid prezentációján elhangzott, hogy egy ápoló egy műszakban 7500 kg-t emel meg. Ehhez hasonló követelmény ma már egyetlen iparágban sincs meg. A vállalat célja a személyzet jobb munkafeltételeinek megteremtése és az ápoltak jobb életminőségének biztosítása. Többek között ezért dolgoztak ki útmutatót az idősek otthonainak tervezéséhez CD-jükön az építészek részére szóló tájékoztató található. A cég a pácienseket mozgékonyságuk szerint öt kategóriába sorolta, és ennek megfelelő segédeszközöket: betegágyakat, betegemelő szerkezeteket stb. kínál. Rudolf Batscher svájci közgazdász "Stratégiai fejlesztés szociális intézményekben" c. tartott előadást. Szerinte nem alkalmazhatóak azonos irányítási módszerek az egyes szociális intézményekre. Az utóbbiak túlélésének biztosítása a fenntartó felelőssége. A gyenge jelek a változást jelzik, a változásokra készített forgatókönyvek pedig lehetséges jövőképeket vázolnak fel. A stratégiai fejlesztést előírják, méghozzá a múltat a jövőre vetítve. Ez téves, ui. először a MIT?, nem a HOGYAN? kérdésére kell válaszolni. 1. Mit akarunk, hogyan, mivel? A stratégiai helyett strukturális fejlesztésre van szükség. 2. A fejlesztés adott környezetbe van beágyazva, nem pedig tetszőleges. 3. A fejlesztés iránya kívülről befelé, nem pedig belülről kifelé van. 4. Retropoláció: a jövőből, nem a múltból kell a jelenre vetíteni. 5. A fejlesztésnek pragmatikusnak, nem bürokratikusnak kell lennie. 6. A folyamatok nem elkülönítettek. A követendő eljárás: Elemzés -> koncepció -> megvalósítás -> (pénzügyi) ellenőrzés Az elemzés arra terjedjen ki, luxus vagy szükséges a tervbe vett fejlesztés. A stratégiai fejlesztés céljait meg kell fogalmazni, a jövőbeli forgatókönyveket meg kell írni. A személyes indítékok és
érdekek megfogalmazandók, a fejlesztendő intézmény azonossága pedig tisztázandó. Kiegészítő elemzések: SWOT (erő, gyengeség, lehetőség, fenyegetés) A konkurencia elemzése A tervezési és megvalósítási szakaszban visszajelzést kell kapni a nem érintett személyek révén. Az ellenőrzési szakasz hatásvizsgálatának magában kell foglalnia a stratégia kiértékelését. Az előadó fiktív példát hozott fel az elmondottak illusztrálására. Adott egy olyan intézmény, amelyet 20 község önkormányzata tart fenn, igazgatótanácsa 7 tagból és az intézmény vezetőjéből áll. Nekik kell eldönteniük, adjanak-e ki X összegű pénzt a modernizálásra, és ha igen, milyen célcsoportnak tegyenek ajánlatot annak érdekében, hogy a jövőbeli finanszírozás biztonságos legyen. A személyi és pénzügyi források elemzéséből egyetlen gyenge pont derül ki: a fenntartóval való együttműködés milyensége. Több megoldás is lehetséges: status quo, azaz minden marad a régiben, autonómia, vagyis elválás a fenntartóktól, helyettük új fenntartókat választ az intézmény és új irányt vesz fel. Elképzelhető a felszámolás, továbbá a fúzió, amely a más intézménnyel történő egyesülést jelenti. A döntés szempontjából a legfontosabb a használati érték elemzése. Ezt követően Gronemeyer professzor előző napi előadásának vitájára került sor. Gronemeyer, akinek eredeti foglalkozása evangélikus lelkész, ebbéli és minőségében és nemzeti hovatartozásaként állt ki az eutanázia ellen, emlékeztetve a nácik gaztetteire. Megismételte előző napi adatait és megerősítette azok