20. előadás A RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ IPARÁGI EGYENSÚLY

20. előadás A RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ IPARÁGI EGYENSÚLY Kertesi Gábor – Világi Balázs

Varian 23. fejezete alapján

20.1 Rövid távú piaci (iparági) egyensúly –

A múlt órán megmutattuk, hogy miként lehet az egyéni kínálati görbékből a piaci (vagy iparági) kínálati görbét meghatározni. A piaci (iparági) egyensúly megtalálásához vegyük az előbbiekben meghatározott piaci kínálati görbét, és keressük meg a piaci keresleti görbével való metszéspontját. Így megkapjuk a p * egyensúlyi árat. 20.1 fólia

– Ha adott az egyensúlyi ár, akkor visszatérhetünk az egyedi vállalathoz a vállalati kibocsátási szint és a profit meghatározása céljából. A 20.1. ábrán három vállalatot (A, B, C) látunk egy tipikus elrendeződésben. A három vállalat költségviszonyai különböznek. A vállalat éppen az átlagköltségen termel, profitja ennek megfelelően zérus; B vállalat átlagköltsége a piac ár alatt van, így a rövid távú egyensúlyi pontban pozitív nyereséget könyvelhet el; C vállalat átlagköltsége meghaladja a piaci árat, profitja negatív, vagyis veszteséget termel. – Az egyensúlyi piaci ár mellett tehát lehetséges, hogy bizonyos termelők profitja pozitív, másoké negatív. A múlt órán beszéltünk arról, hogy rövid távon nem mond ellen a profitmaximalizás elvének a negatív profit. Ha az átlagos változóköltséget fedezi az ár, akkor a vállalatnak rövid távon folytatnia kell a termelést: a veszteség még mindig kevesebb, mint zérus kibocsátás mellett. A termelői többlet az a mérőszám, ami soha nem lehet ezen elv alapján negatív. Hosszú távon azonban – mikor valamennyi tényező felhasználása szabadon változtatható – már a profit sem lehet negatív. Ezért hosszú távon a piaci ár is megváltozik, ha az adott ár mellett a termelők egy részének a profitja negatív.

20.2 Hosszú távú piaci (iparági) egyensúly – Ha egy iparágban bizonyos termelőknek negatív a profitja, akkor két dolgot tehetnek: 1.

Megváltoztatják az üzemméretüket, az állóeszközeiket vagy akármi mást annak érdekében, hogy veszteségüket ledolgozzák. Elemzési szempontból ez az eset annyit tesz, hogy a vállalati reakciók leírásakor a rövid távú vállalati kínálati görbéről áttérünk a hosszú távú vállalati kínálati görbére.

2.

Megjelenhet azonban egy pótlólagos hosszú távú hatás is: ha a vállalat hosszú távon is veszteséges, akkor nincs értelme, hogy az iparágban maradjon. Az ilyen vállalatok előbb vagy utóbb beszüntetik a termelésüket, és elhagyják az iparágat, ily módon nullára csökkenthetik a veszteségüket. Mi lesz ennek a következménye? Tekintsük a következő ábrát! 20.2 fólia

– Az ábra egy hipotetikus piacot ábrázol, ahol D a piaci keresleti görbe, míg S1 a piaci kínálati görbét mutatja, abban a feltételezett esetben, ha csak egy termelő van jelen a piacon, S2 akkor, ha kettő, S3 akkor, ha három, S4 akkor, ha négy. A 2 Kertesi mikro – http://www.econ.core.hu/~kertesi/kertesimikro/

vállalati szintű kínálati görbék horizontális összegzésének elvéből következik, hogy minél több termelő van jelen a piacon, annál kisebb az aggregált kínálati görbe meredeksége. – Induljunk ki abból az esetből, hogy három termelő van jelen a piacon, és az egyensúlyi ár a D és az S3 metszéspontjánál meghatározott p′ ár! Ha emellett az ár mellett valamelyik termelő profitja hosszú távon is negatív, akkor az kilép a piacról, és az új egyensúlyi ár az előző p′ egyensúlyi árnál magasabb értéken, a D és az S2 görbék metszéspontjánál lesz. – Ha még ekkor is van a piacon olyan termelő, amelynek a profitja negatív, akkor az is el fogja hagyni a piacot, melynek következtében az egyensúlyi ár még magasabbra emelkedik: az új egyenensúlyi ár a D és az S1 görbék metszéspontjánál lesz. Összegezve: ha egy piacról a termelők egy része távozik, akkor az egyensúlyi ár növekedni fog. – Gondoljuk végig az ellenkező irányú folyamatot. Tegyük fel, hogy az adott iparágba való belépést semmi sem korlátozza! (A valóságban ez nincs mindig így. Nem egy esetben előfordulhat, hogy jogi előírások1 vagy más – később tárgyalandó – gazdasági természetű okok miatt a belépés egy adott iparágba korlátokba ütközik.) Induljunk ki most is abból az esetből, hogy három termelő van jelen a piacon, és az egyensúlyi ár p′ ! De most tegyük föl azt, hogy van olyan vállalkozó az adott termék piacán kívül, aki új üzletet nyitván, pozitív profitra lenne képes szert tenni ebben az iparágban az adott p′ ár mellett. Ez a vállalakozó új termelőként nyilván be fog lépni a szóban forgó termék piacára. Az aggregált piaci kínálati görbe az S4 görbe lesz, és az egyensúlyi ár a korábbi p′ ár szintje alá csökken. További termelők belépésével a piaci ár tovább csökken. Összegezve: ha egy piacra új termelők lépnek be, akkor a piaci ár csökkenni fog. – Van-e valamilyen közgazdasági korlátja az új belépéseknek? Jelölje p* azt a minimális árat, amely a fennálló technológiák mellett még nem negatív profitot biztosít a termelőknek2. Ez esetben adott piacon még három termelő működése elképzelhető, négyé azonban már nem, hiszen negatív profit reményében senki sem fog belépni az adott piacra. Tehát mindaddig, amíg egy piacon pozitív profitra lehet szert tenni, lesznek új belépők. De ez csökkenteni fogja a piaci árat. Az ár addig fog csökkenni, amíg már nem lesz érdemes újaknak belépni, mivel egy újabb belépés mellett már annyira lecsökkenne az ár, hogy az már csak negatív profitot hozna. Még hosszabb távon mindez változhat, hiszen létezhetnek olyan innovációk (technológiai újítások), amelyek csökkentik a költségeket, és alacsonyabb költségek mellett egy adott piacon több vállalat számára biztosítanak helyet a piacon. Adott iparági technológia mellett azonban mindig létezik egy maximális vállalatszám, amelynél a profit még egyik szereplő számára sem negatív.

1

A középkori céhek ennek tipikus példái. A modern kapitalizmus egyik lényeges vívmánya ezen korlátozások zömének az eltörlése, de még mai napig is megfigyelhetők nem kevés esetben különböző belépési korlátok: tiltó előírások, engedélyek, kvóták, vizsgakövetelmények stb. 2 p* minimális ár nyilvánvalóan az átlagköltséggörbe minimumértékével egyenlő: p* = AC(y*) 3 Kertesi mikro – http://www.econ.core.hu/~kertesi/kertesimikro/

– Ezen alapelvek tisztázása után szerkesszük meg a hosszú távú iparági kínálati görbét. A hosszú távú iparági kínálati görbe a különböző számú termelő esetében érvényes S1, S2,…, Sn iparági kínálati görbék azon pontjaiból szerkeszthető meg, amelyek közgazdaságilag értelmezhető egyensúlyi helyzeteknek felelnek meg. – Térjünk vissza a 20.2 ábrához. Ha adott technológia mellett a p* alatti árak már negatív profitot eredményeznek, akkor természetesen az S1, S2, …, S4 kínálati görbék p* alatti részeit kizárhatjuk. De bizonyos p* fölötti pontokat is ki kell zárnunk. Például: lehetséges-e hosszú távú egyensúlyként az S3 és D′ metszéspontjaként adódó A pont? Nem, hiszen a D′ keresleti görbe, nemcsak S3-at, hanem S4-et is metszi a p* felett. Vagyis, ha rövid távon A pontban van a piaci egyensúly, akkor még érdemes egy újabb termelőnek belépni a piacra, hiszen az új belépés mellett még pozitív marad az iparági profit. – A probléma persze az, hogy miként szerkesszük meg a hosszú távú iparági kínálati görbét, ha nem ismerjük pontosan a keresleti görbét, illetve annak a meredekségét. A megoldás az, hogy ilyenkor a lehető legmeredekebb keresleti görbékkel – a függőleges egyenesekkel – számolunk. Egy adott Si kínálati görbe egy pontja akkor lesz része a hosszú távú kínálati görbének, ha az adott ponton átmenő függőleges egyenes a p* ár alatt metszi a következő – azaz Si+1 – görbét. Ezt mutatja a következő ábra: 20.3 fólia