forrásait. Felhívta a figyelmet a jelenlegi pápa még bíborosként Jürgen Habermas filozófussal közösen írt könyvére, amely többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik. A szerzők azt fejtegetik benne, hogyan dönthet pl. a szekularizált állam a mesterséges táplálásról, ill. annak megvonásáról. Gronemeyer kijelentése szerint az erkölcsöt nem lehet a közvéleménykutatásból származtatni, továbbá a titokban végzett eutanázia adatai ismeretlenek. Holland vitapartnere azzal érvelt, hogy hazájának volt bátorsága a probléma felvetéséhez, amelyet nem szabad a szőnyeg alá seperni. Gronemeyer azt az egyelőre adatokkal még alá nem támasztott feltételezést adta elő, hogy az eutanázia gyakorlata és elfogadottsága az egykori protestáns országokban gyorsabban terjed, mint a katolikus államokban. Az E szekció délutáni ülésén a svájci Carlos Marty elnökölt. Bevezető szavaiban kifejtette, hogy egyensúlyt kell találni a fizetett és az önkéntes munka között. A most otthonokba kerülő öregek igényei mások, mint az eddigieké. Nagy az igény a nem hivatásos munkatársak bevonására. A jövő fejleményeire előretekintve kijelentette, nagy változást majd az hoz, ha a számítógéppel felnőtt jelenlegi nemzedék tagjai kerülnek be az idősek intézményeibe. Ute Rosenbaum (Zwickau) az ápolókat, szociális munkásokat és jeltolmácsokat képző főiskola tanára először az önkéntesek körében az indíttatásuk okáról végzett közvéleménykutatásról szólt. Legnagyobb meglepetésükre a megkérdezettek legnagyobb része azért vállal önkéntes munkát az idősek otthonaiban, mert ez örömet okoz nekik. A második helyen a szimpatikus emberekkel való megismerkedés szerepelt, majd a másoknak segítés, a közért végzett munka, az információgyűjtés tapasztalatszerzés szerepelt. A felmérést végzőket azért lepte meg ez az eredmény, mert ők a segítőkészséget várták az első helyre. Németországra, az egyesületek hazájára jellemző, hogy az emberek szívesen futballoznak, kertészkednek vagy akár tüzet oltanak ingyen, szervezett keretekben, de az kevésbé jellemző, hogy az aggok házában végeznének önkéntes munkát. A nagycsaládok egyre inkább elolvadnak, a kicsiket pedig sok minden fenyegeti (költözés, válás). A családtagok immár alig tudnak segítséget nyújtani idősebb rokonaiknak, az általános gazdasági recesszióban pedig immár normálissá váltak a szociális intézmények fenntartására fordított szűkös összegek. Szükség van tehát a folyamatok és költségek optimalizálására, az önkéntesek felajánlkozását pedig támogatásnak kell tekinteni. Viszont az a
legrosszabb, ha konkurencia lép fel a hivatásos ápolók és az önkéntesek között. A lakók igényeihez igazodó szolgáltatás viszont pozitívumot jelent. Az agyonterhelt ápolók nem érnek rá felolvasni, beszélgetni stb. Ha az önkéntesek csak ezt elvégzik, máris nagy pluszköltségek nélkül profitál az intézet. (Jelképes költségtérítés a fenntartó részéről.) Az önkéntesek nem veszik le a terhet a személyzet válláról, de nem is ingyenes munkát végeznek. Szükség van az önkénteseknek az intézménybe történő integrálására. Az utóbbiak általában hozzátartozók, de 40 évnél fiatalabbak. Másik nagy csoportjukat a friss nyugdíjasok teszik ki, a két csoport között viszont hézag tátong, 4060 éves önkéntes ugyanis alig akad. Az önkéntesek enyhe többsége nő. Az