– A mennyiségek növekedésével egyre laposabb hosszú távú görbét kapunk. Vajon miért? Gondoljuk meg: ha csak egy vállalat van a piacon, és az ár dp mértékben emelkedik, ez a vállalat dy mennyiséggel többet fog termelni3. Ha n vállalat van a piacon és az ár dp mértékben emelkedik, akkor mindegyik vállalat4 többet termel dy mennyiséggel, azaz a termelés aggregált szinten ndy mennyiséggel lesz több. Az aggregált kínálati görbe a vállalatok számának növekedésével egyre laposabbá válik, mivel az output kínálata egyre érzékenyebb lesz az árra. Ha a vállalatok száma elég nagy, a kínálati görbe lejtése is elég kicsi lesz. Határértékben ( n → ∞ esetben) vízszintes lesz. Ezért a hosszú távú iparági kínálati görbét gyakran a p*hoz tartozó vízszintes egyenessel közelítjük. Ha hosszú távon a vállalatok száma elég nagy, az egyensúlyi ár nem lehet messze a minimális átlagköltségtől. – Mindezek lényeges következménye, hogy a szabad belépésű versenyző iparágban a profit nem eshet messze a zérustól. Ha egy szabad belépésű iparágban jelentős profitok vannak, az új vállalatokat ösztönöz a belépésre, ami az kínálatot növeli és az árat lenyomja, ami által a profitszint a zérus felé tolódik. – A hosszú távú vállalati kínálati görbék tárgyalása során már találkoztunk a vízszintes egyenessel, mint kínálati görbével. Ügyeljünk rá, hogy ne keverjük össze az ott és a most tárgyalt mechanizmust. A vállalati hosszú távú kínálati görbe azért vízszintes, mert hosszú távon a technológiák konstans mérethozadékkal közelíthetőek. A mai órán viszont azt látjuk: a csökkenő méret3

dy/dp a (lineáris) vállalati kínálati görbe meredeksége A tökéletes verseny feltevéséből adódóan mindegyik vállalat egyforma méretű (azonos kínálati görbével jellemezhető), és a piac méretéhez képest kicsi. 4

4 Kertesi mikro – http://www.econ.core.hu/~kertesi/kertesimikro/

hozadékú technológiákhoz tartozó pozitív meredekségű kínálatok aggregálása vezet vízszintes iparági hosszú távú kínálati görbéhez. A gyakorlatban mindkét mechanizmus része a hosszú távú alkalmazkodásnak. Azt mindig csak a konkrét iparág vizsgálata alapján tudjuk eldönteni, hogy adott esetben és időtávon melyik típusú alkalmazkodás a releváns. – Ennek a résznek a lezárásaként tekintsük a következő ábrát, ahol egy adóemelés rövid és hosszú távú hatásait demonstráljuk: 20.4 fólia

– Rövid távon állandó vállalatszám mellett az iparági kínálati görbe pozitív meredekségű, ezért az adóteher egy része a fogyasztókra, a másik fele termelőkre hárul. Hosszú távon az iparági kínálati görbe vízszintes, így a teljes adóterhet a fogyasztó viseli.

20.3 A zérus profit értelmezése – A szabad belépésű iparágban az új belépők a profitot zérus felé terelik: ha a profit pozitív, ez ösztönzést jelent egy új vállalatnak arra, hogy belépjen, és megszerezzen valamit ebből a profitból. Ha a profit zérus, az nem jelenti azt, hogy az iparág megszűnt; csak annyit jelent, hogy megszűnt növekedni, mivel már nincs több motiváció a belépésre. – A zérus profittal jellemzett hosszú távú egyensúlyban minden termelési tényezőt a piaci áron fizetnek meg – ugyanazon az áron, amit ezek a tényezők bárhol másutt elérhetnének. A vállalat tulajdonosa megkapja munkájának ellenértékét, és megkapja azt az összeget is, amit a vállalatba befektetett. Ugyanez áll a többi termelési tényezőre. Mindazt a pénzt, amit a vállalat hoz, ki kell fizetni a felhasznált ráfordításokra. Minden termelési tényező ugyanazt keresi meg az iparágban, amit bárhol másutt megkeresne. Vagyis: nincs extra jutalom, nincs tiszta profit, amely új termelési tényezőket vonzana az iparágba. A hosszú távon zérus profitot realizáló iparágak megállapodott, érett iparágak, nem a róluk szóló hírekkel lesz tele az üzleti sajtó, de ők alkotják a gazdaság gerincét. – A gazdasági profit jelenléte egy iparágban a lehető legmegfelelőbb jelzés arra nézve, hogy a szóban forgó tevékenységet bővíteni kell. Ha egy iparág pozitív profitot realizál, akkor ez azt jelenti, hogy az emberek az iparág termékét többre értékelik, mint amennyi ráfordítások értéke. Ugye van értelme annak, hogy minél több ilyen terméket előállító vállalatunk legyen?

20.4 Állandó tényezők és gazdasági járadék – Az eddigiek során láttuk, hogy egy szabad belépésű iparágban a termelők hosszú távon zérus profithoz jutnak, mivel mindaddig lesznek új belépők, amíg pozitív profitra lehet szert tenni. Ugyanakkor vannak iparágak ahová csak korlátozottan léphetnek be termelők. Ennek lehetnek állami szabályozással összefüggő okai.


Egyes önkormányzatok – ilyen például például New York város önkormányzata – csak korlátozott számú taxiengedélyt adnak ki. – De korlátozhatja a belépést valamely termelési tényező természet adta szűkössége is. Ilyenek bizonyos természeti erőforrások, ennek tipikus példái a különösen kedvező adottságú termőföld vagy a különlegesen kedvező adottságú nyersanyaglelőhely. Egy kicsit különlegesebb példa a tehetség vagy bizonyos ritka képesség. Csak bizonyos számú embernek van megfelelő tehetsége ahhoz, hogy élsportoló, operaénekes, hegedűművész vagy feltaláló legyen. Ezek a termelési tényezők a gazdasági egésze számára még hosszú távon is állandók. – Ha belépés jogi vagy természetes akadályok miatt korlátozott, akkor az iparág termelői pozitív profitot realizálhatnak hosszú távon is. A belépési korlátok miatti pozitív profitot gazdasági járadéknak (economic rent) nevezzük. Fontos észrevennünk, hogy ilyen esetben is hatnak az iparágat a zérus profit felé terelő erők. 20.5 fólia

– Amennyiben a gazdasági járadék forrásául szolgáló természeti erőforrások vagy engedélyek szabad adásvétel tárgyai, ezeknek az erőforrásoknak az ára éppen meg fog egyezni a hozzájuk kapcsolódó járadékkal. Gondoljunk bele: senki nem fog többet ajánlani egy földterületért vagy egy taxiengedélyért, mint amennyi profitra lehet szert tenni általuk. Ennél kevesebbért pedig a föld tulajdonosa vagy az engedély gazdája nem lesz hajlandó megválni tőlük. Vagyis végső soron itt is teljesül a zérus profit feltétel, hiszen a járadékot megtestesítő jószágért éppen annyit kell fizetni, mint amennyi profitra szert lehet tenni vele. – Gyakran előfordul azonban, hogy az ilyen jellegű erőforrások adásvétele jogi akadályokba ütközik. Magyarországon például jelenleg a földforgalom jelentősen korlátozott, de vannak példák arra is, hogy a taxi- vagy más hasonló engedélyeket nem piaci módon – például árveréssel –értékesítik, hanem adminisztratív elosztás útján. A szűkös erőforráshoz adminisztratív módon hozzájutó vállalkozó pozitív profitra tehet szert. – A versenymechanizmus egy sajátos formája azonban ezeket a járadékokat is kikezdheti. A szabályozási előnyök (engedélyek, termelési kvóták stb.) megszerzésére, illetve átcsoportosítására komoly pénzeszközöket áldozhatnak a gazdaság szereplői. Ezek az erőfeszítések ölthetik a törvényhozási lobbizás formáját, de a közönséges korrupció formáját is. A szabályozási előnyök megszerzésére és megtartására irányuló versenyt járadékvadászatnak (rent seeking) nevezik a közgazdászok. Ami e helyütt számunkra elméleti tanulságként érdekes, az az, hogy a gazdaság szereplői részéről lobbizásra vagy megvesztegetésre költött pénz összege a hosszú távú egyensúly állapotában meg kell hogy egyezzen a szóban forgó előnyökkel járó gazdasági járadék nagyságával. Végső soron ilyenkor is érvényesül a zérus profit feltétel. – Végezetül még egyszer felhívjuk a figyelmet arra hogy a piaci ár határozza meg a gazdasági járadékot a realizálható profiton keresztül. Nem a fordítottja az igaz: a járadék nagysága nem megváltoztathatatlan adottság, ami meghatározná a piaci


árat. Ezt az összefüggést sokáig félreértették a közgazdaságtanban, és laikusok még gyakran ma is. 20.6 fólia 20.7 fólia


20. előadás A RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ IPARÁGI EGYENSÚLY MELLÉKLET Kertesi Gábor – Világi Balázs


20.1 Rövid távú iparági egyensúly


20.2 Iparági kínálati görbék szabad belépés esetén


20.3 A hosszú távú kínálati görbe


20.4 Adózás rövid és hosszú távon


20.5 A föld gazdasági járadéka


20.6 A benzin kínálati görbéje


20.7 A jogosultsági program


20. előadás A RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ IPARÁGI EGYENSÚLY

Recommend Documents