önkéntesek nem elhanyagolható részénél (35%) ez a tevékenység segítséget nyújt személyes problémáik - unalom, magány - megoldásához. Az önkéntesek száma intézetenként eltérő, amin toborzási technikák és az otthonba való bevezetés révén mindenképpen változtatni kell. Ugyancsak mindenhol ki kell dolgozni az önkéntesek elismerésének és a távozók elbúcsúztatásának kultúráját. Peter Mader bécsi résztvevő városa öregotthonainak helyzetéről szólt. Bécsben 31 aggok háza működik 10000 lakóval, az intézmények kétharmada lakóotthon, egy harmada betegosztály. Ausztriában 1999-ig egyáltalán nem voltak önkéntesek, mert azt mondták, csak a hivatásos betegápolók végezhetik ezeket a feladatokat. 1996 óta a személyzet létszáma nem győzi a megsokasodott feladatokat. 2000-től intézetenként egy főállású munkatárs foglalkozik az önkéntesekkel. Ez a személy szervezi, motiválja és ellenőrzi őket. Az önkéntesi munka jogaival és kötelezettségeivel együtt immár intézményesített. Az önkéntesek költségtérítést kapnak, amit az intézmények könyvelésében figyelembe kell venni. Sajnálatos módon, ahol sok az önkéntes, ott megkérdőjelezik a hivatásos személyzet létszámát! Az ápolók leginkább azt sérelmezik, hogy az önkéntesek elveszik tőlük kedvenc munka közbeni tevékenységüket, a műszak közbeni csevegést, ami által fluktuációjuk nő. A fő felelősséget az önkéntesek csoportba integrálása jelenti. A legkomolyabb probléma ott adódik, hogy az önkéntesek rendelkezésre állása bizonytalan. Az intézménynek semmilyen eszköze sincs munkára hívásukra. Ha kiesnek, nincs kivel pótolni őket. Kockázatot jelent, hogy teljesítik, amit vállaltak, utána nem jönnek. Ugyanakkor kötelezettségeik is vannak, ilyen a titoktartás és az udvariasság. Bécsben egyébként 50 év az átlagos életkoruk, igaz, nagyon öregek is akadnak közöttük. Ute Rosenbaum az elhangzottakra reagálva kifejtette, hogy tapasztalataik szerint nincs értelme megszabni valamelyik önkéntesnek, mikor jöjjön be. Az egyes önkéntesekkel szerződést is kell kötni, ugyanakkor a főállású személyzetnek el kell magyarázni, hogy az önkéntesek bevonásával nem a munkatársak létszámának csökkentése a cél, még ha működésük mindössze évente pár ezer euróba kerül is. Ugyanakkor az intézmény összes ünnepségére, rendezvényére, továbbképzésére meg kell hívni őket. Németországban az ápolási biztosításról szóló törvény szabályozza az önkéntesek felelősség- és balesetbiztosítását. Peter Mader erre megjegyezte, hogy a nulla költség is pénzbe kerül. Már az is költség, ha az önkéntesjelölt elbeszélget az intézmény illetékesével arról, miért éppen itt akar dolgozni. Egy déltiroli résztvevő, az olaszországi autonóm tartomány sajátosságairól és az ott alkalmazott egyesületi formáról beszélt. A szekcióülés második részében az elnöklő Carlos Marty a koordinátorok jelentőségét méltatta. Többek között feladataik közé tartozik az önkéntesekkel való szerződések megkötése. Az önkéntesek jó része bevált, mert azt teszik, amit elvárnak tőlük. Viszont el kell magyarázni nekik, hogy foglalkoztatásukra nincs pénz. Továbbképzésük és felkészítésük szintén költségekkel jár. Sajnos alig van olyan közéleti személyiség, aki önkéntes munkát végezne és ezzel másokat is e feladatra toborozna. Prominens személyek legfeljebb UNICEF követnek mennek el.
2005. szeptember 24.. szombat Frans van Wijmen holland előadó, az egészségügyi jog szakértője a holland etikai kódex eredetéről beszélt. A hazájában bevezetett etikai kódex modem filozófiát képvisel. Története: 1997-re 40, a tárggyal kapcsolatos ajánlás született, 1999-ben bevezették az egészségügyi etikai kódexet, amelyet 2003-ban az iparé követett. Az utóbbi a részvényesek és alkalmazottak hosszú távú társadalmi kapcsolatát volt hivatott rendezni. Ezt kezdeményezőjéről, Tabaksblat nagyiparosról nevezték el. 2005-ben született meg az átfogó ápolási kódex. Ez tisztázza a páciensek jogait és kötelezettségeit, számonkérhető, több szabadságot és egyben felelősséget szab meg az egészségügyi. szektornak, és testre szabott felügyeletet tesz lehetővé. Az egészségügyi. intézmények immár különleges társadalmi felelősséggel bíró "ellátóvállalatok", amelyek ma nincsenek többé monopolhelyzetben. Részvényesük: a közvélemény. Az ápolási kódex megfogalmazza az intézmények küldetését és céljait, meghatározza stratégiai politikájukat és irányításukat, szervezeti struktúrájukat, emberi erőforrásaik szerzésének mikéntjét és rögzíti felügyelő bizottságaik feladatait. Az etikai kódex összefoglalva előírások és ajánlások gyűjteménye, amelyek szabályait nem szolgai módon kell követni, hanem kreatívan alkalmazni. Az ugyancsak holland Ton van Daelen az etikai kódexről, mint a minősítés eszközéről beszélt. Három eleme az innováció, az integritás és a kompetencia. Minőségi követelményeinek meghatározásaival nyomon követi a páciensek elvárásait. A minőségi és etikai követelmények szemben állhatnak egymással, a vezetőknek szóló etikai szabályok pedig így foglalhatók Össze: "Légy lovagias!", "Tégy velük úgy, ahogyan te szeretnéd, hogy ők bánjanak veled!" és "Ügyeseké a világ." A VDZ nevű szakmai szövetség az innováció terén kliens centrikus, becsületes és hozzáértő igazgatást követel meg, amelynek túlnyomó részében figyelembe kell vennie az öregek igényeit, továbbá az egyenlőség és a hozzáférhetőség elveit. Az integritást illetően kollegiális viselkedés, együttműködés és egymás kölcsönös támogatása javallott, valamint az etikai kérdésekkel való tudatos foglalkozás. Nem szabad a szakmának kárt okozni és a különféle érdekeket egyensúlyba kell hozni. A kompetencia területén a szakmai szintet fel kell tartani és szükség szerint növelni; mindehhez folyamatos képzésre, az ismeretek és tapasztalatok kölcsönös cseréjére van szükség. Az előbbiek értékelésére kérdőívet fejlesztettek ki, amelyben a vezetők kollégái, a személyzet, az önkormányzatok, igazgatótestületek és felügyelőbizottságok fejtik ki véleményüket. Az etikai kódex így a minőségi javítás eszköze lett, amelyet immár európai szabványként is ajánlanak. Wilfried Schlüter zárszavában kiemelte, mennyire fontos az "etikai ellenőr" szerepe. A szakma autonóm gyakorlásának elengedhetetlen feltétele az állandó továbbképzés. Egyedi foglalkozásról van szó, amelynek szakmai követelményeit a kongresszus résztvevőinek kiosztott mappa tartalmazza. A most aláírandó szándéknyilatkozatnak megfelelően a következő 2 év során bevezetik az etikai kódexet. Végül kitért arra, hogy az E.D.E 10. európai és egyben 1. világkongresszusát legközelebb Berlinben rendezik meg, fővédnökéül Mihail Gorbacsovot kérték fel, mottója ,,A berlini fal leomlásának következményei. A határok túlszárnyalása a jövő alakítása” lesz. Budapest, 2006. 01. 24.
